Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 32 (621. - 634. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
634. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-11-03 11:10:37
Üzenet elküldve: 2025-11-03 11:10:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 1467
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 1467
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Napja//
* A bemutatkozást is letudták, Morwon, a Vasöklű Úr teljességgel készen áll mindenre. Yagnar szavaira elvigyorodik. *
– Há' engem se! * Úgy tűnik, a Thargok vezérének személyében új kihívóra akad az ivászat bajnoka. Ezután Yagnar javasol neki még valamit, amit félig meg is tart. A nevet hamar elfelejti, de ettől függetlenül miután szerteoszlanak, sikerül magára vonnia néhány Tharg asszony figyelmét, akik veszik a bátorságot, hogy megszólítsák Morwont. Ő pedig némán tűr. Nem tudja, mi a babona és mi a valódi varázslat, de ártani nem árthat. Így aztán kap ő is fohászokat, sőt még egy kis arcfestést is, amitől aztán igazán ijesztőnek tűnhet az orkok szemében.
Estefelé a tűznél ülve megélezi a fegyverét, hiszen Tar'khog rég nem volt használva éles helyzetben. Ahogy Morwon sem. Reméli, hogy azért a legendákba illő tudása még nem hagyta el. *
* A bemutatkozást is letudták, Morwon, a Vasöklű Úr teljességgel készen áll mindenre. Yagnar szavaira elvigyorodik. *
– Há' engem se! * Úgy tűnik, a Thargok vezérének személyében új kihívóra akad az ivászat bajnoka. Ezután Yagnar javasol neki még valamit, amit félig meg is tart. A nevet hamar elfelejti, de ettől függetlenül miután szerteoszlanak, sikerül magára vonnia néhány Tharg asszony figyelmét, akik veszik a bátorságot, hogy megszólítsák Morwont. Ő pedig némán tűr. Nem tudja, mi a babona és mi a valódi varázslat, de ártani nem árthat. Így aztán kap ő is fohászokat, sőt még egy kis arcfestést is, amitől aztán igazán ijesztőnek tűnhet az orkok szemében.
Estefelé a tűznél ülve megélezi a fegyverét, hiszen Tar'khog rég nem volt használva éles helyzetben. Ahogy Morwon sem. Reméli, hogy azért a legendákba illő tudása még nem hagyta el. *
633. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-10-30 19:30:28
Üzenet elküldve: 2025-10-30 19:30:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Napja//
*Sohasem látott még ennyi embert egy helyen. Odahaza a faluban ennek a tömegnek a töredéke tudott volna összegyűlni, még egy olyan napon is, mikor a férfiak még nem indultak portyára vagy a helyi ork csapatok ellen. Kayaerrnek alig néhányszor volt alkalma eddig élete során megcsillogtatni harci tudását, akkor is csak néhány túl északra merészkedett bandita vagy elkallódott varangy ellen, össze se hasonlítható azzal, amire most készülnek. Érzi, ahogy jövőbeli összecsapásuk jelentőségének ereje egészen feltüzeli harci kedvét. Taknyos kora óta erre vágyik, így kedvét az sem szegi, mikor végül Yagnar nem veszi fontolóra javaslatát. A legősibb északi haditervet választják, addig harcolnak, míg utolsó varangy feje is lehull, vagy ameddig el nem szólítják őket az Ősök.*
- Legyen így *veszi tudomásul vezérük szavát, s a vállveregetés közben elhangzottakra is csak bólint. Egy undorító kis hang azt suttogja fülébe, hogy azért szeretné Yagnar maga mellett tudni, mert szem előtt akarja tartani. Azt duruzsolja, hogy talán gyengének látja, nem bízik a képességeiben. Ahelyett azonban, hogy ezek a mocskosul fészkelődő gondolatok elvennék a kedvét, inkább megmakacsolják. Be fogja bizonyítani, hogy méltó arra, hogy a jarl mellett harcolhasson.
Hamarosan maga is elhagyja a társaságot, hogy készülődhessen. Összekészíti azt a kevés holmiját, melyet magával visz, megmosakodik, ha akad rá ideje és alkalma, haját összefonja, majd nemsokára a tűz köré telepszik. Az asszonyok halkan mormolják áldásaikat, s a leányt is megtalálják, hogy homlokára vérrel fessenek jelet. Maga is orra alatt imádságot suttog a régi nyelven, tenyerével végigsimít pengéjén. Atyja kardja ez, melyet még ő is atyjától kapott, amikor férfivá ért, rá emlékezik most, s az első ork fejét magában neki ajánlja. Talán hamarosan újra találkoznak.*
*Sohasem látott még ennyi embert egy helyen. Odahaza a faluban ennek a tömegnek a töredéke tudott volna összegyűlni, még egy olyan napon is, mikor a férfiak még nem indultak portyára vagy a helyi ork csapatok ellen. Kayaerrnek alig néhányszor volt alkalma eddig élete során megcsillogtatni harci tudását, akkor is csak néhány túl északra merészkedett bandita vagy elkallódott varangy ellen, össze se hasonlítható azzal, amire most készülnek. Érzi, ahogy jövőbeli összecsapásuk jelentőségének ereje egészen feltüzeli harci kedvét. Taknyos kora óta erre vágyik, így kedvét az sem szegi, mikor végül Yagnar nem veszi fontolóra javaslatát. A legősibb északi haditervet választják, addig harcolnak, míg utolsó varangy feje is lehull, vagy ameddig el nem szólítják őket az Ősök.*
- Legyen így *veszi tudomásul vezérük szavát, s a vállveregetés közben elhangzottakra is csak bólint. Egy undorító kis hang azt suttogja fülébe, hogy azért szeretné Yagnar maga mellett tudni, mert szem előtt akarja tartani. Azt duruzsolja, hogy talán gyengének látja, nem bízik a képességeiben. Ahelyett azonban, hogy ezek a mocskosul fészkelődő gondolatok elvennék a kedvét, inkább megmakacsolják. Be fogja bizonyítani, hogy méltó arra, hogy a jarl mellett harcolhasson.
Hamarosan maga is elhagyja a társaságot, hogy készülődhessen. Összekészíti azt a kevés holmiját, melyet magával visz, megmosakodik, ha akad rá ideje és alkalma, haját összefonja, majd nemsokára a tűz köré telepszik. Az asszonyok halkan mormolják áldásaikat, s a leányt is megtalálják, hogy homlokára vérrel fessenek jelet. Maga is orra alatt imádságot suttog a régi nyelven, tenyerével végigsimít pengéjén. Atyja kardja ez, melyet még ő is atyjától kapott, amikor férfivá ért, rá emlékezik most, s az első ork fejét magában neki ajánlja. Talán hamarosan újra találkoznak.*
632. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-10-29 22:12:51
Üzenet elküldve: 2025-10-29 22:12:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Napja//
*Kettős érzések gyötrik, egyrészt megérti Kayaerr aggályait afelől, hogy talán nem a legbölcsebb dolog nekirontani az ellenségnek, főleg, hogy egy erőd arra való, hogy azt belülről megvédjék, mint ahogy Yagnar is említi a kapott tanácsokat. Másrészt viszont bizsereg a bőre, fülében ott hallja Durogaar szellemének suttogását is, vérre szomjazik, vérre és dicsőségre. S habár Rorkir maga is megpróbált egy afféle nyugodtabb életet élni, egyszerűen nem neki való az ilyesmi. Más fából faragták, mint ahogy itt az összes harcost. Az ősei már várják, és ha a csata napján a végtelen csarnokokban találja magát, annyi rohadékot fog magával vinni amennyit csak karja ereje bír. A vezér szavaira csak bólint.*
-A kedvenc tervem. Jó. A szellemek kísérjenek titeket.
*Széles mosollyal az arcán, öles léptekkel hagyja ott a társaságot, hogy azt a bizonyos csapatnyi parasztot vegye célba. Keményen a vállukra csap ahogy odaér hatalmas termetével, elkapja tőlük a bort és úgy meghúzza, mint aki három napja nem ivott egy kortyot sem, majd közéjük ül, és mindenféle legendás történetekkel buzdítja fel bennük a harci szellemet. Beszél a hősökről, beszél a csatákról, s hogy mire számíthatnak. Vérre és dicsőségre. Az asszonyok áldását készségesen fogadja, s erre buzdítja a többieket is. Látszik rajta, hogy komolyan veszi az ilyesmit, nem sokkal később pedig el is vonul egy nagyobb tűzrakáshoz. Kardját ölébe veszi ahogy ott ül, egyedül, csöndben, és a tüzet fürkészi tekintetével, magában pedig már a csatára készül. Hergeli magát, minden sérelmét felidézi, minden haragját összegyűjti, minden fájdalmat, minden árulást, minden gyászt és halált, hogy végül oly erővel szoríthassa a kardot, ahogy az megérdemli. Egy darabig gondolkozik rajta, hogy felkeresse Rheiát, de tudja jól, hogy ez nem a megfelelő alkalom. Most másra kell koncentrálnia, s ha szerencséje lesz, a csata előtt még találkozhat vele, ha pedig még szerencsésebb lesz, és megtalálja végzetét, úgy egyébként is ezt az utat szánták neki. Rorkir készen áll, bármi is következzék.*
*Kettős érzések gyötrik, egyrészt megérti Kayaerr aggályait afelől, hogy talán nem a legbölcsebb dolog nekirontani az ellenségnek, főleg, hogy egy erőd arra való, hogy azt belülről megvédjék, mint ahogy Yagnar is említi a kapott tanácsokat. Másrészt viszont bizsereg a bőre, fülében ott hallja Durogaar szellemének suttogását is, vérre szomjazik, vérre és dicsőségre. S habár Rorkir maga is megpróbált egy afféle nyugodtabb életet élni, egyszerűen nem neki való az ilyesmi. Más fából faragták, mint ahogy itt az összes harcost. Az ősei már várják, és ha a csata napján a végtelen csarnokokban találja magát, annyi rohadékot fog magával vinni amennyit csak karja ereje bír. A vezér szavaira csak bólint.*
-A kedvenc tervem. Jó. A szellemek kísérjenek titeket.
