Arthenior - Pincearéna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 29. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-04-02 15:45:23
Üzenet elküldve: 2020-04-02 15:45:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Serfőzés újratöltve IV.//
*És elérkezék a maláta ideje. Az Aztyan cimborától beszerzett maláta felét beledobja az egyik hordóba. A másikat felét meg belehajintja a másikba.*
- Gyerünk szorgosan! Mehet egy üst forró víz a másik hordóba is.
*Főzött sert lesz itt kérem mindkét hordóban. Nem adja alább Sergretor. Az első hordó amiben már a cukor sziruposodott az lesz a hagyományos főzött háziser. Sergretor gyönyöre. Jó név lenne. Lehet megbeszéli a báróval, hogy így árulják. *
- Te másik! Kavargassad az első hordót mer az elibb hajítottam bele a malátát. A cukorszirupnak és a malátának elegyednie kell. Kavargasd kutyulgasd amíg nem mondom, hogy állj.
*A maláta pontosan akkor került a hordóba amikor elérkezett a pontos ideje. Egy perccel se hamarabb se később. A másik hordó ami eddig üres volt na az lesz a gyümölcsös ízeket kedvelő áfonyás ser. A kettes számú hordóban eddig csak maláta van.*
- Nyikhaj! Teh! Jaj! Tegyél négy kila cukrot a kettes áfonyás hordóba. Ha megvagy vele, akkor egy üstnyi forró víz mehet a nyakára.
*Az első nevű serhordót szemrevételezi.*
- A komló lassan mehet bele. De csak ha szólok!
*Átveszi az első hordó kavargatását de csak miután két kila komlót odakészített. Nyikhaj meg a kettes áfonyás hordót önti fel forróvízzel amiben már benne van a kellő cukor és maláta.*
- Na komám most kevergessed a kettes hordót amíg szép aranyló nem lesz a szirup a tetején.
*Pontosan ellenőrzi mint egy rabszolgahajcsár, hogy az arányokat jól teszik e bele a segédek a hordókba. Az öreg serfőző figyelmét semmi se kerüli el ilyenkor. Szinte izzik a serkészítés közben mint amikor a kovács keze alatt testet ölt a fegyver.*
*És elérkezék a maláta ideje. Az Aztyan cimborától beszerzett maláta felét beledobja az egyik hordóba. A másikat felét meg belehajintja a másikba.*
- Gyerünk szorgosan! Mehet egy üst forró víz a másik hordóba is.
*Főzött sert lesz itt kérem mindkét hordóban. Nem adja alább Sergretor. Az első hordó amiben már a cukor sziruposodott az lesz a hagyományos főzött háziser. Sergretor gyönyöre. Jó név lenne. Lehet megbeszéli a báróval, hogy így árulják. *
- Te másik! Kavargassad az első hordót mer az elibb hajítottam bele a malátát. A cukorszirupnak és a malátának elegyednie kell. Kavargasd kutyulgasd amíg nem mondom, hogy állj.
*A maláta pontosan akkor került a hordóba amikor elérkezett a pontos ideje. Egy perccel se hamarabb se később. A másik hordó ami eddig üres volt na az lesz a gyümölcsös ízeket kedvelő áfonyás ser. A kettes számú hordóban eddig csak maláta van.*
- Nyikhaj! Teh! Jaj! Tegyél négy kila cukrot a kettes áfonyás hordóba. Ha megvagy vele, akkor egy üstnyi forró víz mehet a nyakára.
*Az első nevű serhordót szemrevételezi.*
- A komló lassan mehet bele. De csak ha szólok!
*Átveszi az első hordó kavargatását de csak miután két kila komlót odakészített. Nyikhaj meg a kettes áfonyás hordót önti fel forróvízzel amiben már benne van a kellő cukor és maláta.*
- Na komám most kevergessed a kettes hordót amíg szép aranyló nem lesz a szirup a tetején.
*Pontosan ellenőrzi mint egy rabszolgahajcsár, hogy az arányokat jól teszik e bele a segédek a hordókba. Az öreg serfőző figyelmét semmi se kerüli el ilyenkor. Szinte izzik a serkészítés közben mint amikor a kovács keze alatt testet ölt a fegyver.*
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-04-01 13:17:24
Üzenet elküldve: 2020-04-01 13:17:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Serfőzés újratöltve III.//
*Megkalkulálja a mester a hogyant és a mikéntet. Eközben már ugye szépen rotyog a fazékba a friss forrásvíz.*
- Nyikhaj fiam meg te másik! Ronnyan a víz. Töltsétek a forralt vizek az egyik hordóba. Az üst fele olyan huszonöt litert csócsálhat meg. Az pont elég lesz az első hordóba.
*Az egyik hordóba bele is önti a két segéd az üst felében lévő forróvizet.*
- No mostan egyiktek öntse fel az üstöt színültig. Utána forrázzátok fel azt is.
*Belenéz az első hordó gőzölgő nyílásába. Kimér nagyjából négy kila cukrot és beleönti a forróvizes hordóba. A cukor csak úgy örömtáncot járva pezsdül fel benne és szinte azonnal sziruppá válik.*
- Nyikhaj te kevergesd el szépen a cukrot a forróvízben.
*A segéd egy nagykanállal kavargatni kezdi a cukrot és a forróvizet egyöntetű szirupos alappá.*
- Mostan a malátát kell kimérjük. Itt ha minden igaz van vagy tizenkét kila. Annak a felét vesszük hordónként. Szépen osszátok ketté és tegyétek a malátát a hordók mellé.
*Sergretor serényen lesi, hogy alakul a szirupos alap. Még vár a maláta hozzáadásával amíg úgy nem látja, hogy most jó. Ez már szakértelemből fakad. Ezt nem lehet leírni valami papírra és bemagolva kisütni mint holmi tésztát. Érezni kell, hogy mikor mennyit ad hozzá a főzőmester no és persze azt is, hogy meddig kutyulgassák a sok hozzávaló adagolása közbe.*
*Megkalkulálja a mester a hogyant és a mikéntet. Eközben már ugye szépen rotyog a fazékba a friss forrásvíz.*
- Nyikhaj fiam meg te másik! Ronnyan a víz. Töltsétek a forralt vizek az egyik hordóba. Az üst fele olyan huszonöt litert csócsálhat meg. Az pont elég lesz az első hordóba.
*Az egyik hordóba bele is önti a két segéd az üst felében lévő forróvizet.*
- No mostan egyiktek öntse fel az üstöt színültig. Utána forrázzátok fel azt is.
*Belenéz az első hordó gőzölgő nyílásába. Kimér nagyjából négy kila cukrot és beleönti a forróvizes hordóba. A cukor csak úgy örömtáncot járva pezsdül fel benne és szinte azonnal sziruppá válik.*
- Nyikhaj te kevergesd el szépen a cukrot a forróvízben.
*A segéd egy nagykanállal kavargatni kezdi a cukrot és a forróvizet egyöntetű szirupos alappá.*
- Mostan a malátát kell kimérjük. Itt ha minden igaz van vagy tizenkét kila. Annak a felét vesszük hordónként. Szépen osszátok ketté és tegyétek a malátát a hordók mellé.
*Sergretor serényen lesi, hogy alakul a szirupos alap. Még vár a maláta hozzáadásával amíg úgy nem látja, hogy most jó. Ez már szakértelemből fakad. Ezt nem lehet leírni valami papírra és bemagolva kisütni mint holmi tésztát. Érezni kell, hogy mikor mennyit ad hozzá a főzőmester no és persze azt is, hogy meddig kutyulgassák a sok hozzávaló adagolása közbe.*
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-03-31 11:01:37
Üzenet elküldve: 2020-03-31 11:01:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Serfőzés újratöltve II.//
*A Nyikhaj meg a másik szorgos dolgos fajtából faragódtak. Az öreg sermester parancsa szerint szappannal sikálják a két nagy hordó külsejét.*
- Hé ember! A belsejét is már! Szerinted melyik részén főzzük majd a sert?
*Rámordul már a segédekre mert a hordó külsejét sikálták a belseje helyett. Olyan tiszta lesz már, hogy még a király is megnyalhatná a hordót. Már ha lenne király ugyebár. Fogják a szappanokat, keféket meg valamennyicske vizet és a két nagy hordó belsejét sikálják alaposan.*
- Na úgyan. Látjátok tudtok tik he.
*Egy hangyaganajnyi kis dicséret azért kibuggyan a sermesterből. Mikor elég tisztának látja a hordókat akkor szól csak oda a két komának.*
- Most mán elég lesz. Jól öblítsétek ki őket vízzel. Aztán tehetitek a hordókat félre. Ja és a fedőket is tegyétek rá nehogy valami bögöly belepetézzen a tiszta hordóba amíg itten megfőzöm a sert.
*Nyikhaj meg a másik meg is csinálják szép sorjában. Öblítés meg a félretevés és lefedés.*
- Mostan a kisikált üstöt is öblítsétek és tegyétek nekem ide a tartóra. Meg hozzatok bele vizet. Úgy jó négyötödig. Az lesz vagy negyven liter víz ha jól kalkulációzom.
*Oda is hozzák a mesternek a tiszta üstöt és ráemelik a tartóra. Tele is töltik friss kútvízzel amit ellenőrzötten öntenek bele az üstbe.*
- Gyújtsatok alá, hogy jól felmelegedjen a víz. Ne sok fát mer még nem forraljuk fel csak előkészítjük a vizet a sernek a fürdetéséhe.
*El is kezdődik a fahordás meg a gyújtása. A láng belobban és szépen égni kezd az üst alatt. Az öreg közbe az alapanyagot vizslatja meg kalkulációzza a hordóhoz mért fejadagokat.*
*A Nyikhaj meg a másik szorgos dolgos fajtából faragódtak. Az öreg sermester parancsa szerint szappannal sikálják a két nagy hordó külsejét.*
- Hé ember! A belsejét is már! Szerinted melyik részén főzzük majd a sert?
*Rámordul már a segédekre mert a hordó külsejét sikálták a belseje helyett. Olyan tiszta lesz már, hogy még a király is megnyalhatná a hordót. Már ha lenne király ugyebár. Fogják a szappanokat, keféket meg valamennyicske vizet és a két nagy hordó belsejét sikálják alaposan.*
- Na úgyan. Látjátok tudtok tik he.
*Egy hangyaganajnyi kis dicséret azért kibuggyan a sermesterből. Mikor elég tisztának látja a hordókat akkor szól csak oda a két komának.*
- Most mán elég lesz. Jól öblítsétek ki őket vízzel. Aztán tehetitek a hordókat félre. Ja és a fedőket is tegyétek rá nehogy valami bögöly belepetézzen a tiszta hordóba amíg itten megfőzöm a sert.
