Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 120 (2381. - 2400. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2400. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-08-22 15:47:16
Üzenet elküldve: 2021-08-22 15:47:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Viszontlátások//
*Az Álomfűz gondolatok sorát indítja el Ukromban. A többségük az arcára is kiül, mielőtt átadná a helyét a következőnek. A szerzetesen nem látszik, hogy bele akarna szólni a spekulálásba, csak a szomorkás mosolyába költözik valami nehezen megfogható derű. Amikor az ork feláll, és hoz maguknak egy-egy szelet húst, a szomorúság végleg feloldódik egy elnéző fejcsóválásban.*
- Legközelebb menjünk a Kalmárba, és visszahívlak. Nekik dolgozom. *Egyelőre ő sem nyúl az ételhez, inkább mesél.* A Kovácsműhelyben lettem *a fejét oldalt billentve felvonja az egyik szemöldökét* boltossegéd. *hatásszünet, kakaókortyolás* Mert kellett valaki, aki kezeli a kasszát. Amire úgy nyertem el a bizalmat, hogy megetettem egy törpét, egy óriást meg egy bárót, és elkaptam egy fejvadászt. *Gyanítja, hogy a józan gondolkodású szürkebőrű nem sok összefüggést fog találni a fenti tények között, ám mielőtt mélyebben belemenne, Nawanthirinek hirtelen valami sokkal fontosabb jut az eszébe.* Ó, míg el nem felejtem: *mélyen a zsoldos szemébe néz, figyelmeztetőleg felemeli a mutatóujját, a másik kezét pedig a férfi alkarjára teszi* ígérd meg, hogy soha nem eszel varangyoslekvárt, és nem bízol meg senkiben, akit Sürgöndhynek hívnak!
//Viszontlátások//
*Az Álomfűz gondolatok sorát indítja el Ukromban. A többségük az arcára is kiül, mielőtt átadná a helyét a következőnek. A szerzetesen nem látszik, hogy bele akarna szólni a spekulálásba, csak a szomorkás mosolyába költözik valami nehezen megfogható derű. Amikor az ork feláll, és hoz maguknak egy-egy szelet húst, a szomorúság végleg feloldódik egy elnéző fejcsóválásban.*
- Legközelebb menjünk a Kalmárba, és visszahívlak. Nekik dolgozom. *Egyelőre ő sem nyúl az ételhez, inkább mesél.* A Kovácsműhelyben lettem *a fejét oldalt billentve felvonja az egyik szemöldökét* boltossegéd. *hatásszünet, kakaókortyolás* Mert kellett valaki, aki kezeli a kasszát. Amire úgy nyertem el a bizalmat, hogy megetettem egy törpét, egy óriást meg egy bárót, és elkaptam egy fejvadászt. *Gyanítja, hogy a józan gondolkodású szürkebőrű nem sok összefüggést fog találni a fenti tények között, ám mielőtt mélyebben belemenne, Nawanthirinek hirtelen valami sokkal fontosabb jut az eszébe.* Ó, míg el nem felejtem: *mélyen a zsoldos szemébe néz, figyelmeztetőleg felemeli a mutatóujját, a másik kezét pedig a férfi alkarjára teszi* ígérd meg, hogy soha nem eszel varangyoslekvárt, és nem bízol meg senkiben, akit Sürgöndhynek hívnak!
2399. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-08-21 16:05:47
Üzenet elküldve: 2021-08-21 16:05:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Különös esti társaság //
//Fogadó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Elérkezett az idő, hogy megbeszéljék a képek részleteit. Elgroonnak abból a kevés támpontból kell építkeznie, amit a nő megadott neki. Gazdag, vad, meztelen. Erre próbál meg lehetőségeket felsorolni nagy lelkesen. A végeredmény pedig az, hogy mindent rábíznak.*
~ Lényegében rám bízza a munka nehezét. Mondjuk az imént én is ezt csináltam. ~* Azért látja ő, hogy kicsit megjátszott az érdeklődés. Ez szakmai ártalom, mert tudja ő, hogy unalmas dolog ez. A legtöbben csak elképzelnek egy képet, de összerakni már nehezebb.*
- Természetesen, el sem tudnám képzelni, hogy egy ilyen karizmatikus személy igába hajtja a fejét.* Ezen kijelentését mindenféle hízelgés nélkül teszi.*
- Persze, persze. Amit csak akar, én azt oda festem.* Nyugtatja meg, mielőtt a többi kérdésre válaszolna.*
- Nekem itt is megfelelne egy ilyen privát szobában. Az idő viszont az, ami problémásabb lehet. Olyan négy vagy öt óra egy kép megalkotása. Ezzel számolni kell. A legjobb pedig egyszerre megfesteni, mert ugyan meglehet több alkalommal is, de az már nem az igazi. A két képet akár két külön napom kéne megejteni, mert egyszerre az nagyon nem lenne jó.* Felei, majd neki áll ötletelni a képen.*
- A képére esetleg lenne egy javaslatom. Ágyon fekvő jelenet drága párnák között, ahol teljesen meztelenül látható kérésének megfelelően. A póz az valami kihívó lesz, de ez majd kiforrja magát. Két csuklóján arany karperec lehetne, a nyakában vagy egy arany nyaklánc, vagy a mostani kicsit drágább verziója. Két kritérium már megvan, de a neheze még hátra van.* Tart egy kis szünetet, ami alatt mind a ketten megemészthetik az elhangzottakat. A kis szünet után folytatja tovább.*
- Szóval majd fog kelleni egy olyan mosoly az arcára, ami megmutatja mennyire is veszedelmes. Ezen a mosolyon sok múlik, de szerintem nem lesz baj.* Már bizonyította a Astrea, hogy milyen széles mosolygyűjteménnyel rendelkezik. A természetes mosoly pedig mindig jobban áll, mint az amit a festő fest oda.*
- A végére egy virágra gondoltam, amit a kezében tart, vagy éppen szorít. A szirmait pedig egyesével tépkedi le.* Fejezi be az ötletelést. Most már kíváncsi, hogy mit gondol az eredményről a modellje.*
- Nos, mit gondol? Megfelelő lenne a kép? Változtassunk rajta, vagy talán más komppozíciót jobban értékelne?* A pillangó véleménye nagyon is számít neki. Most különösen, mivel lényegében megrendelő. A nő az ő kívánságait teljesítette, neki pedig most Astreáét kell. Ez már csak ilyen.*
//Fogadó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Elérkezett az idő, hogy megbeszéljék a képek részleteit. Elgroonnak abból a kevés támpontból kell építkeznie, amit a nő megadott neki. Gazdag, vad, meztelen. Erre próbál meg lehetőségeket felsorolni nagy lelkesen. A végeredmény pedig az, hogy mindent rábíznak.*
~ Lényegében rám bízza a munka nehezét. Mondjuk az imént én is ezt csináltam. ~* Azért látja ő, hogy kicsit megjátszott az érdeklődés. Ez szakmai ártalom, mert tudja ő, hogy unalmas dolog ez. A legtöbben csak elképzelnek egy képet, de összerakni már nehezebb.*
- Természetesen, el sem tudnám képzelni, hogy egy ilyen karizmatikus személy igába hajtja a fejét.* Ezen kijelentését mindenféle hízelgés nélkül teszi.*
- Persze, persze. Amit csak akar, én azt oda festem.* Nyugtatja meg, mielőtt a többi kérdésre válaszolna.*
- Nekem itt is megfelelne egy ilyen privát szobában. Az idő viszont az, ami problémásabb lehet. Olyan négy vagy öt óra egy kép megalkotása. Ezzel számolni kell. A legjobb pedig egyszerre megfesteni, mert ugyan meglehet több alkalommal is, de az már nem az igazi. A két képet akár két külön napom kéne megejteni, mert egyszerre az nagyon nem lenne jó.* Felei, majd neki áll ötletelni a képen.*
- A képére esetleg lenne egy javaslatom. Ágyon fekvő jelenet drága párnák között, ahol teljesen meztelenül látható kérésének megfelelően. A póz az valami kihívó lesz, de ez majd kiforrja magát. Két csuklóján arany karperec lehetne, a nyakában vagy egy arany nyaklánc, vagy a mostani kicsit drágább verziója. Két kritérium már megvan, de a neheze még hátra van.* Tart egy kis szünetet, ami alatt mind a ketten megemészthetik az elhangzottakat. A kis szünet után folytatja tovább.*
- Szóval majd fog kelleni egy olyan mosoly az arcára, ami megmutatja mennyire is veszedelmes. Ezen a mosolyon sok múlik, de szerintem nem lesz baj.* Már bizonyította a Astrea, hogy milyen széles mosolygyűjteménnyel rendelkezik. A természetes mosoly pedig mindig jobban áll, mint az amit a festő fest oda.*
- A végére egy virágra gondoltam, amit a kezében tart, vagy éppen szorít. A szirmait pedig egyesével tépkedi le.* Fejezi be az ötletelést. Most már kíváncsi, hogy mit gondol az eredményről a modellje.*
- Nos, mit gondol? Megfelelő lenne a kép? Változtassunk rajta, vagy talán más komppozíciót jobban értékelne?* A pillangó véleménye nagyon is számít neki. Most különösen, mivel lényegében megrendelő. A nő az ő kívánságait teljesítette, neki pedig most Astreáét kell. Ez már csak ilyen.*
2398. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-08-19 09:57:02
Üzenet elküldve: 2021-08-19 09:57:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Viszontlátások//
*Még pár pillanatnak el kell telnie ahhoz, hogy az orkba teljesen visszatérjen az élet. A nagy test még nagyobbnak néz ki, ahogy összegyűlik benne a levegő, és egy másodszori kifújás után, a kezét támasznak nyomva az asztalhoz, kiegyenesedett ülőtartásba vált. Egy gyakorlott mozdulattal kiissza maradék kis sörét, és teljes figyelmét régi társára fordítja. Ezalatt elég ideje volt visszaemlékezni arra a kis növényre, amit még az általuk megmentett manótól (varázsló, és Ukrom rövid jókedve elsavanyodik arra a kis részletre) kaptak jutalmuk egyikeként.*
- Álomfűz... *Arra, ami állítólag enyhén szólva is varázslatos dolgokra képes. Arra, amit nem sokkal azután, egy felhőtlen éjjel el is ültettek a tisztáson. Ahol Nawanthiri bizarr viselkedésváltozása után ő maga vissza lett küldve a fogadóhoz, hogy másnap a lány teljes hiányát találja amerre csak lába vitte ebben a pöcegödörben. Sőt, ahogy most karjait összefonva jobban elgondolkodik, ráeszmél hogy nem kis aggodalommal a szívében váltak el, és a keresés kudarca után nem hitte hogy valaha is összehozza őket még egyszer a sors. Legalábbis nem az élők sorában. E spekulálás befejezéseként eszébe jutott még egy dolog is; nem egy fontos, de nosztalgikus dolog. Hirtelen feláll, Nawanthiri valószínű meglepetésére, és a pulthoz baktatva sebesen erszényébe nyúlva 20 aranyért rendel kettejüknek elegendő két Szelet húst.
Egy tányér per adag. Visszaülve szó nélkül barátjának tolja az egyik sültet, és sajátját még gőzölögni hagyva ismét szemkontaktust vesz föl.*
- Ahogy látod, még élek. De hogy veled mi történt, arra leginkább kíváncsi vagyok. Mesélj. *Nem parancsként, mint inkább ajánlatként hangzik el ez az ork szájából, ahogy amaz jobban végig méri az oly rég látott lányt; nincs neki nagyszerű memóriája, de úgy látja hogy alig változott, mióta utoljára beszélt vele. Ez pedig kis melegséggel tölti el. Örül, ahogy ez meglazult testtartásán a jó szem látni is tudja.*
//Viszontlátások//
*Még pár pillanatnak el kell telnie ahhoz, hogy az orkba teljesen visszatérjen az élet. A nagy test még nagyobbnak néz ki, ahogy összegyűlik benne a levegő, és egy másodszori kifújás után, a kezét támasznak nyomva az asztalhoz, kiegyenesedett ülőtartásba vált. Egy gyakorlott mozdulattal kiissza maradék kis sörét, és teljes figyelmét régi társára fordítja. Ezalatt elég ideje volt visszaemlékezni arra a kis növényre, amit még az általuk megmentett manótól (varázsló, és Ukrom rövid jókedve elsavanyodik arra a kis részletre) kaptak jutalmuk egyikeként.*
- Álomfűz... *Arra, ami állítólag enyhén szólva is varázslatos dolgokra képes. Arra, amit nem sokkal azután, egy felhőtlen éjjel el is ültettek a tisztáson. Ahol Nawanthiri bizarr viselkedésváltozása után ő maga vissza lett küldve a fogadóhoz, hogy másnap a lány teljes hiányát találja amerre csak lába vitte ebben a pöcegödörben. Sőt, ahogy most karjait összefonva jobban elgondolkodik, ráeszmél hogy nem kis aggodalommal a szívében váltak el, és a keresés kudarca után nem hitte hogy valaha is összehozza őket még egyszer a sors. Legalábbis nem az élők sorában. E spekulálás befejezéseként eszébe jutott még egy dolog is; nem egy fontos, de nosztalgikus dolog. Hirtelen feláll, Nawanthiri valószínű meglepetésére, és a pulthoz baktatva sebesen erszényébe nyúlva 20 aranyért rendel kettejüknek elegendő két Szelet húst.
