Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 62 (1332. - 1345. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
112-131 , 132-151 , 152-171 , 172-191 , 192-211 , 212-231 , 232-251 , 252-271 , 272-291 , 292-311 , 312-331 , 332-351 , 352-371 , 372-391 , 392-411 , 412-431 , 432-451 , 452-471 , 472-491 , 492-511 , 512-531 , 532-551 , 552-571 , 572-591 , 592-611 , 612-631 , 632-651 , 652-671 , 672-691 , 692-711 , 712-731 , 732-751 , 752-771 , 772-791 , 792-811 , 812-831 , 832-851 , 852-871 , 872-891 , 892-911 , 912-931 , 932-951 , 952-971 , 972-991 , 992-1011 , 1012-1031 , 1032-1051 , 1052-1071 , 1072-1091 , 1092-1111 , 1112-1131 , 1132-1151 , 1152-1171 , 1172-1191 , 1192-1211 , 1212-1231 , 1232-1251 , 1252-1271 , 1272-1291 , 1292-1311 , 1312-1331 , 1326-1345
1345. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-10-06 18:16:01
Üzenet elküldve: 2026-10-06 18:16:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Látogatóban//
*Szipog egyet-kettőt, majd elfogadja a férfitől kapott zsebkendőt. Nem kezd tormbitálva orrot fújni. Épp csak kicsit megtörli a szemeit, felitatva néhány könnycseppet, amely kigördült a szemeiből. Közben hallgatja Orthus okfejtését, szavait, tanácsait. Megrázza a fejét.*
- Nem térhetek vissza, és nem is akarok. Azzal beismerem teljes alkalmatlanságomat, és apám örömmel vághatja a fejemhez, hogy ő győzött. Tudom, hogy ez nem egy verseny, de nem tehetem... Nem tehetem.
*Megcsóválja a fejét. De már nem kezd el újra sírni. Visszanyeli a könnyeit.*
- Én nem vagyok büszke.
*Csendesen jegyzi meg, aztán a férfi felé nyújtja a zsebkendőt.*
-Köszönöm.
*Visszabiceg a székhez, emlyen korábban ült. Orthus leszűrheti a mozgásából, hogy mekkora fájdalmat okoz a lánynak most ez a testi hiba. Ahen az ajkába harap, majd leül sóhajtva. Kezeit az ölébe ejti, tekintete befogja a férfit, miközben egy apró kis fintorral mosolyodik el.*
- Írok apámnak, még ma. Megkérem segítsen Artheniornak, és megpróbálom az apanázsomat is megemeltetni. Ez lesz az elsődleges.
*Talán Orthus fel sem fogja mekkora dolog ez Ahen részéről. Az, hogy az apja segít Artheniornak, ha leírja neki a város jelenlegi helyzetét, abban kétsége nincsen, de hogy az ő havi járandóságát is megemelje... nos, itt azért már van némi kétsége. Nem véletlenül fogalmazott úgy, hogy megpróbálja emeltetni a pénzt. Garancia semmire nincs, de mindent meg fog tenni, amit csak tud.*
- Kedves... Orthus... *Hosszú sóhajjal kezd bele a folytatásba.* Szeretném igénybe venni a segítségedet. Nem értek semmihez, de... szeretnék segíteni a városnak.
*Ez a következő lépés persze. Úgy véli, hogy a saját lábra állás legegyenesebb útja most az, hogy segítsen a városnak. A férjhez menés kérdését pedig kitolja. Nem akar ő bármi áron, azonnal férjhez menni. Aztán persze erőteljesen ott van az is, hogy ki is akarná őt elvenni. Azért még élesen élnek benne azok a nem is olyan régi emlékek, amelyben sorra utasítják vissza apja házassági ajánlatát. Itt persze, semmi ismeretsége nincs is. Csupán Orthus az egyetlen, akit úgy ahogy ismer. És minden téren nem akaszkodhat rá a férfire.*
*Szipog egyet-kettőt, majd elfogadja a férfitől kapott zsebkendőt. Nem kezd tormbitálva orrot fújni. Épp csak kicsit megtörli a szemeit, felitatva néhány könnycseppet, amely kigördült a szemeiből. Közben hallgatja Orthus okfejtését, szavait, tanácsait. Megrázza a fejét.*
- Nem térhetek vissza, és nem is akarok. Azzal beismerem teljes alkalmatlanságomat, és apám örömmel vághatja a fejemhez, hogy ő győzött. Tudom, hogy ez nem egy verseny, de nem tehetem... Nem tehetem.
*Megcsóválja a fejét. De már nem kezd el újra sírni. Visszanyeli a könnyeit.*
- Én nem vagyok büszke.
*Csendesen jegyzi meg, aztán a férfi felé nyújtja a zsebkendőt.*
-Köszönöm.
*Visszabiceg a székhez, emlyen korábban ült. Orthus leszűrheti a mozgásából, hogy mekkora fájdalmat okoz a lánynak most ez a testi hiba. Ahen az ajkába harap, majd leül sóhajtva. Kezeit az ölébe ejti, tekintete befogja a férfit, miközben egy apró kis fintorral mosolyodik el.*
- Írok apámnak, még ma. Megkérem segítsen Artheniornak, és megpróbálom az apanázsomat is megemeltetni. Ez lesz az elsődleges.
*Talán Orthus fel sem fogja mekkora dolog ez Ahen részéről. Az, hogy az apja segít Artheniornak, ha leírja neki a város jelenlegi helyzetét, abban kétsége nincsen, de hogy az ő havi járandóságát is megemelje... nos, itt azért már van némi kétsége. Nem véletlenül fogalmazott úgy, hogy megpróbálja emeltetni a pénzt. Garancia semmire nincs, de mindent meg fog tenni, amit csak tud.*
- Kedves... Orthus... *Hosszú sóhajjal kezd bele a folytatásba.* Szeretném igénybe venni a segítségedet. Nem értek semmihez, de... szeretnék segíteni a városnak.
*Ez a következő lépés persze. Úgy véli, hogy a saját lábra állás legegyenesebb útja most az, hogy segítsen a városnak. A férjhez menés kérdését pedig kitolja. Nem akar ő bármi áron, azonnal férjhez menni. Aztán persze erőteljesen ott van az is, hogy ki is akarná őt elvenni. Azért még élesen élnek benne azok a nem is olyan régi emlékek, amelyben sorra utasítják vissza apja házassági ajánlatát. Itt persze, semmi ismeretsége nincs is. Csupán Orthus az egyetlen, akit úgy ahogy ismer. És minden téren nem akaszkodhat rá a férfire.*
1344. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-10-06 14:14:09
Üzenet elküldve: 2026-10-06 14:14:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Édes otthon//
*Ismét kicsit feszélyezve érzi magát, köszönhetően annak, hogy a legelején úgy kell beszélgetnie, hogy szorgalmas szolgálók tesznek és vesznek körülöttük, ugyanakkor igyekszik minél hamarabb meg is szabadulni ettől a feszélyezettségtől. Végtére is nem hatalmas titkokat készül megosztani Aleniával, mivel pedig mostantól itt is fog élni, Lirenna, Tharic úr és a többiek előbb-utóbb úgy is megtudnák róla azt, amit most kikövetkeztethetnek akkor is, ha csak fél füllel figyelnek Alenia és az ő beszélgetésére.*
- De, mindent egybevetve jó volt. *igyekszik is gyorsan eloszlatni a félreértést az első szavakkal.* Főleg, hogy nem egyedül kellett mennem, jó társaságom volt és sokat is tanultam. Maga a torony és a környéke valóban gyönyörű, csak a mocsáron átvezető út hozzá kellemetlen kicsit, bár amióta van holdnyulam legalább nem kell attól félnem, hogy térdig, vagy akár nyakig süllyedek a sárban, ha nem figyelek eléggé. Érdekes is volt igen, csak fárasztó kora reggeltől estig a világon semmi mással nem foglalkozni, mint tanulással, de hát ez van, máskor is megtettem már, szóval nem is ezzel volt a gond.
*Elhallgat kicsit, hogy pontosan meg tudja fogalmazni, amit gondol, bár igazság szerint olyan sokat nem kell gondolkodnia azon, hogy szavak mely sorrendjével fejezheti ki leginkább érzéseit és a gondolatait. Most azt sem különösebben bánja, ha más is hallja, - bár a körülöttük serénykedők lassan végeznek talán, - annak ellenére, hogy mindez már sokkal inkább személyes, mint amiről idáig beszélt.*
- Igazából te hiányoztál. *mondja ki kicsit talán szégyellős mosollyal az igazságot.* Jó lett volna közben itt is lenni, miközben ott is vagyok. Bár teleportálni megtanultam, de az csak úgy működik, ha látom a pontot, ahová át akarom helyezni a testemet a térben, mivel pedig Artheniorig nem látni el a toronyból, ez persze szóba sem jöhetett.
*Újra mosolyog, és csak ezek után veszi el Aleniától és bontja ki a tekercset, ami ajándéknak tűnik, és bár valóban az, először fel sem fogja, hogy mi az. Igazából először lát ilyen városi pecséttel ellátott, hivatalos dokumentumot, de aztán miután elolvassa és felfogja a tartalmát igyekszik a lehető legőszintébben mosolyogni.
Biztos, benne, hogy Alenia pontosan tudja, - hiszen korábban el is mondta neki, - hogy ő nem várta volna el ezt, de persze örül neki, amit igyekszik ki is mutatni, bár nem tudja, hogy mennyire megy neki, amikor próbál olyan arcot vágni, mint aki őszintén örül, még akkor is, ha valóban örül. Fél tőle, hogy talán mesterkéltnek tűnik, ezért a szavaival is igyekszik ráerősíteni arra, amit első körben csak vonásaival próbált kifejezni.*
- Nagyon köszönöm! Őszintén hálás vagyok. *mosolyog és ha Nia hagyja neki, akkor fél kézzel meg is öleli és kicsit magához is húzza. A furcsa helyzet, hogy valahol Intath erőltette ki ezt az egészet, ő pedig mégis Aleniának hálás érte.*
- Tényleg nagyon köszönöm! És nagyon tetszik a ház is, a szobám is. *ismétli meg kicsivel korábbi önmagát.* Mindig is jó ízlésed volt. Tudod, hogy nem vártam el ezt, de örülök neki. *teszi még hozzá. Kissé sutának érezné, hogyha kimondaná, de ettől a kettőjük életének és sorsának a közösségét még erősebbnek és biztosabbnak érzi. Azért mégis megpróbálja, reméli, hogy sikerrel.*
- Így kicsit olyan, mintha most már pecsétes papír is megerősítené azt, hogy összetartozunk.
*Már csak abban reménykedik, hogy mindez nem sikerült sem túl sutára, sem túl szentimentálisra, sem pedig a kettőre együtt, és Alenia megérti, hogy bár tényleg boldog, ennél jobban, vagy máshogyan és összeszedettebben így hirtelen nem képes a háláját kifejezni neki.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.10.06 14:18:24
*Ismét kicsit feszélyezve érzi magát, köszönhetően annak, hogy a legelején úgy kell beszélgetnie, hogy szorgalmas szolgálók tesznek és vesznek körülöttük, ugyanakkor igyekszik minél hamarabb meg is szabadulni ettől a feszélyezettségtől. Végtére is nem hatalmas titkokat készül megosztani Aleniával, mivel pedig mostantól itt is fog élni, Lirenna, Tharic úr és a többiek előbb-utóbb úgy is megtudnák róla azt, amit most kikövetkeztethetnek akkor is, ha csak fél füllel figyelnek Alenia és az ő beszélgetésére.*
- De, mindent egybevetve jó volt. *igyekszik is gyorsan eloszlatni a félreértést az első szavakkal.* Főleg, hogy nem egyedül kellett mennem, jó társaságom volt és sokat is tanultam. Maga a torony és a környéke valóban gyönyörű, csak a mocsáron átvezető út hozzá kellemetlen kicsit, bár amióta van holdnyulam legalább nem kell attól félnem, hogy térdig, vagy akár nyakig süllyedek a sárban, ha nem figyelek eléggé. Érdekes is volt igen, csak fárasztó kora reggeltől estig a világon semmi mással nem foglalkozni, mint tanulással, de hát ez van, máskor is megtettem már, szóval nem is ezzel volt a gond.
*Elhallgat kicsit, hogy pontosan meg tudja fogalmazni, amit gondol, bár igazság szerint olyan sokat nem kell gondolkodnia azon, hogy szavak mely sorrendjével fejezheti ki leginkább érzéseit és a gondolatait. Most azt sem különösebben bánja, ha más is hallja, - bár a körülöttük serénykedők lassan végeznek talán, - annak ellenére, hogy mindez már sokkal inkább személyes, mint amiről idáig beszélt.*
- Igazából te hiányoztál. *mondja ki kicsit talán szégyellős mosollyal az igazságot.* Jó lett volna közben itt is lenni, miközben ott is vagyok. Bár teleportálni megtanultam, de az csak úgy működik, ha látom a pontot, ahová át akarom helyezni a testemet a térben, mivel pedig Artheniorig nem látni el a toronyból, ez persze szóba sem jöhetett.
*Újra mosolyog, és csak ezek után veszi el Aleniától és bontja ki a tekercset, ami ajándéknak tűnik, és bár valóban az, először fel sem fogja, hogy mi az. Igazából először lát ilyen városi pecséttel ellátott, hivatalos dokumentumot, de aztán miután elolvassa és felfogja a tartalmát igyekszik a lehető legőszintébben mosolyogni.
Biztos, benne, hogy Alenia pontosan tudja, - hiszen korábban el is mondta neki, - hogy ő nem várta volna el ezt, de persze örül neki, amit igyekszik ki is mutatni, bár nem tudja, hogy mennyire megy neki, amikor próbál olyan arcot vágni, mint aki őszintén örül, még akkor is, ha valóban örül. Fél tőle, hogy talán mesterkéltnek tűnik, ezért a szavaival is igyekszik ráerősíteni arra, amit első körben csak vonásaival próbált kifejezni.*
- Nagyon köszönöm! Őszintén hálás vagyok. *mosolyog és ha Nia hagyja neki, akkor fél kézzel meg is öleli és kicsit magához is húzza. A furcsa helyzet, hogy valahol Intath erőltette ki ezt az egészet, ő pedig mégis Aleniának hálás érte.*
- Tényleg nagyon köszönöm! És nagyon tetszik a ház is, a szobám is. *ismétli meg kicsivel korábbi önmagát.* Mindig is jó ízlésed volt. Tudod, hogy nem vártam el ezt, de örülök neki. *teszi még hozzá. Kissé sutának érezné, hogyha kimondaná, de ettől a kettőjük életének és sorsának a közösségét még erősebbnek és biztosabbnak érzi. Azért mégis megpróbálja, reméli, hogy sikerrel.*
- Így kicsit olyan, mintha most már pecsétes papír is megerősítené azt, hogy összetartozunk.
*Már csak abban reménykedik, hogy mindez nem sikerült sem túl sutára, sem túl szentimentálisra, sem pedig a kettőre együtt, és Alenia megérti, hogy bár tényleg boldog, ennél jobban, vagy máshogyan és összeszedettebben így hirtelen nem képes a háláját kifejezni neki.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.10.06 14:18:24
1343. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-10-05 20:37:36
Üzenet elküldve: 2026-10-05 20:37:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Látogatóban//
*Figyeli a leányzót, aki felindultságában annyira megfeledkezik magáról, hogy még a bicegését se próbálja leplezni. Erről beugrik az emlék Orthusnak, hogy amikor Wegtorenben találkoztak, már akkor feltűnt neki ez a kacskaság, és az is, hogy Ahen mennyire próbálta titkolni. Ugyanez megismétlődött most is, amikor viszontlátták egymást, de nem tulajdonított neki nagy jelentőséget.
De most, amikor a lány szembesül a helyzetével és őszintén kitör a sorsa ellen, ez a testi hiba is feltűnően előkerül. Bár Orthust nem különösebben érdekli, ő ugyanis a leány értékeit első sorban a családi kapcsolataiban és hátterében látja, másodsorban pedig a szemrevaló külsejében, ezek mellett pedig eltörpül a bicegése.
Ezzel együtt is megsajnálja kissé. Egy dolog hátrahagyni az elkényeztetett gyermekkort és felnőtté válni - Ahen esetében felfogni, hogy azért küldték Artheniorban, hogy végre találjon magának egy férjet, ami Wegtorenben nem sikerült. De teljesen más rádöbbenni, hogy egy ostromlott városba küldték, ahol a puszta túlélés is kétséges.
Látva, hogy a leányzó elpityeredik, felkel, és udvariasan átnyújt neki egy tiszta vászon zsebkendőt, aztán pedig megáll tőle két lépésre, diszkréten, csak hogy a leány mégse érezze magát annyira magára hagyva a bajban. Hagyja, hogy Ahen kicsit megnyugodjon, mielőtt így szólna.*
- Nézd, kedves Ahen, őszinte leszek veled. A legjobb talán az lenne, ha most visszatérnél Wegtorenbe, amíg még teheted, és engedelmesebb leszel a szüleiddel. Talán mégis sikerül Wegtorenben férjre lelned, ha behódolsz apád akaratának és engedsz a büszkeségedből.
*kezdi a mondandóját. Ahogy ezt kimondja, úgy véli, pontosan felismerte Ahen apjának szándékát: hogy az akaratos lány ijedten és alázatosan meneküljön vissza Wegtoren oltalmába, felismerve, hogy most már nincs más út a számára, mint az engedelmesség, ha biztonságban akar maradni. És valószínűleg ez lenne a legjobb is a lánynak. Legalábbis a legegyszerűbb.
De aztán Orthus csak tovább folytatja, amibe belekezdett.*
- A másik lehetőséged az, hogy maradsz Artheniorban, kockáztatsz, és talán nagyot nyersz. Esetleg itt gyorsan férjet találsz. Talán egy nemest, és akkor, ha nem is saját jogon, de gyorsan csatlakozhatsz a helyi arisztokráciához. Vagy, és kérlek ezt ne vedd sértésnek, de most bepótolod azt, amit Wegtorenben elmulasztottál: kiokosodsz az életből, és apránként a saját lábadra állsz. Arthenior a lehetőségek városa. Ez a sok vész, Lázadás, szegénység, romok, ork fenyegetés, ezek valójában mind-mind lehetőségek annak, aki megfontolt és nem fél tenni sem. Megtalálhatod itt a számításod, nem te lennél az első. Ami azt illeti, több olyan, hajdani artheniori arisztokrata hölgyet ismerek, akiknek a korábbi életét a Lázadás törte derékba, mégis képesek voltak túlélni ezt és saját erőből vitték valamire.
