Arthenior - Pincearéna
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Wegtoreni Kalmár (új)
PincearénaNincs "kisebb" helyszín
Ezen a helyszínen lehetőséged van edzeni! Kattints ide, hogy edzhess!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 5 (81. - 83. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

83. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-11-22 12:34:45
 ÚJ
>Balkócza Xavylari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Megfontolt

*Most, hogy ilyen ügyesen megúszott talán egy végzetes találkozást egészen megkönnyebbül. Amint kicsomagolja magát a köpenyből, mindjárt indul a pincelejárat felé. Kinyitja és lesétál néhány lépcsőfokot, mert hát ott tartja a cókmókját, így legalább közel van, és senkinek nem jutna eszébe ott keresni az egyik polcon. Beszuszakolja mellé a köpenyét is és letapogatja, hogy ne legyen annyira feltűnő. Úgy hallja, hogy most egyelőre nincsen senki odalenn. Visszacsukja az ajtót és megy vissza a dolgára.*


82. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-10-23 08:11:51
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 518
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

*Szerencsére ezúttal nincs olyan forgalom a pincében, mint legutóbb. A nyüzsgés odafönt marad a lépcsősor és a vasalt ajtó mögött.
Yeza leteszi a vizet és a vászonkendőt egy alkalmas helyre. Egyelőre a kardját is letámasztja és a térközepén veszi fel a kényelmes kezdőpozíciót. Nagyot sóhajt. Tüdejét átjárja Arthenior különleges, mindig friss levegője, mely a szellőzést szolgáló kürtőkön keresztül átjárja a helyiséget. Lassú, nagy kört ír le a karjaival, aztán összefűzi az ujjait és kinyújtózik felfelé, majd a háta mögött is megismétli a mozdulatot. Aprólékosan és akkurátusan kezdi el bemelegíteni az izmait, átmozgatni az ízületeit. Tisztában van a teste minden porcikájával. Nyújt és hajlít, feszít és lazít. Az egyenletes, mélyre szívott lélegzetvételekkel tökéletes összhangban mozdul. Észre kell vennie, hogy hajlékonysága kissé már megkopott az elmúlt évek viszontagságában. Nem volt túl sok alkalma rendes, rendszeres gyakorlásra. Most viszont itt az ideje újból felvenni a ritmust.
Yeza nem elnéző magával, nem adja alább a húzódó tagok ellenállása miatt. Ismeri már ezt az utat. Annak idején sokat követeltek tőle, és a céhnél az elvárásokat nagyon ajánlatos volt teljesíteni, hogy ne rostálódjon ki már újoncként az ember.
Elképesztő, hogy a test mennyire emlékszik. Fertályóra nyűgösködés után az izmok és inak máris engedelmesebbek. Még nem az igazi, de idővel az lesz. Ha megéri, tavaszra teljesen visszanyerheti a régi fogmáját.
Amikor kézbe veszi a kardot, a markolat úgy simul a kezébe, minta így lenne igazán teljes ember. Felveszi az alapállást, megtisztítja az elméjét a kavargó gondolatoktól és csak a formagyakorlatokra íródott ritmusos versike strófái maradnak, melyek segítenek a helyes légzéstechnikát tartani. Csak halkan ejti a szavakat. A penge precíz, pontos íveket ír le a kezében. Testsúlyát hol egyik, hol másik lábára helyezi. Lép és suhint, hátrál és hárít. A mozdulatok könnyednek tűnnek, de Yeza kardjának azért van súlya, a táncszerű koreográfiában is alaposan megdolgoztatja az izmait.
Ad magának időt. Több formagyakorlatot is végigvesz. Ha valami nem megy tökéletesen, ismétli. Ismétli, amíg jó nem lesz, ha kell, addig, míg az izmai már égnek és remegnek. A fülébe idézi a mesterek szigorú zöngéit, ami képes volt a határaik felső holtpontjától is mindig egy kicsikét még messzebb rugaszkodni.
Izzadság gyöngyözik a bőrén, mellkasa nagy kortyokban nyeli a levegőt, mire végre megáll a kezében a kard. Egy kicsit már így is túlzásba vitte. Elsőre lehetett volna kíméletesebb magával, de Yeza mindig önfejű akarnok volt. Jókorát húz a csobolyóból. Még bőven félig van. Nem állt meg annyiszor inni, mint kellett volna, de ez is csak utólag tűnik fel persze. Mielőtt visszaindulna, még alaposan lenyújtja a megdolgoztatott izmokat. Sokan nem fordítanak erre figyelmet, de nála ez már szinte szertartásos lezárása az edzésnek. Nem siet vele. Tart, ameddig tart. Csak akkor fejezi be az alapállásba visszatérve, amikor úgy érzi, minden egyes porcikája megfelelő figyelmet kapott. Elégedett. A jó ég tudja, mióta először. Szeretne hinni benne, hogy ez az út új távlatokba vezet. Kellő elszántságot merített a gyakorlatokból, hogy egy kicsit elűzze a sötét fellegeket. Megtörölközik és egy kicsit összerendezi haját, hogy viszonylag szalonképesen tudjon majd átvágni az ivón. Magához veszi a kardját és felnyalábolja a közben kiürült butykost is. A jövőben több időt fog eltölteni idelent, ez biztos. Az elhatározás még szilárdan kapaszkodik benne, amikor a vászonkendőt a nyakába csapva elindul fölfelé. Ráfér egy alapos mosdás és egy átöltözés.*


81. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-10-10 20:31:24
 ÚJ
>Graril Dhassorn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Graril, Arja és Yeza//

*Graril csak tovább duzzog. Ügyet sem vet arra, hogy Arja foglalkozik vele. Ilyenkor jobb a férfit békén hagyni. Egy újabb vereség áldozata lett. Hiába a jó kard, ha a kéz ami forgatja nem elég képzett. Az sovány vigasz, hogy aki legyőzte az képzettebb, mint ő. Egy éles harc során jó esetben csak a karját vesztette volna el. Ezt nem tudja a férfi elviselni. A sebéhez nyúl. Ekkor hatalmas fájdalom hasít a fejébe. Egy templomot lát maga előtt, pontosan azt, amelyik a városban van. Miután kitisztul az elméje, a holmik között keres pár kötszert, és azzal tekeri körbe a sebet, majd elindul a fel a Kalmárba.*


80. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-10-07 20:15:37
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 518
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Graril, Arja és Yeza//

