Arthenior - Pincearéna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 4 (61. - 72. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
72. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-09-20 22:23:05
Üzenet elküldve: 2020-09-20 22:23:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A szállító//
//Arja és Yeza//
*Graril szeme is szintén felcsillan, amikor Arja a kezébe veszi azokat a dolgokat, amiket rendelt. Örül a lány boldogságának, és a férfi is egy kicsit irigykedik is ezért elgondolkodik, hogy lehet neki is be kellene szereznie egy bőrvértet alkarvédővel, és egy láncig sem lenne rossz a vért alá, így nem kellene egy egész málhát cipelnie magán és mégis védve lenne. Yeza pedig a szokásos csípősségével szól a férfihoz.*
-Nem szokásom keverni a munkát, és az élvezeteket. A munkát gyorsan az élvezeteket pedig lassan végzem. Ja, és mind a két esetben pontosan.* Kacsint a lányra. A levegőbe dobott csókot elkapja, és tenyerét a szívére teszi. Ha befejezték a kardjával való bíbelődést, Graril visszaveszi, és párszor ő is megforgatja, majd visszateszi a hüvelybe. Ezek után leoldja a kardot, és leteszi egy helyre, majd gyakorlókardot vesz elő.*
-Akkor, ki lesz az első?* Kérdezi Graril huncut mosollyal az arcán, ugyanis ez egy kihívás volt. Jól esne neki az edzés, mert az olyan kard, amilyet ő birtokol, ahhoz jó kardforgató tehetség és tudás kell.*
//Arja és Yeza//
*Graril szeme is szintén felcsillan, amikor Arja a kezébe veszi azokat a dolgokat, amiket rendelt. Örül a lány boldogságának, és a férfi is egy kicsit irigykedik is ezért elgondolkodik, hogy lehet neki is be kellene szereznie egy bőrvértet alkarvédővel, és egy láncig sem lenne rossz a vért alá, így nem kellene egy egész málhát cipelnie magán és mégis védve lenne. Yeza pedig a szokásos csípősségével szól a férfihoz.*
-Nem szokásom keverni a munkát, és az élvezeteket. A munkát gyorsan az élvezeteket pedig lassan végzem. Ja, és mind a két esetben pontosan.* Kacsint a lányra. A levegőbe dobott csókot elkapja, és tenyerét a szívére teszi. Ha befejezték a kardjával való bíbelődést, Graril visszaveszi, és párszor ő is megforgatja, majd visszateszi a hüvelybe. Ezek után leoldja a kardot, és leteszi egy helyre, majd gyakorlókardot vesz elő.*
-Akkor, ki lesz az első?* Kérdezi Graril huncut mosollyal az arcán, ugyanis ez egy kihívás volt. Jól esne neki az edzés, mert az olyan kard, amilyet ő birtokol, ahhoz jó kardforgató tehetség és tudás kell.*
71. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-09-20 08:46:52
Üzenet elküldve: 2020-09-20 08:46:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A szállító//
//Arja és Yeza//
*Mi tagadás, Yezát eléggé rágja az irigység. Na nem a vért meg az alkarvédők miatt, bármily csinos darabok is, hanem amiatt, amivel Graril átadta őket: "Aztyan azt mondta, hogy már nagyon vágytál ezekre". Az, hogy a sebhelyes arcú így a szívén viseli a kis vörös leányzó vágyait, eléggé keltegeti benne a zöldszemű szörnyet, aztán a régóta nyakán ülő nyomorúság hamar le is töri e szörnyeteg szarvát, eltapossa a Yeza lelkében éledő wegtoreni tüzet és csak keserű füstöt hagy hátra. Próbál minél őszintébb mosolyt ölteni, hogy osztozzon a lány örömében, de Yezának ez az ilyen helyzetekben nem szokott túl jól menni. Körmönfont és manipulatív némber, de ha az "ami a szívén, az a száján" szokást sikerült is a mestereinek egész jól kordába zárni, ezt az arcára kiülő vonásokra már nem tudták kiterjeszteni. S ha az még sikerült is volna, a barna tekintetet megzabolázni már végképp lehetetlen feladat volna.
Még új itt, van ideje bizonyítani, de tény, hogy az a csúf jelenet az intézővel, aztán az eset a bárddal eléggé érzékenyen érintette. A megbecsültség érzésének hantjára csak még egy marék föld volt, amikor Graril csupán megvédendő formás popókának titulálta. Összetörte ez a néhány év. Megtiporta és kivéreztette az önbecsülését. Ingatag lábakon áll, de áll, mert született wegtoreni fúria. Az ilyen pillanatokban mégis nehéz, de nagyon nem szeretné, ha ebbe rajta kívül más is belelátna. Csak megfeszül az állkapcsa, de amikor a hozzá lépő Grarilra pillant, már el is zavarta a gyengeséget. Helyét felváltja a pikáns csípősség, amit már megszokhattak tőle.*
- Ezzel azt akarod mondani, hogy te gyorsabb vagy? Az a férfiaknál nem mindig erény ám, nagyfiú! *piszkálódik. Kiveszi Graril kezéből a kendőt, hogy maga fejezze be, amit a férfi elkezdett a homlokán. Bár nem mondhatni, hogy ennyitől megizzadt volna, mégis oldalra biccenti a fejét és finom kis mozdulatokkal megtörli oldalt a nyakát is, aztán a kulcscsontjánál, aztán a dekoltázsát is, aztán egy csókocskát cuppantva a levegőbe visszagyűrködi a kendőt oda, ahonnét Graril előhúzta.
Visszateszi a gyakorlókardot az állványra. Valahogy az az érzése, nem most lesz az alkalom, amikor Arjának bármi érdemit mutathatna. Talán a lány sincs most megfelelő hangulatban hozzá. Erőltetni pedig nem akarja.*
- Hát *vonja meg a vállát.* - Én nem vagyok az a dobálózós típus. Kivéve, ha csélcsap gazemberekről van szó. Akkor minden megy, ami mozdítható. *Arja elég időt töltött ahhoz wegtorenben, hogy tudja, ez arrafelé bevett gyakorlat.* - De ti csináljátok csak. Talán még el is lesek pár jó lendítési technikát *kacsint. Végül ő is odalép a mesterkardot csodálók körébe. Mi tagadás, valóban szép darab, bár neki az artheniori penge formája sosem tetszett igazán.*
- Nem rossz *hümment el egy szűkmarkúra fogott elismerést.* - Hogy is lehetne? Elvégre wegtoreni kovács keze munkája, nem igaz? *csavar egyet a dicséreten, melyben a mesterkardon keresztül lényegében inkább hazáját méltatja.
Ha Arjának engedik kézbe venni a fegyvert, elmosolyodik a felvett alapálláson. A lány a háta mögé teszi a balját, ahogy a wegtoreni bajvívók szokása. A suhintó és a szúró mozdulatok is inkább az övéikre hajaznak. Nem állna rosszul a kis vörös kezében egy míves vívókard.
Yeza odalép hozzá és kiigazítja a tartását néhány helyen.*
- Vállat hátra, állat fel. Egy kicsit hátrébb a testsúlyt. Na most kitörés előre, jó! *biccent mosolyogva.*
- Vigyázz, nagyfiú, még a végén vissza se akarja adni!
//Arja és Yeza//
*Mi tagadás, Yezát eléggé rágja az irigység. Na nem a vért meg az alkarvédők miatt, bármily csinos darabok is, hanem amiatt, amivel Graril átadta őket: "Aztyan azt mondta, hogy már nagyon vágytál ezekre". Az, hogy a sebhelyes arcú így a szívén viseli a kis vörös leányzó vágyait, eléggé keltegeti benne a zöldszemű szörnyet, aztán a régóta nyakán ülő nyomorúság hamar le is töri e szörnyeteg szarvát, eltapossa a Yeza lelkében éledő wegtoreni tüzet és csak keserű füstöt hagy hátra. Próbál minél őszintébb mosolyt ölteni, hogy osztozzon a lány örömében, de Yezának ez az ilyen helyzetekben nem szokott túl jól menni. Körmönfont és manipulatív némber, de ha az "ami a szívén, az a száján" szokást sikerült is a mestereinek egész jól kordába zárni, ezt az arcára kiülő vonásokra már nem tudták kiterjeszteni. S ha az még sikerült is volna, a barna tekintetet megzabolázni már végképp lehetetlen feladat volna.
Még új itt, van ideje bizonyítani, de tény, hogy az a csúf jelenet az intézővel, aztán az eset a bárddal eléggé érzékenyen érintette. A megbecsültség érzésének hantjára csak még egy marék föld volt, amikor Graril csupán megvédendő formás popókának titulálta. Összetörte ez a néhány év. Megtiporta és kivéreztette az önbecsülését. Ingatag lábakon áll, de áll, mert született wegtoreni fúria. Az ilyen pillanatokban mégis nehéz, de nagyon nem szeretné, ha ebbe rajta kívül más is belelátna. Csak megfeszül az állkapcsa, de amikor a hozzá lépő Grarilra pillant, már el is zavarta a gyengeséget. Helyét felváltja a pikáns csípősség, amit már megszokhattak tőle.*
- Ezzel azt akarod mondani, hogy te gyorsabb vagy? Az a férfiaknál nem mindig erény ám, nagyfiú! *piszkálódik. Kiveszi Graril kezéből a kendőt, hogy maga fejezze be, amit a férfi elkezdett a homlokán. Bár nem mondhatni, hogy ennyitől megizzadt volna, mégis oldalra biccenti a fejét és finom kis mozdulatokkal megtörli oldalt a nyakát is, aztán a kulcscsontjánál, aztán a dekoltázsát is, aztán egy csókocskát cuppantva a levegőbe visszagyűrködi a kendőt oda, ahonnét Graril előhúzta.
Visszateszi a gyakorlókardot az állványra. Valahogy az az érzése, nem most lesz az alkalom, amikor Arjának bármi érdemit mutathatna. Talán a lány sincs most megfelelő hangulatban hozzá. Erőltetni pedig nem akarja.*
- Hát *vonja meg a vállát.* - Én nem vagyok az a dobálózós típus. Kivéve, ha csélcsap gazemberekről van szó. Akkor minden megy, ami mozdítható. *Arja elég időt töltött ahhoz wegtorenben, hogy tudja, ez arrafelé bevett gyakorlat.* - De ti csináljátok csak. Talán még el is lesek pár jó lendítési technikát *kacsint. Végül ő is odalép a mesterkardot csodálók körébe. Mi tagadás, valóban szép darab, bár neki az artheniori penge formája sosem tetszett igazán.*
- Nem rossz *hümment el egy szűkmarkúra fogott elismerést.* - Hogy is lehetne? Elvégre wegtoreni kovács keze munkája, nem igaz? *csavar egyet a dicséreten, melyben a mesterkardon keresztül lényegében inkább hazáját méltatja.
Ha Arjának engedik kézbe venni a fegyvert, elmosolyodik a felvett alapálláson. A lány a háta mögé teszi a balját, ahogy a wegtoreni bajvívók szokása. A suhintó és a szúró mozdulatok is inkább az övéikre hajaznak. Nem állna rosszul a kis vörös kezében egy míves vívókard.
Yeza odalép hozzá és kiigazítja a tartását néhány helyen.*
- Vállat hátra, állat fel. Egy kicsit hátrébb a testsúlyt. Na most kitörés előre, jó! *biccent mosolyogva.*
- Vigyázz, nagyfiú, még a végén vissza se akarja adni!
70. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-09-19 08:17:15
Üzenet elküldve: 2020-09-19 08:17:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A szállító//
//Arja és Yeza//
*Arja csak a nyelvét ölti egy cseppet incselkedve Yezára, ezzel jelezve, hogy az az erszény nagyon is jó helyen van ott ahol van, és egyáltalán nem biztos, hogy megszerezné bárki is olyan könnyen egy Pénzt vagy életet felkiáltással. De azért örül, hogy egyelőre vége a gyakorló harcnak. Ha Yeza nem csak megmutat fogásokat, vagy eligazgatja a testtartását, hanem így, élesben tanít, akkor bizony fel kell kösse a lovaglónadrágját. Úgyhogy nem árt igazán ha egy kis időt nyer!