*mondja, hogy kicsit lelket öntsön a lányba. Aztán hozzáteszi.*
- Ha elfogadsz egy jó tanácsot, kezdd mindenképpen egy levéllel az atyádnak! Egy békülékenyebb levéllel, akkor is, ha a maradás mellett döntesz. Atyád vagyonából élsz, ha pedig a puszta éldegélésnél többre vágysz, akkor pénzből is többre lesz szükséged, és azt tőle kaphatod meg, amíg nem lesz saját vagyonod.
Ha van rá lehetőséged, emelj szót Artheniorért! Itt most minden segítség jól fog jönni az ostrom idejére. És ha elérsz valamit, az később a városban is javadra válik.
És természetesen, ha tanácsra lenne szükséged, vagy szeretnél jobban eligazodni Arthenior ügyeiben, felajánlom neked baráti segítségemet. Hiszen családjaink mindig jó kapcsolatot ápoltak egymással.
*teszi hozzá. Végső soron még Orthus is csak Ahen apja miatt van itt. Nélküle azt se tudná, hogy a lány a világon van. De ez is megváltozhat idővel, ha Ahen itt feltalálja magát.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.10.05 20:43:30
*Figyeli a leányzót, aki felindultságában annyira megfeledkezik magáról, hogy még a bicegését se próbálja leplezni. Erről beugrik az emlék Orthusnak, hogy amikor Wegtorenben találkoztak, már akkor feltűnt neki ez a kacskaság, és az is, hogy Ahen mennyire próbálta titkolni. Ugyanez megismétlődött most is, amikor viszontlátták egymást, de nem tulajdonított neki nagy jelentőséget.
De most, amikor a lány szembesül a helyzetével és őszintén kitör a sorsa ellen, ez a testi hiba is feltűnően előkerül. Bár Orthust nem különösebben érdekli, ő ugyanis a leány értékeit első sorban a családi kapcsolataiban és hátterében látja, másodsorban pedig a szemrevaló külsejében, ezek mellett pedig eltörpül a bicegése.
Ezzel együtt is megsajnálja kissé. Egy dolog hátrahagyni az elkényeztetett gyermekkort és felnőtté válni - Ahen esetében felfogni, hogy azért küldték Artheniorban, hogy végre találjon magának egy férjet, ami Wegtorenben nem sikerült. De teljesen más rádöbbenni, hogy egy ostromlott városba küldték, ahol a puszta túlélés is kétséges.
Látva, hogy a leányzó elpityeredik, felkel, és udvariasan átnyújt neki egy tiszta vászon zsebkendőt, aztán pedig megáll tőle két lépésre, diszkréten, csak hogy a leány mégse érezze magát annyira magára hagyva a bajban. Hagyja, hogy Ahen kicsit megnyugodjon, mielőtt így szólna.*
- Nézd, kedves Ahen, őszinte leszek veled. A legjobb talán az lenne, ha most visszatérnél Wegtorenbe, amíg még teheted, és engedelmesebb leszel a szüleiddel. Talán mégis sikerül Wegtorenben férjre lelned, ha behódolsz apád akaratának és engedsz a büszkeségedből.
*kezdi a mondandóját. Ahogy ezt kimondja, úgy véli, pontosan felismerte Ahen apjának szándékát: hogy az akaratos lány ijedten és alázatosan meneküljön vissza Wegtoren oltalmába, felismerve, hogy most már nincs más út a számára, mint az engedelmesség, ha biztonságban akar maradni. És valószínűleg ez lenne a legjobb is a lánynak. Legalábbis a legegyszerűbb.
De aztán Orthus csak tovább folytatja, amibe belekezdett.*
- A másik lehetőséged az, hogy maradsz Artheniorban, kockáztatsz, és talán nagyot nyersz. Esetleg itt gyorsan férjet találsz. Talán egy nemest, és akkor, ha nem is saját jogon, de gyorsan csatlakozhatsz a helyi arisztokráciához. Vagy, és kérlek ezt ne vedd sértésnek, de most bepótolod azt, amit Wegtorenben elmulasztottál: kiokosodsz az életből, és apránként a saját lábadra állsz. Arthenior a lehetőségek városa. Ez a sok vész, Lázadás, szegénység, romok, ork fenyegetés, ezek valójában mind-mind lehetőségek annak, aki megfontolt és nem fél tenni sem. Megtalálhatod itt a számításod, nem te lennél az első. Ami azt illeti, több olyan, hajdani artheniori arisztokrata hölgyet ismerek, akiknek a korábbi életét a Lázadás törte derékba, mégis képesek voltak túlélni ezt és saját erőből vitték valamire.
*mondja, hogy kicsit lelket öntsön a lányba. Aztán hozzáteszi.*
- Ha elfogadsz egy jó tanácsot, kezdd mindenképpen egy levéllel az atyádnak! Egy békülékenyebb levéllel, akkor is, ha a maradás mellett döntesz. Atyád vagyonából élsz, ha pedig a puszta éldegélésnél többre vágysz, akkor pénzből is többre lesz szükséged, és azt tőle kaphatod meg, amíg nem lesz saját vagyonod.
Ha van rá lehetőséged, emelj szót Artheniorért! Itt most minden segítség jól fog jönni az ostrom idejére. És ha elérsz valamit, az később a városban is javadra válik.
És természetesen, ha tanácsra lenne szükséged, vagy szeretnél jobban eligazodni Arthenior ügyeiben, felajánlom neked baráti segítségemet. Hiszen családjaink mindig jó kapcsolatot ápoltak egymással.
*teszi hozzá. Végső soron még Orthus is csak Ahen apja miatt van itt. Nélküle azt se tudná, hogy a lány a világon van. De ez is megváltozhat idővel, ha Ahen itt feltalálja magát.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.10.05 20:43:30
1342. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-10-05 19:12:29
Üzenet elküldve: 2026-10-05 19:12:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Édes otthon//
*Tea, szőlő és meleg kandalló. Bizony tökéletes hármas ez egy kellemes estéhez, melyet kettesben tölthetnek úgy, hogy nem csinálnak mást, csak beszélgetnek s élvezik egymás társaságát. A szolgálók jelenléte pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy mindez megtörténjen, mert Alenia maga sem a kandallót nem tudta volna begyújtani, de talán még a tea elkészítésével is meggyűlt volna a baja. Így azonban, míg Tharic úr mellettük azon ügyködik, hogy tüzet gyújtson a kandallóban, Lirenna pedig a szőlőt és a teát készíti elő, minden tökéletesen alakul.*
- Hosszúnak? Miért, nem érezted jól magad? *Kérdezi kíváncsian, mert az elf lánya akkor szokta hosszúnak érezni a napokat, mikor alig várja, hogy véget érjenek. Luninari eközben megoszt néhány részletet is arról, hogy mivel teltek a napjai, ami viszont nem tűnik annyira szörnyűnek, mint amennyire az első mondatból következtetni lehetett.*
- Tanulni igenis érdekes. A Mágustorony pedig gyönyörű hely lehet, még akkor is, ha nekem valójában semmi keresnivalóm nem lenne ott. *Kuncog halkan, kezét elegánsan a szája elé helyezve közben.
Alenia ezután a fél-elf szobalány, Lirenna felé fordul, aki készségesen érkezik meg, kezében egy tál zöld és kék fürtökből álló szőlővel és egy egész kancsónyi teával, illetve csészékkel. Gondosan le is tesz mindent a kávézóasztalra, ám a tálcán nem csak a gyümölcs és az ital található.
Egy összetekert, aranyszínű masnival megkötött dokumentum is árválkodik ott, amit Alenia rögtön a kezébe is vesz, amint a szolgálólány magukra hagyta őket.*
- Nos, Luninari. Ez itt a tiéd. Az én ajándékom neked. Illetve, nem is igazán ajándék, hisz megígértem. Fogadd szeretettel! *Adja át a tekercset, melyet, ha Luninari kibont, akkor egy Arthenior pecsétjével és Alenia aláírásával ellátott irományt olvashat, ami hivatalosan is kimondja, hogy ennek a háznak ő maga is ugyanolyan, teljesjogú tulajdonosa, mint Alenia.
Csendben, de kíváncsian várakozik, hogy vajon miképp érinti barátnőjét mindez. Abban biztos, hogy örülni fog neki, de attól már tart egy kicsit, hogy ahhoz a két dologhoz mit fog szólni, amit mindenképp el tervez mondani neki a mai este folyamán.*
*Tea, szőlő és meleg kandalló. Bizony tökéletes hármas ez egy kellemes estéhez, melyet kettesben tölthetnek úgy, hogy nem csinálnak mást, csak beszélgetnek s élvezik egymás társaságát. A szolgálók jelenléte pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy mindez megtörténjen, mert Alenia maga sem a kandallót nem tudta volna begyújtani, de talán még a tea elkészítésével is meggyűlt volna a baja. Így azonban, míg Tharic úr mellettük azon ügyködik, hogy tüzet gyújtson a kandallóban, Lirenna pedig a szőlőt és a teát készíti elő, minden tökéletesen alakul.*
- Hosszúnak? Miért, nem érezted jól magad? *Kérdezi kíváncsian, mert az elf lánya akkor szokta hosszúnak érezni a napokat, mikor alig várja, hogy véget érjenek. Luninari eközben megoszt néhány részletet is arról, hogy mivel teltek a napjai, ami viszont nem tűnik annyira szörnyűnek, mint amennyire az első mondatból következtetni lehetett.*
- Tanulni igenis érdekes. A Mágustorony pedig gyönyörű hely lehet, még akkor is, ha nekem valójában semmi keresnivalóm nem lenne ott. *Kuncog halkan, kezét elegánsan a szája elé helyezve közben.
Alenia ezután a fél-elf szobalány, Lirenna felé fordul, aki készségesen érkezik meg, kezében egy tál zöld és kék fürtökből álló szőlővel és egy egész kancsónyi teával, illetve csészékkel. Gondosan le is tesz mindent a kávézóasztalra, ám a tálcán nem csak a gyümölcs és az ital található.
Egy összetekert, aranyszínű masnival megkötött dokumentum is árválkodik ott, amit Alenia rögtön a kezébe is vesz, amint a szolgálólány magukra hagyta őket.*
- Nos, Luninari. Ez itt a tiéd. Az én ajándékom neked. Illetve, nem is igazán ajándék, hisz megígértem. Fogadd szeretettel! *Adja át a tekercset, melyet, ha Luninari kibont, akkor egy Arthenior pecsétjével és Alenia aláírásával ellátott irományt olvashat, ami hivatalosan is kimondja, hogy ennek a háznak ő maga is ugyanolyan, teljesjogú tulajdonosa, mint Alenia.
Csendben, de kíváncsian várakozik, hogy vajon miképp érinti barátnőjét mindez. Abban biztos, hogy örülni fog neki, de attól már tart egy kicsit, hogy ahhoz a két dologhoz mit fog szólni, amit mindenképp el tervez mondani neki a mai este folyamán.*
1341. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-10-05 18:23:27
Üzenet elküldve: 2026-10-05 18:23:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Látogatóban//
*Ahen nem az a fajta, aki a fenekén ülve tud figyelni ilyen horderejű dolgok megbeszélése közben. Amíg Orthus beszél, addig hallgatja, aztán váratlanul ugrik fel, oly gyorsan, mintha belecsíptek volna.*
- A mindenit!
*Szalad ki a száján, és gyors léptekkel tesz egy félkört a szobában. Járásán ezúttal nagyon is látni a testi hiba okozta bicegést. Ha elfeledkezik magáról, ez nagyon látványos, emelt talpú cipő ide vagy oda.*
- Mintha minden összeesküdött volna ellenem!
*Most Orthus egy pár percre szembesülhet azzal a lendülettel, és akarnoksággal, ami Ahen sajátja.*
- Az apám minden áron férjhez akar adni, de Wegtorenbe senkinek nem kellettem. Soha nem foglalkozott velem senki. Az anyám is csak amkezeit tördelte. A bátyám meg... Ah! Inkább ideküldtek, ahol fenyegetnek az orkok, és egy csomó nehézség vár rám! Miért tették ezt velem? Én nem akarom! Nem akarom!
*Egy pillanatra elcsuklik a hangja, mintha a sírás környékezné. Megáll, jobbjával az egyik szák támláján támaszkodik meg, tekintete Orthusra siklik. Hosszan nézi a férfi arcát, miközben lelkében káosz dúl.*
- Nincs önálló vagyonom. Minimális apanázst kapok apámtól. Ő fizet mindent, költőpénzem nagyon kevés. Nem tudom, mire menne a város ennyire kevés pénzzel? Nem értek semmihez, nem tudom, hogy bármi tevékenységre alkalmas lennék ezzel a kacska lábammal.
*Itt jó adag keserűség hangzik ki a szavak mélyéből. De még nem végzet.*
- Azért küldtek ide, hogy férjet találjak magamnak. De mondd meg nekem őszintén Orthus, kinek is kellenék én. Nincs külön vagyonom. Nem értek semmihez, és még sánta is vagyok. Hát... gyűlölöm ezt az egész világot!
*És ez az a pont, amikor hatalmas könnycsepp gördül ki a szemeiből. De már kezd is fájni a lába, dereka, legszívesebben újra leülne, de most ez is dühíti, a magatehetetlenség.*
*Ahen nem az a fajta, aki a fenekén ülve tud figyelni ilyen horderejű dolgok megbeszélése közben. Amíg Orthus beszél, addig hallgatja, aztán váratlanul ugrik fel, oly gyorsan, mintha belecsíptek volna.*
- A mindenit!
*Szalad ki a száján, és gyors léptekkel tesz egy félkört a szobában. Járásán ezúttal nagyon is látni a testi hiba okozta bicegést. Ha elfeledkezik magáról, ez nagyon látványos, emelt talpú cipő ide vagy oda.*
- Mintha minden összeesküdött volna ellenem!
*Most Orthus egy pár percre szembesülhet azzal a lendülettel, és akarnoksággal, ami Ahen sajátja.*
- Az apám minden áron férjhez akar adni, de Wegtorenbe senkinek nem kellettem. Soha nem foglalkozott velem senki. Az anyám is csak amkezeit tördelte. A bátyám meg... Ah! Inkább ideküldtek, ahol fenyegetnek az orkok, és egy csomó nehézség vár rám! Miért tették ezt velem? Én nem akarom! Nem akarom!
*Egy pillanatra elcsuklik a hangja, mintha a sírás környékezné. Megáll, jobbjával az egyik szák támláján támaszkodik meg, tekintete Orthusra siklik. Hosszan nézi a férfi arcát, miközben lelkében káosz dúl.*
- Nincs önálló vagyonom. Minimális apanázst kapok apámtól. Ő fizet mindent, költőpénzem nagyon kevés. Nem tudom, mire menne a város ennyire kevés pénzzel? Nem értek semmihez, nem tudom, hogy bármi tevékenységre alkalmas lennék ezzel a kacska lábammal.
*Itt jó adag keserűség hangzik ki a szavak mélyéből. De még nem végzet.*
- Azért küldtek ide, hogy férjet találjak magamnak. De mondd meg nekem őszintén Orthus, kinek is kellenék én. Nincs külön vagyonom. Nem értek semmihez, és még sánta is vagyok. Hát... gyűlölöm ezt az egész világot!
*És ez az a pont, amikor hatalmas könnycsepp gördül ki a szemeiből. De már kezd is fájni a lába, dereka, legszívesebben újra leülne, de most ez is dühíti, a magatehetetlenség.*
1340. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-10-04 18:11:16
Üzenet elküldve: 2026-10-04 18:11:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Látogatóban//
*Orthus nem mutatja semmi jelét, de magában megdöbben azon, hogy a leányzót mennyire tájékozatlanul küldte ide az apja. És részben talán azon is, hogy Ahen magától is mennyire nincs tisztában a helyzettel. A jelek szerint eddig nem nagyon fülelt, amikor politikáról, kereskedelemről, a nagyvilág híreiről esett szó. Most hirtelen egész megkomolyodik, mint aki szembesül a helyzetével. De legalább ahelyett, hogy emiatt elkeseredne, vagy hisztit csapna, azon gondolkozik, hogyan hozza ki a legtöbbet a helyzetből.
Elgondolkodik a kérdésen, majd így felel.*
- Nos, a legtöbbet most azzal segíthetsz, ha levelet írsz atyádnak és arra kéred, ő és vagyonos, befolyásos wegtoreni barátaik minden lehetséges módon támogassák Artheniort a védekezésben. Ha van saját, nélkülözhető vagyonod, ajáld fel a védekezésre, vagy a rászorulók megsegítésére. Ez egyszersmind a legjobb módja, hogy a városban elismertségre tégy szert, ami idővel talán nemesi címre lesz váltható. És ami a nemesi címet illeti: egyelőre nem elérhető, mert a városi tanács több ilyen címet nem adományoz. Idővel talán újra megnyílik ez a lehetőség. Készülj fel rá érdemekkel és anyagiakkal. Legutóbb 4000 arany volt az ára, ehhez járt egy selyemrévi kúria is.
*Meglehet, hogy ezekkel az információkkal elkedvtelenítette némileg a leányzót, ezért hozzáteszi.*
- És tartsd szem előtt: minden válsághelyzet egyúttal lehetőség is. Most, az ostrom idején lehet kitűnni a tömegből, ha kész vagy áldozatokra a városért. Ez bizonyára jól fog jönni akkor, amikor majd nemesi rangra pályázol.
*javasolja. Aztán a kereskedelmi joggal kapcsolatban így folytatja.*
- Amíg nem kívánsz önálló kereskedőházat létrehozni, nincs komolyabb akadálya annak, hogy üzletelj. Tanuld ki a város törvényeit, ügyelj rá hogy ezeket be tudd tartani, másra nincs szükséged.
*mondja még, majd elhallgat. Kicsit sajnálja a lányt. Úgy tűnik, Ahen most döbben rá, hogy nemcsak hogy nehéz dolga lesz az érvényesüléssel, de olyan időben jött Artheniorba, amikor még a jövő is kétséges. Ami Orthust illeti: ő nem hajlandó arra gondolni, hogy esetleg nem lesz holnap. Szándékosan és nagyon tudatosan beszél úgy az ostromról, mintha azt biztosan sikerülne visszaverni.*
*Orthus nem mutatja semmi jelét, de magában megdöbben azon, hogy a leányzót mennyire tájékozatlanul küldte ide az apja. És részben talán azon is, hogy Ahen magától is mennyire nincs tisztában a helyzettel. A jelek szerint eddig nem nagyon fülelt, amikor politikáról, kereskedelemről, a nagyvilág híreiről esett szó. Most hirtelen egész megkomolyodik, mint aki szembesül a helyzetével. De legalább ahelyett, hogy emiatt elkeseredne, vagy hisztit csapna, azon gondolkozik, hogyan hozza ki a legtöbbet a helyzetből.