*Akaratlanul is erősebben markolja a gyakorlókard markolatát. Nem örül neki, hogy Arja olyan közel van van Grarilhoz. A mord hang és a férfi arcára boruló sötét árnyak készenlétben tartják minden idegszálát, minden izmát. Szerencsére a vörös lány kellően higgadt és belátó, hogy magától is felmérje a helyzetet. Bölcsen kihátrál inkább az elutasító válasz után, viszont nem fogja mindjárt távozóra, ahogy Yeza tenné. Az, hogy nekilát felölteni a frissen kapott vértet, szinte szimbolikus erejű. Yeza csak nézi a kis csitrit, és ebben a pillanatban sodródó uszadékfának érzi magát, míg Arja törékeny, ám jól kormányzott hajóként hág a lét hullámainak hátára.
Szemmel tartja Grarilt, míg a lány felölti a vértet. Ha Arjának meggyűlik vele a baja, segít, de egyébként rá hagyja. Valahogy úgy érzi, ez a dolog úgy helyes, ha maga viszi véghez. Elismerő biccentéssel néz rajta végig. ~Lám, miből lesz a cserebogár.~ Egész másképp fest a kölyök így. Kölyök... hiszen kész nő már, hiába takargatja e tényt ifjúságának bohó fátyla. Bár lophatna még neki egy kis időt míg ily szertelen és tiszta lehet.*
- Menjünk *mondja. Maga elé engedi Arját a lépcsőnél. Yeza a falnak támasztja a gyakorlókardot, míg utolsó pillantást vet Graril felé, aztán elindul a lány után. Egyre csak az visszhangzik a fejében, amit mondott: hogy tanítsa. Hogy tanítsa meg mindenre. Ez és az a csalódott, elárult tekintet, ami a válaszát kísérte. Nem akarta megbántani a lányt. Elutasítani sem. Ám amit kért, arról mit sem tud, és Yeza meggyőződése, hogy ez így van jól. Ennek ellenére mégis rossz érzés, hogy félreértették a válaszát. Vagyis inkább a válaszban munkáló szándékot.*
- És? Mit innál? *kérdi a lépcső tetején. E pillanatban úgy érzi, a legszívesebben elfelejtené az egészet, ami idelent történt. A jó ég tudja, talán a hebrencs gnóm pultoslány még tudna is keverni valamit, ami alkalmas lenne erre, de őszintén szólva Yeza messze nem olyan vakmerő, hogy egy ilyennel megpróbálkozzon.*


79. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-10-06 09:38:17
 ÚJ
>Szürke Arja avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Graril, Arja és Yeza//

*Arja szavai, közeledése nemhogy csillapítanák a férfi elkeseredett dühét, úgy tűnik, a megnyugvásnak szánt szavak bosszantó prédikálásként peregnek le róla. A kezét elütő mozdulat, a haragvó tekintet egyértelművé teszik számára mindezt. A férfi hamari természet, ezt Arja megtapasztalta az útjuk során is. ~Ez, és nem a tudása vagy a nemtudása fogja egyszer a vesztét okozni.~ sóhajtja a lány magában, gondosan ügyelve arra, hogy arckifejezése, testtartása ne legyen bántóan legyintő, és véletlenül se fokozza Graril ingerültségét.
Ő valamiért még ezek után sem dühös a férfira, pedig éppen meg is sértődhetne. De nem teszi. Ennél sokkal több kell, hogy Arja igazán megharagudjon valakire. Nehezen, de leküzdi még azt az Arjás, vállvonogató mozdulatot is, ami olyannyira sajátja, amivel ő könnyedén túllép a mások számára talán véresen komolyan veendő, az egó hiúságát oly könnyen felpiszkáló helyzeteken. Egy dolog egészen világossá válik a számára: jobb, ha most egyedül hagyják a férfit a saját apró kis démonaival, hadd küzdjön meg velük.*
- Nem! Hagyjuk!
- Hagyjuk most inkább itt, amíg lecsillapodik. *mondja hát fejcsóválva Yeza elővigyázatos tanácsára. Bármennyire dühös is a férfi a vereség miatt (Arja úgy véli, ebben az ő női mivoltuknak kellő súlya van egyébként), abban teljesen biztos, hogy soha nem fordítaná a kardját egyikük ellen sem. Ha Graril mesterkardjához nyúlna a jelen helyzetben, azzal csak olajat öntene a tűzre. Így a kifakadásra a reszéről csak biccent, szó nélkül, ott hagyva a férfit magára, hogy az megnyugodhasson: a kard marad.
Ez a bizonyosság (bár így és ilyenformán ez egyáltalán nem tudatosul Arjában), de például Yeza esetében már nem ugyanaz a bizonyosság. A lány, akárhogyan is próbál közelebb kerülni a rőthajú wegtoreni forgószélhez, közeledései, kísérletei egy bizalmasabb viszony megteremtésére rendre lehullanak Yeza maga köré vont falain. Arja csak ezeket a falakat ismeri meg egyre behatóbban, de mögéjük már nem nyer betekintést. Ezek a wegtoreni emlékek tégláiból, a múlt még mindig érzésekkel, kötődésekkel teli habarcsából megépített, éles kövekkel kirakott, szegletekkel tarkított falak, ami mögé Yeza húzódik, csak nagy ritkán ki-kikukucskálva, megállítják Arját. Ahogyan a csikorogva hulló szavak is: "Ne kívánd ezt tőlem."*
- Nem kívánom. Kérem... *válaszolja lelkesedését vesztő, értetlen, elszomorodó, mégis az okot kutató pillantással az elutasításként érkező kérésre, végül elnézve oldalra, kerülve Yeza szemét. Ritkán szokott kérni. Az oka egyszerű: utálja az elutasítás kiváltotta érzést átélni. Túlságosan éles helyzetekben tapasztalta ki már eddigi élete során, mit jelent az, hogy megtagadnak tőled olyasmit, ami neked szó szerint egy korty vizet, egy falat ételt, egy cseppnyi fázás nélküli meleget jelent. A másiknak pedig semmit, de semmit. És csupán azért tagadja meg tőled, mert a hatalmában áll. Mert megteheti. _Ezért_ Arja nagyon ritkán kér. Inkább cserél, gondolkodik, és megszerzi amire szüksége van. Az sokkal kevesebb érzelemmel jár.*
- Menjünk! Ezeket... felveszem. *dönti el felemelt fejjel, nekilátva a műveletnek, elfogadva, de nem kérve Yeza segítségét, ha az felajánlja, látva a kezdeti ámuló, elfogult bíbelődését a csatokkal, szíjakkal. Ha Yeza inkább kivár, ráhagyva a műveletet, akkor, ha elkészült, Graril felé pillantva így szól, még mindig megállva a vállvonogatást:*
- Menjünk, inkább igyunk mi egyet! *ami enyhén szólva is meglepő Arja szájából. De hát eljönnek azok a pillanatok, amikor az ember lánya elkezd visszavonhatatlanul felnőtté válni.*

A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.06 09:46:10


78. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-10-06 07:51:04
 ÚJ
>Graril Dhassorn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Graril, Arja és Yeza//

*A férfi nem kedveli, ha ilyen helyzetben bárki is piszkálja. Jobb ötlet nyugton hagyni, és ezt Arjának is a tudtára adja, úgy hogy elüti a lány kezét, és szúrós, villámokat szóró szempárral néz a kis vörösre. A bajt talán csak elnyújtja, hogy a lány prédikálni kezd neki. Egy éles helyzetben, kar nélkül, elvérezve, és holtan semmit nem ér a prédikáció, hogy valaki már mennyi idő óta edz és fejleszti magát, csak az eredmény számít. Graril pedig eredménytelenül vizsgázott. Amikor szóba kerül, hogy át kellene venni a kardját a férfi arca újra elsötétül.*
-A kard marad! Értve vagyok?* Reméli, hogy a két vörös nem szeretné tovább fűzni az esemény ezen fonalát, rossz néven venné, ha akár szép szóval, vagy akár erőszakkal valaki a kardjára pályázna. Annyira azért ura önmagának, hogy semmi őrültséget ne tegyen.*


77. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-10-05 20:51:02
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 518
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Graril, Arja és Yeza//