*Széles mosollyal az arcán, öles léptekkel hagyja ott a társaságot, hogy azt a bizonyos csapatnyi parasztot vegye célba. Keményen a vállukra csap ahogy odaér hatalmas termetével, elkapja tőlük a bort és úgy meghúzza, mint aki három napja nem ivott egy kortyot sem, majd közéjük ül, és mindenféle legendás történetekkel buzdítja fel bennük a harci szellemet. Beszél a hősökről, beszél a csatákról, s hogy mire számíthatnak. Vérre és dicsőségre. Az asszonyok áldását készségesen fogadja, s erre buzdítja a többieket is. Látszik rajta, hogy komolyan veszi az ilyesmit, nem sokkal később pedig el is vonul egy nagyobb tűzrakáshoz. Kardját ölébe veszi ahogy ott ül, egyedül, csöndben, és a tüzet fürkészi tekintetével, magában pedig már a csatára készül. Hergeli magát, minden sérelmét felidézi, minden haragját összegyűjti, minden fájdalmat, minden árulást, minden gyászt és halált, hogy végül oly erővel szoríthassa a kardot, ahogy az megérdemli. Egy darabig gondolkozik rajta, hogy felkeresse Rheiát, de tudja jól, hogy ez nem a megfelelő alkalom. Most másra kell koncentrálnia, s ha szerencséje lesz, a csata előtt még találkozhat vele, ha pedig még szerencsésebb lesz, és megtalálja végzetét, úgy egyébként is ezt az utat szánták neki. Rorkir készen áll, bármi is következzék.*
631. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-10-27 23:31:37
Üzenet elküldve: 2025-10-27 23:31:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Napja//
*Jó pár százan összegyűlnek. Képtelen lenne megszámlálni a népeket. Felszerelkezett tharg harcosok, kapára, kaszára kapó parasztok egyaránt érkeznek tömött sorokban. Lekászálódik lováról, hogy kantárszáron vezesse tovább. Úgy is biztosabban érzi így a talajt lába alatt. Skollhat, a jókora, vénséges ordas nem tágít mellőle.
Sosem látott még ennyi harcost. Olyan érzése van, mintha a föld alól is thargok bújnának ki a kürtszó hívó szavára.*
-Jó. Látom, sokan eljöttetek! Hozassatok bort! Ma mindnek innia kell, aki harcba indul! Egyetek is! Aki elkésik, annak csak a jó Trodd gazda sült angolnái jutnak!
*Nem csupán bor kerül elő, de hamar birkavérrel teli tálak is. Az asszonyok áldást mondanak, s megjelölik a csatába induló harcosokat.
Igyekszik elhaladtában minél több vállat megveregetni. Mindegy, ismeri-e avagy sem. Tudja, szólnia kell mindőjükhöz néhány jó szót.
Nem nehéz kiszúrnia Rorkirt sem. Az ő vállát is megragadja, majd komor ábrázattal feleli meg a kérdést.*
-A haditerv? Addig vágjuk őket, míg egy is akad, ami lélegzik. *Kedélyesen felhümment.*
-De szükségem van rád. Akad itt szép számmal olyan, ki túl kevés csatát látott. *Szeme sarkából vet csak egy pillantást egy csapat, butykost körbeadogató paraszt felé.*
-Azt akarom, hogy Te vezesd a földiket. Olyan valakire van szükségem, aki tudja, hogyan regulázza meg őket, ha a szükség úgy hozza. Ha kiérünk a Szántókra, haditanácsot ülünk. Hmm?
*Ahogy tovalibben, hamar ismerős arcba botlik. Egyesek azt mondanák, hogy túl fiatal, hogy itt legyen, ő azonban tudja, hogy egy végtelenbe nyúló sziklafal is kevés lenne, hogy távol tartsa a harcmezőtől Kayaerrt.
Megmosolyogja a lány szavait, de ábrázatán nem látszik gúny, csupán melegség.*
-A reggeli órákban egy okos ember azt mondta nekem, várjam meg a falak mögött remegve az ellent. Készüljek ostromra. Egy másik azt mondta, vegyük az irányt Arthenior felé. Hahh!
*Körbehordozza borostyán tekintetét a készülődő sokaságon.*
-Én azt mondom, az Ősök Szelleme megvéd majd minket. Egy nagyobb célért vagyunk itt, s legyen az bármi, nem a vesztünket tartogatja. Hmm? Maradj mellettem. *Megveregeti Kayaerr vállát, ám mielőtt tovább lépne, valami kitakarja mellette a napot.*
-Vas veled is, Morwon, a Vasöklű. *Jó alaposan megméri az óriást. Akadt néhány belőlük az őshazában is, de ez itt még közülük is kitűnne talán. Fejével int csak; itt térdepelni nem szükséges.*
-Nagy kár, hogy csak most találkoztunk. De a szükség órája ez, bolond lennék ekkora segítségnek hátat fordítani.
*Kissé talán hitetlenkedve pillant Kayaerre, majd vissza a jövevényre. Amaz úgy fest, mint akinek valóban hasznát is veszik.*
-Nos, Vasöklű uram, tarts velünk! Javallom, keresd meg vérem, Karheiát. Talán elszaval egy fohászt az Ősöknek érted. És ha ennek vége... Annyi kupa thargserre leszel vendégem, ahány orkfejet elém hozol. De úgy mondom neked, hogy engem még senki fia nem ivott az asztal alá. *Határozott mozdulattal kapaszkodik a lovára, de csupán azért, hogy mindenki láthassa. Látja, hogy a csekélyke számú lovasságuk is készülődik, nem is túl távol.
Körbefordul a nyeregben, majd elbődül.*
-Csatába!
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.27 23:40:12
*Jó pár százan összegyűlnek. Képtelen lenne megszámlálni a népeket. Felszerelkezett tharg harcosok, kapára, kaszára kapó parasztok egyaránt érkeznek tömött sorokban. Lekászálódik lováról, hogy kantárszáron vezesse tovább. Úgy is biztosabban érzi így a talajt lába alatt. Skollhat, a jókora, vénséges ordas nem tágít mellőle.
Sosem látott még ennyi harcost. Olyan érzése van, mintha a föld alól is thargok bújnának ki a kürtszó hívó szavára.*
-Jó. Látom, sokan eljöttetek! Hozassatok bort! Ma mindnek innia kell, aki harcba indul! Egyetek is! Aki elkésik, annak csak a jó Trodd gazda sült angolnái jutnak!
*Nem csupán bor kerül elő, de hamar birkavérrel teli tálak is. Az asszonyok áldást mondanak, s megjelölik a csatába induló harcosokat.
Igyekszik elhaladtában minél több vállat megveregetni. Mindegy, ismeri-e avagy sem. Tudja, szólnia kell mindőjükhöz néhány jó szót.
Nem nehéz kiszúrnia Rorkirt sem. Az ő vállát is megragadja, majd komor ábrázattal feleli meg a kérdést.*
-A haditerv? Addig vágjuk őket, míg egy is akad, ami lélegzik. *Kedélyesen felhümment.*
-De szükségem van rád. Akad itt szép számmal olyan, ki túl kevés csatát látott. *Szeme sarkából vet csak egy pillantást egy csapat, butykost körbeadogató paraszt felé.*
-Azt akarom, hogy Te vezesd a földiket. Olyan valakire van szükségem, aki tudja, hogyan regulázza meg őket, ha a szükség úgy hozza. Ha kiérünk a Szántókra, haditanácsot ülünk. Hmm?
*Ahogy tovalibben, hamar ismerős arcba botlik. Egyesek azt mondanák, hogy túl fiatal, hogy itt legyen, ő azonban tudja, hogy egy végtelenbe nyúló sziklafal is kevés lenne, hogy távol tartsa a harcmezőtől Kayaerrt.
Megmosolyogja a lány szavait, de ábrázatán nem látszik gúny, csupán melegség.*
-A reggeli órákban egy okos ember azt mondta nekem, várjam meg a falak mögött remegve az ellent. Készüljek ostromra. Egy másik azt mondta, vegyük az irányt Arthenior felé. Hahh!
*Körbehordozza borostyán tekintetét a készülődő sokaságon.*
-Én azt mondom, az Ősök Szelleme megvéd majd minket. Egy nagyobb célért vagyunk itt, s legyen az bármi, nem a vesztünket tartogatja. Hmm? Maradj mellettem. *Megveregeti Kayaerr vállát, ám mielőtt tovább lépne, valami kitakarja mellette a napot.*
-Vas veled is, Morwon, a Vasöklű. *Jó alaposan megméri az óriást. Akadt néhány belőlük az őshazában is, de ez itt még közülük is kitűnne talán. Fejével int csak; itt térdepelni nem szükséges.*
-Nagy kár, hogy csak most találkoztunk. De a szükség órája ez, bolond lennék ekkora segítségnek hátat fordítani.
*Kissé talán hitetlenkedve pillant Kayaerre, majd vissza a jövevényre. Amaz úgy fest, mint akinek valóban hasznát is veszik.*
-Nos, Vasöklű uram, tarts velünk! Javallom, keresd meg vérem, Karheiát. Talán elszaval egy fohászt az Ősöknek érted. És ha ennek vége... Annyi kupa thargserre leszel vendégem, ahány orkfejet elém hozol. De úgy mondom neked, hogy engem még senki fia nem ivott az asztal alá. *Határozott mozdulattal kapaszkodik a lovára, de csupán azért, hogy mindenki láthassa. Látja, hogy a csekélyke számú lovasságuk is készülődik, nem is túl távol.
Körbefordul a nyeregben, majd elbődül.*
-Csatába!
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.27 23:40:12
630. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-10-17 23:31:46
Üzenet elküldve: 2025-10-17 23:31:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 1467
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 1467
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Napja//
* Meghallja ő is a kürt hívó szavát, minek hallatán megszaporázza lépteit. Ha Pajtás nem lenne annyira ráérős öszvér, már jóval előbb felérhettek volna a hegyre, de persze még mindig jobban tetszik neki ez a felállás, mintha neki kéne minden holmiját cipelnie. Nem sokkal Rorkirt és Kayaerrt követően ő is a kapu túloldalán találja magát. Nem erre emlékezett.
