Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 49 (961. - 968. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 949-968
968. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-01-23 22:41:47
Üzenet elküldve: 2026-01-23 22:41:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
//Sayqueves kúria//
*A Csonthídon átkelve végre fel tud lélegezni. Gyűlöli Romvárost, nem érzi magát eleve biztonságban azokon az utcákon, ahol gyerekkorában még önfeledten sétálgathatott, és erre az érzésre még az is rátesz egy lapáttal, ami Atkirával történt. Szerencsére azonban probléma nélkül elérik a Sayqueves kúriát. Az egyiket a kettő közül, a sajátját, mely kívülről gyönyörű és belülről is csodaszép, ám mégis most üres, hideg és sötét. Míg szolgálója gondoskodik a lováról, ő belép az épületbe, és gondoskodik arról, hogy néhány gyertya meggyújtásával legalább némi fény kezdjen uralkodni a fehér falak közt. Léptei kopognak a márványpadlón, ahogy a nappali felé halad, közben fázósan dörzsölgeti meg a prémkabátba bújtatott karjait. Kellemetlen érzésekkel húzza félre a száját, halkan sóhajt is egyet, majd fel s alá kezd járkálni, hogy jobban bírja a hűvös levegőt, míg Atkira vissza nem ér. Ha megpillantja a szolgálót, akkor kérlelően, reménykedve pillant rá.*
- Be tudod gyújtani a kandallót, igaz? Kérlek, tedd meg! Tűzifát találsz hozzá eleget. Nem akarok fázni, és azt szeretném, hogy te is jó melegben tölthesd az estét. Ha pedig már nem lesz itt bent ilyen rossz idő, akkor elmesélem neked azt a történetet, amit ígértem. Ne gondolj semmi különlegesre, csak szeretném, ha tudnád, miért akartam ennyire segíteni neked. Most már azt hiszem, jogod van tudni, és én is szeretném, ha tudnád. *Most már leül az egyik kanapéra, amely még most is olyan kényelmes, mint amilyenre még Atkira is emlékezhet az előző napról, mikor itt járhatott. Kár, hogy a neki felajánlott szobában azonban egy éjszakát sem tölthetett el, pedig, ha visszajött volna, és már akkor elmondta volna az igazat, talán nem kellett volna ennyit szenvednie…*
//Sayqueves kúria//
*A Csonthídon átkelve végre fel tud lélegezni. Gyűlöli Romvárost, nem érzi magát eleve biztonságban azokon az utcákon, ahol gyerekkorában még önfeledten sétálgathatott, és erre az érzésre még az is rátesz egy lapáttal, ami Atkirával történt. Szerencsére azonban probléma nélkül elérik a Sayqueves kúriát. Az egyiket a kettő közül, a sajátját, mely kívülről gyönyörű és belülről is csodaszép, ám mégis most üres, hideg és sötét. Míg szolgálója gondoskodik a lováról, ő belép az épületbe, és gondoskodik arról, hogy néhány gyertya meggyújtásával legalább némi fény kezdjen uralkodni a fehér falak közt. Léptei kopognak a márványpadlón, ahogy a nappali felé halad, közben fázósan dörzsölgeti meg a prémkabátba bújtatott karjait. Kellemetlen érzésekkel húzza félre a száját, halkan sóhajt is egyet, majd fel s alá kezd járkálni, hogy jobban bírja a hűvös levegőt, míg Atkira vissza nem ér. Ha megpillantja a szolgálót, akkor kérlelően, reménykedve pillant rá.*
- Be tudod gyújtani a kandallót, igaz? Kérlek, tedd meg! Tűzifát találsz hozzá eleget. Nem akarok fázni, és azt szeretném, hogy te is jó melegben tölthesd az estét. Ha pedig már nem lesz itt bent ilyen rossz idő, akkor elmesélem neked azt a történetet, amit ígértem. Ne gondolj semmi különlegesre, csak szeretném, ha tudnád, miért akartam ennyire segíteni neked. Most már azt hiszem, jogod van tudni, és én is szeretném, ha tudnád. *Most már leül az egyik kanapéra, amely még most is olyan kényelmes, mint amilyenre még Atkira is emlékezhet az előző napról, mikor itt járhatott. Kár, hogy a neki felajánlott szobában azonban egy éjszakát sem tölthetett el, pedig, ha visszajött volna, és már akkor elmondta volna az igazat, talán nem kellett volna ennyit szenvednie…*
967. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-01-23 10:14:08
Üzenet elküldve: 2026-01-23 10:14:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
*Ismeri már annyira azt az átkozott férfihiúságot, átfut ködös kis elméjén, hogy talán elutasításával eljátszotta az esélyét. Mégis, szeretné elhinni, hogy lelkes kacsója, s a barnákba fúródó hívogató kékjei elegendőek ahhoz, hogy átbillenjen azon a bizonyos határon. A kerekedő vágy azonban nem gyűri maga alá a sértettséget, a ház ura csalódottan húzódik el tőle, s a tolvaj kiszolgáltatottságában hirtelen végtelenül meztelennek érzi magát. Na meg persze rettenetesen ostobának. Ahogy a férfi nadrágért nyúl Ysanee bosszankodással, megalázottsággal és némi ijedtséggel telve kapkodja magára sietve levetett ruhadarabjait. A fűzőt hanyagul aggatja testére, meg se húzza, majd elrejti a prémkabát alá, pár röpke pillanatra pedig a kanapén helyet foglalva rángatja magára a csizmáját. Kerüli Samonyr esetlegesen felé révedő pillantásait műveletei közben, s noha a kapkodás egyértelműen sejteti feldúltságát, arca rezzenéstelen. Még úgy is, hogy a mellkasát szorítja, a torkára markol a szégyenérzet és a harag. Később bizonyára hideg fejjel le tudja majd vonni a kis ballépéséből a megfelelő tanulságot, de egyelőre csak átkozza magát, amiért így kicsúszott a kezéből ez az egész.
Józanítóan dörzsöl az arcán, zilált haján rendezve tűr egy tincset a füle mögé, vesz egy mély lélegzetet majd erőt vesz magán. Mielőtt azonban kilépne a szalon ajtaján, megtalálj még a módját, hogy az utolsó pillanatban minden gyávaságát elnyomva nézzen a nemes szemébe.*
- Viszlát Talwakr úr! *a kékek kibogozhatatlanul villannak. Nem ígér, nem fenyeget, nem átkozódik, de ahogy nem ad semmiféle reakciót a hallottakra, abban van valami nyugtalanító. Mintha annak a lehetőségével kecsegtetne, hogy a tolvajt többet nem látja, viszont gondtalanul elsétál a kapott tippel és a kis titokkal. Még egy lenéző pillantás a dudorodó nadrágra, aztán sietve kilép, hogy aztán a földszinten hűvösen parancsolva kikérje kabátját, mielőtt maga mögött hagyná a rezidenciát.*
//Samonyr Rezidencia//
*Ismeri már annyira azt az átkozott férfihiúságot, átfut ködös kis elméjén, hogy talán elutasításával eljátszotta az esélyét. Mégis, szeretné elhinni, hogy lelkes kacsója, s a barnákba fúródó hívogató kékjei elegendőek ahhoz, hogy átbillenjen azon a bizonyos határon. A kerekedő vágy azonban nem gyűri maga alá a sértettséget, a ház ura csalódottan húzódik el tőle, s a tolvaj kiszolgáltatottságában hirtelen végtelenül meztelennek érzi magát. Na meg persze rettenetesen ostobának. Ahogy a férfi nadrágért nyúl Ysanee bosszankodással, megalázottsággal és némi ijedtséggel telve kapkodja magára sietve levetett ruhadarabjait. A fűzőt hanyagul aggatja testére, meg se húzza, majd elrejti a prémkabát alá, pár röpke pillanatra pedig a kanapén helyet foglalva rángatja magára a csizmáját. Kerüli Samonyr esetlegesen felé révedő pillantásait műveletei közben, s noha a kapkodás egyértelműen sejteti feldúltságát, arca rezzenéstelen. Még úgy is, hogy a mellkasát szorítja, a torkára markol a szégyenérzet és a harag. Később bizonyára hideg fejjel le tudja majd vonni a kis ballépéséből a megfelelő tanulságot, de egyelőre csak átkozza magát, amiért így kicsúszott a kezéből ez az egész.
