//Második szál//
//Üveges szilánk, üveges pálinka//
*Megemeli az elf felé, majd gyorsan megszabadítja a poharát az imént beletöltött tartalmától, miközben a másikat hallgatja.*
-Ej, szóval főzni is szoktál. Ez dicséretes.*Jegyzi meg, hiszen ő ilyesfajta házias dolgokhoz nem igazán ért.*
-A kikötő, és az a sok „jóravaló” ember, bizony bárki visszavágyódna oda, de idefigyuzzál.*Hajol kicsit közelebb, az asztal fölé magasodva, int egyik ujjával Angunak, hogy súgna valamit, majd ha az is közelebb tájolja a fülét, határozott hangon folytatja.*
-Ha hiányozna a verés, vagy csak szeretnél néhány maradandó kék vagy zöld foltot, azt is megadom neked, de csak neked. *Kacsint oda.*- A liláért viszont virítanod is kell valamit, mert az nagyon különleges cucc.*Mondja egy feltűnően bujkáló gúnyos mosollyal a szája sarkában, majd visszahuppan a hátsójára.*
-Sosem jártam még a szigeteken sem, de sose vágytam a tengerre.*Kapja el egy őszinte és kitárulkozó pillanat, majd inkább azzal folytatja, amit már az elf is megcincált a saját részéről.*
-Bennem néha felmerül, hogy ilyen kedves emberek nem is léteznek. Sokkal nyugodtabb lennék, ha néha mutatnának egy kis undort vagy békétlenséget, haragot, akkor már elhinném, hogy tényleg valódiak.
*Szinte most annyira nyugodt minden, hogy az undor kerülgeti, amit meg csak a pálinka tud elnyomni, így elrugaszkodik a széktől és előre hajol az üvegért, de már annyi pia van benne, hogy egyensúly érzék híján vissza is huppan. Szerencsére ujjaival erősen megragadta a pálinkás üveg nyakát, szégyen is lenne, ha miatta törne szét és menne kárba az értékes itóka. Aztán bambán mosolyog egy percig, mintha ez így lett volna tervezve, majd megpróbálkozik a pálinka újbóli kitöltésével. Szépen lassan közelít, mert érzi, hogy a keze már nem a legbiztosabb, de a másik pohara túl távolinak bizonyul, így vissza is húzza a kezét.*
-Én is nagyon szeretek ám az alkohol közelében maradni, így sosem vagyok egyedül.*Mondja gúnyosan, majd először feláll és a szabad kezével megtámaszkodik az asztalon, mint hogy már előbb lepróbálta, de Angu poharát ülve nem éri el rendesen, közelebb hajol, és szépen lassan megborítja. Látszik, hogy nagyon összpontosít a művelet sikeres végrehajtására, még a nyelve hegye is kikandikál az ajkai közül, aminek meg is lesz az eredménye, az első néhány csepp a pohárban, majd néhány mellette landol. Amint ezt észreveszi, gyorsan felkapja az üveg száját, vissza függőlegesbe, majd elejt némi szomorú pillarebegtetést a pocsékba ment párlatért. Már van abban az állapotban, hogy esetleg még meg is sirassa, ez az arcáról egyértelműen lerí, de csak egy fél perc erejéig, mert aztán lecsapja az üveget Angu elé. Még szerencse, hogy még nem ivott annyit, hogy nyelvével próbálja a kicseppent szeszt eltávolítani az asztalról.*
-Töltsél már még egy kört, na de hamarjában szépszemű, mert még szomjam maradok.*Néz félre szégyenkezve az előbbi kudarc miatt.*