Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 20 (381. - 400. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
400. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-22 13:41:27
Üzenet elküldve: 2020-03-22 13:41:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés a Pegazusba//
*Figyelmesen hallgatja az ork szavait, és egy valamit el kell ismernie; igaza van, hiába a sok kitűzött cél, sajna nem mindenkinek sikerülnek azok. Ez többnyire elhivatottság kérdése, részben a szerencséé, de ha a Sors úgy akarja, akkor majd ő is ezek közé a legendák közé kerül. Vagy nem.*
- Legalább a sör kedvelői között híres vagy. Hidd el, szerintem már az összes artheniori iszákos ismeri a neved! *Neveti el magát* - Csak a csatornamászós hőstetted ne nagyon ajánlgasd a bárdoknak, mert balul sülhet el a megéneklésük!
*A kardforgatással kapcsolatban való ajánlásra csak hümmög egyet. Őszintén szólva nehezen tudná elképzelni az orkot, mint tustársat, mert hiába a képzetlenség, azokkal a fránya gyakorlókardokkal elég lenne egy istenes suhintás, hogy ripityára törje vele Delrion vállát. Ahogy elmélyül ennek elképzelésében, fejét rázva ocsúdik fel.*
- Klánok? Na igen... Van mostanában rengeteg céh, De valahogy... Nem is tudom. Túlságosan beleszoktam már a vándorlásba, és hiába tervezem a maradást, valahogy mindig megrémiszt a gondolat. Ha az emberfia minden nap máshol van, sokkal egyszerűbb a világ.
*A kutyafarmra tett ötleten elmosolyodik. Nem utálja kifejezetten az efféle munkákat, sokkal inkább unja őket. A valóság az, hogy egyelőre úgy érzi, többre hivatott ennél, de fejben fontolóra veszi a dolgot, és elképzeli, ahogy kutyákat terel, füttyent nekik, azok meg le sem piszkítják. Elég komikusan festene egy bukott harcos egy kutyafarmon inaskodva, de egyben a csendes, nyugodt élet reményét is hozná magával.*
- Egyelőre kipróbálom magam a nagyvilágban, hátha megtalálom a helyem. Aztán ki tudja? A végén majd a farmod ajtaján kopogtatok, hogy mégiscsak jó lenne az az inaskodás.
*Még egy kortyot nyel a sörből, majd egy sóhajjal bámul maga elé.*
- És miféle klánok vannak itt, akik kardforgatókat keresnek, tudod-e?
*Figyelmesen hallgatja az ork szavait, és egy valamit el kell ismernie; igaza van, hiába a sok kitűzött cél, sajna nem mindenkinek sikerülnek azok. Ez többnyire elhivatottság kérdése, részben a szerencséé, de ha a Sors úgy akarja, akkor majd ő is ezek közé a legendák közé kerül. Vagy nem.*
- Legalább a sör kedvelői között híres vagy. Hidd el, szerintem már az összes artheniori iszákos ismeri a neved! *Neveti el magát* - Csak a csatornamászós hőstetted ne nagyon ajánlgasd a bárdoknak, mert balul sülhet el a megéneklésük!
*A kardforgatással kapcsolatban való ajánlásra csak hümmög egyet. Őszintén szólva nehezen tudná elképzelni az orkot, mint tustársat, mert hiába a képzetlenség, azokkal a fránya gyakorlókardokkal elég lenne egy istenes suhintás, hogy ripityára törje vele Delrion vállát. Ahogy elmélyül ennek elképzelésében, fejét rázva ocsúdik fel.*
- Klánok? Na igen... Van mostanában rengeteg céh, De valahogy... Nem is tudom. Túlságosan beleszoktam már a vándorlásba, és hiába tervezem a maradást, valahogy mindig megrémiszt a gondolat. Ha az emberfia minden nap máshol van, sokkal egyszerűbb a világ.
*A kutyafarmra tett ötleten elmosolyodik. Nem utálja kifejezetten az efféle munkákat, sokkal inkább unja őket. A valóság az, hogy egyelőre úgy érzi, többre hivatott ennél, de fejben fontolóra veszi a dolgot, és elképzeli, ahogy kutyákat terel, füttyent nekik, azok meg le sem piszkítják. Elég komikusan festene egy bukott harcos egy kutyafarmon inaskodva, de egyben a csendes, nyugodt élet reményét is hozná magával.*
- Egyelőre kipróbálom magam a nagyvilágban, hátha megtalálom a helyem. Aztán ki tudja? A végén majd a farmod ajtaján kopogtatok, hogy mégiscsak jó lenne az az inaskodás.
*Még egy kortyot nyel a sörből, majd egy sóhajjal bámul maga elé.*
- És miféle klánok vannak itt, akik kardforgatókat keresnek, tudod-e?
399. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-22 13:41:26
Üzenet elküldve: 2020-03-22 13:41:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Lluthery//
//Ullamar érintőlegesen//
*Kimerítőnek nem nevezhető utat megtéve érkezik meg a Pegazus fogadóhoz. Szamarát gondosan kikötözi az egyik tartóoszlophoz, nehogy elszökjön a csacsija, míg gazdája bent intézi dolgait. Rég járt már efféle patinás helyen, vagy bármiféle italkimérőben. Nem is annyira az itókázás ami hajtja elsősorban. Nyugodt léptekkel nyit be az ajtón. Nem számít arra, hogy bárki is rávetné pillantását, ám aki mégis megteszi, nos nem egy érdekesnek tűnő fickót fog látni. Nem magas és nem is erős férfi ő. Sőt, fiatalnak sem mondható, sokkal inkább ama tipikus érett felnőtt, aki bőven tapossa már a harmincat. Mindennek ellenére koránt sem mondható rútnak, noha az élet ráncai már szántottak pár barázdát arcán, amin ráadásképp egy sötétbarna pofaszakáll is díszeleg. Hajának színe sem más, viszont most némileg kócos. Szemei zölden csillannak, ahogy végignézz a fogadón, némi bizonytalansággal kísérve. Nem idevalósi, ez jól kivehető némileg kopott utazó köpönyegéből, valamint sáros csizmájáról is, amibe bőrnadrágja alsó szára gondosan bele van tűrve, így fedve el immáron többnapos zoknija bűzét. Jobbjában egy fabot található, amit rögvest oldalt nekitámaszt a falnak, nehogy valaki fegyvernek nézze, aztán egyből kipenderítse innen. Ő békével jött, nem harcolni, meg hát eme önvédelmi eszköze nem kifejezetten alkalmas ilyesmire. Ahogy talán ő sem. Kitudja. Beljebb jön egypár lépést, nehogy útban legyen a ki-be járkálóknak. Arcáról jól leolvasható, hogy nem tudja mit is kellene csinálnia. Mint akinek teljesen idegen ez a hely. S valóban, az is. Zavartan álldogál hosszú percekig, míg végre úgy érzi kellőképpen erőt gyűjtött magában, ahhoz, hogy kapcsolatba lépjen az ittlévőkkel. A társaság dísze egy nagydarab ork, meg a kutyája. Na, őt biztos nem fogja megszólítani! Nem azért mintha utálná a fajtáját, csak úgy véli, hogy a kocsma legizmosabb tagja nem feltétlenül a leginformáltabb is. Márpedig neki most pont arra van szüksége. Meg aztán nem volna ínyére egy kéretlen pofon sem. Tekintete tovább vándorol a pult felé, ahol Lluthery-t veszi észre. Normális alaknak tűnik, ki kedélyesen társalog, így elnyeri szimpátiáját. Oda is lép hozzá.*
- Elnézést, uram! * szólítja meg mély öblös hangján.*
- Ha nem nagyon zavarom, kérdeznék magától valamit. * feszengés érezhető szavain. Talán azért sem bátorkodik egyből feltenni kérdését. Csendben áll és kivár, hogy szóra méltassák.*
//Ullamar érintőlegesen//
*Kimerítőnek nem nevezhető utat megtéve érkezik meg a Pegazus fogadóhoz. Szamarát gondosan kikötözi az egyik tartóoszlophoz, nehogy elszökjön a csacsija, míg gazdája bent intézi dolgait. Rég járt már efféle patinás helyen, vagy bármiféle italkimérőben. Nem is annyira az itókázás ami hajtja elsősorban. Nyugodt léptekkel nyit be az ajtón. Nem számít arra, hogy bárki is rávetné pillantását, ám aki mégis megteszi, nos nem egy érdekesnek tűnő fickót fog látni. Nem magas és nem is erős férfi ő. Sőt, fiatalnak sem mondható, sokkal inkább ama tipikus érett felnőtt, aki bőven tapossa már a harmincat. Mindennek ellenére koránt sem mondható rútnak, noha az élet ráncai már szántottak pár barázdát arcán, amin ráadásképp egy sötétbarna pofaszakáll is díszeleg. Hajának színe sem más, viszont most némileg kócos. Szemei zölden csillannak, ahogy végignézz a fogadón, némi bizonytalansággal kísérve. Nem idevalósi, ez jól kivehető némileg kopott utazó köpönyegéből, valamint sáros csizmájáról is, amibe bőrnadrágja alsó szára gondosan bele van tűrve, így fedve el immáron többnapos zoknija bűzét. Jobbjában egy fabot található, amit rögvest oldalt nekitámaszt a falnak, nehogy valaki fegyvernek nézze, aztán egyből kipenderítse innen. Ő békével jött, nem harcolni, meg hát eme önvédelmi eszköze nem kifejezetten alkalmas ilyesmire. Ahogy talán ő sem. Kitudja. Beljebb jön egypár lépést, nehogy útban legyen a ki-be járkálóknak. Arcáról jól leolvasható, hogy nem tudja mit is kellene csinálnia. Mint akinek teljesen idegen ez a hely. S valóban, az is. Zavartan álldogál hosszú percekig, míg végre úgy érzi kellőképpen erőt gyűjtött magában, ahhoz, hogy kapcsolatba lépjen az ittlévőkkel. A társaság dísze egy nagydarab ork, meg a kutyája. Na, őt biztos nem fogja megszólítani! Nem azért mintha utálná a fajtáját, csak úgy véli, hogy a kocsma legizmosabb tagja nem feltétlenül a leginformáltabb is. Márpedig neki most pont arra van szüksége. Meg aztán nem volna ínyére egy kéretlen pofon sem. Tekintete tovább vándorol a pult felé, ahol Lluthery-t veszi észre. Normális alaknak tűnik, ki kedélyesen társalog, így elnyeri szimpátiáját. Oda is lép hozzá.*
- Elnézést, uram! * szólítja meg mély öblös hangján.*
- Ha nem nagyon zavarom, kérdeznék magától valamit. * feszengés érezhető szavain. Talán azért sem bátorkodik egyből feltenni kérdését. Csendben áll és kivár, hogy szóra méltassák.*
398. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-22 12:54:09
Üzenet elküldve: 2020-03-22 12:54:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés a Pegazusba//
*Alig ér orkunk a korsó aljára, máris koppan az asztalon a következő. De milyen névadó lenne hősünk, ha saját söréből nem tudna meginni kettő pohárnál többet? Megmarkolja hát a kupát, magasra emeli, biccent meghívója felé, majd húzóra leküldi a hasa mélyére.*
-Hírnév, hírnév... Látszik, hogy fiatal vagy még öcsém! Amikor annyi voltam mint te, én is azért futkostam fel s alá, hogy Ordonok Ullamar fönnmaradjon az elkövetkező generációknak. De mint láthatod, nem sokra jutottam. Vannak olyanok akik a sok kalandozásból annyi pénzt szereztek, hogy kastélyokat, erődöket húztak fel társaikkal, nevet szereztek maguknak és csapatuknak. Az ő hőstettjeik ismertek minden városban, faluban. Én odáig jutottam, hogy elneveztek rólam egy löttyöt. *nevet fel. Természetesen a Thargokra gondolt, ők tényleg nagy tetteket vittek végbe, történeteikről könyvet lehetne írni.*
