Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 321 (6401. - 6420. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6420. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-11 20:46:52
Üzenet elküldve: 2025-08-11 20:46:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Keimuthya//
*Ha költő lenne, a lány arcán végigfutó változásokat minden bizonnyal megörökítené egy dalban vagy hasonlóban. De nem az, és így csak amolyan műkedvelő barbárként nézi végig, ahogy az íjászlányban kipattan a megértés szikrája, ami pillanatokon belül a zavar lángjaivá válik, lángokká, amik vörösre hevítik bőrét.
A lánnyal együtt nevet, hangjában nincs gúny vagy lenézés, se semmi hasonló.*
- Ezt félre. *-bólint szélesen mosolyogva, és meg egy utolsó pillantást vet a lány arcára, ami így kipirulva még szebb, mint korábban.-* De nincs ezzel baj. Egészen üdítő ez az ártatlanság, ha nem bántalak meg ezzel a szóval.
*Visszafordul a pulthoz és a tányérjához, majd aprót bólint a lány szavaira.*
- Ezt sosem lehet tudni. Ha a Kikötőben nekiállsz végigkérdezni a matrózokat, hogy melyikük látott sellőt a vízen, *-kissé felemeli mutatóujját, hogy hangsúlyozza vele a szót-* akkor majdnem minden második azt állítja, hogy látott. Persze lesz olyan, aki csápos lényeket is látott, vagy a Nagy Kígyót magát.
*Futólag elvigyorodik. Tenyerére veszi a tányért. Eszébe jut az a pillantás amit a lány vetett az ételre mikor azt oda hozták neki.*
- Te nem vagy éhes? *-kérdezi-* Nem szeretek egyedül enni. Nem csatlakoznál?
*Ha a lány most jár itt először, talán még örül is a társaságnak. Vagy nem. Rögtön kiderül.*
- Csak annyit kérek, hogy áruld el a neved! *-derűsen pislant oldalra-* Nem szeretnék mindig íjászlányként gondolni rád.
*Ha költő lenne, a lány arcán végigfutó változásokat minden bizonnyal megörökítené egy dalban vagy hasonlóban. De nem az, és így csak amolyan műkedvelő barbárként nézi végig, ahogy az íjászlányban kipattan a megértés szikrája, ami pillanatokon belül a zavar lángjaivá válik, lángokká, amik vörösre hevítik bőrét.
A lánnyal együtt nevet, hangjában nincs gúny vagy lenézés, se semmi hasonló.*
- Ezt félre. *-bólint szélesen mosolyogva, és meg egy utolsó pillantást vet a lány arcára, ami így kipirulva még szebb, mint korábban.-* De nincs ezzel baj. Egészen üdítő ez az ártatlanság, ha nem bántalak meg ezzel a szóval.
*Visszafordul a pulthoz és a tányérjához, majd aprót bólint a lány szavaira.*
- Ezt sosem lehet tudni. Ha a Kikötőben nekiállsz végigkérdezni a matrózokat, hogy melyikük látott sellőt a vízen, *-kissé felemeli mutatóujját, hogy hangsúlyozza vele a szót-* akkor majdnem minden második azt állítja, hogy látott. Persze lesz olyan, aki csápos lényeket is látott, vagy a Nagy Kígyót magát.
*Futólag elvigyorodik. Tenyerére veszi a tányért. Eszébe jut az a pillantás amit a lány vetett az ételre mikor azt oda hozták neki.*
- Te nem vagy éhes? *-kérdezi-* Nem szeretek egyedül enni. Nem csatlakoznál?
*Ha a lány most jár itt először, talán még örül is a társaságnak. Vagy nem. Rögtön kiderül.*
- Csak annyit kérek, hogy áruld el a neved! *-derűsen pislant oldalra-* Nem szeretnék mindig íjászlányként gondolni rád.
6419. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-11 19:21:02
Üzenet elküldve: 2025-08-11 19:21:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Bármilyen kellemetlen is a Pegazus fogadó, a szobában lenni mégiscsak jobb érzés, mint annak bármilyen közös terében. Fellélegzik hát, mikor beléphet az ajtón, s meglátja Vhorossit. Megvárja, míg amaz feláll, s követi a szemeivel a mozdulatot, ahogy a pergament elsüllyeszti. Nem kérdez rá, majd tájékoztatja, ha akarja, hogy mit rejt. Halovány mosollyal veszi tudomásul, hogy vére tudott pihenni, ha üres locsogás is, a táborozással töltött idő után mégis jobb, hogy mindketten a helyzethez mérten frissek.*
- Csodásan festesz. *Mondja a dicséretet, de hangszínében nem jelenik meg a melegség. Még egy fintort is megenged magának, s nem azért, mert valótlant állított, hanem még mindig nem érzi méltónak magukhoz, vagy a kellemes megjelenésükhöz eme helyet. Lassan ér a hószín tincsekhez, s egyet eligazít annak vállánál. Kevés idejük volt igazán kettesben, persze nem kíván ettől mélyebb diskurzust, ahhoz túl feszélyezett és várakozással teli.*
- Kétlem, ha nem jött még vissza a fattyú. Nálam nem jelentett. *Nem kell körbepillantania, hogy tudja, nem tartózkodik itt, túlságosan apró a szoba, hogy félreeső helyen megbúvó alakot keressen a szemeivel. Beszélték, hogy elszalajtják megnézni a kúriát, s azt is kérte tőle, hogy jelentsen, mikor visszatért. Őszintén reméli, hogy nem rá kell majd várni, s az istállóban készíti elő épp a lovakat.*
*Bármilyen kellemetlen is a Pegazus fogadó, a szobában lenni mégiscsak jobb érzés, mint annak bármilyen közös terében. Fellélegzik hát, mikor beléphet az ajtón, s meglátja Vhorossit. Megvárja, míg amaz feláll, s követi a szemeivel a mozdulatot, ahogy a pergament elsüllyeszti. Nem kérdez rá, majd tájékoztatja, ha akarja, hogy mit rejt. Halovány mosollyal veszi tudomásul, hogy vére tudott pihenni, ha üres locsogás is, a táborozással töltött idő után mégis jobb, hogy mindketten a helyzethez mérten frissek.*
- Csodásan festesz. *Mondja a dicséretet, de hangszínében nem jelenik meg a melegség. Még egy fintort is megenged magának, s nem azért, mert valótlant állított, hanem még mindig nem érzi méltónak magukhoz, vagy a kellemes megjelenésükhöz eme helyet. Lassan ér a hószín tincsekhez, s egyet eligazít annak vállánál. Kevés idejük volt igazán kettesben, persze nem kíván ettől mélyebb diskurzust, ahhoz túl feszélyezett és várakozással teli.*
- Kétlem, ha nem jött még vissza a fattyú. Nálam nem jelentett. *Nem kell körbepillantania, hogy tudja, nem tartózkodik itt, túlságosan apró a szoba, hogy félreeső helyen megbúvó alakot keressen a szemeivel. Beszélték, hogy elszalajtják megnézni a kúriát, s azt is kérte tőle, hogy jelentsen, mikor visszatért. Őszintén reméli, hogy nem rá kell majd várni, s az istállóban készíti elő épp a lovakat.*
6418. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-11 17:36:28
Üzenet elküldve: 2025-08-11 17:36:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg barát nem vén barát//
*Bredoc éppen a reggeli pipájával maszatol, oly gyakorlott mozdulatok ezek már, hogy fél kézzel, sőt tán még kéz nélkül is boldogulna vele. Aztán elégedetten pöfékelni kezd, miközben azon gondolkozik hogy vajon mikor kerül elő Denjaar, vagy Relael meg az a másik elevenen felfalták. Ahogy pedig ezen elmélkedik, no meg azon persze hogy hogyan lesz tovább a nap, meg hogy talán reggeliznie kéne valamit egy nem várt alak közelíti és szólítja meg. Először meg is illetődik, felvonja a szemöldökét, de aztán felismeri hogy ki is az.*
-Á, Cagon uram, a koponyakotyvasztó.
*Megemeli pipáját egy széles vigyor társaságában, tetszik neki ez a jelző, mostantól így fogja hívni. Persze csak ha őt nem zavarja, mert akkor továbbra is így fogja hívni, csak a háta mögött.*
-Hogyne. Hogy vagy cimbora? Nem kerestétek a bajt azzal a mélységivel igaz?
*Teszi fel a kérdést, de inkább csak amolyan általános kíváncsiskodásból, mintsem azért mert tényleg úgy hinné, hogy bajba keveredtek. A felé intézett kérdésen kicsit meglepődik, de azért válaszol.*
-Szerencsére nem kellett, nem. Tudod ezt leginkább olyan alkalmakra tartogatom, mikor megsérülnék ne adja Eeyr. Netán valami gond van? Vagy csak kíváncsi voltál?
*Nem látja még, hogy hová fog kifutni ez a beszélgetés, de nem igazán zavarja, nincs ellenére az ork társasága, ideje meg mint a tenger.*
*Bredoc éppen a reggeli pipájával maszatol, oly gyakorlott mozdulatok ezek már, hogy fél kézzel, sőt tán még kéz nélkül is boldogulna vele. Aztán elégedetten pöfékelni kezd, miközben azon gondolkozik hogy vajon mikor kerül elő Denjaar, vagy Relael meg az a másik elevenen felfalták. Ahogy pedig ezen elmélkedik, no meg azon persze hogy hogyan lesz tovább a nap, meg hogy talán reggeliznie kéne valamit egy nem várt alak közelíti és szólítja meg. Először meg is illetődik, felvonja a szemöldökét, de aztán felismeri hogy ki is az.*
-Á, Cagon uram, a koponyakotyvasztó.
*Megemeli pipáját egy széles vigyor társaságában, tetszik neki ez a jelző, mostantól így fogja hívni. Persze csak ha őt nem zavarja, mert akkor továbbra is így fogja hívni, csak a háta mögött.*
-Hogyne. Hogy vagy cimbora? Nem kerestétek a bajt azzal a mélységivel igaz?
*Teszi fel a kérdést, de inkább csak amolyan általános kíváncsiskodásból, mintsem azért mert tényleg úgy hinné, hogy bajba keveredtek. A felé intézett kérdésen kicsit meglepődik, de azért válaszol.*
-Szerencsére nem kellett, nem. Tudod ezt leginkább olyan alkalmakra tartogatom, mikor megsérülnék ne adja Eeyr. Netán valami gond van? Vagy csak kíváncsi voltál?
*Nem látja még, hogy hová fog kifutni ez a beszélgetés, de nem igazán zavarja, nincs ellenére az ork társasága, ideje meg mint a tenger.*
6417. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-11 15:23:12
Üzenet elküldve: 2025-08-11 15:23:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tullus//
*Tekintete leköveti a pultos mozdulatait, ahogy a forró ételt a férfi elé tolja. Akaratlanul is nagyot nyel. Bizonyára futja vacsorára és szállásra is, csak tudnia kéne előbb, hogy mi mennyibe is kerül, és hogy hol találja azt meg. De ez most még odébb van, még nem az étel az, amely foglalkoztatja, hanem... a sellők.
És most érkezik el az a pillanat, amelyben a férfinél már derengeni kezd a másik malom ténye, ám Kei még nem jutott el idáig.
A másik szavai zavarossá válnak, és nem is igazán érti először. Mi az, hogy önként? *
-De...
*Hát hogyne tudná, kik a sellők. Ám amint a másik folytatja már kétségek közé esik. Bizonytalanná válik gondolata, s amint a férfi közel hajol hozzá, és végre elmondja, ő kikre is gondolt valójában, megdöbben. *
-Óh!... Óh!!
*Vélhetően bokáig szalad arcán a pír. Hogyne tudná, kik az örömlányok. *
-Értem.
*Teszi még hozzá zavartan, és elfordul egy pillanatra, mintha nagy néznivalója lenne az ajtó irányában. Próbálja zavarát leküzdeni, bár vélhetően minden az arcára van írva.
Aztán... valami olyan történik, ami Keimuthyával igen ritkán esik meg. Felnevet. Nem hangosan, csak úgy finoman, s ezzel együtt jobb tenyerével elfedi egy pillanatra az arcát is. *
-Hát ezt... jól félreértettem.
*Vallja meg még mindig kicsit zavarban, remélhetően a másik is ennek tudja be átmeneti tudatlanságát. Na jó. Magának bevallhatja, inkább gondolt a tengeri sellőkre, mint az... örömlányokra. Hogy örömfiúk is lehetnek, az már vélhetően megfeküdné a gyomrát. *
-Pedig már majdnem elhittem, hogy amit anyám mesélt régen, az még sem mese volt.
*Teszi még hozzá, és most újra iszik a kupából, kikortyolva belőle az utolsó csepp vizet is, remélve, hogy a férfi mindezek után nem tartja őt afféle tudatlan lánynak. *
*Tekintete leköveti a pultos mozdulatait, ahogy a forró ételt a férfi elé tolja. Akaratlanul is nagyot nyel. Bizonyára futja vacsorára és szállásra is, csak tudnia kéne előbb, hogy mi mennyibe is kerül, és hogy hol találja azt meg. De ez most még odébb van, még nem az étel az, amely foglalkoztatja, hanem... a sellők.
És most érkezik el az a pillanat, amelyben a férfinél már derengeni kezd a másik malom ténye, ám Kei még nem jutott el idáig.
A másik szavai zavarossá válnak, és nem is igazán érti először. Mi az, hogy önként? *
-De...
