Arthenior - Pincearéna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 187. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
187. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2022-01-17 20:54:00
Üzenet elküldve: 2022-01-17 20:54:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//A nem-sötételf, nem-tharg nyomában//
*Épp, hogy elindul lefelé a lépcsőkön, amikor az ivóban felharsan Frincs tizedes hangja. A lány megtorpan, aztán nyomban siet is tovább, amilyen halkan csak tud. Jobb, ha előbb ő néz körül idelent, mint ha a városőrök.
Az arénában első ránézésre semmi nem változott. A gyakorlókardokat mintha megbolygatták volna, de ennyi. A padlót borító szőnyegen ugyanazok a foltok feketéllnek, mint korábban, megvannak a kormos üvegcserepek is. Sem a szőnyeg alatt, sem a falakon nem látszik behatolás nyoma. Nawanthiri beleszagol a levegőbe.*
~Eltűnt a dögszag...?~
*Talán, de lehet, hogy csak a képzelete játszik vele, annyira halvány. Végigjártatja a mandulaszemeit a szellőzökön. Odafent Habrertus uram mondja a magáét. A szerzetes alig észrevehetően elhúzza a száját, aztán a terem végéhez siet, ahol a nagy, üres szekrény áll. Kinyitja, és megcsapja ugyan a hullabűz, mégis, mintha enyhébb lenne. Peregnek a másodpercek. Megkopogtatja a szekrény hátsó falát, de semmi különöset nem talál a hangjában. Visszacsukja a szekrényt, körülnéz még egyszer, kutyafuttában.*
~Sulim testét Mikarr elrakta a szekrénybe. Ruhástul, kardostul. Ott volt valameddig, aztán elvitte. Biztos a meredélybe dobta... akkor a halottak tényleg ott támadnak fel, ahol az életük véget ért.~
*Próbálja fejben rekonstruálni a történteket, miközben visszaindul az ivóba. Hirtelen megdermed, baljával óvatosan megtámaszkodik a falon. A szemei kimerednek a rémülettől, miközben az összes szál szőr égnek mered a nyakán. A fokokat kettesével szedve indul fölfelé.*
//sikertelen keresés- és nyomolvasás-próba//
*Épp, hogy elindul lefelé a lépcsőkön, amikor az ivóban felharsan Frincs tizedes hangja. A lány megtorpan, aztán nyomban siet is tovább, amilyen halkan csak tud. Jobb, ha előbb ő néz körül idelent, mint ha a városőrök.
Az arénában első ránézésre semmi nem változott. A gyakorlókardokat mintha megbolygatták volna, de ennyi. A padlót borító szőnyegen ugyanazok a foltok feketéllnek, mint korábban, megvannak a kormos üvegcserepek is. Sem a szőnyeg alatt, sem a falakon nem látszik behatolás nyoma. Nawanthiri beleszagol a levegőbe.*
~Eltűnt a dögszag...?~
*Talán, de lehet, hogy csak a képzelete játszik vele, annyira halvány. Végigjártatja a mandulaszemeit a szellőzökön. Odafent Habrertus uram mondja a magáét. A szerzetes alig észrevehetően elhúzza a száját, aztán a terem végéhez siet, ahol a nagy, üres szekrény áll. Kinyitja, és megcsapja ugyan a hullabűz, mégis, mintha enyhébb lenne. Peregnek a másodpercek. Megkopogtatja a szekrény hátsó falát, de semmi különöset nem talál a hangjában. Visszacsukja a szekrényt, körülnéz még egyszer, kutyafuttában.*
~Sulim testét Mikarr elrakta a szekrénybe. Ruhástul, kardostul. Ott volt valameddig, aztán elvitte. Biztos a meredélybe dobta... akkor a halottak tényleg ott támadnak fel, ahol az életük véget ért.~
*Próbálja fejben rekonstruálni a történteket, miközben visszaindul az ivóba. Hirtelen megdermed, baljával óvatosan megtámaszkodik a falon. A szemei kimerednek a rémülettől, miközben az összes szál szőr égnek mered a nyakán. A fokokat kettesével szedve indul fölfelé.*
//sikertelen keresés- és nyomolvasás-próba//
186. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-12-27 21:11:47
Üzenet elküldve: 2021-12-27 21:11:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Szelíd
//A nem-sötételf, nem-tharg visszatér//
* Sötétség és tompa álomszerű emlékképek. Mintha csak egy sötét és rémségekkel teli álom érne végett. Felpattantak a szemek. Itt nem fogja semmi elvakítani, hiszen egy lezárt pincében van. Idő kell mire szeme nagyjából megszokja a sötétséget. Kábán ül fel.*
- Hol vagyok?* Hangzik fel egy eléggé rekedtes hang. Csak egy pillanat kell, hogy minden emlék visszatérjen a fejébe. Teste rögtön befeszül, de a hely továbbra is csöndes. Nyoma sincs már a korábbi harcnak.*
- Vajon mennyi idő telhetett el azóta?* Válaszra még most se méltatja senki, de legalább már a hangja kezd alakulni. Lassan feltápászkodik a lépcső aljáról, ahol élete véget ért. Több gondolat is cikázik elméjében, de mindegyiknek egy a vége.*
~ Ellenséges területen vagyok, ha ezek megtalálnak, akkor megölnek megint. ~* Mivel egyedül van itt lent ezért egyelőre biztonságban van, de nem maradhat itt örökké. Felsettenkedik a lépcsőn és óvatosan rápróbál a kilincsre, de az ajtó zárva van. Mélyen belül elnyom egy cifra káromkodást, de jobb híján vissza sétál le a küzdőtérre.*
- Na lássuk miből élünk!* Szerencséje van azért. Akadnak itt hasznos holmik is. Tompa gyakorlófegyverek meg egyéb eszközök. Még, ha nem is feltétlen gyilkolásra készültek a semminél mindenképpen jobbak. Ruhaneművel sajnos nem szolgálhatnak, de hát ez van. A sötétben a keresgélés is elég nehezen megy, de legalább azt tudja, hogy mit akar. Egy gyakorló nyílvesszőt meg némi drótot a gyakorlóbábukból, na meg egy kardot.*
- Nevetséges egy játékszer.* Próbál rá a gyakorló pengére. Újfent felmegy a lépcsőn, hogy szabaddá tegye magát. A zárnak nem kéne túlságosan bonyolultnak lennie, hiszen ez csak valami pince. Bedugja a nyílhegyet, ami miért is nem szintén tompa vacak. Szerencsére a nehezét a dróttal kel elvégeznie, ami nem egy tolvajkulcs de használható. A fejvadászat alatt elég sok hasznos trükköt lehet tanulni. jutott már be bezárt szobákba, de nem ilyen semmirevaló felszereléssel. Nem is megy a dolog egykönnyen, hogy csöndben matasson a zárban, de közben haladjon is. Nem is kevés időbe telik neki, de végül kattan a zár.*
* Sötétség és tompa álomszerű emlékképek. Mintha csak egy sötét és rémségekkel teli álom érne végett. Felpattantak a szemek. Itt nem fogja semmi elvakítani, hiszen egy lezárt pincében van. Idő kell mire szeme nagyjából megszokja a sötétséget. Kábán ül fel.*
- Hol vagyok?* Hangzik fel egy eléggé rekedtes hang. Csak egy pillanat kell, hogy minden emlék visszatérjen a fejébe. Teste rögtön befeszül, de a hely továbbra is csöndes. Nyoma sincs már a korábbi harcnak.*
- Vajon mennyi idő telhetett el azóta?* Válaszra még most se méltatja senki, de legalább már a hangja kezd alakulni. Lassan feltápászkodik a lépcső aljáról, ahol élete véget ért. Több gondolat is cikázik elméjében, de mindegyiknek egy a vége.*
~ Ellenséges területen vagyok, ha ezek megtalálnak, akkor megölnek megint. ~* Mivel egyedül van itt lent ezért egyelőre biztonságban van, de nem maradhat itt örökké. Felsettenkedik a lépcsőn és óvatosan rápróbál a kilincsre, de az ajtó zárva van. Mélyen belül elnyom egy cifra káromkodást, de jobb híján vissza sétál le a küzdőtérre.*
- Na lássuk miből élünk!* Szerencséje van azért. Akadnak itt hasznos holmik is. Tompa gyakorlófegyverek meg egyéb eszközök. Még, ha nem is feltétlen gyilkolásra készültek a semminél mindenképpen jobbak. Ruhaneművel sajnos nem szolgálhatnak, de hát ez van. A sötétben a keresgélés is elég nehezen megy, de legalább azt tudja, hogy mit akar. Egy gyakorló nyílvesszőt meg némi drótot a gyakorlóbábukból, na meg egy kardot.*
- Nevetséges egy játékszer.* Próbál rá a gyakorló pengére. Újfent felmegy a lépcsőn, hogy szabaddá tegye magát. A zárnak nem kéne túlságosan bonyolultnak lennie, hiszen ez csak valami pince. Bedugja a nyílhegyet, ami miért is nem szintén tompa vacak. Szerencsére a nehezét a dróttal kel elvégeznie, ami nem egy tolvajkulcs de használható. A fejvadászat alatt elég sok hasznos trükköt lehet tanulni. jutott már be bezárt szobákba, de nem ilyen semmirevaló felszereléssel. Nem is megy a dolog egykönnyen, hogy csöndben matasson a zárban, de közben haladjon is. Nem is kevés időbe telik neki, de végül kattan a zár.*
185. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-12-04 12:20:00
Üzenet elküldve: 2021-12-04 12:20:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Kóczi//
*Láthatóan elmerül a kutakodásban, de azért mikor a csapos félelmében a hátához lapul, félig odafordul, és megnyugtatásképpen átkarolja a vállát, finoman rá is szorít.*
- Nem lesz semmi baj. Nem éledt föl, különben már előbújt volna... *biztatóan elmosolyodik, de az imbolygó lámpafény nyomasztó árnyakat rajzol az arcára közben. Az sem segít, hogy a hangja továbbra is félelmetesen nyugodt. Mint egy barlangi tó, aminek nem látni, hol kezdődik a partja, sem azt, hogy mi van a felszíne alatt.