Grarilt pedig különben is kedveli a maga módján, örül a férfi megjelenésének, főként a csomag láttán, és hallva a férfi szavait különösen izgatott lesz.*
- Ó! *lép közelebb.* - Ő küldte? Biztosan a vért meg az alkarvédők, amiket kértem tőle a műhelyben! *fog neki azon mód a bontogatáshoz, kihajtogatva a darabokat a puha bőrből.*
- Csodaszép! *simítja végig ámulva szinte mindenhol ujjával az újonnan cserzett bőr finom illatát árasztó, Arja alkatára szabott, erős, oldalt fűzős bőrvértet, és tapogatja meg ide-oda hajlítva az alkarvédőket is. Megszemléli, meghúzogatja a bőrszalagokat, és végigfuttatja szemét a szép kidolgozású mintán is, ami megegyezik a nyakában lógó talizmánéval.*
- Majd odafenn felpróbálom. *suttogja kicsit megilletődötten. Aztyan igazán rendes, hogy ilyen szépen kidolgoztatta a kovácsmesterrel, és ahogy elkészült, azonmód át is küldte neki Grarillal.*
- Köszönöm, hogy elhoztad! *ad egy gyors puszit a férfi arcára elmosolyodva. Annyira elmerül az új szerzeményei megcsodálásában, a csomag bontogatásában, hogy épp csak szeme sarkából érzékeli Yeza markolatpörgető attrakcióját, vagyis annak balsikerét, így egyáltalán nem is annak tudja be, hogy a lány ügyetlen lenne. Ő maga még sosem próbálkozott ezzel, biztos benne, hogy egyelőre nem is menne neki.*
- Célba is dobhatunk! Lenne kedvetek? *kérdezi meg a kettőst, rájuk nézve, hirtelen ötlettel, mert ahhoz legalább ért. _Azt_ aztán rengeteget gyakorolta, amióta az eszét tudja. A tőrével meg a kis dobókéseivel egészen ügyes ő ebben, ezt legalább tudja magáról. De hogy egy kardhordozóval kiálljon... arra nem lenne mersze.
Főleg ha olyan gyakorlottan támad rá, mint Yeza. Vagy olyan kardja van, mint Grarilnak!*
- Nahát! Nem gondoltam, hogy _ennyire_ gyönyörűt kapsz majd a régi helyett! *bámulja meg a férfi új kardját megilletődve.*
- Szabad? *kérdezi meg Grariltól óvatosan, és csak akkor veszi a kezébe, ha a kardforgató rábólint a dologra.*
- Mennyire könnyű! És milyen erős! *jegyzi meg csodálkozva, ha a kezében tarthatja a mesterkardot. Balját hátra helyezi, ha engedélyt kapott, könnyű vívóállásba áll (a kard szinte készteti rá), jobbjával pedig tesz néhány suhintó, majd szúró mozdulatot, kiélvezve a fegyverfogás izgalmát. De nem akar visszaélni Graril türelmével: széles mosollyal hamar vissza is nyújtja neki a ritka kardot.*
- Csodaszép! Remélem, ez sokkal tovább a birtokodban marad, mint a régi kardod! Talán épp Eeyr intézte így! *mosolyodik el halványan, mert végül igazán jó cserét csinált a férfi.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.19 08:21:31
//Arja és Yeza//
*Arja csak a nyelvét ölti egy cseppet incselkedve Yezára, ezzel jelezve, hogy az az erszény nagyon is jó helyen van ott ahol van, és egyáltalán nem biztos, hogy megszerezné bárki is olyan könnyen egy Pénzt vagy életet felkiáltással. De azért örül, hogy egyelőre vége a gyakorló harcnak. Ha Yeza nem csak megmutat fogásokat, vagy eligazgatja a testtartását, hanem így, élesben tanít, akkor bizony fel kell kösse a lovaglónadrágját. Úgyhogy nem árt igazán ha egy kis időt nyer!
Grarilt pedig különben is kedveli a maga módján, örül a férfi megjelenésének, főként a csomag láttán, és hallva a férfi szavait különösen izgatott lesz.*
- Ó! *lép közelebb.* - Ő küldte? Biztosan a vért meg az alkarvédők, amiket kértem tőle a műhelyben! *fog neki azon mód a bontogatáshoz, kihajtogatva a darabokat a puha bőrből.*
- Csodaszép! *simítja végig ámulva szinte mindenhol ujjával az újonnan cserzett bőr finom illatát árasztó, Arja alkatára szabott, erős, oldalt fűzős bőrvértet, és tapogatja meg ide-oda hajlítva az alkarvédőket is. Megszemléli, meghúzogatja a bőrszalagokat, és végigfuttatja szemét a szép kidolgozású mintán is, ami megegyezik a nyakában lógó talizmánéval.*
- Majd odafenn felpróbálom. *suttogja kicsit megilletődötten. Aztyan igazán rendes, hogy ilyen szépen kidolgoztatta a kovácsmesterrel, és ahogy elkészült, azonmód át is küldte neki Grarillal.*
- Köszönöm, hogy elhoztad! *ad egy gyors puszit a férfi arcára elmosolyodva. Annyira elmerül az új szerzeményei megcsodálásában, a csomag bontogatásában, hogy épp csak szeme sarkából érzékeli Yeza markolatpörgető attrakcióját, vagyis annak balsikerét, így egyáltalán nem is annak tudja be, hogy a lány ügyetlen lenne. Ő maga még sosem próbálkozott ezzel, biztos benne, hogy egyelőre nem is menne neki.*
- Célba is dobhatunk! Lenne kedvetek? *kérdezi meg a kettőst, rájuk nézve, hirtelen ötlettel, mert ahhoz legalább ért. _Azt_ aztán rengeteget gyakorolta, amióta az eszét tudja. A tőrével meg a kis dobókéseivel egészen ügyes ő ebben, ezt legalább tudja magáról. De hogy egy kardhordozóval kiálljon... arra nem lenne mersze.
Főleg ha olyan gyakorlottan támad rá, mint Yeza. Vagy olyan kardja van, mint Grarilnak!*
- Nahát! Nem gondoltam, hogy _ennyire_ gyönyörűt kapsz majd a régi helyett! *bámulja meg a férfi új kardját megilletődve.*
- Szabad? *kérdezi meg Grariltól óvatosan, és csak akkor veszi a kezébe, ha a kardforgató rábólint a dologra.*
- Mennyire könnyű! És milyen erős! *jegyzi meg csodálkozva, ha a kezében tarthatja a mesterkardot. Balját hátra helyezi, ha engedélyt kapott, könnyű vívóállásba áll (a kard szinte készteti rá), jobbjával pedig tesz néhány suhintó, majd szúró mozdulatot, kiélvezve a fegyverfogás izgalmát. De nem akar visszaélni Graril türelmével: széles mosollyal hamar vissza is nyújtja neki a ritka kardot.*
- Csodaszép! Remélem, ez sokkal tovább a birtokodban marad, mint a régi kardod! Talán épp Eeyr intézte így! *mosolyodik el halványan, mert végül igazán jó cserét csinált a férfi.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.19 08:21:31
69. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-09-18 08:53:59
Üzenet elküldve: 2020-09-18 08:53:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A szállító//
//Arja és Yeza//
*A férfi elindul a hangok irányába, hiszen azt tisztán kivette, hogy ketten vannak itt, és gyakorlatoznak. Meg is találja a két vöröskét. Yeza mondatára elmosolyodik, de mielőtt válaszolna Arjához lép.*
-Aztyan azt mondta, hogy már nagyon vágytál ezekre.* És átadja a csomagot. Azt még megvárja, hogy a lány mennyire fog örülni a csomag tartalmának, majd Yezához lép, és zsebkendőjével megtörli a nő gyöngyöző homlokát.*
-Csak kend rám a lassúságodat.* Ércelődik a férfi.*
-Nézzétek mit szereztem!* És lassan előhüzza a medterkardját, hogy jól szemügyre vehessék. Tudja, hogy az a szabály, hogy itt le kell adni a fegyvereket, de mint a Kalmár biztonsági emberének, ez alól lehet felmentése*
-Hogy tetszik?* Kérdezi csillogó szemmel Graril.*
//Arja és Yeza//
*A férfi elindul a hangok irányába, hiszen azt tisztán kivette, hogy ketten vannak itt, és gyakorlatoznak. Meg is találja a két vöröskét. Yeza mondatára elmosolyodik, de mielőtt válaszolna Arjához lép.*
-Aztyan azt mondta, hogy már nagyon vágytál ezekre.* És átadja a csomagot. Azt még megvárja, hogy a lány mennyire fog örülni a csomag tartalmának, majd Yezához lép, és zsebkendőjével megtörli a nő gyöngyöző homlokát.*
-Csak kend rám a lassúságodat.* Ércelődik a férfi.*
-Nézzétek mit szereztem!* És lassan előhüzza a medterkardját, hogy jól szemügyre vehessék. Tudja, hogy az a szabály, hogy itt le kell adni a fegyvereket, de mint a Kalmár biztonsági emberének, ez alól lehet felmentése*
-Hogy tetszik?* Kérdezi csillogó szemmel Graril.*
68. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-09-18 07:02:29
Üzenet elküldve: 2020-09-18 07:02:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A szállító//
//Arja és Yeza//
*Megnyugvással fogadja a józan ész jelét, miszerint Arja nem próbálja a tőrrel felvenni vele a harcot, hanem inkább a kitérést választja. Fürge kis teremtés, azt mindenképp a javára írhatja. Yeza észleli a próbálkozást is a gáncsolásra, de inkább annak tudja be, hogy talán a lány zavarban lehet a helyzet miatt és úgy érzi, mindenképp produkálnia kell valamit Yeza előtt. Yeza háta mögött elég nagy tapasztalat van, ráadásul támadásait karddal meghosszabbított kezének távján intézi, ahogy ez egy ilyen küzdelemben logikus. Esze ágában sincs egyelőre ennél közelebb kerülni Arjához, bár egy-egy mozdulata valóban mást sejtethet.
Sajnos a gyakorlást már most félbeszakítják.*
- Ejnye, Graril *biccenti félre a fejét a férfira sandítva.* - Épp a rablótámadást gyakorlom Arján. Ha nem lépsz közbe, már nálam lenne az erszénye *mondja nagy mellénnyel és ezt tetézve meg is forgatja a kezében a gyakorlókardot. Nem sikerül tökéletesen. Ezek a fegyverek még jóindulattal sem olyan súlyozásúak, mint a valódiak. Annak ellenére sem, hogy sokba fém van ágyazva, hogy nehezebb, alkalmasabb legyen egy valódi kard imitálására. Egy szó, mint száz, Yeza ujjai körül kifordul a markolat és kárörvendő puffanással landol a földön.*
- Hüpsz *neveti el magát a Rőt és igyekszik lazán kezelni a dolgot, hogy valamicske fennmaradjon a méltóságából.*
- Mi járatban, nagyfiú? *A belépőből sejthető, hogy Graril Arját keresi, de Yeza szokása kotnyeleskedni és ha nem bizalmas a dolog, máris önhatalmúlag belevonja magát az érdekeltek körébe. Persze, ha bizalmas lenne, akkor még inkább érdekelné az ügy, de az ilyesmivel valószínűleg mindenki így van.*
//Arja és Yeza//
*Megnyugvással fogadja a józan ész jelét, miszerint Arja nem próbálja a tőrrel felvenni vele a harcot, hanem inkább a kitérést választja. Fürge kis teremtés, azt mindenképp a javára írhatja. Yeza észleli a próbálkozást is a gáncsolásra, de inkább annak tudja be, hogy talán a lány zavarban lehet a helyzet miatt és úgy érzi, mindenképp produkálnia kell valamit Yeza előtt. Yeza háta mögött elég nagy tapasztalat van, ráadásul támadásait karddal meghosszabbított kezének távján intézi, ahogy ez egy ilyen küzdelemben logikus. Esze ágában sincs egyelőre ennél közelebb kerülni Arjához, bár egy-egy mozdulata valóban mást sejtethet.
