Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 588 (11741. - 11756. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
11756. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-03-23 22:42:24
Üzenet elküldve: 2025-03-23 22:42:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ha szólít a múlt//
*Nincs meggyőződve arról, hogy a hegyesfülű elhiszi, amit ő hadovál. Nincs különösebben meglepve. Persze nem hihetetlenebb történet a sajátja se, mint ez. Elvégre lenyakazták, szellemként élt, farkasbőrbe bújt, vért ízlelt, kiállta a próbákat, s most itt van. Ez még talán kacifántosabb is, mint a farkaskancellár esete.
Elnézi, ahogy a lány a jókora ordast vizsgálgatja. Játszik persze benne még a kajánság, de előbb-utóbb véget kell vessen ennek a színjátéknak.*
-Nos, ha valóban segíteni jöttél, akkor nem érdemes tovább bolondozni. A leány, akit keresel, kereket oldott egy wegtoreni báróval. A kancellár pedig felszívódott, mikor megérkeztem. Talán tartott tőlem, talán csak beleunt, hogy barbárokat szolgál. *Megenged egy halovány félmosolyt.*
-Mindenesetre nincsenek már Thargodarok. Rhagodarok vannak. Az én nevem Yagnar. Yagnar Rhagodar. *Közelebb lép Dorához, s vele együtt a farkashoz. Meggátolja magát benne, hogy merő szórakozottságból egy kiadósat sózzon előbbi tomporára.*
-Én vezetem a népet. Nem hadúrként, jarlként. Odahaza így nevezték a falu elöljáróit.
*A trón mellé lép, s ledobja magát annak karfájára. Sárga tekintete áthatóan méricskéli a hosszúfülűt egy darabig, mielőtt folytatná.*
-Tudod, nemigen bízom más népek fiaiban és leányaiban. Nem ismerek sokat belőlük. Nem tudom, milyenek. *Hagy némi hatásszünetet magának, miközben jobbjával a fokos nyelén játszik, mi oldalán lóg.*
-De hogy őszinte legyek, ezek a takarmányszámok, helyi ügyek, na meg a parasztok dolgai... Olykor nehéz észben tartani mindent. Ennek leégett a háza, az venne egy-két hektár földet... *Megrázza fejét.*
-Úgyhogy szavadon ragadlak, ha valóban kötélnek állnál. Mi több, még a kecskeszakállas gazember irodáját is neked adom. Ez bizonyára több, mint amiért eredetileg jöttél. Hmm? *Megenged egy mosolyféleséget. A farkas közben érdeklődve szemléli az idegent, habár továbbra is fekve marad.
A lányban bizonyosan számtalan kérdés motoz kalapja alatt. Neki pedig egyáltalán nincs szándékában mindet megválaszolni. De azért meghagyja a lehetőséget.*
*Nincs meggyőződve arról, hogy a hegyesfülű elhiszi, amit ő hadovál. Nincs különösebben meglepve. Persze nem hihetetlenebb történet a sajátja se, mint ez. Elvégre lenyakazták, szellemként élt, farkasbőrbe bújt, vért ízlelt, kiállta a próbákat, s most itt van. Ez még talán kacifántosabb is, mint a farkaskancellár esete.
Elnézi, ahogy a lány a jókora ordast vizsgálgatja. Játszik persze benne még a kajánság, de előbb-utóbb véget kell vessen ennek a színjátéknak.*
-Nos, ha valóban segíteni jöttél, akkor nem érdemes tovább bolondozni. A leány, akit keresel, kereket oldott egy wegtoreni báróval. A kancellár pedig felszívódott, mikor megérkeztem. Talán tartott tőlem, talán csak beleunt, hogy barbárokat szolgál. *Megenged egy halovány félmosolyt.*
-Mindenesetre nincsenek már Thargodarok. Rhagodarok vannak. Az én nevem Yagnar. Yagnar Rhagodar. *Közelebb lép Dorához, s vele együtt a farkashoz. Meggátolja magát benne, hogy merő szórakozottságból egy kiadósat sózzon előbbi tomporára.*
-Én vezetem a népet. Nem hadúrként, jarlként. Odahaza így nevezték a falu elöljáróit.
*A trón mellé lép, s ledobja magát annak karfájára. Sárga tekintete áthatóan méricskéli a hosszúfülűt egy darabig, mielőtt folytatná.*
-Tudod, nemigen bízom más népek fiaiban és leányaiban. Nem ismerek sokat belőlük. Nem tudom, milyenek. *Hagy némi hatásszünetet magának, miközben jobbjával a fokos nyelén játszik, mi oldalán lóg.*
-De hogy őszinte legyek, ezek a takarmányszámok, helyi ügyek, na meg a parasztok dolgai... Olykor nehéz észben tartani mindent. Ennek leégett a háza, az venne egy-két hektár földet... *Megrázza fejét.*
-Úgyhogy szavadon ragadlak, ha valóban kötélnek állnál. Mi több, még a kecskeszakállas gazember irodáját is neked adom. Ez bizonyára több, mint amiért eredetileg jöttél. Hmm? *Megenged egy mosolyféleséget. A farkas közben érdeklődve szemléli az idegent, habár továbbra is fekve marad.
A lányban bizonyosan számtalan kérdés motoz kalapja alatt. Neki pedig egyáltalán nincs szándékában mindet megválaszolni. De azért meghagyja a lehetőséget.*
11755. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-03-20 08:07:34
Üzenet elküldve: 2025-03-20 08:07:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Ha szólít a múlt//
*Dora felül, és leporolja magát. Arcán kiábrándult fintorral méregeti a mellette unatkozva legelésző Legényt és a rá se hederítő, bárdolatlan kapuőrt. A férfiakra egyszerűen nem lehet számítani. Ha a hatalmuk és a testi adottságaik nem keltenék fel szüntelen az érdeklődését, nagyon jól meglenne nélkülük.
Az elfekre vonatkozó megjegyzést elengedi a füle mellett, bármi értelme is legyen, és Relael sem érdekli annyira, mint az a bizonyos személy, akiről a fickó hirtelen beszélni kezd. Ez lerí róla, elég kiejteni a bűvös "kancellár" szót. Dorawyna Olaphine, tudós, gyógyító, a pestis ellenszerének meglelője, a Vashegy kancellárjának írnoka és bizalmasa úgy bambul az idegenre tátott szájjal, mint egy félkegyelmű.*
~ Farkas? Boszor... Miii? ~
*Egyszer olvasott egy ilyen mesekönyvet, valami kislányt, akit egyébként szintén valami Dorának hívtak, átrepítette egy vihar egy másik világba, és találkozott egy varázslóval, meg ember-állatokkal. Tudományos szemmel nézve persze nagyon traumatizált lehetett, az állatok nem beszélnek, különben Dorának sem kéne kibeleznie őket kutatói érdeklődésből. A saját esetét pedig az útja előtt túl nagy mennyiségben elfogyasztott bódító szerek mellékhatásának tudja be. Miután feltápászkodott, sápadtan közelebb lép Yagnarhoz.*
- Bocsáss meg. *Mondja neki, és ha a férfi hagyja, puszta kézzel megböki izmos vállát az ujja hegyével. Valódi. Aztán hitetlenkedve karon csípi saját magát, amilyen erősen csak bírja. Feljajdul. Tényleg nem álmodik. Szeme önkéntelenül is a Gödör felé rebben, de úgy tűnik, inkább farkaseledelnek szánják. Bármi is jár az elf fejében, az ijedtséget semmiképpen sem kell mímelnie, az arcára van írva.*
- De hiszen ez rettenetes! Mióta tart ez az állapot? És hogyan történt?
~ És miért nem kecske inkább? ~ *Merül fel benne önkéntelenül.
Ha közben elérnek a trónteremhez, kicsit még mindig remegve lép be, szeme ide-oda rebben, mintha támadástól tartana, míg végül meg nem állapodik az állaton. Közel nem lép hozzá, undorodik a bundásoktól, ha vizsgálja is őket, első dolga lenyúzni a bőrüket. Az jobban érdekli, tényleg jóllakott-e, és van-e bármiféle lánca, vagy szabadon járkálhat a helyiségben.*
- Kedves, hogy őrzitek az épségét, de attól tartok, így nehezen tölti be a hivatalát. Talán tudok segíteni a tűzoltásban. *Nézi az üres trónt, és igyekszik a korábbi bosszankodó hangját megütni, de egy vadállat társaságában ez nehezére esik.* Beszélhetnék a vezetővel? Talán ilyen múlttal már nem kell napokkal előre audenciát kérnem, és szívesen fogadna soron kívül is. *Az utóbbi pár szót ironikusan megnyomja, utalva az unalomtól kongó helyiségre.*
*Dora felül, és leporolja magát. Arcán kiábrándult fintorral méregeti a mellette unatkozva legelésző Legényt és a rá se hederítő, bárdolatlan kapuőrt. A férfiakra egyszerűen nem lehet számítani. Ha a hatalmuk és a testi adottságaik nem keltenék fel szüntelen az érdeklődését, nagyon jól meglenne nélkülük.
Az elfekre vonatkozó megjegyzést elengedi a füle mellett, bármi értelme is legyen, és Relael sem érdekli annyira, mint az a bizonyos személy, akiről a fickó hirtelen beszélni kezd. Ez lerí róla, elég kiejteni a bűvös "kancellár" szót. Dorawyna Olaphine, tudós, gyógyító, a pestis ellenszerének meglelője, a Vashegy kancellárjának írnoka és bizalmasa úgy bambul az idegenre tátott szájjal, mint egy félkegyelmű.*
~ Farkas? Boszor... Miii? ~
*Egyszer olvasott egy ilyen mesekönyvet, valami kislányt, akit egyébként szintén valami Dorának hívtak, átrepítette egy vihar egy másik világba, és találkozott egy varázslóval, meg ember-állatokkal. Tudományos szemmel nézve persze nagyon traumatizált lehetett, az állatok nem beszélnek, különben Dorának sem kéne kibeleznie őket kutatói érdeklődésből. A saját esetét pedig az útja előtt túl nagy mennyiségben elfogyasztott bódító szerek mellékhatásának tudja be. Miután feltápászkodott, sápadtan közelebb lép Yagnarhoz.*
- Bocsáss meg. *Mondja neki, és ha a férfi hagyja, puszta kézzel megböki izmos vállát az ujja hegyével. Valódi. Aztán hitetlenkedve karon csípi saját magát, amilyen erősen csak bírja. Feljajdul. Tényleg nem álmodik. Szeme önkéntelenül is a Gödör felé rebben, de úgy tűnik, inkább farkaseledelnek szánják. Bármi is jár az elf fejében, az ijedtséget semmiképpen sem kell mímelnie, az arcára van írva.*
- De hiszen ez rettenetes! Mióta tart ez az állapot? És hogyan történt?
~ És miért nem kecske inkább? ~ *Merül fel benne önkéntelenül.
Ha közben elérnek a trónteremhez, kicsit még mindig remegve lép be, szeme ide-oda rebben, mintha támadástól tartana, míg végül meg nem állapodik az állaton. Közel nem lép hozzá, undorodik a bundásoktól, ha vizsgálja is őket, első dolga lenyúzni a bőrüket. Az jobban érdekli, tényleg jóllakott-e, és van-e bármiféle lánca, vagy szabadon járkálhat a helyiségben.*
- Kedves, hogy őrzitek az épségét, de attól tartok, így nehezen tölti be a hivatalát. Talán tudok segíteni a tűzoltásban. *Nézi az üres trónt, és igyekszik a korábbi bosszankodó hangját megütni, de egy vadállat társaságában ez nehezére esik.* Beszélhetnék a vezetővel? Talán ilyen múlttal már nem kell napokkal előre audenciát kérnem, és szívesen fogadna soron kívül is. *Az utóbbi pár szót ironikusan megnyomja, utalva az unalomtól kongó helyiségre.*
11754. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-03-17 00:43:17
Üzenet elküldve: 2025-03-17 00:43:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ha szólít a múlt//
*A szavakat természetesen elereszti füle mellett. Csupán egy kaján mosolyt enged meg magának, de ezt a háta mögött botladozó elf aligha szúrhatja ki. Nem fárasztja magát azzal, hogy bevárja a hosszúéletűt, elvégre a túlzott udvariaskodás amúgy sem kenyere.
