Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 41 (11957. - 11958. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
11958. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-10-11 09:57:33
Üzenet elküldve: 2026-10-11 09:57:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
*Bugának nincsenek kétségei, hogy mennyire áll rosszul a szénája. Az ork támadók között neki nincs barátja, nincs támogatója, és azt is sejti, hogy a szövegelésével is épp csak annyira ingathatja meg a többieket, hogy még két-három percig életben maradhasson.
Azt mondják, aki időt nyer, életet nyer. Jelen pillanatban azonban ez a mondás nem áll. Az idő hiába ad még néhány percet, a vége egyértelmű. Felkészül hát testben és lélekben is az elkerülhetetlenre.
Hatan veszik körül, és ebből hármat meg is torpantanak szavai, ám a másik három egy pillanatig sem tétovázik. Szinte egyszerre támadnak, és a nőstény szembe is száll velük. Kivédi a támadásokat. Ám az egyikük a háta mögé tud közben kerülni, és ott bizony nincs sem szeme, sem karja még egy.
A penge belemar. Áthatol a bőrvérten, áthatol húson, csonton is, és felnyársalja a nőstény erős testét. Nem sokkal a szív alatt elmetszve a gerincvelőt. Sikítana még, de a kíntól hang nem jön ki a torkán, csak ajkai nyílnak szét, fájdalmas grimasszal. Sárgás íriszeinek fénye lassan megfakul. S talán életének utolsó szívverésénél még küld egy rövid gondolatot Farkasisten felé, hogy fogadja őt a kegyeibe.
Aztán szíve utolsót dobban, a fények megszünnek, és Buga teste elernyed a hatalmas ork hím kardján. Onnan már csak hús és csont, és kifolyt vér.*
//A Vashegy Sorsa//
*Bugának nincsenek kétségei, hogy mennyire áll rosszul a szénája. Az ork támadók között neki nincs barátja, nincs támogatója, és azt is sejti, hogy a szövegelésével is épp csak annyira ingathatja meg a többieket, hogy még két-három percig életben maradhasson.
Azt mondják, aki időt nyer, életet nyer. Jelen pillanatban azonban ez a mondás nem áll. Az idő hiába ad még néhány percet, a vége egyértelmű. Felkészül hát testben és lélekben is az elkerülhetetlenre.
Hatan veszik körül, és ebből hármat meg is torpantanak szavai, ám a másik három egy pillanatig sem tétovázik. Szinte egyszerre támadnak, és a nőstény szembe is száll velük. Kivédi a támadásokat. Ám az egyikük a háta mögé tud közben kerülni, és ott bizony nincs sem szeme, sem karja még egy.
A penge belemar. Áthatol a bőrvérten, áthatol húson, csonton is, és felnyársalja a nőstény erős testét. Nem sokkal a szív alatt elmetszve a gerincvelőt. Sikítana még, de a kíntól hang nem jön ki a torkán, csak ajkai nyílnak szét, fájdalmas grimasszal. Sárgás íriszeinek fénye lassan megfakul. S talán életének utolsó szívverésénél még küld egy rövid gondolatot Farkasisten felé, hogy fogadja őt a kegyeibe.
Aztán szíve utolsót dobban, a fények megszünnek, és Buga teste elernyed a hatalmas ork hím kardján. Onnan már csak hús és csont, és kifolyt vér.*
11957. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-10-11 00:09:15
Üzenet elküldve: 2026-10-11 00:09:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 673
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 673
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
*A kapu előtti előrenyomulás megtorpanni látszik. Ismét nyílzápor, ismét kidőlő orkok - szám szerint öt. Hiába üti-veri számos fegyver a jégfalat, az kitartani látszik, legalábbis most még.
A közeledő sámán láttán többen is pajzsukat verik öklükkel és a fegyvereiket rázzák. Gorv'duluk nincs egyedül a biztatással. Félre állnak, utat engednek a világtalan öregnek, ám mielőtt az bármihez is kezdene, éles szilánkok törnek elő a földből, hogy megtépázzák a sámánt és az őt kísérő, két orkot. Ha lenne is rajta páncél, párját ritkítja, amelyik ily szögből jól véd. A jégszilánkok éles tőr módjára tépik fel a húst. Az örömmámor zaja alábbhagy, és nem marad utána más, csak a három ork fájdalmas üvöltése. Míg társaik igyekeznek őket kihúzni a többiek közül, Doross ismét elüvölti magát.*
-Nincs vége a harcnak, férgek! Előre! Harcra! Vérre! A kapu még nem dőlt le!
*Néhányuknak meg kell ráznia magát, mielőbb ismét az ostromgéphez lépne. Ekkora mágikus védelemmel bizonyosan nem számoltak.*
-A falakra! A falakra! *Egy kisebb termetű, rekedt hangú ork jelenik meg; Grizák. Elhaladtában megérinti
Gorv'duluk vállát is.*
-Hagyjátok a rohadt kaput! Csak annyi maradjon, amennyi szükséges! A falakra, kutyák! A társaitok már fenn vannak! *Jó néhányan a létrák felé indulnak, csak Doross és az emberei maradnak a kapunál, jó százan.
Gorv'duluk dönthet, hogy feladja-e pozícióját, vagy igyekszik itt hasznossá tenni magát. Egy dolog biztosnak látszik, nem lesz sétagalopp bevenni a kaput, a jégakadály lebontása pedig még eltart egy darabig.
A kapu biztonságosabb oldalán kisebb örömünnep tör ki az újabb mágia láttán. Néhányan úgy verik hátba egymást a kapu felett, mintha csak győzelmet ünnepelnének. A jégakadálynak hála, ezúttal van idejük a dúcokat elhelyezni, valamelyest javítva ezzel a kapu stabilitásán.*
-Az orkok! *Kiált le valaki a falról az egyetlen bejárat helyrepofozásán dolgozó thargoknak.*
-Itt hagyják a kaput! A falakat célozzák!
*Hallhatja ezt Karheia is, ki amennyiben a falakra pillant, rögtön kiszúrhatja mind a keleti, mind a nyugati oldalon a heves küzdelmet. Mindkét oldalon állóháború alakul ki, s ez nem kedvez a védőknek. Egyre több és több ork veti meg a lábát odafenn, még akkor is, ha a védők közben egy kisebb halmot emelnek az elhullott támadókból a kapu aljában. Karheia látja Rorkirt is, ki egyenesen a Szürke Légió lobogóját hordozó ellenség felé tör. Jóformán pajzsával együtt nyes félbe egy orkot, ki vicsorogva állna elébe, csakhogy a következő mozdulattal egy másik, széles pengéjű fajtársát érje hasonló vég. Oly nagy a tumultus, hogy a zászlót lobogtató orkig nem jut el. Lassan vannak fenn annyian, ahány védő igyekszik leszorítani őket. Esély még rá, csakhogy immáron a tharg vér is folyni fog.*
-A VASHEGYÉRT!! *Deremiraz, aki elkiáltja magát mellette. Csatakos a vértől, de nincs ember, ki megmondaná, hogy az övé-e, vagy az ellenségé. Talán ő maga sem tudja. Tekintetében vad őrület lángja táncol, miközben ordítva lódul neki a csatateren át. Nagyot szökkenve a lobogót hordozó zöldbőrűbe kapaszkodik, csakhogy a következő pillanatban vele együtt zuhanjon a mélybe a fal túloldalán.
Karheia arra ocsúdhat, hogy valaki a könyökét cibálja. Egy alacsony, feketét viselő, ráncos arcú asszonyság az. Egy kendőt gyűröget kezében, arca halálsápadt.*
-A fiam... A fiam odafenn van a falakon... Az uram odakinn maradt a szántókon... Nekem csak ő maradt... Nincs rá szükség odafenn...
*Eközben Shnabuga sajátos megközelítéssel igyekszik pozíciót fogni. Szavaira hallgatóságából hárman zavartan pislognak össze, még akkor is, ha története több lábon sántít. Nagy kár, hogy karizmában nem jeleskedik úgy, mint fegyvere forgatásában, mert a másik három ork szinte egyszerre moccan.
Shnabuga tapasztalt harcos. Ügyes mozdulattal kerüli ki az első csapást, sőt, a másodikat is... Csakhogy aztán a harmadik penge hátulról átdöfje őt, mielőtt ellentámadásba lendülhetne, vagy tovább szíthatná szavaival a tüzet. A fájdalom hamar szétárad testében, lába alól pedig eltűnik a talaj, ahogy a kardot szorító ork a magasba emeli. A hangok megszűnnek körülötte, ahogy a világ is mintha elmosódna. Csak ő tudja, mit lát. Shnabuga nem tett szert barátokra a fal egyik oldalán sem, s magánakciója amilyen vakmerőnek, oly botornak is bizonyult. Az a hat ork, ki szemtanúja volt tettének, egy ideig még bizonyosan emlegetni fogják a nőstényt és annak szavait, már ha megérik a reggelt.
A falakon dúló csatában Deremirrel együtt három tharg is elesik, ám rájuk húsz ork jut. Kilencvenöt védő néz most szembe az ezernyolcszázkilencvenkettő támadóval, a helyzetük pedig egyre nehezebb.*
//A Vashegy Sorsa//
*A kapu előtti előrenyomulás megtorpanni látszik. Ismét nyílzápor, ismét kidőlő orkok - szám szerint öt. Hiába üti-veri számos fegyver a jégfalat, az kitartani látszik, legalábbis most még.
A közeledő sámán láttán többen is pajzsukat verik öklükkel és a fegyvereiket rázzák. Gorv'duluk nincs egyedül a biztatással. Félre állnak, utat engednek a világtalan öregnek, ám mielőtt az bármihez is kezdene, éles szilánkok törnek elő a földből, hogy megtépázzák a sámánt és az őt kísérő, két orkot. Ha lenne is rajta páncél, párját ritkítja, amelyik ily szögből jól véd. A jégszilánkok éles tőr módjára tépik fel a húst. Az örömmámor zaja alábbhagy, és nem marad utána más, csak a három ork fájdalmas üvöltése. Míg társaik igyekeznek őket kihúzni a többiek közül, Doross ismét elüvölti magát.*
-Nincs vége a harcnak, férgek! Előre! Harcra! Vérre! A kapu még nem dőlt le!
*Néhányuknak meg kell ráznia magát, mielőbb ismét az ostromgéphez lépne. Ekkora mágikus védelemmel bizonyosan nem számoltak.*
-A falakra! A falakra! *Egy kisebb termetű, rekedt hangú ork jelenik meg; Grizák. Elhaladtában megérinti
Gorv'duluk vállát is.*
-Hagyjátok a rohadt kaput! Csak annyi maradjon, amennyi szükséges! A falakra, kutyák! A társaitok már fenn vannak! *Jó néhányan a létrák felé indulnak, csak Doross és az emberei maradnak a kapunál, jó százan.
Gorv'duluk dönthet, hogy feladja-e pozícióját, vagy igyekszik itt hasznossá tenni magát. Egy dolog biztosnak látszik, nem lesz sétagalopp bevenni a kaput, a jégakadály lebontása pedig még eltart egy darabig.
A kapu biztonságosabb oldalán kisebb örömünnep tör ki az újabb mágia láttán. Néhányan úgy verik hátba egymást a kapu felett, mintha csak győzelmet ünnepelnének. A jégakadálynak hála, ezúttal van idejük a dúcokat elhelyezni, valamelyest javítva ezzel a kapu stabilitásán.*
-Az orkok! *Kiált le valaki a falról az egyetlen bejárat helyrepofozásán dolgozó thargoknak.*
-Itt hagyják a kaput! A falakat célozzák!
