Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 244 (4861. - 4880. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4880. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-28 12:52:31
Üzenet elküldve: 2024-06-28 12:52:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Öreg Taluh//
*Ébredezik benne az együttérzés az aprócska nagyanyó iránt. Eddig csak a saját bajával volt elfoglalva, így nem is vette jobban szemügyre, hogy Taluh tekintetében is ott van minden, amit ő most érez. Talán igaza van az öregnek, majd később... nagyon sokkal később az a pár szép emlék még jól fog jönni számára. Ahogy Taluht vizslatja, kikerekedik a szeme attól a füst mennyiségtől, ami az orrán át távozik.*
~ Az egész asszony nincs akkora, hogy ennyi füst elférjen benne. ~
*Emeli korsóját Taluh Mama tósztjára, de miközben lassan viszi a szájához, nézi az asszony reakcióját. Ree nem csalódik, még csak meg sem rázkódik az öreg.*
~ Talán ennyi év tapasztalattal a hátam mögött majd én is a kisujjamból rázom ki ezeket. ~
- Igaza van, Taluh Néném. Alig vagyok harminc éves és úgy érzem már leéltem egy életet. *Visszateszi a korsót a pultra, de a kezét nem veszi le róla.* De aztán úgy vagyok vele, ha én magam nem teszek semmit magamért, akkor hamar eláshatnak az erdő szélén. Ezért kerekedtem felül és jöttem ide.
*Nagyon kíváncsivá tette az a medvepörköltös történet, bizakodik benne, hogy többet is hallhat róla. Igaz, hogy magányra vágyott, de vagy az alkohol vagy az a füves keverék segített, most már nem akar egyedül lenni. A nagyanyón kívül meg senki nem mutatta jelét, hogy szívesen társalogna vele. Nagyon tetszik neki az öreg stílusa, viccesen és botrányosan őszinte. Magában sokat mulat rajta, de a szemeit még nem érte el a vidámság.*
- Meséljen nekem arról a pörköltről, kérem. Ha érdekli, cserébe én is mesélek ezt-azt kicsit magamról mielőtt nyugovóra térnék. És köszönöm a tanácsot, úgy vélem, így elsőre jobb lesz nekem itt. Majd megbeszélem a pultossal csak érjen ide azzal az étellel.
*Jót kacag az öreg megjegyzésén, úgy tűnik, tényleg sokat megélt már ez a Taluh Mama. Amint le kerül elé a sült kolbász, már folyik is a nyála, de igyekszik türtőztetni magát. Ennek az öregnek már így is megvan róla a véleménye az öltözete miatt, nem hiányzik, hogy még az evési szokásai miatt is köszörülje a nyelvét. Tud ő rendesen enni, csak nem ilyenkor, mikor ki van éhezve. Ezért, hogy kicsit enyhítse az étel utáni remegést, kortyol egy nagyot a sörből, talán így lenyugszik kissé a gyomra.*
~ Hová gondoltam, mikor csak egyetlen kolbászt kértem? ~
*Most, hogy előtte gőzölög az étel, már teljes mértékben tisztában van vele, hogy ez a fél fogára sem lesz elég.*
~ Na, sebaj, egy darabig még itt leszek. Csak nehogy végig egyem az étlapot. ~
*Amint beleharap az ételbe, annak íze teljességgel szétrobban a szájában. Szeretett volna kicsit kulturáltabban enni a Néne előtt, de három falásra eltüntette ezt az utólag már nagyon kicsinek tűnő kolbászt. Hirtelen rá sem mer nézni az asszonyra, attól tart, hogy annak szemeiben a megvetés tükröződik majd. Aztán arra gondol, hogy ő Reeyissin Wiyafan, mit félne ő bárki véleményétől is. Így hát kihúzza magát, a korsóért nyúl és úgy sandít az öreg felé, mintha az a mozdulathoz tartozna.*
*Ébredezik benne az együttérzés az aprócska nagyanyó iránt. Eddig csak a saját bajával volt elfoglalva, így nem is vette jobban szemügyre, hogy Taluh tekintetében is ott van minden, amit ő most érez. Talán igaza van az öregnek, majd később... nagyon sokkal később az a pár szép emlék még jól fog jönni számára. Ahogy Taluht vizslatja, kikerekedik a szeme attól a füst mennyiségtől, ami az orrán át távozik.*
~ Az egész asszony nincs akkora, hogy ennyi füst elférjen benne. ~
*Emeli korsóját Taluh Mama tósztjára, de miközben lassan viszi a szájához, nézi az asszony reakcióját. Ree nem csalódik, még csak meg sem rázkódik az öreg.*
~ Talán ennyi év tapasztalattal a hátam mögött majd én is a kisujjamból rázom ki ezeket. ~
- Igaza van, Taluh Néném. Alig vagyok harminc éves és úgy érzem már leéltem egy életet. *Visszateszi a korsót a pultra, de a kezét nem veszi le róla.* De aztán úgy vagyok vele, ha én magam nem teszek semmit magamért, akkor hamar eláshatnak az erdő szélén. Ezért kerekedtem felül és jöttem ide.
*Nagyon kíváncsivá tette az a medvepörköltös történet, bizakodik benne, hogy többet is hallhat róla. Igaz, hogy magányra vágyott, de vagy az alkohol vagy az a füves keverék segített, most már nem akar egyedül lenni. A nagyanyón kívül meg senki nem mutatta jelét, hogy szívesen társalogna vele. Nagyon tetszik neki az öreg stílusa, viccesen és botrányosan őszinte. Magában sokat mulat rajta, de a szemeit még nem érte el a vidámság.*
- Meséljen nekem arról a pörköltről, kérem. Ha érdekli, cserébe én is mesélek ezt-azt kicsit magamról mielőtt nyugovóra térnék. És köszönöm a tanácsot, úgy vélem, így elsőre jobb lesz nekem itt. Majd megbeszélem a pultossal csak érjen ide azzal az étellel.
*Jót kacag az öreg megjegyzésén, úgy tűnik, tényleg sokat megélt már ez a Taluh Mama. Amint le kerül elé a sült kolbász, már folyik is a nyála, de igyekszik türtőztetni magát. Ennek az öregnek már így is megvan róla a véleménye az öltözete miatt, nem hiányzik, hogy még az evési szokásai miatt is köszörülje a nyelvét. Tud ő rendesen enni, csak nem ilyenkor, mikor ki van éhezve. Ezért, hogy kicsit enyhítse az étel utáni remegést, kortyol egy nagyot a sörből, talán így lenyugszik kissé a gyomra.*
~ Hová gondoltam, mikor csak egyetlen kolbászt kértem? ~
*Most, hogy előtte gőzölög az étel, már teljes mértékben tisztában van vele, hogy ez a fél fogára sem lesz elég.*
~ Na, sebaj, egy darabig még itt leszek. Csak nehogy végig egyem az étlapot. ~
*Amint beleharap az ételbe, annak íze teljességgel szétrobban a szájában. Szeretett volna kicsit kulturáltabban enni a Néne előtt, de három falásra eltüntette ezt az utólag már nagyon kicsinek tűnő kolbászt. Hirtelen rá sem mer nézni az asszonyra, attól tart, hogy annak szemeiben a megvetés tükröződik majd. Aztán arra gondol, hogy ő Reeyissin Wiyafan, mit félne ő bárki véleményétől is. Így hát kihúzza magát, a korsóért nyúl és úgy sandít az öreg felé, mintha az a mozdulathoz tartozna.*
4879. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-28 11:41:50
Üzenet elküldve: 2024-06-28 11:41:50
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Reeyissin Wiyafan//
* A váratlan őszinteségre elkomorodik az arca. Újra odanyúl, hogy kicsit megpaskolja a másik kezét. *
- Tudom mit érzel, kedves gyermek. Fiatalon maradtam én is egymagam. Fel a fejjel! A szép emlékek később segíteni fognak. Na meg...
* Hatalmasat szív a lassan kimerülőben lévő füstből. Egészen sokáig lent tartja, és hangosan kiszuszogja az orrán át, akár egy sárkány.
Perlekedése a csapossal süket fülekre talál, sajnálatáaa pont annyit kap, amennyi jár. *
~ Igaztalan világot élünk. ~
* Észleli a leány vizslató pillantását, hát nem rest viszonozni azt. Megállapítja magában, hogy a pipa, de még a sokadik kör itóka sem lesz elég ahhoz, hogy kiűzze a szemeiből a fájdalmat és szomorúságot. *
~ Majd csak megoldódik a nyelve tűle. ~
* Azt is megállapítja, hogy tagadhatatlanul a hosszifülüek a legszebb teremtések, a maguk inas, langaléta módján. Na persze, az ifjú Taluh, kevésbe Mama korában, méltán felvehette volna velük a versenyt, ez nem is kérdéses.
Befejezi a vizsgálódást. *
- Nnna! Most hogy kibámészkodtuk magunkat... Az Ősök segíjjék mibelénk!
* Nem vár a leányra, az úgyis apránként fogja elnyalogatni a sajátját. Kihörpöli a poharkát, talán még az ujjával is kimártaná, ha nem lennének itt ennyien. De tudja ám, azért az illemet! *
- Nem-eee? Mesélnék én a medvepörköltről Kedves, de nem untatlak vele inkább. Meg aztán, majd te is megerősödsz ne fédd! A sok bú, meg baj majd segít. Mert az mindig jön, ha hívják, ha nem.
- Holnapra kutya bajod, fiatal szervezet, sok mindent győz... Nem gyakori nálam a vendég, de szívesen látlak.
* Bicceget lelkesen. Majd azért az ősszel lepókhálóz egy cseppet, hogy ne az égimeszelő leány szedje le a homlokával őket. *
- Az attól függ, mit enged az erszényed. Itt is megalhatsz, vagy van odaát egy puccosabb hel... Ha az a kívánság.
* Az érkező étel az ő figyelmét is elkalandoztatja. *
~ Csirkesült! ~
- Nem kapkodtad el. Ha tudom, hogy most fogdosod össze a tikokat odakint, mást kérek. Aztán ne találjak benne egy kósza tiktollat se, anyadat én tanítottam köpeszteni, Istenke nyugtassa.
* A váratlan őszinteségre elkomorodik az arca. Újra odanyúl, hogy kicsit megpaskolja a másik kezét. *
- Tudom mit érzel, kedves gyermek. Fiatalon maradtam én is egymagam. Fel a fejjel! A szép emlékek később segíteni fognak. Na meg...
* Hatalmasat szív a lassan kimerülőben lévő füstből. Egészen sokáig lent tartja, és hangosan kiszuszogja az orrán át, akár egy sárkány.
Perlekedése a csapossal süket fülekre talál, sajnálatáaa pont annyit kap, amennyi jár. *
~ Igaztalan világot élünk. ~
* Észleli a leány vizslató pillantását, hát nem rest viszonozni azt. Megállapítja magában, hogy a pipa, de még a sokadik kör itóka sem lesz elég ahhoz, hogy kiűzze a szemeiből a fájdalmat és szomorúságot. *
~ Majd csak megoldódik a nyelve tűle. ~
* Azt is megállapítja, hogy tagadhatatlanul a hosszifülüek a legszebb teremtések, a maguk inas, langaléta módján. Na persze, az ifjú Taluh, kevésbe Mama korában, méltán felvehette volna velük a versenyt, ez nem is kérdéses.
Befejezi a vizsgálódást. *
- Nnna! Most hogy kibámészkodtuk magunkat... Az Ősök segíjjék mibelénk!
* Nem vár a leányra, az úgyis apránként fogja elnyalogatni a sajátját. Kihörpöli a poharkát, talán még az ujjával is kimártaná, ha nem lennének itt ennyien. De tudja ám, azért az illemet! *
- Nem-eee? Mesélnék én a medvepörköltről Kedves, de nem untatlak vele inkább. Meg aztán, majd te is megerősödsz ne fédd! A sok bú, meg baj majd segít. Mert az mindig jön, ha hívják, ha nem.
- Holnapra kutya bajod, fiatal szervezet, sok mindent győz... Nem gyakori nálam a vendég, de szívesen látlak.
* Bicceget lelkesen. Majd azért az ősszel lepókhálóz egy cseppet, hogy ne az égimeszelő leány szedje le a homlokával őket. *
- Az attól függ, mit enged az erszényed. Itt is megalhatsz, vagy van odaát egy puccosabb hel... Ha az a kívánság.
* Az érkező étel az ő figyelmét is elkalandoztatja. *
~ Csirkesült! ~
- Nem kapkodtad el. Ha tudom, hogy most fogdosod össze a tikokat odakint, mást kérek. Aztán ne találjak benne egy kósza tiktollat se, anyadat én tanítottam köpeszteni, Istenke nyugtassa.
4878. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-27 21:53:02
Üzenet elküldve: 2024-06-27 21:53:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Egy szavára sem emlékszem.
*Vallja be Ras anélkül, hogy testbeszéde egy fikarcnyi megbánásról árulkodna. Ismeri a szavak erejét. A saját szemével látta, hogy miket tud elérni Rovéna néhány gondosan megválogatott rímpárral. Képes akár hegyomlásnyi férfiakat is rég halott anyjuk után rimánkodó kölykökké változtatni. Ez a tapasztalata pedig alapjaiban meghatározza Ras hozzáállását a művészet iránt. Minden dalnokot egytől-egyig kártékony manipulátornak tart, ki a hazugságaiból próbál előnyt kovácsolni ebben az elbaszott világban. Ezen ítéletéből még Rové sem tud kibúvót találni. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy pontosan ezért imádja olyannyira a nőt.
Elkalandozó gondolataira azonban nem magyarázat az a dac, amivel mások mézes-mázos szavai ellen próbál védekezni. Annak az okait a szeme alatt megtelepedő szarkalábak árnyékában kell keresni. Az éjszakát virrasztással töltötte. Meggyilkolta, eltemette és meggyászolta azt a gyenge férget, akivé az elmúlt hónapokban vált. Ennek a böjtje az a tompaság, amire a kezében szorongatott sör csak rájátszik.
Mikor eljutnak a pulthoz, és körbeveszi őt a hölgykoszorú, eddigi egyértelmű kételyeit nehezen találja a lelkében felgyűlő, kusza érzelmek tengerében. Talán követnie kellene Rovéna példáját, és szívélyesebben üdvözölni azt, aki egy kilátástalan helyzetben a segítségükre lehetne? Egy pillanatig elgondolkozik azon, hogy túl nyers volt az alabástrombőrű nővel, ám ezt a kósza gondolatot úgy fújja el Nori felcsattanása, mint a csöppnyi gyermekek a pitypang hófehér, messzire szálló termését.
~Túl naiv vagy Nori! Csupán szívjóságból soha senki nem segít. Egy nemes kisasszony pedig pláne nem.~ Már éppen szóra nyitná ajkait, hogy rendbe tegyen néhány dolgot Noriban, amikor Rové átveszi a kezdeményezést, s Rasba fojtja a nyers kioktatást. Így mind Nori, mind Ras hoppon marad, és nem tudnak egy, kettejükre oly jellemző, heves szócsatába bonyolódni. Ez a madarast annak ellenére is kényelmetlenül érinti, hogy fontosabb dolguk is van, mint egymás húsába marni.
Ellenben Mai ajánlata, hogy ne a pult előtt beszéljék meg a részleteket, egyetértő fülekre talál. Ras egy kurta bólintással helyesel, s a szívében égő bizalmatlanságot egy szusszanásnyi időre sem feledve, követi a hölgyeket.
