Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 173 (3441. - 3460. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3460. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-13 18:54:46
Üzenet elküldve: 2022-07-13 18:54:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
//Fürdőház//
*Vállat vonva viszonozza a leány somolygását. Mostanra alighanem végérvényesen elveszítette volna ép elméjét, ha múltjának legsötétebb szakaszaival - melyek közé az iménti történet kétségtelenül tartozik - nem békél meg, így hát kevéssé zavarja, ha úgy adódik, hogy beszélnie kell róla, főleg mert ilyesmire rendkívül ritkán kerül sor. Saját magát csapná be, ha úgy gondolná, ezek az események nem formálták a személyét, nem részei annak, akivé vált, így hát nem is menekül előlük, nem próbálja elsüllyeszteni őket a feledés mocsarába, mit sem változtatna a tényen, hogy megtörténtek.
Persze ebben a nagy elfogadásban rendkívüli segítségére volt, hogy akadt, akinek elmesélheti, jobbik esetben olyasvalakinek, aki meg is hallgatta, mint jelen esetben, s ezzel járultak hozzá lelkének békéjéhez. Természetesen a lány ennél sokkal többet is megtesz ennek érdekében, a férfi pedig azon kapja magát, hogy vissza-visszakúszik elméjébe a gondolat, ami már odakinn, a padon ülve is megtalálta.*
~Bárcsak soha ne érne véget ez a pillanat.~
- Szeretném megjegyezni, hogy én sosem hivatkoztam magamra kalandorként, ezt te aggattad rám. *Kuncog.* Én vándorolni, világot járni szeretek, arról nem tehetek, ha a világ tele van nagyobbnál nagyobb kutyaszorítókkal. *Szélesen elmosolyodik.* De hát annyi látnivaló van odakinn! Érdekesebbnél érdekesebb kultúrák, helyek, amelyek gyönyörét el sem tudtam képzelni, amíg egy barátságtalan sötét sziklahalom volt az otthonom, melynek ablakaiból csak a kopár, hófödte tájat lehetett kémlelni. Mindent magam mögött hagytam, hogy ennek részese lehessek, s újra meg újra így cselekednék. Úgysincs olyan élet, mely mentes lenne bajtól és fájdalomtól.
*Mondja révetegen, s tekintete már-már ábrándozónak nevezhető, ahogy elméje egy pillanatra visszajátszik előtte minden kellemes és kellemetlen élményt, ami azóta történt, hogy elhagyta otthonát. A folyamatos csatangolás közepette egy nap majd ellenfelére akad az úton, efelől nincsenek kétségei. Mindig is tisztában volt vele, most azonban, a lánnyal a karjaiban valahogy furcsa érzést vált ki belőle a gondolat, ő pedig csak reménykedni tud benne, hogy az nem félelem és nem is kétségbeesés. S talán éppen önmagát lecsillapítandó, újfent szorosan magához húzza Rochát, érezni akarja közelségét, az illatát, bőrét a sajátján, a lényét. Apró csókokkal illeti orcáját, nyakát, és ez olyasmit vált ki belőle, ami ellenpólust szolgáltat az iménti kétségeknek. Hiszen nem pont a biztos pontok hiányoznak életéből, mióta mindenki, aki szívének kedves volt, maga mögött hagyta e földet, így vagy úgy? Persze világéletében egyik napról a másikra élt, de az utóbbi évek magánya egy szótlan, porlepte, néma szellemmé változtatta, aki örök idegen, bárhol is legyen. Mi értelme tovább menni, ha sehol senki nem vár rá, ha nincs ember, akinek hiányozhatna?*
- Igen.
*Válaszolja a lány szavaira, s olyan elemi magabiztosság visszhangzik szavaiból, mely még őt is meglepi.*
- Visszajövök.
*Eztán újfent szorosan összefűződnek, a férfi pedig minden lehetséges módon viszonozza, a leány csókjait, már-már játékos kedve támad, melynek okán felkapja partnerét, s néhányszor körbeforog vele, arcára gyermeki öröm ül ki.
Elméje közben kitisztul, és a háttérben újfent hallani véli a fogadó távoli zsibongását, most azonban észreveszi, hogy hiába hatol be a szobába a valóság, a béke és nyugalom, amit odabenn érez, ugyanolyan szilárd, mint amikor elvesztek a semmiségben. Szépen lassan visszaereszkedik a vízbe, ahogy megcsapja felsőtestét a csípős levegő, bár már a kád tartalmán is érzi, hogy kezd kihűlni.*
- Nos kedves hölgyem...*Simít végig a lány arcán.* Azt hiszem kijelenthető, hogy jól elloptál magadnak.
*Mondja rendkívül komoly hangon, majd elmosolyodik és újabb csóközönnel tünteti ki Rochát.*
//Fürdőház//
*Vállat vonva viszonozza a leány somolygását. Mostanra alighanem végérvényesen elveszítette volna ép elméjét, ha múltjának legsötétebb szakaszaival - melyek közé az iménti történet kétségtelenül tartozik - nem békél meg, így hát kevéssé zavarja, ha úgy adódik, hogy beszélnie kell róla, főleg mert ilyesmire rendkívül ritkán kerül sor. Saját magát csapná be, ha úgy gondolná, ezek az események nem formálták a személyét, nem részei annak, akivé vált, így hát nem is menekül előlük, nem próbálja elsüllyeszteni őket a feledés mocsarába, mit sem változtatna a tényen, hogy megtörténtek.
Persze ebben a nagy elfogadásban rendkívüli segítségére volt, hogy akadt, akinek elmesélheti, jobbik esetben olyasvalakinek, aki meg is hallgatta, mint jelen esetben, s ezzel járultak hozzá lelkének békéjéhez. Természetesen a lány ennél sokkal többet is megtesz ennek érdekében, a férfi pedig azon kapja magát, hogy vissza-visszakúszik elméjébe a gondolat, ami már odakinn, a padon ülve is megtalálta.*
~Bárcsak soha ne érne véget ez a pillanat.~
- Szeretném megjegyezni, hogy én sosem hivatkoztam magamra kalandorként, ezt te aggattad rám. *Kuncog.* Én vándorolni, világot járni szeretek, arról nem tehetek, ha a világ tele van nagyobbnál nagyobb kutyaszorítókkal. *Szélesen elmosolyodik.* De hát annyi látnivaló van odakinn! Érdekesebbnél érdekesebb kultúrák, helyek, amelyek gyönyörét el sem tudtam képzelni, amíg egy barátságtalan sötét sziklahalom volt az otthonom, melynek ablakaiból csak a kopár, hófödte tájat lehetett kémlelni. Mindent magam mögött hagytam, hogy ennek részese lehessek, s újra meg újra így cselekednék. Úgysincs olyan élet, mely mentes lenne bajtól és fájdalomtól.
*Mondja révetegen, s tekintete már-már ábrándozónak nevezhető, ahogy elméje egy pillanatra visszajátszik előtte minden kellemes és kellemetlen élményt, ami azóta történt, hogy elhagyta otthonát. A folyamatos csatangolás közepette egy nap majd ellenfelére akad az úton, efelől nincsenek kétségei. Mindig is tisztában volt vele, most azonban, a lánnyal a karjaiban valahogy furcsa érzést vált ki belőle a gondolat, ő pedig csak reménykedni tud benne, hogy az nem félelem és nem is kétségbeesés. S talán éppen önmagát lecsillapítandó, újfent szorosan magához húzza Rochát, érezni akarja közelségét, az illatát, bőrét a sajátján, a lényét. Apró csókokkal illeti orcáját, nyakát, és ez olyasmit vált ki belőle, ami ellenpólust szolgáltat az iménti kétségeknek. Hiszen nem pont a biztos pontok hiányoznak életéből, mióta mindenki, aki szívének kedves volt, maga mögött hagyta e földet, így vagy úgy? Persze világéletében egyik napról a másikra élt, de az utóbbi évek magánya egy szótlan, porlepte, néma szellemmé változtatta, aki örök idegen, bárhol is legyen. Mi értelme tovább menni, ha sehol senki nem vár rá, ha nincs ember, akinek hiányozhatna?*
- Igen.
*Válaszolja a lány szavaira, s olyan elemi magabiztosság visszhangzik szavaiból, mely még őt is meglepi.*
- Visszajövök.
*Eztán újfent szorosan összefűződnek, a férfi pedig minden lehetséges módon viszonozza, a leány csókjait, már-már játékos kedve támad, melynek okán felkapja partnerét, s néhányszor körbeforog vele, arcára gyermeki öröm ül ki.
Elméje közben kitisztul, és a háttérben újfent hallani véli a fogadó távoli zsibongását, most azonban észreveszi, hogy hiába hatol be a szobába a valóság, a béke és nyugalom, amit odabenn érez, ugyanolyan szilárd, mint amikor elvesztek a semmiségben. Szépen lassan visszaereszkedik a vízbe, ahogy megcsapja felsőtestét a csípős levegő, bár már a kád tartalmán is érzi, hogy kezd kihűlni.*
- Nos kedves hölgyem...*Simít végig a lány arcán.* Azt hiszem kijelenthető, hogy jól elloptál magadnak.
*Mondja rendkívül komoly hangon, majd elmosolyodik és újabb csóközönnel tünteti ki Rochát.*
3459. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-13 07:38:52
Üzenet elküldve: 2022-07-13 07:38:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Függőségek kötelékében //
*Felszalad a tengerész szemöldöke az információra. ~Egy egész napig?~ Így már érthető az aggodalom. Vagyis, az az aggodalom továbbra is hájjal kenegeti. Ha úgy vesszük, tökéletes alkalom kínálkozott a lánynak a szökésre. A tulajdonlevelet ugyan biztonságba helyezte, de biztos benne, hogy a wegtoreni azért boldogulna anélkül is. Míg a Velasco'rra nem talál rá a követelésével, addig nem okoz gondot. De mindezek ellenére maradt és gondoskodott róla.
Bár legutóbbi ölelkezésük a járulékos kínok ellenére is édes volt, Nolen nem merne biztosat mondani afelől, hogy őszinte is. A lány nem először verné át ilyesmivel, ő pedig nem akar naiv képzelgésbe esni ismét. Ennek ellenére fürkészőn figyeli a kreol vonásokat, miközben Daya segít neki a pohárral. Csak a kérdésekig jut. Az árulás intő emléke talán sosem kopik ki kettejük közül, így a bizalom mindig is a kétséggel fogja méricskélni egymást.*
- Mielőtt? *kérdez vissza kajánul megemelve egyik szemöldökét. Az emlékek máris duruzsolva csalják elő a buja részleteket, melyeket igen szívesen hallana vissza a lány szájából is. Sejti, hogy nem fog megtörténni, de a férfi gondolatai már csak ilyenek.
Minden jel arra mutat, hogy Daya az övé, és nem csak papíron. Szúrós, csípős és konok tulajdon, az biztos, de akarta, mióta először meglátta.*
- Egy kis rum megteszi *legyint a gyógyítóra, ahogy egy vérbeli kikötőitől elvárható. Sosem vallaná be, hogy cudarul van.* - Inkább éhes vagyok. Ennék valami kiadósat.
*Megpaskolja maga mellett az ágyat, de ha ez nem éri el a célját, akkor nemes egyszerűséggel odahúzza a lányt. Kivételesen most tényleg ételre gondolt a kijelentésével, nem pedig bujálkodásra, de ennek ellenére nehezen tud betelni a helyzettel. Daya vele maradt, aggódik érte és az övé.*
*Felszalad a tengerész szemöldöke az információra. ~Egy egész napig?~ Így már érthető az aggodalom. Vagyis, az az aggodalom továbbra is hájjal kenegeti. Ha úgy vesszük, tökéletes alkalom kínálkozott a lánynak a szökésre. A tulajdonlevelet ugyan biztonságba helyezte, de biztos benne, hogy a wegtoreni azért boldogulna anélkül is. Míg a Velasco'rra nem talál rá a követelésével, addig nem okoz gondot. De mindezek ellenére maradt és gondoskodott róla.
Bár legutóbbi ölelkezésük a járulékos kínok ellenére is édes volt, Nolen nem merne biztosat mondani afelől, hogy őszinte is. A lány nem először verné át ilyesmivel, ő pedig nem akar naiv képzelgésbe esni ismét. Ennek ellenére fürkészőn figyeli a kreol vonásokat, miközben Daya segít neki a pohárral. Csak a kérdésekig jut. Az árulás intő emléke talán sosem kopik ki kettejük közül, így a bizalom mindig is a kétséggel fogja méricskélni egymást.*
- Mielőtt? *kérdez vissza kajánul megemelve egyik szemöldökét. Az emlékek máris duruzsolva csalják elő a buja részleteket, melyeket igen szívesen hallana vissza a lány szájából is. Sejti, hogy nem fog megtörténni, de a férfi gondolatai már csak ilyenek.
Minden jel arra mutat, hogy Daya az övé, és nem csak papíron. Szúrós, csípős és konok tulajdon, az biztos, de akarta, mióta először meglátta.*
- Egy kis rum megteszi *legyint a gyógyítóra, ahogy egy vérbeli kikötőitől elvárható. Sosem vallaná be, hogy cudarul van.* - Inkább éhes vagyok. Ennék valami kiadósat.
