Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 933 (18641. - 18660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
18660. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-29 20:59:18
Üzenet elküldve: 2023-11-29 20:59:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Furcsa mód örül, hogy beszélhet és megoszthat némi információt magáról. Nem fog túlzásokba esni, ha úgy érzi Yvont ez nem érdekli, de valahogy olyan elvarázsolt közegben van, ami mintha megengedné neki, hogy egy kicsit fecsegjen. Persze nem üres szavak ezek, de azért is csinálja, mert valahogy zsigereiben érzi, hogy szeretne ő is tudni a másikról, viszont ehhez adni is kell. Csak reméli, hogy erre lesz ideje. A mondat, hogy nem kell mindent egyedül csinálnia kissé ijesztő, de nem a fiútól ijed meg, hanem attól, hogy nem korlátozást érez, hanem sokkal inkább egy újabb fajta szabadságot. Milyen új és ismeretlen ez.*
- Igen, fürdeni is egyedül szoktam és lám... *Vigyorodik el, persze nem vicc ez, mint ahogy hangzik, mert ha mélyebben belegondol tényleg olyan dolgot csinálnak most ketten, ami eddig elképzelhetetlen volt számára.
Valószínű nem jó a bókolásban amúgy sem, nem tudhatja, hogy mennyit kell ebből adni, vagy mennyi ami terhes. Ő csak nem tud mit kezdeni vele, ettől függetlenül jól esik neki, viszont ehhez talán hozzá kell szoknia. Teljesen más volt az amikor szinte árulni akarták szülei, hogy keljen el mielőbb, akkor kapott néhányat, csak ügyet sem vetett rá, mert nem érzett mögötte semmit.
Nem sokat gondolkodik, mert végre megkapja azt a csókot, amit szinte kért Yvontól. Minden egyes érintéstől borzong, és minden egyes csóktól jobbnak érzi az egész világot, s elfelejt mindent, ami valaha rossz volt. Fogalma sincs, hogy mi lehet az, amitől még jobb lehetne a napja, de Yvon feszegeti a határait és szerencsére mindig át is lépi. Gondolta már ezt többször, de nem. Ettől jobb biztosan nem lehet semmi. A másik keze nyoma mintha mágiával lenne átitatva, mert egészen különleges hatással van rá. Csak ez lehet a magyarázat.
Mai is bátorkodik egy kis felfedezést tenni a fiú testén, a bordája ívén kalandoznak ujjai, puhán simítva végig.
Amit ez után hall, az megakasztja a kezét. Nyel egy nagyot, de szemei szinte sugároznak a boldogságtól. *
- Semmi nem tenne boldogabbá. * Mosolyogva beszél, majd egy mély levegőt vesz. *
- De nem várom el, hogy... szóval én is dolgozni fogok és akkor együtt... *Nem tudja folytatni kusza kis mondatát, mert késztetést érez arra, hogy ajkai a másikén pihenjenek meg ismét. Talán az eddigi legforróbb és magabiztosabb csókjával illeti, mert nem tudja szebben kifejezni azt, amit most érez. Persze időközben megérezte, hogy Yvon kezei merre járnak, ami cseppet sem zavarja.. sőt. Ellenben nem bírja ki, hogy ne tegyen egy kis játékos megjegyzést nevetve.* - Csak remélem, hogy nem azért mondod, mert éppen a mellemet fogod. * Halkan nevet, mert eszébe jut testvére jó tanácsa, amit a másik nővérének mondott, hogy hogyan is lehet rávenni egy férfit bármire. Természetesen Mainak nem volt ilyen szándéka, ez most úgy történt meg vele, hogy nem kellett holmi női praktikákat bevetnie, - amit nem is tudna, hogyan kell - de borzasztóan jó érzés, hogy ez vele történik most meg. Aztán a világért sem szeretne kekeckedni, de gondot okozni sem.*
- Yvon, tényleg semmi nem tenne boldogabbá, de amit meséltél, az adósságokról... Ez biztosan jó ötlet?
*Az ő agya csak csókolózás közben tud leállni, ezt már megfigyelte. Egy kicsit mintha aggódna a fiú józan ítélőképességéért, mert tudja, hogy így is van elég baja, most pedig a nyakába veheti Mait is. Közben ismét mozgásba lendülnek ujjacskái és simítják újra Yvon oldalát, majd áttérnek a hátára, hogy megölelhesse őt szorosan, gondosan ügyelve rá, hogy minél többet érezhessenek egymásból.*
*Furcsa mód örül, hogy beszélhet és megoszthat némi információt magáról. Nem fog túlzásokba esni, ha úgy érzi Yvont ez nem érdekli, de valahogy olyan elvarázsolt közegben van, ami mintha megengedné neki, hogy egy kicsit fecsegjen. Persze nem üres szavak ezek, de azért is csinálja, mert valahogy zsigereiben érzi, hogy szeretne ő is tudni a másikról, viszont ehhez adni is kell. Csak reméli, hogy erre lesz ideje. A mondat, hogy nem kell mindent egyedül csinálnia kissé ijesztő, de nem a fiútól ijed meg, hanem attól, hogy nem korlátozást érez, hanem sokkal inkább egy újabb fajta szabadságot. Milyen új és ismeretlen ez.*
- Igen, fürdeni is egyedül szoktam és lám... *Vigyorodik el, persze nem vicc ez, mint ahogy hangzik, mert ha mélyebben belegondol tényleg olyan dolgot csinálnak most ketten, ami eddig elképzelhetetlen volt számára.
Valószínű nem jó a bókolásban amúgy sem, nem tudhatja, hogy mennyit kell ebből adni, vagy mennyi ami terhes. Ő csak nem tud mit kezdeni vele, ettől függetlenül jól esik neki, viszont ehhez talán hozzá kell szoknia. Teljesen más volt az amikor szinte árulni akarták szülei, hogy keljen el mielőbb, akkor kapott néhányat, csak ügyet sem vetett rá, mert nem érzett mögötte semmit.
Nem sokat gondolkodik, mert végre megkapja azt a csókot, amit szinte kért Yvontól. Minden egyes érintéstől borzong, és minden egyes csóktól jobbnak érzi az egész világot, s elfelejt mindent, ami valaha rossz volt. Fogalma sincs, hogy mi lehet az, amitől még jobb lehetne a napja, de Yvon feszegeti a határait és szerencsére mindig át is lépi. Gondolta már ezt többször, de nem. Ettől jobb biztosan nem lehet semmi. A másik keze nyoma mintha mágiával lenne átitatva, mert egészen különleges hatással van rá. Csak ez lehet a magyarázat.
Mai is bátorkodik egy kis felfedezést tenni a fiú testén, a bordája ívén kalandoznak ujjai, puhán simítva végig.
Amit ez után hall, az megakasztja a kezét. Nyel egy nagyot, de szemei szinte sugároznak a boldogságtól. *
- Semmi nem tenne boldogabbá. * Mosolyogva beszél, majd egy mély levegőt vesz. *
- De nem várom el, hogy... szóval én is dolgozni fogok és akkor együtt... *Nem tudja folytatni kusza kis mondatát, mert késztetést érez arra, hogy ajkai a másikén pihenjenek meg ismét. Talán az eddigi legforróbb és magabiztosabb csókjával illeti, mert nem tudja szebben kifejezni azt, amit most érez. Persze időközben megérezte, hogy Yvon kezei merre járnak, ami cseppet sem zavarja.. sőt. Ellenben nem bírja ki, hogy ne tegyen egy kis játékos megjegyzést nevetve.* - Csak remélem, hogy nem azért mondod, mert éppen a mellemet fogod. * Halkan nevet, mert eszébe jut testvére jó tanácsa, amit a másik nővérének mondott, hogy hogyan is lehet rávenni egy férfit bármire. Természetesen Mainak nem volt ilyen szándéka, ez most úgy történt meg vele, hogy nem kellett holmi női praktikákat bevetnie, - amit nem is tudna, hogyan kell - de borzasztóan jó érzés, hogy ez vele történik most meg. Aztán a világért sem szeretne kekeckedni, de gondot okozni sem.*
- Yvon, tényleg semmi nem tenne boldogabbá, de amit meséltél, az adósságokról... Ez biztosan jó ötlet?
*Az ő agya csak csókolózás közben tud leállni, ezt már megfigyelte. Egy kicsit mintha aggódna a fiú józan ítélőképességéért, mert tudja, hogy így is van elég baja, most pedig a nyakába veheti Mait is. Közben ismét mozgásba lendülnek ujjacskái és simítják újra Yvon oldalát, majd áttérnek a hátára, hogy megölelhesse őt szorosan, gondosan ügyelve rá, hogy minél többet érezhessenek egymásból.*
18659. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-29 20:01:31
Üzenet elküldve: 2023-11-29 20:01:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
* Mai húhája az ő ójával vetekszik. Bár Yvon se tudja száz százalékos bizonyossággal, hogy mit próbált ezzel kifejezni a lány, azt ő is leveszi, hogy nem valami negatív dolgot. Hagyja, hadd alakuljon a beszélgetésük; egy kis csodálattal hallgatja Mait, ahogy előző életéről beszél. Merthogy ahogy leszűrte, egy darabig nem fog visszatérni előző otthonába. Már csak a távolság miatt sem, de vannak annál nagyobb akadályok is. Amikor végez mondandójával, Yvon bólint és pimaszul elmosolyodik. *
– Nem kell mindent egyedül csinálnod. * Gondolkodik, hogy kimondja-e, amit ezután gondol, de végül nem teszi, még vár vele egy megfelelőbb alkalomra. Jobban mondva bátorságot gyűjt.
Ezután közelebb kerülnek egymáshoz. Mai szavaira nem nagyon van mit mondania. Minden porcikája tiltakozik a bók ellen, de kénytelen elfogadni, elvégre ő kezdte. *
– Touché.
~ Valahogy így érezhetnek a nők, amikor megdicsérik őket. ~ * Ez az első gondolata. Bár nem nagy titok, hogy Yvon nem az a fajta, aki lépten-nyomon a nők után fütyörészik, most mégis jobban együttérez velük, mint ezelőtt bármikor. Persze az is lehet, hogy mások szeretik a dicséreteket, de ő aztán nem, az is biztos.
Sok gondolkozási lehetőséget nem hagy neki a lány, egyértelmű, hogy mire vágyik. Yvon is pontosan ezt akarta, csak eddig nem tudta, mi hiányzott a "reggeli" fürdőzésből. Ajkaik összeérnek. Közben az eddig Mai vállán pihenő bal keze lejjebb csúszik a lány háta mögött, majd az oldalán simít végig, megállapodva mell-magasságban. Amikor ajkaik eltávolodnak egymástól, próbál a lehető legkomolyabb hangon megszólalni. *
– Tudom, ezt nem szabadna elsietni, de… Van egy kis félretett pénzem… Ha úgy gondolod… Ha nem érzed sértésnek… Szóval abból már kijön egy kisebb ház a negyedben… Neked is lenne hol laknod és én is végre elköltöznék hazulról. Mit gondolsz? * Mélyen Mai kékjeibe néz. Érzi, hogy őrültséget csinál, hiszen alig egy napja ismerik egymást, de mégis mi mást tehetne? Nézze karba tett kézzel, hogy barátnője az utcán fagyoskodik, míg neki van hol aludnia? Meggyőzte magát az ötlet létjogosultságáról; már csak az zavarja, hogy időközben keze akaratlanul is Mai mellére tévedt és ezen a ponton már az lenne a kínosabb, ha megmozdulna. *
* Mai húhája az ő ójával vetekszik. Bár Yvon se tudja száz százalékos bizonyossággal, hogy mit próbált ezzel kifejezni a lány, azt ő is leveszi, hogy nem valami negatív dolgot. Hagyja, hadd alakuljon a beszélgetésük; egy kis csodálattal hallgatja Mait, ahogy előző életéről beszél. Merthogy ahogy leszűrte, egy darabig nem fog visszatérni előző otthonába. Már csak a távolság miatt sem, de vannak annál nagyobb akadályok is. Amikor végez mondandójával, Yvon bólint és pimaszul elmosolyodik. *
– Nem kell mindent egyedül csinálnod. * Gondolkodik, hogy kimondja-e, amit ezután gondol, de végül nem teszi, még vár vele egy megfelelőbb alkalomra. Jobban mondva bátorságot gyűjt.
Ezután közelebb kerülnek egymáshoz. Mai szavaira nem nagyon van mit mondania. Minden porcikája tiltakozik a bók ellen, de kénytelen elfogadni, elvégre ő kezdte. *
– Touché.
~ Valahogy így érezhetnek a nők, amikor megdicsérik őket. ~ * Ez az első gondolata. Bár nem nagy titok, hogy Yvon nem az a fajta, aki lépten-nyomon a nők után fütyörészik, most mégis jobban együttérez velük, mint ezelőtt bármikor. Persze az is lehet, hogy mások szeretik a dicséreteket, de ő aztán nem, az is biztos.
Sok gondolkozási lehetőséget nem hagy neki a lány, egyértelmű, hogy mire vágyik. Yvon is pontosan ezt akarta, csak eddig nem tudta, mi hiányzott a "reggeli" fürdőzésből. Ajkaik összeérnek. Közben az eddig Mai vállán pihenő bal keze lejjebb csúszik a lány háta mögött, majd az oldalán simít végig, megállapodva mell-magasságban. Amikor ajkaik eltávolodnak egymástól, próbál a lehető legkomolyabb hangon megszólalni. *
– Tudom, ezt nem szabadna elsietni, de… Van egy kis félretett pénzem… Ha úgy gondolod… Ha nem érzed sértésnek… Szóval abból már kijön egy kisebb ház a negyedben… Neked is lenne hol laknod és én is végre elköltöznék hazulról. Mit gondolsz? * Mélyen Mai kékjeibe néz. Érzi, hogy őrültséget csinál, hiszen alig egy napja ismerik egymást, de mégis mi mást tehetne? Nézze karba tett kézzel, hogy barátnője az utcán fagyoskodik, míg neki van hol aludnia? Meggyőzte magát az ötlet létjogosultságáról; már csak az zavarja, hogy időközben keze akaratlanul is Mai mellére tévedt és ezen a ponton már az lenne a kínosabb, ha megmozdulna. *
18658. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-28 17:57:02
Üzenet elküldve: 2023-11-28 17:57:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Végre belesüppedhet a víz takarásába, bár most már egy fokkal jobb a helyzet. Tudja jól, hogy Yvon végignézte ezt a pár pillanatot, s ez talán jó is. Túlesett rajta és nem tűnt el a másik azon nyomban. Illetve mégis, és ezért egy pillanatig lefagy. Amíg lemerül a víz alá a fiú, az most egy örökkévalóságnak tűnik, és nagyon furcsa dolog, hogy ilyen kis idő alatt mennyi gondolat tud átsuhanni elméjén. Talán a nevét nem tudta volna kimondani ilyen rövid idő alatt, mégis elkerülhetetlenül beleivódott az elméjébe az, hogy a másiknak talán nem tetszik, de az is, hogy most ő jött ismét zavarba... és további hasonló nyalánkságok.
Amikor előbukkan, ismét másik érzelmi töltet szállja meg: csak nézi a nedves tincseket, a vízcseppeket az arcán és megállapítja magában, hogy ettől őrültebb helyzetben még nem volt soha. Pillanatok alatt váltakoznak a gondolatok és a végén mégis az kapcsolja ki őket, hogy a számára annyira jóképű fiú itt van a közelében, csurom vizesen és meztelenül.* - Húha. *Nem tudná megmondani, hogy ez gondolat volt, vagy ki is mondta, de kimondta. Talán jobb is, ha nem foglalkozik azzal, kihallatszott-e.
Persze vissza kell térnie a valóságba, mert beszélgetni kezdenek ismét. Szereti, hogy van mit mondaniuk egymásnak.*
- Bátor, vagy bolond, nem tudom, de most nem tűnik rossznak, hogy megtettem.