*Hallhatja ezt Karheia is, ki amennyiben a falakra pillant, rögtön kiszúrhatja mind a keleti, mind a nyugati oldalon a heves küzdelmet. Mindkét oldalon állóháború alakul ki, s ez nem kedvez a védőknek. Egyre több és több ork veti meg a lábát odafenn, még akkor is, ha a védők közben egy kisebb halmot emelnek az elhullott támadókból a kapu aljában. Karheia látja Rorkirt is, ki egyenesen a Szürke Légió lobogóját hordozó ellenség felé tör. Jóformán pajzsával együtt nyes félbe egy orkot, ki vicsorogva állna elébe, csakhogy a következő mozdulattal egy másik, széles pengéjű fajtársát érje hasonló vég. Oly nagy a tumultus, hogy a zászlót lobogtató orkig nem jut el. Lassan vannak fenn annyian, ahány védő igyekszik leszorítani őket. Esély még rá, csakhogy immáron a tharg vér is folyni fog.*
-A VASHEGYÉRT!! *Deremiraz, aki elkiáltja magát mellette. Csatakos a vértől, de nincs ember, ki megmondaná, hogy az övé-e, vagy az ellenségé. Talán ő maga sem tudja. Tekintetében vad őrület lángja táncol, miközben ordítva lódul neki a csatateren át. Nagyot szökkenve a lobogót hordozó zöldbőrűbe kapaszkodik, csakhogy a következő pillanatban vele együtt zuhanjon a mélybe a fal túloldalán.
Karheia arra ocsúdhat, hogy valaki a könyökét cibálja. Egy alacsony, feketét viselő, ráncos arcú asszonyság az. Egy kendőt gyűröget kezében, arca halálsápadt.*
-A fiam... A fiam odafenn van a falakon... Az uram odakinn maradt a szántókon... Nekem csak ő maradt... Nincs rá szükség odafenn...
*Eközben Shnabuga sajátos megközelítéssel igyekszik pozíciót fogni. Szavaira hallgatóságából hárman zavartan pislognak össze, még akkor is, ha története több lábon sántít. Nagy kár, hogy karizmában nem jeleskedik úgy, mint fegyvere forgatásában, mert a másik három ork szinte egyszerre moccan.
Shnabuga tapasztalt harcos. Ügyes mozdulattal kerüli ki az első csapást, sőt, a másodikat is... Csakhogy aztán a harmadik penge hátulról átdöfje őt, mielőtt ellentámadásba lendülhetne, vagy tovább szíthatná szavaival a tüzet. A fájdalom hamar szétárad testében, lába alól pedig eltűnik a talaj, ahogy a kardot szorító ork a magasba emeli. A hangok megszűnnek körülötte, ahogy a világ is mintha elmosódna. Csak ő tudja, mit lát. Shnabuga nem tett szert barátokra a fal egyik oldalán sem, s magánakciója amilyen vakmerőnek, oly botornak is bizonyult. Az a hat ork, ki szemtanúja volt tettének, egy ideig még bizonyosan emlegetni fogják a nőstényt és annak szavait, már ha megérik a reggelt.
A falakon dúló csatában Deremirrel együtt három tharg is elesik, ám rájuk húsz ork jut. Kilencvenöt védő néz most szembe az ezernyolcszázkilencvenkettő támadóval, a helyzetük pedig egyre nehezebb.*
11956. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-10-07 23:19:16
Üzenet elküldve: 2026-10-07 23:19:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
*Karheia csak egymaga kitart a kapunál, aminek bedőlésére számít bármelyik pillanatban, s idegesen pillant abba az irányba, ahol eltűntek társai. Állításuk szerint dúcokért mentek, de kezdi azt hinni, hogy gyáván megfutamodtak. A csapás egyelőre nem érkezik, de a varázslónőnek nincs rálátása, hogy mi késlelteti azt, ahogy hallani sem hall semmit a halálhörgések és csatakiáltások között. Érdemi információ hiányában nincs oka mozdulni a kaputól, ezért maraf a helyén.*
//A Vashegy Sorsa//
*Karheia csak egymaga kitart a kapunál, aminek bedőlésére számít bármelyik pillanatban, s idegesen pillant abba az irányba, ahol eltűntek társai. Állításuk szerint dúcokért mentek, de kezdi azt hinni, hogy gyáván megfutamodtak. A csapás egyelőre nem érkezik, de a varázslónőnek nincs rálátása, hogy mi késlelteti azt, ahogy hallani sem hall semmit a halálhörgések és csatakiáltások között. Érdemi információ hiányában nincs oka mozdulni a kaputól, ezért maraf a helyén.*
11955. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-10-07 20:35:11
Üzenet elküldve: 2026-10-07 20:35:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
*A Krayzán névre hallgató ork élettelen teste holtan zuhan le a várfalról, Rorkir pedig csak egy aprócska mosolyt enged meg magának. Tudja, aligha látni még a fényt az alagút végén, de van olyan tapasztalt harcos, hogy tisztában legyen vele, egyszerre csak egy ellenséget kell megölnie. Mindig csak egyet, és még egyet, és még egyet, míg el nem fogynak. Vagy dicső halált nem hal. Társai helyzetéről mit sem tud, s talán esélye sem akad rá, hogy túlságosan nézelődjön. Előre kell törnie, tartnia kell a falat ameddig csak tehetik. Ha betörik a kapu, vagy túlságosan elözönlik őket, a fellegvárba kell visszavonulniuk, addig is azonban annyit kell levágnia, amennyit csak karja ereje enged neki. Ha hozzáfér, a zászlót célozza meg, hogy egy határozott mozdulattal ledobhassa az orkok közé, s ha akad lehetősége, le is vágjon még néhány orkot mellé.*
//A Vashegy Sorsa//
*A Krayzán névre hallgató ork élettelen teste holtan zuhan le a várfalról, Rorkir pedig csak egy aprócska mosolyt enged meg magának. Tudja, aligha látni még a fényt az alagút végén, de van olyan tapasztalt harcos, hogy tisztában legyen vele, egyszerre csak egy ellenséget kell megölnie. Mindig csak egyet, és még egyet, és még egyet, míg el nem fogynak. Vagy dicső halált nem hal. Társai helyzetéről mit sem tud, s talán esélye sem akad rá, hogy túlságosan nézelődjön. Előre kell törnie, tartnia kell a falat ameddig csak tehetik. Ha betörik a kapu, vagy túlságosan elözönlik őket, a fellegvárba kell visszavonulniuk, addig is azonban annyit kell levágnia, amennyit csak karja ereje enged neki. Ha hozzáfér, a zászlót célozza meg, hogy egy határozott mozdulattal ledobhassa az orkok közé, s ha akad lehetősége, le is vágjon még néhány orkot mellé.*
11954. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-10-04 00:28:51
Üzenet elküldve: 2026-10-04 00:28:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1103
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1103
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
*Kilégzés. Belégzés. Újabb hosszú kilégzés... Mintha csak meditálni készülne.
Pedig a körülmények egyáltalán nem megfelelőek hozzá, mégis ebben a térben igyekszik a nyugalmát és összpontosítási készségét megőrizni.
A varázslata által alkotott fal minden jel szerint sikeresen lassítja le a kapu ostromát, mégis aggódva figyeli, ahogy csapásról-csapásra fogyatkozik a jégtömb vastagsága. Közben a falakon is tovább folyik a harc, s ő ebben a pillanatban kicsit kettészakad, mert ott is segíteni szeretne, de a kapu védelme jelenleg még mindig fontosabbnak látszik.
Míg megfigyelő álláspontot vesz fel, időnként arrébb mozdul, mert aggódik, hogy emlékezetből célba veszik, de a kapu feletti teret egyelőre nem hagyja el; már csak azért sem, mert mindkét oldalon jut az orkokból szép számmal.
Habozását aztán a kiáltások hangja, s a falak alatti tömeg izgatott mozgolódása váltja ismét határozott figyelemre, méghozzá lefelé rántva tekintetét. Talán máris fölaprították a jégfalat?
Ahogy lepillant, szemernyi megkönnyebbüléssel látja, hogy nem ez a helyzet. Ellenben tényleg a kos környékén zajlanak az események...
A közeledő alakokat jobban is megnézi magának. A két támogató ork semmi váratlant nem hordoz magában, ám akit kísérnek... A vénséges és vaknak tűnő férfi látványa egyszerre tölti el szánalommal és rettenettel.
Mert miért kísérnének ilyesvalakit a harc sűrűjébe, ha... Miért is?
Nem tűnik áldozatnak, ahhoz túlságosan készséges és a fogadtatása sem erre utal.
Csontfüzér a kezében... Jelkép, vagy vallási eszköz? Talán egy vallási vezető az?
Ha az is, a történtek és a jelenlegi állás szerint erősen kétli, hogy békéről akarnának tárgyalni.
Vagy... Mágus is lehet. Egy ilyen gyengének tűnő valakit előrehozni akár másfajta "erőt" is feltételezhet.
Bármelyik is legyen igaz, rájuk nézve sok jót nem jelenthet az érkező. Sőt... ha valóban mágus volna, végzetes veszélyt ígér.
Krestvir figyeli a közeledését, az orkok mozgását, s ahogy az idő telik, úgy esik le benne a felismerés, hogy újabb határt kell átlépnie.
Az érző felét hátrahagyja, amit kicsit könnyebben tesz meg, miközben körülötte a halál arat és sarokba szorítva érzi magát.
Ha a sámán a kos környékére ér, nem vár sokáig. Talán egy rövid szóváltás még lezajlik amott, de nem szeretné megtudni, hogy stratégiát egyeztetnek, vagy csak kedélyesen csevegnek.
Ha ebben semmi meg nem akadályozza, egy határozott és gyors kézmozdulattal int a társaság felé, a középpontba a fősámánt helyezve, miközben elmormolja a pusztító igét. Ezzel pedig ismét olyasmit tesz, amit nem gondolt volna, hogy valaha is fog, de a háború úgy tűnik, nem tűri az ártatlanságot.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, miközben elmormol egy rövid igét, melynek hatására látótávolságon belül, egy háromszor három lépés területen megfagyasztja a földben lévő vizet, ami azután apró jégszilánkokként tör a felszínre. Súlyos, fájdalmas sérüléseket okoz (5).
//A Vashegy Sorsa//
*Kilégzés. Belégzés. Újabb hosszú kilégzés... Mintha csak meditálni készülne.
Pedig a körülmények egyáltalán nem megfelelőek hozzá, mégis ebben a térben igyekszik a nyugalmát és összpontosítási készségét megőrizni.
A varázslata által alkotott fal minden jel szerint sikeresen lassítja le a kapu ostromát, mégis aggódva figyeli, ahogy csapásról-csapásra fogyatkozik a jégtömb vastagsága. Közben a falakon is tovább folyik a harc, s ő ebben a pillanatban kicsit kettészakad, mert ott is segíteni szeretne, de a kapu védelme jelenleg még mindig fontosabbnak látszik.
Míg megfigyelő álláspontot vesz fel, időnként arrébb mozdul, mert aggódik, hogy emlékezetből célba veszik, de a kapu feletti teret egyelőre nem hagyja el; már csak azért sem, mert mindkét oldalon jut az orkokból szép számmal.
Habozását aztán a kiáltások hangja, s a falak alatti tömeg izgatott mozgolódása váltja ismét határozott figyelemre, méghozzá lefelé rántva tekintetét. Talán máris fölaprították a jégfalat?
Ahogy lepillant, szemernyi megkönnyebbüléssel látja, hogy nem ez a helyzet. Ellenben tényleg a kos környékén zajlanak az események...
A közeledő alakokat jobban is megnézi magának. A két támogató ork semmi váratlant nem hordoz magában, ám akit kísérnek... A vénséges és vaknak tűnő férfi látványa egyszerre tölti el szánalommal és rettenettel.
Mert miért kísérnének ilyesvalakit a harc sűrűjébe, ha... Miért is?
Nem tűnik áldozatnak, ahhoz túlságosan készséges és a fogadtatása sem erre utal.
Csontfüzér a kezében... Jelkép, vagy vallási eszköz? Talán egy vallási vezető az?
Ha az is, a történtek és a jelenlegi állás szerint erősen kétli, hogy békéről akarnának tárgyalni.
Vagy... Mágus is lehet. Egy ilyen gyengének tűnő valakit előrehozni akár másfajta "erőt" is feltételezhet.
Bármelyik is legyen igaz, rájuk nézve sok jót nem jelenthet az érkező. Sőt... ha valóban mágus volna, végzetes veszélyt ígér.
