Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 25 (481. - 500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500
500. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-16 21:29:10
Üzenet elküldve: 2025-06-16 21:29:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
- Nem szükséges bocsánatot kérnie! Csak kérem, nézze el nekem, ha olykor-olykor bókolok kegyednek. Tudja, engem is így neveltek, és természetem ellen való, hogy ne ragadjam meg a kínálkozó alkalmat, ha méltó társaságban vagyok.
*feleli, talán kissé gunyorosan, de végső soron az igazat mondja. Corillette szavaira aztán csak bólint és így felel.*
- Ezt is megértem. Akkor a következőt javaslom: A délidőt követő hatodik órában küldöncöt menesztek a Pegazus fogadóba. Ha úgy döntenek, hogy elfogadják a meghívásomat, akkor a hetedik órában számíthatnak a hintómra. Ha meggondolnák magukat, akkor a küldönc majd erről értesít engem. Természetesen nem veszem zokon a dolgot.
A jövőben pedig, ha szeretnének majd találkozni velem, akkor küldöncök útján bármikor el tudnak érni.
*ajánlja fel a rá jellemző praktikussággal. Ahogy így belegondol, azért furcsállja, hogy a leányzó ilyen nyugodtan meghívatta magát egy vadidegen férfihoz, hiszen aligha tudhat bármit Orthusról. Könnyedén vissza is élhetne a helyzettel. Kíváncsi, hogy a hölgyek átéltek-e hasonló atrocitásokat. De úgy sejti, hogy nem, különben sokkal óvatosabbak lennének.*
- Nem szükséges bocsánatot kérnie! Csak kérem, nézze el nekem, ha olykor-olykor bókolok kegyednek. Tudja, engem is így neveltek, és természetem ellen való, hogy ne ragadjam meg a kínálkozó alkalmat, ha méltó társaságban vagyok.
*feleli, talán kissé gunyorosan, de végső soron az igazat mondja. Corillette szavaira aztán csak bólint és így felel.*
- Ezt is megértem. Akkor a következőt javaslom: A délidőt követő hatodik órában küldöncöt menesztek a Pegazus fogadóba. Ha úgy döntenek, hogy elfogadják a meghívásomat, akkor a hetedik órában számíthatnak a hintómra. Ha meggondolnák magukat, akkor a küldönc majd erről értesít engem. Természetesen nem veszem zokon a dolgot.
A jövőben pedig, ha szeretnének majd találkozni velem, akkor küldöncök útján bármikor el tudnak érni.
*ajánlja fel a rá jellemző praktikussággal. Ahogy így belegondol, azért furcsállja, hogy a leányzó ilyen nyugodtan meghívatta magát egy vadidegen férfihoz, hiszen aligha tudhat bármit Orthusról. Könnyedén vissza is élhetne a helyzettel. Kíváncsi, hogy a hölgyek átéltek-e hasonló atrocitásokat. De úgy sejti, hogy nem, különben sokkal óvatosabbak lennének.*
499. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-15 19:25:10
Üzenet elküldve: 2025-06-15 19:25:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*Még jó, hogy nem lát bele Orthus fejébe, és nem tud semmit a férfi gondolatairól, és terveiről azt illetően, hogy miképp készül meggyőződni arról, hogy ők ketten azok, akiknek vallják magukat, mert akkor megint elkezdhetne aggódni. Bár, nemrégiben alaposan utánaolvastak a Tharisse családnak, áttanulmányozták a családfát, és rengeteg adatot találtak a család egykori ingatlan javait illetően is, az már kétséges, hogy a kirakós apró, hiányzó darabjait képesek volnának a helyére illeszteni. Legalábbis neki rettentő nehéz volna megugrani ezt a feladatot, talán a húgnak nem, de… ő megint úgy tűnik, hogy túlságosan is maga alatt van.
Valamiféle stressz még így is eluralkodik rajta a beszélgetés közben, főleg akkor, amikor az elutasítására kemény, mégis igazságos és főképp jogos feleletet kap. Ekkor egy pillanatra beléfagy a szó, és nem tudja hirtelen, hogy mit is mondjon, de egy nemeskisasszony soha nem blokkolhat le, soha.*
- Elnézését kérem… *kezdi, hisz a bocsánatkéréssel sosem lőhet mellé.* Nem úgy értettem. Természetesen örömmel töltenek el a kedves szavak, csupán tudja, fáradt vagyok és ideges amiatt, hogy most annyi minden megoldandó feladat vár rám, és annyi minden történik körülöttem. Azt hiszem, hogy félreértettem Önt. Sajnálom. *Nagyon reméli, hogy ezzel sikerül javítania a hibáját. Az biztos, hogy rájött, ideje egy lépést hátralépni, és megmaradni a most még szerény, reményvesztett áldozat szerepében.*
- Igen, a Pegazus fogadóban *bólint a kérdésre, majd az azt következőkre is.* Igen, mindenünk ott van. Az utazó ruhánk és a személyes tárgyaink is. Részemről megtisztelő volna, ha fogadna minket, de engedje meg, hogy mindezt megbeszéljem előtte Lyssirával is. Tudja, én nem vagyok abban olyan biztos, hogy csak a ruhák vonzották őt ennyire. Őt is nagyon megviselte minden, ami történt. Féltem őt. *Mondja ezúttal őszinte aggodalommal a szavaiban. Azt sem tudja, hogy hová tűnt el a testvére, és az már egyszer biztos, hogy ha ő hivatalos is Morthimer úr otthonába, Lyssira nélkül nem megy oda, sőt, ha ő nem akar menni, akkor ő sem fog.*
*Még jó, hogy nem lát bele Orthus fejébe, és nem tud semmit a férfi gondolatairól, és terveiről azt illetően, hogy miképp készül meggyőződni arról, hogy ők ketten azok, akiknek vallják magukat, mert akkor megint elkezdhetne aggódni. Bár, nemrégiben alaposan utánaolvastak a Tharisse családnak, áttanulmányozták a családfát, és rengeteg adatot találtak a család egykori ingatlan javait illetően is, az már kétséges, hogy a kirakós apró, hiányzó darabjait képesek volnának a helyére illeszteni. Legalábbis neki rettentő nehéz volna megugrani ezt a feladatot, talán a húgnak nem, de… ő megint úgy tűnik, hogy túlságosan is maga alatt van.
Valamiféle stressz még így is eluralkodik rajta a beszélgetés közben, főleg akkor, amikor az elutasítására kemény, mégis igazságos és főképp jogos feleletet kap. Ekkor egy pillanatra beléfagy a szó, és nem tudja hirtelen, hogy mit is mondjon, de egy nemeskisasszony soha nem blokkolhat le, soha.*
- Elnézését kérem… *kezdi, hisz a bocsánatkéréssel sosem lőhet mellé.* Nem úgy értettem. Természetesen örömmel töltenek el a kedves szavak, csupán tudja, fáradt vagyok és ideges amiatt, hogy most annyi minden megoldandó feladat vár rám, és annyi minden történik körülöttem. Azt hiszem, hogy félreértettem Önt. Sajnálom. *Nagyon reméli, hogy ezzel sikerül javítania a hibáját. Az biztos, hogy rájött, ideje egy lépést hátralépni, és megmaradni a most még szerény, reményvesztett áldozat szerepében.*
- Igen, a Pegazus fogadóban *bólint a kérdésre, majd az azt következőkre is.* Igen, mindenünk ott van. Az utazó ruhánk és a személyes tárgyaink is. Részemről megtisztelő volna, ha fogadna minket, de engedje meg, hogy mindezt megbeszéljem előtte Lyssirával is. Tudja, én nem vagyok abban olyan biztos, hogy csak a ruhák vonzották őt ennyire. Őt is nagyon megviselte minden, ami történt. Féltem őt. *Mondja ezúttal őszinte aggodalommal a szavaiban. Azt sem tudja, hogy hová tűnt el a testvére, és az már egyszer biztos, hogy ha ő hivatalos is Morthimer úr otthonába, Lyssira nélkül nem megy oda, sőt, ha ő nem akar menni, akkor ő sem fog.*
498. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-15 18:37:20
Üzenet elküldve: 2025-06-15 18:37:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
- Hálás vagyok az imáiért!
*feleli, és valamelyest így is gondolja. Mert habár ő maga nem imádkozik soha és nem hiszi, hogy az istenek beleszólnának a halandók mindennapjaiba, a létüket azonban nem vitatja, ahogy a hatalmukat sem.
A nemesi származás bizonyítása a következő, ami ismét szóba kerül.*
- Szívesen segítek, amiben tudok. Bízom benne, hogy ha iratokkal nem is, de tényekkel és a családjukról való ismeretekkel módjukban áll majd igazolni a származásukat. Ha tudok, segítek ebben.
*ígéri, és így is gondolja. Ami azt illeti, neki elég sok feljegyzés áll rendelkezésére, még atyja révén, aki megszállottan gyűjtötte és vetette papírra az adatokat, értesüléseket. Meglehet, hogy semmihez se tudnak kezdeni azzal, hogy húsz esztendeje hogyan alakult a gabona ára. De az idősebb Morthimer által ismert Tharisse érdekeltségek tételes listája, avagy a rokonságuk pontos ismerete igazán hasznos lehet a lányok számára. Orthus pedig arra kíváncsi, hogy ha ezeket a feljegyzéseket olvassák, vajon ez milyen emlékeket indít be őbennük? Vajon, ha valamelyik rokonuk családtagjai hiányosan vannak felsorolva, ők képesek lesznek-e kipótolni a hiányzó neveket? Ha olvasnak egy kőbányáról, fel tudnak-e idézni olyan emléket, hogy meglátogatták azt vagy hallották atyjukat beszélni róla? Efféle dolgokban mutatkozhat meg, hogy valóban azok, akiknek mondják magukat.
Az a határozottság, amivel a bókolását visszautasítják, nagyon is ismerős neki. Alenia is mindig ezt csinálja. Furcsállja a dolgot. A nemes kisasszonyok annak idején nem tudtak betelni a bókokkal. Egyébre se vágytak, mint az örökös dicséretre. Persze, azóta megjárták a lázadás és nélkülözés poklát. Meglehet, hogy ez kiölt belőlük valamit. De ott van például Relael, akivel szintén cudarul bánt a sors, és mit sem veszített a hiúságából.*
- Én nem gondolom, hogy a bókjaim túlzóak lennének, kisasszony. Önből sugárzik az a fajta nemesi báj, ami a lázadással kiveszett az artheniori nőkből. Nem kívánom kényelmetlen helyzetbe hozni, se megvezetni ezekkel a bókokkal, de hadd mondjam ki, amit érzek és gondolok! Tudja, magam is nélkülözöm már egy ideje, hogy arra méltó hölgyeknek bókolhassak ilyen módon.
*feleli. Végül Corillette szavaira fejet hajt.*
- Tehát egy fogadóban szálltak meg? Feltételezem, hogy a Pegazusban. Így természetesen örömmel látom kegyedet és a testvérét is vendégül az otthonomban. Feltételezem, hogy a poggyászuk a fogadóban van, igaz? Megfelel Önnek, ha ma este elküldetem Önökért a hintómat?
*kérdi aztán, mert nem feltételezi, hogy Corillette és Lyssira most azonnal, minden ingóságuk hátrahagyásával jönnének el a kúriájához.*
Corillette
- Hálás vagyok az imáiért!
*feleli, és valamelyest így is gondolja. Mert habár ő maga nem imádkozik soha és nem hiszi, hogy az istenek beleszólnának a halandók mindennapjaiba, a létüket azonban nem vitatja, ahogy a hatalmukat sem.
A nemesi származás bizonyítása a következő, ami ismét szóba kerül.*
- Szívesen segítek, amiben tudok. Bízom benne, hogy ha iratokkal nem is, de tényekkel és a családjukról való ismeretekkel módjukban áll majd igazolni a származásukat. Ha tudok, segítek ebben.
*ígéri, és így is gondolja. Ami azt illeti, neki elég sok feljegyzés áll rendelkezésére, még atyja révén, aki megszállottan gyűjtötte és vetette papírra az adatokat, értesüléseket. Meglehet, hogy semmihez se tudnak kezdeni azzal, hogy húsz esztendeje hogyan alakult a gabona ára. De az idősebb Morthimer által ismert Tharisse érdekeltségek tételes listája, avagy a rokonságuk pontos ismerete igazán hasznos lehet a lányok számára. Orthus pedig arra kíváncsi, hogy ha ezeket a feljegyzéseket olvassák, vajon ez milyen emlékeket indít be őbennük? Vajon, ha valamelyik rokonuk családtagjai hiányosan vannak felsorolva, ők képesek lesznek-e kipótolni a hiányzó neveket? Ha olvasnak egy kőbányáról, fel tudnak-e idézni olyan emléket, hogy meglátogatták azt vagy hallották atyjukat beszélni róla? Efféle dolgokban mutatkozhat meg, hogy valóban azok, akiknek mondják magukat.
Az a határozottság, amivel a bókolását visszautasítják, nagyon is ismerős neki. Alenia is mindig ezt csinálja. Furcsállja a dolgot. A nemes kisasszonyok annak idején nem tudtak betelni a bókokkal. Egyébre se vágytak, mint az örökös dicséretre. Persze, azóta megjárták a lázadás és nélkülözés poklát. Meglehet, hogy ez kiölt belőlük valamit. De ott van például Relael, akivel szintén cudarul bánt a sors, és mit sem veszített a hiúságából.*
- Én nem gondolom, hogy a bókjaim túlzóak lennének, kisasszony. Önből sugárzik az a fajta nemesi báj, ami a lázadással kiveszett az artheniori nőkből. Nem kívánom kényelmetlen helyzetbe hozni, se megvezetni ezekkel a bókokkal, de hadd mondjam ki, amit érzek és gondolok! Tudja, magam is nélkülözöm már egy ideje, hogy arra méltó hölgyeknek bókolhassak ilyen módon.