*Nem akar ő nyálcsorgató fruska lenni persze, de érezhető, hogy miért mondja amit mond. Ki hitte volna, hogy léteznek ilyen érzések? Ő biztosan nem. Halványan felnevet a feltevésre, hogy mindent más csinált meg helyette.*
- Helyettem nem csináltak túl sok mindent. Nem hagytam, nem is szerettek érte. *Vonja meg a vállát. * - "Az én lányom Úri lány legyen, férjet kéne keresned, nem pedig ezt csinálnod!" *Hangzanak el tőle egy kicsit elmélyített hangon édesapja rosszalló szavai, azt nem teszi hozzá, hogy ki mondta, úgy is lehet érteni, legalábbis szerinte. * - Ezt hallgattam minden nap, meg is lett a böjtje. Most tényleg mindent magamnak kell majd előteremtenem. De ez nem baj. *Mereng el egy kicsit, miközben közelebb húzódik Yvonhoz, aki átkarolja és ez megerősíti abban, hogy tényleg nagyon jól döntött. Persze azért egészen más érzés így a közelség, tudja, hogy még egy kis anyag darabka sem választja el őket, s ez nagyon izgalmas számára. Persze tud viselkedni.
Egy pár másodpercig nem tud mit mondani, de nem pofonra készül, hanem inkább csak nem pontosan tudja ezeket a bókokat hogyan is kezelje, de végtére is megnyugszik végre. Nem azért bújt el a másik a víz alá, mert menekülőre akarja fogni. *
- Ő, nos... te is tetszel nekem ruha nélkül. *Harap bele alsó ajkába, úgy tűnik ez lett a jelzése arra, hogyha valami olyat mond, amit nem tudja szabadott-e volna. Ezzel egyidejűleg a lehető legközelebb hajol a fiúhoz, egy csók reményében. Illem kódex ugyan tényleg nincs a kezükben, de talán ennyit még szabad.*
*Végre belesüppedhet a víz takarásába, bár most már egy fokkal jobb a helyzet. Tudja jól, hogy Yvon végignézte ezt a pár pillanatot, s ez talán jó is. Túlesett rajta és nem tűnt el a másik azon nyomban. Illetve mégis, és ezért egy pillanatig lefagy. Amíg lemerül a víz alá a fiú, az most egy örökkévalóságnak tűnik, és nagyon furcsa dolog, hogy ilyen kis idő alatt mennyi gondolat tud átsuhanni elméjén. Talán a nevét nem tudta volna kimondani ilyen rövid idő alatt, mégis elkerülhetetlenül beleivódott az elméjébe az, hogy a másiknak talán nem tetszik, de az is, hogy most ő jött ismét zavarba... és további hasonló nyalánkságok.
Amikor előbukkan, ismét másik érzelmi töltet szállja meg: csak nézi a nedves tincseket, a vízcseppeket az arcán és megállapítja magában, hogy ettől őrültebb helyzetben még nem volt soha. Pillanatok alatt váltakoznak a gondolatok és a végén mégis az kapcsolja ki őket, hogy a számára annyira jóképű fiú itt van a közelében, csurom vizesen és meztelenül.* - Húha. *Nem tudná megmondani, hogy ez gondolat volt, vagy ki is mondta, de kimondta. Talán jobb is, ha nem foglalkozik azzal, kihallatszott-e.
Persze vissza kell térnie a valóságba, mert beszélgetni kezdenek ismét. Szereti, hogy van mit mondaniuk egymásnak.*
- Bátor, vagy bolond, nem tudom, de most nem tűnik rossznak, hogy megtettem.
*Nem akar ő nyálcsorgató fruska lenni persze, de érezhető, hogy miért mondja amit mond. Ki hitte volna, hogy léteznek ilyen érzések? Ő biztosan nem. Halványan felnevet a feltevésre, hogy mindent más csinált meg helyette.*
- Helyettem nem csináltak túl sok mindent. Nem hagytam, nem is szerettek érte. *Vonja meg a vállát. * - "Az én lányom Úri lány legyen, férjet kéne keresned, nem pedig ezt csinálnod!" *Hangzanak el tőle egy kicsit elmélyített hangon édesapja rosszalló szavai, azt nem teszi hozzá, hogy ki mondta, úgy is lehet érteni, legalábbis szerinte. * - Ezt hallgattam minden nap, meg is lett a böjtje. Most tényleg mindent magamnak kell majd előteremtenem. De ez nem baj. *Mereng el egy kicsit, miközben közelebb húzódik Yvonhoz, aki átkarolja és ez megerősíti abban, hogy tényleg nagyon jól döntött. Persze azért egészen más érzés így a közelség, tudja, hogy még egy kis anyag darabka sem választja el őket, s ez nagyon izgalmas számára. Persze tud viselkedni.
Egy pár másodpercig nem tud mit mondani, de nem pofonra készül, hanem inkább csak nem pontosan tudja ezeket a bókokat hogyan is kezelje, de végtére is megnyugszik végre. Nem azért bújt el a másik a víz alá, mert menekülőre akarja fogni. *
- Ő, nos... te is tetszel nekem ruha nélkül. *Harap bele alsó ajkába, úgy tűnik ez lett a jelzése arra, hogyha valami olyat mond, amit nem tudja szabadott-e volna. Ezzel egyidejűleg a lehető legközelebb hajol a fiúhoz, egy csók reményében. Illem kódex ugyan tényleg nincs a kezükben, de talán ennyit még szabad.*
18657. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-28 16:50:36
Üzenet elküldve: 2023-11-28 16:50:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
* A téma elterelése rendkívül sikeresnek mondható, ugyanis néhány pillanat alatt azt is elfedeteti vele, hogy miért is volt szükség szóba hozni a törpéket. Megjegyzi magának ezt, és elhatározza, hogyha legközelebb valami nehéz téma előtt vagy után oldani akarja majd a feszültséget, megint csak kiötöl majd valamit a törpékről. Mintha szerencsétlen aprónépeket nem verte volna még eléggé a sors, most már Yvon Rëtkarakh is beáll a sorba, hogy kivegye a részét a törpe-babonák terjesztésében.
Nemsokára már a vízben ül. Érdeklődve néz fel a még mindig a "parton" lévő Maira. Elfordulna, ha megkérnék rá, de mivel ez elmarad, pont azt teszi, amire a lány számíthatott is: őt figyeli, hiszen nála a szó. Nem tudja eldönteni, vajon a törpék ürülékéből jóslást itt helyben ötlötte ki a lány vagy tényleg létező babonáról mesél, de ez most mindegy is. El tudja képzelni, mi utalhat a rossz időre vagy épp a szárazságra, de ennél részletesebben inkább bele se akar gondolni. Humorosnak találja és elneveti magát rajta. Persze megvakulni nem tud és nem is akar ebben a percben. "Kénytelen" végignézni ahogy a lány ledobja a törölközőjét és beül mellé a vízbe. Legszívesebben elsüllyedne szégyenében és mivel ez jelen esetben könnyen kivitelezhető a szó szoros értelmében, így is tesz. Néhány másodperc múlva aztán újra felbukkan a víz alól és máris sokkal jobban érzi magát. Mintha a kosszal együtt minden szorongását is lemosta volna a víz. Vagy legalább a nagyját. *
– Lehet, hogy már mondtam, de nagyon bátor vagy, hogy csak úgy belevágtál a nagy világba. Én el se tudom képzelni, milyen lehet az, ha szolgálói vannak az embernek… * Hagy néhány másodpercnyi szünetet csak, hogy rácáfoljon előző mondatára. *
– Vagyis elképzelni el tudom, de… nem zavaró néha, hogy semmit nem tudsz magadnak megcsinálni?
* A mondanó második felére egyelőre nem is reagál. Egyértelmű, hogy bár neki is erőt kellett vennie magán, kettejük közül Mai az, aki jobban izgult az elmúlt fél percben. Ezt ő is látja, de jobbnak látja a kevésbé kínos témát kivesézni, azzal is időt hagy a lánynak, hogy megszokja a környezetet.
Észreveszi, hogy Mai közelebb araszol hozzá, amire azzal reagál, hogy átkarolja vállai felett és még közelebb húzza magához. Közel, amennyire csak egy fürdőházban illik. Persze fogalma sincs a fürdőházak illemkódexéről, de ebben a pillanatban nem is nagyon érdekli ez. *
– Én is nagyon hálás vagyok neked… és így ruhátlanul is nagyon szép vagy, semmi okod nincs szégyellősködni. * Ez utóbbi már csak úgy kicsúszott a száján. Arca reflexszerűen megfeszül, mintha egy pofonra számítana szókimondása miatt. *
* A téma elterelése rendkívül sikeresnek mondható, ugyanis néhány pillanat alatt azt is elfedeteti vele, hogy miért is volt szükség szóba hozni a törpéket. Megjegyzi magának ezt, és elhatározza, hogyha legközelebb valami nehéz téma előtt vagy után oldani akarja majd a feszültséget, megint csak kiötöl majd valamit a törpékről. Mintha szerencsétlen aprónépeket nem verte volna még eléggé a sors, most már Yvon Rëtkarakh is beáll a sorba, hogy kivegye a részét a törpe-babonák terjesztésében.
Nemsokára már a vízben ül. Érdeklődve néz fel a még mindig a "parton" lévő Maira. Elfordulna, ha megkérnék rá, de mivel ez elmarad, pont azt teszi, amire a lány számíthatott is: őt figyeli, hiszen nála a szó. Nem tudja eldönteni, vajon a törpék ürülékéből jóslást itt helyben ötlötte ki a lány vagy tényleg létező babonáról mesél, de ez most mindegy is. El tudja képzelni, mi utalhat a rossz időre vagy épp a szárazságra, de ennél részletesebben inkább bele se akar gondolni. Humorosnak találja és elneveti magát rajta. Persze megvakulni nem tud és nem is akar ebben a percben. "Kénytelen" végignézni ahogy a lány ledobja a törölközőjét és beül mellé a vízbe. Legszívesebben elsüllyedne szégyenében és mivel ez jelen esetben könnyen kivitelezhető a szó szoros értelmében, így is tesz. Néhány másodperc múlva aztán újra felbukkan a víz alól és máris sokkal jobban érzi magát. Mintha a kosszal együtt minden szorongását is lemosta volna a víz. Vagy legalább a nagyját. *
– Lehet, hogy már mondtam, de nagyon bátor vagy, hogy csak úgy belevágtál a nagy világba. Én el se tudom képzelni, milyen lehet az, ha szolgálói vannak az embernek… * Hagy néhány másodpercnyi szünetet csak, hogy rácáfoljon előző mondatára. *
– Vagyis elképzelni el tudom, de… nem zavaró néha, hogy semmit nem tudsz magadnak megcsinálni?
* A mondanó második felére egyelőre nem is reagál. Egyértelmű, hogy bár neki is erőt kellett vennie magán, kettejük közül Mai az, aki jobban izgult az elmúlt fél percben. Ezt ő is látja, de jobbnak látja a kevésbé kínos témát kivesézni, azzal is időt hagy a lánynak, hogy megszokja a környezetet.
Észreveszi, hogy Mai közelebb araszol hozzá, amire azzal reagál, hogy átkarolja vállai felett és még közelebb húzza magához. Közel, amennyire csak egy fürdőházban illik. Persze fogalma sincs a fürdőházak illemkódexéről, de ebben a pillanatban nem is nagyon érdekli ez. *
– Én is nagyon hálás vagyok neked… és így ruhátlanul is nagyon szép vagy, semmi okod nincs szégyellősködni. * Ez utóbbi már csak úgy kicsúszott a száján. Arca reflexszerűen megfeszül, mintha egy pofonra számítana szókimondása miatt. *
18656. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-26 22:25:14
Üzenet elküldve: 2023-11-26 22:25:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Ha valóban lehetséges volna gondolatot olvasni, akkor az ilyen helyzetben nem is tudja, hogy előny, avagy hátrány lenne. Nagyon sokat szeretne tanulni ahhoz, hogy ha nem is úgy látna bele mások fejébe, hogy pontról pontra hallja amit a másik éppen gondol, a reakcióiból -akármilyen elfedett is legyen az - kikövetkeztethesse. Na persze minden tudomány, vagy arról szóló kísérletezés kudarcba fullad, ha nem tud annyira tiszta maradni a feje, hogy holmi meztelenkedés ne semmisítse meg pár pillanatra. Persze elég fiatalka még, megengedhető neki ez az ártatlan, félszeg viselkedés, fel kell nőnie néhány feladathoz még akkor is, ha jelenlegi élete legnagyobb menete már a háta mögött van. Ha meg tudná nyugtatni magát, biztos arra gondolna, hogy ez mind semmiség az elmúlt száz napjához képest. Viszont most nem tudja megnyugtatni magát olyan hamar.
Egy kis mosolyra húzódik szája, amikor Yvon őszinte, magvas és mélyenszántó gondolatait elé tárja. "Ó". Azért a ködön már kezd átlátni, tisztul kicsit a kép. Zavara nem fog hamar oldódni, de talán nincs minden veszve. Arra mer következtetni, hogy ez nem az az "Ó" volt, ami a csalódását fejezi ki. Árulkodik erről az elvörösödő fej, ami egy másodpercre elveszi a gondolatát saját magáról.
Amerre mutat a fiú, arra néz, majd bólint egyet, jelezve saját magának is, hogy nem tűnik olyan szörnyűnek mégsem a helyzet. Csak mintha a kivégzésére igyekezne. Egyszerűen nem is érti miért jött elő belőle ez a nagy ijedtség, hiszen ez nem szokott nagy gondot okozni másnak. Talán csak lett tétje mindennek, ami eddig egyáltalán nem volt terítéken. Most szép szeretne lenni és bár nem nagyon tudja még mit jelent, de kívánatos. Yvon viszont el is indul, az eddigi mankó, ami a kezét jelentette, pedig nem az övében pihen. Ez megint összezavarja, de csak addig, amíg a másik úgy nem dönt, hogy beszédbe kezd, ami szerencsére hatásos, mert kezdi a fókuszt máshová terelni, így halványul zavara, csak a fiúra figyel, semmi egyébre. Mivel képzelőereje elég jó, így elkalandozik arra a pár méterre és egy igazi törpe fürdetést lát lelki szemei előtt, ami meg is nevetteti.*
- Azért ezzel vigyázz, bár... lehet ez a szerencse napunk, a tündér is megjelent, lehet te idézted meg a meséddel.
*Egy pillanatra elgondolkodik, hogy náluk milyen babonákkal traktálták gyermeki elméjét.*
- Ó, nálunk kevés a babona... *Kezd bele mondandójába, amikor is nála sokkal bátrabb Yvon egyszerűen csak megmerítkezik a vízben, s már cseppet sem mutatja jelét annak, amit titkon remélt Mai, hogy azért egy kicsit ő is zavarban van. Így hát kénytelen lesz neki is utánoznia a fiút, de előbb végigmondja amit szeretett volna, azzal is időt nyerve magának. Bár így sokkal jobban magára vonja a figyelmet, hiszen aki beszél, azt általában nézni szokták szavai közben.*
- Ahonnan én jövök, inkább mindenben a jövőt kutatják. Jósolnak. Még a törpék ürülékéből is megmondták, hogy mi várható a jövőben. *Vonja meg a vállát, úgy tűnik az apró népség mindenkinek meglódítja a fantáziáját.