*Yeza meghőköl, amikor Graril elüti a felé nyújtott kezét. Pedig semmi szánakozás vagy lekicsinylés nem volt a vörösben, elvégre csupán ártatlan gyakorlásról volt szó. Véletlenül sem akarta megszégyeníteni a férfit, de a tapasztalat önkéntelenül vitte előre a baráti csörtében. Olyan régen volt már alkalma így elengedni magát, hogy elragadták a saját érzései, miközben elsiklott afelett, hogy a vereség miként hathat Grarilra. Olyannyira igyekezett itt beilleszkedni, magát egynek címkézni a kompániában, hogy megfeledkezett róla, mennyire nagyon kilóg közülük.
Bizony, a tűz kedves az embereknek, míg fényt adó kis lángocska, melegen tart és meghúzódik szerényen a szolgálatban. De amint hangjára talál, amint messzebbre tör, mint egy mécstartó kanóca vagy a kandalló kormosan ásító szája, a tűz már nem kedves senkinek. Hasznos, de veszélyes is. Graril pedig ezúttal megégette magát. Nem feltétlenül az ő hibája. Wegtoren öléből született láng kiszámíthatatlan és komisz fajta.
Yeza elhátrál a feldúlt férfitól. Ösztönösen közé és Arja közé helyezkedik, hiszen nem igazán tudja, mit várhat Grariltól. Alig ismeri őt.
Amikor a fegyverállvány csörömpölve, nyögve dől fel, Yeza már nem tudja nem komolyan venni a dolgot. Az ordításra megfeszül a tartása, a tompa puffanásra pedig összeszaladnak a szemöldökei. Semmi kétség, Grarilban elpattant valami. Yezát ez óvatosságra inti, Arja viszont egész másképp reagál: aggódva siet a férfi segítségére és már mellette is van, mire Yeza felocsúdna.*
- Arja! *lép utána, hiszen fogalma sincs, hogy Graril mennyire ura önmagának. Egyedül abban bízhat, hogy a lány jobban ismeri őt, hiszen sok mindenen mentek keresztül ők ketten a kiküldetésük alatt.*
- Azt ne kívánd. *Szinte csikordulnak a fogai, ahogy válaszol a lány kérésére. A szavaiból kihallható, hogy azok a dolgok, melyek Yeza tudását adják, súlyos teherrel ülnek a lelkén.
A legszívesebben most eltűnne innen, magára zárná a szobája ajtaját és ki sem jönne egy hétig. Megint az történik: minden összeomlani látszik, pedig épp csak egy kicsit nem figyelt, épp csak egy kicsit villantotta ki magát. Szeretne mindenki közeléből elillanni, amilyen gyorsan csak lehet, de félti Arját. Nem szívesen hagyná kettesben Grarillal, amilyen állapotban most a férfi van. Yeza pillantása feszülten kapaszkodik a melák mesterkardot markoló kezén. Minden idegszálával arra koncentrál. Nem bírja elüldözni a gondolatot, hogy a büszkesége sebétől zaklatott harcos esetleg valami őrültséget csinál.*
- Arja *szólal meg csendesen, de kellő határozottsággal.* - Vidd fel, kérlek Graril kardját a szobájába. Addig én iszom vele egyet. Aztán segítünk neki rendet rakni itt. Hogy hangzik? *kérdi higgadtan, konstruktívan. Nagyon reméli, hogy ez a lejtőn megindult szituáció nem bonyolódik tovább. Már így is túlontúl elharapódzott egy első naphoz, egy ártatlan gyakorló viadalhoz képest.*


76. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-10-03 13:38:31
 ÚJ
>Szürke Arja avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Graril, Arja és Yeza//

*Arja éledő kíváncsisággal figyeli, ahogy Yeza, megfelelve a kihívásra és Arja kérdő tekintetére, aki cseppet a fejét rázva néz vissza a rőthajúra, hogy ő ugyan biztosan nem áll ki Graril ellen, szépen elsétál egy gyakorlókardért.
~Nekikészül, mint a nagyok.~ gondolja, látva, ahogy Yeza csipkelődő és kacér vörösből hirtelen átvedlik a vívást nagyon is komolyan vevő fegyverforgatóvá, rutinosan megpróbálva a tenyerében néhány suhintással a gyakorlókardot. ~És megmozgatja előtte az ízületeit.~ rémlik fel az emlékezetében egy réges-rég látott-hallott jelenet, valahogy ismerőssé téve, ami a szeme előtt zajlik.
Kényelmesen hanyatt dől egy fal melletti zsámolyon, nekivetve a hátát a Pincearéna falának, és eszegetni kezdi a zsebéből a dióbelet, amivel még a költöztetéskor tömte meg a zsebeit odaát a Kovácsműhelyben, figyelemmel követve a gyorsan zajló eseményeket. ~Nagyon gyorsak!~ biggyeszti le a száját némileg keserű szájízzel, mert kételkedik abban, hogy ő tudna-e ilyen gyorsan mozogni. Pedig eddig igazán fürgének gondolta magát. ~Nagyon sokat kellene gyakoroljak, hogy Yeza nyomába érjek.~ állapítja meg magában tárgyilagosan, és ebből nem nem nehéz levonnia a következtetésként érkező kérdést sem: ~Vajon Yeza mennyit, hány hosszú órát gyakorolt, és tanult azért, hogy ennyire gyors és gyakorlott mozgású legyen?~ keseredik el egy cseppet, mert ráébred, mennyi időt kellene minderre saját magának rászánnia. ~Sokat. Nagyon sokat.~ De valahogy az elkeseredettséggel együtt megnő benne az elszánt, dacos akarat is. Hogy ha Yeza meg tudta csinálni, akkor ő is meg tudja! Főleg, ahogy az egész zajlik! A szeme láttára! Grarilt majd szétveti az ideg! Arja még kacagna is, ha nem sajnálná a férfit, de igazán őszinte együttérzéssel. ~Hiszen Yezát, biztos hogy így van, kitanították erre! Méghozzá nem akárhol, hanem Wegtorenben! Graril meg csupán saját magától tanulta meg azt, amit tud! És az igazán a becsületére válik!~*
- Hagyd el, na! *merészkedik oda lassan, szinte lábujjhegyen a férfihoz, miután végignézte, ahogy az mérgében felrúgja még a fegyvertartó állványt is.*
- Ne csináld, naa! *rémül meg egészen, ahogy Graril nem csillapodik, és dühében szó szerint fejjel megy a falnak.*
- Hiszen Yezát erre képezték ki, a vak is látja! Hozzá Wegtorenben! *kiabál szinte, hogy magára vonja a férfi figyelmét, a homloka felé nyúlva, ha az engedi, és nem rántja el a fejét, hogy megállítsa az újabb esztelen mozdulatot. Ha hozzáér a nedvességhez, ami kicsordul, hangosan fel is sikkant.*
- Semmi okod szégyenkezni amiatt, hogy jobb nálad! *törli el rémülten ijedtében a vért a saját arcán, visszakapva, ha nem hajtja el Graril, azt sem tudva hirtelen, mit tegyen, mit mondjon.*
- Vérzel! *mondja azért ki.*
- Ó, Graril! Neki kéne szégyellnie magát, ha nem tudna legyőzni. *teszi hozzá kicsivel kevésbé hangosan, magyarázva a nyilvánvalót.*
- Ő nem egy egyszerű falusi Arthenior környékéről. *mondja egészen csendesen, igazán nem megbántani akarva a férfit. Hiszen kevés, nagyon kevés falusi bugris jut el odáig, hogy egy artheniori Kereskedőház megbecsült fegyveres kísérője legyen. Márpedig Graril kiharcolta ezt magának a sorstól. Pedig ott feküdhetne valahol holtan is, egy jelöletlen sírban a faluja mellett.
Aztn sóhajtva Yezához fordul.*
- Rendben! De előbb taníts meg mindenre, amit tudsz! *mondja, kéri elszánt kíváncsisággal, készen arra, hogy napokig, hetekig, ha kell akár hónapokig tartó edzéseknek vesse alá magát.*



75. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-09-28 23:11:32
 ÚJ
>Graril Dhassorn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Graril, Arja és Yeza//

*A férfi is felveszi az alapállást, és ő indítja el a párbajt közte és Yeza között. S bár jól tudja forgatni a kardot hamarosan bebizonyosodik, hogy vannak tőle jobbak is. Yeza első mozdulata egész szépen betalál, ráadásul pont a kardforgató kezét kapja el. Graril visszatartja a fájdalom érzését, és egy csúf fintor tör ki az arcára. A szeme egy pillanatra szikrát vet a wegtoreni vörös lányra, s bár a keze sajog támadásba lendül, természetesen sikertelenül. Yeza újabb támadása éri, amit érez, de már jól állja, hiszen a férfinek nem a testén esett seb, hanem a becsületén, de azon bizony ezertől is több van. Már nem tud a harcra koncentrálni, túlságos leszállt a vörös köd, ami a harcosnak inkább az ellensége, mint a barátja, végül pedig már a lába alól is kikerül a talaj.*
~Szégyen!~* Csak ez az egy szó, ez az egy hang dörömböl elméje kapuján. Megszégyenítették. Bár ez csak egymás között törtét, ezért nem is nagy tragédia, de egy éles helyzetben, már az első kardcsapánál búcsút mondhatott volna a kardjának. A nő felé emelt kezét elüti magától. Neki nem kell a szánalom, sem a felemelés. Lehet, hogy a büszkesége vitte ebbe a helyzetbe, de ami még megmaradt abból, azt meg is tartja. Feltápászkodik a földről, és dühében kettétöri a gyakorlókardot a térdén. Majd leveszi a kardját a fegyverállványról, és ha az megtörtént felrúgja azt, és káromkodva keres magának egy sötét sarkot, ahová leülhet. Zsebkendőjével áttörli az arcát, ami igencsak megizzadt a nagy csörtében, majd újra megszólal a hang a fejében.*
~Szégyen! Ez a vörös hajú, nagyszájú nő leterített, a másik is könnyűszerrel le tud. Nem vagy méltó a kardra!~* Ettől a férfi újra begurul, és ordítva megfejeli a falat. Eleve homályos van ott, a pincébe, de most még homályosabb lett, és még csillagokat is lát, pedig azzal tisztában van, hogy nincs a szabad ég alatt. Leül, és a homlokához kap. Csípős érzés szalad végig rajta, és egy meleg, nedves, és ragacsos érzés.*


74. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-09-28 20:49:42
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 518
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Graril, Arja és Yeza//

- Pontosan!? *kacag fel Graril válaszán.* - A romantika magasiskolája. Te aztán tudod, mitől döglik a légy, nagyfiú *csipkelődik tovább komisz mosollyal ingatva a fejét.
A félreérthetetlen kihíváson egy kicsit meglepődik. Arjára pillant, hátha kedve szottyan a megmérettetéshez, de a lány nem úgy néz ki, mint aki kapva kapna az alkalmon. Így Yezára hárul, hogy mentse a mundér becsületét. Nem tervezte, hogy komolyabb harcba bocsátkozik. Még úgy se, hogy csak gyakorlásról van szó. Graril viszont képzett fegyverforgató, úgyhogy nehezen menne félvállról venni. Szívesen megmaradt volna a háttérben, mondhatni igyekvő és lojális díszletként a formás hátsójával. Mindenesetre az tagadhatatlan, hogy bőven ráfér a gyakorlás. Régen rázta már fel a tudását ezen a téren.*
- Hát jó *sóhajt és az állványhoz sétál.* - Nehogy azzal vádolj, hogy úgy hagylak lefeküdni, hogy meg sem izzasztottalak. Egy vérbeli wegtoreni hírnevéhez nem lenne méltó az ilyesmi.
*Yeza komótosan kivetkőzik a mellényéből, meglazítja az inge nyakát és feltűri az ujját, aztán magához vesz egy gyakorlókardot. Egyik sem hajaz igazán a sajátjára, de azt nem is várja el, hogy ilyesmit tartsanak. A célnak megfelel most egy teljesen átlagos darab is. Egy kicsit megforgatja, suhint vele párat, hogy kitapasztalja a súlyát és a fogását.*
- Szólj, ha kezdhetjük *mondja. Igyekszik átmozgatni magát, amennyire lehet. Merev ízületekkel nem a legjobb dolog ilyesmibe belecsapni. Viszont amikor Graril kimondja, hogy mehet, egy pillanatig se tétovázik. Amilyen nyújtó pozitúrában van éppen, abból támad. Már az első mozdulatokból látszik, hogy a vörös nem csak kivételesen hajlékony, de fürge is. Úgy csap le, mint a nyári viharok, ráadásul, ha már szóba jött, a pontosságot se hagyja ki. A gyakorlófegyverekkel is lehet sérülést okozni, bár ez, amivel Grarilt meglepi, inkább kellemetlen, mint súlyos. A kardforgató kar vállízületét célozza. Ismeri a test kényes pontjait, ez pedig egy olyan, amitől jó néhány percre beleáll majd a zsibbadás a férfi karjába. Bebiztosított előny Yezának.*
- Ó, jaj! *kapja a szájához a kezét.* - Jó ügyetlen vagyok *ráncolja a homlokát, mintha a dolog csak egy félresikerült mestervágásnak lett volna szánva.* - Jól vagy?
*Mi tagadás, alaposan meglepődik Graril fürge visszatámadásán. Ha kevésbé volna tapasztalt, valószínűleg most vissza is kapná a kölcsönt. A férfi gyors és ügyes is. Ha a zsibbadás nélkül lenne elég erő a karjában, nem biztos, hogy sikerült volna így kivédenie a vörösnek. Yezának épp csak sikerül magához ragadni a kezdeményezést. Ezúttal is eléri a kardja a férfit, de most már nem olyan látványosan, mint előszörre. Egyértelműen a tapasztalat javára írható, hogy Yeza hamarosan újabb találatot visz be. Ebben már nagyobb erő van, de Graril bizony állja emberül. Olyannyira, hogy a vörösnek hamarosan trükközéshez kell folyamodnia, de az is épp csak elég rá, hogy a lábszárát megsuhintsa. Nem is tudja megtartani magánál a kezdeményezés jogát. Ezúttal a férfi lendül támadásba. Az erejét és fegyverforgatói tapasztalatát is beleadja a dologba, ami másnak talán be is tenné a kaput rövid úton, de Yezát nem kell félteni. Még bőven bírja szusszal és úgy tér ki, mint egy minden hájjal megkent macska. Formás kis bestia, meg kell hagyni. Talán Graril is jobban tudna koncentrálni, ha a vörös nem tenné próbára ilyen téren is.
A férfi még egy támadást tud indítani, de a kardja ezúttal sem éri el Yezát. Látszik rajta, hogy nagyon küzd vele, hogy egyáltalán rendesen meg tudja tartani a fegyverét. A lány nem is húzza tovább. Kifordul Graril mozdulata elől és a térdhajlatot célozva már kaszálja is ki ellenfele lábait.*
- Szép volt, nagyfiú! *nyújtja a kezét, hogy felsegítse.* - Ha az az első nem talál el olyan durván, megszorongattál volna *mondja. Talán igaz, talán nem, de az biztos, hogy igazán üdítő volt ez a kis csörte.*
- Látod, Arja? *fordul a lányhoz.* - Elég egy jó találat és eldőlhet rajta minden. Remélem figyeltél, mert legközelebb neked kell bevállalni *kacsint.*


73. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-09-27 15:37:15
 ÚJ
>Szürke Arja avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//A szállító//
//Arja és Yeza//

*Arja elég jó emberismerőnek tartja magát. Egész eddigi élete a Hallgass, tanulj, figyelj, tartsd távol magad a bajtól! mottóját követve telt. Ám mégiscsak csupán egy csavargó kamaszlány. Súlyos, ám szerencséjére nem jóvátehetetlenül lélekromboló élettapasztalatokkal. Bár ezt talán ügyességének, személyes jellemvonásainak is köszönheti.
A barna lélektükrökben rövid időre megülő féltékenység, keserűség, bizonytalanság, majd az azt követő, a fura fényeket igen hamar láthatatlanná tévő és a mélybe gyömöszölő dacos csípősség nem kerüli el a figyelmét, amikor a célba dobásra kérdez rá. De nem tudja lefordítani magának a rövid pillanatig kendőzetlenül látott érzelmeket. Arra végképp nem gondol, hogy Aztyan és a szenvtelen modorú intéző Yezát korábban helyére tévő viselkedése lenne a háttérben. Hiszen az intéző vele ugyanolyan távolságtartó és hűvös, mint bárki mással a Kereskedőházban. S hogy Yeza önbizalma (bármikor is) ingatag lábakon állna, furcsa érzéseket felszínre hozva a rőthajú lányban: no ezt sem tudja feltételezni. Neki nagyon imponál a "wegtoreni tűzliliom", magabiztosnak, felnőttnek, nőnek, mindentudónak látja.
Így egy pillanatra elszomorodik: azt feltételezi, jobb híján, hogy Yeza nem tud vele örülni az Aztyantól kapott kapott holmiknak. Hogy talán irigyelné, arra nem is gondol. Hiszen ő éppen hogy a lány bőrvértjét, lenyűgözően hétköznapian viselt alkarvédőit látva mert ilyesmit kívánni magának is! Mert Yezáé annyira tetszett neki!
A Graril és Yeza közötti csipkelődés poénján elsiklik, csak a csipkelődést érzékeli, kettejük kis flörtjét, ami nem kelt benne semmilyen ellenérzést, csak némi fejcsóváló vihogást.
Amikor azonban Yeza a wegtoreni kovácsot dicséri, az előhúzott mesterkard láttán, egy cseppet már bölcsebben elmosolyodik. ~Idegenben van.~ jön rá, érez át egy keveset Yeza helyzetéből, és kutatón pillant rá. De a korábbi fura tekintetnek mostanra már nyoma sincs. Hogy láthatóan célba dobni egyiküknek sincsen kedve, a mesterkardért nyúl kérőn, szerencsére Graril annyiban hagyja a dolgot.
Amikor pedig egy kis igazítás következik, igazán hálásan és jó tanítványként adja át magát a javító szándékú kezeknek. Fürge és gyors, jó mozgású, úgyhogy egyre ügyesebben próbálkozik. Saját maga is meglepődik rajta, hogy milyen jó érzést kelt benne a kard forgatása.
Talán hogy nem egy átlagos darab. Hogy artheniori mesterkard, az teszi. Hiszen volt már Arja kezében kard, de nehéznek, súlyosnak, túl férfiasnak, nem magához illőnek találta azokat.
De Graril új mesterkardja: más! Élvezet vele döfni, suhintani, metszeni! A lány készségesen simul és mozdul bele a segítő kezek terelte tartásba, lép előre, szegi fel az állát, fordul egész csípőjével, érzi szinte meghosszabbított karjának a könnyen engedelmeskedő vasat.
~Igazán, nem is fáradtam nagyon el vele.~ gondolja, ahogy végül visszanyújtja a férfinak, ami őt illeti.*
- Hálás köszönetem! *pukedlizik vicces csibészesen, cseppet lihegve, mindkettejüknek szólóan, Grarilnak a kardért, Yezának a tanításért.
Graril kérdésére Yezára pillant kérdőn. Ő eléggé elfáradt most, de szívesen megnézné kettejüket!
Legfeljebb, ha elunja a gyakorlókardok látványát, elmegy, és célba dobál a kis tőrével hátul, a vastag gyékény céltáblába.*


72. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-09-20 22:23:05
 ÚJ
>Graril Dhassorn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A szállító//
//Arja és Yeza//

*Graril szeme is szintén felcsillan, amikor Arja a kezébe veszi azokat a dolgokat, amiket rendelt. Örül a lány boldogságának, és a férfi is egy kicsit irigykedik is ezért elgondolkodik, hogy lehet neki is be kellene szereznie egy bőrvértet alkarvédővel, és egy láncig sem lenne rossz a vért alá, így nem kellene egy egész málhát cipelnie magán és mégis védve lenne. Yeza pedig a szokásos csípősségével szól a férfihoz.*
-Nem szokásom keverni a munkát, és az élvezeteket. A munkát gyorsan az élvezeteket pedig lassan végzem. Ja, és mind a két esetben pontosan.* Kacsint a lányra. A levegőbe dobott csókot elkapja, és tenyerét a szívére teszi. Ha befejezték a kardjával való bíbelődést, Graril visszaveszi, és párszor ő is megforgatja, majd visszateszi a hüvelybe. Ezek után leoldja a kardot, és leteszi egy helyre, majd gyakorlókardot vesz elő.*
-Akkor, ki lesz az első?* Kérdezi Graril huncut mosollyal az arcán, ugyanis ez egy kihívás volt. Jól esne neki az edzés, mert az olyan kard, amilyet ő birtokol, ahhoz jó kardforgató tehetség és tudás kell.*


71. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-09-20 08:46:52
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 518
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A szállító//
//Arja és Yeza//

