Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 36 (701. - 705. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
705. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-06-13 23:22:24
Üzenet elküldve: 2026-06-13 23:22:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1070
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1070
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Hallgatja Kayaerr válaszát a párbaj szabályairól, majd már kérdezne, mikor Rorkir megerősíti a nő állítását, illetve tesz egy olyan kiegészítést is, ami megválaszolja fel nem tett kérdését.*
- És abban az acélban lehet mágia? - *Érdeklődi meg, amire az elhangzottakból még nem kapott választ. Bár úgy sejti, a válasz erre is egy "nem" lesz.*
- Rendben. Ha lesz rá lehetőségem. - *Feleli egy főhajtás kíséretében Kayaerr utasítására, miszerint neki kellene megállítania a Dermesztőt, ha az varázslással próbálkozna.
A következő kérdésre aztán kénytelen a fejét rázni.*
- Mást nem tudok magammal vinni azon az úton. És a varázslat is túl bonyolult, hogy rövid időn belül megtaníthassam. - *Főleg gyermekeknek. De ezt nem teszi hozzá, mert közöttük is lehet különösen tehetséges, sok ifjú mágussal találkozott már. Mégsem hiszi, hogy ez lesz a megoldás.
Rorkir kérdéseire eltöpreng.*
- Velem tudnak tartani? Most előbb a sebesülteket látnám el, ha van még olyan, akin Nestar mester nem tudott segíteni. Utána, vagy közben beszélhetnénk. Elmondom, mit tudok nyújtani, talán úgy tervezni is könnyebb lesz... - *Javasolja, és ha nincs kifogás, le is mászik a falról és úgy tesz, mint mondta. Sebforrasztás közben, vagy utána pedig mesél a képességeiről és a konkrét varázslatok működésének részleteiről, amiket hasznosnak vél.
A visszaérkező küldönc hírére ezúttal nem csatlakozik a fejlemények első kézből való meghallgatására. Helyette lent marad és ott teszi magát hasznossá, ahol tudja. Mondjuk magmahatás izzó erejét bújtatja a thargok fegyvereibe, ha arra igényt tartottak.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására tenyeréből megfakadó vízsugár a közepes vagy gyengébb sérüléseket (max. 3. kategória) összeforrasztja. Rosszabb esetben egy fokkal csökkenti a súlyosságot.
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Hallgatja Kayaerr válaszát a párbaj szabályairól, majd már kérdezne, mikor Rorkir megerősíti a nő állítását, illetve tesz egy olyan kiegészítést is, ami megválaszolja fel nem tett kérdését.*
- És abban az acélban lehet mágia? - *Érdeklődi meg, amire az elhangzottakból még nem kapott választ. Bár úgy sejti, a válasz erre is egy "nem" lesz.*
- Rendben. Ha lesz rá lehetőségem. - *Feleli egy főhajtás kíséretében Kayaerr utasítására, miszerint neki kellene megállítania a Dermesztőt, ha az varázslással próbálkozna.
A következő kérdésre aztán kénytelen a fejét rázni.*
- Mást nem tudok magammal vinni azon az úton. És a varázslat is túl bonyolult, hogy rövid időn belül megtaníthassam. - *Főleg gyermekeknek. De ezt nem teszi hozzá, mert közöttük is lehet különösen tehetséges, sok ifjú mágussal találkozott már. Mégsem hiszi, hogy ez lesz a megoldás.
Rorkir kérdéseire eltöpreng.*
- Velem tudnak tartani? Most előbb a sebesülteket látnám el, ha van még olyan, akin Nestar mester nem tudott segíteni. Utána, vagy közben beszélhetnénk. Elmondom, mit tudok nyújtani, talán úgy tervezni is könnyebb lesz... - *Javasolja, és ha nincs kifogás, le is mászik a falról és úgy tesz, mint mondta. Sebforrasztás közben, vagy utána pedig mesél a képességeiről és a konkrét varázslatok működésének részleteiről, amiket hasznosnak vél.
A visszaérkező küldönc hírére ezúttal nem csatlakozik a fejlemények első kézből való meghallgatására. Helyette lent marad és ott teszi magát hasznossá, ahol tudja. Mondjuk magmahatás izzó erejét bújtatja a thargok fegyvereibe, ha arra igényt tartottak.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására tenyeréből megfakadó vízsugár a közepes vagy gyengébb sérüléseket (max. 3. kategória) összeforrasztja. Rosszabb esetben egy fokkal csökkenti a súlyosságot.
704. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-06-13 20:18:26
Üzenet elküldve: 2026-06-13 20:18:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
-Ahogy mondod, Kayaerr.
*Erősíti meg a dolgot, persze úgy hogy Krestvirnek is szól közben.*
-Ezek az ősi kihívások nem idegenek egy harcos népnek, vagy törzsnek sem. Persze ritkán akad olyan helyzet, mikor valóban ki is áll egy bajnok a másik ellen, és rá mernek tenni ekkora tétet a kimenetelre. De..Azt gondolom ez egy jó lehetőség. Ha nem is tartják a szavukat, a kígyó fejét vehetem, és az a legkönnyebb ha önként jön a halálért. Nem kell átverekedni magunkat az egész seregen.
*Mondja vigyorogva. Bár nem mintha azt az opciót annyira bánná, ha csak egymaga lenne, kinyitná a kaput és ott várná a végtelen hordát, s magával vinne amennyit csak tud. De most más a helyzet. A pallosára gondol, szinte érzi ahogy bizsereg a penge. Szomjas, ehhez kétség sem fér.*
-Ez eszembe sem jutott!
*Vallja be férfiasan, ami ezt a varázsportált illeti.*
-Akárhogy is alakulnak a dolgok, a legfontosabb, hogy valamilyen módon ki tudjuk juttatni a védteleneket, ha a szükség órája eljő. Mit mondasz Krestvir, van ötleted rá? Az ostromra is fel kell készülnünk, és megmondom őszintén fogalmam sincs miféle mágiák léteznek a világban, és hogy azok közül mely erőknek parancsolsz...
*Megvakarja a fejét, úgy érzi talán tudna tervezni valamiféle stratégiát, ami bár nem az erőssége, ennyi ismeretlen faktorral szinte lehetetlennek tűnik.*
//A kapuban//
*A beszélgetésük még hosszasra nyúlik, s igen részletesen kitérnek mindenre, ami csak eszükbe jut. Aztán a korábbi ork csak visszatér.*
-No, nem a hatalmas Zopal jött, kár.
*Mondja a sajátjainak, bárkik is álljanak mellette. Rorkir végighallgatja karba tett kézzel Csontujjat, de grimaszra húzza a száját.*
-Túl sokat beszélsz, te ork. Remélem ez a Dermesztő a kardját is olyan jól forgatja, mint a nyelvét. Fogalmam sincs miről karattyoltok, de ha kell negyven arany ám legyen. Én magam fogom elvinni neki, a párbajkor.
*A többi, a fenyegetőzés, meg valami árulás meg becsület rész teljesen hidegen hagyja. Mondhatna bármit ez, vagy bármelyik szukafattya ork, az ő gondolatai már a párbajon járnak.*
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
-Ahogy mondod, Kayaerr.
*Erősíti meg a dolgot, persze úgy hogy Krestvirnek is szól közben.*
-Ezek az ősi kihívások nem idegenek egy harcos népnek, vagy törzsnek sem. Persze ritkán akad olyan helyzet, mikor valóban ki is áll egy bajnok a másik ellen, és rá mernek tenni ekkora tétet a kimenetelre. De..Azt gondolom ez egy jó lehetőség. Ha nem is tartják a szavukat, a kígyó fejét vehetem, és az a legkönnyebb ha önként jön a halálért. Nem kell átverekedni magunkat az egész seregen.
*Mondja vigyorogva. Bár nem mintha azt az opciót annyira bánná, ha csak egymaga lenne, kinyitná a kaput és ott várná a végtelen hordát, s magával vinne amennyit csak tud. De most más a helyzet. A pallosára gondol, szinte érzi ahogy bizsereg a penge. Szomjas, ehhez kétség sem fér.*
-Ez eszembe sem jutott!
*Vallja be férfiasan, ami ezt a varázsportált illeti.*
-Akárhogy is alakulnak a dolgok, a legfontosabb, hogy valamilyen módon ki tudjuk juttatni a védteleneket, ha a szükség órája eljő. Mit mondasz Krestvir, van ötleted rá? Az ostromra is fel kell készülnünk, és megmondom őszintén fogalmam sincs miféle mágiák léteznek a világban, és hogy azok közül mely erőknek parancsolsz...
*Megvakarja a fejét, úgy érzi talán tudna tervezni valamiféle stratégiát, ami bár nem az erőssége, ennyi ismeretlen faktorral szinte lehetetlennek tűnik.*
//A kapuban//
*A beszélgetésük még hosszasra nyúlik, s igen részletesen kitérnek mindenre, ami csak eszükbe jut. Aztán a korábbi ork csak visszatér.*
-No, nem a hatalmas Zopal jött, kár.
*Mondja a sajátjainak, bárkik is álljanak mellette. Rorkir végighallgatja karba tett kézzel Csontujjat, de grimaszra húzza a száját.*
-Túl sokat beszélsz, te ork. Remélem ez a Dermesztő a kardját is olyan jól forgatja, mint a nyelvét. Fogalmam sincs miről karattyoltok, de ha kell negyven arany ám legyen. Én magam fogom elvinni neki, a párbajkor.
*A többi, a fenyegetőzés, meg valami árulás meg becsület rész teljesen hidegen hagyja. Mondhatna bármit ez, vagy bármelyik szukafattya ork, az ő gondolatai már a párbajon járnak.*
703. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-06-13 16:43:02
Üzenet elküldve: 2026-06-13 16:43:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 638
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 638
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*A nap még magasan jár az égen, mikor a kapu tetején posztoló őr ismét elrikkantja magát. Amennyiben Rorkir, Kayaerr vagy Krestvir felmászik a várfalra, úgy láthatja az immáron egymaga felfelé kaptató Csontujj Murhunt. Amennyiben nem nyilaztatják le és felér a kapuhoz, kifújja magát. Továbbra is a feladat fontosságának teljes tudatában pillant körbe a várfalra gyűlt népek között.*
-Zopal, a Dermesztő válaszát hozom! *Kiáltja.*
-Zopal a Dermesztő, a kegyelméből hajlandó kiállni Skarägg, a Vasbőrű ellen. Nem fél tőle. Vezér a vezér ellen, fegyver a fegyver ellen. Semmi mágia. A helyszín egy nyíllövésnyi távolságra legyen a külső fal kapujától, és a Szürke Légió harcosai is legalább ily távolságban tartózkodnak majd! *Úgy hadarja, mint a betanult szöveget. Kivár, de látszik, hogy a továbbiak már ott várnak nyelve hegyén.*
-Akad még valami! Zopal, a Dermesztő szavait tolmácsolom hozzátok! *Itt sötéten elvigyorodik.*
-Mivel a tharg nép híján van a becsületnek, kénytelenek lesznek a párbajhoz megváltani azt Zopaltól, a Dermesztőtől. Ennek díja pontosan annyi arany, amennyit a tharg tintanyalók az egykori szövetségeseiktől és bajtársaiktól kértek el, mikor azok a kikötő elestével gazdátlanná válva, csak a fegyvereiket vagy a kezük munkáját tudták felajánlani a Vashegynek. Oly nép fia vagy leánya nem méltó a szent párbajra, ami számára az arany drágább, mint az a vas, ami a közös harcokban a saját katonáit védte. Negyven arany. Ez a becsület záloga. Ha a Vashegy kancellárja még e földet tapossa, és meg nem lógott, úgy személyesen hozza el az összeget a párbajra, mi holnap napnyugtakor esedékes. Ha nem, a Vezér maga adja át azt a Dermesztőnek. Ez a párbaj ára. Ha elutasítjátok... *Ajkaival végignyalja hegyes fogait.*
-Úgy Zopal és a legényei porig rombolják otthonaitokat. Nincs kegyelem sem asszonynak, sem kölyöknek. Mit szóltok, Vas Népe?!
