Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 249 (4961. - 4980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4980. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-25 10:35:54
Üzenet elküldve: 2024-08-25 10:35:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lassan lépdelve közelíti meg a medencét, szemeit lesütve. Elmélyült gondolataiban egy kissé, próbálja megmagyarázni magában ezeket a furcsa új érzéseket. Biztosan a másnaposság, biztos csak azok a röpke törődést mutató pillanatok pusztán ennyi semmi több. Mi más lenne ez? Egy pillanatra megáll, mintha lépés hangokat hallana maga mögött, de nem törődően folytatja tovább keresését egy üres medence után, tény van egy két amiben egy kettő vendég már ücsörög, de jelen pillanatában egyik képére sem kíváncsi. Mit sem sejt Rine leskelődéséből, ha tudná lehet a törölközőt nem a vállán hordaná. Végül a medence, szerencsére senki sincs benne, Megkönnyebbülten sóhajt fel. Csend és magány, pont, ahogy szereti. A vízbe lép, elmélyül és kényelmesen elhelyezkedik majdnem, hogy a víz felszínén lebeg kinyújtóztatott végtagokkal. Egy biztos ponton támasztja magát, az a feje amit a törölközőn hagyott a medence szélén. A súlytalanság érzete, és víz lágy ölelése jól esik neki sajgó végtagjain. Becsukott szemmel igyekszik lazítani. Gondolatai pillanatokra megállnak, feje üres. Békés minden. Azonban ez sem tart sokáig. Gondolatai újra elkezdenek kuszálni, de most nem Rinén, inkább egy következő jó húzáson amivel egy ideig eléldegélhetne anélkül bárki számára valami koszos munkát kéne elvégeznie. Talán egy betörés? Vagy némi zsebmetszés a piacon? Nincs kedve lemenni a kikötőbe valami munkát elvállalni, messze is van meg ki tudja megint mibe keveredik amiatt a társaság miatt. A múltkori szúrást is abból kapta, és nem kér belőle még egyszer majdnem ott hagyta a fogát.
Ehhez hasonló gondolatok futnak át agyán, amíg Rinének van alkalma őt meglesni, és amint ismét hallja a lépteket amit a lány meztelen talpa ad ki a fürdő talapzatán. Nem ad sok jelentőséget biztos egy másik vendég. De mikor meghallja a hangját. Mint egy a Róka akit a bokorból ugrasztottak ki a vadászok. Hirtelen kimereszti szemeit, csapkodni kezd a vízen, hogy a vízszintes pozícióból amiben volt, talpra álljon a medencében. Tekintetét riadtan emeli fel a nőre, kapkodva a levegőt. De amint megpillantja a leányt, a lélegzete is eláll. Bambán pislog miközben lassan méri fel mostohája alakját a bokájától át azokon a vékonyka formás lábakon, a törölköző takarta sejtelmes vonalakon, egészen az összetapadt fehér hajcsomókig.*
-Rine...
*Ejti ki nevét a másiknak egy olyan lágy és meleg tónussal amit a nő talán sosem hallhatott tőle. Pár másodperc telik el mire ráeszmél mit is művel. Megrázza egy pillanatra fejét, hogy végre észbe kapjon, megköszörüli torkát.*
-A frászt hoztad rám te...
*Már mondott volna valami sértőt, de inkább elharapta, de miért? Tekintetét konokul elkapja a lányról, takarva szégyenlősségét, arcán csak egy mérgesnek mondható grimasz látszódik, de valami egészen mást sejtet. Alig veszi észre azokat a füleket csak miután Rine gyenge magyarázatát hallja csupán emeli fel újra a nőre a tekintetét, és persze látja azokat a pirosló füleket, mindig is tudta azok mit jelentenek. Legtöbbször bajt a fejére, mert valami olyan hazugságot mondott apjának amin a hátán csattan az övcsat. Lehet most sem lesz különb a helyzet, de amiről apja nem tud az nem fáj, nem de bár?*
-Ha muszáj...
*Mondja halkan sértő megjegyzése sosem volt ennyire hiteltelen, képtelen megjátszani azt mintha ő lenne megsértődve azzal Rine csatlakozni akar. Majd tekintetét ismét leszegve, oda fordul a medence széléhez. Ezzel hátat fordítva a medence többi részének, így jelezve Rinének szabad a hely, sőt tekintetét is elfordítja, hogy fejét lerakja ismét az összehajtott törölközőre. Így Rinének van alkalma megszabadulni a saját törölközőjének fogságától anélkül, hogy kényelmetlenül érezné magát. Persze nem először látná húgát anélkül, de már nem azok a kis csenevész kis gyerekek. Ismét próbál elhelyezkedni, testét kicsit elengedve a vízen ismét lebegni kezd, de már kevesebb helyet foglal el mint a múltkor.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lassan lépdelve közelíti meg a medencét, szemeit lesütve. Elmélyült gondolataiban egy kissé, próbálja megmagyarázni magában ezeket a furcsa új érzéseket. Biztosan a másnaposság, biztos csak azok a röpke törődést mutató pillanatok pusztán ennyi semmi több. Mi más lenne ez? Egy pillanatra megáll, mintha lépés hangokat hallana maga mögött, de nem törődően folytatja tovább keresését egy üres medence után, tény van egy két amiben egy kettő vendég már ücsörög, de jelen pillanatában egyik képére sem kíváncsi. Mit sem sejt Rine leskelődéséből, ha tudná lehet a törölközőt nem a vállán hordaná. Végül a medence, szerencsére senki sincs benne, Megkönnyebbülten sóhajt fel. Csend és magány, pont, ahogy szereti. A vízbe lép, elmélyül és kényelmesen elhelyezkedik majdnem, hogy a víz felszínén lebeg kinyújtóztatott végtagokkal. Egy biztos ponton támasztja magát, az a feje amit a törölközőn hagyott a medence szélén. A súlytalanság érzete, és víz lágy ölelése jól esik neki sajgó végtagjain. Becsukott szemmel igyekszik lazítani. Gondolatai pillanatokra megállnak, feje üres. Békés minden. Azonban ez sem tart sokáig. Gondolatai újra elkezdenek kuszálni, de most nem Rinén, inkább egy következő jó húzáson amivel egy ideig eléldegélhetne anélkül bárki számára valami koszos munkát kéne elvégeznie. Talán egy betörés? Vagy némi zsebmetszés a piacon? Nincs kedve lemenni a kikötőbe valami munkát elvállalni, messze is van meg ki tudja megint mibe keveredik amiatt a társaság miatt. A múltkori szúrást is abból kapta, és nem kér belőle még egyszer majdnem ott hagyta a fogát.
Ehhez hasonló gondolatok futnak át agyán, amíg Rinének van alkalma őt meglesni, és amint ismét hallja a lépteket amit a lány meztelen talpa ad ki a fürdő talapzatán. Nem ad sok jelentőséget biztos egy másik vendég. De mikor meghallja a hangját. Mint egy a Róka akit a bokorból ugrasztottak ki a vadászok. Hirtelen kimereszti szemeit, csapkodni kezd a vízen, hogy a vízszintes pozícióból amiben volt, talpra álljon a medencében. Tekintetét riadtan emeli fel a nőre, kapkodva a levegőt. De amint megpillantja a leányt, a lélegzete is eláll. Bambán pislog miközben lassan méri fel mostohája alakját a bokájától át azokon a vékonyka formás lábakon, a törölköző takarta sejtelmes vonalakon, egészen az összetapadt fehér hajcsomókig.*
-Rine...
*Ejti ki nevét a másiknak egy olyan lágy és meleg tónussal amit a nő talán sosem hallhatott tőle. Pár másodperc telik el mire ráeszmél mit is művel. Megrázza egy pillanatra fejét, hogy végre észbe kapjon, megköszörüli torkát.*
-A frászt hoztad rám te...
*Már mondott volna valami sértőt, de inkább elharapta, de miért? Tekintetét konokul elkapja a lányról, takarva szégyenlősségét, arcán csak egy mérgesnek mondható grimasz látszódik, de valami egészen mást sejtet. Alig veszi észre azokat a füleket csak miután Rine gyenge magyarázatát hallja csupán emeli fel újra a nőre a tekintetét, és persze látja azokat a pirosló füleket, mindig is tudta azok mit jelentenek. Legtöbbször bajt a fejére, mert valami olyan hazugságot mondott apjának amin a hátán csattan az övcsat. Lehet most sem lesz különb a helyzet, de amiről apja nem tud az nem fáj, nem de bár?*
-Ha muszáj...
*Mondja halkan sértő megjegyzése sosem volt ennyire hiteltelen, képtelen megjátszani azt mintha ő lenne megsértődve azzal Rine csatlakozni akar. Majd tekintetét ismét leszegve, oda fordul a medence széléhez. Ezzel hátat fordítva a medence többi részének, így jelezve Rinének szabad a hely, sőt tekintetét is elfordítja, hogy fejét lerakja ismét az összehajtott törölközőre. Így Rinének van alkalma megszabadulni a saját törölközőjének fogságától anélkül, hogy kényelmetlenül érezné magát. Persze nem először látná húgát anélkül, de már nem azok a kis csenevész kis gyerekek. Ismét próbál elhelyezkedni, testét kicsit elengedve a vízen ismét lebegni kezd, de már kevesebb helyet foglal el mint a múltkor.*
4979. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-24 23:31:07
Üzenet elküldve: 2024-08-24 23:31:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy néz ki, hogy eddigi bujdokolása sikeres. Sehol nem látja azt a féleszű fajankót, így már lépne is ki magabiztosan. Ám az istenek bizonyára szeretik őt kínozni, mert amint megvillan benne a nyugalom szikrája meg is pillantja bátyjának körvonalait. Még annyi ideje akad, hogy talán feltűnés nélkül bújjon vissza, amíg a másik elhalad. Így lesz esélye, hogy legalább itt elkerülje mostoháját. A légzése viszont szaporábbá válik, nagyjából egy ritmust vesz fel újból hevessé váló szívdobogásával.*
~Tök pucér.~
*Tátogja maga elé némán gondolatait, s akár valami rossz kis manó, óvatosan kikukucskál rejtekéből. Az ajkát beharapva, szinte szemérmetlenül méri végig a meztelen testet. Pillantási természetesen megakadnak a foltokon, a hegeken, de a kékeket valahogy jobban odavonzza a szálkás test látványa. Zavartan nyögve markol bele a törölközőbe, majd mély levegőt véve végül összeszedi a bátorságát, hogy rejtekéből kifordulva a másik nyomába eredjen. Persze óvatos, halk léptekkel, akár az áldozatát becserkészni készülő macska. Ha Ziar megáll, akkor ő is azon nyomban lefékezi lépteit. Ha megindul maga is tovább iramodik. Persze mindezt tisztes távolságból. Egészen addig, amíg a fiú el nem tűnik az egyik medencénél. Természetesen a leány most kivár, s csak hosszú pillanatok múltán les be bátyja után. Most olyan édes lenne, ha fejében kizárólag az a gondolat fogalmazódna meg, hogy milyen édes bosszú lenne, ha most beosonna és a víz alá nyomná a fejét. Nem sokáig persze. Csak addig, amíg az utolsó buborék is távozik a vízből. Ennek ellenére csak akörül keringenek gondolatai, hogy mennyit változott a másik, s azt mennyire előnyére tette. Már nem az a csenevész kisfiú, akivel kisgyerekként, a legelején, mikor még úgy tűnt szép lesz minden, meztelenül fürdőztek a folyóban egy-egy kínzóan meleg nyári napon. Akkor nem érezte magát ennyire zavarban. A gőztől lelapult, arcára tapadt tincseit gyorsan félrefésüli ujjaival, hogy azok egy pillanatra se legyenek útban a merő bámulásban. Addig legalábbis, míg azt a kis bátorságát összekaparja. Meg természetesen amíg megfelelően kinézelődte magát.
Sóhajtva tesz egy tétova lépést, végül csak közelebb eszi a fene.*
- Remélem zavarok.
*Köszörüli meg a torkát, ahogy szemeit elkapja a fiúról, s mélyen lesüti azokat. A törölközőt persze rendületlenül markolja magán.*
- Igyekeztem keresgélni, de minden más medence tömve van már.
*Hazudja rezzenéstelenül, ám füleinek hegye bizony bepirosodik. Ez az egyetlen biztos jele annak, ha nem mond igazat. Bizonyára erről is van jócskán emléke Ziarnak, mikor megannyiszor légből kapott hazugságokkal mószerolta be őt az apjánál. Csak azért, hogy bántsa, hogy mocskos mód vegyen elégtételt a sok gonoszkodásért.*
- Maradhatok itt?
*Sóhajtja végül, ahogy lassan csak ráveszi magát, hogy a fiúra nézzen.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy néz ki, hogy eddigi bujdokolása sikeres. Sehol nem látja azt a féleszű fajankót, így már lépne is ki magabiztosan. Ám az istenek bizonyára szeretik őt kínozni, mert amint megvillan benne a nyugalom szikrája meg is pillantja bátyjának körvonalait. Még annyi ideje akad, hogy talán feltűnés nélkül bújjon vissza, amíg a másik elhalad. Így lesz esélye, hogy legalább itt elkerülje mostoháját. A légzése viszont szaporábbá válik, nagyjából egy ritmust vesz fel újból hevessé váló szívdobogásával.*
~Tök pucér.~
*Tátogja maga elé némán gondolatait, s akár valami rossz kis manó, óvatosan kikukucskál rejtekéből. Az ajkát beharapva, szinte szemérmetlenül méri végig a meztelen testet. Pillantási természetesen megakadnak a foltokon, a hegeken, de a kékeket valahogy jobban odavonzza a szálkás test látványa. Zavartan nyögve markol bele a törölközőbe, majd mély levegőt véve végül összeszedi a bátorságát, hogy rejtekéből kifordulva a másik nyomába eredjen. Persze óvatos, halk léptekkel, akár az áldozatát becserkészni készülő macska. Ha Ziar megáll, akkor ő is azon nyomban lefékezi lépteit. Ha megindul maga is tovább iramodik. Persze mindezt tisztes távolságból. Egészen addig, amíg a fiú el nem tűnik az egyik medencénél. Természetesen a leány most kivár, s csak hosszú pillanatok múltán les be bátyja után. Most olyan édes lenne, ha fejében kizárólag az a gondolat fogalmazódna meg, hogy milyen édes bosszú lenne, ha most beosonna és a víz alá nyomná a fejét. Nem sokáig persze. Csak addig, amíg az utolsó buborék is távozik a vízből. Ennek ellenére csak akörül keringenek gondolatai, hogy mennyit változott a másik, s azt mennyire előnyére tette. Már nem az a csenevész kisfiú, akivel kisgyerekként, a legelején, mikor még úgy tűnt szép lesz minden, meztelenül fürdőztek a folyóban egy-egy kínzóan meleg nyári napon. Akkor nem érezte magát ennyire zavarban. A gőztől lelapult, arcára tapadt tincseit gyorsan félrefésüli ujjaival, hogy azok egy pillanatra se legyenek útban a merő bámulásban. Addig legalábbis, míg azt a kis bátorságát összekaparja. Meg természetesen amíg megfelelően kinézelődte magát.
Sóhajtva tesz egy tétova lépést, végül csak közelebb eszi a fene.*
- Remélem zavarok.
*Köszörüli meg a torkát, ahogy szemeit elkapja a fiúról, s mélyen lesüti azokat. A törölközőt persze rendületlenül markolja magán.*
- Igyekeztem keresgélni, de minden más medence tömve van már.
*Hazudja rezzenéstelenül, ám füleinek hegye bizony bepirosodik. Ez az egyetlen biztos jele annak, ha nem mond igazat. Bizonyára erről is van jócskán emléke Ziarnak, mikor megannyiszor légből kapott hazugságokkal mószerolta be őt az apjánál. Csak azért, hogy bántsa, hogy mocskos mód vegyen elégtételt a sok gonoszkodásért.*
- Maradhatok itt?
*Sóhajtja végül, ahogy lassan csak ráveszi magát, hogy a fiúra nézzen.*
4978. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-24 18:46:34
Üzenet elküldve: 2024-08-24 18:46:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ő maga sem hitte volna, hogy a végén a fogadóssal egy követ fognak fújni a leány idegszálainak feszegetésében. De persze szerencsétlen csak kapott az alkalmon, hogy az unalmas reggeleket elszórakozza ezen a két szerencsétlenen, ahogy egymással marakodnak mint két testvérpár... Vagyis pontosan úgy. Talán maga sem értette, azokat a különös pillantásokat amiket egymás felé intézett a kettő.*
-Abban nem kételkedem, csak most az egyszer gondoltam figyelmeztetlek, ne panaszkodj majd utána.
*Arcán továbbra is az a komisz mosoly húzódik, valahogy, ez a reggel egész jól sikeredett végül, és még messze a vége. Ezzel ő maga nyitja ki mostohája előtt az ajtót, és végül maga is belép a fürdőbe ahol orrát már megcsapja a kellemes meleg gőz, talán a korai órák miatt kevesen lesznek bent a fürdő területén, ő legalább is ebben bízik. Nem azért mert szégyenlős lenne, oh egyáltalán nem. Inkább csak nem szereti a tömeget, ő maga pedig szereti magát itt kényelmesen elengedi a vízben anélkül, bárki máshoz érne a lába. Hátat fordítva Rine-nek ő maga is az öltöző felé veszi az irányt, ruháit leveti, erszényét azonban az ingujjba csomózza, mint valami szaloncukrot. A többi ruha sem marad szépen lecsúszik róla az is, amíg nem marad rajta semmi. Összepakolja őket szépen egy helyre, majd magának is fog a törölközők közül, azonban ő saját maga csak hanyagul a vállára teríti. Így lép ki végül az öltözőkből, ő maga is körbe tekint, nem e látja valahol azt a fehér hajkoronát, nem is érte szíve miért dobban kettővel többet a kelleténél. Izgatottság lenne? Vagy talán félelem, hogy húga így láthatja? Ő maga sem tudja, egy pillanatra becsukja szemeit, megrázza a fejét értetlenül majd tekintetét letartva keresi a legközelebbi helyet ahova végre belemerülhet a vízbe. Ha esetleg Rine hamarabb látná meg őt, mint ő Rinét, láthatja szálkás nyúlánk testalkatát, és azt hogy felsőtestét rendesen borítják zöldes lilás foltok, illetve régebbről hegek, sőt talán még egy szúrt sebnek a helye is látszódik. Na meg persze minden amivel az istenek megteremtették deréktájtól lejjebb.
Nem is vesztegeti az időt, talál magának egy üres medencét, amibe végre belemerül. Egy hatalmas sóhaj hagyja el ajkait amint megérzi a víz melegségét és annak ölelését sajgó végtagjain, a törölközőt behatja egy párnának feje alá, és szétterül a víz alatt pofátlanul elfoglalva annyi helyet amennyire csak képes.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ő maga sem hitte volna, hogy a végén a fogadóssal egy követ fognak fújni a leány idegszálainak feszegetésében. De persze szerencsétlen csak kapott az alkalmon, hogy az unalmas reggeleket elszórakozza ezen a két szerencsétlenen, ahogy egymással marakodnak mint két testvérpár... Vagyis pontosan úgy. Talán maga sem értette, azokat a különös pillantásokat amiket egymás felé intézett a kettő.*
-Abban nem kételkedem, csak most az egyszer gondoltam figyelmeztetlek, ne panaszkodj majd utána.
*Arcán továbbra is az a komisz mosoly húzódik, valahogy, ez a reggel egész jól sikeredett végül, és még messze a vége. Ezzel ő maga nyitja ki mostohája előtt az ajtót, és végül maga is belép a fürdőbe ahol orrát már megcsapja a kellemes meleg gőz, talán a korai órák miatt kevesen lesznek bent a fürdő területén, ő legalább is ebben bízik. Nem azért mert szégyenlős lenne, oh egyáltalán nem. Inkább csak nem szereti a tömeget, ő maga pedig szereti magát itt kényelmesen elengedi a vízben anélkül, bárki máshoz érne a lába. Hátat fordítva Rine-nek ő maga is az öltöző felé veszi az irányt, ruháit leveti, erszényét azonban az ingujjba csomózza, mint valami szaloncukrot. A többi ruha sem marad szépen lecsúszik róla az is, amíg nem marad rajta semmi. Összepakolja őket szépen egy helyre, majd magának is fog a törölközők közül, azonban ő saját maga csak hanyagul a vállára teríti. Így lép ki végül az öltözőkből, ő maga is körbe tekint, nem e látja valahol azt a fehér hajkoronát, nem is érte szíve miért dobban kettővel többet a kelleténél. Izgatottság lenne? Vagy talán félelem, hogy húga így láthatja? Ő maga sem tudja, egy pillanatra becsukja szemeit, megrázza a fejét értetlenül majd tekintetét letartva keresi a legközelebbi helyet ahova végre belemerülhet a vízbe. Ha esetleg Rine hamarabb látná meg őt, mint ő Rinét, láthatja szálkás nyúlánk testalkatát, és azt hogy felsőtestét rendesen borítják zöldes lilás foltok, illetve régebbről hegek, sőt talán még egy szúrt sebnek a helye is látszódik. Na meg persze minden amivel az istenek megteremtették deréktájtól lejjebb.
