Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 225 (4481. - 4500. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4500. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-25 23:20:23
Üzenet elküldve: 2023-11-25 23:20:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
* Lassan ébredeznek. Örül, hogy a lány reggel is ugyanolyan csinos, mint este volt. Láthatóan Mai is örül neki, a csók után egy pillanatig mintha még vissza is akarná tartani, de végül elereszti. Szavai és érintése nyomán ismét feltör benne a vágy, hogy maradjanak még egy kicsit az ágyban. Ő is számos dolgot szeretne még felfedezni Maival kapcsolatban, legyen szó akár testi, akár szellemi megismerésről.
Végül azonban vagy túl sokáig teketóriázik vagy Mai is belátja, hogy a város megismerése is fontos. Mindenesetre feláll és a mosdótálhoz lépked. Hosszasan figyeli a lányt, ahogy elkészül, miközben ő még mindig az ágyban hever és a reggeli csipát dörzsöli ki a szeméből. *
– Nos, akkor tényleg nagy szerencse, hogy olyan jó kedve volt annak a tündérnek. Amilyen kicsik, annál több fér beléjük – hihetetlen népség! * Rázza meg a fejét tettetett rosszallással. Habár nem emlékszik pontosan, hogy a sörüket fizető tündér azelőtt vagy azután érkezett, hogy a szobakulcsot elkérték, de ez már részletkérdés. A lényeg, hogy nem kellett hajnalban félholtan hazakecmeregnie és még egy csodás estével is gazdagodott. Amíg Mait figyeli, a lány korábbi szavai visszhangzanak a fejében. Van egy egész közeli sejtése arról, hogy mire vágyhat a lány, de a nyakát még nem tenné rá. Viszont azt elhatározza ezalatt, hogy előbb vagy utóbb utána fog járni ennek a rejtélynek is.
A fürdő szó újboli említése felriasztja elmélkedéséből és gyorsan fel is pattan, mintha szöget ütöttek volna a cipője orrába. Magát is meglepi, hogy milyen sebesen, biztos léptekkel megy az ajtóhoz, mivel arra számított, hogy az estihez hasonlóan még mindig nehezen fog menni a távolságok és egyenesek eltalálása.
Mielőtt kinyitná az ajtót, a mosdótál mellé áll és ő lemossa arcát, majd Mai szemeibe néz. *
– Én is nehezen hiszem el, hogy tényleg itt vagy. Habár abban egész biztos voltam, hogy nem álom vagy, mert az érintésed túl valódi volt. Öhm… * Nem jut eszébe más, amit hirtelen megosztana a lánnyal, illetve ha már úgyis fürdeni mennek, miért húzná az idejéüket idefent? Kezével megragadja a másik kezét és úgy vezeti ki a folyosóra, majd le a földszintre és ki a hátsó ajtón. Ahhoz képest, hogy nem gyakran jár a Pegazus fogadóba, a járást jól ismeri, így egy perc múlva már az öltözőben találhatják magukat; már amennyiben Mai nem veszett el útközben – bár épp ennek megelőzésére (vagyis ezzel az ürüggyel) fogta meg a lány kezét. Csak odaérve engedi el azt, és arrafelé mutat, amerre a medencék találhatóak. *
– Odabent megvárlak. Keresek egy szabad helyet, ahol kettesben lehetünk.
* Az öltözésből nem akar nagy gondot fakasztani. Mire a lány kettőt pislantana, Yvon már félmeztelen. Nem érdekli, ha nézik, de azért elfordul. Rövidesen maradék ruhájától is megválik, csak egy kétes tisztaságú vászon törölközőt teker maga elé, aztán elsiet a fürdőhelyiség felé.
~ Dél körül járhat. ~
Állapítja meg, miközben a fürdőzőket figyeli. Persze mindig akad egy pár olyan naplopó, mint amilyenek ők is, de még válogatni is van lehetősége, amikor üres medencéket keres. Viszont még nem indul el, mivel ígéretét betartva megvárja Mait az öltözőtől csupán néhány méterre. Reméli, hogy a ruháik biztonságban lesznek, de a tegnap esti kiadások után nem szívesen költene feleslegesen azért, hogy valami suhanc szemmel tartsa a holmijaikat. Nyilván azt se szeretné, hogy fürdőköpenyben, csurom vizesen kelljen átszelniük a várost az év utolsó havában, de hamar rájön, hogy ezen hiába aggódik előre. Egyelőre csak izgatottan várja a lány jöttét, már amennyiben eddig minden többé-kevésbé úgy alakult, ahogyan azt tervezte. *
* Lassan ébredeznek. Örül, hogy a lány reggel is ugyanolyan csinos, mint este volt. Láthatóan Mai is örül neki, a csók után egy pillanatig mintha még vissza is akarná tartani, de végül elereszti. Szavai és érintése nyomán ismét feltör benne a vágy, hogy maradjanak még egy kicsit az ágyban. Ő is számos dolgot szeretne még felfedezni Maival kapcsolatban, legyen szó akár testi, akár szellemi megismerésről.
Végül azonban vagy túl sokáig teketóriázik vagy Mai is belátja, hogy a város megismerése is fontos. Mindenesetre feláll és a mosdótálhoz lépked. Hosszasan figyeli a lányt, ahogy elkészül, miközben ő még mindig az ágyban hever és a reggeli csipát dörzsöli ki a szeméből. *
– Nos, akkor tényleg nagy szerencse, hogy olyan jó kedve volt annak a tündérnek. Amilyen kicsik, annál több fér beléjük – hihetetlen népség! * Rázza meg a fejét tettetett rosszallással. Habár nem emlékszik pontosan, hogy a sörüket fizető tündér azelőtt vagy azután érkezett, hogy a szobakulcsot elkérték, de ez már részletkérdés. A lényeg, hogy nem kellett hajnalban félholtan hazakecmeregnie és még egy csodás estével is gazdagodott. Amíg Mait figyeli, a lány korábbi szavai visszhangzanak a fejében. Van egy egész közeli sejtése arról, hogy mire vágyhat a lány, de a nyakát még nem tenné rá. Viszont azt elhatározza ezalatt, hogy előbb vagy utóbb utána fog járni ennek a rejtélynek is.
A fürdő szó újboli említése felriasztja elmélkedéséből és gyorsan fel is pattan, mintha szöget ütöttek volna a cipője orrába. Magát is meglepi, hogy milyen sebesen, biztos léptekkel megy az ajtóhoz, mivel arra számított, hogy az estihez hasonlóan még mindig nehezen fog menni a távolságok és egyenesek eltalálása.
Mielőtt kinyitná az ajtót, a mosdótál mellé áll és ő lemossa arcát, majd Mai szemeibe néz. *
– Én is nehezen hiszem el, hogy tényleg itt vagy. Habár abban egész biztos voltam, hogy nem álom vagy, mert az érintésed túl valódi volt. Öhm… * Nem jut eszébe más, amit hirtelen megosztana a lánnyal, illetve ha már úgyis fürdeni mennek, miért húzná az idejéüket idefent? Kezével megragadja a másik kezét és úgy vezeti ki a folyosóra, majd le a földszintre és ki a hátsó ajtón. Ahhoz képest, hogy nem gyakran jár a Pegazus fogadóba, a járást jól ismeri, így egy perc múlva már az öltözőben találhatják magukat; már amennyiben Mai nem veszett el útközben – bár épp ennek megelőzésére (vagyis ezzel az ürüggyel) fogta meg a lány kezét. Csak odaérve engedi el azt, és arrafelé mutat, amerre a medencék találhatóak. *
– Odabent megvárlak. Keresek egy szabad helyet, ahol kettesben lehetünk.
* Az öltözésből nem akar nagy gondot fakasztani. Mire a lány kettőt pislantana, Yvon már félmeztelen. Nem érdekli, ha nézik, de azért elfordul. Rövidesen maradék ruhájától is megválik, csak egy kétes tisztaságú vászon törölközőt teker maga elé, aztán elsiet a fürdőhelyiség felé.
~ Dél körül járhat. ~
Állapítja meg, miközben a fürdőzőket figyeli. Persze mindig akad egy pár olyan naplopó, mint amilyenek ők is, de még válogatni is van lehetősége, amikor üres medencéket keres. Viszont még nem indul el, mivel ígéretét betartva megvárja Mait az öltözőtől csupán néhány méterre. Reméli, hogy a ruháik biztonságban lesznek, de a tegnap esti kiadások után nem szívesen költene feleslegesen azért, hogy valami suhanc szemmel tartsa a holmijaikat. Nyilván azt se szeretné, hogy fürdőköpenyben, csurom vizesen kelljen átszelniük a várost az év utolsó havában, de hamar rájön, hogy ezen hiába aggódik előre. Egyelőre csak izgatottan várja a lány jöttét, már amennyiben eddig minden többé-kevésbé úgy alakult, ahogyan azt tervezte. *
4499. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-25 21:17:22
Üzenet elküldve: 2023-11-25 21:17:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Agaree-Siche Dwyerra, Shaiarin Maur'da//
*A nőstény hamar tudtára adja, hogy az írástudás bizony elvárt, ha őt akarja szolgálni. Legalábbis számára így csapódik le Agaree-Siche reakciója. Magában eldönti, hogy figyelni fog, s gyakorolni, ha teheti. Persze nincs nála írószerszám, de talán maga is megtudja kanyarítani azokat a betűket... Még ha roppant lassan is. Vhorossi alighanem ujját törte volna hasonló próbálkozásért.*
-Nem fázom. *Akaratlanul is eszébe jutnak a "melegtárnák". A mélység gyomráig húzódó alagútrendszerek, melyeken úgy szökött fel a forró levegő, hogy tűz nélkül fűthették vele a lakrészeket. Bizony, munkálkodik benne a honvágy.*
-Nem hiányzik neked az őshaza, úrnőm?
*Kérdi hirtelen, s meri remélni, hogy amaz nem veszi sértésnek. Hisz amennyiben önszántából hagyta ott a Föld Városát, biztosan nem bánta meg.*
-Örülnék, ha megpróbálná. *Magához veszi kardját, majd akár egy gazdáját őrző, hű öleb, úrnője mellé telepedik, kardját gondosan keze ügyében tudva. Hátát az ágynak veti, úgy szegezi tekintetét az ajtónak.*
-Ostoba elgondolás lenne azt hinnie, hogy bármelyik Dwirinthalen hím elbánhat a Folyóvidék úrnőjével. *Hangjában erőteljes meggyőződés is lapul, noha tudja, hogy a nőstény gyengélkedik.
Megvárja, míg a matróna elalszik. Az ütemes légzése, s a hűlő parázs sóhajai az ő fáradtságát is hamar kikezdik. Persze próbál éber lenni, de a mostani helyzete oly felemelő az eddigiekhez képest, hogy a nehéz gondolatokkal teli zsák már közel sem olyan súlyos. Ott, ültében nyomja el az álom, ám utolsó gondolatai még a holnapi feladat körül kavarognak. Egy hím a családban általában nem okoz gondot, de úgy hírlik, a felszínre költözött rokonok körében ez gyakorta ölt más színezetet.*
*A nőstény hamar tudtára adja, hogy az írástudás bizony elvárt, ha őt akarja szolgálni. Legalábbis számára így csapódik le Agaree-Siche reakciója. Magában eldönti, hogy figyelni fog, s gyakorolni, ha teheti. Persze nincs nála írószerszám, de talán maga is megtudja kanyarítani azokat a betűket... Még ha roppant lassan is. Vhorossi alighanem ujját törte volna hasonló próbálkozásért.*
-Nem fázom. *Akaratlanul is eszébe jutnak a "melegtárnák". A mélység gyomráig húzódó alagútrendszerek, melyeken úgy szökött fel a forró levegő, hogy tűz nélkül fűthették vele a lakrészeket. Bizony, munkálkodik benne a honvágy.*
-Nem hiányzik neked az őshaza, úrnőm?
*Kérdi hirtelen, s meri remélni, hogy amaz nem veszi sértésnek. Hisz amennyiben önszántából hagyta ott a Föld Városát, biztosan nem bánta meg.*
-Örülnék, ha megpróbálná. *Magához veszi kardját, majd akár egy gazdáját őrző, hű öleb, úrnője mellé telepedik, kardját gondosan keze ügyében tudva. Hátát az ágynak veti, úgy szegezi tekintetét az ajtónak.*
-Ostoba elgondolás lenne azt hinnie, hogy bármelyik Dwirinthalen hím elbánhat a Folyóvidék úrnőjével. *Hangjában erőteljes meggyőződés is lapul, noha tudja, hogy a nőstény gyengélkedik.
