Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 318 (6341. - 6360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6360. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-07 17:14:17
Üzenet elküldve: 2025-08-07 17:14:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Természetesen igen alantasnak véli a helyzetet, hogy egy szolgáló a szobájában tölti az idejét, s nem úgy, hogy ő kíván valamit tőle. De igyekszik nem belemélyedni ezen gondolatba, mert az egyenes út lenne afelé, hogy teljességgel megbánja az ittlétét. Vhorossira sem szeretne rossz szájízzel gondolni, de könnyedén felsejlik a gondolat, hogy azért rótta rá az ebe felügyeletét, hogy ne neki kelljen átélnie ezt a kellemetlenséget. Csak egyetlen kapaszkodót vél felfedezni, hogy ne uralkodjon el rajta az ellenérzés, mégpedig azt, hogy ő maga ültette el a vére fülébe a bogarat, miszerint Narenre jobban kell ügyelni, mint odahaza. Túlságosan kedve sincs megszólalni, így is nehéz a tekintetéről eltüntetni azt, amit a város kapcsán érez. Halovány fogalma sincs, hogy Elariion mikor teszi tiszteletét, de nagy kedve volna elrebegni neki a gondolatait, még ha nem is adná ki az összeset. Megszokta már, hogy gyengeség jeleit nem mutathatja a hím felé sem.
A fattyú visszaérkezik, kezében a kulcsokkal. Nem hallotta, hogy mit beszél a kocsmárossal, de nincs is rá szüksége. Valóban kötelessége mindent úgy rendezni, hogy ha nehézségekbe ütközik se tűnhessen fel a nőstényeknek. Vhorossi nem rest még azelőtt eldönteni ténylegesen a félvér sorsát, mielőtt egyáltalán elmondhatná, hogy helyet kapott-e az istállóban. Talán ki sem derül. Nem mintha ez Elireyát visszatartaná attól, hogy némi szóváltás után lezavarja. De a józan esze azt diktálja, hogy most energiát kell tennie abba, hogy a fattyú ne gondolkozzon más utakon. Mély levegőt vesz, hogy pihenése helyett ezzel kell foglalkoznia.
Vhorossi elköszön, hamar hátra hagyja őket. ~Bizonyosan kellemesebb lesz a pihenésed, mint nekem.~ Az őt érintő kéz némileg elodázza az enyhe sérelmet. Saját nyelvükön köszön el, a helyzethez mérten kellemes pihenést kívánva, majd Narenre tekint. Nem a szemeibe, sokkal inkább átnézve rajta szólal meg.*
- Menj, nyisd a szobát!
*Még vesz egy mély lélegzetet, majd csak utána indul el. Nem fog szorosan egy szolgáló nyomdokaiban lépkedni. Mikor ő is felér, belép a szobába, ahol már nem szükséges eljátszania, hogy nem undorodik a helyszíntől. Kimérten sétálja körbe, mintha hibát keresne.*
- Gyűrött a lepedő. *Jegyzi meg, amolyan jelzésértékűen, hogy máris dolga van a fattyúnak. Persze az anyag összetételén kívül nem hibádzik más, teljességgel el van az simítva.*
- Sötétíts be.
*Ha még csak az ég alja is kezd virradni, nem kíván találkozni a napfénnyel. Éppen elég lesz néhány gyertya lángja, na meg legalább abban szórakozását lelné, hogy felesleges feladatokat ró ki. Leereszkedik a székre, igen szívesen étkezne is, még mielőtt nyugovóra tér.*
- Mondd, Naren. Hogy velünk tarthattál milyen érzéssel tölt el? *Persze nem kíváncsi a másik lelkivilágára.* - Gondolod, hogy kiérdemelted? *Arra viszont igen kíváncsi, hogy kitüntetettnek érzi-e magát a ténytől, vagy egyszerűen tudja, hogy ez a dolga és ettől még semmivel nem több a többi szolgálónál. Fel kell mérnie, hogy ittlétében van-e lehetőség a megingásra. Márpedig, ha valaki többre tartja magát, megeshet, hogy később annál is nagyobb babérokra tör. Miközben választ vár lassan dobol az ujjával az asztalon - az apró, de idegesítő zaj, a lehetséges feszültséget növelendő.*
*Természetesen igen alantasnak véli a helyzetet, hogy egy szolgáló a szobájában tölti az idejét, s nem úgy, hogy ő kíván valamit tőle. De igyekszik nem belemélyedni ezen gondolatba, mert az egyenes út lenne afelé, hogy teljességgel megbánja az ittlétét. Vhorossira sem szeretne rossz szájízzel gondolni, de könnyedén felsejlik a gondolat, hogy azért rótta rá az ebe felügyeletét, hogy ne neki kelljen átélnie ezt a kellemetlenséget. Csak egyetlen kapaszkodót vél felfedezni, hogy ne uralkodjon el rajta az ellenérzés, mégpedig azt, hogy ő maga ültette el a vére fülébe a bogarat, miszerint Narenre jobban kell ügyelni, mint odahaza. Túlságosan kedve sincs megszólalni, így is nehéz a tekintetéről eltüntetni azt, amit a város kapcsán érez. Halovány fogalma sincs, hogy Elariion mikor teszi tiszteletét, de nagy kedve volna elrebegni neki a gondolatait, még ha nem is adná ki az összeset. Megszokta már, hogy gyengeség jeleit nem mutathatja a hím felé sem.
A fattyú visszaérkezik, kezében a kulcsokkal. Nem hallotta, hogy mit beszél a kocsmárossal, de nincs is rá szüksége. Valóban kötelessége mindent úgy rendezni, hogy ha nehézségekbe ütközik se tűnhessen fel a nőstényeknek. Vhorossi nem rest még azelőtt eldönteni ténylegesen a félvér sorsát, mielőtt egyáltalán elmondhatná, hogy helyet kapott-e az istállóban. Talán ki sem derül. Nem mintha ez Elireyát visszatartaná attól, hogy némi szóváltás után lezavarja. De a józan esze azt diktálja, hogy most energiát kell tennie abba, hogy a fattyú ne gondolkozzon más utakon. Mély levegőt vesz, hogy pihenése helyett ezzel kell foglalkoznia.
Vhorossi elköszön, hamar hátra hagyja őket. ~Bizonyosan kellemesebb lesz a pihenésed, mint nekem.~ Az őt érintő kéz némileg elodázza az enyhe sérelmet. Saját nyelvükön köszön el, a helyzethez mérten kellemes pihenést kívánva, majd Narenre tekint. Nem a szemeibe, sokkal inkább átnézve rajta szólal meg.*
- Menj, nyisd a szobát!
*Még vesz egy mély lélegzetet, majd csak utána indul el. Nem fog szorosan egy szolgáló nyomdokaiban lépkedni. Mikor ő is felér, belép a szobába, ahol már nem szükséges eljátszania, hogy nem undorodik a helyszíntől. Kimérten sétálja körbe, mintha hibát keresne.*
- Gyűrött a lepedő. *Jegyzi meg, amolyan jelzésértékűen, hogy máris dolga van a fattyúnak. Persze az anyag összetételén kívül nem hibádzik más, teljességgel el van az simítva.*
- Sötétíts be.
*Ha még csak az ég alja is kezd virradni, nem kíván találkozni a napfénnyel. Éppen elég lesz néhány gyertya lángja, na meg legalább abban szórakozását lelné, hogy felesleges feladatokat ró ki. Leereszkedik a székre, igen szívesen étkezne is, még mielőtt nyugovóra tér.*
- Mondd, Naren. Hogy velünk tarthattál milyen érzéssel tölt el? *Persze nem kíváncsi a másik lelkivilágára.* - Gondolod, hogy kiérdemelted? *Arra viszont igen kíváncsi, hogy kitüntetettnek érzi-e magát a ténytől, vagy egyszerűen tudja, hogy ez a dolga és ettől még semmivel nem több a többi szolgálónál. Fel kell mérnie, hogy ittlétében van-e lehetőség a megingásra. Márpedig, ha valaki többre tartja magát, megeshet, hogy később annál is nagyobb babérokra tör. Miközben választ vár lassan dobol az ujjával az asztalon - az apró, de idegesítő zaj, a lehetséges feszültséget növelendő.*
6359. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-07 16:14:09
Üzenet elküldve: 2025-08-07 16:14:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Haldrian//
*Mihelyst Alissäna felül az ágyban, ő kipattan belőle. A lány kérésre az ablakhoz sétál és szélesre húzza a függönyt. Abból, hogy mezítelen, nem csinál különösebb problémát. Hajlong kissé, hogy megtalálhassa a magas épületek között a nap sugarait és megállapíthassa, hol is jár nagyjából az égbolton.*
-Kora reggel lehet. A nap még csak a horizontot simogatja. *Nagyot nyújtózva fordul meg, majd ugrik vissza az ágyba.*
-Tudsz vigyázni magadra? Én akkor nem megyek veled, tekintettel rá, hogy... Tudod. *Fejével a külvilág felé biccent. Természetes, hogy nem megy önszántából a kaszárnya közelébe.*
-Azt hiszem, addig itt leszek. Talán eszek valamit, ilyesmi. *Vállat von. Természetesen eszébe ötlik, hogy amíg a lány távol van, ő könnyít lelki terhein, de aztán eszébe jut az ide úton tett fogadalma. Fogalma sincs, meddig képes ezt betartani.*
-Siess vissza és ne vidd vásárra a bőröd amiatt a lökött miatt. *Halkan felsóhajt. Nagy kár, hogy semmi hatása nincs Relaelre, különben biztos lebeszélte volna Alissäna bevetéséről.*
*Mihelyst Alissäna felül az ágyban, ő kipattan belőle. A lány kérésre az ablakhoz sétál és szélesre húzza a függönyt. Abból, hogy mezítelen, nem csinál különösebb problémát. Hajlong kissé, hogy megtalálhassa a magas épületek között a nap sugarait és megállapíthassa, hol is jár nagyjából az égbolton.*
-Kora reggel lehet. A nap még csak a horizontot simogatja. *Nagyot nyújtózva fordul meg, majd ugrik vissza az ágyba.*
-Tudsz vigyázni magadra? Én akkor nem megyek veled, tekintettel rá, hogy... Tudod. *Fejével a külvilág felé biccent. Természetes, hogy nem megy önszántából a kaszárnya közelébe.*
-Azt hiszem, addig itt leszek. Talán eszek valamit, ilyesmi. *Vállat von. Természetesen eszébe ötlik, hogy amíg a lány távol van, ő könnyít lelki terhein, de aztán eszébe jut az ide úton tett fogadalma. Fogalma sincs, meddig képes ezt betartani.*
-Siess vissza és ne vidd vásárra a bőröd amiatt a lökött miatt. *Halkan felsóhajt. Nagy kár, hogy semmi hatása nincs Relaelre, különben biztos lebeszélte volna Alissäna bevetéséről.*
6358. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-07 16:05:36
Üzenet elküldve: 2025-08-07 16:05:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Haldrian//
*A fiú mellett gyorsan elszenderedik, ami nem is csoda, hiszen hosszú volt az útjuk, s korán fognak kelni, ennek okán a kurtizán rögtön megragadja az alkalmat a pihenésre.
