Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 56 (1101. - 1120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1120. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-10-01 17:35:01
Üzenet elküldve: 2012-10-01 17:35:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Mordach Harders //
* A félig leeresztett pillák sűrűje mögött felvillan a bíbor szempár, mikor megpillantja a férfit. Egyelőre nem jelzi semmivel, hogy felkeltette érdeklődését, s nem is biztos benne, hogy asztaltársra vágyik, ő pedig nem az a fajta, aki ráerőltetné a társaságát...
Lassul azonban a lépte, s a karmazsinok felvillannak, mikor a kis "mutatvány" kezdetét veszi. Egy ragadozó mosolya, ami megjelenik a szája szegletében; valódi érdeklődést sugall a Vörös iránt.
Megáll, arcát épphogy az ominózus alak felé fordítja, úgy figyeli a szeme sarkából a férfi mesterkedését. Tetszik neki a mód, ahogy felhívja magára a figyelmet: nem tolakodó, könnyen visszautasítható, kreatív. Elegáns.
Tekintetével követi a megidézett ezüstalakok táncát, egy pillanatra arckifejezése hasonlatossá teszi a vadászó macskához, ahogy a zsákmánya útját követi. Aztán, mikor a végcél s a célzás egyértelművé válik, pillanatnyi habozás után magabiztos léptekkel indul az asztal felé. A felhívás elfogadva... *
- Az Árnyak óvjanak - köszön halkan; a hangja halk, nyugodt, dallamos, szája sarkában ott reszket a szűnni nem akaró kis mosoly. * - Csatlakozhatok?
* S amennyiben jól értelmezte a jeleket és a felhívást, s a Vörös "igen"nel felel, elfoglalja a férfi melletti széket, egyik lábát félig felhúzva, kecses, szoborszerű pózban, s várja, mivel áll elő további szórakoztatására az idegen. Úgy érzi, az este mindkettejük számára előnyös fordulatot vehet... *
* A félig leeresztett pillák sűrűje mögött felvillan a bíbor szempár, mikor megpillantja a férfit. Egyelőre nem jelzi semmivel, hogy felkeltette érdeklődését, s nem is biztos benne, hogy asztaltársra vágyik, ő pedig nem az a fajta, aki ráerőltetné a társaságát...
Lassul azonban a lépte, s a karmazsinok felvillannak, mikor a kis "mutatvány" kezdetét veszi. Egy ragadozó mosolya, ami megjelenik a szája szegletében; valódi érdeklődést sugall a Vörös iránt.
Megáll, arcát épphogy az ominózus alak felé fordítja, úgy figyeli a szeme sarkából a férfi mesterkedését. Tetszik neki a mód, ahogy felhívja magára a figyelmet: nem tolakodó, könnyen visszautasítható, kreatív. Elegáns.
Tekintetével követi a megidézett ezüstalakok táncát, egy pillanatra arckifejezése hasonlatossá teszi a vadászó macskához, ahogy a zsákmánya útját követi. Aztán, mikor a végcél s a célzás egyértelművé válik, pillanatnyi habozás után magabiztos léptekkel indul az asztal felé. A felhívás elfogadva... *
- Az Árnyak óvjanak - köszön halkan; a hangja halk, nyugodt, dallamos, szája sarkában ott reszket a szűnni nem akaró kis mosoly. * - Csatlakozhatok?
* S amennyiben jól értelmezte a jeleket és a felhívást, s a Vörös "igen"nel felel, elfoglalja a férfi melletti széket, egyik lábát félig felhúzva, kecses, szoborszerű pózban, s várja, mivel áll elő további szórakoztatására az idegen. Úgy érzi, az este mindkettejük számára előnyös fordulatot vehet... *
1119. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-10-01 16:50:02
Üzenet elküldve: 2012-10-01 16:50:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Miközben a Vörös italát várja, olykor halkan felszisszen, s arca néha fájdalmas grimaszokat vág, ám ez mind csupán a másodperc töredéke alatt megy végbe. Ahogy végignéz fedetlen felsőtestén, s alaposabban megnézi a sebeket, egy elismerő bólintással könyveli el magában, hogy a fájdalom már sokkal enyhébb, emellett a szerzett karmolások és harapás is hamarabb gyógyul, melyet talán betudhat annak, hogy azóta számos varázsige járta már át a testét - emellett utóbbi igéje, mikor külseje jobban hasonlított egy vadállatéhoz, akkor bőre is megváltozott. Abban a külsőben sokkal jobban érezte magát, mint így...
E gondolatok közepette észre sem veszi, hogy vörös szemei egyetlen pontra szegeződnek, mégpedig egy kedvetlen arcú hölgyre, kinek kegyeibe éppen valami szánalomra se méltó ficsúr próbál beférkőzni - sikertelenül. Az éjelf hölgyemény, sötételfhez méltóan könnyedén utasítja vissza, s inkább odébbáll, de Mordach azt is észreveszi, hogy a fogadóból biz' nem kíván távozni, csupán a túlbuzgó társaságtól menekülne.
A férfi fejében fel is üti magát pár gondolat, mert a jövőre igen jótékony hatással lehet. Pár hét múlva teljesen össze kell szednie magát, nagyobb erőre és lelkesedésre kell szert tenni, mert bár éppen a mai nap érkezett vissza a kikötőből, de nemsokára újra útra kel, mégpedig Krenkataur barlangja felé, éppen oda, ahol az a bestia megsebesítette. Valahol mélyen van egy lejárat egy sötételf kolóniához, s Mordachot kérték fel az ottaniak - mivel a férfinek nagy híre van -, hogy a fiatalabb éjelfeket avassa be a felszín rejtelmeibe, veszélyeibe. Erre pedig a Vörös nem mondhatott nemet, úgyis hosszú hónapokkal ezelőtt látta az alantas vidékeket. Addig pedig nem árt, ha ráhangolódik a sötételfek sajátos modorára, s - bár nem csak ebből a szempontból - e magányos éjelf hölgy tökéletes célpontnak tűnik.
Mordach tudja jól, hogy némelyikük milyen hűvös tud lenni, s holmi gyors, szép szavakkal nem lehet csak úgy a bizalmukba férkőzni. Ezért hát a férfi odasúg pár mondatot a fogadósnak, mire az feltűnően odacsúsztat egy pohár Bort 7 aranyért a férfi mellé.
Eközben a sajátja is megérkezik, amit azonnal kortyolgatni is kezd, olykor pedig pár pillantást vet maga mögé a hölgyeményre...
Ha esetleg közelebb lép a férfihez, akkor Mordach halkan elmormol egy igét, mire váratlanul térdig lenyúló haja mozogni kezd, s váratlanul kipattan belőle egy apró, ezüstös fényű, táncoló páros, melyek ugyan homályosak, de jól kivehető, hogy bizony az éjelf hölgyeményt és a Vöröst ábrázolják. A táncoló páros a sötételf feje körül kering el párszor, majd hirtelen szaladni kezdenek a levegőben, s beleugranak abba az árva pohárba, mely magányosan álldogál a pulton, a férfi mellett. Ekkor pedig ő hátratekint, és egy sejtelmes mosolyt villant a hölgynek, végül visszafordítja fejét - felhívás egy keringőre...
Ő nem erőszakoskodik, nem támadja le, mint az a szánalmas alak, hanem meghagyja a másiknak a döntés lehetőségét, hogy ezt az estét magányosan, vagy esetleg társaságban akarja-e tölteni. Mordach reménykedik az utóbbiban, ám ha a kis mutatványa nem találna érdeklődő tekintetre, akkor nemsokára meg is látogatja majd újra a szobáját...*
A varázsló egy Kerubi tánc nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló 10 méteres körzetében, s ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.
E gondolatok közepette észre sem veszi, hogy vörös szemei egyetlen pontra szegeződnek, mégpedig egy kedvetlen arcú hölgyre, kinek kegyeibe éppen valami szánalomra se méltó ficsúr próbál beférkőzni - sikertelenül. Az éjelf hölgyemény, sötételfhez méltóan könnyedén utasítja vissza, s inkább odébbáll, de Mordach azt is észreveszi, hogy a fogadóból biz' nem kíván távozni, csupán a túlbuzgó társaságtól menekülne.
A férfi fejében fel is üti magát pár gondolat, mert a jövőre igen jótékony hatással lehet. Pár hét múlva teljesen össze kell szednie magát, nagyobb erőre és lelkesedésre kell szert tenni, mert bár éppen a mai nap érkezett vissza a kikötőből, de nemsokára újra útra kel, mégpedig Krenkataur barlangja felé, éppen oda, ahol az a bestia megsebesítette. Valahol mélyen van egy lejárat egy sötételf kolóniához, s Mordachot kérték fel az ottaniak - mivel a férfinek nagy híre van -, hogy a fiatalabb éjelfeket avassa be a felszín rejtelmeibe, veszélyeibe. Erre pedig a Vörös nem mondhatott nemet, úgyis hosszú hónapokkal ezelőtt látta az alantas vidékeket. Addig pedig nem árt, ha ráhangolódik a sötételfek sajátos modorára, s - bár nem csak ebből a szempontból - e magányos éjelf hölgy tökéletes célpontnak tűnik.
Mordach tudja jól, hogy némelyikük milyen hűvös tud lenni, s holmi gyors, szép szavakkal nem lehet csak úgy a bizalmukba férkőzni. Ezért hát a férfi odasúg pár mondatot a fogadósnak, mire az feltűnően odacsúsztat egy pohár Bort 7 aranyért a férfi mellé.
Eközben a sajátja is megérkezik, amit azonnal kortyolgatni is kezd, olykor pedig pár pillantást vet maga mögé a hölgyeményre...Ha esetleg közelebb lép a férfihez, akkor Mordach halkan elmormol egy igét, mire váratlanul térdig lenyúló haja mozogni kezd, s váratlanul kipattan belőle egy apró, ezüstös fényű, táncoló páros, melyek ugyan homályosak, de jól kivehető, hogy bizony az éjelf hölgyeményt és a Vöröst ábrázolják. A táncoló páros a sötételf feje körül kering el párszor, majd hirtelen szaladni kezdenek a levegőben, s beleugranak abba az árva pohárba, mely magányosan álldogál a pulton, a férfi mellett. Ekkor pedig ő hátratekint, és egy sejtelmes mosolyt villant a hölgynek, végül visszafordítja fejét - felhívás egy keringőre...
Ő nem erőszakoskodik, nem támadja le, mint az a szánalmas alak, hanem meghagyja a másiknak a döntés lehetőségét, hogy ezt az estét magányosan, vagy esetleg társaságban akarja-e tölteni. Mordach reménykedik az utóbbiban, ám ha a kis mutatványa nem találna érdeklődő tekintetre, akkor nemsokára meg is látogatja majd újra a szobáját...*
A varázsló egy Kerubi tánc nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló 10 méteres körzetében, s ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.
1118. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-10-01 15:47:42
Üzenet elküldve: 2012-10-01 15:47:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
* Kurta, királynői biccentés nyugtázza a köszönést és a bocsánatkérést. A vérszínű szempárban a közöny mögött halvány érdeklődés-szikra villan, a hosszú pillák azonban már ereszkednek is, hogy beárnyalják a karmazsinokat, elrejtve ezzel mindennemű érzelemnek még a nyomát is. *
- Köszönöm a meghívást, de most talán inkább nem fogadom el - feleli halkan, kupája hangosan koppan az asztalon.
Egy pillanatig várakozásteljesen néz a férfira, ha azonban az nem áll elő olyasmivel, amiért a nőnek érdemes volna maradnia, akkor feláll, és egy halk köszönés után otthagyja az asztalt. Egyelőre azonban nem kifele igyekszik; unatkozik. Kifejezetten. Úgyhogy most keresi azt, aki esetleg elszórakoztathatná... *
- Köszönöm a meghívást, de most talán inkább nem fogadom el - feleli halkan, kupája hangosan koppan az asztalon.