*Nyikhaj meg a másik meg is csinálják szép sorjában. Öblítés meg a félretevés és lefedés.*
- Mostan a kisikált üstöt is öblítsétek és tegyétek nekem ide a tartóra. Meg hozzatok bele vizet. Úgy jó négyötödig. Az lesz vagy negyven liter víz ha jól kalkulációzom.
*Oda is hozzák a mesternek a tiszta üstöt és ráemelik a tartóra. Tele is töltik friss kútvízzel amit ellenőrzötten öntenek bele az üstbe.*
- Gyújtsatok alá, hogy jól felmelegedjen a víz. Ne sok fát mer még nem forraljuk fel csak előkészítjük a vizet a sernek a fürdetéséhe.
*El is kezdődik a fahordás meg a gyújtása. A láng belobban és szépen égni kezd az üst alatt. Az öreg közbe az alapanyagot vizslatja meg kalkulációzza a hordóhoz mért fejadagokat.*
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-03-23 20:47:58
Üzenet elküldve: 2020-03-23 20:47:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Serfőzés újratöltve//
*Az öreg sermester még itten nem járt sose. Kellemes kis csendes zúgnak néz ki serfőzéshez. Egy jókora vasalt ajtón át támolyog a mester lefelé. A pinceszag megcsapja az orrát. Innen tudja, hogy bizony jó felé halad. Van ám itt minden harcosnak szem száj ingere. Lehet csihipuhizni egymást. Már aki arra vágyik. Néha azért egy kis friss levegő is megcsapja valahonnan. Ez jó hír mert nem tervezte, hogy ide fullad be mint valami csatornapatkány. Na már mostan itt egy elzárt zugot kajtat ahová behúzódhat sert főzni. Kölcsönzött két fullajtárt is maga mellé. Az a Nyikhaj meg a másik akinek nem jegyezte meg a nevét.*
- Na hórukkoljatok elő fiúk! Elő a hordókat és irány a puceválás! Ha még nem ment ki az eszetekből, akkor a két új hordót vízzel és szappannal kezdjétek el szépen alaposan kisikálni. Egy szösz vagy piszok se legyen benne mert kezdhetitek előröl. Bezony ám.
*Sergretor büszkén lehemperedik egy székre és irányítja a dolgozó népet.*
- Hozzátok az üstöt meg mindent, ami kell, hogy főzhessünk alatta! Az alapanyag már itt van, de friss víz is kelleni fog. Na hajrá! Szaporán! Ne kelljen rátok szóljak!
*A fullajtárok el is kezdik a puceválást a sermester parancsa szerint. A jó öreg előkészítő tisztasági munka. Ez az alapja a finom sernek.*
*Az öreg sermester még itten nem járt sose. Kellemes kis csendes zúgnak néz ki serfőzéshez. Egy jókora vasalt ajtón át támolyog a mester lefelé. A pinceszag megcsapja az orrát. Innen tudja, hogy bizony jó felé halad. Van ám itt minden harcosnak szem száj ingere. Lehet csihipuhizni egymást. Már aki arra vágyik. Néha azért egy kis friss levegő is megcsapja valahonnan. Ez jó hír mert nem tervezte, hogy ide fullad be mint valami csatornapatkány. Na már mostan itt egy elzárt zugot kajtat ahová behúzódhat sert főzni. Kölcsönzött két fullajtárt is maga mellé. Az a Nyikhaj meg a másik akinek nem jegyezte meg a nevét.*
- Na hórukkoljatok elő fiúk! Elő a hordókat és irány a puceválás! Ha még nem ment ki az eszetekből, akkor a két új hordót vízzel és szappannal kezdjétek el szépen alaposan kisikálni. Egy szösz vagy piszok se legyen benne mert kezdhetitek előröl. Bezony ám.
*Sergretor büszkén lehemperedik egy székre és irányítja a dolgozó népet.*
- Hozzátok az üstöt meg mindent, ami kell, hogy főzhessünk alatta! Az alapanyag már itt van, de friss víz is kelleni fog. Na hajrá! Szaporán! Ne kelljen rátok szóljak!
*A fullajtárok el is kezdik a puceválást a sermester parancsa szerint. A jó öreg előkészítő tisztasági munka. Ez az alapja a finom sernek.*
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-03-18 18:19:00
Üzenet elküldve: 2020-03-18 18:19:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nemes feladat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ide figyelj, öcsisajt.
*Ha Miken lenne ing, akkor kovácsunk most a gallérját igazítaná, leporolná a vállát, atyai gondoskodás gyanánt.*
- Nem gondoltam, hogy ilyen jó vagy. Nem látszik, na. Kis nyikhaj vagy.
*Megveregeti Mik vállát, hangjából világosan kihallani az elismerést, hiszen Mik minden dimenziójában feleakkora, mint ő.*
- Persze öcsisajt. Megoldjuk.
*Kézfejével törli le a vért a szája sarkából, de ez aligha állítja meg a vérzést, ezen vigyorog.*
- Ha akarsz még egy nagy verést, akkor megoldjuk.
*Öblösen felnevet, ismét megveregeti Mik vállát.*
- Én hívlak meg téged, öcsisajt. Elpicsáztalak és akkor te is fizess? Még mit nem!
*Az ében bőrű fickó igen jó kedélyű, noha cseng a füle és itt-ott vérzik meg sajog.*
- Aztán milyen népek ezek, mesélj róluk. Ha tetszenek, akkor lehet, hogy akkor is dógozom nekik, hogy újra eltángállak. Na rendben vagy, öcsisajt?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ide figyelj, öcsisajt.
*Ha Miken lenne ing, akkor kovácsunk most a gallérját igazítaná, leporolná a vállát, atyai gondoskodás gyanánt.*
- Nem gondoltam, hogy ilyen jó vagy. Nem látszik, na. Kis nyikhaj vagy.
*Megveregeti Mik vállát, hangjából világosan kihallani az elismerést, hiszen Mik minden dimenziójában feleakkora, mint ő.*
- Persze öcsisajt. Megoldjuk.
*Kézfejével törli le a vért a szája sarkából, de ez aligha állítja meg a vérzést, ezen vigyorog.*
- Ha akarsz még egy nagy verést, akkor megoldjuk.
*Öblösen felnevet, ismét megveregeti Mik vállát.*
- Én hívlak meg téged, öcsisajt. Elpicsáztalak és akkor te is fizess? Még mit nem!
*Az ében bőrű fickó igen jó kedélyű, noha cseng a füle és itt-ott vérzik meg sajog.*
- Aztán milyen népek ezek, mesélj róluk. Ha tetszenek, akkor lehet, hogy akkor is dógozom nekik, hogy újra eltángállak. Na rendben vagy, öcsisajt?
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-03-18 16:15:10
Üzenet elküldve: 2020-03-18 16:15:10
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11737_1584432505_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nemes feladat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A pincearéna puha szőnyegén hanyatt fekvő Mik az eszméletlenség ködét át újraéli a küzdelmet, amely nem volt hosszabb, mint egy átlagos bunyó két, komolyan képzett pusztakezes harcos között szokott lenni, de annál parázsabb és nyílt sisakos volt. Egy ideig.
Az első találatot Mik vitte be egy szép jobbkezes egyenessel. Bizonyosan meglepte vele az izmos kovácsot. Aztán pár puhatolózó ütés-váltás után belekezdtek komolyabban.
A Kalmár pultosa sikeresen került a kovácsmester védelme mögé és kerülte meg egy széles ívű ütés után ellenfelét. Két sikeres támadással honorálta a nálánál lassabb kovács védelmének apró hézagát, de a mesternek sikerült visszajönnie a harcba.
Mikarr még egy gánccsal is megpróbálkozott, ami bár sikeres volt, a kovács megőrizte egyensúlyát és a gáncsot egy hatalmas bal csapottal jutalmazta, bár a pultosnak is sikerült eltalálnia.
Eddigre már sajgott a bordája, felrepedt a szája és a szemöldöke és ettől folyamatosan törölgetnie kellett a vért a homlokáról, hogy ne zavarja a látásban.
Innen következett a valódi küzdelem. Mindketten adtak, mindketten kaptak és ekkorra már úgy nézhettek ki, mint ahogy egy ilyen bunyó után ki kell nézni.
A végén már csak a szíve vitte. Mondják, a test mindent kibír, a lélek adja fel. De ők nem adták fel.
A vége az lett, hogy Mik hanyatt kötött ki a szőnyegen. A bal szemére egyáltalán nem látott, úgy feldagad, a másik szemöldöke még jobban szétnyílt, de ez a legkevésbé zavarta abban az ájulatban, amelybe a kovács ütötte.
Arra ébred, hogy pofozgatják. Ennyi már nem számít egy ilyen verés után, zavartan tér magához.*
- Mi? *Motyogja, majd megtalálja a hangját és rájön, hogy hol van és miért van ott ahol. A padlón.*
- Kapd be. *Köpi ki vigyorogva a szájába gyűlt vért. Úgyis ő takarítja fel.*
- Pokoli jó bunyó volt. *Mondja elismerően, ahogy elkínzott arccal elfogadja, hogy a fickó talpra rángassa.*
- Jó a kaja, meghívlak. *Válaszol mosolyogva, de ebből nem sokat látni vérmaszatos arcán.*
- Meg hát. *Számolja le elharapott nyelvével a fogait. Szerencsére egyik sem bánta a bunyót.*
- Figyelj, ezeknek sokat jelent ez a bunyó. *Int felfelé, amerre a többieket sejti.*
- Hálás lennék, ha tényleg megoldanád a visszavágót és ha kiütlek, dolgozz nekik. *Nyújtja jobbját, hogy ezzel pecsételjék meg a szóbeli szerződést.
Ha igent, ha nemet mond a kovács, attól még a meghívás áll és az összevert, kótyagos fejű Mikarr megindul felfelé a kováccsal.
Aztyan nem lesz boldog.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A pincearéna puha szőnyegén hanyatt fekvő Mik az eszméletlenség ködét át újraéli a küzdelmet, amely nem volt hosszabb, mint egy átlagos bunyó két, komolyan képzett pusztakezes harcos között szokott lenni, de annál parázsabb és nyílt sisakos volt. Egy ideig.
Az első találatot Mik vitte be egy szép jobbkezes egyenessel. Bizonyosan meglepte vele az izmos kovácsot. Aztán pár puhatolózó ütés-váltás után belekezdtek komolyabban.
A Kalmár pultosa sikeresen került a kovácsmester védelme mögé és kerülte meg egy széles ívű ütés után ellenfelét. Két sikeres támadással honorálta a nálánál lassabb kovács védelmének apró hézagát, de a mesternek sikerült visszajönnie a harcba.
