Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 33 (641. - 648. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
648. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-04-16 23:55:20
Üzenet elküldve: 2026-04-16 23:55:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
*Titokzatosság és misztikum. Zopal sosem szerette ezeket. A sámántól is mindig a hideg kirázta kölyök korában. Az pedig ahogy az a törékeny nő állja a tekintetét szintén kellemetlen érzés számára, még ha nem is látszik rajta. Ez ugyanis nem egy komisz nőszemély. Valódi hatalommal rendelkezik. Olyannal amit ő nem ért. Kérdésére mégis megkapja a válaszát. Népük történelmét hallva bólint.*
-Ismerem a történeteket. A szövetség felbomlott, ork ork vérét vette, megszegték a szent esküket és a pegazusok is elhagytak minket.
*Egykori törzsfőként tudnia kellett a múltat. Majd a nő folytatja. Ha úgy gondolja, hogy izgatottságot vagy hevületet fog észrevenni Zopal-on akkor tévednie kell. Komor ábrázata mögött fegyelem és koncentráció van. Valóban hallgatja a szavakat és igyekszik megtalálni az azok mögött lévő igazságot. Mikor elhangzik a fegyver pontos mibenléte akkor azért látszik a képén a meglepettség aminek hangot is ad.*
-Hogyan? Ő már rég halott. A dúlás már történelem. A lelkének ott kéne lennie az égi pusztákon a többi nagy harcoséval.
*Kár tagadni elég hihetetlenül hangzik ez a történet. A másik ígéreteit elengedi a füle mellett. Azt, nem tartja semmire. A hatalommal történő kecsegtetésre rosszallón összébb szűkül a szeme. Nem azért van itt hanem, mert a szellemeknek akarata van az irányába. A kérdés hallatán sóhajt egy nagyot. majd tekintetét a térképre emeli.*
-Egyetlen gyengéje van a vashegynek. Mégpedig pont, ami a legnagyobb előnye. Csak egy biztos út van oda fel. Ha volna idő vagy a csapataink alkalmasak volnának rá akkor a legbiztosabb megoldás a kiéheztetés volna. Csakhogy ahhoz biztos ellátmány utánpótlás kell és sok idő. Viszont a legnagyobb gond, hogy az nem ork módszer.~Ha várniuk kéne lehet egymásnak esnének.~Van más megoldás. Több is. Talán nem is az első falon lesz a legnehezebb átjutnunk hanem a másodikon. A vegyes sereget talán előnyömre is tudom fordítani.
*Válaszadás helyett már elkezdett gondolkozni. Látszik, hogy tervezget.*
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
*Titokzatosság és misztikum. Zopal sosem szerette ezeket. A sámántól is mindig a hideg kirázta kölyök korában. Az pedig ahogy az a törékeny nő állja a tekintetét szintén kellemetlen érzés számára, még ha nem is látszik rajta. Ez ugyanis nem egy komisz nőszemély. Valódi hatalommal rendelkezik. Olyannal amit ő nem ért. Kérdésére mégis megkapja a válaszát. Népük történelmét hallva bólint.*
-Ismerem a történeteket. A szövetség felbomlott, ork ork vérét vette, megszegték a szent esküket és a pegazusok is elhagytak minket.
*Egykori törzsfőként tudnia kellett a múltat. Majd a nő folytatja. Ha úgy gondolja, hogy izgatottságot vagy hevületet fog észrevenni Zopal-on akkor tévednie kell. Komor ábrázata mögött fegyelem és koncentráció van. Valóban hallgatja a szavakat és igyekszik megtalálni az azok mögött lévő igazságot. Mikor elhangzik a fegyver pontos mibenléte akkor azért látszik a képén a meglepettség aminek hangot is ad.*
-Hogyan? Ő már rég halott. A dúlás már történelem. A lelkének ott kéne lennie az égi pusztákon a többi nagy harcoséval.
*Kár tagadni elég hihetetlenül hangzik ez a történet. A másik ígéreteit elengedi a füle mellett. Azt, nem tartja semmire. A hatalommal történő kecsegtetésre rosszallón összébb szűkül a szeme. Nem azért van itt hanem, mert a szellemeknek akarata van az irányába. A kérdés hallatán sóhajt egy nagyot. majd tekintetét a térképre emeli.*
-Egyetlen gyengéje van a vashegynek. Mégpedig pont, ami a legnagyobb előnye. Csak egy biztos út van oda fel. Ha volna idő vagy a csapataink alkalmasak volnának rá akkor a legbiztosabb megoldás a kiéheztetés volna. Csakhogy ahhoz biztos ellátmány utánpótlás kell és sok idő. Viszont a legnagyobb gond, hogy az nem ork módszer.~Ha várniuk kéne lehet egymásnak esnének.~Van más megoldás. Több is. Talán nem is az első falon lesz a legnehezebb átjutnunk hanem a másodikon. A vegyes sereget talán előnyömre is tudom fordítani.
*Válaszadás helyett már elkezdett gondolkozni. Látszik, hogy tervezget.*
647. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-04-13 23:53:13
Üzenet elküldve: 2026-04-13 23:53:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
-A szellemek. *Visszhangozza a sötételf Zopalt. Hangjában nem rejlik gúny. Merengve húzza végig tenyerét az asztal szélén, az ork pedig kiszúrhatja a vágásokat kézfején, mit jó eséllyel magának okozhatott.
A sötételf állja az agyaras tekintetét. Véletlenül sem
pillantana el, helyette kíváncsian mélyeszti pillantását a másikéba. Végül az átható szempár a jókora sátorbejárat felé esik, ahol szórakozottan szemléli az alattuk elterülő orktábort a távolban.*
-Volt idő, ha nem is hosszú, mikor népünk uralta e vidéket. Artheniort is beleértve. Nyugatvész Radogoth uralma azonban kérészéretűnek bizonyult. Halála után a törzsek egymás ellen fordultak, az orkok szövetsége pedig leáldozott. Biztos hallottál eleget ezekről az időkről. *Nem moccan, helyette rövid időre gondolataiba réved. Zopal figyelmét talán felkelti, hogy úgy beszél az orkokról, mintha ő maga is az lenne.*
-Népünk akár homok, mit markodba igyekszel zárni. Egy erősebb szellő elég, hogy felkapja és szétszórja. Még Angrhul, a Hódító sem lenne képes összefogni őket... A Fegyver nélkül. A Fegyver nélkül, mit nem is birtoklunk még. *Kivár, reakciót les.*
-Mert e fegyver maga Nyugatvész Radogoth lelke. Egy gyémántba zárt, dobogó szív. Én vissza tudom őt hozni. Az Egyet, ki egyesíthet minket és még további törzseket ösztönözhet a csatlakozásra. E közös cél, e közös akarat terelte össze a törzsfőket a Szürke Légió zászlaja alá. Visszahozni a legerősebbet. Tudod az igazságot most, Zopal, a Dermesztő. Egyesíteni népünk. Ezért vagyunk itt. Ezért hódítunk. Mert e nép hódító lesz. *Tekintete hidegen csillog.*
-A területeket meg is kell tartani. Tán nem kívánsz a Vashegy Ura lenni? *Sejtelmes, halovány mosoly kúszik arcára.*
-A thargok megfogytak, ám a falakat valóban nem lesz egyszerű bevenni. Kettő körgyűrű is akad. *Pillantása ismét az asztalon realizálódott térképre esik.*
-Kihívás... Talán. De a jutalom sem csekély. Vállalod hát?
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
-A szellemek. *Visszhangozza a sötételf Zopalt. Hangjában nem rejlik gúny. Merengve húzza végig tenyerét az asztal szélén, az ork pedig kiszúrhatja a vágásokat kézfején, mit jó eséllyel magának okozhatott.
A sötételf állja az agyaras tekintetét. Véletlenül sem
pillantana el, helyette kíváncsian mélyeszti pillantását a másikéba. Végül az átható szempár a jókora sátorbejárat felé esik, ahol szórakozottan szemléli az alattuk elterülő orktábort a távolban.*
-Volt idő, ha nem is hosszú, mikor népünk uralta e vidéket. Artheniort is beleértve. Nyugatvész Radogoth uralma azonban kérészéretűnek bizonyult. Halála után a törzsek egymás ellen fordultak, az orkok szövetsége pedig leáldozott. Biztos hallottál eleget ezekről az időkről. *Nem moccan, helyette rövid időre gondolataiba réved. Zopal figyelmét talán felkelti, hogy úgy beszél az orkokról, mintha ő maga is az lenne.*
-Népünk akár homok, mit markodba igyekszel zárni. Egy erősebb szellő elég, hogy felkapja és szétszórja. Még Angrhul, a Hódító sem lenne képes összefogni őket... A Fegyver nélkül. A Fegyver nélkül, mit nem is birtoklunk még. *Kivár, reakciót les.*
-Mert e fegyver maga Nyugatvész Radogoth lelke. Egy gyémántba zárt, dobogó szív. Én vissza tudom őt hozni. Az Egyet, ki egyesíthet minket és még további törzseket ösztönözhet a csatlakozásra. E közös cél, e közös akarat terelte össze a törzsfőket a Szürke Légió zászlaja alá. Visszahozni a legerősebbet. Tudod az igazságot most, Zopal, a Dermesztő. Egyesíteni népünk. Ezért vagyunk itt. Ezért hódítunk. Mert e nép hódító lesz. *Tekintete hidegen csillog.*
-A területeket meg is kell tartani. Tán nem kívánsz a Vashegy Ura lenni? *Sejtelmes, halovány mosoly kúszik arcára.*
-A thargok megfogytak, ám a falakat valóban nem lesz egyszerű bevenni. Kettő körgyűrű is akad. *Pillantása ismét az asztalon realizálódott térképre esik.*
-Kihívás... Talán. De a jutalom sem csekély. Vállalod hát?
646. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-04-13 23:28:33
Üzenet elküldve: 2026-04-13 23:28:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Rorkir szavai olybá tűnik, kellően felháborítják a csatát megjárt Deremirt.*
-Hogy?! Dolgrad fia Deremirt senki sem nevezheti gyávának! *Vakkantja, arcába vér szökik.*
-Majd én megmutatom! Ha kell, magam vágom le ezeket a férgeket mind egy szálig, Rorkir uram! *Megragadja fokosát, majd a körülötte ücsörgők felé int.*
-Egy csatát már megvívtunk ma, megvívjuk a következőket is! Nekem egy jöttment Vérgőzös nem mondja meg! Argh! *Megrázza fegyverét, majd sisakját lekapva egy elsiető asszonyhoz lép.*
-Töltsed meg serrel ezt a serleget, jó asszony, vagy nem állok jót magamért! *A megszólított fehérnép csak felcsóválva tovább áll, Deremir társai körében elszórt kacarászást kiváltva ezzel.
Rorkir minden további nélkül begyűjtheti a holmikat a raktárból. Van még némi idejük felkészülni, míg az ostrom kezdetét veszi. Nehéz megmondani, mennyi idejük lehet még. Akad jó száz harcosuk, kik közül akadnak szép számmal sebesültek is, valamint jó egy tucat íjász, ki épségben visszatért a csatából. Ezen felül egy híján húsz idős, ki még fegyverre fogható, na meg az asszonynépek. Bármily nagy is a túlerő, Kayaerr és Rorkir elszántságot olvashat le a tekintetekről.*
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Rorkir szavai olybá tűnik, kellően felháborítják a csatát megjárt Deremirt.*
-Hogy?! Dolgrad fia Deremirt senki sem nevezheti gyávának! *Vakkantja, arcába vér szökik.*
-Majd én megmutatom! Ha kell, magam vágom le ezeket a férgeket mind egy szálig, Rorkir uram! *Megragadja fokosát, majd a körülötte ücsörgők felé int.*
-Egy csatát már megvívtunk ma, megvívjuk a következőket is! Nekem egy jöttment Vérgőzös nem mondja meg! Argh! *Megrázza fegyverét, majd sisakját lekapva egy elsiető asszonyhoz lép.*
-Töltsed meg serrel ezt a serleget, jó asszony, vagy nem állok jót magamért! *A megszólított fehérnép csak felcsóválva tovább áll, Deremir társai körében elszórt kacarászást kiváltva ezzel.