Elgondolkodik a kérdésen, majd így felel.*
- Nos, a legtöbbet most azzal segíthetsz, ha levelet írsz atyádnak és arra kéred, ő és vagyonos, befolyásos wegtoreni barátaik minden lehetséges módon támogassák Artheniort a védekezésben. Ha van saját, nélkülözhető vagyonod, ajáld fel a védekezésre, vagy a rászorulók megsegítésére. Ez egyszersmind a legjobb módja, hogy a városban elismertségre tégy szert, ami idővel talán nemesi címre lesz váltható. És ami a nemesi címet illeti: egyelőre nem elérhető, mert a városi tanács több ilyen címet nem adományoz. Idővel talán újra megnyílik ez a lehetőség. Készülj fel rá érdemekkel és anyagiakkal. Legutóbb 4000 arany volt az ára, ehhez járt egy selyemrévi kúria is.
*Meglehet, hogy ezekkel az információkkal elkedvtelenítette némileg a leányzót, ezért hozzáteszi.*
- És tartsd szem előtt: minden válsághelyzet egyúttal lehetőség is. Most, az ostrom idején lehet kitűnni a tömegből, ha kész vagy áldozatokra a városért. Ez bizonyára jól fog jönni akkor, amikor majd nemesi rangra pályázol.
*javasolja. Aztán a kereskedelmi joggal kapcsolatban így folytatja.*
- Amíg nem kívánsz önálló kereskedőházat létrehozni, nincs komolyabb akadálya annak, hogy üzletelj. Tanuld ki a város törvényeit, ügyelj rá hogy ezeket be tudd tartani, másra nincs szükséged.
*mondja még, majd elhallgat. Kicsit sajnálja a lányt. Úgy tűnik, Ahen most döbben rá, hogy nemcsak hogy nehéz dolga lesz az érvényesüléssel, de olyan időben jött Artheniorba, amikor még a jövő is kétséges. Ami Orthust illeti: ő nem hajlandó arra gondolni, hogy esetleg nem lesz holnap. Szándékosan és nagyon tudatosan beszél úgy az ostromról, mintha azt biztosan sikerülne visszaverni.*
1339. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-10-04 13:49:47
Üzenet elküldve: 2026-10-04 13:49:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Édes otthon//
*Nem is lehet mindent azonnal a másikra zúdítani, ezt megérti. Ha érzelmei között nyilván a viszontlátás öröme dominál, még neki is, akivel minden bizonnyal kevesebb dolog történt, mint Aleniával, gondolatai attól még kavarognak kicsit, és nem árt, ha valami, például az Alenia által felajánlott tea és a tűz pattogása lenyugtatja őket annyira, hogy képes legyen könnyedén összeszedni valamennyit.
Kíváncsiságában sem szeretne túl türelmetlen lenni, amikor biztos benne, hogy előbb-utóbb megtud úgyis mindent, ami számára fontos. Marad egyelőre azoknál a dolgoknál, amiket muszáj kimondania.*
- Köszönöm, igazán nagyon tetszik minden. A szobám is gyönyörű lett, az erkélynek pedig külön örülök. *köszöni meg Alenia köszöntését a biztonság kedvéért, nehogy hálátlannak tűnjön, és minden bizonnyal hallatszik a hangján, ahogyan az arcán is látszik, hogy nem csak udvariaskodik, az új ház és saját szobája is valóban elnyerte a tetszését.
Alenia ötletét is jónak tartja természetesen. Jót fog tenni neki egy kis üldögélés és beszélgetés, főleg, hogy a tőle távol töltött idő nagy része utazásokkal és olyan intenzitású tanulással telt el, ami elfárasztotta legalább annyira, mintha kemény munkát végzett volna. Nem bánja, ha eltölthet barátnőjével egy csendes estét, amikor csak beszélget és üldögél.*
- Tea, szőlő és kandalló, mindhárom nagyon jól hangzik, *mosolyodik el Aleniáéhoz hasonló lelkesedéssel* ilyen téren szívesen bízom rád magam.
*Követi is Niát lefelé, és odalent természetesen elég hamar megállapítja magában, hogy Alenia mennyire otthonosan mozog ebben a környezetben, egy nagy, gyönyörű és szépen berendezett házban, szolgálók között, ami nem is csoda, hiszen éppen ilyen körülmények között nőtt fel. Most mégis olyan, mintha soha ki sem szakították volna erővel innen.
Inkább ő az, akinek újra szoknia kell mindezt, és akinek furcsa az, hogy valakik ismét kisasszonynak szólítják és szívélyesen ki is szolgálják, hogyha valami kívánsága van.
Ugyanakkor így, hogy már Alenia személyisége is betölti, nem pedig nélküle pihen és nézelődik itt, egyre jobban tetszik neki ez a ház, és jó érzés egy ilyen szép nappaliban leülni teázni a kandalló mellé. Főleg úgy, hogy ahogyan Alenia hangsúlyozta korábban, ez immár az ő háza, illetve az ő otthona is. Egy biztos, hogyha Intath egyszer esetleg meglátogatja is, igazán elégedett lehet, és nem hiszi, hogy innentől kezdve Alenia szemére vethet bármit is, az ő úgynevezett kisemmizését semmiképpen nem.*
- Csak egy-két nappal voltam többet távol, mint amennyi idővel eredetileg számoltam, mégis nagyon hosszúnak tűnt. *mondja aztán, hogy már kényelmesen elhelyezkedett.* Remélem nem történt közben semmi olyan, hogy valami miatt nagyon szükséged lett volna rám, mégsem voltam itt.
*Tényleg nagyon reméli, ugyanakkor, ha mégis lett volna ilyen eset, változtatni már természetesen nem tudna rajta, egyszerűen csak sajnálná.*
- Viszont túl sok érdekességet én nem hiszem, hogy fogok tudni mesélni, legfeljebb azt, hogy miket tanultam és mikről beszélgettem Adoaverrel, aki a Mágustroronyba elkísért. *teszi hozzá. Bár természetesen szívesen mesél mindezekről, azok alapján, amit Alenia mondott, miszerint sok minden történt a városban, amíg ő távol volt, feltételezi, hogy barátnőjének sokkal több mesélnivalója van nála.*
*Nem is lehet mindent azonnal a másikra zúdítani, ezt megérti. Ha érzelmei között nyilván a viszontlátás öröme dominál, még neki is, akivel minden bizonnyal kevesebb dolog történt, mint Aleniával, gondolatai attól még kavarognak kicsit, és nem árt, ha valami, például az Alenia által felajánlott tea és a tűz pattogása lenyugtatja őket annyira, hogy képes legyen könnyedén összeszedni valamennyit.
Kíváncsiságában sem szeretne túl türelmetlen lenni, amikor biztos benne, hogy előbb-utóbb megtud úgyis mindent, ami számára fontos. Marad egyelőre azoknál a dolgoknál, amiket muszáj kimondania.*
- Köszönöm, igazán nagyon tetszik minden. A szobám is gyönyörű lett, az erkélynek pedig külön örülök. *köszöni meg Alenia köszöntését a biztonság kedvéért, nehogy hálátlannak tűnjön, és minden bizonnyal hallatszik a hangján, ahogyan az arcán is látszik, hogy nem csak udvariaskodik, az új ház és saját szobája is valóban elnyerte a tetszését.
Alenia ötletét is jónak tartja természetesen. Jót fog tenni neki egy kis üldögélés és beszélgetés, főleg, hogy a tőle távol töltött idő nagy része utazásokkal és olyan intenzitású tanulással telt el, ami elfárasztotta legalább annyira, mintha kemény munkát végzett volna. Nem bánja, ha eltölthet barátnőjével egy csendes estét, amikor csak beszélget és üldögél.*
- Tea, szőlő és kandalló, mindhárom nagyon jól hangzik, *mosolyodik el Aleniáéhoz hasonló lelkesedéssel* ilyen téren szívesen bízom rád magam.
*Követi is Niát lefelé, és odalent természetesen elég hamar megállapítja magában, hogy Alenia mennyire otthonosan mozog ebben a környezetben, egy nagy, gyönyörű és szépen berendezett házban, szolgálók között, ami nem is csoda, hiszen éppen ilyen körülmények között nőtt fel. Most mégis olyan, mintha soha ki sem szakították volna erővel innen.
Inkább ő az, akinek újra szoknia kell mindezt, és akinek furcsa az, hogy valakik ismét kisasszonynak szólítják és szívélyesen ki is szolgálják, hogyha valami kívánsága van.
Ugyanakkor így, hogy már Alenia személyisége is betölti, nem pedig nélküle pihen és nézelődik itt, egyre jobban tetszik neki ez a ház, és jó érzés egy ilyen szép nappaliban leülni teázni a kandalló mellé. Főleg úgy, hogy ahogyan Alenia hangsúlyozta korábban, ez immár az ő háza, illetve az ő otthona is. Egy biztos, hogyha Intath egyszer esetleg meglátogatja is, igazán elégedett lehet, és nem hiszi, hogy innentől kezdve Alenia szemére vethet bármit is, az ő úgynevezett kisemmizését semmiképpen nem.*
- Csak egy-két nappal voltam többet távol, mint amennyi idővel eredetileg számoltam, mégis nagyon hosszúnak tűnt. *mondja aztán, hogy már kényelmesen elhelyezkedett.* Remélem nem történt közben semmi olyan, hogy valami miatt nagyon szükséged lett volna rám, mégsem voltam itt.
*Tényleg nagyon reméli, ugyanakkor, ha mégis lett volna ilyen eset, változtatni már természetesen nem tudna rajta, egyszerűen csak sajnálná.*
- Viszont túl sok érdekességet én nem hiszem, hogy fogok tudni mesélni, legfeljebb azt, hogy miket tanultam és mikről beszélgettem Adoaverrel, aki a Mágustroronyba elkísért. *teszi hozzá. Bár természetesen szívesen mesél mindezekről, azok alapján, amit Alenia mondott, miszerint sok minden történt a városban, amíg ő távol volt, feltételezi, hogy barátnőjének sokkal több mesélnivalója van nála.*
1338. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-10-03 19:04:22
Üzenet elküldve: 2026-10-03 19:04:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Édes otthon//
*Ami azt illeti, e ház nem csak félig otthona Luninarinak. Már az egész személyzet is tudja, és a hivatalos iratok is elkészültek ahhoz, hogy kész tényként lehessen kezelni azt, hogy ez a ház ugyanúgy a fél-elf lány tulajdona, mint Aleniáé. Megígérte neki, és amúgy sem tudta volna meghozni azt a döntést, hogy eladja a Rezidenciát anélkül, hogy ezt az ígéretet teljesítette volna.
Lirenna örömmel fogadja, hogy a kisasszonynak tetszik a szoba, így jókedvűen mehet tovább intézni egyéb teendőit, Luninarinak pedig van ideje birtokba venni a házat és pihenni is egy kicsit, míg Alenia meg nem érkezik.
Mihelyst találkoznak, egy őszinte, bensőséges öleléssel üdvözlik egymást. Hosszú másodpercekig tart a kedves gesztus, de a szőkeség végül elereszti őt, tesz egy lépést hátra és rámosolyog barátnőjére.*
- Köszöntelek az új otthonodban, kedvesem! Én jól vagyok, köszönöm és azt hiszem, őszintén mondhatom, hogy igen, minden a legnagyobb rendben. Sok minden történt, míg nem voltál a városban, szerintem egy este nem is lesz elég, hogy elmeséljem, ha mindenről tudni akarsz. *Nem kezd bele rögtön a történetekbe, pedig van belőle bőven. Drameilotenről, a közelgő esküvőjéről vagy épp az árvaház további sorsáról.*
- Mit szólnál hozzá, ha lemennénk a nappaliba, megkérnénk Tharic urat, hogy gyújtsa be a kandallót, kérnénk Lirennától egy-egy csésze finom teát meg esetleg szőlőt vagy valami mást nassolni, és elmesélnénk egymásnak, hogy mi minden történt velük? *Kérdezi lelkesen, de nincs kétsége afelől, hogy Luninarinak nem lesz ellenére ez a forgatókönyv. Ha barátnője igent mond, akkor ki is lép a szobából, hogy újra a földszintre induljon. Leérve utasítja Vaelthirt, hogy keresse meg Tharicot és Lirennát, és adja át nekik, hogy mi a feladatuk.
Alenia hamar megszokta, hogy újra szolgálók veszik körbe, s még csak azért sem kell fáradnia, hogy kiossza a feladatokat, mert azt is megteheti helyette más. Neki és Luninarinak annyi dolga van csupán, hogy helyet foglaljanak a nappaliban található, a kandalló közelében elhelyezett, hófehér kanapék egyikén.*
*Ami azt illeti, e ház nem csak félig otthona Luninarinak. Már az egész személyzet is tudja, és a hivatalos iratok is elkészültek ahhoz, hogy kész tényként lehessen kezelni azt, hogy ez a ház ugyanúgy a fél-elf lány tulajdona, mint Aleniáé. Megígérte neki, és amúgy sem tudta volna meghozni azt a döntést, hogy eladja a Rezidenciát anélkül, hogy ezt az ígéretet teljesítette volna.
Lirenna örömmel fogadja, hogy a kisasszonynak tetszik a szoba, így jókedvűen mehet tovább intézni egyéb teendőit, Luninarinak pedig van ideje birtokba venni a házat és pihenni is egy kicsit, míg Alenia meg nem érkezik.
Mihelyst találkoznak, egy őszinte, bensőséges öleléssel üdvözlik egymást. Hosszú másodpercekig tart a kedves gesztus, de a szőkeség végül elereszti őt, tesz egy lépést hátra és rámosolyog barátnőjére.*
- Köszöntelek az új otthonodban, kedvesem! Én jól vagyok, köszönöm és azt hiszem, őszintén mondhatom, hogy igen, minden a legnagyobb rendben. Sok minden történt, míg nem voltál a városban, szerintem egy este nem is lesz elég, hogy elmeséljem, ha mindenről tudni akarsz. *Nem kezd bele rögtön a történetekbe, pedig van belőle bőven. Drameilotenről, a közelgő esküvőjéről vagy épp az árvaház további sorsáról.*
- Mit szólnál hozzá, ha lemennénk a nappaliba, megkérnénk Tharic urat, hogy gyújtsa be a kandallót, kérnénk Lirennától egy-egy csésze finom teát meg esetleg szőlőt vagy valami mást nassolni, és elmesélnénk egymásnak, hogy mi minden történt velük? *Kérdezi lelkesen, de nincs kétsége afelől, hogy Luninarinak nem lesz ellenére ez a forgatókönyv. Ha barátnője igent mond, akkor ki is lép a szobából, hogy újra a földszintre induljon. Leérve utasítja Vaelthirt, hogy keresse meg Tharicot és Lirennát, és adja át nekik, hogy mi a feladatuk.
Alenia hamar megszokta, hogy újra szolgálók veszik körbe, s még csak azért sem kell fáradnia, hogy kiossza a feladatokat, mert azt is megteheti helyette más. Neki és Luninarinak annyi dolga van csupán, hogy helyet foglaljanak a nappaliban található, a kandalló közelében elhelyezett, hófehér kanapék egyikén.*
1337. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-10-03 17:49:04
Üzenet elküldve: 2026-10-03 17:49:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Látogatóban//
*Hallgatja Orthus válaszát az ork fenyegetésről. Így már érti azt a rengeteg embert városszerte. És míg hallgatja a másikat a kialakult helyzetről, fejében rohamléptekkel száguldanak a gondolatok. A világvége helyzet bekavarhat aprócska terveibe, így lehet, hogy nagyobb léptékekben kell gondolkodnia.
Korábban soha nem foglalkozott az üzleti dolgok menetével, de most fejlben körvonalazódni kezd a jövő, és benne a sok tennivaló. De el kell indulni valahonnan.*
- Hadd foglaljam össze.
*Pillant most nagyon komolyan Orthusra. Nyoma nincs most a hisztis akarnoknak.*
- Ha itt így marad minden, ahogy most van, akkor nem csak Arthenior szívhatja a fogát, de minden város is. Wegtoren élelmiszer nélkül maradhat. Gondolom Arthenior vezetői mindent megtesznek annak érdekében, hogy a város ne legyen az orkok martaléka. Mit tehetünk mi?
*Megakad a kérdés után. A "mi" alatt persze a nemeseket érti. Mivel eddig soha nem foglalkozott hasonló dolgokkal, most kissé kapkodóak a gondolatai. Persze, ha Orthus válaszol, és ad valami útmutatót a tennivalók terén az nagyon jó. Ám a kérdéseknek még nincs vége.*
- Orthus... *Felsóhajt, mert amire készül az egy nagyon hosszú út eleje.* segítenél nekem? Nem tudom, hogy pontosan miért is küldött ide az apám, de ha már ideküldött, akkor elkötelezném magamat Arthenior mellett. Hogyan lehet itt a nemesi címet bejegyeztetni? A kereskedelmi jogra kell valami engedély? *Megtorpan egy pillanatra, és a bosszúság árnyéka suhan végig az arcán.* Óh! Hát apám nekem semmit nem tanított!
*Van ebben egy kis elkeseredettség is, ahogy ez kibukik belőle, egyféle panaszképpen. Mostszembesül vele, hogy apja valóban csak az ikertestvérének tanított meg mindent, és Ahenben nem is látott többet, mint egy kényszerűséget, egy púpot a hátán. Karjait is kicsit széttárja az utolsó mondatánál tanácstalanul. Hova, merre tovább? A kigondolt út megvan, de semmit nem tud arról az életről, amibe belekíván vágni. Kérdőn pillant Orthusra.*
*Hallgatja Orthus válaszát az ork fenyegetésről. Így már érti azt a rengeteg embert városszerte. És míg hallgatja a másikat a kialakult helyzetről, fejében rohamléptekkel száguldanak a gondolatok. A világvége helyzet bekavarhat aprócska terveibe, így lehet, hogy nagyobb léptékekben kell gondolkodnia.
Korábban soha nem foglalkozott az üzleti dolgok menetével, de most fejlben körvonalazódni kezd a jövő, és benne a sok tennivaló. De el kell indulni valahonnan.*
- Hadd foglaljam össze.
*Pillant most nagyon komolyan Orthusra. Nyoma nincs most a hisztis akarnoknak.*
- Ha itt így marad minden, ahogy most van, akkor nem csak Arthenior szívhatja a fogát, de minden város is. Wegtoren élelmiszer nélkül maradhat. Gondolom Arthenior vezetői mindent megtesznek annak érdekében, hogy a város ne legyen az orkok martaléka. Mit tehetünk mi?
*Megakad a kérdés után. A "mi" alatt persze a nemeseket érti. Mivel eddig soha nem foglalkozott hasonló dolgokkal, most kissé kapkodóak a gondolatai. Persze, ha Orthus válaszol, és ad valami útmutatót a tennivalók terén az nagyon jó. Ám a kérdéseknek még nincs vége.*
- Orthus... *Felsóhajt, mert amire készül az egy nagyon hosszú út eleje.* segítenél nekem? Nem tudom, hogy pontosan miért is küldött ide az apám, de ha már ideküldött, akkor elkötelezném magamat Arthenior mellett. Hogyan lehet itt a nemesi címet bejegyeztetni? A kereskedelmi jogra kell valami engedély? *Megtorpan egy pillanatra, és a bosszúság árnyéka suhan végig az arcán.* Óh! Hát apám nekem semmit nem tanított!
