Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 882 (17621. - 17640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
17640. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-14 17:09:40
Üzenet elküldve: 2022-08-14 17:09:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Olybá tűnik, hogy az ajtónál megejtett kellemetlen közjáték nem nyomta rá pecsétjét a továbbiakra. Vagyis egyelőre nem kell másik asztal keresésével foglalatoskodnia, mivel nem zavarják el, s noha a gyümölcslé még nem került leellenőrzésre, a kolbászra sem lehet panasza. Az arca felé terjengő pipafüst illata meg szerencsére őt egyáltalán nem zavarja. Volt már hozzá szerencséje egyszer, csak hát azután meg mert volna esküdni, hogy látott egy szivárványszínű wargot a feje tetején egy ezüstös szarvval, ami még csillogott is a napfényben. Minek után ezt szóvá tette és egy picikét sem nézték épeszűnek, meggyőződése lett, hogy abban a pipában sem egyszerű dohány izzott fel. Szóval a pöfékelés életvitelét inkább mellőzi egyelőre.
Ezen a történeten meg nem is ábrándozik sokáig, hiszen jólnevelt leányként kötelessége rábiccenteni a jókívánságra, meg egy mosolyt is mellékelni a tényre, hogy szükségtelen helyet vadásznia.
Az untatásra viszont kissé felszaladnak a szemöldökei, de közben a mosoly átalakul valami huncut vigyor félébe, amit kényszerű megszakítani egy korty gyümölcslével, hogy újdonsült társaságának nem a kolbászdarabos fogakban kelljen gyönyörködnie. Miután megtörtént a szájöblögetés újra magára varázsolja a vigyorát, az étkezést pedig a megjegyzés erejéig félbe is szakítja.*
- Pedig úgy tűnt elég jól elszórakoztatja magát.
*Bök fejével a gyertya felé, amivel a pipa be lett izzítva. Ugyanis az ügyeskedést volt szerencséje figyelemmel követni, amíg megérkezett az asztalhoz.*
- Meg nem biztos, hogy jobban jár azzal, ha engem kezd el unni.
*Ingatja meg a fejét egy drámainak szánt sóhajjal, majd ismét egy nagyobb falat tűnik el a most kevésbé bájos ajkak között. Vékony ujjai alatt pedig törik egy falat a madárlátta kenyérből, hogy azt a kolbászka után küldhesse. Nem a legfinomabb falatok egyike, de arra tökéletes, hogy a kolbász ne magányosan csússzon le a pocakba. Ha pedig azok lejutottak rá is küld egy falat almát, mert az ő szájíze megköveteli ezt a furcsaságot. Pedig mennyire jó is így ez az együttes. Sokan kételkednek benne, pedig ha tudnák, hogy mit hagynak ki.
A falatok tűnnek el egymás után, szinte a polgárnegyedi koldusokat megszégyenítő módon. De a mai napja után igencsak farkaséhes lett mostanra. Nagy ez a város és még nem is nézett meg mindent, de a lábait már jócskán lejárta.*
- Jut eszembe. *Kapja is fel a fejét, mintha valaki dorgálás okán jól nyakon lendítette volna.* Ezért a szokatlan kedvességért cserébe esetleg meghívhatom valamire?
*Bök a fejével az ürülgető korsóra. Mivel ő sem tervez végig gyümölcslén élni itt, hát nem lesz pofátlan, ha már egyszer imponálhat a férfinek.*
*Olybá tűnik, hogy az ajtónál megejtett kellemetlen közjáték nem nyomta rá pecsétjét a továbbiakra. Vagyis egyelőre nem kell másik asztal keresésével foglalatoskodnia, mivel nem zavarják el, s noha a gyümölcslé még nem került leellenőrzésre, a kolbászra sem lehet panasza. Az arca felé terjengő pipafüst illata meg szerencsére őt egyáltalán nem zavarja. Volt már hozzá szerencséje egyszer, csak hát azután meg mert volna esküdni, hogy látott egy szivárványszínű wargot a feje tetején egy ezüstös szarvval, ami még csillogott is a napfényben. Minek után ezt szóvá tette és egy picikét sem nézték épeszűnek, meggyőződése lett, hogy abban a pipában sem egyszerű dohány izzott fel. Szóval a pöfékelés életvitelét inkább mellőzi egyelőre.
Ezen a történeten meg nem is ábrándozik sokáig, hiszen jólnevelt leányként kötelessége rábiccenteni a jókívánságra, meg egy mosolyt is mellékelni a tényre, hogy szükségtelen helyet vadásznia.
Az untatásra viszont kissé felszaladnak a szemöldökei, de közben a mosoly átalakul valami huncut vigyor félébe, amit kényszerű megszakítani egy korty gyümölcslével, hogy újdonsült társaságának nem a kolbászdarabos fogakban kelljen gyönyörködnie. Miután megtörtént a szájöblögetés újra magára varázsolja a vigyorát, az étkezést pedig a megjegyzés erejéig félbe is szakítja.*
- Pedig úgy tűnt elég jól elszórakoztatja magát.
*Bök fejével a gyertya felé, amivel a pipa be lett izzítva. Ugyanis az ügyeskedést volt szerencséje figyelemmel követni, amíg megérkezett az asztalhoz.*
- Meg nem biztos, hogy jobban jár azzal, ha engem kezd el unni.
*Ingatja meg a fejét egy drámainak szánt sóhajjal, majd ismét egy nagyobb falat tűnik el a most kevésbé bájos ajkak között. Vékony ujjai alatt pedig törik egy falat a madárlátta kenyérből, hogy azt a kolbászka után küldhesse. Nem a legfinomabb falatok egyike, de arra tökéletes, hogy a kolbász ne magányosan csússzon le a pocakba. Ha pedig azok lejutottak rá is küld egy falat almát, mert az ő szájíze megköveteli ezt a furcsaságot. Pedig mennyire jó is így ez az együttes. Sokan kételkednek benne, pedig ha tudnák, hogy mit hagynak ki.
A falatok tűnnek el egymás után, szinte a polgárnegyedi koldusokat megszégyenítő módon. De a mai napja után igencsak farkaséhes lett mostanra. Nagy ez a város és még nem is nézett meg mindent, de a lábait már jócskán lejárta.*
- Jut eszembe. *Kapja is fel a fejét, mintha valaki dorgálás okán jól nyakon lendítette volna.* Ezért a szokatlan kedvességért cserébe esetleg meghívhatom valamire?
*Bök a fejével az ürülgető korsóra. Mivel ő sem tervez végig gyümölcslén élni itt, hát nem lesz pofátlan, ha már egyszer imponálhat a férfinek.*
17639. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-14 15:00:37
Üzenet elküldve: 2022-08-14 15:00:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Ha az ember egyszer kihajózik gondolatai zavaros tengerére, az idő múlása teljesen megváltozik. Ezen jelenség alól hősünk sem élvez mentességet, így ő a rohanó percek számon tartására leginkább a sör egyre inkább enyhülő, kesernyés utóízét használta. Az első korty emléke lassan olyannyira halovánnyá vált már, hogy a sötételf fejében megfogan a szándék egy újabb adag ledöntésére, s ki is nyújtja kezét a korsója irányába, mikor egyszer csak nem várt zaj zavarja meg a fogadó békéjét. Hősünk reflex szerűén kapja oda tekintetét, miközben italáért nyúló karja megmerevedik a levegőben. Az új jövevény szitokszavak garmadájával lép be az ajtón melyet az asztalnál ülő egy darabig érdeklődve figyelemmel is kísér. A korábbi megnyilvánulásokat meghazudtoló kifinomult mozgást látva hősünk egyik szemöldöke egyszer csak a másik fölé csusszan.*
~Különös teremtés.~
*Mindössze ennyivel nyugtázza magában a jelenséget, majd inkább úgy dönt befejezi félbe maradt ügyét, s kimérten kupájáért nyúlva nagyokat kortyol annak tartalmából. Épp időben emeli a korsót ajkaihoz, így sikerül időközben félmosolyba görbülő ajkait az edény mögé rejteni. Ahogy a hűs aranyszínű nedű legördül nyelőcsövén, hősünk újabb sóhajt hallat. A kupa visszakerül az asztalra, s az eddig azt tartó kéz ismét eltűnik a sötét köpeny alatt, mely alól ezúttal egy ütött-kopott pipát húz elő, na meg persze némi dohányt, amit aztán gazdája neki is lát nagy gonddal a pipafejbe tömködni. Mindeközben halk s lágy dallam dúdolásába kezd. Ahogy végez a tömködéssel a pipaszár egy pillanat alatt eltűnik ajkai közt, majd egy gyertya segítségét véve alapul igyekszik lángra lobbantani az apró faszerkezetbe gyömöszölt dohányt.*
- A fvanc essen bevé…
*Morogja orra többszöri hiábavaló próbálkozást követően, s mikor már hősünk épp újabb alternatívák megoldások keresésébe kezdene, a dohány végül megadja magát s lángra lobban. Ennek örömére visszatér arcára a félmosoly, s elégedetten pöfékel, csillogó tekintettel figyelve a lustán szálló füstöt. A fogadó általános nyüzsgésétől eltekintve nyugodt és békés pillanat ez, melyekből eddigi élete során nem sok jutott neki, s mint ahogy a korábbiak ez sem tart bántóan sokáig. Az, hogy a társaság száma hirtelenjében két főre gyarapodik, kizökkenti a transzból. Előbb körbe pillant, s nem kissé meglepetten konstatálja, hogy igencsak megritkult a szabad székek száma. Megvonja hát vállát s csupán ekkor vándorol tekintete a szemben ülőre, s a felismerést követően újból visszakúszik arcára a szolid vigyor.*
- Jó étvágyat!
*Szól közbe némi gúnnyal a hangjában, majd újdonsült asztaltársa közeljövőre vonatkozó tervét egy legyintéssel nyugtázza.*
- Igazán nem szükséges.
*Fűzi hozzá a biztonság kedvéért, s bár igyekszik fenntartani a szemkontaktust, tekintetét valahogy mégis inkább a leány szája sarkából induló s már az állánál járó zsírcsepp vonzza jobban. Na nem az undor, sokkal inkább egyfajta gyerekes komikum okán.*
- Már épp kezdtem unni saját magam.
*Jegyzi meg a tőle jól megszokott enyhén szarkasztikus hangnemben.*
A hozzászólás írója (Norennar Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.08.14 15:02:30
*Ha az ember egyszer kihajózik gondolatai zavaros tengerére, az idő múlása teljesen megváltozik. Ezen jelenség alól hősünk sem élvez mentességet, így ő a rohanó percek számon tartására leginkább a sör egyre inkább enyhülő, kesernyés utóízét használta. Az első korty emléke lassan olyannyira halovánnyá vált már, hogy a sötételf fejében megfogan a szándék egy újabb adag ledöntésére, s ki is nyújtja kezét a korsója irányába, mikor egyszer csak nem várt zaj zavarja meg a fogadó békéjét. Hősünk reflex szerűén kapja oda tekintetét, miközben italáért nyúló karja megmerevedik a levegőben. Az új jövevény szitokszavak garmadájával lép be az ajtón melyet az asztalnál ülő egy darabig érdeklődve figyelemmel is kísér. A korábbi megnyilvánulásokat meghazudtoló kifinomult mozgást látva hősünk egyik szemöldöke egyszer csak a másik fölé csusszan.*
~Különös teremtés.~
*Mindössze ennyivel nyugtázza magában a jelenséget, majd inkább úgy dönt befejezi félbe maradt ügyét, s kimérten kupájáért nyúlva nagyokat kortyol annak tartalmából. Épp időben emeli a korsót ajkaihoz, így sikerül időközben félmosolyba görbülő ajkait az edény mögé rejteni. Ahogy a hűs aranyszínű nedű legördül nyelőcsövén, hősünk újabb sóhajt hallat. A kupa visszakerül az asztalra, s az eddig azt tartó kéz ismét eltűnik a sötét köpeny alatt, mely alól ezúttal egy ütött-kopott pipát húz elő, na meg persze némi dohányt, amit aztán gazdája neki is lát nagy gonddal a pipafejbe tömködni. Mindeközben halk s lágy dallam dúdolásába kezd. Ahogy végez a tömködéssel a pipaszár egy pillanat alatt eltűnik ajkai közt, majd egy gyertya segítségét véve alapul igyekszik lángra lobbantani az apró faszerkezetbe gyömöszölt dohányt.*
- A fvanc essen bevé…
*Morogja orra többszöri hiábavaló próbálkozást követően, s mikor már hősünk épp újabb alternatívák megoldások keresésébe kezdene, a dohány végül megadja magát s lángra lobban. Ennek örömére visszatér arcára a félmosoly, s elégedetten pöfékel, csillogó tekintettel figyelve a lustán szálló füstöt. A fogadó általános nyüzsgésétől eltekintve nyugodt és békés pillanat ez, melyekből eddigi élete során nem sok jutott neki, s mint ahogy a korábbiak ez sem tart bántóan sokáig. Az, hogy a társaság száma hirtelenjében két főre gyarapodik, kizökkenti a transzból. Előbb körbe pillant, s nem kissé meglepetten konstatálja, hogy igencsak megritkult a szabad székek száma. Megvonja hát vállát s csupán ekkor vándorol tekintete a szemben ülőre, s a felismerést követően újból visszakúszik arcára a szolid vigyor.*
- Jó étvágyat!
