Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 285 (5681. - 5700. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5700. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-23 13:26:05
Üzenet elküldve: 2025-01-23 13:26:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Árva angyal//
*Egy kis kedvességgel, érdeklődéssel sok mindent el lehet érni, de persze, aki nincsen hozzászokva, nehezen tudja néha fogadni. A gyerekekkel is óvatosan kell bánni, bár talán még igénylik akkor is az ilyet, ha soha nem kaptak belőle igazán. Ha azon kapná magát, hogy sok belőle, akkor azon nyomban visszavenne, de most mintha erre nem lenne szükség. Végtére is… játszanak.
Nehéz felvenni azzal is a versenyt, hogy hűen a korához, a fiúcska igen sok információt mond el egyszerre, s a kérdéseire sem tud válaszolni, mert jön a sok-sok következő mondat, fecsegés. Imádja. Persze a képessége megvan arra, hogy ne felejtse el ennek hevében azt is, amit mondani akart. De csak miután levegőt vesz Andorellan, s közbe tudja ékelni.*
- Nekem lovam van, a neve Bors. Őt sem vette meg senki, mert mások szerint kicsit kusza a sörénye és igen csúfosan fest úgy. Meg kicsi is, de nem póni. Attól nagyobb. De szerintem pont ettől szép. Van, ami másnak nem kell, pedig egy igazi kincs. Az a csacsi is az lesz majd valakinek, én pedig elhiszem neked, hogy úgy mondja, hogy „i-óóó”. *Mai ösztönösen jeleskedik a színészetben, hiszen hajdanán mindig másnak próbálta kiadni magát, mint ami, ezzel élt túl. Na de a hangutánzás már nem tartozik a fő profiljai közé, ezt hallhatja is a gyermek. Ez viszont el nem tántorítja attól, hogy megpróbálja. Fel is kacag saját magán.*
- Nálunk is van csacsi az istállóban. A lovam mellett. Szereti a répát.
*És itt kimerül a tudása a szamarakat illetően. De ettől még felkeltheti a fiúcska érdeklődését, hogy milyen helyen is él Mai. Nem volna baj, ha rákapna a dologra, mert akkor könnyedén oda is vezetheti. *
- Bár a gyerekek nem köztük alszanak, hanem fent a szobában. Ott somfordál egy macska is, Holdpihe a neve. Ó, és van kutya is, Deres. Hatalmas, öreg, de kedves jószág. Biztos őket is kedvelnéd, ha így szereted az állatokat. Egyszer megmutathatom. *Ő látta a másik tevéjét, most rajta a sor állathadsereget mutatni. Persze sok minden vár még addig rájuk. Meg kell nézni a performanszot és ételt kell vennie.*
- Jó. Meggyőztél, olyan gyors vagy, mint a villám.
*Kacag fel jókedvűen, majd el is illan, ahogy meglátja a fiún a csalódottságot. Megáll vele szemben és csípőre teszi a kezét.*
- Te megvédtél, én pedig betartom az ígéretem. Egy fogadós nem fog ki rajtam! Gyere csak velem, majd meglátod.
*Minden kétséget kizáró a tekintet, mellette nem érheti baj a másikat. Be is vinné a gyereket a fogadóba, ahová elvileg a lábát se tehetné be. De most vele van itt, olyannal, aki óvja, aki lakott itt hatokat, aki fizetni is fog, s ha kell elrendezi azt is, ami miatt nem szívesen látják a fiút. Először 14 aranyért kikéri a Sült kolbászt, majd
egy szelet Szelet kenyeret is kér mellé, aminek további 2 arany az ára. Biztosan jól fog esni hozzá a Gyümölcslé is, amiért hozzácsap még 14 érmét. Nem történt a világon semmi fennakadás, így hát egy üres asztalt célozna meg a szerzeményükkel.*
- Na ugye, megmondtam. Egyél csak, ez is a tied. *Tolja elé az italt.*
*Egy kis kedvességgel, érdeklődéssel sok mindent el lehet érni, de persze, aki nincsen hozzászokva, nehezen tudja néha fogadni. A gyerekekkel is óvatosan kell bánni, bár talán még igénylik akkor is az ilyet, ha soha nem kaptak belőle igazán. Ha azon kapná magát, hogy sok belőle, akkor azon nyomban visszavenne, de most mintha erre nem lenne szükség. Végtére is… játszanak.
Nehéz felvenni azzal is a versenyt, hogy hűen a korához, a fiúcska igen sok információt mond el egyszerre, s a kérdéseire sem tud válaszolni, mert jön a sok-sok következő mondat, fecsegés. Imádja. Persze a képessége megvan arra, hogy ne felejtse el ennek hevében azt is, amit mondani akart. De csak miután levegőt vesz Andorellan, s közbe tudja ékelni.*
- Nekem lovam van, a neve Bors. Őt sem vette meg senki, mert mások szerint kicsit kusza a sörénye és igen csúfosan fest úgy. Meg kicsi is, de nem póni. Attól nagyobb. De szerintem pont ettől szép. Van, ami másnak nem kell, pedig egy igazi kincs. Az a csacsi is az lesz majd valakinek, én pedig elhiszem neked, hogy úgy mondja, hogy „i-óóó”. *Mai ösztönösen jeleskedik a színészetben, hiszen hajdanán mindig másnak próbálta kiadni magát, mint ami, ezzel élt túl. Na de a hangutánzás már nem tartozik a fő profiljai közé, ezt hallhatja is a gyermek. Ez viszont el nem tántorítja attól, hogy megpróbálja. Fel is kacag saját magán.*
- Nálunk is van csacsi az istállóban. A lovam mellett. Szereti a répát.
*És itt kimerül a tudása a szamarakat illetően. De ettől még felkeltheti a fiúcska érdeklődését, hogy milyen helyen is él Mai. Nem volna baj, ha rákapna a dologra, mert akkor könnyedén oda is vezetheti. *
- Bár a gyerekek nem köztük alszanak, hanem fent a szobában. Ott somfordál egy macska is, Holdpihe a neve. Ó, és van kutya is, Deres. Hatalmas, öreg, de kedves jószág. Biztos őket is kedvelnéd, ha így szereted az állatokat. Egyszer megmutathatom. *Ő látta a másik tevéjét, most rajta a sor állathadsereget mutatni. Persze sok minden vár még addig rájuk. Meg kell nézni a performanszot és ételt kell vennie.*
- Jó. Meggyőztél, olyan gyors vagy, mint a villám.
*Kacag fel jókedvűen, majd el is illan, ahogy meglátja a fiún a csalódottságot. Megáll vele szemben és csípőre teszi a kezét.*
- Te megvédtél, én pedig betartom az ígéretem. Egy fogadós nem fog ki rajtam! Gyere csak velem, majd meglátod.
*Minden kétséget kizáró a tekintet, mellette nem érheti baj a másikat. Be is vinné a gyereket a fogadóba, ahová elvileg a lábát se tehetné be. De most vele van itt, olyannal, aki óvja, aki lakott itt hatokat, aki fizetni is fog, s ha kell elrendezi azt is, ami miatt nem szívesen látják a fiút. Először 14 aranyért kikéri a Sült kolbászt, majd
egy szelet Szelet kenyeret is kér mellé, aminek további 2 arany az ára. Biztosan jól fog esni hozzá a Gyümölcslé is, amiért hozzácsap még 14 érmét. Nem történt a világon semmi fennakadás, így hát egy üres asztalt célozna meg a szerzeményükkel.*- Na ugye, megmondtam. Egyél csak, ez is a tied. *Tolja elé az italt.*
5699. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-22 23:57:50
Üzenet elküldve: 2025-01-22 23:57:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//Nelira, Nestar//
*Nyilván nem véletlen, hogy ennyire elszántan támogatja Nestar úr alakulóban lévő üzletét. Bár, Nelira véleményét hallva alig láthatóan elmosolyodik, az oka nem az, hogy a férfi mennyire jóképű-e vagy sem, sokkal inkább az, amit ő is elsőkézből tapasztalt meg. Egyetlen egy eladás alkalmával egy házra elegendő pénzmennyiség cserélt gazdát. Valószínűleg, mikor ez tényleg a szeme láttára történt meg, és a saját kezében érezte a rengeteg arany súlyát, hasonló gondolatai lehettek, mint most a szőkeségnek.*
- Ehm, én is szeretlek, Nelira. *Kuncog halkan, és a lányra mosolyog. Tudta, hogy ezzel könnyedén lelket tud majd önteni belé. Már csak azért is, mert annak a pénznek, amit ő kapott, a nagy része Nestar-t illeti, -hiába költötte el helyette magára-, Nelira tehetséges annyira az alkímiát illetően, hogy a megfelelő mester kezei között ő is képes legyen hasonlóan drága löttyöket kotyvasztani. Nestar a legjobb választás a mester szerepére, ő inkább attól fél, hogy Nelira figyelme mennyire lesz hosszútávon fenntartható, de talán ez a gyerek iránti aggodalom, meg az egész történet, amit hiába rakott össze fejben, még mindig nem teljesen ért, elég lesz ahhoz, hogy ne kalandozzon el abszurd irányokba. ~Nelira, meg egy gyerek, akiről gondoskodni akar? Még ilyet…~
Illetve azt is érdemes lenne átgondolni, hogy mit vár el az alkimista a segítségéért cserébe, de erről ráérnek azután beszélni, hogy bemutatta neki a barátnőjét. Azaz mutatná, de nincs rá szükség, Nelira bemutatja saját magát. Ő csak elegánsan közelebb lépked, megáll a lány mögött, kezeit karba teszi, és figyel. Nem szól semmit, ha esetleg Nestar kérdő pillantását érzi magán, akkor is csak vállat ránt, de ha valami rosszul sülne el, akkor itt van, hogy kisegítse a szőkét, mert azzal a kétségbeesett, még soha nem látott tekintettel, amivel az előbb nézett rá, őt már meggyőzte. Most már csak Nestar-t kell.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.22 23:58:30
//Nelira, Nestar//
*Nyilván nem véletlen, hogy ennyire elszántan támogatja Nestar úr alakulóban lévő üzletét. Bár, Nelira véleményét hallva alig láthatóan elmosolyodik, az oka nem az, hogy a férfi mennyire jóképű-e vagy sem, sokkal inkább az, amit ő is elsőkézből tapasztalt meg. Egyetlen egy eladás alkalmával egy házra elegendő pénzmennyiség cserélt gazdát. Valószínűleg, mikor ez tényleg a szeme láttára történt meg, és a saját kezében érezte a rengeteg arany súlyát, hasonló gondolatai lehettek, mint most a szőkeségnek.*
- Ehm, én is szeretlek, Nelira. *Kuncog halkan, és a lányra mosolyog. Tudta, hogy ezzel könnyedén lelket tud majd önteni belé. Már csak azért is, mert annak a pénznek, amit ő kapott, a nagy része Nestar-t illeti, -hiába költötte el helyette magára-, Nelira tehetséges annyira az alkímiát illetően, hogy a megfelelő mester kezei között ő is képes legyen hasonlóan drága löttyöket kotyvasztani. Nestar a legjobb választás a mester szerepére, ő inkább attól fél, hogy Nelira figyelme mennyire lesz hosszútávon fenntartható, de talán ez a gyerek iránti aggodalom, meg az egész történet, amit hiába rakott össze fejben, még mindig nem teljesen ért, elég lesz ahhoz, hogy ne kalandozzon el abszurd irányokba. ~Nelira, meg egy gyerek, akiről gondoskodni akar? Még ilyet…~
Illetve azt is érdemes lenne átgondolni, hogy mit vár el az alkimista a segítségéért cserébe, de erről ráérnek azután beszélni, hogy bemutatta neki a barátnőjét. Azaz mutatná, de nincs rá szükség, Nelira bemutatja saját magát. Ő csak elegánsan közelebb lépked, megáll a lány mögött, kezeit karba teszi, és figyel. Nem szól semmit, ha esetleg Nestar kérdő pillantását érzi magán, akkor is csak vállat ránt, de ha valami rosszul sülne el, akkor itt van, hogy kisegítse a szőkét, mert azzal a kétségbeesett, még soha nem látott tekintettel, amivel az előbb nézett rá, őt már meggyőzte. Most már csak Nestar-t kell.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.22 23:58:30
5698. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-22 14:33:58
Üzenet elküldve: 2025-01-22 14:33:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//Merlana, Nestar//
*Hirtelen megmerevedik a pillantása a röpke kis káromkodás hatására, majd felhúzódik az egyik szemöldöke is, ahogy hallgatja az utána következő szavakat. Aztán hunyorgásba kezd, majd lefelé tekint, mintha csak a hasát nézné. Az értetlenség ott marad a vonásain, ahogy visszavándorol Merlana szép szemeihez. Megcsóválja a fejét egy nagy sóhajtás közepette.*
- Én meg azt hittem, hogy még mindig olyan ostoba vagy, mint régen. Hiányoztál. Remélem tényleg vertek beléd egy kis észt a tanáraid.