Az asztalnál, a körülöttük gomolygó baljós pipafüstben ülve végre kibukik Mai-ból az a dögre leső keselyű, akire Ras mindvégig várt. Minden egy kibebaszott üzlet, és a nő, talán tisztában sincs vele, de a legnagyobb árat kéri, amit ember kérhet Rasdehertől. Olyan titkokat, melyek elfedése mind Rovéna, mind a kannibál létezését alapvetően határozzák meg. Ez az egész ajánlat nevetséges. De mégis mit is várt Nori barátjától? Ő volt a naiv, hogy belement a gyerekek játszadozásába. Az elmondottakra tüdejéből ironikus szisszenést hallatva szökik ki a levegő.*
- Be kell látnom Nori, hogy ezúttal igazad volt. Az nem üzlet, ha valaki szándékosan megfizethetetlen árat szab.
*Széles mosollyal az arcán magához húzza a kupáját, és egy cseppet sem zavartatva magát, egy méretes köpettel egészíti ki a kesernyés nedűt. Ezután az italt az imént a bizalmas megbeszélésükhöz önkényesen csatlakozó törpe elé csúsztatja.*
- Nekem elment a kedvem ettől a jó sertől, bárdok bárdja, de örömmel osztozom Önnel, ha már ilyen bizalmas viszonyba kerültünk.
*Ezzel fel is áll az asztaltól, és kész viszlát puszik nélkül távozni az összegyűltektől.*
- Gyere Rové, nekünk jobb dolgunk is van ennél a bohózatnál!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Egy szavára sem emlékszem.
*Vallja be Ras anélkül, hogy testbeszéde egy fikarcnyi megbánásról árulkodna. Ismeri a szavak erejét. A saját szemével látta, hogy miket tud elérni Rovéna néhány gondosan megválogatott rímpárral. Képes akár hegyomlásnyi férfiakat is rég halott anyjuk után rimánkodó kölykökké változtatni. Ez a tapasztalata pedig alapjaiban meghatározza Ras hozzáállását a művészet iránt. Minden dalnokot egytől-egyig kártékony manipulátornak tart, ki a hazugságaiból próbál előnyt kovácsolni ebben az elbaszott világban. Ezen ítéletéből még Rové sem tud kibúvót találni. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy pontosan ezért imádja olyannyira a nőt.
Elkalandozó gondolataira azonban nem magyarázat az a dac, amivel mások mézes-mázos szavai ellen próbál védekezni. Annak az okait a szeme alatt megtelepedő szarkalábak árnyékában kell keresni. Az éjszakát virrasztással töltötte. Meggyilkolta, eltemette és meggyászolta azt a gyenge férget, akivé az elmúlt hónapokban vált. Ennek a böjtje az a tompaság, amire a kezében szorongatott sör csak rájátszik.
Mikor eljutnak a pulthoz, és körbeveszi őt a hölgykoszorú, eddigi egyértelmű kételyeit nehezen találja a lelkében felgyűlő, kusza érzelmek tengerében. Talán követnie kellene Rovéna példáját, és szívélyesebben üdvözölni azt, aki egy kilátástalan helyzetben a segítségükre lehetne? Egy pillanatig elgondolkozik azon, hogy túl nyers volt az alabástrombőrű nővel, ám ezt a kósza gondolatot úgy fújja el Nori felcsattanása, mint a csöppnyi gyermekek a pitypang hófehér, messzire szálló termését.
~Túl naiv vagy Nori! Csupán szívjóságból soha senki nem segít. Egy nemes kisasszony pedig pláne nem.~ Már éppen szóra nyitná ajkait, hogy rendbe tegyen néhány dolgot Noriban, amikor Rové átveszi a kezdeményezést, s Rasba fojtja a nyers kioktatást. Így mind Nori, mind Ras hoppon marad, és nem tudnak egy, kettejükre oly jellemző, heves szócsatába bonyolódni. Ez a madarast annak ellenére is kényelmetlenül érinti, hogy fontosabb dolguk is van, mint egymás húsába marni.
Ellenben Mai ajánlata, hogy ne a pult előtt beszéljék meg a részleteket, egyetértő fülekre talál. Ras egy kurta bólintással helyesel, s a szívében égő bizalmatlanságot egy szusszanásnyi időre sem feledve, követi a hölgyeket.
Az asztalnál, a körülöttük gomolygó baljós pipafüstben ülve végre kibukik Mai-ból az a dögre leső keselyű, akire Ras mindvégig várt. Minden egy kibebaszott üzlet, és a nő, talán tisztában sincs vele, de a legnagyobb árat kéri, amit ember kérhet Rasdehertől. Olyan titkokat, melyek elfedése mind Rovéna, mind a kannibál létezését alapvetően határozzák meg. Ez az egész ajánlat nevetséges. De mégis mit is várt Nori barátjától? Ő volt a naiv, hogy belement a gyerekek játszadozásába. Az elmondottakra tüdejéből ironikus szisszenést hallatva szökik ki a levegő.*
- Be kell látnom Nori, hogy ezúttal igazad volt. Az nem üzlet, ha valaki szándékosan megfizethetetlen árat szab.
*Széles mosollyal az arcán magához húzza a kupáját, és egy cseppet sem zavartatva magát, egy méretes köpettel egészíti ki a kesernyés nedűt. Ezután az italt az imént a bizalmas megbeszélésükhöz önkényesen csatlakozó törpe elé csúsztatja.*
- Nekem elment a kedvem ettől a jó sertől, bárdok bárdja, de örömmel osztozom Önnel, ha már ilyen bizalmas viszonyba kerültünk.
*Ezzel fel is áll az asztaltól, és kész viszlát puszik nélkül távozni az összegyűltektől.*
- Gyere Rové, nekünk jobb dolgunk is van ennél a bohózatnál!
4877. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-27 18:05:15
Üzenet elküldve: 2024-06-27 18:05:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Szokatlan csoport //
*Hogy hogyan azonosította városa különféle néptársait, régebben úgy gondolta, annak több értelme volt: látott e valaki kopaszodó, lenyűgözően kerek fejű tündért? Elismerést hozó szakállal rendelkezőt esetleg, szabadabb lélekkel és trágárabb ajakkal mint egy másnapos kanári? Pontosan, és mégis közel egyforma magasságúak a többiekhez képest; ezt nem tartotta véletlennek. De legalább nem ő az egyetlen messze kapós az asztalon, bár Ariénak inkább a romantika, mint tudomány irányába hajlott képzelete. Amit, származásából kiköveztetőleg, megért. És még így is több értelme van az ork lány képzeletének, mint a valóságnak! Tengervízből esővíz... micsoda vicc!
Jobb ellenvéleményeket hallott két asztalbarátjától mint gondolta volna, amit tarkója serkentő okú dörzsölgetésével jelez is. Bizony, van izgalom és lehetőség az ismeretlenben... és félelem.*
- Végül is ha egész életemben világos sört ittam volna, valamikor elhitetném magammal, hogy az az egyetlen jó. Félnék a rossz élmény lehetősége miatt kipróbálni a barnát, ha értitek mire gondolok. *Az évek alatt könnyű szűklátóvá válni a falak mögött, erre rájött. Talán egyszer képes lesz egy másik, kifelé terjeszkedő útra téríteni régi otthonát.
És ha már régi otthonok...*
- "Ha rossz a vezető", mi? *Nem nehéz kiolvasni hangjában a kétkedést. Ez egy beletörődött lakosság helyzete megbékélésének hangzik. Egy olyannak, amit egy rossz mozdulat véget tud vetni.
Ari már viszont kevésbé tapintatos, legalábbis hozzájuk mérve biztos. Nem hagy alább a megoldással, hogy szószorosan vegyék kezükbe a polgárok a sorsukat, amit bátornak is tart, és naivnak is. Röviden és búsan megrázza a fejét reakcióként. Talán nem tudja teljesen, mit vet fel. Ha a föld városának vezetői valóban képesek egy hatalmas és aktívan harcedzett hadsereget villásbotok és gödörcsapdák ellen fordítani, akkor a vérbe folyó rezsimváltozást még mártírok sem ajánlanák. Nem segítség nélkül.*
- Mi sem leszünk diplomaták... *Motyogja kimerülten, s kiissza új teájának vagy felét, mielőtt újra megszólal, ezúttal jobb hangszínben.* - No de ejtsük a történelemírást, nálunk alkalmasabbak valszeg' már azon ügyködnek. Most már lassan bőrömön kéne éreznem a kinti levegőt, de előtte köszönetet akarok mondani a sok jó szóért, mindkettőtöknek. Ritkán hallgatnak engem fecsegni ilyen sokáig, és még kevesebb amit hasonló válaszokból tudok tanulni. Ari, kezet ráznék ha nem lenne az tele teával, eddig sosem volt lehetőségem az ork törzsekről akár egy morzsát is hallani. Emlékeztess rá, hogy emlékeztesselek rájuk, ha majd legközelebb összefutunk. Fedezd fel az erdőt, de a mocsarat kerüld. És Zeeksz: kitartást. Szerintem jobb napok is várhatnak rád az utcán kívül, de ha valóban hiszel abban amit csinálsz, gonosz lenne azt nekem elítélni.
*Hogy hogyan azonosította városa különféle néptársait, régebben úgy gondolta, annak több értelme volt: látott e valaki kopaszodó, lenyűgözően kerek fejű tündért? Elismerést hozó szakállal rendelkezőt esetleg, szabadabb lélekkel és trágárabb ajakkal mint egy másnapos kanári? Pontosan, és mégis közel egyforma magasságúak a többiekhez képest; ezt nem tartotta véletlennek. De legalább nem ő az egyetlen messze kapós az asztalon, bár Ariénak inkább a romantika, mint tudomány irányába hajlott képzelete. Amit, származásából kiköveztetőleg, megért. És még így is több értelme van az ork lány képzeletének, mint a valóságnak! Tengervízből esővíz... micsoda vicc!
Jobb ellenvéleményeket hallott két asztalbarátjától mint gondolta volna, amit tarkója serkentő okú dörzsölgetésével jelez is. Bizony, van izgalom és lehetőség az ismeretlenben... és félelem.*
- Végül is ha egész életemben világos sört ittam volna, valamikor elhitetném magammal, hogy az az egyetlen jó. Félnék a rossz élmény lehetősége miatt kipróbálni a barnát, ha értitek mire gondolok. *Az évek alatt könnyű szűklátóvá válni a falak mögött, erre rájött. Talán egyszer képes lesz egy másik, kifelé terjeszkedő útra téríteni régi otthonát.
És ha már régi otthonok...*
- "Ha rossz a vezető", mi? *Nem nehéz kiolvasni hangjában a kétkedést. Ez egy beletörődött lakosság helyzete megbékélésének hangzik. Egy olyannak, amit egy rossz mozdulat véget tud vetni.
Ari már viszont kevésbé tapintatos, legalábbis hozzájuk mérve biztos. Nem hagy alább a megoldással, hogy szószorosan vegyék kezükbe a polgárok a sorsukat, amit bátornak is tart, és naivnak is. Röviden és búsan megrázza a fejét reakcióként. Talán nem tudja teljesen, mit vet fel. Ha a föld városának vezetői valóban képesek egy hatalmas és aktívan harcedzett hadsereget villásbotok és gödörcsapdák ellen fordítani, akkor a vérbe folyó rezsimváltozást még mártírok sem ajánlanák. Nem segítség nélkül.*
- Mi sem leszünk diplomaták... *Motyogja kimerülten, s kiissza új teájának vagy felét, mielőtt újra megszólal, ezúttal jobb hangszínben.* - No de ejtsük a történelemírást, nálunk alkalmasabbak valszeg' már azon ügyködnek. Most már lassan bőrömön kéne éreznem a kinti levegőt, de előtte köszönetet akarok mondani a sok jó szóért, mindkettőtöknek. Ritkán hallgatnak engem fecsegni ilyen sokáig, és még kevesebb amit hasonló válaszokból tudok tanulni. Ari, kezet ráznék ha nem lenne az tele teával, eddig sosem volt lehetőségem az ork törzsekről akár egy morzsát is hallani. Emlékeztess rá, hogy emlékeztesselek rájuk, ha majd legközelebb összefutunk. Fedezd fel az erdőt, de a mocsarat kerüld. És Zeeksz: kitartást. Szerintem jobb napok is várhatnak rád az utcán kívül, de ha valóban hiszel abban amit csinálsz, gonosz lenne azt nekem elítélni.
4876. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-27 10:12:21
Üzenet elküldve: 2024-06-27 10:12:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Öreg Taluh//
*Nem gondolta, hogy érkezése után ilyen hamar bárki is kedvesnek nevezné majd, amilyen hangulatban érkezett ide.*
- Néném, nem tudom, mi van ebben a rémben, de lehet ez segített. Milyen képet vágjon az elf, ha a családjából már nem maradt senki rajta kívül?
*Azt sem tudja, ezt minek kellett megemlíteni. Kezd egyre félelmetesebb lenni ez a keverék. Jó kedvet adott, az igaz, de valami igazmondó is van benne? Örül, mikor Taluh Mama elveszi tőle a pipát, az pedig meglepően jól esik neki, hogy új becenevet kapott.*
~ Zsenge korában. Hány évtizede volt már az? ~
*Gondolatai közben a Mamát nézi, ráncos arcát és kezeit, arra gondol, mennyi mindent élhetett már át ez a vénséges vénasszony. Látja, hogy amaz a csaposra figyel. Mulattatja, ahogy Taluh Mama beszél vele. Valószínűleg ő már jól ismeri a szokásait, azért buzdítja arra, hogy töltse csak tele azokat a poharakat. Ree igyekszik nem bamba képet vágni, mikor az asszony rásandít, biccent egyet neki.*
- Tényleg apró, de annál erősebb a tartalma, nem igaz? Vagy ez is csak nekem ilyen? Taluh Mama, kezdem azt gondolni, hogy magán semmi sem fog ki.
*Kuncog egyet a bajsza alatt. Aztán felnevet, mikor az asszony arról a sebkezelőről beszél neki.*
~ Ha az is ilyen, mint ennek a pipának a tartalma, akkor nem is csoda, hogy mindent átvészel ez az asszony. ~
- Néném, ha túlélem ezt a füvet, amit most szívatott velem, esküszöm, megkóstolnám azt a sebkezelőt télen, ha még találkozunk. Meg persze, ha megkínálna vele.
~ Nagy bajom tényleg nem lehet tőle, ha ez az asszony rendszeresen szipákol meg olyan csoda italokat szürcsölget. ~
*Megörül, amikor végre a szájához emeli a vajsörös korsót, de azért fél szemmel Taluht nézi, kíváncsi a reakciójára, amikor majd a pálinka a torkára ér.*
- Aztán Néném, mondja, kérem, hol érdemes megszállnia egy ilyen messziről jött elfnek? Semmit nem tudok Artheniorról. Segítsen már ki egy ilyen ifjú bolyongót.
*Az első korty után rendeződni látszik gyomrának mély remegése. Így sandít az öreg felé, hogy amaz hátha jó tanácsokkal látja el, és nem csapdába csalja őt.*
~ Talán csak a folyamatos bizalmatlankodásom beszélt belőlem az elején. ~
*Amikor az étel illata szálldogál feléjük, összefolyik a nyál a szájában. Jobban éhezik arra a gőzölgő ételre, mint gondolta volna. Az asszonyra is figyel közben, de az élelem látványa megbűvölte. Nagyon ki van már éhezve. Le sem tudja venni róla a szemét, bár most, hogy ennyire vágyik rá, olyan mintha a pultos direkt lassabban járna. Azonban az is előfordulhat, hogy csak nem akarja elejteni a tányérokat, mert egyszerre igyekszik felszolgálni nekik.*
*Nem gondolta, hogy érkezése után ilyen hamar bárki is kedvesnek nevezné majd, amilyen hangulatban érkezett ide.*
- Néném, nem tudom, mi van ebben a rémben, de lehet ez segített. Milyen képet vágjon az elf, ha a családjából már nem maradt senki rajta kívül?