Józanítóan dörzsöl az arcán, zilált haján rendezve tűr egy tincset a füle mögé, vesz egy mély lélegzetet majd erőt vesz magán. Mielőtt azonban kilépne a szalon ajtaján, megtalálj még a módját, hogy az utolsó pillanatban minden gyávaságát elnyomva nézzen a nemes szemébe.*
- Viszlát Talwakr úr! *a kékek kibogozhatatlanul villannak. Nem ígér, nem fenyeget, nem átkozódik, de ahogy nem ad semmiféle reakciót a hallottakra, abban van valami nyugtalanító. Mintha annak a lehetőségével kecsegtetne, hogy a tolvajt többet nem látja, viszont gondtalanul elsétál a kapott tippel és a kis titokkal. Még egy lenéző pillantás a dudorodó nadrágra, aztán sietve kilép, hogy aztán a földszinten hűvösen parancsolva kikérje kabátját, mielőtt maga mögött hagyná a rezidenciát.*
966. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-01-15 17:09:00
Üzenet elküldve: 2026-01-15 17:09:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
* Ha nem is erre számított Ysanee, azt talán már tudhatja, hogy ha valamit, akkor az elutasítást igazán nehezen viseli a nemes. Most sincs ez másképp, amikor a nő visszakozni próbál, ismét sötétség fut át a férfi arcán. Bár a tolvaj igyekszik menteni a helyzetet, és másképp próbál a férfi kedvére tenni, láthatóan ez a helyzet hevében nem annyira segít. Ahelyett viszont, hogy erőszakkal közeledne a nő felé, mélyet sóhajt, és hátralépve próbál meg kibújni az ujjak közül. *
- Értem. * Jegyzi meg hidegen, ahogy visszazárja a tégely tetejét, és leteszi azt egy kis asztalkára. Ha a másik nem ellenkezik, akkor elkezdi visszavenni nadrágját, fittyet hányva a vágytól lüktető ékére, és kimért, lassú mozdulatokkal öltözik fel. Másodszorra kerül elutasításra, és ez egyértelműen komoly éket ver kettejük közé, bármennyire is bimbózónak indult a kapcsolatuk. *
- Akkor várom a városházáról megszerzett információkat. Javaslom, hogy készítsen jegyzeteket a könyvből, és azokat hozza el számomra, hiszen ki tudja, hogy mi lesz az az információ, ami tökéletes a társamnak, és nekem. Ha talál olyat, ami magára illik, azt is jegyezze ki. Attól függően, hogy mennyi információt szállít el számomra, és hogyan, beszélhetünk majd a díjazás mértékéről. A sikertelen tárgyalás után javaslom igyekezzen a munkájával lenyűgözni, hogyha valóban szeretné mindkét felajánlott lehetőséget. * Teszi még hozzá, és ezúttal ismét tölt magának a borból, de nem hagyja csak úgy az asztalon. Hangosan kortyol belőle, és ha a nő nem szól hozzá, akkor láthatóan levegőnek nézi addig, amíg felöltözik, és távozásra adja a fejét. A sértett nemesnél kevés állatfaj van, aki önérzetesebb tud lenni. *
//Samonyr Rezidencia//
* Ha nem is erre számított Ysanee, azt talán már tudhatja, hogy ha valamit, akkor az elutasítást igazán nehezen viseli a nemes. Most sincs ez másképp, amikor a nő visszakozni próbál, ismét sötétség fut át a férfi arcán. Bár a tolvaj igyekszik menteni a helyzetet, és másképp próbál a férfi kedvére tenni, láthatóan ez a helyzet hevében nem annyira segít. Ahelyett viszont, hogy erőszakkal közeledne a nő felé, mélyet sóhajt, és hátralépve próbál meg kibújni az ujjak közül. *
- Értem. * Jegyzi meg hidegen, ahogy visszazárja a tégely tetejét, és leteszi azt egy kis asztalkára. Ha a másik nem ellenkezik, akkor elkezdi visszavenni nadrágját, fittyet hányva a vágytól lüktető ékére, és kimért, lassú mozdulatokkal öltözik fel. Másodszorra kerül elutasításra, és ez egyértelműen komoly éket ver kettejük közé, bármennyire is bimbózónak indult a kapcsolatuk. *
- Akkor várom a városházáról megszerzett információkat. Javaslom, hogy készítsen jegyzeteket a könyvből, és azokat hozza el számomra, hiszen ki tudja, hogy mi lesz az az információ, ami tökéletes a társamnak, és nekem. Ha talál olyat, ami magára illik, azt is jegyezze ki. Attól függően, hogy mennyi információt szállít el számomra, és hogyan, beszélhetünk majd a díjazás mértékéről. A sikertelen tárgyalás után javaslom igyekezzen a munkájával lenyűgözni, hogyha valóban szeretné mindkét felajánlott lehetőséget. * Teszi még hozzá, és ezúttal ismét tölt magának a borból, de nem hagyja csak úgy az asztalon. Hangosan kortyol belőle, és ha a nő nem szól hozzá, akkor láthatóan levegőnek nézi addig, amíg felöltözik, és távozásra adja a fejét. A sértett nemesnél kevés állatfaj van, aki önérzetesebb tud lenni. *
965. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-01-11 03:35:58
Üzenet elküldve: 2026-01-11 03:35:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1133
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1133
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
*Merchen kérdésére egy pillanatra elgondolkodik, de végül úgy dönt, fölösleges értékelgetnie az információja megbízhatóságát.*
- Nos, ha nincs és egy egész bokrot kéne szerezni, az kifejezetten kényelmetlen lenne és a termesztésnél is több problémát okozna. De gondolom ezt úgy is előbb meg fogja tudni, mint én és akkor megköszönném, ha kiderítené a termesztés módját is.
*Nem nagy örömmel csinál másoknak munkát, de tény, ha magokat nem talál, akkor tényleg lehet, hogy készülhet egy hegyi utazásra. Vagy készíthet másokat inkább. Arra, hogy segédkeznének-e a többi városból, sajnos alkalmatlan megválaszolni.*
- Nagyobb vonulatban, Wegtoren és Pirtianes könnyedén megállíthatja az orkokat a hegynél, ahol a számosságuk nem olyan jelentős. Így veszélyt csak Lihanechre jelentenek. Ez lenne az első gyors tippem mindegyik városra, de nem hiszem, hogy összesség leírja minden szereplőjének az érdekeit és a viselkedését. És jómagam csak a tudományos személyiségeket ismerem pár városból, nekik nincsenek meg az eszközeik vagy befolyásuk, hogy komoly politikai manővereket tegyenek a város irányába. Beszélt egy wegtoreni báróról, aki ellovagolt a városból végül. Gondolja, hogy visszatértek Wegtorenbe és, ha igen, akkor mennyire lenne érdemes felkeresni a veszély hírével? Hisz végül is az ő helye fog elpusztulni, ha nem tesz valamit ellene. Esetleg ismer-e más befolyásos személyeket arrafele?