Egy pillanatig várakozásteljesen néz a férfira, ha azonban az nem áll elő olyasmivel, amiért a nőnek érdemes volna maradnia, akkor feláll, és egy halk köszönés után otthagyja az asztalt. Egyelőre azonban nem kifele igyekszik; unatkozik. Kifejezetten. Úgyhogy most keresi azt, aki esetleg elszórakoztathatná... *
1117. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-10-01 13:20:56
Üzenet elküldve: 2012-10-01 13:20:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
* Lépéseinek hangját szinte nem is lehet hallani, ahogy Rowon lesétál a lépcsőkön, a fogadótérbe. Nem settenkedik ő, csak a hosszú utazásai alatt, miközben a vadont járta, reflexévé vált a csendes mozgás. Jól kipihente magát odafönt tizenhármas szobában, és miután megtisztálkodott, és rendbe szedte öltözékét, el is indult hogy nekiálljon felderíteni a várost. Sok mindent hallott Artheniorról, de ő szeret mindenről a saját szemeivel meggyőződni. Biccent egyet a pultosnak kifelé menet, majd a kijárat felé indul. Vándor köpenye meglebben a huzatban, mikor kinyitja az ajtót, de ez nem torpantja meg az utazót. Már kint is van.*
1116. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-10-01 12:46:29
Üzenet elküldve: 2012-10-01 12:46:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
// Kean Diamit //
-Köszönöm a vörös bort. Nem, nem kérek enni. Mielőtt a fogadóba értem volna ettem egy keveset. amit az erőben találtam ehető bogyókat, növényeket, abból csemegéztem.
*Kortyol a vörös borból. Finom, kellemesen édes ital. Kedvesére néz, s megrebegteti szempilláit.*
-Nos...szerintem verssel nem csak a férfi kedveskedhet a nőnek. Persze, ez formalitás, de egy nő is kifejezheti rímekben azt, amit a férfi iránt érez. Még az is eszembe jutott, hogy lefestelek, de sajnos nem volt se vászon, se alapanyag. Így maradtam a verselésnél.
*Elhatározta, hogy apró-cseprő munkákat vállal, hogy összekuporgassa az aranyat egy kisebb házra, hogy valahol elinduljanak az Életbe. Nem akar nagy házat, csak akkorát, hogy ketten, vagy hárman kényelmesen elférjenek. Meg vannak az elképzelései. Lenne két kert, az egyikbe ültetne zöldséget, gyümölcsöst, a másikba virágokat. Szeretne a folyóparton építkezni, így lenne mindig friss víz, sütéshez -főzéshez, mosáshoz, öntözéshez, szinte mindenre fel tudják használni. De ez persze szintén a jövő zenéje.*
-Van már valami elképzelésed a munkával kapcsolatba?
*Hangja olyan, mint a lágyan szóló muzsika. Zene a fülnek. Arcán mosoly, tekintetében határozottság. Bal kezével az asztalra könyököl, a jobbal Kedvese kezét simogatja.*
-Köszönöm a vörös bort. Nem, nem kérek enni. Mielőtt a fogadóba értem volna ettem egy keveset. amit az erőben találtam ehető bogyókat, növényeket, abból csemegéztem.
*Kortyol a vörös borból. Finom, kellemesen édes ital. Kedvesére néz, s megrebegteti szempilláit.*
-Nos...szerintem verssel nem csak a férfi kedveskedhet a nőnek. Persze, ez formalitás, de egy nő is kifejezheti rímekben azt, amit a férfi iránt érez. Még az is eszembe jutott, hogy lefestelek, de sajnos nem volt se vászon, se alapanyag. Így maradtam a verselésnél.
*Elhatározta, hogy apró-cseprő munkákat vállal, hogy összekuporgassa az aranyat egy kisebb házra, hogy valahol elinduljanak az Életbe. Nem akar nagy házat, csak akkorát, hogy ketten, vagy hárman kényelmesen elférjenek. Meg vannak az elképzelései. Lenne két kert, az egyikbe ültetne zöldséget, gyümölcsöst, a másikba virágokat. Szeretne a folyóparton építkezni, így lenne mindig friss víz, sütéshez -főzéshez, mosáshoz, öntözéshez, szinte mindenre fel tudják használni. De ez persze szintén a jövő zenéje.*
-Van már valami elképzelésed a munkával kapcsolatba?
*Hangja olyan, mint a lágyan szóló muzsika. Zene a fülnek. Arcán mosoly, tekintetében határozottság. Bal kezével az asztalra könyököl, a jobbal Kedvese kezét simogatja.*
1115. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-10-01 01:38:42
Üzenet elküldve: 2012-10-01 01:38:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Lilianah Cross//
*Esze ágában sem volt elüldözni magától a lányt, de ha már így alakult, hát nem rángatja vissza, tényleg egy fogadóban ülnek, túl sok a figyelő szempár, a bíráló tekintet. Vajon milyen ennek a városnak az általános morálja? Tényleg ennyire erénycsősz mindenki vagy csak ő érzi úgy, hogy megszólják, ha túl nyilvánosan enyeleg?*
-Még két kupa vörösBort is csapj hozzá, itt a 18 arany érte. Enni nem kértél volna valamit? Vagy ha gondolod, megkínálhatlak az enyémből.
*Biztos, hogy a köretben lesz olyan, ami nem hús, így szíve választottja is meg tudja enni. De akár szívesen rendel neki bármi mást, amit csak kíván. Mellette nem kell többet nélkülöznie és kuporgatnia, bizonyára fog találni olyan munkát, amiből tisztességgel meg tudnak élni, ha pedig nem, hát mindig ott a több éves gyakorlat, amit tolvajlásban szerzett a művészek között, majd kamatoztatja tudását, hogy gyarapítsa a családi kasszát. Családi... Mennyire szépen is cseng ez így.*
-Nem fogsz csalódni, ezt megígérem neked.
*Ha tudná, hogy neki is hány vágya van... Nevetség beismerni, de talán a legnagyobb, hogy gyereke legyen. Egy saját, apró csöppség, akit karjaiban tarthat és aki majd apának fogja szólítani. Szinte bele sem mer gondolni, hogy ez valóra válhatna.*
-Csodálatos volt, édesem. De nem úgy lenne illendő, hogy a férfi bókoljon versekkel élete hölgyének?
*Belőle nem lenne jó poéta, de lehet, majd megpróbálkozik valamivel. Lilianah-ért bármit.*
*Esze ágában sem volt elüldözni magától a lányt, de ha már így alakult, hát nem rángatja vissza, tényleg egy fogadóban ülnek, túl sok a figyelő szempár, a bíráló tekintet. Vajon milyen ennek a városnak az általános morálja? Tényleg ennyire erénycsősz mindenki vagy csak ő érzi úgy, hogy megszólják, ha túl nyilvánosan enyeleg?*
-Még két kupa vörösBort is csapj hozzá, itt a 18 arany érte.
Enni nem kértél volna valamit? Vagy ha gondolod, megkínálhatlak az enyémből.*Biztos, hogy a köretben lesz olyan, ami nem hús, így szíve választottja is meg tudja enni. De akár szívesen rendel neki bármi mást, amit csak kíván. Mellette nem kell többet nélkülöznie és kuporgatnia, bizonyára fog találni olyan munkát, amiből tisztességgel meg tudnak élni, ha pedig nem, hát mindig ott a több éves gyakorlat, amit tolvajlásban szerzett a művészek között, majd kamatoztatja tudását, hogy gyarapítsa a családi kasszát. Családi... Mennyire szépen is cseng ez így.*
-Nem fogsz csalódni, ezt megígérem neked.
*Ha tudná, hogy neki is hány vágya van... Nevetség beismerni, de talán a legnagyobb, hogy gyereke legyen. Egy saját, apró csöppség, akit karjaiban tarthat és aki majd apának fogja szólítani. Szinte bele sem mer gondolni, hogy ez valóra válhatna.*
-Csodálatos volt, édesem. De nem úgy lenne illendő, hogy a férfi bókoljon versekkel élete hölgyének?
*Belőle nem lenne jó poéta, de lehet, majd megpróbálkozik valamivel. Lilianah-ért bármit.*
1114. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-09-30 23:01:25
Üzenet elküldve: 2012-09-30 23:01:25
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Nyílik az ajtó és egy halk léptű lány néz körbe. Aki látja rögtön tudhatja, egyike a szépek népének. Égszín tekintete érdeklődve kutat egy üres asztal után. Már meg is van mégis léptei más fele, egyenesen a pulthoz vezetnek. Rendelne valamit. Mi is legyen az? Talán Nem főtt étel Kifizeti az érte járó 7 aranyat majd leül egy nyugodt asztalhoz.
Lassan kezdi elmajszolni az előtte lévő péksüteményt, közben az ajtó előtt hagyott Hókára gondol. Ha szerencséje van akkor a ló is már a fogadó istállójában piheni ki a hosszú út fáradalmait, ha mégsem akkor remélhetőleg béketűrő természete átsegíti az éjszakán.*
* Szórakozottan pislog körbe. Szép az épület és jó páran beszélgetnek már bent a külvilágra épp csak figyelve. Ha valaki felé néz és esetleg köszönti az elfet ő maga is visszabiccent majd gondolataiba merül. Van néhány feladata a városban amihez először talán egy jó idegenvezetőre volna szüksége. Senkit és semmit sem ismer. Egy távoli faluból érkezett komoly elhatározással. Mágussá szeretné képezni magát.*
* Aki most ránéz csak egy törékeny fiatal lányt láthat combközépig érő szalmaszőke hajjal, lenge lila ingben és hasonló, könnyű nadrágban viszont Ewangel igen csak nagyra törő és céljaiért mindenre képes... talán többre is mint sokan gondolnák.*
Lassan kezdi elmajszolni az előtte lévő péksüteményt, közben az ajtó előtt hagyott Hókára gondol. Ha szerencséje van akkor a ló is már a fogadó istállójában piheni ki a hosszú út fáradalmait, ha mégsem akkor remélhetőleg béketűrő természete átsegíti az éjszakán.*
* Szórakozottan pislog körbe. Szép az épület és jó páran beszélgetnek már bent a külvilágra épp csak figyelve. Ha valaki felé néz és esetleg köszönti az elfet ő maga is visszabiccent majd gondolataiba merül. Van néhány feladata a városban amihez először talán egy jó idegenvezetőre volna szüksége. Senkit és semmit sem ismer. Egy távoli faluból érkezett komoly elhatározással. Mágussá szeretné képezni magát.*
* Aki most ránéz csak egy törékeny fiatal lányt láthat combközépig érő szalmaszőke hajjal, lenge lila ingben és hasonló, könnyű nadrágban viszont Ewangel igen csak nagyra törő és céljaiért mindenre képes... talán többre is mint sokan gondolnák.*
1113. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-09-30 22:28:25
Üzenet elküldve: 2012-09-30 22:28:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Silly Nimara figyelmébe//
*Amint elcsattan a csók, már nem tud kárörvendően vigyorogni. Akármennyire is ő nyert a kettejük közt zajló szó- és tettpárbajban, ezúttal inkább Sillynek örül, mint saját magának. A vendégek tapsa ébreszti rá, milyen nyilvánosan is működnek ők ketten. Elválik a nőtől, és érzi, ahogy egy darabja ottmarad a vadóc leánnyal. Finoman, udvariasan meghajol a vendégek előtt, mintha egy színielőadás után köszönné meg a nézősereg éljenzését. Leugrik az asztalról, és kezét nyújtja a kipirult arccal várakozó Silly felé.*
-Hölgyem! Úgy hiszem a mai napra elég szívet melengettünk meg egy kis vidámsággal, és elég gondot okoztunk a pult mögött álldogáló úriembernek. Ezért azt hiszem, ideje lenne továbbállnim és kicsit körbenézelődni ebben a szép városban. Velem tartasz-e? A hajnal már szinte a nyakunkon ül, én már nem vonulnék ismét vissza a sötét, komor szobába.
