Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 29 (561. - 580. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
580. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-11 20:57:31
Üzenet elküldve: 2020-04-11 20:57:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Az Ezüsthajú Tolvaj és a Hősnő//
*Szerencsére gyönyörű kedvese nem harcol a dolog ellen, s készséggel követi őt fel a szobájukba. A közben elhangzó sejtelmes szavakra igyekszik nem felelni, bár minden porcikája ezt követeli tőle, igyekszik nem engedi a csábításnak. Amint a dugó pattan, s a bor is kitöltődik, eszébe jut valami, bár a ruha felpróbálás kicsit ismét eltereli eredeti mondandójától. Szinte nyel egy nagyot, ahogy a korábbi vágyai, álmai kezdenek valóra válni.*
-Eszemben sincs.
*Mosolyog zsiványul, s félredöntött fejjel nézi a lány minden mozzanatát. És, ahogy mondja is, eszében sincs elfordulni. Persze, ha ragaszkodik hozzá a másik, akkor nem akartja átlépni a határokat, az erőszakosság távol áll tőle, így ha látja esetleg, hogy nagyon nem tetszik neki a dolog, akkor megfordul féli-meddig. Valuryen gondol egyet, s csak hogy még jobban elkápráztassa az elf hölgyet, a táskájába nyúl, s elővesz egy különleges serleget, mely első ránézésre csak egy díszes kupának tűnhet. Lassan az asztalra teszi, s koncentrálni kezd. Hamarosan Seawil úgy hallhatja, mintha egy kisebb zenekar játszanak csak az ő kedvükért a kupába zárva, s egy lágy, kellemes és romantikus dallamot húznának, pengetnének, és a többi. Természetesen nem tudhatni, hogy hogy működhet ez, vagy hogy nem-e az utcáról játszanak, legalábbis benne van a pakliban, mindenesetre az ezüsthajú tolvaj úgy tesz, mintha nem tudna semmiről semmit sem, és kíváncsian várja, hogy mit szól vajon kedvese a válaszához. Bár, ha igazán őszinte akarna lenni, talán már nem is kellene a kabáttal bajlódni, de ez a hosszúéletűek sajátja, idejükből kitelik, hogy húzhassák egymást, s így, a végén egy hatalmas és feledhetetlen élmény lehet jutalmuk.*
*Szerencsére gyönyörű kedvese nem harcol a dolog ellen, s készséggel követi őt fel a szobájukba. A közben elhangzó sejtelmes szavakra igyekszik nem felelni, bár minden porcikája ezt követeli tőle, igyekszik nem engedi a csábításnak. Amint a dugó pattan, s a bor is kitöltődik, eszébe jut valami, bár a ruha felpróbálás kicsit ismét eltereli eredeti mondandójától. Szinte nyel egy nagyot, ahogy a korábbi vágyai, álmai kezdenek valóra válni.*
-Eszemben sincs.
*Mosolyog zsiványul, s félredöntött fejjel nézi a lány minden mozzanatát. És, ahogy mondja is, eszében sincs elfordulni. Persze, ha ragaszkodik hozzá a másik, akkor nem akartja átlépni a határokat, az erőszakosság távol áll tőle, így ha látja esetleg, hogy nagyon nem tetszik neki a dolog, akkor megfordul féli-meddig. Valuryen gondol egyet, s csak hogy még jobban elkápráztassa az elf hölgyet, a táskájába nyúl, s elővesz egy különleges serleget, mely első ránézésre csak egy díszes kupának tűnhet. Lassan az asztalra teszi, s koncentrálni kezd. Hamarosan Seawil úgy hallhatja, mintha egy kisebb zenekar játszanak csak az ő kedvükért a kupába zárva, s egy lágy, kellemes és romantikus dallamot húznának, pengetnének, és a többi. Természetesen nem tudhatni, hogy hogy működhet ez, vagy hogy nem-e az utcáról játszanak, legalábbis benne van a pakliban, mindenesetre az ezüsthajú tolvaj úgy tesz, mintha nem tudna semmiről semmit sem, és kíváncsian várja, hogy mit szól vajon kedvese a válaszához. Bár, ha igazán őszinte akarna lenni, talán már nem is kellene a kabáttal bajlódni, de ez a hosszúéletűek sajátja, idejükből kitelik, hogy húzhassák egymást, s így, a végén egy hatalmas és feledhetetlen élmény lehet jutalmuk.*
579. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-11 17:45:47
Üzenet elküldve: 2020-04-11 17:45:47
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* A harcos betér a Pegazus fogadóba, és nagy kíváncsisággal nézi a felhozatalt borból. Rendel magának egy Bort 11aranyért. 
Jó ízűen iszogat. *
~ Ennyi még nem árt meg. ~
* Régen rengeteget ivott úgyhogy ez meg se kottyan neki. Szemében bánat ül. A régi sebek annyiszor szakadnak fel ahányszor vissza gondol rájuk. Az ital elfeledteti vele egy kis időre. *
~ De nem szabad, hogy ebben a városban azt higgyék egy senki házi iszákos vagyok. Türtőztetnem kell magam. ~
* A bora már el is fogyott. Kicsit még üldögél a helyén, és azt gondolja, hogy ideje valami munka után nézni. *
Jó ízűen iszogat. *~ Ennyi még nem árt meg. ~
* Régen rengeteget ivott úgyhogy ez meg se kottyan neki. Szemében bánat ül. A régi sebek annyiszor szakadnak fel ahányszor vissza gondol rájuk. Az ital elfeledteti vele egy kis időre. *
~ De nem szabad, hogy ebben a városban azt higgyék egy senki házi iszákos vagyok. Türtőztetnem kell magam. ~
* A bora már el is fogyott. Kicsit még üldögél a helyén, és azt gondolja, hogy ideje valami munka után nézni. *
578. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-11 17:26:33
Üzenet elküldve: 2020-04-11 17:26:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*A fintort látva teljes elégedettség tölti el. Nincs egyszerű dolga Aldoval szemben, de néha igenis élvezi, ha ő kerül fölénybe.*
- Nem hinném, hogy olyan bonyolult dolog lenne. Azért nem vagy olyan alfa hím, mint amilyennek játszod magad.
*Mosolyodik el bájosan, még egy kis színpadias szempilla rebegtetést is mellékel hozzá.*
- Ő csak akkor bánt meg, ha túlzásba viszem.
*Cirógatja is meg érzéki törődéssel a pohara oldalát, majd vigyorogva vonja meg a vállait.*
- Tudod néha azon tűnődöm lehet, hogy kevesebb szortírozással kéne a férfiak karjaiba zuhannom, pusztán a szórakozás kedvéért, de végül mindig arra lyukadok ki, hogy azért az unaloműzés is jobb egy olyan társaságában, aki képes tűzbe hozni. Nekem kell a szikra.
*Mosolyodik el kissé, majd újabb korttyal zárja is le szavait.*
- Igen azt tudom, hogy veled nem kell finomkodni.
*Kuncog fel halkan, majd az újabb kör emlegetését majdhogynem kihívásnak veszi. Ezért apró kis vigyorral nem is teszi vissza a poharat, hanem, mint egy vérbeli kocsmatöltelék, dönti is az ibriket, s az utolsó cseppet is eltünteti belőle.*
- Pálinkázzunk.
*Adja is nemes egyszerűséggel a javaslatot. Kinőtt már a szégyenlős kislány korszakból, hogy visszautasítsa vagy szemérmeskedjen az ajánlat miatt. Ha Aldo fizetni akar neki egy kör alkoholt, hát szívesen fogadja ezt a bőkezű ajánlatot.*
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*A fintort látva teljes elégedettség tölti el. Nincs egyszerű dolga Aldoval szemben, de néha igenis élvezi, ha ő kerül fölénybe.*
- Nem hinném, hogy olyan bonyolult dolog lenne. Azért nem vagy olyan alfa hím, mint amilyennek játszod magad.
*Mosolyodik el bájosan, még egy kis színpadias szempilla rebegtetést is mellékel hozzá.*
- Ő csak akkor bánt meg, ha túlzásba viszem.
*Cirógatja is meg érzéki törődéssel a pohara oldalát, majd vigyorogva vonja meg a vállait.*
- Tudod néha azon tűnődöm lehet, hogy kevesebb szortírozással kéne a férfiak karjaiba zuhannom, pusztán a szórakozás kedvéért, de végül mindig arra lyukadok ki, hogy azért az unaloműzés is jobb egy olyan társaságában, aki képes tűzbe hozni. Nekem kell a szikra.
*Mosolyodik el kissé, majd újabb korttyal zárja is le szavait.*
- Igen azt tudom, hogy veled nem kell finomkodni.
*Kuncog fel halkan, majd az újabb kör emlegetését majdhogynem kihívásnak veszi. Ezért apró kis vigyorral nem is teszi vissza a poharat, hanem, mint egy vérbeli kocsmatöltelék, dönti is az ibriket, s az utolsó cseppet is eltünteti belőle.*
- Pálinkázzunk.
*Adja is nemes egyszerűséggel a javaslatot. Kinőtt már a szégyenlős kislány korszakból, hogy visszautasítsa vagy szemérmeskedjen az ajánlat miatt. Ha Aldo fizetni akar neki egy kör alkoholt, hát szívesen fogadja ezt a bőkezű ajánlatot.*
577. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-11 17:11:00
Üzenet elküldve: 2020-04-11 17:11:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az igazság ára//
//Rlilla, Nimral//
* A zöld ital megteszi hatását. A seb elkezd beforrni, amíg végül nem marad más nyoma, csak egy zöld zúzódásra emlékeztető folt. Így hát a karmolászásnak már nincs is értelme.*
- Sikerült! Beforrt a seb.* Lelkendezi a mélységi lány. Az ágyba cipelés és az etyepetye után ott állnak és sikoltoznak, de semmi hatása sincs.*
- Biztos azt hiszik, hogy második menet indult. Öltözzünk fel és menjünk le szerintem!* Mondja és elkezd felöltözni. Ha esetleg van jobb ötlete a másik lánynak, akkor azt meghallgatja és fontolóra veszi. Ha nem, akkor marad a terv. Ha már felöltöztek és indulásra készen állnak, akkor Nim kér még tőle valamit.*
- Ha lemegyünk beszélj te! A te képed ártatlanabb. Neked hamarabb el fogják hinni.* Ha minden tiszta, akkor levonulhatnak, hogy a kocsmárosnak feldobják a napját. Grilazt pedig hátra hagyják minden értékével. Nimral ezek után még a palack borra sem tart igényt. Nem olyan biztos benne, hogy nincs benne semmi ártó kiegészítő. Ha teheti kiborítja az egészet még indulás előtt az ablakon. Lent majd magára erőltet valami szomorú arcocskát, amikor Rlilla beszél.*
//Rlilla, Nimral//
* A zöld ital megteszi hatását. A seb elkezd beforrni, amíg végül nem marad más nyoma, csak egy zöld zúzódásra emlékeztető folt. Így hát a karmolászásnak már nincs is értelme.*
- Sikerült! Beforrt a seb.* Lelkendezi a mélységi lány. Az ágyba cipelés és az etyepetye után ott állnak és sikoltoznak, de semmi hatása sincs.*
- Biztos azt hiszik, hogy második menet indult. Öltözzünk fel és menjünk le szerintem!* Mondja és elkezd felöltözni. Ha esetleg van jobb ötlete a másik lánynak, akkor azt meghallgatja és fontolóra veszi. Ha nem, akkor marad a terv. Ha már felöltöztek és indulásra készen állnak, akkor Nim kér még tőle valamit.*
- Ha lemegyünk beszélj te! A te képed ártatlanabb. Neked hamarabb el fogják hinni.* Ha minden tiszta, akkor levonulhatnak, hogy a kocsmárosnak feldobják a napját. Grilazt pedig hátra hagyják minden értékével. Nimral ezek után még a palack borra sem tart igényt. Nem olyan biztos benne, hogy nincs benne semmi ártó kiegészítő. Ha teheti kiborítja az egészet még indulás előtt az ablakon. Lent majd magára erőltet valami szomorú arcocskát, amikor Rlilla beszél.*
576. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-11 16:39:25
Üzenet elküldve: 2020-04-11 16:39:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Sharen'na és Doras //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nem sok olyan fehérnép van, aki ilyen pillantást vet egy magafajta, baltával faragott modorú zsoldosra. ~Vigyázz, Doras, még bekerít a nő~ figyelmezteti magát, de magára is csak annyira hallgat, mint bárki másra, ha egy ilyen szemrevaló bestia ajkai közelítenek az övéhez. Nem semmi csók, az már biztos! Egy ilyen hevében már fogalmazódik is meg a gondolat a fejében, hogy felkapja, egy asztalra dönti és itt helyben magáévá teszi ezt a vérforraló kis szukát. Nem a Pegazus a legpatinásabb hely, ahol valaha járt, de ez a húzás valószínűleg nem aratna osztatlan sikert. Ráadásul, vérmérséklet ide vagy oda, még mindig benne van a pakliban, hogy kap egy tőrt a bordái közé, ha túl messzire megy. Szóval igyekszik inkább lehűteni az altájon kissé elszabadult kedélyeit.