*Van ebben egy kis elkeseredettség is, ahogy ez kibukik belőle, egyféle panaszképpen. Mostszembesül vele, hogy apja valóban csak az ikertestvérének tanított meg mindent, és Ahenben nem is látott többet, mint egy kényszerűséget, egy púpot a hátán. Karjait is kicsit széttárja az utolsó mondatánál tanácstalanul. Hova, merre tovább? A kigondolt út megvan, de semmit nem tud arról az életről, amibe belekíván vágni. Kérdőn pillant Orthusra.*
1336. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-10-03 12:57:03
Üzenet elküldve: 2026-10-03 12:57:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 398
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 398
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Míg a halál…//
* Drameiloten nem menne olyan messzire, hogy a benne kavargó érzelmeket szerelemnek gondolja, ahhoz, ha kis is alakul benne, még sok idő kell. Viszont nem állíthatja, hogy ne érezne vonzalmat a másik irányába, hiszen elméjének, és szemének is kedves eddig a teremtés, nem csak a társalgásban, de a kinézetében is kedvét leli. Azt nem tudja megmondani, hogy mit tenne, ha nem lenne meg közöttük ez a fajta feszült levegő, nehezen tudja elképzelni, hogy olyan házasságban éljen, ahol a mellé rendelt nő nem kelti fel az érdeklődését. Főleg azóta, hogy megtudta Wymnter születésének körülményeit, kifejezetten irtózik a gondolattól. Bár nem tudja megígérni, hogy ő maga hűséges lesz, azt elvárja, hogy felesége az legyen. Hiába, bármennyire is kedves és illedelmes valaki, azért neki is lehetnek jellemhibái. Egyelőre azonban nem jár más nőkön az agya, csupán a mellette sétálóval van elfoglalva. *
- Hosszú életünk egyik előnye, hogy nem köt minket az emberek sietsége, nem kell mindent elhamarkodni, ahogy a rövid életűek teszik. Jobb szeretném megismerni kegyedet, és elmerülni a szeretetében, mielőtt a gyermeki áldás elszakítaná tőlem, és osztoznom kellene figyelmén. * Szól hát arra vonatkozóan, hogy ő nem feltétlenül szeretne a házasság után rögtön beleugrani a gyermekvállalásba, egyrészt mert megrémíti a gondolat ilyen fiatalon, másrészt mert igaz amit mond, sokkal jobban szeretné kiélvezni a nekik adott időt. Egy gyermek nem csak öröm, de felelősség és idő is, és ha rögtön az után, hogy az új városba került, egyből a gyermekágy mellé köti hitvesét, akkor aligha találja meg magának azt az otthont, amit az új helyen, Drameiloten mellett keres. Szeretné először megteremteni számára azokat a körülményeket, amikben nyugodtan, és boldogan tud majd az anyaságra gondolni. *
- Egyébként is, ha az ostromnak vége, és felpezsdül az élet, biztosra veszem, hogy annyi társalgási eseményre leszünk hivatottak, amennyit elképzelni sem tudunk. Pocakkal ezek kényelmetlenek lehetnek, viszont szeretném, ha mindegyiken részt venne velem. * Teszi még hozzá újabb magyarázatként, majd elterelődik a téma a saját gyermekeikről a város gyermekeire. A felvetésre bólint. *
- Úgy tudom, hogy unokatestvérem biztosította az épületet az árváknak. Bizonyosan szívesen látnak majd minket, viszont semmiképp sem mennék üres kézzel. Ha megteszi, hogy kigondol egy az alkalomhoz illő ajándékot, amivel a látogatásunkat megkoronázhatjuk, azzal lekötelez. Az anyagiakról természetesen gondolkodom. * Mosolyog leendő kedvesére kissé félre döntött fejjel, és ezek a szavak talán a jövőre vonatkozóan is beszédesek. A ház ura láthatóan nem kíván egyedül meghozni minden döntést, szereti bevonni a hozzá közel állókat, nem tervezi eldugni és kalitkába zárni az Eldorwen úrnőt, akit csak akkor vesz elő, ha mutogatni akar. A háztartás ha nem is egyenrangú, de kiemelt tagjának szánja, olyannak, aki megoszthatja vele mindig a véleményét, és akire mindig odafigyel. Természetesen karját odaadóan nyújtja, hogy belé karolhasson a nő ismét, viszont a következő mondatba kissé belepirul. Nehéz lenne tagadni, hogy a lovaglásról egészen más jut eszébe, mint amit a helyzet sejtet. *
- Szívesen megtanítom lovagolni. * Mondja végül egy félmosollyal az arcán, és szabad karját ökölbe szorítva emeli a szájához, hogy zavartan köhinthessen egyet. Hogy mire is gondolt, azt nem részletezi. Viszont az biztos, hogy a város körüli sétákhoz nem árt, ha valaki járatos a lovaglás művészetében. Megannyi szép táj terül el Arthenior körül, amiket mind érdemes legalább egyszer látni. Még a kikötőnek is megvan a maga mocsokba zárt szépsége, ahogy a tenger hullámai a partot nyaldossák. *
- Mi sem tenne boldogabbá, mint a házasság önnel. * Biztosítja fajtársát, ezzel ki is jelentve azt, hogy az eddigiek alapján szimpatikus számára a hölgy, és nem bánta meg az eddigieket. *
- A városban szemtelenül sok a mágus, ami bizonyosan köszönhető Abogr mester jó hírének, és a Hetedik templomának. Alkimisták gyanánt is több olyan nevet tudhatunk magunkénak, amikre a világ minden szegletében felkapják a nevüket. Nem ritka a nemesi házaktól, hogy ilyen tanításban részesülnek, és úgy gondolom, hogy gyermekeink sem kell, hogy ez alól kivételt tegyenek, amennyiben ők is öröklik a mágiához való hajlamot. * Tervezgeti újra kettejük jövőjét, és szinte látja is maga előtt a sok Eeyr mágust, ahogy a kertben futkározva játszanak az istennő segedelmével. Viszont hamar arcára fagy a mosoly, ahogy a következő kérdés elhangzik. Megáll a Csonthídnál, amit időközben elértek, és gondterhelt arccal néz át a túloldalára. *
- Csatasorba? Aligha. Nemesként nem utasíthatnak, és nem is lennék nagy hasznukra, hiszen távol áll tőlem a harc és a kardforgatás, vagy a pusztító mágia. Én magam az elementáris mágiákat sosem tanultam, a Hetedik és az egyensúly szolgálója vagyok. Kötelességem, hogy segítsek az elesetteken, és ott legyek, ahol a legnagyobb szükség van egy gyógyítóra, még ha így nem is élvezhetem Selyemrév biztonságát. * Sóhajt mélyet, ahogy az egykori Meredélyt feltöltött vízre néz. A Lázadók Sírja egy olyan szégyenfolt, aminek a terhét minden egykori nemes a vállán cipel, és úgy érzi, még nem sikerült törleszteniük. Láthatóan elszontyolodik, ahogy ezek a terhek újra megjelennek a vállán, még testtartásában is látszik, hogy a mindig határozott, mindig sudár férfi kissé összenyomódik alattuk. *
- És ha szeret, akkor nem kér, hogy válasszak a város iránti kötelességem, és ön között. Szerencsétlen az időpont, hogy nem tölthetek minden időt ön mellett, hogy a veszély itt leselkedik a fejünk felett, viszont a városnak olyan múltja van, ami minden nemes számára egy olyan kitételt támaszt, ami alól nincs kibúvónk. Adósok vagyunk, amit törlesztenünk kell, de nem pénzzel, hanem tettekkel, és ha úgy adódik, a vérünkkel is.
* Drameiloten nem menne olyan messzire, hogy a benne kavargó érzelmeket szerelemnek gondolja, ahhoz, ha kis is alakul benne, még sok idő kell. Viszont nem állíthatja, hogy ne érezne vonzalmat a másik irányába, hiszen elméjének, és szemének is kedves eddig a teremtés, nem csak a társalgásban, de a kinézetében is kedvét leli. Azt nem tudja megmondani, hogy mit tenne, ha nem lenne meg közöttük ez a fajta feszült levegő, nehezen tudja elképzelni, hogy olyan házasságban éljen, ahol a mellé rendelt nő nem kelti fel az érdeklődését. Főleg azóta, hogy megtudta Wymnter születésének körülményeit, kifejezetten irtózik a gondolattól. Bár nem tudja megígérni, hogy ő maga hűséges lesz, azt elvárja, hogy felesége az legyen. Hiába, bármennyire is kedves és illedelmes valaki, azért neki is lehetnek jellemhibái. Egyelőre azonban nem jár más nőkön az agya, csupán a mellette sétálóval van elfoglalva. *
- Hosszú életünk egyik előnye, hogy nem köt minket az emberek sietsége, nem kell mindent elhamarkodni, ahogy a rövid életűek teszik. Jobb szeretném megismerni kegyedet, és elmerülni a szeretetében, mielőtt a gyermeki áldás elszakítaná tőlem, és osztoznom kellene figyelmén. * Szól hát arra vonatkozóan, hogy ő nem feltétlenül szeretne a házasság után rögtön beleugrani a gyermekvállalásba, egyrészt mert megrémíti a gondolat ilyen fiatalon, másrészt mert igaz amit mond, sokkal jobban szeretné kiélvezni a nekik adott időt. Egy gyermek nem csak öröm, de felelősség és idő is, és ha rögtön az után, hogy az új városba került, egyből a gyermekágy mellé köti hitvesét, akkor aligha találja meg magának azt az otthont, amit az új helyen, Drameiloten mellett keres. Szeretné először megteremteni számára azokat a körülményeket, amikben nyugodtan, és boldogan tud majd az anyaságra gondolni. *
- Egyébként is, ha az ostromnak vége, és felpezsdül az élet, biztosra veszem, hogy annyi társalgási eseményre leszünk hivatottak, amennyit elképzelni sem tudunk. Pocakkal ezek kényelmetlenek lehetnek, viszont szeretném, ha mindegyiken részt venne velem. * Teszi még hozzá újabb magyarázatként, majd elterelődik a téma a saját gyermekeikről a város gyermekeire. A felvetésre bólint. *
- Úgy tudom, hogy unokatestvérem biztosította az épületet az árváknak. Bizonyosan szívesen látnak majd minket, viszont semmiképp sem mennék üres kézzel. Ha megteszi, hogy kigondol egy az alkalomhoz illő ajándékot, amivel a látogatásunkat megkoronázhatjuk, azzal lekötelez. Az anyagiakról természetesen gondolkodom. * Mosolyog leendő kedvesére kissé félre döntött fejjel, és ezek a szavak talán a jövőre vonatkozóan is beszédesek. A ház ura láthatóan nem kíván egyedül meghozni minden döntést, szereti bevonni a hozzá közel állókat, nem tervezi eldugni és kalitkába zárni az Eldorwen úrnőt, akit csak akkor vesz elő, ha mutogatni akar. A háztartás ha nem is egyenrangú, de kiemelt tagjának szánja, olyannak, aki megoszthatja vele mindig a véleményét, és akire mindig odafigyel. Természetesen karját odaadóan nyújtja, hogy belé karolhasson a nő ismét, viszont a következő mondatba kissé belepirul. Nehéz lenne tagadni, hogy a lovaglásról egészen más jut eszébe, mint amit a helyzet sejtet. *
- Szívesen megtanítom lovagolni. * Mondja végül egy félmosollyal az arcán, és szabad karját ökölbe szorítva emeli a szájához, hogy zavartan köhinthessen egyet. Hogy mire is gondolt, azt nem részletezi. Viszont az biztos, hogy a város körüli sétákhoz nem árt, ha valaki járatos a lovaglás művészetében. Megannyi szép táj terül el Arthenior körül, amiket mind érdemes legalább egyszer látni. Még a kikötőnek is megvan a maga mocsokba zárt szépsége, ahogy a tenger hullámai a partot nyaldossák. *
- Mi sem tenne boldogabbá, mint a házasság önnel. * Biztosítja fajtársát, ezzel ki is jelentve azt, hogy az eddigiek alapján szimpatikus számára a hölgy, és nem bánta meg az eddigieket. *
- A városban szemtelenül sok a mágus, ami bizonyosan köszönhető Abogr mester jó hírének, és a Hetedik templomának. Alkimisták gyanánt is több olyan nevet tudhatunk magunkénak, amikre a világ minden szegletében felkapják a nevüket. Nem ritka a nemesi házaktól, hogy ilyen tanításban részesülnek, és úgy gondolom, hogy gyermekeink sem kell, hogy ez alól kivételt tegyenek, amennyiben ők is öröklik a mágiához való hajlamot. * Tervezgeti újra kettejük jövőjét, és szinte látja is maga előtt a sok Eeyr mágust, ahogy a kertben futkározva játszanak az istennő segedelmével. Viszont hamar arcára fagy a mosoly, ahogy a következő kérdés elhangzik. Megáll a Csonthídnál, amit időközben elértek, és gondterhelt arccal néz át a túloldalára. *
- Csatasorba? Aligha. Nemesként nem utasíthatnak, és nem is lennék nagy hasznukra, hiszen távol áll tőlem a harc és a kardforgatás, vagy a pusztító mágia. Én magam az elementáris mágiákat sosem tanultam, a Hetedik és az egyensúly szolgálója vagyok. Kötelességem, hogy segítsek az elesetteken, és ott legyek, ahol a legnagyobb szükség van egy gyógyítóra, még ha így nem is élvezhetem Selyemrév biztonságát. * Sóhajt mélyet, ahogy az egykori Meredélyt feltöltött vízre néz. A Lázadók Sírja egy olyan szégyenfolt, aminek a terhét minden egykori nemes a vállán cipel, és úgy érzi, még nem sikerült törleszteniük. Láthatóan elszontyolodik, ahogy ezek a terhek újra megjelennek a vállán, még testtartásában is látszik, hogy a mindig határozott, mindig sudár férfi kissé összenyomódik alattuk. *
- És ha szeret, akkor nem kér, hogy válasszak a város iránti kötelességem, és ön között. Szerencsétlen az időpont, hogy nem tölthetek minden időt ön mellett, hogy a veszély itt leselkedik a fejünk felett, viszont a városnak olyan múltja van, ami minden nemes számára egy olyan kitételt támaszt, ami alól nincs kibúvónk. Adósok vagyunk, amit törlesztenünk kell, de nem pénzzel, hanem tettekkel, és ha úgy adódik, a vérünkkel is.
1335. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-10-03 02:57:59
Üzenet elküldve: 2026-10-03 02:57:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Míg a halál…//
*Nem feltétlen negatívum az, hogy Myranelle nincs tisztába a férfi érzelmeivel, vagy gondolataival, sőt. Akkor lennének csak igazán bajban – s talán lesznek is-, ha megtudja, ez itt nem csupán kötelességtudat és érdekházasság.
Idegennek hat számára a gondolat, miszerint házasságban szerelem is lehet, esetleg vonzalom. Nem ismer ilyet sem közelről, sem távolról, ha jobban meggondolja, még a szülei is csak utólag csiszolódtak egymáshoz, emberöltők során. A nővérei és húgai egytől-egyig győlölik a nekik választott férjeiket. Ezért is félt ennyire ettől a frigytől. Mit félt…fél!
Retteg, mert iszonyattal tölti el a szép arc, a szívélyes viselkedés, a jó modor. A jól csengő családi név, a vagyon… Tudja, mindennek ára van, ő pedig előre fél megtudni és megfizetni azt.
Amíg azt hiszi a férfi kényszerből kedves vele, muszájból néz rá úgy, ahogy nézi az ő elméje is tiszta marad, mert a szabályok előre lefektetettek, tisztázottak. Felkészítették erre, másra sem készülnek kisleány koruk óta, minthogy jó feleségei legyenek leendő férjüknek és büszkén vigyék tovább vérvonalukat és örökségük a lehető legjobb partival. Ám a pillanatban, mikor a legkisebb jelét is látja az önkéntes szimpátiának, új területre érkeznek, ami ismeretlen terep számára. Hála szigorú, vallásos neveltetésének, büszke házának és erkölcsös komornájának, az etikán és illemen túli interakciók ezen területén egészen kevés tapasztalattal rendelkezik, mely ha pontosan akarjuk megfogalmazni pontosan a nullát takarja.
Így azt sem bánja, hogy nem érintik meg a hátát. Feltehetően nem tudna mit kezdeni egy kettesben megejtett félöleléssel, nem fogná fel annak szándékát, jelentését, legyen a gesztus akármennyire ártalmatlan, ártatlan és jószándék vezérelte.
Talán ezért is érti félre a gyermekekkel kapcsolatos kérdést. Hiába a gyengéd tekintet, a kedveskedő hanghordozás, a lihanechi készpénznek veszi a kijelentést. Arca őszinteségről árulkodik, tiszta jellemről.*
-Az Eldorwen ház termékeny, Eeyr jó csípővel áldott meg minket. Törekedni fogok rá, hogy a frigy megköttetése után mihamarabb eleget tegyek a hitvesi kötelességeimnek és fiú örökösöket ajándékozzam meg. Ön pedig, ha boldoggá kíván tenni, hálából a fiúkért megajándékozhat egy leánnyal. A fiúkat túlságosan hamar elveszítik az anyjuk a tudósmesterek és kardmesterek ellenében. A kisleányok tovább maradnak gyermekek. Szeretem őket, kedvem lelem bennük. Úgy hallottam, itt árvaház is van a közelben. Talán az egyik délután ellátogatok oda, ha úgy kívánja sétapartneremnek szegődhetne. Én nem bánnám.
*Utolsó megjegyzését jóval halkabban teszi hozzá, bizonytalanul, mintha csak attól félne, meghallja bárki őket. Biztató, szerény mosoly ül ki az arcára, fejét alig észrevehetően biccenti meg önigazolásként. *
-Én nem tudok lovagolni, sohasem tanítottak meg. Lihanechben szigorúan veszik az ilyesmit, leányok nem ülhetnek lóhátra, az nem nekik való. Artherior más… talán majd itt megfogok. Sétáljunk hát, legalább lesz lehetőségem megismerni Önt! Mutassa az utat kérem!
*Kézfejét finoman emeli előre, majd a férfi irányába, várva, hogy felajánlja neki karját. Ha megkapja óvatosan karol belé, így indul a Drameiloten iránt mutatott irányba. Mögöttük valamivel hátrébb az ikerlányok közül az egyik lépdel, mint kísérő, szolgáló és mondvacsinált gardedám.*
-Nagyon fontos az Eldorwen háznak ez a frigy. Nagyon fontos…nekem, ez a frigy. Szeretném, ha jól menne, ha megtörténne.