*Hát hogyne tudná, kik a sellők. Ám amint a másik folytatja már kétségek közé esik. Bizonytalanná válik gondolata, s amint a férfi közel hajol hozzá, és végre elmondja, ő kikre is gondolt valójában, megdöbben. *
-Óh!... Óh!!
*Vélhetően bokáig szalad arcán a pír. Hogyne tudná, kik az örömlányok. *
-Értem.
*Teszi még hozzá zavartan, és elfordul egy pillanatra, mintha nagy néznivalója lenne az ajtó irányában. Próbálja zavarát leküzdeni, bár vélhetően minden az arcára van írva.
Aztán... valami olyan történik, ami Keimuthyával igen ritkán esik meg. Felnevet. Nem hangosan, csak úgy finoman, s ezzel együtt jobb tenyerével elfedi egy pillanatra az arcát is. *
-Hát ezt... jól félreértettem.
*Vallja meg még mindig kicsit zavarban, remélhetően a másik is ennek tudja be átmeneti tudatlanságát. Na jó. Magának bevallhatja, inkább gondolt a tengeri sellőkre, mint az... örömlányokra. Hogy örömfiúk is lehetnek, az már vélhetően megfeküdné a gyomrát. *
-Pedig már majdnem elhittem, hogy amit anyám mesélt régen, az még sem mese volt.
*Teszi még hozzá, és most újra iszik a kupából, kikortyolva belőle az utolsó csepp vizet is, remélve, hogy a férfi mindezek után nem tartja őt afféle tudatlan lánynak. *
6416. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-11 14:59:24
Üzenet elküldve: 2025-08-11 14:59:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Keimuthya//
*Nagyon érdekes lenne a számára, ha tudná, hogy az íjászlány fejében milyen gondolatok vannak. Talán az érdekes nem is jó kifejezés. Szórakoztató. Ez az, ez pontosabb. Nem, félreértés ne essék, nem nevetné ki őt! De nevetni azért szinte biztosan nevetne egyet.
A tányér elé kerül a pulton, abban gőzölög az étel. Nem tudná megmondani hogy mit lát maga előtt – kockára vágott zöldségek, valami babféle, mindez sűrű lében. Az illata alapján valószínűleg csípős is lesz. És forró. A legjobb párosítás, pláne így nyáridőben.*
- Hm? *-oldalra pislant ahogy a lány átrágta magában a dolgait és ismét megszólal. Könnyedén megrázza a fejét.-* Ó nem, ők önként.. várj..!
*Egy pillanatra szemöldökei összébb húzódnak, és teljesen a lány felé fordul. Fürkészőn nézi az arcát, miközben szeme sarkában elmélyülnek a derű ráncai.*
- Ó.. ó! Te tényleg nem tudod, hogy kik és mik a Sellők, ugye? *-hangja egyszerre nevetős és hitetlenkedő. Sosem gondolta volna, hogy egyszer a Pegazusban kell elmagyaráznia ezt egy lánynak, de ha így hozta a sors, hát legyen. Picit közelebb hajol, a mozdulatot nem szánja tolakodónak.*
- A Sellők.. ők nem sellők. Mármint nem úgy, mint ahogy a mesékben vannak. Ők, nos.. *-hogyan magyaráznád el egy szemlátomást felnőtt lánynak, hogy mik azok az örömlányok-örömfiúk?-* Szerintem csak a Kikötő miatt hívják őket Sellőknek. Egyébként pedig igazából művészek. Akinek a művészete.. nos.. javarészt a test örömeiben rejlik. Érted, mire gondolok, ugye?
*Kérdése félig-meddig még komoly is.*
*Nagyon érdekes lenne a számára, ha tudná, hogy az íjászlány fejében milyen gondolatok vannak. Talán az érdekes nem is jó kifejezés. Szórakoztató. Ez az, ez pontosabb. Nem, félreértés ne essék, nem nevetné ki őt! De nevetni azért szinte biztosan nevetne egyet.
A tányér elé kerül a pulton, abban gőzölög az étel. Nem tudná megmondani hogy mit lát maga előtt – kockára vágott zöldségek, valami babféle, mindez sűrű lében. Az illata alapján valószínűleg csípős is lesz. És forró. A legjobb párosítás, pláne így nyáridőben.*
- Hm? *-oldalra pislant ahogy a lány átrágta magában a dolgait és ismét megszólal. Könnyedén megrázza a fejét.-* Ó nem, ők önként.. várj..!
*Egy pillanatra szemöldökei összébb húzódnak, és teljesen a lány felé fordul. Fürkészőn nézi az arcát, miközben szeme sarkában elmélyülnek a derű ráncai.*
- Ó.. ó! Te tényleg nem tudod, hogy kik és mik a Sellők, ugye? *-hangja egyszerre nevetős és hitetlenkedő. Sosem gondolta volna, hogy egyszer a Pegazusban kell elmagyaráznia ezt egy lánynak, de ha így hozta a sors, hát legyen. Picit közelebb hajol, a mozdulatot nem szánja tolakodónak.*
- A Sellők.. ők nem sellők. Mármint nem úgy, mint ahogy a mesékben vannak. Ők, nos.. *-hogyan magyaráznád el egy szemlátomást felnőtt lánynak, hogy mik azok az örömlányok-örömfiúk?-* Szerintem csak a Kikötő miatt hívják őket Sellőknek. Egyébként pedig igazából művészek. Akinek a művészete.. nos.. javarészt a test örömeiben rejlik. Érted, mire gondolok, ugye?
*Kérdése félig-meddig még komoly is.*
6415. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-11 13:55:12
Üzenet elküldve: 2025-08-11 13:55:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Régi adósságok//
* Éppen, hogy a mélységi elköszönt az italkeverőtől, már szabaddá is válik a rögtönzött kis színpad, ami az egykori szegénynegyedre néző ablakok előtt lett lefektetve. Igazából, színpadnak nevezni sértő a szakmára nézve, sokkal inkább néhány palló egymásra pakolva, a közepén egy szék, és nem is igazán nézi senki, csak arra szolgál, hogy ha valaki zenével szeretné feldobni a hangulatot, akkor itt megteheti. Persze Salwar épp erre készül, de azért elhelyez egy kalapot is a tákolmány lábánál, amibe jótékony felajánlásokat fogad. Csak ez után lép fel, és veszi kézbe a míves lantot, ami már sok-sok éve hű szolgája. Mindig eszébe jut a wegtoreni karaván, ahol szerezte, ezt is, és a csúnya sebhelyet is. Sose bánta meg, amit ott tett. Ahogy épp elhelyezkedne a játékhoz, a fogadó bejáratára pillant, amit valaki éppen kinyit, hogy a Pegazusba lépjen. A beszűrődő fény miatt először csak a sziluettet látja, de már ez is elég, hogy szíve nagyot dobbanjon. Ahogy Ysanee bentebb jön, a mélységi érzi, hogy erőt vesz rajta valamiféle izgalom, amit ha nem ismerné magát eléggé, akár lámpaláznak is hihetne. Helyette mosolyra húzza inkább a száját, és úgy dönt, hogy ha már úgyis játszani fog, olyat tesz, amivel egyértelműen magára vonja a tolvaj figyelmét. Rövid mérlegelés után elveti a "Szép a teme, arca csupa teme" című, méltán híres és kedvelt kocsmadalt, és úgy dönt, hogy saját szerzeményt fog játszani. Penget néhány hangot a lanton, igazít a kulcsokon, hogy megfelelő hangokat adjon ki a hangszer. Bár azt hinné mindenki, és ebben ő maga is bűnös volt, hogy a wegtoreni lant nem éppen a tartósságáról lesz híres, inkább dísz, mint ténylegesen gonddal és szeretettel készített eszköz, az idő megcáfolt minden kétkedőt. A kulcsok nem lazultak ki, a húrok közül ugyan többet kellett cserélni már, a lant szinte tökéletesen új állapotban szolgálja gazdáját. A hangolás végeztével pedig halkan játszani kezdi a bevezetőt. Olyan dalt választ, amit még sose játszott nagy közönség előtt. Ezt sokkal inkább magának írta, és a tolvajnak, bár még ő se hallotta soha. Egyfajta disszonancia jellemzi a művet, az ének egyszerűsége keveredik a technikás, és nagyon nehéz húrjátékkal. A melódia ugyan egyszerű, de mellé olyan körítést játszik, amit messze földön megirigyelnének. Nagyon sok munkája van abban, hogy tökéletesen tudja lefogni a hangokat, hosszú évek nehéz, véres ujjbegyekkel teli gyakorlásának eredménye ez, de most, az amulettel a nyakában, ez is könnyebben megy. Nem késik egy mozdulattal sem, és nem is ront bele. Hagyja, hogy minden érzelem átáramoljon ujjain, és a lanton keresztül a közönségbe. *
- Kövezett utcán léptünk nesztelen,
a hajnal messze, az éj még itt terem.
Te somolyogtál, markodban arany,
én szívem őriztem, de elloptad hamar.
Hideg bor, elhalkult lant,
asztalon pihen a félholt hang.
Szavaink, mint patak vize,
súlytalan folynak elfele.
Mindig eltűnsz, vagy én teszem,
Nem tehetünk róla, lételemem.
Hogy tovább álljak, hiába fáj,
Keserű, de lényem a magány.
Nem kérem, hogy ments meg,
nem kérem, hogy érts meg.
Csak állj mellettem,
míg a tűz ég bennem.
Csak a találkozásunk éltet,
Kegyetlenül telnek az évek,
Nélküled minden színtelen,
Még a dal is dísztelen.
S ha elalszik minden tűz az éjben,
lépteid zaját hallom a térben.
Nem kell térkép, sem égi jel,
A sors mindig egymáshoz terel.
* A mélységi arcán nem látszik a bosszúság, pedig ez nem az eredeti dalszöveg. Eeyr szeretete járja át játék közben, az átok tudja, hogy a dal a lánynak szól, így nem engedi, hogy negédes hazugságok, díszített féligazságok torzítsák el a férfi mondandóját. Talán ez a világ első, teljes mértékben igaz, mindenféle hazugság mentes szerelmes dala. Viszont még így is tökéletesen simul bele a lantjátékba, és a férfi is elégedett vele. Eredeti terve, a disszonancia már a múlté, amíg a hangszerrel sose hazudott, most kénytelen volt a dalszöveget is az igaz érzéseihez igazítani. *
* Éppen, hogy a mélységi elköszönt az italkeverőtől, már szabaddá is válik a rögtönzött kis színpad, ami az egykori szegénynegyedre néző ablakok előtt lett lefektetve. Igazából, színpadnak nevezni sértő a szakmára nézve, sokkal inkább néhány palló egymásra pakolva, a közepén egy szék, és nem is igazán nézi senki, csak arra szolgál, hogy ha valaki zenével szeretné feldobni a hangulatot, akkor itt megteheti. Persze Salwar épp erre készül, de azért elhelyez egy kalapot is a tákolmány lábánál, amibe jótékony felajánlásokat fogad. Csak ez után lép fel, és veszi kézbe a míves lantot, ami már sok-sok éve hű szolgája. Mindig eszébe jut a wegtoreni karaván, ahol szerezte, ezt is, és a csúnya sebhelyet is. Sose bánta meg, amit ott tett. Ahogy épp elhelyezkedne a játékhoz, a fogadó bejáratára pillant, amit valaki éppen kinyit, hogy a Pegazusba lépjen. A beszűrődő fény miatt először csak a sziluettet látja, de már ez is elég, hogy szíve nagyot dobbanjon. Ahogy Ysanee bentebb jön, a mélységi érzi, hogy erőt vesz rajta valamiféle izgalom, amit ha nem ismerné magát eléggé, akár lámpaláznak is hihetne. Helyette mosolyra húzza inkább a száját, és úgy dönt, hogy ha már úgyis játszani fog, olyat tesz, amivel egyértelműen magára vonja a tolvaj figyelmét. Rövid mérlegelés után elveti a "Szép a teme, arca csupa teme" című, méltán híres és kedvelt kocsmadalt, és úgy dönt, hogy saját szerzeményt fog játszani. Penget néhány hangot a lanton, igazít a kulcsokon, hogy megfelelő hangokat adjon ki a hangszer. Bár azt hinné mindenki, és ebben ő maga is bűnös volt, hogy a wegtoreni lant nem éppen a tartósságáról lesz híres, inkább dísz, mint ténylegesen gonddal és szeretettel készített eszköz, az idő megcáfolt minden kétkedőt. A kulcsok nem lazultak ki, a húrok közül ugyan többet kellett cserélni már, a lant szinte tökéletesen új állapotban szolgálja gazdáját. A hangolás végeztével pedig halkan játszani kezdi a bevezetőt. Olyan dalt választ, amit még sose játszott nagy közönség előtt. Ezt sokkal inkább magának írta, és a tolvajnak, bár még ő se hallotta soha. Egyfajta disszonancia jellemzi a művet, az ének egyszerűsége keveredik a technikás, és nagyon nehéz húrjátékkal. A melódia ugyan egyszerű, de mellé olyan körítést játszik, amit messze földön megirigyelnének. Nagyon sok munkája van abban, hogy tökéletesen tudja lefogni a hangokat, hosszú évek nehéz, véres ujjbegyekkel teli gyakorlásának eredménye ez, de most, az amulettel a nyakában, ez is könnyebben megy. Nem késik egy mozdulattal sem, és nem is ront bele. Hagyja, hogy minden érzelem átáramoljon ujjain, és a lanton keresztül a közönségbe. *
- Kövezett utcán léptünk nesztelen,
a hajnal messze, az éj még itt terem.