*Arca hűvös nyugalmat tükröz, kimért, lovagias gesztusok váltják egymást, de a villogó zöld szemek elevensége, derűje és szerelmes csillogása elárulja, mennyire veszi komolyan hirtelen felvett szerepét.*
*Amint elcsattan a csók, már nem tud kárörvendően vigyorogni. Akármennyire is ő nyert a kettejük közt zajló szó- és tettpárbajban, ezúttal inkább Sillynek örül, mint saját magának. A vendégek tapsa ébreszti rá, milyen nyilvánosan is működnek ők ketten. Elválik a nőtől, és érzi, ahogy egy darabja ottmarad a vadóc leánnyal. Finoman, udvariasan meghajol a vendégek előtt, mintha egy színielőadás után köszönné meg a nézősereg éljenzését. Leugrik az asztalról, és kezét nyújtja a kipirult arccal várakozó Silly felé.*
-Hölgyem! Úgy hiszem a mai napra elég szívet melengettünk meg egy kis vidámsággal, és elég gondot okoztunk a pult mögött álldogáló úriembernek. Ezért azt hiszem, ideje lenne továbbállnim és kicsit körbenézelődni ebben a szép városban. Velem tartasz-e? A hajnal már szinte a nyakunkon ül, én már nem vonulnék ismét vissza a sötét, komor szobába.
*Arca hűvös nyugalmat tükröz, kimért, lovagias gesztusok váltják egymást, de a villogó zöld szemek elevensége, derűje és szerelmes csillogása elárulja, mennyire veszi komolyan hirtelen felvett szerepét.*
1112. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-09-30 21:43:29
Üzenet elküldve: 2012-09-30 21:43:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
// Kean Diamit //
*Vissza egyenesedik a székre, hiszen még is csak egy fogadóban vannak. Mosolyra húzza száját, majd felemeli kezét, mintha megadná magát.*
-Én aztán nem ellenkezek Kedvesem. Én egy...hmhmhm...csak egy kupa vörös bort kérnék. Köszönöm.
*Keze Kean karján pihen, lágyan simogatja, hol oda-vissza, hol körkörösen. Szavai hallatán felkapja a fejét és egy akkora csókot nyom Kedvese ajkára, hogy majdnem felborul mint a kettejük széke. Tekintetében boldogság, arcán édes pír.*
-Már hogy ne szeretném! Hiszen erre vártam, szinte azóta, hogy a ligetben piknikeztünk. A múlton már nem tudok változtatni de a jövőn igen. Én elkövetek mindent, hogy a múlt megmaradjon egy múló emléknek, s a további közös életünket megédesítsem. Igen, igen itt akarok maradni Veled, addig míg élek.
~Egy házban együtt élni, házasság, család...ah milyen szép kis álmok~
- Annyi tervem van a jövőnkre nézve, bele gondolni is alig merek. Vannak olyan álmaim, vágyak, amiket Veled szeretnék átélni. Sőt, még...még egy verset is írtam út közben, míg a városba nem értem. Mikor ezt írtam Rád gondoltam.
*Belenyúl hátsó zsebébe és elővesz egy kissé gyűrött, megsárgult papirost. A következő sorokat tartalmazza a levél:
"Egy ilyen szerelem csak
Egyszer adódik az életben,
Ha elfordulsz, megtagadsz,
Akkor is az egyetlen maradsz.
Nem kérek túl sokat csak
Perceket és az édes mosolyodat.
Várlak...
Nem bánom mi volt, s van,
Csak bújnék hozzád boldogan!"
*Belekortyol a vörös borba, majd kíváncsi tekintettel figyeli Kean arcát. Néha-néha elvigyorodik. Érdekli Kean véleménye, álmai, vágyai, tervek, minden mi vele kapcsolatos. Vagy, már mondhatni azt is, hogy velük. Ez a város új reményt ad, új lehetőségeket, hogy mindent egyenesbe hozzanak.*
*Vissza egyenesedik a székre, hiszen még is csak egy fogadóban vannak. Mosolyra húzza száját, majd felemeli kezét, mintha megadná magát.*
-Én aztán nem ellenkezek Kedvesem. Én egy...hmhmhm...csak egy kupa vörös bort kérnék. Köszönöm.
*Keze Kean karján pihen, lágyan simogatja, hol oda-vissza, hol körkörösen. Szavai hallatán felkapja a fejét és egy akkora csókot nyom Kedvese ajkára, hogy majdnem felborul mint a kettejük széke. Tekintetében boldogság, arcán édes pír.*
-Már hogy ne szeretném! Hiszen erre vártam, szinte azóta, hogy a ligetben piknikeztünk. A múlton már nem tudok változtatni de a jövőn igen. Én elkövetek mindent, hogy a múlt megmaradjon egy múló emléknek, s a további közös életünket megédesítsem. Igen, igen itt akarok maradni Veled, addig míg élek.
~Egy házban együtt élni, házasság, család...ah milyen szép kis álmok~
- Annyi tervem van a jövőnkre nézve, bele gondolni is alig merek. Vannak olyan álmaim, vágyak, amiket Veled szeretnék átélni. Sőt, még...még egy verset is írtam út közben, míg a városba nem értem. Mikor ezt írtam Rád gondoltam.
*Belenyúl hátsó zsebébe és elővesz egy kissé gyűrött, megsárgult papirost. A következő sorokat tartalmazza a levél:
"Egy ilyen szerelem csak
Egyszer adódik az életben,
Ha elfordulsz, megtagadsz,
Akkor is az egyetlen maradsz.
Nem kérek túl sokat csak
Perceket és az édes mosolyodat.
Várlak...
Nem bánom mi volt, s van,
Csak bújnék hozzád boldogan!"
*Belekortyol a vörös borba, majd kíváncsi tekintettel figyeli Kean arcát. Néha-néha elvigyorodik. Érdekli Kean véleménye, álmai, vágyai, tervek, minden mi vele kapcsolatos. Vagy, már mondhatni azt is, hogy velük. Ez a város új reményt ad, új lehetőségeket, hogy mindent egyenesbe hozzanak.*
1111. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-09-30 20:00:45
Üzenet elküldve: 2012-09-30 20:00:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Lilianah Cross//
*Gyorsan vissza is tekeri a gyolcsot, nem akarja, hogy még többen lássák a csuklóját körbefonó sérülést, így is többet mutogatta, mint amennyit szerette volna. Még szerencse, hogy a hátát és mellkasát nem ennyire könnyű mutogatni, még a végén a nagy védekezésben azokról is lerántaná a kötést, hogy ártatlanságát igazolja. De úgy tűnik, ennyi is elégséges lesz, hogy Lilianah higgyen neki.*
-Dehogy haragszom, rád sosem tudnék igazán.
*Simítja végig az elforduló arcot, gyengéd mozdulattal igyekszik újra maga felé terelni a bájos pillantást. Őrá képtelen... Előbb átkozná féktelen haragjában a földet és az eget, minden élőt és az istenségeket, de Virágszálát soha, egy rossz szóval sem illetné. Eddig sem tette, ezután sem állna rá a szája, hogy ilyesmit kövessen el.*
-temessük a múltat, mindent, ami történt. Én sem akarok tovább emlékezni rá, csak arra szeretnék gondolni, mit tartogat a jövő.
*Elég volt a hátrapillantásból, itt az ideje, hogy arca előre forduljon, szeme a messzi lehetőségeket kémlelje. Nem azt, hogy mi volt tegnap, hanem hogy mi jöhet holnap. Nem érdekes, eddig mi befolyásolta az életét, csak az a fontos, hogy ez miként fog eztán változni.*
-Köszönöm, holnapra biztos már kutya bajom sem lesz.
*Lágy mosoly görbíti ajkait, ahogy a jóleső gondoskodás lassú, meleg tűzként terjed szét benne, beborítva elméjét is. Nem erre vágyott már hosszú évek óta? De, pontosan azt a személyt kereste, akit ennyire szerethet, akihez ennyire ragaszkodhat és aki viszonozza is érzéseit.*
-Rendben, a vendégem vagy. Nem fogadok el ellenkezést, ez a minimum, amit most megérdemelsz.
*Magához is inti a felszolgálót, hogy ecsetelje kívánságaikat. Magának Főtt ételt rendel, ki is fizeti az árát, 11 aranyat, majd kedvesére pillant, ő mit szeretne.
Ha a pincér távozott, egyik kezével átkarolja a hozzá dőlő nőt, egészen magához húzva.*
-Mondd, itt maradnál velem ezen a helyen? itt tényleg van esélyem arra, hogy semmi ne emlékeztessen a múltra, hogy új életet kezdhessek. A múltat nem tudom ugyan semmissé tenni, de talán az is elég, ha szavamat adom, hogy minden másképp lesz. Mit mondasz, velem maradnál? Itt nem köt már klán, család eddig sem tartóztatott, egészen a tiéd lehetnék.
*Fekete szemei égszín párjukat keresik. Olyan szép lenne, ha nem egyedül kellene a teljes ismeretlenben állnia, lenne egy kedves arc, egy gyengéd érintés, amelyik mindig ott van neki.*
*Gyorsan vissza is tekeri a gyolcsot, nem akarja, hogy még többen lássák a csuklóját körbefonó sérülést, így is többet mutogatta, mint amennyit szerette volna. Még szerencse, hogy a hátát és mellkasát nem ennyire könnyű mutogatni, még a végén a nagy védekezésben azokról is lerántaná a kötést, hogy ártatlanságát igazolja. De úgy tűnik, ennyi is elégséges lesz, hogy Lilianah higgyen neki.*
-Dehogy haragszom, rád sosem tudnék igazán.
*Simítja végig az elforduló arcot, gyengéd mozdulattal igyekszik újra maga felé terelni a bájos pillantást. Őrá képtelen... Előbb átkozná féktelen haragjában a földet és az eget, minden élőt és az istenségeket, de Virágszálát soha, egy rossz szóval sem illetné. Eddig sem tette, ezután sem állna rá a szája, hogy ilyesmit kövessen el.*
-temessük a múltat, mindent, ami történt. Én sem akarok tovább emlékezni rá, csak arra szeretnék gondolni, mit tartogat a jövő.
*Elég volt a hátrapillantásból, itt az ideje, hogy arca előre forduljon, szeme a messzi lehetőségeket kémlelje. Nem azt, hogy mi volt tegnap, hanem hogy mi jöhet holnap. Nem érdekes, eddig mi befolyásolta az életét, csak az a fontos, hogy ez miként fog eztán változni.*
-Köszönöm, holnapra biztos már kutya bajom sem lesz.
*Lágy mosoly görbíti ajkait, ahogy a jóleső gondoskodás lassú, meleg tűzként terjed szét benne, beborítva elméjét is. Nem erre vágyott már hosszú évek óta? De, pontosan azt a személyt kereste, akit ennyire szerethet, akihez ennyire ragaszkodhat és aki viszonozza is érzéseit.*
-Rendben, a vendégem vagy. Nem fogadok el ellenkezést, ez a minimum, amit most megérdemelsz.
*Magához is inti a felszolgálót, hogy ecsetelje kívánságaikat. Magának Főtt ételt rendel, ki is fizeti az árát, 11 aranyat, majd kedvesére pillant, ő mit szeretne.
Ha a pincér távozott, egyik kezével átkarolja a hozzá dőlő nőt, egészen magához húzva.*
-Mondd, itt maradnál velem ezen a helyen? itt tényleg van esélyem arra, hogy semmi ne emlékeztessen a múltra, hogy új életet kezdhessek. A múltat nem tudom ugyan semmissé tenni, de talán az is elég, ha szavamat adom, hogy minden másképp lesz. Mit mondasz, velem maradnál? Itt nem köt már klán, család eddig sem tartóztatott, egészen a tiéd lehetnék.