*Villannak a fogak is a mosolygás következtében. Onnan tudhatná a lány, hogy tényleg rettentő nagy a baj Nelirá-val, ha nem mondana ilyen kedves dolgokat a kedvenc barátnőjének. Tényleg szereti, de nem fogja ennél jobban kimutatni, mert akkor ölelgetni kezdi és azt egyszerűen utálja.*
- Mh, igen jóképű. Mintha belehúzták volna egy karóba, de illik hozzá. Biztos másban is tehetséges…
*Akaratlan kezdi simogatni a hosszú szőke haját, de mivel most nem egy apát keres a gyereknek, ami nem is az övé, ezért elveti az ötletet, hogy egy csábosabb pillantással kezdje az ismerkedést. Amúgy is elveszi a figyelmét Merlana már megint, de ez megbocsátható, mert olyan információkkal szolgál, amire a lélegzete is elakad.*
- Hogy mennyi? Az… abból megvenném a házat és még… Merlana. Szeretlek.
*Eddig tartott az önuralma, hogy ne közelítse meg a sokat emlegetett férfit. Egy olyan személyt lát, aki segítségével akár az élete is megváltozhat. Nem akarja rosszul kezdeni, de nem bírja ki, hogy ne mérje végig immáron sokkal közelebbről is. Talán a kis barátnője szerette volna bemutatni, de megelőzi. A legkedvesebb mosolyával lép a jegyzeteit bújó Nestar elé elrejtve a tenyerében még az italt.*
- Üdvözlöm. *Néz a szemek mélyébe, majd visszafogva a kitörni készülő, mindent azonnal ráönteni vágyó démont, inkább csak lágyan szólal meg.* - Még egyszer sem hallottam a barátnőmet valakiről ennyi jót mondani ilyen rövid idő alatt. Nelira vagyok. Nagy szükségem lenne a segítségére, ha volna egy kis ideje rám… *Egy üres asztal felé pillant.* - Lehet róla szó? *Tud ő, ha akar, ezt a mellette álló nő pontosan tudja. Ez egy ilyen pillanat.*
//Merlana, Nestar//
*Hirtelen megmerevedik a pillantása a röpke kis káromkodás hatására, majd felhúzódik az egyik szemöldöke is, ahogy hallgatja az utána következő szavakat. Aztán hunyorgásba kezd, majd lefelé tekint, mintha csak a hasát nézné. Az értetlenség ott marad a vonásain, ahogy visszavándorol Merlana szép szemeihez. Megcsóválja a fejét egy nagy sóhajtás közepette.*
- Én meg azt hittem, hogy még mindig olyan ostoba vagy, mint régen. Hiányoztál. Remélem tényleg vertek beléd egy kis észt a tanáraid.
*Villannak a fogak is a mosolygás következtében. Onnan tudhatná a lány, hogy tényleg rettentő nagy a baj Nelirá-val, ha nem mondana ilyen kedves dolgokat a kedvenc barátnőjének. Tényleg szereti, de nem fogja ennél jobban kimutatni, mert akkor ölelgetni kezdi és azt egyszerűen utálja.*
- Mh, igen jóképű. Mintha belehúzták volna egy karóba, de illik hozzá. Biztos másban is tehetséges…
*Akaratlan kezdi simogatni a hosszú szőke haját, de mivel most nem egy apát keres a gyereknek, ami nem is az övé, ezért elveti az ötletet, hogy egy csábosabb pillantással kezdje az ismerkedést. Amúgy is elveszi a figyelmét Merlana már megint, de ez megbocsátható, mert olyan információkkal szolgál, amire a lélegzete is elakad.*
- Hogy mennyi? Az… abból megvenném a házat és még… Merlana. Szeretlek.
*Eddig tartott az önuralma, hogy ne közelítse meg a sokat emlegetett férfit. Egy olyan személyt lát, aki segítségével akár az élete is megváltozhat. Nem akarja rosszul kezdeni, de nem bírja ki, hogy ne mérje végig immáron sokkal közelebbről is. Talán a kis barátnője szerette volna bemutatni, de megelőzi. A legkedvesebb mosolyával lép a jegyzeteit bújó Nestar elé elrejtve a tenyerében még az italt.*
- Üdvözlöm. *Néz a szemek mélyébe, majd visszafogva a kitörni készülő, mindent azonnal ráönteni vágyó démont, inkább csak lágyan szólal meg.* - Még egyszer sem hallottam a barátnőmet valakiről ennyi jót mondani ilyen rövid idő alatt. Nelira vagyok. Nagy szükségem lenne a segítségére, ha volna egy kis ideje rám… *Egy üres asztal felé pillant.* - Lehet róla szó? *Tud ő, ha akar, ezt a mellette álló nő pontosan tudja. Ez egy ilyen pillanat.*
5697. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-21 10:41:20
Üzenet elküldve: 2025-01-21 10:41:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Erefiz úr nem túl szószátyár alak, és emiatt különben már most szimpatikusnak tartja. Egyszerűen, gyorsan, simán kimondani amit akar és kell – ezt szereti maga is. Odabiccent a férfinak – akárhogy is lesz a jövőben, vele valószínűleg sosem lesz nagy gondja. Hogy Naerice kisasszonnyal hányadán áll, azt még nem tudja. A nő néha úgy néz, mintha a veséjébe látna, vagy legalábbis megpróbálná a dolgot. És érzése szerint úgy csavargatja a mondandóját, hogy az minél szebben hangozzon. Persze ez érthető, mit is mondott? Énekes, színésznő, vagy valami ilyesmi..? Azok mind így beszélhetnek, nem? Elképzelése szerint igen. Viszont éppen ezért nem tudhatja sosem, hogy hogyan álljon hozzá. Mikor ér véget egy szerep, és mikor kezdődik a nő..? Meglepetten pislant oda ahogy a szeme sarkából mozgást lát. Egy pillanatig nem is tudja hová tenni az új megjelenőt, de abból ítélve amit hall és lát, az Merlana régebbi ismerőse. De fura! Neki eszébe sem jutna így rárontani egy régi ismerősére sem. Halkan hümment. Ha mást nem is tanult meg az életben, azt az egyet igen: ne üsse az orrát más dolgába. Inkább előre fordul.
Mert egyedül egy dolog biztos jelenleg, és az az egy biztos dolog ott van előtte: L'szka. Érzi, hogy szinte belekapaszkodik tekintetével azokba a zöld szemekbe. Már szinte szégyelli magát amiatt, hogy így morgott csupán fertályórával ezelőtt a lányra. Vajon ha akkor ráhagyja a nézelődést, akkor is így alakultak volna a dolgok? Vagy egészen máshogy? Már sosem tudják meg.*
- Séta a Tisztáson. *-ismétli vissza a vöröshajú lány szavait, és megtoldja egy apró bólintással. A fenébe is, mennyire szereti most L'szkát! Semmire sem vágyik jobban annál, mint maga mögött hagyni az embereket és azt a nyüzsgést, amivel járnak. Kettesben lenni Vele. Ennyi. Semmi több. Persze emellett a szeretet mellett elfér a bosszankodás is, ahogy látja hogy a lány előveszi az erszényét és leszurkolja a vacsora árát. Hiszen arról volt szó, hogy ő fizet..! Vagy ha nem is volt erről szó, így kellene lennie.*
- Majd én, hagyd.. *-mormogja L'szka felé, és saját erszényéhez nyúl, hogy kiszedje belőle az aranyakat. De orrhosszal le van késve, a vöröshajú pénze lesz az, ami végül a felszolgálónál végzi. Összevont szemöldökkel néz a lányra, mármint L'szkára, tekintetéből kiolvasható a véleménye. De nem kezd el veszekedni ezen, most nem, abból épp elég volt mára. Majd legközelebb, határozza el magában, majd legközelebb ő fizet mindent. Vagy rácsap a lány kezére, ha megint ő akarna. Hiszen egyiküknek sincs sok aranya..! Legalább felezte volna el vele a vöröshajú.. Bosszúsan szusszant.
Persze nem mond semmit -most, még-, hanem inkább csak bólint a lány kérdésére. Feláll maga is a tányért kicsit arrébb tolva, még egy utolsót sóhajt magában, hogy elengedje a fizetés kérdését, és viszonozza a mosolyt.*
- Persze! Induljunk csak. *-ujjait a lány ujjai közé fonja, és egy nagyon aprót szorít rajtuk. Ha nem is mond most semmit, azért csak.. na.*
*Erefiz úr nem túl szószátyár alak, és emiatt különben már most szimpatikusnak tartja. Egyszerűen, gyorsan, simán kimondani amit akar és kell – ezt szereti maga is. Odabiccent a férfinak – akárhogy is lesz a jövőben, vele valószínűleg sosem lesz nagy gondja. Hogy Naerice kisasszonnyal hányadán áll, azt még nem tudja. A nő néha úgy néz, mintha a veséjébe látna, vagy legalábbis megpróbálná a dolgot. És érzése szerint úgy csavargatja a mondandóját, hogy az minél szebben hangozzon. Persze ez érthető, mit is mondott? Énekes, színésznő, vagy valami ilyesmi..? Azok mind így beszélhetnek, nem? Elképzelése szerint igen. Viszont éppen ezért nem tudhatja sosem, hogy hogyan álljon hozzá. Mikor ér véget egy szerep, és mikor kezdődik a nő..? Meglepetten pislant oda ahogy a szeme sarkából mozgást lát. Egy pillanatig nem is tudja hová tenni az új megjelenőt, de abból ítélve amit hall és lát, az Merlana régebbi ismerőse. De fura! Neki eszébe sem jutna így rárontani egy régi ismerősére sem. Halkan hümment. Ha mást nem is tanult meg az életben, azt az egyet igen: ne üsse az orrát más dolgába. Inkább előre fordul.
Mert egyedül egy dolog biztos jelenleg, és az az egy biztos dolog ott van előtte: L'szka. Érzi, hogy szinte belekapaszkodik tekintetével azokba a zöld szemekbe. Már szinte szégyelli magát amiatt, hogy így morgott csupán fertályórával ezelőtt a lányra. Vajon ha akkor ráhagyja a nézelődést, akkor is így alakultak volna a dolgok? Vagy egészen máshogy? Már sosem tudják meg.*
- Séta a Tisztáson. *-ismétli vissza a vöröshajú lány szavait, és megtoldja egy apró bólintással. A fenébe is, mennyire szereti most L'szkát! Semmire sem vágyik jobban annál, mint maga mögött hagyni az embereket és azt a nyüzsgést, amivel járnak. Kettesben lenni Vele. Ennyi. Semmi több. Persze emellett a szeretet mellett elfér a bosszankodás is, ahogy látja hogy a lány előveszi az erszényét és leszurkolja a vacsora árát. Hiszen arról volt szó, hogy ő fizet..! Vagy ha nem is volt erről szó, így kellene lennie.*
- Majd én, hagyd.. *-mormogja L'szka felé, és saját erszényéhez nyúl, hogy kiszedje belőle az aranyakat. De orrhosszal le van késve, a vöröshajú pénze lesz az, ami végül a felszolgálónál végzi. Összevont szemöldökkel néz a lányra, mármint L'szkára, tekintetéből kiolvasható a véleménye. De nem kezd el veszekedni ezen, most nem, abból épp elég volt mára. Majd legközelebb, határozza el magában, majd legközelebb ő fizet mindent. Vagy rácsap a lány kezére, ha megint ő akarna. Hiszen egyiküknek sincs sok aranya..! Legalább felezte volna el vele a vöröshajú.. Bosszúsan szusszant.
Persze nem mond semmit -most, még-, hanem inkább csak bólint a lány kérdésére. Feláll maga is a tányért kicsit arrébb tolva, még egy utolsót sóhajt magában, hogy elengedje a fizetés kérdését, és viszonozza a mosolyt.*
- Persze! Induljunk csak. *-ujjait a lány ujjai közé fonja, és egy nagyon aprót szorít rajtuk. Ha nem is mond most semmit, azért csak.. na.*
5696. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-21 04:08:52
Üzenet elküldve: 2025-01-21 04:08:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Corad bizonytalansága lényének egyik részét kissé megriasztja, a másikban viszont feléleszti újfent azt a bűntudatát, ami miatt a múltba kell visszanyúlnia. Amikor még fiatalabb leány volt, abban a szép házban. Nem sokkal azelőtt mielőtt mindazt elveszítette, amiről azt hitte, hogy igazán az ő része. Amikor apja maga mellé akart taníttatni egy segédet, aki az útjain részt vesz az oldalán. Ami izgalmasabb, könnyebb és jobban fizető munka lett volna. Amiben nem kellett volna az undok lány kívánságait lesni. Ami végül nem jött össze részben annak köszönhetően, hogy apja mindenüket elvesztette, részben pedig az akkor volt undok lány ténykedéseinek hála. Amit mélyen eltemetett magában és sosem volt hajlandó mesélni róla Coradnak. Amit talán egyszer elmond, de nem most. Nem akkor, amikor végre béke van kettejük között. Helyette igyekszik most megragadni ezt az új esélyt, hogy jobbá tehessék az életüket, hogy törlesszen Coradnak. De ez még korántsem biztosra vehető terv és éppen ezért kell beszélnie négyszemközt a fiúval. Ha a benne kialakuló tervet elmeséli Coradnak, ha utána meg tudja győzni őt arról, hogy megér egy próbát, akkor már csak az marad hátra, hogy visszatérjenek Nestarhoz és Merlanahoz. Hogy életében először hagyja maga mögött a várost egy nagyobb útra.