*Szól közbe némi gúnnyal a hangjában, majd újdonsült asztaltársa közeljövőre vonatkozó tervét egy legyintéssel nyugtázza.*
- Igazán nem szükséges.
*Fűzi hozzá a biztonság kedvéért, s bár igyekszik fenntartani a szemkontaktust, tekintetét valahogy mégis inkább a leány szája sarkából induló s már az állánál járó zsírcsepp vonzza jobban. Na nem az undor, sokkal inkább egyfajta gyerekes komikum okán.*
- Már épp kezdtem unni saját magam.
*Jegyzi meg a tőle jól megszokott enyhén szarkasztikus hangnemben.*
A hozzászólás írója (Norennar Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.08.14 15:02:30
17638. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-14 13:25:49
Üzenet elküldve: 2022-08-14 13:25:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Egy tompa puffanás, majd kisvártatva halk káromkodás töri meg a nyugalmat, ahogy az orrát dörzsölő majdnem hegyes fülű belép a fogadóba. Ahogy az ajtó becsapódik mögötte, hideg szemeivel végigpillant a vendégeken. Igyekszik feltérképezni van e valaki, aki esetleg magában rötyögne a nem mindennapi megérkezésén, hogy a sértett leány egy jót koppinthasson botjával annak feje búbjára. Szerencsére ilyet nem vél felfedezni, csupán csak azokat, akik a kezdeti döbbenet után nyílt vihogásban törnek ki. Az új jövevény egy mély levegővétellel igyekszik magát túltenni az atrocitáson, így csupán csak jobbjának középső ujját emeli a magasba, hogy a hátsó sorokban örömködők is megfelelően láthassák.
Ezután már nincs más hátra, mint előre a pulthoz, ahol a fogadós két törölgetés között csak egy bújtatott félvigyorral csóválja a fejét, ahogy a felé érkező lányt figyeli.*
- Azt hittem tegnap óta sikerült megtanulnod.
*Kezd is bele lágy, nyugtató hangot igyekezvén megütni, ugyanis már egy nap alatt leszűrte azt, hogy az ifjúnak elég heves és sértődékeny természete van. De mivel ő is fizető vendég, ami a szakmájában igen fontos, így nem szeretné, ha ittléte alatt inkább másik fogadót választana.*
- Nem velem van a baj. Mondom, hogy ragad az ajtó.
*Horkan fel sértetten, majd inkább övéről akasztja le az erészényét, amiben ugyan már elég halkan, de azért még megcsörren pár hasznos érme. Ahogy markát előre tartja, s szétnyitott tenyerén ott pihennek az aranyak, a fogadóstól csak egy kérdő tekintetet kap válaszul. Pár pillanatnyi csendes farkasszemezés után végül fáradt sóhaj tör fel a lányból, miközben szemeit is megforgatja. Tegnap azt mondták érezze magát otthon, erre még azt sem jegyezte meg ez a félkegyelmű, hogy mi is ízlett neki olyan nagyon.
Végül megtörténik a csoda és egy pohár Gyümölcslé és 7 arany gazdát cserél.
De a tenyérben maradt aranyak újabb fejtörést okoznak a fogadósnak. Pár apró célzás után azért az a fergeteges Sült kolbász is a lány előtt gőzölög, amiért el is tűnik a tenyerében maradt 15 tallérocska.
Innentől nincs más hátra, mint ismét előre, hogy helyet keressen magának. De az asztalokat végig pásztázva nem reménykedhet sok jóban, mert nemhogy szabad asztal, még szabad hely sincs sok. Gondolta ezt először, mígnem megpillantja a sötétbőrű asztalát, ahol csak az egyik szék tűnik foglaltnak. A száját kissé elhúzva méregeti az idegent, noha szó sincs fajtabéli ellenérzésekről, ugyanis ő magasról tojik az ilyenre. Vacsorázott ő már ork társaságban is. Csupán csak jobban bírta volna, ha nem kell máshoz bepofátlankodnia. De az esélyt ki kell használni, így a tányér és pohár társaságában, öles léptekkel indul meg az asztalhoz, ahol elsőre szó nélkül pakolja is le a dolgait, majd kényelmesen helyet foglal. Oldalra nyúl, hogy a vállán átvetett batyuból kivegyen egy szikkadt kenyeret és egy harapás híján egész almát, ami még az ideútjáról maradt nála. S már a villát kézbe véve szúrja is azt a kolbászba. Amikor valami égi hang vagy egy esetleges rosszalló pillantás észhez téríti és óvatos pillantással néz fel az asztaltársának kinevezett idegenre.*
- Ó, üdv. Majd odébb ülök, ha lesz hely vagy megjön az asztaltársa.
*Ereszt meg egy bájmosolyt, amit hamar elcsúfít az apró zsírcsepp, mi azután folyik le szája szélétől az álláig, miután egy jókorát a kolbászba harapott.*
*Egy tompa puffanás, majd kisvártatva halk káromkodás töri meg a nyugalmat, ahogy az orrát dörzsölő majdnem hegyes fülű belép a fogadóba. Ahogy az ajtó becsapódik mögötte, hideg szemeivel végigpillant a vendégeken. Igyekszik feltérképezni van e valaki, aki esetleg magában rötyögne a nem mindennapi megérkezésén, hogy a sértett leány egy jót koppinthasson botjával annak feje búbjára. Szerencsére ilyet nem vél felfedezni, csupán csak azokat, akik a kezdeti döbbenet után nyílt vihogásban törnek ki. Az új jövevény egy mély levegővétellel igyekszik magát túltenni az atrocitáson, így csupán csak jobbjának középső ujját emeli a magasba, hogy a hátsó sorokban örömködők is megfelelően láthassák.
Ezután már nincs más hátra, mint előre a pulthoz, ahol a fogadós két törölgetés között csak egy bújtatott félvigyorral csóválja a fejét, ahogy a felé érkező lányt figyeli.*
- Azt hittem tegnap óta sikerült megtanulnod.
*Kezd is bele lágy, nyugtató hangot igyekezvén megütni, ugyanis már egy nap alatt leszűrte azt, hogy az ifjúnak elég heves és sértődékeny természete van. De mivel ő is fizető vendég, ami a szakmájában igen fontos, így nem szeretné, ha ittléte alatt inkább másik fogadót választana.*
- Nem velem van a baj. Mondom, hogy ragad az ajtó.
*Horkan fel sértetten, majd inkább övéről akasztja le az erészényét, amiben ugyan már elég halkan, de azért még megcsörren pár hasznos érme. Ahogy markát előre tartja, s szétnyitott tenyerén ott pihennek az aranyak, a fogadóstól csak egy kérdő tekintetet kap válaszul. Pár pillanatnyi csendes farkasszemezés után végül fáradt sóhaj tör fel a lányból, miközben szemeit is megforgatja. Tegnap azt mondták érezze magát otthon, erre még azt sem jegyezte meg ez a félkegyelmű, hogy mi is ízlett neki olyan nagyon.
Végül megtörténik a csoda és egy pohár Gyümölcslé és 7 arany gazdát cserél.
De a tenyérben maradt aranyak újabb fejtörést okoznak a fogadósnak. Pár apró célzás után azért az a fergeteges Sült kolbász is a lány előtt gőzölög, amiért el is tűnik a tenyerében maradt 15 tallérocska. Innentől nincs más hátra, mint ismét előre, hogy helyet keressen magának. De az asztalokat végig pásztázva nem reménykedhet sok jóban, mert nemhogy szabad asztal, még szabad hely sincs sok. Gondolta ezt először, mígnem megpillantja a sötétbőrű asztalát, ahol csak az egyik szék tűnik foglaltnak. A száját kissé elhúzva méregeti az idegent, noha szó sincs fajtabéli ellenérzésekről, ugyanis ő magasról tojik az ilyenre. Vacsorázott ő már ork társaságban is. Csupán csak jobban bírta volna, ha nem kell máshoz bepofátlankodnia. De az esélyt ki kell használni, így a tányér és pohár társaságában, öles léptekkel indul meg az asztalhoz, ahol elsőre szó nélkül pakolja is le a dolgait, majd kényelmesen helyet foglal. Oldalra nyúl, hogy a vállán átvetett batyuból kivegyen egy szikkadt kenyeret és egy harapás híján egész almát, ami még az ideútjáról maradt nála. S már a villát kézbe véve szúrja is azt a kolbászba. Amikor valami égi hang vagy egy esetleges rosszalló pillantás észhez téríti és óvatos pillantással néz fel az asztaltársának kinevezett idegenre.*
- Ó, üdv. Majd odébb ülök, ha lesz hely vagy megjön az asztaltársa.
*Ereszt meg egy bájmosolyt, amit hamar elcsúfít az apró zsírcsepp, mi azután folyik le szája szélétől az álláig, miután egy jókorát a kolbászba harapott.*
17637. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-14 12:39:48
Üzenet elküldve: 2022-08-14 12:39:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A vaskos faajtó csendben tárul ki s egy köpenyes alak lép be rajta. Csuklyája takarása alól némán pillant körbe, a jelenlévőket vizslatva, amelyek közül bár néhány felkapja a fejét a jövevény láttán, nem tulajdonítanak neki túl nagy jelentőséget. Ennek örömére a sötét alak folytatja útját egyenesen a pult irányába, ahol végül megállapodva rá is támaszkodik a fa objektumra, amely cselekedet az ott nem túl serényen munkálkodó fogadós goromba pillantásokkal honorál. A csuklya alól hasonlóan barátságtalan pillantás vetül a másikra s kezdetét is veszi a farkasszem nézés. A feszültség szinte tapinthatóvá válik a két férfi között, amikor egyszer csak előkerülnek a széles vigyorok s a két férfi egy baráti kézfogással üdvözli egymást.*
- A szokásosat?