Nem is vesztegeti az időt, talál magának egy üres medencét, amibe végre belemerül. Egy hatalmas sóhaj hagyja el ajkait amint megérzi a víz melegségét és annak ölelését sajgó végtagjain, a törölközőt behatja egy párnának feje alá, és szétterül a víz alatt pofátlanul elfoglalva annyi helyet amennyire csak képes.*
4977. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-24 17:42:50
Üzenet elküldve: 2024-08-24 17:42:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A móka kellemetlenül máshogy alakul, mikor már a nevetés tárgyát ő maga képezi. Nem rest szikrázó pillantásival egyaránt jutalmazni bátyját és a fogadóst is. Egészen addig, amíg a halogatott ötletétől vezérelve nem kapja magát és a holmiját, hogy azokkal induljon meg a fürdő felé. Hátha ott már lel egy kis nyugodalmat az olyan gyerekes megjegyzésektől, mint ami távoztában is megüti a fülét. Ennek ellenére még arra sem méltatja bátyját, hogy egy szúrós pillantás erejéig visszaforduljon hozzá. Helyette csak megemeli balját, amit ökölbe szorít, hogy azután véleményét egy kinyújtott középső ujjal fejtse ki a férfiaknak. Mert bizony már a fogadós is a bögyében van, hogy ily galád mód pártolt át mostohájához.
Ám a remény hamar elhal, mikor hallja maga mögött a lépteket, majd előtte megjelenve kellemetlenkedik ismét a bátyja.*
- Na és? Már nem vagyok kisgyerek, hogy mindenkitől féljek. A szükség pedig nagy úr, ami áldozatokat követel.
*Vonogatja meg vállait, ahogy hideg szemeivel Lazziarra sandít.*
- Amúgy meg úgy emlékszem vannak külön fürdők is. Ha szerencsém van, akkor csak találok egy üreset. Most pedig, ha nem bánod.
*Böki meg a kilincset markoló kézfejet, majd ha felszabadul az út minden probléma nélkül lép be rajta. Nem érdekli bátyja. Most csak azt reméli, hogy mihamarabb vízbe kerül és lemoshatja magáról a ráragadt borfoltokat. Így nem is foglalkozik tovább a férfival, egyszerűen csak elkanyarodik az öltözők felé.
A koszos ruhából pillanatokon belül kibújik, majd annak tetejére óvatosan helyezi batyuját, ugyanis annak zsebében pihen a kis útitársa, aki áruló mód aludta át az egész mindenséget. Pedig lehet jó ötlet lenne ráuszítani mostohájára, hogy jól összeharapdálja. Az apró fogak azért fájdalmas kis sebeket képesek ejteni a bőrön.
Összecsomagolja holmiját, majd az egyik szekrény polcára pakolja, s törölközőt kézben tartva indul ki lendületesen. Ám az utolsó lépés megálljt parancsol, hisz ismét eszébe jut bátyja, s annak valószínűsíthető jelenléte. Eddig azt hitte nem fogja zavarni a pucérság, ám pillanatokon belül ismét cseresznyepirossá válnak orcái.*
- A fenébe!
*Sziszegi maga elé, ahogy gyorsan széthajtja a törölközőt, hogy azután azt jó szorosan magára tekerje. Így már valamivel kellemesebb közérzettel lép ki a fürdőkhöz vezető folyosóra. Amin persze úgy lépdel, hogy kékjeivel folyamatosan bátyja után kutakodik. Ha szerencséje van valahol csak el tud rejtőzni előle.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A móka kellemetlenül máshogy alakul, mikor már a nevetés tárgyát ő maga képezi. Nem rest szikrázó pillantásival egyaránt jutalmazni bátyját és a fogadóst is. Egészen addig, amíg a halogatott ötletétől vezérelve nem kapja magát és a holmiját, hogy azokkal induljon meg a fürdő felé. Hátha ott már lel egy kis nyugodalmat az olyan gyerekes megjegyzésektől, mint ami távoztában is megüti a fülét. Ennek ellenére még arra sem méltatja bátyját, hogy egy szúrós pillantás erejéig visszaforduljon hozzá. Helyette csak megemeli balját, amit ökölbe szorít, hogy azután véleményét egy kinyújtott középső ujjal fejtse ki a férfiaknak. Mert bizony már a fogadós is a bögyében van, hogy ily galád mód pártolt át mostohájához.
Ám a remény hamar elhal, mikor hallja maga mögött a lépteket, majd előtte megjelenve kellemetlenkedik ismét a bátyja.*
- Na és? Már nem vagyok kisgyerek, hogy mindenkitől féljek. A szükség pedig nagy úr, ami áldozatokat követel.
*Vonogatja meg vállait, ahogy hideg szemeivel Lazziarra sandít.*
- Amúgy meg úgy emlékszem vannak külön fürdők is. Ha szerencsém van, akkor csak találok egy üreset. Most pedig, ha nem bánod.
*Böki meg a kilincset markoló kézfejet, majd ha felszabadul az út minden probléma nélkül lép be rajta. Nem érdekli bátyja. Most csak azt reméli, hogy mihamarabb vízbe kerül és lemoshatja magáról a ráragadt borfoltokat. Így nem is foglalkozik tovább a férfival, egyszerűen csak elkanyarodik az öltözők felé.
A koszos ruhából pillanatokon belül kibújik, majd annak tetejére óvatosan helyezi batyuját, ugyanis annak zsebében pihen a kis útitársa, aki áruló mód aludta át az egész mindenséget. Pedig lehet jó ötlet lenne ráuszítani mostohájára, hogy jól összeharapdálja. Az apró fogak azért fájdalmas kis sebeket képesek ejteni a bőrön.
Összecsomagolja holmiját, majd az egyik szekrény polcára pakolja, s törölközőt kézben tartva indul ki lendületesen. Ám az utolsó lépés megálljt parancsol, hisz ismét eszébe jut bátyja, s annak valószínűsíthető jelenléte. Eddig azt hitte nem fogja zavarni a pucérság, ám pillanatokon belül ismét cseresznyepirossá válnak orcái.*
- A fenébe!
*Sziszegi maga elé, ahogy gyorsan széthajtja a törölközőt, hogy azután azt jó szorosan magára tekerje. Így már valamivel kellemesebb közérzettel lép ki a fürdőkhöz vezető folyosóra. Amin persze úgy lépdel, hogy kékjeivel folyamatosan bátyja után kutakodik. Ha szerencséje van valahol csak el tud rejtőzni előle.*
4976. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-24 15:59:29
Üzenet elküldve: 2024-08-24 15:59:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azok a hófehér gödröcskék, és a vöröses ajkak. Milyen gyönyörűek is számára mikor azok haragosan formálódnak szeme láttára, és amikor azok átvágnak undorba, az a cseresznye a tetején. De mégis, miért van az az érzete, hogy kíváncsi, azok az vonalak, az a hófehér bőr, képes más érzelmet is mutatni? Lehet az a hamis, és szarkasztikus mosoly, esetleg őszinte? Ezek a fura gondolatok egyre jobban formálódnak meg fejében, egy tisztább és megkérdőjelezhető képet mutatva számára, fogalma sincs, hogy szeretné látni, de kíváncsi... Nagyon kíváncsi...*
-Oh abban biztos voltam Drágám.
*Mondja szarkasztikusan, de arcvonásán az a szarkasztikus mosoly nem olyan őszinte, mint amilyennek Rine azt láthatja. Ajkai egy pillanatra csupán de idegesen szorulnak össze, attól a gondolattól Rine ilyesmihez folyamodott volna. Nem rég még ő viccelődött ezzel, és most, hogy a nő szájából hallja, miért zavarja annyira.
Remekbe szabott kis tervét a kocsmáros is nagyra nyitott szemekkel nézte végig, ha Rine azt hitte, az ő kis húzása mosolyt, sőt nevetést csalt a kocsmáros arcára, Lazziaré viszont vitte e prímet. Hiába, a leánynak még sokat kell tanulnia ahhoz, hogy túljárjon bátyja eszén. Győzelemtől ittas fejét megtámasztja kezeiben, ahogy lekönyököl a pultra, és végignézi annak az utolsó épp idegszálnak a pattanásig feszülését. És most a végső löket.*
-Ugyan már, így már van miért a piacra menned.
*Tör ki belőle és a kocsmárosból is egyszerre egy hangosabb nevetés, de ahogy Rine magát vizsgálja és pórul járt ruháját, ő maga is végig tekint fekete ingén amin borfolt inkább egy erős izzadás foltra emlékezteti őt, megrántja vállát, egy mosás után alig fog látszódni. Mindeközben mostohája próbálja eldönteni, hogy saját vagy az ő haját tépje, illetve a főzeléket fejezze be. Tény és való az ő étvágya is elment, valami másabbra vágyik, valamire amitől a hideg rázza egy kellemes bizsergetésen végig a gerincén. És ez csak rosszabb lesz mikor mostohája végül dacosan feláll a pultól, megragadja a zsákját, és csak úgy mint régen, kiöltött nyelvel sietős léptekkel halad el előle. Amire a következő szúrás következik. Lazziar elfordul a széken mostohája irányába, széttárja lábait, kezével le nyúl combbelsőjét vakargatva közel férfiasságához, arcán pedig egy elégedett gonosz mosoly és halkan még utána szól.*
-Viszket a helye is.
*Érti ez Rine nyelvére amit csak úgy kiöltött felé. Azok a dühös tekintetek, fizetne is azért, hogy ezeket láthassa. Követi szemeivel merre siet ennyire húgocskája, de az irányból azt veszi le bizony a fürdő irányába tart. Saját maga még picit ráérősen visszafordul a pulthoz, megfogja a kupát, és lehajtja a még meglévő borát, hisz ő nem volt olyan botor, hogy csak úgy elvesztegesse azt mások arcába öntve. Biccent egyet a kocsmáros felé, ezzel némán megköszönve az étket, majd gyorsított lépésekkel ő maga is távozik vendégtérből mostoháját követve.
Pár gyorsabb lépéssel utol is éri még mielőtt az beérhetne a fürdő elkülönített épületébe.*
-Aahhh ez jól esett, csak úgy mint a régi szép idők.
*Mondja egy nagy sóhajjal és elégedett mosollyal arcán. Majd Rinére emeli azokat a topázokat.*
-Na de, ugye tudod, hogy a fürdő az publikus?
*Áll meg a bejárat ajtaja előtt, aminek kilincsére ráfogva várja húga reakcióját. Mindig is tudta, hogy kis félős, de ki tudja mit hoztak ki belőle azok az évek amiket külön töltöttek.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azok a hófehér gödröcskék, és a vöröses ajkak. Milyen gyönyörűek is számára mikor azok haragosan formálódnak szeme láttára, és amikor azok átvágnak undorba, az a cseresznye a tetején. De mégis, miért van az az érzete, hogy kíváncsi, azok az vonalak, az a hófehér bőr, képes más érzelmet is mutatni? Lehet az a hamis, és szarkasztikus mosoly, esetleg őszinte? Ezek a fura gondolatok egyre jobban formálódnak meg fejében, egy tisztább és megkérdőjelezhető képet mutatva számára, fogalma sincs, hogy szeretné látni, de kíváncsi... Nagyon kíváncsi...*
-Oh abban biztos voltam Drágám.
*Mondja szarkasztikusan, de arcvonásán az a szarkasztikus mosoly nem olyan őszinte, mint amilyennek Rine azt láthatja. Ajkai egy pillanatra csupán de idegesen szorulnak össze, attól a gondolattól Rine ilyesmihez folyamodott volna. Nem rég még ő viccelődött ezzel, és most, hogy a nő szájából hallja, miért zavarja annyira.
Remekbe szabott kis tervét a kocsmáros is nagyra nyitott szemekkel nézte végig, ha Rine azt hitte, az ő kis húzása mosolyt, sőt nevetést csalt a kocsmáros arcára, Lazziaré viszont vitte e prímet. Hiába, a leánynak még sokat kell tanulnia ahhoz, hogy túljárjon bátyja eszén. Győzelemtől ittas fejét megtámasztja kezeiben, ahogy lekönyököl a pultra, és végignézi annak az utolsó épp idegszálnak a pattanásig feszülését. És most a végső löket.*
-Ugyan már, így már van miért a piacra menned.
*Tör ki belőle és a kocsmárosból is egyszerre egy hangosabb nevetés, de ahogy Rine magát vizsgálja és pórul járt ruháját, ő maga is végig tekint fekete ingén amin borfolt inkább egy erős izzadás foltra emlékezteti őt, megrántja vállát, egy mosás után alig fog látszódni. Mindeközben mostohája próbálja eldönteni, hogy saját vagy az ő haját tépje, illetve a főzeléket fejezze be. Tény és való az ő étvágya is elment, valami másabbra vágyik, valamire amitől a hideg rázza egy kellemes bizsergetésen végig a gerincén. És ez csak rosszabb lesz mikor mostohája végül dacosan feláll a pultól, megragadja a zsákját, és csak úgy mint régen, kiöltött nyelvel sietős léptekkel halad el előle. Amire a következő szúrás következik. Lazziar elfordul a széken mostohája irányába, széttárja lábait, kezével le nyúl combbelsőjét vakargatva közel férfiasságához, arcán pedig egy elégedett gonosz mosoly és halkan még utána szól.*
-Viszket a helye is.
*Érti ez Rine nyelvére amit csak úgy kiöltött felé. Azok a dühös tekintetek, fizetne is azért, hogy ezeket láthassa. Követi szemeivel merre siet ennyire húgocskája, de az irányból azt veszi le bizony a fürdő irányába tart. Saját maga még picit ráérősen visszafordul a pulthoz, megfogja a kupát, és lehajtja a még meglévő borát, hisz ő nem volt olyan botor, hogy csak úgy elvesztegesse azt mások arcába öntve. Biccent egyet a kocsmáros felé, ezzel némán megköszönve az étket, majd gyorsított lépésekkel ő maga is távozik vendégtérből mostoháját követve.
Pár gyorsabb lépéssel utol is éri még mielőtt az beérhetne a fürdő elkülönített épületébe.*
-Aahhh ez jól esett, csak úgy mint a régi szép idők.
*Mondja egy nagy sóhajjal és elégedett mosollyal arcán. Majd Rinére emeli azokat a topázokat.*
-Na de, ugye tudod, hogy a fürdő az publikus?
*Áll meg a bejárat ajtaja előtt, aminek kilincsére ráfogva várja húga reakcióját. Mindig is tudta, hogy kis félős, de ki tudja mit hoztak ki belőle azok az évek amiket külön töltöttek.*
4975. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-24 13:03:23
Üzenet elküldve: 2024-08-24 13:03:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A képzelt kopaszságát érintőleg csak sértődött pofival legyint egyet. Akármit mondana bátyja úgy is tovább csűrné és csavarná a dolgot. Ő pedig még képzeletben sem szeretne megválni fehér loboncától. Így is elég a további kegyetlen emlékképekkel megküzdenie, amitől pillanattok alatt kirázza a hideg és egy torz fintorba húzódik az arca.*
- Fúj!
*Nyöszörgi, ahogy szinte érzi a póklábakat a feje tetején, a levegőtlenséget a sötét szekrényben. Arról nem is beszélve, hogy van még mitől tartania, hisz az úszás, így a mély víz sem az erőssége, ahogyan a baromfikkal sem ápol baráti viszonyt, mióta az egyik kakas végig kergette az udvaron. Az egészben a kellemetlenebb, hogy ezekre sajnálatos módon Lazziar is tökéletesen emlékszik.
Szerencséjére viszont szívesebben firtatja az anyagi ügyeit, még akkor is, ha épp bátyja orrára nem szeretné kötni azokat.*
- Mintha olyan nagy segítség lehetnél.
*Forgatja meg gúnyosan szemeit, majd az egyszerű kiértékelésre dacosan fújtat egyet.*
- Gondolhatod is!
*Ekkor pedig érkezik is a fényes szikra, amivel egy időben villan fel arcán a pökhendi, önelégült mosoly.*
- Tudod... Megvannak az adottságaim, amiket mások bőven értékelnek arannyal.
*Vágja oda a kétértelmű választ, amiben hagyja is elmerülni a másikat. Az igazság ezzel szemben annyi, hogy épp elég idős asszonnyal találkozott, akit szállásért, ételért és egy kis aranyért ki tudott segíteni. Vízhordás, főzés, takarítás, kapálás a kertben. Amihez nem kell nagy erő, sem ügyesség. Amivel azért még ő maga is boldogul. Kivéve a kecske fejése. Na azt nem. Még egyszer soha, különben a pókok és a tikok, mellett újabb riadalom tárgya kerülhet a listára.
Pedig most nem félni szeretne, hanem jól lakni, amit sikerül ismét megbolygatnia fivérének. A düh hamarosan, egy arcba öntött bor segedelmével hamar átcsap mókába. Legalábbis neki és a fogadósnak. Lazziar arcáról már kevésbé olvasható le a vidámság és az élvezet. Várható volt a rideg pofázmány, minek hatására Rine képéről is lefeslik a vigyor. Ám az azt követő szelíd mosolyba csomagolt rideg hang lassacskán felkelti benne a pánikot. Apránként, szinte a férfival együtt csúszik le saját székéről, hogy elhátráljon egy esetleges pofon elől, persze ha az a fránya szék nem lenne annyira útban. Ahogy felé hajol a nyakát behúzva mered rá riadtan. Semmi kedve egy olyan monoklihoz, amit a másik is visel. A hirtelen kézmozdulat hatására pedig egy halk sikkantással takarja is gyorsan mindkét kezével sápadt kis arcocskáját, ami a félelem miatt talán most még fehérebb. Viszont a nem várt, ám valószínűleg megérdemelt pofon elmarad, helyette a ruháján érzi a rántás, majd gyürkészést. Mikor pedig Lazziar végzett a dolgával bárgyún pislog ki ujjai közül először a nagyjából megtisztult arcra, majd a ruhájára, amin most egy igen kéretlen borfolt éktelenkedik.*
- A kedvencem...
*Nyüszít is zavaróan elvékonyodott hangon, ahogy lekapva fog a ruhára, hogy jobban szemügyre vegye.*
- Te féleszű vadbarom. Tudod, hogy ez a büdös életben nem fog kijönni?
*Hörren fel végül, ahogy a méreg ismét elönti.*
- Te nem vagy normális. Esküszöm ez egy rémálom.
*Fordul inkább vissza a söntéshez, miközben lehunyva szemeit a halántékára masszíroz. Igaz, hogy evés után tervezett egy fürdőt venni, de már az étvágya el is illant, viszont a fürdés utáni vágy egyre sürgetőbbé válik. Bár a ruháját már valószínűleg ez sem fogja megmenteni. Ellenben az átázott anyag miatt már bőrén is érzi az odakerült alkoholt, ami a pár napos út után ráragadt kosszal, porral olyan egyveleget alkot, amitől azon nyomban viszketni kezd. A kis közjáték hatására eszében sincs most elkezdeni kifejtegetni a karját ékesítő motívumokat. Ehelyett ismét tüntetőleges hallgatásba merül, s a pultra könyökölve kanalaz a főzelékbe, amin kelletlenül nyammog el. Tényleg nem esik már olyan jól, így a falatot leküzdve tolja is félre az egészet, majd a batyujáért lehajolva kapja fel azt. Ahogy kiegyenesedik bizony nem rest villámló szemeivel végig mérni bátyját, majd benne bujkáló gyerekes mivoltát nem meghazudtolva ölti ki nyelvét. Dolga végeztével pedig felszegi a fejét és magában puffogva indul meg a fürdő ajtaja felé.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A képzelt kopaszságát érintőleg csak sértődött pofival legyint egyet. Akármit mondana bátyja úgy is tovább csűrné és csavarná a dolgot. Ő pedig még képzeletben sem szeretne megválni fehér loboncától. Így is elég a további kegyetlen emlékképekkel megküzdenie, amitől pillanattok alatt kirázza a hideg és egy torz fintorba húzódik az arca.*
- Fúj!
*Nyöszörgi, ahogy szinte érzi a póklábakat a feje tetején, a levegőtlenséget a sötét szekrényben. Arról nem is beszélve, hogy van még mitől tartania, hisz az úszás, így a mély víz sem az erőssége, ahogyan a baromfikkal sem ápol baráti viszonyt, mióta az egyik kakas végig kergette az udvaron. Az egészben a kellemetlenebb, hogy ezekre sajnálatos módon Lazziar is tökéletesen emlékszik.
Szerencséjére viszont szívesebben firtatja az anyagi ügyeit, még akkor is, ha épp bátyja orrára nem szeretné kötni azokat.*
- Mintha olyan nagy segítség lehetnél.