Amikor a szekrényből kiáramlik a dögszag, elfintorodik ő is, ám gyorsan visszarendezi a vonásait a korábbi rezzenéstelen állapotukba. Hátradőlve vizsgálgatja a szekrényt egy darabig. A gyenge megvilágításban is látszik, hogy valami gyanús neki, csak nem tudja megmondani, micsoda. Még akkor sem akaródzik neki elengedni az ajtaját, amikor Kóczi már menne visszafelé.*
- Azt hiszem, igazad van. *adja végül meg magát a tényeknek. Visszacsukja a szekrényt, és elindul felfelé a csaposlánnyal.* Mikarrt hol találom? *kérdezi menet közben. Az arcát a gnóm valószínűleg nem látja, mert mögötte megy, de a hangjába kezdenek visszatérni az érzések. Gondterheltség, némi aggodalom, meg egy jó adag rendrakhatnék.*
*Láthatóan elmerül a kutakodásban, de azért mikor a csapos félelmében a hátához lapul, félig odafordul, és megnyugtatásképpen átkarolja a vállát, finoman rá is szorít.*
- Nem lesz semmi baj. Nem éledt föl, különben már előbújt volna... *biztatóan elmosolyodik, de az imbolygó lámpafény nyomasztó árnyakat rajzol az arcára közben. Az sem segít, hogy a hangja továbbra is félelmetesen nyugodt. Mint egy barlangi tó, aminek nem látni, hol kezdődik a partja, sem azt, hogy mi van a felszíne alatt.
Amikor a szekrényből kiáramlik a dögszag, elfintorodik ő is, ám gyorsan visszarendezi a vonásait a korábbi rezzenéstelen állapotukba. Hátradőlve vizsgálgatja a szekrényt egy darabig. A gyenge megvilágításban is látszik, hogy valami gyanús neki, csak nem tudja megmondani, micsoda. Még akkor sem akaródzik neki elengedni az ajtaját, amikor Kóczi már menne visszafelé.*
- Azt hiszem, igazad van. *adja végül meg magát a tényeknek. Visszacsukja a szekrényt, és elindul felfelé a csaposlánnyal.* Mikarrt hol találom? *kérdezi menet közben. Az arcát a gnóm valószínűleg nem látja, mert mögötte megy, de a hangjába kezdenek visszatérni az érzések. Gondterheltség, némi aggodalom, meg egy jó adag rendrakhatnék.*
184. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-12-03 13:14:25
Üzenet elküldve: 2021-12-03 13:14:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Nawanthiri//
*A másik nő nem tűnik túl idegesnek, ő viszont egyre inkább. Bár Nawanthiri biztosítani próbálja róla, hogy bizony a fejvadász ennél nagyobb hulla már nem lehetne, azért mégiscsak ott a félsz benne. ~Mi van, ha felkelt? De nem volt nyitva az ajtó, ki nem tudott menni… ~ Lapul oda a másik hátához, miközben a pincét vizslatja a szemeivel. Majd a nő elindul, hogy megmozgasson mindent, ki tudja, melyik alá rejtőzött ugyebár a delikvens. Mikor a szekrényt kinyitja ő maga is elfancsalodik, az orrát fogva.*
-Gyah… ejértelhüen hitt vót. *Jegyzi meg, majd kapja is az információt, hogy a cinkos, aki ide eldugta az Mikarr volt.*
-Bizosan belbalta Miket if. *Bár a rémület vagy a sajnálat egyszer sem ül ki már az arcára, hiszen egyre biztosabb, hogy valaki vitte el és nem magától mocorgott arrébb. Most már elereszti az orrát.*
-Bármilyen meglepő lesz az, amit most mondok, de én nem gyakran járok le ide és a tervrajz sincs nálam. Én a helyedben megkeresném Miket és kérdőre vonnám. Bárhol is van a hulla biztos nincs jó helyen, és ha egy vendég sikítva szalad ki a szobájából, hogy az már foglalt, morci leszek. *Indul vissza a pincéből, egyre inkább felfelé a lépcsőn. Se hulla, de nyelv, se ujjak.*
*A másik nő nem tűnik túl idegesnek, ő viszont egyre inkább. Bár Nawanthiri biztosítani próbálja róla, hogy bizony a fejvadász ennél nagyobb hulla már nem lehetne, azért mégiscsak ott a félsz benne. ~Mi van, ha felkelt? De nem volt nyitva az ajtó, ki nem tudott menni… ~ Lapul oda a másik hátához, miközben a pincét vizslatja a szemeivel. Majd a nő elindul, hogy megmozgasson mindent, ki tudja, melyik alá rejtőzött ugyebár a delikvens. Mikor a szekrényt kinyitja ő maga is elfancsalodik, az orrát fogva.*
-Gyah… ejértelhüen hitt vót. *Jegyzi meg, majd kapja is az információt, hogy a cinkos, aki ide eldugta az Mikarr volt.*
-Bizosan belbalta Miket if. *Bár a rémület vagy a sajnálat egyszer sem ül ki már az arcára, hiszen egyre biztosabb, hogy valaki vitte el és nem magától mocorgott arrébb. Most már elereszti az orrát.*
-Bármilyen meglepő lesz az, amit most mondok, de én nem gyakran járok le ide és a tervrajz sincs nálam. Én a helyedben megkeresném Miket és kérdőre vonnám. Bárhol is van a hulla biztos nincs jó helyen, és ha egy vendég sikítva szalad ki a szobájából, hogy az már foglalt, morci leszek. *Indul vissza a pincéből, egyre inkább felfelé a lépcsőn. Se hulla, de nyelv, se ujjak.*
183. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-12-03 13:04:39
Üzenet elküldve: 2021-12-03 13:04:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Kóczi//
- Nem.
*Ez az egyetlen szó, amivel a helyzet tisztázásához hozzájárul, és ezt is csak jóval azután morzsolja maga elé szórakozottan, hogy megkérdezték tőle, lát-e valamit. A sűrű pincecsöndben nem hangzik valami megnyugtatóan. Felvesz egy ujjnyi darab üveget. A hüvelykujjával megkapargatja kicsit a kormot a belsején, aztán félredobja. Normális esetben ilyenkor kéne rosszallóan hümmentenie egyet, most azonban ez is elmarad. Kóczi pedig egyre idegesebb.*
- De.
*Feleli teljes bizonyossággal arra, hogy azt mondta-e: megpusztult a szerencsétlen. A megpusztulás tényére vonatkozóan viszont nem ad megerősítést, csak tovább kutat a fekete mandulaszemeivel.
A berendezés között semmi nincs, ami nem illene oda. Az aréna nem rendelkezik külön raktárhelyiséggel sem, minden felszerelés magában a teremben van. Nawanthiri jobb híján megpróbálja kinyitni a hátsó falnál álló nagy szekrényt. Az ajtó enged, a szekrény azonban üres. Csak dögszag van benne.*
- Mikarr itt rejtette el valahol. *fordul vissza a kolléganőjéhez* Betekerte egy ponyvába. Nincsen másik szoba? Vagy még egy szint lefelé...? *fojtott, de egyébként hátborzongatóan nyugodt hangon beszél. Mintha nem is vele történne az egész, hanem kívülről szemlélné, ahogy ketten a sötétben botorkálva hullát keresnek.*
- Nem.
*Ez az egyetlen szó, amivel a helyzet tisztázásához hozzájárul, és ezt is csak jóval azután morzsolja maga elé szórakozottan, hogy megkérdezték tőle, lát-e valamit. A sűrű pincecsöndben nem hangzik valami megnyugtatóan. Felvesz egy ujjnyi darab üveget. A hüvelykujjával megkapargatja kicsit a kormot a belsején, aztán félredobja. Normális esetben ilyenkor kéne rosszallóan hümmentenie egyet, most azonban ez is elmarad. Kóczi pedig egyre idegesebb.*
- De.
*Feleli teljes bizonyossággal arra, hogy azt mondta-e: megpusztult a szerencsétlen. A megpusztulás tényére vonatkozóan viszont nem ad megerősítést, csak tovább kutat a fekete mandulaszemeivel.
A berendezés között semmi nincs, ami nem illene oda. Az aréna nem rendelkezik külön raktárhelyiséggel sem, minden felszerelés magában a teremben van. Nawanthiri jobb híján megpróbálja kinyitni a hátsó falnál álló nagy szekrényt. Az ajtó enged, a szekrény azonban üres. Csak dögszag van benne.*
- Mikarr itt rejtette el valahol. *fordul vissza a kolléganőjéhez* Betekerte egy ponyvába. Nincsen másik szoba? Vagy még egy szint lefelé...? *fojtott, de egyébként hátborzongatóan nyugodt hangon beszél. Mintha nem is vele történne az egész, hanem kívülről szemlélné, ahogy ketten a sötétben botorkálva hullát keresnek.*
182. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-12-03 11:16:24
Üzenet elküldve: 2021-12-03 11:16:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Nawanthiri//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Bizony, a kellő motivációval minden sokkal gördülékenyebben halad a kezében. Nawa jól teszi, hogy mindjárt gondol a lámpára, mert neki, csak az első lépés utána jutott volna eszébe, mikor észreveszi, hogy bizony nem lát. Bár azt nem tudja, melyik kezébe fogta volna, mert hát az egyikben a korsó, benne a késsel a másikkal meg bizony kapaszkodni kell, nehogy elbaszódjon.*
-Nah, mondjad, te látsz már valamit? *Nézelődik ezerrel, bár a szag valóban árulkodó, most hogy tudják, mi is okozhatja. Mikor leérnek csak a nő nyomában sétál, mert hát nála van a lámpa és lesi, ahova odavilágít. Feltűnik neki a vér, bár már régen száradt, így nem igazán izgatja, de tanúskodik róla, hogy jó nyomon haladnak. Néha arrébb rúg egy- egy üvegcsét, ami az útjába akad és üres, mert hát szanaszét van minden, viszont a pince végébe érnek. Sehol semmi hullaszerű.*
-Na baszki… hol van? *Fordul ijedten körbe, nagy ideges szemekkel.*
-Nem azt mondtad, hogy megpusztult a szerencsétlen?! *Értetlenkedik.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Bizony, a kellő motivációval minden sokkal gördülékenyebben halad a kezében. Nawa jól teszi, hogy mindjárt gondol a lámpára, mert neki, csak az első lépés utána jutott volna eszébe, mikor észreveszi, hogy bizony nem lát. Bár azt nem tudja, melyik kezébe fogta volna, mert hát az egyikben a korsó, benne a késsel a másikkal meg bizony kapaszkodni kell, nehogy elbaszódjon.*
-Nah, mondjad, te látsz már valamit? *Nézelődik ezerrel, bár a szag valóban árulkodó, most hogy tudják, mi is okozhatja. Mikor leérnek csak a nő nyomában sétál, mert hát nála van a lámpa és lesi, ahova odavilágít. Feltűnik neki a vér, bár már régen száradt, így nem igazán izgatja, de tanúskodik róla, hogy jó nyomon haladnak. Néha arrébb rúg egy- egy üvegcsét, ami az útjába akad és üres, mert hát szanaszét van minden, viszont a pince végébe érnek. Sehol semmi hullaszerű.*
-Na baszki… hol van? *Fordul ijedten körbe, nagy ideges szemekkel.*
-Nem azt mondtad, hogy megpusztult a szerencsétlen?! *Értetlenkedik.*
181. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-12-03 11:06:23
Üzenet elküldve: 2021-12-03 11:06:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Kóczi//
*Nem is olyan nehéz Őkócziságát együttműködésre bírnia: elég a megfelelő halálnem, meg a darabolás ígérete, és megy minden, mint a drahunkergetés. Amíg a kolléganöje felszerelkezik, Nawanthiri magához vesz egy lámpást meg a biztonság kedvéért két gyertyát is. A lámpát meggyújtja, aztán mikor a csapos kinyitja a pince vaskos ajtaját, előremegy.