Te somolyogtál, markodban arany,
én szívem őriztem, de elloptad hamar.
Hideg bor, elhalkult lant,
asztalon pihen a félholt hang.
Szavaink, mint patak vize,
súlytalan folynak elfele.
Mindig eltűnsz, vagy én teszem,
Nem tehetünk róla, lételemem.
Hogy tovább álljak, hiába fáj,
Keserű, de lényem a magány.
Nem kérem, hogy ments meg,
nem kérem, hogy érts meg.
Csak állj mellettem,
míg a tűz ég bennem.
Csak a találkozásunk éltet,
Kegyetlenül telnek az évek,
Nélküled minden színtelen,
Még a dal is dísztelen.
S ha elalszik minden tűz az éjben,
lépteid zaját hallom a térben.
Nem kell térkép, sem égi jel,
A sors mindig egymáshoz terel.
* A mélységi arcán nem látszik a bosszúság, pedig ez nem az eredeti dalszöveg. Eeyr szeretete járja át játék közben, az átok tudja, hogy a dal a lánynak szól, így nem engedi, hogy negédes hazugságok, díszített féligazságok torzítsák el a férfi mondandóját. Talán ez a világ első, teljes mértékben igaz, mindenféle hazugság mentes szerelmes dala. Viszont még így is tökéletesen simul bele a lantjátékba, és a férfi is elégedett vele. Eredeti terve, a disszonancia már a múlté, amíg a hangszerrel sose hazudott, most kénytelen volt a dalszöveget is az igaz érzéseihez igazítani. *
6414. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-11 10:10:15
Üzenet elküldve: 2025-08-11 10:10:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg barát nem vén barát//
* Keresése nem hoz sikert, így kénytelen lesz nyugovóra térni. Látja már a fényt az alagút végén s nem kell más, csak elérni. A reggeli órákban a fogadó egyik sarkában ül, kezében az aznapi újság. Ha nem lenne helyenként pánik, most rá se nézne, csupán megreggelizne, majd indulna a kaszárnyába. Előtte egy pohár Tea, amiért 3 aranyat fizetett.
Már rég üres. Szeme sarkából ismerős alakot pillant meg a lépcsőfordulóban. *
~ Csak nem? ~
* Összehajtja a kezében lévő papírt, majd az asztalra helyezi, majd azzal a lendülettel áll is fel a helyéről. Ló nélkül jobban kimutatkozik a férfi nagysága s egy pillanatra elgondolkozik, hogy talán rossz következtetéseket vont le a férfiről. Mindenesetre megközelíti, majd le is szólítja. *
- Bredoc, szabad egy szóra?
* Bér ivócimborának korai lenne kinevezni egymást, csupán néhány kupica végett, de talán elég ahhoz, hogy ne küldje el egyből mellőle, s meghallgassa, hogy mit szeretne, még akkor is, ha kérése nevethetnéket hoz másokra. Amennyiben nem küldi el, úgy le is ülhetnek. Saját asztalához, amit otthagyott, esetleg valami olyan helyre, amire könnyebben rálát mindenki, de ha állni fognak, akkor sem fog panaszkodni. Fokozatosan szerené megközelíteni a témát, így nem csap egyből a lovak közé. Szemeivel felméri a férfit, s csak utána folytatja. *
- Volt alkalmad használni a bájitalt, amit a telkeden kevertem?
* Keresése nem hoz sikert, így kénytelen lesz nyugovóra térni. Látja már a fényt az alagút végén s nem kell más, csak elérni. A reggeli órákban a fogadó egyik sarkában ül, kezében az aznapi újság. Ha nem lenne helyenként pánik, most rá se nézne, csupán megreggelizne, majd indulna a kaszárnyába. Előtte egy pohár Tea, amiért 3 aranyat fizetett.
Már rég üres. Szeme sarkából ismerős alakot pillant meg a lépcsőfordulóban. *~ Csak nem? ~
* Összehajtja a kezében lévő papírt, majd az asztalra helyezi, majd azzal a lendülettel áll is fel a helyéről. Ló nélkül jobban kimutatkozik a férfi nagysága s egy pillanatra elgondolkozik, hogy talán rossz következtetéseket vont le a férfiről. Mindenesetre megközelíti, majd le is szólítja. *
- Bredoc, szabad egy szóra?
* Bér ivócimborának korai lenne kinevezni egymást, csupán néhány kupica végett, de talán elég ahhoz, hogy ne küldje el egyből mellőle, s meghallgassa, hogy mit szeretne, még akkor is, ha kérése nevethetnéket hoz másokra. Amennyiben nem küldi el, úgy le is ülhetnek. Saját asztalához, amit otthagyott, esetleg valami olyan helyre, amire könnyebben rálát mindenki, de ha állni fognak, akkor sem fog panaszkodni. Fokozatosan szerené megközelíteni a témát, így nem csap egyből a lovak közé. Szemeivel felméri a férfit, s csak utána folytatja. *
- Volt alkalmad használni a bájitalt, amit a telkeden kevertem?
6413. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-11 08:57:02
Üzenet elküldve: 2025-08-11 08:57:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tullus//
*Az, hogy mennyire két malomba őrölnek, most még nem derül ki. De egy bizonyos, teljesen félreértik egymás szavait. *
-Óh!
*Megértő sóhaj ez, hogy a sellők nem a folyóban élnek, hanem lent a tengernél, a kikötőben. Így már jobban van értelme a dolognak. Visszagondol anyja régi meséire, amelyekben eme csodás lényekről beszélt, az embertestű, halfarkú lényekről, akik a vízben élnek. Hogy „másféle” sellők is létezhetnek, arról nem tud. *
-Nem, nem jártam még a Kikötőben.
*Egyértelmű, hogy a Sellőházban sem, mindenesetre igazságérzetét borzongatja a tény, hogy ama csodás lényeket valakik fogságban tartják. Így már érthető, ha azok nem is mosolyognak.
Aztán összezavarodik.
Jó, érti, hogy a Kikötőben sok az olyan bűnöző, aki azért ment oda, hogy másik pénzét szedje el, de… miért akarná bárki is elszedni a pénzét a Sellőházban? Van itt valami, ami nem egészen kerek a dologban. Kifizetné a belépőt, hogy megnézze a sellőket, miért kéne ehhez a pénzét még ellopni? Nem érti. Aztán persze ott van a tény, hogy biztosan nem nézné meg csak úgy a sellőket. Sokkal inkább azt nézné, miként is szabadíthatná meg őket a fogságból. S ez a gondolat újra előtérbe fészkelődik, míg a férfi ételt rendel magának. Aprót kortyol hát a kupájából megint, majd Tullus arcára pillant. Tekintetéből, és ahogy megszólal hangjából is, sajnálkozást és tettrekészséget lehet kihallani. *
-Nem… kéne azokat a sellőket kiszabadítani? Nem szép dolog, hogy valaki fogságba ejtette őket, és pénzért mutogatja. Nem tehetnénk értük valamit?
*Igen. Hajlandó lenne felkeresni ezt a Sellőházat, és visszaengedni a tengerbe a sellőket. *
*Az, hogy mennyire két malomba őrölnek, most még nem derül ki. De egy bizonyos, teljesen félreértik egymás szavait. *
-Óh!
*Megértő sóhaj ez, hogy a sellők nem a folyóban élnek, hanem lent a tengernél, a kikötőben. Így már jobban van értelme a dolognak. Visszagondol anyja régi meséire, amelyekben eme csodás lényekről beszélt, az embertestű, halfarkú lényekről, akik a vízben élnek. Hogy „másféle” sellők is létezhetnek, arról nem tud. *
-Nem, nem jártam még a Kikötőben.
*Egyértelmű, hogy a Sellőházban sem, mindenesetre igazságérzetét borzongatja a tény, hogy ama csodás lényeket valakik fogságban tartják. Így már érthető, ha azok nem is mosolyognak.
Aztán összezavarodik.
Jó, érti, hogy a Kikötőben sok az olyan bűnöző, aki azért ment oda, hogy másik pénzét szedje el, de… miért akarná bárki is elszedni a pénzét a Sellőházban? Van itt valami, ami nem egészen kerek a dologban. Kifizetné a belépőt, hogy megnézze a sellőket, miért kéne ehhez a pénzét még ellopni? Nem érti. Aztán persze ott van a tény, hogy biztosan nem nézné meg csak úgy a sellőket. Sokkal inkább azt nézné, miként is szabadíthatná meg őket a fogságból. S ez a gondolat újra előtérbe fészkelődik, míg a férfi ételt rendel magának. Aprót kortyol hát a kupájából megint, majd Tullus arcára pillant. Tekintetéből, és ahogy megszólal hangjából is, sajnálkozást és tettrekészséget lehet kihallani. *
-Nem… kéne azokat a sellőket kiszabadítani? Nem szép dolog, hogy valaki fogságba ejtette őket, és pénzért mutogatja. Nem tehetnénk értük valamit?
*Igen. Hajlandó lenne felkeresni ezt a Sellőházat, és visszaengedni a tengerbe a sellőket. *
6412. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-11 08:36:17
Üzenet elküldve: 2025-08-11 08:36:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bizalom//
*Norhelt mozdulat közben dermed meg, ahogy a villa a szájában megáll, és ferdén felhúzott szemöldökkel figyeli, ahogy Ravik komótosan kinyitja a ketrecajtót. Nagyot nyel, majd a nőre sandítva szólal meg.*
- Ha téged is megszáll egy démon, most szólok, hogy az egyetlen dolog, amit kiszívhatsz belőlem, az nem a lelkem lesz… de a vérem se!
*Nem mozdul a helyéről, de a lába enyhén feszül, mintha bármelyik pillanatban kész lenne ahhoz, hogy elugorjon. A madár színes tollai már a nő karján csillognak, és Norhelt tekintete váltogat a csőr és Ravik arca között, mintha mindkettőtől egyformán tartana. A papagáj furcsa, torz hangot hallat, amitől a férfi lassan lehunyja a szemét, majd megrázza a fejét.*
- Kétlem. A koherens másnapos nyögdécseléshez több évnyi kitartó munka kell.
*A nő szórakozottan simít végig a madáron, Norhelt pedig egyre idegesebben húzza fel az orrát, miközben az ujjaival a combján dobol. Mikor Ravik megjegyzi, hogy a madár talán kedveli, felhorkan.*
- Az érzés nem kölcsönös. Tedd már vissza azt a vinnyogó patkányt!
*A reggeli végeztével leteszi a tányérját egy kisasztalra, majd helyet foglal egy széken, amin aztán látványosan hátra is dől, a karjait pedig keresztbe fonja a mellkasa előtt, és oldalra fordítja a fejét, mintha még a madár létezését is megtagadná. De közben a szeme sarkából persze tovább figyeli, hátha az ugrik egyet, vagy épp kiereszti azokat a rikácsoló hangokat. Ravik végül becsukja a ketrec ajtaját, mire Norhelt kissé ellazul, bár a szemében ott marad a gyanakvás.
A kérdésre, hogy sosem találkozott papagájjal, lassan megvonja a vállát.*
- A legtöbb hajó kapitánya egy szőrös félszemű, féllábú, szikkadt koszos tengerész. Ergo semmi okom feltenni a lábam a hajójukra. Aztán olyan ember, akinek még nem ette meg az agyát a sós víz, nem vesz ilyen madarat magának.
*Hangja száraz, de a szája sarkán már ott bujkál valami félmosoly. A férfi szeme egy pillanatra Ravik szemébe fúródik, majd a papagáj felé villan, mintha komolyan fontolgatna egy ötletet amiért Ravik feltehetően tényleg rajta próbálná ki először a szép új szablyáját. Aztán egy nagy levegővel visszatér a tányérjához, hogy a maradék kenyérdarabkával még felitassa a kolbász zsírját, mintha ezzel lezárta volna a témát… de az ujjai továbbra is készenlétben pihennek az asztalon, mintha bármelyik pillanatban újra nyúlhatna a szablyáért.*
*Norhelt mozdulat közben dermed meg, ahogy a villa a szájában megáll, és ferdén felhúzott szemöldökkel figyeli, ahogy Ravik komótosan kinyitja a ketrecajtót. Nagyot nyel, majd a nőre sandítva szólal meg.*
- Ha téged is megszáll egy démon, most szólok, hogy az egyetlen dolog, amit kiszívhatsz belőlem, az nem a lelkem lesz… de a vérem se!
*Nem mozdul a helyéről, de a lába enyhén feszül, mintha bármelyik pillanatban kész lenne ahhoz, hogy elugorjon. A madár színes tollai már a nő karján csillognak, és Norhelt tekintete váltogat a csőr és Ravik arca között, mintha mindkettőtől egyformán tartana. A papagáj furcsa, torz hangot hallat, amitől a férfi lassan lehunyja a szemét, majd megrázza a fejét.*
- Kétlem. A koherens másnapos nyögdécseléshez több évnyi kitartó munka kell.
*A nő szórakozottan simít végig a madáron, Norhelt pedig egyre idegesebben húzza fel az orrát, miközben az ujjaival a combján dobol. Mikor Ravik megjegyzi, hogy a madár talán kedveli, felhorkan.*
- Az érzés nem kölcsönös. Tedd már vissza azt a vinnyogó patkányt!