*Azt sem tudja, ezt minek kellett megemlíteni. Kezd egyre félelmetesebb lenni ez a keverék. Jó kedvet adott, az igaz, de valami igazmondó is van benne? Örül, mikor Taluh Mama elveszi tőle a pipát, az pedig meglepően jól esik neki, hogy új becenevet kapott.*
~ Zsenge korában. Hány évtizede volt már az? ~
*Gondolatai közben a Mamát nézi, ráncos arcát és kezeit, arra gondol, mennyi mindent élhetett már át ez a vénséges vénasszony. Látja, hogy amaz a csaposra figyel. Mulattatja, ahogy Taluh Mama beszél vele. Valószínűleg ő már jól ismeri a szokásait, azért buzdítja arra, hogy töltse csak tele azokat a poharakat. Ree igyekszik nem bamba képet vágni, mikor az asszony rásandít, biccent egyet neki.*
- Tényleg apró, de annál erősebb a tartalma, nem igaz? Vagy ez is csak nekem ilyen? Taluh Mama, kezdem azt gondolni, hogy magán semmi sem fog ki.
*Kuncog egyet a bajsza alatt. Aztán felnevet, mikor az asszony arról a sebkezelőről beszél neki.*
~ Ha az is ilyen, mint ennek a pipának a tartalma, akkor nem is csoda, hogy mindent átvészel ez az asszony. ~
- Néném, ha túlélem ezt a füvet, amit most szívatott velem, esküszöm, megkóstolnám azt a sebkezelőt télen, ha még találkozunk. Meg persze, ha megkínálna vele.
~ Nagy bajom tényleg nem lehet tőle, ha ez az asszony rendszeresen szipákol meg olyan csoda italokat szürcsölget. ~
*Megörül, amikor végre a szájához emeli a vajsörös korsót, de azért fél szemmel Taluht nézi, kíváncsi a reakciójára, amikor majd a pálinka a torkára ér.*
- Aztán Néném, mondja, kérem, hol érdemes megszállnia egy ilyen messziről jött elfnek? Semmit nem tudok Artheniorról. Segítsen már ki egy ilyen ifjú bolyongót.
*Az első korty után rendeződni látszik gyomrának mély remegése. Így sandít az öreg felé, hogy amaz hátha jó tanácsokkal látja el, és nem csapdába csalja őt.*
~ Talán csak a folyamatos bizalmatlankodásom beszélt belőlem az elején. ~
*Amikor az étel illata szálldogál feléjük, összefolyik a nyál a szájában. Jobban éhezik arra a gőzölgő ételre, mint gondolta volna. Az asszonyra is figyel közben, de az élelem látványa megbűvölte. Nagyon ki van már éhezve. Le sem tudja venni róla a szemét, bár most, hogy ennyire vágyik rá, olyan mintha a pultos direkt lassabban járna. Azonban az is előfordulhat, hogy csak nem akarja elejteni a tányérokat, mert egyszerre igyekszik felszolgálni nekik.*
4875. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-27 05:06:30
Üzenet elküldve: 2024-06-27 05:06:30
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Reeyissin Wiyafan//
* Taluh Mamának jó kedve van. Mégis csak kedves ez a leány. Most, hogy jobban meg tudja nézni, csinos is. *
- Megáld az isten, ne fédd!
* Még egy kósza könnycseppet is elmorzsolna, ha tudna, de azok beszáradtak valahogyan a korral együtt. Úgy tűnik, a Kedves Leány is jól mulat. Meg is jegyzi neki észrevételeit. *
- Kedves Leány!
~ Így fogom hívni. A másikra má' nem emlékszem. ~
- Örül a Néne, hogy boldogabbnak lát. Olyan ronda, savanyú arcot vágtál az elejin, rossz volt nézni. De látod, csak ez köllött neked.
* Rákocogtat a pipája szárára. *
- Aztán lett tőle bajod? NEM! Na ugye? HÁH. Mit tudtok ti, fiatalok... Semmitse...
* Figyeli a gyatra próbálkozást egy darabig. Lemondó sóhajt hallat. *
- Eeej. Na aggyad vissza, rossz nézni mit csinálsz. Meg úgy látom, elég is neked ennyi. Még keresztbe áll itt nekem a szemed, aztán mit mondanak? Hogy Taluh Mama rosszat tanított.
* Pedig az nem fordulhat elő. Minden hajlott korúnak szent feladata, hogy az ifjakat csupa jóra, szépre és hasznosra tanítsa. De nem mindenki gondolja, hogy ez a tudomány ezek közé tartozik. Pedig aztán! Jó? Persze! Szép? Hát nézzed már azokat a füstkarikákat! Hasznos? Hajjaj! Hiszen a leány is mosolyog már tőle! *
- Hogy mióta? Fene tudja. A gondok jönnek, mennek... Jól esik közbe, na. Még zsenge koromban mutatta törzsem szellemlátója.
* Elmélkedése közben szemmel tartja a csapos mozdulatait, ahogy az italokat töltögeti. Jókedvű, foghíjas mosolyra húzza a száját. Még a csaposnak is jut dicső fényéből. Össze is rázkódik rendesen. *
- Aztán ne sajnáljad egy vén öregasszonytól, te fukar. Asziszed Mama már gyengécskén lát? Frászokat! Töltögessél még csak, úgy-úgy!
* A leányra néz, megértésért. *
- Aprócska pohár ez valóban, ugye? Csak olyan... Szájöblögető.
* Cinkos kacsintás. *
- Mama is tud ám illent. Amikor csinálom a mindenféle tinktúrákat, Nénének is párlok le egy szopogatásnyi adagot. Elteszem a kredenc sarkába, gondosan felcímkézve, hogy: "sebkezelő". Aztán hideg teleken elnyalogatja a Mama. Hehe. Jót tesz az ereknek.
* Taluh Mamának jó kedve van. Mégis csak kedves ez a leány. Most, hogy jobban meg tudja nézni, csinos is. *
- Megáld az isten, ne fédd!
* Még egy kósza könnycseppet is elmorzsolna, ha tudna, de azok beszáradtak valahogyan a korral együtt. Úgy tűnik, a Kedves Leány is jól mulat. Meg is jegyzi neki észrevételeit. *
- Kedves Leány!
~ Így fogom hívni. A másikra má' nem emlékszem. ~
- Örül a Néne, hogy boldogabbnak lát. Olyan ronda, savanyú arcot vágtál az elejin, rossz volt nézni. De látod, csak ez köllött neked.
* Rákocogtat a pipája szárára. *
- Aztán lett tőle bajod? NEM! Na ugye? HÁH. Mit tudtok ti, fiatalok... Semmitse...
* Figyeli a gyatra próbálkozást egy darabig. Lemondó sóhajt hallat. *
- Eeej. Na aggyad vissza, rossz nézni mit csinálsz. Meg úgy látom, elég is neked ennyi. Még keresztbe áll itt nekem a szemed, aztán mit mondanak? Hogy Taluh Mama rosszat tanított.
* Pedig az nem fordulhat elő. Minden hajlott korúnak szent feladata, hogy az ifjakat csupa jóra, szépre és hasznosra tanítsa. De nem mindenki gondolja, hogy ez a tudomány ezek közé tartozik. Pedig aztán! Jó? Persze! Szép? Hát nézzed már azokat a füstkarikákat! Hasznos? Hajjaj! Hiszen a leány is mosolyog már tőle! *
- Hogy mióta? Fene tudja. A gondok jönnek, mennek... Jól esik közbe, na. Még zsenge koromban mutatta törzsem szellemlátója.
* Elmélkedése közben szemmel tartja a csapos mozdulatait, ahogy az italokat töltögeti. Jókedvű, foghíjas mosolyra húzza a száját. Még a csaposnak is jut dicső fényéből. Össze is rázkódik rendesen. *
- Aztán ne sajnáljad egy vén öregasszonytól, te fukar. Asziszed Mama már gyengécskén lát? Frászokat! Töltögessél még csak, úgy-úgy!
* A leányra néz, megértésért. *
- Aprócska pohár ez valóban, ugye? Csak olyan... Szájöblögető.
* Cinkos kacsintás. *
- Mama is tud ám illent. Amikor csinálom a mindenféle tinktúrákat, Nénének is párlok le egy szopogatásnyi adagot. Elteszem a kredenc sarkába, gondosan felcímkézve, hogy: "sebkezelő". Aztán hideg teleken elnyalogatja a Mama. Hehe. Jót tesz az ereknek.
4874. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-27 00:33:29
Üzenet elküldve: 2024-06-27 00:33:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Öreg Taluh//
*Az öreg figyelmeztetése, miszerint aprót szippantson, már későn érkezik. Jól is esik neki az a hátba vágás, bár meg kell hagyni, ennyi erőt sosem nézett volna ki ilyen aprócska asszonyból. Csoda, hogy nem harapta le a nyelvét. Azért azt megvizsgálja, hogy a fogai mind megvannak-e ekkora koccanás után.
Miután megszabadul attól a bestiától, látja, hogy az öreg törölgeti. Kuncog is magában, mert ő is ugyanígy tenne, vagy eleve fel sem ajánlaná idegennek, amit ő a szájába vesz.*
- Jól van, Néném. Csapos, gondolom hallotta. Hozza azt a Csirkesült falatokat 21 aranyért ennek az asszonynak.
Nekem meg mondjuk egy darab Sült kolbászt 15 aranyért.
*Az ételek után gyorsan kigondolja, mit is igyon mellé.*
- Nénémnek adja azt a kupica Pálinkát 20 aranyért. Nekem meg nem ártana valami enyhébb most már. Jó lesz nekem ez a Vajsör 14 aranyért. *Ree újra csak vigyorog, mintha lenne min.* De siessen azzal a kolbásszal! Ha Taluh Mamán múlik, hozzá se tudok szagolni az ételhez.
*Épphogy elmondja a pultosnak, amit elakart, a vénasszony máris tanítani akarja, hogy kell a pipát szívni.*
~ Mondjuk ettől a kotyvaléktól nem csak a homlokom horpadt be, de a tüdőm is leszakadt. ~
*Igyekszik magába szívni nem csak a mami által eregetett füstöt, hanem a tudást is, de nem bízik annyira benne, hogy ennyitől el is sajátította volna a dolgot. Mikor újra átveszi a pipát, próbálja utánozni, amit a vénasszony csinált. De elsőre csak azt éri el, hogy két kis szippantás után kezd fulladozva köhögni. Az ő tüdeje még most se barátkozott meg ezzel a förtelmes szerrel. Gyorsan összeszedi magát, hogy újabbat szívhasson, de mikor karikát próbál fújni, csak egy nagy halom pamacsra emlékezteti a forma.*
- Elég is volt ennyi, Néném. Ettől többet már tényleg nem bírok. Azt se tudom felfogni, maga hogyan bírja ezt. Mi van a tüdeje helyén? Mióta szívja ezt a titokzatos kotyvalékot?
*Úgy látszik, Ree már eleget szívott ahhoz, hogy ne aggodalmaskodjon azon, milyen rejtélyes füvek keringenek most a szervezetében. Egyre távolabb suhan a gondolataiban az a tény, hogy a mami talán csak átveri és így akarja kiforgatni minden vagyonából. Itt, a zsúfolt fogadóban ez talán aligha menne neki. Aztán, ha ez a szer igazán átveszi felette az uralmat, ki tudja, mi következik.*
~ A hátam azóta is sajog, és ez még csak a keze volt. Ha azzal a bottal is kezelésbe vesz, nekem végem. ~
*Ilyen gondolatok közepette várja, hogy a pultos kiszolgálja őket. Amit nagy örömmel nyugtáz, hogy legalább az italokat már le is teszi eléjük. Azt már látta, hogy a sört szürcsölgeti ez az asszony. De vajon erősebb itallal is olyan könnyen elbánik? Bár rövid ismeretségük alatt a nyanya már többször is bebizonyította, hogy sokkal keményebb fából faragták, mint azt bárki is gondolná így első ránézésre.*
*Az öreg figyelmeztetése, miszerint aprót szippantson, már későn érkezik. Jól is esik neki az a hátba vágás, bár meg kell hagyni, ennyi erőt sosem nézett volna ki ilyen aprócska asszonyból. Csoda, hogy nem harapta le a nyelvét. Azért azt megvizsgálja, hogy a fogai mind megvannak-e ekkora koccanás után.
Miután megszabadul attól a bestiától, látja, hogy az öreg törölgeti. Kuncog is magában, mert ő is ugyanígy tenne, vagy eleve fel sem ajánlaná idegennek, amit ő a szájába vesz.*
- Jól van, Néném. Csapos, gondolom hallotta. Hozza azt a Csirkesült falatokat 21 aranyért ennek az asszonynak.
Nekem meg mondjuk egy darab Sült kolbászt 15 aranyért. *Az ételek után gyorsan kigondolja, mit is igyon mellé.*
- Nénémnek adja azt a kupica Pálinkát 20 aranyért.
Nekem meg nem ártana valami enyhébb most már. Jó lesz nekem ez a Vajsör 14 aranyért. *Ree újra csak vigyorog, mintha lenne min.* De siessen azzal a kolbásszal! Ha Taluh Mamán múlik, hozzá se tudok szagolni az ételhez.*Épphogy elmondja a pultosnak, amit elakart, a vénasszony máris tanítani akarja, hogy kell a pipát szívni.*
~ Mondjuk ettől a kotyvaléktól nem csak a homlokom horpadt be, de a tüdőm is leszakadt. ~
*Igyekszik magába szívni nem csak a mami által eregetett füstöt, hanem a tudást is, de nem bízik annyira benne, hogy ennyitől el is sajátította volna a dolgot. Mikor újra átveszi a pipát, próbálja utánozni, amit a vénasszony csinált. De elsőre csak azt éri el, hogy két kis szippantás után kezd fulladozva köhögni. Az ő tüdeje még most se barátkozott meg ezzel a förtelmes szerrel. Gyorsan összeszedi magát, hogy újabbat szívhasson, de mikor karikát próbál fújni, csak egy nagy halom pamacsra emlékezteti a forma.*
- Elég is volt ennyi, Néném. Ettől többet már tényleg nem bírok. Azt se tudom felfogni, maga hogyan bírja ezt. Mi van a tüdeje helyén? Mióta szívja ezt a titokzatos kotyvalékot?