*Teszi fel a kérdést az intézmény üzemeltetője, melyre hősünk egyetlen sokatmondó biccentéssel válaszol. Míg egyikük poharat ragad, hogy megtöltse azt, addig a másik keze újból eltűnik hosszú fekete köpenye alatt, s a fém érmék halk csörgése jelzi a közelben lévők számára, hogy bizony nem egy tőrért, hanem az erszényéért nyúlt. Így esik hát meg, hogy gazdát cserél 13 aranytallér és egy korsó Ullamar sör a csuklyás pedig egy újabb fejbiccentést intéz a másik irányába, mintegy nyugtázva a tranzakció létrejöttét. Egy rövidebb bájcsevejt követően, melyben a csuklyás beszámol arról mivel tengette mindennapjait az elmúlt néhány napban, a fogadós pedig arról, hogy mennyire megy vagy épp nem megy a bolt, újabb kiszolgálásra vágyó vendégek érkeznek a pulthoz, így előbbi úgy dönt hagyja barátját hadd tegye a dolgát s helyet is foglal egy közeli, de legalább teljesen üres asztalnál. Poharát az asztallapra, kardját az általa választott szék támlájára helyezi, számszeríját pedig merő egyszerűséggel az asztal egyik szimpatikusabb lábának támasztja, s miután meggyőződik arról, hogy minden jó helyre került, hátra veti prémszegélyes csuklyáját s jóízűen kortyol italába. Egy meglehetőst halk és nem kevésbé elégedett sóhajjal nyugtázza a hűs sör frissítő hatásait, s ezen élménnyel eltelve dönti hátát széke támlájának, hogy tekintetét a kevésbé ingergazdag plafonra vetve, átadja magát keserű gondolatainak.*
- A szokásosat?
*Teszi fel a kérdést az intézmény üzemeltetője, melyre hősünk egyetlen sokatmondó biccentéssel válaszol. Míg egyikük poharat ragad, hogy megtöltse azt, addig a másik keze újból eltűnik hosszú fekete köpenye alatt, s a fém érmék halk csörgése jelzi a közelben lévők számára, hogy bizony nem egy tőrért, hanem az erszényéért nyúlt. Így esik hát meg, hogy gazdát cserél 13 aranytallér és egy korsó Ullamar sör
a csuklyás pedig egy újabb fejbiccentést intéz a másik irányába, mintegy nyugtázva a tranzakció létrejöttét. Egy rövidebb bájcsevejt követően, melyben a csuklyás beszámol arról mivel tengette mindennapjait az elmúlt néhány napban, a fogadós pedig arról, hogy mennyire megy vagy épp nem megy a bolt, újabb kiszolgálásra vágyó vendégek érkeznek a pulthoz, így előbbi úgy dönt hagyja barátját hadd tegye a dolgát s helyet is foglal egy közeli, de legalább teljesen üres asztalnál. Poharát az asztallapra, kardját az általa választott szék támlájára helyezi, számszeríját pedig merő egyszerűséggel az asztal egyik szimpatikusabb lábának támasztja, s miután meggyőződik arról, hogy minden jó helyre került, hátra veti prémszegélyes csuklyáját s jóízűen kortyol italába. Egy meglehetőst halk és nem kevésbé elégedett sóhajjal nyugtázza a hűs sör frissítő hatásait, s ezen élménnyel eltelve dönti hátát széke támlájának, hogy tekintetét a kevésbé ingergazdag plafonra vetve, átadja magát keserű gondolatainak.*
17636. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-11 08:14:12
Üzenet elküldve: 2022-08-11 08:14:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
*Akárhogy is igyekszik nem sikerül a férfi történeteit túlszárnyalni. Azért a mufurc kecske a közelében sem jár egy vaddisznónak, sem egy farkasnak. Főleg azoknak a fajtáknak, aminek vérben forog a szeme. Az elképzelt látványra megborzong, meg hát a hűvös levegőtől is miután kilép a dézsából.*
- Komám, te aztán igen magabiztos vagy. Csak nehogy alaptalan legyen. De az őzragu leves egész finom.
*Böki oda utószónak, ahogy törölközős teste eltűnik az öltözőben. Igyekszik ő elkészülni, de a problémák egyre csak gyűlnek, amíg öltözik. Noha Mordokhai felsője egy pillanatra sem okoz gondot, mert az elég bő ahhoz, hogy pillanatok alatt belebújhasson, viszont a szűk szabású nadrág már nehezebb falatnak bizonyul. Vizes combjai nem nagyon akarják engedni, hogy olyan egyszerűen végezzen, így valóban jó pár percbe beletelik, mire végre előmerészkedhet. Egy ponton azért eljátszik a gondolattal, hogy hagyja az egészet a francba és csak a felsőben táncikál elő. Osztatlan sikert alkothat egy némelyik vendég körében, de a fogadós már nem biztos, hogy hagyná, hogy még eltöltsön bent egy kis időt. Nagyjából elrendezi kusza tincseit, majd előlibben a rejtekből. Az meg sem lepi, hogy a férfival nézhet farkasszemet, mikor kiérkezik.
Egy mélyről jövő, hosszú sóhajjal nyugtázza vesztett küzdelmét, minek mellé még mutatóujját is feltartja, hogy az esetleges szavakat a másikba fojthassa.*
- Egy szót se. Nem tudod milyen nehéz nőnek lenni.
*Tökéletes megjátszással vág elkínzott arcot, ahogy a férfi előtt tér vissza a fogadóba. Először szinte süketítőnek érzi a vendégek zsivaját a kellemes fürdői csend után. De végül hamar visszaszokik a hazai hangokhoz, ami napjai nagy részében mindig jelen vannak. Rumli még mindig a kályha melegét élvezi, így legalább a nő is megnyugodhat, hogy most nem volt hű a nevéhez. De hát kölyök, őt az egésznapi ugrabugra jobban kimerítette, mint gazdáját.*
- Hmmm...
*Vakar is az állára, ahogy a pultra emeli tekintetét. Valahogy a vízből kimászva majd meg veszett valami vacsoráért, de most szinte telinek érzi magát, ahogy beszippantja az alkohol és az ételek illatának egyvelegét.*
- Igazából talán nem is vagyok éhes. De, ha te igen azt megvárom. Lassan pedig vissza kéne szolgáltatnom neked a tunikádat. Csak megszáradt már a ruhám. Aztán, ha pihenni akarsz, hát nem venném a lelkemre, ha lemaradnál a szépítő alvásról.
*Vigyorodik el szélesen, ahogy mellé perdülve ölel a férfi karjára, mintha már évek óta azon kéne csüngenie. Talán már rég azt kellett volna, de ha a sors még csak most sodorta őket össze, hát most fogja bepótolni az elmulasztott időket.*
- Ha akarod mondok valami estimesét is. Nehogy nekem rémálmod legyen vagy épp álmatlanul forgolódj az éjszaka.
*Csipkedi meg finoman a férfi arcát, akár édesanya az elkényeztetett kölykének. Mert a fürdővízben olyan kellemesen megpihent, hogy újult erővel kész szívni egy kicsit még partnere vérét. Nehogy éjszaka hiányolni akarja.*
*Akárhogy is igyekszik nem sikerül a férfi történeteit túlszárnyalni. Azért a mufurc kecske a közelében sem jár egy vaddisznónak, sem egy farkasnak. Főleg azoknak a fajtáknak, aminek vérben forog a szeme. Az elképzelt látványra megborzong, meg hát a hűvös levegőtől is miután kilép a dézsából.*
- Komám, te aztán igen magabiztos vagy. Csak nehogy alaptalan legyen. De az őzragu leves egész finom.
*Böki oda utószónak, ahogy törölközős teste eltűnik az öltözőben. Igyekszik ő elkészülni, de a problémák egyre csak gyűlnek, amíg öltözik. Noha Mordokhai felsője egy pillanatra sem okoz gondot, mert az elég bő ahhoz, hogy pillanatok alatt belebújhasson, viszont a szűk szabású nadrág már nehezebb falatnak bizonyul. Vizes combjai nem nagyon akarják engedni, hogy olyan egyszerűen végezzen, így valóban jó pár percbe beletelik, mire végre előmerészkedhet. Egy ponton azért eljátszik a gondolattal, hogy hagyja az egészet a francba és csak a felsőben táncikál elő. Osztatlan sikert alkothat egy némelyik vendég körében, de a fogadós már nem biztos, hogy hagyná, hogy még eltöltsön bent egy kis időt. Nagyjából elrendezi kusza tincseit, majd előlibben a rejtekből. Az meg sem lepi, hogy a férfival nézhet farkasszemet, mikor kiérkezik.
Egy mélyről jövő, hosszú sóhajjal nyugtázza vesztett küzdelmét, minek mellé még mutatóujját is feltartja, hogy az esetleges szavakat a másikba fojthassa.*
- Egy szót se. Nem tudod milyen nehéz nőnek lenni.
*Tökéletes megjátszással vág elkínzott arcot, ahogy a férfi előtt tér vissza a fogadóba. Először szinte süketítőnek érzi a vendégek zsivaját a kellemes fürdői csend után. De végül hamar visszaszokik a hazai hangokhoz, ami napjai nagy részében mindig jelen vannak. Rumli még mindig a kályha melegét élvezi, így legalább a nő is megnyugodhat, hogy most nem volt hű a nevéhez. De hát kölyök, őt az egésznapi ugrabugra jobban kimerítette, mint gazdáját.*
- Hmmm...
*Vakar is az állára, ahogy a pultra emeli tekintetét. Valahogy a vízből kimászva majd meg veszett valami vacsoráért, de most szinte telinek érzi magát, ahogy beszippantja az alkohol és az ételek illatának egyvelegét.*
- Igazából talán nem is vagyok éhes. De, ha te igen azt megvárom. Lassan pedig vissza kéne szolgáltatnom neked a tunikádat. Csak megszáradt már a ruhám. Aztán, ha pihenni akarsz, hát nem venném a lelkemre, ha lemaradnál a szépítő alvásról.
*Vigyorodik el szélesen, ahogy mellé perdülve ölel a férfi karjára, mintha már évek óta azon kéne csüngenie. Talán már rég azt kellett volna, de ha a sors még csak most sodorta őket össze, hát most fogja bepótolni az elmulasztott időket.*
- Ha akarod mondok valami estimesét is. Nehogy nekem rémálmod legyen vagy épp álmatlanul forgolódj az éjszaka.
*Csipkedi meg finoman a férfi arcát, akár édesanya az elkényeztetett kölykének. Mert a fürdővízben olyan kellemesen megpihent, hogy újult erővel kész szívni egy kicsit még partnere vérét. Nehogy éjszaka hiányolni akarja.*
17635. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-07 21:52:03
Üzenet elküldve: 2022-08-07 21:52:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Őgyelgés a piacon//
*Averil az italozásra adott válaszán először csak somolyog, aztán megköszörüli a torkát, hogy utána jobban kifejtse a véleményét a dologról.*
– Dicséretes, ha képes vagy az önmegtartóztatásra. Viszont ott van az is, hogy ki kell alakítani a megfelelő italtűrő képességet, ami csak gyakorlással megy. Különben könnyen leitatható valaki, akár akaratlanul, az italba csempészve a szeszt. *Menet közben magyaráz, de szünetet tart amíg Averil ellenőrzi a kinti világot. A jelzés után bólint és azonnal követi a nőt. A kocsmaajtóban veszélyes megállni, mivel ott a belépőknek és a távozni készülőknek is útban van az ember. A következő kérdésre már a Főtéren válaszol.*
– Mivel foglalkozom, lássuk csak. Mostanában otthon szöszmötölök vagy a városban őgyelgek. Fiatalabb éveimben folyton Arthenior és a szántók környékét jártam, mindenféle megbízásokat végeztem. Akkor összeszedtem egy kis vagyont, amiből most is élek és amiből a házat is vásároltam. Időnként persze elvállalok egy-egy kisebb munkát, hogy ne unatkozzak. Talán nem ártana újra kimozdulnom a városból. *A téren Averil vezetése nélkül – vagy azt figyelmen kívül hagyva – indul el a Romváros felé vezető utcán.*
– Ismersz érdekes helyeket a város mellett? *kérdi a testőrétől. Egyelőre ő is azt méricskéli, hogy szüksége lesz-e a másik szolgálataira a megegyezés lejártával.*
*Averil az italozásra adott válaszán először csak somolyog, aztán megköszörüli a torkát, hogy utána jobban kifejtse a véleményét a dologról.*
– Dicséretes, ha képes vagy az önmegtartóztatásra. Viszont ott van az is, hogy ki kell alakítani a megfelelő italtűrő képességet, ami csak gyakorlással megy. Különben könnyen leitatható valaki, akár akaratlanul, az italba csempészve a szeszt. *Menet közben magyaráz, de szünetet tart amíg Averil ellenőrzi a kinti világot. A jelzés után bólint és azonnal követi a nőt. A kocsmaajtóban veszélyes megállni, mivel ott a belépőknek és a távozni készülőknek is útban van az ember. A következő kérdésre már a Főtéren válaszol.*
– Mivel foglalkozom, lássuk csak. Mostanában otthon szöszmötölök vagy a városban őgyelgek. Fiatalabb éveimben folyton Arthenior és a szántók környékét jártam, mindenféle megbízásokat végeztem. Akkor összeszedtem egy kis vagyont, amiből most is élek és amiből a házat is vásároltam. Időnként persze elvállalok egy-egy kisebb munkát, hogy ne unatkozzak. Talán nem ártana újra kimozdulnom a városból. *A téren Averil vezetése nélkül – vagy azt figyelmen kívül hagyva – indul el a Romváros felé vezető utcán.*
– Ismersz érdekes helyeket a város mellett? *kérdi a testőrétől. Egyelőre ő is azt méricskéli, hogy szüksége lesz-e a másik szolgálataira a megegyezés lejártával.*
17634. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-06 13:01:47
Üzenet elküldve: 2022-08-06 13:01:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// őgyelgés a piacon //
* Svír beszéde előtt értetlenül áll, szemei csak pislognak az ismeretlenbe. *
- Eszem ágában sem volt italokat fogyasztani, szimplán a konyhát dicsértem. Amúgy sem szívlelem az alkoholt.