*A reggeli végeztével leteszi a tányérját egy kisasztalra, majd helyet foglal egy széken, amin aztán látványosan hátra is dől, a karjait pedig keresztbe fonja a mellkasa előtt, és oldalra fordítja a fejét, mintha még a madár létezését is megtagadná. De közben a szeme sarkából persze tovább figyeli, hátha az ugrik egyet, vagy épp kiereszti azokat a rikácsoló hangokat. Ravik végül becsukja a ketrec ajtaját, mire Norhelt kissé ellazul, bár a szemében ott marad a gyanakvás.
A kérdésre, hogy sosem találkozott papagájjal, lassan megvonja a vállát.*
- A legtöbb hajó kapitánya egy szőrös félszemű, féllábú, szikkadt koszos tengerész. Ergo semmi okom feltenni a lábam a hajójukra. Aztán olyan ember, akinek még nem ette meg az agyát a sós víz, nem vesz ilyen madarat magának.
*Hangja száraz, de a szája sarkán már ott bujkál valami félmosoly. A férfi szeme egy pillanatra Ravik szemébe fúródik, majd a papagáj felé villan, mintha komolyan fontolgatna egy ötletet amiért Ravik feltehetően tényleg rajta próbálná ki először a szép új szablyáját. Aztán egy nagy levegővel visszatér a tányérjához, hogy a maradék kenyérdarabkával még felitassa a kolbász zsírját, mintha ezzel lezárta volna a témát… de az ujjai továbbra is készenlétben pihennek az asztalon, mintha bármelyik pillanatban újra nyúlhatna a szablyáért.*
6411. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-11 08:19:14
Üzenet elküldve: 2025-08-11 08:19:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Régi adósságok//
*A fogadó vaskilincse valamiért most nehézkesen, de végül nyikorogva megadja magát a tolvajnak. A nyári levegő sűrű melege vele együtt áramlik be, összekeveredve a bent terjengő, nehezebb illatokkal: sör, sült hús és a kimelegedett emberszag egyéb nehéz aromáival. A falakon égő fáklyák lángja nyugodtan táncol, aranyló fényt vetve a pult sötét felületére és a székek karfáira.
Ysanee nem időzik a bejáratnál. Léptei halk koppanásokkal mérik végig az utat a pultig, miközben a háttérben a vendégek halk moraja keveredik a nyitott ablakokon beszűrődő utcazajjal. Poharak koccanása, egy elnyújtott nevetés, majd egy halk, énekszerű dudorászás hallatszik valahonnan a terem másik feléből. A pult mögött a fogadós egy korsót töröl, pillantása röviden megáll rajta, amikor odaér, Ysanee pedig rögvest elé is csúsztat 10 aranyat és Bort rendel. A férfi bólint, és elfordul, hogy egy polcról leemeljen egy zöldes árnyalatú üveget. A parafa halk pattanással enged, a pohár pedig ráérősen telik meg a sötétvörös itallal, orrát már meg is tölti a nehéz, földes illat.
Leül az egyik szabad székre, a régi fa enged a súlya alatt, enyhén megnyikordul, ahogy könyöke a sima, hűvös pultra simul. Ujjai a zsebéhez vándorolnak, ahol ott lapul a gondosan összehajtott papír, rajta a friss pecséttel. Holnap a gnóm javaslatára ellátogat a Tanácsházára, s bár nem biztos benne, hogy tudni fognak rajta segíteni, túl sok veszítenivalója végtére is nincsen. Valójában sohasem volt alkalma kiélvezni a nemesi származás nyújtotta lehetőségeket, így valószínűleg túl fogja tenni magát könnyen, amennyiben az nem kerül visszaállításra. Bízik benne azonban, hogy akad valami megoldás erre, persze tervei enélkül is véghezvihetőek, csak egyszerű polgárként ez az egész több erőt fog igénybevenni a részéről.
Ujjai a pohár köré fonódnak, megemeli, és belekortyol a borba. Az ital selymesen simul végig a nyelvén, és a nyári este zajai egy pillanatra egészen távolinak tűnnek.*
*A fogadó vaskilincse valamiért most nehézkesen, de végül nyikorogva megadja magát a tolvajnak. A nyári levegő sűrű melege vele együtt áramlik be, összekeveredve a bent terjengő, nehezebb illatokkal: sör, sült hús és a kimelegedett emberszag egyéb nehéz aromáival. A falakon égő fáklyák lángja nyugodtan táncol, aranyló fényt vetve a pult sötét felületére és a székek karfáira.
Ysanee nem időzik a bejáratnál. Léptei halk koppanásokkal mérik végig az utat a pultig, miközben a háttérben a vendégek halk moraja keveredik a nyitott ablakokon beszűrődő utcazajjal. Poharak koccanása, egy elnyújtott nevetés, majd egy halk, énekszerű dudorászás hallatszik valahonnan a terem másik feléből. A pult mögött a fogadós egy korsót töröl, pillantása röviden megáll rajta, amikor odaér, Ysanee pedig rögvest elé is csúsztat 10 aranyat és Bort rendel.
A férfi bólint, és elfordul, hogy egy polcról leemeljen egy zöldes árnyalatú üveget. A parafa halk pattanással enged, a pohár pedig ráérősen telik meg a sötétvörös itallal, orrát már meg is tölti a nehéz, földes illat.Leül az egyik szabad székre, a régi fa enged a súlya alatt, enyhén megnyikordul, ahogy könyöke a sima, hűvös pultra simul. Ujjai a zsebéhez vándorolnak, ahol ott lapul a gondosan összehajtott papír, rajta a friss pecséttel. Holnap a gnóm javaslatára ellátogat a Tanácsházára, s bár nem biztos benne, hogy tudni fognak rajta segíteni, túl sok veszítenivalója végtére is nincsen. Valójában sohasem volt alkalma kiélvezni a nemesi származás nyújtotta lehetőségeket, így valószínűleg túl fogja tenni magát könnyen, amennyiben az nem kerül visszaállításra. Bízik benne azonban, hogy akad valami megoldás erre, persze tervei enélkül is véghezvihetőek, csak egyszerű polgárként ez az egész több erőt fog igénybevenni a részéről.
Ujjai a pohár köré fonódnak, megemeli, és belekortyol a borba. Az ital selymesen simul végig a nyelvén, és a nyári este zajai egy pillanatra egészen távolinak tűnnek.*
6410. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-10 23:12:40
Üzenet elküldve: 2025-08-10 23:12:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg barát nem vén barát//
*Az akció meghökkentő sikerrel zárul, ez kicsit ugyan meglepi Bredocot, de úgy tesz, mintha végig hitt volna az egészben. Kellemes ez az este, így visszagondolva az elmúlt hatokra, már ezért megérte eljönnie otthonról, s akár holnap vissza is mehetne, már jobban járt volna mintha el sem indul.*
-Fogalmam sincs, végül is az sem hangzik rosszul.
*Tán még ő is iszik valami utolsót lefekvés előtt, így hogy közben visszatértek a Pegazusba megünnepelni győzelmüket.*
-Hé, akkor olyan lennék mint te, csak én nem arra a Nestarra várnék. Itt iszogathatunk majd közösen a végtelenségig.
*Egy darabig elnéz a semmibe, kicsit elmerül a gondolataiban, ez bizonyosan a túl sok ital és a túl sok pipázás eredménye lehet.*
-Vannak ennél rosszabb sorsok is, mit ne mondjak. A lepattanókra pedig nem-igen szorulok rá, de kedves tőled hogy aggódsz értem, nehogy berozsdásodjak.
*Tőle is inkább csak egy fáradt mosolyra futja, de ez nem Naesalának szól, sokkal inkább őt is olybá tűnik, hogy utolérte az, hogy két végén égette a gyertyát.*
-Igen, én is lepihenek, aztán fussunk össze holnap, szerintem annyira nem lesz itt sietség. Tudod azért örültem, jó volt látni.
*Még biccent egyet, csak úgy ahogy a bakák szoktak egymásnak, aztán elbiceg a szobájához, ahol minimális fészkelődés után be is dől az ágyba, az álom pedig hamarabb köszönt be, mint azt elsőre gondolta volna.*
//Napváltás//
*Másnap reggel szokásához híven egész korán kel, ez ha egyszer beleivódik az emberbe azt kiverni sem lehet onnan. Hiába fáj kicsit a feje, hiába fáradt, ez már csak ilyen. Igaz fogalma sincs milyen napszak lehet, de a nap már süt az biztos, ez meg neki elég. Gyorsan arcot mos egy tál hideg vízben, aztán most rászánja az időt, hogy a felszerelését is rendbe szedje, elvégre ma már bármi megtörténhet, és ha eljutnak a kaszárnyához vagy a tanácshoz egyszer, nem nézhet ki úgy mint egy egyszerű utazó. Úgyhogy felölti lovagi vértjét, ezúttal a sisakot is, pajzsát is magára ölti, a mesterkardját és a számszeríjat is átveti a hátán. Aztán pedig lefelé indul, hogy valami reggelit nézzen, pipázgasson egy kicsit és várja a fejleményeket.*
*Az akció meghökkentő sikerrel zárul, ez kicsit ugyan meglepi Bredocot, de úgy tesz, mintha végig hitt volna az egészben. Kellemes ez az este, így visszagondolva az elmúlt hatokra, már ezért megérte eljönnie otthonról, s akár holnap vissza is mehetne, már jobban járt volna mintha el sem indul.*
-Fogalmam sincs, végül is az sem hangzik rosszul.
*Tán még ő is iszik valami utolsót lefekvés előtt, így hogy közben visszatértek a Pegazusba megünnepelni győzelmüket.*
-Hé, akkor olyan lennék mint te, csak én nem arra a Nestarra várnék. Itt iszogathatunk majd közösen a végtelenségig.
*Egy darabig elnéz a semmibe, kicsit elmerül a gondolataiban, ez bizonyosan a túl sok ital és a túl sok pipázás eredménye lehet.*
-Vannak ennél rosszabb sorsok is, mit ne mondjak. A lepattanókra pedig nem-igen szorulok rá, de kedves tőled hogy aggódsz értem, nehogy berozsdásodjak.
*Tőle is inkább csak egy fáradt mosolyra futja, de ez nem Naesalának szól, sokkal inkább őt is olybá tűnik, hogy utolérte az, hogy két végén égette a gyertyát.*
-Igen, én is lepihenek, aztán fussunk össze holnap, szerintem annyira nem lesz itt sietség. Tudod azért örültem, jó volt látni.
*Még biccent egyet, csak úgy ahogy a bakák szoktak egymásnak, aztán elbiceg a szobájához, ahol minimális fészkelődés után be is dől az ágyba, az álom pedig hamarabb köszönt be, mint azt elsőre gondolta volna.*
//Napváltás//
*Másnap reggel szokásához híven egész korán kel, ez ha egyszer beleivódik az emberbe azt kiverni sem lehet onnan. Hiába fáj kicsit a feje, hiába fáradt, ez már csak ilyen. Igaz fogalma sincs milyen napszak lehet, de a nap már süt az biztos, ez meg neki elég. Gyorsan arcot mos egy tál hideg vízben, aztán most rászánja az időt, hogy a felszerelését is rendbe szedje, elvégre ma már bármi megtörténhet, és ha eljutnak a kaszárnyához vagy a tanácshoz egyszer, nem nézhet ki úgy mint egy egyszerű utazó. Úgyhogy felölti lovagi vértjét, ezúttal a sisakot is, pajzsát is magára ölti, a mesterkardját és a számszeríjat is átveti a hátán. Aztán pedig lefelé indul, hogy valami reggelit nézzen, pipázgasson egy kicsit és várja a fejleményeket.*
6409. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-10 21:50:09
Üzenet elküldve: 2025-08-10 21:50:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Mire rokona betoppan, ő már készen áll. Hosszú, testhezálló, fekete ruhát visel, derekát aranyozott öv tartja szorosan. Ruhájához hasonlóan lovaglócsizmája is éjfekete. Hajkoronája ezúttal nincs fonatba rendezve, helyette gondosan kifésülve, szabadon engedi hátán. Nincs túlöltözve, az artheniori klíma meglepően meleg. A hegymélyi hideg után különösen.*
-Sikerült pihennem, köszönöm kérdésed. *Feltápászkodik az asztal mellől, majd egy udvarias, halovány mosolyban részesíti Elireyát. A pergament, mit kezében szorongatott, gondosan belső zsebébe hajtja. Nem kérdez vissza az alvásminőséget illetően, valahogy üres locsogásnak vélné.*
-Kezdem megszokni a felszíni alvást. Azelőtt sosem aludtam szabad ég alatt, vagy efféle... Kunyhóban. *Bizalmatlanul pillant körbe. Az asztalon meggyújtott gyertyák lángját szép sorban mutatóujja közé zárja, kioltva ezzel pislákoló fényüket. Azelőtt, hogy elindultak a Föld Városából, valóban nem aludt Pirtianes falain kívül.*
-A lovak készen állnak? *Szemei élénken csillannak a sötétben. Most, hogy beköszöntött az éj és nagyjából kipihente magát, határozottan tettre kész. Lentről sem szűrődik fel annyi zaj már. A vendégek vagy hazatértek, vagy visszavonultak aludni valamelyik szobába. Persze Arthenior van akkora város, hogy sose hajtsa teljesen álomra fejét.*
*Mire rokona betoppan, ő már készen áll. Hosszú, testhezálló, fekete ruhát visel, derekát aranyozott öv tartja szorosan. Ruhájához hasonlóan lovaglócsizmája is éjfekete. Hajkoronája ezúttal nincs fonatba rendezve, helyette gondosan kifésülve, szabadon engedi hátán. Nincs túlöltözve, az artheniori klíma meglepően meleg. A hegymélyi hideg után különösen.*
-Sikerült pihennem, köszönöm kérdésed. *Feltápászkodik az asztal mellől, majd egy udvarias, halovány mosolyban részesíti Elireyát. A pergament, mit kezében szorongatott, gondosan belső zsebébe hajtja. Nem kérdez vissza az alvásminőséget illetően, valahogy üres locsogásnak vélné.*
-Kezdem megszokni a felszíni alvást. Azelőtt sosem aludtam szabad ég alatt, vagy efféle... Kunyhóban. *Bizalmatlanul pillant körbe. Az asztalon meggyújtott gyertyák lángját szép sorban mutatóujja közé zárja, kioltva ezzel pislákoló fényüket. Azelőtt, hogy elindultak a Föld Városából, valóban nem aludt Pirtianes falain kívül.*
-A lovak készen állnak? *Szemei élénken csillannak a sötétben. Most, hogy beköszöntött az éj és nagyjából kipihente magát, határozottan tettre kész. Lentről sem szűrődik fel annyi zaj már. A vendégek vagy hazatértek, vagy visszavonultak aludni valamelyik szobába. Persze Arthenior van akkora város, hogy sose hajtsa teljesen álomra fejét.*
6408. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-10 20:56:40
Üzenet elküldve: 2025-08-10 20:56:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg barát nem vén barát//
*Úgy tűnik a gyermeteg csínytevést lebukás nélkül megússzák, de legalább is a mai napon valószínűleg már nem veszi elő őket senki. Aztán majd kiderül, hogy a háromlándzsás fickó tartja-e a száját.