Krestvir figyeli a közeledését, az orkok mozgását, s ahogy az idő telik, úgy esik le benne a felismerés, hogy újabb határt kell átlépnie.
Az érző felét hátrahagyja, amit kicsit könnyebben tesz meg, miközben körülötte a halál arat és sarokba szorítva érzi magát.
Ha a sámán a kos környékére ér, nem vár sokáig. Talán egy rövid szóváltás még lezajlik amott, de nem szeretné megtudni, hogy stratégiát egyeztetnek, vagy csak kedélyesen csevegnek.
Ha ebben semmi meg nem akadályozza, egy határozott és gyors kézmozdulattal int a társaság felé, a középpontba a fősámánt helyezve, miközben elmormolja a pusztító igét. Ezzel pedig ismét olyasmit tesz, amit nem gondolt volna, hogy valaha is fog, de a háború úgy tűnik, nem tűri az ártatlanságot.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, miközben elmormol egy rövid igét, melynek hatására látótávolságon belül, egy háromszor három lépés területen megfagyasztja a földben lévő vizet, ami azután apró jégszilánkokként tör a felszínre. Súlyos, fájdalmas sérüléseket okoz (5).
11953. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-10-02 19:46:58
Üzenet elküldve: 2026-10-02 19:46:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
*Ugyan már! Mennyire botor dolog szembeszállni egy seregnyi orkkal? Mitől is gondolta volna azt, hogy átvágja magát a közel kétezernyi fajtárson. Nem. Ő nem is akarna átvágni rajtuk, ha az a töpszli csipszaros hím nem futott volna meg előle!*
~Gyáva!~
*Ismétli el ork nyelven magában a szitkot, miközben végez egy újabb hímmel maga előtt. A meglepetés ereje eddig is tart. Mire a második hím nyakát is átvágja, hatan veszik körbe. Fegyverek irányulnak feléje, üvöltő szájakból ömlik felé az ordítás, vérben fogró szemek merednek rá dühödten.*
~Vége van?~
*A kérdés egy ötletet vet fel benne. Buga soha nem volt egy szónok, az emberek közös nyelvét kínlódva beszéli, de még az ork nyelven sem egészen folyékony. Most azonban össze kell szednie magát.*
- Állj!
*Kiáltja el magát ork nyelven. Reméli, hogy az eréjes parancsra megtorpannak a támadói.*
- A Vádló küldött. Grizak áruló lett.
*Az ork nyelvnek azért megvan az az előnye, hogy nem kell bő lére engedni, tőszavakban is érthető mondatokat lehet összehozni.*
- Nézzétek! *Mutat most az erőd felé* Tudta, hogy erős mágus van ott. Törbe akar csalni bennünket. Kijátszik minket az erőd népének. Kicsi és ezért bosszút akar állni. Ezek... *Mutat a két levágott felé, ha még mindig engedik beszélni.* segítették őt. A Vádló azért küldött, hogy öljem meg. Segítsetek! Ez a Vádló parancsa.
*És vége. Most jön az, hogy mennyit ér el a szövegeléssel. Ha valamelyik fel is ismeri, csak annyira emlékezhet, hogy látta őt a Vádló erődjében anno. A többi a hiszékenység és a vakhit dolga.*
//A Vashegy Sorsa//
*Ugyan már! Mennyire botor dolog szembeszállni egy seregnyi orkkal? Mitől is gondolta volna azt, hogy átvágja magát a közel kétezernyi fajtárson. Nem. Ő nem is akarna átvágni rajtuk, ha az a töpszli csipszaros hím nem futott volna meg előle!*
~Gyáva!~
*Ismétli el ork nyelven magában a szitkot, miközben végez egy újabb hímmel maga előtt. A meglepetés ereje eddig is tart. Mire a második hím nyakát is átvágja, hatan veszik körbe. Fegyverek irányulnak feléje, üvöltő szájakból ömlik felé az ordítás, vérben fogró szemek merednek rá dühödten.*
~Vége van?~
*A kérdés egy ötletet vet fel benne. Buga soha nem volt egy szónok, az emberek közös nyelvét kínlódva beszéli, de még az ork nyelven sem egészen folyékony. Most azonban össze kell szednie magát.*
- Állj!
*Kiáltja el magát ork nyelven. Reméli, hogy az eréjes parancsra megtorpannak a támadói.*
- A Vádló küldött. Grizak áruló lett.
*Az ork nyelvnek azért megvan az az előnye, hogy nem kell bő lére engedni, tőszavakban is érthető mondatokat lehet összehozni.*
- Nézzétek! *Mutat most az erőd felé* Tudta, hogy erős mágus van ott. Törbe akar csalni bennünket. Kijátszik minket az erőd népének. Kicsi és ezért bosszút akar állni. Ezek... *Mutat a két levágott felé, ha még mindig engedik beszélni.* segítették őt. A Vádló azért küldött, hogy öljem meg. Segítsetek! Ez a Vádló parancsa.
*És vége. Most jön az, hogy mennyit ér el a szövegeléssel. Ha valamelyik fel is ismeri, csak annyira emlékezhet, hogy látta őt a Vádló erődjében anno. A többi a hiszékenység és a vakhit dolga.*
11952. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-10-02 09:44:59
Üzenet elküldve: 2026-10-02 09:44:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
* Még jó, hogy megkímélte magát a felesleges fejfájdalmaktól. Ha tovább maradt volna az ajtó mellett, az a mágikus jégfal olyannyira idegesítette volna fel, hogy foggal körömmel, de még a fejének folytonos odaverésével próbálta volna eltűntetni az útból. Szerencsére még időben elhátrál, hogy új célpontot válasszon magának. Az új legeslegjobb barátját célozza odafenn, s bár sem a nevét sem az arcát nem ismeri, nagyon jót fognak mulatni a tábortűz körül, amit majd az erőd közepébe fognak állítani a győzelmüket követően. Sajnos egyetlen kilőtt nyila sem képes még csak megkarcolni sem védelmet. Túlságosan jól fedi őket a várfal. Ezen nem lepődik meg, de olyannyira, hogy mire végez a lövéssel, nem lesz ingerültebb. Arcán egy apró vigyor formálódik. A préda levadászásakor szokott ilyen fejet vágni, amikor tudja, hogy a félő préda képességei egyelőre neki kedveznek. Persze tudja, hogy a sarokba szorított préda nem sokáig bírja energiával. Bár kiéheztetni is kitudnák a benti bagázst, még egyszer utoljára megmutathatják milyen fából faragták őket.
Az üvöltő ork hallatán szeme egy pillanatra összeszűkül. Ezt a hangot ezer közül is azonnal megismerné. *
- Doross…
* Néz oda megvető szemekkel. A hatalmas ork már régóta a bögyében van és ha tehetné a lehető leghamarabb megszabadulna tőle. Csak azt kéne kitalálnia, hogy hogyan. Míg ezen gondolkodik, meg sem hallja mit mond, csupán akkor esik le neki a tantusz, mikor az idős orkot melléjük hozzák. Ekkor egy mély röhögés hagyja el a Gorv'duluk száját. Hát nem is akárki érkezik a segítségükre. *
- Háh! Fősámán! Na végre. Már kezdtem azt hinni, hogy a kísérőid szándékosan rossz irányba visznek téged.
* Mondja egy hátborzongatóan széles vigyorral az arcán. Bár tudja, hogy vak az illető, ő mégis inkább az őt hozó orkkok tudtára nyújtja ki a kezét a kapu irányába. Hogy még véletlenül se tévesszék el az irányt, amerre a segítség elkél. *
- Mutasd meg mire képesek az ORK, ha valamit tényleg akarunk!
* Egyelőre még nem tudja, hogy a kapu felett lévő őröket szeretné leszedni, vagy a kaput szeretné végleg kirobbantani a helyéről, de Gorv'duluk kész mindenre. Kezében megszorítja kétélű csatabárdját, majd határozottan kiált a fajtársainak. *
- Félre!
* A színpad a fősámáné. Ha az ajtó megadja magát, úgy emelt fővel rohan be rajta, hogy az ott található embereket egytől egyik bemutathassa a frissen élezett csatabárdjának. *
//A Vashegy Sorsa//
* Még jó, hogy megkímélte magát a felesleges fejfájdalmaktól. Ha tovább maradt volna az ajtó mellett, az a mágikus jégfal olyannyira idegesítette volna fel, hogy foggal körömmel, de még a fejének folytonos odaverésével próbálta volna eltűntetni az útból. Szerencsére még időben elhátrál, hogy új célpontot válasszon magának. Az új legeslegjobb barátját célozza odafenn, s bár sem a nevét sem az arcát nem ismeri, nagyon jót fognak mulatni a tábortűz körül, amit majd az erőd közepébe fognak állítani a győzelmüket követően. Sajnos egyetlen kilőtt nyila sem képes még csak megkarcolni sem védelmet. Túlságosan jól fedi őket a várfal. Ezen nem lepődik meg, de olyannyira, hogy mire végez a lövéssel, nem lesz ingerültebb. Arcán egy apró vigyor formálódik. A préda levadászásakor szokott ilyen fejet vágni, amikor tudja, hogy a félő préda képességei egyelőre neki kedveznek. Persze tudja, hogy a sarokba szorított préda nem sokáig bírja energiával. Bár kiéheztetni is kitudnák a benti bagázst, még egyszer utoljára megmutathatják milyen fából faragták őket.
Az üvöltő ork hallatán szeme egy pillanatra összeszűkül. Ezt a hangot ezer közül is azonnal megismerné. *
- Doross…
* Néz oda megvető szemekkel. A hatalmas ork már régóta a bögyében van és ha tehetné a lehető leghamarabb megszabadulna tőle. Csak azt kéne kitalálnia, hogy hogyan. Míg ezen gondolkodik, meg sem hallja mit mond, csupán akkor esik le neki a tantusz, mikor az idős orkot melléjük hozzák. Ekkor egy mély röhögés hagyja el a Gorv'duluk száját. Hát nem is akárki érkezik a segítségükre. *
- Háh! Fősámán! Na végre. Már kezdtem azt hinni, hogy a kísérőid szándékosan rossz irányba visznek téged.
* Mondja egy hátborzongatóan széles vigyorral az arcán. Bár tudja, hogy vak az illető, ő mégis inkább az őt hozó orkkok tudtára nyújtja ki a kezét a kapu irányába. Hogy még véletlenül se tévesszék el az irányt, amerre a segítség elkél. *
- Mutasd meg mire képesek az ORK, ha valamit tényleg akarunk!
* Egyelőre még nem tudja, hogy a kapu felett lévő őröket szeretné leszedni, vagy a kaput szeretné végleg kirobbantani a helyéről, de Gorv'duluk kész mindenre. Kezében megszorítja kétélű csatabárdját, majd határozottan kiált a fajtársainak. *
- Félre!
* A színpad a fősámáné. Ha az ajtó megadja magát, úgy emelt fővel rohan be rajta, hogy az ott található embereket egytől egyik bemutathassa a frissen élezett csatabárdjának. *
11951. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-09-30 22:34:58
Üzenet elküldve: 2026-09-30 22:34:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 673
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 673
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
*A faltörőkos ismét lendülne, hogy jó eséllyel bevégezze megkezdett munkáját, de az orkok hátrahőkölve rebbennek szét, mielőtt a szerkezet célba érhetne. Előttük ugyanis jégből képezett fal terem a semmiből.
Kell néhány másodperc, mire a kapu előtt tobzódó tömeg összeszedi magát, és nekiveselkednek a Krestvir által keltett akadály leküzdésének. Buzogányokkal és egyéb zúzófegyverekkel esnek neki a mágikus úton létrehozott akadálynak, ám a munka eltart egy darabig.*
-Elég ebből! *Bődül el egy vaskos fémpáncélt viselő ork, miközben csatabárdját maga is a jégtömbbe vágja, jó adagot kiszakítva belőle. Gorv'duluk rögtön felismerheti az ácsmester Vöröskéz Dorosst.*
-Hozzátok az öreget!