~ Biztos a háború miatt vannak ennyien! ~ Sejti, hogy így van, mivel amikor legutoljára itt járt, Amon Ruadh még jobban emlékeztetett a karavánpihenők sátortengerére, mint egy városra. Igaz, a taverna és a kovácsműhely már akkor is megvolt. Az olvadt fém szaga megcsapja orrát, és kellemesen emlékekkel tölti el. Eszébe jut Hrothgaar.
~ Vajon még itt van a vén törpe? Be rég láttam! ~ Azonban most nem hagyja teljesen elkalandozni figyelmét, ugyanis a főtéren meglátja Yagnart. Kétség se fér hozzá, hogy ő az, hiszen kiállása és szavai alapján csakis a Thargok vezére lehet. A két újabban megismert Tharg el is indul felé. A másik kettőt bár nem akarja magukra hagyni, úgy sejti, ők is boldogulnak majd, és ha le is maradnak, biztosan kiszúrják a tömegben a három és fél méteres hegycsúcsot, azaz Morwont.
Úgyhogy az óriás (és az öszvér!) hamarosan csatlakoznak a kisebb gyülekezethez, ami a vezér körül kialakult. Nem akar tolakodó lenni, de valljuk be, nem egy apró teremtés, így bizonyára magára vonzza többek között Yagnar figyelmét is. *
– Vas véletek! * Ismétli el a korábban megtanult üdvözlési formát, de aztán egy ideig csak hallgat. Ő is kíváncsi a hadi tervre, bár a tervezgetés nem az ő asztala. Neki leginkább Kayaerr terve tetszene, és többek között talán ezért is nem ő a hadvezér. Viszont, ha úgy látja, van egy kis idő az ő ügyével is foglalkozni, tiszteletteljesen szól Yagnarhoz. Féltérdre rogy, fejét lehajtja. A hatalmas óriás még így is van olyan magas, mint egy átlagos ember férfi. Öblös hangján megszólal. *
– Morwon, a Vasöklű vagyok. Hallám, hogy orkok garázdálkodnak a vidéken, jöttem hát a Vashegyet és Yagnart szolgálni. Kagan és a Thargok jó barátim voltak, mikoron még ő volt a vezír. * Régóta várt erre a pillanatra, volt ideje betanulni a szövegét, így aztán viszonylag könnyedén megbirkózik a bonyolult mondatokkal is. *
* Meghallja ő is a kürt hívó szavát, minek hallatán megszaporázza lépteit. Ha Pajtás nem lenne annyira ráérős öszvér, már jóval előbb felérhettek volna a hegyre, de persze még mindig jobban tetszik neki ez a felállás, mintha neki kéne minden holmiját cipelnie. Nem sokkal Rorkirt és Kayaerrt követően ő is a kapu túloldalán találja magát. Nem erre emlékezett.
~ Biztos a háború miatt vannak ennyien! ~ Sejti, hogy így van, mivel amikor legutoljára itt járt, Amon Ruadh még jobban emlékeztetett a karavánpihenők sátortengerére, mint egy városra. Igaz, a taverna és a kovácsműhely már akkor is megvolt. Az olvadt fém szaga megcsapja orrát, és kellemesen emlékekkel tölti el. Eszébe jut Hrothgaar.
~ Vajon még itt van a vén törpe? Be rég láttam! ~ Azonban most nem hagyja teljesen elkalandozni figyelmét, ugyanis a főtéren meglátja Yagnart. Kétség se fér hozzá, hogy ő az, hiszen kiállása és szavai alapján csakis a Thargok vezére lehet. A két újabban megismert Tharg el is indul felé. A másik kettőt bár nem akarja magukra hagyni, úgy sejti, ők is boldogulnak majd, és ha le is maradnak, biztosan kiszúrják a tömegben a három és fél méteres hegycsúcsot, azaz Morwont.
Úgyhogy az óriás (és az öszvér!) hamarosan csatlakoznak a kisebb gyülekezethez, ami a vezér körül kialakult. Nem akar tolakodó lenni, de valljuk be, nem egy apró teremtés, így bizonyára magára vonzza többek között Yagnar figyelmét is. *
– Vas véletek! * Ismétli el a korábban megtanult üdvözlési formát, de aztán egy ideig csak hallgat. Ő is kíváncsi a hadi tervre, bár a tervezgetés nem az ő asztala. Neki leginkább Kayaerr terve tetszene, és többek között talán ezért is nem ő a hadvezér. Viszont, ha úgy látja, van egy kis idő az ő ügyével is foglalkozni, tiszteletteljesen szól Yagnarhoz. Féltérdre rogy, fejét lehajtja. A hatalmas óriás még így is van olyan magas, mint egy átlagos ember férfi. Öblös hangján megszólal. *
– Morwon, a Vasöklű vagyok. Hallám, hogy orkok garázdálkodnak a vidéken, jöttem hát a Vashegyet és Yagnart szolgálni. Kagan és a Thargok jó barátim voltak, mikoron még ő volt a vezír. * Régóta várt erre a pillanatra, volt ideje betanulni a szövegét, így aztán viszonylag könnyedén megbirkózik a bonyolult mondatokkal is. *
629. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-10-17 18:50:01
Üzenet elküldve: 2025-10-17 18:50:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Napja//
*Már messziről hallatszik a zsivaj Amon Ruadh vasrácsos kapuja mögött. Nem a megszokott hétköznapok zsongása ez: hallja a türelmetlen kiáltásokat, parancsokat, a kovácsműhely üllőjének éles, ritmikus csendülését, s a városba érve a nyüzsgő tömegbe olvadva a jarl hangjára kapja fel a fejét. A Vashegy mintha évezredes álomból ébredne, a kőfalak között összeverődött thargokban mintha egyként lüktetne a tettvágy. Kayaerr szíve izgatottan ver együtt nővéreivel és bátyjaival, olyan, mintha életében most érezné először igazán elevennek magát. S ahogy Yagnar beszéde túlharsogja a tömeget, minden fel-felmerülő kétsége mintha elillanna. Ebben a pillanatban a halál árnyéka, mely baljósan vetül a harcba készülő thargokra, egyáltalán nem rémiszti meg. Ha az Ősök úgy döntenek most jön el az ideje, akkor becsülettel tér meg csarnokukba.
Rorkirt követi végig az emberek között, míg végül maga is megáll a jarl előtt. Borostyán pillantásai némán futnak végig a vonásain, majd Brennus kürtjét hamarosan leakasztja nyakáról és átnyújtja neki. Félig Rorkir kérdésére felelve ad hangot javaslatának.*
- Szívem szerint azt mondanám, hogy vonuljunk mind megfent fokosokkal előre a pusztába és aprítsuk a varangyokat az utolsó leheletünkig. De... *kelletlenül sóhajt fel, mintha neki se volna ínyére, hogy hiába dübörög oly hangosan a vér a fülében, néhány józan gondolat, megérzés még így is átverekszi magát.* - Yagnar *a tekintetét keresi, hogy nyomatékot adjon a szavainak* - Egy okosabb ember talán azt mondaná, hogy küldjünk előre felderítőket. A kormos nőstény is oda indult, de kétlem, hogy valaha fogunk még hírt kapni felőle.
*Már messziről hallatszik a zsivaj Amon Ruadh vasrácsos kapuja mögött. Nem a megszokott hétköznapok zsongása ez: hallja a türelmetlen kiáltásokat, parancsokat, a kovácsműhely üllőjének éles, ritmikus csendülését, s a városba érve a nyüzsgő tömegbe olvadva a jarl hangjára kapja fel a fejét. A Vashegy mintha évezredes álomból ébredne, a kőfalak között összeverődött thargokban mintha egyként lüktetne a tettvágy. Kayaerr szíve izgatottan ver együtt nővéreivel és bátyjaival, olyan, mintha életében most érezné először igazán elevennek magát. S ahogy Yagnar beszéde túlharsogja a tömeget, minden fel-felmerülő kétsége mintha elillanna. Ebben a pillanatban a halál árnyéka, mely baljósan vetül a harcba készülő thargokra, egyáltalán nem rémiszti meg. Ha az Ősök úgy döntenek most jön el az ideje, akkor becsülettel tér meg csarnokukba.
Rorkirt követi végig az emberek között, míg végül maga is megáll a jarl előtt. Borostyán pillantásai némán futnak végig a vonásain, majd Brennus kürtjét hamarosan leakasztja nyakáról és átnyújtja neki. Félig Rorkir kérdésére felelve ad hangot javaslatának.*
- Szívem szerint azt mondanám, hogy vonuljunk mind megfent fokosokkal előre a pusztába és aprítsuk a varangyokat az utolsó leheletünkig. De... *kelletlenül sóhajt fel, mintha neki se volna ínyére, hogy hiába dübörög oly hangosan a vér a fülében, néhány józan gondolat, megérzés még így is átverekszi magát.* - Yagnar *a tekintetét keresi, hogy nyomatékot adjon a szavainak* - Egy okosabb ember talán azt mondaná, hogy küldjünk előre felderítőket. A kormos nőstény is oda indult, de kétlem, hogy valaha fogunk még hírt kapni felőle.
628. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-10-16 19:56:58
Üzenet elküldve: 2025-10-16 19:56:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Napja//
-Igen. Térjünk mi is vissza.
*Néhány kemény pillantást vált a társasággal a fogadóban, örül, hogy sikerült találnia még néhány elszánt, erős kart kik szívesen szállnának harcba.*
-Menjünk.
*Mondja végül, és el is indulhatnak vissza a Vashegyre. A vidék minden szegletébe el kellett jusson a hír, hogy háború közeleg, nekik is fel kell készülniük. A kapuhoz érve hallja meg a kürtöket és a hangzavart. Szinte nyüzsög minden, érezni a levegőben hogy valami készül. Valami olyasmi, mit rég nem látott e vidék.*
-Halljátok? Nem késlekedhetünk! Jer te is Vasöklű, ez Yagnar kürtje!
