Arthenior - Pincearéna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 3 (41. - 50. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
50. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-07-13 23:19:40
Üzenet elküldve: 2020-07-13 23:19:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 452
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 452
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Időváltozás//
//Átszervezés//
- Kincsvadásznak *kúszik feljebb Yeza szemöldöke, amikor meghallja a titulust.* - Az nem semmi.
*A vörös lány olyan, mintha Graril ellentéte lenne. Csak úgy ömlik belőle a szó. Yezának nem nagyon kell törni magát, nehogy kínos hallgatásba fúljon az ismerkedés. Ahogy az se kíván túlzott igyekezetet, hogy a lehető legtöbb mindent puhatoljon ki vele kapcsolatban. Arja úgy lapátolja rá az információkat, hogy alig bírja követni. De Yeza se ma kezdte a szakmát, úgyhogy azért oda-odabök egy-egy irányított kérdést a nagy szóáradatban.*
- És mit csináltál Wegtorenben? *kérdi.* - Nem könnyű arrafelé egyedül boldogulni egy lánynak. *Finoman puhatolózik, hogy még csak fel se tűnjön. Nem mintha azt feltételezné, hogy Arja épp most kezd el gyanakvón titkolózni. ~Szegény kislány. Ha sokáig volt összezárva a szófukar nagyfiúval a kietlen pusztában, nem csodálom, hogy ez a sok mondanivaló így feltorlódott benne.~ Mint a megforrt bor, amikor kinyomja a dugót. Yeza csak mosolyog rajta, de nem bánja a dolgot.*
- Mire kell neki egy démonölő kard? Íj! *javítja ki magát Graril közbeszólása után. ~Nyilván. Mi más? Hiszen elfekről van szó.~ Ezek szerint a nagyfiú a hallgatagsága ellenére nagyon is figyel.
Közben egy ládikát cipel felfelé, amin egy másik csomagot egyensúlyoz, így próbál megspórolni egy fordulót. Már amikor felemelte, megcsapta az orrát az ismerős illat. ~Rhéa félelme.~ Rég nem élt már vele, ami különös, mert azelőtt rendszeresen fogyasztotta, ahogy a kasztja előírása megkövetelte. Nem tudja még, miképp alakul itt a sorsa, de lehet, hogy idővel nem árt majd felkeresnie egy alkimistát, hogy legyen kéznél a párlatból, ha szükség lenne rá. Mindenesetre a szárított növény aromája felkavar benne néhány emléket.*
- Ezt mindenképp valami ponyva alá kell majd tenni *paskolja meg a jellegzetes illatot árasztó csomagot.
Szerencsére Graril zokszó nélkül vállalja magára a nehezebb holmikat, de ez a cipekedés egy kicsit akkor is kikezdi a vöröst. Egy-egy forduló után muszáj átmozgatnia a nyakát meg a vállait a húzódásokat elkerülendő. Újabb jelzés, hogy muszáj lesz időt szánnia az erőnlétére és a készségei gatyába rázására.*
- Bizony az *feleli Arja kérdésére, amiben harcosnak titulálja. Egyelőre meg is hagyja ebben a hitben. Akinek tudnia kellett róla, hogy micsoda egészen pontosan, az tudja. És jól van ez így.* - Jól állna neked *mosolyog a lányra az alkarvédők kapcsán.* - De ha rám hallgatsz, annak, hogy megvédd magad, nem az a kulcsa, hogy jól bánj a tőröddel *támaszkodik meg a felhalmozott holmikon, miután letette a felcipelt ládikát* -, hanem az, hogy ügyesen csusszanj ki a markokból és fuss gyorsan, hogy a nyomodat veszítsék. *Ez nagy igazság. Yeza kiváló harcos, egyesek szerint már-már legendás, de akkor is meggondolja, hogy pengét akasszon-e egy megtermett férfival. Mindig benne van a kockázat. Ezt alaposan a fejébe verték Wegtorenben. A klánja számára érték volt, ahogy a Niyss többi virága is. Elsődleges volt, hogy minden körülmények között hazajuttassa magát baj esetén. Mostani helyzete viszont inkább azt kívánja meg tőle, hogy korábbi kiképzése elveit kövesse: a vadászokét, akik másokat védeni hivatottak.*
- Hidd el, a harc olyan dolog, amit jobb elkerülni, ameddig csak teheted. A legtöbb esetben jobban jársz vele, ha megpróbálod magad másképp kivágni.
*Ha kell, segít felmálházni a tevéket, bár nem sok bizalma van a sivatagi jószágokhoz. Alaposan átellenőrzi, hogy minden le van-e ponyvázva, ami megkívánja. Felnyergeli a kancáját, bár úgy tervezte, ma már nem háborgatja. Remélhetőleg hamar megjárják az utat és a pihenőjét csak rövid ideig kell megszakítania. Némi málha elfér még a nyerge mögött, de ha nem muszáj, inkább nem terhelné az öregecske hátast.
Szeretné rendben letudni ezt a dolgot, úgyhogy inkább mindent duplán ellenőriz, minthogy út közben bukjon ki valami gond. Viszont ha minden megvan, akár indulhatnak is.*
//Átszervezés//
- Kincsvadásznak *kúszik feljebb Yeza szemöldöke, amikor meghallja a titulust.* - Az nem semmi.
*A vörös lány olyan, mintha Graril ellentéte lenne. Csak úgy ömlik belőle a szó. Yezának nem nagyon kell törni magát, nehogy kínos hallgatásba fúljon az ismerkedés. Ahogy az se kíván túlzott igyekezetet, hogy a lehető legtöbb mindent puhatoljon ki vele kapcsolatban. Arja úgy lapátolja rá az információkat, hogy alig bírja követni. De Yeza se ma kezdte a szakmát, úgyhogy azért oda-odabök egy-egy irányított kérdést a nagy szóáradatban.*
- És mit csináltál Wegtorenben? *kérdi.* - Nem könnyű arrafelé egyedül boldogulni egy lánynak. *Finoman puhatolózik, hogy még csak fel se tűnjön. Nem mintha azt feltételezné, hogy Arja épp most kezd el gyanakvón titkolózni. ~Szegény kislány. Ha sokáig volt összezárva a szófukar nagyfiúval a kietlen pusztában, nem csodálom, hogy ez a sok mondanivaló így feltorlódott benne.~ Mint a megforrt bor, amikor kinyomja a dugót. Yeza csak mosolyog rajta, de nem bánja a dolgot.*
- Mire kell neki egy démonölő kard? Íj! *javítja ki magát Graril közbeszólása után. ~Nyilván. Mi más? Hiszen elfekről van szó.~ Ezek szerint a nagyfiú a hallgatagsága ellenére nagyon is figyel.
Közben egy ládikát cipel felfelé, amin egy másik csomagot egyensúlyoz, így próbál megspórolni egy fordulót. Már amikor felemelte, megcsapta az orrát az ismerős illat. ~Rhéa félelme.~ Rég nem élt már vele, ami különös, mert azelőtt rendszeresen fogyasztotta, ahogy a kasztja előírása megkövetelte. Nem tudja még, miképp alakul itt a sorsa, de lehet, hogy idővel nem árt majd felkeresnie egy alkimistát, hogy legyen kéznél a párlatból, ha szükség lenne rá. Mindenesetre a szárított növény aromája felkavar benne néhány emléket.*
- Ezt mindenképp valami ponyva alá kell majd tenni *paskolja meg a jellegzetes illatot árasztó csomagot.
Szerencsére Graril zokszó nélkül vállalja magára a nehezebb holmikat, de ez a cipekedés egy kicsit akkor is kikezdi a vöröst. Egy-egy forduló után muszáj átmozgatnia a nyakát meg a vállait a húzódásokat elkerülendő. Újabb jelzés, hogy muszáj lesz időt szánnia az erőnlétére és a készségei gatyába rázására.*
- Bizony az *feleli Arja kérdésére, amiben harcosnak titulálja. Egyelőre meg is hagyja ebben a hitben. Akinek tudnia kellett róla, hogy micsoda egészen pontosan, az tudja. És jól van ez így.* - Jól állna neked *mosolyog a lányra az alkarvédők kapcsán.* - De ha rám hallgatsz, annak, hogy megvédd magad, nem az a kulcsa, hogy jól bánj a tőröddel *támaszkodik meg a felhalmozott holmikon, miután letette a felcipelt ládikát* -, hanem az, hogy ügyesen csusszanj ki a markokból és fuss gyorsan, hogy a nyomodat veszítsék. *Ez nagy igazság. Yeza kiváló harcos, egyesek szerint már-már legendás, de akkor is meggondolja, hogy pengét akasszon-e egy megtermett férfival. Mindig benne van a kockázat. Ezt alaposan a fejébe verték Wegtorenben. A klánja számára érték volt, ahogy a Niyss többi virága is. Elsődleges volt, hogy minden körülmények között hazajuttassa magát baj esetén. Mostani helyzete viszont inkább azt kívánja meg tőle, hogy korábbi kiképzése elveit kövesse: a vadászokét, akik másokat védeni hivatottak.*
- Hidd el, a harc olyan dolog, amit jobb elkerülni, ameddig csak teheted. A legtöbb esetben jobban jársz vele, ha megpróbálod magad másképp kivágni.
*Ha kell, segít felmálházni a tevéket, bár nem sok bizalma van a sivatagi jószágokhoz. Alaposan átellenőrzi, hogy minden le van-e ponyvázva, ami megkívánja. Felnyergeli a kancáját, bár úgy tervezte, ma már nem háborgatja. Remélhetőleg hamar megjárják az utat és a pihenőjét csak rövid ideig kell megszakítania. Némi málha elfér még a nyerge mögött, de ha nem muszáj, inkább nem terhelné az öregecske hátast.
Szeretné rendben letudni ezt a dolgot, úgyhogy inkább mindent duplán ellenőriz, minthogy út közben bukjon ki valami gond. Viszont ha minden megvan, akár indulhatnak is.*
49. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-07-13 20:58:24
Üzenet elküldve: 2020-07-13 20:58:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Időváltozás//
//Átszervezés//
*A férfi is nekikezd a pakolászásnak. Azt eddig is tudta, hogy egy kereskedőházban sokféle áru van, de hogy ennyi, ezt még Graril sem gondolta volna. Természetesen Arja továbbra is csak fecseg, de azért dolgozik is, amikor azonban meghallja a démonölő kardot, akkor a férfi akaratlanul is közbeszól.*
-Íj. Démonölő íj.* Javítja ki Arját, majd pár fordulót még tesz, ameddig felviszi a legnehezebb dolgokat. Ha esetleg nem bírnak valamivel ott szívesen segít nekik. Ha végzett akkor egy kicsit kifújja magát, majd a többiekre néz, hogy van-e valamilyen utasításuk.*
//Átszervezés//
*A férfi is nekikezd a pakolászásnak. Azt eddig is tudta, hogy egy kereskedőházban sokféle áru van, de hogy ennyi, ezt még Graril sem gondolta volna. Természetesen Arja továbbra is csak fecseg, de azért dolgozik is, amikor azonban meghallja a démonölő kardot, akkor a férfi akaratlanul is közbeszól.*
-Íj. Démonölő íj.* Javítja ki Arját, majd pár fordulót még tesz, ameddig felviszi a legnehezebb dolgokat. Ha esetleg nem bírnak valamivel ott szívesen segít nekik. Ha végzett akkor egy kicsit kifújja magát, majd a többiekre néz, hogy van-e valamilyen utasításuk.*
48. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-07-13 10:37:30
Üzenet elküldve: 2020-07-13 10:37:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Időváltozás//
//Átszervezés//
*Yeza egy pillanatra hátramarad ~talán beugrik Mori helyett valami vendégnél~ de azután elég hamar csatlakozik ő is hozzájuk.