*Megpaskolja maga mellett az ágyat, de ha ez nem éri el a célját, akkor nemes egyszerűséggel odahúzza a lányt. Kivételesen most tényleg ételre gondolt a kijelentésével, nem pedig bujálkodásra, de ennek ellenére nehezen tud betelni a helyzettel. Daya vele maradt, aggódik érte és az övé.*
3458. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-12 19:32:15
Üzenet elküldve: 2022-07-12 19:32:15
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Szálláshely //
* Se a nemesi félrehajlásokról, se egyébről nem fog most mesélni. Na nem is ragaszkodik hozzá ő sem. Azt mondjuk nem tudja, hogy az ablaktalanság és a földön alvás között mi is az összefüggés, de nem kérdez rá. A pókos ugratásra már felnevet, persze csak halkan.*
- Rendben, ha pókot látok, sikítok. Te meg ha egeret látsz, kiálts és megmentelek!
* Ajtó zárás előtt még egy kis tréfálkozás, s megvárja, míg a lány bezárja maga mögött az ajtót.*
- Abban az esetben dörömbölhetsz is.
* Szól még vissza és ő is ajtót zár maga mögött. Leveti ruhái nagyját és a közelében pakol le mindent; a fegyvereit is. Beenged némi levegőt, de vissza is zárja az ablakot, mielőtt lefeküdne. Betakarózik, s ha tényleg nem haj sikolyt, vagy dörömbölést, akkor bizony elalszik. *
* Se a nemesi félrehajlásokról, se egyébről nem fog most mesélni. Na nem is ragaszkodik hozzá ő sem. Azt mondjuk nem tudja, hogy az ablaktalanság és a földön alvás között mi is az összefüggés, de nem kérdez rá. A pókos ugratásra már felnevet, persze csak halkan.*
- Rendben, ha pókot látok, sikítok. Te meg ha egeret látsz, kiálts és megmentelek!
* Ajtó zárás előtt még egy kis tréfálkozás, s megvárja, míg a lány bezárja maga mögött az ajtót.*
- Abban az esetben dörömbölhetsz is.
* Szól még vissza és ő is ajtót zár maga mögött. Leveti ruhái nagyját és a közelében pakol le mindent; a fegyvereit is. Beenged némi levegőt, de vissza is zárja az ablakot, mielőtt lefeküdne. Betakarózik, s ha tényleg nem haj sikolyt, vagy dörömbölést, akkor bizony elalszik. *
3457. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-12 14:23:16
Üzenet elküldve: 2022-07-12 14:23:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Már maga sem tudja, hányadik estét tölti a pultnak támaszkodva, sokadik borral a kezében. Az utóbbi hetek úgy összefolynak a fejében, mintha csak egyetlen egy hosszú, homályos álom lett volna az elmúlt egy hónap. Napközben szinte ki sem lépett a házból, csupán a piacra ment mindennapi betevőért, este pedig valahogy mindig az alkohol társaságában kötött ki.*
~Nem lesz ez így jó.~
*De még mielőtt bármilyen értelmes gondolat szöget ütne a fejében, magához int egy pultos lányt.*
Még egy pohár Bort legyen szíves, Kedves. * S már a kezébe is nyomja a 10 aranyat.*
- Köszönöm, Kedves. Azt kell hogy mondjam, maga gyönyörű.
*Próbálkozik némi flörtöléssel, de úgy tűnik, rossz személynél, mert a pultos csak szemét forgatja, és motyog valamit az orra alatt.
Aldo pedig kissé bizonytalan kezekkel emeli fel a poharat, s nagyokat kortyol a borból. Szinte egyszerre le is húzza a pohár tartalmát, megtörli száját az ingujjában, majd egy hangos koppanással a pultra helyezi az üveget.*
~Azt hiszem, mára tényleg ennyi volt.~
*Némiképp még tudatánál van, de talán épp csak annyira, hogy dülöngélő lépteivel távozni tudjon a fogadóból, majd hazafelé vegye az irányt. Az utat tudja, sokszor megjárta már rosszabb állapotokban is.*
~Ez is egy értelmetlen nap volt.~
~Nem lesz ez így jó.~
*De még mielőtt bármilyen értelmes gondolat szöget ütne a fejében, magához int egy pultos lányt.*
Még egy pohár Bort legyen szíves, Kedves. * S már a kezébe is nyomja a 10 aranyat.*
- Köszönöm, Kedves. Azt kell hogy mondjam, maga gyönyörű.
*Próbálkozik némi flörtöléssel, de úgy tűnik, rossz személynél, mert a pultos csak szemét forgatja, és motyog valamit az orra alatt.
Aldo pedig kissé bizonytalan kezekkel emeli fel a poharat, s nagyokat kortyol a borból. Szinte egyszerre le is húzza a pohár tartalmát, megtörli száját az ingujjában, majd egy hangos koppanással a pultra helyezi az üveget.*
~Azt hiszem, mára tényleg ennyi volt.~
*Némiképp még tudatánál van, de talán épp csak annyira, hogy dülöngélő lépteivel távozni tudjon a fogadóból, majd hazafelé vegye az irányt. Az utat tudja, sokszor megjárta már rosszabb állapotokban is.*
~Ez is egy értelmetlen nap volt.~
3456. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-12 13:50:20
Üzenet elküldve: 2022-07-12 13:50:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Találkozások egy fogadóban//
*Egyelőre olybá fest, hogy egyedül őt nem szórakoztatja a most még inkább gyerekesnek ható piszkálódások sora. Bár ez valószínűleg jelenlegi hangulatának köszönhető. De valahogy most nem akar változtatni rajta. Jól esik az önsajnáltatás és a tömény utálat mocsarában elsüllyedni. Úgy is azt szokta meg. Noha valahogy szívének pezsdítő a szőkeség ragyogó jelenléte, azért sok reményt nem fűz ahhoz, hogy komolyabb változás ütné fel a fejét. Persze igyekszik nem túlságosan kivetíteni mindenkire a világgyűlöletét, pedig aztán Zaejn jelenléte igencsak nagy segéd benne.*
- Addig örülj, amíg csak szavakkal döfök.
*Vet is egy lesújtó pillantást a férfira, az érintésre és a következő megjegyzésre viszont felszaladnak a szemöldökei. Most nem él a visszavágás lehetőségével pedig tudna mit odadobni a férfi elé. Megelégszik annyival is, hogy lerázza magáról a kezet egy halk morranás kíséretében.*
- Seggfej az van bőséggel.
*Szeme sarkából el is pillant a férfi felé miközben halvány vigyor jelenik meg az ajkain. Nem konkretizálja, hogy akár ő rá is gondolhat. Elég, hogy pillantása akár árulkodó is lehet.*
- Valahogy olyan érzésem van, hogy ki akarsz hozni a sodromból.
*Jegyzi meg amolyan mellékesen a táncot illetőleg. De most ez végül is eléggé találó egy döfés volt, mert nem igazán konyít hozzá. Na nem mintha nem lett volna még szerencséje művelni azt, de nem valami gyakorlott benne.*
- De, ha ti táncikálni akartok csak tessék.
*Mutat is végig a fogadón, hogy a szabad helyeken érezzék csak otthon magukat. Neki sem ártana szórakozni egy kicsit, mástól sem szeretné elvenni a lehetőséget. De személy szerint neki még innia kell ahhoz pár pohár italt. De a személyi pénzeserszény majd csak gondoskodik erről is.*
- Viszont az is egy lehetőség, hogy Auhryen adja a zenét, te pedig szépen eltáncikálsz magadnak. Az a bolondéria illene is ehhez a fess jellemedhez.
*Húzza ki magát, mint aki úgy érzi, hogy ezzel a piszkálódással fölénybe került. Pedig Zaejnt ismerve ez koránt sem lehet így. De még kihasználja egy kicsit a szájkardozást, amíg nem un rá arra is teljes mértékben. A masszázs gondolata még egész jó is lenne, ha nem ajánlkozna rá maga a zsoldosok zsoldosa. Ő egyelőre erről le is mondana, amit egy néma szemforgatással erősít is meg. Inkább a poharát tölti meg ismét, hogy azután újabb pár kortyot tüntethessen el belőle. Valószínűleg be fog rúgni. Ha így halad ez elég korán el is fog érkezni. De valahogy nem esik most jól józanul nézni a világra.*
*Egyelőre olybá fest, hogy egyedül őt nem szórakoztatja a most még inkább gyerekesnek ható piszkálódások sora. Bár ez valószínűleg jelenlegi hangulatának köszönhető. De valahogy most nem akar változtatni rajta. Jól esik az önsajnáltatás és a tömény utálat mocsarában elsüllyedni. Úgy is azt szokta meg. Noha valahogy szívének pezsdítő a szőkeség ragyogó jelenléte, azért sok reményt nem fűz ahhoz, hogy komolyabb változás ütné fel a fejét. Persze igyekszik nem túlságosan kivetíteni mindenkire a világgyűlöletét, pedig aztán Zaejn jelenléte igencsak nagy segéd benne.*
- Addig örülj, amíg csak szavakkal döfök.
*Vet is egy lesújtó pillantást a férfira, az érintésre és a következő megjegyzésre viszont felszaladnak a szemöldökei. Most nem él a visszavágás lehetőségével pedig tudna mit odadobni a férfi elé. Megelégszik annyival is, hogy lerázza magáról a kezet egy halk morranás kíséretében.*
- Seggfej az van bőséggel.
*Szeme sarkából el is pillant a férfi felé miközben halvány vigyor jelenik meg az ajkain. Nem konkretizálja, hogy akár ő rá is gondolhat. Elég, hogy pillantása akár árulkodó is lehet.*
- Valahogy olyan érzésem van, hogy ki akarsz hozni a sodromból.
*Jegyzi meg amolyan mellékesen a táncot illetőleg. De most ez végül is eléggé találó egy döfés volt, mert nem igazán konyít hozzá. Na nem mintha nem lett volna még szerencséje művelni azt, de nem valami gyakorlott benne.*
- De, ha ti táncikálni akartok csak tessék.
*Mutat is végig a fogadón, hogy a szabad helyeken érezzék csak otthon magukat. Neki sem ártana szórakozni egy kicsit, mástól sem szeretné elvenni a lehetőséget. De személy szerint neki még innia kell ahhoz pár pohár italt. De a személyi pénzeserszény majd csak gondoskodik erről is.*
- Viszont az is egy lehetőség, hogy Auhryen adja a zenét, te pedig szépen eltáncikálsz magadnak. Az a bolondéria illene is ehhez a fess jellemedhez.
*Húzza ki magát, mint aki úgy érzi, hogy ezzel a piszkálódással fölénybe került. Pedig Zaejnt ismerve ez koránt sem lehet így. De még kihasználja egy kicsit a szájkardozást, amíg nem un rá arra is teljes mértékben. A masszázs gondolata még egész jó is lenne, ha nem ajánlkozna rá maga a zsoldosok zsoldosa. Ő egyelőre erről le is mondana, amit egy néma szemforgatással erősít is meg. Inkább a poharát tölti meg ismét, hogy azután újabb pár kortyot tüntethessen el belőle. Valószínűleg be fog rúgni. Ha így halad ez elég korán el is fog érkezni. De valahogy nem esik most jól józanul nézni a világra.*
3455. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-11 08:14:59
Üzenet elküldve: 2022-07-11 08:14:59
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Szálláshely //
* Csak csóválja a fejét. *
- Ki érti ezt? Furcsák vagytok, meg kell hagyni. Mintha teljesen más fajhoz tartoznátok. Azt hiszem, most inkább ezt a részt kihagynám, de kösz a kedves felajánlást.
~ Majd egyszer talán, de azt is merev részegen. ~
- Hát persze, hogy neked van ablakod. Kedves vagy, de egy éjszakát a földön is elalszom, nem fog zavarni az ablaktalanság.
* Morganus udvarias és előzékeny, mint mindig. Szinte már kedve volna a szemeit is forgatni, persze csak mókázásból. Ha a gazdagok és nemesek mocskaiban nevelkedett is, úgy tűnik őt nem fogta be a szenny. *
- Megijednék? Ugyan mitől? * Húzza fel a szemöldökét. * De ha esetleg átszaladna az arcodon éjszaka egy pók, nyugodtan sikíts és megvédelek tőle.
* Belép a szobájába és mielőtt becsukná az ajtót még a résen kiszól. *
- Megígérem, ha csillapíthatatlan vágyat érzek a látványodra, azonnal bekopogok. Na, jó éjszakát!
* Finoman becsukja az ajtót és ráfordítja a kulcsot. Na nem Morganus miatt, de azért előfordulhatnak részeg idióták, akik felténferegnek az emeletre. Megszemléli a berendezést és ellenőrzi, tiszta-e az ágy. Látszólag a szoba rendben van, így nyugodtan lazíthat. Egy kis friss levegő jót tenne, de hát ne legyen az ember lánya telhetetlen. Szép nyugodtan lerakosgatja a holmijait az asztalra, levesz néhány szükségtelen ruhadarabot. A kardját a keze ügyébe helyezi, az ágy mellé. Csak a biztonság kedvéért. Még néhány percig hallgatja a szomszéd szobából átszűrődő neszeket, majd magára húzza a takarót. *
* Csak csóválja a fejét. *
- Ki érti ezt? Furcsák vagytok, meg kell hagyni. Mintha teljesen más fajhoz tartoznátok. Azt hiszem, most inkább ezt a részt kihagynám, de kösz a kedves felajánlást.
