Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 343 (6841. - 6860. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6860. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-06 19:23:51
Üzenet elküldve: 2025-10-06 19:23:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bolondos Dallamok//
*Egyelőre hagyja magát, nem próbál meg semmit kezdeményezni. Hagyja, hogy a nemes felfedezze őt is, meg magát is ezzel a kis játszadozással. Azt azonban észre veheti, hogy midőn a körmök a bőrhöz súrlódnak, a tündér elhúzza magát; nüánsznyian csupán, majdhogynem csak összerázkódik, de egyértelműen nem kedveli az effajta közeledéseket. Ellenérzését nyomatékosítandó finoman feljebb tolja a férfi kezét másfelé, miközben fejét egy ártatlan őzike tekintetévvel csóválja lassan és kimérten.
Ha Samonyr hagyja az irányítást, keze hamarosan beleütközik a tündér férfiasságába, s abban a pillanatban a fejcsóválás bólogatássá lanyhul.
Ha a másiknak sincs ellenére, hasonlóan viszonozza a dolgokat, egyelőre fájdalmat nem okozva, bár egy-két hirtelenebb mozdulatából az rí le, hogy bár kapni nem szereti, adni szívesen adja az ilyesfajta érzéseket.*
*Egyelőre hagyja magát, nem próbál meg semmit kezdeményezni. Hagyja, hogy a nemes felfedezze őt is, meg magát is ezzel a kis játszadozással. Azt azonban észre veheti, hogy midőn a körmök a bőrhöz súrlódnak, a tündér elhúzza magát; nüánsznyian csupán, majdhogynem csak összerázkódik, de egyértelműen nem kedveli az effajta közeledéseket. Ellenérzését nyomatékosítandó finoman feljebb tolja a férfi kezét másfelé, miközben fejét egy ártatlan őzike tekintetévvel csóválja lassan és kimérten.
Ha Samonyr hagyja az irányítást, keze hamarosan beleütközik a tündér férfiasságába, s abban a pillanatban a fejcsóválás bólogatássá lanyhul.
Ha a másiknak sincs ellenére, hasonlóan viszonozza a dolgokat, egyelőre fájdalmat nem okozva, bár egy-két hirtelenebb mozdulatából az rí le, hogy bár kapni nem szereti, adni szívesen adja az ilyesfajta érzéseket.*
6859. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-06 19:02:16
Üzenet elküldve: 2025-10-06 19:02:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
*Hasonló helyzeteket természetesen nem nagyon gondol túl, ilyen szempontból pedig igazából teljesen mindegy, hogy ork, vagy pedig ember, nő, vagy férfi, tüzes kamasz, vagy megfáradt anya.
Szereti élvezni az életet, legyen szó akár sült, vagy főzött húsról, akár a vadászatnak és a nyílvessző ellövésének kéjes izgalmáról, egy-két pálinka – sör körről, vagy éppen mindarról, ami bőven túltesz mindezeken is, a mostanihoz hasonló percekről, amikor valahogyan egyszerre egyesül miden, amiért érdemes élni. Ilyen kivételes időkben a gyengédség és vadság furcsa egységet alkot, az ellentétek egyesülnek, a káoszból összhang lesz, a fájdalomból gyönyör, a harapásból csók, vagy éppen fordítva, és a többi.
A kezdő csók, vagy inkább több csókok után segít Zeekxnek megszabadulni a csuhájától, pontosabban és igazság szerint félig-meddig lerángatja róla, bár ez többé-kevésbé nézőpont kérdése. Sejti azért, hogy a fiú sem fog tiltakozni ez ellen. Ami azt illeti, eleve nem is igazán érti, hogy Zeekx miért viseli egyáltalán ezt a ruhadarabot úgy, mint valami egyenruhát, amit kötelező hordani, hiszen ahhoz a valláshoz képest, amit képvisel, igazából komor és egyszerű. Ha az lenne a cél, hogy ruhája a vallását szimbolizálja, akkor szerinte inkább valami színeset és vidámat kellene hordania, de nyilván ezt nem most fogja kifejteni neki.
Viszont, ha már rajta nincsen éppen ruha, ahogyan eddig sem volt, akkor a papon miért legyen? Meg amúgy is. A fiú vézna, bőre fehér, arca szinte már kislányosan szép, - ő legalábbis annak látja saját szürkéskék szemeivel, - nem éppen azt az izmos, erős és félelmetes hím benyomását kelti, akitől erőt várna, vagy akihez elvben vonzódnia kéne, meg azért vonzódik is igazából. Mégis, a pap pont attól különleges és kívánatos neki, mert ő nem ilyen. Sőt, ő erősebb is nála, ebben is teljesen biztos. Testi erőben mérve legalábbis mindenképpen. Mégis, szívesen veszi, ha most és minden hasonló alkalommal Zeekx képviseli azt az erőt, aminek ő örömmel adhatja meg magát.
Ilyenkor az idő is értelmét veszti, időérzéke legalábbis, ha nem teljesen, de valamennyire azért cserben hagyja, legalábbis részlegesen. Néhány és sok perc között még tud, de sok perc és több idő között már nem igazán képes különbséget tenni, de felesleges is tudnia, hogy milyen sokáig feledkeznek egymásba. Tudás helyett az érzékelés éppen elég és nem véletlenül.
A rajzok már eszébe sem jutnak, sietség és időhúzás közötti különbségen sem gondolkodik, csak tartson az bármeddig is, igyekszik kiélvezni eddigi élete talán legélvezetesebb reggelét, mindezt pedig úgy, hogy próbál közben körmeivel a lehető legkevesebb sérülést okozni, mert ennyiből már nem egykori, törzsétől szándékoson Artheniorba szökött önmaga. Bár ez nem fogalmazódik meg szavakból formált mondatokkal benne, de bármennyire is élvezi használni a körmeit, semmi értelme nem lenne véres csíkokat szántani abba a csontfehér bőrbe, ami talán annál is gyönyörűbb, mint az ő zöldje, amit maga előtt sosem leplezett önimádattal ő is imád, és amit szeret még nézni is.
Nem először kerül hasonló helyzetbe, de talán ma reggel a legerőteljesebben, bár még mindig nem a tudatos gondolatoknak, csak a ösztönöknek a szintjén. Ettől függetlenül még mindig próbál a lehető legszelídebb lenni egészen az utolsó pillanatokig, amikor már számára lehetetlen.*
*Hasonló helyzeteket természetesen nem nagyon gondol túl, ilyen szempontból pedig igazából teljesen mindegy, hogy ork, vagy pedig ember, nő, vagy férfi, tüzes kamasz, vagy megfáradt anya.
Szereti élvezni az életet, legyen szó akár sült, vagy főzött húsról, akár a vadászatnak és a nyílvessző ellövésének kéjes izgalmáról, egy-két pálinka – sör körről, vagy éppen mindarról, ami bőven túltesz mindezeken is, a mostanihoz hasonló percekről, amikor valahogyan egyszerre egyesül miden, amiért érdemes élni. Ilyen kivételes időkben a gyengédség és vadság furcsa egységet alkot, az ellentétek egyesülnek, a káoszból összhang lesz, a fájdalomból gyönyör, a harapásból csók, vagy éppen fordítva, és a többi.
A kezdő csók, vagy inkább több csókok után segít Zeekxnek megszabadulni a csuhájától, pontosabban és igazság szerint félig-meddig lerángatja róla, bár ez többé-kevésbé nézőpont kérdése. Sejti azért, hogy a fiú sem fog tiltakozni ez ellen. Ami azt illeti, eleve nem is igazán érti, hogy Zeekx miért viseli egyáltalán ezt a ruhadarabot úgy, mint valami egyenruhát, amit kötelező hordani, hiszen ahhoz a valláshoz képest, amit képvisel, igazából komor és egyszerű. Ha az lenne a cél, hogy ruhája a vallását szimbolizálja, akkor szerinte inkább valami színeset és vidámat kellene hordania, de nyilván ezt nem most fogja kifejteni neki.
Viszont, ha már rajta nincsen éppen ruha, ahogyan eddig sem volt, akkor a papon miért legyen? Meg amúgy is. A fiú vézna, bőre fehér, arca szinte már kislányosan szép, - ő legalábbis annak látja saját szürkéskék szemeivel, - nem éppen azt az izmos, erős és félelmetes hím benyomását kelti, akitől erőt várna, vagy akihez elvben vonzódnia kéne, meg azért vonzódik is igazából. Mégis, a pap pont attól különleges és kívánatos neki, mert ő nem ilyen. Sőt, ő erősebb is nála, ebben is teljesen biztos. Testi erőben mérve legalábbis mindenképpen. Mégis, szívesen veszi, ha most és minden hasonló alkalommal Zeekx képviseli azt az erőt, aminek ő örömmel adhatja meg magát.
Ilyenkor az idő is értelmét veszti, időérzéke legalábbis, ha nem teljesen, de valamennyire azért cserben hagyja, legalábbis részlegesen. Néhány és sok perc között még tud, de sok perc és több idő között már nem igazán képes különbséget tenni, de felesleges is tudnia, hogy milyen sokáig feledkeznek egymásba. Tudás helyett az érzékelés éppen elég és nem véletlenül.
A rajzok már eszébe sem jutnak, sietség és időhúzás közötti különbségen sem gondolkodik, csak tartson az bármeddig is, igyekszik kiélvezni eddigi élete talán legélvezetesebb reggelét, mindezt pedig úgy, hogy próbál közben körmeivel a lehető legkevesebb sérülést okozni, mert ennyiből már nem egykori, törzsétől szándékoson Artheniorba szökött önmaga. Bár ez nem fogalmazódik meg szavakból formált mondatokkal benne, de bármennyire is élvezi használni a körmeit, semmi értelme nem lenne véres csíkokat szántani abba a csontfehér bőrbe, ami talán annál is gyönyörűbb, mint az ő zöldje, amit maga előtt sosem leplezett önimádattal ő is imád, és amit szeret még nézni is.
Nem először kerül hasonló helyzetbe, de talán ma reggel a legerőteljesebben, bár még mindig nem a tudatos gondolatoknak, csak a ösztönöknek a szintjén. Ettől függetlenül még mindig próbál a lehető legszelídebb lenni egészen az utolsó pillanatokig, amikor már számára lehetetlen.*
6858. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-06 18:02:08
Üzenet elküldve: 2025-10-06 18:02:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kürtszó nyomában//
* Fél szemmel figyeli a Pegazus fogadó ajtaját, miközben Ettvalderrel vált néhány rövid, unott félmondatot. A levegő sűrű a füsttől és a sör szagától, de ő már megszokta. Az ajtó nyikordulása azonban kizökkenti ebből a langyos, unalmas közönyből. A mozdulatot, a lépteket, a tartást azonnal felismeri. Nem koldus, nem részeg, és nem is az a fajta, aki csak a meleg miatt ülne be ide. Ez a nő pontosan tudja, miért jött. És az ilyenekkel érdemes óvatos lenni.
Ahogy Naesala közelebb lép, Khaelith tekintete felméri a kockázatot. A fekete köpeny, a bőrvért, a hűvös mozdulatok. A kard és az íj elég árulkodó, de nem ezek keltik fel igazán az érdeklődését, hanem az a magabiztos pillantás, amit a nő kísérő nélkül is megenged magának. Khaelith szája sarkában alig észrevehető kaján mosoly jelenik meg, inkább csak egy árnyalatnyi elégedettség, mint aki végre valami érdekeset lát ebben a füstös mocsokban. Lassan felemeli a fejét, és a pultnak dőlve nézi végig a jelenetet. A szeme sarkából méri végig ismét az újonnan érkezett elfet. A mozdulatában van valami játékos, de a tekintete élesen figyel, ahogy az idegen köszön és megszólítja Ettvalldert.*
-Legmélyebb tiszteletem hölgyem!
-Na, ő az, aki nem a levegőt járatja! * Mondja halkan oda Ettvalldenek, miközben kortyol a borból. Szavai kissé gúnyosak, de inkább valami furcsa elismerés bujkál bennük. Felméri a nő tartását, a mozdulatát, a szemét azt, ahogy beszél. Tetszik neki az a higgadtság, ami árad belőle. Nem a hencegős fajta. Az ilyenekből lehet hasznos segítség a terepen. A sötételfnek vannak más gondolatai is de ezt most igyekszik háttérbe szorítani.
Felpillant a félvérre, aprót bólint, mintha csak azt mondaná „látod, mondtam én”.*
-Mondtam, barátokra van szükségünk, nem? Ki se kell mondani, s már a hölgy tisztel meg jelenlétével. *A hangja laza, kicsit pimasz, de érezni rajta, hogy komolyan is gondolja. Megint elvigyorodik, ezúttal nyíltabban. A pohár aljára néz, majd leteszi az asztalra, és egyenes tartással lép oda közelebb a többiekhez. Nem hivalkodó, de a jelenléte érezhető, ahogy megáll a másik kettő mellett.*
-Talán az istenek akarták, hogy ide jöjjek. De véletlenül pont ezért jöttem ide, jómagam is harcosokat keresek. * Néz hol Ettvallderre, de inkább Naesalara. Úgy véli a mélységi, egy fél-elfnek elég egy fél pillantás is. Majd körbe tekint a tavernában ülők között.*
-Ezek itt mind csak bérkardok. Ha van egy kis izgalom rögtön kereket oldanak. De úgy vélem ha egy a célunk, akár mehetünk együtt is. Talán ti nem futtok el. * Mondta végén hangja elhalkul, mintha kínos lenne neki a feltételezés is. Közben már a pultot nézi, de ahogy befejezte, ismét felpillant és folytatja.*
-Persze ha csak nem zavar a jelenlétem.