Egy pillanatra viszont kizökken a gondolataiból ahogy megpillantja a feléjük induló sziluettet először, közelebbről viszont lassan kirajzolódnak a szőke fürtök és a szürke anyagú ruha. Mire tudatosulhatna benne, hogy a szőkeség valóban az ő asztalukhoz indul meg, már Merlana széke ki is fordul. A szemöldökei egy pillanatra megemelkednek, de mivel úgy fest, hogy a két nő jól ismeri egymást így nem zavarkodik kéretlen pillantásokkal. Helyette Nestarhoz fordul vissza, ajkaira pedig apró mosoly húzódik.*
- Mindenképp fel fogom keresni Nestar uramékat, bárhogy döntünk.
*Bólint aprót, a mosolyt fenntartva figyeli, ahogy a kompánia szétszéled az asztaltól, majd a zöldek azonnal Coradra pillantanak.*
- Nos? Fizethetnénk, aztán pedig tehetnénk egy sétát. Mondjuk a tisztáson?
*Mosolyodik el szélesebben. Egyelőre direkt nem megy bele a témába. Az amúgy is zsúfolt Pegazusban most nekik is részük lehetett bőven társaságban. Kíván egy kis csendet és nyugalmat. Tudja jól, hogy Corad sincs odáig a hirtelen kerekedett figyelemért, ahogyan már maga is elszokott attól, hogy egyszerre egynél több emberrel kelljen szót váltania. Egyszeriben izgatott, de tart is a beszélgetéstől egy kicsit. Nem tudja biztosan mi fogalmazódik meg épp a fiúban, és mi fog akkor, ha elé tárja a konkrétabb ötletét. A zöldek egy pillanatra el is szakadnak a fiúról, majd ahogy elkapja az egyik felszolgáló pillantásait magához is inti. Amíg a fiatal leány elér az asztalukig az erszényéből le is számolja a 6 aranyat a Rántotta miatt. Újabb 10et az Őzragu levesért. Végül pedig még előkerül 4 arany a két Szelet kenyérért.
Tudja jól, hogy emiatt bosszús lesz rá Corad, de egy pillanattal sem akar tovább maradni. Túl akar esni a beszélgetésen, hallani akarja a fiú őszinte véleményét. Miután kifizette a reggelit fel is kel a ragu mellől, amiből igazából egy falatot sem evett, de most nem is érzi már magát éhesnek. Ahhoz túlzottan izgatott és ideges.*
- Szóval? Indulhatunk?
*Mosolyodik el szélesebben, ahogy a fiúnak nyújtja a kezét.*
*Corad bizonytalansága lényének egyik részét kissé megriasztja, a másikban viszont feléleszti újfent azt a bűntudatát, ami miatt a múltba kell visszanyúlnia. Amikor még fiatalabb leány volt, abban a szép házban. Nem sokkal azelőtt mielőtt mindazt elveszítette, amiről azt hitte, hogy igazán az ő része. Amikor apja maga mellé akart taníttatni egy segédet, aki az útjain részt vesz az oldalán. Ami izgalmasabb, könnyebb és jobban fizető munka lett volna. Amiben nem kellett volna az undok lány kívánságait lesni. Ami végül nem jött össze részben annak köszönhetően, hogy apja mindenüket elvesztette, részben pedig az akkor volt undok lány ténykedéseinek hála. Amit mélyen eltemetett magában és sosem volt hajlandó mesélni róla Coradnak. Amit talán egyszer elmond, de nem most. Nem akkor, amikor végre béke van kettejük között. Helyette igyekszik most megragadni ezt az új esélyt, hogy jobbá tehessék az életüket, hogy törlesszen Coradnak. De ez még korántsem biztosra vehető terv és éppen ezért kell beszélnie négyszemközt a fiúval. Ha a benne kialakuló tervet elmeséli Coradnak, ha utána meg tudja győzni őt arról, hogy megér egy próbát, akkor már csak az marad hátra, hogy visszatérjenek Nestarhoz és Merlanahoz. Hogy életében először hagyja maga mögött a várost egy nagyobb útra.
Egy pillanatra viszont kizökken a gondolataiból ahogy megpillantja a feléjük induló sziluettet először, közelebbről viszont lassan kirajzolódnak a szőke fürtök és a szürke anyagú ruha. Mire tudatosulhatna benne, hogy a szőkeség valóban az ő asztalukhoz indul meg, már Merlana széke ki is fordul. A szemöldökei egy pillanatra megemelkednek, de mivel úgy fest, hogy a két nő jól ismeri egymást így nem zavarkodik kéretlen pillantásokkal. Helyette Nestarhoz fordul vissza, ajkaira pedig apró mosoly húzódik.*
- Mindenképp fel fogom keresni Nestar uramékat, bárhogy döntünk.
*Bólint aprót, a mosolyt fenntartva figyeli, ahogy a kompánia szétszéled az asztaltól, majd a zöldek azonnal Coradra pillantanak.*
- Nos? Fizethetnénk, aztán pedig tehetnénk egy sétát. Mondjuk a tisztáson?
*Mosolyodik el szélesebben. Egyelőre direkt nem megy bele a témába. Az amúgy is zsúfolt Pegazusban most nekik is részük lehetett bőven társaságban. Kíván egy kis csendet és nyugalmat. Tudja jól, hogy Corad sincs odáig a hirtelen kerekedett figyelemért, ahogyan már maga is elszokott attól, hogy egyszerre egynél több emberrel kelljen szót váltania. Egyszeriben izgatott, de tart is a beszélgetéstől egy kicsit. Nem tudja biztosan mi fogalmazódik meg épp a fiúban, és mi fog akkor, ha elé tárja a konkrétabb ötletét. A zöldek egy pillanatra el is szakadnak a fiúról, majd ahogy elkapja az egyik felszolgáló pillantásait magához is inti. Amíg a fiatal leány elér az asztalukig az erszényéből le is számolja a 6 aranyat a Rántotta miatt.
Újabb 10et az Őzragu levesért. Végül pedig még előkerül 4 arany a két Szelet kenyérért. Tudja jól, hogy emiatt bosszús lesz rá Corad, de egy pillanattal sem akar tovább maradni. Túl akar esni a beszélgetésen, hallani akarja a fiú őszinte véleményét. Miután kifizette a reggelit fel is kel a ragu mellől, amiből igazából egy falatot sem evett, de most nem is érzi már magát éhesnek. Ahhoz túlzottan izgatott és ideges.*
- Szóval? Indulhatunk?
*Mosolyodik el szélesebben, ahogy a fiúnak nyújtja a kezét.*
5695. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-20 19:33:34
Üzenet elküldve: 2025-01-20 19:33:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//Nelira//
*Hirtelen nem tudja, hogy mit kezdjen a szőkeséggel. Mivel az apró részletek, melyekre mindig igyekszik gondosan odafigyelni, most tévútra viszik, nem is sejti, hogy mennyire elbeszélnek egymás mellett, így pedig fogalma sincs, hogyan segítsen. Nem tanácsolhatja azt, hogy keressen fel egy orvost, aki megszabadítja őt a közelgő probléma forrásától, nőként egy leendő anyának nem mondhat ilyet, és egyébként is, ezt a döntést csak és kizárólag Nelira hozhatja meg. Illetve nem tud segíteni abban sem, hogy hogyan kell eltartani egy gyereket, mert a saját példáján is csak a rosszat tanulta meg Na igen, pont a saját sorsa miatt akar most még inkább segíteni barátnőjének. Abban történetesen pont tud is, hogy kivel kellene beszélnie annak érdekében, hogy értékesíteni tudja azt a löttyöt. Egy pillanatra már Nestar irányába is fordul, mikor a lány hangját hallva vissza is kapja rá a fejét.*
- Ó, Nelira, baszki…! *Csúszik ki a száján a szitokszó, mikor leesik neki a tantusz, de csak félszegen, mert a szép, vörös ruhába öltözött hölgyek nem használnak ilyen szavakat.*
- Ha a hasadat simogatod, miközben kétségbeesetten egy gyereket emlegetsz, akkor nem csak én, mindenki azt fogja hinni, hogy terhes vagy, és nem azt, hogy összeszedtél egy kölyköt az utcáról. *Egyébként így már sokkal könnyebbnek, megolthatóbbnak tűnik barátnője problémája. Azt csicsergik a madarak, hogy a városban hamarosan egy árvaház nyílik, de annyira fontosnak tűnik ez a gyerek Nelira számára, hogy nincs szíve azt sem tanácsolni most neki, hogy vigye oda. Végül is, nem is tanácsokat kérték tőle, hanem azt, hogy segítsen eladni a varázsitalt.*
- Ő ott. *Néz ismét az alkimista felé.* A neve Nestar Erefiz. Egy üzleti lehetőségen dolgozom vele együtt. Épp egy ezzel kapcsolatos tárgyalásba rontottál bele, de ez most mindegy is. Egyetlen egy dolog van, amivel biztosan fel tudod kelteni az érdeklődését, azok a bájitalok. Te tehetséges vagy a kotyvasztásban. Nelira! *Egy kicsit közelebb lép hozzá, hogy senki ne hallhassa őket.* Nemrég kaptam tőle két különleges italt, hogy adjam el őket. Kétezerötszáz aranyat fizettek nekem érte. Kétezerötszázat. Két italért. Ha Nestar úr segít neked, akár tanulsz is mellette, olyan gazdag lehetsz, hogy nem csak a gyerekedet tarthatod el, hanem úrihölgy módjára is élhetsz mellette. *Szerinte nem kell ennél jobb ér, hogy meggyőzze a barátnőjét, tegyenek egy próbát az alkimistánál.*
- Mit szólsz? *Kérdezi ezt már hangosan.*
//Nelira//
*Hirtelen nem tudja, hogy mit kezdjen a szőkeséggel. Mivel az apró részletek, melyekre mindig igyekszik gondosan odafigyelni, most tévútra viszik, nem is sejti, hogy mennyire elbeszélnek egymás mellett, így pedig fogalma sincs, hogyan segítsen. Nem tanácsolhatja azt, hogy keressen fel egy orvost, aki megszabadítja őt a közelgő probléma forrásától, nőként egy leendő anyának nem mondhat ilyet, és egyébként is, ezt a döntést csak és kizárólag Nelira hozhatja meg. Illetve nem tud segíteni abban sem, hogy hogyan kell eltartani egy gyereket, mert a saját példáján is csak a rosszat tanulta meg Na igen, pont a saját sorsa miatt akar most még inkább segíteni barátnőjének. Abban történetesen pont tud is, hogy kivel kellene beszélnie annak érdekében, hogy értékesíteni tudja azt a löttyöt. Egy pillanatra már Nestar irányába is fordul, mikor a lány hangját hallva vissza is kapja rá a fejét.*
- Ó, Nelira, baszki…! *Csúszik ki a száján a szitokszó, mikor leesik neki a tantusz, de csak félszegen, mert a szép, vörös ruhába öltözött hölgyek nem használnak ilyen szavakat.*
- Ha a hasadat simogatod, miközben kétségbeesetten egy gyereket emlegetsz, akkor nem csak én, mindenki azt fogja hinni, hogy terhes vagy, és nem azt, hogy összeszedtél egy kölyköt az utcáról. *Egyébként így már sokkal könnyebbnek, megolthatóbbnak tűnik barátnője problémája. Azt csicsergik a madarak, hogy a városban hamarosan egy árvaház nyílik, de annyira fontosnak tűnik ez a gyerek Nelira számára, hogy nincs szíve azt sem tanácsolni most neki, hogy vigye oda. Végül is, nem is tanácsokat kérték tőle, hanem azt, hogy segítsen eladni a varázsitalt.*
- Ő ott. *Néz ismét az alkimista felé.* A neve Nestar Erefiz. Egy üzleti lehetőségen dolgozom vele együtt. Épp egy ezzel kapcsolatos tárgyalásba rontottál bele, de ez most mindegy is. Egyetlen egy dolog van, amivel biztosan fel tudod kelteni az érdeklődését, azok a bájitalok. Te tehetséges vagy a kotyvasztásban. Nelira! *Egy kicsit közelebb lép hozzá, hogy senki ne hallhassa őket.* Nemrég kaptam tőle két különleges italt, hogy adjam el őket. Kétezerötszáz aranyat fizettek nekem érte. Kétezerötszázat. Két italért. Ha Nestar úr segít neked, akár tanulsz is mellette, olyan gazdag lehetsz, hogy nem csak a gyerekedet tarthatod el, hanem úrihölgy módjára is élhetsz mellette. *Szerinte nem kell ennél jobb ér, hogy meggyőzze a barátnőjét, tegyenek egy próbát az alkimistánál.*
- Mit szólsz? *Kérdezi ezt már hangosan.*
5694. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-19 08:22:03
Üzenet elküldve: 2025-01-19 08:22:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//Merlana//
*Ha nem mondja ki az összes felgyülemlett gondolatát, akkor félő, hogy vagy ő robban fel, vagy egészen véletlenül felgyújtja az egész Pegazus-t, ami nem volna túl szerencsés. Egyrészt, mert szeret ide járni, másrészt, mert ha felakasztják miatta, vagy bebörtönzik, akkor ugyanaz lesz a probléma, mint most: nem tud enni adni a gyereknek. Persze megoldotta ezt régen magának a fiú, de felelősséget vállalt, s ha néha össze is omlik annak terhe alatt, ebből az egyből nem hajlandó kibúvót keresni. Soha semmi nem volt még annyira fontos, hogy magát háttérbe szorítva gondoskodjon. Ezt láthatja a szemeiben olyan újdonságként Merlana is. Tényleg aggódik és alig hallja a szavakat, amiket a másik közbe próbál ékelni, nem is törődik vele, mert ha lett volna benne értelem, akkor az eljutott volna a tudatáig. Mégis mire lenne jó olyasmit innia, ami belőle hajtja ki az oda nem valót? Hiszen már a világon van, azt nem lehet holmi itallal eltüntetni, illetve de, de ilyesmire még csak nem is gondol.
