Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 35 (681. - 698. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
698. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-06-04 22:39:44
Üzenet elküldve: 2026-06-04 22:39:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*Csontujj Murhun vet még egy villámló pillantást Kayaerre, majd prüszkölve fordul meg, hogy díszes kíséretével egyetemben távozzon. Lépteik sietősek, a falakon tartózkodóak pedig sokáig kísérhetik tekintetükkel őket lefelé a kacskaringós, meredek úton. A falakon izgatott sutyorgás támad, és a Krestvirrel kiegészült Kayaerr-Rorkir páros tudhatja, hogy az ajánlatnak hamar híre megy a városkában.*
//Ostromgyűrű//
-ZOPAL! ZOPAL! *A szólongatott ork rögtön megismerheti a rekedt hang gazdáját. Grizák az. Az alacsony termetű ork az oldalát szorongatva tépi fel a hadvezér sátrának bejáratát, hogy beléphessen rajta.*
-Visszatért a küldönc. Ahogy a felderítők is!
*Látszik, a fajtársa alaposan felizgatta magát. Behajtja maga mögött a sátrat, majd közelebb lép Zopalhoz.*
-Párbajra hívott a vezérük. Az ostoba! A mieink Skaräggnak, Vasbőrűnek nevezik. *Ajkai széles vigyorba húzódnak.*
-Levághatod a kígyó fejét. Ha a népe szemtanúja, az biztos megtörné őket. Azt mondják, leteszik a fegyvert, ha a barbár veszít. Cserébe azt kérik, hagyjuk magunk mögött az erődöt, ha Skarägg nyer. *Nyelvével nedvesíti felső ajkát. Látszólag megvan a véleménye e paktumról, de a híreket fontosabbnak véli.*
-De van még más is. *Dohogja.*
-A fal dolga. Sokan vannak rajta, íjász viszont kevés akad. Jó egy tucatot számoltak a felderítők. Aláásni aligha lehet. Sziklás a talaj, nem fogja se ásó, se csákány. A vár csak szemből támadható. Hátul túl meredek, túl mély... De Doross mesternek van ötlete. Az ostromlétráit képesek az orkjai cövekkel a falba verni. Azt ember nem dönti el. A faltörőkos pedig felülről kap védelmet az íjászok miatt. Már ha... Ostromra kerül sor.
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*Csontujj Murhun vet még egy villámló pillantást Kayaerre, majd prüszkölve fordul meg, hogy díszes kíséretével egyetemben távozzon. Lépteik sietősek, a falakon tartózkodóak pedig sokáig kísérhetik tekintetükkel őket lefelé a kacskaringós, meredek úton. A falakon izgatott sutyorgás támad, és a Krestvirrel kiegészült Kayaerr-Rorkir páros tudhatja, hogy az ajánlatnak hamar híre megy a városkában.*
//Ostromgyűrű//
-ZOPAL! ZOPAL! *A szólongatott ork rögtön megismerheti a rekedt hang gazdáját. Grizák az. Az alacsony termetű ork az oldalát szorongatva tépi fel a hadvezér sátrának bejáratát, hogy beléphessen rajta.*
-Visszatért a küldönc. Ahogy a felderítők is!
*Látszik, a fajtársa alaposan felizgatta magát. Behajtja maga mögött a sátrat, majd közelebb lép Zopalhoz.*
-Párbajra hívott a vezérük. Az ostoba! A mieink Skaräggnak, Vasbőrűnek nevezik. *Ajkai széles vigyorba húzódnak.*
-Levághatod a kígyó fejét. Ha a népe szemtanúja, az biztos megtörné őket. Azt mondják, leteszik a fegyvert, ha a barbár veszít. Cserébe azt kérik, hagyjuk magunk mögött az erődöt, ha Skarägg nyer. *Nyelvével nedvesíti felső ajkát. Látszólag megvan a véleménye e paktumról, de a híreket fontosabbnak véli.*
-De van még más is. *Dohogja.*
-A fal dolga. Sokan vannak rajta, íjász viszont kevés akad. Jó egy tucatot számoltak a felderítők. Aláásni aligha lehet. Sziklás a talaj, nem fogja se ásó, se csákány. A vár csak szemből támadható. Hátul túl meredek, túl mély... De Doross mesternek van ötlete. Az ostromlétráit képesek az orkjai cövekkel a falba verni. Azt ember nem dönti el. A faltörőkos pedig felülről kap védelmet az íjászok miatt. Már ha... Ostromra kerül sor.
697. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-06-02 21:24:08
Üzenet elküldve: 2026-06-02 21:24:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*Mivel a támogatáson túl másképp nem kíván közbeavatkozni a thargok harcában, így a tárgyalást is némán figyeli. Azért véleménye még van, és megkönnyebbülést is érez, mikor az orkok hajlandóságot mutatnak az alku elfogadására.
Kayaerr kimondott kétségei viszont tükrözik azt, amitől ő maga is tart, de ebben úgy tűnik, amúgy is mindannyian egy véleményen lehetnek, mert Rorkir is egyetért.*
- Szabályok. - *Szólal meg végül mégis, szavait a párosnak címezve.*
- Nem beszélték meg a párbaj szabályait. - *Magyarázza, mire gondol, kényszerítve rá magát, hogy a tekintetét is fölemelje a vezéralakok arcára.*
- Ha jól értem, ez a Dermesztő mágiahasználó. Az előtt véget vethet a párbajnak, hogy egyáltalán felé lépne. Ha használhat mágiát... - *Nem tudja, ez számít-e, vagy valóban csak időhúzás az ajánlat, de azért fontosnak tartotta, hogy ezt megjegyezze. Persze lehet, a párbajoknak alapvetően is van egy szabályrendszerük, csak ő nem tud róla, ezt nem tartja kizártnak. De felteszi, hogy a thargok és orkok szabályai között is lehet különbség.*
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*Mivel a támogatáson túl másképp nem kíván közbeavatkozni a thargok harcában, így a tárgyalást is némán figyeli. Azért véleménye még van, és megkönnyebbülést is érez, mikor az orkok hajlandóságot mutatnak az alku elfogadására.
Kayaerr kimondott kétségei viszont tükrözik azt, amitől ő maga is tart, de ebben úgy tűnik, amúgy is mindannyian egy véleményen lehetnek, mert Rorkir is egyetért.*
- Szabályok. - *Szólal meg végül mégis, szavait a párosnak címezve.*
- Nem beszélték meg a párbaj szabályait. - *Magyarázza, mire gondol, kényszerítve rá magát, hogy a tekintetét is fölemelje a vezéralakok arcára.*
- Ha jól értem, ez a Dermesztő mágiahasználó. Az előtt véget vethet a párbajnak, hogy egyáltalán felé lépne. Ha használhat mágiát... - *Nem tudja, ez számít-e, vagy valóban csak időhúzás az ajánlat, de azért fontosnak tartotta, hogy ezt megjegyezze. Persze lehet, a párbajoknak alapvetően is van egy szabályrendszerük, csak ő nem tud róla, ezt nem tartja kizártnak. De felteszi, hogy a thargok és orkok szabályai között is lehet különbség.*
696. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-06-01 19:49:53
Üzenet elküldve: 2026-06-01 19:49:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*Rorkir Kayarr karakán megjegyzésein jót derül, tetszik neki ez a tűz, ami ég a lányban. Talán ha más körülmények között találkoztak volna, asszonyává is tenné. De most aligha ez a legjobb hely és idő az ilyesmire. Az orkok küldötte úgy látszik ismeri őt, és ez afféle kellemes bizsergéssel tölti el. Egy harcos legnagyobb érdeme, ha ellenségei ismerik őt. És habár halvány reménynek tűnt, olybá tűnik hogy legalább megfontolják a kihívását. Sok életet menthetne meg így, s legfeljebb csak a sajátját kockáztatná. Jó üzletnek hangzik.*
-Legyen így.
*Feleli kurtán Csontujjnak és biccent is hozzá, ő is ezekre a feltételekre gondolt. Vagy valami nagyon hasonlóra.*
-Tudom. De egy próbát megér. Meg aztán addig is nyerhetünk egy kis időt. A kilátásaink nem a legjobbak, akármilyen hősiesen is küzdünk, csak rengeteg vér árán tudnánk megvédeni magunkat, és azt sem a végtelenségig, ha a főseregből kap még egy kis erősítést ez a varangy csőcselék akkor baszhatjuk.
*Mondja halkan Kayaerrnek, és Krestvirnek is. A többiek közt ezt nem hangoztatná, de sajnos a rideg tényeket nem szabad figyelmen kívül hagynia.*
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*Rorkir Kayarr karakán megjegyzésein jót derül, tetszik neki ez a tűz, ami ég a lányban. Talán ha más körülmények között találkoztak volna, asszonyává is tenné. De most aligha ez a legjobb hely és idő az ilyesmire. Az orkok küldötte úgy látszik ismeri őt, és ez afféle kellemes bizsergéssel tölti el. Egy harcos legnagyobb érdeme, ha ellenségei ismerik őt. És habár halvány reménynek tűnt, olybá tűnik hogy legalább megfontolják a kihívását. Sok életet menthetne meg így, s legfeljebb csak a sajátját kockáztatná. Jó üzletnek hangzik.*
-Legyen így.
*Feleli kurtán Csontujjnak és biccent is hozzá, ő is ezekre a feltételekre gondolt. Vagy valami nagyon hasonlóra.*
-Tudom. De egy próbát megér. Meg aztán addig is nyerhetünk egy kis időt. A kilátásaink nem a legjobbak, akármilyen hősiesen is küzdünk, csak rengeteg vér árán tudnánk megvédeni magunkat, és azt sem a végtelenségig, ha a főseregből kap még egy kis erősítést ez a varangy csőcselék akkor baszhatjuk.
*Mondja halkan Kayaerrnek, és Krestvirnek is. A többiek közt ezt nem hangoztatná, de sajnos a rideg tényeket nem szabad figyelmen kívül hagynia.*
695. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-05-30 14:33:41
Üzenet elküldve: 2026-05-30 14:33:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*A csontos ujjú varangy nyilvánvaló bosszúsága széles, diadalittas mosolyt csal arcára.*
- Igazán semmi szükség rá *legyint, mint aki udvariasan visszautasítja a nagylelkű lehetőséget* - Majd bemutatkozom neki, amikor már a varjak falatoznak belőle itt a falon.
*Tudná még a járatni a mocskos száját, egészen megjött a kedve, de Rorkir magához ragadja a szót. Azt várja, hogy még borzasztóbb szóvirágokkal alaposan fesse az ork küldöttek elé a nyomorult jövőt, ami vár rájuk, kicsit talán abban is bízik, hogy lehúgyozik innen a falról. Kifejezetten mulattatná a varangyok képe, amit erre vágnának.
A barbár azonban ahelyett, hogy csatlakozna Kayaerr határozott fenyegetéséhez, tisztességes alkut ajánl. Alkut, mely az ő őseinek is hagyatéka, alkut, amellyel viszont hosszú ideje nem hallotta, hogy valaki élt volna. Talán éppen emiatt nem is számít rá igazán, hogy a varangyok belemennének ebbe, az effajta gerincesség egyáltalán nem jellemző a fajtájukra. Épp ezért meglepetésként éri a válasz, amely elhagyja a szószóló száját. Olyannyira, hogy rögvest meg is környékezi a gyanakvás, bizalmatlanságának hangot adva fordul Rorkir felé, hogy halkan szóljon.*
- Nem fogják állni a szavukat *szeme sarkából undorodva sandít a kapu előtt álló orkokra, aztán végignéz a bennük feltétlenül megbízó embereken a falon* - De az is lehet, hogy mi sem.
*Ha tudna hinni azoknak a zöld fattyaknak persze egy pillanatig nem kérdőjelezné meg a tisztességes párharc ötletét. De őszintén úgy gondolja, a példátlan összeverődésük és messzi földre érkezésük után, aligha adnák fel állásaikat egy aprócska veszteség miatt.*
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*A csontos ujjú varangy nyilvánvaló bosszúsága széles, diadalittas mosolyt csal arcára.*
- Igazán semmi szükség rá *legyint, mint aki udvariasan visszautasítja a nagylelkű lehetőséget* - Majd bemutatkozom neki, amikor már a varjak falatoznak belőle itt a falon.
*Tudná még a járatni a mocskos száját, egészen megjött a kedve, de Rorkir magához ragadja a szót. Azt várja, hogy még borzasztóbb szóvirágokkal alaposan fesse az ork küldöttek elé a nyomorult jövőt, ami vár rájuk, kicsit talán abban is bízik, hogy lehúgyozik innen a falról. Kifejezetten mulattatná a varangyok képe, amit erre vágnának.
A barbár azonban ahelyett, hogy csatlakozna Kayaerr határozott fenyegetéséhez, tisztességes alkut ajánl. Alkut, mely az ő őseinek is hagyatéka, alkut, amellyel viszont hosszú ideje nem hallotta, hogy valaki élt volna. Talán éppen emiatt nem is számít rá igazán, hogy a varangyok belemennének ebbe, az effajta gerincesség egyáltalán nem jellemző a fajtájukra. Épp ezért meglepetésként éri a válasz, amely elhagyja a szószóló száját. Olyannyira, hogy rögvest meg is környékezi a gyanakvás, bizalmatlanságának hangot adva fordul Rorkir felé, hogy halkan szóljon.*
- Nem fogják állni a szavukat *szeme sarkából undorodva sandít a kapu előtt álló orkokra, aztán végignéz a bennük feltétlenül megbízó embereken a falon* - De az is lehet, hogy mi sem.