Aprót szisszen a fináléra. Ujjait az ajkához érintve pirosló nedvesség festi meg a bőrét. Pillantása a nőre siklik, ahogy lenyalja a fémes íz maradékát a szájáról.*
- Szóval nem tréfáltál. Karmolsz és harapsz *kúszik vissza a kaján mosoly a szakállas arcra. Sejti, hogy valószínűleg nem volt szándékos a túlkapás, csak Doras ajkát fújta ki a Kikötő környéki sós szél az ideúton.
A köntörfalazás nélkül rávágott válasz egy kicsit azért meglepi. Aztán jön a bővebb kifejtés, ami némileg más köntösbe öltözteti a dolgot.*
- És a fivéreid? *puhatolózik csak úgy, játékon kívül. Tapasztalatból tudja, hogy az ilyesmiben jobb előre tájékozódni. A fivérek tudnak bonyodalmakat okozni. Bizony. És annak ritkán van jó vége.*
- Még szerencse, hogy nekem állítólag híresen kemény fejem van *vigyorog vissza a pimasz szurkára az engedély nélküli csók farvizén.
A kérdésre viszont elkomolyodik a zsoldos arca. Némi csend ereszkedik közéjük, már amennyire csendnek lehet nevezni egy zsúfolt kocsma alapzaját. Kissé megfeszül Doras állkapcsa.*
- Nem szeretem az ölést *mondja félig-meddig kikerülve a választ.* - Túl végleges. *Mikor a pillantása újra a nőére fordul, a benne tükröződő kifejezés sejteti, hogy pont elég aljasságot művelhetett már pénzért és nem valószínű, hogy pont az ölés lenne a kivétel. De ennél többet nem mond. Aki ilyesmivel henceg, az húgyagyú. Elvégre, míg egy uraság hátsójának csúfos pellengérre állítása csupán vétség, gyilkosságért könnyen fel is köthetik az embert. Ő pedig a legkevésbé sem szeretné kipróbálni a láblógatásnak ezt az extrém formáját.*
- Mondd csak, ugye van olyan hely, ahol sosem harapnál meg egy férfit? *üti el végül egy újabb kérdéssel a nem túl szerencsés témát.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nem sok olyan fehérnép van, aki ilyen pillantást vet egy magafajta, baltával faragott modorú zsoldosra. ~Vigyázz, Doras, még bekerít a nő~ figyelmezteti magát, de magára is csak annyira hallgat, mint bárki másra, ha egy ilyen szemrevaló bestia ajkai közelítenek az övéhez. Nem semmi csók, az már biztos! Egy ilyen hevében már fogalmazódik is meg a gondolat a fejében, hogy felkapja, egy asztalra dönti és itt helyben magáévá teszi ezt a vérforraló kis szukát. Nem a Pegazus a legpatinásabb hely, ahol valaha járt, de ez a húzás valószínűleg nem aratna osztatlan sikert. Ráadásul, vérmérséklet ide vagy oda, még mindig benne van a pakliban, hogy kap egy tőrt a bordái közé, ha túl messzire megy. Szóval igyekszik inkább lehűteni az altájon kissé elszabadult kedélyeit.
Aprót szisszen a fináléra. Ujjait az ajkához érintve pirosló nedvesség festi meg a bőrét. Pillantása a nőre siklik, ahogy lenyalja a fémes íz maradékát a szájáról.*
- Szóval nem tréfáltál. Karmolsz és harapsz *kúszik vissza a kaján mosoly a szakállas arcra. Sejti, hogy valószínűleg nem volt szándékos a túlkapás, csak Doras ajkát fújta ki a Kikötő környéki sós szél az ideúton.
A köntörfalazás nélkül rávágott válasz egy kicsit azért meglepi. Aztán jön a bővebb kifejtés, ami némileg más köntösbe öltözteti a dolgot.*
- És a fivéreid? *puhatolózik csak úgy, játékon kívül. Tapasztalatból tudja, hogy az ilyesmiben jobb előre tájékozódni. A fivérek tudnak bonyodalmakat okozni. Bizony. És annak ritkán van jó vége.*
- Még szerencse, hogy nekem állítólag híresen kemény fejem van *vigyorog vissza a pimasz szurkára az engedély nélküli csók farvizén.
A kérdésre viszont elkomolyodik a zsoldos arca. Némi csend ereszkedik közéjük, már amennyire csendnek lehet nevezni egy zsúfolt kocsma alapzaját. Kissé megfeszül Doras állkapcsa.*
- Nem szeretem az ölést *mondja félig-meddig kikerülve a választ.* - Túl végleges. *Mikor a pillantása újra a nőére fordul, a benne tükröződő kifejezés sejteti, hogy pont elég aljasságot művelhetett már pénzért és nem valószínű, hogy pont az ölés lenne a kivétel. De ennél többet nem mond. Aki ilyesmivel henceg, az húgyagyú. Elvégre, míg egy uraság hátsójának csúfos pellengérre állítása csupán vétség, gyilkosságért könnyen fel is köthetik az embert. Ő pedig a legkevésbé sem szeretné kipróbálni a láblógatásnak ezt az extrém formáját.*
- Mondd csak, ugye van olyan hely, ahol sosem harapnál meg egy férfit? *üti el végül egy újabb kérdéssel a nem túl szerencsés témát.*
575. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-11 15:32:04
Üzenet elküldve: 2020-04-11 15:32:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// A Pegazusban //
* Rhule csak rágcsálja tovább az almát hallgatva a morgolódást és figyelve a durcás fintorokat. Mindig is szórakoztatónak találta Meirát, amikor ilyen morcos és a lányt ismerve bízott benne, hogy rosszkedve gyorsan tovaszáll. ~Legkésőbb mire odaérünk a piacra.~ A fiú tegnapi rosszkedve, mintha teljesen a múlté lenne mára. Talán azért mert olyan nagy súly esett le a válláról, hogy megosztotta társával titkait. Fene tudja, de már egy fokkal pozitívabban áll hozzá ehhez az egész helyzethez. Utána jár fivére hollétének- aki talán csak valami bordélyban fetreng mámorosan- majd, ha gyorsan letudta kötelezettségeit fogják magukat Meirával és továbbállnak. Előtte persze még szakítanak egy kis időt arra, hogy a lány felfedezhessen a várost magának. Aztán elmennek és talán soha többé vissza sem jönnek. Rhule reménykedett benne, hogy így lesz.*
- Feltudtad venni egyedül a cipődet, nem igaz? Olyan nagy baj nem lehet.* rejti élcelődés mögé ezúttal is aggodalmát. Azért majd ma különösképp odafigyel Meirára, ha rosszabbul lesz felkeresnek valakit, aki jártas a gyógyításban és megnézetik a csökfejét.*
- Persze, túleshetünk azon is. A piacon jó eséllyel találunk olyan futárt, aki kellő arany fejében tartani fogja a száját.* morfondírozik.* Megoldjuk valahogy.* biztosítja róla a lányt, aki aztán meglepő kérdéssel áll elő.*
- Hol is kezdjem?* metszi le fogaival az utolsó értékelhető gyümölcshús cafatokat az almáról, közben elindul az ajtó felé.* Ezek a kincsvadászatok sokszor elhúzódnak, akár hetekig is odalehet egy csapat. A civilizációtól távol, csupán egymás társaságát élvezve a vadonban. Képzelj egy egy csupa férfiakból álló válogatott társaságot. A válogatottat úgy értem, hogy...* keresi a szavakat, miként fogalmazhatná meg mondandóját a legérzékletesebben, miközben maguk mögött hagyják a fogadót.* Fenébe az egésszel. Ezeknek a fickóknak a többsége a társadalom söpredéke, vérszomjas, semmitől meg nem riadó haramiák. Na.* vesz nagy levegőt.* Ezek a fickók úgy vonyítanának örömükben, mint egy kutyafalka, ha közéjük állnál. Aztán az első este a tábortűznél kézről-kézre adnának. Tőlük aztán lehetnél akármilyen kivénhedt tenyészkanca. Ők minden egyes küldetéssel az életüket teszik kockára, felfokozott állapotban vannak, ilyenkor még a jobbfélék is könnyen kifordulnak magukból egy ilyen esély láttán.* Reméli kellően érthető volt.*
- Aztán meg Te nem is vagy holmi kivénhedt tenyészkanca, úgy értem a magad módján egész csinos vagy.* hajítja el az almacsutkát a nagyvilágba.* Na gyere, a piac erre van.* terelgeti útitársnőjét.*
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.11 15:32:34
* Rhule csak rágcsálja tovább az almát hallgatva a morgolódást és figyelve a durcás fintorokat. Mindig is szórakoztatónak találta Meirát, amikor ilyen morcos és a lányt ismerve bízott benne, hogy rosszkedve gyorsan tovaszáll. ~Legkésőbb mire odaérünk a piacra.~ A fiú tegnapi rosszkedve, mintha teljesen a múlté lenne mára. Talán azért mert olyan nagy súly esett le a válláról, hogy megosztotta társával titkait. Fene tudja, de már egy fokkal pozitívabban áll hozzá ehhez az egész helyzethez. Utána jár fivére hollétének- aki talán csak valami bordélyban fetreng mámorosan- majd, ha gyorsan letudta kötelezettségeit fogják magukat Meirával és továbbállnak. Előtte persze még szakítanak egy kis időt arra, hogy a lány felfedezhessen a várost magának. Aztán elmennek és talán soha többé vissza sem jönnek. Rhule reménykedett benne, hogy így lesz.*
- Feltudtad venni egyedül a cipődet, nem igaz? Olyan nagy baj nem lehet.* rejti élcelődés mögé ezúttal is aggodalmát. Azért majd ma különösképp odafigyel Meirára, ha rosszabbul lesz felkeresnek valakit, aki jártas a gyógyításban és megnézetik a csökfejét.*
- Persze, túleshetünk azon is. A piacon jó eséllyel találunk olyan futárt, aki kellő arany fejében tartani fogja a száját.* morfondírozik.* Megoldjuk valahogy.* biztosítja róla a lányt, aki aztán meglepő kérdéssel áll elő.*
- Hol is kezdjem?* metszi le fogaival az utolsó értékelhető gyümölcshús cafatokat az almáról, közben elindul az ajtó felé.* Ezek a kincsvadászatok sokszor elhúzódnak, akár hetekig is odalehet egy csapat. A civilizációtól távol, csupán egymás társaságát élvezve a vadonban. Képzelj egy egy csupa férfiakból álló válogatott társaságot. A válogatottat úgy értem, hogy...* keresi a szavakat, miként fogalmazhatná meg mondandóját a legérzékletesebben, miközben maguk mögött hagyják a fogadót.* Fenébe az egésszel. Ezeknek a fickóknak a többsége a társadalom söpredéke, vérszomjas, semmitől meg nem riadó haramiák. Na.* vesz nagy levegőt.* Ezek a fickók úgy vonyítanának örömükben, mint egy kutyafalka, ha közéjük állnál. Aztán az első este a tábortűznél kézről-kézre adnának. Tőlük aztán lehetnél akármilyen kivénhedt tenyészkanca. Ők minden egyes küldetéssel az életüket teszik kockára, felfokozott állapotban vannak, ilyenkor még a jobbfélék is könnyen kifordulnak magukból egy ilyen esély láttán.* Reméli kellően érthető volt.*