* Fél szemmel figyeli a Pegazus fogadó ajtaját, miközben Ettvalderrel vált néhány rövid, unott félmondatot. A levegő sűrű a füsttől és a sör szagától, de ő már megszokta. Az ajtó nyikordulása azonban kizökkenti ebből a langyos, unalmas közönyből. A mozdulatot, a lépteket, a tartást azonnal felismeri. Nem koldus, nem részeg, és nem is az a fajta, aki csak a meleg miatt ülne be ide. Ez a nő pontosan tudja, miért jött. És az ilyenekkel érdemes óvatos lenni.
Ahogy Naesala közelebb lép, Khaelith tekintete felméri a kockázatot. A fekete köpeny, a bőrvért, a hűvös mozdulatok. A kard és az íj elég árulkodó, de nem ezek keltik fel igazán az érdeklődését, hanem az a magabiztos pillantás, amit a nő kísérő nélkül is megenged magának. Khaelith szája sarkában alig észrevehető kaján mosoly jelenik meg, inkább csak egy árnyalatnyi elégedettség, mint aki végre valami érdekeset lát ebben a füstös mocsokban. Lassan felemeli a fejét, és a pultnak dőlve nézi végig a jelenetet. A szeme sarkából méri végig ismét az újonnan érkezett elfet. A mozdulatában van valami játékos, de a tekintete élesen figyel, ahogy az idegen köszön és megszólítja Ettvalldert.*
-Legmélyebb tiszteletem hölgyem!
-Na, ő az, aki nem a levegőt járatja! * Mondja halkan oda Ettvalldenek, miközben kortyol a borból. Szavai kissé gúnyosak, de inkább valami furcsa elismerés bujkál bennük. Felméri a nő tartását, a mozdulatát, a szemét azt, ahogy beszél. Tetszik neki az a higgadtság, ami árad belőle. Nem a hencegős fajta. Az ilyenekből lehet hasznos segítség a terepen. A sötételfnek vannak más gondolatai is de ezt most igyekszik háttérbe szorítani.
Felpillant a félvérre, aprót bólint, mintha csak azt mondaná „látod, mondtam én”.*
-Mondtam, barátokra van szükségünk, nem? Ki se kell mondani, s már a hölgy tisztel meg jelenlétével. *A hangja laza, kicsit pimasz, de érezni rajta, hogy komolyan is gondolja. Megint elvigyorodik, ezúttal nyíltabban. A pohár aljára néz, majd leteszi az asztalra, és egyenes tartással lép oda közelebb a többiekhez. Nem hivalkodó, de a jelenléte érezhető, ahogy megáll a másik kettő mellett.*
-Talán az istenek akarták, hogy ide jöjjek. De véletlenül pont ezért jöttem ide, jómagam is harcosokat keresek. * Néz hol Ettvallderre, de inkább Naesalara. Úgy véli a mélységi, egy fél-elfnek elég egy fél pillantás is. Majd körbe tekint a tavernában ülők között.*
-Ezek itt mind csak bérkardok. Ha van egy kis izgalom rögtön kereket oldanak. De úgy vélem ha egy a célunk, akár mehetünk együtt is. Talán ti nem futtok el. * Mondta végén hangja elhalkul, mintha kínos lenne neki a feltételezés is. Közben már a pultot nézi, de ahogy befejezte, ismét felpillant és folytatja.*
-Persze ha csak nem zavar a jelenlétem.
6857. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-06 16:49:10
Üzenet elküldve: 2025-10-06 16:49:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A jókedvű adakozót szereti a Hetedik//
*Hogy szándékosan választott volna olyan versenyszámot, amiben óhatatlanul alulmarad? Meglehetősen erős vád, de azért kizárólagosan nem lehetne kijelenteni, hogy alaptalan. Elvégre csakugyan, a tolvaj nem igazán szokta rosszul felmérni erőviszonyait, nem az a fajta, aki olyan csatákba kezd, amiből nem tud kikeveredni győztesen. Hogy csupán pillanatnyi figyelmetlenségről vagy szó jelen esetben, netán feltett szándéka volt veszíteni és táncot lejteni, az már az ő titka marad. Előzékenyen elengedi hát a megjegyzést, csupán bazsalygó szemforgatással felel.
Úgy tűnik kacér kis előadása értő közönségre talál. Néha kénytelenül kuncogja el magát egy-egy füttyszón vagy tapson, de ez látszólag nem akasztja meg táncát, lelkesen ringatja csípőjét, tesz finom mozdulatokat kacsóival, fordul ráérősen, s így a férfinak igazán van alkalma minden egyes porcikáját szemügyre venni. Látszólag sokkal jobb állapotban van, mint legutóbbi találkozásuk alkalmával. Akkor a lezüllött, szomorúan borgőzös hatok után a szokásosnál soványabb volt, kellemesen karcsú alakjának, finom ívű domborulatainak csak hűlt helye maradt, fehér bőrét megannyi ismeretlen eredetű kék-lila foltocska tarkította. Mostanra azonban sikerült összeszednie magát, s egészen olyan, mintha az önkéntes melankólikus koplalás meg sem történt volna, zúzódásokat sem talál rajta az ember, egyedül csak az a fránya, megszokott heg éktelenkedik a kulcscsontja alatt.*
- Ez igazán nagy hiányosság *sóhajtja szomorkásan, mint valami nyugati pillangó, aki hamarosan azzal folytatja, sajnos pénz hiányában nem áll módjában tovább szolgáltatást nyújtani. Talán meg is jegyezné, ha nem duruzsolnának édesen az ígéretek, melyek józan ésszel bizony nem túl kecsegtetőek. Elvégre a tolvaj is járatos a besurranás oly ősi művészetében, épp csak az elmúlt időkben nem sok oka volt alkalmazni. A józan gondolatok persze már messze járnak, ahogy a forró mellkas a meztelen hátához simul, hirtelen pedig nem is hangoznak olyan borzasztó fizetségként az elhangzottak. Jólesőn sóhajt fel, végigsimít az átkaroló kezeken, de azért mégsem felel maradéktalanul úgy, ahogy azt a mélységi óhajthatná.*
- Nem hangzik olyan borzasztóan. De talán még egy kicsit győzködni kell majd... Persze, csak hogy biztos legyek benne, nem adtam a privát előadást áron alul. *bár Cale nem láthatja most arcát, hallhatja a szavaiból, hogy mosolyog. S hacsak nem tartják vissza, hamarosan el is merül a forró, gőzölgő vízben.*
*Hogy szándékosan választott volna olyan versenyszámot, amiben óhatatlanul alulmarad? Meglehetősen erős vád, de azért kizárólagosan nem lehetne kijelenteni, hogy alaptalan. Elvégre csakugyan, a tolvaj nem igazán szokta rosszul felmérni erőviszonyait, nem az a fajta, aki olyan csatákba kezd, amiből nem tud kikeveredni győztesen. Hogy csupán pillanatnyi figyelmetlenségről vagy szó jelen esetben, netán feltett szándéka volt veszíteni és táncot lejteni, az már az ő titka marad. Előzékenyen elengedi hát a megjegyzést, csupán bazsalygó szemforgatással felel.
Úgy tűnik kacér kis előadása értő közönségre talál. Néha kénytelenül kuncogja el magát egy-egy füttyszón vagy tapson, de ez látszólag nem akasztja meg táncát, lelkesen ringatja csípőjét, tesz finom mozdulatokat kacsóival, fordul ráérősen, s így a férfinak igazán van alkalma minden egyes porcikáját szemügyre venni. Látszólag sokkal jobb állapotban van, mint legutóbbi találkozásuk alkalmával. Akkor a lezüllött, szomorúan borgőzös hatok után a szokásosnál soványabb volt, kellemesen karcsú alakjának, finom ívű domborulatainak csak hűlt helye maradt, fehér bőrét megannyi ismeretlen eredetű kék-lila foltocska tarkította. Mostanra azonban sikerült összeszednie magát, s egészen olyan, mintha az önkéntes melankólikus koplalás meg sem történt volna, zúzódásokat sem talál rajta az ember, egyedül csak az a fránya, megszokott heg éktelenkedik a kulcscsontja alatt.*
- Ez igazán nagy hiányosság *sóhajtja szomorkásan, mint valami nyugati pillangó, aki hamarosan azzal folytatja, sajnos pénz hiányában nem áll módjában tovább szolgáltatást nyújtani. Talán meg is jegyezné, ha nem duruzsolnának édesen az ígéretek, melyek józan ésszel bizony nem túl kecsegtetőek. Elvégre a tolvaj is járatos a besurranás oly ősi művészetében, épp csak az elmúlt időkben nem sok oka volt alkalmazni. A józan gondolatok persze már messze járnak, ahogy a forró mellkas a meztelen hátához simul, hirtelen pedig nem is hangoznak olyan borzasztó fizetségként az elhangzottak. Jólesőn sóhajt fel, végigsimít az átkaroló kezeken, de azért mégsem felel maradéktalanul úgy, ahogy azt a mélységi óhajthatná.*
- Nem hangzik olyan borzasztóan. De talán még egy kicsit győzködni kell majd... Persze, csak hogy biztos legyek benne, nem adtam a privát előadást áron alul. *bár Cale nem láthatja most arcát, hallhatja a szavaiból, hogy mosolyog. S hacsak nem tartják vissza, hamarosan el is merül a forró, gőzölgő vízben.*
6856. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-06 11:29:06
Üzenet elküldve: 2025-10-06 11:29:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
* Bár a kis folyó, amit kaptak a nemesek, bizonyára sok előnnyel jár, nem feltétlen nevezné taktikai előnynek. Igaz, ügyesen elzárták magukat a pornéptől, ám ezzel együtt bezárták magukat. Nem tudnak csak úgy kislisszolni néhány kis utcán. Áldás és átok, ami kiderül, majd a szükség idején. Úsznak vagy süllyednek, de az egyik biztos. Közben kap is egy jó hasonlatot, ahogyan fejéhez emeli a korsót egyből érzi is, hogy a kérdése hülye volt, szájából mégis csak néhány szó távozik, ami nem mellesleg meglepő hanglejtésű. *
- Jé, tényleg.
* Bár ez nem jelent semmit. Hagyni kell, hogy végigmenjen a testen, majd el is fér benne a következő. Csak ki kell tapasztalni, hogy mennyit képes inni valaki. Első ivásra persze lehet sok, de aztán nézzen vissza öt év múlva, lehet, hogy ő lesz a helyi sörivó bajnokság császára. Közben meglát egy újabb alkalmat, hogy felbosszantsa a nőt, s nincs abban az állapotban, hogy egy ekkora lehetőséget kihagyjon. *
- Miért, nem az vagy?
* Amint kimondja, ő elkezd nevetni. Sokkal hangosabban, mint eddig bármikor. És természetesen arra is felkészül, hogy az a sör, ami jelenleg az ölében pihen, hirtelen az arcába fog kerülni. Akár korsóval, akár anélkül, de egy ilyen után már csak felkészülni lehet az érkező büntetésre. Hát nem tudja meg, hogy mit szeretne tanulni, de lehet, hogy ez is egy célzás arra, hogy mindent. Csak bólint rá. Keresnie kéne valakit, aki szponzorálja a tanulmányait, ha nem találna magának munkát. Úgy legalább nem az ő pénze menne kárba, hanem másé. Persze ezzel az jár, hogy a szolgálatait hosszú esztendőkre oda kell adja másnak. Legyen az bármi. *
* Bár a kis folyó, amit kaptak a nemesek, bizonyára sok előnnyel jár, nem feltétlen nevezné taktikai előnynek. Igaz, ügyesen elzárták magukat a pornéptől, ám ezzel együtt bezárták magukat. Nem tudnak csak úgy kislisszolni néhány kis utcán. Áldás és átok, ami kiderül, majd a szükség idején. Úsznak vagy süllyednek, de az egyik biztos. Közben kap is egy jó hasonlatot, ahogyan fejéhez emeli a korsót egyből érzi is, hogy a kérdése hülye volt, szájából mégis csak néhány szó távozik, ami nem mellesleg meglepő hanglejtésű. *
- Jé, tényleg.
* Bár ez nem jelent semmit. Hagyni kell, hogy végigmenjen a testen, majd el is fér benne a következő. Csak ki kell tapasztalni, hogy mennyit képes inni valaki. Első ivásra persze lehet sok, de aztán nézzen vissza öt év múlva, lehet, hogy ő lesz a helyi sörivó bajnokság császára. Közben meglát egy újabb alkalmat, hogy felbosszantsa a nőt, s nincs abban az állapotban, hogy egy ekkora lehetőséget kihagyjon. *
- Miért, nem az vagy?