Miután végzett, csak nézi a lány szemeit, igyekszik végighallgatni, bár már megint se füle, se farka. Arra nem gondol, hogy azért hat már megint olyan ostobának Mer minden szava, mert az övéi kibogozhatatlanok még a legremekebb emberismerők számára is. Már sóhajtana is kissé lekezelően, amikor eltereli a figyelmét azzal, hogy van, aki segítségére lehet, de akkor jön a következő kérdés, ami a már elkalandozott lélektükröket visszavezeti a lányéihoz.*
- Te nem figyelsz? Mi az, hogy meg sem született? Már rég megszülte valami kurva, és otthagyta az utcán. Vagyis meghalt, de végül is ott hagyta ezzel, nem? Százszor jobban odafigyelek, hogy ne haljak meg, ha van egy gyerekem, nem? Úgy találtam meg a korláton ücsörögve, éhes volt és olyan kedves fiú, és nem volt hol laknia, én meg hazavittem. Vagyis, nem haza, hanem tudod, van az a köpcös kopasz, aki néha segített nekem, ő adott lakást. *Legyint egyet kezében az itallal, ezt már nem részletezné.* - És minden pénzemet arra költöm, hogy neki jó legyen, hogy ne lehessen többé szomorú. És már csak ezem van. *Mutatja fel megint a varázsitalt.* - Szóval melyik az az alkimista? Segít szerinted? *Ahogy veszi a levegőt, már hallható, hogy lassan kimondott mindent, amit ki kell és le is nyugszik.*
//Merlana//
*Ha nem mondja ki az összes felgyülemlett gondolatát, akkor félő, hogy vagy ő robban fel, vagy egészen véletlenül felgyújtja az egész Pegazus-t, ami nem volna túl szerencsés. Egyrészt, mert szeret ide járni, másrészt, mert ha felakasztják miatta, vagy bebörtönzik, akkor ugyanaz lesz a probléma, mint most: nem tud enni adni a gyereknek. Persze megoldotta ezt régen magának a fiú, de felelősséget vállalt, s ha néha össze is omlik annak terhe alatt, ebből az egyből nem hajlandó kibúvót keresni. Soha semmi nem volt még annyira fontos, hogy magát háttérbe szorítva gondoskodjon. Ezt láthatja a szemeiben olyan újdonságként Merlana is. Tényleg aggódik és alig hallja a szavakat, amiket a másik közbe próbál ékelni, nem is törődik vele, mert ha lett volna benne értelem, akkor az eljutott volna a tudatáig. Mégis mire lenne jó olyasmit innia, ami belőle hajtja ki az oda nem valót? Hiszen már a világon van, azt nem lehet holmi itallal eltüntetni, illetve de, de ilyesmire még csak nem is gondol.
Miután végzett, csak nézi a lány szemeit, igyekszik végighallgatni, bár már megint se füle, se farka. Arra nem gondol, hogy azért hat már megint olyan ostobának Mer minden szava, mert az övéi kibogozhatatlanok még a legremekebb emberismerők számára is. Már sóhajtana is kissé lekezelően, amikor eltereli a figyelmét azzal, hogy van, aki segítségére lehet, de akkor jön a következő kérdés, ami a már elkalandozott lélektükröket visszavezeti a lányéihoz.*
- Te nem figyelsz? Mi az, hogy meg sem született? Már rég megszülte valami kurva, és otthagyta az utcán. Vagyis meghalt, de végül is ott hagyta ezzel, nem? Százszor jobban odafigyelek, hogy ne haljak meg, ha van egy gyerekem, nem? Úgy találtam meg a korláton ücsörögve, éhes volt és olyan kedves fiú, és nem volt hol laknia, én meg hazavittem. Vagyis, nem haza, hanem tudod, van az a köpcös kopasz, aki néha segített nekem, ő adott lakást. *Legyint egyet kezében az itallal, ezt már nem részletezné.* - És minden pénzemet arra költöm, hogy neki jó legyen, hogy ne lehessen többé szomorú. És már csak ezem van. *Mutatja fel megint a varázsitalt.* - Szóval melyik az az alkimista? Segít szerinted? *Ahogy veszi a levegőt, már hallható, hogy lassan kimondott mindent, amit ki kell és le is nyugszik.*
5693. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-18 18:52:06
Üzenet elküldve: 2025-01-18 18:52:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//Nelira//
*Abban az egyben ő is teljesen biztos, hogy Nelira itt van. Ő is érzi a súlyát, csak nem fizikailag, hanem a tettei következményének súlyát, de ezúttal nem bántja a szőkeséget. A smaragdok árulkodnak, és valamiért azt sugallják, hogy a lány most nem puszta unalomból döntött úgy, hogy megpróbálkozik tönkretenni a napját.*
- Egy gyerek? *Gyanakodva húzza fel a szemöldökét, miközben halkan visszakérdez, Nelira pedig kétségbeesetten folytatja a mondandóját. Kezd tisztulni a kép, de először arra gondol, hogy csak a lány furcsa észjárása vezeti őt tévútra, de mikor a keze a hasára téved, kikerekednek a szemei, talán még a szája is tátva marad néhány másodpercre.*
- Nelira, te… Ó, Teysus segíts meg! Mibe keveredtél?! *Kérdezi elképedve, bár lehet, hogy közben inkább Sa'Tereth-hez kellene fohászkodnia. Érzi, hogy most rettentő dühös lett a lányra. A rohadt meggondolatlansága miatt barátnője valószínűleg most tette tönkre a fiatalkorát.*
- Miért nem jöttél előbb? Tudod, hogy nekem van olyan főzetem, ami… *Nem tudja végigmondani, amit akar, mert Nelira beleszól. Nagyon kell figyelnie minden apró szóra, hisz továbbra is Nelirá-ról van szó, és az ő történeteiben mindig vannak olyan kulcsszavak, melyek mindent megváltoztatnak. Most is akad egy, ami miatt mégsem annyira érti, hogy mi folyik itt.
Ami a nem tisztességes megoldásokat illeti, előfordul, hogy az a jó megoldás, de buzdítani nem fogja rá őt, főleg, ha egy születendő kis életről van szó. Nem volt még anya, és nem is szeretne a közeljövőben az lenni, de így is átérzi, hogy ennek a döntésnek túl nagy súlya lenne. Azonban valami továbbra sem stimmel…*
- Nyugodj meg, van még időd kitalálni, hogy mitévő légy! Nem kell semmi rosszat tenned, oké? *Megölelné Nelirá-t, hogy megnyugodjon, de nem teszi, mert azt is megtanulta már vele kapcsolatban, hogy attól csak még idegesebb lesz, így helyette biztatóan mosolyog rá. Mondani eddig is próbált dolgokat, csak nem hagyták. Most legalább végre szóhoz tudott jutni.*
- Az egyik úr, akivel az asztalnál ültem, történetesen híres alkimista. Ha megmutatjuk neki azt… *pillant a kezei között szorongatott italra.* …biztosan tud segíteni valami megoldást találni. De Nelira… Mégis, hogyan lehet az összes pénzed elkölteni egy gyerekre, aki még meg sem született? *Ezt továbbra sem érti.*
//Nelira//
*Abban az egyben ő is teljesen biztos, hogy Nelira itt van. Ő is érzi a súlyát, csak nem fizikailag, hanem a tettei következményének súlyát, de ezúttal nem bántja a szőkeséget. A smaragdok árulkodnak, és valamiért azt sugallják, hogy a lány most nem puszta unalomból döntött úgy, hogy megpróbálkozik tönkretenni a napját.*
- Egy gyerek? *Gyanakodva húzza fel a szemöldökét, miközben halkan visszakérdez, Nelira pedig kétségbeesetten folytatja a mondandóját. Kezd tisztulni a kép, de először arra gondol, hogy csak a lány furcsa észjárása vezeti őt tévútra, de mikor a keze a hasára téved, kikerekednek a szemei, talán még a szája is tátva marad néhány másodpercre.*
- Nelira, te… Ó, Teysus segíts meg! Mibe keveredtél?! *Kérdezi elképedve, bár lehet, hogy közben inkább Sa'Tereth-hez kellene fohászkodnia. Érzi, hogy most rettentő dühös lett a lányra. A rohadt meggondolatlansága miatt barátnője valószínűleg most tette tönkre a fiatalkorát.*
- Miért nem jöttél előbb? Tudod, hogy nekem van olyan főzetem, ami… *Nem tudja végigmondani, amit akar, mert Nelira beleszól. Nagyon kell figyelnie minden apró szóra, hisz továbbra is Nelirá-ról van szó, és az ő történeteiben mindig vannak olyan kulcsszavak, melyek mindent megváltoztatnak. Most is akad egy, ami miatt mégsem annyira érti, hogy mi folyik itt.
Ami a nem tisztességes megoldásokat illeti, előfordul, hogy az a jó megoldás, de buzdítani nem fogja rá őt, főleg, ha egy születendő kis életről van szó. Nem volt még anya, és nem is szeretne a közeljövőben az lenni, de így is átérzi, hogy ennek a döntésnek túl nagy súlya lenne. Azonban valami továbbra sem stimmel…*
- Nyugodj meg, van még időd kitalálni, hogy mitévő légy! Nem kell semmi rosszat tenned, oké? *Megölelné Nelirá-t, hogy megnyugodjon, de nem teszi, mert azt is megtanulta már vele kapcsolatban, hogy attól csak még idegesebb lesz, így helyette biztatóan mosolyog rá. Mondani eddig is próbált dolgokat, csak nem hagyták. Most legalább végre szóhoz tudott jutni.*
- Az egyik úr, akivel az asztalnál ültem, történetesen híres alkimista. Ha megmutatjuk neki azt… *pillant a kezei között szorongatott italra.* …biztosan tud segíteni valami megoldást találni. De Nelira… Mégis, hogyan lehet az összes pénzed elkölteni egy gyerekre, aki még meg sem született? *Ezt továbbra sem érti.*
5692. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-18 07:50:12
Üzenet elküldve: 2025-01-18 07:50:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//Merlana//
*Hogy miként és hány tekintet vetül rá, már nem számít, amikor Merlana végre megszólal. Látja maga előtt, érezte a súlyát, mert megpördítette alatta a széket, tehát itt van. Rá van szüksége, hogy közben pedig mibe szólt bele, milyen üzlet elejét, közepét, netán végét tette tönkre, nem tudja, de ez is a nem érdekli kategóriába tartozik. Nem azért, mert annyira hiányozna belőle a helyzetfelismerés képessége, hanem mert egy gyerek sokkal fontosabb, mint bármi. Ez az érzés még mindig olyan idegen számára, hogy már akkor aggódni kezd, ha vacsorára nem kétszer annyi ételt tesz Riv elé, mint amit amaz meg tud enni, de nincs mit tenni, megoldást kell találnia. És az, - bármily régen is találkoztak - Merlana.
El is viszi őt hamar a díszes társaságtól, talán attól tart, hogy valami képtelenséggel kezdi el mások előtt traktálni, ami egyáltalán nem jellemző rá, tehát nem is érti, mire ez a nagy titkolózás. Annyi baj legyen, követi kissé távolabb, majd hátra pillant, egy bájos "bocsánat" mosollyal azok felé, akiktől elvette a kedvenc barátnőjét. Megnyugodott annyira attól, hogy szóba áll vele ennyi idő elteltével is, így már arra is tud végre gondolni, hogy nem volt illendő elszakítani az idegenek köréből. Még mindig nem érdekli, de legalább más higgye azt, hogy igen. És végre belekezdhet a mondandójába.*
- Merlana! Ez nem szellem, ez egy gyerek! Ha így folytatom, nem tudok neki enni sem adni. Olyan hirtelen jött én nem is értem mi történik körülöttem, de gondoskodnom kell róla. *Vesz egy nagy levegőt, mert eddig egy szusszal beszélt, majd a keze a hasára vándorol, de csak mert az éhségre gondol, mit sem sejt arról, hogy gyerekről beszélni eközben mást mutat.* - Sikerült kevernem olyasmit, aminek értéke is lehet, el kellene adni, neked vannak mindenféle gazdag ismerőseid, csak az a baj, hogy most ennyi van, és már nincs miből készítsek, minden egyes aranyam arra a kölyökre megy el… *Közben elveszi végre magáról a tenyerét, s a táskájába túr, hogy lobogtatni tudja a ciánkék kis varázsitalt a nő előtt.* - … szóval ha nem segítesz, akkor olyat kell csinálnom, ami nem tisztességes, és óvatosan kell, mert nem való egy gyerek mellé szajha és nem értek én ehhez Merlana, mondjál már valamit! *Mondja kétségbeesetten, mintha eddig lett volna egyáltalán esélye a nőnek hangot kiadni a száján, na meg összerakni a képet azokból a jól meggyűrődött kirakós darabokból, amiket most Neli a másik elé szórt.*
//Merlana//
*Hogy miként és hány tekintet vetül rá, már nem számít, amikor Merlana végre megszólal. Látja maga előtt, érezte a súlyát, mert megpördítette alatta a széket, tehát itt van. Rá van szüksége, hogy közben pedig mibe szólt bele, milyen üzlet elejét, közepét, netán végét tette tönkre, nem tudja, de ez is a nem érdekli kategóriába tartozik. Nem azért, mert annyira hiányozna belőle a helyzetfelismerés képessége, hanem mert egy gyerek sokkal fontosabb, mint bármi. Ez az érzés még mindig olyan idegen számára, hogy már akkor aggódni kezd, ha vacsorára nem kétszer annyi ételt tesz Riv elé, mint amit amaz meg tud enni, de nincs mit tenni, megoldást kell találnia. És az, - bármily régen is találkoztak - Merlana.