Megvárja, míg a matróna elalszik. Az ütemes légzése, s a hűlő parázs sóhajai az ő fáradtságát is hamar kikezdik. Persze próbál éber lenni, de a mostani helyzete oly felemelő az eddigiekhez képest, hogy a nehéz gondolatokkal teli zsák már közel sem olyan súlyos. Ott, ültében nyomja el az álom, ám utolsó gondolatai még a holnapi feladat körül kavarognak. Egy hím a családban általában nem okoz gondot, de úgy hírlik, a felszínre költözött rokonok körében ez gyakorta ölt más színezetet.*
4498. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-24 07:02:58
Üzenet elküldve: 2023-11-24 07:02:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Agaree-Siche Dwyerra, Shaiarin Maur'da//
//az egyik szobában//
*Mintha a fiatal hím meg sem hallotta volna a szavait. Oly buzgón munkál még benne az ösztön, mint egy fészekből kiesett madárfókában. De a madárfiókák, sosem kerülnek vissza a fészekbe. Aki mögött egyszer bezárultak Pirtianes kapui, az valószínűleg hiába álmodik arról, hogy egyszer visszatér oda újrakezdeni. Valaki, aki ott nevelkedett, nehezen hagyja el ezeket az álmokat. Egyesek sohasem. Még ő is átérzi, pedig ő maga sosem volt teljes értékű része annak a világnak.*
- Megtanulod *mondja mindjárt a kijelentés után, ami rávilágít, hogy az írás tudománya bizony kimaradt a hím oktatásából. A Föld Városában nem ritka nyelvtudásra csak bólint. Nem tudja, előnyükre lehet-e valamiben, de Agaree-Siche szemében nincs olyan tudás, ami hiábavaló kolonc.
Az eddigiek, akár egy munkára jelentkező erényei sorakoznak a listán, ám az utolsónak megemlített dolog mintha jóval több személyes felhangot kapna. Az egyszerű mesterségeket sokan lenézik. Főleg a mélységiek nemes családjai körében tekintenek az ilyesmire megvetéssel. Alsóbb kasztok mocska, ami már magában is lealacsonyító. A fiatal hím ezek szerint messziről indulhatott, míg felverekedte magát Vhorossi kíséretébe. Ez a szemében inkább erény, mint bélyeg.*
- Mindkettőnek megvan a haszna *feleli, aztán közelebb hajol kicsit a legmélyebbre futó sebhez és elgondolkodva hümment.* - Lehet, hogy jobb lenne várni még a kötözéssel. Hamarabb gyógyul, ha egy kicsit szabadon van. *Persze egy darabig még mindenképp jobban teszi a harcos, ha óvatosan mozdul, mert a friss varr még könnyen felszakadhat.*
- Rakj még a tűzre, ha fázol így *biccent a kandalló felé, bár nem hiszi hogy pont egy pirtianesi tűrné rosszul a hideget. Arthenior időjárása messze sokkal enyhébb az ottani teleknél.*
- A kardod legyen a kezed ügyében, míg pihenek. *Fáradtan sóhajt, ahogy lejjebb csusszan az ágyon és magára húzza a takarót. A tőréért azért még ő is kinyúl, s az ágynemű alatt a markolatra szorít az oldalára fordulva.* - Bár nem hiszem, hogy az a Dwirinthalen elég vakmerő lenne hozzá, hogy most ilyesmivel próbálkozzon, de nem bízom benne. Jobb az óvatosság.
*Érezni a hangján is, hogy kimerült, s azzal, hogy vízszintesbe helyezkedett, a teste máris húzná a pihentető álomba.*
- Nem bánom, ha te is alszol kicsit, de maradj éber. Nekem most szükségem van a mély álom csendjére, hogy visszanyerjem az erőmet. Holnap pedig segítesz felkutatni a fivéremet.
*Az utolsó mondatot már szinte csak suttogja. Lecsukódnak a szemei, a légzése pedig lassú, egyenletes ütemre csendesedik, míg egészen alámerül a pihenésbe. Magára hagyja a fiatal hímet a gondolataival, de jelenléte talán kicsit távolabb tartja tőle a magány fekete kutyáinak vonítását.*
//az egyik szobában//
*Mintha a fiatal hím meg sem hallotta volna a szavait. Oly buzgón munkál még benne az ösztön, mint egy fészekből kiesett madárfókában. De a madárfiókák, sosem kerülnek vissza a fészekbe. Aki mögött egyszer bezárultak Pirtianes kapui, az valószínűleg hiába álmodik arról, hogy egyszer visszatér oda újrakezdeni. Valaki, aki ott nevelkedett, nehezen hagyja el ezeket az álmokat. Egyesek sohasem. Még ő is átérzi, pedig ő maga sosem volt teljes értékű része annak a világnak.*
- Megtanulod *mondja mindjárt a kijelentés után, ami rávilágít, hogy az írás tudománya bizony kimaradt a hím oktatásából. A Föld Városában nem ritka nyelvtudásra csak bólint. Nem tudja, előnyükre lehet-e valamiben, de Agaree-Siche szemében nincs olyan tudás, ami hiábavaló kolonc.
Az eddigiek, akár egy munkára jelentkező erényei sorakoznak a listán, ám az utolsónak megemlített dolog mintha jóval több személyes felhangot kapna. Az egyszerű mesterségeket sokan lenézik. Főleg a mélységiek nemes családjai körében tekintenek az ilyesmire megvetéssel. Alsóbb kasztok mocska, ami már magában is lealacsonyító. A fiatal hím ezek szerint messziről indulhatott, míg felverekedte magát Vhorossi kíséretébe. Ez a szemében inkább erény, mint bélyeg.*
- Mindkettőnek megvan a haszna *feleli, aztán közelebb hajol kicsit a legmélyebbre futó sebhez és elgondolkodva hümment.* - Lehet, hogy jobb lenne várni még a kötözéssel. Hamarabb gyógyul, ha egy kicsit szabadon van. *Persze egy darabig még mindenképp jobban teszi a harcos, ha óvatosan mozdul, mert a friss varr még könnyen felszakadhat.*
- Rakj még a tűzre, ha fázol így *biccent a kandalló felé, bár nem hiszi hogy pont egy pirtianesi tűrné rosszul a hideget. Arthenior időjárása messze sokkal enyhébb az ottani teleknél.*
- A kardod legyen a kezed ügyében, míg pihenek. *Fáradtan sóhajt, ahogy lejjebb csusszan az ágyon és magára húzza a takarót. A tőréért azért még ő is kinyúl, s az ágynemű alatt a markolatra szorít az oldalára fordulva.* - Bár nem hiszem, hogy az a Dwirinthalen elég vakmerő lenne hozzá, hogy most ilyesmivel próbálkozzon, de nem bízom benne. Jobb az óvatosság.
*Érezni a hangján is, hogy kimerült, s azzal, hogy vízszintesbe helyezkedett, a teste máris húzná a pihentető álomba.*
- Nem bánom, ha te is alszol kicsit, de maradj éber. Nekem most szükségem van a mély álom csendjére, hogy visszanyerjem az erőmet. Holnap pedig segítesz felkutatni a fivéremet.
*Az utolsó mondatot már szinte csak suttogja. Lecsukódnak a szemei, a légzése pedig lassú, egyenletes ütemre csendesedik, míg egészen alámerül a pihenésbe. Magára hagyja a fiatal hímet a gondolataival, de jelenléte talán kicsit távolabb tartja tőle a magány fekete kutyáinak vonítását.*
4497. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-23 20:12:02
Üzenet elküldve: 2023-11-23 20:12:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
*Kissé el van macskásodva, és elég nehezen tudja feldolgozni a tényt, hogy fel kell kelniük, aztán így akár egy centivel is messzebb kerülhet tőle Yvon. Persze ő sem szeretne tétlenül az ágyban maradni egész nap, de ezt a pár percet még kiélvezi amennyire csak lehet. Nagyot nyújtózik és jólesően sóhajt fel.
Térnek vissza az emlékek, mosolyog a szeme is, nem csak ajkai és a fiú válasza valami egészen döbbenetes nyugalmat hoz a szívének. Talán annak sem örült ennyire, amikor végre megérkezett egy normálisnak tűnő városba a sok alig lakott, vagy elhagyatott romos hely, kietlen út után.
Kékjei ismét elkezdi keresni a másik szemeiben mi is csilloghat. Nagyon sokat segít neki az első mondat, amit ezen a szép "reggelen" kap. *
- Azt hittem álmodtam.
*Ahogy végigsimít tincsei között Yvon, beleborzong. Ezt még nem tapasztalta az érintésre, persze egész éjjel nagyon jól esett minden apró lopott kis kontaktus, de ez valami egészen más. Nem tompítja el semmilyen ital, sőt, mintha kissé érzékenyebb is lenne így ébredés után. Egy pillanatra elakad a lélegzete, ezt a másik is láthatja, na meg, hogy ezen el is vigyorodik Mai, kissé elpirulva.*
- Ezért nem akartam felkelni. Tényleg azt hittem álmodtam.
*Automatikusan fonódik a fiú köré karja, ahogy fölé magasodva kap egy apró csókot. ~Remélem ezt még sokszor fogjuk csinálni~ Annyira, de annyira nem szeretné elengedni, viszont Yvon elfekszik még egy kicsit, így elereszti a távolodó mozdulata közben. Ez csak egy pillanatig tart, mert nem tudja megállítani apró kezét és nem is akarja. Finoman simít végig hálótársa hasától a mellkasáig, s rájön, hogy ezer porcikája van még, amit még csak nem is érzett tapintásával, de érezni akar. Egészen egyedi érzés ez a csillapíthatatlanság.*
- Tudod te, hogy mire vágyok azt hiszem.
*Hangja már kezd éberebbé válni. Úgy méri végig Yvont, mintha csak felfedezőútra szeretne indulni rajta.
Egy pillanatra behunyja ismét a szemeit, aztán felül az ágy szélére, abbahagyva a kis játékát, mert tudja jól, ha most nem indulnak el, talán sosem fognak.*
- Persze, látod, teljesen egyben vagyok. *Neveti el magát.* - Az az utolsó pohár is kellett, ki tudja, talán nem mertelek volna itt marasztalni. *Nehezen rávéve magát feláll az ágyból, úgy, mint aki nemsokára útra kész. Elsétál a mosdótálig és belemeríti kezeit, egy kis vizet markolva, amivel jólesően nedvesíti végig arcát, még egy kis életet lehelve testébe.*
- Az nagy hiba lett volna részemről. *Folytatja kis gondolatmenetét, miközben Yvont keresi újra szemeivel.*
- Az fürdő most biztosan életmentő lesz. A könyvtár is nagyon érdekel, de nem tudok másra gondolni, minthogy végre meleg vízhez jussak.
*Persze ez nem igaz. Előbb gondol minden másra, ami a fiúval kapcsolatos, de nem szeretné minden gondolatát megosztani, valami maradjon későbbre is. Bőven elég neki, hogy ez a nap, amennyi maradt belőle még az övék lehet.*
*Kissé el van macskásodva, és elég nehezen tudja feldolgozni a tényt, hogy fel kell kelniük, aztán így akár egy centivel is messzebb kerülhet tőle Yvon. Persze ő sem szeretne tétlenül az ágyban maradni egész nap, de ezt a pár percet még kiélvezi amennyire csak lehet. Nagyot nyújtózik és jólesően sóhajt fel.
Térnek vissza az emlékek, mosolyog a szeme is, nem csak ajkai és a fiú válasza valami egészen döbbenetes nyugalmat hoz a szívének. Talán annak sem örült ennyire, amikor végre megérkezett egy normálisnak tűnő városba a sok alig lakott, vagy elhagyatott romos hely, kietlen út után.
Kékjei ismét elkezdi keresni a másik szemeiben mi is csilloghat. Nagyon sokat segít neki az első mondat, amit ezen a szép "reggelen" kap. *
- Azt hittem álmodtam.
*Ahogy végigsimít tincsei között Yvon, beleborzong. Ezt még nem tapasztalta az érintésre, persze egész éjjel nagyon jól esett minden apró lopott kis kontaktus, de ez valami egészen más. Nem tompítja el semmilyen ital, sőt, mintha kissé érzékenyebb is lenne így ébredés után. Egy pillanatra elakad a lélegzete, ezt a másik is láthatja, na meg, hogy ezen el is vigyorodik Mai, kissé elpirulva.*
- Ezért nem akartam felkelni. Tényleg azt hittem álmodtam.
*Automatikusan fonódik a fiú köré karja, ahogy fölé magasodva kap egy apró csókot. ~Remélem ezt még sokszor fogjuk csinálni~ Annyira, de annyira nem szeretné elengedni, viszont Yvon elfekszik még egy kicsit, így elereszti a távolodó mozdulata közben. Ez csak egy pillanatig tart, mert nem tudja megállítani apró kezét és nem is akarja. Finoman simít végig hálótársa hasától a mellkasáig, s rájön, hogy ezer porcikája van még, amit még csak nem is érzett tapintásával, de érezni akar. Egészen egyedi érzés ez a csillapíthatatlanság.*
- Tudod te, hogy mire vágyok azt hiszem.
*Hangja már kezd éberebbé válni. Úgy méri végig Yvont, mintha csak felfedezőútra szeretne indulni rajta.
Egy pillanatra behunyja ismét a szemeit, aztán felül az ágy szélére, abbahagyva a kis játékát, mert tudja jól, ha most nem indulnak el, talán sosem fognak.*
- Persze, látod, teljesen egyben vagyok. *Neveti el magát.* - Az az utolsó pohár is kellett, ki tudja, talán nem mertelek volna itt marasztalni. *Nehezen rávéve magát feláll az ágyból, úgy, mint aki nemsokára útra kész. Elsétál a mosdótálig és belemeríti kezeit, egy kis vizet markolva, amivel jólesően nedvesíti végig arcát, még egy kis életet lehelve testébe.*
- Az nagy hiba lett volna részemről. *Folytatja kis gondolatmenetét, miközben Yvont keresi újra szemeivel.*
- Az fürdő most biztosan életmentő lesz. A könyvtár is nagyon érdekel, de nem tudok másra gondolni, minthogy végre meleg vízhez jussak.