*Mondaná, hogy nem akar tolakodó lenni, de a szándék keveset számít, ha az eredmény az, hogy végül is az. Annyira nem aggódik, ha visszautasítják, hisz ő már előbb is elmondta, hogy nem tartja az árbócot a süllyedő hajón, de kár lenne kihagyni ilyen lehetőségeket.*
- Nos, Moonxylwery Dwirinthalen, a volt matróna, vett fel a házhoz, mint alkimistát, amikor még feltörekvőnek számítottam. Bár évekig a ház alkimistájának számítottam, a többi családtaggal ritkán futottam össze és direkt a matrónának tartoztam elszámolással. Jóbarátomnak számítom és a holdmágiából is ő tanított nem keveset az elején. Nagy hatalmú varázsló volt és ő képes is volt varázsitalok hatását amulettbe zárni, bár már ő is elfeledte a módját. Az eladásra kínált amulettem is ő készítette, amikor még nehezen ment a mágiatanulás. Közösen harcoltunk a thargokkal a Sa'argathot seregei ellen. Ő azóta elzárkózott a Mágustoronyba, a testőrét is elküldte és így már a ház képviselete és egyben a matróna rangja másra szállt. Azonban a lázadás után eltűntek jobbára a Dwirinthalenek a köztudatból, így nem tudom neked megmondani, hogy kire is. Pontosítok, a lázadás alatt meghaltak nem kevesen, bár akkor a városon kívül tartózkodtam, nem tartottam velük a kapcsolatot. Évek óta először, ha találkoztam eggyel. Egy Norennar nevű harcossal összefutottam, igazából ő volt azok között, akik elsőként meghozták a hírt az orkok érkezéséről és gyógyitalokat akart vásárolni utána. Bár ő is úgy van vele, hogy nem érdekli a ház újraépítése és inkább a saját útját járja, ami megérthető.
*Csapongó beszédét talán érdemes összefoglalnia.*
- Röviden, a régi matróna jó barátom, de ami a házat illeti, már nem mondanám, hogy van velük kapcsolatom. És a kutatásaim kinőtték más házak holdudvarát.
//Egy nemes ügy//
*Merchen kérdésére egy pillanatra elgondolkodik, de végül úgy dönt, fölösleges értékelgetnie az információja megbízhatóságát.*
- Nos, ha nincs és egy egész bokrot kéne szerezni, az kifejezetten kényelmetlen lenne és a termesztésnél is több problémát okozna. De gondolom ezt úgy is előbb meg fogja tudni, mint én és akkor megköszönném, ha kiderítené a termesztés módját is.
*Nem nagy örömmel csinál másoknak munkát, de tény, ha magokat nem talál, akkor tényleg lehet, hogy készülhet egy hegyi utazásra. Vagy készíthet másokat inkább. Arra, hogy segédkeznének-e a többi városból, sajnos alkalmatlan megválaszolni.*
- Nagyobb vonulatban, Wegtoren és Pirtianes könnyedén megállíthatja az orkokat a hegynél, ahol a számosságuk nem olyan jelentős. Így veszélyt csak Lihanechre jelentenek. Ez lenne az első gyors tippem mindegyik városra, de nem hiszem, hogy összesség leírja minden szereplőjének az érdekeit és a viselkedését. És jómagam csak a tudományos személyiségeket ismerem pár városból, nekik nincsenek meg az eszközeik vagy befolyásuk, hogy komoly politikai manővereket tegyenek a város irányába. Beszélt egy wegtoreni báróról, aki ellovagolt a városból végül. Gondolja, hogy visszatértek Wegtorenbe és, ha igen, akkor mennyire lenne érdemes felkeresni a veszély hírével? Hisz végül is az ő helye fog elpusztulni, ha nem tesz valamit ellene. Esetleg ismer-e más befolyásos személyeket arrafele?
*Mondaná, hogy nem akar tolakodó lenni, de a szándék keveset számít, ha az eredmény az, hogy végül is az. Annyira nem aggódik, ha visszautasítják, hisz ő már előbb is elmondta, hogy nem tartja az árbócot a süllyedő hajón, de kár lenne kihagyni ilyen lehetőségeket.*
- Nos, Moonxylwery Dwirinthalen, a volt matróna, vett fel a házhoz, mint alkimistát, amikor még feltörekvőnek számítottam. Bár évekig a ház alkimistájának számítottam, a többi családtaggal ritkán futottam össze és direkt a matrónának tartoztam elszámolással. Jóbarátomnak számítom és a holdmágiából is ő tanított nem keveset az elején. Nagy hatalmú varázsló volt és ő képes is volt varázsitalok hatását amulettbe zárni, bár már ő is elfeledte a módját. Az eladásra kínált amulettem is ő készítette, amikor még nehezen ment a mágiatanulás. Közösen harcoltunk a thargokkal a Sa'argathot seregei ellen. Ő azóta elzárkózott a Mágustoronyba, a testőrét is elküldte és így már a ház képviselete és egyben a matróna rangja másra szállt. Azonban a lázadás után eltűntek jobbára a Dwirinthalenek a köztudatból, így nem tudom neked megmondani, hogy kire is. Pontosítok, a lázadás alatt meghaltak nem kevesen, bár akkor a városon kívül tartózkodtam, nem tartottam velük a kapcsolatot. Évek óta először, ha találkoztam eggyel. Egy Norennar nevű harcossal összefutottam, igazából ő volt azok között, akik elsőként meghozták a hírt az orkok érkezéséről és gyógyitalokat akart vásárolni utána. Bár ő is úgy van vele, hogy nem érdekli a ház újraépítése és inkább a saját útját járja, ami megérthető.
*Csapongó beszédét talán érdemes összefoglalnia.*
- Röviden, a régi matróna jó barátom, de ami a házat illeti, már nem mondanám, hogy van velük kapcsolatom. És a kutatásaim kinőtték más házak holdudvarát.
964. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-01-11 00:25:52
Üzenet elküldve: 2026-01-11 00:25:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
-Vajon vannak egyáltalán magjai? De valójában érdekes kérdés, igen. Bizonyára be kell tárazni belőle a kellő mennyiséget, hogy ne a véletlenen múljon, hogy sikerül-e a végére a kísérlet vagy sem. Bár nem szoktam efféle munkával foglalatoskodni, el tudom képzelni milyen bosszantó lehetne ez a végkifejlet.
*Hisz az igencsak bosszantó lehet, mikor az ember beleteszi a kellő munkát, s ilyen apróságon bukik valami.*
-És hogy milyen tartós a varázsital formában, vagy mennyire erős koncentrációt lehet kinyerni belőle, feltételezem. A hasznossága felől nincs kétségem, úgy vélem mint a közéletben, mind a kalandorok számára roppant hasznos lehet egy ital, mely képes dolgokat megfagyasztani, s ezáltal nyilván törhetővé tenni. Vagy.. Ledugni egy sárkány torkán.
*Itt azért felkacag, hisz bizonyára Nestar is hallotta a kocsmák pletykáit és a gyermekmeséket a hatalmas tűzokádó lényekről.*
-Így lesz, amint megtudok valamit jelentkezem, észben tartom a dolgot.
*Szerencsére ez nem olyasmi amit könnyen elfelejtene, bár elég sok bort ivott már hozzá, hogy másnap egy-egy foszlány a beszélgetésükből ne maradjon meg. Aztán csak bólint, természetesen tervezni lehet, de most kicsit olyanok, mint a kacsák a nádasban. Csak ülnek és várják, hogy mikor érkezik újabb hír, mikor fordul a kocka és hogyan alakulnak az események.*
-Nos tudja, segítséget kérni például Piritanesből, vagy Lihanechből, vagy Wegtorenből. Katonákat, hitelt, felszereléseket, ellátmányokat. Biztos vagyok benne, hogy akadna aki szívesen megtámogatná Artheniort, hogy az állítja meg az ork fenyegetést és ne jusson el az ő kapuikhoz.
*Megvonja a vállát, sosem volt valami nagy diplomata, de még az az idő is eljöhet, hogy emiatt kell elutaznia egy másik városba.*
-Másrészt bizonyára nem rendelkeznek az orkok tengeri haderővel, hisz ha jól tudom a pusztáról érkeztek, vagy a fene tudja honnan. A patkányoknak biztos lenne egy-két ötlet a tarsolyukban, hogy a vízről hogyan törjenek borsot az orkok orra alá.
*De most hogy jobban belegondol, erről tényleg keveset tud. Egyébként pedig az valahogy jobban izgatja, hogy vajon milyen alkut tudna kötni, ha úgy alakítaná Teysus a sorsát.*
-Ön szerint hajlandó lenne efféle segítségnyújtásra valamelyik város? Bevallom fogalmam sincs milyen kapcsolatuk van Artheniorral.
