*Ő is felpillant a Holdra, és pár pillanatig élvezi az ezüstösen csillámló sugarakban való fürdőzést, aztán mosolyogva a férfire néz, mikor egy ork szavait emlegeti.*
- Csakugyan hasonlít... *jegyzi meg halkan, és nem is fűz többet a témához. Ám a következőhöz már lenne mit mondania, de ennyi idő alatt már hellyel-közzel megismerte Ellaruzt, így arra is tud következtetni, hogy meglepődöttsége bizonyára abból gyökeredzik, hogy az ő hazájában a hasonló korabeli nők már mind férjezettek, évek óta házasok.
Éppen ezért nem kérdez, csak somolyogva megjegyez egy emberektől tanult mondatot:*
- Tévedni emberi dolog, tartja a mondás, melyet egy régi, jó ismerősömtől hallottam *mondja jókedvűen, és örül, hogy végre hasznosítani tudta ezen tudását is.*
- Köszönöm, Wynn *mosolyog rá hálásan az ajtónyitásért, majd belép a fogadóba, és megáll egy pillanatra, bevárva a Harcost, aztán a pulthoz lép vele.*
- Remélem, nem csak pihenni kívánsz, hanem elfogyasztasz velem valami meleg ételt, bevallom rég nem ettem már *suttogja kissé zavartan, mert hát nincs hozzászokva az éhség érzetéhez. Nem is nagyon van szüksége táplálékra, de mindig figyel, hogy amikor már a határokat feszegeti, magához vegyen valamit, ám most máshogy alakultak tervei. Legutolsó ittléténél egy másik elfet pátyolgatott, és annyira megfeledkezett eredeti céljáról, hogy végül evés nélkül állt tovább, szóval nem csak segítő szándéka hozta vissza a fogadóba, hanem farkaséhsége is közrejátszott.
Közben várja a férfi válaszát, bár addig nyugodtan rendelhetne is, hisz egyedül is tud enni, nem kislány ő már, de azért mégis jólesne valakinek a társasága egy kiadós vacsorához, ebben a hangulatos fogadóban.*
A hozzászólás írója (Idhreniel Ealwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.04.05 11:47:15