* Mondja határozottan megbízójának, esze ágában sem volt hasonlókat cselekedni, de valahonnan mégis úgy szűrte le a férfi, hogy szándékában állna, ha tehetné. Bólint a szavaira, majd gyorsan elé kerül, hogy az ajtón ő menjen ki először, miután megállapította, hogy minden rendben van, int Svírnek. *
- Parancsoljon, mellékesen a mostani időszakban mivel foglalkozik? Van valami állandó munkája?
* Egy kis puhatolózással megtudhatja könnyedén, hogy szándékában áll-e hosszabban foglalkoztatni őt. ~ Ki tudja, még a végén ez lesz életem hivatása. Ha pedig csak kísérgetnem kell, akkor nem lesz itt gond. ~ Averilnek nem tűnik veszélyes munkának a férfi védelme, de ettől még nem engedi le figyelmét. az út alatt fegyverén tartja kezét, és figyelmesen követi a mellettük elhaladókat. *
* Svír beszéde előtt értetlenül áll, szemei csak pislognak az ismeretlenbe. *
- Eszem ágában sem volt italokat fogyasztani, szimplán a konyhát dicsértem. Amúgy sem szívlelem az alkoholt.
* Mondja határozottan megbízójának, esze ágában sem volt hasonlókat cselekedni, de valahonnan mégis úgy szűrte le a férfi, hogy szándékában állna, ha tehetné. Bólint a szavaira, majd gyorsan elé kerül, hogy az ajtón ő menjen ki először, miután megállapította, hogy minden rendben van, int Svírnek. *
- Parancsoljon, mellékesen a mostani időszakban mivel foglalkozik? Van valami állandó munkája?
* Egy kis puhatolózással megtudhatja könnyedén, hogy szándékában áll-e hosszabban foglalkoztatni őt. ~ Ki tudja, még a végén ez lesz életem hivatása. Ha pedig csak kísérgetnem kell, akkor nem lesz itt gond. ~ Averilnek nem tűnik veszélyes munkának a férfi védelme, de ettől még nem engedi le figyelmét. az út alatt fegyverén tartja kezét, és figyelmesen követi a mellettük elhaladókat. *
17633. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-03 15:07:48
Üzenet elküldve: 2022-08-03 15:07:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Őgyelgés a piacon//
*Mivel zavaró események nélkül telik el az ebédidő, ezért nincs alkalma felmérni, hogy Averil teljesítményének rovására megy-e az éhség vagy éppen a táplálkozás. Ezt egyáltalán nem bánja, inkább eszik nyugodtan, minthogy evés helyett harci bemutatót kellen néznie. A nő által eleresztett elégedett sóhajt viszont észreveszi. Averilre néz és elvigyorodik a helyzeten.*
– Jól van, nem tesz semmit. *Elfogadja a bocsánatkérést, természetesen elnézi a ballépést, legközelebb majd biztos jobban figyel rá a nő.*
~Menjünk vagy maradjunk? Itt éppenséggel ugyanúgy lehet ülni, mint ahogy otthon. De csak illik megmutatnom a házat is.~
– Az biztos. Az italok is rendben vannak, de azokat majd legközelebb próbáljuk ki. Tudod úgy hallottam, hogy szolgálat közben fontos a józanság. Persze vannak, akik egy-két kupica nélkül képtelenek elkezdeni a munkát... *Fejét csóválva fejezi ki rosszallását utóbbiak felé.*
– Menjünk, irány a Romváros! Evés után jót tesz a séta. *Ezzel a lendülettel feláll az asztaltól, hogy aztán összeszedje a fegyvereit és elinduljon kifelé. A kisétálás biztonságos lebonyolítását Averilre bízza, elvégre ő a hivatásos testőr.*
*Mivel zavaró események nélkül telik el az ebédidő, ezért nincs alkalma felmérni, hogy Averil teljesítményének rovására megy-e az éhség vagy éppen a táplálkozás. Ezt egyáltalán nem bánja, inkább eszik nyugodtan, minthogy evés helyett harci bemutatót kellen néznie. A nő által eleresztett elégedett sóhajt viszont észreveszi. Averilre néz és elvigyorodik a helyzeten.*
– Jól van, nem tesz semmit. *Elfogadja a bocsánatkérést, természetesen elnézi a ballépést, legközelebb majd biztos jobban figyel rá a nő.*
~Menjünk vagy maradjunk? Itt éppenséggel ugyanúgy lehet ülni, mint ahogy otthon. De csak illik megmutatnom a házat is.~
– Az biztos. Az italok is rendben vannak, de azokat majd legközelebb próbáljuk ki. Tudod úgy hallottam, hogy szolgálat közben fontos a józanság. Persze vannak, akik egy-két kupica nélkül képtelenek elkezdeni a munkát... *Fejét csóválva fejezi ki rosszallását utóbbiak felé.*
– Menjünk, irány a Romváros! Evés után jót tesz a séta. *Ezzel a lendülettel feláll az asztaltól, hogy aztán összeszedje a fegyvereit és elinduljon kifelé. A kisétálás biztonságos lebonyolítását Averilre bízza, elvégre ő a hivatásos testőr.*
17632. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-02 18:10:59
Üzenet elküldve: 2022-08-02 18:10:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
* Valahol megbízója aggodalmát észreveszi, de az étek jobban leköti a figyelmét, mint foglalkozzék vele. Az ital elpusztítása után elégedetten dől hátra, majd ismét megkezdi a veszélyes alakok figyelését. Averil számtalan alkalommal éhezett már, így az étel magához vétele mindig gyorsan és hatékonyan telik. Az évek alatt nem tudta leküzdeni a késztetést, hogy addig egyen, míg van előtte étek.
~ Ha ilyen bőségesen ennék mindennap, akkor még a végén meg is híznék. ~
A gondolattól elégedett sóhaj szakad fel torkából. Lehet valakinek tényleg hasonló késztetése? Ezt már csak a zsoldos tudhatja. *
- Még egyszer köszönöm szépen, és elnézést a viselkedésemért.
* Biccent újra svír felé, most már rendeződött annyira, hogy az ügyfél ne pillanthassa meg, még egy ilyen védtelen pillanatban. Szavai megnyugvást hoznak lelkére. ~ Éhezett? ~ Lepődik meg, egy pillanatra, de utána figyelmesen követi tovább partnerének szavait. ~ Nem nézném ki belőle, hogy valaha is éhezett. ~ Vannak alkalmak az életben, mikor az ember támogatásukkal próbálja meg a másikat biztatni. *
- A konyha dicséretre méltó.
* Biccent határozottan, és szemei előtt a sült oldalasok képe jár. *
* Valahol megbízója aggodalmát észreveszi, de az étek jobban leköti a figyelmét, mint foglalkozzék vele. Az ital elpusztítása után elégedetten dől hátra, majd ismét megkezdi a veszélyes alakok figyelését. Averil számtalan alkalommal éhezett már, így az étel magához vétele mindig gyorsan és hatékonyan telik. Az évek alatt nem tudta leküzdeni a késztetést, hogy addig egyen, míg van előtte étek.
~ Ha ilyen bőségesen ennék mindennap, akkor még a végén meg is híznék. ~
A gondolattól elégedett sóhaj szakad fel torkából. Lehet valakinek tényleg hasonló késztetése? Ezt már csak a zsoldos tudhatja. *
- Még egyszer köszönöm szépen, és elnézést a viselkedésemért.
* Biccent újra svír felé, most már rendeződött annyira, hogy az ügyfél ne pillanthassa meg, még egy ilyen védtelen pillanatban. Szavai megnyugvást hoznak lelkére. ~ Éhezett? ~ Lepődik meg, egy pillanatra, de utána figyelmesen követi tovább partnerének szavait. ~ Nem nézném ki belőle, hogy valaha is éhezett. ~ Vannak alkalmak az életben, mikor az ember támogatásukkal próbálja meg a másikat biztatni. *
- A konyha dicséretre méltó.
* Biccent határozottan, és szemei előtt a sült oldalasok képe jár. *
17631. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-31 16:56:33
Üzenet elküldve: 2022-07-31 16:56:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Őgyelgés a piacon//
*Svir kellemes tempóban fogyaszt, rég megtanulta már, hogy időt kell hagyni az ételnek, hogy kiélvezhessük azt. E szokásában az is segíti, hogy mostanában – Averillel ellentétben – rendszeresen és eleget eszik. Addig nem is szúr szemet neki testőre habzsolása, ameddig külön fel nem hívja rá a figyelmet a nő. Megáll az evésben, hogy felnézzen asztaltársára.*
~Szépen vagyunk. Figyelt rám egyáltalán?~
*Elnéző mosollyal és egy bólintással jelzi, hogy rendben van a dolog, nem történt katasztrófa. A tanulságot természetesen le kell vonniuk. Kellemetlen lenne, ha akkor érné orvtámadás, amikor a testőre mohón az őzraguba temetkezik. *
– Vagy úgy! Fiatalabb koromban velem is előfordult ilyen, amikor úton voltam. Szólj, ha kérsz még valamit. Vacsorára való mondjuk még otthon is van. *Ezután hozzálát, hogy befejezze a saját ebédjét. Nemsokára mindent megeszik, ekkor eltolja magától a tányérját, aztán hátradől a székén.*
– Ez jó volt. *Az elfogyasztott ebéd megtöltötte a gyomrát, és kezdi érezni az ilyenkor szokásos kellemes fáradtságot. Szüksége lesz még egy kis időre mielőtt elindulhatnának.*
*Svir kellemes tempóban fogyaszt, rég megtanulta már, hogy időt kell hagyni az ételnek, hogy kiélvezhessük azt. E szokásában az is segíti, hogy mostanában – Averillel ellentétben – rendszeresen és eleget eszik. Addig nem is szúr szemet neki testőre habzsolása, ameddig külön fel nem hívja rá a figyelmet a nő. Megáll az evésben, hogy felnézzen asztaltársára.*
~Szépen vagyunk. Figyelt rám egyáltalán?~
*Elnéző mosollyal és egy bólintással jelzi, hogy rendben van a dolog, nem történt katasztrófa. A tanulságot természetesen le kell vonniuk. Kellemetlen lenne, ha akkor érné orvtámadás, amikor a testőre mohón az őzraguba temetkezik. *
– Vagy úgy! Fiatalabb koromban velem is előfordult ilyen, amikor úton voltam. Szólj, ha kérsz még valamit. Vacsorára való mondjuk még otthon is van. *Ezután hozzálát, hogy befejezze a saját ebédjét. Nemsokára mindent megeszik, ekkor eltolja magától a tányérját, aztán hátradől a székén.*
– Ez jó volt. *Az elfogyasztott ebéd megtöltötte a gyomrát, és kezdi érezni az ilyenkor szokásos kellemes fáradtságot. Szüksége lesz még egy kis időre mielőtt elindulhatnának.*
17630. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-29 18:42:58
Üzenet elküldve: 2022-07-29 18:42:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
* Amilyen tisztességesen kezdte el az étkezést, olyan csúfosan folytatja. Életében nem nagyon törődtek az étkezési szokásokkal, így intenzív zabálásba kezd, mint aki hetek óta nem evett. ~ Ez de iszonyatosan jó! ~ Egy kis időre teljesen elfelejti, hogy neki elsődlegesen védelmeznie kellene bárkit is. ~ Hetek óta nem ettem meleg ételt. ~ Az utóbbi időben, nem éppen volt kellemes Averilnek. Már alkalmat sem tudna felhozni, mikor ennyi élelemmel volt dolga. Talán még a kúriában fogyaszthatott jóízűen, míg urát szolgálta.