*Persze ez nem igaz. Előbb gondol minden másra, ami a fiúval kapcsolatos, de nem szeretné minden gondolatát megosztani, valami maradjon későbbre is. Bőven elég neki, hogy ez a nap, amennyi maradt belőle még az övék lehet.*
4496. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-23 09:05:02
Üzenet elküldve: 2023-11-23 09:05:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
* Nem sokkal később Mai is ébredezni kezd. A fiú izgatottan várja, hogy magához térjen, közben meg se mer mozdulni. Érzi, hogy a tegnap estét nem lehet egészen a pálinkára fogni, mégis attól tart, hogy felkelvén már nem emlékszik majd rá. Egy darabig tehát csak fekszik. Amíg nem mozog, azt se érzi, hogy lábfeje is elzsibbadt a cipőben alvástól, így azzal se kell törődnie. El se tudja képzelni, milyen lehet annyi haton, hónapon át vándorolni. A vadonban még a házak falaiból sugárzó hő se melegíti az embert – ott csak te vagy és a sötétség. Bár úgy sejti (és reméli), hogy ha volt is ilyen, néhanapján csak sikerült bekérezkednie egy útszéli fogadóba, parasztházba vagy legalább istállóba. Máskülönben el nem tudja képzelni, hogy élhette túl utazását a lány. *
– Mai! Hogyne, hol lennék, ha nem melletted? * Minden kétsége elszáll, amikor a lány megszólítja. Hirtelen megmagyarázhatatlan késztetést érez arra, hogy ott folytassák, ahol abbahagyták – ugyanakkor azt is érzi, hogy nem szabadna egész szabadnapját az ágyban tölteni. Nem mintha a város legdolgosabb embere lenne, de az egész nap lustálkodást még ő sem tudná megbocsátani magának. Végül úgy dönt, abból nem lehet baj, ha még néhány percet itt tölt az ágyban. Végigsimít Mai haján, játszik egy kicsit a fekete tincsekkel. *
– Reméltem, hogy nem feledkeztél meg rólam. * Elvigyorodik. Már tudja, hogy nincs így. Tulajdonképpen eddig se gondolta, hogy lehetséges valakit egy éjjel alatt teljesen kitörölni az emlékei közül. Talán mágiaával lehetséges, de reméli, hogy eddig még nem sikerült feltalálni azt a varázsfőzetet vagy varázsigét. Mai fölé magasodik, hogy megbizonyosodjon róla: jól emlékszik ajkainak érintésére. Egyetlen, rövid csók. Nem mintha ne akarna többet, de visszafordul a hátára és a mennyezetet bámulva megszólal. *
– Van a városnak egy nyilvános fürdőháza, szerintem mindkettőnkre ráférne egy fürdés. Ráadásul itt van a fogadó mellett közvetlenül.
* Felül és a falnak támaszkodik. Nagyot nyújtózik, közben akkorát ásít, hogy csoda, hogy nem keletkezik hurrikán a szobában. Úgy érzi, tegnap még egész más emberként ébredt, mint ma. Nem tudná megmondani, miért, hiszen ugyanolyan magas, ugyanannyi hajszála van és ugyanúgy gondolkodik a világról. Valami mégis egészen másként hat. Még csak nem is a másnaposság az oka, noha tény, hogy az is hozzásegíti, hogy más perspektívából lássa a külvilágot. Nem tudja hová tenni az érzést, így inkább nem is foglalkozik vele tovább, csak kiélvezi, amíg tart. *
– Menjünk le a fürdőbe, aztán irány a könyvtár! Ha sietünk, még esteledés előtt végzünk. * Persze ez csak egy javaslat, de mivel ő az idegenvezető, hasznosnak látja, ha kezébe veszi a gyeplőt. Végül újra oldalra fordul, hogy lássa a lányt. *
– Remélem fel tudsz kelni… Lehet, hogy az utolsó pohár nem kellett volna.
* Nem sokkal később Mai is ébredezni kezd. A fiú izgatottan várja, hogy magához térjen, közben meg se mer mozdulni. Érzi, hogy a tegnap estét nem lehet egészen a pálinkára fogni, mégis attól tart, hogy felkelvén már nem emlékszik majd rá. Egy darabig tehát csak fekszik. Amíg nem mozog, azt se érzi, hogy lábfeje is elzsibbadt a cipőben alvástól, így azzal se kell törődnie. El se tudja képzelni, milyen lehet annyi haton, hónapon át vándorolni. A vadonban még a házak falaiból sugárzó hő se melegíti az embert – ott csak te vagy és a sötétség. Bár úgy sejti (és reméli), hogy ha volt is ilyen, néhanapján csak sikerült bekérezkednie egy útszéli fogadóba, parasztházba vagy legalább istállóba. Máskülönben el nem tudja képzelni, hogy élhette túl utazását a lány. *
– Mai! Hogyne, hol lennék, ha nem melletted? * Minden kétsége elszáll, amikor a lány megszólítja. Hirtelen megmagyarázhatatlan késztetést érez arra, hogy ott folytassák, ahol abbahagyták – ugyanakkor azt is érzi, hogy nem szabadna egész szabadnapját az ágyban tölteni. Nem mintha a város legdolgosabb embere lenne, de az egész nap lustálkodást még ő sem tudná megbocsátani magának. Végül úgy dönt, abból nem lehet baj, ha még néhány percet itt tölt az ágyban. Végigsimít Mai haján, játszik egy kicsit a fekete tincsekkel. *
– Reméltem, hogy nem feledkeztél meg rólam. * Elvigyorodik. Már tudja, hogy nincs így. Tulajdonképpen eddig se gondolta, hogy lehetséges valakit egy éjjel alatt teljesen kitörölni az emlékei közül. Talán mágiaával lehetséges, de reméli, hogy eddig még nem sikerült feltalálni azt a varázsfőzetet vagy varázsigét. Mai fölé magasodik, hogy megbizonyosodjon róla: jól emlékszik ajkainak érintésére. Egyetlen, rövid csók. Nem mintha ne akarna többet, de visszafordul a hátára és a mennyezetet bámulva megszólal. *
– Van a városnak egy nyilvános fürdőháza, szerintem mindkettőnkre ráférne egy fürdés. Ráadásul itt van a fogadó mellett közvetlenül.
* Felül és a falnak támaszkodik. Nagyot nyújtózik, közben akkorát ásít, hogy csoda, hogy nem keletkezik hurrikán a szobában. Úgy érzi, tegnap még egész más emberként ébredt, mint ma. Nem tudná megmondani, miért, hiszen ugyanolyan magas, ugyanannyi hajszála van és ugyanúgy gondolkodik a világról. Valami mégis egészen másként hat. Még csak nem is a másnaposság az oka, noha tény, hogy az is hozzásegíti, hogy más perspektívából lássa a külvilágot. Nem tudja hová tenni az érzést, így inkább nem is foglalkozik vele tovább, csak kiélvezi, amíg tart. *
– Menjünk le a fürdőbe, aztán irány a könyvtár! Ha sietünk, még esteledés előtt végzünk. * Persze ez csak egy javaslat, de mivel ő az idegenvezető, hasznosnak látja, ha kezébe veszi a gyeplőt. Végül újra oldalra fordul, hogy lássa a lányt. *
– Remélem fel tudsz kelni… Lehet, hogy az utolsó pohár nem kellett volna.
4495. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-22 10:36:37
Üzenet elküldve: 2023-11-22 10:36:37
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Agaree-Siche Dwyerra, Shaiarin Maur'da//
//az egyik szobában//
-Hogy a Dwirinthalenek visszamerészkednek... *Emeli fel fejét a gondolatra.*
-Elég lenne egy-két fej a száműzöttek közül, s talán a Föld Városa is újra megnyitja kapuit! *Hangosan gondolkodik. Természetesen önálló akcióba semmiképp sem kezdene.
Igyekszik nem felszisszenni, míg a matróna a sebeit tisztogatja. Nem kellemes művelet, annyi szent. Ahogy a gondolat sem kellemes, hogy a matrónát bármelyik pillanatban elfoghatja a rosszullét. Akkor is, mikor nincs segítsége. Ki tudja, mivel járhat ez? Egy Agaree-Sichéhez hasonló nősténynek sok ellensége akadhat. A rosszullét okát nem forszírozza különösebben, nem valószínű, hogy tudna segíteni rajta. Biztos benne, hogy ha megelőzhető lenne, a matróna már talált volna rá gyógyírt. Aztán úgyis beavatja majd a sötételf, ha úgy tartja kedve.*
-Olvasni tudok. Írni nem írtam soha. *Különös lehet e kettősség itt, Artheniorban, de az óhazában gyakori az ilyesmi. Hisz elvárják a hímektől, hogy megértsék, amit látnak, de nem kívánják meg tőlük, hogy bármit is papírra vessenek.*
-És beszélek az orkok nyelvén. *Ugyan nem tekinthető egyenrangú népnek, de szép számmal akad belőlük Pirtianesben.*
-Minden más tudásom az acélban rejlik, úrnőm. Persze, ha nem számolod a kőfaragást. *A Föld Városában ez igen elterjedt szakma. Ő is konyít valamennyire ehhez atyja révén.*
-A Folyóvidéken biztos kevesebb a kő, s sokkal több a fa. *Odahaza csak nagy ritkán használnak fát - hisz gyűlölt, fakóvérű rokonaik eszközeként tartják számon. ő sosem vetette meg. Jóval könnyebb munkálni, mint a sziklát és az acélt.*
//az egyik szobában//
-Hogy a Dwirinthalenek visszamerészkednek... *Emeli fel fejét a gondolatra.*
-Elég lenne egy-két fej a száműzöttek közül, s talán a Föld Városa is újra megnyitja kapuit! *Hangosan gondolkodik. Természetesen önálló akcióba semmiképp sem kezdene.
Igyekszik nem felszisszenni, míg a matróna a sebeit tisztogatja. Nem kellemes művelet, annyi szent. Ahogy a gondolat sem kellemes, hogy a matrónát bármelyik pillanatban elfoghatja a rosszullét. Akkor is, mikor nincs segítsége. Ki tudja, mivel járhat ez? Egy Agaree-Sichéhez hasonló nősténynek sok ellensége akadhat. A rosszullét okát nem forszírozza különösebben, nem valószínű, hogy tudna segíteni rajta. Biztos benne, hogy ha megelőzhető lenne, a matróna már talált volna rá gyógyírt. Aztán úgyis beavatja majd a sötételf, ha úgy tartja kedve.*
-Olvasni tudok. Írni nem írtam soha. *Különös lehet e kettősség itt, Artheniorban, de az óhazában gyakori az ilyesmi. Hisz elvárják a hímektől, hogy megértsék, amit látnak, de nem kívánják meg tőlük, hogy bármit is papírra vessenek.*
-És beszélek az orkok nyelvén. *Ugyan nem tekinthető egyenrangú népnek, de szép számmal akad belőlük Pirtianesben.*
-Minden más tudásom az acélban rejlik, úrnőm. Persze, ha nem számolod a kőfaragást. *A Föld Városában ez igen elterjedt szakma. Ő is konyít valamennyire ehhez atyja révén.*
-A Folyóvidéken biztos kevesebb a kő, s sokkal több a fa. *Odahaza csak nagy ritkán használnak fát - hisz gyűlölt, fakóvérű rokonaik eszközeként tartják számon. ő sosem vetette meg. Jóval könnyebb munkálni, mint a sziklát és az acélt.*
4494. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-21 19:02:41
Üzenet elküldve: 2023-11-21 19:02:41
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
A pulthoz érve Atos Pantos *felveszi a szemkontaktust a pultossal.*
Amint a pultos rá figyel. -Elkezdi mondani. -
Kérnék szépen két adag Sült kolbászt. -Hamar lerakja az érte járó 28 aranyat és tovább mondja.-
Mellé szeretnék két Szelet kenyeret. -Egyből leteszi a pultra, az érte járó 4 aranyat-
-Leteszi egy közeli asztalra ezeket a dolgokat. S visszasétál egyszer utoljára a pulthoz és rendel. -
-Letesz a pultra 14 aranyat. S megkapja érte a Mézsört. Ezen -meglepődött-, hisz még ki se mondta mit kér, de már adták is neki.
-Visszasétál az asztalához, leül s elkezd jóllakni .-
Amint a pultos rá figyel. -Elkezdi mondani. -
Kérnék szépen két adag Sült kolbászt. -Hamar lerakja az érte járó 28 aranyat és tovább mondja.-
Mellé szeretnék két Szelet kenyeret. -Egyből leteszi a pultra, az érte járó 4 aranyat-
-Leteszi egy közeli asztalra ezeket a dolgokat. S visszasétál egyszer utoljára a pulthoz és rendel. -
-Letesz a pultra 14 aranyat. S megkapja érte a Mézsört. Ezen -meglepődött-, hisz még ki se mondta mit kér, de már adták is neki.