*feleli. Végül Corillette szavaira fejet hajt.*
- Tehát egy fogadóban szálltak meg? Feltételezem, hogy a Pegazusban. Így természetesen örömmel látom kegyedet és a testvérét is vendégül az otthonomban. Feltételezem, hogy a poggyászuk a fogadóban van, igaz? Megfelel Önnek, ha ma este elküldetem Önökért a hintómat?
*kérdi aztán, mert nem feltételezi, hogy Corillette és Lyssira most azonnal, minden ingóságuk hátrahagyásával jönnének el a kúriájához.*
Corillette
497. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-15 16:15:53
Üzenet elküldve: 2025-06-15 16:15:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Nem csak a ruha teszi a nemest//
- Ő többet akart, én kevesebbet. Valahol a kettő között sikerült dűlőre jutnunk. *Magyarázza társnőjének azt az ádáz küzdelmet, melyet nem fegyverekkel, hanem karizmával vívtak meg azért, hogy minél jobban az ő álomáruk irányába billentsék a mérleg nyelvét, és hát így sikerült.
Ha már a hintó is szóba kerül ez után, gyűjt elég bátorságot ahhoz, hogy kölcsön is merje azt kérni a ház valódi úrnőjétől.*
- Kissé drága volt ahhoz, hogy csak a szemedet legeltesd rajta, nem? *Talán pont ez a szerencséje. Nixomia látványosan rosszabb még nála is abban, hogy megbecsülje valaminek az értékét. Képes egy nagyobbacska ház árát kifizetni valamiért, amire úgy tűnik, hogy valójában nincs is szüksége, és utána még csak úgy, mintha magától értetődő volna, kölcsön is adja neki a méregdrága járművet. Hát jó, nem fog ellenkezni miatta.*
- Mondjuk inkább úgy, hogy a Grendaer ház támogatja a művészetet és a feltörekvő előadókat. Ez így sokkal jobban hangzik. *Szavakkal mindent szép köntösbe lehet bújtatni, csak egy kicsit meg kell hozzá erőltetnie magát az embernek. Az úrnőzésre, miután a szőke nem hagyja abba, csak játékosan legyint, és ráhagyja, de aztán újra hallja a „szolgálni” szót, ami már az előbb sem tetszett neki túlzottan. Nem szolgálja ő a nemest, hanem segíti, addig, amíg számára is hasznos eme tevékenység. Márpedig csak ma szerzett magának egy hatalmas, kényelmes szobát és egy hintót, amivel furikázhat, úgyhogy egyelőre biza' megéri. Ám ezt nem próbálja itt és most megmagyarázni a másiknak, talán nem is volna jó ötlet.*
- Köszönöm! Akkor őt is áthozom. Remélem tetszeni fog majd neked ő is. *Bólint, s végül elérkezik a búcsú ideje is. Arra csak a szemeit forgatja, hogy jó kis hat lesz. Az… az összes feladattal, ami a nyakába szakadt, főleg.*
- Akkor… jó pihenést! *Köszön el Nixomiától, majd még bemegy a házba rendezkedni egy kicsit, de utána távozik, hogy átcuccoljon a Pegazusból ide.*
- Ő többet akart, én kevesebbet. Valahol a kettő között sikerült dűlőre jutnunk. *Magyarázza társnőjének azt az ádáz küzdelmet, melyet nem fegyverekkel, hanem karizmával vívtak meg azért, hogy minél jobban az ő álomáruk irányába billentsék a mérleg nyelvét, és hát így sikerült.
Ha már a hintó is szóba kerül ez után, gyűjt elég bátorságot ahhoz, hogy kölcsön is merje azt kérni a ház valódi úrnőjétől.*
- Kissé drága volt ahhoz, hogy csak a szemedet legeltesd rajta, nem? *Talán pont ez a szerencséje. Nixomia látványosan rosszabb még nála is abban, hogy megbecsülje valaminek az értékét. Képes egy nagyobbacska ház árát kifizetni valamiért, amire úgy tűnik, hogy valójában nincs is szüksége, és utána még csak úgy, mintha magától értetődő volna, kölcsön is adja neki a méregdrága járművet. Hát jó, nem fog ellenkezni miatta.*
- Mondjuk inkább úgy, hogy a Grendaer ház támogatja a művészetet és a feltörekvő előadókat. Ez így sokkal jobban hangzik. *Szavakkal mindent szép köntösbe lehet bújtatni, csak egy kicsit meg kell hozzá erőltetnie magát az embernek. Az úrnőzésre, miután a szőke nem hagyja abba, csak játékosan legyint, és ráhagyja, de aztán újra hallja a „szolgálni” szót, ami már az előbb sem tetszett neki túlzottan. Nem szolgálja ő a nemest, hanem segíti, addig, amíg számára is hasznos eme tevékenység. Márpedig csak ma szerzett magának egy hatalmas, kényelmes szobát és egy hintót, amivel furikázhat, úgyhogy egyelőre biza' megéri. Ám ezt nem próbálja itt és most megmagyarázni a másiknak, talán nem is volna jó ötlet.*
- Köszönöm! Akkor őt is áthozom. Remélem tetszeni fog majd neked ő is. *Bólint, s végül elérkezik a búcsú ideje is. Arra csak a szemeit forgatja, hogy jó kis hat lesz. Az… az összes feladattal, ami a nyakába szakadt, főleg.*
- Akkor… jó pihenést! *Köszön el Nixomiától, majd még bemegy a házba rendezkedni egy kicsit, de utána távozik, hogy átcuccoljon a Pegazusból ide.*
496. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-15 15:15:40
Üzenet elküldve: 2025-06-15 15:15:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 397
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 397
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nem csak a ruha teszi a nemest//
* Merlana kiválasztja a hátasát, amire aztán Nixomia fel is segíti. Ez mind a sikeres alkudozásának a gyümölcse, de mégis szerény a lány.*
- Valóban? Én határozottan emlékszem, hogy amikor legutóbb a lovakat néztem a hintóval, akkor még ennél is jóval többe kerültek. Szerintem jó munkát végeztél.* Dicséri meg a szerény nőt. Neki már ez is haszon, hogy nem olyan drágán kapta meg. A színárnyalatok valóban jól mutatnak, de minden kétséget kizáróan azt a ruhát nem lovaglásra tervezték. Pont azért is van értelme annak, amire kéri őt a művésznője.*
- Persze, használd csak. Én ugyan, megvettem, de őszintén szólva csak a szemem kívánta. Ez is olyan dolog, hogy kell, aztán meg csak ott porosodik. Még jó is, ha ezzel mászkálsz, mert akkor tudni fogja mindenki, hogy a Greander ház olyan nagy, hogy még a szolgálatában lévőket is hintóval járatja.* Fel is nevet, mert nem tartja ő magát olyan nagynak.*
- Ahogy óhajtja Úrnőm!* Neveti el magát újfent.*
- Nem is tudom, kettőnk közül téged inkább mondanálak úrnőnek, mint engem.* Ezzel nem is mondott nagyot. Hamar elérik a villát, ahol mind a ketten leszállhatnak a lovakról.*
- Még szép, hogy átjöhet, sőt át kell jönnie! Amíg engem szolgálsz, ez a te otthonod is.* Nem is türné el, hogy máshol tartsa a jószágát, vagy a holmiját. Itt kell lennie mindennek.*
- Én részemről végeztem a mai napról. Elfoglalom a szobám a cselédségi szálláson. Innentől tiéd a pálya. Jó kis hat lesz.* Ha nem lesz egyéb, akkor bevezeti a lovakat az istállóba, ahol lök nekik szénát, meg vizet. Neki is van még dolga a házban, hát még a lánynak.*
* Merlana kiválasztja a hátasát, amire aztán Nixomia fel is segíti. Ez mind a sikeres alkudozásának a gyümölcse, de mégis szerény a lány.*
- Valóban? Én határozottan emlékszem, hogy amikor legutóbb a lovakat néztem a hintóval, akkor még ennél is jóval többe kerültek. Szerintem jó munkát végeztél.* Dicséri meg a szerény nőt. Neki már ez is haszon, hogy nem olyan drágán kapta meg. A színárnyalatok valóban jól mutatnak, de minden kétséget kizáróan azt a ruhát nem lovaglásra tervezték. Pont azért is van értelme annak, amire kéri őt a művésznője.*
- Persze, használd csak. Én ugyan, megvettem, de őszintén szólva csak a szemem kívánta. Ez is olyan dolog, hogy kell, aztán meg csak ott porosodik. Még jó is, ha ezzel mászkálsz, mert akkor tudni fogja mindenki, hogy a Greander ház olyan nagy, hogy még a szolgálatában lévőket is hintóval járatja.* Fel is nevet, mert nem tartja ő magát olyan nagynak.*
- Ahogy óhajtja Úrnőm!* Neveti el magát újfent.*
- Nem is tudom, kettőnk közül téged inkább mondanálak úrnőnek, mint engem.* Ezzel nem is mondott nagyot. Hamar elérik a villát, ahol mind a ketten leszállhatnak a lovakról.*
- Még szép, hogy átjöhet, sőt át kell jönnie! Amíg engem szolgálsz, ez a te otthonod is.* Nem is türné el, hogy máshol tartsa a jószágát, vagy a holmiját. Itt kell lennie mindennek.*
- Én részemről végeztem a mai napról. Elfoglalom a szobám a cselédségi szálláson. Innentől tiéd a pálya. Jó kis hat lesz.* Ha nem lesz egyéb, akkor bevezeti a lovakat az istállóba, ahol lök nekik szénát, meg vizet. Neki is van még dolga a házban, hát még a lánynak.*
495. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-15 11:20:07
Üzenet elküldve: 2025-06-15 11:20:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
- Köszönöm! *válaszolja a hangleejtésébe csempészett mesterséges hálával. Belül még mindig fél, hogy valami váratlan fog történni, pedig már megnyugodhatna, hisz úgy tűnik, hogy az előtte álló férfi nem gyanakszik semmire, sőt, anélkül is segítőkésznek tűnnek a szándékai, hogy ő erőltetve próbálná eljátszani a hattyú halálát.*
- Őszinte részvétem, Morthimer úr… Kérem, engedje meg, hogy a ma esti imám Eeyr istennőhöz értük is szóljon! *Ez a legkevesebb, amit megtehet azokért, akiket szeretteik gyászolnak. A Tharisse lányokért nem sír már éjszakánként senki, hisz a család legjobb tudomása szerint teljesen kihalt. A két legfiatalabb lány adta a vérét utoljára azért, hogy bennük újjászülethessenek. Nem bűn az, hogy elvette az életüket, sokkal inkább segítség. Azzal nyugtatja magát, hogy ő csak megszabadította a lányokat a szenvedésüktől. Hisz nekik rettentően fájhatott a lázadás emléke, a családjuk elvesztése. Ő ilyet nem érez, de a nevet mégis dicsőséggel viheti majd tovább. Nincs ebben semmi rossz, igaz?
Az igazi Tharisse lányok talán soha nem szorultak volna a Morthimerek segítségére, de ez egy olyan dolog, amit ő viszont teljes mértékben el tud engedni. Sőt, neki és Lyssirának szüksége van mindenkire, aki csak egy kis befolyással is bír, hisz az ő hátukon kell majd észrevétlenül felkapaszkodniuk arra a képzeletbeli Tharisse trónra. Aztán, hogy ha ez sikerült, és már senki sem kételkedik abban, hogy a vagyon, a rang, a hódolat és minden más, ami a névvel jár, őket illeti, majd eldönthetik, hogy élnek-e a hálával, vagy rá sem néznek többet azokra, kiket eszközként használtak a rögös úton. Azzal pedig egyet is ért, hogy a várost nem lesz könnyű meggyőzni a kilétükről.*
- Ezzel én is tisztában vagyok, uram, és pontosan ez az, ami a legjobban aggaszt engem. Nem maradt nekünk más, csak az életünk és az emlékeink, ezekkel pedig valljuk be, igencsak nehéz bebizonyítani a származásunkat. Ezért sem mentünk egyből a Tanácshoz *magyarázza. A tervük egyszerűnek hangzik, de valójában rengeteg körültekintést és hibátlan kivitelezést igényel. Ha meggyőzik a város jelenleg befolyásos embereit arról, hogy érdemesek a bizalmukra, akkor már a városvezetés sem fog kételkedni bennük. Remélhetőleg. És lám, itt áll előtte az első „áldozat”, Orthus Morthimer, befolyásos ember, Selyemrév prefektusa. Jobb kezdést nem is kívánhatott volna. Csak ne hiányozna neki a húga ennyire…*
- Eltúlozza a bókokat, Morthimer úr. Ezen már a régi világban is átlátott mindenki, aki egy kicsit is jártas a nemesek közt űzött politikában. Nincs rá szükség, hogy bizonygassa a hódolatát, ellentétben a segítségével, erre nem szorulok rá. Csak gondolja át, hogy mit ígér meg nekem, és ahhoz tartsa magát! Ha így lesz, nekem már nem lesz okom a bizalmatlanságra, cserébe mindent meg fogok tenni, hogy én is elnyerjem az Ön bizalmát. *Nem csak azzal az előjogával él, hogy ha kedve szottyan, akkor meghívathatja magát bárhová, akár egy nemes otthonába, hanem azzal is, hogy a kéretlen udvarlásoknak elejét vegye. Egy újabb nemesi jel, a hidegség és az elérhetetlenség látszata a megfelelő pillanatban.*
- Úgy gondolja, hogy egy fogadó szűkös szobája, ahol megannyi utazó szállt már meg, a fogadószintről felszűrődő hangos zaj, a többi vendéggel való osztozkodás kevesebb kényelmetlenséggel jár, mint az Ön házában zajló munkálatok? *Kérdez vissza az elutasítás után, egyértelműen jelezve, hogy őt nem zavarja sem a zaj, sem a kosz, ha olyan ágyban alhat, melyben nem feküdtek előtte többszázan.*
- Köszönöm! *válaszolja a hangleejtésébe csempészett mesterséges hálával. Belül még mindig fél, hogy valami váratlan fog történni, pedig már megnyugodhatna, hisz úgy tűnik, hogy az előtte álló férfi nem gyanakszik semmire, sőt, anélkül is segítőkésznek tűnnek a szándékai, hogy ő erőltetve próbálná eljátszani a hattyú halálát.*
- Őszinte részvétem, Morthimer úr… Kérem, engedje meg, hogy a ma esti imám Eeyr istennőhöz értük is szóljon! *Ez a legkevesebb, amit megtehet azokért, akiket szeretteik gyászolnak. A Tharisse lányokért nem sír már éjszakánként senki, hisz a család legjobb tudomása szerint teljesen kihalt. A két legfiatalabb lány adta a vérét utoljára azért, hogy bennük újjászülethessenek. Nem bűn az, hogy elvette az életüket, sokkal inkább segítség. Azzal nyugtatja magát, hogy ő csak megszabadította a lányokat a szenvedésüktől. Hisz nekik rettentően fájhatott a lázadás emléke, a családjuk elvesztése. Ő ilyet nem érez, de a nevet mégis dicsőséggel viheti majd tovább. Nincs ebben semmi rossz, igaz?