Sajnos a gyakorlást már most félbeszakítják.*
- Ejnye, Graril *biccenti félre a fejét a férfira sandítva.* - Épp a rablótámadást gyakorlom Arján. Ha nem lépsz közbe, már nálam lenne az erszénye *mondja nagy mellénnyel és ezt tetézve meg is forgatja a kezében a gyakorlókardot. Nem sikerül tökéletesen. Ezek a fegyverek még jóindulattal sem olyan súlyozásúak, mint a valódiak. Annak ellenére sem, hogy sokba fém van ágyazva, hogy nehezebb, alkalmasabb legyen egy valódi kard imitálására. Egy szó, mint száz, Yeza ujjai körül kifordul a markolat és kárörvendő puffanással landol a földön.*
- Hüpsz *neveti el magát a Rőt és igyekszik lazán kezelni a dolgot, hogy valamicske fennmaradjon a méltóságából.*
- Mi járatban, nagyfiú? *A belépőből sejthető, hogy Graril Arját keresi, de Yeza szokása kotnyeleskedni és ha nem bizalmas a dolog, máris önhatalmúlag belevonja magát az érdekeltek körébe. Persze, ha bizalmas lenne, akkor még inkább érdekelné az ügy, de az ilyesmivel valószínűleg mindenki így van.*
67. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-09-16 19:38:21
Üzenet elküldve: 2020-09-16 19:38:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A szállító//
//Arja és Yeza//
*Nos, Arja tudja. Részben ezért is jött el. Ha ott marad Wegtorenben, döbbent rá erre néhány hónap után, hamarosan vagy egy bordélyban, vagy az utca mocskában végzi. ~Vagy elvisznek, ahogy Hortenziát is elvitték.~ Arja gyanítja, hogy Yeza is hasonlóképpen került, egészen fiatalon valamelyik céh látókörébe. ~De talán nem bánja.~ sandít a rőthajú lányra, bár egyértelmű, hogy Yeza most menekül, és hogy nagyon szeretné maga mögött tudni a múltját.
Nem faggatja tovább, igazából nem is akarja tudni, kivel vagy mivel rúgta össze a patkót a Tűz városában. Tisztában van vele, hogy addig jó neki, amíg a lehető legkevesebbet tud minderről.
Így csak biccentve bólint, elnézve az ajtó felé, és rá van írva az arcára, hogy érti, és hogy nem is akar ettől többet hallani.
Yeza vigasztalására csak a fejét rázza meg egy cseppet.*
- Talán. *mondja lassan, kicsit szomorúan, de látszik rajta, hogy már túltette magát a dolgon. Csak reméli, hogy őt aztán a szerelem sohase vágja tarkón, és Yezának nincs igaza. ~Vagy ha igen, majd megrázom magam! És felkelek! A szerelem meg maradjon, ahol van!~ fogadkozik.
Sajnos túl nagy rutinja van már abban, hogy az ideig-óráig felé forduló figyelemnek ne tulajdonítson túl nagy jelentőséget, és elengedje a látókörébe kerülő embereket, ha azok tovább élik az életüket, miután kíváncsiságból rácsodálkoznak. Soha senki nem gondoskodott róla, soha senkinek nem volt igazán, valóban fontos. ~De attól még az élet szép!~ gondolja, mert ez az élet filozófia igazán bevált, amióta az eszét tudja.
Yeza rikkantása váratlanul éri az első pillanatban, miután kezébe nyomja a gyakorlásra alkalmas fa tőrt. Arjának azonban esze ágában sincs vívni vele, vagy megpróbálni elhárítani a neki szánt csapásokat. Ahogy nem tenné ezt akkor sem, ebben bizonyos, ha valóban rátámadna valaki úgy, ahogy most a lány teszi. Ő, nem, ennél neki sokkal több esze van!
Szerencsére az első mozdulatot Yeza még csupán ijesztésnek szánja, így van ideje rá, hogy a meglepődést lerázva végigcikázzon rajta a valódi megindulás után rögtön érkező önkéntelen mozdulás. Kifordul a hátrálásra kényszeríteni kívánó kard útjából, Yezának jobbra, oldalra, gyorsabban, mint egy átlagos korabeli lány. S más egyebet nem is tesz, csupán csak jobb lábára helyezve egy pillanat alatt testsúlyát, bal lábát a rőthajú lányénak az útjába nyújtja.
Ha Yeza nem elég gyorsan reagál, és megmarad a lendület, akár az egyensúlyából is kibillenhet.
Támadni nem kíván Arja, bár a fa gyakorlótőrt látszólag szúrásra készen markolja a jobbjában, hegyével hátranyúlón úgy, hogy a döféshez fel kell emelje a karját. Csakhogy ő sosem szúr. Legalábbis még sosem tette eddig. Inkább suhintva metsz vele, meglepetésszerűen, ha muszáj. A tőre pedig nem csak hegyes, hanem kétélű vas. Ez megmentette már az életét.
De most beleragadva a pillanatba megfeszül, már éberen követve a rőthajú testének mozgását, könnyű figyelemmel.
Aztán egy pillanatra leenged a feszültség, ahogy meghallja Graril hangját.*
- Itt vagyunk! Hátul! *szól, Yezára pillantva, leengedve a tőrt, hátralépve, ha ki tud bontakozni a gyakorló harcból.*
//Arja és Yeza//
*Nos, Arja tudja. Részben ezért is jött el. Ha ott marad Wegtorenben, döbbent rá erre néhány hónap után, hamarosan vagy egy bordélyban, vagy az utca mocskában végzi. ~Vagy elvisznek, ahogy Hortenziát is elvitték.~ Arja gyanítja, hogy Yeza is hasonlóképpen került, egészen fiatalon valamelyik céh látókörébe. ~De talán nem bánja.~ sandít a rőthajú lányra, bár egyértelmű, hogy Yeza most menekül, és hogy nagyon szeretné maga mögött tudni a múltját.
Nem faggatja tovább, igazából nem is akarja tudni, kivel vagy mivel rúgta össze a patkót a Tűz városában. Tisztában van vele, hogy addig jó neki, amíg a lehető legkevesebbet tud minderről.
Így csak biccentve bólint, elnézve az ajtó felé, és rá van írva az arcára, hogy érti, és hogy nem is akar ettől többet hallani.
Yeza vigasztalására csak a fejét rázza meg egy cseppet.*
- Talán. *mondja lassan, kicsit szomorúan, de látszik rajta, hogy már túltette magát a dolgon. Csak reméli, hogy őt aztán a szerelem sohase vágja tarkón, és Yezának nincs igaza. ~Vagy ha igen, majd megrázom magam! És felkelek! A szerelem meg maradjon, ahol van!~ fogadkozik.
Sajnos túl nagy rutinja van már abban, hogy az ideig-óráig felé forduló figyelemnek ne tulajdonítson túl nagy jelentőséget, és elengedje a látókörébe kerülő embereket, ha azok tovább élik az életüket, miután kíváncsiságból rácsodálkoznak. Soha senki nem gondoskodott róla, soha senkinek nem volt igazán, valóban fontos. ~De attól még az élet szép!~ gondolja, mert ez az élet filozófia igazán bevált, amióta az eszét tudja.
Yeza rikkantása váratlanul éri az első pillanatban, miután kezébe nyomja a gyakorlásra alkalmas fa tőrt. Arjának azonban esze ágában sincs vívni vele, vagy megpróbálni elhárítani a neki szánt csapásokat. Ahogy nem tenné ezt akkor sem, ebben bizonyos, ha valóban rátámadna valaki úgy, ahogy most a lány teszi. Ő, nem, ennél neki sokkal több esze van!
Szerencsére az első mozdulatot Yeza még csupán ijesztésnek szánja, így van ideje rá, hogy a meglepődést lerázva végigcikázzon rajta a valódi megindulás után rögtön érkező önkéntelen mozdulás. Kifordul a hátrálásra kényszeríteni kívánó kard útjából, Yezának jobbra, oldalra, gyorsabban, mint egy átlagos korabeli lány. S más egyebet nem is tesz, csupán csak jobb lábára helyezve egy pillanat alatt testsúlyát, bal lábát a rőthajú lányénak az útjába nyújtja.
Ha Yeza nem elég gyorsan reagál, és megmarad a lendület, akár az egyensúlyából is kibillenhet.
Támadni nem kíván Arja, bár a fa gyakorlótőrt látszólag szúrásra készen markolja a jobbjában, hegyével hátranyúlón úgy, hogy a döféshez fel kell emelje a karját. Csakhogy ő sosem szúr. Legalábbis még sosem tette eddig. Inkább suhintva metsz vele, meglepetésszerűen, ha muszáj. A tőre pedig nem csak hegyes, hanem kétélű vas. Ez megmentette már az életét.
De most beleragadva a pillanatba megfeszül, már éberen követve a rőthajú testének mozgását, könnyű figyelemmel.
Aztán egy pillanatra leenged a feszültség, ahogy meghallja Graril hangját.*
- Itt vagyunk! Hátul! *szól, Yezára pillantva, leengedve a tőrt, hátralépve, ha ki tud bontakozni a gyakorló harcból.*
66. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-09-11 14:57:53
Üzenet elküldve: 2020-09-11 14:57:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A szállító//
//Arja és Yeza//
*Utoljára akkor volt itt, amikor a Kereskedőház portékáit málházták fel, hogy a Kovácsműhelyhez vigyék. Nem sűrűn szokta látogatni ezt a helyet, pedig itt egy gyakorlásra is kiváló hely van, de a feladatai mindig elszólították, de most van lehetősége, hogy lejöjjön és szétnézzen. Úgy látszik csak az edzéshez szükséges dolgok maradtak itt. Gyakorlófegyverek és bábuk. A férfi lassan közlekedik a félhomályban, majd megszólal.*
-Arja, itt vagy? Graril vagyok!* Szól hangosan a harcos, de azért még nem kiabál, reméli, hogy hamarosan választ is kap.*
//Arja és Yeza//
*Utoljára akkor volt itt, amikor a Kereskedőház portékáit málházták fel, hogy a Kovácsműhelyhez vigyék. Nem sűrűn szokta látogatni ezt a helyet, pedig itt egy gyakorlásra is kiváló hely van, de a feladatai mindig elszólították, de most van lehetősége, hogy lejöjjön és szétnézzen. Úgy látszik csak az edzéshez szükséges dolgok maradtak itt. Gyakorlófegyverek és bábuk. A férfi lassan közlekedik a félhomályban, majd megszólal.*
-Arja, itt vagy? Graril vagyok!* Szól hangosan a harcos, de azért még nem kiabál, reméli, hogy hamarosan választ is kap.*
65. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-09-06 16:32:58
Üzenet elküldve: 2020-09-06 16:32:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és Yeza//
*Az ifjú hősszerelmes története rejtélybe kanyarodva szakad meg. Yeza elgondolkodva hümment rá egyet. Nagyon kell igyekeznie, hogy ne rendezze ok-okozati összefüggésbe a szálakat, melyeket Arja kiterített. A szemrevaló Latamie kapitány, a túlbuzgó, szerelmes ifjú az olthatatlan utálatával a rivális iránt és egy wektoreni nemes, aki mellesleg kereskedő és Arja szerint kiköpött kalóz. Nem nehéz spekulálni arra a rejtélyes eltűnésre, de Yeza csendre inti a gondolatot. Mélyen a szemébe néz, értőn, de szigorúan és csendre inti. Próbál inkább a thargokkal folytatódó beszámolóra figyelni.*
- Üres? Hmm... Érdekes. *Nem barbárok, viszont alig maradtak és egy nagy, üres erődbe zárkóztak. A hadúr szoborrá változására csak egy kissé hitetlenkedő pillantás a kommentár. Lanawinon sok minden megtörtént már, szóval az ilyesmit se lehet egyszerűen badarságnak titulálni, akármennyire valószínűtlenül hangzik.
Yeza végül nem tud tovább lavírozni a kérdéseivel, a vörös lányt se lehet a végtelenségig faggatni. Most pedig jön az akasztják a hóhért rész.*
- Hát, tudod milyen Wegtoren *húzza el a száját.* - Könnyű bajba keveredni. Ha olyasvalakikkel rúgod össze a port, akikkel nem kéne, nehéz elsimítani a dolgokat. Ehhez kell a Báró segítsége. *Alig mond többet a semminél, de azt próbálja jól körbejárni, hogy tartalom látszatát keltse a válaszban.*
- A Kikötőben nemrég horgonyt vetett egy wegtoreni láncos gálya. Ezért is jöttem ide. Az én helyzetemben jobb nem kockáztatni. Aztyannak beszámoltam mindenről, mert kénytelen voltam, de amíg a Báró el nem rendezi a dolgot, nem mondhatok többet. *Nagyot, gondterheltet sóhajt. Olyan kifejezés ül az arcán, ami azt sugallja, neki ez a nagy titkolózás éppen olyan teher, mint a másiknak a sötétben tapogatózni.*
- Jajh, kedvesem *neveti el magát.* - A szerelem nem döntés kérdése. Az csak jön és tarkón vág, mint egy kétkezes pöröly. Amúgy meg, talán csak túlgondoltad. Tudod, a férfiak néha nehezen koncentrálnak egyszerre több dologra. Főleg ha a vér épp nem a fejükben van. Ettől még lehetsz fontos neki *kacsint a lányra bátorítólag.