*Ha tudna hinni azoknak a zöld fattyaknak persze egy pillanatig nem kérdőjelezné meg a tisztességes párharc ötletét. De őszintén úgy gondolja, a példátlan összeverődésük és messzi földre érkezésük után, aligha adnák fel állásaikat egy aprócska veszteség miatt.*
694. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-05-26 18:59:17
Üzenet elküldve: 2026-05-26 18:59:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*Csontujj Murhun vicsorogva hallgatja Kayaerrt. Csak aztán köp ki, hogy amaz befejezte.*
-Keserves szenvedés és halál! *Visszhangozza krákogva.*
-A Dermesztőnek külön említést teszek majd rólad, barbár! *Sziszegi, de további eszmecserére már nincs lehetőség Kayaerr és közte, mert Rorkir magához ragadja a szót. A férfi ajánlatára most először a küldött arcán zavartság suhan át, miközben társai felé fordul. Néma pillantást váltanak, majd visszafordul Rorkir felé.*
-Tudjuk, hogy ki vagy, Skarägg. "Vasbőrű". Mondják, nem fogott rajtad penge. *Az ork vigyora elárulja, mit gondol valójában fajtársai babonásságáról. Nem folytatja azonnal. Láthatóan gondolkodóba ejtették a hallottak. Az efféle kihívások az orkok körében jelentőséggel bírnak.*
-Ha nyersz, felhagyunk az ostrommal. *Szemei összeszűkülnek.*
-Ha veszítesz, leteszitek a fegyvert, néped pedig távozik az erődből. Ezt az ajánlatot viszem a Dermesztő elé. Hogy szólasz? *Hangja visszhangot ver az erőd falai alatt. Amennyiben körbenéznek, megkeményedett tharg tekintetek viszonozzák pillantásaikat. Bíznak Rorkirban és Kayaerrben, legyen bárhogy. Sorsuk az ő kezükben.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.26 19:02:10
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*Csontujj Murhun vicsorogva hallgatja Kayaerrt. Csak aztán köp ki, hogy amaz befejezte.*
-Keserves szenvedés és halál! *Visszhangozza krákogva.*
-A Dermesztőnek külön említést teszek majd rólad, barbár! *Sziszegi, de további eszmecserére már nincs lehetőség Kayaerr és közte, mert Rorkir magához ragadja a szót. A férfi ajánlatára most először a küldött arcán zavartság suhan át, miközben társai felé fordul. Néma pillantást váltanak, majd visszafordul Rorkir felé.*
-Tudjuk, hogy ki vagy, Skarägg. "Vasbőrű". Mondják, nem fogott rajtad penge. *Az ork vigyora elárulja, mit gondol valójában fajtársai babonásságáról. Nem folytatja azonnal. Láthatóan gondolkodóba ejtették a hallottak. Az efféle kihívások az orkok körében jelentőséggel bírnak.*
-Ha nyersz, felhagyunk az ostrommal. *Szemei összeszűkülnek.*
-Ha veszítesz, leteszitek a fegyvert, néped pedig távozik az erődből. Ezt az ajánlatot viszem a Dermesztő elé. Hogy szólasz? *Hangja visszhangot ver az erőd falai alatt. Amennyiben körbenéznek, megkeményedett tharg tekintetek viszonozzák pillantásaikat. Bíznak Rorkirban és Kayaerrben, legyen bárhogy. Sorsuk az ő kezükben.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.26 19:02:10
693. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-05-25 18:30:27
Üzenet elküldve: 2026-05-25 18:30:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Krestvir levelét átveszi és a bólint, hogy a Pegazusba vigye Frandr'd számára. Az, hogy a toronynál lehet nem futnak össze a megbeszélt időben, azt kicsit furcsállja, de nem tesz hozzá semmit. Nestar attól még tervez az adott időpontban ott lenni, ha esetleg meggondolná magát.*
//Ispotály//
*A hálás szavakat és kézfogásokat szerényen fogadja.*
- Örülök, hogy segíthettem.
*Még nem tudja eldönteni, hogy több vagy kevesebb sebesültnek örült volna. Mivel a többi sérültet Krestvir is könnyedén ellátja és már komoly bajuk sincs, így egyelőre az alkimista ötletek nélkül marad, hogy miként segíthesse tovább a védelmi feladatokat. Amiben viszont sokkal biztosabb, hogy az erődnek szüksége van drasztikusabb megoldásokra, ha nyerni akarnak ekkora túlerővel szemben. De abban is bizakodó, hogy holnap hajnalig a helyzet tovább nem romlik, így elhagyja az ispotályt.*
//Elutazóban//
*Merchennek kifejezett szerencséje lesz, ugyanis Nestar le is tesz a tervéről, hogy hírnökön keresztül üzentessen a számára és direkt visszalátogatást tervez az árvaházba. A kapus beszélgetésnek majd az összefoglalóját meghallgatja Krestvirtől holnap reggel vagy ha összefutnak, a toronynál este elején. De már meg se próbálja elérni a diskurzust, ha egyáltalán még tart. Nem tudna sokat hozzátenni, nem éppen diplomata és a hadi tanácskozásban sem szükséges oda. Krestvir tudja, hogy mire képes, nagyjából pontosan. Amit jelenleg tehet a Pitypangos tó sarkán, hogy lehunyja a szemét, elképzeli a szobát, amiben a dézsa van, a dézsát és azt, hogy a kilépte és a belépte párhuzamos irányban legyen és a feje ne fájduljon meg újra, ahogy a tájolódása próbál alkalmazkodni a hirtelen irányváltozáshoz. Ha mindent jól csinált, akkor hamarost az árvaházban is lehet újra, rengeteg tapasztalattal gyarapodva.*
A varázsló átlép bármilyen víz- vagy jégfelületen, melynek hatására azon keresztül egy másikba tud átutazni, az egyiken belépni, majd a másikon ki. Szükséges hozzá, hogy a mágus tudja, hogy ott van jég- vagy vízfelület (járt már ott, látta), és hogy kellő nagyságú legyen a be- és kilépéshez.
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Krestvir levelét átveszi és a bólint, hogy a Pegazusba vigye Frandr'd számára. Az, hogy a toronynál lehet nem futnak össze a megbeszélt időben, azt kicsit furcsállja, de nem tesz hozzá semmit. Nestar attól még tervez az adott időpontban ott lenni, ha esetleg meggondolná magát.*
//Ispotály//
*A hálás szavakat és kézfogásokat szerényen fogadja.*
- Örülök, hogy segíthettem.
*Még nem tudja eldönteni, hogy több vagy kevesebb sebesültnek örült volna. Mivel a többi sérültet Krestvir is könnyedén ellátja és már komoly bajuk sincs, így egyelőre az alkimista ötletek nélkül marad, hogy miként segíthesse tovább a védelmi feladatokat. Amiben viszont sokkal biztosabb, hogy az erődnek szüksége van drasztikusabb megoldásokra, ha nyerni akarnak ekkora túlerővel szemben. De abban is bizakodó, hogy holnap hajnalig a helyzet tovább nem romlik, így elhagyja az ispotályt.*
//Elutazóban//
*Merchennek kifejezett szerencséje lesz, ugyanis Nestar le is tesz a tervéről, hogy hírnökön keresztül üzentessen a számára és direkt visszalátogatást tervez az árvaházba. A kapus beszélgetésnek majd az összefoglalóját meghallgatja Krestvirtől holnap reggel vagy ha összefutnak, a toronynál este elején. De már meg se próbálja elérni a diskurzust, ha egyáltalán még tart. Nem tudna sokat hozzátenni, nem éppen diplomata és a hadi tanácskozásban sem szükséges oda. Krestvir tudja, hogy mire képes, nagyjából pontosan. Amit jelenleg tehet a Pitypangos tó sarkán, hogy lehunyja a szemét, elképzeli a szobát, amiben a dézsa van, a dézsát és azt, hogy a kilépte és a belépte párhuzamos irányban legyen és a feje ne fájduljon meg újra, ahogy a tájolódása próbál alkalmazkodni a hirtelen irányváltozáshoz. Ha mindent jól csinált, akkor hamarost az árvaházban is lehet újra, rengeteg tapasztalattal gyarapodva.*
A varázsló átlép bármilyen víz- vagy jégfelületen, melynek hatására azon keresztül egy másikba tud átutazni, az egyiken belépni, majd a másikon ki. Szükséges hozzá, hogy a mágus tudja, hogy ott van jég- vagy vízfelület (járt már ott, látta), és hogy kellő nagyságú legyen a be- és kilépéshez.
692. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-05-24 21:09:42
Üzenet elküldve: 2026-05-24 21:09:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*Mielőtt követné a jelenlegi tharg vezéralakokat a falra, még vált pár szót Nestarral.*
- Mindjárt csatlakozok. De ha mégis elmaradnék és elkerülnénk egymást... - *Túr a zsákja egy zsebébe, hogy aztán egy levelet nyújtson át a férfinek.*
- Kérem, ha van rá lehetősége, juttassa ezt el a Pegazusba. Frandr'd Gruad részére. - *Mondja, bár a címzett neve a papíron is szerepel.*
- Hogy a toronyhoz követem-e, azt még nem tudom. De nem valószínű. - *Közli, mert amellett, hogy a tartalékai sem engedik, hogy a toronyhoz tett útja jövedelmező legyen, valószínű jobb is lesz, ha inkább itt teszi hasznossá magát. Ha mással nem, a sebesültek ellátásával, akikhez az alkimista nem jut el, vagy épp fegyverek elbájolásával... esetleg tervek meghallgatásával. Meg alkalmat kellene szakítani arra is, hogy elmondja, mikre képes, mert úgy sejti, ez is segíthet abban, hogy útba tudják igazítani, hol és miben látnák itt hasznát.
A falakra is ezért követi a párost: hogy tisztábban lásson, magának is felmérhesse a helyzetet, illetve hogy tájékozott maradjon a körülmények alakulásáról.
Nestartól még egy meghajlással búcsúzik, majd ha nincs más, hamarosan már a gyilokjárón állva hallgathatja a "tárgyalást".
Már az első pár mondat tanulságos... Kénytelen ugyanis a leírtakból a föld ág egyik varázslatára következtetni. Szóval az orkoknak is vannak mágusaik... Nem éppen jó hír.
Az ajánlat hallatán aztán a részéről megdobban a szíve, mert elég reménykeltő a lehetőség, hogy vérontás nélkül távozhatnának. Annyira azonban ő sem naiv, hogy a bizalmatlanság elkerülje. Tart tőle, hogy ez csupán csapda, hogy anélkül mészárolhassák le a falakon belül lévőket, hogy a falakkal bármit is kezdeniük kellene...
Végignéz a falakon lévők arcán, s még akkor is őket nézi, mikor Kayaerr beszélni kezd. Vajon a nő az ő véleményüket is tolmácsolja, vagy van, aki kecsegtetőnek találta az ajánlatot és inkább kihasználná a távozás lehetőségét?
Ám könnyen lehet, hogy pocsék emberismeretével hiába is próbálja olvasni a köz hangulatát és szándékait...
Mikor Rorkir ragadja magához a szót, azzal az ő tekintete is visszatér hozzá, majd pedig az ajánlat végén a követekre. Kétségtelen, hogy ez is egy rendkívül biztató végkimenetel volna, ha elfogadnák. Krestvir nagyon nem szeretné az öldöklést, főleg nem részt venni benne.*
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*Mielőtt követné a jelenlegi tharg vezéralakokat a falra, még vált pár szót Nestarral.*
- Mindjárt csatlakozok. De ha mégis elmaradnék és elkerülnénk egymást... - *Túr a zsákja egy zsebébe, hogy aztán egy levelet nyújtson át a férfinek.*
- Kérem, ha van rá lehetősége, juttassa ezt el a Pegazusba. Frandr'd Gruad részére. - *Mondja, bár a címzett neve a papíron is szerepel.*
- Hogy a toronyhoz követem-e, azt még nem tudom. De nem valószínű. - *Közli, mert amellett, hogy a tartalékai sem engedik, hogy a toronyhoz tett útja jövedelmező legyen, valószínű jobb is lesz, ha inkább itt teszi hasznossá magát. Ha mással nem, a sebesültek ellátásával, akikhez az alkimista nem jut el, vagy épp fegyverek elbájolásával... esetleg tervek meghallgatásával. Meg alkalmat kellene szakítani arra is, hogy elmondja, mikre képes, mert úgy sejti, ez is segíthet abban, hogy útba tudják igazítani, hol és miben látnák itt hasznát.
A falakra is ezért követi a párost: hogy tisztábban lásson, magának is felmérhesse a helyzetet, illetve hogy tájékozott maradjon a körülmények alakulásáról.
Nestartól még egy meghajlással búcsúzik, majd ha nincs más, hamarosan már a gyilokjárón állva hallgathatja a "tárgyalást".
Már az első pár mondat tanulságos... Kénytelen ugyanis a leírtakból a föld ág egyik varázslatára következtetni. Szóval az orkoknak is vannak mágusaik... Nem éppen jó hír.