*Fekete szemei égszín párjukat keresik. Olyan szép lenne, ha nem egyedül kellene a teljes ismeretlenben állnia, lenne egy kedves arc, egy gyengéd érintés, amelyik mindig ott van neki.*
1110. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-09-30 18:22:38
Üzenet elküldve: 2012-09-30 18:22:38
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Szelíd
*Mhaosi miután megitta a finom sörét észreveszi hogy a mellette lévő egyén igencsak rosszallóan néz rá, akkor eszébe jut tahósága nem köszönt!*
-Jó napot kívánok s elnézést tapintatlanságomért.-*Elégedve nézett az üres poharára.*"Kéne még egy de nem telik rá."*Gondolja.Körbenéz a fogadon nincs túl sok ember itt.Jóformán unatkozik. Unalmasan ránéz a mellette lévő elfre.Nem nagy darab,csinos, vékony sötételf.Régen beszélt már bárkivel is így úgy gondolta megszólítja asztaltársát.*
-Meghívhatom egy italra?-
-Jó napot kívánok s elnézést tapintatlanságomért.-*Elégedve nézett az üres poharára.*"Kéne még egy de nem telik rá."*Gondolja.Körbenéz a fogadon nincs túl sok ember itt.Jóformán unatkozik. Unalmasan ránéz a mellette lévő elfre.Nem nagy darab,csinos, vékony sötételf.Régen beszélt már bárkivel is így úgy gondolta megszólítja asztaltársát.*
-Meghívhatom egy italra?-
1109. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-09-30 18:01:14
Üzenet elküldve: 2012-09-30 18:01:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Az éj leple már a messzi erdők magasodó fáit kezdi beborítani, mikor Mordach kilép a templom vastag kőajtaján. A lemenő nap sugarai még valahol a távolban integetnek, s alig pár percen belül teljesen eltűnnek a távoli temető sírkövein. A Vörös vesz egy nagy levegőt, tüdeje vészesen emelkedik, s a mellkasát ékesítő sebek is halkan feszülnek meg. Vérszín íriszei végigpásztázzák a környéket, s mikor indulna is el szépen gyalog, vissza a fogadóba, akkor jut eszébe, hogy bár nem a sajátjával, de lóval érkezett, amit a templom előtt hagyott - vagy tizenkét órája. Szóval vagy valami enyveskezű tolvaj üli most, vagy csak egyszerűen megunta a patás a várakozást, s elszökött valamerre. Mordach jelenleg nem bánja, mert az idő kellemes, s az enyhe hidegség lágyan csípi meg bőrét, sebeit, így bár fáradt, egy ilyen hosszas séta mindig jót tesz elméjének.
Ezért útja sem a szegénynegyeden át vezet, pedig jelenleg éppen az lenne a legrövidebb, de Mordach jelenleg jobban vágyik az erdei levegőre, mint a bűzre... Lassú léptekkel halad át a gazdagnegyed és a piac múló tömegén, majd miután megkerülte a kovácsműhely fémesszagú épületét, megérkezik Arthenior csodás farengetegébe.
Itt kicsit lelassít, s vörös szemeit mélyen a sötétedő erdő sűrűjébe szegezi, miközben gondolatai újra elvontabb tájakra vándorolnak. A nyugalom, a csend, a természet hatására felidéződnek a férfiben a nemrég magába szippantott varázslatok, melyek ott gomolyognak valahol elméjének egy fiókjában, s csak arra várnak, hogy kitörhessenek, s még hatalmasabbak legyenek. A Vörös pedig miért is ne engedné szabadon a benne rejlő energiákat?
Így hát az egyik nem kitaposott ösvényen megindul a félhomályba, ahol a szoros fák ölelésében keres egy békés, megfelelő helyet. Jelenleg egy varázslat az, ami iszonyatosan felszínre akar törni, s ez bizony nem kis fájdalommal fog járni... Mivel mellkasán még ott díszelegnek a bestia karmainak mély nyomai, emellett vállán is ott van még a harapásnyom, ezért hát nem lesz zökkenőmentes az ige. Mikor megtalálja végre a megfelelő helyet, leül törökülésbe, s egy tízperces meditációt követően halkan, mély hangon mormolni kezd.
Az eredmény egyelőre nem látszik, hiszen a változás még az elején lassabb folyamat, a varázslat most bőrében kezd hatni. Pár perc elteltével térdig lenyúló vörös haja hosszabbodni kezd, majd fedetlen felsőteste is váratlanul vörös bundában kezd díszelegni... Pillanatokon belül pedig már úgy néz ki, mint egy méretes vörösfarkas - bőre megnyúlik, ami nem kis fájdalmat okoz neki, s valamiért úgy érzi, hogy négykézlábra kell ereszkednie. Szokatlan látvány lehet az erdő közepén egy vérvörös bundás 'lény', de Mordach most ebben az állatias külsőben tökéletesen érzi magát... és még meleg is!
Így hát nem zavartatva magát, négykézláb indul meg ki az erdőből, majd megérkezik nemsokára a holdudvarra is, ekkora pedig lassan teljesen besötétedett. A fogadó ajtajához érve kétlábra ereszkedik, halkan elmormol egy igét, mire bundája szép lassan kezd visszahúzódni. A végét nem várja meg, így lép be az esti kis tömegbe, s a vörös bunda csak akkor tűnik el végleg, mikor letelepedik a pult elé egy székre.*
- Mordach...?! *néz értetlenül a fogadós* Ha ezt beveted nekem ma este, ígérem, fizetek érte! *nevet fel, majd az asztalra csap*
- Én is örülök, hogy látlak, te Szerencsétlen. *vigyorodik el a Vörös* Csak kísérleteztem, de elég sok sikerült... *néz végig karján, s a sebeken, amikről szokatlan módon eltűntek a kötések, így fedetlen felsőtestén a karmolások és a harapás 'tökéletesen' kivehető*
- Látom, nem sikerült a vadászat...
- De, az sikerült. *vigyorodik el sejtelmesen* Mindennek van ára! Na, de annak örömére, hogy ismét visszatértem, 7 aranyért adj a legjobb Borodból!
*A fogadós biccent egyet, s míg a férfi várja a minden bizonnyal ízletes italát, megfordul a széken, s vérszín íriszeivel körbekémleli a vendégsereget. Akad itt tündér hölgy, éjelf hölgy, s még rengeteg szépség... akiket eddig életében nem látott. Pár csodás teremtésen megakad a szeme, s ilyenkor mindig felsóhajt egy nagyot. "Én is a legjobb időkben hagyom el e helyet..."*
A varázsló egy Bársonyos irha nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására bőre és szőrméje egy vadállathoz válik hasonlatossá, megvédve őt akár a rendkívüli hidegtől is, 3 kör időtartamig.
Ezért útja sem a szegénynegyeden át vezet, pedig jelenleg éppen az lenne a legrövidebb, de Mordach jelenleg jobban vágyik az erdei levegőre, mint a bűzre... Lassú léptekkel halad át a gazdagnegyed és a piac múló tömegén, majd miután megkerülte a kovácsműhely fémesszagú épületét, megérkezik Arthenior csodás farengetegébe.
Itt kicsit lelassít, s vörös szemeit mélyen a sötétedő erdő sűrűjébe szegezi, miközben gondolatai újra elvontabb tájakra vándorolnak. A nyugalom, a csend, a természet hatására felidéződnek a férfiben a nemrég magába szippantott varázslatok, melyek ott gomolyognak valahol elméjének egy fiókjában, s csak arra várnak, hogy kitörhessenek, s még hatalmasabbak legyenek. A Vörös pedig miért is ne engedné szabadon a benne rejlő energiákat?
Így hát az egyik nem kitaposott ösvényen megindul a félhomályba, ahol a szoros fák ölelésében keres egy békés, megfelelő helyet. Jelenleg egy varázslat az, ami iszonyatosan felszínre akar törni, s ez bizony nem kis fájdalommal fog járni... Mivel mellkasán még ott díszelegnek a bestia karmainak mély nyomai, emellett vállán is ott van még a harapásnyom, ezért hát nem lesz zökkenőmentes az ige. Mikor megtalálja végre a megfelelő helyet, leül törökülésbe, s egy tízperces meditációt követően halkan, mély hangon mormolni kezd.
Az eredmény egyelőre nem látszik, hiszen a változás még az elején lassabb folyamat, a varázslat most bőrében kezd hatni. Pár perc elteltével térdig lenyúló vörös haja hosszabbodni kezd, majd fedetlen felsőteste is váratlanul vörös bundában kezd díszelegni... Pillanatokon belül pedig már úgy néz ki, mint egy méretes vörösfarkas - bőre megnyúlik, ami nem kis fájdalmat okoz neki, s valamiért úgy érzi, hogy négykézlábra kell ereszkednie. Szokatlan látvány lehet az erdő közepén egy vérvörös bundás 'lény', de Mordach most ebben az állatias külsőben tökéletesen érzi magát... és még meleg is!
Így hát nem zavartatva magát, négykézláb indul meg ki az erdőből, majd megérkezik nemsokára a holdudvarra is, ekkora pedig lassan teljesen besötétedett. A fogadó ajtajához érve kétlábra ereszkedik, halkan elmormol egy igét, mire bundája szép lassan kezd visszahúzódni. A végét nem várja meg, így lép be az esti kis tömegbe, s a vörös bunda csak akkor tűnik el végleg, mikor letelepedik a pult elé egy székre.*
- Mordach...?! *néz értetlenül a fogadós* Ha ezt beveted nekem ma este, ígérem, fizetek érte! *nevet fel, majd az asztalra csap*
- Én is örülök, hogy látlak, te Szerencsétlen. *vigyorodik el a Vörös* Csak kísérleteztem, de elég sok sikerült... *néz végig karján, s a sebeken, amikről szokatlan módon eltűntek a kötések, így fedetlen felsőtestén a karmolások és a harapás 'tökéletesen' kivehető*
- Látom, nem sikerült a vadászat...
- De, az sikerült. *vigyorodik el sejtelmesen* Mindennek van ára! Na, de annak örömére, hogy ismét visszatértem, 7 aranyért adj a legjobb Borodból!
*A fogadós biccent egyet, s míg a férfi várja a minden bizonnyal ízletes italát, megfordul a széken, s vérszín íriszeivel körbekémleli a vendégsereget. Akad itt tündér hölgy, éjelf hölgy, s még rengeteg szépség... akiket eddig életében nem látott. Pár csodás teremtésen megakad a szeme, s ilyenkor mindig felsóhajt egy nagyot. "Én is a legjobb időkben hagyom el e helyet..."*
A varázsló egy Bársonyos irha nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására bőre és szőrméje egy vadállathoz válik hasonlatossá, megvédve őt akár a rendkívüli hidegtől is, 3 kör időtartamig.
1108. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-09-30 15:08:48
Üzenet elküldve: 2012-09-30 15:08:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*S talán most teljesen uraljuk a tüzet? Hiszen erdők égnek porig, vagy városok hamvadnak el, mert azt hisszük, tudjuk irányítani. Hihetünk bármit, ha a tények ellenünk szólnak. Bár, páran a gyertyák és fáklyák miatt úgy gondolják, miénk a tűz hatalma. De az ilyenek még sosem látták, milyen pusztítást tud végezni egy lángnyelv, ha jó talajt kap, mondjuk egy faviskó képében. Az elszenesedett testek nem éppen a legszebb látványt adják, mikor már felismerhetetlen arcukról csupán egy érzést lehet leolvasni, az pedig a halálfélelem, s a végső sikoly, mikor a forró matéria lobogva nyeli magába, s emészti hamvas porrá.*
- Más az, hogy mit hiszek, s más, hogy mi a munkám. Szerzetes vagyok, való igaz, de nem hinném, hogy létezik isten, ki gyermekét ilyen módon kezeli. Talán csak kósza gondolata támadt, s azért szépítette arcon ezen sebbel, s azért küldött bitóra. Nem hiszem, hogy létezik, de a munkám ettől még elvégzem. Ezért nem prédikálok, csak földelem a testeket. Oda nem kell hit, csak gyomor...
