*A hölgyek - még a mogorvábbak is - általában úgy reagálnak a bókokra, hogy vagy illedelmesen megköszönik, esetleg hangtalanul elpirulnak, vagy éppen elengedik a fülük mellett. Ehelyett Mordach mit kap a szép szavakért? Egy szúrós pillantást, és egy ökölbe szorított kezet. Erre nem számított... Főleg, hogy ő nem a szemérmetlen, illetlen fajtába tartozik, hanem a lovagias kategóriába, ki nem csak azért szereti a hölgyeket, mert 'bizonyos igényeit' ki tudják elégíteni. Ő mélységesen imádja a szép vonásokat, a szép alakot, s mi több, az észt is. Úgy tartja, hogy ami szép, azt ki kell mondani, főleg egy olyan hölgynek, kinek nem túl nagy az önbizalma - Quae is éppen e kategóriába tartozik a vörös szerint. Lehet, hogy ő csak azt hiszi, hogy olyan férfi, mint a többi, s neki csupán a testi örömök számítanak. Azonban nagyot tévedne... Ezért is esik némileg rosszul Mordachnak ez az 'agresszív' reakció, azonban legalább most már tudja, hogy állnak. Vannak olyan hölgyek, kiknek tényleg nincs szükségük arra, hogy elismerje a másik nemből származó a bájos adottságait, vagy hogy egyáltalán úgy nézzen rá, mint egy nőre... Ha ez kell, hát ez kell. A vörös nem erőszakos...
Így hát miután elhúzódik Quaetól, vet felé egy beletörődő, kissé fájdalmas pillantást, mely nem várt reakciójára irányul. A mellette levő széket, melyen eddig üldögélt, az asztal másik felére húzza, hogy szemben legyen a hölggyel, nehogy még véletlenül a 'túlzott' közelség miatt újabb kellemetlen mozzanatokat vegyen észre - eközben egy régebbi ismerőse felé is megereszt egy köszönést, az ébenhajú Arianna felé.
Kissé kiábrándult, kedvetlen kifejezéssel kortyol egy aprót a borból kezdésként, majd újra beleszimatol a pálinkába. Mosoly immáron nem sok pihenget arcán, legalábbis nem annyi, mint eddig.
Kérdése, melyet az imént feltett Quae számára, nem azért történt, mert kételkedett saját igazában, hanem mert a hölgyemény tudtára akarta adni, hogy figyelt, s emlékszik a nyelvbotlásra. Természetesen ez sem tetszett a másiknak, melyet egy újabb kétes pillantással adott a férfi tudtára. S a kedv pedig megy alább, s alább... Lassan kezdi azt gondolni, hogy mi a francért ül itt ezzel a hölggyel, aki nagyon úgy látszik, hogy nem kíváncsi a társaságára, hiszen annak amit csinál a vörös, tesz, vagy mond, nem éppen kellemes a fogadtatása.
Quae állítása viszont kissé meg is lepi, melyet felvont szemöldökével és szótlanságával is nyugtáz. Hogy húzza az időt, csak bámulja a poharat, végül kezébe veszi, s ajkai felé kezdi emelni, azonban az utolsó pillanatban megállítja az erős nedűt.*
- Attól, mert egy számomra szimpatikus és érdekes hölgyet próbáltam kicsit jobb kedvre deríteni, no meg közölni vele bájos adottságait, az még nem azt jelenti, hogy időm minden pillanatát ezzel töltöm. S a válaszom pedig: téves. Sem ma, sem tegnap, sem pedig a héten nem próbáltam - ahogy te mondanád - 'meghódítani' senkit, bármilyen hihetetlen. Remélem, kielégítő választ kaptál. *mondja kissé gúnyosan, igen halovány mosollyal* S ha így folytatod, akkor a mai estén bizony szomjan maradok...
*Kacsint rá, végül int kezével, hogy csak tessék, kortyolja azt a pálinkát! Amint látja a férfi, hogy lement az utolsó csepp is, azonnal rákezd az újabb, nem biztos hogy túlságosan tetsző állítására.*
- Akkor hatoljunk kicsit beljebb... *könyököl az asztalra* Mivel úgy láttam, hogy eddig egy kedves szavam sem esett neked jól, sőt, mikor kicsit közelebb merészkedtem hozzád, még ökölbe is szorult a kezed... Ezért azt állítom, hogy: Nem vagyok neked szimpatikus, és a hátad közepére sem kívánsz, csupán azért játszod velem ezt a játékot, hogy bizonyítsd, te jobban bírod az italt, mint valami átlagos férfi - aki jelen esetben én lennék -, s kinek a kedves szavai sem érintettek meg sehogy, sőt, még dühöt is váltottak ki. *pár pillanatra elhallgat* Ez lenne az állításom...
*Mondja határozottan, mondat közben egy pillanatra sem áll meg, kissé hidegen és nyersen közli a másikkal a véleményét, melyet nem provokálásnak szánt. Hangszínéből, hanglejtéséből, és ábrázatából tökéletesen látszik, hogy valóban azt is gondolja, mit elmondott. Ezért is figyeli Quae poharát, mikor fog belőle újra kortyolni...*