Miután odaadta Arjának az egyik gyakorlótőrt, egy kicsit hátrébb lép és végignéz rajta. A tartásán, azon, hogy fogja a tőrt, hogy milyen alapállást vesz fel, ha ugyan felvesz valamilyent.*
- Na, először is lássuk, mivel kufárkodunk *mondja és megforgatja a kezében tartott gyakorlókardot.* - Pénzt vagy életet! *rikkantja el magát, aztán először csak ijesztésképp mozdul, hogy Arjának legyen ideje összeszedni magát, csak aztán támad ténylegesen. Egymás után többször is. Egészen offenzívan, amíg a lányt a falig hátrálni nem kényszeríti... a tervei szerint.*
*Az ifjú hősszerelmes története rejtélybe kanyarodva szakad meg. Yeza elgondolkodva hümment rá egyet. Nagyon kell igyekeznie, hogy ne rendezze ok-okozati összefüggésbe a szálakat, melyeket Arja kiterített. A szemrevaló Latamie kapitány, a túlbuzgó, szerelmes ifjú az olthatatlan utálatával a rivális iránt és egy wektoreni nemes, aki mellesleg kereskedő és Arja szerint kiköpött kalóz. Nem nehéz spekulálni arra a rejtélyes eltűnésre, de Yeza csendre inti a gondolatot. Mélyen a szemébe néz, értőn, de szigorúan és csendre inti. Próbál inkább a thargokkal folytatódó beszámolóra figyelni.*
- Üres? Hmm... Érdekes. *Nem barbárok, viszont alig maradtak és egy nagy, üres erődbe zárkóztak. A hadúr szoborrá változására csak egy kissé hitetlenkedő pillantás a kommentár. Lanawinon sok minden megtörtént már, szóval az ilyesmit se lehet egyszerűen badarságnak titulálni, akármennyire valószínűtlenül hangzik.
Yeza végül nem tud tovább lavírozni a kérdéseivel, a vörös lányt se lehet a végtelenségig faggatni. Most pedig jön az akasztják a hóhért rész.*
- Hát, tudod milyen Wegtoren *húzza el a száját.* - Könnyű bajba keveredni. Ha olyasvalakikkel rúgod össze a port, akikkel nem kéne, nehéz elsimítani a dolgokat. Ehhez kell a Báró segítsége. *Alig mond többet a semminél, de azt próbálja jól körbejárni, hogy tartalom látszatát keltse a válaszban.*
- A Kikötőben nemrég horgonyt vetett egy wegtoreni láncos gálya. Ezért is jöttem ide. Az én helyzetemben jobb nem kockáztatni. Aztyannak beszámoltam mindenről, mert kénytelen voltam, de amíg a Báró el nem rendezi a dolgot, nem mondhatok többet. *Nagyot, gondterheltet sóhajt. Olyan kifejezés ül az arcán, ami azt sugallja, neki ez a nagy titkolózás éppen olyan teher, mint a másiknak a sötétben tapogatózni.*
- Jajh, kedvesem *neveti el magát.* - A szerelem nem döntés kérdése. Az csak jön és tarkón vág, mint egy kétkezes pöröly. Amúgy meg, talán csak túlgondoltad. Tudod, a férfiak néha nehezen koncentrálnak egyszerre több dologra. Főleg ha a vér épp nem a fejükben van. Ettől még lehetsz fontos neki *kacsint a lányra bátorítólag.
Miután odaadta Arjának az egyik gyakorlótőrt, egy kicsit hátrébb lép és végignéz rajta. A tartásán, azon, hogy fogja a tőrt, hogy milyen alapállást vesz fel, ha ugyan felvesz valamilyent.*
- Na, először is lássuk, mivel kufárkodunk *mondja és megforgatja a kezében tartott gyakorlókardot.* - Pénzt vagy életet! *rikkantja el magát, aztán először csak ijesztésképp mozdul, hogy Arjának legyen ideje összeszedni magát, csak aztán támad ténylegesen. Egymás után többször is. Egészen offenzívan, amíg a lányt a falig hátrálni nem kényszeríti... a tervei szerint.*
64. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-09-06 14:24:25
Üzenet elküldve: 2020-09-06 14:24:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és Yeza//
- Pashtra? Egy fiatal fiú. De jó kardforgató. Ő Latamieval jött. Ő ismeri jobban!
- Velem csak eljött a thargokhoz, amikor a báró megbízásából megkerestem a kovácsukat. Tudod, az íj miatt! *néz Yezára.*
- De végül nem is jött be. Kint maradt a kapu előtt. Azt beszéltük, hogy a Fogadóban találkozunk, de hiába kerestem, amikor végeztem. Nem is látták. Eltűnt. És nem jött vissza azóta ide sem.
- Nagyon el volt keseredve Latamie miatt... *teszi még hozzá, de többet nem tud ő sem Pashtráról.
A thargokról sem tud sokkal többet mesélni, hiszen csak egyszer járt ő is Amon Ruadhon.*
- Egy hatalmas erőd az egész. De jobbára üres. *von vállat megint, hogy ő nem tud sok érdekességgel szolgálni ezzel kapcsolatban.*
- Csak úgy tudsz bemenni, ha beengednek a nagykapun. A tőrt is le kellett adnom, mielőtt tovább engedtek. De odabenn senkivel nem találkoztam. A Raadkrallban megtaláltam végül a kancellárt. Ott székel. Ő kísért el a kovácshoz. Vagyis... a segédeihez, két törpéhez. *Azt mégsem akarja elmesélni, hogy a kovácsuk, úgy látszik, tényleg megbolondult, ahogy az őr mondta.*
- Barbárok? Nos, az őr elég ostobán viselkedett. De nem tűnt barbárnak.
- A kancellár úr pedig... ő nagyon is udvarias volt.
- A hadúrról, aki régen vezette a thargokat, azt beszélik, hogy már nem él. Hogy szoborrá változott.
- De most már Te mesélj magadról valamit. *fordul komoly arccal Yezához, ahogy leérnek, és kiderül, hogy odalenn a pince üres. Mik és az a nő már nincsenek itt.* - De őszintén.
- Miért kellett eljönnöd Wegtorenból? *néz fürkészőn Yezára, és a lány rádöbbenhet, hogy Arja a sok fecsegés ellenére egyáltalán nem olyan buta. Csak éppen megtanulta, hogy minél többet beszél, annál inkább tudja irányítani az emberek viselkedését az irányában. Ha úgy látják, hogy nem jelent számukra veszélyt, akkor sokkal biztosabb lehet ő is abban, hogy nem kell tartania tőlük.*
- És miért nem akarsz a Kikötőbe menni? *néz rá kutató, nagy szemekkel.
Yeza idősebb nála. Arja tudja, hogy a Tűzvárosban rabszolgákat is tartanak. Hogy a Nagy Arénában, a mérkőzéseken sokszor a puszta életükért küzdenek a harcosok, akiket odahurcolnak Lanawin minden szegletéből. Hogy mindenki testőrrel jár, és még a leggazdagabbaknak is tartania kell az orgyilkosoktól. Hogy a szerencsecsillaga ott mindenkinek felívelhet, de hamar a mélybe is zuhan. Hogy aki egyik napról a másikra eltűnik, annak a nevét nem tanácsos emlegetni többé. A lánynak valami elől menekülnie kellett, úgy sejti. Máskülönben nem kívánná itt, Artheniorban, teljesen idegenként a báró védelmét azzal, hogy a Kereskedőházhoz csapódik.*
- Mikkel és velem? Semmi... *néz el. Aztán kis hallgatás után csak belefog.*
- Én ugyanúgy nem ismertem senkit, amikor idejöttem, mint Te.
- A báró szerintem igazán rendes. De hát neki, nos... nyilván őneki csak emberek kellenek. *figyeli Yezát, ahogy a lány előveszi a gyakorló tőröket.*
- Hogy legyen, aki dolgozik a Kereskedőháznak. Hogy gazdag legyen. *von vállat.*
- Egyedül Mik volt az, aki igazán kedves volt velem, tudod. Őszintén. Aki beszélgetett velem. *No meg aki hasonló korú volt, mint Arja.*
- Graril nagyon rendes... igazán. De ha nem úgy alakul az élete, ahogy alakult *a férfiról igazán nem akar fecsegni* - már régen felesége lenne a falujában. Meg gyerekei.
- Nem tudom, hogy tetszik-e. _Én_ nem leszek olyan bolond szerelmes, mint Pashtra! _Soha!_ *heveskedik elmosolyodva.*
- Csak azt hittem, hogy fontos vagyok neki.
- De amikor megláttam itt lenn... egyszerűen rám se nézett. *bámulja a földet, sokáig.*
- Hát ennyi. Ez nem sok, igaz? *neveti el magát.*
- De nem baj. Igazán. Látod, most veled beszélgetek. *rázza meg a fejét.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.06 14:28:35
- Pashtra? Egy fiatal fiú. De jó kardforgató. Ő Latamieval jött. Ő ismeri jobban!
- Velem csak eljött a thargokhoz, amikor a báró megbízásából megkerestem a kovácsukat. Tudod, az íj miatt! *néz Yezára.*
- De végül nem is jött be. Kint maradt a kapu előtt. Azt beszéltük, hogy a Fogadóban találkozunk, de hiába kerestem, amikor végeztem. Nem is látták. Eltűnt. És nem jött vissza azóta ide sem.
- Nagyon el volt keseredve Latamie miatt... *teszi még hozzá, de többet nem tud ő sem Pashtráról.
A thargokról sem tud sokkal többet mesélni, hiszen csak egyszer járt ő is Amon Ruadhon.*
- Egy hatalmas erőd az egész. De jobbára üres. *von vállat megint, hogy ő nem tud sok érdekességgel szolgálni ezzel kapcsolatban.*
- Csak úgy tudsz bemenni, ha beengednek a nagykapun. A tőrt is le kellett adnom, mielőtt tovább engedtek. De odabenn senkivel nem találkoztam. A Raadkrallban megtaláltam végül a kancellárt. Ott székel. Ő kísért el a kovácshoz. Vagyis... a segédeihez, két törpéhez. *Azt mégsem akarja elmesélni, hogy a kovácsuk, úgy látszik, tényleg megbolondult, ahogy az őr mondta.*
- Barbárok? Nos, az őr elég ostobán viselkedett. De nem tűnt barbárnak.
- A kancellár úr pedig... ő nagyon is udvarias volt.
- A hadúrról, aki régen vezette a thargokat, azt beszélik, hogy már nem él. Hogy szoborrá változott.
- De most már Te mesélj magadról valamit. *fordul komoly arccal Yezához, ahogy leérnek, és kiderül, hogy odalenn a pince üres. Mik és az a nő már nincsenek itt.* - De őszintén.
- Miért kellett eljönnöd Wegtorenból? *néz fürkészőn Yezára, és a lány rádöbbenhet, hogy Arja a sok fecsegés ellenére egyáltalán nem olyan buta. Csak éppen megtanulta, hogy minél többet beszél, annál inkább tudja irányítani az emberek viselkedését az irányában. Ha úgy látják, hogy nem jelent számukra veszélyt, akkor sokkal biztosabb lehet ő is abban, hogy nem kell tartania tőlük.*
- És miért nem akarsz a Kikötőbe menni? *néz rá kutató, nagy szemekkel.
Yeza idősebb nála. Arja tudja, hogy a Tűzvárosban rabszolgákat is tartanak. Hogy a Nagy Arénában, a mérkőzéseken sokszor a puszta életükért küzdenek a harcosok, akiket odahurcolnak Lanawin minden szegletéből. Hogy mindenki testőrrel jár, és még a leggazdagabbaknak is tartania kell az orgyilkosoktól. Hogy a szerencsecsillaga ott mindenkinek felívelhet, de hamar a mélybe is zuhan. Hogy aki egyik napról a másikra eltűnik, annak a nevét nem tanácsos emlegetni többé. A lánynak valami elől menekülnie kellett, úgy sejti. Máskülönben nem kívánná itt, Artheniorban, teljesen idegenként a báró védelmét azzal, hogy a Kereskedőházhoz csapódik.*
- Mikkel és velem? Semmi... *néz el. Aztán kis hallgatás után csak belefog.*
- Én ugyanúgy nem ismertem senkit, amikor idejöttem, mint Te.
- A báró szerintem igazán rendes. De hát neki, nos... nyilván őneki csak emberek kellenek. *figyeli Yezát, ahogy a lány előveszi a gyakorló tőröket.*
- Hogy legyen, aki dolgozik a Kereskedőháznak. Hogy gazdag legyen. *von vállat.*
- Egyedül Mik volt az, aki igazán kedves volt velem, tudod. Őszintén. Aki beszélgetett velem. *No meg aki hasonló korú volt, mint Arja.*
- Graril nagyon rendes... igazán. De ha nem úgy alakul az élete, ahogy alakult *a férfiról igazán nem akar fecsegni* - már régen felesége lenne a falujában. Meg gyerekei.