Javában caplatnak felfelé a meredek ösvényen, mikor először meglepi Dora. Na nem ügyességével vagy eszével, sokkal inkább azzal, hogy valóban ismeri Relaelt.*
-Szőlészetet nem. Fogadót! *Pillant hátra fürkésző pillantás kíséretében a kalaposra.*
-Nem gondoltam volna, de igaz, amit beszélnek rólatok. Ti mind ismeritek egymást! Biztos a hosszú élet teszi. Van időtök arra, hogy mindegyik hegyesfülűvel összesodorjon az élet. *Átkelnek a jókora kőkapu alatt, innen pedig már jól kivehető a Hrall és a többi építmény is. A Gödör és a gyakorlótér egy kicsit arrébb, de az ő útjuk amúgy sem arra vezet.*
-A Kikötőben van fogadója. Hét Varjú a neve... Na!
*Hátrafordul a kifulladni látszó elf irányába. Borostyánsárga tekintete elidőzik a felborult kisasszonyon, aki mintha nem lenne szokva az efféle, meredek terephez. Talán segíthetett volna, ha akar, de esze ágában sincs. Még egy halovány vigyort is kénytelen lenyelni, csakhogy fenntartsa a rögtönzött kis színdarabot. Nem csupán önnön szórakoztatása a cél persze. Már most is, rövid útjuk alatt egészen sokat megtudott váratlan vendégéről. Talán olyan dolgokat is, amiket jarlként sosem hallott volna a finom ajkak mögül.*
-Nem vagyunk már messze, elf írnok kisasszony. A Kancellár elé viszem, öreg barátjához. *Tesz néhány lépést a Hrall építménye felé, majd megtorpan előtte és megfordul. Végigsimít szakállán, s megvárja, míg Dora összekapja magát.*
-Ugyanakkor javallom, hogy legyen óvatos. Nemrégiben egy vén banya ordassá változtatta a jó kancellárt. Ott van ni, a trónteremben... *Mutat befelé.*
-Jóllakottan fetreng. De azért ne menjen túl közel hozzá. *Arról persze fogalma sincs, hogy elhiszi-e a lány, amit állít, de egy farkas valóban odabenn van és valóban a trón mellett fekszik, vaskos medvebundán pihentetve tagjait. Vénséges és hatalmas, s ezt Dora is szemrevételezi, ha feltápászkodik a földről és belép a csarnokba. Talán nem is olyan nehéz belelátni a ravaszdi kancellárt, már amennyire ő fel tudja idézni. Bárhogy is, kivárja, mire jut az elf, esetleg megkísérli-e megszólítani a jószágot.*
*A szavakat természetesen elereszti füle mellett. Csupán egy kaján mosolyt enged meg magának, de ezt a háta mögött botladozó elf aligha szúrhatja ki. Nem fárasztja magát azzal, hogy bevárja a hosszúéletűt, elvégre a túlzott udvariaskodás amúgy sem kenyere.
Javában caplatnak felfelé a meredek ösvényen, mikor először meglepi Dora. Na nem ügyességével vagy eszével, sokkal inkább azzal, hogy valóban ismeri Relaelt.*
-Szőlészetet nem. Fogadót! *Pillant hátra fürkésző pillantás kíséretében a kalaposra.*
-Nem gondoltam volna, de igaz, amit beszélnek rólatok. Ti mind ismeritek egymást! Biztos a hosszú élet teszi. Van időtök arra, hogy mindegyik hegyesfülűvel összesodorjon az élet. *Átkelnek a jókora kőkapu alatt, innen pedig már jól kivehető a Hrall és a többi építmény is. A Gödör és a gyakorlótér egy kicsit arrébb, de az ő útjuk amúgy sem arra vezet.*
-A Kikötőben van fogadója. Hét Varjú a neve... Na!
*Hátrafordul a kifulladni látszó elf irányába. Borostyánsárga tekintete elidőzik a felborult kisasszonyon, aki mintha nem lenne szokva az efféle, meredek terephez. Talán segíthetett volna, ha akar, de esze ágában sincs. Még egy halovány vigyort is kénytelen lenyelni, csakhogy fenntartsa a rögtönzött kis színdarabot. Nem csupán önnön szórakoztatása a cél persze. Már most is, rövid útjuk alatt egészen sokat megtudott váratlan vendégéről. Talán olyan dolgokat is, amiket jarlként sosem hallott volna a finom ajkak mögül.*
-Nem vagyunk már messze, elf írnok kisasszony. A Kancellár elé viszem, öreg barátjához. *Tesz néhány lépést a Hrall építménye felé, majd megtorpan előtte és megfordul. Végigsimít szakállán, s megvárja, míg Dora összekapja magát.*
-Ugyanakkor javallom, hogy legyen óvatos. Nemrégiben egy vén banya ordassá változtatta a jó kancellárt. Ott van ni, a trónteremben... *Mutat befelé.*
-Jóllakottan fetreng. De azért ne menjen túl közel hozzá. *Arról persze fogalma sincs, hogy elhiszi-e a lány, amit állít, de egy farkas valóban odabenn van és valóban a trón mellett fekszik, vaskos medvebundán pihentetve tagjait. Vénséges és hatalmas, s ezt Dora is szemrevételezi, ha feltápászkodik a földről és belép a csarnokba. Talán nem is olyan nehéz belelátni a ravaszdi kancellárt, már amennyire ő fel tudja idézni. Bárhogy is, kivárja, mire jut az elf, esetleg megkísérli-e megszólítani a jószágot.*
11753. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-03-12 22:21:16
Üzenet elküldve: 2025-03-12 22:21:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Ha szólít a múlt//
*Dora hosszú elfévei alatt már megtanulta, hogy semmi sem az, aminek látszik, mégis érik még meglepetések ezen a téren. Itt van például ez az őr. Mi is a dolga? Szó nélkül beengedni. Mit csinál helyette? Fontoskodik. Az elf lány fejében él néhány alaposan kidolgozott elmélet azzal kapcsolatban, hogy hányféle borzalom vagy öröm (de főleg borzalom) sülhet ki abból, hogy a Vashegyre érkezett. Annyi ideje volt rajtuk agyalni, hogy a történetei a fárasztó út végére mind eposzi magasságokba emelték őt, vagy a világ megmentőjeként, vagy pedig valami mondvacsinált boszorkányként, megégetve – de a képzeletében ilyen buzgómócsing őrnek nem volt hely, és punktum. Ez az ellenszenve főleg akkor csúcsosodik ki, amikor iróniát vél kihallani a férfi rá vonatkozó megjegyzéséből, mikor a lány számára nem is kérdés, melyikük munkája a hasznosabb és nélkülözhetetlenebb. A kis kalaposból kiszakad egy bosszankodó sóhaj.*
- Megértem, hogy a _fontos_ dolgodat végzed. *Hazudja.* De biztosíthatlak, hogy ha valakitől, tőlem kell a legkevésbé megvédeni a Vashegyet. *Most nagyon örülne neki, ha lenne nála elég pénz, hogy lefizesse, de a nála lévő összeggel legfeljebb sértegetni tudna másokat, nem győzködni. Beadja hát a derekát, és elindul a férfi nyomában, miközben a szavain töpreng. Ennyi utazás után már olyan mindegy, hogy hányan lesznek tanúi a megaláztatásának vagy a boldog viszontlátásnak, és addig is nézegetheti a nagydarab fickó fenekét. Lábizmai persze egyből megérzik az emelkedőt, el van szokva az ilyen terepviszonyoktól. Csak reménykedik benne, hogy nem lesz tiszta csatak, mikor betoppan az utódhoz, mármint az ő olvasatában Kagaenae-hez. Mikor legutóbb látta a lányt, az még mindig pofátlanul fiatal és naiv volt, ami szörnyen fenyegetővé tette a szemében. Még szerencse, hogy vele ellentétben ő nem a kancellár kegyeire pályázott, hanem egész más irányba kacsintgatott. Aztán ki tudja, azóta hogy alakult az élet.
Egy másik név említésére azonban megbotlik a csizmája orrában, és csak az egyensúlyának köszönheti, hogy nem esik el.*
- Relael? *Kérdezi döbbenten, a férfi talán nem is gondolta, hogy ezzel a velejébe talált.* Hiszen őt ismerem! *De még hogy. Azonnal eszébe jut a közös fürdőzésük és a kettejük közt elcsattant csók, amely az ő esetlen megfogalmazása szerint finom volt, mint a jó bor. Különös, mennyire meghatározó volt az életére nézve az a pillanat. Hogy mennyit filozofáltak a szeretetről, szerelemről, és mindarról, ami valahol most is ott munkál Dora örökké kattogó elméjében...* Ugye, jól van? Remélem, egyszer megint találkoznak az útjaink. Annak idején valamiféle szőlészetet akart szerezni... kíváncsi lennék... mire jutott az ügyben. *Elmélkedik fennhangon, szuszogva de ha választ is kap rá, annak különösen örülne.
Talán a Relael, talán a Vashegy miatti izgalom és idegesség teszi, vagy a nem olyan rég fogyasztott, bódító szerek, vagy a hősies ülőmunkától hitvánnyá lett izomzata, de ez az a pont, amikor Dora már annyi levegőt sem kap, hogy haladjon, nem hogy beszéljen.*
- Hát én... leltárakat, meg... Hú! *Mondja utolsó megmaradt leheletével, és megtorpanva vadul kapkodja a levegőt. Keze a kalapra téved, lekapja fejéről, és legyezgetni kezdi vele magát, de nem segít azon, hogy a látása egyre inkább elhomályosul, és épp csak fel nem dől, úgy szédeleg.* Hú! Egy pillanat! *Kiált oda a férfinak, de bárhogy várakozik, nem javul a helyzet, alig bír megállni a lábán, míg végül elveszti a kontrollt, és borulni kezd - hacsak kísérője valami csoda folytán nem tud pont közbelépni, akkor egyenesen a puszta földre esik nyekkenve.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.12 22:23:33
*Dora hosszú elfévei alatt már megtanulta, hogy semmi sem az, aminek látszik, mégis érik még meglepetések ezen a téren. Itt van például ez az őr. Mi is a dolga? Szó nélkül beengedni. Mit csinál helyette? Fontoskodik. Az elf lány fejében él néhány alaposan kidolgozott elmélet azzal kapcsolatban, hogy hányféle borzalom vagy öröm (de főleg borzalom) sülhet ki abból, hogy a Vashegyre érkezett. Annyi ideje volt rajtuk agyalni, hogy a történetei a fárasztó út végére mind eposzi magasságokba emelték őt, vagy a világ megmentőjeként, vagy pedig valami mondvacsinált boszorkányként, megégetve – de a képzeletében ilyen buzgómócsing őrnek nem volt hely, és punktum. Ez az ellenszenve főleg akkor csúcsosodik ki, amikor iróniát vél kihallani a férfi rá vonatkozó megjegyzéséből, mikor a lány számára nem is kérdés, melyikük munkája a hasznosabb és nélkülözhetetlenebb. A kis kalaposból kiszakad egy bosszankodó sóhaj.*
- Megértem, hogy a _fontos_ dolgodat végzed. *Hazudja.* De biztosíthatlak, hogy ha valakitől, tőlem kell a legkevésbé megvédeni a Vashegyet. *Most nagyon örülne neki, ha lenne nála elég pénz, hogy lefizesse, de a nála lévő összeggel legfeljebb sértegetni tudna másokat, nem győzködni. Beadja hát a derekát, és elindul a férfi nyomában, miközben a szavain töpreng. Ennyi utazás után már olyan mindegy, hogy hányan lesznek tanúi a megaláztatásának vagy a boldog viszontlátásnak, és addig is nézegetheti a nagydarab fickó fenekét. Lábizmai persze egyből megérzik az emelkedőt, el van szokva az ilyen terepviszonyoktól. Csak reménykedik benne, hogy nem lesz tiszta csatak, mikor betoppan az utódhoz, mármint az ő olvasatában Kagaenae-hez. Mikor legutóbb látta a lányt, az még mindig pofátlanul fiatal és naiv volt, ami szörnyen fenyegetővé tette a szemében. Még szerencse, hogy vele ellentétben ő nem a kancellár kegyeire pályázott, hanem egész más irányba kacsintgatott. Aztán ki tudja, azóta hogy alakult az élet.