Odalent teljesen sötét van: ilyenkor éjjel a szellőzőkön sem szivárog le fény. Ezeknek a szellőzőknek köszönhetően hideg van, de a levegő friss. Ha az ember (gnóm) lánya nem tudná, mit keres, észre sem venné a halvány dögszagot.
A szerzetes ide-oda tekingetve jár körbe a teremben. Az arca ugyanolyan kifejezéstelen, mint eddig, a mozdulataiban óvatos készültség vibrál. Benéz a céltáblák mögé, a gyakorlóbábuk, és -fegyverek közé. A padlót borító szőnyegeken még látszanak a vérfoltok, amik a fejvadász és Yeza hagytak maguk után. Itt-ott üvegcserepek is hevernek, valamilyen koromszerű anyag borítja a belsejüket. Lehet, hogy a párbaj óta senki nem járt itt. A hulla azonban sehol...*
*Nem is olyan nehéz Őkócziságát együttműködésre bírnia: elég a megfelelő halálnem, meg a darabolás ígérete, és megy minden, mint a drahunkergetés. Amíg a kolléganöje felszerelkezik, Nawanthiri magához vesz egy lámpást meg a biztonság kedvéért két gyertyát is. A lámpát meggyújtja, aztán mikor a csapos kinyitja a pince vaskos ajtaját, előremegy.
Odalent teljesen sötét van: ilyenkor éjjel a szellőzőkön sem szivárog le fény. Ezeknek a szellőzőknek köszönhetően hideg van, de a levegő friss. Ha az ember (gnóm) lánya nem tudná, mit keres, észre sem venné a halvány dögszagot.
A szerzetes ide-oda tekingetve jár körbe a teremben. Az arca ugyanolyan kifejezéstelen, mint eddig, a mozdulataiban óvatos készültség vibrál. Benéz a céltáblák mögé, a gyakorlóbábuk, és -fegyverek közé. A padlót borító szőnyegeken még látszanak a vérfoltok, amik a fejvadász és Yeza hagytak maguk után. Itt-ott üvegcserepek is hevernek, valamilyen koromszerű anyag borítja a belsejüket. Lehet, hogy a párbaj óta senki nem járt itt. A hulla azonban sehol...*
180. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-06-13 22:03:07
Üzenet elküldve: 2021-06-13 22:03:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Arja & Mikarr & Nawanthiri//
*Megköszöni a varázsitalt, és egyből fel is hajtja. Tényleg nem esett komolyabb baja a zúzódásoknál, amelyek valószínűleg pillanatokon belül meg is gyógyulnak - beleértve azt is, amit a jégkék szemű lánytól kapott az állára nem olyan régen.
Amikor megkérdezik, ő ölte-e meg Sulimot, megint eltűnnek az érzések az arcáról, és elfordítja a tekintetét nagyjából arra, ahol negyed órája még a holttest feküdt. Hosszúra nyúlik a pillanat, mire megszólal.*
- Nem. Rosszul esett és kitörte a nyakát. *itt elhallgat, de látszik, hogy még nem fejezte be* Van itt egy törpe. Asgron... *fél szemére hunyorítva keresi a nevet* Wergenson. A báró most tárgyal vele a fekete váltóról. Ha Yeza megkapja, eltörlik a vérdíját, és Sulim már nem ártott volna neki. *visszafordul Arjához* Elég lett volna fogva tartani, míg a váltó megjön. *a végén elcsuklik a hangja, de a száját összeszorítva megembereli magát* Nekem tudod segítenem kell minden bajbajutotton. Ettől vagyok szerzetes. De úgy... úgy nem lehet... hogy közben meghal miattam, aki élhetne még. *balját a szája elé téve szorosra zárja a szemeit, és inkább több, mint kevesebb sikerrel visszafojtja a könnyeit.*
- Feljövök. *bólint nehézkesen, és elfogadja a felé nyújtott kezet. Így, hogy megitta a gyógyitalt, egészen könnyen mozog, csak a lábai macskásodtak meg kicsit a térdepeléstől. Mikor feláll, megtörli a szemeit, és elindul felfelé a többiekkel.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
*Megköszöni a varázsitalt, és egyből fel is hajtja. Tényleg nem esett komolyabb baja a zúzódásoknál, amelyek valószínűleg pillanatokon belül meg is gyógyulnak - beleértve azt is, amit a jégkék szemű lánytól kapott az állára nem olyan régen.
Amikor megkérdezik, ő ölte-e meg Sulimot, megint eltűnnek az érzések az arcáról, és elfordítja a tekintetét nagyjából arra, ahol negyed órája még a holttest feküdt. Hosszúra nyúlik a pillanat, mire megszólal.*
- Nem. Rosszul esett és kitörte a nyakát. *itt elhallgat, de látszik, hogy még nem fejezte be* Van itt egy törpe. Asgron... *fél szemére hunyorítva keresi a nevet* Wergenson. A báró most tárgyal vele a fekete váltóról. Ha Yeza megkapja, eltörlik a vérdíját, és Sulim már nem ártott volna neki. *visszafordul Arjához* Elég lett volna fogva tartani, míg a váltó megjön. *a végén elcsuklik a hangja, de a száját összeszorítva megembereli magát* Nekem tudod segítenem kell minden bajbajutotton. Ettől vagyok szerzetes. De úgy... úgy nem lehet... hogy közben meghal miattam, aki élhetne még. *balját a szája elé téve szorosra zárja a szemeit, és inkább több, mint kevesebb sikerrel visszafojtja a könnyeit.*
- Feljövök. *bólint nehézkesen, és elfogadja a felé nyújtott kezet. Így, hogy megitta a gyógyitalt, egészen könnyen mozog, csak a lábai macskásodtak meg kicsit a térdepeléstől. Mikor feláll, megtörli a szemeit, és elindul felfelé a többiekkel.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
179. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-06-13 18:46:40
Üzenet elküldve: 2021-06-13 18:46:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Arja & Mikarr & Nawa//
- Persze. *mondja Arja, Nawát figyelve, résztvevőn. Van nála még egy olyan fiola, ami pillanatok alatt begyógyítja a kisebb sebeket, zúzódásokat. ~Ha nincs törése, csak kék-zöldre verte magát, ahogy lezuhant Sulimmal a pincelépcsőn, ez biztosan segít~ nyújt át 1 Világoszöld varázsitalt Nawanthiri Shardipandra kezébe.
De abban bizonytalan, hogy vajon a sivatagi valójában _mitől_ halt meg. Hogy Nawa... ~Ő ölte meg?? Nagyon erős lány...~ kapja el a talán túlságosan árulkodóan iszonyodó tekintetét, ahogy maga elé képzeli a férfiból a levegőt épp kiszorító szerzeteslányt.
Persze...*
- Te ölted meg? *kérdezi meg végül ~jobb ha inkább rákérdezek~ elhatározással, sóhajtva.*
- Szeretnél még maradni kicsit? Vagy feljössz inkább velünk? *kérdezi meg aztán Nawát, kérdőn pillantva közben Mikre, hogy ugye ők már mehetnek felfelé, nincs már itt mit tegyenek tovább. Meg hogy mit is tegyenek Nawanthirivel?
Ez az egész olyan... végleges most már. ~Vajon Yeza mit érezhet?~ tűnődik. Mennyi minden történt pár óra alatt... ~Mi lett volna, hogy ha elhurcolják Yezát? Szerencse, hogy ez a Sulim belement a párbajba... már nekünk, vagyis főleg Yezának szerencse. Sulimnak persze nem az... de hát Yeza győzött lenn, úgy látszik, hogyha a férfi végül menekülni próbált. És az meg, hogy Yeza győzött, nem szerencse, hanem ügyesség.~*
- Menjünk! *néz fáradtan a másik kettőre, bízva abban, hogy Nawa is velük tart, nem marad itt egyedül. Ha a lány felállna, a kezét nyújtja neki.*
- Menjünk! *ismétli meg.*
- Persze. *mondja Arja, Nawát figyelve, résztvevőn. Van nála még egy olyan fiola, ami pillanatok alatt begyógyítja a kisebb sebeket, zúzódásokat. ~Ha nincs törése, csak kék-zöldre verte magát, ahogy lezuhant Sulimmal a pincelépcsőn, ez biztosan segít~ nyújt át 1 Világoszöld varázsitalt Nawanthiri Shardipandra kezébe.
De abban bizonytalan, hogy vajon a sivatagi valójában _mitől_ halt meg. Hogy Nawa... ~Ő ölte meg?? Nagyon erős lány...~ kapja el a talán túlságosan árulkodóan iszonyodó tekintetét, ahogy maga elé képzeli a férfiból a levegőt épp kiszorító szerzeteslányt.
Persze...*
- Te ölted meg? *kérdezi meg végül ~jobb ha inkább rákérdezek~ elhatározással, sóhajtva.*
- Szeretnél még maradni kicsit? Vagy feljössz inkább velünk? *kérdezi meg aztán Nawát, kérdőn pillantva közben Mikre, hogy ugye ők már mehetnek felfelé, nincs már itt mit tegyenek tovább. Meg hogy mit is tegyenek Nawanthirivel?
Ez az egész olyan... végleges most már. ~Vajon Yeza mit érezhet?~ tűnődik. Mennyi minden történt pár óra alatt... ~Mi lett volna, hogy ha elhurcolják Yezát? Szerencse, hogy ez a Sulim belement a párbajba... már nekünk, vagyis főleg Yezának szerencse. Sulimnak persze nem az... de hát Yeza győzött lenn, úgy látszik, hogyha a férfi végül menekülni próbált. És az meg, hogy Yeza győzött, nem szerencse, hanem ügyesség.~*
- Menjünk! *néz fáradtan a másik kettőre, bízva abban, hogy Nawa is velük tart, nem marad itt egyedül. Ha a lány felállna, a kezét nyújtja neki.*
- Menjünk! *ismétli meg.*
178. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-06-11 13:41:24
Üzenet elküldve: 2021-06-11 13:41:24
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arja & Mikarr & Nawa//
*Csak bólint Arja szavaira, miszerint Darok lehetett, ako megrongálta az ajtófélfát és a kilincset. Megérti, amit az intéző kér, az általában meg is kell tenni és ha más eszközei nem voltak, akkor nem volt más választása.*
- Még jó, hogy van kulcsunk. *Mosolyog a lányra és annyira szeretné most maguk mögött hagyni az egész mindent és csak Arjával lenni. De nem lehet.