- Aztán meg Te nem is vagy holmi kivénhedt tenyészkanca, úgy értem a magad módján egész csinos vagy.* hajítja el az almacsutkát a nagyvilágba.* Na gyere, a piac erre van.* terelgeti útitársnőjét.*
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.11 15:32:34
574. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-11 14:30:52
Üzenet elküldve: 2020-04-11 14:30:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// A Pegazusban //
*A megjelenő Rhule vigyorgó arcának legszívesebben egy jó nagyot behúzna, hogy mit vigyorog így, mikor neki hasogat a feje. Nem teljesen biztos benne, hogy a sörtől fáj a feje, úgy rémlik, mintha beverte volna. De hogy hol azt még tapogatva nem találta meg a fején.*
- Hagyjál. *motyogja morcosan. A kérdésre csak a fejét rázza, és közben Rhulet figyeli, amint az almát rágcsálja. ~Hogy ennek milyen idegesítő hangja van!~ csattan fel a gondolatai között. Jó ideig csendben figyelné a fiút, de aztán a piacon megejthető reggeli gondolata csábítóvá válik. *
- Akkor mire várunk, menjünk. *Mondja morcosan. Indulna is, de előbb ellenőrzi megvan-e az erszénye. A kabátja nincsen nála, de nem egy fázós, úgy hogy valószínű nem lesz szüksége rá. Szerinte nem a friss levegő hiánya a gond.*
- Szerintem meg bevertem a fejem tegnap a fürdőben. *jegyzi meg. Úgy saccolja, hogy két korsó sört ihatott meg nagyjából, nos, attól még sosem volt másnapos. *
- Anyáéknak a levelet is most fogjuk tudni elküldeni? *kérdezi, mert Rhule elérte, hogy a rossz érzése ezúttal ne múljon el. Aztán eszébe jut, hogy még mindig nem világos mi a baj a zsoldosokkal.*
- Szeretném, ha elmagyaráznád miért volt rossz ötlet zsoldosokkal összeállnom kincs vadászni menni. *kezd bele, elsőre nem akar ettől többet mondani, de aztán vállat von, és mégis befejezi.*
- Talán úgy megérteném anyák felháborodását is.* nem gondolná, hogy felégetett maga után mindent. Ha haza menne, akár most visszaindulna. Apja egész biztosan többet nem engedné el, és az anyja akár hogy szidhatná, ilyen esetekben az apja csendességével az anyja sosem tud mit kezdeni. Viszont nem akar hazamenni. Lovat akar venni, és látni akarja a kikötőt, a tengert. Szóval ha Rhule elindul ki a fogadóból követni fogja.*
A hozzászólás írója (Elrainieth Meiratalah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.11 16:06:09
*A megjelenő Rhule vigyorgó arcának legszívesebben egy jó nagyot behúzna, hogy mit vigyorog így, mikor neki hasogat a feje. Nem teljesen biztos benne, hogy a sörtől fáj a feje, úgy rémlik, mintha beverte volna. De hogy hol azt még tapogatva nem találta meg a fején.*
- Hagyjál. *motyogja morcosan. A kérdésre csak a fejét rázza, és közben Rhulet figyeli, amint az almát rágcsálja. ~Hogy ennek milyen idegesítő hangja van!~ csattan fel a gondolatai között. Jó ideig csendben figyelné a fiút, de aztán a piacon megejthető reggeli gondolata csábítóvá válik. *
- Akkor mire várunk, menjünk. *Mondja morcosan. Indulna is, de előbb ellenőrzi megvan-e az erszénye. A kabátja nincsen nála, de nem egy fázós, úgy hogy valószínű nem lesz szüksége rá. Szerinte nem a friss levegő hiánya a gond.*
- Szerintem meg bevertem a fejem tegnap a fürdőben. *jegyzi meg. Úgy saccolja, hogy két korsó sört ihatott meg nagyjából, nos, attól még sosem volt másnapos. *
- Anyáéknak a levelet is most fogjuk tudni elküldeni? *kérdezi, mert Rhule elérte, hogy a rossz érzése ezúttal ne múljon el. Aztán eszébe jut, hogy még mindig nem világos mi a baj a zsoldosokkal.*
- Szeretném, ha elmagyaráznád miért volt rossz ötlet zsoldosokkal összeállnom kincs vadászni menni. *kezd bele, elsőre nem akar ettől többet mondani, de aztán vállat von, és mégis befejezi.*
- Talán úgy megérteném anyák felháborodását is.* nem gondolná, hogy felégetett maga után mindent. Ha haza menne, akár most visszaindulna. Apja egész biztosan többet nem engedné el, és az anyja akár hogy szidhatná, ilyen esetekben az apja csendességével az anyja sosem tud mit kezdeni. Viszont nem akar hazamenni. Lovat akar venni, és látni akarja a kikötőt, a tengert. Szóval ha Rhule elindul ki a fogadóból követni fogja.*
A hozzászólás írója (Elrainieth Meiratalah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.11 16:06:09
573. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-11 12:54:57
Üzenet elküldve: 2020-04-11 12:54:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// A Pegazus fürdőjében, majd újra egy szobában //
* Rhule jót derül azon Meira miféle következtetéseket vont le róla első találkozásuk alkalmával. A körülményeket tekintve persze nem csodálja. Sőt, ami azt illeti volt is egy időszak az életében, amikor egy rövid időre elszegődött egy zsoldos csapathoz. Ám a társaság nem volt kedvére való és az sem tetszett neki, hogy nem volt beleszólása abba, milyen feladatokat vállalnak el. Egy idő után belátta, hogy nem bírja ezt gyomorral és odébbállt.*
* Örül neki, hogy Meira elszánta magát a levélírásra, mikor ezt a lány elmondja neki néma egyetértéssel bólint. Nem különösebben érdekli, hogy a szülők ebből milyen következtetést vonnak le az ő kapcsolatuk milyenségét illetően. Különben is, mit számít, míg ilyen nagy köztük a távolság és tulajdonképpen Meira becsületének is teljesen mindegy már. Azzal a döntéssel, amit szökése napján meghozott felégetett bizonyos hidakat maga mögött. Hiába nem ért hozzá Rhule olyan értelemben egy ujjal sem, Meira földbe döngölte kiházasításának esélyeit. Rövidesen a lány ki is fejti, hogy ezek a dolgok mennyire nem élveznek prioritást az ő életében. Céljai vannak, amiket elszeretne érni, Rhule pedig őszintén kívánja, hogy ez sikerüljön is neki. Miután visszaérnek a szobába az álom gyorsan magával ragadja.*
//Napváltás//
* Visszatérve a fogadóba Meirát a pultnál találja.*
- Nocsak! Ma már ilyen korán kezded?* lép oda vigyorogva a lány mellé egy félig megrágott almával a kezében. Látszólag őt nem viselte meg a tegnap éjszaka, bár mára a szemöldöke csúnyán felduzzadt, ahol Meira kupán verte. A nyelve viszont úgy tűnik gyorsan regenerálódott, mert a megszokott tempóban forgatja.*
- Megreggeliztél már?* kérdezi a pultnak dőlve.* Ha még nem, mit szólnál, ha a piacon ejtenénk meg? Van ott néhány stand ahol frissen sülteket árulnak, olyasmit is amit máshol biztosan nem kapsz.* próbál kedved csinálni a dologhoz, majd hirtelen ráncba szalad a homloka.* Nyúzottnak tűnsz, talán már hiányzik a friss levegő.* okoskodik ekképpen.*
* Rhule jót derül azon Meira miféle következtetéseket vont le róla első találkozásuk alkalmával. A körülményeket tekintve persze nem csodálja. Sőt, ami azt illeti volt is egy időszak az életében, amikor egy rövid időre elszegődött egy zsoldos csapathoz. Ám a társaság nem volt kedvére való és az sem tetszett neki, hogy nem volt beleszólása abba, milyen feladatokat vállalnak el. Egy idő után belátta, hogy nem bírja ezt gyomorral és odébbállt.*
* Örül neki, hogy Meira elszánta magát a levélírásra, mikor ezt a lány elmondja neki néma egyetértéssel bólint. Nem különösebben érdekli, hogy a szülők ebből milyen következtetést vonnak le az ő kapcsolatuk milyenségét illetően. Különben is, mit számít, míg ilyen nagy köztük a távolság és tulajdonképpen Meira becsületének is teljesen mindegy már. Azzal a döntéssel, amit szökése napján meghozott felégetett bizonyos hidakat maga mögött. Hiába nem ért hozzá Rhule olyan értelemben egy ujjal sem, Meira földbe döngölte kiházasításának esélyeit. Rövidesen a lány ki is fejti, hogy ezek a dolgok mennyire nem élveznek prioritást az ő életében. Céljai vannak, amiket elszeretne érni, Rhule pedig őszintén kívánja, hogy ez sikerüljön is neki. Miután visszaérnek a szobába az álom gyorsan magával ragadja.*
//Napváltás//
* Visszatérve a fogadóba Meirát a pultnál találja.*
- Nocsak! Ma már ilyen korán kezded?* lép oda vigyorogva a lány mellé egy félig megrágott almával a kezében. Látszólag őt nem viselte meg a tegnap éjszaka, bár mára a szemöldöke csúnyán felduzzadt, ahol Meira kupán verte. A nyelve viszont úgy tűnik gyorsan regenerálódott, mert a megszokott tempóban forgatja.*
- Megreggeliztél már?* kérdezi a pultnak dőlve.* Ha még nem, mit szólnál, ha a piacon ejtenénk meg? Van ott néhány stand ahol frissen sülteket árulnak, olyasmit is amit máshol biztosan nem kapsz.* próbál kedved csinálni a dologhoz, majd hirtelen ráncba szalad a homloka.* Nyúzottnak tűnsz, talán már hiányzik a friss levegő.* okoskodik ekképpen.*
572. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-11 12:06:54
Üzenet elküldve: 2020-04-11 12:06:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Sharen'na és Doras //
*Bár a választ elfogadottnak minősítette Doras, azért nem akaródzik neki csak úgy átadni a megérdemelt kupicát. Ráadásul egy olyan feltételt szab, amire egy átlagos nő kétségkívül hatalmas felháborodással és ideges hisztivel reagálna, ám ha valamit teljes bizonysággal lehet állítani Rennáról, az az, hogy nem mondható átlagos nőszemélynek.