Néhány perces falás után észbe is kap,és szája elé teszi a kezét. *
- Jaj! Ne haragudjon! Kissé elveszítettem a fejemet.
* A kissé, egy enyhe túlzás a látottakra, mint éhező farkas a koncra, úgy vetette magát rá az élelemre. Csak remélni tudja, hogy emiatt nem nézi le a másik fél. *
- Hetek óta nem jutottam meleg étel közelébe, állandóan úton voltam.
* Svír válaszán kicsit el is gondolkozik, de már zavartan enyhe pírral az arcán. *
- Ha jó kedvel csinálja valaki, amit csinál, az biztosan jobb, mintha nyűgként tekint rá. Ezt egyáltalán nem tagadom.
* Emeli fel a két kezét, de lassan már szemezik is az itallal. A gyors zabálás miatt bőven megszomjazott. De az élet már csak ilyen, ha szerencsétlenség kísér hetek óta az utadon, már egy tál ételtől elveszíted a fejed. *
* Amilyen tisztességesen kezdte el az étkezést, olyan csúfosan folytatja. Életében nem nagyon törődtek az étkezési szokásokkal, így intenzív zabálásba kezd, mint aki hetek óta nem evett. ~ Ez de iszonyatosan jó! ~ Egy kis időre teljesen elfelejti, hogy neki elsődlegesen védelmeznie kellene bárkit is. ~ Hetek óta nem ettem meleg ételt. ~ Az utóbbi időben, nem éppen volt kellemes Averilnek. Már alkalmat sem tudna felhozni, mikor ennyi élelemmel volt dolga. Talán még a kúriában fogyaszthatott jóízűen, míg urát szolgálta.
Néhány perces falás után észbe is kap,és szája elé teszi a kezét. *
- Jaj! Ne haragudjon! Kissé elveszítettem a fejemet.
* A kissé, egy enyhe túlzás a látottakra, mint éhező farkas a koncra, úgy vetette magát rá az élelemre. Csak remélni tudja, hogy emiatt nem nézi le a másik fél. *
- Hetek óta nem jutottam meleg étel közelébe, állandóan úton voltam.
* Svír válaszán kicsit el is gondolkozik, de már zavartan enyhe pírral az arcán. *
- Ha jó kedvel csinálja valaki, amit csinál, az biztosan jobb, mintha nyűgként tekint rá. Ezt egyáltalán nem tagadom.
* Emeli fel a két kezét, de lassan már szemezik is az itallal. A gyors zabálás miatt bőven megszomjazott. De az élet már csak ilyen, ha szerencsétlenség kísér hetek óta az utadon, már egy tál ételtől elveszíted a fejed. *
17629. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-28 06:48:41
Üzenet elküldve: 2022-07-28 06:48:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Függőségek kötelékében//
*Csak hirtelen ajkára szökött fricska volt, de mégis jó érzéssel tölti el, hogy a házasság emlegetésére a lány szemeiben a válasz ellenére is valami melengető, vidám csillogást látni.
Nolen igyekszik még most elengedni ezt a gondolatot. Még most, amíg csak derűs tréfa. Lassan, de biztosan, talán megtanulja a leckét, hogy a wegtorenivel ne tervezzen túl messzire. Néhány nap távlatára is elég nehéz tartani az elgondolásokat, ha Daya is szerepel bennük.*
- Tudom *sóhajtja úriembersége emlegetésére.* - Ez az én keresztem.
*Az öccse kapcsán csak elnézőn mosolyog. Quillyn mindig is különc volt. Nem egyszerű rajta kiigazodni, de Nolen az első lélegzetvételétől fogva ismeri. Viszont nem ez lesz az az alkalom, amikor ebbe a fejtegetésbe mélyebben belegázolnak. Éhes és szomjas is. Úgy érzi magát, mint akit egy hatra egy ládába zártak.
Úgy tartja a mondás, ha a Kikötőbe mégy, mindig tudd, hol az erszényed. A Velasco'rra született kikötői, úgyhogy ő pontosan tudja, hol van. Mikor visszakerül hozzá, a zsebei áttapogatásának harmadik vagy negyedik körében, úgy simul rá a tenyere, mintha végig nála lett volna a szütyő, csak épp azon a fránya zseben siklott át.*
- Ó, meg is van *vigyorodik el.* - Nem is tudom, hová gondoltam. *Színpadiasan megvonja a vállát a tanácstalanul lebegő feltételezésre végképp csomót kötve.
Dayaneer az ajtó felé indul, de Nolen nem követi. Ha visszafordul, a kikötői csak visszainti magához, mint egy végtelen türelmű patrónus, aki tisztában van vele, hogy még sok időt és energiát kell fektetnie az okításba.*
- Édesem, nem szeretem, ha túl messze kóricálsz mellőlem. *Elnéző dorgálás búg a hangjában. Keze a lány derekára csúszik, hogy így átölelve indulhassanak meg kifelé. Sajnos az előadása csak az elindulásig tart ki. Léptein érezni, hogy itt nem újsütetű úri passzióiról van szó. Segítségre szorul. Valószínűleg magától is lejutna a fogadóba, de így sokkal kevésbé tűnik nyomorultnak. Meg aztán a formás wegtoreni fruskát ölelni már magában is kellemes elixír a fájdalmakra.
Odalent aztán átnézi az étlapot és leadja a rendelést, hogy mielőbb megkapják. Mire kényelmesen elhelyezkednek az egyik asztalnál, a felszolgáló már hozza is az italokat és a terítéket. Leteszi eléjük a korsó Ullamar sört, ami 16 aranyat kóstál a számlából. Nem sokkal később érkezik az étel is egy szép nagy tálra rendezve. Néhány gusztusos Szelet hús, 12 aranyért, ropogós Csirkesült újabb 12 aranyért, egy kis Sült szalonna 7 aranyért, és pár Szelet kenyér további 2aranyért. .*
- Te kérsz esetleg egy salátát, szépségem? *kérdi, míg tréfálkozva maga elé húzza az egész tálat, de aztán persze visszakerül az asztal közepére. Akármennyire is éhes, ennyi mindent azért nem tudna egymaga legyűrni.*
- Később kinézhetnénk a piacra. El kell intéznem néhány dolgot.
*Csak hirtelen ajkára szökött fricska volt, de mégis jó érzéssel tölti el, hogy a házasság emlegetésére a lány szemeiben a válasz ellenére is valami melengető, vidám csillogást látni.
Nolen igyekszik még most elengedni ezt a gondolatot. Még most, amíg csak derűs tréfa. Lassan, de biztosan, talán megtanulja a leckét, hogy a wegtorenivel ne tervezzen túl messzire. Néhány nap távlatára is elég nehéz tartani az elgondolásokat, ha Daya is szerepel bennük.*
- Tudom *sóhajtja úriembersége emlegetésére.* - Ez az én keresztem.
*Az öccse kapcsán csak elnézőn mosolyog. Quillyn mindig is különc volt. Nem egyszerű rajta kiigazodni, de Nolen az első lélegzetvételétől fogva ismeri. Viszont nem ez lesz az az alkalom, amikor ebbe a fejtegetésbe mélyebben belegázolnak. Éhes és szomjas is. Úgy érzi magát, mint akit egy hatra egy ládába zártak.
Úgy tartja a mondás, ha a Kikötőbe mégy, mindig tudd, hol az erszényed. A Velasco'rra született kikötői, úgyhogy ő pontosan tudja, hol van. Mikor visszakerül hozzá, a zsebei áttapogatásának harmadik vagy negyedik körében, úgy simul rá a tenyere, mintha végig nála lett volna a szütyő, csak épp azon a fránya zseben siklott át.*
- Ó, meg is van *vigyorodik el.* - Nem is tudom, hová gondoltam. *Színpadiasan megvonja a vállát a tanácstalanul lebegő feltételezésre végképp csomót kötve.
Dayaneer az ajtó felé indul, de Nolen nem követi. Ha visszafordul, a kikötői csak visszainti magához, mint egy végtelen türelmű patrónus, aki tisztában van vele, hogy még sok időt és energiát kell fektetnie az okításba.*
- Édesem, nem szeretem, ha túl messze kóricálsz mellőlem. *Elnéző dorgálás búg a hangjában. Keze a lány derekára csúszik, hogy így átölelve indulhassanak meg kifelé. Sajnos az előadása csak az elindulásig tart ki. Léptein érezni, hogy itt nem újsütetű úri passzióiról van szó. Segítségre szorul. Valószínűleg magától is lejutna a fogadóba, de így sokkal kevésbé tűnik nyomorultnak. Meg aztán a formás wegtoreni fruskát ölelni már magában is kellemes elixír a fájdalmakra.
Odalent aztán átnézi az étlapot és leadja a rendelést, hogy mielőbb megkapják. Mire kényelmesen elhelyezkednek az egyik asztalnál, a felszolgáló már hozza is az italokat és a terítéket. Leteszi eléjük a korsó Ullamar sört, ami 16 aranyat kóstál a számlából.
Nem sokkal később érkezik az étel is egy szép nagy tálra rendezve. Néhány gusztusos Szelet hús, 12 aranyért, ropogós Csirkesült újabb 12 aranyért, egy kis Sült szalonna 7 aranyért, és pár Szelet kenyér további 2aranyért. .*- Te kérsz esetleg egy salátát, szépségem? *kérdi, míg tréfálkozva maga elé húzza az egész tálat, de aztán persze visszakerül az asztal közepére. Akármennyire is éhes, ennyi mindent azért nem tudna egymaga legyűrni.*
- Később kinézhetnénk a piacra. El kell intéznem néhány dolgot.