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.06.13 16:45:13
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*A nap még magasan jár az égen, mikor a kapu tetején posztoló őr ismét elrikkantja magát. Amennyiben Rorkir, Kayaerr vagy Krestvir felmászik a várfalra, úgy láthatja az immáron egymaga felfelé kaptató Csontujj Murhunt. Amennyiben nem nyilaztatják le és felér a kapuhoz, kifújja magát. Továbbra is a feladat fontosságának teljes tudatában pillant körbe a várfalra gyűlt népek között.*
-Zopal, a Dermesztő válaszát hozom! *Kiáltja.*
-Zopal a Dermesztő, a kegyelméből hajlandó kiállni Skarägg, a Vasbőrű ellen. Nem fél tőle. Vezér a vezér ellen, fegyver a fegyver ellen. Semmi mágia. A helyszín egy nyíllövésnyi távolságra legyen a külső fal kapujától, és a Szürke Légió harcosai is legalább ily távolságban tartózkodnak majd! *Úgy hadarja, mint a betanult szöveget. Kivár, de látszik, hogy a továbbiak már ott várnak nyelve hegyén.*
-Akad még valami! Zopal, a Dermesztő szavait tolmácsolom hozzátok! *Itt sötéten elvigyorodik.*
-Mivel a tharg nép híján van a becsületnek, kénytelenek lesznek a párbajhoz megváltani azt Zopaltól, a Dermesztőtől. Ennek díja pontosan annyi arany, amennyit a tharg tintanyalók az egykori szövetségeseiktől és bajtársaiktól kértek el, mikor azok a kikötő elestével gazdátlanná válva, csak a fegyvereiket vagy a kezük munkáját tudták felajánlani a Vashegynek. Oly nép fia vagy leánya nem méltó a szent párbajra, ami számára az arany drágább, mint az a vas, ami a közös harcokban a saját katonáit védte. Negyven arany. Ez a becsület záloga. Ha a Vashegy kancellárja még e földet tapossa, és meg nem lógott, úgy személyesen hozza el az összeget a párbajra, mi holnap napnyugtakor esedékes. Ha nem, a Vezér maga adja át azt a Dermesztőnek. Ez a párbaj ára. Ha elutasítjátok... *Ajkaival végignyalja hegyes fogait.*
-Úgy Zopal és a legényei porig rombolják otthonaitokat. Nincs kegyelem sem asszonynak, sem kölyöknek. Mit szóltok, Vas Népe?!
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.06.13 16:45:13
702. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-06-10 00:17:23
Üzenet elküldve: 2026-06-10 00:17:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//Ostromgyűrű//
*Büszkeség. Valóban az. Annak idején mikor a kilencfarkú macska táncolt a hátán megtanult hallgatni. Mikor a tanítója ütötte verte és teli torokból üvöltve kellett szitkokat ordítania saját magára, megtanulta gyűlölni a fajtáját és saját magát is. De ezt a büszkeséget még a hosszú, kínkeserves, mocskos orkként leélt évek se tudták kiölni belőle. Egy helyen megtűrték, az életét adta volna értük, de azok elárulták őt. Akik bajtársnak szólították azoknak amint nem kellett a seggét kirángatni a szarból, máris csak az orkot látták benne és aranyakat kértek tőle ahhoz a joghoz, hogy őket szolgálja és most van pofájuk egy párbajra kihívni őt? Ugrált már eleget nekik. Nem lesz a kutyájuk. Grizák kérdését hallva felé fordul. Szívesen mondana valamit, de végül csak egy hosszú sóhaj hagyja el a száját. Ennyi év után őszintén szólva már fogalma sincs mennyi volt az.*
-A takonygerincű tintanyalóik biztos elő tudják ásni a papírjaik közül. Ha egy sincs a hegyen, ami a történteket figyelembe véve nagyon szégyenletes lenne a thargok számára akkor... Franc tudja. Legyen negyven.*Majd utána szól.*Várj! Nem is rossz ötlet. Ha még ott van az a kancellár, aki ezt intézte. Akkor személyesen ő jöjjön el az aranyakkal. Az ilyen hivatali ügyek intézése, úgy is azoknak a dolga ha jól tudom.
A hozzászólás írója (Zopal Grognard) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.06.10 00:27:34
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//Ostromgyűrű//
*Büszkeség. Valóban az. Annak idején mikor a kilencfarkú macska táncolt a hátán megtanult hallgatni. Mikor a tanítója ütötte verte és teli torokból üvöltve kellett szitkokat ordítania saját magára, megtanulta gyűlölni a fajtáját és saját magát is. De ezt a büszkeséget még a hosszú, kínkeserves, mocskos orkként leélt évek se tudták kiölni belőle. Egy helyen megtűrték, az életét adta volna értük, de azok elárulták őt. Akik bajtársnak szólították azoknak amint nem kellett a seggét kirángatni a szarból, máris csak az orkot látták benne és aranyakat kértek tőle ahhoz a joghoz, hogy őket szolgálja és most van pofájuk egy párbajra kihívni őt? Ugrált már eleget nekik. Nem lesz a kutyájuk. Grizák kérdését hallva felé fordul. Szívesen mondana valamit, de végül csak egy hosszú sóhaj hagyja el a száját. Ennyi év után őszintén szólva már fogalma sincs mennyi volt az.*
-A takonygerincű tintanyalóik biztos elő tudják ásni a papírjaik közül. Ha egy sincs a hegyen, ami a történteket figyelembe véve nagyon szégyenletes lenne a thargok számára akkor... Franc tudja. Legyen negyven.*Majd utána szól.*Várj! Nem is rossz ötlet. Ha még ott van az a kancellár, aki ezt intézte. Akkor személyesen ő jöjjön el az aranyakkal. Az ilyen hivatali ügyek intézése, úgy is azoknak a dolga ha jól tudom.
A hozzászólás írója (Zopal Grognard) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.06.10 00:27:34
701. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-06-09 22:24:41
Üzenet elküldve: 2026-06-09 22:24:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*Hosszasan néz még a távozó orkok után. Ugyan látványosan undorodó grimaszba nem fordul arca, de tekintetében még messziről is bárki felfedezheti a megvetést. Szíve szerint csak abba a csontos ujjú féregbe lövetne, milyen egyértelmű üzenet volna, ha a halott testét egyenest a fővarangy elé vinnék. Így volna helyes, alkudozás nélkül még egy utolsó fricskával szolgálni nekik az ostrom előtt. Ők pedig úgy eshetnének el, mint annak idején testvéreik északon, akár utolsó leheletig küzdve az otthonért és thargok örökségéért.
Nem tetszik neki a párbaj. Két tisztességes harcos között nem lenne kifogása ellene, de nincs bizodalma ezekben a patkányokban. Rorkir láthatja is Kayaerr képén, minden rá van írva világosan, mégsem emel szót ellene egyelőre.
Borostyánjait inkább a mágusra emeli, aki hosszú idő után először szólal meg, karjait közben összefonja maga előtt.*
- Egy valódi harcos nem használ mágiát *úgy felel, mintha ezt megbeszélni sem kellene majd ki is okítja a nőt az Ősök egyszerű szabályáról* - Acél acél ellen, ököl ököl ellen.
*Újra a táborozó orkok felé pillant*
- Ha azonban be akarna próbálkozni valami varázslattal, meg kell állítanod *nem bánja, ha villámot küld a fejébe, gyíkká változtatja, netán az égbe repteti, Krestvirnek készen kell állnia arra az esetre, ha tisztességtelenül játszanának*
- Azon a portálon vagy min, amin jöttetek *utal vissza arra, amit vagy ő, vagy a félvér említett korábban* - Ki tudjuk menekíteni a nőket és gyerekeket az erődből?
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*Hosszasan néz még a távozó orkok után. Ugyan látványosan undorodó grimaszba nem fordul arca, de tekintetében még messziről is bárki felfedezheti a megvetést. Szíve szerint csak abba a csontos ujjú féregbe lövetne, milyen egyértelmű üzenet volna, ha a halott testét egyenest a fővarangy elé vinnék. Így volna helyes, alkudozás nélkül még egy utolsó fricskával szolgálni nekik az ostrom előtt. Ők pedig úgy eshetnének el, mint annak idején testvéreik északon, akár utolsó leheletig küzdve az otthonért és thargok örökségéért.
Nem tetszik neki a párbaj. Két tisztességes harcos között nem lenne kifogása ellene, de nincs bizodalma ezekben a patkányokban. Rorkir láthatja is Kayaerr képén, minden rá van írva világosan, mégsem emel szót ellene egyelőre.
Borostyánjait inkább a mágusra emeli, aki hosszú idő után először szólal meg, karjait közben összefonja maga előtt.*
- Egy valódi harcos nem használ mágiát *úgy felel, mintha ezt megbeszélni sem kellene majd ki is okítja a nőt az Ősök egyszerű szabályáról* - Acél acél ellen, ököl ököl ellen.
*Újra a táborozó orkok felé pillant*
- Ha azonban be akarna próbálkozni valami varázslattal, meg kell állítanod *nem bánja, ha villámot küld a fejébe, gyíkká változtatja, netán az égbe repteti, Krestvirnek készen kell állnia arra az esetre, ha tisztességtelenül játszanának*
- Azon a portálon vagy min, amin jöttetek *utal vissza arra, amit vagy ő, vagy a félvér említett korábban* - Ki tudjuk menekíteni a nőket és gyerekeket az erődből?
700. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-06-09 18:26:31
Üzenet elküldve: 2026-06-09 18:26:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 638
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 638
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//Ostromgyűrű//
*Grizák tesz néhány tétova lépést a sátor bejárata felé, de csak megtorpan. Látszólag Zopal beszámolója némi értetlenséggel tölti el. Egyik lábáról a másikra áll, mutatóujjával fegyvere markolatán dobol, miközben merengve szemléli az újdonsült hadvezért.*
-És mennyi az az arany, amit meg kell váltaniuk a párbajért? *Kérdi végül. Érzi a fajtárs szavain, hogy itt valami büszkeség munkál, de jobbnak látja nem rákérdezni. Helyette átadja a zanzásított változatot majd Csontujjnak, biztos, ami biztos.*
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//Ostromgyűrű//
*Grizák tesz néhány tétova lépést a sátor bejárata felé, de csak megtorpan. Látszólag Zopal beszámolója némi értetlenséggel tölti el. Egyik lábáról a másikra áll, mutatóujjával fegyvere markolatán dobol, miközben merengve szemléli az újdonsült hadvezért.*
-És mennyi az az arany, amit meg kell váltaniuk a párbajért? *Kérdi végül. Érzi a fajtárs szavain, hogy itt valami büszkeség munkál, de jobbnak látja nem rákérdezni. Helyette átadja a zanzásított változatot majd Csontujjnak, biztos, ami biztos.*
699. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-06-07 03:00:08
Üzenet elküldve: 2026-06-07 03:00:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//Ostromgyűrű//
*Ha sikerült szereznie valami a célnak megfelelő állványt akkor arra kitette egykori bőrvértjét. Sokat próbált darab. Nem egyszer mentette meg az életét mielőtt lecserélte volna a nehéz vasakra. És ott vannak rajta a rangjelzései. Aki, ismeri a jeleket az tudhatja, hogy annak a vértnek a gazdája a Méregkarom törzs jogszerinti vezetője. A múlton és a jelenen mélázik mikor a nevét hallja. Grizák csörtet be hozzá. Látszólag az apró fajtárs nem bírja a futást.*
-Mi olyan sürgős? Talán a thargok úgy döntöttek, hogy mind leteszik a fegyvert?