*Azzal pedig otthagyja őt, ráhagyva a döntést hogy merre tart tovább, de Morwon és a többiek is nyugodtan csatlakozhatnak a haderőhöz, mely nemsokára elébe megy a fenyegetésnek. A barbár harcos előre siet, reményei szerint Kayaerr is követi majd őt, hisz mégiscsak együtt kapták a feladatot. Ahogy a tömegen igyekszik átvágni hol bátorító szóval, hol egy kemény kézfogással, hol pedig csak egy sokatmondó biccentéssel igyekszik feltüzelni a népeket. Tudja jól, hogy ha valóban akkora ez a horda, mint ahogy mondják, úgy bizony sokan fognak meghalni, de nem lesz hiábavaló az áldozat.*
-Yagnar!
*Lép oda a vezérhez, majd gyorsan folytatja is.*
-Mindenki itt van, akit össze tudtunk hívni, látom. Helyes. Azok a férgek nem tudják kikkel állnak szemben.
*Arcán széles vigyor ül, hegyes szemfogai épp csak kilátszanak az ajkai alól. Prédára vár, akár az éhes ordasok.*
-Mi a haditerv?
-Igen. Térjünk mi is vissza.
*Néhány kemény pillantást vált a társasággal a fogadóban, örül, hogy sikerült találnia még néhány elszánt, erős kart kik szívesen szállnának harcba.*
-Menjünk.
*Mondja végül, és el is indulhatnak vissza a Vashegyre. A vidék minden szegletébe el kellett jusson a hír, hogy háború közeleg, nekik is fel kell készülniük. A kapuhoz érve hallja meg a kürtöket és a hangzavart. Szinte nyüzsög minden, érezni a levegőben hogy valami készül. Valami olyasmi, mit rég nem látott e vidék.*
-Halljátok? Nem késlekedhetünk! Jer te is Vasöklű, ez Yagnar kürtje!
*Azzal pedig otthagyja őt, ráhagyva a döntést hogy merre tart tovább, de Morwon és a többiek is nyugodtan csatlakozhatnak a haderőhöz, mely nemsokára elébe megy a fenyegetésnek. A barbár harcos előre siet, reményei szerint Kayaerr is követi majd őt, hisz mégiscsak együtt kapták a feladatot. Ahogy a tömegen igyekszik átvágni hol bátorító szóval, hol egy kemény kézfogással, hol pedig csak egy sokatmondó biccentéssel igyekszik feltüzelni a népeket. Tudja jól, hogy ha valóban akkora ez a horda, mint ahogy mondják, úgy bizony sokan fognak meghalni, de nem lesz hiábavaló az áldozat.*
-Yagnar!
*Lép oda a vezérhez, majd gyorsan folytatja is.*
-Mindenki itt van, akit össze tudtunk hívni, látom. Helyes. Azok a férgek nem tudják kikkel állnak szemben.
*Arcán széles vigyor ül, hegyes szemfogai épp csak kilátszanak az ajkai alól. Prédára vár, akár az éhes ordasok.*
-Mi a haditerv?
627. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-10-15 12:46:34
Üzenet elküldve: 2025-10-15 12:46:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Napja//
*A Vashegy felbolydulni látszik. Parancsszavak zengenek a tharg elöljáróktól, a kovácsműhelyből pedig lázas munka hangjai hallatszanak. Kiegyenesített kaszák, vasvillák, minden, mi mi fegyvernek fogható, felhalmozásra kerül a műhely előtt.*
-A raktárból is hozzatok ki mindent, mi fegyver! Ürítsétek ki! *Ragadja meg a vállát egy elsiető harcosnak, mielőtt ő maga is továbbsietne. A jókora ordas, Skollhat ott van a nyomában. Érzi a bestia, hogy valami készül, a nyugtalanság pedig tapintható rajta.
Ahogy a főtérre ér, körbehordozza borostyánsárga tekintetét. Noha a készülődés még javában zajlik, jó néhányan összeverbuválódtak már. Pajzsok, fegyverek a földön, a harcosok mellettük pihennek, sutyorogva, egymást lesve. Jól látszik tekintetükön, hogy megválaszolásra váró kérdések akadnak bőven.*
-Barátaim! *Jól tudja, mi vár rá, hogy mi a feladata. Szólásra emelkedik hát.*
-Utolér minket hát a Vész, mi száműzött minket az otthon földjéről. Itt van! Orkok, hordába verődve, s készen arra, hogy elpusztítsanak mindent, mi számunkra szent. *Hangja nem remeg meg egy pillanatra sem.*
-Az Ősök Szellemei figyelmeztettek rá, hogy eljő ez a nap. Ott volt a jóslatokban, a csillagokban, a föld szagában... És én is éreztem. A lelkemben, a csontjaimban, a húsomban! Számtalan gondolat és érzés kerülget most e pillanatban, de a félelem, az nincs közöttük. *Ajkai sajátosan vérszomjas mosolyra húzódnak.*
-Mert maholnap vérrel, orkvérrel öntözzük földjeink, s addig dagasztjuk vele a folyót, míg az ki nem kél medréből! Rossz vidékre érkeztek e bestiák, ha azt gondolja bármelyikük, hogy megfutamodunk előlük. Mi több... Elébük megyünk. Megvédjük véreink és a szántóföldek népét!
*Megvakarja a mellette megtelepedő farkas füle tövét, mielőtt folytatná.*
-Mondjátok meg asszonyaitoknak, hogy ne hullajtsanak könnyet lelketekért! Az Ősök Csarnokában nincs helye bánatnak, s Ti vagy hazatértek hozzájuk, vagy oda tartotok! Sorakozó! Sorakozó! *Közben csekélyke számú lovuk közül egyet előhoznak számára, melyre nem is rest felülni. Nincs túl nagy gyakorlata a lovaglás terén, de nem oly termetes ember, hogy gyalogszerrel láthassa mindenki. Kell egy csekélyke idő ugyan, hogy megzabolázza az okvetlenkedő paripát, de csak fölébe kerekedik.*
-Fegyverbe! Háborúba megyünk! *Megfújja a nyakában lógó kürtöt. Az messzire zeng, s visszhangzik tovább a szántóföldek lankáin.*
*A Vashegy felbolydulni látszik. Parancsszavak zengenek a tharg elöljáróktól, a kovácsműhelyből pedig lázas munka hangjai hallatszanak. Kiegyenesített kaszák, vasvillák, minden, mi mi fegyvernek fogható, felhalmozásra kerül a műhely előtt.*
-A raktárból is hozzatok ki mindent, mi fegyver! Ürítsétek ki! *Ragadja meg a vállát egy elsiető harcosnak, mielőtt ő maga is továbbsietne. A jókora ordas, Skollhat ott van a nyomában. Érzi a bestia, hogy valami készül, a nyugtalanság pedig tapintható rajta.
Ahogy a főtérre ér, körbehordozza borostyánsárga tekintetét. Noha a készülődés még javában zajlik, jó néhányan összeverbuválódtak már. Pajzsok, fegyverek a földön, a harcosok mellettük pihennek, sutyorogva, egymást lesve. Jól látszik tekintetükön, hogy megválaszolásra váró kérdések akadnak bőven.*
-Barátaim! *Jól tudja, mi vár rá, hogy mi a feladata. Szólásra emelkedik hát.*
-Utolér minket hát a Vész, mi száműzött minket az otthon földjéről. Itt van! Orkok, hordába verődve, s készen arra, hogy elpusztítsanak mindent, mi számunkra szent. *Hangja nem remeg meg egy pillanatra sem.*
-Az Ősök Szellemei figyelmeztettek rá, hogy eljő ez a nap. Ott volt a jóslatokban, a csillagokban, a föld szagában... És én is éreztem. A lelkemben, a csontjaimban, a húsomban! Számtalan gondolat és érzés kerülget most e pillanatban, de a félelem, az nincs közöttük. *Ajkai sajátosan vérszomjas mosolyra húzódnak.*
-Mert maholnap vérrel, orkvérrel öntözzük földjeink, s addig dagasztjuk vele a folyót, míg az ki nem kél medréből! Rossz vidékre érkeztek e bestiák, ha azt gondolja bármelyikük, hogy megfutamodunk előlük. Mi több... Elébük megyünk. Megvédjük véreink és a szántóföldek népét!
*Megvakarja a mellette megtelepedő farkas füle tövét, mielőtt folytatná.*
-Mondjátok meg asszonyaitoknak, hogy ne hullajtsanak könnyet lelketekért! Az Ősök Csarnokában nincs helye bánatnak, s Ti vagy hazatértek hozzájuk, vagy oda tartotok! Sorakozó! Sorakozó! *Közben csekélyke számú lovuk közül egyet előhoznak számára, melyre nem is rest felülni. Nincs túl nagy gyakorlata a lovaglás terén, de nem oly termetes ember, hogy gyalogszerrel láthassa mindenki. Kell egy csekélyke idő ugyan, hogy megzabolázza az okvetlenkedő paripát, de csak fölébe kerekedik.*
-Fegyverbe! Háborúba megyünk! *Megfújja a nyakában lógó kürtöt. Az messzire zeng, s visszhangzik tovább a szántóföldek lankáin.*
626. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-10-14 16:26:29
Üzenet elküldve: 2025-10-14 16:26:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 1467
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 1467
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
* Remek helyen van! Ezt mindig is tudta, de a nagyhangú ember férfi, aki a Rorkir névre hallgat, szintén megerősíti ebben. Ha Morwonnak lennének kétségei, most biztos elszállnának. *
– Vas véled! Vas mindenkivel! * Üdvözli hasonlóképpen a barbárt, bár ezt a köszönést még nem hallotta korábban és nem is igazán érti. De, ha ez lett az új szokás errefelé, hozzá tud szokni. Elvégre ő Morwon, a Vasöklű.