17628. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-27 13:41:16
Üzenet elküldve: 2022-07-27 13:41:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Őgyelgés a piacon//
*Az asztalon előttük gőzölgő őzragu látványa és illata azonnal meghozza az étvágyát, úgyhogy sokat már nem csevegne evés előtt. Később, esetleg közben, bőven jut majd rá idejük. Egyetlen dolguk marad csak, kibogozni a furcsa viccet. Örül, hogy Averil ezt az akadályt is átlépi, egy mosolygós bólintással erősíti meg a felismerést.*
– Ha úgy gondolod, akkor vicc. De ki tudja, én talán komolyan mondtam… *A fejét jobbra-balra ingatva figyeli a nő reakcióját.*
– De ne húzzuk tovább az étkezést, a végén még kihűl a ragu. Jó étvágyat! *A kezébe veszi a kanalat, közelebb húzza a tányért, aztán az ételhez lát. Averil asztali áldását csak csendben nyugtázza. Evés közben nincs sietség a mozdulataiban, lassan kanalazva fogyasztja az ételt. A forróbb falatokat fújva hűti le mielőtt bekapná őket. Részéről csak az első néhány percben tart ki a csend, utána szünetet tart, megkóstolja az almalevet, majd Averilre néz.*
– A szívvel űzött tevékenységre visszatérve, nos, vitatkoznom kell vele. Például nagyon lelkesen is játszhat egy zenész olyat, hogy belehasad a hallgatóság füle. Úgy pedig nem éri el a célját, hacsak nem a terem kiürítésére vállalkozott. De még ha jól is megy, akkor is bele lehet fáradni valamibe. Azt hiszem, hogy az intézőségem esetében is ez történt, egy idő után nyűg volt a sok feladat. A falusiak pedig azóta is jól megvannak, úgy tudom. Némelyiknek még jobban is megy, mint korábban. *Miután ezt elmondta folytatja az evést. Ha tele a szája, akkor sokkal jobban hallja a választ.*
*Az asztalon előttük gőzölgő őzragu látványa és illata azonnal meghozza az étvágyát, úgyhogy sokat már nem csevegne evés előtt. Később, esetleg közben, bőven jut majd rá idejük. Egyetlen dolguk marad csak, kibogozni a furcsa viccet. Örül, hogy Averil ezt az akadályt is átlépi, egy mosolygós bólintással erősíti meg a felismerést.*
– Ha úgy gondolod, akkor vicc. De ki tudja, én talán komolyan mondtam… *A fejét jobbra-balra ingatva figyeli a nő reakcióját.*
– De ne húzzuk tovább az étkezést, a végén még kihűl a ragu. Jó étvágyat! *A kezébe veszi a kanalat, közelebb húzza a tányért, aztán az ételhez lát. Averil asztali áldását csak csendben nyugtázza. Evés közben nincs sietség a mozdulataiban, lassan kanalazva fogyasztja az ételt. A forróbb falatokat fújva hűti le mielőtt bekapná őket. Részéről csak az első néhány percben tart ki a csend, utána szünetet tart, megkóstolja az almalevet, majd Averilre néz.*
– A szívvel űzött tevékenységre visszatérve, nos, vitatkoznom kell vele. Például nagyon lelkesen is játszhat egy zenész olyat, hogy belehasad a hallgatóság füle. Úgy pedig nem éri el a célját, hacsak nem a terem kiürítésére vállalkozott. De még ha jól is megy, akkor is bele lehet fáradni valamibe. Azt hiszem, hogy az intézőségem esetében is ez történt, egy idő után nyűg volt a sok feladat. A falusiak pedig azóta is jól megvannak, úgy tudom. Némelyiknek még jobban is megy, mint korábban. *Miután ezt elmondta folytatja az evést. Ha tele a szája, akkor sokkal jobban hallja a választ.*
17627. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-26 18:40:24
Üzenet elküldve: 2022-07-26 18:40:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
* Svír nem hagyja, hogy a lány szótlanságba merüljön, ami valahol szívderítő számára. A főzés mesterségére csak bólint, de utána mégis megindul a nyelve. *
- Amit szívvel-lélekkel űzöl, abban hiba nem lehet. Hagyd, hogy a szíved húzzon előre, és akkor eléred a célod.
* Szavai között egy kis meglepetés szünetet hagy, majd rezdületlen arccal folytatja. *
- Soha nem értettem-e szavak értelmét. Életem nagy részében a megélhetésért küzdöttem, így nem volt más lehetőségem, mint azt csinálni, amihez értek.
* A név hallatán felkapja a fejét. ~ Kagan Thargodar ?! ~ Sok történetet hallott már az életéről, hát még az irányításáról. Sokan nem tudták eldönteni, hogy szeressék, vagy éppen féljék nevét. *
- Élőhalottak? Miért nem követte a falu lakóit? Ha úgy nézzük, akkor is az elöljárójuk volt nem?
* Arcára újra értetlenség ül ki, de szemei továbbra is alkalmanként a társaságot fürkészi. Kellemesen érzi magát Svír társaságában, de munkáját továbbra sem feledi. Az ételre tett megjegyzésnél is egy pillanatra elakad, utána mintha valaki fényt gyújtott volna elméjében. *
- Oh, szóval akkor ez vicc volt.
* Szegény lánnyal nem sokan vicceltek élete során, így az érzelmek, és egyéb interakciók is messze állnak a képességétől. Az emberek megismerését, még csak a közeljövőben kezdte el, így idő mire megérik a gyümölcs. Az ételt maga elé húzva biccent megbízója felé. *
- Köszönöm az ételt, jó étvágyat.
* Az étel felett kezét össze kulcsolja, majd halkan egy imát mormol az orra alatt az istenek felé. Amint végez, hozzá is lát, de továbbra sem nyugszik ültében, forgolódva tekinget, hogy még véletlenül se szándékozzon senki se megkísérelni egy gyilkossági kísérletet Svír ellen. *
* Svír nem hagyja, hogy a lány szótlanságba merüljön, ami valahol szívderítő számára. A főzés mesterségére csak bólint, de utána mégis megindul a nyelve. *
- Amit szívvel-lélekkel űzöl, abban hiba nem lehet. Hagyd, hogy a szíved húzzon előre, és akkor eléred a célod.
* Szavai között egy kis meglepetés szünetet hagy, majd rezdületlen arccal folytatja. *
- Soha nem értettem-e szavak értelmét. Életem nagy részében a megélhetésért küzdöttem, így nem volt más lehetőségem, mint azt csinálni, amihez értek.
* A név hallatán felkapja a fejét. ~ Kagan Thargodar ?! ~ Sok történetet hallott már az életéről, hát még az irányításáról. Sokan nem tudták eldönteni, hogy szeressék, vagy éppen féljék nevét. *
- Élőhalottak? Miért nem követte a falu lakóit? Ha úgy nézzük, akkor is az elöljárójuk volt nem?
* Arcára újra értetlenség ül ki, de szemei továbbra is alkalmanként a társaságot fürkészi. Kellemesen érzi magát Svír társaságában, de munkáját továbbra sem feledi. Az ételre tett megjegyzésnél is egy pillanatra elakad, utána mintha valaki fényt gyújtott volna elméjében. *
- Oh, szóval akkor ez vicc volt.
* Szegény lánnyal nem sokan vicceltek élete során, így az érzelmek, és egyéb interakciók is messze állnak a képességétől. Az emberek megismerését, még csak a közeljövőben kezdte el, így idő mire megérik a gyümölcs. Az ételt maga elé húzva biccent megbízója felé. *
- Köszönöm az ételt, jó étvágyat.
* Az étel felett kezét össze kulcsolja, majd halkan egy imát mormol az orra alatt az istenek felé. Amint végez, hozzá is lát, de továbbra sem nyugszik ültében, forgolódva tekinget, hogy még véletlenül se szándékozzon senki se megkísérelni egy gyilkossági kísérletet Svír ellen. *
17626. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-26 18:01:41
Üzenet elküldve: 2022-07-26 18:01:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
//Fürdőház//
- Akkor még szerencse, hogy az én utam már azelőtt tele volt bajjal és veszedelemmel, hogy felhagytam volna az élettel, ami megadatott.
*Vigyorodik el szélesen, miközben lapos pillantást vet a fegyverforgató karján éktelenkedő sebhelyre. Életének legelső csatájában tüntették ki vele, még fegyverhordozó korában, épphogy csak belépett tizenhatodik életévébe. Szinte teljesen átvágták felkarjában az izomköteget, és volt aki egy lyukas garast nem tett volna rá, hogy valaha is fel tudja még emelni a kardot. Sok mindent el lehet mondani az életről, melyet maga mögött hagyott, de hogy kevesebb halálos veszélynek tette volna ki, azt éppenséggel nem.*
- A mélységiek vendégszeretete napsütéses kiruccanás egy rendes csatához, két több száz, netán több ezer főt számláló sereg között. Efféle úri szórakozásban pedig azóta nem volt részem, hogy nekivágtam a nagyvilágnak.
*Villant cinikus vigyort. Persze ehelyett volt szerencséje trollokhoz, vérszomjas mélységiekhez, megbűvölt farkasokhoz és mindenre elszánt, könyörületet nem ismerő rablóbandákhoz. Mindezen tapasztalatokkal a háta mögött is tartja, hogy egyik sem volt rosszabb, mint az a néhány hadjárat, amelyben ifjúkorában részt vett.*
- Ó, ami a veszélyek listáját illeti, igazán nem sorolnám rajta hátra a kecskéket, főleg, ha még démoniak is!
*Kuncog. Ha úgy esik, hogy a férfit zord időjárás éri az úton, előszeretettel száll meg egy-egy közeli tanyán némi munka fejében, s bizony az évek során megtanulta, hogy ha valakit csak egy kecske rúg meg mondjuk a ló helyett, annak is éppen eléggé el lesz rontva a napja.
Szélesen vigyorogva hallgatja a lány történetét, majd a tettetett ijedtség láttán hangos hahotában tör ki, mielőtt újra szorosan egymásba fonódnának.*
- Tudod, nekem is volt már dolgom démoni állatokkal, kétszer is.
*Mondja mosolyogva, majd ahogy felidézi az emlékeket, vonásai fokozatosan megkomolyodnak.*
- Egyszer még fegyverhordozó koromban mindannyiunknak el kellett tölteni egy éjszakát az erdőben, egyedül, télen. Rám támadt egy vadkan, három bordám, és a jobb karom bánta. Esküdni mernék, hogy gyilkolási vágy égett a szemében.
*Persze ezzel az esettel kapcsolatban semmi bizonyosságot nem tudott szerezni, de akkoriban az udvar, ahol nevelkedett folyamatos intrikák és hátbaszurkálósdi színtere volt, néhány kíváncsi, kotnyeles fegyverhordozó pedig sok problémát tud okozni, ha véletlenül rosszkor rossz beszélgetéseket fülelnek ki.*
- Másodszor pedig a túlélőtúra során, amelyről már meséltem, felderítés közben összeakadtunk egy farkassal, akinek a tekintetében bizony mondom, ugyanaz a pokoli vérszomj ült, mint a vadkanéban.
*Ebben az esetben pedig szüksége sem volt bizonyosságra, amit a sziget barlangjainak mélyén találtak a Vörössel, ahhoz képest egy megbűvölt állat, ami az életükre tör, igazán nem is számít furcsaságnak. Mit meg nem adna azért, hogy egyszer visszamehessenek és felderíthessék a számtalan titkot és rejtélyt, amit az a hely és különös lakói tartogathatnak!
Persze eztán gyorsan csillapodik kalandor vére, ahogy újabb csóközönnel tüntetik ki egymást, a férfi pedig maradéktalanul boldog, hogy ma este legalább a lány titkait és rejtélyeit felgöngyölítheti.
Egyetértéssel biccent a felvetésre, miszerint eleget időztek itt, felegyenesedik, majd kilép a kádból. Áttörli magát, miközben a lány szavait hallgatja, aztán mosolyogva biccent egyet.*
- Na és, mit szeretnél, mit rendeljek?
*Vigyorog a lányra, mint aki készpénznek veszi, hogy úgyis ő fog hamarabb végezni az öltözködéssel, ami mellesleg aligha alaptalan...*
//Fürdőház//
- Akkor még szerencse, hogy az én utam már azelőtt tele volt bajjal és veszedelemmel, hogy felhagytam volna az élettel, ami megadatott.
*Vigyorodik el szélesen, miközben lapos pillantást vet a fegyverforgató karján éktelenkedő sebhelyre. Életének legelső csatájában tüntették ki vele, még fegyverhordozó korában, épphogy csak belépett tizenhatodik életévébe. Szinte teljesen átvágták felkarjában az izomköteget, és volt aki egy lyukas garast nem tett volna rá, hogy valaha is fel tudja még emelni a kardot. Sok mindent el lehet mondani az életről, melyet maga mögött hagyott, de hogy kevesebb halálos veszélynek tette volna ki, azt éppenséggel nem.*
- A mélységiek vendégszeretete napsütéses kiruccanás egy rendes csatához, két több száz, netán több ezer főt számláló sereg között. Efféle úri szórakozásban pedig azóta nem volt részem, hogy nekivágtam a nagyvilágnak.