*Ereszt meg egy vigyort a másik felé. Jó kedvében találta a másik. Ritka az ilyesmi. A párbaj hírére elkomorul.*
~Ügyes taktika. Időhúzásnak és arra, hogy bizonyítsa mennyire nem fél tőlük tökéletes. Csapdának se rossz.~
*A fal dolgával kapcsolatban is figyelmesen hallgatja a másikat. Ahogy sejtette nem lesz olyan egyszerű ezt az erődöt bevenni. Hogy nem lehet aláásni azon elhúzza a száját. Nem véletlenül nevezik vashegynek, azt a vakondtúrást. Az a Doross egy belevaló fickónak tűnik. Elégedetten bólogat a hallottakra.*
-Rendben. Jó ötletek. Ostromra készülünk ezzel legyen tisztában mindenki. A thargok szavában nem lehet megbízni. Visszaüzenheted annak a Vasbőrűnek, hogy Zopal a Dermesztő nem fél tőle. Az alábbi feltételekkel vállalom. Vezér a vezér ellen és fegyver a fegyver ellen. Semmi mágia. A helyszín egy nyíllövésnyi távolságra legyen a külső fal kapujától és a mieink is akkora távolságra fogják figyelni a küzdelmet ezzel megakadályozva, hogy bárki közbeavatkozhasson. Ezen kívül mivel híján vannak belőle, így kénytelenek lesznek tőlem megváltani a becsületüket, ami szükséges a párbajhoz. Ennek díja pontosan annyi arany amennyit a tharg tintanyalók az egykori szövetségeseiktől és bajtársaiktól kértek el mikor azok a kikötő elestével gazdátlanná válva, csak a fegyvereiket vagy a kezük munkáját tudták felajánlani a vashegynek. Olyan nép nem méltó párbajra, ami számára az arany drágább, mint az a vas, ami a közös harcokban a saját katonáit is védte. Ha ebbe belemennek akkor a felajánlott aranyat oszd szét a mieink között. Tudja meg mindenki, hogy a becsület nem egy személy kiváltsága amivel az ősök közt dicsekedhet, hanem a népünk kizárólagos jövője. Ha viszont többre tartják az aranyat akkor próbára tesszük, hogy melyik erősebb. Pár sárga érme vagy a sokat próbált acél.
A hozzászólás írója (Zopal Grognard) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.06.07 03:00:26
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//Ostromgyűrű//
*Ha sikerült szereznie valami a célnak megfelelő állványt akkor arra kitette egykori bőrvértjét. Sokat próbált darab. Nem egyszer mentette meg az életét mielőtt lecserélte volna a nehéz vasakra. És ott vannak rajta a rangjelzései. Aki, ismeri a jeleket az tudhatja, hogy annak a vértnek a gazdája a Méregkarom törzs jogszerinti vezetője. A múlton és a jelenen mélázik mikor a nevét hallja. Grizák csörtet be hozzá. Látszólag az apró fajtárs nem bírja a futást.*
-Mi olyan sürgős? Talán a thargok úgy döntöttek, hogy mind leteszik a fegyvert?
*Ereszt meg egy vigyort a másik felé. Jó kedvében találta a másik. Ritka az ilyesmi. A párbaj hírére elkomorul.*
~Ügyes taktika. Időhúzásnak és arra, hogy bizonyítsa mennyire nem fél tőlük tökéletes. Csapdának se rossz.~
*A fal dolgával kapcsolatban is figyelmesen hallgatja a másikat. Ahogy sejtette nem lesz olyan egyszerű ezt az erődöt bevenni. Hogy nem lehet aláásni azon elhúzza a száját. Nem véletlenül nevezik vashegynek, azt a vakondtúrást. Az a Doross egy belevaló fickónak tűnik. Elégedetten bólogat a hallottakra.*
-Rendben. Jó ötletek. Ostromra készülünk ezzel legyen tisztában mindenki. A thargok szavában nem lehet megbízni. Visszaüzenheted annak a Vasbőrűnek, hogy Zopal a Dermesztő nem fél tőle. Az alábbi feltételekkel vállalom. Vezér a vezér ellen és fegyver a fegyver ellen. Semmi mágia. A helyszín egy nyíllövésnyi távolságra legyen a külső fal kapujától és a mieink is akkora távolságra fogják figyelni a küzdelmet ezzel megakadályozva, hogy bárki közbeavatkozhasson. Ezen kívül mivel híján vannak belőle, így kénytelenek lesznek tőlem megváltani a becsületüket, ami szükséges a párbajhoz. Ennek díja pontosan annyi arany amennyit a tharg tintanyalók az egykori szövetségeseiktől és bajtársaiktól kértek el mikor azok a kikötő elestével gazdátlanná válva, csak a fegyvereiket vagy a kezük munkáját tudták felajánlani a vashegynek. Olyan nép nem méltó párbajra, ami számára az arany drágább, mint az a vas, ami a közös harcokban a saját katonáit is védte. Ha ebbe belemennek akkor a felajánlott aranyat oszd szét a mieink között. Tudja meg mindenki, hogy a becsület nem egy személy kiváltsága amivel az ősök közt dicsekedhet, hanem a népünk kizárólagos jövője. Ha viszont többre tartják az aranyat akkor próbára tesszük, hogy melyik erősebb. Pár sárga érme vagy a sokat próbált acél.
A hozzászólás írója (Zopal Grognard) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.06.07 03:00:26
698. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-06-04 22:39:44
Üzenet elküldve: 2026-06-04 22:39:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 638
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 638
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*Csontujj Murhun vet még egy villámló pillantást Kayaerre, majd prüszkölve fordul meg, hogy díszes kíséretével egyetemben távozzon. Lépteik sietősek, a falakon tartózkodóak pedig sokáig kísérhetik tekintetükkel őket lefelé a kacskaringós, meredek úton. A falakon izgatott sutyorgás támad, és a Krestvirrel kiegészült Kayaerr-Rorkir páros tudhatja, hogy az ajánlatnak hamar híre megy a városkában.*
//Ostromgyűrű//
-ZOPAL! ZOPAL! *A szólongatott ork rögtön megismerheti a rekedt hang gazdáját. Grizák az. Az alacsony termetű ork az oldalát szorongatva tépi fel a hadvezér sátrának bejáratát, hogy beléphessen rajta.*
-Visszatért a küldönc. Ahogy a felderítők is!
*Látszik, a fajtársa alaposan felizgatta magát. Behajtja maga mögött a sátrat, majd közelebb lép Zopalhoz.*
-Párbajra hívott a vezérük. Az ostoba! A mieink Skaräggnak, Vasbőrűnek nevezik. *Ajkai széles vigyorba húzódnak.*
-Levághatod a kígyó fejét. Ha a népe szemtanúja, az biztos megtörné őket. Azt mondják, leteszik a fegyvert, ha a barbár veszít. Cserébe azt kérik, hagyjuk magunk mögött az erődöt, ha Skarägg nyer. *Nyelvével nedvesíti felső ajkát. Látszólag megvan a véleménye e paktumról, de a híreket fontosabbnak véli.*
-De van még más is. *Dohogja.*
-A fal dolga. Sokan vannak rajta, íjász viszont kevés akad. Jó egy tucatot számoltak a felderítők. Aláásni aligha lehet. Sziklás a talaj, nem fogja se ásó, se csákány. A vár csak szemből támadható. Hátul túl meredek, túl mély... De Doross mesternek van ötlete. Az ostromlétráit képesek az orkjai cövekkel a falba verni. Azt ember nem dönti el. A faltörőkos pedig felülről kap védelmet az íjászok miatt. Már ha... Ostromra kerül sor.
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*Csontujj Murhun vet még egy villámló pillantást Kayaerre, majd prüszkölve fordul meg, hogy díszes kíséretével egyetemben távozzon. Lépteik sietősek, a falakon tartózkodóak pedig sokáig kísérhetik tekintetükkel őket lefelé a kacskaringós, meredek úton. A falakon izgatott sutyorgás támad, és a Krestvirrel kiegészült Kayaerr-Rorkir páros tudhatja, hogy az ajánlatnak hamar híre megy a városkában.*
//Ostromgyűrű//
-ZOPAL! ZOPAL! *A szólongatott ork rögtön megismerheti a rekedt hang gazdáját. Grizák az. Az alacsony termetű ork az oldalát szorongatva tépi fel a hadvezér sátrának bejáratát, hogy beléphessen rajta.*
-Visszatért a küldönc. Ahogy a felderítők is!
*Látszik, a fajtársa alaposan felizgatta magát. Behajtja maga mögött a sátrat, majd közelebb lép Zopalhoz.*
-Párbajra hívott a vezérük. Az ostoba! A mieink Skaräggnak, Vasbőrűnek nevezik. *Ajkai széles vigyorba húzódnak.*
-Levághatod a kígyó fejét. Ha a népe szemtanúja, az biztos megtörné őket. Azt mondják, leteszik a fegyvert, ha a barbár veszít. Cserébe azt kérik, hagyjuk magunk mögött az erődöt, ha Skarägg nyer. *Nyelvével nedvesíti felső ajkát. Látszólag megvan a véleménye e paktumról, de a híreket fontosabbnak véli.*
-De van még más is. *Dohogja.*
-A fal dolga. Sokan vannak rajta, íjász viszont kevés akad. Jó egy tucatot számoltak a felderítők. Aláásni aligha lehet. Sziklás a talaj, nem fogja se ásó, se csákány. A vár csak szemből támadható. Hátul túl meredek, túl mély... De Doross mesternek van ötlete. Az ostromlétráit képesek az orkjai cövekkel a falba verni. Azt ember nem dönti el. A faltörőkos pedig felülről kap védelmet az íjászok miatt. Már ha... Ostromra kerül sor.
697. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-06-02 21:24:08
Üzenet elküldve: 2026-06-02 21:24:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1070
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1070
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*Mivel a támogatáson túl másképp nem kíván közbeavatkozni a thargok harcában, így a tárgyalást is némán figyeli. Azért véleménye még van, és megkönnyebbülést is érez, mikor az orkok hajlandóságot mutatnak az alku elfogadására.
Kayaerr kimondott kétségei viszont tükrözik azt, amitől ő maga is tart, de ebben úgy tűnik, amúgy is mindannyian egy véleményen lehetnek, mert Rorkir is egyetért.*
- Szabályok. - *Szólal meg végül mégis, szavait a párosnak címezve.*
- Nem beszélték meg a párbaj szabályait. - *Magyarázza, mire gondol, kényszerítve rá magát, hogy a tekintetét is fölemelje a vezéralakok arcára.*
- Ha jól értem, ez a Dermesztő mágiahasználó. Az előtt véget vethet a párbajnak, hogy egyáltalán felé lépne. Ha használhat mágiát... - *Nem tudja, ez számít-e, vagy valóban csak időhúzás az ajánlat, de azért fontosnak tartotta, hogy ezt megjegyezze. Persze lehet, a párbajoknak alapvetően is van egy szabályrendszerük, csak ő nem tud róla, ezt nem tartja kizártnak. De felteszi, hogy a thargok és orkok szabályai között is lehet különbség.*
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*Mivel a támogatáson túl másképp nem kíván közbeavatkozni a thargok harcában, így a tárgyalást is némán figyeli. Azért véleménye még van, és megkönnyebbülést is érez, mikor az orkok hajlandóságot mutatnak az alku elfogadására.