Az ajánlat hallatán aztán a részéről megdobban a szíve, mert elég reménykeltő a lehetőség, hogy vérontás nélkül távozhatnának. Annyira azonban ő sem naiv, hogy a bizalmatlanság elkerülje. Tart tőle, hogy ez csupán csapda, hogy anélkül mészárolhassák le a falakon belül lévőket, hogy a falakkal bármit is kezdeniük kellene...
Végignéz a falakon lévők arcán, s még akkor is őket nézi, mikor Kayaerr beszélni kezd. Vajon a nő az ő véleményüket is tolmácsolja, vagy van, aki kecsegtetőnek találta az ajánlatot és inkább kihasználná a távozás lehetőségét?
Ám könnyen lehet, hogy pocsék emberismeretével hiába is próbálja olvasni a köz hangulatát és szándékait...
Mikor Rorkir ragadja magához a szót, azzal az ő tekintete is visszatér hozzá, majd pedig az ajánlat végén a követekre. Kétségtelen, hogy ez is egy rendkívül biztató végkimenetel volna, ha elfogadnák. Krestvir nagyon nem szeretné az öldöklést, főleg nem részt venni benne.*
691. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-05-24 02:18:19
Üzenet elküldve: 2026-05-24 02:18:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*Nestar szavait bamba értetlenséggel fogadja, de nem gondolja hogy most lenne itt az ideje, hogy kifejtse ezeket a kérdéseit. Inkább csak elkönyveli magában a dolgot. Az persze azért kedves dolog tőle, hogy elfogadja a feléje nyújtott kezet. Az is valami.*
-Jó.
*Feleli lassan és bólint is hozzá, majd igyekszik észben tartani hogy ne fecsegje ki, hogy varázslók erősítik a soraikat. Bár ettől azért annyira nem fél. A sebesültekkel már dolgozhatnak a hozzáértő asszonyok, de bizonyára jó néven vesznek minden segítő kezet, főleg ha tényleg vannak készletei, amik a hasznukra válhatnak. Hanem a kapunál egyébként is égetőbb dolgok történnek ezekkel az ork követekkel, így kénytelen a figyelmét ide koncentrálni. Megkapja a válaszát arra, hogy ki is az a Zopal.*
-Milyen szépen forog a nyelve.
*Mondja halkan maguk között meghökkenve a dolgon. Sosem gondolta volna, hogy az orkok tudnak beszélni, nem hogy így.*
-Hát én nem akarok alany lenni.
*Borzong bele a gondolatba, legyen is az akármicsoda, nem hangzik jól. Kayaerr szépen megvédi népe becsületét és határozottan a sarkára áll. Rorkir a maga részéről karba tett kézzel hallgat, esze ágában sincs egyébként beengedni az ellenséget az erődbe, jó helyen vannak ott a kapuban, s habár ő maga nem igazi tharg, hisz csak idecsapódott a kalandozásai során, megszerette ezeket az embereket. A tűz, ami bennük ég, valahogy őt is melegítette mikor belül csak hideget érzett. Ezért áll most itt. Ezért fog harcolni. De látott már elég háborút, s tudja, hogy minden győzelemnek meg van az ára. És ezt mindig vérben mérik, nem csak az ellenség vérében. Sokáig hallgat, hagyja hogy elmondják a magukét, s utána mutat rá a szószólóra.*
-Én is mondok neked valamit te Csontujj. Lásd a Thargok nagylelkűségét. Vérgőzös Rorkir vagyok, kérdezd meg az embereid ki mészárolta őket halomra a völgyben az óriással, s tudni fogod hogy ki vagyok én. Ha tényleg ilyen büszke harcos ez a Dermesztő, űgy álljon elém ő maga. Az ősi törvény szerint kihívóm a vasítéletre, döntsön egyetlen bajnok vére ezreké helyett. Természetesen ha fél kiállni, nem hibáztathatom érte.
*Keményen a mellkasára csap, majd még hozzáteszi.*
-Egy hatot kap, hogy meggondolja van-e elég vér az ereiben. Halottaink tora a hagyományok szerint eddig tart.
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*Nestar szavait bamba értetlenséggel fogadja, de nem gondolja hogy most lenne itt az ideje, hogy kifejtse ezeket a kérdéseit. Inkább csak elkönyveli magában a dolgot. Az persze azért kedves dolog tőle, hogy elfogadja a feléje nyújtott kezet. Az is valami.*
-Jó.
*Feleli lassan és bólint is hozzá, majd igyekszik észben tartani hogy ne fecsegje ki, hogy varázslók erősítik a soraikat. Bár ettől azért annyira nem fél. A sebesültekkel már dolgozhatnak a hozzáértő asszonyok, de bizonyára jó néven vesznek minden segítő kezet, főleg ha tényleg vannak készletei, amik a hasznukra válhatnak. Hanem a kapunál egyébként is égetőbb dolgok történnek ezekkel az ork követekkel, így kénytelen a figyelmét ide koncentrálni. Megkapja a válaszát arra, hogy ki is az a Zopal.*
-Milyen szépen forog a nyelve.
*Mondja halkan maguk között meghökkenve a dolgon. Sosem gondolta volna, hogy az orkok tudnak beszélni, nem hogy így.*
-Hát én nem akarok alany lenni.
*Borzong bele a gondolatba, legyen is az akármicsoda, nem hangzik jól. Kayaerr szépen megvédi népe becsületét és határozottan a sarkára áll. Rorkir a maga részéről karba tett kézzel hallgat, esze ágában sincs egyébként beengedni az ellenséget az erődbe, jó helyen vannak ott a kapuban, s habár ő maga nem igazi tharg, hisz csak idecsapódott a kalandozásai során, megszerette ezeket az embereket. A tűz, ami bennük ég, valahogy őt is melegítette mikor belül csak hideget érzett. Ezért áll most itt. Ezért fog harcolni. De látott már elég háborút, s tudja, hogy minden győzelemnek meg van az ára. És ezt mindig vérben mérik, nem csak az ellenség vérében. Sokáig hallgat, hagyja hogy elmondják a magukét, s utána mutat rá a szószólóra.*
-Én is mondok neked valamit te Csontujj. Lásd a Thargok nagylelkűségét. Vérgőzös Rorkir vagyok, kérdezd meg az embereid ki mészárolta őket halomra a völgyben az óriással, s tudni fogod hogy ki vagyok én. Ha tényleg ilyen büszke harcos ez a Dermesztő, űgy álljon elém ő maga. Az ősi törvény szerint kihívóm a vasítéletre, döntsön egyetlen bajnok vére ezreké helyett. Természetesen ha fél kiállni, nem hibáztathatom érte.
*Keményen a mellkasára csap, majd még hozzáteszi.*
-Egy hatot kap, hogy meggondolja van-e elég vér az ereiben. Halottaink tora a hagyományok szerint eddig tart.
690. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-05-23 20:27:13
Üzenet elküldve: 2026-05-23 20:27:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*Nem tudja, hogy valaha volt-e már alkalma orkkal beszélni az életében. Úgy lett nevelve, hogy a fajtájuknál nagyobb ellensége népének nincs, bármikor összefújta hát a szél egy varanggyal, gondolkodás és kérdés nélkül rántott fegyvert. Szíve szerint most sem tenne másképp. A gyűlölet újabb hulláma végigperzsel testén, ahogy az a csontos ujjú fölényeskedve oldalra köp. A lángoló borostyánok harciasan szegeződnek a szószólónak, ott izzik pillantásaiban, hogy talán a következő pillanatban mit sem törődve pocsék célzási képességeivel, ő maga próbál meg lyukat vágni a halántékán egy nyílvesszővel. Ökölbe feszül keze, ahogy a nagylelkűnek beállított ajánlatot hallgatja - s őszintén nem is igazán tudja hova tenni a gesztust. Ha azért érkeztek, hogy netán a Thargodrymek teljes vérvonalát felszámolják bosszúvágyból, akkor nem hagynának futni senkit. Az orkok nem arról híresek, hogy alkudoznának vagy taktikáznának, egyszerűen a tohonya hústornyoknak nincs meg hozzá az esze. Mi lehet hát az oka annak, hogy egyáltalán ide jöttek? Miért támadnák meg a Vashegyet, ha nem a thargok vérét szomjazzák?
Megfeszül az állkapcsa. Hagyja ülni a csendet egy rövid időre, de nem azért, mert akár egy pillanatig is latolgatná a megadás lehetőségét, senki se tenné. Jól ismeri népét, még ha Amon Ruadh nem is oly régóta ad neki otthont, a vérük és az örökségük egy.*
- Úgy sejtem, Csontujj Murhun, nem tudod, kikkel állsz szemben *kissé még magát is meglepi, hogy sikerül egy mély lélegzetet véve némi higgadtságot erőltetnie magára* - A Thargodarok a messzi északról érkeztek, sok-sok éve már, hogy maguk mögött hagyták az őseik földjét. *hangja határozottan szól, oly erőt érez, mintha az Ősök maguk sarkallnák ékesszólásra*
- Inkább vállalták a hosszú utat, az éhezést, a fagyot és a pusztulást... mint hogy orkok előtt meghajoljanak. *tekintete a három alakon túl most elidőzik egy enyhe grimasszal az ostromgyűrűn majd visszatér a csontos ujjú orkra. Fogalma sincs róla, mennyit tudhat ez a senkiházi az északiak történetéről, abban is kételkedik már ezen a ponton, hogy egyáltalán tudják, mit készülnek bevenni. Talán csak útjában állnak ennek a bizonyos Szürke Légiónak.*
- Hallgasd hát a thargok ajánlatát: ha holnap napnyugtáig elvonultok falaink alól, megkegyelmezünk a varangy életeteknek *bármennyire is egyértelmű a bestiák fölénye, egy pillanatig nem tűnik most úgy Kayaerr szavaiból, hogy kételkedne győzelmükben*
- Máskülönben lassú, keserves szenvedés és halál vár valamennyi zöld disznóképűre *a végére még egy sötét mosoly is megjelenik az arcán* - Annak a Dermesztő Fattyú Akárkinek a fejét azért emlékbe kiállítjuk a Vashegy kapuja fölé.
*Nem tart attól, hogy esetleg Rorkir vagy bárki túlzásnak találná a szavait, tudja, hogy egy thargot sem találnának a falak mögött, aki feladná az otthonát a mocsári dögöknek. Tárgyalási képességein azért persze volna mit csiszolni.*
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*Nem tudja, hogy valaha volt-e már alkalma orkkal beszélni az életében. Úgy lett nevelve, hogy a fajtájuknál nagyobb ellensége népének nincs, bármikor összefújta hát a szél egy varanggyal, gondolkodás és kérdés nélkül rántott fegyvert. Szíve szerint most sem tenne másképp. A gyűlölet újabb hulláma végigperzsel testén, ahogy az a csontos ujjú fölényeskedve oldalra köp. A lángoló borostyánok harciasan szegeződnek a szószólónak, ott izzik pillantásaiban, hogy talán a következő pillanatban mit sem törődve pocsék célzási képességeivel, ő maga próbál meg lyukat vágni a halántékán egy nyílvesszővel. Ökölbe feszül keze, ahogy a nagylelkűnek beállított ajánlatot hallgatja - s őszintén nem is igazán tudja hova tenni a gesztust. Ha azért érkeztek, hogy netán a Thargodrymek teljes vérvonalát felszámolják bosszúvágyból, akkor nem hagynának futni senkit. Az orkok nem arról híresek, hogy alkudoznának vagy taktikáznának, egyszerűen a tohonya hústornyoknak nincs meg hozzá az esze. Mi lehet hát az oka annak, hogy egyáltalán ide jöttek? Miért támadnák meg a Vashegyet, ha nem a thargok vérét szomjazzák?
Megfeszül az állkapcsa. Hagyja ülni a csendet egy rövid időre, de nem azért, mert akár egy pillanatig is latolgatná a megadás lehetőségét, senki se tenné. Jól ismeri népét, még ha Amon Ruadh nem is oly régóta ad neki otthont, a vérük és az örökségük egy.*
- Úgy sejtem, Csontujj Murhun, nem tudod, kikkel állsz szemben *kissé még magát is meglepi, hogy sikerül egy mély lélegzetet véve némi higgadtságot erőltetnie magára* - A Thargodarok a messzi északról érkeztek, sok-sok éve már, hogy maguk mögött hagyták az őseik földjét. *hangja határozottan szól, oly erőt érez, mintha az Ősök maguk sarkallnák ékesszólásra*
- Inkább vállalták a hosszú utat, az éhezést, a fagyot és a pusztulást... mint hogy orkok előtt meghajoljanak. *tekintete a három alakon túl most elidőzik egy enyhe grimasszal az ostromgyűrűn majd visszatér a csontos ujjú orkra. Fogalma sincs róla, mennyit tudhat ez a senkiházi az északiak történetéről, abban is kételkedik már ezen a ponton, hogy egyáltalán tudják, mit készülnek bevenni. Talán csak útjában állnak ennek a bizonyos Szürke Légiónak.*
- Hallgasd hát a thargok ajánlatát: ha holnap napnyugtáig elvonultok falaink alól, megkegyelmezünk a varangy életeteknek *bármennyire is egyértelmű a bestiák fölénye, egy pillanatig nem tűnik most úgy Kayaerr szavaiból, hogy kételkedne győzelmükben*
- Máskülönben lassú, keserves szenvedés és halál vár valamennyi zöld disznóképűre *a végére még egy sötét mosoly is megjelenik az arcán* - Annak a Dermesztő Fattyú Akárkinek a fejét azért emlékbe kiállítjuk a Vashegy kapuja fölé.