Mikarr még egy gánccsal is megpróbálkozott, ami bár sikeres volt, a kovács megőrizte egyensúlyát és a gáncsot egy hatalmas bal csapottal jutalmazta, bár a pultosnak is sikerült eltalálnia.
Eddigre már sajgott a bordája, felrepedt a szája és a szemöldöke és ettől folyamatosan törölgetnie kellett a vért a homlokáról, hogy ne zavarja a látásban.
Innen következett a valódi küzdelem. Mindketten adtak, mindketten kaptak és ekkorra már úgy nézhettek ki, mint ahogy egy ilyen bunyó után ki kell nézni.
A végén már csak a szíve vitte. Mondják, a test mindent kibír, a lélek adja fel. De ők nem adták fel.
A vége az lett, hogy Mik hanyatt kötött ki a szőnyegen. A bal szemére egyáltalán nem látott, úgy feldagad, a másik szemöldöke még jobban szétnyílt, de ez a legkevésbé zavarta abban az ájulatban, amelybe a kovács ütötte.
Arra ébred, hogy pofozgatják. Ennyi már nem számít egy ilyen verés után, zavartan tér magához.*
- Mi? *Motyogja, majd megtalálja a hangját és rájön, hogy hol van és miért van ott ahol. A padlón.*
- Kapd be. *Köpi ki vigyorogva a szájába gyűlt vért. Úgyis ő takarítja fel.*
- Pokoli jó bunyó volt. *Mondja elismerően, ahogy elkínzott arccal elfogadja, hogy a fickó talpra rángassa.*
- Jó a kaja, meghívlak. *Válaszol mosolyogva, de ebből nem sokat látni vérmaszatos arcán.*
- Meg hát. *Számolja le elharapott nyelvével a fogait. Szerencsére egyik sem bánta a bunyót.*
- Figyelj, ezeknek sokat jelent ez a bunyó. *Int felfelé, amerre a többieket sejti.*
- Hálás lennék, ha tényleg megoldanád a visszavágót és ha kiütlek, dolgozz nekik. *Nyújtja jobbját, hogy ezzel pecsételjék meg a szóbeli szerződést.
Ha igent, ha nemet mond a kovács, attól még a meghívás áll és az összevert, kótyagos fejű Mikarr megindul felfelé a kováccsal.
Aztyan nem lesz boldog.*
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-03-18 15:33:55
Üzenet elküldve: 2020-03-18 15:33:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nemes feladat//
*Sajgó bordák, lüktető állkapocs és felrepedt szemöldök. A kovács részéről ez a mérleg, Mik viszont sokkal rosszabbul járt. Mindazonáltal keményen állta a sarat a kis fickó, a drabális kovács meg igazán élvezte a harcot.*
- Hé, öcsi. Rendben vagy?
*Ha szükséges, akkor felpofozgatja Miket, talpra segíti.*
- Milyen a kaja itt? Úgy megéheztem.
*Mondja csevegő hangon.*
- Figyi öcsi, én élveztem. Megvan minden fogad? Hajlandó vagyok egy visszavágóra. Na, micósz? Keményebb vagy, mint hittem és az öklöd is, ihaj! Szóval ha már nem cseng a fülem, akkor folytatjuk, rendben?
*Sajgó bordák, lüktető állkapocs és felrepedt szemöldök. A kovács részéről ez a mérleg, Mik viszont sokkal rosszabbul járt. Mindazonáltal keményen állta a sarat a kis fickó, a drabális kovács meg igazán élvezte a harcot.*
- Hé, öcsi. Rendben vagy?
*Ha szükséges, akkor felpofozgatja Miket, talpra segíti.*
- Milyen a kaja itt? Úgy megéheztem.
*Mondja csevegő hangon.*
- Figyi öcsi, én élveztem. Megvan minden fogad? Hajlandó vagyok egy visszavágóra. Na, micósz? Keményebb vagy, mint hittem és az öklöd is, ihaj! Szóval ha már nem cseng a fülem, akkor folytatjuk, rendben?
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-03-18 12:22:20
Üzenet elküldve: 2020-03-18 12:22:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nemes feladat//
*A kovács pökhendisége nem kerülheti el a figyelmét. Az ilyen nagydarab, izmos férfiak mind az erejükben bízva, azon előnyök teljes tudatában nézik le a náluknál kisebb ellenfelet.
Mik egy halvány mosollyal fogadja a lekezelő pillantást, de egyelőre nem szólal meg. Elhelyezkedik a küzdőtéren, pár lépéssel a kolosszus izomzatú kovácsmestertől. Ő nem bánja, hogy nincsenek nézők, sem szemrevaló nők, sem mások. Jobb ez így.
Az ellenfél karjait széttárva int neki a fejével, ám úgy dönt, hogy nem veszi félvállról a küzdelmet. Több forog itt most kockán, mint a büszkeségük. Lazán ökölbe szorított kezeit felemeli az arca elé, hogy védhesse azt, hátát kissé meghajtja előre, enyhén rogyasztott lábakkal megindul a kovácsmester felé.
Jöjjön, aminek jönnie kell.*
*A kovács pökhendisége nem kerülheti el a figyelmét. Az ilyen nagydarab, izmos férfiak mind az erejükben bízva, azon előnyök teljes tudatában nézik le a náluknál kisebb ellenfelet.
Mik egy halvány mosollyal fogadja a lekezelő pillantást, de egyelőre nem szólal meg. Elhelyezkedik a küzdőtéren, pár lépéssel a kolosszus izomzatú kovácsmestertől. Ő nem bánja, hogy nincsenek nézők, sem szemrevaló nők, sem mások. Jobb ez így.
Az ellenfél karjait széttárva int neki a fejével, ám úgy dönt, hogy nem veszi félvállról a küzdelmet. Több forog itt most kockán, mint a büszkeségük. Lazán ökölbe szorított kezeit felemeli az arca elé, hogy védhesse azt, hátát kissé meghajtja előre, enyhén rogyasztott lábakkal megindul a kovácsmester felé.
Jöjjön, aminek jönnie kell.*
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-03-18 11:56:25
Üzenet elküldve: 2020-03-18 11:56:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nemes feladat//
*A kovács igen pökhendi fickó, nagyra nőtt és meglehetős izomtömeget növesztett magára és nem is az első bunyójára készül. Arcán féloldalas mosollyal méregeti Miket, akiről első pillantásra is megállapítja, hogy egy kis mitugrász. A ilyeneket meg hamar le szokta pöckölni magáról. Bólint. Részéről jöhet a mehet, bár jobban örült volna annak, ha az állandóan nyomába járó hölgykoszorú most is itt van és a partvonalról szurkol. Mivel azonban nem csinál kabinetkérdést a rajongók hadából, így csak széttárja karjait és állával kihívóan biccent Mik felé, de maga nem mozdul, meghagyja a másiknak a lehetőséget.*
*A kovács igen pökhendi fickó, nagyra nőtt és meglehetős izomtömeget növesztett magára és nem is az első bunyójára készül. Arcán féloldalas mosollyal méregeti Miket, akiről első pillantásra is megállapítja, hogy egy kis mitugrász. A ilyeneket meg hamar le szokta pöckölni magáról. Bólint. Részéről jöhet a mehet, bár jobban örült volna annak, ha az állandóan nyomába járó hölgykoszorú most is itt van és a partvonalról szurkol. Mivel azonban nem csinál kabinetkérdést a rajongók hadából, így csak széttárja karjait és állával kihívóan biccent Mik felé, de maga nem mozdul, meghagyja a másiknak a lehetőséget.*
20. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-03-17 09:07:35
Üzenet elküldve: 2020-03-17 09:07:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nemes feladat//
*Míg a kovács meg nem érkezett, addig szorgosan edzett. Ugyan éjszakánként lejárt ide, de koránt sem azért, hogy felkészüljön egy bunyóra, hanem, hogy kordában tartsa a fizikumát.
Mióta beállt a Kalmár pultja mögé és otthagyta az utcát, nem vett részt semmilyen verekedésben, balhéban és bunyóban sem. Épp ezért hagyta ott az utcát a lázadások után. Tett dolgokat, amelyekre nem büszke és most igyekszik ezt maga mögött hagyni. A kereskedőház befogadta és lehetőséget adott neki az újrakezdésre. Ideje visszaadni valamit a bizalomból.
Amikor a kovácsmester megérkezik, nem tudja leplezni, hogy nem lepi meg a férfi termete és kiállása. Nem ijedten néz végig rajta, inkább amolyan elismerő, "hogy nőttél te ekkorára, koma" nézéssel.*
- Üdv. *Viszonozza a kézfogást. A pökhendi mosolyt szóra sem méltatja, felesleges szájharccal kezdeni a bunyót, jobb az öklökre hagyni.
A pincearéna tökéletesen megfelel a bunyóra, a talaj puha, nem csúszik, van elég hely és mint máskor, most sincs lent rajtuk kívül senki.
Cipő, csizma nincs rajta, a pólót pedig egy laza mozdulattal kapja le magáról és dobja a sarokba.*
- Kezdhetjük?
*Mik nem nagydarab, fele akkora sincs, mint a kovács és koránt sem olyan izmos. Az alkata átlagosnak mondható, de szíjas izmai vannak, láthatóan nem szervezett keretek között csiszolta a tudását. Ő nem harcművész, egyszerűen csak pokolian jó érzéke van a bunyóhoz, amit hosszú, az utcán eltöltött szomorú évek alatt tökéletesített a mostani szintre.*
*Míg a kovács meg nem érkezett, addig szorgosan edzett. Ugyan éjszakánként lejárt ide, de koránt sem azért, hogy felkészüljön egy bunyóra, hanem, hogy kordában tartsa a fizikumát.
Mióta beállt a Kalmár pultja mögé és otthagyta az utcát, nem vett részt semmilyen verekedésben, balhéban és bunyóban sem. Épp ezért hagyta ott az utcát a lázadások után. Tett dolgokat, amelyekre nem büszke és most igyekszik ezt maga mögött hagyni. A kereskedőház befogadta és lehetőséget adott neki az újrakezdésre. Ideje visszaadni valamit a bizalomból.
Amikor a kovácsmester megérkezik, nem tudja leplezni, hogy nem lepi meg a férfi termete és kiállása. Nem ijedten néz végig rajta, inkább amolyan elismerő, "hogy nőttél te ekkorára, koma" nézéssel.*
- Üdv. *Viszonozza a kézfogást. A pökhendi mosolyt szóra sem méltatja, felesleges szájharccal kezdeni a bunyót, jobb az öklökre hagyni.