*Úgy látszik, Ree már eleget szívott ahhoz, hogy ne aggodalmaskodjon azon, milyen rejtélyes füvek keringenek most a szervezetében. Egyre távolabb suhan a gondolataiban az a tény, hogy a mami talán csak átveri és így akarja kiforgatni minden vagyonából. Itt, a zsúfolt fogadóban ez talán aligha menne neki. Aztán, ha ez a szer igazán átveszi felette az uralmat, ki tudja, mi következik.*
~ A hátam azóta is sajog, és ez még csak a keze volt. Ha azzal a bottal is kezelésbe vesz, nekem végem. ~
*Ilyen gondolatok közepette várja, hogy a pultos kiszolgálja őket. Amit nagy örömmel nyugtáz, hogy legalább az italokat már le is teszi eléjük. Azt már látta, hogy a sört szürcsölgeti ez az asszony. De vajon erősebb itallal is olyan könnyen elbánik? Bár rövid ismeretségük alatt a nyanya már többször is bebizonyította, hogy sokkal keményebb fából faragták, mint azt bárki is gondolná így első ránézésre.*
4873. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-26 23:56:13
Üzenet elküldve: 2024-06-26 23:56:13
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Új élet vár//
*Látja, hogy a csapat ismét összeforr egy négyessé, majd arrébb települnek. Ezt már nem tudja csak úgy elcsípni, s ha már eddig hozzájárult a dologhoz, miért is ne várná ki a végét fizetség gyanánt. Aztán meglehet, hogy máris új költemény születik, az ilyesmi egy bárd életében a legkiszámíthatatlanabb dolgok közül való. Szó mi szó, nehezen szakad el a szép szemű szőkeségtől, ezt a kört mégis megnyerte magának éjszakára, s ezzel az ígérettel mosolygós ajkain egy csókot lehel a borostás arcra, majd távozik, megadva a helyet és az időt a derék leventének. Odakocog csak úgy suttyomban, nem mintha jelenleg észrevenné bármely asztalfoglaló. Azt már kevésbé suttyomban teszi, hogy egy széket csikorgat végig a deszkapadlón, majd becses tomporával tiszteli meg azt.*
- Nos, hol tartunk? *pislog körbe a legőszintébb kíváncsisággal, tökéletesen megválasztva a pillanatot, amikor senkinek nem vág szavába.*
- Jah, ezer bocsánat! Vesla vagyok, csillagom. *kuncog hóbortosan és könnyed kézmozdulatot tesz a számára ismeretlen leányzó felé. Olyasfélét, hogy ha esetleg nem kíván vele kezet rázni, amit történetesen cseppet szívére venne az előadás zajos sikerét követően, akkor sem jön ki belőle kínosan.
Most, hogy némileg egy szintbe kerülnek egymással a székeknek hála, jobban szemügyre veszi a kompániát, annak is titokzatosabb tagjait. A férfi korábban nyájasan szólt hozzá, így bármily simlis benyomást kelt, legalább színjátékát értékeli. A barna nőről nem tud ilyen véleményt alkotni, sajnálatára, de talán majd e perctől kezdve... És ott van Norileina fogadott testvére, mármint a női fogadott testvére. Eddig látott grimaszolásai cseppet sem álltak jól bájos arcvonásainak, így kisimulva, sőt, egy kis mosollyal fűszerezve azonban annál szimpatikusabb. Előre hajolva könyököl, nem feledkezve meg róla, hogy az inge kivágását újfent összébb húzza, hisz immár senkinek nem árulja becses portékáit. Korsójában még lötyög egy kevéske sör, így van mit innia, miközben az első sorból követi az eseményeket.*
*Látja, hogy a csapat ismét összeforr egy négyessé, majd arrébb települnek. Ezt már nem tudja csak úgy elcsípni, s ha már eddig hozzájárult a dologhoz, miért is ne várná ki a végét fizetség gyanánt. Aztán meglehet, hogy máris új költemény születik, az ilyesmi egy bárd életében a legkiszámíthatatlanabb dolgok közül való. Szó mi szó, nehezen szakad el a szép szemű szőkeségtől, ezt a kört mégis megnyerte magának éjszakára, s ezzel az ígérettel mosolygós ajkain egy csókot lehel a borostás arcra, majd távozik, megadva a helyet és az időt a derék leventének. Odakocog csak úgy suttyomban, nem mintha jelenleg észrevenné bármely asztalfoglaló. Azt már kevésbé suttyomban teszi, hogy egy széket csikorgat végig a deszkapadlón, majd becses tomporával tiszteli meg azt.*
- Nos, hol tartunk? *pislog körbe a legőszintébb kíváncsisággal, tökéletesen megválasztva a pillanatot, amikor senkinek nem vág szavába.*
- Jah, ezer bocsánat! Vesla vagyok, csillagom. *kuncog hóbortosan és könnyed kézmozdulatot tesz a számára ismeretlen leányzó felé. Olyasfélét, hogy ha esetleg nem kíván vele kezet rázni, amit történetesen cseppet szívére venne az előadás zajos sikerét követően, akkor sem jön ki belőle kínosan.
Most, hogy némileg egy szintbe kerülnek egymással a székeknek hála, jobban szemügyre veszi a kompániát, annak is titokzatosabb tagjait. A férfi korábban nyájasan szólt hozzá, így bármily simlis benyomást kelt, legalább színjátékát értékeli. A barna nőről nem tud ilyen véleményt alkotni, sajnálatára, de talán majd e perctől kezdve... És ott van Norileina fogadott testvére, mármint a női fogadott testvére. Eddig látott grimaszolásai cseppet sem álltak jól bájos arcvonásainak, így kisimulva, sőt, egy kis mosollyal fűszerezve azonban annál szimpatikusabb. Előre hajolva könyököl, nem feledkezve meg róla, hogy az inge kivágását újfent összébb húzza, hisz immár senkinek nem árulja becses portékáit. Korsójában még lötyög egy kevéske sör, így van mit innia, miközben az első sorból követi az eseményeket.*
4872. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-26 22:11:40
Üzenet elküldve: 2024-06-26 22:11:40
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Reeyissin Wiyafan//
* Újabb mindenttudó mosoly és mély pipaszippantás. *
- Csak egy hangyányit. De nekem má' úgyis mindegy. Te meg fiatal vagy, kibírod.
* Azért rendesen meglepődik, hogy végül elfogadja tőle. Habozik is egy pillanatra. Kevés is van, drága is vót a dohány...
Nincs ideje kihátrálni, már csak a levegőt tartja az ujjai között. Nézi, nézi a pipát a lány szájában. *
~ Kevés is... Drága is... Jajj... ~
- Csak aprót, ne olyan mohón! Még tényleg megárt!
~ Elfogy! ~
* Ha hátba vágást akart, hát hátba vágást is kap. Erélyesen meglegyinti a hátát. Nesze. Lehet ő magának kiesett volna a fogsora ekkorától, a lánynak legfeljebb a fogai koccannak kicsit össze. *
- Nnna. Mit köll olyan mothosnak lenni.
* Visszaszerzi a pipát és enyhe sértettséggel alaposan meggyaszatolja a ruhája szegélyével. *
~ Mer' senki se tudhassa ki mit vesz a szájába. ~
* Sértettsége kissé alábbhagy az ajánlattól. *
- Ha már ennyire akarod... Valami egyszerűt, könnyűt... Nem olyan a gyomrom már, mint régen. Meg aztán, nem is akarlak kiforgatni a garasaidbul.
* Arany szíve van a Mamának. *
- Egy kupicát, abból a kis apróból. Meg egy csirkesült talán? A gyomrom miatt... Tudod. Gyönge hús kell a gyönge gyomornak.
* Az, hogy véletlenül az egyik legdrágábbat választotta, természetesen csak a rossz emésztésnek tudható be. *
- Adta a fene. Lassan kellett volna, apránként, ismerkedve... Nem ám, hopp az anyját! Jó, hogy a homlokod nem horpadt beléje, akkorát szítál rajta.
* Mormog valamit a bajsza alatt a kapkodós fiatalságról, majd meg is mutatja, mire gondolt. *
- Így na. Csak finom úrihőgyesen. Phí, phí, phí. Aztán ha ügyes vagy, csiná'hatsz karikát, meg ugrifülest vagy mittomén még mit a füstbő'.
* Látszik, hogy a leány még nem sokat tapasztalt. Majdnem megsajnálja. Valószínűleg a gyakorlati bemutató kissé sűrűre sikeredett, és elködösült az elméje, bizonyosan csakis ennek tudható be hogy visszakínálja a szert. *
- Na? Meghozza az étvágyat. Az meg hogy mi van benne, titok.
~ Dohány, csattanó, ördökvigyor, meg még amit lesöpörtem az asztalról, fene se tudja. Talán egy kis kenyérmorzsa is jutott. ~
* Újabb mindenttudó mosoly és mély pipaszippantás. *
- Csak egy hangyányit. De nekem má' úgyis mindegy. Te meg fiatal vagy, kibírod.
* Azért rendesen meglepődik, hogy végül elfogadja tőle. Habozik is egy pillanatra. Kevés is van, drága is vót a dohány...
Nincs ideje kihátrálni, már csak a levegőt tartja az ujjai között. Nézi, nézi a pipát a lány szájában. *
~ Kevés is... Drága is... Jajj... ~
- Csak aprót, ne olyan mohón! Még tényleg megárt!
~ Elfogy! ~
* Ha hátba vágást akart, hát hátba vágást is kap. Erélyesen meglegyinti a hátát. Nesze. Lehet ő magának kiesett volna a fogsora ekkorától, a lánynak legfeljebb a fogai koccannak kicsit össze. *
- Nnna. Mit köll olyan mothosnak lenni.
* Visszaszerzi a pipát és enyhe sértettséggel alaposan meggyaszatolja a ruhája szegélyével. *
~ Mer' senki se tudhassa ki mit vesz a szájába. ~
* Sértettsége kissé alábbhagy az ajánlattól. *
- Ha már ennyire akarod... Valami egyszerűt, könnyűt... Nem olyan a gyomrom már, mint régen. Meg aztán, nem is akarlak kiforgatni a garasaidbul.
* Arany szíve van a Mamának. *
- Egy kupicát, abból a kis apróból. Meg egy csirkesült talán? A gyomrom miatt... Tudod. Gyönge hús kell a gyönge gyomornak.
* Az, hogy véletlenül az egyik legdrágábbat választotta, természetesen csak a rossz emésztésnek tudható be. *
- Adta a fene. Lassan kellett volna, apránként, ismerkedve... Nem ám, hopp az anyját! Jó, hogy a homlokod nem horpadt beléje, akkorát szítál rajta.
* Mormog valamit a bajsza alatt a kapkodós fiatalságról, majd meg is mutatja, mire gondolt. *
- Így na. Csak finom úrihőgyesen. Phí, phí, phí. Aztán ha ügyes vagy, csiná'hatsz karikát, meg ugrifülest vagy mittomén még mit a füstbő'.
* Látszik, hogy a leány még nem sokat tapasztalt. Majdnem megsajnálja. Valószínűleg a gyakorlati bemutató kissé sűrűre sikeredett, és elködösült az elméje, bizonyosan csakis ennek tudható be hogy visszakínálja a szert. *
- Na? Meghozza az étvágyat. Az meg hogy mi van benne, titok.
~ Dohány, csattanó, ördökvigyor, meg még amit lesöpörtem az asztalról, fene se tudja. Talán egy kis kenyérmorzsa is jutott. ~
4871. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-26 21:03:04
Üzenet elküldve: 2024-06-26 21:03:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Öreg Taluh//
*Mikor Reeyissin meghallja, hogy azzal a förtelmes pipával kínálja, elakad a szava. A kifújt füsttől is fulladozik, mit kezdene ő azzal?*
- Néném, a nyelve is összeakad ettől. Biztos benne, hogy nem ártalmas?
*A fejét vakarja, mert fuldoklás ide vagy oda, mégiscsak azért jött, hogy alaposan a pohár fenekére nézzen. Talán ezzel a szerrel hamarabb eléri a bódult állapotot. Végül is, mióta beszélgetnek ők itt? Nem rég, a vénasszony pedig máris kába.*
- No, jól van, adja, mielőtt meggondolom magam. Aztán vágjon jól hátba, ha fuldokolnék tőle. Azt se tudom, mi ennek a folyamata.
*Kikapja a kezéből, mielőtt reagálhatna bármit is az öreg. Gondolja, úgy sem bánja, hisz az imént ajánlotta fel neki. Amint beleszív a pipába, a füst még alig terjedt szét a szájában és torkában, könny szökik a szemébe és úgy elkezd köhögni tőle, mint még soha semmitől. A füst marja a tüdejét, fojtogatja a torkát, nem tudja, hogyan juttassa ki a szervezetéből minél hamarabb. Csak bizakodik benne, hogy megkapja azt a hátba veregetést.
Fogalma sincs róla, hogyan jött helyre ettől az undorító füsttől, de mire az utolsó köhintés is elhagyja ajkait, kihúzza magát.*
- Jobban teszi, ha távol tartja tőlem azt a pipát.
*Nyújtja neki és bízik benne, hogy minél hamarabb kikapja az ujjai közül. A pultra még se dobná le, annyira azért nem bízik a tisztaságban. Ki tudja hány éves mocsok ragad már a felületéhez.*
- Ne kéresse magát, Néném. Majdnem fulladást okozott nekem, de azért meg is nevettetett. Válasszon enni, inni, aztán felejtsük el ezt a Találmányt vagy mi a fenét.
*A nagyanyó paskolását most nem utasítja el, nem rántja el a karját. Megsajnálta őt valamiért.*
~ Vajon máris hat ez a keverék? Mire adtam a fejem? ~
- Köszönöm, Néne! Még szép, hogy tudom használni. Nem mondom, gyakorlás még bőven rám fér, de a célt már eltalálom, ha elég nagy.
*Úgy gondolja, hogy a vénasszony botja sem kutya, igen szemrevaló darab. És mindenképp távol maradna tőle. Látta, hogyan csapja le a gyerek lábát, most meg ez a tündér. Biztos benne, hogy az öreg furfangja addig is elterjed, hogy ezt direkt csinálta. Habár Ree ezen csak kuncog.*
~ Ó, jaj... tényleg hat ez az akármi. ~
*Mielőtt elfajulna a dolog, inkább visszatér a rendeléshez.*
- Néném, mondja, mit kér. Nem hinném, hogy a pultos nagy kedvvel ácsorog itt a kelleténél tovább.
~ Meg már aztán én is éhen halok itt. ~
*Ránéz az öregre, hogy végre kitalálta-e már, mit szeretne, aztán kérjék is, hogy minél hamarabb élelem jusson a szervezetébe. A pálinka és a Találmány keveréke egyre csak rosszabb lesz. Legalábbis így érzi. De hogy valami nincs rendben vele, abban is biztos.*
- Közben mondja már el, hogy mit adott nekem? Mi van ebben a Találmányban?
*Ree csak vigyorog, de igyekszik letörölni a képéről.*
*Mikor Reeyissin meghallja, hogy azzal a förtelmes pipával kínálja, elakad a szava. A kifújt füsttől is fulladozik, mit kezdene ő azzal?*
- Néném, a nyelve is összeakad ettől. Biztos benne, hogy nem ártalmas?
*A fejét vakarja, mert fuldoklás ide vagy oda, mégiscsak azért jött, hogy alaposan a pohár fenekére nézzen. Talán ezzel a szerrel hamarabb eléri a bódult állapotot. Végül is, mióta beszélgetnek ők itt? Nem rég, a vénasszony pedig máris kába.*
- No, jól van, adja, mielőtt meggondolom magam. Aztán vágjon jól hátba, ha fuldokolnék tőle. Azt se tudom, mi ennek a folyamata.
*Kikapja a kezéből, mielőtt reagálhatna bármit is az öreg. Gondolja, úgy sem bánja, hisz az imént ajánlotta fel neki. Amint beleszív a pipába, a füst még alig terjedt szét a szájában és torkában, könny szökik a szemébe és úgy elkezd köhögni tőle, mint még soha semmitől. A füst marja a tüdejét, fojtogatja a torkát, nem tudja, hogyan juttassa ki a szervezetéből minél hamarabb. Csak bizakodik benne, hogy megkapja azt a hátba veregetést.