*A sereg hátsó fertályából két ork támogat elő egy harmadikat. Lassan haladnak, a felkarolt zöldbőrű ugyanis láthatóan nem csak vénséges, de vak is. Egyszerű bőrgúnyát visel, fejéből csekély számú ősz szál lóg a szélkakas minden irányába. Szemei vörös ködben úsznak, akár a vérkerti reggel. Egy göcsörtös botra, na meg két kísérőjére támaszkodva támolyog a faltörőkos irányába, miközben kezei között egy apró csontokból szőtt füzért szorongat. Az Urzhekär klán fia felismerheti benne a Vérklánok fősámánját.
Gorv'duluk és a körülötte csoportosuló fajtársai kihasználják az időt, és a várfalon állók felé céloznak. Jó fél tucat nyilat lőnek ki, de thargot egy sem talál ezúttal. A várfal magas, a nyilak pedig levágódnak róla.
Nem úgy a tharg nyilak, mi újabb négy orkfi elestét okozzák. A holttesteket sebtiben húzzák odébb, hogy ne akadályozzák a fal előtti tolongást.
A csata eközben a falakon folyamatos. A keleti oldalon ugyan visszaverték a falra feltörő orkokat, ám ezúttal ismét sikerül megvetniük a lábukat. Dulakodás tör ki, ám a barbárok állják a sarat. Test a test ellen kelnek birokra a létrán feltörekvő orkokkal, és valóságos állóháború veszi kezdetét.
A nyugati oldal sem marad el hevületben. Krayzán halálos csapásokat indít a közeledő Rorkir felé. A megtermett ork nem csak roppant ügyes, de érezhetően kitűnő harcos is. Egy kicsivel is gyöngébb ellenfél biztosan élettelen hullna a földre, ám a balszerencse ma a Vérgőzősfit sodorta elé. Még így is elnyesi Rorkir szakálla végét, ahogy a barbár kitér csapása elől, de a következő mozdulatra már nem is marad ideje. Rorkir szúrása nyomán nyakához kap, nagyot fújtat, majd eldől, mint egy zsák. Nem zengik majd dalok a Vérklánok legerősebb fiának hőstettét, ki a messzi nyugati pusztákról érkezett, hogy nevet szerezzen magának.*
-A zászlót! Dobd le a zászlót! Öljétek le őket!
*Ordítja valahonnan Rorkir közeléből Deremir, miközben az eddig Krayzán által fedezett, két létrán felmászott orkok nekik esnek. A szürke lobogó felbukkanása okán valósággal elszabadul a csata a falon. Az elhullott Krayzán felett vad kaszabolás veszi kezdetét, minek eredményéül nem csupán három ork hullik el, de immáron két tharg is életét veszti. Egyikük, egy fiatal, szőke legény, halott ellenfele súlya alatt bucskázik hátra a falról, hogy a belső udvarra esve lehelje ki lelkét, alig néhány lépésnyire Karheiától. Kéklő tekintete üvegesen mered az ég felé, sisakja alól vér folyik arcába.
A fal túloldalán Shnabuga jóvoltából támad némi zavar. Az ork nőstény kettőt is megöl fajtársai közül, mire a körülötte állók ocsúdnak. Shnabuga harci szelleme amennyire becsülendő, oly botor is. Nem kell néhány szívdobbanásnyi időnél több, hogy jó féltucat ork vegye körbe. Ordítva, pengéiket emelve vetik rá magukat Shnabugára, neki pedig van még annyi lélekjelenléte, hogy rájöjjön, vakmerő tette mivel jár.*
//A Vashegy Sorsa//
*A faltörőkos ismét lendülne, hogy jó eséllyel bevégezze megkezdett munkáját, de az orkok hátrahőkölve rebbennek szét, mielőtt a szerkezet célba érhetne. Előttük ugyanis jégből képezett fal terem a semmiből.
Kell néhány másodperc, mire a kapu előtt tobzódó tömeg összeszedi magát, és nekiveselkednek a Krestvir által keltett akadály leküzdésének. Buzogányokkal és egyéb zúzófegyverekkel esnek neki a mágikus úton létrehozott akadálynak, ám a munka eltart egy darabig.*
-Elég ebből! *Bődül el egy vaskos fémpáncélt viselő ork, miközben csatabárdját maga is a jégtömbbe vágja, jó adagot kiszakítva belőle. Gorv'duluk rögtön felismerheti az ácsmester Vöröskéz Dorosst.*
-Hozzátok az öreget!
*A sereg hátsó fertályából két ork támogat elő egy harmadikat. Lassan haladnak, a felkarolt zöldbőrű ugyanis láthatóan nem csak vénséges, de vak is. Egyszerű bőrgúnyát visel, fejéből csekély számú ősz szál lóg a szélkakas minden irányába. Szemei vörös ködben úsznak, akár a vérkerti reggel. Egy göcsörtös botra, na meg két kísérőjére támaszkodva támolyog a faltörőkos irányába, miközben kezei között egy apró csontokból szőtt füzért szorongat. Az Urzhekär klán fia felismerheti benne a Vérklánok fősámánját.
Gorv'duluk és a körülötte csoportosuló fajtársai kihasználják az időt, és a várfalon állók felé céloznak. Jó fél tucat nyilat lőnek ki, de thargot egy sem talál ezúttal. A várfal magas, a nyilak pedig levágódnak róla.
Nem úgy a tharg nyilak, mi újabb négy orkfi elestét okozzák. A holttesteket sebtiben húzzák odébb, hogy ne akadályozzák a fal előtti tolongást.
A csata eközben a falakon folyamatos. A keleti oldalon ugyan visszaverték a falra feltörő orkokat, ám ezúttal ismét sikerül megvetniük a lábukat. Dulakodás tör ki, ám a barbárok állják a sarat. Test a test ellen kelnek birokra a létrán feltörekvő orkokkal, és valóságos állóháború veszi kezdetét.
A nyugati oldal sem marad el hevületben. Krayzán halálos csapásokat indít a közeledő Rorkir felé. A megtermett ork nem csak roppant ügyes, de érezhetően kitűnő harcos is. Egy kicsivel is gyöngébb ellenfél biztosan élettelen hullna a földre, ám a balszerencse ma a Vérgőzősfit sodorta elé. Még így is elnyesi Rorkir szakálla végét, ahogy a barbár kitér csapása elől, de a következő mozdulatra már nem is marad ideje. Rorkir szúrása nyomán nyakához kap, nagyot fújtat, majd eldől, mint egy zsák. Nem zengik majd dalok a Vérklánok legerősebb fiának hőstettét, ki a messzi nyugati pusztákról érkezett, hogy nevet szerezzen magának.*
-A zászlót! Dobd le a zászlót! Öljétek le őket!
*Ordítja valahonnan Rorkir közeléből Deremir, miközben az eddig Krayzán által fedezett, két létrán felmászott orkok nekik esnek. A szürke lobogó felbukkanása okán valósággal elszabadul a csata a falon. Az elhullott Krayzán felett vad kaszabolás veszi kezdetét, minek eredményéül nem csupán három ork hullik el, de immáron két tharg is életét veszti. Egyikük, egy fiatal, szőke legény, halott ellenfele súlya alatt bucskázik hátra a falról, hogy a belső udvarra esve lehelje ki lelkét, alig néhány lépésnyire Karheiától. Kéklő tekintete üvegesen mered az ég felé, sisakja alól vér folyik arcába.
A fal túloldalán Shnabuga jóvoltából támad némi zavar. Az ork nőstény kettőt is megöl fajtársai közül, mire a körülötte állók ocsúdnak. Shnabuga harci szelleme amennyire becsülendő, oly botor is. Nem kell néhány szívdobbanásnyi időnél több, hogy jó féltucat ork vegye körbe. Ordítva, pengéiket emelve vetik rá magukat Shnabugára, neki pedig van még annyi lélekjelenléte, hogy rájöjjön, vakmerő tette mivel jár.*
11950. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-09-29 21:58:19
Üzenet elküldve: 2026-09-29 21:58:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
*A faltörőkos újabb csapására a kapunak feszülő Karheia hátraesik többi társával együtt. Szerencsére legfeljebb könnyökét üti meg valamelyest, ami most aligha zavarja. Félve nyitja ki szemeit, ám meglepődve tapasztalja, hogy a kapu áll. Csak az istenek a tudhatói miként tart ki a töretlen ostrommal szemben, mely most reménysugárt jelent a varázslónő szemében.
A thargok kiálltva szaladnak el, állításuk szerint támasztékokat hoznak dúcolásra, amit Karheia magában helyesel. Bár nagyon eltökélten veti vállát a kapunak, az ő karjainak csekély ereje aligha nyom bármit is a latba. A varázslónő ennek ellenére nem mozdul, újra neki feszül a kapunak, ismételten az esetlegesen elgyengülő rést kutatja, hogy lehetősége szerint az első adandó alkalommal lángokkal üdvözölhesse a kíváncsi betolakodókat.*
//A Vashegy Sorsa//
*A faltörőkos újabb csapására a kapunak feszülő Karheia hátraesik többi társával együtt. Szerencsére legfeljebb könnyökét üti meg valamelyest, ami most aligha zavarja. Félve nyitja ki szemeit, ám meglepődve tapasztalja, hogy a kapu áll. Csak az istenek a tudhatói miként tart ki a töretlen ostrommal szemben, mely most reménysugárt jelent a varázslónő szemében.
A thargok kiálltva szaladnak el, állításuk szerint támasztékokat hoznak dúcolásra, amit Karheia magában helyesel. Bár nagyon eltökélten veti vállát a kapunak, az ő karjainak csekély ereje aligha nyom bármit is a latba. A varázslónő ennek ellenére nem mozdul, újra neki feszül a kapunak, ismételten az esetlegesen elgyengülő rést kutatja, hogy lehetősége szerint az első adandó alkalommal lángokkal üdvözölhesse a kíváncsi betolakodókat.*
11949. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-09-27 09:54:57
Üzenet elküldve: 2026-09-27 09:54:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
*Rorkir látja és hallja, hogy a csata egyre hevesebb, épp ahogy az ereiben fel-alá futkosó vér is. Másodjára sem sikerül lekaszabolnia célpontját, és ez roppantul dühíti őt. Ekkor jelenik meg mellette Deremir, kire bizony emlékszik. Mosolyt csal az arcára, hogy társa itt van, s valóban csatlakozik a harchoz, nem is akárhogy. Túl sok ideje viszont nincs cseverészni vele.*
-Akad még bőven!
*Csak ennyit kiált neki, s már majdnem ismét csapna le a harmadik alkalommal a Krayzán nevezetű féregre, mikor meglátja a mögötte felkapaszkodó orkot, aki egy zászlót szorongat a kezében. A tudat, hogy egy ilyen becstelen átkos tárgy e falakra kerüljön még jobban feltüzeli. Vakmerő módon előrelép a falon, a hatalmas ork két suhintása között igyekszik belépni a halálos távolságon belülre, hogy egyetlen szúrással a nyakra, vagy páncéltalan mellkasára kivégezze őt.*
//A Vashegy Sorsa//
*Rorkir látja és hallja, hogy a csata egyre hevesebb, épp ahogy az ereiben fel-alá futkosó vér is. Másodjára sem sikerül lekaszabolnia célpontját, és ez roppantul dühíti őt. Ekkor jelenik meg mellette Deremir, kire bizony emlékszik. Mosolyt csal az arcára, hogy társa itt van, s valóban csatlakozik a harchoz, nem is akárhogy. Túl sok ideje viszont nincs cseverészni vele.*
-Akad még bőven!
*Csak ennyit kiált neki, s már majdnem ismét csapna le a harmadik alkalommal a Krayzán nevezetű féregre, mikor meglátja a mögötte felkapaszkodó orkot, aki egy zászlót szorongat a kezében. A tudat, hogy egy ilyen becstelen átkos tárgy e falakra kerüljön még jobban feltüzeli. Vakmerő módon előrelép a falon, a hatalmas ork két suhintása között igyekszik belépni a halálos távolságon belülre, hogy egyetlen szúrással a nyakra, vagy páncéltalan mellkasára kivégezze őt.*
11948. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-09-26 17:49:26
Üzenet elküldve: 2026-09-26 17:49:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1103
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1103
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
*A felé meginduló orkokból és a mágikus körnek csapódó nyílvesszőből már nem sokat érzékel, mert figyelme áttér az "utazásra". Nem először csinálja, de még mindig okoz némi nehézséget, vagy inkább zavart, ahogy egyik pillanatról a másikra valahová máshová kerül.