Odalenn szerencsére nem sok tanakodnivaló van azon, mit is kellene felvigyenek, a felhordandó holmik gondosan elkülönítve, összekészítve várják őket, és Arja megkönnyebbülésére a hordók nincsenek köztük. ~Persze miért is lennének, azokra itt van szükség, a Fogadóban.~ gondolja megnyugodva.*
- Szerintem csak ezeket, amiket idekészítettek Aztyanék. *vélekedik Arja, Grarilnak válaszolva, és ő is nekilát a dolognak, bár azt nem igazán érti, hogy miért nem Miknek adta ki feladatul mindezt az intéző. ~Lehet még mindig annyira ramatyul van...~ aggódik egy kicsit.
De Grarillal és Yezával igazán hamar megbirkóznak a dologgal, igaz, többször is kell fordulniuk.*
- Ó, nem, én sem vagyok olyan régóta. Tavasszal vett fel a báró, amikor embereket kerestek a Kereskedőházhoz. *válaszol pakolás közben Yezára nevetve.*
- Én meg jelentkeztem kincsvadásznak. *mondja, visszaemlékezve arra, amikor az útileplébe bugyolálva, nagy levegőt véve megjelent itt a Kalmárban, miután a Temetőben éjszakázott.*
- És felvettek. *nevet, mert ő még most is örül a dolognak.*
- Tudod, előtte csak csavarogtam. Mindenfelé. Éltem Lihanechben is három évig kisebb koromban, de aztán elszöktem az árvaházból egy karavánnal Wegtorenbe. Onnan jöttem Artheniorba hajóval ősszel. Csak aztán itt kitört a pestis. *fecseg.*
- Most MilOchassból jöttünk Grarilékkal. Egy elf falu Arthenior mellett. Ott telepedtek le, tudod, a szegénynegyedi lázadás után. Otthagyták a várost. És a vezetőjük egy démonölő kardot akart magának.
- Grarillal ketten a puszta mélyén végül találtunk egy ork kovácsot, aki elkészítette. Sokáig kutattunk utána. Jó sok aranyat kapott érte a Kereskedőház. *mesél. Azért itt megáll, bár nem gondolja, hogy amit elárul, az titok lehet. ~Hiszen most már ő is a Kereskedőházhoz tartozik.~ pillant a rőthajúra.*
- És Te, mondd csak... harcos vagy, ugye? Kellene nekem is ilyen bőr karvédő... *nézegeti a Yezán lévőket.*
- Meg többet kellene tudnom, tudod. Van egy tőröm, de csak azt tudom, amit magamtól tanultam. *sóhajt, bár az bizony jóval több, lévén Arja gyakorlatilag az utcán nőtt fel, mint amit mondjuk egy artheniori parasztlány tudhat.*
- Azért ne hidd, meg tudom védeni magam! *biggyeszti le a száját, ahogy épp visszaérnek az utolsó adagért, de a kicsit dacos bizonygatásból inkább az a bizonytalanság érződhet ki, hogy Arja nem buta lány, és tisztában van azzal, hogy nem ártana, ha sokkal jobban tudná forgatni a tőrt.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.13 10:49:07
//Átszervezés//
*Yeza egy pillanatra hátramarad ~talán beugrik Mori helyett valami vendégnél~ de azután elég hamar csatlakozik ő is hozzájuk.
Odalenn szerencsére nem sok tanakodnivaló van azon, mit is kellene felvigyenek, a felhordandó holmik gondosan elkülönítve, összekészítve várják őket, és Arja megkönnyebbülésére a hordók nincsenek köztük. ~Persze miért is lennének, azokra itt van szükség, a Fogadóban.~ gondolja megnyugodva.*
- Szerintem csak ezeket, amiket idekészítettek Aztyanék. *vélekedik Arja, Grarilnak válaszolva, és ő is nekilát a dolognak, bár azt nem igazán érti, hogy miért nem Miknek adta ki feladatul mindezt az intéző. ~Lehet még mindig annyira ramatyul van...~ aggódik egy kicsit.
De Grarillal és Yezával igazán hamar megbirkóznak a dologgal, igaz, többször is kell fordulniuk.*
- Ó, nem, én sem vagyok olyan régóta. Tavasszal vett fel a báró, amikor embereket kerestek a Kereskedőházhoz. *válaszol pakolás közben Yezára nevetve.*
- Én meg jelentkeztem kincsvadásznak. *mondja, visszaemlékezve arra, amikor az útileplébe bugyolálva, nagy levegőt véve megjelent itt a Kalmárban, miután a Temetőben éjszakázott.*
- És felvettek. *nevet, mert ő még most is örül a dolognak.*
- Tudod, előtte csak csavarogtam. Mindenfelé. Éltem Lihanechben is három évig kisebb koromban, de aztán elszöktem az árvaházból egy karavánnal Wegtorenbe. Onnan jöttem Artheniorba hajóval ősszel. Csak aztán itt kitört a pestis. *fecseg.*
- Most MilOchassból jöttünk Grarilékkal. Egy elf falu Arthenior mellett. Ott telepedtek le, tudod, a szegénynegyedi lázadás után. Otthagyták a várost. És a vezetőjük egy démonölő kardot akart magának.
- Grarillal ketten a puszta mélyén végül találtunk egy ork kovácsot, aki elkészítette. Sokáig kutattunk utána. Jó sok aranyat kapott érte a Kereskedőház. *mesél. Azért itt megáll, bár nem gondolja, hogy amit elárul, az titok lehet. ~Hiszen most már ő is a Kereskedőházhoz tartozik.~ pillant a rőthajúra.*
- És Te, mondd csak... harcos vagy, ugye? Kellene nekem is ilyen bőr karvédő... *nézegeti a Yezán lévőket.*
- Meg többet kellene tudnom, tudod. Van egy tőröm, de csak azt tudom, amit magamtól tanultam. *sóhajt, bár az bizony jóval több, lévén Arja gyakorlatilag az utcán nőtt fel, mint amit mondjuk egy artheniori parasztlány tudhat.*
- Azért ne hidd, meg tudom védeni magam! *biggyeszti le a száját, ahogy épp visszaérnek az utolsó adagért, de a kicsit dacos bizonygatásból inkább az a bizonytalanság érződhet ki, hogy Arja nem buta lány, és tisztában van azzal, hogy nem ártana, ha sokkal jobban tudná forgatni a tőrt.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.13 10:49:07
47. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-07-13 00:48:49
Üzenet elküldve: 2020-07-13 00:48:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 452
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 452
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Időváltozás//
//Átszervezés//
*Leérve a pincébe Yeza eléggé meglepődik. Nem számított rá, hogy ilyesmi van a fogadó alatt. Ha nem sietnének ennyire, elnézelődne egy darabig.*
- Ez nem semmi *hümment. Már így, néhány pillantásból látszik, hogy ez itt elég komoly, összeszedett felszerelés azok számára, akik formában akarják tartani magukat a harci készségeik tekintetében. Ez jó hír a számára, hiszen az elmúlt időben egy kicsit kijött a gyakorlatból. Így viszont helyben van a lehetőség, hogy visszanyerje régi ruganyosságát és erőnlétét. Most viszont másért vannak itt. Elszakítja a pillantását a gyakorlófegyverekről és a bábukról, hogy alaposabban körülnézzen.*
- Nézd csak *mutat az összekészített holmik felé.* - Szerintem azokról lesz szó. *Nagyot sóhajt, mert azért elég sok áru van felhalmozva, a cipekedéshez meg nem igazán fűlik a foga, pedig valahogy fel kell málházni azokat a tevéket. Nagyon reméli, hogy a tündér ért azokhoz a jószágokhoz, mert Yeza talán még a lovaknál is kevésbé szívleli őket.
A nehezebb dolgokat Grarilra hagyja, de a többivel segédkezik, hogy hamar kikerüljön minden a nyáladzó, büdös teherhordó dögökhöz. A felszerszámozásukat minden bizonnyal intézi a gazdájuk. Yeza igyekszik keríteni valami ponyvát a kényesebb holmikhoz, nehogy az eső kárt tegyen bennük.*
- Szóval *kezd csevegésbe pakolás közben a vörös lánnyal* - te régóta vagy itt? Mármint a Kereskedőház szolgálatában? *érdeklődik.* - Szabad kérdezni, hogy milyen minőségben? *A lány elég fiatalkának tűnik, így Yezát kíváncsivá teszi, hogy vajon milyen értéket képvisel, amiből a Báró profitál. Mert van egy olyan érzése, hogy puszta jótékonyságból nem vesznek ide senkit.*
//Átszervezés//
*Leérve a pincébe Yeza eléggé meglepődik. Nem számított rá, hogy ilyesmi van a fogadó alatt. Ha nem sietnének ennyire, elnézelődne egy darabig.*
- Ez nem semmi *hümment. Már így, néhány pillantásból látszik, hogy ez itt elég komoly, összeszedett felszerelés azok számára, akik formában akarják tartani magukat a harci készségeik tekintetében. Ez jó hír a számára, hiszen az elmúlt időben egy kicsit kijött a gyakorlatból. Így viszont helyben van a lehetőség, hogy visszanyerje régi ruganyosságát és erőnlétét. Most viszont másért vannak itt. Elszakítja a pillantását a gyakorlófegyverekről és a bábukról, hogy alaposabban körülnézzen.*
- Nézd csak *mutat az összekészített holmik felé.* - Szerintem azokról lesz szó. *Nagyot sóhajt, mert azért elég sok áru van felhalmozva, a cipekedéshez meg nem igazán fűlik a foga, pedig valahogy fel kell málházni azokat a tevéket. Nagyon reméli, hogy a tündér ért azokhoz a jószágokhoz, mert Yeza talán még a lovaknál is kevésbé szívleli őket.