A fattyú mindig előbb ébred nála, mely nem nehéz azt figyelembe véve, hogy Alissäna imád aludni és szerencséjére mélyen, valamint sokat is szokott. A félvér viszont fojtott hangon, és gyengéd érintéssel felébreszti őt, bár ezt a lány elsőre nem tudja. Majdnem vissza is szenderedik, de az újabb elhangzott mondat nem engedi. Egy kelletlen, fájdalmas, és igen nyűgös hang hagyja el száját.*
- Nem akarok.
*Kelletlenkedik és a takarót egészen feje búbjáig húzza, de már képtelen volna visszaaludni. Felfogja a helyzet súlyát, de az attól még nem könnyíti meg az ébredését.
Egy teátrális sóhajt követően megfordul, majd a párnával megtámasztva hátát felül. Lassan pislog körbe, s rendkívül morcosan szokja az ébrenlétet.*
- Mennyi lehet az idő, megnézed?
*Bök a függönyökkel takart ablak felé. Kicsit elkezd izgulni, hogy a nap ne járjon túl magasan, mert ha elkéstek akkor bizonyosan nagyon kikapnak majd a kisasszonytól.*
*A fiú mellett gyorsan elszenderedik, ami nem is csoda, hiszen hosszú volt az útjuk, s korán fognak kelni, ennek okán a kurtizán rögtön megragadja az alkalmat a pihenésre.
A fattyú mindig előbb ébred nála, mely nem nehéz azt figyelembe véve, hogy Alissäna imád aludni és szerencséjére mélyen, valamint sokat is szokott. A félvér viszont fojtott hangon, és gyengéd érintéssel felébreszti őt, bár ezt a lány elsőre nem tudja. Majdnem vissza is szenderedik, de az újabb elhangzott mondat nem engedi. Egy kelletlen, fájdalmas, és igen nyűgös hang hagyja el száját.*
- Nem akarok.
*Kelletlenkedik és a takarót egészen feje búbjáig húzza, de már képtelen volna visszaaludni. Felfogja a helyzet súlyát, de az attól még nem könnyíti meg az ébredését.
Egy teátrális sóhajt követően megfordul, majd a párnával megtámasztva hátát felül. Lassan pislog körbe, s rendkívül morcosan szokja az ébrenlétet.*
- Mennyi lehet az idő, megnézed?
*Bök a függönyökkel takart ablak felé. Kicsit elkezd izgulni, hogy a nap ne járjon túl magasan, mert ha elkéstek akkor bizonyosan nagyon kikapnak majd a kisasszonytól.*
6357. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-07 15:01:13
Üzenet elküldve: 2025-08-07 15:01:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Annottah//
//Nyílt//
* A korsó lepattan a férfi sisakjáról és hangosan ér földet. Nyilván nem ér sokat – ha célja a gyilkosság lett volna, dobótőrrel próbálkozna, nem sörös korsóval. Vagy még valószínűbb, hogy felkeresne egy jóbarátot a polgárnegyed mélyén és mérget venne tőle. Úgy már talán lenne esélye Yoë ellen. Főleg éjszaka, egy sikátorban, esetleg a férfi hálójában, mikor az mélyen alszik. A lényeg, hogy a korsóval csak annyi volt a célja, hogy felbosszantsa a másikat. Annak reakciójából ítélve pedig némiképp sikerrel is járt, bár a férfi még mindig a kijárat felé tart.
~ Legyen hát. ~ Kissé csalódott. Kifogta magának Arthenior legnagyobb barmát, de az még csak bunyózni se akar; egyre csak az erősítésről és a szabálysértésekről hadovál. Annottah megvárja, míg Yoë kihátrál a Pegazusból, aztán a fogadós felé néz. Az élet nem áll meg odabent. A legtöbben láthatóan összezavarodtak, de még ha el is hiszik, hogy a sötételf nő maga a mumus, aligha lesz bárki is olyan bátor, hogy megpróbálja megállítani.
Ha a páncélos férfi valóban elhagyja a fogadó helyiségét, Annottah egyszerűen odasétál a bejárathoz, felveszi a földről a kissé meghorpadt korsót és odaviszi a pulthoz. *
– Őszintén sajnálom. Nem lett semmi baja, csak el kell mosni. * Tud ő szépen is beszélni, ha kell. A korsót úgy teszi le a pultra, hogy a horpadt oldala felé nézzen. Aztán még letesz 4 aranyat
a kocsmáros elé kárpótlásul. Egész biztos benne, hogy senki nem fogja visszatartani. Elindul a Holdudvar felé. Nem azért, mert arra bármi dolga lenne, hanem, mert Yoë a másik kijáraton távozott. *
//Nyílt//
* A korsó lepattan a férfi sisakjáról és hangosan ér földet. Nyilván nem ér sokat – ha célja a gyilkosság lett volna, dobótőrrel próbálkozna, nem sörös korsóval. Vagy még valószínűbb, hogy felkeresne egy jóbarátot a polgárnegyed mélyén és mérget venne tőle. Úgy már talán lenne esélye Yoë ellen. Főleg éjszaka, egy sikátorban, esetleg a férfi hálójában, mikor az mélyen alszik. A lényeg, hogy a korsóval csak annyi volt a célja, hogy felbosszantsa a másikat. Annak reakciójából ítélve pedig némiképp sikerrel is járt, bár a férfi még mindig a kijárat felé tart.
~ Legyen hát. ~ Kissé csalódott. Kifogta magának Arthenior legnagyobb barmát, de az még csak bunyózni se akar; egyre csak az erősítésről és a szabálysértésekről hadovál. Annottah megvárja, míg Yoë kihátrál a Pegazusból, aztán a fogadós felé néz. Az élet nem áll meg odabent. A legtöbben láthatóan összezavarodtak, de még ha el is hiszik, hogy a sötételf nő maga a mumus, aligha lesz bárki is olyan bátor, hogy megpróbálja megállítani.
Ha a páncélos férfi valóban elhagyja a fogadó helyiségét, Annottah egyszerűen odasétál a bejárathoz, felveszi a földről a kissé meghorpadt korsót és odaviszi a pulthoz. *
– Őszintén sajnálom. Nem lett semmi baja, csak el kell mosni. * Tud ő szépen is beszélni, ha kell. A korsót úgy teszi le a pultra, hogy a horpadt oldala felé nézzen. Aztán még letesz 4 aranyat
a kocsmáros elé kárpótlásul. Egész biztos benne, hogy senki nem fogja visszatartani. Elindul a Holdudvar felé. Nem azért, mert arra bármi dolga lenne, hanem, mert Yoë a másik kijáraton távozott. *
6356. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-07 11:37:33
Üzenet elküldve: 2025-08-07 11:37:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Annottah//
//Nyílt//
* Yoë sose gondolta, hogy valaki annyira megátalkodott, és gonosz lenne, hogy kihasználja védtelen, hátat fordított mivoltját. Ő tisztes körülmények között nevelkedett, és alapvetően hasonlót feltételez másokról is. A lovagi becsület számára olyan magától értetődő, mint a levegő. Úgy gondolja, hogy ha valaki el akarja távolítani az útból, az majd az utcán teszi, nyílt kihívás mellett, vagy legalább van benne annyi tisztesség, hogy a sikátor sötétjében használ egy nyílpuskát. Épp ezért nem is számít arra, hogy egy korsó repülne felé. Persze ettől függetlenül azért még sok szerencsés esemény játszik közre, és mint mindig, Arthenior most is ébren őrzi őrizőjének biztonságát. Az egyik ilyen szerencse, hogy a mélységiről sok mindent lehet elmondani, de azt nem, hogy karjába túl sok erő szorult volna. Már az is csoda, hogy eldobja a korsót a rendészig. A másik szerencsés véletlen, a tollforgós sisak, amit a férfi elővigyázatosságból mindig visel. Épp ezért, hiába csattan a fémen a fakorsó, bár a hang egy kicsit megzavarja, és érzi a nyakára mért ütést, ahogy elnyeli a gyenge kis próbálkozás erejét, meglepetten fordul vissza. *
- Ezt is felírom a szabálysértések közé! Rongálás, és a Pegazus megkárosítása egy tökéletesen jó korsóval! Ráadásul hivatalos személy elleni garázdaság vétsége! Azonnal jövök vissza, ne menjen sehová! Tartsák itt! * Intéz még egy kérést az ivó népe felé, na persze nem komoly elvárás, hiszen civilek, nem arra tették fel az életüket, hogy a város biztonságát őrizzék. Ezek után, pajzsát maga előtt tartva, igyekszik kihátrálni az ajtón. *
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2025.08.16 14:18:06, a következő indokkal:
Kérésre.
//Nyílt//
* Yoë sose gondolta, hogy valaki annyira megátalkodott, és gonosz lenne, hogy kihasználja védtelen, hátat fordított mivoltját. Ő tisztes körülmények között nevelkedett, és alapvetően hasonlót feltételez másokról is. A lovagi becsület számára olyan magától értetődő, mint a levegő. Úgy gondolja, hogy ha valaki el akarja távolítani az útból, az majd az utcán teszi, nyílt kihívás mellett, vagy legalább van benne annyi tisztesség, hogy a sikátor sötétjében használ egy nyílpuskát. Épp ezért nem is számít arra, hogy egy korsó repülne felé. Persze ettől függetlenül azért még sok szerencsés esemény játszik közre, és mint mindig, Arthenior most is ébren őrzi őrizőjének biztonságát. Az egyik ilyen szerencse, hogy a mélységiről sok mindent lehet elmondani, de azt nem, hogy karjába túl sok erő szorult volna. Már az is csoda, hogy eldobja a korsót a rendészig. A másik szerencsés véletlen, a tollforgós sisak, amit a férfi elővigyázatosságból mindig visel. Épp ezért, hiába csattan a fémen a fakorsó, bár a hang egy kicsit megzavarja, és érzi a nyakára mért ütést, ahogy elnyeli a gyenge kis próbálkozás erejét, meglepetten fordul vissza. *
- Ezt is felírom a szabálysértések közé! Rongálás, és a Pegazus megkárosítása egy tökéletesen jó korsóval! Ráadásul hivatalos személy elleni garázdaság vétsége! Azonnal jövök vissza, ne menjen sehová! Tartsák itt! * Intéz még egy kérést az ivó népe felé, na persze nem komoly elvárás, hiszen civilek, nem arra tették fel az életüket, hogy a város biztonságát őrizzék. Ezek után, pajzsát maga előtt tartva, igyekszik kihátrálni az ajtón. *
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2025.08.16 14:18:06, a következő indokkal:
Kérésre.
6355. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-07 11:24:12
Üzenet elküldve: 2025-08-07 11:24:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Annottah//
//Nyílt//
* Az ivó népe nem avatkozik közbe, de Annottah érzi a rájuk szegeződő tekinteteket. Nem zavartatja emiatt különösebben magát. Bárki megállapíthatja, hogy ezúttal városőri túlkapás történt – vagy ami még valószínűbb, hogy egy magát városőrnek képzelő önjelölt idióta kinézte magának a mélységit. Hogy mások valóban így látják-e, az persze nem biztos, de egyelőre semmi nem utal rá, hogy bárki vissza akarná tartani a sötételfet abban, hogy távozzon.
~ Ez a nap átkozott. ~ Örül, hogy az elmeháborodott páncélos mégsem használja buzogányát, sőt: megindul a kijárat felé. Talán mégsem annyira átkozott ez a nap. Este biztosan jót fog aludni.