-Hát igen, a kardforgatás nehéz mesterség, én sem vagyok túl jó benne. De ha kell gyakorlópartner nyugodtan szólj csak. Ellenben javaslom, hogy inkább egy képzett harcost keress fel ez ügyben. Vannak klánok is a környéken, rengeteg jó fegyveressel. Talán ha beállsz az egyikhez találsz magadnak mestert. Addig is: ha meguntad, nyugodtan szólj. Egy kutyafarmon mindig lesz hely egy jó inasnak! *mosolyodik el. Bár tudja, hogy Derlion utálja az ilyesfajta munkákat, meghívása mégis őszinte és teljesen igaz. Egy idő után vagy megunja majd az egészet vagy tényleg olyan magasságokba emelkedik, hogy a mint említett Thargok is megirigylik.*
*Alig ér orkunk a korsó aljára, máris koppan az asztalon a következő. De milyen névadó lenne hősünk, ha saját söréből nem tudna meginni kettő pohárnál többet? Megmarkolja hát a kupát, magasra emeli, biccent meghívója felé, majd húzóra leküldi a hasa mélyére.*
-Hírnév, hírnév... Látszik, hogy fiatal vagy még öcsém! Amikor annyi voltam mint te, én is azért futkostam fel s alá, hogy Ordonok Ullamar fönnmaradjon az elkövetkező generációknak. De mint láthatod, nem sokra jutottam. Vannak olyanok akik a sok kalandozásból annyi pénzt szereztek, hogy kastélyokat, erődöket húztak fel társaikkal, nevet szereztek maguknak és csapatuknak. Az ő hőstettjeik ismertek minden városban, faluban. Én odáig jutottam, hogy elneveztek rólam egy löttyöt. *nevet fel. Természetesen a Thargokra gondolt, ők tényleg nagy tetteket vittek végbe, történeteikről könyvet lehetne írni.*
-Hát igen, a kardforgatás nehéz mesterség, én sem vagyok túl jó benne. De ha kell gyakorlópartner nyugodtan szólj csak. Ellenben javaslom, hogy inkább egy képzett harcost keress fel ez ügyben. Vannak klánok is a környéken, rengeteg jó fegyveressel. Talán ha beállsz az egyikhez találsz magadnak mestert. Addig is: ha meguntad, nyugodtan szólj. Egy kutyafarmon mindig lesz hely egy jó inasnak! *mosolyodik el. Bár tudja, hogy Derlion utálja az ilyesfajta munkákat, meghívása mégis őszinte és teljesen igaz. Egy idő után vagy megunja majd az egészet vagy tényleg olyan magasságokba emelkedik, hogy a mint említett Thargok is megirigylik.*
397. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-22 09:28:39
Üzenet elküldve: 2020-03-22 09:28:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Zanhorn//
*Miközben ő is belekóstol a borba, hallgatja a Zhanhorn szavait. Az imént pedig mintha ő is nem kevés meglepődéssel nyugtázta volna a szigetként a fogadó közepén heverésző orkot meg a böhöm dögjét.*
-Sz… szívesen. *Emeli a poharat, majd felnevet, mikor meglátja a férfi képén a fancsali fintort az ital következményeképpen.*
-Ne-ne-nem mindenkinek va-való a bor. Ne-nekem se. *Teszi le a pultra.*
-De előkelőséget su-sugall és ó-órákig el tudok le-lenni a kó-kóstolgatásával. *Árulja el a nagy titkot, mert a sör bizonyára jóval hamarabb landolna a gyomrában, mint ez a savanyú förmedvény. Közben az ork észleli társa reakcióját és odakiált nekik. Ő csak továbbra is nyugodtan ücsörög a széken, nem bocsátkozik szócsatába, nem az ő kenyere. Egyelőre úgy fest, a zöldbőrű vidám hangulatban van, bizonyára a már eddigre elfogyasztott fél hordó sörtől. Így egyelőre nincs vész, reméli Zhanhorn sem annyira bolond, hogy beleálljon egy verekedésbe egy ilyen termetes és hírhedten agresszív fajjal.*
-Alkalmi mu-munkából itt is akad b… bőven. *Jelenti ki, ő is abból tartja fenn magát nagyrészt.*
- Letelepedni?! *Ha most inna, bizonyára az egész a földön kötne ki előtte a meglepetés miatt.*
-Cs-család, gye-gye-gyerek meg i-ilyesmi? Hát nő-nő-nősülni jöttél ide barátom? *Vág a másik hátára jókedvűen.*
-A nők szeretik ám a na-nagyobb he-hegeket simogatni. *Jegyzi meg egy kurta mosollyal a szája szélén.*
*Miközben ő is belekóstol a borba, hallgatja a Zhanhorn szavait. Az imént pedig mintha ő is nem kevés meglepődéssel nyugtázta volna a szigetként a fogadó közepén heverésző orkot meg a böhöm dögjét.*
-Sz… szívesen. *Emeli a poharat, majd felnevet, mikor meglátja a férfi képén a fancsali fintort az ital következményeképpen.*
-Ne-ne-nem mindenkinek va-való a bor. Ne-nekem se. *Teszi le a pultra.*
-De előkelőséget su-sugall és ó-órákig el tudok le-lenni a kó-kóstolgatásával. *Árulja el a nagy titkot, mert a sör bizonyára jóval hamarabb landolna a gyomrában, mint ez a savanyú förmedvény. Közben az ork észleli társa reakcióját és odakiált nekik. Ő csak továbbra is nyugodtan ücsörög a széken, nem bocsátkozik szócsatába, nem az ő kenyere. Egyelőre úgy fest, a zöldbőrű vidám hangulatban van, bizonyára a már eddigre elfogyasztott fél hordó sörtől. Így egyelőre nincs vész, reméli Zhanhorn sem annyira bolond, hogy beleálljon egy verekedésbe egy ilyen termetes és hírhedten agresszív fajjal.*
-Alkalmi mu-munkából itt is akad b… bőven. *Jelenti ki, ő is abból tartja fenn magát nagyrészt.*
- Letelepedni?! *Ha most inna, bizonyára az egész a földön kötne ki előtte a meglepetés miatt.*
-Cs-család, gye-gye-gyerek meg i-ilyesmi? Hát nő-nő-nősülni jöttél ide barátom? *Vág a másik hátára jókedvűen.*
-A nők szeretik ám a na-nagyobb he-hegeket simogatni. *Jegyzi meg egy kurta mosollyal a szája szélén.*
396. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-22 00:17:49
Üzenet elküldve: 2020-03-22 00:17:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés a Pegazusba//
*Szomorúan konstatálja, hogy lassan fogy a söre. Azért még belehúz egyet.
Ahogy az ork vadászatról mesél, el tudja képzelni, mire gondolt. Pontosabban mégsem. Nem tudja leszűrni, hogy most emberekre vadászik, mint bérgyilkos, esetleg szörnyekre, mint kis füllentésében, vagy csalánokra, mint történetében. Mindegy is, ezt a tényt hagyja balladai homályba veszni, ha olyan veszélyes lenne, nem iszogatna itt a fogadóban és fogadna egy vadidegent asztaltársául.*
- Örvendek hát, Ullamar! *Mondja, miközben igyekszik férfiasan állni, hogy a másik majd' kirándítja a vállát, hiába, hírhedt az orkok ereje.* - Cél az vezérel, mondjuk úgy, a hírnevet hajkurászom. *Legyint egyet gyermekded vágyaira, majd Ullamar kérdésére felnevet.* - Dehogy! Volt néhány az életemben, szép, meg rossz emlékek, de hát ilyen ez a férfiélet! A vágynak tárgya pedig a legtöbb férfinak a nő, pénz, meg a jó sör, nemde?
*Neveti el magát, majd lehúzza az utolsó kortyot is lehúzza, majd belesandít a társa kupájába. Ha van benne, ha nincs, a fene egye. Int a csaposnak, a kupára mutatva, s már jön is az Ullamar sör, melyért egyből kézbe adja a 26 aranyat.
*
- Egészség! A szívesség mindig visszajár! Ullamarra, a Csalánpusztítóra!
*Nevet fel, majd meg is húzza a következőt. Érzi már az alkoholt, de még tisztán beszél, tisztán is gondolkodik, egyszerűen csak cserfesebb lett, a szemfüles apró pírt is észrevehet az arcán.
Mindeközben elismerően füttyent az ork terveire, meglepve biccenti oldalra a fejét.*
- Egy kutyafarmot?! Szép álom, meghiszem azt! Az már biztos, hogy én sok szerencsét kívánok hozzá.
*Nem pipált még ilyet. Az sem képzelte el életében, hogy valaki kutyafarm alapításról fog neki mesélni, hát még azt, hogy mindezt egy ork fogja tenni. Az élet csupa meglepetés.*
- Nos, én nem tudom, mit kezdek magammal. Lassan kezdem unni, hogy napról napra a környéket járom, dolgozom, és semmi változás nincs az életemben. Azért jöttem el otthonról, hogy nevem legyen, hogy bárdok énekeljék meg a nevemet, ahogy szörnyeket vágok le, de már telek teltek el, és semmi. Még a kardforgatásban sem vagyok elég ügyes, nincs időm gyakorolni, mert a napi alamizsna azért csak fontosabb.
*Csóválja szomorúan a fejét, majd megint belekortyol a sörbe.*
*Szomorúan konstatálja, hogy lassan fogy a söre. Azért még belehúz egyet.
Ahogy az ork vadászatról mesél, el tudja képzelni, mire gondolt. Pontosabban mégsem. Nem tudja leszűrni, hogy most emberekre vadászik, mint bérgyilkos, esetleg szörnyekre, mint kis füllentésében, vagy csalánokra, mint történetében. Mindegy is, ezt a tényt hagyja balladai homályba veszni, ha olyan veszélyes lenne, nem iszogatna itt a fogadóban és fogadna egy vadidegent asztaltársául.*
- Örvendek hát, Ullamar! *Mondja, miközben igyekszik férfiasan állni, hogy a másik majd' kirándítja a vállát, hiába, hírhedt az orkok ereje.* - Cél az vezérel, mondjuk úgy, a hírnevet hajkurászom. *Legyint egyet gyermekded vágyaira, majd Ullamar kérdésére felnevet.* - Dehogy! Volt néhány az életemben, szép, meg rossz emlékek, de hát ilyen ez a férfiélet! A vágynak tárgya pedig a legtöbb férfinak a nő, pénz, meg a jó sör, nemde?
*Neveti el magát, majd lehúzza az utolsó kortyot is lehúzza, majd belesandít a társa kupájába. Ha van benne, ha nincs, a fene egye. Int a csaposnak, a kupára mutatva, s már jön is az Ullamar sör, melyért egyből kézbe adja a 26 aranyat.
*- Egészség! A szívesség mindig visszajár! Ullamarra, a Csalánpusztítóra!
*Nevet fel, majd meg is húzza a következőt. Érzi már az alkoholt, de még tisztán beszél, tisztán is gondolkodik, egyszerűen csak cserfesebb lett, a szemfüles apró pírt is észrevehet az arcán.
Mindeközben elismerően füttyent az ork terveire, meglepve biccenti oldalra a fejét.*
- Egy kutyafarmot?! Szép álom, meghiszem azt! Az már biztos, hogy én sok szerencsét kívánok hozzá.
*Nem pipált még ilyet. Az sem képzelte el életében, hogy valaki kutyafarm alapításról fog neki mesélni, hát még azt, hogy mindezt egy ork fogja tenni. Az élet csupa meglepetés.*
- Nos, én nem tudom, mit kezdek magammal. Lassan kezdem unni, hogy napról napra a környéket járom, dolgozom, és semmi változás nincs az életemben. Azért jöttem el otthonról, hogy nevem legyen, hogy bárdok énekeljék meg a nevemet, ahogy szörnyeket vágok le, de már telek teltek el, és semmi. Még a kardforgatásban sem vagyok elég ügyes, nincs időm gyakorolni, mert a napi alamizsna azért csak fontosabb.
*Csóválja szomorúan a fejét, majd megint belekortyol a sörbe.*
395. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-21 23:11:48
Üzenet elküldve: 2020-03-21 23:11:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés a Pegazusba//
*Hősünknek szinte sosem sikerül az ilyesfajta történetek hihetővé tétele, de legalább a másik viccként fogta fel, így ő is egy féloldalas nevetéssel úgy tesz mintha maga a szándék a móka lett volna.