Lassú, mély levegőt vesz, mikor megérkezik. Igyekszik átlátni a fal tetején uralkodó körülményeket, és tájékozódni, mindezt pedig ebbe az egy, hosszú légvételbe sűríteni. Legalábbis az első megfigyeléseket és önmaga térben való elhelyezését...
A falon van, ahová érkezni akart, a terep a talpa alatt szilárd és stabil. Körülötte kétoldalt már zajlik a harc, de őt még nem éri ezáltal közvetlen fenyegetés. Érkezése nem maradt észrevétlen egyik fél részéről sem, mert többen is felé néznek a thargok felől, ahogy az orkok részéről is hallani véli a már ismerős szólamot, ami feltehetően mágiára figyelmeztet.
Talán Rorkir utasítását is hallja, ami az ő védelmére szólítja fel a thargokat, de ezt teljes egészében nem fogja fel jelen körülmények között.
Odalent dúcolni készülnek a kaput, a másik oldalon meg nyilván ostromolni azt.
A helyzetfelmérés után hirtelen pördül meg, mert ugyan a falakon zajló harc sem lekicsinylendő, saját értékét inkább a kapu védelmében látja, így figyelmét át is irányítja erre a feladatra.
Látja, hogy éppen oltani igyekeznek a faltörőkost, ami felvet benne egy lehetséges igét, de jelenleg nem hisz benne, hogy azzal kellő gyorsasággal és mértékben tudna kárt tenni az ostromszerkezetben. Ehhez több időre lesz szüksége.
Ami most rendelkezésére áll, azt inkább egy "védmű" létrehozására igyekszik kihasználni.
A terep kedvező, mivel fentről láthatja be a teret és így a varázslat adta lehetőségek is szélesebbek.
Nem mormol, csak kezét mozdítja, tenyere alját lefelé feszítve, s egy gyors mozdulattal ír le egy kis körvonalat a levegőben.
Amennyiben a varázslat sikerül, úgy az ő szemszögéből nézve a kapu előtti tér bal oldala felől kezd formálódni egy embernyi magas, derékvastagságú jégfal, olyan közel a kost oltani, majd lendíteni készülők előtt, amennyire csak lehetséges. A fal végigfut előttük balról jobbra, de itt nem áll meg, helyette az ork tömeg és a kapu közötti teljes teret kihasználva továbbmegy és bekanyarodik visszafelé, egy lapított körívet követve, aminek alja így a kapuig ér, a teteje pedig a faltörőkosig, míg a jégből formált "körterem" közepe feltehetően üres marad.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására embernyi magas, tíz lépés hosszú, derékvastagságú jégfal jön létre. Szilárdsága, olvadékonysága életszerű kereteken belül mozog. Hatása maradandó.
//A Vashegy Sorsa//
*A felé meginduló orkokból és a mágikus körnek csapódó nyílvesszőből már nem sokat érzékel, mert figyelme áttér az "utazásra". Nem először csinálja, de még mindig okoz némi nehézséget, vagy inkább zavart, ahogy egyik pillanatról a másikra valahová máshová kerül.
Lassú, mély levegőt vesz, mikor megérkezik. Igyekszik átlátni a fal tetején uralkodó körülményeket, és tájékozódni, mindezt pedig ebbe az egy, hosszú légvételbe sűríteni. Legalábbis az első megfigyeléseket és önmaga térben való elhelyezését...
A falon van, ahová érkezni akart, a terep a talpa alatt szilárd és stabil. Körülötte kétoldalt már zajlik a harc, de őt még nem éri ezáltal közvetlen fenyegetés. Érkezése nem maradt észrevétlen egyik fél részéről sem, mert többen is felé néznek a thargok felől, ahogy az orkok részéről is hallani véli a már ismerős szólamot, ami feltehetően mágiára figyelmeztet.
Talán Rorkir utasítását is hallja, ami az ő védelmére szólítja fel a thargokat, de ezt teljes egészében nem fogja fel jelen körülmények között.
Odalent dúcolni készülnek a kaput, a másik oldalon meg nyilván ostromolni azt.
A helyzetfelmérés után hirtelen pördül meg, mert ugyan a falakon zajló harc sem lekicsinylendő, saját értékét inkább a kapu védelmében látja, így figyelmét át is irányítja erre a feladatra.
Látja, hogy éppen oltani igyekeznek a faltörőkost, ami felvet benne egy lehetséges igét, de jelenleg nem hisz benne, hogy azzal kellő gyorsasággal és mértékben tudna kárt tenni az ostromszerkezetben. Ehhez több időre lesz szüksége.
Ami most rendelkezésére áll, azt inkább egy "védmű" létrehozására igyekszik kihasználni.
A terep kedvező, mivel fentről láthatja be a teret és így a varázslat adta lehetőségek is szélesebbek.
Nem mormol, csak kezét mozdítja, tenyere alját lefelé feszítve, s egy gyors mozdulattal ír le egy kis körvonalat a levegőben.
Amennyiben a varázslat sikerül, úgy az ő szemszögéből nézve a kapu előtti tér bal oldala felől kezd formálódni egy embernyi magas, derékvastagságú jégfal, olyan közel a kost oltani, majd lendíteni készülők előtt, amennyire csak lehetséges. A fal végigfut előttük balról jobbra, de itt nem áll meg, helyette az ork tömeg és a kapu közötti teljes teret kihasználva továbbmegy és bekanyarodik visszafelé, egy lapított körívet követve, aminek alja így a kapuig ér, a teteje pedig a faltörőkosig, míg a jégből formált "körterem" közepe feltehetően üres marad.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására embernyi magas, tíz lépés hosszú, derékvastagságú jégfal jön létre. Szilárdsága, olvadékonysága életszerű kereteken belül mozog. Hatása maradandó.
11947. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-09-26 15:36:54
Üzenet elküldve: 2026-09-26 15:36:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
- Skai! (Fenébe!)
*Folytott torokhanggal hagyja el száját a szitok szó, ahogy látja, mikéntvéti el a célt csatabárdja. De már ugrik is fel, hogy elnyújtott lépésekkel követhesse Grizakot. A csatabárdot menet közben kapja fel futtában. Ám mire mindezt megteszi, Grizak eléri a sereget. Még hallja miként ad utasítást a többieknek.*
- Majd adok én neked felafalakrát!
*Motyogja halkan maga elé, aztán ő is eléri a leghátul tipródó fajtársakat. Épp úgy morog, ahogy ők, épp úgy pezseg ereiben a vér, és talán amazok nem is sejtik még, hogy nem ugyanazon az oldalon állnak.
Grizakot akarja, s ha ehhez le kell maga előtt kaszabolni egy fél sereget, hát hajrá! Az ork sereg bármennyire is tűnjön szervezettnek, mégis csak egy szedett-vedett bagázs, szedett-vedett páncélzatban, felszereléssel, és hátulról nem igazán várnak támadást.
Innen közelről könnyebben felméri, hogy melyiknek hol vannak a kihasználható szabad helyek az öltözékében, ahol elég nagy sebzést tudna ejteni. Egy biztos. Minden csapásának halálosnak, vagy közel halálosnak kell lennie. Ekképpen is cselekszik.
A legközelebb neki háttal álló ork nyakára sújt a csatabárddal, arra a részre, ahol rés van a mellpáncél nyaki része és a sisak alja között. Reméli elég nagyot tud ütni ahhoz, hogy a másik holtan rogyjon össze.*
//A Vashegy Sorsa//
- Skai! (Fenébe!)
*Folytott torokhanggal hagyja el száját a szitok szó, ahogy látja, mikéntvéti el a célt csatabárdja. De már ugrik is fel, hogy elnyújtott lépésekkel követhesse Grizakot. A csatabárdot menet közben kapja fel futtában. Ám mire mindezt megteszi, Grizak eléri a sereget. Még hallja miként ad utasítást a többieknek.*
- Majd adok én neked felafalakrát!
*Motyogja halkan maga elé, aztán ő is eléri a leghátul tipródó fajtársakat. Épp úgy morog, ahogy ők, épp úgy pezseg ereiben a vér, és talán amazok nem is sejtik még, hogy nem ugyanazon az oldalon állnak.
Grizakot akarja, s ha ehhez le kell maga előtt kaszabolni egy fél sereget, hát hajrá! Az ork sereg bármennyire is tűnjön szervezettnek, mégis csak egy szedett-vedett bagázs, szedett-vedett páncélzatban, felszereléssel, és hátulról nem igazán várnak támadást.
Innen közelről könnyebben felméri, hogy melyiknek hol vannak a kihasználható szabad helyek az öltözékében, ahol elég nagy sebzést tudna ejteni. Egy biztos. Minden csapásának halálosnak, vagy közel halálosnak kell lennie. Ekképpen is cselekszik.
A legközelebb neki háttal álló ork nyakára sújt a csatabárddal, arra a részre, ahol rés van a mellpáncél nyaki része és a sisak alja között. Reméli elég nagyot tud ütni ahhoz, hogy a másik holtan rogyjon össze.*
11946. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-09-25 12:18:03
Üzenet elküldve: 2026-09-25 12:18:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
* Olybá tűnik, a szitkozódásának és a buzdításának meglesz az eredménye. Ahogy az ostromfegyvert ismét használni készül, már előre látja a varázslat újabb megjelenését. Bár sokat nem nyom latba, kétségtelen, hogy az a pici, amivel visszatartja szükséges ahhoz, hogy komolyabb kárt tegyenek a kapuban. Ezt alátámasszák a látottak. A kos meglendül, és a kifejtett erő megmutatkozik a kapu tetején. Gorv ezt látva mérhetetlen boldogság önti el. *
- HAHAHA! Ezt nektek férgek! Megvan fiúk! Most vagy soha!
* Üvölti és már ragadná is meg, hogy bevégezze a feladatot, mikor egy nyílvessző száguld el mellette, egyenesen a faltörőkosba. Ekkor felpillant a fal tetejére, ekkor látja csak meg a számára ismeretlen ezüstös karikát. *
- MÁGUS!
* Hülye, mint a segg, de legalább ennyit képes megállapítani a látottakból, ám sokat nem képes tenni ellene. Viszont lát mást, amit igen. Leveszi az íját a hátáról, majd egy pajzsos orktársát vállon ragadja. *
- Te, védesz, én lövök.
* Mondja lebutított orknyelven a másiknak, majd ha az felemeli a pajzsát, hogy megvédje őt a íjászok, illetve a dobálóktól, úgy maga is felhúzza az ideget és felkészül leszedni néhány patkányt. Egyelőre nem válogat, valaki olyasvalakit keres, aki nem vele van elfoglalva, hanem a faltörőkossal, hogy egy gyors lövéssel kivehesse a védők közül. *
- Mosolyogj, kutya!
* Mondja az orra alatt, majd elengedi az ideget. Azonban nem várja meg, hogy az célt talál e vagy sem, egyből tölti a követkőt, s csak utána néz fel, hogy elhullott e, ha igen mást lő, ha nem, ugyanazt. *
//A Vashegy Sorsa//
* Olybá tűnik, a szitkozódásának és a buzdításának meglesz az eredménye. Ahogy az ostromfegyvert ismét használni készül, már előre látja a varázslat újabb megjelenését. Bár sokat nem nyom latba, kétségtelen, hogy az a pici, amivel visszatartja szükséges ahhoz, hogy komolyabb kárt tegyenek a kapuban. Ezt alátámasszák a látottak. A kos meglendül, és a kifejtett erő megmutatkozik a kapu tetején. Gorv ezt látva mérhetetlen boldogság önti el. *
- HAHAHA! Ezt nektek férgek! Megvan fiúk! Most vagy soha!
* Üvölti és már ragadná is meg, hogy bevégezze a feladatot, mikor egy nyílvessző száguld el mellette, egyenesen a faltörőkosba. Ekkor felpillant a fal tetejére, ekkor látja csak meg a számára ismeretlen ezüstös karikát. *
- MÁGUS!