A pincearéna tökéletesen megfelel a bunyóra, a talaj puha, nem csúszik, van elég hely és mint máskor, most sincs lent rajtuk kívül senki.
Cipő, csizma nincs rajta, a pólót pedig egy laza mozdulattal kapja le magáról és dobja a sarokba.*
- Kezdhetjük?
*Mik nem nagydarab, fele akkora sincs, mint a kovács és koránt sem olyan izmos. Az alkata átlagosnak mondható, de szíjas izmai vannak, láthatóan nem szervezett keretek között csiszolta a tudását. Ő nem harcművész, egyszerűen csak pokolian jó érzéke van a bunyóhoz, amit hosszú, az utcán eltöltött szomorú évek alatt tökéletesített a mostani szintre.*
19. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-03-16 08:11:35
Üzenet elküldve: 2020-03-16 08:11:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nemes feladat//
*A nagydarab kovács csak megérkezik. Levélben megkapta a bunyó pontos helyét és idejét. Emberünk nem lett kisebb azóta, hogy Aztyannal találkozott, ezért aztán pökhendi mosollyal nézi Miket. Aki kisebb nála. Nem szeret ugyan nálánál kisebbeket laposra verni, de hát ha Aztyannak nem sikerült egy termetesebb harcost találnia, akkor Miket kell elseggelje.*
- Üdv.
*Bemutatkozik, a jobbját is kézfogásra nyújtja, ez alapvető udvariasság még a bunyós ellenfelek között is. A kézfogás végeztével aztán nekilát, hogy alaposan kiropogtassa valamennyi ízületét.*
*A nagydarab kovács csak megérkezik. Levélben megkapta a bunyó pontos helyét és idejét. Emberünk nem lett kisebb azóta, hogy Aztyannal találkozott, ezért aztán pökhendi mosollyal nézi Miket. Aki kisebb nála. Nem szeret ugyan nálánál kisebbeket laposra verni, de hát ha Aztyannak nem sikerült egy termetesebb harcost találnia, akkor Miket kell elseggelje.*
- Üdv.
*Bemutatkozik, a jobbját is kézfogásra nyújtja, ez alapvető udvariasság még a bunyós ellenfelek között is. A kézfogás végeztével aztán nekilát, hogy alaposan kiropogtassa valamennyi ízületét.*
18. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-03-09 18:40:45
Üzenet elküldve: 2020-03-09 18:40:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nemes feladat//
- Nem lesz gond. *Válaszol Mik a heges képűnek. Hangjában még több a határozottság, mint benne, de már hogy beleegyezett, kezd megnyugodni.
Mivel a fogadó éppen elvan magában, elrendez mindet a pultban és halkan leballag a pincearénába. Azzal a céllal, hogy mozogjon kicsit, még nem volt idelent. Attól eltekintve, hogy feltakarított, de azt nem igazán nevezné valódi mozgásnak.
Elsétál a gyakorlófegyverek állványa mellett, a bábuk előtt és megáll a sarokban felakasztott zsák mellett. A derék magas, a talajtól térdmagasságig lelógó zsák alá egy háromlábú széket tettek, hogy a zsák tartalma ne tömörödjön össze. Akkor bekeményedik és kevésbé jó edzésre.
Kihúzza alóla a széket, leveszi magáról a bőrkötényt, majd egy-két ütést mér a zsákra. Az emlékek úgy rohanják meg, hogy észre sem veszi. Csípőből indít egy ütést, elhajol és egy gyomrossal kínálja meg a zsákot. Nem tolja, üti. A pincearéna levegőjét lassan megtölti az ütések hangja. Dubbanás és duhogás, ütemesen és csak Mik levegője, ahogy kipréseli ajkai között, hogy koncentráljon egy-egy ütést.
Nem tudja, ki lesz az ellenfele, de valami kovács. Azok meg nagyok és erősek szoktak lenni. A vetőkártya szerint se jó jel. Kicsit formába kell hoznia magát, mielőtt összeakaszkodik vele. Nem szeretne csalódást okozni. Aztyan azt mondta, hogy sok múlik ezen a küzdelmen.*
- Nem lesz gond. *Válaszol Mik a heges képűnek. Hangjában még több a határozottság, mint benne, de már hogy beleegyezett, kezd megnyugodni.
Mivel a fogadó éppen elvan magában, elrendez mindet a pultban és halkan leballag a pincearénába. Azzal a céllal, hogy mozogjon kicsit, még nem volt idelent. Attól eltekintve, hogy feltakarított, de azt nem igazán nevezné valódi mozgásnak.
Elsétál a gyakorlófegyverek állványa mellett, a bábuk előtt és megáll a sarokban felakasztott zsák mellett. A derék magas, a talajtól térdmagasságig lelógó zsák alá egy háromlábú széket tettek, hogy a zsák tartalma ne tömörödjön össze. Akkor bekeményedik és kevésbé jó edzésre.
Kihúzza alóla a széket, leveszi magáról a bőrkötényt, majd egy-két ütést mér a zsákra. Az emlékek úgy rohanják meg, hogy észre sem veszi. Csípőből indít egy ütést, elhajol és egy gyomrossal kínálja meg a zsákot. Nem tolja, üti. A pincearéna levegőjét lassan megtölti az ütések hangja. Dubbanás és duhogás, ütemesen és csak Mik levegője, ahogy kipréseli ajkai között, hogy koncentráljon egy-egy ütést.
Nem tudja, ki lesz az ellenfele, de valami kovács. Azok meg nagyok és erősek szoktak lenni. A vetőkártya szerint se jó jel. Kicsit formába kell hoznia magát, mielőtt összeakaszkodik vele. Nem szeretne csalódást okozni. Aztyan azt mondta, hogy sok múlik ezen a küzdelmen.*
17. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-03-02 14:48:51
Üzenet elküldve: 2020-03-02 14:48:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//kitérő//
*A fogadóból érkezik, de csak éppen leszalad a lépcsőn, miután beszélt Sergretorral és átadta neki a munkájáért járó aranyakat, amelyeket megalkudtak még korábban.
Sajnos a pincearéna még mindig üres, kevesen veszik igénybe a fogadó ezen szolgáltatását, de az igric nem bánkódik. Meg van a haszna egy ilyen területnek is és ha most nem is, máskor még jól jöhet egy pincearéna a kereskedőháznak.
Eddig kihasználatlan volt, most pedig legalább megfelelően berendezett, edzésre is alkalmas terület, amit bármikor használatba vehetnek. "Enni nem kér", ahogy tartja a wegtoreni mondás.
Most azért jött, hogy hátha lesz itt pár valamire kapható zsoldos, harcos vagy fegyverforgató, aki segít neki Aeane kiszabadításában, de sajnos üresen találja a helyiséget.
Bosszús horkanással néz szét, majd indul is vissza fel a fogadóba.*
//kitérő//
*A fogadóból érkezik, de csak éppen leszalad a lépcsőn, miután beszélt Sergretorral és átadta neki a munkájáért járó aranyakat, amelyeket megalkudtak még korábban.
Sajnos a pincearéna még mindig üres, kevesen veszik igénybe a fogadó ezen szolgáltatását, de az igric nem bánkódik. Meg van a haszna egy ilyen területnek is és ha most nem is, máskor még jól jöhet egy pincearéna a kereskedőháznak.
Eddig kihasználatlan volt, most pedig legalább megfelelően berendezett, edzésre is alkalmas terület, amit bármikor használatba vehetnek. "Enni nem kér", ahogy tartja a wegtoreni mondás.
Most azért jött, hogy hátha lesz itt pár valamire kapható zsoldos, harcos vagy fegyverforgató, aki segít neki Aeane kiszabadításában, de sajnos üresen találja a helyiséget.
Bosszús horkanással néz szét, majd indul is vissza fel a fogadóba.*
16. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-02-03 14:20:35
Üzenet elküldve: 2020-02-03 14:20:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nemes feladat//
//A szél feltámad//
*Leérve a pincébe még mindig a papíroson jár az esze, nem tudja helyére tenni még az olvasottakat és egyelőre a válaszok csak újabb kérdéseket vetnek fel. Elhatározza, hogy ha végzett a piacon, akkor tovább megy a templom felé, hogy a könyvtárban utánakérdezzen egy-két dolognak. A papíroson említett név roppant hasonlósága elég biztosíték, hogy találjon valamit. Nem gondolja, hogy véletlen hasonlítana a város neve és a megnevezett "bölcs veszedelem".
Mivel egyelőre válaszok nélkül marad, így félreteszi a papírost és a készletekkel kezd el foglalkozni. A munka mindig eltereli a figyelmét a problémákról, megkönnyítve, hogy rendet tegyen a fejében. Egy táblán lévő leltár alapján számba veszi az árukat és egyéb dolgokat a Kalmár raktárában, majd frissíti a kimutatást és ellenőrzi a tárolt áruk minőségét. Ez olyan napi rutin, amelyet nem halaszt el soha. A kereskedőház üzletkötőjeként tisztában kell lennie minden áruval, amelyet tárolnak, hogy naprakész lehessen.
Mivel várják odafent, így gyorsan, de a feladatnak kijáró alapossággal néz át mindent és jegyez le a tábla kimutatására. Sergretorral ellentétben megállja, hogy ellenőrizze a törpe sör minőségét, de a fogyás alapján feljegyzi a készletet. Eddig a drágább, de finomabb sör jobban fogy, mint kevésbé különleges, de amúgy kitűnő másik főzés. Ez arra enged következtetni, hogy talán érdemesebb volna abból főzni. A betérő vendégek láthatóan szívesebben fizetnek többet a jobb minőségért és különleges ízekért. A felszerelés már megvan, csak a sör főzéséhez szükséges alapanyagokat kell megvenni és máris indulhat az újabb főzés. Ez eszébe juttatja, hogy Sergretorral is meg kell állapodnia a munkadíjában és ki kell fizetnie a korábban kialkudott fizetését is az elkészült törpe sörért.
Amikor végzett, visszateszi a helyére a kimutatást, elrendez mindent és bezárja a raktár ajtaját. Mielőtt felmenne, szétnéz a kissé kihasználatlannak tűnő pincearénában. A korábbi pusztakezes viadal meghirdetése nem zárult sikerrel, de a kikötői férfi, Ralas ötletei akár sikerre is vihetik az újabb versenyt. Az előtte álló feladatokra koncentrálva indul el felfelé, hogy előbb beszéljen a fura kinézetű gnómmal, aki Mik szerint vásárolni szeretne a kereskedőháztól, majd pedig elinduljon a piacra, hogy a Ralmoren által említett kovácsot felkeresse. Már tudja is, mivel fogja lemérni a férfi képességeit.*
//A szél feltámad//
*Leérve a pincébe még mindig a papíroson jár az esze, nem tudja helyére tenni még az olvasottakat és egyelőre a válaszok csak újabb kérdéseket vetnek fel. Elhatározza, hogy ha végzett a piacon, akkor tovább megy a templom felé, hogy a könyvtárban utánakérdezzen egy-két dolognak. A papíroson említett név roppant hasonlósága elég biztosíték, hogy találjon valamit. Nem gondolja, hogy véletlen hasonlítana a város neve és a megnevezett "bölcs veszedelem".