Rorkir minden további nélkül begyűjtheti a holmikat a raktárból. Van még némi idejük felkészülni, míg az ostrom kezdetét veszi. Nehéz megmondani, mennyi idejük lehet még. Akad jó száz harcosuk, kik közül akadnak szép számmal sebesültek is, valamint jó egy tucat íjász, ki épségben visszatért a csatából. Ezen felül egy híján húsz idős, ki még fegyverre fogható, na meg az asszonynépek. Bármily nagy is a túlerő, Kayaerr és Rorkir elszántságot olvashat le a tekintetekről.*
645. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-04-07 18:01:37
Üzenet elküldve: 2026-04-07 18:01:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
*Ahogy haladnak, Zopal tekintetével végigméri a serénykedő fajtársakat. Ostromra készülnek. Úgy néz ki sikeresen lebecsülte a stratégiát amit a thargok elsöprésére kialakítottak. A máglya láttán nem reagál semmit. Nem a törzs tagja és nem ismerte a vezért. Alakoskodásra pedig nincs szükség. Mikor elérik a sátrat akkor biccent Grizáknak, majd bemegy. Úgy néz ki, hogy a tettei messzebbre jutottak, mint gondolta. Valószínűleg kap majd valami kitüntetést. Talán egy rangot is mellé. A mélységi láttán arcizma se rezdül. A berendezés kapcsán is csak annyi ragadja meg a tekintetét, hogy két ágy található ott. A megszólításra fejet hajt. Mikor közelebb intik akkor súlyos lépteivel ő is az asztalhoz lép.*
-A háború veszteségekkel jár.
*Nyögi be egyik legáltalánosabb igazságot. Főként azért, hogy megtörje a csendet. Ezek után ő is kap egy bölcsességet saját fajtájáról. Aminek igazságtartalmát magában elismeri, bár nem tartja teljes mértékben pozitívumnak. A kapott kérdésre némi hallgatás után válaszol.*
-A szellemek vezettek.
*Valóban így gondolja. Még ha nem is hiszi, hogy egy mélységi ezt képes megérteni. Furcsa kettősség. Megveti a népét, de a szellemek tiszteletét és a hagyományokat nem engedte el. Ezt követően mikor a tetteit felsorolják fásultan bólint egyet, hogy valóban úgy volt. Nem tudja megmagyarázni, de valahogy idegenkedik ettől az asszonytól. Vagy a fajtája miatt vagy, mert egy varázshasználó, de nem tud megbízni benne. A térkép láttán előbb elkerekedik a szeme, majd értőn villan és felméri mi is van előtte. Gondolatai közül a mélységi asszony szavai zökkentik ki. Főleg mikor megérti azoknak a jelentését. Őszinte meglepettség jelenik meg a képén, majd gondolkodóba esik. Régóta hallgat már. Megdörzsöli a képét és tekintetét az asztallapra szegezi. Hogy a vashegy nem maradhat emberkézen arra megint csak bólint. Botor hadvezér az, aki hagyja, hogy ellenség kerüljön a háta mögé. Arról nem is beszélve, hogy stratégiailag is egy kiemelkedő fontosságú terület. A nyílt ajánlat hallatán hangosan fúj egyet, majd az állát vakarva gondolkodóba esik. Majd hirtelen a nő tekintetébe fúrja a sajátját. Lassan megfontoltan szólal meg.*
-Komoly feladat bevenni azokat az erős falakat. A thargok utolsó vérig fogják őrizni és nem ismerik a megadást. Nagy felelősség. Mielőtt választ adnék, úgy hiszem jogomban áll tudni, hogy mi ennek a hadműveletnek a célja. Nem csak területszerzés. Valami fegyverről beszéltek, de nem lepne meg ha valami más is lenne a háttérben. A szerzett földeket valahogy meg is kell tartani. Mi a hosszútávú terv?
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
*Ahogy haladnak, Zopal tekintetével végigméri a serénykedő fajtársakat. Ostromra készülnek. Úgy néz ki sikeresen lebecsülte a stratégiát amit a thargok elsöprésére kialakítottak. A máglya láttán nem reagál semmit. Nem a törzs tagja és nem ismerte a vezért. Alakoskodásra pedig nincs szükség. Mikor elérik a sátrat akkor biccent Grizáknak, majd bemegy. Úgy néz ki, hogy a tettei messzebbre jutottak, mint gondolta. Valószínűleg kap majd valami kitüntetést. Talán egy rangot is mellé. A mélységi láttán arcizma se rezdül. A berendezés kapcsán is csak annyi ragadja meg a tekintetét, hogy két ágy található ott. A megszólításra fejet hajt. Mikor közelebb intik akkor súlyos lépteivel ő is az asztalhoz lép.*
-A háború veszteségekkel jár.
*Nyögi be egyik legáltalánosabb igazságot. Főként azért, hogy megtörje a csendet. Ezek után ő is kap egy bölcsességet saját fajtájáról. Aminek igazságtartalmát magában elismeri, bár nem tartja teljes mértékben pozitívumnak. A kapott kérdésre némi hallgatás után válaszol.*
-A szellemek vezettek.
*Valóban így gondolja. Még ha nem is hiszi, hogy egy mélységi ezt képes megérteni. Furcsa kettősség. Megveti a népét, de a szellemek tiszteletét és a hagyományokat nem engedte el. Ezt követően mikor a tetteit felsorolják fásultan bólint egyet, hogy valóban úgy volt. Nem tudja megmagyarázni, de valahogy idegenkedik ettől az asszonytól. Vagy a fajtája miatt vagy, mert egy varázshasználó, de nem tud megbízni benne. A térkép láttán előbb elkerekedik a szeme, majd értőn villan és felméri mi is van előtte. Gondolatai közül a mélységi asszony szavai zökkentik ki. Főleg mikor megérti azoknak a jelentését. Őszinte meglepettség jelenik meg a képén, majd gondolkodóba esik. Régóta hallgat már. Megdörzsöli a képét és tekintetét az asztallapra szegezi. Hogy a vashegy nem maradhat emberkézen arra megint csak bólint. Botor hadvezér az, aki hagyja, hogy ellenség kerüljön a háta mögé. Arról nem is beszélve, hogy stratégiailag is egy kiemelkedő fontosságú terület. A nyílt ajánlat hallatán hangosan fúj egyet, majd az állát vakarva gondolkodóba esik. Majd hirtelen a nő tekintetébe fúrja a sajátját. Lassan megfontoltan szólal meg.*
-Komoly feladat bevenni azokat az erős falakat. A thargok utolsó vérig fogják őrizni és nem ismerik a megadást. Nagy felelősség. Mielőtt választ adnék, úgy hiszem jogomban áll tudni, hogy mi ennek a hadműveletnek a célja. Nem csak területszerzés. Valami fegyverről beszéltek, de nem lepne meg ha valami más is lenne a háttérben. A szerzett földeket valahogy meg is kell tartani. Mi a hosszútávú terv?
644. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-04-06 21:09:00
Üzenet elküldve: 2026-04-06 21:09:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
*Hosszú út vezet a jókora sátorig. Zopal láthatja, miként verik fel a tábort körös-körül. Hevenyészett műhelyek emelkednek, s az ork láthatja, hogy a munkálatok is kezdetüket veszik. Sérült páncélokat kalapálnak, fegyvereket éleznek, ostromlétrákat készítenek. Nem vesztegetik az időt.
Jobb kéz felől jókora máglyát szúrhat ki, körülötte termetes orkok sorakoznak. Vérvörös lobogók emelkednek az ég felé a tűzrakás körül, melyen ott fekszik Druhuul, a Vérklánok vezére. Feje, melyet a csata során elválasztottak testétől, ott fekszik teste mellett. Nem hallatszik ének, csupán mély, dübörgő dobok, miközben a felcsapó lángok szép lassan elnyelik tetemét.
Grizák megállapodik a sátor előtt, csak fejével biccent Zopal felé. Amennyiben a termetes ork elhalad mellette, biztatóan megveregeti vállát.
Belépve a sátorba rögtön kiszúrja a Vádlót. A karcsú alak bíbor talárt visel, fehér tincsei szinte világítanak, ahogy vállaira omlanak a csuklya alól. Vizsgál valamit, jobban mondva valakit. A Porlasztó holtteste ott pihen ugyanis kiterítve, szürke pokróccal fedve. Ahogy Zopal belép, a varázslónő letakarja a holttestet és felpillant.
A sátorban nincs helye cicomának. Két, tölgyből faragott ágy csupán, mi helyett kapott, és egy jókora, széles asztal, ülőalkalmatosság nélkül.*
-Zopal. *Ejti ki az ork nevét a Vádló. Lassú léptekkel hagyja maga mögött a holttestet, s ha eddig elkerülte figyelmét, puha lépteiből immáron egyértelműen megfigyelheti a zöldbőrű, hogy a mélységi nem visel lábbelit.*
-Lám, legnagyobb harcosaink csillaga áldozott le rögtön az első harcok alatt. *Az asztalhoz lép, és Zopalt is közelebb inti magához.*
-Az ork sajátos nép. Az erőt követik és becsülik. Nehéz őket összefogni. *Folytatja lassan.*
-Mondd csak... Miért érkeztél közénk? *Átható tekintete érdeklődve csillan a köpeny alatt. Szép vonásokkal bír, láthatóan nem jár még benne a korban. Megvárja a választ, mielőtt folytatná.*
-Kiálltál a Fenevad ellen, ki megölte a Porlasztót, és nem vallottál szégyent. Úgy hírlik, különös trükkökkel éltél. *Megejt egy halovány mosolyt.*
-Kivívtad a Szürke Légió tiszteletét. *Végighúzza tenyerét a göcsörtös asztallapon, mely nyomán egy térképféleség realizálódik rajta. Zopal a Vashegyet, és annak környékét láthatja, egész a folyóig.*
-Számos törzsfő vágyik nagyobb szerepre. Ám közülük választani... Nem lenne bölcs. Mit szólnának Ungshul Tárnáinak orkjai, ha a Tűzklán törzsfőjét tennénk meg az Ostrom Vezérének? Vagy akár a Vérklánok megmaradt vezérei, kik most elhullt törzsfőjük helyébe lépnének? *Kissé oldalra dönti fejét. Ismét végighúzza a térkép felett tenyerét, ezúttal pedig különböző figurák jelennek meg azon elhelyezve.*
-A sereg tovább fog vonulni Artheniornak. De a Vashegy nem maradhat emberkézen. Gondolom egyetértesz. És itt jössz te a képbe, Zopal. Nem viseled egy klán színét sem, ki kötelékeinkbe harcol. A Légió viszont bízik benned, hála helytállásodnak. *Zopal talán kikövetkeztetheti, mit kérnek tőle.*
-Dönthetsz. Itt maradsz, vezeted az ostromot és a Vashegy hadura leszel... Vagy velünk tartasz Artheniorba. Utóbbi esetben mást kell keressek.
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
*Hosszú út vezet a jókora sátorig. Zopal láthatja, miként verik fel a tábort körös-körül. Hevenyészett műhelyek emelkednek, s az ork láthatja, hogy a munkálatok is kezdetüket veszik. Sérült páncélokat kalapálnak, fegyvereket éleznek, ostromlétrákat készítenek. Nem vesztegetik az időt.
Jobb kéz felől jókora máglyát szúrhat ki, körülötte termetes orkok sorakoznak. Vérvörös lobogók emelkednek az ég felé a tűzrakás körül, melyen ott fekszik Druhuul, a Vérklánok vezére. Feje, melyet a csata során elválasztottak testétől, ott fekszik teste mellett. Nem hallatszik ének, csupán mély, dübörgő dobok, miközben a felcsapó lángok szép lassan elnyelik tetemét.
Grizák megállapodik a sátor előtt, csak fejével biccent Zopal felé. Amennyiben a termetes ork elhalad mellette, biztatóan megveregeti vállát.
Belépve a sátorba rögtön kiszúrja a Vádlót. A karcsú alak bíbor talárt visel, fehér tincsei szinte világítanak, ahogy vállaira omlanak a csuklya alól. Vizsgál valamit, jobban mondva valakit. A Porlasztó holtteste ott pihen ugyanis kiterítve, szürke pokróccal fedve. Ahogy Zopal belép, a varázslónő letakarja a holttestet és felpillant.