* Amint kimondja, ő elkezd nevetni. Sokkal hangosabban, mint eddig bármikor. És természetesen arra is felkészül, hogy az a sör, ami jelenleg az ölében pihen, hirtelen az arcába fog kerülni. Akár korsóval, akár anélkül, de egy ilyen után már csak felkészülni lehet az érkező büntetésre. Hát nem tudja meg, hogy mit szeretne tanulni, de lehet, hogy ez is egy célzás arra, hogy mindent. Csak bólint rá. Keresnie kéne valakit, aki szponzorálja a tanulmányait, ha nem találna magának munkát. Úgy legalább nem az ő pénze menne kárba, hanem másé. Persze ezzel az jár, hogy a szolgálatait hosszú esztendőkre oda kell adja másnak. Legyen az bármi. *
6855. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-06 10:51:28
Üzenet elküldve: 2025-10-06 10:51:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A kürtszó nyomában//
* Ha valami hiányzott az életéből, akkor az pont egy olyan kormos, aki nem tud a sorok között olvasni. Bár a félvér megtette a kezdő lépéseket, és finoman utalt arra, hogy a véleménye olyan keveset nyom latba, hogy felkelni se lenne érdemes rá, csak azért is ontja. *
- A kioktatásért pedig vérdíj a kárpótlás.
* Feleli, majd újra belekortyol sörébe. Még mindig nem tudja, hogy ki ez a szerencsétlen. Szája az van, de ereje? Visszafordul a pult irányába, majd poharával kezd játszani. Nem kifejezetten érdekli, hogy mi mozgatja a másikat, pontosabban nem kérdezte, de jobbnak látja, ha inkább nem szól közbe, mert a végén még hosszabb lenne a monológja. Ahogy a pohárban habzódó sört figyeli, füleit megcsapják azok a bizonyos szavak, amiket keres; Lehetőségeket keresem. A többi csak zaj, amire nem figyel. Csupán üres fenyegetés, amiből kap eleget nap mint nap. Ajaki mosolyra húzódnak, s most először fordul úgy a férfi irányába, mintha tartaná is valamire, nem csak egy zavaró tényezőnek. *
- Szóval lehetőség. Talán még jól kijövünk a jövőben.
* Minden más, amit mond, csak üres szó, amire csak felesleges szóváltásokba kerülnének. Azonban a félvér szerencséjére pont ekkor lép a közelbe egy újabb kíváncsiskodó egyed. A kérdést követve szemeivel felméri a kérdező elfet. Főleg a hátán pihenő hosszúkardon időzik többet. Ha tudja használni, akkor még jó is lehet, hogy idefújta őket a szél. Haja színén nem lepődik meg. Mióta a városba ette a fene, azóta megszaporodtak a hasonló hajkoronával megáldott egyének. *
- Felderítés.
* Feleli kurtán, majd felhörpinti a pohár tartalmát. *
- Tudomásomra jutott néhány aggasztó és lehetőségekkel teli hír a pusztákról.
* Hangja nyugodt, nem érezhető benne az előbbi nyers hangzás, mint mikor a sötéthez beszélt, majd rá is tér egyből a lényegre. Nem kerülgeti a forró kását. Ha valamit utál a félvér, akkor az az eltitkolt munka. Inkább mondjanak el mindent az elején, minthogy később a derüljön ki, hogy nem is erre a munkára jelentkeztek. *
- Orkok.
* Mondja halkan, hangja alig töri meg a csendet, majd folytatja normális hangerőn. *
- Rendeződött banda, már ha szavahihető a forrás. Keresnek valamit és a város az útjukban van. Egy csapat bátor harcosra van szükségem, akikkel kimehetünk terepre és onnan szereznénk pontosabb információkat. Jó hír, az őrök elfogtak egy kémet közülük, rossz hír, megölték.
* Megrázza fejét, mintha nem is tudná elképzelni, hogy ez mégis hogyan történhetett. *
- Elkapunk valakit közülük és kihallgatjuk, legalábbis ez a terv. Onnan eldöntjük, hogy merre tovább.
* Mutatóujját kopogtatja az asztalra a mondandója közben, majd miután végzet abba is hagyja. A terv rövid és egyszerű, de annál inkább veszélyes. Nem csodálkozna, ha találkozna valakivel, aki nemet mondana a lehetőségre, elvégre nem egy biztonságos megbízatás lesz ez, hanem olyan, ahol biztos harcba fog fordulni minden. Mindenesetre ő elmondott mindent, amire úgy gondolja, hogy számít is valamit. A kérdéseket fogadja, és persze azt is, ha valaki ennek hallatán elutasítaná a lehetőséget. Több dicsőség a maradéknak. *
* Ha valami hiányzott az életéből, akkor az pont egy olyan kormos, aki nem tud a sorok között olvasni. Bár a félvér megtette a kezdő lépéseket, és finoman utalt arra, hogy a véleménye olyan keveset nyom latba, hogy felkelni se lenne érdemes rá, csak azért is ontja. *
- A kioktatásért pedig vérdíj a kárpótlás.
* Feleli, majd újra belekortyol sörébe. Még mindig nem tudja, hogy ki ez a szerencsétlen. Szája az van, de ereje? Visszafordul a pult irányába, majd poharával kezd játszani. Nem kifejezetten érdekli, hogy mi mozgatja a másikat, pontosabban nem kérdezte, de jobbnak látja, ha inkább nem szól közbe, mert a végén még hosszabb lenne a monológja. Ahogy a pohárban habzódó sört figyeli, füleit megcsapják azok a bizonyos szavak, amiket keres; Lehetőségeket keresem. A többi csak zaj, amire nem figyel. Csupán üres fenyegetés, amiből kap eleget nap mint nap. Ajaki mosolyra húzódnak, s most először fordul úgy a férfi irányába, mintha tartaná is valamire, nem csak egy zavaró tényezőnek. *
- Szóval lehetőség. Talán még jól kijövünk a jövőben.
* Minden más, amit mond, csak üres szó, amire csak felesleges szóváltásokba kerülnének. Azonban a félvér szerencséjére pont ekkor lép a közelbe egy újabb kíváncsiskodó egyed. A kérdést követve szemeivel felméri a kérdező elfet. Főleg a hátán pihenő hosszúkardon időzik többet. Ha tudja használni, akkor még jó is lehet, hogy idefújta őket a szél. Haja színén nem lepődik meg. Mióta a városba ette a fene, azóta megszaporodtak a hasonló hajkoronával megáldott egyének. *
- Felderítés.
* Feleli kurtán, majd felhörpinti a pohár tartalmát. *
- Tudomásomra jutott néhány aggasztó és lehetőségekkel teli hír a pusztákról.
* Hangja nyugodt, nem érezhető benne az előbbi nyers hangzás, mint mikor a sötéthez beszélt, majd rá is tér egyből a lényegre. Nem kerülgeti a forró kását. Ha valamit utál a félvér, akkor az az eltitkolt munka. Inkább mondjanak el mindent az elején, minthogy később a derüljön ki, hogy nem is erre a munkára jelentkeztek. *
- Orkok.
* Mondja halkan, hangja alig töri meg a csendet, majd folytatja normális hangerőn. *
- Rendeződött banda, már ha szavahihető a forrás. Keresnek valamit és a város az útjukban van. Egy csapat bátor harcosra van szükségem, akikkel kimehetünk terepre és onnan szereznénk pontosabb információkat. Jó hír, az őrök elfogtak egy kémet közülük, rossz hír, megölték.
* Megrázza fejét, mintha nem is tudná elképzelni, hogy ez mégis hogyan történhetett. *
- Elkapunk valakit közülük és kihallgatjuk, legalábbis ez a terv. Onnan eldöntjük, hogy merre tovább.
* Mutatóujját kopogtatja az asztalra a mondandója közben, majd miután végzet abba is hagyja. A terv rövid és egyszerű, de annál inkább veszélyes. Nem csodálkozna, ha találkozna valakivel, aki nemet mondana a lehetőségre, elvégre nem egy biztonságos megbízatás lesz ez, hanem olyan, ahol biztos harcba fog fordulni minden. Mindenesetre ő elmondott mindent, amire úgy gondolja, hogy számít is valamit. A kérdéseket fogadja, és persze azt is, ha valaki ennek hallatán elutasítaná a lehetőséget. Több dicsőség a maradéknak. *
6854. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-05 23:22:05
Üzenet elküldve: 2025-10-05 23:22:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//A jókedvű adakozót szereti a Hetedik//
* Nem ismeri el, de kellemes érzés tölti el, ahogy Ysanee a ruhára fog. Úgy tesz, mint aki nem látja a megfeszülő markokat, és próbál nem tulajdonítani neki túl sok jelentőséget. Inkább fut, de most nem az életéért, és nem is azért, hogy maga mögött hagyjon valakit. Ahogy megérkeznek, ravaszkásan vigyorog, és fel is kuncog, miközben a tolvaj a medálra bök. *
- Nem tehetek róla, hogy olyan versenyt választottál, amit nem nyerhetsz meg. Persze tudom, hogy nem vagy olyan buta, hogy ne okkal tedd. * Mosolyog egy kacsintás keretében, de nem hagyja, hogy a nő bármilyen választ adjon, ujjai már az ajkakon, és úgy indul tovább. Bármit is akart mondani, magában kell tartsa most, amíg nem érnek be a fürdőbe.
Még sose lógott be nappal, de nem sokkal nehezebb, mint éjszaka. Odabent aztán kedve mögé kerül, és olyan szavakat duruzsol a fülébe, amitől bárgyú vigyor kúszik az arcára. Végigsimít a nő karján, kedvesen, és hagyja, hogy elé kerüljön, miközben Cale a falnak veti hátát, és nézni kezdi a rögtönzött előadást. A dúdolást felveszi ő is, lábával halkan dobolva adja az ütemet, és halk melódiát zümmög, kisegítve a kezdetleges zenét. Láthatóan nem azért teszi, mert ne élvezné a dolgot, épp ellenkezőleg, meg akar adni mindent ahhoz, hogy igazán lenyűgöző legyen a produkció. Csak akkor zökken ki, amikor füttyszóval díjazza egy-egy ruhadarab lekerülését, és bár kezével tapsol, lábával még ilyenkor is tartja az ütemet. Egyébként egyértelműen tetszik neki az előadás, amikor véget ér, akkor elrúgja magát a faltól, hogy szoros ölelésbe zárja a lányt, és egy csókkal fejezze ki hódolatát. *
- Sajnos rettentően sok pénzem nincs, csak rettentően lenyűgöző társaságom. * Súgja, mielőtt elhúzódik, hogy ő maga is vetkőzésbe kezdjen. *
- Meg egy forró fürdő, amit csak neked szánok. És egy ígéret, hogy bárhova beszöktetlek, ahova csak szeretnéd. Legyen az fürdő, nemes lakás, vagy lepukkant ivó, előttem nincsenek zárt ajtók és ablakok. * Teszi hozzá, ekkorra már csupaszon, és ha lehetősége van rá, akkor elkapja ismét a korábban megszorított kis kacsót, és megpörgeti szíve választottját, mintha csak táncolnának. *
- Már ha ez elég számodra. * Húzza magához a pörgetés végén, karjaiba zárva, állát a másik vállán pihentetve, szorosan hozzásimulva hátulról. *
* Nem ismeri el, de kellemes érzés tölti el, ahogy Ysanee a ruhára fog. Úgy tesz, mint aki nem látja a megfeszülő markokat, és próbál nem tulajdonítani neki túl sok jelentőséget. Inkább fut, de most nem az életéért, és nem is azért, hogy maga mögött hagyjon valakit. Ahogy megérkeznek, ravaszkásan vigyorog, és fel is kuncog, miközben a tolvaj a medálra bök. *
- Nem tehetek róla, hogy olyan versenyt választottál, amit nem nyerhetsz meg. Persze tudom, hogy nem vagy olyan buta, hogy ne okkal tedd. * Mosolyog egy kacsintás keretében, de nem hagyja, hogy a nő bármilyen választ adjon, ujjai már az ajkakon, és úgy indul tovább. Bármit is akart mondani, magában kell tartsa most, amíg nem érnek be a fürdőbe.
Még sose lógott be nappal, de nem sokkal nehezebb, mint éjszaka. Odabent aztán kedve mögé kerül, és olyan szavakat duruzsol a fülébe, amitől bárgyú vigyor kúszik az arcára. Végigsimít a nő karján, kedvesen, és hagyja, hogy elé kerüljön, miközben Cale a falnak veti hátát, és nézni kezdi a rögtönzött előadást. A dúdolást felveszi ő is, lábával halkan dobolva adja az ütemet, és halk melódiát zümmög, kisegítve a kezdetleges zenét. Láthatóan nem azért teszi, mert ne élvezné a dolgot, épp ellenkezőleg, meg akar adni mindent ahhoz, hogy igazán lenyűgöző legyen a produkció. Csak akkor zökken ki, amikor füttyszóval díjazza egy-egy ruhadarab lekerülését, és bár kezével tapsol, lábával még ilyenkor is tartja az ütemet. Egyébként egyértelműen tetszik neki az előadás, amikor véget ér, akkor elrúgja magát a faltól, hogy szoros ölelésbe zárja a lányt, és egy csókkal fejezze ki hódolatát. *
- Sajnos rettentően sok pénzem nincs, csak rettentően lenyűgöző társaságom. * Súgja, mielőtt elhúzódik, hogy ő maga is vetkőzésbe kezdjen. *
- Meg egy forró fürdő, amit csak neked szánok. És egy ígéret, hogy bárhova beszöktetlek, ahova csak szeretnéd. Legyen az fürdő, nemes lakás, vagy lepukkant ivó, előttem nincsenek zárt ajtók és ablakok. * Teszi hozzá, ekkorra már csupaszon, és ha lehetősége van rá, akkor elkapja ismét a korábban megszorított kis kacsót, és megpörgeti szíve választottját, mintha csak táncolnának. *
- Már ha ez elég számodra. * Húzza magához a pörgetés végén, karjaiba zárva, állát a másik vállán pihentetve, szorosan hozzásimulva hátulról. *
6853. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-05 22:00:35
Üzenet elküldve: 2025-10-05 22:00:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A jókedvű adakozót szereti a Hetedik//
- Áhh, sajnos már elfogadtam, kénytelen leszel a többi nőcskédnek másikat választani. *hadarja, s a ruhára máris erősebben fognak ujjai. Igazán szép darab, kár volna más lánykákon látni, még ha félig kitaláltak is.