~ Majd egyszer talán, de azt is merev részegen. ~
- Hát persze, hogy neked van ablakod. Kedves vagy, de egy éjszakát a földön is elalszom, nem fog zavarni az ablaktalanság.
* Morganus udvarias és előzékeny, mint mindig. Szinte már kedve volna a szemeit is forgatni, persze csak mókázásból. Ha a gazdagok és nemesek mocskaiban nevelkedett is, úgy tűnik őt nem fogta be a szenny. *
- Megijednék? Ugyan mitől? * Húzza fel a szemöldökét. * De ha esetleg átszaladna az arcodon éjszaka egy pók, nyugodtan sikíts és megvédelek tőle.
* Belép a szobájába és mielőtt becsukná az ajtót még a résen kiszól. *
- Megígérem, ha csillapíthatatlan vágyat érzek a látványodra, azonnal bekopogok. Na, jó éjszakát!
* Finoman becsukja az ajtót és ráfordítja a kulcsot. Na nem Morganus miatt, de azért előfordulhatnak részeg idióták, akik felténferegnek az emeletre. Megszemléli a berendezést és ellenőrzi, tiszta-e az ágy. Látszólag a szoba rendben van, így nyugodtan lazíthat. Egy kis friss levegő jót tenne, de hát ne legyen az ember lánya telhetetlen. Szép nyugodtan lerakosgatja a holmijait az asztalra, levesz néhány szükségtelen ruhadarabot. A kardját a keze ügyébe helyezi, az ágy mellé. Csak a biztonság kedvéért. Még néhány percig hallgatja a szomszéd szobából átszűrődő neszeket, majd magára húzza a takarót. *
3454. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-10 18:28:55
Üzenet elküldve: 2022-07-10 18:28:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Függőségek kötelékében //
*Nem biztos benne teljesen, hogy a férfi feje maradéktalanul kitisztult. Kíméletlenül tartották fogva a gyötrelmes képzelgések, felsejlő emlékek miket a láz eltorzított, az elme lassan gyógyul az ilyesmiből, tapasztalatból tudja. Épp ezért összefüggéstelen hadoválásra készül, mikor közelebb intik. Már nyitná is a száját miután finoman végigsimít az arcán, hogy rákérdezzen, mire van szüksége, ám egy aprócska csók váratlanul beléfojtja a szót. Egy röpke pillanat erejéig talán még az aggodalmat és a haragot is elfeledteti vele. A csípős megjegyzés azért hamar visszarántja a valóságba, morcosan össze is húzza szemeit míg felel.*
- Hihetetlen, hogy még van erőd pimaszkodni.
*Fogalma sincs róla, hogy emlékszik-e a kikötői az elmúlt nap kegyetlen delíriumára, valójában nem volna meglepő, ha nem. Az ember érzékei az alvás és az ébrenlét mezsgyéjén egyensúlyozva meglehetősen eltompulnak, az elme előszeretettel szabadul meg a gyötrelmek emlékétől. Áldásos tulajdonság lehet a szenvedőnek, jóval kevésbé azok számára, akik aggodalmaskodva gubbasztanak az ágy mellett.*
- Óvatosan, kikötői! *korholja, mikor Nolen nehézkesen felül az ágyban, közben pedig már lép is vissza az asztalkához, hogy töltsön egy kis vizet szerencsétlennek. Rég volt már, mikor utoljára megitatta, bizonyára rettentően ki van már száradva. Átnyújtja a poharat, de addig nem ereszti, míg meg nem bizonyosodik róla, hogy a férfi egyedül is meg tudja tartani.*
- Egy napig nem voltál magadnál *érkezik hűvösen a felelet, miközben az ágy végére ül, tisztes távolságot tartva, durcásan összefont karokkal.*
- Az istenekre, igazán szólhattál volna, hogy ennyire rosszul vagy mielőtt… *nem folytatja a morgást, csak vesz egy levegőt és morcosan hátratűri tincseit a padlót mustrálva. Megköszörüli a torkát, hogy tárgyilagossá rendezze magát.*
- A fájdalomcsillapító főzet hatása nem tudom meddig tart ki. Érdemes lenne keresni egy gyógyítót. *Ez persze hamarabb is eszébe jutott, de senki sem ismer a városban, ráadásul nem szívesen hagyta volna magára a kikötőit.*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.07.10 18:37:25
*Nem biztos benne teljesen, hogy a férfi feje maradéktalanul kitisztult. Kíméletlenül tartották fogva a gyötrelmes képzelgések, felsejlő emlékek miket a láz eltorzított, az elme lassan gyógyul az ilyesmiből, tapasztalatból tudja. Épp ezért összefüggéstelen hadoválásra készül, mikor közelebb intik. Már nyitná is a száját miután finoman végigsimít az arcán, hogy rákérdezzen, mire van szüksége, ám egy aprócska csók váratlanul beléfojtja a szót. Egy röpke pillanat erejéig talán még az aggodalmat és a haragot is elfeledteti vele. A csípős megjegyzés azért hamar visszarántja a valóságba, morcosan össze is húzza szemeit míg felel.*
- Hihetetlen, hogy még van erőd pimaszkodni.
*Fogalma sincs róla, hogy emlékszik-e a kikötői az elmúlt nap kegyetlen delíriumára, valójában nem volna meglepő, ha nem. Az ember érzékei az alvás és az ébrenlét mezsgyéjén egyensúlyozva meglehetősen eltompulnak, az elme előszeretettel szabadul meg a gyötrelmek emlékétől. Áldásos tulajdonság lehet a szenvedőnek, jóval kevésbé azok számára, akik aggodalmaskodva gubbasztanak az ágy mellett.*
- Óvatosan, kikötői! *korholja, mikor Nolen nehézkesen felül az ágyban, közben pedig már lép is vissza az asztalkához, hogy töltsön egy kis vizet szerencsétlennek. Rég volt már, mikor utoljára megitatta, bizonyára rettentően ki van már száradva. Átnyújtja a poharat, de addig nem ereszti, míg meg nem bizonyosodik róla, hogy a férfi egyedül is meg tudja tartani.*
- Egy napig nem voltál magadnál *érkezik hűvösen a felelet, miközben az ágy végére ül, tisztes távolságot tartva, durcásan összefont karokkal.*
- Az istenekre, igazán szólhattál volna, hogy ennyire rosszul vagy mielőtt… *nem folytatja a morgást, csak vesz egy levegőt és morcosan hátratűri tincseit a padlót mustrálva. Megköszörüli a torkát, hogy tárgyilagossá rendezze magát.*
- A fájdalomcsillapító főzet hatása nem tudom meddig tart ki. Érdemes lenne keresni egy gyógyítót. *Ez persze hamarabb is eszébe jutott, de senki sem ismer a városban, ráadásul nem szívesen hagyta volna magára a kikötőit.*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.07.10 18:37:25
3453. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-10 16:01:21
Üzenet elküldve: 2022-07-10 16:01:21
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Fürdőház //
- Igen. De egy módosabb családnál nem jövedelmező a sok örökös. Egy fiú mindenképp legyen, bár jó, ha van egy ifjabb lánytestvére is. Akit alkalom-adtán előre lépésként oda lehet ígérni, valami módos vagy gazdag fickóhoz. Egy módos, gazdag férfi a fölös energiáját egy; a pintyhez hasonló helyen vezeti le; s nincs gondja semmire.
* Meséli, miközben a Pegazus pultja felé haladnak, hogy szobát vehessenek ki. *
- Ha a gazdagok és nemesek különc és mocskos pillanatai érdekelnek, csak kérdezz bátran.
* Elkérik a szobakulcsokat s neki nem is tűnik fel hirtelen, hogy a lány egy arannyal többet pengetett ki érte. Annyit azért megles gyorsan, hogy szomszédos szobát kaptak. Kérni sem lehetett volna jobban. *
- Jó szomszédok leszünk. Menjünk.
* Felmennek az emeletre és a félhomályban bolyonganak a folyosón, kis idő kell, mire meglelik a szobáikat. Ő is kinyitja az ajtót és beles, s örömmel konstatálja, hogy itt bizony van ablak is. A hírt hamar közli is a lánnyal. *
- Itt viszont van ablak, talán mert pont a emelet sarkánál van, nem tudom mi van a túloldalán. A tiednél lehet egy másik fal. Ha akarod, cserélhetünk. A fogadósnak úgy is mindegy, már kifizettük.
* Ajánlja fel lovagiasan a cserét, döntsön csak róla a lány. *
- De ha megijednél este, nyugodtan átjöhetsz.
* Ebben van némi csipkelődés és reméli, hogy Kat érteni fogja az elcsépelt tréfát. *
- Igen. De egy módosabb családnál nem jövedelmező a sok örökös. Egy fiú mindenképp legyen, bár jó, ha van egy ifjabb lánytestvére is. Akit alkalom-adtán előre lépésként oda lehet ígérni, valami módos vagy gazdag fickóhoz. Egy módos, gazdag férfi a fölös energiáját egy; a pintyhez hasonló helyen vezeti le; s nincs gondja semmire.
* Meséli, miközben a Pegazus pultja felé haladnak, hogy szobát vehessenek ki. *
- Ha a gazdagok és nemesek különc és mocskos pillanatai érdekelnek, csak kérdezz bátran.
* Elkérik a szobakulcsokat s neki nem is tűnik fel hirtelen, hogy a lány egy arannyal többet pengetett ki érte. Annyit azért megles gyorsan, hogy szomszédos szobát kaptak. Kérni sem lehetett volna jobban. *
- Jó szomszédok leszünk. Menjünk.
* Felmennek az emeletre és a félhomályban bolyonganak a folyosón, kis idő kell, mire meglelik a szobáikat. Ő is kinyitja az ajtót és beles, s örömmel konstatálja, hogy itt bizony van ablak is. A hírt hamar közli is a lánnyal. *
- Itt viszont van ablak, talán mert pont a emelet sarkánál van, nem tudom mi van a túloldalán. A tiednél lehet egy másik fal. Ha akarod, cserélhetünk. A fogadósnak úgy is mindegy, már kifizettük.
* Ajánlja fel lovagiasan a cserét, döntsön csak róla a lány. *
- De ha megijednél este, nyugodtan átjöhetsz.
* Ebben van némi csipkelődés és reméli, hogy Kat érteni fogja az elcsépelt tréfát. *
3452. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-10 08:43:16
Üzenet elküldve: 2022-07-10 08:43:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
//Fürdőház//
*A leányzó most egyáltalán nem értene egyet a férfival. De nem kerül szóba így akadékoskodnia sem kell, amiatt, hogy a benne kavargó érzések olyan mulattatóak lennének. El van telve dühvel, sajnálattal mindazok miatt, amit a férfinak át kellett élnie. Persze ez már semmin sem változtat, de valóban bűntudatos is, hogy ezeket újból át kell élnie, még akkor is, ha csak az emlékeiben.*
- Nem tehetek róla. De igyekszem kevésbé látványosan művelni a következőt.
*Varázsol magára valami őszintének ható mosolyfélét. Kivételes színészi tehetségének hála pedig egész sikeresnek bizonyul eme próbálkozása. Meg az sem elhanyagolható, hogy megnyugvást talál a férfi karjai között. Ami most olyan jó, olyan enyhítő minden háborgására. Megszűnik a világ, csak ők ketten vannak a semmiben. Végre kikapcsolhatja a gondolatait, ellazulhat és élvezheti Mordokhai közelségét. Jelen helyzetben ennél többet aligha kívánhatna. Csak hát tőle sem áll távol, hogy ezekkel az érzésekkel együtt vére is forrni kezdjen, ami fölött mindig is nehezen vette át a hatalmat. Ezen pedig mostani helyzete sem segít sokat. De egyelőre még nem akarja megtörni a nyugalmat és a háborítatlan békét.*
- Hát nem sok kalandort ismertem, akit ne talált volna meg a baj.
*Mosolyodik el halványan, majd halk sóhajjal ingatja meg a fejét. Ellenkezne az érvekkel, de túl igazak a férfi szavai. Kiélvezni az egyszer megadatott élet minden percét. Valóban élni, nem pedig csak tétlenül várni a holnapot. Ez az igazi élet. Nem pedig az övé, amikor csak belesüpped az elfogadott magányba és a monoton semmibe.*
- Egy picit talán.
*Sóhajtja az ajkaira, majd készségesen és vágyva forr az ajkaira. Olyan szenvedéllyel, mintha élete utolsó csókja lenne ez a mostani. S ki tudja, hogy nem e így is van.