Kayaerr kimondott kétségei viszont tükrözik azt, amitől ő maga is tart, de ebben úgy tűnik, amúgy is mindannyian egy véleményen lehetnek, mert Rorkir is egyetért.*
- Szabályok. - *Szólal meg végül mégis, szavait a párosnak címezve.*
- Nem beszélték meg a párbaj szabályait. - *Magyarázza, mire gondol, kényszerítve rá magát, hogy a tekintetét is fölemelje a vezéralakok arcára.*
- Ha jól értem, ez a Dermesztő mágiahasználó. Az előtt véget vethet a párbajnak, hogy egyáltalán felé lépne. Ha használhat mágiát... - *Nem tudja, ez számít-e, vagy valóban csak időhúzás az ajánlat, de azért fontosnak tartotta, hogy ezt megjegyezze. Persze lehet, a párbajoknak alapvetően is van egy szabályrendszerük, csak ő nem tud róla, ezt nem tartja kizártnak. De felteszi, hogy a thargok és orkok szabályai között is lehet különbség.*
696. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-06-01 19:49:53
Üzenet elküldve: 2026-06-01 19:49:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*Rorkir Kayarr karakán megjegyzésein jót derül, tetszik neki ez a tűz, ami ég a lányban. Talán ha más körülmények között találkoztak volna, asszonyává is tenné. De most aligha ez a legjobb hely és idő az ilyesmire. Az orkok küldötte úgy látszik ismeri őt, és ez afféle kellemes bizsergéssel tölti el. Egy harcos legnagyobb érdeme, ha ellenségei ismerik őt. És habár halvány reménynek tűnt, olybá tűnik hogy legalább megfontolják a kihívását. Sok életet menthetne meg így, s legfeljebb csak a sajátját kockáztatná. Jó üzletnek hangzik.*
-Legyen így.
*Feleli kurtán Csontujjnak és biccent is hozzá, ő is ezekre a feltételekre gondolt. Vagy valami nagyon hasonlóra.*
-Tudom. De egy próbát megér. Meg aztán addig is nyerhetünk egy kis időt. A kilátásaink nem a legjobbak, akármilyen hősiesen is küzdünk, csak rengeteg vér árán tudnánk megvédeni magunkat, és azt sem a végtelenségig, ha a főseregből kap még egy kis erősítést ez a varangy csőcselék akkor baszhatjuk.
*Mondja halkan Kayaerrnek, és Krestvirnek is. A többiek közt ezt nem hangoztatná, de sajnos a rideg tényeket nem szabad figyelmen kívül hagynia.*
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*Rorkir Kayarr karakán megjegyzésein jót derül, tetszik neki ez a tűz, ami ég a lányban. Talán ha más körülmények között találkoztak volna, asszonyává is tenné. De most aligha ez a legjobb hely és idő az ilyesmire. Az orkok küldötte úgy látszik ismeri őt, és ez afféle kellemes bizsergéssel tölti el. Egy harcos legnagyobb érdeme, ha ellenségei ismerik őt. És habár halvány reménynek tűnt, olybá tűnik hogy legalább megfontolják a kihívását. Sok életet menthetne meg így, s legfeljebb csak a sajátját kockáztatná. Jó üzletnek hangzik.*
-Legyen így.
*Feleli kurtán Csontujjnak és biccent is hozzá, ő is ezekre a feltételekre gondolt. Vagy valami nagyon hasonlóra.*
-Tudom. De egy próbát megér. Meg aztán addig is nyerhetünk egy kis időt. A kilátásaink nem a legjobbak, akármilyen hősiesen is küzdünk, csak rengeteg vér árán tudnánk megvédeni magunkat, és azt sem a végtelenségig, ha a főseregből kap még egy kis erősítést ez a varangy csőcselék akkor baszhatjuk.
*Mondja halkan Kayaerrnek, és Krestvirnek is. A többiek közt ezt nem hangoztatná, de sajnos a rideg tényeket nem szabad figyelmen kívül hagynia.*
695. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-05-30 14:33:41
Üzenet elküldve: 2026-05-30 14:33:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*A csontos ujjú varangy nyilvánvaló bosszúsága széles, diadalittas mosolyt csal arcára.*
- Igazán semmi szükség rá *legyint, mint aki udvariasan visszautasítja a nagylelkű lehetőséget* - Majd bemutatkozom neki, amikor már a varjak falatoznak belőle itt a falon.
*Tudná még a járatni a mocskos száját, egészen megjött a kedve, de Rorkir magához ragadja a szót. Azt várja, hogy még borzasztóbb szóvirágokkal alaposan fesse az ork küldöttek elé a nyomorult jövőt, ami vár rájuk, kicsit talán abban is bízik, hogy lehúgyozik innen a falról. Kifejezetten mulattatná a varangyok képe, amit erre vágnának.
A barbár azonban ahelyett, hogy csatlakozna Kayaerr határozott fenyegetéséhez, tisztességes alkut ajánl. Alkut, mely az ő őseinek is hagyatéka, alkut, amellyel viszont hosszú ideje nem hallotta, hogy valaki élt volna. Talán éppen emiatt nem is számít rá igazán, hogy a varangyok belemennének ebbe, az effajta gerincesség egyáltalán nem jellemző a fajtájukra. Épp ezért meglepetésként éri a válasz, amely elhagyja a szószóló száját. Olyannyira, hogy rögvest meg is környékezi a gyanakvás, bizalmatlanságának hangot adva fordul Rorkir felé, hogy halkan szóljon.*
- Nem fogják állni a szavukat *szeme sarkából undorodva sandít a kapu előtt álló orkokra, aztán végignéz a bennük feltétlenül megbízó embereken a falon* - De az is lehet, hogy mi sem.
*Ha tudna hinni azoknak a zöld fattyaknak persze egy pillanatig nem kérdőjelezné meg a tisztességes párharc ötletét. De őszintén úgy gondolja, a példátlan összeverődésük és messzi földre érkezésük után, aligha adnák fel állásaikat egy aprócska veszteség miatt.*
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*A csontos ujjú varangy nyilvánvaló bosszúsága széles, diadalittas mosolyt csal arcára.*
- Igazán semmi szükség rá *legyint, mint aki udvariasan visszautasítja a nagylelkű lehetőséget* - Majd bemutatkozom neki, amikor már a varjak falatoznak belőle itt a falon.
*Tudná még a járatni a mocskos száját, egészen megjött a kedve, de Rorkir magához ragadja a szót. Azt várja, hogy még borzasztóbb szóvirágokkal alaposan fesse az ork küldöttek elé a nyomorult jövőt, ami vár rájuk, kicsit talán abban is bízik, hogy lehúgyozik innen a falról. Kifejezetten mulattatná a varangyok képe, amit erre vágnának.
A barbár azonban ahelyett, hogy csatlakozna Kayaerr határozott fenyegetéséhez, tisztességes alkut ajánl. Alkut, mely az ő őseinek is hagyatéka, alkut, amellyel viszont hosszú ideje nem hallotta, hogy valaki élt volna. Talán éppen emiatt nem is számít rá igazán, hogy a varangyok belemennének ebbe, az effajta gerincesség egyáltalán nem jellemző a fajtájukra. Épp ezért meglepetésként éri a válasz, amely elhagyja a szószóló száját. Olyannyira, hogy rögvest meg is környékezi a gyanakvás, bizalmatlanságának hangot adva fordul Rorkir felé, hogy halkan szóljon.*
- Nem fogják állni a szavukat *szeme sarkából undorodva sandít a kapu előtt álló orkokra, aztán végignéz a bennük feltétlenül megbízó embereken a falon* - De az is lehet, hogy mi sem.
*Ha tudna hinni azoknak a zöld fattyaknak persze egy pillanatig nem kérdőjelezné meg a tisztességes párharc ötletét. De őszintén úgy gondolja, a példátlan összeverődésük és messzi földre érkezésük után, aligha adnák fel állásaikat egy aprócska veszteség miatt.*
694. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-05-26 18:59:17
Üzenet elküldve: 2026-05-26 18:59:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 638
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 638
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*Csontujj Murhun vicsorogva hallgatja Kayaerrt. Csak aztán köp ki, hogy amaz befejezte.*
-Keserves szenvedés és halál! *Visszhangozza krákogva.*
-A Dermesztőnek külön említést teszek majd rólad, barbár! *Sziszegi, de további eszmecserére már nincs lehetőség Kayaerr és közte, mert Rorkir magához ragadja a szót. A férfi ajánlatára most először a küldött arcán zavartság suhan át, miközben társai felé fordul. Néma pillantást váltanak, majd visszafordul Rorkir felé.*
-Tudjuk, hogy ki vagy, Skarägg. "Vasbőrű". Mondják, nem fogott rajtad penge. *Az ork vigyora elárulja, mit gondol valójában fajtársai babonásságáról. Nem folytatja azonnal. Láthatóan gondolkodóba ejtették a hallottak. Az efféle kihívások az orkok körében jelentőséggel bírnak.*
-Ha nyersz, felhagyunk az ostrommal. *Szemei összeszűkülnek.*
-Ha veszítesz, leteszitek a fegyvert, néped pedig távozik az erődből. Ezt az ajánlatot viszem a Dermesztő elé. Hogy szólasz? *Hangja visszhangot ver az erőd falai alatt. Amennyiben körbenéznek, megkeményedett tharg tekintetek viszonozzák pillantásaikat. Bíznak Rorkirban és Kayaerrben, legyen bárhogy. Sorsuk az ő kezükben.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.26 19:02:10
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*Csontujj Murhun vicsorogva hallgatja Kayaerrt. Csak aztán köp ki, hogy amaz befejezte.*
-Keserves szenvedés és halál! *Visszhangozza krákogva.*
-A Dermesztőnek külön említést teszek majd rólad, barbár! *Sziszegi, de további eszmecserére már nincs lehetőség Kayaerr és közte, mert Rorkir magához ragadja a szót. A férfi ajánlatára most először a küldött arcán zavartság suhan át, miközben társai felé fordul. Néma pillantást váltanak, majd visszafordul Rorkir felé.*
-Tudjuk, hogy ki vagy, Skarägg. "Vasbőrű". Mondják, nem fogott rajtad penge. *Az ork vigyora elárulja, mit gondol valójában fajtársai babonásságáról. Nem folytatja azonnal. Láthatóan gondolkodóba ejtették a hallottak. Az efféle kihívások az orkok körében jelentőséggel bírnak.*
-Ha nyersz, felhagyunk az ostrommal. *Szemei összeszűkülnek.*
-Ha veszítesz, leteszitek a fegyvert, néped pedig távozik az erődből. Ezt az ajánlatot viszem a Dermesztő elé. Hogy szólasz? *Hangja visszhangot ver az erőd falai alatt. Amennyiben körbenéznek, megkeményedett tharg tekintetek viszonozzák pillantásaikat. Bíznak Rorkirban és Kayaerrben, legyen bárhogy. Sorsuk az ő kezükben.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.26 19:02:10
693. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-05-25 18:30:27
Üzenet elküldve: 2026-05-25 18:30:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1221
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1221
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Krestvir levelét átveszi és a bólint, hogy a Pegazusba vigye Frandr'd számára. Az, hogy a toronynál lehet nem futnak össze a megbeszélt időben, azt kicsit furcsállja, de nem tesz hozzá semmit. Nestar attól még tervez az adott időpontban ott lenni, ha esetleg meggondolná magát.*
//Ispotály//
*A hálás szavakat és kézfogásokat szerényen fogadja.*
- Örülök, hogy segíthettem.
*Még nem tudja eldönteni, hogy több vagy kevesebb sebesültnek örült volna. Mivel a többi sérültet Krestvir is könnyedén ellátja és már komoly bajuk sincs, így egyelőre az alkimista ötletek nélkül marad, hogy miként segíthesse tovább a védelmi feladatokat. Amiben viszont sokkal biztosabb, hogy az erődnek szüksége van drasztikusabb megoldásokra, ha nyerni akarnak ekkora túlerővel szemben. De abban is bizakodó, hogy holnap hajnalig a helyzet tovább nem romlik, így elhagyja az ispotályt.*
//Elutazóban//
*Merchennek kifejezett szerencséje lesz, ugyanis Nestar le is tesz a tervéről, hogy hírnökön keresztül üzentessen a számára és direkt visszalátogatást tervez az árvaházba. A kapus beszélgetésnek majd az összefoglalóját meghallgatja Krestvirtől holnap reggel vagy ha összefutnak, a toronynál este elején. De már meg se próbálja elérni a diskurzust, ha egyáltalán még tart. Nem tudna sokat hozzátenni, nem éppen diplomata és a hadi tanácskozásban sem szükséges oda. Krestvir tudja, hogy mire képes, nagyjából pontosan. Amit jelenleg tehet a Pitypangos tó sarkán, hogy lehunyja a szemét, elképzeli a szobát, amiben a dézsa van, a dézsát és azt, hogy a kilépte és a belépte párhuzamos irányban legyen és a feje ne fájduljon meg újra, ahogy a tájolódása próbál alkalmazkodni a hirtelen irányváltozáshoz. Ha mindent jól csinált, akkor hamarost az árvaházban is lehet újra, rengeteg tapasztalattal gyarapodva.*
A varázsló átlép bármilyen víz- vagy jégfelületen, melynek hatására azon keresztül egy másikba tud átutazni, az egyiken belépni, majd a másikon ki. Szükséges hozzá, hogy a mágus tudja, hogy ott van jég- vagy vízfelület (járt már ott, látta), és hogy kellő nagyságú legyen a be- és kilépéshez.