*Nem tart attól, hogy esetleg Rorkir vagy bárki túlzásnak találná a szavait, tudja, hogy egy thargot sem találnának a falak mögött, aki feladná az otthonát a mocsári dögöknek. Tárgyalási képességein azért persze volna mit csiszolni.*
689. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-05-22 15:22:15
Üzenet elküldve: 2026-05-22 15:22:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//Ispotály//
*Nestar távozik, hogy a szántóföldeki ütközetből sérülten visszatérő harcosokat vegye kezelésbe. Ki felkötött kézzel, ki vérző sebbel, ki az ájulás határán fekszik a földre terített állatbőrökön. Néhány asszony sürög-forog körülöttük, kíváncsi pillantásokat küldve a betoppanó alkimistamester felé. Egyikük odasutyorog a másiknak, a férfi ténykedését pedig nem állítják meg. Vélhetően látták már a környéken.
Nestar szépen sorjában, mágiát és alkímiát vegyítve ellátja a súlyosabb sérülteket.*
-Csoda! Elmúlt a fájdalom! *Az erőre kapott harcosok némelyike komoran biccent, mások a kezét szorítják meg az alkimistamesternek, ha az hagyja. A gyógyító asszonyok elégedett pusmogása közepette távozhat a férfi, noha a kapuban történt tanácskozásra már aligha lesz ideje visszaérni.*
//A kapuban//
*Kayaerr sajátos köszöntésére csak vicsorgás a válasz a Csontujj Murhunként bemutatkozó ork részéről. Így, közelről már neve is értelmet nyer. Jobbján ugyanis hüvelykujját leszámítva valamennyi ujjáról hibádzik a bőr és a hús, csupán fehér csontok bújnak ki kézfejéből.*
-Hogy mit akarunk?! Nem látsz a szemedtől, barbár?! *Kiköp. Megkeresi magának Rorkirt, majd a vicsorgása vigyorba csap át. Úgy tűnik, megbarátkozott a tudattal, hogy a kapu előtt ácsorogva kell lefolytatniuk a diskurzust.*
-Zopal, a Dermesztő! Ki legyőzte és kővé dermesztette a Nagy Harcost! Tetteit már most énekbe foglalták. Használjátok hát eszetek és ne legyetek alanyai e daloknak. *Ork létére szépen pergeti a szavakat, ehhez nem férhet ktéség.*
-Zopal, a Dermesztő, az ostrom vezére, nagylelkűségéről tesz tanúbizonyságot azzal, hogy ajánlattal él felétek.
*Hagy némi hatásszünetet, mielőtt folytatná. Közben végighordozza sárga tekintetét a falakon szép számmal összegyűlt thargokon.*
-Keményen harcoltatok, vesztettetek. Hagyjátok hát hátatok mögött ezt a szalmatetős istállót, amit erődnek hívtok, és éljetek még néhány napot! Békében távozhat mindenki, ki leteszi a fegyvert és nem száll szemben a Szürke Légió hódító seregével. Ezt mindnyájatoknak mondom! *Kiereszti hangját, mi visszhangot ver a falakon.*
-Máskülönben halál vár mindenkit. Legyen az harcos, asszony, vagy gyerek. Gondoljatok a családjaitokra. Karó és varjú lesz a sorsuk, ha vezéreitek nem hallgatnak a bölcs szóra. *Vaskos, seszínű nyelvével nedvesíti be alsóajkát, miközben összeszűkült szemekkel várja a választ.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.22 16:03:24
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//Ispotály//
*Nestar távozik, hogy a szántóföldeki ütközetből sérülten visszatérő harcosokat vegye kezelésbe. Ki felkötött kézzel, ki vérző sebbel, ki az ájulás határán fekszik a földre terített állatbőrökön. Néhány asszony sürög-forog körülöttük, kíváncsi pillantásokat küldve a betoppanó alkimistamester felé. Egyikük odasutyorog a másiknak, a férfi ténykedését pedig nem állítják meg. Vélhetően látták már a környéken.
Nestar szépen sorjában, mágiát és alkímiát vegyítve ellátja a súlyosabb sérülteket.*
-Csoda! Elmúlt a fájdalom! *Az erőre kapott harcosok némelyike komoran biccent, mások a kezét szorítják meg az alkimistamesternek, ha az hagyja. A gyógyító asszonyok elégedett pusmogása közepette távozhat a férfi, noha a kapuban történt tanácskozásra már aligha lesz ideje visszaérni.*
//A kapuban//
*Kayaerr sajátos köszöntésére csak vicsorgás a válasz a Csontujj Murhunként bemutatkozó ork részéről. Így, közelről már neve is értelmet nyer. Jobbján ugyanis hüvelykujját leszámítva valamennyi ujjáról hibádzik a bőr és a hús, csupán fehér csontok bújnak ki kézfejéből.*
-Hogy mit akarunk?! Nem látsz a szemedtől, barbár?! *Kiköp. Megkeresi magának Rorkirt, majd a vicsorgása vigyorba csap át. Úgy tűnik, megbarátkozott a tudattal, hogy a kapu előtt ácsorogva kell lefolytatniuk a diskurzust.*
-Zopal, a Dermesztő! Ki legyőzte és kővé dermesztette a Nagy Harcost! Tetteit már most énekbe foglalták. Használjátok hát eszetek és ne legyetek alanyai e daloknak. *Ork létére szépen pergeti a szavakat, ehhez nem férhet ktéség.*
-Zopal, a Dermesztő, az ostrom vezére, nagylelkűségéről tesz tanúbizonyságot azzal, hogy ajánlattal él felétek.
*Hagy némi hatásszünetet, mielőtt folytatná. Közben végighordozza sárga tekintetét a falakon szép számmal összegyűlt thargokon.*
-Keményen harcoltatok, vesztettetek. Hagyjátok hát hátatok mögött ezt a szalmatetős istállót, amit erődnek hívtok, és éljetek még néhány napot! Békében távozhat mindenki, ki leteszi a fegyvert és nem száll szemben a Szürke Légió hódító seregével. Ezt mindnyájatoknak mondom! *Kiereszti hangját, mi visszhangot ver a falakon.*
-Máskülönben halál vár mindenkit. Legyen az harcos, asszony, vagy gyerek. Gondoljatok a családjaitokra. Karó és varjú lesz a sorsuk, ha vezéreitek nem hallgatnak a bölcs szóra. *Vaskos, seszínű nyelvével nedvesíti be alsóajkát, miközben összeszűkült szemekkel várja a választ.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.22 16:03:24
688. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-05-20 00:10:05
Üzenet elküldve: 2026-05-20 00:10:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Krestvir felvetésére a feltámadásról érdeklődve tekint, de úgy érzi, hogy ez is olyasmi, amit majd békeidőben A jobbot elfogadja, bár reméli azért az új törzsfő első dolga nem eltörni az alkimista kezét erős rászorítással. Az italkészletét nem éppen a saját maga sebnyalogatására hozta. A csúnya nézéseket eddig se vette fel, ha kard előrántása nem járul melléjük, de azért megnyugtatóbb, ha nem a vezetőség akarata ellenére látna munkához. Nem mintha nem lett volna terve erre rá, vagy a mágikus energiájuknak spórolása nyomán vetette volna csak el, hogy rendezzen egy kis jelenetet az ispotályban láthatatlanul. Az ezer zsoldosra a humor nem jön át a számára, elméjének fogaskerekei elkezdenek beindulni arra, hogy miként oldhatnák meg.*
- Ahhoz kellene még pár hónap. Egyéb problémák mellett. Nem ígérhetek ezzel kapcsolatban semmit, bár van egy ötletem.
*Feleli faarccal. Majd Krestvirrel megvitatják, hogy mi lenne a legkevésbé őrült módja annak, hogy behordjanak zsoldosokat az erőd falain belülre. Belegondolva, nem feltétlenül egy ötlete van, de az ötleteiből reméli, hogy legfeljebb egy túléli a kezdeti kérdéseket a megoldhatósággal kapcsolatban. Ezt gyorsan meg is zavarja a kapuőr híre a három érkező orkról.*
- Egy küldöttség? Jó jel, ha nem mernek egyből támadni. És egy lehetőség is a számunkra.
*Sajnos több problémát is lát azzal, hogy miként lehetne ezt kihasználni, beleértve azt, hogy diplomáciára vagy politikára nincs érzéke az alkimistának. Így a jelenléte teljesen fölösleges is a társalgásra, rosszabb esetben csak ártana. Így csak a mondandója végéig fogja követni a csapatot, a falra nem követi őket fel.*
- Nekem mennem kell ellátni a sebesülteket, de időt kell nyernünk. Ne említsék, hogy mágusaik vannak és lényegében végtelen ellátmányt hozhatunk vízből és ételből. A legjobb az lenne, ha hatokat, hónapokat pazarolnának el a kiéheztetésünkre, amíg a védelmünket erősítjük.
*Majd Krestvir felé tekint specifikusan.*
- A sebesültekből ellátom a komolyabbakat a készleteim erejéig, majd utána Artheniorba teleportálok, ma már lehet nem térek vissza, kora este összefuthatunk a Mágustoronyban. Vagy holnap kora reggel, amikor visszajövök. Addig is szerencsét és kitartást!
*A falra már nem fog velük tartani, így a társalgás további részéből kimarad. Ehelyett indul az ispotályhoz és ahol még elfekvőket lát. Egy orvossal ellentétben az alkimistának szerencséje, hogy elég csak hozzávetőlegesen tisztában lennie a kezeltje sérülésének súlyosságával. Számot vetett pár komolyabb csontrepedéssel, melyet azonnal kezelt az italaival és egy súlyosabb sérülttel, akinek először egy rövid ige mormolásával létrehozott mágiával elkezdi ellátni a sebét, hogy gyógyíthatóbb legyen, majd csak a sikeres alkalom utána itatja meg vele a szükséges gyógyírt. Ezekre a sérülésekre felhasznált 4 Sötétzöld varázsitalt.
Ezzel a súlyosan sérülteket mind letudta, marad a többi. A kevésbé súlyosabb sérültekre gondolja amúgy is visszatér Krestvir és kicsit pazarlásnak is érződik pénzt kidobni azért, amit a mágikus energiájából ingyen megoldhat. De azért a munka felét elvégzi maga. Első körben olyanokat keres, akinek a kisebb sérüléseiből vagy sok van, és ezért lábadozik és nem tud dolgozni, vagy nem végezhet kemény munkát, amíg gyógyulóban vannak a sebei. Emiatt tőle elfogy 3 Világoszöld varázsital. *
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására tenyeréből megfakadó vízsugár a közepes vagy gyengébb sérüléseket (max. 3. kategória) összeforrasztja. Rosszabb esetben egy fokkal csökkenti a súlyosságot.
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Krestvir felvetésére a feltámadásról érdeklődve tekint, de úgy érzi, hogy ez is olyasmi, amit majd békeidőben A jobbot elfogadja, bár reméli azért az új törzsfő első dolga nem eltörni az alkimista kezét erős rászorítással. Az italkészletét nem éppen a saját maga sebnyalogatására hozta. A csúnya nézéseket eddig se vette fel, ha kard előrántása nem járul melléjük, de azért megnyugtatóbb, ha nem a vezetőség akarata ellenére látna munkához. Nem mintha nem lett volna terve erre rá, vagy a mágikus energiájuknak spórolása nyomán vetette volna csak el, hogy rendezzen egy kis jelenetet az ispotályban láthatatlanul. Az ezer zsoldosra a humor nem jön át a számára, elméjének fogaskerekei elkezdenek beindulni arra, hogy miként oldhatnák meg.*
- Ahhoz kellene még pár hónap. Egyéb problémák mellett. Nem ígérhetek ezzel kapcsolatban semmit, bár van egy ötletem.
*Feleli faarccal. Majd Krestvirrel megvitatják, hogy mi lenne a legkevésbé őrült módja annak, hogy behordjanak zsoldosokat az erőd falain belülre. Belegondolva, nem feltétlenül egy ötlete van, de az ötleteiből reméli, hogy legfeljebb egy túléli a kezdeti kérdéseket a megoldhatósággal kapcsolatban. Ezt gyorsan meg is zavarja a kapuőr híre a három érkező orkról.*
- Egy küldöttség? Jó jel, ha nem mernek egyből támadni. És egy lehetőség is a számunkra.
*Sajnos több problémát is lát azzal, hogy miként lehetne ezt kihasználni, beleértve azt, hogy diplomáciára vagy politikára nincs érzéke az alkimistának. Így a jelenléte teljesen fölösleges is a társalgásra, rosszabb esetben csak ártana. Így csak a mondandója végéig fogja követni a csapatot, a falra nem követi őket fel.*
- Nekem mennem kell ellátni a sebesülteket, de időt kell nyernünk. Ne említsék, hogy mágusaik vannak és lényegében végtelen ellátmányt hozhatunk vízből és ételből. A legjobb az lenne, ha hatokat, hónapokat pazarolnának el a kiéheztetésünkre, amíg a védelmünket erősítjük.
