// Ábrándos éjjel //
*Több elismerő pillantást is megereszt Meryth felé Gareth, hiszen valójában hiába ő a város szépfiúja, még nincsenek túlságosan jó tapasztalatai tánc terén. Vagy azért, mert a hölgy annyira zavarba jön, hogy merevsége révén szinte úgy kell vonszolnia a férfinek, vagy azért, mert túlságosan is imponálni akar, ami azt eredményezi, hogy úgy mozog, mint egy szajha. S egyik verzió sem éppen vonzó... Ezzel szemben mintha az eredar valóban egy lágy, tavaszi szellő lenne, mely finoman fonja magát egy égbe nyúló fa köré.*
- Ahonnan te jössz? Így elnézve téged, nagy szükséged lehetett már egy ilyen estére.
*Kacsintva súgja közelebb hajolva, célozva a varázslatos mozgására és stílusára, mely egyre jobban ragadja meg a férfit. Mikor Meryth bársonyos ajkai csókra nyílnak, úgy Gareth is közelebb hajol... Ám őt sem valami puhány, önuralmat nem ismerő egyénként tartják számon, sokkal inkább szereti kiélvezni minden percét egy társaságnak, nem pedig az első pillanatban ellőni mindent. Szó szerint...*
- Hát, sajnos rosszul hiszed. Számomra ez egy egyszerű város. Néhány lopás, betörés, gyilkosság... Csak a szokásos. A fejembe is vettem, hogy lassan tovább állnék, ám előtte el kell adnom a szegénynegyedi lakásomat.
*Dönti meg egy kicsit hátra, majd félkör ívben visszaemeli magához. Nem néz ki egyáltalán szegénynek természetesen, s valójában nem is az, ám Arthenior lakóinak része ketté oszlik, a szegényekre, s a gazdagokra - lakónegyedekre lebontva. Gareth egyiknek sem mondható, inkább a köztes verziót erősíti. Nem kell a napi betevőjét koldulással összekaparnia, vagy lopnia, s nem is fürdőzhet aranykádban, aranyporos fürdősóval. Dolgozó ember, aki rendesen keres, viszont nem született módosabb családba, hogy semmittevéssel gazdagodjon meg. A szegénynegyedi háza sem néz ki rosszul, a gazdagnegyed szélén áll, két szobás, hangulatos kis hely, melyet a saját erejéből szerzett.*
- Az ember önbizalmát természetesen növeli, ha közkedvelt a hölgyek körében, ám egy idő után... *rázza meg fejét* Bár, ezt gondolom pont neked nem kell mondanom. *kacsint* Ha az embert mindig ilyen ostoba fruskák veszik körül, akkor az egy idő után már kezd idegesítővé és unalmassá válni.
*Ez pedig jól is látszik arcán, hiszen míg nem pillantotta meg az eredart, arcán enyhe unalom ült, s nem is nagyon foglalkozott a többi lánnyal.*
- Ó, hát ennek több oka van... Lássuk csak... *mondja színpadiasan* A bájaid messze felülemelkednek mindegyikén, titokzatos vagy, kevésbé sem unalmas, egy új csodás arc, aki nem akar azonnal az ölembe pottyanni, amint meglát. *széles vigyorra húzódik ajka* Pontosítva, nem tesz így, de hogy ott bent mi játszódik le, az már más kérdés.
*Ezzel pedig egyértelműen ki is jelentette, hogy nem éppen kedveli az Anny-féle hölgyeket, akik nagyjából egy perc múlva már felkínálkoznak neki. Hiába ismeri a szőkeséget évek óta, mégsem volt képes eddig felfogni az a szuka, hogy nála ez így nem fog menni. Ellenben Meryth... Érez benne valami nagyon szokatlan vonzalmat, amit eddig egyetlen hölgyben sem vélt felfedezni. Mintha valami erősen húzná magához... Olyan badarságokra pedig természetesen nem gondol, hogy megigézték, vagy hasonló sületlenségek...*
- Itt szálltál meg a fogadóban? *kérdi, mikor két leányzó halad el mellettük, akik szinte egyszerre kántálják:*
- Szia, Gareeeth!
*~Ostoba libák.~ Gondolja magában, miközben szánakozva pillant hátra. Nos, valóban, Gareth nem mindennapi férfi, hiszen ki az a hülye, aki egy ilyen rajongótábort elutasítana. Hát, őt lehet nevezni hülyének, vagy inkább olyannak, aki a különleges élvezetekre hajt, nem pedig olyanra, amit a nap összes percében megkaphat bármely városi "rajongótól".*