A férfi szavaira most még választ sem ad, nem ellenkezik, csupán csak bújik az ölelő karok közé, mintha világ életében oda tartozott volna. Valahogy boldognak érzi magát, de mégis a kimondott szavak rettegéssel töltik el, mert tudja, hogy ez nem egészen lesz így. Teljesen bizonyosan nem tudná marasztalni a férfit. Legalábbis nem sokáig. Akkor pedig jöhet az aggódás, a várakozásokkal töltött órák, napok, majd hatok, hogy egy kalandos kitérő után vajon láthatja e még. De talán van olyan élet, amiért ezt az áldozatot megérné meghozni. Ha a maguk különös módján képesek lennének egymást boldoggá tenni. A viszontlátások örömével, az együtt töltött önfeledt idők emlékeivel, a búcsúzás fájdalmával, hogy azután ismétlődjön a kör újból és újból, de végre lenne valami közös kapaszkodójuk, ahol az élet ármányaitól megbújva lehetnek boldogok, még ha kis időre is.
Őrültségnek tűnik ennyire túlgondolni most mindent, mégis mosolyt csal a lány arcára, hogy egyszer végre talán tartozhatna valakihez, lenne valaki, akiért megéri várni, hogy azután sok olyan napja legyen, mint ez a mai is.*
- Ha mész sem baj. Úgy is vissza jössz.
*Suttogja teljes magabiztossággal a hangjában. Még akkor is, ha valójában nem ilyen biztos a dologban. Viszont a lehetőség adott mindkettejük számára, csak merni kell élni vele.
A csendbe lassan visszalopja magát a valóság zaja, ahogy Rocha feje apránként tisztulni látszik. A gondolatok kavargása szűnik, viszont még mindig ketten maradtak a világ ellen. Ami jó. Ami továbbra is örömmel tölti el. Érezni a férfit, minden érintését, az ölelő karokat, csókja ízét az ajkain. Ez a valóság, amit képes lenne minden áldott nap elviselni.
Gyengéd csókot lehel a férfi vállára, majd a vizes tincseket elsimítva a nyakára, az arcára, épp mikor hol éri. Belesimul az ölébe, a karjai közé, hogy erősítse magában a tényt, hogy nem álmodik, hogy még mindig képes érezni.*
//Fürdőház//
*A leányzó most egyáltalán nem értene egyet a férfival. De nem kerül szóba így akadékoskodnia sem kell, amiatt, hogy a benne kavargó érzések olyan mulattatóak lennének. El van telve dühvel, sajnálattal mindazok miatt, amit a férfinak át kellett élnie. Persze ez már semmin sem változtat, de valóban bűntudatos is, hogy ezeket újból át kell élnie, még akkor is, ha csak az emlékeiben.*
- Nem tehetek róla. De igyekszem kevésbé látványosan művelni a következőt.
*Varázsol magára valami őszintének ható mosolyfélét. Kivételes színészi tehetségének hála pedig egész sikeresnek bizonyul eme próbálkozása. Meg az sem elhanyagolható, hogy megnyugvást talál a férfi karjai között. Ami most olyan jó, olyan enyhítő minden háborgására. Megszűnik a világ, csak ők ketten vannak a semmiben. Végre kikapcsolhatja a gondolatait, ellazulhat és élvezheti Mordokhai közelségét. Jelen helyzetben ennél többet aligha kívánhatna. Csak hát tőle sem áll távol, hogy ezekkel az érzésekkel együtt vére is forrni kezdjen, ami fölött mindig is nehezen vette át a hatalmat. Ezen pedig mostani helyzete sem segít sokat. De egyelőre még nem akarja megtörni a nyugalmat és a háborítatlan békét.*
- Hát nem sok kalandort ismertem, akit ne talált volna meg a baj.
*Mosolyodik el halványan, majd halk sóhajjal ingatja meg a fejét. Ellenkezne az érvekkel, de túl igazak a férfi szavai. Kiélvezni az egyszer megadatott élet minden percét. Valóban élni, nem pedig csak tétlenül várni a holnapot. Ez az igazi élet. Nem pedig az övé, amikor csak belesüpped az elfogadott magányba és a monoton semmibe.*
- Egy picit talán.
*Sóhajtja az ajkaira, majd készségesen és vágyva forr az ajkaira. Olyan szenvedéllyel, mintha élete utolsó csókja lenne ez a mostani. S ki tudja, hogy nem e így is van.
A férfi szavaira most még választ sem ad, nem ellenkezik, csupán csak bújik az ölelő karok közé, mintha világ életében oda tartozott volna. Valahogy boldognak érzi magát, de mégis a kimondott szavak rettegéssel töltik el, mert tudja, hogy ez nem egészen lesz így. Teljesen bizonyosan nem tudná marasztalni a férfit. Legalábbis nem sokáig. Akkor pedig jöhet az aggódás, a várakozásokkal töltött órák, napok, majd hatok, hogy egy kalandos kitérő után vajon láthatja e még. De talán van olyan élet, amiért ezt az áldozatot megérné meghozni. Ha a maguk különös módján képesek lennének egymást boldoggá tenni. A viszontlátások örömével, az együtt töltött önfeledt idők emlékeivel, a búcsúzás fájdalmával, hogy azután ismétlődjön a kör újból és újból, de végre lenne valami közös kapaszkodójuk, ahol az élet ármányaitól megbújva lehetnek boldogok, még ha kis időre is.
Őrültségnek tűnik ennyire túlgondolni most mindent, mégis mosolyt csal a lány arcára, hogy egyszer végre talán tartozhatna valakihez, lenne valaki, akiért megéri várni, hogy azután sok olyan napja legyen, mint ez a mai is.*
- Ha mész sem baj. Úgy is vissza jössz.
*Suttogja teljes magabiztossággal a hangjában. Még akkor is, ha valójában nem ilyen biztos a dologban. Viszont a lehetőség adott mindkettejük számára, csak merni kell élni vele.
A csendbe lassan visszalopja magát a valóság zaja, ahogy Rocha feje apránként tisztulni látszik. A gondolatok kavargása szűnik, viszont még mindig ketten maradtak a világ ellen. Ami jó. Ami továbbra is örömmel tölti el. Érezni a férfit, minden érintését, az ölelő karokat, csókja ízét az ajkain. Ez a valóság, amit képes lenne minden áldott nap elviselni.
Gyengéd csókot lehel a férfi vállára, majd a vizes tincseket elsimítva a nyakára, az arcára, épp mikor hol éri. Belesimul az ölébe, a karjai közé, hogy erősítse magában a tényt, hogy nem álmodik, hogy még mindig képes érezni.*
3451. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-09 14:31:17
Üzenet elküldve: 2022-07-09 14:31:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
//Fürdőház//
*Partnerén szemlátomást érzések és gondolatok egész kálváriája megy keresztül, ahogy a férfi egyre tovább halad a történetben, és bizony hazugság lenne azt mondani, hogy nem találja valamelyest mulattatónak a dolgot.*
- Nem marad történet, amit elmesélhetnék, ha minden kérdésed után ilyen bűnbánóan fogsz nézni.
*Piszkálódik egy kicsit vigyorogva.*
- Régen volt már.
*Enyhül meg végül tekintete, ahogy a magabiztos álarc lehullik és csak egy szomorkás mosoly tűnik elő alóla. Hiszen nem is volt olyan régen. Úgy tíz esztendeje tán? Persze a férfi életmódját folytatva ez szinte felér egy emberöltővel, de ha igazán belegondol, messze nem tűnik olyan távoli eseménynek, mint életének egy-két másik szakasza, amelyről a leánynak mesélt a mai nap folyamán. Elméjébe mélyen, kitörölhetetlenül beleégett a története minden egyes testét ékítő hegnek, nem számít hogyan szerezte, nem számít mi okozta, kés, kard, billog, korbács, emlékszik mindre, és emlékszik mindenkire, akinek tízszeresen fizette vissza a szívességet.
Lelkének háborgása azonban könnyen csillapul, s most kell hozzá több, minthogy a lány elfogadja a felé nyújtott kezet és csatlakozzon hozzá a vízben, ahelyett, hogy tovább fagyoskodjon kisded játékaik miatt. S úgy tűnik, igaz ez a Rochára is, kinek vonásai ugyancsak hamar megenyhülnek, ahogy végigsimít arcán.
Aztán ennél is közelebb kerülnek egymáshoz, és ezen a ponton a férfiban egy sokkal ösztönösebb reakció is dolgozni kezd, ő pedig mély levegőt vesz, behunyja szemét, és figyelmét újfent az őket körülölelő csendre irányítja, amíg tova nem illan a pillanatnyi nemkívánatos hév. Végül felcsendül a lány hangja, Mordokhai pedig szélesen elmosolyodik, miközben szorosabbra fűzi ölelését.*
- Én csak a világot járom céltalanul, nem keresvén a bajt. *Nevet.* Nem tehetek róla, ha az végül mégis mindig rám talál. Sosem álmodtam hosszú életről. *Csendesedik el végül.* Csak egy olyanról, amelyért érdemes volt megszületni.
*Hunyja le újfent a szemét és hagyja, hogy megtöltse őt a kellemes üresség, melyet már többször is tapasztalt a nap folyamán a lány mellett. Idejét sem tudja, mikor volt utoljára ennyire nyugodt, mikor csitult el a folyamatos zaj elméjében. Folyamatosan egyedül az úton egy olyan világban, melyben most már talán örökké idegennek fogja érezni magát.*
- Tán adtam rá okot, hogy bánkódj?
*Kérdezi szelíden, miközben, ha engedik neki, akkor a leány orcáját ismét kezébe veszi, maga felé fordítva azt, hogy ezúttal magához ragadva a kezdeményezést, ő leheljen csókot a telt ajkakra.
Persze tudja mitől fél Rocha. Ugyanattól, amitől ő maga is. Így hát egy kezével továbbra is szorosan öleli őt, és semmiért a világon el nem eresztené.*
- Nem megyek sehová.
*Suttogja a csendbe, és tudja, hogy ez legalább annyira szól saját magának, mint a leánynak. Azt is tudja, hogy maradéktalanul igaz. Hiszen hová menne? Mindig is ez a hely lesz a legközelebb ahhoz, hogy otthonának nevezhesse, és azt is tudja, hogy a mai nap után bármikor is kelljen útra újfent, olyan erővel fogja ide visszahúzni valami, melyet eddig még sosem tapasztalt. S bár ez mérhetetlen boldogsággal tölti el, mégis úgy érzi, mint akinek menten könnye fakad...*
//Fürdőház//
*Partnerén szemlátomást érzések és gondolatok egész kálváriája megy keresztül, ahogy a férfi egyre tovább halad a történetben, és bizony hazugság lenne azt mondani, hogy nem találja valamelyest mulattatónak a dolgot.*
- Nem marad történet, amit elmesélhetnék, ha minden kérdésed után ilyen bűnbánóan fogsz nézni.
*Piszkálódik egy kicsit vigyorogva.*
- Régen volt már.
*Enyhül meg végül tekintete, ahogy a magabiztos álarc lehullik és csak egy szomorkás mosoly tűnik elő alóla. Hiszen nem is volt olyan régen. Úgy tíz esztendeje tán? Persze a férfi életmódját folytatva ez szinte felér egy emberöltővel, de ha igazán belegondol, messze nem tűnik olyan távoli eseménynek, mint életének egy-két másik szakasza, amelyről a leánynak mesélt a mai nap folyamán. Elméjébe mélyen, kitörölhetetlenül beleégett a története minden egyes testét ékítő hegnek, nem számít hogyan szerezte, nem számít mi okozta, kés, kard, billog, korbács, emlékszik mindre, és emlékszik mindenkire, akinek tízszeresen fizette vissza a szívességet.
Lelkének háborgása azonban könnyen csillapul, s most kell hozzá több, minthogy a lány elfogadja a felé nyújtott kezet és csatlakozzon hozzá a vízben, ahelyett, hogy tovább fagyoskodjon kisded játékaik miatt. S úgy tűnik, igaz ez a Rochára is, kinek vonásai ugyancsak hamar megenyhülnek, ahogy végigsimít arcán.
Aztán ennél is közelebb kerülnek egymáshoz, és ezen a ponton a férfiban egy sokkal ösztönösebb reakció is dolgozni kezd, ő pedig mély levegőt vesz, behunyja szemét, és figyelmét újfent az őket körülölelő csendre irányítja, amíg tova nem illan a pillanatnyi nemkívánatos hév. Végül felcsendül a lány hangja, Mordokhai pedig szélesen elmosolyodik, miközben szorosabbra fűzi ölelését.*
- Én csak a világot járom céltalanul, nem keresvén a bajt. *Nevet.* Nem tehetek róla, ha az végül mégis mindig rám talál. Sosem álmodtam hosszú életről. *Csendesedik el végül.* Csak egy olyanról, amelyért érdemes volt megszületni.
*Hunyja le újfent a szemét és hagyja, hogy megtöltse őt a kellemes üresség, melyet már többször is tapasztalt a nap folyamán a lány mellett. Idejét sem tudja, mikor volt utoljára ennyire nyugodt, mikor csitult el a folyamatos zaj elméjében. Folyamatosan egyedül az úton egy olyan világban, melyben most már talán örökké idegennek fogja érezni magát.*
- Tán adtam rá okot, hogy bánkódj?
*Kérdezi szelíden, miközben, ha engedik neki, akkor a leány orcáját ismét kezébe veszi, maga felé fordítva azt, hogy ezúttal magához ragadva a kezdeményezést, ő leheljen csókot a telt ajkakra.
