//A didergő tolvaj és az áldozat?//
*Nem nagyon foglalkoztatja, hogy ki miért megy arra amerre épp ő, ki tudja neki is épp arra van dolga. Az meg sem fordul a fejében, miszerint ennek a "didergő" személynek épp akar tőle valamit. De néma gyereknek anyja sem érti a szavát.
Bizony hideg van, és nem nagyon zavarja az időjárás viszontagságai Aryt, a kényelmes meleg köpeny alatt.
Viszont a nagyobb baj az-az, hogy csak nem találja a fogadóban a vezért jobban mondva vezérét, így az elf leányzó eltöpreng azon, hogy lehet elindult megkeresni, és már nincs is itt.*
~ De akkor nem kellett volna találkoznunk?~
*Egy ekkora hatalmas férfi nem tud eltűnni, mint szürke szamár ködben.*
~ Lehet nem az egész napját töltötte itt, és lehet más dolga is akadt, hátha más ügyei is vannak.~
*Kicsit attól a gondolattól megijed, mikor az suhan át az agyán, hogy itt hagyta. Természetesen ez a legrosszabb forgatókönyv, szóval rögtön elhessegeti ezt az abszolút lehetetlen elképzelést.
Gyorsan végig gondolja, hogy mit kéne most tennie, mivel gondolati úton nem tud kapcsolatba lépni a fajtársával.*
~ Talán szétnézhetnék a piacon, hátha rábukkanok valami csecsebecsére. Hihi.~
*Vigyorodik el magában. Még mielőtt kilépne az ajtón, a rőt vörös hajú harcos amazonnal találja magát, akire az arcára rá van írva, hogy fázok. Ary megsajnálja, az ember nőt.*
~ Ó! Szegénykém!~
*Kezét a szája elé rakja, és egy aggódó ábrázatot vesz fel.
Miután elszörnyülködött pár pillanatra, hogy valaki, hogy tud ilyen lenge ruhában járni ebben az évszakban.*
~ Egekre meg ne fagyjon itt nekem.~
*Egyből segítőkész üzemmódba kapcsol a leány. A saját köpenyét megszabadul odaadja a vörös hajú amazonnak, vagy ha nem veszi el akkor egyből ráadja.*
- Kérlek fogadd el!
*Nemsokára megpróbálkozik egy sajátot varázsolni magának, amennyiben sikerül, máris indul Aryna a dolgára, persze ha másik fél nem fogja feltartani.*
- Minden jót, és vigyázzon magára. *Aranyos mosollyal búcsúzik, miközben varázsláshoz készülődik.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.