Mielőtt azonban közelebb hajolna, hogy kifizesse a kirótt vámot, néhány pillanatra megvillan szemében az a vad tűz, mint ahogy a ragadozó figyeli a kiszemelt zsákmányt, ugrásra készen, a vadászat sikerében biztosan.
Ő csókol először, de nem egy szende szajha módjára, inkább úgy mintha megízlelné az elejtett vadat. Mielőtt elhúzódik, még óvatosan a másik ajkaiba is beleharap, majd elégedett vigyorral az arcán elveszi a neki járó italt, és lehúzza.
Meghallgatja a férfi történetét, s bár az eleje azért gyanús neki, egészen addig nem esik le a turpisság, amíg az el nem neveti magát. Végül csak elmeséli az igazi sztorit is, ami már inkább elképzelhető, s ez a történet igazán szórakoztatja a nőt. Náluk is hasonló módokon volt szokás elintézni a nézeteltéréseket, csak annyi különbséggel, hogy utána nem kellett félni a sértett bosszújától, mert a törzsfőn kívül nem volt alá-felé rendelt viszony. Persze voltak, akik nagyobb tiszteletnek örvendtek, de ők ki is érdemelték valamivel, s még parancsolgatni nekik sem állt jogukban. És ha valami vita támadt, ököllel elintézték, aztán utána még fel is segítették egymást.*
- Persze hogy lőttem.
*Feleli az őt ért kérdésre, mintha a lehető legtermészetesebb dolog volna.*
- Egyszer egy másik törzs megpróbált lerohanni, és kirabolni minket. Már 15 éves voltam, szóval lóhátra ültettek, és beállítottak a védelembe, atyám mellé.
*A rövid magyarázat után még hozzáteszi.*
- Meg egyszer leütöttem vele egy törzsbéli fiút, amiért engedély nélkül megcsókolt.
*Vigyorog pimaszul Dorasra, s várja a kiérdemelt italt.*
- És te? Öltél már úgy, hogy nem önvédelem vagy csata volt?
*Kérdez vissza ő is hasonlót, de azért nem ugyanazt, hiszen kinézi a férfiból, hogy volt már köze élet elvételéhez.*
- Mondjuk pénzért?
*Ez a fajta gyilkolás távol áll a vad nőtől, de hallott róla, hogy vannak ilyenek, akik ezzel keresik a kenyerüket. Nem feltételezi persze, hogy a másik bérgyilkos lenne, de egyszer-egyszer mindenkit megszorongathat az élet.*
*Bár a választ elfogadottnak minősítette Doras, azért nem akaródzik neki csak úgy átadni a megérdemelt kupicát. Ráadásul egy olyan feltételt szab, amire egy átlagos nő kétségkívül hatalmas felháborodással és ideges hisztivel reagálna, ám ha valamit teljes bizonysággal lehet állítani Rennáról, az az, hogy nem mondható átlagos nőszemélynek.
Mielőtt azonban közelebb hajolna, hogy kifizesse a kirótt vámot, néhány pillanatra megvillan szemében az a vad tűz, mint ahogy a ragadozó figyeli a kiszemelt zsákmányt, ugrásra készen, a vadászat sikerében biztosan.
Ő csókol először, de nem egy szende szajha módjára, inkább úgy mintha megízlelné az elejtett vadat. Mielőtt elhúzódik, még óvatosan a másik ajkaiba is beleharap, majd elégedett vigyorral az arcán elveszi a neki járó italt, és lehúzza.
Meghallgatja a férfi történetét, s bár az eleje azért gyanús neki, egészen addig nem esik le a turpisság, amíg az el nem neveti magát. Végül csak elmeséli az igazi sztorit is, ami már inkább elképzelhető, s ez a történet igazán szórakoztatja a nőt. Náluk is hasonló módokon volt szokás elintézni a nézeteltéréseket, csak annyi különbséggel, hogy utána nem kellett félni a sértett bosszújától, mert a törzsfőn kívül nem volt alá-felé rendelt viszony. Persze voltak, akik nagyobb tiszteletnek örvendtek, de ők ki is érdemelték valamivel, s még parancsolgatni nekik sem állt jogukban. És ha valami vita támadt, ököllel elintézték, aztán utána még fel is segítették egymást.*
- Persze hogy lőttem.
*Feleli az őt ért kérdésre, mintha a lehető legtermészetesebb dolog volna.*
- Egyszer egy másik törzs megpróbált lerohanni, és kirabolni minket. Már 15 éves voltam, szóval lóhátra ültettek, és beállítottak a védelembe, atyám mellé.
*A rövid magyarázat után még hozzáteszi.*
- Meg egyszer leütöttem vele egy törzsbéli fiút, amiért engedély nélkül megcsókolt.
*Vigyorog pimaszul Dorasra, s várja a kiérdemelt italt.*
- És te? Öltél már úgy, hogy nem önvédelem vagy csata volt?
*Kérdez vissza ő is hasonlót, de azért nem ugyanazt, hiszen kinézi a férfiból, hogy volt már köze élet elvételéhez.*
- Mondjuk pénzért?
*Ez a fajta gyilkolás távol áll a vad nőtől, de hallott róla, hogy vannak ilyenek, akik ezzel keresik a kenyerüket. Nem feltételezi persze, hogy a másik bérgyilkos lenne, de egyszer-egyszer mindenkit megszorongathat az élet.*
571. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-11 11:35:49
Üzenet elküldve: 2020-04-11 11:35:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*A szarvai letörésének említésére fanyar fintorba húzza a száját, nem szereti, ha büszkeségével játszadoznak. Talán pont azért, mert ő szokta ezt másokkal csinálni, fordítva oly ritkán fordul elő. Nincs ínyére, ha sikerül valakinek rést ütni ezen a páncélon, de közben izgatja is a gondolat, hogy talán mégis akad ilyen személy.*
- Ugyan már, te sem tűnsz olyan öngyilkos fajtának, ne játszd meg.
*Vigyorog a nőre, kissé pimaszul, kissé kihívóan. Ő maga viszont soha nem kereste az igaz szerelmet, nem is hiszi, hogy létezhet ilyen. Mindig csapongó és lázadó természet volt, aki csak azért foglalkozott a női nemmel, mert szerette a minél több sikerélményt, meg persze az egyéb, általuk nyújtott örömöket. Unaloműzésnek, játékszernek használta őket, kénye-kedve szerint, s a végén még néha ők voltak hálásak a társaságáért. Rocháról viszont az első pillanatban megmondta volna, hogy nem ebbe a kategóriába tartozik. De hogy miből szűrte le, azt nem igazán tudja, lehet, hogy sokkal inkább magát látta benne, mint egy egyszerű városi lánykát.*
- Az alkohol sosem árul el, igaz?
*Ereszt meg egy félmosolyt.*
- Igazából unatkoztam. Nem bántott senki, te is tudod, milyen nehéz nálam ezt az állapotot elérni.
*Ismét mosolyra húzódik a szája, de most sem gúny, sem szemrehányás, sem pimaszság nincs benne, csak egy egyszerű mosoly ül ki arcára.*
- A következő kört fizetem, amennyiben ragaszkodsz az igaz szerelmedhez.
*Ajánlja fel nagyvonalúan, ugyanis az ő pohara már igen csak kezd kiürülni.*
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*A szarvai letörésének említésére fanyar fintorba húzza a száját, nem szereti, ha büszkeségével játszadoznak. Talán pont azért, mert ő szokta ezt másokkal csinálni, fordítva oly ritkán fordul elő. Nincs ínyére, ha sikerül valakinek rést ütni ezen a páncélon, de közben izgatja is a gondolat, hogy talán mégis akad ilyen személy.*
- Ugyan már, te sem tűnsz olyan öngyilkos fajtának, ne játszd meg.
*Vigyorog a nőre, kissé pimaszul, kissé kihívóan. Ő maga viszont soha nem kereste az igaz szerelmet, nem is hiszi, hogy létezhet ilyen. Mindig csapongó és lázadó természet volt, aki csak azért foglalkozott a női nemmel, mert szerette a minél több sikerélményt, meg persze az egyéb, általuk nyújtott örömöket. Unaloműzésnek, játékszernek használta őket, kénye-kedve szerint, s a végén még néha ők voltak hálásak a társaságáért. Rocháról viszont az első pillanatban megmondta volna, hogy nem ebbe a kategóriába tartozik. De hogy miből szűrte le, azt nem igazán tudja, lehet, hogy sokkal inkább magát látta benne, mint egy egyszerű városi lánykát.*
- Az alkohol sosem árul el, igaz?
*Ereszt meg egy félmosolyt.*
- Igazából unatkoztam. Nem bántott senki, te is tudod, milyen nehéz nálam ezt az állapotot elérni.
*Ismét mosolyra húzódik a szája, de most sem gúny, sem szemrehányás, sem pimaszság nincs benne, csak egy egyszerű mosoly ül ki arcára.*
- A következő kört fizetem, amennyiben ragaszkodsz az igaz szerelmedhez.