Amikor leérnek, látja, hogy a vándor lány nem viseli túl jól a halott látványát, ezért igyekszik gyorsan és hatékonyan elrejteni a testet.
Amikor visszatér a raktárból, ahová a testet elrekkentette sötétedésig, Arja már a széles vállú szerzeteslánnyal beszélget halkan. Nem megy túlságosan közel, nem ismeri annyira Nawát és nem is nagyon tudna mit mondani neki, ezért inkább nem lábatlankodik.
A kisírt szemek mindennél jobban beszélnek a lányban dúló viharról, de Mik érzi a mögötte feszülő vasakaratot, amellyel Nawa kordában tartja érzelmeit. Ha Arja kérdőn nézne rá megerősítést várva a bájitallal kapcsolatban, akkor bólint. Biztos nem fog hiányozni az a gyógyital és a lány sokat tett a Kereskedőházért, pedig nem is tartozik közéjük.*
*Csak bólint Arja szavaira, miszerint Darok lehetett, ako megrongálta az ajtófélfát és a kilincset. Megérti, amit az intéző kér, az általában meg is kell tenni és ha más eszközei nem voltak, akkor nem volt más választása.*
- Még jó, hogy van kulcsunk. *Mosolyog a lányra és annyira szeretné most maguk mögött hagyni az egész mindent és csak Arjával lenni. De nem lehet.
Amikor leérnek, látja, hogy a vándor lány nem viseli túl jól a halott látványát, ezért igyekszik gyorsan és hatékonyan elrejteni a testet.
Amikor visszatér a raktárból, ahová a testet elrekkentette sötétedésig, Arja már a széles vállú szerzeteslánnyal beszélget halkan. Nem megy túlságosan közel, nem ismeri annyira Nawát és nem is nagyon tudna mit mondani neki, ezért inkább nem lábatlankodik.
A kisírt szemek mindennél jobban beszélnek a lányban dúló viharról, de Mik érzi a mögötte feszülő vasakaratot, amellyel Nawa kordában tartja érzelmeit. Ha Arja kérdőn nézne rá megerősítést várva a bájitallal kapcsolatban, akkor bólint. Biztos nem fog hiányozni az a gyógyital és a lány sokat tett a Kereskedőházért, pedig nem is tartozik közéjük.*
177. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-06-11 05:57:39
Üzenet elküldve: 2021-06-11 05:57:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Arja & Mikarr//
*Zajok szüremlenek le hozzá a földszintről: ajtónyitás, beszédfoszlányok. Egy fiú, egy lány, meg a lefelé tartó lépteik. Nawanthiri nem nyitja ki a szemét, csak jól-rosszul visszarendezi magát a tanoknak megfelelő meditációs pózba. Az arctalan szörnyeteg ahogy jött, úgy el is tűnt a fejéből, csak tompa fájdalom marad utána, meg a düh kóbor áramai. Nem akar még kijönni a transzból, ahova igazán meg sem tudott érkezni. Csak hallgatja a hangokat maga körül.
A lelkében csituló viharból kívülről nem sok látszik, talán csak a kisírt mandulaszemek árulkodnak róla, hogy a fejvadász halála az elevenébe vágott. Eleinte a vállai emelkednek-süllyednek, ahogy lélegzik, aztán már csak a hasa, a bő ruhák alatt alig észrevehetően. Az arca üres, mint a szobroké, és Mikarr már a raktár ajtaját csukja, mire kőszerű lassúsággal megmozdul.*
- Pár kék folt. *először a szemei nyílnak ki pislogva, aztán a tartása görbed meg kicsit, ahogy a valóságba visszatér.* Kaphatok egy gyógyitalt? *Pillant Arjára. A kezei még az ölében maradnak, egymáshoz érő hüvelykekkel, mintha megfeledkezett volna róluk. A hangja rozsdásan kopog a pince hűvösében. Fáradtság keveredik benne a szomorúsággal.*
*Zajok szüremlenek le hozzá a földszintről: ajtónyitás, beszédfoszlányok. Egy fiú, egy lány, meg a lefelé tartó lépteik. Nawanthiri nem nyitja ki a szemét, csak jól-rosszul visszarendezi magát a tanoknak megfelelő meditációs pózba. Az arctalan szörnyeteg ahogy jött, úgy el is tűnt a fejéből, csak tompa fájdalom marad utána, meg a düh kóbor áramai. Nem akar még kijönni a transzból, ahova igazán meg sem tudott érkezni. Csak hallgatja a hangokat maga körül.
A lelkében csituló viharból kívülről nem sok látszik, talán csak a kisírt mandulaszemek árulkodnak róla, hogy a fejvadász halála az elevenébe vágott. Eleinte a vállai emelkednek-süllyednek, ahogy lélegzik, aztán már csak a hasa, a bő ruhák alatt alig észrevehetően. Az arca üres, mint a szobroké, és Mikarr már a raktár ajtaját csukja, mire kőszerű lassúsággal megmozdul.*
- Pár kék folt. *először a szemei nyílnak ki pislogva, aztán a tartása görbed meg kicsit, ahogy a valóságba visszatér.* Kaphatok egy gyógyitalt? *Pillant Arjára. A kezei még az ölében maradnak, egymáshoz érő hüvelykekkel, mintha megfeledkezett volna róluk. A hangja rozsdásan kopog a pince hűvösében. Fáradtság keveredik benne a szomorúsággal.*
176. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-06-10 17:43:36
Üzenet elküldve: 2021-06-10 17:43:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Beszéljünk//
//Nawanthiri//
- Szerintem Darok. Amiatt, hogy Aztyan parancsba adta, hogy senki nem jöhet le! Ez tuti az ő alabárdja! *válaszolja Arja a fiúnak a pincelejáró ajtaja előtt, de szerencsére Mik hamar megoldja a dolgot.
Odalenn tényleg megtalálják Sulimot. Arja félrefordítja a fejét egy pillanatra a döbbenettől, ahogy a pillantása kiterített testre esik. Pedig a szemeit kegyeletes kezek lecsukták, és szinte aludni látszik. De a végleges, a visszavonhatatlan súlya mégis ott van körülötte letagadhatatlanul.
Arja hagyja, hogy Mik tegye, amit tennie kell, inkább Nawanthirivel foglalkozik.
A szerzeteslány csak ül, furcsa pózban, befelé figyelve, a sarkán kuporogva.
Mintha nem itt járna! Még a szeme is csukva van. Arja félve megérinti a vállát, ha még akkor is tart ez az állapot, hogy ők leértek, megvárva, míg érzékeli a jelenlétét.
Ha Nawanthiri látja őket, akkor csak csendesen kérdez.*
- Neked nem esett bajod? Egészben vagy? Szükséged van valamire? *néz kutatón a nagydarab lányra. Valami... nem stimmel vele. ~Ennyire megviselte volna a férfi halála? Vajon miért?~*
//Nawanthiri//
- Szerintem Darok. Amiatt, hogy Aztyan parancsba adta, hogy senki nem jöhet le! Ez tuti az ő alabárdja! *válaszolja Arja a fiúnak a pincelejáró ajtaja előtt, de szerencsére Mik hamar megoldja a dolgot.
Odalenn tényleg megtalálják Sulimot. Arja félrefordítja a fejét egy pillanatra a döbbenettől, ahogy a pillantása kiterített testre esik. Pedig a szemeit kegyeletes kezek lecsukták, és szinte aludni látszik. De a végleges, a visszavonhatatlan súlya mégis ott van körülötte letagadhatatlanul.
Arja hagyja, hogy Mik tegye, amit tennie kell, inkább Nawanthirivel foglalkozik.
A szerzeteslány csak ül, furcsa pózban, befelé figyelve, a sarkán kuporogva.
Mintha nem itt járna! Még a szeme is csukva van. Arja félve megérinti a vállát, ha még akkor is tart ez az állapot, hogy ők leértek, megvárva, míg érzékeli a jelenlétét.
Ha Nawanthiri látja őket, akkor csak csendesen kérdez.*
- Neked nem esett bajod? Egészben vagy? Szükséged van valamire? *néz kutatón a nagydarab lányra. Valami... nem stimmel vele. ~Ennyire megviselte volna a férfi halála? Vajon miért?~*
175. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-06-08 12:26:32
Üzenet elküldve: 2021-06-08 12:26:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Beszéljünk//
//Nawanthiri//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Odalent nincs is nagy rendetlenség, csak a lépcső aljában fekszik Sulim élettelen teste, mellette pedig a sarkain ülő, széles vállú lány, aki mintha nehezen viselné tettének következményeit. Mik a fejével, szavak nélkül int Nawanthiri felé, ő pedig az élettelen testhez lép amint leért a lépcsőn. Sajnálatosan van már tapasztalata a holttestek eltüntetésében, de most nem dobhatja egyszerűen a Meredélybe, hogy eltüntesse, Aztyan azt mondta, hogy az éj leple alatt vigyék ki a temetőbe és temettessék el a Kereskedőház aranyán.
A testet óvatosan fogja meg, a tehetetlen súly alatt megfeszülnek izmai, de végül elmozdítja és az egyik sarokban egy viaszvászon ponyvába csavarja. Hálátlan munka ez, de ezt is meg kell csinálnia valakinek és mire végez, takaros kis szemfedélt köt a holttest köré. Így könnyebben tudják majd mozgatni és kivinni a temetőbe. Végezetül a raktárba viszi Sulimot és rácsukja az ajtót, hogy senki se láthassa immáron.
A feladat első felét elvégezte, a második feléhez előbb le kell mennie a napnak és akkor indulhatnak is a temetőbe.
Amikor végzett, visszatérne Arjához és Nawához, akibe reméli, hogy sikerült egy kis életet csempésznie a vándor lánynak.*
//Nawanthiri//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Odalent nincs is nagy rendetlenség, csak a lépcső aljában fekszik Sulim élettelen teste, mellette pedig a sarkain ülő, széles vállú lány, aki mintha nehezen viselné tettének következményeit. Mik a fejével, szavak nélkül int Nawanthiri felé, ő pedig az élettelen testhez lép amint leért a lépcsőn. Sajnálatosan van már tapasztalata a holttestek eltüntetésében, de most nem dobhatja egyszerűen a Meredélybe, hogy eltüntesse, Aztyan azt mondta, hogy az éj leple alatt vigyék ki a temetőbe és temettessék el a Kereskedőház aranyán.