*Azt már nem teszi hozzá, mennyire csalódott lenne, ha nem. Nem a férfiben, sokkal inkább magában. Sokáig nem szól semmit, a környezetet figyeli, azt tanulmányozza. Az embereket benne, az épületeket és az idősebb Sayqueves viszonyulását mindehez. Kedvét leli a férfi magasságában, a hajában. Többször is felépillant, egészen diszkréten, egy-egy pillantást lopva, mintha nem tudna betelni a látvánnyal. Talán nem is tud.
Mivel nem látott tiltakozást a tudománnyal kapcsolatos kérdésekben, így úgy ítéli meg, nyugodtan kérdezhet bennük.*
- Úgy hangzik nekem, kedves Önnek ez a terület. Sok kedves mágus ismerőse van? Hát alkimista…? Erős affinitása lehet, ha így ragaszkodik Gömböc. -*a nevet félve ejti, mintha attól tartana, elrontja azt.*-Tudom…a házunk ismeri a követet…Hallottuk a híreket…
*A makulátlan homlok finom ráncba szalad, szemöldöke összébb ugrik. Látszik rajta, kérdezni kíván valamit, ám nehezen jön ki. Végül némi hezitálás után felteszi.*
-Ha a város ostrom alá kerülne…ha veszélybe kerülnénk…kötelezni fogják Önt, hogy lépjen csatasorba? Kötelezhetik? Acéllal, vagy… -*fejével a manalény felé biccent, a mágiára célozva.*
*Nem feltétlen negatívum az, hogy Myranelle nincs tisztába a férfi érzelmeivel, vagy gondolataival, sőt. Akkor lennének csak igazán bajban – s talán lesznek is-, ha megtudja, ez itt nem csupán kötelességtudat és érdekházasság.
Idegennek hat számára a gondolat, miszerint házasságban szerelem is lehet, esetleg vonzalom. Nem ismer ilyet sem közelről, sem távolról, ha jobban meggondolja, még a szülei is csak utólag csiszolódtak egymáshoz, emberöltők során. A nővérei és húgai egytől-egyig győlölik a nekik választott férjeiket. Ezért is félt ennyire ettől a frigytől. Mit félt…fél!
Retteg, mert iszonyattal tölti el a szép arc, a szívélyes viselkedés, a jó modor. A jól csengő családi név, a vagyon… Tudja, mindennek ára van, ő pedig előre fél megtudni és megfizetni azt.
Amíg azt hiszi a férfi kényszerből kedves vele, muszájból néz rá úgy, ahogy nézi az ő elméje is tiszta marad, mert a szabályok előre lefektetettek, tisztázottak. Felkészítették erre, másra sem készülnek kisleány koruk óta, minthogy jó feleségei legyenek leendő férjüknek és büszkén vigyék tovább vérvonalukat és örökségük a lehető legjobb partival. Ám a pillanatban, mikor a legkisebb jelét is látja az önkéntes szimpátiának, új területre érkeznek, ami ismeretlen terep számára. Hála szigorú, vallásos neveltetésének, büszke házának és erkölcsös komornájának, az etikán és illemen túli interakciók ezen területén egészen kevés tapasztalattal rendelkezik, mely ha pontosan akarjuk megfogalmazni pontosan a nullát takarja.
Így azt sem bánja, hogy nem érintik meg a hátát. Feltehetően nem tudna mit kezdeni egy kettesben megejtett félöleléssel, nem fogná fel annak szándékát, jelentését, legyen a gesztus akármennyire ártalmatlan, ártatlan és jószándék vezérelte.
Talán ezért is érti félre a gyermekekkel kapcsolatos kérdést. Hiába a gyengéd tekintet, a kedveskedő hanghordozás, a lihanechi készpénznek veszi a kijelentést. Arca őszinteségről árulkodik, tiszta jellemről.*
-Az Eldorwen ház termékeny, Eeyr jó csípővel áldott meg minket. Törekedni fogok rá, hogy a frigy megköttetése után mihamarabb eleget tegyek a hitvesi kötelességeimnek és fiú örökösöket ajándékozzam meg. Ön pedig, ha boldoggá kíván tenni, hálából a fiúkért megajándékozhat egy leánnyal. A fiúkat túlságosan hamar elveszítik az anyjuk a tudósmesterek és kardmesterek ellenében. A kisleányok tovább maradnak gyermekek. Szeretem őket, kedvem lelem bennük. Úgy hallottam, itt árvaház is van a közelben. Talán az egyik délután ellátogatok oda, ha úgy kívánja sétapartneremnek szegődhetne. Én nem bánnám.
*Utolsó megjegyzését jóval halkabban teszi hozzá, bizonytalanul, mintha csak attól félne, meghallja bárki őket. Biztató, szerény mosoly ül ki az arcára, fejét alig észrevehetően biccenti meg önigazolásként. *
-Én nem tudok lovagolni, sohasem tanítottak meg. Lihanechben szigorúan veszik az ilyesmit, leányok nem ülhetnek lóhátra, az nem nekik való. Artherior más… talán majd itt megfogok. Sétáljunk hát, legalább lesz lehetőségem megismerni Önt! Mutassa az utat kérem!
*Kézfejét finoman emeli előre, majd a férfi irányába, várva, hogy felajánlja neki karját. Ha megkapja óvatosan karol belé, így indul a Drameiloten iránt mutatott irányba. Mögöttük valamivel hátrébb az ikerlányok közül az egyik lépdel, mint kísérő, szolgáló és mondvacsinált gardedám.*
-Nagyon fontos az Eldorwen háznak ez a frigy. Nagyon fontos…nekem, ez a frigy. Szeretném, ha jól menne, ha megtörténne.
*Azt már nem teszi hozzá, mennyire csalódott lenne, ha nem. Nem a férfiben, sokkal inkább magában. Sokáig nem szól semmit, a környezetet figyeli, azt tanulmányozza. Az embereket benne, az épületeket és az idősebb Sayqueves viszonyulását mindehez. Kedvét leli a férfi magasságában, a hajában. Többször is felépillant, egészen diszkréten, egy-egy pillantást lopva, mintha nem tudna betelni a látvánnyal. Talán nem is tud.
Mivel nem látott tiltakozást a tudománnyal kapcsolatos kérdésekben, így úgy ítéli meg, nyugodtan kérdezhet bennük.*
- Úgy hangzik nekem, kedves Önnek ez a terület. Sok kedves mágus ismerőse van? Hát alkimista…? Erős affinitása lehet, ha így ragaszkodik Gömböc. -*a nevet félve ejti, mintha attól tartana, elrontja azt.*-Tudom…a házunk ismeri a követet…Hallottuk a híreket…
*A makulátlan homlok finom ráncba szalad, szemöldöke összébb ugrik. Látszik rajta, kérdezni kíván valamit, ám nehezen jön ki. Végül némi hezitálás után felteszi.*
-Ha a város ostrom alá kerülne…ha veszélybe kerülnénk…kötelezni fogják Önt, hogy lépjen csatasorba? Kötelezhetik? Acéllal, vagy… -*fejével a manalény felé biccent, a mágiára célozva.*
1334. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-10-03 00:27:37
Üzenet elküldve: 2026-10-03 00:27:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 398
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 398
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Míg a halál…//
* A férfi nem tudja, hogy milyen gondolatok fogalmazódnak meg a szépséges fekete hajzuhatag alatt, de alighanem kedvére lennének, hiszen benne is hasonlóan kezd kibontakozni a vonzalom. Mosolyogva hallgatja a Felguna asszonyról szóló történetet, majd az ajtó felé pillant. *
- Akkor azt hiszem azt sem nézné szép szemmel, hogy most kettesben tartózkodunk itt, távol a személyzettől. Ez sem feltétlenül illendő, ismeretségünk ilyen korai szakaszában. * Gondolkodik hangosan, és pillantásából olyasfajta gyermeki fény csillog, ami azokra a fiatalokra jellemző, akik tudják, hogy tilosban járnak, mégis élvezik. Drameiloten életének számos meghatározó pillanatát szülte a rosszalkodás, bár aligha lenne akár csak egy valaki a személyzetben, aki ezekről tud. Az ilyen bátor, aki hosszú évek, talán évtizedek óta nem bukott le soha. Viszont az is kétségtelen, hogy nem húzza el az orrát arra a felvetésre, hogy egy dajka majd ellátja a baját a saját házában, bár az már kérdés, hogy mi történne, ha ténylegesen sor kerülne erre. Viszont nem szokott olyan problémákon gondolkodni, amik nem érintik. Viszont arra mindenképpen jó volt a történet, hogy elvegye a férfi kedvét attól, hogy gyengéden a nő hátához érjen séta közben, félig átölelve. Pedig szeretne hozzá érni, akár csak az ujja hegyével, valami gyengéd, könnyed mozdulattal, hogy kicsit belsőségesebbé tegye a sétát, hogy éreztesse vendégével, hogy jó helyen van, biztonságban, és szeretetben. Mégsem teheti, sétál hát tovább mint eddig, de hirtelen olyan, mintha holt súly lenne a két vállából kilógó végtag. Viszkető és zavaró, még ha mindebből nem is látszik semmi. *
- Örülök neki, hogy egy ilyen kedves hölgy kísérte az útján, aki ilyen sokat jelent. Remélem, hogy megéli még azt, hogy láthassa a mi gyermekeinket is. * Néz gyengéden a másikra, finoman puhatolózva, hogy mit gondol a gyermek témáról. Korai még, és nem is igazán tervezi, hosszú éveik vannak még arra, hogy az utódvállalás előtt összecsiszolódjanak, megismerjék egymást, mégis fontos, hogy közös nevezőn legyenek ebben a kérdésben. Drameiloten gyermekeket szeretne, és még azelőtt, hogy megélné a századik évét. Vagy a százhúszat, ha Myranelle nagyon korainak gondolja. *
- Intézkedni fogok, hogy így legyen. * Bólint határozottan azzal kapcsolatban, hogy a fürdőt rendelkezésre bocsássa. Ez a legkevesebb, amivel leendőbelije kedvére tehet, és még őszintén boldog is, hogy örömet okozhat egy ilyen apró kedvességgel.
Ezután viszont a lihanechi nemes elköveti azt a hibát, hogy Gömböcről kérdezi, a fénylényről, amiről hosszú előadásokat tudna tartani, naphosszat tudna beszélni, és még többet gondolkodni rajta, felfedezni, megismerni. El kell ismerje, hogy nagyon sok idejét tölti ki az, hogy minél többet tanulmányozza, de a következő hatokban már eltervezte, hogy elsődleges figyelmének a tárgya nem ez lesz, hanem leendő hitvese. Viszont amikor a kellemes találkozik a hasznossal, annak nehéz ellenállni. *
- Amennyire tudom, egy kísérlet eredménye. A kedves ismerősöm igen ügyes mágus, és mellette a város, vagy talán az egész világ egyik legjobb alkimistája. Ismer egy varázslatot, amivel életre tud kelteni dolgokat, és amennyire tudom kipróbálta, hogy mi történik, ha egy manaitallal próbálkozik. A részletek elismerem homályosak számomra, mert nem voltam jelen. * Indul el a bejárat felé, értve a finom utalásból és célzásból. *
- Egyelőre a városon belül nincsen semmi, amitől félnünk kellene. Bízom benne, hogy ez így is fog maradni, a város éjt nappalá téve dolgozik azon, hogy mindenre felkészüljön. Követek érkeztek a környező városokból, hogy segítséget nyújtjanak, és Selyemrév természeténél fogva egy biztonságos részen van, ha bekövetkezne a legrosszabb, csak visszahúzódunk ide. * Próbál támaszt nyújtani, és a kapuban aztán megáll. *
- Lovon szeretne utazni, vagy gyalog? Ha szükséges, hívatok hintót is, viszont azt gondolom, hogy ha igazán szeretné látni a várost, akkor nem ez a legmegfelelőbb módja. * Érdeklődik szelíden, hogy mire is készült az Eldorwen úrnő. *
* A férfi nem tudja, hogy milyen gondolatok fogalmazódnak meg a szépséges fekete hajzuhatag alatt, de alighanem kedvére lennének, hiszen benne is hasonlóan kezd kibontakozni a vonzalom. Mosolyogva hallgatja a Felguna asszonyról szóló történetet, majd az ajtó felé pillant. *
- Akkor azt hiszem azt sem nézné szép szemmel, hogy most kettesben tartózkodunk itt, távol a személyzettől. Ez sem feltétlenül illendő, ismeretségünk ilyen korai szakaszában. * Gondolkodik hangosan, és pillantásából olyasfajta gyermeki fény csillog, ami azokra a fiatalokra jellemző, akik tudják, hogy tilosban járnak, mégis élvezik. Drameiloten életének számos meghatározó pillanatát szülte a rosszalkodás, bár aligha lenne akár csak egy valaki a személyzetben, aki ezekről tud. Az ilyen bátor, aki hosszú évek, talán évtizedek óta nem bukott le soha. Viszont az is kétségtelen, hogy nem húzza el az orrát arra a felvetésre, hogy egy dajka majd ellátja a baját a saját házában, bár az már kérdés, hogy mi történne, ha ténylegesen sor kerülne erre. Viszont nem szokott olyan problémákon gondolkodni, amik nem érintik. Viszont arra mindenképpen jó volt a történet, hogy elvegye a férfi kedvét attól, hogy gyengéden a nő hátához érjen séta közben, félig átölelve. Pedig szeretne hozzá érni, akár csak az ujja hegyével, valami gyengéd, könnyed mozdulattal, hogy kicsit belsőségesebbé tegye a sétát, hogy éreztesse vendégével, hogy jó helyen van, biztonságban, és szeretetben. Mégsem teheti, sétál hát tovább mint eddig, de hirtelen olyan, mintha holt súly lenne a két vállából kilógó végtag. Viszkető és zavaró, még ha mindebből nem is látszik semmi. *
- Örülök neki, hogy egy ilyen kedves hölgy kísérte az útján, aki ilyen sokat jelent. Remélem, hogy megéli még azt, hogy láthassa a mi gyermekeinket is. * Néz gyengéden a másikra, finoman puhatolózva, hogy mit gondol a gyermek témáról. Korai még, és nem is igazán tervezi, hosszú éveik vannak még arra, hogy az utódvállalás előtt összecsiszolódjanak, megismerjék egymást, mégis fontos, hogy közös nevezőn legyenek ebben a kérdésben. Drameiloten gyermekeket szeretne, és még azelőtt, hogy megélné a századik évét. Vagy a százhúszat, ha Myranelle nagyon korainak gondolja. *
- Intézkedni fogok, hogy így legyen. * Bólint határozottan azzal kapcsolatban, hogy a fürdőt rendelkezésre bocsássa. Ez a legkevesebb, amivel leendőbelije kedvére tehet, és még őszintén boldog is, hogy örömet okozhat egy ilyen apró kedvességgel.
Ezután viszont a lihanechi nemes elköveti azt a hibát, hogy Gömböcről kérdezi, a fénylényről, amiről hosszú előadásokat tudna tartani, naphosszat tudna beszélni, és még többet gondolkodni rajta, felfedezni, megismerni. El kell ismerje, hogy nagyon sok idejét tölti ki az, hogy minél többet tanulmányozza, de a következő hatokban már eltervezte, hogy elsődleges figyelmének a tárgya nem ez lesz, hanem leendő hitvese. Viszont amikor a kellemes találkozik a hasznossal, annak nehéz ellenállni. *
- Amennyire tudom, egy kísérlet eredménye. A kedves ismerősöm igen ügyes mágus, és mellette a város, vagy talán az egész világ egyik legjobb alkimistája. Ismer egy varázslatot, amivel életre tud kelteni dolgokat, és amennyire tudom kipróbálta, hogy mi történik, ha egy manaitallal próbálkozik. A részletek elismerem homályosak számomra, mert nem voltam jelen. * Indul el a bejárat felé, értve a finom utalásból és célzásból. *
- Egyelőre a városon belül nincsen semmi, amitől félnünk kellene. Bízom benne, hogy ez így is fog maradni, a város éjt nappalá téve dolgozik azon, hogy mindenre felkészüljön. Követek érkeztek a környező városokból, hogy segítséget nyújtjanak, és Selyemrév természeténél fogva egy biztonságos részen van, ha bekövetkezne a legrosszabb, csak visszahúzódunk ide. * Próbál támaszt nyújtani, és a kapuban aztán megáll. *
- Lovon szeretne utazni, vagy gyalog? Ha szükséges, hívatok hintót is, viszont azt gondolom, hogy ha igazán szeretné látni a várost, akkor nem ez a legmegfelelőbb módja. * Érdeklődik szelíden, hogy mire is készült az Eldorwen úrnő. *
1333. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-10-02 22:40:30
Üzenet elküldve: 2026-10-02 22:40:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Míg a halál…//
*A gyöngyfogak a szép gondolatok és azokhoz kötődő bűnösség firtatására alsó ajkának puha húsába mélyednek, így próbálva elfojtani a szélesedő vigyort. Sikertelen.
Myranelle önkéntelen reakciója az ajakharapó grimaszból ívelő csalafinta mosoly, melyet egy szívdobbanásnyi idővel később tenyerével félig takar el, amazt szájára tapasztva úgy, hogy hüvelykujja lefelé, az áll irányába álljon. Rosszallóan ingatja meg a fejét, ám a tekintetben nincs neheztelés, a merészségre reagáló hitetlenkedés annál inkább.*
-Felguna asszony még a dédanyámat is dajkálta. Úgy hiszem nála tisztább vallásút sosem fogunk megismerni, mégis biztosíthatom Drameiloten, a pillanatban, mikor itt találna minket kettesben…belénk verné azt a logikát. Emlékszem, egész fiatal voltam, mikor vendégei voltunk egy lovagi tornának. Odáig voltam az egyik lovagocskáért, annyira szépnek tartottam, mint az ég legfényesebb csillagát, ő sem volt tán közömbös irántam. Táncmulatságba hívott a torna után, én pedig annyira szívesen mentem volna. Fiatal voltam, szerettem táncolni. Felguna néni a mulatság előtt rajtakapott a készülődésben…mondanom sem kell, nem én voltam, aki aznap táncolt. A pletykák szerint, nos…úgy mondják elhúzta a lovagocska nótáját, no meg persze az enyémet is. Sokat tanultam az esetből, azóta nem is jártam lovagi tornán!
*Történetét mindenféle neheztelés, rossz szájíz nélkül meséli. A hangja könnyed, vidám, meleg tónusú, minden szavában mosolyog, míg a kezeivel is mesél. Eközben egyre csak lépdel a kertben annak újabb és újabb csodáját fedezve fel.*
-Már nem vagyok gyermek, de mégis tartok Felguna haragjától, rosszallásától. A szemében mind kölykök azok vagyunk… A kétszázhuszonhatodik esztendejét fogja idén tölteni. Gyermekkora óta az Eldorwen házat szolgálja. Ő a mi kincsünk. Megbecsüljük.