A nehezebb dolgokat Grarilra hagyja, de a többivel segédkezik, hogy hamar kikerüljön minden a nyáladzó, büdös teherhordó dögökhöz. A felszerszámozásukat minden bizonnyal intézi a gazdájuk. Yeza igyekszik keríteni valami ponyvát a kényesebb holmikhoz, nehogy az eső kárt tegyen bennük.*
- Szóval *kezd csevegésbe pakolás közben a vörös lánnyal* - te régóta vagy itt? Mármint a Kereskedőház szolgálatában? *érdeklődik.* - Szabad kérdezni, hogy milyen minőségben? *A lány elég fiatalkának tűnik, így Yezát kíváncsivá teszi, hogy vajon milyen értéket képvisel, amiből a Báró profitál. Mert van egy olyan érzése, hogy puszta jótékonyságból nem vesznek ide senkit.*
46. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-07-12 22:32:24
Üzenet elküldve: 2020-07-12 22:32:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Időváltozás//
//Átszervezés//
*A férfi érkezik először a Pincearénába érkező helyiségbe. Még soha nem volt lent, mivel általában a fogadótérben, és más helyeken volt dolga, ezért nem volt alkalma ahhoz, hogy szétnézzen ebben a helyiségben. Úgy tűnik, hogy egy edzésre szánt hely van itt kialakítva, amit Graril nagyon hasznosnak vél. Társait lent megvárja. Majd Arjához fordul.*
-Mindent el kell vinnünk?* Érdeklődik a harcos. Gyakorlóbábúk, gyakorlófegyverek vannak mindenfelé, és még ki tudja, hogy mi egyéb dolog búvik meg a pince rejtekében.*
//Átszervezés//
*A férfi érkezik először a Pincearénába érkező helyiségbe. Még soha nem volt lent, mivel általában a fogadótérben, és más helyeken volt dolga, ezért nem volt alkalma ahhoz, hogy szétnézzen ebben a helyiségben. Úgy tűnik, hogy egy edzésre szánt hely van itt kialakítva, amit Graril nagyon hasznosnak vél. Társait lent megvárja. Majd Arjához fordul.*
-Mindent el kell vinnünk?* Érdeklődik a harcos. Gyakorlóbábúk, gyakorlófegyverek vannak mindenfelé, és még ki tudja, hogy mi egyéb dolog búvik meg a pince rejtekében.*
45. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-07-12 21:05:36
Üzenet elküldve: 2020-07-12 21:05:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
*A hely egészen másfajta célt szolgál, s ehhez híven egészen máshogyan is néz ki, efelől semmi kétség nem lehet. Mindössze a falak maradtak ugyanott, s bár azt nem állítaná, hogy ezáltal csukott szemmel is eligazodna bent, mégis egyfajta otthonosság érzetét csempészi be ez a felismerés hangulatába. Furcsa mód ide kellett lejönnie ahhoz, hogy erre rádöbbenjen. Ezt megállapítva bólint csupán a pultos fiú szavaira, s az előzőnél jóval szelídebb mosolyt intéz felé.*
- Igen, ezt valahogy sejtettem. *Mosolyodik kedélyesen a másik hiányos szabadidejének megállapítására. Ismer hozzá hasonlóakat, s a kereskedők szakmája is igényel méretes elhivatottságot, mégis más, ha saját maga oszthatja be idejét.*
- Mindazonáltal nagy kár. Rám férne egy alapos körbevezetés, ami nem csak a Pincearénára korlátozódik. *Teszi hozzá mintegy mellékesen, hamiskás mosolyt bújtatva ajka szegletében.
Ezt követő, közeledő lépteitől nem hátrálnak meg, ahogy az érintéstől sem, mit szelíden indítványozott. Ujja cirógatásából talán több is kiolvasható, mint törődő gondoskodás, ahogy kékjeiből is, melyek végig Mik tekintetébe fúródnak, egészen, míg vissza nem húzza kezét. Talán még alsó ajkába is beleharap, ám ezt nem tudná biztosra mondani, annyira elveszett a másik szempárban. Arra, hogy tényleg nem fáj már, kedves mosollyal bólint. Bár szavakkal nem kérdezte, azért örül a feleletnek. Jó tudni.*
- Kemény kötésűnek tűnik, azt meg kell hagyni! *Nevet kedélyesen, ahogy Mik eljátszik egy jóféle gyomrost. Szakavatottnak ugyan nem mondaná szemeit, érzéke sincs nagyon a bunyóhoz, mégis ezzel az egyetlen mozdulattal meggyőzte arról a férfi, bizony nem kell őt félteni. Titkolni sem igen tudja tetszését, ezúttal az ő orcáiba szökik vér, enyhén kipirítva ezzel ábrázatát és mellkasának szabad bőrét is. Mélyről jövő lélegzetet vesz, mielőtt újra szólalna.*
- Ennek kevés esélyét látom. *Vigyorodik vissza végül szélesen.* Ha úgy is le... *Harapja el mondanivalója végét, ahogy hirtelen megbotlik. Méghozzá elég ügyetlenül, bár megbotolni talán máshogyan nem is lehet. Igyekezett ellépni az idáig átkarolt bábútól, miközben összeakadtak lábai, feltehetően a felesektől, miket pultosa oly lelkesen szolgált fel számára az este folyamán. Mindennek eredményeként, a padló felé zuhan éppen, Mik irányába, mivel felé szándékozta tenni sikertelen lépését.*
*A hely egészen másfajta célt szolgál, s ehhez híven egészen máshogyan is néz ki, efelől semmi kétség nem lehet. Mindössze a falak maradtak ugyanott, s bár azt nem állítaná, hogy ezáltal csukott szemmel is eligazodna bent, mégis egyfajta otthonosság érzetét csempészi be ez a felismerés hangulatába. Furcsa mód ide kellett lejönnie ahhoz, hogy erre rádöbbenjen. Ezt megállapítva bólint csupán a pultos fiú szavaira, s az előzőnél jóval szelídebb mosolyt intéz felé.*
- Igen, ezt valahogy sejtettem. *Mosolyodik kedélyesen a másik hiányos szabadidejének megállapítására. Ismer hozzá hasonlóakat, s a kereskedők szakmája is igényel méretes elhivatottságot, mégis más, ha saját maga oszthatja be idejét.*
- Mindazonáltal nagy kár. Rám férne egy alapos körbevezetés, ami nem csak a Pincearénára korlátozódik. *Teszi hozzá mintegy mellékesen, hamiskás mosolyt bújtatva ajka szegletében.
Ezt követő, közeledő lépteitől nem hátrálnak meg, ahogy az érintéstől sem, mit szelíden indítványozott. Ujja cirógatásából talán több is kiolvasható, mint törődő gondoskodás, ahogy kékjeiből is, melyek végig Mik tekintetébe fúródnak, egészen, míg vissza nem húzza kezét. Talán még alsó ajkába is beleharap, ám ezt nem tudná biztosra mondani, annyira elveszett a másik szempárban. Arra, hogy tényleg nem fáj már, kedves mosollyal bólint. Bár szavakkal nem kérdezte, azért örül a feleletnek. Jó tudni.*
- Kemény kötésűnek tűnik, azt meg kell hagyni! *Nevet kedélyesen, ahogy Mik eljátszik egy jóféle gyomrost. Szakavatottnak ugyan nem mondaná szemeit, érzéke sincs nagyon a bunyóhoz, mégis ezzel az egyetlen mozdulattal meggyőzte arról a férfi, bizony nem kell őt félteni. Titkolni sem igen tudja tetszését, ezúttal az ő orcáiba szökik vér, enyhén kipirítva ezzel ábrázatát és mellkasának szabad bőrét is. Mélyről jövő lélegzetet vesz, mielőtt újra szólalna.*
- Ennek kevés esélyét látom. *Vigyorodik vissza végül szélesen.* Ha úgy is le... *Harapja el mondanivalója végét, ahogy hirtelen megbotlik. Méghozzá elég ügyetlenül, bár megbotolni talán máshogyan nem is lehet. Igyekezett ellépni az idáig átkarolt bábútól, miközben összeakadtak lábai, feltehetően a felesektől, miket pultosa oly lelkesen szolgált fel számára az este folyamán. Mindennek eredményeként, a padló felé zuhan éppen, Mik irányába, mivel felé szándékozta tenni sikertelen lépését.*
44. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-07-12 16:59:59
Üzenet elküldve: 2020-07-12 16:59:59
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11737_1584432505_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
*Nem érzi Win felől a hiány érzetét, amiért nem motozta meg, amikor lejöttek. Nem feltételez rosszat a lányról, mármint úgy értve, hogy bármi ártó szándéka volna vele vagy a hellyel szemben. Így semmi szükségét nem látja annak, hogy komolyabb vizsgálatnak vesse alá.
Idelent is, mint odafent, nagy változások történtek az előző állapothoz képest. Egyáltalán nem emlékeztet már a korábbi állapotokhoz most a pince képe, de ez talán várható is volt a fogadót látva. Mik enyhe büszkeséget érez, ahogy Win körbejárja a helyet. Szereti a fogadót, a pincét és az egész helyet és a társaságot is. Bár neki kevés köve volt az átalakításhoz, már ami nem a fizikai részéhez tartozik. Mert a pultos fiú is segédkezett az átalakításban, bár arannyal nem támogatta a munkát.
Az "alantas élvezetek" megjegyzésre csak visszamosolyog, bár nem bírja sokáig a kacér hanglejtéshez tartozó pillantást és inkább elkapja a tekintetét.*
- Most egészen másfajta célt szolgál a hely, mint korábban. *Mondja, hogy mondjon valamit. Bár igaz, a fogadó fogadó maradt, de a pince funkciója is megváltozott az elődéhez képest.*
Az igaz, hogy nem sok szabadidőm van. *Vonja meg a vállát Mik. Igaz, hogy nincs sok ideje magára, de a munkájával elégedett és szinte mindenre jut ideje. Bár eddig nem gondolkodott olyan dolgokon, amelyek most eszébe jutnak, hogy Winnel lent vannak kettesben a pincearénában.
Nem lép el, amikor a lány közel lép hozzá, hogy megérintse a sebét. Az érintésre sem rezzen össze, csak végig a lány szemeibe néz némán. Az elhangzottak után talán egy pár pillanattal tovább marad szótlan, mint kellene, de talán ez fel sem tűnik majd Winnek.*
- Tényleg nem fáj már. *Mondja halkan, bár ilyen kérdés el sem hangzott. Gyanítja, hogy Win nem olyan lány, aki megijedne egy sérüléstől vagy véraláfutástól. De ezt eddig is tudta.*
- Ki tudja, lehet, kemény legény. *Mosolyog és egy gyomrost imitál lassan, erő nélkül a bábun. Csak a csípője és a válla mozdul úgy, ahogy az csak vérbeli bunyósoknak mozdul. Ösztönből, nincs benne semmi erőltetett vagy mesterkélt.*
- Ne próbáljuk ki, nem szeretnék lebőgni előtted. *Mosolyog a lányra.*
*Nem érzi Win felől a hiány érzetét, amiért nem motozta meg, amikor lejöttek. Nem feltételez rosszat a lányról, mármint úgy értve, hogy bármi ártó szándéka volna vele vagy a hellyel szemben. Így semmi szükségét nem látja annak, hogy komolyabb vizsgálatnak vesse alá.
Idelent is, mint odafent, nagy változások történtek az előző állapothoz képest. Egyáltalán nem emlékeztet már a korábbi állapotokhoz most a pince képe, de ez talán várható is volt a fogadót látva. Mik enyhe büszkeséget érez, ahogy Win körbejárja a helyet. Szereti a fogadót, a pincét és az egész helyet és a társaságot is. Bár neki kevés köve volt az átalakításhoz, már ami nem a fizikai részéhez tartozik. Mert a pultos fiú is segédkezett az átalakításban, bár arannyal nem támogatta a munkát.