~ Viszont mulatságos is. ~ Mikor a közvetlen veszély elmúlik, rögtön eszébe jut, hogy miért is van itt: hát szórakozni! Úgyhogy lehajol az egyik söröskorsóért, amit az imént vert le, és a kijárat felé tartó Yoë felé hajítja. Célzása átlagos, így a lassan mozgó, feltehetően gyanútlan áldozatát egész valószínű, hogy eltalálja. Viszont kifejezetten a másik tarkóját célozza – hogyha már betalál, érezze is meg. *
//Nyílt//
* Az ivó népe nem avatkozik közbe, de Annottah érzi a rájuk szegeződő tekinteteket. Nem zavartatja emiatt különösebben magát. Bárki megállapíthatja, hogy ezúttal városőri túlkapás történt – vagy ami még valószínűbb, hogy egy magát városőrnek képzelő önjelölt idióta kinézte magának a mélységit. Hogy mások valóban így látják-e, az persze nem biztos, de egyelőre semmi nem utal rá, hogy bárki vissza akarná tartani a sötételfet abban, hogy távozzon.
~ Ez a nap átkozott. ~ Örül, hogy az elmeháborodott páncélos mégsem használja buzogányát, sőt: megindul a kijárat felé. Talán mégsem annyira átkozott ez a nap. Este biztosan jót fog aludni.
~ Viszont mulatságos is. ~ Mikor a közvetlen veszély elmúlik, rögtön eszébe jut, hogy miért is van itt: hát szórakozni! Úgyhogy lehajol az egyik söröskorsóért, amit az imént vert le, és a kijárat felé tartó Yoë felé hajítja. Célzása átlagos, így a lassan mozgó, feltehetően gyanútlan áldozatát egész valószínű, hogy eltalálja. Viszont kifejezetten a másik tarkóját célozza – hogyha már betalál, érezze is meg. *
6354. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-07 11:05:14
Üzenet elküldve: 2025-08-07 11:05:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alissäna//
-Érthető. *Ha valaki, ő tudja, hogy akadnak olyan dolgok, amikről nem, hogy nem szeret emlékezni az ember, de nem is szívesen beszél róluk. Ő is így van a Fekete Gályán átéltekkel kapcsolatban.
Mindenesetre ha nem is borzasztják el a hallottak, azért az felkelti érdeklődését, Alissäna mennyire tárgyilagosan beszél ezekről az emlékekről. Mintha csak a tegnapi időjárásról folytatnának eszmecserét. Már korábban is észrevette, mennyire ridegen, önmagától eltartva tud beszélni munkájáról.
Ezt a fonalas képet nehéz elhelyezni számára, de nem is tesz rá kísérletet, inkább csak elengedi a témát.*
-Az. Kandalló. *Reflektál a felé intézett szavakra. Hiába a lány közelsége okozta kéjgőzös gondolatok, a bőre illata és a teste érintése őt is megnyugtatja, s mivel kimondottan nehéz nap áll mögötte, hamar el is nyomja az álom.
Korán ébred, mindig így van. Testhelyzetük a olybá tűnik változott az éjszaka, legalábbis neki van most lehetősége az elfet hátulról átkarolni és a lapockái közé nyáladzani. Játékszere a lány combjai közé fúrva pihen. Nem tudná megmondani, mikor került oda, minden bizonnyal félálomban találta megfelelőnek e pozitúrát. Ami azt illeti, most is kellemesnek találja és a lány melegét, eltekintve persze a féktelen vágyától, hogy megfelelően a pillangó combjai közé másszon.
Gyengéden végigsimít a lány mellkasán, majd beledünnyög a hátába.*
-Mikor szeretnél indulni? *Ha lemaradnának valamiről, akkor mindketten megüthetik a bokájukat. Valahol most ő is felelős Alissäna sikeréért.*
-Szívesen maradnék még itt. *Túl jóleső számára ez a fajta ejtőzés, na meg a társaság. Még fizetne is érte, hogy ne kelljen kikelni innen és Agin dolga után menni.*
-Érthető. *Ha valaki, ő tudja, hogy akadnak olyan dolgok, amikről nem, hogy nem szeret emlékezni az ember, de nem is szívesen beszél róluk. Ő is így van a Fekete Gályán átéltekkel kapcsolatban.
Mindenesetre ha nem is borzasztják el a hallottak, azért az felkelti érdeklődését, Alissäna mennyire tárgyilagosan beszél ezekről az emlékekről. Mintha csak a tegnapi időjárásról folytatnának eszmecserét. Már korábban is észrevette, mennyire ridegen, önmagától eltartva tud beszélni munkájáról.
Ezt a fonalas képet nehéz elhelyezni számára, de nem is tesz rá kísérletet, inkább csak elengedi a témát.*
-Az. Kandalló. *Reflektál a felé intézett szavakra. Hiába a lány közelsége okozta kéjgőzös gondolatok, a bőre illata és a teste érintése őt is megnyugtatja, s mivel kimondottan nehéz nap áll mögötte, hamar el is nyomja az álom.
Korán ébred, mindig így van. Testhelyzetük a olybá tűnik változott az éjszaka, legalábbis neki van most lehetősége az elfet hátulról átkarolni és a lapockái közé nyáladzani. Játékszere a lány combjai közé fúrva pihen. Nem tudná megmondani, mikor került oda, minden bizonnyal félálomban találta megfelelőnek e pozitúrát. Ami azt illeti, most is kellemesnek találja és a lány melegét, eltekintve persze a féktelen vágyától, hogy megfelelően a pillangó combjai közé másszon.
Gyengéden végigsimít a lány mellkasán, majd beledünnyög a hátába.*
-Mikor szeretnél indulni? *Ha lemaradnának valamiről, akkor mindketten megüthetik a bokájukat. Valahol most ő is felelős Alissäna sikeréért.*
-Szívesen maradnék még itt. *Túl jóleső számára ez a fajta ejtőzés, na meg a társaság. Még fizetne is érte, hogy ne kelljen kikelni innen és Agin dolga után menni.*
6353. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-06 22:32:08
Üzenet elküldve: 2025-08-06 22:32:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Haldrian//
*Nem tetszik a kis kurtizánnak, hogy a fiú kíváncsiságát az kelti fel, hogy hatalmas urak miként bántalmazták őt megfelelő aranyért cserébe.*
- Feláras.
*Feleli kurtán, s egy darabig hallgat is. Egyrészt fel kell idéznie a múltat, melynek ezen része nem olyan könnyű, hiszen örömmel feledné, legfeljebb emlékeztetőnek jó, hogy miért szükséges óvatosnak lenni. Másfelől meg olyan kényelmesen elhelyezkedett a fiú mellkasához bújva, hogy már-már elalszik töprengés közben.*
- Csak az unatkozó elmék keresnek ilyen formában izgalmat.
*Folytatja lassan és tagoltan.*
- Voltak szabályok velem szemben. Pengét használni tilos, hiszen az hegesedik, ököllel nem szabad az arcot megütni, mert a fogak bánhatják. Az arc is egy plusz felár.
*Alissäna megfordul, oldaláról hátára gördül, s beszéd közben a mennyezetre mered.*
- Gyakori volt a talpak pálcával ütése. A tenyerek megbeszélés kérdése volt, elvégre ott rendkívül fontos, hogy puha és kellemes maradjon. Esetemben a legfőbb szabály az volt, hogy maradandó károm nem keletkezhet, de voltak kevésbé ritkaságnak számító és szerencsés lányok. Ők inkább egyszeri befektetések voltak.
*Nyel egyet, ahogy felsejlik lelki szemei előtt milyen jót mulattak a férfiak a könyörgésén. Amikor lehetetlen testhelyzetekbe kötözték étlen-szomjan, s már alig érezte a végtagjait, ízületei pedig napokig fájtak utána.*
- Megrázó volt.
*Sóhajtja.*
- Nem szeretnék többet beszélni róla.
*Zárja rövidre, s kicsit meg is lepődik milyen jól esik kimondani azt, hogy mi az amit nem szeretne csinálni. Elvégre már szabad ember, és eldöntheti minek teszi ki magát. Már évek óta a maga ura, s mégis olyan nehéz tudatosítania magában, talán sosem fog teljesen sikerrel járni.*
- Lehet.
*Sejtelmes válaszát nem óhajtja világosabbá tenni a félvér számára, aki jól tudhatja, hogy Alissäna mindenféle nyilvánvaló gyengédségük ellenére mennyire nehezen bánik a szavakkal, ha arról van szó ami kettejük között kialakult.*
- Egyébként a kisujjon van ez a fonál, de most már aludjuk, jó?
*Kissé nyűgös türelmetlenséggel karolja át ismét Haldrian felsőtestét, és fészkeli be magát korábbi helyére. Magában megállapítja, hogy milyen tökéletesen illik aprócska feje a kulcscsont alatti árokba, s milyen kellemesen meleg hozzá képest a fattyú teste.*
- Olyan vagy mint egy kandalló.
*Búgja félálomban.*
*Nem tetszik a kis kurtizánnak, hogy a fiú kíváncsiságát az kelti fel, hogy hatalmas urak miként bántalmazták őt megfelelő aranyért cserébe.*
- Feláras.
*Feleli kurtán, s egy darabig hallgat is. Egyrészt fel kell idéznie a múltat, melynek ezen része nem olyan könnyű, hiszen örömmel feledné, legfeljebb emlékeztetőnek jó, hogy miért szükséges óvatosnak lenni. Másfelől meg olyan kényelmesen elhelyezkedett a fiú mellkasához bújva, hogy már-már elalszik töprengés közben.*
- Csak az unatkozó elmék keresnek ilyen formában izgalmat.
*Folytatja lassan és tagoltan.*
- Voltak szabályok velem szemben. Pengét használni tilos, hiszen az hegesedik, ököllel nem szabad az arcot megütni, mert a fogak bánhatják. Az arc is egy plusz felár.
*Alissäna megfordul, oldaláról hátára gördül, s beszéd közben a mennyezetre mered.*
- Gyakori volt a talpak pálcával ütése. A tenyerek megbeszélés kérdése volt, elvégre ott rendkívül fontos, hogy puha és kellemes maradjon. Esetemben a legfőbb szabály az volt, hogy maradandó károm nem keletkezhet, de voltak kevésbé ritkaságnak számító és szerencsés lányok. Ők inkább egyszeri befektetések voltak.
*Nyel egyet, ahogy felsejlik lelki szemei előtt milyen jót mulattak a férfiak a könyörgésén. Amikor lehetetlen testhelyzetekbe kötözték étlen-szomjan, s már alig érezte a végtagjait, ízületei pedig napokig fájtak utána.*
- Megrázó volt.
*Sóhajtja.*
- Nem szeretnék többet beszélni róla.
*Zárja rövidre, s kicsit meg is lepődik milyen jól esik kimondani azt, hogy mi az amit nem szeretne csinálni. Elvégre már szabad ember, és eldöntheti minek teszi ki magát. Már évek óta a maga ura, s mégis olyan nehéz tudatosítania magában, talán sosem fog teljesen sikerrel járni.*
- Lehet.
*Sejtelmes válaszát nem óhajtja világosabbá tenni a félvér számára, aki jól tudhatja, hogy Alissäna mindenféle nyilvánvaló gyengédségük ellenére mennyire nehezen bánik a szavakkal, ha arról van szó ami kettejük között kialakult.*
- Egyébként a kisujjon van ez a fonál, de most már aludjuk, jó?
*Kissé nyűgös türelmetlenséggel karolja át ismét Haldrian felsőtestét, és fészkeli be magát korábbi helyére. Magában megállapítja, hogy milyen tökéletesen illik aprócska feje a kulcscsont alatti árokba, s milyen kellemesen meleg hozzá képest a fattyú teste.*
- Olyan vagy mint egy kandalló.