Egy tányér per adag. Visszaülve szó nélkül barátjának tolja az egyik sültet, és sajátját még gőzölögni hagyva ismét szemkontaktust vesz föl.*- Ahogy látod, még élek. De hogy veled mi történt, arra leginkább kíváncsi vagyok. Mesélj. *Nem parancsként, mint inkább ajánlatként hangzik el ez az ork szájából, ahogy amaz jobban végig méri az oly rég látott lányt; nincs neki nagyszerű memóriája, de úgy látja hogy alig változott, mióta utoljára beszélt vele. Ez pedig kis melegséggel tölti el. Örül, ahogy ez meglazult testtartásán a jó szem látni is tudja.*
2397. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-08-18 18:12:56
Üzenet elküldve: 2021-08-18 18:12:56
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Viszontlátások//
*Talán a fáradtság, talán a fogadó alapzaja miatt, mindenesetre Ukrom nem veszi észre, hogy társasága akadt, míg a vonatkozó társaság fel nem hívja magára a figyelmet. Miközben a zsoldos feleszmél, Nawanthiri arca megint kiüresedik, csak az éberség marad rajta. A kezeit lazán kinyitva tartja az asztal lapján. Mint a rugókban, szunnyad bennük az erő. A hátában, lábaiban óvatos készültség - igazából maga sem tudja, mire. Hiszen nem haragban váltak el, inkább... hirtelen, és az ork számára valószínűleg nagyon furcsa körülmények között. Egy mosoly azonban sok bizonytalanságot eloszlat, még akkor is, ha csak egy pillanatig tart.*
- Olyan rég, hogy az Álomfűz azóta fává serdült... *mosolyodik el ő is: egyszerre szomorkásan és megkönnyebbülten* ...de jó újra látni! *A kezei közben valahogy megtalálják a bögréjét és ráfonódnak. A mandulaszemekben aprócska fény gyúl. Mint amikor gyertyát tesznek az ablakba, hogy könnyen hazataláljon, akit kint ér az éjszaka.* Mesélsz, vagy meséljek?
//Viszontlátások//
*Talán a fáradtság, talán a fogadó alapzaja miatt, mindenesetre Ukrom nem veszi észre, hogy társasága akadt, míg a vonatkozó társaság fel nem hívja magára a figyelmet. Miközben a zsoldos feleszmél, Nawanthiri arca megint kiüresedik, csak az éberség marad rajta. A kezeit lazán kinyitva tartja az asztal lapján. Mint a rugókban, szunnyad bennük az erő. A hátában, lábaiban óvatos készültség - igazából maga sem tudja, mire. Hiszen nem haragban váltak el, inkább... hirtelen, és az ork számára valószínűleg nagyon furcsa körülmények között. Egy mosoly azonban sok bizonytalanságot eloszlat, még akkor is, ha csak egy pillanatig tart.*
- Olyan rég, hogy az Álomfűz azóta fává serdült... *mosolyodik el ő is: egyszerre szomorkásan és megkönnyebbülten* ...de jó újra látni! *A kezei közben valahogy megtalálják a bögréjét és ráfonódnak. A mandulaszemekben aprócska fény gyúl. Mint amikor gyertyát tesznek az ablakba, hogy könnyen hazataláljon, akit kint ér az éjszaka.* Mesélsz, vagy meséljek?
2396. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-08-17 22:39:25
Üzenet elküldve: 2021-08-17 22:39:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szomjasak vagyunk//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A felettébb csípős megjegyzés hallatán, hősünknek nem egy hasonló jellegű visszaszólás fut át az agyán, melyek közül nem egy érinti a leányzó édesanyját, valamint annak a zsoldos által feltételezett munkásságát is. Viszont kár ezért a remek hangulatért, így sértett büszkeségét egy újabb adag rántottával együtt nyeli le, s így máris olyannyira humorossá válik, hogy még egy halk kuncogással sem rest honorálni a frappáns meglátást.*
- Erről eszembe jutott a klasszikus vicc, mikor az ember találkozik egy nagy hatalmú varázslóval aki választás elé állítja hősünk. Jó emlékezőképesség vagy nagy farok. Viszont a végére már jómagam sem emlékszem.
*Hősünk szája szélére visszatér a kaján vigyor, ezzel mintegy jelezve a mondat rejtett kétértelműségét.
A lány kapualjas megjegyzését hallva sokatmondóan felhorkan és mindössze ennyit felel:*
- Nem ez lenne a mélypont.
*Morogja hangjában alig kivehető keserűséggel, s mintegy nyomatékosítva szavait rázza meg fejét is, minek hála egy kócos tincs sodródik látóterébe. Nagyot fújva próbálja félre söpörni a csintalan szökevényt, azonban az csak nem adja meg magát, így tehát néhány sikertelen próbálkozást követően, a zsoldos zsírtól mocskos ujjaival tolja odébb százszorosan átkozott hollófekete fürtjeit. Na nem mintha számítana az amúgy is zsírtól csillogó hajának.*
- Norhelt Dravhen.
*Böki oda nevét, hasonlóan rövidre fogva ezzel. Legalábbis eleinte, majd csak nem bírva magával hozzáfűzi:*
- Hivatásos zsoldos, zenész, mesemondó és kurvapecér, szolgálatodra.
*Mondja kajánul, egy udvariasnak szánt meghajlással megtámogatva, már amennyire ezt ülő s egyben kicsavarodott pozíciója csak megengedi. Ezen mozdulatsort, háta újabb hangos ropogásokkal honorálja. Végül felegyenesedik és elfogadja a felé nyújtott jobbot, melyet hasonló határozottsággal ráz meg.*
- Örvendek a találkozásnak.
*Barátságosabb vigyorát véve elő pillant a leányzó szemébe, miközben többé-kevésbé kiválónak nevezhető színészi képességeit latba vetve igyekszik elrejteni meglepettségét. Nem számított ilyen erős szorításra. Nem az a fajta, mikor az ember szinte úgy érez mintha fogaskerekek közé dugta volna a kezét, azonban ez is bőven elég ahhoz, hogy hősünk megmaradt büszkeségét is az asztal alá söpörje. Ennek örömére amint meggyötrött keze felszabadul, azonnal a kupájáért nyúl, hogy hozzá is lásson hirtelen jött bánata alkoholba való belefojtásához. A pohár széle már az ajkánál jár azonban mielőtt még az első korty lecsúszhatna a nyelőcsövén, újabb kérdés érkezik.*
- Drága a seggem! Még egy valamire való bordély sincs ebben a túlméretezett faluban.
*Morogja a poharába kendőzetlen felháborodottsággal, majd némileg tudatosítva szavait óvatosan körbe pillant, mindössze reménykedve benne, hogy egyetlen helyi sem közelít az irányába egy széket, vagy bármely más leütésére tökéletesen szolgáló tárgyat tartva. Szerencsére a város nem csupán a szajháknak, hanem az éles hallású agresszív úriembereknek is híján van, így egy elégedett sóhajt hallatva belekortyol italába. Csupán ez után válaszolja meg a feltett kérdést.*
- Most épp Lihanechből fújt erre az a bizonyos szél. Nem igazán akadt arra munka, szóval gondoltam szerencsét próbálok errefelé. Valószínűleg ez a legunalmasabb koszfészek mind a négy közül, de legalább pénz az van. Na meg sör is.
*Emeli meg ismét fájóan megüresedett poharát.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A felettébb csípős megjegyzés hallatán, hősünknek nem egy hasonló jellegű visszaszólás fut át az agyán, melyek közül nem egy érinti a leányzó édesanyját, valamint annak a zsoldos által feltételezett munkásságát is. Viszont kár ezért a remek hangulatért, így sértett büszkeségét egy újabb adag rántottával együtt nyeli le, s így máris olyannyira humorossá válik, hogy még egy halk kuncogással sem rest honorálni a frappáns meglátást.*
- Erről eszembe jutott a klasszikus vicc, mikor az ember találkozik egy nagy hatalmú varázslóval aki választás elé állítja hősünk. Jó emlékezőképesség vagy nagy farok. Viszont a végére már jómagam sem emlékszem.
*Hősünk szája szélére visszatér a kaján vigyor, ezzel mintegy jelezve a mondat rejtett kétértelműségét.
A lány kapualjas megjegyzését hallva sokatmondóan felhorkan és mindössze ennyit felel:*
- Nem ez lenne a mélypont.
*Morogja hangjában alig kivehető keserűséggel, s mintegy nyomatékosítva szavait rázza meg fejét is, minek hála egy kócos tincs sodródik látóterébe. Nagyot fújva próbálja félre söpörni a csintalan szökevényt, azonban az csak nem adja meg magát, így tehát néhány sikertelen próbálkozást követően, a zsoldos zsírtól mocskos ujjaival tolja odébb százszorosan átkozott hollófekete fürtjeit. Na nem mintha számítana az amúgy is zsírtól csillogó hajának.*
- Norhelt Dravhen.
*Böki oda nevét, hasonlóan rövidre fogva ezzel. Legalábbis eleinte, majd csak nem bírva magával hozzáfűzi:*
- Hivatásos zsoldos, zenész, mesemondó és kurvapecér, szolgálatodra.
*Mondja kajánul, egy udvariasnak szánt meghajlással megtámogatva, már amennyire ezt ülő s egyben kicsavarodott pozíciója csak megengedi. Ezen mozdulatsort, háta újabb hangos ropogásokkal honorálja. Végül felegyenesedik és elfogadja a felé nyújtott jobbot, melyet hasonló határozottsággal ráz meg.*
- Örvendek a találkozásnak.
*Barátságosabb vigyorát véve elő pillant a leányzó szemébe, miközben többé-kevésbé kiválónak nevezhető színészi képességeit latba vetve igyekszik elrejteni meglepettségét. Nem számított ilyen erős szorításra. Nem az a fajta, mikor az ember szinte úgy érez mintha fogaskerekek közé dugta volna a kezét, azonban ez is bőven elég ahhoz, hogy hősünk megmaradt büszkeségét is az asztal alá söpörje. Ennek örömére amint meggyötrött keze felszabadul, azonnal a kupájáért nyúl, hogy hozzá is lásson hirtelen jött bánata alkoholba való belefojtásához. A pohár széle már az ajkánál jár azonban mielőtt még az első korty lecsúszhatna a nyelőcsövén, újabb kérdés érkezik.*
- Drága a seggem! Még egy valamire való bordély sincs ebben a túlméretezett faluban.
*Morogja a poharába kendőzetlen felháborodottsággal, majd némileg tudatosítva szavait óvatosan körbe pillant, mindössze reménykedve benne, hogy egyetlen helyi sem közelít az irányába egy széket, vagy bármely más leütésére tökéletesen szolgáló tárgyat tartva. Szerencsére a város nem csupán a szajháknak, hanem az éles hallású agresszív úriembereknek is híján van, így egy elégedett sóhajt hallatva belekortyol italába. Csupán ez után válaszolja meg a feltett kérdést.*
- Most épp Lihanechből fújt erre az a bizonyos szél. Nem igazán akadt arra munka, szóval gondoltam szerencsét próbálok errefelé. Valószínűleg ez a legunalmasabb koszfészek mind a négy közül, de legalább pénz az van. Na meg sör is.
*Emeli meg ismét fájóan megüresedett poharát.*
2395. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-08-14 10:02:46
Üzenet elküldve: 2021-08-14 10:02:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Viszontlátások//
*Nem megszokott az orktól, hogy mélyalvó legyen, de az előző napok eseményei szükségessé tehetették, hogy most ne riadjon fel a legkisebb zajra is. Vagy csak a fogadó alapzsivajának megszokásának a mellékhatása, hogy még a váratlan vendég kis zajaitól se térjen vissza a való világba. Az idegen kéz kis kocogtatása viszont megteszi hatását: Ukrom lassan elkezd pislogni, táskás szemével üresen nézve ki a semmibe, a plafonra, amíg hirtelen föl nem fogja, hol van és mi történt. Ekkor viszonylag békés tekintete átbotlik a riadton, és az iszonyatosan mérgesen áll meg, vészjóslóan vontatottan visszahajtva fejét, miközben asztalon pihenő kezein összeszorulnak az izmok, készen arra, hogy megragadják azt a pórul járt melákot, aki felébresztette álmatlan álmaiból.
De persze megvárja, míg legalább a látógató arca nem kerül látóterébe.
Mandulaszempár, számára örökké barnaszínű, hosszú haj, békés, kedves tekintet, és ahogy oldalra néz, sok férfit megszégyenítő izomzat.*
- ...Nawanthiri!