A testet óvatosan fogja meg, a tehetetlen súly alatt megfeszülnek izmai, de végül elmozdítja és az egyik sarokban egy viaszvászon ponyvába csavarja. Hálátlan munka ez, de ezt is meg kell csinálnia valakinek és mire végez, takaros kis szemfedélt köt a holttest köré. Így könnyebben tudják majd mozgatni és kivinni a temetőbe. Végezetül a raktárba viszi Sulimot és rácsukja az ajtót, hogy senki se láthassa immáron.
A feladat első felét elvégezte, a második feléhez előbb le kell mennie a napnak és akkor indulhatnak is a temetőbe.
Amikor végzett, visszatérne Arjához és Nawához, akibe reméli, hogy sikerült egy kis életet csempésznie a vándor lánynak.*
174. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-06-01 14:29:37
Üzenet elküldve: 2021-06-01 14:29:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A világ minden kincsét megadná, ha egy gyenge szívzörejt, egy kihagyó lélegzetet találna, és ha Yeza nem tolná félre, valószínűleg addig keresné, míg a fejvadász teste ki nem hűl. Nawanthiri nem mozdul el Sulim hasáról, ahová a gurulás után sebtében felhúzta magát, csak bénultan, kezeit a combjára ejtve figyeli, ahogy a vörös is bizonyságot nyer az üldözője haláláról. Igyekszik összeszedni magát, de a néma zokogástól így is meg-megrázkódik, és folynak a könnyei.
Végül az segít rajta, hogy Yeza kicsit megigazítaná a halottat. Ekkor leszáll Sulimról, és segít benne, mert ez is jobb, mint nem csinálni semmit. A vállát érő, vigasztaló kezekre megrázza a fejét. Szót nem tud kipréselni magából, csak a szemével mondja, hogy "Nem értitek..."
Amikor Aztyan magával hívja a többieket, int nekik, hogy menjenek, ő még marad. Ahogy a lépteik távolodnak, a lány lassan leül a sarkaira, kezeit tenyérrel fölfelé egymásra helyezi az ölében, hogy a hüvelykujjai hegye összeérjen, lehunyja a szemét, és elkezdi számolni a légzését. Az aréna ajtaja odafent becsukódik.*
~Hát nem kinyírtad? *a fejében megszólaló hang olyan, mint a feneketlen tó jéghideg vize, ami a fuldokló tüdejébe tolul* Mondjuk azt hittem, előbb a gyereket fogod...~
- Milyen gyereket? *motyogja a szerzetes*
~Na milyen gyereket?~
*Miközben a hang - az igazi Nawanthirishardipandra - nemlétező szája gúnyosan elvigyorodik, a lány előtt a kemencepadkán szendergő Jejjan arca rémlik fel. Az álom a halál testvére, és a látomás alapján nem lehet eldönteni, hogy a fiúcska még alszik, vagy már halott. Aztán a bőre szürkülni, majd feketedni kezd, a szemei összetöppednek a héjuk alatt, a pufók kis arcról pedig rohamosan sorvad el a hús. Az apró száj visszahúzódik az ínyről, amiből még csak pár tejfog bújt ki, és a szerzetesre rövidesen csak egy szép ruhába öltöztetett kis csontváz bámul üres szemgödrökkel.*
- Neked a tenger fenekén kéne lenned. *szűri a lány a foga közt.*
~Ott voltam, és vártam rád. Te meg nem jöttél. Magadra meg mégse hagyhatlak így, hogy a koldusok is menekülnek előled!~
*A szerzetes érzi, ahogy gyűlik benne a harag. A légzése egyre hangosabb és szaporább. A fejét öntudatlanul előbbredönti az eddigi egyenes tartásából. A karjaitól a melléig végigrohan a feszültség.*
- Darabokra téplek, csak feküdjek le aludni...
~Alig várom, szerelmem! Lényeg, hogy a lelked nyugalmát megtaláld, és segíts a bajbajutottakon!~
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A világ minden kincsét megadná, ha egy gyenge szívzörejt, egy kihagyó lélegzetet találna, és ha Yeza nem tolná félre, valószínűleg addig keresné, míg a fejvadász teste ki nem hűl. Nawanthiri nem mozdul el Sulim hasáról, ahová a gurulás után sebtében felhúzta magát, csak bénultan, kezeit a combjára ejtve figyeli, ahogy a vörös is bizonyságot nyer az üldözője haláláról. Igyekszik összeszedni magát, de a néma zokogástól így is meg-megrázkódik, és folynak a könnyei.
Végül az segít rajta, hogy Yeza kicsit megigazítaná a halottat. Ekkor leszáll Sulimról, és segít benne, mert ez is jobb, mint nem csinálni semmit. A vállát érő, vigasztaló kezekre megrázza a fejét. Szót nem tud kipréselni magából, csak a szemével mondja, hogy "Nem értitek..."
Amikor Aztyan magával hívja a többieket, int nekik, hogy menjenek, ő még marad. Ahogy a lépteik távolodnak, a lány lassan leül a sarkaira, kezeit tenyérrel fölfelé egymásra helyezi az ölében, hogy a hüvelykujjai hegye összeérjen, lehunyja a szemét, és elkezdi számolni a légzését. Az aréna ajtaja odafent becsukódik.*
~Hát nem kinyírtad? *a fejében megszólaló hang olyan, mint a feneketlen tó jéghideg vize, ami a fuldokló tüdejébe tolul* Mondjuk azt hittem, előbb a gyereket fogod...~
- Milyen gyereket? *motyogja a szerzetes*
~Na milyen gyereket?~
*Miközben a hang - az igazi Nawanthirishardipandra - nemlétező szája gúnyosan elvigyorodik, a lány előtt a kemencepadkán szendergő Jejjan arca rémlik fel. Az álom a halál testvére, és a látomás alapján nem lehet eldönteni, hogy a fiúcska még alszik, vagy már halott. Aztán a bőre szürkülni, majd feketedni kezd, a szemei összetöppednek a héjuk alatt, a pufók kis arcról pedig rohamosan sorvad el a hús. Az apró száj visszahúzódik az ínyről, amiből még csak pár tejfog bújt ki, és a szerzetesre rövidesen csak egy szép ruhába öltöztetett kis csontváz bámul üres szemgödrökkel.*
- Neked a tenger fenekén kéne lenned. *szűri a lány a foga közt.*
~Ott voltam, és vártam rád. Te meg nem jöttél. Magadra meg mégse hagyhatlak így, hogy a koldusok is menekülnek előled!~
*A szerzetes érzi, ahogy gyűlik benne a harag. A légzése egyre hangosabb és szaporább. A fejét öntudatlanul előbbredönti az eddigi egyenes tartásából. A karjaitól a melléig végigrohan a feszültség.*
- Darabokra téplek, csak feküdjek le aludni...
~Alig várom, szerelmem! Lényeg, hogy a lelked nyugalmát megtaláld, és segíts a bajbajutottakon!~
173. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-06-01 08:33:06
Üzenet elküldve: 2021-06-01 08:33:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//Pince zárás //
*A sivatagi nyúl a füstöt kihasználva akar egérutat nyerni. Az ork vehemensen követi, amint a füst engedi. A lépcsőnél már kisebb tumultus alakul ki a többi sivatagiakkal, de ahogy mondják, ezúttal a disznó győz és oldalra paszírozza vagy félre löki a ludakat. Odafölt a derék asszonyság nyakon csípi a menekülőt és együtt gurulnak lefelé. Megpróbálja a két testet feltartóztatni, de aztán reccsen a lépcső. Kicsit furcsán áll a sivatagi nyaka, így, hogy megpihen a lépcső alján. Nawanthirishardipandra vagy ahogy az ork hívja magában, a vaskos embernősény, könnyekkel küszködve bírná életre a sivatagit, de az nem akar megmozdulni.*
- Ez kimúlt. *Megállapítja hangosan is, amit a két nőstény már megvizsgált a tetemen. Azon morfondírozik, hogy mi legyen a tetemmel. Három dolog is eszébe jut. Az egyik, hogy belehajítja a folyóba. A másik, hogy a disznók elé veti. A harmadik, hogy elássa a temetőbe, valami friss sírt felásva. A szőrős sörényű lánynak csak mond egy-két jó szót.*
- Ne aggódj, ez bárkivel megesik. *Barátilag megveregeti a vállát, ami nagy szó az orkttól, mert neki nincsen baja az ilyen helyzetekkel. Talán ezért is jó, hogy orknak született. Aztyan végül eldönti mi legyen a hullával. Egyelőre itt marad oszlani. Vállat ránt, majd biccent az intézőnek. Nyomban követi is a felszólításra, hogy menjenek. Ha már felért mindenki, akkor jól behúzza a pinceajtót. Páncélos kezével meghajlítja a kilincset, így azt más nemigen fogja tudni kinyitni, hacsak baltával be nem törik. Az alabárdot az ajtófélfába vágja, így egy fél X-et formálva jelzésként ott marad az ajtó előtt, hogy még véletlenül se jusson eszébe senkinek lemenni. *
//Pince zárás //
*A sivatagi nyúl a füstöt kihasználva akar egérutat nyerni. Az ork vehemensen követi, amint a füst engedi. A lépcsőnél már kisebb tumultus alakul ki a többi sivatagiakkal, de ahogy mondják, ezúttal a disznó győz és oldalra paszírozza vagy félre löki a ludakat. Odafölt a derék asszonyság nyakon csípi a menekülőt és együtt gurulnak lefelé. Megpróbálja a két testet feltartóztatni, de aztán reccsen a lépcső. Kicsit furcsán áll a sivatagi nyaka, így, hogy megpihen a lépcső alján. Nawanthirishardipandra vagy ahogy az ork hívja magában, a vaskos embernősény, könnyekkel küszködve bírná életre a sivatagit, de az nem akar megmozdulni.*
- Ez kimúlt. *Megállapítja hangosan is, amit a két nőstény már megvizsgált a tetemen. Azon morfondírozik, hogy mi legyen a tetemmel. Három dolog is eszébe jut. Az egyik, hogy belehajítja a folyóba. A másik, hogy a disznók elé veti. A harmadik, hogy elássa a temetőbe, valami friss sírt felásva. A szőrős sörényű lánynak csak mond egy-két jó szót.*
- Ne aggódj, ez bárkivel megesik. *Barátilag megveregeti a vállát, ami nagy szó az orkttól, mert neki nincsen baja az ilyen helyzetekkel. Talán ezért is jó, hogy orknak született. Aztyan végül eldönti mi legyen a hullával. Egyelőre itt marad oszlani. Vállat ránt, majd biccent az intézőnek. Nyomban követi is a felszólításra, hogy menjenek. Ha már felért mindenki, akkor jól behúzza a pinceajtót. Páncélos kezével meghajlítja a kilincset, így azt más nemigen fogja tudni kinyitni, hacsak baltával be nem törik. Az alabárdot az ajtófélfába vágja, így egy fél X-et formálva jelzésként ott marad az ajtó előtt, hogy még véletlenül se jusson eszébe senkinek lemenni. *
172. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-05-31 11:52:25
Üzenet elküldve: 2021-05-31 11:52:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//Lentről fel I.//
*A holttestet majd elintézik, sem Nawának, sem Yezának nem kell ezzel foglalkoznia. Megkapja a végtisztességet, annak ellenére, ahogyan viselkedett. Pedig talán egyszerűbb lenne a Szakadékba hajítani és elfelejteni. Az intéző megmondta, hogy ez lesz a vége és lám, bár nem úgy, ahogy azt tervezte.