*Búgja félálomban.*
6352. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-06 22:23:42
Üzenet elküldve: 2025-08-06 22:23:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
-Legyen gondod rá. És ha meguntad a társaságát, szalajtsd el, hogy megtalálja a rezidenciát. Nagyjából egyébként tudom, merre keressük, de az sosem baj, ha felmérjük előtte.
*Csak egy halovány, sokat sejtető mosoly a válasz unokahúga véleményére a fogadót illetően. Egyet kell értsen, ez valóban egy fertelmes hely a magukfajtának. De ahogy most is, ő a lehetőségeket látja. Kiismerni magát egy ennyire idegen és kaotikus világban óriási előnyt jelenthet fajtársaival szemben.
A visszatérő Naren szavait csak egy szemrebbenés kíséretében veszi tudomásul. Az ifjúnak valójában nincs is más választása, mint sikeresnek lenni. A sikertelenség büntetése ugyanis hatalmas, s ezt jól tudja szolgálójuk is.*
-Elireya Úrnő volt annyira kegyes és megengedte, hogy az ő szobájában maradj. *Egy pillanat erejéig elmereng saját szavain. Valóban fel óhajtotta ajánlani a lánynak a lehetőséget, s tette ezt puszta szeretetből. Ugyanakkor most, hogy tudatosul benne kérése, valahol lealacsonyító is lehet e szerep, hisz Elireyának meg kell osztani hajlékát egy szolgálóval. Szerencséjére olybá fest, csak ő gondol bele ebbe mélyebben, holott ilyesmi Pirtianesben kizárt lenne. Hiába, eldugva agya hátsó zugában most roppant elégedett magával, hogy áthárította e kötelességet. Szürkéslila tekintete ugyan nem találkozik a szolgálóéval, de az akár az izzó vasat, magán érezheti.*
-Ő maga aggódik, hogy e város talán rossz hatással lehet rád. Szívesen beszélgetne veled. És ha csak egyetlen panaszt is hallok, magam kezeskedem róla, hogy szíjat hasítsanak a hátadból. *Hangja vontatott ugyan, de továbbra negédesen cseng, mintha nem kínzást, hanem jutalmat helyezne épp kilátásba.*
-A szobámban leszek. Meglátjuk, képes vagyok-e álomra hajtani a fejem ebben a veszett fogadóban.
*Megenged magának egy színpadias sóhajt, mielőtt magához venné a felkínált kulcsot. Búcsúzólag gyöngéden végigsimít Elireya csípőén, majd az emelet felé libben. Valóban az a szándéka, hogy megpróbáljon pihenni, legalább néhány órát.*
-Legyen gondod rá. És ha meguntad a társaságát, szalajtsd el, hogy megtalálja a rezidenciát. Nagyjából egyébként tudom, merre keressük, de az sosem baj, ha felmérjük előtte.
*Csak egy halovány, sokat sejtető mosoly a válasz unokahúga véleményére a fogadót illetően. Egyet kell értsen, ez valóban egy fertelmes hely a magukfajtának. De ahogy most is, ő a lehetőségeket látja. Kiismerni magát egy ennyire idegen és kaotikus világban óriási előnyt jelenthet fajtársaival szemben.
A visszatérő Naren szavait csak egy szemrebbenés kíséretében veszi tudomásul. Az ifjúnak valójában nincs is más választása, mint sikeresnek lenni. A sikertelenség büntetése ugyanis hatalmas, s ezt jól tudja szolgálójuk is.*
-Elireya Úrnő volt annyira kegyes és megengedte, hogy az ő szobájában maradj. *Egy pillanat erejéig elmereng saját szavain. Valóban fel óhajtotta ajánlani a lánynak a lehetőséget, s tette ezt puszta szeretetből. Ugyanakkor most, hogy tudatosul benne kérése, valahol lealacsonyító is lehet e szerep, hisz Elireyának meg kell osztani hajlékát egy szolgálóval. Szerencséjére olybá fest, csak ő gondol bele ebbe mélyebben, holott ilyesmi Pirtianesben kizárt lenne. Hiába, eldugva agya hátsó zugában most roppant elégedett magával, hogy áthárította e kötelességet. Szürkéslila tekintete ugyan nem találkozik a szolgálóéval, de az akár az izzó vasat, magán érezheti.*
-Ő maga aggódik, hogy e város talán rossz hatással lehet rád. Szívesen beszélgetne veled. És ha csak egyetlen panaszt is hallok, magam kezeskedem róla, hogy szíjat hasítsanak a hátadból. *Hangja vontatott ugyan, de továbbra negédesen cseng, mintha nem kínzást, hanem jutalmat helyezne épp kilátásba.*
-A szobámban leszek. Meglátjuk, képes vagyok-e álomra hajtani a fejem ebben a veszett fogadóban.
*Megenged magának egy színpadias sóhajt, mielőtt magához venné a felkínált kulcsot. Búcsúzólag gyöngéden végigsimít Elireya csípőén, majd az emelet felé libben. Valóban az a szándéka, hogy megpróbáljon pihenni, legalább néhány órát.*
6351. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-06 21:27:35
Üzenet elküldve: 2025-08-06 21:27:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vas és Füst//
- Talán humbug, talán nem, addig is jobb óvatosnak lenni előre, mint jól felülni az óriás lőcsére később.
*Kicsit aggasztja a hír. Meggyűlt már sokszor a baja orkokkal, de kisebb csoportosulások sem voltak kellemesek, ha egy egész horda van belőlük az már megköveteli a komolyságot.*
- Dehogynincs. Onnan gyüttek még rég. Páran ott is maradtak a sivatagban, néha a nyugati falvakat basztatják. Abból kerestem a kenyerem, hogy néha bezúztam a zöld pofájuk.
*Persze ez csak egy volt Dverggar kétes megbízásainak széles repertoárjából. Kalózok, orkok, adósok, meg adósok. Meg talán adósok. Belegondolva, nem jó tartozni egy wegtoreninek. Szegény adósok!*
- No igen, ez mi? Idegyüttem, körbelestem, mondom mi ez a nagy falu? De mondom ez nem valami piszlicsáré falu, hanem egy város. Osztán valami nyüzüge tejivó mondta, hogy ez biza Arthenior. Mondtam neki, hogy ne húzogasd az oroszlán faszát, hát ez biztos nem a négy nagy város egyike. De váltig állította. Oszt' igaza volt.
*Kicsit elmélázik. Tényleg aggódik azon, hogy mi lesz, ha a pletykák igaznak bizonyulnak, hiszen akkor annak fele se tréfa; Artheniornak kéne lennie az első védvonalnak, ezek a zöld bőrizomtömlő-testűek meg úgy futnak majd át rajta, mint a kés a vajon.*
- Azt mondom, meg kéne nézni magunknak, de óvatosan. Csak megbizonyosodni. Ha a városnak van egy cseppnyi gógyija, biztos küldtek már ki valakiket, hogy felderítsenek. Azokhoz tudnánk szegődni.
- Talán humbug, talán nem, addig is jobb óvatosnak lenni előre, mint jól felülni az óriás lőcsére később.
*Kicsit aggasztja a hír. Meggyűlt már sokszor a baja orkokkal, de kisebb csoportosulások sem voltak kellemesek, ha egy egész horda van belőlük az már megköveteli a komolyságot.*
- Dehogynincs. Onnan gyüttek még rég. Páran ott is maradtak a sivatagban, néha a nyugati falvakat basztatják. Abból kerestem a kenyerem, hogy néha bezúztam a zöld pofájuk.
*Persze ez csak egy volt Dverggar kétes megbízásainak széles repertoárjából. Kalózok, orkok, adósok, meg adósok. Meg talán adósok. Belegondolva, nem jó tartozni egy wegtoreninek. Szegény adósok!*
- No igen, ez mi? Idegyüttem, körbelestem, mondom mi ez a nagy falu? De mondom ez nem valami piszlicsáré falu, hanem egy város. Osztán valami nyüzüge tejivó mondta, hogy ez biza Arthenior. Mondtam neki, hogy ne húzogasd az oroszlán faszát, hát ez biztos nem a négy nagy város egyike. De váltig állította. Oszt' igaza volt.
*Kicsit elmélázik. Tényleg aggódik azon, hogy mi lesz, ha a pletykák igaznak bizonyulnak, hiszen akkor annak fele se tréfa; Artheniornak kéne lennie az első védvonalnak, ezek a zöld bőrizomtömlő-testűek meg úgy futnak majd át rajta, mint a kés a vajon.*
- Azt mondom, meg kéne nézni magunknak, de óvatosan. Csak megbizonyosodni. Ha a városnak van egy cseppnyi gógyija, biztos küldtek már ki valakiket, hogy felderítsenek. Azokhoz tudnánk szegődni.
6350. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-06 21:18:08
Üzenet elküldve: 2025-08-06 21:18:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bíborkéz Dayaneer//
*Sikerrel passzírozza át magát néhány bakfis között, miközben megcélozza a pultot a vendégtéren keresztül. A Pegazus amúgy is egy népszerű fogadó, ám mostanában különösen sokan megfordulnak itt. Jóformán egész életét e városban töltötte, ő már csak tudja.
Ahogy azonban letenné méretes hátsóját az egyik székre a söntés mellett, sajátosan kiemelkedő alakra lesz figyelmes. Ha magasságra nem is, de külcsínre valóban kitűnik. Rögtön tudja, mi fán terem ez a fajta. Wegtoreniek. Akad itt épp elég a városban manapság, megvan róluk a véleménye. Ugyanakkor az ember mindig tehet kivételt.*
-Tudja kedves, a mi Pegazus fogadónk a vajsöréről híres. Csak az igazi ínyencek tudják, hogy az ullamar legalább annyira jó. Egyenesen a Szántóföldekről hordják a malátát hozzá! *Szuszogva támaszkodik meg a pulton, miközben apró szemeivel felméri az idegent. Amennyiben akad egy óvatlan pillanat rá, nem rest adózni a bőséges keblek látványának is.*
-A magamfajta kupecnek mindig feltűnik, ha egy ígéretes, új arc tűnik fel. Na persze, nem üzletről beszélek. *Megenged egy tokatáncoltató kuncogást.*
-Társaságról, italról... Kölcsönös lehetőségekről, ha úgy tetszik. Ó! *Kerekednek ki ajkai.*
-Udvariatlanság részemről. A nevem Rundengart Ipsioni, szolgálatára! *Elengedi a pultot, hogy bemutathasson egy testalkatához mérten kackiás meghajlást. Ahogy felegyenesedik, egy mellzsebéből előhúzott, fehér kendővel törli szárazra verejtéktől gyöngyöző homlokát.*
-A város első számú kupece, ha szabad e jelzővel élnem. *Ismét csak megtámaszkodik a pulton. Magasságra éppen, csak hogy megüti az egzotikus szépségét, ami külön ínyére van.*
-Szívesen segédkezek bármiben, ami a kishölgy óhaja. *Egyértelmű célja van, s ha akad egy csekélyke emberismeret újdonsült kompániájában, nyilván megsejti. Mindenesetre nem adja egyéb jelét a dolognak, s úgy tesz, akár valami mecénás.*
*Sikerrel passzírozza át magát néhány bakfis között, miközben megcélozza a pultot a vendégtéren keresztül. A Pegazus amúgy is egy népszerű fogadó, ám mostanában különösen sokan megfordulnak itt. Jóformán egész életét e városban töltötte, ő már csak tudja.