*Természetesen kereskedői oldalról tisztában van a dolgokkal, de az sokkal másabb, mint a katonai vagy a politikai.*
-Egyébként említette korábban a Dwirinthaleneket. Ha nem vagyok túl tolakodó, milyen kapcsolatban áll velük? Úgy tudom egészen befolyásos család voltak, bár mostanság egyet sem láttam belőlük.
//Egy nemes ügy//
-Vajon vannak egyáltalán magjai? De valójában érdekes kérdés, igen. Bizonyára be kell tárazni belőle a kellő mennyiséget, hogy ne a véletlenen múljon, hogy sikerül-e a végére a kísérlet vagy sem. Bár nem szoktam efféle munkával foglalatoskodni, el tudom képzelni milyen bosszantó lehetne ez a végkifejlet.
*Hisz az igencsak bosszantó lehet, mikor az ember beleteszi a kellő munkát, s ilyen apróságon bukik valami.*
-És hogy milyen tartós a varázsital formában, vagy mennyire erős koncentrációt lehet kinyerni belőle, feltételezem. A hasznossága felől nincs kétségem, úgy vélem mint a közéletben, mind a kalandorok számára roppant hasznos lehet egy ital, mely képes dolgokat megfagyasztani, s ezáltal nyilván törhetővé tenni. Vagy.. Ledugni egy sárkány torkán.
*Itt azért felkacag, hisz bizonyára Nestar is hallotta a kocsmák pletykáit és a gyermekmeséket a hatalmas tűzokádó lényekről.*
-Így lesz, amint megtudok valamit jelentkezem, észben tartom a dolgot.
*Szerencsére ez nem olyasmi amit könnyen elfelejtene, bár elég sok bort ivott már hozzá, hogy másnap egy-egy foszlány a beszélgetésükből ne maradjon meg. Aztán csak bólint, természetesen tervezni lehet, de most kicsit olyanok, mint a kacsák a nádasban. Csak ülnek és várják, hogy mikor érkezik újabb hír, mikor fordul a kocka és hogyan alakulnak az események.*
-Nos tudja, segítséget kérni például Piritanesből, vagy Lihanechből, vagy Wegtorenből. Katonákat, hitelt, felszereléseket, ellátmányokat. Biztos vagyok benne, hogy akadna aki szívesen megtámogatná Artheniort, hogy az állítja meg az ork fenyegetést és ne jusson el az ő kapuikhoz.
*Megvonja a vállát, sosem volt valami nagy diplomata, de még az az idő is eljöhet, hogy emiatt kell elutaznia egy másik városba.*
-Másrészt bizonyára nem rendelkeznek az orkok tengeri haderővel, hisz ha jól tudom a pusztáról érkeztek, vagy a fene tudja honnan. A patkányoknak biztos lenne egy-két ötlet a tarsolyukban, hogy a vízről hogyan törjenek borsot az orkok orra alá.
*De most hogy jobban belegondol, erről tényleg keveset tud. Egyébként pedig az valahogy jobban izgatja, hogy vajon milyen alkut tudna kötni, ha úgy alakítaná Teysus a sorsát.*
-Ön szerint hajlandó lenne efféle segítségnyújtásra valamelyik város? Bevallom fogalmam sincs milyen kapcsolatuk van Artheniorral.
*Természetesen kereskedői oldalról tisztában van a dolgokkal, de az sokkal másabb, mint a katonai vagy a politikai.*
-Egyébként említette korábban a Dwirinthaleneket. Ha nem vagyok túl tolakodó, milyen kapcsolatban áll velük? Úgy tudom egészen befolyásos család voltak, bár mostanság egyet sem láttam belőlük.
963. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-01-09 21:16:48
Üzenet elküldve: 2026-01-09 21:16:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
*Ahhoz képest, hogy korábban hasonlóra nem adta még a fejét, kétségtelenül remekül kelti a magabiztos szerető látszatát - bár az italnak és az ördögvigyornak minden bizonnyal akad azért köze hozzá. Ugyan addig nem merészkedve, hogy hivatásból űzze az ilyesmit, vagy máskor is odaadó ajkait vagy ölét használja a kis céljai eléréséhez, de egyszeri, különc kivételnek egészen izgalmas élmény. Alkalmi kurtizán szerepébe úgy tűnik olyannyira beleéli magát, hogy fel sem tűnik neki, mennyire elővigyázatlanul csúszik ki az édesen búgó kérdés az ajkai közül a pillanat hevében. Finoman hullámzó mozdulataiban megtorpan a feleletre, a füle mögé tűrve néhány zilált fekete tincset pillantásai követik a megremegő kezet. A Vashegy emlegetésére bizony már előre rosszat sejtet, s csak egy szívdobbanásnyi idővel később, bizonytalanul kászálódik ki a férfi öléből, hogy a szekrényhez lépve előkereshesse azt a bizonyos fából készült tégelyt. Talán nem látszik rajta, de kissé félve nyitja ki, ha pedig még a furcsa anyagból nem is jönne rá, mit tart a kezében, Samonyr következő mondata előkapar elméje mélyéről egy emléket a thargföldön töltött időkből. Rémlik neki, hogy egy bizonyos szóbeszéd járta a kancellárról meg valami tégelyről - talán még Alyo emlegethette neki a Senkiknél.
Válaszolni sincs ideje - nem is nagyon tudna ugyan -, hamarosan a forró felsőteszt hozzásimul, amíg a nemes az idegen anyagba mártja az ujját, a közeli mozdulatokból pedig anélkül is tudja mi történik vele, hogy látná. Az izgalommal vegyes félelemtől szorul kicsit a torka, tudja, hogy gyorsan feleletet kell adnia, ezért sietve suhannak át elméjén a lehetősei. Ez eddig nem volt része hasonlóban, de ki tudja, talán kényelmesebb körülmények között, olyannal, akiben megbízik, kevesebbet hezitálna. Így még mielőtt a ház ura merészen vetné bele magát az alantas élvezetekbe, a tolvaj markával tartja távol a sikamlós vágyakozást.*
- Én még s... *nyelnie kell egyet, hogy eltüntesse a fojtogató szárazságot a torkából* - Nos *sóhajt nagyot és fordul annyit, hogy a barnákba pillanthasson* - Ezt a kérését azt hiszem nem teljesíthetem...
*Kínos persze a duruzsoló ígéret után, de valahogy ez a lehetőség meg sem fordul a naiv kis fejében. Vajon ezek után elküldi, vagy uralkodik már rajta annyira a sóvárgás, hogy túllépjen az elutasításon? Utóbbi felé igyekszik azért billenteni a helyzetet a kéjesebb tájékokon kalandozó kacsójával*
//Samonyr Rezidencia//
*Ahhoz képest, hogy korábban hasonlóra nem adta még a fejét, kétségtelenül remekül kelti a magabiztos szerető látszatát - bár az italnak és az ördögvigyornak minden bizonnyal akad azért köze hozzá. Ugyan addig nem merészkedve, hogy hivatásból űzze az ilyesmit, vagy máskor is odaadó ajkait vagy ölét használja a kis céljai eléréséhez, de egyszeri, különc kivételnek egészen izgalmas élmény. Alkalmi kurtizán szerepébe úgy tűnik olyannyira beleéli magát, hogy fel sem tűnik neki, mennyire elővigyázatlanul csúszik ki az édesen búgó kérdés az ajkai közül a pillanat hevében. Finoman hullámzó mozdulataiban megtorpan a feleletre, a füle mögé tűrve néhány zilált fekete tincset pillantásai követik a megremegő kezet. A Vashegy emlegetésére bizony már előre rosszat sejtet, s csak egy szívdobbanásnyi idővel később, bizonytalanul kászálódik ki a férfi öléből, hogy a szekrényhez lépve előkereshesse azt a bizonyos fából készült tégelyt. Talán nem látszik rajta, de kissé félve nyitja ki, ha pedig még a furcsa anyagból nem is jönne rá, mit tart a kezében, Samonyr következő mondata előkapar elméje mélyéről egy emléket a thargföldön töltött időkből. Rémlik neki, hogy egy bizonyos szóbeszéd járta a kancellárról meg valami tégelyről - talán még Alyo emlegethette neki a Senkiknél.