*Szemei elkerekednek, minden agresszió kiszökik belőlük, és ajkai kissé elválnak egymástól. Verekedésre felkészülő izmai úgy lazulnak el, mintha kifújnák belőlük a levegőt. Arcán érzelmek bő keverékei váltakoznak nagy sebességgel, de végül csak megáll a döbbeneten. Egy darabig némán spekulálja az oly rég látott, idegen földről jött lányt, majd egy pillanatra elmosolyodik.*
- Rég nem láttalak. *De a miértek és a hogyanok sem állnak sorban örökké. Csak adjon a sors esélyt arra, hogy teljesen összeszedje magát.*
//Viszontlátások//
*Nem megszokott az orktól, hogy mélyalvó legyen, de az előző napok eseményei szükségessé tehetették, hogy most ne riadjon fel a legkisebb zajra is. Vagy csak a fogadó alapzsivajának megszokásának a mellékhatása, hogy még a váratlan vendég kis zajaitól se térjen vissza a való világba. Az idegen kéz kis kocogtatása viszont megteszi hatását: Ukrom lassan elkezd pislogni, táskás szemével üresen nézve ki a semmibe, a plafonra, amíg hirtelen föl nem fogja, hol van és mi történt. Ekkor viszonylag békés tekintete átbotlik a riadton, és az iszonyatosan mérgesen áll meg, vészjóslóan vontatottan visszahajtva fejét, miközben asztalon pihenő kezein összeszorulnak az izmok, készen arra, hogy megragadják azt a pórul járt melákot, aki felébresztette álmatlan álmaiból.
De persze megvárja, míg legalább a látógató arca nem kerül látóterébe.
Mandulaszempár, számára örökké barnaszínű, hosszú haj, békés, kedves tekintet, és ahogy oldalra néz, sok férfit megszégyenítő izomzat.*
- ...Nawanthiri!
*Szemei elkerekednek, minden agresszió kiszökik belőlük, és ajkai kissé elválnak egymástól. Verekedésre felkészülő izmai úgy lazulnak el, mintha kifújnák belőlük a levegőt. Arcán érzelmek bő keverékei váltakoznak nagy sebességgel, de végül csak megáll a döbbeneten. Egy darabig némán spekulálja az oly rég látott, idegen földről jött lányt, majd egy pillanatra elmosolyodik.*
- Rég nem láttalak. *De a miértek és a hogyanok sem állnak sorban örökké. Csak adjon a sors esélyt arra, hogy teljesen összeszedje magát.*
2394. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-08-14 08:11:15
Üzenet elküldve: 2021-08-14 08:11:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Különös esti társaság //
//Fogadó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Végre pihennek az események után és közben beszélgetnek. A férfi gyakorlatias szemlélettel tapint rá a lényegre, meglepően éleslátású ember. A lány valóban nem a helyi utcalányok alsóbb osztályait képviseli. A városbéli örömlányok többsége még mindig az egész nap a sötétebb utcákon ácsorgó típus, akik szebb napokat látott ruhákban bármelyik részeg idiótának odaadják magukat egy kis apróért. Könnyen oda juthatott volna ő is, ha az asszonysága nem szúrja ki magának már gyerekként. Örül is, meg nem is, ennek az úgymond „szerencsének”, mivel így olyan tanításban részesült, amiben mások nem, viszont ennek költségeit neki kell visszafizetnie. Utána el is mehet, ha akar. *
~Viszont ez még nagyon, nagyon, nagyon messze van.~
*Légzése lassan lecsendesül, komoly arccal hallgatja, ahogy Elgroont beavatja az elképzeléseibe. Próbálja elképzelni a jelenetet, de talán ennyi fantázia belé már nem szorult. Azért csak bólogat. *
-Rendben, ahogy jónak látja. Végül is Ön ért hozzá jobban kettőnk közül. –
*Elbűvölt arcot biggyeszt magára és álmélkodva hallgatja az elképzeléseket. *
- Még sosem használták rám az elegáns szót, azt hiszem. Tudja, lehet hogy hihetetlen, de nem férjet akarok fogni azzal a képpel. *Ironizál kicsit.*
– És sosem tapasztaltam, hogy a meztelenségem bárkire kiábrándító lenne.
*A „meztelenül ruhát viselni”… na, itt már teljesen feladja a dolgot. *
- Ékszerem, nagyon drága ruhám nem igazán van, de gondolom oda tudja festeni őket. –
*Egy kissé már forog vele a világ, a művész láthatóan teljesen belemelegedett a képzelgésbe, nem is igazán tudja már követni. Lemondóan sóhajt egyet.*
- Azt hiszem az lesz a legjobb, ha teljesen magára bízom a képeket. Nyilvánvaló hogy nem értek hozzá egyáltalán. Viszont azt még nem árulta el, hova is kell mennem. És meddig tart. Apró részletek. –
*Reméli, most már túljutnak a festő vad gondolat-burjánzásain és a technikai részekre térnek át. Azzal legalább tud is valamit kezdeni. *
//Fogadó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Végre pihennek az események után és közben beszélgetnek. A férfi gyakorlatias szemlélettel tapint rá a lényegre, meglepően éleslátású ember. A lány valóban nem a helyi utcalányok alsóbb osztályait képviseli. A városbéli örömlányok többsége még mindig az egész nap a sötétebb utcákon ácsorgó típus, akik szebb napokat látott ruhákban bármelyik részeg idiótának odaadják magukat egy kis apróért. Könnyen oda juthatott volna ő is, ha az asszonysága nem szúrja ki magának már gyerekként. Örül is, meg nem is, ennek az úgymond „szerencsének”, mivel így olyan tanításban részesült, amiben mások nem, viszont ennek költségeit neki kell visszafizetnie. Utána el is mehet, ha akar. *
~Viszont ez még nagyon, nagyon, nagyon messze van.~
*Légzése lassan lecsendesül, komoly arccal hallgatja, ahogy Elgroont beavatja az elképzeléseibe. Próbálja elképzelni a jelenetet, de talán ennyi fantázia belé már nem szorult. Azért csak bólogat. *
-Rendben, ahogy jónak látja. Végül is Ön ért hozzá jobban kettőnk közül. –
*Elbűvölt arcot biggyeszt magára és álmélkodva hallgatja az elképzeléseket. *
- Még sosem használták rám az elegáns szót, azt hiszem. Tudja, lehet hogy hihetetlen, de nem férjet akarok fogni azzal a képpel. *Ironizál kicsit.*
– És sosem tapasztaltam, hogy a meztelenségem bárkire kiábrándító lenne.
*A „meztelenül ruhát viselni”… na, itt már teljesen feladja a dolgot. *
- Ékszerem, nagyon drága ruhám nem igazán van, de gondolom oda tudja festeni őket. –
*Egy kissé már forog vele a világ, a művész láthatóan teljesen belemelegedett a képzelgésbe, nem is igazán tudja már követni. Lemondóan sóhajt egyet.*
- Azt hiszem az lesz a legjobb, ha teljesen magára bízom a képeket. Nyilvánvaló hogy nem értek hozzá egyáltalán. Viszont azt még nem árulta el, hova is kell mennem. És meddig tart. Apró részletek. –
*Reméli, most már túljutnak a festő vad gondolat-burjánzásain és a technikai részekre térnek át. Azzal legalább tud is valamit kezdeni. *
2393. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-08-13 17:27:36
Üzenet elküldve: 2021-08-13 17:27:36
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Viszontlátások//
*Miután kiköltözött a Kalmárból, Nawanthiri odaszokott a Pegazus fürdőházába. Eleinte csak a napi mosdás miatt, de hamar jóban lett a fürdőmesterrel, így néhanap besegített masszőzként is. Nem volt nagy pénz, de a lánynak nem is kellett sok, tíz-tizenkét vendég átdögönyözése pedig felért egy rendes napi edzéssel. A fürdőházhoz azután is hűséges maradt, hogy elkezdett a Kovácsműhelyben dolgozni, csak onnantól nem reggelente, hanem munka után, esténként látogatta.
Most is onnan jön: frissen, szappanillatosan, redősre ázott kezekkel és csapzott hajjal. Úgy volt vele, hazamenés előtt még gőzölög egy kicsit a fogadó előtt, esetleg iszik is hozzá valamit. A pultnál kér egy bögre Kakaót, (ahhoz sose lehet elég meleg az idő), kifizet érte 7 aranyat, és már indulna is kifelé, mikor az egyik sarokban meglátja Ukromot. Megtorpan. Az arcából kifut minden érzés, és egy gondolatnyit lejjebb engedi a kezében szorongatott bögrét. Rezzenéstelen tekintettel az ajtóra pillant, aztán vissza a bóbiskoló szürkebőrűre. Rövid tétovázás után végül az ork felé indul.
Halkan leteszi a kakaót Ukrom asztalára, majd vigyázva, nehogy zajt csapjon, letelepszik a zsoldossal szemközti székre. Elmosolyodik, és ha a szürkebőrű még mindig nem ébredt fel, finoman megkocogtatja az állát, ami így a hátradöntött fejével Nawanthirinek pont kézre esik.*
//Viszontlátások//
*Miután kiköltözött a Kalmárból, Nawanthiri odaszokott a Pegazus fürdőházába. Eleinte csak a napi mosdás miatt, de hamar jóban lett a fürdőmesterrel, így néhanap besegített masszőzként is. Nem volt nagy pénz, de a lánynak nem is kellett sok, tíz-tizenkét vendég átdögönyözése pedig felért egy rendes napi edzéssel. A fürdőházhoz azután is hűséges maradt, hogy elkezdett a Kovácsműhelyben dolgozni, csak onnantól nem reggelente, hanem munka után, esténként látogatta.
Most is onnan jön: frissen, szappanillatosan, redősre ázott kezekkel és csapzott hajjal. Úgy volt vele, hazamenés előtt még gőzölög egy kicsit a fogadó előtt, esetleg iszik is hozzá valamit. A pultnál kér egy bögre Kakaót, (ahhoz sose lehet elég meleg az idő), kifizet érte 7 aranyat,
és már indulna is kifelé, mikor az egyik sarokban meglátja Ukromot. Megtorpan. Az arcából kifut minden érzés, és egy gondolatnyit lejjebb engedi a kezében szorongatott bögrét. Rezzenéstelen tekintettel az ajtóra pillant, aztán vissza a bóbiskoló szürkebőrűre. Rövid tétovázás után végül az ork felé indul.Halkan leteszi a kakaót Ukrom asztalára, majd vigyázva, nehogy zajt csapjon, letelepszik a zsoldossal szemközti székre. Elmosolyodik, és ha a szürkebőrű még mindig nem ébredt fel, finoman megkocogtatja az állát, ami így a hátradöntött fejével Nawanthirinek pont kézre esik.*
2392. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-08-13 17:19:19
Üzenet elküldve: 2021-08-13 17:19:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// A vadászat lemondása //
* Frekderkun már jó ideje ül a kocsmában, és már nagyon türelmetlen. Szerencsére nem sokat kell várnia, mert egy futár beérkezik a fogadó ajtaján, és tájékoztatja hősünket arról, hogy Elan nem fog vadászni menni, és ne is várjon rá. Ez a férfit kissé váratlanul éri. *
~ Talán valami baj történhetett? ~
* De mindegy is úgysem volt túl nagy kedve vaddisznót ölni. Vadászott ő eleget már fiatal korában. El is mereng a fogadóban a régi dolgairól, és persze csak a szép emlékekre gondol. Aztán feláll és elindul az ajtó felé. Egyenesen a háza felé veszi az irányt. *
* Frekderkun már jó ideje ül a kocsmában, és már nagyon türelmetlen. Szerencsére nem sokat kell várnia, mert egy futár beérkezik a fogadó ajtaján, és tájékoztatja hősünket arról, hogy Elan nem fog vadászni menni, és ne is várjon rá. Ez a férfit kissé váratlanul éri. *
~ Talán valami baj történhetett? ~
* De mindegy is úgysem volt túl nagy kedve vaddisznót ölni. Vadászott ő eleget már fiatal korában. El is mereng a fogadóban a régi dolgairól, és persze csak a szép emlékekre gondol. Aztán feláll és elindul az ajtó felé. Egyenesen a háza felé veszi az irányt. *
2391. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-08-13 09:46:58
Üzenet elküldve: 2021-08-13 09:46:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Viszontlátások//
*A kellemes esti szellőnek sikerül bejutnia a fogadó csak egy pillanatig kinyitott ajtaján keresztül, egy momentumnyi frissességet adva az általa elért asztaloknak. Sajnos rövid élete nem tart ki a helyiség összes sarkáig, amelynek egyikében egy méretes figura kortyolgatja sörét.
Ukrom csendesen és magányosan élvezi a békét; amilyen kaotikus tud lenni egy nap e város és környéke körül, olyannyira kell hálásnak lennie egy tökéletes estéért ebben a vendéglőben. Ez pedig számára tökéletes. A megszokott zsivaj körülötte már kiszűrődik fejéből ahogy becsukja szemét, pár pillanatot megadva az alkohol keserű ízének és mámor hatásának. Idegen asztaltárs miatt nem aggódik: mások jobban tudják, minthogy egy morcos ork arcába próbáljanak mászni, és ő sem éppen a társasági személy; a tökéletes párosítás. Fejéből is lassan kivánszorog a feszültség, a zavargó gondolatok és a folyamatos felkészültség miatt felgyűlt stressz, és mire felfogja, mi történik, fejét a falnak hajtva, a kényelmes szék és a kényelmesebb itóka által, némán elszendereg.*
A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.08.13 09:49:03
//Viszontlátások//
*A kellemes esti szellőnek sikerül bejutnia a fogadó csak egy pillanatig kinyitott ajtaján keresztül, egy momentumnyi frissességet adva az általa elért asztaloknak. Sajnos rövid élete nem tart ki a helyiség összes sarkáig, amelynek egyikében egy méretes figura kortyolgatja sörét.