Ahogy azonban letenné méretes hátsóját az egyik székre a söntés mellett, sajátosan kiemelkedő alakra lesz figyelmes. Ha magasságra nem is, de külcsínre valóban kitűnik. Rögtön tudja, mi fán terem ez a fajta. Wegtoreniek. Akad itt épp elég a városban manapság, megvan róluk a véleménye. Ugyanakkor az ember mindig tehet kivételt.*
-Tudja kedves, a mi Pegazus fogadónk a vajsöréről híres. Csak az igazi ínyencek tudják, hogy az ullamar legalább annyira jó. Egyenesen a Szántóföldekről hordják a malátát hozzá! *Szuszogva támaszkodik meg a pulton, miközben apró szemeivel felméri az idegent. Amennyiben akad egy óvatlan pillanat rá, nem rest adózni a bőséges keblek látványának is.*
-A magamfajta kupecnek mindig feltűnik, ha egy ígéretes, új arc tűnik fel. Na persze, nem üzletről beszélek. *Megenged egy tokatáncoltató kuncogást.*
-Társaságról, italról... Kölcsönös lehetőségekről, ha úgy tetszik. Ó! *Kerekednek ki ajkai.*
-Udvariatlanság részemről. A nevem Rundengart Ipsioni, szolgálatára! *Elengedi a pultot, hogy bemutathasson egy testalkatához mérten kackiás meghajlást. Ahogy felegyenesedik, egy mellzsebéből előhúzott, fehér kendővel törli szárazra verejtéktől gyöngyöző homlokát.*
-A város első számú kupece, ha szabad e jelzővel élnem. *Ismét csak megtámaszkodik a pulton. Magasságra éppen, csak hogy megüti az egzotikus szépségét, ami külön ínyére van.*
-Szívesen segédkezek bármiben, ami a kishölgy óhaja. *Egyértelmű célja van, s ha akad egy csekélyke emberismeret újdonsült kompániájában, nyilván megsejti. Mindenesetre nem adja egyéb jelét a dolognak, s úgy tesz, akár valami mecénás.*
6349. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-06 20:56:56
Üzenet elküldve: 2025-08-06 20:56:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 172
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 172
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Öreg ember, nem vén ember//
*Kicsit savanyú pofával hallgatja végig a mélységi költeményét, bár erre számíthatott is a kormos, lévén egész szépen átköltötte a dolgot. Felthys nemeziséből hirtelen harcostestvér lett, s miegymás, de hát ez van, a költő szabadsága. Erősen kétli, hogy él még tharg, aki mindezeket cáfolni tudja, vagy egyáltalán ráismerne a férfira a dal alapján, ebből a szempontból pedig tökmindegy.*
- Kettőt abból a finom barackból, kérlek! *Szól a felszolgálónak, a 36 arany repül, a két Pálinka meg kisvártatva landol az asztalon.* - A történelemre, és arra, hogy azt a győztesek írják!
*Ezzel oda is csúsztatja a másik kupicát a sötételfnek. Reméli, érzi az iróniát, hiszen paradox módon itt jelenleg a két vesztes adta az ihletet; a hősködni akaró marha, aki tűpárnává lett, és a szárnyas félőrült mitugrász, aki úgy végezte, mint egy agyontaposott bogár. Szó szerint, Kagannak bitang nagy lába volt.*
- Csalódott vagyok egy kicsit. *Mondja már enyhén hullámzó hanglejtéssel, midőn leteszi a poharat az asztalra.* - Már nem a dalod miatt, a szépérzékem kimerül a kardokban. Tudod, hogy mit akartam csinálni alapból?
*Kíváncsian néz a másikra, vár valamilyen jelre a folytatáshoz, s ha ezt megkapja, már mondja is tovább:*
- El akartam menni a Barakkhoz, hogy felhugyozzak a falára. Azokat a mocskos kis köpenyesek nagyon kibasztak velem annak idején. *Legyint egyet.* - De nincs Barakk!
*Marha régen járt a városban, ennyiből a mélységi is valószínűleg leszűri ezt.*
- Te olyannak tűnsz, mint akinek szintén volt már balhéja ezekkel a szarcsimbókokkal. *Bizalmasan közelebb hajol az asztal fölött a másikhoz, mintha valami nagy titkot készülne megosztani.* - Nem akarod megmutatni hol állomásoznak most? A pálinkával meglocsolnám a portájukat.
//Öreg ember, nem vén ember//
*Kicsit savanyú pofával hallgatja végig a mélységi költeményét, bár erre számíthatott is a kormos, lévén egész szépen átköltötte a dolgot. Felthys nemeziséből hirtelen harcostestvér lett, s miegymás, de hát ez van, a költő szabadsága. Erősen kétli, hogy él még tharg, aki mindezeket cáfolni tudja, vagy egyáltalán ráismerne a férfira a dal alapján, ebből a szempontból pedig tökmindegy.*
- Kettőt abból a finom barackból, kérlek! *Szól a felszolgálónak, a 36 arany repül, a két Pálinka meg kisvártatva landol az asztalon.*
- A történelemre, és arra, hogy azt a győztesek írják! *Ezzel oda is csúsztatja a másik kupicát a sötételfnek. Reméli, érzi az iróniát, hiszen paradox módon itt jelenleg a két vesztes adta az ihletet; a hősködni akaró marha, aki tűpárnává lett, és a szárnyas félőrült mitugrász, aki úgy végezte, mint egy agyontaposott bogár. Szó szerint, Kagannak bitang nagy lába volt.*
- Csalódott vagyok egy kicsit. *Mondja már enyhén hullámzó hanglejtéssel, midőn leteszi a poharat az asztalra.* - Már nem a dalod miatt, a szépérzékem kimerül a kardokban. Tudod, hogy mit akartam csinálni alapból?
*Kíváncsian néz a másikra, vár valamilyen jelre a folytatáshoz, s ha ezt megkapja, már mondja is tovább:*
- El akartam menni a Barakkhoz, hogy felhugyozzak a falára. Azokat a mocskos kis köpenyesek nagyon kibasztak velem annak idején. *Legyint egyet.* - De nincs Barakk!
*Marha régen járt a városban, ennyiből a mélységi is valószínűleg leszűri ezt.*
- Te olyannak tűnsz, mint akinek szintén volt már balhéja ezekkel a szarcsimbókokkal. *Bizalmasan közelebb hajol az asztal fölött a másikhoz, mintha valami nagy titkot készülne megosztani.* - Nem akarod megmutatni hol állomásoznak most? A pálinkával meglocsolnám a portájukat.
6348. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-06 20:30:04
Üzenet elküldve: 2025-08-06 20:30:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bizalom//
*Norhelt szeme megvillan a nő szavaira, de csak a szemét forgatja. A tincs húzására viszont már nem ilyen higgadt. Szisszen, aprót, mint akibe hirtelen horgot akasztottak. A füléhez hajoló nő közelsége feszültté teszi, mintha Ravik valóban halálos méreggel suttogna. És amikor beveti azt a polipos-kebles képet... nos, Norhelt erre már reflexből is csak a plafonra bámul, mintha ott keresné az erőt ahhoz, hogy ne törjön ki röhögésben.*
- Ó, az ég áldjon meg!
*Mormogja maga elé, aztán mikor végre elengedi az a tincs, és csók is jár mellé, csak oldalról sandít a nőre, mintha attól tartana, még utoljára is leharapja az orrát.
A sellős megjegyzésre aztán felsóhajt, fejét a kád peremére hajtja, majd vág egy olyan képet, mint akit most közöltek a hírrel, hogy holnaptól állandóan a templomban kell laknia.*
- Kétlem, hogy van ott olyan sellő, akinek elég nagy ahhoz, hogy a torkodon akadjon. *Mondja végül, szemét Ravikra szegezve, unott, túlvilági nyugalmat mímelve.* - Elég mély az.
*A következő pillanatban már mindkettőjükből kitör a vihogás, mint két iskolás kölyökből, akik épp most szöktek el egy unalmas miséről.
Mikor Ravik bedobja, hogy amit keresett, azt félig-meddig meg is kapta, Norhelt először csak felvonja a szemöldökét.*
- Csaknem miattam jöttél? *Kérdi gyanakvó hangon, majd mutatóujját a levegőbe bökve folytatja.* - Ki árulta el, hogy itt vagyok? Netán Drelvak... nem, á, Velgrim! Biztosan az a féllábú szemét volt, igaz?
*Nem is vár választ, csak vigyorog, míg a nő ajtót nyit, és a kacsintásra válaszul a sajátjából küld csókot. A megjegyzésre, hogy tudja, hol találja, ha hiányozna neki... nos, arra csak egy vállvonás és egy játékos kérdés a válasz.*
- Nemsokára én is megyek. Vigyek egy korsó sört a józanodás ellen?
*Akármit is felel a nő, Norhelt még ott marad. Elmerül a csendes víz maradékában, hallgatja a csöpögést, nagyokat sóhajt, és a bokáját masszírozza, mint egy öreg halász, aki túl sokáig ült egy zsákmánytalan ladikban. Ujjai már úgy néznek ki, mint egy gyűrött vénemberé, a víz is kihűl lassan.
Végül megrándul egyet, a kád szélén megtámaszkodva feltápászkodik, lába recseg-ropog. Meztelenül átvág a termen, mintha ő lenne a tulajdonos, nem törődve azzal, ki mit lát. Az öltözőben kissé morcosan küzd meg a ruháival, főleg a nadrággal, ami valamiért mindig rossz lábra kerül először. A felszerelése nagy része a kard szíján himbálózik, a többi az övén vagy a kezében. A haja még nedves, az ábrázata fáradt, de a szája sarkában ott bujkál egy elégedett félmosoly. Mert Ravik megint felkavarta, szétzilálta, majd elhúzott, és mégis... mégis ott hagyott benne valamit, amit talán már rég nem érzett. Vágyat. És valami olyasmit, amit jobb nem megnevezni.*
*Norhelt szeme megvillan a nő szavaira, de csak a szemét forgatja. A tincs húzására viszont már nem ilyen higgadt. Szisszen, aprót, mint akibe hirtelen horgot akasztottak. A füléhez hajoló nő közelsége feszültté teszi, mintha Ravik valóban halálos méreggel suttogna. És amikor beveti azt a polipos-kebles képet... nos, Norhelt erre már reflexből is csak a plafonra bámul, mintha ott keresné az erőt ahhoz, hogy ne törjön ki röhögésben.*
- Ó, az ég áldjon meg!
*Mormogja maga elé, aztán mikor végre elengedi az a tincs, és csók is jár mellé, csak oldalról sandít a nőre, mintha attól tartana, még utoljára is leharapja az orrát.
A sellős megjegyzésre aztán felsóhajt, fejét a kád peremére hajtja, majd vág egy olyan képet, mint akit most közöltek a hírrel, hogy holnaptól állandóan a templomban kell laknia.*
- Kétlem, hogy van ott olyan sellő, akinek elég nagy ahhoz, hogy a torkodon akadjon. *Mondja végül, szemét Ravikra szegezve, unott, túlvilági nyugalmat mímelve.* - Elég mély az.
*A következő pillanatban már mindkettőjükből kitör a vihogás, mint két iskolás kölyökből, akik épp most szöktek el egy unalmas miséről.