*Forgatja meg gúnyosan szemeit, majd az egyszerű kiértékelésre dacosan fújtat egyet.*
- Gondolhatod is!
*Ekkor pedig érkezik is a fényes szikra, amivel egy időben villan fel arcán a pökhendi, önelégült mosoly.*
- Tudod... Megvannak az adottságaim, amiket mások bőven értékelnek arannyal.
*Vágja oda a kétértelmű választ, amiben hagyja is elmerülni a másikat. Az igazság ezzel szemben annyi, hogy épp elég idős asszonnyal találkozott, akit szállásért, ételért és egy kis aranyért ki tudott segíteni. Vízhordás, főzés, takarítás, kapálás a kertben. Amihez nem kell nagy erő, sem ügyesség. Amivel azért még ő maga is boldogul. Kivéve a kecske fejése. Na azt nem. Még egyszer soha, különben a pókok és a tikok, mellett újabb riadalom tárgya kerülhet a listára.
Pedig most nem félni szeretne, hanem jól lakni, amit sikerül ismét megbolygatnia fivérének. A düh hamarosan, egy arcba öntött bor segedelmével hamar átcsap mókába. Legalábbis neki és a fogadósnak. Lazziar arcáról már kevésbé olvasható le a vidámság és az élvezet. Várható volt a rideg pofázmány, minek hatására Rine képéről is lefeslik a vigyor. Ám az azt követő szelíd mosolyba csomagolt rideg hang lassacskán felkelti benne a pánikot. Apránként, szinte a férfival együtt csúszik le saját székéről, hogy elhátráljon egy esetleges pofon elől, persze ha az a fránya szék nem lenne annyira útban. Ahogy felé hajol a nyakát behúzva mered rá riadtan. Semmi kedve egy olyan monoklihoz, amit a másik is visel. A hirtelen kézmozdulat hatására pedig egy halk sikkantással takarja is gyorsan mindkét kezével sápadt kis arcocskáját, ami a félelem miatt talán most még fehérebb. Viszont a nem várt, ám valószínűleg megérdemelt pofon elmarad, helyette a ruháján érzi a rántás, majd gyürkészést. Mikor pedig Lazziar végzett a dolgával bárgyún pislog ki ujjai közül először a nagyjából megtisztult arcra, majd a ruhájára, amin most egy igen kéretlen borfolt éktelenkedik.*
- A kedvencem...
*Nyüszít is zavaróan elvékonyodott hangon, ahogy lekapva fog a ruhára, hogy jobban szemügyre vegye.*
- Te féleszű vadbarom. Tudod, hogy ez a büdös életben nem fog kijönni?
*Hörren fel végül, ahogy a méreg ismét elönti.*
- Te nem vagy normális. Esküszöm ez egy rémálom.
*Fordul inkább vissza a söntéshez, miközben lehunyva szemeit a halántékára masszíroz. Igaz, hogy evés után tervezett egy fürdőt venni, de már az étvágya el is illant, viszont a fürdés utáni vágy egyre sürgetőbbé válik. Bár a ruháját már valószínűleg ez sem fogja megmenteni. Ellenben az átázott anyag miatt már bőrén is érzi az odakerült alkoholt, ami a pár napos út után ráragadt kosszal, porral olyan egyveleget alkot, amitől azon nyomban viszketni kezd. A kis közjáték hatására eszében sincs most elkezdeni kifejtegetni a karját ékesítő motívumokat. Ehelyett ismét tüntetőleges hallgatásba merül, s a pultra könyökölve kanalaz a főzelékbe, amin kelletlenül nyammog el. Tényleg nem esik már olyan jól, így a falatot leküzdve tolja is félre az egészet, majd a batyujáért lehajolva kapja fel azt. Ahogy kiegyenesedik bizony nem rest villámló szemeivel végig mérni bátyját, majd benne bujkáló gyerekes mivoltát nem meghazudtolva ölti ki nyelvét. Dolga végeztével pedig felszegi a fejét és magában puffogva indul meg a fürdő ajtaja felé.*
4974. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-24 11:51:10
Üzenet elküldve: 2024-08-24 11:51:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tán az istenek akarták úgy, hogy ez a reggel ilyen fenomenális legyen, lehet valamilyen leckét akarnak megint beleverni abba a konok fejébe. Vagy szimplán csak élvezik, hogy kínozhatják ezzel a fehér hajú csitrivel, annak puszta látványával, és hogy ilyen felkavaró gondolatokat teremt benne. Amint érzi kezei között a hajzuhatag puha érintését, ujjai között azt gyengéden megpödri, észre sem veszi mit csinál ösztönös, azonban ráeszmél ki áll vele szemben, és hirtelen engedi el, kezét is visszahúzza a tálkájához, hogy egy újabb kanállal vegyen az étekből.*
-Igazán kár, lehet jól állna.
*Húzódik gonosz mosoly arcára. És a válasz amit hall, zene hosszúkás füleinek.*
-Oh nem e? Pókok, és egyéb csúszómászó állatkák? Vagy azokból kinőttél? De gondolom a sötét és szűk zárt helyek azóta is a "kedvenceid"?
*Sorolja fel az összes múltbéli lehetőséget amivel anno kínozta mostoháját. Azok az erőtlen dörömbölések a konyhaszekrényben amibe bezárta. Vagy amikor hajába rakta a hatalmas keresztes pókot amit az ágya alatt talált. Szép édes emlékek.*
-Remek, akkor nem kell a családi viszony miatt kisegítenem téged, ezt öröm hallani.
*Mondja egy megjátszott nehézkes sóhajjal, mintha olyan sokszor segítette volna ki Rinét pénzügyileg. A hatás szünet lehetséges pont az ő veszte lesz, mert mikor meghallja a rövid választ, amibe ő maga sokkalta többet képzel mint kellene, az a gonosz vigyor csak tovább húzódik.*
-Gondolom.
*Kuncog egyet galád módon. Rinéről sok mindent eltudna képzelni, de számára ő egy törékeny leány, erős fizikai munkára képtelen, legalább is így hiszi. A többit pedig inkább a képzeletére hagyja. Ami csak jobban felkavarja azt az örvényt ami amúgy is kavarog már benne mostoháját illetően.
A másik tetoválásaiban talán egy békés másodperce van megtekinteni, amikor látását és arcát beborítja a testes vörös bor maradéka amit Rine oly hirtelen a képébe öntött. A meglepődéstől, egy pillanatra megdermedt, de lehetséges csupán csak azért mert bor hűvösebb hőmérséklete pont, hogy jól is esett neki. Csukott szemmel, tovább ücsörög egy két másodpercet, amíg összeszedi gondolatait. Hűvös, sőt kifejezetten rideg arcképet vágva. Hallja a másik kettő kacagását, de nem érdekli, leteszi a kenyeret és a kanalat. Kezét felemeli és kitörli szemeiből óvatosan a bor maradékát ami még nem csurgott végig rajta. Majd csak egy szelídebb mosollyal az arcán így szól a nőhöz.*
-Persze drágám... Persze...
*Hangja rideg, Rine már érezheti, hogy ebből baj lesz. De talán mire feleszmélhetne, Lazziar lassan elkezd a nő irányába hajolni mintha csak le akarna szállni a székről, azonban a hajlás hirtelen tovább folytatódik, másik kezével pedig rákap húgocskája ruhájára, és hirtelen felkapva beletörli arcát, majd felegyenesedve elégedett mosollyal szólal meg.*
-Sokkal jobb. Szóval hol is tartottál?
*Kérdezi mintha mi se történt volna, persze figyelt annak rövidke mondatára. Él fejében, az a kép, tudja jól, hogy mostohájának gyengéje az erős ital, és az a tánc ami majdnem csúfos véget ért, több okból is megakadályozta. Az egyik apja haragja , hiszen miért hagyta, hogy drága kicsi lánya ennyit igyon, másik, hogy engedhette ki az éjszaka kellős közepén abba a mocskos fogadóba, három, hogy nem merte megvédeni a leány tisztességét, és négy... Amit magának se akar bevallani, nem így akartat elsőnek látni mostohája idomait. Muszáj volt közbelépnie, nem hagyhatta, hogy a részeges társaság rátegye kezét a lányra. Egyszerűen nem.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tán az istenek akarták úgy, hogy ez a reggel ilyen fenomenális legyen, lehet valamilyen leckét akarnak megint beleverni abba a konok fejébe. Vagy szimplán csak élvezik, hogy kínozhatják ezzel a fehér hajú csitrivel, annak puszta látványával, és hogy ilyen felkavaró gondolatokat teremt benne. Amint érzi kezei között a hajzuhatag puha érintését, ujjai között azt gyengéden megpödri, észre sem veszi mit csinál ösztönös, azonban ráeszmél ki áll vele szemben, és hirtelen engedi el, kezét is visszahúzza a tálkájához, hogy egy újabb kanállal vegyen az étekből.*
-Igazán kár, lehet jól állna.
*Húzódik gonosz mosoly arcára. És a válasz amit hall, zene hosszúkás füleinek.*
-Oh nem e? Pókok, és egyéb csúszómászó állatkák? Vagy azokból kinőttél? De gondolom a sötét és szűk zárt helyek azóta is a "kedvenceid"?
*Sorolja fel az összes múltbéli lehetőséget amivel anno kínozta mostoháját. Azok az erőtlen dörömbölések a konyhaszekrényben amibe bezárta. Vagy amikor hajába rakta a hatalmas keresztes pókot amit az ágya alatt talált. Szép édes emlékek.*
-Remek, akkor nem kell a családi viszony miatt kisegítenem téged, ezt öröm hallani.
*Mondja egy megjátszott nehézkes sóhajjal, mintha olyan sokszor segítette volna ki Rinét pénzügyileg. A hatás szünet lehetséges pont az ő veszte lesz, mert mikor meghallja a rövid választ, amibe ő maga sokkalta többet képzel mint kellene, az a gonosz vigyor csak tovább húzódik.*
-Gondolom.
*Kuncog egyet galád módon. Rinéről sok mindent eltudna képzelni, de számára ő egy törékeny leány, erős fizikai munkára képtelen, legalább is így hiszi. A többit pedig inkább a képzeletére hagyja. Ami csak jobban felkavarja azt az örvényt ami amúgy is kavarog már benne mostoháját illetően.
A másik tetoválásaiban talán egy békés másodperce van megtekinteni, amikor látását és arcát beborítja a testes vörös bor maradéka amit Rine oly hirtelen a képébe öntött. A meglepődéstől, egy pillanatra megdermedt, de lehetséges csupán csak azért mert bor hűvösebb hőmérséklete pont, hogy jól is esett neki. Csukott szemmel, tovább ücsörög egy két másodpercet, amíg összeszedi gondolatait. Hűvös, sőt kifejezetten rideg arcképet vágva. Hallja a másik kettő kacagását, de nem érdekli, leteszi a kenyeret és a kanalat. Kezét felemeli és kitörli szemeiből óvatosan a bor maradékát ami még nem csurgott végig rajta. Majd csak egy szelídebb mosollyal az arcán így szól a nőhöz.*
-Persze drágám... Persze...
*Hangja rideg, Rine már érezheti, hogy ebből baj lesz. De talán mire feleszmélhetne, Lazziar lassan elkezd a nő irányába hajolni mintha csak le akarna szállni a székről, azonban a hajlás hirtelen tovább folytatódik, másik kezével pedig rákap húgocskája ruhájára, és hirtelen felkapva beletörli arcát, majd felegyenesedve elégedett mosollyal szólal meg.*
-Sokkal jobb. Szóval hol is tartottál?
*Kérdezi mintha mi se történt volna, persze figyelt annak rövidke mondatára. Él fejében, az a kép, tudja jól, hogy mostohájának gyengéje az erős ital, és az a tánc ami majdnem csúfos véget ért, több okból is megakadályozta. Az egyik apja haragja , hiszen miért hagyta, hogy drága kicsi lánya ennyit igyon, másik, hogy engedhette ki az éjszaka kellős közepén abba a mocskos fogadóba, három, hogy nem merte megvédeni a leány tisztességét, és négy... Amit magának se akar bevallani, nem így akartat elsőnek látni mostohája idomait. Muszáj volt közbelépnie, nem hagyhatta, hogy a részeges társaság rátegye kezét a lányra. Egyszerűen nem.*
4973. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-24 10:54:50
Üzenet elküldve: 2024-08-24 10:54:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem igazán tudja már mit is érez pontosan. Olyan érzelmi kavalkád hullámzik benne, aminek rendbetételében már nem igazán van hatalma. Ismét eszébe jut, hogy milyen jó is lenne köddé válni, ugyanis amíg nem találkoztak addig nem érezte magát ilyen kényelmetlenül. Alig egy órája még az volt a legnagyobb baja, hogy kitalálja mit akar először. Inni, enni, fürdeni vagy elbújni egy fogadói szoba mélyén. Most meg itt van koloncnak a bátyja, akit eddig a háta közepére sem kívánt most meg... Ha egy pillanatra belepillant a topáz szemekbe olyan érzése támad, mintha ő maga lenne egy kis mezei pocok, aki a kígyó delejezése alatt vár arra, hogy élve felfalják.*
- Talán meg tudjuk oldani, hogy úgy is elkerülj, hogy a hajam megmarad.
*Pillant a haját tartó kézre, majd az újabb zavaró kérdést hallva ismét elkapja róla pillantását.*
- Félni? Aztán ugyan mitől félnék? Nem félek én semmitől.
*Dünnyögi sértetten és zavartan. Egyre nehezebben viseli bátyjának kóstolgatását. Az a bizonyos utolsó idegszála is kezd pattanásig feszülni. Ha pedig elszakad már nem biztos, hogy kibírja anélkül, hogy ne szorongassa meg mostohájának megizmosodott nyakát.*
- Nincs semmilyen vagyon csak van aranyam. Nagy különbség.
*Nyammog el egy újabb falaton, mi mellé már egy jó nagy falat kenyeret is harap, így a hatásszünet talán hosszabbra sikeredik a kelleténél. De kisvártatva végül folytatja az egyszerű és igazából magától értetődő magyarázatot.*
- Dolgoztam.
*Már előre hallja a megannyi csúfolódást, amit ezért bátyjától fog kapni, de ő maga igenis büszke arra, hogy saját erejéből jutott el idáig, nem pedig apuci vagyonából, ahogy sokan azt gondolhatják.
Tovább nem fejti ki csak azért sem. Biztos benne, hogy a férfi úgy is tovább fogja boncolgatni a témát. Így inkább elfoglalja magát azzal, hogy a gyomrát kellemesebben megtöltse. De az éteri nyugalom most sem tart sokáig. Riadva kapja fel a fejét, mikor mostohája ismét hozzá ér, s mire kettőt pisloghatna karja már a magasban van. Noha hallja a kérdést, az még koránt sem jut el a tudatáig. A riadalom nagyobb erővel bír, így valami későn jövő védekező mechanizmusnak köszönhetően szabad kezéből elejti a kanalat, hogy helyette a poharát ragadja meg. Sajnos nagyjából egy időben fogja fel végül a másik kérdését, így már túl késő a mozdulatnak megálljt parancsolni. A pohár lendületet kap, így annak maradék tartalma pillanatokon belül loccsan a férfi arcában. Gyermekkori berögződés talán az egész. A hirtelen mozdulat, az érintés arra ösztönözte, hogy védje meg magát, mielőtt a bátyja megint bántaná. Nem akarja, hogy a képén ismét nyáltócsa terüljön szét. Vagy újfent meghúzgálják a haját, vagy megszaggassák a szép, új ruháját.
Sajnos a felismerés későn következik be. Nagyjából a fogadós kuncogása téríti észhez, kékjei pedig már mérik is fel a keze által okozott kárt. Közben persze megszületik benne a tény is, hogy illő lenne a kérdésre is válaszolni, de sajnos a kuncogás, majd az abból sarjadó vigyor hamarabb érkezik. Ez az egész megért minden eddigi kellemetlenül eltöltött percet. Most olyan elégedettséget érez magában, amihez istenek tudják mikor volt szerencséje. A vigyor ennek hatására kissé visszakanyarodik, a kuncogás pedig nevetéssé erősödik. Egy felszabadult és igen jóízű nevetéssé.*
- Bocsánat... Nem akartam.
*Védekezik gyorsan, ám az egész nem túl hihető így, hogy közben kicsorgó könnyeit is törölgeti. Azokat a könnyeket, amik kivételesen nem a megbántás miatt szöktek a szemeibe. Még így is, hogy feje felett vadul himbálódzik a revans éles kardja.
Hosszúnak ható pillanat múltán végül mély levegőt vesz, hogy a nevetés maradékát el tudja harapni, s végre megválaszolhassa azt a ominózus kérdést.*
- Kérlek szépen ez az első komolyabb ivászatom emléke. Nem az egész csak egy része. A többi már józanul is jött magától.
*Arra Lazziar is emlékezhet, hogy sosem volt egy nagy ivó a lány. Az első pohár bor kortyolgatása még nem okozott nagy kárt, de ha a másodikat esetleg befejezte, akkor nyelve már igencsak képes volt belebonyolódni a szavakba. Az egyik ilyen alkalommal, mikor mostohaapja ünnepséget szervezett édesanyja tiszteletére, talán születésének napja alkalmából, akkor bizony sikerült a poharak számát négyre emelnie. A vége pedig az lett, hogy valami pajzán kocsmadalt kezdett el kornyikálni az asztal tetejére mászva, s csak Lazziar gyorsaságának köszönhető volt az, hogy a fűzője kibontogatásával nem végzett. Mert, hogy a leánynak bizony akkor kellemetlenül melege támadt, s jó ötletnek tűnt, hogy meginvitáljon mindenkit egy pucér fürdőzésre a kerti szökőkútban. Talán az volt az egyetlen alkalom, amikor mostohaapja komolyabban megfeddte, de ahhoz képest, mit bátyja szokott kapni a fegyelmező, mérges apjától, az akkor csak egy kósza kis ejnye-bejnye volt. Igazából a történet nagy része komikus, bár a másnap igazán meggyötörte és akkor megfogadta, hogy többet ő alkoholhoz nem nyúl.
Nos ez kitartott addig, amíg nem jött el otthonról, s egyszer nem futott bele egy vándor művésztársaságba, akik mellett belekóstolhatott valami izgalmasabb életszemléletbe.
Az emlék vége egész kellemes, ám most muszáj visszakanyarodnia a keserű valósághoz. Ugyanis kérdéses továbbra is, hogy fel kéne e vennie a nyúlcipőt a meneküléshez.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem igazán tudja már mit is érez pontosan. Olyan érzelmi kavalkád hullámzik benne, aminek rendbetételében már nem igazán van hatalma. Ismét eszébe jut, hogy milyen jó is lenne köddé válni, ugyanis amíg nem találkoztak addig nem érezte magát ilyen kényelmetlenül. Alig egy órája még az volt a legnagyobb baja, hogy kitalálja mit akar először. Inni, enni, fürdeni vagy elbújni egy fogadói szoba mélyén. Most meg itt van koloncnak a bátyja, akit eddig a háta közepére sem kívánt most meg... Ha egy pillanatra belepillant a topáz szemekbe olyan érzése támad, mintha ő maga lenne egy kis mezei pocok, aki a kígyó delejezése alatt vár arra, hogy élve felfalják.*
- Talán meg tudjuk oldani, hogy úgy is elkerülj, hogy a hajam megmarad.
*Pillant a haját tartó kézre, majd az újabb zavaró kérdést hallva ismét elkapja róla pillantását.*
- Félni? Aztán ugyan mitől félnék? Nem félek én semmitől.
*Dünnyögi sértetten és zavartan. Egyre nehezebben viseli bátyjának kóstolgatását. Az a bizonyos utolsó idegszála is kezd pattanásig feszülni. Ha pedig elszakad már nem biztos, hogy kibírja anélkül, hogy ne szorongassa meg mostohájának megizmosodott nyakát.*
- Nincs semmilyen vagyon csak van aranyam. Nagy különbség.
*Nyammog el egy újabb falaton, mi mellé már egy jó nagy falat kenyeret is harap, így a hatásszünet talán hosszabbra sikeredik a kelleténél. De kisvártatva végül folytatja az egyszerű és igazából magától értetődő magyarázatot.*
- Dolgoztam.
*Már előre hallja a megannyi csúfolódást, amit ezért bátyjától fog kapni, de ő maga igenis büszke arra, hogy saját erejéből jutott el idáig, nem pedig apuci vagyonából, ahogy sokan azt gondolhatják.