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Krestvir levelét átveszi és a bólint, hogy a Pegazusba vigye Frandr'd számára. Az, hogy a toronynál lehet nem futnak össze a megbeszélt időben, azt kicsit furcsállja, de nem tesz hozzá semmit. Nestar attól még tervez az adott időpontban ott lenni, ha esetleg meggondolná magát.*
//Ispotály//
*A hálás szavakat és kézfogásokat szerényen fogadja.*
- Örülök, hogy segíthettem.
*Még nem tudja eldönteni, hogy több vagy kevesebb sebesültnek örült volna. Mivel a többi sérültet Krestvir is könnyedén ellátja és már komoly bajuk sincs, így egyelőre az alkimista ötletek nélkül marad, hogy miként segíthesse tovább a védelmi feladatokat. Amiben viszont sokkal biztosabb, hogy az erődnek szüksége van drasztikusabb megoldásokra, ha nyerni akarnak ekkora túlerővel szemben. De abban is bizakodó, hogy holnap hajnalig a helyzet tovább nem romlik, így elhagyja az ispotályt.*
//Elutazóban//
*Merchennek kifejezett szerencséje lesz, ugyanis Nestar le is tesz a tervéről, hogy hírnökön keresztül üzentessen a számára és direkt visszalátogatást tervez az árvaházba. A kapus beszélgetésnek majd az összefoglalóját meghallgatja Krestvirtől holnap reggel vagy ha összefutnak, a toronynál este elején. De már meg se próbálja elérni a diskurzust, ha egyáltalán még tart. Nem tudna sokat hozzátenni, nem éppen diplomata és a hadi tanácskozásban sem szükséges oda. Krestvir tudja, hogy mire képes, nagyjából pontosan. Amit jelenleg tehet a Pitypangos tó sarkán, hogy lehunyja a szemét, elképzeli a szobát, amiben a dézsa van, a dézsát és azt, hogy a kilépte és a belépte párhuzamos irányban legyen és a feje ne fájduljon meg újra, ahogy a tájolódása próbál alkalmazkodni a hirtelen irányváltozáshoz. Ha mindent jól csinált, akkor hamarost az árvaházban is lehet újra, rengeteg tapasztalattal gyarapodva.*
A varázsló átlép bármilyen víz- vagy jégfelületen, melynek hatására azon keresztül egy másikba tud átutazni, az egyiken belépni, majd a másikon ki. Szükséges hozzá, hogy a mágus tudja, hogy ott van jég- vagy vízfelület (járt már ott, látta), és hogy kellő nagyságú legyen a be- és kilépéshez.
692. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-05-24 21:09:42
Üzenet elküldve: 2026-05-24 21:09:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1070
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1070
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*Mielőtt követné a jelenlegi tharg vezéralakokat a falra, még vált pár szót Nestarral.*
- Mindjárt csatlakozok. De ha mégis elmaradnék és elkerülnénk egymást... - *Túr a zsákja egy zsebébe, hogy aztán egy levelet nyújtson át a férfinek.*
- Kérem, ha van rá lehetősége, juttassa ezt el a Pegazusba. Frandr'd Gruad részére. - *Mondja, bár a címzett neve a papíron is szerepel.*
- Hogy a toronyhoz követem-e, azt még nem tudom. De nem valószínű. - *Közli, mert amellett, hogy a tartalékai sem engedik, hogy a toronyhoz tett útja jövedelmező legyen, valószínű jobb is lesz, ha inkább itt teszi hasznossá magát. Ha mással nem, a sebesültek ellátásával, akikhez az alkimista nem jut el, vagy épp fegyverek elbájolásával... esetleg tervek meghallgatásával. Meg alkalmat kellene szakítani arra is, hogy elmondja, mikre képes, mert úgy sejti, ez is segíthet abban, hogy útba tudják igazítani, hol és miben látnák itt hasznát.
A falakra is ezért követi a párost: hogy tisztábban lásson, magának is felmérhesse a helyzetet, illetve hogy tájékozott maradjon a körülmények alakulásáról.
Nestartól még egy meghajlással búcsúzik, majd ha nincs más, hamarosan már a gyilokjárón állva hallgathatja a "tárgyalást".
Már az első pár mondat tanulságos... Kénytelen ugyanis a leírtakból a föld ág egyik varázslatára következtetni. Szóval az orkoknak is vannak mágusaik... Nem éppen jó hír.
Az ajánlat hallatán aztán a részéről megdobban a szíve, mert elég reménykeltő a lehetőség, hogy vérontás nélkül távozhatnának. Annyira azonban ő sem naiv, hogy a bizalmatlanság elkerülje. Tart tőle, hogy ez csupán csapda, hogy anélkül mészárolhassák le a falakon belül lévőket, hogy a falakkal bármit is kezdeniük kellene...
Végignéz a falakon lévők arcán, s még akkor is őket nézi, mikor Kayaerr beszélni kezd. Vajon a nő az ő véleményüket is tolmácsolja, vagy van, aki kecsegtetőnek találta az ajánlatot és inkább kihasználná a távozás lehetőségét?
Ám könnyen lehet, hogy pocsék emberismeretével hiába is próbálja olvasni a köz hangulatát és szándékait...
Mikor Rorkir ragadja magához a szót, azzal az ő tekintete is visszatér hozzá, majd pedig az ajánlat végén a követekre. Kétségtelen, hogy ez is egy rendkívül biztató végkimenetel volna, ha elfogadnák. Krestvir nagyon nem szeretné az öldöklést, főleg nem részt venni benne.*
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*Mielőtt követné a jelenlegi tharg vezéralakokat a falra, még vált pár szót Nestarral.*
- Mindjárt csatlakozok. De ha mégis elmaradnék és elkerülnénk egymást... - *Túr a zsákja egy zsebébe, hogy aztán egy levelet nyújtson át a férfinek.*
- Kérem, ha van rá lehetősége, juttassa ezt el a Pegazusba. Frandr'd Gruad részére. - *Mondja, bár a címzett neve a papíron is szerepel.*
- Hogy a toronyhoz követem-e, azt még nem tudom. De nem valószínű. - *Közli, mert amellett, hogy a tartalékai sem engedik, hogy a toronyhoz tett útja jövedelmező legyen, valószínű jobb is lesz, ha inkább itt teszi hasznossá magát. Ha mással nem, a sebesültek ellátásával, akikhez az alkimista nem jut el, vagy épp fegyverek elbájolásával... esetleg tervek meghallgatásával. Meg alkalmat kellene szakítani arra is, hogy elmondja, mikre képes, mert úgy sejti, ez is segíthet abban, hogy útba tudják igazítani, hol és miben látnák itt hasznát.
A falakra is ezért követi a párost: hogy tisztábban lásson, magának is felmérhesse a helyzetet, illetve hogy tájékozott maradjon a körülmények alakulásáról.
Nestartól még egy meghajlással búcsúzik, majd ha nincs más, hamarosan már a gyilokjárón állva hallgathatja a "tárgyalást".
Már az első pár mondat tanulságos... Kénytelen ugyanis a leírtakból a föld ág egyik varázslatára következtetni. Szóval az orkoknak is vannak mágusaik... Nem éppen jó hír.
Az ajánlat hallatán aztán a részéről megdobban a szíve, mert elég reménykeltő a lehetőség, hogy vérontás nélkül távozhatnának. Annyira azonban ő sem naiv, hogy a bizalmatlanság elkerülje. Tart tőle, hogy ez csupán csapda, hogy anélkül mészárolhassák le a falakon belül lévőket, hogy a falakkal bármit is kezdeniük kellene...
Végignéz a falakon lévők arcán, s még akkor is őket nézi, mikor Kayaerr beszélni kezd. Vajon a nő az ő véleményüket is tolmácsolja, vagy van, aki kecsegtetőnek találta az ajánlatot és inkább kihasználná a távozás lehetőségét?
Ám könnyen lehet, hogy pocsék emberismeretével hiába is próbálja olvasni a köz hangulatát és szándékait...
Mikor Rorkir ragadja magához a szót, azzal az ő tekintete is visszatér hozzá, majd pedig az ajánlat végén a követekre. Kétségtelen, hogy ez is egy rendkívül biztató végkimenetel volna, ha elfogadnák. Krestvir nagyon nem szeretné az öldöklést, főleg nem részt venni benne.*
691. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-05-24 02:18:19
Üzenet elküldve: 2026-05-24 02:18:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*Nestar szavait bamba értetlenséggel fogadja, de nem gondolja hogy most lenne itt az ideje, hogy kifejtse ezeket a kérdéseit. Inkább csak elkönyveli magában a dolgot. Az persze azért kedves dolog tőle, hogy elfogadja a feléje nyújtott kezet. Az is valami.*
-Jó.
*Feleli lassan és bólint is hozzá, majd igyekszik észben tartani hogy ne fecsegje ki, hogy varázslók erősítik a soraikat. Bár ettől azért annyira nem fél. A sebesültekkel már dolgozhatnak a hozzáértő asszonyok, de bizonyára jó néven vesznek minden segítő kezet, főleg ha tényleg vannak készletei, amik a hasznukra válhatnak. Hanem a kapunál egyébként is égetőbb dolgok történnek ezekkel az ork követekkel, így kénytelen a figyelmét ide koncentrálni. Megkapja a válaszát arra, hogy ki is az a Zopal.*
-Milyen szépen forog a nyelve.
*Mondja halkan maguk között meghökkenve a dolgon. Sosem gondolta volna, hogy az orkok tudnak beszélni, nem hogy így.*
-Hát én nem akarok alany lenni.
*Borzong bele a gondolatba, legyen is az akármicsoda, nem hangzik jól. Kayaerr szépen megvédi népe becsületét és határozottan a sarkára áll. Rorkir a maga részéről karba tett kézzel hallgat, esze ágában sincs egyébként beengedni az ellenséget az erődbe, jó helyen vannak ott a kapuban, s habár ő maga nem igazi tharg, hisz csak idecsapódott a kalandozásai során, megszerette ezeket az embereket. A tűz, ami bennük ég, valahogy őt is melegítette mikor belül csak hideget érzett. Ezért áll most itt. Ezért fog harcolni. De látott már elég háborút, s tudja, hogy minden győzelemnek meg van az ára. És ezt mindig vérben mérik, nem csak az ellenség vérében. Sokáig hallgat, hagyja hogy elmondják a magukét, s utána mutat rá a szószólóra.*
-Én is mondok neked valamit te Csontujj. Lásd a Thargok nagylelkűségét. Vérgőzös Rorkir vagyok, kérdezd meg az embereid ki mészárolta őket halomra a völgyben az óriással, s tudni fogod hogy ki vagyok én. Ha tényleg ilyen büszke harcos ez a Dermesztő, űgy álljon elém ő maga. Az ősi törvény szerint kihívóm a vasítéletre, döntsön egyetlen bajnok vére ezreké helyett. Természetesen ha fél kiállni, nem hibáztathatom érte.