Kifejezéstelen tekintettel figyeli a könnyeivel küzdő széles vállú lányt.*
- Aki szereti az esőt, szeresse a sarat is. *Formálják ajkai a szavakat szinte hangtalan, majd jelzi Yezának, hogy induljanak el felfelé. Itt már nincs több dolguk.
A lépcső tetejében látja Arját ugrásra készen, de fejével int neki, hogy nincs már szükség további intézkedése. Felfelé tartva a vörös elébe vág, amit először nem tud mire venni, meg is torpan a lépésben, a korlátra teszi a kezét. Aztán rájön, hogy Yeza még most is őt védi, ami egyszerre bosszantó és megnyugtató érzés. Halk sóhajjal követi felfelé.*
- Zárjátok le egyelőre a Pincearénát, amíg ennek nincs vége, senki se jöhet le, csak a mieink. *Adja parancsba halkan. Nagyon nem úgy alakultak a dolgok, ahogy tervezte, de olyan területen járt, amelyen nem mozog magabiztosan. Jó lesz visszatérni a Központba és végre azzal foglalkoznia, amivel neki kell, az üzlettel.*
- Darok, kísérj el a Központba. *Fordul a páncélos ork felé is utasítással. A történtek után nem szívesen járna egyedül. A kardját Yezánál hagyja.*
A hozzászólás írója (A'cron Aztyan al'Areen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.31 12:03:57
//Lentről fel I.//
*A holttestet majd elintézik, sem Nawának, sem Yezának nem kell ezzel foglalkoznia. Megkapja a végtisztességet, annak ellenére, ahogyan viselkedett. Pedig talán egyszerűbb lenne a Szakadékba hajítani és elfelejteni. Az intéző megmondta, hogy ez lesz a vége és lám, bár nem úgy, ahogy azt tervezte.
Kifejezéstelen tekintettel figyeli a könnyeivel küzdő széles vállú lányt.*
- Aki szereti az esőt, szeresse a sarat is. *Formálják ajkai a szavakat szinte hangtalan, majd jelzi Yezának, hogy induljanak el felfelé. Itt már nincs több dolguk.
A lépcső tetejében látja Arját ugrásra készen, de fejével int neki, hogy nincs már szükség további intézkedése. Felfelé tartva a vörös elébe vág, amit először nem tud mire venni, meg is torpan a lépésben, a korlátra teszi a kezét. Aztán rájön, hogy Yeza még most is őt védi, ami egyszerre bosszantó és megnyugtató érzés. Halk sóhajjal követi felfelé.*
- Zárjátok le egyelőre a Pincearénát, amíg ennek nincs vége, senki se jöhet le, csak a mieink. *Adja parancsba halkan. Nagyon nem úgy alakultak a dolgok, ahogy tervezte, de olyan területen járt, amelyen nem mozog magabiztosan. Jó lesz visszatérni a Központba és végre azzal foglalkoznia, amivel neki kell, az üzlettel.*
- Darok, kísérj el a Központba. *Fordul a páncélos ork felé is utasítással. A történtek után nem szívesen járna egyedül. A kardját Yezánál hagyja.*
A hozzászólás írója (A'cron Aztyan al'Areen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.31 12:03:57
171. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-05-30 15:38:48
Üzenet elküldve: 2021-05-30 15:38:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//Lentről fel I.//
*Cifra wegtoreni káromkodás szakad fel a vörösből. Az ork úgy tarolja le a terveit, hogy alig tér magához. Miért is gondolta, hogy az ő utasítása bármit is nyom a páncélos hegyomlásnál a latba? Most viszont nincs idő ilyesmin háborogni. A lépcső tetején megjelenő nőt nem ismeri, a sivatagiak is megszorultak itt a kavarodás miatt. Patt helyzet. Szégyen, nem szégyen, de jelenleg fogalma sincs, mi történik pontosan. Ezért is dönt, ahogy dönt: az intézőt nem hagyhatja magára így akkor sem, ha Sulim megszalad. Ez a hajó már elment. Semmi értelme most már átverekednie magát a lépcsőn tolongókon, így a legjobb lesz, ha gyorsan próbál visszatérni Aztyanhoz, hogy minél előbb távozóra foghassák. Igen, körbe a hátsó ajtón át, amerre a raktárkészletet szokták mozgatni. Ami azt illeti, szívesen elébe vágott volna a menekülő orgyilkosnak arra, de a kialakult helyzet eléggé megkötötte a lehetőségeit. Már mozdulna is, hogy a sokadjára változó tervei legújabb fonalát kövesse, amikor két test bucskázik le a mellette a lépcsőn, ezzel ismét megakasztva őt. De most már csak egy pillanatra. Yeza ugrik. A lépcső alján nem a zúzódásokkal tarkított nőre figyel, hanem az ernyedt sivatagira. Sejti már, ahogy látja Nawanthiri gesztusait, de nem lehet biztos. Az övére akasztja a mesterkardot, leguggol és félretolja a másikat Sulimtól. Határozottan, de nem gorombán. Nem próbálja megmozdítani a lépcső alján fekvő férfit. Először csak óvatosan kitapintja az eret a nyakán. Óvatosan és elővigyázatosan. Szabad keze a kése markolatán van, ha Sulim esetleg újabb trükkre készülne. De hiába igazít az ujjain, hamar nyilvánvalóvá válik, hogy az orgyilkos többé semmilyen trükkel nem fog szolgálni az árnyékvilágon. Yezára csend borul. Egy pillanatra némaságába húzza az örökre megállt sivatagi szív hallgatása. A körülötte lévő zajok nem hatolnak át rajta. Elveszi ujjait a még meleg, kreol bőrről és lecsukja Sulim kiüresedett szemeit. Végigsimít az életében oly pimasz vonásokon. ~Találkozunk még~ köszön el tőle szavak nélkül. Ez a halál miatta feketéllik itt, ha úgy vesszük. Sulim az életére tört, és a rövid idő alatt, amíg ismerte, egy igazi tuskó volt, most mégis közelebb érzi magához, mint bárkit a helyiségben. Csak tette a dolgát, de erről a küldetésről sosem tér már haza. Ismerős vég ez a magafajtának.
Csak most igazít Sulimon, hogy a póz, amiben fekszik, kevésbé legyen méltatlan, aztán felnéz a zaklatott lányra néz. Vállas, jó erőben lévő fehérnép, az biztos, de most aprónak és összetörtnek tűnik. Az a hatalmas esés, azok a véraláfutások és sebek valószínűleg meg sem kottyannak neki, de az ölés terhe a lelkén, az láthatóan megroppantotta. Yeza mondana neki valamit, de nem tud. Inkább csak a vállára teszi a kezét. Nincs is módja másra, mert Aztyan utasítása maga mellé rendeli. Szó nélkül kel fel a lépcső legalsó fokáról és indul is szorosan az intéző nyomában felfelé. Az utolsó pár méteren viszont elébe vág. Jobb, ha ő megy elől. Ezek után bölcsebb felkészülten menni a dolgok elé, ha egy mód van rá.*
//Lentről fel I.//
*Cifra wegtoreni káromkodás szakad fel a vörösből. Az ork úgy tarolja le a terveit, hogy alig tér magához. Miért is gondolta, hogy az ő utasítása bármit is nyom a páncélos hegyomlásnál a latba? Most viszont nincs idő ilyesmin háborogni. A lépcső tetején megjelenő nőt nem ismeri, a sivatagiak is megszorultak itt a kavarodás miatt. Patt helyzet. Szégyen, nem szégyen, de jelenleg fogalma sincs, mi történik pontosan. Ezért is dönt, ahogy dönt: az intézőt nem hagyhatja magára így akkor sem, ha Sulim megszalad. Ez a hajó már elment. Semmi értelme most már átverekednie magát a lépcsőn tolongókon, így a legjobb lesz, ha gyorsan próbál visszatérni Aztyanhoz, hogy minél előbb távozóra foghassák. Igen, körbe a hátsó ajtón át, amerre a raktárkészletet szokták mozgatni. Ami azt illeti, szívesen elébe vágott volna a menekülő orgyilkosnak arra, de a kialakult helyzet eléggé megkötötte a lehetőségeit. Már mozdulna is, hogy a sokadjára változó tervei legújabb fonalát kövesse, amikor két test bucskázik le a mellette a lépcsőn, ezzel ismét megakasztva őt. De most már csak egy pillanatra. Yeza ugrik. A lépcső alján nem a zúzódásokkal tarkított nőre figyel, hanem az ernyedt sivatagira. Sejti már, ahogy látja Nawanthiri gesztusait, de nem lehet biztos. Az övére akasztja a mesterkardot, leguggol és félretolja a másikat Sulimtól. Határozottan, de nem gorombán. Nem próbálja megmozdítani a lépcső alján fekvő férfit. Először csak óvatosan kitapintja az eret a nyakán. Óvatosan és elővigyázatosan. Szabad keze a kése markolatán van, ha Sulim esetleg újabb trükkre készülne. De hiába igazít az ujjain, hamar nyilvánvalóvá válik, hogy az orgyilkos többé semmilyen trükkel nem fog szolgálni az árnyékvilágon. Yezára csend borul. Egy pillanatra némaságába húzza az örökre megállt sivatagi szív hallgatása. A körülötte lévő zajok nem hatolnak át rajta. Elveszi ujjait a még meleg, kreol bőrről és lecsukja Sulim kiüresedett szemeit. Végigsimít az életében oly pimasz vonásokon. ~Találkozunk még~ köszön el tőle szavak nélkül. Ez a halál miatta feketéllik itt, ha úgy vesszük. Sulim az életére tört, és a rövid idő alatt, amíg ismerte, egy igazi tuskó volt, most mégis közelebb érzi magához, mint bárkit a helyiségben. Csak tette a dolgát, de erről a küldetésről sosem tér már haza. Ismerős vég ez a magafajtának.
