//Várt váratlan//
*Túlságosan tetszik a félvérnek a helyzet. Igencsak nehéz lenne elmondani azt, hogy miért bízzon a férfi abban, hogy meg tudja oldani a rezidencia kérdését. Most első kézből láthatja, hogy megvannak az eszközei. Bár Merlana nem túl nehéz préda, de arra mégis jó, hogy rálásson arra, mire is képes, ha valamit akar. Még a keresgélés is mondhatni idilli, szívesen dolgozik össze a dokival, már csak azért is, mert megteszi, amit kér tőle.
Alaver nevét kissé félreteszi, most nem az az elsődleges, hanem, hogy valami használhatóra leljen.*
- Mert, mennyi kellene, hogy legyen?
*Teszi fel a kérdést, de látni, hogy a figyelme most másra vetül, ha nem kapna választ sem biztos, hogy feltűnne. Lesz miről beszélgetniük még az este, az biztos. A nővérei kérdésére is csak hanyagul válaszol.*
- Na, ők nem.
*Bár azok nem kérők voltak, hanem szórakozások, s ha nem meséltek volna el arcpirító részletességgel mindent, akkor bizony Mai sem tudná talán, hogy mit is kell csinálni, s a Doki sem biztos, hogy vesződött volna vele. Hogy utálta hallgatni, de mint minden, később ezen tudás haszna is beérett.
Már csak némi rendezkedésre van szükség, befejezettnek tekinti a keresést, s az öröm, ami átjárja, az érzés, hogy valami igazán jól sikerült ösztökéli arra, hogy egy kicsit rátapadjon a szőkére. Ahogy magához szorítja és beszél, elindul benne az érzés, hogy bár tovább maradhatna Merlana ilyen állapotban, de el kell szakadniuk egymástól.*
- Végzünk itt és megmutatod mennyire.
*Még egy pillanatra figyeli azokat az éhes szemeket, majd mintha meg sem történt volna a kis kitekintés, már folytatja is, amit elkezdett. Azt persze megjegyzi, hogy mennyire szeretné a másik azokat az italokat, érdekli is, hogy mit szeretne annyira felszínre hozni magából az elf, de még nem kérdez.*
- Nemsokára kiderül. Remélem.
*Nem kezd el izgulni, de a keze egyetlen pillanatra megremeg, amikor felsejlik, hogy mi lesz akkor, ha nem issza meg a másik azt a pohár vizet. Nem hibázhat, ha most bukik bele, akkor annyi az egésznek, akkor ő is csak egy szerencsétlen. De a nő felkel, s elfogadja, egy húzásra issza meg a pohár tartalmát. Leesik a teher, ami egy pillanatra ránehezedett. Int pedig jól játszik, ami szintén megnyugtató.*
- Nem kell tőlünk tartanod.
*Még nem tudja, hogy nem tőlük fél a szajha, de éppen erre jó ez az ital. Ki fog bökni mindent, s ilyen elgyengült állapotban még csak nem is feltűnő, ha valaki kicsit őszintébb. Kevesebb energia marad a hazugságokra.*
- Csak néhány pillanat volt az egész. Egyszerűen csak eldőltél. Az az orvos igen jó ötlet, keress fel egyet mindenképp.
*Az első kis teszt. Ha valaki küldte, akkor tudja, hogy egy orvost kell keresni, bár ha tényleg tudja, akkor kérdéseket vetne fel, hogy Mai miért nem a mogorva hosszúéletűt kéri, hogy nézze meg. Bár sok mindenre odafigyel, attól még ittas.*
- Nem tetteti. Láttad, hogyan esett össze!
*Néz most ő kicsit haragosan a dokira, majd visszafordul Merlaná-hoz.*
- Ne aggódj, kicsit itt maradunk, nehogy baj legyen.
*Nagyon szeretne azonnal kérdéseket feltenni, de nem vághat bele, nem volna túl életszerű egy éppen gyengélkedőt faggatni. Szépen lassan, ha elmúlik a rémület, majd belekezd.*