Eljött a pillanat. Elkezdhetne mindenféle praktikával élni, mint például, hogy a törölközőt az utolsó pillanatban veszi le magáról, de nem látja sok értelmét. Egy pillanat alatt csúsztatja le végül testéről az agyagot, ami neki nagyon lassú műveletnek tűnik. Testét néhol borítják kisebb zúzódások, karcolások, de ezek cseppet sem durvák, mindösszesen jelzi, hogy nem a legkényelmesebb helyeken fordult meg. Az is meglátszik, hogy ehetett volna többet is az elmúlt időszakban, de mindent összevetve egy szép fiatal lány lép bele a vízbe, kissé takargatva magát. Nőiesedő idomai már jelzik, hogy szinte felnőtt. A víz érintése némiképp feledteti vele, hogy mi is történt az elmúlt pár másodpercben, nagyon vágyott a tisztaságra. Most kicsit bátrabban tekint Yvonra, alul vizes haját birizgálva, rendezgetve.*
- A családommal nem kellett fürdőbe járni, mert volt egy szép nagy dézsája mindenkinek, sőt még személyzet is aki melegítette. *Nosztalgiának cseppet sem hangzik, mert minden kényelem ellenére érezni a hangjából, hogy ettől függetlenül nem volt boldog.* - Most mégis úgy gondolom, hogy nem cserélném ezt el semmire. Még ha rájöttem, hogy szégyenlős is vagyok. *Nevet fel újfent, miért is ne mondhatná ki a nyilvánvalót.* - Nem mondom el többször, de tényleg nagyon hálás vagyok, hogy itt vagy velem és segítesz. *Ismét akaratlanul mozdul és húzódik közelebb Yvonhoz.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.26 22:29:24
*Ha valóban lehetséges volna gondolatot olvasni, akkor az ilyen helyzetben nem is tudja, hogy előny, avagy hátrány lenne. Nagyon sokat szeretne tanulni ahhoz, hogy ha nem is úgy látna bele mások fejébe, hogy pontról pontra hallja amit a másik éppen gondol, a reakcióiból -akármilyen elfedett is legyen az - kikövetkeztethesse. Na persze minden tudomány, vagy arról szóló kísérletezés kudarcba fullad, ha nem tud annyira tiszta maradni a feje, hogy holmi meztelenkedés ne semmisítse meg pár pillanatra. Persze elég fiatalka még, megengedhető neki ez az ártatlan, félszeg viselkedés, fel kell nőnie néhány feladathoz még akkor is, ha jelenlegi élete legnagyobb menete már a háta mögött van. Ha meg tudná nyugtatni magát, biztos arra gondolna, hogy ez mind semmiség az elmúlt száz napjához képest. Viszont most nem tudja megnyugtatni magát olyan hamar.
Egy kis mosolyra húzódik szája, amikor Yvon őszinte, magvas és mélyenszántó gondolatait elé tárja. "Ó". Azért a ködön már kezd átlátni, tisztul kicsit a kép. Zavara nem fog hamar oldódni, de talán nincs minden veszve. Arra mer következtetni, hogy ez nem az az "Ó" volt, ami a csalódását fejezi ki. Árulkodik erről az elvörösödő fej, ami egy másodpercre elveszi a gondolatát saját magáról.
Amerre mutat a fiú, arra néz, majd bólint egyet, jelezve saját magának is, hogy nem tűnik olyan szörnyűnek mégsem a helyzet. Csak mintha a kivégzésére igyekezne. Egyszerűen nem is érti miért jött elő belőle ez a nagy ijedtség, hiszen ez nem szokott nagy gondot okozni másnak. Talán csak lett tétje mindennek, ami eddig egyáltalán nem volt terítéken. Most szép szeretne lenni és bár nem nagyon tudja még mit jelent, de kívánatos. Yvon viszont el is indul, az eddigi mankó, ami a kezét jelentette, pedig nem az övében pihen. Ez megint összezavarja, de csak addig, amíg a másik úgy nem dönt, hogy beszédbe kezd, ami szerencsére hatásos, mert kezdi a fókuszt máshová terelni, így halványul zavara, csak a fiúra figyel, semmi egyébre. Mivel képzelőereje elég jó, így elkalandozik arra a pár méterre és egy igazi törpe fürdetést lát lelki szemei előtt, ami meg is nevetteti.*
- Azért ezzel vigyázz, bár... lehet ez a szerencse napunk, a tündér is megjelent, lehet te idézted meg a meséddel.
*Egy pillanatra elgondolkodik, hogy náluk milyen babonákkal traktálták gyermeki elméjét.*
- Ó, nálunk kevés a babona... *Kezd bele mondandójába, amikor is nála sokkal bátrabb Yvon egyszerűen csak megmerítkezik a vízben, s már cseppet sem mutatja jelét annak, amit titkon remélt Mai, hogy azért egy kicsit ő is zavarban van. Így hát kénytelen lesz neki is utánoznia a fiút, de előbb végigmondja amit szeretett volna, azzal is időt nyerve magának. Bár így sokkal jobban magára vonja a figyelmet, hiszen aki beszél, azt általában nézni szokták szavai közben.*
- Ahonnan én jövök, inkább mindenben a jövőt kutatják. Jósolnak. Még a törpék ürülékéből is megmondták, hogy mi várható a jövőben. *Vonja meg a vállát, úgy tűnik az apró népség mindenkinek meglódítja a fantáziáját.
Eljött a pillanat. Elkezdhetne mindenféle praktikával élni, mint például, hogy a törölközőt az utolsó pillanatban veszi le magáról, de nem látja sok értelmét. Egy pillanat alatt csúsztatja le végül testéről az agyagot, ami neki nagyon lassú műveletnek tűnik. Testét néhol borítják kisebb zúzódások, karcolások, de ezek cseppet sem durvák, mindösszesen jelzi, hogy nem a legkényelmesebb helyeken fordult meg. Az is meglátszik, hogy ehetett volna többet is az elmúlt időszakban, de mindent összevetve egy szép fiatal lány lép bele a vízbe, kissé takargatva magát. Nőiesedő idomai már jelzik, hogy szinte felnőtt. A víz érintése némiképp feledteti vele, hogy mi is történt az elmúlt pár másodpercben, nagyon vágyott a tisztaságra. Most kicsit bátrabban tekint Yvonra, alul vizes haját birizgálva, rendezgetve.*
- A családommal nem kellett fürdőbe járni, mert volt egy szép nagy dézsája mindenkinek, sőt még személyzet is aki melegítette. *Nosztalgiának cseppet sem hangzik, mert minden kényelem ellenére érezni a hangjából, hogy ettől függetlenül nem volt boldog.* - Most mégis úgy gondolom, hogy nem cserélném ezt el semmire. Még ha rájöttem, hogy szégyenlős is vagyok. *Nevet fel újfent, miért is ne mondhatná ki a nyilvánvalót.* - Nem mondom el többször, de tényleg nagyon hálás vagyok, hogy itt vagy velem és segítesz. *Ismét akaratlanul mozdul és húzódik közelebb Yvonhoz.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.26 22:29:24
18655. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-26 20:53:06
Üzenet elküldve: 2023-11-26 20:53:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
* Eszébe sem jut, mekkora kihívást jelenthet a lány számára, hogy meztelenre vetkőzzön, még ha más nem is látja eközben. Yvon kispolgári családból való, náluk a fürdés sosem volt magányos rituáléké. Gyerekkorában leginkább a folyóban fürdött, illetve néhanapján a fürdőházban.
Régebben – a nemesség idején – mintha nagyobb ügyet fordítottak volna arra, hogy csak az arra méltóak áztathassák magukat a város vizében. Voltak alkalmak, amikor a tehetősebbek az egész fürdőt kibérelték és mulatságokat tartottak ott. Az ilyen eseményekre persze az Yvonhoz hasonlóakat nem, hogy nem hívták meg, de még a közelbe se engedték. Nem mintha a fiút különösebben érdekelték volna a nemes urak mulatságai, főleg hogy akkor talán még serdülőkorban se volt. Hajdanán keveset tudott a világról, de ez nem is zavarta. Ha most rendeznének hasonló eseményt a város nagyjai, arra alighanem megpróbálna beszökni, még ha kalodába zárnák is miatta. Úgy képzeli, csupa érdekes és hasznos dolog fordulhatna elő az ilyen helyeken: nők, ételek, italok és befolyásos emberek, akikkel megtárgyalhatná jövőbeli terveit. Már, amíg fel nem tűnne valakinek, hogy nem idevaló és ki nem dobnák emiatt arccal a sárba.
Gyönyörű gondolataiból egy gyönyörű teremtés húzza ki. Fel se tűnt neki az idő múlása, úgy belefeledkezett a rendezvény részleteibe. Ha egyszer sok pénze lesz, talán ő maga fogja megszervezni az fogadást, s akkor a kidobás miatt se kell majd aggódnia. Addig viszont csak álom marad. *
– Ó! * Mondja kissé meglepett hangon, amikor meglátja Mait. Pár pillanatig nem tudja levenni róla a szemeit, de aztán fejbe vágja a valóság a lány kérdéseinek formájában. *
– Öö… * Folytatja az ábécét, cseppet sem palástolva zavarát. Látja Mai szemeiben az aggodalmat. Legalább az egyikük próbálhatna higgadt maradni, de ő most jutott el arra a pontra, ahova a lány néhány perce. Hiába látott már élete során több meztelen testet is, de ez valahogy más. Azt reméli, hogy izgalmát sikerül bent tartania, de jól láthatóan elvörösödik a feje, ezen pedig az se segít, hogy Mai közvetlen mellé lép. Mivel feje elvörösödését nem látja és nem is érzi, legalább abban a tudatban fújja ki magát, hogy minden a legnagyobb rendben van. Gyorsan elnéz abba az irányba, amerre az előbb a szabad medencéket látta és megnyugszik, mivel azóta se foglalta el senki a helyüket. Most nem fogja meg Mai kezét, csak állával mutat a nagyjából tizenöt méterre lévő medence felé. El is indul oda. Az első öt méter ötvennek tűnik, eközben próbál valami humorosat kitalálni, amivel oldhatná a feszültséget. *
– Tudtad, hogy a törpék évente csak egyszer fürdenek? Sokan azt mondják, szerencsét hoz, ha sikerül megfürdetned egy törpét a kútban… de, ha már nekünk csak fürdő jutott, lehet, hogy azzal is működik. Ha látsz egy törpét, feltétlen szólj! Ritka látványosság lehet errefelé… * Körbe is néz maguk körül és mivel elsőre egy mélynövésűt se lát, elégedetten bólint. A maga se tudja, honnan előhúzott emélete igaznak tűnik. *
– Persze én nem hiszek az ilyesmiben, de a kútban fürdetést nem én találtam ki! A szántóföldi parasztoktól hallottam. ők tényleg hisznek benne… vagy csak nem szívlelik a törpéket arrafelé. Amerről te jöttél, ott miféle babonákban hisznek a… népek?
* Szövegelésével el is telt a néhány másodperces út az egyik üres, bár négy-öt embert is befogadni képes medencéig. A kérdésfeltevés után kihasználja az alkalmat, hogy elterelje a figyelmet a kényes helyzetről és megmerítkezik a meleg vízben. A törölközőtől persze időközben kénytelen megválni. *
* Eszébe sem jut, mekkora kihívást jelenthet a lány számára, hogy meztelenre vetkőzzön, még ha más nem is látja eközben. Yvon kispolgári családból való, náluk a fürdés sosem volt magányos rituáléké. Gyerekkorában leginkább a folyóban fürdött, illetve néhanapján a fürdőházban.
Régebben – a nemesség idején – mintha nagyobb ügyet fordítottak volna arra, hogy csak az arra méltóak áztathassák magukat a város vizében. Voltak alkalmak, amikor a tehetősebbek az egész fürdőt kibérelték és mulatságokat tartottak ott. Az ilyen eseményekre persze az Yvonhoz hasonlóakat nem, hogy nem hívták meg, de még a közelbe se engedték. Nem mintha a fiút különösebben érdekelték volna a nemes urak mulatságai, főleg hogy akkor talán még serdülőkorban se volt. Hajdanán keveset tudott a világról, de ez nem is zavarta. Ha most rendeznének hasonló eseményt a város nagyjai, arra alighanem megpróbálna beszökni, még ha kalodába zárnák is miatta. Úgy képzeli, csupa érdekes és hasznos dolog fordulhatna elő az ilyen helyeken: nők, ételek, italok és befolyásos emberek, akikkel megtárgyalhatná jövőbeli terveit. Már, amíg fel nem tűnne valakinek, hogy nem idevaló és ki nem dobnák emiatt arccal a sárba.
Gyönyörű gondolataiból egy gyönyörű teremtés húzza ki. Fel se tűnt neki az idő múlása, úgy belefeledkezett a rendezvény részleteibe. Ha egyszer sok pénze lesz, talán ő maga fogja megszervezni az fogadást, s akkor a kidobás miatt se kell majd aggódnia. Addig viszont csak álom marad. *
– Ó! * Mondja kissé meglepett hangon, amikor meglátja Mait. Pár pillanatig nem tudja levenni róla a szemeit, de aztán fejbe vágja a valóság a lány kérdéseinek formájában. *
– Öö… * Folytatja az ábécét, cseppet sem palástolva zavarát. Látja Mai szemeiben az aggodalmat. Legalább az egyikük próbálhatna higgadt maradni, de ő most jutott el arra a pontra, ahova a lány néhány perce. Hiába látott már élete során több meztelen testet is, de ez valahogy más. Azt reméli, hogy izgalmát sikerül bent tartania, de jól láthatóan elvörösödik a feje, ezen pedig az se segít, hogy Mai közvetlen mellé lép. Mivel feje elvörösödését nem látja és nem is érzi, legalább abban a tudatban fújja ki magát, hogy minden a legnagyobb rendben van. Gyorsan elnéz abba az irányba, amerre az előbb a szabad medencéket látta és megnyugszik, mivel azóta se foglalta el senki a helyüket. Most nem fogja meg Mai kezét, csak állával mutat a nagyjából tizenöt méterre lévő medence felé. El is indul oda. Az első öt méter ötvennek tűnik, eközben próbál valami humorosat kitalálni, amivel oldhatná a feszültséget. *
– Tudtad, hogy a törpék évente csak egyszer fürdenek? Sokan azt mondják, szerencsét hoz, ha sikerül megfürdetned egy törpét a kútban… de, ha már nekünk csak fürdő jutott, lehet, hogy azzal is működik. Ha látsz egy törpét, feltétlen szólj! Ritka látványosság lehet errefelé… * Körbe is néz maguk körül és mivel elsőre egy mélynövésűt se lát, elégedetten bólint. A maga se tudja, honnan előhúzott emélete igaznak tűnik. *
– Persze én nem hiszek az ilyesmiben, de a kútban fürdetést nem én találtam ki! A szántóföldi parasztoktól hallottam. ők tényleg hisznek benne… vagy csak nem szívlelik a törpéket arrafelé. Amerről te jöttél, ott miféle babonákban hisznek a… népek?
* Szövegelésével el is telt a néhány másodperces út az egyik üres, bár négy-öt embert is befogadni képes medencéig. A kérdésfeltevés után kihasználja az alkalmat, hogy elterelje a figyelmet a kényes helyzetről és megmerítkezik a meleg vízben. A törölközőtől persze időközben kénytelen megválni. *
18654. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-26 15:30:14
Üzenet elküldve: 2023-11-26 15:30:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Ez a reggel és ez a röpke készülődés a fürdőház előtt olyan természetesnek hat számára. Persze így minden ital nélkül, van benne egy kis zavar néha, hiszen sok olyan történt vele az elmúlt éjszaka és most ébredés után, ami nem volt jellemző. Leginkább nem is létezett. Simogatja minden rezdülés, ami körülötte zajlik, kicsit még mindig egy álomban érzi magát, pedig már fel-felbukkannak gondolatok benne, hogy ez mind szép és jó, de nem maradhat minden úgy, ahogyan most van. Muszáj lesz valahogyan pénzt is keresnie, valahol laknia és ennie sem ártana néha. Az a kevéske arany ami nála maradt, nem fedezi szükségleteit hosszabb időre. Szerencsére ez a gondolatmenet csak akkor fut át rajta, mikor arcát mossa, nem szeretné, ha aggodalmat látna rajta a másik. Az sosem volt kenyere, hogy tudják mások, hogy igazából mit is gondol. Persze jó néhány momentum volt az este, hogy nem fedte el teljesen magát Yvon előtt, most sem tervezi, de azért nem kell mindent megosztani, főleg, mert úgy gondolja szép pillanatokat tehet vele tönkre. *
- Nagyon valódinak szoktak tűnni az álmaim. De azért örülök, hogy nem csak ott ismerhetlek.
*Ki is törlődnek a hajdani gondolatai, mert annál valóságosabb tényleg nincsen, amikor kézen fogja őt a fiú és sietősen viszi magával a fürdőház felé. Még mindig mindent figyel, ahogy szokott, hogy pontosan tudja mi merre van, hiszen itt tervez eltölteni még egy pár napot - ameddig tarisznyája bírja -.*
- Rendben.