*Villant cinikus vigyort. Persze ehelyett volt szerencséje trollokhoz, vérszomjas mélységiekhez, megbűvölt farkasokhoz és mindenre elszánt, könyörületet nem ismerő rablóbandákhoz. Mindezen tapasztalatokkal a háta mögött is tartja, hogy egyik sem volt rosszabb, mint az a néhány hadjárat, amelyben ifjúkorában részt vett.*
- Ó, ami a veszélyek listáját illeti, igazán nem sorolnám rajta hátra a kecskéket, főleg, ha még démoniak is!
*Kuncog. Ha úgy esik, hogy a férfit zord időjárás éri az úton, előszeretettel száll meg egy-egy közeli tanyán némi munka fejében, s bizony az évek során megtanulta, hogy ha valakit csak egy kecske rúg meg mondjuk a ló helyett, annak is éppen eléggé el lesz rontva a napja.
Szélesen vigyorogva hallgatja a lány történetét, majd a tettetett ijedtség láttán hangos hahotában tör ki, mielőtt újra szorosan egymásba fonódnának.*
- Tudod, nekem is volt már dolgom démoni állatokkal, kétszer is.
*Mondja mosolyogva, majd ahogy felidézi az emlékeket, vonásai fokozatosan megkomolyodnak.*
- Egyszer még fegyverhordozó koromban mindannyiunknak el kellett tölteni egy éjszakát az erdőben, egyedül, télen. Rám támadt egy vadkan, három bordám, és a jobb karom bánta. Esküdni mernék, hogy gyilkolási vágy égett a szemében.
*Persze ezzel az esettel kapcsolatban semmi bizonyosságot nem tudott szerezni, de akkoriban az udvar, ahol nevelkedett folyamatos intrikák és hátbaszurkálósdi színtere volt, néhány kíváncsi, kotnyeles fegyverhordozó pedig sok problémát tud okozni, ha véletlenül rosszkor rossz beszélgetéseket fülelnek ki.*
- Másodszor pedig a túlélőtúra során, amelyről már meséltem, felderítés közben összeakadtunk egy farkassal, akinek a tekintetében bizony mondom, ugyanaz a pokoli vérszomj ült, mint a vadkanéban.
*Ebben az esetben pedig szüksége sem volt bizonyosságra, amit a sziget barlangjainak mélyén találtak a Vörössel, ahhoz képest egy megbűvölt állat, ami az életükre tör, igazán nem is számít furcsaságnak. Mit meg nem adna azért, hogy egyszer visszamehessenek és felderíthessék a számtalan titkot és rejtélyt, amit az a hely és különös lakói tartogathatnak!
Persze eztán gyorsan csillapodik kalandor vére, ahogy újabb csóközönnel tüntetik ki egymást, a férfi pedig maradéktalanul boldog, hogy ma este legalább a lány titkait és rejtélyeit felgöngyölítheti.
Egyetértéssel biccent a felvetésre, miszerint eleget időztek itt, felegyenesedik, majd kilép a kádból. Áttörli magát, miközben a lány szavait hallgatja, aztán mosolyogva biccent egyet.*
- Na és, mit szeretnél, mit rendeljek?
*Vigyorog a lányra, mint aki készpénznek veszi, hogy úgyis ő fog hamarabb végezni az öltözködéssel, ami mellesleg aligha alaptalan...*
17625. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-26 17:01:53
Üzenet elküldve: 2022-07-26 17:01:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Őgyelgés a piacon//
*Találónak tartja Averil megjegyzését az ételkészítésről. Úgy sejti, hogy hasonló szinten lehet a konyhai szakértelmük és az evéshez való hozzáállásuk is. Ha így van, akkor az biztosan könnyebbé teszi majd az együttműködésüket.*
– Az egyszerű halandók tényleg így gondolkodhatnak a főzésről. De aki szereti csinálni és ért is hozzá, na az ritkán enged mást a tűzhelyhez.
*Hozzáteszi a maga bölcsességét a nő szavaihoz, hogy teljes legyen a kép. Kalácsfalvát firtató kérdésekre bólogat, többé kevésbé stimmel Averil elképzelése a helyzetről.*
– Kalácsfalva, úgy bizony. Intéző volt a címem, hogy pontosak legyünk. A Vashegyhez tartozott akkor a falu, Kagan Thargodar bízott meg, hogy felügyeljem ott a dolgokat. Többnyire rendben volt minden. Egészen addig, amíg élőholtak nem lepték el a környéket, akkor mindenki átköltözött a túloldara, a hegy környékére. Aztán hamarosan én is más munka után néztem. *Érzi, hogy kezd belelendülni a mesélésbe. Mivel tudja magáról, hogy akár estig is képes folytatni, ezért visszafogja magát és témát vált a következő kérdésre. Svir talán éppen Averil ellentéte a beszéd terén, szószátyár egy fickó, kettő helyett is képes beszélni. Természetesen sokkal jobban szereti, ha hallgatósága helyett partnere van a társalgásban.*
– Hirtelen nem is tudom pontosan megmondani. Négy-öt éve már biztos itt lakom, a katasztrófa előtt vettük még a házat. *Rövid ideig szótlan marad, hogy könnyebben megtalálja elméjében a pontos választ. Eközben megérkezik a felszolgáló az őzraguval és az almalevével teli poharakkal.*
– Lássunk hozzá. De figyelmeztetlek Averil, testőrként kötelességed az ételt is megvédelmezni a legyektől. Ha átcsíp a páncélodon, akkor természetesen állom a javítás költségét, ez ne tartson vissza. *Természetesen csak viccel, de a lehető legkomolyabb hangnemben, fapofával mondja ki a szavakat.*
*Találónak tartja Averil megjegyzését az ételkészítésről. Úgy sejti, hogy hasonló szinten lehet a konyhai szakértelmük és az evéshez való hozzáállásuk is. Ha így van, akkor az biztosan könnyebbé teszi majd az együttműködésüket.*
– Az egyszerű halandók tényleg így gondolkodhatnak a főzésről. De aki szereti csinálni és ért is hozzá, na az ritkán enged mást a tűzhelyhez.
*Hozzáteszi a maga bölcsességét a nő szavaihoz, hogy teljes legyen a kép. Kalácsfalvát firtató kérdésekre bólogat, többé kevésbé stimmel Averil elképzelése a helyzetről.*
– Kalácsfalva, úgy bizony. Intéző volt a címem, hogy pontosak legyünk. A Vashegyhez tartozott akkor a falu, Kagan Thargodar bízott meg, hogy felügyeljem ott a dolgokat. Többnyire rendben volt minden. Egészen addig, amíg élőholtak nem lepték el a környéket, akkor mindenki átköltözött a túloldara, a hegy környékére. Aztán hamarosan én is más munka után néztem. *Érzi, hogy kezd belelendülni a mesélésbe. Mivel tudja magáról, hogy akár estig is képes folytatni, ezért visszafogja magát és témát vált a következő kérdésre. Svir talán éppen Averil ellentéte a beszéd terén, szószátyár egy fickó, kettő helyett is képes beszélni. Természetesen sokkal jobban szereti, ha hallgatósága helyett partnere van a társalgásban.*
– Hirtelen nem is tudom pontosan megmondani. Négy-öt éve már biztos itt lakom, a katasztrófa előtt vettük még a házat. *Rövid ideig szótlan marad, hogy könnyebben megtalálja elméjében a pontos választ. Eközben megérkezik a felszolgáló az őzraguval és az almalevével teli poharakkal.*
– Lássunk hozzá. De figyelmeztetlek Averil, testőrként kötelességed az ételt is megvédelmezni a legyektől. Ha átcsíp a páncélodon, akkor természetesen állom a javítás költségét, ez ne tartson vissza. *Természetesen csak viccel, de a lehető legkomolyabb hangnemben, fapofával mondja ki a szavakat.*
17624. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-25 20:18:17
Üzenet elküldve: 2022-07-25 20:18:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
* Averil a férfi mosolyán meglepődik, de szó nélkül hagyja. ~ Akkor úgy látszik mégsem tervezett szakácsot. ~ Íját maga mellé támasztja, de csak úgy, hogy ne korlátozza. Még az kéne, hogy átessen rajta. A főzéssel kapcsolatos témára az elején csak bólogat, hisz teljesen érthető amit a férfi állít. *
- Általában nekem azt mondták, hogy sokkal jobb íze van az ételnek, ha nem nekik kell megfőzni.
* Természetesen a legtöbb ember ezt lustaságból állítja, de valahol az embernek fontos személyek főzőtudománya szívből érkezik, az pedig a legjobb fűszer a világon. A legtöbben ilyen állítást csak viccből állítanának, de Averil még mosolyra sem derül. Türelmesen hallgatja a rövid történetet a nemesek kiirtásáról, de utána felvetül benne egy kérdés. *
- Előbb említett egy falut, amit irányított. Kalácsfalva ugye?
* Kérdez vissza Svírtől, az arcára értetlenség ül ki. *
- Akkor bizonyára nemesi megbízott volt, vagy éppen tiszttartó volt?
* ~ Régen sokan akartak rá főzni, de most pedig senki. Mi történhetett? ~ Érdekes logikája van a lánynak, gyakran hónapokat töltött anélkül, hogy egy árva szó is elhagyta volna a száját. Csak a megrendeléseit kérte ki, és amikor a kíséret többi tagja beszélt, ő csak némán hallgatta a szórakozásukat. Soha nem volt egy társasági ember, de ahogyan mindenki, ő is vágyik rá. Talán néhány nap városi lét után javulni fog a kommunikációs készsége, de egyenlőre bizonytalan még a saját szavaiban is. Svír beszéde leköti, de tekintetével továbbra is az asztalokat fürkészi. A rendelés ideje alatt sem enged fel jobban, a nőt méricskéli, szegény Averil nem is gondol rá, hogy értelmetlenül. *
- Mióta él Artheniorban?
* Averil a férfi mosolyán meglepődik, de szó nélkül hagyja. ~ Akkor úgy látszik mégsem tervezett szakácsot. ~ Íját maga mellé támasztja, de csak úgy, hogy ne korlátozza. Még az kéne, hogy átessen rajta. A főzéssel kapcsolatos témára az elején csak bólogat, hisz teljesen érthető amit a férfi állít. *
- Általában nekem azt mondták, hogy sokkal jobb íze van az ételnek, ha nem nekik kell megfőzni.
* Természetesen a legtöbb ember ezt lustaságból állítja, de valahol az embernek fontos személyek főzőtudománya szívből érkezik, az pedig a legjobb fűszer a világon. A legtöbben ilyen állítást csak viccből állítanának, de Averil még mosolyra sem derül. Türelmesen hallgatja a rövid történetet a nemesek kiirtásáról, de utána felvetül benne egy kérdés. *
- Előbb említett egy falut, amit irányított. Kalácsfalva ugye?
* Kérdez vissza Svírtől, az arcára értetlenség ül ki. *
- Akkor bizonyára nemesi megbízott volt, vagy éppen tiszttartó volt?
* ~ Régen sokan akartak rá főzni, de most pedig senki. Mi történhetett? ~ Érdekes logikája van a lánynak, gyakran hónapokat töltött anélkül, hogy egy árva szó is elhagyta volna a száját. Csak a megrendeléseit kérte ki, és amikor a kíséret többi tagja beszélt, ő csak némán hallgatta a szórakozásukat. Soha nem volt egy társasági ember, de ahogyan mindenki, ő is vágyik rá. Talán néhány nap városi lét után javulni fog a kommunikációs készsége, de egyenlőre bizonytalan még a saját szavaiban is. Svír beszéde leköti, de tekintetével továbbra is az asztalokat fürkészi. A rendelés ideje alatt sem enged fel jobban, a nőt méricskéli, szegény Averil nem is gondol rá, hogy értelmetlenül. *
- Mióta él Artheniorban?