Ukrom csendesen és magányosan élvezi a békét; amilyen kaotikus tud lenni egy nap e város és környéke körül, olyannyira kell hálásnak lennie egy tökéletes estéért ebben a vendéglőben. Ez pedig számára tökéletes. A megszokott zsivaj körülötte már kiszűrődik fejéből ahogy becsukja szemét, pár pillanatot megadva az alkohol keserű ízének és mámor hatásának. Idegen asztaltárs miatt nem aggódik: mások jobban tudják, minthogy egy morcos ork arcába próbáljanak mászni, és ő sem éppen a társasági személy; a tökéletes párosítás. Fejéből is lassan kivánszorog a feszültség, a zavargó gondolatok és a folyamatos felkészültség miatt felgyűlt stressz, és mire felfogja, mi történik, fejét a falnak hajtva, a kényelmes szék és a kényelmesebb itóka által, némán elszendereg.*
A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.08.13 09:49:03
2390. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-08-12 18:21:20
Üzenet elküldve: 2021-08-12 18:21:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Különös esti társaság //
//Fogadó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Marad a ruha, szóval folytathatják a mókát. Innentől már tiszta az út a lovaglásig. Viszont még van szerencséje a művésznek megtapasztalnia Astrea egy igazán őszinte kacaját.*
~ Ilyen se volt még eddig. Úgy tűnik igazán élvezi a dolgot. ~* Állapítja meg elégedetten. Panaszra nem lehet oka. Olyan lovaglásban részesítik, amiben talán még soha. A végére még le is húzza magához, hogy ott fejezzék be.*
- Semmit nem akarok ennél jobban. Rajta!* Úgy tűnik, hogy most bizony elszámította magát. Valóban mindent beleadhatott a kurtizán, ezzel megcsillogtatva tehetségét és igazán rémisztően gonosz mosolyát is. Irgalmatlanul elbán szegény művésszel, aki szinte megfullad saját sóhajai közepette. Ez már egy édes kínzással is felér számára. A külvilág megszűnik teljesen, majd aztán végül teste teljesen befeszülve megadja magát a kínzó öl ostromának. Ilyen intenzív befejezésben az biztos, hogy tényleg nem volt része. Most neki az is mindegy, hogy miféle nyögéseket produkál a lány. A fellegekben jár, csak ott sajnos kevés a levegő, így aztán mellkasa csak úgy lüktet fel és alá. Elég sok időbe telik, mire meg tud szólalni.*
- Teysus szerelmére, hát mi volt ez? Azt hiszem nem gondoltam át, amikor megkértelek, hogy adj bele mindent. Így még nem bánt el velem asszony.* Még most is kapkodja a levegőt, de már képes megkérni arra, hogy bújjon oda mellé, ruhája levétele után, amiben már nem sok szerepe van a férfinak.*
- Ha élvezte is, akkor az biztos nem az én érdemem, de örömmel hallom.* Valószínűleg most már alvás lesz, mert hiába ígéri, hogy kicsikar még magából valamit, de jelenleg erre egyáltalán nem érez elég erőt magában. Viszont a beszélgetésre éppen jut egy kicsi. Meglepi a vörös a bizonytalanságával a környezettel kapcsolatban.*
- A környezet csak egy dolog, de az alapok nyilván az öltözékében rejlenek, vagy a fizetség megjelenésében. Na meg, hogy melyik rétegbe tartozik a szakma tekintetében. Egy rongyos mélyről érkező lánynak másabb a stílusa, mint egy maga fajta kifinomultabbnak. A luxus kurtizánok meg megint egy másik szint.* Az ő hangja is csupán tényeket közöl, mert bár jól öltözött és modora is akad a nőnek, de ettől még csak kinézetre meg vevő körre csupán az átlagos kategória felső szintje körül lehet.*
- Nos nem feltétlen követelmény, és az én képemen nem is lesz teljesen meztelen. Mivel egy igazán felejthetetlen élményt kaptam, ezért én a lovagló jelenetet örökítem majd meg az én szemszögemből.* Ezt most döntötte el, mert méltónak találja ezt a mai estét a megörökítésre. Végül még Astrea is sikeresen előhozakodik a saját ötletével.*
- Hmmm. Ez jó koncepció, de még nem kerek. Mindjárt adok némi támpontot hozzá.* A tipikus átlag ember hibája mindenkinél megjelenik, aki nem szokott műalkotást készíteni.*
- Meztelen, vad és irányíthatatlan. Kihagyta az eleganciát, ami fontos része az egésznek. Az első három egy koszos orkra is igaz lehet. Szóval az első legfontosabb, hogy ne legyen teljesen meztelen. A ruhadarabok jelenléte izgatja a néző fantáziáját. A teljes meztelenség kiábrándító lehet. Viszont lehet meztelenül is ruhát viselni. Ez nagyon jól tud harmonizálni a gazdagsággal. Az első tehát, hogy a meztelen testen, akkor elhelyezünk ékszereket. Gyűrűk, fülbevalók, valamilyen drágakővel igazán kellemes hatást kelthetnek. Leginkább viszont egy karperecet meg nyakláncot tudnék ajánlani. Gondolkozzon ezeken!* Bíz oda egy kis részletet.* A másik, hogy lehetséges lehet valamilyen drága ruhaneműt felvinni a képre. Meztelenségét megőrizheti akár egy selyem ruhaneművel is, ami szét van nyitva. Ott van, de még sincs. Vagy egy nyitott köpeny, kabát is jó választás lehet. Vagy másik eshetőségnek ott van még, hogy ágyon fekszik és ott akadnak drága kiegészítők, amik akár még egy combrészt részlegesen takarhatnak, vagy akár bármilyen mást részt is. Sokkal jobban mozgatja a fantáziát, illetve valamivel fenségesebb megjelenést is kölcsönöz. Főleg, ha még valamit fog is a kézben. Kupa, drágakő, stb. Ezen is gondolkodjon el! Vadság pedig már jön magától, akár egy kihívó pillantás keretében, egy pozitúra képében. De akár valami különleges megnyilvánulásban is. Testre folyatott bor, vér, vagy megtépet virág, különleges helyszín vagy házi állat.* Fejezi be kicsit elgondolkodva.*
- Ezek persze, csak irányadók, mert én úgy festem meg, ahogy óhajtja. A művészet nem szab határokat.* Most már nagyon várja a válaszokat, mert lángol benne a művészi láng.*
//Fogadó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Marad a ruha, szóval folytathatják a mókát. Innentől már tiszta az út a lovaglásig. Viszont még van szerencséje a művésznek megtapasztalnia Astrea egy igazán őszinte kacaját.*
~ Ilyen se volt még eddig. Úgy tűnik igazán élvezi a dolgot. ~* Állapítja meg elégedetten. Panaszra nem lehet oka. Olyan lovaglásban részesítik, amiben talán még soha. A végére még le is húzza magához, hogy ott fejezzék be.*
- Semmit nem akarok ennél jobban. Rajta!* Úgy tűnik, hogy most bizony elszámította magát. Valóban mindent beleadhatott a kurtizán, ezzel megcsillogtatva tehetségét és igazán rémisztően gonosz mosolyát is. Irgalmatlanul elbán szegény művésszel, aki szinte megfullad saját sóhajai közepette. Ez már egy édes kínzással is felér számára. A külvilág megszűnik teljesen, majd aztán végül teste teljesen befeszülve megadja magát a kínzó öl ostromának. Ilyen intenzív befejezésben az biztos, hogy tényleg nem volt része. Most neki az is mindegy, hogy miféle nyögéseket produkál a lány. A fellegekben jár, csak ott sajnos kevés a levegő, így aztán mellkasa csak úgy lüktet fel és alá. Elég sok időbe telik, mire meg tud szólalni.*
- Teysus szerelmére, hát mi volt ez? Azt hiszem nem gondoltam át, amikor megkértelek, hogy adj bele mindent. Így még nem bánt el velem asszony.* Még most is kapkodja a levegőt, de már képes megkérni arra, hogy bújjon oda mellé, ruhája levétele után, amiben már nem sok szerepe van a férfinak.*
- Ha élvezte is, akkor az biztos nem az én érdemem, de örömmel hallom.* Valószínűleg most már alvás lesz, mert hiába ígéri, hogy kicsikar még magából valamit, de jelenleg erre egyáltalán nem érez elég erőt magában. Viszont a beszélgetésre éppen jut egy kicsi. Meglepi a vörös a bizonytalanságával a környezettel kapcsolatban.*
- A környezet csak egy dolog, de az alapok nyilván az öltözékében rejlenek, vagy a fizetség megjelenésében. Na meg, hogy melyik rétegbe tartozik a szakma tekintetében. Egy rongyos mélyről érkező lánynak másabb a stílusa, mint egy maga fajta kifinomultabbnak. A luxus kurtizánok meg megint egy másik szint.* Az ő hangja is csupán tényeket közöl, mert bár jól öltözött és modora is akad a nőnek, de ettől még csak kinézetre meg vevő körre csupán az átlagos kategória felső szintje körül lehet.*
- Nos nem feltétlen követelmény, és az én képemen nem is lesz teljesen meztelen. Mivel egy igazán felejthetetlen élményt kaptam, ezért én a lovagló jelenetet örökítem majd meg az én szemszögemből.* Ezt most döntötte el, mert méltónak találja ezt a mai estét a megörökítésre. Végül még Astrea is sikeresen előhozakodik a saját ötletével.*
- Hmmm. Ez jó koncepció, de még nem kerek. Mindjárt adok némi támpontot hozzá.* A tipikus átlag ember hibája mindenkinél megjelenik, aki nem szokott műalkotást készíteni.*
- Meztelen, vad és irányíthatatlan. Kihagyta az eleganciát, ami fontos része az egésznek. Az első három egy koszos orkra is igaz lehet. Szóval az első legfontosabb, hogy ne legyen teljesen meztelen. A ruhadarabok jelenléte izgatja a néző fantáziáját. A teljes meztelenség kiábrándító lehet. Viszont lehet meztelenül is ruhát viselni. Ez nagyon jól tud harmonizálni a gazdagsággal. Az első tehát, hogy a meztelen testen, akkor elhelyezünk ékszereket. Gyűrűk, fülbevalók, valamilyen drágakővel igazán kellemes hatást kelthetnek. Leginkább viszont egy karperecet meg nyakláncot tudnék ajánlani. Gondolkozzon ezeken!* Bíz oda egy kis részletet.* A másik, hogy lehetséges lehet valamilyen drága ruhaneműt felvinni a képre. Meztelenségét megőrizheti akár egy selyem ruhaneművel is, ami szét van nyitva. Ott van, de még sincs. Vagy egy nyitott köpeny, kabát is jó választás lehet. Vagy másik eshetőségnek ott van még, hogy ágyon fekszik és ott akadnak drága kiegészítők, amik akár még egy combrészt részlegesen takarhatnak, vagy akár bármilyen mást részt is. Sokkal jobban mozgatja a fantáziát, illetve valamivel fenségesebb megjelenést is kölcsönöz. Főleg, ha még valamit fog is a kézben. Kupa, drágakő, stb. Ezen is gondolkodjon el! Vadság pedig már jön magától, akár egy kihívó pillantás keretében, egy pozitúra képében. De akár valami különleges megnyilvánulásban is. Testre folyatott bor, vér, vagy megtépet virág, különleges helyszín vagy házi állat.* Fejezi be kicsit elgondolkodva.*
- Ezek persze, csak irányadók, mert én úgy festem meg, ahogy óhajtja. A művészet nem szab határokat.* Most már nagyon várja a válaszokat, mert lángol benne a művészi láng.*
2389. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-08-12 08:56:04
Üzenet elküldve: 2021-08-12 08:56:04
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Különös esti társaság //
//Fogadó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Félbeszakítja öltözködését a férfi kérésére. Megvonja a vállát és magán hagyja, ha már ennyire tetszik neki.
Tovább a testén folytatja kalandozásait. A kedves vendég kívánsága számára parancs.*
-Ahogy kívánja Uram. –
*Befejezi a forró ösvény rajzolását és felpattan a férfira. Egyébként is ez a kedvenc helyzete, mivel itt teljes egészében a saját uralma alatt tarthatja az eseményeket. Ez pedig meglehetősen ritka és kiváltságos az ő szakmájában, ahol mindenét áruba bocsájtja.