Tetszik Ullamarnak a srác felfogása, sokat elmond egy emberről az, hogy miképp gondolja el a saját és mások halálát.*
-Pedig favágónak lenni nem rossz. Én mondjuk pont hogy vadász voltam fiatalon, most is vadász vagyok, csak manapság nem szarvas meg hegyi kecske a célpontom. *biccent faragott íja felé, mely háta mögött áll, nekitámasztva orkunk székének, készen egy hirtelen támadás visszaverésére. Nem mintha itt bármi veszély fenyegetné őt. Szimpla megszokás.*
-Ullamar, Ordonok Ullamar. *fogadja el a kinyújtott jobbot, s erősen rázza meg erősen.* Örülök, hogy megismerhetlek. Ezek szerint semmi cél nem vezérel, ifjú barátom. Bár az elmondottakból leszűröm, asszonyügyben vagy jelenleg a legnagyobb gondban. Vagy tán tévedek? Egy perce sem beszélünk, s már kétszer is nőket hozol a beszélgetésbe. Ily' nagy behatással voltak rád vagy csak vágyaid tárgyai? *teszi fel a kissé tolakodó kérdést az ork, bár rossz szándék egy csöpp sincs benne, szimpla kíváncsiság.*
-Én személy szerint épp a végleges letelepedésen gondolkodtam. Nyitok talán egy kutyafarmot. Abból amúgy sincs a környéken. Ahhoz viszont pénz kell, abból meg nálam nincs sok, kénytelen leszek még egy darabig a vesszőmmel megkeresni a napi betevőt... Mármint a nyílvesszőmmel.
*Hősünknek szinte sosem sikerül az ilyesfajta történetek hihetővé tétele, de legalább a másik viccként fogta fel, így ő is egy féloldalas nevetéssel úgy tesz mintha maga a szándék a móka lett volna.
Tetszik Ullamarnak a srác felfogása, sokat elmond egy emberről az, hogy miképp gondolja el a saját és mások halálát.*
-Pedig favágónak lenni nem rossz. Én mondjuk pont hogy vadász voltam fiatalon, most is vadász vagyok, csak manapság nem szarvas meg hegyi kecske a célpontom. *biccent faragott íja felé, mely háta mögött áll, nekitámasztva orkunk székének, készen egy hirtelen támadás visszaverésére. Nem mintha itt bármi veszély fenyegetné őt. Szimpla megszokás.*
-Ullamar, Ordonok Ullamar. *fogadja el a kinyújtott jobbot, s erősen rázza meg erősen.* Örülök, hogy megismerhetlek. Ezek szerint semmi cél nem vezérel, ifjú barátom. Bár az elmondottakból leszűröm, asszonyügyben vagy jelenleg a legnagyobb gondban. Vagy tán tévedek? Egy perce sem beszélünk, s már kétszer is nőket hozol a beszélgetésbe. Ily' nagy behatással voltak rád vagy csak vágyaid tárgyai? *teszi fel a kissé tolakodó kérdést az ork, bár rossz szándék egy csöpp sincs benne, szimpla kíváncsiság.*
-Én személy szerint épp a végleges letelepedésen gondolkodtam. Nyitok talán egy kutyafarmot. Abból amúgy sincs a környéken. Ahhoz viszont pénz kell, abból meg nálam nincs sok, kénytelen leszek még egy darabig a vesszőmmel megkeresni a napi betevőt... Mármint a nyílvesszőmmel.
394. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-21 22:44:03
Üzenet elküldve: 2020-03-21 22:44:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés a Pegazusba//
//Ullamar, valamennyire Zanhorn is//
*Kicsit aggódva cikázik a szeme a nevető ember és az ork között. Nem akar csetepatéba keveredni, őszintén szólva harcosember létére mindig is kerülte a bajt, a kard és az ököl a muszáj fegyvere, a prevenció pedig a legjobb megoldás. Könnyed légvétellel nyugtázza, hogy a zöldbőrű is viccesre vette a figurát, mintsem felkapta a vizet, reméli, hogy ez a kedélyeket sem fogja felborzolni.
Ahogy az ork mesél a múltjáról, fájón annak szemébe néz.*
- Sajnálom. *Hunyja be lassan egy pillanatra szemét, majd utána el is mosolyodik.* - Viszont tetszik a felfogásod! Így is van! Aki elmegy, biztosan nem akarja, hogy ezer és egy évig búslakodjanak miatta! Én is mindig azt mondom, hogy ha meghalok, ültessenek fölém egy szilvafát, és aki lekvárnak akarja lefőzni, azt holtáig kísérteni fogom!
*Halkan neveti el magát, majd húz még egy kortyot a sörből.*
- Én csupán egy kis faluból jövök, a hegyek alól. Favágónak akartak vinni, én meg megszöktem, és kalandornak álltam. Legalábbis, szeretem magam kalandornak nevezni, de az igazság, hogy inkább gyökerek nélkül lézengek egyik helyről a másikra, hogy némi munkával a napi betevőmet beszerezzem. Mindig arról álmodoztam, hogy nagy hős leszek, erre néhol kaszálok, máshol felmosok, néhanapján egy karavánra figyelek. Még nem volt részem egy igazi kalandban sem.
*Megvonja a vállát, jöhet még egy korty. Közben az ork is elkezd mesélni az újdonságokról, de azért Delrion is tudja, honnan fúj a szél. Még a bikát el-el hinné, de a másik eposzi túlzása már a másik irányba billenti a mérleget, szóval a választ is inkább humorosra veszi.*
- Hú! Egy igazi hős vagy! Volt egyszer egy asszony az életemben, az is ilyen volt, mikor éhes volt. Az anyja elég démoni volt, nem lehet, hogy ezzel a leánnyal találkoztál, ha már démonivadék?
*Nevet újra, aztán jön a harmadik korty. Ahogy meghúzza az italt, eszébe jut, hogy hiába tudja, beszélgetőtársa a sör névadója, se a sör, se amaz nevét nem tudja, hogy egyikből a másikról tudomást szerezhessen, így kecsesen leteszi a kupát, majd a zöldbőrű felé fordulva jobb kezét nyújtja.*
- Egyébiránt, Delrion a nevem. Szégyen szememre, hogy nem hallottam egy ekkora legendáról, mint Te, viszont ezúton is megkérdem azt! Örvendek a szerencsének!
//Ullamar, valamennyire Zanhorn is//
*Kicsit aggódva cikázik a szeme a nevető ember és az ork között. Nem akar csetepatéba keveredni, őszintén szólva harcosember létére mindig is kerülte a bajt, a kard és az ököl a muszáj fegyvere, a prevenció pedig a legjobb megoldás. Könnyed légvétellel nyugtázza, hogy a zöldbőrű is viccesre vette a figurát, mintsem felkapta a vizet, reméli, hogy ez a kedélyeket sem fogja felborzolni.
Ahogy az ork mesél a múltjáról, fájón annak szemébe néz.*
- Sajnálom. *Hunyja be lassan egy pillanatra szemét, majd utána el is mosolyodik.* - Viszont tetszik a felfogásod! Így is van! Aki elmegy, biztosan nem akarja, hogy ezer és egy évig búslakodjanak miatta! Én is mindig azt mondom, hogy ha meghalok, ültessenek fölém egy szilvafát, és aki lekvárnak akarja lefőzni, azt holtáig kísérteni fogom!
*Halkan neveti el magát, majd húz még egy kortyot a sörből.*
- Én csupán egy kis faluból jövök, a hegyek alól. Favágónak akartak vinni, én meg megszöktem, és kalandornak álltam. Legalábbis, szeretem magam kalandornak nevezni, de az igazság, hogy inkább gyökerek nélkül lézengek egyik helyről a másikra, hogy némi munkával a napi betevőmet beszerezzem. Mindig arról álmodoztam, hogy nagy hős leszek, erre néhol kaszálok, máshol felmosok, néhanapján egy karavánra figyelek. Még nem volt részem egy igazi kalandban sem.
*Megvonja a vállát, jöhet még egy korty. Közben az ork is elkezd mesélni az újdonságokról, de azért Delrion is tudja, honnan fúj a szél. Még a bikát el-el hinné, de a másik eposzi túlzása már a másik irányba billenti a mérleget, szóval a választ is inkább humorosra veszi.*
- Hú! Egy igazi hős vagy! Volt egyszer egy asszony az életemben, az is ilyen volt, mikor éhes volt. Az anyja elég démoni volt, nem lehet, hogy ezzel a leánnyal találkoztál, ha már démonivadék?
*Nevet újra, aztán jön a harmadik korty. Ahogy meghúzza az italt, eszébe jut, hogy hiába tudja, beszélgetőtársa a sör névadója, se a sör, se amaz nevét nem tudja, hogy egyikből a másikról tudomást szerezhessen, így kecsesen leteszi a kupát, majd a zöldbőrű felé fordulva jobb kezét nyújtja.*
- Egyébiránt, Delrion a nevem. Szégyen szememre, hogy nem hallottam egy ekkora legendáról, mint Te, viszont ezúton is megkérdem azt! Örvendek a szerencsének!
393. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-21 21:46:36
Üzenet elküldve: 2020-03-21 21:46:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés a Pegazusba//
//Delrion, érintőlegesen Chorster//
*Valaki hangosan felröhög hősünk szunnyadozását látva, s ez felettébb idegesíti. Tudja orkunk, hogy rajta nevet, még akkor is ha sikerült magán valamicskét uralkodni, s kacajából köhögést produkálni.*
-Mi van kopasz? Nem láttál még orkot, hogy úgy meglepődtél majd megfulladsz? *rikolt oda félig nevetve. Jó hangulatának oka, hogy a bús csóka vele szemben az ital hatására kinyitotta a csipáját, rosszkedvéből már alig van valemnnyi.*
-Hiányzik az otthon, mi? Megértem a helyzeted, nekem is. Lemészárolták a törzsem, tudod? De már nem siratom őket. Nevetek! Elvégre, ők is ezt akarnák.
*A kérdésre, hogy mi történt az elmúlt napokban, nem nagyon tud felelni. Ő sem járt a városban jó ideje. Az elmúlt egy évben pedig a messze vidékeket rótta. Sokra mondjuk nem ment vele. Ellenben milyen ork lenne hősünk, vagy milyen hős lenne orkunk, ha így beadná derekát, s elismerné tudatlanságát?*
-Ó, öcsém! Sok dologról lemaradtál! Volt itt egy 20 láb magas bika a napokban. Valami démon ivadéka. Megölt rengeteg embert... öhm... majdnem 200 embert! Meg egyéb faj leszármazottját... De akkor megjelentem én! És fél kézzel letepertem! *húzza ki magát a székben.* Szóval igen, olyan helyi legenda vagyok.
A hozzászólás írója (Ordonok Ullamar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.21 21:48:48
//Delrion, érintőlegesen Chorster//
*Valaki hangosan felröhög hősünk szunnyadozását látva, s ez felettébb idegesíti. Tudja orkunk, hogy rajta nevet, még akkor is ha sikerült magán valamicskét uralkodni, s kacajából köhögést produkálni.*
-Mi van kopasz? Nem láttál még orkot, hogy úgy meglepődtél majd megfulladsz? *rikolt oda félig nevetve. Jó hangulatának oka, hogy a bús csóka vele szemben az ital hatására kinyitotta a csipáját, rosszkedvéből már alig van valemnnyi.*
-Hiányzik az otthon, mi? Megértem a helyzeted, nekem is. Lemészárolták a törzsem, tudod? De már nem siratom őket. Nevetek! Elvégre, ők is ezt akarnák.
*A kérdésre, hogy mi történt az elmúlt napokban, nem nagyon tud felelni. Ő sem járt a városban jó ideje. Az elmúlt egy évben pedig a messze vidékeket rótta. Sokra mondjuk nem ment vele. Ellenben milyen ork lenne hősünk, vagy milyen hős lenne orkunk, ha így beadná derekát, s elismerné tudatlanságát?*
-Ó, öcsém! Sok dologról lemaradtál! Volt itt egy 20 láb magas bika a napokban. Valami démon ivadéka. Megölt rengeteg embert... öhm... majdnem 200 embert! Meg egyéb faj leszármazottját... De akkor megjelentem én! És fél kézzel letepertem! *húzza ki magát a székben.* Szóval igen, olyan helyi legenda vagyok.