Mivel egyelőre válaszok nélkül marad, így félreteszi a papírost és a készletekkel kezd el foglalkozni. A munka mindig eltereli a figyelmét a problémákról, megkönnyítve, hogy rendet tegyen a fejében. Egy táblán lévő leltár alapján számba veszi az árukat és egyéb dolgokat a Kalmár raktárában, majd frissíti a kimutatást és ellenőrzi a tárolt áruk minőségét. Ez olyan napi rutin, amelyet nem halaszt el soha. A kereskedőház üzletkötőjeként tisztában kell lennie minden áruval, amelyet tárolnak, hogy naprakész lehessen.
Mivel várják odafent, így gyorsan, de a feladatnak kijáró alapossággal néz át mindent és jegyez le a tábla kimutatására. Sergretorral ellentétben megállja, hogy ellenőrizze a törpe sör minőségét, de a fogyás alapján feljegyzi a készletet. Eddig a drágább, de finomabb sör jobban fogy, mint kevésbé különleges, de amúgy kitűnő másik főzés. Ez arra enged következtetni, hogy talán érdemesebb volna abból főzni. A betérő vendégek láthatóan szívesebben fizetnek többet a jobb minőségért és különleges ízekért. A felszerelés már megvan, csak a sör főzéséhez szükséges alapanyagokat kell megvenni és máris indulhat az újabb főzés. Ez eszébe juttatja, hogy Sergretorral is meg kell állapodnia a munkadíjában és ki kell fizetnie a korábban kialkudott fizetését is az elkészült törpe sörért.
Amikor végzett, visszateszi a helyére a kimutatást, elrendez mindent és bezárja a raktár ajtaját. Mielőtt felmenne, szétnéz a kissé kihasználatlannak tűnő pincearénában. A korábbi pusztakezes viadal meghirdetése nem zárult sikerrel, de a kikötői férfi, Ralas ötletei akár sikerre is vihetik az újabb versenyt. Az előtte álló feladatokra koncentrálva indul el felfelé, hogy előbb beszéljen a fura kinézetű gnómmal, aki Mik szerint vásárolni szeretne a kereskedőháztól, majd pedig elinduljon a piacra, hogy a Ralmoren által említett kovácsot felkeresse. Már tudja is, mivel fogja lemérni a férfi képességeit.*
15. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2019-12-03 10:41:23
Üzenet elküldve: 2019-12-03 10:41:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Aenae, CCC//
- Biztos. *Mosolyodik el haloványan, amikor Aenae megerősíti szavait. Persze, hogy imponál az ilyesmi a nőknek és máskor az igric minden lelkiismeretfurdalás nélkül ígért ilyeneket nőknek, lányoknak és asszonyoknak, hogy elérje azt, amit akar. Az eltérés ebben az esetben az, hogy meg is tenné, amit ígér.
Úgy érzi, érvei meggyőzik a lányt, bár a beleegyezés éppúgy lehet a vita befejezésére tett erőfeszítés, mint valódi belátás. Reméli, az utóbbi az igaz.*
- Természetesen. Míg nem tudlak biztonságban, nem szeretném, hogy távol legyél tőlem. *Válaszol a kíséret kérdésére. Még szép, hogy ott akar lenni, még szép, hogy nem kívánja másra bízni. Bár megbízik Denjaarban és a szakértelmében, mégis nyugodtabb lenne, ha ő is ott volna. Ha jól akarsz csinálni valamit, csináld magad. És az igric látja a közmondásban rejlő igazságot.*
- Igen, messze van. *Mondja maga is szomorúan. A Vashegy tényleg messze van, de biztonságban kell tudnia a lányt, hogy felgöngyölíthesse ezt a kusza ügyet.*
- Ez lehet, de nem szeretnék semmit a véletlenre bízni. *Sóhajtja.*
- Jobb félni, mint megijedni. *Teszi hozzá és haloványan elmosolyodik.
Aztán leülnek, az igric karjai közé zárja Aenaet és énekel neki. A pincearéna nem a legjobb akusztika szempontjából, de nem is rossz, így a hangja sokáig rezeghet a falak között.*
- Még a végén megunnál és én is csak véges számú dalokat ismerek. *Öleli szorosabban a lányt mosolyogva. Ő biztosan megbolondulna, ha semmi mást sem kellene tennie, mint énekelni Aenaenek és ölelni őt. Ezt persze nem osztja meg vele.*
- Tényleg? Nem is rossz ötlet. *Nevet fel halkan a kísértés gondolatára. Ő tudna mit kezdeni azzal a sok arannyal, bár így sem szűkölködik semmiben.*
- Szeretnék itt maradni veled, de lassan fel kell mennünk. *Mondja halkan és apró csókot ad Aenae arcára oldalról. Tényleg kíváncsi, mi történik odafent. A pince csak abból a szempontból volt jó választás, hogy sikerült tisztázniuk pár dolgot.
Ha a lány nem ellenkezik, akkor elindulhatnak felfelé a fogadóba.*
//Aenae, CCC//
- Biztos. *Mosolyodik el haloványan, amikor Aenae megerősíti szavait. Persze, hogy imponál az ilyesmi a nőknek és máskor az igric minden lelkiismeretfurdalás nélkül ígért ilyeneket nőknek, lányoknak és asszonyoknak, hogy elérje azt, amit akar. Az eltérés ebben az esetben az, hogy meg is tenné, amit ígér.
Úgy érzi, érvei meggyőzik a lányt, bár a beleegyezés éppúgy lehet a vita befejezésére tett erőfeszítés, mint valódi belátás. Reméli, az utóbbi az igaz.*
- Természetesen. Míg nem tudlak biztonságban, nem szeretném, hogy távol legyél tőlem. *Válaszol a kíséret kérdésére. Még szép, hogy ott akar lenni, még szép, hogy nem kívánja másra bízni. Bár megbízik Denjaarban és a szakértelmében, mégis nyugodtabb lenne, ha ő is ott volna. Ha jól akarsz csinálni valamit, csináld magad. És az igric látja a közmondásban rejlő igazságot.*
- Igen, messze van. *Mondja maga is szomorúan. A Vashegy tényleg messze van, de biztonságban kell tudnia a lányt, hogy felgöngyölíthesse ezt a kusza ügyet.*
- Ez lehet, de nem szeretnék semmit a véletlenre bízni. *Sóhajtja.*
- Jobb félni, mint megijedni. *Teszi hozzá és haloványan elmosolyodik.
Aztán leülnek, az igric karjai közé zárja Aenaet és énekel neki. A pincearéna nem a legjobb akusztika szempontjából, de nem is rossz, így a hangja sokáig rezeghet a falak között.*
- Még a végén megunnál és én is csak véges számú dalokat ismerek. *Öleli szorosabban a lányt mosolyogva. Ő biztosan megbolondulna, ha semmi mást sem kellene tennie, mint énekelni Aenaenek és ölelni őt. Ezt persze nem osztja meg vele.*
- Tényleg? Nem is rossz ötlet. *Nevet fel halkan a kísértés gondolatára. Ő tudna mit kezdeni azzal a sok arannyal, bár így sem szűkölködik semmiben.*
- Szeretnék itt maradni veled, de lassan fel kell mennünk. *Mondja halkan és apró csókot ad Aenae arcára oldalról. Tényleg kíváncsi, mi történik odafent. A pince csak abból a szempontból volt jó választás, hogy sikerült tisztázniuk pár dolgot.
Ha a lány nem ellenkezik, akkor elindulhatnak felfelé a fogadóba.*
14. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2019-11-27 12:07:33
Üzenet elküldve: 2019-11-27 12:07:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1236
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1236
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Aenae, CCC//
- Biztos vannak olyanok is...
*Válaszolja, noha nehezére esik elképzelni, hogy valakinek ne hízna a mája attól, hogy férfiak ilyen ígéreteket tesznek neki. Ettől fontosnak érzi magát. És egy kicsit csodálatosnak is. Ilyen érzések pedig ritkán lepik meg, sőt talán ez az első ilyen alkalom. Igazán sütkérezik ebben az újsütetű önbizalmában. Mikor pedig Cha'yss kimondja azt, amire ő maga is gondolt, akkor elvörösödik. Ugyan még mindig értetlenül áll afelett, hogy egy Cha'yss kaliberű férfi miért egy magafajta penészvirágra vetne szemet, de egyre kevésbé keresi a választ erre. Mert az érzelmek irracionálisak. Irracionálisak és édesek, mint a méz. Amit utál titkolni és még inkább bűnösnek érzi magát miatta. Nagyot sóhajt.*
- Ahogy akarod.
*Akkor Denjaar jelenlétében megint az előző esti némajátékot kell művelni és csak lopott pillantásokat váltani. Ez megviseli a lányt. Ami azt illeti az egész szituációban ez viseli meg a legjobban. Ő a maga részéről nagyon nehezen tartja magában és Effynek biztosan el fogja mondani. Lehet, hogy Denjaar és Cha'yss nincsenek olyan nexusban? Vagy Denjaar képes arra, amire ők nem, hogy elválassza egymástól a munkát és a magánéletet?*
- Tényleg elkísérnél?
*Aenae mit sem szeretne jobban, de a Vashegyen ott van Nirs és nem szeretné, hogy akár véletlenül is találkozzanak. Azt már végképp nem tudná a helyén kezelni. Már ha egyáltalán lehet ilyesmit a helyén kezelni. A gondolatra is feláll a hátán a szőr, ráadásul a tarkóját rögtön ellepi a hideg verejték is. Nagyon komolyan kell Cha'yss gombjaira és a közöttük cirógató ujjaira koncentrálnia ahhoz, hogy minden negatív gondolatot elhessentsen magától. A Nirs-problémán ráér akkor agyalni, mikor már ott áll vele szemtől szemben. Ujjai egy pillanatra megállnak a gombok között, de megállja, hogy odakapjon a kulcscsontjánál hagyott kis jelecskéhez. Az előző haragja elszállt, de legalábbis jelentősen enyhült és a nagy része már saját maga felé irányul.*
- A Vashegy annyira messze van...
*Sóhajtja.*
- Mikor látjuk egymást legközelebb?