Ahogy nekiiramodik, egy ideig jó néhány lépéssel a mélységi előtt jár. Az utcán szaladva egy pillanatra újra annak a taknyosnak érzi magát, aki épp egy két csatlósával együtt viháncolva inalt el az elcsent gyümölccsel a lichanechi vásártérről. Nem volt rá különösebben szüksége, a Quilen család, kiknél anyja cselédként dolgozott, egyáltalán nem éheztette őket, legtöbbször már akkor is csak a lopás kétes izgalmáért tette vagy hogy borsot törjön néhány dölyfös kufár orra alá. Ysanee azonban már nem az a virgonc kamaszlány, aki emlékei szerint a szélnél is sebesebben futott: hamarosan a látóterébe kerül a mélységi alakja, s ez hiába ösztönzi arra, hogy tempósabban folytassa az út további részét, egyik pillanatról a másikra lehagyja. Ekkor ugrik be csak neki a medál, amit tegnap a bárd említett, megjátszott morcos képpel torpan meg végül hát az istállónál, s nagy levegőkkel próbál csillapítani zihálásán.*
- Csh... cshalásh! *bök a gyorsaságért felelős ékszer felé, de mielőtt még úgy igazán belelendülhetne abba, hogy egy független bírónak kellene eldönteni a kiegyenlítetlen versenyük kimenetelét, már le is pisszegik. Durcásan még összevonja szemöldökét, de végül puha léptekkel követi a mélységit hátra, a fürdő ablakaihoz.*
- Ha elkapnak azt mondom kényszerítettél *suttogja szemtelenül, de ahogy kattan a zár, már mászik is fel Cale segítségével. Persze elővigyázatosan bekukkant még, igazán kellemetlen volna meztelen pocakos bácsik nyugalmára törni, de amint megállapítja, hogy tiszta a terep, már mászik is be.
Magába szívja a fürdőház kellemes, meleg gőzét, még ha az olajok aromás illatai mellett azért néha-néha felbukkan valami fanyarabb.
Szemérmetlenül alaposan méri végig a férfit, amikor az vetkőzésbe kezd, a szeme megakad a karján, a mellkasán, a vállain, majd követi a derék vonalát. Mivel egy hosszúra nyúló pillanatra elkalandozik, valahogy ingje felső gombjával a kelleténél jobban meggyűlik a baja, s a bicskanyitogató kérdés sem javít a helyzeten. Bosszúsan nedvesíti meg ajkát, s akaratlanul is kicsúszik a száján.*
- Ki szerint? *de hamarosan, egy lemondó sóhajjal magában elismeri a vereséget. Még ha egyáltalán nem is volt tiszta a verseny! Mindezek ellenére megkerülve a dézsát a férfi mögé simulva duruzsolja az oly vágyott szavakat a fülébe.*
- Te nyertél, Kormoska *s mintha nemcsak a kis gyerekes futkározásukra vonatkoznának a szavak.
Hamar Cale szemei elé kerül ismét, hogy jobb rálátást biztosítson az elkövetkező wegtoreni bordélyokat szégyenítő produkcióra. Játékosan dúdolásba kezd, afféle aláfestő zenét biztosítva ezzel magának, bár rögvest a csizmája nehézkes lehámozása nyomán bele-belekuncog a dallamba. Ahogy a lábbelik a nedves kövön koppannak, ujjai játékosan megfogják az ingét, és lassan, szinte táncolva húzza le a válláról, hogy aztán derekáig csúszva fedje fel csupasz bőrét. Meglepően ügyesen ringatja csípőjét vetkőzése közben, felmerülhet a vád, hogy nem először csinál már ilyet életében. Néha persze mosolygó pillantásai a szürkéket keresik, s amint sikerül minden darabtól megszabadulnia, szórakozottan meghajol majd végre elmerül maga is a forró, kellemes vízben egy nagy sóhajjal.*
- Mások ezért rettentően sok pénz fizetnének. *fűzi hozzá nagyképűen, de egyelőre nem közelít, csak lábával simít végig a másikén a víz alatt.*
- Áhh, sajnos már elfogadtam, kénytelen leszel a többi nőcskédnek másikat választani. *hadarja, s a ruhára máris erősebben fognak ujjai. Igazán szép darab, kár volna más lánykákon látni, még ha félig kitaláltak is.
Ahogy nekiiramodik, egy ideig jó néhány lépéssel a mélységi előtt jár. Az utcán szaladva egy pillanatra újra annak a taknyosnak érzi magát, aki épp egy két csatlósával együtt viháncolva inalt el az elcsent gyümölccsel a lichanechi vásártérről. Nem volt rá különösebben szüksége, a Quilen család, kiknél anyja cselédként dolgozott, egyáltalán nem éheztette őket, legtöbbször már akkor is csak a lopás kétes izgalmáért tette vagy hogy borsot törjön néhány dölyfös kufár orra alá. Ysanee azonban már nem az a virgonc kamaszlány, aki emlékei szerint a szélnél is sebesebben futott: hamarosan a látóterébe kerül a mélységi alakja, s ez hiába ösztönzi arra, hogy tempósabban folytassa az út további részét, egyik pillanatról a másikra lehagyja. Ekkor ugrik be csak neki a medál, amit tegnap a bárd említett, megjátszott morcos képpel torpan meg végül hát az istállónál, s nagy levegőkkel próbál csillapítani zihálásán.*
- Csh... cshalásh! *bök a gyorsaságért felelős ékszer felé, de mielőtt még úgy igazán belelendülhetne abba, hogy egy független bírónak kellene eldönteni a kiegyenlítetlen versenyük kimenetelét, már le is pisszegik. Durcásan még összevonja szemöldökét, de végül puha léptekkel követi a mélységit hátra, a fürdő ablakaihoz.*
- Ha elkapnak azt mondom kényszerítettél *suttogja szemtelenül, de ahogy kattan a zár, már mászik is fel Cale segítségével. Persze elővigyázatosan bekukkant még, igazán kellemetlen volna meztelen pocakos bácsik nyugalmára törni, de amint megállapítja, hogy tiszta a terep, már mászik is be.
Magába szívja a fürdőház kellemes, meleg gőzét, még ha az olajok aromás illatai mellett azért néha-néha felbukkan valami fanyarabb.
Szemérmetlenül alaposan méri végig a férfit, amikor az vetkőzésbe kezd, a szeme megakad a karján, a mellkasán, a vállain, majd követi a derék vonalát. Mivel egy hosszúra nyúló pillanatra elkalandozik, valahogy ingje felső gombjával a kelleténél jobban meggyűlik a baja, s a bicskanyitogató kérdés sem javít a helyzeten. Bosszúsan nedvesíti meg ajkát, s akaratlanul is kicsúszik a száján.*
- Ki szerint? *de hamarosan, egy lemondó sóhajjal magában elismeri a vereséget. Még ha egyáltalán nem is volt tiszta a verseny! Mindezek ellenére megkerülve a dézsát a férfi mögé simulva duruzsolja az oly vágyott szavakat a fülébe.*
- Te nyertél, Kormoska *s mintha nemcsak a kis gyerekes futkározásukra vonatkoznának a szavak.
Hamar Cale szemei elé kerül ismét, hogy jobb rálátást biztosítson az elkövetkező wegtoreni bordélyokat szégyenítő produkcióra. Játékosan dúdolásba kezd, afféle aláfestő zenét biztosítva ezzel magának, bár rögvest a csizmája nehézkes lehámozása nyomán bele-belekuncog a dallamba. Ahogy a lábbelik a nedves kövön koppannak, ujjai játékosan megfogják az ingét, és lassan, szinte táncolva húzza le a válláról, hogy aztán derekáig csúszva fedje fel csupasz bőrét. Meglepően ügyesen ringatja csípőjét vetkőzése közben, felmerülhet a vád, hogy nem először csinál már ilyet életében. Néha persze mosolygó pillantásai a szürkéket keresik, s amint sikerül minden darabtól megszabadulnia, szórakozottan meghajol majd végre elmerül maga is a forró, kellemes vízben egy nagy sóhajjal.*
- Mások ezért rettentően sok pénz fizetnének. *fűzi hozzá nagyképűen, de egyelőre nem közelít, csak lábával simít végig a másikén a víz alatt.*
6852. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-05 19:52:29
Üzenet elküldve: 2025-10-05 19:52:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//A jókedvű adakozót szereti a Hetedik//
* A mélységi nem ismerné el, de neki is jól esik megfogni a tolvaj kezét, és úgy vezetni közelebb az árusokhoz. Ahogy az ujjak az övéi köré kulcsolódnak, az olyan természetes és magától értetődő érzés. Hiányérzete is van, amikor a ruhák próbálgatása közben elengedi, de persze ebből mit sem mutat. Gonosz mosollyal válaszol csupán a kérdésre, és azzal, hogy Ysanee kezébe nyomja a választott darabot. Bár semmit nem mond, de tekintete egyértelműen jelzi, hogy ő is azt gondolja, bizony szépen pisált szembeszéllel a lány. A legszebb, amikor szavakat se kell mondjon, önmagát csalja csapdába a nő. *
- De ha gondolod, odaadhatom valami más fehérnépnek. Csak találnom kell ilyen kecses alakkal megáldottat, akin jól áll. * Gondolkodik hangosan, ajkait biggyesztve, mintha tényleg mérlegelné a lehetőséget. Persze nem csinálja sokáig, hamar tovább siet, főleg azért, mert nem akarja, hogy mindenki számára nyilvánvaló legyen, honnan szerezte a pénzt a ruhára.
A verseny ötletére pedig hagyja, hogy a tolvaj egérutat nyeljen, mosolyogva lépdel utána, majd hirtelen futni kezd. Nem gondolja, hogy újonnan támadt gyorsaságával veszélyben lenne, hogy nem tudja megnyerni a hirtelen támadt fogadást. És ha valamiben biztos, az az, hogy sokkal szívesebben nézné, mint csinálná a táncot. Szaporázza is lépteit, még szerencse, hogy állóképessége hozzászokott a futáshoz, és az igénybevételhez. Ezért anélkül ér oda az istállóhoz, hogy szúrna az oldala. Ott aztán bevárja szerelmét, és ha csatlakozik hozzá, akkor jelzi az ajkára - nem sajátjaira - tett mutatóujjal, hogy maradjon csöndben. Hangtalan léptekkel kerüli meg az épületet, és hátulról oson a fürdő ablakaihoz. Megáll egy-néhánynál hallgatózni, és amikor talál egyet, ahonnan nem szűrődik ki semmilyen hang, beles az üvegen. Nyugtázza, hogy teljesen üres, és nekilát annak, hogy két dróttal, és ügyes mozdulatokkal feltörje a zárat, ami hamar egy halk kattanással enged utat akaratának. *
- Hölgyem. * Int az ablak felé, és tart bakot, hogy Ysanee bemászhasson rajta. Ha megteszi, akkor természetesen igyekszik szemre vételezni a formás feneket, mielőtt maga is felnyúlna, és felhúzná magát, hogy a fürdőben találják magukat. *
- Ki is ért ide előbb? * Teszi fel a kérdést odabent, ahogy a privát fürdő gőzölgő vize kellemesen simogatja a futástól kissé megizzadt testét. *
* A mélységi nem ismerné el, de neki is jól esik megfogni a tolvaj kezét, és úgy vezetni közelebb az árusokhoz. Ahogy az ujjak az övéi köré kulcsolódnak, az olyan természetes és magától értetődő érzés. Hiányérzete is van, amikor a ruhák próbálgatása közben elengedi, de persze ebből mit sem mutat. Gonosz mosollyal válaszol csupán a kérdésre, és azzal, hogy Ysanee kezébe nyomja a választott darabot. Bár semmit nem mond, de tekintete egyértelműen jelzi, hogy ő is azt gondolja, bizony szépen pisált szembeszéllel a lány. A legszebb, amikor szavakat se kell mondjon, önmagát csalja csapdába a nő. *
- De ha gondolod, odaadhatom valami más fehérnépnek. Csak találnom kell ilyen kecses alakkal megáldottat, akin jól áll. * Gondolkodik hangosan, ajkait biggyesztve, mintha tényleg mérlegelné a lehetőséget. Persze nem csinálja sokáig, hamar tovább siet, főleg azért, mert nem akarja, hogy mindenki számára nyilvánvaló legyen, honnan szerezte a pénzt a ruhára.