A hozzászólás írója (Ordonok Ullamar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.21 21:48:48
392. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-21 21:18:37
Üzenet elküldve: 2020-03-21 21:18:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az igazság ára//
//Rlilla, Nimral//
- Lakat a szánkon, vagyis lakat amíg fel nem érünk. A néma szeretkezésekben semmi izgató sincsen - * teszi hozzá megforgatva szemét. Meg hát úgy kínos is az egész. Meg ha durva a másik amúgy se lehet megállni, hogy ne nyögjön. Kifele meg nem hallatszódik, hogy kéjtől vagy fájdalomtól született. Azon még külön elkuncog, hogy az uraság belé karol, majd így mennek fel a szobáig. Ha minden rendben megy.
Miután becsukódik mögöttük az ajtó a lány fülig érő mosollyal hallgatja Nimralt, közben pedig ujjai letolják válláról a ruhát. Először a jobb azután a bal szabadul fel, szeplős bőrét napvilágra hozva, illetve vörös, kacskaringós tetoválásából is kevés kivillan, ám hátul a többit elrejti a dús rézszínű hajkorona.
Az anyag lecsúszik, melle félig kinn van. A férfira kacsint. *
- Ha valaki esetleg - * az ajtó felé bök a fejével, majd eljátsza, hogy kinyitják, ezzel próbálva megindokolni, miért enged testéből kicsit bővebb látványt. Mégis milyen volna, ha három felöltözött ember ülne egy szobában. Úgy aztán a kutya se hinné el, hogy épp csinálni akarnak valami nagyon ruha nélküli dolgot. *
//Rlilla, Nimral//
- Lakat a szánkon, vagyis lakat amíg fel nem érünk. A néma szeretkezésekben semmi izgató sincsen - * teszi hozzá megforgatva szemét. Meg hát úgy kínos is az egész. Meg ha durva a másik amúgy se lehet megállni, hogy ne nyögjön. Kifele meg nem hallatszódik, hogy kéjtől vagy fájdalomtól született. Azon még külön elkuncog, hogy az uraság belé karol, majd így mennek fel a szobáig. Ha minden rendben megy.
Miután becsukódik mögöttük az ajtó a lány fülig érő mosollyal hallgatja Nimralt, közben pedig ujjai letolják válláról a ruhát. Először a jobb azután a bal szabadul fel, szeplős bőrét napvilágra hozva, illetve vörös, kacskaringós tetoválásából is kevés kivillan, ám hátul a többit elrejti a dús rézszínű hajkorona.
Az anyag lecsúszik, melle félig kinn van. A férfira kacsint. *
- Ha valaki esetleg - * az ajtó felé bök a fejével, majd eljátsza, hogy kinyitják, ezzel próbálva megindokolni, miért enged testéből kicsit bővebb látványt. Mégis milyen volna, ha három felöltözött ember ülne egy szobában. Úgy aztán a kutya se hinné el, hogy épp csinálni akarnak valami nagyon ruha nélküli dolgot. *
391. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-21 20:44:36
Üzenet elküldve: 2020-03-21 20:44:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés a Pegazusba//
//Ullamar//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
*Nehezen lekortyolgatja a vajsörét, néha-néha léhán felemelve szemöldökét a pohárba néz, némán jelezve csalódottságát. Nem célozza ezt sem a kocsmárosnak, sem a mellette lévő orknak, leginkább magának, ez csupán egyszerű szomorú konstatálása a ténynek, hogy nem minden vajsör üti meg azt a mércét, mint az otthoni.
Éppen legördül a kupa alja, már csak hajszál vastagnyi lötty kavarog az alján, mikor az asztallap koppan mellette, és egy másik korsó habzik ott. Meglepetten pislant föl, akkor látja, hogy az ork volt az ital rendelője.*
- Kö... Köszönöm! *Szól fel, hangjából csak úgy süt az ártatlan meglepetés. A meghívója kérdésére elmosolyodik, már magabiztosabban válaszol.* - Szekér sem volt, hát még macska! Csupán hosszú volt az út, aztán a gondolataimba mélyedtem, ilyen ez a vándorélet.
*Közben fél szemmel látja a kutya reakcióját is, el tudja képzelni, mekkora réme lehet a macskáknak az eb. Emlékszik, a molnár kutyája is folyton kergette mindet, mondjuk bántani egyiket se bántotta, nem úgy, aki lisztet akart lopni onnét!*
- Vacaknak nem mondanám, inkább nem az igazi. Túl édes, túl gyenge, az otthoniból elég volt két korsó, hogy négykézláb menjek haza! *Mosolyodik el, majd tágra nyílt szemekkel figyel.* - A névadó? Akkor afféle híres személy vagy errefelé?
*Kupáját a magasba emeli, és egy biccentéssel köszöni meg másodjára az italt, hogy aztán bele is kortyolhasson. Ízre teljesen más, mint a vajsör, sokkal markánsabb, nem olyan édes. Most, hogy Delrion belegondol, eddig boron és vajsörön kívül mást nem is ivott még, de furcsamód tetszik neki a sör kesernyés utóíze. Kellemeset sóhajtva teszi le az asztalra.
Közben figyel a történetre is, aminek a végén hangosan elneveti magát. A szeme előtt lebeg, ahogy ez a zöld óriás a csatornában minden undorító lében keresztülgázol egy sarlóval, hogy csalánt arasson, majd nyakig szarosan előbukkan egy kazalnyi növénnyel, a földre dobja, hogy aztán egy diadalittas üvöltéssel regélje a világ felé győzelmét.*
- Milyen kár, hogy nem voltam itt! Egyszer voltam egy mulatságon, ahol egy kisasszony elrángatott táncolni, aztán ott is hagyott, amilyen falábú vagyok. Lehet be kellett volna kennem magam azzal a vízzel!
*Neveti el magát megint, majd belehúz a sörbe.*
- Ez a ser itt viszont bőven megérdemelte a fáradozásaid a csatornában, viszont remélem, a fogadós nem abból a csalánból főzte!
*Hallott még odahaza történeteket az orkokról, hogy milyen veszedelmes lények, és fiatal fejjel rettegett is tőlük. Aztán utazásai során látott jó párat karavánoknál őrként, és holott egyszer sem beszélt eggyel sem, nyugtázta, hogy mint minden mese, az otthoniak is túloztak, nem olyan vérszomjasak, mint ahogy az mondva volt. Ez az egy itt mellette pedig kifejezetten kellemes társaság.*
- És hogy megy a sor mostanság a városban? Három-négy hata volt talán, hogy itt voltam utoljára, történt valami különös azóta?
//Ullamar//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
*Nehezen lekortyolgatja a vajsörét, néha-néha léhán felemelve szemöldökét a pohárba néz, némán jelezve csalódottságát. Nem célozza ezt sem a kocsmárosnak, sem a mellette lévő orknak, leginkább magának, ez csupán egyszerű szomorú konstatálása a ténynek, hogy nem minden vajsör üti meg azt a mércét, mint az otthoni.
Éppen legördül a kupa alja, már csak hajszál vastagnyi lötty kavarog az alján, mikor az asztallap koppan mellette, és egy másik korsó habzik ott. Meglepetten pislant föl, akkor látja, hogy az ork volt az ital rendelője.*
- Kö... Köszönöm! *Szól fel, hangjából csak úgy süt az ártatlan meglepetés. A meghívója kérdésére elmosolyodik, már magabiztosabban válaszol.* - Szekér sem volt, hát még macska! Csupán hosszú volt az út, aztán a gondolataimba mélyedtem, ilyen ez a vándorélet.
*Közben fél szemmel látja a kutya reakcióját is, el tudja képzelni, mekkora réme lehet a macskáknak az eb. Emlékszik, a molnár kutyája is folyton kergette mindet, mondjuk bántani egyiket se bántotta, nem úgy, aki lisztet akart lopni onnét!*
- Vacaknak nem mondanám, inkább nem az igazi. Túl édes, túl gyenge, az otthoniból elég volt két korsó, hogy négykézláb menjek haza! *Mosolyodik el, majd tágra nyílt szemekkel figyel.* - A névadó? Akkor afféle híres személy vagy errefelé?
*Kupáját a magasba emeli, és egy biccentéssel köszöni meg másodjára az italt, hogy aztán bele is kortyolhasson. Ízre teljesen más, mint a vajsör, sokkal markánsabb, nem olyan édes. Most, hogy Delrion belegondol, eddig boron és vajsörön kívül mást nem is ivott még, de furcsamód tetszik neki a sör kesernyés utóíze. Kellemeset sóhajtva teszi le az asztalra.
Közben figyel a történetre is, aminek a végén hangosan elneveti magát. A szeme előtt lebeg, ahogy ez a zöld óriás a csatornában minden undorító lében keresztülgázol egy sarlóval, hogy csalánt arasson, majd nyakig szarosan előbukkan egy kazalnyi növénnyel, a földre dobja, hogy aztán egy diadalittas üvöltéssel regélje a világ felé győzelmét.*
- Milyen kár, hogy nem voltam itt! Egyszer voltam egy mulatságon, ahol egy kisasszony elrángatott táncolni, aztán ott is hagyott, amilyen falábú vagyok. Lehet be kellett volna kennem magam azzal a vízzel!
*Neveti el magát megint, majd belehúz a sörbe.*
- Ez a ser itt viszont bőven megérdemelte a fáradozásaid a csatornában, viszont remélem, a fogadós nem abból a csalánból főzte!
*Hallott még odahaza történeteket az orkokról, hogy milyen veszedelmes lények, és fiatal fejjel rettegett is tőlük. Aztán utazásai során látott jó párat karavánoknál őrként, és holott egyszer sem beszélt eggyel sem, nyugtázta, hogy mint minden mese, az otthoniak is túloztak, nem olyan vérszomjasak, mint ahogy az mondva volt. Ez az egy itt mellette pedig kifejezetten kellemes társaság.*
- És hogy megy a sor mostanság a városban? Három-négy hata volt talán, hogy itt voltam utoljára, történt valami különös azóta?
390. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-21 20:34:21
Üzenet elküldve: 2020-03-21 20:34:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Lluthery//
//Ullamar érintőlegesen//
*Széles mosollyal bólint a másik nevének említésére, miközben megszorítja a kezét. Ezennel a kötelező társasági formaságokat letudták. Irány a fogadó!
Kicsit sajnálja, hogy ilyen közel van, szívesen bámészkodott volna még a téren, de erre is minden bizonnyal lesz még bőven ideje.
Amint belép a Pegazusba, olyan látvány terül a szeme elé, amitől kis híján felröhög. Ezt a késztetését sikerül még éppen visszatartania, de egy kisebb köhögésrohamot azért mégis produkál. Azért mégsem mindennapi látvány egy alvó ork a kocsma közepén, ráadásul kutyával.
És az egyik meglepetést követi a másik. Lluthery meghívja őt egy pohár borra. Egyre szimpatikusabb a fickó.*
- Köszönöm *mondja, miközben leül mellé. Ő is inkább a pultnál szeret ülni egy fogadóban, amennyiben csak inni tér be. Enni meg nemrég evett, úgyhogy egyelőre csak az ital az aktuális.*
- Csak úgy általában járom a világot és alkalmi munkákból tartom fenn magam. *válaszolja elmerengve, miközben beleiszik az italába. Most iszik először almabort. Az apró fintor ami megjelenik az arcán, arra utal, hogy utoljára is. De szóvá nem teszi, inkább lerakja a pultra a poharat. Később újra próbálkozik.*- Ha lehet inkább zsoldosnak állok, vagy karavánokat kísérő őrnek, de sajnos többször fordul elő, hogy csak egyszerű fizikai munkát találok. *hangja egyre vidámabb, de nem tudná megmondani, mitől.*
- Most meg arra gondoltam, letelepednék. *hirtelen meggondolásból újra beleiszik a borba. A második korty már lényegesen jobb, mint az első.*
//Ullamar érintőlegesen//
*Széles mosollyal bólint a másik nevének említésére, miközben megszorítja a kezét. Ezennel a kötelező társasági formaságokat letudták. Irány a fogadó!