Az igazi Tharisse lányok talán soha nem szorultak volna a Morthimerek segítségére, de ez egy olyan dolog, amit ő viszont teljes mértékben el tud engedni. Sőt, neki és Lyssirának szüksége van mindenkire, aki csak egy kis befolyással is bír, hisz az ő hátukon kell majd észrevétlenül felkapaszkodniuk arra a képzeletbeli Tharisse trónra. Aztán, hogy ha ez sikerült, és már senki sem kételkedik abban, hogy a vagyon, a rang, a hódolat és minden más, ami a névvel jár, őket illeti, majd eldönthetik, hogy élnek-e a hálával, vagy rá sem néznek többet azokra, kiket eszközként használtak a rögös úton. Azzal pedig egyet is ért, hogy a várost nem lesz könnyű meggyőzni a kilétükről.*
- Ezzel én is tisztában vagyok, uram, és pontosan ez az, ami a legjobban aggaszt engem. Nem maradt nekünk más, csak az életünk és az emlékeink, ezekkel pedig valljuk be, igencsak nehéz bebizonyítani a származásunkat. Ezért sem mentünk egyből a Tanácshoz *magyarázza. A tervük egyszerűnek hangzik, de valójában rengeteg körültekintést és hibátlan kivitelezést igényel. Ha meggyőzik a város jelenleg befolyásos embereit arról, hogy érdemesek a bizalmukra, akkor már a városvezetés sem fog kételkedni bennük. Remélhetőleg. És lám, itt áll előtte az első „áldozat”, Orthus Morthimer, befolyásos ember, Selyemrév prefektusa. Jobb kezdést nem is kívánhatott volna. Csak ne hiányozna neki a húga ennyire…*
- Eltúlozza a bókokat, Morthimer úr. Ezen már a régi világban is átlátott mindenki, aki egy kicsit is jártas a nemesek közt űzött politikában. Nincs rá szükség, hogy bizonygassa a hódolatát, ellentétben a segítségével, erre nem szorulok rá. Csak gondolja át, hogy mit ígér meg nekem, és ahhoz tartsa magát! Ha így lesz, nekem már nem lesz okom a bizalmatlanságra, cserébe mindent meg fogok tenni, hogy én is elnyerjem az Ön bizalmát. *Nem csak azzal az előjogával él, hogy ha kedve szottyan, akkor meghívathatja magát bárhová, akár egy nemes otthonába, hanem azzal is, hogy a kéretlen udvarlásoknak elejét vegye. Egy újabb nemesi jel, a hidegség és az elérhetetlenség látszata a megfelelő pillanatban.*
- Úgy gondolja, hogy egy fogadó szűkös szobája, ahol megannyi utazó szállt már meg, a fogadószintről felszűrődő hangos zaj, a többi vendéggel való osztozkodás kevesebb kényelmetlenséggel jár, mint az Ön házában zajló munkálatok? *Kérdez vissza az elutasítás után, egyértelműen jelezve, hogy őt nem zavarja sem a zaj, sem a kosz, ha olyan ágyban alhat, melyben nem feküdtek előtte többszázan.*
494. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-15 09:22:28
Üzenet elküldve: 2025-06-15 09:22:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
- Ne szabadkozzon emiatt. Megértem, ha fiatal kora okán még nem ismert mindenkit a társaságban.
*feleli nagyvonalúan. Talán ez az első alkalom, ha régi nemessel beszél, hogy nem azt meséli el, milyen "jöttment" és "megtűrt" is volt az ő családja annak idején az úri körökben. Pici változás, de mégis csak azt jelenti, hogy Orthus kezdi feledni az egykori kisebbségérzetet. Lám, mit tesz az újdonsült nemesi rang. Immáron a régi nemes hibája, ha nem ismerte a Morthimereket, nem pedig a Morthimereké, hogy nem voltak emlékezésre méltóak.
Corillette következő szavaira csak mély meggyőződéssel bólogat.*
- Így van. Azokban a kétségbeejtő időkben valóban csak a remény és a jobb idők eljövetelében való bizakodás maradt a támaszunk. Az én családom is sokat szenvedett az idő tájt, és kevésen múlott, hogy nem vesztünk oda mi is, mind egy szálig.
*Közben a tömeg hömpölyög körülöttük ismét, Orthus szekere már rég továbbállt. Luxiust kantárszáron fogja, és a sudár paripa egész jól tűri a nagy forgatagot, csak olykor prüszköl felháborodottan, amikor valamelyik figyelmetlen járókelő nekimegy. De jól idomított jószág lévén, nem rúg ki oldalra, és a kantárját is csak jelzésszinten rángatja meg olykor, nem azért, hogy szabaduljon.
Corillette közben előadja a kérését. Orthus arcán nem látszik más, csak az eddig is látott együttérző hódolat, de magában elégedetten konstatálja, hogy ismét a segítségére szorulnak. Szereti, ha szükség van rá, mert a szívességet idővel viszonozni kell. Ha emlékei nem csalnak, a Tharisse-oknak komoly birtokaik, talán még bányáik is voltak hajdanán. Most két, üldöztetésben felnőtt, a vagyon gyarapításához nyilván vajmi keveset értő úri lányka formálhat jogot az egykori vagyonra. Hasznos lehet számára, ha a közelében tartja őket.
Már persze, ha valóban azok, akiknek mondják magukat. Orthus ugyan mit sem sejt a valóságról, de hát ő maga is csak egy-két persze ismerte meg a két szőke leányzót. A tartásuk megvan ahhoz, hogy nemesek legyenek. De az tanítható, ő aztán csak tudja.*
- Örömmel segítek kegyedéknek, de fontos, hogy származásukat valamiképpen igazolják. Rengeteg nemesi kutyabőr veszett oda a lázadás idején, így a városi tanács hivatalnokai is hajlanak arra, hogy másféle bizonyítékot is elfogadjanak a származásra. De ugyanakkor sok a próbálkozó is. Ha kívánják, én szívesen segítek tanáccsal és iránymutatással, hogy átverekedjék magukat a formaságokon.
Ami az én bizalmamat illeti: fontosnak tartom, hogy segítsem a régi nemességet. Különösen, ha két ifjú, örökségétől megfosztott hölgynek kell ez a segítség. Ilyen nyílt és büszke tekintettel, és a arisztokratikus szépséggel, mint kegyedé, nincs okom bizalmatlannak lenni.
*Ez így persze nem igaz, hiszen ez is tanulható, mímelhető. De a bóknak néha nem őszintének kell lennie, elég, ha hatásos.
Corillette következő kérése hallatán viszont majdnem kiül a derűs mosoly az arcára. Na, ez tipikusan olyan kérés, amit egy hajdani nemes kívánna. Csak mert saját úri kedve úgy tartja, meghívatja magát valahová. Ez a kérés jobban árulkodik a valódi arisztokratáról, mint bármi egyéb.*
- Örömmel vendégül látnám kegyedet és a testvérét is az otthonomban. De épp most zajlik a költözés. Attól tartok, a mai napon új házam még nem fogadóképes. Persze, a vendégszobáimat már berendezték, de a mai napon cipekedés zaja és kosza zavarja meg a pihenést és a konyha se áll készen teljes mértékben a vendégek méltó fogadására.
*kezd bele.*
- Ám ha kívánják, holnap szívesen vendégül látom kegyedéket. Sőt, a hintómat is elküldetem Önökért.
*javasolja. Persze meglehet, hogy a Tharisse lányok inkább felvállalják a "kényelmetlenségeket" és mégis ragaszkodnak ahhoz, hogy már ma éljenek a vendégszeretetével. Nyilván ez is megoldható, és egyúttal Orthus arról is mindjárt többet megtudhat, hogy jelenleg milyen körülmények között tengődnek a hölgyek.*
- Ne szabadkozzon emiatt. Megértem, ha fiatal kora okán még nem ismert mindenkit a társaságban.
*feleli nagyvonalúan. Talán ez az első alkalom, ha régi nemessel beszél, hogy nem azt meséli el, milyen "jöttment" és "megtűrt" is volt az ő családja annak idején az úri körökben. Pici változás, de mégis csak azt jelenti, hogy Orthus kezdi feledni az egykori kisebbségérzetet. Lám, mit tesz az újdonsült nemesi rang. Immáron a régi nemes hibája, ha nem ismerte a Morthimereket, nem pedig a Morthimereké, hogy nem voltak emlékezésre méltóak.
Corillette következő szavaira csak mély meggyőződéssel bólogat.*
- Így van. Azokban a kétségbeejtő időkben valóban csak a remény és a jobb idők eljövetelében való bizakodás maradt a támaszunk. Az én családom is sokat szenvedett az idő tájt, és kevésen múlott, hogy nem vesztünk oda mi is, mind egy szálig.
*Közben a tömeg hömpölyög körülöttük ismét, Orthus szekere már rég továbbállt. Luxiust kantárszáron fogja, és a sudár paripa egész jól tűri a nagy forgatagot, csak olykor prüszköl felháborodottan, amikor valamelyik figyelmetlen járókelő nekimegy. De jól idomított jószág lévén, nem rúg ki oldalra, és a kantárját is csak jelzésszinten rángatja meg olykor, nem azért, hogy szabaduljon.
Corillette közben előadja a kérését. Orthus arcán nem látszik más, csak az eddig is látott együttérző hódolat, de magában elégedetten konstatálja, hogy ismét a segítségére szorulnak. Szereti, ha szükség van rá, mert a szívességet idővel viszonozni kell. Ha emlékei nem csalnak, a Tharisse-oknak komoly birtokaik, talán még bányáik is voltak hajdanán. Most két, üldöztetésben felnőtt, a vagyon gyarapításához nyilván vajmi keveset értő úri lányka formálhat jogot az egykori vagyonra. Hasznos lehet számára, ha a közelében tartja őket.
Már persze, ha valóban azok, akiknek mondják magukat. Orthus ugyan mit sem sejt a valóságról, de hát ő maga is csak egy-két persze ismerte meg a két szőke leányzót. A tartásuk megvan ahhoz, hogy nemesek legyenek. De az tanítható, ő aztán csak tudja.*
- Örömmel segítek kegyedéknek, de fontos, hogy származásukat valamiképpen igazolják. Rengeteg nemesi kutyabőr veszett oda a lázadás idején, így a városi tanács hivatalnokai is hajlanak arra, hogy másféle bizonyítékot is elfogadjanak a származásra. De ugyanakkor sok a próbálkozó is. Ha kívánják, én szívesen segítek tanáccsal és iránymutatással, hogy átverekedjék magukat a formaságokon.
Ami az én bizalmamat illeti: fontosnak tartom, hogy segítsem a régi nemességet. Különösen, ha két ifjú, örökségétől megfosztott hölgynek kell ez a segítség. Ilyen nyílt és büszke tekintettel, és a arisztokratikus szépséggel, mint kegyedé, nincs okom bizalmatlannak lenni.
*Ez így persze nem igaz, hiszen ez is tanulható, mímelhető. De a bóknak néha nem őszintének kell lennie, elég, ha hatásos.
Corillette következő kérése hallatán viszont majdnem kiül a derűs mosoly az arcára. Na, ez tipikusan olyan kérés, amit egy hajdani nemes kívánna. Csak mert saját úri kedve úgy tartja, meghívatja magát valahová. Ez a kérés jobban árulkodik a valódi arisztokratáról, mint bármi egyéb.*
- Örömmel vendégül látnám kegyedet és a testvérét is az otthonomban. De épp most zajlik a költözés. Attól tartok, a mai napon új házam még nem fogadóképes. Persze, a vendégszobáimat már berendezték, de a mai napon cipekedés zaja és kosza zavarja meg a pihenést és a konyha se áll készen teljes mértékben a vendégek méltó fogadására.
*kezd bele.*
- Ám ha kívánják, holnap szívesen vendégül látom kegyedéket. Sőt, a hintómat is elküldetem Önökért.