A verseny ötletére pedig hagyja, hogy a tolvaj egérutat nyeljen, mosolyogva lépdel utána, majd hirtelen futni kezd. Nem gondolja, hogy újonnan támadt gyorsaságával veszélyben lenne, hogy nem tudja megnyerni a hirtelen támadt fogadást. És ha valamiben biztos, az az, hogy sokkal szívesebben nézné, mint csinálná a táncot. Szaporázza is lépteit, még szerencse, hogy állóképessége hozzászokott a futáshoz, és az igénybevételhez. Ezért anélkül ér oda az istállóhoz, hogy szúrna az oldala. Ott aztán bevárja szerelmét, és ha csatlakozik hozzá, akkor jelzi az ajkára - nem sajátjaira - tett mutatóujjal, hogy maradjon csöndben. Hangtalan léptekkel kerüli meg az épületet, és hátulról oson a fürdő ablakaihoz. Megáll egy-néhánynál hallgatózni, és amikor talál egyet, ahonnan nem szűrődik ki semmilyen hang, beles az üvegen. Nyugtázza, hogy teljesen üres, és nekilát annak, hogy két dróttal, és ügyes mozdulatokkal feltörje a zárat, ami hamar egy halk kattanással enged utat akaratának. *
- Hölgyem. * Int az ablak felé, és tart bakot, hogy Ysanee bemászhasson rajta. Ha megteszi, akkor természetesen igyekszik szemre vételezni a formás feneket, mielőtt maga is felnyúlna, és felhúzná magát, hogy a fürdőben találják magukat. *
- Ki is ért ide előbb? * Teszi fel a kérdést odabent, ahogy a privát fürdő gőzölgő vize kellemesen simogatja a futástól kissé megizzadt testét. *
6851. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-04 19:08:20
Üzenet elküldve: 2025-10-04 19:08:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Bolondos Dallamok//
* Úgy tűnik, hogy a bárd végre beadja derekát, ahogy Samonyr lába végigsimít a másik combján, és mivel nem ütközik falakba, ezért egy beleegyezésnek éli meg. Éppen ezért közelebb is húzódik fürdőtársához, és ha Miegyéb engedi, akkor a víz alatt játszadozni kezd vele. Óvatosan simít végig a bőrön, körmeivel kicsit végig szánt rajta, de egyelőre még nem akar fájdalmat okozni, egyelőre még tesztelgeti, hogy partnere miben leli örömét. És bár a másik fizimiskája tűnik inkább úgy, mint aki zsonglőrködéshez értene, Samonyr is igyekszik megmutatni, hogy nagyon jól tud bánni a golyókkal. Finoman kezdi, először csak óvatosan szorongatja meg, simogatja, majd ahogy csókra húzza magához közelebb a férfit, kicsit fentebb is elkalandoznak ujjai, ha mindezekre lehetősége adódik. Persze arra is kíváncsi, hogy a tündér hogyan viszonozza a dolgokat, hagyja, hogy a nemes csináljon egyedül mindent, mint egy bábu, vagy inkább viszonozza a közeledését. Előbbi nem túl izgalmas, és félő, hogy hamar ráun a társaságra, hogyha ilyen csalódás éri. Egyelőre viszont nagyon passzív a maszktalan arctalan, ezért is kíváncsi a folytatásra. Reméli, hogy magára talál. és akár még kezdeményez is. *
* Úgy tűnik, hogy a bárd végre beadja derekát, ahogy Samonyr lába végigsimít a másik combján, és mivel nem ütközik falakba, ezért egy beleegyezésnek éli meg. Éppen ezért közelebb is húzódik fürdőtársához, és ha Miegyéb engedi, akkor a víz alatt játszadozni kezd vele. Óvatosan simít végig a bőrön, körmeivel kicsit végig szánt rajta, de egyelőre még nem akar fájdalmat okozni, egyelőre még tesztelgeti, hogy partnere miben leli örömét. És bár a másik fizimiskája tűnik inkább úgy, mint aki zsonglőrködéshez értene, Samonyr is igyekszik megmutatni, hogy nagyon jól tud bánni a golyókkal. Finoman kezdi, először csak óvatosan szorongatja meg, simogatja, majd ahogy csókra húzza magához közelebb a férfit, kicsit fentebb is elkalandoznak ujjai, ha mindezekre lehetősége adódik. Persze arra is kíváncsi, hogy a tündér hogyan viszonozza a dolgokat, hagyja, hogy a nemes csináljon egyedül mindent, mint egy bábu, vagy inkább viszonozza a közeledését. Előbbi nem túl izgalmas, és félő, hogy hamar ráun a társaságra, hogyha ilyen csalódás éri. Egyelőre viszont nagyon passzív a maszktalan arctalan, ezért is kíváncsi a folytatásra. Reméli, hogy magára talál. és akár még kezdeményez is. *
6850. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-03 22:59:07
Üzenet elküldve: 2025-10-03 22:59:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
*Lehet, hogy ha ott volna a szobában a női lélek egyik szakértője akkor ő el tudná magyarázni a kis papnak, hogy mi is az oka annak, hogy Ari cicázik vele. Akármire is tippelne, de azt megerősítené, hogy akaratlanul adott valami olyasmit a lánynak amire minden nőnek szüksége van. Biztosította a másikat a vonzalmáról. Ha pedig egy nő érzi, hogy egy bizonyos férfi akarja őt akkor a szavak el tudják veszíteni a fontosságukat ahogy minden más is. Az ork hercegnő arcára is visszatér a játékos vigyor igen hamar. A még félig se kész rajz is abban a pillanatban el lesz teljesen felejtve, hogy a fiú teljes figyelmét a múzsájának szentelhesse. Nem csak a szemeivel szeretné falni a másikat.*
-Legyen úgy.
*Ad igazat Ari remek ötletének, majd a következő pillanatban most ő válik azzá, aki egy vad csókkal lezárná a másik ajkait. Hogy az a csuha lekerül-e róla, számára már az is másodlagos. A lányon múlik ugyanis Zeekx teljesen elveszett.*
*Lehet, hogy ha ott volna a szobában a női lélek egyik szakértője akkor ő el tudná magyarázni a kis papnak, hogy mi is az oka annak, hogy Ari cicázik vele. Akármire is tippelne, de azt megerősítené, hogy akaratlanul adott valami olyasmit a lánynak amire minden nőnek szüksége van. Biztosította a másikat a vonzalmáról. Ha pedig egy nő érzi, hogy egy bizonyos férfi akarja őt akkor a szavak el tudják veszíteni a fontosságukat ahogy minden más is. Az ork hercegnő arcára is visszatér a játékos vigyor igen hamar. A még félig se kész rajz is abban a pillanatban el lesz teljesen felejtve, hogy a fiú teljes figyelmét a múzsájának szentelhesse. Nem csak a szemeivel szeretné falni a másikat.*
-Legyen úgy.
*Ad igazat Ari remek ötletének, majd a következő pillanatban most ő válik azzá, aki egy vad csókkal lezárná a másik ajkait. Hogy az a csuha lekerül-e róla, számára már az is másodlagos. A lányon múlik ugyanis Zeekx teljesen elveszett.*
6849. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-03 22:58:10
Üzenet elküldve: 2025-10-03 22:58:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bolondos Dallamok//
*Nem igazán lepődik meg a férfi kijelentésén; pont olyannak tűnik, mint aki tényleg csak a maga dolgával, a maga előnyével és jólétével foglalkozik, és felőle mások akár vérbe is fulladhatnak. Nem tudja emiatt hibáztatni, sőt, egy egészen szimpatikus vonásnak tartja, hogy valaki nem mások életében túr, mint disznó a moslékban.
Olybá tűnik, nem pletykálni akar a nemes sem, hanem valami teljesen mást. Egyelőre hagyja magát, s közben mérlegel, mit is kéne tenni, pont ahogy ezelőtt mondta; megéri ez neki?
Hogy megéri-e, vagy sem, azt jelenleg megmondani nem tudja, talán a jövő fogja megénekelni, s bár ha tippelnie kéne, igen lenne a válasz, de Samonyr is megváltoztatta kérelmét a jelenre, így most ott a fókusz, s azzal ildomos foglalkozni.*
- Olykor hagyni kell, hogy mások akarata is érvényesüljön, Samonyr Talwakr. *Kezd neki egyik szemét kinyitva.* - Nem tudhatod, hogy az később talán valami nagyobb javad szolgálja-e.
*Miegyéb félmosollyal fordul a nemes irányába, jelezvén, hogy történjen, aminek történnie kell.
Ott, a fürdőház gőzös levegőjében elmeséltetik egy mese, melyhez nem kellenek szavak; a jelené. Pont ezt akarta megmutatni a férfinak, hogy vannak olyan történetek, amiket nem kell elszavalni, mert elmesélik magukat.*
*Nem igazán lepődik meg a férfi kijelentésén; pont olyannak tűnik, mint aki tényleg csak a maga dolgával, a maga előnyével és jólétével foglalkozik, és felőle mások akár vérbe is fulladhatnak. Nem tudja emiatt hibáztatni, sőt, egy egészen szimpatikus vonásnak tartja, hogy valaki nem mások életében túr, mint disznó a moslékban.
Olybá tűnik, nem pletykálni akar a nemes sem, hanem valami teljesen mást. Egyelőre hagyja magát, s közben mérlegel, mit is kéne tenni, pont ahogy ezelőtt mondta; megéri ez neki?
Hogy megéri-e, vagy sem, azt jelenleg megmondani nem tudja, talán a jövő fogja megénekelni, s bár ha tippelnie kéne, igen lenne a válasz, de Samonyr is megváltoztatta kérelmét a jelenre, így most ott a fókusz, s azzal ildomos foglalkozni.*
- Olykor hagyni kell, hogy mások akarata is érvényesüljön, Samonyr Talwakr. *Kezd neki egyik szemét kinyitva.* - Nem tudhatod, hogy az később talán valami nagyobb javad szolgálja-e.
*Miegyéb félmosollyal fordul a nemes irányába, jelezvén, hogy történjen, aminek történnie kell.
Ott, a fürdőház gőzös levegőjében elmeséltetik egy mese, melyhez nem kellenek szavak; a jelené. Pont ezt akarta megmutatni a férfinak, hogy vannak olyan történetek, amiket nem kell elszavalni, mert elmesélik magukat.*
6848. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-03 20:35:14
Üzenet elküldve: 2025-10-03 20:35:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Bolondos Dallamok//
* Elgondolkodik azon, amin hall. Igazat kell adjon a tündérnek, mert ha pénzben mérhető lenne, akkor a pletyka lenne talán a legértékesebb dolog az átlagos nemesek számára. Ő mondjuk nem tartozik közéjük, Samonyrt mindig is fárasztotta az, hogy mások mit, mikor, és miért csinálnak. Ami nincs rá közvetlen hatással, az sosem érdekelte. *
- Van valami abban, amit mondasz, Miegyéb. Viszont én olyan vagyok, akit hidegen hagynak mások, és még kevésbé látom be, hogy miért kellene saját magamról terjesztenem kéjgazdag pletykákat. Számodra lehet, hogy jövedelmező az ilyen tudás, számomra viszont még mindig nem történt olyan felajánlás, ami miatt megérné ezektől megválnom. * Gondolkodik hangosan, és tekintetéből kiolvasható, hogy milyen fajta fizetséget várna. Egyértelmű, hogy nem arany kell neki, és nem is ének, vagy más pletyka. Samonyr annál sokkal földhözragadtabb, és talán őrültebb is.
Talán pont ezért kedvére való a válasz, amit a preferenciák kérdésére kap. Samonyr is mérlegel. Ott egy szaftos történet, amit a férfi hallani akart, és mellett ott vannak azok a dolgok, amiket Samonyr szeretne tapasztalni. Kölcsönösen ki tudják segíteni egymást, hogyha megállapodásra jutnak, csak előtte úgy tűnik, alkudozni kell még. Viszont nem a nemes lesz az első, aki ebben az első lépést megteszi. Kérdő tekintettel néz csupán a másikra, aki ebből semmit nem lát, mert lehunyja a szemét. Inkább a víz alatt közelít felé, lábával végigsimítva a másik lábán, ha nem húzódik el. Nem kívülről, hanem belül, a két láb között, egyre feljebb haladva. Közben a vitát hallgatja, és a végén halkan felnevet. *
- Szóval a számba akarod adni a választ, amit hallani akarsz, ahelyett, hogy azt hallanád meg, amit én mondok. * Jelenti ki tárgyilagosan, egy félmosoly keretében. *
- Rendben, legyen meg a te akaratod, most az egyszer. Mesélj nekem a jelenről.
* Elgondolkodik azon, amin hall. Igazat kell adjon a tündérnek, mert ha pénzben mérhető lenne, akkor a pletyka lenne talán a legértékesebb dolog az átlagos nemesek számára. Ő mondjuk nem tartozik közéjük, Samonyrt mindig is fárasztotta az, hogy mások mit, mikor, és miért csinálnak. Ami nincs rá közvetlen hatással, az sosem érdekelte. *
- Van valami abban, amit mondasz, Miegyéb. Viszont én olyan vagyok, akit hidegen hagynak mások, és még kevésbé látom be, hogy miért kellene saját magamról terjesztenem kéjgazdag pletykákat. Számodra lehet, hogy jövedelmező az ilyen tudás, számomra viszont még mindig nem történt olyan felajánlás, ami miatt megérné ezektől megválnom. * Gondolkodik hangosan, és tekintetéből kiolvasható, hogy milyen fajta fizetséget várna. Egyértelmű, hogy nem arany kell neki, és nem is ének, vagy más pletyka. Samonyr annál sokkal földhözragadtabb, és talán őrültebb is.