Egy másik név említésére azonban megbotlik a csizmája orrában, és csak az egyensúlyának köszönheti, hogy nem esik el.*
- Relael? *Kérdezi döbbenten, a férfi talán nem is gondolta, hogy ezzel a velejébe talált.* Hiszen őt ismerem! *De még hogy. Azonnal eszébe jut a közös fürdőzésük és a kettejük közt elcsattant csók, amely az ő esetlen megfogalmazása szerint finom volt, mint a jó bor. Különös, mennyire meghatározó volt az életére nézve az a pillanat. Hogy mennyit filozofáltak a szeretetről, szerelemről, és mindarról, ami valahol most is ott munkál Dora örökké kattogó elméjében...* Ugye, jól van? Remélem, egyszer megint találkoznak az útjaink. Annak idején valamiféle szőlészetet akart szerezni... kíváncsi lennék... mire jutott az ügyben. *Elmélkedik fennhangon, szuszogva de ha választ is kap rá, annak különösen örülne.
Talán a Relael, talán a Vashegy miatti izgalom és idegesség teszi, vagy a nem olyan rég fogyasztott, bódító szerek, vagy a hősies ülőmunkától hitvánnyá lett izomzata, de ez az a pont, amikor Dora már annyi levegőt sem kap, hogy haladjon, nem hogy beszéljen.*
- Hát én... leltárakat, meg... Hú! *Mondja utolsó megmaradt leheletével, és megtorpanva vadul kapkodja a levegőt. Keze a kalapra téved, lekapja fejéről, és legyezgetni kezdi vele magát, de nem segít azon, hogy a látása egyre inkább elhomályosul, és épp csak fel nem dől, úgy szédeleg.* Hú! Egy pillanat! *Kiált oda a férfinak, de bárhogy várakozik, nem javul a helyzet, alig bír megállni a lábán, míg végül elveszti a kontrollt, és borulni kezd - hacsak kísérője valami csoda folytán nem tud pont közbelépni, akkor egyenesen a puszta földre esik nyekkenve.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.12 22:23:33
11752. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-03-09 10:52:50
Üzenet elküldve: 2025-03-09 10:52:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ha szólít a múlt//
-Nahát. Akkor a nagysága biztos fontos személyiség. *Hagyja helyben a dolgot, borostyánsárga tekintetét ismét végigfuttatva vendégén. Nem merő szórakozásból teszi, amit tesz, noha csiklandozza humorát e szituáció. Kíváncsi arra is, mi sül ki a végén. A kissé ügyetlen elfecske saját fontosságának teljes tudatában igyekszik túlverekednie magát a "túlbuzgó kapuőrön", de teszi mindezt kellő udvariassággal. Ritkaszámba megy az ilyesmi.*
-Nem aggódóm, írnok kisasszony, ugyanakkor nekem meg itt az a dolgom, hogy őrizzem a Vashegyet. *Még csak nem is lódít tulajdonképp.*
-Úgyhogy ha megengedi, én magam kísérem a Hadúrhoz. Vagyis az utódhoz. *Jelenti ki szárazon. Elrugaszkodik a faltól, majd a sámlira helyezi az imént kínált almástálat. Feltételezi, hogy a hosszúéletű követi majd, de ha nem így tesz, hát bevárja. Tenyerét szórakozottan nyugtatja a fokos nyelén, de a legkevésbé sem kíván fenyegetőnek tűnni.*
-Furcsa, nem gyakran fordulnak meg erre elfnépek. De ez már a második ebben a hóban. Egy bizonyos Relael kisasszony is járt erre. *Nem feltételezi, hogy a hegyesfülűek mind ismerik egymást, de azért vet egy fürkésző pillantást a kalaposra, hátha látja a felismerés szikráit a kék szempárban. Nehéz egyelőre elhelyeznie ezeket a népeket: persze a szemnek szépek, de túl kevéssel volt dolga hozzá, hogy kellőképp kiismerje magát rajtuk. Talán ezért is oly kíváncsi.*
-Na és mit írogatott a kancellárnak? *Kérdi, miközben felfelé caplatnak a meredek domboldalon. Előttük már ott tornyosul nem messze a belső falgyűrű.*
-Már ha szabad tudni. *Fűzi még hozzá. Volt szerencséje néhány alkalommal a ravaszdi, éhenkórász rókához. Nem lenne meglepve semmitől.*
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.09 10:54:10
-Nahát. Akkor a nagysága biztos fontos személyiség. *Hagyja helyben a dolgot, borostyánsárga tekintetét ismét végigfuttatva vendégén. Nem merő szórakozásból teszi, amit tesz, noha csiklandozza humorát e szituáció. Kíváncsi arra is, mi sül ki a végén. A kissé ügyetlen elfecske saját fontosságának teljes tudatában igyekszik túlverekednie magát a "túlbuzgó kapuőrön", de teszi mindezt kellő udvariassággal. Ritkaszámba megy az ilyesmi.*
-Nem aggódóm, írnok kisasszony, ugyanakkor nekem meg itt az a dolgom, hogy őrizzem a Vashegyet. *Még csak nem is lódít tulajdonképp.*
-Úgyhogy ha megengedi, én magam kísérem a Hadúrhoz. Vagyis az utódhoz. *Jelenti ki szárazon. Elrugaszkodik a faltól, majd a sámlira helyezi az imént kínált almástálat. Feltételezi, hogy a hosszúéletű követi majd, de ha nem így tesz, hát bevárja. Tenyerét szórakozottan nyugtatja a fokos nyelén, de a legkevésbé sem kíván fenyegetőnek tűnni.*
-Furcsa, nem gyakran fordulnak meg erre elfnépek. De ez már a második ebben a hóban. Egy bizonyos Relael kisasszony is járt erre. *Nem feltételezi, hogy a hegyesfülűek mind ismerik egymást, de azért vet egy fürkésző pillantást a kalaposra, hátha látja a felismerés szikráit a kék szempárban. Nehéz egyelőre elhelyeznie ezeket a népeket: persze a szemnek szépek, de túl kevéssel volt dolga hozzá, hogy kellőképp kiismerje magát rajtuk. Talán ezért is oly kíváncsi.*
-Na és mit írogatott a kancellárnak? *Kérdi, miközben felfelé caplatnak a meredek domboldalon. Előttük már ott tornyosul nem messze a belső falgyűrű.*
-Már ha szabad tudni. *Fűzi még hozzá. Volt szerencséje néhány alkalommal a ravaszdi, éhenkórász rókához. Nem lenne meglepve semmitől.*
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.09 10:54:10
11751. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-03-06 22:20:11
Üzenet elküldve: 2025-03-06 22:20:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Ha szólít a múlt//
*Az őr nem ugyanaz, mint akire emlékezett. Na, nem mintha annyira foglalkoztatta volna eddigi hosszú itt tartózkodása során, mi az illető neve, vagy milyen a személyisége – csak annyit jegyzett meg belőle, hogy ő is elf. Ritka látvány. A helyén ácsorgó fickó sokkal jobban illeszkedik a lány elméjében kialakított Tharg-sztereotípiába, amit, kínos vagy nem kínos, ennyi idő után sem sikerült megcáfolnia a Vashegy lakóinak. Persze éppen ezért meg sem lepődik a marcona kinézeten, valahogy sejtette, hogy a kapun túl ez a látvány fogadja majd. Inkább arra koncentrál, hogy ne tűnjön félszegnek, és amennyire lehet, titkolja a térde és a keze remegését. Ügyetlenkedésének valószínűleg az őr is tanúja volt az előbb, bízik hát benne, hogy valami lányos zavarnak tudja be – a férfiaknak ez sokszor még imponál is. Ő már csak tudja. Így vált azelőtt írnokká.*
- Csakugyan. *Vágja rá némi lekezelő, türelmetlen éllel a hangjában, amit most idegességében nem tud palástolni. Lehet, hogy tényleg meg kellett volna becsülnie azt az elf őrt, az nem kérdezgetett vissza fölöslegesen, és továbbengedte, hogy tegye a dolgát. Elvégre fontos személyiség, vagy mi. Tudni akarja, mi várja a kapun túl, legyen az rossz vagy jó, mert már épp elég időt töltött a démonjaival a távollétében, erre holmi ugrancs...*
- Oh. *Zökken ki hirtelen a gondolatmenetéből, mikor kiderül, hogy megtarthatja a tőröket. Először csak meglepetten bambul le rájuk, aztán a fogaskerekek egyből csikorogni kezdenek, és minden gondolata katasztrófába torkollik. Polgárháború van? Meg akarják küzdetni a Gödörben egy irbisszel? Utóbbi bántóan rövid lenne, de valakinek talán így is szórakoztató, ha épp nem pislog abban az egy tizednyi másodpercben, ameddig még Dora életben lenne. Felfordul a gyomra, ezért csak egy intéssel jelzi, hogy nem kér enni. Kicsit el is sápad.