*A vallás képes elfogadni tudományt, amennyiben az már tényleg kikerülhetetlen és arcba mászó választ ad valamire, mit istenhez, vagy istenekhez köt az eszme. De ha képes rá, marad az irracionális megmagyarázásnál, mi a hitüket erősíti. Ám gyenge fűszál ez, mibe kapaszkodni vágyna bárki. Könnyű megtörni, ha nem elég elkötelezett valaki. Ha máshogy nem, a fizikai kínzás megteszi a hatását, Dakhnator az élő példa erre. Ha nem vágják arcát, ha nem akasztják fel, talán még most is hinne abban, hogy létezik felsőbb hatalom, istenség, ki óvón pillant gyermekeire.*
- Nem haragszom, hiszen nem tévedtél. Bár, furcsa szerzet vagyok szerzetesnek, ám máshoz nem értek.
*Ahogy emeli egyik kezét, hogy ruhaujja vissza se csúszik, csak a fekete anyagon át éri ujja a női állat, hogy felemelje az arcot. Nem kell semmiféle főhajtás, semmi bocsánatkérés. Amúgy sem kéne, hiszen még mindig ő volt a gonosz félvér korcs, aki felfedte Timandra titkát. Még ha aggodalma alaptalan is, hiszen egy valódi egyházi személy, ha nem is a legmagasabb rangban lévő, inkább mondható valamifajta remetének, mintsem papnak.
Őt a legkevésbé sem zavarja, hogy Timandra tévedés áldozata lett. Mindenki felejthet hamar, s később is, egyénfüggő. Akár az is lehet, hogy holnapra elfeledi Dakh Timandra gyönyörű nevét, ám apró sebhelyét sosem fogja, ezt már most tudja. Bár, neve is szép, különleges. Olykor a halottak nevét is megtartja elméje, még most is emlékszik arra a nőre, akinek fogait, mint üvegszilánkokat, úgy törtek szép, s mintha csipkés terítő volna, úgy álltak szájában. Ajkai is szét voltak tépve, apró fog-szilánkok voltak a bőrében, húsában, hol csak lehetett arcán.*
- Elhiheted, akkoriban örültem, hogy túléltem, még ha nyomát az idők végezetéig viselnem is kell. Igazság pedig nincs ezen a világon. Se isteni, se másmilyen. Inkább kiélvezem, hogy még élhetek, míg csak tudom.
*Újabb mosoly, ami most megkönnyebbültséggel virít arcán. Talán valóban, élete legszörnyűbb emlékei, de mégis, a tudat, hogy ezeket átélte, mégis képes mosolyogni, s mások arcára is mosolyt varázsolni... Felér egy új eséllyel.
Hogy mosolya hamis lenne? Az esetek egy részében ez helytálló megállapítás, ám gyakorta fordul mosolyba szája, s érzése őszinte, mi mögötte lappang. Ám hogy hamis arcnak álcája mögé lessen a lány, ahhoz bizony több kell egyetlen napnál, több talán egy rövidebb éltnél. S mit lelne mögötte, ha valahogy letépné róla maszkját, mivel valóját rejti? Keserűséget, vagy talán rikító örömöt? Talán nincs is maszk, valóban ilyen vigyorgó, mint a vadalma, csak épp sebbel arcán, s nyakán. Undort pedig csak egyetlen dolog iránt képes érezni, az pedig az elvakultság. Legyen bármi felé irányuló, de ha valaki vakbuzgón cselekszik, ne lepődjön meg, ha véletlen egy komor képpel, vagy egy méretes késsel találja szembe magát. Bár, Dakh nem híve az erőszaknak, nem szereti, ha valaki múltjába lép, s nem törődik mással, csak a tudásvággyal. Timandra is rosszul tenné, ha forrón égő vágyát hamar enyhítené, s meggondolatlanul akarná kielégíteni. Ha kíváncsi arra, miféle lény a valódi Dakhnator, ahhoz több fog kelleni pár napnál, s főképp több pár óránál.
Talán elláthat Tima lelkébe, de ha képes lenne rá, akkor sem akarna. Igazságtalan húzás volna, ha könyvként olvasná, míg a másik nem is sejtheti, mi rejlik benne. Könnyű dolga volna, ha így működne minden, tudná, kit kerüljön, s ki lehetne barátjává. Ám eleddig inkább csak tapasztalatira tud támaszkodni, s remélni, hogy a következő pillanat nem lesz élete utolsó pillanata. Viszont meglepi, hogy eddig szemérmesen elpillantó Timandra most állja zöld szempárjának izzását. Olykor örülne, ha minden ember, minden lény ilyen lenne. Kik a szépet, a jót látják benne, még ha alig ismerik is. S nem is sejti, hogy pontosan mivel sikerült mosolyt fakasztani a kissé depresszív és antiszociálisnak tűnő nő arcára.*
- Az elfeknél gyakoribb a világos szín, mind a hajnál, mind a szemnél. Láthatod, nekem világos a hajam és a szemem is, ám a fülem nem volt elég hegyes, s testem sose volt elfekre emlékeztető. A fülem pedig már csak a hab volt a létezés parányi süteményén.
*Nyugodtan kerülhet az ujjak közé egyik tincse, nem fog érte harapni. Sőt, különös érzés, hiszen sosem ért hozzá úgy senki, mi ilyen gyengéd volna. Talán kutató kezek alá kéne vetnie magát, hogy vizsgálják, éltében, majd holtában, akkor nem ártana neki senki többé. De minek menekülne? Hiszen elbújva nem volna oly élvezet az élet, mint a szabadság édes ízét érezve, s a veszélyekkel dacolva.
A tincs tapintásra száraz, mégis élettel teli. A színe, mint öregedő férfiak hajszíne, őszből való ezüst, ám annál fényesebb, élőbb.
Pedig nem nehéz a gömbölydedből hegyeset csinálni, fordítva már bajosabb, de nem lehetetlen. Bár, a fajta jellemzőit nem képes változtatni, akkora hatalma nincsen, de egy apró késsel egy ügyes kéz jól tudna formát vágni, hogy a hegesedés ne is torzítsa el annyira. Vagy egy erősebb varrat, mi a gömbölyű hallórész két felét összehúzza, hogy egy heggyé álljon csúcsa, ez sem lehetetlen. Ám jobb, ha nem nyúl ilyen módszerekhez senki, hiszen egy valódi elf mindig tudja, hogy ki a fajtárs, s ki nem az.*
- Akkor, ha sikerül itt is megszereznem munkámat, párat, mik nem akarnak túlzottan oszlásnak indulni, elraktározok, hogy elvihesd. S talán akkor én is veled tarthatnék.
*Ő már annyi boncolást látott, ha nem is orvosi célzattal, hogy megszámolni is nehéz lenne. A belek és szervek kapcsolódása szinte kötelező tudás, hol kell elvágni, hogy ne vérezzen össze mindent a test, ha még rejlik benne a vörös életnedűből. Az eltávolításuk is alapvető tananyag volt, ha valaki külön kívánta a szerveket a testétől temetni, vagy netalán valami más célzattal kellett. Volt, aki pár csengő arannyal fizetett, ha kimentett nekik valamilyen szervet. Persze, a szív kellett mindig, ha könnyű volt kiszedni.*
- Bizonyára lehet, hiszen egy jobb fogadóban mindig van szoba a megfáradt vándoroknak. Szerintem magam is csak holnap térek be a templomba, ezen az éjen inkább egy kocsma legyen lakom...
*Ezért szerencsés Dakh, hiszen a legtöbb templom, ha puritán módon is, de szállást nyújt azoknak, kik hisznek az istenükben, vagy legalábbis segítik ügyüket, terjesztik hitüket. Az árak pedig bizonyára mindenhol vándorbarátok, tehát nem az aranykezűeknek való, de legalábbis mindenki talál magának valamit, mit fogyaszthat egészséggel.*
- Ezen esetben örömmel leszek a társaságod.
*Talán a legkevésbé zavarná az, hogy a háta mögött összesúgnak. Jobb, mintha orra előtt tennék, így legalább megjátszhatja, hogy félhegyes fülei nem is hallják. A legutóbbi faluban nem volt templom, ott csak egy estét töltött, de mindig hallotta, hogy róla pusmognak, a sebeiről és furcsa kinézetéről. Gusztustalan lények, hogy így beleütik orrukat más dolgába, bajába.*
- De, bizony az... Pegazus fogadó.
*Meg is indítja lépteit arra, hogy mihamarabb elérjék a fogadó ajtaját. A kőépület nincs túl messze tőlük, fából való ajtaja hamaros pedig nyílik, mint elsőnek a fekete ruhákba csomagolt, sebhelyes arcú, ezüst üstökű lép be, kit követni fog a szőke ember, ha minden igaz. A vaskilincses ajtó hamar zárul mögöttük, s kellemes meleg járja át a levegőt, ahová betértek. A fény tökéletes, a fáklyák adnak elég világot mindenhez, még ha tüzük talán riasztó is lehet, ki látott már egyetlen gyertyától porig égett házat. Az asztalok is szépek, ahogy minden berendezés ízléses. Persze, meglátszik, hogy a fényűzés itt is belefolyt a világba. Kicsit visszafogottabb fogadót várt, de mindegy. Hamar a pult felé veszi az irányt, hogy a fogadóssal találhassa szembe magát. Elsőnek persze, megvárja, míg Timandra rendel, ő csak utána szólal fel, hogy aranyait étekre és italra váltsa.*
- Kérnék egy adag Sült szalonnát. Itt a 10 arany. És még egy bögre Gyümölcsteát is. Még 5 arany.
*Amint leadta a rendelését, Timandra után, azon mód keres egy asztalt, ahol megvárhatják, hogy kihozzák nekik a rendelt étket, s italt. Addig kényelmesen leül az egyik székre, hogy szembe kerüljön a másikkal, s újabb beszédtémán mereng egy pillanatig, de hamar érkezik az ötlet.*
- Van egy olyan sejtésem, hogy téged érdekelne a város könyvtára, Timandra. Úgy hallottam, hogy az itteni templom alatt rejlik a helyi tudásközpont. Bizonyára érdekes hely, különösen egy ilyen fiatal tudós számára. Ha gondolod, holnap elkísérhetnénk egymást, ha persze, nincs más dolgod.
*Barátságos mosolya mögött már most húzódik a pergamenre vetett ördögi terv. Hiszen, egy ilyen ajánlatot aligha utasítana vissza az ember, így pedig tovább figyelheti. Valamiért úgy érzi, hogy valami fontos rejlik abban a testben. Mintha egy megfoghatatlan, megfogalmazhatatlan erő fogná körül, s vonzaná az őrülettől beteges fényben csillogó zöld szempárt. Persze, akár még nemet is mondhat, ez sem szontyolítaná el, hiszen egymaga is eltalál oda, ám a könyvtárra ő is kíváncsi, egyedül pedig unalmas hely még az is, ha valaki talál egy ilyen megértő társat, mint Timandra. Talán találnának közös kutatási témát, igaz, eddig úgy tűnt, hogy eltérő körökben mozognak. Ám ha a templom alkalmazza Dakhnator-t, mint a temető gondnoka, vagy talán ennél is több, akkor bizonyára számára ez a könyvtárban is előnyöket nyújtana, ha máshogy nem, az ottani szerzetes, vagy pap, esetleg más beosztású csuhás segítsége készségesebben érkezne, mint egyébként egy hétköznapi városlakú felé.*
- Más az, hogy mit hiszek, s más, hogy mi a munkám. Szerzetes vagyok, való igaz, de nem hinném, hogy létezik isten, ki gyermekét ilyen módon kezeli. Talán csak kósza gondolata támadt, s azért szépítette arcon ezen sebbel, s azért küldött bitóra. Nem hiszem, hogy létezik, de a munkám ettől még elvégzem. Ezért nem prédikálok, csak földelem a testeket. Oda nem kell hit, csak gyomor...
