//Kjenar//
*A férfiak szaga nem igazán zavarja, ahogy az esetleges lószag sem. Szerencsére sosem szeretett illatos leányok társaságában lézengeni. A füstös, alkoholszagú fogadók mélyén megülő férfiak sokkal inkább voltak otthonos társaság. Így ezeken a földeken is kellemesebb a légkör Yagnar társaságában, itt Kjenar mellett, a kovácsműhelyben, a lószag közepén. Persze odafent azért a legutoljára csatlakozó, borostyánszemű barbár leány azért kiváltotta a szimpátiáját. Ellenben azzal a kis esetlen leányzóval, aki a birtok ügyében érkezett. Az egyszerűen nem piszkált fel benne semmit. De persze ez saját ízlése és véleménye, amit szépen meg is tart magának.*
- Valahogy az az érzésem, hogy nincs még asszonyod, aki helyre tegye ezt a mókás, felnyesett, csípős nyelved.
*Vigyorodik el, mert hiába, hogy különösebb hatást nem váltott ki apró csínye a férfiból, leszámítva persze az újabb piszkálódást, továbbra is szórakoztatónak találja a férfi természetét.
A rövid és esetlen gyakorlása végeztével maga elé tartja a lándzsát, egy ideig fürkészi, ismerkedik vele, végül viszont visszanyújtja Kjenarnak, mikor az érte int.*
- Nem tűnik olyan idegennek, de akkor is furcsa érzés. A bot ellenére is szokatlanabb, de egészen tetszetős.
*Jobban el tudja képzelni a saját kezei között, mint egy kardot. Újból az okítást figyeli, igyekszik mindent aprólékosan megjegyezni, mert most minden tartás, minden mozdulat fontos lehet. Olyan könnyűnek tűnik a férfi kezei között, a sajátjában meg annyira esetlennek hat az egész, de akkor is megpróbálja, ahogy visszakapja a fegyvert.*
- Így gondoltad?
*Fogja két marokra a fegyvert, ahogy lábaival betámasztja magát és döf a levegőbe, hogy azután maga elé emelje nyelet, mintha a láthatatlan ellenfél támadását lenne kész kivédeni. Végül előrébb csúsztatja a kezében, lefelé tartja, s íves fordulatot tesz, hogy ezt a képzelt harcost elgáncsolja vele. A mozdulatai még kissé darabosak és lomhák, de talán egy fokkal már kellemesebb látványt nyújtanak az előbbinél. Egyedül abban látszódik némi megszokott ügyesség, ahogy a feje fölé tartja a lándzsát, hogy végül lesújtva vágja kupán a nagy semmit maga előtt. Jobban érzi ezt a fegyvert, mint ahogy egy kardot el tudna képzelni a kezében. De Kjenar ügyesebb és tapasztaltabbnak tűnik nála, így majd ő megmondja, hogy mennyire menthető még a helyzete.*
- Nos? Nagyon ügyetlen volt, igaz?
*Pihegi, ahogy kifúj egy arcába kerülő sötét tincset, ajkain pedig kissé kínos mosoly ül ki.*
- Fogadjunk, hogy azért tanítasz ilyen készségesen, mert pályázol egy kupa sörre a tavernában.
*Vigyorodik el, ahogy ismét visszanyújtja a lándzsát a férfinak.*