Egyébként az az elve, hogy mindig igazat mond, csak gyakran nem az összes igazat. Nincs abban semmi sarkítás, hogy a lány írnok meg gyógyító. Egyik helyzetbe sem úgy került, ahogy gondolta, hogy fog, egyikbe sem _akart_ kerülni, de aztán jól jött ki belőlük a végén. Igen büszke a kiérdemelt címekre, és most is ünnepélyes komolysággal néz a férfira, ahogy az elismétli őket. Érthető, hogy a kancellár neve is felmerül ebben a kontextusban (némi gúnyos körítéssel), az említésére a kalapos elf szemében kíváncsiság gyúl.*
- Nos, a kancellár írnokaként szolgáltam a Hadúr, majd az utóda hatalma alatt, és ezúttal is a kötelességtudat szólított vissza. *Ad rövid választ, mert nem érzi feladatának, hogy ennél részletesebben kifejtse. Óvatosan fogalmaz, amíg nem tudja, mire számítson, különben még a végén tényleg bejön az irbiszes elmélete.* Szeretnék beszélni valamelyikükkel. Bent találom? Ha igen, már kiismerem magam, ne aggódj. *Mondja, majd lovát száron vezetve megpróbálja megkerülni a férfit úgy, hogy beléphessen a kapun, és végre maga mögött hagyja ezt a kellemetlenkedő fickót.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.06 22:40:26
*Az őr nem ugyanaz, mint akire emlékezett. Na, nem mintha annyira foglalkoztatta volna eddigi hosszú itt tartózkodása során, mi az illető neve, vagy milyen a személyisége – csak annyit jegyzett meg belőle, hogy ő is elf. Ritka látvány. A helyén ácsorgó fickó sokkal jobban illeszkedik a lány elméjében kialakított Tharg-sztereotípiába, amit, kínos vagy nem kínos, ennyi idő után sem sikerült megcáfolnia a Vashegy lakóinak. Persze éppen ezért meg sem lepődik a marcona kinézeten, valahogy sejtette, hogy a kapun túl ez a látvány fogadja majd. Inkább arra koncentrál, hogy ne tűnjön félszegnek, és amennyire lehet, titkolja a térde és a keze remegését. Ügyetlenkedésének valószínűleg az őr is tanúja volt az előbb, bízik hát benne, hogy valami lányos zavarnak tudja be – a férfiaknak ez sokszor még imponál is. Ő már csak tudja. Így vált azelőtt írnokká.*
- Csakugyan. *Vágja rá némi lekezelő, türelmetlen éllel a hangjában, amit most idegességében nem tud palástolni. Lehet, hogy tényleg meg kellett volna becsülnie azt az elf őrt, az nem kérdezgetett vissza fölöslegesen, és továbbengedte, hogy tegye a dolgát. Elvégre fontos személyiség, vagy mi. Tudni akarja, mi várja a kapun túl, legyen az rossz vagy jó, mert már épp elég időt töltött a démonjaival a távollétében, erre holmi ugrancs...*
- Oh. *Zökken ki hirtelen a gondolatmenetéből, mikor kiderül, hogy megtarthatja a tőröket. Először csak meglepetten bambul le rájuk, aztán a fogaskerekek egyből csikorogni kezdenek, és minden gondolata katasztrófába torkollik. Polgárháború van? Meg akarják küzdetni a Gödörben egy irbisszel? Utóbbi bántóan rövid lenne, de valakinek talán így is szórakoztató, ha épp nem pislog abban az egy tizednyi másodpercben, ameddig még Dora életben lenne. Felfordul a gyomra, ezért csak egy intéssel jelzi, hogy nem kér enni. Kicsit el is sápad.
Egyébként az az elve, hogy mindig igazat mond, csak gyakran nem az összes igazat. Nincs abban semmi sarkítás, hogy a lány írnok meg gyógyító. Egyik helyzetbe sem úgy került, ahogy gondolta, hogy fog, egyikbe sem _akart_ kerülni, de aztán jól jött ki belőlük a végén. Igen büszke a kiérdemelt címekre, és most is ünnepélyes komolysággal néz a férfira, ahogy az elismétli őket. Érthető, hogy a kancellár neve is felmerül ebben a kontextusban (némi gúnyos körítéssel), az említésére a kalapos elf szemében kíváncsiság gyúl.*
- Nos, a kancellár írnokaként szolgáltam a Hadúr, majd az utóda hatalma alatt, és ezúttal is a kötelességtudat szólított vissza. *Ad rövid választ, mert nem érzi feladatának, hogy ennél részletesebben kifejtse. Óvatosan fogalmaz, amíg nem tudja, mire számítson, különben még a végén tényleg bejön az irbiszes elmélete.* Szeretnék beszélni valamelyikükkel. Bent találom? Ha igen, már kiismerem magam, ne aggódj. *Mondja, majd lovát száron vezetve megpróbálja megkerülni a férfit úgy, hogy beléphessen a kapun, és végre maga mögött hagyja ezt a kellemetlenkedő fickót.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.06 22:40:26
11750. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-03-05 22:18:05
Üzenet elküldve: 2025-03-05 22:18:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ha szólít a múlt//
*Nem visel mást, csupán egy egyszerű, földtől koszos inget, vászonnadrágot és csizmáz. Derekán sem lóg egyéb egy egyszerű fokosnál. Ha már erre járt, hát átvette az őrséget a féleszű hosszúéletűtől egy kis időre. Nem merő jó szándék vezérelte persze. Roppant kíváncsi, kik jönnek s mennek a kapu árnyékában. Túl sok furcsa szerzet fordult meg itt az utóbbi időben, hogy ne keltsen gyanút benne, hogy az az idétlen fickó bárkit beenged.
A szóban forgó kapu tárva nyitva, ő pedig hátát a facölöpfalnak vetve serényen almát majszol. Egy egész tálnyi van előtte; a kezdeti távolságtartás után olybá fest, némelyek már felismerik a Vashegyen. A nénje sem véletlen tukmálta rá a tál almát, amit most jobb híján jobbjában szorongat. Csupán néhány darab árválkodik már benne, s valószínűleg az is hamar elfogy. Egy pillanatra azonban fel kell hagynia a rágással, hogy alaposabban is szemügyre vehesse a közeledő nőalakot. Mert nőalak, az biztos, de nem feltétlen emiatt időzik el sárga tekintete az idegenen. Szemlátomást nem tharg. Innen városinak mondaná, de azt már megtanulta, hogy e bélyeget ne süsse rá csak úgy bárki fiára vagy leányára, mert könnyűszerrel bakot lő vele. Lenyeli a jókora falatot, mielőtt válaszra nyitná száját.*
-Csakugyan? *Feleli a bemutatkozásra. A borostyán tekintet alaposan megméri a lányt, s ahogy az fegyvereit nyújtja, csak megrázza fejét.*
-Tartsd meg azokat. Jobb, ha nálad van. *Megenged egy sejtelmes mosolyt. Nincs szándéka bemutatkozni, legalábbis egyelőre. Először megnézi, vajon ez az állítólagos "írnok" mi járatban e földön. Merthogy nem hogy nem hallott róla, de mióta az álnok kancellár felszívódott, azóta az "írnok" szót sem ejtette ki senki a száján. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne érezné a hiányát e munkakörnek. Tapodja akármennyire is ősei ösvényét, az efféle tudás azért csak jól jön.*
-És mi járatban a Vashegyen, Dorawyna Olaphine, a Hrall írnoka és gyógyítója? *Alaposan megnyomja a megfelelő szavakat, hátha tetten érhet valamiféle reakciót a hosszúéletű ábrázatán. Egyelőre nem mozdul a faltól.*
-Almát? *Dora felé nyújtja a tálat, de rezzenéstelen tekintete még mindig őt fürkészi.*
-Különben... *Húzza vissza a tálat, s ha csak nem volt villámgyors az elf, hát alma nélkül maradt.*
-Csak nem a kancellárt keresed? Az öreg kecskeszakállút? *Kérdése alatt veszi csak közben a lány hátasát, de csak futólag.*
*Nem visel mást, csupán egy egyszerű, földtől koszos inget, vászonnadrágot és csizmáz. Derekán sem lóg egyéb egy egyszerű fokosnál. Ha már erre járt, hát átvette az őrséget a féleszű hosszúéletűtől egy kis időre. Nem merő jó szándék vezérelte persze. Roppant kíváncsi, kik jönnek s mennek a kapu árnyékában. Túl sok furcsa szerzet fordult meg itt az utóbbi időben, hogy ne keltsen gyanút benne, hogy az az idétlen fickó bárkit beenged.
A szóban forgó kapu tárva nyitva, ő pedig hátát a facölöpfalnak vetve serényen almát majszol. Egy egész tálnyi van előtte; a kezdeti távolságtartás után olybá fest, némelyek már felismerik a Vashegyen. A nénje sem véletlen tukmálta rá a tál almát, amit most jobb híján jobbjában szorongat. Csupán néhány darab árválkodik már benne, s valószínűleg az is hamar elfogy. Egy pillanatra azonban fel kell hagynia a rágással, hogy alaposabban is szemügyre vehesse a közeledő nőalakot. Mert nőalak, az biztos, de nem feltétlen emiatt időzik el sárga tekintete az idegenen. Szemlátomást nem tharg. Innen városinak mondaná, de azt már megtanulta, hogy e bélyeget ne süsse rá csak úgy bárki fiára vagy leányára, mert könnyűszerrel bakot lő vele. Lenyeli a jókora falatot, mielőtt válaszra nyitná száját.*
-Csakugyan? *Feleli a bemutatkozásra. A borostyán tekintet alaposan megméri a lányt, s ahogy az fegyvereit nyújtja, csak megrázza fejét.*
-Tartsd meg azokat. Jobb, ha nálad van. *Megenged egy sejtelmes mosolyt. Nincs szándéka bemutatkozni, legalábbis egyelőre. Először megnézi, vajon ez az állítólagos "írnok" mi járatban e földön. Merthogy nem hogy nem hallott róla, de mióta az álnok kancellár felszívódott, azóta az "írnok" szót sem ejtette ki senki a száján. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne érezné a hiányát e munkakörnek. Tapodja akármennyire is ősei ösvényét, az efféle tudás azért csak jól jön.*
-És mi járatban a Vashegyen, Dorawyna Olaphine, a Hrall írnoka és gyógyítója? *Alaposan megnyomja a megfelelő szavakat, hátha tetten érhet valamiféle reakciót a hosszúéletű ábrázatán. Egyelőre nem mozdul a faltól.*
-Almát? *Dora felé nyújtja a tálat, de rezzenéstelen tekintete még mindig őt fürkészi.*
-Különben... *Húzza vissza a tálat, s ha csak nem volt villámgyors az elf, hát alma nélkül maradt.*
-Csak nem a kancellárt keresed? Az öreg kecskeszakállút? *Kérdése alatt veszi csak közben a lány hátasát, de csak futólag.*
11749. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-03-01 19:36:05
Üzenet elküldve: 2025-03-01 19:36:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Ha szólít a múlt//
*Hát itt van. Megérkezett.
Dora mindig is tudta magáról, hogy nem a legbátrabb természet, de most, hogy a kapu nagyobbnak tetszik, mint amire emlékezett, a szokottnál kevésbé tudja józan ésszel palástolni a rajta eluralkodó félelmet. Utoljára akkor érezte magát így, mikor azt hitte, rájuk gyújtják a Pegazus fogadót a felkelő haramiák. A térde majdnem összecsuklik, ahogy lekászálódik a lova hátáról, és a nyeregre akasztott batyut remegő kézzel a hátára veti, csak hogy látványosan fontoskodjon az őrök mindent látó szeme előtt. Hiszen ezt csinálják a fontos személyek, nem?
Bárhogy is, nincs idő gyakorlásra, ide tettek kellenek. Már előre kiötölte a belépőjét, és az agya kémiai folyamatai nem tehetik tönkre, amit a hosszú ideúton, magányosan felépített. Megmakacsolja a szokottnál jóval kiszámíthatatlanabb lábizmait, és a kapuhoz lép.*
- Dorawyna Olaphine vagyok, a Hrall írnoka, gyógyító. *Mondja, amilyen határozottan csak a torkán kifér. Kicsit mintha kiabálna is, de ezt nehéz megállapítani, valahogy nem stimmel mostanában a hallása. Feltéve, hogy ennyi információhoz nem szakad a nyakába az egész városőrség, folytatja, ujját flegmán a kalapjához érinti, és hogy lássák, kiismeri már magát ezen a földön, egyből át is nyújtja a fegyvereit. Nincs nagyon mivel elszámolnia, igazából csak az övére erősített két tőr kerül letétbe. Amennyire nyilvánvaló, hogy a fura öltözékű elf nem tharg, annyira evidens az is, hogy nem épp harcos alkat. Ha minden jól megy, indul is tovább, az engedelmes szürke lovat száron vezetve, hogy bekösse az istállóba.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.01 19:36:55
*Hát itt van. Megérkezett.