*Mi tagadás, Yezát eléggé rágja az irigység. Na nem a vért meg az alkarvédők miatt, bármily csinos darabok is, hanem amiatt, amivel Graril átadta őket: "Aztyan azt mondta, hogy már nagyon vágytál ezekre". Az, hogy a sebhelyes arcú így a szívén viseli a kis vörös leányzó vágyait, eléggé keltegeti benne a zöldszemű szörnyet, aztán a régóta nyakán ülő nyomorúság hamar le is töri e szörnyeteg szarvát, eltapossa a Yeza lelkében éledő wegtoreni tüzet és csak keserű füstöt hagy hátra. Próbál minél őszintébb mosolyt ölteni, hogy osztozzon a lány örömében, de Yezának ez az ilyen helyzetekben nem szokott túl jól menni. Körmönfont és manipulatív némber, de ha az "ami a szívén, az a száján" szokást sikerült is a mestereinek egész jól kordába zárni, ezt az arcára kiülő vonásokra már nem tudták kiterjeszteni. S ha az még sikerült is volna, a barna tekintetet megzabolázni már végképp lehetetlen feladat volna.
Még új itt, van ideje bizonyítani, de tény, hogy az a csúf jelenet az intézővel, aztán az eset a bárddal eléggé érzékenyen érintette. A megbecsültség érzésének hantjára csak még egy marék föld volt, amikor Graril csupán megvédendő formás popókának titulálta. Összetörte ez a néhány év. Megtiporta és kivéreztette az önbecsülését. Ingatag lábakon áll, de áll, mert született wegtoreni fúria. Az ilyen pillanatokban mégis nehéz, de nagyon nem szeretné, ha ebbe rajta kívül más is belelátna. Csak megfeszül az állkapcsa, de amikor a hozzá lépő Grarilra pillant, már el is zavarta a gyengeséget. Helyét felváltja a pikáns csípősség, amit már megszokhattak tőle.*
- Ezzel azt akarod mondani, hogy te gyorsabb vagy? Az a férfiaknál nem mindig erény ám, nagyfiú! *piszkálódik. Kiveszi Graril kezéből a kendőt, hogy maga fejezze be, amit a férfi elkezdett a homlokán. Bár nem mondhatni, hogy ennyitől megizzadt volna, mégis oldalra biccenti a fejét és finom kis mozdulatokkal megtörli oldalt a nyakát is, aztán a kulcscsontjánál, aztán a dekoltázsát is, aztán egy csókocskát cuppantva a levegőbe visszagyűrködi a kendőt oda, ahonnét Graril előhúzta.
Visszateszi a gyakorlókardot az állványra. Valahogy az az érzése, nem most lesz az alkalom, amikor Arjának bármi érdemit mutathatna. Talán a lány sincs most megfelelő hangulatban hozzá. Erőltetni pedig nem akarja.*
- Hát *vonja meg a vállát.* - Én nem vagyok az a dobálózós típus. Kivéve, ha csélcsap gazemberekről van szó. Akkor minden megy, ami mozdítható. *Arja elég időt töltött ahhoz wegtorenben, hogy tudja, ez arrafelé bevett gyakorlat.* - De ti csináljátok csak. Talán még el is lesek pár jó lendítési technikát *kacsint. Végül ő is odalép a mesterkardot csodálók körébe. Mi tagadás, valóban szép darab, bár neki az artheniori penge formája sosem tetszett igazán.*
- Nem rossz *hümment el egy szűkmarkúra fogott elismerést.* - Hogy is lehetne? Elvégre wegtoreni kovács keze munkája, nem igaz? *csavar egyet a dicséreten, melyben a mesterkardon keresztül lényegében inkább hazáját méltatja.
Ha Arjának engedik kézbe venni a fegyvert, elmosolyodik a felvett alapálláson. A lány a háta mögé teszi a balját, ahogy a wegtoreni bajvívók szokása. A suhintó és a szúró mozdulatok is inkább az övéikre hajaznak. Nem állna rosszul a kis vörös kezében egy míves vívókard.
Yeza odalép hozzá és kiigazítja a tartását néhány helyen.*
- Vállat hátra, állat fel. Egy kicsit hátrébb a testsúlyt. Na most kitörés előre, jó! *biccent mosolyogva.*
- Vigyázz, nagyfiú, még a végén vissza se akarja adni!


70. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-09-19 08:17:15
 ÚJ
>Szürke Arja avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//A szállító//
//Arja és Yeza//

*Arja csak a nyelvét ölti egy cseppet incselkedve Yezára, ezzel jelezve, hogy az az erszény nagyon is jó helyen van ott ahol van, és egyáltalán nem biztos, hogy megszerezné bárki is olyan könnyen egy Pénzt vagy életet felkiáltással. De azért örül, hogy egyelőre vége a gyakorló harcnak. Ha Yeza nem csak megmutat fogásokat, vagy eligazgatja a testtartását, hanem így, élesben tanít, akkor bizony fel kell kösse a lovaglónadrágját. Úgyhogy nem árt igazán ha egy kis időt nyer!
Grarilt pedig különben is kedveli a maga módján, örül a férfi megjelenésének, főként a csomag láttán, és hallva a férfi szavait különösen izgatott lesz.*
- Ó! *lép közelebb.* - Ő küldte? Biztosan a vért meg az alkarvédők, amiket kértem tőle a műhelyben! *fog neki azon mód a bontogatáshoz, kihajtogatva a darabokat a puha bőrből.*
- Csodaszép! *simítja végig ámulva szinte mindenhol ujjával az újonnan cserzett bőr finom illatát árasztó, Arja alkatára szabott, erős, oldalt fűzős bőrvértet, és tapogatja meg ide-oda hajlítva az alkarvédőket is. Megszemléli, meghúzogatja a bőrszalagokat, és végigfuttatja szemét a szép kidolgozású mintán is, ami megegyezik a nyakában lógó talizmánéval.*
- Majd odafenn felpróbálom. *suttogja kicsit megilletődötten. Aztyan igazán rendes, hogy ilyen szépen kidolgoztatta a kovácsmesterrel, és ahogy elkészült, azonmód át is küldte neki Grarillal.*
- Köszönöm, hogy elhoztad! *ad egy gyors puszit a férfi arcára elmosolyodva. Annyira elmerül az új szerzeményei megcsodálásában, a csomag bontogatásában, hogy épp csak szeme sarkából érzékeli Yeza markolatpörgető attrakcióját, vagyis annak balsikerét, így egyáltalán nem is annak tudja be, hogy a lány ügyetlen lenne. Ő maga még sosem próbálkozott ezzel, biztos benne, hogy egyelőre nem is menne neki.*
- Célba is dobhatunk! Lenne kedvetek? *kérdezi meg a kettőst, rájuk nézve, hirtelen ötlettel, mert ahhoz legalább ért. _Azt_ aztán rengeteget gyakorolta, amióta az eszét tudja. A tőrével meg a kis dobókéseivel egészen ügyes ő ebben, ezt legalább tudja magáról. De hogy egy kardhordozóval kiálljon... arra nem lenne mersze.
Főleg ha olyan gyakorlottan támad rá, mint Yeza. Vagy olyan kardja van, mint Grarilnak!*
- Nahát! Nem gondoltam, hogy _ennyire_ gyönyörűt kapsz majd a régi helyett! *bámulja meg a férfi új kardját megilletődve.*
- Szabad? *kérdezi meg Grariltól óvatosan, és csak akkor veszi a kezébe, ha a kardforgató rábólint a dologra.*
- Mennyire könnyű! És milyen erős! *jegyzi meg csodálkozva, ha a kezében tarthatja a mesterkardot. Balját hátra helyezi, ha engedélyt kapott, könnyű vívóállásba áll (a kard szinte készteti rá), jobbjával pedig tesz néhány suhintó, majd szúró mozdulatot, kiélvezve a fegyverfogás izgalmát. De nem akar visszaélni Graril türelmével: széles mosollyal hamar vissza is nyújtja neki a ritka kardot.*
- Csodaszép! Remélem, ez sokkal tovább a birtokodban marad, mint a régi kardod! Talán épp Eeyr intézte így! *mosolyodik el halványan, mert végül igazán jó cserét csinált a férfi.*

A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.19 08:21:31


69. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-09-18 08:53:59
 ÚJ
>Graril Dhassorn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A szállító//
//Arja és Yeza//

*A férfi elindul a hangok irányába, hiszen azt tisztán kivette, hogy ketten vannak itt, és gyakorlatoznak. Meg is találja a két vöröskét. Yeza mondatára elmosolyodik, de mielőtt válaszolna Arjához lép.*
-Aztyan azt mondta, hogy már nagyon vágytál ezekre.* És átadja a csomagot. Azt még megvárja, hogy a lány mennyire fog örülni a csomag tartalmának, majd Yezához lép, és zsebkendőjével megtörli a nő gyöngyöző homlokát.*
-Csak kend rám a lassúságodat.* Ércelődik a férfi.*
-Nézzétek mit szereztem!* És lassan előhüzza a medterkardját, hogy jól szemügyre vehessék. Tudja, hogy az a szabály, hogy itt le kell adni a fegyvereket, de mint a Kalmár biztonsági emberének, ez alól lehet felmentése*
-Hogy tetszik?* Kérdezi csillogó szemmel Graril.*




68. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-09-18 07:02:29
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 518
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A szállító//
//Arja és Yeza//