Tovább nem fejti ki csak azért sem. Biztos benne, hogy a férfi úgy is tovább fogja boncolgatni a témát. Így inkább elfoglalja magát azzal, hogy a gyomrát kellemesebben megtöltse. De az éteri nyugalom most sem tart sokáig. Riadva kapja fel a fejét, mikor mostohája ismét hozzá ér, s mire kettőt pisloghatna karja már a magasban van. Noha hallja a kérdést, az még koránt sem jut el a tudatáig. A riadalom nagyobb erővel bír, így valami későn jövő védekező mechanizmusnak köszönhetően szabad kezéből elejti a kanalat, hogy helyette a poharát ragadja meg. Sajnos nagyjából egy időben fogja fel végül a másik kérdését, így már túl késő a mozdulatnak megálljt parancsolni. A pohár lendületet kap, így annak maradék tartalma pillanatokon belül loccsan a férfi arcában. Gyermekkori berögződés talán az egész. A hirtelen mozdulat, az érintés arra ösztönözte, hogy védje meg magát, mielőtt a bátyja megint bántaná. Nem akarja, hogy a képén ismét nyáltócsa terüljön szét. Vagy újfent meghúzgálják a haját, vagy megszaggassák a szép, új ruháját.
Sajnos a felismerés későn következik be. Nagyjából a fogadós kuncogása téríti észhez, kékjei pedig már mérik is fel a keze által okozott kárt. Közben persze megszületik benne a tény is, hogy illő lenne a kérdésre is válaszolni, de sajnos a kuncogás, majd az abból sarjadó vigyor hamarabb érkezik. Ez az egész megért minden eddigi kellemetlenül eltöltött percet. Most olyan elégedettséget érez magában, amihez istenek tudják mikor volt szerencséje. A vigyor ennek hatására kissé visszakanyarodik, a kuncogás pedig nevetéssé erősödik. Egy felszabadult és igen jóízű nevetéssé.*
- Bocsánat... Nem akartam.
*Védekezik gyorsan, ám az egész nem túl hihető így, hogy közben kicsorgó könnyeit is törölgeti. Azokat a könnyeket, amik kivételesen nem a megbántás miatt szöktek a szemeibe. Még így is, hogy feje felett vadul himbálódzik a revans éles kardja.
Hosszúnak ható pillanat múltán végül mély levegőt vesz, hogy a nevetés maradékát el tudja harapni, s végre megválaszolhassa azt a ominózus kérdést.*
- Kérlek szépen ez az első komolyabb ivászatom emléke. Nem az egész csak egy része. A többi már józanul is jött magától.
*Arra Lazziar is emlékezhet, hogy sosem volt egy nagy ivó a lány. Az első pohár bor kortyolgatása még nem okozott nagy kárt, de ha a másodikat esetleg befejezte, akkor nyelve már igencsak képes volt belebonyolódni a szavakba. Az egyik ilyen alkalommal, mikor mostohaapja ünnepséget szervezett édesanyja tiszteletére, talán születésének napja alkalmából, akkor bizony sikerült a poharak számát négyre emelnie. A vége pedig az lett, hogy valami pajzán kocsmadalt kezdett el kornyikálni az asztal tetejére mászva, s csak Lazziar gyorsaságának köszönhető volt az, hogy a fűzője kibontogatásával nem végzett. Mert, hogy a leánynak bizony akkor kellemetlenül melege támadt, s jó ötletnek tűnt, hogy meginvitáljon mindenkit egy pucér fürdőzésre a kerti szökőkútban. Talán az volt az egyetlen alkalom, amikor mostohaapja komolyabban megfeddte, de ahhoz képest, mit bátyja szokott kapni a fegyelmező, mérges apjától, az akkor csak egy kósza kis ejnye-bejnye volt. Igazából a történet nagy része komikus, bár a másnap igazán meggyötörte és akkor megfogadta, hogy többet ő alkoholhoz nem nyúl.
Nos ez kitartott addig, amíg nem jött el otthonról, s egyszer nem futott bele egy vándor művésztársaságba, akik mellett belekóstolhatott valami izgalmasabb életszemléletbe.
Az emlék vége egész kellemes, ám most muszáj visszakanyarodnia a keserű valósághoz. Ugyanis kérdéses továbbra is, hogy fel kéne e vennie a nyúlcipőt a meneküléshez.*
4972. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-24 08:59:34
Üzenet elküldve: 2024-08-24 08:59:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csupán az a kérdés maradt hátra, ez a biztonság érzet, vagy aminek azt hiszi meddig tart ki? Lehetséges ez csupán a nosztalgia ereje, azoknak a kevés de annál drágább szebb emlékeknek amiket együtt töltöttek. Mert hát, voltak ilyenek is. Persze ez nem mentség arra amit azon idők alatt Rine ellen követett el, mert hát bizony azzal gátat lehetne emelni a város menti folyókban. De Rine ezzel nincs egyedül, ő maga is érzi ezt a különös felkavaró meleg érzetet, és nem akarja, hogy véget érjen. Pedig látja, Rinén a háta közepére se kívánja. Vagy ez is csupán az az ismerős érzet, az a kegyetlen énje ami örömét leli abban, hogy a haragot látja mostohája arcocskáján. Fogalma sincs, de jól esik neki, és kitart mellette.*
-Oh abban nem kételkedem, csak ne felejtsd el akkor kopaszra nyírni magad, mert húgocskám ezt a hajkoronát, ezer közül is megismerem.
*Ezzel fel is emeli kezét, és gyengéden játékosan felemeli húgocskáján egyik hajtincsét, ha amaz nem tolja el kezét, ahogy közelít felé. Arcán továbbra is az a negédes gonosz mosoly húzódik és úgy tűnik nem akar elmúlni, főleg azok után, hogy látta húgocskája reakcióját az örömlányok említése után.*
-Akkor viszont nincs miért félned, és lám mégis?
*Emeli fel ujját állához amit játékosan kezd el kopogtatni, mintha mélyen gondolkodna ezen a rejtvényen. Végül csak megvonja vállát, és elkezd ő is kanalazni az ételből. Babfőzelék, micsoda nemesi eledel. De jobb ha hozzá szokik, apja már nem fogja se etetni se pénzelni őt, nem mintha bánná minden falat vagy aranyérme amit az öreg hozzávágott csak arra emlékeztette, hogy ő semmi az apja szemében. Jobb lesz így. Jó ízűen falatozik, jól esik neki a meleg másnapos gyomrának, amit a bor már kellemesen előkészített. Nem mohó illemet tanult bár szívesebben háta mögé dobná, de úgy érzi jobb ha legalább ezt az énjét még feltartja húga előtt.*
-Nocsak, kíváncsi volnék honnan a vagyon.
*Válaszolja két falat között hanyagul, hisz ha nem apja küldte és, ahogy ő tudja az az arany amit magával vitt sok sok évvel ezelőtt már rég elkelt ki tudja mire.
Néhány falat között lopva néz a másikra, azonban egy ilyen felmérésnél megakad szeme a másik karján, most van alkalma jobban felmérni Rine karján lévő tetoválásokat, nyammogása közben oldalra biccentett fejjel vizslatja fel és alá, majd bal karjával határozottan de gyengéden ráfog annak felkarjára a könyöke felett és magasabbra emeli, hogy jobban megvizsgálja, már ha húga nem vágja képből azonnal illetlensége miatt.*
-Ezeket meg honnan szalajtottad?
*Érdeklődik, stílusából fakadóan hanyagul böki a nő felé a kérdést, de szemében mégis őszinte érdeklődés és kíváncsiság csillan, még ha az egyik szem is lilán ékeskedik az ütéstől.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csupán az a kérdés maradt hátra, ez a biztonság érzet, vagy aminek azt hiszi meddig tart ki? Lehetséges ez csupán a nosztalgia ereje, azoknak a kevés de annál drágább szebb emlékeknek amiket együtt töltöttek. Mert hát, voltak ilyenek is. Persze ez nem mentség arra amit azon idők alatt Rine ellen követett el, mert hát bizony azzal gátat lehetne emelni a város menti folyókban. De Rine ezzel nincs egyedül, ő maga is érzi ezt a különös felkavaró meleg érzetet, és nem akarja, hogy véget érjen. Pedig látja, Rinén a háta közepére se kívánja. Vagy ez is csupán az az ismerős érzet, az a kegyetlen énje ami örömét leli abban, hogy a haragot látja mostohája arcocskáján. Fogalma sincs, de jól esik neki, és kitart mellette.*
-Oh abban nem kételkedem, csak ne felejtsd el akkor kopaszra nyírni magad, mert húgocskám ezt a hajkoronát, ezer közül is megismerem.
*Ezzel fel is emeli kezét, és gyengéden játékosan felemeli húgocskáján egyik hajtincsét, ha amaz nem tolja el kezét, ahogy közelít felé. Arcán továbbra is az a negédes gonosz mosoly húzódik és úgy tűnik nem akar elmúlni, főleg azok után, hogy látta húgocskája reakcióját az örömlányok említése után.*
-Akkor viszont nincs miért félned, és lám mégis?
*Emeli fel ujját állához amit játékosan kezd el kopogtatni, mintha mélyen gondolkodna ezen a rejtvényen. Végül csak megvonja vállát, és elkezd ő is kanalazni az ételből. Babfőzelék, micsoda nemesi eledel. De jobb ha hozzá szokik, apja már nem fogja se etetni se pénzelni őt, nem mintha bánná minden falat vagy aranyérme amit az öreg hozzávágott csak arra emlékeztette, hogy ő semmi az apja szemében. Jobb lesz így. Jó ízűen falatozik, jól esik neki a meleg másnapos gyomrának, amit a bor már kellemesen előkészített. Nem mohó illemet tanult bár szívesebben háta mögé dobná, de úgy érzi jobb ha legalább ezt az énjét még feltartja húga előtt.*
-Nocsak, kíváncsi volnék honnan a vagyon.
*Válaszolja két falat között hanyagul, hisz ha nem apja küldte és, ahogy ő tudja az az arany amit magával vitt sok sok évvel ezelőtt már rég elkelt ki tudja mire.
Néhány falat között lopva néz a másikra, azonban egy ilyen felmérésnél megakad szeme a másik karján, most van alkalma jobban felmérni Rine karján lévő tetoválásokat, nyammogása közben oldalra biccentett fejjel vizslatja fel és alá, majd bal karjával határozottan de gyengéden ráfog annak felkarjára a könyöke felett és magasabbra emeli, hogy jobban megvizsgálja, már ha húga nem vágja képből azonnal illetlensége miatt.*
-Ezeket meg honnan szalajtottad?
*Érdeklődik, stílusából fakadóan hanyagul böki a nő felé a kérdést, de szemében mégis őszinte érdeklődés és kíváncsiság csillan, még ha az egyik szem is lilán ékeskedik az ütéstől.*
4971. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-23 21:20:45
Üzenet elküldve: 2024-08-23 21:20:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A borús emlékek képét lassan felváltja a vérvörös köd, amiben a belsöjében forrongó harag okoz. Ez a pimasz kis... Arcátlan tuskó. A mostohabátyjaként nevezett démon a föld alól. Életének megkeserítője. Az a szemét, akivel most olyan szívesen megetetné a borospoharat. Aki bájvigyorral játszik utolsó, félig-meddig még ép idegszálán. Hogy mennyire utálja. Hogy milyen mélységesen nem képes elviselni a gondolatot, hogy sokáig egy légtérben legyen vele. Hogy mennyire hiányoznak neki azok a napok, amikor a közelében sem volt. Mert most riadt. Akár a vadász nyilai elől menekülő őzsuta. Megriasztja a gondolat, hogy idejét sem tudja mikor érezte magát biztonságban. Egy olyan valaki társaságában, akit eddig a háta közepére sem kívánt, ellenben most nem esik neki jól az újabb elválás gondolata. És csak egy rohadt pillantás kellett ehhez az egészhez. Hogy újra meghallja a hangját, érezze az illatát, még akkor is, ha az vegyül az alkohollal, a kosszal és vérrel. Szavak nincsenek rá, hogy mennyire jól esne neki, ha most behúzhatna egyet abba a markáns arcba. Milyen jó lenne, ha megint az ujjai között érezhetné a bőrének tapintását. De szeretné, ha újra élvezhetné a magány csendjét. És igazán boldoggá tenné az, ha nem hullámozna ennyi kelletlen érzés között, miközben bátyja bárgyú vigyorát és éles megjegyzéseit is le kell nyelnie.*
- Itt is el tudlak kerülni.
*Vonja meg egyszerűen a vállait, majd a dac sűrűjébe menekülve hallgat el tüntetőlegesen. Reméli, hogy ezzel bátyját is el tudja hallgattatni, de sajnos rövidke idő áll csupán rendelkezésére, hogy kiélvezze. Az étel megérkezik, így muszáj újfent a másikra pillantania. Először meglepődik a pofátlan bámuláson, de hamarosan ismét mogorván húzza össze a szemeit.*
- Azoknak az örömlányoknak több esze van annál. Van, akinek lehet bármennyi aranya, mégsem tud eleget fizetni.
*Vált át gusztustalanul negédes mosolyra, ahogy inkább gyorsan visszatér a saját ételéhez.*
- Te ne féltsd az én erszényemet. Pár estére futni fogja. Ha ügyes vagyok, akkor a piaci vásárolgatással együtt is.
*Kap be egy falatot, majd kényelmesen elnyammog rajta. Addig igyekszik lenyugtatni forrongó bensőjét, hogy kifelé továbbra is a bájos elflány álcája mögé bújhasson. Elég, ha csak Lazziar van azzal tisztában, hogy Rine sem mindig maga a báj és kellem.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A borús emlékek képét lassan felváltja a vérvörös köd, amiben a belsöjében forrongó harag okoz. Ez a pimasz kis... Arcátlan tuskó. A mostohabátyjaként nevezett démon a föld alól. Életének megkeserítője. Az a szemét, akivel most olyan szívesen megetetné a borospoharat. Aki bájvigyorral játszik utolsó, félig-meddig még ép idegszálán. Hogy mennyire utálja. Hogy milyen mélységesen nem képes elviselni a gondolatot, hogy sokáig egy légtérben legyen vele. Hogy mennyire hiányoznak neki azok a napok, amikor a közelében sem volt. Mert most riadt. Akár a vadász nyilai elől menekülő őzsuta. Megriasztja a gondolat, hogy idejét sem tudja mikor érezte magát biztonságban. Egy olyan valaki társaságában, akit eddig a háta közepére sem kívánt, ellenben most nem esik neki jól az újabb elválás gondolata. És csak egy rohadt pillantás kellett ehhez az egészhez. Hogy újra meghallja a hangját, érezze az illatát, még akkor is, ha az vegyül az alkohollal, a kosszal és vérrel. Szavak nincsenek rá, hogy mennyire jól esne neki, ha most behúzhatna egyet abba a markáns arcba. Milyen jó lenne, ha megint az ujjai között érezhetné a bőrének tapintását. De szeretné, ha újra élvezhetné a magány csendjét. És igazán boldoggá tenné az, ha nem hullámozna ennyi kelletlen érzés között, miközben bátyja bárgyú vigyorát és éles megjegyzéseit is le kell nyelnie.*
- Itt is el tudlak kerülni.
*Vonja meg egyszerűen a vállait, majd a dac sűrűjébe menekülve hallgat el tüntetőlegesen. Reméli, hogy ezzel bátyját is el tudja hallgattatni, de sajnos rövidke idő áll csupán rendelkezésére, hogy kiélvezze. Az étel megérkezik, így muszáj újfent a másikra pillantania. Először meglepődik a pofátlan bámuláson, de hamarosan ismét mogorván húzza össze a szemeit.*
- Azoknak az örömlányoknak több esze van annál. Van, akinek lehet bármennyi aranya, mégsem tud eleget fizetni.
*Vált át gusztustalanul negédes mosolyra, ahogy inkább gyorsan visszatér a saját ételéhez.*
- Te ne féltsd az én erszényemet. Pár estére futni fogja. Ha ügyes vagyok, akkor a piaci vásárolgatással együtt is.
*Kap be egy falatot, majd kényelmesen elnyammog rajta. Addig igyekszik lenyugtatni forrongó bensőjét, hogy kifelé továbbra is a bájos elflány álcája mögé bújhasson. Elég, ha csak Lazziar van azzal tisztában, hogy Rine sem mindig maga a báj és kellem.*
4970. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-23 20:16:34
Üzenet elküldve: 2024-08-23 20:16:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy valamiben egyet tudnának érteni, az pedig a honvágy teljes hiánya. Valóban Lazziar nemrégiben dühöngte ki magát amiért apja ide küldte őt. De az inkább csak a végső szög volt a koporsóban. Hogy apja végleg felhagyott azzal, hogy fiával törődjön. Addig sincs a szeme előtt, és nem emlékezteti arra mit vett el tőle. Ugyan úgy, ahogy tőle vettek el mindent a trónkövetelők. Persze, hogy látta Rine minden kívánsága teljesül. Apja keservesen próbált megfelelni a két hölgyeménynek. De persze semmi nem volt nekik elég. A világot oda adta volna nekik csak azért, hogy otthon érezzék magukat. Ez egy örökös sebet hagyott Lazziarben, hisz nem elég, hogy minden figyelmet elvettek tőle amit apja adott neki, még ha amaz fájdalommal járt. De, hogy beédesgetik magukat egy másik ember életébe, úgy, hogy az előzőt nem tudják elengedni, ezzel még több olajat öntve arra a tűzre ami abban a családban már fellelhető volt. Lehet mostoha anyja próbálkozott, és tett azért, hogy a béke megteremjen. De képtelen volt elhunyt férjét elengedni amivel nem is egy, de három szívet tőrt össze. Ezt megtetőzve, az alma nem esik messze a fájától és lássanak csodát, lánya is követte a példáját, persze amaz két lábon távozott nem koporsóban. Na de most, nézzenek rájuk, majdnem, hogy egy egészséges testvér pár képét képesek imitálni a fogadós előtt. Akkor mégis mi nem illik bele a képbe? Oh igen, valamelyik szín bizony elüt a képből, mint egy rossz fekély a sebes lábon. De van ami még bujkál ezen a képen. Vajon az mi lehet?
Mostohája tisztogatása, pont olyanra sikeredett, amilyenre számított a hergelés után. Küszköd egy két helyen ahol a másik erősebben nyom rá, de nem adja meg a másiknak az örömöt, hogy az lássa a fájdalmát. Még, hogy jobban érezné, érzi ezt eléggé. De mégis azok a vékonyka kezek amik oly erősen nyomodnak a sebekre, mégis jól esik neki. Egy furcsa mód őszinte törődés amiért mindig is epedezett életében, de sosem mutatta a világnak. Hátán végigfut egy kellemes bizsergés, ami megrémíti. Mégis miért történik ez vele most?*
-Hála az isteneknek! *Kuncog fel halkan, bár bekapja a csalit és nem is érti miért fáj neki ez a gondolat, hogy mostohája már menne is.* Bár jobb ha hozzászoksz ehhez a képhez, mert ha nincs meg az elegendő aranyad, hogy tovább menj, egy ideig itt fogsz ragadni.
*Válaszolja, de most ő blöfföl faképpel, mindig akadna egy vérző szív aki egy finom hölgyet mint Rine magával vinne egy darabon szekéren, sőt akár még éjszakára szállást adna. Gyenge kifogás de kitudja lehet beválik. Végre véget ér a kínzás, el is kapja dacosan képét, megjátszva nem is esett jól neki. Arcán azonban látszik az arcpír, mert már most hiányzik számára azok a törődő kis kezek, még ha fájdalommal is jár.
Persze örökös hatása húgocskájára most sem marad el, ezer körül is felismerné, hogy szúrós szavai betaláltak, látja a kezeket amik úgy szorítják a poharat, hogy az majdnem kettétörik, látja az arcot, ami kerüli az övét, és egy ideig néma csend van közöttük. Ilyenkor mondott volna már valamit amivel arra készteti a másikat, hogy képén vágja és tovább álljon, de semmi nem jut eszébe. De nem is akar, még ha haragosak is azok az arcvonások, és a szemek, gyönyörködik bennük, lopva egy két tekintetet. Ekkor mint villámütés éri a felismerés. Válasza nem csak felidegesítette mostoháját. De zavarba is, sőt féltékennyé tette. Ő maga is lekönyököl a pultra és elégedetten, diadalittasan méri fel a másik arcát, kiélvezi ezt a látványt egy undorító mosollyal a sajátján. Nem is említi meg a másik kedves gesztusát amíg az az aranyat, számolgatja a pultosnak az ételrendeléshez. Nem is telik el sok idő mire megérkezik a mai koszt eléjük. Ekkor láthatja Rine, hogy egész végig bátyja pofátlanul mérte fel arcvonásait.*
-Csak nem féltesz, hogy a gonosz örömlányok elcsavarják a buta fejem?
*Kérdezi egy negédes aljas hangnemben, miközben magához húzza az egyik tálat.*
-Na de, mivel hálálhatnám meg eme eledelt? Vigyázz, a végén annyi aranyat költesz rám nem lesz hol éjszakáznod.