Dora mindig is tudta magáról, hogy nem a legbátrabb természet, de most, hogy a kapu nagyobbnak tetszik, mint amire emlékezett, a szokottnál kevésbé tudja józan ésszel palástolni a rajta eluralkodó félelmet. Utoljára akkor érezte magát így, mikor azt hitte, rájuk gyújtják a Pegazus fogadót a felkelő haramiák. A térde majdnem összecsuklik, ahogy lekászálódik a lova hátáról, és a nyeregre akasztott batyut remegő kézzel a hátára veti, csak hogy látványosan fontoskodjon az őrök mindent látó szeme előtt. Hiszen ezt csinálják a fontos személyek, nem?
Bárhogy is, nincs idő gyakorlásra, ide tettek kellenek. Már előre kiötölte a belépőjét, és az agya kémiai folyamatai nem tehetik tönkre, amit a hosszú ideúton, magányosan felépített. Megmakacsolja a szokottnál jóval kiszámíthatatlanabb lábizmait, és a kapuhoz lép.*
- Dorawyna Olaphine vagyok, a Hrall írnoka, gyógyító. *Mondja, amilyen határozottan csak a torkán kifér. Kicsit mintha kiabálna is, de ezt nehéz megállapítani, valahogy nem stimmel mostanában a hallása. Feltéve, hogy ennyi információhoz nem szakad a nyakába az egész városőrség, folytatja, ujját flegmán a kalapjához érinti, és hogy lássák, kiismeri már magát ezen a földön, egyből át is nyújtja a fegyvereit. Nincs nagyon mivel elszámolnia, igazából csak az övére erősített két tőr kerül letétbe. Amennyire nyilvánvaló, hogy a fura öltözékű elf nem tharg, annyira evidens az is, hogy nem épp harcos alkat. Ha minden jól megy, indul is tovább, az engedelmes szürke lovat száron vezetve, hogy bekösse az istállóba.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.01 19:36:55
11748. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-03-01 16:21:45
Üzenet elküldve: 2025-03-01 16:21:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsnézőben//
- Kereshetünk, éppenséggel. Bár lehet, hogy akit találunk, pont téged nem tart majd ellenfélnek, ki tudja?
* Ravaszul somolyog a bajsza alatt, pedig hirtelen senki se jut eszébe, aki szóba jöhetne, de ezt Yarekának nem kell tudnia. *
- Cöhh. Nem fog.
* Ciccegve felhúzza az orrát. Mogorva némber. Csak merje becsmérelni a munkáját, megpatkolja őt is, csak jártassa a száját.
Már lélekben nekikészül, hogy itt bizony szégyenszemre asszonyverés lesz a páston, erre amaz csak úgy... Lepattintja.
Lassan bólint, csak úgy, magának. *
- Na. Hát csak inába szállt a bátorsága?
* Morog még egy sort félhangosan a szakálla mögött, mindenféle bosszantó, zsémbes asszonyokról és vállat vonva nekiáll elpakolni a szerszámait. *
- Kereshetünk, éppenséggel. Bár lehet, hogy akit találunk, pont téged nem tart majd ellenfélnek, ki tudja?
* Ravaszul somolyog a bajsza alatt, pedig hirtelen senki se jut eszébe, aki szóba jöhetne, de ezt Yarekának nem kell tudnia. *
- Cöhh. Nem fog.
* Ciccegve felhúzza az orrát. Mogorva némber. Csak merje becsmérelni a munkáját, megpatkolja őt is, csak jártassa a száját.
Már lélekben nekikészül, hogy itt bizony szégyenszemre asszonyverés lesz a páston, erre amaz csak úgy... Lepattintja.
Lassan bólint, csak úgy, magának. *
- Na. Hát csak inába szállt a bátorsága?
* Morog még egy sort félhangosan a szakálla mögött, mindenféle bosszantó, zsémbes asszonyokról és vállat vonva nekiáll elpakolni a szerszámait. *
11747. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-02-26 08:19:39
Üzenet elküldve: 2025-02-26 08:19:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsnézőben//
*Elhallgatja Kjenart, de nem kacarászik a fehérnépekkel kapcsolatos megállapításokon. Elenged egy halovány mosolyt, mielőtt felelne.*
-Mutass nekem ezen a vidéken egy valamirevalót. Olyat, amilyenről Te beszélsz. Azzal szívesen megverekszem. *Elvégre nem férfit keres ő, hanem kihívást. Ezt pedig eddig csak férfiemberekben látta.
Melle alatt összefonja karjait, úgy szemléli kritikus szemmel az utolsó simításokat a ló patkóján. Úgy fest, Kjenar valóban érti a dolgát, s hamar el is készül. Az árat nem sokallja, habár nem is rejlik sokkal több zsebében a kért 20 aranynál. Szűköcske erszényébe nyúl, hogy átnyújtson belőle néhány aranyat Kjenar Hastennek.
*
-Ha leesik a patkó, visszajövök. *Hangjában ott lapul a fenyegetés, bár szavait inkább kajánnak szánja.*
-Páholás, hmm? *A hátas kantárjáért nyúl, s azt megragadván pillant vissza válla felett a férfira.*
-Nem bánom. *Bólint lassan. A kovács megtermett férfiember, alighanem kihívás lenne legyűrni.*
-De később. Elébb dolgom van. *Azzal se szó, se beszéd felpattan a hátasra, hogy egy kurta biccentés után a kapu felé ügessen.*
*Elhallgatja Kjenart, de nem kacarászik a fehérnépekkel kapcsolatos megállapításokon. Elenged egy halovány mosolyt, mielőtt felelne.*
-Mutass nekem ezen a vidéken egy valamirevalót. Olyat, amilyenről Te beszélsz. Azzal szívesen megverekszem. *Elvégre nem férfit keres ő, hanem kihívást. Ezt pedig eddig csak férfiemberekben látta.
Melle alatt összefonja karjait, úgy szemléli kritikus szemmel az utolsó simításokat a ló patkóján. Úgy fest, Kjenar valóban érti a dolgát, s hamar el is készül. Az árat nem sokallja, habár nem is rejlik sokkal több zsebében a kért 20 aranynál. Szűköcske erszényébe nyúl, hogy átnyújtson belőle néhány aranyat Kjenar Hastennek.
*-Ha leesik a patkó, visszajövök. *Hangjában ott lapul a fenyegetés, bár szavait inkább kajánnak szánja.*
-Páholás, hmm? *A hátas kantárjáért nyúl, s azt megragadván pillant vissza válla felett a férfira.*
-Nem bánom. *Bólint lassan. A kovács megtermett férfiember, alighanem kihívás lenne legyűrni.*
-De később. Elébb dolgom van. *Azzal se szó, se beszéd felpattan a hátasra, hogy egy kurta biccentés után a kapu felé ügessen.*
11746. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-02-19 21:31:01
Üzenet elküldve: 2025-02-19 21:31:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Micsoda csúf dolog lenne lebökni azt, aki ilyen szépen megélezgette neked a kardodat. Ha tudom, hogy a magam részére csinálom, még egy kicsit fentem volna.
* Ciccegve csóválja a fejét. Nem tudni, vajon a cingár fickó milyen a harcban. Nem becsüli alá, ezt a hibát sosem követi el többször. Hiába a nagy termet, Kjenart is megcsúfolták már a küzdőtéren feleakkorák is. Kis híján a fogát is otthagyta. *
- Városi fiú, heh? Sejtettem én!
* No sebaj, majd ragasztanak az évek elég tapasztalatot rá, ha továbbra is fizetett kard marad a félvér. *
- Nem tudok árat mondani, nem az enyémek. De mivel kedves ismerősről van szó... Talán az is elég ha udvariasan, nyájas szóval kölcsönkérjük.
* Szó sincs itt semmiféle indokolatlan aranylehúzásról. Jó lovak kellenek oda, ez tény, de Kjenar sem vagyonos nemesúr, hogy átgondolatlanul szórja a garast. *
- Úgy látom, egyelőre nincs mit tovább átbeszélnünk. Baráti jószándékom jeléül, hadd vezesselek körbe! Amott, az az út vezet a Vaskorsóba. Bizonyára megfáradtál az eddigi utadon, meg aztán nekem is jól esne egy vagy több korsó sör. Hosszú nap volt.
* Lehajítja a viseltes kötényét a sarokba, majd vizet locsol az arcába. Ezennel megjelenésre méltónak találja magát a továbbiakban és fejével intve elindul a taverna irányába. *
- Micsoda csúf dolog lenne lebökni azt, aki ilyen szépen megélezgette neked a kardodat. Ha tudom, hogy a magam részére csinálom, még egy kicsit fentem volna.
* Ciccegve csóválja a fejét. Nem tudni, vajon a cingár fickó milyen a harcban. Nem becsüli alá, ezt a hibát sosem követi el többször. Hiába a nagy termet, Kjenart is megcsúfolták már a küzdőtéren feleakkorák is. Kis híján a fogát is otthagyta. *
- Városi fiú, heh? Sejtettem én!
* No sebaj, majd ragasztanak az évek elég tapasztalatot rá, ha továbbra is fizetett kard marad a félvér. *
- Nem tudok árat mondani, nem az enyémek. De mivel kedves ismerősről van szó... Talán az is elég ha udvariasan, nyájas szóval kölcsönkérjük.
* Szó sincs itt semmiféle indokolatlan aranylehúzásról. Jó lovak kellenek oda, ez tény, de Kjenar sem vagyonos nemesúr, hogy átgondolatlanul szórja a garast. *
- Úgy látom, egyelőre nincs mit tovább átbeszélnünk. Baráti jószándékom jeléül, hadd vezesselek körbe! Amott, az az út vezet a Vaskorsóba. Bizonyára megfáradtál az eddigi utadon, meg aztán nekem is jól esne egy vagy több korsó sör. Hosszú nap volt.
* Lehajítja a viseltes kötényét a sarokba, majd vizet locsol az arcába. Ezennel megjelenésre méltónak találja magát a továbbiakban és fejével intve elindul a taverna irányába. *
11745. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-02-19 21:15:44
Üzenet elküldve: 2025-02-19 21:15:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsnézőben//
- Hm, érdekes.
* Megvakarja az állát, miközben hümment egyet. Különös asszony. *
- Nem tudom, miért, azok hogy néznek ki?
* Kérdez vissza nyugodtan, de azért a képére kiül egy otromba vigyor. *
- Nőkkel nem akarsz verekedni. Értem, értem. Tehát, olyan férfiakkal akarsz verekedni, akik viszont ennek ellenére nőkkel igen?
* Felcsillanó szemmel ugratja a konok nőt. *
- Talán asszony létedre, valamiféle alantas dolognak tartod, ha más nővel harcolsz? De az már rendben van, hogy egy férfi, nem más férfiakkal küzd meg, hanem úgymond, a "gyengébbik nem" egy tagjával?
* Tanácstalanul széttárja a kezeit. *
- Lehet tudnék egy nálad kétszer képzettebb és kétszer tapasztaltabb női harcost, akkor mi van?
* Gonosz vigyora tovább szélesedik, úgy érzi, most fogást talált Yarekán. *
- Mi sem természetesebb.
* Buzgón meghajol, majd szolgálatkészen visszafordul a tarka ló lábaihoz. Közben halkan kacag magában a nőn. Lenne egy-két ötlete, mivel oldhatná a szemlátomást benne buzgó zsémbességet és mogorvaságot. Na nem magát ajánlaná e nemes feladatra, jobb szeretné megtartani minden fontos testrészét.
Egy szűk fél óra szótlan munka után befejezi a patkolást. *
- Nnna. Új patkók a helyükön. Garantálom, hogy fent is maradnak. 20 arany lesz, köszönöm alássan.
* Megveregeti a ló farát, majd megtörli verejtékező homlokát egy rongyba. *
- Patkolás kész. Páholás is lesz napirenden?