*Majd Krestvir felé tekint specifikusan.*
- A sebesültekből ellátom a komolyabbakat a készleteim erejéig, majd utána Artheniorba teleportálok, ma már lehet nem térek vissza, kora este összefuthatunk a Mágustoronyban. Vagy holnap kora reggel, amikor visszajövök. Addig is szerencsét és kitartást!
*A falra már nem fog velük tartani, így a társalgás további részéből kimarad. Ehelyett indul az ispotályhoz és ahol még elfekvőket lát. Egy orvossal ellentétben az alkimistának szerencséje, hogy elég csak hozzávetőlegesen tisztában lennie a kezeltje sérülésének súlyosságával. Számot vetett pár komolyabb csontrepedéssel, melyet azonnal kezelt az italaival és egy súlyosabb sérülttel, akinek először egy rövid ige mormolásával létrehozott mágiával elkezdi ellátni a sebét, hogy gyógyíthatóbb legyen, majd csak a sikeres alkalom utána itatja meg vele a szükséges gyógyírt. Ezekre a sérülésekre felhasznált 4 Sötétzöld varázsitalt.
Ezzel a súlyosan sérülteket mind letudta, marad a többi. A kevésbé súlyosabb sérültekre gondolja amúgy is visszatér Krestvir és kicsit pazarlásnak is érződik pénzt kidobni azért, amit a mágikus energiájából ingyen megoldhat. De azért a munka felét elvégzi maga. Első körben olyanokat keres, akinek a kisebb sérüléseiből vagy sok van, és ezért lábadozik és nem tud dolgozni, vagy nem végezhet kemény munkát, amíg gyógyulóban vannak a sebei. Emiatt tőle elfogy 3 Világoszöld varázsital. *A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására tenyeréből megfakadó vízsugár a közepes vagy gyengébb sérüléseket (max. 3. kategória) összeforrasztja. Rosszabb esetben egy fokkal csökkenti a súlyosságot.
687. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-05-19 21:08:01
Üzenet elküldve: 2026-05-19 21:08:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
- A Szellemjáró a feltámadottak között volt. - *Veti ellen halkan, szárazon. Tán Laort is akkor látta utoljára, mikor Leandana visszatért az élők közé, tőle tud erről. De azt is tudja, hogy a legtöbben ismét visszatértek a földbe, feltételezi hát, hogy a Szellemjáró is hasonló sorsra juthatott. Bár él benne egy halvány remény, hogy talán azért nincs itt sem ő, sem Laor, mert együtt mentek el valahova, s a férfi most boldogan él szerelmével. Ez egy sokkal boldogabb végkifejlet, mint a többi lehetőség, szívesebben képzeli el ezt.
Mint ahogy jelen körülmények között az is örvendetesnek tűnik, ha valakit már rég nem láttak errefelé. Hátha biztonságosabb vidékeken járnak...*
- Fattyú? - *Kérdez vissza, mert nem esik le neki, hogy Kagaenae-re utal a szó. Ilyen mélységekben nem ismerte Kagan lányának eredettörténetét.
Mikor a férfi Karheiát említi, mint valakit, aki mesélt neki a Szilánkokról, Krestvirnek kell néhány pillanat, hogy eszébe jusson a nő. Sajnos csak futólag találkoztak, épp mielőtt a Karavánpihenő romjaihoz távozott volna arra a bizonyos küldetésre. Akkor látta utoljára a nő nevét, mikor két évvel később hazatérve, a kiürült Synmirán a klán jegyzékeit olvasta át, nyomok után kutatva, hogy hová lett mindenki. De az is régi feljegyzés volt már, talán Karheia még annyira sem emlékezne rá, mint ő a tharg mágusra.
Összességében úgy tűnik, végül az ő bemutatkozója győzi meg a két thargot a személyazonosságukról és a jó szándékuk őszinteségéről. Bár Kayaerr figyelmeztető szavai arra utalnak, hogy azért nem határtalan az a bizalom...
Már csak egy főhajtással felel mindenre, többre ugyanis nincs is idő, mert hírek jönnek a falakról.
Egy pillanatig tétovázik, majd Nestarra néz, de végül szó nélkül elindul a két vezetői szerepbe került tharg után, s ha meg nem állítják, velük tart, föl a falra.
Úgy gondolja, nincs az arcára írva, hogy mágus, így egyelőre marad látható. Mondjuk a lentiek szemszögéből nézve épp csak úgy-ahogy. Ugyanis a gyilokjárón állva alacsony termete szinte elveszik a rések között.
Még sosem járt idefönt, pedig a kilátás biztosan szép volna innen. Erre is készül. Ám amit a tekintete ehelyett befog, attól elsápad.
Talán fél percig is csak bámul arra a tömegre, amiről hallani, és amit látni két különböző dolog.
Mégis hogyan szállhatnának szembe ilyen számos ellenséggel?*
- Lélegezz! - *Suttogja egy hang a fülébe. A láthatatlan Kilencedik ennyit megkockáztat, még mielőtt hordozója leszédülne a falról.
Krestvir pedig hallgat az okos szóra és megerőlteti magát. Tekintetét pedig elszakítja a nem is annyira távoli veszélytől és odairányítja a kapu előtt álló hármasra.
Nem tesz mást, mint hallgat és figyel. Ez a thargok harca, az ő ügyük, az ő döntéseik, ő csak támogatásnak érkezett. Igaz, nem is hiszi, hogy volna beleszólása bármibe is, de szándékában sem áll ilyesmi.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.19 21:22:50
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
- A Szellemjáró a feltámadottak között volt. - *Veti ellen halkan, szárazon. Tán Laort is akkor látta utoljára, mikor Leandana visszatért az élők közé, tőle tud erről. De azt is tudja, hogy a legtöbben ismét visszatértek a földbe, feltételezi hát, hogy a Szellemjáró is hasonló sorsra juthatott. Bár él benne egy halvány remény, hogy talán azért nincs itt sem ő, sem Laor, mert együtt mentek el valahova, s a férfi most boldogan él szerelmével. Ez egy sokkal boldogabb végkifejlet, mint a többi lehetőség, szívesebben képzeli el ezt.
Mint ahogy jelen körülmények között az is örvendetesnek tűnik, ha valakit már rég nem láttak errefelé. Hátha biztonságosabb vidékeken járnak...*
- Fattyú? - *Kérdez vissza, mert nem esik le neki, hogy Kagaenae-re utal a szó. Ilyen mélységekben nem ismerte Kagan lányának eredettörténetét.
Mikor a férfi Karheiát említi, mint valakit, aki mesélt neki a Szilánkokról, Krestvirnek kell néhány pillanat, hogy eszébe jusson a nő. Sajnos csak futólag találkoztak, épp mielőtt a Karavánpihenő romjaihoz távozott volna arra a bizonyos küldetésre. Akkor látta utoljára a nő nevét, mikor két évvel később hazatérve, a kiürült Synmirán a klán jegyzékeit olvasta át, nyomok után kutatva, hogy hová lett mindenki. De az is régi feljegyzés volt már, talán Karheia még annyira sem emlékezne rá, mint ő a tharg mágusra.
Összességében úgy tűnik, végül az ő bemutatkozója győzi meg a két thargot a személyazonosságukról és a jó szándékuk őszinteségéről. Bár Kayaerr figyelmeztető szavai arra utalnak, hogy azért nem határtalan az a bizalom...
Már csak egy főhajtással felel mindenre, többre ugyanis nincs is idő, mert hírek jönnek a falakról.
Egy pillanatig tétovázik, majd Nestarra néz, de végül szó nélkül elindul a két vezetői szerepbe került tharg után, s ha meg nem állítják, velük tart, föl a falra.
Úgy gondolja, nincs az arcára írva, hogy mágus, így egyelőre marad látható. Mondjuk a lentiek szemszögéből nézve épp csak úgy-ahogy. Ugyanis a gyilokjárón állva alacsony termete szinte elveszik a rések között.
Még sosem járt idefönt, pedig a kilátás biztosan szép volna innen. Erre is készül. Ám amit a tekintete ehelyett befog, attól elsápad.
Talán fél percig is csak bámul arra a tömegre, amiről hallani, és amit látni két különböző dolog.
Mégis hogyan szállhatnának szembe ilyen számos ellenséggel?*
- Lélegezz! - *Suttogja egy hang a fülébe. A láthatatlan Kilencedik ennyit megkockáztat, még mielőtt hordozója leszédülne a falról.
Krestvir pedig hallgat az okos szóra és megerőlteti magát. Tekintetét pedig elszakítja a nem is annyira távoli veszélytől és odairányítja a kapu előtt álló hármasra.
Nem tesz mást, mint hallgat és figyel. Ez a thargok harca, az ő ügyük, az ő döntéseik, ő csak támogatásnak érkezett. Igaz, nem is hiszi, hogy volna beleszólása bármibe is, de szándékában sem áll ilyesmi.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.19 21:22:50
686. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-05-18 21:42:55
Üzenet elküldve: 2026-05-18 21:42:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Rorkir sokáig emészti a hallottakat, Nestar szavait is megrágja a fejében. Kagaenével volt szerencséje, vagy balszerencséje találkozni, de a többiről ő is éppen csak annyit hallott, mint bárki más aki Lanawin földjét járja és nyitva tartja a fülét. Éppen megszólalna, mikor a fanyalképű fehérnép vág hirtelen a beszélgetésbe, amire Rorkir fel is emeli a szemöldökét meglepettségében, ám kíváncsian hallgatja a bemutatkozást. S csak most, ahogy hallja-e szavakat, Synmirát és az ezüstszilánkot, akkor kezd rádöbbenni, hogy talán tényleg azok akiknek mondják magukat. Legalábbis nem orkok.*
-Karheia mesélt nekem róluk.
*Mondja röviden, öblös hangján Kayaerrnek. Nagyot sóhajt, és jobb karját nyújtja a két újonnan érkezettnek.*
-Mondjuk ezer zsoldos jól jönne Artheniorból, cimbora.
*Teszi hozzá széles vigyorral a képén.*
-De négy kéz is jól jön, legyetek üdvözölve. Fogalmam sincs hogy kerültetek ide, vagy miféle mágiát űztök, de ha az ellenség fejére tudjátok szabadítani a poklot, úgy ostoba lennék visszautasítani.
*Ám túl sokáig nincs idejük egymás között beszélgetni, mert orkok érkeznek a kapuhoz. Jól megnézi magának az ellenséget, s rögtön felbuzog benne az érzés, hogy most azonnal odamenjen, karóra tűzze a fejüket és azzal díszítse az egyik őrtornyot. De ha már Kayaerr belement a játékba, úgy dönt, hogy meghallgatja mit is akar mondani ez a koszos ork.*
-Ki a szar az a Zopal?
*Kérdez vissza a követ szavaira azért, biztos ami biztos, érezze hogy hol is van.*
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Rorkir sokáig emészti a hallottakat, Nestar szavait is megrágja a fejében. Kagaenével volt szerencséje, vagy balszerencséje találkozni, de a többiről ő is éppen csak annyit hallott, mint bárki más aki Lanawin földjét járja és nyitva tartja a fülét. Éppen megszólalna, mikor a fanyalképű fehérnép vág hirtelen a beszélgetésbe, amire Rorkir fel is emeli a szemöldökét meglepettségében, ám kíváncsian hallgatja a bemutatkozást. S csak most, ahogy hallja-e szavakat, Synmirát és az ezüstszilánkot, akkor kezd rádöbbenni, hogy talán tényleg azok akiknek mondják magukat. Legalábbis nem orkok.*
-Karheia mesélt nekem róluk.
*Mondja röviden, öblös hangján Kayaerrnek. Nagyot sóhajt, és jobb karját nyújtja a két újonnan érkezettnek.*
-Mondjuk ezer zsoldos jól jönne Artheniorból, cimbora.
*Teszi hozzá széles vigyorral a képén.*
-De négy kéz is jól jön, legyetek üdvözölve. Fogalmam sincs hogy kerültetek ide, vagy miféle mágiát űztök, de ha az ellenség fejére tudjátok szabadítani a poklot, úgy ostoba lennék visszautasítani.
*Ám túl sokáig nincs idejük egymás között beszélgetni, mert orkok érkeznek a kapuhoz. Jól megnézi magának az ellenséget, s rögtön felbuzog benne az érzés, hogy most azonnal odamenjen, karóra tűzze a fejüket és azzal díszítse az egyik őrtornyot. De ha már Kayaerr belement a játékba, úgy dönt, hogy meghallgatja mit is akar mondani ez a koszos ork.*
-Ki a szar az a Zopal?
*Kérdez vissza a követ szavaira azért, biztos ami biztos, érezze hogy hol is van.*
685. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-05-17 21:06:57
Üzenet elküldve: 2026-05-17 21:06:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Noha Kayaerr naivnak aligha tartja magát, Rorkir eréllyel előadott harcias bizalmatlansága nyomán most egy pillanatra kétségtelenül annak érzi magát. Megkeményedett pillantásokkal mered hát ismét az idegenekre, egészen addig, míg a mindeddig csendben ácsorgó nő elő nem lép, hogy megkísérelje meggyőzni a barbár párost érkezésük békés, segítő szándékáról. Már Isurii emlegetése nyomán lágyul a gyanakvó pillantás, pedig az ő nevét akár az orkok, s kémjeik is ismerhetik, legalább is a Hrodgák közül származóak mindenképpen. Atyja megannyi bátor északihoz hasonlóan őérte rántott kardot a Véres Mennyegzőn, s noha Kayaerr személyesen sohasem ismerhette, tragikus története örökre nyomot hagyott a klánján.