A sátorban nincs helye cicomának. Két, tölgyből faragott ágy csupán, mi helyett kapott, és egy jókora, széles asztal, ülőalkalmatosság nélkül.*
-Zopal. *Ejti ki az ork nevét a Vádló. Lassú léptekkel hagyja maga mögött a holttestet, s ha eddig elkerülte figyelmét, puha lépteiből immáron egyértelműen megfigyelheti a zöldbőrű, hogy a mélységi nem visel lábbelit.*
-Lám, legnagyobb harcosaink csillaga áldozott le rögtön az első harcok alatt. *Az asztalhoz lép, és Zopalt is közelebb inti magához.*
-Az ork sajátos nép. Az erőt követik és becsülik. Nehéz őket összefogni. *Folytatja lassan.*
-Mondd csak... Miért érkeztél közénk? *Átható tekintete érdeklődve csillan a köpeny alatt. Szép vonásokkal bír, láthatóan nem jár még benne a korban. Megvárja a választ, mielőtt folytatná.*
-Kiálltál a Fenevad ellen, ki megölte a Porlasztót, és nem vallottál szégyent. Úgy hírlik, különös trükkökkel éltél. *Megejt egy halovány mosolyt.*
-Kivívtad a Szürke Légió tiszteletét. *Végighúzza tenyerét a göcsörtös asztallapon, mely nyomán egy térképféleség realizálódik rajta. Zopal a Vashegyet, és annak környékét láthatja, egész a folyóig.*
-Számos törzsfő vágyik nagyobb szerepre. Ám közülük választani... Nem lenne bölcs. Mit szólnának Ungshul Tárnáinak orkjai, ha a Tűzklán törzsfőjét tennénk meg az Ostrom Vezérének? Vagy akár a Vérklánok megmaradt vezérei, kik most elhullt törzsfőjük helyébe lépnének? *Kissé oldalra dönti fejét. Ismét végighúzza a térkép felett tenyerét, ezúttal pedig különböző figurák jelennek meg azon elhelyezve.*
-A sereg tovább fog vonulni Artheniornak. De a Vashegy nem maradhat emberkézen. Gondolom egyetértesz. És itt jössz te a képbe, Zopal. Nem viseled egy klán színét sem, ki kötelékeinkbe harcol. A Légió viszont bízik benned, hála helytállásodnak. *Zopal talán kikövetkeztetheti, mit kérnek tőle.*
-Dönthetsz. Itt maradsz, vezeted az ostromot és a Vashegy hadura leszel... Vagy velünk tartasz Artheniorba. Utóbbi esetben mást kell keressek.
643. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-04-05 21:24:51
Üzenet elküldve: 2026-04-05 21:24:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Kayaerr a kapun beesve alig lassít, még mindig a sietség feszes lendülete viszi előre. Csak amikor a vaskos kapuszárnyak mögöttük összezárulnak, és a retesz tompa csattanással a helyére kerül, akkor engedi ki azt a levegőt, amit talán már a hegy lába óta visszatart. Térdei megremegnek egy pillanatra, de nem rogy meg. Csak némán áll még hosszasan miközben a tharg harcosok elhaladnak mellette, sárral és vérrel borított tekintete végigpásztázza az udvart. Néhány pillantás erejéig a visszatérteket figyeli, saccolgatja végül hányan eshettek el, mennyi lehet a sebesült, aztán már csak azt figyeli, ahogyan a varázslónőt közrefogják az asszonyok, s valamerre elviszik. El kellene töltenie némi nyugalommal, hogy a jarl utolsó kérését még sikerült teljesítenie, de egyszerűen csak zsibbadásig zsong az elméje a történtektől.
Este még a falakra kapaszkodik, hogy a saját szemével bizonyosodhasson meg az ostromgyűrűről. Látja ahogy tábortüzek gyúlnak egymás után, apró, vörösen izzó pontokként szaporodnak, míg végül szinte körbezárják a Vashegyet. Lázasan fortyog benne a gondolat, hogy szét kell verniük a bestiák seregét, kerüljön az bármire is.*
*Amonon már nem ugyanaz, mint korábban. A kapuk zárva, a falakon állandó őrség, mindenkiben ott feszít az a kellemetlen érzés, hogy talán épp ma lesz a napja annak, hogy az orkok támadásba lendülnek. Egymásba folynak a napok. Kayaerr folyton mozgásban van, hol a falakon járőrözik, néha máshol segít be, mindig igyekszik oda tartani, ahol szükség lehet rá. Próbálja lefoglalni magát, hogy ne rágódjon annyit a csatán, tanácstalan pillanatokban olykor azon kapja magát, hogy egy-egy gondolat erejéig elátkozza az egykori jarlt, amiért magukra hagyta őket. Ilyenkor igyekszik az áldozatára gondolni, s azzal nyugtatja magát, hogy mindent a sors akart így - nem tiszta azonban még előtte, milyen szerepet szántak neki az Ősök ebben az egészben.
Épp a gyógyítókkal vált néhány szót a sebesültek állapotáról, amikor észreveszi a gyülekezőket, látja, ahogy néhány tárgy és fegyver kerül elő, s végül megpillantja közöttük Rorkirt is. Egy darabig még figyeli őket, aztán hamarosan feléjük indul, hogy a barbár mellett megállva szemügyre vegye a raktárból előkerült dolgokat.*
- Nahát, a fiúk találtak valamit? *pillant fel a szőke férfira majd borostyán tekintete végigszalad néhány varázsitalon, azok tűnnek fel neki először* - Akad valami hasznos?
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Kayaerr a kapun beesve alig lassít, még mindig a sietség feszes lendülete viszi előre. Csak amikor a vaskos kapuszárnyak mögöttük összezárulnak, és a retesz tompa csattanással a helyére kerül, akkor engedi ki azt a levegőt, amit talán már a hegy lába óta visszatart. Térdei megremegnek egy pillanatra, de nem rogy meg. Csak némán áll még hosszasan miközben a tharg harcosok elhaladnak mellette, sárral és vérrel borított tekintete végigpásztázza az udvart. Néhány pillantás erejéig a visszatérteket figyeli, saccolgatja végül hányan eshettek el, mennyi lehet a sebesült, aztán már csak azt figyeli, ahogyan a varázslónőt közrefogják az asszonyok, s valamerre elviszik. El kellene töltenie némi nyugalommal, hogy a jarl utolsó kérését még sikerült teljesítenie, de egyszerűen csak zsibbadásig zsong az elméje a történtektől.
Este még a falakra kapaszkodik, hogy a saját szemével bizonyosodhasson meg az ostromgyűrűről. Látja ahogy tábortüzek gyúlnak egymás után, apró, vörösen izzó pontokként szaporodnak, míg végül szinte körbezárják a Vashegyet. Lázasan fortyog benne a gondolat, hogy szét kell verniük a bestiák seregét, kerüljön az bármire is.*
*Amonon már nem ugyanaz, mint korábban. A kapuk zárva, a falakon állandó őrség, mindenkiben ott feszít az a kellemetlen érzés, hogy talán épp ma lesz a napja annak, hogy az orkok támadásba lendülnek. Egymásba folynak a napok. Kayaerr folyton mozgásban van, hol a falakon járőrözik, néha máshol segít be, mindig igyekszik oda tartani, ahol szükség lehet rá. Próbálja lefoglalni magát, hogy ne rágódjon annyit a csatán, tanácstalan pillanatokban olykor azon kapja magát, hogy egy-egy gondolat erejéig elátkozza az egykori jarlt, amiért magukra hagyta őket. Ilyenkor igyekszik az áldozatára gondolni, s azzal nyugtatja magát, hogy mindent a sors akart így - nem tiszta azonban még előtte, milyen szerepet szántak neki az Ősök ebben az egészben.
Épp a gyógyítókkal vált néhány szót a sebesültek állapotáról, amikor észreveszi a gyülekezőket, látja, ahogy néhány tárgy és fegyver kerül elő, s végül megpillantja közöttük Rorkirt is. Egy darabig még figyeli őket, aztán hamarosan feléjük indul, hogy a barbár mellett megállva szemügyre vegye a raktárból előkerült dolgokat.*
- Nahát, a fiúk találtak valamit? *pillant fel a szőke férfira majd borostyán tekintete végigszalad néhány varázsitalon, azok tűnnek fel neki először* - Akad valami hasznos?
642. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-04-04 13:36:11
Üzenet elküldve: 2026-04-04 13:36:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Reménykedve rohan maga is a kapuhoz, már amennyire sérült lába engedi. A szíve duplán üt, mikor meglátja Karheiát és Kayaerrt, ám azt is látja, hogy a vezér nincs velük. Szinte biztos benne, hogy nem hagyták volna hátra, így az egyetlen logikus gondolatot veszi alapul, miszerint elesett. Ahogy a vasöklűt sem látja. Szája keserédes mosolyra húzódik, s tekintetét az égre szegezi. ~Már vártok igaz, fivéreim? Lakomázzatok csak!~ Ám tudja, hogy ideje aligha van arra, hogy tort üljön. A menekültek között akad olyan is, akin eluralkodnak a gonosz energiák.*
-Mennyit ér a neved, Deremir?
*Kérdezi a hatalmas barbár, ki maga sem nézhet ki sokkal jobban, elvégre még nem akadt lehetősége teljesen rendbe szedni magát.*
-És mégis hová mennél? Elfutnál? Gyáván menekülnél?
*Még közelebb lép, hogy biztos észre vegyék, és hallják őt. Sosem volt nagy szónok, de tudja, hogy valakinek elő kell lépnie és vezetni kell a meggyötört embereket.*
-Az orkok jönnek, láttátok ti is a hatalmas seregüket. Sokan vannak. De sokat is leöltünk közülük! Félelmet ültettünk a szívükbe! Nővéreink és fivéreink vére áztatja a csatamezőt, ne merészeld semmibe venni az áldozatukat.
*Csak egy kisebb hatásszünetet tart, mielőtt folytatná, közben körbenéz, hogy sikerült-e magára vonnia a kétségbeesettek figyelmét. Reményei szerint igen.*
-A Vashegy falai erősek. A Vashegy kapui állnak. A Vashegy mi magunk vagyunk! Együtt, mindannyian! És esküszöm az őseimre, a Vashegy állni fog, vagy ne legyen a nevem Vérgőzös Rorkir!
*Vaskos karját nyújtja a csatabárdos felé.*
-Állj velem a falakon Deremir, harcolj míg karod bírja erővel!
*Ennél többet aligha mondhatna, s ahogy a nappalból éjszaka lesz, az orkok is megérkeznek. Hatalmas túlerő, és körbe is zárják őket. Ám úgy látszik egyelőre kivárnak. ~Helyes.~ Gondolja magában, talán van némi idejük tisztességesen felkészülni.*
-Rorkir, ezeket találtuk a raktárban.
*Mondja néhány veterán férfi, akik bizonyára jól ismerik a Vashegyet és azt is, hogy miket rejthet a Tharg erőd gyomra. Fegyverből van bőven, akad mindenkinek aki elbírja. Néhány varázsitalt is találtak, amiket át is adnak a barbárnak. Ez jól is jön, mert bár nem ért hozzájuk igazán, azt tudja hogy a zöldek gyógyító hatásúak, a lábán szerzett seb hálás lesz amint megissza az egyiket.*
-Hát ezek?
*Kérdezi Rorkir, és az öregek komoran néznek egymásra. Egy furcsa kinézetű, fekete gyűrű is előkerül, valamint egy ököl talizmán, és egy teljes vértezet.*
-A vért és a gyűrű Kagané volt.
*Mondja az egyik halkan.*
-Az amulettről pedig sötét pletykák keringnek, azt mondják az asszonyok, hogy erőssé tesz, de elveszted az eszed. Veszélyes játékszer. Ó és..
*Közelebb hajolnak a férfihoz.*
-A Vashegynek rengeteg aranya is van. Érdemes lehet szem előtt tartani, mielőtt valakinek kétségbeesett gondolatai támadnának.
*Rorkir csak komoran bólint.*
-Köszönöm nektek!
*Örülne neki, ha Kayaerr vagy Karheia is csatlakozna hozzá, elvégre súlyos döntéseket kell meghozniuk.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik és ötödik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán kettővel növeli az állóképességet a következő két körre.
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Reménykedve rohan maga is a kapuhoz, már amennyire sérült lába engedi. A szíve duplán üt, mikor meglátja Karheiát és Kayaerrt, ám azt is látja, hogy a vezér nincs velük. Szinte biztos benne, hogy nem hagyták volna hátra, így az egyetlen logikus gondolatot veszi alapul, miszerint elesett. Ahogy a vasöklűt sem látja. Szája keserédes mosolyra húzódik, s tekintetét az égre szegezi. ~Már vártok igaz, fivéreim? Lakomázzatok csak!~ Ám tudja, hogy ideje aligha van arra, hogy tort üljön. A menekültek között akad olyan is, akin eluralkodnak a gonosz energiák.*
-Mennyit ér a neved, Deremir?
*Kérdezi a hatalmas barbár, ki maga sem nézhet ki sokkal jobban, elvégre még nem akadt lehetősége teljesen rendbe szedni magát.*
-És mégis hová mennél? Elfutnál? Gyáván menekülnél?
*Még közelebb lép, hogy biztos észre vegyék, és hallják őt. Sosem volt nagy szónok, de tudja, hogy valakinek elő kell lépnie és vezetni kell a meggyötört embereket.*
-Az orkok jönnek, láttátok ti is a hatalmas seregüket. Sokan vannak. De sokat is leöltünk közülük! Félelmet ültettünk a szívükbe! Nővéreink és fivéreink vére áztatja a csatamezőt, ne merészeld semmibe venni az áldozatukat.
*Csak egy kisebb hatásszünetet tart, mielőtt folytatná, közben körbenéz, hogy sikerült-e magára vonnia a kétségbeesettek figyelmét. Reményei szerint igen.*
-A Vashegy falai erősek. A Vashegy kapui állnak. A Vashegy mi magunk vagyunk! Együtt, mindannyian! És esküszöm az őseimre, a Vashegy állni fog, vagy ne legyen a nevem Vérgőzös Rorkir!