*Húzódik szája egy gonosz mosolyra, maga sem tudja igazából ezt miért mondta, mire számít, tán, hogy maga szállásolja el? Az valami végtelenül rossz ötlet lenne. Nem de bár?*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy valamiben egyet tudnának érteni, az pedig a honvágy teljes hiánya. Valóban Lazziar nemrégiben dühöngte ki magát amiért apja ide küldte őt. De az inkább csak a végső szög volt a koporsóban. Hogy apja végleg felhagyott azzal, hogy fiával törődjön. Addig sincs a szeme előtt, és nem emlékezteti arra mit vett el tőle. Ugyan úgy, ahogy tőle vettek el mindent a trónkövetelők. Persze, hogy látta Rine minden kívánsága teljesül. Apja keservesen próbált megfelelni a két hölgyeménynek. De persze semmi nem volt nekik elég. A világot oda adta volna nekik csak azért, hogy otthon érezzék magukat. Ez egy örökös sebet hagyott Lazziarben, hisz nem elég, hogy minden figyelmet elvettek tőle amit apja adott neki, még ha amaz fájdalommal járt. De, hogy beédesgetik magukat egy másik ember életébe, úgy, hogy az előzőt nem tudják elengedni, ezzel még több olajat öntve arra a tűzre ami abban a családban már fellelhető volt. Lehet mostoha anyja próbálkozott, és tett azért, hogy a béke megteremjen. De képtelen volt elhunyt férjét elengedni amivel nem is egy, de három szívet tőrt össze. Ezt megtetőzve, az alma nem esik messze a fájától és lássanak csodát, lánya is követte a példáját, persze amaz két lábon távozott nem koporsóban. Na de most, nézzenek rájuk, majdnem, hogy egy egészséges testvér pár képét képesek imitálni a fogadós előtt. Akkor mégis mi nem illik bele a képbe? Oh igen, valamelyik szín bizony elüt a képből, mint egy rossz fekély a sebes lábon. De van ami még bujkál ezen a képen. Vajon az mi lehet?
Mostohája tisztogatása, pont olyanra sikeredett, amilyenre számított a hergelés után. Küszköd egy két helyen ahol a másik erősebben nyom rá, de nem adja meg a másiknak az örömöt, hogy az lássa a fájdalmát. Még, hogy jobban érezné, érzi ezt eléggé. De mégis azok a vékonyka kezek amik oly erősen nyomodnak a sebekre, mégis jól esik neki. Egy furcsa mód őszinte törődés amiért mindig is epedezett életében, de sosem mutatta a világnak. Hátán végigfut egy kellemes bizsergés, ami megrémíti. Mégis miért történik ez vele most?*
-Hála az isteneknek! *Kuncog fel halkan, bár bekapja a csalit és nem is érti miért fáj neki ez a gondolat, hogy mostohája már menne is.* Bár jobb ha hozzászoksz ehhez a képhez, mert ha nincs meg az elegendő aranyad, hogy tovább menj, egy ideig itt fogsz ragadni.
*Válaszolja, de most ő blöfföl faképpel, mindig akadna egy vérző szív aki egy finom hölgyet mint Rine magával vinne egy darabon szekéren, sőt akár még éjszakára szállást adna. Gyenge kifogás de kitudja lehet beválik. Végre véget ér a kínzás, el is kapja dacosan képét, megjátszva nem is esett jól neki. Arcán azonban látszik az arcpír, mert már most hiányzik számára azok a törődő kis kezek, még ha fájdalommal is jár.
Persze örökös hatása húgocskájára most sem marad el, ezer körül is felismerné, hogy szúrós szavai betaláltak, látja a kezeket amik úgy szorítják a poharat, hogy az majdnem kettétörik, látja az arcot, ami kerüli az övét, és egy ideig néma csend van közöttük. Ilyenkor mondott volna már valamit amivel arra készteti a másikat, hogy képén vágja és tovább álljon, de semmi nem jut eszébe. De nem is akar, még ha haragosak is azok az arcvonások, és a szemek, gyönyörködik bennük, lopva egy két tekintetet. Ekkor mint villámütés éri a felismerés. Válasza nem csak felidegesítette mostoháját. De zavarba is, sőt féltékennyé tette. Ő maga is lekönyököl a pultra és elégedetten, diadalittasan méri fel a másik arcát, kiélvezi ezt a látványt egy undorító mosollyal a sajátján. Nem is említi meg a másik kedves gesztusát amíg az az aranyat, számolgatja a pultosnak az ételrendeléshez. Nem is telik el sok idő mire megérkezik a mai koszt eléjük. Ekkor láthatja Rine, hogy egész végig bátyja pofátlanul mérte fel arcvonásait.*
-Csak nem féltesz, hogy a gonosz örömlányok elcsavarják a buta fejem?
*Kérdezi egy negédes aljas hangnemben, miközben magához húzza az egyik tálat.*
-Na de, mivel hálálhatnám meg eme eledelt? Vigyázz, a végén annyi aranyat költesz rám nem lesz hol éjszakáznod.
*Húzódik szája egy gonosz mosolyra, maga sem tudja igazából ezt miért mondta, mire számít, tán, hogy maga szállásolja el? Az valami végtelenül rossz ötlet lenne. Nem de bár?*
4969. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-23 19:27:40
Üzenet elküldve: 2024-08-23 19:27:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Valószínűleg nem mondana azzal furcsaságot, ha kijelentené, hogy neki bizony alig akadt honvágya, miután maga mögött hagyta a Glynmaris családot. Lazziar gúnyolódásait, a mostohaapja időnként már fojtogató törődését. Persze az elején hiányzott neki a ház, de inkább csak a megszokott kényelem és a tudat miatt, hogy biztos tető van a feje felett. Nem tagadja, hogy el van kényeztetve. De még mennyire. Kicsinek is ő volt apu-anyu szeme fénye, később pedig tudta jól, hogy mostohája szemében is sikerült magát igen előnyös helyre küzdenie. Igaz, mindez már akaratán kívül történt. Anyja miatt igyekezett elfogadni a férfit, de neki akkor is csak egy apja volt. Így a nő halála után akármennyire is riasztotta a sehonnai élet viszontagságos gondolata, akkor sem érezte, hogy volna még maradása az elidegenedett házban. Az anyja után megmaradt űrt, hiányt és fájdalmat magával tudta vinni. Az önsajnáltatáson kívül pedig nem volt szüksége semmi egyébre.
Ez a viszontlátás így még inkább felforgatja a gyomrát, főleg azért, mert a kavargó, hirtelen rátörő érzelmek sokaságában nem igazán tud rendet tenni. Pedig talán, ha egy óra telhetett el, amióta erőskezű bátyja magához ragadta. Az az érintés, az erős kéz... Ismét borzongás és valami kellemetlenül kellemes érzés fogja el, de szerencsére bátyja szavai erősebben hatnak. Hisz nem ő volna, ha nem igyekezne valami frappáns replikát a férfi elé tárni.*
- Hidd el nekem, ha én kiélném magam azt te jobban éreznéd.
*Dünnyögi orra alatt, ahogy morcosan felsandít mostohájára. De ahogy ismét a topázokba pillant szíve újból kényelmetlen ütemet vesz fel, a haragos pillantások ellenére is.
Így a férfiasságot illető témát egy morcos vállrándítással lezártnak tekinti. De nem szeretne teljesen eltávolodni önnön magától, így az egyik apróbb sebet talán a kelleténél egy picit erősebben kezeli le. Nem elviselhetetlenül, de igyekszik, hogy egy kicsit azért fájjon. Bátyja szisszenésére büszke vigyor terül el a képén, de legbelül valahogy mégsem érez elégedettséget.*
- Mindenhogy az átutazás volt a terv. Elsődlegesen azért, hogy téged elkerüljelek.
*Válaszolja arcátlanul őszintén. Legalábbis igyekszik, hogy annak tűnjön, hisz valahol egy mély, feneketlen, sötét zugban úgy érzi, hogy talán egy kicsit mégis maradna. De ez teljes mértékben helytelen így, ezért hát kénytelen magára erőszakolni azt, hogy tovább folytassa a lehető legnagyobb megvetéssel.*
- Mivel pedig így alakult, hogy ez nem történt meg, így csak jobban sürget az idő. Véletlenül sem szeretnék a kelleténél több levegőt szívni veled együtt, ahogy azt sem venném a szívemre, ha neked lennék kényelmetlenül útban. *Horkan fel már előre sértetten, hogy minden bizonnyal teljesen egyet fog vele érteni Lazziar.* Kész vagy!
*Sóhajtja végül, ahogy elmerengve pillant ismét a sárgákba. Mérge lassan elpárologni látszik, ám szerencsére hamarabb kap észbe, így kezét elkapja a fiúról, majd elfordulva a vízbe ejti a rongyot, hogy helyette a borospoharat markolja meg. Olyan erővel szorít a szerencsétlen eszközre, hogy külső szemlélőnek úgy tűnhet, mint aki éppen mostohája nyakát képzeli oda.
De inkább csak bánja már azt, hogy képes volt ilyen eget rengető baromságot kérdezni, mikor megkapja rá a választ. Mérgét pedig kénytelen a szerencsétlen poháron levezetni.*
- Pff... Amúgy meg... nem is érdekel.
*Dünnyögi az orra alatt, miközben a pultra könyökölve iszik pár jó nagy kortyot. Azután szegény poharat egyelőre félre tolja, s ujjaival dobol idegesen a bútoron. Természetesen tüntetőleg a fogadó másik felébe bámul, hogy véletlenül se akadjon össze pillantásuk.
A bor hirtelen bekortyolása pedig lassan meghozza gyümölcsét. A feje megszédül, üresen kongó gyomrát pedig kínozni kezdi a savas nedű. Így sóhajtva visszatér a valóságba, kissé maga mögé szorítva a durcásságot, de azért bátyját továbbra is hanyagolja. Figyelmét kizárólagosan a fogadósnak szenteli. A bor mellé nem ártana valami szilárdabb is, így kér maguknak két tányér Babfőzeléket, amiért leszámolja a 18 aranyat.
Valamint két Szelet kenyeret 4 aranyért.
A rendelés után egy ideig tovább bújik bele a tüntetőleges némaságba, ám mikor kiér a gőzölgő étel végül csak bátyjára sandít.*
- Téged ismerve még te sem ettél semmit. Ha tovább akarsz piálni ez jól fog esni.
*Magyarázza motyogva, majd újból elfordulva húzza maga elé a tányérját, hogy duzzogva turkáljon bele a kanalával.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Valószínűleg nem mondana azzal furcsaságot, ha kijelentené, hogy neki bizony alig akadt honvágya, miután maga mögött hagyta a Glynmaris családot. Lazziar gúnyolódásait, a mostohaapja időnként már fojtogató törődését. Persze az elején hiányzott neki a ház, de inkább csak a megszokott kényelem és a tudat miatt, hogy biztos tető van a feje felett. Nem tagadja, hogy el van kényeztetve. De még mennyire. Kicsinek is ő volt apu-anyu szeme fénye, később pedig tudta jól, hogy mostohája szemében is sikerült magát igen előnyös helyre küzdenie. Igaz, mindez már akaratán kívül történt. Anyja miatt igyekezett elfogadni a férfit, de neki akkor is csak egy apja volt. Így a nő halála után akármennyire is riasztotta a sehonnai élet viszontagságos gondolata, akkor sem érezte, hogy volna még maradása az elidegenedett házban. Az anyja után megmaradt űrt, hiányt és fájdalmat magával tudta vinni. Az önsajnáltatáson kívül pedig nem volt szüksége semmi egyébre.
Ez a viszontlátás így még inkább felforgatja a gyomrát, főleg azért, mert a kavargó, hirtelen rátörő érzelmek sokaságában nem igazán tud rendet tenni. Pedig talán, ha egy óra telhetett el, amióta erőskezű bátyja magához ragadta. Az az érintés, az erős kéz... Ismét borzongás és valami kellemetlenül kellemes érzés fogja el, de szerencsére bátyja szavai erősebben hatnak. Hisz nem ő volna, ha nem igyekezne valami frappáns replikát a férfi elé tárni.*
- Hidd el nekem, ha én kiélném magam azt te jobban éreznéd.
*Dünnyögi orra alatt, ahogy morcosan felsandít mostohájára. De ahogy ismét a topázokba pillant szíve újból kényelmetlen ütemet vesz fel, a haragos pillantások ellenére is.
Így a férfiasságot illető témát egy morcos vállrándítással lezártnak tekinti. De nem szeretne teljesen eltávolodni önnön magától, így az egyik apróbb sebet talán a kelleténél egy picit erősebben kezeli le. Nem elviselhetetlenül, de igyekszik, hogy egy kicsit azért fájjon. Bátyja szisszenésére büszke vigyor terül el a képén, de legbelül valahogy mégsem érez elégedettséget.*
- Mindenhogy az átutazás volt a terv. Elsődlegesen azért, hogy téged elkerüljelek.
*Válaszolja arcátlanul őszintén. Legalábbis igyekszik, hogy annak tűnjön, hisz valahol egy mély, feneketlen, sötét zugban úgy érzi, hogy talán egy kicsit mégis maradna. De ez teljes mértékben helytelen így, ezért hát kénytelen magára erőszakolni azt, hogy tovább folytassa a lehető legnagyobb megvetéssel.*
- Mivel pedig így alakult, hogy ez nem történt meg, így csak jobban sürget az idő. Véletlenül sem szeretnék a kelleténél több levegőt szívni veled együtt, ahogy azt sem venném a szívemre, ha neked lennék kényelmetlenül útban. *Horkan fel már előre sértetten, hogy minden bizonnyal teljesen egyet fog vele érteni Lazziar.* Kész vagy!
*Sóhajtja végül, ahogy elmerengve pillant ismét a sárgákba. Mérge lassan elpárologni látszik, ám szerencsére hamarabb kap észbe, így kezét elkapja a fiúról, majd elfordulva a vízbe ejti a rongyot, hogy helyette a borospoharat markolja meg. Olyan erővel szorít a szerencsétlen eszközre, hogy külső szemlélőnek úgy tűnhet, mint aki éppen mostohája nyakát képzeli oda.
De inkább csak bánja már azt, hogy képes volt ilyen eget rengető baromságot kérdezni, mikor megkapja rá a választ. Mérgét pedig kénytelen a szerencsétlen poháron levezetni.*
- Pff... Amúgy meg... nem is érdekel.
*Dünnyögi az orra alatt, miközben a pultra könyökölve iszik pár jó nagy kortyot. Azután szegény poharat egyelőre félre tolja, s ujjaival dobol idegesen a bútoron. Természetesen tüntetőleg a fogadó másik felébe bámul, hogy véletlenül se akadjon össze pillantásuk.
A bor hirtelen bekortyolása pedig lassan meghozza gyümölcsét. A feje megszédül, üresen kongó gyomrát pedig kínozni kezdi a savas nedű. Így sóhajtva visszatér a valóságba, kissé maga mögé szorítva a durcásságot, de azért bátyját továbbra is hanyagolja. Figyelmét kizárólagosan a fogadósnak szenteli. A bor mellé nem ártana valami szilárdabb is, így kér maguknak két tányér Babfőzeléket, amiért leszámolja a 18 aranyat.
Valamint két Szelet kenyeret 4 aranyért. A rendelés után egy ideig tovább bújik bele a tüntetőleges némaságba, ám mikor kiér a gőzölgő étel végül csak bátyjára sandít.*
- Téged ismerve még te sem ettél semmit. Ha tovább akarsz piálni ez jól fog esni.
*Magyarázza motyogva, majd újból elfordulva húzza maga elé a tányérját, hogy duzzogva turkáljon bele a kanalával.*
4968. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-23 16:56:07
Üzenet elküldve: 2024-08-23 16:56:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fegyelem, nevelés, tanítás. Édesapja rengeteg erőt, energiát, és időt (ami az elfeknek van bőségesen) fektetett abba, hogy a fiából legalább legyen valami, mégis csak ő fogja tovább vinni a nevét. Lazziar azonban tudta, hogyha lehetősége lenne egy tisztességes és valamire való örököst nemzenie mellette, kérdés nélkül tagadta volna ki a családból. Nem hiába érte az öreget Rine eltűnése mint egy adag kútból mert vödör víz amit az ágyában fekve ráborítanak. Így minden esélye oda veszett arra, hogy más örököst lejen. Lazziar persze örömét lelte apja sorsában, már ameddig a nevelés dühe ismét a hátán csattant. Keserédes volt a győzelem, elvégre egyik trónkövetelő sem volt már a képben, de a ház mégis üresebbnek érződött mint valaha. Nem volt aki idegesítse, vagy akin feszültségét levezesse. Nem akarta bevallani magának, de hiányzott neki Rine. Ki tudja, az istenek verjék meg, lehet most is. Tán, ezért esik jól neki a másik látványa. Bár lehet hamarosan megbánja ezt a gondolatot a másik "törődő" kezeitől amit állán érez. Akármennyire is hinné az ember, nem tart attól az enyhe fájdalomtól, valamiért nem az zavarja, inkább az érintése a másiknak. Jóleső, mégis a hideg rázza. Homlokán egy apró verejték formálódik ami lassacskán kezd el legördülni arcán.*
-Gondolom most kiéled magad mindenért amit ellened tettem... Ne sajnálj...
*Sziszegi fogai között, tekintete enyhén haragot sugall.*
-Oh húgocskám ha te azt tudnád.
*Válaszolja egy gonosz mosollyal a férfiasságot illetően. Bár úgy érzi legszívesebben letörölni a másikról azt a vigyort, de jelen pillanatban hasznos számára, hogy sebei ki lesznek tisztíva. Azonban csak most tűnik fel neki, hogy a másik nem akar a szemébe nézni, és általában ha sértések váltottak gazdát, húga tengerkék szemei mely szikrákat képesek szórni sosem voltak restek ostorozni őt. És az arcpír? Mi lelhette a másikat? Gondolatát képtelen befejezni, mert a másik örömét leli abban, hogy a sebtisztogatás attól függetlenül nem fájdalom mentes. Sebaj, a bosszút hidegen jó tálalni, hagyja hagy élvezze ki húgocskája a fájdalmát, eljön majd az ő ideje.*
-Az attól függ mi a fenét akarsz, amúgy is átutazó vagy maradsz egy időre?
*Vonja meg kissé szemöldökét, esze súgja számára, bízzon az átutazó válaszban. Mégis valamiért a másik válasz jobban esik szívének, ha azt hallaná.*
-Ne szokj, hozzá, ez legyen a fizetségem amiért nem kell felcserhez mennem.
*Válaszolja, bár nehéz beszélni miközben a másiknak az vékonyka keze az álla tartja, maga sem veszi észre lassan már vége a tisztogatásnak mégis a másik kezébe felejtette önmagát.*
-Köszönöm, reméltem is, hogy a belsőm nem látszódik a külsőmön, ez már haladás.
*Válaszolja hanyagul, majd húgocskája következő kérdése furcsán üti meg hegyes fülét, egy pillanatra nem is tudja hova tenni. Szemeit értetlenül ráncolja össze, szájára pedig egy gúnyos mosoly húzódik, ahogy a másikon végignéz.*
-Mert a jó falatokhoz nem vagyok annyira eleresztve *Fogalma sincs miért, de szeme végig szalad Rine arcán, és annak vonalain azt megcsodálva*, a többihez meg nincs gusztusom. "Amúgy meg" *mondja kis húga szavait gúnyos hangnemben* nem a te dolgod.
*El is kapja tekintetét, egy vállrántással egyetemben, és zavartan iszik egyet pohara tartalmából.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fegyelem, nevelés, tanítás. Édesapja rengeteg erőt, energiát, és időt (ami az elfeknek van bőségesen) fektetett abba, hogy a fiából legalább legyen valami, mégis csak ő fogja tovább vinni a nevét. Lazziar azonban tudta, hogyha lehetősége lenne egy tisztességes és valamire való örököst nemzenie mellette, kérdés nélkül tagadta volna ki a családból. Nem hiába érte az öreget Rine eltűnése mint egy adag kútból mert vödör víz amit az ágyában fekve ráborítanak. Így minden esélye oda veszett arra, hogy más örököst lejen. Lazziar persze örömét lelte apja sorsában, már ameddig a nevelés dühe ismét a hátán csattant. Keserédes volt a győzelem, elvégre egyik trónkövetelő sem volt már a képben, de a ház mégis üresebbnek érződött mint valaha. Nem volt aki idegesítse, vagy akin feszültségét levezesse. Nem akarta bevallani magának, de hiányzott neki Rine. Ki tudja, az istenek verjék meg, lehet most is. Tán, ezért esik jól neki a másik látványa. Bár lehet hamarosan megbánja ezt a gondolatot a másik "törődő" kezeitől amit állán érez. Akármennyire is hinné az ember, nem tart attól az enyhe fájdalomtól, valamiért nem az zavarja, inkább az érintése a másiknak. Jóleső, mégis a hideg rázza. Homlokán egy apró verejték formálódik ami lassacskán kezd el legördülni arcán.*
-Gondolom most kiéled magad mindenért amit ellened tettem... Ne sajnálj...
*Sziszegi fogai között, tekintete enyhén haragot sugall.*
-Oh húgocskám ha te azt tudnád.