*Keményen a mellkasára csap, majd még hozzáteszi.*
-Egy hatot kap, hogy meggondolja van-e elég vér az ereiben. Halottaink tora a hagyományok szerint eddig tart.
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*Nestar szavait bamba értetlenséggel fogadja, de nem gondolja hogy most lenne itt az ideje, hogy kifejtse ezeket a kérdéseit. Inkább csak elkönyveli magában a dolgot. Az persze azért kedves dolog tőle, hogy elfogadja a feléje nyújtott kezet. Az is valami.*
-Jó.
*Feleli lassan és bólint is hozzá, majd igyekszik észben tartani hogy ne fecsegje ki, hogy varázslók erősítik a soraikat. Bár ettől azért annyira nem fél. A sebesültekkel már dolgozhatnak a hozzáértő asszonyok, de bizonyára jó néven vesznek minden segítő kezet, főleg ha tényleg vannak készletei, amik a hasznukra válhatnak. Hanem a kapunál egyébként is égetőbb dolgok történnek ezekkel az ork követekkel, így kénytelen a figyelmét ide koncentrálni. Megkapja a válaszát arra, hogy ki is az a Zopal.*
-Milyen szépen forog a nyelve.
*Mondja halkan maguk között meghökkenve a dolgon. Sosem gondolta volna, hogy az orkok tudnak beszélni, nem hogy így.*
-Hát én nem akarok alany lenni.
*Borzong bele a gondolatba, legyen is az akármicsoda, nem hangzik jól. Kayaerr szépen megvédi népe becsületét és határozottan a sarkára áll. Rorkir a maga részéről karba tett kézzel hallgat, esze ágában sincs egyébként beengedni az ellenséget az erődbe, jó helyen vannak ott a kapuban, s habár ő maga nem igazi tharg, hisz csak idecsapódott a kalandozásai során, megszerette ezeket az embereket. A tűz, ami bennük ég, valahogy őt is melegítette mikor belül csak hideget érzett. Ezért áll most itt. Ezért fog harcolni. De látott már elég háborút, s tudja, hogy minden győzelemnek meg van az ára. És ezt mindig vérben mérik, nem csak az ellenség vérében. Sokáig hallgat, hagyja hogy elmondják a magukét, s utána mutat rá a szószólóra.*
-Én is mondok neked valamit te Csontujj. Lásd a Thargok nagylelkűségét. Vérgőzös Rorkir vagyok, kérdezd meg az embereid ki mészárolta őket halomra a völgyben az óriással, s tudni fogod hogy ki vagyok én. Ha tényleg ilyen büszke harcos ez a Dermesztő, űgy álljon elém ő maga. Az ősi törvény szerint kihívóm a vasítéletre, döntsön egyetlen bajnok vére ezreké helyett. Természetesen ha fél kiállni, nem hibáztathatom érte.
*Keményen a mellkasára csap, majd még hozzáteszi.*
-Egy hatot kap, hogy meggondolja van-e elég vér az ereiben. Halottaink tora a hagyományok szerint eddig tart.
690. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-05-23 20:27:13
Üzenet elküldve: 2026-05-23 20:27:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*Nem tudja, hogy valaha volt-e már alkalma orkkal beszélni az életében. Úgy lett nevelve, hogy a fajtájuknál nagyobb ellensége népének nincs, bármikor összefújta hát a szél egy varanggyal, gondolkodás és kérdés nélkül rántott fegyvert. Szíve szerint most sem tenne másképp. A gyűlölet újabb hulláma végigperzsel testén, ahogy az a csontos ujjú fölényeskedve oldalra köp. A lángoló borostyánok harciasan szegeződnek a szószólónak, ott izzik pillantásaiban, hogy talán a következő pillanatban mit sem törődve pocsék célzási képességeivel, ő maga próbál meg lyukat vágni a halántékán egy nyílvesszővel. Ökölbe feszül keze, ahogy a nagylelkűnek beállított ajánlatot hallgatja - s őszintén nem is igazán tudja hova tenni a gesztust. Ha azért érkeztek, hogy netán a Thargodrymek teljes vérvonalát felszámolják bosszúvágyból, akkor nem hagynának futni senkit. Az orkok nem arról híresek, hogy alkudoznának vagy taktikáznának, egyszerűen a tohonya hústornyoknak nincs meg hozzá az esze. Mi lehet hát az oka annak, hogy egyáltalán ide jöttek? Miért támadnák meg a Vashegyet, ha nem a thargok vérét szomjazzák?
Megfeszül az állkapcsa. Hagyja ülni a csendet egy rövid időre, de nem azért, mert akár egy pillanatig is latolgatná a megadás lehetőségét, senki se tenné. Jól ismeri népét, még ha Amon Ruadh nem is oly régóta ad neki otthont, a vérük és az örökségük egy.*
- Úgy sejtem, Csontujj Murhun, nem tudod, kikkel állsz szemben *kissé még magát is meglepi, hogy sikerül egy mély lélegzetet véve némi higgadtságot erőltetnie magára* - A Thargodarok a messzi északról érkeztek, sok-sok éve már, hogy maguk mögött hagyták az őseik földjét. *hangja határozottan szól, oly erőt érez, mintha az Ősök maguk sarkallnák ékesszólásra*
- Inkább vállalták a hosszú utat, az éhezést, a fagyot és a pusztulást... mint hogy orkok előtt meghajoljanak. *tekintete a három alakon túl most elidőzik egy enyhe grimasszal az ostromgyűrűn majd visszatér a csontos ujjú orkra. Fogalma sincs róla, mennyit tudhat ez a senkiházi az északiak történetéről, abban is kételkedik már ezen a ponton, hogy egyáltalán tudják, mit készülnek bevenni. Talán csak útjában állnak ennek a bizonyos Szürke Légiónak.*
- Hallgasd hát a thargok ajánlatát: ha holnap napnyugtáig elvonultok falaink alól, megkegyelmezünk a varangy életeteknek *bármennyire is egyértelmű a bestiák fölénye, egy pillanatig nem tűnik most úgy Kayaerr szavaiból, hogy kételkedne győzelmükben*
- Máskülönben lassú, keserves szenvedés és halál vár valamennyi zöld disznóképűre *a végére még egy sötét mosoly is megjelenik az arcán* - Annak a Dermesztő Fattyú Akárkinek a fejét azért emlékbe kiállítjuk a Vashegy kapuja fölé.
*Nem tart attól, hogy esetleg Rorkir vagy bárki túlzásnak találná a szavait, tudja, hogy egy thargot sem találnának a falak mögött, aki feladná az otthonát a mocsári dögöknek. Tárgyalási képességein azért persze volna mit csiszolni.*
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//A kapuban//
*Nem tudja, hogy valaha volt-e már alkalma orkkal beszélni az életében. Úgy lett nevelve, hogy a fajtájuknál nagyobb ellensége népének nincs, bármikor összefújta hát a szél egy varanggyal, gondolkodás és kérdés nélkül rántott fegyvert. Szíve szerint most sem tenne másképp. A gyűlölet újabb hulláma végigperzsel testén, ahogy az a csontos ujjú fölényeskedve oldalra köp. A lángoló borostyánok harciasan szegeződnek a szószólónak, ott izzik pillantásaiban, hogy talán a következő pillanatban mit sem törődve pocsék célzási képességeivel, ő maga próbál meg lyukat vágni a halántékán egy nyílvesszővel. Ökölbe feszül keze, ahogy a nagylelkűnek beállított ajánlatot hallgatja - s őszintén nem is igazán tudja hova tenni a gesztust. Ha azért érkeztek, hogy netán a Thargodrymek teljes vérvonalát felszámolják bosszúvágyból, akkor nem hagynának futni senkit. Az orkok nem arról híresek, hogy alkudoznának vagy taktikáznának, egyszerűen a tohonya hústornyoknak nincs meg hozzá az esze. Mi lehet hát az oka annak, hogy egyáltalán ide jöttek? Miért támadnák meg a Vashegyet, ha nem a thargok vérét szomjazzák?
Megfeszül az állkapcsa. Hagyja ülni a csendet egy rövid időre, de nem azért, mert akár egy pillanatig is latolgatná a megadás lehetőségét, senki se tenné. Jól ismeri népét, még ha Amon Ruadh nem is oly régóta ad neki otthont, a vérük és az örökségük egy.*
- Úgy sejtem, Csontujj Murhun, nem tudod, kikkel állsz szemben *kissé még magát is meglepi, hogy sikerül egy mély lélegzetet véve némi higgadtságot erőltetnie magára* - A Thargodarok a messzi északról érkeztek, sok-sok éve már, hogy maguk mögött hagyták az őseik földjét. *hangja határozottan szól, oly erőt érez, mintha az Ősök maguk sarkallnák ékesszólásra*
- Inkább vállalták a hosszú utat, az éhezést, a fagyot és a pusztulást... mint hogy orkok előtt meghajoljanak. *tekintete a három alakon túl most elidőzik egy enyhe grimasszal az ostromgyűrűn majd visszatér a csontos ujjú orkra. Fogalma sincs róla, mennyit tudhat ez a senkiházi az északiak történetéről, abban is kételkedik már ezen a ponton, hogy egyáltalán tudják, mit készülnek bevenni. Talán csak útjában állnak ennek a bizonyos Szürke Légiónak.*
- Hallgasd hát a thargok ajánlatát: ha holnap napnyugtáig elvonultok falaink alól, megkegyelmezünk a varangy életeteknek *bármennyire is egyértelmű a bestiák fölénye, egy pillanatig nem tűnik most úgy Kayaerr szavaiból, hogy kételkedne győzelmükben*
- Máskülönben lassú, keserves szenvedés és halál vár valamennyi zöld disznóképűre *a végére még egy sötét mosoly is megjelenik az arcán* - Annak a Dermesztő Fattyú Akárkinek a fejét azért emlékbe kiállítjuk a Vashegy kapuja fölé.
*Nem tart attól, hogy esetleg Rorkir vagy bárki túlzásnak találná a szavait, tudja, hogy egy thargot sem találnának a falak mögött, aki feladná az otthonát a mocsári dögöknek. Tárgyalási képességein azért persze volna mit csiszolni.*
689. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-05-22 15:22:15
Üzenet elküldve: 2026-05-22 15:22:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 638
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 638
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//Ispotály//
*Nestar távozik, hogy a szántóföldeki ütközetből sérülten visszatérő harcosokat vegye kezelésbe. Ki felkötött kézzel, ki vérző sebbel, ki az ájulás határán fekszik a földre terített állatbőrökön. Néhány asszony sürög-forog körülöttük, kíváncsi pillantásokat küldve a betoppanó alkimistamester felé. Egyikük odasutyorog a másiknak, a férfi ténykedését pedig nem állítják meg. Vélhetően látták már a környéken.
Nestar szépen sorjában, mágiát és alkímiát vegyítve ellátja a súlyosabb sérülteket.*
-Csoda! Elmúlt a fájdalom! *Az erőre kapott harcosok némelyike komoran biccent, mások a kezét szorítják meg az alkimistamesternek, ha az hagyja. A gyógyító asszonyok elégedett pusmogása közepette távozhat a férfi, noha a kapuban történt tanácskozásra már aligha lesz ideje visszaérni.*
//A kapuban//
*Kayaerr sajátos köszöntésére csak vicsorgás a válasz a Csontujj Murhunként bemutatkozó ork részéről. Így, közelről már neve is értelmet nyer. Jobbján ugyanis hüvelykujját leszámítva valamennyi ujjáról hibádzik a bőr és a hús, csupán fehér csontok bújnak ki kézfejéből.*
-Hogy mit akarunk?! Nem látsz a szemedtől, barbár?! *Kiköp. Megkeresi magának Rorkirt, majd a vicsorgása vigyorba csap át. Úgy tűnik, megbarátkozott a tudattal, hogy a kapu előtt ácsorogva kell lefolytatniuk a diskurzust.*
-Zopal, a Dermesztő! Ki legyőzte és kővé dermesztette a Nagy Harcost! Tetteit már most énekbe foglalták. Használjátok hát eszetek és ne legyetek alanyai e daloknak. *Ork létére szépen pergeti a szavakat, ehhez nem férhet ktéség.*
-Zopal, a Dermesztő, az ostrom vezére, nagylelkűségéről tesz tanúbizonyságot azzal, hogy ajánlattal él felétek.