*Vaskos karját nyújtja a csatabárdos felé.*
-Állj velem a falakon Deremir, harcolj míg karod bírja erővel!
*Ennél többet aligha mondhatna, s ahogy a nappalból éjszaka lesz, az orkok is megérkeznek. Hatalmas túlerő, és körbe is zárják őket. Ám úgy látszik egyelőre kivárnak. ~Helyes.~ Gondolja magában, talán van némi idejük tisztességesen felkészülni.*
-Rorkir, ezeket találtuk a raktárban.
*Mondja néhány veterán férfi, akik bizonyára jól ismerik a Vashegyet és azt is, hogy miket rejthet a Tharg erőd gyomra. Fegyverből van bőven, akad mindenkinek aki elbírja. Néhány varázsitalt is találtak, amiket át is adnak a barbárnak. Ez jól is jön, mert bár nem ért hozzájuk igazán, azt tudja hogy a zöldek gyógyító hatásúak, a lábán szerzett seb hálás lesz amint megissza az egyiket.*
-Hát ezek?
*Kérdezi Rorkir, és az öregek komoran néznek egymásra. Egy furcsa kinézetű, fekete gyűrű is előkerül, valamint egy ököl talizmán, és egy teljes vértezet.*
-A vért és a gyűrű Kagané volt.
*Mondja az egyik halkan.*
-Az amulettről pedig sötét pletykák keringnek, azt mondják az asszonyok, hogy erőssé tesz, de elveszted az eszed. Veszélyes játékszer. Ó és..
*Közelebb hajolnak a férfihoz.*
-A Vashegynek rengeteg aranya is van. Érdemes lehet szem előtt tartani, mielőtt valakinek kétségbeesett gondolatai támadnának.
*Rorkir csak komoran bólint.*
-Köszönöm nektek!
*Örülne neki, ha Kayaerr vagy Karheia is csatlakozna hozzá, elvégre súlyos döntéseket kell meghozniuk.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik és ötödik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán kettővel növeli az állóképességet a következő két körre.
641. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-03-26 10:57:34
Üzenet elküldve: 2026-03-26 10:57:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Az Ostromgyűrű//
*A vashegy nem változott utolsó ittjárta óta. Ha akkor egy volt bajtárs fegyvere többet ér a thargoknak, mint az arany akkor most ő is azokon falakon lenne. Ez a sereg ahogy eddig is megfigyelte rendezetlen. Az egyik ork nekiáll hisztizni, hogy éhes. Ha az ő alárendeltje lenne akkor olyat rávágna, hogy megemlegetné. Szerencsére az ostrom nem indul meg csak a készülődés. Ha parancsot nem kap akkor nem áll be. Figyeli a munkát. Ha pálinka kerül a kezébe iszik egy keveset, de nem annyit, hogy ködösüljön a tekintete. Ha valahol étel készül oda leül enni ő is. Közben megy a beszélgetés. A hangulat legalább megfelelőnek számít. Hallja, hogy valahol őt emlegetik. A tekintetét odafordítja, de ha nem szólítják meg akkor nem megy oda dicsekedni. Végül mégis megszólítják, de Grizák az. Az, hogy a Vádló hívatja elsőre meglepi, de nem kell sokat gondolkoznia azon, hogy vajon miért. Bólint hát és feláll.*
-Akkor menjünk.
*Azzal megindul a parancsnoki sátor felé.*
*A vashegy nem változott utolsó ittjárta óta. Ha akkor egy volt bajtárs fegyvere többet ér a thargoknak, mint az arany akkor most ő is azokon falakon lenne. Ez a sereg ahogy eddig is megfigyelte rendezetlen. Az egyik ork nekiáll hisztizni, hogy éhes. Ha az ő alárendeltje lenne akkor olyat rávágna, hogy megemlegetné. Szerencsére az ostrom nem indul meg csak a készülődés. Ha parancsot nem kap akkor nem áll be. Figyeli a munkát. Ha pálinka kerül a kezébe iszik egy keveset, de nem annyit, hogy ködösüljön a tekintete. Ha valahol étel készül oda leül enni ő is. Közben megy a beszélgetés. A hangulat legalább megfelelőnek számít. Hallja, hogy valahol őt emlegetik. A tekintetét odafordítja, de ha nem szólítják meg akkor nem megy oda dicsekedni. Végül mégis megszólítják, de Grizák az. Az, hogy a Vádló hívatja elsőre meglepi, de nem kell sokat gondolkoznia azon, hogy vajon miért. Bólint hát és feláll.*
-Akkor menjünk.
*Azzal megindul a parancsnoki sátor felé.*
640. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-03-24 22:23:55
Üzenet elküldve: 2026-03-24 22:23:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*A falakra küldött kölykök közül az egyik felkiált.*
-Rorkir úr! Jönnek! Visszatértek!
*A nehéz kapuk nyikordulnak, s az összeverődött népek láthatják, ahogy kicsit kevesebb, mint száz harcos érkezik vissza. Sokuk megsínylette a csatát, őket az itt maradtak hamar istápolásba fogják.
Rorkir felismerheti Karheiát, akit néhány asszony kísér tovább. Talán az ősökkel van beszélnivalója. Kiveheti Karheiát is, kivel ugyan nem sok dolga akadt még, de tudhatja, Yagnar köréhez tartozott. Apropó Yagnar; Rorkir sem őt, sem a mellette küzdő Morwont nem lelheti a visszatértek között.
Ahogy beesnek a kapun, az már csukódik is hátuk mögött. A vaskos retesz záródik, a barna szakállas, ki már út közben is ágált, elbődül ismét.*
-Ha itt maradunk, meghalunk! Úgy, ahogy mondom, vagy ne legyen a nevem Deremir! Kár volt kihívni magunk ellen a sorsot! *Megtámaszkodik széles csatabárdján, sisakját pedig a földre veti. Csakúgy, mint a többiek, vértől és sártól mocskos. Néhány asszonynép megáll körülötte, faggatózni kezdenek, arcukon rémület tükröződik. Amennyiben Rorkir védelemre óhajtja berendezni a Vashegyet, úgy meg kell nyernie magának a kétkedőket is.
Van idejük szót váltani, de mind érzik, a vész közelít. A nap már a horizontot simogatja, amikor meg is érkezik. Az orkok szervezetten zárják körbe a Vashegyet, jó két nyílvetésnyi távolságra. Sátortáborok emelkednek, tábortüzek élednek mindenfelé. Amennyiben Rorkir vagy Kayaerr még érez magában erőt, hogy felhúzza magát a falra, úgy nagyjából kétezer orkot számlálhat a Vashegy körül, s megannyi zászlót. Több, mint hússzoros a túlerő. A feltámadó, langyos szellő heves munka, kopácsolás zaját hordja magával. Az éj azonban nem hoz támadást. A Szürke Légió felkészül.
Valahol az udvaron ének csendül egy aprócska tűz körül. A szomorkás dallamhoz sokan csatlakoznak, ám nem mindenki. A sirató ősi nyelven szól, s csak azok emlékeznek rá, kik elég telet megéltek.
Napok telnek el, ezalatt pedig számot vethetnek azzal, amijük van. Ha harcosnak híján is vannak, fegyvernek aligha. Élelmük is akad, jó fél esztendőre biztosan elegendő. Noha senki fia vagy leánya nem kiáltotta ki őket semmire, úgy fest, Rorkirnak és Kayaerrnek a Vashegy népe szót fogad. Talán azért, mert ők álltak legközelebb a jarlhoz, talán azért, mert bizonyítottak. Bárhogy is, az elkövetkezőkben súlyos döntések elébe kell nézniük.*
//Az Ostromgyűrű//
-Egy tapodtat sem megyek tovább, mielőtt nem ettem valamit! A rohadt mocskos orkéletbe! *Bődül egy egy termetes fajtárs Zopal jobbján, majd ledobja magát a földre. A látóhatáron kirajzolódik a Vashegy magasztos alakzata. Úgy ül a dombon, mintha az egész vidéket figyelné egyszerre, baljósan, s egyben kihívóan.
Mellettük megannyi, friss ork érkezik. Ki kordét tol, ki málhát cipel hátán. Sátrak emelkednek, tábortüzek lobbannak. A készülődés legalább akkora méreteket ölt, mint mikor a sereg elindult a Füves Pusztáról. Az idő ólmos lassúsággal telik. Az orkok kezében körbejár a pálinka. Sokan a thargoktól elszedett holmikat csereberélik, mások a szántóföldeki csatát elevenítik fel azoknak, kik nem vettek benne részt.*
-Én magam vágtam le a vezérüket! Ha láttátok volna! *Szól egy tömzsi, bányászcsákányt lóbáló orkfajzat a körülötte ücsörgőkhöz.*
-Na nem! Én voltam! Én vágtam le, én, Húspajzsos Markran!
*Egy másik tábortűz mellől Zopal arra lehet figyelmes, hogy nevét hallja.*
-Egyetlen csapással terítette le a a Porlasztót, ahogy mondom! De Zopal... *A zöldbőrű érezheti tarkóján a kíváncsi tekinteteket.*
-Bosszúból kővé dermesztette az óriásvérűt!
-Zopal! *A rekedt hangot a szóban forgó ork rögtön felismeri. Grizák jelenik meg mellette, méghozzá egyedül. Nagyon úgy fest, hogy a hátramaradt Akaaruush kemény keze nélkül a Fehér Agyar klán rövid életűnek bizonyult.*
-A Vádló hívat téged. *Az alacsony termetű fajtárs megenged egy vicsorgásba hajló vigyort, majd megveregeti a fajtárs vállát.*
-Arra. *Egy széles, bíbor sátor felé int. Nehéz lenne összetéveszteni. A frissen felhúzott sátrak között ez a leghatalmasabb.*
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*A falakra küldött kölykök közül az egyik felkiált.*
-Rorkir úr! Jönnek! Visszatértek!
*A nehéz kapuk nyikordulnak, s az összeverődött népek láthatják, ahogy kicsit kevesebb, mint száz harcos érkezik vissza. Sokuk megsínylette a csatát, őket az itt maradtak hamar istápolásba fogják.
Rorkir felismerheti Karheiát, akit néhány asszony kísér tovább. Talán az ősökkel van beszélnivalója. Kiveheti Karheiát is, kivel ugyan nem sok dolga akadt még, de tudhatja, Yagnar köréhez tartozott. Apropó Yagnar; Rorkir sem őt, sem a mellette küzdő Morwont nem lelheti a visszatértek között.
Ahogy beesnek a kapun, az már csukódik is hátuk mögött. A vaskos retesz záródik, a barna szakállas, ki már út közben is ágált, elbődül ismét.*
-Ha itt maradunk, meghalunk! Úgy, ahogy mondom, vagy ne legyen a nevem Deremir! Kár volt kihívni magunk ellen a sorsot! *Megtámaszkodik széles csatabárdján, sisakját pedig a földre veti. Csakúgy, mint a többiek, vértől és sártól mocskos. Néhány asszonynép megáll körülötte, faggatózni kezdenek, arcukon rémület tükröződik. Amennyiben Rorkir védelemre óhajtja berendezni a Vashegyet, úgy meg kell nyernie magának a kétkedőket is.
Van idejük szót váltani, de mind érzik, a vész közelít. A nap már a horizontot simogatja, amikor meg is érkezik. Az orkok szervezetten zárják körbe a Vashegyet, jó két nyílvetésnyi távolságra. Sátortáborok emelkednek, tábortüzek élednek mindenfelé. Amennyiben Rorkir vagy Kayaerr még érez magában erőt, hogy felhúzza magát a falra, úgy nagyjából kétezer orkot számlálhat a Vashegy körül, s megannyi zászlót. Több, mint hússzoros a túlerő. A feltámadó, langyos szellő heves munka, kopácsolás zaját hordja magával. Az éj azonban nem hoz támadást. A Szürke Légió felkészül.
Valahol az udvaron ének csendül egy aprócska tűz körül. A szomorkás dallamhoz sokan csatlakoznak, ám nem mindenki. A sirató ősi nyelven szól, s csak azok emlékeznek rá, kik elég telet megéltek.
Napok telnek el, ezalatt pedig számot vethetnek azzal, amijük van. Ha harcosnak híján is vannak, fegyvernek aligha. Élelmük is akad, jó fél esztendőre biztosan elegendő. Noha senki fia vagy leánya nem kiáltotta ki őket semmire, úgy fest, Rorkirnak és Kayaerrnek a Vashegy népe szót fogad. Talán azért, mert ők álltak legközelebb a jarlhoz, talán azért, mert bizonyítottak. Bárhogy is, az elkövetkezőkben súlyos döntések elébe kell nézniük.*
//Az Ostromgyűrű//
-Egy tapodtat sem megyek tovább, mielőtt nem ettem valamit! A rohadt mocskos orkéletbe! *Bődül egy egy termetes fajtárs Zopal jobbján, majd ledobja magát a földre. A látóhatáron kirajzolódik a Vashegy magasztos alakzata. Úgy ül a dombon, mintha az egész vidéket figyelné egyszerre, baljósan, s egyben kihívóan.