* Érdeklődik kedves mosollyal, akár ha csak az időjárásról csevegnének. *
- Hm, érdekes.
* Megvakarja az állát, miközben hümment egyet. Különös asszony. *
- Nem tudom, miért, azok hogy néznek ki?
* Kérdez vissza nyugodtan, de azért a képére kiül egy otromba vigyor. *
- Nőkkel nem akarsz verekedni. Értem, értem. Tehát, olyan férfiakkal akarsz verekedni, akik viszont ennek ellenére nőkkel igen?
* Felcsillanó szemmel ugratja a konok nőt. *
- Talán asszony létedre, valamiféle alantas dolognak tartod, ha más nővel harcolsz? De az már rendben van, hogy egy férfi, nem más férfiakkal küzd meg, hanem úgymond, a "gyengébbik nem" egy tagjával?
* Tanácstalanul széttárja a kezeit. *
- Lehet tudnék egy nálad kétszer képzettebb és kétszer tapasztaltabb női harcost, akkor mi van?
* Gonosz vigyora tovább szélesedik, úgy érzi, most fogást talált Yarekán. *
- Mi sem természetesebb.
* Buzgón meghajol, majd szolgálatkészen visszafordul a tarka ló lábaihoz. Közben halkan kacag magában a nőn. Lenne egy-két ötlete, mivel oldhatná a szemlátomást benne buzgó zsémbességet és mogorvaságot. Na nem magát ajánlaná e nemes feladatra, jobb szeretné megtartani minden fontos testrészét.
Egy szűk fél óra szótlan munka után befejezi a patkolást. *
- Nnna. Új patkók a helyükön. Garantálom, hogy fent is maradnak. 20 arany lesz, köszönöm alássan.
* Megveregeti a ló farát, majd megtörli verejtékező homlokát egy rongyba. *
- Patkolás kész. Páholás is lesz napirenden?
* Érdeklődik kedves mosollyal, akár ha csak az időjárásról csevegnének. *
11744. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-02-18 21:16:11
Üzenet elküldve: 2025-02-18 21:16:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsnézőben//
-Talán zsoldosokat. Talán másokat. Amerre fúj a szél. *Kjenarnak is hamar tiszta lehet, hogy neki nincsenek különösebb ambíciói. Azon kívül persze, hogy jól érzi magát. Jó ideje így mozog már, s meg kell hagynia, elégedett. Elégedettebb, mint mikor mások nagyszabású tervei végett kellett kezeit összemocskolni. Most mondjuk ugyanúgy megteszi ezt, csak aranyért cserébe. Ugyanakkor sekélyen buzog csak benne a szolgálatkészség a Vashegy felé. Előbb látni óhajtja, azok mit adnak.
A Párbaj Körének említésekor érdeklődve ráncolja homlokát. ígéretesen hangzik.*
-Úgy nézek én ki, mint aki fehérnépekkel birkózik? *Ajkainak széle sajátos, kaján mosolyba húzódik. Barnáival leplezetlen méri végig a kovácsot, mintha csak a benne rejlő erőt latolgatná. Megtermett férfi, alighanem megvan benne a spiritusz.*
-Szavadon ragadlak. De nem most. Előbb a ló. *Hátát még mindig a veranda cölöpének vetve a hátas felé biccent. Ahogy elnézi, a férfi hamarosan el is készül a munkájával. Tervez szétnézni előbb a Vashegyen, de úgy hiszi, nem kell messzire mennie, ha megakarja találni a vállalkozó szellemű kovácsot.*
-Mivel tartozom a patkolásért cserébe? *Veti oda foghegyről. Elvégre semmi sincs ingyen és bérmentve. Kevéske arany rejlik csak zsebében, s meri remélni, hogy Kjenar nem mond túlontúl nagy árat. Nem, mintha számítana, maximum néhány keresetlen szó mellett visszautasítja. Volt már ilyen a nap alatt. Kíváncsi, akkor mit tenne a tharg.*
A hozzászólás írója (Yareka Vholodrym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.18 21:17:40
-Talán zsoldosokat. Talán másokat. Amerre fúj a szél. *Kjenarnak is hamar tiszta lehet, hogy neki nincsenek különösebb ambíciói. Azon kívül persze, hogy jól érzi magát. Jó ideje így mozog már, s meg kell hagynia, elégedett. Elégedettebb, mint mikor mások nagyszabású tervei végett kellett kezeit összemocskolni. Most mondjuk ugyanúgy megteszi ezt, csak aranyért cserébe. Ugyanakkor sekélyen buzog csak benne a szolgálatkészség a Vashegy felé. Előbb látni óhajtja, azok mit adnak.
A Párbaj Körének említésekor érdeklődve ráncolja homlokát. ígéretesen hangzik.*
-Úgy nézek én ki, mint aki fehérnépekkel birkózik? *Ajkainak széle sajátos, kaján mosolyba húzódik. Barnáival leplezetlen méri végig a kovácsot, mintha csak a benne rejlő erőt latolgatná. Megtermett férfi, alighanem megvan benne a spiritusz.*
-Szavadon ragadlak. De nem most. Előbb a ló. *Hátát még mindig a veranda cölöpének vetve a hátas felé biccent. Ahogy elnézi, a férfi hamarosan el is készül a munkájával. Tervez szétnézni előbb a Vashegyen, de úgy hiszi, nem kell messzire mennie, ha megakarja találni a vállalkozó szellemű kovácsot.*
-Mivel tartozom a patkolásért cserébe? *Veti oda foghegyről. Elvégre semmi sincs ingyen és bérmentve. Kevéske arany rejlik csak zsebében, s meri remélni, hogy Kjenar nem mond túlontúl nagy árat. Nem, mintha számítana, maximum néhány keresetlen szó mellett visszautasítja. Volt már ilyen a nap alatt. Kíváncsi, akkor mit tenne a tharg.*
A hozzászólás írója (Yareka Vholodrym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.18 21:17:40
11743. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-02-17 08:34:47
Üzenet elküldve: 2025-02-17 08:34:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Hangosan felnevet a vádakra. Talán, sőt, elképzelhető, hogy nem rendelkezik a legjobb fizikummal, de amire nem futja az erejéből, azt kárpótolja az ügyességével és gyorsaságával. Na, nem mintha az segítene nehéz fegyverek forgatásában, de azért nem gondolná, hogy kifogna rajta egy buzogány. Persze egyszer biztos megütné saját magát, de gyanítja, hogy mindenki, aki először forgatja. *
- Vigyázz! Öltek már kevesebbért is!
* Az invitálásra pedig csak bólogatásba kezd. *
- Na, erről van szó! Ezt hívom csapatépítésnek. Biztos akad itt a vashegyen valami, amitől a következő hatban sem kel fel az ember!
* Ha nincs, az eléggé kiábrándító lenne. Elvégre a messziről jött törzsnek biztos van egy-két egyedi recept a tarsolyában, amitől egy hétköznapi ember nem bírna. *
- Egy kecske még hasznosabb is lett volna, sajnos nekem csak ilyen félénkek jutottak. Egy ilyen harcedzett félelmet nem ismerő paripával tudnék mit kezdeni. Biztos gyorsabbak is, mint az átlag.
* A vadonban lévő túlélésről valóban van mit tanulnia! Egyedül nem tartózkodik sokáig az ilyen veszélyes területeken, barátai meg nincsenek, akik erre vállalkoznának, szóval csak olyan munkákat vállal, amik a városba szólnak. *
- Nem tagadom, hogy a tudásom meglehetősen csekély, ha külvilágról van szó, de okom nagyon sosem volt bejárni azokat a vidékeket. De most, hogy felmerült a felszerelésem bővítése, így azért mindjárt más a helyzet! Úgyis azt mondtad, ha szépen megkérlek, velem tartasz. A te hatalmas tudásoddal meg biztos nem érhet meglepetés.
* Rájátszik egy kicsit az egójára, bár tény és való, hogy valaki, akinek több tudása van róla, és még harcos is, azt mindig szívesen fogadja. *
- Ez mind szép és jó, na de ne feledkezzünk meg a lényegről sem! Mégis mennyibe fájnak az ilyen csodalovak?
* Bár jól jönne a képzett ló, mégis fel kell készülni egy vagyont otthagyni, ha szeretne egyet. Egy bizonyos összegen felül már sajnálná rá a pénzt. *
* Hangosan felnevet a vádakra. Talán, sőt, elképzelhető, hogy nem rendelkezik a legjobb fizikummal, de amire nem futja az erejéből, azt kárpótolja az ügyességével és gyorsaságával. Na, nem mintha az segítene nehéz fegyverek forgatásában, de azért nem gondolná, hogy kifogna rajta egy buzogány. Persze egyszer biztos megütné saját magát, de gyanítja, hogy mindenki, aki először forgatja. *
- Vigyázz! Öltek már kevesebbért is!
* Az invitálásra pedig csak bólogatásba kezd. *
- Na, erről van szó! Ezt hívom csapatépítésnek. Biztos akad itt a vashegyen valami, amitől a következő hatban sem kel fel az ember!
* Ha nincs, az eléggé kiábrándító lenne. Elvégre a messziről jött törzsnek biztos van egy-két egyedi recept a tarsolyában, amitől egy hétköznapi ember nem bírna. *
- Egy kecske még hasznosabb is lett volna, sajnos nekem csak ilyen félénkek jutottak. Egy ilyen harcedzett félelmet nem ismerő paripával tudnék mit kezdeni. Biztos gyorsabbak is, mint az átlag.
* A vadonban lévő túlélésről valóban van mit tanulnia! Egyedül nem tartózkodik sokáig az ilyen veszélyes területeken, barátai meg nincsenek, akik erre vállalkoznának, szóval csak olyan munkákat vállal, amik a városba szólnak. *
- Nem tagadom, hogy a tudásom meglehetősen csekély, ha külvilágról van szó, de okom nagyon sosem volt bejárni azokat a vidékeket. De most, hogy felmerült a felszerelésem bővítése, így azért mindjárt más a helyzet! Úgyis azt mondtad, ha szépen megkérlek, velem tartasz. A te hatalmas tudásoddal meg biztos nem érhet meglepetés.
* Rájátszik egy kicsit az egójára, bár tény és való, hogy valaki, akinek több tudása van róla, és még harcos is, azt mindig szívesen fogadja. *
- Ez mind szép és jó, na de ne feledkezzünk meg a lényegről sem! Mégis mennyibe fájnak az ilyen csodalovak?
* Bár jól jönne a képzett ló, mégis fel kell készülni egy vagyont otthagyni, ha szeretne egyet. Egy bizonyos összegen felül már sajnálná rá a pénzt. *
11742. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-02-14 12:12:14
Üzenet elküldve: 2025-02-14 12:12:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsnézőben//
- Régóta, igen kellemesnek találom idáig.
* Nyugodtan felel, nem reagál a provokációra. *
- Nos, ha ez az amit keresel, biztos vagyok benne, hogy megtalálod a számításod. Talán zsoldosokat keresel?
* Húzza fel a szemöldökeit kérdőn, kiegyenesítve a gerincét. Nem tiszták a nő szándékai egyelőre előtte, így csak tapogatózik. *
- Aham, a Kikötő. Érdekes egy hely az, tele csavargóval, kalózzal meg gyilkosféle tolvajokkal. Állandó a csetepaté az utcákon. Ha a bajt keresi az ember fia, megtalálja gyorsan. Vagy lánya. És az az érzésem, te pontosan erre vágysz, igazam van?
* Ujjával felmutat az erődre maguk felett. *
- Odafent, van egy hely, ahol hasznosabban is levezetheted a felesleges energiáid és dühödet. A Párbaj Körének hívjuk. Mielőtt szükségtelenül beversz pár orrot, kipróbálhatnád magad ott, mit gondolsz?