*Nem szereti Artheniort azóta, hogy a csőcselék agyonverte az anyját, a Vashegyet meg egészen megkedvelte, de most ebben a pillanatban szívből gyűlöli. Gyűlöli mert messze van és mert kötelességei vannak. Kagant is gyűlöli, hogy belerángatta ebbe az egészbe, aztán pedig volt pofája megszobrulni.*
- Azt hiszem, hogy a kelleténél sokkal többet foglalkozunk ezzel az üggyel.
*Ő szíve szerint hagyná az egészet elsikkadni, nemhogy még kopó módjára üldözni kezdje az érintetteket.
Sötét gondolatain könnyedén segít a férfi, hogy teljesíti a kérését, jóleső érzéssel bújik az ölelő karok közé, csukott szemmel hallgatja Cha'ysst, szinte a lélegzete is eláll, pisszenni sem mer, nehogy elszalasszon valamit. Fájó üresség marad, mikor a dallam elhal, ezután hosszú percekig nem mozdul, nem szólal meg. Utána is csak egy nagy sóhajjal.*
- Mennyit kellene fizessek, hogy mindig ölelj és énekelj nekem és ezenkívül semmi mással ne foglalkozz?
*Felbillenti a fejét, hogy a másikra nézhessen.*
- Komoly a kísértés, hogy a házra szánt pénzt rád költsem.
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.27 12:08:07
//Aenae, CCC//
- Biztos vannak olyanok is...
*Válaszolja, noha nehezére esik elképzelni, hogy valakinek ne hízna a mája attól, hogy férfiak ilyen ígéreteket tesznek neki. Ettől fontosnak érzi magát. És egy kicsit csodálatosnak is. Ilyen érzések pedig ritkán lepik meg, sőt talán ez az első ilyen alkalom. Igazán sütkérezik ebben az újsütetű önbizalmában. Mikor pedig Cha'yss kimondja azt, amire ő maga is gondolt, akkor elvörösödik. Ugyan még mindig értetlenül áll afelett, hogy egy Cha'yss kaliberű férfi miért egy magafajta penészvirágra vetne szemet, de egyre kevésbé keresi a választ erre. Mert az érzelmek irracionálisak. Irracionálisak és édesek, mint a méz. Amit utál titkolni és még inkább bűnösnek érzi magát miatta. Nagyot sóhajt.*
- Ahogy akarod.
*Akkor Denjaar jelenlétében megint az előző esti némajátékot kell művelni és csak lopott pillantásokat váltani. Ez megviseli a lányt. Ami azt illeti az egész szituációban ez viseli meg a legjobban. Ő a maga részéről nagyon nehezen tartja magában és Effynek biztosan el fogja mondani. Lehet, hogy Denjaar és Cha'yss nincsenek olyan nexusban? Vagy Denjaar képes arra, amire ők nem, hogy elválassza egymástól a munkát és a magánéletet?*
- Tényleg elkísérnél?
*Aenae mit sem szeretne jobban, de a Vashegyen ott van Nirs és nem szeretné, hogy akár véletlenül is találkozzanak. Azt már végképp nem tudná a helyén kezelni. Már ha egyáltalán lehet ilyesmit a helyén kezelni. A gondolatra is feláll a hátán a szőr, ráadásul a tarkóját rögtön ellepi a hideg verejték is. Nagyon komolyan kell Cha'yss gombjaira és a közöttük cirógató ujjaira koncentrálnia ahhoz, hogy minden negatív gondolatot elhessentsen magától. A Nirs-problémán ráér akkor agyalni, mikor már ott áll vele szemtől szemben. Ujjai egy pillanatra megállnak a gombok között, de megállja, hogy odakapjon a kulcscsontjánál hagyott kis jelecskéhez. Az előző haragja elszállt, de legalábbis jelentősen enyhült és a nagy része már saját maga felé irányul.*
- A Vashegy annyira messze van...
*Sóhajtja.*
- Mikor látjuk egymást legközelebb?
*Nem szereti Artheniort azóta, hogy a csőcselék agyonverte az anyját, a Vashegyet meg egészen megkedvelte, de most ebben a pillanatban szívből gyűlöli. Gyűlöli mert messze van és mert kötelességei vannak. Kagant is gyűlöli, hogy belerángatta ebbe az egészbe, aztán pedig volt pofája megszobrulni.*
- Azt hiszem, hogy a kelleténél sokkal többet foglalkozunk ezzel az üggyel.
*Ő szíve szerint hagyná az egészet elsikkadni, nemhogy még kopó módjára üldözni kezdje az érintetteket.
Sötét gondolatain könnyedén segít a férfi, hogy teljesíti a kérését, jóleső érzéssel bújik az ölelő karok közé, csukott szemmel hallgatja Cha'ysst, szinte a lélegzete is eláll, pisszenni sem mer, nehogy elszalasszon valamit. Fájó üresség marad, mikor a dallam elhal, ezután hosszú percekig nem mozdul, nem szólal meg. Utána is csak egy nagy sóhajjal.*
- Mennyit kellene fizessek, hogy mindig ölelj és énekelj nekem és ezenkívül semmi mással ne foglalkozz?
*Felbillenti a fejét, hogy a másikra nézhessen.*
- Komoly a kísértés, hogy a házra szánt pénzt rád költsem.
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.27 12:08:07
13. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2019-11-27 09:04:58
Üzenet elküldve: 2019-11-27 09:04:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Aenae, CCC//
- Kinek ne imponálna? *Mosolyodik el haloványan. Persze fenntartásokkal kezelné maga is az ígéretét, de könnyen eshetne ilyen túlzásba, ha a lányról volna szó. Nem is harcol már az érzései ellen, nem áll megütközve szemlélve a saját döntéseit figyelve. Átesett a ló másik oldalára, de most már ezzel kell dolgoznia és kihoznia belőle a legjobbat. Akár még jól is elsülhet a végén.*
- Én már rég nem tudok racionálisan gondolkodni, ha a közelemben vagy. *Mondja ki mindkettőjük rejtett gondolatát. Mert, bár biztosan nem tudja, milyen mély hatással van Aenaere, azt tökéletesen érzi, hogy ő maga képtelen az üzlet érdekeit a lányé elé helyezni. Kíváncsi, mi lenne, ha nem volna a közelében, akkor is ilyen bárgyú és érzelmes volna-e?
Aenae ötlete, hogy számoljanak be kettőjük kapcsolatáról a kapitánynak, meglepi és ellenérzéseket vált ki belőle. Nem szeretné, ha most még bárki is tudomást szerezne a viszonyukról. Túl sok felületet hagyna ez támadásra, kiszolgáltatottá tenné őket. Mindkettőjüket. Ám ezt okosan kell közölni, nehogy félreérthesse a lány.*
- Semmit sem szeretnék jobban, mint világgá kürtölni a szerelmem feléd, de félek, ezzel csak mások kezébe adnánk fegyvert. *Halkan mondja mindezt, mintha titok volna. Kettőjük közös és édes titka.*
- Még most ne mondjunk semmit, ha eljön az ideje, beavatjuk, de félek, félreértené és így csak érzelmes túlzásnak tartaná a tetteim és nem kezelné helyén a fenyegetés mértékét. *Ez elég jó érven tűnik a szemében. Így senki sem gyanúsíthatja meg, hogy féltő szerelme irányítja tetteit. Reméli, hogy ezzel Aenae is beéri.*
- Megvárjuk, beszélünk vele és meglátjuk, ő mit javasol. Magam kísérlek el a Vashegyre, ahol bár távol leszel tőlem, de biztonságban és nekem sem kell feláldoznom senkit, főleg magamat nem érted. *Halovány mosollyal mondja mindezt, mintha félig tréfálkozna, hogy elvegye szavai élét és valódi jelentését.*
- Elrendezek mindent, felkutatom ezt a fehér kesztyűs alakot, meg azt a fegyverest Denjaarral karöltve és ha ízetlen tréfát játszottak velünk, megkapják méltó büntetésüket. Ha pedig tényleg komoly dolog van a háttérben, akkor duplán jó, ha nem vagy a városban. *Ezek most racionális érvek, amelyeket a lánynak is meg kell értenie, pedig éppen öleli és Aenae ujjai újra a gombja körül matatnak.
A kérdés meglepi. Nem számított rá, hogy Aenae ilyet kér tőle. Nagyon régóta nem énekelt, mármint talán még neki is énekelt, de ez mégis meglepő.*
- Persze. *Néz halovány mosollyal le a sárga szemekbe.*
- Gyere. *Fogja meg a kezét és vezeti el egy kanapéhoz a pincearéna sarkában. A kényelem innen sem hiányozhat, hiába, egy kiadós edzés után jól esik a pihenés. Leül és maga elé ülteti Aenaet, majd két karral átkarolja, ha a lány enged a vezetésnek és pár pillanatig néma marad, hogy az utolsó szavak visszhangjai is elüljenek bennük. A szép kezdet után rosszul folytatódott a nap, így reméli, ebben az ölelésben megnyugszik kicst a lány háborgó lelke. Még ringatja is, alig érezhetően, ha teheti és amikor úgy érzi, eljött az ideje, belekezd. Hangja halk, de határozott, baritonja lassan betölti az üres pincearéna levegőjét.*
- Kihullnak kezemből a könyvek,
A világ magamra hagy.
Holnaptól hűvösebb napok jönnek,
Szűkülő időm, egyre tágasabb.
Elfordul tőlem a holt anyag,
Vonásaim, halványnak látszanak.
Leválnak lassan rólam a dolgok,
Így leszek, egyszerre mégis boldog.
//Aenae, CCC//
- Kinek ne imponálna? *Mosolyodik el haloványan. Persze fenntartásokkal kezelné maga is az ígéretét, de könnyen eshetne ilyen túlzásba, ha a lányról volna szó. Nem is harcol már az érzései ellen, nem áll megütközve szemlélve a saját döntéseit figyelve. Átesett a ló másik oldalára, de most már ezzel kell dolgoznia és kihoznia belőle a legjobbat. Akár még jól is elsülhet a végén.*
- Én már rég nem tudok racionálisan gondolkodni, ha a közelemben vagy. *Mondja ki mindkettőjük rejtett gondolatát. Mert, bár biztosan nem tudja, milyen mély hatással van Aenaere, azt tökéletesen érzi, hogy ő maga képtelen az üzlet érdekeit a lányé elé helyezni. Kíváncsi, mi lenne, ha nem volna a közelében, akkor is ilyen bárgyú és érzelmes volna-e?
