//A Derengő fa//
*Úgy látszik, hogy Achrad nem akar válaszolni a mágus minden kérdésére. Ezt el is fogadja Argus hiszen a kérdései csak a külső szemlélő számára tűnhet egyszerűnek.
A köpcös mágus látványosan megkönnyebbül, amikor a gnóm kijelenti, hogy nem nézte őt egy pók sem.
A nő említésére viszont felszalad a szemöldöke, sok furcsaságról hallotta már, de erről még. Hallott már beszélő kecskéről, kutyáról, amely repül, szellemről, aki lop, sötételfről, aki kakaózik, törpéről aki balettozik.*
-Megtépázott, összevert női fej a vízben? Hm. Érdekes. Talán egy visszajáró, vagy egy mágiahasználó, aki valamilyen víztükröt használ. De még számtalan lehetőség lehet.
*Elsőre meglepődik, amikor a mélységi a gnómok teremtésmítoszáról beszél. Már majdnem kimondja, amit gondol,
~Nicsak. A Szörnyeteg tanult a prédáról.~
de inkább csak mást mond.*
-Helyesen mondja. *biccent a fejével a sötételf felé.* Az ősi betegség, a teremtőt sújtották, a gnómokat már nem.
*Valószínűleg Dymerre-nek nem nagyon kell lábújhegyre állnia, hogy kilásson Argus mögül, hiszen a köpcös mágus nem túl magas. Mások talán azt mondanák, hogy alacsony. Szerencsére az idős gnóm, nem próbálkozik újabb varázslattal, hanem felveti az indulás lehetőségét, mintha teljesen hétköznapi lenne, amit az előbb tett volna. Miközben a mélységi a lányt nyugtatja, hogy nem lesz végig ilyen a társalgás.*
-Maga felelőtlen kőagyú barom! *hirtelen a botja végén a láng a kétszeresére nő, s mélyvörös-fekete színben ragyog, a mágus ráförmed az idős gnómra, majd halkan magában kezd el motyogni.* Pont az ilyen felelőtlenségek miatt kellene korlátozni.
*A köpcös férfi fel, s alá járkál. Ahogyan lassan lenyugszik, úgy a botja végén a láng is nyeri vissza az eredeti állapotát.*
-A mágia hatalom. *magyarázza a gnómnak, nyugodt hangon.* A hatalom felelősség. Nem azért van, hogy kénye kedve szerint szórakozzon vele. Ön a szív útját járja, mint ahogy olyan sokan manapság. *Az utolsó mondat végén valamiért a szomorúság érződik a férfi hangjából.* Minden varázslat létrehozásához energiára van szükség. A szükséges energiát a varázshasználó valahonnét magához vonzza, hogy megformázza a kívánt varázslatot. Sajnos az a tudás, hogy ez az energia hogyan, miként, honnét lesz elvonva, ez a tudás már elveszett. Mi van, ha erre az energiára, amit most maga elpazarolt máshol, másvalakinek szüksége lenne?
*Argus hosszú percekig csak csendben nézi a triót.*
~A gnóm, erős, de nem gondolkodik. Hajszolja, azt, ami nála van. A mélységi ért a varázsláshoz, de főleg harcos. Miért van itt? A lányt akarja? Miért nincs rajta egy címer sem? Titkolja vagy szégyenli? A lány kalandor, csak a kihívást, a kalandot keresi. Nem is sejti, hogy milyen veszélyes ez a szörnyeteg. Meg kell védeni.~
-Önökkel tartok. *jelenti ki határozottan, majd a gnóm felé fordul.* Ha úgy érzi, hogy képes elviselni, akkor elmondom, hogy mi történt a hatalmával. *A hármas joggal gondolhatja, hogy a köpcös mágus csak hazudik, de eddig nem adott okot rá, hogy ezt higgyék. Miért is tenné?*
*Ha a csapat elindul, akkor megy velük, de végig szemmel tartja a mélységit, nehogy lehetősége legyen bántani a lányt.*