- Nem tudom, hogy tetszik-e. _Én_ nem leszek olyan bolond szerelmes, mint Pashtra! _Soha!_ *heveskedik elmosolyodva.*
- Csak azt hittem, hogy fontos vagyok neki.
- De amikor megláttam itt lenn... egyszerűen rám se nézett. *bámulja a földet, sokáig.*
- Hát ennyi. Ez nem sok, igaz? *neveti el magát.*
- De nem baj. Igazán. Látod, most veled beszélgetek. *rázza meg a fejét.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.06 14:28:35
63. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-09-06 10:57:18
Üzenet elküldve: 2020-09-06 10:57:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és Yeza//
*A vörös lány szinte kifogyhatatlan a pletykából, ami Yeza szempontjából most kifejezetten üdvös. Nem is tudná, mihez kezdene, ha olyan szűkszavú alakokból kellene kinyernie minden információt, mint Graril vagy Aztyan. Na jó, az intéző tud beszélni, ha akar, de vele meg az a helyzet, hogy valószínűleg nagyon is számon tartja, mit enged a nyelvére és ki előtt. Pedig ő lenne az igazi főnyeremény, ha egyszer szájmenést kapna. Erre viszont kevés az esély. Talán létezik rá valami trükkös varázslat, de Yezának most aligha futná ilyesmire. Emlékeibe idéződik Sylweran kis kövecskéje, a Vallató. Igaz, hogy az csupán a hazugságot jelezte, de miért ne lehetne egy ilyen holminak egy testvére valahol, ami meg nyelveket old meg? Arjánál valószínűleg nem sok különbséget lehetne észlelni, de van, akin szívesen bevetné.*
- És ki lenne ez a Pashtra? *biccenti oldalra a fejét.* - Azon túl, hogy egy gáláns hősszerelmes.
*Ez már-már a bőség zavara. Yeza alig bírja kivárni, hogy a lány válaszoljon, hiszen majd' minden mondata kivet valami újabb érdekes morzsát.*
- Sokat hallottam már ezekről a thargokról. Bár mostanság már nem annyit, mint néhány éve. De akkor még nem is kancellárjuk volt, hanem valami marcona hadúr. Mi járatban voltatok náluk? Üzleti ügyben, gondolom. Tényleg olyan barbár népség, mint mondják? *érdeklődik. Mik és a kovács ügyére csak töprengő grimasz kúszik az arcára, de egyelőre nem firtatja tovább a különös avatás dolgát.*
- Hahó! *küld előre a lépcső tetejéről egy kis időt, ha esetleg a párocska még mindig odalent andalog, aztán elindul lefelé. Fülel és figyeli, hátha valami mozgást lát odalent, de semmi.* - Hát, úgy tűnik, nem ma lesz a nap, amikor Miket pironkodva, meztelen hátsóval látjuk elszelelni *fordul körbe a szemmel láthatólag üres helyiség közepén. Arjára mosolyog, aztán elindul a fegyverállvány felé, hogy szétnézzen, mi a felhozatal.*
- Amúgy... *kérdi, de nem néz fel a gyakorlófegyverek szemrevételezéséből* - mi ez a dolog Mikkel? Úgy értem, veled és Mikkel.
*Magához vesz két fából készült tőrt meg egy kardot, de azért a maradék holmikat is alaposan megnézi. A helyiség végében áll egy nagy szekrény, de csalódottan kell tudomásul vennie, hogy zárva van, szóval elindul Arja felé a magához vett kellékekkel.*
- Tetszik neked? *rebbenti meg a szemöldökét.* - Formás, szó se róla, de az én ízlésemnek kevés benne a spiritusz *vonja meg a vállát, miközben az egyik gyakorlótőrt az övébe fűzi, a másikat pedig Arjának nyújtja.*
*A vörös lány szinte kifogyhatatlan a pletykából, ami Yeza szempontjából most kifejezetten üdvös. Nem is tudná, mihez kezdene, ha olyan szűkszavú alakokból kellene kinyernie minden információt, mint Graril vagy Aztyan. Na jó, az intéző tud beszélni, ha akar, de vele meg az a helyzet, hogy valószínűleg nagyon is számon tartja, mit enged a nyelvére és ki előtt. Pedig ő lenne az igazi főnyeremény, ha egyszer szájmenést kapna. Erre viszont kevés az esély. Talán létezik rá valami trükkös varázslat, de Yezának most aligha futná ilyesmire. Emlékeibe idéződik Sylweran kis kövecskéje, a Vallató. Igaz, hogy az csupán a hazugságot jelezte, de miért ne lehetne egy ilyen holminak egy testvére valahol, ami meg nyelveket old meg? Arjánál valószínűleg nem sok különbséget lehetne észlelni, de van, akin szívesen bevetné.*
- És ki lenne ez a Pashtra? *biccenti oldalra a fejét.* - Azon túl, hogy egy gáláns hősszerelmes.
*Ez már-már a bőség zavara. Yeza alig bírja kivárni, hogy a lány válaszoljon, hiszen majd' minden mondata kivet valami újabb érdekes morzsát.*
- Sokat hallottam már ezekről a thargokról. Bár mostanság már nem annyit, mint néhány éve. De akkor még nem is kancellárjuk volt, hanem valami marcona hadúr. Mi járatban voltatok náluk? Üzleti ügyben, gondolom. Tényleg olyan barbár népség, mint mondják? *érdeklődik. Mik és a kovács ügyére csak töprengő grimasz kúszik az arcára, de egyelőre nem firtatja tovább a különös avatás dolgát.*
- Hahó! *küld előre a lépcső tetejéről egy kis időt, ha esetleg a párocska még mindig odalent andalog, aztán elindul lefelé. Fülel és figyeli, hátha valami mozgást lát odalent, de semmi.* - Hát, úgy tűnik, nem ma lesz a nap, amikor Miket pironkodva, meztelen hátsóval látjuk elszelelni *fordul körbe a szemmel láthatólag üres helyiség közepén. Arjára mosolyog, aztán elindul a fegyverállvány felé, hogy szétnézzen, mi a felhozatal.*
- Amúgy... *kérdi, de nem néz fel a gyakorlófegyverek szemrevételezéséből* - mi ez a dolog Mikkel? Úgy értem, veled és Mikkel.
*Magához vesz két fából készült tőrt meg egy kardot, de azért a maradék holmikat is alaposan megnézi. A helyiség végében áll egy nagy szekrény, de csalódottan kell tudomásul vennie, hogy zárva van, szóval elindul Arja felé a magához vett kellékekkel.*
- Tetszik neked? *rebbenti meg a szemöldökét.* - Formás, szó se róla, de az én ízlésemnek kevés benne a spiritusz *vonja meg a vállát, miközben az egyik gyakorlótőrt az övébe fűzi, a másikat pedig Arjának nyújtja.*
62. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-08-17 21:41:49
Üzenet elküldve: 2020-08-17 21:41:49
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11737_1584432505_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
*Ha valóban megtörtént volna a mindkettőjük képzeletében lezajlott szituáció, ruha nélkül a pincearéna puha gyakorlószőnyegén, akkor sokkal kellemetlenebb következményei lettek volna, ha rajtakapják őket. Így viszont csak múló zavar az, ahogy ketten is rájuk nyitottak. Xavyt észre sem veszi, olyan gyorsan távozik.
A második csók őt magát is meglepi határozottságával és szenvedélyével. Mik is érzi a tüzet, amely a lányt felforrósítja és osztozni akar a melegében. Ennél szorosabban már nem is tudná ölelni Wint, ha elkapná még jobban a szenvedély, talán még fájdalmat is okozna. Amit nem szeretne.*
- Nem hiszem, hogy ennyire népszerű lennék. *Szinte csak motyogni tud, ahogy elveszik a lány kékjeiben és ajkának ívében. Újabb csókot követelne, ha tehetné.
Szerencsére Win megmenti a helyzetet, ahogy kisimít egy tincset Mik arcából. A pultos fiú nagyon örül, hogy a lány előáll az ötlettel.*
- Ha nem is mondtad, tisztában vagyok vele. *Válaszolja egy halvány mosollyal.*
- Támogatom az ötletet. *Újabb beleegyező motyogás a részéről és hagyja, hogy Win már vezesse is felfelé a lépcsőn. Csak az a baj, hogy a pincearéna bejárata közvetlen a pult szélénél van, ahol a lány a fegyvereit is hagyta. De ha azon gond nélkül átjutnak, onnan már senki sem állíthatja meg őket. És amennyire elszánt Mik, kevés olyan dolog lehet, ami képes volna megállítani, hogy kövesse Wint a szobájába.*
*Ha valóban megtörtént volna a mindkettőjük képzeletében lezajlott szituáció, ruha nélkül a pincearéna puha gyakorlószőnyegén, akkor sokkal kellemetlenebb következményei lettek volna, ha rajtakapják őket. Így viszont csak múló zavar az, ahogy ketten is rájuk nyitottak. Xavyt észre sem veszi, olyan gyorsan távozik.
A második csók őt magát is meglepi határozottságával és szenvedélyével. Mik is érzi a tüzet, amely a lányt felforrósítja és osztozni akar a melegében. Ennél szorosabban már nem is tudná ölelni Wint, ha elkapná még jobban a szenvedély, talán még fájdalmat is okozna. Amit nem szeretne.*
- Nem hiszem, hogy ennyire népszerű lennék. *Szinte csak motyogni tud, ahogy elveszik a lány kékjeiben és ajkának ívében. Újabb csókot követelne, ha tehetné.
Szerencsére Win megmenti a helyzetet, ahogy kisimít egy tincset Mik arcából. A pultos fiú nagyon örül, hogy a lány előáll az ötlettel.*
- Ha nem is mondtad, tisztában vagyok vele. *Válaszolja egy halvány mosollyal.*
- Támogatom az ötletet. *Újabb beleegyező motyogás a részéről és hagyja, hogy Win már vezesse is felfelé a lépcsőn. Csak az a baj, hogy a pincearéna bejárata közvetlen a pult szélénél van, ahol a lány a fegyvereit is hagyta. De ha azon gond nélkül átjutnak, onnan már senki sem állíthatja meg őket. És amennyire elszánt Mik, kevés olyan dolog lehet, ami képes volna megállítani, hogy kövesse Wint a szobájába.*
61. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-08-17 17:48:32
Üzenet elküldve: 2020-08-17 17:48:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
*Ha senki sem zavarta volna meg őket, egészen biztosan az egyik sarokban feküdnének ruhátlan a puha talajon. Ha Winen múlik, mindenféleképpen. Azok után legalábbis, ahogyan a másodikként elcsattanó csók hat rá, mind fizikálisan, mind érzéseire. Hosszabb nem lehetett a nyelvek játéka, mint korábban, intenzívségében viszont jócskán lekőrözi első szárnypróbálgatásukat. Érzékei, amennyire eltompulnak a külvilág ingerei felé, annyira élesednek ki Mik irányába. A férfitól eddig nem tapasztalt mohóság tűzre fröcskölt olajként szítja fel testét, mely minden porcikájával a másik karjai közé kívánkozik. Igyekszik is minél szorosabban fűződni az őt szilárdan tartó ölelésbe, s lábujjhegyre ágaskodva viszonozni Mik szenvedélyét. Egyszerre józanodik ki és részegedik meg teljesen, egyszerre akarja uralni a helyzetet és átadni magát a másik akaratának, egyszerre folytatná a csókot az örökkévalóságig, s szakítaná meg azon nyomban, hogy ajkai minden további porcikát felfedezhessenek.
Ilyen állapotok közepette nem hibáztathatja hát senki, ha már csak a vörös nőszemély távolodásának látványára képes elfordulni Miktől. Ezt sem teszi sokkal több időre, mint csupán egy pillanat. Kérdő kékjei hasonló színű és ábrázatú tekintetbe fűződnek vissza, így azt a következtetést kell levonnia, a férfi sem tudja hová tenni az újabb intermezzót.*
- A népszerűséged átka. *Kuncogja suttogva mókázónak szánt megjegyzését valahová az izmos mellkas tájékába. Ezidáig a tarkó mögött kulcsolt kezeit óvatosan meglazítja, hogy balját kiszabadítva indítsa újabb felfedező útra. Messzire nem vezeti karját, éppen csak Mik arcához, hogy homlokából simítson ki finoman egy kósza tincset, a többi közé igazítva. Zavart mosolyára egészen határozott sajátja a válasza, ahogy a kérdés kapcsán támad hirtelen ötlete.*
- Nem tudom, említettem-e már, de egész hatra kivettem egy szobát az emeleten. *Vonja fel kacéran bal szemöldökét. Persze, tökéletesen tisztában van vele, hogy nem is olyan régen már tudomására hozta kedvenc pultosának ezt a bizalmas információt, mégis élni kívánt a retorika eme felettébb kézreeső eszközével.