A magát Nestarnak nevező ugyan előáll egy sokkalta praktikusabb megoldással a szövetségük bizonyítására, a szőke leány azért valahogy kihallja a mágusnő szavaiból a megbúvó kíváncsiságot. Az elhangzó nevek egy része persze semmit sem mondd neki, nincs oly régóta a Thargodarok kötelékében, de ezt a kevéske tudást kurtán nem rest megosztani.*
- A Szellemjáró halott *erősíti meg a félvér szavait* - A Fattyú maga mögött hagyta a Vashegyet *céloz egyértelműen Kagan városi fruska leányára* - A többi hosszú ideje nem járhatott már Amonon.
*Az őrök emlegetésére tekintete Rorkirra kúszik, szemöldökét leheletnyit megemeli, míg arra vár, mit is szól a férfi ehhez az egészhez. Az igazat megvallva idejét sem tudja, mikor látta azt a két jómadarat utoljára, nem biztos abban, hogy elő tudják őket keríteni a tanúskodáshoz. Bizonyára a szőke harcos is érzi, itt most kénytelenek lesznek vakon dönteni a bizalomról. Megvitatni azonban már nagyon úgy tűnik, hogy nem lesz idejük. Az egyik őr elrikkantja magát, a hírre pedig átszalad a meglepettség árnya a képén, de rögvest fel is váltja egy alattomosan fortyogó düh, amit nem könnyen küzd le most a torkán. Nem is sikerül maradéktalanul.*
- Rohadtul ajánlom, hogy ne vágjatok át! *sziszegi az alkimista-mágus páros felé, egyértelművé is téve, hogy muszájból megelőlegezte most nekik azt a bizalmat. Hogy ez mennyire bölcs döntés, arra úgy sejti igen hamar fény fog derülni.
Rorkirnak biccent a fejével, s ha vele tart, ha nem, ő mindenképp sietős léptekkel veszi az irányt a fal felé, hogy felkapaszkodva megnézhesse magának az érkezőket. Vadul kezd kalimpálni szíve a látványra. Nem a félelemtől vagy izgalomtól, hanem a keserű gyűlölettől, ami arra ingerli, hogy rögvest kiadja az ukázt a trió kilövetésére. Milyen szépen is mutatna mindegyik halántékában egy-egy gondosan faragott tharg nyílvessző! Tekintete még ilyen távolságból is gondolatairól egyértelműen árulkodva perzsel végig a rusnya orkokon.*
- Mit akartok, Varangyok? *fonja kezeit karjaiba, s csaknem lendületesen ki is köp feléjük, az utolsó pillanatban fogja vissza magát*
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Noha Kayaerr naivnak aligha tartja magát, Rorkir eréllyel előadott harcias bizalmatlansága nyomán most egy pillanatra kétségtelenül annak érzi magát. Megkeményedett pillantásokkal mered hát ismét az idegenekre, egészen addig, míg a mindeddig csendben ácsorgó nő elő nem lép, hogy megkísérelje meggyőzni a barbár párost érkezésük békés, segítő szándékáról. Már Isurii emlegetése nyomán lágyul a gyanakvó pillantás, pedig az ő nevét akár az orkok, s kémjeik is ismerhetik, legalább is a Hrodgák közül származóak mindenképpen. Atyja megannyi bátor északihoz hasonlóan őérte rántott kardot a Véres Mennyegzőn, s noha Kayaerr személyesen sohasem ismerhette, tragikus története örökre nyomot hagyott a klánján.
A magát Nestarnak nevező ugyan előáll egy sokkalta praktikusabb megoldással a szövetségük bizonyítására, a szőke leány azért valahogy kihallja a mágusnő szavaiból a megbúvó kíváncsiságot. Az elhangzó nevek egy része persze semmit sem mondd neki, nincs oly régóta a Thargodarok kötelékében, de ezt a kevéske tudást kurtán nem rest megosztani.*
- A Szellemjáró halott *erősíti meg a félvér szavait* - A Fattyú maga mögött hagyta a Vashegyet *céloz egyértelműen Kagan városi fruska leányára* - A többi hosszú ideje nem járhatott már Amonon.
*Az őrök emlegetésére tekintete Rorkirra kúszik, szemöldökét leheletnyit megemeli, míg arra vár, mit is szól a férfi ehhez az egészhez. Az igazat megvallva idejét sem tudja, mikor látta azt a két jómadarat utoljára, nem biztos abban, hogy elő tudják őket keríteni a tanúskodáshoz. Bizonyára a szőke harcos is érzi, itt most kénytelenek lesznek vakon dönteni a bizalomról. Megvitatni azonban már nagyon úgy tűnik, hogy nem lesz idejük. Az egyik őr elrikkantja magát, a hírre pedig átszalad a meglepettség árnya a képén, de rögvest fel is váltja egy alattomosan fortyogó düh, amit nem könnyen küzd le most a torkán. Nem is sikerül maradéktalanul.*
- Rohadtul ajánlom, hogy ne vágjatok át! *sziszegi az alkimista-mágus páros felé, egyértelművé is téve, hogy muszájból megelőlegezte most nekik azt a bizalmat. Hogy ez mennyire bölcs döntés, arra úgy sejti igen hamar fény fog derülni.
Rorkirnak biccent a fejével, s ha vele tart, ha nem, ő mindenképp sietős léptekkel veszi az irányt a fal felé, hogy felkapaszkodva megnézhesse magának az érkezőket. Vadul kezd kalimpálni szíve a látványra. Nem a félelemtől vagy izgalomtól, hanem a keserű gyűlölettől, ami arra ingerli, hogy rögvest kiadja az ukázt a trió kilövetésére. Milyen szépen is mutatna mindegyik halántékában egy-egy gondosan faragott tharg nyílvessző! Tekintete még ilyen távolságból is gondolatairól egyértelműen árulkodva perzsel végig a rusnya orkokon.*
- Mit akartok, Varangyok? *fonja kezeit karjaiba, s csaknem lendületesen ki is köp feléjük, az utolsó pillanatban fogja vissza magát*
684. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-05-16 16:25:32
Üzenet elküldve: 2026-05-16 16:25:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Langyos szellő borzolja a lankákat. Az alattuk húzódó, széles orktáborban meg-megfeszíti a sátrakat és zászlókat. A falak törésében zúgássá erősödik, mintha a szél maga is igyekezne bevenni azokat.
Kayaerrnek és Rorkirnak nincs sok lehetősége eldönteni, hogy hívatlan vendégeik az ellenség kémei-e, netán valóban barátok, mint ahogy állítják. Odakinn ugyanis rekedt kürt harsan.*
-Három ork tart erre! *Kiált le a falról az aktuális kapuőr Vérgőzös felé. Valóban; a három, páncélba bújt zöldbőrű gyalogszerrel közelíti meg az erődöt. Amint elég közel érnek a falakhoz, az egyikük elbődül.*
-Csontujj Murhun van itt, a szószóló! *Harsogja egy apróbb fajta.*
-Zopal, a Dermesztő üzenetét hozom, ki a Hódító nevében körbevette ezt az erődöt! *Dohogja.*
-Maradt itt olyan barbár, aki érdemes arra, hogy szót váltsak vele?! *Megállapodnak a kapu előtt, már ha Rorkirék közel engedik őket és nem fogadják nyilak a triót. A Csontujj Murhun névre hallgató alakról nehéz lenne megállapítani korát. Fekete sörénye varkocsba fonva, arca pengéktől barázdált. Vicsornak is beillő vigyorral szemléli a falakat, láthatóan roppant élvezettel mívelve megbízatását. Oldalán, csak úgy mint társainak, hajlított orkszablya lóg. Sisakot nem viselnek, de a könnyűvértet nem felejtették a táborban. A Murhun jobbján szemlélődő ork kezében még mindig ott a kürt, mellyel felhívták magukra a figyelmet. Tulajdonosa most nagyot húz butykosából, vélhetően azzal a szándékkal, hogy izgalmát legyűrje. Elvégre legyen bármennyi fajtárs is mögöttük, ők most az ellenséggel tárgyalnak.*
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Langyos szellő borzolja a lankákat. Az alattuk húzódó, széles orktáborban meg-megfeszíti a sátrakat és zászlókat. A falak törésében zúgássá erősödik, mintha a szél maga is igyekezne bevenni azokat.
Kayaerrnek és Rorkirnak nincs sok lehetősége eldönteni, hogy hívatlan vendégeik az ellenség kémei-e, netán valóban barátok, mint ahogy állítják. Odakinn ugyanis rekedt kürt harsan.*
-Három ork tart erre! *Kiált le a falról az aktuális kapuőr Vérgőzös felé. Valóban; a három, páncélba bújt zöldbőrű gyalogszerrel közelíti meg az erődöt. Amint elég közel érnek a falakhoz, az egyikük elbődül.*
-Csontujj Murhun van itt, a szószóló! *Harsogja egy apróbb fajta.*
-Zopal, a Dermesztő üzenetét hozom, ki a Hódító nevében körbevette ezt az erődöt! *Dohogja.*
-Maradt itt olyan barbár, aki érdemes arra, hogy szót váltsak vele?! *Megállapodnak a kapu előtt, már ha Rorkirék közel engedik őket és nem fogadják nyilak a triót. A Csontujj Murhun névre hallgató alakról nehéz lenne megállapítani korát. Fekete sörénye varkocsba fonva, arca pengéktől barázdált. Vicsornak is beillő vigyorral szemléli a falakat, láthatóan roppant élvezettel mívelve megbízatását. Oldalán, csak úgy mint társainak, hajlított orkszablya lóg. Sisakot nem viselnek, de a könnyűvértet nem felejtették a táborban. A Murhun jobbján szemlélődő ork kezében még mindig ott a kürt, mellyel felhívták magukra a figyelmet. Tulajdonosa most nagyot húz butykosából, vélhetően azzal a szándékkal, hogy izgalmát legyűrje. Elvégre legyen bármennyi fajtárs is mögöttük, ők most az ellenséggel tárgyalnak.*
683. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-05-15 21:06:23
Üzenet elküldve: 2026-05-15 21:06:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
*A háromfarkú macskával verték bele a megfontoltságot. Mint mondta komolyan veszi az ellenfelét. Kész tervekkel kell előállni ahhoz, hogy bevegyék az erődöt. Főleg ha nem elégszenek meg a kiéheztetéssel. Sőt, az ő tervei már az erőd bevételénél is messzebb járnak. Szavaira nincs, aki ellentmondana vagy kiegészíteni. Indulnak is megszervezni a feladataikat. Csakis az idősebb "hadmérnök" marad még ott. Az ostromlétrák hallatán bólint. Ha a másik úgy véli, hogy azokat biztosabban fel tudják csendben és észrevétlenül szerelni akkor legyen úgy. A következő kérdés hallatán Zopal rezzenéstelen képpel válaszol.*
-Egy feláldozható gyalogot. Ha szükséges ajánlhattok neki dicsőséget, akár valami rangot. Valószínűleg úgysem éli túl. Legyen merész, tudjon jól beszélni és ne tudjon veszélyesen sok mindent. Hátha ki akarnák vallatni mielőtt megölik. A legjobb az volna, hogy ha tud is valami a thargok számára értékeset a táborunkról akkor, azt rosszul tudná. Például, hogy többen vagyunk, érkezik még erősítés, folyamatos ellátmányokat kapunk a szövetségeseinktől, vannak mágusaink... Ezzel is rombolhatjuk a harci kedvet.
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
*A háromfarkú macskával verték bele a megfontoltságot. Mint mondta komolyan veszi az ellenfelét. Kész tervekkel kell előállni ahhoz, hogy bevegyék az erődöt. Főleg ha nem elégszenek meg a kiéheztetéssel. Sőt, az ő tervei már az erőd bevételénél is messzebb járnak. Szavaira nincs, aki ellentmondana vagy kiegészíteni. Indulnak is megszervezni a feladataikat. Csakis az idősebb "hadmérnök" marad még ott. Az ostromlétrák hallatán bólint. Ha a másik úgy véli, hogy azokat biztosabban fel tudják csendben és észrevétlenül szerelni akkor legyen úgy. A következő kérdés hallatán Zopal rezzenéstelen képpel válaszol.*
-Egy feláldozható gyalogot. Ha szükséges ajánlhattok neki dicsőséget, akár valami rangot. Valószínűleg úgysem éli túl. Legyen merész, tudjon jól beszélni és ne tudjon veszélyesen sok mindent. Hátha ki akarnák vallatni mielőtt megölik. A legjobb az volna, hogy ha tud is valami a thargok számára értékeset a táborunkról akkor, azt rosszul tudná. Például, hogy többen vagyunk, érkezik még erősítés, folyamatos ellátmányokat kapunk a szövetségeseinktől, vannak mágusaink... Ezzel is rombolhatjuk a harci kedvet.
682. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-05-15 02:55:13
Üzenet elküldve: 2026-05-15 02:55:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Krestvirrel csak egyetért és bólint, hiszen sajnos mind az életre keltés, mind a mesterkard áldásos diskurzusok későbbre maradnak. Így mondjuk kénytelen megint elgondolkodni azon, hogy milyen varázslatokkal lehetne még kombinálni a fegyvereket. De úgy sem tud elmenni amellett, hogy mennyire kényelmetlen lenne a számára igazi fegyvert hordani.*
//Rorkir és Kayaerr//
*Már majdnem sajnálná, hogy igazolnia kell magukat. De Yagnar halálával sejthette volna, hogy nem sok tharg maradt, akit ismer. Kayaerr felvetése jogos, bár az, hogy az alkimista nem találkozott sokakkal a törzsből, szándékos volt a részéről, így minimális rossz érzetet sem tud kelteni benne ezzel. Nem ellenszenvezik velük, de ő dolgozni van itt általában, a laborjában, mérgező anyagok között. Társasága valahogy mindig lesz, de szerencsére nem sokáig. Rorkir mondanivalója rágósabbra sikerült, de annyit megért, hogy nem kedveli őket és az utolsó felvetés ténylegesen fontos. Krestvir bemutatkozása hirtelen éri, de hagyja kibontakozni a mágust. Bár a személyek, akiket említ, üres fülekre fog találni, ugyanis a feléről még Nestar sem tudja, hogy merre voltak, már évekkel ezelőtt.*
- Leandana már régóta halott, én készítettem fel a holttestét a temetésére. És túl nagyban gondolkodik.
*Majd fordul Rorkirhoz, hogy választ adjon a kérdésére.*
- Rh'onhan és Raughaal, a két kapuőrtől megbizonyosodhat, hogy én vagyok Nestar és, hogy a törzset szolgáltam Yagnar és Kagan alatt. Ők biztosan itt vannak, elküldethet valakit értük.
*Nestar tudja is, hogy itt vannak, mert nem rég beszélt velük, így még az a szerencséjük sincs, hogy elfelejthették volna őt. Majd rátér a másodlagos dolgokra, vagy miután már megbeszélték, vagy amíg elküldetnek az őrökért.*
- Az érkezésünk módja pedig önmagát bizonyítja. Fél órával ezelőtt nyomunk se volt az egész régióban és hirtelen itt termettünk, feltűnés nélkül keresztül jutva az ostromgyűrűn és a városfalon. Ez nem vitatható. Viszont, ha nincs szükség valamire Artheniorból vagy a Kikötőből, akkor tartalékolnánk az energiánkat a gyógyításra, valamint az őrszemek és felderítők láthatatlanná tételére.
*Rengeteg energiáját emésztené el egy oda- és visszaút, valamint Rorkir bizalmatlansága úgy is csak akkor múlik el, amikor megbizonyosodnak arról, hogy legalább Nestar az, akinek mondja magát. A többit utána kénytelenek lesznek elfogadni. Előbb vagy utóbb.*
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Krestvirrel csak egyetért és bólint, hiszen sajnos mind az életre keltés, mind a mesterkard áldásos diskurzusok későbbre maradnak. Így mondjuk kénytelen megint elgondolkodni azon, hogy milyen varázslatokkal lehetne még kombinálni a fegyvereket. De úgy sem tud elmenni amellett, hogy mennyire kényelmetlen lenne a számára igazi fegyvert hordani.*
//Rorkir és Kayaerr//
*Már majdnem sajnálná, hogy igazolnia kell magukat. De Yagnar halálával sejthette volna, hogy nem sok tharg maradt, akit ismer. Kayaerr felvetése jogos, bár az, hogy az alkimista nem találkozott sokakkal a törzsből, szándékos volt a részéről, így minimális rossz érzetet sem tud kelteni benne ezzel. Nem ellenszenvezik velük, de ő dolgozni van itt általában, a laborjában, mérgező anyagok között. Társasága valahogy mindig lesz, de szerencsére nem sokáig. Rorkir mondanivalója rágósabbra sikerült, de annyit megért, hogy nem kedveli őket és az utolsó felvetés ténylegesen fontos. Krestvir bemutatkozása hirtelen éri, de hagyja kibontakozni a mágust. Bár a személyek, akiket említ, üres fülekre fog találni, ugyanis a feléről még Nestar sem tudja, hogy merre voltak, már évekkel ezelőtt.*
- Leandana már régóta halott, én készítettem fel a holttestét a temetésére. És túl nagyban gondolkodik.
*Majd fordul Rorkirhoz, hogy választ adjon a kérdésére.*
- Rh'onhan és Raughaal, a két kapuőrtől megbizonyosodhat, hogy én vagyok Nestar és, hogy a törzset szolgáltam Yagnar és Kagan alatt. Ők biztosan itt vannak, elküldethet valakit értük.
*Nestar tudja is, hogy itt vannak, mert nem rég beszélt velük, így még az a szerencséjük sincs, hogy elfelejthették volna őt. Majd rátér a másodlagos dolgokra, vagy miután már megbeszélték, vagy amíg elküldetnek az őrökért.*
- Az érkezésünk módja pedig önmagát bizonyítja. Fél órával ezelőtt nyomunk se volt az egész régióban és hirtelen itt termettünk, feltűnés nélkül keresztül jutva az ostromgyűrűn és a városfalon. Ez nem vitatható. Viszont, ha nincs szükség valamire Artheniorból vagy a Kikötőből, akkor tartalékolnánk az energiánkat a gyógyításra, valamint az őrszemek és felderítők láthatatlanná tételére.
*Rengeteg energiáját emésztené el egy oda- és visszaút, valamint Rorkir bizalmatlansága úgy is csak akkor múlik el, amikor megbizonyosodnak arról, hogy legalább Nestar az, akinek mondja magát. A többit utána kénytelenek lesznek elfogadni. Előbb vagy utóbb.*
681. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-05-15 00:45:02
Üzenet elküldve: 2026-05-15 00:45:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
- Oh. - *Felel előbb, ráeszmélve, megértve, honnan jött a következtetés.*
- Elnézést, ez így valóban félreérthető volt. De csupán úgy értettem, hogy nem biztos, hogy távozok még, hogy segítsek a beszerzéssel, a relikviával, vagy hogy elkísérem a toronyba, mert lehet, hogy itt nagyobb szükség lesz rám. Nem úgy, hogy soha többé nem térnék vissza. Bocsánat, ha aggodalmat okoztam. - *Hajol meg, bár a férfi ekkor ezt még nem láthatja, de ez továbbra sem zavarja meg Krestvirt a szokásaiban.*
- Érdekességet... - *Töpreng el Nestar érdeklődő felvetésén.*
- Inkább hasznosnak tartom, meg... - *Elgondolkodik, keresve a megfelelő szót.*
- Élvezetesnek. - *Mondja ki végül, bár tart tőle, hogy ez milyen képet fest róla, de nem kezd előre magyarázkodni.
Hallgatja aztán az alkimista magyarázatát a fegyveráldásokról, s mivel egy számára pusztán ismeretterjesztő jelleggel átfutott új lehetőségről van szó - ami nem is igazán tartozott az érdeklődési körébe, amíg vissza nem kellett utasítania egy ezzel kapcsolatos kérést -, figyelme igen élénk. Különösen értékesnek találja Nestar praktikus meglátásait a varázslatok kapcsán.*
- Erről majd még beszéljünk egy alkalmasabb időben. - *Kéri. Majd útjuk most már a kapuhoz vezet, ahol már nem egymással beszélgetnek.
Örül, hogy kérnie sem kell, és Nestar magától veszi kezébe az irányítást és a beszéd dolgát. A részéről kivetnivalót sem lát abban, ahogy az ügyüket intézi, így marad pusztán csöndes megfigyelő.
Ám nem is annyira az információszerzés köti le a figyelmét, mint inkább a falakon belüli állapotok. Akad nyüzsgés, így nem tűnik teljesnek a reménytelenség, de azt még ő is képes megállapítani, hogy szomorú, fáradt, vagy gondterhelt a legtöbb arc, amit lát.
Együttérző pillantással követ egy-egy alakot, majd pedig egész valójával Nestart, mikor haladnak tovább, most már feltehetően a megfelelő személyek felé...*
//Rorkir és Kayaerr//
*Nestar biztatására - mint minden alkalommal, mikor valahol megálltak útba igazítást kérni - ezúttal is maga elé tartja jelzésértékűen a fehér "zászlót". Amire ugyan eddig sehol sem mondtak semmit, de nem is voltak velük kimondottan ellenségesek, úgyhogy Krestvir ezt sikerként könyveli el. És a biztonság kedvéért továbbra is "alkalmazza", mert kár eltérni attól, ami eddig bevált...
Míg Nestar beszél, ő hallgat, s csak lopva néz a két tharg irányába. Mikor az alkimista őt is bemutatja, egy kissé meghajtja magát, de ez minden. Érez ugyan némi kényelmetlenséget, hogy a férfi rendszeresen ilyen címeket aggat rá, mert ezáltal úgy véli, az elvárások is növekednek irányába, de nem kíván közbeszólni, hátha ez amolyan stratégia fogás a férfi részéről, hogy jobb szívvel fogadják őket. Na meg a figyelmet sem kívánja magára vonni.
Először aztán a Kayaerrként bemutatott és bemutatkozott nő szólal meg. A bemutatkozást újabb meghajlással fogadja, a többihez nincs hozzáfűznivalója, mert az csupán egy megállapítás Nestarral kapcsolatban.
Majd a tharg férfi sem marad szótlan, s ha Krestvirnek eddig nem is tűnt föl a másik kettő bizalmatlansága, most az őt célzó megjegyzésre és félreköpésre fölkapja a fejét. Igyekszik ugyanis fölmérni a helyzetet, hogy veszélyben van-e, mert ezt a köpködős jelenetet megtanulta összekötni a haraggal.
Egyelőre azonban nem támad neki senki, így ő is marad a helyén.
A kétkedő szavakra ismét odanéz Rorkirra, és miközben azt próbálja megállapítani, hogy a férfi tényleg álruhás tengeri teremtmény-e, vagy ez egy furcsa szófordulat, a tharg harcos joggal érezheti úgy, hogy a máguslány becsmérlő lenézéssel és undorral pillant rá a tudatlansága miatt. Krestvir előnytelen, fintorgós-mosolygós fizimiskája és lapos pillantású tekintete, enyhén húzott szemei ugyanis minden okot megadnak erre.
A Rorkir nevezetű azonban nem áll meg, mondja tovább, kifejezve kétségeit, és Krestvir ekkor dönt úgy, hogy mégis megszólal.*
- Ha megengedik, én is bemutatkoznék rendesen. - *Vágja ki, talán túlságosan is hirtelen. De nagyon siet, hogy senkit ne kelljen félbeszakítania, hanem még időben elkapja a beszédben keletkezett szünetet.*
- Az egykori, synmirai Ezüstszilánk Szövetség tagja voltam, még Kagan Thargodar idejében, s kicsit utána. Ez Isurii Thargodar öröksége. Ő alapította a klánunkat, kiválva a Thargodar klánból, de szövetségben maradva velük. A klán ugyan már megszűnt, de e szövetségre emlékezve érkeztem, valamint hogy tartozásomat lerójam. Alyosra Radogen helyében harcolnék a thargok oldalán, mivel engem támogatva maradt hátra, képtelenül a visszatérésre. Kérem, fogadják a segítséget, amit nyújtani tudok. - *Úgy mondja végig mindezt, hogy föl sem néz, csak a legvégén, egy pillanatra. Akkor viszont Rorkir és Kayaerr arcára is odanéz, majd röviden, de mélyen meghajol.*
- És mondják, mivel nyerhetnénk el bizalmukat! - *Teszi aztán hozzá, tanácstalanul.*
- Esetleg a varázslat bemutatásával?
Vagy mondják: Laor Vylnis, Carsaadi, Kagaenae Thargodar, Leandana Kagantal... itt vannak-e? Ők igazolni tudnák személyemet. - *Jut eszébe, bár igazából jobban érdekli az említettek sorsa, mint hogy mit tehetnek érte.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.15 00:50:37
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
- Oh. - *Felel előbb, ráeszmélve, megértve, honnan jött a következtetés.*
- Elnézést, ez így valóban félreérthető volt. De csupán úgy értettem, hogy nem biztos, hogy távozok még, hogy segítsek a beszerzéssel, a relikviával, vagy hogy elkísérem a toronyba, mert lehet, hogy itt nagyobb szükség lesz rám. Nem úgy, hogy soha többé nem térnék vissza. Bocsánat, ha aggodalmat okoztam. - *Hajol meg, bár a férfi ekkor ezt még nem láthatja, de ez továbbra sem zavarja meg Krestvirt a szokásaiban.*
- Érdekességet... - *Töpreng el Nestar érdeklődő felvetésén.*
- Inkább hasznosnak tartom, meg... - *Elgondolkodik, keresve a megfelelő szót.*
- Élvezetesnek. - *Mondja ki végül, bár tart tőle, hogy ez milyen képet fest róla, de nem kezd előre magyarázkodni.