El is viszi őt hamar a díszes társaságtól, talán attól tart, hogy valami képtelenséggel kezdi el mások előtt traktálni, ami egyáltalán nem jellemző rá, tehát nem is érti, mire ez a nagy titkolózás. Annyi baj legyen, követi kissé távolabb, majd hátra pillant, egy bájos "bocsánat" mosollyal azok felé, akiktől elvette a kedvenc barátnőjét. Megnyugodott annyira attól, hogy szóba áll vele ennyi idő elteltével is, így már arra is tud végre gondolni, hogy nem volt illendő elszakítani az idegenek köréből. Még mindig nem érdekli, de legalább más higgye azt, hogy igen. És végre belekezdhet a mondandójába.*
- Merlana! Ez nem szellem, ez egy gyerek! Ha így folytatom, nem tudok neki enni sem adni. Olyan hirtelen jött én nem is értem mi történik körülöttem, de gondoskodnom kell róla. *Vesz egy nagy levegőt, mert eddig egy szusszal beszélt, majd a keze a hasára vándorol, de csak mert az éhségre gondol, mit sem sejt arról, hogy gyerekről beszélni eközben mást mutat.* - Sikerült kevernem olyasmit, aminek értéke is lehet, el kellene adni, neked vannak mindenféle gazdag ismerőseid, csak az a baj, hogy most ennyi van, és már nincs miből készítsek, minden egyes aranyam arra a kölyökre megy el… *Közben elveszi végre magáról a tenyerét, s a táskájába túr, hogy lobogtatni tudja a ciánkék kis varázsitalt a nő előtt.* - … szóval ha nem segítesz, akkor olyat kell csinálnom, ami nem tisztességes, és óvatosan kell, mert nem való egy gyerek mellé szajha és nem értek én ehhez Merlana, mondjál már valamit! *Mondja kétségbeesetten, mintha eddig lett volna egyáltalán esélye a nőnek hangot kiadni a száján, na meg összerakni a képet azokból a jól meggyűrődött kirakós darabokból, amiket most Neli a másik elé szórt.*
5691. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-17 21:28:40
Üzenet elküldve: 2025-01-17 21:28:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Hattyúvágta//
*A válaszokra megértően bólint és ezzel már nem is látja okát, hogy jelenlétével sokáig zavarja a párost és a tárgyalnivalójukat. Indulásra is készülődne és Merlanát is megkérné, de egy kifejezetten érdekes jelenet játszódik le a szemük előtt. Az alkimista első körben csak megfigyeli, ahogy a nő székét megfordítják és csak szemmel tartja az eseményeket. Egy pillanatra arrébb tekint, hogy követték-e a látszólag nyugtalan nőt és hallomásból, ismerik egymást. És az esetleges eseményekre készülődése gyorsan fölöslegessé válik, amint Merlana kézbe veszi a helyzetvezetést és számukra is kér egy kis magánteret. Ha az érdeklődő pillantására kap valami választ tőle, akkor elfogadja, egyébként meghúzza magát. Illendő lenne hallótávolságon kívülre menni, de inkább csak nem fog odafigyelni a beszélgetésekre körülötte, amíg nem fajul el. De Anlyeskáéknak még tartozik egy elköszönéssel, így erre sort is kerít.*
- Ez esetben, akkor kellemes szóváltást, amennyiben elhúzódna a döntés, úgy a Pegazusban esténként és kora reggel megtalálhatóak vagyunk, a legtöbb napon. Vagy az egyikünk legalább.
*Még mindig nem sietnek az indulással, főleg mert egyetlen további kereskedőre szükség lenne és még van pár név a listáján, akit le kéne húznia. De miután nyugtalanítaná, ha teljesen itt hagyná a társaságot, így csak visszaül a pulthoz és olvasgat a jegyzeteiben.*
*A válaszokra megértően bólint és ezzel már nem is látja okát, hogy jelenlétével sokáig zavarja a párost és a tárgyalnivalójukat. Indulásra is készülődne és Merlanát is megkérné, de egy kifejezetten érdekes jelenet játszódik le a szemük előtt. Az alkimista első körben csak megfigyeli, ahogy a nő székét megfordítják és csak szemmel tartja az eseményeket. Egy pillanatra arrébb tekint, hogy követték-e a látszólag nyugtalan nőt és hallomásból, ismerik egymást. És az esetleges eseményekre készülődése gyorsan fölöslegessé válik, amint Merlana kézbe veszi a helyzetvezetést és számukra is kér egy kis magánteret. Ha az érdeklődő pillantására kap valami választ tőle, akkor elfogadja, egyébként meghúzza magát. Illendő lenne hallótávolságon kívülre menni, de inkább csak nem fog odafigyelni a beszélgetésekre körülötte, amíg nem fajul el. De Anlyeskáéknak még tartozik egy elköszönéssel, így erre sort is kerít.*
- Ez esetben, akkor kellemes szóváltást, amennyiben elhúzódna a döntés, úgy a Pegazusban esténként és kora reggel megtalálhatóak vagyunk, a legtöbb napon. Vagy az egyikünk legalább.
*Még mindig nem sietnek az indulással, főleg mert egyetlen további kereskedőre szükség lenne és még van pár név a listáján, akit le kéne húznia. De miután nyugtalanítaná, ha teljesen itt hagyná a társaságot, így csak visszaül a pulthoz és olvasgat a jegyzeteiben.*
5690. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-15 08:48:47
Üzenet elküldve: 2025-01-15 08:48:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Nincs itt semmilyen zavar. Ha eltekint attól, hogy Corad nem túl sok tapasztalattal rendelkezik az ehhez hasonló szituációkban, és attól, hogy bár ő már kész tényként kezeli, hogy Anlyeská-t sikerült megnyerniük maguknak, még meg szeretné beszélni társával is a döntésüket, minden a legnagyobb rendben van.
Tény, hogy ő napestig tudna beszélgetni a párossal annak érdekében, hogy egyre közelebb és közelebb terelje őket a neki és Nestar számára megfelelő döntés irányába, de azt is tudnia kell, hogy hol kell meghúznia azt a határt, amit ha átlép, ahelyett, hogy segítene, csak rontana az esélyeiken. Ez a határ most jött el, így vissza is adja a szót az alkimistának. Részéről itt akár fel is állhatna az asztaltól, és udvariasan megköszönve a lehetőséget távozhatna is, de persze nem teszi meg, miután Nestar feltesz még egy kérdést. Megvárja. Csendben ül tovább és hallgatja végig azt és a válaszokat is. A lány szavaiban megint csak a pozitív döntésről árulkodó jeleket véli felfedezni, míg Corad-ban a bizonytalanságot, és azt, hogy az ő válasza végül tényleg Anlyeska döntésén fog múlni. Nekik ez jó így.
Így ér véget egy jól sikerült tárgyalás, nem igaz? Nos, általában igen, ha nincs az ember lányának egy kedvenc barátnője, akit Nelirá-nak hívnak. Félig háttal ül az érkező szőkeségnek, így nem veszi észre őt. Váratlan meglepetésként éri, ahogy a széke megbillen, és már csak akkor tud egy ijedt, rövid sikkantással reagálni, amikor már Anlyeska arca eltűnik a látóteréből. Ijedtségében Corad-ba kapaszkodna, mert azt hiszi, hogy fel fog borulni, de a férfit már nem éri el. Először a szék lába koppan az új pozíciójában, majd a cipőinek sarka, ahogy végre újra biztos talajt érez a lábai alatt, a vörösek helyett pedig a jól ismert szőke tincsekkel találja szemben magát. Először csak megszeppenve pislog párat, de hamar megérti, hogy mi történt. Nelira történt.*
- Nelira… *Már épp belekezdene az indulatoktól túlfűtött válaszába, ami arról szólna, hogy mégis miért akarja a lány tönkretenni élete üzletét, de rájön, hogy ebben a társaságban talán nem lenne bölcs lépés. Ám végül nem is ez akadályozza meg leginkább abban, hogy leszidja a lányt, hanem a Nelira szemében és hangjában felfedezhető aggodalom. Nem látta még így. Megenyhül miatta, s egy pillanatra visszanéz a társaságra.*
- Ha megbocsájtanak egy percre… *Feláll az asztaltól, megfogja Nelira kezét, és elterelgeti őt az asztaltól kicsit távolabb, ahol a többiek még látják, de már nem hallják őket.*
- Remélem tudod, hogy ez nem volt szép. Mi folyik itt? Szellemet láttál, hogy így be vagy rezelve? *Sóhajt, nem, tényleg nem tud mérges lenni.* Mondd, mi a baj? Miben kell segítenem?
*Nincs itt semmilyen zavar. Ha eltekint attól, hogy Corad nem túl sok tapasztalattal rendelkezik az ehhez hasonló szituációkban, és attól, hogy bár ő már kész tényként kezeli, hogy Anlyeská-t sikerült megnyerniük maguknak, még meg szeretné beszélni társával is a döntésüket, minden a legnagyobb rendben van.
Tény, hogy ő napestig tudna beszélgetni a párossal annak érdekében, hogy egyre közelebb és közelebb terelje őket a neki és Nestar számára megfelelő döntés irányába, de azt is tudnia kell, hogy hol kell meghúznia azt a határt, amit ha átlép, ahelyett, hogy segítene, csak rontana az esélyeiken. Ez a határ most jött el, így vissza is adja a szót az alkimistának. Részéről itt akár fel is állhatna az asztaltól, és udvariasan megköszönve a lehetőséget távozhatna is, de persze nem teszi meg, miután Nestar feltesz még egy kérdést. Megvárja. Csendben ül tovább és hallgatja végig azt és a válaszokat is. A lány szavaiban megint csak a pozitív döntésről árulkodó jeleket véli felfedezni, míg Corad-ban a bizonytalanságot, és azt, hogy az ő válasza végül tényleg Anlyeska döntésén fog múlni. Nekik ez jó így.
Így ér véget egy jól sikerült tárgyalás, nem igaz? Nos, általában igen, ha nincs az ember lányának egy kedvenc barátnője, akit Nelirá-nak hívnak. Félig háttal ül az érkező szőkeségnek, így nem veszi észre őt. Váratlan meglepetésként éri, ahogy a széke megbillen, és már csak akkor tud egy ijedt, rövid sikkantással reagálni, amikor már Anlyeska arca eltűnik a látóteréből. Ijedtségében Corad-ba kapaszkodna, mert azt hiszi, hogy fel fog borulni, de a férfit már nem éri el. Először a szék lába koppan az új pozíciójában, majd a cipőinek sarka, ahogy végre újra biztos talajt érez a lábai alatt, a vörösek helyett pedig a jól ismert szőke tincsekkel találja szemben magát. Először csak megszeppenve pislog párat, de hamar megérti, hogy mi történt. Nelira történt.*
- Nelira… *Már épp belekezdene az indulatoktól túlfűtött válaszába, ami arról szólna, hogy mégis miért akarja a lány tönkretenni élete üzletét, de rájön, hogy ebben a társaságban talán nem lenne bölcs lépés. Ám végül nem is ez akadályozza meg leginkább abban, hogy leszidja a lányt, hanem a Nelira szemében és hangjában felfedezhető aggodalom. Nem látta még így. Megenyhül miatta, s egy pillanatra visszanéz a társaságra.*
- Ha megbocsájtanak egy percre… *Feláll az asztaltól, megfogja Nelira kezét, és elterelgeti őt az asztaltól kicsit távolabb, ahol a többiek még látják, de már nem hallják őket.*
- Remélem tudod, hogy ez nem volt szép. Mi folyik itt? Szellemet láttál, hogy így be vagy rezelve? *Sóhajt, nem, tényleg nem tud mérges lenni.* Mondd, mi a baj? Miben kell segítenem?
5689. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-14 15:41:34
Üzenet elküldve: 2025-01-14 15:41:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Talán egy óra is beletelik, hogy a kezében forgatja a ciánkék italt, az utolsót, amit ki tudott keverni, amit még volt miből, s bár be nem vallaná magának, de a lecsökkent koncentrációjának okán azt sem érthető, hogyan is sikerült egyáltalán kiviteleznie. Fáradt és az elméjét elborító állandó ködöt, na meg a dühöt átvette valami teljesen más; folyton aggódik. A lakhatását elintézte, étel ugyan van az asztalon, de szegényesebb, mint kellene, mint amihez szokott, de már nem olyan egyszerű a dolga, mint hajdanán. Nem felejtheti csak úgy ott magát valami tehetősebb férfinél, vagy nőnél, hogy meglegyen mindene, mert a gyerekkel, akit magához vett, már nem kell senkinek hosszabban, mint néhány óra. Az utolsó értéke van a kezében, amit pénzzé tud tenni. Az utolsó, amiből egy kis ideig fedezni tudja a saját szükségleteit és még csak mérgében fel sem gyújthatja a vén kéjenc lakását, amit bérel, mert akkor tényleg nem lesz hol lakniuk.