*javasolja. Persze meglehet, hogy a Tharisse lányok inkább felvállalják a "kényelmetlenségeket" és mégis ragaszkodnak ahhoz, hogy már ma éljenek a vendégszeretetével. Nyilván ez is megoldható, és egyúttal Orthus arról is mindjárt többet megtudhat, hogy jelenleg milyen körülmények között tengődnek a hölgyek.*
493. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-14 19:44:34
Üzenet elküldve: 2025-06-14 19:44:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Nem csak a ruha teszi a nemest//
*Jól tudja ő is, hogy a szavak legalább olyannyira veszélyesek, mint bármelyik fegyver. Ha jól vagy épp pont, hogy rosszul forgatja őket valaki, azon életek múlhatnak. Sokszor ő maga is hajlamos ezt elfelejteni. Eszébe jutnak azok a vészjósló arany íriszek, meg régi barátja, a hajóskapitány, kinek pont az ő átgondolatlan szavai miatt kerülhetett veszélybe az élete.
Egy alku során azonban nem kell attól félnie, hogy életekkel játszik, így elmehet a végletekig, melynek eredménye, hogy viszonylag jó áron megússzák a nemesi pénzszórást.
Nem sokkal később már az újonnan szerzett lovak társaságában hagyják maguk mögött a forgatagot és a tömeget, amiből ennyi mára pont elég volt.*
- Őt szeretném *paskolja meg újra az állatot, amelyiket már az előbb is simogatta. Kezesnek, szelídnek tűnik, pont olyannak, aki neki való. Egy rakoncátlanabb jószágot nem biztos, hogy képes volna betörni és megülni, de ő tökéletes lesz.*
- Ő bonyolultabb eset volt, mint az ékszerész. Ennél is alacsonyabb árat akartam elérni, de ez a Kehir úr sem ma jött le a falvédőről. A lényeg, hogy így sem jártunk rosszul. *Néha a szerénység többet ér, mint gátlástalanul fürdőzni a dicséretben és az elismerésben, ezért is dönt most úgy, hogy elmondja a szőkének, ez az üzlet nem teljesen alakult az ő tervei szerint.
A segítséget örömmel fogadja, hogy fel tudjon szállni a lóra. Ha valamihez kényelmetlen a gyönyörű, vörös ruhája, akkor az bizony a lovaglás. Főleg, hogy neki senki sem tanította meg, hogyan kell kisasszonyosan, szoknyában ülni a lovon, így bizonyára kissé bénán fest, ahogy így öltözve is az általános módon üli meg az állatot. Nem túl úrnős látvány, de ez van. Egyszer hadd legyen Nixomiának is igaza, hogy a nadrág praktikusabb lett volna.*
- Bizony, hát még a hintóé. Fekete és vörös, a két kedvenc színem. Nem kérek tőled ilyet, de bevallom, elképzeltem már, hogy milyen volna, ha kölcsönadnád, és azzal jelenhetnék meg a fellépéseimen. *Egyébként egész ügyesen vezeti a lovat, az azért látszik, hogy nem ma csinálja először. Így egészen hamar vissza fognak érni a Grendaer házhoz.*
- Jajj, hagyd már abba ezt az úrnőzést! *rivall rá. Nem akart kifakadni, de kikívánkozott belőle, ki is neveti magát egy kicsit. Ki gondolta volna, hogy az ilyesfajta jóból is előbb-utóbb megárt a sok?*
- Mindennek nézek ki így, csak nem úrnőnek. *Utal ismét arra, hogy hogyan ül a lovon, de már nem kell sokáig, mert a villa kapujában lepattanhat róla, s utána kényesen el is kezdi igazgatni a szoknyáját, ami reméli, hogy nem gyűrődött meg nagyon.*
- Egyébként nekem is van egy saját lovam. Gyémánt a neve, jelenleg a Pegazus melletti istállóban lakik. Jól bánnak vele, de azok után, amit ma mutattál, úgy hiszem, a te kezeid közt volna a legjobb helyen. Nem bánnád, ha őt is áthoznám ide a holmijaimmal együtt? *Ez mára az utolsó kívánsága, de nagyon reméli, hogy a luxus hálószoba és az egy hat tejhatalom mellé ez még belefér.*
*Jól tudja ő is, hogy a szavak legalább olyannyira veszélyesek, mint bármelyik fegyver. Ha jól vagy épp pont, hogy rosszul forgatja őket valaki, azon életek múlhatnak. Sokszor ő maga is hajlamos ezt elfelejteni. Eszébe jutnak azok a vészjósló arany íriszek, meg régi barátja, a hajóskapitány, kinek pont az ő átgondolatlan szavai miatt kerülhetett veszélybe az élete.
Egy alku során azonban nem kell attól félnie, hogy életekkel játszik, így elmehet a végletekig, melynek eredménye, hogy viszonylag jó áron megússzák a nemesi pénzszórást.
Nem sokkal később már az újonnan szerzett lovak társaságában hagyják maguk mögött a forgatagot és a tömeget, amiből ennyi mára pont elég volt.*
- Őt szeretném *paskolja meg újra az állatot, amelyiket már az előbb is simogatta. Kezesnek, szelídnek tűnik, pont olyannak, aki neki való. Egy rakoncátlanabb jószágot nem biztos, hogy képes volna betörni és megülni, de ő tökéletes lesz.*
- Ő bonyolultabb eset volt, mint az ékszerész. Ennél is alacsonyabb árat akartam elérni, de ez a Kehir úr sem ma jött le a falvédőről. A lényeg, hogy így sem jártunk rosszul. *Néha a szerénység többet ér, mint gátlástalanul fürdőzni a dicséretben és az elismerésben, ezért is dönt most úgy, hogy elmondja a szőkének, ez az üzlet nem teljesen alakult az ő tervei szerint.
A segítséget örömmel fogadja, hogy fel tudjon szállni a lóra. Ha valamihez kényelmetlen a gyönyörű, vörös ruhája, akkor az bizony a lovaglás. Főleg, hogy neki senki sem tanította meg, hogyan kell kisasszonyosan, szoknyában ülni a lovon, így bizonyára kissé bénán fest, ahogy így öltözve is az általános módon üli meg az állatot. Nem túl úrnős látvány, de ez van. Egyszer hadd legyen Nixomiának is igaza, hogy a nadrág praktikusabb lett volna.*
- Bizony, hát még a hintóé. Fekete és vörös, a két kedvenc színem. Nem kérek tőled ilyet, de bevallom, elképzeltem már, hogy milyen volna, ha kölcsönadnád, és azzal jelenhetnék meg a fellépéseimen. *Egyébként egész ügyesen vezeti a lovat, az azért látszik, hogy nem ma csinálja először. Így egészen hamar vissza fognak érni a Grendaer házhoz.*
- Jajj, hagyd már abba ezt az úrnőzést! *rivall rá. Nem akart kifakadni, de kikívánkozott belőle, ki is neveti magát egy kicsit. Ki gondolta volna, hogy az ilyesfajta jóból is előbb-utóbb megárt a sok?*
- Mindennek nézek ki így, csak nem úrnőnek. *Utal ismét arra, hogy hogyan ül a lovon, de már nem kell sokáig, mert a villa kapujában lepattanhat róla, s utána kényesen el is kezdi igazgatni a szoknyáját, ami reméli, hogy nem gyűrődött meg nagyon.*
- Egyébként nekem is van egy saját lovam. Gyémánt a neve, jelenleg a Pegazus melletti istállóban lakik. Jól bánnak vele, de azok után, amit ma mutattál, úgy hiszem, a te kezeid közt volna a legjobb helyen. Nem bánnád, ha őt is áthoznám ide a holmijaimmal együtt? *Ez mára az utolsó kívánsága, de nagyon reméli, hogy a luxus hálószoba és az egy hat tejhatalom mellé ez még belefér.*
492. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-14 19:16:02
Üzenet elküldve: 2025-06-14 19:16:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 397
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 397
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nem csak a ruha teszi a nemest//
- A szavak sokszor veszélyesebbek a fegyvereknél. Amíg a penge által okozott seb begyógyítható egy pillanat alatt varázsitallal, ellenben a lélekben megesett súlyos sebet még az idő sem képes helyreállítani, csak esetleg megfakítani.* Bölcselkedik a lovagnő. Látott már harcosokat, akiket a csata sem tört meg, de egy asszony pár szava képes volt romba dönteni őket. A lovakhoz mennek, amikre nagy szüksége van a nemesnek. Akarja a hintót, meg a lovakat, de kérdéses, hogy mennyit fogja őket használni. Nagy szakértelemmel lát neki, hogy kiválassza a saját lovait, mintha csak az úrnőnek adna tanácsokat. Őt aztán az sem zavarja, ha megilletődnek közben női mivoltán. A gyengébbik nem ritkábban fog fegyvert, de azért akadnak páran köztük is. A munka rá eső részét elvégezte. A hátasok kiválasztva, már csak fizetni kéne értük. Merlana megint sziporkázik. Ezúttal még látványosabb az alkudozása, mint a hajtűnél. A lovagnőnek majdhogynem vissza kell rakni az állát a helyére, de akkor már a jó Kehir úrnak is, mert ő is alig bírja tartani a tempót.*
~ Tudtam én, hogy veszélyes ez a lány. ~* Állapítja meg újfent magában. Tetemes összeget lefarag a már így is magas árból. Azt hihetné Nixomia, hogy ennyivel meg is lenne a műsor, de ekkor újabb figyelemreméltó dolog történik. Merlana hazavinné most az új lovakat. Nem mintha ellene lenne a dolognak, de azért rendesen meglepi. Amint az arany gazdát cserél, ő nekilát a lovak elővezetéséhez.*
- Úrnőm! Melyiket választja?* Áll meg előtte a kantárokkal. Még bakot is tart majd neki, hogy így könnyebben pattanhat fel rá. Ő maga pedig majd egy tőkéről oldja meg mivel, páncélban nem olyan könnyű csak úgy felpattanni.*
- Köszönöm, szakmai ártalom. Viszont, ahogy te a szavakkal bánsz az nem semmi. Milyen arcot vágott már.* Nevet fel.* Azt se vártam volna, hogy csak úgy lóra pattanunk majd. Jól megy ez a szín amúgy a ruhádhoz.* Állapítja meg lovaglás közben.*
- Azt hiszem, akkor én ma már nem nyúzlak tovább. Mehetünk haza, ha az úrnő is úgy gondolja.* Megint felnevet. Hacsak nincs egyéb, akkor hazafelé kormányozza a lovat. Hosszú nap volt és a szolgák még nem költöztek be, pont ahogy Merlana sem.*
- A szavak sokszor veszélyesebbek a fegyvereknél. Amíg a penge által okozott seb begyógyítható egy pillanat alatt varázsitallal, ellenben a lélekben megesett súlyos sebet még az idő sem képes helyreállítani, csak esetleg megfakítani.* Bölcselkedik a lovagnő. Látott már harcosokat, akiket a csata sem tört meg, de egy asszony pár szava képes volt romba dönteni őket. A lovakhoz mennek, amikre nagy szüksége van a nemesnek. Akarja a hintót, meg a lovakat, de kérdéses, hogy mennyit fogja őket használni. Nagy szakértelemmel lát neki, hogy kiválassza a saját lovait, mintha csak az úrnőnek adna tanácsokat. Őt aztán az sem zavarja, ha megilletődnek közben női mivoltán. A gyengébbik nem ritkábban fog fegyvert, de azért akadnak páran köztük is. A munka rá eső részét elvégezte. A hátasok kiválasztva, már csak fizetni kéne értük. Merlana megint sziporkázik. Ezúttal még látványosabb az alkudozása, mint a hajtűnél. A lovagnőnek majdhogynem vissza kell rakni az állát a helyére, de akkor már a jó Kehir úrnak is, mert ő is alig bírja tartani a tempót.*
~ Tudtam én, hogy veszélyes ez a lány. ~* Állapítja meg újfent magában. Tetemes összeget lefarag a már így is magas árból. Azt hihetné Nixomia, hogy ennyivel meg is lenne a műsor, de ekkor újabb figyelemreméltó dolog történik. Merlana hazavinné most az új lovakat. Nem mintha ellene lenne a dolognak, de azért rendesen meglepi. Amint az arany gazdát cserél, ő nekilát a lovak elővezetéséhez.*
- Úrnőm! Melyiket választja?* Áll meg előtte a kantárokkal. Még bakot is tart majd neki, hogy így könnyebben pattanhat fel rá. Ő maga pedig majd egy tőkéről oldja meg mivel, páncélban nem olyan könnyű csak úgy felpattanni.*
- Köszönöm, szakmai ártalom. Viszont, ahogy te a szavakkal bánsz az nem semmi. Milyen arcot vágott már.* Nevet fel.* Azt se vártam volna, hogy csak úgy lóra pattanunk majd. Jól megy ez a szín amúgy a ruhádhoz.* Állapítja meg lovaglás közben.*
- Azt hiszem, akkor én ma már nem nyúzlak tovább. Mehetünk haza, ha az úrnő is úgy gondolja.* Megint felnevet. Hacsak nincs egyéb, akkor hazafelé kormányozza a lovat. Hosszú nap volt és a szolgák még nem költöztek be, pont ahogy Merlana sem.*
491. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-13 21:59:25
Üzenet elküldve: 2025-06-13 21:59:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*A családneve, mint olyan, muszáj, hogy számára mellékesnek tűnjön. Nem neki kell tisztelnie a Tharisse nevet, hanem mindenki másnak körülötte. Így van ez rendjén, így van ez jól, csak arra kell odafigyelnie, hogy ne részegítse majd meg az a hatalom, mely a név, az eltulajdonított élet okán egy szép napon megadatik neki.*
- Csakugyan? *kérdez vissza arra, hogy Orthus ismerte a Tharisse ház tagjait. Ez egyszerre remek és borzalmas hír, mert így különösen óvatosnak kell lennie azzal kapcsolatban, hogy mit mond róluk, de ha jól forgatja a szavakat, akkor ő is sokat profitálhat ebből az ismeretségből.*