~ Egy hordányi ork? ~ Ezen még ő is meglepődik, hiszen rég hallott olyat, hogy a zöldségek hordákba tömörültek volna. Ez azonban nem veszi el a kedvét az egésztől, sőt! Mivel úgy látszik, mindenki készen áll, el is indul a kijárat felé. Mielőtt Rorkirék megérkeztek, pont ugyanez volt a terve. Hogy velük vagy nélkülük, az szinte lényegtelen,az óriás megy. Aki szeretné, követheti. Vissza se néz, csak akkor, amikor eszébe jut, hogy nem egyedül jött ide. *
– Pajtás! * Kiált fel hirtelen, és sarkon fordul, hogy odamenjen a taverna elébe kikötött öszvérhez. Most már vele együtt megy fel a hegyre. Egészen a kapuig meg nem áll, ott aztán kénytelen bevárni a többieket, hacsak azok nem futva vagy lóháton mentek fel a szerpentinen. Ha Rorkir és Kayaerr velük tartottak, akkor bizonyára sokkal könnyebb dolguk lesz bejutni. Ha nem, hát majd elmondja ismét, hogy kik ők, és, hogy most már tényleg azonnal beszélniük kell Yagnar vezérrel.*
* Remek helyen van! Ezt mindig is tudta, de a nagyhangú ember férfi, aki a Rorkir névre hallgat, szintén megerősíti ebben. Ha Morwonnak lennének kétségei, most biztos elszállnának. *
– Vas véled! Vas mindenkivel! * Üdvözli hasonlóképpen a barbárt, bár ezt a köszönést még nem hallotta korábban és nem is igazán érti. De, ha ez lett az új szokás errefelé, hozzá tud szokni. Elvégre ő Morwon, a Vasöklű.
~ Egy hordányi ork? ~ Ezen még ő is meglepődik, hiszen rég hallott olyat, hogy a zöldségek hordákba tömörültek volna. Ez azonban nem veszi el a kedvét az egésztől, sőt! Mivel úgy látszik, mindenki készen áll, el is indul a kijárat felé. Mielőtt Rorkirék megérkeztek, pont ugyanez volt a terve. Hogy velük vagy nélkülük, az szinte lényegtelen,az óriás megy. Aki szeretné, követheti. Vissza se néz, csak akkor, amikor eszébe jut, hogy nem egyedül jött ide. *
– Pajtás! * Kiált fel hirtelen, és sarkon fordul, hogy odamenjen a taverna elébe kikötött öszvérhez. Most már vele együtt megy fel a hegyre. Egészen a kapuig meg nem áll, ott aztán kénytelen bevárni a többieket, hacsak azok nem futva vagy lóháton mentek fel a szerpentinen. Ha Rorkir és Kayaerr velük tartottak, akkor bizonyára sokkal könnyebb dolguk lesz bejutni. Ha nem, hát majd elmondja ismét, hogy kik ők, és, hogy most már tényleg azonnal beszélniük kell Yagnar vezérrel.*
625. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-09-29 23:16:29
Üzenet elküldve: 2025-09-29 23:16:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 1467
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 1467
Játékstílus: Vakmerő
* Amikor legutóbb erre járt, nem volt épp kellemes a fogadtatása. Egy furcsa őr állt a kapuban, akit még sosem látott, de amaz meg volt győződve róla, hogy Morwon nem mehet be a kapun. Hátha most nagyobb szerencséje lesz. Szépen komótosan battyog fel a szerpentinen Pajtással, míg meg nem látja Amon Ruadh kapuját.
~ Ez a hely is megváltozott. ~ Állapítja meg magában. Mikor Morwon itt élt, még nem húzódott ekkora kőfal a hegy körül. Bár az óriások nem szeretik az extrém változásokat, ez még belefér. A kőfal egyébként is jobb, mint a facölöpökből álló kerítés. Talán épp az orkok miatt erősítették meg a védelmet? Akárhogy is, a hatalmas óriás messziről integet az őröknek, jelezve, hogy barátságos szándékkal jött. Nincs a kezében semmilyen fegyver, csak a futószár, amivel Pajtást vezeti. *
– Üdvözletem! Én vagyok a Morwon, az óriás. Beszélnem kell hát Kagan utódjával, azér' jöttem. Vagy azzal, aki Kagan utódjának az utódja. Vagy azzal, aki az ő utódja. Akárhogy is, beszélnem kell a Thargok vezetőjével! Szólnátok neki, hogy meggyüttem? * Remélhetőleg a válasz nem egy felé lőtt nyíl lesz vagy rögtön három. Akkor igazán elszomorodna. És bár sok mindent kinéz a Thargokból, azt nem hinné, hogy csak úgy nyilat eresztenének régi barátjukba, amikor az integetve megjelenik a kapu előtt. Azt még talán az orkok se tennék.
Nem egészen biztos benne, hogy megértették, mit akar, de ha szerencséje van, valaki elmegy szólni a Thargok vezérének, hogy keresik őt. Vagy legalábbis, ha látják, nem felejtenek el szólni neki. *
– No, akkor én addig megvárom a Vaskorsóban. Jó őrködést! * Integet búcsúzóul is, azzal el is indul a Vaskorsó Tavernába. Útközben Pajtásnak súgja: *
– Majd jó lesz. Csak sok az újonc, akik még nem ismerik a nagy Morwon és a nagy Pajtás nevét.
~ Ez a hely is megváltozott. ~ Állapítja meg magában. Mikor Morwon itt élt, még nem húzódott ekkora kőfal a hegy körül. Bár az óriások nem szeretik az extrém változásokat, ez még belefér. A kőfal egyébként is jobb, mint a facölöpökből álló kerítés. Talán épp az orkok miatt erősítették meg a védelmet? Akárhogy is, a hatalmas óriás messziről integet az őröknek, jelezve, hogy barátságos szándékkal jött. Nincs a kezében semmilyen fegyver, csak a futószár, amivel Pajtást vezeti. *
– Üdvözletem! Én vagyok a Morwon, az óriás. Beszélnem kell hát Kagan utódjával, azér' jöttem. Vagy azzal, aki Kagan utódjának az utódja. Vagy azzal, aki az ő utódja. Akárhogy is, beszélnem kell a Thargok vezetőjével! Szólnátok neki, hogy meggyüttem? * Remélhetőleg a válasz nem egy felé lőtt nyíl lesz vagy rögtön három. Akkor igazán elszomorodna. És bár sok mindent kinéz a Thargokból, azt nem hinné, hogy csak úgy nyilat eresztenének régi barátjukba, amikor az integetve megjelenik a kapu előtt. Azt még talán az orkok se tennék.
Nem egészen biztos benne, hogy megértették, mit akar, de ha szerencséje van, valaki elmegy szólni a Thargok vezérének, hogy keresik őt. Vagy legalábbis, ha látják, nem felejtenek el szólni neki. *
– No, akkor én addig megvárom a Vaskorsóban. Jó őrködést! * Integet búcsúzóul is, azzal el is indul a Vaskorsó Tavernába. Útközben Pajtásnak súgja: *
– Majd jó lesz. Csak sok az újonc, akik még nem ismerik a nagy Morwon és a nagy Pajtás nevét.
624. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-09-08 21:10:03
Üzenet elküldve: 2025-09-08 21:10:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
*A barbár leány gondolatai akaratlanul el-elkalandoznak bármennyire is próbál minden erejével jelen lenni egy ilyen fontos pillanatnál. Az orkok híre, a kürtszó, a hevesen kapkodó hadba indulás valahogy mély sebeket tépett fel benne. Nemcsak annak a nyomorúságos téli éjszakának a képei elevenedtek meg benne, hanem sokkal korábban atyja elvesztésének emléke is. Különös pedig, hisz még nagyon kicsi gyermek volt, nem is emlékszik a Véres Mennyegzőre, vagy az azt követő harcokra. Amit viszont nem felejt, s aminek a gondolatától folyvást új erővel lobban haragra, az az atyja hiánya. Nem volt, aki tanítsa, nem volt aki megvédje, még ha Hargan Horgadart nem is tartják az észak egyik legnagyobb harcosaként számon. Elvették tőle az áruló Thargodrym fattyak és a mocskos orkok, s mivel már előbbieket nincs alkalma, talán nem is lesz, számon kérni, minden erejével bosszút kíván állni évtizedes szomorúságáért és haragjáért a zöld átokfajzatokon.
Talán, ha jobban itt tudna most lenni, a kérdésére érkező törzsnév még mondana is neki valamit. Talán, ha alkalma és akarata lenne mélyen kutatni az elméjében eldugott kis információk között, felderenghetne hol is hallhatta a nevet, ám most valójában a válasz üresen csendül, s hamar el is felejtődik. Csupán bólint egyet, mint aki le is tudta ennyivel a kihallgatást, s ahogy Rorkir megindul, már követi is őt. Akármerre is vigye az útja.*
*A barbár leány gondolatai akaratlanul el-elkalandoznak bármennyire is próbál minden erejével jelen lenni egy ilyen fontos pillanatnál. Az orkok híre, a kürtszó, a hevesen kapkodó hadba indulás valahogy mély sebeket tépett fel benne. Nemcsak annak a nyomorúságos téli éjszakának a képei elevenedtek meg benne, hanem sokkal korábban atyja elvesztésének emléke is. Különös pedig, hisz még nagyon kicsi gyermek volt, nem is emlékszik a Véres Mennyegzőre, vagy az azt követő harcokra. Amit viszont nem felejt, s aminek a gondolatától folyvást új erővel lobban haragra, az az atyja hiánya. Nem volt, aki tanítsa, nem volt aki megvédje, még ha Hargan Horgadart nem is tartják az észak egyik legnagyobb harcosaként számon. Elvették tőle az áruló Thargodrym fattyak és a mocskos orkok, s mivel már előbbieket nincs alkalma, talán nem is lesz, számon kérni, minden erejével bosszút kíván állni évtizedes szomorúságáért és haragjáért a zöld átokfajzatokon.
Talán, ha jobban itt tudna most lenni, a kérdésére érkező törzsnév még mondana is neki valamit. Talán, ha alkalma és akarata lenne mélyen kutatni az elméjében eldugott kis információk között, felderenghetne hol is hallhatta a nevet, ám most valójában a válasz üresen csendül, s hamar el is felejtődik. Csupán bólint egyet, mint aki le is tudta ennyivel a kihallgatást, s ahogy Rorkir megindul, már követi is őt. Akármerre is vigye az útja.*
623. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-09-03 19:18:05
Üzenet elküldve: 2025-09-03 19:18:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
*Rorkir fülében ott visszhangzik a kürtszó, szelleme pedig emlékszik törzsére, az igazi törzsére, azokra kik megannyi szenvedés után végre talpra álltak, s akik oly sok ork vérét vették az emberöltők során. Ők adnak neki erőt, ők táplálják haragját is, s most itt az esély, hogy végre ő is törleszthessen. Kettejükhöz hamarosan Kayaerr is csatlakozik, akit ugyan a férfi nem ismer, de úgy képzeli, hogy hasonló érzések kavaroghatnak benne is.*
-Ocsmány egy népség, balszerencsédre még nem vehetted egyik fejét sem, de talán ez hamarosan változni fog.