Persze tudja mitől fél Rocha. Ugyanattól, amitől ő maga is. Így hát egy kezével továbbra is szorosan öleli őt, és semmiért a világon el nem eresztené.*
- Nem megyek sehová.
*Suttogja a csendbe, és tudja, hogy ez legalább annyira szól saját magának, mint a leánynak. Azt is tudja, hogy maradéktalanul igaz. Hiszen hová menne? Mindig is ez a hely lesz a legközelebb ahhoz, hogy otthonának nevezhesse, és azt is tudja, hogy a mai nap után bármikor is kelljen útra újfent, olyan erővel fogja ide visszahúzni valami, melyet eddig még sosem tapasztalt. S bár ez mérhetetlen boldogsággal tölti el, mégis úgy érzi, mint akinek menten könnye fakad...*
3450. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-07 08:20:56
Üzenet elküldve: 2022-07-07 08:20:56
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Fürdőház //
- „Terhelje”? * Biztos nem jól hallotta. * Meséltem már hány testvérem van? Bár mióta eljöttem, biztos lett még néhány.
~ Bizonyára ez valami gazdag felsőkörökbeli gondolkodásmód lesz. Egyszer megérné komoly tanulmányozásba fogni a gazdagokat. ~
* Katlaelle megvárja a választ, és a továbbiakban aszerint kíván dönteni. Az meg is érkezik hamarosan és mivel közös szobába való invitálás nem hangzik el, már-már elhessegeti a gondolatot, valószínűleg csak félreértett valamit. Már megint. *
~ Fene azt a bővérű fajtádat. Ezt biztos apámtól örököltem.~
* Hogy családi vonás-e vagy valami más, nem tudhatja biztosan. Szigorúan megrendszabályozza a további gondolatait. Elkíséri a férfit a fogadó pultjához, ahol ő maga is rendezi az éjszakai szállását. Kifizeti a Szoba árát, letesz a fogadós elé 17 aranyat. A figyelmét nem kerüli el, hogy ő valamiért egy arannyal többet csengetett ki. Felvonja a szemöldökét. *
~ Úgy tűnik, a vagyonosoknak már mindent szabad. Hát amúgy is több a pénzük, minek nekik még kedvezmény is? Chh. ~
- Megkeresem melyik az. A tiéd hányas?
* Hamar túlteszi magát a dolgon és felfedezőútra indul a felsőbb szintre. A homályos folyosón próbálja kibogarászni, melyik is az ő ajtaja. A legutolsó szobák egyike lesz az. Kitárja az ajtót és beles. *
- Nagyszerű, még ablak sincs itt.
~ Akkor mi a hóhér került 17 aranyba? ~
* Megvonja a vállát, ha egyszer ez van, akkor ezt kell szeretni. *
- Neked van ablak?
* Kérdezi Morganust, hátha itt van a kutya elásva. Na nem mintha nem bírna ki egy éjszakát ablak nélkül, csak savanyúskodik egy kicsit. *
- „Terhelje”? * Biztos nem jól hallotta. * Meséltem már hány testvérem van? Bár mióta eljöttem, biztos lett még néhány.
~ Bizonyára ez valami gazdag felsőkörökbeli gondolkodásmód lesz. Egyszer megérné komoly tanulmányozásba fogni a gazdagokat. ~
* Katlaelle megvárja a választ, és a továbbiakban aszerint kíván dönteni. Az meg is érkezik hamarosan és mivel közös szobába való invitálás nem hangzik el, már-már elhessegeti a gondolatot, valószínűleg csak félreértett valamit. Már megint. *
~ Fene azt a bővérű fajtádat. Ezt biztos apámtól örököltem.~
* Hogy családi vonás-e vagy valami más, nem tudhatja biztosan. Szigorúan megrendszabályozza a további gondolatait. Elkíséri a férfit a fogadó pultjához, ahol ő maga is rendezi az éjszakai szállását. Kifizeti a Szoba árát, letesz a fogadós elé 17 aranyat.
A figyelmét nem kerüli el, hogy ő valamiért egy arannyal többet csengetett ki. Felvonja a szemöldökét. *~ Úgy tűnik, a vagyonosoknak már mindent szabad. Hát amúgy is több a pénzük, minek nekik még kedvezmény is? Chh. ~
- Megkeresem melyik az. A tiéd hányas?
* Hamar túlteszi magát a dolgon és felfedezőútra indul a felsőbb szintre. A homályos folyosón próbálja kibogarászni, melyik is az ő ajtaja. A legutolsó szobák egyike lesz az. Kitárja az ajtót és beles. *
- Nagyszerű, még ablak sincs itt.
~ Akkor mi a hóhér került 17 aranyba? ~
* Megvonja a vállát, ha egyszer ez van, akkor ezt kell szeretni. *
- Neked van ablak?
* Kérdezi Morganust, hátha itt van a kutya elásva. Na nem mintha nem bírna ki egy éjszakát ablak nélkül, csak savanyúskodik egy kicsit. *
3449. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-06 20:56:31
Üzenet elküldve: 2022-07-06 20:56:31
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Fürdőház //
* Kellően leázott róla minden kosz, tenyerén a bőr kifehéredett és olyan ráncos lett, mint egy nagyon agg öregemberé. A maga részéről is végzett és irányát az öltöző felé veszi. Hogy miként sikerült ruháit jóval lassabban magára kapnia, mint a lánynak, rejtély. Bármiként is legyen, mire ő visszatér, Kat már újra megjárta az utat korábbi fürdőjük felé, s haját rendezgetve tér vissza. *
- Neeem, inkább ő járt kupiba, hogy ne terhelje anyámat. Ezt mondta egyszer, nekem pedig megtiltotta az ilyen kilengést. Mondván majd akkor lesz erre jogom, ha már feleségem és utódom meglesz. Mondjuk. Nem tudom a házasság és a gyermekáldás miként jogosítana fel a bordélyba járásra.
* A fürdőházban visszatérnek a Pegazusba s igen, meglepő a gyors változás eddigi viselkedésében; mégsem akarja magát lejáratni. Sem pedig erőltetni bármit. *
- Még nem vettem ki szobát, de ezt hamar pótlom. Még az is lehet, szoba szomszédok leszünk.
* Így a pulthoz visszatérve kér magának egy külön szobát, azután meg esélyesen alvás lesz, bár még így is jobb, mint amit tervezett. Egy Szobát saját magának, amiért 16 aranyat fizet ki. Megvárja, míg Kat is rendezi saját szállását, hogy felkísérhesse az ajtóig. Na igen. *
* Kellően leázott róla minden kosz, tenyerén a bőr kifehéredett és olyan ráncos lett, mint egy nagyon agg öregemberé. A maga részéről is végzett és irányát az öltöző felé veszi. Hogy miként sikerült ruháit jóval lassabban magára kapnia, mint a lánynak, rejtély. Bármiként is legyen, mire ő visszatér, Kat már újra megjárta az utat korábbi fürdőjük felé, s haját rendezgetve tér vissza. *
- Neeem, inkább ő járt kupiba, hogy ne terhelje anyámat. Ezt mondta egyszer, nekem pedig megtiltotta az ilyen kilengést. Mondván majd akkor lesz erre jogom, ha már feleségem és utódom meglesz. Mondjuk. Nem tudom a házasság és a gyermekáldás miként jogosítana fel a bordélyba járásra.
* A fürdőházban visszatérnek a Pegazusba s igen, meglepő a gyors változás eddigi viselkedésében; mégsem akarja magát lejáratni. Sem pedig erőltetni bármit. *
- Még nem vettem ki szobát, de ezt hamar pótlom. Még az is lehet, szoba szomszédok leszünk.
* Így a pulthoz visszatérve kér magának egy külön szobát, azután meg esélyesen alvás lesz, bár még így is jobb, mint amit tervezett. Egy Szobát saját magának, amiért 16 aranyat fizet ki
. Megvárja, míg Kat is rendezi saját szállását, hogy felkísérhesse az ajtóig. Na igen. *
3448. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-06 20:02:25
Üzenet elküldve: 2022-07-06 20:02:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Függőségek kötelékében //
*Nehézkes az ébredés. Maradna még a pihentető sötétben, de a fény álnokul bekúszik egy egyre szélesedő résen a szemhéja alá. Eleinte küzd ellene, de amikor felfedezi a körvonal részleteit, a jellegzetes wegtoreni vonásokat kirajzoló tetszetős délibábot, akkor már nem ágál. Figyeli a csendesen szuszogó lányt. Sokáig elnézné még, de a smaragdok egy idő után rá emelkednek.
Mintha őszinte aggodalmat hallana ki a kérdésből. Ezt abból sejti, hogy Daya igyekszik undok, távolságtartó megszólítás mögé rejteni. Nolen nem válaszol, csak közelebb inti. Még közelebb. Míg el nem éri, hogy egy csókocska erejéig felelevenítse emlékeiben a lány ízét.*
- Semmi Kapitány? *húzza össze a szemét egy bágyadt mosollyal.* - Az este még kedvesebb voltál.
*Sejti, hogy valami történhetett. Még mindig kótyagos kissé a feje és fáradtnak, nehéznek érzi a tagjait. Kusza víziók zavaros katyvasza úszik a fejében. ~ Lázálmok? ~ Ez magyarázat lehet a kérdésre is, de Nolen nem kerít neki nagy feneket. Vlasco'rra, rajta nem fog holmi piszlicsáré katonadolog.
Már e néhány szó után is érzi, hogy mennyire száraz a torka, de az fel se merül benne, hogy több idő telt el az éjszakánál és mondjuk a reggelnél, mert immár inkább a délelőttben járhatnak benne, ahogy nézi.
Felkönyököl, de nehezebben megy, mint várta. Kicsit megtapogatja a bordáit, amik viszont már kevéssé fájnak, mint remélni merte. Hiába, a kikötőieket kemény fából faragták! A gyanakvása csak akkor ébred fel kissé, amikor jobban megnézve felfedezi a nyúzott szarkalábakat a lány arcán.*
- Horkoltam talán? *teszi fel a tapogatózó kérdést, ami speciel indok lehetne a kínzóan száraz torkára is.*
*Nehézkes az ébredés. Maradna még a pihentető sötétben, de a fény álnokul bekúszik egy egyre szélesedő résen a szemhéja alá. Eleinte küzd ellene, de amikor felfedezi a körvonal részleteit, a jellegzetes wegtoreni vonásokat kirajzoló tetszetős délibábot, akkor már nem ágál. Figyeli a csendesen szuszogó lányt. Sokáig elnézné még, de a smaragdok egy idő után rá emelkednek.
Mintha őszinte aggodalmat hallana ki a kérdésből. Ezt abból sejti, hogy Daya igyekszik undok, távolságtartó megszólítás mögé rejteni. Nolen nem válaszol, csak közelebb inti. Még közelebb. Míg el nem éri, hogy egy csókocska erejéig felelevenítse emlékeiben a lány ízét.*
- Semmi Kapitány? *húzza össze a szemét egy bágyadt mosollyal.* - Az este még kedvesebb voltál.
*Sejti, hogy valami történhetett. Még mindig kótyagos kissé a feje és fáradtnak, nehéznek érzi a tagjait. Kusza víziók zavaros katyvasza úszik a fejében. ~ Lázálmok? ~ Ez magyarázat lehet a kérdésre is, de Nolen nem kerít neki nagy feneket. Vlasco'rra, rajta nem fog holmi piszlicsáré katonadolog.
Már e néhány szó után is érzi, hogy mennyire száraz a torka, de az fel se merül benne, hogy több idő telt el az éjszakánál és mondjuk a reggelnél, mert immár inkább a délelőttben járhatnak benne, ahogy nézi.
Felkönyököl, de nehezebben megy, mint várta. Kicsit megtapogatja a bordáit, amik viszont már kevéssé fájnak, mint remélni merte. Hiába, a kikötőieket kemény fából faragták! A gyanakvása csak akkor ébred fel kissé, amikor jobban megnézve felfedezi a nyúzott szarkalábakat a lány arcán.*
- Horkoltam talán? *teszi fel a tapogatózó kérdést, ami speciel indok lehetne a kínzóan száraz torkára is.*
3447. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-06 08:06:15
Üzenet elküldve: 2022-07-06 08:06:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Fürdőház //
- Értem, mire gondolsz. * Bár már jó néhány éve is talán annak, hogy utoljára arra járt. De akkoriban szívesen múlatta ott az időt. Szemügyre veszi aszott mazsolára emlékeztető ujjbegyeit. Talán egy kissé elhúzódott a fürdőzés. *
- Úgy bizony, akinek még a szeme sem áll jól, azzal vigyázni kell. Sosem tudhatod, meddig terjed ki a látómezeje.
* Kuncogva befordul az öltözők felé. Kikeresi a holmijait és szélsebesen felöltözik. A haját már csak útközben kezdi visszafonni a megszokott formájába. Előbb ér oda, mint a férfi, aztán homlokára csap. *
~ A hajdíszeket meg ott felejtettem. ~
* Visszakocog a medencéjükhöz és szerencséjére ez alatt a rövid idő alatt sem csente el senki őket. Szépen visszarakosgatja őket a tincsei közé. Immár teljes harci díszében visszatér az öltözők elé, hogy bevárja Morganust is. *
- Akkor apád amolyan régivágású ősiatya? „Gyere fiam, bevezetlek a nagybetűs életbe? „ Fúj.