Talán pont ezért kedvére való a válasz, amit a preferenciák kérdésére kap. Samonyr is mérlegel. Ott egy szaftos történet, amit a férfi hallani akart, és mellett ott vannak azok a dolgok, amiket Samonyr szeretne tapasztalni. Kölcsönösen ki tudják segíteni egymást, hogyha megállapodásra jutnak, csak előtte úgy tűnik, alkudozni kell még. Viszont nem a nemes lesz az első, aki ebben az első lépést megteszi. Kérdő tekintettel néz csupán a másikra, aki ebből semmit nem lát, mert lehunyja a szemét. Inkább a víz alatt közelít felé, lábával végigsimítva a másik lábán, ha nem húzódik el. Nem kívülről, hanem belül, a két láb között, egyre feljebb haladva. Közben a vitát hallgatja, és a végén halkan felnevet. *
- Szóval a számba akarod adni a választ, amit hallani akarsz, ahelyett, hogy azt hallanád meg, amit én mondok. * Jelenti ki tárgyilagosan, egy félmosoly keretében. *
- Rendben, legyen meg a te akaratod, most az egyszer. Mesélj nekem a jelenről.
6847. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-03 14:28:47
Üzenet elküldve: 2025-10-03 14:28:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
*Kivételesen nem Zeekx legendás türelmének a határait szeretné tesztelni és feszegetni, csak saját már szokásos szeszélye rángatja az idéről az oda, aztán pedig akár még vissza is. Már amikor kimondta előbbi szavait akkor sem gondolta teljesen komolyan őket, mégis úgy volt vele, hogyha már megbeszélték a két rajzot, akkor nem árt, ha legalább az elsővel haladnak legalább egy kicsit. Nem mintha amúgy bárhová is rohanna… Aztán gondolatban vállat von inkább, mert egyre kevesebb kedve van bármin is gondolkodni.
Nem tehet róla, a fiú fancsali képét látva nevetnie kell, de azért igyekszik visszafogni magát, és belátja azt is, hogy erről most ő tehet. Tényleg ő kezdte, mindezt úgy, hogy számíthatott rá, hogy milyen reakciót fog kiváltani Zeekxből. Magát is ismeri, hogy milyen kis ügyes, ha pusztán a fiú vágyainak a felkorbácsolásáról van szó, és őt is, hogy mennyire hamar képes szinte egyik pillanatról a másikra váltani bármilyen tevékenységről éppen arra, amitől már egy perc sem választja el őket most sem.
És még tetszik is neki ez a reakció, nagyon is. Meg aztán azok a csillogó szemek… kicsit, mint egy gyermek szemei, és persze nem ez az első alkalom, hogy úgy érzi, hogy a kis pap valójában egy nagyra nőtt gyerek. Ugyan éppen azért is lépett le otthonról, mert nem vágyott kölykökre sosem, márpedig, hogyha marad, akkor előbb-utóbb úgy sem kerülhette volna el, hogy legyen neki egy pár, ennek a szinte gyermeki tekintetnek mégsem tud ellenállni. Főleg, hogy ki nem szereti azt, hogyha másoknak tetszik?*
- Na jó! *adja be „nagy kegyesen” a derekát, de azért vigyorán biztosan látszik, hogy annyira nagyon tényleg nem kellett győzködni, hogy hagyják egy kicsikét félbe a rajzot. Lehet, hogy a végeredmény tetszeni fog neki, de maga az elkészítés módja unalmas, főleg, hogy ő csak passzív módon vehet és így vesz is benne részt.
Most persze esze ágában sincs hasonlóan passzívnak lenni. Tesz róla, hogy minél hamarabb kikössenek az ágyon, és egymáshoz a lehető legközelebb.*
- Még azt sem bánom, ha nem sietünk annyira nagyon.
*Kivételesen nem Zeekx legendás türelmének a határait szeretné tesztelni és feszegetni, csak saját már szokásos szeszélye rángatja az idéről az oda, aztán pedig akár még vissza is. Már amikor kimondta előbbi szavait akkor sem gondolta teljesen komolyan őket, mégis úgy volt vele, hogyha már megbeszélték a két rajzot, akkor nem árt, ha legalább az elsővel haladnak legalább egy kicsit. Nem mintha amúgy bárhová is rohanna… Aztán gondolatban vállat von inkább, mert egyre kevesebb kedve van bármin is gondolkodni.
Nem tehet róla, a fiú fancsali képét látva nevetnie kell, de azért igyekszik visszafogni magát, és belátja azt is, hogy erről most ő tehet. Tényleg ő kezdte, mindezt úgy, hogy számíthatott rá, hogy milyen reakciót fog kiváltani Zeekxből. Magát is ismeri, hogy milyen kis ügyes, ha pusztán a fiú vágyainak a felkorbácsolásáról van szó, és őt is, hogy mennyire hamar képes szinte egyik pillanatról a másikra váltani bármilyen tevékenységről éppen arra, amitől már egy perc sem választja el őket most sem.
És még tetszik is neki ez a reakció, nagyon is. Meg aztán azok a csillogó szemek… kicsit, mint egy gyermek szemei, és persze nem ez az első alkalom, hogy úgy érzi, hogy a kis pap valójában egy nagyra nőtt gyerek. Ugyan éppen azért is lépett le otthonról, mert nem vágyott kölykökre sosem, márpedig, hogyha marad, akkor előbb-utóbb úgy sem kerülhette volna el, hogy legyen neki egy pár, ennek a szinte gyermeki tekintetnek mégsem tud ellenállni. Főleg, hogy ki nem szereti azt, hogyha másoknak tetszik?*
- Na jó! *adja be „nagy kegyesen” a derekát, de azért vigyorán biztosan látszik, hogy annyira nagyon tényleg nem kellett győzködni, hogy hagyják egy kicsikét félbe a rajzot. Lehet, hogy a végeredmény tetszeni fog neki, de maga az elkészítés módja unalmas, főleg, hogy ő csak passzív módon vehet és így vesz is benne részt.
Most persze esze ágában sincs hasonlóan passzívnak lenni. Tesz róla, hogy minél hamarabb kikössenek az ágyon, és egymáshoz a lehető legközelebb.*
- Még azt sem bánom, ha nem sietünk annyira nagyon.
6846. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-02 15:06:03
Üzenet elküldve: 2025-10-02 15:06:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kürtszó nyomában//
//Részben Khaelith és Ettvalder//
*Úgy tűnik mostanság mindenki némi információra kiéhezve keresi fel a Pegazus fogadó füstös félhomályát. Naesalával sincs ez másképpen. Miután semmi hasznos pletykára nem sikerült szert tennie a Kaszárnyában, némileg csüggedten hagyta maga mögött egykori otthonát. Az az átkozott kíváncsiság pedig mintha egyre jobban furdalná a válaszok hiányában - mivel azonban alternatív lehetősége csődöt mondott, kénytelen a klasszikus kérdezősködés régi gyakorlatához fordulni, mint a városőri idők fénykorában.
A küszöböt átlépve kicsit bízik benne, hogy még itt találja Bredocot, korábban nem volt alkalmuk a titokzatos kürtszóról értekezni, bár az a sejtése, ha lett volna valamifajta információja róla, bizonyosan megosztotta volna vele. Sőt, valószínűleg Krultossal már maguk is a nyomába eredtek volna.
Egykori parancsnokának hűlt helye, nem pipázgat kedélyesen valamelyik asztalnál, így útja rögvest a pult felé viszi, hogy a csapossal válthasson néhány szót. Kér magának egy tisztes 13 aranyas Ullamar sört
bemelegítésképp - kutyaharapást szőrével ugye - majd szóba is elegyedik a férfival. Persze nem direkt, épp csak óvatosan puhatolja akadt-e valami érdekes a hatokban, de egyik sem olyan történet, amire szüksége van - még ha a korábbi gyilkosság meg a különös csonkítás a fogadó előtt érdekesnek is hangzik. Az egyetlen, amivel a pultos szolgálni tud, hogy valaki épp az imént harcosokról érdeklődött, s bár ez nem biztos, hogy olyan nyom, amivel kezdeni is tud valamit, kezdetnek megteszi.
A söntés túloldalánál üldögél és a fattyút figyeli, akire a kocsmáros utalt. Fiatal, hosszúéltű felmenőjétől bőszen örökölt, a Naesalahoz hasonló északi elfek jegyeit hordozza: ezüstös haj, kék szemek, nyúlánk testalkat. Persze ugyanígy megfigyeli a sajnálatosan társaságában tartózkodó mélységit is. Fintorogva kortyol a sörébe. Ugyan a hosszúéltűt nem kapja el egyből a méreg a fajtáját látva, azért nem is ölelne keblére minden kormosképűt. Akad egy-kettő tisztességesebb közöttük - maga is harcolt már a Városi Őrségben mélységi oldalán, na meg egykori ivócimborája, Rynizz is sötételf volt -, de azért élete során számtalanszor meggyűlt velük a baja.
Újabb kortyot vesz magához, erőt véve magán pattan le székéről és lép közelebb a pároshoz, mit sem törődve azzal, hogy megzavar valamit.*
- Uraim! *biccent köszönésképp, kékjei azonban rögvest a félvérre szegeződnek* - A csapos az imént azt mondta harcosokat keresel. Milyen munkáról lenne szó?
*Hogy maga épp az volna, feleslegesnek érzi hozzátenni, elvégre a vak is láthatja. Beszél helyette a hátánál pihenő kard és a bőrvértezet, na meg a szigorú jégkék tekintet. Eljátssza most egy kicsit a bérkard szerepét, hogy némi információhoz jusson, s ha esetleg mégsem akadna, legfeljebb továbbáll.*
//Részben Khaelith és Ettvalder//
*Úgy tűnik mostanság mindenki némi információra kiéhezve keresi fel a Pegazus fogadó füstös félhomályát. Naesalával sincs ez másképpen. Miután semmi hasznos pletykára nem sikerült szert tennie a Kaszárnyában, némileg csüggedten hagyta maga mögött egykori otthonát. Az az átkozott kíváncsiság pedig mintha egyre jobban furdalná a válaszok hiányában - mivel azonban alternatív lehetősége csődöt mondott, kénytelen a klasszikus kérdezősködés régi gyakorlatához fordulni, mint a városőri idők fénykorában.
A küszöböt átlépve kicsit bízik benne, hogy még itt találja Bredocot, korábban nem volt alkalmuk a titokzatos kürtszóról értekezni, bár az a sejtése, ha lett volna valamifajta információja róla, bizonyosan megosztotta volna vele. Sőt, valószínűleg Krultossal már maguk is a nyomába eredtek volna.
Egykori parancsnokának hűlt helye, nem pipázgat kedélyesen valamelyik asztalnál, így útja rögvest a pult felé viszi, hogy a csapossal válthasson néhány szót. Kér magának egy tisztes 13 aranyas Ullamar sört
bemelegítésképp - kutyaharapást szőrével ugye - majd szóba is elegyedik a férfival. Persze nem direkt, épp csak óvatosan puhatolja akadt-e valami érdekes a hatokban, de egyik sem olyan történet, amire szüksége van - még ha a korábbi gyilkosság meg a különös csonkítás a fogadó előtt érdekesnek is hangzik. Az egyetlen, amivel a pultos szolgálni tud, hogy valaki épp az imént harcosokról érdeklődött, s bár ez nem biztos, hogy olyan nyom, amivel kezdeni is tud valamit, kezdetnek megteszi.A söntés túloldalánál üldögél és a fattyút figyeli, akire a kocsmáros utalt. Fiatal, hosszúéltű felmenőjétől bőszen örökölt, a Naesalahoz hasonló északi elfek jegyeit hordozza: ezüstös haj, kék szemek, nyúlánk testalkat. Persze ugyanígy megfigyeli a sajnálatosan társaságában tartózkodó mélységit is. Fintorogva kortyol a sörébe. Ugyan a hosszúéltűt nem kapja el egyből a méreg a fajtáját látva, azért nem is ölelne keblére minden kormosképűt. Akad egy-kettő tisztességesebb közöttük - maga is harcolt már a Városi Őrségben mélységi oldalán, na meg egykori ivócimborája, Rynizz is sötételf volt -, de azért élete során számtalanszor meggyűlt velük a baja.
Újabb kortyot vesz magához, erőt véve magán pattan le székéről és lép közelebb a pároshoz, mit sem törődve azzal, hogy megzavar valamit.*
- Uraim! *biccent köszönésképp, kékjei azonban rögvest a félvérre szegeződnek* - A csapos az imént azt mondta harcosokat keresel. Milyen munkáról lenne szó?
*Hogy maga épp az volna, feleslegesnek érzi hozzátenni, elvégre a vak is láthatja. Beszél helyette a hátánál pihenő kard és a bőrvértezet, na meg a szigorú jégkék tekintet. Eljátssza most egy kicsit a bérkard szerepét, hogy némi információhoz jusson, s ha esetleg mégsem akadna, legfeljebb továbbáll.*
6845. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-01 20:13:33
Üzenet elküldve: 2025-10-01 20:13:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ettvallder Skyy//
//Nyílt//
*A hím lassan felhúzza állát, smaragdzöld szemei végigfutnak a félvér arcán, majd enyhén féloldalas, pimasz mosoly húzódik ismét az ajkára. Egyszerűen élvezi a helyzetet. Nem mozdul közelebb, csak ott áll, az árnyék és a fény határán, mintha az egész helyiség az ő játéktere lenne.*
-Cimbora? No csak te aztán gyorsan haladsz! * Kezdi lassan, szavaiban játékos éllel.*
- A véleményemért senki sem fizet, de azt hiszem, a tanács néha többet ér, mint a pénz. *Egy pillanatra elhalkul, szemével méricskéli, ahogy Ettvallder keze a kardja közelében pihen.*
-És ami a bátorságot illeti. A sugárzó bátorság gyakran rövid életű, ha nem párosul észjárással. *Könnyed, szinte szarkasztikus hangsúllyal ejti ki a szavakat, mintha csak előre látná a félvér gondolatait. Khaelith karját keresztbe fonja a mellén, lassan közelebb hajol, de nem annyira, hogy bárki fenyegetve érezze magát. Csak úgy, hogy a szavak súlya megmaradjon.*
-Értem, világ egy toborzó iroda. *Mondja szinte halkan, gúnyosan mosolyogva, ahogy figyeli Ettvallder minden reakcióját.*
-És te gondolod, hogy én a pénzért mozdulok? Hogy a fényes tallérok húznak ki innen? Tévedsz. *Egy rövid szünetet tart, majd hangja egy leheletnyivel mélyebb, fenyegetőbb lesz.*
-Én a lehetőségeket keresem, nem a fizetséget. Akik képesek a célt szolgálni, azokkal dolgozom. Akik meg csak fenyegetésnek érzik a jelenlétem, azok. Nos, ők gyorsan eltűnnek a történetemből.