*Szeretettel beszél az idős elfről, erről árulkodnak gesztusai is. A felajánlásra hálásan hajtja meg a fejét, a víz felé fordul.*
-Végtelenül sokat jelentene számomra. Szép gesztus volna, nem felejteném el úgy hiszem sosem.
*Apró dolognak tűnhet, Myranellenek mégis sokat jelent a felajánlás. Egy szelet otthon lehetne az első távoltöltött éjszakáján. Arra gondol, talán mégsem lesz itt annyira borzalmas, talán mégsem fogja annyira gyűlölni ezt a várost. Tovább nem mer gondolkodni egyelőre. Talán babonából, talán félelemből, nem meri elképzelni milyen lehet majd a közös életük. Kijönnek-e majd egymással, vagy egyfolytában marják csak a másikat, látni fogja-e a férfit a mennyegző után, vagy csak a hitvesi ágyban találkoznak, szenvedélyes-e és ha igen a szenvedélyét neki mutatja majd vagy az örömházaknak és annak minden leányának, esetleg bódító szereknek vagy más kártékony hobbinak.
Elég hosszú életet élt ahhoz, hogy sokat halljon a füle, s még többet lásson a szeme. Félne? Fél bizony! Tart az ismeretlentől, attól, milyen élete lesz távol az otthonától. Fogja-e ezt a helyet valaha otthonaként látni? És ezt az embert? Lesz-e az ő menedéke, a „szívének otthona”?
A kacifántos filozófiai okfejtést elnyíló ajkakkal hallgatja, igyekszik követi amazt, ám a szemfüles hallgatóságnak feltűnhet, a nő félúton valahol elkalandozott. Nem untatja a férfi, épp az ellenkezője, túlságosan is leköti. A mosoly letörölhetetlen, állandó vendégként ül Myranelle arcán, ahogy egyre csak hallgatja a szenvedélyes beszédet. Tekintete csak aztán vándorol ismét az energialényre. Érdeklődéssel hallgatja annak milétét, a név hallatán meghajtja a fejét, mintha csak köszöntené amazt.*
-Lenyűgöző…!
*Valamivel közelebb lép, hogy jobban szemügyre vehesse a lény, ahogy az eszik. Ajkai megfeszülnek, egymásnak préselődnek. Bár leköti a figyelmét és érdekli, megtartja a távolságot.*
-Ez a lény…egy kísérlet eredménye, vagy kutatáskor találták? Úgy értem… -*kézfejével Gömböc felé legyint*-Természetes, vagy mágia szülte? Nem veszélyes ez…Önre?
*Tenyerével eközben kifelé int, az ajtó irányába, jelezve, lassan indulni kíván. Ha megindul a férfi, úgy követi ő is, mellette lépdelve hallgatja annak mondandóját a lényről. Kiérve, ha rajta múlik, nem áll hintó a kapu előtt, nem rendeltetett maguknak fogatot.*
-Szerettem volna felfedezni a várost, ám…nem vagyok benne biztos, hogy most a legbiztonságosabb. Láttam a készültségi állapotot és azt, ami…vele jár. Mit gondol, meglátogatható biztonságban a templom, vagy jobb, ha kocsival megyünk? Milyen távolságban van? És mi a várostól?
*A gyöngyfogak a szép gondolatok és azokhoz kötődő bűnösség firtatására alsó ajkának puha húsába mélyednek, így próbálva elfojtani a szélesedő vigyort. Sikertelen.
Myranelle önkéntelen reakciója az ajakharapó grimaszból ívelő csalafinta mosoly, melyet egy szívdobbanásnyi idővel később tenyerével félig takar el, amazt szájára tapasztva úgy, hogy hüvelykujja lefelé, az áll irányába álljon. Rosszallóan ingatja meg a fejét, ám a tekintetben nincs neheztelés, a merészségre reagáló hitetlenkedés annál inkább.*
-Felguna asszony még a dédanyámat is dajkálta. Úgy hiszem nála tisztább vallásút sosem fogunk megismerni, mégis biztosíthatom Drameiloten, a pillanatban, mikor itt találna minket kettesben…belénk verné azt a logikát. Emlékszem, egész fiatal voltam, mikor vendégei voltunk egy lovagi tornának. Odáig voltam az egyik lovagocskáért, annyira szépnek tartottam, mint az ég legfényesebb csillagát, ő sem volt tán közömbös irántam. Táncmulatságba hívott a torna után, én pedig annyira szívesen mentem volna. Fiatal voltam, szerettem táncolni. Felguna néni a mulatság előtt rajtakapott a készülődésben…mondanom sem kell, nem én voltam, aki aznap táncolt. A pletykák szerint, nos…úgy mondják elhúzta a lovagocska nótáját, no meg persze az enyémet is. Sokat tanultam az esetből, azóta nem is jártam lovagi tornán!
*Történetét mindenféle neheztelés, rossz szájíz nélkül meséli. A hangja könnyed, vidám, meleg tónusú, minden szavában mosolyog, míg a kezeivel is mesél. Eközben egyre csak lépdel a kertben annak újabb és újabb csodáját fedezve fel.*
-Már nem vagyok gyermek, de mégis tartok Felguna haragjától, rosszallásától. A szemében mind kölykök azok vagyunk… A kétszázhuszonhatodik esztendejét fogja idén tölteni. Gyermekkora óta az Eldorwen házat szolgálja. Ő a mi kincsünk. Megbecsüljük.
*Szeretettel beszél az idős elfről, erről árulkodnak gesztusai is. A felajánlásra hálásan hajtja meg a fejét, a víz felé fordul.*
-Végtelenül sokat jelentene számomra. Szép gesztus volna, nem felejteném el úgy hiszem sosem.
*Apró dolognak tűnhet, Myranellenek mégis sokat jelent a felajánlás. Egy szelet otthon lehetne az első távoltöltött éjszakáján. Arra gondol, talán mégsem lesz itt annyira borzalmas, talán mégsem fogja annyira gyűlölni ezt a várost. Tovább nem mer gondolkodni egyelőre. Talán babonából, talán félelemből, nem meri elképzelni milyen lehet majd a közös életük. Kijönnek-e majd egymással, vagy egyfolytában marják csak a másikat, látni fogja-e a férfit a mennyegző után, vagy csak a hitvesi ágyban találkoznak, szenvedélyes-e és ha igen a szenvedélyét neki mutatja majd vagy az örömházaknak és annak minden leányának, esetleg bódító szereknek vagy más kártékony hobbinak.
Elég hosszú életet élt ahhoz, hogy sokat halljon a füle, s még többet lásson a szeme. Félne? Fél bizony! Tart az ismeretlentől, attól, milyen élete lesz távol az otthonától. Fogja-e ezt a helyet valaha otthonaként látni? És ezt az embert? Lesz-e az ő menedéke, a „szívének otthona”?
A kacifántos filozófiai okfejtést elnyíló ajkakkal hallgatja, igyekszik követi amazt, ám a szemfüles hallgatóságnak feltűnhet, a nő félúton valahol elkalandozott. Nem untatja a férfi, épp az ellenkezője, túlságosan is leköti. A mosoly letörölhetetlen, állandó vendégként ül Myranelle arcán, ahogy egyre csak hallgatja a szenvedélyes beszédet. Tekintete csak aztán vándorol ismét az energialényre. Érdeklődéssel hallgatja annak milétét, a név hallatán meghajtja a fejét, mintha csak köszöntené amazt.*
-Lenyűgöző…!
*Valamivel közelebb lép, hogy jobban szemügyre vehesse a lény, ahogy az eszik. Ajkai megfeszülnek, egymásnak préselődnek. Bár leköti a figyelmét és érdekli, megtartja a távolságot.*
-Ez a lény…egy kísérlet eredménye, vagy kutatáskor találták? Úgy értem… -*kézfejével Gömböc felé legyint*-Természetes, vagy mágia szülte? Nem veszélyes ez…Önre?
*Tenyerével eközben kifelé int, az ajtó irányába, jelezve, lassan indulni kíván. Ha megindul a férfi, úgy követi ő is, mellette lépdelve hallgatja annak mondandóját a lényről. Kiérve, ha rajta múlik, nem áll hintó a kapu előtt, nem rendeltetett maguknak fogatot.*
-Szerettem volna felfedezni a várost, ám…nem vagyok benne biztos, hogy most a legbiztonságosabb. Láttam a készültségi állapotot és azt, ami…vele jár. Mit gondol, meglátogatható biztonságban a templom, vagy jobb, ha kocsival megyünk? Milyen távolságban van? És mi a várostól?
1332. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-10-02 21:39:32
Üzenet elküldve: 2026-10-02 21:39:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Édes otthon//
*Mindig is tisztában volt azzal, hogy Aleniában cseppnyi korlátolt előítélet sincsen a félvérekkel szemben, - ha más nem, éppen a barátságuk erre az élő bizonyíték, - mégis jól esik neki, hogy új félig-otthonában egy fél-elf lány vezeti körbe. Már amennyiben jól érzi, hogy valóban az, mert az ilyesmit ránézésre sokszor elég nehéz megállapítani, a legtöbbször inkább megérzés az egész, ami az esetek nagy többségében bejön, nagyon néha pedig egyáltalán nem.
Valószínűsíti, - bár természetesen nincsen erre semmiféle egzakt bizonyítéka, - hogy mivel maga is félvér, jobban ráérez arra, hogy ki az, aki hozzá hasonló. Szívesen elbeszélgetne a lánnyal, hogy ki, ő, honnan jött ide és miért, édesanyja, vagy éppen az apja volt-e ember, de nem akar első alkalommal sem túl közvetlen, sem pedig túl kíváncsi, vagy tolakodó lenni. Minden bizonnyal lesz majd még alkalmuk bőven megismerni egymást.
Még azt sem kérdezi meg, hogy ki az az Atkira úr, akinek feladatát a szobalány akár őszinte lelkesedésből és segítőkészségből, akár csak azért veszi át, hogy „jó pontokat” szerezzen nála. (Vagy mert éppen Atkira úr itt sincs éppen.) Az utolsó előtti opciót mondjuk nem hiszi, de még ha így is lenne akkor is hálás neki azért, amiért megmutatta a szobáját.*
- Nagyon tetszik a szoba, köszönöm! Aleniának határozottan jó ízlése van. *mosolyodik el válaszképpen a talán csak udvariasságból feltett kérdésre.*
- Köszönöm szépen a segítséget is! Szólok majd, ha szükségem lenne bármire, de egyelőre nincsen.
*Miután a fél-elf lány magára hagyja a kölcsönösen udvarias elköszönések után, természetesen az első dolga kiszabadítani utazókosárból Holdpihét, megetetni és itatni, almot készíteni neki, kicsit pedig játszani vele, hogy eléggé lefárassza ahhoz, hogy aludjon újra. Kicsit sajnálja őt. Hozzá van nőve, és éppen ezért ez már a harmadik új otthon, amit meg kellene szoknia és szeretnie, pedig egy macskának egyetlen vadászterület is elég lenne bőven. Még jó, hogy a Mágustoronyba nem cipelte magával, mivel biztos volt benne, hogy azzal kis kedvencét már tényleg teljesen összezavarta volna.
Miután macskájáról gondoskodott, plüssnyulainak is talál helyet az új ágyán, kicsit körbenéz a házban, fürdik, fésülködik, felvesz egy szép világoskék ruhát az utazásra szánt nyűhető öltözet helyett, kiáll aztán pedig kiül az erkélyre élvezve a gyönyörű kilátást és a levegőt. Tényleg nagyon tetszik neki a szoba, az ágy és az erkély, és minden itt.
Ezek után Holdpihéhez hasonlóan ő is elszundít kicsit. Nem sokkal az előtt kel fel és öltözik vissza, hogy Nia belép hozzá. Természetes, hogy az ölelését nem utasítja vissza, sőt, lehet ő ölel szorosabban, mint Alenia, ne mintha szándékosam akarna ilyen téren versenyezni vele.
Utána egyszerre mosolyog, de örömében a szeme is könnybe lábad, hiába tudja, hogy valahol vicces, hogy ennyire meghatódik attól, hogy újra láthatja Aleniát, holott nyilván csak ő érzi úgy, mintha sokkal régebben váltak volna el, mint ami a valóság.*
- De jó végre itt lenni és újra látni téged! *mondja ki legelőször is a nyilvánvalót miután a hosszas ölelésből kibontakozott.*
- Jól vagy? Minden rendben?
*Rengeteg kérdése lenne még, de ez a kettő körülbelül minden más általa fel nem tett kérdést is magában foglal.*
*Mindig is tisztában volt azzal, hogy Aleniában cseppnyi korlátolt előítélet sincsen a félvérekkel szemben, - ha más nem, éppen a barátságuk erre az élő bizonyíték, - mégis jól esik neki, hogy új félig-otthonában egy fél-elf lány vezeti körbe. Már amennyiben jól érzi, hogy valóban az, mert az ilyesmit ránézésre sokszor elég nehéz megállapítani, a legtöbbször inkább megérzés az egész, ami az esetek nagy többségében bejön, nagyon néha pedig egyáltalán nem.
Valószínűsíti, - bár természetesen nincsen erre semmiféle egzakt bizonyítéka, - hogy mivel maga is félvér, jobban ráérez arra, hogy ki az, aki hozzá hasonló. Szívesen elbeszélgetne a lánnyal, hogy ki, ő, honnan jött ide és miért, édesanyja, vagy éppen az apja volt-e ember, de nem akar első alkalommal sem túl közvetlen, sem pedig túl kíváncsi, vagy tolakodó lenni. Minden bizonnyal lesz majd még alkalmuk bőven megismerni egymást.
Még azt sem kérdezi meg, hogy ki az az Atkira úr, akinek feladatát a szobalány akár őszinte lelkesedésből és segítőkészségből, akár csak azért veszi át, hogy „jó pontokat” szerezzen nála. (Vagy mert éppen Atkira úr itt sincs éppen.) Az utolsó előtti opciót mondjuk nem hiszi, de még ha így is lenne akkor is hálás neki azért, amiért megmutatta a szobáját.*
- Nagyon tetszik a szoba, köszönöm! Aleniának határozottan jó ízlése van. *mosolyodik el válaszképpen a talán csak udvariasságból feltett kérdésre.*
- Köszönöm szépen a segítséget is! Szólok majd, ha szükségem lenne bármire, de egyelőre nincsen.
*Miután a fél-elf lány magára hagyja a kölcsönösen udvarias elköszönések után, természetesen az első dolga kiszabadítani utazókosárból Holdpihét, megetetni és itatni, almot készíteni neki, kicsit pedig játszani vele, hogy eléggé lefárassza ahhoz, hogy aludjon újra. Kicsit sajnálja őt. Hozzá van nőve, és éppen ezért ez már a harmadik új otthon, amit meg kellene szoknia és szeretnie, pedig egy macskának egyetlen vadászterület is elég lenne bőven. Még jó, hogy a Mágustoronyba nem cipelte magával, mivel biztos volt benne, hogy azzal kis kedvencét már tényleg teljesen összezavarta volna.
Miután macskájáról gondoskodott, plüssnyulainak is talál helyet az új ágyán, kicsit körbenéz a házban, fürdik, fésülködik, felvesz egy szép világoskék ruhát az utazásra szánt nyűhető öltözet helyett, kiáll aztán pedig kiül az erkélyre élvezve a gyönyörű kilátást és a levegőt. Tényleg nagyon tetszik neki a szoba, az ágy és az erkély, és minden itt.
Ezek után Holdpihéhez hasonlóan ő is elszundít kicsit. Nem sokkal az előtt kel fel és öltözik vissza, hogy Nia belép hozzá. Természetes, hogy az ölelését nem utasítja vissza, sőt, lehet ő ölel szorosabban, mint Alenia, ne mintha szándékosam akarna ilyen téren versenyezni vele.
Utána egyszerre mosolyog, de örömében a szeme is könnybe lábad, hiába tudja, hogy valahol vicces, hogy ennyire meghatódik attól, hogy újra láthatja Aleniát, holott nyilván csak ő érzi úgy, mintha sokkal régebben váltak volna el, mint ami a valóság.*
- De jó végre itt lenni és újra látni téged! *mondja ki legelőször is a nyilvánvalót miután a hosszas ölelésből kibontakozott.*
- Jól vagy? Minden rendben?