Mellettük megannyi, friss ork érkezik. Ki kordét tol, ki málhát cipel hátán. Sátrak emelkednek, tábortüzek lobbannak. A készülődés legalább akkora méreteket ölt, mint mikor a sereg elindult a Füves Pusztáról. Az idő ólmos lassúsággal telik. Az orkok kezében körbejár a pálinka. Sokan a thargoktól elszedett holmikat csereberélik, mások a szántóföldeki csatát elevenítik fel azoknak, kik nem vettek benne részt.*
-Én magam vágtam le a vezérüket! Ha láttátok volna! *Szól egy tömzsi, bányászcsákányt lóbáló orkfajzat a körülötte ücsörgőkhöz.*
-Na nem! Én voltam! Én vágtam le, én, Húspajzsos Markran!
*Egy másik tábortűz mellől Zopal arra lehet figyelmes, hogy nevét hallja.*
-Egyetlen csapással terítette le a a Porlasztót, ahogy mondom! De Zopal... *A zöldbőrű érezheti tarkóján a kíváncsi tekinteteket.*
-Bosszúból kővé dermesztette az óriásvérűt!
-Zopal! *A rekedt hangot a szóban forgó ork rögtön felismeri. Grizák jelenik meg mellette, méghozzá egyedül. Nagyon úgy fest, hogy a hátramaradt Akaaruush kemény keze nélkül a Fehér Agyar klán rövid életűnek bizonyult.*
-A Vádló hívat téged. *Az alacsony termetű fajtárs megenged egy vicsorgásba hajló vigyort, majd megveregeti a fajtárs vállát.*
-Arra. *Egy széles, bíbor sátor felé int. Nehéz lenne összetéveszteni. A frissen felhúzott sátrak között ez a leghatalmasabb.*
639. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-02-25 20:08:09
Üzenet elküldve: 2026-02-25 20:08:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
*Egy kisebb kő esik le mellkasáról, mikor szavai elérik azt a hatást, mit szeretett volna. Ha az itt maradt emberek is kételkednének, még nehezebb dolga lenne, pedig így sem lesz sétagalopp felálltani a védelmet és megtenni amit meg lehet tenni.*
-Megtiszteltetés lesz veletek kardot ragadni, fivéreim. Látom van még bennetek tűz, helyes!
*Vaskos tenyerét az egyikük vállára csapja.*
-Ragadjatok fegyvert. Van még, ki számít ránk, s az ősök a tudói oka van, hogy e napig nem győzött le minket a halál.
*Az ő szemében is ott lobog az a bizonyos tűz, s bizony az is látszik rajta, hogy örül neki, hogy akadnak még vitéz férfiak a falakon belül, még ha kenyerük javát már meg is ették. Amint sikerül ellátnia lábát ő maga is visszatér a többiek közé, az asszonyok serényen végzik a dolgukat ami bizonyára hasznos lesz, amint az első sebesülteket el kell látni. A kölykök még nem jeleztek hogy közeledne az ellenség, vagy bárki, ebből úgy következtet a barbár, hogy van még némi idejük.*
-Hozzatok szalmát és karókat.
*Adja ki ismét a parancsot, amint sikerül kicsit összeszednie magát, és jobban átlátnia a helyzetet.*
-Állítsunk bábokat a falra, hagy higgyék csak hogy jó sokan vagyunk!
*Ezt persze a fiatalabbak, és a nők is el tudják végezni, így talán le tudják magukat foglalni és elrettentheti az ellent is, hogy micsoda védelem várja őket itt, ha ostobaságon törnék a fejüket.*
-Nem vagyunk elegen, hogy a teljes külső falakat megvédjük egy ostrom ellen.
*Ezt már inkább csak az idősebb, kardot ragadó férfiaknak mondja.*
-De ezt másoknak nem kell tudniuk. Felkészülünk, de nem húzhatjuk szét a csekélyke erőnket. Forró vizes meg olajos üstöket, köveket kell hordanunk amennyit csak össze tudunk szedni a belső vár falaihoz. Azt bárki le tudja hajítani. Ott a szűk helyen pedig nem számít mekkora hullámokban tör ránk az ellen. A külső városgyűrűt és a kaput pedig tartjuk ameddig tudjuk. De..
*Tart egy kis szünetet, kihúzza magát, kardját pedig maga elé emeli.*
-A vashegy nem fog elesni! Nem amíg Vérgőzös Rorkir lélegzik, s Durogaar a tanúm amíg karomban van elég erő, hogy lesújtson.
//A Vashegy Sorsa//
*Egy kisebb kő esik le mellkasáról, mikor szavai elérik azt a hatást, mit szeretett volna. Ha az itt maradt emberek is kételkednének, még nehezebb dolga lenne, pedig így sem lesz sétagalopp felálltani a védelmet és megtenni amit meg lehet tenni.*
-Megtiszteltetés lesz veletek kardot ragadni, fivéreim. Látom van még bennetek tűz, helyes!
*Vaskos tenyerét az egyikük vállára csapja.*
-Ragadjatok fegyvert. Van még, ki számít ránk, s az ősök a tudói oka van, hogy e napig nem győzött le minket a halál.
*Az ő szemében is ott lobog az a bizonyos tűz, s bizony az is látszik rajta, hogy örül neki, hogy akadnak még vitéz férfiak a falakon belül, még ha kenyerük javát már meg is ették. Amint sikerül ellátnia lábát ő maga is visszatér a többiek közé, az asszonyok serényen végzik a dolgukat ami bizonyára hasznos lesz, amint az első sebesülteket el kell látni. A kölykök még nem jeleztek hogy közeledne az ellenség, vagy bárki, ebből úgy következtet a barbár, hogy van még némi idejük.*
-Hozzatok szalmát és karókat.
*Adja ki ismét a parancsot, amint sikerül kicsit összeszednie magát, és jobban átlátnia a helyzetet.*
-Állítsunk bábokat a falra, hagy higgyék csak hogy jó sokan vagyunk!
*Ezt persze a fiatalabbak, és a nők is el tudják végezni, így talán le tudják magukat foglalni és elrettentheti az ellent is, hogy micsoda védelem várja őket itt, ha ostobaságon törnék a fejüket.*
-Nem vagyunk elegen, hogy a teljes külső falakat megvédjük egy ostrom ellen.
*Ezt már inkább csak az idősebb, kardot ragadó férfiaknak mondja.*
-De ezt másoknak nem kell tudniuk. Felkészülünk, de nem húzhatjuk szét a csekélyke erőnket. Forró vizes meg olajos üstöket, köveket kell hordanunk amennyit csak össze tudunk szedni a belső vár falaihoz. Azt bárki le tudja hajítani. Ott a szűk helyen pedig nem számít mekkora hullámokban tör ránk az ellen. A külső városgyűrűt és a kaput pedig tartjuk ameddig tudjuk. De..
*Tart egy kis szünetet, kihúzza magát, kardját pedig maga elé emeli.*
-A vashegy nem fog elesni! Nem amíg Vérgőzös Rorkir lélegzik, s Durogaar a tanúm amíg karomban van elég erő, hogy lesújtson.
638. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-02-15 19:00:59
Üzenet elküldve: 2026-02-15 19:00:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
*Rorkir szavaira felderülnek az arcok. A barbár láthatja, Amon Ruadh népei hisznek sikerükben. Nagyon úgy fest, hogy átvette a Vashegy feletti irányítást, az ottmaradtak ugyanis engedelmességet mutatnak a megtermett harcos felé.
Az asszonyok lábasokat ragadnak, vizet forralnak, és a tisztaszobában fellelhető legtisztább rongyokkal térnek vissza. Néhány legény az erőd felé iszkol, vélhetően a raktárakat ellenőriztetni. Ez eltarthat egy ideig.
Fiatalabb kölykök Rorkir utasítására a falat másszák serényen, s gyakorta pillantanak vissza válluk felett a Vérgőzősfira, hátha újabb feladat érkezik.
Jó egy tucatnyi idős férfi lép Rorkirhoz. Afelől érdeklődnek, kardot ragadhatnak-e.*
-Lehet, hogy az Ősök majd rajtam fognak mulatni, de úgy érzem, van még bennem egy csekélyke erő. *Szól egyikük. Tekintetük elszántságot mutat. Egy biztos, őket már nem rettenti a halál szele.
Rorkir bizonyára találhat gyógyírt az erődben. Társai híján ő most az egyetlen, ki megszervezheti a védelmét az erődnek. Hogy kiüríti a helyet, a külső városgyűrűt, netalán a belső erődöt védeti, jelenleg csak rajta áll.*
//A Vashegy Sorsa//
*Rorkir szavaira felderülnek az arcok. A barbár láthatja, Amon Ruadh népei hisznek sikerükben. Nagyon úgy fest, hogy átvette a Vashegy feletti irányítást, az ottmaradtak ugyanis engedelmességet mutatnak a megtermett harcos felé.
Az asszonyok lábasokat ragadnak, vizet forralnak, és a tisztaszobában fellelhető legtisztább rongyokkal térnek vissza. Néhány legény az erőd felé iszkol, vélhetően a raktárakat ellenőriztetni. Ez eltarthat egy ideig.
Fiatalabb kölykök Rorkir utasítására a falat másszák serényen, s gyakorta pillantanak vissza válluk felett a Vérgőzősfira, hátha újabb feladat érkezik.
Jó egy tucatnyi idős férfi lép Rorkirhoz. Afelől érdeklődnek, kardot ragadhatnak-e.*
-Lehet, hogy az Ősök majd rajtam fognak mulatni, de úgy érzem, van még bennem egy csekélyke erő. *Szól egyikük. Tekintetük elszántságot mutat. Egy biztos, őket már nem rettenti a halál szele.
Rorkir bizonyára találhat gyógyírt az erődben. Társai híján ő most az egyetlen, ki megszervezheti a védelmét az erődnek. Hogy kiüríti a helyet, a külső városgyűrűt, netalán a belső erődöt védeti, jelenleg csak rajta áll.*
637. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-02-06 23:21:44
Üzenet elküldve: 2026-02-06 23:21:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
*Rorkirt szép lassan elhagyják társai, s egyedül marad mire a vashegyre ér. Vérző lábán a sebesülés egyre súlyosabb, de ezt csak fogai csikorgatásával tudja egyelőre elfedni, hisz tudja jól, dolga van, nem hagyhatja cserben a sajátjait. A Vashegyen az a kép fogadja, amitől a leginkább tartott. Minden harcképes forma lélek a csatatéren van, s Amon Ruadh védtelen. Rémült asszonyok és megfáradt öregek fogadják, mint híreket várva Rorkirtól, ki egymaga tért vissza. Nagy levegőt vesz, tenyerét feltartja, hogy hagyják szóhoz jutni, bár zengő hangja valószínűleg egyébként is jól hallható.*
-A csata még nem ért véget!
*Jelenti ki rögtön, határozottan.*
-A vezér és a harcosok orkvérrel itatják a földet! Én és néhány bátor földműves voltunk a csalétek, hogy ők éket üthessenek seregükön.
*Néhány idősebb férfi szemeit keresi, kik Rorkir hideg, szomorú tekintetéből sejthetik, hogy ez mit is jelent.*
-Párakat megmentettem, ők a szántók felé menekültek, de mi nem ülhetünk tétlen!
*A fájdalom belé nyilall, és görcsösen megszorítja combját.*
-Lehetnek elcsatangolt orkok, akik bosszújukat itt akarják kiélni, és sebesültek is akadnak majd. Ti ott.
*Mutat egy csapat asszonyra, és hangja nem tűr ellentmondást.*
-Forraljatok vizet, keressetek tiszta rongyokat, elő kell készülnünk, az erőd lesz a legvédhetőbb hely, ha még több ellenséggel áldanak meg az ősök. Ti.
*Mutat egy csapat kölyökre, akik bizonyára gyorsabban futnak mint bárki a Vashegyen jelenleg.*
-Szaladjatok a falakra, és ha bármit láttok azonnal szóljatok! Mozgás!
*Igaz nem valami nagy stratéga, és leginkább az erődök ostromában vett részt élete során, most igyekszik minden tudását latba vetni, és csak remélni tudja, hogy az emberekben a feladatok felszítják a remény lángját. Tudja jól, hogy a tétlenség és a várakozás csak rossz gondolatokat szül.*
-A raktárakat is ellenőrizni kell, mennyi élelmünk van, milyen felszerelések maradtak. Bárki aki tovább tud számolni, mint ahány ujja van tökéletes lesz!