-Visszasétál az asztalához, leül s elkezd jóllakni .-
4493. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-21 18:54:37
Üzenet elküldve: 2023-11-21 18:54:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
*Úgy érte őt az álom, ahogy ezidáig még biztosan nem. Aludt már jól persze, mert nem arról szólt az élete, hogy egyfolytában veszélyben van, de nyugodt sosem volt. Minden lefekvése hozta magával a sötétben szőtt gondolatait, az ábrándokat, valaminek a keresését. Sokszor csak az olvasott könyv, a nyert tudás az amit forgatott elméjében, na meg az, hogy mindebből hogy tudna profitálni. Már nem a gazdagság volt a cél, hanem csak valami egyedit létrehozni, amit addig fejlesztgethet és segíthet ezzel másoknak, amíg meg nem öregszik és ősz hajába temetkezve elalhat örökre. Ezek az álmok fontosak, mindig is azok maradnak számára, de most belecsempésződött akaratlanul is egy új vágy: megosztani valakivel mindenét, és ez bármilyen furcsán is hangozhat ilyen rövid idő alatt, nagyon szeretné ha Yvon lehetne az. Mindenki szeret tapasztalni, semmi nem garancia, nem pecsételték vérrel szerződésüket, de boldogsággal töltené el már az a tudat is, ha csak egy kicsit is élete része maradhatna ez a fiú.
Álmodott. Olyan szépet álmodott az éjjel, hogy nem szeretne felébredni. Megálmodta, hogy egy új városba érkezett, és egy kedves idegeden segített neki abban, hogy feltalálja magát, hogy irányban legyen és megajándékozta őt a legmélyebb érzéssel, aminek eddig a létezéséről sem tudott. Álmodott finom csókokról, alkohol ittas nevetésről, még több csókról, ölelésekről és ki nem mondott ígéretekről. Aztán felébredt. Nem szeretné kinyitni a szemét, mert nem akarja, hogy elmúljon és újra egy kietlen erdő alig taposott útvonalán kezdje meg a vándorlása további részét. Nagy levegőt vesz, és nem akarja kifújni. Csak lebeg ebben a pár másodpercnyi ébredés utáni lelazult állapotban, amit bármely neves pap megirigyelne, aki meditálni és összpontosítani tanult. Lassan tér magához, lassan engedi meg azt is, hogy újra rendesen vegye a levegőt, mert az már jelezné a testnek, hogy fel kell kelnie.
Fülel. Hallgatja a szél csörgését, keresi a nap most hűvös, de mégis meleg sugarát a bőrén, de nem jön. Nem nyílik a szeme, mert megijed. Nem azt érzi, amit eddig száz nap reggel. Nehezen tisztul a kép, aztán csak elmosolyodik. Nem álmodott. De ezt nem lehet csak úgy elhinni.
Talán tovább tart, míg ő is magához tér, főleg, mert engedi magának, hogy érezze a világ legkényelmesebb karját, ami bár őt is törte, ennél kedvesebb fájdalom és zsibbadás még sosem jutott. Fülét hegyezi, lélegzetet hall. Illatot érez. Most a pálinka keveredése a levegővel is édes. Mellette van.
Lassan nyitja ki a szemét, hogy el ne szállhasson a gondolat, hogy ne történhessen meg, hogy csak úgy elillan az álom, ami mint kiderült: teljességgel megtörtént.
Nem szólal meg egy kis ideig, csak nézi a mellette fekvőt, aki olyan óvón nem mozdul meg, ügyelve arra, hogy ne keltse fel a lányt.*
- Yvon.
* Mondja ki reggeli fáradt, rekedt hangján, mintha csak a kedvenc igéje lenne.*
- Itt vagy.
*Állapítja meg a nyilvánvalót. Tudja jól, hogy el kell kezdődnie a napnak, mindennél jobban vágyik a víz érintésére, hogy megtisztíthassa végre magát, de még sosem örült ennyire reggeli ébredésnek.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.21 18:58:10
*Úgy érte őt az álom, ahogy ezidáig még biztosan nem. Aludt már jól persze, mert nem arról szólt az élete, hogy egyfolytában veszélyben van, de nyugodt sosem volt. Minden lefekvése hozta magával a sötétben szőtt gondolatait, az ábrándokat, valaminek a keresését. Sokszor csak az olvasott könyv, a nyert tudás az amit forgatott elméjében, na meg az, hogy mindebből hogy tudna profitálni. Már nem a gazdagság volt a cél, hanem csak valami egyedit létrehozni, amit addig fejlesztgethet és segíthet ezzel másoknak, amíg meg nem öregszik és ősz hajába temetkezve elalhat örökre. Ezek az álmok fontosak, mindig is azok maradnak számára, de most belecsempésződött akaratlanul is egy új vágy: megosztani valakivel mindenét, és ez bármilyen furcsán is hangozhat ilyen rövid idő alatt, nagyon szeretné ha Yvon lehetne az. Mindenki szeret tapasztalni, semmi nem garancia, nem pecsételték vérrel szerződésüket, de boldogsággal töltené el már az a tudat is, ha csak egy kicsit is élete része maradhatna ez a fiú.
Álmodott. Olyan szépet álmodott az éjjel, hogy nem szeretne felébredni. Megálmodta, hogy egy új városba érkezett, és egy kedves idegeden segített neki abban, hogy feltalálja magát, hogy irányban legyen és megajándékozta őt a legmélyebb érzéssel, aminek eddig a létezéséről sem tudott. Álmodott finom csókokról, alkohol ittas nevetésről, még több csókról, ölelésekről és ki nem mondott ígéretekről. Aztán felébredt. Nem szeretné kinyitni a szemét, mert nem akarja, hogy elmúljon és újra egy kietlen erdő alig taposott útvonalán kezdje meg a vándorlása további részét. Nagy levegőt vesz, és nem akarja kifújni. Csak lebeg ebben a pár másodpercnyi ébredés utáni lelazult állapotban, amit bármely neves pap megirigyelne, aki meditálni és összpontosítani tanult. Lassan tér magához, lassan engedi meg azt is, hogy újra rendesen vegye a levegőt, mert az már jelezné a testnek, hogy fel kell kelnie.
Fülel. Hallgatja a szél csörgését, keresi a nap most hűvös, de mégis meleg sugarát a bőrén, de nem jön. Nem nyílik a szeme, mert megijed. Nem azt érzi, amit eddig száz nap reggel. Nehezen tisztul a kép, aztán csak elmosolyodik. Nem álmodott. De ezt nem lehet csak úgy elhinni.
Talán tovább tart, míg ő is magához tér, főleg, mert engedi magának, hogy érezze a világ legkényelmesebb karját, ami bár őt is törte, ennél kedvesebb fájdalom és zsibbadás még sosem jutott. Fülét hegyezi, lélegzetet hall. Illatot érez. Most a pálinka keveredése a levegővel is édes. Mellette van.
Lassan nyitja ki a szemét, hogy el ne szállhasson a gondolat, hogy ne történhessen meg, hogy csak úgy elillan az álom, ami mint kiderült: teljességgel megtörtént.
Nem szólal meg egy kis ideig, csak nézi a mellette fekvőt, aki olyan óvón nem mozdul meg, ügyelve arra, hogy ne keltse fel a lányt.*
- Yvon.
* Mondja ki reggeli fáradt, rekedt hangján, mintha csak a kedvenc igéje lenne.*
- Itt vagy.
*Állapítja meg a nyilvánvalót. Tudja jól, hogy el kell kezdődnie a napnak, mindennél jobban vágyik a víz érintésére, hogy megtisztíthassa végre magát, de még sosem örült ennyire reggeli ébredésnek.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.21 18:58:10
4492. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-21 18:11:45
Üzenet elküldve: 2023-11-21 18:11:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
* Ha kiszámolná, hogy hány órája van ébren, biztosan jobbnak látná nyomban elaludni. Kettejük játéka azonban annyira leköti, hogy már azt se tudná megmondani, ha időközben újra besötétedne és már másnap este lenne. Annyira talán csak nem húzzák el.
Érezhetően Mai is élvezi a dolgot, sőt szavai is erről árulkodnak. A fiú már nem is pazarolja energiáját a szavakra, csak ölelésével jelzi, hogy megértette. Tudna még sok szépet kitalálni, de nem akarja megszakítani a csókokat. Nem is tudná leírni az érzést, talán csak hosszú hasonlatokkal. Egyrészt, bár az ital nagy részt már kiszállt a fejéből, utóhatásként mégiscsak máshogy érzékeli a világot, mint anélkül – mintha minden hangosabb és egyértelműbb lenne a szokottnál. Aztán ott van a fáradtság, ami szemeire nehéz béklyóként hat, mégis küzd ellene, mert látni akarja a lányt. Harmadsorban – bár tény, ennek van a legnagyobb hatása összességében – Mai minden egyes érintése – mit érintése, puszta nézése! – úgy hat rá, mintha ágyút lőnének mellette. Nem a hang, hanem a felszabaduló energia miatt. Yvon mellett még sosem sütöttek el ágyút, így nem tudhatja, az milyen érzés.
Amikor a lány lefordul róla, ő is ásít egyet. Valahol mélyen egy kicsit meg is nyugszik, hogy végre aludhatnak. Habár csak most ismeri fel igazán, hogy mennyire álmos, neki sem kell sokkal több, hogy lehunyja szemeit. Még hallgatja Mai szavait, közben szorosan magához öleli a lányt és mosolyogva hallgat. Emlékszik rá, hogy valamit még mondani akart elalvás előtt, de úgy alszik el, mint aki egy napja nem aludt.
Hacsak Mai nem forgolódott sokat vagy távozott egyedül, a "reggel" hamar eljön, méghozzá ugyanabban a pózban fekszenek, ahogy korábban elaludtak. Úgy érzi, még sosem aludt ilyen jól, még ha karja zsibbad is egy kicsit a furcsa póz miatt és szemeit is fáradtnak érzi. Valahogy mégis frissnek és üdének érzi magát.
~ Habár egy fürdés nem ártana. ~ Jut eszébe, merthogy hamar megérzi a tegnap esti pálinka szagát magán. Óvatosan elfordítja fejét, hogy rálásson Maira. Ha nincs még ébren, próbál nyugton maradni. Csak figyelni őt, ahogy alszik. *
A hozzászólás írója (Yvon Rëtkarakh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.21 18:12:37
* Ha kiszámolná, hogy hány órája van ébren, biztosan jobbnak látná nyomban elaludni. Kettejük játéka azonban annyira leköti, hogy már azt se tudná megmondani, ha időközben újra besötétedne és már másnap este lenne. Annyira talán csak nem húzzák el.
Érezhetően Mai is élvezi a dolgot, sőt szavai is erről árulkodnak. A fiú már nem is pazarolja energiáját a szavakra, csak ölelésével jelzi, hogy megértette. Tudna még sok szépet kitalálni, de nem akarja megszakítani a csókokat. Nem is tudná leírni az érzést, talán csak hosszú hasonlatokkal. Egyrészt, bár az ital nagy részt már kiszállt a fejéből, utóhatásként mégiscsak máshogy érzékeli a világot, mint anélkül – mintha minden hangosabb és egyértelműbb lenne a szokottnál. Aztán ott van a fáradtság, ami szemeire nehéz béklyóként hat, mégis küzd ellene, mert látni akarja a lányt. Harmadsorban – bár tény, ennek van a legnagyobb hatása összességében – Mai minden egyes érintése – mit érintése, puszta nézése! – úgy hat rá, mintha ágyút lőnének mellette. Nem a hang, hanem a felszabaduló energia miatt. Yvon mellett még sosem sütöttek el ágyút, így nem tudhatja, az milyen érzés.
Amikor a lány lefordul róla, ő is ásít egyet. Valahol mélyen egy kicsit meg is nyugszik, hogy végre aludhatnak. Habár csak most ismeri fel igazán, hogy mennyire álmos, neki sem kell sokkal több, hogy lehunyja szemeit. Még hallgatja Mai szavait, közben szorosan magához öleli a lányt és mosolyogva hallgat. Emlékszik rá, hogy valamit még mondani akart elalvás előtt, de úgy alszik el, mint aki egy napja nem aludt.
Hacsak Mai nem forgolódott sokat vagy távozott egyedül, a "reggel" hamar eljön, méghozzá ugyanabban a pózban fekszenek, ahogy korábban elaludtak. Úgy érzi, még sosem aludt ilyen jól, még ha karja zsibbad is egy kicsit a furcsa póz miatt és szemeit is fáradtnak érzi. Valahogy mégis frissnek és üdének érzi magát.
~ Habár egy fürdés nem ártana. ~ Jut eszébe, merthogy hamar megérzi a tegnap esti pálinka szagát magán. Óvatosan elfordítja fejét, hogy rálásson Maira. Ha nincs még ébren, próbál nyugton maradni. Csak figyelni őt, ahogy alszik. *
A hozzászólás írója (Yvon Rëtkarakh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.21 18:12:37
4491. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-21 09:15:30
Üzenet elküldve: 2023-11-21 09:15:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
*Teljesen más így itt kettesben. A fogadóban sem volt olyan temérdek népesség, - na nem mintha sokat törődött volna velük, - de azért így, hogy senki nem zavarja őket, és a négy fal kellemes szorításában vannak, azért picit felszabadultabbnak érzi magát legbelül. Minden egyes apró érintés, szemkontaktus feltölti őt valami energiával. Ennek a létezéséről mindenkinek tudnia kéne. Biztos vannak még rajta kívül a világban, akik úgy tengetik mindennapjaikat, hogy csak hajszolnak valamiféle célt, de mindig valami üresség jön elő, amint egy picit is leállnak a teendőkkel. Mai hátsó gondolatai nem szólnak másról, csak arról, hogy ennek meg kell maradnia, csak így fogja tovább tudni folytatni a mindennapokat. Ezzel a tudattal és érzéssel. Természetesen naiv még minden érzelmi téren és bármikor beüthet egy nem várt fordulat, de most az a gondolataiban nem opció.