* Térül és fordul, felhelyezi az izzó, újrakalapált patkókat. Bosszantja kicsit ez a némber. *
- Sőt, ha szépen megkérsz, nem csak felkísérlek, de ki is próbálhatsz.
* Kaján vigyorral a képén fordul Yareka felé. Érdekes volna összemérni erejét ezzel a marcona nővel, kíváncsi rá mit tudhat. *
- Persze csak, ha nem félsz, ha gondolod keríthetünk egy női ellenfelet is.
- Régóta, igen kellemesnek találom idáig.
* Nyugodtan felel, nem reagál a provokációra. *
- Nos, ha ez az amit keresel, biztos vagyok benne, hogy megtalálod a számításod. Talán zsoldosokat keresel?
* Húzza fel a szemöldökeit kérdőn, kiegyenesítve a gerincét. Nem tiszták a nő szándékai egyelőre előtte, így csak tapogatózik. *
- Aham, a Kikötő. Érdekes egy hely az, tele csavargóval, kalózzal meg gyilkosféle tolvajokkal. Állandó a csetepaté az utcákon. Ha a bajt keresi az ember fia, megtalálja gyorsan. Vagy lánya. És az az érzésem, te pontosan erre vágysz, igazam van?
* Ujjával felmutat az erődre maguk felett. *
- Odafent, van egy hely, ahol hasznosabban is levezetheted a felesleges energiáid és dühödet. A Párbaj Körének hívjuk. Mielőtt szükségtelenül beversz pár orrot, kipróbálhatnád magad ott, mit gondolsz?
* Térül és fordul, felhelyezi az izzó, újrakalapált patkókat. Bosszantja kicsit ez a némber. *
- Sőt, ha szépen megkérsz, nem csak felkísérlek, de ki is próbálhatsz.
* Kaján vigyorral a képén fordul Yareka felé. Érdekes volna összemérni erejét ezzel a marcona nővel, kíváncsi rá mit tudhat. *
- Persze csak, ha nem félsz, ha gondolod keríthetünk egy női ellenfelet is.
11741. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-02-14 11:51:04
Üzenet elküldve: 2025-02-14 11:51:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Végigméri futólag a félvért. Röviden sóhajt és száttárja a kezeit. *
- Minden elismerésem a lelkesedésedért, de attól félek ezzel a fizikummal eldőlnél vele a kezedben.
* Mielőtt veszélyes kalandokba bocsátkoznának, valóban nem árt, ha kicsikét jobban megismerik egymást. *
- Igazad van, kedves Ettvallder. Nyájasan meginvitállak egy tavernalátogatásra, ha itt végeztünk, na ehhez mit szólnál?
* Hű, de nagylelkű hangulatában van, önmagát is meglepi vele. Na de, ha tényleg egymás szebbik felét kísérgetnék később a pusztákon, hasznos a jó viszony. Nehogy véletlenül csak a porfelhőt lássa az ember fia, a távozó alakja után. *
- Kijavítalak. Egy megfelelően képzett lónak füle botja se billen egy ilyen akcióra. Min lovagoltál te eddigi életedben, kecskéken?
* Húzza fel fél szemöldökét. Ha nem így lenne, nagy bajban lennének a puccos artheniori lovagok is, a dögnehéz páncéljukban, amikor lóra szállnak. Ha az első kardcsörgésre, csatamágusra elfutnának a lovaik, aligha lenne sok lovag a harcmezőn. *
- Látom már, szükséged van a tapasztalatomra és tudásomra. Lehet hogy jól forgatod azt a piszkavasat, de a van még mit tanulnod a túlélésről odakint.
* Állával int a városfalon kívüli világ felé. Eltűnődik, vajon hány évet számlálhat a másik? Fiatalabbnak gondolja magánál, de az a francos elf vér megbabrálhatja a kinézetet így is. *
- Yorik, kedves öreg barátom, és ami azt illeti, méltán nevezhetem mesteremnek is. Kint él a füves pusztán, jó pár évtizede. Egész pontosan valamiféle megállóként tekinthető arrafelé a megfáradt vándoroknak. Híresen jó lovakat tenyészt. Bennük nem kell csalódnunk. Fürge a lábuk, szívósak és a patájukat patkolni sem szükséges, olyan kemény.
* Végigméri futólag a félvért. Röviden sóhajt és száttárja a kezeit. *
- Minden elismerésem a lelkesedésedért, de attól félek ezzel a fizikummal eldőlnél vele a kezedben.
* Mielőtt veszélyes kalandokba bocsátkoznának, valóban nem árt, ha kicsikét jobban megismerik egymást. *
- Igazad van, kedves Ettvallder. Nyájasan meginvitállak egy tavernalátogatásra, ha itt végeztünk, na ehhez mit szólnál?
* Hű, de nagylelkű hangulatában van, önmagát is meglepi vele. Na de, ha tényleg egymás szebbik felét kísérgetnék később a pusztákon, hasznos a jó viszony. Nehogy véletlenül csak a porfelhőt lássa az ember fia, a távozó alakja után. *
- Kijavítalak. Egy megfelelően képzett lónak füle botja se billen egy ilyen akcióra. Min lovagoltál te eddigi életedben, kecskéken?
* Húzza fel fél szemöldökét. Ha nem így lenne, nagy bajban lennének a puccos artheniori lovagok is, a dögnehéz páncéljukban, amikor lóra szállnak. Ha az első kardcsörgésre, csatamágusra elfutnának a lovaik, aligha lenne sok lovag a harcmezőn. *
- Látom már, szükséged van a tapasztalatomra és tudásomra. Lehet hogy jól forgatod azt a piszkavasat, de a van még mit tanulnod a túlélésről odakint.
* Állával int a városfalon kívüli világ felé. Eltűnődik, vajon hány évet számlálhat a másik? Fiatalabbnak gondolja magánál, de az a francos elf vér megbabrálhatja a kinézetet így is. *
- Yorik, kedves öreg barátom, és ami azt illeti, méltán nevezhetem mesteremnek is. Kint él a füves pusztán, jó pár évtizede. Egész pontosan valamiféle megállóként tekinthető arrafelé a megfáradt vándoroknak. Híresen jó lovakat tenyészt. Bennük nem kell csalódnunk. Fürge a lábuk, szívósak és a patájukat patkolni sem szükséges, olyan kemény.
11740. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-02-11 13:30:55
Üzenet elküldve: 2025-02-11 13:30:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsnézőben//
*Halkan felnevet a férfi megjegyzésén. Embereket patkolni izzó vassal... Az lenne csak a valamirevaló látvány!*
-Szóval régóta nyeled ezt a déli port. *Jegyzi meg, talán kissé epésen is. Valójában nem sokra tartja ezt a nevesincs Rhagodar csürhét, de a Thargodar lázadókat még annál is kevesebbre. Persze megtartja magának a véleményét, elvégre valószínűleg rövid úton a Gödörbe, vagy annál is rosszabb helyre kerülne, ha kimondaná őket hangosan. Mindenesetre hiszi, hogy nem ő az egyetlen, aki osztozik véleményén.*
-Remélem is. Nem barátokat keresek, hanem valamirevaló harcosokat. Kemény öklök és éles kardok kellenek egy efféle helyen. *Egykedvűen szemléli, ahogy a férfi a ló patkójával ügyködik. Vállát egy verandaoszlopnak veti, miközben a férfi ajánlásának megfelelően körbehordozza tekintetét a járókelőkön.*
-Meglátjuk. De azért óvatos vagyok az orrok betörésével Thargföldön. *Kaján mosolyra húzódnak ajkai.*
-Mit tudsz a Kikötőről? Úgy hírlik, az is veszélyes hely. Talán megnézem magamnak, igazak-e a pletykák. *Azt nem teszi hozzá, hogy valahol kíváncsi is. Sosem látta még a tengert tulajdon barnáival. Hiszi is meg nem is, hogy nem lehet látni a túlpartját.*
-És ha igazak, akkor biztos akad egy-két szükségtelenül egyenes orr. *Nem úgy fest, hogy Kjenar kapós lenne a kisegítőszemélyzet ötletére, így nem is forszírozza a dolgot különösebben. Egy próbát mindenesetre megért. Neki már csak azért is megérte volna, ha van hol álomra hajtania a fejét. Persze nem fáj a feje különösebben emiatt.*
*Halkan felnevet a férfi megjegyzésén. Embereket patkolni izzó vassal... Az lenne csak a valamirevaló látvány!*
-Szóval régóta nyeled ezt a déli port. *Jegyzi meg, talán kissé epésen is. Valójában nem sokra tartja ezt a nevesincs Rhagodar csürhét, de a Thargodar lázadókat még annál is kevesebbre. Persze megtartja magának a véleményét, elvégre valószínűleg rövid úton a Gödörbe, vagy annál is rosszabb helyre kerülne, ha kimondaná őket hangosan. Mindenesetre hiszi, hogy nem ő az egyetlen, aki osztozik véleményén.*
-Remélem is. Nem barátokat keresek, hanem valamirevaló harcosokat. Kemény öklök és éles kardok kellenek egy efféle helyen. *Egykedvűen szemléli, ahogy a férfi a ló patkójával ügyködik. Vállát egy verandaoszlopnak veti, miközben a férfi ajánlásának megfelelően körbehordozza tekintetét a járókelőkön.*
-Meglátjuk. De azért óvatos vagyok az orrok betörésével Thargföldön. *Kaján mosolyra húzódnak ajkai.*
-Mit tudsz a Kikötőről? Úgy hírlik, az is veszélyes hely. Talán megnézem magamnak, igazak-e a pletykák. *Azt nem teszi hozzá, hogy valahol kíváncsi is. Sosem látta még a tengert tulajdon barnáival. Hiszi is meg nem is, hogy nem lehet látni a túlpartját.*
-És ha igazak, akkor biztos akad egy-két szükségtelenül egyenes orr. *Nem úgy fest, hogy Kjenar kapós lenne a kisegítőszemélyzet ötletére, így nem is forszírozza a dolgot különösebben. Egy próbát mindenesetre megért. Neki már csak azért is megérte volna, ha van hol álomra hajtania a fejét. Persze nem fáj a feje különösebben emiatt.*
11739. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-02-09 15:22:07
Üzenet elküldve: 2025-02-09 15:22:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Majd meg is mutathatod, hogy hogyan is kell azt használni! Én meg megmutatom, hogy hogyan kell „halakat” filézni ezzel, ni!
* Kacagva megveregeti kardjának a markolatát. *
- Ne vedd a szívedre! Jobb előre tudni, hogy ki fedezi a hátad, mintsem már nyakig szarban rájönni, hogy az a valaki jobban ért a seggének vakarásához!
* Hogy itt mindenki harcedzett katona azt ő nem tudja, de nem véletlen vannak még jelen. Ha nem tudnának harcolni, akkor már rég kiirtottak volna őket. *
- Különös… Abban a hitben voltam, hogy itt mindig van valami, amit csinálni lehet!
* Itt most nem a lovak felpatkolására, vagy a boltok rendbetartására gondol! *
- Én azért aggódom! Nem véletlen csinálnak a bőrükből páncélt! Ugyanaz fogja őket is védeni, bár szó mi szó, nem hallhatatlanok, ezt legalább már bebizonyították!
* Bár már szívesen neki látna a felderítésnek, azért ez mégsem olyan egyszerű. *
- Nem is terveztem utánuk loholni! A szarvast csapdába csalnám, és úgy végeznék vele. Mellesleg kétlem, hogy a lónak is tetszene, ha szemtől szembe kéne mennie valami nála nagyobb bestiának, de javíts ki, ha tévedek!