Kicsit sajnálja, hogy ilyen közel van, szívesen bámészkodott volna még a téren, de erre is minden bizonnyal lesz még bőven ideje.
Amint belép a Pegazusba, olyan látvány terül a szeme elé, amitől kis híján felröhög. Ezt a késztetését sikerül még éppen visszatartania, de egy kisebb köhögésrohamot azért mégis produkál. Azért mégsem mindennapi látvány egy alvó ork a kocsma közepén, ráadásul kutyával.
És az egyik meglepetést követi a másik. Lluthery meghívja őt egy pohár borra. Egyre szimpatikusabb a fickó.*
- Köszönöm *mondja, miközben leül mellé. Ő is inkább a pultnál szeret ülni egy fogadóban, amennyiben csak inni tér be. Enni meg nemrég evett, úgyhogy egyelőre csak az ital az aktuális.*
- Csak úgy általában járom a világot és alkalmi munkákból tartom fenn magam. *válaszolja elmerengve, miközben beleiszik az italába. Most iszik először almabort. Az apró fintor ami megjelenik az arcán, arra utal, hogy utoljára is. De szóvá nem teszi, inkább lerakja a pultra a poharat. Később újra próbálkozik.*- Ha lehet inkább zsoldosnak állok, vagy karavánokat kísérő őrnek, de sajnos többször fordul elő, hogy csak egyszerű fizikai munkát találok. *hangja egyre vidámabb, de nem tudná megmondani, mitől.*
- Most meg arra gondoltam, letelepednék. *hirtelen meggondolásból újra beleiszik a borba. A második korty már lényegesen jobb, mint az első.*
389. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-21 20:04:04
Üzenet elküldve: 2020-03-21 20:04:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés a Pegazusba//
//Delrion//
*Lassan de biztosan elkezd megtelni a fogadó s nemsokára hősünk mellett is nyikordul egy szék. Fél szemmel odapillant, hátha valamelyik régi haverja az vagy valami gazember aki egy régi adósságot jönne törleszteni. De egyik se. Vele szemben egy ifjú ember ül magába révedve. Ha az élők elmeállapota egy libikóka lenne akkor ez a példány itt erősen a depresszió oldalára ült.*
~De mégis mi baja? Mit iszik? Vajsört. Azt a kalap ürüléket?~ *horkan fel magában. Odabiccent a pultosnak, hogy hozzon még két korsó Ullamar sört. Nem bánja a 26 érmét, ha az valaki lelkiállapotán segít. Az egyik poharat a fickó elé tolja.*
-Igyál pajtás! Rádfér. Mire föl a lógó orr? Elütötte a macskád egy szekér? *A macska szó hallatán Asema is felkapja a fülét, körbepillant, hátha megleli az emlegetett cirmost, de siker híjján visszavonul az asztal alá.*
-No de komolyan, öcskös. Ennyire vacak a pia? Tessék, itt van. A névadó ajándéka. *kacsint, s ujjával a korsó sörre bök, mely nevét viseli.*
-Nagy meló volt kivívni eme nemes italnak a szépen csengő nevet. Át kellett kúsznom a csatornarendszeren csak azért mert valami idióta bepiszkította a csalánjával. Az egész városban meg lett mérgezve a víz. Ha a bőrödhöz ért úgy el kezdtél viszketőzni, hogy a legjobb táncosok megirigyelték a mozdulataid!
*Hátradől orkunk a székében. Olykor-olykor felettébb kellemes felidézni a múlt emlékeit. Unalmasak a napok, kéne valami elfoglaltságot találni. Gondolkodott azon, hogy vesz egy telket és kutyákat tenyészt. Ki ne örülne egy olyan szépséges ebnek mint Asema?*
~Jó kislány...~
//Delrion//
*Lassan de biztosan elkezd megtelni a fogadó s nemsokára hősünk mellett is nyikordul egy szék. Fél szemmel odapillant, hátha valamelyik régi haverja az vagy valami gazember aki egy régi adósságot jönne törleszteni. De egyik se. Vele szemben egy ifjú ember ül magába révedve. Ha az élők elmeállapota egy libikóka lenne akkor ez a példány itt erősen a depresszió oldalára ült.*
~De mégis mi baja? Mit iszik? Vajsört. Azt a kalap ürüléket?~ *horkan fel magában. Odabiccent a pultosnak, hogy hozzon még két korsó Ullamar sört. Nem bánja a 26 érmét, ha az valaki lelkiállapotán segít.
Az egyik poharat a fickó elé tolja.*-Igyál pajtás! Rádfér. Mire föl a lógó orr? Elütötte a macskád egy szekér? *A macska szó hallatán Asema is felkapja a fülét, körbepillant, hátha megleli az emlegetett cirmost, de siker híjján visszavonul az asztal alá.*
-No de komolyan, öcskös. Ennyire vacak a pia? Tessék, itt van. A névadó ajándéka. *kacsint, s ujjával a korsó sörre bök, mely nevét viseli.*
-Nagy meló volt kivívni eme nemes italnak a szépen csengő nevet. Át kellett kúsznom a csatornarendszeren csak azért mert valami idióta bepiszkította a csalánjával. Az egész városban meg lett mérgezve a víz. Ha a bőrödhöz ért úgy el kezdtél viszketőzni, hogy a legjobb táncosok megirigyelték a mozdulataid!
*Hátradől orkunk a székében. Olykor-olykor felettébb kellemes felidézni a múlt emlékeit. Unalmasak a napok, kéne valami elfoglaltságot találni. Gondolkodott azon, hogy vesz egy telket és kutyákat tenyészt. Ki ne örülne egy olyan szépséges ebnek mint Asema?*
~Jó kislány...~
388. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-21 19:13:38
Üzenet elküldve: 2020-03-21 19:13:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés a Pegazusba//
//Ullamar//
*A vaskos ajtó nyikorogva nyílik ki, ahogy Delrion belép rajta. Arcára kisvártatva kiül a pír, ahogy a hűvösről a kályha melege fogadja, de még finoman égő arca sem foglalkoztatja annyira, mint az a fránya vajser, az éltető nedű, amiért még az életét is adná egy ilyen hosszú nap után.
Szokásosan itt is vannak jó páran, de sokkal szellősebben, mint a téren, az igazi tömeg majd napnyugtakor fog becsődülni.
Lassan a pulthoz őgyeleg, miközben szeme sarkából a lehetséges szabad ülőhelyek után kutat. Egyet már ki is szemelt magának, valahol ott a Holdudvar felé vezető ajtó felé. Egyelőre azonban nem a szabad hely az, amin aggódnia kell, sokkalta inkább a választék, mert a fene tudja, hogy van-e egyáltalán vajserük, és ha van, akkor az is milyen. Mikor korábban ide betért, mindig csak vacsorázott egy jót, majd felment a kibérelt szobába, azonban most, a tisztáson való szunyókálás és az abból fakadó honvágy felébresztette a vajser iránti szeretetét, mondhatni, nosztalgiázni szeretne.
Amint sorra kerül, már rá is kérdez, hogy van-e esetleg kedvenc italából, majd mikor a fogadós bólint, félmosollyal kér belőle egy jó adagot. Kicsengeti a 14 aranyat, és kisvártatva az orra elé tétetik a korsó Vajsör.
Immáron itókájával a kezében battyogna helye felé, de azóta azt elfoglalták, úgyhogy keserű arckifejezéssel kutat valami úgy placc iránt. Nem messze tőle, egyenesen mindennek a közepén ott van még egy szabad asztalt, mellette egy ork szundít, vagy próbál szundítani, esetleg csak meditál, Delrion nem ismeri az orkok szokásait, így nem igazán érti, mire fel relaxál valaki ennyire egy kocsmában. Az ork mellett egy viszonylag termetes kutya, a fajtáját nem ismeri, de biztos benne, hogy a falujában a molnárnak is pont ugyanilyen ebe volt, az pedig imádta nyalogatni az arcát.
Megint elkapta a nosztalgia, most már égető érzést érez, hogy meghúzza ezt a vajsört. Nincs apelláta, rohamozva helyet foglal az ork melletti asztalnál, és egy kellemes sóhajjal az ég felé fordítja a kupa alját, mely egész arcát eltakarja.
Mikor lehull a korsó-lepel, a bámészkodó láthatja, hogy az ifjú elég keserves arckifejezést mutat a nagyvilágnak.
~ Nem, egyáltalán nem olyan, mint az otthoni. ~*
//Ullamar//
*A vaskos ajtó nyikorogva nyílik ki, ahogy Delrion belép rajta. Arcára kisvártatva kiül a pír, ahogy a hűvösről a kályha melege fogadja, de még finoman égő arca sem foglalkoztatja annyira, mint az a fránya vajser, az éltető nedű, amiért még az életét is adná egy ilyen hosszú nap után.
Szokásosan itt is vannak jó páran, de sokkal szellősebben, mint a téren, az igazi tömeg majd napnyugtakor fog becsődülni.
Lassan a pulthoz őgyeleg, miközben szeme sarkából a lehetséges szabad ülőhelyek után kutat. Egyet már ki is szemelt magának, valahol ott a Holdudvar felé vezető ajtó felé. Egyelőre azonban nem a szabad hely az, amin aggódnia kell, sokkalta inkább a választék, mert a fene tudja, hogy van-e egyáltalán vajserük, és ha van, akkor az is milyen. Mikor korábban ide betért, mindig csak vacsorázott egy jót, majd felment a kibérelt szobába, azonban most, a tisztáson való szunyókálás és az abból fakadó honvágy felébresztette a vajser iránti szeretetét, mondhatni, nosztalgiázni szeretne.
Amint sorra kerül, már rá is kérdez, hogy van-e esetleg kedvenc italából, majd mikor a fogadós bólint, félmosollyal kér belőle egy jó adagot. Kicsengeti a 14 aranyat, és kisvártatva az orra elé tétetik a korsó Vajsör.
Immáron itókájával a kezében battyogna helye felé, de azóta azt elfoglalták, úgyhogy keserű arckifejezéssel kutat valami úgy placc iránt. Nem messze tőle, egyenesen mindennek a közepén ott van még egy szabad asztalt, mellette egy ork szundít, vagy próbál szundítani, esetleg csak meditál, Delrion nem ismeri az orkok szokásait, így nem igazán érti, mire fel relaxál valaki ennyire egy kocsmában. Az ork mellett egy viszonylag termetes kutya, a fajtáját nem ismeri, de biztos benne, hogy a falujában a molnárnak is pont ugyanilyen ebe volt, az pedig imádta nyalogatni az arcát.
Megint elkapta a nosztalgia, most már égető érzést érez, hogy meghúzza ezt a vajsört. Nincs apelláta, rohamozva helyet foglal az ork melletti asztalnál, és egy kellemes sóhajjal az ég felé fordítja a kupa alját, mely egész arcát eltakarja.
Mikor lehull a korsó-lepel, a bámészkodó láthatja, hogy az ifjú elég keserves arckifejezést mutat a nagyvilágnak.