Az "alantas élvezetek" megjegyzésre csak visszamosolyog, bár nem bírja sokáig a kacér hanglejtéshez tartozó pillantást és inkább elkapja a tekintetét.*
- Most egészen másfajta célt szolgál a hely, mint korábban. *Mondja, hogy mondjon valamit. Bár igaz, a fogadó fogadó maradt, de a pince funkciója is megváltozott az elődéhez képest.*
Az igaz, hogy nem sok szabadidőm van. *Vonja meg a vállát Mik. Igaz, hogy nincs sok ideje magára, de a munkájával elégedett és szinte mindenre jut ideje. Bár eddig nem gondolkodott olyan dolgokon, amelyek most eszébe jutnak, hogy Winnel lent vannak kettesben a pincearénában.
Nem lép el, amikor a lány közel lép hozzá, hogy megérintse a sebét. Az érintésre sem rezzen össze, csak végig a lány szemeibe néz némán. Az elhangzottak után talán egy pár pillanattal tovább marad szótlan, mint kellene, de talán ez fel sem tűnik majd Winnek.*
- Tényleg nem fáj már. *Mondja halkan, bár ilyen kérdés el sem hangzott. Gyanítja, hogy Win nem olyan lány, aki megijedne egy sérüléstől vagy véraláfutástól. De ezt eddig is tudta.*
- Ki tudja, lehet, kemény legény. *Mosolyog és egy gyomrost imitál lassan, erő nélkül a bábun. Csak a csípője és a válla mozdul úgy, ahogy az csak vérbeli bunyósoknak mozdul. Ösztönből, nincs benne semmi erőltetett vagy mesterkélt.*
- Ne próbáljuk ki, nem szeretnék lebőgni előtted. *Mosolyog a lányra.*
43. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-07-09 13:25:27
Üzenet elküldve: 2020-07-09 13:25:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Átszervezés//
*A pincearéna üresnek tűnik, bár lehet, hogy korábban járt itt valaki vagy valakik, ám most Aztyan egyedül gondolja magát idelent. Még. Ha a kereskedőház tagjai a kiosztott feladatoknak megfelelően cselekednek, akkor hamarosan többedmagával lesz majd itt, hogy a nem ide való árukat összekészítsék és majd átszállítsák a kovácsműhelybem ahol majd később a kereskedelmi központ létesül.
Sizpakot hagyta odaát, nem gondolja, hogy a tündér ne boldogulna, de mivel még nem régóta tagja a kereskedőháznak, így jobbnak látja, ha nem hagyja sokáig egyedül.
A söröshordók maradnak, ám a többi, eladható árut át fogják mozgatni a kovácsműhely raktárába. A sörfőző felszereléseket sem kívánja elmozdítani, hisz az elkészült söröket majd itt fogják áruba bocsátani vagy eladni a fogadó csapjain. Nem is érti, hogy nem jutott ez korábban eszébe, hogy megossza a két tevékenységet. Egyrészt helykihasználás dolgában is optimálisabb és egy idő után majd a vásárlókban is tudatosul majd a felosztás. Aki vásárolni akar tőlük, a kovácsműhelybe megy, aki pedig enni-inni és szállást keresni, az majd a Kalmárba indul egyenesen.
Ha odakint valóban úgy szakad az eső, meggondolja majd az átszállítás elhalasztását, de a tagoknak meg kell érteniük, hogy amit ő mond, azt ne kérdőjelezzék meg. Más a dolog, ha kettesben, négyszemközt közlik vele a véleményüket, hisz nem bólogató kiskutyákra van szüksége, hanem gondolkodó, értelmes tagokra, de nem engedheti meg magának, hogy más tagok előtt megkérdőjelezzék. Yeza nem régóta tagja a kereskedőháznak és abban sem volt kivetnivaló, hogy megjegyzést tett, csak annak módjában talált kivetnivalót a heges arcú.
Míg Tuldhron leér, addig a meglévő táblák alapján állítja össze az átszállítás alá kerülő áruk listáját, amit majd az arra alkalmas tagok felhordanak az istállóba, ahonnan majd a tevékkel, átmozgatják majd azokat a kovácsműhelybe.
Ha végzett, újra átnézi az árukat, mindent lejegyez és ha kell, az összekészített dolgokra is feljegyzi az átszállítás jelzését és visszaindul a Kalmárba.
Az átszállításhoz nem gondolja, hogy szükség volna a személyes jelenlétére, lassan vissza kellene térnie a kovácsműhelybe, hogy ott is előkészítse a terepet az érkező áruknak.*
*A pincearéna üresnek tűnik, bár lehet, hogy korábban járt itt valaki vagy valakik, ám most Aztyan egyedül gondolja magát idelent. Még. Ha a kereskedőház tagjai a kiosztott feladatoknak megfelelően cselekednek, akkor hamarosan többedmagával lesz majd itt, hogy a nem ide való árukat összekészítsék és majd átszállítsák a kovácsműhelybem ahol majd később a kereskedelmi központ létesül.
Sizpakot hagyta odaát, nem gondolja, hogy a tündér ne boldogulna, de mivel még nem régóta tagja a kereskedőháznak, így jobbnak látja, ha nem hagyja sokáig egyedül.
A söröshordók maradnak, ám a többi, eladható árut át fogják mozgatni a kovácsműhely raktárába. A sörfőző felszereléseket sem kívánja elmozdítani, hisz az elkészült söröket majd itt fogják áruba bocsátani vagy eladni a fogadó csapjain. Nem is érti, hogy nem jutott ez korábban eszébe, hogy megossza a két tevékenységet. Egyrészt helykihasználás dolgában is optimálisabb és egy idő után majd a vásárlókban is tudatosul majd a felosztás. Aki vásárolni akar tőlük, a kovácsműhelybe megy, aki pedig enni-inni és szállást keresni, az majd a Kalmárba indul egyenesen.
Ha odakint valóban úgy szakad az eső, meggondolja majd az átszállítás elhalasztását, de a tagoknak meg kell érteniük, hogy amit ő mond, azt ne kérdőjelezzék meg. Más a dolog, ha kettesben, négyszemközt közlik vele a véleményüket, hisz nem bólogató kiskutyákra van szüksége, hanem gondolkodó, értelmes tagokra, de nem engedheti meg magának, hogy más tagok előtt megkérdőjelezzék. Yeza nem régóta tagja a kereskedőháznak és abban sem volt kivetnivaló, hogy megjegyzést tett, csak annak módjában talált kivetnivalót a heges arcú.
Míg Tuldhron leér, addig a meglévő táblák alapján állítja össze az átszállítás alá kerülő áruk listáját, amit majd az arra alkalmas tagok felhordanak az istállóba, ahonnan majd a tevékkel, átmozgatják majd azokat a kovácsműhelybe.
Ha végzett, újra átnézi az árukat, mindent lejegyez és ha kell, az összekészített dolgokra is feljegyzi az átszállítás jelzését és visszaindul a Kalmárba.
Az átszállításhoz nem gondolja, hogy szükség volna a személyes jelenlétére, lassan vissza kellene térnie a kovácsműhelybe, hogy ott is előkészítse a terepet az érkező áruknak.*
42. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-07-08 13:30:14
Üzenet elküldve: 2020-07-08 13:30:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
*Motozatlanul bár, ám valóban semmit sem rejtegetve érkezik hát a Pincearénába vezető lépcsősor legalsó fokára, hogy onnan, némi hiányérzettel a remélt érintést illetően, de töretlen érdeklődéssel járja be a jelenleg gyakorlatozásra, s úgy tűnik, raktározásra is használt helyiséget. Teszi ezt, a már korábban taglalt módon, s kíváncsisággal.
Persze, nem lepi meg, hogy ahogy az örömlányoknak, úgy a kaszinónak is búcsút intett az a bizonyos báró, kinek kezei közé a Pinty került, miután ő olyan rútul és ostobán maga mögött hagyta a helyet. Keserédesen mosolyodik Mikre, ahogy magyarázata hangzik.*
- Nos igen, határozottak, amik szöges ellentétben állnak minden alantas élvezettel. *Hangjában ezúttal nem bujkál játékosság, vagy kacér felhang. Valóban úgy gondolja, ez a bizonyos sokat emlegetett alak nem híve az ilyesféle szórakozásnak, vagy nagyon törekszik ezt a benyomást kelteni másokban. Vélhetőleg üzletfeleiben.
Szőhetné még tovább némán, magában igencsak kezdetleges, s csupán elmondásokból táplálkozó jellemrajzát, viszont túl sok rumot ivott már ahhoz, hogy ennek értelmét lássa, na meg a társaságát éppen élvező férfi jelenleg sokkal jobban érdekli, mint az, aki fogadójának egészen különösen ruganyos padlóját épp koptatja. Követi hát kékjeivel Mik útját a bizonyos gyakorlatozó bábúig.*
- Ááá, tehát van olyan idő, amikor nem a fogadóban koptatod a pultot, és még csak nem is alszol? Ki gondolta volna! *Nevet ezúttal már kevésbé halkan, jól hallható, incselkedő éllel hangjában. Bár nem ismeri régóta a fiút, sőt, talán maga az ismerés is túlzásnak tekinthető, mégis az a benyomása ébredt róla, hogy mániája a munkája. Talán ezért is lepődik meg minden alkalommal, mikor mégis rá szánja idejét a másik.*
- Ugyan... *Lép lassan egészen közel Mikhez.* Azért nem olyan ronda. *Jobbját emeli ezúttal a fiú felé lassan, mint ki egy riadt őzgidához közelít abban reménykedve, megérintheti. Amennyiben engednek ezen törekvésének, hüvelykjével gyengéden cirógat végig a véraláfutáson, min korábban gazdájának ujja simított. Eztán, vagy szándéka sikertelensége esetén, puhán húzza vissza kezét, hogy háta mögött összefonhassa baljával.*
- Olyan szemnek vészes inkább, ami nincs szokva a sérülésekhez. *Folytatja félbehagyott nyugtatását.*
- Gondolom én, hogy nem vagy rossz. Például őt biztos mindig megvered! *Karolja át kacagva azt a gyakorló bábút, mi körül eddig sertepertéltek.*
*Motozatlanul bár, ám valóban semmit sem rejtegetve érkezik hát a Pincearénába vezető lépcsősor legalsó fokára, hogy onnan, némi hiányérzettel a remélt érintést illetően, de töretlen érdeklődéssel járja be a jelenleg gyakorlatozásra, s úgy tűnik, raktározásra is használt helyiséget. Teszi ezt, a már korábban taglalt módon, s kíváncsisággal.
Persze, nem lepi meg, hogy ahogy az örömlányoknak, úgy a kaszinónak is búcsút intett az a bizonyos báró, kinek kezei közé a Pinty került, miután ő olyan rútul és ostobán maga mögött hagyta a helyet. Keserédesen mosolyodik Mikre, ahogy magyarázata hangzik.*
- Nos igen, határozottak, amik szöges ellentétben állnak minden alantas élvezettel. *Hangjában ezúttal nem bujkál játékosság, vagy kacér felhang. Valóban úgy gondolja, ez a bizonyos sokat emlegetett alak nem híve az ilyesféle szórakozásnak, vagy nagyon törekszik ezt a benyomást kelteni másokban. Vélhetőleg üzletfeleiben.