*Hagy némi hatásszünetet, mielőtt folytatná. Közben végighordozza sárga tekintetét a falakon szép számmal összegyűlt thargokon.*
-Keményen harcoltatok, vesztettetek. Hagyjátok hát hátatok mögött ezt a szalmatetős istállót, amit erődnek hívtok, és éljetek még néhány napot! Békében távozhat mindenki, ki leteszi a fegyvert és nem száll szemben a Szürke Légió hódító seregével. Ezt mindnyájatoknak mondom! *Kiereszti hangját, mi visszhangot ver a falakon.*
-Máskülönben halál vár mindenkit. Legyen az harcos, asszony, vagy gyerek. Gondoljatok a családjaitokra. Karó és varjú lesz a sorsuk, ha vezéreitek nem hallgatnak a bölcs szóra. *Vaskos, seszínű nyelvével nedvesíti be alsóajkát, miközben összeszűkült szemekkel várja a választ.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.22 16:03:24
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
//Ispotály//
*Nestar távozik, hogy a szántóföldeki ütközetből sérülten visszatérő harcosokat vegye kezelésbe. Ki felkötött kézzel, ki vérző sebbel, ki az ájulás határán fekszik a földre terített állatbőrökön. Néhány asszony sürög-forog körülöttük, kíváncsi pillantásokat küldve a betoppanó alkimistamester felé. Egyikük odasutyorog a másiknak, a férfi ténykedését pedig nem állítják meg. Vélhetően látták már a környéken.
Nestar szépen sorjában, mágiát és alkímiát vegyítve ellátja a súlyosabb sérülteket.*
-Csoda! Elmúlt a fájdalom! *Az erőre kapott harcosok némelyike komoran biccent, mások a kezét szorítják meg az alkimistamesternek, ha az hagyja. A gyógyító asszonyok elégedett pusmogása közepette távozhat a férfi, noha a kapuban történt tanácskozásra már aligha lesz ideje visszaérni.*
//A kapuban//
*Kayaerr sajátos köszöntésére csak vicsorgás a válasz a Csontujj Murhunként bemutatkozó ork részéről. Így, közelről már neve is értelmet nyer. Jobbján ugyanis hüvelykujját leszámítva valamennyi ujjáról hibádzik a bőr és a hús, csupán fehér csontok bújnak ki kézfejéből.*
-Hogy mit akarunk?! Nem látsz a szemedtől, barbár?! *Kiköp. Megkeresi magának Rorkirt, majd a vicsorgása vigyorba csap át. Úgy tűnik, megbarátkozott a tudattal, hogy a kapu előtt ácsorogva kell lefolytatniuk a diskurzust.*
-Zopal, a Dermesztő! Ki legyőzte és kővé dermesztette a Nagy Harcost! Tetteit már most énekbe foglalták. Használjátok hát eszetek és ne legyetek alanyai e daloknak. *Ork létére szépen pergeti a szavakat, ehhez nem férhet ktéség.*
-Zopal, a Dermesztő, az ostrom vezére, nagylelkűségéről tesz tanúbizonyságot azzal, hogy ajánlattal él felétek.
*Hagy némi hatásszünetet, mielőtt folytatná. Közben végighordozza sárga tekintetét a falakon szép számmal összegyűlt thargokon.*
-Keményen harcoltatok, vesztettetek. Hagyjátok hát hátatok mögött ezt a szalmatetős istállót, amit erődnek hívtok, és éljetek még néhány napot! Békében távozhat mindenki, ki leteszi a fegyvert és nem száll szemben a Szürke Légió hódító seregével. Ezt mindnyájatoknak mondom! *Kiereszti hangját, mi visszhangot ver a falakon.*
-Máskülönben halál vár mindenkit. Legyen az harcos, asszony, vagy gyerek. Gondoljatok a családjaitokra. Karó és varjú lesz a sorsuk, ha vezéreitek nem hallgatnak a bölcs szóra. *Vaskos, seszínű nyelvével nedvesíti be alsóajkát, miközben összeszűkült szemekkel várja a választ.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.22 16:03:24
688. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-05-20 00:10:05
Üzenet elküldve: 2026-05-20 00:10:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1221
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1221
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Krestvir felvetésére a feltámadásról érdeklődve tekint, de úgy érzi, hogy ez is olyasmi, amit majd békeidőben A jobbot elfogadja, bár reméli azért az új törzsfő első dolga nem eltörni az alkimista kezét erős rászorítással. Az italkészletét nem éppen a saját maga sebnyalogatására hozta. A csúnya nézéseket eddig se vette fel, ha kard előrántása nem járul melléjük, de azért megnyugtatóbb, ha nem a vezetőség akarata ellenére látna munkához. Nem mintha nem lett volna terve erre rá, vagy a mágikus energiájuknak spórolása nyomán vetette volna csak el, hogy rendezzen egy kis jelenetet az ispotályban láthatatlanul. Az ezer zsoldosra a humor nem jön át a számára, elméjének fogaskerekei elkezdenek beindulni arra, hogy miként oldhatnák meg.*
- Ahhoz kellene még pár hónap. Egyéb problémák mellett. Nem ígérhetek ezzel kapcsolatban semmit, bár van egy ötletem.
*Feleli faarccal. Majd Krestvirrel megvitatják, hogy mi lenne a legkevésbé őrült módja annak, hogy behordjanak zsoldosokat az erőd falain belülre. Belegondolva, nem feltétlenül egy ötlete van, de az ötleteiből reméli, hogy legfeljebb egy túléli a kezdeti kérdéseket a megoldhatósággal kapcsolatban. Ezt gyorsan meg is zavarja a kapuőr híre a három érkező orkról.*
- Egy küldöttség? Jó jel, ha nem mernek egyből támadni. És egy lehetőség is a számunkra.
*Sajnos több problémát is lát azzal, hogy miként lehetne ezt kihasználni, beleértve azt, hogy diplomáciára vagy politikára nincs érzéke az alkimistának. Így a jelenléte teljesen fölösleges is a társalgásra, rosszabb esetben csak ártana. Így csak a mondandója végéig fogja követni a csapatot, a falra nem követi őket fel.*
- Nekem mennem kell ellátni a sebesülteket, de időt kell nyernünk. Ne említsék, hogy mágusaik vannak és lényegében végtelen ellátmányt hozhatunk vízből és ételből. A legjobb az lenne, ha hatokat, hónapokat pazarolnának el a kiéheztetésünkre, amíg a védelmünket erősítjük.
*Majd Krestvir felé tekint specifikusan.*
- A sebesültekből ellátom a komolyabbakat a készleteim erejéig, majd utána Artheniorba teleportálok, ma már lehet nem térek vissza, kora este összefuthatunk a Mágustoronyban. Vagy holnap kora reggel, amikor visszajövök. Addig is szerencsét és kitartást!
*A falra már nem fog velük tartani, így a társalgás további részéből kimarad. Ehelyett indul az ispotályhoz és ahol még elfekvőket lát. Egy orvossal ellentétben az alkimistának szerencséje, hogy elég csak hozzávetőlegesen tisztában lennie a kezeltje sérülésének súlyosságával. Számot vetett pár komolyabb csontrepedéssel, melyet azonnal kezelt az italaival és egy súlyosabb sérülttel, akinek először egy rövid ige mormolásával létrehozott mágiával elkezdi ellátni a sebét, hogy gyógyíthatóbb legyen, majd csak a sikeres alkalom utána itatja meg vele a szükséges gyógyírt. Ezekre a sérülésekre felhasznált 4 Sötétzöld varázsitalt.
Ezzel a súlyosan sérülteket mind letudta, marad a többi. A kevésbé súlyosabb sérültekre gondolja amúgy is visszatér Krestvir és kicsit pazarlásnak is érződik pénzt kidobni azért, amit a mágikus energiájából ingyen megoldhat. De azért a munka felét elvégzi maga. Első körben olyanokat keres, akinek a kisebb sérüléseiből vagy sok van, és ezért lábadozik és nem tud dolgozni, vagy nem végezhet kemény munkát, amíg gyógyulóban vannak a sebei. Emiatt tőle elfogy 3 Világoszöld varázsital. *
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására tenyeréből megfakadó vízsugár a közepes vagy gyengébb sérüléseket (max. 3. kategória) összeforrasztja. Rosszabb esetben egy fokkal csökkenti a súlyosságot.
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Krestvir felvetésére a feltámadásról érdeklődve tekint, de úgy érzi, hogy ez is olyasmi, amit majd békeidőben A jobbot elfogadja, bár reméli azért az új törzsfő első dolga nem eltörni az alkimista kezét erős rászorítással. Az italkészletét nem éppen a saját maga sebnyalogatására hozta. A csúnya nézéseket eddig se vette fel, ha kard előrántása nem járul melléjük, de azért megnyugtatóbb, ha nem a vezetőség akarata ellenére látna munkához. Nem mintha nem lett volna terve erre rá, vagy a mágikus energiájuknak spórolása nyomán vetette volna csak el, hogy rendezzen egy kis jelenetet az ispotályban láthatatlanul. Az ezer zsoldosra a humor nem jön át a számára, elméjének fogaskerekei elkezdenek beindulni arra, hogy miként oldhatnák meg.*
- Ahhoz kellene még pár hónap. Egyéb problémák mellett. Nem ígérhetek ezzel kapcsolatban semmit, bár van egy ötletem.
*Feleli faarccal. Majd Krestvirrel megvitatják, hogy mi lenne a legkevésbé őrült módja annak, hogy behordjanak zsoldosokat az erőd falain belülre. Belegondolva, nem feltétlenül egy ötlete van, de az ötleteiből reméli, hogy legfeljebb egy túléli a kezdeti kérdéseket a megoldhatósággal kapcsolatban. Ezt gyorsan meg is zavarja a kapuőr híre a három érkező orkról.*
- Egy küldöttség? Jó jel, ha nem mernek egyből támadni. És egy lehetőség is a számunkra.
*Sajnos több problémát is lát azzal, hogy miként lehetne ezt kihasználni, beleértve azt, hogy diplomáciára vagy politikára nincs érzéke az alkimistának. Így a jelenléte teljesen fölösleges is a társalgásra, rosszabb esetben csak ártana. Így csak a mondandója végéig fogja követni a csapatot, a falra nem követi őket fel.*
- Nekem mennem kell ellátni a sebesülteket, de időt kell nyernünk. Ne említsék, hogy mágusaik vannak és lényegében végtelen ellátmányt hozhatunk vízből és ételből. A legjobb az lenne, ha hatokat, hónapokat pazarolnának el a kiéheztetésünkre, amíg a védelmünket erősítjük.
*Majd Krestvir felé tekint specifikusan.*
- A sebesültekből ellátom a komolyabbakat a készleteim erejéig, majd utána Artheniorba teleportálok, ma már lehet nem térek vissza, kora este összefuthatunk a Mágustoronyban. Vagy holnap kora reggel, amikor visszajövök. Addig is szerencsét és kitartást!
*A falra már nem fog velük tartani, így a társalgás további részéből kimarad. Ehelyett indul az ispotályhoz és ahol még elfekvőket lát. Egy orvossal ellentétben az alkimistának szerencséje, hogy elég csak hozzávetőlegesen tisztában lennie a kezeltje sérülésének súlyosságával. Számot vetett pár komolyabb csontrepedéssel, melyet azonnal kezelt az italaival és egy súlyosabb sérülttel, akinek először egy rövid ige mormolásával létrehozott mágiával elkezdi ellátni a sebét, hogy gyógyíthatóbb legyen, majd csak a sikeres alkalom utána itatja meg vele a szükséges gyógyírt. Ezekre a sérülésekre felhasznált 4 Sötétzöld varázsitalt.