Hallgatja aztán az alkimista magyarázatát a fegyveráldásokról, s mivel egy számára pusztán ismeretterjesztő jelleggel átfutott új lehetőségről van szó - ami nem is igazán tartozott az érdeklődési körébe, amíg vissza nem kellett utasítania egy ezzel kapcsolatos kérést -, figyelme igen élénk. Különösen értékesnek találja Nestar praktikus meglátásait a varázslatok kapcsán.*
- Erről majd még beszéljünk egy alkalmasabb időben. - *Kéri. Majd útjuk most már a kapuhoz vezet, ahol már nem egymással beszélgetnek.
Örül, hogy kérnie sem kell, és Nestar magától veszi kezébe az irányítást és a beszéd dolgát. A részéről kivetnivalót sem lát abban, ahogy az ügyüket intézi, így marad pusztán csöndes megfigyelő.
Ám nem is annyira az információszerzés köti le a figyelmét, mint inkább a falakon belüli állapotok. Akad nyüzsgés, így nem tűnik teljesnek a reménytelenség, de azt még ő is képes megállapítani, hogy szomorú, fáradt, vagy gondterhelt a legtöbb arc, amit lát.
Együttérző pillantással követ egy-egy alakot, majd pedig egész valójával Nestart, mikor haladnak tovább, most már feltehetően a megfelelő személyek felé...*
//Rorkir és Kayaerr//
*Nestar biztatására - mint minden alkalommal, mikor valahol megálltak útba igazítást kérni - ezúttal is maga elé tartja jelzésértékűen a fehér "zászlót". Amire ugyan eddig sehol sem mondtak semmit, de nem is voltak velük kimondottan ellenségesek, úgyhogy Krestvir ezt sikerként könyveli el. És a biztonság kedvéért továbbra is "alkalmazza", mert kár eltérni attól, ami eddig bevált...
Míg Nestar beszél, ő hallgat, s csak lopva néz a két tharg irányába. Mikor az alkimista őt is bemutatja, egy kissé meghajtja magát, de ez minden. Érez ugyan némi kényelmetlenséget, hogy a férfi rendszeresen ilyen címeket aggat rá, mert ezáltal úgy véli, az elvárások is növekednek irányába, de nem kíván közbeszólni, hátha ez amolyan stratégia fogás a férfi részéről, hogy jobb szívvel fogadják őket. Na meg a figyelmet sem kívánja magára vonni.
Először aztán a Kayaerrként bemutatott és bemutatkozott nő szólal meg. A bemutatkozást újabb meghajlással fogadja, a többihez nincs hozzáfűznivalója, mert az csupán egy megállapítás Nestarral kapcsolatban.
Majd a tharg férfi sem marad szótlan, s ha Krestvirnek eddig nem is tűnt föl a másik kettő bizalmatlansága, most az őt célzó megjegyzésre és félreköpésre fölkapja a fejét. Igyekszik ugyanis fölmérni a helyzetet, hogy veszélyben van-e, mert ezt a köpködős jelenetet megtanulta összekötni a haraggal.
Egyelőre azonban nem támad neki senki, így ő is marad a helyén.
A kétkedő szavakra ismét odanéz Rorkirra, és miközben azt próbálja megállapítani, hogy a férfi tényleg álruhás tengeri teremtmény-e, vagy ez egy furcsa szófordulat, a tharg harcos joggal érezheti úgy, hogy a máguslány becsmérlő lenézéssel és undorral pillant rá a tudatlansága miatt. Krestvir előnytelen, fintorgós-mosolygós fizimiskája és lapos pillantású tekintete, enyhén húzott szemei ugyanis minden okot megadnak erre.
A Rorkir nevezetű azonban nem áll meg, mondja tovább, kifejezve kétségeit, és Krestvir ekkor dönt úgy, hogy mégis megszólal.*
- Ha megengedik, én is bemutatkoznék rendesen. - *Vágja ki, talán túlságosan is hirtelen. De nagyon siet, hogy senkit ne kelljen félbeszakítania, hanem még időben elkapja a beszédben keletkezett szünetet.*
- Az egykori, synmirai Ezüstszilánk Szövetség tagja voltam, még Kagan Thargodar idejében, s kicsit utána. Ez Isurii Thargodar öröksége. Ő alapította a klánunkat, kiválva a Thargodar klánból, de szövetségben maradva velük. A klán ugyan már megszűnt, de e szövetségre emlékezve érkeztem, valamint hogy tartozásomat lerójam. Alyosra Radogen helyében harcolnék a thargok oldalán, mivel engem támogatva maradt hátra, képtelenül a visszatérésre. Kérem, fogadják a segítséget, amit nyújtani tudok. - *Úgy mondja végig mindezt, hogy föl sem néz, csak a legvégén, egy pillanatra. Akkor viszont Rorkir és Kayaerr arcára is odanéz, majd röviden, de mélyen meghajol.*
- És mondják, mivel nyerhetnénk el bizalmukat! - *Teszi aztán hozzá, tanácstalanul.*
- Esetleg a varázslat bemutatásával?
Vagy mondják: Laor Vylnis, Carsaadi, Kagaenae Thargodar, Leandana Kagantal... itt vannak-e? Ők igazolni tudnák személyemet. - *Jut eszébe, bár igazából jobban érdekli az említettek sorsa, mint hogy mit tehetnek érte.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.15 00:50:37
680. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-05-14 23:19:30
Üzenet elküldve: 2026-05-14 23:19:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Ahogy végeznek Kayerrel a nagyjábóli stratégia felállításával, nincs más hátra mint előre. Várni hogy elkezdődjön az ostrom. Hanem úgy látszik a sors furcsa tréfát űz velük, mikor két idegen jelenik meg az erődben, ami ezen órákban igencsak kérdéses. Hisz nem igazán vártak vendégeket, csak úgy bejutni pedig aligha lehet. Szorosan társa mellett áll, karba font kezekkel. Szigorúan vizsgálja végig mindkettőt. Mikor Nestar pedig beszélni kezd, szemöldökei igencsak összeráncolódnak.*
-Nagy hatalmú mi?
*Kérdez vissza gúnyosan és a földre köp. Ki nem állhatja a mágusokat, és nem most tervez új szokásokat felvenni. Az viszont tény, hogy amit az idegen mond, az ennél sokkal eszeveszettebb. Olyan meglepettség ül ki Rorkir arcára, hogy még a vak is láthatná, hogy mit gondol. Aztán pedig öblösen felkacag.*
-Na persze! Átrepült több ezer orkon, kibújt a föld alól mint a vakond mi? Én meg egy szhylla vagyok álruhában.
*Rosszallóan rázza meg a fejét, a kezeit pedig ösztönösen a pallosa felé közelíti.*
-Nem láttalak titeket itt, márpedig mindenkit láttam mióta készülünk az elkerülhetetlenre. Bizonyítsd, hogy az vagy akinek mondod magad.
*Arról mondjuk fogalma sincs, hogy ezt hogy tehetné meg, de úgy van vele, hogy ezt aligha neki kell kitalálnia.*
-Honnét tudjam, hogy nem az orkok küldtek be ide, hogy megmérgezz minket a löttyeiddel?
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Ahogy végeznek Kayerrel a nagyjábóli stratégia felállításával, nincs más hátra mint előre. Várni hogy elkezdődjön az ostrom. Hanem úgy látszik a sors furcsa tréfát űz velük, mikor két idegen jelenik meg az erődben, ami ezen órákban igencsak kérdéses. Hisz nem igazán vártak vendégeket, csak úgy bejutni pedig aligha lehet. Szorosan társa mellett áll, karba font kezekkel. Szigorúan vizsgálja végig mindkettőt. Mikor Nestar pedig beszélni kezd, szemöldökei igencsak összeráncolódnak.*
-Nagy hatalmú mi?
*Kérdez vissza gúnyosan és a földre köp. Ki nem állhatja a mágusokat, és nem most tervez új szokásokat felvenni. Az viszont tény, hogy amit az idegen mond, az ennél sokkal eszeveszettebb. Olyan meglepettség ül ki Rorkir arcára, hogy még a vak is láthatná, hogy mit gondol. Aztán pedig öblösen felkacag.*
-Na persze! Átrepült több ezer orkon, kibújt a föld alól mint a vakond mi? Én meg egy szhylla vagyok álruhában.
*Rosszallóan rázza meg a fejét, a kezeit pedig ösztönösen a pallosa felé közelíti.*
-Nem láttalak titeket itt, márpedig mindenkit láttam mióta készülünk az elkerülhetetlenre. Bizonyítsd, hogy az vagy akinek mondod magad.
*Arról mondjuk fogalma sincs, hogy ezt hogy tehetné meg, de úgy van vele, hogy ezt aligha neki kell kitalálnia.*
-Honnét tudjam, hogy nem az orkok küldtek be ide, hogy megmérgezz minket a löttyeiddel?
679. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-05-14 20:53:52
Üzenet elküldve: 2026-05-14 20:53:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Kayaerr a legkevésbé sem konyít az ostromokhoz. Ezek az elnyúló, hosszú háborúk megkívánják az átgondolt stratégiákat, s bár megteszi, amit tud, tagadni sem tudná, hogy nem jártas az ilyesmiben. Soha nem is volt rá igazán szüksége, odahaza az orkok legfeljebb váratlanul ütöttek rajta a falun. Nem tudtak kőfal mögé bújni, nem volt idő tervezgetni, rögtön lépni kellett, a nyers erőn kívül más nem számított. Szíve szerint csak kirontana az erődből a többi elszánt harcossal az oldalán, hogy utolsó leheletéig vágja őket, de sajnos nem teheti. Amon megtelt a szomszédos falvak menekültjeivel, idősekkel, nőkkel, gyerekekkel, az ő életüket nem teheti kockára. Nincs joga hozzá. Kénytelen hát törni a fejét Rorkirral, bár tudja jól, hogy ő sem az a fajta, aki egy térkép fölött görnyedve a fáklyafénynél ravasz taktikákon agyalna: inkább épp az a fejjel a falnak típus, mint Kayaerr.
Épp fordulna ki egy nagy sóhajjal, hogy dolgára induljon, amikor váratlanul két ismeretlen alak bukkan fel. Nem látta még eddig itt őket, nem is meglepő, hogy zavartan kapja a fejét a kapu és az őr irányába, majd pillantásait kérdőn veti a szőke barbárra. A gyanakvás a borostyánokban akkor sem múlik el maradéktalanul, amikor a félvér bemutatkozik. Még ha szegről-végről ismerős is a név, talán hallotta már valaki szájából, személyesen még sohasem találkozott vele. Kénytelenül is forog a gondolatai között, hogy talán nem az, akinek mondja magát.*
- Nem láttalak még erre, törzs alkimistája *dereng valamiféle számonkérés a hangjában, közben alaposan megnézi magának az alacsony nőszemélyt is. Végtére is nem néz ki annyi furfangosságot a zöld bestiákból, hogy kémeket küldjenek a nyakukra*
- Kayaerr Horgadar *ejti meg kurtán a bemutatkozást majd a sebesültek emlegetésére a csata után kialakított ispotály felé sandít* - Azt hiszem minden segítő kézre szükségünk van.
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Kayaerr a legkevésbé sem konyít az ostromokhoz. Ezek az elnyúló, hosszú háborúk megkívánják az átgondolt stratégiákat, s bár megteszi, amit tud, tagadni sem tudná, hogy nem jártas az ilyesmiben. Soha nem is volt rá igazán szüksége, odahaza az orkok legfeljebb váratlanul ütöttek rajta a falun. Nem tudtak kőfal mögé bújni, nem volt idő tervezgetni, rögtön lépni kellett, a nyers erőn kívül más nem számított. Szíve szerint csak kirontana az erődből a többi elszánt harcossal az oldalán, hogy utolsó leheletéig vágja őket, de sajnos nem teheti. Amon megtelt a szomszédos falvak menekültjeivel, idősekkel, nőkkel, gyerekekkel, az ő életüket nem teheti kockára. Nincs joga hozzá. Kénytelen hát törni a fejét Rorkirral, bár tudja jól, hogy ő sem az a fajta, aki egy térkép fölött görnyedve a fáklyafénynél ravasz taktikákon agyalna: inkább épp az a fejjel a falnak típus, mint Kayaerr.
Épp fordulna ki egy nagy sóhajjal, hogy dolgára induljon, amikor váratlanul két ismeretlen alak bukkan fel. Nem látta még eddig itt őket, nem is meglepő, hogy zavartan kapja a fejét a kapu és az őr irányába, majd pillantásait kérdőn veti a szőke barbárra. A gyanakvás a borostyánokban akkor sem múlik el maradéktalanul, amikor a félvér bemutatkozik. Még ha szegről-végről ismerős is a név, talán hallotta már valaki szájából, személyesen még sohasem találkozott vele. Kénytelenül is forog a gondolatai között, hogy talán nem az, akinek mondja magát.*
- Nem láttalak még erre, törzs alkimistája *dereng valamiféle számonkérés a hangjában, közben alaposan megnézi magának az alacsony nőszemélyt is. Végtére is nem néz ki annyi furfangosságot a zöld bestiákból, hogy kémeket küldjenek a nyakukra*
- Kayaerr Horgadar *ejti meg kurtán a bemutatkozást majd a sebesültek emlegetésére a csata után kialakított ispotály felé sandít* - Azt hiszem minden segítő kézre szükségünk van.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 679-698