Fogalma sincs róla, hogyan jött helyre ettől az undorító füsttől, de mire az utolsó köhintés is elhagyja ajkait, kihúzza magát.*
- Jobban teszi, ha távol tartja tőlem azt a pipát.
*Nyújtja neki és bízik benne, hogy minél hamarabb kikapja az ujjai közül. A pultra még se dobná le, annyira azért nem bízik a tisztaságban. Ki tudja hány éves mocsok ragad már a felületéhez.*
- Ne kéresse magát, Néném. Majdnem fulladást okozott nekem, de azért meg is nevettetett. Válasszon enni, inni, aztán felejtsük el ezt a Találmányt vagy mi a fenét.
*A nagyanyó paskolását most nem utasítja el, nem rántja el a karját. Megsajnálta őt valamiért.*
~ Vajon máris hat ez a keverék? Mire adtam a fejem? ~
- Köszönöm, Néne! Még szép, hogy tudom használni. Nem mondom, gyakorlás még bőven rám fér, de a célt már eltalálom, ha elég nagy.
*Úgy gondolja, hogy a vénasszony botja sem kutya, igen szemrevaló darab. És mindenképp távol maradna tőle. Látta, hogyan csapja le a gyerek lábát, most meg ez a tündér. Biztos benne, hogy az öreg furfangja addig is elterjed, hogy ezt direkt csinálta. Habár Ree ezen csak kuncog.*
~ Ó, jaj... tényleg hat ez az akármi. ~
*Mielőtt elfajulna a dolog, inkább visszatér a rendeléshez.*
- Néném, mondja, mit kér. Nem hinném, hogy a pultos nagy kedvvel ácsorog itt a kelleténél tovább.
~ Meg már aztán én is éhen halok itt. ~
*Ránéz az öregre, hogy végre kitalálta-e már, mit szeretne, aztán kérjék is, hogy minél hamarabb élelem jusson a szervezetébe. A pálinka és a Találmány keveréke egyre csak rosszabb lesz. Legalábbis így érzi. De hogy valami nincs rendben vele, abban is biztos.*
- Közben mondja már el, hogy mit adott nekem? Mi van ebben a Találmányban?
*Ree csak vigyorog, de igyekszik letörölni a képéről.*
4870. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-26 19:45:15
Üzenet elküldve: 2024-06-26 19:45:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Reeyissin Wiyafan//
* A Néne sosem lop. Ki is kérné magának e gondolatmenetet, ha sejtené! Ő csak, csen, csakliz, esetleg meglovasít ezt-azt.
Most az ő legyintésén van a sor. Azért, nem a disznóólban nevelkedett, (neki a marháké jutott) így illedelmesen felkínálja csorba pipáját. *
- Ne a szájad járjon, szopogassál bele! Majd mindjárt nem prüszögsz tőllle!
* Majd diadalmas kacsintás kíséretében odasutyorog. *
- Taluh Mama saját keveréke. Úgy hívom: Taluhlmány. Hehehehe...
* Később, nosztalgia ide vagy oda, mégis csak eléri a Néne, hogy meghívják egy kupicára. Azért kicsit kéreti még magát. *
- Jaj gyermek. Én rám ne pazarold az aranyad... De, mi tagadás, kissé kiszáradt a torkom, annyit beszéltettél.
* Igazi szeretetteljes, nagyanyai mosollyal odanyúl, hogy megpaskolja a másik kezét. *
- Az istenek majd megáldanak!
* Csak paskolja, paskolja azt a kezet, ha meg nem zavarják benne. *
- Ha meg még egy kis aprócska falatot juttatsz szegény öregasszonynak... Kétszeresen is!
* Gyorsan el is feledkezik a ruhaujjába készített érmékről, amit gondosan kiszámolt a vacsorájára. *
* Tekintete véletlenül megakad a hosszú fegyveren. *
- Csinos darab. Nem olyan jó, mint az enyim, de megteszi. Aztán tudod is használni, vagy csak dísznek van?
* Saját "fegyverét" felemeli, hogy megmutassa, és közben egészen véletlenül elkaszálja egy mellettük elfurakodó tündér pipaszár lábait. Oda sem pillant. *
- Na nézd, a kutyafattyát! Ilyen korai órán részegnek lenni... C-c-c...
* Sóhajtva csóválja a fejét.
A hozzászólás írója (Öreg Taluh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.26 19:55:27
* A Néne sosem lop. Ki is kérné magának e gondolatmenetet, ha sejtené! Ő csak, csen, csakliz, esetleg meglovasít ezt-azt.
Most az ő legyintésén van a sor. Azért, nem a disznóólban nevelkedett, (neki a marháké jutott) így illedelmesen felkínálja csorba pipáját. *
- Ne a szájad járjon, szopogassál bele! Majd mindjárt nem prüszögsz tőllle!
* Majd diadalmas kacsintás kíséretében odasutyorog. *
- Taluh Mama saját keveréke. Úgy hívom: Taluhlmány. Hehehehe...
* Később, nosztalgia ide vagy oda, mégis csak eléri a Néne, hogy meghívják egy kupicára. Azért kicsit kéreti még magát. *
- Jaj gyermek. Én rám ne pazarold az aranyad... De, mi tagadás, kissé kiszáradt a torkom, annyit beszéltettél.
* Igazi szeretetteljes, nagyanyai mosollyal odanyúl, hogy megpaskolja a másik kezét. *
- Az istenek majd megáldanak!
* Csak paskolja, paskolja azt a kezet, ha meg nem zavarják benne. *
- Ha meg még egy kis aprócska falatot juttatsz szegény öregasszonynak... Kétszeresen is!
* Gyorsan el is feledkezik a ruhaujjába készített érmékről, amit gondosan kiszámolt a vacsorájára. *
* Tekintete véletlenül megakad a hosszú fegyveren. *
- Csinos darab. Nem olyan jó, mint az enyim, de megteszi. Aztán tudod is használni, vagy csak dísznek van?
* Saját "fegyverét" felemeli, hogy megmutassa, és közben egészen véletlenül elkaszálja egy mellettük elfurakodó tündér pipaszár lábait. Oda sem pillant. *
- Na nézd, a kutyafattyát! Ilyen korai órán részegnek lenni... C-c-c...
* Sóhajtva csóválja a fejét.
A hozzászólás írója (Öreg Taluh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.26 19:55:27
4869. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-26 17:07:22
Üzenet elküldve: 2024-06-26 17:07:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Öreg Taluh//
*Reeyissin szeme előtt kezd világossá válni, hogy ez a némber talán gyűjtögető, már az első pillanatban kiszúrhatta az ujján lévő gyűrűt. Arrébb is húzza a pulton pihenő kezét, ahol a vénasszony már nem érheti el.*
~ Ki tudja, még a végén kiderül, hogy a város legnagyobb tolvajával állok szemben. ~
*Amikor amaz ismét próbálkozik neve kimondásával, látja, hogy dicséretre vár az öreg, de csak egy legyintést kap.*
~ Ne erőltessük inkább. ~
*Amint meghallja, hogy honnan származik a vénség, máris megérti, miért öltött magára ennyi göncöt ilyen időben.*
~ Talán a hőségben is fázik, ki tudja. Bár ez lehet az agg kora miatt van. ~
*Azért viszont, hogy ez az apró vénasszony olyan helyen nevelkedett, akaratlanul is egy kis tisztelet kezd ébredni benne. Amit természetesen sosem mutatna ki neki. De ezzel is bizonyítja, hogy sokkal strapabíróbb, mint amilyennek jelenleg tűnik. Most olyannak látja, mintha a legapróbb fuvallat is feltudná kapni a vállára, hogy ki tudja, milyen messzeségekre repítse.*
- Nyugodjon meg, Néném. Semmi bajom. A bűzös füstjétől nem kapok levegőt.
*Pillant arra a bizonyos pipára, aminek segítségével tele leheli még ezt a tágas helységet is.
Némi együttérzés szorul a mellkasába, mikor a rég elvesztett férjéről beszél az öreg. Ree szemében még apróbbnak és törékenyebbnek tűnik, ahogy a csupasz ujjait kémleli. Arra gondol, hogy mihez kezdene ő maga az egyetlen tárgy nélkül, ami még a szüleihez köti. Megbolondulna belé, ha soha többet nem érezné az ujjain. Az álmélkodásból viszont megrökönyödés válik, mikor a nyanya kinyitja a száját. Ree felpillant rá, mintha arra várna, hogy az öreg azt mondja, csak tréfált. Aztán maga sem érti honnan, de olyan hangosan kacag fel, hogy attól tart, még a holtak is eljönnek megnézni, mi ez a lárma. Egy jó darabig abba sem bírja hagyni a nevetést, már a hasát fogja, pedig semmi vicces nem hangzott el.*
- Néném, maga nem normális. Egye fene. Meghívom valamire, mert rég nevettem ilyen jót. Mit kívánna?
*Reméli, hogy az öreg nem érti félre, és nem tekinti ezt barátkozásnak. A maga köré épített falakat még senki nem tudta megmászni, de most ez a kis értelmetlen vidámság olyan jól esett neki, hogy viszonozza ennyivel.*
~ Talán a pultos is hamarabb kiszolgál, ha az asszonynak is kérek. ~
*Már emeli a kezét, hogy jelezzen neki, rendelni szeretne. Mire amaz odaér, az asszony is kitalálhatja, hogy szeretne-e valamit még fogyasztani a sör mellé vagy utána.*
*Reeyissin szeme előtt kezd világossá válni, hogy ez a némber talán gyűjtögető, már az első pillanatban kiszúrhatta az ujján lévő gyűrűt. Arrébb is húzza a pulton pihenő kezét, ahol a vénasszony már nem érheti el.*
~ Ki tudja, még a végén kiderül, hogy a város legnagyobb tolvajával állok szemben. ~
*Amikor amaz ismét próbálkozik neve kimondásával, látja, hogy dicséretre vár az öreg, de csak egy legyintést kap.*
~ Ne erőltessük inkább. ~
*Amint meghallja, hogy honnan származik a vénség, máris megérti, miért öltött magára ennyi göncöt ilyen időben.*
~ Talán a hőségben is fázik, ki tudja. Bár ez lehet az agg kora miatt van. ~
*Azért viszont, hogy ez az apró vénasszony olyan helyen nevelkedett, akaratlanul is egy kis tisztelet kezd ébredni benne. Amit természetesen sosem mutatna ki neki. De ezzel is bizonyítja, hogy sokkal strapabíróbb, mint amilyennek jelenleg tűnik. Most olyannak látja, mintha a legapróbb fuvallat is feltudná kapni a vállára, hogy ki tudja, milyen messzeségekre repítse.*
- Nyugodjon meg, Néném. Semmi bajom. A bűzös füstjétől nem kapok levegőt.
*Pillant arra a bizonyos pipára, aminek segítségével tele leheli még ezt a tágas helységet is.
Némi együttérzés szorul a mellkasába, mikor a rég elvesztett férjéről beszél az öreg. Ree szemében még apróbbnak és törékenyebbnek tűnik, ahogy a csupasz ujjait kémleli. Arra gondol, hogy mihez kezdene ő maga az egyetlen tárgy nélkül, ami még a szüleihez köti. Megbolondulna belé, ha soha többet nem érezné az ujjain. Az álmélkodásból viszont megrökönyödés válik, mikor a nyanya kinyitja a száját. Ree felpillant rá, mintha arra várna, hogy az öreg azt mondja, csak tréfált. Aztán maga sem érti honnan, de olyan hangosan kacag fel, hogy attól tart, még a holtak is eljönnek megnézni, mi ez a lárma. Egy jó darabig abba sem bírja hagyni a nevetést, már a hasát fogja, pedig semmi vicces nem hangzott el.*
- Néném, maga nem normális. Egye fene. Meghívom valamire, mert rég nevettem ilyen jót. Mit kívánna?
*Reméli, hogy az öreg nem érti félre, és nem tekinti ezt barátkozásnak. A maga köré épített falakat még senki nem tudta megmászni, de most ez a kis értelmetlen vidámság olyan jól esett neki, hogy viszonozza ennyivel.*
~ Talán a pultos is hamarabb kiszolgál, ha az asszonynak is kérek. ~
*Már emeli a kezét, hogy jelezzen neki, rendelni szeretne. Mire amaz odaér, az asszony is kitalálhatja, hogy szeretne-e valamit még fogyasztani a sör mellé vagy utána.*
4868. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-26 15:07:40
Üzenet elküldve: 2024-06-26 15:07:40
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Reeyissin Wiyafan//
- Ah, gyengélkedsz talán? Olyan göthösen harákolsz.
* Érdeklődik sűrűn pillogva. *
- Megpurcansz hamarost? Kire hagyod a csinos csecsebecséd?
* Ha esetleg senkire, Mama sűrű sajnálkozások közepette átvállalja a leány elhunyta után. Egye fene, még fohászt is mond. *
~ Likat nem ások, még beáll a derekam. ~
* Gyakorlatias gondolatait félbeszakítja a lány elfi hablatyolása. Félrebiccenti a fejét, amolyan madármód. *
- Rííí...
* Ejti lassan, megfontoltan. *
- Ríszín.
* Büszkén, ovációra számítva pillant a másikra. *
~ Na ugye, hogy ugye. Mindig tudtam, hogy egyszer megtanulok a hosszifülüek nyelvén. ~
- Rííí... Sz...
* Próbálkozás közben némi nyálpermet úszik a levegőben, de sebaj. *
- Rí. Ccc. Biztos sokat mésogattál dedkorodban.
* A sajátja említésére peckesre igazítja a csigolyáit, apró roppanás kíséretében. *
- Taluh, azaz Taluhrunn, leányom. Ősi név a fennsíkról. Bar-bár, ahogy ti mondjátok. Onnan származom. Ott hideg van ám, cudar hideg. Az ilyen satnya, högyösfülűek nem bírnának egy napot se ott. Befagyna minden likatok.
* Lelkesen kopácsol a padlón a botjával, egészen felélénkül a röpke múltidézéstől.
*
- Szörnyű teremtés! A víz megbetegíthet. Biztos attól lettél te is ilyen göthe.
* Sajnálkozva csóválja a fejét. *
- Úgy, úgy. Talán igazad lehet. Általában a férfiak szorulnak feleségre. Ágymelegítőnek, zoknistoppolónak!
* Valahogy nem nézi ki belőle, hogy tudna zoknit stoppolni. Micsoda világot élünk... *
- A férjem? Meghalt, réges rég. Nagy háborúban.
* Szelíden elmosolyodik, tekintete meglepően tisztának tűnik. Göcsörtös ujjára pillant, ahol annak a bizonyos karikának kellene ücsörögnie, de rég nem ücsörög már. Talán eladta zálogba, vagy elkártyázta, rosseb se emlékszik.
Mire felpillant, ismét a megszokott köd gomolyog a szemei mögött, ahogy megrántja aszott vállait. *
- Vagy megmérgeztem, ki tudja? Hehehe.
- Ah, gyengélkedsz talán? Olyan göthösen harákolsz.
* Érdeklődik sűrűn pillogva. *
- Megpurcansz hamarost? Kire hagyod a csinos csecsebecséd?
* Ha esetleg senkire, Mama sűrű sajnálkozások közepette átvállalja a leány elhunyta után. Egye fene, még fohászt is mond. *
~ Likat nem ások, még beáll a derekam. ~
* Gyakorlatias gondolatait félbeszakítja a lány elfi hablatyolása. Félrebiccenti a fejét, amolyan madármód. *
- Rííí...
* Ejti lassan, megfontoltan. *
- Ríszín.