*Lassan lép egy fél lépést hátra, mintha a távolsággal is mérné a hatalmat és a türelmet, majd tekintete ismét az idegenre szegeződik.*
-És ki vagyok én? *Kérdezi lassan, mintha csak arra várna, hogy Ettvallder a saját kis ítéletét kimondja.*
Csupán egy kard. Valaki, aki nem vesztegeti az idejét a túl sok beszéddel. * Ejti ki szavait élesen, majd ismét a pimasz, játékos mosoly fut át az arcán.*
-És aki pontosan látja, ki az, aki hajlandó kockázatot vállalni, és ki az, aki csak a hangos szavak mögé bújik.
*Hátradől a pultnak, kezeit újra lazán a mellkasán keresztbe fonja, szemeiben még mindig ott a táncoló fény és árnyék. Szavaival egyszerre mér és provokál, hagyja, hogy Ettvallder érezze itt nem a szavak, hanem a képességek számítanak.*
-Figyeld a körülötted lévőket, "cimbora". A világ tele van olyanokkal, akik csak beszélnek. És vannak azok, akik cselekednek. * Egy halk kacaj tör elő belőle, ahogy a szeme sarkából még egyszer végigméri a félvért. *
-Hogy te melyik vagy, majd kiderül.
//Nyílt//
*A hím lassan felhúzza állát, smaragdzöld szemei végigfutnak a félvér arcán, majd enyhén féloldalas, pimasz mosoly húzódik ismét az ajkára. Egyszerűen élvezi a helyzetet. Nem mozdul közelebb, csak ott áll, az árnyék és a fény határán, mintha az egész helyiség az ő játéktere lenne.*
-Cimbora? No csak te aztán gyorsan haladsz! * Kezdi lassan, szavaiban játékos éllel.*
- A véleményemért senki sem fizet, de azt hiszem, a tanács néha többet ér, mint a pénz. *Egy pillanatra elhalkul, szemével méricskéli, ahogy Ettvallder keze a kardja közelében pihen.*
-És ami a bátorságot illeti. A sugárzó bátorság gyakran rövid életű, ha nem párosul észjárással. *Könnyed, szinte szarkasztikus hangsúllyal ejti ki a szavakat, mintha csak előre látná a félvér gondolatait. Khaelith karját keresztbe fonja a mellén, lassan közelebb hajol, de nem annyira, hogy bárki fenyegetve érezze magát. Csak úgy, hogy a szavak súlya megmaradjon.*
-Értem, világ egy toborzó iroda. *Mondja szinte halkan, gúnyosan mosolyogva, ahogy figyeli Ettvallder minden reakcióját.*
-És te gondolod, hogy én a pénzért mozdulok? Hogy a fényes tallérok húznak ki innen? Tévedsz. *Egy rövid szünetet tart, majd hangja egy leheletnyivel mélyebb, fenyegetőbb lesz.*
-Én a lehetőségeket keresem, nem a fizetséget. Akik képesek a célt szolgálni, azokkal dolgozom. Akik meg csak fenyegetésnek érzik a jelenlétem, azok. Nos, ők gyorsan eltűnnek a történetemből.
*Lassan lép egy fél lépést hátra, mintha a távolsággal is mérné a hatalmat és a türelmet, majd tekintete ismét az idegenre szegeződik.*
-És ki vagyok én? *Kérdezi lassan, mintha csak arra várna, hogy Ettvallder a saját kis ítéletét kimondja.*
Csupán egy kard. Valaki, aki nem vesztegeti az idejét a túl sok beszéddel. * Ejti ki szavait élesen, majd ismét a pimasz, játékos mosoly fut át az arcán.*
-És aki pontosan látja, ki az, aki hajlandó kockázatot vállalni, és ki az, aki csak a hangos szavak mögé bújik.
*Hátradől a pultnak, kezeit újra lazán a mellkasán keresztbe fonja, szemeiben még mindig ott a táncoló fény és árnyék. Szavaival egyszerre mér és provokál, hagyja, hogy Ettvallder érezze itt nem a szavak, hanem a képességek számítanak.*
-Figyeld a körülötted lévőket, "cimbora". A világ tele van olyanokkal, akik csak beszélnek. És vannak azok, akik cselekednek. * Egy halk kacaj tör elő belőle, ahogy a szeme sarkából még egyszer végigméri a félvért. *
-Hogy te melyik vagy, majd kiderül.
6844. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-01 17:09:54
Üzenet elküldve: 2025-10-01 17:09:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Khaelith Vyrrethis//
//Nyílt//
* Aprót kortyol a söréből, nem siet, vár. Tenné is azt nyugalomban magában, mikor valaki a közelében ver tábort. Szemének csak a sarkából pillant át rá, s sötétszürke bőréről egyből megmondja, hogy mi is ő. Nem éppen a legközkedveltebb fajok közé tartozik, nála csak az orkokat szidják jobban, de amint elillan az ork probléma, onnantól a sötételfekre kerül a hangsúly. Meg is szólítja, legalábbis ez jön le neki. A mondata végére megemeli kupáját, legalább kétszer megkeringeti benne az italt, majd egy nagyobbat kortyol bele, amint végzet a korsó az asztalra csattan, közben a félvér csak alig fordul az irányába, mintha arra se méltatná, hogy megszólaljon, de muszáj, mert megsértette, legalábbis szerinte sértés akart lenni. *
- Nem emlékszem, hogy kérdeztem volna a véleményed cimbora.
* Most fordul csak a kormos irányába. Egyik keze még mindig a korsót szorítja, hátha hozzá kéne vágnia, másik keze pedig az övénél, közel a kardjához, ha elő kéne rántani. Mert ha elő kell rántani, akkor elő is fogja rántani. Gúnyos mosoly kerül az arcára, közben azon gondolkozik, hogy mégis ki hagyta itt a szolgálóját. Ráférne egy nevelés, s ezt a gazdájának is szívesen megmondaná. Övét elengedi, majd mutatóujjával kormos felé mutogat, közben megoszt vele egy-két bölcsességet. *
- Ha már bátorság. Tudod mi történt a legutolsó kormossal, akiből csak sugárzott a bátorság és azt hitte uralja a szobát?
* Vár egy kicsit, ám még mielőtt megszólalna keze visszafordul maga felé, majd hüvelykujjával húz egy vonalat a nyaka előtt. Reméli érti a célzást, különben még a végén meg kéne ismételnie, csak élesben. *
- Az egész világ egy toborzó iroda. Vannak azok, akiket győzködni kell és vannak azok, akiknek egy cél is elég. Látszatra te abba a kategóriába esel, aki pénz nélkül semerre sem mozdul.
* És persze azok is vannak, akik pénz nélkül semerre se indulna el, de ezt úgy gondolja, hogy nem kell külön megemlítenie. Tőle ugyan egy tallért nem fog kapni. Már csak a bőrének színe miatt sem. *
- Egyébként is, ki a fene vagy te?
* Néz rá kérdően. Pont úgy, mint egy senkire, aki még annyit sem ért el az életben, hogy férfinak lehessen hívni. Persze lehet, hogy közismert, de nem a jobbik fajtából, különben nem húzna csuklyát a fejére. *
//Nyílt//
* Aprót kortyol a söréből, nem siet, vár. Tenné is azt nyugalomban magában, mikor valaki a közelében ver tábort. Szemének csak a sarkából pillant át rá, s sötétszürke bőréről egyből megmondja, hogy mi is ő. Nem éppen a legközkedveltebb fajok közé tartozik, nála csak az orkokat szidják jobban, de amint elillan az ork probléma, onnantól a sötételfekre kerül a hangsúly. Meg is szólítja, legalábbis ez jön le neki. A mondata végére megemeli kupáját, legalább kétszer megkeringeti benne az italt, majd egy nagyobbat kortyol bele, amint végzet a korsó az asztalra csattan, közben a félvér csak alig fordul az irányába, mintha arra se méltatná, hogy megszólaljon, de muszáj, mert megsértette, legalábbis szerinte sértés akart lenni. *
- Nem emlékszem, hogy kérdeztem volna a véleményed cimbora.
* Most fordul csak a kormos irányába. Egyik keze még mindig a korsót szorítja, hátha hozzá kéne vágnia, másik keze pedig az övénél, közel a kardjához, ha elő kéne rántani. Mert ha elő kell rántani, akkor elő is fogja rántani. Gúnyos mosoly kerül az arcára, közben azon gondolkozik, hogy mégis ki hagyta itt a szolgálóját. Ráférne egy nevelés, s ezt a gazdájának is szívesen megmondaná. Övét elengedi, majd mutatóujjával kormos felé mutogat, közben megoszt vele egy-két bölcsességet. *
- Ha már bátorság. Tudod mi történt a legutolsó kormossal, akiből csak sugárzott a bátorság és azt hitte uralja a szobát?
* Vár egy kicsit, ám még mielőtt megszólalna keze visszafordul maga felé, majd hüvelykujjával húz egy vonalat a nyaka előtt. Reméli érti a célzást, különben még a végén meg kéne ismételnie, csak élesben. *
- Az egész világ egy toborzó iroda. Vannak azok, akiket győzködni kell és vannak azok, akiknek egy cél is elég. Látszatra te abba a kategóriába esel, aki pénz nélkül semerre sem mozdul.
* És persze azok is vannak, akik pénz nélkül semerre se indulna el, de ezt úgy gondolja, hogy nem kell külön megemlítenie. Tőle ugyan egy tallért nem fog kapni. Már csak a bőrének színe miatt sem. *
- Egyébként is, ki a fene vagy te?
* Néz rá kérdően. Pont úgy, mint egy senkire, aki még annyit sem ért el az életben, hogy férfinak lehessen hívni. Persze lehet, hogy közismert, de nem a jobbik fajtából, különben nem húzna csuklyát a fejére. *
6843. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-01 16:28:17
Üzenet elküldve: 2025-10-01 16:28:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ettvallder Skyy//
//Nyílt//
* Az árnyékban ül, smaragdzöld szemei élénken figyelnek, amikor az újonnan érkező belép. Figyeli minden mozdulatát, ahogy a pult felé lép, keze ösztönösen az övén nyugszik. Amikor a férfi megszólal, a hím lassan kihúzza magát, hangtalanul a pult felé megy. *
~Nocsak, nocsak! Ő talán jó lesz~
*Egy karnyújtásnyira áll meg, a másiktól de nem áll közvetlenül mellette. Csak figyel. Csak mérlegel. Pultnál támaszkodik borával. Nem tudja eldönteni még, hogy amaz elf, vagy csak félig. De mindegy is. A kedvencei. Mármint cukkolni, és harcolni velük. Olyan aranyosan tudnak könyörögni.*
-Harcosokat keresel, mi? *Hangja enyhén élcelődő, szinte kuncogásba hajló, mintha a szavaival játszana.* -És sörrel próbálod megvenni az információt? Nagyon bátor!Vagy csak naiv?
*Lassan az asztalra könyököl, szemei végig az idegenen időznek, a csuklyája árnyékából kihívóan mereszti smaragdzöld íriszeit.*
-Ha a bőrödet vásárra akarod vinni előbb tudd meg, kivel állsz szemben. *Mosolya pimasz, éles, de nem fenyegető. Inkább játékos, provokatív, mintha mérne, ki mennyire képes kezelni a helyzetet.*
-Vagy esetleg azt hiszed, ez a Pegazus toborzó iroda, ahol mindenki az életét adja egy ismeretlen célért? *Sóhajt majd csuklyát hátradobja. Ábrázata láthatóvá válik és az a letörölhetetlen pimasz mosoly, ahogy a hím fogai megvillannak.*
//Nyílt//
* Az árnyékban ül, smaragdzöld szemei élénken figyelnek, amikor az újonnan érkező belép. Figyeli minden mozdulatát, ahogy a pult felé lép, keze ösztönösen az övén nyugszik. Amikor a férfi megszólal, a hím lassan kihúzza magát, hangtalanul a pult felé megy. *
~Nocsak, nocsak! Ő talán jó lesz~
*Egy karnyújtásnyira áll meg, a másiktól de nem áll közvetlenül mellette. Csak figyel. Csak mérlegel. Pultnál támaszkodik borával. Nem tudja eldönteni még, hogy amaz elf, vagy csak félig. De mindegy is. A kedvencei. Mármint cukkolni, és harcolni velük. Olyan aranyosan tudnak könyörögni.*
-Harcosokat keresel, mi? *Hangja enyhén élcelődő, szinte kuncogásba hajló, mintha a szavaival játszana.* -És sörrel próbálod megvenni az információt? Nagyon bátor!Vagy csak naiv?