Szerencsére bejött az, amit szeretett volna Yvon egyre közelebb és közelebb húzza magához, egy baj van csak, hogy ez sem elég. Ez egy teljesen újkeletű gondolat benne, azt hitte nincsen közelebb annál, mint amikor két test összepréselődve találkozik, de biztosan kell lennie még közelebbnek is, mert mintha nem lenne elegendő ez sem. Persze nem telhetetlen, nem az a fajta. A csókok tejesen elhalványítanak végre minden más gondolatot, nem nagyon létezik most semmi, csak a másik ajkai és bőre, na meg az a kellemes zsibbadás, ahogy teljesen ellazul. Nehezen szakad el szája arra a pár szó erejére is. Természetesen, amit hall az még ad egy löket jóérzést. Nem, ettől már biztosan nem lehet jobb. *
- Ne is, kérlek.
*Enged a húzásnak, már csak azon kapja magát, hogy a férfi ölében ül, aki végignyújtózott az ágyon ő pedig fölé magasodva tudja szemlélni annak fáradt szemeit. Talán sokkal jobb lenne, ha nem lennének elálmosodva, de talán pont ez, és pont így a jó. Egy kicsit józanítóan hat rá most valami, bármennyire is szeretné, hogy tovább ragadja el ez a sok érzés és érzelem, muszáj gondolni a holnapra is és mindenre, ami azután jön. Válaszként először még csak kihasználja „fölényét” és ebben a pozícióban maradva hajol Yvonra egy újabb ízlelgetésre. Aztán megint csak mosolyogva néz íriszeibe, eztán szólal csak meg. *
- Ha tényleg nem akarsz elereszteni, akkor talán beleegyezek egy kis alvásba. Nehéz lesz… * ásít egyet, jelezve az iróniát, majd lefordul a fiúról, remélhetőleg úgy, hogy annak keze ölelésben maradjon, csak mellette szeretne feküdni. *
- Ijesztő, hogy lesz holnap, eddig a holnapok nem voltak túl jók. Kicsit nehéz elhinni, hogy nemrég, még semmit nem tudtam, most pedig olyan érzés, mintha minden a helyén lenne. *Egyre fáradtabban és halkabban formálja a szavakat, fogalma sincs minek csacsog még. Kezeivel közben erőtlenül szorítja a másikat, ahol éppen éri, mintha ez bizonyosságot adna arról, hogy tényleg ott van.* – Köszönöm Neked Yvon. *Egy halvány mosoly kíséretében úgy tűnik álom ereszkedett szemeire, mert behunyja őket, pedig nem szeretett volna ruhában elaludni. Persze még megriadhat, és ki is nyithatja őket, amennyiben a fiú még ébren tartja, de kezd győzni a fáradtsága.*
*Teljesen más így itt kettesben. A fogadóban sem volt olyan temérdek népesség, - na nem mintha sokat törődött volna velük, - de azért így, hogy senki nem zavarja őket, és a négy fal kellemes szorításában vannak, azért picit felszabadultabbnak érzi magát legbelül. Minden egyes apró érintés, szemkontaktus feltölti őt valami energiával. Ennek a létezéséről mindenkinek tudnia kéne. Biztos vannak még rajta kívül a világban, akik úgy tengetik mindennapjaikat, hogy csak hajszolnak valamiféle célt, de mindig valami üresség jön elő, amint egy picit is leállnak a teendőkkel. Mai hátsó gondolatai nem szólnak másról, csak arról, hogy ennek meg kell maradnia, csak így fogja tovább tudni folytatni a mindennapokat. Ezzel a tudattal és érzéssel. Természetesen naiv még minden érzelmi téren és bármikor beüthet egy nem várt fordulat, de most az a gondolataiban nem opció.
Szerencsére bejött az, amit szeretett volna Yvon egyre közelebb és közelebb húzza magához, egy baj van csak, hogy ez sem elég. Ez egy teljesen újkeletű gondolat benne, azt hitte nincsen közelebb annál, mint amikor két test összepréselődve találkozik, de biztosan kell lennie még közelebbnek is, mert mintha nem lenne elegendő ez sem. Persze nem telhetetlen, nem az a fajta. A csókok tejesen elhalványítanak végre minden más gondolatot, nem nagyon létezik most semmi, csak a másik ajkai és bőre, na meg az a kellemes zsibbadás, ahogy teljesen ellazul. Nehezen szakad el szája arra a pár szó erejére is. Természetesen, amit hall az még ad egy löket jóérzést. Nem, ettől már biztosan nem lehet jobb. *
- Ne is, kérlek.
*Enged a húzásnak, már csak azon kapja magát, hogy a férfi ölében ül, aki végignyújtózott az ágyon ő pedig fölé magasodva tudja szemlélni annak fáradt szemeit. Talán sokkal jobb lenne, ha nem lennének elálmosodva, de talán pont ez, és pont így a jó. Egy kicsit józanítóan hat rá most valami, bármennyire is szeretné, hogy tovább ragadja el ez a sok érzés és érzelem, muszáj gondolni a holnapra is és mindenre, ami azután jön. Válaszként először még csak kihasználja „fölényét” és ebben a pozícióban maradva hajol Yvonra egy újabb ízlelgetésre. Aztán megint csak mosolyogva néz íriszeibe, eztán szólal csak meg. *
- Ha tényleg nem akarsz elereszteni, akkor talán beleegyezek egy kis alvásba. Nehéz lesz… * ásít egyet, jelezve az iróniát, majd lefordul a fiúról, remélhetőleg úgy, hogy annak keze ölelésben maradjon, csak mellette szeretne feküdni. *
- Ijesztő, hogy lesz holnap, eddig a holnapok nem voltak túl jók. Kicsit nehéz elhinni, hogy nemrég, még semmit nem tudtam, most pedig olyan érzés, mintha minden a helyén lenne. *Egyre fáradtabban és halkabban formálja a szavakat, fogalma sincs minek csacsog még. Kezeivel közben erőtlenül szorítja a másikat, ahol éppen éri, mintha ez bizonyosságot adna arról, hogy tényleg ott van.* – Köszönöm Neked Yvon. *Egy halvány mosoly kíséretében úgy tűnik álom ereszkedett szemeire, mert behunyja őket, pedig nem szeretett volna ruhában elaludni. Persze még megriadhat, és ki is nyithatja őket, amennyiben a fiú még ébren tartja, de kezd győzni a fáradtsága.*
4490. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-21 07:13:45
Üzenet elküldve: 2023-11-21 07:13:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Agaree-Siche Dwyerra, Shaiarin Maur'da//
//az egyik szobában//
- Tudom *mosolyodik a válaszra, jelezvén, hogy nem óhajtja felróni a másiknak, amiért nincs otthon a jellemzően nőstények uralta világban. Valószínűleg még ha érdeklődést mutatott volna a Maur'da a témában, akkor is hamar az orrára koppintottak volna.
A hím ezt követő szavaira nem keményedik meg a mosolygás az arcán. Talán ettől lesz igazán nyomatékos az amit mond.*
- Ne feledd, Maur'da *simít az álla alá szinte becézőn* -, a te véreid veszte felett valaki ugyanígy mosolyog odahaza. *Sokat kell még tanulnia az ifjúnak. A hangnem könnyedsége ijesztő távlatba emeli a hímet, hogy egy pillanatra az élettapasztalat magasából pillantson a Pirtianest belülről marcangoló gyűlöletre. Ez itt egy egészen más világ, s Agaree-Siche szárnyai alatt talán olyan élet nyílik meg az ifjú harcos előtt, amire sosem gondolt volna.* - De a Dwirinthalenek szívós, találékony népség. Nem vennék rá mérget, hogy mind ottpusztultak. A történtek után pedig érthető, ha nem mentek vissza a Kúriába.
*Sajnos a találgatásnál ő sem tud többet a família lázadás utáni sorsáról, de a pirtianesi rokon felbukkanása meglehet, előcsalja őket is.*
- Kiderül *ingatja a fejét a furcsa kettős körül kavargó gondolataiba mélyedve.
Nekilát letisztogatni a sebek környékét. Határozott, de azért kellően óvatos mozdulatokkal dolgozik. A nedves kendő itt-ott megbontja a friss varrt is, de a timsókő szépen összehúzza a sebeket. Csíp és éget, de igen hatékonyan elejét veszi a vérzésnek.*
- Talán kicsit kaotikus, de nem rendszertelen. Más, mint amihez szoktál *mondja egy lihanechi pedellus türelmével.* - Idővel megtanulod kiismerni magad.
*Egyelőre szabadon hagyja a hím hátát. Később majd bekötözi rendesen, de egyelőre csak fölöslegesen beleragadna a gyolcs.*
- Idővel megtudod *mondja az állapotát firtató kérdésre.* - Egyelőre elég annyit tudnod, hogy még előfordulhat, hogy elragad a rosszullét, amivel jobb számolni. *Kellemetlen, de kezelhető körülmény.* - Semmi olyasmi, ami miatt aggódnod kéne.
*Megérinti a hím vállát, jelezvén, hogy egyelőre végzett.*
- Maradj még így kicsit. Hagyjuk száradni a sebeidet. Addig mesélj *biccenti félre a fejét érdeklődőn.* - Mihez értesz a kardforgatáson kívül? Írni-olvasni tudsz? *Az ilyesmire nem mindig fordítanak hangsúlyt az Óhazában a hímeknél. A rájuk osztott szerep nem feltétlenül kívánja meg az ilyen jellegű képzettséget, és sokan úgy vélik, hogy jobb, ha nem is ütik olyasmibe az orrukat, amit az avatottak papírra vetnek. Elég, ha engedelmesen, hűségesen, kérdések nélkül követik a parancsot és nem okvetetlenkednek saját gondolatokkal.*
//az egyik szobában//
- Tudom *mosolyodik a válaszra, jelezvén, hogy nem óhajtja felróni a másiknak, amiért nincs otthon a jellemzően nőstények uralta világban. Valószínűleg még ha érdeklődést mutatott volna a Maur'da a témában, akkor is hamar az orrára koppintottak volna.
A hím ezt követő szavaira nem keményedik meg a mosolygás az arcán. Talán ettől lesz igazán nyomatékos az amit mond.*
- Ne feledd, Maur'da *simít az álla alá szinte becézőn* -, a te véreid veszte felett valaki ugyanígy mosolyog odahaza. *Sokat kell még tanulnia az ifjúnak. A hangnem könnyedsége ijesztő távlatba emeli a hímet, hogy egy pillanatra az élettapasztalat magasából pillantson a Pirtianest belülről marcangoló gyűlöletre. Ez itt egy egészen más világ, s Agaree-Siche szárnyai alatt talán olyan élet nyílik meg az ifjú harcos előtt, amire sosem gondolt volna.* - De a Dwirinthalenek szívós, találékony népség. Nem vennék rá mérget, hogy mind ottpusztultak. A történtek után pedig érthető, ha nem mentek vissza a Kúriába.
*Sajnos a találgatásnál ő sem tud többet a família lázadás utáni sorsáról, de a pirtianesi rokon felbukkanása meglehet, előcsalja őket is.*
- Kiderül *ingatja a fejét a furcsa kettős körül kavargó gondolataiba mélyedve.
Nekilát letisztogatni a sebek környékét. Határozott, de azért kellően óvatos mozdulatokkal dolgozik. A nedves kendő itt-ott megbontja a friss varrt is, de a timsókő szépen összehúzza a sebeket. Csíp és éget, de igen hatékonyan elejét veszi a vérzésnek.*
- Talán kicsit kaotikus, de nem rendszertelen. Más, mint amihez szoktál *mondja egy lihanechi pedellus türelmével.* - Idővel megtanulod kiismerni magad.
*Egyelőre szabadon hagyja a hím hátát. Később majd bekötözi rendesen, de egyelőre csak fölöslegesen beleragadna a gyolcs.*
- Idővel megtudod *mondja az állapotát firtató kérdésre.* - Egyelőre elég annyit tudnod, hogy még előfordulhat, hogy elragad a rosszullét, amivel jobb számolni. *Kellemetlen, de kezelhető körülmény.* - Semmi olyasmi, ami miatt aggódnod kéne.