*Azt, hogy jelenleg mit tudna tenni még nem tudja, nem tudja hogy tervezzék meg a Vashegy offenzíváját, hogy csapjanak össze pontosan az orkokkal, hol lesz az arcvonal, hol húzodnak majd a sáncok és úgy egyáltalán Yagnar mit tervez, de ennyire kár is volna előre gondolkodnia.*
-A földekre, aztán a piacra, meg a Vaskorsóba is persze. Geilinne, fegyverbe kell hívnunk mindenkit, ha gondolod tarts velünk, egyébként a jarlt ott találod. Biztos elfér még egy íj a sorok között.
*Ujjával az erődre mutat, majd egy tüzes pillantást vet Kayaerre, aztán meg is indul. Eldönthetik, hogy vele tartanak vagy sem, ő mindenképp szándékozik tartani a szavát és mihamarabb összegyűjteni minden harcost a vidéken.*
*Rorkir fülében ott visszhangzik a kürtszó, szelleme pedig emlékszik törzsére, az igazi törzsére, azokra kik megannyi szenvedés után végre talpra álltak, s akik oly sok ork vérét vették az emberöltők során. Ők adnak neki erőt, ők táplálják haragját is, s most itt az esély, hogy végre ő is törleszthessen. Kettejükhöz hamarosan Kayaerr is csatlakozik, akit ugyan a férfi nem ismer, de úgy képzeli, hogy hasonló érzések kavaroghatnak benne is.*
-Ocsmány egy népség, balszerencsédre még nem vehetted egyik fejét sem, de talán ez hamarosan változni fog.
*Azt, hogy jelenleg mit tudna tenni még nem tudja, nem tudja hogy tervezzék meg a Vashegy offenzíváját, hogy csapjanak össze pontosan az orkokkal, hol lesz az arcvonal, hol húzodnak majd a sáncok és úgy egyáltalán Yagnar mit tervez, de ennyire kár is volna előre gondolkodnia.*
-A földekre, aztán a piacra, meg a Vaskorsóba is persze. Geilinne, fegyverbe kell hívnunk mindenkit, ha gondolod tarts velünk, egyébként a jarlt ott találod. Biztos elfér még egy íj a sorok között.
*Ujjával az erődre mutat, majd egy tüzes pillantást vet Kayaerre, aztán meg is indul. Eldönthetik, hogy vele tartanak vagy sem, ő mindenképp szándékozik tartani a szavát és mihamarabb összegyűjteni minden harcost a vidéken.*
622. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-09-02 19:17:48
Üzenet elküldve: 2025-09-02 19:17:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
*Az északi népek mind furcsák kicsit a déliek szemével nézve. Talán Geilinne is rácsodálkozna a nagyhangú barbárra, ha nem tapasztalt volna már hasonlót. Így aztán a feléje nyújtott kezet is elfogadja, annak rendje és módja szerint. Hogy mégis mit furcsál az egészben igazán, azt, hogy ilyen könnyen elfogadják. Otthon ez nem így volt, mindig háttérbe szorult. De azért soha nem adta fel, soha nem keseredett el. Épp csak eljött.*
-Egy kicsit bírok vele.
*Válaszol egyszerűen, az íjász tudására tett kérdésre. Ha nem is tökéletes minden lövése, hiszen van még mit tanulnia, de ez ügyben megtesz mindent, azért nem utolsó. Aztán jön a következő kérdés, apró bólintással kísérve válaszol.*
-Vadásztam már mindenre, ami az északi erdőkben csak előfordul, de orkkal még nem találkoztam. Hogy örüljek-e ennek vagy sem, azt most még nem tudom eldönteni.
*Közben az erődből melléjük érkezik egy harcosnő, és ő is kérdést tesz fel. Most Geilinne-n a sor, hogy végig mérje a másikat. Koránt sem szemtelen, vagy kötekedő a nézése, épp csak felméri, ahogy amaz is tette ővele.*
-Üdvözöllek. Geilinne Ellghiddarh vagyok.
*Egyelőre nem mond többet. Miért bonyolódna bele a nem éppen egyszerű rokoni viszonyok ecsetelésébe, főleg, hogy ténylegesen nem is tudja, hogy kikkel beszél. Mármint olyan téren, hogy miféle tisztséget töltenek be ők ketten az erődben, a Vashegy urai mellett. De erre sem kérdez rá, nem szeretne félreértéséket. Közben a nő már Rorkir felé fordul, így még inkább megerősödik benne az, hogy nem olyan lényeges itt az ő szerepe. Még.*
*Az északi népek mind furcsák kicsit a déliek szemével nézve. Talán Geilinne is rácsodálkozna a nagyhangú barbárra, ha nem tapasztalt volna már hasonlót. Így aztán a feléje nyújtott kezet is elfogadja, annak rendje és módja szerint. Hogy mégis mit furcsál az egészben igazán, azt, hogy ilyen könnyen elfogadják. Otthon ez nem így volt, mindig háttérbe szorult. De azért soha nem adta fel, soha nem keseredett el. Épp csak eljött.*
-Egy kicsit bírok vele.
*Válaszol egyszerűen, az íjász tudására tett kérdésre. Ha nem is tökéletes minden lövése, hiszen van még mit tanulnia, de ez ügyben megtesz mindent, azért nem utolsó. Aztán jön a következő kérdés, apró bólintással kísérve válaszol.*
-Vadásztam már mindenre, ami az északi erdőkben csak előfordul, de orkkal még nem találkoztam. Hogy örüljek-e ennek vagy sem, azt most még nem tudom eldönteni.
*Közben az erődből melléjük érkezik egy harcosnő, és ő is kérdést tesz fel. Most Geilinne-n a sor, hogy végig mérje a másikat. Koránt sem szemtelen, vagy kötekedő a nézése, épp csak felméri, ahogy amaz is tette ővele.*
-Üdvözöllek. Geilinne Ellghiddarh vagyok.
*Egyelőre nem mond többet. Miért bonyolódna bele a nem éppen egyszerű rokoni viszonyok ecsetelésébe, főleg, hogy ténylegesen nem is tudja, hogy kikkel beszél. Mármint olyan téren, hogy miféle tisztséget töltenek be ők ketten az erődben, a Vashegy urai mellett. De erre sem kérdez rá, nem szeretne félreértéséket. Közben a nő már Rorkir felé fordul, így még inkább megerősödik benne az, hogy nem olyan lényeges itt az ő szerepe. Még.*
621. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-08-30 18:51:52
Üzenet elküldve: 2025-08-30 18:51:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
*Kayaerr tempósan ereszkedik le a Tűtorony lépcsőin, kicsit szaporábban veszi a levegőt a szokásosnál. A kürt hangja már rég bejárta a várost és a birtokot, de még mindig ott zúg a fülében, mint valami ősi visszhang, mely nem engedi, hogy elfelejtse a rábízott feladatot. A hírnek minden fülbe el kell jutnia, minden thargnak készen kell állnia arra, hogy régóta rozsdásodó fegyverét kivonja hüvelyéből. Ahogy leér a torony aljára, egy árny suhan el az udvar túlfelén. A nőt azonban nincs alkalma jobban megszemlélni, amilyen gyorsan felbukkant, olyan gyorsan tűnik el a Hrallh ajtajánál.
Nagy, határozott léptekkel átvág a Radkraal árnyékán, kovács kalapácsa félúton megáll, az asszonyok gyermekeiket szorosabban húzzák magukhoz. Mindenki érzi, ott kering a levegőben, nehéz hatokk jönnek a Vashegyre, s itt az idő, hogy a thargok bebizonyítsák, még nem jött el az alkonyuk.
Rorkir kiáltásaitól zengett eddig az út, azonban hamarosan abbamaradnak. Már messzebbről látja, hogy nincs egyedül. Mellette egy nő várakozik, egy idegen, akit lassan végigmér, ahogy ráérőssé szelídült lépteivel megállapodik a barbár férfi mellett. A nő vállán íj, a hátán tegez – és a tartása, a járása, az egész megjelenése árulkodó. Északi, ehhez kétség sem fér, azonban nem tudná megmondani, melyik törzsből érkezhetett.
A helyzet túl feszült most ahhoz, hogy bizalommal közelítsen a jövevényhez. Hangja hidegen, barátságtalanul szólal meg, miközben a tekintetét egy pillanatra sem veszi le az érkezőről.*
- Te meg ki vagy, leány? *kérdezi, és a hangjában nincs udvariasság, inkább csak a nyers kíváncsiság és a fenntartás. Jelen körülmények közööt azonban nincs türelme hosszú felelethez, most csak az számít, hogy ki hajlandó kardját és életét áldozni a Vashegyért.
A pillantása Rorkirra fordul, borostyán szemeiben ott lobog a kérlelhetetlen eltökéltség. Egy pillanatig még figyeli a férfit, aki láthatóan már fél várost lángra lobbantotta a szavaival majd szól, tömören, minden sallang nélkül.*
– Merre haladjunk tovább? *kérdi, mintha az idő minden egyes szívdobbanása fontos lenne.*
*Kayaerr tempósan ereszkedik le a Tűtorony lépcsőin, kicsit szaporábban veszi a levegőt a szokásosnál. A kürt hangja már rég bejárta a várost és a birtokot, de még mindig ott zúg a fülében, mint valami ősi visszhang, mely nem engedi, hogy elfelejtse a rábízott feladatot. A hírnek minden fülbe el kell jutnia, minden thargnak készen kell állnia arra, hogy régóta rozsdásodó fegyverét kivonja hüvelyéből. Ahogy leér a torony aljára, egy árny suhan el az udvar túlfelén. A nőt azonban nincs alkalma jobban megszemlélni, amilyen gyorsan felbukkant, olyan gyorsan tűnik el a Hrallh ajtajánál.
Nagy, határozott léptekkel átvág a Radkraal árnyékán, kovács kalapácsa félúton megáll, az asszonyok gyermekeiket szorosabban húzzák magukhoz. Mindenki érzi, ott kering a levegőben, nehéz hatokk jönnek a Vashegyre, s itt az idő, hogy a thargok bebizonyítsák, még nem jött el az alkonyuk.