Elgroon pici fájdalmának hangja zene füleinek. Nem mintha a lány valamiféle szadista lenne, vagy ilyesmi. A pillanatnyi kontroll és hatalom érzése bizsergetően hat elgyötört, befásult érzéseire. Tőle szokatlanul őszinte, szívből jövő és egészen kicsikét diadalmas nevetést hallat. Belekezd egy gyors ütembe. *
~Ha vadmacskát akar, megkaphatja.~
*Hátul megtámaszkodik a férfi combjain, a nagyobb stabilitás érdekében. Na meg, így teljes rálátást biztosít mindenére. A férfi szuszogásából arra következtethet, hogy lassan a végére érnek a mókának, így egy picit lelassít. Lehúzzák, ami elhomályosítja korábbi pezsgő hatalomérzését, így a szeme csillogása kissé alábbhagy. Nem nagyon élvezi az ilyen korlátozott formációkat, de hát ez van. Megkapja az engedélyt a befejezésre, amitől egy leheletnyit megnyugszik.*
- Beleadok. De biztosan ezt akarja? –
*Cápamosoly. *
~Én beleadok mindent, de akkor az este hátralévő részében ez már csak horkolni fog.~
*Belecsimpaszkodik az ágy végébe, és fokozatosan növeli a tempót. Bevet minden irgalmatlan csavarás, körözést és egyéb technikákat, hogy a végkimerülésbe kergesse a férfit. A végére már ő maga is piheg. Végre legördül a színdarab függönye, és kifújhatja magát ő is. Természetesen, előtte díjnyertes alakítást nyújt a saját vágyának végéről. Nem sikongatva, visítva, csak kellemesen nyugodtan, természetesnek tűnően. Eléggé elfáradt, szóval a levegőkapkodás legalább igazi. Finoman rárogy Elgroon mellkasára. Hangját fátyolosra varázsolva kérdezi a férfit.*
- Csodálatos volt, ugye majd később megismételjük? –
* Meglepetten veszi tudomásul, hogy megszabadítják a ruháitól. *
~Kizárt dolog, hogy ezután még egyet kibír.~
*De hamarosan rájön, hogy sokkalta rosszabb következik.*
~ Az összes vallás istenei, egy ölelgetős típus.~
*Lemondó, gyászos sóhajjal beleegyezik és arcán kedves, megértő mosollyal befészkeli magát, kócos haját kifújva az arcából. Kicsit lehajtja a fejét, így kevesebb látszik füstölgő arcából. Gondolatban sírva fakad, miközben amaz simogatni kezdi. Szótlanul hallgatja a dicséretet, egyébként is szuszog még az előzőek után. Egyébként is utál csicseregni. De azért a végén megerőlteti magát.*
- Köszönöm, meglepő de én is élveztem.
~ Aha.~
– Ritkán akadok megfelelő partnerre. –
*Egy csöppet meglepődik, azt hitte az utolsó erejét is kifacsarta a férfinak, de hát annyi baj legyen, van még pár gyilkos trükk a tarsolyában.
Lélekben szörnyet hal, amikor elhangzik az ijesztő mondat. Beszélgetni akar. *
~Mi van ezzel már? Szerelmes lett vagy mi a rosebb? ~
*Szerencsére nem szerelmes suttogásról, vagy élete történetéről lesz szó. *
- Nem igazán értek én ehhez, mondja meg Ön. Mégis milyen környezet illene egy prostituálthoz? –
* Nem keserű a hangja, csupán tényszerűen kérdezi a dolgot. *
- Gyanítom meztelenül leszek. –
*Ez legalább biztos. Nem leli örömét benne, de mára elég természetessé vált. *
- Nekem teljesen mindegy, hogy a saját képein miként ábrázol. De a sajátomon tűnjek úgy mint egy igazi királynő. Meztelen, vad és irányíthatatlan. *Elgondolkozik.*
– Ó, és tűnjek gazdagnak! –
~Igen, igen, ez fontos. ~
//Fogadó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Félbeszakítja öltözködését a férfi kérésére. Megvonja a vállát és magán hagyja, ha már ennyire tetszik neki.
Tovább a testén folytatja kalandozásait. A kedves vendég kívánsága számára parancs.*
-Ahogy kívánja Uram. –
*Befejezi a forró ösvény rajzolását és felpattan a férfira. Egyébként is ez a kedvenc helyzete, mivel itt teljes egészében a saját uralma alatt tarthatja az eseményeket. Ez pedig meglehetősen ritka és kiváltságos az ő szakmájában, ahol mindenét áruba bocsájtja.
Elgroon pici fájdalmának hangja zene füleinek. Nem mintha a lány valamiféle szadista lenne, vagy ilyesmi. A pillanatnyi kontroll és hatalom érzése bizsergetően hat elgyötört, befásult érzéseire. Tőle szokatlanul őszinte, szívből jövő és egészen kicsikét diadalmas nevetést hallat. Belekezd egy gyors ütembe. *
~Ha vadmacskát akar, megkaphatja.~
*Hátul megtámaszkodik a férfi combjain, a nagyobb stabilitás érdekében. Na meg, így teljes rálátást biztosít mindenére. A férfi szuszogásából arra következtethet, hogy lassan a végére érnek a mókának, így egy picit lelassít. Lehúzzák, ami elhomályosítja korábbi pezsgő hatalomérzését, így a szeme csillogása kissé alábbhagy. Nem nagyon élvezi az ilyen korlátozott formációkat, de hát ez van. Megkapja az engedélyt a befejezésre, amitől egy leheletnyit megnyugszik.*
- Beleadok. De biztosan ezt akarja? –
*Cápamosoly. *
~Én beleadok mindent, de akkor az este hátralévő részében ez már csak horkolni fog.~
*Belecsimpaszkodik az ágy végébe, és fokozatosan növeli a tempót. Bevet minden irgalmatlan csavarás, körözést és egyéb technikákat, hogy a végkimerülésbe kergesse a férfit. A végére már ő maga is piheg. Végre legördül a színdarab függönye, és kifújhatja magát ő is. Természetesen, előtte díjnyertes alakítást nyújt a saját vágyának végéről. Nem sikongatva, visítva, csak kellemesen nyugodtan, természetesnek tűnően. Eléggé elfáradt, szóval a levegőkapkodás legalább igazi. Finoman rárogy Elgroon mellkasára. Hangját fátyolosra varázsolva kérdezi a férfit.*
- Csodálatos volt, ugye majd később megismételjük? –
* Meglepetten veszi tudomásul, hogy megszabadítják a ruháitól. *
~Kizárt dolog, hogy ezután még egyet kibír.~
*De hamarosan rájön, hogy sokkalta rosszabb következik.*
~ Az összes vallás istenei, egy ölelgetős típus.~
*Lemondó, gyászos sóhajjal beleegyezik és arcán kedves, megértő mosollyal befészkeli magát, kócos haját kifújva az arcából. Kicsit lehajtja a fejét, így kevesebb látszik füstölgő arcából. Gondolatban sírva fakad, miközben amaz simogatni kezdi. Szótlanul hallgatja a dicséretet, egyébként is szuszog még az előzőek után. Egyébként is utál csicseregni. De azért a végén megerőlteti magát.*
- Köszönöm, meglepő de én is élveztem.
~ Aha.~
– Ritkán akadok megfelelő partnerre. –
*Egy csöppet meglepődik, azt hitte az utolsó erejét is kifacsarta a férfinak, de hát annyi baj legyen, van még pár gyilkos trükk a tarsolyában.
Lélekben szörnyet hal, amikor elhangzik az ijesztő mondat. Beszélgetni akar. *
~Mi van ezzel már? Szerelmes lett vagy mi a rosebb? ~
*Szerencsére nem szerelmes suttogásról, vagy élete történetéről lesz szó. *
- Nem igazán értek én ehhez, mondja meg Ön. Mégis milyen környezet illene egy prostituálthoz? –
* Nem keserű a hangja, csupán tényszerűen kérdezi a dolgot. *
- Gyanítom meztelenül leszek. –
*Ez legalább biztos. Nem leli örömét benne, de mára elég természetessé vált. *
- Nekem teljesen mindegy, hogy a saját képein miként ábrázol. De a sajátomon tűnjek úgy mint egy igazi királynő. Meztelen, vad és irányíthatatlan. *Elgondolkozik.*
– Ó, és tűnjek gazdagnak! –
~Igen, igen, ez fontos. ~
2388. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-08-11 23:04:21
Üzenet elküldve: 2021-08-11 23:04:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Szomjasak vagyunk//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ó, ha a zsoldos tudná, hogy komolyan gondolkodóba ejtette megjegyzésével a férfit és hogy már csaknem elmerül a félkurtizánok képtelen dilemmájának bugyraiban, bizony végtelenül elégedett lenne. Szereti elbizonytalanítani az embereket, -talán ezért sem öltött soha magára leányoknak való ruhákat- valami furcsa okból kifolyólag szórakoztatja. Nem kevésbé a finomkodások nélkül tálalt gúny, amely származása találgatása közben hangzik el, immár állandó helyet kapott mosolya töretlenül bujkál szájsarkában. Nem igazán szokása felkapni a vizet ilyen aprócska csipkelődésen, ha amolyan hirtelenharagú nőszemély lenne, már a kikötői, halszagú matrózok meg a rumosi bennszülöttek jó része kevesebb fogat számolhatna a szájában. Pedig legtöbbjük egyébként sem büszkélkedik híjak nélküli vigyorral.*
-Ugyan kérlek, egy lupusfulgur hozzád képest úgy eszik, mint egy úr.
*Bök állával a másik arca felé, ahonnan nem sikerült teljesen eltűntetni a maradékot. Közben ő is nekilát a kikért sült kolbászának, s ha úgy épp nem is eszik, mint valami kikent gazdagnegyedi ficsúr, de azért nem is habzsol kézzel-lábbal, mint valami barbár északi.*
-Nem? *kérdez vissza a rögvest elbizonytalanodó képet figyelve, persze szigorúan a leküzdött, zsíros falat után* -Pedig úgy hallottam a gnómoknak egészen rendkívüli az emlékezőtehetségük.
*Villan malíciában vígan fürdőző mézszín tekintete a másikra, aztán már vándorol is vissza kupájára, hogy leöblíthesse a kissé odaégetett kolbászt.*
-Csak aztán nehogy végül egy kapualjban végezze némi gyomorsavval. Azért aztán igazán kár lenne.
*Gondosan megtörölve kezét nadrágjában nyújtja a másik felé, s határozottan meg is rázza, ha a fickó elfogadja*
-Shanneira Dalnaeron. *fogja rövidre a bemutatkozást közben kicsit jobban megszemléli a másikat* -Aztán honnan sodort a szél a drága Artheniorba?
*Továbbra is fenntartja felvetését, miszerint a zsoldosforma alak nem városi. Hagyhatná egyébként akár nyugodtan eszegetni is az álruhás lupusfulgurt, de szerencsétlenségére -vagy épphogy szerencséjére, ez még kiderül- Shan az a fajta, aki szereti a társaságot.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ó, ha a zsoldos tudná, hogy komolyan gondolkodóba ejtette megjegyzésével a férfit és hogy már csaknem elmerül a félkurtizánok képtelen dilemmájának bugyraiban, bizony végtelenül elégedett lenne. Szereti elbizonytalanítani az embereket, -talán ezért sem öltött soha magára leányoknak való ruhákat- valami furcsa okból kifolyólag szórakoztatja. Nem kevésbé a finomkodások nélkül tálalt gúny, amely származása találgatása közben hangzik el, immár állandó helyet kapott mosolya töretlenül bujkál szájsarkában. Nem igazán szokása felkapni a vizet ilyen aprócska csipkelődésen, ha amolyan hirtelenharagú nőszemély lenne, már a kikötői, halszagú matrózok meg a rumosi bennszülöttek jó része kevesebb fogat számolhatna a szájában. Pedig legtöbbjük egyébként sem büszkélkedik híjak nélküli vigyorral.*
-Ugyan kérlek, egy lupusfulgur hozzád képest úgy eszik, mint egy úr.
*Bök állával a másik arca felé, ahonnan nem sikerült teljesen eltűntetni a maradékot. Közben ő is nekilát a kikért sült kolbászának, s ha úgy épp nem is eszik, mint valami kikent gazdagnegyedi ficsúr, de azért nem is habzsol kézzel-lábbal, mint valami barbár északi.*
-Nem? *kérdez vissza a rögvest elbizonytalanodó képet figyelve, persze szigorúan a leküzdött, zsíros falat után* -Pedig úgy hallottam a gnómoknak egészen rendkívüli az emlékezőtehetségük.
*Villan malíciában vígan fürdőző mézszín tekintete a másikra, aztán már vándorol is vissza kupájára, hogy leöblíthesse a kissé odaégetett kolbászt.*
-Csak aztán nehogy végül egy kapualjban végezze némi gyomorsavval. Azért aztán igazán kár lenne.
*Gondosan megtörölve kezét nadrágjában nyújtja a másik felé, s határozottan meg is rázza, ha a fickó elfogadja*
-Shanneira Dalnaeron. *fogja rövidre a bemutatkozást közben kicsit jobban megszemléli a másikat* -Aztán honnan sodort a szél a drága Artheniorba?
