//Második szál//
//Összekormolt Pegazus//
* A képére tett megjegyzés mosolyt csal az arcára. A ronda sebbhely, amelyik szemöldökétől egészen mellkasának közepéig húzódik minden, csak nem behízelgő. Persze ettől eltekintve igen szép, és sokkal inkább elfekre jellemző vonásokkal áldotta őt meg a sors.Szerencséjére nem kell tovább magyarázza a helyzetet, és kiegyeznek abban, hogy neki van igaza. Hazugságok nélkül amúgy se tudta volna sokáig bizonygatni azt, úgyhogy számára ez még a lehető legjobb eredmény, ami születhetett. *
- Hidd el, hogy nem szívesen hallgatják az ilyesfajta szórakozás közben a kornyikálást, főleg, ha hozzájuk köthető az. Te örülnél neki, ha a szórakozásodból folyton kizökkentene a hamis hang, és a kocsma azért forogna az irányodba, hogy mi alapján fizetsz ennek a kóklernek, és mégis mikor hagyja már abba? Nem, túl büszkék az ilyenek hozzá, nem bírná elviselni azt. És akkor nekem se lenne többé hová mennem, ráadásul az. előadás után még annyira se látnának szívesen egyik asztalnál sem, mint most. Kénytelen lennék ide visszajönni.
* Dob egy behízelgő mosolyt is a beszédéhez, bár már ez a vita is inkább meddő, hiszen úgy érzi, hogy már fajtatársa is belátta tévedését. Nem is tervezi tovább bizonygatni a saját igazát, úgy érzi, felesleges lenne további érvekkel dobálózni. Végighallgatja inkább a rendelést, ami közben nem szólal meg, csak egy vékonyka mosoly jelenik meg a szála szélében, természetesen azért, mert ő azt akarja, amikor a tejre terelődik a szó. A kérdésre viszont bólint, neki aztán mindegy, hogy mit eszik, jó lesz a kolbász is. Cseppet sem zavarja, hogy nagy általánosságban elmondható, hogy a sör, és a kolbász kettőse igen gyakori, és igen büdös böfögéseket szokott előidézni nem csak belőle, de mindenki másból is. *
- Nagyon is megfelelő. * bólint a férfi a kérdésre, és a felvetésre pedig felnevet. * Úgy lesz akkor, sőt, nagylelkűségem jeleként nem csak a következőt, de az az utánit is állom majd.
* Teszi meg az ajánlatot, majd a feltett kérdésre elgondolkodik. Ez egy olyan kérdés, amire egész életében őszintén felelt, de mindig úgy állította be, mintha hazugság lenne, még saját maga előtt is. Ezért tudja, hogy nem esik nehezére kimondani a korábbi szavakat, mégis fél tőle, hogy valamiért másképp fog most hangzani. *
- Sze... személyemet a verés vitte rá, és egy férfi, aki gyerekkoromban elrabolt, hogy táncoljak az előadása alatt, mert mindenki örömét lelte a félmeztelen, csont sovány sötételf ügyetlen mozdulataiban, vagy aki nem, az legalább megsajnált, és adott pénzt. Hidd el, sokkal rosszabb volt, mint amilyennek hangzik. * Nevet fel keserűen, és iszik is egy kortyot, hogy elfojtsa valamivel az érzéseket, amik feltörni próbálnak belőle. Elég sok sikerrel oldja meg ezt a feladatot, mert továbbra is kőarccal néz maga elé, érzelemmentes tekintettel, és hangjából sem csendül ki semmiféle érzés. *
- De ne félj, megtanultam a karddal is bánni, hogyha nem lenne elég a lant hangja. * Teszi hozzá, az arcán húzódó sebhelyre mutatva. *
- Hogy több ilyen ne történhessen velem.