17623. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-25 18:49:40
Üzenet elküldve: 2022-07-25 18:49:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Őgyelgés a piacon//
*A fogadóban otthon érzi magát, számtalanszor járt már itt. Hol csak egy-egy ital fogyott, hol egy egész lakoma, pár ízben pedig az éjszakát is a Pegazusban töltötte. Most csak az ebédet tervezi itt elkölteni, mivel a tivornyázáshoz még korán van, este pedig máshol is álomra tudja hajtani a fejét.*
~Szállást is ígértem, akkor ágyat is kell találni Averilnek. Elvégre nem posztolhat egész éjjel az ágyam végében. ~
*Segítséget vett fel, de máris újabb gondok nyomják. Hiába, a fontos embereknek sok a felelőssége, fel kell nőnie a feladathoz. Averil meglepett visszakérdezésén jót derül.*
~Jó is lenne!~
– Egyelőre nem. Pedig úgy az igazi, ha főznek az emberre. Amikor Kalácsfalva ügyeit intéztem, akkor szinte versenyeztek a falusi asszonyságot, hogy melyik főzzön rám. De ugyebár ez nem csak a tehetősek kiváltsága, sok embernek a felesége a szakácsa. *Itt megszakítja az eszmefuttatást, mert eszébe jut, hogy enni vannak itt, nem szövegelni. Röviden átgondolja a lehetőségeket, aztán magukhoz inti a felszolgálót. A pulthoz már csak nem fog odamenni, ha kísérettel van.*
– Sokan eltűntek, az való igaz. Több nagy kúria is lakhatatlanná vált a katasztrófa során, a gyengébb épületek pedig még annyira sem úszták meg. Aztán a hangulat sem a gazdagoknak kedvezett, néhányaknak csúnyán megjárták menekülés közben. De ezt csak hallomásból tudom, akkor éppen a városon kívül voltam, szerencsére. A Sayqueves és a Dwirinthalen kúriák viszont még úgy tudom, hogy állnak, még ha nem is lakják őket a családok. Talán mások kezébe kerültek az épületek, ki tudja, nem is érdekel. *Legyint. Ekkor megérkezik a személyzet egy tagja, hogy felvegye a rendelést. Svir rögtön sorolni kezdi, hogy mit kérnek. Két adag Őzragu levest rendel 20 aranyért. Inni Gyümölcslevet kér mindkettejüknek 14 aranyért. *
– Majd kérünk még, ha éhesek maradunk. *fordul újra Averilhez. Amíg elkészül az ebédjük, addig szívesen folytatja a társalgást.*
*A fogadóban otthon érzi magát, számtalanszor járt már itt. Hol csak egy-egy ital fogyott, hol egy egész lakoma, pár ízben pedig az éjszakát is a Pegazusban töltötte. Most csak az ebédet tervezi itt elkölteni, mivel a tivornyázáshoz még korán van, este pedig máshol is álomra tudja hajtani a fejét.*
~Szállást is ígértem, akkor ágyat is kell találni Averilnek. Elvégre nem posztolhat egész éjjel az ágyam végében. ~
*Segítséget vett fel, de máris újabb gondok nyomják. Hiába, a fontos embereknek sok a felelőssége, fel kell nőnie a feladathoz. Averil meglepett visszakérdezésén jót derül.*
~Jó is lenne!~
– Egyelőre nem. Pedig úgy az igazi, ha főznek az emberre. Amikor Kalácsfalva ügyeit intéztem, akkor szinte versenyeztek a falusi asszonyságot, hogy melyik főzzön rám. De ugyebár ez nem csak a tehetősek kiváltsága, sok embernek a felesége a szakácsa. *Itt megszakítja az eszmefuttatást, mert eszébe jut, hogy enni vannak itt, nem szövegelni. Röviden átgondolja a lehetőségeket, aztán magukhoz inti a felszolgálót. A pulthoz már csak nem fog odamenni, ha kísérettel van.*
– Sokan eltűntek, az való igaz. Több nagy kúria is lakhatatlanná vált a katasztrófa során, a gyengébb épületek pedig még annyira sem úszták meg. Aztán a hangulat sem a gazdagoknak kedvezett, néhányaknak csúnyán megjárták menekülés közben. De ezt csak hallomásból tudom, akkor éppen a városon kívül voltam, szerencsére. A Sayqueves és a Dwirinthalen kúriák viszont még úgy tudom, hogy állnak, még ha nem is lakják őket a családok. Talán mások kezébe kerültek az épületek, ki tudja, nem is érdekel. *Legyint. Ekkor megérkezik a személyzet egy tagja, hogy felvegye a rendelést. Svir rögtön sorolni kezdi, hogy mit kérnek. Két adag Őzragu levest rendel 20 aranyért.
Inni Gyümölcslevet kér mindkettejüknek 14 aranyért. *– Majd kérünk még, ha éhesek maradunk. *fordul újra Averilhez. Amíg elkészül az ebédjük, addig szívesen folytatja a társalgást.*
17622. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-24 18:22:33
Üzenet elküldve: 2022-07-24 18:22:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
* A fogadó a természetes hatását hozza, alkohol szag és a kihagyhatatlan részeges alakok. Még egy rejtélyes alakot sem látni, csak az általános vevő közeg jelent meg az ivóban. ~ Pedig itt azt mondják, hogy minden faj és népség megtalálható. ~ Elgondolkozik egy pillanatot rajta, de szemével folyamatosan a többieket fürkészi. Amint a megbízója helyet foglal a mellette levő székre leteszi magát. ~ Nincs értelme mellette állni, azzal csak még jobban magunkra hívjuk a figyelmet. ~ Averil továbbra is egyik kezét a fegyver markolatán tartja, de nem feltűnősködik. A megbízója is láthatja, hogy csak azért foglalt helyet, hogy ne mindenki őket nézze. ~ Gazdagnak soha nem jó mutatkozni, csak gyűlnének a pénzéhes mocskok. ~ *
- Szakácsot is tervez felvenni?
* Kapja fel rá a fejét, Averilnek eszébe se jut, hogy talán viccnek szánta a másik fél. Sajnos mindent túlságosan komolyan vesz a lány. A kérdés hallatán újra Svírre néz. ~ Talán nem csak egy napra bíz meg? Lehet, hogy szerencsém lesz? ~ *
- Bármilyen meleg étel jó, és egy pohár víz. Nem vagyok válogatós.
* Rántja meg a vállát, de valahol mélyen elégedettség tölti el. Nem olyan régen még aggodalommal nézett a nap felé, de szerencséjére kvártélyt, és még fizetséget is kap egy szimpla őrszolgálatért, ennél jobban nem is alakulhatott volna számára a nap. *
- Úgy hallottam, hogy a nemesi családok nagy része eltűnt a városból, és csak azok maradtak itt akik a lázadást segítették.
* Svír számára ilyen téren bizonytalan, nem tudja, hogy kereskedő vagy éppen régi nemesi család sarja. ~ Ahogy jobban megnézem inkább, csak egy szerencsés kalandor. ~ *
* A fogadó a természetes hatását hozza, alkohol szag és a kihagyhatatlan részeges alakok. Még egy rejtélyes alakot sem látni, csak az általános vevő közeg jelent meg az ivóban. ~ Pedig itt azt mondják, hogy minden faj és népség megtalálható. ~ Elgondolkozik egy pillanatot rajta, de szemével folyamatosan a többieket fürkészi. Amint a megbízója helyet foglal a mellette levő székre leteszi magát. ~ Nincs értelme mellette állni, azzal csak még jobban magunkra hívjuk a figyelmet. ~ Averil továbbra is egyik kezét a fegyver markolatán tartja, de nem feltűnősködik. A megbízója is láthatja, hogy csak azért foglalt helyet, hogy ne mindenki őket nézze. ~ Gazdagnak soha nem jó mutatkozni, csak gyűlnének a pénzéhes mocskok. ~ *
- Szakácsot is tervez felvenni?
* Kapja fel rá a fejét, Averilnek eszébe se jut, hogy talán viccnek szánta a másik fél. Sajnos mindent túlságosan komolyan vesz a lány. A kérdés hallatán újra Svírre néz. ~ Talán nem csak egy napra bíz meg? Lehet, hogy szerencsém lesz? ~ *
- Bármilyen meleg étel jó, és egy pohár víz. Nem vagyok válogatós.
* Rántja meg a vállát, de valahol mélyen elégedettség tölti el. Nem olyan régen még aggodalommal nézett a nap felé, de szerencséjére kvártélyt, és még fizetséget is kap egy szimpla őrszolgálatért, ennél jobban nem is alakulhatott volna számára a nap. *
- Úgy hallottam, hogy a nemesi családok nagy része eltűnt a városból, és csak azok maradtak itt akik a lázadást segítették.
* Svír számára ilyen téren bizonytalan, nem tudja, hogy kereskedő vagy éppen régi nemesi család sarja. ~ Ahogy jobban megnézem inkább, csak egy szerencsés kalandor. ~ *
17621. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-24 16:29:43
Üzenet elküldve: 2022-07-24 16:29:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Őgyelgés a piacon//
*A fogadó előtt, az ajtótól félrehúzódva várja meg, hogy a testőre ellenőrizze a benti viszonyokat. Számtalanszor hallotta már a tanácsot, hogy kocsmaajtón nem tanácsos elsőként benyitni, mert ki tudja, hogy mi vagy ki repül majd éppen a bejárat felé. Amióta a Kikötőben balta repült válaszul a kopogására, azóta pedig különösen elővigyázatos és komolyan veszi a fenti intelmet. A Pegazust éppenséggel tisztességes helynek ismeri, ahol ritkán fordul elő komoly balhé, de gyakorolniuk itt is lehet. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy bent tiszta a levegő – tiszta szesz –, úgyhogy Averil jelzésére követi a fegyverest a fogadóba. Elégedetten látja, hogy testőre a helyválasztásról is gondoskodik. Eggyel kevesebb dolog, ami miatt neki kell fáradnia.*
– Szerintem is, jó választás. *Helyeslően biccent, aztán elfoglalja a neki kiutalt széket. Íját az egyik üresen maradó széknek támasztja, a tarisznyáját pedig a székre teszi, a kalapját viszont egyelőre nem veszi le.*
– Együnk, igyunk. Itt jobban főznek, mint otthon, ugyanis szakácsot még nem vettem fel. Mit kérsz Averil? *kérdi a nő felé fordulva. Szeretné minél előbb elrendezni az ebédjüket, hogy utána visszatérhessenek a félbehagyott társalgáshoz.*
*A fogadó előtt, az ajtótól félrehúzódva várja meg, hogy a testőre ellenőrizze a benti viszonyokat. Számtalanszor hallotta már a tanácsot, hogy kocsmaajtón nem tanácsos elsőként benyitni, mert ki tudja, hogy mi vagy ki repül majd éppen a bejárat felé. Amióta a Kikötőben balta repült válaszul a kopogására, azóta pedig különösen elővigyázatos és komolyan veszi a fenti intelmet. A Pegazust éppenséggel tisztességes helynek ismeri, ahol ritkán fordul elő komoly balhé, de gyakorolniuk itt is lehet. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy bent tiszta a levegő – tiszta szesz –, úgyhogy Averil jelzésére követi a fegyverest a fogadóba. Elégedetten látja, hogy testőre a helyválasztásról is gondoskodik. Eggyel kevesebb dolog, ami miatt neki kell fáradnia.*
– Szerintem is, jó választás. *Helyeslően biccent, aztán elfoglalja a neki kiutalt széket. Íját az egyik üresen maradó széknek támasztja, a tarisznyáját pedig a székre teszi, a kalapját viszont egyelőre nem veszi le.*
– Együnk, igyunk. Itt jobban főznek, mint otthon, ugyanis szakácsot még nem vettem fel. Mit kérsz Averil? *kérdi a nő felé fordulva. Szeretné minél előbb elrendezni az ebédjüket, hogy utána visszatérhessenek a félbehagyott társalgáshoz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880