*Továbbra is fenntartja felvetését, miszerint a zsoldosforma alak nem városi. Hagyhatná egyébként akár nyugodtan eszegetni is az álruhás lupusfulgurt, de szerencsétlenségére -vagy épphogy szerencséjére, ez még kiderül- Shan az a fajta, aki szereti a társaságot.*
2387. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-08-11 11:24:44
Üzenet elküldve: 2021-08-11 11:24:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Összekormolt Pegazus//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfira nem volt jó hatással a fogakkal történő találkozás. Szemmel láthatóan nehezére esik utána ellazulni, ami Reya munkáját is megnehezíti. Ám a nőt sem fából faragták. Mindenre elszánt buzgósággal veti be az eddig szerzett tapaztalatai valamennyiét, hogy visszaadjon abból a gyönyörből, amiben nem is olyan rég őt részesítették. A kitartó munka nem is marad eredménytelen. A kardforgató, ha el akar valamit érni, akkor bizony el is éri. Mi bizonyítja ezt jobban, mint partnere kéjes sóhaja? Szinte foggal-körömmel, de sikerül a bárd kedvére tenni, annak életet adó nedve pedig hevesen a nő szájában köt ki, hogy egy nyelést követően a gyomrában térjen örök nyugovóra. Hiszen meglehetősen lehangoló lenne, ha egy köpés keretein belül, a szoba bármely pontján landolna. Lehangolásnak pedig most nincs helye. A jól végzett munka utáni mosollyal méri végig az elégedett férfit, miközben az nagyokat kortyol a borospalackból. Végül ő is meghúzza azt, hogy kiöblítse a száját és némi felfrissüléshez jusson.*
-A szavaim nagy része megalapozott. *Szuszogja a férfi mellé bújva. Ujjaival ismét a kidolgozott felsőtesten kezd játszani. Ám a cirógatás egy hatalmas paskolássá módosul, a szemtelen szavak hatására. Ennek valószínűleg nyoma is marad. Ám Reya további benyomásokra vágyik. Ami, ha Salwar is tartja az addot szavát, hamar be is következik. Addig viszont ő is pótolja az elmaradt levegővételeket és csak reméli, hogy kisvártatva hevesebbé és forróbbá válik a hangulat.*
//Összekormolt Pegazus//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfira nem volt jó hatással a fogakkal történő találkozás. Szemmel láthatóan nehezére esik utána ellazulni, ami Reya munkáját is megnehezíti. Ám a nőt sem fából faragták. Mindenre elszánt buzgósággal veti be az eddig szerzett tapaztalatai valamennyiét, hogy visszaadjon abból a gyönyörből, amiben nem is olyan rég őt részesítették. A kitartó munka nem is marad eredménytelen. A kardforgató, ha el akar valamit érni, akkor bizony el is éri. Mi bizonyítja ezt jobban, mint partnere kéjes sóhaja? Szinte foggal-körömmel, de sikerül a bárd kedvére tenni, annak életet adó nedve pedig hevesen a nő szájában köt ki, hogy egy nyelést követően a gyomrában térjen örök nyugovóra. Hiszen meglehetősen lehangoló lenne, ha egy köpés keretein belül, a szoba bármely pontján landolna. Lehangolásnak pedig most nincs helye. A jól végzett munka utáni mosollyal méri végig az elégedett férfit, miközben az nagyokat kortyol a borospalackból. Végül ő is meghúzza azt, hogy kiöblítse a száját és némi felfrissüléshez jusson.*
-A szavaim nagy része megalapozott. *Szuszogja a férfi mellé bújva. Ujjaival ismét a kidolgozott felsőtesten kezd játszani. Ám a cirógatás egy hatalmas paskolássá módosul, a szemtelen szavak hatására. Ennek valószínűleg nyoma is marad. Ám Reya további benyomásokra vágyik. Ami, ha Salwar is tartja az addot szavát, hamar be is következik. Addig viszont ő is pótolja az elmaradt levegővételeket és csak reméli, hogy kisvártatva hevesebbé és forróbbá válik a hangulat.*
2386. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-08-11 09:32:23
Üzenet elküldve: 2021-08-11 09:32:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Kíséret érkezik //
// Zavarodott séta //
*Illidary nem is vacakol. Előkapja az erszényét és heves számolásba kezd. Az árva pedig képzeletben dörzsöli is a tenyereit. Nagy örömében még egy óvatlan bókkal is illeti az álarcost. Aki ennek hatására felhagy a számvetéssel és inkább fegyvert ragad. Nem akarja, hogy kiderüljön a kiléte. Mégis a fogadó előtt hadonászik a bökőjével, meglehetősen nyilvános módon. Ha most közbeavatkozna néhány túlbuzgó városőr, az első az lenne, hogy letépik a maszkját. Miután a származására fényderül, másodsorban pedig a fejét is. Csupa ellentmondás ez a férfi. Persze Lilynek sem kell a piacra menni egy kis abnormalitásért. Kezdve azzal, hogy az érzelmek szivárványában csak kevés színt képes megkülönböztetni. Ezen kevesek közt azért szerepel a félelem. Így a torkának szegezett légybelező is hatásosnak bizonyul. Az első néhány pillanat erejéig. Az árva hamar megérti, hogy ez az agresszív reakció, csak egy figyelmeztetésnek szánt üres fenyegetés. Ekkor pedig tekintete a rémültről, legalább olyan szúróssá válik, mint a tőr, amit felé tartanak.*
-Aki utoljára fenyegetett, hüvelykujj nélkül végezte. Ugyanis leharaptam neki. *Sziszegi egyenesen a maszk szemei közé. Persze ebből a történetből egy szó sem igaz. A félvér mégis előszeretettel meséli el, ahányszor sérelem éri.*
-Szépen kérni nem tanítottak meg? *Veti még oda a mélységinek, mielőtt magára hagyná a fogadó előtt. Belépve nem kell csalódnia. A korai órának köszönhetően kevesen üldögélnek a vendégtérben. Ezeket pedig kétfelé lehet sorolni. Az egyik kupac, akik éjjel nagy legények voltak, de mostanra az asztalukra, vagy éppen alá, dőlve várják, hogy kihajítsák őket. A másikba azok tartoznak, akik este hamar feladták, de az ital lánca már visszahúzta őket. Akik kúltúráltan fogyasztanák a reggelit, még az igazak álmát alusszák. Jó nekik. Lilynek sem kell több. Gyorsan a pulthoz lépked és leadja a rendelést. Kivételesen elvitelre. Két adag Sült kolbászt kér, szigorúan külön csomagolva, 30 aranyért. Ebben még nem sikerült csalódnia. Amint megkapja az áhított reggelit, már vágtat is vissza Illidaryhoz. A fogadó előtt a maszkos kezébe nyomja az egyik csomagot, majd feltépi a sajátját és szorgos majszolásba kezd. Arcán örömteli elégedettség mutatkozik. Mintha az előző kis incidens meg sem történt volna. Azért megjegyzi magának, hogy ne utaljon a másik kilétére.*
Akkor irány a tisztás? *Kérdezi teli szájjal, de csak azért, hogy végre egyetértést is halljon. Hiszen nincs más hátra, mint előre.*
// Zavarodott séta //
*Illidary nem is vacakol. Előkapja az erszényét és heves számolásba kezd. Az árva pedig képzeletben dörzsöli is a tenyereit. Nagy örömében még egy óvatlan bókkal is illeti az álarcost. Aki ennek hatására felhagy a számvetéssel és inkább fegyvert ragad. Nem akarja, hogy kiderüljön a kiléte. Mégis a fogadó előtt hadonászik a bökőjével, meglehetősen nyilvános módon. Ha most közbeavatkozna néhány túlbuzgó városőr, az első az lenne, hogy letépik a maszkját. Miután a származására fényderül, másodsorban pedig a fejét is. Csupa ellentmondás ez a férfi. Persze Lilynek sem kell a piacra menni egy kis abnormalitásért. Kezdve azzal, hogy az érzelmek szivárványában csak kevés színt képes megkülönböztetni. Ezen kevesek közt azért szerepel a félelem. Így a torkának szegezett légybelező is hatásosnak bizonyul. Az első néhány pillanat erejéig. Az árva hamar megérti, hogy ez az agresszív reakció, csak egy figyelmeztetésnek szánt üres fenyegetés. Ekkor pedig tekintete a rémültről, legalább olyan szúróssá válik, mint a tőr, amit felé tartanak.*
-Aki utoljára fenyegetett, hüvelykujj nélkül végezte. Ugyanis leharaptam neki. *Sziszegi egyenesen a maszk szemei közé. Persze ebből a történetből egy szó sem igaz. A félvér mégis előszeretettel meséli el, ahányszor sérelem éri.*
-Szépen kérni nem tanítottak meg? *Veti még oda a mélységinek, mielőtt magára hagyná a fogadó előtt. Belépve nem kell csalódnia. A korai órának köszönhetően kevesen üldögélnek a vendégtérben. Ezeket pedig kétfelé lehet sorolni. Az egyik kupac, akik éjjel nagy legények voltak, de mostanra az asztalukra, vagy éppen alá, dőlve várják, hogy kihajítsák őket. A másikba azok tartoznak, akik este hamar feladták, de az ital lánca már visszahúzta őket. Akik kúltúráltan fogyasztanák a reggelit, még az igazak álmát alusszák. Jó nekik. Lilynek sem kell több. Gyorsan a pulthoz lépked és leadja a rendelést. Kivételesen elvitelre. Két adag Sült kolbászt kér, szigorúan külön csomagolva, 30 aranyért. Ebben még nem sikerült csalódnia.