- Elnézését kérem, de azt kell, hogy mondjam, én nem emlékszem Önre. Bár, nagyon fiatalok voltunk még, mikor nálunk járhattak, így talán megbocsájtható bűn ez részemről. *A halál szó hallatán közben újra a rémület uralkodik el rajta, de nem a szülők halála okán, sokkal inkább azok miatt, kik neki köszönhetik, hogy távoztak erről a világról. Bizonyos szempontból azonban ez is áldás, mert nem kell megjátszania az érzést, az nagyon is valódi.*
- Szörnyű, igen… borzalmas, rettenetes. Kegyetlen… *sorolja a szavakat, mik ösztönösen törnek a felszínre gondolatai mélyéről.*
- Tudja, nekünk hogyan sikerült? *pillant fel Orthusra újra, mikor sikerül erőt venni magán.* Lyssira és én soha nem veszítettük el a sem a hitünket, sem pedig a reményt egy… egy jobb életre. Egy olyan életre, melyre méltóak vagyunk, és amilyet megérdemlünk. *Hogy ebben az előtte álló férfi a segítségére lehet-e? Kétségtelenül. Sőt, talán kulcsfontosságú szerepet is játszhat majd abban, hogy a Tharisse vagyon végül az ő és húga kezében landoljon.*
- Ahogy láttam, Ön befolyásos ember. Tudja, a Városi Tanács rendkívül bizalmatlan tud lenni, főleg most, hogy a város ajánlatának hírére kerülnek elő innen-onnan nemesek. Félek, hogy úgysem hinnének nekünk, hogy mi vagyunk a két halottnak hitt Tharisse lány, de ha esetleg Ön közbenjárna az érdekünkben… Persze, csak ha az Ön bizalmát már sikerült elnyernünk. *Kíváncsian fürkészi a másik szemeit, és közben magában szitkozódik, amiért Lyssira pont most nincs itt. Ő sokkal jobb abban, hogy valaki puszta tekintetéről leolvassa az érzelmeit vagy azt, hogy mire gondol.*
- Esetleg, ha nem veszi tolakodónak a kérésem, meghívhatna ma estére az otthonába! Szeretném látni, hogy néznek ki belülről ezek az újonnan épített házak. Tudja, hogy lássam, mire számítsak. *Hívatja meg magát nemes egyszerűséggel Orthushoz, mert hát neki ilyet is szabad, nemde?*
*A családneve, mint olyan, muszáj, hogy számára mellékesnek tűnjön. Nem neki kell tisztelnie a Tharisse nevet, hanem mindenki másnak körülötte. Így van ez rendjén, így van ez jól, csak arra kell odafigyelnie, hogy ne részegítse majd meg az a hatalom, mely a név, az eltulajdonított élet okán egy szép napon megadatik neki.*
- Csakugyan? *kérdez vissza arra, hogy Orthus ismerte a Tharisse ház tagjait. Ez egyszerre remek és borzalmas hír, mert így különösen óvatosnak kell lennie azzal kapcsolatban, hogy mit mond róluk, de ha jól forgatja a szavakat, akkor ő is sokat profitálhat ebből az ismeretségből.*
- Elnézését kérem, de azt kell, hogy mondjam, én nem emlékszem Önre. Bár, nagyon fiatalok voltunk még, mikor nálunk járhattak, így talán megbocsájtható bűn ez részemről. *A halál szó hallatán közben újra a rémület uralkodik el rajta, de nem a szülők halála okán, sokkal inkább azok miatt, kik neki köszönhetik, hogy távoztak erről a világról. Bizonyos szempontból azonban ez is áldás, mert nem kell megjátszania az érzést, az nagyon is valódi.*
- Szörnyű, igen… borzalmas, rettenetes. Kegyetlen… *sorolja a szavakat, mik ösztönösen törnek a felszínre gondolatai mélyéről.*
- Tudja, nekünk hogyan sikerült? *pillant fel Orthusra újra, mikor sikerül erőt venni magán.* Lyssira és én soha nem veszítettük el a sem a hitünket, sem pedig a reményt egy… egy jobb életre. Egy olyan életre, melyre méltóak vagyunk, és amilyet megérdemlünk. *Hogy ebben az előtte álló férfi a segítségére lehet-e? Kétségtelenül. Sőt, talán kulcsfontosságú szerepet is játszhat majd abban, hogy a Tharisse vagyon végül az ő és húga kezében landoljon.*
- Ahogy láttam, Ön befolyásos ember. Tudja, a Városi Tanács rendkívül bizalmatlan tud lenni, főleg most, hogy a város ajánlatának hírére kerülnek elő innen-onnan nemesek. Félek, hogy úgysem hinnének nekünk, hogy mi vagyunk a két halottnak hitt Tharisse lány, de ha esetleg Ön közbenjárna az érdekünkben… Persze, csak ha az Ön bizalmát már sikerült elnyernünk. *Kíváncsian fürkészi a másik szemeit, és közben magában szitkozódik, amiért Lyssira pont most nincs itt. Ő sokkal jobb abban, hogy valaki puszta tekintetéről leolvassa az érzelmeit vagy azt, hogy mire gondol.*
- Esetleg, ha nem veszi tolakodónak a kérésem, meghívhatna ma estére az otthonába! Szeretném látni, hogy néznek ki belülről ezek az újonnan épített házak. Tudja, hogy lássam, mire számítsak. *Hívatja meg magát nemes egyszerűséggel Orthushoz, mert hát neki ilyet is szabad, nemde?*
490. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-13 17:47:49
Üzenet elküldve: 2025-06-13 17:47:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Nem csak a ruha teszi a nemest//
*Azért a fordított helyzetük kicsit más. Merlana sosem volt és nem is lesz zsoldos. Ő valójában egy haszonleső, aki jól tudja elhitetni másokkal, hogy az ő társasága hasznos a számukra, s bár ez valahol talán így is van, a legtöbb ilyesfajta együttműködésből ő nyer a legnagyobbat. Így élte túl a gyermekkorát, és mára sem koptak meg az ösztönei. Főleg, ami az alkudozást illeti.*
- Ha már a fegyverekhez nem értek úgy, ahogy szeretnék, legalább a szavakhoz igen. *Válaszol ennyit szerényen mosolyogva a dicséretre, majd nem sokkal később, miután testőrének sikerül „meggyőznie” arról, hogy szüksége van arra a hintóra, már a lovak között kötnek ki.
Kehir, az eladójuk arcán némi meglepettséget lehet felfedezni, mikor a sisakot levéve szőke tincsek és egy bájos hölgy arca kerül elő a páncél alól, de természetesen nem tesz megjegyzést. Merlana mindeközben elkezdi úgy vizsgálni a lovakat, mintha többet tudna róluk azon kívül, hogy lovak. Ehhez aztán már tényleg nem ért, de szerencsére a legmegfelelőbb személy áll mellette. El kellett volna hoznia magával Nixát akkor is, mikor Gyémántot vásárolta, na nem, mintha elégedetlen volna éjszín parpiájával, de ez a szakértelem jól jöhetett volna ahhoz, hogy kedvezőbb árat csikarjon ki a lovászból.*
- Rendben, bízom a megítélésedben. *Mondja végül, mintha csak beleegyezne abba, hogy azokat az állatokat válasszák, melyeket a lány javasol. Hozzájuk jár egy gyönyörű, kívül fekete, belül vörös színű hintó, mely még őt is elkápráztatja, hisz a járgány két kedvenc színében pompázik. Azonban ugyanúgy, ahogy az ékszerésznél, itt is eljött az ő ideje.*
- Kehir uram, akkor azt hiszem, már csak az anyagiakról szükséges megegyeznünk. Tudja, tisztában vagyok vele, hogy egy ilyen hintó, a lovak, minden együtt egy vagyont ér. Épp ezért merem feltételezni azt is, hogy túl sok vevő nem akad rájuk még a gazdagok közül sem. Igazam van? *Játékosan elmosolyodik, az eladó pedig látja is a csapdát, de nem tudja elkerülni, hogy beleessen, így végül helyesel, Merlana pedig folytatja.*
- Nos, a vételi szándékaink komolyak, itt és most hajlandó vagyok fizetni a két lóért és a hintóért, de nem ennyit. Hallgasson meg kérem! Adok önnek egy mindkettőnk számára méltányos ajánlatot, ha grátiszban ráfesti nekünk a hintóra a Grendaer címert. Amennyiben ez Önnek megfelel, már adom is az aranyat. *Hosszas morfondírozást meg még néhány rövid szóváltást és alkudozást követően végül sikerül egymás kezébe csapniuk, Merlana pedig szíves örömest adja át az aranyat az úrnak. A forgatagból így egy új, a Grendaer címerrel ékeskedő hintó ígéretével, két gyönyörű paripával és egy meseszép, arany hajtűvel gazdagabban készülhetnek haza, s hála a színésznőnek, mindezért csupán 2705 aranyat kell fizetnie
, ráadásul azt sem neki, hanem Nixomiának.*
- Kérem, ha a címer felkerült a hintóra szállíttassa a Grendaer villához! Ott majd átvesszük. A lovakat elvisszük most. *Kettő van belőlük, így feltett szándéka, hogy társával párban lovagol majd vissza a nemesi házhoz. Ám most még, lévén ő az úrnő, hagyja, hogy Nixomia vezesse ki mindkettőt a forgatagból.*
- Bámulatos, hogy mennyire értesz a lovakhoz. Csodálatosak, és rendkívül egészségesnek tűnnek. *Paskolja meg az egyiküket mosolyogva.* Lovagoljunk velük haza, utána pedig átköltöztetem a holmimat a hozzád. Már, ha nem tartasz a mai napon tovább igényt a szolgálataimra. *Mindezt csak halkan mondja, hisz nem leplezheti le a saját nemesi álcáját.*
*Azért a fordított helyzetük kicsit más. Merlana sosem volt és nem is lesz zsoldos. Ő valójában egy haszonleső, aki jól tudja elhitetni másokkal, hogy az ő társasága hasznos a számukra, s bár ez valahol talán így is van, a legtöbb ilyesfajta együttműködésből ő nyer a legnagyobbat. Így élte túl a gyermekkorát, és mára sem koptak meg az ösztönei. Főleg, ami az alkudozást illeti.*
- Ha már a fegyverekhez nem értek úgy, ahogy szeretnék, legalább a szavakhoz igen. *Válaszol ennyit szerényen mosolyogva a dicséretre, majd nem sokkal később, miután testőrének sikerül „meggyőznie” arról, hogy szüksége van arra a hintóra, már a lovak között kötnek ki.
Kehir, az eladójuk arcán némi meglepettséget lehet felfedezni, mikor a sisakot levéve szőke tincsek és egy bájos hölgy arca kerül elő a páncél alól, de természetesen nem tesz megjegyzést. Merlana mindeközben elkezdi úgy vizsgálni a lovakat, mintha többet tudna róluk azon kívül, hogy lovak. Ehhez aztán már tényleg nem ért, de szerencsére a legmegfelelőbb személy áll mellette. El kellett volna hoznia magával Nixát akkor is, mikor Gyémántot vásárolta, na nem, mintha elégedetlen volna éjszín parpiájával, de ez a szakértelem jól jöhetett volna ahhoz, hogy kedvezőbb árat csikarjon ki a lovászból.*
- Rendben, bízom a megítélésedben. *Mondja végül, mintha csak beleegyezne abba, hogy azokat az állatokat válasszák, melyeket a lány javasol. Hozzájuk jár egy gyönyörű, kívül fekete, belül vörös színű hintó, mely még őt is elkápráztatja, hisz a járgány két kedvenc színében pompázik. Azonban ugyanúgy, ahogy az ékszerésznél, itt is eljött az ő ideje.*
- Kehir uram, akkor azt hiszem, már csak az anyagiakról szükséges megegyeznünk. Tudja, tisztában vagyok vele, hogy egy ilyen hintó, a lovak, minden együtt egy vagyont ér. Épp ezért merem feltételezni azt is, hogy túl sok vevő nem akad rájuk még a gazdagok közül sem. Igazam van? *Játékosan elmosolyodik, az eladó pedig látja is a csapdát, de nem tudja elkerülni, hogy beleessen, így végül helyesel, Merlana pedig folytatja.*
- Nos, a vételi szándékaink komolyak, itt és most hajlandó vagyok fizetni a két lóért és a hintóért, de nem ennyit. Hallgasson meg kérem! Adok önnek egy mindkettőnk számára méltányos ajánlatot, ha grátiszban ráfesti nekünk a hintóra a Grendaer címert. Amennyiben ez Önnek megfelel, már adom is az aranyat. *Hosszas morfondírozást meg még néhány rövid szóváltást és alkudozást követően végül sikerül egymás kezébe csapniuk, Merlana pedig szíves örömest adja át az aranyat az úrnak. A forgatagból így egy új, a Grendaer címerrel ékeskedő hintó ígéretével, két gyönyörű paripával és egy meseszép, arany hajtűvel gazdagabban készülhetnek haza, s hála a színésznőnek, mindezért csupán 2705 aranyat kell fizetnie
, ráadásul azt sem neki, hanem Nixomiának.*- Kérem, ha a címer felkerült a hintóra szállíttassa a Grendaer villához! Ott majd átvesszük. A lovakat elvisszük most. *Kettő van belőlük, így feltett szándéka, hogy társával párban lovagol majd vissza a nemesi házhoz. Ám most még, lévén ő az úrnő, hagyja, hogy Nixomia vezesse ki mindkettőt a forgatagból.*
- Bámulatos, hogy mennyire értesz a lovakhoz. Csodálatosak, és rendkívül egészségesnek tűnnek. *Paskolja meg az egyiküket mosolyogva.* Lovagoljunk velük haza, utána pedig átköltöztetem a holmimat a hozzád. Már, ha nem tartasz a mai napon tovább igényt a szolgálataimra. *Mindezt csak halkan mondja, hisz nem leplezheti le a saját nemesi álcáját.*
489. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-12 20:05:54
Üzenet elküldve: 2025-06-12 20:05:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*Corillette halkan, szinte mellékesen említi meg a nevét, Orthusnak viszont ugyancsak ügyelnie kell arra, hogy ne bukjon ki belőle egy "Nocsak!".