* Fintorog, el sem tudja képzelni hogy ez a kellemes modorú férfiú ilyen családi háttérből származzon. *
- Ó?
* Erősen kérdő hangsúlyú a meglepődése, meglepő a fickó gyors váltása. Persze, nem tudhatja pontosan mire célzott ezzel, de egészen eddig ő volt a megtestesült lovagi erény, még majdnem ő érezte magát a nagy gaz csábítónak apró kis próbálkozásaival. Azért óvatos, nem szeretne kellemetlen félreértéseket. *
- Öhm, egyébként is úgy terveztem, hogy a fogadóban szállok meg. Van már szobád? Ha vársz egy pillanatot, kiveszek egyet én is és elkérem a kulcsot.
- Értem, mire gondolsz. * Bár már jó néhány éve is talán annak, hogy utoljára arra járt. De akkoriban szívesen múlatta ott az időt. Szemügyre veszi aszott mazsolára emlékeztető ujjbegyeit. Talán egy kissé elhúzódott a fürdőzés. *
- Úgy bizony, akinek még a szeme sem áll jól, azzal vigyázni kell. Sosem tudhatod, meddig terjed ki a látómezeje.
* Kuncogva befordul az öltözők felé. Kikeresi a holmijait és szélsebesen felöltözik. A haját már csak útközben kezdi visszafonni a megszokott formájába. Előbb ér oda, mint a férfi, aztán homlokára csap. *
~ A hajdíszeket meg ott felejtettem. ~
* Visszakocog a medencéjükhöz és szerencséjére ez alatt a rövid idő alatt sem csente el senki őket. Szépen visszarakosgatja őket a tincsei közé. Immár teljes harci díszében visszatér az öltözők elé, hogy bevárja Morganust is. *
- Akkor apád amolyan régivágású ősiatya? „Gyere fiam, bevezetlek a nagybetűs életbe? „ Fúj.
* Fintorog, el sem tudja képzelni hogy ez a kellemes modorú férfiú ilyen családi háttérből származzon. *
- Ó?
* Erősen kérdő hangsúlyú a meglepődése, meglepő a fickó gyors váltása. Persze, nem tudhatja pontosan mire célzott ezzel, de egészen eddig ő volt a megtestesült lovagi erény, még majdnem ő érezte magát a nagy gaz csábítónak apró kis próbálkozásaival. Azért óvatos, nem szeretne kellemetlen félreértéseket. *
- Öhm, egyébként is úgy terveztem, hogy a fogadóban szállok meg. Van már szobád? Ha vársz egy pillanatot, kiveszek egyet én is és elkérem a kulcsot.
3446. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-05 00:36:32
Üzenet elküldve: 2022-07-05 00:36:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Éjféli Havazás//
//Másnap//
*Az éjszaka kellemesen telt, s az alvás is pihentetőnek bizonyult. Természetesen a leányzó korai távozása nem kerüli el a félvér figyelmét hiába az apró s szinte súlytalan léptek, s bár alvást színlelve, de figyelemmel kíséri az összes mozdulatát egészen addig míg az ki nem lép a szoba vaskos ajtaján. Talán utoljára látta. Talán nem. Még maga a kétarcú isten sem tudhatja. A távozást követően még néhány percig lustán figyeli az ajtó kilincsét hátha ismét elfordul, azonban semmi. Csupán a város neszei. Halk sóhaj hagyja el hősünk ajkait, s halovány mosollyal szája szélén ismét lehunyja égszínkék szemeit, hogy visszatérjen az álmok közé.
Pár órával később mikor már apró neszeket a zene és az azt túlkiabáló harsány beszéd váltja fel, a félvér újból visszatér tudattalanjának rejtett zugaiból. Az ágyban felülvén nagyot nyújtózik, mely folyamatot végül már az emlegetett bútor mellett fejez be, a végén már-már táncra hajazó mozdulatokkal. Végül halk imát mormol egy ősi nyelven, s a ruháiért indult. Szinte azonnal megpillantja a szépen összehajtott halmon az ismerős tollat. Ujjai közé véve, egy darabig csak kifejezéstelen arccal méregeti, hogy aztán egy halk sóhajt hallatva félre rakja. Ezt követően ráérősen magára ölti ruháit, fegyvereit, míg végül készen nem áll az indulásra. Egy utolsó pillantást vet a félasztalon hagyott apró tollra, s hosszas hezitálást követően kabátja egyig zsebébe csúsztatja azt.
A szobát kulcsra zárva hagyja maga mögött, mely kulcsot a lépcsőn leérve azonnal a pultra is helyez.*
- Kiváló nap ez a mai nemde?
*Szúrja oda a fogadósnak némi játékos élccel a hangjában mire az csak a szemeit forgatva törölgeti tovább a sörös korsókat. A félvér nem is erőlteti tovább a témát, helyette inkább mutatóujjával a férfi felé csúsztatja ideiglenes szobája kulcsát, majd tovább indul az ajtó irányába.*
- Ha lehet ne adja ki!
*Böki hátra a pult széléről.*
- Szándékomban áll visszatérni.
*Halovány mosollyal az arcán a fogadós felé biccent, majd végül elhagyja az ominózus kőépületet.*
//Másnap//
*Az éjszaka kellemesen telt, s az alvás is pihentetőnek bizonyult. Természetesen a leányzó korai távozása nem kerüli el a félvér figyelmét hiába az apró s szinte súlytalan léptek, s bár alvást színlelve, de figyelemmel kíséri az összes mozdulatát egészen addig míg az ki nem lép a szoba vaskos ajtaján. Talán utoljára látta. Talán nem. Még maga a kétarcú isten sem tudhatja. A távozást követően még néhány percig lustán figyeli az ajtó kilincsét hátha ismét elfordul, azonban semmi. Csupán a város neszei. Halk sóhaj hagyja el hősünk ajkait, s halovány mosollyal szája szélén ismét lehunyja égszínkék szemeit, hogy visszatérjen az álmok közé.
Pár órával később mikor már apró neszeket a zene és az azt túlkiabáló harsány beszéd váltja fel, a félvér újból visszatér tudattalanjának rejtett zugaiból. Az ágyban felülvén nagyot nyújtózik, mely folyamatot végül már az emlegetett bútor mellett fejez be, a végén már-már táncra hajazó mozdulatokkal. Végül halk imát mormol egy ősi nyelven, s a ruháiért indult. Szinte azonnal megpillantja a szépen összehajtott halmon az ismerős tollat. Ujjai közé véve, egy darabig csak kifejezéstelen arccal méregeti, hogy aztán egy halk sóhajt hallatva félre rakja. Ezt követően ráérősen magára ölti ruháit, fegyvereit, míg végül készen nem áll az indulásra. Egy utolsó pillantást vet a félasztalon hagyott apró tollra, s hosszas hezitálást követően kabátja egyig zsebébe csúsztatja azt.
A szobát kulcsra zárva hagyja maga mögött, mely kulcsot a lépcsőn leérve azonnal a pultra is helyez.*
- Kiváló nap ez a mai nemde?
*Szúrja oda a fogadósnak némi játékos élccel a hangjában mire az csak a szemeit forgatva törölgeti tovább a sörös korsókat. A félvér nem is erőlteti tovább a témát, helyette inkább mutatóujjával a férfi felé csúsztatja ideiglenes szobája kulcsát, majd tovább indul az ajtó irányába.*
- Ha lehet ne adja ki!
*Böki hátra a pult széléről.*
- Szándékomban áll visszatérni.
*Halovány mosollyal az arcán a fogadós felé biccent, majd végül elhagyja az ominózus kőépületet.*
3445. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-05 00:07:01
Üzenet elküldve: 2022-07-05 00:07:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
*A külön töltött hosszú esztendők alatt megannyiszor kívánt rosszat a Velasco'rrának. Átkozta, szidalmazta, nem egyszer dühödten halálát is kívánta, azt hihetné az ember, elégedetten figyeli most egykori szeretője párnák közé kényszerített szenvedéseit. Szó sincs azonban ilyesmiről. Kegyetlen lecke ez most a sorstól, Nolen gyötrelme iszonyúan hamar csikarja ki belőle a megbánást.
Tehetetlen haragjában folyvást orra alatt szitkozódik, noha hosszú órákig nem is mozdul az ágya mellől, csak arra a kis időre, míg lecseréli a vizes rongyokat. Éreznie kellene valamiféle elégtételt talán, a bosszú mámora helyett gondolataira csupán az aggodalom telepszik. Mikor a hevült kéz remegve nyúl utána néha-néha, gyengéd hangon csitítja miközben finoman homlokát törölgeti, abban reménykedve, hogy hamarosan kitisztul a feje. Mire a nap lemegy azonban egyre kevesebb esélyt látva erre, végső kétségbeesésében keresi fel Jyzelliet. Össze kell szorítania a fogát, félre kell tennie a most is bőszen munkálkodó féltékenységet, mást ugyanis nem ismer a városban.
Karba tett kézzel a falnál állva nézi végig, ahogyan a vörös kurtizán nem sokkal a kényszeredett segítségkérés után a tengerészbe erőltet valami gyógynövény főzetet. Daya nem tudja pontosan mi lehet, sohasem értett különösen az ilyesmihez, de a szúrós szaga igencsak hasonlít az ördögvigyoréhoz. Talán valamiféle fájdalomcsillapító lehet.
Nem kellemetlenkedik tovább a pillangó a szobában a kelleténél. Intéz még néhány biztató, kedves szót a wegtorenihez, aki nagy nehezen kiprésel ajkain egy köszönömöt, aztán maga után hagyva zavaróan édeskés illatát távozik. Épp csukódik nyikorogva az ajtó, mikor a kikötői kivételesen érthetően kezd el habogni, Daya pedig meglepetten kapja felé tekintetét. Kissé talán le is sápad, noha nincs senki, aki most ezt szóvá tehetné. Mégis mi lehet az, amit nem tudhat meg? Jól hallotta egyáltalán? Mit a fenét titkol még előle a Velasco'rra?
Ezen kattog az agya egész éjszaka, ébren is tartja a folytonos elmélkedés. Épp csak egy-egy óvatlan, megfáradt pillanatra ölelkeznek össze pillái, aztán ahogy nyikordul a férfi alatt az ágy, már ki is pattannak szemei. Fogalma sincs, mennyi idő telik el így. A nap sugarai már határozottan kúsznak be az ablakon és világítják meg a szobát, mire egy újabb, pár pillanatnyi szusszanásból megébred. Nyúzott próbálja kidörzsölni szemeiből a kimerültséget, mintha ez az egyszerű művelet képes volna még némi ébrenlétet erőltetni belé. Fáradt zöldjeit ellenőrzőleg emeli az ágy felé, pillantásai pedig legnagyobb meglepetésére akadnak össze az ébredező kikötőivel.*
- Jól vagy, Velasco'rra? *suttogja rekedtesen, némileg hűvösnek tűnő távolságtartással, mielőtt mozdulna a székből. Muszáj közelebbről is megbizonyosodnia arról, hogy rendben van*
*A külön töltött hosszú esztendők alatt megannyiszor kívánt rosszat a Velasco'rrának. Átkozta, szidalmazta, nem egyszer dühödten halálát is kívánta, azt hihetné az ember, elégedetten figyeli most egykori szeretője párnák közé kényszerített szenvedéseit. Szó sincs azonban ilyesmiről. Kegyetlen lecke ez most a sorstól, Nolen gyötrelme iszonyúan hamar csikarja ki belőle a megbánást.
Tehetetlen haragjában folyvást orra alatt szitkozódik, noha hosszú órákig nem is mozdul az ágya mellől, csak arra a kis időre, míg lecseréli a vizes rongyokat. Éreznie kellene valamiféle elégtételt talán, a bosszú mámora helyett gondolataira csupán az aggodalom telepszik. Mikor a hevült kéz remegve nyúl utána néha-néha, gyengéd hangon csitítja miközben finoman homlokát törölgeti, abban reménykedve, hogy hamarosan kitisztul a feje. Mire a nap lemegy azonban egyre kevesebb esélyt látva erre, végső kétségbeesésében keresi fel Jyzelliet. Össze kell szorítania a fogát, félre kell tennie a most is bőszen munkálkodó féltékenységet, mást ugyanis nem ismer a városban.
Karba tett kézzel a falnál állva nézi végig, ahogyan a vörös kurtizán nem sokkal a kényszeredett segítségkérés után a tengerészbe erőltet valami gyógynövény főzetet. Daya nem tudja pontosan mi lehet, sohasem értett különösen az ilyesmihez, de a szúrós szaga igencsak hasonlít az ördögvigyoréhoz. Talán valamiféle fájdalomcsillapító lehet.
Nem kellemetlenkedik tovább a pillangó a szobában a kelleténél. Intéz még néhány biztató, kedves szót a wegtorenihez, aki nagy nehezen kiprésel ajkain egy köszönömöt, aztán maga után hagyva zavaróan édeskés illatát távozik. Épp csukódik nyikorogva az ajtó, mikor a kikötői kivételesen érthetően kezd el habogni, Daya pedig meglepetten kapja felé tekintetét. Kissé talán le is sápad, noha nincs senki, aki most ezt szóvá tehetné. Mégis mi lehet az, amit nem tudhat meg? Jól hallotta egyáltalán? Mit a fenét titkol még előle a Velasco'rra?