A visszafelé vezető út legalább olyan jókedvűen telik, mint az odafelé, talán kicsit több vénemberes nosztalgia akad benne, régi bajtársakról, siheder évekről, az alakulatban töltött időkről. Nem szokta magányosan tölteni az estéit a fogadóban, mindig akad valami régi ismerős, de egészen más, mikor az ember egy másik egykori városőrrel találkozik, az már azért jóval ritkábban esik meg vele. Az pedig, hogy ez az egykori köpenyes a felettese, nos... talán utoljára még Ald'assal volt alkalma együtt italozni még zöldfülű korában. Az ennél egy jóval kaotikusabb estére sikeredett, még egy nemest is sikerült képen rúgnia véletlenül - bár mentségére szóljon, akkor nem tudta, kivel is van dolga -, meg talán a Hadúrnak is szájalt valamit. De hát ami a Kósza Pintyben történik, az a Kósza Pintyben is marad, igaz, ezt a mondást leginkább a házas urak koptatják előszeretettel.*
- Aztán mikor kezditek a céltalan hősködést? *kérdi a férfitól már az egyik asztalnál ücsörögve valami kilépő lőre felett, érzi, hogy lassacskán magával ragadja a fáradtság.*
- Vagy néhány napig még az asztal alá iszod magad, miközben Wegtoren címeres bajnoka csipkekesztyűs kisasszonyokat hág?
*Kicsit azért álmoskásan elkuncogja magát, valahogy így kimondva viccesebbnek hallatszik a helyzet.* - Mondjuk igazad van, hátha akad valami lepattanó. *aljas piszkálódásán kicsit jobban felnevet most, pedig minden porcikája küzd már a mozdulatokkal és grimaszokkal. Itt lenne az ideje megpihenni.
Feltör belőle egy jókora ásítás, néhány erőtlen mozdulattal éberséget pofoz még magába.*
- Én viszont lehet, hogy elteszem magamat holnapra, megfáradtam itt a nagy munkálatokban. Ha esetleg még nem indultok meg további asszonyvadászatra, akkor valószínűleg összefutunk.
*Úgy tűnik a gyermeteg csínytevést lebukás nélkül megússzák, de legalább is a mai napon valószínűleg már nem veszi elő őket senki. Aztán majd kiderül, hogy a háromlándzsás fickó tartja-e a száját.
A visszafelé vezető út legalább olyan jókedvűen telik, mint az odafelé, talán kicsit több vénemberes nosztalgia akad benne, régi bajtársakról, siheder évekről, az alakulatban töltött időkről. Nem szokta magányosan tölteni az estéit a fogadóban, mindig akad valami régi ismerős, de egészen más, mikor az ember egy másik egykori városőrrel találkozik, az már azért jóval ritkábban esik meg vele. Az pedig, hogy ez az egykori köpenyes a felettese, nos... talán utoljára még Ald'assal volt alkalma együtt italozni még zöldfülű korában. Az ennél egy jóval kaotikusabb estére sikeredett, még egy nemest is sikerült képen rúgnia véletlenül - bár mentségére szóljon, akkor nem tudta, kivel is van dolga -, meg talán a Hadúrnak is szájalt valamit. De hát ami a Kósza Pintyben történik, az a Kósza Pintyben is marad, igaz, ezt a mondást leginkább a házas urak koptatják előszeretettel.*
- Aztán mikor kezditek a céltalan hősködést? *kérdi a férfitól már az egyik asztalnál ücsörögve valami kilépő lőre felett, érzi, hogy lassacskán magával ragadja a fáradtság.*
- Vagy néhány napig még az asztal alá iszod magad, miközben Wegtoren címeres bajnoka csipkekesztyűs kisasszonyokat hág?
*Kicsit azért álmoskásan elkuncogja magát, valahogy így kimondva viccesebbnek hallatszik a helyzet.* - Mondjuk igazad van, hátha akad valami lepattanó. *aljas piszkálódásán kicsit jobban felnevet most, pedig minden porcikája küzd már a mozdulatokkal és grimaszokkal. Itt lenne az ideje megpihenni.
Feltör belőle egy jókora ásítás, néhány erőtlen mozdulattal éberséget pofoz még magába.*
- Én viszont lehet, hogy elteszem magamat holnapra, megfáradtam itt a nagy munkálatokban. Ha esetleg még nem indultok meg további asszonyvadászatra, akkor valószínűleg összefutunk.
6407. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-10 20:40:42
Üzenet elküldve: 2025-08-10 20:40:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Az amulett nyomában//
//Zárás//
- Hát, ez majd kiderül. Általában nem szoktam történni az eseményeket, de most én is fülelek a hírekre, hogy vajon nyugtunk lesz-e.
* Rendel magának Teát és Salwarnak Bort vagy ami italt szeretne 15 aranyért. *
- Arra is szükség van, hogy valaki a túlélők vagy elhunytak történeteit is továbbvigye. Lehet azok nem mindig a legvidámabb regék.
*Nestar érzi, hogy a társalgás dolga nem igazán megy neki, amíg nem a szakmájáról vagy éppen a mágiáról kell diskurzusban részt vennie. És a pár pohár teával bár nehezen nevezheti magát felfrissültnek, a semmiért jobb és az ülés maga már sokat segített, hogy pihengessen.*
- Ellenben, örvendtem a társaságnak, viszont sajnos tovább kell álljak. Ha bármikor szolgálhatok még valamivel, nyugodtan keressen fel.
*Nem tudja, hogy tegyen-e kommentárt arra, hogy ne kelljen kifutnia a veséjét a felkeresésével, egyelőre úgy dönt, hogy ezt nem fogja a sötételf szokásának nevezni és a legnagyobb valószínűséggel csak fölösleges piszkálódásnak vennék tőle. De ha megközelebb is így futnak össze, akkor biztos szóvá teszi, mert nem tesz jót Salwar egészségének. Ha nem igényelnek tőle semmi mást, akkor szabadon távozik is.*
//Zárás//
- Hát, ez majd kiderül. Általában nem szoktam történni az eseményeket, de most én is fülelek a hírekre, hogy vajon nyugtunk lesz-e.
* Rendel magának Teát és Salwarnak Bort vagy ami italt szeretne 15 aranyért.
*- Arra is szükség van, hogy valaki a túlélők vagy elhunytak történeteit is továbbvigye. Lehet azok nem mindig a legvidámabb regék.
*Nestar érzi, hogy a társalgás dolga nem igazán megy neki, amíg nem a szakmájáról vagy éppen a mágiáról kell diskurzusban részt vennie. És a pár pohár teával bár nehezen nevezheti magát felfrissültnek, a semmiért jobb és az ülés maga már sokat segített, hogy pihengessen.*
- Ellenben, örvendtem a társaságnak, viszont sajnos tovább kell álljak. Ha bármikor szolgálhatok még valamivel, nyugodtan keressen fel.
*Nem tudja, hogy tegyen-e kommentárt arra, hogy ne kelljen kifutnia a veséjét a felkeresésével, egyelőre úgy dönt, hogy ezt nem fogja a sötételf szokásának nevezni és a legnagyobb valószínűséggel csak fölösleges piszkálódásnak vennék tőle. De ha megközelebb is így futnak össze, akkor biztos szóvá teszi, mert nem tesz jót Salwar egészségének. Ha nem igényelnek tőle semmi mást, akkor szabadon távozik is.*
6406. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-10 20:03:12
Üzenet elküldve: 2025-08-10 20:03:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Az amulett nyomában//
//Zárás//
* Látja a hitetlenkedést a másik arcán, nem is lepi meg a dolog, de nem fogja elkezdeni bizonygatni az igazát. Inkább a válaszra figyel, és elraktározza magának az információt. Na nem mintha tervezne a víz városába, de ha nagyon rosszra fordulna a helyzet, még ott is jobb, mint itt. A bárd nem az a hős típus, háborúban ő inkább a háborún kívül eső várost választja, mint azt, hogy életét veszítse valamiben, aminek ő nem is a része. *
- Az biztos, hogy gyógyítókra nagy szükség lehet, ha beigazolódnak a félelmek. Persze, nem tudhatjuk előre. Az is lehet, hogy az egész végén csak egy újabb tharg törzs érkezik, aki a nagy hűhő után letelepednek, és azt is elfelejtjük, hogy voltak. De az bizonyos, hogy ilyenkor jó megjegyezni azokat, akikre a bajban számíthat az ember. Na nem ingyen, persze. * Teszi még hozzá, ahogy az italokra, és azok gyógyítására utal. *
- Jómagam nem hiszem, hogy harcban és bajban nagy segítségére lennék a városnak, de ha az embereknek dalra van szükségük, hogy feledjék a bút és a bajt, akkor vándormuzsikusi kötelességem ezt megadni nekik.
A hozzászólás írója (Salwar Caleihaisan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.10 20:03:27
//Zárás//
* Látja a hitetlenkedést a másik arcán, nem is lepi meg a dolog, de nem fogja elkezdeni bizonygatni az igazát. Inkább a válaszra figyel, és elraktározza magának az információt. Na nem mintha tervezne a víz városába, de ha nagyon rosszra fordulna a helyzet, még ott is jobb, mint itt. A bárd nem az a hős típus, háborúban ő inkább a háborún kívül eső várost választja, mint azt, hogy életét veszítse valamiben, aminek ő nem is a része. *
- Az biztos, hogy gyógyítókra nagy szükség lehet, ha beigazolódnak a félelmek. Persze, nem tudhatjuk előre. Az is lehet, hogy az egész végén csak egy újabb tharg törzs érkezik, aki a nagy hűhő után letelepednek, és azt is elfelejtjük, hogy voltak. De az bizonyos, hogy ilyenkor jó megjegyezni azokat, akikre a bajban számíthat az ember. Na nem ingyen, persze. * Teszi még hozzá, ahogy az italokra, és azok gyógyítására utal. *
- Jómagam nem hiszem, hogy harcban és bajban nagy segítségére lennék a városnak, de ha az embereknek dalra van szükségük, hogy feledjék a bút és a bajt, akkor vándormuzsikusi kötelességem ezt megadni nekik.
A hozzászólás írója (Salwar Caleihaisan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.10 20:03:27
6405. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-10 17:49:50
Üzenet elküldve: 2025-08-10 17:49:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bizalom//
*A férfi szavai, a riadt tekintet nem okoz nagy bosszúságot, de most nem is szórakoztatja. Ellenben a pillantásai olyan lesajnálók, mintha csak azt figyelné, ahogy amaz a testét kezdi árulni egy kupica pálinkáért. Ám a helyzet nyomban változik, amikor az újonnan szerzett szablyája is előkerül a hüvelyéből és egyenesen a madárra szegeződik. Nagyjából a sárkány is így kezdhet neki a tűzokádásnak, mint ahogy most Ravik szívja be mélyen a levegőt. De az végül csak egy hosszú sóhajjal távozik a tüdőből.*
- Tedd le azt a kurva szablyát, mert esküszöm neked, hogy legközelebb nem az ujjam dugom fel.
*Mordul, magához képest meglepően nyugodtan, bár most egy kicsit bosszantja, hogy mellette a madár riadt rikácsolása szinte az agyát kaparja mindezek mellé. Reméli, hogy tényleg átkot szór az állat. Ha mást nem, legalább egy hatos viszketéssel megörvendeztethetné a másnapos idiótát.