* Büszkén, ovációra számítva pillant a másikra. *
~ Na ugye, hogy ugye. Mindig tudtam, hogy egyszer megtanulok a hosszifülüek nyelvén. ~
- Rííí... Sz...
* Próbálkozás közben némi nyálpermet úszik a levegőben, de sebaj. *
- Rí. Ccc. Biztos sokat mésogattál dedkorodban.
* A sajátja említésére peckesre igazítja a csigolyáit, apró roppanás kíséretében. *
- Taluh, azaz Taluhrunn, leányom. Ősi név a fennsíkról. Bar-bár, ahogy ti mondjátok. Onnan származom. Ott hideg van ám, cudar hideg. Az ilyen satnya, högyösfülűek nem bírnának egy napot se ott. Befagyna minden likatok.
* Lelkesen kopácsol a padlón a botjával, egészen felélénkül a röpke múltidézéstől.
*
- Szörnyű teremtés! A víz megbetegíthet. Biztos attól lettél te is ilyen göthe.
* Sajnálkozva csóválja a fejét. *
- Úgy, úgy. Talán igazad lehet. Általában a férfiak szorulnak feleségre. Ágymelegítőnek, zoknistoppolónak!
* Valahogy nem nézi ki belőle, hogy tudna zoknit stoppolni. Micsoda világot élünk... *
- A férjem? Meghalt, réges rég. Nagy háborúban.
* Szelíden elmosolyodik, tekintete meglepően tisztának tűnik. Göcsörtös ujjára pillant, ahol annak a bizonyos karikának kellene ücsörögnie, de rég nem ücsörög már. Talán eladta zálogba, vagy elkártyázta, rosseb se emlékszik.
Mire felpillant, ismét a megszokott köd gomolyog a szemei mögött, ahogy megrántja aszott vállait. *
- Vagy megmérgeztem, ki tudja? Hehehe.
4867. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-26 14:32:47
Üzenet elküldve: 2024-06-26 14:32:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Öreg Taluh//
*Nem érti, hogy a vénasszony miért mosolyog úgy, mintha Ree hibbant lenne. A legkevésbé sem ért semmiféle füvekhez, ezt pedig egyáltalán nem szégyelli.*
- Halvány lila fi... *krákog egyet* gőzöm sincs róla, mit hadovál itt nekem, Néném.
*Újabb köhögési roham jön rá a borzalmas füsttől.*
~ Most már biztos, hogy direkt csinálja ez az öreg. Ezt élvezi ez az őrült nyanya. ~
*Ha nem bosszantotta volna fel még jobban az amúgy is borongós hangulatában, akkor Ree nagyot nevetne a nyelvbotláson, amit a nevének kimondásával ejtett.*
- Na, figyeljen, nagyanyó. Mondom lassabban, ha már ennyire cserben hagyja az a nyúlfül. Mondja utánam, Rííjjisszíín. *legyint egyet* De ha könnyebb, akkor csak hívjon Reenek, na, nem mintha barátkozni akarnék.
*Fogalma sincs, miért töri magát ennyire. Nem hiszi, hogy ez a vén csoroszlya egy pillanatra is megjegyezné ezt a nevet.*
- Milyen név az a Taluh? Honnan jött maga?
*Ree azon kapja magát, hogy tényleg érdekli a válasz, bár ennek okát inkább csak az imént ledöntött pálinkával nyugtázza.*
~ Úgy tűnik, egyáltalán nem bírom az alkoholt, ezt még gyakorolni kell. Vagy nem ártana kicsit enni. ~
- De várjon, igaza van. Kínálhatom egy pohár vízzel? Úgy látom, nagyon ráférne Nénémre. Ha van itt valahol illemhelység, akkor ott biztosan talál hideg vizet. Locsolja meg kicsit az arcát, hogy felfrissüljön.
*Ree megsajnálná az öregasszonyt, ha nem hinné azt, hogy őt is csak a hátsószándék vezérelte hozzá. Bár kezdi úgy vélni, hogy egyszerűen csak meglágyult az elméje.*
~ Arra sem emlékszik, amit az imént mondott. Mi maradt volna az ép bőrömből, ha neki esik ez az öreg? ~
*Azt viszont örömmel látja, hogy sikerült megértetnie vele, egy ujjal sem érhet hozzá, nem még egy tűvel.
Ree kezdi azt hinni, hogy a bolondját járatja vele ez a vénasszony.*
~ Talán nem is olyan rémes. ~
*Inog meg egy pillanatra a goromba arckifejezése. Más körülmények között Ree is sokkal kedvesebb lenne vele. Bár soha nem fordítana hátat neki. Ki tudja, miket rejt még az a ruha. Továbbra sem győzte meg róla, hogy a törékenynek tűnő vén arc mögött jóságos lélek lakozik.*
- Férjet? Néném, maga szerint én férjre szorulok? Fiatal vagyok én még ilyen balgaságokhoz. Új életet kezdek, azt hallottam Artheniorban nem olyan szörnyű a helyzet.
*Ezen már jót kacag magában az "erdei hosszifülü".*
- De mondja csak, a maga férje hol van, hogy már így napközben a sört szürcsölgeti?
*Nem biztos benne, hogy egy ilyen vénség még osztozkodik az ágyon valakivel, de így legalább elterelheti kicsit az asszony figyelmét magáról. Közben pedig elgondolkodik rajta, mit is egyen.*
*Nem érti, hogy a vénasszony miért mosolyog úgy, mintha Ree hibbant lenne. A legkevésbé sem ért semmiféle füvekhez, ezt pedig egyáltalán nem szégyelli.*
- Halvány lila fi... *krákog egyet* gőzöm sincs róla, mit hadovál itt nekem, Néném.
*Újabb köhögési roham jön rá a borzalmas füsttől.*
~ Most már biztos, hogy direkt csinálja ez az öreg. Ezt élvezi ez az őrült nyanya. ~
*Ha nem bosszantotta volna fel még jobban az amúgy is borongós hangulatában, akkor Ree nagyot nevetne a nyelvbotláson, amit a nevének kimondásával ejtett.*
- Na, figyeljen, nagyanyó. Mondom lassabban, ha már ennyire cserben hagyja az a nyúlfül. Mondja utánam, Rííjjisszíín. *legyint egyet* De ha könnyebb, akkor csak hívjon Reenek, na, nem mintha barátkozni akarnék.
*Fogalma sincs, miért töri magát ennyire. Nem hiszi, hogy ez a vén csoroszlya egy pillanatra is megjegyezné ezt a nevet.*
- Milyen név az a Taluh? Honnan jött maga?
*Ree azon kapja magát, hogy tényleg érdekli a válasz, bár ennek okát inkább csak az imént ledöntött pálinkával nyugtázza.*
~ Úgy tűnik, egyáltalán nem bírom az alkoholt, ezt még gyakorolni kell. Vagy nem ártana kicsit enni. ~
- De várjon, igaza van. Kínálhatom egy pohár vízzel? Úgy látom, nagyon ráférne Nénémre. Ha van itt valahol illemhelység, akkor ott biztosan talál hideg vizet. Locsolja meg kicsit az arcát, hogy felfrissüljön.
*Ree megsajnálná az öregasszonyt, ha nem hinné azt, hogy őt is csak a hátsószándék vezérelte hozzá. Bár kezdi úgy vélni, hogy egyszerűen csak meglágyult az elméje.*
~ Arra sem emlékszik, amit az imént mondott. Mi maradt volna az ép bőrömből, ha neki esik ez az öreg? ~
*Azt viszont örömmel látja, hogy sikerült megértetnie vele, egy ujjal sem érhet hozzá, nem még egy tűvel.
Ree kezdi azt hinni, hogy a bolondját járatja vele ez a vénasszony.*
~ Talán nem is olyan rémes. ~
*Inog meg egy pillanatra a goromba arckifejezése. Más körülmények között Ree is sokkal kedvesebb lenne vele. Bár soha nem fordítana hátat neki. Ki tudja, miket rejt még az a ruha. Továbbra sem győzte meg róla, hogy a törékenynek tűnő vén arc mögött jóságos lélek lakozik.*
- Férjet? Néném, maga szerint én férjre szorulok? Fiatal vagyok én még ilyen balgaságokhoz. Új életet kezdek, azt hallottam Artheniorban nem olyan szörnyű a helyzet.
*Ezen már jót kacag magában az "erdei hosszifülü".*
- De mondja csak, a maga férje hol van, hogy már így napközben a sört szürcsölgeti?
*Nem biztos benne, hogy egy ilyen vénség még osztozkodik az ágyon valakivel, de így legalább elterelheti kicsit az asszony figyelmét magáról. Közben pedig elgondolkodik rajta, mit is egyen.*
4866. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-26 12:37:26
Üzenet elküldve: 2024-06-26 12:37:26
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Reeyissin Wiyafan//
* Ennyi évtizeddel a háta mögött, igazából elveszti a jelentőségét, hogy értelmezze a nyíltan ki nem mondottakat. Szabadon dönthet úgy, hogy veszi a lapot, de úgy is, hogy direkt nem. Ahogy éppen kedve diktálja hiszen ő csak egy bolond vénasszony...
- Heee? A maszlagot?
* Mindenttudó, jóságos mosolyra húzza a száját. *
- Leányom, te sosem jártál még az árnyékosabb oldalon?
* Reszketegen beleszív a pipába, mintha élete utolsó lélegzetét venné. Meg hát, ki tudja?
- Ennyi idősen már magam szárítottam és őröltem a hodarilt. Tudod mi az?
* Miután közelebb zajongott a másikhoz, kényelembe helyezi magát. Nem kerüli el a figyelmét a savanyú arckifejezés, magában jót mulat rajta. *
~ Valaki lócitromba harapott... ~
- Hogy? Ríííszín? A högyösfűlűek mindig ilyen kimondhatatlan nevet adnak a porontyaiknak, mintha csak direkt akarnák, hogy ne lehessen kimondani őket.
* Lemondó sóhajjal legyint egyet *
- Ilyen modorral, gyermekem? Még szegény, öreg Nénédet se kínáltad meg egy kupicával se, pedig most ajánlotta fel a segítségét.
Hm? Taluh. Taluh mama, néne, anyó. Így hív mindenki.
* A teljes neve a múlt homályába veszett, talán már az öregasszony sem emlékszik rá. *
- Tán félsz hogy megszúrlak? Bot a füled gyermek. Ezt mondtam én is. Sasszem, nyúlfül.
* Cicceg pár sort, majd akkurátusan nekiáll visszasüllyeszteni a zsebeibe a varróeszközöket. *
- Ha nem, hát nem.
* Apró gombszemeit ráfüggeszti a lányra. *
- Mit kószál erre egy erdei hosszifülü? Férjet jöttél fogni?
* Mi más oka lehet, hogy hiányos öltözékben lófrál valaki? *
* Ennyi évtizeddel a háta mögött, igazából elveszti a jelentőségét, hogy értelmezze a nyíltan ki nem mondottakat. Szabadon dönthet úgy, hogy veszi a lapot, de úgy is, hogy direkt nem. Ahogy éppen kedve diktálja hiszen ő csak egy bolond vénasszony...
- Heee? A maszlagot?
* Mindenttudó, jóságos mosolyra húzza a száját. *
- Leányom, te sosem jártál még az árnyékosabb oldalon?
* Reszketegen beleszív a pipába, mintha élete utolsó lélegzetét venné. Meg hát, ki tudja?
- Ennyi idősen már magam szárítottam és őröltem a hodarilt. Tudod mi az?
* Miután közelebb zajongott a másikhoz, kényelembe helyezi magát. Nem kerüli el a figyelmét a savanyú arckifejezés, magában jót mulat rajta. *
~ Valaki lócitromba harapott... ~
- Hogy? Ríííszín? A högyösfűlűek mindig ilyen kimondhatatlan nevet adnak a porontyaiknak, mintha csak direkt akarnák, hogy ne lehessen kimondani őket.
* Lemondó sóhajjal legyint egyet *
- Ilyen modorral, gyermekem? Még szegény, öreg Nénédet se kínáltad meg egy kupicával se, pedig most ajánlotta fel a segítségét.
Hm? Taluh. Taluh mama, néne, anyó. Így hív mindenki.
* A teljes neve a múlt homályába veszett, talán már az öregasszony sem emlékszik rá. *
- Tán félsz hogy megszúrlak? Bot a füled gyermek. Ezt mondtam én is. Sasszem, nyúlfül.
* Cicceg pár sort, majd akkurátusan nekiáll visszasüllyeszteni a zsebeibe a varróeszközöket. *
- Ha nem, hát nem.
* Apró gombszemeit ráfüggeszti a lányra. *
- Mit kószál erre egy erdei hosszifülü? Férjet jöttél fogni?
* Mi más oka lehet, hogy hiányos öltözékben lófrál valaki? *
4865. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-26 00:34:35
Üzenet elküldve: 2024-06-26 00:34:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Öreg Taluh//
*Ree most már érdeklődve néz az asszonyra, hogy az vajon tényleg ennyire nem érti a célzásokat? Nem tud rájönni, hogy ezen mi olyan vicces, de arra is gondol, lehet az asszony magában mulat valamin. Aztán elakad a lélegzete, mert sosem bírta jól a pipafüstöt. Igyekszik nem túl feltűnően fuldokolni tőle, de teljesen belepi a pultot ez a szag.*
- Néném, maga meg mivel keverte a csattanó maszlagot? Valami rémes ez a szag.
*A gorombának szánt megjegyzés nem sikerült túl hatásosra, mert a torkát még mindig a lenyelt füst fojtogatja.*
~ Hogy bírja ezt leszívni ez a törékeny anyóka? ~
*Amint ezt kigondolja, a fuldoklást egy pillanat alatt a szívbaj közeli állapot váltja fel, mert Ree azt hiszi, az asszony menten felnyalja a padlót. Ez a meghökkenés csak néhány másodpercig tart, látja, hogy nem esik bántódása, de annak már nem örül, ami ezután következik. Ugyanis a vénasszony azért mutatott be ilyen rémisztő mutatványt, hogy közelebb jöhessen hozzá.*
~ Hurrá! Épp közelebbről is beleakartam szagolni abba a pipába. ~
*Hiába húzza el a száját, az asszony vagy nem látja, vagy egyszerűen csak figyelmen kívül hagyja az ilyen apróságokat. Azzal viszont, hogy mindenki megsüketül ettől a csikorgástól, minden bizonnyal nem foglalkozik. A következő pillanatban pedig hátrahőköl, mert az asszony épp a ruháján köszörüli a nyelvét. Egy ilyen után pedig úgy mosolyog rá, mintha legkedvesebb leszármazottját dorgálná jó szándékúnak palástolva.
Az érintést viszont nehezen viseli, Reet soha senki nem istápolja, nincs hozzászokva. Egy kissé meg is remeg tőle, így arcizmain igyekszik uralkodni, hogy ha esetleg az asszony úgy sem érzékelte, akkor ne árulja el magát.*
- Reeyissin vagyok, néném. A barátaimnak csak Ree *egy pillanatra elakad a szava és biccent egyet.* Ha lennének barátaim.
*Visszafordul az öregasszonyhoz, aki kutat valamit.*
- Magának mi a neve, nagyanyó?