*Válaszolja egy gonosz mosollyal a férfiasságot illetően. Bár úgy érzi legszívesebben letörölni a másikról azt a vigyort, de jelen pillanatban hasznos számára, hogy sebei ki lesznek tisztíva. Azonban csak most tűnik fel neki, hogy a másik nem akar a szemébe nézni, és általában ha sértések váltottak gazdát, húga tengerkék szemei mely szikrákat képesek szórni sosem voltak restek ostorozni őt. És az arcpír? Mi lelhette a másikat? Gondolatát képtelen befejezni, mert a másik örömét leli abban, hogy a sebtisztogatás attól függetlenül nem fájdalom mentes. Sebaj, a bosszút hidegen jó tálalni, hagyja hagy élvezze ki húgocskája a fájdalmát, eljön majd az ő ideje.*
-Az attól függ mi a fenét akarsz, amúgy is átutazó vagy maradsz egy időre?
*Vonja meg kissé szemöldökét, esze súgja számára, bízzon az átutazó válaszban. Mégis valamiért a másik válasz jobban esik szívének, ha azt hallaná.*
-Ne szokj, hozzá, ez legyen a fizetségem amiért nem kell felcserhez mennem.
*Válaszolja, bár nehéz beszélni miközben a másiknak az vékonyka keze az álla tartja, maga sem veszi észre lassan már vége a tisztogatásnak mégis a másik kezébe felejtette önmagát.*
-Köszönöm, reméltem is, hogy a belsőm nem látszódik a külsőmön, ez már haladás.
*Válaszolja hanyagul, majd húgocskája következő kérdése furcsán üti meg hegyes fülét, egy pillanatra nem is tudja hova tenni. Szemeit értetlenül ráncolja össze, szájára pedig egy gúnyos mosoly húzódik, ahogy a másikon végignéz.*
-Mert a jó falatokhoz nem vagyok annyira eleresztve *Fogalma sincs miért, de szeme végig szalad Rine arcán, és annak vonalain azt megcsodálva*, a többihez meg nincs gusztusom. "Amúgy meg" *mondja kis húga szavait gúnyos hangnemben* nem a te dolgod.
*El is kapja tekintetét, egy vállrántással egyetemben, és zavartan iszik egyet pohara tartalmából.*
4967. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-23 15:51:13
Üzenet elküldve: 2024-08-23 15:51:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rin mentségére legyen szólva, merthogy minden lehetőséget megragad, hogy bebizonyítsa, ő biza ebben az ügyben teljes mértékben ártatlan, az akkori naiv fejével nehezen értette meg azt a helyzetet, amibe belekerültek. Ez azóta sem változott sokat, hisz sem anyja, sem pedig mostohaapja nem álltak meg, hogy elmagyarázzák miért alakult minden ilyen kedvezőtlenül a családjukban, ha lehet ezt a cirkuszt így csúfolni. Emlékszik arra, hogy mostohája gyakran mondogatta neki, hogy Lazziar számára ez a "nevelés" bizony az életre való felkészítés. Hisz a férfi biztosra vette azt, hogy fia mellette, később helyette fogja űzni a kereskedő szakmát. Ahhoz pedig az kell, hogy dolgos, szófogadó, engedelmes, de határozott férfi váljon belőle. Így Rin sosem mert a fiú védelmére kelni, nehogy összetűzésbe keveredjen mostohaapjával is. Ahogy pedig a viták sokasodtak közte és bátyja között, ahogy szinte napi rendszerességgel mentek egymás idegeire már nem is akarta megvédeni. Csak fokozódott benne a dac és a harag iránta, hogy olyan miatt kapja ő a sértegetéseket, amibe igazából nem is lehet beleszólása. Anyja mindig próbálta arra inteni, hogy legyen türelmes a fiúval, sokszor próbálta elmagyarázni a nehezebb helyzetét, ám teljes betekintést sosem kapott a dolgokba ahhoz, hogy ténylegesen megértse és elfogadja miről is van szó. Inkább afelé terelődtek a dolgok, hogy a végére számára a bátyja egyenlő volt egy pukkancs, igazságtalan, durva és önelégült morcos pokróccal.
Nem hiába érzi most azt, hogy tényleg milyen jó lenne, ha képes lenne köddé válni és örökre eltűnni a férfi szemei elől. Hisz teljes mértékben úgy érzi, hogy indokolatlanul és igazságtalanul kéne bűntudatot éreznie. Abból pedig saját önelégültsége nem engedi, hogy legyen is valami.
Amíg ezek a gondolatok kavarognak a fejében a másik megjegyzéseire csak a szemeit forgatja és inkább türelmesen várja, hogy a víz és a rongy megérkezzenek.
Ahogy nekikezd a műveletnek, ám a fiú elhőköl tőle, akár egy sokáig kínzott, riadt eb, a szemöldökei magasra szaladnak homlokán.*
- Valószínűleg ezt én most jobban fogom élvezni, mint te, de ne aggódj, nem fog fájni.
*Mosolyodik el kedvesen és bájosan, szinte már nyugtatóan. Ám pillanatokon belül pillantásai elsötétednek, arcára pedig gonosz mosoly ül ki, ahogy a vízbe mártja a rongy egy részét.*
- Annyira.
*Vár egy kicsit a hatásra, ám végül csak felkuncogva fog az állára, hogy nekikezdjen a munkának.*
- Ne szarj be! Viseld férfiként, persze ha van benned legalább egy apró rész, ami... férfias.
*Sandít fel vigyorogva az arcára, ám vak lenne, ha ő magának nem tűnne fel, hogy bátyja is mennyit változott a külön töltött idő alatt. A markáns arc, azok az átható topázszín szemek. Érzi, hogy arcát pillanatokon belül elárasztja a melegség, s a szíve is furcsán hevesebb ritmust vesz fel, így pillantását gyorsan el is kapja, hogy inkább a sebekre koncentráljon. Az érzést pedig mihamarább arra fogja, hogy ez a hőség kínozza a szervezetét.*
- Meglátjuk, hogy kapok e, amit akarok.
*Vonja meg a vállait a piacot illetőleg. Az előző kis zavara olyannyira kizökkentette, hogy nehezen tud visszakanyarodni a témához. Frusztrálja az a furcsa érzés, ami az imént hatalmába kerítette.
Kivételesen viszont bátyja undok megjegyzésének most örül, mert az úgy érkezik, akár egy nyakleves, hogy visszaterelje az épeszű gondolatok közé.*
- Nocsak. A végén már bókot is kapok.
*Pillant fel rá ismét, de már újból az a komisz mosoly ül ki az arcára, ami mögött már nincsen semmiféle különös, ismeretlen és igen zavaró érzés.*
- Azt kell mondjam, hogy te sem nézel ki olyan szarul.
*Bókol vissza, mert bizony ő a bátyja sértését akkor is bóknak könyveli el, pusztán azért is, hogy ezzel mostoháját bosszantsa.*
- Amúgy meg... Ha van ennyi felesleges aranyad és már ilyen nagy fiú vagy, akkor miért nem a kikötőben vagy, hogy elverd a szajhák között?
*Billenti félre a fejét, miközben az utolsó mocsok foltokat készül kitörölgetni a sebből. Ám szíve ismét hevesebb iramot kezd diktálni. Viszont ennek oka most a riadalom, hogy valami bosszantóan idegesítőt vélt felfedezni a hangjában. Féltékenység?*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rin mentségére legyen szólva, merthogy minden lehetőséget megragad, hogy bebizonyítsa, ő biza ebben az ügyben teljes mértékben ártatlan, az akkori naiv fejével nehezen értette meg azt a helyzetet, amibe belekerültek. Ez azóta sem változott sokat, hisz sem anyja, sem pedig mostohaapja nem álltak meg, hogy elmagyarázzák miért alakult minden ilyen kedvezőtlenül a családjukban, ha lehet ezt a cirkuszt így csúfolni. Emlékszik arra, hogy mostohája gyakran mondogatta neki, hogy Lazziar számára ez a "nevelés" bizony az életre való felkészítés. Hisz a férfi biztosra vette azt, hogy fia mellette, később helyette fogja űzni a kereskedő szakmát. Ahhoz pedig az kell, hogy dolgos, szófogadó, engedelmes, de határozott férfi váljon belőle. Így Rin sosem mert a fiú védelmére kelni, nehogy összetűzésbe keveredjen mostohaapjával is. Ahogy pedig a viták sokasodtak közte és bátyja között, ahogy szinte napi rendszerességgel mentek egymás idegeire már nem is akarta megvédeni. Csak fokozódott benne a dac és a harag iránta, hogy olyan miatt kapja ő a sértegetéseket, amibe igazából nem is lehet beleszólása. Anyja mindig próbálta arra inteni, hogy legyen türelmes a fiúval, sokszor próbálta elmagyarázni a nehezebb helyzetét, ám teljes betekintést sosem kapott a dolgokba ahhoz, hogy ténylegesen megértse és elfogadja miről is van szó. Inkább afelé terelődtek a dolgok, hogy a végére számára a bátyja egyenlő volt egy pukkancs, igazságtalan, durva és önelégült morcos pokróccal.
Nem hiába érzi most azt, hogy tényleg milyen jó lenne, ha képes lenne köddé válni és örökre eltűnni a férfi szemei elől. Hisz teljes mértékben úgy érzi, hogy indokolatlanul és igazságtalanul kéne bűntudatot éreznie. Abból pedig saját önelégültsége nem engedi, hogy legyen is valami.
Amíg ezek a gondolatok kavarognak a fejében a másik megjegyzéseire csak a szemeit forgatja és inkább türelmesen várja, hogy a víz és a rongy megérkezzenek.
Ahogy nekikezd a műveletnek, ám a fiú elhőköl tőle, akár egy sokáig kínzott, riadt eb, a szemöldökei magasra szaladnak homlokán.*
- Valószínűleg ezt én most jobban fogom élvezni, mint te, de ne aggódj, nem fog fájni.
*Mosolyodik el kedvesen és bájosan, szinte már nyugtatóan. Ám pillanatokon belül pillantásai elsötétednek, arcára pedig gonosz mosoly ül ki, ahogy a vízbe mártja a rongy egy részét.*
- Annyira.
*Vár egy kicsit a hatásra, ám végül csak felkuncogva fog az állára, hogy nekikezdjen a munkának.*
- Ne szarj be! Viseld férfiként, persze ha van benned legalább egy apró rész, ami... férfias.
*Sandít fel vigyorogva az arcára, ám vak lenne, ha ő magának nem tűnne fel, hogy bátyja is mennyit változott a külön töltött idő alatt. A markáns arc, azok az átható topázszín szemek. Érzi, hogy arcát pillanatokon belül elárasztja a melegség, s a szíve is furcsán hevesebb ritmust vesz fel, így pillantását gyorsan el is kapja, hogy inkább a sebekre koncentráljon. Az érzést pedig mihamarább arra fogja, hogy ez a hőség kínozza a szervezetét.*
- Meglátjuk, hogy kapok e, amit akarok.
*Vonja meg a vállait a piacot illetőleg. Az előző kis zavara olyannyira kizökkentette, hogy nehezen tud visszakanyarodni a témához. Frusztrálja az a furcsa érzés, ami az imént hatalmába kerítette.
Kivételesen viszont bátyja undok megjegyzésének most örül, mert az úgy érkezik, akár egy nyakleves, hogy visszaterelje az épeszű gondolatok közé.*
- Nocsak. A végén már bókot is kapok.
*Pillant fel rá ismét, de már újból az a komisz mosoly ül ki az arcára, ami mögött már nincsen semmiféle különös, ismeretlen és igen zavaró érzés.*
- Azt kell mondjam, hogy te sem nézel ki olyan szarul.
*Bókol vissza, mert bizony ő a bátyja sértését akkor is bóknak könyveli el, pusztán azért is, hogy ezzel mostoháját bosszantsa.*
- Amúgy meg... Ha van ennyi felesleges aranyad és már ilyen nagy fiú vagy, akkor miért nem a kikötőben vagy, hogy elverd a szajhák között?
*Billenti félre a fejét, miközben az utolsó mocsok foltokat készül kitörölgetni a sebből. Ám szíve ismét hevesebb iramot kezd diktálni. Viszont ennek oka most a riadalom, hogy valami bosszantóan idegesítőt vélt felfedezni a hangjában. Féltékenység?*
4966. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-22 13:49:30
Üzenet elküldve: 2024-08-22 13:49:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
*Pipacs.
Erre gondolt, amikor odalent meglátta Merlana-t Vonulni ebben a vörös ruhájában.
Pipacs.
A Vadvirágok Királynője.
Odaadja a teli poharat a nőnek, a rövidet megtartja magának. Egyszerre mozdul a keze Merlana kezével ahogy ivásra emeli, és most, hogy már ismeri az ital ízét, és nem is annyit töltött magának, nem is bólintja úgy meg. Nem ül le a székre ahogy a nő, finoman az asztalnak dől, a poharat maga mellé teszi. A karjaival nem tud mit kezdeni, így azokat összefonja maga előtt. Csak áll a csöndben, amíg Merlana is a rum ízét kergeti a szájában, saját torkában érezve a szesz melegét, és a puha vattapamacsokat a gondolatai között, amiket az ital és a jutalom után maradt jóleső fáradtság fon oda. Megnyekken a szék ahogy Merlana hátradől, ránéz, jobb szemöldöke finoman megemelkedik, ahogy az megszólal, „figyelek”, üzeni az apró mozdulat.
Talán tényleg jó volt, hogy megitta azt a fél kupica rumot. Vagy talán mégsem? Hiszen amit hall, az megdöbbenti. Nahát.. odalent még azt hitte, hogy őt magát tekintik prédának, és eközben kiderült, hogy.. hogy.. nem csak hogy préda volt, de egy nagyon, nagyon, nagyon ostoba préda. Nyelvén érzi a rum erős ízét, de érez mellette valami keserűt is. Megpróbálja lenyelni azt. Végtére is, mire számított? Nagyon jól tudta, hogy egyikük sem lesz a másik babája hajnalra. De arra, hogy elé tartsa Merlana a markát, arra nem számított.
Pipacs.
A Vadvirágok Királynője.
A szemétdombon, trágyahalmon is megélő, magát máknak, értékesnek mutató virág, ami csak addig szép, amíg közelebb nem hajolsz és nem érzed meg, hogy igazából nincs szaga.
Beleharap belülről a szájába, ahogy finom fenyegetést fon köré a nő. Legszívesebben elröhögné magát a saját ostobaságától.*
- Hmh. *-csupán ennyi a válasza. Ellöki magát az asztaltól, lehajol a földre a tunikáért, és úgy veszi fel azt, hogy közben a hátát mutatja a nőnek. Nem fél attól, hogy az megtámadná. Nem, amíg tartozik neki. De nem érzi úgy, hogy szeretne azokba a kék szemekbe nézni. Összeszorítja a fogait.
Aztán persze megfordul, amikor már felhúzta a gúnyát, és csak belenéz azokba a szemekbe.*
- Nem foglak elfelejteni, *-szólal meg, és maga is meglepődik, hogy a hangja mennyire lágy és halk tudott maradni. A wegtoren-i rum tényleg kiváló ital.-* emiatt nem kell aggódj. De nem kell szerénykedned sem. Számolj csak fel mindent, Merlana Naerice. Mindent. Mert tudd meg, hogy jó vagy. Nagyon jó.
*A legutolsó szót, ami még kikívánkozna a száján, a fogai közé szorítja.*
- Én meg nem akarok az adósod maradni semmivel. Harminckilenc aranyat kapsz majd tőlem. Ötöt pluszban a fél rumért, és ötöt azért, mert megtanítottál nekem egy leckét. *-szinte kedvesen elmosolyodik-* De akkor legyen már negyven. Mit számít az az egy arany pluszban? Azt azért a pusziért kapod. Csak, hogy ne maradjak az adósod.
*Az ajtóhoz lép, még van abból a három percéből talán egy, az még épp elég arra, hogy felhúzza a csizmáit.
Pipacs.. az. A Vadvirágok Királynője.*
//A fülemüle//
*Pipacs.
Erre gondolt, amikor odalent meglátta Merlana-t Vonulni ebben a vörös ruhájában.
Pipacs.
A Vadvirágok Királynője.
Odaadja a teli poharat a nőnek, a rövidet megtartja magának. Egyszerre mozdul a keze Merlana kezével ahogy ivásra emeli, és most, hogy már ismeri az ital ízét, és nem is annyit töltött magának, nem is bólintja úgy meg. Nem ül le a székre ahogy a nő, finoman az asztalnak dől, a poharat maga mellé teszi. A karjaival nem tud mit kezdeni, így azokat összefonja maga előtt. Csak áll a csöndben, amíg Merlana is a rum ízét kergeti a szájában, saját torkában érezve a szesz melegét, és a puha vattapamacsokat a gondolatai között, amiket az ital és a jutalom után maradt jóleső fáradtság fon oda. Megnyekken a szék ahogy Merlana hátradől, ránéz, jobb szemöldöke finoman megemelkedik, ahogy az megszólal, „figyelek”, üzeni az apró mozdulat.
Talán tényleg jó volt, hogy megitta azt a fél kupica rumot. Vagy talán mégsem? Hiszen amit hall, az megdöbbenti. Nahát.. odalent még azt hitte, hogy őt magát tekintik prédának, és eközben kiderült, hogy.. hogy.. nem csak hogy préda volt, de egy nagyon, nagyon, nagyon ostoba préda. Nyelvén érzi a rum erős ízét, de érez mellette valami keserűt is. Megpróbálja lenyelni azt. Végtére is, mire számított? Nagyon jól tudta, hogy egyikük sem lesz a másik babája hajnalra. De arra, hogy elé tartsa Merlana a markát, arra nem számított.
Pipacs.
A Vadvirágok Királynője.
A szemétdombon, trágyahalmon is megélő, magát máknak, értékesnek mutató virág, ami csak addig szép, amíg közelebb nem hajolsz és nem érzed meg, hogy igazából nincs szaga.
Beleharap belülről a szájába, ahogy finom fenyegetést fon köré a nő. Legszívesebben elröhögné magát a saját ostobaságától.*
- Hmh. *-csupán ennyi a válasza. Ellöki magát az asztaltól, lehajol a földre a tunikáért, és úgy veszi fel azt, hogy közben a hátát mutatja a nőnek. Nem fél attól, hogy az megtámadná. Nem, amíg tartozik neki. De nem érzi úgy, hogy szeretne azokba a kék szemekbe nézni. Összeszorítja a fogait.
Aztán persze megfordul, amikor már felhúzta a gúnyát, és csak belenéz azokba a szemekbe.*
- Nem foglak elfelejteni, *-szólal meg, és maga is meglepődik, hogy a hangja mennyire lágy és halk tudott maradni. A wegtoren-i rum tényleg kiváló ital.-* emiatt nem kell aggódj. De nem kell szerénykedned sem. Számolj csak fel mindent, Merlana Naerice. Mindent. Mert tudd meg, hogy jó vagy. Nagyon jó.
*A legutolsó szót, ami még kikívánkozna a száján, a fogai közé szorítja.*
- Én meg nem akarok az adósod maradni semmivel. Harminckilenc aranyat kapsz majd tőlem. Ötöt pluszban a fél rumért, és ötöt azért, mert megtanítottál nekem egy leckét. *-szinte kedvesen elmosolyodik-* De akkor legyen már negyven. Mit számít az az egy arany pluszban? Azt azért a pusziért kapod. Csak, hogy ne maradjak az adósod.
*Az ajtóhoz lép, még van abból a három percéből talán egy, az még épp elég arra, hogy felhúzza a csizmáit.
Pipacs.. az. A Vadvirágok Királynője.*
4965. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-22 13:14:00
Üzenet elküldve: 2024-08-22 13:14:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
*A visszakérdezést hallja, de nem válaszol rá rögtön. Játékosan az ajkaiba harap, ahogy elgondolkozik, mit is válaszoljon, míg végül gonoszkás fény csillan meg kékjeiben.*
- Hogy én? Az nem számít. Te vagy a vendég, én pedig azért vagyok, hogy te elégedett legyél. Az, hogy én hogy érzem magam, lényegtelen.
*Valódi választ nem kap Alaver a kérdésére, nem is fog, ne is várja.
Attól, hogy nem találja a poharakat, csak egy egészen rövid ideig esik pánikba. Egészen pontosan egy morcos pillantás hosszáig, melyet a férfi kap a válasza okán. Ez most egyáltalán nem vicces. Dühe azonban gyorsan elillan, miután a szükséges óvintézkedések megtétele után visszazárja a palackot az éjjeliszekrénybe.
Mikor megfordul, Alaver-t már az asztalnál találja a két pohárral, bennük egy és egy fél adag zamatos rummal. Nem gondolta volna, hogy sor kerül arra még ma este, hogy nem ő az, aki kitölti az alkoholt. Bár, jobb is, hogy így történt, szüksége lesz rá a férfinek, ha megtudja, mi következik, gondolja magában Merlana miközben ő is odalép az asztalhoz, magához veszi a saját poharát, lehúzza az italt, majd leül, és nyugton marad egy-két percet, mielőtt megint úgy a fejébe szállna a rum, mint ahogy az első adag tette.