Rorkir kiáltásaitól zengett eddig az út, azonban hamarosan abbamaradnak. Már messzebbről látja, hogy nincs egyedül. Mellette egy nő várakozik, egy idegen, akit lassan végigmér, ahogy ráérőssé szelídült lépteivel megállapodik a barbár férfi mellett. A nő vállán íj, a hátán tegez – és a tartása, a járása, az egész megjelenése árulkodó. Északi, ehhez kétség sem fér, azonban nem tudná megmondani, melyik törzsből érkezhetett.
A helyzet túl feszült most ahhoz, hogy bizalommal közelítsen a jövevényhez. Hangja hidegen, barátságtalanul szólal meg, miközben a tekintetét egy pillanatra sem veszi le az érkezőről.*
- Te meg ki vagy, leány? *kérdezi, és a hangjában nincs udvariasság, inkább csak a nyers kíváncsiság és a fenntartás. Jelen körülmények közööt azonban nincs türelme hosszú felelethez, most csak az számít, hogy ki hajlandó kardját és életét áldozni a Vashegyért.
A pillantása Rorkirra fordul, borostyán szemeiben ott lobog a kérlelhetetlen eltökéltség. Egy pillanatig még figyeli a férfit, aki láthatóan már fél várost lángra lobbantotta a szavaival majd szól, tömören, minden sallang nélkül.*
– Merre haladjunk tovább? *kérdi, mintha az idő minden egyes szívdobbanása fontos lenne.*
620. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-08-30 00:28:35
Üzenet elküldve: 2025-08-30 00:28:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
//Nyílt//
*Rorkir megtartja Yagnarnak tett szavát, és igyekszik hadba hívni minden thargot akit csak talál, feltüzelni őket a közelgő csatára. Ahogy sürög-forog, megszólítja egy nő. Egy fiatal harcos az, hátán íjjal és tegezzel, bizonyosan jól is bánik velük, legalábbis Rorkir ezt feltételezi. Megáll, addig is tud szusszanni egyet legalább.*
-Nem vagyok én úr.
*Feleli széles vigyorral a képén, hangja csak úgy dörög akár a vihar.*
-Vérgőzös Rorkir, üdvözöllek.
*Kezét nyújtja, hogy harcosokhoz méltón üdvözölhesse a másikat.*
-Minden karra szükség lesz, épp jókor érkeztél Geilinne Ellghiddarh. Hogy bánsz azzal ott?
*Orrával az íjra bök, ebben ő sosem volt jó, hogy megmondja ki mihez ért csak úgy ránézésre. Viszont jobb ezt tisztázni, mert később úgy fog tudni számolni vele.*
-Harcoltál valaha orkokkal?
*Teszi fel az újabb kérdést, ezt mondjuk már inkább csak kíváncsiságból.*
-Mert biz' hamarosan patakokban fog folyni a zöldek vére!
*Láthatja Rorkiron a nő, hogy nagyon fel van tüzelve, a félelem, a kétségek messziről kerülik a férfit. Egészen mintha várná már az ütközetet.*
//Nyílt//
*Rorkir megtartja Yagnarnak tett szavát, és igyekszik hadba hívni minden thargot akit csak talál, feltüzelni őket a közelgő csatára. Ahogy sürög-forog, megszólítja egy nő. Egy fiatal harcos az, hátán íjjal és tegezzel, bizonyosan jól is bánik velük, legalábbis Rorkir ezt feltételezi. Megáll, addig is tud szusszanni egyet legalább.*
-Nem vagyok én úr.
*Feleli széles vigyorral a képén, hangja csak úgy dörög akár a vihar.*
-Vérgőzös Rorkir, üdvözöllek.
*Kezét nyújtja, hogy harcosokhoz méltón üdvözölhesse a másikat.*
-Minden karra szükség lesz, épp jókor érkeztél Geilinne Ellghiddarh. Hogy bánsz azzal ott?
*Orrával az íjra bök, ebben ő sosem volt jó, hogy megmondja ki mihez ért csak úgy ránézésre. Viszont jobb ezt tisztázni, mert később úgy fog tudni számolni vele.*
-Harcoltál valaha orkokkal?
*Teszi fel az újabb kérdést, ezt mondjuk már inkább csak kíváncsiságból.*
-Mert biz' hamarosan patakokban fog folyni a zöldek vére!
*Láthatja Rorkiron a nő, hogy nagyon fel van tüzelve, a félelem, a kétségek messziről kerülik a férfit. Egészen mintha várná már az ütközetet.*
619. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-08-28 09:02:00
Üzenet elküldve: 2025-08-28 09:02:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
//Nyílt//
*Az Északi nő csendben és türelemmel várakozik, hogy bentről valaki felbukkanjon, aki tovább engedje, vagy legalább felvilágosítást adjon. S míg ott áll a kapuban, események sora vonul el mellette, melyek hatása alá kerül.
Az első, hogy az erőd falai közül különleges hangzással megszólal egy kürt hangja, s az betölti a teret, szabad folyást engedve magának, végig hullámzik a tájon, le, talán egészen a folyóig. Zeng, búg, érezhetően riadót fújnak odabent. Ez kicsit meglepi. ~Éppen megfelelő pillanatban érzektem volna?~ Teszi fel magának akaratlanul is a kérdést. Ám ezzel még nincs vége.
Váratlanul feltűnik egy farkas. A háta mögül közelít, fel a szerpentínen, Amon Ruadh kapujáig, majd ügyet sem vetve az ott várakozóra, elkocog mellette, be az erődbe.
Geilinne értetlenül mered utána. Furcsálná is a dolgot, de még sem teszi. Az állat idomítottnak tűnik. Úgy véli talán egy druidához tartozik. Erre a következtetésre jut, bár az mindenképpen érdekes, hogy az állat még csak feléje sem pillantott.
Ám alig telik el egynéhány pillanat, mikor is bentről egy valóságos óriásnak ható férfi ront elő, majdnem elsodorva a kapuban várakozót, és teli torokból ordít. A hír, mely a másik száját elhagyja, viszont megdöbbenti. Orkok egész hada? Hogyan? Honnan kerültek hirtelen elő? Egy akkora sereg, melyről a férfi beszél, hogy jutott olyan közel észrevétlenül, hogy az egész erődöt fegyverbe szólítják?
De a kérdések persze csak benne merülnek fel, és már mozdul is. A mellette elhaladó férfi mellé szegődve, megérinti karját. Ha sikerül megállítania, akkor maga is megtorpan, ha nem, akkor felveszi a haladás ritmusát.*
-Bocsáss meg Uram, *Szólítja meg a másikat.* Geilinne Ellghiddarh vagyok. Éppen most érkeztem Északról. Miben segíthetek?
*Készségeskedik. A férfi láthatja a vállán átvetett íjat, a nyílvesszőket, felmérheti a fiatal nőt egy pillantással.*
//Nyílt//
*Az Északi nő csendben és türelemmel várakozik, hogy bentről valaki felbukkanjon, aki tovább engedje, vagy legalább felvilágosítást adjon. S míg ott áll a kapuban, események sora vonul el mellette, melyek hatása alá kerül.
Az első, hogy az erőd falai közül különleges hangzással megszólal egy kürt hangja, s az betölti a teret, szabad folyást engedve magának, végig hullámzik a tájon, le, talán egészen a folyóig. Zeng, búg, érezhetően riadót fújnak odabent. Ez kicsit meglepi. ~Éppen megfelelő pillanatban érzektem volna?~ Teszi fel magának akaratlanul is a kérdést. Ám ezzel még nincs vége.
Váratlanul feltűnik egy farkas. A háta mögül közelít, fel a szerpentínen, Amon Ruadh kapujáig, majd ügyet sem vetve az ott várakozóra, elkocog mellette, be az erődbe.
Geilinne értetlenül mered utána. Furcsálná is a dolgot, de még sem teszi. Az állat idomítottnak tűnik. Úgy véli talán egy druidához tartozik. Erre a következtetésre jut, bár az mindenképpen érdekes, hogy az állat még csak feléje sem pillantott.
Ám alig telik el egynéhány pillanat, mikor is bentről egy valóságos óriásnak ható férfi ront elő, majdnem elsodorva a kapuban várakozót, és teli torokból ordít. A hír, mely a másik száját elhagyja, viszont megdöbbenti. Orkok egész hada? Hogyan? Honnan kerültek hirtelen elő? Egy akkora sereg, melyről a férfi beszél, hogy jutott olyan közel észrevétlenül, hogy az egész erődöt fegyverbe szólítják?
De a kérdések persze csak benne merülnek fel, és már mozdul is. A mellette elhaladó férfi mellé szegődve, megérinti karját. Ha sikerül megállítania, akkor maga is megtorpan, ha nem, akkor felveszi a haladás ritmusát.*
-Bocsáss meg Uram, *Szólítja meg a másikat.* Geilinne Ellghiddarh vagyok. Éppen most érkeztem Északról. Miben segíthetek?
*Készségeskedik. A férfi láthatja a vállán átvetett íjat, a nyílvesszőket, felmérheti a fiatal nőt egy pillantással.*
618. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-08-27 19:18:24
Üzenet elküldve: 2025-08-27 19:18:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
//Nyílt//
*Élettel teli szemekkel bólint Yagnarnak Karheiát illetően. ~Jó! Legalább ő biztonságban van.~ Ez még egy löketet ad az egyébként is már-már túlbuzgó vérének. Természetesen a sötételfet és a fattyút is elkíséri, megmutatja nekik hogy hol hajthatják le fejüket az éjszakára, intéz nekik vacsorát is ahogy azt illik, s aztán magukra hagyja őket, hisz neki saját feladata van. Röviden búcsúzik, majd gyorsan lépkedve, szinte kocogva ront ki az erődből. Teste minden lépésnél egyre jobban megfeszül, pallosa is alig bírja tartani a tempót vele. Fülében ott zeng a kürt szava, nem valami ocsmány, idegen kürt. Nem. Ez valami egészen más. Valami egészen ősi. Nem kell hozzá sok, hogy lássa az embereken, hogy bennük is megmozgat valamit, pedig még nem is tudják hogy pontosan miről van szó, ám Rorkir tesz róla, hogy ez megváltozzék.*
-Fegyverbe! Fivéreim és nővéreim! A Vashegy háborúba megy!
