//Második szál//
//Viszontlátások//
*Úgy tűnik, sikerül mozgásba lendíteni Ukrom fejében a fogaskerekeket. Sőt, az ork olyasmire vetemedik, amit Nawanthiri emlékei szerint még soha nem látott tőle - elkuncogja magát! A lány az orra alatt somolyogva hallgatja, amint a szürkebőrű megpróbál képet alkotni a kirakós átadott darabjaiból. A vadállatok kizárására helyeslően bólint. A cserépdaraboknál elemeli a tenyerét az asztaltól, a mutatóujjával jelezve, hogy az állítás első fele igaz, a másik felénél viszont megingatja a kezét, mert az nem teljesen. A visszatérő delikvenssel kapcsolatban a kézingatás még egy félszemű hunyorítással is párosul:*
- Hideg, hideg... de *emeli meg a mutatóujját* még nem tudsz mindent! A ruhák teljesen szét voltak szakadva - még a csizmák szára is! *A kézkocogtatást tényleg nem tudja hova tenni, de jó a hangulat, nem fog befeszülni miatta.* Mire a csatateret átkutattuk, leszállt az esti szürkület. A nyomok talán kétnaposak lehettek, az eddig követett ösvény végén, úgy nyíllövésnyire meg már látszott az országút, szóval arra mentünk tovább. Kiérve elindultunk a város felé. Egy kidőlt fatörzs mellett találtam egy csuprot: a belsejében ugyanolyan sötétvörös szötyifoltok voltak, mint a tisztáson levő cserepeken, amit a beleragadt morzsák alapján valaki jól ki is tunkolt. *ekkor eszébe jut, hogy a húsból enni kéne, mert még fényt kap* Átmérőre akkora volt, mint a kincsesláda alján talált, világos, kör alakú foltok, és magasságra is belefért volna, de a lényeg: volt rajta egy címke, tele írással! Mikor Artheniorba értünk, Garsin a főtér egyik lámpája alatt kisilabizálta, ekkor derült ki, hogy ez a sötétvörös izé a varangyoslekvár. Le volt írva, miből van, meg egy csomó figyelmeztetés. *elkezdi őket a bal keze hüvelykujjával számolni az ujjpercein* Nem szabad enni éhgyomorra, és három kanálnál sohase többet, meg nem szabad sok vizet inni rá - pedig sós - meg eső előtt vagy után, meg teliholdas éjeken, és *színpadiasan felfordítja a tenyereit* orkoknak sem. Aki nem tartja be ezt a sok mindent, büdöset izzad, rosszul lát, az orkok meg még kuruttyolnak is. *kiissza a kakaó maradékát, mert érzi, hogy hagyni kell ülepedni az új információkat. Koppan a bögre az asztalon, Nawanthirishardipandra megtörli a kicsi száját, és még annyit fűz a fentiekhez roppant titokzatosan:* Ha pedig ez a sok minden egyszerre áll elő, a következmények *drámai hatásszünet, aztán vigyorgás, szorosra zárt szemek, ég felé tárt, vaskos karok:* beláthatatlanok! *Ezután visszarendezi a vonásait, csak a fülig érő vigyor marad, és amíg hátradőlve kibontja magát a lótuszülésből, rábízza az ork sötét fantáziájára, mik is lehetnek azok a beláthatatlan következmények. Arról pedig, hogyan váltak el Garsinnal, majd mesél utána, mert az már átvezet a következő történetre.*