Kissé félrebillenti a fejét, ahogy figyeli, amint a szablya végre visszakerül a hüvelybe, a szemeit fürkészve pedig szinte látja benne az elképzelt démonűzés minden mozzanatát. A szája széle megremeg, de nagy nehézségek árán tartja magát, hogy ne vigyorogjon.*
- Mintha párbajt akarnál vívni egy papagájjal.
*A hangjában ott a hitetlenkedés, de a szemei már nevetnek. Mély sóhajjal felnéz a mennyezetre, mintha Thaléniához könyörögne egy jó adag türelemért, csak azután pillant vissza a férfira. De mikor Norhelt a madár felé bök a villájával, ennél tovább már nem bírja. A keze mozdul és lassan, szándékosan kihívó mozdulattal nyitja ki a ketrec ajtaját.*
- Gyere kicsim. Mutassuk meg a gonosz fickónak milyen is az igazi démoni megszállás.
*Szinte gügyögi a madárnak, miközben éppen hogy nem röhögi el magát. A kezét lassan a ketrecbe dugja, ez most a főpróba, hogy mennyire sikerült kezes állatot szereznie magának. A színes tollas a kezéhez dugja a csőrét, csipked egyet, azután még egyet. Nem fáj, de volt már kellemesebb is, viszont a megvizsgálgatás után a tollas kényelmesen átlép a nő alkarjára, amit Ravik madarastól húz is ki óvatosan. Valamiért azt várja, hogy azonnal szökni próbál, de a madár csak oldalra billenti a fejét, majd azonnal utánoz valami különösen idétlen hangot, amit biztosan a férfitól hallott korábban. Ravik szája sarka megremeg.*
- Látod? Máris a te nyelveden beszél.
*Vihog végül fel, ahogy a szabad kezével óvatosan a színes tollakra simít.*
- Szerintem tetszel neki.
*Lassan becsukja a ketrec ajtaját, de közben olyan tekintettel figyeli Norheltet, mint aki bármelyik pillanatban hajlandó újra kinyitni, ha a férfi nem viselkedik. A biztos távolságot azért tartja, így nem megy vissza az ágyhoz, hanem a székre ül le.*
- Szóval te még a büdös életben nem találkoztál papagájjal?
*Billenti félre a fejét, ahogy kíváncsian visszapillant a férfira.*
- Az egyik hajó kapitányának, ahol a padlót sikáltam régen, volt egy. Az is beszélt, bár állandóan csak rum után rikácsolt. Azt leszámítva csak visítani tudott.
*A férfi szavai, a riadt tekintet nem okoz nagy bosszúságot, de most nem is szórakoztatja. Ellenben a pillantásai olyan lesajnálók, mintha csak azt figyelné, ahogy amaz a testét kezdi árulni egy kupica pálinkáért. Ám a helyzet nyomban változik, amikor az újonnan szerzett szablyája is előkerül a hüvelyéből és egyenesen a madárra szegeződik. Nagyjából a sárkány is így kezdhet neki a tűzokádásnak, mint ahogy most Ravik szívja be mélyen a levegőt. De az végül csak egy hosszú sóhajjal távozik a tüdőből.*
- Tedd le azt a kurva szablyát, mert esküszöm neked, hogy legközelebb nem az ujjam dugom fel.
*Mordul, magához képest meglepően nyugodtan, bár most egy kicsit bosszantja, hogy mellette a madár riadt rikácsolása szinte az agyát kaparja mindezek mellé. Reméli, hogy tényleg átkot szór az állat. Ha mást nem, legalább egy hatos viszketéssel megörvendeztethetné a másnapos idiótát.
Kissé félrebillenti a fejét, ahogy figyeli, amint a szablya végre visszakerül a hüvelybe, a szemeit fürkészve pedig szinte látja benne az elképzelt démonűzés minden mozzanatát. A szája széle megremeg, de nagy nehézségek árán tartja magát, hogy ne vigyorogjon.*
- Mintha párbajt akarnál vívni egy papagájjal.
*A hangjában ott a hitetlenkedés, de a szemei már nevetnek. Mély sóhajjal felnéz a mennyezetre, mintha Thaléniához könyörögne egy jó adag türelemért, csak azután pillant vissza a férfira. De mikor Norhelt a madár felé bök a villájával, ennél tovább már nem bírja. A keze mozdul és lassan, szándékosan kihívó mozdulattal nyitja ki a ketrec ajtaját.*
- Gyere kicsim. Mutassuk meg a gonosz fickónak milyen is az igazi démoni megszállás.
*Szinte gügyögi a madárnak, miközben éppen hogy nem röhögi el magát. A kezét lassan a ketrecbe dugja, ez most a főpróba, hogy mennyire sikerült kezes állatot szereznie magának. A színes tollas a kezéhez dugja a csőrét, csipked egyet, azután még egyet. Nem fáj, de volt már kellemesebb is, viszont a megvizsgálgatás után a tollas kényelmesen átlép a nő alkarjára, amit Ravik madarastól húz is ki óvatosan. Valamiért azt várja, hogy azonnal szökni próbál, de a madár csak oldalra billenti a fejét, majd azonnal utánoz valami különösen idétlen hangot, amit biztosan a férfitól hallott korábban. Ravik szája sarka megremeg.*
- Látod? Máris a te nyelveden beszél.
*Vihog végül fel, ahogy a szabad kezével óvatosan a színes tollakra simít.*
- Szerintem tetszel neki.
*Lassan becsukja a ketrec ajtaját, de közben olyan tekintettel figyeli Norheltet, mint aki bármelyik pillanatban hajlandó újra kinyitni, ha a férfi nem viselkedik. A biztos távolságot azért tartja, így nem megy vissza az ágyhoz, hanem a székre ül le.*
- Szóval te még a büdös életben nem találkoztál papagájjal?
*Billenti félre a fejét, ahogy kíváncsian visszapillant a férfira.*
- Az egyik hajó kapitányának, ahol a padlót sikáltam régen, volt egy. Az is beszélt, bár állandóan csak rum után rikácsolt. Azt leszámítva csak visítani tudott.
6404. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-10 16:58:24
Üzenet elküldve: 2025-08-10 16:58:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Kifejezett örömmel tölti el a tény, hogy Naren megszólalni sem merészel, ha nem kérdezi. Úgy tűnik hatott az intés. Ámbár képes lenne még tovább tetézni a helyzetet, de már így is túl lett lőve a célon. Nem azzal, ahogy a fattyúval bánik, hanem azzal, hogy túlságosan heves visszajelzést kapott a modora miatt. Meg kell szokni, hogy itt árgus szemek figyelik majd minden lépésüket. Kívülállónak tartja őket egy falka veszett korcs. Nem mintha ez érdekelné, de az előremenetelüket kevéssé szolgálja, ha még rájuk is sütik azt a bélyeget, ami valójában teljességgel igaz. Moderálnia kell a vonásait, a cselekedeteit, csakhogy ez és az otthon hiánya kellő feszültséget generál benne. Tökéletes levezetője volt ennek a fattyú, akire máskor tán rá sem néz. Távozása után még megeszi az étket, amit az egyik dolgos felszolgáló hoz fel neki. Sem a tálca, sem a tálak, evőeszközök nem nyerik el tetszését, de már eltűnt belőle a kellemetlen vibrálás, így megjátszott, kedélyes mosollyal veszi azt át. Nem kopogtat senki a maradékét. Szörnyű ez a város. De legalább normalizálódott belül kissé.
Az álmok is elkerülik. Tökéletes ürességben lebeg, csupán akkor kerítik hatalmukba újra az oda nem illő érzelmek, mikor ismét nyílik a szeme. Ha még nincs is éjjel, legalább a nap már bőszen lefelé tart. Senki nem kereste a társaságát, s ennek módfelett örül. De ideje lassacskán útra kelni, hiszen várja őket az állítólagos otthon. Az új. Egy idegen városban, ahol még rabszolgát sem tarthatnak. Ezek fényében képzeli, hogy mi várhat rájuk, ha még a családjukat is felkoncolták. De Vhorossiban bízik, ha a kontaktjairól nem is tud semmit.
Kimért léptekkel lép ki a szobájából, ahol rögvest szembe találkozik egy kicicomázott hölgyeménnyel, aki miatt meg kell torpannia. Egyetlen szobányit kell menjen, néhány lépés, s máris feltartóztatják. Tekintete mégis hazugan sugározza, hogy köszönti a nőt. Eztán kopog csak be Vhorossihoz, s ha amaz már ébren van, nem is teketóriázik, hanem rögvest belibben, s bezárja maga mögött az ajtót.*
- Sikerült pihenned, Kedves? *Mintha még szerepben lenne, de hamar leolvad a máz.*
*Kifejezett örömmel tölti el a tény, hogy Naren megszólalni sem merészel, ha nem kérdezi. Úgy tűnik hatott az intés. Ámbár képes lenne még tovább tetézni a helyzetet, de már így is túl lett lőve a célon. Nem azzal, ahogy a fattyúval bánik, hanem azzal, hogy túlságosan heves visszajelzést kapott a modora miatt. Meg kell szokni, hogy itt árgus szemek figyelik majd minden lépésüket. Kívülállónak tartja őket egy falka veszett korcs. Nem mintha ez érdekelné, de az előremenetelüket kevéssé szolgálja, ha még rájuk is sütik azt a bélyeget, ami valójában teljességgel igaz. Moderálnia kell a vonásait, a cselekedeteit, csakhogy ez és az otthon hiánya kellő feszültséget generál benne. Tökéletes levezetője volt ennek a fattyú, akire máskor tán rá sem néz. Távozása után még megeszi az étket, amit az egyik dolgos felszolgáló hoz fel neki. Sem a tálca, sem a tálak, evőeszközök nem nyerik el tetszését, de már eltűnt belőle a kellemetlen vibrálás, így megjátszott, kedélyes mosollyal veszi azt át. Nem kopogtat senki a maradékét. Szörnyű ez a város. De legalább normalizálódott belül kissé.
Az álmok is elkerülik. Tökéletes ürességben lebeg, csupán akkor kerítik hatalmukba újra az oda nem illő érzelmek, mikor ismét nyílik a szeme. Ha még nincs is éjjel, legalább a nap már bőszen lefelé tart. Senki nem kereste a társaságát, s ennek módfelett örül. De ideje lassacskán útra kelni, hiszen várja őket az állítólagos otthon. Az új. Egy idegen városban, ahol még rabszolgát sem tarthatnak. Ezek fényében képzeli, hogy mi várhat rájuk, ha még a családjukat is felkoncolták. De Vhorossiban bízik, ha a kontaktjairól nem is tud semmit.
Kimért léptekkel lép ki a szobájából, ahol rögvest szembe találkozik egy kicicomázott hölgyeménnyel, aki miatt meg kell torpannia. Egyetlen szobányit kell menjen, néhány lépés, s máris feltartóztatják. Tekintete mégis hazugan sugározza, hogy köszönti a nőt. Eztán kopog csak be Vhorossihoz, s ha amaz már ébren van, nem is teketóriázik, hanem rögvest belibben, s bezárja maga mögött az ajtót.*
- Sikerült pihenned, Kedves? *Mintha még szerepben lenne, de hamar leolvad a máz.*
6403. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-10 15:47:10
Üzenet elküldve: 2025-08-10 15:47:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bizalom//
*Norhelt még az ágyon ülve dől hátra a falnak, karját keresztbe teszi a mellkasán, miközben Ravik kijelenti, hogy neki bizony papagája van, nem sólyma. Felvonja a szemöldökét, mintha mérlegelné a dolgot, aztán rekedten felmorran.*
- He?! Kell a halálnak. Csak kikaparná a szemem a kis dög. Ettől se várok mást.
*Bök állával a ketrec felé, ahol a madár épp ártatlan képet vág, ha ez egyáltalán lehetséges egy madárnál. A nő további megjegyzéseire csak a szemeit forgatja.*
- Úgy a... Csókold is meg, hátha elkapsz tőle valamit. Valami jó kis trópusi kankót...
*Jegyzi meg, aztán a tekintete is a madárra téved, mintha most próbálná eldönteni, melyikük a veszélyesebb: Ravik, vagy a rikácsoló tollkupac.
Amikor a papagáj először utánozza a nő szavait, Norhelt felül, a keze meg is áll a mozdulatban, amivel az ágy széléről próbálja felvenni a cipőjét. A második megszólalásnál már hátra is hőköl, szemét tágra nyitva mered a madárra. Egy pillanat alatt kitapogatja maga mellett a szablya markolatát, rámarkol, és kirántja a hüvelyéből. A pengét a madár felé szegezi, közben kiabál.*
- A kurva istenit, Ravik! Megszállta a kis gecit egy Eeyr verte démon, te meg idehoztad?!
*A madár persze rikácsol tovább, Norhelt pedig egyre idegesebben pillantgat körbe, mintha bármelyik pillanatban rátörhetne a halál. A másnapossága mintha elpárologna, a tarkóján feláll a szőr. Meg van győződve róla, hogy a madár most épp valami ősi átkot olvas rá. Mégis tétován marad a helyén, a szablya hegye alig mozdul, mintha maga se tudná eldönteni, leszúrja-e vagy sem. Amikor pár pillanat után sem történik semmi, kissé megereszkedik a válla. Sóhajt, visszacsúsztatja a pengét a hüvelybe, de a szeme sarkából továbbra is figyeli a madarat.