*Ajánlja fel nagyvonalúan, ugyanis az ő pohara már igen csak kezd kiürülni.*
570. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-10 22:16:17
Üzenet elküldve: 2020-04-10 22:16:17
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Az igazság ára//
//Rlilla, Nimral//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A holttest némi tisztítás és rendezgetés után az ágyba kerül, és a lányok még a zöldes sebre, tulajdonképpen karcolásra is gondolnak, mikor egy zöld varázsitalt öntenek le a fickó torkán, és még a sebre is kerül a löttyből, hátha kívülről alkalmazva hatásosabb. Kezdetben semmi különös nem történik, az üveges szemek csak úgy a semmibe merednek, de aztán a nagy cipekedés után Rlilla és Nimral arra lehetnek figyelmesek, hogy bár a seb csúnya, zöldes udvara nem is tűnt el, maga a heg megszűnt, nyomtalanul. Most már csak olyan, mintha egy csúnyább zúzódás éktelenkedne a testen, ezért talán össze sem kell karmolniuk a kívánt hatásért. A másik, ami feltűnő, hogy egész hamar édeskés-kesernyés szagokat bocsát ki, de a lányok pásztorórája alatt ez nem olyan bántó, hogy elterelné a figyelmüket, és a férfi alkoholszaga miatt más se venné észre, csak ha nagyon akarja. Ezen kívül semmi különös nem történik, a környezetük legalább olyan békés, mint amennyire Grilaz. Már.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.10 22:17:28
//Rlilla, Nimral//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A holttest némi tisztítás és rendezgetés után az ágyba kerül, és a lányok még a zöldes sebre, tulajdonképpen karcolásra is gondolnak, mikor egy zöld varázsitalt öntenek le a fickó torkán, és még a sebre is kerül a löttyből, hátha kívülről alkalmazva hatásosabb. Kezdetben semmi különös nem történik, az üveges szemek csak úgy a semmibe merednek, de aztán a nagy cipekedés után Rlilla és Nimral arra lehetnek figyelmesek, hogy bár a seb csúnya, zöldes udvara nem is tűnt el, maga a heg megszűnt, nyomtalanul. Most már csak olyan, mintha egy csúnyább zúzódás éktelenkedne a testen, ezért talán össze sem kell karmolniuk a kívánt hatásért. A másik, ami feltűnő, hogy egész hamar édeskés-kesernyés szagokat bocsát ki, de a lányok pásztorórája alatt ez nem olyan bántó, hogy elterelné a figyelmüket, és a férfi alkoholszaga miatt más se venné észre, csak ha nagyon akarja. Ezen kívül semmi különös nem történik, a környezetük legalább olyan békés, mint amennyire Grilaz. Már.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.10 22:17:28
569. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-10 20:02:54
Üzenet elküldve: 2020-04-10 20:02:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Sharen'na és Doras //
*A zsoldos képére mindentudó mosolygás kúszik a válasz hallatán. ~Szóval buzog a kalandvágy a kis vadmacskában.~ Mindemellett az sem kerüli el a figyelmét, hogy milyen reakciót váltott ki a kis megjegyzése. A legtöbb nőszemély az ilyesmire minimum gyilkos pillantást villant, hogy keresztüldöfje a férfi pimasz őszinteségét. Kivéve a hivatásosokat. Ők általában ilyenkor kezdenek el puhatolózni az erszénye súlyáról. Ez a nagyon is fogára való némber viszont nem tűnik rimának, de azt se mondhatná, hogy túlzottan véka alá rejtené, hogy nem lenne ellenére, ha Doras lekapná a tíz körméről. Ha eddig lettek is volna kétségei a zsoldosnak, a válasz kis kommentárja után már teljesen biztos a dolgában. A képére kúszó kaján vigyorgást akkor se tudná letörölni, ha akarná. Hősünk ilyen téren elég egyszerű fickó. Az efféle provokációnak képtelen nem felülni.*
- A választ elfogadom *emeli a nő elé az egyik kupicát, de mikor érte nyúlna, elhúzza. A zsoldos képén sunyi vigyor szélesedik.* - De büntetésül azt hiszem, kiszabok azért némi vámot. *Pillantása a nő gusztusosan telt ajkaira kúszik és egyértelmű szándékkal hajol közelebb, de van azért annyira óvatos, hogy ne csókoljon, míg a másiktól nem látja a hajlandóságot. Ha megkapja a vámot, természetesen átadja az italt, de ha a nő elhúzódik, akkor csak megvonja a vállát és lehúzza a felest ő maga.*
- Hogy mit? *elhúzza a száját.* - Csak móresre tanítottam néhány kékvérű ficsúrt, akik szerint előjoguk van a rangban alattuk álló lánykák erényeire. *Nagyot, komolyat sóhajt és megtörli a bajszát a kézfejével. Majdnem három lélegzetvételig ki is bírja röhögés nélkül.* - A kékvérű részében azért volt igazság *legyint, aztán elmorzsol egy nevetéstől kibuggyant könnycseppet.* - Valami helyi uraság volt fent északon, akivel támadt egy kis nézeteltérésem. Tudod, szépségem, én nem szeretem szó nélkül hagyni, ha valaki semmibe veszi a kötött egyezséget. Lényeg a lényeg *Doras megvakarja a tarkóját* - az említett úr talán egy kicsit a szívére vette, hogy pucér seggel öszvérhátra kötöttük a komákkal. *Egy kikötői bajkeverő suhancnál is rosszabb olykor, ezt tudják róla, akik ismerik. Nyúl is a jól megérdemelt kupicáért, mert a szabályokat ő hozza ugyebár, és ezt a sztorit mindig jólesik nyakon önteni egy pálinkával.
Ha ismét rajta a kérdezés sora, egy kicsit oldalvást hajol, hogy alaposabban szemügyre vehesse a rovásokkal díszített íjat.*
- Lőttél már vele lélegző teremtményre, ami nem állat volt? *A kérdés közben kissé feljebb kúszik a zsoldos egyik szemöldöke és tekintetét határozottan a nőébe fúrja.*
*A zsoldos képére mindentudó mosolygás kúszik a válasz hallatán. ~Szóval buzog a kalandvágy a kis vadmacskában.~ Mindemellett az sem kerüli el a figyelmét, hogy milyen reakciót váltott ki a kis megjegyzése. A legtöbb nőszemély az ilyesmire minimum gyilkos pillantást villant, hogy keresztüldöfje a férfi pimasz őszinteségét. Kivéve a hivatásosokat. Ők általában ilyenkor kezdenek el puhatolózni az erszénye súlyáról. Ez a nagyon is fogára való némber viszont nem tűnik rimának, de azt se mondhatná, hogy túlzottan véka alá rejtené, hogy nem lenne ellenére, ha Doras lekapná a tíz körméről. Ha eddig lettek is volna kétségei a zsoldosnak, a válasz kis kommentárja után már teljesen biztos a dolgában. A képére kúszó kaján vigyorgást akkor se tudná letörölni, ha akarná. Hősünk ilyen téren elég egyszerű fickó. Az efféle provokációnak képtelen nem felülni.*
- A választ elfogadom *emeli a nő elé az egyik kupicát, de mikor érte nyúlna, elhúzza. A zsoldos képén sunyi vigyor szélesedik.* - De büntetésül azt hiszem, kiszabok azért némi vámot. *Pillantása a nő gusztusosan telt ajkaira kúszik és egyértelmű szándékkal hajol közelebb, de van azért annyira óvatos, hogy ne csókoljon, míg a másiktól nem látja a hajlandóságot. Ha megkapja a vámot, természetesen átadja az italt, de ha a nő elhúzódik, akkor csak megvonja a vállát és lehúzza a felest ő maga.*
- Hogy mit? *elhúzza a száját.* - Csak móresre tanítottam néhány kékvérű ficsúrt, akik szerint előjoguk van a rangban alattuk álló lánykák erényeire. *Nagyot, komolyat sóhajt és megtörli a bajszát a kézfejével. Majdnem három lélegzetvételig ki is bírja röhögés nélkül.* - A kékvérű részében azért volt igazság *legyint, aztán elmorzsol egy nevetéstől kibuggyant könnycseppet.* - Valami helyi uraság volt fent északon, akivel támadt egy kis nézeteltérésem. Tudod, szépségem, én nem szeretem szó nélkül hagyni, ha valaki semmibe veszi a kötött egyezséget. Lényeg a lényeg *Doras megvakarja a tarkóját* - az említett úr talán egy kicsit a szívére vette, hogy pucér seggel öszvérhátra kötöttük a komákkal. *Egy kikötői bajkeverő suhancnál is rosszabb olykor, ezt tudják róla, akik ismerik. Nyúl is a jól megérdemelt kupicáért, mert a szabályokat ő hozza ugyebár, és ezt a sztorit mindig jólesik nyakon önteni egy pálinkával.
Ha ismét rajta a kérdezés sora, egy kicsit oldalvást hajol, hogy alaposabban szemügyre vehesse a rovásokkal díszített íjat.*
- Lőttél már vele lélegző teremtményre, ami nem állat volt? *A kérdés közben kissé feljebb kúszik a zsoldos egyik szemöldöke és tekintetét határozottan a nőébe fúrja.*
568. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-10 15:28:45
Üzenet elküldve: 2020-04-10 15:28:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Ha megfordult Aldo fejében, hogy kissé idegesítő a nő számára ez a nyugodtság a történtek ellenére, hát nem áll messze a valóságtól. Noha annyiban tévedne, hogy Rocha számára az idegesítő, hogy ez a szépfiús mosoly a kelleténél még mindig csábítóbb, de ezt semmilyen isten kedvéért sem vallaná be.*
- Akkor azt hiszem eljött az ideje, hogy valaki végre letörje a szarvad.
*Nyúl is át az asztalon, hogy mutatóujja hegyével a homlokára bökjön. Ő maga még nem vallja be, hogy valahol mélyen ő is élvezi a férfi társaságát és ezt a kis marakodást kettejük között.*
- Legalább kettőnk közül valaki így gondolja.
*Mosolyodik el bájosan, egy kis gúnnyal fűszerezve. Viszont a következő megjegyzés már rá is komolyságot varázsol. Igazából meg is érti Aldot, legalábbis, ha magából indul ki. Régen ő a maga részéről vágyta az igaz szerelmet, egy állandó férfi társaságát, de ahogy idősödött a kislányos álmok úgy fakultak meg a valósággal. Viszont a felnőttebb, álmokat maga mögött hagyó életvitel sem mindig kifizetődő. Egy idő után belecsömörlött az állandóan szépet ígérő férfitársaságba, s mára már akár milyen kapcsolat alakul közte és egy férfi között jóval nagyobb körültekintéssel válogatja meg kivel áll szóba.*
- Én is unom a szoknyapecéreket, ha ez megnyugtat. *Húzza el kissé a száját.* Szóval visszatértem állandó szerelmemhez.
*Emeli is meg célzásértékkel a poharát, majd mielőtt ismét elveszne a kék szemekben vissza is dől a székébe.*
- Mesélj, mi juttatott erre az álláspontra, hogy a nők helyett inkább mára az italt választottad. Ki bántott?
*Biggyeszti le ajkát szomorkásan, sajnálattal, majd mikor a komédiát abbahagyja ismét csak elneveti magát.*
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Ha megfordult Aldo fejében, hogy kissé idegesítő a nő számára ez a nyugodtság a történtek ellenére, hát nem áll messze a valóságtól. Noha annyiban tévedne, hogy Rocha számára az idegesítő, hogy ez a szépfiús mosoly a kelleténél még mindig csábítóbb, de ezt semmilyen isten kedvéért sem vallaná be.*
- Akkor azt hiszem eljött az ideje, hogy valaki végre letörje a szarvad.
*Nyúl is át az asztalon, hogy mutatóujja hegyével a homlokára bökjön. Ő maga még nem vallja be, hogy valahol mélyen ő is élvezi a férfi társaságát és ezt a kis marakodást kettejük között.*
- Legalább kettőnk közül valaki így gondolja.
*Mosolyodik el bájosan, egy kis gúnnyal fűszerezve. Viszont a következő megjegyzés már rá is komolyságot varázsol. Igazából meg is érti Aldot, legalábbis, ha magából indul ki. Régen ő a maga részéről vágyta az igaz szerelmet, egy állandó férfi társaságát, de ahogy idősödött a kislányos álmok úgy fakultak meg a valósággal. Viszont a felnőttebb, álmokat maga mögött hagyó életvitel sem mindig kifizetődő. Egy idő után belecsömörlött az állandóan szépet ígérő férfitársaságba, s mára már akár milyen kapcsolat alakul közte és egy férfi között jóval nagyobb körültekintéssel válogatja meg kivel áll szóba.*
- Én is unom a szoknyapecéreket, ha ez megnyugtat. *Húzza el kissé a száját.* Szóval visszatértem állandó szerelmemhez.
*Emeli is meg célzásértékkel a poharát, majd mielőtt ismét elveszne a kék szemekben vissza is dől a székébe.*
- Mesélj, mi juttatott erre az álláspontra, hogy a nők helyett inkább mára az italt választottad. Ki bántott?
*Biggyeszti le ajkát szomorkásan, sajnálattal, majd mikor a komédiát abbahagyja ismét csak elneveti magát.*
567. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-10 14:36:48
Üzenet elküldve: 2020-04-10 14:36:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// A Pegazus fürdőjében, majd újra egy szobában //
*Nem sokat látta, így ledöbbenni Rhulet, így lehet tényleg bánná, ha tudatában lenne ennek. Meglepődik, mert hát tényleg olyan finoman fogalmazza meg a véleményét a fiút. Közbe is szólna, de Rhule megelőzi. A kérdésre nem tudja, mit feleljen, mert nem igazán akar most erre most szavakat elfecsérelni.*
- Amikor elsőre megláttalak, azt hittem te az vagy. *jelenti ki végül. Persze így még mindig nem teljesen érti miért nem örültek a szülei ennek és azt sem, hogy Rhule mi kivetni valót lát ebben. Az viszont tetszik neki, hogy keménynek tartja. A levélírás a szüleinek végül megérik benne.*
- Jó legyen, akkor írok nekik. Azt mindenesetre megírom, hogy nem Wegtorenbe mentem, és hogy biztonságban vagyok veled. * ezt így gondolja, abban biztos, hogy szülei annak jobban örülnének, ha nem egy csapat férfivel ment kincs vadászni, hanem Rhule-lal szökött meg. Az álmodozós kérdésre elfintorodik.*
- Az ostoba lányok álmodoznak férfiakról, akik megmentik őket. Engem nem kell megmenteni, én nekem céljaim vannak, amiket elérek. *mondja, sosem tartotta magát lányos lánynak. Annyira elüt még a gondolkodása is tőlük, hogy nyilvánvaló, nem álmodozik. Semmiféle férfiről, aki megmenti, nincsen szüksége ilyesmire. Bizonyítani akar, hogy egyedül is boldogul, persze tudja, ahhoz még tanulnia kell.