Nagy sóhaj után áll csak fel és indul el egyenesen a Pegazusig. Ha Merlana ilyen hosszú idő után még egyáltalán ott lakik, akkor majd segít neki. Ő az, aki sokakat ismer, aki el tudja adni neki, vagy összekötni olyannal, akinek majd ő eladja az italt. Segít…? Lehet, hogy szóba sem áll majd vele, bár sok lehetőséget nem fog hagyni. Egyenest indulna fel a szobájába, ha nem látná meg díszes kompániájával.
Egyetlen pillanatra áll meg csupán. Hezitál, úgy tűnhet, de mivel, ez nem szokása, csak a hosszú szürke ruhájának anyagán simít végig, hogy rendezze fizimiskáját, na meg megtapogassa, hogy a combjára rögzített tőre megvan-e még. Ki tudja kik azok ott vele. Minden a helyén, Mer sem mozdul. Hogy illendő-e betörni egy ilyen csevejbe, azt tudja, de nem érdekli. Szapora léptekkel közelíti meg a társaságot, s kissé zavart, mégis inkább aggódással teli smaragdjaival méri végig azt, akihez érkezett. A szék támlájába kapaszkodik, s szó szerint kifordítja a nővel együtt, ha amaz nem pattan fel azonnal, hogy mielőbb észrevegye őt.*
- Merlana, segítened kell! *Ha bárki rászegezné a tekintetét, akkor egy „Mit nézel?” csillanással a lélektükreiben még illeti is a pofátlant, de a figyelme igazából csakis a barátnőjéé.*
*Talán egy óra is beletelik, hogy a kezében forgatja a ciánkék italt, az utolsót, amit ki tudott keverni, amit még volt miből, s bár be nem vallaná magának, de a lecsökkent koncentrációjának okán azt sem érthető, hogyan is sikerült egyáltalán kiviteleznie. Fáradt és az elméjét elborító állandó ködöt, na meg a dühöt átvette valami teljesen más; folyton aggódik. A lakhatását elintézte, étel ugyan van az asztalon, de szegényesebb, mint kellene, mint amihez szokott, de már nem olyan egyszerű a dolga, mint hajdanán. Nem felejtheti csak úgy ott magát valami tehetősebb férfinél, vagy nőnél, hogy meglegyen mindene, mert a gyerekkel, akit magához vett, már nem kell senkinek hosszabban, mint néhány óra. Az utolsó értéke van a kezében, amit pénzzé tud tenni. Az utolsó, amiből egy kis ideig fedezni tudja a saját szükségleteit és még csak mérgében fel sem gyújthatja a vén kéjenc lakását, amit bérel, mert akkor tényleg nem lesz hol lakniuk.
Nagy sóhaj után áll csak fel és indul el egyenesen a Pegazusig. Ha Merlana ilyen hosszú idő után még egyáltalán ott lakik, akkor majd segít neki. Ő az, aki sokakat ismer, aki el tudja adni neki, vagy összekötni olyannal, akinek majd ő eladja az italt. Segít…? Lehet, hogy szóba sem áll majd vele, bár sok lehetőséget nem fog hagyni. Egyenest indulna fel a szobájába, ha nem látná meg díszes kompániájával.
Egyetlen pillanatra áll meg csupán. Hezitál, úgy tűnhet, de mivel, ez nem szokása, csak a hosszú szürke ruhájának anyagán simít végig, hogy rendezze fizimiskáját, na meg megtapogassa, hogy a combjára rögzített tőre megvan-e még. Ki tudja kik azok ott vele. Minden a helyén, Mer sem mozdul. Hogy illendő-e betörni egy ilyen csevejbe, azt tudja, de nem érdekli. Szapora léptekkel közelíti meg a társaságot, s kissé zavart, mégis inkább aggódással teli smaragdjaival méri végig azt, akihez érkezett. A szék támlájába kapaszkodik, s szó szerint kifordítja a nővel együtt, ha amaz nem pattan fel azonnal, hogy mielőbb észrevegye őt.*
- Merlana, segítened kell! *Ha bárki rászegezné a tekintetét, akkor egy „Mit nézel?” csillanással a lélektükreiben még illeti is a pofátlant, de a figyelme igazából csakis a barátnőjéé.*
5688. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-14 12:19:09
Üzenet elküldve: 2025-01-14 12:19:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
- Együtt dolgozni..? *-dörmögi halkan az orra alá. A munka az munka, akármiről legyen szó, és neki sosem volt baja vele. A mostani munkája sem az, amit a legtöbben szívesen átvennének tőle -egy suszterinas általában a feladatok rosszabb szortimentjét kapja-, viszont legalább számíthat rá, és arra a néhány garasra is, amit érte kap. Igaz, félretenni csak kuporgatással tud, és úgy, ha egy napi élelmet olykor két napnyira oszt be. Milyen munkát kaphatna egy ilyen kereskedelmi vállalkozásban? Egy karavánban? Biztos akadna valami. Mondjuk: a zsákok és ládák nem fogják magukat felpakolni egy kocsira, vagy akárhova máshova. Na, erre a feladatra megfelelne pont. Biztos nem is fizetne többet, mint a cipészműhelyben ücsörgés, és a csizmatalpak felett görnyedés. Cserébe legalább megszakadhat a cipekedésben. Csodás jövőkép.
L'szkára pislant, belenéz a zöld szemekbe, amik a ragu helyett őrá fókuszálnak. A lány szép ruhákat akar. Olyanokat, mint ami Naerice kisasszonyon is van most. Azt abból nem fog venni magának, hogy valakinél tojást sütöget, vagy az ablakot pucolja. De az inasfizetés se lenne éppen elég ilyesmihez. Kicsit ráharap a nyelvére, hogy kordában tarthassa a mellkasában felfortyanó mérget, és az ne üljön ki az arcára.*
- Ha arról lenne szó, gondolom, meg tudnám oldani, hogy itt hagyjam a várost. *-az öreg suszter biztos nem repesne örömében, mondjuk.-* De előbb tényleg váltanék néhány szót.. Anlyeskával.
*Mindenképp szeretné tudni, hogy mit gondol a lány. Tényleg sokkal járatosabbnak és profibbnak tartja az ilyesmiben, adna a véleményére. Hogy vakon beleegyezne mindenbe, ha L'szka mondja..? Talán éppen nem. De megfontolná a dolgokat.*
- Együtt dolgozni..? *-dörmögi halkan az orra alá. A munka az munka, akármiről legyen szó, és neki sosem volt baja vele. A mostani munkája sem az, amit a legtöbben szívesen átvennének tőle -egy suszterinas általában a feladatok rosszabb szortimentjét kapja-, viszont legalább számíthat rá, és arra a néhány garasra is, amit érte kap. Igaz, félretenni csak kuporgatással tud, és úgy, ha egy napi élelmet olykor két napnyira oszt be. Milyen munkát kaphatna egy ilyen kereskedelmi vállalkozásban? Egy karavánban? Biztos akadna valami. Mondjuk: a zsákok és ládák nem fogják magukat felpakolni egy kocsira, vagy akárhova máshova. Na, erre a feladatra megfelelne pont. Biztos nem is fizetne többet, mint a cipészműhelyben ücsörgés, és a csizmatalpak felett görnyedés. Cserébe legalább megszakadhat a cipekedésben. Csodás jövőkép.
L'szkára pislant, belenéz a zöld szemekbe, amik a ragu helyett őrá fókuszálnak. A lány szép ruhákat akar. Olyanokat, mint ami Naerice kisasszonyon is van most. Azt abból nem fog venni magának, hogy valakinél tojást sütöget, vagy az ablakot pucolja. De az inasfizetés se lenne éppen elég ilyesmihez. Kicsit ráharap a nyelvére, hogy kordában tarthassa a mellkasában felfortyanó mérget, és az ne üljön ki az arcára.*
- Ha arról lenne szó, gondolom, meg tudnám oldani, hogy itt hagyjam a várost. *-az öreg suszter biztos nem repesne örömében, mondjuk.-* De előbb tényleg váltanék néhány szót.. Anlyeskával.
*Mindenképp szeretné tudni, hogy mit gondol a lány. Tényleg sokkal járatosabbnak és profibbnak tartja az ilyesmiben, adna a véleményére. Hogy vakon beleegyezne mindenbe, ha L'szka mondja..? Talán éppen nem. De megfontolná a dolgokat.*
5687. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-10 16:44:34
Üzenet elküldve: 2025-01-10 16:44:34
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Úgy kavargatja a ragut, mintha azt készülne feltérképezni, hogy pontosan milyen hozzávalókat használtak a főzése közben. De a zöldek sűrűn pillantanak el a többiek felé, ám minduntalan Coradon állapodnak meg. A ragut is azért kavargatja, hogy lefoglalja magát és véletlenül se kotyogjon közbe most, hogy végre Corad is szót kapott. Ez is egy régi rossz szokás, mert sajnálatos, de tagadhatatlan, hogy a félvér helyzete régen nem arról szólt, hogy bármiről is kikérje a véleményét a Phadiwer család. Így megérti, hogy döcögősen sikerül a beszéd, meg még bűntudata is alakul miatta.
Arra is csak csendben és zavartan mosolyodik el, hogy ő mennyire lehet jártas az ilyen dolgokban. Annyira nem. Eddig nem volt tervben, hogy ilyennel foglalkozzon, mert itt volt az apja, ezért nem is kellett, nem is nagyon érdekelte. Most bánja is, mert apja tudásának most igen nagy hasznát tudná venni.
Merlana megjegyzésére ismét a fiúra kapja a tekintetét. Most nagyon szeretne közelebb húzódni, a vállára fogni, vagy az ujjait az övébe fűzni, hogy éreztesse vele, hogy ezt maga is így gondolja. Jó párost alkotnak. És biztos abban, hogy ez akkor is így lenne, ha belevágnának ebbe a dologba. Már most kiderült számára, hogy mindenben támogatják egymást, amit itt elengedhetetlennek tart. A kérdés már csak az, hogy ez fog-e változni, ha Coradnak felvázolja mik a tényleges tervei vele. De abban már majdnem biztos, hogy akármit válaszol a fiú akkor is mellette marad. Ha belevágnak a fiúval teszi, ha nem, akkor pedig majd kitalálnak valami mást. De azt is vele fogja. Ebben már most hajthatatlan.
Végül Nestarra pillant, ahogy elengedi a kezéből a kanalat.*
- A részemről semmi halaszthatatlan dolgom nincs. Ha megbeszéljük a dolgot és döntésre jutunk indulhatunk is, akkor, amikor Nestar uramék jónak látják.
*Mosolyodik el a kettőst figyelve.*
*Úgy kavargatja a ragut, mintha azt készülne feltérképezni, hogy pontosan milyen hozzávalókat használtak a főzése közben. De a zöldek sűrűn pillantanak el a többiek felé, ám minduntalan Coradon állapodnak meg. A ragut is azért kavargatja, hogy lefoglalja magát és véletlenül se kotyogjon közbe most, hogy végre Corad is szót kapott. Ez is egy régi rossz szokás, mert sajnálatos, de tagadhatatlan, hogy a félvér helyzete régen nem arról szólt, hogy bármiről is kikérje a véleményét a Phadiwer család. Így megérti, hogy döcögősen sikerül a beszéd, meg még bűntudata is alakul miatta.
Arra is csak csendben és zavartan mosolyodik el, hogy ő mennyire lehet jártas az ilyen dolgokban. Annyira nem. Eddig nem volt tervben, hogy ilyennel foglalkozzon, mert itt volt az apja, ezért nem is kellett, nem is nagyon érdekelte. Most bánja is, mert apja tudásának most igen nagy hasznát tudná venni.
Merlana megjegyzésére ismét a fiúra kapja a tekintetét. Most nagyon szeretne közelebb húzódni, a vállára fogni, vagy az ujjait az övébe fűzni, hogy éreztesse vele, hogy ezt maga is így gondolja. Jó párost alkotnak. És biztos abban, hogy ez akkor is így lenne, ha belevágnának ebbe a dologba. Már most kiderült számára, hogy mindenben támogatják egymást, amit itt elengedhetetlennek tart. A kérdés már csak az, hogy ez fog-e változni, ha Coradnak felvázolja mik a tényleges tervei vele. De abban már majdnem biztos, hogy akármit válaszol a fiú akkor is mellette marad. Ha belevágnak a fiúval teszi, ha nem, akkor pedig majd kitalálnak valami mást. De azt is vele fogja. Ebben már most hajthatatlan.
Végül Nestarra pillant, ahogy elengedi a kezéből a kanalat.*
- A részemről semmi halaszthatatlan dolgom nincs. Ha megbeszéljük a dolgot és döntésre jutunk indulhatunk is, akkor, amikor Nestar uramék jónak látják.
