//Felhívás keringőre//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nehéz megítélni, hogy egy nő valóban élvezi-e, amikor játszadoznak vele, vagy csak ügyesen tetteti. A férfiak mindig hátrányba kerülnek, amikor az intimitás harcterére lépnek, mert a nőknek olyan veleszületett ösztöneik vannak az érzelmi manipulálásra, amiket még a legutolsó szutykos kis parasztlány is képes használni. És amiben ők olyan zsigerien ügyesek, abban a férfiak nagyon gyengék, mitöbb, máskor oly kifinomult ösztöneiket a kéjvágy teljesen ki tudja kapcsolni. Orthus maga sem kivétel ezalól, akármennyi tapasztalatot is szerzett a legkiválóbb kurtizánok ágyában. Végső megoldása az örökös bizalmatlanság és közöny: sose hiszi el, hogy valaki önszántából és valódi vágytól űzve odaadó. És egyszerűen nem is érdekli, hogy amit kap, az valóság-e, vagy csak színjáték. Persze azért vannak jelek, amiknek hihet az ember: kipirosodó orcának, szaporán emelkedő-süllyedő mellkasnak, az egész testet elöntő forróságnak. Ha ezeket tapasztalja, csak közönyösen megállapítja, de nem könyveli el diadalnak.
Merlana kérdésére elmosolyodik. Hát persze, hogy a lány a ruhára és az öltözködésre kíváncsi a leginkább.*
- Van egy hölgy. El foglak küldeni hozzá. Előzetes instrukcióim alapján fog ruhákat készíteni neked, különböző alkalmakra. Hogy végül mit viselsz, az az én elvárásaimon, a saját igényeiden és első sorban az ő szakértelmén múlik majd.
*feleli. Az említett hölgy másik nagy erénye a teljes diszkréció. Amikor legutóbb igénybe vette a szolgálatait, Thea nevű rabszolgája igencsak kerek idomaira kellett megfelelő öltözékeket szabnia, és nem volt oka panaszra se a lánynak, se Orthusnak.
Amikor Merlana megköszöni, hogy nem lesz kalitkába zárt madár, csak bólintással fogadja el, nem tesz hozzá több megjegyzést. Aki őhozzá hasonlóan a testi vágyait első sorban pénzen vett társasággal csillapítja, ritkán akarja kisajátítani vágya tárgyát. Ő legalábbis nem. Tudja továbbá, hogy a leányt lehetetlen lenne folyton szemmel tartania. Ha mégis megtenné, azzal pedig csak azt érné el, hogy amikor Merlanát mégis hatalmába keríti a vágy, akkor trükköznie, titkolóznia kelljen. Aztán mikor lebukik, megrendül a bizalom. De miért is tiltaná el egy-két buja kalandtól, ha éppen ahhoz lenne kedve? Azt meg kifejezetten bátorítaná is, hogy a saját, de főleg Orthus érdekeit figyelembe véve is engedjen némely hódolójának.
Mikor az ő vetkőztetésére kerül sor, mindenféle feszélyezettség nélkül szabadul meg az öltözetétől, míg végül ő is teljesen pőrén nem áll a leány előtt. Persze ő sokkal kevésbé izgalmas látvány. Bár pocakja kétségtelenül megvan, látványos izomzattal pedig nem büszkélkedhet, azért elkényelmesedve sincs még, így hájat nem igazán látni rajta.
Merlana ezt a pillanatot választja, hogy kicsit rángatni kezdje a pórázt, szóvá téve saját esetleges csalfaságát. Orthus magában elmosolyodik. Tetszik neki a kérdés. Talán a tekintetében is meglátszik a vidám csillogás, ám az arca közönyös, a hangja pedig határozott marad.*
- Nem rángatom magam az illúzióba, hogy ne tudjam, te is csak kihasználsz engem.
*bár talán most először vált tegeződésre, de ez nem az a belsőséges fajta. Inkább olyan a hangnem, ahogyan a tanár tegezi a diákját, vagy az úr a cselédjét.
És közben a férfi előrelépve megfogja Merlana karját, és lassú, de ellentmondást nem tűrő módon az asztalhoz vezeti.*
- Ugyanakkor tisztában kell lenned azzal, hogy a pénzemnek, hatalmamnak és befolyásomnak csak egy töredéke elég lesz ahhoz, hogy teljesítsem a vágyaidat. Sokkal több eszköz áll a rendelkezésemre, hogy bosszút álljak, ha elárulod a szövetségünket.
*fejti ki teljesen nyugodt hangon, miközben tenyerét a lány hátának nyomva arra kényszeríti, hogy hajoljon előre és könyököljön rá az asztalra.*
- De nem vagy a tulajdonom. Így eljöhet a napja, hogy meg akarod majd szakítani a szövetségünket. Ha így lesz, kapni fogsz rá lehetőséget. Amennyiben már elég hasznot hoztál nekem ahhoz, hogy megtérüljön a befektetésem, akár végérvényesen búcsút is mondhatunk egymásnak. De a diszkréció akkor is kötelezni fog, hogy a közös múltunkat titokban tartsd. És ha szembehelyezkednél velem, ugyanez a közös múlt se ment meg.
*mondja rideg nyugodtsággal, miközben lábfejét Merlana két bokája közé fúrja, majd jobbra-balra kezdi mozgatni a lábát, ezzel ösztökélve a lányt arra, hogy álljon terpeszbe.*
- Ugyanakkor nem hiszem, hogy valaha meg akarnád szakítani velem a kapcsolatot. Mert ha a dolgok az én számításaim szerint alakulnak majd, akkor én is emelkedni fogok. Egyre magasabbra. Mindig magasabbra, mint ahol te vagy. Hasznos lesz tehát a számodra a barátságom.
*zárja végül az eszmefuttatást, majd végigsimít a lány hátsóján. Nem kérdés, hogy mi a szándéka.*