Csak most igazít Sulimon, hogy a póz, amiben fekszik, kevésbé legyen méltatlan, aztán felnéz a zaklatott lányra néz. Vállas, jó erőben lévő fehérnép, az biztos, de most aprónak és összetörtnek tűnik. Az a hatalmas esés, azok a véraláfutások és sebek valószínűleg meg sem kottyannak neki, de az ölés terhe a lelkén, az láthatóan megroppantotta. Yeza mondana neki valamit, de nem tud. Inkább csak a vállára teszi a kezét. Nincs is módja másra, mert Aztyan utasítása maga mellé rendeli. Szó nélkül kel fel a lépcső legalsó fokáról és indul is szorosan az intéző nyomában felfelé. Az utolsó pár méteren viszont elébe vág. Jobb, ha ő megy elől. Ezek után bölcsebb felkészülten menni a dolgok elé, ha egy mód van rá.*
170. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-05-30 06:10:07
Üzenet elküldve: 2021-05-30 06:10:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
*Azt mondják, ha egy óriás csinál valamit, sokkal nagyobb a jelentősége, mintha bárki más tenné. Így van ez Engriddel is: olyan svunggal pattan fel az asztaltól, hogy Nawanthiri ösztönösen odakapja a fejét. A fejvadász futva közeledő lépteit elnyomja a többi zaj, de néhány szívdobbanással később a lánynak gyanús lesz a dolog. Sok ideje nem marad latolgatni, mert Sulim az ajtóval együtt a kilincset is kirántja a kezéből. A meglepetés úgy látszik oda, de a helyzeti előnyét talán még ki tudja használni, ezért nekiront a férfinak, ahogy eredetileg is tervezte. Sulim láthatóan csak erre várt. A szerzetesnek mégis sikerül úgy fogást találnia rajta, hogy véletlenül se kerüljön elő valahonnan egy elrejtett tőr. A lépcsőn viszont a többedik próbálkozásra sem sikerül ledobnia, mert a fejvadász mindig kifordul valahogy, mielőtt meg tudná billenteni. Nawanthirishardipandra hamar megunja ezt a játékot, és egy óvatlan pillanatban teli erőből hasba térdeli az ellenfelét, amivel meg tudja annyira lepni, hogy ha el nem is esik, az egyensúlyát elveszíti. A lány meg is indul vele a lépcső irányába, be is lép a csípődobáshoz, Sulim azonban úgy kapaszkodik belé, hogy amikor végül megröpteti, magával rántja a mélybe.
Nawanthirit eldobták már néhány százszor életében, így ha nem is kellemes az út lefelé, lehetőség szerint igyekszik kigurulni az ütődéseket, vigyáz a fejére, és azon van, hogy amint leérnek, ő legyen felül. A manőver sikerül, a harci láztól pedig egyelőre nem érzi a begyűjtött kék-zöld foltokat. Reflexből fog rá Sulim arcára, hogy helyet csináljon a másik kezének a fojtáshoz. Aztán eljut az agyáig az esés végén hallott szörnyű reccsenés, és hogy a férfi semmilyen ellenállást nem tanúsít. Riadtan nyúl a nyakához, hogy megnézi a pulzusát, így tapintja ki a törött csigolyákat is. Halk kis nyüszítés szakad ki belőle, ahogy a jobbját halálra váltan a szája elé kapja. Széles vállai jól láthatóan megreszketnek az iszonyattól, és elerednek a könnyei. A körülötte állókkal, Aztyan utasításaival nem foglalkozik, csak kétségbeesetten keres a szabad kezével szívverést, lélegzetet Sulim mellkasán.*
*Azt mondják, ha egy óriás csinál valamit, sokkal nagyobb a jelentősége, mintha bárki más tenné. Így van ez Engriddel is: olyan svunggal pattan fel az asztaltól, hogy Nawanthiri ösztönösen odakapja a fejét. A fejvadász futva közeledő lépteit elnyomja a többi zaj, de néhány szívdobbanással később a lánynak gyanús lesz a dolog. Sok ideje nem marad latolgatni, mert Sulim az ajtóval együtt a kilincset is kirántja a kezéből. A meglepetés úgy látszik oda, de a helyzeti előnyét talán még ki tudja használni, ezért nekiront a férfinak, ahogy eredetileg is tervezte. Sulim láthatóan csak erre várt. A szerzetesnek mégis sikerül úgy fogást találnia rajta, hogy véletlenül se kerüljön elő valahonnan egy elrejtett tőr. A lépcsőn viszont a többedik próbálkozásra sem sikerül ledobnia, mert a fejvadász mindig kifordul valahogy, mielőtt meg tudná billenteni. Nawanthirishardipandra hamar megunja ezt a játékot, és egy óvatlan pillanatban teli erőből hasba térdeli az ellenfelét, amivel meg tudja annyira lepni, hogy ha el nem is esik, az egyensúlyát elveszíti. A lány meg is indul vele a lépcső irányába, be is lép a csípődobáshoz, Sulim azonban úgy kapaszkodik belé, hogy amikor végül megröpteti, magával rántja a mélybe.
Nawanthirit eldobták már néhány százszor életében, így ha nem is kellemes az út lefelé, lehetőség szerint igyekszik kigurulni az ütődéseket, vigyáz a fejére, és azon van, hogy amint leérnek, ő legyen felül. A manőver sikerül, a harci láztól pedig egyelőre nem érzi a begyűjtött kék-zöld foltokat. Reflexből fog rá Sulim arcára, hogy helyet csináljon a másik kezének a fojtáshoz. Aztán eljut az agyáig az esés végén hallott szörnyű reccsenés, és hogy a férfi semmilyen ellenállást nem tanúsít. Riadtan nyúl a nyakához, hogy megnézi a pulzusát, így tapintja ki a törött csigolyákat is. Halk kis nyüszítés szakad ki belőle, ahogy a jobbját halálra váltan a szája elé kapja. Széles vállai jól láthatóan megreszketnek az iszonyattól, és elerednek a könnyei. A körülötte állókkal, Aztyan utasításaival nem foglalkozik, csak kétségbeesetten keres a szabad kezével szívverést, lélegzetet Sulim mellkasán.*
169. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-05-29 21:58:59
Üzenet elküldve: 2021-05-29 21:58:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
*Aztyan a kereskedelemhez, a tárgyaláshoz és az üzlethez ért a legjobban. Szakmai reputációja megkérdőjelezhetetlen a területen, de ez, ami most a pincearéna puha padlója felett folyik már rég nem az a szokványosan vett üzlet, amiben oly otthonosan mozog. Talán ezért sem neheztel annyira a közbeszóló Yezára, mit azt a vörös hiszi. Ez már nem az ő terepe, ahol a rutinosabb másik könnyedén átejti és a saját malmára hajtja a vizet.
Aztán az események felgyorsulnak. Sulim a földhöz vág valamit, amiből füst szabadul fel, jótékonyan és bosszantóan rejtve a fejvadász mozgását. A heges arcú intéző nem mozdul, fegyvertelen, így nem szívesen kerülne egyetlen penge útjába sem.
Nincs szükség Yeza mozdulást tiltó szavaira, de elégedetten veszi, hogy a vörös az ő biztonságát tartja előre. Valószínűleg nem baráti megfontolásból, de ez most részletkérdés. Magán érzi a lány kezeit, nem is áll ellen, hagyja, hogy Yeza pontosan megállapítsa hogy hol van és mit csinál.
Amikor pedig a füst oszlani kezd, a lépcsőnél is felgyorsulnak az események, bár innen az intéző nehezen látja át. Nem kíván beavatkozni és nem is kíván előre menni.
A lépcsőfeljáróban lévő kavarodást sem igazán látja át, de reméli, hogy valakinek sikerül megállítania Sulimot és elégtételt vehet rajta a sok bajért és sérelemért, amit neki és a Kereskedőháznak okozott.
Ez meg is történik, ha minden igaz, lentről nézi végig, ahogy a lépcsőfeljáró tetején kialakuló dulakodás végén ketten bukfenceznek le a magasból. A széles vállú lány mellett Sulim a másik és az esés nem néz ki túl jól.
Amikor látja, hogy a fejvadász nem mozdul, nem érez elégedettséget. Nem azért, mert azt hiszi, a férfi meghalt, akár lehet még ájult is, hanem azért, mert sikerült megállítani.*
- Locsoljátok fel és kötözzézek meg! *Adja parancsba. Ha pedig kiderül, hogy Sulim a nyakát szegte az esés közben, halkan felsóhajt. ~ Hát itt a vége. ~ Égszín pillantása Nawa felé rebben.*
- Lássátok el a sérüléseit. *Ennél többet nem tud tenni érte.
Csak akkor indul majd fel, ha az események végleg megoldódtak. Sulim halálával. Ez nem az ő terepe, tudja, mikor kell hagyni azokat, akik a saját területükön nagyobb tapasztalattal bírnak.*
- Gyere velem. *Fordul Yeza felé és miután a sivatagiak elmentek, felsétál a lépcsőn.*
*Aztyan a kereskedelemhez, a tárgyaláshoz és az üzlethez ért a legjobban. Szakmai reputációja megkérdőjelezhetetlen a területen, de ez, ami most a pincearéna puha padlója felett folyik már rég nem az a szokványosan vett üzlet, amiben oly otthonosan mozog. Talán ezért sem neheztel annyira a közbeszóló Yezára, mit azt a vörös hiszi. Ez már nem az ő terepe, ahol a rutinosabb másik könnyedén átejti és a saját malmára hajtja a vizet.
Aztán az események felgyorsulnak. Sulim a földhöz vág valamit, amiből füst szabadul fel, jótékonyan és bosszantóan rejtve a fejvadász mozgását. A heges arcú intéző nem mozdul, fegyvertelen, így nem szívesen kerülne egyetlen penge útjába sem.
Nincs szükség Yeza mozdulást tiltó szavaira, de elégedetten veszi, hogy a vörös az ő biztonságát tartja előre. Valószínűleg nem baráti megfontolásból, de ez most részletkérdés. Magán érzi a lány kezeit, nem is áll ellen, hagyja, hogy Yeza pontosan megállapítsa hogy hol van és mit csinál.