Amint megkapja az áhított reggelit, már vágtat is vissza Illidaryhoz. A fogadó előtt a maszkos kezébe nyomja az egyik csomagot, majd feltépi a sajátját és szorgos majszolásba kezd. Arcán örömteli elégedettség mutatkozik. Mintha az előző kis incidens meg sem történt volna. Azért megjegyzi magának, hogy ne utaljon a másik kilétére.*Akkor irány a tisztás? *Kérdezi teli szájjal, de csak azért, hogy végre egyetértést is halljon. Hiszen nincs más hátra, mint előre.*
2385. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-08-10 20:56:26
Üzenet elküldve: 2021-08-10 20:56:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Különös esti társaság //
//Fogadó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
- Ezt örömmel hallom.* Könnyebül meg, amikor megtudja, hogy nincs harag. Jobb is, ha ebbe na hittében megtartják. Felmennek hát végre a szobába, ahol a művész neki is lát a munkálatoknak. Hamar kezébe veheti a férfit, hogy annak kielégítse vágyait. Viszont nem célja a félelfnek, hogy így érjen véget a móka. Különösen élvezi Astrea bőrével való játszadozását. Az, hogy a hajába túrnak szintén kedvére való. Nem szokása az ilyen vadulás, de most kifejezetten élvezi. Elvégre azért fogad a férfi ember kurtizánt, hogy kiélhesse rajta titok vágyait is. Érinti éppen ott lent is, ahol nem siklik el figyelme a szép kis csecsebecse fölött sem.*
- Nofene! Akkor igazán idős darab lehet már.* Vett rá még egy pillantást, mielőtt tovább haladnak. A kis kirándulása végeztével informálja a vöröst további terveivel kapcsolatban.*
- Kérem ne vegye le!* Állítja le Astreát, aki levenné a fent lévő ruháit.*
- Csak a ezt itt lent.* Érinti meg kezével a brossal ellátott fehérneműt. A helycserével már semmi problémája sincs, mert pont ezt tervezte.*
- Olvas a gondolataimban kedvesem.* Dől el engedelmesen.*
- Oh igen! Még!* Lelkendezik, ahogy halad lefelé a lány. Hol csókokkal, hol pedig harapásokkal illetik bőrét, amik így együtt elég érdekes érzéseket váltanak ki belőle. Közben persze megszabadítják még a fölösleges ruhaneműktől is.*
- Lovagolj meg! Erre vágyom a legjobban.* Úgy, ahogy most van ruhástól, mert ez benne valamiféle perverzió lehet. A karmolások, hát éppenséggel meglepik, de mégsem ellenkezik miatta. Felszisszen, de nem állítja le.*
- A kis vadmacska.* Ha pedig megkapja, amire vágyik a hőn áhított lovaglást, akkor egy darabig úgy élvezi a dolgot, hogy a lány teste függőlegesben van. Így remek kilátás nyílik a fűző fölött ringatózó mellekre. Na, meg a csípőmozgások is intenzívebben jöhetnek át. Ráadásul a szabad kesztyűs kezek még karmolhatnak is. Viszont a végére olyan zárást tervezne, ahol érzékibb a hangulat. Ezért hát karjaival két oldalt ráfog a karcsú derékra és lehúzza vízszintes helyzetbe magához Astreát.*
- Ne kínoz tovább! Adj bele mindent!* Igazából elég lusta volt most Elgroon, mert leginkább csak hagyta a kurtizánt mozogni. Hagyja, hogy támaszkodjon feje mellett kezeivel és befejezze a munkát. Eddig sem győzött nyögdécselni, de most így a végére ez csak még inkább sűrűsödik. Érezheti, hogy egyre szaggatottabban veszi a művész a levegőt, majd elsül hörögve. Jó pár percig, csak piheg, mire meg tud szólalni.*
- Az jobban fáj, hogy vége lett.* Arcán nagy elégedettséggel néz fel a csillogó szemű vörösre.*
~ Azt hiszem élvezte ő is. ~* Szűri le ebből a tekintettből. Közben ügyetlen kezeivel igyekezne megszabadítani a maradék ruhától a nőt. Ha ezzel megvan, akkor szépen kérlelni kezdi.*
- Búj ide mellém kérlek!* Leginkább arra törekedne, hogy a vörös fürtök a mellkasán pihenjenek meg. Szabad kezével simogatná is, hol a fejét, hol pedig hátának ívét.*
- Azt kell mondjam, hogy megéred a pénzed az utolsó aranyig. Rég nem volt ilyen kényeztetésben részem. Muszáj leszek valahogy még egy menetet kicsikarnom magamból, ha már egész éjszakára kifizettelek, de most egyszerűen nem megy még. Túl jó vagy.* Ennyivel meg is elégedne, de hát a pénz az pénz. Ha már fizetett szeretné élvezni. Ahhoz viszont kell az erő.*
- Beszélgessünk kicsit még addig. Szükségem van egy információra a képe megfestéséhez. Egy nő akkor a leggyönyörűbb, ha olyan közegben lehet, ami a legjobban illik hozzá. Amiben örömmel van. Mondja el nekem, hogy milyen képre gondolt. Sokat számítanak az apró részletek is.* Elgroon ehhez ért a legjobban, és most roppant kíváncsi, hogy milyen képre gondolt Astrea.*
//Fogadó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
- Ezt örömmel hallom.* Könnyebül meg, amikor megtudja, hogy nincs harag. Jobb is, ha ebbe na hittében megtartják. Felmennek hát végre a szobába, ahol a művész neki is lát a munkálatoknak. Hamar kezébe veheti a férfit, hogy annak kielégítse vágyait. Viszont nem célja a félelfnek, hogy így érjen véget a móka. Különösen élvezi Astrea bőrével való játszadozását. Az, hogy a hajába túrnak szintén kedvére való. Nem szokása az ilyen vadulás, de most kifejezetten élvezi. Elvégre azért fogad a férfi ember kurtizánt, hogy kiélhesse rajta titok vágyait is. Érinti éppen ott lent is, ahol nem siklik el figyelme a szép kis csecsebecse fölött sem.*
- Nofene! Akkor igazán idős darab lehet már.* Vett rá még egy pillantást, mielőtt tovább haladnak. A kis kirándulása végeztével informálja a vöröst további terveivel kapcsolatban.*
- Kérem ne vegye le!* Állítja le Astreát, aki levenné a fent lévő ruháit.*
- Csak a ezt itt lent.* Érinti meg kezével a brossal ellátott fehérneműt. A helycserével már semmi problémája sincs, mert pont ezt tervezte.*
- Olvas a gondolataimban kedvesem.* Dől el engedelmesen.*
- Oh igen! Még!* Lelkendezik, ahogy halad lefelé a lány. Hol csókokkal, hol pedig harapásokkal illetik bőrét, amik így együtt elég érdekes érzéseket váltanak ki belőle. Közben persze megszabadítják még a fölösleges ruhaneműktől is.*
- Lovagolj meg! Erre vágyom a legjobban.* Úgy, ahogy most van ruhástól, mert ez benne valamiféle perverzió lehet. A karmolások, hát éppenséggel meglepik, de mégsem ellenkezik miatta. Felszisszen, de nem állítja le.*
- A kis vadmacska.* Ha pedig megkapja, amire vágyik a hőn áhított lovaglást, akkor egy darabig úgy élvezi a dolgot, hogy a lány teste függőlegesben van. Így remek kilátás nyílik a fűző fölött ringatózó mellekre. Na, meg a csípőmozgások is intenzívebben jöhetnek át. Ráadásul a szabad kesztyűs kezek még karmolhatnak is. Viszont a végére olyan zárást tervezne, ahol érzékibb a hangulat. Ezért hát karjaival két oldalt ráfog a karcsú derékra és lehúzza vízszintes helyzetbe magához Astreát.*
- Ne kínoz tovább! Adj bele mindent!* Igazából elég lusta volt most Elgroon, mert leginkább csak hagyta a kurtizánt mozogni. Hagyja, hogy támaszkodjon feje mellett kezeivel és befejezze a munkát. Eddig sem győzött nyögdécselni, de most így a végére ez csak még inkább sűrűsödik. Érezheti, hogy egyre szaggatottabban veszi a művész a levegőt, majd elsül hörögve. Jó pár percig, csak piheg, mire meg tud szólalni.*
- Az jobban fáj, hogy vége lett.* Arcán nagy elégedettséggel néz fel a csillogó szemű vörösre.*
~ Azt hiszem élvezte ő is. ~* Szűri le ebből a tekintettből. Közben ügyetlen kezeivel igyekezne megszabadítani a maradék ruhától a nőt. Ha ezzel megvan, akkor szépen kérlelni kezdi.*
- Búj ide mellém kérlek!* Leginkább arra törekedne, hogy a vörös fürtök a mellkasán pihenjenek meg. Szabad kezével simogatná is, hol a fejét, hol pedig hátának ívét.*
- Azt kell mondjam, hogy megéred a pénzed az utolsó aranyig. Rég nem volt ilyen kényeztetésben részem. Muszáj leszek valahogy még egy menetet kicsikarnom magamból, ha már egész éjszakára kifizettelek, de most egyszerűen nem megy még. Túl jó vagy.* Ennyivel meg is elégedne, de hát a pénz az pénz. Ha már fizetett szeretné élvezni. Ahhoz viszont kell az erő.*
- Beszélgessünk kicsit még addig. Szükségem van egy információra a képe megfestéséhez. Egy nő akkor a leggyönyörűbb, ha olyan közegben lehet, ami a legjobban illik hozzá. Amiben örömmel van. Mondja el nekem, hogy milyen képre gondolt. Sokat számítanak az apró részletek is.* Elgroon ehhez ért a legjobban, és most roppant kíváncsi, hogy milyen képre gondolt Astrea.*
2384. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-08-10 17:34:52
Üzenet elküldve: 2021-08-10 17:34:52
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Zsebbe nyúlós meló //
* Hirtelen tör rá a vihar Artheniorra és egyben a fogadóra is. Csurom vizes alakok túldúlnak be az ajtón, hogy védve legyenek a zuhogó esőtől. A csöndes és fülledt hely hirtelen zsibvásárrá változik. Viszont legalább a nyíló ajtó sodor be némi hűs levegőt is, mert az időközben betóduló tömeg orrfacsaró izzadságszagot hoz magával. Félvérünk azt veheti észre, hogy hirtelen egy esőtől nedves kámzsás alak telepszik le mellé.*
- Megvan amit kértem?* Kérdezi halkan, miközben kezét tartja ki a lány felé. Fejét úgy tartja, hogy arcát ne láthassa a lány. Ha megkapja a táskát, akkor belenéz, majd egy kis erszényt dob csúsztat át a lány zsebébe. van benne némi arany.*
- Nem is láttuk egymást.* Egy pillanat múlva már ott sincs. Még az épületből is távozik, pedig az eső esik, ám rendesen. Ahogy ott ücsörög hősünk az asztal mellett menta teájával, valamit megpillant a szeme sarkából. Arany csillogását láthatja, aminek a gazdája egy kövérkés, viszonylag díszes ruhában lévő ázott alak. Az arany pedig nem más, mint a kezén lévő karlánc. Gyűrűk is vannak ujjain, de az nem olyan csábító, mint az a szép karlánc, amit akár egy ügyes tolvaj még könnyedén le is nyúlhatna ebben a nagy tömegben, vagy akár kint az esőbe, ha emberünk úgy dönt, hogy távozóra fogja. Viszont egyelőre ez nem úgy tűnik, hogy távozna, hanem ellenkezőleg. Pont hősünk asztalánál köt ki egy kupa bor társaságában. Nem csak, hanem még jó pár alak érkezik, aki csak simán le szeretne ülni. Elég sokan zsúfolódtak össze a bejáratnál, egy némelyik asztatásra pedig még flörtölésbe is kezd a magányos leányzóval. Szóval, ha szeretné éppen megpróbálhatja megszerezni a karláncot, ami kereskedőnek tűnő alak jobb karján található. Kérdés az, hogy miképpen szeretné. Megpróbálhat vele cseverészni, vagy csak elvegyülhet a tömegben és egy óvatlan pillanatban megszerezheti magának. Könnyű zsákmánynak tűnhet, de a tömeg nem csak elrejtheti, hanem gátolhatja is a menekülésben. Rajta áll, hogy próbálkozik avagy inkább nem tesz semmit. Ha mégis próbálkozna, akkor egy darabig még a férfi az asztalnál marad és elkortyolja a borát, de a vihar olyan szakaszában, amikor csendül ő is távozóra fogná, ahogy sokan mások is. Szép kis nyomorgásra lehet számítani, majd akkor, mert mindenki igyekezni fog mihamarabb haza szaladni.*
* Hirtelen tör rá a vihar Artheniorra és egyben a fogadóra is. Csurom vizes alakok túldúlnak be az ajtón, hogy védve legyenek a zuhogó esőtől. A csöndes és fülledt hely hirtelen zsibvásárrá változik. Viszont legalább a nyíló ajtó sodor be némi hűs levegőt is, mert az időközben betóduló tömeg orrfacsaró izzadságszagot hoz magával. Félvérünk azt veheti észre, hogy hirtelen egy esőtől nedves kámzsás alak telepszik le mellé.*
- Megvan amit kértem?* Kérdezi halkan, miközben kezét tartja ki a lány felé. Fejét úgy tartja, hogy arcát ne láthassa a lány. Ha megkapja a táskát, akkor belenéz, majd egy kis erszényt dob csúsztat át a lány zsebébe. van benne némi arany.*
- Nem is láttuk egymást.* Egy pillanat múlva már ott sincs. Még az épületből is távozik, pedig az eső esik, ám rendesen. Ahogy ott ücsörög hősünk az asztal mellett menta teájával, valamit megpillant a szeme sarkából. Arany csillogását láthatja, aminek a gazdája egy kövérkés, viszonylag díszes ruhában lévő ázott alak. Az arany pedig nem más, mint a kezén lévő karlánc. Gyűrűk is vannak ujjain, de az nem olyan csábító, mint az a szép karlánc, amit akár egy ügyes tolvaj még könnyedén le is nyúlhatna ebben a nagy tömegben, vagy akár kint az esőbe, ha emberünk úgy dönt, hogy távozóra fogja. Viszont egyelőre ez nem úgy tűnik, hogy távozna, hanem ellenkezőleg. Pont hősünk asztalánál köt ki egy kupa bor társaságában. Nem csak, hanem még jó pár alak érkezik, aki csak simán le szeretne ülni. Elég sokan zsúfolódtak össze a bejáratnál, egy némelyik asztatásra pedig még flörtölésbe is kezd a magányos leányzóval. Szóval, ha szeretné éppen megpróbálhatja megszerezni a karláncot, ami kereskedőnek tűnő alak jobb karján található. Kérdés az, hogy miképpen szeretné. Megpróbálhat vele cseverészni, vagy csak elvegyülhet a tömegben és egy óvatlan pillanatban megszerezheti magának. Könnyű zsákmánynak tűnhet, de a tömeg nem csak elrejtheti, hanem gátolhatja is a menekülésben. Rajta áll, hogy próbálkozik avagy inkább nem tesz semmit. Ha mégis próbálkozna, akkor egy darabig még a férfi az asztalnál marad és elkortyolja a borát, de a vihar olyan szakaszában, amikor csendül ő is távozóra fogná, ahogy sokan mások is. Szép kis nyomorgásra lehet számítani, majd akkor, mert mindenki igyekezni fog mihamarabb haza szaladni.*
2383. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-08-10 15:39:09
Üzenet elküldve: 2021-08-10 15:39:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Kíséret érkezik //
// Zavarodott séta //
* elővesz egy nagyobb erszényt a férfi. Ki vesz belőle 100 aranyat. *
- Nekem is lehet majd valami hasonló csak csomagolják be és elviszem inkább.
* A lány beszél folyamatosan, Illidary meg csak hallgatja, de egy pillanatnál meg akad a férfinek a figyelme '' Sötételf ''. Ahogy ezt a szót meghallja, a tőréért nyúl, hirtelen megfordul és a lányhoz ugrik és a torkának szegezi a tőrt. *
- Kérem úrnőm, ha még egy alkalommal az indentitásomra, személyemre, vagy a nevemre vagy akár még egyszer a fajomra utalna szabad utcán. Kénytelen leszek a pengét tovább tolni a torkán át.
* A mélységi oldalra billenti a fejét, és teljes hidegvérrel mondja ezt a félszerzetnek. Az ember azt hinné, hogy nagyon fontos neki a lány akkor mégis miért reagál egy szóra így? Természetesen a kiléte az mindig is érzékeny pont volt számára. Ahogy a lány le reagálja a reakciót azonnal vissza vált a férfi, és az előbbi kisebb tarisznyát át adja a lánynak. *
- Kérem tartsa ezt észben úrnőm.