*Engedi útjára a másikat, egy percre rajta felejtve a szemét. Egy nagy levegővétel után viszont eljut az agyáig, hogy itt bizony le kellene vetkőznie. Ha eddig nem volt semmi problémája, akkor most már van. Nem úgy nevelkedett, hogy őt bárki láthassa pőrén, mindennek megvolt a helye és ideje, a fürdőzést pedig legnagyobb magányában végezte. Esetleg a kedvenc szabója látott többet belőle, mint amennyit más.
Próbálja nem húzni az időt, de kínosan lassan megy most a vetkőzés. Gondolatban milyen bátor, ha arra gondol, hogy meg szeretné érinteni Yvont, most pedig itt áll, feszeng, hogy kitalálja, hogyan is rejthetné el magát. Ruhában nem sokat ér a fürdés ugyanis.
Szerencsére adott néhány törölköző, amit maga köré tekerhet, na de az nem véd sokáig a vizslató szemektől. Elégedetten bólint viszont, mikor előre sepri hosszú tincseit, ami legalább majd óvón takarhatja kebleit. ~Ez is valami.~
Lassú léptekkel sétál Yvon felé, mintha most sokkal jobban odafigyelne arra, hogy mit is láthat belőle. Ha ez tegnap este történik, valószínű egy másodpercre sem aggódna, annyira feloldotta gátlásait a pálinka. Először érzi azt, hogy most is ráférne egy.*
- Szóval... találtál... helyet? Kettőnknek?
*Nagyon szeretné, hogy tényleg csak ketten legyenek egy kicsit elszeparáltabb helyen, de most nem tudja befogadni a látványt igazán, mivel csak arra tud gondolni, hogy nemsokára meg kell szabaduljon a törölköző áldott takarásából. Most minden igyekezete ellenére, az, hogy teljesen eltakarja érzéseit, mégsem megy. Úgy tűnik mindenkinél vannak helyzetek, amikor oda minden tanult dolog. Ezt, majd ha tud igazán gondolkodni fel is jegyzi magának.
Kékjei a másikban keresi a biztonságot, majd a lehető legközelebb lép hozzá, cseppet sem várva annyira a meleg vizet, mint néhány perccel ezelőtt.*
*Ez a reggel és ez a röpke készülődés a fürdőház előtt olyan természetesnek hat számára. Persze így minden ital nélkül, van benne egy kis zavar néha, hiszen sok olyan történt vele az elmúlt éjszaka és most ébredés után, ami nem volt jellemző. Leginkább nem is létezett. Simogatja minden rezdülés, ami körülötte zajlik, kicsit még mindig egy álomban érzi magát, pedig már fel-felbukkannak gondolatok benne, hogy ez mind szép és jó, de nem maradhat minden úgy, ahogyan most van. Muszáj lesz valahogyan pénzt is keresnie, valahol laknia és ennie sem ártana néha. Az a kevéske arany ami nála maradt, nem fedezi szükségleteit hosszabb időre. Szerencsére ez a gondolatmenet csak akkor fut át rajta, mikor arcát mossa, nem szeretné, ha aggodalmat látna rajta a másik. Az sosem volt kenyere, hogy tudják mások, hogy igazából mit is gondol. Persze jó néhány momentum volt az este, hogy nem fedte el teljesen magát Yvon előtt, most sem tervezi, de azért nem kell mindent megosztani, főleg, mert úgy gondolja szép pillanatokat tehet vele tönkre. *
- Nagyon valódinak szoktak tűnni az álmaim. De azért örülök, hogy nem csak ott ismerhetlek.
*Ki is törlődnek a hajdani gondolatai, mert annál valóságosabb tényleg nincsen, amikor kézen fogja őt a fiú és sietősen viszi magával a fürdőház felé. Még mindig mindent figyel, ahogy szokott, hogy pontosan tudja mi merre van, hiszen itt tervez eltölteni még egy pár napot - ameddig tarisznyája bírja -.*
- Rendben.
*Engedi útjára a másikat, egy percre rajta felejtve a szemét. Egy nagy levegővétel után viszont eljut az agyáig, hogy itt bizony le kellene vetkőznie. Ha eddig nem volt semmi problémája, akkor most már van. Nem úgy nevelkedett, hogy őt bárki láthassa pőrén, mindennek megvolt a helye és ideje, a fürdőzést pedig legnagyobb magányában végezte. Esetleg a kedvenc szabója látott többet belőle, mint amennyit más.
Próbálja nem húzni az időt, de kínosan lassan megy most a vetkőzés. Gondolatban milyen bátor, ha arra gondol, hogy meg szeretné érinteni Yvont, most pedig itt áll, feszeng, hogy kitalálja, hogyan is rejthetné el magát. Ruhában nem sokat ér a fürdés ugyanis.
Szerencsére adott néhány törölköző, amit maga köré tekerhet, na de az nem véd sokáig a vizslató szemektől. Elégedetten bólint viszont, mikor előre sepri hosszú tincseit, ami legalább majd óvón takarhatja kebleit. ~Ez is valami.~
Lassú léptekkel sétál Yvon felé, mintha most sokkal jobban odafigyelne arra, hogy mit is láthat belőle. Ha ez tegnap este történik, valószínű egy másodpercre sem aggódna, annyira feloldotta gátlásait a pálinka. Először érzi azt, hogy most is ráférne egy.*
- Szóval... találtál... helyet? Kettőnknek?
*Nagyon szeretné, hogy tényleg csak ketten legyenek egy kicsit elszeparáltabb helyen, de most nem tudja befogadni a látványt igazán, mivel csak arra tud gondolni, hogy nemsokára meg kell szabaduljon a törölköző áldott takarásából. Most minden igyekezete ellenére, az, hogy teljesen eltakarja érzéseit, mégsem megy. Úgy tűnik mindenkinél vannak helyzetek, amikor oda minden tanult dolog. Ezt, majd ha tud igazán gondolkodni fel is jegyzi magának.
Kékjei a másikban keresi a biztonságot, majd a lehető legközelebb lép hozzá, cseppet sem várva annyira a meleg vizet, mint néhány perccel ezelőtt.*
18653. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-25 23:20:23
Üzenet elküldve: 2023-11-25 23:20:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
* Lassan ébredeznek. Örül, hogy a lány reggel is ugyanolyan csinos, mint este volt. Láthatóan Mai is örül neki, a csók után egy pillanatig mintha még vissza is akarná tartani, de végül elereszti. Szavai és érintése nyomán ismét feltör benne a vágy, hogy maradjanak még egy kicsit az ágyban. Ő is számos dolgot szeretne még felfedezni Maival kapcsolatban, legyen szó akár testi, akár szellemi megismerésről.
Végül azonban vagy túl sokáig teketóriázik vagy Mai is belátja, hogy a város megismerése is fontos. Mindenesetre feláll és a mosdótálhoz lépked. Hosszasan figyeli a lányt, ahogy elkészül, miközben ő még mindig az ágyban hever és a reggeli csipát dörzsöli ki a szeméből. *
– Nos, akkor tényleg nagy szerencse, hogy olyan jó kedve volt annak a tündérnek. Amilyen kicsik, annál több fér beléjük – hihetetlen népség! * Rázza meg a fejét tettetett rosszallással. Habár nem emlékszik pontosan, hogy a sörüket fizető tündér azelőtt vagy azután érkezett, hogy a szobakulcsot elkérték, de ez már részletkérdés. A lényeg, hogy nem kellett hajnalban félholtan hazakecmeregnie és még egy csodás estével is gazdagodott. Amíg Mait figyeli, a lány korábbi szavai visszhangzanak a fejében. Van egy egész közeli sejtése arról, hogy mire vágyhat a lány, de a nyakát még nem tenné rá. Viszont azt elhatározza ezalatt, hogy előbb vagy utóbb utána fog járni ennek a rejtélynek is.
A fürdő szó újboli említése felriasztja elmélkedéséből és gyorsan fel is pattan, mintha szöget ütöttek volna a cipője orrába. Magát is meglepi, hogy milyen sebesen, biztos léptekkel megy az ajtóhoz, mivel arra számított, hogy az estihez hasonlóan még mindig nehezen fog menni a távolságok és egyenesek eltalálása.
Mielőtt kinyitná az ajtót, a mosdótál mellé áll és ő lemossa arcát, majd Mai szemeibe néz. *
– Én is nehezen hiszem el, hogy tényleg itt vagy. Habár abban egész biztos voltam, hogy nem álom vagy, mert az érintésed túl valódi volt. Öhm… * Nem jut eszébe más, amit hirtelen megosztana a lánnyal, illetve ha már úgyis fürdeni mennek, miért húzná az idejéüket idefent? Kezével megragadja a másik kezét és úgy vezeti ki a folyosóra, majd le a földszintre és ki a hátsó ajtón. Ahhoz képest, hogy nem gyakran jár a Pegazus fogadóba, a járást jól ismeri, így egy perc múlva már az öltözőben találhatják magukat; már amennyiben Mai nem veszett el útközben – bár épp ennek megelőzésére (vagyis ezzel az ürüggyel) fogta meg a lány kezét. Csak odaérve engedi el azt, és arrafelé mutat, amerre a medencék találhatóak. *
– Odabent megvárlak. Keresek egy szabad helyet, ahol kettesben lehetünk.
* Az öltözésből nem akar nagy gondot fakasztani. Mire a lány kettőt pislantana, Yvon már félmeztelen. Nem érdekli, ha nézik, de azért elfordul. Rövidesen maradék ruhájától is megválik, csak egy kétes tisztaságú vászon törölközőt teker maga elé, aztán elsiet a fürdőhelyiség felé.
~ Dél körül járhat. ~
Állapítja meg, miközben a fürdőzőket figyeli. Persze mindig akad egy pár olyan naplopó, mint amilyenek ők is, de még válogatni is van lehetősége, amikor üres medencéket keres. Viszont még nem indul el, mivel ígéretét betartva megvárja Mait az öltözőtől csupán néhány méterre. Reméli, hogy a ruháik biztonságban lesznek, de a tegnap esti kiadások után nem szívesen költene feleslegesen azért, hogy valami suhanc szemmel tartsa a holmijaikat. Nyilván azt se szeretné, hogy fürdőköpenyben, csurom vizesen kelljen átszelniük a várost az év utolsó havában, de hamar rájön, hogy ezen hiába aggódik előre. Egyelőre csak izgatottan várja a lány jöttét, már amennyiben eddig minden többé-kevésbé úgy alakult, ahogyan azt tervezte. *
* Lassan ébredeznek. Örül, hogy a lány reggel is ugyanolyan csinos, mint este volt. Láthatóan Mai is örül neki, a csók után egy pillanatig mintha még vissza is akarná tartani, de végül elereszti. Szavai és érintése nyomán ismét feltör benne a vágy, hogy maradjanak még egy kicsit az ágyban. Ő is számos dolgot szeretne még felfedezni Maival kapcsolatban, legyen szó akár testi, akár szellemi megismerésről.
Végül azonban vagy túl sokáig teketóriázik vagy Mai is belátja, hogy a város megismerése is fontos. Mindenesetre feláll és a mosdótálhoz lépked. Hosszasan figyeli a lányt, ahogy elkészül, miközben ő még mindig az ágyban hever és a reggeli csipát dörzsöli ki a szeméből. *
– Nos, akkor tényleg nagy szerencse, hogy olyan jó kedve volt annak a tündérnek. Amilyen kicsik, annál több fér beléjük – hihetetlen népség! * Rázza meg a fejét tettetett rosszallással. Habár nem emlékszik pontosan, hogy a sörüket fizető tündér azelőtt vagy azután érkezett, hogy a szobakulcsot elkérték, de ez már részletkérdés. A lényeg, hogy nem kellett hajnalban félholtan hazakecmeregnie és még egy csodás estével is gazdagodott. Amíg Mait figyeli, a lány korábbi szavai visszhangzanak a fejében. Van egy egész közeli sejtése arról, hogy mire vágyhat a lány, de a nyakát még nem tenné rá. Viszont azt elhatározza ezalatt, hogy előbb vagy utóbb utána fog járni ennek a rejtélynek is.
A fürdő szó újboli említése felriasztja elmélkedéséből és gyorsan fel is pattan, mintha szöget ütöttek volna a cipője orrába. Magát is meglepi, hogy milyen sebesen, biztos léptekkel megy az ajtóhoz, mivel arra számított, hogy az estihez hasonlóan még mindig nehezen fog menni a távolságok és egyenesek eltalálása.
Mielőtt kinyitná az ajtót, a mosdótál mellé áll és ő lemossa arcát, majd Mai szemeibe néz. *
– Én is nehezen hiszem el, hogy tényleg itt vagy. Habár abban egész biztos voltam, hogy nem álom vagy, mert az érintésed túl valódi volt. Öhm… * Nem jut eszébe más, amit hirtelen megosztana a lánnyal, illetve ha már úgyis fürdeni mennek, miért húzná az idejéüket idefent? Kezével megragadja a másik kezét és úgy vezeti ki a folyosóra, majd le a földszintre és ki a hátsó ajtón. Ahhoz képest, hogy nem gyakran jár a Pegazus fogadóba, a járást jól ismeri, így egy perc múlva már az öltözőben találhatják magukat; már amennyiben Mai nem veszett el útközben – bár épp ennek megelőzésére (vagyis ezzel az ürüggyel) fogta meg a lány kezét. Csak odaérve engedi el azt, és arrafelé mutat, amerre a medencék találhatóak. *
– Odabent megvárlak. Keresek egy szabad helyet, ahol kettesben lehetünk.
* Az öltözésből nem akar nagy gondot fakasztani. Mire a lány kettőt pislantana, Yvon már félmeztelen. Nem érdekli, ha nézik, de azért elfordul. Rövidesen maradék ruhájától is megválik, csak egy kétes tisztaságú vászon törölközőt teker maga elé, aztán elsiet a fürdőhelyiség felé.
~ Dél körül járhat. ~
Állapítja meg, miközben a fürdőzőket figyeli. Persze mindig akad egy pár olyan naplopó, mint amilyenek ők is, de még válogatni is van lehetősége, amikor üres medencéket keres. Viszont még nem indul el, mivel ígéretét betartva megvárja Mait az öltözőtől csupán néhány méterre. Reméli, hogy a ruháik biztonságban lesznek, de a tegnap esti kiadások után nem szívesen költene feleslegesen azért, hogy valami suhanc szemmel tartsa a holmijaikat. Nyilván azt se szeretné, hogy fürdőköpenyben, csurom vizesen kelljen átszelniük a várost az év utolsó havában, de hamar rájön, hogy ezen hiába aggódik előre. Egyelőre csak izgatottan várja a lány jöttét, már amennyiben eddig minden többé-kevésbé úgy alakult, ahogyan azt tervezte. *
18652. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-25 21:17:22
Üzenet elküldve: 2023-11-25 21:17:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Agaree-Siche Dwyerra, Shaiarin Maur'da//
*A nőstény hamar tudtára adja, hogy az írástudás bizony elvárt, ha őt akarja szolgálni. Legalábbis számára így csapódik le Agaree-Siche reakciója. Magában eldönti, hogy figyelni fog, s gyakorolni, ha teheti. Persze nincs nála írószerszám, de talán maga is megtudja kanyarítani azokat a betűket... Még ha roppant lassan is. Vhorossi alighanem ujját törte volna hasonló próbálkozásért.*
-Nem fázom. *Akaratlanul is eszébe jutnak a "melegtárnák". A mélység gyomráig húzódó alagútrendszerek, melyeken úgy szökött fel a forró levegő, hogy tűz nélkül fűthették vele a lakrészeket. Bizony, munkálkodik benne a honvágy.*
-Nem hiányzik neked az őshaza, úrnőm?