Igenis hallotta már a Tharisse nevet, nagyon is jól emlékszik rájuk. Hirtelen nagyon kell keresnie az emlékeiben, hogy abban a családban volt-e két ikerlány. Ez olyasmi, amiről azért tudhattak annak idején. De az is igaz, hogy Corillette és testvére elég fiatalnak tűnik. Tehát kislányok voltak a lázadás idején. És így koruknál fogva nem jöhettek számításba, amikor Orthus - még az apjával - a potenciális feleségjelölteket szemlézte az egykori nemesség hölgykoszorújából.
És ha őszinte magával, akkor Orthusnak be kell látnia: a Tharisse család a számára akkor elérhetetlen volt. Túl nagy presztízs, túl nagy és biztos vagyoni helyzet. Nem csoda hát, ha hirtelen nem emlékszik, hogy a Tharisse-oknál mi volt a helyzet a lánygyermekek terén.*
- Nem ismeretlen a neve a számomra. Családja több tagját volt szerencsém ismerni a lázadás előtt és szörnyű veszteség a haláluk.
*feleli. Nem hazudik, amikor ismeretségről beszél, de arra nem tér ki, hogy ez igencsak felületes és formális ismeretség volt csupán. A Tharisse család tagjai nem nagyon ereszkedtek le a Morthimerekhez. Így az elvesztésük se akkora veszteség, mint ahogy most elmondja.*
- De hogy kegyed a testvérével átvészelte azokat az időket, mégis nagyszerű hír. Keveseknek sikerült.
*teszi hozzá, ezúttal túlzás nélkül. Tényleg nem sokan maradtak meg a régi időkből, habár Selyemrév létrejöttével egyre többen kerülnek elő. Mégse annyian, mint amire Orthus talán számított. Nem mintha neki annyira hiányoznának a régiek.*
- Remélem, a változások, mint ez a negyed is, visszaadták a reményt. Kegyedéknek itt a helyük, ismét a régi rangjukban és egzisztenciájukban. Ha a segítségükre tudok lenni ebben, kérem, tiszteljenek meg azzal, hogy tudatják velem!
*teszi hozzá.*
*Corillette halkan, szinte mellékesen említi meg a nevét, Orthusnak viszont ugyancsak ügyelnie kell arra, hogy ne bukjon ki belőle egy "Nocsak!".
Igenis hallotta már a Tharisse nevet, nagyon is jól emlékszik rájuk. Hirtelen nagyon kell keresnie az emlékeiben, hogy abban a családban volt-e két ikerlány. Ez olyasmi, amiről azért tudhattak annak idején. De az is igaz, hogy Corillette és testvére elég fiatalnak tűnik. Tehát kislányok voltak a lázadás idején. És így koruknál fogva nem jöhettek számításba, amikor Orthus - még az apjával - a potenciális feleségjelölteket szemlézte az egykori nemesség hölgykoszorújából.
És ha őszinte magával, akkor Orthusnak be kell látnia: a Tharisse család a számára akkor elérhetetlen volt. Túl nagy presztízs, túl nagy és biztos vagyoni helyzet. Nem csoda hát, ha hirtelen nem emlékszik, hogy a Tharisse-oknál mi volt a helyzet a lánygyermekek terén.*
- Nem ismeretlen a neve a számomra. Családja több tagját volt szerencsém ismerni a lázadás előtt és szörnyű veszteség a haláluk.
*feleli. Nem hazudik, amikor ismeretségről beszél, de arra nem tér ki, hogy ez igencsak felületes és formális ismeretség volt csupán. A Tharisse család tagjai nem nagyon ereszkedtek le a Morthimerekhez. Így az elvesztésük se akkora veszteség, mint ahogy most elmondja.*
- De hogy kegyed a testvérével átvészelte azokat az időket, mégis nagyszerű hír. Keveseknek sikerült.
*teszi hozzá, ezúttal túlzás nélkül. Tényleg nem sokan maradtak meg a régi időkből, habár Selyemrév létrejöttével egyre többen kerülnek elő. Mégse annyian, mint amire Orthus talán számított. Nem mintha neki annyira hiányoznának a régiek.*
- Remélem, a változások, mint ez a negyed is, visszaadták a reményt. Kegyedéknek itt a helyük, ismét a régi rangjukban és egzisztenciájukban. Ha a segítségükre tudok lenni ebben, kérem, tiszteljenek meg azzal, hogy tudatják velem!
*teszi hozzá.*
488. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-12 19:28:14
Üzenet elküldve: 2025-06-12 19:28:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*Orthus biza' jól látja, hogy a türelme fogytán van a lánynak, de nem a tömeg, illetve nem csak az az oka. Annál sokkal erősebb, mélyebb érzés markolja a bemocskolt szívét, mellyel meg kell küzdenie, miközben úgy néz a város egyik láthatóan befolyásos személyének a szemeibe, hogy ő csak egy ártatlan, védtelen, mégis valamiféle tekintéllyel bíró kisasszonyt lásson.*
- Köszönöm a megértését *felel végül ennyit egy lágy mosoly kíséretében. Számára most megfelelő, sőt, tökéletes, ha a férfi a kényelmetlenségét, melyet már igazán nehezen tud kordában tartani, a körülöttük lévő felhajtásnak és zsivajnak tudja be.
Mindezt követi egy vallomás a szőkeség részéről. Semmi konkrétum, mégis sokat sejtető szavak ezek, mellyel sikerül rávezetnie Morthimer urat arra, ami a legfontosabb lehet így ismeretségük kezdetén. Nem neki kell hát kérkednie a kisajátított családnevével, ami mostanra már teljes joggal az övé, hisz a lélek kínját elviselve harcolt meg érte, s szenved miatta mind a mai napig ő is, húga is.*
- Tharisse. Corillette Ysevelle Tharisse. *Szinte suttogja dallamosan csilingelő, hosszú, nemesi hangzású nevét, és közben hol a földet bámulja, hol felpillant a vele szemben állóra.*
- A húgom pedig Lyssira Saeliis Tharisse. *Úgy gondolja, illik testvérét is rendesen bemutatnia.*
- Nem haragszom meg, ha nem ismeri a családomat. A lázadás során a legtöbbünket megölték. Az ikertestvéremmel csupán Eeyr és Teysus oltalmazó menedékének köszönhetjük, hogy túléltük eme szörnyűséget. *Ismét elfordítja a fejét, mintha csak nehéz lenne beszélnie minderről, de valójában azért teszi, hogy ne látszódjon az arcán, mennyire hamis az összes szó, mit ki mer ejteni a száján.*
*Orthus biza' jól látja, hogy a türelme fogytán van a lánynak, de nem a tömeg, illetve nem csak az az oka. Annál sokkal erősebb, mélyebb érzés markolja a bemocskolt szívét, mellyel meg kell küzdenie, miközben úgy néz a város egyik láthatóan befolyásos személyének a szemeibe, hogy ő csak egy ártatlan, védtelen, mégis valamiféle tekintéllyel bíró kisasszonyt lásson.*
- Köszönöm a megértését *felel végül ennyit egy lágy mosoly kíséretében. Számára most megfelelő, sőt, tökéletes, ha a férfi a kényelmetlenségét, melyet már igazán nehezen tud kordában tartani, a körülöttük lévő felhajtásnak és zsivajnak tudja be.
Mindezt követi egy vallomás a szőkeség részéről. Semmi konkrétum, mégis sokat sejtető szavak ezek, mellyel sikerül rávezetnie Morthimer urat arra, ami a legfontosabb lehet így ismeretségük kezdetén. Nem neki kell hát kérkednie a kisajátított családnevével, ami mostanra már teljes joggal az övé, hisz a lélek kínját elviselve harcolt meg érte, s szenved miatta mind a mai napig ő is, húga is.*
- Tharisse. Corillette Ysevelle Tharisse. *Szinte suttogja dallamosan csilingelő, hosszú, nemesi hangzású nevét, és közben hol a földet bámulja, hol felpillant a vele szemben állóra.*
- A húgom pedig Lyssira Saeliis Tharisse. *Úgy gondolja, illik testvérét is rendesen bemutatnia.*
- Nem haragszom meg, ha nem ismeri a családomat. A lázadás során a legtöbbünket megölték. Az ikertestvéremmel csupán Eeyr és Teysus oltalmazó menedékének köszönhetjük, hogy túléltük eme szörnyűséget. *Ismét elfordítja a fejét, mintha csak nehéz lenne beszélnie minderről, de valójában azért teszi, hogy ne látszódjon az arcán, mennyire hamis az összes szó, mit ki mer ejteni a száján.*
487. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-12 19:09:19
Üzenet elküldve: 2025-06-12 19:09:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*Orthus persze mit sem sejt a testvérpár közötti feszültségről a sötét titokról, ami belülről szorongatja őket. Ő nem lát bele többet Lyssira távozásába, mint hogy valóban megtetszett neki valami látnivaló.
Itt maradt azonban Corillette, aki éppolyan kellemes látvány, és érdekes társaság. A hölgy bocsánatkérésére, csak szolidan legyint.*
- Ugyan, erre semmi szükség. Megértem, hogy ebben a zsibongásban és tömegben talán kissé kevesebb már a türelme a kellemetlenségek elviselésére. És tény, hogy én akaratlanul okoztam némi kellemetlenséget.
*Corillette következő válasza érdekes igazán, mert ez már sejtet valamit.*
- Csakugyan? Ezt szomorúan hallom. Netán az Önök otthona is az egykori nemesi negyedben volt? Megtisztelne azzal, hogy elmondja a családnevét?
*kérdi aztán.*
*Orthus persze mit sem sejt a testvérpár közötti feszültségről a sötét titokról, ami belülről szorongatja őket. Ő nem lát bele többet Lyssira távozásába, mint hogy valóban megtetszett neki valami látnivaló.
Itt maradt azonban Corillette, aki éppolyan kellemes látvány, és érdekes társaság. A hölgy bocsánatkérésére, csak szolidan legyint.*
- Ugyan, erre semmi szükség. Megértem, hogy ebben a zsibongásban és tömegben talán kissé kevesebb már a türelme a kellemetlenségek elviselésére. És tény, hogy én akaratlanul okoztam némi kellemetlenséget.
*Corillette következő válasza érdekes igazán, mert ez már sejtet valamit.*
- Csakugyan? Ezt szomorúan hallom. Netán az Önök otthona is az egykori nemesi negyedben volt? Megtisztelne azzal, hogy elmondja a családnevét?
*kérdi aztán.*
486. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-12 10:57:11
Üzenet elküldve: 2025-06-12 10:57:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 397
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 397
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nem csak a ruha teszi a nemest//
* Valahol tényleg elég faramuci helyzetben vannak. Nixomia a nemes, aki zsoldost játszik, amíg Merlanánál majdnem fordított a helyzet. Szerepjáték vagy sem, nagyon óvatosan kell eljárnia ilyenkor. Úgy tűnik ez jól megy neki, mert a hangulat jó. Főleg azután, hogy tényleg szépnek találja az új hajtűjével együtt. Nixomia elégedett, sőt mi több boldog. Aztán meg csak pislogni tud, amikor kísérője a szó szoros értelmében kész szópárbajt vív az eladóval. Könyörtelenül lerohanja az eladót, ahogy az a nagy könyvben is meg van írva. Talán ennyire kíméletlenül még Nixomia sem bánik az ellenfeleivel. Még éppen nem vette vissza a sisakját, így az arcára van írva neki is meglepettsége. Ha igazán vizsgázott valamikor a lány, akkor most biztosan átment.*
- Ez igen! Te aztán könyörtelenül elbántás vele. Rendesen félelmetes volt, ahogy a szávaiddal bántál.* Elismeréssel szól, ami a hanghordozásából is kiderül. Nem véletlenül tudja ő, hogy miért van szüksége erre a lányra. Ezután már pláne felveti az ötletet, miszerint vegyenek egy hintót.*
- Egy testőrnek is kell az a hintó, ha ennyit kell kutyagolnia az úrnője után.* Vág vissza, immáron csak a sisak mögül vigyorogva. Ha igazán kinyílik a nemeslovag, akkor az most fog megtörténni. A lovak már lázba hozzák. Lelkesen magyarázni kezd, így kénytelen lesz levenni a sisakot.*
- Úrnőm ezek nem lesznek jók. Látja a lábtartását? Az csak három lábra kesely.* Meg hasonlók, de mond pozitívumokat is. Amíg neki a lovak, addig talán Merlanának a hintók tetszenek jobban. Nixomiának is tetszik azért kívül fekete, belül vörös színkombináció, meg az elegáns megjelenés. A fekete hintóhoz két fekete heréltet „tanácsol” fehér térig érő, köznyelvesen harisnyával vagy zoknival, ami a fehér szőrzetet jelöli. A hintóhoz a címere okmánya ott van, amit szintén át fog adni, hogy fel lehessen festeni. Az aranyakkal nem kéne, hogy gond legyen, mivel éppen 3000 arany van a szütyőben, amit Merlana Naerice kapott kézhez nem is olyan régen. Ebből futja majd mindenre, még talán egy kevés marad is. Most megint kíváncsi az alkudozásra, mert a legutóbbi az valami hihetettlen volt.*
* Valahol tényleg elég faramuci helyzetben vannak. Nixomia a nemes, aki zsoldost játszik, amíg Merlanánál majdnem fordított a helyzet. Szerepjáték vagy sem, nagyon óvatosan kell eljárnia ilyenkor. Úgy tűnik ez jól megy neki, mert a hangulat jó. Főleg azután, hogy tényleg szépnek találja az új hajtűjével együtt. Nixomia elégedett, sőt mi több boldog. Aztán meg csak pislogni tud, amikor kísérője a szó szoros értelmében kész szópárbajt vív az eladóval. Könyörtelenül lerohanja az eladót, ahogy az a nagy könyvben is meg van írva. Talán ennyire kíméletlenül még Nixomia sem bánik az ellenfeleivel. Még éppen nem vette vissza a sisakját, így az arcára van írva neki is meglepettsége. Ha igazán vizsgázott valamikor a lány, akkor most biztosan átment.*
- Ez igen! Te aztán könyörtelenül elbántás vele. Rendesen félelmetes volt, ahogy a szávaiddal bántál.* Elismeréssel szól, ami a hanghordozásából is kiderül. Nem véletlenül tudja ő, hogy miért van szüksége erre a lányra. Ezután már pláne felveti az ötletet, miszerint vegyenek egy hintót.*
- Egy testőrnek is kell az a hintó, ha ennyit kell kutyagolnia az úrnője után.* Vág vissza, immáron csak a sisak mögül vigyorogva. Ha igazán kinyílik a nemeslovag, akkor az most fog megtörténni. A lovak már lázba hozzák. Lelkesen magyarázni kezd, így kénytelen lesz levenni a sisakot.*
- Úrnőm ezek nem lesznek jók. Látja a lábtartását? Az csak három lábra kesely.* Meg hasonlók, de mond pozitívumokat is. Amíg neki a lovak, addig talán Merlanának a hintók tetszenek jobban. Nixomiának is tetszik azért kívül fekete, belül vörös színkombináció, meg az elegáns megjelenés. A fekete hintóhoz két fekete heréltet „tanácsol” fehér térig érő, köznyelvesen harisnyával vagy zoknival, ami a fehér szőrzetet jelöli. A hintóhoz a címere okmánya ott van, amit szintén át fog adni, hogy fel lehessen festeni. Az aranyakkal nem kéne, hogy gond legyen, mivel éppen 3000 arany van a szütyőben, amit Merlana Naerice kapott kézhez nem is olyan
régen. Ebből futja majd mindenre, még talán egy kevés marad is. Most megint kíváncsi az alkudozásra, mert a legutóbbi az valami hihetettlen volt.*
485. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-11 18:35:09
Üzenet elküldve: 2025-06-11 18:35:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*Elhamarkodott döntés volna nem kihasználni a még hivatalosan nem is létező előjogait? Talán igen, de ha örökké félni fognak önmaguktól, akkor soha nem lesznek képesek elindulni a csúcsra vezető lépcsőn felfelé. Bár retteg, mégis ez motiválja abban, hogy ki merje mondani nem is a saját, hanem a Corilletteként a sajátjává váló véleményét.
