//Cerlyna Niphryl//
*Mereven, elkerekedett szemmel elkezdi bámulni őt, még csak nem is pislog. Amint kipirosodott arca vörössé változik, finoman megérinti a kicsi lány homlokát a szabad kezével, majd elengedvén a füle mellett a bocsánatkérését, kacagva bemutatkozik.*
- Cerlyna... Lyna. Bűbájos, kitől kaptad? *Ismeri el, miközben bőre alatt megfeszülnek az inak.* Az én nevem Yahartael. *Nevének eredete a Jegenyefenyő, és Juhsóska nevezetű növényekből tevődik össze. A főzetük meggyógyít, illetve boldoggá tesz, de ha túl sokat fogyasztasz belőle, akkor viszont megmérgez.*
*Visszamosolyog Yahartael, majd kezét elveszi Lyna homlokáról, és az íját kezdi el, szorosan markolgatni vele.*
- A mesékben lehet, hogy rosszul kezdődnek a történetek, és boldog véget érnek, de a valóságban fordított a helyzet, Lyna. Észbe sem kapsz, de már az éhes farkas bekapott téged. *Tanító beállítottsággal mondja ezt Lynának. Yahartael hanghordozása alapján valahol messze, Arthenior városától északra nevelkedhetett.*
*Yahartael egy pillanatig elmélázva nézi Lyna kíváncsiskodó, és angyali pofikáját. Szép a formája és teljesen szimmetrikus. Megragadó és lebilincselő. Ha Yahartael lenyúzná, elismerésre méltó álarcot tudna készíteni belőle.*
- Miért? Megmondom neked szívesen, hogy miért. Tudod Lanawinban találkozhatsz olyan bácsikkal, és nénikkel, akik a megélhetési lehetőségeiket leszűkítik, olyan alacsony színvonalú munkák elvállalására, amelyek enyhén szólva is borzasztóak, de inkább undorítóak. Viszont egy ilyen aprócska teremtésnek, mint te is vagy nem kell, hogy féljen az ilyenektől. Mindaddig nem fognak bántani, amíg van valakid, aki képes az élete árán is, de megvédeni téged. *Mondja Yahartael, Lynára nyugtatóan hatható szavaival, majd kissé közelebb hajol hozzá, és a következőket mondja.*
- Nem is fogsz... *Csóválja meg a fejét Yahartael.* Legyen így, Lyna a jószívű. Teszek neked egy életem végéig tartó fogadalmat, itt és most, ennél az asztalnál. Bárhova is vezesse Eeyr az utadat, ha te bajba kerülnél, és ha szükséged lenne valakinek a segítségére, akkor ameddig ebben a világban élni fogok, addig én itt leszek neked, mint védelmeződ. *Felajánlja Lynának azt, hogy a barátjává, védelmezőjévé, és egyben szövetségesévé válik, hogy ha ő elfogadja ezt az ajánlatot.*
*A következő pillanatban a fogadóban fellelhető, törpékből álló, iszákos csoport egyik tagja kezd el mesélni egy Amon földjén megtörtént híres történetről, amely a három Gyógyítóról szól. A beszélgetés messzebb történik a páros asztalától, de viszont nem olyan messze, hogy Yahartael ne tudja hallgatni azt, ugyan is igen kifinomult hallását, az erdőben élt éveiben rendesen kiedzette.*
~Amon? Gyógyítók? Pont ilyen személyeket keresek, akik képesek lennének kezdeni a bal kezemmel valamit. Meg aztán Lyna most azt mondta nekem, hogy gyógyítóvá szeretne válni. Mi van, ha... áhw. Annyira kimerült vagyok, hogy már a gondolkodás sem megy úgy, ahogy szokott. Tehát... Mi lenne, ha felkerestetném ezeket a Gyógyítókat? Tényleg olyan jók, mint ahogyan mondják? Képesek lennének meggyógyítani a karomat? Ezt csak egy módon tudom kideríteni. El kell indulnom, és meg kell keresnem őket. Viszont sohasem jártam még arra, és egyáltalán gyalog odaérnék időben, mielőtt még történne velem valami? Mi van, ha a kezem leesik? Ilyen létezik egyáltalán?~ *Yahartael felidézi saját ügyetlenkedését a sérüléseivel azt, hogy milyen úton-módon tisztogatta vizes, mocskos ronggyal az éles kardok által okozott vágásokat a testén, és azt, hogy a folyóban, hogyan próbálta fertőtleníteni a bestiák által okozott harapásnyomokat fiatalabb korában. Mintha ezer év telt volna el azóta.*
- Hát, ha jól emlékszem a felcser barátom szavaira, akkor van az, hogy a sebhelyen nem tud kiáramlani az összes vér, és ha már a testünk öngyógyító képessége aktiválódik, akkor már nem is fog tudni kiáramlani a sebhelyünknél, ezért van az, hogy a maradék nem kiáramlott vér, véralvadékká változik, hogy aztán a testünk, szájunkon át, köhögés formájában ki juttassa a felgyülemlett véralvadékot. Valahogy így mesélte, de nem emlékszem már pontosan, mert néha hülyének néztem, és nem figyeltem oda, amiket csacsogott. Még egy könyvet is adott, ami a betegségek összefoglalásáról szól, de szerintem inkább arról, hogy a barátom szerint, hogyan is kell szakszerűen elhárítani a betegségeket. *Válaszol Yahartael a kérdésre úgy, mint egy tapasztalt gyógyító, közben meg csak iratotokat, feljegyzéseket olvasott el a témáról, de senkinek sem volt még alkalma gyakorlatban megmutatni azt, hogy milyen kiváló gyógyító, mert igazándiból nem is az, hiszen ő csak az elméleti dolgokat tudja, ami valljuk be nem elegendő ahhoz, hogy gyógyítgatni kezdjen másokat, de ahhoz elegendő, hogy beszélgetni tudjon valakivel a témáról.*
- Re... Rendben van. *Yahartael összevonja a szemöldökét, szeme összeszűkül. Meglepődve hallgatja Lyna mondandóját a sebkezelésről. Igaz, hogy Lyna említette azt, hogy az úrnője tanított neki ezt meg azt, de a korához képest, tényleg elég jól ismeri az dolgokat, eljárásokat. Yahartael, ha tehetné megemelné a kalapját előtte, de nem tudja, mert nincs neki.*
*Az ölében markolgatott íját felteszi a vállára, majd megpróbál felállni magától, ami sikerül is neki, ezután felnéz Lynára, aki úgy száguldozott vissza hozzá, mint egy vadmacska, és ha képes lesz, akkor el is indul vele a szoba irányába.*
- Megvagyok... azt hiszem. Amúgy kérdezni szeretnék tőled valamit. Hallottál-e már Amon földjéről, ha igen mit tudsz nekem elmesélni róla? *Feleli kérdően Yahartael, éppen csak Lynára pillantva menet közben.*