*Kérdi hirtelen, s meri remélni, hogy amaz nem veszi sértésnek. Hisz amennyiben önszántából hagyta ott a Föld Városát, biztosan nem bánta meg.*
-Örülnék, ha megpróbálná. *Magához veszi kardját, majd akár egy gazdáját őrző, hű öleb, úrnője mellé telepedik, kardját gondosan keze ügyében tudva. Hátát az ágynak veti, úgy szegezi tekintetét az ajtónak.*
-Ostoba elgondolás lenne azt hinnie, hogy bármelyik Dwirinthalen hím elbánhat a Folyóvidék úrnőjével. *Hangjában erőteljes meggyőződés is lapul, noha tudja, hogy a nőstény gyengélkedik.
Megvárja, míg a matróna elalszik. Az ütemes légzése, s a hűlő parázs sóhajai az ő fáradtságát is hamar kikezdik. Persze próbál éber lenni, de a mostani helyzete oly felemelő az eddigiekhez képest, hogy a nehéz gondolatokkal teli zsák már közel sem olyan súlyos. Ott, ültében nyomja el az álom, ám utolsó gondolatai még a holnapi feladat körül kavarognak. Egy hím a családban általában nem okoz gondot, de úgy hírlik, a felszínre költözött rokonok körében ez gyakorta ölt más színezetet.*
*A nőstény hamar tudtára adja, hogy az írástudás bizony elvárt, ha őt akarja szolgálni. Legalábbis számára így csapódik le Agaree-Siche reakciója. Magában eldönti, hogy figyelni fog, s gyakorolni, ha teheti. Persze nincs nála írószerszám, de talán maga is megtudja kanyarítani azokat a betűket... Még ha roppant lassan is. Vhorossi alighanem ujját törte volna hasonló próbálkozásért.*
-Nem fázom. *Akaratlanul is eszébe jutnak a "melegtárnák". A mélység gyomráig húzódó alagútrendszerek, melyeken úgy szökött fel a forró levegő, hogy tűz nélkül fűthették vele a lakrészeket. Bizony, munkálkodik benne a honvágy.*
-Nem hiányzik neked az őshaza, úrnőm?
*Kérdi hirtelen, s meri remélni, hogy amaz nem veszi sértésnek. Hisz amennyiben önszántából hagyta ott a Föld Városát, biztosan nem bánta meg.*
-Örülnék, ha megpróbálná. *Magához veszi kardját, majd akár egy gazdáját őrző, hű öleb, úrnője mellé telepedik, kardját gondosan keze ügyében tudva. Hátát az ágynak veti, úgy szegezi tekintetét az ajtónak.*
-Ostoba elgondolás lenne azt hinnie, hogy bármelyik Dwirinthalen hím elbánhat a Folyóvidék úrnőjével. *Hangjában erőteljes meggyőződés is lapul, noha tudja, hogy a nőstény gyengélkedik.
Megvárja, míg a matróna elalszik. Az ütemes légzése, s a hűlő parázs sóhajai az ő fáradtságát is hamar kikezdik. Persze próbál éber lenni, de a mostani helyzete oly felemelő az eddigiekhez képest, hogy a nehéz gondolatokkal teli zsák már közel sem olyan súlyos. Ott, ültében nyomja el az álom, ám utolsó gondolatai még a holnapi feladat körül kavarognak. Egy hím a családban általában nem okoz gondot, de úgy hírlik, a felszínre költözött rokonok körében ez gyakorta ölt más színezetet.*
18651. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-24 07:02:58
Üzenet elküldve: 2023-11-24 07:02:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Agaree-Siche Dwyerra, Shaiarin Maur'da//
//az egyik szobában//
*Mintha a fiatal hím meg sem hallotta volna a szavait. Oly buzgón munkál még benne az ösztön, mint egy fészekből kiesett madárfókában. De a madárfiókák, sosem kerülnek vissza a fészekbe. Aki mögött egyszer bezárultak Pirtianes kapui, az valószínűleg hiába álmodik arról, hogy egyszer visszatér oda újrakezdeni. Valaki, aki ott nevelkedett, nehezen hagyja el ezeket az álmokat. Egyesek sohasem. Még ő is átérzi, pedig ő maga sosem volt teljes értékű része annak a világnak.*
- Megtanulod *mondja mindjárt a kijelentés után, ami rávilágít, hogy az írás tudománya bizony kimaradt a hím oktatásából. A Föld Városában nem ritka nyelvtudásra csak bólint. Nem tudja, előnyükre lehet-e valamiben, de Agaree-Siche szemében nincs olyan tudás, ami hiábavaló kolonc.
Az eddigiek, akár egy munkára jelentkező erényei sorakoznak a listán, ám az utolsónak megemlített dolog mintha jóval több személyes felhangot kapna. Az egyszerű mesterségeket sokan lenézik. Főleg a mélységiek nemes családjai körében tekintenek az ilyesmire megvetéssel. Alsóbb kasztok mocska, ami már magában is lealacsonyító. A fiatal hím ezek szerint messziről indulhatott, míg felverekedte magát Vhorossi kíséretébe. Ez a szemében inkább erény, mint bélyeg.*
- Mindkettőnek megvan a haszna *feleli, aztán közelebb hajol kicsit a legmélyebbre futó sebhez és elgondolkodva hümment.* - Lehet, hogy jobb lenne várni még a kötözéssel. Hamarabb gyógyul, ha egy kicsit szabadon van. *Persze egy darabig még mindenképp jobban teszi a harcos, ha óvatosan mozdul, mert a friss varr még könnyen felszakadhat.*
- Rakj még a tűzre, ha fázol így *biccent a kandalló felé, bár nem hiszi hogy pont egy pirtianesi tűrné rosszul a hideget. Arthenior időjárása messze sokkal enyhébb az ottani teleknél.*
- A kardod legyen a kezed ügyében, míg pihenek. *Fáradtan sóhajt, ahogy lejjebb csusszan az ágyon és magára húzza a takarót. A tőréért azért még ő is kinyúl, s az ágynemű alatt a markolatra szorít az oldalára fordulva.* - Bár nem hiszem, hogy az a Dwirinthalen elég vakmerő lenne hozzá, hogy most ilyesmivel próbálkozzon, de nem bízom benne. Jobb az óvatosság.
*Érezni a hangján is, hogy kimerült, s azzal, hogy vízszintesbe helyezkedett, a teste máris húzná a pihentető álomba.*
- Nem bánom, ha te is alszol kicsit, de maradj éber. Nekem most szükségem van a mély álom csendjére, hogy visszanyerjem az erőmet. Holnap pedig segítesz felkutatni a fivéremet.
*Az utolsó mondatot már szinte csak suttogja. Lecsukódnak a szemei, a légzése pedig lassú, egyenletes ütemre csendesedik, míg egészen alámerül a pihenésbe. Magára hagyja a fiatal hímet a gondolataival, de jelenléte talán kicsit távolabb tartja tőle a magány fekete kutyáinak vonítását.*
//az egyik szobában//
*Mintha a fiatal hím meg sem hallotta volna a szavait. Oly buzgón munkál még benne az ösztön, mint egy fészekből kiesett madárfókában. De a madárfiókák, sosem kerülnek vissza a fészekbe. Aki mögött egyszer bezárultak Pirtianes kapui, az valószínűleg hiába álmodik arról, hogy egyszer visszatér oda újrakezdeni. Valaki, aki ott nevelkedett, nehezen hagyja el ezeket az álmokat. Egyesek sohasem. Még ő is átérzi, pedig ő maga sosem volt teljes értékű része annak a világnak.*
- Megtanulod *mondja mindjárt a kijelentés után, ami rávilágít, hogy az írás tudománya bizony kimaradt a hím oktatásából. A Föld Városában nem ritka nyelvtudásra csak bólint. Nem tudja, előnyükre lehet-e valamiben, de Agaree-Siche szemében nincs olyan tudás, ami hiábavaló kolonc.
Az eddigiek, akár egy munkára jelentkező erényei sorakoznak a listán, ám az utolsónak megemlített dolog mintha jóval több személyes felhangot kapna. Az egyszerű mesterségeket sokan lenézik. Főleg a mélységiek nemes családjai körében tekintenek az ilyesmire megvetéssel. Alsóbb kasztok mocska, ami már magában is lealacsonyító. A fiatal hím ezek szerint messziről indulhatott, míg felverekedte magát Vhorossi kíséretébe. Ez a szemében inkább erény, mint bélyeg.*
- Mindkettőnek megvan a haszna *feleli, aztán közelebb hajol kicsit a legmélyebbre futó sebhez és elgondolkodva hümment.* - Lehet, hogy jobb lenne várni még a kötözéssel. Hamarabb gyógyul, ha egy kicsit szabadon van. *Persze egy darabig még mindenképp jobban teszi a harcos, ha óvatosan mozdul, mert a friss varr még könnyen felszakadhat.*
- Rakj még a tűzre, ha fázol így *biccent a kandalló felé, bár nem hiszi hogy pont egy pirtianesi tűrné rosszul a hideget. Arthenior időjárása messze sokkal enyhébb az ottani teleknél.*
- A kardod legyen a kezed ügyében, míg pihenek. *Fáradtan sóhajt, ahogy lejjebb csusszan az ágyon és magára húzza a takarót. A tőréért azért még ő is kinyúl, s az ágynemű alatt a markolatra szorít az oldalára fordulva.* - Bár nem hiszem, hogy az a Dwirinthalen elég vakmerő lenne hozzá, hogy most ilyesmivel próbálkozzon, de nem bízom benne. Jobb az óvatosság.
*Érezni a hangján is, hogy kimerült, s azzal, hogy vízszintesbe helyezkedett, a teste máris húzná a pihentető álomba.*
- Nem bánom, ha te is alszol kicsit, de maradj éber. Nekem most szükségem van a mély álom csendjére, hogy visszanyerjem az erőmet. Holnap pedig segítesz felkutatni a fivéremet.
*Az utolsó mondatot már szinte csak suttogja. Lecsukódnak a szemei, a légzése pedig lassú, egyenletes ütemre csendesedik, míg egészen alámerül a pihenésbe. Magára hagyja a fiatal hímet a gondolataival, de jelenléte talán kicsit távolabb tartja tőle a magány fekete kutyáinak vonítását.*
18650. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-23 20:12:02
Üzenet elküldve: 2023-11-23 20:12:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Kissé el van macskásodva, és elég nehezen tudja feldolgozni a tényt, hogy fel kell kelniük, aztán így akár egy centivel is messzebb kerülhet tőle Yvon. Persze ő sem szeretne tétlenül az ágyban maradni egész nap, de ezt a pár percet még kiélvezi amennyire csak lehet. Nagyot nyújtózik és jólesően sóhajt fel.
Térnek vissza az emlékek, mosolyog a szeme is, nem csak ajkai és a fiú válasza valami egészen döbbenetes nyugalmat hoz a szívének. Talán annak sem örült ennyire, amikor végre megérkezett egy normálisnak tűnő városba a sok alig lakott, vagy elhagyatott romos hely, kietlen út után.
Kékjei ismét elkezdi keresni a másik szemeiben mi is csilloghat. Nagyon sokat segít neki az első mondat, amit ezen a szép "reggelen" kap. *
- Azt hittem álmodtam.
*Ahogy végigsimít tincsei között Yvon, beleborzong. Ezt még nem tapasztalta az érintésre, persze egész éjjel nagyon jól esett minden apró lopott kis kontaktus, de ez valami egészen más. Nem tompítja el semmilyen ital, sőt, mintha kissé érzékenyebb is lenne így ébredés után. Egy pillanatra elakad a lélegzete, ezt a másik is láthatja, na meg, hogy ezen el is vigyorodik Mai, kissé elpirulva.*
- Ezért nem akartam felkelni. Tényleg azt hittem álmodtam.
*Automatikusan fonódik a fiú köré karja, ahogy fölé magasodva kap egy apró csókot. ~Remélem ezt még sokszor fogjuk csinálni~ Annyira, de annyira nem szeretné elengedni, viszont Yvon elfekszik még egy kicsit, így elereszti a távolodó mozdulata közben. Ez csak egy pillanatig tart, mert nem tudja megállítani apró kezét és nem is akarja. Finoman simít végig hálótársa hasától a mellkasáig, s rájön, hogy ezer porcikája van még, amit még csak nem is érzett tapintásával, de érezni akar. Egészen egyedi érzés ez a csillapíthatatlanság.*
- Tudod te, hogy mire vágyok azt hiszem.
*Hangja már kezd éberebbé válni. Úgy méri végig Yvont, mintha csak felfedezőútra szeretne indulni rajta.
Egy pillanatra behunyja ismét a szemeit, aztán felül az ágy szélére, abbahagyva a kis játékát, mert tudja jól, ha most nem indulnak el, talán sosem fognak.*
- Persze, látod, teljesen egyben vagyok. *Neveti el magát.* - Az az utolsó pohár is kellett, ki tudja, talán nem mertelek volna itt marasztalni. *Nehezen rávéve magát feláll az ágyból, úgy, mint aki nemsokára útra kész. Elsétál a mosdótálig és belemeríti kezeit, egy kis vizet markolva, amivel jólesően nedvesíti végig arcát, még egy kis életet lehelve testébe.*
- Az nagy hiba lett volna részemről. *Folytatja kis gondolatmenetét, miközben Yvont keresi újra szemeivel.*
- Az fürdő most biztosan életmentő lesz. A könyvtár is nagyon érdekel, de nem tudok másra gondolni, minthogy végre meleg vízhez jussak.
*Persze ez nem igaz. Előbb gondol minden másra, ami a fiúval kapcsolatos, de nem szeretné minden gondolatát megosztani, valami maradjon későbbre is. Bőven elég neki, hogy ez a nap, amennyi maradt belőle még az övék lehet.*
*Kissé el van macskásodva, és elég nehezen tudja feldolgozni a tényt, hogy fel kell kelniük, aztán így akár egy centivel is messzebb kerülhet tőle Yvon. Persze ő sem szeretne tétlenül az ágyban maradni egész nap, de ezt a pár percet még kiélvezi amennyire csak lehet. Nagyot nyújtózik és jólesően sóhajt fel.
Térnek vissza az emlékek, mosolyog a szeme is, nem csak ajkai és a fiú válasza valami egészen döbbenetes nyugalmat hoz a szívének. Talán annak sem örült ennyire, amikor végre megérkezett egy normálisnak tűnő városba a sok alig lakott, vagy elhagyatott romos hely, kietlen út után.
Kékjei ismét elkezdi keresni a másik szemeiben mi is csilloghat. Nagyon sokat segít neki az első mondat, amit ezen a szép "reggelen" kap. *
- Azt hittem álmodtam.
*Ahogy végigsimít tincsei között Yvon, beleborzong. Ezt még nem tapasztalta az érintésre, persze egész éjjel nagyon jól esett minden apró lopott kis kontaktus, de ez valami egészen más. Nem tompítja el semmilyen ital, sőt, mintha kissé érzékenyebb is lenne így ébredés után. Egy pillanatra elakad a lélegzete, ezt a másik is láthatja, na meg, hogy ezen el is vigyorodik Mai, kissé elpirulva.*
- Ezért nem akartam felkelni. Tényleg azt hittem álmodtam.
*Automatikusan fonódik a fiú köré karja, ahogy fölé magasodva kap egy apró csókot. ~Remélem ezt még sokszor fogjuk csinálni~ Annyira, de annyira nem szeretné elengedni, viszont Yvon elfekszik még egy kicsit, így elereszti a távolodó mozdulata közben. Ez csak egy pillanatig tart, mert nem tudja megállítani apró kezét és nem is akarja. Finoman simít végig hálótársa hasától a mellkasáig, s rájön, hogy ezer porcikája van még, amit még csak nem is érzett tapintásával, de érezni akar. Egészen egyedi érzés ez a csillapíthatatlanság.*
- Tudod te, hogy mire vágyok azt hiszem.
*Hangja már kezd éberebbé válni. Úgy méri végig Yvont, mintha csak felfedezőútra szeretne indulni rajta.