* Hülye, mint a segg, de legalább ennyit képes megállapítani a látottakból, ám sokat nem képes tenni ellene. Viszont lát mást, amit igen. Leveszi az íját a hátáról, majd egy pajzsos orktársát vállon ragadja. *
- Te, védesz, én lövök.
* Mondja lebutított orknyelven a másiknak, majd ha az felemeli a pajzsát, hogy megvédje őt a íjászok, illetve a dobálóktól, úgy maga is felhúzza az ideget és felkészül leszedni néhány patkányt. Egyelőre nem válogat, valaki olyasvalakit keres, aki nem vele van elfoglalva, hanem a faltörőkossal, hogy egy gyors lövéssel kivehesse a védők közül. *
- Mosolyogj, kutya!
* Mondja az orra alatt, majd elengedi az ideget. Azonban nem várja meg, hogy az célt talál e vagy sem, egyből tölti a követkőt, s csak utána néz fel, hogy elhullott e, ha igen mást lő, ha nem, ugyanazt. *
11945. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-09-24 23:46:01
Üzenet elküldve: 2026-09-24 23:46:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 673
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 673
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
*Gorv'duluk szüntelen tüzeli a sajátjait, melynek meg is lesz az eredménye. A faltörőkos ismét nagyot lendül, és ezúttal nincs is, mi útját állja. kapu akkorát dörren, hogy védői egytől-egyig hátraesnek. Valaki, valahol felsikolt. Recseg-ropog a vaskos, ácsolt kapu, és tetején be is hajlik immáron.*
-Hozzatok dúcokat! *Ordítja valaki Karheia mellől, és két legény el is szalad, hogy erősebb támasz után nézzen.
Az íjászok sem restek, ismét három ork dől ki a kapu előtt tobzódó tömegből. Ha esélyük lenne megszámolni az ostromló erőket, úgy tudnák, hogy ezerkilencszáz és harminchat lélek igyekszik most kioltani a jó száz főből álló védősereg életét. Jókora túlerő. Ugyanakkor egy nyíl ismét utat talál a faltörőkoshoz, a faanyagon pedig szép lassan kúsznak végig a lángok.*
-Vigyázz! Ég! *Valaki egy pokróccal igyekszik eloltani a tüzet, ami önmagában is okoz némi zavart a szerkezetet üzemeltető orkok között, de a kapu felett materializálódó jelenés valósággal riadalmat kelt. Gorv'duluk eközben észreveheti, hogy az őket célzó íjászok, ha kisebb nehézségek árán is, de bizony célba vehetőek. Ugyan csekély az esély a találatra, de ha a szerencse mellé szegődik, övé lehet az első vér.
Az ezüstös karika párja odakinn, az orkok mögött jelenik meg, a három szemlélődő zöldbőrű pedig rögvest az irányába indul. Még egy nyílvessző is elsuhan, ám a furcsa jelenés áthatolhatatlannak bizonyul. Krestvir biztonsággal átléphet rajta, és ha ezt megteszi, rögtön a kapu feletti várfalon találja magát, néhány igen csak zavarodott várvédő társaságában. Szerencsére Rorkir szavai biztosítják őket róla, hogy nem valami ork hókuszpókusszal van dolguk, így némi bambulás után visszatérnek tevékenységükhöz. Mást nem is nagyon tehetnének, hisz Krestvir továbbra is láthatatlan. Talán ez is a szerencséje, hisz ekképp az ellenség sem jegyezte meg a várfal tetején felbukkanó mágus fizimiskáját.
Eközben a kaputól keletre úgy fest, a felkapaszkodó két ork levágásával sikerült leszorítani a falról a feljutó ellenséget, ami némi ujjongást vált ki a védőkből.
Nem úgy a nyugati oldalon, ahol ádáz küzdelem alakul ki. Rorkir ismerős alakot vélhet felfedezni maga mellett; Széles Deremir, a barbár férfi, ki nem is oly rég még kétségek között őrlődve igyekezett meggyőzni társait, hogy kár a Vashegyen maradni. Most ott áll a Vérgőzősfi mellett, kezében véres pengével.*
-Kettőnél tartok! *Harsogja túl a csatazajt.*
-HADD JÖJJENEK! *Rorkirnak túl sok ideje nincs, hogy társával szót váltson, ugyanis Krayzán csatabárdját lóbálva, üvöltve tör felé. Eközben a háta mögött különös szimbólum bukkan fel a létra tetején. Az épp aktuálisan felkapaszkodó ork egy jókora, kifeszített ponyvát tart jobbjában. A lobogó szürke, akár a a borús esőfelhők, rajta pedig egy fehér szem szimbólum kapott helyet. A Szürke Légió címere.
Eközben az ostromtól kicsit távolabb, senkitől sem zavartatva sajátos hajsza alakul ki. Shnabuga az önjelölt orkvezér, Grizák után ered, ki úgy fut, mintha kergetnék. Ennek a megállapításnak ad tanúbizonyságot
Shnabuga, ki nem rest utána hajítani csatabárdját.
Az irányt eltalálja, de a találatot elvéti. Grizáknak pedig esélye nyílik övéi között elvegyülni.*
-Előre, férgek! Fel a falra, ketten is elfértek egy létrafokon! Gyerünk! *Hallatszik rekedt kiáltozása.
Nem úgy fest, hogy riadóztatni kívánja társait az "áruló" felbukkanása okán. Vélhetően nem kívánja felhívni a figyelmet rá, hogy megfutott előle.
A jó hetven elesett orkhoz nem társul várvédő, ami reményt adhat a thargoknak. Ugyanakkor az ostrom most kezd igazán felforrni, jó eséllyel pedig a küzdelem hevessége is. A kaput egy hajszál választja el a beszakadástól, és ez azon is múlik, sikerül-e időben dúcolni. Míg a keleti fal kitart, a nyugati oldalon Krayzán és a legényei úgy fest, megvetették lábukat, minek hála egyre több és több fajtársuknak sikerül feljutni a falra.*
//A Vashegy Sorsa//
*Gorv'duluk szüntelen tüzeli a sajátjait, melynek meg is lesz az eredménye. A faltörőkos ismét nagyot lendül, és ezúttal nincs is, mi útját állja. kapu akkorát dörren, hogy védői egytől-egyig hátraesnek. Valaki, valahol felsikolt. Recseg-ropog a vaskos, ácsolt kapu, és tetején be is hajlik immáron.*
-Hozzatok dúcokat! *Ordítja valaki Karheia mellől, és két legény el is szalad, hogy erősebb támasz után nézzen.
Az íjászok sem restek, ismét három ork dől ki a kapu előtt tobzódó tömegből. Ha esélyük lenne megszámolni az ostromló erőket, úgy tudnák, hogy ezerkilencszáz és harminchat lélek igyekszik most kioltani a jó száz főből álló védősereg életét. Jókora túlerő. Ugyanakkor egy nyíl ismét utat talál a faltörőkoshoz, a faanyagon pedig szép lassan kúsznak végig a lángok.*
-Vigyázz! Ég! *Valaki egy pokróccal igyekszik eloltani a tüzet, ami önmagában is okoz némi zavart a szerkezetet üzemeltető orkok között, de a kapu felett materializálódó jelenés valósággal riadalmat kelt. Gorv'duluk eközben észreveheti, hogy az őket célzó íjászok, ha kisebb nehézségek árán is, de bizony célba vehetőek. Ugyan csekély az esély a találatra, de ha a szerencse mellé szegődik, övé lehet az első vér.
Az ezüstös karika párja odakinn, az orkok mögött jelenik meg, a három szemlélődő zöldbőrű pedig rögvest az irányába indul. Még egy nyílvessző is elsuhan, ám a furcsa jelenés áthatolhatatlannak bizonyul. Krestvir biztonsággal átléphet rajta, és ha ezt megteszi, rögtön a kapu feletti várfalon találja magát, néhány igen csak zavarodott várvédő társaságában. Szerencsére Rorkir szavai biztosítják őket róla, hogy nem valami ork hókuszpókusszal van dolguk, így némi bambulás után visszatérnek tevékenységükhöz. Mást nem is nagyon tehetnének, hisz Krestvir továbbra is láthatatlan. Talán ez is a szerencséje, hisz ekképp az ellenség sem jegyezte meg a várfal tetején felbukkanó mágus fizimiskáját.
Eközben a kaputól keletre úgy fest, a felkapaszkodó két ork levágásával sikerült leszorítani a falról a feljutó ellenséget, ami némi ujjongást vált ki a védőkből.
Nem úgy a nyugati oldalon, ahol ádáz küzdelem alakul ki. Rorkir ismerős alakot vélhet felfedezni maga mellett; Széles Deremir, a barbár férfi, ki nem is oly rég még kétségek között őrlődve igyekezett meggyőzni társait, hogy kár a Vashegyen maradni. Most ott áll a Vérgőzősfi mellett, kezében véres pengével.*
-Kettőnél tartok! *Harsogja túl a csatazajt.*
-HADD JÖJJENEK! *Rorkirnak túl sok ideje nincs, hogy társával szót váltson, ugyanis Krayzán csatabárdját lóbálva, üvöltve tör felé. Eközben a háta mögött különös szimbólum bukkan fel a létra tetején. Az épp aktuálisan felkapaszkodó ork egy jókora, kifeszített ponyvát tart jobbjában. A lobogó szürke, akár a a borús esőfelhők, rajta pedig egy fehér szem szimbólum kapott helyet. A Szürke Légió címere.
Eközben az ostromtól kicsit távolabb, senkitől sem zavartatva sajátos hajsza alakul ki. Shnabuga az önjelölt orkvezér, Grizák után ered, ki úgy fut, mintha kergetnék. Ennek a megállapításnak ad tanúbizonyságot
Shnabuga, ki nem rest utána hajítani csatabárdját.
Az irányt eltalálja, de a találatot elvéti. Grizáknak pedig esélye nyílik övéi között elvegyülni.*
-Előre, férgek! Fel a falra, ketten is elfértek egy létrafokon! Gyerünk! *Hallatszik rekedt kiáltozása.
Nem úgy fest, hogy riadóztatni kívánja társait az "áruló" felbukkanása okán. Vélhetően nem kívánja felhívni a figyelmet rá, hogy megfutott előle.
A jó hetven elesett orkhoz nem társul várvédő, ami reményt adhat a thargoknak. Ugyanakkor az ostrom most kezd igazán felforrni, jó eséllyel pedig a küzdelem hevessége is. A kaput egy hajszál választja el a beszakadástól, és ez azon is múlik, sikerül-e időben dúcolni. Míg a keleti fal kitart, a nyugati oldalon Krayzán és a legényei úgy fest, megvetették lábukat, minek hála egyre több és több fajtársuknak sikerül feljutni a falra.*
11944. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-09-24 22:24:39
Üzenet elküldve: 2026-09-24 22:24:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
*Természetesen a káosz közepette nehéz nagyobb számú embert megmozgatnia, s nem is kell, hiszen társai rendíthetetlenül küzdenek a falakon ahol bizony minden kard elkél. Karheia ehelyett a kapu védelmére szánta el magát, mert úgy érzi ez az erőd sorsának kulcsa, így kitartóan küzd azért, hogy még tovább húzhassák a rendíthetetlenül dörömbölő faltörőkossal szemben. A két férfival együtt ő is a kapunak veti magát, két kezével támasztja, magában pedig fohászkodik, hogy sikeres támadás esetén ne tapossák el, mint egy jelentéktelen kis hangyát. Jól tudja, hogy erő terén vele is csak többen vannak, érdemi segítséget aligha nyújthat, de más trükk is lapul a tarsolyában.