Szőhetné még tovább némán, magában igencsak kezdetleges, s csupán elmondásokból táplálkozó jellemrajzát, viszont túl sok rumot ivott már ahhoz, hogy ennek értelmét lássa, na meg a társaságát éppen élvező férfi jelenleg sokkal jobban érdekli, mint az, aki fogadójának egészen különösen ruganyos padlóját épp koptatja. Követi hát kékjeivel Mik útját a bizonyos gyakorlatozó bábúig.*
- Ááá, tehát van olyan idő, amikor nem a fogadóban koptatod a pultot, és még csak nem is alszol? Ki gondolta volna! *Nevet ezúttal már kevésbé halkan, jól hallható, incselkedő éllel hangjában. Bár nem ismeri régóta a fiút, sőt, talán maga az ismerés is túlzásnak tekinthető, mégis az a benyomása ébredt róla, hogy mániája a munkája. Talán ezért is lepődik meg minden alkalommal, mikor mégis rá szánja idejét a másik.*
- Ugyan... *Lép lassan egészen közel Mikhez.* Azért nem olyan ronda. *Jobbját emeli ezúttal a fiú felé lassan, mint ki egy riadt őzgidához közelít abban reménykedve, megérintheti. Amennyiben engednek ezen törekvésének, hüvelykjével gyengéden cirógat végig a véraláfutáson, min korábban gazdájának ujja simított. Eztán, vagy szándéka sikertelensége esetén, puhán húzza vissza kezét, hogy háta mögött összefonhassa baljával.*
- Olyan szemnek vészes inkább, ami nincs szokva a sérülésekhez. *Folytatja félbehagyott nyugtatását.*
- Gondolom én, hogy nem vagy rossz. Például őt biztos mindig megvered! *Karolja át kacagva azt a gyakorló bábút, mi körül eddig sertepertéltek.*
41. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-07-02 18:00:17
Üzenet elküldve: 2020-07-02 18:00:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
*Bár Mik az utcán nőtt fel, ragadt rá egy-két dolog, amit onnan látott. Talán tehetsége lehet az etiketthez, amiért olyan szépen másolja le azt a mozdulatot.
A pultnál türelmesen kivárja, hogy a lány letehesse a fegyvereit, azokat takarosan elrendezi a helyükön és már indulhatnának is le.*
- Azt hiszem, erre semmi szükség, kisasszony. *Mosolyogva válaszol, bár úgy tűnik, kedvére volna az a motozás.
Odalent aztán félreállva hagyja, hogy Win végignézhesse a pincearéna berendezéseit és felszereléseit, addig némán, háta mögött összekulcsolt kezekkel figyeli a puha padlón sétáló lányt.
A Kalmár valóban megváltozott azóta, hogy a kereskedőház átvette. Átépítették és takarossá tették, nem csoda, hogy nem hasonlít már az egykori Pintyre.*
- Nem csodálom, a bárónak határozott elképzelései voltak, hogy mit akar csinálni a fogadóval. *Néz szét maga is. Mert ugye ő maga is részt vett az átépítésben, így emlékszik mindkét állapotra.*
- Ha van egy kevés kis időm, akkor igen. *Válaszol, ahogy közelebb sétál egy bábuhoz, amit láthatóan pusztakezes gyakorlásra szoktak használni.
A halk nevetésre maga is szélesen elmosolyodik.*
- Igaz, most nem úgy tűnik, hogy olyan sokat gyakoroltam. *Simít végig az állán, ahol egy fájdalmasnak tűnő véraláfutás kéklik. Mostanra már inkább barnás-zöldes árnyalatot öltött, ahogy gyógyul a seb.*
- De amúgy nem vagyok rossz. *Vonja meg a vállát, mert bár most kikapott, de az ébenbőrű kovácsmester komoly ellenfél volt.*
*Bár Mik az utcán nőtt fel, ragadt rá egy-két dolog, amit onnan látott. Talán tehetsége lehet az etiketthez, amiért olyan szépen másolja le azt a mozdulatot.
A pultnál türelmesen kivárja, hogy a lány letehesse a fegyvereit, azokat takarosan elrendezi a helyükön és már indulhatnának is le.*
- Azt hiszem, erre semmi szükség, kisasszony. *Mosolyogva válaszol, bár úgy tűnik, kedvére volna az a motozás.
Odalent aztán félreállva hagyja, hogy Win végignézhesse a pincearéna berendezéseit és felszereléseit, addig némán, háta mögött összekulcsolt kezekkel figyeli a puha padlón sétáló lányt.
A Kalmár valóban megváltozott azóta, hogy a kereskedőház átvette. Átépítették és takarossá tették, nem csoda, hogy nem hasonlít már az egykori Pintyre.*
- Nem csodálom, a bárónak határozott elképzelései voltak, hogy mit akar csinálni a fogadóval. *Néz szét maga is. Mert ugye ő maga is részt vett az átépítésben, így emlékszik mindkét állapotra.*
- Ha van egy kevés kis időm, akkor igen. *Válaszol, ahogy közelebb sétál egy bábuhoz, amit láthatóan pusztakezes gyakorlásra szoktak használni.
A halk nevetésre maga is szélesen elmosolyodik.*
- Igaz, most nem úgy tűnik, hogy olyan sokat gyakoroltam. *Simít végig az állán, ahol egy fájdalmasnak tűnő véraláfutás kéklik. Mostanra már inkább barnás-zöldes árnyalatot öltött, ahogy gyógyul a seb.*
- De amúgy nem vagyok rossz. *Vonja meg a vállát, mert bár most kikapott, de az ébenbőrű kovácsmester komoly ellenfél volt.*
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-06-24 21:45:44
Üzenet elküldve: 2020-06-24 21:45:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Készletellenőrzés és az áruim felpakolása//
*Mori, a konyhából kilépve az ivóba lép, majd onnan indul a pinceszint felé. Itt kell lennie valami raktárnak, ahol hagyhatta Aztyan az áruit. A férfi jól sejti, gyógyítói célzattal kérte ezeket a gyógynövényeket. Bár van benne némi kísérletező kedv is, amivel talán segítheti a Kalmár ételeinek ízletesebb és egészségesebb oldalát is megmutatni. Ez azonban távlati célja, inkább elsőre magának készítene pár ilyen fogást, és esetleg megkérné a többieket, hogy kóstolják meg, hogy mit gondolnak róla. Azonban a raktárhoz át kell mennie az egész arénán, ami megilletődöttséget vált ki a fél-elfből. Nem nagyon látott ilyen edző helyeket, de nagy, és eléggé változatos és mégis egyhangú. Az pedig felettébb fura számára, hogy ilyen helyen gyakorolnak a férfiak, hogy éles küzdelemben is sikeresen vehessen részt. Ezen elborzad. ~Miért akar valaki gyakorolni azért, hogy utána verekedjen és sérüléseket szerezhessen?~ Ezt sosem sikerült megértenie. Viszont, ha valaki rossz szándékkal bánt valakit, csak egy ilyen harcos tudású egyén mentheti meg, így viszont szükségesek az ilyen arénák. Nagyot sóhajt, és áthalad ezen a termen, megkeresni a kért növényeit.
Meg is leli a gyógynövényeket, amiknek felettébb örül. Szépen átnézi őket, mindet kicsomagolja, és még némelyiket meg is szagolja, vagy ízleli. Az áru kiváló, minőségén nem lepődik meg. Aztyantól valahogy silányabb terméket nem is tudna elképzelni. Magához veszi a csomagokat, és elindul vissza a konyhába.*
*Mori, a konyhából kilépve az ivóba lép, majd onnan indul a pinceszint felé. Itt kell lennie valami raktárnak, ahol hagyhatta Aztyan az áruit. A férfi jól sejti, gyógyítói célzattal kérte ezeket a gyógynövényeket. Bár van benne némi kísérletező kedv is, amivel talán segítheti a Kalmár ételeinek ízletesebb és egészségesebb oldalát is megmutatni. Ez azonban távlati célja, inkább elsőre magának készítene pár ilyen fogást, és esetleg megkérné a többieket, hogy kóstolják meg, hogy mit gondolnak róla. Azonban a raktárhoz át kell mennie az egész arénán, ami megilletődöttséget vált ki a fél-elfből. Nem nagyon látott ilyen edző helyeket, de nagy, és eléggé változatos és mégis egyhangú. Az pedig felettébb fura számára, hogy ilyen helyen gyakorolnak a férfiak, hogy éles küzdelemben is sikeresen vehessen részt. Ezen elborzad. ~Miért akar valaki gyakorolni azért, hogy utána verekedjen és sérüléseket szerezhessen?~ Ezt sosem sikerült megértenie. Viszont, ha valaki rossz szándékkal bánt valakit, csak egy ilyen harcos tudású egyén mentheti meg, így viszont szükségesek az ilyen arénák. Nagyot sóhajt, és áthalad ezen a termen, megkeresni a kért növényeit.
Meg is leli a gyógynövényeket, amiknek felettébb örül. Szépen átnézi őket, mindet kicsomagolja, és még némelyiket meg is szagolja, vagy ízleli. Az áru kiváló, minőségén nem lepődik meg. Aztyantól valahogy silányabb terméket nem is tudna elképzelni. Magához veszi a csomagokat, és elindul vissza a konyhába.*
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-06-24 12:52:02
Üzenet elküldve: 2020-06-24 12:52:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
*Nem gondolta volna, hogy a mai estén még a pince helyiséget is lehetősége nyílik megszemlélni. Pláne nem ilyen készséges és látszatra szakavatott személyzet kíséretében. Amint a megállapítás, miszerint kívánsága parancs, elhangzik, pokrócától megszabadulva és rumos poharának tartalmát egy húzásra legurítva kel fel ültéből. Ha valóban így állnak a dolgok, nem szabad restelkednie kívánságaival, ez a gondolat pedig csak tovább kunkorítja ajkára ülő pajkos mosolyát.
A kimondottan kifinomult gesztust, mely azt hivatott jelezni, kövesse a férfit, elismerő kékekkel figyeli. Ki tudja, talán nem mindig pultoskodásból kereste kenyerét a másik, vagy legalábbis nehezen tudja elképzelni, hogy aközben ragadtak rá ilyen előkelő mozdulatok. Aztán ki tudja, barnánk képzelete meglepően sok dologhoz nem ér fel. Mindenesetre megindul Mik után, egészen a pultig jutva, ahol fegyvereitől kell megszabadulnia.*
- Igenis! *Jelzi játékosan, hogy tudomásul vette feladatát, már-már katonás helyesléssel. Ha bárki fegyverek garmadájának előbukkanását várta, annak most csalódnia kell. Tarisznyáját helyezi csak le a mutatott állványra, mi ezek szerint tartalmazhat valamiféle harcászati eszközt a csilingelő üvegcsék mellett. Ezen kívül pedig egy megkapóan díszes csonttőrt old le övéről, melyen így már csak erszénye marad fent.*
- Ennyi lenne. Ha gondolod meg is motozhatsz! *Kacsint kacéran Mikre, oldaltartásba emelve karjait.