* Erős gúny érződik az úrnő szóba a mélységinél, de ez őt nem hátráltatja, vissza lép és úgy sétál tovább mintha nem történt volna semmi. Egy szót se szól Lilyhez a pegazus fogadóig. Azután meg karba tett kézzel megáll az ajtajánál és bólint a fél elfnek.
Kinn megvárja míg végez. *
A hozzászólás írója (Illidary Manteqrut) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.08.10 15:40:22
// Zavarodott séta //
* elővesz egy nagyobb erszényt a férfi. Ki vesz belőle 100 aranyat. *
- Nekem is lehet majd valami hasonló csak csomagolják be és elviszem inkább.
* A lány beszél folyamatosan, Illidary meg csak hallgatja, de egy pillanatnál meg akad a férfinek a figyelme '' Sötételf ''. Ahogy ezt a szót meghallja, a tőréért nyúl, hirtelen megfordul és a lányhoz ugrik és a torkának szegezi a tőrt. *
- Kérem úrnőm, ha még egy alkalommal az indentitásomra, személyemre, vagy a nevemre vagy akár még egyszer a fajomra utalna szabad utcán. Kénytelen leszek a pengét tovább tolni a torkán át.
* A mélységi oldalra billenti a fejét, és teljes hidegvérrel mondja ezt a félszerzetnek. Az ember azt hinné, hogy nagyon fontos neki a lány akkor mégis miért reagál egy szóra így? Természetesen a kiléte az mindig is érzékeny pont volt számára. Ahogy a lány le reagálja a reakciót azonnal vissza vált a férfi, és az előbbi kisebb tarisznyát át adja a lánynak. *
- Kérem tartsa ezt észben úrnőm.
* Erős gúny érződik az úrnő szóba a mélységinél, de ez őt nem hátráltatja, vissza lép és úgy sétál tovább mintha nem történt volna semmi. Egy szót se szól Lilyhez a pegazus fogadóig. Azután meg karba tett kézzel megáll az ajtajánál és bólint a fél elfnek.
Kinn megvárja míg végez. *
A hozzászólás írója (Illidary Manteqrut) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.08.10 15:40:22
2382. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-08-10 09:03:33
Üzenet elküldve: 2021-08-10 09:03:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Összekormolt Pegazus//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A bárd egy cseppet se fél attól, hogy lenyelnék nemes családi ékszerét, sőt, test beszéde alapján igazán kellemes meglepetésként nyugtázza a dolgot az előző kellemetlen érzés után. Reya kitartása és határozottsága meghozza munkája gyümölcsét, és a mélységi férfi egy hangos sóhaj keretében nyugtázza, hogy bizony ha akarja, el tudja engedni magát. Elégedetten nyúl a borosüvegért, fajtársát megelőzve, és kortyol belőle jóleső érzéssel néhányat, mielőtt felkínálná a nőnek, hogy öblítse ki vele a száját ha kívánja. *
- Azt kell mondanom, valóban ügyesen tudod másra is használni a szádat. * Utal vissza a korábbi beszélgetésre, miközben halkan pihegve fetreng az ágyon, kicsit nyújtózik, majd kézfejeit ismét tarkója alá csúsztatja, a nőnek pedig hagyja, hogy tegyen amit szeretne - hozzá bújhat, vagy az ágy saját térfelén kényére-kedvére terpeszkedhet. *
- És szebb is vagy közben. Jól áll neked a hallgatás. * Teszi hozzá pimaszkodva, gonosz mosolyra húzva a száját. * Csak a fogaiddal bánj legközelebb óvatosabban. Nem mindenki szereti. * Figyelmezteti, és kicsit talán meg is inti a másikat ezzel a mondatával, bár nem számít rá, hogy újra összegabalyodnának, ez csak egy egy estés alkalom, azért nem árt, ha a nő tudja, hogy nem mindenkinek okoz örömet ilyesfajta játszadozással. A bárd számára pedig különösen nem. *
//Összekormolt Pegazus//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A bárd egy cseppet se fél attól, hogy lenyelnék nemes családi ékszerét, sőt, test beszéde alapján igazán kellemes meglepetésként nyugtázza a dolgot az előző kellemetlen érzés után. Reya kitartása és határozottsága meghozza munkája gyümölcsét, és a mélységi férfi egy hangos sóhaj keretében nyugtázza, hogy bizony ha akarja, el tudja engedni magát. Elégedetten nyúl a borosüvegért, fajtársát megelőzve, és kortyol belőle jóleső érzéssel néhányat, mielőtt felkínálná a nőnek, hogy öblítse ki vele a száját ha kívánja. *
- Azt kell mondanom, valóban ügyesen tudod másra is használni a szádat. * Utal vissza a korábbi beszélgetésre, miközben halkan pihegve fetreng az ágyon, kicsit nyújtózik, majd kézfejeit ismét tarkója alá csúsztatja, a nőnek pedig hagyja, hogy tegyen amit szeretne - hozzá bújhat, vagy az ágy saját térfelén kényére-kedvére terpeszkedhet. *
- És szebb is vagy közben. Jól áll neked a hallgatás. * Teszi hozzá pimaszkodva, gonosz mosolyra húzva a száját. * Csak a fogaiddal bánj legközelebb óvatosabban. Nem mindenki szereti. * Figyelmezteti, és kicsit talán meg is inti a másikat ezzel a mondatával, bár nem számít rá, hogy újra összegabalyodnának, ez csak egy egy estés alkalom, azért nem árt, ha a nő tudja, hogy nem mindenkinek okoz örömet ilyesfajta játszadozással. A bárd számára pedig különösen nem. *
2381. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-08-10 08:40:41
Üzenet elküldve: 2021-08-10 08:40:41
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Különös esti társaság //
//Fogadó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*A férfi hízelgése még az is lehet, hogy beválik. Elgondolkodva rágcsálni kezdi az alsó ajkát.*
- Nem sértődtem meg.
~Dehogynem.~
-Nem olyan könnyű engem megsérteni. A képet kérem ráadásként és ennyi.
*Elgroon odabent a szobában végre a tárgyra tér és ez már neki innentől ismerős terep, Így tehát megnyugodhat és ellazulhat. Sokkal jobban megviselik a nem létező lelkét a párbeszédek az ügyfelekkel, mint a sima hancúrozások. Hagyja tehát, hogy részlegesen megszabadítsák az öltözékétől és kicsikar magából pár bátorítónak szánt sóhajt is. Rezignáltan sóhajt egyet a susmogásra, reméli, azért a férfi ezt inkább vágyakozónak hallja. Határozottan kezébe veszi az irányítást és addig ügyködik ott, amíg el nem tolják a kezét. Közben azért pár bókot elmormol.*
- Köszönöm, örülök hogy a ruhám elnyerte a tetszését.
*Mosolyog.*
- Én inkább Önt találom izgalmasnak. –
*Hagyja, hogy az ágyra kerüljenek. Úgy tűnik, ma nem ő kerül vezető szerepbe, hát akkor engedi, hadd élje ki magát rajta. Természetesen, azért nem teljesen passzív. Halk hangocskákkal biztatja. Közben elmélyülten figyeli a feje felett, a plafonon szaladgáló legyet. *
~ Hogy a fenébe marad ez fent? ~
*Majdnem elneveti magát, de gyorsan visszatereli gondolatait ahhoz, amit éppen csinál. Kesztyűs kezeit a férfi hajába fúrja és finoman megcincálja a tincseit, miközben amaz a bőrével van elfoglalva. Elgroon felfigyel a csecsebecséjére is.*
- Köszönöm, megboldogult édesanyám ajándéka. Családi ékszer. -
~ Igazából egy külhoni ügyfél adta, aki nem tudott fizetni. De ez annyira nem hangzik jól. ~
*Kedves tőle, hogy tájékoztatja a részletekről, és beszámol a „haladási tervről”. El is somolyogja magát rajta. Kedvesen úgy viselkedik, mintha egy szűz leánnyal haladna lépésről lépésre, nem egy meglehetősen kipróbált nőszeméllyel lenne együtt. Jól szórakozik, ezért jutalmul felül és megszabadítja magát a maradék ruhaneműitől is. Ha engedi, akkor igyekszik helyet cserélni a férfival az ágyon és apró csókok és még apróbb harapások ösvényével utat vág magának fentről lefelé haladva a testén. Közben a legfontosabb zavaró ruhadarabjaitól megszabadítva partnerét.
Előfordult már, hogy utólag panaszt tettek hogy nem dolgozott eleget a megígért összegért, hanem hagyta dolgozni a másik felet. Így a korábban már bevált fortélyhoz nyúl és kicsit felpörgeti az eseményeket öv alatt. Eszébe jut pár mutatvány, amit egy fura beszédű, messziről jött vendégétől tanult, azokat is beveti. Lágyan végighúzza közben körmeit a férfi combjain.
Fél szemmel felsandít az arcára, lesve a reakciót. Egy kicsit erősebben belekarmol a bőrébe, fürkészve, mi a hatás. Sokaknak ez jön be, így hát ha csipetnyi fájdalommal plusz élvezethez juttathatja őt, és magát plusz aranyhoz, miért ne próbálná ki? Ha bejön, annál hamarabb végeznek. *
~Bár nem tűnik olyan típusnak, de egy próbát megér.~
-Fájt? –
*Kerekíti művien nagyra és gyermekire csillogó szemeit. *
//Fogadó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*A férfi hízelgése még az is lehet, hogy beválik. Elgondolkodva rágcsálni kezdi az alsó ajkát.*
- Nem sértődtem meg.
~Dehogynem.~
-Nem olyan könnyű engem megsérteni. A képet kérem ráadásként és ennyi.
*Elgroon odabent a szobában végre a tárgyra tér és ez már neki innentől ismerős terep, Így tehát megnyugodhat és ellazulhat. Sokkal jobban megviselik a nem létező lelkét a párbeszédek az ügyfelekkel, mint a sima hancúrozások. Hagyja tehát, hogy részlegesen megszabadítsák az öltözékétől és kicsikar magából pár bátorítónak szánt sóhajt is. Rezignáltan sóhajt egyet a susmogásra, reméli, azért a férfi ezt inkább vágyakozónak hallja. Határozottan kezébe veszi az irányítást és addig ügyködik ott, amíg el nem tolják a kezét. Közben azért pár bókot elmormol.*
- Köszönöm, örülök hogy a ruhám elnyerte a tetszését.
*Mosolyog.*
- Én inkább Önt találom izgalmasnak. –
*Hagyja, hogy az ágyra kerüljenek. Úgy tűnik, ma nem ő kerül vezető szerepbe, hát akkor engedi, hadd élje ki magát rajta. Természetesen, azért nem teljesen passzív. Halk hangocskákkal biztatja. Közben elmélyülten figyeli a feje felett, a plafonon szaladgáló legyet. *
~ Hogy a fenébe marad ez fent? ~
*Majdnem elneveti magát, de gyorsan visszatereli gondolatait ahhoz, amit éppen csinál. Kesztyűs kezeit a férfi hajába fúrja és finoman megcincálja a tincseit, miközben amaz a bőrével van elfoglalva. Elgroon felfigyel a csecsebecséjére is.*
- Köszönöm, megboldogult édesanyám ajándéka. Családi ékszer. -
~ Igazából egy külhoni ügyfél adta, aki nem tudott fizetni. De ez annyira nem hangzik jól. ~
*Kedves tőle, hogy tájékoztatja a részletekről, és beszámol a „haladási tervről”. El is somolyogja magát rajta. Kedvesen úgy viselkedik, mintha egy szűz leánnyal haladna lépésről lépésre, nem egy meglehetősen kipróbált nőszeméllyel lenne együtt. Jól szórakozik, ezért jutalmul felül és megszabadítja magát a maradék ruhaneműitől is. Ha engedi, akkor igyekszik helyet cserélni a férfival az ágyon és apró csókok és még apróbb harapások ösvényével utat vág magának fentről lefelé haladva a testén. Közben a legfontosabb zavaró ruhadarabjaitól megszabadítva partnerét.
Előfordult már, hogy utólag panaszt tettek hogy nem dolgozott eleget a megígért összegért, hanem hagyta dolgozni a másik felet. Így a korábban már bevált fortélyhoz nyúl és kicsit felpörgeti az eseményeket öv alatt. Eszébe jut pár mutatvány, amit egy fura beszédű, messziről jött vendégétől tanult, azokat is beveti. Lágyan végighúzza közben körmeit a férfi combjain.
Fél szemmel felsandít az arcára, lesve a reakciót. Egy kicsit erősebben belekarmol a bőrébe, fürkészve, mi a hatás. Sokaknak ez jön be, így hát ha csipetnyi fájdalommal plusz élvezethez juttathatja őt, és magát plusz aranyhoz, miért ne próbálná ki? Ha bejön, annál hamarabb végeznek. *
~Bár nem tűnik olyan típusnak, de egy próbát megér.~
-Fájt? –
*Kerekíti művien nagyra és gyermekire csillogó szemeit. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436