A nő elégedett mosolyát látva azonnal összeráncolja a homlokát, és szinte támadó hangnemben szólal meg.*
- Hasznos? Hasznos?! Én mondom, ezt egészen biztosan megszállta egy démon! Máskülönben nem pofázna. Hát hány állatot hallottál te eddig pofázni?! Elismerem, láttam én már párat beszélni... mikor túltoltam az ördögvigyort... de erről most szó sincs, ugyanis fájdalmasan józan vagyok! Szó szerint, hogy az ég verje meg...
*Egy ideig még morog magában, aztán nagy nehezen elfordul a ketrectől. Felnyögve nyúl a reggelijéért, mintha a kajával próbálná visszahozni a nyugalmát. Mielőtt harapna, még egyszer gyorsan a madárra pillant, villájával pedig felé bök, aztán szinte suttogva hozzáteszi:*
- Figyellek te színes démon.
A hozzászólás írója (Norhelt Dravhen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.10 15:49:58
*Norhelt még az ágyon ülve dől hátra a falnak, karját keresztbe teszi a mellkasán, miközben Ravik kijelenti, hogy neki bizony papagája van, nem sólyma. Felvonja a szemöldökét, mintha mérlegelné a dolgot, aztán rekedten felmorran.*
- He?! Kell a halálnak. Csak kikaparná a szemem a kis dög. Ettől se várok mást.
*Bök állával a ketrec felé, ahol a madár épp ártatlan képet vág, ha ez egyáltalán lehetséges egy madárnál. A nő további megjegyzéseire csak a szemeit forgatja.*
- Úgy a... Csókold is meg, hátha elkapsz tőle valamit. Valami jó kis trópusi kankót...
*Jegyzi meg, aztán a tekintete is a madárra téved, mintha most próbálná eldönteni, melyikük a veszélyesebb: Ravik, vagy a rikácsoló tollkupac.
Amikor a papagáj először utánozza a nő szavait, Norhelt felül, a keze meg is áll a mozdulatban, amivel az ágy széléről próbálja felvenni a cipőjét. A második megszólalásnál már hátra is hőköl, szemét tágra nyitva mered a madárra. Egy pillanat alatt kitapogatja maga mellett a szablya markolatát, rámarkol, és kirántja a hüvelyéből. A pengét a madár felé szegezi, közben kiabál.*
- A kurva istenit, Ravik! Megszállta a kis gecit egy Eeyr verte démon, te meg idehoztad?!
*A madár persze rikácsol tovább, Norhelt pedig egyre idegesebben pillantgat körbe, mintha bármelyik pillanatban rátörhetne a halál. A másnapossága mintha elpárologna, a tarkóján feláll a szőr. Meg van győződve róla, hogy a madár most épp valami ősi átkot olvas rá. Mégis tétován marad a helyén, a szablya hegye alig mozdul, mintha maga se tudná eldönteni, leszúrja-e vagy sem. Amikor pár pillanat után sem történik semmi, kissé megereszkedik a válla. Sóhajt, visszacsúsztatja a pengét a hüvelybe, de a szeme sarkából továbbra is figyeli a madarat.
A nő elégedett mosolyát látva azonnal összeráncolja a homlokát, és szinte támadó hangnemben szólal meg.*
- Hasznos? Hasznos?! Én mondom, ezt egészen biztosan megszállta egy démon! Máskülönben nem pofázna. Hát hány állatot hallottál te eddig pofázni?! Elismerem, láttam én már párat beszélni... mikor túltoltam az ördögvigyort... de erről most szó sincs, ugyanis fájdalmasan józan vagyok! Szó szerint, hogy az ég verje meg...
*Egy ideig még morog magában, aztán nagy nehezen elfordul a ketrectől. Felnyögve nyúl a reggelijéért, mintha a kajával próbálná visszahozni a nyugalmát. Mielőtt harapna, még egyszer gyorsan a madárra pillant, villájával pedig felé bök, aztán szinte suttogva hozzáteszi:*
- Figyellek te színes démon.
A hozzászólás írója (Norhelt Dravhen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.10 15:49:58
6402. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-10 15:36:09
Üzenet elküldve: 2025-08-10 15:36:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Nem kell várnia, odabentről meghallja Elireya Úrnő hangját. Lenyomja a kilincset, és ahogy belép, jobb szeme sarkában ismét szikrákat lát fellobbanni. Idegesen rezzen meg a feje, mintha újabb ütést kapott volna, de szó sincs ilyenről. Megpróbálja feltűnés nélkül kipislogni szeméből ezt a fura vibrálást, míg megáll az ajtó mellett. Nem kapott utasítást, így hát nem kezd önállóan semmibe, nem, pláne az elmúlt pár perc történéseinek fényében. Odabent még mindig az egy gyertya által nyújtott félhomály van, de most ez is elég neki. Abban is pontosan tudja, hogy merre van a nőstény. A belőle áradó gúnyos-elégedett káröröm szinte kézzel tapintható.
Nem szólal meg, de érzi, ahogy felszakadt ajka megfeszül. Erőt vesz magán, és megpróbál teljesen üres arcot vágni, mintha Elireya Úrnő csak azt állapította volna meg, hogy délután esni fog az eső. Meg sem mozdul. Sejti hogy a nőstény aligha fogja megütni, épp elég lehet neki most a látvány is.
A megkönnyebbülés lomhán terjed szét mellkasában, ahogy Elireya Úrnő végül elbocsájtja. Nem érez hálát az irányába attól, hogy arcának megmosására utasítja – hiszen miatta került most ebbe a helyzetbe. Próbál nem arra gondolni, hogy mit érez hála helyett.
Fejet hajt, majd a mosdótálhoz lép és vizet önt bele. Próbál nem sziszegni ahogy megmossa arcát. Érzi ujjaival, hogy mennyire fel lett szántva ábrázata. Nem baj. Meggyógyul. Megdörgöli jobb szemét, hátha elmúlnak végre a szikrák, és igyekszik kidörgölni belőle a homályosságot is. Nem sikerül. Az álláról a tálba csepegő rózsaszín vizet nézi, de csak félig-meddig látja. Kézháttal letörli arcáról a víz nagyját és felegyenesedik. Az utasítás második felét nem tudja teljesíteni, ezzel tisztában van. Tudja, hogy Elireya Úrnő is tisztában van ezzel. Talán épp ez volt a célja vele? Hogy engedetlenségként foghassa fel azt, hogy nem húz csuklyát az arcába? De hiszen neki nincs is olyan ruhadarabja, amivel ezt megtehetné! Mondjuk ez a legkevésbé sem érdekelné a nőstényt, ha arról lenne szó hogy ismét Vhorossi Úrnő kezei közé küldje őt. Csak azt reméli, hogy Vhorossi Úrnő akkor már megajándékozza a halállal.
Felemeli a szennyezett vízzel félig teli mosdótálat, és azzal a kezében meghajtja magát Elireya Úrnő felé. Még mindig nem szólal meg. Ha Elireya Úrnő számára az okoz örömet, hogy csak ő beszél, és nem szakítja félbe senki, ám legyen. Akkor a társaságában tartózkodni fog a beszédtől, hacsak nem utasítják konkrétan arra, hogy szólaljon meg. Az újabb utasítást főhajtással nyugtázza, ahogy az intést is. Halkan teszi be az ajtót maga mögött.
Akkor kezd csak remegni a térde, mikor a lépcsőn lefelé halad. A Sötét Anyához imádkozik. Fohászában azt kéri, hogy csak addig bírja ki, amíg az istállóba nem ér. Hogy ne lássa meg senki. Hogy imája meghallgatásra kerül, vagy csak szerencséje van, sosem fogja megtudni – de anélkül tud kisunnyogni az istállóba, hogy bárki észrevenné.
Csak ott tántorodik neki a falnak, a félhomályos szalma- és lószagban. Érzi ahogy gyomra bukfencet vet, és minthogy egy napja nem evett semmit, csupán epét hány a letaposott szalmába. Reszkető kézzel törli meg az állát, majd a mosdótálból rálöttyinti a véres vizet a hányására. A tálat lerakja valahová, annyira nem is érdekli most, majd valaki beviszi. A falnak támaszkodik, öklével dörgöli meg újra jobb szemét, de a homályosság csak nem múlik. Legalább már a szikrákat nem látja folyamatosan. Bár fura: mintha laza szövésű kendőn át próbálna nézni jobbjával, olyan módon sötét-elmosott minden azon a szemén keresztül. Rádörgöl még egyszer.
Végül csak ellöki magát a faltól. Ólmos tagokkal szinte odavonszolja magát azokhoz az állásokhoz, ahová Zardil és a két nemes hátas lett bekötve. Mélyet lélegez, majd leveszi a falra akasztott szegekről a szerszámokat, és nekilát a lovak letakarításának.
Mire mind a három lóval végez, már rendesen délelőtt van. Munka közben egy-egy óvatlan mozdulatával legalább kétszer szakította fel a sebet a szemöldöke fölött, a vér szagától a lovak csak idegeskedtek. Nem haladt könnyen. Az állás szélének támaszkodik, ujját újra és újra egy kiálló szálkán húzza végig, de szinte alig érzi a fájdalmat a fáradtság zsibbasztó ködén keresztül. Szeretne felmászni a szénapadlásra, de nincs ereje hozzá. Jobb szemét már vörösre dörzsölte, de az a sötét homály csak nem akar elmúlni. Fáradtságában halkan felzokog, és Zardil hatalmas patái mellé kucorodik a földön, oda, ahol a még friss széna van egy halomba húzva. Arra gömbölyödik rá. Nem is elalszik – elájul.
A nap még talán nem érte el a zenitjét, amikor megriad arra a zajra, ahogy két új lovat hoznak be az istállóba. Nem mozdul. Nem akarja, hogy észrevegyék. A beszúró napsugár állásából úgy tippeli, hogy talán két, legfeljebb három órát alhatott. Öntudatlan mozdulattal dörgöli meg jobb szemét, felnyög a fájdalomtól ahogy keze az arcához ér. Zardil megnyugtató hangon prüszköl valamit válaszul. Nagyokat pislog, de jobb szemének homályos-sötét látása csak nem javul. Megpróbál hunyorogni, akkor sem lesz jobb.
Végül csak összeszedi magát. Felül, de már ettől is megszédül kissé. Nem baj, legalább az Úrnők ettek alvás előtt, még ha ő nem is. Hiszen nem is érzi magát éhesnek, most jó is így. Inkább csak szomjas, szája pocsék ízű elharapott nyelvétől és az epés hányástól. Bizonytalan mozdulatokkal áll fel, lanyhán söpri le magáról az odatapadt szénaszálakat. A lovaknak szánt vízhez vonszolja magát, egy vödörrel kivesz belőle. A vödröt a földre rakja, mellé rogyik. Halkan nyöszörög, majd nemes egyszerűséggel a vödörbe dugja a fejét, olyan mélyen, ahogy csak tudja. Addig tartja a víz alatt a fejét, mígnem úgy érzi, hogy tüdeje szét akar pattanni, és arcán az ütések duzzanatai és sebei vadul lüktetnek. Akkor felegyenesedik, hangos zihálással szívja be a friss levegőt. Gyengének és szánalmasnak érzi magát, amiért arra sem képes, hogy vízbe fojtsa magát. Ujjaival kidörgöli hajából a vizet, belepislog a kinti fénybe. Semmivel sem lett jobb a jobb szeme, sőt, ha ez lehetséges, még csak rosszabb. Mintha már sűrűbb lenne a szeme elé lógó szövétnek.
Feláll, a vödörből a trágyakupacra löttyinti a vizet, tessék-lássék rendet rak maga körül. A lovak elé zabot és friss szénát tesz, vizet önt az itatójukba. Észrevesz egy lópokrócot, amit valaki egy szögre akasztott. Eszébe jut Elireya Úrnő utasítása, hogy húzzon csuklyát. Körbepislant, nem lát senkit, a két lovat már rég bekötötték. Leakasztja a pokrócot. Majd visszahozza. Ha nem tenné, az Úrnők szíjat hasítanának a hátából. Vhorossi Úrnőt ismerve ez valós dolog is lehet. Megborzong, ahogy maga köré kanyarítja a pokrócot. Addig ügyeskedik vele, míg egészen úgy nem áll mint egy otromba utazóköpeny, amely primitív csuklyája mélyen eltakarja az arcát. Bele sem akar gondolni, hogy hogyan nézhet ki.
Kilép az istálló teteje alól.*
*Nem kell várnia, odabentről meghallja Elireya Úrnő hangját. Lenyomja a kilincset, és ahogy belép, jobb szeme sarkában ismét szikrákat lát fellobbanni. Idegesen rezzen meg a feje, mintha újabb ütést kapott volna, de szó sincs ilyenről. Megpróbálja feltűnés nélkül kipislogni szeméből ezt a fura vibrálást, míg megáll az ajtó mellett. Nem kapott utasítást, így hát nem kezd önállóan semmibe, nem, pláne az elmúlt pár perc történéseinek fényében. Odabent még mindig az egy gyertya által nyújtott félhomály van, de most ez is elég neki. Abban is pontosan tudja, hogy merre van a nőstény. A belőle áradó gúnyos-elégedett káröröm szinte kézzel tapintható.
Nem szólal meg, de érzi, ahogy felszakadt ajka megfeszül. Erőt vesz magán, és megpróbál teljesen üres arcot vágni, mintha Elireya Úrnő csak azt állapította volna meg, hogy délután esni fog az eső. Meg sem mozdul. Sejti hogy a nőstény aligha fogja megütni, épp elég lehet neki most a látvány is.