*Megnyugvással fogadja a józan ész jelét, miszerint Arja nem próbálja a tőrrel felvenni vele a harcot, hanem inkább a kitérést választja. Fürge kis teremtés, azt mindenképp a javára írhatja. Yeza észleli a próbálkozást is a gáncsolásra, de inkább annak tudja be, hogy talán a lány zavarban lehet a helyzet miatt és úgy érzi, mindenképp produkálnia kell valamit Yeza előtt. Yeza háta mögött elég nagy tapasztalat van, ráadásul támadásait karddal meghosszabbított kezének távján intézi, ahogy ez egy ilyen küzdelemben logikus. Esze ágában sincs egyelőre ennél közelebb kerülni Arjához, bár egy-egy mozdulata valóban mást sejtethet.
Sajnos a gyakorlást már most félbeszakítják.*
- Ejnye, Graril *biccenti félre a fejét a férfira sandítva.* - Épp a rablótámadást gyakorlom Arján. Ha nem lépsz közbe, már nálam lenne az erszénye *mondja nagy mellénnyel és ezt tetézve meg is forgatja a kezében a gyakorlókardot. Nem sikerül tökéletesen. Ezek a fegyverek még jóindulattal sem olyan súlyozásúak, mint a valódiak. Annak ellenére sem, hogy sokba fém van ágyazva, hogy nehezebb, alkalmasabb legyen egy valódi kard imitálására. Egy szó, mint száz, Yeza ujjai körül kifordul a markolat és kárörvendő puffanással landol a földön.*
- Hüpsz *neveti el magát a Rőt és igyekszik lazán kezelni a dolgot, hogy valamicske fennmaradjon a méltóságából.*
- Mi járatban, nagyfiú? *A belépőből sejthető, hogy Graril Arját keresi, de Yeza szokása kotnyeleskedni és ha nem bizalmas a dolog, máris önhatalmúlag belevonja magát az érdekeltek körébe. Persze, ha bizalmas lenne, akkor még inkább érdekelné az ügy, de az ilyesmivel valószínűleg mindenki így van.*


67. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-09-16 19:38:21
 ÚJ
>Szürke Arja avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//A szállító//
//Arja és Yeza//

*Nos, Arja tudja. Részben ezért is jött el. Ha ott marad Wegtorenben, döbbent rá erre néhány hónap után, hamarosan vagy egy bordélyban, vagy az utca mocskában végzi. ~Vagy elvisznek, ahogy Hortenziát is elvitték.~ Arja gyanítja, hogy Yeza is hasonlóképpen került, egészen fiatalon valamelyik céh látókörébe. ~De talán nem bánja.~ sandít a rőthajú lányra, bár egyértelmű, hogy Yeza most menekül, és hogy nagyon szeretné maga mögött tudni a múltját.
Nem faggatja tovább, igazából nem is akarja tudni, kivel vagy mivel rúgta össze a patkót a Tűz városában. Tisztában van vele, hogy addig jó neki, amíg a lehető legkevesebbet tud minderről.
Így csak biccentve bólint, elnézve az ajtó felé, és rá van írva az arcára, hogy érti, és hogy nem is akar ettől többet hallani.
Yeza vigasztalására csak a fejét rázza meg egy cseppet.*
- Talán. *mondja lassan, kicsit szomorúan, de látszik rajta, hogy már túltette magát a dolgon. Csak reméli, hogy őt aztán a szerelem sohase vágja tarkón, és Yezának nincs igaza. ~Vagy ha igen, majd megrázom magam! És felkelek! A szerelem meg maradjon, ahol van!~ fogadkozik.
Sajnos túl nagy rutinja van már abban, hogy az ideig-óráig felé forduló figyelemnek ne tulajdonítson túl nagy jelentőséget, és elengedje a látókörébe kerülő embereket, ha azok tovább élik az életüket, miután kíváncsiságból rácsodálkoznak. Soha senki nem gondoskodott róla, soha senkinek nem volt igazán, valóban fontos. ~De attól még az élet szép!~ gondolja, mert ez az élet filozófia igazán bevált, amióta az eszét tudja.
Yeza rikkantása váratlanul éri az első pillanatban, miután kezébe nyomja a gyakorlásra alkalmas fa tőrt. Arjának azonban esze ágában sincs vívni vele, vagy megpróbálni elhárítani a neki szánt csapásokat. Ahogy nem tenné ezt akkor sem, ebben bizonyos, ha valóban rátámadna valaki úgy, ahogy most a lány teszi. Ő, nem, ennél neki sokkal több esze van!
Szerencsére az első mozdulatot Yeza még csupán ijesztésnek szánja, így van ideje rá, hogy a meglepődést lerázva végigcikázzon rajta a valódi megindulás után rögtön érkező önkéntelen mozdulás. Kifordul a hátrálásra kényszeríteni kívánó kard útjából, Yezának jobbra, oldalra, gyorsabban, mint egy átlagos korabeli lány. S más egyebet nem is tesz, csupán csak jobb lábára helyezve egy pillanat alatt testsúlyát, bal lábát a rőthajú lányénak az útjába nyújtja.
Ha Yeza nem elég gyorsan reagál, és megmarad a lendület, akár az egyensúlyából is kibillenhet.
Támadni nem kíván Arja, bár a fa gyakorlótőrt látszólag szúrásra készen markolja a jobbjában, hegyével hátranyúlón úgy, hogy a döféshez fel kell emelje a karját. Csakhogy ő sosem szúr. Legalábbis még sosem tette eddig. Inkább suhintva metsz vele, meglepetésszerűen, ha muszáj. A tőre pedig nem csak hegyes, hanem kétélű vas. Ez megmentette már az életét.
De most beleragadva a pillanatba megfeszül, már éberen követve a rőthajú testének mozgását, könnyű figyelemmel.
Aztán egy pillanatra leenged a feszültség, ahogy meghallja Graril hangját.*
- Itt vagyunk! Hátul! *szól, Yezára pillantva, leengedve a tőrt, hátralépve, ha ki tud bontakozni a gyakorló harcból.*


66. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-09-11 14:57:53
 ÚJ
>Graril Dhassorn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A szállító//
//Arja és Yeza//

*Utoljára akkor volt itt, amikor a Kereskedőház portékáit málházták fel, hogy a Kovácsműhelyhez vigyék. Nem sűrűn szokta látogatni ezt a helyet, pedig itt egy gyakorlásra is kiváló hely van, de a feladatai mindig elszólították, de most van lehetősége, hogy lejöjjön és szétnézzen. Úgy látszik csak az edzéshez szükséges dolgok maradtak itt. Gyakorlófegyverek és bábuk. A férfi lassan közlekedik a félhomályban, majd megszólal.*
-Arja, itt vagy? Graril vagyok!* Szól hangosan a harcos, de azért még nem kiabál, reméli, hogy hamarosan választ is kap.*


65. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-09-06 16:32:58
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 518
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Arja és Yeza//

