//Második szál//
*Cha'ysst nem zavarja annyira a pohara üressége, főleg, hogy asztalokkal odébb hagyta, amikor letelepedett a lelépő őszhajú igric helyére. Bár jól esne neki egy kupa bor, valami vörös, testes, amely illik a mostani komoly beszélgetéshez.*
- Semmi gálás nincs ebben, csak végre megtapasztalnád azt, milyen a valódi káoszból eredő rend és befognád a szád, ha arról van szó, hogy Wegtorent kell szapulni. *Semmi kedves nincs a szavaiban, de miközben beszél, mosolyog. Talán Sfetts már nem fogja rossz néven venni tőle nyers őszinteségét.*
- Bizalom? Nem a dajkád volnék, hanem a vezetőd. Elégedj meg nemesi szavammal, hogy nem kívánok ártani egy öreg gnómnak. *Persze ezt bárki mondhatja, láthatóan a bárd olyan könnyű kézzel osztja az ígéretek, mint szajha a csókot.
A furcsa meghívásra elhúzza a szája szélét, de sárgás ragadozótekintete nevet.*
- Megéred a pénzed, vén kecske. Bizalomról beszélsz, de sértéssel fűszerezed szavaid. *Csettint a nyelvével.
A sörre fintorogva húzza fel az ínyét. Sosem kedvelte a söritalt. Úgy tartja, egy valódi férfi nem vedel sört, hanem kellően száraz és testes borral ül az asztalhoz.*
- Egye fene, elfogadom a meghívást, de legközelebb én rendelek, valami rendes italt. *Adja be a derekát úriasan. S míg az italt várják, a gnóm tovább gördíti beszélgetésük fonalát.
Érdeklődőnek szánt arccal hallgatja Sfetts szavait, ezúttal nem szól közbe, nem kommentál, csak a tekintete mesél arról, hogy másképp gondolja, mint azt a gnóm előadja.*
- A gondolatod alapjában rossz, barátom. *Elsőként használja ezt a titulust, amelyet látszólag nem oszt olyan bő kézzel, mint az ígéreteket.*
- Még véletlen sem lennék én a vezér. *Emeli fel intően mutatóujját, mintha hatalmas igazságot árulna el.*
- Egy vezérnek mindig vannak irigyei, akik a posztjára, a befolyására, a hatalmára fenekednek a háta mögött. Emellett felelősséget vállal mindenkiért, aki alatta van, döntései befolyásolják mindenki sorsát, ki hűséget fogad neki, ennélfogva, ha hibázik, őt terhel minden teher. *Magyarázza élénken.*
- Te legyél az, aki a vezér fülébe suttog. Aki tanácsot ad, de úgy, hogy az úgy tűnjön neki, mintha az ő fejéből pattant ki, így elkerülheted, hogy később rád mutogassanak vádlón. Legyél elég közel a tűzhöz, hogy jusson, de ne túlságosan, hogy megégesd magad, ha borul a húsosfazék. *A meglátásokra viselkedését illetően már fel kell nevetnie.*
- Ugyan már, pökhendinek nevezel, pedig csak annyit láttál belőlem, amennyi ideje itt vagyunk. Meglehet, hogy élesen fogalmazok, hogy a véleményem sarkos, de legalább őszinte és hidd el, vén kecske, ez nagy kincs mindenhol, legyen az Wegtoren vagy Arthenior. *Koppint az asztalon végszóként, mint ahogy bíró koppint a kalapáccsal a tárgyalás végén.
A gnóm életét vázoló monológ után úgy mosolyog Sfettsre, mintha turpisságon kapta volna.*
- Ugyan már, ne áltasd magad. Alkotásról beszélsz, de gondolom, azoknak a thargoknak nem szobrokra és szép tájképekre van szüksége. Ha csak a fele igaz annak, amit róluk tartanak, akkor a pusztítást szolgálod, öltöztessék azt bármennyire a fejlődés köntösébe. *Mosolyog féloldalasan, mintha csak a nyári termésről társalognának.*
- A pusztítást szolgálod, valld be magadnak, Sfetts F'iux. *Csóválja meg a fejét, s a pult felé néz végül, mert már egész kiszáradt a szája a nagy beszédben. Most már az a sör is jólesne.*