Válaszolni sincs ideje - nem is nagyon tudna ugyan -, hamarosan a forró felsőteszt hozzásimul, amíg a nemes az idegen anyagba mártja az ujját, a közeli mozdulatokból pedig anélkül is tudja mi történik vele, hogy látná. Az izgalommal vegyes félelemtől szorul kicsit a torka, tudja, hogy gyorsan feleletet kell adnia, ezért sietve suhannak át elméjén a lehetősei. Ez eddig nem volt része hasonlóban, de ki tudja, talán kényelmesebb körülmények között, olyannal, akiben megbízik, kevesebbet hezitálna. Így még mielőtt a ház ura merészen vetné bele magát az alantas élvezetekbe, a tolvaj markával tartja távol a sikamlós vágyakozást.*
- Én még s... *nyelnie kell egyet, hogy eltüntesse a fojtogató szárazságot a torkából* - Nos *sóhajt nagyot és fordul annyit, hogy a barnákba pillanthasson* - Ezt a kérését azt hiszem nem teljesíthetem...
*Kínos persze a duruzsoló ígéret után, de valahogy ez a lehetőség meg sem fordul a naiv kis fejében. Vajon ezek után elküldi, vagy uralkodik már rajta annyira a sóvárgás, hogy túllépjen az elutasításon? Utóbbi felé igyekszik azért billenteni a helyzetet a kéjesebb tájékokon kalandozó kacsójával*
962. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-01-09 16:59:34
Üzenet elküldve: 2026-01-09 16:59:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
* Hagyja, hogy kiélvezze a másik azt a gyönyört, ami keveseknek adatott meg az életben, hogy egy valódi nemes van a lábuk között, aki azon dolgozik, hogy nekik szebb legyen a napjuk. Persze az egyértelmű lehet mindenki számára, hogy a férfi sokkal jobban élvezte azt, amikor fogadó szerepben volt, és nem is dolgozik olyan alázattal és beleadással, mint kedves vendége tette mindezt nem is olyan rég. Egészen addig szórakoztatja így magát, és partnerét, amíg megálljt nem parancsolnak neki, akkor érdeklődve néz fel, hogy vajon miért állítják le. Persze tudja a választ, és azt, hogy már epekedik érte a nő. Ugyan olyan gyengéden, és lassan csókolja meg, mint legutóbb, továbbra is fegyelmezve amúgy féktelenül csapongó nyelvét, és még azt is hagyja, hogy újra felülkerekedjen rajta a tolvaj. Természetesen számára ez a látvány is tökéletes, és nem is várna többet, főleg, hogy így ismét teljes rálátása van az amúgy szokatlan, és rendkívül gerjesztő kerekded dombokra. Mégis elhangzik egy kérdés, a fülébe suttogva, ami újfent felkorbácsolja. *
- Van a szekrényben egy tégely. Délről hozatom, a Vashegyen készítik, még a lázadás után ott tett látogatásom során ismerkedtem meg a recepttel és a használat módjával. * Kezd bele, és reszketeg kézzel a bútorra is mutat, jelezve, hogy mit szeretne. Ha Ysanee engedelmesen lekászálódik a férfiról, és nem rest teljesíteni a kérését, akkor valóban találhat egy fából faragott, barna tégelyt, amit ha kinyit, akkor furcsa, sikamlós anyagot talál benne. *
- Tudod, hogy a barbárok hogy szeretik egymást? * Teszi fel a nemes a kérdést, ravaszul csillogó szemmel, ha minden úgy történik, ahogy azt tervezi, és hátulról hozzásimulhat a fedetlen női testhez, átnyúlva mellette, és a tégelybe mártva ujjait. *
- Ők a test egy másik részét használják, hogy elérjék a gyönyört. * Súgja még a nő fülébe hátulról, ahogy elkezdi magára kenni az anyagot. Innentől a másikon múlik, hogy hogyan alakulnak tovább a dolgok, és még mindig szeretne a nemes óhajainak eleget tenni. Ami egy gyönyörű barátság kezdete lehet. *
//Samonyr Rezidencia//
* Hagyja, hogy kiélvezze a másik azt a gyönyört, ami keveseknek adatott meg az életben, hogy egy valódi nemes van a lábuk között, aki azon dolgozik, hogy nekik szebb legyen a napjuk. Persze az egyértelmű lehet mindenki számára, hogy a férfi sokkal jobban élvezte azt, amikor fogadó szerepben volt, és nem is dolgozik olyan alázattal és beleadással, mint kedves vendége tette mindezt nem is olyan rég. Egészen addig szórakoztatja így magát, és partnerét, amíg megálljt nem parancsolnak neki, akkor érdeklődve néz fel, hogy vajon miért állítják le. Persze tudja a választ, és azt, hogy már epekedik érte a nő. Ugyan olyan gyengéden, és lassan csókolja meg, mint legutóbb, továbbra is fegyelmezve amúgy féktelenül csapongó nyelvét, és még azt is hagyja, hogy újra felülkerekedjen rajta a tolvaj. Természetesen számára ez a látvány is tökéletes, és nem is várna többet, főleg, hogy így ismét teljes rálátása van az amúgy szokatlan, és rendkívül gerjesztő kerekded dombokra. Mégis elhangzik egy kérdés, a fülébe suttogva, ami újfent felkorbácsolja. *
- Van a szekrényben egy tégely. Délről hozatom, a Vashegyen készítik, még a lázadás után ott tett látogatásom során ismerkedtem meg a recepttel és a használat módjával. * Kezd bele, és reszketeg kézzel a bútorra is mutat, jelezve, hogy mit szeretne. Ha Ysanee engedelmesen lekászálódik a férfiról, és nem rest teljesíteni a kérését, akkor valóban találhat egy fából faragott, barna tégelyt, amit ha kinyit, akkor furcsa, sikamlós anyagot talál benne. *
- Tudod, hogy a barbárok hogy szeretik egymást? * Teszi fel a nemes a kérdést, ravaszul csillogó szemmel, ha minden úgy történik, ahogy azt tervezi, és hátulról hozzásimulhat a fedetlen női testhez, átnyúlva mellette, és a tégelybe mártva ujjait. *
- Ők a test egy másik részét használják, hogy elérjék a gyönyört. * Súgja még a nő fülébe hátulról, ahogy elkezdi magára kenni az anyagot. Innentől a másikon múlik, hogy hogyan alakulnak tovább a dolgok, és még mindig szeretne a nemes óhajainak eleget tenni. Ami egy gyönyörű barátság kezdete lehet. *
961. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-01-09 12:33:13
Üzenet elküldve: 2026-01-09 12:33:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mindent a tanulásért//
*Apró lábait olyan gyorsan szedi, ahogy csak tudja. Bár szaladni most sem fog. Szerencsére a tisztással tett kerülővel együtt sem érkezik olyan későn vissza Selyemrévbe mint amire számított. Na meg a romvárosban sem akadt bele egyetlen rosszarcú alakba sem. Ami csak jobbá tette nehézkes reggelét. Nem is vágyik másra. Mint arra, hogy végre a kúriába érjen. Valami új ruhát kaphasson magára. És azt a nehéz kócos loboncot amit hajnak nevez végre normálisan kifésülje. Mert vallja be őszintén aki látja. A kis tündér nincs igazán jó bőrben. Szemei karikások, haja össze vissza még a megszokottnál jobban is. Ruházata pedig kissé gyűrt. Pont úgy néz ki mint aki átmulatta az éjszakát. Ami valamelyest igaz is. De hát mit kezdjen a pihenő napján egy kúriában dolgozó alak, ha nem a pegazusban töltené. Nem is tűnt az olyan rossz ötletnek akkor sem. Meg igazán talált magának egy tanuló társat. Csak ezt majd még jól kell körítenie Nixomiának.