*Az ifjú hősszerelmes története rejtélybe kanyarodva szakad meg. Yeza elgondolkodva hümment rá egyet. Nagyon kell igyekeznie, hogy ne rendezze ok-okozati összefüggésbe a szálakat, melyeket Arja kiterített. A szemrevaló Latamie kapitány, a túlbuzgó, szerelmes ifjú az olthatatlan utálatával a rivális iránt és egy wektoreni nemes, aki mellesleg kereskedő és Arja szerint kiköpött kalóz. Nem nehéz spekulálni arra a rejtélyes eltűnésre, de Yeza csendre inti a gondolatot. Mélyen a szemébe néz, értőn, de szigorúan és csendre inti. Próbál inkább a thargokkal folytatódó beszámolóra figyelni.*
- Üres? Hmm... Érdekes. *Nem barbárok, viszont alig maradtak és egy nagy, üres erődbe zárkóztak. A hadúr szoborrá változására csak egy kissé hitetlenkedő pillantás a kommentár. Lanawinon sok minden megtörtént már, szóval az ilyesmit se lehet egyszerűen badarságnak titulálni, akármennyire valószínűtlenül hangzik.
Yeza végül nem tud tovább lavírozni a kérdéseivel, a vörös lányt se lehet a végtelenségig faggatni. Most pedig jön az akasztják a hóhért rész.*
- Hát, tudod milyen Wegtoren *húzza el a száját.* - Könnyű bajba keveredni. Ha olyasvalakikkel rúgod össze a port, akikkel nem kéne, nehéz elsimítani a dolgokat. Ehhez kell a Báró segítsége. *Alig mond többet a semminél, de azt próbálja jól körbejárni, hogy tartalom látszatát keltse a válaszban.*
- A Kikötőben nemrég horgonyt vetett egy wegtoreni láncos gálya. Ezért is jöttem ide. Az én helyzetemben jobb nem kockáztatni. Aztyannak beszámoltam mindenről, mert kénytelen voltam, de amíg a Báró el nem rendezi a dolgot, nem mondhatok többet. *Nagyot, gondterheltet sóhajt. Olyan kifejezés ül az arcán, ami azt sugallja, neki ez a nagy titkolózás éppen olyan teher, mint a másiknak a sötétben tapogatózni.*
- Jajh, kedvesem *neveti el magát.* - A szerelem nem döntés kérdése. Az csak jön és tarkón vág, mint egy kétkezes pöröly. Amúgy meg, talán csak túlgondoltad. Tudod, a férfiak néha nehezen koncentrálnak egyszerre több dologra. Főleg ha a vér épp nem a fejükben van. Ettől még lehetsz fontos neki *kacsint a lányra bátorítólag.
Miután odaadta Arjának az egyik gyakorlótőrt, egy kicsit hátrébb lép és végignéz rajta. A tartásán, azon, hogy fogja a tőrt, hogy milyen alapállást vesz fel, ha ugyan felvesz valamilyent.*
- Na, először is lássuk, mivel kufárkodunk *mondja és megforgatja a kezében tartott gyakorlókardot.* - Pénzt vagy életet! *rikkantja el magát, aztán először csak ijesztésképp mozdul, hogy Arjának legyen ideje összeszedni magát, csak aztán támad ténylegesen. Egymás után többször is. Egészen offenzívan, amíg a lányt a falig hátrálni nem kényszeríti... a tervei szerint.*


64. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-09-06 14:24:25
 ÚJ
>Szürke Arja avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Arja és Yeza//

- Pashtra? Egy fiatal fiú. De jó kardforgató. Ő Latamieval jött. Ő ismeri jobban!
- Velem csak eljött a thargokhoz, amikor a báró megbízásából megkerestem a kovácsukat. Tudod, az íj miatt! *néz Yezára.*
- De végül nem is jött be. Kint maradt a kapu előtt. Azt beszéltük, hogy a Fogadóban találkozunk, de hiába kerestem, amikor végeztem. Nem is látták. Eltűnt. És nem jött vissza azóta ide sem.
- Nagyon el volt keseredve Latamie miatt... *teszi még hozzá, de többet nem tud ő sem Pashtráról.
A thargokról sem tud sokkal többet mesélni, hiszen csak egyszer járt ő is Amon Ruadhon.*
- Egy hatalmas erőd az egész. De jobbára üres. *von vállat megint, hogy ő nem tud sok érdekességgel szolgálni ezzel kapcsolatban.*
- Csak úgy tudsz bemenni, ha beengednek a nagykapun. A tőrt is le kellett adnom, mielőtt tovább engedtek. De odabenn senkivel nem találkoztam. A Raadkrallban megtaláltam végül a kancellárt. Ott székel. Ő kísért el a kovácshoz. Vagyis... a segédeihez, két törpéhez. *Azt mégsem akarja elmesélni, hogy a kovácsuk, úgy látszik, tényleg megbolondult, ahogy az őr mondta.*
- Barbárok? Nos, az őr elég ostobán viselkedett. De nem tűnt barbárnak.
- A kancellár úr pedig... ő nagyon is udvarias volt.
- A hadúrról, aki régen vezette a thargokat, azt beszélik, hogy már nem él. Hogy szoborrá változott.
- De most már Te mesélj magadról valamit. *fordul komoly arccal Yezához, ahogy leérnek, és kiderül, hogy odalenn a pince üres. Mik és az a nő már nincsenek itt.* - De őszintén.
- Miért kellett eljönnöd Wegtorenból? *néz fürkészőn Yezára, és a lány rádöbbenhet, hogy Arja a sok fecsegés ellenére egyáltalán nem olyan buta. Csak éppen megtanulta, hogy minél többet beszél, annál inkább tudja irányítani az emberek viselkedését az irányában. Ha úgy látják, hogy nem jelent számukra veszélyt, akkor sokkal biztosabb lehet ő is abban, hogy nem kell tartania tőlük.*
- És miért nem akarsz a Kikötőbe menni? *néz rá kutató, nagy szemekkel.
Yeza idősebb nála. Arja tudja, hogy a Tűzvárosban rabszolgákat is tartanak. Hogy a Nagy Arénában, a mérkőzéseken sokszor a puszta életükért küzdenek a harcosok, akiket odahurcolnak Lanawin minden szegletéből. Hogy mindenki testőrrel jár, és még a leggazdagabbaknak is tartania kell az orgyilkosoktól. Hogy a szerencsecsillaga ott mindenkinek felívelhet, de hamar a mélybe is zuhan. Hogy aki egyik napról a másikra eltűnik, annak a nevét nem tanácsos emlegetni többé. A lánynak valami elől menekülnie kellett, úgy sejti. Máskülönben nem kívánná itt, Artheniorban, teljesen idegenként a báró védelmét azzal, hogy a Kereskedőházhoz csapódik.*
- Mikkel és velem? Semmi... *néz el. Aztán kis hallgatás után csak belefog.*
- Én ugyanúgy nem ismertem senkit, amikor idejöttem, mint Te.
- A báró szerintem igazán rendes. De hát neki, nos... nyilván őneki csak emberek kellenek. *figyeli Yezát, ahogy a lány előveszi a gyakorló tőröket.*
- Hogy legyen, aki dolgozik a Kereskedőháznak. Hogy gazdag legyen. *von vállat.*
- Egyedül Mik volt az, aki igazán kedves volt velem, tudod. Őszintén. Aki beszélgetett velem. *No meg aki hasonló korú volt, mint Arja.*
- Graril nagyon rendes... igazán. De ha nem úgy alakul az élete, ahogy alakult *a férfiról igazán nem akar fecsegni* - már régen felesége lenne a falujában. Meg gyerekei.
- Nem tudom, hogy tetszik-e. _Én_ nem leszek olyan bolond szerelmes, mint Pashtra! _Soha!_ *heveskedik elmosolyodva.*
- Csak azt hittem, hogy fontos vagyok neki.
- De amikor megláttam itt lenn... egyszerűen rám se nézett. *bámulja a földet, sokáig.*
- Hát ennyi. Ez nem sok, igaz? *neveti el magát.*
- De nem baj. Igazán. Látod, most veled beszélgetek. *rázza meg a fejét.*

A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.06 14:28:35


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 64-83