//Második szál//
*Idegesen elhajtja a szidalomáradatot kezének egy mozdulatával. Közben vicsornak is beillő vigyorba húzza ajkait. Persze ha már itt van, pofátlanul megbámulja Rilait is, legalábbis ami kilátszik a ruhájából. Gondolatban összeméri két tenyerével a derekát, s átéri. Bőrébe szimatol, ölébe ülteti. A rátörő érzékletektől menten visszakozni kezd.*
- Épp most mondtam volna, hogy tán kicseréltek egy másik csitrire, míg nem figyeltem. Ugyanis az előző, aki az istállóban akaszkodott rám, fejhasogatóan zajos, ez a széplány pedig néma. De már elmúlt. - *Ismét marokra keríti a korsóját és meghúzza, fejét rázza az őt érő vádakra.* - De való igaz: nem tusázom többet senki hatalmáért. Ezek a bődületes baromságok engem már régen hidegen hagynak. Úgy hallottam, Artheniorra is háborúság sújtott, de dolgom van erre, és nem az, hogy egy magadfajta fruska intelmeit hallgassam. Atyád majd férjhez ad, neki pörölhetsz unásig.
*Ha feléje kerül ismét a nevezett borleány, nem rest tovább incselkedni vele. Már csak hogy bosszantsa Rilait, azért is fordul fejével utána, s ha a vérmes természetű hölgyemény hagyja, ciccegve utána kap kezével, ha elfogy a bor. Megest új korsót fog nyakalni. A másodikat, és nem kevésbé rémisztő sebességgel.*
- Ez a krimó jónak számít városi léptékkel? - *Elterelné a szót a tulajdon becsmérléséről. Hisz ő is tudja pontosan: hosszú ideje múlatja már minden óráját tespedéssel, ivászattal, tunyasággal. Egykor legendás ereje, ügyessége elillant. Az eszét persze használhatná, de minek? Olyannyira kiábrándult a világból, hogy ravaszságát is jó mélyre hantolta magában. Másra sem vágyott már jó ideje mint evésre, ivásra, ölelésre. Temérdek ideje elfelejtette, mennyire megvetette hajdan a henyélő élvhajhászokat. Elvárásai magával szemben sincsenek már, elvégre jól mondja a pelyhes: már nem a régi harcos. Ezt bizonyítandó, megint előkapaszkodik benne a vágy, hogy a mai estét is ételben, italban, női ölben tobzódva töltse.* - Úgy tűnik, jócskán ismerős vagy erre. Korábban hagytad el a várost énnálam, és nincs az sem kizárva, hogy vitted valamire, ugye?
*Intő kézmozdulattal csitítja a választ, mielőtt megkapná azt.*
- Szükségem lenne valakire anapokban, aki ismeri Artheniort.