*Nem is igazán áll meg, hisz megannyi helyet kell még bejárnia, vinnie kell a hírt. A hírt, ami mindent megváltoztat!*
-Orkok jönnek! Egy egész horda! Halljátok Brennus Thargodar kürtjét, igaz? Ti nyavalyások! Mire vártok még?! Szedjetek össze mindenkit, ki hadra fogható! Vigyétek a hírt!
*Egy darabig csak meglepett arcokat lát, mint akik hirtelen nem is tudják, hogy Rorkir csak a bolondját járatja-e velük vagy sem. Azonban nem kell sok idő, hogy ezek a bátor, büszke népek észbe kapjanak és átragadjon rájuk a barbár harcos tüze. Némelyek saját kürtjüket fújják, mások elszaladnak továbbadni a hadba hívást. Ahogy pedig megáll egy pillanatra kifújni magát, csak kemény, elszánt tekinteteket lát. Itt bizony senki nem fogja könnyen adni ősei vérrel áztatott földjét.*
-FEGYVERBE!
*Üvölti, ahogy nagy levegőt vesz és tovább indul. A földekre is el kell jutnia a hírnek, minden egyes kardnak, minden egyes lándzsának és pajzsnak itt a helye, nincs elpocsékolni való ideje.*
//Nyílt//
*Élettel teli szemekkel bólint Yagnarnak Karheiát illetően. ~Jó! Legalább ő biztonságban van.~ Ez még egy löketet ad az egyébként is már-már túlbuzgó vérének. Természetesen a sötételfet és a fattyút is elkíséri, megmutatja nekik hogy hol hajthatják le fejüket az éjszakára, intéz nekik vacsorát is ahogy azt illik, s aztán magukra hagyja őket, hisz neki saját feladata van. Röviden búcsúzik, majd gyorsan lépkedve, szinte kocogva ront ki az erődből. Teste minden lépésnél egyre jobban megfeszül, pallosa is alig bírja tartani a tempót vele. Fülében ott zeng a kürt szava, nem valami ocsmány, idegen kürt. Nem. Ez valami egészen más. Valami egészen ősi. Nem kell hozzá sok, hogy lássa az embereken, hogy bennük is megmozgat valamit, pedig még nem is tudják hogy pontosan miről van szó, ám Rorkir tesz róla, hogy ez megváltozzék.*
-Fegyverbe! Fivéreim és nővéreim! A Vashegy háborúba megy!
*Nem is igazán áll meg, hisz megannyi helyet kell még bejárnia, vinnie kell a hírt. A hírt, ami mindent megváltoztat!*
-Orkok jönnek! Egy egész horda! Halljátok Brennus Thargodar kürtjét, igaz? Ti nyavalyások! Mire vártok még?! Szedjetek össze mindenkit, ki hadra fogható! Vigyétek a hírt!
*Egy darabig csak meglepett arcokat lát, mint akik hirtelen nem is tudják, hogy Rorkir csak a bolondját járatja-e velük vagy sem. Azonban nem kell sok idő, hogy ezek a bátor, büszke népek észbe kapjanak és átragadjon rájuk a barbár harcos tüze. Némelyek saját kürtjüket fújják, mások elszaladnak továbbadni a hadba hívást. Ahogy pedig megáll egy pillanatra kifújni magát, csak kemény, elszánt tekinteteket lát. Itt bizony senki nem fogja könnyen adni ősei vérrel áztatott földjét.*
-FEGYVERBE!
*Üvölti, ahogy nagy levegőt vesz és tovább indul. A földekre is el kell jutnia a hírnek, minden egyes kardnak, minden egyes lándzsának és pajzsnak itt a helye, nincs elpocsékolni való ideje.*
617. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-08-27 09:18:20
Üzenet elküldve: 2025-08-27 09:18:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Lovát keresi meg elsőnek. A thargok kedvességének hála nem kellett a lónak a szabadban tölteni az éjszakát. Az őrök visszaadják fegyvereit, ahogy elhagyja Amon Ruadhot. Még nem ül fel Szürke hátára. A szerpentines úton inkább gyeplőn fogva vezeti le a hátasát. Ahogy távolodnak a szürkület egyre jobban érvényesül. A fáklyák fénye elhalványul és az égen marad néhány csillag az ami megvilágítja az eget. Magányosan szeli a hátasával az utat. Óvatosan, minden hangra odafigyelve vezeti le Szürkét a hegyről. Elgondolkozik, hogy hova is menjen elsőnek? Szürkét nem szívesen vinné el az ingoványba. Viszont ha menekülni kellene, akkor a ló jól fog jönni. Csak úgy dönt, hogy inkább tartson vele. Majd az ingovány szélén kiköti valamilyen biztonságos helyen. Ahogy leér a hegyről felül a lóra és gyors iramban elindul a város irányába. Azért a piacon körülnéz. Hátha talál valamit, amire szüksége lehet.*
616. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-08-21 15:22:03
Üzenet elküldve: 2025-08-21 15:22:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A jövevény//
*Az északi hegyek eltévedt sziklaormára emlékezteti a hely, ahogy az aljánál megállva megcsodálja. A tetejét elfoglaló erőd impozáns látvány, és egyben megnyugtató is. Biztonságot és erőt sugároz magából. A nő nem tér be sem a lenti fogadóba, sem a piacra, és nem is foglalkozik a jövő-menő kétlábúakkal. Neki fent van dolga.
A szerpentin ösvénye fokozatosan emelkedik, ahogy halad rajta felfelé, most már megenged magának egy könnyű, megnyugtató sóhajt is. Megérkezett. Hogy mi vár rá, azt persze még nem tudja. Nem tartja magát elveszettnek, így bízik abban, hogy szót érthet az itteniekkel.
Bőrvértje alatt most rövid ujjú vászoninget visel, alul erős vászonnadrággal, melynek szárai a majdnem térdig felérő csizmában tűnnek el. Derekát öv fogja körül, róla egy rövidkard függ le, és pár erszény, mely pénzen túl néhány apróságot rejt. Hátán kisebb utazózsák, váltásnyi ruhával, egy kisebb vizes tömlővel, egyéb eszközökkel, amelyekre egy úton szükség lehet. Itt kapott helyet az íj, és a nyílvesszőkkel teli tegez is. Egy másik, a vállán átvetett szíjról egy kulacs lóg le, és ezen a szíjon lóg felerősítve egy szőrme kabátka, mely télen tesz nagy szolgálatot.
Ezeket cipelve, így érkezik meg Amon Ruadh kapujához, ahol megáll, hogy megvárja, míg előbukkan valami őr, aki beengedi.*
*Az északi hegyek eltévedt sziklaormára emlékezteti a hely, ahogy az aljánál megállva megcsodálja. A tetejét elfoglaló erőd impozáns látvány, és egyben megnyugtató is. Biztonságot és erőt sugároz magából. A nő nem tér be sem a lenti fogadóba, sem a piacra, és nem is foglalkozik a jövő-menő kétlábúakkal. Neki fent van dolga.
A szerpentin ösvénye fokozatosan emelkedik, ahogy halad rajta felfelé, most már megenged magának egy könnyű, megnyugtató sóhajt is. Megérkezett. Hogy mi vár rá, azt persze még nem tudja. Nem tartja magát elveszettnek, így bízik abban, hogy szót érthet az itteniekkel.
Bőrvértje alatt most rövid ujjú vászoninget visel, alul erős vászonnadrággal, melynek szárai a majdnem térdig felérő csizmában tűnnek el. Derekát öv fogja körül, róla egy rövidkard függ le, és pár erszény, mely pénzen túl néhány apróságot rejt. Hátán kisebb utazózsák, váltásnyi ruhával, egy kisebb vizes tömlővel, egyéb eszközökkel, amelyekre egy úton szükség lehet. Itt kapott helyet az íj, és a nyílvesszőkkel teli tegez is. Egy másik, a vállán átvetett szíjról egy kulacs lóg le, és ezen a szíjon lóg felerősítve egy szőrme kabátka, mely télen tesz nagy szolgálatot.
Ezeket cipelve, így érkezik meg Amon Ruadh kapujához, ahol megáll, hogy megvárja, míg előbukkan valami őr, aki beengedi.*
615. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-08-19 17:56:38
Üzenet elküldve: 2025-08-19 17:56:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
*A korahajnali órákban, amikor még igencsak hűvös az idő és a nap fénye se festi még meg igazán a földet, ütemes léptekkel ballag az országúton a zsoldos, vissza Artheniorba.
Valahogy nincs szerencséje Tharg földön, sose akad össze valami helyivel, akivel eliszogathatna, eldalolászhatna, esetleg összegyűrhetné az ágyat.
Pedig kíváncsi lett volna arra, miként vélekednek errefelé arról a kürtszóról. Vagy ha erre nem is akad senki, akkor legalább néhány helyi, jellegzetes tharg tetoválást megnézett volna magának. Elvégre éppen azért jött erre a vidékre, hogy vásároljon ezt-azt tetováló tudásának növelésére.
De ha nem, hát nem. Artheniorban bizonyára többet tudnak, és ő amúgy is ott akar érdemeket szerezni - már ha olyan események közelegnek, amelyekben egy katona kitüntetheti magát.*
Valahogy nincs szerencséje Tharg földön, sose akad össze valami helyivel, akivel eliszogathatna, eldalolászhatna, esetleg összegyűrhetné az ágyat.
Pedig kíváncsi lett volna arra, miként vélekednek errefelé arról a kürtszóról. Vagy ha erre nem is akad senki, akkor legalább néhány helyi, jellegzetes tharg tetoválást megnézett volna magának. Elvégre éppen azért jött erre a vidékre, hogy vásároljon ezt-azt tetováló tudásának növelésére.
De ha nem, hát nem. Artheniorban bizonyára többet tudnak, és ő amúgy is ott akar érdemeket szerezni - már ha olyan események közelegnek, amelyekben egy katona kitüntetheti magát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 615-634