Amikor pedig a füst oszlani kezd, a lépcsőnél is felgyorsulnak az események, bár innen az intéző nehezen látja át. Nem kíván beavatkozni és nem is kíván előre menni.
A lépcsőfeljáróban lévő kavarodást sem igazán látja át, de reméli, hogy valakinek sikerül megállítania Sulimot és elégtételt vehet rajta a sok bajért és sérelemért, amit neki és a Kereskedőháznak okozott.
Ez meg is történik, ha minden igaz, lentről nézi végig, ahogy a lépcsőfeljáró tetején kialakuló dulakodás végén ketten bukfenceznek le a magasból. A széles vállú lány mellett Sulim a másik és az esés nem néz ki túl jól.
Amikor látja, hogy a fejvadász nem mozdul, nem érez elégedettséget. Nem azért, mert azt hiszi, a férfi meghalt, akár lehet még ájult is, hanem azért, mert sikerült megállítani.*
- Locsoljátok fel és kötözzézek meg! *Adja parancsba. Ha pedig kiderül, hogy Sulim a nyakát szegte az esés közben, halkan felsóhajt. ~ Hát itt a vége. ~ Égszín pillantása Nawa felé rebben.*
- Lássátok el a sérüléseit. *Ennél többet nem tud tenni érte.
Csak akkor indul majd fel, ha az események végleg megoldódtak. Sulim halálával. Ez nem az ő terepe, tudja, mikor kell hagyni azokat, akik a saját területükön nagyobb tapasztalattal bírnak.*
- Gyere velem. *Fordul Yeza felé és miután a sivatagiak elmentek, felsétál a lépcsőn.*
168. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-05-29 17:06:19
Üzenet elküldve: 2021-05-29 17:06:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Szelíd
//Rőt tincsek nyomában//
// Zárás //
* A szavak ideje lejárt és ezzel együtt az események felgyorsulnak. A földön csattan az a fránya füstbomba és ezzel együtt kitör a káosz. Sulim meglódul a lépcsőn felfelé. Az intéző parancsolna, de csak krákogni tud a füst miatt. Ezt a parancsot, hát nem hallja teljesen tisztán az ork. Yezza intéz felé ugyan parancsokat, ami a maradásra szólítaná fel. Úgy tűnik ebben a helyzetben ő őrzi meg a legjobban a hidegvérét. Ösztönösen védi az intézőt, amivel így időt is veszít. Mire a füst elül, addigra már bőven van lehetősége meglépnie Sulimnak, csakhogy még ott vannak a fentiek, akik időt nyerhetnek. Nawanthiri próbálja meg ezt a lassítást. Csakhogy nem bolond a fejvadász. Arra számít, hogy legalább egy vagy két alkalmazott fent lesben állva várja. A vaskos lány lesben áll, de több tényező is közbejön. Az első az, hogy a báró asztalánál valami történik. Páncél csikordulás, fegyver zörgés és egy kiáltás. Erre ösztönösen oda kapja a fejét. Sulim pedig az ajtó túloldalán kihasználja azt a plusz időt, amit a bomba nyert neki. Nem ugrik neki az ajtónak, hanem előtte lelassít és lassan ráfog a kilincsre, majd az ajtót hirtelen kirántja és egyben rögtön a falhoz is lapul. A lány tétova, amiért megzavarták, de ettől még igyekszik véghezvinni tervét. Beront és rögtön ráront a férfi, de sikerül rajta fogást találnia. A lépcső felé taszítja, már csak egy lépés híja, hogy lelökje. Viszont ez terve egyelőre úgy tűnik nem jön be neki. Sulim oldalra mozdul egy lépést, így továbbra is marad a kézitusa. Rutinos a lány, így a fejvadásznak sem sikerül megszabadulnia tőle. Mintha álló harc alakulna ki köztük. Viszont végül úgy tűnik, hogy a testes lánynak sikerül leginkább fogást találnia a másikon. Megragadja a fejvadászt és a lépcső felé löki. Utolsó erejével Sulim azért még megragadja Nawanthirit, így rántja magával. Együtt bukfenceznek le a lépcsőn. Aztán egy reccsenés hallatszik. A lépcső lábánál fekszenek. A lánynak fáj mindene, hiszen csúnya esés volt. Jó ideig lesznek kék, meg zöld foltjai szanaszét testén. A fejvadásznak viszont nincsenek problémái az ilyen sérülésekkel, mivel ő már mozdulatlanul fekszik a padlón. Kitörte esés közben a nyakát. A sírba vitte minden titkát, ami csak volt. Na rögtön ezt nem tudhatják a jelenlévők, mert ahhoz alaposabb vizsgálat szükséges. Első ránézésre talán ájultnak is mondhatnák. Felszerelés sincs nála már más, csak a kérd használt kardja. Erszénye is üresen tátong. Talán ezért is volt annyira égető számára Yeza elfogása.*
* A füst eloszlik és a lentiek akkor pillantják meg a lépcsőn dulakodókat. Ez ugyan nem egy hosszadalmas folyamat, de mégis elég idő kiesés Sulimtól. Megindul, hát mind a két testőr, amint lehet. Intézőjüket magára hagyva a sivatagiakkal, bár azok jelenleg nem úgy tűnnek, mintha támadni akarnának. Sajnos egy keskeny lépcső van, így aztán hiába mozdul a páros. Ketten nem mennek sokra. Ha az egyikük hátra maradt volna, de így csak káosz lesz az egészből. Az ork alabárdja nem éppen üldözésre lett tervezve. A páncélos test könnyűszerrel löki félre a nomádokat, viszont ennek Yezza issza meg a levét, hiszen ő igyekezett volna ellavírozni köztük. Az egyik neki is csapódik és ezzel a vörös a falnak préselődik, pedig előrébb járt, mint Darok. Az ork megszerzi az előnyt, de sajnos a bajok csak jönnek. Amint lépne a lépcsőre láthatja, hogy felé gurul a két dulakodó. Még időben hátra tud lépni, mert amúgy félő, hogy ő is elvágódna, ha azok ketten nekicsapódnának. A többi nomád szótlanul áll még egy darabig. Aztán, amint lecsendesedik minden szótlanul távoznak. Yeza, ugyan kérte őket még korábban, hogy várjanak, de mire felmegy már nyomukat sem találja.*
// Zárás //
* A szavak ideje lejárt és ezzel együtt az események felgyorsulnak. A földön csattan az a fránya füstbomba és ezzel együtt kitör a káosz. Sulim meglódul a lépcsőn felfelé. Az intéző parancsolna, de csak krákogni tud a füst miatt. Ezt a parancsot, hát nem hallja teljesen tisztán az ork. Yezza intéz felé ugyan parancsokat, ami a maradásra szólítaná fel. Úgy tűnik ebben a helyzetben ő őrzi meg a legjobban a hidegvérét. Ösztönösen védi az intézőt, amivel így időt is veszít. Mire a füst elül, addigra már bőven van lehetősége meglépnie Sulimnak, csakhogy még ott vannak a fentiek, akik időt nyerhetnek. Nawanthiri próbálja meg ezt a lassítást. Csakhogy nem bolond a fejvadász. Arra számít, hogy legalább egy vagy két alkalmazott fent lesben állva várja. A vaskos lány lesben áll, de több tényező is közbejön. Az első az, hogy a báró asztalánál valami történik. Páncél csikordulás, fegyver zörgés és egy kiáltás. Erre ösztönösen oda kapja a fejét. Sulim pedig az ajtó túloldalán kihasználja azt a plusz időt, amit a bomba nyert neki. Nem ugrik neki az ajtónak, hanem előtte lelassít és lassan ráfog a kilincsre, majd az ajtót hirtelen kirántja és egyben rögtön a falhoz is lapul. A lány tétova, amiért megzavarták, de ettől még igyekszik véghezvinni tervét. Beront és rögtön ráront a férfi, de sikerül rajta fogást találnia. A lépcső felé taszítja, már csak egy lépés híja, hogy lelökje. Viszont ez terve egyelőre úgy tűnik nem jön be neki. Sulim oldalra mozdul egy lépést, így továbbra is marad a kézitusa. Rutinos a lány, így a fejvadásznak sem sikerül megszabadulnia tőle. Mintha álló harc alakulna ki köztük. Viszont végül úgy tűnik, hogy a testes lánynak sikerül leginkább fogást találnia a másikon. Megragadja a fejvadászt és a lépcső felé löki. Utolsó erejével Sulim azért még megragadja Nawanthirit, így rántja magával. Együtt bukfenceznek le a lépcsőn. Aztán egy reccsenés hallatszik. A lépcső lábánál fekszenek. A lánynak fáj mindene, hiszen csúnya esés volt. Jó ideig lesznek kék, meg zöld foltjai szanaszét testén. A fejvadásznak viszont nincsenek problémái az ilyen sérülésekkel, mivel ő már mozdulatlanul fekszik a padlón. Kitörte esés közben a nyakát. A sírba vitte minden titkát, ami csak volt. Na rögtön ezt nem tudhatják a jelenlévők, mert ahhoz alaposabb vizsgálat szükséges. Első ránézésre talán ájultnak is mondhatnák. Felszerelés sincs nála már más, csak a kérd használt kardja. Erszénye is üresen tátong. Talán ezért is volt annyira égető számára Yeza elfogása.*
* A füst eloszlik és a lentiek akkor pillantják meg a lépcsőn dulakodókat. Ez ugyan nem egy hosszadalmas folyamat, de mégis elég idő kiesés Sulimtól. Megindul, hát mind a két testőr, amint lehet. Intézőjüket magára hagyva a sivatagiakkal, bár azok jelenleg nem úgy tűnnek, mintha támadni akarnának. Sajnos egy keskeny lépcső van, így aztán hiába mozdul a páros. Ketten nem mennek sokra. Ha az egyikük hátra maradt volna, de így csak káosz lesz az egészből. Az ork alabárdja nem éppen üldözésre lett tervezve. A páncélos test könnyűszerrel löki félre a nomádokat, viszont ennek Yezza issza meg a levét, hiszen ő igyekezett volna ellavírozni köztük. Az egyik neki is csapódik és ezzel a vörös a falnak préselődik, pedig előrébb járt, mint Darok. Az ork megszerzi az előnyt, de sajnos a bajok csak jönnek. Amint lépne a lépcsőre láthatja, hogy felé gurul a két dulakodó. Még időben hátra tud lépni, mert amúgy félő, hogy ő is elvágódna, ha azok ketten nekicsapódnának. A többi nomád szótlanul áll még egy darabig. Aztán, amint lecsendesedik minden szótlanul távoznak. Yeza, ugyan kérte őket még korábban, hogy várjanak, de mire felmegy már nyomukat sem találja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 168-187