Mikor Ravik bedobja, hogy amit keresett, azt félig-meddig meg is kapta, Norhelt először csak felvonja a szemöldökét.*
- Csaknem miattam jöttél? *Kérdi gyanakvó hangon, majd mutatóujját a levegőbe bökve folytatja.* - Ki árulta el, hogy itt vagyok? Netán Drelvak... nem, á, Velgrim! Biztosan az a féllábú szemét volt, igaz?
*Nem is vár választ, csak vigyorog, míg a nő ajtót nyit, és a kacsintásra válaszul a sajátjából küld csókot. A megjegyzésre, hogy tudja, hol találja, ha hiányozna neki... nos, arra csak egy vállvonás és egy játékos kérdés a válasz.*
- Nemsokára én is megyek. Vigyek egy korsó sört a józanodás ellen?
*Akármit is felel a nő, Norhelt még ott marad. Elmerül a csendes víz maradékában, hallgatja a csöpögést, nagyokat sóhajt, és a bokáját masszírozza, mint egy öreg halász, aki túl sokáig ült egy zsákmánytalan ladikban. Ujjai már úgy néznek ki, mint egy gyűrött vénemberé, a víz is kihűl lassan.
Végül megrándul egyet, a kád szélén megtámaszkodva feltápászkodik, lába recseg-ropog. Meztelenül átvág a termen, mintha ő lenne a tulajdonos, nem törődve azzal, ki mit lát. Az öltözőben kissé morcosan küzd meg a ruháival, főleg a nadrággal, ami valamiért mindig rossz lábra kerül először. A felszerelése nagy része a kard szíján himbálózik, a többi az övén vagy a kezében. A haja még nedves, az ábrázata fáradt, de a szája sarkában ott bujkál egy elégedett félmosoly. Mert Ravik megint felkavarta, szétzilálta, majd elhúzott, és mégis... mégis ott hagyott benne valamit, amit talán már rég nem érzett. Vágyat. És valami olyasmit, amit jobb nem megnevezni.*
6347. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-06 19:47:55
Üzenet elküldve: 2025-08-06 19:47:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Annottah//
//Nyílt//
* Rändoer ritkán jön ki a sodrából, de most sikerült teljes mértékben felforralni az agyvizét. Maga sem tudja, hogy hova tűnt megszokott higgadtsága, de azt kénytelen belátni, hogy intézkedésre alkalmatlan állapotba került. És mivel sok mindent tenne meg, de a túlkapás az nem tartozik ezek közé, be kell lássa, hogy hiba volt előhúzni a buzogányát. *
- Na ide figyeljen, azonnal fejezze be a rendbontást. Ne alkalmatlankodjon, és maradjon ott, ahol van. Nem kell menjen sehová. Hozom az erősítést, és bevisszük. * Jelenti ki, miközben az ajtó felé indul. *
- A viszont látásra! * Teszi még hozzá, és ha nem tartóztatja fel senki, akkor már nyitja is az ajtót. Reméli, hogy az ivó népe itt fogja tartani a kormost addig, amíg visszaér többedmagával. Egyébként is, látszott, hogy veszélyes egy némber. Lehet, hogy el se bírt volna vele egyedül. *
~ Egyet se félj, kicsi Arthenior, már tudom, hogy kik ármánykodnak ellened. Hamarosan nyugodtan hunyhatod álomra a szemed. Csak még egy kicsit tarts ki, drága Artneiorom. ~
//Nyílt//
* Rändoer ritkán jön ki a sodrából, de most sikerült teljes mértékben felforralni az agyvizét. Maga sem tudja, hogy hova tűnt megszokott higgadtsága, de azt kénytelen belátni, hogy intézkedésre alkalmatlan állapotba került. És mivel sok mindent tenne meg, de a túlkapás az nem tartozik ezek közé, be kell lássa, hogy hiba volt előhúzni a buzogányát. *
- Na ide figyeljen, azonnal fejezze be a rendbontást. Ne alkalmatlankodjon, és maradjon ott, ahol van. Nem kell menjen sehová. Hozom az erősítést, és bevisszük. * Jelenti ki, miközben az ajtó felé indul. *
- A viszont látásra! * Teszi még hozzá, és ha nem tartóztatja fel senki, akkor már nyitja is az ajtót. Reméli, hogy az ivó népe itt fogja tartani a kormost addig, amíg visszaér többedmagával. Egyébként is, látszott, hogy veszélyes egy némber. Lehet, hogy el se bírt volna vele egyedül. *
~ Egyet se félj, kicsi Arthenior, már tudom, hogy kik ármánykodnak ellened. Hamarosan nyugodtan hunyhatod álomra a szemed. Csak még egy kicsit tarts ki, drága Artneiorom. ~
6346. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-06 19:25:59
Üzenet elküldve: 2025-08-06 19:25:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bizalom//
*Szíve szerint visszavágna Norheltnek, hogy óvatosan bánjon azért a duzzadó önbizalmával. Attól, hogy a tenger most nyugodt, nem jelenti azt, hogy percek múlva nem vet óriási hullámokat, hogy elnyelje. De valószínűleg felesleges próbálkozás lenne, meg igazán nem is akarja letörni a férfit. Most valahogy minden így van a helyén.
Ahogy a törölköző is odakerül és már kényelmesen dől a kádnak, a férfi szavaira csak egyszerűen megvonja a vállait.*
- Az istennőm tudja, hogy úgy is visszatérek, ezért figyel, kísér és óv.
*Szórakozottan játszani kezdenek ujjai az egyik vizes tinccsel, majd komisz mosollyal húz rajta egy finomat.*
- Meg persze erőt ad, hogy szétrúgjam a segged, ha szükségessé válik.
*Fejezi be végül teljes természetességet megjátszva, de az arcán szárba szökkenő újabb vigyor most arról árulkodik, hogy inkább csak piszkál, mintsem fenyeget. De teljesen még sem végez, mert a kérdés utolsó része azért ismét megpiszkálja benne a vörös ördögöt. A tincset az ujja köré csavarva szorít rá határozottabban, ahogy vészjósló tekintettel a férfi füléhez hajol.*
- Óriás polip. Nem inkább két óriás kebel a Sellőházban, amikbe, ha szerencsém van bele is fulladsz?
*Suttogja, miközben igyekszik, hogy a hangja fenyegető legyen, hallatszódjon csak síron túlinak. Azután kivár pár szívdobbanásnyi időt, mielőtt elengedi a fogjul ejtett szálat és hosszan az arcára csókol.*
- Megígértem, igaz? Annyit meg nekem is megér, hogy egy jóvágású sellő farka akadjon a torkomon.
*Veregeti meg Norhelt vállát vihogva, majd ellöki magát a kádtól. A boka témáját meg nem is firtatja tovább, ismeri a férfit és tudja, hogy felesleges lenne. Valószínűleg egy ficam csak a bűnös, ami idővel elmúlik majd. Bár így kérdéses, hogy a kikötői kirándulásukat mennyire fogja majd hátráltatni.*
- Igazából, amiért jöttem azt félig-meddig megkaptam. Ez a város túl tiszta és rendezett nekem. De a bokád miatt kétlem, hogy már holnap útra kelnél velem.
*Már ennyi idő után is hiányolja a hűvös, tengeri levegőt. Szép-szép a fürdő, kellemes meleg, illatos, meg minden, de számára már inkább fojt, mint pihentet. A mehetnékét elárulja az is, hogy egyre gyakrabban pillantgat az ajtó felé, de eszében sincs, hogy a kellemes semmittevésből kiszakítsa a férfit. Viszont a részéről a fáradtság nagyobb hanggal zakatol benne, ahhoz pedig nincs kedve, hogy megvárja, míg aszottra ázik a vízben, így lassan elfordul és ajtót nyit.*
- Ha hiányoznék a fickósságodnak és... azért neked is, tudod hol találsz. Ha pedig indulásra kész vagy, akkor főleg keress fel.
*Széles mosollyal kacsint a férfira, majd kissé nehézkesen, mert, ha a fürdőt szívesen maga mögött hagyja, ez Norheltre éppen nem vonatkozik, de kilép a szobából. Pár pillanatot még ad magának, hátha meggondolja magát, de nem, a pucér férfi hiába túlzottan csábító a számára, a meleg vízből ennyi éppen elég volt neki. Így a legközelebbi állomás az öltöző, majd a szobája lesz, ahol nem vár más rá, csak a tragikusan üres pálinkás üveg.*
*Szíve szerint visszavágna Norheltnek, hogy óvatosan bánjon azért a duzzadó önbizalmával. Attól, hogy a tenger most nyugodt, nem jelenti azt, hogy percek múlva nem vet óriási hullámokat, hogy elnyelje. De valószínűleg felesleges próbálkozás lenne, meg igazán nem is akarja letörni a férfit. Most valahogy minden így van a helyén.
Ahogy a törölköző is odakerül és már kényelmesen dől a kádnak, a férfi szavaira csak egyszerűen megvonja a vállait.*
- Az istennőm tudja, hogy úgy is visszatérek, ezért figyel, kísér és óv.
*Szórakozottan játszani kezdenek ujjai az egyik vizes tinccsel, majd komisz mosollyal húz rajta egy finomat.*
- Meg persze erőt ad, hogy szétrúgjam a segged, ha szükségessé válik.
*Fejezi be végül teljes természetességet megjátszva, de az arcán szárba szökkenő újabb vigyor most arról árulkodik, hogy inkább csak piszkál, mintsem fenyeget. De teljesen még sem végez, mert a kérdés utolsó része azért ismét megpiszkálja benne a vörös ördögöt. A tincset az ujja köré csavarva szorít rá határozottabban, ahogy vészjósló tekintettel a férfi füléhez hajol.*
- Óriás polip. Nem inkább két óriás kebel a Sellőházban, amikbe, ha szerencsém van bele is fulladsz?
*Suttogja, miközben igyekszik, hogy a hangja fenyegető legyen, hallatszódjon csak síron túlinak. Azután kivár pár szívdobbanásnyi időt, mielőtt elengedi a fogjul ejtett szálat és hosszan az arcára csókol.*
- Megígértem, igaz? Annyit meg nekem is megér, hogy egy jóvágású sellő farka akadjon a torkomon.
*Veregeti meg Norhelt vállát vihogva, majd ellöki magát a kádtól. A boka témáját meg nem is firtatja tovább, ismeri a férfit és tudja, hogy felesleges lenne. Valószínűleg egy ficam csak a bűnös, ami idővel elmúlik majd. Bár így kérdéses, hogy a kikötői kirándulásukat mennyire fogja majd hátráltatni.*
- Igazából, amiért jöttem azt félig-meddig megkaptam. Ez a város túl tiszta és rendezett nekem. De a bokád miatt kétlem, hogy már holnap útra kelnél velem.
*Már ennyi idő után is hiányolja a hűvös, tengeri levegőt. Szép-szép a fürdő, kellemes meleg, illatos, meg minden, de számára már inkább fojt, mint pihentet. A mehetnékét elárulja az is, hogy egyre gyakrabban pillantgat az ajtó felé, de eszében sincs, hogy a kellemes semmittevésből kiszakítsa a férfit. Viszont a részéről a fáradtság nagyobb hanggal zakatol benne, ahhoz pedig nincs kedve, hogy megvárja, míg aszottra ázik a vízben, így lassan elfordul és ajtót nyit.*
- Ha hiányoznék a fickósságodnak és... azért neked is, tudod hol találsz. Ha pedig indulásra kész vagy, akkor főleg keress fel.