*Mosolyodik el a kettőst figyelve.*
5686. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-08 13:08:20
Üzenet elküldve: 2025-01-08 13:08:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ármányok//
* Minél előbb, annál hamarabb dönthetik el, hogy ez az életmód, valóban megfelelő e számukra, vagy sem. Mindenesetre Derk reméli, hogy már az első áldozatuk van annyira tehetős, hogy részt vehessen néhány magánleckében, néhány komolyabb mágustársától.
Határozottan lép be a pegazusba, és nem habozik, egyből rendel két Mézsört. ( 30arany) kettejüknek. Követi társát az asztal felé, majd vele szembe foglal helyet. A söröket igen hamar megkapják. Amint lerakják elé az övét, abban a pillanatban kortyol bele. Kellemesen csúszik le a hideg nedű. Egy kemény nap után a legfinomabb az ital.
Kicsit lehangolja, hogy Hena nem talál magának megfelelő embert. Még azalatt a röpke idő alatt sem, amikor elváltak útjaik. Kár, de nem probléma! Mennyire lehet nehéz kiszemeltet találni? Miközben szájához tartja a poharát, feltűnésmentesen próbál körbenézni. A gazdagság jeleit keresi az egybegyűlteken. Elvégre a gazdagok szeretnek villogni, hogy nekik, mégis mennyivel több pénzük van, mint az átlagnak. Ezért is gondolja jó ötletnek a meglopásukat. Sajnos nem talál megfelelő alakot, szóval visszahozza a tekintetét a nőre. Hümmög egyet, majd megissza az itala tartalmát. *
- Nekem lenne még egy kis elintézni valóm!
* Mondja miközben feláll. Hena mellé lép és egyik kezét ráteszi a vállára. *
- Kerüld a bajt!
* Mintha ő lenne a csapat bajkeverője szól hozzá, majd hagyja is ott. Kilép a fogadóból a hideg utcára. Felveszi a sálát, és rá veszi a nemrégiben megvásárolt köpenyét. Amint kész, el is indul a torony irányába. Titkolta a másik előtt, de jelenleg igen komoly pénz lapul az erszényében. Ezt nagyon hamar orvosolni kell. Hol máshol, mintsem a mágustoronyban? *
* Minél előbb, annál hamarabb dönthetik el, hogy ez az életmód, valóban megfelelő e számukra, vagy sem. Mindenesetre Derk reméli, hogy már az első áldozatuk van annyira tehetős, hogy részt vehessen néhány magánleckében, néhány komolyabb mágustársától.
Határozottan lép be a pegazusba, és nem habozik, egyből rendel két Mézsört. ( 30arany)
kettejüknek. Követi társát az asztal felé, majd vele szembe foglal helyet. A söröket igen hamar megkapják. Amint lerakják elé az övét, abban a pillanatban kortyol bele. Kellemesen csúszik le a hideg nedű. Egy kemény nap után a legfinomabb az ital. Kicsit lehangolja, hogy Hena nem talál magának megfelelő embert. Még azalatt a röpke idő alatt sem, amikor elváltak útjaik. Kár, de nem probléma! Mennyire lehet nehéz kiszemeltet találni? Miközben szájához tartja a poharát, feltűnésmentesen próbál körbenézni. A gazdagság jeleit keresi az egybegyűlteken. Elvégre a gazdagok szeretnek villogni, hogy nekik, mégis mennyivel több pénzük van, mint az átlagnak. Ezért is gondolja jó ötletnek a meglopásukat. Sajnos nem talál megfelelő alakot, szóval visszahozza a tekintetét a nőre. Hümmög egyet, majd megissza az itala tartalmát. *
- Nekem lenne még egy kis elintézni valóm!
* Mondja miközben feláll. Hena mellé lép és egyik kezét ráteszi a vállára. *
- Kerüld a bajt!
* Mintha ő lenne a csapat bajkeverője szól hozzá, majd hagyja is ott. Kilép a fogadóból a hideg utcára. Felveszi a sálát, és rá veszi a nemrégiben megvásárolt köpenyét. Amint kész, el is indul a torony irányába. Titkolta a másik előtt, de jelenleg igen komoly pénz lapul az erszényében. Ezt nagyon hamar orvosolni kell. Hol máshol, mintsem a mágustoronyban? *
5685. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-08 12:30:39
Üzenet elküldve: 2025-01-08 12:30:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ármányok//
*Különösebb feltűnés nélkül hagyják el a piacteret. Örül neki, hogy Derknek is megfelel a fogadó ötlete. Tényleg hosszú napon vannak túl, rájuk fér egy kis pihenés. A gyaloglás közben kapja a jogos kérdést a férfitől. Egy kicsit elgondolkodik. Tulajdonképpen nincs még kiszemelt áldozata, szóval még azt is bele kellene tennie a teendők listájába.*
-Hát, az lenne a legjobb, ha minél hamarabb belekezdenénk, nekem már a ma este is jó lenne.
*Válaszolja Derknek. Közben megérkeznek a Pegazushoz. Ő megy be elsőnek az ajtón. Ahogy beér, megint egy fejbiccentést a fogadós felé és elindul egy üres asztalt keresve. Gyors kutakodás után talál is egy szabad asztalt, a fogadó egyik sarkában.*
-Ott jó lesz.
*Mutat az üres asztal felé, hogy Derk is tudja, hogy hova üljenek. Amint helyet foglalnak, folytatják a beszélgetést.*
-Még konkrét célpont az a baj nincsen, lehet nem ártana elsőnek azt is keresni.
*Ez inkább egy felvetés, még bízhatnak a véletlen szerencséjükben. Vagy csinálják azt amit a virágok esetében, addig keresgélnek, amíg nem találnak valakit.*
-Miattam ne aggódj, minden simán fog menni.
*Biztosítja a másikat.*
*Különösebb feltűnés nélkül hagyják el a piacteret. Örül neki, hogy Derknek is megfelel a fogadó ötlete. Tényleg hosszú napon vannak túl, rájuk fér egy kis pihenés. A gyaloglás közben kapja a jogos kérdést a férfitől. Egy kicsit elgondolkodik. Tulajdonképpen nincs még kiszemelt áldozata, szóval még azt is bele kellene tennie a teendők listájába.*
-Hát, az lenne a legjobb, ha minél hamarabb belekezdenénk, nekem már a ma este is jó lenne.
*Válaszolja Derknek. Közben megérkeznek a Pegazushoz. Ő megy be elsőnek az ajtón. Ahogy beér, megint egy fejbiccentést a fogadós felé és elindul egy üres asztalt keresve. Gyors kutakodás után talál is egy szabad asztalt, a fogadó egyik sarkában.*
-Ott jó lesz.
*Mutat az üres asztal felé, hogy Derk is tudja, hogy hova üljenek. Amint helyet foglalnak, folytatják a beszélgetést.*
-Még konkrét célpont az a baj nincsen, lehet nem ártana elsőnek azt is keresni.
*Ez inkább egy felvetés, még bízhatnak a véletlen szerencséjükben. Vagy csinálják azt amit a virágok esetében, addig keresgélnek, amíg nem találnak valakit.*
-Miattam ne aggódj, minden simán fog menni.
*Biztosítja a másikat.*
5684. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-04 19:30:20
Üzenet elküldve: 2025-01-04 19:30:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Hattyúvágta//
*Érzékeli a zavart az események haladásában, azonban nincs megáldva olyanféle figyelmességgel, hogy meg is tudja fejteni az okait. Anlyeska azt mondta, hogy még megbeszélnék a dolgot és ha Nestaron múlna, valószínűleg hagynák is, hogy egymás között is feldolgozzák az eseményeket és, hogy mihez szeretnének kezdeni. Merlana azonban sokkal aktívabb és alkalmasabb arra, hogy meggyőzzön. Vagy, hamarosan kiderül.*
- Természetesen, viszont, ha megbeszélnék még egymás között, annak sincsen akadálya.
*Corad szavaiból ha nem sokat, annyit leszűrt, hogy közönség előtt nem szokott sokat szerepelni és lehet a figyelem középpontja nem a legalkalmasabb hely a számára. Ezzel az alkimista is így van, bár ő beszélni tud, csak nem szeret olyasmiről, ami nem a szakterülete. Azt illetően pedig elég ritkás a társalgás, így megszokta, hogy csendben van. Viszont, ha már az utazás, akkor talán egy kérdéssel még szolgálna.*
- Ellenben, ha szabad kérdeznem, maradt-e még hosszabb idejű elintéznivalójuk Artheniorban, ami esetleg akadálya lenne az utazásnak vagy halasztani kellene az idejét miatta?
*Sejthetően nem az esemény maga érdekli, hanem az, hogy mely napra érdemes a karavánt szerveznie. Még létszámban nem állnak a legjobban, de legalább valamennyire ismerős arcokkal indulhat neki és ez már pozitívum.*
*Érzékeli a zavart az események haladásában, azonban nincs megáldva olyanféle figyelmességgel, hogy meg is tudja fejteni az okait. Anlyeska azt mondta, hogy még megbeszélnék a dolgot és ha Nestaron múlna, valószínűleg hagynák is, hogy egymás között is feldolgozzák az eseményeket és, hogy mihez szeretnének kezdeni. Merlana azonban sokkal aktívabb és alkalmasabb arra, hogy meggyőzzön. Vagy, hamarosan kiderül.*
- Természetesen, viszont, ha megbeszélnék még egymás között, annak sincsen akadálya.
*Corad szavaiból ha nem sokat, annyit leszűrt, hogy közönség előtt nem szokott sokat szerepelni és lehet a figyelem középpontja nem a legalkalmasabb hely a számára. Ezzel az alkimista is így van, bár ő beszélni tud, csak nem szeret olyasmiről, ami nem a szakterülete. Azt illetően pedig elég ritkás a társalgás, így megszokta, hogy csendben van. Viszont, ha már az utazás, akkor talán egy kérdéssel még szolgálna.*
- Ellenben, ha szabad kérdeznem, maradt-e még hosszabb idejű elintéznivalójuk Artheniorban, ami esetleg akadálya lenne az utazásnak vagy halasztani kellene az idejét miatta?
*Sejthetően nem az esemény maga érdekli, hanem az, hogy mely napra érdemes a karavánt szerveznie. Még létszámban nem állnak a legjobban, de legalább valamennyire ismerős arcokkal indulhat neki és ez már pozitívum.*
5683. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-04 10:48:52
Üzenet elküldve: 2025-01-04 10:48:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Négy mérföld a fagyott pokolban//
*Legyen optimista? Mégis miért kellene? Egy olyan világban, ahol, ha valaki egyszer mélyre kerül, akkor csak még mélyebbre süllyed? A gazdag aranyban fürdik, a szegény meg sárban. Igazságtalan az egész, de legyen optimista… Hát jó.*
- Megpróbálom, és szívesen.
*Muszáj megerőltetnie magát. Attól, hogy az élet általában szörnyűbb, mint az odakint uralkodó, fagyos pokol, még örülhet, ha valami jól alakul. Például annak, hogy most nincs egyedül.
A fogadó ma még a szokásosnál is jobban tűnik őrültek házának, de igyekszik nem törődni a hangzavarral. Helyette az ő tekintete is megakad a csaposon, aki még férfihez képest is különösen visszataszító külsővel rendelkezik szerinte. Az egyetlen érdekes dolog a szájában csüngő dohány. Vajon van benne Ördögvigyor is? Még mindig nem szerzett magának, pedig már napok óta tervezi. Mondjuk nincs is rá pénze, minden vagyonát a kovácsnak adta, és azt is neki szánja, amit azóta szedett össze.
A randevú szóra látványosan kikerekednek a szemei. Hadd ne kelljen eldöntenie, hogy a csapossal, vagy Lanirell-lel randevúzna-e szívesebben. Egyoldalú verseny lenne a lány javára. Aztán megnyugszik, mikor a másik hozzáteszi, hogy csak vicc volt.*
- Még jó, hogy a tiéd… baszd meg! *Szökik ki hirtelen a szitokszó a száján, mikor egy részeg idióta majdnem be is esik kettejük közé a pultra. Még jó, hogy ahhoz is tök részeg, hogy provokációként fogja fel Nori szavait, így nem köt beléjük, hanem bocsánatot kér, illetve próbál, mert beszélni azt nem nagyon tud.*
- Még egy ilyen, és jégkockát csinálok a golyóiból. Vagy felgyújtom őket. *Mondja morogva, már csak Lanirell-nek címezve a szavait, de észre sem veszi, hogy ezzel talán egy újabb részletet árult el magáról, amit lehet, hogy nem akart.*
- Szóval, akkor almabort kérek. *Válaszol először a lánynak, majd ugyanezt elmondja a dagadt csaposnak is, mikor végre méltóztatik velük foglalkozni. Sárkány. Neki is ez jut eszébe a füstfelhőről, ami elhagyja a testét.*
~Vajon mennyi füst jönne ki belőle, ha mindet kifújná, amit lenyelt?~ *Hülye kérdés, de Nori-hoz illő. Ha közben a lány is rendel, amíg várnak rá, hogy kiadják az italokat, újra kíváncsian pillant a mellette ülőre.*
- A piacnál azt mondtad, neked is szükséged lenne fegyverekre. Miért? *Érdeklődik egyszerűen. Akkora titok nem lehet, ha már korábban megemlítette ezt neki.*
*Legyen optimista? Mégis miért kellene? Egy olyan világban, ahol, ha valaki egyszer mélyre kerül, akkor csak még mélyebbre süllyed? A gazdag aranyban fürdik, a szegény meg sárban. Igazságtalan az egész, de legyen optimista… Hát jó.*
- Megpróbálom, és szívesen.