A pohár koccan az asztalon, Merlana pedig elégedetten hátra dől a széken, és újra Alaver-re néz.*
- Azt hiszem, akkor ideje számolnunk. Az almabor odalent kilenc arany volt. A rummal kapcsolatban kedves leszek, azt a fél poharat már fel sem számolom, legyen mondjuk tíz arany. A szolgáltatásaim ára csak neked, csak ma este még tíz, ami azt jelenti, hogy összesen huszonkilenc arany lesz a vége. Ne aggódj, nem kell most rögtön fizetned! Tudom, hogy nem tudsz. *Bájosan mosolyodik el, mint aki kifejezetten gáláns módon viselkedik, pedig jól tudja, hogy mint a hidegzuhany, úgy fogja érinteni Alaver-t a tény, hogy a vele töltött idő bizony nincs ingyen. Esetleg azt is hihetné a másik, hogy viccel, pedig nem. Teljesen komolyan beszél. Tény, ő édesgette magához, csalta csapdába a férfit, de ő önként lépett bele. Merlana igazán nem hibáztatható.*
- Viszont arra kérlek, hogy ne feledkezz meg rólam, mert akkor szomorú leszek! Nem akarod, hogy szomorú legyek, ugye? *biggyeszti le az ajkait játékosan.* Egyébként amiatt se aggódj, hogy véletlenül elfelejtenéd a dolgot! Megvannak a kapcsolataim, hogy behajtsam, ha valaki tartozik nekem.
*Továbbra is lágyan, kedvesen mosolyog. Ahogy mondta, színház az egész világ, melyben manapság már semmi nem az, aminek látszik.*
- Miért nem öltöztél már fel normálisan? Végeztünk. *Újabb mosoly, de olyan, amely azt jelzi, hogy három percen belül már nem akarja őt itt látni a szobájában.
Azt is megmondta, hogy csatát lehet ellene nyerni, de háborút nem… a háború pedig itt és most véget ért.*
//A fülemüle//
*A visszakérdezést hallja, de nem válaszol rá rögtön. Játékosan az ajkaiba harap, ahogy elgondolkozik, mit is válaszoljon, míg végül gonoszkás fény csillan meg kékjeiben.*
- Hogy én? Az nem számít. Te vagy a vendég, én pedig azért vagyok, hogy te elégedett legyél. Az, hogy én hogy érzem magam, lényegtelen.
*Valódi választ nem kap Alaver a kérdésére, nem is fog, ne is várja.
Attól, hogy nem találja a poharakat, csak egy egészen rövid ideig esik pánikba. Egészen pontosan egy morcos pillantás hosszáig, melyet a férfi kap a válasza okán. Ez most egyáltalán nem vicces. Dühe azonban gyorsan elillan, miután a szükséges óvintézkedések megtétele után visszazárja a palackot az éjjeliszekrénybe.
Mikor megfordul, Alaver-t már az asztalnál találja a két pohárral, bennük egy és egy fél adag zamatos rummal. Nem gondolta volna, hogy sor kerül arra még ma este, hogy nem ő az, aki kitölti az alkoholt. Bár, jobb is, hogy így történt, szüksége lesz rá a férfinek, ha megtudja, mi következik, gondolja magában Merlana miközben ő is odalép az asztalhoz, magához veszi a saját poharát, lehúzza az italt, majd leül, és nyugton marad egy-két percet, mielőtt megint úgy a fejébe szállna a rum, mint ahogy az első adag tette.
A pohár koccan az asztalon, Merlana pedig elégedetten hátra dől a széken, és újra Alaver-re néz.*
- Azt hiszem, akkor ideje számolnunk. Az almabor odalent kilenc arany volt. A rummal kapcsolatban kedves leszek, azt a fél poharat már fel sem számolom, legyen mondjuk tíz arany. A szolgáltatásaim ára csak neked, csak ma este még tíz, ami azt jelenti, hogy összesen huszonkilenc arany lesz a vége. Ne aggódj, nem kell most rögtön fizetned! Tudom, hogy nem tudsz. *Bájosan mosolyodik el, mint aki kifejezetten gáláns módon viselkedik, pedig jól tudja, hogy mint a hidegzuhany, úgy fogja érinteni Alaver-t a tény, hogy a vele töltött idő bizony nincs ingyen. Esetleg azt is hihetné a másik, hogy viccel, pedig nem. Teljesen komolyan beszél. Tény, ő édesgette magához, csalta csapdába a férfit, de ő önként lépett bele. Merlana igazán nem hibáztatható.*
- Viszont arra kérlek, hogy ne feledkezz meg rólam, mert akkor szomorú leszek! Nem akarod, hogy szomorú legyek, ugye? *biggyeszti le az ajkait játékosan.* Egyébként amiatt se aggódj, hogy véletlenül elfelejtenéd a dolgot! Megvannak a kapcsolataim, hogy behajtsam, ha valaki tartozik nekem.
*Továbbra is lágyan, kedvesen mosolyog. Ahogy mondta, színház az egész világ, melyben manapság már semmi nem az, aminek látszik.*
- Miért nem öltöztél már fel normálisan? Végeztünk. *Újabb mosoly, de olyan, amely azt jelzi, hogy három percen belül már nem akarja őt itt látni a szobájában.
Azt is megmondta, hogy csatát lehet ellene nyerni, de háborút nem… a háború pedig itt és most véget ért.*
4964. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-22 12:29:10
Üzenet elküldve: 2024-08-22 12:29:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
*A kérdésére választ kap, és a válasz maga a kérdése. Lám, jól oldotta meg a feladatot. Az első, végtelenül egyszerű próbát máris kiállta. Hogy ezzel csatát vesztett volna, esetleg háborút? Nem. Igen. Talán. Hiszen veszített-e, és ha igen, mit? És számít-e, ha valóban el is vesztett valamit? Nem. Igen. Talán.
Merlana, ez a kék szemű, barna hajú bárd, énekes, leendő színésznő; ez a hölgy, díva, úrnő ellép tőle. Megszűnik a prés-érzet, de mellkasa valahogy összeszorulva marad. A forróság hullámokban éri, a legnagyobb lobbanással talán épp akkor, amikor az álla alatt megérzi azt az ápolt ujjat. Nem válaszol a hívó szavakra, nincs rá szükség. Neki itt most nem kell beszélnie. Majd kérdezik, ha kell. Finoman ellöki magát a faltól, és követi az irányítást. Szinte magán is meglepődik, hogy mennyire könnyű ez.. hagyni, hogy más rendelkezzen felette, hogy megmondják mit csináljon. Hallgatni, ahogy úgy dicsérik mint egy gyermeket, vagy különösen okos kutyát. És ami a legmeglepőbb, hogy mennyire jól esnek neki azok a szavak. Hogy úgy érzi, hogy a beígért jutalomért, és ezért a lágy hangért bármit megtenne, amit kérnek tőle. Átadja, átengedi magát. Feloldódik a nő markában, mint egy darabka tavaszi jég. És ez.. jó.
Nem kell hozzá nagy lökés, hogy elterüljön az ágyon. Számít is rá, és nem is ellenkezik. Érzi, ahogy a matrac megereszkedik a nő súlya alatt, és talán két szívdobbanásnyi idő sem telik el, amíg újra meg nem érzi annak kezeit.
Jutalom.. édes, örömteli jutalom. Átadja magát az érzésnek, ahogy átadta magát Merlana-nak is. Nem kér engedélyt és nem vár utasítást semmire. Talán nem is kell. Ösztönösen érti meg, hogy mit akarnak tőle, hogy mi az, ami nem csak a számára jutalom, és ad; ad, elvesz, elcserél. Szégyen, megbánás nélkül. Ezen már rég túl van. Az idő hulláma úgy csap át felettük, hogy észre sem veszik azt, és amikor már megtapasztalták a jutalom mindent elsöprő erejét, az a hullám puhán ereszti el őket, mintha csak kagylóhéjak lennének a parton. Üresek, mentesek a rájuk rakódott feszültségtől, bántalmaktól, simák.
Hanyatt fekszik, oldalra fordított fejjel. Úgy nézi a nő arcélét, az emelkedő-süllyedő mellkasát és a hasa puha vonalát. Nem tudja, hogy lesz-e még lehetősége erre, így megragadja azt, ami adatott. Mellkasában jóleső érzést szít a nő mosolyának és kipirult arcának látványa. A felhangzó kérdés váratlanul éri, a hangsúly is.*
- Igen. *-válaszolja lágy hangon.-* És te?
*Lusta pillantással követi, ahogy Merlana felül és öltözni kezd, megérti, hogy a fogak és karmok és utasítások és jutalmak ideje lejárt mára. Mára..? Ha most megkérdeznék tőle, hogy akarja-e még ugyanezt megélni, csak egy talányos vállvonással tudna válaszolni. De senki sem kérdezi ezt meg tőle most. Másmilyen kérdést kap, amire viszont ismeri a választ.*
- Nálam. *-mosolyodik el szélesen-* Tudod.. elcsentem.
*Felül, a hirtelen mozdulattól úgy érzi, hogy agyveleje a párnán maradt. Egy pillanatra homályos pöttyök kuszasága tarkítja a szeme előtti világot, ám kipislogja azokat onnan. Leteszi talpait a hűvös fapadlóra, feláll, nadrágjához lép. Felemeli azt majd belelép, maga is öltözni kezd. A tunikáért nem nyúl, azt a padlón hagyja egyelőre. Inkább az asztalhoz lép, ahol még ott áll a wegtoren-i rum, közben szeme sarkából látja, ahogy Merlana egy üveget túr elő, amibe beleiszik. Nem szól semmit. Sejti, hogy mi lehet az üvegben; feléjük a lányok bábafognak hívják az ilyen főzeteket. Azt is tudja, mire való. Nem szól semmit. Inkább kiveszi zsebéből a kupicákat, az asztalra állítja őket, kihúzza a dugót a rumosüvegből, és az egyikbe annyit tölt, amennyit korábban Merlana is öntött. A másikba csak feleannyit. Visszadugaszolja az üveget, felveszi a kupicákat – az egyik kezébe az egyiket, a másikba a másikat. Nem siet. Hagyja, hogy a háta mögött a nő elintézze, amit szükségesnek érez. Csak akkor fordul meg, amikor már mindkét ital a kezében van, de még akkor sem lép oda. Inkább csak félrehajtott fejjel, kissé tűnődve nézi Merlana-t, szájzugában talán egy egészen apró mosoly is megjelenik.*
//A fülemüle//
*A kérdésére választ kap, és a válasz maga a kérdése. Lám, jól oldotta meg a feladatot. Az első, végtelenül egyszerű próbát máris kiállta. Hogy ezzel csatát vesztett volna, esetleg háborút? Nem. Igen. Talán. Hiszen veszített-e, és ha igen, mit? És számít-e, ha valóban el is vesztett valamit? Nem. Igen. Talán.
Merlana, ez a kék szemű, barna hajú bárd, énekes, leendő színésznő; ez a hölgy, díva, úrnő ellép tőle. Megszűnik a prés-érzet, de mellkasa valahogy összeszorulva marad. A forróság hullámokban éri, a legnagyobb lobbanással talán épp akkor, amikor az álla alatt megérzi azt az ápolt ujjat. Nem válaszol a hívó szavakra, nincs rá szükség. Neki itt most nem kell beszélnie. Majd kérdezik, ha kell. Finoman ellöki magát a faltól, és követi az irányítást. Szinte magán is meglepődik, hogy mennyire könnyű ez.. hagyni, hogy más rendelkezzen felette, hogy megmondják mit csináljon. Hallgatni, ahogy úgy dicsérik mint egy gyermeket, vagy különösen okos kutyát. És ami a legmeglepőbb, hogy mennyire jól esnek neki azok a szavak. Hogy úgy érzi, hogy a beígért jutalomért, és ezért a lágy hangért bármit megtenne, amit kérnek tőle. Átadja, átengedi magát. Feloldódik a nő markában, mint egy darabka tavaszi jég. És ez.. jó.
Nem kell hozzá nagy lökés, hogy elterüljön az ágyon. Számít is rá, és nem is ellenkezik. Érzi, ahogy a matrac megereszkedik a nő súlya alatt, és talán két szívdobbanásnyi idő sem telik el, amíg újra meg nem érzi annak kezeit.
Jutalom.. édes, örömteli jutalom. Átadja magát az érzésnek, ahogy átadta magát Merlana-nak is. Nem kér engedélyt és nem vár utasítást semmire. Talán nem is kell. Ösztönösen érti meg, hogy mit akarnak tőle, hogy mi az, ami nem csak a számára jutalom, és ad; ad, elvesz, elcserél. Szégyen, megbánás nélkül. Ezen már rég túl van. Az idő hulláma úgy csap át felettük, hogy észre sem veszik azt, és amikor már megtapasztalták a jutalom mindent elsöprő erejét, az a hullám puhán ereszti el őket, mintha csak kagylóhéjak lennének a parton. Üresek, mentesek a rájuk rakódott feszültségtől, bántalmaktól, simák.
Hanyatt fekszik, oldalra fordított fejjel. Úgy nézi a nő arcélét, az emelkedő-süllyedő mellkasát és a hasa puha vonalát. Nem tudja, hogy lesz-e még lehetősége erre, így megragadja azt, ami adatott. Mellkasában jóleső érzést szít a nő mosolyának és kipirult arcának látványa. A felhangzó kérdés váratlanul éri, a hangsúly is.*
- Igen. *-válaszolja lágy hangon.-* És te?
*Lusta pillantással követi, ahogy Merlana felül és öltözni kezd, megérti, hogy a fogak és karmok és utasítások és jutalmak ideje lejárt mára. Mára..? Ha most megkérdeznék tőle, hogy akarja-e még ugyanezt megélni, csak egy talányos vállvonással tudna válaszolni. De senki sem kérdezi ezt meg tőle most. Másmilyen kérdést kap, amire viszont ismeri a választ.*
- Nálam. *-mosolyodik el szélesen-* Tudod.. elcsentem.
*Felül, a hirtelen mozdulattól úgy érzi, hogy agyveleje a párnán maradt. Egy pillanatra homályos pöttyök kuszasága tarkítja a szeme előtti világot, ám kipislogja azokat onnan. Leteszi talpait a hűvös fapadlóra, feláll, nadrágjához lép. Felemeli azt majd belelép, maga is öltözni kezd. A tunikáért nem nyúl, azt a padlón hagyja egyelőre. Inkább az asztalhoz lép, ahol még ott áll a wegtoren-i rum, közben szeme sarkából látja, ahogy Merlana egy üveget túr elő, amibe beleiszik. Nem szól semmit. Sejti, hogy mi lehet az üvegben; feléjük a lányok bábafognak hívják az ilyen főzeteket. Azt is tudja, mire való. Nem szól semmit. Inkább kiveszi zsebéből a kupicákat, az asztalra állítja őket, kihúzza a dugót a rumosüvegből, és az egyikbe annyit tölt, amennyit korábban Merlana is öntött. A másikba csak feleannyit. Visszadugaszolja az üveget, felveszi a kupicákat – az egyik kezébe az egyiket, a másikba a másikat. Nem siet. Hagyja, hogy a háta mögött a nő elintézze, amit szükségesnek érez. Csak akkor fordul meg, amikor már mindkét ital a kezében van, de még akkor sem lép oda. Inkább csak félrehajtott fejjel, kissé tűnődve nézi Merlana-t, szájzugában talán egy egészen apró mosoly is megjelenik.*
4963. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-22 10:24:19
Üzenet elküldve: 2024-08-22 10:24:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
- Milyen kis vicceske a fiú… tudod, én nem szoktam „hagyni”, hogy meglopjanak. *Húzódik lágy, önelégült mosoly az arcára, miközben szavai csak egy újabb blöffként hangzanak.
Továbbra sem engedi ki Alaver-t a szorult helyzetéből, de a kínos szituációtól megmenti azzal, hogy ellátja őt némi instrukcióval a fűzőt illetően. Türelmesen kivárja, míg a férfinek sikerül megoldania ezt a nem túl nehéz feladatot. Érzi, ahogy a szoros fűző meglazul rajta. Imádja őket, mégis olyan érzés megszabadulni tőle, mintha egy ketrecből engednék szabadon.*
- Kioldottad. Jó lesz így. *Használja játékosan ugyanazokat a szavakat, csupán más hangleejtéssel, ezzel is jelezve, hogy Alaver itt legfeljebb kérdezhet, de a válaszok itt, ma este egyedül Merlana kezében vannak. Megmondta. Megmondta, hogy csatákat ugyan lehet ellene nyerni, de a háború végső győztese úgyis ő lesz.
Újabb mosoly ül ki az arcára. Igaz, azt ígérte, hogy isznak még egy pohár rumot, de végül úgy dönt, hogy ettől most eltekint.*
- Gyere szépen! *Végre eltávolodik egy kicsit a másiktól, némi levegőt engedve Alaver-nek. Mutatóujját gyengéden a férfi álla alá helyezi, és mintha az csak egy rögtönzött póráz lenne, úgy vezeti őt az ágyhoz.*
- Tényleg nagyon ügyes voltál. Nem csak most, egész este. Lásd, kivel van dolgod, megjutalmazlak érte. *Nem kellenek szavak, sem beismerő vallomás ahhoz, hogy pontosan tudja, most az úrnő szerepében érezheti magát. Mondjuk eddig is ő volt az úrnő, csak voltak kétségei afelől, hogy ezt Alaver is tudja-e.
Ahogy az ágyhoz érnek, újra szembe fordul a férfiúval, majd egy gyenge mozdulattal meglöki őt, hogy az ágyra boruljon. Persze, azonnal követi őt. Úgy dönt, hogy ideje felgyorsítani az eseményeket. Érzéki, lágy kényeztetéssel jutalmazza partnerét, melynek során megszabadítja őt minden ruhadarabjától, és abban is segít, hogy a férfi hasonlóan őt is meg tudja szabadítani a sajátjaitól.*
- Akkor hát, lássuk, mihez értesz még a lopáson és a feleselésen kívül… *Szemeiben már nem látszik más, csak a vágy, melyről nehéz eldönteni, hogy Alaver keltette-e fel benne vagy ez is csak egy jól eljátszott szerep, de talán mindegy is. Az elkövetkezendő órácskában számukra megszűnik a külvilág. Nem létezik más, csak ők ketten, egymásnak.
Egy órával később Merlana már csak pihegve, meztelenül fekszik a férfi mellett, és mosolyogva bámulja a plafont, majd kipirult arccal pillant a mellette fekvőre.*
- Elégedett vagy? *Kérdezi kedvesen, majd végül felül az ágyban, hanyag módon visszabújik a vörös ruhába, ezzel is jelezve, hogy a móka mára véget ért.*
- Hol a poharam?! *Kérdezi hirtelen kissé ijedten, mikor nem találja őket az asztalon. Nem jut eszébe, hogy azok Alaver nadrágzsebébe csúsztatva hánykódnak most valahol a földön. Mindegy, nem számít. Újra az éjjeliszekrényben kezd kutatni, ahonnan egy másik üveget vesz elő, kihalássza belőle a dugót, és belekortyol egy jó nagyot. A férfinek ebből az italból nem ad, ami elsőre illetlennek tűnik, de később majd hálás lesz érte. Egyikük sem akarja, hogy kilenc hónap múlva eggyel többen legyenek.*
//A fülemüle//
- Milyen kis vicceske a fiú… tudod, én nem szoktam „hagyni”, hogy meglopjanak. *Húzódik lágy, önelégült mosoly az arcára, miközben szavai csak egy újabb blöffként hangzanak.
Továbbra sem engedi ki Alaver-t a szorult helyzetéből, de a kínos szituációtól megmenti azzal, hogy ellátja őt némi instrukcióval a fűzőt illetően. Türelmesen kivárja, míg a férfinek sikerül megoldania ezt a nem túl nehéz feladatot. Érzi, ahogy a szoros fűző meglazul rajta. Imádja őket, mégis olyan érzés megszabadulni tőle, mintha egy ketrecből engednék szabadon.*
- Kioldottad. Jó lesz így. *Használja játékosan ugyanazokat a szavakat, csupán más hangleejtéssel, ezzel is jelezve, hogy Alaver itt legfeljebb kérdezhet, de a válaszok itt, ma este egyedül Merlana kezében vannak. Megmondta. Megmondta, hogy csatákat ugyan lehet ellene nyerni, de a háború végső győztese úgyis ő lesz.