*Széles mosollyal kacsint a férfira, majd kissé nehézkesen, mert, ha a fürdőt szívesen maga mögött hagyja, ez Norheltre éppen nem vonatkozik, de kilép a szobából. Pár pillanatot még ad magának, hátha meggondolja magát, de nem, a pucér férfi hiába túlzottan csábító a számára, a meleg vízből ennyi éppen elég volt neki. Így a legközelebbi állomás az öltöző, majd a szobája lesz, ahol nem vár más rá, csak a tragikusan üres pálinkás üveg.*
6345. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-06 19:11:29
Üzenet elküldve: 2025-08-06 19:11:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Annottah//
//Nyílt//
* Hamar kiderül, hogy valóban egy elmeháborodottal van dolga. Hogy városőr vagy sem, az már nem is érdekli. A buzogány az, ami érdekli, illetve hogy minél távolabb kerüljön tőle.
~ Ki gondolta volna, hogy egy ember előbb lesz farkasom, mint az ork? ~ Fut át az agyán, miközben hátralöki a székét és ő maga feláll. *
– Mész a picsába! Ha egy ujjal is hozzám érsz… * Be sem fejezi mondatát, mert úgy gondolja, hogy vicsora sokkal meggyőzőbb annál, amit mondani tudna. Ha Yoë valóban leakasztja buzogányát az oldaláról, Annottah nem várja meg, hogy használja is: felugrik az asztalra és átcsusszan annak túloldalára – feldöntve a félig üres és a teljesen üres söröskorsót is. Nincs sokkal előrébb ezzel, de legalább egy asztal elválasztja kettejüket; és ránézésre ő a fürgébb, így ha a másik üldözni akarja, már csak ki kell cseleznie. *
~ Micsoda kibaszott hülye nap ez. ~
– Nem megyek sehová!
//Nyílt//
* Hamar kiderül, hogy valóban egy elmeháborodottal van dolga. Hogy városőr vagy sem, az már nem is érdekli. A buzogány az, ami érdekli, illetve hogy minél távolabb kerüljön tőle.
~ Ki gondolta volna, hogy egy ember előbb lesz farkasom, mint az ork? ~ Fut át az agyán, miközben hátralöki a székét és ő maga feláll. *
– Mész a picsába! Ha egy ujjal is hozzám érsz… * Be sem fejezi mondatát, mert úgy gondolja, hogy vicsora sokkal meggyőzőbb annál, amit mondani tudna. Ha Yoë valóban leakasztja buzogányát az oldaláról, Annottah nem várja meg, hogy használja is: felugrik az asztalra és átcsusszan annak túloldalára – feldöntve a félig üres és a teljesen üres söröskorsót is. Nincs sokkal előrébb ezzel, de legalább egy asztal elválasztja kettejüket; és ránézésre ő a fürgébb, így ha a másik üldözni akarja, már csak ki kell cseleznie. *
~ Micsoda kibaszott hülye nap ez. ~
– Nem megyek sehová!
6344. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-06 18:48:12
Üzenet elküldve: 2025-08-06 18:48:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vas és füst//
*Ő csak elmosolyodik a dolgon, így belegondolva a rosszhírű pletykákon. Látja azonban, hogy törpe ivócimborája éppen ellenkezőleg vélekedik.*
-Ó ugyan. Biztos csak humbug az egész, füst. Ugyan ki tudná összefogni ezeket a nyomorult orkokat? Megeszik egymást azt hallottam, azért nem tud soha egy klán vagy törzs vagy bármi megmaradni sokáig, mert olyan ellenségesek egymással is, mint bárki mással. Tán még jobban is rivalizálnak a nőstényekért.
*Hányingert imitál, ahogy elképzeli, hogy egy ork nő hörög rajta. A káromkodásán nagyot kacag, éppen csak a sör nem ömli ki a korsóból, erre természetesen kellően odafigyel. Gyorsan le is iszik belőle, nehogy ez a baj megtörténjen.*
-Wegtorenbe nincsenek orkok mi?
*Fogalma sincs róla.*
-Azért megnézném mi történne ha tényleg egy nagy hadseregnyi ork bekopogtatna, a szántólegényeket meg a mosóasszonyokat állítanák csatarendbe vagy mi? Még egy városfal sincs!
*Rosszallóan megrázza a fejét.*
-Bármelyik törp falucska komolyabb védelmi vonalakkal rendelkezik! Ha lenne 10 jó törpém az Érchágóiak közül jöhetne akármennyi ork!
*Ő csak elmosolyodik a dolgon, így belegondolva a rosszhírű pletykákon. Látja azonban, hogy törpe ivócimborája éppen ellenkezőleg vélekedik.*
-Ó ugyan. Biztos csak humbug az egész, füst. Ugyan ki tudná összefogni ezeket a nyomorult orkokat? Megeszik egymást azt hallottam, azért nem tud soha egy klán vagy törzs vagy bármi megmaradni sokáig, mert olyan ellenségesek egymással is, mint bárki mással. Tán még jobban is rivalizálnak a nőstényekért.
*Hányingert imitál, ahogy elképzeli, hogy egy ork nő hörög rajta. A káromkodásán nagyot kacag, éppen csak a sör nem ömli ki a korsóból, erre természetesen kellően odafigyel. Gyorsan le is iszik belőle, nehogy ez a baj megtörténjen.*
-Wegtorenbe nincsenek orkok mi?
*Fogalma sincs róla.*
-Azért megnézném mi történne ha tényleg egy nagy hadseregnyi ork bekopogtatna, a szántólegényeket meg a mosóasszonyokat állítanák csatarendbe vagy mi? Még egy városfal sincs!
*Rosszallóan megrázza a fejét.*
-Bármelyik törp falucska komolyabb védelmi vonalakkal rendelkezik! Ha lenne 10 jó törpém az Érchágóiak közül jöhetne akármennyi ork!
6343. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-06 18:42:45
Üzenet elküldve: 2025-08-06 18:42:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bizalom//
*Norhelt kifújja a levegőt, és hátradől a kádban, mintha csak egy sikeres csata után heverne. Könyökeit a kád peremére támasztja, lábait pedig lustán kinyújtja Ravik felé, az ép bokájával finoman végigsiklik a nő lábszárán. Nem siet sehová. Főleg, hogy most úgy néz ki, nemhogy túlélte az egészet, de még pontokat is szerzett. Az már más kérdés, hányat vonnak majd le legközelebb.
A nő szavai hallatán felhorkan. Mintha a világ egyik, ha nem a legtermészetesebb dolgát állapította volna meg az imént. Vigyorogva válaszol, ahogy csak tőle telik:*
- Mit mondhatnék? Istenek adta tehetség vagyok. *Rövid szünetet tart, majd még egy lapot rádob a paklira.* - Ebben is.
*Szeme újra végigfut a nőn. A kissé kócos vörös hajon, a nedves, kipirult arcon, azon az átkozott mosolyon, amitől egyszerre érezheti magát győztesnek és megfigyelt kísérleti nyúlnak. A csókot nem utasítja el. Visszacsókol, nem kapkodva, de nem is lanyhán. Ízleli a pillanatot, mintha még nem döntötte volna el, hogy ezért a csókért fizetni fog-e később.
Aztán Ravik újabb megjegyzést tesz. Norhelt meglepődést mímel, szinte eljátssza a szemöldökráncolást is, mint valami rossz színész.*
- Nem fog az istennőd vízbe fojtani, amiért nem vagy tenger közelben? *Kérdi nevetve.* - Szerintem nagyon is el kéne látogatnunk majd a kikötőbe. Csak a biztonság kedvéért, tudod... nehogy a következő hajódat lehúzza a tenger mélyére egy óriás polip.
*Amíg Ravik kimászik a kádból és bebugyolálja magát, ő csak figyel. A gondolat, hogy kiszálljon, ugyan megfordul a fejében, de aztán el is hessegeti. Még mindig túl jó itt. A víz meleg, a tagjai kellemesen zsibbadtak, a bokája... nos, az úgy fáj, mint amikor belerúg valaki egy kőszoborba részegen. De hát volt már rosszabb is. Egyszer majd elmúlik úgy is.
Ravik utolsó megjegyzésére csak vállat von.*
- Te már láttad. Nem elég?
*Aztán elvigyorodik. Nem diadalmasan, nem cinikusan. Csak úgy... elégedetten. Mert most minden a helyén van, legalább pár percig. Norhelt most úgy érzi, hogy egy apró csatát talán tényleg megnyert. Nem a hadtörténelembe illőt, csak olyat, amitől kicsit kevésbé akarja pofán vágni az életet. És ez most bőven elég.*
*Norhelt kifújja a levegőt, és hátradől a kádban, mintha csak egy sikeres csata után heverne. Könyökeit a kád peremére támasztja, lábait pedig lustán kinyújtja Ravik felé, az ép bokájával finoman végigsiklik a nő lábszárán. Nem siet sehová. Főleg, hogy most úgy néz ki, nemhogy túlélte az egészet, de még pontokat is szerzett. Az már más kérdés, hányat vonnak majd le legközelebb.
A nő szavai hallatán felhorkan. Mintha a világ egyik, ha nem a legtermészetesebb dolgát állapította volna meg az imént. Vigyorogva válaszol, ahogy csak tőle telik:*
- Mit mondhatnék? Istenek adta tehetség vagyok. *Rövid szünetet tart, majd még egy lapot rádob a paklira.* - Ebben is.
*Szeme újra végigfut a nőn. A kissé kócos vörös hajon, a nedves, kipirult arcon, azon az átkozott mosolyon, amitől egyszerre érezheti magát győztesnek és megfigyelt kísérleti nyúlnak. A csókot nem utasítja el. Visszacsókol, nem kapkodva, de nem is lanyhán. Ízleli a pillanatot, mintha még nem döntötte volna el, hogy ezért a csókért fizetni fog-e később.
Aztán Ravik újabb megjegyzést tesz. Norhelt meglepődést mímel, szinte eljátssza a szemöldökráncolást is, mint valami rossz színész.*
- Nem fog az istennőd vízbe fojtani, amiért nem vagy tenger közelben? *Kérdi nevetve.* - Szerintem nagyon is el kéne látogatnunk majd a kikötőbe. Csak a biztonság kedvéért, tudod... nehogy a következő hajódat lehúzza a tenger mélyére egy óriás polip.
*Amíg Ravik kimászik a kádból és bebugyolálja magát, ő csak figyel. A gondolat, hogy kiszálljon, ugyan megfordul a fejében, de aztán el is hessegeti. Még mindig túl jó itt. A víz meleg, a tagjai kellemesen zsibbadtak, a bokája... nos, az úgy fáj, mint amikor belerúg valaki egy kőszoborba részegen. De hát volt már rosszabb is. Egyszer majd elmúlik úgy is.
Ravik utolsó megjegyzésére csak vállat von.*
- Te már láttad. Nem elég?