*Rengeteg kérdése lenne még, de ez a kettő körülbelül minden más általa fel nem tett kérdést is magában foglal.*
1331. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-10-02 19:44:07
Üzenet elküldve: 2026-10-02 19:44:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 398
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 398
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Míg a halál…//
* Úgy tűnik, hogy megijeszti a másikat, ami mosolyt csal az arcára, ezzel is mutatva, hogy nem olyan karót nyelt ő, aki csak akkor érzi jól magát, ha tökéletes illemmel társaloghatnak. Nem látszik, hogy zavarná a kíváncsiság, sőt, valahol Wymnterre emlékezteti a tulajdonság, és az, hogy már idejekorán rosszaságon kaphatja vendégét. Elégedetten kíséri hát fajtársát a fürdőbe, és miközben a nő a helyiségben gyönyörködik, addig ő a kisasszony szépségében merül el. Megállapítja, hogy igazán szép a mosolya, kedves a tekintete és a szemvonala, és arcának vonásai is kedvére vannak. Innen is látható és érezhető, hogy sokkal közvetlenebb így, hogy kettesben vannak, nem maga elé tekint, ahogy az etikett megkívánná, miközben sétálnak. Nem is kell túlzottan a lába elé nézzen, hiszen úgy ismeri a kúriát, mint a tenyerét, és ez alól az étkezővel egybeépített fürdő sem kivétel. *
- Őszintén örülök, hogy kedvére van. * Jelenti ki gyengéden, és maga is megtorpan, amikor leendő kedvese így tesz, nem sietteti, és hagyja, hogy mindent megvizsgálhasson úgy, ahogy szeretne. Minden növény kellemes tapintású, nincsenek tüskés, szúrós levelű példányok, viszont az ő testtartása egyáltalán nem változik, hiszen számára természetesen a folyamatosan kihúzott, egyenes hát, ahogy a karjait maga mellett tartja, egész megjelenésében sugározza, hogy ő bizony a ház ura, akinek a szavára minden szolgáló figyel, és a legkisebb kérésére is ugranak. *
- A szép gondolatokban nincsenek semmilyen bűn. * Sóhajtja halkan, és mosoly bujkál szája szélében, ahogy felidézi istennője szavait. *
- Eeyr azt tanítja nekünk, hogy hallgassunk a szívünkre, néha sokkal hasznosabb, mint az egyszerű logika, logikával nem érthető meg minden. * Jegyzi meg cinkos pillantásokkal, de természetesen nem gondolja komolyan az ajánlatot, és ezt siet tisztázni is, mielőtt félreértenék, és a kisasszony azt gondolná, hogy azonnal illetlenségekre szeretné biztatni. *
- Ha kívánja, elintézhetem, hogy este csupán kedves személye, és személyzete élvezhesse a fürdőt, meghagyom mindenkinek, hogy kerüljék el messzire az udvarral együtt, és akkor maga is meggyőződhet róla, hogy milyen szépséges is a holdak fényében. * Tesz inkább ajánlatot, bár el kell ismerje, hogy sokkal szívesen venne részt ő is az esti fürdőzésben, de nem kívánja kiváltani Felguna asszony rosszallását, aki bizonyosan egyből visszajuttatná a rossz hírét az Eldorwen családhoz. *
- Hiszek abban, hogy minél több mindenről tudunk valamennyit, annál többet tudunk egy bizonyos dologról is. * Gondolkodik el azon, hogy mégis miért leli örömét a növényekben. *
- Ahhoz, hogy megismerjünk valamit igazán, nem elég csupán azt a dolgot vizsgálni. Fontos tudnunk, hogy másokra milyen hatással van, és milyen hatással vannak rá mások. Éppen ezért igyekszem folyamatosan bővíteni a tudásomat, minél több területen. A kertészkedés pedig nem csak informatív, hihetetlen, hogy milyen sokat lehet tanulni a növényektől, de egyben kedves is a lelkemnek. Talán őseinkhez nyúlik vissza az a természetes elemi erő, ami húz minket a természethez. Ezért is tölt el nyugalommal, és kellemes érzésekkel, amikor itt sétálok. Kicsit olyan, mintha a természet és a város kettőse találkozna, és egymásra találna egy gyengéd ölelésben. * Próbálja megmutatni érzékeny oldalát is, mielőtt még attól félnének, hogy száraz, tudálékos, és tudós férfi ő. *
- Ő pedig Gömböc. * Mutatja be a fénygömböt vendégének, a válla fölött lebegő fényalakra emelve tekintetét, ami eddig a kedves, kék lélektükröket kereste. *
- Egy kedves barátom kísérletének eredménye, aki sajnálatosan veszélyes megbízásból kellett elhagyja a várost, és a gondomra bízta, hogy biztonságban tudhassa, és addig is minél többet tanulhassunk róla. Egyedi példánya fajtájának, tudtunkkal nincs belőle még egy. Színtiszta mana, csekély értelemmel bír, amit főleg önfenntartásra fordít. A túléléshez mágikus energiákkal kell táplálni, és ennek érdekében is marad mellettem, mert tudja, hogy tőlem kapja az életben maradásához szükséges forrásokat. * Látható szenvedéllyel beszél a lényről, mert valóban egy olyan áttörés szülötte, amiről kevesen értenek bármit is. Hogy bemutassa mire is gondol a táplálás alatt, mágikus szikrákat szór az élőlény felé, aki rögtön közelebb lebeg ujjaihoz, hogy magához vehesse az értékes tápanyagforrást. Táplálkozás közben pedig leendőbelije láthatja, ahogy felizzik, és az enyhe kékes fény erősebb fehérré alakul át. *
* Úgy tűnik, hogy megijeszti a másikat, ami mosolyt csal az arcára, ezzel is mutatva, hogy nem olyan karót nyelt ő, aki csak akkor érzi jól magát, ha tökéletes illemmel társaloghatnak. Nem látszik, hogy zavarná a kíváncsiság, sőt, valahol Wymnterre emlékezteti a tulajdonság, és az, hogy már idejekorán rosszaságon kaphatja vendégét. Elégedetten kíséri hát fajtársát a fürdőbe, és miközben a nő a helyiségben gyönyörködik, addig ő a kisasszony szépségében merül el. Megállapítja, hogy igazán szép a mosolya, kedves a tekintete és a szemvonala, és arcának vonásai is kedvére vannak. Innen is látható és érezhető, hogy sokkal közvetlenebb így, hogy kettesben vannak, nem maga elé tekint, ahogy az etikett megkívánná, miközben sétálnak. Nem is kell túlzottan a lába elé nézzen, hiszen úgy ismeri a kúriát, mint a tenyerét, és ez alól az étkezővel egybeépített fürdő sem kivétel. *
- Őszintén örülök, hogy kedvére van. * Jelenti ki gyengéden, és maga is megtorpan, amikor leendő kedvese így tesz, nem sietteti, és hagyja, hogy mindent megvizsgálhasson úgy, ahogy szeretne. Minden növény kellemes tapintású, nincsenek tüskés, szúrós levelű példányok, viszont az ő testtartása egyáltalán nem változik, hiszen számára természetesen a folyamatosan kihúzott, egyenes hát, ahogy a karjait maga mellett tartja, egész megjelenésében sugározza, hogy ő bizony a ház ura, akinek a szavára minden szolgáló figyel, és a legkisebb kérésére is ugranak. *
- A szép gondolatokban nincsenek semmilyen bűn. * Sóhajtja halkan, és mosoly bujkál szája szélében, ahogy felidézi istennője szavait. *
- Eeyr azt tanítja nekünk, hogy hallgassunk a szívünkre, néha sokkal hasznosabb, mint az egyszerű logika, logikával nem érthető meg minden. * Jegyzi meg cinkos pillantásokkal, de természetesen nem gondolja komolyan az ajánlatot, és ezt siet tisztázni is, mielőtt félreértenék, és a kisasszony azt gondolná, hogy azonnal illetlenségekre szeretné biztatni. *
- Ha kívánja, elintézhetem, hogy este csupán kedves személye, és személyzete élvezhesse a fürdőt, meghagyom mindenkinek, hogy kerüljék el messzire az udvarral együtt, és akkor maga is meggyőződhet róla, hogy milyen szépséges is a holdak fényében. * Tesz inkább ajánlatot, bár el kell ismerje, hogy sokkal szívesen venne részt ő is az esti fürdőzésben, de nem kívánja kiváltani Felguna asszony rosszallását, aki bizonyosan egyből visszajuttatná a rossz hírét az Eldorwen családhoz. *
- Hiszek abban, hogy minél több mindenről tudunk valamennyit, annál többet tudunk egy bizonyos dologról is. * Gondolkodik el azon, hogy mégis miért leli örömét a növényekben. *
- Ahhoz, hogy megismerjünk valamit igazán, nem elég csupán azt a dolgot vizsgálni. Fontos tudnunk, hogy másokra milyen hatással van, és milyen hatással vannak rá mások. Éppen ezért igyekszem folyamatosan bővíteni a tudásomat, minél több területen. A kertészkedés pedig nem csak informatív, hihetetlen, hogy milyen sokat lehet tanulni a növényektől, de egyben kedves is a lelkemnek. Talán őseinkhez nyúlik vissza az a természetes elemi erő, ami húz minket a természethez. Ezért is tölt el nyugalommal, és kellemes érzésekkel, amikor itt sétálok. Kicsit olyan, mintha a természet és a város kettőse találkozna, és egymásra találna egy gyengéd ölelésben. * Próbálja megmutatni érzékeny oldalát is, mielőtt még attól félnének, hogy száraz, tudálékos, és tudós férfi ő. *
- Ő pedig Gömböc. * Mutatja be a fénygömböt vendégének, a válla fölött lebegő fényalakra emelve tekintetét, ami eddig a kedves, kék lélektükröket kereste. *
- Egy kedves barátom kísérletének eredménye, aki sajnálatosan veszélyes megbízásból kellett elhagyja a várost, és a gondomra bízta, hogy biztonságban tudhassa, és addig is minél többet tanulhassunk róla. Egyedi példánya fajtájának, tudtunkkal nincs belőle még egy. Színtiszta mana, csekély értelemmel bír, amit főleg önfenntartásra fordít. A túléléshez mágikus energiákkal kell táplálni, és ennek érdekében is marad mellettem, mert tudja, hogy tőlem kapja az életben maradásához szükséges forrásokat. * Látható szenvedéllyel beszél a lényről, mert valóban egy olyan áttörés szülötte, amiről kevesen értenek bármit is. Hogy bemutassa mire is gondol a táplálás alatt, mágikus szikrákat szór az élőlény felé, aki rögtön közelebb lebeg ujjaihoz, hogy magához vehesse az értékes tápanyagforrást. Táplálkozás közben pedig leendőbelije láthatja, ahogy felizzik, és az enyhe kékes fény erősebb fehérré alakul át. *
1330. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-10-02 19:26:57
Üzenet elküldve: 2026-10-02 19:26:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Látogatóban//
*Orthus természetesen mit sem tud arról, hogy Ahent megpróbálták otthon kiházasítani, de egyáltalán nem lepődne meg rajta, ha tudná. Hiszen így szokás ez úri és gazdag körökben. Artheniorban sincs ez másképp, legfeljebb annyi különbséggel, hogy itt az ominózus Lázadás alaposan átrendezte a vagyoni viszonyokat, így elég hosszú ideig nem voltak összeházasítható vagyonok és üzleti érdekeltségek.
Arra pedig csak következtetni tud a férfi, hogy Ahent valószínűleg azért küldték ide, hogy itt találjon magának férjet, ami azt jelenti, hogy Wegtorenben nem sikerült. Vagy ez, vagy családja üzleti érdekeltségeit kell képviselnie. Más okot Orthus el nem tud képzelni, hogy miért pont ezekben a nehéz időkben költözött ide a leányzó.
Kissé meg is lepődik, amikor Ahen megdöbben az ork fenyegetés hallatán.*
- Talán nem hallottál róla, hogy a Szántóföldeknél ezerszám gyülekeznek az orkok és szinte biztos, hogy meg fogják ostromolni Artheniort? Sajnos a fenyegetés nagyon is valós. A Szántóföldek népét már elűzték otthonaikból. Talán nem tudod, de ezek nem holmi parasztok. Egész földünk legnagyobb éléskamrája a Szántóföldek, de most gondozatlanul áll a gabona a földeken, az orkok irányítása alatt van a föld. Ennek súlyos következményei lesznek, várhatóan a nagy városokban, így Wegtorenben is, ínséges idők jönnek majd emiatt.
Arthenior most a védekezésre készülődik, miközben próbálunk oltalmat nyújtani a földjükről elmenekült szántóföldieknek is. Ilyen körülmények között az utcák veszélyesebbé váltak. A rendet nálunk a Városőrségnek kellene biztosítania, ám most a közelgő ostrom idején a védekezés is az ő feladatuk lesz. És persze jönnek még szép számmal zsoldosok, kalandorok, szintén segíteni a védekezésben. De ilyenkor az utcák őrizetlenül maradnak, és a gazemberek szemfülesek lesznek.
Selyemrévbe jöttödkor bizonyára láttad a Romvárost, hiszen át kell vágni rajta, hogy idejöhessünk. A Romváros a város egykori nemesi negyede volt, amit a Lázadás idején feldúltak és kifosztottak. Azokban az egykor szép kúriákban, amik mára romhalmazok, ott élnek a városunk legszegényebb és legveszélyesebb polgárai. Ezért mondom neked: kíséret nélkül sehova, járatlan útra sose tévedj. A Romvároson célszerű a leggyorsabban keresztülhajtani, semmiért meg nem állni.
*inti óva a lányt, egyúttal egy kis gyorstalpalót is adva a városi viszonyokból.*
*Orthus természetesen mit sem tud arról, hogy Ahent megpróbálták otthon kiházasítani, de egyáltalán nem lepődne meg rajta, ha tudná. Hiszen így szokás ez úri és gazdag körökben. Artheniorban sincs ez másképp, legfeljebb annyi különbséggel, hogy itt az ominózus Lázadás alaposan átrendezte a vagyoni viszonyokat, így elég hosszú ideig nem voltak összeházasítható vagyonok és üzleti érdekeltségek.
Arra pedig csak következtetni tud a férfi, hogy Ahent valószínűleg azért küldték ide, hogy itt találjon magának férjet, ami azt jelenti, hogy Wegtorenben nem sikerült. Vagy ez, vagy családja üzleti érdekeltségeit kell képviselnie. Más okot Orthus el nem tud képzelni, hogy miért pont ezekben a nehéz időkben költözött ide a leányzó.
Kissé meg is lepődik, amikor Ahen megdöbben az ork fenyegetés hallatán.*
- Talán nem hallottál róla, hogy a Szántóföldeknél ezerszám gyülekeznek az orkok és szinte biztos, hogy meg fogják ostromolni Artheniort? Sajnos a fenyegetés nagyon is valós. A Szántóföldek népét már elűzték otthonaikból. Talán nem tudod, de ezek nem holmi parasztok. Egész földünk legnagyobb éléskamrája a Szántóföldek, de most gondozatlanul áll a gabona a földeken, az orkok irányítása alatt van a föld. Ennek súlyos következményei lesznek, várhatóan a nagy városokban, így Wegtorenben is, ínséges idők jönnek majd emiatt.
Arthenior most a védekezésre készülődik, miközben próbálunk oltalmat nyújtani a földjükről elmenekült szántóföldieknek is. Ilyen körülmények között az utcák veszélyesebbé váltak. A rendet nálunk a Városőrségnek kellene biztosítania, ám most a közelgő ostrom idején a védekezés is az ő feladatuk lesz. És persze jönnek még szép számmal zsoldosok, kalandorok, szintén segíteni a védekezésben. De ilyenkor az utcák őrizetlenül maradnak, és a gazemberek szemfülesek lesznek.
Selyemrévbe jöttödkor bizonyára láttad a Romvárost, hiszen át kell vágni rajta, hogy idejöhessünk. A Romváros a város egykori nemesi negyede volt, amit a Lázadás idején feldúltak és kifosztottak. Azokban az egykor szép kúriákban, amik mára romhalmazok, ott élnek a városunk legszegényebb és legveszélyesebb polgárai. Ezért mondom neked: kíséret nélkül sehova, járatlan útra sose tévedj. A Romvároson célszerű a leggyorsabban keresztülhajtani, semmiért meg nem állni.
*inti óva a lányt, egyúttal egy kis gyorstalpalót is adva a városi viszonyokból.*
1329. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-10-02 17:08:55
Üzenet elküldve: 2026-10-02 17:08:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Látogatóban//
*Hogy milyen lehetett a város a lázadás előtt, arról nem tud. A lázadásról sem. Vagy nagyon kicsi gyermek volt még, vagy még nem is élt, de leginkább Wegtorenben talán soha nem is beszéltek az artheniori lzadásról. Hogy maguk a nemesek milyenek voltak, és most milyenek, ahhoz sincsen viszonyítási alapja. Wegtoren az egészen más nem egy dologban, mint Arthenior. Vegyük csak a rabszolgatartást. Itt ilyen nincs. Sajnos a szolgák sem olyan kezesek, mint otthon.
Otthon. Vajon meddig fogja még otthonának tartani Wegtorent? Ha erre gondol, újra csak dühös lesz. Pont azok, akiket eddig a családjának tartott küldték el otthonról egy másik városba, hogy menjen férjhez. Volt otthon egy szobalány, akit aztán az apja el is tüntetett, mikor kiderültek a dolgok, aki elmesélte mindazt, amiről Ahen nem tudott. Hogy apja majdhogynem úgy árulta drága kislányát a piacon, mint egy kofa a sajtot. Az ár persze mindig ment lejjebb. Először a jóképű és gazdag, fiatal urak lettek megkörnyékezve, aztán ezek a kritériumok mind rendre csökkentek. Nem olyan fiatal, nem olyan gazdag és nem olan jóképű. Na de, amikor megtudták, hogy kit is kell nőül venniük, mindegyik talált valami alapos kifogást. Lehet épp ezek a kudarcok voltak azok, amelyek arra ösztönözték apját, hogy Artheniorba küldje a lányát, ahol nem annyira ismerik.
Így aztán nem igazán osztja Orthus örömét az apja üzleti ügyei felett. Fintorog is hozzá egyet, de hát a férfi mégis csak régóta ismeri és talán tiszteli apját. Ahen jelenleg nem annyira tiszteli és kedveli az apját. Mondhatjuk úgy is, kimondottan gyűlöli.
Aztán persze jönnek a további információk az ork háborúról, amely a küszöbön áll, és Ahen nem igazán tudja titkolni, hogy nem sokat tud a dologról. Eddig nem kellett vele foglalkoznia. Elképed, amikor arra gondol, hogy apja ennek a fenyegetésnek a tudatában mégis ide merte küldeni őt.*
- Miféle ork veszély fenyeget itt?
*Nyikkan. Most nyoma nincs a magabiztos lánynak. Aztán össze is szedi magát, éa bosszúsan folytatja.*
- De hát én el akarok menni a piacra.
*Elképzelni nem tudja, hogy be kell esetleg zárkóznia Selyemrév területére. Mi az, hogy csak erős kísérettel mehet bárhová? Valóban nincs tisztában a városban uralkodó helyzettel.*
*Hogy milyen lehetett a város a lázadás előtt, arról nem tud. A lázadásról sem. Vagy nagyon kicsi gyermek volt még, vagy még nem is élt, de leginkább Wegtorenben talán soha nem is beszéltek az artheniori lzadásról. Hogy maguk a nemesek milyenek voltak, és most milyenek, ahhoz sincsen viszonyítási alapja. Wegtoren az egészen más nem egy dologban, mint Arthenior. Vegyük csak a rabszolgatartást. Itt ilyen nincs. Sajnos a szolgák sem olyan kezesek, mint otthon.
Otthon. Vajon meddig fogja még otthonának tartani Wegtorent? Ha erre gondol, újra csak dühös lesz. Pont azok, akiket eddig a családjának tartott küldték el otthonról egy másik városba, hogy menjen férjhez. Volt otthon egy szobalány, akit aztán az apja el is tüntetett, mikor kiderültek a dolgok, aki elmesélte mindazt, amiről Ahen nem tudott. Hogy apja majdhogynem úgy árulta drága kislányát a piacon, mint egy kofa a sajtot. Az ár persze mindig ment lejjebb. Először a jóképű és gazdag, fiatal urak lettek megkörnyékezve, aztán ezek a kritériumok mind rendre csökkentek. Nem olyan fiatal, nem olyan gazdag és nem olan jóképű. Na de, amikor megtudták, hogy kit is kell nőül venniük, mindegyik talált valami alapos kifogást. Lehet épp ezek a kudarcok voltak azok, amelyek arra ösztönözték apját, hogy Artheniorba küldje a lányát, ahol nem annyira ismerik.
Így aztán nem igazán osztja Orthus örömét az apja üzleti ügyei felett. Fintorog is hozzá egyet, de hát a férfi mégis csak régóta ismeri és talán tiszteli apját. Ahen jelenleg nem annyira tiszteli és kedveli az apját. Mondhatjuk úgy is, kimondottan gyűlöli.