Hamar be is lép a hatalmas kapun. Kedvesen integet a kertben dolgozóknak illetve azoknak a szolgálóknak akik már ébren vannak. És siet is tova. Nem szeretne semmilyen kellemetlen kérdést megválaszolni jelen pillanatában. Amilyen gyorsan csak lehet, a szobájába szeretne érni. Hogy friss ruhákba tudjon öltözni, és neki álljon a haját kifésülni. Az úgy is órák kérdése lesz. Remélhetőleg Nixomia addig befejezi a reggeli tevékenységeit és dolgait. És jó kedvében találja majd a hölgyet. Ugyanis a kérésének lehet nem fog épp örülni. De talán egy szép mosoly, és pár kedves szó megfogja puhítani a zordnak tűnő lovaghölgyet.*
*Apró lábait olyan gyorsan szedi, ahogy csak tudja. Bár szaladni most sem fog. Szerencsére a tisztással tett kerülővel együtt sem érkezik olyan későn vissza Selyemrévbe mint amire számított. Na meg a romvárosban sem akadt bele egyetlen rosszarcú alakba sem. Ami csak jobbá tette nehézkes reggelét. Nem is vágyik másra. Mint arra, hogy végre a kúriába érjen. Valami új ruhát kaphasson magára. És azt a nehéz kócos loboncot amit hajnak nevez végre normálisan kifésülje. Mert vallja be őszintén aki látja. A kis tündér nincs igazán jó bőrben. Szemei karikások, haja össze vissza még a megszokottnál jobban is. Ruházata pedig kissé gyűrt. Pont úgy néz ki mint aki átmulatta az éjszakát. Ami valamelyest igaz is. De hát mit kezdjen a pihenő napján egy kúriában dolgozó alak, ha nem a pegazusban töltené. Nem is tűnt az olyan rossz ötletnek akkor sem. Meg igazán talált magának egy tanuló társat. Csak ezt majd még jól kell körítenie Nixomiának.
Hamar be is lép a hatalmas kapun. Kedvesen integet a kertben dolgozóknak illetve azoknak a szolgálóknak akik már ébren vannak. És siet is tova. Nem szeretne semmilyen kellemetlen kérdést megválaszolni jelen pillanatában. Amilyen gyorsan csak lehet, a szobájába szeretne érni. Hogy friss ruhákba tudjon öltözni, és neki álljon a haját kifésülni. Az úgy is órák kérdése lesz. Remélhetőleg Nixomia addig befejezi a reggeli tevékenységeit és dolgait. És jó kedvében találja majd a hölgyet. Ugyanis a kérésének lehet nem fog épp örülni. De talán egy szép mosoly, és pár kedves szó megfogja puhítani a zordnak tűnő lovaghölgyet.*
960. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-01-09 11:23:53
Üzenet elküldve: 2026-01-09 11:23:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Kúria//
//Zárás//
*Sosem tetszett neki az a szerep. Azok a karót nyelt nemesek, akik bájolognak egymásnak percről percre. Csak azért, hogy elhitessék a másik féllel többet érnek egy fabatkánál. Holott egymás szemében ők semmi mások csupán akadályok a saját feljebb haladásukban.
Alenianak ettől függetlenül muszáj húzogatnia az apró idegszálait. Mit és, miképpen válaszoljon. Eléggé kényelmetlen érzés. De az évek hozzászoktatták már őt ehhez. Válasza pedig megértő fülekre talál. Sőt mi több. Őszintén boldog mosoly ül ki arcára Alenia vallomásának hallatán.*
- Nem is képzelném el másképpen.
*Feleli röviden, hogy megerősítse a másikban azt az elképzelést. Ő maga sem házasodna szerelem nélkül. Csak a szíve ne szakadna meg már most Rinéért. Hogy fogja ezt majd mostohájának elmagyarázni. És mihez fognak majd kezdeni. Sajnos még nem tudja. Ezt az éjszakát élje túl. Legalább a csillagok ott lesznek számára, hogy háborgó elméjének megnyugvást hozzanak.
Fel is kel hát a székből Alenival együtt. Követi a szépséges elf hölgyet vissza az előtérbe. Arcára továbbra sem engedi való érzéseit. Ugyanis látva a márványt, és az aranyozottot szegélyeket pusztán arra tud gondolni hova és mibe képes a pénzét elvesztegetni a nemesség. Pusztán azért, hogy egy olyan képet fessenek maguknak, mintha ők maguk királyok lennének. Valamelyest nem is érti Aleniát. Aki ennyire szerénynek mutatja magát, Eeyr hívőként. Sokkalta többet tudna tenni a népekért. És mégis itt él egy ilyen aranykalitkában. Furcsa. Ezt a kettőséget sosem értette. De nem most fogja megkérdőjelezni. Még túl korai.*
- Csak a vendégszoba, milyen kár.
*Mondja egy pimasz mosollyal, ám érezhetően csak heccelni szeretné a nemes hölgyet.*
- Mi sem természetesebb. Amint odaérünk majd választok is egyet.
*Válaszolja mielőbb Alenia még tényleg komolyan gondolná pimasz viccét. Ezzel is tesztelni szeretné, mennyire is humoros a hölgyemény.
Miután pedig oda is érnek a kijelölt szoba elé. Lazziar Alenia engedelmével be is lép azon, hogy megszemlélje.*
- Tökéletes, ez meg fog felelni.
*Mondja a hölgynek a szoba szemrevételezése után. Alenia pedig ha távozik, hogy felkészüljön az esti csillagnézésre. Addig ő becsukja az ajtót maga után. Leül az ágy szélére mint aki most vette le volna a maszkot magáról rogy össze kissé válla.
Igyekszik semmire és senkire sem gondolni. Most tudja, hosszú és fárasztó éjszaka fog rávárni. Egy olyan éjszaka, ahol meg kell felelnie. Nem csak apjának. Alenianak. Wrojthnak. Belefutott pontosan abba, amitől mindig is menekült. Mire is adta fel a fejét.
Majd amint hallatszódik a vendégszoba ajtaján a kopogás. Lazziar addigra már készen áll. Az ablak előtt egyenes háttal állva néz kifelé. Arcán az a láthatatlan maszk amit a nemesek előtt viselt újra pompázik. Az ágyneműt a hátára veszi, és úgy lép ki az ajtón. Kedvesen köszönti Alenia kisasszonyt, aki remélhetőleg eléggé melegen öltözött fel a kinti időre. Az ágyneműt a vállán Lazziar pedig egyszerűen magyarázza ki.*
- Remélem nem zavarja, de háton fekve a legjobb a csillagokat csodálni. És nem szeretném, hogy kegyed megfázzon a kinti időben. Kérem, csak maga után.
*Mondja kedvesen és követni is kezdi a hölgyet, hogy neki kezdjenek éjjeli tervüknek.
Lazziar az este nem is óhajt sokat beszélni. Elvégre ennek a varázsa pont az, hogy elkalandozhat a látványon az aki épp csodálja. Persze ha Alenianak kérdése van a csillagokkal kapcsolatosan, esetleg pont Lazziarárral kapcsolatosan. Akkor aszerinti választ fog adni a hölgynek. Őszintét, a csillagokkal kapcsolatosan. Magával csak olyat. Amit őszintének tűnhet számára.
Ha pedig Alenia úgy döntött elég lesz a móka ma estére, és távozni akar. Akkor Lazziar sem fog vele vitatkozni. Visszakíséri őt a szobájába, és egy apró kézcsókkal búcsúzik el. Tudván, korai lenne megkísérelni egy csókot még. Még ha az este kellemesnek is hatott számára. Lassú víz partot most, gondolja magában. Ő maga pedig vissza is megy a vendégszobába, hogy ott hajtsa álomra a fejét.
A reggel folyamán pedig korán ébred, hogy mihamarabb távozni tudjon. Megköszöni illedelmesen, ha reggelivel kínálják, de minden ilyesmit elutasít határozottan. Miszerint, egy fontos elintézni valója van a mai nap folyamán. Amivel nem szerette volna terhelni Alenia kisasszonyt a tegnapi nap folyamán.