Aztán már a szobájukban Rhule egyből leveti magát az ágyra és el is alszik. Sör feltakarítás és az ingeik kimosása után, az ágy baloldalán alszik el. Magára húzva egy kis takarót.*
//Napváltás//
*Másnap reggel viszonylag későn ébred. Egyedül az ágyban. Felsóhajt, így tudja Rhule lemehetett reggelizni vagy valamit elintézni. Nem ijedős típus, és szinte biztosra veszi, hogy nem hagyta itt. Megtehette volna az idefele vezető úton bármikor, így emiatt nem aggódik.
Kidörzsöli az álmot a szeméből. Aztán felkel, megmosakszik, megfésülködik. Ruházata egész jó illatú lett. Felveszi a fekete nadrágját a fűzőt és a vajszínű ingét. Fegyverövét visszacsatolja a derekára, és már lép is az ajtóhoz, hogy lemenjen. Elsőre reggelizni akar, majd aztán ha addig nem kerül elő a fiú elindul megkeresni. Közben csalódottan veszi tudomásul, hogy bizony a sörözésből maradt vissza némi tompán lüktető fejfájás. Az ívóba leérve körbe néz elsőre, majd a pulthoz lép. Nem rendel semmit egyből, csak jelzi a pultosnak, hogy kis türelmet kér, míg összeszedi a gondolatait.*
*Nem sokat látta, így ledöbbenni Rhulet, így lehet tényleg bánná, ha tudatában lenne ennek. Meglepődik, mert hát tényleg olyan finoman fogalmazza meg a véleményét a fiút. Közbe is szólna, de Rhule megelőzi. A kérdésre nem tudja, mit feleljen, mert nem igazán akar most erre most szavakat elfecsérelni.*
- Amikor elsőre megláttalak, azt hittem te az vagy. *jelenti ki végül. Persze így még mindig nem teljesen érti miért nem örültek a szülei ennek és azt sem, hogy Rhule mi kivetni valót lát ebben. Az viszont tetszik neki, hogy keménynek tartja. A levélírás a szüleinek végül megérik benne.*
- Jó legyen, akkor írok nekik. Azt mindenesetre megírom, hogy nem Wegtorenbe mentem, és hogy biztonságban vagyok veled. * ezt így gondolja, abban biztos, hogy szülei annak jobban örülnének, ha nem egy csapat férfivel ment kincs vadászni, hanem Rhule-lal szökött meg. Az álmodozós kérdésre elfintorodik.*
- Az ostoba lányok álmodoznak férfiakról, akik megmentik őket. Engem nem kell megmenteni, én nekem céljaim vannak, amiket elérek. *mondja, sosem tartotta magát lányos lánynak. Annyira elüt még a gondolkodása is tőlük, hogy nyilvánvaló, nem álmodozik. Semmiféle férfiről, aki megmenti, nincsen szüksége ilyesmire. Bizonyítani akar, hogy egyedül is boldogul, persze tudja, ahhoz még tanulnia kell.
Aztán már a szobájukban Rhule egyből leveti magát az ágyra és el is alszik. Sör feltakarítás és az ingeik kimosása után, az ágy baloldalán alszik el. Magára húzva egy kis takarót.*
//Napváltás//
*Másnap reggel viszonylag későn ébred. Egyedül az ágyban. Felsóhajt, így tudja Rhule lemehetett reggelizni vagy valamit elintézni. Nem ijedős típus, és szinte biztosra veszi, hogy nem hagyta itt. Megtehette volna az idefele vezető úton bármikor, így emiatt nem aggódik.
Kidörzsöli az álmot a szeméből. Aztán felkel, megmosakszik, megfésülködik. Ruházata egész jó illatú lett. Felveszi a fekete nadrágját a fűzőt és a vajszínű ingét. Fegyverövét visszacsatolja a derekára, és már lép is az ajtóhoz, hogy lemenjen. Elsőre reggelizni akar, majd aztán ha addig nem kerül elő a fiú elindul megkeresni. Közben csalódottan veszi tudomásul, hogy bizony a sörözésből maradt vissza némi tompán lüktető fejfájás. Az ívóba leérve körbe néz elsőre, majd a pulthoz lép. Nem rendel semmit egyből, csak jelzi a pultosnak, hogy kis türelmet kér, míg összeszedi a gondolatait.*
566. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-10 11:24:11
Üzenet elküldve: 2020-04-10 11:24:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Sharen'na és Doras //
*Tetszik neki a férfi nevetése, talán azért, mert olyan harsány, kellemes, és őszintének hat, amilyen a sajátja is. Csak hát mélyebb. A férfi megjegyzését pedig még bóknak is veszi, náluk egyáltalán nem megvetendő tulajdonság, ha egy nő a férfiakkal együtt issza részegre magát, sőt, tisztelik azokat az asszonyokat, akik tovább bírják, mint saját férjük. Bár Rennának még nem volt alkalma belekóstolni az igazi felnőtt életbe, de még mielőtt elszökött, azért kortársaival volt párszor része rendes pálinkázásban, jól megdézsmálták a törzs készleteit.*
- Inkább te vigyázz, aranyom, lehet pont ez a célom.
*Mosolyog vissza pimaszul, enyhén megnedvesítve nyelvével sötét ajkait. Ha oedig a másik cicámnak becézgeti, akkor ő is nyugodtan learanyomozhatja, még akkor is, ha nem túl férfias megnevezés.
A férfi gondolatmenetét figyelmesen követi, s el is csodálkozik, milyen sok dologban helyesnek bizonyul a másik feltételezése, vagy megérzése, amit pusztán abból szűr le, hogy jól megnézte magának. Valóba, a pusztai vad népek közül jött, de egyelőre nem világosítja fel Dorast származása felől, majdcsak eljön annak is az ideje. Addig hagyja az összes lehetőséget a levegőben lebegni, így érdekesebb a játék. Mikor a férfi nyíltan kijelenti, mik is a tervei a nővel, Rennában valami fellobban, talán a vágy, egy kis kíváncsiság társaságában. Bár nem büszke rá, és igyekszik titkolni, de még nem volt komoly dolga férfival. Nem azért, mert annyiszor visszautasította volna a próbálkozókat. Csak mióta szabadon kószál, távol az otthontól, nem sűrűn járt emberek között, mondhatni, szinte sosem. Ha pedig mégis betévedt egy-egy fogadóba, aligha akadt volna olyan, akivel kiélheti vad és szenvedélyes vágyait. Így hát idővel megtanulta őket elnyomni, pedig valahol mélyen vágyik rá, elvégre barbár, a vérében van a természetes tűz.*
- Hibája? Nehéz kérdés.
*Gondolkodik el, pár pillanatig maga elé meredve, lebiggyedt ajkakkal.*
- Amit a legjobban bánok, hogy ott hagytam a népem. De nem tartom hibának, ma is ugyanígy cselekednék. De más nem jut eszembe, szóval döntsd el, elfogadod-e ezt, vagy esetleg megbüntetsz.
*Szemében játékos csillogással néz a férfi által őrzött kupicákra, s hazugság lenne, ha azt mondaná, nem vágyik az italra. No, de akármit is válaszol partnere, most ha jól értette a játék menetét, ő következik egy kérdéssel.*
- Sokszor említetted ezt a fejvadászos dolgot. Mondd, mit követtél el, hogy tartanod kell tőlük?
*Tetszik neki a férfi nevetése, talán azért, mert olyan harsány, kellemes, és őszintének hat, amilyen a sajátja is. Csak hát mélyebb. A férfi megjegyzését pedig még bóknak is veszi, náluk egyáltalán nem megvetendő tulajdonság, ha egy nő a férfiakkal együtt issza részegre magát, sőt, tisztelik azokat az asszonyokat, akik tovább bírják, mint saját férjük. Bár Rennának még nem volt alkalma belekóstolni az igazi felnőtt életbe, de még mielőtt elszökött, azért kortársaival volt párszor része rendes pálinkázásban, jól megdézsmálták a törzs készleteit.*
- Inkább te vigyázz, aranyom, lehet pont ez a célom.
*Mosolyog vissza pimaszul, enyhén megnedvesítve nyelvével sötét ajkait. Ha oedig a másik cicámnak becézgeti, akkor ő is nyugodtan learanyomozhatja, még akkor is, ha nem túl férfias megnevezés.
A férfi gondolatmenetét figyelmesen követi, s el is csodálkozik, milyen sok dologban helyesnek bizonyul a másik feltételezése, vagy megérzése, amit pusztán abból szűr le, hogy jól megnézte magának. Valóba, a pusztai vad népek közül jött, de egyelőre nem világosítja fel Dorast származása felől, majdcsak eljön annak is az ideje. Addig hagyja az összes lehetőséget a levegőben lebegni, így érdekesebb a játék. Mikor a férfi nyíltan kijelenti, mik is a tervei a nővel, Rennában valami fellobban, talán a vágy, egy kis kíváncsiság társaságában. Bár nem büszke rá, és igyekszik titkolni, de még nem volt komoly dolga férfival. Nem azért, mert annyiszor visszautasította volna a próbálkozókat. Csak mióta szabadon kószál, távol az otthontól, nem sűrűn járt emberek között, mondhatni, szinte sosem. Ha pedig mégis betévedt egy-egy fogadóba, aligha akadt volna olyan, akivel kiélheti vad és szenvedélyes vágyait. Így hát idővel megtanulta őket elnyomni, pedig valahol mélyen vágyik rá, elvégre barbár, a vérében van a természetes tűz.*
- Hibája? Nehéz kérdés.
*Gondolkodik el, pár pillanatig maga elé meredve, lebiggyedt ajkakkal.*
- Amit a legjobban bánok, hogy ott hagytam a népem. De nem tartom hibának, ma is ugyanígy cselekednék. De más nem jut eszembe, szóval döntsd el, elfogadod-e ezt, vagy esetleg megbüntetsz.
*Szemében játékos csillogással néz a férfi által őrzött kupicákra, s hazugság lenne, ha azt mondaná, nem vágyik az italra. No, de akármit is válaszol partnere, most ha jól értette a játék menetét, ő következik egy kérdéssel.*
- Sokszor említetted ezt a fejvadászos dolgot. Mondd, mit követtél el, hogy tartanod kell tőlük?
565. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-10 08:45:05
Üzenet elküldve: 2020-04-10 08:45:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// A Pegazus fürdőjében, majd újra egy szobában //
* Kár, hogy Meira most csak a fiú hátát látja, így lemarad annak döbbent arckifejezéséről.*
- Nem csodálom, hogy anyádék nem lejtettek örömtáncot erre az ötletre.* fogalmazza meg a valóságosnál jóval finomabban gondolatait.*
- Félre ne érts, nem azzal van problémám, hogy harcra adtad a fejed, tapasztaltam, hogy megvan benned a kellő keménység hozzá, de....* keresi a megfelelő szavakat. Szívesen felhívná rá a lány figyelmét, hogy szerinte vágyott csapattársai egy vérmedve hátán erőszakolták volna meg csoportosan abban a barlangban, de erőt vesz magán.* Láttál Te már zsoldosokat?* teszi fel a költőinek szánt kérdést.* Na ugye, hogy Te se örültél volna a helyükben.* A kioktatásból ennyi és nem több, megfogadja.*
- Biztos vagyok benne és a Te szíved is könnyebb lesz majd. Megtudjuk oldani azt, hogy titok maradjon honnan küldöd a levelet, ha félsz, hogy a nyomodba erednek.*javasolja, majd újra becsukja a szemét, hogy kiélvezze a hátmosás utolsó pillanatait.*
- Na és te kiről álmodozol?* kérdezi szórakozottan, ha már így belementek a témába. Közben szedelőzködni kezd, megvárja még Meira válaszát majd útjaik szétválnak egy időre, hogy aztán együtt visszatérjenek a szobába.*
- Ahogy gondolod.* mormogja elnehezült hangon és felesleges ruháitól megszabadulva az oldalára dől. Ő ugyan nem állna neki már semminek, túlságosan fáradt ahhoz és nyilván az igényei is alacsonyabbak környezetükre, mint Meirának. Mire a lány végez a takarítással Rhule már mélyen alszik az ágy jobboldalán.*
//Napváltás//
*Másnap hajnalban kel még a lány előtt. Persze ő korábban kidőlt és a sörből is kevesebbet ivott. Utóbbi emléke halvány vigyort csal az arcára, miközben igyekszik a lehető leghalkabban felöltözni és úgy betenni maga mögött az ajtót, hogy azzal ne ébressze fel Meirát. Lábujjhegyen osonkodva hagyja el a szobát.*
* Kár, hogy Meira most csak a fiú hátát látja, így lemarad annak döbbent arckifejezéséről.*
- Nem csodálom, hogy anyádék nem lejtettek örömtáncot erre az ötletre.* fogalmazza meg a valóságosnál jóval finomabban gondolatait.*
- Félre ne érts, nem azzal van problémám, hogy harcra adtad a fejed, tapasztaltam, hogy megvan benned a kellő keménység hozzá, de....* keresi a megfelelő szavakat. Szívesen felhívná rá a lány figyelmét, hogy szerinte vágyott csapattársai egy vérmedve hátán erőszakolták volna meg csoportosan abban a barlangban, de erőt vesz magán.* Láttál Te már zsoldosokat?* teszi fel a költőinek szánt kérdést.* Na ugye, hogy Te se örültél volna a helyükben.* A kioktatásból ennyi és nem több, megfogadja.*
- Biztos vagyok benne és a Te szíved is könnyebb lesz majd. Megtudjuk oldani azt, hogy titok maradjon honnan küldöd a levelet, ha félsz, hogy a nyomodba erednek.*javasolja, majd újra becsukja a szemét, hogy kiélvezze a hátmosás utolsó pillanatait.*
- Na és te kiről álmodozol?* kérdezi szórakozottan, ha már így belementek a témába. Közben szedelőzködni kezd, megvárja még Meira válaszát majd útjaik szétválnak egy időre, hogy aztán együtt visszatérjenek a szobába.*
- Ahogy gondolod.* mormogja elnehezült hangon és felesleges ruháitól megszabadulva az oldalára dől. Ő ugyan nem állna neki már semminek, túlságosan fáradt ahhoz és nyilván az igényei is alacsonyabbak környezetükre, mint Meirának. Mire a lány végez a takarítással Rhule már mélyen alszik az ágy jobboldalán.*
//Napváltás//
*Másnap hajnalban kel még a lány előtt. Persze ő korábban kidőlt és a sörből is kevesebbet ivott. Utóbbi emléke halvány vigyort csal az arcára, miközben igyekszik a lehető leghalkabban felöltözni és úgy betenni maga mögött az ajtót, hogy azzal ne ébressze fel Meirát. Lábujjhegyen osonkodva hagyja el a szobát.*
564. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-09 21:02:27
Üzenet elküldve: 2020-04-09 21:02:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Sharen'na és Doras //
*Doras kedélyes kacagása betölti a teret.*
- Látom, nem ijedsz meg a szesztől. Ez tetszik *kacsint.* - Vigyázz, cicám, még a végén leveszel a lábamról. *Mi tagadás, a kicsikének megvan hozzá mindene, hogy megtegye. Olyannak tűnik, aki sokkal tartalmasabb estével kecsegtet, mint egy szende csitri vagy egy langyos odaadással simuló szajha.
Ahogy átadják neki a kezdés jogát, egy darabig csak méregeti a nőt. Pillantása alaposan végigjár rajta többször is.*
- Nem vagy városi fehérnép, ezt nem nehéz kitalálni. *A zsoldos morfondírozva simít végig a szakállán, de nem tudná megsaccolni, honnan való lehet a nő. Talán a pusztai népek egyikéből keletről. Vagy a hegy lábától északról. Mindenesetre a vonásai, a bőre színe, a szeme vadsága határozottan tetszik a férfinak.* - Megkérdezhetném, mi hozott erre vagy egyedül jöttél-e, de ha fejvadász vagy és rám fened a fogad, azt úgyis megtudom, ha meg más okból vagy itt, az rám nézve kevésbé lényeges. Ha van is kísérőd, az meg nem érdekel, ha az éjjel én viszlek ágyba *vonja meg a vállát egész nagyvonalúan. Egy darabig csak nézi az acélszín szemeket, aztán végül csak dűlőre jut a kérdést illetőleg.*
- Mi volt életed legnagyobb hibája?
*Hagy időt a válaszra. Ha viszont inkább a feles felé nyúlna, felemeli az egyik ujját.*
- Az én játékom, az én szabályaim. Én osztom a kupicákat *vigyorodik simlisen a bajsza alatt. Valahogy sejthető, hogy ha eredetileg volt is játéknak valamiféle lefektetett menete, ez most teljesen esetleges lesz, attól függően, hogy Doras kedve épp hogy diktálja.*
*Doras kedélyes kacagása betölti a teret.*
- Látom, nem ijedsz meg a szesztől. Ez tetszik *kacsint.* - Vigyázz, cicám, még a végén leveszel a lábamról. *Mi tagadás, a kicsikének megvan hozzá mindene, hogy megtegye. Olyannak tűnik, aki sokkal tartalmasabb estével kecsegtet, mint egy szende csitri vagy egy langyos odaadással simuló szajha.
Ahogy átadják neki a kezdés jogát, egy darabig csak méregeti a nőt. Pillantása alaposan végigjár rajta többször is.*
- Nem vagy városi fehérnép, ezt nem nehéz kitalálni. *A zsoldos morfondírozva simít végig a szakállán, de nem tudná megsaccolni, honnan való lehet a nő. Talán a pusztai népek egyikéből keletről. Vagy a hegy lábától északról. Mindenesetre a vonásai, a bőre színe, a szeme vadsága határozottan tetszik a férfinak.* - Megkérdezhetném, mi hozott erre vagy egyedül jöttél-e, de ha fejvadász vagy és rám fened a fogad, azt úgyis megtudom, ha meg más okból vagy itt, az rám nézve kevésbé lényeges. Ha van is kísérőd, az meg nem érdekel, ha az éjjel én viszlek ágyba *vonja meg a vállát egész nagyvonalúan. Egy darabig csak nézi az acélszín szemeket, aztán végül csak dűlőre jut a kérdést illetőleg.*
- Mi volt életed legnagyobb hibája?
*Hagy időt a válaszra. Ha viszont inkább a feles felé nyúlna, felemeli az egyik ujját.*
- Az én játékom, az én szabályaim. Én osztom a kupicákat *vigyorodik simlisen a bajsza alatt. Valahogy sejthető, hogy ha eredetileg volt is játéknak valamiféle lefektetett menete, ez most teljesen esetleges lesz, attól függően, hogy Doras kedve épp hogy diktálja.*
563. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-09 18:45:17
Üzenet elküldve: 2020-04-09 18:45:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// A Pegazus fürdőjében, majd újra egy szobában //
*Szerinte Rhule is ki fog akadni, ha elárulja mivel idegesítette fel a szüleit. De a fiú eddig is megértőbb volt vele, így nem okoz gondot számára, hogy elárulja.*
- Nem titok. Wegtorenbe akartam menni az egyik nemes toborozott zsoldosokat. Közéjük akartam beállni. Valami barlangba mentek volna kincset megszerezni. *Nem igazán érti miért olyan nagy tragédia lett volna ez. De anyja azt kiabálta utána, ha elmegy vissza se jöjjön.*
- Gondolod, ha írok nekik, akkor örülni fognak? *kérdezi bizonytalan, és kicsit a lelkiismerete is ismét feltámad. Inkább eltereli erről a figyelmét. De Rhule tanácsát lehet, megfogadja. A víz kihűlésére csak bólint, és amikor a leendő lováról beszél Rhule egy képtelenséggel áll elő. ~Hogy álmodozhatok rólad, mikor itt vagy?~ Nem érti ezt a mondatot.*
- Őő miért álmodozzak rólad Rhule? Hiszen itt vagy. Általában a lányok olyanról álmodoznak, aki nincsen mellettük. *osztja meg az élet nagy igazságát. Aztán elindulnak vissza és a találka pontra biccent. Visszaöltözve lép ki Rhule mellé, és már egyre fáradtabb.
A szobájukba visszatérve elcsigázottan látja a szobát. ~Ezt jól megcsináltam. ~ Gondolja, hiszen az erdőben a verekedéseiket nem kellett rendbe tenni, de ezt a szobát muszáj lesz. Főleg, hogy a sör finom, de nem bír elaludni ebben a szagban.*
- Nekem mindegy. Előbb feltakarítom, ezt aztán majd lefekszem, ahol hagysz egy kis helyet. * A vadonban más volt, ott este fázott, szóval muszáj volt Rhule-hoz bújnia. De itt aligha fog fázni. Eredményesen tapasztalja a kancsó megtelt vízzel, sőt került még egy mellé. Fog egy rongyot, és bevizezi, aztán nagyjából feltörli a sört. Majd levedli a bőr ruháit. És az ingeiket beáztatja a mosakodó tálba, hiszen azok meg sörösek lettek. Átdörgöli őket, és ha nagyjából kijött a sör, akkor kiteríti a székekre, hogy reggelig megszáradjon. Ha mindezzel végzett, úgy amelyik oldalt szabadon hagyta Rhule oda fog lefeküdni és elnyúlni, betakarózik. Aztán nagyjából rögtön elalszik.*
*Szerinte Rhule is ki fog akadni, ha elárulja mivel idegesítette fel a szüleit. De a fiú eddig is megértőbb volt vele, így nem okoz gondot számára, hogy elárulja.*
- Nem titok. Wegtorenbe akartam menni az egyik nemes toborozott zsoldosokat. Közéjük akartam beállni. Valami barlangba mentek volna kincset megszerezni. *Nem igazán érti miért olyan nagy tragédia lett volna ez. De anyja azt kiabálta utána, ha elmegy vissza se jöjjön.*
- Gondolod, ha írok nekik, akkor örülni fognak? *kérdezi bizonytalan, és kicsit a lelkiismerete is ismét feltámad. Inkább eltereli erről a figyelmét. De Rhule tanácsát lehet, megfogadja. A víz kihűlésére csak bólint, és amikor a leendő lováról beszél Rhule egy képtelenséggel áll elő. ~Hogy álmodozhatok rólad, mikor itt vagy?~ Nem érti ezt a mondatot.*
- Őő miért álmodozzak rólad Rhule? Hiszen itt vagy. Általában a lányok olyanról álmodoznak, aki nincsen mellettük. *osztja meg az élet nagy igazságát. Aztán elindulnak vissza és a találka pontra biccent. Visszaöltözve lép ki Rhule mellé, és már egyre fáradtabb.