Ezen kattog az agya egész éjszaka, ébren is tartja a folytonos elmélkedés. Épp csak egy-egy óvatlan, megfáradt pillanatra ölelkeznek össze pillái, aztán ahogy nyikordul a férfi alatt az ágy, már ki is pattannak szemei. Fogalma sincs, mennyi idő telik el így. A nap sugarai már határozottan kúsznak be az ablakon és világítják meg a szobát, mire egy újabb, pár pillanatnyi szusszanásból megébred. Nyúzott próbálja kidörzsölni szemeiből a kimerültséget, mintha ez az egyszerű művelet képes volna még némi ébrenlétet erőltetni belé. Fáradt zöldjeit ellenőrzőleg emeli az ágy felé, pillantásai pedig legnagyobb meglepetésére akadnak össze az ébredező kikötőivel.*
- Jól vagy, Velasco'rra? *suttogja rekedtesen, némileg hűvösnek tűnő távolságtartással, mielőtt mozdulna a székből. Muszáj közelebbről is megbizonyosodnia arról, hogy rendben van*
3444. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-04 23:47:55
Üzenet elküldve: 2022-07-04 23:47:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szomjasak vagyunk//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ivócimborája panaszos megjegyzésével látványosan próbál nem egyet érteni, vagy legalábbis igyekszik valamely módon a fogadós tudtára adni, hogy nem kíván némi ráadást a sörébe, még akkor sem, ha valóban nem épp barátiak a fogadós által szabott árak. A következő megjegyzés hallatán hősünk szemöldökei látványosan megemelkedik, s ha a testi korlátok nem gátolnák ebben, valószínűleg egy kört is tennének a férfi testén. Szája sarkába kaján vigyor szökik, ahogy eljátszadozik egy párbaj gondolatával, s nyelve hegyére már oda is csusszan a tőle elvárt szúrós megjegyzés, azonban az általában felettébb gyér módon üzemelő túlélési ösztöne megkongatja a vészharangot a fejében, óva intve hősünket a vakmerő párviadaltól. Bár az is meglehet, hogy ez mindössze az elfogyasztott alkohol által ostrom alatt tartott józan elméjének egy utolsó s egyben végtelenül elkeseredett próbálkozása annak érdekében, hogy megóvja a férfi becsületének utolsó morzsáit. Már ha egyáltalán maradt még belőlük.*
- Teysus punnyadt pöcsére! Még két feles és tán bele is megyek.
*Érkezik is a jelenlegi állapotából kitellő tán legdiplomatikusabb válasz. Ezzel együtt a pipa szára visszakerül hősünk ajkai közé, hogy újabbakat szippantson az elviselhetetlenül büdös dohányából, s bár szándékában állna megtekinteni az általa kifújt lustán elillanó füst táncát, dolgát nagyban megnehezíti a tüdője mélyéről előtörő hangos krákogás..*
- A kurva istenit! Kirohad a tüdőm.
*Morogja maga elé a fogadó robaja mellett szinte elhaló hangon. Rosszallóan pillant a pipájára, majd a fogadósra és míg végül úgy nem dönt, hogy inkább nem hajítja el az apró eszközt a benne égő dohánnyal együtt, ezzel valószínűleg lángra lobbantva a kóceráj egy részét. Helyette a pultra teszi, mindezt úgy, hogy pulttal se történjen meg a lelki szemei előtt felvázolt rendkívül kellemetlen kép.*
- Csapos uram! Cimborám. Még két pálinkát ide.
*Buknak elő a szavak a szájából bármiféle hirtelen vagy nem hirtelen megfontolást mellőzve, s már csúsztatja is oda a 40 aranyérmét két kupica Pálinka fejében. Ahogy elé kerül a kétes eredetű átlátszó lötty, elmarja saját adagját a pultról, s a magasba emeli poharát.*
- Az asszonyra és a szeretőimre! Teysus adja, hogy soha ne találkozzanak!
*Harsogja a jól ismert vigyorral az arcán s azzal a lendülettel le is hatja italát, mely annak rendje és módja szerint úgy marja végig hősünk nyelőcsövét mintha csak egy tretil gyomorsavát húzta volna le. Ennek örömére a mézsöréért nyúl s azzal próbálja menteni a menthetőt, holott tudja jól, hogy ezzel csupán tetézi a problémát. Nem meglepő módon az értelmesebb hangnak a fejében ismét igaza lett, de egy próbát mindig megér. Hangosan felmordul ahogy a két ital egyvelege végül leér a gyomrába, majd kiürült poharát felfordítva a pultra vágja. Vagyis… Poharait?*
- Azannyát kezd egy kicsit meleg lenni itt. Mellesleg. Mesé'j má' nekem ezekrő a viharkurafiakról!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ivócimborája panaszos megjegyzésével látványosan próbál nem egyet érteni, vagy legalábbis igyekszik valamely módon a fogadós tudtára adni, hogy nem kíván némi ráadást a sörébe, még akkor sem, ha valóban nem épp barátiak a fogadós által szabott árak. A következő megjegyzés hallatán hősünk szemöldökei látványosan megemelkedik, s ha a testi korlátok nem gátolnák ebben, valószínűleg egy kört is tennének a férfi testén. Szája sarkába kaján vigyor szökik, ahogy eljátszadozik egy párbaj gondolatával, s nyelve hegyére már oda is csusszan a tőle elvárt szúrós megjegyzés, azonban az általában felettébb gyér módon üzemelő túlélési ösztöne megkongatja a vészharangot a fejében, óva intve hősünket a vakmerő párviadaltól. Bár az is meglehet, hogy ez mindössze az elfogyasztott alkohol által ostrom alatt tartott józan elméjének egy utolsó s egyben végtelenül elkeseredett próbálkozása annak érdekében, hogy megóvja a férfi becsületének utolsó morzsáit. Már ha egyáltalán maradt még belőlük.*
- Teysus punnyadt pöcsére! Még két feles és tán bele is megyek.
*Érkezik is a jelenlegi állapotából kitellő tán legdiplomatikusabb válasz. Ezzel együtt a pipa szára visszakerül hősünk ajkai közé, hogy újabbakat szippantson az elviselhetetlenül büdös dohányából, s bár szándékában állna megtekinteni az általa kifújt lustán elillanó füst táncát, dolgát nagyban megnehezíti a tüdője mélyéről előtörő hangos krákogás..*
- A kurva istenit! Kirohad a tüdőm.
*Morogja maga elé a fogadó robaja mellett szinte elhaló hangon. Rosszallóan pillant a pipájára, majd a fogadósra és míg végül úgy nem dönt, hogy inkább nem hajítja el az apró eszközt a benne égő dohánnyal együtt, ezzel valószínűleg lángra lobbantva a kóceráj egy részét. Helyette a pultra teszi, mindezt úgy, hogy pulttal se történjen meg a lelki szemei előtt felvázolt rendkívül kellemetlen kép.*
- Csapos uram! Cimborám. Még két pálinkát ide.
*Buknak elő a szavak a szájából bármiféle hirtelen vagy nem hirtelen megfontolást mellőzve, s már csúsztatja is oda a 40 aranyérmét két kupica Pálinka fejében.
Ahogy elé kerül a kétes eredetű átlátszó lötty, elmarja saját adagját a pultról, s a magasba emeli poharát.*- Az asszonyra és a szeretőimre! Teysus adja, hogy soha ne találkozzanak!
*Harsogja a jól ismert vigyorral az arcán s azzal a lendülettel le is hatja italát, mely annak rendje és módja szerint úgy marja végig hősünk nyelőcsövét mintha csak egy tretil gyomorsavát húzta volna le. Ennek örömére a mézsöréért nyúl s azzal próbálja menteni a menthetőt, holott tudja jól, hogy ezzel csupán tetézi a problémát. Nem meglepő módon az értelmesebb hangnak a fejében ismét igaza lett, de egy próbát mindig megér. Hangosan felmordul ahogy a két ital egyvelege végül leér a gyomrába, majd kiürült poharát felfordítva a pultra vágja. Vagyis… Poharait?*
- Azannyát kezd egy kicsit meleg lenni itt. Mellesleg. Mesé'j má' nekem ezekrő a viharkurafiakról!
3443. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-04 21:02:29
Üzenet elküldve: 2022-07-04 21:02:29
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Fürdőház //
* Jól esne némi leskelődés, de nem viszi rá a lélek. A víz jótékonyan takarja őket, majd mikor ő némileg szemérmetlenül mászik ki a vízből, már tartja is a törülközőt a lánynak. *
- Jó kis hely, meg kell hagyni. Nyugisabb is mint a Pegazus. Vagyis néha ott is pezseg az élet, de másabb.
* A törülközőbe tekert lányt már csak végig mustrálja, ennyit megenged magának és hát tetszik is neki, amit lát. *
- Az már igaz. Egyszer találkoztam egy fickóval, iszonyúan kancsal volt szegény. A két szeme két külön irányba tekintett. De talán pont ezért egész jól látott szinte majdnem mindent maga körül. Nagy dumás fickó volt, kedveltem.
* Meséli, míg az öltözők felé indulnak, majd elválik útjuk kis időre, míg öltöznek. Így a Pinty dolgát nem reagálja már le rögtön, csak mikor újra felöltözötten megállnak egymás előtt. *
- Nem, apámnak talán nem lett volna kifogása az úgymond férfias erőpróba ellen. Anyám tiltotta és miatta tán be sem engedtek volna az ajtaján.
* Jól nevelt fiú, igencsak jól nevelt. Nincsenek hátsó szándékai, vagyis, talán egy kevéske. *
- Maradhatnál estére. Csak könnyebb lenne, mint holnap keresgélni egymást.
* Kicsit bátortalan a kérés, de eddig jót beszélgettek és hát amúgy is. Egy próbát megér. *
* Jól esne némi leskelődés, de nem viszi rá a lélek. A víz jótékonyan takarja őket, majd mikor ő némileg szemérmetlenül mászik ki a vízből, már tartja is a törülközőt a lánynak. *
- Jó kis hely, meg kell hagyni. Nyugisabb is mint a Pegazus. Vagyis néha ott is pezseg az élet, de másabb.
* A törülközőbe tekert lányt már csak végig mustrálja, ennyit megenged magának és hát tetszik is neki, amit lát. *
- Az már igaz. Egyszer találkoztam egy fickóval, iszonyúan kancsal volt szegény. A két szeme két külön irányba tekintett. De talán pont ezért egész jól látott szinte majdnem mindent maga körül. Nagy dumás fickó volt, kedveltem.
* Meséli, míg az öltözők felé indulnak, majd elválik útjuk kis időre, míg öltöznek. Így a Pinty dolgát nem reagálja már le rögtön, csak mikor újra felöltözötten megállnak egymás előtt. *
- Nem, apámnak talán nem lett volna kifogása az úgymond férfias erőpróba ellen. Anyám tiltotta és miatta tán be sem engedtek volna az ajtaján.
* Jól nevelt fiú, igencsak jól nevelt. Nincsenek hátsó szándékai, vagyis, talán egy kevéske. *
- Maradhatnál estére. Csak könnyebb lenne, mint holnap keresgélni egymást.
* Kicsit bátortalan a kérés, de eddig jót beszélgettek és hát amúgy is. Egy próbát megér. *
3442. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-04 07:52:37
Üzenet elküldve: 2022-07-04 07:52:37
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Fürdőház //
* Mivel elvetette a leskelődés ötletét, a lány szigorúan szorosan lehunyt szemekkel ejtőzik csak a víz alatt, így a férfi nyugodt lehet. Nem mintha lenne mit szégyellnie, vagy takargatnia, hát nem kifejezetten egy ronda teremtés. Mindenesetre érdekesnek találja Morganus zavarát, eddigi tapasztalatai alapján az ő korabeli férfiak kicsit lazábbak szoktak lenni. Főleg ami a testiséget érinti. *
~ Mélyen gyökerezhetnek azok a francos neveltetési szabályok. ~
- Ismerem. Egészen egyedi a hangulata, nem igaz?
* A fickó úgy tűnik, megelégeli a fürdőzést és felkeresi a szárazföldet. Mivel háttal neki teszi ezt, jótékonyan megenged magának néhány kósza pillantást a farizmok irányába. *
~ Istenek, hát ennyit csak szabad? ~
* Megvonja a vállát és a maradék vizet kicsavarva a hajából, kilép a vízből. Elveszi a törölközőt és maga köré kanyarintja ügyesen. A lány nem az a túl mélynövésű alkat, a törölköző pedig nem az a széles anyag, így meglehetősen kurtán ér véget Katlaelle combjainál. Mondjuk választhatna, a keblei buggyanjanak-e ki félig, vagy a feneke, de ezt biztonságosabbnak ítéli. *
- Igazából bármi szóba jöhet. Fura helyeken, fura alakokkal futhat össze az ember. Egészen érdekes tud lenni. * Vigyorog, majd fél kézzel tartva a leplet, elkacsázik a férfi előtt az öltözők irányába. * Szívesen tennék egy sétát a környéken, egy ideje már nem fordultam meg errefelé, kíváncsi vagyok, mi változott. A Pintyre gondolsz? Az volt, igen. Szóval „úgy tudod”? Semmi személyes tapasztalat? Úgy hallottam az úri fiúk kedveli az efféle szórakozást.