~ Nem, egyáltalán nem olyan, mint az otthoni. ~*
387. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-21 17:16:47
Üzenet elküldve: 2020-03-21 17:16:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Zanhorn//
//Ullamar érintőlegesen//
*Zanhornnak megtetszik az ötlet, így int a kezével felé, jelezve, hogy nem bánná, ha vele tartana.*
-Addig se ke-kell egyedül lé-lébecolnom. *Bukik ki belőle a lényeg.*
-Amúgy szó-szó-szólíthatsz L…lutherynek! *Böki ki végül egy kicsit nagyobb odafigyeléssel nekifutva a nevének, közben a kesztyűs kezét nyújtja kézfogásra, ahogy azt szokás. Ezzel egyidejűleg, már löki is be a másik kezével a fogadó ajtaját, hogy addig is haladjanak. Néha nehéz egyedül elütni az időt egy pohár bor felett, miközben arra vár, hogy megjelenjen egy-egy potenciálisan neki való nemes. Esetleg egész délután ott kell várakozzon, mert a fogadóstól tuti tippet kapott, de sajnos a megbízó még házon kívül van, de mivel estére kifizette a szobát, így még várható vissza. A várakozás a legbosszantóbb, ezt nap, mint nap tapasztalja. Néhány nagyobb lépéssel a pultnál terem. Le is számol 24 aranyat a pultban szorgosan italt kiadó, borostás férfinak, a két pohár Almabor ára gyanánt. *
-Ké-két pohárral kérek a ke-kedvenc almaboromból, nekem és a ba-ba-ba… *Tekintete ekkor megakad a fogadó egyik asztalánál helyet foglaló szokatlan látványon. Egy megtermett ork meg a kutyája. Nem kis látványosság, a népek jól meg is nézik a szokatlan jelenséget aztán összesúgnak a háta mögött, talán attól félve hogy felébresztik.*
-Szó-szó-szóval a barátomnak. *Tér vissza lélekben is a borhoz, meg Zanhorn társaságához. Miután megkapta a két poharat oda is nyújtja az egyiket a férfinek, aztán a pultnál helyet foglalva félig kifordul, hogy a vendégtér számára érdekes pontját meg tudja figyelni.*
-Mo-mo-mondd csak ba-barátom. Mivel foglalkoztál eddig? Mivel te-tengetted a na-napjaidat? *Mert azért kíváncsi, első benyomásra meg nem mondta volna, hogy kardforgatásból él, talán vándornak kinéz.*
//Ullamar érintőlegesen//
*Zanhornnak megtetszik az ötlet, így int a kezével felé, jelezve, hogy nem bánná, ha vele tartana.*
-Addig se ke-kell egyedül lé-lébecolnom. *Bukik ki belőle a lényeg.*
-Amúgy szó-szó-szólíthatsz L…lutherynek! *Böki ki végül egy kicsit nagyobb odafigyeléssel nekifutva a nevének, közben a kesztyűs kezét nyújtja kézfogásra, ahogy azt szokás. Ezzel egyidejűleg, már löki is be a másik kezével a fogadó ajtaját, hogy addig is haladjanak. Néha nehéz egyedül elütni az időt egy pohár bor felett, miközben arra vár, hogy megjelenjen egy-egy potenciálisan neki való nemes. Esetleg egész délután ott kell várakozzon, mert a fogadóstól tuti tippet kapott, de sajnos a megbízó még házon kívül van, de mivel estére kifizette a szobát, így még várható vissza. A várakozás a legbosszantóbb, ezt nap, mint nap tapasztalja. Néhány nagyobb lépéssel a pultnál terem. Le is számol 24 aranyat a pultban szorgosan italt kiadó, borostás férfinak, a két pohár Almabor ára gyanánt.
*-Ké-két pohárral kérek a ke-kedvenc almaboromból, nekem és a ba-ba-ba… *Tekintete ekkor megakad a fogadó egyik asztalánál helyet foglaló szokatlan látványon. Egy megtermett ork meg a kutyája. Nem kis látványosság, a népek jól meg is nézik a szokatlan jelenséget aztán összesúgnak a háta mögött, talán attól félve hogy felébresztik.*
-Szó-szó-szóval a barátomnak. *Tér vissza lélekben is a borhoz, meg Zanhorn társaságához. Miután megkapta a két poharat oda is nyújtja az egyiket a férfinek, aztán a pultnál helyet foglalva félig kifordul, hogy a vendégtér számára érdekes pontját meg tudja figyelni.*
-Mo-mo-mondd csak ba-barátom. Mivel foglalkoztál eddig? Mivel te-tengetted a na-napjaidat? *Mert azért kíváncsi, első benyomásra meg nem mondta volna, hogy kardforgatásból él, talán vándornak kinéz.*
386. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-20 22:42:16
Üzenet elküldve: 2020-03-20 22:42:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vér a sebben//
*Egészen furcsa késztetést érez arra, hogy megossza történetének egy rövid részletét a másikkal, még ha nem is mondhat el neki mindent. Hogy mi az oka ennek, azt nehéz lenne megmondani, talán leginkább annak köszönhető, hogy sohasem beszélt ezekről még senkinek, s egyszerűen már kikívánkozik belőle. Másrészről pedig van, amire azóta se kapott választ, a másik pedig esetleg tud neki segíteni ebben.
Regélése megkezdése előtt ő is kissé bizalmasan közelebb hajol, tekintetét pedig gyorsan körbehordozza a helyen, különösen a szomszédos asztaloknál ülő vendégeket figyeli meg, hogy meggyőződhessen róla, egyik sem nézi őket.*
-Pár éve egy ideig a Kikötőben laktam.
*Szólal meg végül, kissé elgondolkodva hiszen nem is tudja honnan lenne érdemes kezdeni az egészet*
-A holtak háborúja idején viszont elég veszélyes hellyé vált, később el is kellett hagynia a helyet a lakosságnak... de még ez előtt úgy döntöttem, visszatérek Lichanechbe, odáig nem ért el a háború.
*Az oka a menekülésre persze nem ez volt, de éppen akár ez is lehetett volna.*
-Útközben sikerült belebotlanom a Városi Őrség csapataiba, épp a Vashegyre tartottak... Tudja elég furcsa idők voltak azok... Mindenki gyanús volt akkoriban, így az egyik őrmester persze megkérdezte mit keresek ott az erdőség közepén, talpig ehhez hasonló puccos ruhában.
*A hamiskás emléken elmosolyodva iszik bele borába. Egy ideje már nem gondolt arra a mufurc városőrre, aki végtére is tönkretette az életét, de egyszerűen nem akar örökké gyűlölködni. Főleg úgy, hogy az isteneknek hála, minden bizonnyal már jól megérdemelten elföldelve fekszik valahol.*
-Kicsit kattant is volt a fickó, én nem tudtam magam érdemien igazolni, az lett a vége, hogy két hatot az amoni katonai táborban vendégeskedtem, addig míg a városőrök vissza nem tértek Artheniorba. Szerencsére ennél tovább nem fajult az ügy.
*Történetének lényege persze mindvégig megmarad, noha itt-ott azért szépít a cselekményen, gondosan kihagyva büntetését.*
-De nem ez a lényeg... amikor a táborba voltam az egyik éjszaka nagyon furcsa dolog történt. Valami az egyik sátorba zuhant, egy lény, amihez hasonlót sohasem láttam. Hatalmas, fekete tollas szárnyai voltak, nagy karmai és fogai... de egészen olyan volt, mint egy lány. Rabláncon tartották, próbálták kiszedni belőle, hogy honnan jött és hogy mi is ő, de rettentően keveset tudtunk meg, még úgyis, hogy én majdnem mindennap próbáltam vele beszélgetni. Nem szólt sokat, nagyon rémült volt... kiderült, hogy embervérre van szüksége az életben maradáshoz.
*Kicsit komolyabb képpel emlékezik vissza szerencsétlen Varjúra, kinek nem tudja mi lett végül a sorsa.*
-Hallott már valaha ilyenről? Nem hárpia volt, azt bizton állíthatom.
*Pillant a férfira, őszintén kíváncsi a feleletére.
A nyavalyás kérdésére való reakciója megmosolyogtatja egyébként, noha értelmetlennek találja a felháborodást, azt beszélik az ilyesmik amúgy elég gyakoriak.*
-Dehogy megalázó!
*Legyint nevetgélve*
-Csak annyit jelentene, hogy gyakran leli örömét idegen hölgyek combjai között.
*A neki szánt kérdésen egy pillanatig sem kell gondolkodnia, úgy érzi ezen a válaszon nincs mit szépíteni*
-Egyszer már igen és azóta is megfordult már a fejemben. És maga?
*Dobja is vissza vigyorogva, így legalább neki nem kell már törnie a fejét. Ennyi ital után amúgy is nehezen megy.*
//Vér a sebben//
*Egészen furcsa késztetést érez arra, hogy megossza történetének egy rövid részletét a másikkal, még ha nem is mondhat el neki mindent. Hogy mi az oka ennek, azt nehéz lenne megmondani, talán leginkább annak köszönhető, hogy sohasem beszélt ezekről még senkinek, s egyszerűen már kikívánkozik belőle. Másrészről pedig van, amire azóta se kapott választ, a másik pedig esetleg tud neki segíteni ebben.
Regélése megkezdése előtt ő is kissé bizalmasan közelebb hajol, tekintetét pedig gyorsan körbehordozza a helyen, különösen a szomszédos asztaloknál ülő vendégeket figyeli meg, hogy meggyőződhessen róla, egyik sem nézi őket.*
-Pár éve egy ideig a Kikötőben laktam.
*Szólal meg végül, kissé elgondolkodva hiszen nem is tudja honnan lenne érdemes kezdeni az egészet*
-A holtak háborúja idején viszont elég veszélyes hellyé vált, később el is kellett hagynia a helyet a lakosságnak... de még ez előtt úgy döntöttem, visszatérek Lichanechbe, odáig nem ért el a háború.
*Az oka a menekülésre persze nem ez volt, de éppen akár ez is lehetett volna.*
-Útközben sikerült belebotlanom a Városi Őrség csapataiba, épp a Vashegyre tartottak... Tudja elég furcsa idők voltak azok... Mindenki gyanús volt akkoriban, így az egyik őrmester persze megkérdezte mit keresek ott az erdőség közepén, talpig ehhez hasonló puccos ruhában.
*A hamiskás emléken elmosolyodva iszik bele borába. Egy ideje már nem gondolt arra a mufurc városőrre, aki végtére is tönkretette az életét, de egyszerűen nem akar örökké gyűlölködni. Főleg úgy, hogy az isteneknek hála, minden bizonnyal már jól megérdemelten elföldelve fekszik valahol.*
-Kicsit kattant is volt a fickó, én nem tudtam magam érdemien igazolni, az lett a vége, hogy két hatot az amoni katonai táborban vendégeskedtem, addig míg a városőrök vissza nem tértek Artheniorba. Szerencsére ennél tovább nem fajult az ügy.
*Történetének lényege persze mindvégig megmarad, noha itt-ott azért szépít a cselekményen, gondosan kihagyva büntetését.*
-De nem ez a lényeg... amikor a táborba voltam az egyik éjszaka nagyon furcsa dolog történt. Valami az egyik sátorba zuhant, egy lény, amihez hasonlót sohasem láttam. Hatalmas, fekete tollas szárnyai voltak, nagy karmai és fogai... de egészen olyan volt, mint egy lány. Rabláncon tartották, próbálták kiszedni belőle, hogy honnan jött és hogy mi is ő, de rettentően keveset tudtunk meg, még úgyis, hogy én majdnem mindennap próbáltam vele beszélgetni. Nem szólt sokat, nagyon rémült volt... kiderült, hogy embervérre van szüksége az életben maradáshoz.
*Kicsit komolyabb képpel emlékezik vissza szerencsétlen Varjúra, kinek nem tudja mi lett végül a sorsa.*
-Hallott már valaha ilyenről? Nem hárpia volt, azt bizton állíthatom.
*Pillant a férfira, őszintén kíváncsi a feleletére.
A nyavalyás kérdésére való reakciója megmosolyogtatja egyébként, noha értelmetlennek találja a felháborodást, azt beszélik az ilyesmik amúgy elég gyakoriak.*
-Dehogy megalázó!
*Legyint nevetgélve*
-Csak annyit jelentene, hogy gyakran leli örömét idegen hölgyek combjai között.
*A neki szánt kérdésen egy pillanatig sem kell gondolkodnia, úgy érzi ezen a válaszon nincs mit szépíteni*
-Egyszer már igen és azóta is megfordult már a fejemben. És maga?
*Dobja is vissza vigyorogva, így legalább neki nem kell már törnie a fejét. Ennyi ital után amúgy is nehezen megy.*
385. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-20 20:22:28
Üzenet elküldve: 2020-03-20 20:22:28
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vihar előttük, vihar utánuk//
*Ha a nő felajánlja a tegeződést, akkor annak engedni kell. Így Aldo is kénytelen félretenni a negédes magázódást, és cifra megszólításokat, pedig igencsak szereti ezt a fajta játékot a gyengébbik nem képviselőivel szemben. Elszórakoztatja, némelyek milyen hamar elolvadnak pár kedves szótól, s oda is vetik magukat bárkinek, aki szépen mosolyog. Közben biztos azzal áltatják magukat, hogy igazi úriemberrel van dolguk, az ilyenekkel semmi sem bűn.
