// A Sör dala //
// A Derengő fa //
*No hát. Mennyien összegyüttek.
Az érkező fajtársnak meglebegteti a szakállát, ami ősi tárnoki szokás és az apró népség körében a kézfogással ér fel, csodás hagyomány.*
- Itt biz Sördalolás lesz koma!
*Üvölti neki teli pofával, és bár igen kicsi, a magas faszéken állva képes lenézni Borin cimborára, cinkos kacsintás kíséretében.
Draech igazi tehetség. Valahol mélyen igazán büszke a kölökre. Jó harcos, jól jár a bagólesője... mi kell még?! Ebből a gyerekből sztár lesz.
Nem is szól semmit, ehhez nem is kell, egyszerűen csak feljebb ugrik - lihegve, fél percen keresztül kászálódik - a pultra, és egy igen szép, két csizmakoppantás után széttárja kezeit és kissé meghajtja pocakos felsőtestét, a gesztus a sztepptáncosok befejező pozícióját idézi, pofázmányán meg reménykedő, széles mosoly ül.
Csak hogy az i-re felkerüljön a pont.
A kocsmáros minden bizonnyal beleegyezik a dologba, de már nem bír tovább várni, mivel egész nagy hallgatóságuk gyűlt kettejüknek.*
- Majd ha elkezdem, pattanjá föl egy asztalra és mehet a csuhajja..
*Suttog meglepően halkan Draech füleibe... vagyis emberi - vagy egyéb, normális népség - mércével mérve emelt hangerővel társalog. Hát most mit van tenni, már megsüketedett a sok dáridóban.
Int minden jelenlévőnek, még a szenvedőknek is a kocsma másik végében.*
- KEDVES KOMÁK! SZEDJÉTEK A RÁNCOKAT VIGYORBA, GYERTEK GYEREKEK, ZSÁMOKKAL ISZUNK MA!
*Szól oda előzékenyen és igen udvariasan Achrandék társaságához is, vagyis legközelebbi, pultnál lévő a Quantall gyereket célozza meg szavaival.
Majd hirtelen csönd lesz. Kivár. Mikor minden elcsendesedik, és csak a gnóm nyöszörgései és az okvetlen belekotyogások hallatszódnak, a Törpe lecsukjai szemeit, és igen komikusan fest a kócos, apró szőrcsomó, ahogy két korsó sörrel kezében éppen átszellemülni próbál.
Még mindig vár... talán pont valami reakcióra vár. Talán pont valakire vár. Ki tudja?
Lássa a világ, mit lép a közönség.*