Egy pillanatra behunyja ismét a szemeit, aztán felül az ágy szélére, abbahagyva a kis játékát, mert tudja jól, ha most nem indulnak el, talán sosem fognak.*
- Persze, látod, teljesen egyben vagyok. *Neveti el magát.* - Az az utolsó pohár is kellett, ki tudja, talán nem mertelek volna itt marasztalni. *Nehezen rávéve magát feláll az ágyból, úgy, mint aki nemsokára útra kész. Elsétál a mosdótálig és belemeríti kezeit, egy kis vizet markolva, amivel jólesően nedvesíti végig arcát, még egy kis életet lehelve testébe.*
- Az nagy hiba lett volna részemről. *Folytatja kis gondolatmenetét, miközben Yvont keresi újra szemeivel.*
- Az fürdő most biztosan életmentő lesz. A könyvtár is nagyon érdekel, de nem tudok másra gondolni, minthogy végre meleg vízhez jussak.
*Persze ez nem igaz. Előbb gondol minden másra, ami a fiúval kapcsolatos, de nem szeretné minden gondolatát megosztani, valami maradjon későbbre is. Bőven elég neki, hogy ez a nap, amennyi maradt belőle még az övék lehet.*
18649. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-23 09:05:02
Üzenet elküldve: 2023-11-23 09:05:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
* Nem sokkal később Mai is ébredezni kezd. A fiú izgatottan várja, hogy magához térjen, közben meg se mer mozdulni. Érzi, hogy a tegnap estét nem lehet egészen a pálinkára fogni, mégis attól tart, hogy felkelvén már nem emlékszik majd rá. Egy darabig tehát csak fekszik. Amíg nem mozog, azt se érzi, hogy lábfeje is elzsibbadt a cipőben alvástól, így azzal se kell törődnie. El se tudja képzelni, milyen lehet annyi haton, hónapon át vándorolni. A vadonban még a házak falaiból sugárzó hő se melegíti az embert – ott csak te vagy és a sötétség. Bár úgy sejti (és reméli), hogy ha volt is ilyen, néhanapján csak sikerült bekérezkednie egy útszéli fogadóba, parasztházba vagy legalább istállóba. Máskülönben el nem tudja képzelni, hogy élhette túl utazását a lány. *
– Mai! Hogyne, hol lennék, ha nem melletted? * Minden kétsége elszáll, amikor a lány megszólítja. Hirtelen megmagyarázhatatlan késztetést érez arra, hogy ott folytassák, ahol abbahagyták – ugyanakkor azt is érzi, hogy nem szabadna egész szabadnapját az ágyban tölteni. Nem mintha a város legdolgosabb embere lenne, de az egész nap lustálkodást még ő sem tudná megbocsátani magának. Végül úgy dönt, abból nem lehet baj, ha még néhány percet itt tölt az ágyban. Végigsimít Mai haján, játszik egy kicsit a fekete tincsekkel. *
– Reméltem, hogy nem feledkeztél meg rólam. * Elvigyorodik. Már tudja, hogy nincs így. Tulajdonképpen eddig se gondolta, hogy lehetséges valakit egy éjjel alatt teljesen kitörölni az emlékei közül. Talán mágiaával lehetséges, de reméli, hogy eddig még nem sikerült feltalálni azt a varázsfőzetet vagy varázsigét. Mai fölé magasodik, hogy megbizonyosodjon róla: jól emlékszik ajkainak érintésére. Egyetlen, rövid csók. Nem mintha ne akarna többet, de visszafordul a hátára és a mennyezetet bámulva megszólal. *
– Van a városnak egy nyilvános fürdőháza, szerintem mindkettőnkre ráférne egy fürdés. Ráadásul itt van a fogadó mellett közvetlenül.
* Felül és a falnak támaszkodik. Nagyot nyújtózik, közben akkorát ásít, hogy csoda, hogy nem keletkezik hurrikán a szobában. Úgy érzi, tegnap még egész más emberként ébredt, mint ma. Nem tudná megmondani, miért, hiszen ugyanolyan magas, ugyanannyi hajszála van és ugyanúgy gondolkodik a világról. Valami mégis egészen másként hat. Még csak nem is a másnaposság az oka, noha tény, hogy az is hozzásegíti, hogy más perspektívából lássa a külvilágot. Nem tudja hová tenni az érzést, így inkább nem is foglalkozik vele tovább, csak kiélvezi, amíg tart. *
– Menjünk le a fürdőbe, aztán irány a könyvtár! Ha sietünk, még esteledés előtt végzünk. * Persze ez csak egy javaslat, de mivel ő az idegenvezető, hasznosnak látja, ha kezébe veszi a gyeplőt. Végül újra oldalra fordul, hogy lássa a lányt. *
– Remélem fel tudsz kelni… Lehet, hogy az utolsó pohár nem kellett volna.
* Nem sokkal később Mai is ébredezni kezd. A fiú izgatottan várja, hogy magához térjen, közben meg se mer mozdulni. Érzi, hogy a tegnap estét nem lehet egészen a pálinkára fogni, mégis attól tart, hogy felkelvén már nem emlékszik majd rá. Egy darabig tehát csak fekszik. Amíg nem mozog, azt se érzi, hogy lábfeje is elzsibbadt a cipőben alvástól, így azzal se kell törődnie. El se tudja képzelni, milyen lehet annyi haton, hónapon át vándorolni. A vadonban még a házak falaiból sugárzó hő se melegíti az embert – ott csak te vagy és a sötétség. Bár úgy sejti (és reméli), hogy ha volt is ilyen, néhanapján csak sikerült bekérezkednie egy útszéli fogadóba, parasztházba vagy legalább istállóba. Máskülönben el nem tudja képzelni, hogy élhette túl utazását a lány. *
– Mai! Hogyne, hol lennék, ha nem melletted? * Minden kétsége elszáll, amikor a lány megszólítja. Hirtelen megmagyarázhatatlan késztetést érez arra, hogy ott folytassák, ahol abbahagyták – ugyanakkor azt is érzi, hogy nem szabadna egész szabadnapját az ágyban tölteni. Nem mintha a város legdolgosabb embere lenne, de az egész nap lustálkodást még ő sem tudná megbocsátani magának. Végül úgy dönt, abból nem lehet baj, ha még néhány percet itt tölt az ágyban. Végigsimít Mai haján, játszik egy kicsit a fekete tincsekkel. *
– Reméltem, hogy nem feledkeztél meg rólam. * Elvigyorodik. Már tudja, hogy nincs így. Tulajdonképpen eddig se gondolta, hogy lehetséges valakit egy éjjel alatt teljesen kitörölni az emlékei közül. Talán mágiaával lehetséges, de reméli, hogy eddig még nem sikerült feltalálni azt a varázsfőzetet vagy varázsigét. Mai fölé magasodik, hogy megbizonyosodjon róla: jól emlékszik ajkainak érintésére. Egyetlen, rövid csók. Nem mintha ne akarna többet, de visszafordul a hátára és a mennyezetet bámulva megszólal. *
– Van a városnak egy nyilvános fürdőháza, szerintem mindkettőnkre ráférne egy fürdés. Ráadásul itt van a fogadó mellett közvetlenül.
* Felül és a falnak támaszkodik. Nagyot nyújtózik, közben akkorát ásít, hogy csoda, hogy nem keletkezik hurrikán a szobában. Úgy érzi, tegnap még egész más emberként ébredt, mint ma. Nem tudná megmondani, miért, hiszen ugyanolyan magas, ugyanannyi hajszála van és ugyanúgy gondolkodik a világról. Valami mégis egészen másként hat. Még csak nem is a másnaposság az oka, noha tény, hogy az is hozzásegíti, hogy más perspektívából lássa a külvilágot. Nem tudja hová tenni az érzést, így inkább nem is foglalkozik vele tovább, csak kiélvezi, amíg tart. *
– Menjünk le a fürdőbe, aztán irány a könyvtár! Ha sietünk, még esteledés előtt végzünk. * Persze ez csak egy javaslat, de mivel ő az idegenvezető, hasznosnak látja, ha kezébe veszi a gyeplőt. Végül újra oldalra fordul, hogy lássa a lányt. *
– Remélem fel tudsz kelni… Lehet, hogy az utolsó pohár nem kellett volna.
18648. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-22 10:36:37
Üzenet elküldve: 2023-11-22 10:36:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Agaree-Siche Dwyerra, Shaiarin Maur'da//
//az egyik szobában//
-Hogy a Dwirinthalenek visszamerészkednek... *Emeli fel fejét a gondolatra.*
-Elég lenne egy-két fej a száműzöttek közül, s talán a Föld Városa is újra megnyitja kapuit! *Hangosan gondolkodik. Természetesen önálló akcióba semmiképp sem kezdene.
Igyekszik nem felszisszenni, míg a matróna a sebeit tisztogatja. Nem kellemes művelet, annyi szent. Ahogy a gondolat sem kellemes, hogy a matrónát bármelyik pillanatban elfoghatja a rosszullét. Akkor is, mikor nincs segítsége. Ki tudja, mivel járhat ez? Egy Agaree-Sichéhez hasonló nősténynek sok ellensége akadhat. A rosszullét okát nem forszírozza különösebben, nem valószínű, hogy tudna segíteni rajta. Biztos benne, hogy ha megelőzhető lenne, a matróna már talált volna rá gyógyírt. Aztán úgyis beavatja majd a sötételf, ha úgy tartja kedve.*
-Olvasni tudok. Írni nem írtam soha. *Különös lehet e kettősség itt, Artheniorban, de az óhazában gyakori az ilyesmi. Hisz elvárják a hímektől, hogy megértsék, amit látnak, de nem kívánják meg tőlük, hogy bármit is papírra vessenek.*
-És beszélek az orkok nyelvén. *Ugyan nem tekinthető egyenrangú népnek, de szép számmal akad belőlük Pirtianesben.*
-Minden más tudásom az acélban rejlik, úrnőm. Persze, ha nem számolod a kőfaragást. *A Föld Városában ez igen elterjedt szakma. Ő is konyít valamennyire ehhez atyja révén.*
-A Folyóvidéken biztos kevesebb a kő, s sokkal több a fa. *Odahaza csak nagy ritkán használnak fát - hisz gyűlölt, fakóvérű rokonaik eszközeként tartják számon. ő sosem vetette meg. Jóval könnyebb munkálni, mint a sziklát és az acélt.*
//az egyik szobában//
-Hogy a Dwirinthalenek visszamerészkednek... *Emeli fel fejét a gondolatra.*
-Elég lenne egy-két fej a száműzöttek közül, s talán a Föld Városa is újra megnyitja kapuit! *Hangosan gondolkodik. Természetesen önálló akcióba semmiképp sem kezdene.
Igyekszik nem felszisszenni, míg a matróna a sebeit tisztogatja. Nem kellemes művelet, annyi szent. Ahogy a gondolat sem kellemes, hogy a matrónát bármelyik pillanatban elfoghatja a rosszullét. Akkor is, mikor nincs segítsége. Ki tudja, mivel járhat ez? Egy Agaree-Sichéhez hasonló nősténynek sok ellensége akadhat. A rosszullét okát nem forszírozza különösebben, nem valószínű, hogy tudna segíteni rajta. Biztos benne, hogy ha megelőzhető lenne, a matróna már talált volna rá gyógyírt. Aztán úgyis beavatja majd a sötételf, ha úgy tartja kedve.*
-Olvasni tudok. Írni nem írtam soha. *Különös lehet e kettősség itt, Artheniorban, de az óhazában gyakori az ilyesmi. Hisz elvárják a hímektől, hogy megértsék, amit látnak, de nem kívánják meg tőlük, hogy bármit is papírra vessenek.*
-És beszélek az orkok nyelvén. *Ugyan nem tekinthető egyenrangú népnek, de szép számmal akad belőlük Pirtianesben.*
-Minden más tudásom az acélban rejlik, úrnőm. Persze, ha nem számolod a kőfaragást. *A Föld Városában ez igen elterjedt szakma. Ő is konyít valamennyire ehhez atyja révén.*
-A Folyóvidéken biztos kevesebb a kő, s sokkal több a fa. *Odahaza csak nagy ritkán használnak fát - hisz gyűlölt, fakóvérű rokonaik eszközeként tartják számon. ő sosem vetette meg. Jóval könnyebb munkálni, mint a sziklát és az acélt.*
18647. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-21 19:02:41
Üzenet elküldve: 2023-11-21 19:02:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
A pulthoz érve Atos Pantos *felveszi a szemkontaktust a pultossal.*
Amint a pultos rá figyel. -Elkezdi mondani. -
Kérnék szépen két adag Sült kolbászt. -Hamar lerakja az érte járó 28 aranyat és tovább mondja.-
Mellé szeretnék két Szelet kenyeret. -Egyből leteszi a pultra, az érte járó 4 aranyat-
-Leteszi egy közeli asztalra ezeket a dolgokat. S visszasétál egyszer utoljára a pulthoz és rendel. -
-Letesz a pultra 14 aranyat. S megkapja érte a Mézsört. Ezen -meglepődött-, hisz még ki se mondta mit kér, de már adták is neki.
-Visszasétál az asztalához, leül s elkezd jóllakni .-
Amint a pultos rá figyel. -Elkezdi mondani. -
Kérnék szépen két adag Sült kolbászt. -Hamar lerakja az érte járó 28 aranyat és tovább mondja.-
Mellé szeretnék két Szelet kenyeret. -Egyből leteszi a pultra, az érte járó 4 aranyat-
-Leteszi egy közeli asztalra ezeket a dolgokat. S visszasétál egyszer utoljára a pulthoz és rendel. -
-Letesz a pultra 14 aranyat. S megkapja érte a Mézsört. Ezen -meglepődött-, hisz még ki se mondta mit kér, de már adták is neki.
-Visszasétál az asztalához, leül s elkezd jóllakni .-
18646. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-21 18:54:37
Üzenet elküldve: 2023-11-21 18:54:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Úgy érte őt az álom, ahogy ezidáig még biztosan nem. Aludt már jól persze, mert nem arról szólt az élete, hogy egyfolytában veszélyben van, de nyugodt sosem volt. Minden lefekvése hozta magával a sötétben szőtt gondolatait, az ábrándokat, valaminek a keresését. Sokszor csak az olvasott könyv, a nyert tudás az amit forgatott elméjében, na meg az, hogy mindebből hogy tudna profitálni. Már nem a gazdagság volt a cél, hanem csak valami egyedit létrehozni, amit addig fejlesztgethet és segíthet ezzel másoknak, amíg meg nem öregszik és ősz hajába temetkezve elalhat örökre. Ezek az álmok fontosak, mindig is azok maradnak számára, de most belecsempésződött akaratlanul is egy új vágy: megosztani valakivel mindenét, és ez bármilyen furcsán is hangozhat ilyen rövid idő alatt, nagyon szeretné ha Yvon lehetne az. Mindenki szeret tapasztalni, semmi nem garancia, nem pecsételték vérrel szerződésüket, de boldogsággal töltené el már az a tudat is, ha csak egy kicsit is élete része maradhatna ez a fiú.
Álmodott. Olyan szépet álmodott az éjjel, hogy nem szeretne felébredni. Megálmodta, hogy egy új városba érkezett, és egy kedves idegeden segített neki abban, hogy feltalálja magát, hogy irányban legyen és megajándékozta őt a legmélyebb érzéssel, aminek eddig a létezéséről sem tudott. Álmodott finom csókokról, alkohol ittas nevetésről, még több csókról, ölelésekről és ki nem mondott ígéretekről. Aztán felébredt. Nem szeretné kinyitni a szemét, mert nem akarja, hogy elmúljon és újra egy kietlen erdő alig taposott útvonalán kezdje meg a vándorlása további részét. Nagy levegőt vesz, és nem akarja kifújni. Csak lebeg ebben a pár másodpercnyi ébredés utáni lelazult állapotban, amit bármely neves pap megirigyelne, aki meditálni és összpontosítani tanult. Lassan tér magához, lassan engedi meg azt is, hogy újra rendesen vegye a levegőt, mert az már jelezné a testnek, hogy fel kell kelnie.
Fülel. Hallgatja a szél csörgését, keresi a nap most hűvös, de mégis meleg sugarát a bőrén, de nem jön. Nem nyílik a szeme, mert megijed. Nem azt érzi, amit eddig száz nap reggel. Nehezen tisztul a kép, aztán csak elmosolyodik. Nem álmodott. De ezt nem lehet csak úgy elhinni.