Újabb mosoly ül ki az arcára. Igaz, azt ígérte, hogy isznak még egy pohár rumot, de végül úgy dönt, hogy ettől most eltekint.*
- Gyere szépen! *Végre eltávolodik egy kicsit a másiktól, némi levegőt engedve Alaver-nek. Mutatóujját gyengéden a férfi álla alá helyezi, és mintha az csak egy rögtönzött póráz lenne, úgy vezeti őt az ágyhoz.*
- Tényleg nagyon ügyes voltál. Nem csak most, egész este. Lásd, kivel van dolgod, megjutalmazlak érte. *Nem kellenek szavak, sem beismerő vallomás ahhoz, hogy pontosan tudja, most az úrnő szerepében érezheti magát. Mondjuk eddig is ő volt az úrnő, csak voltak kétségei afelől, hogy ezt Alaver is tudja-e.
Ahogy az ágyhoz érnek, újra szembe fordul a férfiúval, majd egy gyenge mozdulattal meglöki őt, hogy az ágyra boruljon. Persze, azonnal követi őt. Úgy dönt, hogy ideje felgyorsítani az eseményeket. Érzéki, lágy kényeztetéssel jutalmazza partnerét, melynek során megszabadítja őt minden ruhadarabjától, és abban is segít, hogy a férfi hasonlóan őt is meg tudja szabadítani a sajátjaitól.*
- Akkor hát, lássuk, mihez értesz még a lopáson és a feleselésen kívül… *Szemeiben már nem látszik más, csak a vágy, melyről nehéz eldönteni, hogy Alaver keltette-e fel benne vagy ez is csak egy jól eljátszott szerep, de talán mindegy is. Az elkövetkezendő órácskában számukra megszűnik a külvilág. Nem létezik más, csak ők ketten, egymásnak.
Egy órával később Merlana már csak pihegve, meztelenül fekszik a férfi mellett, és mosolyogva bámulja a plafont, majd kipirult arccal pillant a mellette fekvőre.*
- Elégedett vagy? *Kérdezi kedvesen, majd végül felül az ágyban, hanyag módon visszabújik a vörös ruhába, ezzel is jelezve, hogy a móka mára véget ért.*
- Hol a poharam?! *Kérdezi hirtelen kissé ijedten, mikor nem találja őket az asztalon. Nem jut eszébe, hogy azok Alaver nadrágzsebébe csúsztatva hánykódnak most valahol a földön. Mindegy, nem számít. Újra az éjjeliszekrényben kezd kutatni, ahonnan egy másik üveget vesz elő, kihalássza belőle a dugót, és belekortyol egy jó nagyot. A férfinek ebből az italból nem ad, ami elsőre illetlennek tűnik, de később majd hálás lesz érte. Egyikük sem akarja, hogy kilenc hónap múlva eggyel többen legyenek.*
4962. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-22 05:44:53
Üzenet elküldve: 2024-08-22 05:44:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Merre tovább?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Pedig elég rágós.
*Állapítja meg. Arról nem is beszélve, hogy finomnak se olyan finom. Abba, hogy állatként mi jutna eszükbe abba a kis pap inkább bele se gondol. Túl sok és bonyolult kérdést vetne fel úgyhogy meg se próbálja. A mese említésére Zeekx kíváncsian a lányra néz, de az, azt mondja nem fogja elmesélni. De valamit csak akarhatott vele ha felhozta. Így vár kicsit a fiú. Viszont nem érkezik folytatás. Ha nem, hát nem. Ránt vállat és kortyol a sörébe.*
-Értem.
*Pedig nem érti. Majd mégis csak mesélni kezd a másik. Méghozzá érdekes dolgokat. Alapból az is nagyon izgalmasan hangzik, hogy valaki át tud változni valamivé. Felmerül a fiúban, hogy vajon, hogy tanulta meg az a sámán ezt, de rögtön meg is magyarázza magának. Természetesen a szellemek taníthatták. Ettől sámán. De jobb volt farkasnak lenni mint orknak? Ezt nem teljesen érti a fiú. Ő nem volt még egyik sem. Ennek ellenére szívesen kipróbálná milyen lehet farkasnak lenni, de nem akarna az maradni. Úgy kéne mosakodnia mint a kutyák szoktak, nyers húst enne, a kemény földön aludna és még a farkaslányok se olyan csinosak, mint az ork lányok. Már ha az ork lányok esetében Ari számít etalonnak. Viszont annak az ebből a meséből fakadó gondolatai is érdekesek.*
-Attól is függ milyen növénnyé. Vannak azok a gazok amik akár a kövek közül is kihajtanak és ha forró olajat locsolsz rájuk akkor se pusztulnak ki. Meg a hatalmas fák. Van amelyik olyan öreg, hogy állítólag többszáz éves. Látta a városok kialakulását, istenek eltűnését és megjelenését. És mégse döntötte még ki semmi. Egyszer lehet az lesz a sorsa, de addig is csak ott áll és nő. Érdekes szerintem ez.
*Fejti ki jobban a gondolatait ezzel az elképzelésével kapcsolatban. Meg önmagában az, hogy olyan nagyon más életet kipróbálni mint amit most hús-vér lényként él. Mikor ételre, italra, alvásra van szüksége. A növényeknek is kell víz, de máshogy. Milyen lehet nekik? Milyen érzés lehet a földből felszívni a vizet? A fiú fantáziáját izgatja ez a kérdés. Hitével kapcsolatban a másik valami alapvető dolgot teljesen félreértett, amit a kis pap ki is fejt azonnal.*
-Az állatoknak más szerepe van a természetben, mint a gondolkodó értelmes fajoknak. Őket ezért nem bűn megölni. Erre születtek. Számukra másmilyen a halál, mint ahogy mi látjuk azt. Nem tudják teljesen felfogni. Nem gondolkoznak olyanokon, hogy mi lesz velük utána vagy ilyesmi. Ahogy az életükön se. Nem gondolnak bele, hogy boldog életet élnek-e vagy hogy kik ők. Csak élnek, esznek teszik a dolgukat. Ösztönösen.
*Mármint Zeekx, aki egy csirke nyakát se vágná el így gondolkodik róluk. Ezt tanították neki a testvérei és így kerek a világ amit a próféta leírt. Nem is kérdőjelezi meg. Ez a hit lényege. Számára. A lány következő szavai hallatán rámosolyog.*
-Akkor jó.
*Nem gondolta teljesen komolyan. És nem is veszi annak a választ se. Viharrá változni vagy fává önmagában egy elég hihetetlen dolog. De, hogy utána felismerjék egymást. Nem is baj. Nem az a lényeg. A lényeget nem is kell kimondani. Az ahogy Ari megszorítja a kezét mindent elmond. Viszonozza is a kis pap. Majd ahogy a nála magasabb lány ráhajtja a fejét a vállára ő is hozzábújik. Ez így kellemes. Nincsenek rá szavak, de így is értik mindketten.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Pedig elég rágós.
*Állapítja meg. Arról nem is beszélve, hogy finomnak se olyan finom. Abba, hogy állatként mi jutna eszükbe abba a kis pap inkább bele se gondol. Túl sok és bonyolult kérdést vetne fel úgyhogy meg se próbálja. A mese említésére Zeekx kíváncsian a lányra néz, de az, azt mondja nem fogja elmesélni. De valamit csak akarhatott vele ha felhozta. Így vár kicsit a fiú. Viszont nem érkezik folytatás. Ha nem, hát nem. Ránt vállat és kortyol a sörébe.*
-Értem.
*Pedig nem érti. Majd mégis csak mesélni kezd a másik. Méghozzá érdekes dolgokat. Alapból az is nagyon izgalmasan hangzik, hogy valaki át tud változni valamivé. Felmerül a fiúban, hogy vajon, hogy tanulta meg az a sámán ezt, de rögtön meg is magyarázza magának. Természetesen a szellemek taníthatták. Ettől sámán. De jobb volt farkasnak lenni mint orknak? Ezt nem teljesen érti a fiú. Ő nem volt még egyik sem. Ennek ellenére szívesen kipróbálná milyen lehet farkasnak lenni, de nem akarna az maradni. Úgy kéne mosakodnia mint a kutyák szoktak, nyers húst enne, a kemény földön aludna és még a farkaslányok se olyan csinosak, mint az ork lányok. Már ha az ork lányok esetében Ari számít etalonnak. Viszont annak az ebből a meséből fakadó gondolatai is érdekesek.*
-Attól is függ milyen növénnyé. Vannak azok a gazok amik akár a kövek közül is kihajtanak és ha forró olajat locsolsz rájuk akkor se pusztulnak ki. Meg a hatalmas fák. Van amelyik olyan öreg, hogy állítólag többszáz éves. Látta a városok kialakulását, istenek eltűnését és megjelenését. És mégse döntötte még ki semmi. Egyszer lehet az lesz a sorsa, de addig is csak ott áll és nő. Érdekes szerintem ez.
*Fejti ki jobban a gondolatait ezzel az elképzelésével kapcsolatban. Meg önmagában az, hogy olyan nagyon más életet kipróbálni mint amit most hús-vér lényként él. Mikor ételre, italra, alvásra van szüksége. A növényeknek is kell víz, de máshogy. Milyen lehet nekik? Milyen érzés lehet a földből felszívni a vizet? A fiú fantáziáját izgatja ez a kérdés. Hitével kapcsolatban a másik valami alapvető dolgot teljesen félreértett, amit a kis pap ki is fejt azonnal.*
-Az állatoknak más szerepe van a természetben, mint a gondolkodó értelmes fajoknak. Őket ezért nem bűn megölni. Erre születtek. Számukra másmilyen a halál, mint ahogy mi látjuk azt. Nem tudják teljesen felfogni. Nem gondolkoznak olyanokon, hogy mi lesz velük utána vagy ilyesmi. Ahogy az életükön se. Nem gondolnak bele, hogy boldog életet élnek-e vagy hogy kik ők. Csak élnek, esznek teszik a dolgukat. Ösztönösen.
*Mármint Zeekx, aki egy csirke nyakát se vágná el így gondolkodik róluk. Ezt tanították neki a testvérei és így kerek a világ amit a próféta leírt. Nem is kérdőjelezi meg. Ez a hit lényege. Számára. A lány következő szavai hallatán rámosolyog.*
-Akkor jó.
*Nem gondolta teljesen komolyan. És nem is veszi annak a választ se. Viharrá változni vagy fává önmagában egy elég hihetetlen dolog. De, hogy utána felismerjék egymást. Nem is baj. Nem az a lényeg. A lényeget nem is kell kimondani. Az ahogy Ari megszorítja a kezét mindent elmond. Viszonozza is a kis pap. Majd ahogy a nála magasabb lány ráhajtja a fejét a vállára ő is hozzábújik. Ez így kellemes. Nincsenek rá szavak, de így is értik mindketten.*
4961. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-21 21:37:04
Üzenet elküldve: 2024-08-21 21:37:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
*Könnyű, nagyon könnyű elbújni. Maszkot húzni, másnak kiadni magunkat. Eljátszani, hogy dívák vagyunk, eljátszani, hogy mesteremberek. Úgy tenni, mintha többek lennénk. Néha, ha szerencsénk van, mi magunk is elhihetjük ezeket a mísz gondolatokat. De máskor? Máskor tüzes vassal égetnénk ki magunkból a hazugságot, de az igazságot is, hogy ne maradjon más, csak egy báb, egy üres zsák, aminek nem egyszer érződik a test, amikor a lélek már fájni sem jár oda.
Ezt ismeri Alaver is. Feltépte saját gyökereit, messze menekült attól ami és aki volt, és utána csak állt ott, üres kezekkel, és egy pocsolya tükrében nézte saját magát: és nem ismerte fel, amit lát. Sok, nagyon sok közös ponton átfűzött szálat találnának, ha nem így találkoztak volna, ha nem az lett volna az első dolguk egymással, hogy ilyen-olyan módon egymáson próbálgassák apró fogaikat, és nem egy szoba falához préselődnének most, abbéli igyekezetükben, hogy a bortól és rumtól ködös szemükkel is csak azt nézzék, hogy hogyan tudják kínozni a másikat.
Az arcát érintő ajkak puhák és melegek. Érzi az almabor ősz-illatát, a rum nyár-illatát, és Merlana saját illatát. Érzi, ahogy a nő teste teljesen hozzásimul, és érzi azt is, hogy erre -akár illő, akár nem- reagál a sajátja. Nem próbálja leplezni, és nem is tudná, hiszen mozdulni sem tud. Inkább csöndben marad és figyel, hiszen egészen pontosan elmondják neki, hogy mit tegyen. És azt is elmondják neki, hogy mi lesz a jutalma akkor, ha megteszi azt, amit kérnek tőle. Érzi, hogy a tunikája alatt egyre inkább melege van, ahogy a nő ismét végigsimít rajta, és érzi azt is, hogy a vére vadul száguld az ereiben. És a végén.. a végén érzi a meglepetést is, ahogy Merlana megfenyegeti. A nő szavai egy pillanat alatt vékonyra koptatják a rum puha vattáját a fejében, és felvillanó szemmel néz annak arcára.
Hirtelen kettőssé válik minden érzése, és egy szédítő pillanatig kívülről látja saját magát, ahogy a falnak szegezve áll, szorosan tartva a barnahajú által, és megérti, hogy az mit akar. Hogy annak mire van szüksége. Az ellenkezés azonnal fellobban benne, szívesen perdítené meg a tengelye körül ezt a nőt, ezt a kis ragadozót, hogy aztán ő nyomja oda a falnak úgy, hogy a szuszt is kiszorítsa belőle, számon kérve a fenyegetést. De.. de. Eközben lénye egy másik része, az, ami világéletében az előtérben volt, az engedelmes, befolyásolható parasztfiú, a bugris, az, aki elfogadja azt is, ha egy olyan házban dolgozik ahol az összes felettese nő, lényének ez a másik része belesimul a pillanatba, és nem tud szabadulni, és nem is akar szabadulni. Egy pillanatra egymásnak méri ezt a két énjét, és maga sem tudja, hogy melyik fog felülkerekedni a másikon.
Elmosolyodik.*
- Akkor ne hagyd, hogy elcsenjem őket. *-szavai halkak. A poharakat a zsebébe csúsztatja, azok halkan egymásnak koccannak. Most már mindkét keze üres. Tekintetét a kék szemekbe fúrja, hagyja, hogy azok szinte hipnotizálják.-* Hm.. masni..?
*Tenyerei a nő derekára simulnak, ujjai a zsinórozást kutatják. Nem kell sokáig keresgélnie, még úgy sem, hogy nem látja a ruhadarabot. Óvatosan megfogja a zsinórok végeit, és szép lassan húzni kezdi. A csomó enged, a zsinórozás meglazul. Keze már mozdulna, hogy tovább lazítsa a ruhadarabot, de egy pillanatnyi bizonytalanság után megáll a mozdulat közben. Nem. Erre nem utasították. Szemeiben egy pillanatra kajánság csillan a gondolattól, állát felszegi. Hát jó. Legyen. Ha Merlana szeretné megkaparintani és fölé kerekedni.. legyen. A gondolat hirtelen kifejezetten izgató lesz számára, bugris-énje szinte lubickol. Hiszen ez nem is idegen neki.. viszont most, így olyan jutalmat kaphat az apró szolgálataiért, amit soha eddigi életében. Ha ez a lehetőség előtte van, akkor megragadja.*
- Kioldottam. *-szólal meg halkan, hangjában elegyedik valamiféle vidámság és az engedelmesség lágy tónusa.-* Jó lesz így?
*Igen.. hagyni fogja, hogy a nő fölé kerekedjen, hogy uralma alá hajtsa, hogy.. használja és kihasználja őt. Csak most. Ma. Ma szolgálni akarja Merlana-t. Mert.. mert neki magának is ez lenne a jó. Engedelmeskedni.. úgy, mint még soha.
Könnyű, nagyon könnyű elbújni. Maszkot húzni, másnak kiadni magunkat. Eljátszani, hogy úrnők vagyunk, eljátszani, hogy szolgák. Úgy tenni, mintha többek, vagy kevesebbek lennénk, mint amik valójában.*
//A fülemüle//
*Könnyű, nagyon könnyű elbújni. Maszkot húzni, másnak kiadni magunkat. Eljátszani, hogy dívák vagyunk, eljátszani, hogy mesteremberek. Úgy tenni, mintha többek lennénk. Néha, ha szerencsénk van, mi magunk is elhihetjük ezeket a mísz gondolatokat. De máskor? Máskor tüzes vassal égetnénk ki magunkból a hazugságot, de az igazságot is, hogy ne maradjon más, csak egy báb, egy üres zsák, aminek nem egyszer érződik a test, amikor a lélek már fájni sem jár oda.
Ezt ismeri Alaver is. Feltépte saját gyökereit, messze menekült attól ami és aki volt, és utána csak állt ott, üres kezekkel, és egy pocsolya tükrében nézte saját magát: és nem ismerte fel, amit lát. Sok, nagyon sok közös ponton átfűzött szálat találnának, ha nem így találkoztak volna, ha nem az lett volna az első dolguk egymással, hogy ilyen-olyan módon egymáson próbálgassák apró fogaikat, és nem egy szoba falához préselődnének most, abbéli igyekezetükben, hogy a bortól és rumtól ködös szemükkel is csak azt nézzék, hogy hogyan tudják kínozni a másikat.
Az arcát érintő ajkak puhák és melegek. Érzi az almabor ősz-illatát, a rum nyár-illatát, és Merlana saját illatát. Érzi, ahogy a nő teste teljesen hozzásimul, és érzi azt is, hogy erre -akár illő, akár nem- reagál a sajátja. Nem próbálja leplezni, és nem is tudná, hiszen mozdulni sem tud. Inkább csöndben marad és figyel, hiszen egészen pontosan elmondják neki, hogy mit tegyen. És azt is elmondják neki, hogy mi lesz a jutalma akkor, ha megteszi azt, amit kérnek tőle. Érzi, hogy a tunikája alatt egyre inkább melege van, ahogy a nő ismét végigsimít rajta, és érzi azt is, hogy a vére vadul száguld az ereiben. És a végén.. a végén érzi a meglepetést is, ahogy Merlana megfenyegeti. A nő szavai egy pillanat alatt vékonyra koptatják a rum puha vattáját a fejében, és felvillanó szemmel néz annak arcára.
Hirtelen kettőssé válik minden érzése, és egy szédítő pillanatig kívülről látja saját magát, ahogy a falnak szegezve áll, szorosan tartva a barnahajú által, és megérti, hogy az mit akar. Hogy annak mire van szüksége. Az ellenkezés azonnal fellobban benne, szívesen perdítené meg a tengelye körül ezt a nőt, ezt a kis ragadozót, hogy aztán ő nyomja oda a falnak úgy, hogy a szuszt is kiszorítsa belőle, számon kérve a fenyegetést. De.. de. Eközben lénye egy másik része, az, ami világéletében az előtérben volt, az engedelmes, befolyásolható parasztfiú, a bugris, az, aki elfogadja azt is, ha egy olyan házban dolgozik ahol az összes felettese nő, lényének ez a másik része belesimul a pillanatba, és nem tud szabadulni, és nem is akar szabadulni. Egy pillanatra egymásnak méri ezt a két énjét, és maga sem tudja, hogy melyik fog felülkerekedni a másikon.
Elmosolyodik.*
- Akkor ne hagyd, hogy elcsenjem őket. *-szavai halkak. A poharakat a zsebébe csúsztatja, azok halkan egymásnak koccannak. Most már mindkét keze üres. Tekintetét a kék szemekbe fúrja, hagyja, hogy azok szinte hipnotizálják.-* Hm.. masni..?
*Tenyerei a nő derekára simulnak, ujjai a zsinórozást kutatják. Nem kell sokáig keresgélnie, még úgy sem, hogy nem látja a ruhadarabot. Óvatosan megfogja a zsinórok végeit, és szép lassan húzni kezdi. A csomó enged, a zsinórozás meglazul. Keze már mozdulna, hogy tovább lazítsa a ruhadarabot, de egy pillanatnyi bizonytalanság után megáll a mozdulat közben. Nem. Erre nem utasították. Szemeiben egy pillanatra kajánság csillan a gondolattól, állát felszegi. Hát jó. Legyen. Ha Merlana szeretné megkaparintani és fölé kerekedni.. legyen. A gondolat hirtelen kifejezetten izgató lesz számára, bugris-énje szinte lubickol. Hiszen ez nem is idegen neki.. viszont most, így olyan jutalmat kaphat az apró szolgálataiért, amit soha eddigi életében. Ha ez a lehetőség előtte van, akkor megragadja.*
- Kioldottam. *-szólal meg halkan, hangjában elegyedik valamiféle vidámság és az engedelmesség lágy tónusa.-* Jó lesz így?
*Igen.. hagyni fogja, hogy a nő fölé kerekedjen, hogy uralma alá hajtsa, hogy.. használja és kihasználja őt. Csak most. Ma. Ma szolgálni akarja Merlana-t. Mert.. mert neki magának is ez lenne a jó. Engedelmeskedni.. úgy, mint még soha.
Könnyű, nagyon könnyű elbújni. Maszkot húzni, másnak kiadni magunkat. Eljátszani, hogy úrnők vagyunk, eljátszani, hogy szolgák. Úgy tenni, mintha többek, vagy kevesebbek lennénk, mint amik valójában.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436