*Kitöröl egy nagy adag vizet az arcából, és haját hátrasöpri. Akárhogy is, nem hanyagolhatja el a saját sebesülésének ellátását sem, kár hogy nem szerzett be valami varázsitalt a csata előtt, most kénytelen kötésekre és gyógyfüvekre hagyatkozni, már ha ezekből talál bármit az erődben.*
//A Vashegy Sorsa//
*Rorkirt szép lassan elhagyják társai, s egyedül marad mire a vashegyre ér. Vérző lábán a sebesülés egyre súlyosabb, de ezt csak fogai csikorgatásával tudja egyelőre elfedni, hisz tudja jól, dolga van, nem hagyhatja cserben a sajátjait. A Vashegyen az a kép fogadja, amitől a leginkább tartott. Minden harcképes forma lélek a csatatéren van, s Amon Ruadh védtelen. Rémült asszonyok és megfáradt öregek fogadják, mint híreket várva Rorkirtól, ki egymaga tért vissza. Nagy levegőt vesz, tenyerét feltartja, hogy hagyják szóhoz jutni, bár zengő hangja valószínűleg egyébként is jól hallható.*
-A csata még nem ért véget!
*Jelenti ki rögtön, határozottan.*
-A vezér és a harcosok orkvérrel itatják a földet! Én és néhány bátor földműves voltunk a csalétek, hogy ők éket üthessenek seregükön.
*Néhány idősebb férfi szemeit keresi, kik Rorkir hideg, szomorú tekintetéből sejthetik, hogy ez mit is jelent.*
-Párakat megmentettem, ők a szántók felé menekültek, de mi nem ülhetünk tétlen!
*A fájdalom belé nyilall, és görcsösen megszorítja combját.*
-Lehetnek elcsatangolt orkok, akik bosszújukat itt akarják kiélni, és sebesültek is akadnak majd. Ti ott.
*Mutat egy csapat asszonyra, és hangja nem tűr ellentmondást.*
-Forraljatok vizet, keressetek tiszta rongyokat, elő kell készülnünk, az erőd lesz a legvédhetőbb hely, ha még több ellenséggel áldanak meg az ősök. Ti.
*Mutat egy csapat kölyökre, akik bizonyára gyorsabban futnak mint bárki a Vashegyen jelenleg.*
-Szaladjatok a falakra, és ha bármit láttok azonnal szóljatok! Mozgás!
*Igaz nem valami nagy stratéga, és leginkább az erődök ostromában vett részt élete során, most igyekszik minden tudását latba vetni, és csak remélni tudja, hogy az emberekben a feladatok felszítják a remény lángját. Tudja jól, hogy a tétlenség és a várakozás csak rossz gondolatokat szül.*
-A raktárakat is ellenőrizni kell, mennyi élelmünk van, milyen felszerelések maradtak. Bárki aki tovább tud számolni, mint ahány ujja van tökéletes lesz!
*Kitöröl egy nagy adag vizet az arcából, és haját hátrasöpri. Akárhogy is, nem hanyagolhatja el a saját sebesülésének ellátását sem, kár hogy nem szerzett be valami varázsitalt a csata előtt, most kénytelen kötésekre és gyógyfüvekre hagyatkozni, már ha ezekből talál bármit az erődben.*
636. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-02-02 22:41:04
Üzenet elküldve: 2026-02-02 22:41:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
*Az ellenséget a háta mögött hagyta, ám az őt körülvevő parasztok már mind szétszéledtek. Kalácsfalva felé vették az irányt, hogy riadóztathassák a falu apraja-nagyját.
A kőkaput hamar szélesre tárják előtte, s ahogy Rorkir belép rajta, hamar egy egész sereglet veszi körbe. Asszonyok, öregek, gyerekek tolonganak, s kérdések özöne éri.*
-Mi történik? Győzünk?
-Hát persze, hogy győzünk, Bobir! A Vashegy mindig győz!
-Hol vannak a mieink?! Miért jöttél vissza, Rorkir úr?
-Nem látta a férjem a csatamezőn? Alacsony, vörös szakállas...
*Sebesülése okán továbbra is lassan mozog. Az erőltetett tempótól talán még rosszabb is a seb, mint volt. Tudja, jó idő eltelt, mióta maga mögött hagyta a csatamezőt. Talán a harcnak is vége már azóta...
Ahogy körbepillant, hogy felmérje az Amon Ruadhon maradtakat, érzékelheti, hogy a harcra képes férfiak és nők valószínűleg mind Yagnarral tartottak. Lovászfiúk, mesteremberek, asszonyok és túl sok nyarat megélt aggastyánok maradtak csupán. A hangulat közöttük egyelőre inkább izgatott, semmint búskomor. Rorkir már csak ebből is tudhatja, hogy ő az első, ki visszatért a csatából.
Ahogy azt is tudja, a város külső kőfalát megfelelő védelemmel tarthatják egy darabig. Mentsváruk mégis inkább a fellegvár, Thargarod erődítményét körbeölelő kőfalak lehetnek, már ha Rorkir tényleg védekezésre adja fejét.
Az eső továbbra is úgy szakad, mintha dézsából öntenék. A távolban villám morajlik. Arra, amerről ő érkezett. S titkon remélheti, hogy a horizonton hamarosan társai is felbukkannak majd...*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2026.02.02 23:00:52, a következő indokkal:
Kérésre
//A Vashegy Sorsa//
*Az ellenséget a háta mögött hagyta, ám az őt körülvevő parasztok már mind szétszéledtek. Kalácsfalva felé vették az irányt, hogy riadóztathassák a falu apraja-nagyját.
A kőkaput hamar szélesre tárják előtte, s ahogy Rorkir belép rajta, hamar egy egész sereglet veszi körbe. Asszonyok, öregek, gyerekek tolonganak, s kérdések özöne éri.*
-Mi történik? Győzünk?
-Hát persze, hogy győzünk, Bobir! A Vashegy mindig győz!
-Hol vannak a mieink?! Miért jöttél vissza, Rorkir úr?
-Nem látta a férjem a csatamezőn? Alacsony, vörös szakállas...
*Sebesülése okán továbbra is lassan mozog. Az erőltetett tempótól talán még rosszabb is a seb, mint volt. Tudja, jó idő eltelt, mióta maga mögött hagyta a csatamezőt. Talán a harcnak is vége már azóta...
Ahogy körbepillant, hogy felmérje az Amon Ruadhon maradtakat, érzékelheti, hogy a harcra képes férfiak és nők valószínűleg mind Yagnarral tartottak. Lovászfiúk, mesteremberek, asszonyok és túl sok nyarat megélt aggastyánok maradtak csupán. A hangulat közöttük egyelőre inkább izgatott, semmint búskomor. Rorkir már csak ebből is tudhatja, hogy ő az első, ki visszatért a csatából.
Ahogy azt is tudja, a város külső kőfalát megfelelő védelemmel tarthatják egy darabig. Mentsváruk mégis inkább a fellegvár, Thargarod erődítményét körbeölelő kőfalak lehetnek, már ha Rorkir tényleg védekezésre adja fejét.
Az eső továbbra is úgy szakad, mintha dézsából öntenék. A távolban villám morajlik. Arra, amerről ő érkezett. S titkon remélheti, hogy a horizonton hamarosan társai is felbukkannak majd...*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2026.02.02 23:00:52, a következő indokkal:
Kérésre
635. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-01-27 22:13:40
Üzenet elküldve: 2026-01-27 22:13:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
*Rorkirnak, s remélhetőleg többeknek akiket útközben sikerült maga mellett tartania, vagy magával hoznia felsejlik a keleti főkapu, ami kellemes megnyugvással tölti el. Fogalma sincs, hogy milyen viszonyok uralkodhatnak bent, hányan maradtak, hányan eredtek szét, mennyien várják haza a hős harcosokat, vagy a haláluk hírét. Az pedig, hogy a készletek hogy állnak egy külön kérdés, amire Rorkirnak kell megtalálnia a választ. Tudja hol van a raktár, de még ráér leltározást tartani, egyébként sem erős a számokban. Előbb tudnia kell miből kell főzniük.*
-Köszönöm!
*Mondja a parasztlegények, aki egész eddig támogatta őt.*
-Gyertek, befelé.
*Sziszegve ő maga is szeretne mihamarabb a kapun belülre kerülni. Ott aztán reményei szerint el tudja látni a sérülését, hogy ne rosszabbodjon, és közben akad alkalma rá, hogy átlássa a helyzetet.*
*Rorkirnak, s remélhetőleg többeknek akiket útközben sikerült maga mellett tartania, vagy magával hoznia felsejlik a keleti főkapu, ami kellemes megnyugvással tölti el. Fogalma sincs, hogy milyen viszonyok uralkodhatnak bent, hányan maradtak, hányan eredtek szét, mennyien várják haza a hős harcosokat, vagy a haláluk hírét. Az pedig, hogy a készletek hogy állnak egy külön kérdés, amire Rorkirnak kell megtalálnia a választ. Tudja hol van a raktár, de még ráér leltározást tartani, egyébként sem erős a számokban. Előbb tudnia kell miből kell főzniük.*
-Köszönöm!
*Mondja a parasztlegények, aki egész eddig támogatta őt.*
-Gyertek, befelé.
*Sziszegve ő maga is szeretne mihamarabb a kapun belülre kerülni. Ott aztán reményei szerint el tudja látni a sérülését, hogy ne rosszabbodjon, és közben akad alkalma rá, hogy átlássa a helyzetet.*
634. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-11-03 11:10:37
Üzenet elküldve: 2025-11-03 11:10:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1508
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1508
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Napja//
* A bemutatkozást is letudták, Morwon, a Vasöklű Úr teljességgel készen áll mindenre. Yagnar szavaira elvigyorodik. *
– Há' engem se! * Úgy tűnik, a Thargok vezérének személyében új kihívóra akad az ivászat bajnoka. Ezután Yagnar javasol neki még valamit, amit félig meg is tart. A nevet hamar elfelejti, de ettől függetlenül miután szerteoszlanak, sikerül magára vonnia néhány Tharg asszony figyelmét, akik veszik a bátorságot, hogy megszólítsák Morwont. Ő pedig némán tűr. Nem tudja, mi a babona és mi a valódi varázslat, de ártani nem árthat. Így aztán kap ő is fohászokat, sőt még egy kis arcfestést is, amitől aztán igazán ijesztőnek tűnhet az orkok szemében.
Estefelé a tűznél ülve megélezi a fegyverét, hiszen Tar'khog rég nem volt használva éles helyzetben. Ahogy Morwon sem. Reméli, hogy azért a legendákba illő tudása még nem hagyta el. *
* A bemutatkozást is letudták, Morwon, a Vasöklű Úr teljességgel készen áll mindenre. Yagnar szavaira elvigyorodik. *
– Há' engem se! * Úgy tűnik, a Thargok vezérének személyében új kihívóra akad az ivászat bajnoka. Ezután Yagnar javasol neki még valamit, amit félig meg is tart. A nevet hamar elfelejti, de ettől függetlenül miután szerteoszlanak, sikerül magára vonnia néhány Tharg asszony figyelmét, akik veszik a bátorságot, hogy megszólítsák Morwont. Ő pedig némán tűr. Nem tudja, mi a babona és mi a valódi varázslat, de ártani nem árthat. Így aztán kap ő is fohászokat, sőt még egy kis arcfestést is, amitől aztán igazán ijesztőnek tűnhet az orkok szemében.
Estefelé a tűznél ülve megélezi a fegyverét, hiszen Tar'khog rég nem volt használva éles helyzetben. Ahogy Morwon sem. Reméli, hogy azért a legendákba illő tudása még nem hagyta el. *
633. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-10-30 19:30:28
Üzenet elküldve: 2025-10-30 19:30:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Napja//
*Sohasem látott még ennyi embert egy helyen. Odahaza a faluban ennek a tömegnek a töredéke tudott volna összegyűlni, még egy olyan napon is, mikor a férfiak még nem indultak portyára vagy a helyi ork csapatok ellen. Kayaerrnek alig néhányszor volt alkalma eddig élete során megcsillogtatni harci tudását, akkor is csak néhány túl északra merészkedett bandita vagy elkallódott varangy ellen, össze se hasonlítható azzal, amire most készülnek. Érzi, ahogy jövőbeli összecsapásuk jelentőségének ereje egészen feltüzeli harci kedvét. Taknyos kora óta erre vágyik, így kedvét az sem szegi, mikor végül Yagnar nem veszi fontolóra javaslatát. A legősibb északi haditervet választják, addig harcolnak, míg utolsó varangy feje is lehull, vagy ameddig el nem szólítják őket az Ősök.*
- Legyen így *veszi tudomásul vezérük szavát, s a vállveregetés közben elhangzottakra is csak bólint. Egy undorító kis hang azt suttogja fülébe, hogy azért szeretné Yagnar maga mellett tudni, mert szem előtt akarja tartani. Azt duruzsolja, hogy talán gyengének látja, nem bízik a képességeiben. Ahelyett azonban, hogy ezek a mocskosul fészkelődő gondolatok elvennék a kedvét, inkább megmakacsolják. Be fogja bizonyítani, hogy méltó arra, hogy a jarl mellett harcolhasson.