Talán tovább tart, míg ő is magához tér, főleg, mert engedi magának, hogy érezze a világ legkényelmesebb karját, ami bár őt is törte, ennél kedvesebb fájdalom és zsibbadás még sosem jutott. Fülét hegyezi, lélegzetet hall. Illatot érez. Most a pálinka keveredése a levegővel is édes. Mellette van.
Lassan nyitja ki a szemét, hogy el ne szállhasson a gondolat, hogy ne történhessen meg, hogy csak úgy elillan az álom, ami mint kiderült: teljességgel megtörtént.
Nem szólal meg egy kis ideig, csak nézi a mellette fekvőt, aki olyan óvón nem mozdul meg, ügyelve arra, hogy ne keltse fel a lányt.*
- Yvon.
* Mondja ki reggeli fáradt, rekedt hangján, mintha csak a kedvenc igéje lenne.*
- Itt vagy.
*Állapítja meg a nyilvánvalót. Tudja jól, hogy el kell kezdődnie a napnak, mindennél jobban vágyik a víz érintésére, hogy megtisztíthassa végre magát, de még sosem örült ennyire reggeli ébredésnek.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.21 18:58:10
*Úgy érte őt az álom, ahogy ezidáig még biztosan nem. Aludt már jól persze, mert nem arról szólt az élete, hogy egyfolytában veszélyben van, de nyugodt sosem volt. Minden lefekvése hozta magával a sötétben szőtt gondolatait, az ábrándokat, valaminek a keresését. Sokszor csak az olvasott könyv, a nyert tudás az amit forgatott elméjében, na meg az, hogy mindebből hogy tudna profitálni. Már nem a gazdagság volt a cél, hanem csak valami egyedit létrehozni, amit addig fejlesztgethet és segíthet ezzel másoknak, amíg meg nem öregszik és ősz hajába temetkezve elalhat örökre. Ezek az álmok fontosak, mindig is azok maradnak számára, de most belecsempésződött akaratlanul is egy új vágy: megosztani valakivel mindenét, és ez bármilyen furcsán is hangozhat ilyen rövid idő alatt, nagyon szeretné ha Yvon lehetne az. Mindenki szeret tapasztalni, semmi nem garancia, nem pecsételték vérrel szerződésüket, de boldogsággal töltené el már az a tudat is, ha csak egy kicsit is élete része maradhatna ez a fiú.
Álmodott. Olyan szépet álmodott az éjjel, hogy nem szeretne felébredni. Megálmodta, hogy egy új városba érkezett, és egy kedves idegeden segített neki abban, hogy feltalálja magát, hogy irányban legyen és megajándékozta őt a legmélyebb érzéssel, aminek eddig a létezéséről sem tudott. Álmodott finom csókokról, alkohol ittas nevetésről, még több csókról, ölelésekről és ki nem mondott ígéretekről. Aztán felébredt. Nem szeretné kinyitni a szemét, mert nem akarja, hogy elmúljon és újra egy kietlen erdő alig taposott útvonalán kezdje meg a vándorlása további részét. Nagy levegőt vesz, és nem akarja kifújni. Csak lebeg ebben a pár másodpercnyi ébredés utáni lelazult állapotban, amit bármely neves pap megirigyelne, aki meditálni és összpontosítani tanult. Lassan tér magához, lassan engedi meg azt is, hogy újra rendesen vegye a levegőt, mert az már jelezné a testnek, hogy fel kell kelnie.
Fülel. Hallgatja a szél csörgését, keresi a nap most hűvös, de mégis meleg sugarát a bőrén, de nem jön. Nem nyílik a szeme, mert megijed. Nem azt érzi, amit eddig száz nap reggel. Nehezen tisztul a kép, aztán csak elmosolyodik. Nem álmodott. De ezt nem lehet csak úgy elhinni.
Talán tovább tart, míg ő is magához tér, főleg, mert engedi magának, hogy érezze a világ legkényelmesebb karját, ami bár őt is törte, ennél kedvesebb fájdalom és zsibbadás még sosem jutott. Fülét hegyezi, lélegzetet hall. Illatot érez. Most a pálinka keveredése a levegővel is édes. Mellette van.
Lassan nyitja ki a szemét, hogy el ne szállhasson a gondolat, hogy ne történhessen meg, hogy csak úgy elillan az álom, ami mint kiderült: teljességgel megtörtént.
Nem szólal meg egy kis ideig, csak nézi a mellette fekvőt, aki olyan óvón nem mozdul meg, ügyelve arra, hogy ne keltse fel a lányt.*
- Yvon.
* Mondja ki reggeli fáradt, rekedt hangján, mintha csak a kedvenc igéje lenne.*
- Itt vagy.
*Állapítja meg a nyilvánvalót. Tudja jól, hogy el kell kezdődnie a napnak, mindennél jobban vágyik a víz érintésére, hogy megtisztíthassa végre magát, de még sosem örült ennyire reggeli ébredésnek.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.21 18:58:10
18645. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-21 18:11:45
Üzenet elküldve: 2023-11-21 18:11:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
* Ha kiszámolná, hogy hány órája van ébren, biztosan jobbnak látná nyomban elaludni. Kettejük játéka azonban annyira leköti, hogy már azt se tudná megmondani, ha időközben újra besötétedne és már másnap este lenne. Annyira talán csak nem húzzák el.
Érezhetően Mai is élvezi a dolgot, sőt szavai is erről árulkodnak. A fiú már nem is pazarolja energiáját a szavakra, csak ölelésével jelzi, hogy megértette. Tudna még sok szépet kitalálni, de nem akarja megszakítani a csókokat. Nem is tudná leírni az érzést, talán csak hosszú hasonlatokkal. Egyrészt, bár az ital nagy részt már kiszállt a fejéből, utóhatásként mégiscsak máshogy érzékeli a világot, mint anélkül – mintha minden hangosabb és egyértelműbb lenne a szokottnál. Aztán ott van a fáradtság, ami szemeire nehéz béklyóként hat, mégis küzd ellene, mert látni akarja a lányt. Harmadsorban – bár tény, ennek van a legnagyobb hatása összességében – Mai minden egyes érintése – mit érintése, puszta nézése! – úgy hat rá, mintha ágyút lőnének mellette. Nem a hang, hanem a felszabaduló energia miatt. Yvon mellett még sosem sütöttek el ágyút, így nem tudhatja, az milyen érzés.
Amikor a lány lefordul róla, ő is ásít egyet. Valahol mélyen egy kicsit meg is nyugszik, hogy végre aludhatnak. Habár csak most ismeri fel igazán, hogy mennyire álmos, neki sem kell sokkal több, hogy lehunyja szemeit. Még hallgatja Mai szavait, közben szorosan magához öleli a lányt és mosolyogva hallgat. Emlékszik rá, hogy valamit még mondani akart elalvás előtt, de úgy alszik el, mint aki egy napja nem aludt.
Hacsak Mai nem forgolódott sokat vagy távozott egyedül, a "reggel" hamar eljön, méghozzá ugyanabban a pózban fekszenek, ahogy korábban elaludtak. Úgy érzi, még sosem aludt ilyen jól, még ha karja zsibbad is egy kicsit a furcsa póz miatt és szemeit is fáradtnak érzi. Valahogy mégis frissnek és üdének érzi magát.
~ Habár egy fürdés nem ártana. ~ Jut eszébe, merthogy hamar megérzi a tegnap esti pálinka szagát magán. Óvatosan elfordítja fejét, hogy rálásson Maira. Ha nincs még ébren, próbál nyugton maradni. Csak figyelni őt, ahogy alszik. *
A hozzászólás írója (Yvon Rëtkarakh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.21 18:12:37
* Ha kiszámolná, hogy hány órája van ébren, biztosan jobbnak látná nyomban elaludni. Kettejük játéka azonban annyira leköti, hogy már azt se tudná megmondani, ha időközben újra besötétedne és már másnap este lenne. Annyira talán csak nem húzzák el.
Érezhetően Mai is élvezi a dolgot, sőt szavai is erről árulkodnak. A fiú már nem is pazarolja energiáját a szavakra, csak ölelésével jelzi, hogy megértette. Tudna még sok szépet kitalálni, de nem akarja megszakítani a csókokat. Nem is tudná leírni az érzést, talán csak hosszú hasonlatokkal. Egyrészt, bár az ital nagy részt már kiszállt a fejéből, utóhatásként mégiscsak máshogy érzékeli a világot, mint anélkül – mintha minden hangosabb és egyértelműbb lenne a szokottnál. Aztán ott van a fáradtság, ami szemeire nehéz béklyóként hat, mégis küzd ellene, mert látni akarja a lányt. Harmadsorban – bár tény, ennek van a legnagyobb hatása összességében – Mai minden egyes érintése – mit érintése, puszta nézése! – úgy hat rá, mintha ágyút lőnének mellette. Nem a hang, hanem a felszabaduló energia miatt. Yvon mellett még sosem sütöttek el ágyút, így nem tudhatja, az milyen érzés.
Amikor a lány lefordul róla, ő is ásít egyet. Valahol mélyen egy kicsit meg is nyugszik, hogy végre aludhatnak. Habár csak most ismeri fel igazán, hogy mennyire álmos, neki sem kell sokkal több, hogy lehunyja szemeit. Még hallgatja Mai szavait, közben szorosan magához öleli a lányt és mosolyogva hallgat. Emlékszik rá, hogy valamit még mondani akart elalvás előtt, de úgy alszik el, mint aki egy napja nem aludt.
Hacsak Mai nem forgolódott sokat vagy távozott egyedül, a "reggel" hamar eljön, méghozzá ugyanabban a pózban fekszenek, ahogy korábban elaludtak. Úgy érzi, még sosem aludt ilyen jól, még ha karja zsibbad is egy kicsit a furcsa póz miatt és szemeit is fáradtnak érzi. Valahogy mégis frissnek és üdének érzi magát.
~ Habár egy fürdés nem ártana. ~ Jut eszébe, merthogy hamar megérzi a tegnap esti pálinka szagát magán. Óvatosan elfordítja fejét, hogy rálásson Maira. Ha nincs még ébren, próbál nyugton maradni. Csak figyelni őt, ahogy alszik. *
A hozzászólás írója (Yvon Rëtkarakh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.21 18:12:37
18644. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-21 09:15:30
Üzenet elküldve: 2023-11-21 09:15:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Teljesen más így itt kettesben. A fogadóban sem volt olyan temérdek népesség, - na nem mintha sokat törődött volna velük, - de azért így, hogy senki nem zavarja őket, és a négy fal kellemes szorításában vannak, azért picit felszabadultabbnak érzi magát legbelül. Minden egyes apró érintés, szemkontaktus feltölti őt valami energiával. Ennek a létezéséről mindenkinek tudnia kéne. Biztos vannak még rajta kívül a világban, akik úgy tengetik mindennapjaikat, hogy csak hajszolnak valamiféle célt, de mindig valami üresség jön elő, amint egy picit is leállnak a teendőkkel. Mai hátsó gondolatai nem szólnak másról, csak arról, hogy ennek meg kell maradnia, csak így fogja tovább tudni folytatni a mindennapokat. Ezzel a tudattal és érzéssel. Természetesen naiv még minden érzelmi téren és bármikor beüthet egy nem várt fordulat, de most az a gondolataiban nem opció.
Szerencsére bejött az, amit szeretett volna Yvon egyre közelebb és közelebb húzza magához, egy baj van csak, hogy ez sem elég. Ez egy teljesen újkeletű gondolat benne, azt hitte nincsen közelebb annál, mint amikor két test összepréselődve találkozik, de biztosan kell lennie még közelebbnek is, mert mintha nem lenne elegendő ez sem. Persze nem telhetetlen, nem az a fajta. A csókok tejesen elhalványítanak végre minden más gondolatot, nem nagyon létezik most semmi, csak a másik ajkai és bőre, na meg az a kellemes zsibbadás, ahogy teljesen ellazul. Nehezen szakad el szája arra a pár szó erejére is. Természetesen, amit hall az még ad egy löket jóérzést. Nem, ettől már biztosan nem lehet jobb. *
- Ne is, kérlek.
*Enged a húzásnak, már csak azon kapja magát, hogy a férfi ölében ül, aki végignyújtózott az ágyon ő pedig fölé magasodva tudja szemlélni annak fáradt szemeit. Talán sokkal jobb lenne, ha nem lennének elálmosodva, de talán pont ez, és pont így a jó. Egy kicsit józanítóan hat rá most valami, bármennyire is szeretné, hogy tovább ragadja el ez a sok érzés és érzelem, muszáj gondolni a holnapra is és mindenre, ami azután jön. Válaszként először még csak kihasználja „fölényét” és ebben a pozícióban maradva hajol Yvonra egy újabb ízlelgetésre. Aztán megint csak mosolyogva néz íriszeibe, eztán szólal csak meg. *
- Ha tényleg nem akarsz elereszteni, akkor talán beleegyezek egy kis alvásba. Nehéz lesz… * ásít egyet, jelezve az iróniát, majd lefordul a fiúról, remélhetőleg úgy, hogy annak keze ölelésben maradjon, csak mellette szeretne feküdni. *
- Ijesztő, hogy lesz holnap, eddig a holnapok nem voltak túl jók. Kicsit nehéz elhinni, hogy nemrég, még semmit nem tudtam, most pedig olyan érzés, mintha minden a helyén lenne. *Egyre fáradtabban és halkabban formálja a szavakat, fogalma sincs minek csacsog még. Kezeivel közben erőtlenül szorítja a másikat, ahol éppen éri, mintha ez bizonyosságot adna arról, hogy tényleg ott van.* – Köszönöm Neked Yvon. *Egy halvány mosoly kíséretében úgy tűnik álom ereszkedett szemeire, mert behunyja őket, pedig nem szeretett volna ruhában elaludni. Persze még megriadhat, és ki is nyithatja őket, amennyiben a fiú még ébren tartja, de kezd győzni a fáradtsága.*
*Teljesen más így itt kettesben. A fogadóban sem volt olyan temérdek népesség, - na nem mintha sokat törődött volna velük, - de azért így, hogy senki nem zavarja őket, és a négy fal kellemes szorításában vannak, azért picit felszabadultabbnak érzi magát legbelül. Minden egyes apró érintés, szemkontaktus feltölti őt valami energiával. Ennek a létezéséről mindenkinek tudnia kéne. Biztos vannak még rajta kívül a világban, akik úgy tengetik mindennapjaikat, hogy csak hajszolnak valamiféle célt, de mindig valami üresség jön elő, amint egy picit is leállnak a teendőkkel. Mai hátsó gondolatai nem szólnak másról, csak arról, hogy ennek meg kell maradnia, csak így fogja tovább tudni folytatni a mindennapokat. Ezzel a tudattal és érzéssel. Természetesen naiv még minden érzelmi téren és bármikor beüthet egy nem várt fordulat, de most az a gondolataiban nem opció.
Szerencsére bejött az, amit szeretett volna Yvon egyre közelebb és közelebb húzza magához, egy baj van csak, hogy ez sem elég. Ez egy teljesen újkeletű gondolat benne, azt hitte nincsen közelebb annál, mint amikor két test összepréselődve találkozik, de biztosan kell lennie még közelebbnek is, mert mintha nem lenne elegendő ez sem. Persze nem telhetetlen, nem az a fajta. A csókok tejesen elhalványítanak végre minden más gondolatot, nem nagyon létezik most semmi, csak a másik ajkai és bőre, na meg az a kellemes zsibbadás, ahogy teljesen ellazul. Nehezen szakad el szája arra a pár szó erejére is. Természetesen, amit hall az még ad egy löket jóérzést. Nem, ettől már biztosan nem lehet jobb. *
- Ne is, kérlek.