A megkönnyebbülés lomhán terjed szét mellkasában, ahogy Elireya Úrnő végül elbocsájtja. Nem érez hálát az irányába attól, hogy arcának megmosására utasítja – hiszen miatta került most ebbe a helyzetbe. Próbál nem arra gondolni, hogy mit érez hála helyett.
Fejet hajt, majd a mosdótálhoz lép és vizet önt bele. Próbál nem sziszegni ahogy megmossa arcát. Érzi ujjaival, hogy mennyire fel lett szántva ábrázata. Nem baj. Meggyógyul. Megdörgöli jobb szemét, hátha elmúlnak végre a szikrák, és igyekszik kidörgölni belőle a homályosságot is. Nem sikerül. Az álláról a tálba csepegő rózsaszín vizet nézi, de csak félig-meddig látja. Kézháttal letörli arcáról a víz nagyját és felegyenesedik. Az utasítás második felét nem tudja teljesíteni, ezzel tisztában van. Tudja, hogy Elireya Úrnő is tisztában van ezzel. Talán épp ez volt a célja vele? Hogy engedetlenségként foghassa fel azt, hogy nem húz csuklyát az arcába? De hiszen neki nincs is olyan ruhadarabja, amivel ezt megtehetné! Mondjuk ez a legkevésbé sem érdekelné a nőstényt, ha arról lenne szó hogy ismét Vhorossi Úrnő kezei közé küldje őt. Csak azt reméli, hogy Vhorossi Úrnő akkor már megajándékozza a halállal.
Felemeli a szennyezett vízzel félig teli mosdótálat, és azzal a kezében meghajtja magát Elireya Úrnő felé. Még mindig nem szólal meg. Ha Elireya Úrnő számára az okoz örömet, hogy csak ő beszél, és nem szakítja félbe senki, ám legyen. Akkor a társaságában tartózkodni fog a beszédtől, hacsak nem utasítják konkrétan arra, hogy szólaljon meg. Az újabb utasítást főhajtással nyugtázza, ahogy az intést is. Halkan teszi be az ajtót maga mögött.
Akkor kezd csak remegni a térde, mikor a lépcsőn lefelé halad. A Sötét Anyához imádkozik. Fohászában azt kéri, hogy csak addig bírja ki, amíg az istállóba nem ér. Hogy ne lássa meg senki. Hogy imája meghallgatásra kerül, vagy csak szerencséje van, sosem fogja megtudni – de anélkül tud kisunnyogni az istállóba, hogy bárki észrevenné.
Csak ott tántorodik neki a falnak, a félhomályos szalma- és lószagban. Érzi ahogy gyomra bukfencet vet, és minthogy egy napja nem evett semmit, csupán epét hány a letaposott szalmába. Reszkető kézzel törli meg az állát, majd a mosdótálból rálöttyinti a véres vizet a hányására. A tálat lerakja valahová, annyira nem is érdekli most, majd valaki beviszi. A falnak támaszkodik, öklével dörgöli meg újra jobb szemét, de a homályosság csak nem múlik. Legalább már a szikrákat nem látja folyamatosan. Bár fura: mintha laza szövésű kendőn át próbálna nézni jobbjával, olyan módon sötét-elmosott minden azon a szemén keresztül. Rádörgöl még egyszer.
Végül csak ellöki magát a faltól. Ólmos tagokkal szinte odavonszolja magát azokhoz az állásokhoz, ahová Zardil és a két nemes hátas lett bekötve. Mélyet lélegez, majd leveszi a falra akasztott szegekről a szerszámokat, és nekilát a lovak letakarításának.
Mire mind a három lóval végez, már rendesen délelőtt van. Munka közben egy-egy óvatlan mozdulatával legalább kétszer szakította fel a sebet a szemöldöke fölött, a vér szagától a lovak csak idegeskedtek. Nem haladt könnyen. Az állás szélének támaszkodik, ujját újra és újra egy kiálló szálkán húzza végig, de szinte alig érzi a fájdalmat a fáradtság zsibbasztó ködén keresztül. Szeretne felmászni a szénapadlásra, de nincs ereje hozzá. Jobb szemét már vörösre dörzsölte, de az a sötét homály csak nem akar elmúlni. Fáradtságában halkan felzokog, és Zardil hatalmas patái mellé kucorodik a földön, oda, ahol a még friss széna van egy halomba húzva. Arra gömbölyödik rá. Nem is elalszik – elájul.
A nap még talán nem érte el a zenitjét, amikor megriad arra a zajra, ahogy két új lovat hoznak be az istállóba. Nem mozdul. Nem akarja, hogy észrevegyék. A beszúró napsugár állásából úgy tippeli, hogy talán két, legfeljebb három órát alhatott. Öntudatlan mozdulattal dörgöli meg jobb szemét, felnyög a fájdalomtól ahogy keze az arcához ér. Zardil megnyugtató hangon prüszköl valamit válaszul. Nagyokat pislog, de jobb szemének homályos-sötét látása csak nem javul. Megpróbál hunyorogni, akkor sem lesz jobb.
Végül csak összeszedi magát. Felül, de már ettől is megszédül kissé. Nem baj, legalább az Úrnők ettek alvás előtt, még ha ő nem is. Hiszen nem is érzi magát éhesnek, most jó is így. Inkább csak szomjas, szája pocsék ízű elharapott nyelvétől és az epés hányástól. Bizonytalan mozdulatokkal áll fel, lanyhán söpri le magáról az odatapadt szénaszálakat. A lovaknak szánt vízhez vonszolja magát, egy vödörrel kivesz belőle. A vödröt a földre rakja, mellé rogyik. Halkan nyöszörög, majd nemes egyszerűséggel a vödörbe dugja a fejét, olyan mélyen, ahogy csak tudja. Addig tartja a víz alatt a fejét, mígnem úgy érzi, hogy tüdeje szét akar pattanni, és arcán az ütések duzzanatai és sebei vadul lüktetnek. Akkor felegyenesedik, hangos zihálással szívja be a friss levegőt. Gyengének és szánalmasnak érzi magát, amiért arra sem képes, hogy vízbe fojtsa magát. Ujjaival kidörgöli hajából a vizet, belepislog a kinti fénybe. Semmivel sem lett jobb a jobb szeme, sőt, ha ez lehetséges, még csak rosszabb. Mintha már sűrűbb lenne a szeme elé lógó szövétnek.
Feláll, a vödörből a trágyakupacra löttyinti a vizet, tessék-lássék rendet rak maga körül. A lovak elé zabot és friss szénát tesz, vizet önt az itatójukba. Észrevesz egy lópokrócot, amit valaki egy szögre akasztott. Eszébe jut Elireya Úrnő utasítása, hogy húzzon csuklyát. Körbepislant, nem lát senkit, a két lovat már rég bekötötték. Leakasztja a pokrócot. Majd visszahozza. Ha nem tenné, az Úrnők szíjat hasítanának a hátából. Vhorossi Úrnőt ismerve ez valós dolog is lehet. Megborzong, ahogy maga köré kanyarítja a pokrócot. Addig ügyeskedik vele, míg egészen úgy nem áll mint egy otromba utazóköpeny, amely primitív csuklyája mélyen eltakarja az arcát. Bele sem akar gondolni, hogy hogyan nézhet ki.
Kilép az istálló teteje alól.*
6401. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-10 14:24:09
Üzenet elküldve: 2025-08-10 14:24:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bizalom//
*A férfi hitetlenkedésére csak egyik szemöldöke szalad feljebb, ahogy felé sandít. A tekintetéből süt, hogy akár fogadást is kötne rá, ha arról van szó. Bár az igaz, hogy valószínűleg a tét nagy lenne. Drágábba kerül az, hogy magán tartsa a nadrágot, minthogy lekerüljön az. Mert, amíg az elsőhöz igen nagy önuralom kell, addig a másikhoz elég csak pár pohár pálinka. De végül nem tesz szóvá semmit, csak egy újabb morgást ejt a papagáj piszkálására, és inkább rá sem kérdez, hogy az ő kis könyvében ugyan mit takarhat valami más, szemrevalóbb darab. Ahogy elnézi a kard az éppen megfelelő eme titulusra, így annyiban hagyja a dolgot, s hagyja Norheltet kinézelődni, amíg ő a reggelit intézi el.
Mikor már a hasát tölti azon tűnődik, hogy a lánykával hozathatott volna egy kancsó vizet is, de az a némber épp elég ideig rontotta így is a levegőt.
Azután a kérdésre megtorpan egy újabb falaton rágódva, csak a szeme sarkából sandítva a férfira. Csak utána folytatja a rágást, majd a nyelést követve csak megrándítja a vállait.*
- Az lényegtelen.
*És ezzel be is tömi az utolsó falatot is, könnyedén és gyorsan, mély hallgatásba temetkezve. Ami egy nőnél általában azt jelenti, hogy talán többet költött, mint kellett volna. De az ő aranya, akár még meg is mondhatná, hogy mibe került a kis kirándulása. De a francnak sincs kedve azt hallgatni, hogy a férfi szerint mekkora hülye.*
- Akkor te szerezz magadnak sólymot. Nekem papagájom van.
*Forgatja meg a szemeit, ahogy a kolbász zsírját lenyalogatja az ujjak végéről, majd felkelve átpakolja a tányért az asztalra.*
- Mintha te nem lennél gyönyörű.
*Hajol is közelebb a ketrechez, a papagáj pedig kihúzza magát, a szárnyait kicsit széttárva, mint aki meg akarna mindenkit győzni arról, hogy ez milyen igaz.*
- Ne hallgass erre az idiótára.
*Dünnyögi szinte bizalmasan a madárnak, miközben a fejét is megingatja.*
- Óóóóta.
*Hangzik fel a rikácsolás a ketrecből. A nő szemöldöke egy hangyányit feljebb szökik, a papagáj pedig kiélvezi a közönséget.*
- Idiiii... óóóta... idiii.
*Folytatódik a rikácsolás, de azután hirtelen csend lesz. Aztán meg lehet, hogy csak képzelődik, de szinte biztos abban, hogy a papagáj pontosan Norhelt felé nyújtogatja a nyakát.*
- Heh. Még, hogy nem hasznos.
*Vigyorodik el szélesen, ahogy kiegyenesedik és lassan visszaül Norhelt mellé.*
- Hogy van a bokád?
*Enyhül meg végül egy kissé, ahogy a férfira pillant.*
*A férfi hitetlenkedésére csak egyik szemöldöke szalad feljebb, ahogy felé sandít. A tekintetéből süt, hogy akár fogadást is kötne rá, ha arról van szó. Bár az igaz, hogy valószínűleg a tét nagy lenne. Drágábba kerül az, hogy magán tartsa a nadrágot, minthogy lekerüljön az. Mert, amíg az elsőhöz igen nagy önuralom kell, addig a másikhoz elég csak pár pohár pálinka. De végül nem tesz szóvá semmit, csak egy újabb morgást ejt a papagáj piszkálására, és inkább rá sem kérdez, hogy az ő kis könyvében ugyan mit takarhat valami más, szemrevalóbb darab. Ahogy elnézi a kard az éppen megfelelő eme titulusra, így annyiban hagyja a dolgot, s hagyja Norheltet kinézelődni, amíg ő a reggelit intézi el.
Mikor már a hasát tölti azon tűnődik, hogy a lánykával hozathatott volna egy kancsó vizet is, de az a némber épp elég ideig rontotta így is a levegőt.
Azután a kérdésre megtorpan egy újabb falaton rágódva, csak a szeme sarkából sandítva a férfira. Csak utána folytatja a rágást, majd a nyelést követve csak megrándítja a vállait.*
- Az lényegtelen.
*És ezzel be is tömi az utolsó falatot is, könnyedén és gyorsan, mély hallgatásba temetkezve. Ami egy nőnél általában azt jelenti, hogy talán többet költött, mint kellett volna. De az ő aranya, akár még meg is mondhatná, hogy mibe került a kis kirándulása. De a francnak sincs kedve azt hallgatni, hogy a férfi szerint mekkora hülye.*
- Akkor te szerezz magadnak sólymot. Nekem papagájom van.
*Forgatja meg a szemeit, ahogy a kolbász zsírját lenyalogatja az ujjak végéről, majd felkelve átpakolja a tányért az asztalra.*
- Mintha te nem lennél gyönyörű.
*Hajol is közelebb a ketrechez, a papagáj pedig kihúzza magát, a szárnyait kicsit széttárva, mint aki meg akarna mindenkit győzni arról, hogy ez milyen igaz.*
- Ne hallgass erre az idiótára.
*Dünnyögi szinte bizalmasan a madárnak, miközben a fejét is megingatja.*
- Óóóóta.
*Hangzik fel a rikácsolás a ketrecből. A nő szemöldöke egy hangyányit feljebb szökik, a papagáj pedig kiélvezi a közönséget.*
- Idiiii... óóóta... idiii.
*Folytatódik a rikácsolás, de azután hirtelen csend lesz. Aztán meg lehet, hogy csak képzelődik, de szinte biztos abban, hogy a papagáj pontosan Norhelt felé nyújtogatja a nyakát.*
- Heh. Még, hogy nem hasznos.
*Vigyorodik el szélesen, ahogy kiegyenesedik és lassan visszaül Norhelt mellé.*
- Hogy van a bokád?
*Enyhül meg végül egy kissé, ahogy a férfira pillant.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436