Aenae ötlete, hogy számoljanak be kettőjük kapcsolatáról a kapitánynak, meglepi és ellenérzéseket vált ki belőle. Nem szeretné, ha most még bárki is tudomást szerezne a viszonyukról. Túl sok felületet hagyna ez támadásra, kiszolgáltatottá tenné őket. Mindkettőjüket. Ám ezt okosan kell közölni, nehogy félreérthesse a lány.*
- Semmit sem szeretnék jobban, mint világgá kürtölni a szerelmem feléd, de félek, ezzel csak mások kezébe adnánk fegyvert. *Halkan mondja mindezt, mintha titok volna. Kettőjük közös és édes titka.*
- Még most ne mondjunk semmit, ha eljön az ideje, beavatjuk, de félek, félreértené és így csak érzelmes túlzásnak tartaná a tetteim és nem kezelné helyén a fenyegetés mértékét. *Ez elég jó érven tűnik a szemében. Így senki sem gyanúsíthatja meg, hogy féltő szerelme irányítja tetteit. Reméli, hogy ezzel Aenae is beéri.*
- Megvárjuk, beszélünk vele és meglátjuk, ő mit javasol. Magam kísérlek el a Vashegyre, ahol bár távol leszel tőlem, de biztonságban és nekem sem kell feláldoznom senkit, főleg magamat nem érted. *Halovány mosollyal mondja mindezt, mintha félig tréfálkozna, hogy elvegye szavai élét és valódi jelentését.*
- Elrendezek mindent, felkutatom ezt a fehér kesztyűs alakot, meg azt a fegyverest Denjaarral karöltve és ha ízetlen tréfát játszottak velünk, megkapják méltó büntetésüket. Ha pedig tényleg komoly dolog van a háttérben, akkor duplán jó, ha nem vagy a városban. *Ezek most racionális érvek, amelyeket a lánynak is meg kell értenie, pedig éppen öleli és Aenae ujjai újra a gombja körül matatnak.
A kérdés meglepi. Nem számított rá, hogy Aenae ilyet kér tőle. Nagyon régóta nem énekelt, mármint talán még neki is énekelt, de ez mégis meglepő.*
- Persze. *Néz halovány mosollyal le a sárga szemekbe.*
- Gyere. *Fogja meg a kezét és vezeti el egy kanapéhoz a pincearéna sarkában. A kényelem innen sem hiányozhat, hiába, egy kiadós edzés után jól esik a pihenés. Leül és maga elé ülteti Aenaet, majd két karral átkarolja, ha a lány enged a vezetésnek és pár pillanatig néma marad, hogy az utolsó szavak visszhangjai is elüljenek bennük. A szép kezdet után rosszul folytatódott a nap, így reméli, ebben az ölelésben megnyugszik kicst a lány háborgó lelke. Még ringatja is, alig érezhetően, ha teheti és amikor úgy érzi, eljött az ideje, belekezd. Hangja halk, de határozott, baritonja lassan betölti az üres pincearéna levegőjét.*
- Kihullnak kezemből a könyvek,
A világ magamra hagy.
Holnaptól hűvösebb napok jönnek,
Szűkülő időm, egyre tágasabb.
Elfordul tőlem a holt anyag,
Vonásaim, halványnak látszanak.
Leválnak lassan rólam a dolgok,
Így leszek, egyszerre mégis boldog.
12. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2019-11-26 09:11:38
Üzenet elküldve: 2019-11-26 09:11:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1236
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1236
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Aenae, CCC//
- Furcsa, de kicsit imponálónak találom.
*Halvány mosollyal felnéz a másikra, de csak rövid időre, inkább visszahajtja a fejét. Amellett, hogy a dolog kicsit hízeleg neki, mégis úgy gondolja, hogy ezek csak szavak, szavakért miért is gondolna csupa szörnyűt a másikról? Majd ha gyakorlatba is ülteti őket, na akkor átgondolja azt, hogy mennyire imponáló is az, hogy érte feláldozzanak másokat. Kipróbálni nyilván nem szeretné, hogy akkor mit érezne vagy gondolna Cha'yssról, ilyenformán pedig kiélvezi inkább az ígéretet, hisz kicsit hízeleg neki.
A férfi sorolja a lehetőségeket, a lány pedig hümmögve hallgatja és közben élvezi az ölelést, a csókot az ujjain. Újra felpillant.*
- Sok mindent. Kezdetnek az is elég lenne, ha képes lennék arra, hogy racionálisan gondolkodjak...
*Ez az, ami Cha'yss közelében egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehézkesen megy neki.*
- Mennék is, meg maradnék is. Ha megyek, akkor nem biztonságosabb nappal, mikor sokkal nagyobb a nyüzsgés?
*Ha a férfi elengedte a kezét, akkor ujjai visszasiklanak a gombok közé.*
- Ha már idecitáltuk a kapitányt, akkor megvárom, hogy ő mit javasol. És azt hiszem, hogy be kéne számoljunk kettőnkről is. Vagy nem? Igazából utálom ezt a titkolózást.
*És önmagát is, hogy egyáltalán ebbe a helyzetbe hozta magát, de ugye Cha'yss közelében nehezen megy neki a racionális gondolkodás.*
- Igazából nagyon szeretnék valahol máshol lenni.
*Olyan helyen, ahol nem számít a neve, ahol nem kell az "elárvult thargok úrnőjének" lennie. Nehezen viseli, nehezen felel meg az elvárásoknak - főleg, hogy a mai napig nem is tudja igazán, hogy mik is az elvárások -, nem igazán tudja, hogy mit is kéne csinálnia, bár abban biztos, hogy nem akar egy hatig egy helyben rostokolni míg kiderül, hogy valaki vicceskedik vele. És persze dolga végezetlenül sem szeretne elfutni, de a ház ügyét ugye még mindig nem sikerült lerendezni.*
- Cha'yss, énekelsz nekem? Kérlek!
*Felemeli a fejét, hogy a férfi szemébe nézhessen. Olyan szépen indult a nap, annyira tökéletes volt, de így a végére annyira elromlott, hogy bőgni tudna. A fenyegetést ugyan nem vette komolyan, de az iménti kis szóváltástól és a kilátásba helyezett elválástól eléggé végletes hangulatba került. Már olyanokat vizionál, hogy Cha'yss épp most zavarta haza, hogy lerázza magáról a problémát. A racionális énje persze tudja, hogy ez nem így van, hogy a férfi csak keresi a mindenki számára megfelelő megoldást, viszont a racionális énje Cha'yss közelében háttérbe szorul. Érez némi haragot tehát, ami a férfire irányul.*
//Aenae, CCC//
- Furcsa, de kicsit imponálónak találom.
*Halvány mosollyal felnéz a másikra, de csak rövid időre, inkább visszahajtja a fejét. Amellett, hogy a dolog kicsit hízeleg neki, mégis úgy gondolja, hogy ezek csak szavak, szavakért miért is gondolna csupa szörnyűt a másikról? Majd ha gyakorlatba is ülteti őket, na akkor átgondolja azt, hogy mennyire imponáló is az, hogy érte feláldozzanak másokat. Kipróbálni nyilván nem szeretné, hogy akkor mit érezne vagy gondolna Cha'yssról, ilyenformán pedig kiélvezi inkább az ígéretet, hisz kicsit hízeleg neki.
A férfi sorolja a lehetőségeket, a lány pedig hümmögve hallgatja és közben élvezi az ölelést, a csókot az ujjain. Újra felpillant.*
- Sok mindent. Kezdetnek az is elég lenne, ha képes lennék arra, hogy racionálisan gondolkodjak...
*Ez az, ami Cha'yss közelében egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehézkesen megy neki.*
- Mennék is, meg maradnék is. Ha megyek, akkor nem biztonságosabb nappal, mikor sokkal nagyobb a nyüzsgés?
*Ha a férfi elengedte a kezét, akkor ujjai visszasiklanak a gombok közé.*
- Ha már idecitáltuk a kapitányt, akkor megvárom, hogy ő mit javasol. És azt hiszem, hogy be kéne számoljunk kettőnkről is. Vagy nem? Igazából utálom ezt a titkolózást.
*És önmagát is, hogy egyáltalán ebbe a helyzetbe hozta magát, de ugye Cha'yss közelében nehezen megy neki a racionális gondolkodás.*
- Igazából nagyon szeretnék valahol máshol lenni.
*Olyan helyen, ahol nem számít a neve, ahol nem kell az "elárvult thargok úrnőjének" lennie. Nehezen viseli, nehezen felel meg az elvárásoknak - főleg, hogy a mai napig nem is tudja igazán, hogy mik is az elvárások -, nem igazán tudja, hogy mit is kéne csinálnia, bár abban biztos, hogy nem akar egy hatig egy helyben rostokolni míg kiderül, hogy valaki vicceskedik vele. És persze dolga végezetlenül sem szeretne elfutni, de a ház ügyét ugye még mindig nem sikerült lerendezni.*
- Cha'yss, énekelsz nekem? Kérlek!
*Felemeli a fejét, hogy a férfi szemébe nézhessen. Olyan szépen indult a nap, annyira tökéletes volt, de így a végére annyira elromlott, hogy bőgni tudna. A fenyegetést ugyan nem vette komolyan, de az iménti kis szóváltástól és a kilátásba helyezett elválástól eléggé végletes hangulatba került. Már olyanokat vizionál, hogy Cha'yss épp most zavarta haza, hogy lerázza magáról a problémát. A racionális énje persze tudja, hogy ez nem így van, hogy a férfi csak keresi a mindenki számára megfelelő megoldást, viszont a racionális énje Cha'yss közelében háttérbe szorul. Érez némi haragot tehát, ami a férfire irányul.*
11. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2019-11-25 20:55:18
Üzenet elküldve: 2019-11-25 20:55:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Aenae, CCC//
*A könnyes szemek és az arc apró rezdülései ékesen mesélnek az igricnek a lányban dúló érzelmi viharról. Az apró toppanás is ezt bizonyítja, amitől egyszerre megesik a szíve Aenaen.
Nem szokott ilyen szentimentális lenni, általában az ilyen körülmények nem befolyásolják, de be kell vallania, hogy saját csapdájába esett, azaz visszafelé is ugyanúgy sült el, ahogy eredetileg tervezte. Csak most ő is vonzódik a lányhoz. Pedig azt gondolta, érzelmei közt csak az éhség vagy a fáradtság szerepel. Át kell értékelnie magában mindezt.
Elmondja, amit szeretne, amire Aenae a nyakába omlik, ő pedig enged a mozdulatnak és átkarolja a derekát.*
- Pedig tarthatnál. *Sóhajtja. Amikor a mellkasára hajtja a fejét, szorosabbra fonja az ölelést.