*Reet nem zavarja különösképpen, ha az öregnek rosszul esnek a becézgetései. Tanult ő jó modort talán egyszer valamikor, de ha semmi nem érdekli, akkor semmi nem érdekli. Főleg azok után, hogy ez az asszony a szeme láttára húzza elő azokat a förmedvényeket, amikkel a ruhája ellen akar harcot indítani. Megszólalni sem bír a szerencsétlenkedés láttán, de hogy ő segítse hozzá a végeredményhez, az eszébe sem jut. Ree egyre dühösebb lesz.*
- Mit akar azzal vénasszony? A közelembe ne merje azt hozni! Nem bírja felfogni, hogy ez a ruha direkt ilyen? Én így szeretem, hagyjon engem békén!
*Természetesen Ree is látja, hogy a ruhája nem makulátlan, az erdőben bolyongás azért kikezdte kissé, de egy alapos mosás majd megoldja a gondjait.*
- Egyébként is, talán azt akarta mondani, hogy sas szeme és nyúl füle van. Amit mellesleg nem igazán bizonyított be az imént.
~ Az hiányzik nekem, hogy egy ilyen nyanya szúró eszközzel közelítsen hozzám. ~
*Ree bizakodik benne, hogy ezekkel a szavakkal kellőképpen megbotránkoztatja a vénasszonyt, vagy legalábbis annyira, hogy felhagyjon azon tervével, hogy összevissza szurkálja őt azzal a tűvel.*
A hozzászólás írója (Reeyissin Wiyafan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.26 00:57:07
*Ree most már érdeklődve néz az asszonyra, hogy az vajon tényleg ennyire nem érti a célzásokat? Nem tud rájönni, hogy ezen mi olyan vicces, de arra is gondol, lehet az asszony magában mulat valamin. Aztán elakad a lélegzete, mert sosem bírta jól a pipafüstöt. Igyekszik nem túl feltűnően fuldokolni tőle, de teljesen belepi a pultot ez a szag.*
- Néném, maga meg mivel keverte a csattanó maszlagot? Valami rémes ez a szag.
*A gorombának szánt megjegyzés nem sikerült túl hatásosra, mert a torkát még mindig a lenyelt füst fojtogatja.*
~ Hogy bírja ezt leszívni ez a törékeny anyóka? ~
*Amint ezt kigondolja, a fuldoklást egy pillanat alatt a szívbaj közeli állapot váltja fel, mert Ree azt hiszi, az asszony menten felnyalja a padlót. Ez a meghökkenés csak néhány másodpercig tart, látja, hogy nem esik bántódása, de annak már nem örül, ami ezután következik. Ugyanis a vénasszony azért mutatott be ilyen rémisztő mutatványt, hogy közelebb jöhessen hozzá.*
~ Hurrá! Épp közelebbről is beleakartam szagolni abba a pipába. ~
*Hiába húzza el a száját, az asszony vagy nem látja, vagy egyszerűen csak figyelmen kívül hagyja az ilyen apróságokat. Azzal viszont, hogy mindenki megsüketül ettől a csikorgástól, minden bizonnyal nem foglalkozik. A következő pillanatban pedig hátrahőköl, mert az asszony épp a ruháján köszörüli a nyelvét. Egy ilyen után pedig úgy mosolyog rá, mintha legkedvesebb leszármazottját dorgálná jó szándékúnak palástolva.
Az érintést viszont nehezen viseli, Reet soha senki nem istápolja, nincs hozzászokva. Egy kissé meg is remeg tőle, így arcizmain igyekszik uralkodni, hogy ha esetleg az asszony úgy sem érzékelte, akkor ne árulja el magát.*
- Reeyissin vagyok, néném. A barátaimnak csak Ree *egy pillanatra elakad a szava és biccent egyet.* Ha lennének barátaim.
*Visszafordul az öregasszonyhoz, aki kutat valamit.*
- Magának mi a neve, nagyanyó?
*Reet nem zavarja különösképpen, ha az öregnek rosszul esnek a becézgetései. Tanult ő jó modort talán egyszer valamikor, de ha semmi nem érdekli, akkor semmi nem érdekli. Főleg azok után, hogy ez az asszony a szeme láttára húzza elő azokat a förmedvényeket, amikkel a ruhája ellen akar harcot indítani. Megszólalni sem bír a szerencsétlenkedés láttán, de hogy ő segítse hozzá a végeredményhez, az eszébe sem jut. Ree egyre dühösebb lesz.*
- Mit akar azzal vénasszony? A közelembe ne merje azt hozni! Nem bírja felfogni, hogy ez a ruha direkt ilyen? Én így szeretem, hagyjon engem békén!
*Természetesen Ree is látja, hogy a ruhája nem makulátlan, az erdőben bolyongás azért kikezdte kissé, de egy alapos mosás majd megoldja a gondjait.*
- Egyébként is, talán azt akarta mondani, hogy sas szeme és nyúl füle van. Amit mellesleg nem igazán bizonyított be az imént.
~ Az hiányzik nekem, hogy egy ilyen nyanya szúró eszközzel közelítsen hozzám. ~
*Ree bizakodik benne, hogy ezekkel a szavakkal kellőképpen megbotránkoztatja a vénasszonyt, vagy legalábbis annyira, hogy felhagyjon azon tervével, hogy összevissza szurkálja őt azzal a tűvel.*
A hozzászólás írója (Reeyissin Wiyafan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.26 00:57:07
4864. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-25 18:22:55
Üzenet elküldve: 2024-06-25 18:22:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Reeyissin Wiyafan//
- Tönkre? Még hogy tönkre...
* Károgva kacarászik egy sort. Letörli a sörhabot és félig feledésbe merült pipáját a szája sarkába biggyeszti. Jólesően szipákol párat, közben elgondolkodva méregeti a lányt. Kipöffent egy görbe karikát, majd korát meghazudtoló fürgeséggel leugrik a padlóra. Megragadja az ülőalkalmatosságot, és dobhártya-szaggató csikorgással vonszolja közelebb, hogy jobban lássa a szabászati feladványt. Visszahelyezkedik a székre. *
- Hm. Mmm-mmm. Ühüm. Itt egy sor öltés...
* Lemondóan sóhajt egyet. *
- Nem mondom, alaposan megcincálódott a gönc, de Taluh néne majd megoldja, aranyoskám.
* Bátorítónak szánt vasfogú vigyort intéz felé, és odanyúl, hogy anyai mozdulattal megpaskolja a másik kezét. *
- Mi a neved, leány?
* Kíváncsiskodik, miközben ruhájának ezer redője közé kotor, majd pár rejtett zsebet áttúrkálva, előszed tűt és cérnát. Nyelve hegyével megcucálja a cérna végét, majd enyhén bandzsítva megkísérli áttuszkolni a tű fokán. A sokadik próbálkozás és kínos csend után győzedelmesen bólint. *
- Mindig mondom magamnak, még mindig sas a füled, és nyúl a szemed, Taluh...
- Tönkre? Még hogy tönkre...
* Károgva kacarászik egy sort. Letörli a sörhabot és félig feledésbe merült pipáját a szája sarkába biggyeszti. Jólesően szipákol párat, közben elgondolkodva méregeti a lányt. Kipöffent egy görbe karikát, majd korát meghazudtoló fürgeséggel leugrik a padlóra. Megragadja az ülőalkalmatosságot, és dobhártya-szaggató csikorgással vonszolja közelebb, hogy jobban lássa a szabászati feladványt. Visszahelyezkedik a székre. *
- Hm. Mmm-mmm. Ühüm. Itt egy sor öltés...
* Lemondóan sóhajt egyet. *
- Nem mondom, alaposan megcincálódott a gönc, de Taluh néne majd megoldja, aranyoskám.
* Bátorítónak szánt vasfogú vigyort intéz felé, és odanyúl, hogy anyai mozdulattal megpaskolja a másik kezét. *
- Mi a neved, leány?
* Kíváncsiskodik, miközben ruhájának ezer redője közé kotor, majd pár rejtett zsebet áttúrkálva, előszed tűt és cérnát. Nyelve hegyével megcucálja a cérna végét, majd enyhén bandzsítva megkísérli áttuszkolni a tű fokán. A sokadik próbálkozás és kínos csend után győzedelmesen bólint. *
- Mindig mondom magamnak, még mindig sas a füled, és nyúl a szemed, Taluh...
4863. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-25 17:20:17
Üzenet elküldve: 2024-06-25 17:20:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
*Rászáll a béke, miközben még mindig némileg a dal hatása alatt van, Nori pedig az ölelésében. Nem nagyon kellenek a szavak, csak egy mosollyal nyugtázza a hallott kacifántos mondatokat. Dolguk van, s ha nagyon belemélyed saját érzelmi viharukba, akkor azzal lesz elfoglalva, nem pedig feladatával, amire már oly kíváncsi. Tudja jól, hogy most rendeződni látszódnak a dolgok köztük, s ha ügyesen evickél majd azzal, hogy számot adjon arról, hová is alakult az élete a külön töltött idő alatt, akkor meg is maradhatnak mindvégig egymásnak. Csak ne hatolna bőrébe fullánkként a szó, hogy testvér. Még mindig nehéz ezt kezelni. Titok, ami csak az ő várát gyengíti, Norié-t pedig tudtán kívül erősíti. Ha megtudná az egész történetet, nem kezelné jól. A tudatot, hogy egy vér, még csak-csak, de az azt beárnyékoló halálok okát nem tudná. Behunyja egy pillanatra szemeit, hogy eltűnjön a kép, míg a páros feléjük közelít.
Tekintetét először Ras-ra emeli, hisz ő szólal meg hamarabb. Olyan idegen. Idegen, mégis hálás a hozzá bújó feketeségért, akit megtartott neki. Majd a mélybarna szemeket figyeli, s tekintetének, arcának minden rezdülését, a szavak formálását, a felé nyúló kezet, amit persze elfogad, határozottan, mégis barátságosan, kevéssé szorítóan.*
- Mai vagyok. *A férfi nem kapja meg a kezét, az efféle formaságokat nem kívánja tartani, ha nem zsigerből érkezik, ebben a helyzetben pedig az őszintétlenségnek nincs helye. Azt ott hagyta a gondolataival, amik testvéréről szólnak.
Forgatja elméjében a Rovéna által kiejtett szavakat, de még válasza előtt annak kedvese intéz hozzá megdöbbentő, ámbár teljesen ésszerű gondolatot. Nekik miért is kéne tudniuk, hogy az ő fejében ez a fajta segítség teljesen más szinteken van, mint holmi üzlet? Persze Nori nem átall megelőzni szavait, küld is felé egy mosolyt. Ez hiányzott belőle. A minden átgondolást mellőző szavak, amik akkor csendülnek fel, mikor annak nincs túl sok helye, mégsem lehet rá haragudni, végtére is igazat szólt. Csak helyette. Újra Rovéna érdekli. Kifejezetten ő, hiszen dolga elsősorban vele van, segítségére lehet Rasdeher is, de csak nyomokban. Mindenki máshogy látja a körülötte zajló eseményeket, s nem a saját megélésre van szükség. A nőére van, aki olyan átkozottul elveszett elméjének labirintusában, hogy minduntalan falhoz ütközik, s emiatt még nehezebb hinni, vagy látni a kiutat.*
- Üljünk le.
*Mutat az asztal felé, majd elindul, hogy helyet foglaljon. Nem a pult előtt szeretne erről fecsegni, így is sok a nyitott fül, amire nincs most szükség. Ha a többiek követik, ajkaihoz emeli a pohár bort, kortyol egyet, s mikor leteszi azt a fa lapjára, köré költözik a magabiztosság. Nem az a fajta, ami terhes lehet másoknak, hanem az a fajta, amikor pontosan tudja, hogy hol a helye és mit csinál. Kutat. Azóta kutat és érzékel, hogy arra képes, s bár az út még hosszú, érzi magában, hogy képes erre. Képes felépíteni a leostromolt világot. *
- Nehéz lesz. És talán hosszú. Ez nem mágia, hogy hirtelen álljon be valami változás. Ez egy út. Valami ide vezetett és most ebből ki kell jutnod.
*Merevnek tűnő tekintete még a keménységen át is melegséget tükröz.*
- Ha szeretnéd segítek, mindent megteszek, amit tudok. És ha már üzletnek próbáljátok nevezni... *Pillant a jégkékekkel a madarasra egy lopott pillanatig.* -... Én cserébe semmi mást nem kérek, csak őszinteséget. Nincsenek féligazságok, cenzúra, elhallgatás. Lesznek kételyek, zavar, bizalmatlanság, de ezen túl tudunk lépni. Azon viszont nem, ha nincs miből... dolgoznom. *A szó kissé erős, hiszen nem munkáról van szó, de talán ez rezonál leginkább arra, hogy "üzlet". *
- Megtaláljuk a módját, hogy visszajuss magadhoz. De tényleg kemény lesz. Viszont végig itt leszek. A lélek... kiismerhetetlennek tűnik, de valahogy minden egy tőről fakad. Ha tévednék, akkor pedig azt is felderítem. De először tudni szeretném, hogy ez így rendben van-e. Ha kell, hagyok időt átgondolni.
*Emeli ismét poharát az ajkához. Teret hagy az elszabadult gondolatoknak. Míg neki ez maga a természetesség, nem várja el, hogy másnak is így legyen.*
*Rászáll a béke, miközben még mindig némileg a dal hatása alatt van, Nori pedig az ölelésében. Nem nagyon kellenek a szavak, csak egy mosollyal nyugtázza a hallott kacifántos mondatokat. Dolguk van, s ha nagyon belemélyed saját érzelmi viharukba, akkor azzal lesz elfoglalva, nem pedig feladatával, amire már oly kíváncsi. Tudja jól, hogy most rendeződni látszódnak a dolgok köztük, s ha ügyesen evickél majd azzal, hogy számot adjon arról, hová is alakult az élete a külön töltött idő alatt, akkor meg is maradhatnak mindvégig egymásnak. Csak ne hatolna bőrébe fullánkként a szó, hogy testvér. Még mindig nehéz ezt kezelni. Titok, ami csak az ő várát gyengíti, Norié-t pedig tudtán kívül erősíti. Ha megtudná az egész történetet, nem kezelné jól. A tudatot, hogy egy vér, még csak-csak, de az azt beárnyékoló halálok okát nem tudná. Behunyja egy pillanatra szemeit, hogy eltűnjön a kép, míg a páros feléjük közelít.
Tekintetét először Ras-ra emeli, hisz ő szólal meg hamarabb. Olyan idegen. Idegen, mégis hálás a hozzá bújó feketeségért, akit megtartott neki. Majd a mélybarna szemeket figyeli, s tekintetének, arcának minden rezdülését, a szavak formálását, a felé nyúló kezet, amit persze elfogad, határozottan, mégis barátságosan, kevéssé szorítóan.*
- Mai vagyok. *A férfi nem kapja meg a kezét, az efféle formaságokat nem kívánja tartani, ha nem zsigerből érkezik, ebben a helyzetben pedig az őszintétlenségnek nincs helye. Azt ott hagyta a gondolataival, amik testvéréről szólnak.
Forgatja elméjében a Rovéna által kiejtett szavakat, de még válasza előtt annak kedvese intéz hozzá megdöbbentő, ámbár teljesen ésszerű gondolatot. Nekik miért is kéne tudniuk, hogy az ő fejében ez a fajta segítség teljesen más szinteken van, mint holmi üzlet? Persze Nori nem átall megelőzni szavait, küld is felé egy mosolyt. Ez hiányzott belőle. A minden átgondolást mellőző szavak, amik akkor csendülnek fel, mikor annak nincs túl sok helye, mégsem lehet rá haragudni, végtére is igazat szólt. Csak helyette. Újra Rovéna érdekli. Kifejezetten ő, hiszen dolga elsősorban vele van, segítségére lehet Rasdeher is, de csak nyomokban. Mindenki máshogy látja a körülötte zajló eseményeket, s nem a saját megélésre van szükség. A nőére van, aki olyan átkozottul elveszett elméjének labirintusában, hogy minduntalan falhoz ütközik, s emiatt még nehezebb hinni, vagy látni a kiutat.*
- Üljünk le.