Ha szándéka szerint sikeresen célzott arra, hogy a szoba említése egyben egy meghívást is foglal magában, s persze ezt el is fogadják tőle, sajgó érzékekkel, ám kibontakozik az ölelésből, épp csak annyira, hogy ujjait Mik kezének ujjaiba fűzve kezdje vezetni őt az emelet felé.*
*Ha senki sem zavarta volna meg őket, egészen biztosan az egyik sarokban feküdnének ruhátlan a puha talajon. Ha Winen múlik, mindenféleképpen. Azok után legalábbis, ahogyan a másodikként elcsattanó csók hat rá, mind fizikálisan, mind érzéseire. Hosszabb nem lehetett a nyelvek játéka, mint korábban, intenzívségében viszont jócskán lekőrözi első szárnypróbálgatásukat. Érzékei, amennyire eltompulnak a külvilág ingerei felé, annyira élesednek ki Mik irányába. A férfitól eddig nem tapasztalt mohóság tűzre fröcskölt olajként szítja fel testét, mely minden porcikájával a másik karjai közé kívánkozik. Igyekszik is minél szorosabban fűződni az őt szilárdan tartó ölelésbe, s lábujjhegyre ágaskodva viszonozni Mik szenvedélyét. Egyszerre józanodik ki és részegedik meg teljesen, egyszerre akarja uralni a helyzetet és átadni magát a másik akaratának, egyszerre folytatná a csókot az örökkévalóságig, s szakítaná meg azon nyomban, hogy ajkai minden további porcikát felfedezhessenek.
Ilyen állapotok közepette nem hibáztathatja hát senki, ha már csak a vörös nőszemély távolodásának látványára képes elfordulni Miktől. Ezt sem teszi sokkal több időre, mint csupán egy pillanat. Kérdő kékjei hasonló színű és ábrázatú tekintetbe fűződnek vissza, így azt a következtetést kell levonnia, a férfi sem tudja hová tenni az újabb intermezzót.*
- A népszerűséged átka. *Kuncogja suttogva mókázónak szánt megjegyzését valahová az izmos mellkas tájékába. Ezidáig a tarkó mögött kulcsolt kezeit óvatosan meglazítja, hogy balját kiszabadítva indítsa újabb felfedező útra. Messzire nem vezeti karját, éppen csak Mik arcához, hogy homlokából simítson ki finoman egy kósza tincset, a többi közé igazítva. Zavart mosolyára egészen határozott sajátja a válasza, ahogy a kérdés kapcsán támad hirtelen ötlete.*
- Nem tudom, említettem-e már, de egész hatra kivettem egy szobát az emeleten. *Vonja fel kacéran bal szemöldökét. Persze, tökéletesen tisztában van vele, hogy nem is olyan régen már tudomására hozta kedvenc pultosának ezt a bizalmas információt, mégis élni kívánt a retorika eme felettébb kézreeső eszközével.
Ha szándéka szerint sikeresen célzott arra, hogy a szoba említése egyben egy meghívást is foglal magában, s persze ezt el is fogadják tőle, sajgó érzékekkel, ám kibontakozik az ölelésből, épp csak annyira, hogy ujjait Mik kezének ujjaiba fűzve kezdje vezetni őt az emelet felé.*
60. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-08-14 07:01:26
Üzenet elküldve: 2020-08-14 07:01:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
//Rejtekhely keresés//
*Miközben az események zajlanak, úgy fest, néhány percet le tud szakítani az idejéből, hogy megfelelő rejtekhelyet keressen annak a bizonyos zsáknak. Lopva körbe néz, miután kinyitja a pincébe vezető ajtót, majd megfogja a zsákot és megindul lefelé. Mikor már majdnem leért a lépcsőn, akkor hallja, hogy odalenn valami éppen folyik, de pontosan nem tudja kivenni a szavakat, csak a zajra lesz figyelmes.*
-Ed ilyen dépszerű ely? *Motyog maga elé, csak ekkor néz egy kicsit jobban körbe és megállapítja, hogy talán nem lesz itt jó helyen a becses zsákja. Mintha észlelne a szeme sarkából mocorgást, de nem néz oda, inkább csak visszasiet a lépcsőn, mielőtt gyanút fog bárki vagy ellopja tőle a zsákját.*
*Miközben az események zajlanak, úgy fest, néhány percet le tud szakítani az idejéből, hogy megfelelő rejtekhelyet keressen annak a bizonyos zsáknak. Lopva körbe néz, miután kinyitja a pincébe vezető ajtót, majd megfogja a zsákot és megindul lefelé. Mikor már majdnem leért a lépcsőn, akkor hallja, hogy odalenn valami éppen folyik, de pontosan nem tudja kivenni a szavakat, csak a zajra lesz figyelmes.*
-Ed ilyen dépszerű ely? *Motyog maga elé, csak ekkor néz egy kicsit jobban körbe és megállapítja, hogy talán nem lesz itt jó helyen a becses zsákja. Mintha észlelne a szeme sarkából mocorgást, de nem néz oda, inkább csak visszasiet a lépcsőn, mielőtt gyanút fog bárki vagy ellopja tőle a zsákját.*
59. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-08-13 20:22:32
Üzenet elküldve: 2020-08-13 20:22:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
*Válasz helyett megtörténik a csók, amelyre úgy tűnik, mindketten vártak és kívánták már. Az ajkak játéka úgy tűnik, örök időkig tart és mégis túl rövid ahhoz, hogy teljesen átadhassa magát neki. A csókkal együtt persze más érzések és ösztönök is felhorgadnak benne, de az intim buborék egyetlen pillanat alatt robban szét, amikor Aztyan megzavarja őket. A megzavarás nem túl helytálló, hisz bár a pincearéna sokszor üres, mégis a heges arcú intéző nem ritka vendég idelent.*
- Igen. *Válaszolja továbbra is szinte suttogva. Úgy érzi, teljesen kiszáradt, egyszerre van melege és fázik.
Ahogy aztán Aztyan eltűnik, neki is a korábban abbahagyottak járnak az eszében és nem is kell sokáig várna. Most már még szorosabban vonja ölelésbe Wint és adja át magát a csóknak. Ezúttal szenvedélyesebben és mohóbban csókol, hisz a kezdeti félénkséget teljesen összetörte már a korábban történtek.
Újabb hang szakítja meg a titkosnak szánt pillanatot, Mik is hallja a szavakat és a felgyorsuló lépteket is. Kinyitja a szemét, ajkai elválnak a lányétól, de nem lép el tőle, továbbra is a derekán tartja kezeit.
Ha Win nem is ismerte fel az "alkalmatlankodót", de Mik igen. Nem érti, Arja miért futott el, amikor meglátta őket. Nagyon kedveli a lányt, talán jobban is, mint kellene, de olyan ritkán volt alkalmuk komolyabban, mélyebben beszélgetni. Most nem tudja hova tenni a reakciót, eszébe jut, hogy valami más bújhat meg a háttérben, de most Win foglalja le minden érzékszervét.
Értetlenül viszonozza Win pillantását, mintha maga sem tudná hova tenni az újabb, őket megzavarót.*
- Azt hiszem, itt sem hagynak minket békén. *Mondja halkan, zavart mosollyal. Ha senki sem zavarta volna meg őket, lehet, hogy az egyik sarokban feküdnének ruhátlan a puha talajon.*
- Most mi legyen? *Kérdi egészen zavartan.*
*Válasz helyett megtörténik a csók, amelyre úgy tűnik, mindketten vártak és kívánták már. Az ajkak játéka úgy tűnik, örök időkig tart és mégis túl rövid ahhoz, hogy teljesen átadhassa magát neki. A csókkal együtt persze más érzések és ösztönök is felhorgadnak benne, de az intim buborék egyetlen pillanat alatt robban szét, amikor Aztyan megzavarja őket. A megzavarás nem túl helytálló, hisz bár a pincearéna sokszor üres, mégis a heges arcú intéző nem ritka vendég idelent.*
- Igen. *Válaszolja továbbra is szinte suttogva. Úgy érzi, teljesen kiszáradt, egyszerre van melege és fázik.
Ahogy aztán Aztyan eltűnik, neki is a korábban abbahagyottak járnak az eszében és nem is kell sokáig várna. Most már még szorosabban vonja ölelésbe Wint és adja át magát a csóknak. Ezúttal szenvedélyesebben és mohóbban csókol, hisz a kezdeti félénkséget teljesen összetörte már a korábban történtek.
Újabb hang szakítja meg a titkosnak szánt pillanatot, Mik is hallja a szavakat és a felgyorsuló lépteket is. Kinyitja a szemét, ajkai elválnak a lányétól, de nem lép el tőle, továbbra is a derekán tartja kezeit.
Ha Win nem is ismerte fel az "alkalmatlankodót", de Mik igen. Nem érti, Arja miért futott el, amikor meglátta őket. Nagyon kedveli a lányt, talán jobban is, mint kellene, de olyan ritkán volt alkalmuk komolyabban, mélyebben beszélgetni. Most nem tudja hova tenni a reakciót, eszébe jut, hogy valami más bújhat meg a háttérben, de most Win foglalja le minden érzékszervét.
Értetlenül viszonozza Win pillantását, mintha maga sem tudná hova tenni az újabb, őket megzavarót.*
- Azt hiszem, itt sem hagynak minket békén. *Mondja halkan, zavart mosollyal. Ha senki sem zavarta volna meg őket, lehet, hogy az egyik sarokban feküdnének ruhátlan a puha talajon.*
- Most mi legyen? *Kérdi egészen zavartan.*
58. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-08-09 20:00:31
Üzenet elküldve: 2020-08-09 20:00:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
//Érintőlegesen Aztyan, Arja//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A feje búbjától a legkisebb lábujja hegyéig borzong bele Mik elsuttogott szavainak csiklandozásába. A fülledt lehelet mostanra rendkívül érzékennyé vált bőrét, a válasz jelentősége lelkét cirógatja. Hiszen szóról szóra kimondták, hogy fontosabb ő most, mint a fogadó, az a hely, minek egészen néhány órával ezelőttik a fiú minden idejét áldozta. Saját maga számára is meglepő, mekkora hatással van rá Mik ezen kijelentése. Idejét sem tudja, mikor érzett utoljára ilyet, s mint egy kiskamasz, húzza hálás, szinte pironkodó mosolyba ajkát.
Az ujjai alatt továbbra is lúdbőrző bőr érintése csak tovább fokozza izgalmát, ahogy a diadal is, mi az őszintén feltárt cél elérése felett érződik ki az őt szilárdan karoló férfi hangjából.*
- Remélem minden célodat ilyen sikeresen viszed végbe. *S több nem is kell, régóta érzett sóvárgása váratlanul kellemes beteljesedést nyer. Szemeit lehunyja, úgy feledkezik bele a rumízű mámorba, baljával a férfi tarkójának hajszálaiba markolva finoman, jobbjának tenyerét az izmos mellkason szétterpesztve. Régen érzett érzések lepik meg őt is, idejét sem tudja, mikor volt ekkora hatással rá csók utoljára. Kicsit bánja is, hogy nem szoknyát öltött a mai nap reggelén, akkor most sokkal könnyebb dolguk lenne a tovább lépésben.
Ám ez mind a pillanat tört része alatt szakad véget, ahogy a sebhelyes arcú férfi közelségére felocsúdva válnak szét ajkaik. Szinte égető az érzés, mit száján hagy maga után a másik hiánya, lélegzetének pihegése s orcáinak kipirulása is arról árulkodik, nehezen ocsúdik az édes pillanatokból. Szavai sem hatnak olyan határozottan így, mint azt már megszokhatták tőle.*
- Van érzéke a megjelenéshez, meg kell hagyni. *Suttogja vissza a zavart hangulatot elütni kívánt, tréfálkozónak szánt megjegyzését. A bocsánatkérésre pedig a legkedvesebb pillantását függeszti Mik kékjeibe.*
- Ugyan. *Csóválja meg fejét apró mozdulattal, szelíden, jelezve, erre igazán nincs szükség. Erre nincs, a folytatásra viszont annál inkább. Ahogy a heges arcú eltűnik a látókörükből, jobbját a férfi mellkasáról annak nyaka felé vezeti, hogy tarkója mögött összekulcsolva kezdeményezzen ezúttal ő egy újabb csókot. Ha hajlanak rá, ezúttal lábujjhegyre áll, úgy igyekszik még szorosabban belefűződni Mik ölelésébe, szenvedélyes játékra hívva ajkait.