Hamarosan maga is elhagyja a társaságot, hogy készülődhessen. Összekészíti azt a kevés holmiját, melyet magával visz, megmosakodik, ha akad rá ideje és alkalma, haját összefonja, majd nemsokára a tűz köré telepszik. Az asszonyok halkan mormolják áldásaikat, s a leányt is megtalálják, hogy homlokára vérrel fessenek jelet. Maga is orra alatt imádságot suttog a régi nyelven, tenyerével végigsimít pengéjén. Atyja kardja ez, melyet még ő is atyjától kapott, amikor férfivá ért, rá emlékezik most, s az első ork fejét magában neki ajánlja. Talán hamarosan újra találkoznak.*
*Sohasem látott még ennyi embert egy helyen. Odahaza a faluban ennek a tömegnek a töredéke tudott volna összegyűlni, még egy olyan napon is, mikor a férfiak még nem indultak portyára vagy a helyi ork csapatok ellen. Kayaerrnek alig néhányszor volt alkalma eddig élete során megcsillogtatni harci tudását, akkor is csak néhány túl északra merészkedett bandita vagy elkallódott varangy ellen, össze se hasonlítható azzal, amire most készülnek. Érzi, ahogy jövőbeli összecsapásuk jelentőségének ereje egészen feltüzeli harci kedvét. Taknyos kora óta erre vágyik, így kedvét az sem szegi, mikor végül Yagnar nem veszi fontolóra javaslatát. A legősibb északi haditervet választják, addig harcolnak, míg utolsó varangy feje is lehull, vagy ameddig el nem szólítják őket az Ősök.*
- Legyen így *veszi tudomásul vezérük szavát, s a vállveregetés közben elhangzottakra is csak bólint. Egy undorító kis hang azt suttogja fülébe, hogy azért szeretné Yagnar maga mellett tudni, mert szem előtt akarja tartani. Azt duruzsolja, hogy talán gyengének látja, nem bízik a képességeiben. Ahelyett azonban, hogy ezek a mocskosul fészkelődő gondolatok elvennék a kedvét, inkább megmakacsolják. Be fogja bizonyítani, hogy méltó arra, hogy a jarl mellett harcolhasson.
Hamarosan maga is elhagyja a társaságot, hogy készülődhessen. Összekészíti azt a kevés holmiját, melyet magával visz, megmosakodik, ha akad rá ideje és alkalma, haját összefonja, majd nemsokára a tűz köré telepszik. Az asszonyok halkan mormolják áldásaikat, s a leányt is megtalálják, hogy homlokára vérrel fessenek jelet. Maga is orra alatt imádságot suttog a régi nyelven, tenyerével végigsimít pengéjén. Atyja kardja ez, melyet még ő is atyjától kapott, amikor férfivá ért, rá emlékezik most, s az első ork fejét magában neki ajánlja. Talán hamarosan újra találkoznak.*
632. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-10-29 22:12:51
Üzenet elküldve: 2025-10-29 22:12:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Napja//
*Kettős érzések gyötrik, egyrészt megérti Kayaerr aggályait afelől, hogy talán nem a legbölcsebb dolog nekirontani az ellenségnek, főleg, hogy egy erőd arra való, hogy azt belülről megvédjék, mint ahogy Yagnar is említi a kapott tanácsokat. Másrészt viszont bizsereg a bőre, fülében ott hallja Durogaar szellemének suttogását is, vérre szomjazik, vérre és dicsőségre. S habár Rorkir maga is megpróbált egy afféle nyugodtabb életet élni, egyszerűen nem neki való az ilyesmi. Más fából faragták, mint ahogy itt az összes harcost. Az ősei már várják, és ha a csata napján a végtelen csarnokokban találja magát, annyi rohadékot fog magával vinni amennyit csak karja ereje bír. A vezér szavaira csak bólint.*
-A kedvenc tervem. Jó. A szellemek kísérjenek titeket.
*Széles mosollyal az arcán, öles léptekkel hagyja ott a társaságot, hogy azt a bizonyos csapatnyi parasztot vegye célba. Keményen a vállukra csap ahogy odaér hatalmas termetével, elkapja tőlük a bort és úgy meghúzza, mint aki három napja nem ivott egy kortyot sem, majd közéjük ül, és mindenféle legendás történetekkel buzdítja fel bennük a harci szellemet. Beszél a hősökről, beszél a csatákról, s hogy mire számíthatnak. Vérre és dicsőségre. Az asszonyok áldását készségesen fogadja, s erre buzdítja a többieket is. Látszik rajta, hogy komolyan veszi az ilyesmit, nem sokkal később pedig el is vonul egy nagyobb tűzrakáshoz. Kardját ölébe veszi ahogy ott ül, egyedül, csöndben, és a tüzet fürkészi tekintetével, magában pedig már a csatára készül. Hergeli magát, minden sérelmét felidézi, minden haragját összegyűjti, minden fájdalmat, minden árulást, minden gyászt és halált, hogy végül oly erővel szoríthassa a kardot, ahogy az megérdemli. Egy darabig gondolkozik rajta, hogy felkeresse Rheiát, de tudja jól, hogy ez nem a megfelelő alkalom. Most másra kell koncentrálnia, s ha szerencséje lesz, a csata előtt még találkozhat vele, ha pedig még szerencsésebb lesz, és megtalálja végzetét, úgy egyébként is ezt az utat szánták neki. Rorkir készen áll, bármi is következzék.*
*Kettős érzések gyötrik, egyrészt megérti Kayaerr aggályait afelől, hogy talán nem a legbölcsebb dolog nekirontani az ellenségnek, főleg, hogy egy erőd arra való, hogy azt belülről megvédjék, mint ahogy Yagnar is említi a kapott tanácsokat. Másrészt viszont bizsereg a bőre, fülében ott hallja Durogaar szellemének suttogását is, vérre szomjazik, vérre és dicsőségre. S habár Rorkir maga is megpróbált egy afféle nyugodtabb életet élni, egyszerűen nem neki való az ilyesmi. Más fából faragták, mint ahogy itt az összes harcost. Az ősei már várják, és ha a csata napján a végtelen csarnokokban találja magát, annyi rohadékot fog magával vinni amennyit csak karja ereje bír. A vezér szavaira csak bólint.*
-A kedvenc tervem. Jó. A szellemek kísérjenek titeket.
*Széles mosollyal az arcán, öles léptekkel hagyja ott a társaságot, hogy azt a bizonyos csapatnyi parasztot vegye célba. Keményen a vállukra csap ahogy odaér hatalmas termetével, elkapja tőlük a bort és úgy meghúzza, mint aki három napja nem ivott egy kortyot sem, majd közéjük ül, és mindenféle legendás történetekkel buzdítja fel bennük a harci szellemet. Beszél a hősökről, beszél a csatákról, s hogy mire számíthatnak. Vérre és dicsőségre. Az asszonyok áldását készségesen fogadja, s erre buzdítja a többieket is. Látszik rajta, hogy komolyan veszi az ilyesmit, nem sokkal később pedig el is vonul egy nagyobb tűzrakáshoz. Kardját ölébe veszi ahogy ott ül, egyedül, csöndben, és a tüzet fürkészi tekintetével, magában pedig már a csatára készül. Hergeli magát, minden sérelmét felidézi, minden haragját összegyűjti, minden fájdalmat, minden árulást, minden gyászt és halált, hogy végül oly erővel szoríthassa a kardot, ahogy az megérdemli. Egy darabig gondolkozik rajta, hogy felkeresse Rheiát, de tudja jól, hogy ez nem a megfelelő alkalom. Most másra kell koncentrálnia, s ha szerencséje lesz, a csata előtt még találkozhat vele, ha pedig még szerencsésebb lesz, és megtalálja végzetét, úgy egyébként is ezt az utat szánták neki. Rorkir készen áll, bármi is következzék.*
631. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-10-27 23:31:37
Üzenet elküldve: 2025-10-27 23:31:37
ÚJ
![>Yagnar Rhagodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12490_1713952355_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Napja//
*Jó pár százan összegyűlnek. Képtelen lenne megszámlálni a népeket. Felszerelkezett tharg harcosok, kapára, kaszára kapó parasztok egyaránt érkeznek tömött sorokban. Lekászálódik lováról, hogy kantárszáron vezesse tovább. Úgy is biztosabban érzi így a talajt lába alatt. Skollhat, a jókora, vénséges ordas nem tágít mellőle.
Sosem látott még ennyi harcost. Olyan érzése van, mintha a föld alól is thargok bújnának ki a kürtszó hívó szavára.*
-Jó. Látom, sokan eljöttetek! Hozassatok bort! Ma mindnek innia kell, aki harcba indul! Egyetek is! Aki elkésik, annak csak a jó Trodd gazda sült angolnái jutnak!
*Nem csupán bor kerül elő, de hamar birkavérrel teli tálak is. Az asszonyok áldást mondanak, s megjelölik a csatába induló harcosokat.
Igyekszik elhaladtában minél több vállat megveregetni. Mindegy, ismeri-e avagy sem. Tudja, szólnia kell mindőjükhöz néhány jó szót.
Nem nehéz kiszúrnia Rorkirt sem. Az ő vállát is megragadja, majd komor ábrázattal feleli meg a kérdést.*
-A haditerv? Addig vágjuk őket, míg egy is akad, ami lélegzik. *Kedélyesen felhümment.*
-De szükségem van rád. Akad itt szép számmal olyan, ki túl kevés csatát látott. *Szeme sarkából vet csak egy pillantást egy csapat, butykost körbeadogató paraszt felé.*
-Azt akarom, hogy Te vezesd a földiket. Olyan valakire van szükségem, aki tudja, hogyan regulázza meg őket, ha a szükség úgy hozza. Ha kiérünk a Szántókra, haditanácsot ülünk. Hmm?
*Ahogy tovalibben, hamar ismerős arcba botlik. Egyesek azt mondanák, hogy túl fiatal, hogy itt legyen, ő azonban tudja, hogy egy végtelenbe nyúló sziklafal is kevés lenne, hogy távol tartsa a harcmezőtől Kayaerrt.
Megmosolyogja a lány szavait, de ábrázatán nem látszik gúny, csupán melegség.*
-A reggeli órákban egy okos ember azt mondta nekem, várjam meg a falak mögött remegve az ellent. Készüljek ostromra. Egy másik azt mondta, vegyük az irányt Arthenior felé. Hahh!
*Körbehordozza borostyán tekintetét a készülődő sokaságon.*
-Én azt mondom, az Ősök Szelleme megvéd majd minket. Egy nagyobb célért vagyunk itt, s legyen az bármi, nem a vesztünket tartogatja. Hmm? Maradj mellettem. *Megveregeti Kayaerr vállát, ám mielőtt tovább lépne, valami kitakarja mellette a napot.*
-Vas veled is, Morwon, a Vasöklű. *Jó alaposan megméri az óriást. Akadt néhány belőlük az őshazában is, de ez itt még közülük is kitűnne talán. Fejével int csak; itt térdepelni nem szükséges.*
-Nagy kár, hogy csak most találkoztunk. De a szükség órája ez, bolond lennék ekkora segítségnek hátat fordítani.
*Kissé talán hitetlenkedve pillant Kayaerre, majd vissza a jövevényre. Amaz úgy fest, mint akinek valóban hasznát is veszik.*
-Nos, Vasöklű uram, tarts velünk! Javallom, keresd meg vérem, Karheiát. Talán elszaval egy fohászt az Ősöknek érted. És ha ennek vége... Annyi kupa thargserre leszel vendégem, ahány orkfejet elém hozol. De úgy mondom neked, hogy engem még senki fia nem ivott az asztal alá. *Határozott mozdulattal kapaszkodik a lovára, de csupán azért, hogy mindenki láthassa. Látja, hogy a csekélyke számú lovasságuk is készülődik, nem is túl távol.
Körbefordul a nyeregben, majd elbődül.*
-Csatába!
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.27 23:40:12
*Jó pár százan összegyűlnek. Képtelen lenne megszámlálni a népeket. Felszerelkezett tharg harcosok, kapára, kaszára kapó parasztok egyaránt érkeznek tömött sorokban. Lekászálódik lováról, hogy kantárszáron vezesse tovább. Úgy is biztosabban érzi így a talajt lába alatt. Skollhat, a jókora, vénséges ordas nem tágít mellőle.
Sosem látott még ennyi harcost. Olyan érzése van, mintha a föld alól is thargok bújnának ki a kürtszó hívó szavára.*
-Jó. Látom, sokan eljöttetek! Hozassatok bort! Ma mindnek innia kell, aki harcba indul! Egyetek is! Aki elkésik, annak csak a jó Trodd gazda sült angolnái jutnak!