Megköszöni a vendéglátást és távozik is, hogy a reggeli napsütésben formálódott árnyékokban tűnjön el a Csonthíd után a romváros utcáin.*
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Kúria//
//Zárás//
*Sosem tetszett neki az a szerep. Azok a karót nyelt nemesek, akik bájolognak egymásnak percről percre. Csak azért, hogy elhitessék a másik féllel többet érnek egy fabatkánál. Holott egymás szemében ők semmi mások csupán akadályok a saját feljebb haladásukban.
Alenianak ettől függetlenül muszáj húzogatnia az apró idegszálait. Mit és, miképpen válaszoljon. Eléggé kényelmetlen érzés. De az évek hozzászoktatták már őt ehhez. Válasza pedig megértő fülekre talál. Sőt mi több. Őszintén boldog mosoly ül ki arcára Alenia vallomásának hallatán.*
- Nem is képzelném el másképpen.
*Feleli röviden, hogy megerősítse a másikban azt az elképzelést. Ő maga sem házasodna szerelem nélkül. Csak a szíve ne szakadna meg már most Rinéért. Hogy fogja ezt majd mostohájának elmagyarázni. És mihez fognak majd kezdeni. Sajnos még nem tudja. Ezt az éjszakát élje túl. Legalább a csillagok ott lesznek számára, hogy háborgó elméjének megnyugvást hozzanak.
Fel is kel hát a székből Alenival együtt. Követi a szépséges elf hölgyet vissza az előtérbe. Arcára továbbra sem engedi való érzéseit. Ugyanis látva a márványt, és az aranyozottot szegélyeket pusztán arra tud gondolni hova és mibe képes a pénzét elvesztegetni a nemesség. Pusztán azért, hogy egy olyan képet fessenek maguknak, mintha ők maguk királyok lennének. Valamelyest nem is érti Aleniát. Aki ennyire szerénynek mutatja magát, Eeyr hívőként. Sokkalta többet tudna tenni a népekért. És mégis itt él egy ilyen aranykalitkában. Furcsa. Ezt a kettőséget sosem értette. De nem most fogja megkérdőjelezni. Még túl korai.*
- Csak a vendégszoba, milyen kár.
*Mondja egy pimasz mosollyal, ám érezhetően csak heccelni szeretné a nemes hölgyet.*
- Mi sem természetesebb. Amint odaérünk majd választok is egyet.
*Válaszolja mielőbb Alenia még tényleg komolyan gondolná pimasz viccét. Ezzel is tesztelni szeretné, mennyire is humoros a hölgyemény.
Miután pedig oda is érnek a kijelölt szoba elé. Lazziar Alenia engedelmével be is lép azon, hogy megszemlélje.*
- Tökéletes, ez meg fog felelni.
*Mondja a hölgynek a szoba szemrevételezése után. Alenia pedig ha távozik, hogy felkészüljön az esti csillagnézésre. Addig ő becsukja az ajtót maga után. Leül az ágy szélére mint aki most vette le volna a maszkot magáról rogy össze kissé válla.
Igyekszik semmire és senkire sem gondolni. Most tudja, hosszú és fárasztó éjszaka fog rávárni. Egy olyan éjszaka, ahol meg kell felelnie. Nem csak apjának. Alenianak. Wrojthnak. Belefutott pontosan abba, amitől mindig is menekült. Mire is adta fel a fejét.
Majd amint hallatszódik a vendégszoba ajtaján a kopogás. Lazziar addigra már készen áll. Az ablak előtt egyenes háttal állva néz kifelé. Arcán az a láthatatlan maszk amit a nemesek előtt viselt újra pompázik. Az ágyneműt a hátára veszi, és úgy lép ki az ajtón. Kedvesen köszönti Alenia kisasszonyt, aki remélhetőleg eléggé melegen öltözött fel a kinti időre. Az ágyneműt a vállán Lazziar pedig egyszerűen magyarázza ki.*
- Remélem nem zavarja, de háton fekve a legjobb a csillagokat csodálni. És nem szeretném, hogy kegyed megfázzon a kinti időben. Kérem, csak maga után.
*Mondja kedvesen és követni is kezdi a hölgyet, hogy neki kezdjenek éjjeli tervüknek.
Lazziar az este nem is óhajt sokat beszélni. Elvégre ennek a varázsa pont az, hogy elkalandozhat a látványon az aki épp csodálja. Persze ha Alenianak kérdése van a csillagokkal kapcsolatosan, esetleg pont Lazziarárral kapcsolatosan. Akkor aszerinti választ fog adni a hölgynek. Őszintét, a csillagokkal kapcsolatosan. Magával csak olyat. Amit őszintének tűnhet számára.
Ha pedig Alenia úgy döntött elég lesz a móka ma estére, és távozni akar. Akkor Lazziar sem fog vele vitatkozni. Visszakíséri őt a szobájába, és egy apró kézcsókkal búcsúzik el. Tudván, korai lenne megkísérelni egy csókot még. Még ha az este kellemesnek is hatott számára. Lassú víz partot most, gondolja magában. Ő maga pedig vissza is megy a vendégszobába, hogy ott hajtsa álomra a fejét.
A reggel folyamán pedig korán ébred, hogy mihamarabb távozni tudjon. Megköszöni illedelmesen, ha reggelivel kínálják, de minden ilyesmit elutasít határozottan. Miszerint, egy fontos elintézni valója van a mai nap folyamán. Amivel nem szerette volna terhelni Alenia kisasszonyt a tegnapi nap folyamán.
Megköszöni a vendéglátást és távozik is, hogy a reggeli napsütésben formálódott árnyékokban tűnjön el a Csonthíd után a romváros utcáin.*
959. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-01-08 19:29:35
Üzenet elküldve: 2026-01-08 19:29:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1133
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1133
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
- Igen, csak a legzordabb és legveszélyesebb vidékein a hegységeknek. És egy mag nem lesz elengedő, hiszen még ha hasonult körülmények között is állítanám elő, a sikertelenség esélye drasztikusan nő.
*A céljait illetően, az ital úgy tűnik már kihat Merchenre, vagy csak részletesebb választ kíván Nestar kifejezetten távoli terveiről.*
- Pontosan még én sem ötöltem ki, ahhoz tanulmányoznom kell magát a növényt és azt, hogy milyen módon képes megfagyasztani a nem csekély mennyiségű folyadékot. Ugye beszéltünk arról, hogy Cagon komolyabban utánakutat a környező füvek felhasználhatóságáról és valószínűleg előbb jut eredményekre, mint én. Viszont, minél többféle fű van a birtokunkban, annál több lehetőséget találhatunk arra, hogy miként vegyíthetjük őket. De a kék menta hatása, ha belegondol, önmagában is kifejezetten hasznos lehet a kinyerésre és varázsitalként való tárolásra. Azonban, az eredménnyel még nem tudom, mit lehet kezdeni. Attól is függ, hogy milyen alacsonyra mehet le így a hőmérséklete egy adott tárgynak.
*A végén egy kicsit megismételte az elejét, mert egyelőre tényleg csak a levegőbe beszél. Még abban sem bizonyos, hogy egyáltalán képes lesz-e. Ellenben, egy dologban igen.*
- Viszont, mindenképpen kérdezzen rá a magok árára. Mert, ha túl költséges, akkor lehet egyszerűbb felkutatni direkt.
*Egy pillanatra Merchen felé sandít, majd gyorsan el is veti az ötletet. Sőt, ahhoz még a saját maga képességeit is bőven javítania kell, hogy a hegyek viszonyait kibírja. A fagytól meg tudja magát védeni, sőt, a védelmet meg is tudja oktatni, de attól még kevés étellel, fagypont alatti hőmérsékleten kellene túlélniük, sőt haladniuk tovább.*
- De mindegy, egyelőre lássuk meg, hogy miként alakulna a jelen helyzetei.