*Megérinti a hím vállát, jelezvén, hogy egyelőre végzett.*
- Maradj még így kicsit. Hagyjuk száradni a sebeidet. Addig mesélj *biccenti félre a fejét érdeklődőn.* - Mihez értesz a kardforgatáson kívül? Írni-olvasni tudsz? *Az ilyesmire nem mindig fordítanak hangsúlyt az Óhazában a hímeknél. A rájuk osztott szerep nem feltétlenül kívánja meg az ilyen jellegű képzettséget, és sokan úgy vélik, hogy jobb, ha nem is ütik olyasmibe az orrukat, amit az avatottak papírra vetnek. Elég, ha engedelmesen, hűségesen, kérdések nélkül követik a parancsot és nem okvetetlenkednek saját gondolatokkal.*
4489. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-21 00:31:18
Üzenet elküldve: 2023-11-21 00:31:18
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
* A lány követi az ágyhoz, de csak megáll előtte és kéreti magát. A felé nyújtott kézfejeken lágyan végigsimít, aztán a csuklóit fogja meg és elkezdi húzni maga felé. Persze nem próbálja kiszakítani a kezeket a helyükről, de viszonylag erősen húzza magához a lányt. Azonban terve nem csak annyi, hogy közelebb húzza magához Mait, így ha az sikerül, következő lépésként átöleli, és úgy húzza magához. Természetesen ekkor már a csók, illetve csókok se maradhatnak el. Ezúttal ugyanis több, kisebb csókkal próbálkozik, kíváncsi a reakcióra. Csak ezután szólal meg újra. *
– A világ összes csókja a tiéd lehet. Nem akarlak elereszteni. * Nem gondolkodik, csak cselekszik. Még közelebb húzza magához a lányt, ő maga pedig hátradől az ágyon, így már, ha folytatni akarják, Mainak gyakorlatilag rá kell másznia. Yvon próbál valami értelmeset válaszolni, de a végeredmény nehezen nevezhető annak. Látszik, hogy ő is rendkívül fáradt már a mai (tegnapi) nap után, de valami mégis hajtja tovább. *
– Én se osztoztam még mással az ágyamon… nem akarok semmi jónak az elrontója lenni, de… szerintem, ha aludni akarunk, azt nem így kell… * Mondani sem kell, ő aztán nem bánná, ha így folytatódna a történet, de nem akarja elsietni a dolgokat. Mélyen Mai szemeibe néz, várja az őszinte választ a fel nem tett kérdésére. *
* A lány követi az ágyhoz, de csak megáll előtte és kéreti magát. A felé nyújtott kézfejeken lágyan végigsimít, aztán a csuklóit fogja meg és elkezdi húzni maga felé. Persze nem próbálja kiszakítani a kezeket a helyükről, de viszonylag erősen húzza magához a lányt. Azonban terve nem csak annyi, hogy közelebb húzza magához Mait, így ha az sikerül, következő lépésként átöleli, és úgy húzza magához. Természetesen ekkor már a csók, illetve csókok se maradhatnak el. Ezúttal ugyanis több, kisebb csókkal próbálkozik, kíváncsi a reakcióra. Csak ezután szólal meg újra. *
– A világ összes csókja a tiéd lehet. Nem akarlak elereszteni. * Nem gondolkodik, csak cselekszik. Még közelebb húzza magához a lányt, ő maga pedig hátradől az ágyon, így már, ha folytatni akarják, Mainak gyakorlatilag rá kell másznia. Yvon próbál valami értelmeset válaszolni, de a végeredmény nehezen nevezhető annak. Látszik, hogy ő is rendkívül fáradt már a mai (tegnapi) nap után, de valami mégis hajtja tovább. *
– Én se osztoztam még mással az ágyamon… nem akarok semmi jónak az elrontója lenni, de… szerintem, ha aludni akarunk, azt nem így kell… * Mondani sem kell, ő aztán nem bánná, ha így folytatódna a történet, de nem akarja elsietni a dolgokat. Mélyen Mai szemeibe néz, várja az őszinte választ a fel nem tett kérdésére. *
4488. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-20 09:32:49
Üzenet elküldve: 2023-11-20 09:32:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yaremoor, Naraekh//
*Yaremoor bár erősnek érzi magát attól, hogy bántalmazza őt, Naraekh viszont jól tudja, hogy kettejük közül nem ő a gyenge és szánalmas, hanem a hím. Naraekh képes felülemelkedni a fájdalmon, a megaláztatáson, bár ez most nehezebb, mint általában. Talán a fáradtság teszi, vagy csak az, hogy Artheniorba érkeztek, kicsit megízlelte a szabadságot, amiben akár neki is lehetne része.
Fogai idegesen összekoccannak, miközben oldalra pillant elmélyülten tanulmányozva egy törölközőt néhány lépésnyire tőlük. Nem könnyít helyzetén, hogy Yaremoor örömmel adja tudtára, hogy mily szívesen használja őt, de néhány nagy levegővételt követően képes elvonatkoztatni ettől. Annyira máshova fókuszálódik figyelme, hogy amíg mélységi társa meg nem szólal, észre sem veszi a légyott végét.
Még nem mozdul, sőt, még nem is pillant Yaremoorra, előtte meg kell bocsátania neki. Szerencsére Naraekh nem túl bosszúszomjas jellem, ha így volna, feltehetően a fiúra már elvágott torokkal találtak volna egyik reggel. Lassan, kábán feltolja magát.*
- Rendben van.
*Feleli engedelmesen, s ezzel együtt nyugtázza a fiú szavait. Még nem kérdez rá, hogy milyen elképzelései vannak Yaremoornak a méltó fogadást illetően, jobban elfoglalja a fürdés és alvás lehetősége.
Nem is rest feltápászkodni, hogy végre ő is elmerülhessen a meleg vízben. A forró pára teljesen megnyugtatja őt, ahogy a mosakodás folyamata is. Rövidesen makulátlanul tisztán kászálódik ki a vízből, s egy törölközővel felületesen megszárítja magát, megtörölgeti haját.*
- Segítsek öltözködni?
*Bár már Yaremoor kezében ott pihennek ruhái, de ez nem jelenti azt, hogy nem tart igényt Naraekh segítségére. Amennyiben mégis így van, akkor felmarkolja sajátjait, a törölközőt pedig körbetekerve magán takarja el testét. Ruháira is ráfér egy mosás, de ezzel már nem akarja próbára tenni a hím türelmét, ezért későbbre halasztja ennek megoldását.*
*Yaremoor bár erősnek érzi magát attól, hogy bántalmazza őt, Naraekh viszont jól tudja, hogy kettejük közül nem ő a gyenge és szánalmas, hanem a hím. Naraekh képes felülemelkedni a fájdalmon, a megaláztatáson, bár ez most nehezebb, mint általában. Talán a fáradtság teszi, vagy csak az, hogy Artheniorba érkeztek, kicsit megízlelte a szabadságot, amiben akár neki is lehetne része.
Fogai idegesen összekoccannak, miközben oldalra pillant elmélyülten tanulmányozva egy törölközőt néhány lépésnyire tőlük. Nem könnyít helyzetén, hogy Yaremoor örömmel adja tudtára, hogy mily szívesen használja őt, de néhány nagy levegővételt követően képes elvonatkoztatni ettől. Annyira máshova fókuszálódik figyelme, hogy amíg mélységi társa meg nem szólal, észre sem veszi a légyott végét.
Még nem mozdul, sőt, még nem is pillant Yaremoorra, előtte meg kell bocsátania neki. Szerencsére Naraekh nem túl bosszúszomjas jellem, ha így volna, feltehetően a fiúra már elvágott torokkal találtak volna egyik reggel. Lassan, kábán feltolja magát.*
- Rendben van.
*Feleli engedelmesen, s ezzel együtt nyugtázza a fiú szavait. Még nem kérdez rá, hogy milyen elképzelései vannak Yaremoornak a méltó fogadást illetően, jobban elfoglalja a fürdés és alvás lehetősége.
Nem is rest feltápászkodni, hogy végre ő is elmerülhessen a meleg vízben. A forró pára teljesen megnyugtatja őt, ahogy a mosakodás folyamata is. Rövidesen makulátlanul tisztán kászálódik ki a vízből, s egy törölközővel felületesen megszárítja magát, megtörölgeti haját.*
- Segítsek öltözködni?
*Bár már Yaremoor kezében ott pihennek ruhái, de ez nem jelenti azt, hogy nem tart igényt Naraekh segítségére. Amennyiben mégis így van, akkor felmarkolja sajátjait, a törölközőt pedig körbetekerve magán takarja el testét. Ruháira is ráfér egy mosás, de ezzel már nem akarja próbára tenni a hím türelmét, ezért későbbre halasztja ennek megoldását.*
4487. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-19 23:34:37
Üzenet elküldve: 2023-11-19 23:34:37
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Agaree-Siche Dwyerra, Shaiarin Maur'da//
//az egyik szobában//
*Agaree-Siche nem habozik válasszal szolgálni. S teszi mindezt mezítelenül. Nem jön zavarba a látványtól, de még egy erre okított sötételfnek is nehéz legyűrnie, hogy elkalandozzon. Ő azonban erőt vesz magán és a savószín szempáron tartja tekintetét.*
-Nem hallottam róla. Bocsásd meg nekem, úrnőm, nem vagyok túl jártas az otthoni közéletben. Az én feladatom az volt. *Fejével a gondosan letámasztott fegyverek felé biccent.*
-De ha valóban a rokonait keresi, akkor nem fog eredményre jutni. Elég időt töltöttem a kúriában... Úgy hiszem, a csőcselék levágta őket. Bizonyára nem volt könnyű végzetük. Milyen méltatlan halál. *Elmosolyodik.*
-Talán valóban az egyik Nazdyr nőstény az. Ha Dwirinthalennel utazik, könnyen lehet. De hogy szolgálatra fogták egy hím mellé... *Nehéz elképzelni egy nősténynek nagyobb megaláztatást. Elgondolkodik azon is, vajon Agaree-Siche miért nem utazik szolgálókkal. Végül arra jut, hogy a nőstény kerülni óhajtja a feltűnést. Ráadásul az a fajta, ki maga intézi dolgait. Még az ostort is maga forgatja.
A parancsszóra kimért mozdulatokkal oldja le vértjét és válik meg ingétől. Az haloványan vérzett csak át két csíkban. Ennyi belefér.*
-Majdnem mindent. *Feleli. Szütyőjéből előveszi a szövetet és a timsót, majd az ágy szélére helyezi őket.*
-Nehéz kiigazodni ezen a piacon. Rendszertelen.
*Odahúzza a széket, majd háttal leül a matrónának. A sebek még frissek, s habár a vér alvadt, nyomuk erőteljes mementó egyelőre.*
-Az állapotod, úrnőm... *Nem folytatja. Hagyja, hogy Agaree-Siche elhessegesse a témát, ha úgy óhajtja.*
//az egyik szobában//
*Agaree-Siche nem habozik válasszal szolgálni. S teszi mindezt mezítelenül. Nem jön zavarba a látványtól, de még egy erre okított sötételfnek is nehéz legyűrnie, hogy elkalandozzon. Ő azonban erőt vesz magán és a savószín szempáron tartja tekintetét.*
-Nem hallottam róla. Bocsásd meg nekem, úrnőm, nem vagyok túl jártas az otthoni közéletben. Az én feladatom az volt. *Fejével a gondosan letámasztott fegyverek felé biccent.*
-De ha valóban a rokonait keresi, akkor nem fog eredményre jutni. Elég időt töltöttem a kúriában... Úgy hiszem, a csőcselék levágta őket. Bizonyára nem volt könnyű végzetük. Milyen méltatlan halál. *Elmosolyodik.*
-Talán valóban az egyik Nazdyr nőstény az. Ha Dwirinthalennel utazik, könnyen lehet. De hogy szolgálatra fogták egy hím mellé... *Nehéz elképzelni egy nősténynek nagyobb megaláztatást. Elgondolkodik azon is, vajon Agaree-Siche miért nem utazik szolgálókkal. Végül arra jut, hogy a nőstény kerülni óhajtja a feltűnést. Ráadásul az a fajta, ki maga intézi dolgait. Még az ostort is maga forgatja.
A parancsszóra kimért mozdulatokkal oldja le vértjét és válik meg ingétől. Az haloványan vérzett csak át két csíkban. Ennyi belefér.*
-Majdnem mindent. *Feleli. Szütyőjéből előveszi a szövetet és a timsót, majd az ágy szélére helyezi őket.*
-Nehéz kiigazodni ezen a piacon. Rendszertelen.
*Odahúzza a széket, majd háttal leül a matrónának. A sebek még frissek, s habár a vér alvadt, nyomuk erőteljes mementó egyelőre.*
-Az állapotod, úrnőm... *Nem folytatja. Hagyja, hogy Agaree-Siche elhessegesse a témát, ha úgy óhajtja.*
4486. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-19 17:56:44
Üzenet elküldve: 2023-11-19 17:56:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Agaree-Siche Dwyerra, Shaiarin Maur'da//
//az egyik szobában//
*Egyelőre inkább csak hallgatja a hím válaszát, nem fűz hozzá többet. Lesz még idejük erre.*
- Ha nem muszáj, nem bonyolódom vallási ügyekbe *mondja. Nem foglal állást sem egyik sem másik kultusz mellett vagy ellen. Ami őt illeti, a vallásokat inkább kártékonynak tartja. A régi misztériumokban is inkább csak az érdekességük miatt kutakodik.
A kérdésre lassan megfordul és a komódnak támaszkodva egy darabig csak szótlanul nézi a Maur'da harcost. Cseppet sem zavarja meztelensége, ahogy a hideg se túlzottan.*
- Nem *mondja végül.* - Egy pirtianesivel, aki őket kereste. Yaremoor Dwirinthalen. Ismered? Pap. Egy rövid pórázon tartott szolgálóval utazik. Egy világos bőrű nősténnyel, akit elsőre fakóvérűnek gondoltam, de... *megvonja a vállát.* - Nem tudom.
*Ellöki magát a komódtól és az ágyon heverő pokrócba bugyolálja magát.*
- Húzd ide a széket és tedd szabaddá a hátadat. Hadd nézzem a sebeidet. *A lábait felhúzva kényelmesen elhelyezkedik az ágyon.* - Sikerült mindent beszerezni a piacról?