A szobájukba visszatérve elcsigázottan látja a szobát. ~Ezt jól megcsináltam. ~ Gondolja, hiszen az erdőben a verekedéseiket nem kellett rendbe tenni, de ezt a szobát muszáj lesz. Főleg, hogy a sör finom, de nem bír elaludni ebben a szagban.*
- Nekem mindegy. Előbb feltakarítom, ezt aztán majd lefekszem, ahol hagysz egy kis helyet. * A vadonban más volt, ott este fázott, szóval muszáj volt Rhule-hoz bújnia. De itt aligha fog fázni. Eredményesen tapasztalja a kancsó megtelt vízzel, sőt került még egy mellé. Fog egy rongyot, és bevizezi, aztán nagyjából feltörli a sört. Majd levedli a bőr ruháit. És az ingeiket beáztatja a mosakodó tálba, hiszen azok meg sörösek lettek. Átdörgöli őket, és ha nagyjából kijött a sör, akkor kiteríti a székekre, hogy reggelig megszáradjon. Ha mindezzel végzett, úgy amelyik oldalt szabadon hagyta Rhule oda fog lefeküdni és elnyúlni, betakarózik. Aztán nagyjából rögtön elalszik.*
562. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-09 13:51:54
Üzenet elküldve: 2020-04-09 13:51:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// A Pegazus fürdőjében, majd újra egy szobában //
- Nem akarok úgy tenni, mintha érteném mi történt köztetek. Nem is foglak faggatni róla, ha inkább megtartanád magadnak.* ezt igyekszik tisztázni, hogy Meira ne érezze kötelezve magát bármire is annak kapcsán, hogy feltárta előtte a múltja e részletét.* Viszont azt tudom - tekintve, hogy jó magam is jártam a Tiédhez hasonló cipőben, a családomtól távol, hogy egy-egy levél mindenki számára hozhat megkönnyebbülést. Nem is kell sokat írni, ha nem tudsz mit, csak annyit, hogy élsz.* Rhule anyja is mindhiába ostromolta őt levelekkel, csupán annyi hasznuk volt, hogy a fiú értesülhetett általa az asszony hogylétéről. Miután ígéretet tesznek egymásnak a jövőt illetően Meira igyekszik könnyedebb mederben továbbterelni a beszélgetést..*
- Igen, igazad van és a víz is kezd kihűlni.* emelkedik ki a dézsából és a törölköző után nyúl. Előbb hollószín tincseit dörzsöli át alaposan, majd egész testén igyekszik felitatni a vizet a jó nedvszívó képességű anyaggal.*
- Gyors is és strapabíró is, na meg fekete. Valld be, Te igazából rólam álmodozol!* csomózza vissza a törölközőt nevetve a dereka köré. Rhule még nem gondolkodott komolyabban a hátas kérdésén. Régen volt egy gyönyörű almásderes kancája. Méltóságteljes egy jószág volt sokszor megbánta már, hogy annak idején nem vitte magával.
~ Vajon mi lett vele?~ Csak remélni meri, hogy nem vált a lázadók prédájává.*
- Ugyanott találkozunk.* indul el a férfiöltözők irányába. Ezúttal nem elegyedik szóba senkivel, túlságosan fáradt csak összeszedi a holmiját felöltözik és a megbeszélt helyen várja a lányt, hogy aztán együtt visszatérjenek szállásukra. Odafent sörszag és rendetlenség fogadja őket, de túl fáradt már, hogy ezzel kezdjen valamit. Levetkőzik alsóra, majd leül az ágyszélére.*
- Jobb vagy bal?* érdeklődik, hogy Meira melyik oldalon választ fekhelyet magának.*
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.09 13:53:27
- Nem akarok úgy tenni, mintha érteném mi történt köztetek. Nem is foglak faggatni róla, ha inkább megtartanád magadnak.* ezt igyekszik tisztázni, hogy Meira ne érezze kötelezve magát bármire is annak kapcsán, hogy feltárta előtte a múltja e részletét.* Viszont azt tudom - tekintve, hogy jó magam is jártam a Tiédhez hasonló cipőben, a családomtól távol, hogy egy-egy levél mindenki számára hozhat megkönnyebbülést. Nem is kell sokat írni, ha nem tudsz mit, csak annyit, hogy élsz.* Rhule anyja is mindhiába ostromolta őt levelekkel, csupán annyi hasznuk volt, hogy a fiú értesülhetett általa az asszony hogylétéről. Miután ígéretet tesznek egymásnak a jövőt illetően Meira igyekszik könnyedebb mederben továbbterelni a beszélgetést..*
- Igen, igazad van és a víz is kezd kihűlni.* emelkedik ki a dézsából és a törölköző után nyúl. Előbb hollószín tincseit dörzsöli át alaposan, majd egész testén igyekszik felitatni a vizet a jó nedvszívó képességű anyaggal.*
- Gyors is és strapabíró is, na meg fekete. Valld be, Te igazából rólam álmodozol!* csomózza vissza a törölközőt nevetve a dereka köré. Rhule még nem gondolkodott komolyabban a hátas kérdésén. Régen volt egy gyönyörű almásderes kancája. Méltóságteljes egy jószág volt sokszor megbánta már, hogy annak idején nem vitte magával.
~ Vajon mi lett vele?~ Csak remélni meri, hogy nem vált a lázadók prédájává.*
- Ugyanott találkozunk.* indul el a férfiöltözők irányába. Ezúttal nem elegyedik szóba senkivel, túlságosan fáradt csak összeszedi a holmiját felöltözik és a megbeszélt helyen várja a lányt, hogy aztán együtt visszatérjenek szállásukra. Odafent sörszag és rendetlenség fogadja őket, de túl fáradt már, hogy ezzel kezdjen valamit. Levetkőzik alsóra, majd leül az ágyszélére.*
- Jobb vagy bal?* érdeklődik, hogy Meira melyik oldalon választ fekhelyet magának.*
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.09 13:53:27
561. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-09 11:06:17
Üzenet elküldve: 2020-04-09 11:06:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// A Pegazus fürdőjében //
*Nem igazán beszéltek a múltról, és ez valahogy így volt jó. Egészen eddig. ~Úgy fest eljött a vallomások estéje.~ játszik el a gondolattal.*
- Elég jól titkoltad eddig.* jegyzi meg Rhule érdeklődésére. A lehetőségre, hogy maradjon a fogadóban hevesen támad.*
- Az ki van zárva. Majd pihenek a sírban. *vágja rá rögtön. Aztán jön a csere, hogy így már végre Rhule háta is megtisztul. Teljesen jól érzékeli, hogy a férfi mennyire befeszül ettől az új ténytől.
Felkészül egy veszekedésre egy rosszabb esetben elkezdődő újabb verekedésre. Nem igen hiszi, hogy odahaza Rhule-t hibáztatják, és keresik, mint emberrablót. Sokkal inkább könyvelik el egy megszökött csitri meggondolatlan döntésének ezt, aki lelépett az első jóképű kalandorral.
Mégis meglepi Rhule kérdése. Ezen annyit gondolkodott, és most se tud rá határozottan egy igent vagy nemet felelni.*
- Hát, amikor úgy érzem, hogy megbántam, és írnom kéne nekik legalább, egy karavánt, vagy kereskedőt megfizetni, hogy vigye el a levelet nekik. Akkor mindig eszembe jut miket kiabált anya utánam, és úgy akkor már rögtön nem bánom. *mondja elgondolkodva, és tényleg akármilyen hosszú idő telt el, ez mindig így van, valahányszor eszébe jut. Nem tudja elmondja-e mit vett a fejébe, amiből a végén semmi nem lett, mert homlok egyenest Rhule-lal ellenkező irányba tartott. Közben végez a hátmosással, és eléggé komoran nyilvánul meg felé Rhule. Az állát is határozottan elkapva emeli feljebb.*
- Na, *hessegetné el, de aztán hagyja, hogy egymás szemébe nézzenek nagyon komolyan.*
- Másban nem hazudtam, de több nem lesz, ígérem. *mondja ezt, úgy véli Rhule nem hazudott. Inkább csak nem mondta el mi történt, amit megért. A fiúnak sokkal nagyobb és rosszabb ez a titok, ami múltjában esett meg. Azonban a fáradság elmúlása eddig tartott, ezután a kétszer olyan erősebben érzi ezt.*
- Szerintem menjünk én már nagyon elfáradtam. *mondja, és ha Rhule is úgy gondolja, akkor végül is mehetnek is. Fáradt, de a holnapot nagyon várja. Vesz egy lovat, és reméli, tud majd válogatni.*
- Fekete lovat akarok venni, inkább gyors legyen, de strapabíró is.* mondja kis lelkesedéssel, de látható fáradsággal a szemében. Ajkára azonban egy rá jellemző mosoly húzódik.*
*Nem igazán beszéltek a múltról, és ez valahogy így volt jó. Egészen eddig. ~Úgy fest eljött a vallomások estéje.~ játszik el a gondolattal.*
- Elég jól titkoltad eddig.* jegyzi meg Rhule érdeklődésére. A lehetőségre, hogy maradjon a fogadóban hevesen támad.*
- Az ki van zárva. Majd pihenek a sírban. *vágja rá rögtön. Aztán jön a csere, hogy így már végre Rhule háta is megtisztul. Teljesen jól érzékeli, hogy a férfi mennyire befeszül ettől az új ténytől.
Felkészül egy veszekedésre egy rosszabb esetben elkezdődő újabb verekedésre. Nem igen hiszi, hogy odahaza Rhule-t hibáztatják, és keresik, mint emberrablót. Sokkal inkább könyvelik el egy megszökött csitri meggondolatlan döntésének ezt, aki lelépett az első jóképű kalandorral.
Mégis meglepi Rhule kérdése. Ezen annyit gondolkodott, és most se tud rá határozottan egy igent vagy nemet felelni.*
- Hát, amikor úgy érzem, hogy megbántam, és írnom kéne nekik legalább, egy karavánt, vagy kereskedőt megfizetni, hogy vigye el a levelet nekik. Akkor mindig eszembe jut miket kiabált anya utánam, és úgy akkor már rögtön nem bánom. *mondja elgondolkodva, és tényleg akármilyen hosszú idő telt el, ez mindig így van, valahányszor eszébe jut. Nem tudja elmondja-e mit vett a fejébe, amiből a végén semmi nem lett, mert homlok egyenest Rhule-lal ellenkező irányba tartott. Közben végez a hátmosással, és eléggé komoran nyilvánul meg felé Rhule. Az állát is határozottan elkapva emeli feljebb.*
- Na, *hessegetné el, de aztán hagyja, hogy egymás szemébe nézzenek nagyon komolyan.*
- Másban nem hazudtam, de több nem lesz, ígérem. *mondja ezt, úgy véli Rhule nem hazudott. Inkább csak nem mondta el mi történt, amit megért. A fiúnak sokkal nagyobb és rosszabb ez a titok, ami múltjában esett meg. Azonban a fáradság elmúlása eddig tartott, ezután a kétszer olyan erősebben érzi ezt.*
- Szerintem menjünk én már nagyon elfáradtam. *mondja, és ha Rhule is úgy gondolja, akkor végül is mehetnek is. Fáradt, de a holnapot nagyon várja. Vesz egy lovat, és reméli, tud majd válogatni.*
- Fekete lovat akarok venni, inkább gyors legyen, de strapabíró is.* mondja kis lelkesedéssel, de látható fáradsággal a szemében. Ajkára azonban egy rá jellemző mosoly húzódik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436