* Csak cukkolja a férfit, de érdekesnek találja, hogy pont ezt a helyet említi meg. *
* Mivel elvetette a leskelődés ötletét, a lány szigorúan szorosan lehunyt szemekkel ejtőzik csak a víz alatt, így a férfi nyugodt lehet. Nem mintha lenne mit szégyellnie, vagy takargatnia, hát nem kifejezetten egy ronda teremtés. Mindenesetre érdekesnek találja Morganus zavarát, eddigi tapasztalatai alapján az ő korabeli férfiak kicsit lazábbak szoktak lenni. Főleg ami a testiséget érinti. *
~ Mélyen gyökerezhetnek azok a francos neveltetési szabályok. ~
- Ismerem. Egészen egyedi a hangulata, nem igaz?
* A fickó úgy tűnik, megelégeli a fürdőzést és felkeresi a szárazföldet. Mivel háttal neki teszi ezt, jótékonyan megenged magának néhány kósza pillantást a farizmok irányába. *
~ Istenek, hát ennyit csak szabad? ~
* Megvonja a vállát és a maradék vizet kicsavarva a hajából, kilép a vízből. Elveszi a törölközőt és maga köré kanyarintja ügyesen. A lány nem az a túl mélynövésű alkat, a törölköző pedig nem az a széles anyag, így meglehetősen kurtán ér véget Katlaelle combjainál. Mondjuk választhatna, a keblei buggyanjanak-e ki félig, vagy a feneke, de ezt biztonságosabbnak ítéli. *
- Igazából bármi szóba jöhet. Fura helyeken, fura alakokkal futhat össze az ember. Egészen érdekes tud lenni. * Vigyorog, majd fél kézzel tartva a leplet, elkacsázik a férfi előtt az öltözők irányába. * Szívesen tennék egy sétát a környéken, egy ideje már nem fordultam meg errefelé, kíváncsi vagyok, mi változott. A Pintyre gondolsz? Az volt, igen. Szóval „úgy tudod”? Semmi személyes tapasztalat? Úgy hallottam az úri fiúk kedveli az efféle szórakozást.
* Csak cukkolja a férfit, de érdekesnek találja, hogy pont ezt a helyet említi meg. *
3441. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-03 18:27:48
Üzenet elküldve: 2022-07-03 18:27:48
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
//Fürdőház//
*Mordokhai megérzése tökéletesnek bizonyul. Valóban érlelődik a kérdés a nőben, amit egy apró dilemma után ki is ad magából. Az elején reménykedik, hogy ez csak valami fiatalkori hóbortság vagy egy fogadás elvesztésének emléke. De ahogy kibontakozik a történet ismét csak az ajkait összepréselve hallgatja. Szinte a szemei előtt lát mindent, amiről most a férfi mesél. Hol a sebhelyet, hol pedig partnere arcát fürkészi. Igyekszik valami érzelmet keresni, hogy tudja miféle témába szállhatott bele ismét páros lábbal. Mikor pedig tekintetük végre ismét összeakad szinte el sem tud szakadni tőle. Raboskodás. érdekesség. Játékszer. Minden egyes szó után nyel egy aprót, miközben ismét csak a bűntudata erősödik. Ismét belenyúlt egy olyan témába, amibe talán nem kellett volna. Talán csak a felvillanó, eszelős vigyor az, ami egy pillanatra kizökkenti a gondolatmenetből. A sajnálkozás pedig lassan döbbenetbe csap át. Ijesztő hallani azt, hogy a kedélyes kalandor valaha mélységi zsoldosnak csapott fel. Még akkor is, ha ez volt az út az életének megtartásához. Noha ennek ellenére sem változik a férfiról kialakult eddigi véleménye, csupán csak kibővül róla alkotott kép. Már a jópofa kalandor mellé megnyerte magának a matróna jobbkeze címet is. Valóban hallott már eleget a mélységiekről ahhoz, hogy el tudja képzelni mi is lehetett a feladata egy fegyverforgató kalandornak. Persze jobban hangzik, mint egy "játékszer", de valahogy nem igazán változtatja meg a lényeget. A mélységiekről nincs jó véleménnyel, emiatt úgy véli, hogy Mordokhainak nem sokkal lehetett jobb élete a matróna bérenceként, mint a sötételfek szórakozásaként. De legalább visszakapta az életét, ami az előzmények tekintetében az igazán meglepő.*
- Nem volt kötelességed elmesélni... De köszönöm, hogy ezt is megosztottad velem.
*Mosolyodik el kissé félszegen. Azért mardossa egy kis bűntudat, hogy ma már másodjára tapos bele két lábbal az érzékeny emlékekbe. A bűntudatot pedig igyekszik mulasztani, amihez ismét a piszkálódást választja. Amit igyekszik minden porcikájával rendesen kiélvezni, egészen addig, amíg át nem vált a meglepődésre. Noha hamar beadja a derekát, ezért nem lankad a figyelme. Bízik a férfiban, ezért is fogott a kezére és mászott vissza hozzá, de azért összehúzott szemekkel fürkészi, hogy mielőbb kiszúrhasson minden gyanús mozdulatot. Az érintésére viszont enyhülnek a vonásai. Az ujjait lassan fűzi össze a másikéval, majd ahogy a csend körbe öleli őket, s szinte már csak a heves szívdobogása visszhangzik a fülében minden gyanakvása tovaszáll.
Lassan minden épeszűséget, minden tartást maga mögött hagyva fészkeli be magát az ölébe. Ujjait kiszabadítva karolja át Mordokhai nyakát, majd a fejét a mellkasára vonva cirógat a hószín tincsek közé. Az állát finoman megtámasztja a fején, miközben szabad kezének ujjaival cirógat le, majd finoman fel a gerince mentén. Hosszú percekiog hallgat, de mikor megtöri a csendet, azt is óvatosan és csöndes, lágy hangon teszi.*
- Tudom, hogy bátor férfi vagy, aki szereti a kalandokat, de talán időnként túl nagyokat harapsz belőle. Talán tényleg jó neked ez a mai pihenő.
*Mosolyodik el gyengéden, miközben rendületlenül cirógatja hol a fehér tincseket, hol a hátát. Ahogy a piszkálódás sem zavarta, most ugyan annyira élvezi a kettejükre telepedő békét. Ahogy a tüdejét ér orrát eltelíti az illatos, párás levegő, ahogy csak szívének dübörgését, a fürdővíz apró hullámzását hallja ismét hatalmába keríti a régen tapasztalt nyugalom. Noha részben idegen ez az érzés, szinte fél és retteg tőle, de most mégis így a férfi ölébe telepedve, ahogy a mellkasára vonta a fejét szinte vágyja ezt a kockázatot. Annak ellenére, hogy megint a feje felett lóg a búcsú és a viszont nem látás kardja, ebben a pillanatban csak ki akar élvezni minden megadatott pillanatot. Hiába csak ma találkoztak, hiába alig pár órás az ismertségük, most mindenét oda tudná adni, hogy még sokáig Mordokhai karjaiban maradhasson. Minél később szeretné megtapasztalni a pillanat múlását. Nem olyan rég már megsebezték a szívét egy nem kívánatos búcsúval. Most pedig valahogy még nehezebbnek tűnik az elfogadás, mert Mordokhai mellett úgy érzi nem csak az ösztön dobogtatja meg a szívét. Végre egyszer megmutathatta magát ítélkezés nélkül.*
- Te aztán ki tudod hozni a bolondot a fattyúból. De most az egyszer nem bánom. Azzal ráérek holnap is.
*Suttogja a hószín tincsek közé, majd az arcát beletemetve vonja jobban magához a kalandort.*
//Fürdőház//
*Mordokhai megérzése tökéletesnek bizonyul. Valóban érlelődik a kérdés a nőben, amit egy apró dilemma után ki is ad magából. Az elején reménykedik, hogy ez csak valami fiatalkori hóbortság vagy egy fogadás elvesztésének emléke. De ahogy kibontakozik a történet ismét csak az ajkait összepréselve hallgatja. Szinte a szemei előtt lát mindent, amiről most a férfi mesél. Hol a sebhelyet, hol pedig partnere arcát fürkészi. Igyekszik valami érzelmet keresni, hogy tudja miféle témába szállhatott bele ismét páros lábbal. Mikor pedig tekintetük végre ismét összeakad szinte el sem tud szakadni tőle. Raboskodás. érdekesség. Játékszer. Minden egyes szó után nyel egy aprót, miközben ismét csak a bűntudata erősödik. Ismét belenyúlt egy olyan témába, amibe talán nem kellett volna. Talán csak a felvillanó, eszelős vigyor az, ami egy pillanatra kizökkenti a gondolatmenetből. A sajnálkozás pedig lassan döbbenetbe csap át. Ijesztő hallani azt, hogy a kedélyes kalandor valaha mélységi zsoldosnak csapott fel. Még akkor is, ha ez volt az út az életének megtartásához. Noha ennek ellenére sem változik a férfiról kialakult eddigi véleménye, csupán csak kibővül róla alkotott kép. Már a jópofa kalandor mellé megnyerte magának a matróna jobbkeze címet is. Valóban hallott már eleget a mélységiekről ahhoz, hogy el tudja képzelni mi is lehetett a feladata egy fegyverforgató kalandornak. Persze jobban hangzik, mint egy "játékszer", de valahogy nem igazán változtatja meg a lényeget. A mélységiekről nincs jó véleménnyel, emiatt úgy véli, hogy Mordokhainak nem sokkal lehetett jobb élete a matróna bérenceként, mint a sötételfek szórakozásaként. De legalább visszakapta az életét, ami az előzmények tekintetében az igazán meglepő.*
- Nem volt kötelességed elmesélni... De köszönöm, hogy ezt is megosztottad velem.
*Mosolyodik el kissé félszegen. Azért mardossa egy kis bűntudat, hogy ma már másodjára tapos bele két lábbal az érzékeny emlékekbe. A bűntudatot pedig igyekszik mulasztani, amihez ismét a piszkálódást választja. Amit igyekszik minden porcikájával rendesen kiélvezni, egészen addig, amíg át nem vált a meglepődésre. Noha hamar beadja a derekát, ezért nem lankad a figyelme. Bízik a férfiban, ezért is fogott a kezére és mászott vissza hozzá, de azért összehúzott szemekkel fürkészi, hogy mielőbb kiszúrhasson minden gyanús mozdulatot. Az érintésére viszont enyhülnek a vonásai. Az ujjait lassan fűzi össze a másikéval, majd ahogy a csend körbe öleli őket, s szinte már csak a heves szívdobogása visszhangzik a fülében minden gyanakvása tovaszáll.
Lassan minden épeszűséget, minden tartást maga mögött hagyva fészkeli be magát az ölébe. Ujjait kiszabadítva karolja át Mordokhai nyakát, majd a fejét a mellkasára vonva cirógat a hószín tincsek közé. Az állát finoman megtámasztja a fején, miközben szabad kezének ujjaival cirógat le, majd finoman fel a gerince mentén. Hosszú percekiog hallgat, de mikor megtöri a csendet, azt is óvatosan és csöndes, lágy hangon teszi.*
- Tudom, hogy bátor férfi vagy, aki szereti a kalandokat, de talán időnként túl nagyokat harapsz belőle. Talán tényleg jó neked ez a mai pihenő.
*Mosolyodik el gyengéden, miközben rendületlenül cirógatja hol a fehér tincseket, hol a hátát. Ahogy a piszkálódás sem zavarta, most ugyan annyira élvezi a kettejükre telepedő békét. Ahogy a tüdejét ér orrát eltelíti az illatos, párás levegő, ahogy csak szívének dübörgését, a fürdővíz apró hullámzását hallja ismét hatalmába keríti a régen tapasztalt nyugalom. Noha részben idegen ez az érzés, szinte fél és retteg tőle, de most mégis így a férfi ölébe telepedve, ahogy a mellkasára vonta a fejét szinte vágyja ezt a kockázatot. Annak ellenére, hogy megint a feje felett lóg a búcsú és a viszont nem látás kardja, ebben a pillanatban csak ki akar élvezni minden megadatott pillanatot. Hiába csak ma találkoztak, hiába alig pár órás az ismertségük, most mindenét oda tudná adni, hogy még sokáig Mordokhai karjaiban maradhasson. Minél később szeretné megtapasztalni a pillanat múlását. Nem olyan rég már megsebezték a szívét egy nem kívánatos búcsúval. Most pedig valahogy még nehezebbnek tűnik az elfogadás, mert Mordokhai mellett úgy érzi nem csak az ösztön dobogtatja meg a szívét. Végre egyszer megmutathatta magát ítélkezés nélkül.*
- Te aztán ki tudod hozni a bolondot a fattyúból. De most az egyszer nem bánom. Azzal ráérek holnap is.
*Suttogja a hószín tincsek közé, majd az arcát beletemetve vonja jobban magához a kalandort.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436