*A vallás képes elfogadni tudományt, amennyiben az már tényleg kikerülhetetlen és arcba mászó választ ad valamire, mit istenhez, vagy istenekhez köt az eszme. De ha képes rá, marad az irracionális megmagyarázásnál, mi a hitüket erősíti. Ám gyenge fűszál ez, mibe kapaszkodni vágyna bárki. Könnyű megtörni, ha nem elég elkötelezett valaki. Ha máshogy nem, a fizikai kínzás megteszi a hatását, Dakhnator az élő példa erre. Ha nem vágják arcát, ha nem akasztják fel, talán még most is hinne abban, hogy létezik felsőbb hatalom, istenség, ki óvón pillant gyermekeire.*
- Nem haragszom, hiszen nem tévedtél. Bár, furcsa szerzet vagyok szerzetesnek, ám máshoz nem értek.
*Ahogy emeli egyik kezét, hogy ruhaujja vissza se csúszik, csak a fekete anyagon át éri ujja a női állat, hogy felemelje az arcot. Nem kell semmiféle főhajtás, semmi bocsánatkérés. Amúgy sem kéne, hiszen még mindig ő volt a gonosz félvér korcs, aki felfedte Timandra titkát. Még ha aggodalma alaptalan is, hiszen egy valódi egyházi személy, ha nem is a legmagasabb rangban lévő, inkább mondható valamifajta remetének, mintsem papnak.
Őt a legkevésbé sem zavarja, hogy Timandra tévedés áldozata lett. Mindenki felejthet hamar, s később is, egyénfüggő. Akár az is lehet, hogy holnapra elfeledi Dakh Timandra gyönyörű nevét, ám apró sebhelyét sosem fogja, ezt már most tudja. Bár, neve is szép, különleges. Olykor a halottak nevét is megtartja elméje, még most is emlékszik arra a nőre, akinek fogait, mint üvegszilánkokat, úgy törtek szép, s mintha csipkés terítő volna, úgy álltak szájában. Ajkai is szét voltak tépve, apró fog-szilánkok voltak a bőrében, húsában, hol csak lehetett arcán.*
- Elhiheted, akkoriban örültem, hogy túléltem, még ha nyomát az idők végezetéig viselnem is kell. Igazság pedig nincs ezen a világon. Se isteni, se másmilyen. Inkább kiélvezem, hogy még élhetek, míg csak tudom.
*Újabb mosoly, ami most megkönnyebbültséggel virít arcán. Talán valóban, élete legszörnyűbb emlékei, de mégis, a tudat, hogy ezeket átélte, mégis képes mosolyogni, s mások arcára is mosolyt varázsolni... Felér egy új eséllyel.
Hogy mosolya hamis lenne? Az esetek egy részében ez helytálló megállapítás, ám gyakorta fordul mosolyba szája, s érzése őszinte, mi mögötte lappang. Ám hogy hamis arcnak álcája mögé lessen a lány, ahhoz bizony több kell egyetlen napnál, több talán egy rövidebb éltnél. S mit lelne mögötte, ha valahogy letépné róla maszkját, mivel valóját rejti? Keserűséget, vagy talán rikító örömöt? Talán nincs is maszk, valóban ilyen vigyorgó, mint a vadalma, csak épp sebbel arcán, s nyakán. Undort pedig csak egyetlen dolog iránt képes érezni, az pedig az elvakultság. Legyen bármi felé irányuló, de ha valaki vakbuzgón cselekszik, ne lepődjön meg, ha véletlen egy komor képpel, vagy egy méretes késsel találja szembe magát. Bár, Dakh nem híve az erőszaknak, nem szereti, ha valaki múltjába lép, s nem törődik mással, csak a tudásvággyal. Timandra is rosszul tenné, ha forrón égő vágyát hamar enyhítené, s meggondolatlanul akarná kielégíteni. Ha kíváncsi arra, miféle lény a valódi Dakhnator, ahhoz több fog kelleni pár napnál, s főképp több pár óránál.
Talán elláthat Tima lelkébe, de ha képes lenne rá, akkor sem akarna. Igazságtalan húzás volna, ha könyvként olvasná, míg a másik nem is sejtheti, mi rejlik benne. Könnyű dolga volna, ha így működne minden, tudná, kit kerüljön, s ki lehetne barátjává. Ám eleddig inkább csak tapasztalatira tud támaszkodni, s remélni, hogy a következő pillanat nem lesz élete utolsó pillanata. Viszont meglepi, hogy eddig szemérmesen elpillantó Timandra most állja zöld szempárjának izzását. Olykor örülne, ha minden ember, minden lény ilyen lenne. Kik a szépet, a jót látják benne, még ha alig ismerik is. S nem is sejti, hogy pontosan mivel sikerült mosolyt fakasztani a kissé depresszív és antiszociálisnak tűnő nő arcára.*
- Az elfeknél gyakoribb a világos szín, mind a hajnál, mind a szemnél. Láthatod, nekem világos a hajam és a szemem is, ám a fülem nem volt elég hegyes, s testem sose volt elfekre emlékeztető. A fülem pedig már csak a hab volt a létezés parányi süteményén.
*Nyugodtan kerülhet az ujjak közé egyik tincse, nem fog érte harapni. Sőt, különös érzés, hiszen sosem ért hozzá úgy senki, mi ilyen gyengéd volna. Talán kutató kezek alá kéne vetnie magát, hogy vizsgálják, éltében, majd holtában, akkor nem ártana neki senki többé. De minek menekülne? Hiszen elbújva nem volna oly élvezet az élet, mint a szabadság édes ízét érezve, s a veszélyekkel dacolva.
A tincs tapintásra száraz, mégis élettel teli. A színe, mint öregedő férfiak hajszíne, őszből való ezüst, ám annál fényesebb, élőbb.
Pedig nem nehéz a gömbölydedből hegyeset csinálni, fordítva már bajosabb, de nem lehetetlen. Bár, a fajta jellemzőit nem képes változtatni, akkora hatalma nincsen, de egy apró késsel egy ügyes kéz jól tudna formát vágni, hogy a hegesedés ne is torzítsa el annyira. Vagy egy erősebb varrat, mi a gömbölyű hallórész két felét összehúzza, hogy egy heggyé álljon csúcsa, ez sem lehetetlen. Ám jobb, ha nem nyúl ilyen módszerekhez senki, hiszen egy valódi elf mindig tudja, hogy ki a fajtárs, s ki nem az.*
- Akkor, ha sikerül itt is megszereznem munkámat, párat, mik nem akarnak túlzottan oszlásnak indulni, elraktározok, hogy elvihesd. S talán akkor én is veled tarthatnék.
*Ő már annyi boncolást látott, ha nem is orvosi célzattal, hogy megszámolni is nehéz lenne. A belek és szervek kapcsolódása szinte kötelező tudás, hol kell elvágni, hogy ne vérezzen össze mindent a test, ha még rejlik benne a vörös életnedűből. Az eltávolításuk is alapvető tananyag volt, ha valaki külön kívánta a szerveket a testétől temetni, vagy netalán valami más célzattal kellett. Volt, aki pár csengő arannyal fizetett, ha kimentett nekik valamilyen szervet. Persze, a szív kellett mindig, ha könnyű volt kiszedni.*
- Bizonyára lehet, hiszen egy jobb fogadóban mindig van szoba a megfáradt vándoroknak. Szerintem magam is csak holnap térek be a templomba, ezen az éjen inkább egy kocsma legyen lakom...
*Ezért szerencsés Dakh, hiszen a legtöbb templom, ha puritán módon is, de szállást nyújt azoknak, kik hisznek az istenükben, vagy legalábbis segítik ügyüket, terjesztik hitüket. Az árak pedig bizonyára mindenhol vándorbarátok, tehát nem az aranykezűeknek való, de legalábbis mindenki talál magának valamit, mit fogyaszthat egészséggel.*
- Ezen esetben örömmel leszek a társaságod.
*Talán a legkevésbé zavarná az, hogy a háta mögött összesúgnak. Jobb, mintha orra előtt tennék, így legalább megjátszhatja, hogy félhegyes fülei nem is hallják. A legutóbbi faluban nem volt templom, ott csak egy estét töltött, de mindig hallotta, hogy róla pusmognak, a sebeiről és furcsa kinézetéről. Gusztustalan lények, hogy így beleütik orrukat más dolgába, bajába.*
- De, bizony az... Pegazus fogadó.
*Meg is indítja lépteit arra, hogy mihamarabb elérjék a fogadó ajtaját. A kőépület nincs túl messze tőlük, fából való ajtaja hamaros pedig nyílik, mint elsőnek a fekete ruhákba csomagolt, sebhelyes arcú, ezüst üstökű lép be, kit követni fog a szőke ember, ha minden igaz. A vaskilincses ajtó hamar zárul mögöttük, s kellemes meleg járja át a levegőt, ahová betértek. A fény tökéletes, a fáklyák adnak elég világot mindenhez, még ha tüzük talán riasztó is lehet, ki látott már egyetlen gyertyától porig égett házat. Az asztalok is szépek, ahogy minden berendezés ízléses. Persze, meglátszik, hogy a fényűzés itt is belefolyt a világba. Kicsit visszafogottabb fogadót várt, de mindegy. Hamar a pult felé veszi az irányt, hogy a fogadóssal találhassa szembe magát. Elsőnek persze, megvárja, míg Timandra rendel, ő csak utána szólal fel, hogy aranyait étekre és italra váltsa.*
- Kérnék egy adag Sült szalonnát. Itt a 10 arany.
És még egy bögre Gyümölcsteát is. Még 5 arany. *Amint leadta a rendelését, Timandra után, azon mód keres egy asztalt, ahol megvárhatják, hogy kihozzák nekik a rendelt étket, s italt. Addig kényelmesen leül az egyik székre, hogy szembe kerüljön a másikkal, s újabb beszédtémán mereng egy pillanatig, de hamar érkezik az ötlet.*
- Van egy olyan sejtésem, hogy téged érdekelne a város könyvtára, Timandra. Úgy hallottam, hogy az itteni templom alatt rejlik a helyi tudásközpont. Bizonyára érdekes hely, különösen egy ilyen fiatal tudós számára. Ha gondolod, holnap elkísérhetnénk egymást, ha persze, nincs más dolgod.
*Barátságos mosolya mögött már most húzódik a pergamenre vetett ördögi terv. Hiszen, egy ilyen ajánlatot aligha utasítana vissza az ember, így pedig tovább figyelheti. Valamiért úgy érzi, hogy valami fontos rejlik abban a testben. Mintha egy megfoghatatlan, megfogalmazhatatlan erő fogná körül, s vonzaná az őrülettől beteges fényben csillogó zöld szempárt. Persze, akár még nemet is mondhat, ez sem szontyolítaná el, hiszen egymaga is eltalál oda, ám a könyvtárra ő is kíváncsi, egyedül pedig unalmas hely még az is, ha valaki talál egy ilyen megértő társat, mint Timandra. Talán találnának közös kutatási témát, igaz, eddig úgy tűnt, hogy eltérő körökben mozognak. Ám ha a templom alkalmazza Dakhnator-t, mint a temető gondnoka, vagy talán ennél is több, akkor bizonyára számára ez a könyvtárban is előnyöket nyújtana, ha máshogy nem, az ottani szerzetes, vagy pap, esetleg más beosztású csuhás segítsége készségesebben érkezne, mint egyébként egy hétköznapi városlakú felé.*
1107. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-09-30 00:27:10
Üzenet elküldve: 2012-09-30 00:27:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
// Kean Diamit //
*Kikerekedett szemmel nézi, hogy leveszi kezéről a kötést, szinte beleborzong, hogy miket élhetett át. Összeráncolja szemöldökét s megérinti sebes kezét.*
-Nem...én....nem gondoltam ilyesmire. A sebet elnézve nagyon küzdöttél. Én ostoba...ne haragudj rám. Nem szándékoztam hamis vádakkal terhelni.