Akár történik átkutatás, akár nem, idegenvezetőjéhez hasonlatosan széles mosollyal ballag a fiú mögött, hátrahagyva a vendégteret és annak minden résztvevőjét, időnként néma bólintásokkal hallgatva a felvezető szöveget. Ahogy pedig az utolsó lépcsőfokhoz érnek, s Mik utat enged kíváncsiságának, érdeklődő nézelődésbe kezd. Az első gondolata, ahogy a Kalmárba való betéréskor, most is az, hogy mennyit változott itt minden. Rá sem ismer az egykori bűnbarlangra, mi ugyan más szenvedélyeket elégített ki, mint a fogadó földfelszín feletti területe, azok sem voltak sokkal tiszteletre méltóbbak. Egészen elrévedve figyel meg minden szegletet, balról jobbra és alulról felfelé hordozva kékjeit. Alaposan megnézi a számára különlegesnek ható padló borítást, a gyakorló bábukat és céltáblákat, a fegyver állványt és minden szekrényt s azt a pár hordót is, mik az egyik sarokban pihennek. Ha szimata nem csal (márpedig sosem szokott), sör van, vagy legalábbis készül bennük, melynek aromájából mélyet szippantva vet véget szótlanságának.*
- Nos, azt kell mondjam, ez sem emlékeztet egy kicsit sem arra, amire emlékeztem. *Mosolyodik újra, ezúttal Mik tekintetét keresve.*
- Itt szoktál edzeni a bunyókra? *Nevet fel halkan, utalva a fiú meggyötört ábrázatára, igyekezve terelni a témát nosztalgiája irányából.*
*Nem gondolta volna, hogy a mai estén még a pince helyiséget is lehetősége nyílik megszemlélni. Pláne nem ilyen készséges és látszatra szakavatott személyzet kíséretében. Amint a megállapítás, miszerint kívánsága parancs, elhangzik, pokrócától megszabadulva és rumos poharának tartalmát egy húzásra legurítva kel fel ültéből. Ha valóban így állnak a dolgok, nem szabad restelkednie kívánságaival, ez a gondolat pedig csak tovább kunkorítja ajkára ülő pajkos mosolyát.
A kimondottan kifinomult gesztust, mely azt hivatott jelezni, kövesse a férfit, elismerő kékekkel figyeli. Ki tudja, talán nem mindig pultoskodásból kereste kenyerét a másik, vagy legalábbis nehezen tudja elképzelni, hogy aközben ragadtak rá ilyen előkelő mozdulatok. Aztán ki tudja, barnánk képzelete meglepően sok dologhoz nem ér fel. Mindenesetre megindul Mik után, egészen a pultig jutva, ahol fegyvereitől kell megszabadulnia.*
- Igenis! *Jelzi játékosan, hogy tudomásul vette feladatát, már-már katonás helyesléssel. Ha bárki fegyverek garmadájának előbukkanását várta, annak most csalódnia kell. Tarisznyáját helyezi csak le a mutatott állványra, mi ezek szerint tartalmazhat valamiféle harcászati eszközt a csilingelő üvegcsék mellett. Ezen kívül pedig egy megkapóan díszes csonttőrt old le övéről, melyen így már csak erszénye marad fent.*
- Ennyi lenne. Ha gondolod meg is motozhatsz! *Kacsint kacéran Mikre, oldaltartásba emelve karjait.
Akár történik átkutatás, akár nem, idegenvezetőjéhez hasonlatosan széles mosollyal ballag a fiú mögött, hátrahagyva a vendégteret és annak minden résztvevőjét, időnként néma bólintásokkal hallgatva a felvezető szöveget. Ahogy pedig az utolsó lépcsőfokhoz érnek, s Mik utat enged kíváncsiságának, érdeklődő nézelődésbe kezd. Az első gondolata, ahogy a Kalmárba való betéréskor, most is az, hogy mennyit változott itt minden. Rá sem ismer az egykori bűnbarlangra, mi ugyan más szenvedélyeket elégített ki, mint a fogadó földfelszín feletti területe, azok sem voltak sokkal tiszteletre méltóbbak. Egészen elrévedve figyel meg minden szegletet, balról jobbra és alulról felfelé hordozva kékjeit. Alaposan megnézi a számára különlegesnek ható padló borítást, a gyakorló bábukat és céltáblákat, a fegyver állványt és minden szekrényt s azt a pár hordót is, mik az egyik sarokban pihennek. Ha szimata nem csal (márpedig sosem szokott), sör van, vagy legalábbis készül bennük, melynek aromájából mélyet szippantva vet véget szótlanságának.*
- Nos, azt kell mondjam, ez sem emlékeztet egy kicsit sem arra, amire emlékeztem. *Mosolyodik újra, ezúttal Mik tekintetét keresve.*
- Itt szoktál edzeni a bunyókra? *Nevet fel halkan, utalva a fiú meggyötört ábrázatára, igyekezve terelni a témát nosztalgiája irányából.*
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-06-23 14:33:21
Üzenet elküldve: 2020-06-23 14:33:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
*A mai este már sokadik alkalommal sikerül meglepett kifejezést csalnia Win arcára és úgy tűnik, most is eredménnyel jár. Legalábbis Mik erre következtet a lány apró szemöldökmozdulatából és pajkos mosolyából. Mikarr valóban lelkes munkavállaló, mivel annak idején a báró bizalommal és búvóhellyel látta el a lázadások utáni zavaros időkben, így lojalitása is megkérdőjelezhetetlen. És ennek már többször is bizonyítékát adta. Legutóbb például akkor, amikor Aztyan kérésére kiállat a kolosszus izomzatú kovácsmesterrel.
Most úgy érzi, kijár neki egy kis pihenés a történtek után, így talán könnyű lélekkel ajánlja fel Winnek az idegenvezetést a pincében.*
- A vendég kívánsága pedig parancs. *Válaszolja a pultos fiú széles mosollyal és máris lép, hogy udvariasan utat mutasson a pult mögött nyíló ajtó felé, ahonnan a pincearénát el lehet érni.
Megvárja, míg a lány felkel az asztaltól és az élre állva indul el a lejárat felé.*
- Kérem, kövessen, kisasszony. *Mondja udvari etikett-mestereket megszégyenítő gesztussal és már vezeti is a lányt a pincearéna felé.*
- A fegyvereit kérem, helyezze itt el. A pincearénába a vendégek és a lent tartózkodók védelme érdekében nem juthatnak le éles fegyverek. *Áll meg az ajtó melletti állvány mellett, ahová a vendégek a saját fegyvereiket helyezhetik el az edzés idejére. Ha pedig ezt Win megtette, akkor kinyitja az ajtót és elindul lefelé a pincearénába.*
- A Pincearénában számos gyakorlófegyver található, amelyekkel a vendégek képezhetik saját képességeiket és növelhetik erőnlétüket. Gyakorlókardok, dobó- és lőfegyverek széles választékával, biztonságos körülmények között edzhet itt minden fogadóban megszálló vagy betérő vendég. *Mondja mintha könyvből olvasná, de miközben lefelé haladnak, széles mosoly ül sebzett ajkain.
Amikor pedig leérnek félreáll, hogy Win is szemrevételezhesse a pincearénát.*
*A mai este már sokadik alkalommal sikerül meglepett kifejezést csalnia Win arcára és úgy tűnik, most is eredménnyel jár. Legalábbis Mik erre következtet a lány apró szemöldökmozdulatából és pajkos mosolyából. Mikarr valóban lelkes munkavállaló, mivel annak idején a báró bizalommal és búvóhellyel látta el a lázadások utáni zavaros időkben, így lojalitása is megkérdőjelezhetetlen. És ennek már többször is bizonyítékát adta. Legutóbb például akkor, amikor Aztyan kérésére kiállat a kolosszus izomzatú kovácsmesterrel.
Most úgy érzi, kijár neki egy kis pihenés a történtek után, így talán könnyű lélekkel ajánlja fel Winnek az idegenvezetést a pincében.*
- A vendég kívánsága pedig parancs. *Válaszolja a pultos fiú széles mosollyal és máris lép, hogy udvariasan utat mutasson a pult mögött nyíló ajtó felé, ahonnan a pincearénát el lehet érni.
Megvárja, míg a lány felkel az asztaltól és az élre állva indul el a lejárat felé.*
- Kérem, kövessen, kisasszony. *Mondja udvari etikett-mestereket megszégyenítő gesztussal és már vezeti is a lányt a pincearéna felé.*
- A fegyvereit kérem, helyezze itt el. A pincearénába a vendégek és a lent tartózkodók védelme érdekében nem juthatnak le éles fegyverek. *Áll meg az ajtó melletti állvány mellett, ahová a vendégek a saját fegyvereiket helyezhetik el az edzés idejére. Ha pedig ezt Win megtette, akkor kinyitja az ajtót és elindul lefelé a pincearénába.*
- A Pincearénában számos gyakorlófegyver található, amelyekkel a vendégek képezhetik saját képességeiket és növelhetik erőnlétüket. Gyakorlókardok, dobó- és lőfegyverek széles választékával, biztonságos körülmények között edzhet itt minden fogadóban megszálló vagy betérő vendég. *Mondja mintha könyvből olvasná, de miközben lefelé haladnak, széles mosoly ül sebzett ajkain.
Amikor pedig leérnek félreáll, hogy Win is szemrevételezhesse a pincearénát.*
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-05-26 17:39:06
Üzenet elküldve: 2020-05-26 17:39:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Készletellenőrzés és Mori áruinak lepakolása//
*A hátsó lépcsőn keresztül érkezik a pincébe, hogy ellenőrizze a készleteket és letegye Morinak a piacon vásárolt áruit. Felveszi a táblát, amelyen a készletek felhasználását követik nyomon a pultosok és a konyha és végignézi a fogyást és a beszerzést. A lehetőségekhez mérten mindent rendben talál, úgy tűnik, hogy a kereskedőház fogadói alkalmazottai szépen tartják a rendet.
Amikor végzett, lepakolja a Mori gyógynövényeit rejtő pakkot és gondosan elhelyezi a raktár azon részében, ahol a tagok tárolhatják a dolgaikat.
Végül benéz a pincearénába és végigmegy a puha szőnyegeken. A helyiség kihasználatlannak tűnik, de Aztyan nem tartja egészen annak. Most kereshetne egy másik helyet, hogy kicsit mozogjon, ám erre semmi szükség. Felvesz egy gyakorlókardot és a hozzá mért precizitással nekikezd gyakorolni. Ha most látná valaki, biztosan megmosolyogná, pedig a mozdulatai gyakorlott kardvívóról tanúskodnak. Igaz, hogy nem nagyon kellett használnia a tudását, de ez neki természetes. Azért vannak a kereskedőháznak olyan alkalmazottai, mint Graril és most Yeza. Az ő dolguk az, hogy forgassák a fegyvereiket, ha a kereskedőket, mint Aztyan is, meg kell védeni.
Amikor úgy érzi, elég volt a gyakorlásból, visszateszi a helyére a gyakorlókardot és a hátsó ajtó felé indul, hogy visszatérjen a kovácsműhelybe.*
*A hátsó lépcsőn keresztül érkezik a pincébe, hogy ellenőrizze a készleteket és letegye Morinak a piacon vásárolt áruit. Felveszi a táblát, amelyen a készletek felhasználását követik nyomon a pultosok és a konyha és végignézi a fogyást és a beszerzést. A lehetőségekhez mérten mindent rendben talál, úgy tűnik, hogy a kereskedőház fogadói alkalmazottai szépen tartják a rendet.