*Lassan az asztalra könyököl, szemei végig az idegenen időznek, a csuklyája árnyékából kihívóan mereszti smaragdzöld íriszeit.*
-Ha a bőrödet vásárra akarod vinni előbb tudd meg, kivel állsz szemben. *Mosolya pimasz, éles, de nem fenyegető. Inkább játékos, provokatív, mintha mérne, ki mennyire képes kezelni a helyzetet.*
-Vagy esetleg azt hiszed, ez a Pegazus toborzó iroda, ahol mindenki az életét adja egy ismeretlen célért? *Sóhajt majd csuklyát hátradobja. Ábrázata láthatóvá válik és az a letörölhetetlen pimasz mosoly, ahogy a hím fogai megvillannak.*
6842. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-01 12:40:13
Üzenet elküldve: 2025-10-01 12:40:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Khaelith Vyrrethis//
//Nyílt//
* A kaszárnyából csupán egy hírt hoz vissza. Mégpedig csak rosszakat. Az ork halott, az őrök kussolnak. Nincs mese, magának kell kezébe vennie a szálakat és megfelelő kardok után kutatnia. Ez a fegyver, legyen bármi, jól mutatna a falán. Meg kell szereznie bármi áron. Újfent belép a fogadóba. Az ajtót nagyra nyitja, majd amint belép, keze az övére csúszik. Nem sok válassza el attól, hogy a fegyverét fogja, de mégse mutatja látszatát annak, hogy szüksége lenne előhúzni. Mielőtt továbbmenne tekintete végigfut az egybegyűlteken, mintha csak a bajtársait keresné, közben csak leendő pajtások után kutat. Harcosok, tolvajok, ezüstajkú egyének. Ezek mind mind megtalálhatóak a pegazusban. Hogy ezekben az órákban is jelen lennének, azt nem tudja, de reméli. Lassan sétál a pult irányába, lépései szinte hangtalanok, csupán a padló néhai repedése utalhat arra, hogy valaki közeleg. Végül megállapodik az egyik széknél a pult mellett, majd varjúját leteszi a földre. A kis jószág is felméri a rondábbnál rondább egyéneket, de károgni még nem kezdett el. Nincsen oka. Közben a pultos is megérkezik. A mit adhatok még el sem hangzik mire a félvér elkezdi mondani. Többek között információra fáj a foga, de az információ nincs ingyen, így rendel magának egy Ullamar sört, 12 aranyért. *
- Harcosokat keresek. Főleg olyanokat, akik nem félnek vásárra vinni a bőrüket.
* Amint megkapja a sörét belekortyol. A pultoson látszik, hogy hirtelen nem akad név a torkán. Így információ nélkül marad. Lehet csak nem fizetett eleget, de ezt már nem tudja meg, ugyanis a pultos továbbáll. Egyedül marad a pultnál, s csak sörét bámulja, a gondolatai meg akaratlanul is kiszökne, bár nem többek, mint egy halk suttogás, talán többen is meghallják. *
- Hát hol vannak a harcosok ilyenkor?
//Nyílt//
* A kaszárnyából csupán egy hírt hoz vissza. Mégpedig csak rosszakat. Az ork halott, az őrök kussolnak. Nincs mese, magának kell kezébe vennie a szálakat és megfelelő kardok után kutatnia. Ez a fegyver, legyen bármi, jól mutatna a falán. Meg kell szereznie bármi áron. Újfent belép a fogadóba. Az ajtót nagyra nyitja, majd amint belép, keze az övére csúszik. Nem sok válassza el attól, hogy a fegyverét fogja, de mégse mutatja látszatát annak, hogy szüksége lenne előhúzni. Mielőtt továbbmenne tekintete végigfut az egybegyűlteken, mintha csak a bajtársait keresné, közben csak leendő pajtások után kutat. Harcosok, tolvajok, ezüstajkú egyének. Ezek mind mind megtalálhatóak a pegazusban. Hogy ezekben az órákban is jelen lennének, azt nem tudja, de reméli. Lassan sétál a pult irányába, lépései szinte hangtalanok, csupán a padló néhai repedése utalhat arra, hogy valaki közeleg. Végül megállapodik az egyik széknél a pult mellett, majd varjúját leteszi a földre. A kis jószág is felméri a rondábbnál rondább egyéneket, de károgni még nem kezdett el. Nincsen oka. Közben a pultos is megérkezik. A mit adhatok még el sem hangzik mire a félvér elkezdi mondani. Többek között információra fáj a foga, de az információ nincs ingyen, így rendel magának egy Ullamar sört, 12 aranyért.
*- Harcosokat keresek. Főleg olyanokat, akik nem félnek vásárra vinni a bőrüket.
* Amint megkapja a sörét belekortyol. A pultoson látszik, hogy hirtelen nem akad név a torkán. Így információ nélkül marad. Lehet csak nem fizetett eleget, de ezt már nem tudja meg, ugyanis a pultos továbbáll. Egyedül marad a pultnál, s csak sörét bámulja, a gondolatai meg akaratlanul is kiszökne, bár nem többek, mint egy halk suttogás, talán többen is meghallják. *
- Hát hol vannak a harcosok ilyenkor?
6841. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-01 10:31:28
Üzenet elküldve: 2025-10-01 10:31:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Főnök mondta - Barátok után//
*Khaelith lassan lépked a macskaköves utcán. Az este hűvöse rátelepszik a városra, lámpások fénye világít az út mentén. Közben amit hamar észrevesz, az az hogy valaki követi. A köpenyét szorosabban magára húzza, csuklyája mélyen árnyékba borítja arcát. Wjorth szavai még mindig ott visszhangzanak a fejében. „Barátokra van szükségünk.” Khaelith szája sarkában halvány mosoly jelenik meg mind a Törp szavait idézve, mind a bizalmatlanság miatti követőre. Tudja, hogy ő nem ezért van itt. Nem keres barátokat, csak olyan embereket, akiket fel lehet használni. Akik segítenek elérni, amit kell aztán el lehet engedni őket.
Megáll a Pegazus fogadó előtt. Már ismeri a helyet, az ajtó nyikorgását, az illatokat, a bent zsibongó emberek hangját. Belép. A szokásos zaj fogadja. Kártya csattan az asztalon, poharak koccannak, hangos nevetés, egy lantos halkan játszik a sarokban. Pár pillanatra mintha elcsendesedne a terem, ahogy a köpenyes alak átlép a küszöbön, de aztán újra elnyeli a zaj. Khaelith megszokta már, hogy minden szem megakad rajta. Nem zavarja. Olyan, mintha árnyékként suhanna át a tömegen, céltudatosan haladva a pult felé.
A fogadós felemeli a fejét, mikor meglátja. A szeme gyanakvó, ugyanúgy, mint korábban. A hím megáll előtte, és csendesen szól.*
-Egy pohár bort. És ha akadnak, hírek is.
*A férfi felvonja a szemöldökét. Tudja, hogy az ital egyszerű kérés, de a hírek többet érnek. Khaelith keze közben az erszényére siklik, finoman megrázza, hogy a pénz csilingeljen benne. A fogadós bólint, bort kér az inastól, majd közelebb hajol.*
-Miféle hírek érdekelnek?
*Khaelith szeme zölden villan a csuklya alatt. Erszényéből letesz a pultra 22 aranyat. 11 az információért, 11 pedig a Borért. *
-Zsoldosok. Vándorok. Bárki, aki pénzért hajlandó harcolni.
*A fogadós arcán halvány mosoly jelenik meg. Elkezdi sorolni a neveket. Néhányukat a kikötő környékén látták, mások állítólag épp a városban időznek. Két, három ember most is itt van a fogadóban. Fegyverek lógnak az oldalukon, kemény tekintettel mérik a környezetüket. A him nem szakítja félbe, csak hallgat, minden szót megjegyez. Amikor a bor elé kerül, lassan kortyol bele, inkább csak színlelve az élvezetet. Közben a szemével pásztázza a termet. Egy sarokasztalnál két férfi ül, mély hangon beszélgetnek, fegyvereik jól láthatóan ott hevernek előttük. Közelebb egy nő kockával játszik, közben tőrét a faasztalba döfködi. Kemény, szúrós tekintete van. Mindannyian lehetnének „barátok”. Nem abban az értelemben, ahogy Wjorth gondolta, hanem eszközök, akikre rá lehet bízni a piszkos munkát. Semmi több. Khaelith visszaül egy félreeső asztalhoz. Nem szólít meg senkit, még. Inkább figyel. Nem sürgeti az idő. Tudja, hogy ha türelmes, maguktól is közeledni fognak hozzá. Addig is kortyol a borból, hallgatja a zsivajt, és elraktároz minden mozdulatot, minden szót. Olyan ez számára, mint vadászat. Felmérni a terepet, kivárni a megfelelő pillanatot. Ahogy ül, eszébe jut Wjorth hangja újra. „Barátokra van szükségünk.” Khaelith elmosolyodik, de ez a mosoly hideg és idegen. Felméri a körülötte lévőket, majd halkan, szinte csak magának suttogja:*
-Rendben. Itt vannak a barátaid. *A szavak a pohár felett halkan szállnak a zsivalyba, és mintha magát is emlékeztetné rá. Nem barátokat keres. Csak bábokat. A Pegazusban mindig akad belőlük bőven.*
*Khaelith lassan lépked a macskaköves utcán. Az este hűvöse rátelepszik a városra, lámpások fénye világít az út mentén. Közben amit hamar észrevesz, az az hogy valaki követi. A köpenyét szorosabban magára húzza, csuklyája mélyen árnyékba borítja arcát. Wjorth szavai még mindig ott visszhangzanak a fejében. „Barátokra van szükségünk.” Khaelith szája sarkában halvány mosoly jelenik meg mind a Törp szavait idézve, mind a bizalmatlanság miatti követőre. Tudja, hogy ő nem ezért van itt. Nem keres barátokat, csak olyan embereket, akiket fel lehet használni. Akik segítenek elérni, amit kell aztán el lehet engedni őket.
Megáll a Pegazus fogadó előtt. Már ismeri a helyet, az ajtó nyikorgását, az illatokat, a bent zsibongó emberek hangját. Belép. A szokásos zaj fogadja. Kártya csattan az asztalon, poharak koccannak, hangos nevetés, egy lantos halkan játszik a sarokban. Pár pillanatra mintha elcsendesedne a terem, ahogy a köpenyes alak átlép a küszöbön, de aztán újra elnyeli a zaj. Khaelith megszokta már, hogy minden szem megakad rajta. Nem zavarja. Olyan, mintha árnyékként suhanna át a tömegen, céltudatosan haladva a pult felé.
A fogadós felemeli a fejét, mikor meglátja. A szeme gyanakvó, ugyanúgy, mint korábban. A hím megáll előtte, és csendesen szól.*
-Egy pohár bort. És ha akadnak, hírek is.
*A férfi felvonja a szemöldökét. Tudja, hogy az ital egyszerű kérés, de a hírek többet érnek. Khaelith keze közben az erszényére siklik, finoman megrázza, hogy a pénz csilingeljen benne. A fogadós bólint, bort kér az inastól, majd közelebb hajol.*
-Miféle hírek érdekelnek?
*Khaelith szeme zölden villan a csuklya alatt. Erszényéből letesz a pultra 22 aranyat. 11 az információért, 11 pedig a Borért.
*-Zsoldosok. Vándorok. Bárki, aki pénzért hajlandó harcolni.
*A fogadós arcán halvány mosoly jelenik meg. Elkezdi sorolni a neveket. Néhányukat a kikötő környékén látták, mások állítólag épp a városban időznek. Két, három ember most is itt van a fogadóban. Fegyverek lógnak az oldalukon, kemény tekintettel mérik a környezetüket. A him nem szakítja félbe, csak hallgat, minden szót megjegyez. Amikor a bor elé kerül, lassan kortyol bele, inkább csak színlelve az élvezetet. Közben a szemével pásztázza a termet. Egy sarokasztalnál két férfi ül, mély hangon beszélgetnek, fegyvereik jól láthatóan ott hevernek előttük. Közelebb egy nő kockával játszik, közben tőrét a faasztalba döfködi. Kemény, szúrós tekintete van. Mindannyian lehetnének „barátok”. Nem abban az értelemben, ahogy Wjorth gondolta, hanem eszközök, akikre rá lehet bízni a piszkos munkát. Semmi több. Khaelith visszaül egy félreeső asztalhoz. Nem szólít meg senkit, még. Inkább figyel. Nem sürgeti az idő. Tudja, hogy ha türelmes, maguktól is közeledni fognak hozzá. Addig is kortyol a borból, hallgatja a zsivajt, és elraktároz minden mozdulatot, minden szót. Olyan ez számára, mint vadászat. Felmérni a terepet, kivárni a megfelelő pillanatot. Ahogy ül, eszébe jut Wjorth hangja újra. „Barátokra van szükségünk.” Khaelith elmosolyodik, de ez a mosoly hideg és idegen. Felméri a körülötte lévőket, majd halkan, szinte csak magának suttogja:*
-Rendben. Itt vannak a barátaid. *A szavak a pohár felett halkan szállnak a zsivalyba, és mintha magát is emlékeztetné rá. Nem barátokat keres. Csak bábokat. A Pegazusban mindig akad belőlük bőven.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436