* Látja mi folyik itt a háttérben. Kjenar szeretné megkopasztani a félvért! Ám az ember szerencséjére Ettvallder már egy ideje gondolkozik egy ló beszerzésén, szóval erre nem lenne nehéz rábeszélni. A kérdés, hogy mégis mennyivel szeretnék megkopasztani a kapzsi félvért! *
- Igazán? És hol találom ezt az ismerőst? Lehet, meglesem magamnak a kínálatot.
- Majd meg is mutathatod, hogy hogyan is kell azt használni! Én meg megmutatom, hogy hogyan kell „halakat” filézni ezzel, ni!
* Kacagva megveregeti kardjának a markolatát. *
- Ne vedd a szívedre! Jobb előre tudni, hogy ki fedezi a hátad, mintsem már nyakig szarban rájönni, hogy az a valaki jobban ért a seggének vakarásához!
* Hogy itt mindenki harcedzett katona azt ő nem tudja, de nem véletlen vannak még jelen. Ha nem tudnának harcolni, akkor már rég kiirtottak volna őket. *
- Különös… Abban a hitben voltam, hogy itt mindig van valami, amit csinálni lehet!
* Itt most nem a lovak felpatkolására, vagy a boltok rendbetartására gondol! *
- Én azért aggódom! Nem véletlen csinálnak a bőrükből páncélt! Ugyanaz fogja őket is védeni, bár szó mi szó, nem hallhatatlanok, ezt legalább már bebizonyították!
* Bár már szívesen neki látna a felderítésnek, azért ez mégsem olyan egyszerű. *
- Nem is terveztem utánuk loholni! A szarvast csapdába csalnám, és úgy végeznék vele. Mellesleg kétlem, hogy a lónak is tetszene, ha szemtől szembe kéne mennie valami nála nagyobb bestiának, de javíts ki, ha tévedek!
* Látja mi folyik itt a háttérben. Kjenar szeretné megkopasztani a félvért! Ám az ember szerencséjére Ettvallder már egy ideje gondolkozik egy ló beszerzésén, szóval erre nem lenne nehéz rábeszélni. A kérdés, hogy mégis mennyivel szeretnék megkopasztani a kapzsi félvért! *
- Igazán? És hol találom ezt az ismerőst? Lehet, meglesem magamnak a kínálatot.
11738. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-02-09 13:32:27
Üzenet elküldve: 2025-02-09 13:32:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Én. Személyesen. Nnaa, nem kell ilyen nagy szemeket mereszteni. Azt gondolod talán, az a láncos buzogány csak dísznek volt?
* Elnézően mosolyog, amolyan atyai módon. *
- Itt szinte mindenki képes a harcra.
* Mutat körbe jókora tenyereivel, majd magára mutat. *
- Békeidőben kovács, háborús időkben harcos. Ahogy itt nagyjából mindenki.
Amúgy meg, egy ideig a pusztákon éltem. Ott tanultam a kovácsmesterség alapjait is. Nem kell beszarni, nem vezetlek tévútra.
* Vigyorog alattomosan, de rossz szándék nélkül. *
- Nem vagyok én ide bezárva. De kaland mostanság kevés akad. Nehogy berozsdásodjon az ember, és azon kapja magát, hogy nyikorognak a tagjai.
* Dölyfösen összefonja maga előtt a karjait. *
- Ne gondold, hogy tartok holmi gyíkocskától! Az ilyen egyszálbelűeknek kellene inkább aggódni.
* Felpattan, majd földrengésszerű hátlapogatásban részesíti Ettvalldert. *
- Nesze.
* Tudja ő, hogy rendes munkát végzett, nem is aggódik, hogy netán hibát találnának az élezésében. *
- Helyes. Csak ne itt próbálkozz ezzel a művelettel, rohadtul utálok gödröt ásni.
* Egykedvűen megsimogatja a szakállát. *
- Ha, és amennyiben elindul ez a kis móka... Szükséged lenne egy rátermedt idegenvezetőn kívül, esetleg fürgelábú lovakra. Nem célszerű gyalogszerrel loholni a hatalmas dögök után, nekem elhiheted. Egészen hihetetlen módon, véletlenül ismerek valakit, aki segíthet ebben.
* Szemtelenül elvigyorodik és hátradőlve ismét összefonja a karjait a mellkasán. *
- Ej, ej, micsoda egy hasznos fickó vagy te Kjenar.
* Várakozó pillantással fürkészi a félvért, vajon mit szól a javaslatra. *
- Én. Személyesen. Nnaa, nem kell ilyen nagy szemeket mereszteni. Azt gondolod talán, az a láncos buzogány csak dísznek volt?
* Elnézően mosolyog, amolyan atyai módon. *
- Itt szinte mindenki képes a harcra.
* Mutat körbe jókora tenyereivel, majd magára mutat. *
- Békeidőben kovács, háborús időkben harcos. Ahogy itt nagyjából mindenki.
Amúgy meg, egy ideig a pusztákon éltem. Ott tanultam a kovácsmesterség alapjait is. Nem kell beszarni, nem vezetlek tévútra.
* Vigyorog alattomosan, de rossz szándék nélkül. *
- Nem vagyok én ide bezárva. De kaland mostanság kevés akad. Nehogy berozsdásodjon az ember, és azon kapja magát, hogy nyikorognak a tagjai.
* Dölyfösen összefonja maga előtt a karjait. *
- Ne gondold, hogy tartok holmi gyíkocskától! Az ilyen egyszálbelűeknek kellene inkább aggódni.
* Felpattan, majd földrengésszerű hátlapogatásban részesíti Ettvalldert. *
- Nesze.
* Tudja ő, hogy rendes munkát végzett, nem is aggódik, hogy netán hibát találnának az élezésében. *
- Helyes. Csak ne itt próbálkozz ezzel a művelettel, rohadtul utálok gödröt ásni.
* Egykedvűen megsimogatja a szakállát. *
- Ha, és amennyiben elindul ez a kis móka... Szükséged lenne egy rátermedt idegenvezetőn kívül, esetleg fürgelábú lovakra. Nem célszerű gyalogszerrel loholni a hatalmas dögök után, nekem elhiheted. Egészen hihetetlen módon, véletlenül ismerek valakit, aki segíthet ebben.
* Szemtelenül elvigyorodik és hátradőlve ismét összefonja a karjait a mellkasán. *
- Ej, ej, micsoda egy hasznos fickó vagy te Kjenar.
* Várakozó pillantással fürkészi a félvért, vajon mit szól a javaslatra. *
11737. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-02-09 10:44:21
Üzenet elküldve: 2025-02-09 10:44:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Sajnos nem ilyen egyszerű, amilyennek hallatják. Nem az, hogy nem bízna, már magában a Tharg mesterek képességében, mert még a városban meghúzó mesterekben is kételkedne eleinte. Nem jöhet csakúgy ide egy bestia bőrével! Előtte ki kell tapasztalnia az itteniek kézügyességét! Ezért is vetette fel, hogy először azt a szarvasfélét hozzá ide, majd ott meglátja, hogy mennyire dolgoznak jól.
A következőt szarkazmusként fogja fel, de nem tesz hozzá sokat. Az arany mindenhol jól jön! *
- A taverna?
* Néz meglepődve, majd mosolyodik el. *
- Abban nem kételkedem! Minden fogadós örülne, ha felvásárolnák a teljes italkészletet, nem úgy, mint a törzsvendégek!
* Hogy mégis mi van ezzel az ősökkel, meg a csarnokokkal azt egyhamar nem fogja megtudni, igaz nem is fog érdeklődni, de ha minden csapból ez fog folyni, akkor csak érdekelni fogja a végén. *
- Idegenvezető? Te?
* Néz meglepődve a másikra. Érdekesen hangzik, hogy maga a kovács jönne segíteni levadászni a nyersanyagot, amivel később dolgozni fog. Bár ha emlékei nem csalják meg, akkor épp járőrőzes közben találkoztak. Ha meg már ilyen melókat is felvállal, akkor csak nem kell féltenie a vöröskét. *
- Milyen nagylelkű! Mintha csak várnád az alkalmat, hogy elhagyhasd a vashegy békés határait! Én nem fogok panaszkodni, ha velem tartasz! Több kard, több fej gyorsabban és jobban végez. Azonban… a szárnyasgyík levadászására is ilyen önfeláldozóan jelentkeznél? Azért az egy kicsivel nagyobb falat, mint valami szarvas élőlény!
* Na meg az sem biztos, hogy ő maga megéli a találkozást. Még sok mindenre lesz szüksége, ha eljön az idő! *
- Mutasd!
* Veszi vissza a pengéjét. Először recéivel felfelé tartja, majd kinézetét ellenőrzi. Néhány recéhez odateszi az ujját, hogy érezhesse az élüket, majd megfordítja, s hüvelykujja végigszalad az élén. Ő igy teszteli le a penge élességét. Ennek köszönhetően enyhén megvágódik az ujja, de ez csak természetes volt! Megelégedve helyezi vissza a pengéjét a hüvelyébe, majd lenyalja az ujjáról a vért. *
- Tökéletes! Ezzel csakúgy hullani fognak a fejek!
* Sajnos nem ilyen egyszerű, amilyennek hallatják. Nem az, hogy nem bízna, már magában a Tharg mesterek képességében, mert még a városban meghúzó mesterekben is kételkedne eleinte. Nem jöhet csakúgy ide egy bestia bőrével! Előtte ki kell tapasztalnia az itteniek kézügyességét! Ezért is vetette fel, hogy először azt a szarvasfélét hozzá ide, majd ott meglátja, hogy mennyire dolgoznak jól.
A következőt szarkazmusként fogja fel, de nem tesz hozzá sokat. Az arany mindenhol jól jön! *
- A taverna?
* Néz meglepődve, majd mosolyodik el. *
- Abban nem kételkedem! Minden fogadós örülne, ha felvásárolnák a teljes italkészletet, nem úgy, mint a törzsvendégek!
* Hogy mégis mi van ezzel az ősökkel, meg a csarnokokkal azt egyhamar nem fogja megtudni, igaz nem is fog érdeklődni, de ha minden csapból ez fog folyni, akkor csak érdekelni fogja a végén. *
- Idegenvezető? Te?
* Néz meglepődve a másikra. Érdekesen hangzik, hogy maga a kovács jönne segíteni levadászni a nyersanyagot, amivel később dolgozni fog. Bár ha emlékei nem csalják meg, akkor épp járőrőzes közben találkoztak. Ha meg már ilyen melókat is felvállal, akkor csak nem kell féltenie a vöröskét. *
- Milyen nagylelkű! Mintha csak várnád az alkalmat, hogy elhagyhasd a vashegy békés határait! Én nem fogok panaszkodni, ha velem tartasz! Több kard, több fej gyorsabban és jobban végez. Azonban… a szárnyasgyík levadászására is ilyen önfeláldozóan jelentkeznél? Azért az egy kicsivel nagyobb falat, mint valami szarvas élőlény!
* Na meg az sem biztos, hogy ő maga megéli a találkozást. Még sok mindenre lesz szüksége, ha eljön az idő! *
- Mutasd!
* Veszi vissza a pengéjét. Először recéivel felfelé tartja, majd kinézetét ellenőrzi. Néhány recéhez odateszi az ujját, hogy érezhesse az élüket, majd megfordítja, s hüvelykujja végigszalad az élén. Ő igy teszteli le a penge élességét. Ennek köszönhetően enyhén megvágódik az ujja, de ez csak természetes volt! Megelégedve helyezi vissza a pengéjét a hüvelyébe, majd lenyalja az ujjáról a vért. *
- Tökéletes! Ezzel csakúgy hullani fognak a fejek!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11737-11756