//az egyik szobában//
*Egyelőre inkább csak hallgatja a hím válaszát, nem fűz hozzá többet. Lesz még idejük erre.*
- Ha nem muszáj, nem bonyolódom vallási ügyekbe *mondja. Nem foglal állást sem egyik sem másik kultusz mellett vagy ellen. Ami őt illeti, a vallásokat inkább kártékonynak tartja. A régi misztériumokban is inkább csak az érdekességük miatt kutakodik.
A kérdésre lassan megfordul és a komódnak támaszkodva egy darabig csak szótlanul nézi a Maur'da harcost. Cseppet sem zavarja meztelensége, ahogy a hideg se túlzottan.*
- Nem *mondja végül.* - Egy pirtianesivel, aki őket kereste. Yaremoor Dwirinthalen. Ismered? Pap. Egy rövid pórázon tartott szolgálóval utazik. Egy világos bőrű nősténnyel, akit elsőre fakóvérűnek gondoltam, de... *megvonja a vállát.* - Nem tudom.
*Ellöki magát a komódtól és az ágyon heverő pokrócba bugyolálja magát.*
- Húzd ide a széket és tedd szabaddá a hátadat. Hadd nézzem a sebeidet. *A lábait felhúzva kényelmesen elhelyezkedik az ágyon.* - Sikerült mindent beszerezni a piacról?
4485. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-19 12:29:10
Üzenet elküldve: 2023-11-19 12:29:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Agaree-Siche Dwyerra, Shaiarin Maur'da//
//az egyik szobában//
*Népük motívumai talán gazdagabbak, mint az összes többi népé együttvéve. Nincs e földön olyan mélységi, ki ismerné mindnek a jelentését. Ahogy ő sem ismeri fel Agaree-Siche testét borító szimbólumokat. Pedig érdekelné. De megint csak, ez nem a kérdések órája.
Felpillant a szavakra. A nőstény megjelenése erőteljes. Talán abból fakad, hogy idősebb, mégis jóval tiszteletet parancsolóbbnak érzi küllemét, mint Vhorossiét.
A matróna mögé lép, hogy segédkezzen a mosdásban. Általában csak nőstényeket engednek ily feladatokhoz. Nincs ellenére a dolog, épp ellenkezőleg; megtisztelőnek érzi a feladatot. Még akkor is, ha nem akad épp nőstény a közelben.*
-Sa'Tereth utat mutatott népünknek. Az ősi tanok az ő akaratát is tükrözik. Így mondják. *Agaree-Siche szavaiból arra következtet, hogy újdonsült matrónája egyáltalán nem veti meg a Sötét Anya tanait.*
-Követed őt, úrnőm? A Sötét Anyát? *Nem mondaná, hogy ínyére lenne e tudat, de végső soron osztoznia kell a matróna hitében, légyen az bármi. Hogy szolgálhatná megfelelően e fundamentumok nélkül?
Végez a mosdatással, s hátrébb lépve kínál több helyet a matrónának. Noha engedélyt kapott rá, igyekszik tisztelettudóan elkapni pillantását. Nehéz ez olyankor, mikor már nem is emlékszik, mikor látott hasonlót.*
-Elátkozott vérvonal. *Visszhangozza a szavakat, miközben emlékei között kutat. *Nem rémlik ilyesmi. Ugyanakkor hallottam hírét egy olyan Nazdyr testvérpárnak, ki ily billogot kapott születése nyomán. Az atya nem is húzta utána sokáig. *Halovány, kissé gunyoros mosoly költözik arcára, de csak egy pillanat erejéig. Furcsa, már-már váratlan kérdés ez. Előbb a Dwirinthalenek, most a Nazdyrok... E családok igen távoli rokonságban állnak egymással, ámbár jóval szorosabb a kapcsolatuk, mint hírlik. Agaree-Siche kérdései között összefüggés van.*
-Találkoztál a felszínre száműzöttekkel, úrnőm? Talán új kúriát húztak?
A hozzászólás írója (Shaiarin Maur'da) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.19 12:29:52
//az egyik szobában//
*Népük motívumai talán gazdagabbak, mint az összes többi népé együttvéve. Nincs e földön olyan mélységi, ki ismerné mindnek a jelentését. Ahogy ő sem ismeri fel Agaree-Siche testét borító szimbólumokat. Pedig érdekelné. De megint csak, ez nem a kérdések órája.
Felpillant a szavakra. A nőstény megjelenése erőteljes. Talán abból fakad, hogy idősebb, mégis jóval tiszteletet parancsolóbbnak érzi küllemét, mint Vhorossiét.
A matróna mögé lép, hogy segédkezzen a mosdásban. Általában csak nőstényeket engednek ily feladatokhoz. Nincs ellenére a dolog, épp ellenkezőleg; megtisztelőnek érzi a feladatot. Még akkor is, ha nem akad épp nőstény a közelben.*
-Sa'Tereth utat mutatott népünknek. Az ősi tanok az ő akaratát is tükrözik. Így mondják. *Agaree-Siche szavaiból arra következtet, hogy újdonsült matrónája egyáltalán nem veti meg a Sötét Anya tanait.*
-Követed őt, úrnőm? A Sötét Anyát? *Nem mondaná, hogy ínyére lenne e tudat, de végső soron osztoznia kell a matróna hitében, légyen az bármi. Hogy szolgálhatná megfelelően e fundamentumok nélkül?
Végez a mosdatással, s hátrébb lépve kínál több helyet a matrónának. Noha engedélyt kapott rá, igyekszik tisztelettudóan elkapni pillantását. Nehéz ez olyankor, mikor már nem is emlékszik, mikor látott hasonlót.*
-Elátkozott vérvonal. *Visszhangozza a szavakat, miközben emlékei között kutat. *Nem rémlik ilyesmi. Ugyanakkor hallottam hírét egy olyan Nazdyr testvérpárnak, ki ily billogot kapott születése nyomán. Az atya nem is húzta utána sokáig. *Halovány, kissé gunyoros mosoly költözik arcára, de csak egy pillanat erejéig. Furcsa, már-már váratlan kérdés ez. Előbb a Dwirinthalenek, most a Nazdyrok... E családok igen távoli rokonságban állnak egymással, ámbár jóval szorosabb a kapcsolatuk, mint hírlik. Agaree-Siche kérdései között összefüggés van.*
-Találkoztál a felszínre száműzöttekkel, úrnőm? Talán új kúriát húztak?
A hozzászólás írója (Shaiarin Maur'da) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.19 12:29:52
4484. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-19 10:30:36
Üzenet elküldve: 2023-11-19 10:30:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
* Neki bizony amit a fogadóban lát, az tényleg egy csoda. Hamar eltudja felejteni a kényelmet bárki, ha sokáig nem jut neki belőle. A szabadon maradt apró kezével végig simítja a falat, amikor mennek fel a lépcsőn, hogy érezze, mennyire tömör anyagból van, ami tényleg meg fogja védeni mindenféle időjárási viszontagságtól, élőlénytől, idegentől. És természetesen egy pillanatra sem feledi el azt a tényt, hogy Yvon most vele van, el sem akarta engedni. Ehhez az egész új helyzethez hozzátartozik a jelenléte, ki sem bírná, ha nem hajthatná le úgy a párnájára a fejét, hogy ha kinyitja éjjel a szemeit ne látná őt a sötétben. Annyira természetesen költözött be az életébe pár óra alatt, hogy nem is akar belegondolni olyasmibe, hogy egyszer csak nem lesz ott. Persze ezek az érzések azért is kavarognak benne, mert túl sokáig volt egyedül, mindenféle szeretetet, szót, jókedvet nélkülözve. De az cseppet sem gond, hogy olyas valaki adja ezt meg neki érkezére után, aki még a szemrevaló is a lánynak. Túl sok minden történt most egyszerre, de nagyon élvezi.
Mosolyog csak amikor a fiú majdnem nevetésben tör ki, de mégis visszafogja magát. Nem viccnek szánta persze, de érzékelte, hogy most nem feltétlenül úgy bukkantak elő a gondolatok a szájából, ahogy azt ő fejben szépen összerakta. Illetve nem rakta össze, csak meg kellett szólalnia, így sikerült.
Sokáig nem tudna azon gondolkodni, hogyan is illett volna ezt mondjuk két különböző mondatba foglalnia, mert minden mai túlcsordult érzelmeitől vezetve megcsókolja Yvont, ami csak a megkoronázása annak, ami most itt történik. Kifejezetten jó érzés, hogy ez a másiknak is ínyére van.
Mikor megszólal, hogy aludniuk kéne Yvon hátrál egyet és leül az ágyra. Szinte mágnesként húzza a testét magával, ő is tesz egy lépést, de megáll a fiú előtt és úgy néz le rá, miközben olyan kérdést kap, amit szeretne tudni hová tenni. Most ez kissé összezavarta, bár ez csak a fáradtságnak tudható be és annak, hogy fogalma sincs ilyen helyzetben egyáltalán hogy kéne viselkednie.*
- Ha a csókra gondolsz nagyon szívesen folytatnám, feltéve, ha az ízem már nem zavar annyira. *Hangjában felcsillan némi nevetés, és kékjei csillogóan kutatják folyamatosan Yvon szemeit. Kezeit odanyújtja a másiknak, mintha csak azt szeretné, hogy húzza őt közelebb magához. Fogalma sem volt, hogy létezik benne ilyen játékosság, de szerencsére alakul benne akaratlanul is. *
- Hogy így? * Egy pillanatig sem engedi el tekintetét, hangja lágyul, nagyon szeretne még egy csókot kapni.* - Én azt sem tudom már hogyan kell rendes ágyban aludni, segíts, hogy visszajöjjenek az emlékeim. * Persze sejti, hogy mire gondol a fiú, egy cseppnyit zavarban is van tőle, de ez nem gátolja egy kicsi incselkedésben. Szemei már majdnem leragadnak mindeközben, de ébren tartja a másik iránti határtalan kíváncsiság és még valami megmagyarázhatatlan vonzódás.*
* Neki bizony amit a fogadóban lát, az tényleg egy csoda. Hamar eltudja felejteni a kényelmet bárki, ha sokáig nem jut neki belőle. A szabadon maradt apró kezével végig simítja a falat, amikor mennek fel a lépcsőn, hogy érezze, mennyire tömör anyagból van, ami tényleg meg fogja védeni mindenféle időjárási viszontagságtól, élőlénytől, idegentől. És természetesen egy pillanatra sem feledi el azt a tényt, hogy Yvon most vele van, el sem akarta engedni. Ehhez az egész új helyzethez hozzátartozik a jelenléte, ki sem bírná, ha nem hajthatná le úgy a párnájára a fejét, hogy ha kinyitja éjjel a szemeit ne látná őt a sötétben. Annyira természetesen költözött be az életébe pár óra alatt, hogy nem is akar belegondolni olyasmibe, hogy egyszer csak nem lesz ott. Persze ezek az érzések azért is kavarognak benne, mert túl sokáig volt egyedül, mindenféle szeretetet, szót, jókedvet nélkülözve. De az cseppet sem gond, hogy olyas valaki adja ezt meg neki érkezére után, aki még a szemrevaló is a lánynak. Túl sok minden történt most egyszerre, de nagyon élvezi.
Mosolyog csak amikor a fiú majdnem nevetésben tör ki, de mégis visszafogja magát. Nem viccnek szánta persze, de érzékelte, hogy most nem feltétlenül úgy bukkantak elő a gondolatok a szájából, ahogy azt ő fejben szépen összerakta. Illetve nem rakta össze, csak meg kellett szólalnia, így sikerült.
Sokáig nem tudna azon gondolkodni, hogyan is illett volna ezt mondjuk két különböző mondatba foglalnia, mert minden mai túlcsordult érzelmeitől vezetve megcsókolja Yvont, ami csak a megkoronázása annak, ami most itt történik. Kifejezetten jó érzés, hogy ez a másiknak is ínyére van.
Mikor megszólal, hogy aludniuk kéne Yvon hátrál egyet és leül az ágyra. Szinte mágnesként húzza a testét magával, ő is tesz egy lépést, de megáll a fiú előtt és úgy néz le rá, miközben olyan kérdést kap, amit szeretne tudni hová tenni. Most ez kissé összezavarta, bár ez csak a fáradtságnak tudható be és annak, hogy fogalma sincs ilyen helyzetben egyáltalán hogy kéne viselkednie.*
- Ha a csókra gondolsz nagyon szívesen folytatnám, feltéve, ha az ízem már nem zavar annyira. *Hangjában felcsillan némi nevetés, és kékjei csillogóan kutatják folyamatosan Yvon szemeit. Kezeit odanyújtja a másiknak, mintha csak azt szeretné, hogy húzza őt közelebb magához. Fogalma sem volt, hogy létezik benne ilyen játékosság, de szerencsére alakul benne akaratlanul is. *
- Hogy így? * Egy pillanatig sem engedi el tekintetét, hangja lágyul, nagyon szeretne még egy csókot kapni.* - Én azt sem tudom már hogyan kell rendes ágyban aludni, segíts, hogy visszajöjjenek az emlékeim. * Persze sejti, hogy mire gondol a fiú, egy cseppnyit zavarban is van tőle, de ez nem gátolja egy kicsi incselkedésben. Szemei már majdnem leragadnak mindeközben, de ébren tartja a másik iránti határtalan kíváncsiság és még valami megmagyarázhatatlan vonzódás.*
4483. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-19 10:28:21
Üzenet elküldve: 2023-11-19 10:28:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Agaree-Siche Dwyerra, Shaiarin Maur'da//
//az egyik szobában//
*Szokatlan, ámde valamiképp igazán otthonos az az áhítat, amivel a fiatal hím viseltetik felé. Bár az övéinél ő volt az, aki visszahozta a régi rendet, de nem bontotta le a már felépült alapokat, ahogy atyja sem akarta írmag nélkül kigyomlálni az óhazából hozott hagyatékot. Az ellentmondások igen élhető harmóniában találtak középutat. Furcsa most átélni ezt a feltétlen hűséget, a magát az akarata alá rendelő szolgálatot, mely az árnyékában keres menedéket, mint egy elárvult éji vad.