*Félre fordítja fejét, elhúzza a száját, majd sóhajt egyet.*
~Remélem is hogy nem jön utánad, mert letépem az arcát annak a tyúknak.~
Lassan felemeli tekintetét s egyenesen Kean fekete szemeibe néz ég szín kék színű szemével. Tekintete már nem haragos, inkább megnyugtató.*
-Kedvesem! Nem tudod elhinni mennyire szeretlek Téged. Igen, képes vagyok ezek után is szeretni. Tudnék megvetés nélkül rád nézni, harag vagy irigység nélkül érinteni, csókolni. Én képes vagyok szemet hunyni a múlt felett s tiszta lappal kezdeni mindent. Értsd meg kérlek, hogy rettenetesen szeretlek! Egyszerűen nem tudom ennél jobban kifejezni.
~Nem tudom, hogy értessem meg...ha megölne egy embert, csak annyit kérdeznék, hol az ásó?!
*Mosolyra húzza ajkát, mikor Kean kezet csókol. Még mindig az a kellemes bizsergés járja át testét, mikor legelőször találkoztak. Arcán együttérzés honol, tekintetében békesség tükröződik. Közelebb húzza Kean kézfejét, majd ráhajtja fejét s megpuszilgatja.
-Csak, hogy gyorsabban gyógyuljon a kezed, kaptál rá gyógypuszikat.
*Elszállt minden dühe, mi eddig felgyülemlett. Szeretne boldog lenni Kean mellett, s elfelejteni örökre, hogy az említett dolgok-bajok valaha megtörténtek.*
-Szeretlek Kedvesem! *gondolkozik* Tudod mit? Igyunk valamit és felejtsük el ezt az egészet, s igyunk arra, hogy megtaláltuk egymást. Mit szólsz hozzá?
*Közelebb húzza a székét s a vállára hajtja fejét.*
~El tudnám viselni ezt...mondjuk úgy...örökre.~
*Kikerekedett szemmel nézi, hogy leveszi kezéről a kötést, szinte beleborzong, hogy miket élhetett át. Összeráncolja szemöldökét s megérinti sebes kezét.*
-Nem...én....nem gondoltam ilyesmire. A sebet elnézve nagyon küzdöttél. Én ostoba...ne haragudj rám. Nem szándékoztam hamis vádakkal terhelni.
*Félre fordítja fejét, elhúzza a száját, majd sóhajt egyet.*
~Remélem is hogy nem jön utánad, mert letépem az arcát annak a tyúknak.~
Lassan felemeli tekintetét s egyenesen Kean fekete szemeibe néz ég szín kék színű szemével. Tekintete már nem haragos, inkább megnyugtató.*
-Kedvesem! Nem tudod elhinni mennyire szeretlek Téged. Igen, képes vagyok ezek után is szeretni. Tudnék megvetés nélkül rád nézni, harag vagy irigység nélkül érinteni, csókolni. Én képes vagyok szemet hunyni a múlt felett s tiszta lappal kezdeni mindent. Értsd meg kérlek, hogy rettenetesen szeretlek! Egyszerűen nem tudom ennél jobban kifejezni.
~Nem tudom, hogy értessem meg...ha megölne egy embert, csak annyit kérdeznék, hol az ásó?!
*Mosolyra húzza ajkát, mikor Kean kezet csókol. Még mindig az a kellemes bizsergés járja át testét, mikor legelőször találkoztak. Arcán együttérzés honol, tekintetében békesség tükröződik. Közelebb húzza Kean kézfejét, majd ráhajtja fejét s megpuszilgatja.
-Csak, hogy gyorsabban gyógyuljon a kezed, kaptál rá gyógypuszikat.
*Elszállt minden dühe, mi eddig felgyülemlett. Szeretne boldog lenni Kean mellett, s elfelejteni örökre, hogy az említett dolgok-bajok valaha megtörténtek.*
-Szeretlek Kedvesem! *gondolkozik* Tudod mit? Igyunk valamit és felejtsük el ezt az egészet, s igyunk arra, hogy megtaláltuk egymást. Mit szólsz hozzá?
*Közelebb húzza a székét s a vállára hajtja fejét.*
~El tudnám viselni ezt...mondjuk úgy...örökre.~
1106. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-09-29 23:01:57
Üzenet elküldve: 2012-09-29 23:01:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Lilianah Cross//
*Ahogy látja a lányról sütő haragot, inkább elfordítja a tekintetét, még ha tudja is, hogy erről most nem tehetett, úgy érzi, Lilianah dühe teljesen jogos. Hiszen ha bohém, sokra vágyó fiatalként nem választja a könnyű élet lehetőségét, most nem történt volna ez. Többszörösen is ostoba volt, egyrészt, mert régen ilyen életet élt, másrészt mert azt hitte, elég a puszta elhatározás a változáshoz. Tudnia kellett volna, hogy nem lesz ennyire könnyű...*
-Tudod, hogy teljes szívemből szeretlek, sosem csalnálak meg.
*Elhúzza a kezét, ingujját egy kicsit feltűri, majd a csuklóján körbefutó gyolcsot kezdi el letekerni, hogy a lány szemei elé kerüljön az a mély seb, amit szerzett.*
-Szerinted nem próbáltam minden erőmmel szabadulni? Szerinted képes voltam egy percét is élvezni, míg nem láthattalak?
*Arca elkínzott, hirtelen ül rá ki a fásultság és elkeseredettség, mintha éveket öregedne ez alatt a pár perc alatt. A mélyre horzsolt seb legszentebb bizonyítéka annak, hogy nem önszántából adta újra a testét, ahogy az az ő szakmájában lenni szokott, a pénzes nőknek mindig van elég hatalma ahhoz, hogy elvegye.*
-Nem fog utánam jönni, mert tudja, hogy ha újra rám szállna, botrányt kavarnék, ami a házasságába kerülne, amitől elvesztené a rangját és a vagyonát is.
*Sóhajtja halkan, legalább efelől nyugodtak lehetnek. Elég messze vannak a régi várostól is, minimális az esélye, hogy egy újabb régi ügyfél beléjük botlana.*
-Ezek után is képes lennél elviselni? Tudnál megvetés nélkül rám nézni, rossz érzések és harag vagy irigység nélkül érinteni?
*Pillant fel kedvesére, egyenesen annak szemeibe nézve. Képes lenne mindezekre?*
-Szeretlek, amíg te el nem löksz magadtól, én sosem hagylak el. Ígérem neked.
*Szavait megpecsételve kézcsókot lehet a törékeny kacsóra, ami nemrég még olyan nagy hévvel csapódott az asztalra. Az ő drága virágszála... Szinte már fáj, hogy ennyire szereti, szíve akar belehasadni, hogy ilyen dühösnek és ijedtnek kell látnia. És mindez csakis múltja miatt van.
*Ahogy látja a lányról sütő haragot, inkább elfordítja a tekintetét, még ha tudja is, hogy erről most nem tehetett, úgy érzi, Lilianah dühe teljesen jogos. Hiszen ha bohém, sokra vágyó fiatalként nem választja a könnyű élet lehetőségét, most nem történt volna ez. Többszörösen is ostoba volt, egyrészt, mert régen ilyen életet élt, másrészt mert azt hitte, elég a puszta elhatározás a változáshoz. Tudnia kellett volna, hogy nem lesz ennyire könnyű...*
-Tudod, hogy teljes szívemből szeretlek, sosem csalnálak meg.
*Elhúzza a kezét, ingujját egy kicsit feltűri, majd a csuklóján körbefutó gyolcsot kezdi el letekerni, hogy a lány szemei elé kerüljön az a mély seb, amit szerzett.*
-Szerinted nem próbáltam minden erőmmel szabadulni? Szerinted képes voltam egy percét is élvezni, míg nem láthattalak?
*Arca elkínzott, hirtelen ül rá ki a fásultság és elkeseredettség, mintha éveket öregedne ez alatt a pár perc alatt. A mélyre horzsolt seb legszentebb bizonyítéka annak, hogy nem önszántából adta újra a testét, ahogy az az ő szakmájában lenni szokott, a pénzes nőknek mindig van elég hatalma ahhoz, hogy elvegye.*
-Nem fog utánam jönni, mert tudja, hogy ha újra rám szállna, botrányt kavarnék, ami a házasságába kerülne, amitől elvesztené a rangját és a vagyonát is.
*Sóhajtja halkan, legalább efelől nyugodtak lehetnek. Elég messze vannak a régi várostól is, minimális az esélye, hogy egy újabb régi ügyfél beléjük botlana.*
-Ezek után is képes lennél elviselni? Tudnál megvetés nélkül rám nézni, rossz érzések és harag vagy irigység nélkül érinteni?
*Pillant fel kedvesére, egyenesen annak szemeibe nézve. Képes lenne mindezekre?*
-Szeretlek, amíg te el nem löksz magadtól, én sosem hagylak el. Ígérem neked.
*Szavait megpecsételve kézcsókot lehet a törékeny kacsóra, ami nemrég még olyan nagy hévvel csapódott az asztalra. Az ő drága virágszála... Szinte már fáj, hogy ennyire szereti, szíve akar belehasadni, hogy ilyen dühösnek és ijedtnek kell látnia. És mindez csakis múltja miatt van.
1105. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-09-29 22:22:30
Üzenet elküldve: 2012-09-29 22:22:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Gaus Ogoth//
* Kurtán biccent a köszöntésre, majd felemeli a kezét, és a szék felé int; "csak tessék".
Hátradől, és tanulmányozni kezdi a férfi arcát, öltözékét, fegyvereit. Nem a szeme sarkából, lopva figyeli, hanem nyíltan, már-már az udvariatlanság határát súrolva bámulja. Mégis van valami természetesség abban, ahogy szemtelenül, szinte kihívóan, zavar nélkül nézi. *
- Jó estét magának is - köszön végül halkan, némi késéssel, és beleiszik a borba, a kupa pereme felett tovább figyelve az idegent; s bár a kupa eltakarja, de szája sarka lassan halvány mosolyra görbül. Nem kifejezetten örömteli mosoly, de mosoly.
Az asztalhoz telepedő másik férfira (Mhaosi Jahosz) kissé hűvös pillantást vet - nincs hozzászokva, hogy szó nélkül telepedjenek mellé. Legalább valami köszönést elvárt volna az illetőtől, netalántán azt, hogy megindokolja ittlétét - ahogy ezt várja a másik idegentől is. Várakozásteljesen néz egyikőjükről a másikra, az előbb érkezőnek talán egy kicsit több figyelmet szentelve.*
* Kurtán biccent a köszöntésre, majd felemeli a kezét, és a szék felé int; "csak tessék".
Hátradől, és tanulmányozni kezdi a férfi arcát, öltözékét, fegyvereit. Nem a szeme sarkából, lopva figyeli, hanem nyíltan, már-már az udvariatlanság határát súrolva bámulja. Mégis van valami természetesség abban, ahogy szemtelenül, szinte kihívóan, zavar nélkül nézi. *
- Jó estét magának is - köszön végül halkan, némi késéssel, és beleiszik a borba, a kupa pereme felett tovább figyelve az idegent; s bár a kupa eltakarja, de szája sarka lassan halvány mosolyra görbül. Nem kifejezetten örömteli mosoly, de mosoly.