Ám ez az alkalom sem tarthat sokkal tovább, mint az előző, már, ha egyáltalán létrejön. Ezúttal egy női hang szakítja félbe idilljüket, min Mik neve csendül a távolból. Win számára legalábbis távolinak tűnik, olyannyira beszűkültek érzékei. Mire pedig a megszólaló irányába pillant, már csak egy sietős hátat lát távolodni. Kérdőn emeli vissza kékjeit a férfira, szavak nélkül várva annak reakcióját az újabb alkalmatlankodóra.*
//Érintőlegesen Aztyan, Arja//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A feje búbjától a legkisebb lábujja hegyéig borzong bele Mik elsuttogott szavainak csiklandozásába. A fülledt lehelet mostanra rendkívül érzékennyé vált bőrét, a válasz jelentősége lelkét cirógatja. Hiszen szóról szóra kimondták, hogy fontosabb ő most, mint a fogadó, az a hely, minek egészen néhány órával ezelőttik a fiú minden idejét áldozta. Saját maga számára is meglepő, mekkora hatással van rá Mik ezen kijelentése. Idejét sem tudja, mikor érzett utoljára ilyet, s mint egy kiskamasz, húzza hálás, szinte pironkodó mosolyba ajkát.
Az ujjai alatt továbbra is lúdbőrző bőr érintése csak tovább fokozza izgalmát, ahogy a diadal is, mi az őszintén feltárt cél elérése felett érződik ki az őt szilárdan karoló férfi hangjából.*
- Remélem minden célodat ilyen sikeresen viszed végbe. *S több nem is kell, régóta érzett sóvárgása váratlanul kellemes beteljesedést nyer. Szemeit lehunyja, úgy feledkezik bele a rumízű mámorba, baljával a férfi tarkójának hajszálaiba markolva finoman, jobbjának tenyerét az izmos mellkason szétterpesztve. Régen érzett érzések lepik meg őt is, idejét sem tudja, mikor volt ekkora hatással rá csók utoljára. Kicsit bánja is, hogy nem szoknyát öltött a mai nap reggelén, akkor most sokkal könnyebb dolguk lenne a tovább lépésben.
Ám ez mind a pillanat tört része alatt szakad véget, ahogy a sebhelyes arcú férfi közelségére felocsúdva válnak szét ajkaik. Szinte égető az érzés, mit száján hagy maga után a másik hiánya, lélegzetének pihegése s orcáinak kipirulása is arról árulkodik, nehezen ocsúdik az édes pillanatokból. Szavai sem hatnak olyan határozottan így, mint azt már megszokhatták tőle.*
- Van érzéke a megjelenéshez, meg kell hagyni. *Suttogja vissza a zavart hangulatot elütni kívánt, tréfálkozónak szánt megjegyzését. A bocsánatkérésre pedig a legkedvesebb pillantását függeszti Mik kékjeibe.*
- Ugyan. *Csóválja meg fejét apró mozdulattal, szelíden, jelezve, erre igazán nincs szükség. Erre nincs, a folytatásra viszont annál inkább. Ahogy a heges arcú eltűnik a látókörükből, jobbját a férfi mellkasáról annak nyaka felé vezeti, hogy tarkója mögött összekulcsolva kezdeményezzen ezúttal ő egy újabb csókot. Ha hajlanak rá, ezúttal lábujjhegyre áll, úgy igyekszik még szorosabban belefűződni Mik ölelésébe, szenvedélyes játékra hívva ajkait.
Ám ez az alkalom sem tarthat sokkal tovább, mint az előző, már, ha egyáltalán létrejön. Ezúttal egy női hang szakítja félbe idilljüket, min Mik neve csendül a távolból. Win számára legalábbis távolinak tűnik, olyannyira beszűkültek érzékei. Mire pedig a megszólaló irányába pillant, már csak egy sietős hátat lát távolodni. Kérdőn emeli vissza kékjeit a férfira, szavak nélkül várva annak reakcióját az újabb alkalmatlankodóra.*
57. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-08-09 12:44:48
Üzenet elküldve: 2020-08-09 12:44:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
*Reenot nem találja sem a konyhában, sem a konyha melletti raktárhelyiségben, így gyorsan letrappol a pincébe, hátha ott találja, pakolászik a raktárrészben.
Első pillanatra a pince üresnek tűnik, de aztán meglátja... Miket. ~Szóval itt van!~ örül meg a pillanat tört részéig, de aztán nagyot nyel, mert Mik nem egyedül van. Hanem egy nővel. Félreérthetetlen helyzetben.*
- Mik! Én csak... *lángol fel az arca, és lép hátrébb.* - Csak Reenot kerestem.
- Mindegy. *keskenyedik el a szeme, és haragos, nagyon, nagyon. Magára. ~Miért jönnek ezek a könnyek a szemembe? Nem is... nem is senkim se Mik! Nem...~ fordul el gyorsan, és próbál meg minél gyorsabban visszamenni. Vissza, fel, a Kalmárba.*
*Reenot nem találja sem a konyhában, sem a konyha melletti raktárhelyiségben, így gyorsan letrappol a pincébe, hátha ott találja, pakolászik a raktárrészben.
Első pillanatra a pince üresnek tűnik, de aztán meglátja... Miket. ~Szóval itt van!~ örül meg a pillanat tört részéig, de aztán nagyot nyel, mert Mik nem egyedül van. Hanem egy nővel. Félreérthetetlen helyzetben.*
- Mik! Én csak... *lángol fel az arca, és lép hátrébb.* - Csak Reenot kerestem.
- Mindegy. *keskenyedik el a szeme, és haragos, nagyon, nagyon. Magára. ~Miért jönnek ezek a könnyek a szemembe? Nem is... nem is senkim se Mik! Nem...~ fordul el gyorsan, és próbál meg minél gyorsabban visszamenni. Vissza, fel, a Kalmárba.*
56. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-08-06 19:23:30
Üzenet elküldve: 2020-08-06 19:23:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
//Érintőlegesen Aztyan//
*Mindkettőjüknek ismeretlen, és talán ezért izgalmas területre tévedtek. Egy vendég a fogadó pultosát szemeli ki, míg a pultos a fogadóba betérő vendéget. Ha Win oldaláról teljesen legális a dolog, Mik érezhetné úgy is, hogy tiltott terepen jár. Hisz egy pultos dolga nem az, hogy bizalmas és személyes kontaktusba lépjen a vendégekkel kettesben "elbújva", hanem az, hogy kiszolgálja őket azokkal a szolgáltatásokkal, amelyekkel a fogadó rendelkezik. És mivel a Kalmár már nem a Pinty, így fogadó és nem bordélyház, így ha észnél volna, biztosan érezne bűntudatot.
De egyelőre csak Win és azok a páratlanul kék szemek léteznek. Nincs benne bűntudat vagy józanság, hogy parancsolni tudjon ösztöneinek.*
- A fogadó most momentán nem érdekel annyira. *Csúszik ki az igencsak halk válasz Mik ajkai közül úgy, hogy szinte alig mozgatja a száját. De mivel a lány olyan intim közelségben van, így biztosan érteni fogja az elsuttogott választ.
A bőrének sem tud parancsolni, a karjáról a tarkójára felkúszó ujjak úgy cirógatják, hogy újabb lúdbőr önti el, még a szemét is lehunyja egy pillanatra. Rég nem érzett érzés lepi meg a simogatás nyomán. Nem is igen volna benne akarat, hogy megállítsa Win bármelyik mozdulatát.*
- Semmi jó kifogás nem jut eszembe, így az igazat mondom. *Nyitja ki szemeit, hogy újra a kékségbe merüljön.*
- Kettesben akartam lenni veled. *A válasz nyersen őszinte és érződik benne a diadal is, hogy végül elérte és ők ketten a vendégektől nem zavartatva kapaszkodnak egymásba idelent.
A következő pillanatok beleolvadnak a jelenbe. Ha akarná sem tudná megmondani, mikor veszett el teljesen és csókolta meg a lányt. Nem tudja, mikor indult meg a közeledés, csak a wegtoreni rum édes ízét érzi a csók mögött. Azt sem tudja, mikor hunyta le a szemét és adta át magát az ajkak játékának.
Aztán a pillanat úgy törik szilánkokra, mint a kőre hulló rumos palack. Nem csoda, hogy nem észlelete a heges arcú intéző érkezését, de még azt sem, mikor a pincearéna ajtaja nyílt és most már csak arra eszmél, hogy a férfi elhalad mellettük. Ajkai azonnal elválnak Winétől, de ahhoz nincs elég józansága, hogy kibontakozzon az ölelésből.*
- Affene. *Hajtja le a fejét megsemmisülten, amikor Aztyan eltűnik a raktár felé.*
- Majd' minden idejét a kovácsműhelyben tölti mióta megnyitottuk, erre most meg kell jelennie. *Nem a heges képűre haragszik és nem is Winre. Inkább magára.
Szégyenlős tekintettel néz fel Winébe és szólal meg halkan.*
- Ne haragudj. *Nem tudni, miért kér bocsánatot. Az intermezzóért, azért, hogy megcsókolta vagy hogy lebuktak. De még mindig nem akaródzik elengedi a lányt.*
//Érintőlegesen Aztyan//
*Mindkettőjüknek ismeretlen, és talán ezért izgalmas területre tévedtek. Egy vendég a fogadó pultosát szemeli ki, míg a pultos a fogadóba betérő vendéget. Ha Win oldaláról teljesen legális a dolog, Mik érezhetné úgy is, hogy tiltott terepen jár. Hisz egy pultos dolga nem az, hogy bizalmas és személyes kontaktusba lépjen a vendégekkel kettesben "elbújva", hanem az, hogy kiszolgálja őket azokkal a szolgáltatásokkal, amelyekkel a fogadó rendelkezik. És mivel a Kalmár már nem a Pinty, így fogadó és nem bordélyház, így ha észnél volna, biztosan érezne bűntudatot.
De egyelőre csak Win és azok a páratlanul kék szemek léteznek. Nincs benne bűntudat vagy józanság, hogy parancsolni tudjon ösztöneinek.*
- A fogadó most momentán nem érdekel annyira. *Csúszik ki az igencsak halk válasz Mik ajkai közül úgy, hogy szinte alig mozgatja a száját. De mivel a lány olyan intim közelségben van, így biztosan érteni fogja az elsuttogott választ.
A bőrének sem tud parancsolni, a karjáról a tarkójára felkúszó ujjak úgy cirógatják, hogy újabb lúdbőr önti el, még a szemét is lehunyja egy pillanatra. Rég nem érzett érzés lepi meg a simogatás nyomán. Nem is igen volna benne akarat, hogy megállítsa Win bármelyik mozdulatát.*
- Semmi jó kifogás nem jut eszembe, így az igazat mondom. *Nyitja ki szemeit, hogy újra a kékségbe merüljön.*
- Kettesben akartam lenni veled. *A válasz nyersen őszinte és érződik benne a diadal is, hogy végül elérte és ők ketten a vendégektől nem zavartatva kapaszkodnak egymásba idelent.
A következő pillanatok beleolvadnak a jelenbe. Ha akarná sem tudná megmondani, mikor veszett el teljesen és csókolta meg a lányt. Nem tudja, mikor indult meg a közeledés, csak a wegtoreni rum édes ízét érzi a csók mögött. Azt sem tudja, mikor hunyta le a szemét és adta át magát az ajkak játékának.
Aztán a pillanat úgy törik szilánkokra, mint a kőre hulló rumos palack. Nem csoda, hogy nem észlelete a heges arcú intéző érkezését, de még azt sem, mikor a pincearéna ajtaja nyílt és most már csak arra eszmél, hogy a férfi elhalad mellettük. Ajkai azonnal elválnak Winétől, de ahhoz nincs elég józansága, hogy kibontakozzon az ölelésből.*
- Affene. *Hajtja le a fejét megsemmisülten, amikor Aztyan eltűnik a raktár felé.*
- Majd' minden idejét a kovácsműhelyben tölti mióta megnyitottuk, erre most meg kell jelennie. *Nem a heges képűre haragszik és nem is Winre. Inkább magára.