Talán pont ezért akadt meg a szeme Rochán. Ő nem tűnik annak a tipikus, külsejére oly sokat adó közép, vagy felsőosztálybeli nőnek, aki szándékosan kelleti magát egy darabig, majd úgy veti rá magát a férfiakra, mint egy kiéheztetett macska. Mégis, habár nincs rajta smink, sem szép selymek, sőt, felfedezhető ruházatán az országút pora, megakad rajta a tapasztaltabb férfiszem, aki nem csak a csillogó külcsínt keresi. Szép arca van, és Aldomeus fogadni merne rá, hogy a bő ing és köpeny alatti női test is kifogástalan.
Bár eleinte észlelhetően durva modorral szólt hozzá Rocha, most mintha szándékosan kedvesebb hangnemre váltana. Mintha csak vizsgáztatta volna a közeledő férfit, s miután az átment a teszten, a lány elfogad ja jelenlétét, s még beszélgetést is kezdeményez. Ez jó jel. Persze még mindig az ismerkedés legelején tartanak, Aldonak ügyelnie kell, hogy tökéletes álarca továbbra is elfedje éles, ragadozó fogait, s olykor igencsak gúnyos mosolyát. Még játszania kell a jó fiút, ha tényleg jobban meg akarja ismerni Rochát.*
-Ahogy óhajtod, Rocha. De kérlek, szólíts csak Aldonak, rövidebb idő kimondani.
*Mosolyog a nőre, majd a pohár tartalmának felét el is tünteti a koccintás után.
Észreveszi a másik arcán átsuhanó, rövidke elpirulást, a magában elkönyveli, hogy ez a pillanatnyi pír milyen arányossá teszi a félvért. A zavart pillantásaival, szende mosolyával akár mint egy ártatlan, fiatal leány, akinek nincs sűrűn dolga az ellenkező nemmel. Mégis, mindez csak látszatnal tűnik, egy álarc, akárcsak az elfnek. Alatta pedig valami sokkal vadabb, és izgalmasabb, amit Aldomeus mindenképp látni akar. Még ha sok időt is kell rá áldoznia.*
- Már itt élek néhány éve. Van egy takaros, kényelmes kis házam a közelben. Még Lihanechből költöztem ide, kisebb világlátást követően.
*Árasztja el információkkal partnerét, figyelve arra, hogy bőven adjon okot kérdezősködésre. Szívesen mesél magáról, s észrevette, hogy általában szeretik hallgatni szép szavakba csomagolt történeteit.*
-És te? Te is itteni vagy?
*Azt is meg akarja tudni, mivel foglalkozik a bájos hölgy, de úgy dönt, egyszerre egy kérdést bőven elég megtárgyalni. A végén még ráijesztene a túlzott érdeklődésével.*
*Ha a nő felajánlja a tegeződést, akkor annak engedni kell. Így Aldo is kénytelen félretenni a negédes magázódást, és cifra megszólításokat, pedig igencsak szereti ezt a fajta játékot a gyengébbik nem képviselőivel szemben. Elszórakoztatja, némelyek milyen hamar elolvadnak pár kedves szótól, s oda is vetik magukat bárkinek, aki szépen mosolyog. Közben biztos azzal áltatják magukat, hogy igazi úriemberrel van dolguk, az ilyenekkel semmi sem bűn.
Talán pont ezért akadt meg a szeme Rochán. Ő nem tűnik annak a tipikus, külsejére oly sokat adó közép, vagy felsőosztálybeli nőnek, aki szándékosan kelleti magát egy darabig, majd úgy veti rá magát a férfiakra, mint egy kiéheztetett macska. Mégis, habár nincs rajta smink, sem szép selymek, sőt, felfedezhető ruházatán az országút pora, megakad rajta a tapasztaltabb férfiszem, aki nem csak a csillogó külcsínt keresi. Szép arca van, és Aldomeus fogadni merne rá, hogy a bő ing és köpeny alatti női test is kifogástalan.
Bár eleinte észlelhetően durva modorral szólt hozzá Rocha, most mintha szándékosan kedvesebb hangnemre váltana. Mintha csak vizsgáztatta volna a közeledő férfit, s miután az átment a teszten, a lány elfogad ja jelenlétét, s még beszélgetést is kezdeményez. Ez jó jel. Persze még mindig az ismerkedés legelején tartanak, Aldonak ügyelnie kell, hogy tökéletes álarca továbbra is elfedje éles, ragadozó fogait, s olykor igencsak gúnyos mosolyát. Még játszania kell a jó fiút, ha tényleg jobban meg akarja ismerni Rochát.*
-Ahogy óhajtod, Rocha. De kérlek, szólíts csak Aldonak, rövidebb idő kimondani.
*Mosolyog a nőre, majd a pohár tartalmának felét el is tünteti a koccintás után.
Észreveszi a másik arcán átsuhanó, rövidke elpirulást, a magában elkönyveli, hogy ez a pillanatnyi pír milyen arányossá teszi a félvért. A zavart pillantásaival, szende mosolyával akár mint egy ártatlan, fiatal leány, akinek nincs sűrűn dolga az ellenkező nemmel. Mégis, mindez csak látszatnal tűnik, egy álarc, akárcsak az elfnek. Alatta pedig valami sokkal vadabb, és izgalmasabb, amit Aldomeus mindenképp látni akar. Még ha sok időt is kell rá áldoznia.*
- Már itt élek néhány éve. Van egy takaros, kényelmes kis házam a közelben. Még Lihanechből költöztem ide, kisebb világlátást követően.
*Árasztja el információkkal partnerét, figyelve arra, hogy bőven adjon okot kérdezősködésre. Szívesen mesél magáról, s észrevette, hogy általában szeretik hallgatni szép szavakba csomagolt történeteit.*
-És te? Te is itteni vagy?
*Azt is meg akarja tudni, mivel foglalkozik a bájos hölgy, de úgy dönt, egyszerre egy kérdést bőven elég megtárgyalni. A végén még ráijesztene a túlzott érdeklődésével.*
384. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-19 20:50:17
Üzenet elküldve: 2020-03-19 20:50:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés a Pegazusba//
//Nyílt//
*Belép az ajtón, körbepillant. Nem ismer fel senkit és ez nem is lepi meg. Egy ideje nem dugta be az orrát Arthenior városába. Leül egy üres asztalhoz és eljátszik egy érmével ameddig el nem dönti mit rendel. De mi mást rendelne, mint az italt mely nevét viseli? Sosincs jobb mint egy jéghideg Ullamar sör amiért 13 aranyat kell a tarisznyájából kivennie. Nagy hörpintésekkel ér a korsó aljára, felső ajkán megmarad a hab. Ingujjával megtörli pofáját. Nagy megelégedettségéből csak Asema nyüszítése zökkenti ki. A kutya éhes. Egyszer él az állat, néha lehet jó dolga, kapjon hát Sült kolbászt, megérdemli. Még akkor is ha 15 aranyba fáj. Végezvén, s közös elégedettségben örvendvén hátradől székében orkunk, hogy egy percet a kocsma kellős közepén szunyáljon.*
//Nyílt//
*Belép az ajtón, körbepillant. Nem ismer fel senkit és ez nem is lepi meg. Egy ideje nem dugta be az orrát Arthenior városába. Leül egy üres asztalhoz és eljátszik egy érmével ameddig el nem dönti mit rendel. De mi mást rendelne, mint az italt mely nevét viseli? Sosincs jobb mint egy jéghideg Ullamar sör amiért 13 aranyat kell a tarisznyájából kivennie.
Nagy hörpintésekkel ér a korsó aljára, felső ajkán megmarad a hab. Ingujjával megtörli pofáját. Nagy megelégedettségéből csak Asema nyüszítése zökkenti ki. A kutya éhes. Egyszer él az állat, néha lehet jó dolga, kapjon hát Sült kolbászt, megérdemli. Még akkor is ha 15 aranyba fáj. Végezvén, s közös elégedettségben örvendvén hátradől székében orkunk, hogy egy percet a kocsma kellős közepén szunyáljon.*
383. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-18 19:46:52
Üzenet elküldve: 2020-03-18 19:46:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Vihar előttük, vihar utánuk//
*Volt már szerencséje hasonló hirtelen jött ismerkedésekhez. Sokszor lett a vége az, hogy pofon kíséretében kellett elzavarnia a taplóbbnál taplóbb pojácákat. Így a bizalma már igencsak megingott a férfi nemmel szemben. De ahogy a férfi szavait hallgatja, a szépen megmunkált szavakat, a kellemes kinézetbe csomagolt jó modort, kezdi megnyugtatni a feltevés, hogy talán ez egyszer szerencséje van és most valami délcegebb dalia talált rá.
Mindenesetre egy próbát megér, hogy ő is visszább vegyen a védekező taplóságból és megfelelő modorral legyen a férfi felé. Ha meg ismét félrevezették, hát a pofozkodásba már belejött.*
- Remélem, hogy én is így fogom gondolni az ismertséget.
*Mosolyodik el már kedvesebben, majd poharát megemelve koccint is a férfival.*
- Egészségünkre. És ezt az ismertséget megünnepelhetnénk azzal kedves Aldomeus, hogy tegeződünk.
*Kortyol is az italba, miközben pár pillanat erejéig másfelé tekintget. Na persze nem azért, mert ismét előtört belőle a neveletlenség, csupán csak kissé nehezen állja zavarba jövetel nélkül a a kék szempár fürkészését. Ezt megkoronázza egy kis hallgatással, majd ahogy az arcára ült pír felszívódni látszik a zöldes szemeit ismét a férfira emeli. Hamar leszűrte, hogy saját fajtájának hibátlan, tiszta egyedével van dolga. A hegyesebb fül, a szemrevaló arc igencsak árulkodó. Nem hinné, hogy magafajta félvérrel lenne dolga.
Az már biztos, hogy ivócimborának látványnak tökéletes, a modora is kellemes. Talán itt a főnyeremény.*
- Új vagy a városban? Átutazóban vagy látogatóban vagy?
*A maga részéről él is a tegeződés lehetőségével, s az egyszerű ismerkedési formát már e szerint folytatja.*
*Volt már szerencséje hasonló hirtelen jött ismerkedésekhez. Sokszor lett a vége az, hogy pofon kíséretében kellett elzavarnia a taplóbbnál taplóbb pojácákat. Így a bizalma már igencsak megingott a férfi nemmel szemben. De ahogy a férfi szavait hallgatja, a szépen megmunkált szavakat, a kellemes kinézetbe csomagolt jó modort, kezdi megnyugtatni a feltevés, hogy talán ez egyszer szerencséje van és most valami délcegebb dalia talált rá.
Mindenesetre egy próbát megér, hogy ő is visszább vegyen a védekező taplóságból és megfelelő modorral legyen a férfi felé. Ha meg ismét félrevezették, hát a pofozkodásba már belejött.*
- Remélem, hogy én is így fogom gondolni az ismertséget.
*Mosolyodik el már kedvesebben, majd poharát megemelve koccint is a férfival.*
- Egészségünkre. És ezt az ismertséget megünnepelhetnénk azzal kedves Aldomeus, hogy tegeződünk.
*Kortyol is az italba, miközben pár pillanat erejéig másfelé tekintget. Na persze nem azért, mert ismét előtört belőle a neveletlenség, csupán csak kissé nehezen állja zavarba jövetel nélkül a a kék szempár fürkészését. Ezt megkoronázza egy kis hallgatással, majd ahogy az arcára ült pír felszívódni látszik a zöldes szemeit ismét a férfira emeli. Hamar leszűrte, hogy saját fajtájának hibátlan, tiszta egyedével van dolga. A hegyesebb fül, a szemrevaló arc igencsak árulkodó. Nem hinné, hogy magafajta félvérrel lenne dolga.