A kérdésen elgondolkodik, bármennyire is szeretné, ha a közelében maradna Aenae, talán mégis jobb volna, ha most visszatérne a Vashegyre. Legalább volna ideje átgondolnia, hogy mit is szeretne ettől a kapcsolattól. Kielemezhetné az érzéseit és végre koncentrálhatna kicsit a kereskedőházra is. Mert így nem képes dolgozni.*
- Küldhetnénk egy levelet. Csak hogy tudjon róla. *Nem tetszik neki ez az ötlet, de legalább nem érhetné az a vád, hogy nem tett meg mindent.*
- De az éj leple alatt vissza is mehetnél. *Mondja ki végül. Felemeli a fejét, hogy lenézhessen Aenae szemeibe.*
- Én sem akarom, de így egyikünknek sem eshetne baja, ha mégis igaz ez az egész. *Látszik rajta, hogy mennyire nincs ínyére a dolog, de nem szeretne kockáztatni és az sem jó, ha emiatt egymást tépik. Bármennyire is feszült most a helyzet, az inge gombjai közt matató ujjak elérik őt. Jobbját Aenae kezére teszi.*
- Te mit szeretnél? *Kérdi halkan, ha a lány engedi, felemeli a kezét és csókot lehel az ujjaira. Talán ez segít majd dönteni, mert egyedül képtelen.*
//Aenae, CCC//
*A könnyes szemek és az arc apró rezdülései ékesen mesélnek az igricnek a lányban dúló érzelmi viharról. Az apró toppanás is ezt bizonyítja, amitől egyszerre megesik a szíve Aenaen.
Nem szokott ilyen szentimentális lenni, általában az ilyen körülmények nem befolyásolják, de be kell vallania, hogy saját csapdájába esett, azaz visszafelé is ugyanúgy sült el, ahogy eredetileg tervezte. Csak most ő is vonzódik a lányhoz. Pedig azt gondolta, érzelmei közt csak az éhség vagy a fáradtság szerepel. Át kell értékelnie magában mindezt.
Elmondja, amit szeretne, amire Aenae a nyakába omlik, ő pedig enged a mozdulatnak és átkarolja a derekát.*
- Pedig tarthatnál. *Sóhajtja. Amikor a mellkasára hajtja a fejét, szorosabbra fonja az ölelést.
A kérdésen elgondolkodik, bármennyire is szeretné, ha a közelében maradna Aenae, talán mégis jobb volna, ha most visszatérne a Vashegyre. Legalább volna ideje átgondolnia, hogy mit is szeretne ettől a kapcsolattól. Kielemezhetné az érzéseit és végre koncentrálhatna kicsit a kereskedőházra is. Mert így nem képes dolgozni.*
- Küldhetnénk egy levelet. Csak hogy tudjon róla. *Nem tetszik neki ez az ötlet, de legalább nem érhetné az a vád, hogy nem tett meg mindent.*
- De az éj leple alatt vissza is mehetnél. *Mondja ki végül. Felemeli a fejét, hogy lenézhessen Aenae szemeibe.*
- Én sem akarom, de így egyikünknek sem eshetne baja, ha mégis igaz ez az egész. *Látszik rajta, hogy mennyire nincs ínyére a dolog, de nem szeretne kockáztatni és az sem jó, ha emiatt egymást tépik. Bármennyire is feszült most a helyzet, az inge gombjai közt matató ujjak elérik őt. Jobbját Aenae kezére teszi.*
- Te mit szeretnél? *Kérdi halkan, ha a lány engedi, felemeli a kezét és csókot lehel az ujjaira. Talán ez segít majd dönteni, mert egyedül képtelen.*
10. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2019-11-22 14:22:13
Üzenet elküldve: 2019-11-22 14:22:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1236
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1236
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Aenae, CCC//
*Aenae sosem volt igazán ura a vonásainak, nem tudott érzelemmentes maszk mögé bújni, holott néha igen nagy szüksége lett volna rá. Most is minden érzelem ott van az arcán, könny-fátyolos tekintetében vagy szája sarkának egy-egy rándulásán, grimaszba szaladó orrán. Ott van a düh és a féltő szerelem is. Szívesen toporzékolna haragjában, de beéri egy toppantással is. Szeretné Cha'yss karjai közé vetni magát, de csak egy tétova lépést tesz felé.
Tekintete Cha'yssra szegeződik ahogyan a férfi elindul felé, összeszorított fogakkal nézi, a topáz szempár többször is végigszalad a másikon, aztán a mellkasán áll meg, éppen a ruha által takart sebhelyen. A vér úgy dobol a fülében, hogy alig-alig jut el valami az agyáig Cha'yss szavaiból és ez tulajdonképpen egy olyan körülmény, ami miatt nem kezd vitatkozni arról, hogy márpedig kettejük közül csak neki van félteni a másikat. Majdnem visszanyeri a hangját azonban akkor, mikor Cha'yss kiveszi a kardot a kezéből. Sűrűn pislog, hogy megzabolázza a kibuggyanni könnyeit és egyelőre sikeres harcot is vív ellenük. Enged a szelíd erőszaknak és felnéz. Ez az a pont, mikor csődöt mond ismét a józan esze, mert nem kellene átölelnie a férfi nyakát, de ő mégis megteszi. Itt kellene hagynia és a lehető leggyorsabban el kellene hagynia a várost, még azelőtt, hogy tényleg kitör a beígért hacacáré. De nem lép távolabb Cha'ysstól, sőt hozzásimul. Az a fránya láthatatlan zsinór tehet az egészről, ami attól a pillanattól húzza a férfi felé, hogy először meglátta. Képtelen ellenállni neki és ez már sokkal több mint akkor, ott az istállóban, a fizikai vonzalma már régen érzelmi síkra emelkedett és örömmel adja át magát ennek az érzésnek. Ráadásul romantikus énje is sóhajtozik odabenn azoktól, amiket Cha'yss mond neki. Melyik lánynak ne imponálna az ilyesmi?*
- Nem tartalak annak.
*Suttogja rekedtes hangon. Tényleg nem tartja szörnyetegnek, ami azért érdekes, mert amúgy iszonyatos bűntudata lenne, ha ilyesmi megtörténne. De nem fog. Az egész csak egy rossz tréfa. Nem lehet más, csak egy rossz tréfa!
A férfi mellkasára hajtja a fejét, mélyen leszívja az illatát, hallani is hogy milyen mélyen és kissé vontatottan szívja be a levegőt. Persze ha Cha'yss bármi jelét adta, hogy ez a dolog ellenére van, akkor mellkasa előtt összefont karokkal hátrébb lép.*
- Szerinted mit kéne tennem? Kivárni azt az egy hatot, amit a fickó ígért? Nem kéne szólni a kancelláromnak is? Bizonyára aggódik értem, hát ha még egy hatig nem hall rólam.
*Ha a férfi engedte, hogy átölelje a nyakát és hozzásimuljon, akkor hamarosan azt tapasztalhatja, hogy a lány már csak egyik karral öleli a nyakát, másik kezének ujjai pedig inggombjai között tapogatóznak. Ha akarná sem tudná tagadni, hogy vonzódik ahhoz a sebhelyhez a mellkasán, viszont újabbakat nem szeretne látni rajta. Pláne akkor nem, ha miatta szerzi őket.*
//Aenae, CCC//
*Aenae sosem volt igazán ura a vonásainak, nem tudott érzelemmentes maszk mögé bújni, holott néha igen nagy szüksége lett volna rá. Most is minden érzelem ott van az arcán, könny-fátyolos tekintetében vagy szája sarkának egy-egy rándulásán, grimaszba szaladó orrán. Ott van a düh és a féltő szerelem is. Szívesen toporzékolna haragjában, de beéri egy toppantással is. Szeretné Cha'yss karjai közé vetni magát, de csak egy tétova lépést tesz felé.
Tekintete Cha'yssra szegeződik ahogyan a férfi elindul felé, összeszorított fogakkal nézi, a topáz szempár többször is végigszalad a másikon, aztán a mellkasán áll meg, éppen a ruha által takart sebhelyen. A vér úgy dobol a fülében, hogy alig-alig jut el valami az agyáig Cha'yss szavaiból és ez tulajdonképpen egy olyan körülmény, ami miatt nem kezd vitatkozni arról, hogy márpedig kettejük közül csak neki van félteni a másikat. Majdnem visszanyeri a hangját azonban akkor, mikor Cha'yss kiveszi a kardot a kezéből. Sűrűn pislog, hogy megzabolázza a kibuggyanni könnyeit és egyelőre sikeres harcot is vív ellenük. Enged a szelíd erőszaknak és felnéz. Ez az a pont, mikor csődöt mond ismét a józan esze, mert nem kellene átölelnie a férfi nyakát, de ő mégis megteszi. Itt kellene hagynia és a lehető leggyorsabban el kellene hagynia a várost, még azelőtt, hogy tényleg kitör a beígért hacacáré. De nem lép távolabb Cha'ysstól, sőt hozzásimul. Az a fránya láthatatlan zsinór tehet az egészről, ami attól a pillanattól húzza a férfi felé, hogy először meglátta. Képtelen ellenállni neki és ez már sokkal több mint akkor, ott az istállóban, a fizikai vonzalma már régen érzelmi síkra emelkedett és örömmel adja át magát ennek az érzésnek. Ráadásul romantikus énje is sóhajtozik odabenn azoktól, amiket Cha'yss mond neki. Melyik lánynak ne imponálna az ilyesmi?*
- Nem tartalak annak.
*Suttogja rekedtes hangon. Tényleg nem tartja szörnyetegnek, ami azért érdekes, mert amúgy iszonyatos bűntudata lenne, ha ilyesmi megtörténne. De nem fog. Az egész csak egy rossz tréfa. Nem lehet más, csak egy rossz tréfa!
A férfi mellkasára hajtja a fejét, mélyen leszívja az illatát, hallani is hogy milyen mélyen és kissé vontatottan szívja be a levegőt. Persze ha Cha'yss bármi jelét adta, hogy ez a dolog ellenére van, akkor mellkasa előtt összefont karokkal hátrébb lép.*
- Szerinted mit kéne tennem? Kivárni azt az egy hatot, amit a fickó ígért? Nem kéne szólni a kancelláromnak is? Bizonyára aggódik értem, hát ha még egy hatig nem hall rólam.
*Ha a férfi engedte, hogy átölelje a nyakát és hozzásimuljon, akkor hamarosan azt tapasztalhatja, hogy a lány már csak egyik karral öleli a nyakát, másik kezének ujjai pedig inggombjai között tapogatóznak. Ha akarná sem tudná tagadni, hogy vonzódik ahhoz a sebhelyhez a mellkasán, viszont újabbakat nem szeretne látni rajta. Pláne akkor nem, ha miatta szerzi őket.*
1-20 , 10-29