Szégyenlős tekintettel néz fel Winébe és szólal meg halkan.*
- Ne haragudj. *Nem tudni, miért kér bocsánatot. Az intermezzóért, azért, hogy megcsókolta vagy hogy lebuktak. De még mindig nem akaródzik elengedi a lányt.*
55. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-08-05 19:10:53
Üzenet elküldve: 2020-08-05 19:10:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
//Érintőlegesen Aztyan//
*Ahogy Mik számára, Winnek is szokatlan közelség ez egy fogadó pultosával. Saját magának is nehéz elhinnie, de ha belegondol, jómaga is első ízzel van ilyen helyzetben egy ilyen személlyel. A fogadókba általában már társasággal szokott érkezni, vagy az ott tartózkodók közül választja ki aktuális szórakozását. Személyzethez még nem volt szerencséje hasonló közelségbe és mondhatni viszonyba keveredni. Meglepő fordulat az estében ez is, vannak még az ő életében is elsők.
A kijelentésen, mely szerint a fogadó érdekét szolgálja az, hogy ő most ilyen szinten ittas, jóízűt kuncog, ám a halkabb fajtából.*
- És ami a fogadónak jó, az neked is jó, ha jól tippelek. *Állapítja meg suttogva, kaján kunkort kanyarítva ajkának szegletébe. Csibész ez a fiú, közben pedig milyen könnyen zavarba jön. Nem mindennapi elegy, ez tagadhatatlan, mint ahogy az is, Wint mennyire megragadta ez a kettősség a másikban. Olyannyira, hogy kezének sem tud parancsolni, bár szerencsére nem is nagyon tiltakoznak a simítás ellen, mit gyengéden kivitelez. Érzi az ujjbegyei alatt libabőrbe futó bőr borzongását, az érzet pedig halvány mosolygásra készteti. Élvezi, ha hatással tud lenni másokra, a jelen helyzetre pedig ez különösen igaz. Néhány lélegzetvételnyi ideig pihenteti csak balját a vállon, hogy tovább cirógasson kezével, míg Mik beszél. Ujjai puhán érintik a nyak érzékeny bőrét, hátra kúsznak a tarkó már hajjal borított területére, hogy röpke babrálás után megállapodjanak, mire a bizonyos kérdés elhangzik. Persze, csak ha nem állják útját egyik mozdulatának sem. A közelebb hajlás elől nem távolodik el, s a szemkontaktust sem töri meg.*
- A tiéd mi volt? *Szereti kerülgetni a forró kását, virág nyelven beszélni, sejtetni csupán a szándékokat s inkább gesztusokkal kifejezni fejében ébredő gondolatait, mintsem kimondott szóval. Teszi ezt most is, s csupán kékjeinek hívogató villantásával kívánja egyértelművé tenni Mik számára, mennyire szomjazza már egy ideje ajkának ízét, sokkal inkább, mint a wegtoreni rumot bármikor is.
Ha veszik jeleit, ha nem, bárhogyan is alakul az elkövetkezendő néhány perc, idilljüket mindenképpen megbontja egy ismerősnek tűnő érkező. Lépteinek zaját már csak akkor hallja meg, mikor közvetlen mellettük halad el, apró biccentésével viszonozza a - meg kell hagyni - diszkrét üdvözlést. Hosszan néz utána, míg el nem tűnik egy másik helyiségben, majd kékjeit visszaemeli partnerére.*
- Hát neked aztán tényleg minden lépésedet szemmel tartják. *Mosolyodik aprót csóválva fején lemondóan. Nem gondolta volna, hogy ennyire nehéz csupán néhány percet lopnia magának legkedvencebb pultosával.*
//Érintőlegesen Aztyan//
*Ahogy Mik számára, Winnek is szokatlan közelség ez egy fogadó pultosával. Saját magának is nehéz elhinnie, de ha belegondol, jómaga is első ízzel van ilyen helyzetben egy ilyen személlyel. A fogadókba általában már társasággal szokott érkezni, vagy az ott tartózkodók közül választja ki aktuális szórakozását. Személyzethez még nem volt szerencséje hasonló közelségbe és mondhatni viszonyba keveredni. Meglepő fordulat az estében ez is, vannak még az ő életében is elsők.
A kijelentésen, mely szerint a fogadó érdekét szolgálja az, hogy ő most ilyen szinten ittas, jóízűt kuncog, ám a halkabb fajtából.*
- És ami a fogadónak jó, az neked is jó, ha jól tippelek. *Állapítja meg suttogva, kaján kunkort kanyarítva ajkának szegletébe. Csibész ez a fiú, közben pedig milyen könnyen zavarba jön. Nem mindennapi elegy, ez tagadhatatlan, mint ahogy az is, Wint mennyire megragadta ez a kettősség a másikban. Olyannyira, hogy kezének sem tud parancsolni, bár szerencsére nem is nagyon tiltakoznak a simítás ellen, mit gyengéden kivitelez. Érzi az ujjbegyei alatt libabőrbe futó bőr borzongását, az érzet pedig halvány mosolygásra készteti. Élvezi, ha hatással tud lenni másokra, a jelen helyzetre pedig ez különösen igaz. Néhány lélegzetvételnyi ideig pihenteti csak balját a vállon, hogy tovább cirógasson kezével, míg Mik beszél. Ujjai puhán érintik a nyak érzékeny bőrét, hátra kúsznak a tarkó már hajjal borított területére, hogy röpke babrálás után megállapodjanak, mire a bizonyos kérdés elhangzik. Persze, csak ha nem állják útját egyik mozdulatának sem. A közelebb hajlás elől nem távolodik el, s a szemkontaktust sem töri meg.*
- A tiéd mi volt? *Szereti kerülgetni a forró kását, virág nyelven beszélni, sejtetni csupán a szándékokat s inkább gesztusokkal kifejezni fejében ébredő gondolatait, mintsem kimondott szóval. Teszi ezt most is, s csupán kékjeinek hívogató villantásával kívánja egyértelművé tenni Mik számára, mennyire szomjazza már egy ideje ajkának ízét, sokkal inkább, mint a wegtoreni rumot bármikor is.
Ha veszik jeleit, ha nem, bárhogyan is alakul az elkövetkezendő néhány perc, idilljüket mindenképpen megbontja egy ismerősnek tűnő érkező. Lépteinek zaját már csak akkor hallja meg, mikor közvetlen mellettük halad el, apró biccentésével viszonozza a - meg kell hagyni - diszkrét üdvözlést. Hosszan néz utána, míg el nem tűnik egy másik helyiségben, majd kékjeit visszaemeli partnerére.*
- Hát neked aztán tényleg minden lépésedet szemmel tartják. *Mosolyodik aprót csóválva fején lemondóan. Nem gondolta volna, hogy ennyire nehéz csupán néhány percet lopnia magának legkedvencebb pultosával.*
54. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-08-05 17:31:41
Üzenet elküldve: 2020-08-05 17:31:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Átszervezés pipa//
//kicsit Nosztalgiátlanítva//
*A pincearénán keresztül, mint mindig, jutna el a raktárakhoz és amikor leér a lépcső aljába, rájön, hogy nincs egyedül.
Mik van ott egy nővel a karjában vagy egy nő karjában. Nézőpont kérdése. Nem torpan meg, csak lassít, hogy egy kurta biccentéssel köszöntse őket, de nem kíván megszólalni. Miknek is kijár egy kis pihenő, bár Xavy közben odafent megszakad. Úgy dönt, hogy egyelőre nem szól még neki, hagyja, hogy egy kicsit még pihenjen.
Aztán átmegy a raktárakhoz és magára hagyja Miket és a lányt, neki úgyis dolga van és nem sok ideje, hogy Sergretor is megérkezzen az üzletelésükkel kapcsolatban.
A raktárban nem kevés hely szabadult felé, most már van lehetőség más területeket is keresni, hogy a kereskedőház hírét öregbítsék. A megszokott rutinnal kezd neki a leltárnak, de nem is kell sokáig foglalatoskodnia vele, mert minden rendben van.*
//kicsit Nosztalgiátlanítva//
*A pincearénán keresztül, mint mindig, jutna el a raktárakhoz és amikor leér a lépcső aljába, rájön, hogy nincs egyedül.
Mik van ott egy nővel a karjában vagy egy nő karjában. Nézőpont kérdése. Nem torpan meg, csak lassít, hogy egy kurta biccentéssel köszöntse őket, de nem kíván megszólalni. Miknek is kijár egy kis pihenő, bár Xavy közben odafent megszakad. Úgy dönt, hogy egyelőre nem szól még neki, hagyja, hogy egy kicsit még pihenjen.
Aztán átmegy a raktárakhoz és magára hagyja Miket és a lányt, neki úgyis dolga van és nem sok ideje, hogy Sergretor is megérkezzen az üzletelésükkel kapcsolatban.
A raktárban nem kevés hely szabadult felé, most már van lehetőség más területeket is keresni, hogy a kereskedőház hírét öregbítsék. A megszokott rutinnal kezd neki a leltárnak, de nem is kell sokáig foglalatoskodnia vele, mert minden rendben van.*
53. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-07-31 14:39:34
Üzenet elküldve: 2020-07-31 14:39:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
*A pincearéna valóban meghittebb légkört teremt a kettős számára, hisz most senki nem zargatja őket és Miknek sem kell a vendégekkel foglalkoznia. A pultos reméli is, hogy Xavy nem fogja megfeddni érte, hogy ilyen sokáig elmarad. De neki is jár egy kis szabadidő. Majd valamivel kiengeszteli a cserfes gnóm lányt.
A botlás után - legyen akarattal vagy anélkül - Win egészen közel kerül Mikhez, mintha mindkettőjüknek ez lett volna a célja a másikkal. Mellkasán érzi a lány szívének dobbanását, szapora lélegzetét. Szokatlan közelség ez egy vendéggel, Mik korábban soha ilyen helyzetbe nem került, most mégsem siet megszüntetni az igencsak intim helyzetet. De úgy tűnik, Win sem.*
- Ha úgy vesszük, a fogadónak az a jó, ha a vendégek sokat isznak. *Mondja halkan, mintha magát védené, de ezzel csak alátámasztja a lány szavait. Tetszik neki Win határozottsága, csípős válaszai és kihívó stílusa. Ezt tagadni sem tudná, bár talán nem is akarja.
A simogatás sincs ellenére, sőt, az ujjak nyomán Win érezheti, hogy Mik karja libabőrös lesz, egy kicsit a hideg is kirázza. Persze az érzés pozitív értelmében, mint amikor valami váratlan, nagyon jó érzéssel találkozik.*
- Igen, mondhatjuk. *Helyesel ugyanolyan halkan, ahogy korábban is beszélt. Bár itt lent senki sem hallhatná meg őket.*
- De mi is volt a célunk? *Kérdi. Akaratlan is közelebb hajol, szinte észre sem veszi, hogy mennyire. Szinte meg tudná számolni a kék szemben az apró csillagokat, a tenger hullámait.*
*A pincearéna valóban meghittebb légkört teremt a kettős számára, hisz most senki nem zargatja őket és Miknek sem kell a vendégekkel foglalkoznia. A pultos reméli is, hogy Xavy nem fogja megfeddni érte, hogy ilyen sokáig elmarad. De neki is jár egy kis szabadidő. Majd valamivel kiengeszteli a cserfes gnóm lányt.
A botlás után - legyen akarattal vagy anélkül - Win egészen közel kerül Mikhez, mintha mindkettőjüknek ez lett volna a célja a másikkal. Mellkasán érzi a lány szívének dobbanását, szapora lélegzetét. Szokatlan közelség ez egy vendéggel, Mik korábban soha ilyen helyzetbe nem került, most mégsem siet megszüntetni az igencsak intim helyzetet. De úgy tűnik, Win sem.*
- Ha úgy vesszük, a fogadónak az a jó, ha a vendégek sokat isznak. *Mondja halkan, mintha magát védené, de ezzel csak alátámasztja a lány szavait. Tetszik neki Win határozottsága, csípős válaszai és kihívó stílusa. Ezt tagadni sem tudná, bár talán nem is akarja.
A simogatás sincs ellenére, sőt, az ujjak nyomán Win érezheti, hogy Mik karja libabőrös lesz, egy kicsit a hideg is kirázza. Persze az érzés pozitív értelmében, mint amikor valami váratlan, nagyon jó érzéssel találkozik.*
- Igen, mondhatjuk. *Helyesel ugyanolyan halkan, ahogy korábban is beszélt. Bár itt lent senki sem hallhatná meg őket.*
- De mi is volt a célunk? *Kérdi. Akaratlan is közelebb hajol, szinte észre sem veszi, hogy mennyire. Szinte meg tudná számolni a kék szemben az apró csillagokat, a tenger hullámait.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 53-72