Kékjei egy pillanatra elkalandoznak a falakra, de emlékezteti magát, hogy itt van dolga. Íriszei lázasan cikáznak, azt kísérli meg felmérni, hogyha bedöntik az erősen kapaszkodó öntöttvasakat, akkor mindezt hol teszik meg. Amennyiben felfedez ilyen gyengepontot, akkor igyekszik oda helyezkedni, hogy az első pofájukat megmutató orkokat tűzzel fogadhassa.*
//A Vashegy Sorsa//
*Természetesen a káosz közepette nehéz nagyobb számú embert megmozgatnia, s nem is kell, hiszen társai rendíthetetlenül küzdenek a falakon ahol bizony minden kard elkél. Karheia ehelyett a kapu védelmére szánta el magát, mert úgy érzi ez az erőd sorsának kulcsa, így kitartóan küzd azért, hogy még tovább húzhassák a rendíthetetlenül dörömbölő faltörőkossal szemben. A két férfival együtt ő is a kapunak veti magát, két kezével támasztja, magában pedig fohászkodik, hogy sikeres támadás esetén ne tapossák el, mint egy jelentéktelen kis hangyát. Jól tudja, hogy erő terén vele is csak többen vannak, érdemi segítséget aligha nyújthat, de más trükk is lapul a tarsolyában.
Kékjei egy pillanatra elkalandoznak a falakra, de emlékezteti magát, hogy itt van dolga. Íriszei lázasan cikáznak, azt kísérli meg felmérni, hogyha bedöntik az erősen kapaszkodó öntöttvasakat, akkor mindezt hol teszik meg. Amennyiben felfedez ilyen gyengepontot, akkor igyekszik oda helyezkedni, hogy az első pofájukat megmutató orkokat tűzzel fogadhassa.*
11943. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-09-22 21:49:26
Üzenet elküldve: 2026-09-22 21:49:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
*A nagydarab ork feladja a leckét a védőknek, s heves kaszabolásának hála még több rohadék jut a falakra. ~Jó. Jöjjenek csak.~ Elvégre, oly messze a vár alatti föld, s kardja ugyan hosszú, odáig nem ér el vele. Viszont így könnyebben veheti vérüket. Megveti lábát, és ismét támadásba lendül, amennyi kitelik erejéből, annyiszor próbál lecsapni a félmeztelen ellenségére. Szemével közben látja, hogy valamiféle furcsa, ezüstös képződmény manifesztálódik a falakon, s a csatatéren is. ~Ez biztos Krestvir műve lehet! Hát mégsem hagyott itt mindket!~ Gondolja, s ha akad annyi szabad lélegzetvétele, figyelmezteti társait is rá.*
-Védjétek azt a valamit!
*Bár nem tudja mennyire juthat ellenség a közelébe, jobb a biztonság. Nehogy az orkok csapdájának higgyék a thargok. Hallja, hogy a kapu hamarosan betörik, ám egyelőre nincs abban a helyzetben, hogy segédkezhessen ott, s az utolsó pillanatig akar várni, mielőtt elhagyná pozícióját.*
//A Vashegy Sorsa//
*A nagydarab ork feladja a leckét a védőknek, s heves kaszabolásának hála még több rohadék jut a falakra. ~Jó. Jöjjenek csak.~ Elvégre, oly messze a vár alatti föld, s kardja ugyan hosszú, odáig nem ér el vele. Viszont így könnyebben veheti vérüket. Megveti lábát, és ismét támadásba lendül, amennyi kitelik erejéből, annyiszor próbál lecsapni a félmeztelen ellenségére. Szemével közben látja, hogy valamiféle furcsa, ezüstös képződmény manifesztálódik a falakon, s a csatatéren is. ~Ez biztos Krestvir műve lehet! Hát mégsem hagyott itt mindket!~ Gondolja, s ha akad annyi szabad lélegzetvétele, figyelmezteti társait is rá.*
-Védjétek azt a valamit!
*Bár nem tudja mennyire juthat ellenség a közelébe, jobb a biztonság. Nehogy az orkok csapdájának higgyék a thargok. Hallja, hogy a kapu hamarosan betörik, ám egyelőre nincs abban a helyzetben, hogy segédkezhessen ott, s az utolsó pillanatig akar várni, mielőtt elhagyná pozícióját.*
11942. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-09-21 21:53:18
Üzenet elküldve: 2026-09-21 21:53:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1103
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1103
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
*Elérkezett az idő. Mennie kell.
Arrafelé néz, ahol a tömeg mögött a kaput sejti, s a falakon a thargokat, akiknek a támogatását ígérte. És valahol odabent van a legjobb barátja, Kilencedik is. A menetirány nem kérdés hát, Krestvir számára legalábbis nem. Amíg van remény, addig ő sem választhatja a menekülést.
Amit még nem sikerült eldöntenie, az az, hogy milyen módon jusson a falakon belülre. Van a biztonságosabb, de fárasztóbb és lassabb út, és van a gyorsabb, de veszélyesebb.
Zsebében tovább babrálja a kis kavicsokat, de végül kihúzza a kezét.
A fejét hasogató fájdalom ugyan elmúlt, ám még mindig elméjén ül a kimerültség nyoma, ahogy a helyzet sürgetését is érzi, így a könnyebb és gyorsabb, ám veszélyesebbnek ígérkező út mellett határozza el magát.
A döntés után pedig csak egy pillanatig habozik, majd szemét a célra szegezve belekezd az igébe.
Teleportálni készül, méghozzá a kapu fölötti falszakaszra. Pillanatnyilag ott nem észlel látványos mozgolódást és a varázslathoz alkalmas pontnak ígérkezik, ami ráadásul pont a legszorongatottabb helyszín fölött van.
Ám lélekben már készül, hogy közvetlenül érkezése után talán rögtön ismét varázsolni kényszerül majd, mert úgy sejti, a körülmények gyorsan veszélyessé válhatnak az érkezési pontján is.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló körül egy áthatolhatatlan ezüstös kör alakul ki, majd a varázsló által látott és kijelölt helyen egy másik, amibe a varázsló átteleportálhat.
//A Vashegy Sorsa//
*Elérkezett az idő. Mennie kell.
Arrafelé néz, ahol a tömeg mögött a kaput sejti, s a falakon a thargokat, akiknek a támogatását ígérte. És valahol odabent van a legjobb barátja, Kilencedik is. A menetirány nem kérdés hát, Krestvir számára legalábbis nem. Amíg van remény, addig ő sem választhatja a menekülést.
Amit még nem sikerült eldöntenie, az az, hogy milyen módon jusson a falakon belülre. Van a biztonságosabb, de fárasztóbb és lassabb út, és van a gyorsabb, de veszélyesebb.
Zsebében tovább babrálja a kis kavicsokat, de végül kihúzza a kezét.
A fejét hasogató fájdalom ugyan elmúlt, ám még mindig elméjén ül a kimerültség nyoma, ahogy a helyzet sürgetését is érzi, így a könnyebb és gyorsabb, ám veszélyesebbnek ígérkező út mellett határozza el magát.
A döntés után pedig csak egy pillanatig habozik, majd szemét a célra szegezve belekezd az igébe.
Teleportálni készül, méghozzá a kapu fölötti falszakaszra. Pillanatnyilag ott nem észlel látványos mozgolódást és a varázslathoz alkalmas pontnak ígérkezik, ami ráadásul pont a legszorongatottabb helyszín fölött van.
Ám lélekben már készül, hogy közvetlenül érkezése után talán rögtön ismét varázsolni kényszerül majd, mert úgy sejti, a körülmények gyorsan veszélyessé válhatnak az érkezési pontján is.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló körül egy áthatolhatatlan ezüstös kör alakul ki, majd a varázsló által látott és kijelölt helyen egy másik, amibe a varázsló átteleportálhat.
11941. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-09-21 15:31:09
Üzenet elküldve: 2026-09-21 15:31:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
* Nem boldog és ez az arcáról is leolvasható. Nem tudja miből készült az erőd kapuja, de abban biztos, hogy az őket szabotáló mágust akkor sem fogja elengedni, ha maguk az istenek könyörögnek érte. Társaival újfent nekirugaszkodnak, hogy kombinált erejüket bevetve végre valahára áttörhessék a kaput és bejuthassanak rajta. A faltörőkos a magasban, majd még a meglendítés pillanatában mintha minden eddigi zaj megszűnne körülötte, s csak ezt követően lendül meg, hogy aztán egy ugyanolyan földből tákolt falat érjen először, mint azt tette előtte, meg előtte. A hangos koppanás olybá tűnik visszahozta a környezetből fakadó hangokat. A Thargok kiáltása, az orkok ordibálása és halálhörgése, na meg a mellette lévő orkok ricsaja kezd egyre jobban az idegeire menni. Bár az elején még élvezte a helyzetből fakadó izgalmat, az öldöklés mellé az erőd elfoglalása csak ajándék a szemeiben, ám mégse halad előre a kisebb csapattal. Csak ordítani tud az újabb kudarcot látva. *
- Mocskos mágus. Hát mégis mi a fenét csinál Krayzán?
* Jegyzi meg kicsit sem visszatartva magát. Ha így megy tovább nemcsak, hogy nem döntik be a kaput, de még azelőtt lelövik őket, hogy hátat fordíthassanak nekik. Ha valamit nem enged meg magának, akkor az az, hogy úgy halljon meg, mint egy tetves kutya. *
- Mégis mi a fenét csináltok? Nem piknikezni jöttünk. Húzzátok meg az a szart!
* Megpróbálja finoman a társai tudtára adni a feladatukat, s bár hangja se nem halk se nem nyugodt, a lényeget érthetik. Az ajtót a földön szeretné látni, darabokban. Ha ennek vége, az ajtóból páncélt fog kovácsoltatni, hogy azzal is megmutathassa a jövő generációjának, hogy mire képesek az orkok, és, hogy minden megmaradt Thargot emlékeztessen az itt elszenvedett vereségre. *
- Gyerünk! Gyerünk!
//A Vashegy Sorsa//
* Nem boldog és ez az arcáról is leolvasható. Nem tudja miből készült az erőd kapuja, de abban biztos, hogy az őket szabotáló mágust akkor sem fogja elengedni, ha maguk az istenek könyörögnek érte. Társaival újfent nekirugaszkodnak, hogy kombinált erejüket bevetve végre valahára áttörhessék a kaput és bejuthassanak rajta. A faltörőkos a magasban, majd még a meglendítés pillanatában mintha minden eddigi zaj megszűnne körülötte, s csak ezt követően lendül meg, hogy aztán egy ugyanolyan földből tákolt falat érjen először, mint azt tette előtte, meg előtte. A hangos koppanás olybá tűnik visszahozta a környezetből fakadó hangokat. A Thargok kiáltása, az orkok ordibálása és halálhörgése, na meg a mellette lévő orkok ricsaja kezd egyre jobban az idegeire menni. Bár az elején még élvezte a helyzetből fakadó izgalmat, az öldöklés mellé az erőd elfoglalása csak ajándék a szemeiben, ám mégse halad előre a kisebb csapattal. Csak ordítani tud az újabb kudarcot látva. *
- Mocskos mágus. Hát mégis mi a fenét csinál Krayzán?
* Jegyzi meg kicsit sem visszatartva magát. Ha így megy tovább nemcsak, hogy nem döntik be a kaput, de még azelőtt lelövik őket, hogy hátat fordíthassanak nekik. Ha valamit nem enged meg magának, akkor az az, hogy úgy halljon meg, mint egy tetves kutya. *
- Mégis mi a fenét csináltok? Nem piknikezni jöttünk. Húzzátok meg az a szart!
* Megpróbálja finoman a társai tudtára adni a feladatukat, s bár hangja se nem halk se nem nyugodt, a lényeget érthetik. Az ajtót a földön szeretné látni, darabokban. Ha ennek vége, az ajtóból páncélt fog kovácsoltatni, hogy azzal is megmutathassa a jövő generációjának, hogy mire képesek az orkok, és, hogy minden megmaradt Thargot emlékeztessen az itt elszenvedett vereségre. *
- Gyerünk! Gyerünk!
11940. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-09-21 13:24:54
Üzenet elküldve: 2026-09-21 13:24:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
*Feszülten várnak egymással szemben, és amikor az ork támad, Bugának sikerül megakasztania a másik pengéjét. Ám sajnos a fokossal mért csapás nem talál be, mert Grizak kirántja a kardját, és kifordul a támadás elől.