*Aztán elvigyorodik. Nem diadalmasan, nem cinikusan. Csak úgy... elégedetten. Mert most minden a helyén van, legalább pár percig. Norhelt most úgy érzi, hogy egy apró csatát talán tényleg megnyert. Nem a hadtörténelembe illőt, csak olyat, amitől kicsit kevésbé akarja pofán vágni az életet. És ez most bőven elég.*
6342. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-06 17:51:05
Üzenet elküldve: 2025-08-06 17:51:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bizalom//
*Norhelt megdermed, az elégedettség pedig kellemes melegként szánt végig a testében. Hát az alkohol mégsem gyengítette el annyira, hogy ne tudjon elég riasztó lenni, amikor kell. Amikor az ujj eltűnik nem szól, csak egy halovány, de igen elégedett vigyort ereszt maga elé. A teste még mindig lüktet, csípőjének remegése pedig pontosan elárulja, hogy ez a kis bosszút szomjazó közjáték igazán egy pillanatra sem zökkentette ki abból, hogy teljesen átadja magát a férfinak és ő is elvegye azt, ami már hosszú ideje kijár neki. Aztán jön a kar, ami hátrahúzza. A mellkas, ami hozzásimul. A tenyér, ami birtokol. A harapás. A nyakán végig szántó, ziháló, meleg lehelet. Becsukja a szemét, csak egyetlen rövid pillanatra, most újra megadja magát. Minden érzékével a mozdulatokra, Norheltre koncentrál. A testét elönti az utolsó robbanás, amit a férfi hozott ki belőle. Norhelt kihúzódik, érzi, hogy pont időben. Nem mozdul azonnal, csendben lebeg az élmény utórengésében. A teste lassan csitul, de a légzése még szapora és szabálytalan. A kezek végül lassan lecsúsznak a kád pereméről és megfordul. Visszaereszkedik a vízbe, a térdét kissé behúzva maga alá, majd könyökkel a kád szélén megtámaszkodva fürkészi a férfit. A vörös haja még csapzott, az arca kipirult, de a szeme most puhább, talán kicsit szórakozott is. Az a dühös vihar egyelőre újból kiveszett belőle. De ezt teszi, ha egy férfi képes meg is csinálni egy nőt, nem pedig csak használni. A gondolatra pedig ismét vigyorognia kell, hogy akármennyire is egy fajankó Norhelt, ez a képessége kimagasló. A férfi kérdésére csak felhorkan, inkább magának, mint neki szól. A mosoly, ami megjelenik az ajkán, fáradt, fanyar, de játékos.*
- A nosztalgiához mindig is értettél.
*Húzza össze játékosan a szemeit. Nem dicsér, csak tényt állapít meg, bár valószínűleg ezzel most megint jócskán nő a férfi önbizalma. Aztán elpillant a férfiról és az ujjait végig húzza a combján, mintha az emléket is le akarná törölni a bőréről, de közben az arcán még ott marad valami puha kis mosoly. Az alkohol most már lassabban, melegebben járja át, és a tüskéi is tompulnak, legalábbis mostanra.*
- Tudás kell ahhoz, hogy gyönyörré változtasd azt, hogy pár pillanattal ezelőtt még kicsináltalak volna.
*Jegyzi meg olyan könnyedséggel, mint aki erről már le is mondott. Szerencsére nála sosem lehet tudni, hogy ez a nyugodt állapot meddig marad fent. Valószínűleg a következő szajhákig, ha Norhelt most sem fogja okosan csinálni. De most nem akar visszavágni. Talán többé nem is akar.
Egy lendülettel előre dől, megtámaszkodik a férfi combjain, majd ismét nem vár engedélyt vagy beleegyezést, az ajkaira csókol. De az most nem birtokló, ahogyan a tekintete sem bosszús, alázatos vagy megbocsájtó. Most van benne valami közel engedő, valami igazán emberi, amit nála talán csak egyszer az életben tapasztalhat meg az ember, kivéve, ha Norheltnek hívják és még ő is igen ritkán ismerkedhet vele.*
- Talán mégis csak egy kicsit tovább maradok a városban.
*Vigyorog a férfi ajkára. Hogy ez számára örömhír, vagy inkább fenyegetés, azt most nem tudhatja, de nem is igazán érdekli. Ő ma bosszút állt, behódolt, diadalt aratott és megelégedett.
Lassan elhúzódik, majd apránként felkel és kilép a kádból. A törölközőt felkapva itatja le magáról a vizet és bebugyolálja magát, de még nem indul ki. A férfi feje mellett a kádnak támaszkodik a csípőjével és kissé szórakozottan cirógat a vizes tincsek közé.*
- Azt a bokát talán meg kéne mutatnod valakinek.
*Hümmög eltűnődve, ahogy az említett végtag felé sandít.*
*Norhelt megdermed, az elégedettség pedig kellemes melegként szánt végig a testében. Hát az alkohol mégsem gyengítette el annyira, hogy ne tudjon elég riasztó lenni, amikor kell. Amikor az ujj eltűnik nem szól, csak egy halovány, de igen elégedett vigyort ereszt maga elé. A teste még mindig lüktet, csípőjének remegése pedig pontosan elárulja, hogy ez a kis bosszút szomjazó közjáték igazán egy pillanatra sem zökkentette ki abból, hogy teljesen átadja magát a férfinak és ő is elvegye azt, ami már hosszú ideje kijár neki. Aztán jön a kar, ami hátrahúzza. A mellkas, ami hozzásimul. A tenyér, ami birtokol. A harapás. A nyakán végig szántó, ziháló, meleg lehelet. Becsukja a szemét, csak egyetlen rövid pillanatra, most újra megadja magát. Minden érzékével a mozdulatokra, Norheltre koncentrál. A testét elönti az utolsó robbanás, amit a férfi hozott ki belőle. Norhelt kihúzódik, érzi, hogy pont időben. Nem mozdul azonnal, csendben lebeg az élmény utórengésében. A teste lassan csitul, de a légzése még szapora és szabálytalan. A kezek végül lassan lecsúsznak a kád pereméről és megfordul. Visszaereszkedik a vízbe, a térdét kissé behúzva maga alá, majd könyökkel a kád szélén megtámaszkodva fürkészi a férfit. A vörös haja még csapzott, az arca kipirult, de a szeme most puhább, talán kicsit szórakozott is. Az a dühös vihar egyelőre újból kiveszett belőle. De ezt teszi, ha egy férfi képes meg is csinálni egy nőt, nem pedig csak használni. A gondolatra pedig ismét vigyorognia kell, hogy akármennyire is egy fajankó Norhelt, ez a képessége kimagasló. A férfi kérdésére csak felhorkan, inkább magának, mint neki szól. A mosoly, ami megjelenik az ajkán, fáradt, fanyar, de játékos.*
- A nosztalgiához mindig is értettél.
*Húzza össze játékosan a szemeit. Nem dicsér, csak tényt állapít meg, bár valószínűleg ezzel most megint jócskán nő a férfi önbizalma. Aztán elpillant a férfiról és az ujjait végig húzza a combján, mintha az emléket is le akarná törölni a bőréről, de közben az arcán még ott marad valami puha kis mosoly. Az alkohol most már lassabban, melegebben járja át, és a tüskéi is tompulnak, legalábbis mostanra.*
- Tudás kell ahhoz, hogy gyönyörré változtasd azt, hogy pár pillanattal ezelőtt még kicsináltalak volna.
*Jegyzi meg olyan könnyedséggel, mint aki erről már le is mondott. Szerencsére nála sosem lehet tudni, hogy ez a nyugodt állapot meddig marad fent. Valószínűleg a következő szajhákig, ha Norhelt most sem fogja okosan csinálni. De most nem akar visszavágni. Talán többé nem is akar.
Egy lendülettel előre dől, megtámaszkodik a férfi combjain, majd ismét nem vár engedélyt vagy beleegyezést, az ajkaira csókol. De az most nem birtokló, ahogyan a tekintete sem bosszús, alázatos vagy megbocsájtó. Most van benne valami közel engedő, valami igazán emberi, amit nála talán csak egyszer az életben tapasztalhat meg az ember, kivéve, ha Norheltnek hívják és még ő is igen ritkán ismerkedhet vele.*
- Talán mégis csak egy kicsit tovább maradok a városban.
*Vigyorog a férfi ajkára. Hogy ez számára örömhír, vagy inkább fenyegetés, azt most nem tudhatja, de nem is igazán érdekli. Ő ma bosszút állt, behódolt, diadalt aratott és megelégedett.
Lassan elhúzódik, majd apránként felkel és kilép a kádból. A törölközőt felkapva itatja le magáról a vizet és bebugyolálja magát, de még nem indul ki. A férfi feje mellett a kádnak támaszkodik a csípőjével és kissé szórakozottan cirógat a vizes tincsek közé.*
- Azt a bokát talán meg kéne mutatnod valakinek.
*Hümmög eltűnődve, ahogy az említett végtag felé sandít.*
6341. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-06 17:19:06
Üzenet elküldve: 2025-08-06 17:19:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Annottah//
//Nyílt//
* Arra, hogy látszólag együttműködő az áldozat, elégedetten hümmög. Végre valaki, aki nem nehezíti teljesen feleslegesen a dolgát. Már épp veszi elé a kis papírosait, amibe a fontos információkat körmöli, amikor meghallja a választ. *
- HOGY KÉPZELI MAGA... MAGA... BAAAAH. * Förmed rá a nőre, egészen közelről érezheti a moslékszagú szájszagot a mélységi. *
- HOGY ARTHENIORBAN... AZ ÉN SZERETETT VÁROSOMBAN... HOGY MERÉSZEL ÍGY BESZÉLNI! * Bömböli annak a képébe, a dühtől sápadt arccal. *
- Nem érdekelnek tovább a társai! Úgy gondolom, hogy megtalálhattam az egész összeesküvés főnökét. Ilyen romlott, megátalkodott gonoszt még nem láttam, mint maga. * A dühtől remegő kezekkel próbálja kioldani a tollas buzogány rögzítő bőrszíját. *
- Azonnal beviszem magammal. Nem kérdés, igen, itt nem maradhat. Ezt a fertőt, és mocskot nem hagyhatom csak úgy itt, ahol nők és gyerekek is vannak! * Persze az nem zavarja, hogy egy ivóban vannak, és nem igazán rohangálnak itt kölykök. *
- Azonnal takarodjon kifelé, viszem magammal. Majd meglátjuk, hogy mennyire vágták fel a nyelvét, ha hűsöl egy kicsit.
//Nyílt//
* Arra, hogy látszólag együttműködő az áldozat, elégedetten hümmög. Végre valaki, aki nem nehezíti teljesen feleslegesen a dolgát. Már épp veszi elé a kis papírosait, amibe a fontos információkat körmöli, amikor meghallja a választ. *
- HOGY KÉPZELI MAGA... MAGA... BAAAAH. * Förmed rá a nőre, egészen közelről érezheti a moslékszagú szájszagot a mélységi. *
- HOGY ARTHENIORBAN... AZ ÉN SZERETETT VÁROSOMBAN... HOGY MERÉSZEL ÍGY BESZÉLNI! * Bömböli annak a képébe, a dühtől sápadt arccal. *
- Nem érdekelnek tovább a társai! Úgy gondolom, hogy megtalálhattam az egész összeesküvés főnökét. Ilyen romlott, megátalkodott gonoszt még nem láttam, mint maga. * A dühtől remegő kezekkel próbálja kioldani a tollas buzogány rögzítő bőrszíját. *
- Azonnal beviszem magammal. Nem kérdés, igen, itt nem maradhat. Ezt a fertőt, és mocskot nem hagyhatom csak úgy itt, ahol nők és gyerekek is vannak! * Persze az nem zavarja, hogy egy ivóban vannak, és nem igazán rohangálnak itt kölykök. *
- Azonnal takarodjon kifelé, viszem magammal. Majd meglátjuk, hogy mennyire vágták fel a nyelvét, ha hűsöl egy kicsit.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436