Amikor végzett, lepakolja a Mori gyógynövényeit rejtő pakkot és gondosan elhelyezi a raktár azon részében, ahol a tagok tárolhatják a dolgaikat.
Végül benéz a pincearénába és végigmegy a puha szőnyegeken. A helyiség kihasználatlannak tűnik, de Aztyan nem tartja egészen annak. Most kereshetne egy másik helyet, hogy kicsit mozogjon, ám erre semmi szükség. Felvesz egy gyakorlókardot és a hozzá mért precizitással nekikezd gyakorolni. Ha most látná valaki, biztosan megmosolyogná, pedig a mozdulatai gyakorlott kardvívóról tanúskodnak. Igaz, hogy nem nagyon kellett használnia a tudását, de ez neki természetes. Azért vannak a kereskedőháznak olyan alkalmazottai, mint Graril és most Yeza. Az ő dolguk az, hogy forgassák a fegyvereiket, ha a kereskedőket, mint Aztyan is, meg kell védeni.
Amikor úgy érzi, elég volt a gyakorlásból, visszateszi a helyére a gyakorlókardot és a hátsó ajtó felé indul, hogy visszatérjen a kovácsműhelybe.*
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-05-17 19:19:27
Üzenet elküldve: 2020-05-17 19:19:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Befektetés//
*A kovácsműhely felől érkezik ezúttal is ezúttal is a hátsó ajtót választja, hogy egyenesen a pincearénába jusson. A kereskedőház megszerezte az első befektetőjét, ami egy újabb nagy lépés afelé, hogy új, eddig ismeretlen területek nyíljanak meg előtte. Artheniorban eddig ismeretlen befektetést kínál, ami bár nem garantál nagy kamatot, de az aranyak biztonságban vannak és hosszú távon ez az üzlet mindkét félnek jövedelmező lehet.
A piacon át igyekezett a leggyorsabban átérni, a Kalmárban pedig már biztonságban volt, onnan pedig csak a lépcsőn kellett lejönnie, hogy elhelyezhesse a befektetést. Valójában a kereskedőház nem kockáztat nagyot, a kovácsműhely remekül üzemel, az üzlet virágzik.
Aztyan nem is lehet ennél elégedettebb, bár a heges arcú intéző ritkán mutat ilyen érzelmet. Igyekszik a logikusan és előrelátón intézni a kereskedőház ügyeit, miközben nem sodorja veszélybe a biztos alapokon nyugvó üzletet. A vörös gnóm lány, Cilanney aranyait biztonságban elhelyezi a kincstárban, majd kis készletellenőrzés, mert abból sosem elég, majd indulnia is kell vissza. A piacon be kell szereznie pár bájitalt a kovácshoz és az üzlet roboghat is tovább, mint egy páncélozott harci szekér.*
*A kovácsműhely felől érkezik ezúttal is ezúttal is a hátsó ajtót választja, hogy egyenesen a pincearénába jusson. A kereskedőház megszerezte az első befektetőjét, ami egy újabb nagy lépés afelé, hogy új, eddig ismeretlen területek nyíljanak meg előtte. Artheniorban eddig ismeretlen befektetést kínál, ami bár nem garantál nagy kamatot, de az aranyak biztonságban vannak és hosszú távon ez az üzlet mindkét félnek jövedelmező lehet.
A piacon át igyekezett a leggyorsabban átérni, a Kalmárban pedig már biztonságban volt, onnan pedig csak a lépcsőn kellett lejönnie, hogy elhelyezhesse a befektetést. Valójában a kereskedőház nem kockáztat nagyot, a kovácsműhely remekül üzemel, az üzlet virágzik.
Aztyan nem is lehet ennél elégedettebb, bár a heges arcú intéző ritkán mutat ilyen érzelmet. Igyekszik a logikusan és előrelátón intézni a kereskedőház ügyeit, miközben nem sodorja veszélybe a biztos alapokon nyugvó üzletet. A vörös gnóm lány, Cilanney aranyait biztonságban elhelyezi a kincstárban, majd kis készletellenőrzés, mert abból sosem elég, majd indulnia is kell vissza. A piacon be kell szereznie pár bájitalt a kovácshoz és az üzlet roboghat is tovább, mint egy páncélozott harci szekér.*
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-05-05 16:04:26
Üzenet elküldve: 2020-05-05 16:04:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Készletellenőrzés//
*A Kalmárlak felől érkezik a hátsó lépcsőn keresztül, de persze a pultot is érintve. Ott nem időz sokáig, mert hamarosan vissza kell térnie a kovácsműhelybe, hogy tovább folytassa az üzletkötést és ellenőrizze a termelést.
Ám a munkája egyelőre a fogadóban is megvan és amíg a báró vissza nem tér, addig neki kell helyt állnia. Ha hamarosan nem ér vissza a wegtoreni nemes, akkor valakit utána küldd, hogy megtalálják. Egyelőre Arja és Graril házon kívül vannak és Tuldhron is velük van. Ha a tündér visszatér, akkor majd rábíz egy adag munkát, a két kalandort pedig Cha'yss után küldi.
A polcok között végigmenve mindent ellenőriz, leszámol és átnéz. A leltár pontosan van vezetve, amiért jár a piros pont a pultosoknak. Lassan úgy tűnik, minden szépen összeáll és a helyére kerül a kereskedőház környékén. Ha az új üzletek is beindulnak, akkor csaknem teljesen elégedett lehet majd mindenki, de Aztyan végképp.
Amikor végzett, elindul felfelé, mert vissza kell térnie a kovácsműhelybe, hogy folytassa az eladást. Kár, hogy Sizpak nem állt kötélnek, mert akkor lett volna két kereskedője a két helyszínre, de így most az egyik megmarad neki. Nem mintha problémája volna vele, csak szívesen keresett volna új területeket a kereskedőháznak. A pincében végezve elindul vissza a fogadóba, onnan pedig bizonyosan vissza a kovácsműhelybe.*
*A Kalmárlak felől érkezik a hátsó lépcsőn keresztül, de persze a pultot is érintve. Ott nem időz sokáig, mert hamarosan vissza kell térnie a kovácsműhelybe, hogy tovább folytassa az üzletkötést és ellenőrizze a termelést.
Ám a munkája egyelőre a fogadóban is megvan és amíg a báró vissza nem tér, addig neki kell helyt állnia. Ha hamarosan nem ér vissza a wegtoreni nemes, akkor valakit utána küldd, hogy megtalálják. Egyelőre Arja és Graril házon kívül vannak és Tuldhron is velük van. Ha a tündér visszatér, akkor majd rábíz egy adag munkát, a két kalandort pedig Cha'yss után küldi.
A polcok között végigmenve mindent ellenőriz, leszámol és átnéz. A leltár pontosan van vezetve, amiért jár a piros pont a pultosoknak. Lassan úgy tűnik, minden szépen összeáll és a helyére kerül a kereskedőház környékén. Ha az új üzletek is beindulnak, akkor csaknem teljesen elégedett lehet majd mindenki, de Aztyan végképp.
Amikor végzett, elindul felfelé, mert vissza kell térnie a kovácsműhelybe, hogy folytassa az eladást. Kár, hogy Sizpak nem állt kötélnek, mert akkor lett volna két kereskedője a két helyszínre, de így most az egyik megmarad neki. Nem mintha problémája volna vele, csak szívesen keresett volna új területeket a kereskedőháznak. A pincében végezve elindul vissza a fogadóba, onnan pedig bizonyosan vissza a kovácsműhelybe.*
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-04-28 10:27:28
Üzenet elküldve: 2020-04-28 10:27:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Egyenesen haza - készletellenőrzés//
*A kovácsműhelyből egyenesen a Kalmárba tér vissza és ott is a hátsó ajtót választja, ahonnan egyenesen, megállás nélkül a pincébe tér be a pult mögötti ajtón keresztül. A műhelyben egymást érték a megrendelések, ami egyrészről jó, másrészről komoly terhet ró a báró távollétében egyedül teljesítő heges arcú vállára.
A készletek ellenőrzése kulcsfontosságú és mivel a kereskedőház készleteinek nagy része, és nem csak a fogadó működéséhez nélkülözhetetlen alapanyagok és áruk, a pincében kapott helyet, így érthető, miért ez az első dolga, amikor visszaér.
A pincearéna kihasználatlansága egyáltalán nem zavarja. A vendégek számára egy lehetőség, a kereskedőház tagjai számára pedig előny, ha helyben képesek letudni az olyan fizikai edzéseket, amelyekért máskor a kaszárnyába vagy a zord romvárosi híd közelébe kellene menni.
A spalettáján lévő felsorolást számba véve akkurátusan végigmegy minden tételen, ha kell ír és számol, hogy a munka folyamatos és akadálymentes lehessen, hisz ahhoz megfelelő háttér és támogatás kell a kereskedőház részéről.
Amikor végzett, nagy az esély rá, hogy megállás nélkül fog visszatérne a kovácsműhelybe, hisz szerencsére folyamatosan érkeznek az újabb és újabb megrendelések, amelyek öregbíthetik mind a kereskedőház hírét és hizlalhatják a kincstárát.*
*A kovácsműhelyből egyenesen a Kalmárba tér vissza és ott is a hátsó ajtót választja, ahonnan egyenesen, megállás nélkül a pincébe tér be a pult mögötti ajtón keresztül. A műhelyben egymást érték a megrendelések, ami egyrészről jó, másrészről komoly terhet ró a báró távollétében egyedül teljesítő heges arcú vállára.
A készletek ellenőrzése kulcsfontosságú és mivel a kereskedőház készleteinek nagy része, és nem csak a fogadó működéséhez nélkülözhetetlen alapanyagok és áruk, a pincében kapott helyet, így érthető, miért ez az első dolga, amikor visszaér.
A pincearéna kihasználatlansága egyáltalán nem zavarja. A vendégek számára egy lehetőség, a kereskedőház tagjai számára pedig előny, ha helyben képesek letudni az olyan fizikai edzéseket, amelyekért máskor a kaszárnyába vagy a zord romvárosi híd közelébe kellene menni.
A spalettáján lévő felsorolást számba véve akkurátusan végigmegy minden tételen, ha kell ír és számol, hogy a munka folyamatos és akadálymentes lehessen, hisz ahhoz megfelelő háttér és támogatás kell a kereskedőház részéről.