Egymásra vicsorognak, és néhány pillanat erejéig farkasszemet néznek. Orrcimpáik kitágulnak, ereikben zubogva száguld a vér. A nőstény felmordul. Minden idegszálával arra figyel, hogy Grizak mikor és hogyan fog visszatámadni, de ez elmarad.
Bugát meglepi a hirtelen váltás, ahogy a hím megpördül és futásnak ered. A nőstény torkát elégedetlen kurta kiáltás hagyja el, miközben nekilendül, hogy néhány lépést tegyen a hím nyomában.
Azonban három-négy lépés után megáll, a futás lendületét kihasználva ereszkedik féltérdre, kissé talán oldalra is kihajol, és a jobbjában lévő csatabárdot a hím után hajítja, Grizak jobb lábát, térdhajlatnál célozva meg.
Reméli, hogy eltalálja a másikat, és az sem baj, ha nem a térdhajlatot, de olyan helyen, ami elég erőteljes sérülést okoz a hímnek ahhoz, hogy ne tudjon tovább menekülni.*
- Ragur! Ragur snork!! (Gyáva! Gyáva hitvány!)
*Hörgi el dühében, mélyen gyomorból morogva hozzá.*
A hozzászólás írója (Shnabuga Sharog) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.09.21 13:39:02
//A Vashegy Sorsa//
*Feszülten várnak egymással szemben, és amikor az ork támad, Bugának sikerül megakasztania a másik pengéjét. Ám sajnos a fokossal mért csapás nem talál be, mert Grizak kirántja a kardját, és kifordul a támadás elől.
Egymásra vicsorognak, és néhány pillanat erejéig farkasszemet néznek. Orrcimpáik kitágulnak, ereikben zubogva száguld a vér. A nőstény felmordul. Minden idegszálával arra figyel, hogy Grizak mikor és hogyan fog visszatámadni, de ez elmarad.
Bugát meglepi a hirtelen váltás, ahogy a hím megpördül és futásnak ered. A nőstény torkát elégedetlen kurta kiáltás hagyja el, miközben nekilendül, hogy néhány lépést tegyen a hím nyomában.
Azonban három-négy lépés után megáll, a futás lendületét kihasználva ereszkedik féltérdre, kissé talán oldalra is kihajol, és a jobbjában lévő csatabárdot a hím után hajítja, Grizak jobb lábát, térdhajlatnál célozva meg.
Reméli, hogy eltalálja a másikat, és az sem baj, ha nem a térdhajlatot, de olyan helyen, ami elég erőteljes sérülést okoz a hímnek ahhoz, hogy ne tudjon tovább menekülni.*
- Ragur! Ragur snork!! (Gyáva! Gyáva hitvány!)
*Hörgi el dühében, mélyen gyomorból morogva hozzá.*
A hozzászólás írója (Shnabuga Sharog) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.09.21 13:39:02
11939. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-09-17 23:35:38
Üzenet elküldve: 2026-09-17 23:35:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 673
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 673
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
*A dombságot bezengi a csatazaj. Parancsszavak, fájdalmas ordítás, és a jellegzetes csendülések, ahogy fém fémet ér.
Gorv'duluk és a számtalan ork, kiket ember méretű pajzsot tartó társaik igyekeznek védeni, ismét nekirugaszkodik, hogy a hatalmas faltörőkost hátralendítse. Ismét mágikus fal emelkedik a széles kaput ostromló szerkezet előtt, és ugyan a földből emelt, vékony fal nem túl erős, de épp annyira lelassítja a faltörőkost, hogy az ne tegyen kárt ezúttal a kapuban.
Az íjászok szüntelen támadnak, ezúttal is négy ork dől ki a sorból. Egyetlen, szurokba mártott, lángoló nyíl azonban utat talál, és eltrafálja a faltörőkost. A szerkezet oldala egy pillanatra lángra kap, de számos ork ugrik oda, hogy így vagy úgy, de megfékezze a terjedést. Komoly kár nem keletkezik a szerkezetben, de talán ez az egyetlen módja jelenleg a védőknek, hogy megfékezzék a kaput betörni igyekvőket.
Odalentről néhány, kósza számszeríj felel, de egy sem ér célba. Vagy a magas falakról pattannak le a nyílvesszők, vagy messzire repülnek.
Karheia kiáltva siet le a falról, hogy segédkezzen a lentieknek. Szavára még két markos legény csatlakozik hozzá, kik a falról leérve válluk rögtön a kapunak vetik.
Eközben a falakon már csata zajlik. Rorkir a nyugati oldalon igyekszik visszaszorítani a Krayzán névre hallgató orkot, ki oly vehemensen lengeti csatabárdját, mintha nem ismerne fáradtságot. Közel kerülni is nehéz hozzá, és még oly hatalmas harcosnak sem sikerül elsőre, mint Rorkir. Krayzán pedig lehetőséget biztosít így társainak, hogy a mögötte szabad két létrán néhányan sikeresen felkapaszkodjanak. A másik három létrán a tharg harcosok még állják a sarat. Négy orkot is a mélybe löknek.
Nem egyszerűbb a helyzet a keleti oldalon sem, ahol az eddigi kitartás után olybá tűnik, a túlerő lassan felülkerekedik. Lassan, de biztosan találnak fogást a falakon az orkok, és ahogy a nyugati oldalon, itt is harc alakul ki a falak tetején. Egy ork fejét veszíti, de társai annál vehemensebben törnek előre.
Nem jutott még fel annyi ork, hogy a thargok ne tudják leszorítani őket a falakról, de a helyzet pillanatról pillanatra nehezebb lesz. Rorkir előtt is feladat áll; a Krayzán névre hallgató, termetes ork ugyanis csatabárdját feje fölé emelve, ordítva ront neki.
Ha a kapuban történteket a tumultustól nem is, a falak helyzetét Krestvir jól láthatja menedékéből. Kérdés, van-e még trükk a tarsolyában, mivel segíthet a várvédőknek. Az erőd felé ugyanis az út jóformán zárva előtte, de ő az egyetlen jelenleg, ki választhat egy másik utat is, mentve saját bőrét.
Shnabuga eközben vakmerő megoldást választ. Kivárja ellenfele támadását, és Grizák nem is rest rárontani. A recés penge előreszúr, ám Shnabuga elképzelése elsőre olybá fest, működik. Bárdja összeakad ellenfele pengéjével, az ork nőstény pedig szabad kezével lesújt. A kisebb termetű ork azonban elég ügyesnek bizonyul hozzá, hogy ne veszítse el fegyverét és az utolsó pillanatban kirántsa azt a szorításból. Odébb forogva kerüli el a végzetesnek szánt csapást, hogy aztán rávicsorogjon Shnabugára. Nehéz lenne megmondani, kinek volt nagyobb szerencséje. Bárhogy is, a vicsor leolvad Grizákról, egy hosszú pillanatig pedig farkasszemet néznek. Úgy fest, az ork hím újabb támadásra készül, de csakhamar kiderül, hogy a könnyebb utat választva inkább futásnak ered. Egyértelműen el akarja érni az orkok hadát, nem óhajtja a nagy lehetőség kapujában, Zopal vezérhez hasonlóan egy párbaj kimenetelének szentelni fényes jövőjét.*
//A Vashegy Sorsa//
*A dombságot bezengi a csatazaj. Parancsszavak, fájdalmas ordítás, és a jellegzetes csendülések, ahogy fém fémet ér.
Gorv'duluk és a számtalan ork, kiket ember méretű pajzsot tartó társaik igyekeznek védeni, ismét nekirugaszkodik, hogy a hatalmas faltörőkost hátralendítse. Ismét mágikus fal emelkedik a széles kaput ostromló szerkezet előtt, és ugyan a földből emelt, vékony fal nem túl erős, de épp annyira lelassítja a faltörőkost, hogy az ne tegyen kárt ezúttal a kapuban.
Az íjászok szüntelen támadnak, ezúttal is négy ork dől ki a sorból. Egyetlen, szurokba mártott, lángoló nyíl azonban utat talál, és eltrafálja a faltörőkost. A szerkezet oldala egy pillanatra lángra kap, de számos ork ugrik oda, hogy így vagy úgy, de megfékezze a terjedést. Komoly kár nem keletkezik a szerkezetben, de talán ez az egyetlen módja jelenleg a védőknek, hogy megfékezzék a kaput betörni igyekvőket.
Odalentről néhány, kósza számszeríj felel, de egy sem ér célba. Vagy a magas falakról pattannak le a nyílvesszők, vagy messzire repülnek.
Karheia kiáltva siet le a falról, hogy segédkezzen a lentieknek. Szavára még két markos legény csatlakozik hozzá, kik a falról leérve válluk rögtön a kapunak vetik.
Eközben a falakon már csata zajlik. Rorkir a nyugati oldalon igyekszik visszaszorítani a Krayzán névre hallgató orkot, ki oly vehemensen lengeti csatabárdját, mintha nem ismerne fáradtságot. Közel kerülni is nehéz hozzá, és még oly hatalmas harcosnak sem sikerül elsőre, mint Rorkir. Krayzán pedig lehetőséget biztosít így társainak, hogy a mögötte szabad két létrán néhányan sikeresen felkapaszkodjanak. A másik három létrán a tharg harcosok még állják a sarat. Négy orkot is a mélybe löknek.
Nem egyszerűbb a helyzet a keleti oldalon sem, ahol az eddigi kitartás után olybá tűnik, a túlerő lassan felülkerekedik. Lassan, de biztosan találnak fogást a falakon az orkok, és ahogy a nyugati oldalon, itt is harc alakul ki a falak tetején. Egy ork fejét veszíti, de társai annál vehemensebben törnek előre.
Nem jutott még fel annyi ork, hogy a thargok ne tudják leszorítani őket a falakról, de a helyzet pillanatról pillanatra nehezebb lesz. Rorkir előtt is feladat áll; a Krayzán névre hallgató, termetes ork ugyanis csatabárdját feje fölé emelve, ordítva ront neki.
Ha a kapuban történteket a tumultustól nem is, a falak helyzetét Krestvir jól láthatja menedékéből. Kérdés, van-e még trükk a tarsolyában, mivel segíthet a várvédőknek. Az erőd felé ugyanis az út jóformán zárva előtte, de ő az egyetlen jelenleg, ki választhat egy másik utat is, mentve saját bőrét.
Shnabuga eközben vakmerő megoldást választ. Kivárja ellenfele támadását, és Grizák nem is rest rárontani. A recés penge előreszúr, ám Shnabuga elképzelése elsőre olybá fest, működik. Bárdja összeakad ellenfele pengéjével, az ork nőstény pedig szabad kezével lesújt. A kisebb termetű ork azonban elég ügyesnek bizonyul hozzá, hogy ne veszítse el fegyverét és az utolsó pillanatban kirántsa azt a szorításból. Odébb forogva kerüli el a végzetesnek szánt csapást, hogy aztán rávicsorogjon Shnabugára. Nehéz lenne megmondani, kinek volt nagyobb szerencséje. Bárhogy is, a vicsor leolvad Grizákról, egy hosszú pillanatig pedig farkasszemet néznek. Úgy fest, az ork hím újabb támadásra készül, de csakhamar kiderül, hogy a könnyebb utat választva inkább futásnak ered. Egyértelműen el akarja érni az orkok hadát, nem óhajtja a nagy lehetőség kapujában, Zopal vezérhez hasonlóan egy párbaj kimenetelének szentelni fényes jövőjét.*
11157-11176 , 11177-11196 , 11197-11216 , 11217-11236 , 11237-11256 , 11257-11276 , 11277-11296 , 11297-11316 , 11317-11336 , 11337-11356 , 11357-11376 , 11377-11396 , 11397-11416 , 11417-11436 , 11437-11456 , 11457-11476 , 11477-11496 , 11497-11516 , 11517-11536 , 11537-11556 , 11557-11576 , 11577-11596 , 11597-11616 , 11617-11636 , 11637-11656 , 11657-11676 , 11677-11696 , 11697-11716 , 11717-11736 , 11737-11756 , 11757-11776 , 11777-11796 , 11797-11816 , 11817-11836 , 11837-11856 , 11857-11876 , 11877-11896 , 11897-11916 , 11917-11936 , 11937-11956 , 11939-11958