Az asztalhoz telepedő másik férfira (Mhaosi Jahosz) kissé hűvös pillantást vet - nincs hozzászokva, hogy szó nélkül telepedjenek mellé. Legalább valami köszönést elvárt volna az illetőtől, netalántán azt, hogy megindokolja ittlétét - ahogy ezt várja a másik idegentől is. Várakozásteljesen néz egyikőjükről a másikra, az előbb érkezőnek talán egy kicsit több figyelmet szentelve.*
1104. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-09-29 21:13:16
Üzenet elküldve: 2012-09-29 21:13:16
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Szelíd
*Amikor belép Mhaosi meglepetten látja hogy nincsenek oly sokan fogadóban. Kér egy korsó Sör , kifizeti a pénz (amit drágának tart) a 11aranyat . Leül egy asztalhoz aminél már ül egy sötételf. Indulatosan issza a sörét.* "Ez aztán ütött." *Gondolja és körbenéz.* "Nincsenek valami sokan de nem is baj. Lehet ha többen lennének akkor még bunyó is lehetne." *Gondolja közben leveri a sarat a cipőjéről amit a nagy séta alatt össze szedett. Nagyon fáradtan érzi magát ezért úgy érzi jobb ha itt marad még egy kicsit.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.09.29 21:15:37, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő; értelmetlen mondatok javítása.
. Leül egy asztalhoz aminél már ül egy sötételf. Indulatosan issza a sörét.* "Ez aztán ütött." *Gondolja és körbenéz.* "Nincsenek valami sokan de nem is baj. Lehet ha többen lennének akkor még bunyó is lehetne." *Gondolja közben leveri a sarat a cipőjéről amit a nagy séta alatt össze szedett. Nagyon fáradtan érzi magát ezért úgy érzi jobb ha itt marad még egy kicsit.* A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.09.29 21:15:37, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő; értelmetlen mondatok javítása.
1103. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-09-29 16:48:30
Üzenet elküldve: 2012-09-29 16:48:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
// Kean Diamit //
*Csendben hallgatja végig a férfit. Még akkor is ha szíve majd megszakad. Egyik kezét ökölbe szorítja, a másikkal még mindig Kean kezét fogja.
Sóhajt egyet, beleharap ajkába, szemmel láthatóan a szomorúság átcsap dühbe. Türelmesen megvárja míg befejezi a mondani valóját, majd Kean szemébe néz. Tekintete szikrákat szór, még a vak is láthatja, hogy majd felrobban. Még soha sem látta Kean ilyennek. Törékeny kezével az asztalra csap. Lassú, kissé hideg hangon szólal meg*
-Kean Kedvesem! Hogy tudnák rád haragudni? Egyedül az a mocskos "szajha" *sziszegi a bizonyos szót* egyedül rá vagyok mérges. Bár nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy megcsaltál, megbocsátok, hiszen bízom benned, bízom szavaidban, hogy tényleg nem szándékoztál megcsalni. Viszont, ha meglátod azt a..ku..*köhint*...nőt, kérlek szólj, és esküszöm, hogy kicsipkézem az arcát. De még az is lehet, hogy olyant teszek hirtelen felindulásból, amit magam is megbánnék. Szeretlek Kedvesem! Nélküled csak egy bolyongó lélek vagyok egy sivár s kietlen Világba. Szeretlek! Nagyon szeretlek! Maradj Velem!
*Megenyhül a szíve, nem haragszik Kean-re, nem tud. Hiába....megcsalás ide vagy oda. Szereti. Dühe átcsap félelembe, hiszen nem akarja elveszíteni Kedvesét. Nagy boci szemekkel néz Kean-re.*
-Ugye nem mész vissza ahhoz a nőhöz? Nagyon szeretlek! Ha elmennél, nem lenne értelme az életemnek. Belehalnék.
*Csendben hallgatja végig a férfit. Még akkor is ha szíve majd megszakad. Egyik kezét ökölbe szorítja, a másikkal még mindig Kean kezét fogja.
Sóhajt egyet, beleharap ajkába, szemmel láthatóan a szomorúság átcsap dühbe. Türelmesen megvárja míg befejezi a mondani valóját, majd Kean szemébe néz. Tekintete szikrákat szór, még a vak is láthatja, hogy majd felrobban. Még soha sem látta Kean ilyennek. Törékeny kezével az asztalra csap. Lassú, kissé hideg hangon szólal meg*
-Kean Kedvesem! Hogy tudnák rád haragudni? Egyedül az a mocskos "szajha" *sziszegi a bizonyos szót* egyedül rá vagyok mérges. Bár nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy megcsaltál, megbocsátok, hiszen bízom benned, bízom szavaidban, hogy tényleg nem szándékoztál megcsalni. Viszont, ha meglátod azt a..ku..*köhint*...nőt, kérlek szólj, és esküszöm, hogy kicsipkézem az arcát. De még az is lehet, hogy olyant teszek hirtelen felindulásból, amit magam is megbánnék. Szeretlek Kedvesem! Nélküled csak egy bolyongó lélek vagyok egy sivár s kietlen Világba. Szeretlek! Nagyon szeretlek! Maradj Velem!
*Megenyhül a szíve, nem haragszik Kean-re, nem tud. Hiába....megcsalás ide vagy oda. Szereti. Dühe átcsap félelembe, hiszen nem akarja elveszíteni Kedvesét. Nagy boci szemekkel néz Kean-re.*
-Ugye nem mész vissza ahhoz a nőhöz? Nagyon szeretlek! Ha elmennél, nem lenne értelme az életemnek. Belehalnék.
1102. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-09-29 16:33:14
Üzenet elküldve: 2012-09-29 16:33:14
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Még mindig kicsit zihálva lép be az ajtón, meg kell támasztania magát. Hirtelen felveszi az unott, semleges arcát, majd még mindig kicsit bizonytalan lépésekkel, fájó végtagokkal indul a pulthoz.*
-Jó napot. *Köszön morogva. Csak egy-két lény motyog valamit vissza, szerencsére senki sem figyeli meg túlzottan. A fogadós felpillant a tányér törölgetésből, és meglepetten, de hasonló modorban köszön Zendynának.*
-Jó napot. *A lány odalépked a pulthoz, majd leadja a rendelést, nem épp udvarias módon.*
-Egy Rántottát, adom a 6 aranyat. *Leteszi a pultra a pénzt, mire a fogadós zsebrevágja a fizetséget, majd hamarosan jön a rántottával. Látszik rajta, hogy ezt a vendéget nem látja többször szívesen, akármilyen szép is. A lány leül egy üres asztalhoz, és gyorsan eltünteti az ételt. "Rég nem ettem ennyit." Gondolja vidáman, majd köszönés nélkül, még kicsit szédelegve sétál ki az ajtón, és nem érdekli, a vendégek vagy a fogadós mit gondol róla.*
-Jó napot. *Köszön morogva. Csak egy-két lény motyog valamit vissza, szerencsére senki sem figyeli meg túlzottan. A fogadós felpillant a tányér törölgetésből, és meglepetten, de hasonló modorban köszön Zendynának.*
-Jó napot. *A lány odalépked a pulthoz, majd leadja a rendelést, nem épp udvarias módon.*
-Egy Rántottát, adom a 6 aranyat.
*Leteszi a pultra a pénzt, mire a fogadós zsebrevágja a fizetséget, majd hamarosan jön a rántottával. Látszik rajta, hogy ezt a vendéget nem látja többször szívesen, akármilyen szép is. A lány leül egy üres asztalhoz, és gyorsan eltünteti az ételt. "Rég nem ettem ennyit." Gondolja vidáman, majd köszönés nélkül, még kicsit szédelegve sétál ki az ajtón, és nem érdekli, a vendégek vagy a fogadós mit gondol róla.*
1101. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-09-29 16:08:44
Üzenet elküldve: 2012-09-29 16:08:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Lilianah Cross//
*Hagyja, hogy Lili az egyik üres asztalhoz vezesse, ott leül vele szemben és figyelmesen hallgatja. Olyan ez, mint valami csodálatos, valóra vált álom. Tervezte, hogy valahogy eléri, hogy Lilianah kövesse ide, de arra álmában sem gondolt, hogy már itt lesz, mintegy várva, hogy ide érjen.*
-Nem én akartam, hogy így legyen... Mondtam, hogy régebben mivel kerestem a kenyerem...
*Zavartan pillant el oldalra, még mindig szégyelli a lány előtt, hogy a testéből élt.*
-Azt is mondtam, hogy érted tisztességes munka után akarok nézni, de egy régebbi vendégem nem örült, amikor mondtam neki, hogy keressen mást. A testőreivel lefogatott, majd ezt titokban tartva közölte a férjével, hogy visszavonul a várostól távol eső birtokukra pihenni. Engem is vitt magával...
*Lilianah valószínűleg el tudja képzelni, hogy nem csak beszélgetni kellett neki a férfi, így aztán most főleg nem mer azokba a tündöklő szemekbe nézni. Nem akarta, kényszerítették, de megcsalta. Vajon ezek után mi lesz? Lehet, hogy szembeköpi, felpofozza és itt hagyja, hadd fetrengjen egyedül a sebeit nyalogatva. Nem is igazán érdemelne többet... Egyetlen mentsége, hogy tényleg nem ő akarta így, de nem olyan képzett harcos, aki visszaverhetne egy egész testőrséget egymaga.*
-Nem én voltam az egyetlen férfi volt, egyik sorstársam segítségével tudtam megszökni, hogy most itt lehessek. Neki meséltem rólad, szerelmem, látta, hogy belehalok, ha nem láthatlak újra, ezért segített.
*Felemeli a fejét és elszántam fúrja pillantását a lányéba. Vajon mit fog szólni? Nem fog örülni, ez bizonyos, talán még el is hagyja... Ha így történik, hát önként megy vissza a nőhöz, aki fogva tartotta, mert onnantól élete semmit nem fog érni.*
*Hagyja, hogy Lili az egyik üres asztalhoz vezesse, ott leül vele szemben és figyelmesen hallgatja. Olyan ez, mint valami csodálatos, valóra vált álom. Tervezte, hogy valahogy eléri, hogy Lilianah kövesse ide, de arra álmában sem gondolt, hogy már itt lesz, mintegy várva, hogy ide érjen.*
-Nem én akartam, hogy így legyen... Mondtam, hogy régebben mivel kerestem a kenyerem...
*Zavartan pillant el oldalra, még mindig szégyelli a lány előtt, hogy a testéből élt.*
-Azt is mondtam, hogy érted tisztességes munka után akarok nézni, de egy régebbi vendégem nem örült, amikor mondtam neki, hogy keressen mást. A testőreivel lefogatott, majd ezt titokban tartva közölte a férjével, hogy visszavonul a várostól távol eső birtokukra pihenni. Engem is vitt magával...
*Lilianah valószínűleg el tudja képzelni, hogy nem csak beszélgetni kellett neki a férfi, így aztán most főleg nem mer azokba a tündöklő szemekbe nézni. Nem akarta, kényszerítették, de megcsalta. Vajon ezek után mi lesz? Lehet, hogy szembeköpi, felpofozza és itt hagyja, hadd fetrengjen egyedül a sebeit nyalogatva. Nem is igazán érdemelne többet... Egyetlen mentsége, hogy tényleg nem ő akarta így, de nem olyan képzett harcos, aki visszaverhetne egy egész testőrséget egymaga.*
-Nem én voltam az egyetlen férfi volt, egyik sorstársam segítségével tudtam megszökni, hogy most itt lehessek. Neki meséltem rólad, szerelmem, látta, hogy belehalok, ha nem láthatlak újra, ezért segített.
*Felemeli a fejét és elszántam fúrja pillantását a lányéba. Vajon mit fog szólni? Nem fog örülni, ez bizonyos, talán még el is hagyja... Ha így történik, hát önként megy vissza a nőhöz, aki fogva tartotta, mert onnantól élete semmit nem fog érni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18858-18877