*Nem csupán bor kerül elő, de hamar birkavérrel teli tálak is. Az asszonyok áldást mondanak, s megjelölik a csatába induló harcosokat.
Igyekszik elhaladtában minél több vállat megveregetni. Mindegy, ismeri-e avagy sem. Tudja, szólnia kell mindőjükhöz néhány jó szót.
Nem nehéz kiszúrnia Rorkirt sem. Az ő vállát is megragadja, majd komor ábrázattal feleli meg a kérdést.*
-A haditerv? Addig vágjuk őket, míg egy is akad, ami lélegzik. *Kedélyesen felhümment.*
-De szükségem van rád. Akad itt szép számmal olyan, ki túl kevés csatát látott. *Szeme sarkából vet csak egy pillantást egy csapat, butykost körbeadogató paraszt felé.*
-Azt akarom, hogy Te vezesd a földiket. Olyan valakire van szükségem, aki tudja, hogyan regulázza meg őket, ha a szükség úgy hozza. Ha kiérünk a Szántókra, haditanácsot ülünk. Hmm?
*Ahogy tovalibben, hamar ismerős arcba botlik. Egyesek azt mondanák, hogy túl fiatal, hogy itt legyen, ő azonban tudja, hogy egy végtelenbe nyúló sziklafal is kevés lenne, hogy távol tartsa a harcmezőtől Kayaerrt.
Megmosolyogja a lány szavait, de ábrázatán nem látszik gúny, csupán melegség.*
-A reggeli órákban egy okos ember azt mondta nekem, várjam meg a falak mögött remegve az ellent. Készüljek ostromra. Egy másik azt mondta, vegyük az irányt Arthenior felé. Hahh!
*Körbehordozza borostyán tekintetét a készülődő sokaságon.*
-Én azt mondom, az Ősök Szelleme megvéd majd minket. Egy nagyobb célért vagyunk itt, s legyen az bármi, nem a vesztünket tartogatja. Hmm? Maradj mellettem. *Megveregeti Kayaerr vállát, ám mielőtt tovább lépne, valami kitakarja mellette a napot.*
-Vas veled is, Morwon, a Vasöklű. *Jó alaposan megméri az óriást. Akadt néhány belőlük az őshazában is, de ez itt még közülük is kitűnne talán. Fejével int csak; itt térdepelni nem szükséges.*
-Nagy kár, hogy csak most találkoztunk. De a szükség órája ez, bolond lennék ekkora segítségnek hátat fordítani.
*Kissé talán hitetlenkedve pillant Kayaerre, majd vissza a jövevényre. Amaz úgy fest, mint akinek valóban hasznát is veszik.*
-Nos, Vasöklű uram, tarts velünk! Javallom, keresd meg vérem, Karheiát. Talán elszaval egy fohászt az Ősöknek érted. És ha ennek vége... Annyi kupa thargserre leszel vendégem, ahány orkfejet elém hozol. De úgy mondom neked, hogy engem még senki fia nem ivott az asztal alá. *Határozott mozdulattal kapaszkodik a lovára, de csupán azért, hogy mindenki láthassa. Látja, hogy a csekélyke számú lovasságuk is készülődik, nem is túl távol.
Körbefordul a nyeregben, majd elbődül.*
-Csatába!
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.27 23:40:12
630. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-10-17 23:31:46
Üzenet elküldve: 2025-10-17 23:31:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1508
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1508
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Napja//
* Meghallja ő is a kürt hívó szavát, minek hallatán megszaporázza lépteit. Ha Pajtás nem lenne annyira ráérős öszvér, már jóval előbb felérhettek volna a hegyre, de persze még mindig jobban tetszik neki ez a felállás, mintha neki kéne minden holmiját cipelnie. Nem sokkal Rorkirt és Kayaerrt követően ő is a kapu túloldalán találja magát. Nem erre emlékezett.
~ Biztos a háború miatt vannak ennyien! ~ Sejti, hogy így van, mivel amikor legutoljára itt járt, Amon Ruadh még jobban emlékeztetett a karavánpihenők sátortengerére, mint egy városra. Igaz, a taverna és a kovácsműhely már akkor is megvolt. Az olvadt fém szaga megcsapja orrát, és kellemesen emlékekkel tölti el. Eszébe jut Hrothgaar.
~ Vajon még itt van a vén törpe? Be rég láttam! ~ Azonban most nem hagyja teljesen elkalandozni figyelmét, ugyanis a főtéren meglátja Yagnart. Kétség se fér hozzá, hogy ő az, hiszen kiállása és szavai alapján csakis a Thargok vezére lehet. A két újabban megismert Tharg el is indul felé. A másik kettőt bár nem akarja magukra hagyni, úgy sejti, ők is boldogulnak majd, és ha le is maradnak, biztosan kiszúrják a tömegben a három és fél méteres hegycsúcsot, azaz Morwont.
Úgyhogy az óriás (és az öszvér!) hamarosan csatlakoznak a kisebb gyülekezethez, ami a vezér körül kialakult. Nem akar tolakodó lenni, de valljuk be, nem egy apró teremtés, így bizonyára magára vonzza többek között Yagnar figyelmét is. *
– Vas véletek! * Ismétli el a korábban megtanult üdvözlési formát, de aztán egy ideig csak hallgat. Ő is kíváncsi a hadi tervre, bár a tervezgetés nem az ő asztala. Neki leginkább Kayaerr terve tetszene, és többek között talán ezért is nem ő a hadvezér. Viszont, ha úgy látja, van egy kis idő az ő ügyével is foglalkozni, tiszteletteljesen szól Yagnarhoz. Féltérdre rogy, fejét lehajtja. A hatalmas óriás még így is van olyan magas, mint egy átlagos ember férfi. Öblös hangján megszólal. *
– Morwon, a Vasöklű vagyok. Hallám, hogy orkok garázdálkodnak a vidéken, jöttem hát a Vashegyet és Yagnart szolgálni. Kagan és a Thargok jó barátim voltak, mikoron még ő volt a vezír. * Régóta várt erre a pillanatra, volt ideje betanulni a szövegét, így aztán viszonylag könnyedén megbirkózik a bonyolult mondatokkal is. *
* Meghallja ő is a kürt hívó szavát, minek hallatán megszaporázza lépteit. Ha Pajtás nem lenne annyira ráérős öszvér, már jóval előbb felérhettek volna a hegyre, de persze még mindig jobban tetszik neki ez a felállás, mintha neki kéne minden holmiját cipelnie. Nem sokkal Rorkirt és Kayaerrt követően ő is a kapu túloldalán találja magát. Nem erre emlékezett.
~ Biztos a háború miatt vannak ennyien! ~ Sejti, hogy így van, mivel amikor legutoljára itt járt, Amon Ruadh még jobban emlékeztetett a karavánpihenők sátortengerére, mint egy városra. Igaz, a taverna és a kovácsműhely már akkor is megvolt. Az olvadt fém szaga megcsapja orrát, és kellemesen emlékekkel tölti el. Eszébe jut Hrothgaar.
~ Vajon még itt van a vén törpe? Be rég láttam! ~ Azonban most nem hagyja teljesen elkalandozni figyelmét, ugyanis a főtéren meglátja Yagnart. Kétség se fér hozzá, hogy ő az, hiszen kiállása és szavai alapján csakis a Thargok vezére lehet. A két újabban megismert Tharg el is indul felé. A másik kettőt bár nem akarja magukra hagyni, úgy sejti, ők is boldogulnak majd, és ha le is maradnak, biztosan kiszúrják a tömegben a három és fél méteres hegycsúcsot, azaz Morwont.
Úgyhogy az óriás (és az öszvér!) hamarosan csatlakoznak a kisebb gyülekezethez, ami a vezér körül kialakult. Nem akar tolakodó lenni, de valljuk be, nem egy apró teremtés, így bizonyára magára vonzza többek között Yagnar figyelmét is. *
– Vas véletek! * Ismétli el a korábban megtanult üdvözlési formát, de aztán egy ideig csak hallgat. Ő is kíváncsi a hadi tervre, bár a tervezgetés nem az ő asztala. Neki leginkább Kayaerr terve tetszene, és többek között talán ezért is nem ő a hadvezér. Viszont, ha úgy látja, van egy kis idő az ő ügyével is foglalkozni, tiszteletteljesen szól Yagnarhoz. Féltérdre rogy, fejét lehajtja. A hatalmas óriás még így is van olyan magas, mint egy átlagos ember férfi. Öblös hangján megszólal. *
– Morwon, a Vasöklű vagyok. Hallám, hogy orkok garázdálkodnak a vidéken, jöttem hát a Vashegyet és Yagnart szolgálni. Kagan és a Thargok jó barátim voltak, mikoron még ő volt a vezír. * Régóta várt erre a pillanatra, volt ideje betanulni a szövegét, így aztán viszonylag könnyedén megbirkózik a bonyolult mondatokkal is. *
629. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-10-17 18:50:01
Üzenet elküldve: 2025-10-17 18:50:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Napja//
*Már messziről hallatszik a zsivaj Amon Ruadh vasrácsos kapuja mögött. Nem a megszokott hétköznapok zsongása ez: hallja a türelmetlen kiáltásokat, parancsokat, a kovácsműhely üllőjének éles, ritmikus csendülését, s a városba érve a nyüzsgő tömegbe olvadva a jarl hangjára kapja fel a fejét. A Vashegy mintha évezredes álomból ébredne, a kőfalak között összeverődött thargokban mintha egyként lüktetne a tettvágy. Kayaerr szíve izgatottan ver együtt nővéreivel és bátyjaival, olyan, mintha életében most érezné először igazán elevennek magát. S ahogy Yagnar beszéde túlharsogja a tömeget, minden fel-felmerülő kétsége mintha elillanna. Ebben a pillanatban a halál árnyéka, mely baljósan vetül a harcba készülő thargokra, egyáltalán nem rémiszti meg. Ha az Ősök úgy döntenek most jön el az ideje, akkor becsülettel tér meg csarnokukba.
Rorkirt követi végig az emberek között, míg végül maga is megáll a jarl előtt. Borostyán pillantásai némán futnak végig a vonásain, majd Brennus kürtjét hamarosan leakasztja nyakáról és átnyújtja neki. Félig Rorkir kérdésére felelve ad hangot javaslatának.*
- Szívem szerint azt mondanám, hogy vonuljunk mind megfent fokosokkal előre a pusztába és aprítsuk a varangyokat az utolsó leheletünkig. De... *kelletlenül sóhajt fel, mintha neki se volna ínyére, hogy hiába dübörög oly hangosan a vér a fülében, néhány józan gondolat, megérzés még így is átverekszi magát.* - Yagnar *a tekintetét keresi, hogy nyomatékot adjon a szavainak* - Egy okosabb ember talán azt mondaná, hogy küldjünk előre felderítőket. A kormos nőstény is oda indult, de kétlem, hogy valaha fogunk még hírt kapni felőle.
*Már messziről hallatszik a zsivaj Amon Ruadh vasrácsos kapuja mögött. Nem a megszokott hétköznapok zsongása ez: hallja a türelmetlen kiáltásokat, parancsokat, a kovácsműhely üllőjének éles, ritmikus csendülését, s a városba érve a nyüzsgő tömegbe olvadva a jarl hangjára kapja fel a fejét. A Vashegy mintha évezredes álomból ébredne, a kőfalak között összeverődött thargokban mintha egyként lüktetne a tettvágy. Kayaerr szíve izgatottan ver együtt nővéreivel és bátyjaival, olyan, mintha életében most érezné először igazán elevennek magát. S ahogy Yagnar beszéde túlharsogja a tömeget, minden fel-felmerülő kétsége mintha elillanna. Ebben a pillanatban a halál árnyéka, mely baljósan vetül a harcba készülő thargokra, egyáltalán nem rémiszti meg. Ha az Ősök úgy döntenek most jön el az ideje, akkor becsülettel tér meg csarnokukba.
Rorkirt követi végig az emberek között, míg végül maga is megáll a jarl előtt. Borostyán pillantásai némán futnak végig a vonásain, majd Brennus kürtjét hamarosan leakasztja nyakáról és átnyújtja neki. Félig Rorkir kérdésére felelve ad hangot javaslatának.*
- Szívem szerint azt mondanám, hogy vonuljunk mind megfent fokosokkal előre a pusztába és aprítsuk a varangyokat az utolsó leheletünkig. De... *kelletlenül sóhajt fel, mintha neki se volna ínyére, hogy hiába dübörög oly hangosan a vér a fülében, néhány józan gondolat, megérzés még így is átverekszi magát.* - Yagnar *a tekintetét keresi, hogy nyomatékot adjon a szavainak* - Egy okosabb ember talán azt mondaná, hogy küldjünk előre felderítőket. A kormos nőstény is oda indult, de kétlem, hogy valaha fogunk még hírt kapni felőle.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 629-648