Amikor végzett, nagy az esély rá, hogy megállás nélkül fog visszatérne a kovácsműhelybe, hisz szerencsére folyamatosan érkeznek az újabb és újabb megrendelések, amelyek öregbíthetik mind a kereskedőház hírét és hizlalhatják a kincstárát.*
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-04-27 07:23:26
Üzenet elküldve: 2020-04-27 07:23:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Kis kitérő//
*Most, hogy ezt is lerendezte és a vendég távozott a szobája irányába, méregeti a neki adott arany mennyiségét. ~Ennek aztán van súlya. ~ Az jut eszébe, talán van valahol az épületben egy hely, ahol az ilyen nagy összegeket tartják, biztonságosabb körülmények között. Mivel pedig Mikarr éppen elfoglalt, így elindul a felé a jó vaskos ajtó felé, ami mögé még nem nézett be. ~Itt tuti van valami. ~ Indul meg lefelé, mert úgy fest, a lépcső lefelé viszi, még szerencse, hogy fáklyákkal teletűzdelt az alagút, mert amúgy semmit nem is látna. Csak szorongatja magához a termetes zsákocskát, miközben leér. Odalent aztán elkerekedik a szeme, mikor megpillantja a céltáblákat és a már nem éppen új állapotban lévő gyakorlóbábukat. A fegyveres polchoz sétál és megemel egyet- egyet.*
-Mi a piszok? Itt ilyen is van? *Nem igazán érti, miért kell egy kereskedőházba vagy kocsmába ilyen helyiség, talán nem is szabadna idelent lennie, és éppen rajta kívül más sem tartózkodik ott. ~Ez nekem gyanús. ~ Közben észreveszi a helyiség végében árválkodó szekrényt és odasétál hozzá, nagy körültekintéssel. Egy határozott mozdulattal kinyitja, ám az üresnek bizonyul.*
-Egy üres szekrény… talán ide lehet pakolni a holmikat. *Nézegeti meg, majd vállat vonva veszi tudomásul, hogy ez nem az a hely, aminek első körben hitte. A zsákocskával a kezében siet visszafelé, mikor pedig kinyitja a nehéz ajtót, még körbeles, nehogy valaki meglássa, hogy odalent mászkált. Persze nem feltétlen tud észrevétlen maradni, hiszen az ajtó maga sem kis darab, bizonyára feltűnhet a mozgása a környékben tartózkodóknak.*
*Most, hogy ezt is lerendezte és a vendég távozott a szobája irányába, méregeti a neki adott arany mennyiségét. ~Ennek aztán van súlya. ~ Az jut eszébe, talán van valahol az épületben egy hely, ahol az ilyen nagy összegeket tartják, biztonságosabb körülmények között. Mivel pedig Mikarr éppen elfoglalt, így elindul a felé a jó vaskos ajtó felé, ami mögé még nem nézett be. ~Itt tuti van valami. ~ Indul meg lefelé, mert úgy fest, a lépcső lefelé viszi, még szerencse, hogy fáklyákkal teletűzdelt az alagút, mert amúgy semmit nem is látna. Csak szorongatja magához a termetes zsákocskát, miközben leér. Odalent aztán elkerekedik a szeme, mikor megpillantja a céltáblákat és a már nem éppen új állapotban lévő gyakorlóbábukat. A fegyveres polchoz sétál és megemel egyet- egyet.*
-Mi a piszok? Itt ilyen is van? *Nem igazán érti, miért kell egy kereskedőházba vagy kocsmába ilyen helyiség, talán nem is szabadna idelent lennie, és éppen rajta kívül más sem tartózkodik ott. ~Ez nekem gyanús. ~ Közben észreveszi a helyiség végében árválkodó szekrényt és odasétál hozzá, nagy körültekintéssel. Egy határozott mozdulattal kinyitja, ám az üresnek bizonyul.*
-Egy üres szekrény… talán ide lehet pakolni a holmikat. *Nézegeti meg, majd vállat vonva veszi tudomásul, hogy ez nem az a hely, aminek első körben hitte. A zsákocskával a kezében siet visszafelé, mikor pedig kinyitja a nehéz ajtót, még körbeles, nehogy valaki meglássa, hogy odalent mászkált. Persze nem feltétlen tud észrevétlen maradni, hiszen az ajtó maga sem kis darab, bizonyára feltűnhet a mozgása a környékben tartózkodóknak.*
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-04-21 14:45:20
Üzenet elküldve: 2020-04-21 14:45:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Serfőzés újratöltve VII. - készvége//
*A végső és legvégsőbb simítások következnek. Meg is simítaná az aranyló sert ha nem égetné maszlaggá a kezét. Egy hordó kész. Már csak az áfonyaseren a ser. A gyümölcs nagyon szépen egybe maszlagosodik a ser többi részével egyetlen átható sermasszává. Meg kell várni, hogy lehűljön és ennek is mehet a tetejére a serélesztő másik fele.*
- Na fiúk szép munka volt ez! Lassan ki is nevezhetnélek titeket sersegédeknek. No de ám ehhez még sokat köll tanulnotok hehe.
*Azért szépen kupálódnak a fiúk. Végül is már ez a második főzésük lenne ugyebár. Sergretor megvárja, hogy lehűljön az áfonyásser és csak akkor szórja rá a serélesztőt.*
- Erre is mehet rá a fedő egy hangyányi levegőzővel. Mer ugyi az erjedéshe az is kell.
*Tanítgatja a két nebulót bár ezek sose lesznek sermesterek az tuti. Megvárja amíg ráteszik a másik hordóra is a fedőt és leellenőrzi, hogy jól csinálták. Minden rendben találtatik.*
- No akkor óvatosan megfogjátok és tegyétek mindkét hordót a pince legmelegebb részére vagy négy hatra. Utána mehet a pince hűvös részére. Addig leerjed és meg aminek kell.
*Ellátja instruációkkal a segédeket akik meg is csinálják amit a mester utasít.*
- Most már mehettek dolgotokra.
*Elereszti a végén a kalmárság két kölcsön emberét, hogy menjenek eredeti munkájukba. Sergretor meg visszabaktat a kalmárba.*
*A végső és legvégsőbb simítások következnek. Meg is simítaná az aranyló sert ha nem égetné maszlaggá a kezét. Egy hordó kész. Már csak az áfonyaseren a ser. A gyümölcs nagyon szépen egybe maszlagosodik a ser többi részével egyetlen átható sermasszává. Meg kell várni, hogy lehűljön és ennek is mehet a tetejére a serélesztő másik fele.*
- Na fiúk szép munka volt ez! Lassan ki is nevezhetnélek titeket sersegédeknek. No de ám ehhez még sokat köll tanulnotok hehe.
*Azért szépen kupálódnak a fiúk. Végül is már ez a második főzésük lenne ugyebár. Sergretor megvárja, hogy lehűljön az áfonyásser és csak akkor szórja rá a serélesztőt.*
- Erre is mehet rá a fedő egy hangyányi levegőzővel. Mer ugyi az erjedéshe az is kell.
*Tanítgatja a két nebulót bár ezek sose lesznek sermesterek az tuti. Megvárja amíg ráteszik a másik hordóra is a fedőt és leellenőrzi, hogy jól csinálták. Minden rendben találtatik.*
- No akkor óvatosan megfogjátok és tegyétek mindkét hordót a pince legmelegebb részére vagy négy hatra. Utána mehet a pince hűvös részére. Addig leerjed és meg aminek kell.
*Ellátja instruációkkal a segédeket akik meg is csinálják amit a mester utasít.*
- Most már mehettek dolgotokra.
*Elereszti a végén a kalmárság két kölcsön emberét, hogy menjenek eredeti munkájukba. Sergretor meg visszabaktat a kalmárba.*
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-04-20 08:09:25
Üzenet elküldve: 2020-04-20 08:09:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Serfőzés újratöltve VI.//
*Az első hordócska főzött ser már csak az utolsó simításokra vár mielőtt álomba tenterülne. Nagyon szépen hűl és változik a színe sárgás árnyalatában. Míg az első hűldögél addig a másik sereshordót babusgatja a mester. Sergretor serényen kavargatja a készülő nedűt addig a Nyikhaj lassanként belecsempészi az összes áfonyát. Sergretor elégedetten vigyorog amikor az utolsó szem áfonya is belegurul a hordóba.*
- Na nyikhaj fiam innentől vedd át a második hordót. Addig kavargasd amíg az utolsó szem áfonya is szétoszlik az elegyben.
*Sergretor jól tudja ám, hogy az áfonya héja le fog merülni a hordó aljára. De ez nem baj! Sőt! Ott érlelődik majd és adja a finom gyümölcs zamatot a sernek. A második hordót is szemlére veszi a sernevelő.*
- E mán jó lesz. Meghűlt.
*Előmazsolázza erszényéből a saját készítésű serélesztőt majd rászórja a kész hordó tetejére.*
- E majd megindítja az erjedést.
*Értelmet ad már a két lurkónak, hogy mi is folyik it lényegiben.*
- Az első hordó a főzött ser felkészült az alvásra és lassú erjedésre. A fedőt úgy tegyétek rá, hogy apró résen azért kapjon levegőt. Nem tudom, hogy itten hun van melegebb része de eztet oda kéne görgetni nagy óvatosban.
*Ezt a másiknak mondja akinek még mindig nem sejti a nevét. Amaz elkezdi a hordót a pince egy lágyabb helyére görgetni nagy óvatosan.*
- Hogyé állsz az áfonyással koma?
*Már csak ez a hordó maradt amit szemrevételez a mester. Nyikhaj munkájának megvan a gyümölcse. Az áfonya szépen szétmorzsolódik a serben és egyé válik az erősebb állagú sermasszával. Már csak egy kevés kavargatás a megfelelő hőfokon és ez a ser is kész a pihentető erjesztéshez.*
*Az első hordócska főzött ser már csak az utolsó simításokra vár mielőtt álomba tenterülne. Nagyon szépen hűl és változik a színe sárgás árnyalatában. Míg az első hűldögél addig a másik sereshordót babusgatja a mester. Sergretor serényen kavargatja a készülő nedűt addig a Nyikhaj lassanként belecsempészi az összes áfonyát. Sergretor elégedetten vigyorog amikor az utolsó szem áfonya is belegurul a hordóba.*
- Na nyikhaj fiam innentől vedd át a második hordót. Addig kavargasd amíg az utolsó szem áfonya is szétoszlik az elegyben.
*Sergretor jól tudja ám, hogy az áfonya héja le fog merülni a hordó aljára. De ez nem baj! Sőt! Ott érlelődik majd és adja a finom gyümölcs zamatot a sernek. A második hordót is szemlére veszi a sernevelő.*
- E mán jó lesz. Meghűlt.
*Előmazsolázza erszényéből a saját készítésű serélesztőt majd rászórja a kész hordó tetejére.*
- E majd megindítja az erjedést.
*Értelmet ad már a két lurkónak, hogy mi is folyik it lényegiben.*
- Az első hordó a főzött ser felkészült az alvásra és lassú erjedésre. A fedőt úgy tegyétek rá, hogy apró résen azért kapjon levegőt. Nem tudom, hogy itten hun van melegebb része de eztet oda kéne görgetni nagy óvatosban.
*Ezt a másiknak mondja akinek még mindig nem sejti a nevét. Amaz elkezdi a hordót a pince egy lágyabb helyére görgetni nagy óvatosan.*
- Hogyé állsz az áfonyással koma?
*Már csak ez a hordó maradt amit szemrevételez a mester. Nyikhaj munkájának megvan a gyümölcse. Az áfonya szépen szétmorzsolódik a serben és egyé válik az erősebb állagú sermasszával. Már csak egy kevés kavargatás a megfelelő hőfokon és ez a ser is kész a pihentető erjesztéshez.*
1-20 , 21-40 , 31-50