*Mutat az asztal felé, majd elindul, hogy helyet foglaljon. Nem a pult előtt szeretne erről fecsegni, így is sok a nyitott fül, amire nincs most szükség. Ha a többiek követik, ajkaihoz emeli a pohár bort, kortyol egyet, s mikor leteszi azt a fa lapjára, köré költözik a magabiztosság. Nem az a fajta, ami terhes lehet másoknak, hanem az a fajta, amikor pontosan tudja, hogy hol a helye és mit csinál. Kutat. Azóta kutat és érzékel, hogy arra képes, s bár az út még hosszú, érzi magában, hogy képes erre. Képes felépíteni a leostromolt világot. *
- Nehéz lesz. És talán hosszú. Ez nem mágia, hogy hirtelen álljon be valami változás. Ez egy út. Valami ide vezetett és most ebből ki kell jutnod.
*Merevnek tűnő tekintete még a keménységen át is melegséget tükröz.*
- Ha szeretnéd segítek, mindent megteszek, amit tudok. És ha már üzletnek próbáljátok nevezni... *Pillant a jégkékekkel a madarasra egy lopott pillanatig.* -... Én cserébe semmi mást nem kérek, csak őszinteséget. Nincsenek féligazságok, cenzúra, elhallgatás. Lesznek kételyek, zavar, bizalmatlanság, de ezen túl tudunk lépni. Azon viszont nem, ha nincs miből... dolgoznom. *A szó kissé erős, hiszen nem munkáról van szó, de talán ez rezonál leginkább arra, hogy "üzlet". *
- Megtaláljuk a módját, hogy visszajuss magadhoz. De tényleg kemény lesz. Viszont végig itt leszek. A lélek... kiismerhetetlennek tűnik, de valahogy minden egy tőről fakad. Ha tévednék, akkor pedig azt is felderítem. De először tudni szeretném, hogy ez így rendben van-e. Ha kell, hagyok időt átgondolni.
*Emeli ismét poharát az ajkához. Teret hagy az elszabadult gondolatoknak. Míg neki ez maga a természetesség, nem várja el, hogy másnak is így legyen.*
4862. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-25 15:41:05
Üzenet elküldve: 2024-06-25 15:41:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
*Kedves, de legalább annyira groteszk kis fecsegésüket nem tudják sokáig folytatni Mai-val. Bármennyire is érdekes lenne a feketeség számára, hogy ki az, akit büntetlenül átkozhat meg rémálmokkal, Vesla, a bárd, dalnokok dalnoka, trubadúrok réme vagy mi a fene is hangzott még el a bemutatkozásában, úgy dönt, hogy ez a legalkalmasabb pillanat és helyszín arra, hogy lerántsa a leplet legújabb szerzeményéről. Arról a dalról, amit azért kért a törpétől, hogy kiengesztelje a lányt, akivel hatokig szinte minden nap egymásba gabalyodva tértek nyugovóra, és szinte egy percet sem töltöttek egymás nélkül, míg a lelkében élő, olykor irányíthatatlan szörnyeteg tönkre nem tett mindent.
Nori látványosan zavarba jön attól, hogy az egész fogadó fültanúja lesz a vallomásnak. Annak örül, mikor meglátja Mai-n, hogy pozitívan hat rá a szerzemény, de mikor véget ér a dal, Vesla pedig egy bájos mosoly kíséretében hátat fordít nekik, hogy más idegeneket csábítson el, igyekszik gyorsan elterelni a témát és Clion-ékkal foglalkozni, de Mai nem hagyja szó nélkül azt a bizonyos cselekedetet, amit Nori valóban csakis érte tett.*
- Igen, ez az. Nem volt jobb ötletem, mert tudod, én nem értek ezekhez az érzelmes izé-mizékhez, meg hogyan kell bocsánatot kérni, meg ilyen fura emberi dolgokhoz. Szóval jó ötletnek tűnt megkérni egy bárdot, aki pont az érzelmeket énekli el vagy mi…
*Kezeivel össze-vissza hadonászik a magyarázat közben, de még így sem biztos abban, hogy sikerült értelmesen megfogalmazni azt, amiről még ő sem tudta eldönteni a fejében, hogy tényleg azt akarja-e mondani, amit mondani próbál.
Jutalma egy hirtelen, szoros ölelés, ami lefogja a kis kalimpáló kezeit is. Olyan jól esik ez neki, hogy már-már érzi, ahogy a vér lüktetve végigfut az ereiben, mintha a szíve újra elkezdett volna dobogni. Testét neki is nyomja Mai-nak, hogy minél inkább elvesszen az ölelésben.*
- Hát… örülök, hogy tetszett. Én csak azt akartam, hogy ne hagyj el. Rossz érzés volt. Tényleg olyan vagy nekem, mintha igazi testvérek lennénk, még ha tudom, hogy soha nem is leszünk azok.
*Mondja őszintén, majd felpillant a kézen fogva érkező párosra, miközben kiszabadul a Mai-féle ölelésből. Gyakori pislogások közepette hallgatja Clion-t, aztán nem tetszően húzza félre fekete ajkait, de csak a kimondott szavak miatt. A férfi arcán ülő, tettetett, magabiztosságot sugalló mosoly meggyőzi arról, hogy ez a Clion már az, akit az erdőben próbált előcsalogatni a kannibálból.*
- Üzlet? Clion, ne máár… Látszik, hogy te még nem ismered Mai-t. Nála ez nem az üzletről szól, hanem… hmm.
*Itt lép be a képbe Rovéna a saját bemutatkozásával. Talán jobb is, mert így Nori nem beszél megint meggondolatlanul arról, hogy Mai igazából szereti kutatni az elmét, és minden lehetőséget megragad arra, hogy így tehessen. Valószínű, hogy madaras barátja ezt is rosszul értelmezné. Fecsegés helyett inkább határozottan bólogat Rovéna szavaira, hadd hallja csak Mai, hogy mindenkinek kedvesen beszélt az ő kis társáról.*
- Arra sem emlékszik, hogy mire nem emlékszik. *Szűri le a következtetést a lány szavaiból, miközben újra közelebb húzódik Mai-hoz, fejét a vállának dönti, és átkarolja, mert nagyon élvezi, hogy ismét csak pár milliméter választja el kettejüket egymástól, nem pedig egy egész világ.*
- Tudsz neki segíteni, ugye? Csak te tudsz! *Győzködi Mai-t, hogy mondjon igent, mintha a fél-elfnek szüksége lenne a noszogatásra.*
*Kedves, de legalább annyira groteszk kis fecsegésüket nem tudják sokáig folytatni Mai-val. Bármennyire is érdekes lenne a feketeség számára, hogy ki az, akit büntetlenül átkozhat meg rémálmokkal, Vesla, a bárd, dalnokok dalnoka, trubadúrok réme vagy mi a fene is hangzott még el a bemutatkozásában, úgy dönt, hogy ez a legalkalmasabb pillanat és helyszín arra, hogy lerántsa a leplet legújabb szerzeményéről. Arról a dalról, amit azért kért a törpétől, hogy kiengesztelje a lányt, akivel hatokig szinte minden nap egymásba gabalyodva tértek nyugovóra, és szinte egy percet sem töltöttek egymás nélkül, míg a lelkében élő, olykor irányíthatatlan szörnyeteg tönkre nem tett mindent.
Nori látványosan zavarba jön attól, hogy az egész fogadó fültanúja lesz a vallomásnak. Annak örül, mikor meglátja Mai-n, hogy pozitívan hat rá a szerzemény, de mikor véget ér a dal, Vesla pedig egy bájos mosoly kíséretében hátat fordít nekik, hogy más idegeneket csábítson el, igyekszik gyorsan elterelni a témát és Clion-ékkal foglalkozni, de Mai nem hagyja szó nélkül azt a bizonyos cselekedetet, amit Nori valóban csakis érte tett.*
- Igen, ez az. Nem volt jobb ötletem, mert tudod, én nem értek ezekhez az érzelmes izé-mizékhez, meg hogyan kell bocsánatot kérni, meg ilyen fura emberi dolgokhoz. Szóval jó ötletnek tűnt megkérni egy bárdot, aki pont az érzelmeket énekli el vagy mi…
*Kezeivel össze-vissza hadonászik a magyarázat közben, de még így sem biztos abban, hogy sikerült értelmesen megfogalmazni azt, amiről még ő sem tudta eldönteni a fejében, hogy tényleg azt akarja-e mondani, amit mondani próbál.
Jutalma egy hirtelen, szoros ölelés, ami lefogja a kis kalimpáló kezeit is. Olyan jól esik ez neki, hogy már-már érzi, ahogy a vér lüktetve végigfut az ereiben, mintha a szíve újra elkezdett volna dobogni. Testét neki is nyomja Mai-nak, hogy minél inkább elvesszen az ölelésben.*
- Hát… örülök, hogy tetszett. Én csak azt akartam, hogy ne hagyj el. Rossz érzés volt. Tényleg olyan vagy nekem, mintha igazi testvérek lennénk, még ha tudom, hogy soha nem is leszünk azok.
*Mondja őszintén, majd felpillant a kézen fogva érkező párosra, miközben kiszabadul a Mai-féle ölelésből. Gyakori pislogások közepette hallgatja Clion-t, aztán nem tetszően húzza félre fekete ajkait, de csak a kimondott szavak miatt. A férfi arcán ülő, tettetett, magabiztosságot sugalló mosoly meggyőzi arról, hogy ez a Clion már az, akit az erdőben próbált előcsalogatni a kannibálból.*
- Üzlet? Clion, ne máár… Látszik, hogy te még nem ismered Mai-t. Nála ez nem az üzletről szól, hanem… hmm.
*Itt lép be a képbe Rovéna a saját bemutatkozásával. Talán jobb is, mert így Nori nem beszél megint meggondolatlanul arról, hogy Mai igazából szereti kutatni az elmét, és minden lehetőséget megragad arra, hogy így tehessen. Valószínű, hogy madaras barátja ezt is rosszul értelmezné. Fecsegés helyett inkább határozottan bólogat Rovéna szavaira, hadd hallja csak Mai, hogy mindenkinek kedvesen beszélt az ő kis társáról.*
- Arra sem emlékszik, hogy mire nem emlékszik. *Szűri le a következtetést a lány szavaiból, miközben újra közelebb húzódik Mai-hoz, fejét a vállának dönti, és átkarolja, mert nagyon élvezi, hogy ismét csak pár milliméter választja el kettejüket egymástól, nem pedig egy egész világ.*
- Tudsz neki segíteni, ugye? Csak te tudsz! *Győzködi Mai-t, hogy mondjon igent, mintha a fél-elfnek szüksége lenne a noszogatásra.*
4861. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-25 13:58:41
Üzenet elküldve: 2024-06-25 13:58:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Öreg Taluh//
*Ree épphogy elfordul, érzékeli is az öregasszony fürkésző tekintetét.*
~ Úgy látszik ennek az asszonynak nem elég egy mogorva arc. ~
*A szeme sarkából látja a barátságosnak szánt mosolyt, bár ez sem lágyítja meg a szívét. Tapasztalatból ítélve semmit nem jelent számára, hogy elsőre milyen a másik fél viselkedése. Folytatná a pultos bámulását, hogy az rákérdezzen végre, mit kívánna, amikor az öregasszony megszólal. Attól, amit ez a foghíjas asszony ledarált most itt neki, Ree félrenyelné a nyálát, ha nem lenne úgy kiszáradva. Lenéz a saját mellkasára.*
~ Mit hadovál ez itt nekem?! ~
*Megrökönyödéséből magához térve, felnéz az asszonyra.*
- Parancsol? Tönkre akarja tenni a kedvenc ruhadarabomat?
~ Elhiszem, hogy ez a vénasszony nem találja illendőnek, de engem sosem érdekelt, kit botránkoztat meg az öltözetem. ~
*Visszafordul a pulthoz, hogy rendelhessen magának valami jó erőset. A Pálinka most pont megfelelő lesz 20 aranyért. Reménykedik benne, hogy hamar ledöntheti a torkán. Éhgyomorra talán hamarabb kiüti, úgy könnyebb lesz elviselnie ezt a túlbuzgó asszonyt.*
~ Ettől akkor már az is jobb lett volna, ha engem is elpüföl. ~
*Ree mindig jót nevet azon, hogy mindenki bebugyolálná a tikkasztó hőség ellenére is. Lehet, hogy sokat mutat, de nincs kint semmi, aminek ruha alatt a helye. Persze, jelenleg épp nem a mosoly az első reakciója. Olyat még senki nem ajánlott neki, hogy átszabná ezt a remekművet. Mindennél jobban várja azt a pálinkát, amit nem igazán siet neki felszolgálni a pultos.*
~ Ma direkt mindenki bosszantani akar. ~
*Egy röpke pillanatra a szálláshely is felsejlik a gondolatai között, viszont jelenleg csak az italra képes igazán összpontosítani. Úgy szomjazza az italt, hogy a mellette ülő vénasszonynak is elfelejt gorombaságokat a fejéhez vágni.*
*Ree épphogy elfordul, érzékeli is az öregasszony fürkésző tekintetét.*
~ Úgy látszik ennek az asszonynak nem elég egy mogorva arc. ~
*A szeme sarkából látja a barátságosnak szánt mosolyt, bár ez sem lágyítja meg a szívét. Tapasztalatból ítélve semmit nem jelent számára, hogy elsőre milyen a másik fél viselkedése. Folytatná a pultos bámulását, hogy az rákérdezzen végre, mit kívánna, amikor az öregasszony megszólal. Attól, amit ez a foghíjas asszony ledarált most itt neki, Ree félrenyelné a nyálát, ha nem lenne úgy kiszáradva. Lenéz a saját mellkasára.*
~ Mit hadovál ez itt nekem?! ~
*Megrökönyödéséből magához térve, felnéz az asszonyra.*
- Parancsol? Tönkre akarja tenni a kedvenc ruhadarabomat?
~ Elhiszem, hogy ez a vénasszony nem találja illendőnek, de engem sosem érdekelt, kit botránkoztat meg az öltözetem. ~
*Visszafordul a pulthoz, hogy rendelhessen magának valami jó erőset. A Pálinka most pont megfelelő lesz 20 aranyért.
Reménykedik benne, hogy hamar ledöntheti a torkán. Éhgyomorra talán hamarabb kiüti, úgy könnyebb lesz elviselnie ezt a túlbuzgó asszonyt.*~ Ettől akkor már az is jobb lett volna, ha engem is elpüföl. ~
*Ree mindig jót nevet azon, hogy mindenki bebugyolálná a tikkasztó hőség ellenére is. Lehet, hogy sokat mutat, de nincs kint semmi, aminek ruha alatt a helye. Persze, jelenleg épp nem a mosoly az első reakciója. Olyat még senki nem ajánlott neki, hogy átszabná ezt a remekművet. Mindennél jobban várja azt a pálinkát, amit nem igazán siet neki felszolgálni a pultos.*
~ Ma direkt mindenki bosszantani akar. ~
*Egy röpke pillanatra a szálláshely is felsejlik a gondolatai között, viszont jelenleg csak az italra képes igazán összpontosítani. Úgy szomjazza az italt, hogy a mellette ülő vénasszonynak is elfelejt gorombaságokat a fejéhez vágni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436