*Enged a húzásnak, már csak azon kapja magát, hogy a férfi ölében ül, aki végignyújtózott az ágyon ő pedig fölé magasodva tudja szemlélni annak fáradt szemeit. Talán sokkal jobb lenne, ha nem lennének elálmosodva, de talán pont ez, és pont így a jó. Egy kicsit józanítóan hat rá most valami, bármennyire is szeretné, hogy tovább ragadja el ez a sok érzés és érzelem, muszáj gondolni a holnapra is és mindenre, ami azután jön. Válaszként először még csak kihasználja „fölényét” és ebben a pozícióban maradva hajol Yvonra egy újabb ízlelgetésre. Aztán megint csak mosolyogva néz íriszeibe, eztán szólal csak meg. *
- Ha tényleg nem akarsz elereszteni, akkor talán beleegyezek egy kis alvásba. Nehéz lesz… * ásít egyet, jelezve az iróniát, majd lefordul a fiúról, remélhetőleg úgy, hogy annak keze ölelésben maradjon, csak mellette szeretne feküdni. *
- Ijesztő, hogy lesz holnap, eddig a holnapok nem voltak túl jók. Kicsit nehéz elhinni, hogy nemrég, még semmit nem tudtam, most pedig olyan érzés, mintha minden a helyén lenne. *Egyre fáradtabban és halkabban formálja a szavakat, fogalma sincs minek csacsog még. Kezeivel közben erőtlenül szorítja a másikat, ahol éppen éri, mintha ez bizonyosságot adna arról, hogy tényleg ott van.* – Köszönöm Neked Yvon. *Egy halvány mosoly kíséretében úgy tűnik álom ereszkedett szemeire, mert behunyja őket, pedig nem szeretett volna ruhában elaludni. Persze még megriadhat, és ki is nyithatja őket, amennyiben a fiú még ébren tartja, de kezd győzni a fáradtsága.*
18643. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-21 07:13:45
Üzenet elküldve: 2023-11-21 07:13:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Agaree-Siche Dwyerra, Shaiarin Maur'da//
//az egyik szobában//
- Tudom *mosolyodik a válaszra, jelezvén, hogy nem óhajtja felróni a másiknak, amiért nincs otthon a jellemzően nőstények uralta világban. Valószínűleg még ha érdeklődést mutatott volna a Maur'da a témában, akkor is hamar az orrára koppintottak volna.
A hím ezt követő szavaira nem keményedik meg a mosolygás az arcán. Talán ettől lesz igazán nyomatékos az amit mond.*
- Ne feledd, Maur'da *simít az álla alá szinte becézőn* -, a te véreid veszte felett valaki ugyanígy mosolyog odahaza. *Sokat kell még tanulnia az ifjúnak. A hangnem könnyedsége ijesztő távlatba emeli a hímet, hogy egy pillanatra az élettapasztalat magasából pillantson a Pirtianest belülről marcangoló gyűlöletre. Ez itt egy egészen más világ, s Agaree-Siche szárnyai alatt talán olyan élet nyílik meg az ifjú harcos előtt, amire sosem gondolt volna.* - De a Dwirinthalenek szívós, találékony népség. Nem vennék rá mérget, hogy mind ottpusztultak. A történtek után pedig érthető, ha nem mentek vissza a Kúriába.
*Sajnos a találgatásnál ő sem tud többet a família lázadás utáni sorsáról, de a pirtianesi rokon felbukkanása meglehet, előcsalja őket is.*
- Kiderül *ingatja a fejét a furcsa kettős körül kavargó gondolataiba mélyedve.
Nekilát letisztogatni a sebek környékét. Határozott, de azért kellően óvatos mozdulatokkal dolgozik. A nedves kendő itt-ott megbontja a friss varrt is, de a timsókő szépen összehúzza a sebeket. Csíp és éget, de igen hatékonyan elejét veszi a vérzésnek.*
- Talán kicsit kaotikus, de nem rendszertelen. Más, mint amihez szoktál *mondja egy lihanechi pedellus türelmével.* - Idővel megtanulod kiismerni magad.
*Egyelőre szabadon hagyja a hím hátát. Később majd bekötözi rendesen, de egyelőre csak fölöslegesen beleragadna a gyolcs.*
- Idővel megtudod *mondja az állapotát firtató kérdésre.* - Egyelőre elég annyit tudnod, hogy még előfordulhat, hogy elragad a rosszullét, amivel jobb számolni. *Kellemetlen, de kezelhető körülmény.* - Semmi olyasmi, ami miatt aggódnod kéne.
*Megérinti a hím vállát, jelezvén, hogy egyelőre végzett.*
- Maradj még így kicsit. Hagyjuk száradni a sebeidet. Addig mesélj *biccenti félre a fejét érdeklődőn.* - Mihez értesz a kardforgatáson kívül? Írni-olvasni tudsz? *Az ilyesmire nem mindig fordítanak hangsúlyt az Óhazában a hímeknél. A rájuk osztott szerep nem feltétlenül kívánja meg az ilyen jellegű képzettséget, és sokan úgy vélik, hogy jobb, ha nem is ütik olyasmibe az orrukat, amit az avatottak papírra vetnek. Elég, ha engedelmesen, hűségesen, kérdések nélkül követik a parancsot és nem okvetetlenkednek saját gondolatokkal.*
//az egyik szobában//
- Tudom *mosolyodik a válaszra, jelezvén, hogy nem óhajtja felróni a másiknak, amiért nincs otthon a jellemzően nőstények uralta világban. Valószínűleg még ha érdeklődést mutatott volna a Maur'da a témában, akkor is hamar az orrára koppintottak volna.
A hím ezt követő szavaira nem keményedik meg a mosolygás az arcán. Talán ettől lesz igazán nyomatékos az amit mond.*
- Ne feledd, Maur'da *simít az álla alá szinte becézőn* -, a te véreid veszte felett valaki ugyanígy mosolyog odahaza. *Sokat kell még tanulnia az ifjúnak. A hangnem könnyedsége ijesztő távlatba emeli a hímet, hogy egy pillanatra az élettapasztalat magasából pillantson a Pirtianest belülről marcangoló gyűlöletre. Ez itt egy egészen más világ, s Agaree-Siche szárnyai alatt talán olyan élet nyílik meg az ifjú harcos előtt, amire sosem gondolt volna.* - De a Dwirinthalenek szívós, találékony népség. Nem vennék rá mérget, hogy mind ottpusztultak. A történtek után pedig érthető, ha nem mentek vissza a Kúriába.
*Sajnos a találgatásnál ő sem tud többet a família lázadás utáni sorsáról, de a pirtianesi rokon felbukkanása meglehet, előcsalja őket is.*
- Kiderül *ingatja a fejét a furcsa kettős körül kavargó gondolataiba mélyedve.
Nekilát letisztogatni a sebek környékét. Határozott, de azért kellően óvatos mozdulatokkal dolgozik. A nedves kendő itt-ott megbontja a friss varrt is, de a timsókő szépen összehúzza a sebeket. Csíp és éget, de igen hatékonyan elejét veszi a vérzésnek.*
- Talán kicsit kaotikus, de nem rendszertelen. Más, mint amihez szoktál *mondja egy lihanechi pedellus türelmével.* - Idővel megtanulod kiismerni magad.
*Egyelőre szabadon hagyja a hím hátát. Később majd bekötözi rendesen, de egyelőre csak fölöslegesen beleragadna a gyolcs.*
- Idővel megtudod *mondja az állapotát firtató kérdésre.* - Egyelőre elég annyit tudnod, hogy még előfordulhat, hogy elragad a rosszullét, amivel jobb számolni. *Kellemetlen, de kezelhető körülmény.* - Semmi olyasmi, ami miatt aggódnod kéne.
*Megérinti a hím vállát, jelezvén, hogy egyelőre végzett.*
- Maradj még így kicsit. Hagyjuk száradni a sebeidet. Addig mesélj *biccenti félre a fejét érdeklődőn.* - Mihez értesz a kardforgatáson kívül? Írni-olvasni tudsz? *Az ilyesmire nem mindig fordítanak hangsúlyt az Óhazában a hímeknél. A rájuk osztott szerep nem feltétlenül kívánja meg az ilyen jellegű képzettséget, és sokan úgy vélik, hogy jobb, ha nem is ütik olyasmibe az orrukat, amit az avatottak papírra vetnek. Elég, ha engedelmesen, hűségesen, kérdések nélkül követik a parancsot és nem okvetetlenkednek saját gondolatokkal.*
18642. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-21 00:31:18
Üzenet elküldve: 2023-11-21 00:31:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
* A lány követi az ágyhoz, de csak megáll előtte és kéreti magát. A felé nyújtott kézfejeken lágyan végigsimít, aztán a csuklóit fogja meg és elkezdi húzni maga felé. Persze nem próbálja kiszakítani a kezeket a helyükről, de viszonylag erősen húzza magához a lányt. Azonban terve nem csak annyi, hogy közelebb húzza magához Mait, így ha az sikerül, következő lépésként átöleli, és úgy húzza magához. Természetesen ekkor már a csók, illetve csókok se maradhatnak el. Ezúttal ugyanis több, kisebb csókkal próbálkozik, kíváncsi a reakcióra. Csak ezután szólal meg újra. *
– A világ összes csókja a tiéd lehet. Nem akarlak elereszteni. * Nem gondolkodik, csak cselekszik. Még közelebb húzza magához a lányt, ő maga pedig hátradől az ágyon, így már, ha folytatni akarják, Mainak gyakorlatilag rá kell másznia. Yvon próbál valami értelmeset válaszolni, de a végeredmény nehezen nevezhető annak. Látszik, hogy ő is rendkívül fáradt már a mai (tegnapi) nap után, de valami mégis hajtja tovább. *
– Én se osztoztam még mással az ágyamon… nem akarok semmi jónak az elrontója lenni, de… szerintem, ha aludni akarunk, azt nem így kell… * Mondani sem kell, ő aztán nem bánná, ha így folytatódna a történet, de nem akarja elsietni a dolgokat. Mélyen Mai szemeibe néz, várja az őszinte választ a fel nem tett kérdésére. *
* A lány követi az ágyhoz, de csak megáll előtte és kéreti magát. A felé nyújtott kézfejeken lágyan végigsimít, aztán a csuklóit fogja meg és elkezdi húzni maga felé. Persze nem próbálja kiszakítani a kezeket a helyükről, de viszonylag erősen húzza magához a lányt. Azonban terve nem csak annyi, hogy közelebb húzza magához Mait, így ha az sikerül, következő lépésként átöleli, és úgy húzza magához. Természetesen ekkor már a csók, illetve csókok se maradhatnak el. Ezúttal ugyanis több, kisebb csókkal próbálkozik, kíváncsi a reakcióra. Csak ezután szólal meg újra. *
– A világ összes csókja a tiéd lehet. Nem akarlak elereszteni. * Nem gondolkodik, csak cselekszik. Még közelebb húzza magához a lányt, ő maga pedig hátradől az ágyon, így már, ha folytatni akarják, Mainak gyakorlatilag rá kell másznia. Yvon próbál valami értelmeset válaszolni, de a végeredmény nehezen nevezhető annak. Látszik, hogy ő is rendkívül fáradt már a mai (tegnapi) nap után, de valami mégis hajtja tovább. *
– Én se osztoztam még mással az ágyamon… nem akarok semmi jónak az elrontója lenni, de… szerintem, ha aludni akarunk, azt nem így kell… * Mondani sem kell, ő aztán nem bánná, ha így folytatódna a történet, de nem akarja elsietni a dolgokat. Mélyen Mai szemeibe néz, várja az őszinte választ a fel nem tett kérdésére. *
18641. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-20 09:32:49
Üzenet elküldve: 2023-11-20 09:32:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yaremoor, Naraekh//
*Yaremoor bár erősnek érzi magát attól, hogy bántalmazza őt, Naraekh viszont jól tudja, hogy kettejük közül nem ő a gyenge és szánalmas, hanem a hím. Naraekh képes felülemelkedni a fájdalmon, a megaláztatáson, bár ez most nehezebb, mint általában. Talán a fáradtság teszi, vagy csak az, hogy Artheniorba érkeztek, kicsit megízlelte a szabadságot, amiben akár neki is lehetne része.
Fogai idegesen összekoccannak, miközben oldalra pillant elmélyülten tanulmányozva egy törölközőt néhány lépésnyire tőlük. Nem könnyít helyzetén, hogy Yaremoor örömmel adja tudtára, hogy mily szívesen használja őt, de néhány nagy levegővételt követően képes elvonatkoztatni ettől. Annyira máshova fókuszálódik figyelme, hogy amíg mélységi társa meg nem szólal, észre sem veszi a légyott végét.
Még nem mozdul, sőt, még nem is pillant Yaremoorra, előtte meg kell bocsátania neki. Szerencsére Naraekh nem túl bosszúszomjas jellem, ha így volna, feltehetően a fiúra már elvágott torokkal találtak volna egyik reggel. Lassan, kábán feltolja magát.*
- Rendben van.
*Feleli engedelmesen, s ezzel együtt nyugtázza a fiú szavait. Még nem kérdez rá, hogy milyen elképzelései vannak Yaremoornak a méltó fogadást illetően, jobban elfoglalja a fürdés és alvás lehetősége.
Nem is rest feltápászkodni, hogy végre ő is elmerülhessen a meleg vízben. A forró pára teljesen megnyugtatja őt, ahogy a mosakodás folyamata is. Rövidesen makulátlanul tisztán kászálódik ki a vízből, s egy törölközővel felületesen megszárítja magát, megtörölgeti haját.*
- Segítsek öltözködni?
*Bár már Yaremoor kezében ott pihennek ruhái, de ez nem jelenti azt, hogy nem tart igényt Naraekh segítségére. Amennyiben mégis így van, akkor felmarkolja sajátjait, a törölközőt pedig körbetekerve magán takarja el testét. Ruháira is ráfér egy mosás, de ezzel már nem akarja próbára tenni a hím türelmét, ezért későbbre halasztja ennek megoldását.*
*Yaremoor bár erősnek érzi magát attól, hogy bántalmazza őt, Naraekh viszont jól tudja, hogy kettejük közül nem ő a gyenge és szánalmas, hanem a hím. Naraekh képes felülemelkedni a fájdalmon, a megaláztatáson, bár ez most nehezebb, mint általában. Talán a fáradtság teszi, vagy csak az, hogy Artheniorba érkeztek, kicsit megízlelte a szabadságot, amiben akár neki is lehetne része.
Fogai idegesen összekoccannak, miközben oldalra pillant elmélyülten tanulmányozva egy törölközőt néhány lépésnyire tőlük. Nem könnyít helyzetén, hogy Yaremoor örömmel adja tudtára, hogy mily szívesen használja őt, de néhány nagy levegővételt követően képes elvonatkoztatni ettől. Annyira máshova fókuszálódik figyelme, hogy amíg mélységi társa meg nem szólal, észre sem veszi a légyott végét.
Még nem mozdul, sőt, még nem is pillant Yaremoorra, előtte meg kell bocsátania neki. Szerencsére Naraekh nem túl bosszúszomjas jellem, ha így volna, feltehetően a fiúra már elvágott torokkal találtak volna egyik reggel. Lassan, kábán feltolja magát.*
- Rendben van.
*Feleli engedelmesen, s ezzel együtt nyugtázza a fiú szavait. Még nem kérdez rá, hogy milyen elképzelései vannak Yaremoornak a méltó fogadást illetően, jobban elfoglalja a fürdés és alvás lehetősége.
Nem is rest feltápászkodni, hogy végre ő is elmerülhessen a meleg vízben. A forró pára teljesen megnyugtatja őt, ahogy a mosakodás folyamata is. Rövidesen makulátlanul tisztán kászálódik ki a vízből, s egy törölközővel felületesen megszárítja magát, megtörölgeti haját.*
- Segítsek öltözködni?
*Bár már Yaremoor kezében ott pihennek ruhái, de ez nem jelenti azt, hogy nem tart igényt Naraekh segítségére. Amennyiben mégis így van, akkor felmarkolja sajátjait, a törölközőt pedig körbetekerve magán takarja el testét. Ruháira is ráfér egy mosás, de ezzel már nem akarja próbára tenni a hím türelmét, ezért későbbre halasztja ennek megoldását.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18874-18893