*Muszáj megerőltetnie magát. Attól, hogy az élet általában szörnyűbb, mint az odakint uralkodó, fagyos pokol, még örülhet, ha valami jól alakul. Például annak, hogy most nincs egyedül.
A fogadó ma még a szokásosnál is jobban tűnik őrültek házának, de igyekszik nem törődni a hangzavarral. Helyette az ő tekintete is megakad a csaposon, aki még férfihez képest is különösen visszataszító külsővel rendelkezik szerinte. Az egyetlen érdekes dolog a szájában csüngő dohány. Vajon van benne Ördögvigyor is? Még mindig nem szerzett magának, pedig már napok óta tervezi. Mondjuk nincs is rá pénze, minden vagyonát a kovácsnak adta, és azt is neki szánja, amit azóta szedett össze.
A randevú szóra látványosan kikerekednek a szemei. Hadd ne kelljen eldöntenie, hogy a csapossal, vagy Lanirell-lel randevúzna-e szívesebben. Egyoldalú verseny lenne a lány javára. Aztán megnyugszik, mikor a másik hozzáteszi, hogy csak vicc volt.*
- Még jó, hogy a tiéd… baszd meg! *Szökik ki hirtelen a szitokszó a száján, mikor egy részeg idióta majdnem be is esik kettejük közé a pultra. Még jó, hogy ahhoz is tök részeg, hogy provokációként fogja fel Nori szavait, így nem köt beléjük, hanem bocsánatot kér, illetve próbál, mert beszélni azt nem nagyon tud.*
- Még egy ilyen, és jégkockát csinálok a golyóiból. Vagy felgyújtom őket. *Mondja morogva, már csak Lanirell-nek címezve a szavait, de észre sem veszi, hogy ezzel talán egy újabb részletet árult el magáról, amit lehet, hogy nem akart.*
- Szóval, akkor almabort kérek. *Válaszol először a lánynak, majd ugyanezt elmondja a dagadt csaposnak is, mikor végre méltóztatik velük foglalkozni. Sárkány. Neki is ez jut eszébe a füstfelhőről, ami elhagyja a testét.*
~Vajon mennyi füst jönne ki belőle, ha mindet kifújná, amit lenyelt?~ *Hülye kérdés, de Nori-hoz illő. Ha közben a lány is rendel, amíg várnak rá, hogy kiadják az italokat, újra kíváncsian pillant a mellette ülőre.*
- A piacnál azt mondtad, neked is szükséged lenne fegyverekre. Miért? *Érdeklődik egyszerűen. Akkora titok nem lehet, ha már korábban megemlítette ezt neki.*
5682. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-04 10:01:34
Üzenet elküldve: 2025-01-04 10:01:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Miközben beszél, és próbálja Nestar kommunikációjának talán egyetlen hibáját, a monoton tárgyilagosságát orvosolni azzal, hogy igyekszik megtölteni a társalgást ingerekkel, érzésekkel, apró részletekkel, melyek azt sugallják a párosnak, hogy fontos a döntésük, és számítanak rájuk, hisz szimpátia főként ezek alapján alakulhat ki személyek között, nem pedig a puszta tények hatására, figyel is. Figyel a jelenlévők minden rezdülésére. Látja, ahogy Anlyeska és Corad folyton-folyvást mintegy biztonságot nyújtó védelem reményében keresi egymás tekintetét. Számára már ennyiből is egyértelmű, hogy ők ketten egymás nélkül nem fognak döntést hozni. Hiába nyerték meg maguknak a nőt egy ígéretes üzleti terv és szép ruhák említésével, ha Corad-ot nem tudják. Szóval fontos az ő véleménye is, de még mennyire.
A férfi válaszadása nehézkesen indul, mintha meglepődött volna, mintha nem sokszor számított volna ez idáig, hogy ő mit gondol. Mikor kékjei találkoznak a fél-elf tekintetével, bátorítóan elmosolyodik, és bólint egyet. Igen, rá is kíváncsiak. Ahogy Corad belekezd a válaszába, a korábbi mosolyát megtartva, csendben, figyelmesen hallgatja.*
~L'szka…~ *Ekkor pillant csak egy rövid időre Anlyeska irányába. Egy becenév is sok mindent elárul. Többek között azt, hogy kettejük kapcsolata valóban mélyen gyökerezik. Ők már beengedték egymást abba a személyes térbe, ahová a legtöbbek esetében csak közeli barátok léphetnek be.
Corad a válaszadást bár ügyesen megoldotta, az mégsem derül ki belőle, amire kíváncsi. Pont ott szakította félbe a férfi, ahol elmondhatta volna a lényeget. Merlana ennek is az okát keresi, ami lehet az a hozzá nem értés, amiről beszél, vagy szintén csak annak a folyománya, hogy eddig kevésszer volt fontos a véleménye.*
- Semmi probléma nincs azzal, ha keveset ért az üzletekhez, Corad úr. Még nekem is bőven van hová fejlődnöm. Nestar úr éppen azért ajánlotta fel kettejüknek a lehetőséget, mert ha megengedik, hogy ezt mondjam, Anlyeska kisasszonnyal remek párost alkotnak. *Mosolyog. Ezt az apró kis félmondatot meg értsék, aminek akarják. Talán nem is csak egy dolgot jelent.*
- A kérdésünk voltaképpen az, hogy szeretne-e Nestar úrral és velem, természetesen Anlyeska kisasszony oldalán együtt dolgozni? Mi örömmel fogadnánk, ha igent mondana. Jól mondom, Nestar úr? *Pillant végül a másik férfi felé. Az alkimista már többször hangsúlyozta, hogy egyenlő félként tekint rá, de Merlana számára egyelőre mégis csak ő a főnök, neki kell meghoznia a végső döntést, hogy akarja-e őket a csapatba.*
*Miközben beszél, és próbálja Nestar kommunikációjának talán egyetlen hibáját, a monoton tárgyilagosságát orvosolni azzal, hogy igyekszik megtölteni a társalgást ingerekkel, érzésekkel, apró részletekkel, melyek azt sugallják a párosnak, hogy fontos a döntésük, és számítanak rájuk, hisz szimpátia főként ezek alapján alakulhat ki személyek között, nem pedig a puszta tények hatására, figyel is. Figyel a jelenlévők minden rezdülésére. Látja, ahogy Anlyeska és Corad folyton-folyvást mintegy biztonságot nyújtó védelem reményében keresi egymás tekintetét. Számára már ennyiből is egyértelmű, hogy ők ketten egymás nélkül nem fognak döntést hozni. Hiába nyerték meg maguknak a nőt egy ígéretes üzleti terv és szép ruhák említésével, ha Corad-ot nem tudják. Szóval fontos az ő véleménye is, de még mennyire.
A férfi válaszadása nehézkesen indul, mintha meglepődött volna, mintha nem sokszor számított volna ez idáig, hogy ő mit gondol. Mikor kékjei találkoznak a fél-elf tekintetével, bátorítóan elmosolyodik, és bólint egyet. Igen, rá is kíváncsiak. Ahogy Corad belekezd a válaszába, a korábbi mosolyát megtartva, csendben, figyelmesen hallgatja.*
~L'szka…~ *Ekkor pillant csak egy rövid időre Anlyeska irányába. Egy becenév is sok mindent elárul. Többek között azt, hogy kettejük kapcsolata valóban mélyen gyökerezik. Ők már beengedték egymást abba a személyes térbe, ahová a legtöbbek esetében csak közeli barátok léphetnek be.
Corad a válaszadást bár ügyesen megoldotta, az mégsem derül ki belőle, amire kíváncsi. Pont ott szakította félbe a férfi, ahol elmondhatta volna a lényeget. Merlana ennek is az okát keresi, ami lehet az a hozzá nem értés, amiről beszél, vagy szintén csak annak a folyománya, hogy eddig kevésszer volt fontos a véleménye.*
- Semmi probléma nincs azzal, ha keveset ért az üzletekhez, Corad úr. Még nekem is bőven van hová fejlődnöm. Nestar úr éppen azért ajánlotta fel kettejüknek a lehetőséget, mert ha megengedik, hogy ezt mondjam, Anlyeska kisasszonnyal remek párost alkotnak. *Mosolyog. Ezt az apró kis félmondatot meg értsék, aminek akarják. Talán nem is csak egy dolgot jelent.*
- A kérdésünk voltaképpen az, hogy szeretne-e Nestar úrral és velem, természetesen Anlyeska kisasszony oldalán együtt dolgozni? Mi örömmel fogadnánk, ha igent mondana. Jól mondom, Nestar úr? *Pillant végül a másik férfi felé. Az alkimista már többször hangsúlyozta, hogy egyenlő félként tekint rá, de Merlana számára egyelőre mégis csak ő a főnök, neki kell meghoznia a végső döntést, hogy akarja-e őket a csapatba.*
5681. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-04 09:19:12
Üzenet elküldve: 2025-01-04 09:19:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*A kérdés váratlanul éri. Alapból már az újdonság neki, hogy egyáltalán végighallgatott egy ilyen eszmecserét; nem hogy az, hogy ki is kérik a véleményét.*
- Hogy én mit gondolok? *-kérdez vissza tűnődő hangsúllyal, majd lerakja a villáját. Addig is húzza kicsit az időt. Elkapja L'szka tekintetét, ám ahelyett hogy az megnyugtatná, csak még jobban zavarba jön tőle. Végül Naerice kisasszony felé fordul, és finoman megrázza a fejét.-* Nos, én nem értek az üzlethez.
*Úgy dönt, hogy őszinte lesz. Azzal veszti a legkevesebbet.*
- Amit Erefiz úr elmondott, *-pislant most a férfi felé-* és amennyit én felfogtam belőle egyáltalán, működőképes üzletnek hangzik. Áruforgalomra mindig is szükség volt, és lesz.
*Talán ez az egyetlen olyan dolog, amit meg tudott ragadni.*
- De én tényleg nem értek az üzlethez. Viszont tudom, hogy L'szka.. *-a vöröshajú felé kapja a tekintetét-* ..úgy értem Anlyeska jóval járatosabb az ilyesmiben. És ha ő úgy gondolja, hogy megéri belevágni, akkor..
*Tenyérrel felfelé megemeli kissé jobbját, a mozdulat egyértelműen fejezi be a mondatot szavak nélkül is. Butának és ostobának érzi magát ebben a helyzetben, és az a tény, hogy ezt szavakkal is ki kellett fejeznie, feszültté teszi. Nem tudja, hogy mi volt Merlana szándéka azzal, hogy bevonja ebbe a beszélgetésbe – talán meg akarta alázni? Mert ha igen, akkor -úgy érzi- ez kissé sikerült is neki. Ennek ellenére halvány, udvarisas mosolyt villant a nő felé, mert azt már megtanulta rég hogy hol a helye, és hogy hogyan kell viselkednie.*
- Azt hiszem, hirtelen többet nem is tudok hozzászólni. *-szinte bocsánatkérőn pislant a két nőre, és a hallgatag férfira.*
*A kérdés váratlanul éri. Alapból már az újdonság neki, hogy egyáltalán végighallgatott egy ilyen eszmecserét; nem hogy az, hogy ki is kérik a véleményét.*
- Hogy én mit gondolok? *-kérdez vissza tűnődő hangsúllyal, majd lerakja a villáját. Addig is húzza kicsit az időt. Elkapja L'szka tekintetét, ám ahelyett hogy az megnyugtatná, csak még jobban zavarba jön tőle. Végül Naerice kisasszony felé fordul, és finoman megrázza a fejét.-* Nos, én nem értek az üzlethez.
*Úgy dönt, hogy őszinte lesz. Azzal veszti a legkevesebbet.*
- Amit Erefiz úr elmondott, *-pislant most a férfi felé-* és amennyit én felfogtam belőle egyáltalán, működőképes üzletnek hangzik. Áruforgalomra mindig is szükség volt, és lesz.
*Talán ez az egyetlen olyan dolog, amit meg tudott ragadni.*
- De én tényleg nem értek az üzlethez. Viszont tudom, hogy L'szka.. *-a vöröshajú felé kapja a tekintetét-* ..úgy értem Anlyeska jóval járatosabb az ilyesmiben. És ha ő úgy gondolja, hogy megéri belevágni, akkor..
*Tenyérrel felfelé megemeli kissé jobbját, a mozdulat egyértelműen fejezi be a mondatot szavak nélkül is. Butának és ostobának érzi magát ebben a helyzetben, és az a tény, hogy ezt szavakkal is ki kellett fejeznie, feszültté teszi. Nem tudja, hogy mi volt Merlana szándéka azzal, hogy bevonja ebbe a beszélgetésbe – talán meg akarta alázni? Mert ha igen, akkor -úgy érzi- ez kissé sikerült is neki. Ennek ellenére halvány, udvarisas mosolyt villant a nő felé, mert azt már megtanulta rég hogy hol a helye, és hogy hogyan kell viselkednie.*
- Azt hiszem, hirtelen többet nem is tudok hozzászólni. *-szinte bocsánatkérőn pislant a két nőre, és a hallgatag férfira.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436