Orthus Morthimer nem fordít neki hátat, úgy tűnik, hogy minden simán halad, de aztán valami olyasmi történik, amire egyáltalán nem számított. Nem, nem a ruhák vonták el így drága húga figyelmét, ebben egészen biztos. Valami más baj van. Az eddigi stresszt most megspékeli az aggodalom, és az, hogy másik fele ilyen hirtelen hagyja magára, az eddigi tán legfontosabb pillanatban. Dühösnek kéne lennie rá, és haragudnia mindezért, mégis képtelen bármi mást érezni, mint félelmet Lyssira furcsa viselkedése miatt. Mégis, abból a jelentőségteljes pillanatból tudja azt is, hogy ő nem adhatja fel, neki folytatnia kell. Folytatni akkor is, ha az egyikük összeroppan a nyomás alatt. Lesz ez még fordítva is, de most rajta a sor, hogy segítse kettejük álmát. Még mindig aggódva figyeli, ahogy képmása eltűnik, de utána rendezve vonalait, visszafordul a férfi felé.*
- Ebben igaza van, és egyet is értek vele. Elnézést kérek a megjegyzésemért, túl hirtelen döntöttem. *Vesz visszább rögtön a magabiztosságból, mi eddig övezte. Azért mégiscsak védtelenebbnek érzi magát így, hogy egyedül maradt. A jó tanácsra, és a következő kérdésre őszintének tűnően el is szomorodik.*
- Az ünnepségre jöttünk, de nem ünnepelni. A reményt keressük, Morthimer úr. Tudja, szívesen megfogadnám az intelmeit, de egyelőre még abban sem vagyok biztos, hogy van-e még hova hazatérnünk. Láttuk a romokat. Szörnyű, hogy mi történt városunk egykori ékkövével, a sok szép házzal, az ott elveszett történelemmel és minden mással, ami sokunknak… mindent jelentett… *A távolba révedve bámulja szomorúan a most csak egybefolyó masszának tűnő, hömpölygő tömeget.*
A hozzászólás írója (Corillette Ysevelle Tharisse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.11 18:35:31
*Elhamarkodott döntés volna nem kihasználni a még hivatalosan nem is létező előjogait? Talán igen, de ha örökké félni fognak önmaguktól, akkor soha nem lesznek képesek elindulni a csúcsra vezető lépcsőn felfelé. Bár retteg, mégis ez motiválja abban, hogy ki merje mondani nem is a saját, hanem a Corilletteként a sajátjává váló véleményét.
Orthus Morthimer nem fordít neki hátat, úgy tűnik, hogy minden simán halad, de aztán valami olyasmi történik, amire egyáltalán nem számított. Nem, nem a ruhák vonták el így drága húga figyelmét, ebben egészen biztos. Valami más baj van. Az eddigi stresszt most megspékeli az aggodalom, és az, hogy másik fele ilyen hirtelen hagyja magára, az eddigi tán legfontosabb pillanatban. Dühösnek kéne lennie rá, és haragudnia mindezért, mégis képtelen bármi mást érezni, mint félelmet Lyssira furcsa viselkedése miatt. Mégis, abból a jelentőségteljes pillanatból tudja azt is, hogy ő nem adhatja fel, neki folytatnia kell. Folytatni akkor is, ha az egyikük összeroppan a nyomás alatt. Lesz ez még fordítva is, de most rajta a sor, hogy segítse kettejük álmát. Még mindig aggódva figyeli, ahogy képmása eltűnik, de utána rendezve vonalait, visszafordul a férfi felé.*
- Ebben igaza van, és egyet is értek vele. Elnézést kérek a megjegyzésemért, túl hirtelen döntöttem. *Vesz visszább rögtön a magabiztosságból, mi eddig övezte. Azért mégiscsak védtelenebbnek érzi magát így, hogy egyedül maradt. A jó tanácsra, és a következő kérdésre őszintének tűnően el is szomorodik.*
- Az ünnepségre jöttünk, de nem ünnepelni. A reményt keressük, Morthimer úr. Tudja, szívesen megfogadnám az intelmeit, de egyelőre még abban sem vagyok biztos, hogy van-e még hova hazatérnünk. Láttuk a romokat. Szörnyű, hogy mi történt városunk egykori ékkövével, a sok szép házzal, az ott elveszett történelemmel és minden mással, ami sokunknak… mindent jelentett… *A távolba révedve bámulja szomorúan a most csak egybefolyó masszának tűnő, hömpölygő tömeget.*
A hozzászólás írója (Corillette Ysevelle Tharisse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.11 18:35:31
484. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-11 17:42:58
Üzenet elküldve: 2025-06-11 17:42:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Nem csak a ruha teszi a nemest//
*Nem nehéz úgy közvetlenné válni valakivel, hogy egy rongyos testőrt játszik. A színészet már csak ilyen, az ember beleéli magát a szerepébe, így, ha még akarna is képtelen volna jelenleg úrnőként bánni társával. Marad hát a közvetlenség, meg a gonoszkás vigyor az ajkai szélén, amikor hallgatja, ahogy a szőkeség megpróbál kimenekülni a saját csapdájából. Vajon nem csak munkát, hanem egy új barátnőt is szerzett magának?
Maga sem tudja már eldönteni, hogy hol van a valóság és a színjáték határa, de az biztos, hogy az arany hajtűt viselő Nixomiának szánt dicséretei bizony, hogy valóságosak és őszinték.*
- Komolyan. *Erősíti is meg egy kedves mosoly kíséretében, és végül úgy tűnik, hogy ez a darab lesz a nyerő, ám Merlana kissé megbotránkozik, mikor az árát látja.*
- Ne haragudjon, kedves uram, de bátorkodnék megjegyezni, hogy ez a minap még olcsóbb volt. Figyelembe véve a madarak vándorlását, a folyó sodrását és az istenek jövendölését sem gondolnám, hogy egy kísértetiesen hasonló darabnak, mint az enyém, drágábbnak kellene lennie. *Meg is rebegteti ártatlanul szempilláit, miközben jó hangosan mondja el a véleményét, hogy mindenki hallja. Szerencsétlen eladó feje még bele is vörösödik a jelenetbe, de nem igazán akar engedni az árból, így csak hebeg-habok valamit, semmi értelmeset.*
- Ugyan már, hát nem volna büszkeség az Ön számára is, ha Selyemrév kis- és nagyasszonyai Önhöz járnának vásárolni, tudvalevén, hogy gáláns tetszik lenni az ajánlatokkal? *Újra aranyosan pislog a bociszemeivel, s így megtörve az ékszerészt, sikerül egy nagyobbacska kedvezményt kialkudnia az aranyozott hajtű árát tekintve.*
- Igazán köszönöm a nagylelkűségét! Akkor menjünk! *Búcsúzik, és „parancsolja” maga után Nixomiát is. Újra az árusok között csatangolva azonban egy újabb képtelenséget vél meghallani nemes testőrbarátnője szájából.*
- Egy hintót? De hát te csak egy testőr vagy, miket nem beszélsz… *felkacag játékosan.* Egy hintó ára vetekszik egy nagyobbacska házéval, ugyan, kinek volna arra elég aranya? Még a tehetőseknek sem feltétlenül. *Mindezek ellenére határozottan a karámok felé tart, hisz a monológja sem más, csak egy jól eljátszott játék, melynek talán semmi következménye nem lesz, de az is elképzelhető, hogy néhányan pont emiatt csodálják majd meg ámulattal a Grendaer címeres hintót. Már, ha Nixomiának tényleg van rá elég pénze, mert az egy dolog, hogy a hajtűjét kölcsönbe kifizette, de egy ilyen csicsás szekeret egész biztosan nem fog, még akkor sem, ha egyébként ki tudna…*
*Nem nehéz úgy közvetlenné válni valakivel, hogy egy rongyos testőrt játszik. A színészet már csak ilyen, az ember beleéli magát a szerepébe, így, ha még akarna is képtelen volna jelenleg úrnőként bánni társával. Marad hát a közvetlenség, meg a gonoszkás vigyor az ajkai szélén, amikor hallgatja, ahogy a szőkeség megpróbál kimenekülni a saját csapdájából. Vajon nem csak munkát, hanem egy új barátnőt is szerzett magának?
Maga sem tudja már eldönteni, hogy hol van a valóság és a színjáték határa, de az biztos, hogy az arany hajtűt viselő Nixomiának szánt dicséretei bizony, hogy valóságosak és őszinték.*
- Komolyan. *Erősíti is meg egy kedves mosoly kíséretében, és végül úgy tűnik, hogy ez a darab lesz a nyerő, ám Merlana kissé megbotránkozik, mikor az árát látja.*
- Ne haragudjon, kedves uram, de bátorkodnék megjegyezni, hogy ez a minap még olcsóbb volt. Figyelembe véve a madarak vándorlását, a folyó sodrását és az istenek jövendölését sem gondolnám, hogy egy kísértetiesen hasonló darabnak, mint az enyém, drágábbnak kellene lennie. *Meg is rebegteti ártatlanul szempilláit, miközben jó hangosan mondja el a véleményét, hogy mindenki hallja. Szerencsétlen eladó feje még bele is vörösödik a jelenetbe, de nem igazán akar engedni az árból, így csak hebeg-habok valamit, semmi értelmeset.*
- Ugyan már, hát nem volna büszkeség az Ön számára is, ha Selyemrév kis- és nagyasszonyai Önhöz járnának vásárolni, tudvalevén, hogy gáláns tetszik lenni az ajánlatokkal? *Újra aranyosan pislog a bociszemeivel, s így megtörve az ékszerészt, sikerül egy nagyobbacska kedvezményt kialkudnia az aranyozott hajtű árát tekintve.*
- Igazán köszönöm a nagylelkűségét! Akkor menjünk! *Búcsúzik, és „parancsolja” maga után Nixomiát is. Újra az árusok között csatangolva azonban egy újabb képtelenséget vél meghallani nemes testőrbarátnője szájából.*
- Egy hintót? De hát te csak egy testőr vagy, miket nem beszélsz… *felkacag játékosan.* Egy hintó ára vetekszik egy nagyobbacska házéval, ugyan, kinek volna arra elég aranya? Még a tehetőseknek sem feltétlenül. *Mindezek ellenére határozottan a karámok felé tart, hisz a monológja sem más, csak egy jól eljátszott játék, melynek talán semmi következménye nem lesz, de az is elképzelhető, hogy néhányan pont emiatt csodálják majd meg ámulattal a Grendaer címeres hintót. Már, ha Nixomiának tényleg van rá elég pénze, mert az egy dolog, hogy a hajtűjét kölcsönbe kifizette, de egy ilyen csicsás szekeret egész biztosan nem fog, még akkor sem, ha egyébként ki tudna…*
483. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-10 18:11:20
Üzenet elküldve: 2025-06-10 18:11:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*A hölgyek egyike bemutatkozik, bár kihagyja a családnevüket, így Orthus továbbra is csak találgathatja, hogy mi járatban vannak a gazdagnegyedben. Mindkettejük felé meghajol, amikor megtudja a neveiket.
