//Második szál//
//A tündércsávó és a kalapos//
*Dora asztalán nem csupán a kalapja és a mézsörös korsója pihen, hanem néhány kiterített lap is, melyeken szép, kacskaringós és igen apró írást, illetve virágokról készült rajzokat figyelhet meg a tündér. Mást aligha, mert Dora spórol a lapokkal, és olyan kicsivel ír, amennyire lehetséges, és, nehogy bajuk legyen, már diszkréten a kabátjába is rejti őket. Úgyse tudna társaságban olvasgatni, most minden ereje ahhoz kell, hogy fenntartsa a látszatot, valóban az, akinek vallja magát. Ahogy nézi, a fiú bevette – valahol érthető, az elf öltözete nem valami szokványos, még színpadi jelmeznek is beillik.*
- Akkor jó társaságba kerültem. *Mosolyodik el bájosan, a másikat méregetve.* Verselek, szívesen, és elfogadok még egyet ebből a finom nedűből. *Kecsesen megkocogtatja ujjaival a majdnem üres mézsörös kupáját, az üveg kellemesen csilingel.* De azt még mindig nem árulta el, hogy idevalósi-e. Na, nem mintha a költeményeim nem szólnának mindenkinek. Csapnivaló művész lennék, ha így lenne. Csak a kíváncsiság beszél belőlem.
*Megfogja a másik kezét, ha tudja, vagy legalább is annyira az asztalra támaszkodik, hogy dekoltázsa nagyobb belátást nyújtson, és imádnivalóan mosolyog. Szándékosan húzza a tündér agyát, és kíváncsi, vevő-e rá.*
- Sőt, jobbat mondok. Mondjon maga egy témát, és én máris faragok hozzá egy strófát. Bármiről tudok költeni. *Alaposan megnyomja a „bármi” szót.* A malacságoktól sem rettenek el. *Teszi hozzá ártatlan szemekkel, suttogva.*
*Ha a vonzó viselkedésével sikerül megőrjítenie a tündért, ő fog a legjobban mulatni. Ahhoz még sokat kell innia, hogy bármi vonzót is találjon benne, de a játék így is, úgy is szórakoztató.*