Kibújik a felöltőből és hagyja, hogy a Maur'da lecsatolja róla a vértet, s eltegye az útból. Csak egy biccentéssel jelzi, hogy az alatta viselt ing kötőit is oldja ki. Bár ezt megtehetné maga is, a fiatal hímre hagyja. A testét tetoválások borítják, de a jelek valószínűleg idegenek a másik számára. Néhány világosabb vagy mélybordó. Mások feketék. Egynéhány alatt pedig mintha lenne valami, mert egész domborúak.*
- Nem sért a pillantásod *mondja, mikor az ágyról fölkelve végül pőrén lép ki a ruhák maradék kupacából. Agaree-Siche már nem fiatal, de az aszketizmus a fajtársainál némileg erősebb alkatát ellensúlyozva szálkásan rajzolja ki az izmait. A mosdótálhoz megy és vizet tölt bele.*
- Hamar ítélsz *mondja kemény él nélkül, sőt, elnéző mosollyal az ajka szegletén, mikor mosakodás közben hátrafordul.* - De elfelejted, hogy Sa'Teret kultusza igen fiatal. *Hátranyújtja a benedvesített kendőt és félretűri fakó tincseit, hogy jelezze, a hím közreműködését várja a nehezen elérhető helyeknél.*
- A Sötét Anyát népünk hajnala óta tisztelik. A legnagyobb tárnák az ő tiszteletére nyíltak a föld mélyén. Fekete templomok az ősi hitnek szentelve *mondja.* - De a matrónák elbizakodottak lettek és végtelen mohóságukban minden alázatot csak maguknak akartak. *Ezeket a történeteket valószínűleg nem mesélik a Föld Városában. A tiltott tanoknak bélyegzett történelem azonban ritkán marad a neki ásott sírban.* - Ironikus, hogy épp Sa'Teret megjelenése ébreszetette fel az ősi kultuszt, amit már csak alig néhányan őriztek.
*Bizony, Pirtianes sokáig megvolt vallás nélkül, de most, hogy a három istenség megjelent Lanawinon, tagadhatatlanul kinyilvánítva, hogy a hitben erő lakozik, az lefújta a port egy már-már elfeledett oltárról is. A Sötét Anya kultusza pedig nagyon, nagyon mélyen gyökerezik.*
- Még nem döntöttem a kúria felől. De van még valami, amire te talán jobban emlékszel. Rémlik egy elátkozott vérvonal. Fakó stigmákkal született utódokkal... *Még az anyja mesélt róla, amikor egyszer furcsa, fehér szalamandrát talált az erdőben.*
//az egyik szobában//
*Szokatlan, ámde valamiképp igazán otthonos az az áhítat, amivel a fiatal hím viseltetik felé. Bár az övéinél ő volt az, aki visszahozta a régi rendet, de nem bontotta le a már felépült alapokat, ahogy atyja sem akarta írmag nélkül kigyomlálni az óhazából hozott hagyatékot. Az ellentmondások igen élhető harmóniában találtak középutat. Furcsa most átélni ezt a feltétlen hűséget, a magát az akarata alá rendelő szolgálatot, mely az árnyékában keres menedéket, mint egy elárvult éji vad.
Kibújik a felöltőből és hagyja, hogy a Maur'da lecsatolja róla a vértet, s eltegye az útból. Csak egy biccentéssel jelzi, hogy az alatta viselt ing kötőit is oldja ki. Bár ezt megtehetné maga is, a fiatal hímre hagyja. A testét tetoválások borítják, de a jelek valószínűleg idegenek a másik számára. Néhány világosabb vagy mélybordó. Mások feketék. Egynéhány alatt pedig mintha lenne valami, mert egész domborúak.*
- Nem sért a pillantásod *mondja, mikor az ágyról fölkelve végül pőrén lép ki a ruhák maradék kupacából. Agaree-Siche már nem fiatal, de az aszketizmus a fajtársainál némileg erősebb alkatát ellensúlyozva szálkásan rajzolja ki az izmait. A mosdótálhoz megy és vizet tölt bele.*
- Hamar ítélsz *mondja kemény él nélkül, sőt, elnéző mosollyal az ajka szegletén, mikor mosakodás közben hátrafordul.* - De elfelejted, hogy Sa'Teret kultusza igen fiatal. *Hátranyújtja a benedvesített kendőt és félretűri fakó tincseit, hogy jelezze, a hím közreműködését várja a nehezen elérhető helyeknél.*
- A Sötét Anyát népünk hajnala óta tisztelik. A legnagyobb tárnák az ő tiszteletére nyíltak a föld mélyén. Fekete templomok az ősi hitnek szentelve *mondja.* - De a matrónák elbizakodottak lettek és végtelen mohóságukban minden alázatot csak maguknak akartak. *Ezeket a történeteket valószínűleg nem mesélik a Föld Városában. A tiltott tanoknak bélyegzett történelem azonban ritkán marad a neki ásott sírban.* - Ironikus, hogy épp Sa'Teret megjelenése ébreszetette fel az ősi kultuszt, amit már csak alig néhányan őriztek.
*Bizony, Pirtianes sokáig megvolt vallás nélkül, de most, hogy a három istenség megjelent Lanawinon, tagadhatatlanul kinyilvánítva, hogy a hitben erő lakozik, az lefújta a port egy már-már elfeledett oltárról is. A Sötét Anya kultusza pedig nagyon, nagyon mélyen gyökerezik.*
- Még nem döntöttem a kúria felől. De van még valami, amire te talán jobban emlékszel. Rémlik egy elátkozott vérvonal. Fakó stigmákkal született utódokkal... *Még az anyja mesélt róla, amikor egyszer furcsa, fehér szalamandrát talált az erdőben.*
4482. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-19 01:40:53
Üzenet elküldve: 2023-11-19 01:40:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Yaremoor, Naraekh//
*Elnézi az alatta remegő, összehúzódó testet. Ő volt, az, ő bánt el egy nősténnyel. A fájdalmas nyögések és a Naraekh zihálása háttérbe szorítják az idegen nőstény fülében csengő, parancsoló hangját. Valósággal muzsika füleinek. Lám, erősebb ő, mint amilyennek gondolják!
Nyugalom árad szét benne. Hatalma van Naraekh felett, ez az érzés pedig igen csak csiklandozza fantáziáját. Olyannyira, hogy rövid úton konstatálja, hogy férfiassága is életre kel tőle, na meg a erejétől.
Izgatottan tornyosul a fakóbőrű fajtárs fölé, hogy ezúttal valóban magáévá tehesse. Természetesen ha Naraekh hagyja. Amennyiben igen, úgy szolgálója láthatja és hallhatja, mily örömet lel benne a férfiú. Nem kíméli, de megkönnyebbülése és felcsapó izgalma, mi dühét elpárologtatta, légyottjukat is megsarkítja. Rövidesen ott piheg lábai előtt ülve.*
-Ha igaz, amit a nőstény mondott, alaposan ki kell tennünk magunkért, hogy méltón fogadhassuk. Azt hiszi, hogy berezelek és a kúria környékére sem megyek. *Megcsóválja fejét. Felkászálódik a földről és ruhái után nyúl. Úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna, s hangja is jóval engedékenyebben cseng.*
-Nem tudja még, kik vagyunk mi. Holnap éjjel az lesz az első, hogy megnézzük magunknak a kúriát. De előbb fürödj meg! Ma velem aludhatsz.
*Elnézi az alatta remegő, összehúzódó testet. Ő volt, az, ő bánt el egy nősténnyel. A fájdalmas nyögések és a Naraekh zihálása háttérbe szorítják az idegen nőstény fülében csengő, parancsoló hangját. Valósággal muzsika füleinek. Lám, erősebb ő, mint amilyennek gondolják!
Nyugalom árad szét benne. Hatalma van Naraekh felett, ez az érzés pedig igen csak csiklandozza fantáziáját. Olyannyira, hogy rövid úton konstatálja, hogy férfiassága is életre kel tőle, na meg a erejétől.
Izgatottan tornyosul a fakóbőrű fajtárs fölé, hogy ezúttal valóban magáévá tehesse. Természetesen ha Naraekh hagyja. Amennyiben igen, úgy szolgálója láthatja és hallhatja, mily örömet lel benne a férfiú. Nem kíméli, de megkönnyebbülése és felcsapó izgalma, mi dühét elpárologtatta, légyottjukat is megsarkítja. Rövidesen ott piheg lábai előtt ülve.*
-Ha igaz, amit a nőstény mondott, alaposan ki kell tennünk magunkért, hogy méltón fogadhassuk. Azt hiszi, hogy berezelek és a kúria környékére sem megyek. *Megcsóválja fejét. Felkászálódik a földről és ruhái után nyúl. Úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna, s hangja is jóval engedékenyebben cseng.*
-Nem tudja még, kik vagyunk mi. Holnap éjjel az lesz az első, hogy megnézzük magunknak a kúriát. De előbb fürödj meg! Ma velem aludhatsz.
4481. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-19 00:08:11
Üzenet elküldve: 2023-11-19 00:08:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yaremoor, Naraekh//
*Magában győzelmet könyvel el, amikor látja Yaremoor arcán az enyhülést, ekkor még nem sejti, hogy a fiú jókedve milyen illékony. Tűrné ami történik, valahol még örül is neki, hogy közben nem kell látnia a fajtársát, ám másképp alakul a forgatókönyv. Hangosan csikorgatja fogait minden gyönge lökést követően, közben szemhéjait lezárva próbálja azt képzelni, hogy valahol máshol van. Talán ha eléggé koncentrál, akkor sikerül atomokra bomlania, s eltűnni, majd felbukkanni valahol máshol.*
- Én nem...
*Zavartan esik oldalára, ahogy taszít rajta Yaremoor. A fiú láthatja arcán az értetlenséget, nem sokáig, mert már alaposan megtanulta hogyan védje igazán sérülékeny részeit.
Karjaival arcát óvja, s amennyire lehet felhúzott lábaival igyekszik szerveit, illetve ütésekre érzékeny lágyabb részeit védelmezni. Persze mindez gyöngye próbálkozás, amit hangos, fájdalmas nyögései is sejtetni engednek. Jobb szereti, ha az ütések a hátán, végtagjain érzik őt, azt jellemzően kevésbé érzi meg.
Oldalra pillant, az ajtó irányába. Talán ha szerencséje van éppen betoppan valaki. Vajon valóban szerencse volna ez rá nézve? Már ebben sem biztos. Abban viszont igen, hogy csak rövid ideig kell kitartania, s Yaremoor dühe elcsendesedik. Bárcsak az őt sújtó átok időtartama is ily könnyen kiszámítható volna, de jól tudja, hogy egyszer ennek is vége lesz, csak ki kell tartania.*
*Magában győzelmet könyvel el, amikor látja Yaremoor arcán az enyhülést, ekkor még nem sejti, hogy a fiú jókedve milyen illékony. Tűrné ami történik, valahol még örül is neki, hogy közben nem kell látnia a fajtársát, ám másképp alakul a forgatókönyv. Hangosan csikorgatja fogait minden gyönge lökést követően, közben szemhéjait lezárva próbálja azt képzelni, hogy valahol máshol van. Talán ha eléggé koncentrál, akkor sikerül atomokra bomlania, s eltűnni, majd felbukkanni valahol máshol.*
- Én nem...
*Zavartan esik oldalára, ahogy taszít rajta Yaremoor. A fiú láthatja arcán az értetlenséget, nem sokáig, mert már alaposan megtanulta hogyan védje igazán sérülékeny részeit.
Karjaival arcát óvja, s amennyire lehet felhúzott lábaival igyekszik szerveit, illetve ütésekre érzékeny lágyabb részeit védelmezni. Persze mindez gyöngye próbálkozás, amit hangos, fájdalmas nyögései is sejtetni engednek. Jobb szereti, ha az ütések a hátán, végtagjain érzik őt, azt jellemzően kevésbé érzi meg.
Oldalra pillant, az ajtó irányába. Talán ha szerencséje van éppen betoppan valaki. Vajon valóban szerencse volna ez rá nézve? Már ebben sem biztos. Abban viszont igen, hogy csak rövid ideig kell kitartania, s Yaremoor dühe elcsendesedik. Bárcsak az őt sújtó átok időtartama is ily könnyen kiszámítható volna, de jól tudja, hogy egyszer ennek is vége lesz, csak ki kell tartania.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436