De rögtön kap egy finom megfeddést. Még ez se feltétlenül a nemesi származás jele, Arthenior népéből kiveszett már az a fajta meghunyászkodó alázatosság, amivel annak idején a közemberek a nemesek irányába viseltettek. Így a férfi nem is gondol arra emiatt, hogy régi nemesekkel lenne dolga. Azt pedig bizonyosan tudja, hogy nem új nemesekkel, mert mindenkit ismer - legalább névről - aki az új nemesség részévé vált.*
- Ebben csakugyan igaza van, tisztelt hölgyem.
*feleli Corillette-nek, a neheztelés legkisebb jele nélkül.*
- De attól tartok, a túl korai vagy túl kései órák nem eléggé biztonságosak ahhoz, hogy egy ilyen, értéktárgyakkal megrakott szekér átkeljen a Romvároson. Sajnos, amíg a szegénynegyed viszonyai nem rendeződnek kissé, addig nem célszerű a jómódot nyíltan kimutatva áthaladni a Romok között. Kegyedék nagyon elegánsak, így ha megfogadnak tőlem egy tanácsot: ha nem maradnak Selyemrévben, akkor még esteledés előtt térjenek meg az otthonukba, ne érje önöket a naplemente a Romvárosban!
*feleli.
Lyssira váratlanul úgy dönt, hogy fontos lenne megnéznie valamilyen kelmét, vagy csak nincs kedve a beszélgetéshez. Vagy esetleg csak lehetőséget biztosít a testvérének, hogy beszédbe elegyedjen Orthusszal. Akárhogy is, hirtelen ketten maradnak.*
- És önök is az ünnepségre jöttek tán?
*kérdi aztán.*
*A hölgyek egyike bemutatkozik, bár kihagyja a családnevüket, így Orthus továbbra is csak találgathatja, hogy mi járatban vannak a gazdagnegyedben. Mindkettejük felé meghajol, amikor megtudja a neveiket.
De rögtön kap egy finom megfeddést. Még ez se feltétlenül a nemesi származás jele, Arthenior népéből kiveszett már az a fajta meghunyászkodó alázatosság, amivel annak idején a közemberek a nemesek irányába viseltettek. Így a férfi nem is gondol arra emiatt, hogy régi nemesekkel lenne dolga. Azt pedig bizonyosan tudja, hogy nem új nemesekkel, mert mindenkit ismer - legalább névről - aki az új nemesség részévé vált.*
- Ebben csakugyan igaza van, tisztelt hölgyem.
*feleli Corillette-nek, a neheztelés legkisebb jele nélkül.*
- De attól tartok, a túl korai vagy túl kései órák nem eléggé biztonságosak ahhoz, hogy egy ilyen, értéktárgyakkal megrakott szekér átkeljen a Romvároson. Sajnos, amíg a szegénynegyed viszonyai nem rendeződnek kissé, addig nem célszerű a jómódot nyíltan kimutatva áthaladni a Romok között. Kegyedék nagyon elegánsak, így ha megfogadnak tőlem egy tanácsot: ha nem maradnak Selyemrévben, akkor még esteledés előtt térjenek meg az otthonukba, ne érje önöket a naplemente a Romvárosban!
*feleli.
Lyssira váratlanul úgy dönt, hogy fontos lenne megnéznie valamilyen kelmét, vagy csak nincs kedve a beszélgetéshez. Vagy esetleg csak lehetőséget biztosít a testvérének, hogy beszédbe elegyedjen Orthusszal. Akárhogy is, hirtelen ketten maradnak.*
- És önök is az ünnepségre jöttek tán?
*kérdi aztán.*
482. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-09 18:27:00
Üzenet elküldve: 2025-06-09 18:27:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*Fürkészi tovább a sokaságot, ettől eltekintve igencsak feltűnő jelenség Orthus, még akkor is, ha a zöldeskék szemek nem vetülnek folyton rá. Hasznos lehet, de ahogy felveszi vele a kontaktust a drága ikre, ő háttérbe is szorul. Egyrészt, mert így akarja, másrészt, mert úgy tűnik, a lány szerint neki nincs hangja, mert még bemutatkozni sem hagyja, illetve megelőzi ebben, s csak tetszeleg és bájolog. Egészen addig, míg hirtelen nem kezdi el finoman köszörülni a nyelvét a férfin. Igencsak fontos lehet számukra egy ilyen ismeretség, ezt jól tudja, de elhamarkodni aligha kellene. Egy összemosolygás mára elég lett volna, hiszen megbeszélték, hogy nem azonnal lépnek akcióba… ahhoz még túlontúl frissek itt, ha elolvastak száz oldalnyi történelmet is. Persze ő is elgondolkodik a hirtelen jött eshetőségen, de ezen gondolat közben szétfoszlik a magabiztossága, ami még meg sem szilárdult, noha kívülről nem így látszik. Mosolyog csupán, majd ő is köszönti a Perefektust.*
- Örvendek, Morthimer úr! *Túl valóságossá válik minden, s valahogy erre még nem kész. Inkább hagyja érvényesülni a húgát, talán azért is kezdett beszédbe, mert valahol érzi ezt rajta. Ő maga el akar tűnni. Nem megy ez, vagy nem most.*
- Annyi baj legyen. Ha nem torpanok itt meg, talán meg sem látom azokat a csodálatos kelméket.
*El is réved egy igen csinos ruhákat áruló stand felé, majd tesz egy lépést távolabb.*
- Megyek, meg is nézem. Lelje örömét az új lakhelyén. * Corira néz jelentőségteljesen, de azt hazudja a szemeivel, hogy „hajrá”. Maga sem tudja miért nem rángatja magával. Annyi biztos, hogy a hirtelen rátört pániszerű érzetet ki akarja valahol fújni, ahol nem látják. Tovább is áll, de az cseppet sem biztos, hogy megáll a kiszemelt helynél. Valami rossz érzés kapta el, s csak Eeyr, vagy Teysus tudja, hogy egyáltalán nem-e halad túl a város határán is, ha ezzel cserben is hagyja a vérét, most nem fogan meg benne gondolatként. *
*Fürkészi tovább a sokaságot, ettől eltekintve igencsak feltűnő jelenség Orthus, még akkor is, ha a zöldeskék szemek nem vetülnek folyton rá. Hasznos lehet, de ahogy felveszi vele a kontaktust a drága ikre, ő háttérbe is szorul. Egyrészt, mert így akarja, másrészt, mert úgy tűnik, a lány szerint neki nincs hangja, mert még bemutatkozni sem hagyja, illetve megelőzi ebben, s csak tetszeleg és bájolog. Egészen addig, míg hirtelen nem kezdi el finoman köszörülni a nyelvét a férfin. Igencsak fontos lehet számukra egy ilyen ismeretség, ezt jól tudja, de elhamarkodni aligha kellene. Egy összemosolygás mára elég lett volna, hiszen megbeszélték, hogy nem azonnal lépnek akcióba… ahhoz még túlontúl frissek itt, ha elolvastak száz oldalnyi történelmet is. Persze ő is elgondolkodik a hirtelen jött eshetőségen, de ezen gondolat közben szétfoszlik a magabiztossága, ami még meg sem szilárdult, noha kívülről nem így látszik. Mosolyog csupán, majd ő is köszönti a Perefektust.*
- Örvendek, Morthimer úr! *Túl valóságossá válik minden, s valahogy erre még nem kész. Inkább hagyja érvényesülni a húgát, talán azért is kezdett beszédbe, mert valahol érzi ezt rajta. Ő maga el akar tűnni. Nem megy ez, vagy nem most.*
- Annyi baj legyen. Ha nem torpanok itt meg, talán meg sem látom azokat a csodálatos kelméket.
*El is réved egy igen csinos ruhákat áruló stand felé, majd tesz egy lépést távolabb.*
- Megyek, meg is nézem. Lelje örömét az új lakhelyén. * Corira néz jelentőségteljesen, de azt hazudja a szemeivel, hogy „hajrá”. Maga sem tudja miért nem rángatja magával. Annyi biztos, hogy a hirtelen rátört pániszerű érzetet ki akarja valahol fújni, ahol nem látják. Tovább is áll, de az cseppet sem biztos, hogy megáll a kiszemelt helynél. Valami rossz érzés kapta el, s csak Eeyr, vagy Teysus tudja, hogy egyáltalán nem-e halad túl a város határán is, ha ezzel cserben is hagyja a vérét, most nem fogan meg benne gondolatként. *
481. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-09 16:50:35
Üzenet elküldve: 2025-06-09 16:50:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 397
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 397
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nem csak a ruha teszi a nemest//
Ugyan már, ahogy én tudom, Greander kisasszony inkább nadrágos típus.* Hárítja el hamar a csapdát, amit magának állított fel. Azért mostanra érezhetően közvetlenebbé vált Merlana irányába. Ez nem is csoda, hiszen ebben a nagy város ő az egyetlen fix pontja jelenleg. Jó ideje már annak is, hogy ennyi időt töltött egyetlen személy társaságában is, pedig még csak egy napja ismeri. Aztán most már együtt keresgélnek az ékszerek között.*
- Még szép, hogy szeretem a szépet, de legyen az a szép praktikus is.* Feleli szó szerint nemes egyszerűséggel, miközben egy túldíszített karkötőt tesz arrébb. A nő segítségével kiválasztanak egy hajtűt, ami Nixomiának is tetszik. Felpróbálva valóban olyan, mintha kifejezetten neki tervezték volna meg. Erre megerősítést is kap.*
- Komolyan?* Kissé még el is pirul, nincs hozzászokva az efféle bókokhoz. Azért még felpróbál néhányat, de egyik sem nyeri el igazán a tetszését úgy, mint az első darab.*
- Azt hiszem az lesz a legjobb, amit elsőnek ajánlottál. Azt vegyük meg.* Veszi kezébe újfent azt a szép ékszert, ami nemsokára az ő tulajdona lehet. Fizetni azt most nem ő fog, vagyis igen, csak Merlanán keresztül. Ezt még feltűnőnek sem mondaná, mert miért ne vásárolhatna valamiért egy nemesnek tűnő személy ajándékot egy szolgának. Azt már nem kell senkinek se az orrára kötni, hogy mi okból tesz ilyet. Ő átadja a hajtűt, és hagyja, hogy Merlana lebonyolítsa az üzlet fájó részét. Ezután visszahúzza a sisakját. A hajtűt, ha kézhez is kapja akkor egy bőrtokba süllyeszti az oldalán. Elméletileg mindent elintéztek, amit akartak, már csak a szabó meg a ruhák maradtak. Ekkor pillant meg hintót, ami villák felé halad. A felismerés rögtön belé csap, mint a villám. Finoman meg is bökdösi úrnője oldalát.*
- Múltkor mikor itt jártam láttam, hogy árulnak hintókat is. Vegyünk egyet, mert már nagyon unom a gyaloglást. Egy nemesnek csak kijár ennyi nem?* Kérdez rá némi megerősítésért. Nem hiszi, hogy ellene lenne ennek kísérője. Ez esetben a karámok felé veszi az irányt. Úgy lelkesedik, mint Merlana egy teli ruhásszekrény láttán. A lovak és a fegyverek, ez az ő igazi világa.*
Ugyan már, ahogy én tudom, Greander kisasszony inkább nadrágos típus.* Hárítja el hamar a csapdát, amit magának állított fel. Azért mostanra érezhetően közvetlenebbé vált Merlana irányába. Ez nem is csoda, hiszen ebben a nagy város ő az egyetlen fix pontja jelenleg. Jó ideje már annak is, hogy ennyi időt töltött egyetlen személy társaságában is, pedig még csak egy napja ismeri. Aztán most már együtt keresgélnek az ékszerek között.*
- Még szép, hogy szeretem a szépet, de legyen az a szép praktikus is.* Feleli szó szerint nemes egyszerűséggel, miközben egy túldíszített karkötőt tesz arrébb. A nő segítségével kiválasztanak egy hajtűt, ami Nixomiának is tetszik. Felpróbálva valóban olyan, mintha kifejezetten neki tervezték volna meg. Erre megerősítést is kap.*
- Komolyan?* Kissé még el is pirul, nincs hozzászokva az efféle bókokhoz. Azért még felpróbál néhányat, de egyik sem nyeri el igazán a tetszését úgy, mint az első darab.*
- Azt hiszem az lesz a legjobb, amit elsőnek ajánlottál. Azt vegyük meg.* Veszi kezébe újfent azt a szép ékszert, ami nemsokára az ő tulajdona lehet. Fizetni azt most nem ő fog, vagyis igen, csak Merlanán keresztül. Ezt még feltűnőnek sem mondaná, mert miért ne vásárolhatna valamiért egy nemesnek tűnő személy ajándékot egy szolgának. Azt már nem kell senkinek se az orrára kötni, hogy mi okból tesz ilyet. Ő átadja a hajtűt, és hagyja, hogy Merlana lebonyolítsa az üzlet fájó részét. Ezután visszahúzza a sisakját. A hajtűt, ha kézhez is kapja akkor egy bőrtokba süllyeszti az oldalán. Elméletileg mindent elintéztek, amit akartak, már csak a szabó meg a ruhák maradtak. Ekkor pillant meg hintót, ami villák felé halad. A felismerés rögtön belé csap, mint a villám. Finoman meg is bökdösi úrnője oldalát.*
- Múltkor mikor itt jártam láttam, hogy árulnak hintókat is. Vegyünk egyet, mert már nagyon unom a gyaloglást. Egy nemesnek csak kijár ennyi nem?* Kérdez rá némi megerősítésért. Nem hiszi, hogy ellene lenne ennek kísérője. Ez esetben a karámok felé veszi az irányt. Úgy lelkesedik, mint Merlana egy teli ruhásszekrény láttán. A lovak és a fegyverek, ez az ő igazi világa.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500