Az már biztos, hogy ivócimborának látványnak tökéletes, a modora is kellemes. Talán itt a főnyeremény.*
- Új vagy a városban? Átutazóban vagy látogatóban vagy?
*A maga részéről él is a tegeződés lehetőségével, s az egyszerű ismerkedési formát már e szerint folytatja.*
382. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-18 19:31:04
Üzenet elküldve: 2020-03-18 19:31:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az igazság ára//
//Rlilla, Nimral//
* Idősödő férfi társaságuk észleli a feszültséget, de úgy néz ki, hogy nem veszi észre a vészmadarat. Nimral szemével követi, ameddig csak képes rá az ablak üvegén keresztül. ~ Profi a csaj. Jó lesz vigyázni vele. ~ Jegyzi meg magának Nimral. Úgy tűnik, hogy az ajánlatát Grilaz megfontolta és hajlandóságot mutat rá, hogy szobára menjen velük.*
- Ígérem, hogy nem szólok neki egy szót sem.* Kuncogja és aztán feláll az asztaltól és úri asszonyhoz méltó mozdulatokkal indul el előre. Minden bizonnyal benyomulnak majd egy szobába, ahol aztán magukra zárhatják az ajtót.*
- Na itt tudjuk folytatni a lenti csevejt. Na meg élvezhetjük a hús örömeit is, ha az uraság úgy szeretné.* Nem kételkedik benne, hogy akár fültanújuk is lesz, ezért is igyekszik gyorsan letudni a beszédet. Természetesen nem sajnálja magát odaadni ha az öreg esetleg szeretne egy keveset szórakozni.*
//Rlilla, Nimral//
* Idősödő férfi társaságuk észleli a feszültséget, de úgy néz ki, hogy nem veszi észre a vészmadarat. Nimral szemével követi, ameddig csak képes rá az ablak üvegén keresztül. ~ Profi a csaj. Jó lesz vigyázni vele. ~ Jegyzi meg magának Nimral. Úgy tűnik, hogy az ajánlatát Grilaz megfontolta és hajlandóságot mutat rá, hogy szobára menjen velük.*
- Ígérem, hogy nem szólok neki egy szót sem.* Kuncogja és aztán feláll az asztaltól és úri asszonyhoz méltó mozdulatokkal indul el előre. Minden bizonnyal benyomulnak majd egy szobába, ahol aztán magukra zárhatják az ajtót.*
- Na itt tudjuk folytatni a lenti csevejt. Na meg élvezhetjük a hús örömeit is, ha az uraság úgy szeretné.* Nem kételkedik benne, hogy akár fültanújuk is lesz, ezért is igyekszik gyorsan letudni a beszédet. Természetesen nem sajnálja magát odaadni ha az öreg esetleg szeretne egy keveset szórakozni.*
381. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-18 18:53:31
Üzenet elküldve: 2020-03-18 18:53:31
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Színfoltok az asztalok közt//
*A nagyszájúságnak biztos van hátulütője. Főleg, ha olyan magabiztosságot áraszt egy bizonyos témával kapcsolatban, amit utána, ha számon kérnek tőle félénk szűzlányként megtagad teljesíteni. Így van ez a vetkőzés témájával kapcsolatban is. Nem igazán foglalkoztatták eddig komolyabban a férfiakkal való mélyebb kapcsolat kialakítása, meg hát lehetősége sem volt rá ezidáig, így egy mezítelen férfi felsőtest látványa is biztosan zavarba tudná hozni, nemhogy még más. De a kihívás az kihívás a szájharc terén, így nehezen szabja meg a határait, hogy mikor is kéne csendben inkább maga mögött hagyni a témát.*
- Nem hinném, hogy ez a probléma fent állna. Engem nehéz meglepni.
*Ölt is bájosan, s természetesen felnőtt nőhöz méltón nyelvet. Majd maga is úgy véli, hogy ezzel lezártnak tekinthetik ezt a témát.*
- Jaj, ne haragudj. Nem állt szándékomban beletiporni a lelkedbe.
*Színészeket megszégyenítő hozzáértéssel vált műriadalmas arcra, miközben igyekszik is igazán megbánó pofit vágni ahhoz, hogy számára is fájó, hogy megsérthette a férfit. Ezt még meg is spékeli a szívéhez kapva, majd elnevetve magát ingatja meg a fejét, hogy nyugodjon meg Krell, ő most csak jóízűen szórakozik.
Na persze a kicsomagolás felvetése azért csak bevonzza azt a halovány pírt, amit az előbb emlegetett zavar idéz is az arcára. Valami képzelgés dereng fel arcán arról, ahogy egy daliás alak kibontani készül a megszeppent, színes kis "ajándékot". Ez a kép pedig csak egyre rontja a helyzetet, mikor már füle hegye is belepirul a dologba.*
- Azt hiszem megártott a sör. *Köszörüli meg torkát, mert hát a legegyszerűbb persze, hogy az, ha az alkoholra fogja a dolgokat.* Egyéb iránt, ahhoz azért a csomagnak is lesz egy-két szava.
*Motyogja, majd a hirtelen zavar el is illan, ahogy Krell a vigyorgó fickóból megkomolyodott pacák lesz. A szemöldökeit kissé összevonja, ahogy hallgatja a szakmát érintő szavakat. A komolyság és a tény, hogy kerülhet ő is az új ügyfelek közé kicsit megijeszti. Most tényleg meggyőződése, hogy túllőtt a célon. És ki tudja, nem ismeri a férfit. Attól, hogy eddig kedélyesen elcsipkelődtek egymással még lehet valami elborult figura, aki be is váltja az ígéretet. Persze ez sem tart sokáig, mikor Krell ismét felkacag. Az agya kissé lassan dolgozza fel a hullámzó hangulatváltásokat. Először kicsit elképed, majd mikor leesik neki, hogy megint csak a bolondját járatták vele szinte felháborodottan fúj egy nagyot. Félállásban megkönnyebbültet, félállásban a hirtelen felhalmozott dühöt ereszti ki temérdek levegővel. Majd, hogy azt pótolja egy jó nagyot sóhajt, s hangot csak ezután ad a sértettségének.*
- Neked aztán van bőr a képeden. *Dünnyögi, miközben el is pillantva teszi karba a kezeit, akár egy sértett kisgyerek.* Biztos szép szakma a maga módján.
*Jegyzi meg félvállról, de egyelőre jelét nem mutatja, hogy a vicc beismerésével a sértettség elszállt volna.
A továbbiakban csak szeme sarkából pillantgat néha vissza a férfira, majd a kérdésre megtapogatja a gombócot az anyag alatt.*
- Erre gondolsz?
*Majd azzal szét is bontja köpenyének madzagját, az anyagot hagyva is, hogy lecsússzon a széke háttámlájára, ezzel egy időben felfedve a csupasz vállakat, a mélyebb dekoltázst és a vörös kis szőrpamacsot, aki elégedetlen csipogással emeli ki a szénakazal haj alól a buksiját.*
- Ő itt a jelenlegi egyetlen férfi az életemben, ezen felül hűséges, bár kissé hisztis utazótárs és legjobb barát, Mydaw a menyét. Vagy Mydaw őfelsége. Azt jobban szereti.
*Vigyorodik is el, ahogy a kisállat fejére cirógat, majd a vigyor kedves mosollyá csap át, ahogy Mydaw a lány kezébe bújik a fejével. Amint pedig jobban észhez tér már éberebben kezdi ő is szemügyre venni a számára még idegen férfit.*
- Te egyedül vagy?
*Most már megenyhültebben pillant vissza a férfira.*
*A nagyszájúságnak biztos van hátulütője. Főleg, ha olyan magabiztosságot áraszt egy bizonyos témával kapcsolatban, amit utána, ha számon kérnek tőle félénk szűzlányként megtagad teljesíteni. Így van ez a vetkőzés témájával kapcsolatban is. Nem igazán foglalkoztatták eddig komolyabban a férfiakkal való mélyebb kapcsolat kialakítása, meg hát lehetősége sem volt rá ezidáig, így egy mezítelen férfi felsőtest látványa is biztosan zavarba tudná hozni, nemhogy még más. De a kihívás az kihívás a szájharc terén, így nehezen szabja meg a határait, hogy mikor is kéne csendben inkább maga mögött hagyni a témát.*
- Nem hinném, hogy ez a probléma fent állna. Engem nehéz meglepni.
*Ölt is bájosan, s természetesen felnőtt nőhöz méltón nyelvet. Majd maga is úgy véli, hogy ezzel lezártnak tekinthetik ezt a témát.*
- Jaj, ne haragudj. Nem állt szándékomban beletiporni a lelkedbe.
*Színészeket megszégyenítő hozzáértéssel vált műriadalmas arcra, miközben igyekszik is igazán megbánó pofit vágni ahhoz, hogy számára is fájó, hogy megsérthette a férfit. Ezt még meg is spékeli a szívéhez kapva, majd elnevetve magát ingatja meg a fejét, hogy nyugodjon meg Krell, ő most csak jóízűen szórakozik.
Na persze a kicsomagolás felvetése azért csak bevonzza azt a halovány pírt, amit az előbb emlegetett zavar idéz is az arcára. Valami képzelgés dereng fel arcán arról, ahogy egy daliás alak kibontani készül a megszeppent, színes kis "ajándékot". Ez a kép pedig csak egyre rontja a helyzetet, mikor már füle hegye is belepirul a dologba.*
- Azt hiszem megártott a sör. *Köszörüli meg torkát, mert hát a legegyszerűbb persze, hogy az, ha az alkoholra fogja a dolgokat.* Egyéb iránt, ahhoz azért a csomagnak is lesz egy-két szava.
*Motyogja, majd a hirtelen zavar el is illan, ahogy Krell a vigyorgó fickóból megkomolyodott pacák lesz. A szemöldökeit kissé összevonja, ahogy hallgatja a szakmát érintő szavakat. A komolyság és a tény, hogy kerülhet ő is az új ügyfelek közé kicsit megijeszti. Most tényleg meggyőződése, hogy túllőtt a célon. És ki tudja, nem ismeri a férfit. Attól, hogy eddig kedélyesen elcsipkelődtek egymással még lehet valami elborult figura, aki be is váltja az ígéretet. Persze ez sem tart sokáig, mikor Krell ismét felkacag. Az agya kissé lassan dolgozza fel a hullámzó hangulatváltásokat. Először kicsit elképed, majd mikor leesik neki, hogy megint csak a bolondját járatták vele szinte felháborodottan fúj egy nagyot. Félállásban megkönnyebbültet, félállásban a hirtelen felhalmozott dühöt ereszti ki temérdek levegővel. Majd, hogy azt pótolja egy jó nagyot sóhajt, s hangot csak ezután ad a sértettségének.*
- Neked aztán van bőr a képeden. *Dünnyögi, miközben el is pillantva teszi karba a kezeit, akár egy sértett kisgyerek.* Biztos szép szakma a maga módján.
*Jegyzi meg félvállról, de egyelőre jelét nem mutatja, hogy a vicc beismerésével a sértettség elszállt volna.
A továbbiakban csak szeme sarkából pillantgat néha vissza a férfira, majd a kérdésre megtapogatja a gombócot az anyag alatt.*
- Erre gondolsz?
*Majd azzal szét is bontja köpenyének madzagját, az anyagot hagyva is, hogy lecsússzon a széke háttámlájára, ezzel egy időben felfedve a csupasz vállakat, a mélyebb dekoltázst és a vörös kis szőrpamacsot, aki elégedetlen csipogással emeli ki a szénakazal haj alól a buksiját.*
- Ő itt a jelenlegi egyetlen férfi az életemben, ezen felül hűséges, bár kissé hisztis utazótárs és legjobb barát, Mydaw a menyét. Vagy Mydaw őfelsége. Azt jobban szereti.
*Vigyorodik is el, ahogy a kisállat fejére cirógat, majd a vigyor kedves mosollyá csap át, ahogy Mydaw a lány kezébe bújik a fejével. Amint pedig jobban észhez tér már éberebben kezdi ő is szemügyre venni a számára még idegen férfit.*
- Te egyedül vagy?
*Most már megenyhültebben pillant vissza a férfira.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436