Ezzel a súlyosan sérülteket mind letudta, marad a többi. A kevésbé súlyosabb sérültekre gondolja amúgy is visszatér Krestvir és kicsit pazarlásnak is érződik pénzt kidobni azért, amit a mágikus energiájából ingyen megoldhat. De azért a munka felét elvégzi maga. Első körben olyanokat keres, akinek a kisebb sérüléseiből vagy sok van, és ezért lábadozik és nem tud dolgozni, vagy nem végezhet kemény munkát, amíg gyógyulóban vannak a sebei. Emiatt tőle elfogy 3 Világoszöld varázsital. *A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására tenyeréből megfakadó vízsugár a közepes vagy gyengébb sérüléseket (max. 3. kategória) összeforrasztja. Rosszabb esetben egy fokkal csökkenti a súlyosságot.
687. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-05-19 21:08:01
Üzenet elküldve: 2026-05-19 21:08:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1070
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1070
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
- A Szellemjáró a feltámadottak között volt. - *Veti ellen halkan, szárazon. Tán Laort is akkor látta utoljára, mikor Leandana visszatért az élők közé, tőle tud erről. De azt is tudja, hogy a legtöbben ismét visszatértek a földbe, feltételezi hát, hogy a Szellemjáró is hasonló sorsra juthatott. Bár él benne egy halvány remény, hogy talán azért nincs itt sem ő, sem Laor, mert együtt mentek el valahova, s a férfi most boldogan él szerelmével. Ez egy sokkal boldogabb végkifejlet, mint a többi lehetőség, szívesebben képzeli el ezt.
Mint ahogy jelen körülmények között az is örvendetesnek tűnik, ha valakit már rég nem láttak errefelé. Hátha biztonságosabb vidékeken járnak...*
- Fattyú? - *Kérdez vissza, mert nem esik le neki, hogy Kagaenae-re utal a szó. Ilyen mélységekben nem ismerte Kagan lányának eredettörténetét.
Mikor a férfi Karheiát említi, mint valakit, aki mesélt neki a Szilánkokról, Krestvirnek kell néhány pillanat, hogy eszébe jusson a nő. Sajnos csak futólag találkoztak, épp mielőtt a Karavánpihenő romjaihoz távozott volna arra a bizonyos küldetésre. Akkor látta utoljára a nő nevét, mikor két évvel később hazatérve, a kiürült Synmirán a klán jegyzékeit olvasta át, nyomok után kutatva, hogy hová lett mindenki. De az is régi feljegyzés volt már, talán Karheia még annyira sem emlékezne rá, mint ő a tharg mágusra.
Összességében úgy tűnik, végül az ő bemutatkozója győzi meg a két thargot a személyazonosságukról és a jó szándékuk őszinteségéről. Bár Kayaerr figyelmeztető szavai arra utalnak, hogy azért nem határtalan az a bizalom...
Már csak egy főhajtással felel mindenre, többre ugyanis nincs is idő, mert hírek jönnek a falakról.
Egy pillanatig tétovázik, majd Nestarra néz, de végül szó nélkül elindul a két vezetői szerepbe került tharg után, s ha meg nem állítják, velük tart, föl a falra.
Úgy gondolja, nincs az arcára írva, hogy mágus, így egyelőre marad látható. Mondjuk a lentiek szemszögéből nézve épp csak úgy-ahogy. Ugyanis a gyilokjárón állva alacsony termete szinte elveszik a rések között.
Még sosem járt idefönt, pedig a kilátás biztosan szép volna innen. Erre is készül. Ám amit a tekintete ehelyett befog, attól elsápad.
Talán fél percig is csak bámul arra a tömegre, amiről hallani, és amit látni két különböző dolog.
Mégis hogyan szállhatnának szembe ilyen számos ellenséggel?*
- Lélegezz! - *Suttogja egy hang a fülébe. A láthatatlan Kilencedik ennyit megkockáztat, még mielőtt hordozója leszédülne a falról.
Krestvir pedig hallgat az okos szóra és megerőlteti magát. Tekintetét pedig elszakítja a nem is annyira távoli veszélytől és odairányítja a kapu előtt álló hármasra.
Nem tesz mást, mint hallgat és figyel. Ez a thargok harca, az ő ügyük, az ő döntéseik, ő csak támogatásnak érkezett. Igaz, nem is hiszi, hogy volna beleszólása bármibe is, de szándékában sem áll ilyesmi.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.19 21:22:50
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
- A Szellemjáró a feltámadottak között volt. - *Veti ellen halkan, szárazon. Tán Laort is akkor látta utoljára, mikor Leandana visszatért az élők közé, tőle tud erről. De azt is tudja, hogy a legtöbben ismét visszatértek a földbe, feltételezi hát, hogy a Szellemjáró is hasonló sorsra juthatott. Bár él benne egy halvány remény, hogy talán azért nincs itt sem ő, sem Laor, mert együtt mentek el valahova, s a férfi most boldogan él szerelmével. Ez egy sokkal boldogabb végkifejlet, mint a többi lehetőség, szívesebben képzeli el ezt.
Mint ahogy jelen körülmények között az is örvendetesnek tűnik, ha valakit már rég nem láttak errefelé. Hátha biztonságosabb vidékeken járnak...*
- Fattyú? - *Kérdez vissza, mert nem esik le neki, hogy Kagaenae-re utal a szó. Ilyen mélységekben nem ismerte Kagan lányának eredettörténetét.
Mikor a férfi Karheiát említi, mint valakit, aki mesélt neki a Szilánkokról, Krestvirnek kell néhány pillanat, hogy eszébe jusson a nő. Sajnos csak futólag találkoztak, épp mielőtt a Karavánpihenő romjaihoz távozott volna arra a bizonyos küldetésre. Akkor látta utoljára a nő nevét, mikor két évvel később hazatérve, a kiürült Synmirán a klán jegyzékeit olvasta át, nyomok után kutatva, hogy hová lett mindenki. De az is régi feljegyzés volt már, talán Karheia még annyira sem emlékezne rá, mint ő a tharg mágusra.
Összességében úgy tűnik, végül az ő bemutatkozója győzi meg a két thargot a személyazonosságukról és a jó szándékuk őszinteségéről. Bár Kayaerr figyelmeztető szavai arra utalnak, hogy azért nem határtalan az a bizalom...
Már csak egy főhajtással felel mindenre, többre ugyanis nincs is idő, mert hírek jönnek a falakról.
Egy pillanatig tétovázik, majd Nestarra néz, de végül szó nélkül elindul a két vezetői szerepbe került tharg után, s ha meg nem állítják, velük tart, föl a falra.
Úgy gondolja, nincs az arcára írva, hogy mágus, így egyelőre marad látható. Mondjuk a lentiek szemszögéből nézve épp csak úgy-ahogy. Ugyanis a gyilokjárón állva alacsony termete szinte elveszik a rések között.
Még sosem járt idefönt, pedig a kilátás biztosan szép volna innen. Erre is készül. Ám amit a tekintete ehelyett befog, attól elsápad.
Talán fél percig is csak bámul arra a tömegre, amiről hallani, és amit látni két különböző dolog.
Mégis hogyan szállhatnának szembe ilyen számos ellenséggel?*
- Lélegezz! - *Suttogja egy hang a fülébe. A láthatatlan Kilencedik ennyit megkockáztat, még mielőtt hordozója leszédülne a falról.
Krestvir pedig hallgat az okos szóra és megerőlteti magát. Tekintetét pedig elszakítja a nem is annyira távoli veszélytől és odairányítja a kapu előtt álló hármasra.
Nem tesz mást, mint hallgat és figyel. Ez a thargok harca, az ő ügyük, az ő döntéseik, ő csak támogatásnak érkezett. Igaz, nem is hiszi, hogy volna beleszólása bármibe is, de szándékában sem áll ilyesmi.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.19 21:22:50
686. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-05-18 21:42:55
Üzenet elküldve: 2026-05-18 21:42:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Rorkir sokáig emészti a hallottakat, Nestar szavait is megrágja a fejében. Kagaenével volt szerencséje, vagy balszerencséje találkozni, de a többiről ő is éppen csak annyit hallott, mint bárki más aki Lanawin földjét járja és nyitva tartja a fülét. Éppen megszólalna, mikor a fanyalképű fehérnép vág hirtelen a beszélgetésbe, amire Rorkir fel is emeli a szemöldökét meglepettségében, ám kíváncsian hallgatja a bemutatkozást. S csak most, ahogy hallja-e szavakat, Synmirát és az ezüstszilánkot, akkor kezd rádöbbenni, hogy talán tényleg azok akiknek mondják magukat. Legalábbis nem orkok.*
-Karheia mesélt nekem róluk.
*Mondja röviden, öblös hangján Kayaerrnek. Nagyot sóhajt, és jobb karját nyújtja a két újonnan érkezettnek.*
-Mondjuk ezer zsoldos jól jönne Artheniorból, cimbora.
*Teszi hozzá széles vigyorral a képén.*
-De négy kéz is jól jön, legyetek üdvözölve. Fogalmam sincs hogy kerültetek ide, vagy miféle mágiát űztök, de ha az ellenség fejére tudjátok szabadítani a poklot, úgy ostoba lennék visszautasítani.
*Ám túl sokáig nincs idejük egymás között beszélgetni, mert orkok érkeznek a kapuhoz. Jól megnézi magának az ellenséget, s rögtön felbuzog benne az érzés, hogy most azonnal odamenjen, karóra tűzze a fejüket és azzal díszítse az egyik őrtornyot. De ha már Kayaerr belement a játékba, úgy dönt, hogy meghallgatja mit is akar mondani ez a koszos ork.*
-Ki a szar az a Zopal?
*Kérdez vissza a követ szavaira azért, biztos ami biztos, érezze hogy hol is van.*
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Rorkir sokáig emészti a hallottakat, Nestar szavait is megrágja a fejében. Kagaenével volt szerencséje, vagy balszerencséje találkozni, de a többiről ő is éppen csak annyit hallott, mint bárki más aki Lanawin földjét járja és nyitva tartja a fülét. Éppen megszólalna, mikor a fanyalképű fehérnép vág hirtelen a beszélgetésbe, amire Rorkir fel is emeli a szemöldökét meglepettségében, ám kíváncsian hallgatja a bemutatkozást. S csak most, ahogy hallja-e szavakat, Synmirát és az ezüstszilánkot, akkor kezd rádöbbenni, hogy talán tényleg azok akiknek mondják magukat. Legalábbis nem orkok.*
-Karheia mesélt nekem róluk.
*Mondja röviden, öblös hangján Kayaerrnek. Nagyot sóhajt, és jobb karját nyújtja a két újonnan érkezettnek.*
-Mondjuk ezer zsoldos jól jönne Artheniorból, cimbora.
*Teszi hozzá széles vigyorral a képén.*
-De négy kéz is jól jön, legyetek üdvözölve. Fogalmam sincs hogy kerültetek ide, vagy miféle mágiát űztök, de ha az ellenség fejére tudjátok szabadítani a poklot, úgy ostoba lennék visszautasítani.
*Ám túl sokáig nincs idejük egymás között beszélgetni, mert orkok érkeznek a kapuhoz. Jól megnézi magának az ellenséget, s rögtön felbuzog benne az érzés, hogy most azonnal odamenjen, karóra tűzze a fejüket és azzal díszítse az egyik őrtornyot. De ha már Kayaerr belement a játékba, úgy dönt, hogy meghallgatja mit is akar mondani ez a koszos ork.*
-Ki a szar az a Zopal?
*Kérdez vissza a követ szavaira azért, biztos ami biztos, érezze hogy hol is van.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 686-705