Aztán persze jönnek a további információk az ork háborúról, amely a küszöbön áll, és Ahen nem igazán tudja titkolni, hogy nem sokat tud a dologról. Eddig nem kellett vele foglalkoznia. Elképed, amikor arra gondol, hogy apja ennek a fenyegetésnek a tudatában mégis ide merte küldeni őt.*
- Miféle ork veszély fenyeget itt?
*Nyikkan. Most nyoma nincs a magabiztos lánynak. Aztán össze is szedi magát, éa bosszúsan folytatja.*
- De hát én el akarok menni a piacra.
*Elképzelni nem tudja, hogy be kell esetleg zárkóznia Selyemrév területére. Mi az, hogy csak erős kísérettel mehet bárhová? Valóban nincs tisztában a városban uralkodó helyzettel.*
1328. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-10-02 13:48:55
Üzenet elküldve: 2026-10-02 13:48:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió//
//Az aranysóvár leckéje//
*A mélységi Samonyr első kijelentésére csupán biccent. A kérdések sorára azonban néhány pillanatnyi csenddel felel, mintha fejében még egyszer végigvenné mindazt, amit az elmúlt nap során látott, és gondosan különválasztaná a bizonyost attól, amit legfeljebb feltételezhet.*
- Négyen vannak az épületben. Skamir, egy felnőtt nőstény és két gyermek.
*Hanghordozása mit sem változik. Ugyanolyan tárgyilagosan számol be róluk, mint az imént a ház bejáratairól.*
- A nőstény és a gyermekek tegnap este is ott voltak, és az éjszakát az épületben töltötték. Valószínűsíthető, hogy a családja. Bizonyosságot nem szereztünk róla. Mágiát nem láttunk használni. Donthalen kívüli megbízóról nincs információnk.
*Egy pillanatra elhallgat, majd folytatja.*
- Tegnap a munka végeztével egyenesen hazatért. Azóta nem hagyta el az épületet. Más látogató nem érkezett.
*Miután megválaszolta a kérdéseket, ismét elnémul. Samonyr következő utasítására csak egy rövid biccentéssel felel.*
- Értettem.
*Ezután pontosan elmagyarázza, merre található Skamir otthona. Megnevezi az utcát, és néhány könnyen felismerhető épületet is, amelyek alapján aligha lehet eltéveszteni a keskeny, kétszintes házat. Többet azonban nem időzik a dolgozószobában. Mire Samonyr magára ölti zakóját, a nőstény már távozóra fogja, hogy eleget tegyen a kapott parancsnak, és társával együtt Skamir házánál várja a férfi érkezését.*
//Az aranysóvár leckéje//
*A mélységi Samonyr első kijelentésére csupán biccent. A kérdések sorára azonban néhány pillanatnyi csenddel felel, mintha fejében még egyszer végigvenné mindazt, amit az elmúlt nap során látott, és gondosan különválasztaná a bizonyost attól, amit legfeljebb feltételezhet.*
- Négyen vannak az épületben. Skamir, egy felnőtt nőstény és két gyermek.
*Hanghordozása mit sem változik. Ugyanolyan tárgyilagosan számol be róluk, mint az imént a ház bejáratairól.*
- A nőstény és a gyermekek tegnap este is ott voltak, és az éjszakát az épületben töltötték. Valószínűsíthető, hogy a családja. Bizonyosságot nem szereztünk róla. Mágiát nem láttunk használni. Donthalen kívüli megbízóról nincs információnk.
*Egy pillanatra elhallgat, majd folytatja.*
- Tegnap a munka végeztével egyenesen hazatért. Azóta nem hagyta el az épületet. Más látogató nem érkezett.
*Miután megválaszolta a kérdéseket, ismét elnémul. Samonyr következő utasítására csak egy rövid biccentéssel felel.*
- Értettem.
*Ezután pontosan elmagyarázza, merre található Skamir otthona. Megnevezi az utcát, és néhány könnyen felismerhető épületet is, amelyek alapján aligha lehet eltéveszteni a keskeny, kétszintes házat. Többet azonban nem időzik a dolgozószobában. Mire Samonyr magára ölti zakóját, a nőstény már távozóra fogja, hogy eleget tegyen a kapott parancsnak, és társával együtt Skamir házánál várja a férfi érkezését.*
1327. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-10-02 10:12:51
Üzenet elküldve: 2026-10-02 10:12:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Látogatóban//
*Természetesen nem kerüli el figyelmét Ahen reakciója a cseléd hibázására. De ő nem foglalkozik ezzel a kis közjátékkal. A leányzó viselkedése se lepi meg, hiszen Ahen egész eddigi életét úgy töltötte, hogy szolgák - sőt, rabszolgák - hada leste a kívánságait. Ilyen szempontból pont olyan, mint az egykori, Lázadás előtti artheniori nemesi lánykák. Annak ellenére, hogy az efféle arrogáns viselkedésben nincs semmi becsülendő, és nem is dívik már Artheniorban, Orthus mégis talál benne valami vonzót. Pont azért, mert azokra a bizonyos artheniori arisztokrata lánykákra emlékezteti. Egy előző életben, amikor Orthus családja módos és befolyásos volt ugyan, de nemes nem, ezek az arisztokraták megtűrték őket a köreikben, de mindig éreztették is, hogy alacsonyabb rendűnek tartják a Morthimereket. Ez mindig is kellő inspirációt szolgáltatott Orthusnak, hogy megmutassa, mire képes. De ez volt az egyik fő oka annak is, hogy majdnem két évtizeden át inkább a többi nagy várost járta, semhogy Artheniorban vesse meg a lábát. Mostanra persze sokat változott a helyzet, hiszen most már ő is nemes. De azért a régi beidegződések, az elegáns és dölyfös lánykák iránt érzett fura vonzalom még megmaradt.
Bólogatva hallgatja Ahen beszámolóját a családjáról, majd így felel.*
- Örömmel hallom, hogy mindent ügyesen kézben tartanak, ahogy korábban is. Remélem, hogy hamarosan újra módom lesz találkozni az apáddal, és ismét kölcsönösen jövedelmező üzleteket kötni.
*Ahen Artheniorral kapcsolatos szavaira így felel.*
- Nagyon kedves, hogy ezt mondod, én kicsit szerényebben úgy fogalmaznék: Arthenior ismét felvirágzóban van és nagy lehetőségek kapujában áll. Persze ezek most nem a legszerencsésebb idők az orkokkal kapcsolatos nyugtalanító hírek kapcsán. De Selyemrévre igazán büszkék lehetünk, ez a negyed párját ritkítja még a nagy városok között is, ezt talán nem túlzás kijelenteni.
*Kortyol egyet a teájából, majd rövid szünet után így folytatja.*
- Ezzel együtt azt javasolnám, hogy Selyemrévet lehetőleg ne nagyon hagyd el a következő időszakban, amíg nem rendeződött a helyzet a szántóföldeken és az orkokkal. A befogadott menekültek miatt feldúsult a város, az orkok miatt a városőrség is inkább a védekezésre összpontosít. A város többi negyede nem a legbiztonságosabb most. Látom, vannak már szolgálóid. Bízd rájuk, hogy beszerezzék, amit kell. És ha te magad vágynál arra, hogy körülnézz kicsit Artheniorban, mindenképpen megfelelő kísérettel tedd. Vannak környékek, ahol az se lehet most biztonságban, aki tökéletesen kiismeri magát a helyi viszonyok között.
*figyelmezteti Ahent. Lehet, hogy a leányzó nincs is tisztában azzal, milyen fenyegetés közepette érkezett meg Artheniorba, és hogy ez mennyire megváltoztatta a mindennapokat a városban.*
*Természetesen nem kerüli el figyelmét Ahen reakciója a cseléd hibázására. De ő nem foglalkozik ezzel a kis közjátékkal. A leányzó viselkedése se lepi meg, hiszen Ahen egész eddigi életét úgy töltötte, hogy szolgák - sőt, rabszolgák - hada leste a kívánságait. Ilyen szempontból pont olyan, mint az egykori, Lázadás előtti artheniori nemesi lánykák. Annak ellenére, hogy az efféle arrogáns viselkedésben nincs semmi becsülendő, és nem is dívik már Artheniorban, Orthus mégis talál benne valami vonzót. Pont azért, mert azokra a bizonyos artheniori arisztokrata lánykákra emlékezteti. Egy előző életben, amikor Orthus családja módos és befolyásos volt ugyan, de nemes nem, ezek az arisztokraták megtűrték őket a köreikben, de mindig éreztették is, hogy alacsonyabb rendűnek tartják a Morthimereket. Ez mindig is kellő inspirációt szolgáltatott Orthusnak, hogy megmutassa, mire képes. De ez volt az egyik fő oka annak is, hogy majdnem két évtizeden át inkább a többi nagy várost járta, semhogy Artheniorban vesse meg a lábát. Mostanra persze sokat változott a helyzet, hiszen most már ő is nemes. De azért a régi beidegződések, az elegáns és dölyfös lánykák iránt érzett fura vonzalom még megmaradt.
Bólogatva hallgatja Ahen beszámolóját a családjáról, majd így felel.*
- Örömmel hallom, hogy mindent ügyesen kézben tartanak, ahogy korábban is. Remélem, hogy hamarosan újra módom lesz találkozni az apáddal, és ismét kölcsönösen jövedelmező üzleteket kötni.
*Ahen Artheniorral kapcsolatos szavaira így felel.*
- Nagyon kedves, hogy ezt mondod, én kicsit szerényebben úgy fogalmaznék: Arthenior ismét felvirágzóban van és nagy lehetőségek kapujában áll. Persze ezek most nem a legszerencsésebb idők az orkokkal kapcsolatos nyugtalanító hírek kapcsán. De Selyemrévre igazán büszkék lehetünk, ez a negyed párját ritkítja még a nagy városok között is, ezt talán nem túlzás kijelenteni.
*Kortyol egyet a teájából, majd rövid szünet után így folytatja.*
- Ezzel együtt azt javasolnám, hogy Selyemrévet lehetőleg ne nagyon hagyd el a következő időszakban, amíg nem rendeződött a helyzet a szántóföldeken és az orkokkal. A befogadott menekültek miatt feldúsult a város, az orkok miatt a városőrség is inkább a védekezésre összpontosít. A város többi negyede nem a legbiztonságosabb most. Látom, vannak már szolgálóid. Bízd rájuk, hogy beszerezzék, amit kell. És ha te magad vágynál arra, hogy körülnézz kicsit Artheniorban, mindenképpen megfelelő kísérettel tedd. Vannak környékek, ahol az se lehet most biztonságban, aki tökéletesen kiismeri magát a helyi viszonyok között.
*figyelmezteti Ahent. Lehet, hogy a leányzó nincs is tisztában azzal, milyen fenyegetés közepette érkezett meg Artheniorba, és hogy ez mennyire megváltoztatta a mindennapokat a városban.*
1326. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-10-02 01:02:20
Üzenet elküldve: 2026-10-02 01:02:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Míg a halál…//
*Myranelle túlságosan is belemerül saját gondolataiba és nyaknyújtogatásba, így a közeledő léptek elkerülik figyelmét. A feszült fürkészést megszakító kellemes orgánum rosszul érinti, zsigerből rándul össze, hasonlóan, mint gyermek, akit cukorlopáson kaptak.
A kíváncsiság olyan erény, mely egy kutató számára elengedhetetlen, egy asszonyban viszont kéretlen, nem szívesen fogadott, ottromba vonás. Lihanechben megfeledkezhetett arról, hogy asszony, lehetett kutató is, ha úgy tetszett, ám Artheniorban már nem olyan biztos, hogy ugyanezeket a vonásokat és gesztusokat hasonló lelkesedéssel fogadják.
De mivel nem látja a megfeddés halvány nyomát sem, így a riadt tekintet egyetlen szívdobbanásnyi idő alatt szelídül boldog hunyorítássá, a kérdésbe bújtatott ajánlat nyomán a szemekhez hamarosan már felfelé görbülő szájzug is társul.*
-Más sem tenne boldogabbá!
*Nem hazudik. A kitáruló ajtó gesztusát hálás biccentéssel honorálja, majd óvatosan belép a terembe. Pár lépéssel később megtorpan, bevárja a házigazdát, így adva tudtára, nem kíván nélküle tovább haladni. Csak aztán szólal meg ismét, mikor maga mellett érzi a férfit, így halad egyre bentebb, minduntalan közelebb a vízhez.
Az eddigi izomfeszültség teljesen eltűnik az arcából, mimikája ellazul, a feszes tartás jóval természetesebbé válik. Megkönnyebbült sóhaj hagyja el az ajkait, tekintete nem vándorol a férfire, igyekszik egészen magába inni a víz és azt körülölelő növények látványát.*
-Mégiscsak van itt egy darabka otthon…-*pusmogja alig hallhatóan, inkább csak magának. Lépteikben néha megáll egy-egy növény előtt, lepkeérintéssel becézi a széles, vagy épp keskeny, különböző formájú leveleket, virágokat, egyiknek-másiknak megdörgöli zöldjét, fonákját, hogy az azokból felszabaduló, ujjaira tapadó nedveket megszagolhassa, így próbálva beazonosítani a növényt.
Örömét leli a zöldben, a vízben, a természetben, ha mást nem is, ezt könnyen meg lehet állapítani róla.*
-Ó, biztosra veszem, hogy gyönyörű ez a hely a holdfényben fürödve, de babonás a természetem, hiszem, hogy nem érdemes kísérteni a szerencsét. Felguna asszony sok nemzedéket látott már felcseperedni az Eldorwen házban, hisz a régi értékekben és szigorúan megköveteli azokat. Számára jelentéktelen a rangunk és a titulusunk, ha csalárdságon kapna minket nem tennénk zsebre, amit kapnánk. Ha csak elgondolom milyen nyugodt és varázslatos lehet ez a hely holdfényköntösbe bújva…-*átkarolva magát sétál tovább, a kert irányába*-…biztosan meghozza a kedvet a szép gondolatokhoz!
*És amellett még ki tudja mi mindenhez, melyről már szót nem ejt, azonban a gondolatát meghagyja maguk között, kimondatlanul lebegni. Ha ott van a „lidércfény” arra vetül a tekintete. Elgondolkodva méregeti, nézi.*
-Úgy hittem Ön a tudomány embere, nem gondoltam, hogy kedvét leli a botanikában, de nem bánom. Mondja csak, mi ez a…-*mutatóujjával saját válla irányába legyintget párat, így célozva Gömböcre*- élő?
*Myranelle túlságosan is belemerül saját gondolataiba és nyaknyújtogatásba, így a közeledő léptek elkerülik figyelmét. A feszült fürkészést megszakító kellemes orgánum rosszul érinti, zsigerből rándul össze, hasonlóan, mint gyermek, akit cukorlopáson kaptak.
A kíváncsiság olyan erény, mely egy kutató számára elengedhetetlen, egy asszonyban viszont kéretlen, nem szívesen fogadott, ottromba vonás. Lihanechben megfeledkezhetett arról, hogy asszony, lehetett kutató is, ha úgy tetszett, ám Artheniorban már nem olyan biztos, hogy ugyanezeket a vonásokat és gesztusokat hasonló lelkesedéssel fogadják.
De mivel nem látja a megfeddés halvány nyomát sem, így a riadt tekintet egyetlen szívdobbanásnyi idő alatt szelídül boldog hunyorítássá, a kérdésbe bújtatott ajánlat nyomán a szemekhez hamarosan már felfelé görbülő szájzug is társul.*
-Más sem tenne boldogabbá!
*Nem hazudik. A kitáruló ajtó gesztusát hálás biccentéssel honorálja, majd óvatosan belép a terembe. Pár lépéssel később megtorpan, bevárja a házigazdát, így adva tudtára, nem kíván nélküle tovább haladni. Csak aztán szólal meg ismét, mikor maga mellett érzi a férfit, így halad egyre bentebb, minduntalan közelebb a vízhez.
Az eddigi izomfeszültség teljesen eltűnik az arcából, mimikája ellazul, a feszes tartás jóval természetesebbé válik. Megkönnyebbült sóhaj hagyja el az ajkait, tekintete nem vándorol a férfire, igyekszik egészen magába inni a víz és azt körülölelő növények látványát.*
-Mégiscsak van itt egy darabka otthon…-*pusmogja alig hallhatóan, inkább csak magának. Lépteikben néha megáll egy-egy növény előtt, lepkeérintéssel becézi a széles, vagy épp keskeny, különböző formájú leveleket, virágokat, egyiknek-másiknak megdörgöli zöldjét, fonákját, hogy az azokból felszabaduló, ujjaira tapadó nedveket megszagolhassa, így próbálva beazonosítani a növényt.
Örömét leli a zöldben, a vízben, a természetben, ha mást nem is, ezt könnyen meg lehet állapítani róla.*
-Ó, biztosra veszem, hogy gyönyörű ez a hely a holdfényben fürödve, de babonás a természetem, hiszem, hogy nem érdemes kísérteni a szerencsét. Felguna asszony sok nemzedéket látott már felcseperedni az Eldorwen házban, hisz a régi értékekben és szigorúan megköveteli azokat. Számára jelentéktelen a rangunk és a titulusunk, ha csalárdságon kapna minket nem tennénk zsebre, amit kapnánk. Ha csak elgondolom milyen nyugodt és varázslatos lehet ez a hely holdfényköntösbe bújva…-*átkarolva magát sétál tovább, a kert irányába*-…biztosan meghozza a kedvet a szép gondolatokhoz!
*És amellett még ki tudja mi mindenhez, melyről már szót nem ejt, azonban a gondolatát meghagyja maguk között, kimondatlanul lebegni. Ha ott van a „lidércfény” arra vetül a tekintete. Elgondolkodva méregeti, nézi.*
-Úgy hittem Ön a tudomány embere, nem gondoltam, hogy kedvét leli a botanikában, de nem bánom. Mondja csak, mi ez a…-*mutatóujjával saját válla irányába legyintget párat, így célozva Gömböcre*- élő?
112-131 , 132-151 , 152-171 , 172-191 , 192-211 , 212-231 , 232-251 , 252-271 , 272-291 , 292-311 , 312-331 , 332-351 , 352-371 , 372-391 , 392-411 , 412-431 , 432-451 , 452-471 , 472-491 , 492-511 , 512-531 , 532-551 , 552-571 , 572-591 , 592-611 , 612-631 , 632-651 , 652-671 , 672-691 , 692-711 , 712-731 , 732-751 , 752-771 , 772-791 , 792-811 , 812-831 , 832-851 , 852-871 , 872-891 , 892-911 , 912-931 , 932-951 , 952-971 , 972-991 , 992-1011 , 1012-1031 , 1032-1051 , 1052-1071 , 1072-1091 , 1092-1111 , 1112-1131 , 1132-1151 , 1152-1171 , 1172-1191 , 1192-1211 , 1212-1231 , 1232-1251 , 1252-1271 , 1272-1291 , 1292-1311 , 1312-1331 , 1326-1345