*Hajítja el az ötletet gyorsan. A Vashegyes és orkos kérdéskörben számára kevés kérdés van a város felelősségéről, bár várni nem vár semmit.*
- Szerintem a város hatalmas szívességet tesz az orkoknak azzal, hogy nem egyesítik a hadaikat a törzzsel, mielőtt nekifutnak. Rövidtávú gondolkodás és gyáva hozzáállás. Más városokra támaszkodás alatt mire gondol? Mert én a hitelen kívül sok más lehetőséget nem látok.
*Nem ad hangot annak, hogy miért segítene bármelyik másik város Artheniornak, ugyanis ehhez nem ért, így csak cinikus berögződései lennének ezzel kapcsolatban.*
- Ami a kikötőt illeti, nem véletlenül nincs neki egy rendes neve vagy elismertsége Artheniorban, mint egy igazi város. És bármiért is legyen ez, talán jobb is így. Az nem tetszene, ha az ő belviszályaikba is belerángatna ez a helyzet. Mármint, Artheniort. De a véleményem az, hogy ha ráfizetnek most arra, hogy maguk visszább nyomják az orkokat, több marad épen és kevesebb kárral jár később. De ebben megint kevés beleszólásom van.
//Egy nemes ügy//
- Igen, csak a legzordabb és legveszélyesebb vidékein a hegységeknek. És egy mag nem lesz elengedő, hiszen még ha hasonult körülmények között is állítanám elő, a sikertelenség esélye drasztikusan nő.
*A céljait illetően, az ital úgy tűnik már kihat Merchenre, vagy csak részletesebb választ kíván Nestar kifejezetten távoli terveiről.*
- Pontosan még én sem ötöltem ki, ahhoz tanulmányoznom kell magát a növényt és azt, hogy milyen módon képes megfagyasztani a nem csekély mennyiségű folyadékot. Ugye beszéltünk arról, hogy Cagon komolyabban utánakutat a környező füvek felhasználhatóságáról és valószínűleg előbb jut eredményekre, mint én. Viszont, minél többféle fű van a birtokunkban, annál több lehetőséget találhatunk arra, hogy miként vegyíthetjük őket. De a kék menta hatása, ha belegondol, önmagában is kifejezetten hasznos lehet a kinyerésre és varázsitalként való tárolásra. Azonban, az eredménnyel még nem tudom, mit lehet kezdeni. Attól is függ, hogy milyen alacsonyra mehet le így a hőmérséklete egy adott tárgynak.
*A végén egy kicsit megismételte az elejét, mert egyelőre tényleg csak a levegőbe beszél. Még abban sem bizonyos, hogy egyáltalán képes lesz-e. Ellenben, egy dologban igen.*
- Viszont, mindenképpen kérdezzen rá a magok árára. Mert, ha túl költséges, akkor lehet egyszerűbb felkutatni direkt.
*Egy pillanatra Merchen felé sandít, majd gyorsan el is veti az ötletet. Sőt, ahhoz még a saját maga képességeit is bőven javítania kell, hogy a hegyek viszonyait kibírja. A fagytól meg tudja magát védeni, sőt, a védelmet meg is tudja oktatni, de attól még kevés étellel, fagypont alatti hőmérsékleten kellene túlélniük, sőt haladniuk tovább.*
- De mindegy, egyelőre lássuk meg, hogy miként alakulna a jelen helyzetei.
*Hajítja el az ötletet gyorsan. A Vashegyes és orkos kérdéskörben számára kevés kérdés van a város felelősségéről, bár várni nem vár semmit.*
- Szerintem a város hatalmas szívességet tesz az orkoknak azzal, hogy nem egyesítik a hadaikat a törzzsel, mielőtt nekifutnak. Rövidtávú gondolkodás és gyáva hozzáállás. Más városokra támaszkodás alatt mire gondol? Mert én a hitelen kívül sok más lehetőséget nem látok.
*Nem ad hangot annak, hogy miért segítene bármelyik másik város Artheniornak, ugyanis ehhez nem ért, így csak cinikus berögződései lennének ezzel kapcsolatban.*
- Ami a kikötőt illeti, nem véletlenül nincs neki egy rendes neve vagy elismertsége Artheniorban, mint egy igazi város. És bármiért is legyen ez, talán jobb is így. Az nem tetszene, ha az ő belviszályaikba is belerángatna ez a helyzet. Mármint, Artheniort. De a véleményem az, hogy ha ráfizetnek most arra, hogy maguk visszább nyomják az orkokat, több marad épen és kevesebb kárral jár később. De ebben megint kevés beleszólásom van.
958. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-01-07 22:18:14
Üzenet elküldve: 2026-01-07 22:18:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
*Igazán nagy kár, hogy Samonyr egy szigorú pillantással kikerüli a válaszadást, s így rejtve marad a gyanús hegek eredete a tolvaj előtt. Nem végleg, ezt megfogadja magában, ha valóban jó szövetségesekké válnak, bizonyosan megragadja majd az alkalmat, hogy kipuhatolja. Most azonban engedelmes kislány módjára nem feszíti tovább, legalább is ezt a húrt, sokkal inkább mással foglalatoskodik. Sejtette a korábbi gőgös úri viselkedésből, hogy alázatos térdelése osztatlan sikert fog aratni, ennyire azért már sikerült kiismernie a Samonyrhez hasonló férfiakat. A figyelmesen dédelgető ajkak megpihennek a határozott utasításra, hüvelykjével óvatosan megtörli szája sarkát majd készségesen helyezi magát kényelembe a kanapén. Igyekezne ugyan szégyenlősség legkisebb jeleit is palástolni, a fehér combok azonban remegve nyílnak, s a szövetbe markolva kényszeríti magát némi lazításra. A ház ura ugyan nem bizonyul kifejezetten tehetségesnek a kényeztetésben, de ezzel most nem foglalatoskodik, csak halk sóhajokkal biztatja, egy ponton kissé megfeledkezve magáról túr a barna tincsek közé. Feltörő emlékek megszokásából. Hagyja, hadd szorgoskodjon egy darabig a nemes forró nyelve, aztán a hajba markolva állítja meg és húzza magához egy csók erejéig. Sürgetve keresi az ajkakat, követelőzve, s ahogy sikerül határozottan a kanapé fogságába száműznie a Samonyrt, kérdés nélkül helyezkedik el felsóhajtva az érte ácsingózó ölben. A barnákba fúrva pillantásait kivár még majd halkan a fülébe suttog egy gúnyos-kéjes mondat erejéig.*
- Nos, örvendek a találkozásnak *máskor talán el is kuncogná magát, de most csak egy komisz mosolyra telik, mielőtt csípője gyötrő lassúsággal mozdulna. Nem rest figyelni, hogy a férfi mire vágyna, s hamarosan szemérmetlenül duruzsolva rá is kérdezni. Elvégre Talwakr úr óhaja most a lényeges, az, ha maga is élvezi, csak kellemes ráadás.*
//Samonyr Rezidencia//
*Igazán nagy kár, hogy Samonyr egy szigorú pillantással kikerüli a válaszadást, s így rejtve marad a gyanús hegek eredete a tolvaj előtt. Nem végleg, ezt megfogadja magában, ha valóban jó szövetségesekké válnak, bizonyosan megragadja majd az alkalmat, hogy kipuhatolja. Most azonban engedelmes kislány módjára nem feszíti tovább, legalább is ezt a húrt, sokkal inkább mással foglalatoskodik. Sejtette a korábbi gőgös úri viselkedésből, hogy alázatos térdelése osztatlan sikert fog aratni, ennyire azért már sikerült kiismernie a Samonyrhez hasonló férfiakat. A figyelmesen dédelgető ajkak megpihennek a határozott utasításra, hüvelykjével óvatosan megtörli szája sarkát majd készségesen helyezi magát kényelembe a kanapén. Igyekezne ugyan szégyenlősség legkisebb jeleit is palástolni, a fehér combok azonban remegve nyílnak, s a szövetbe markolva kényszeríti magát némi lazításra. A ház ura ugyan nem bizonyul kifejezetten tehetségesnek a kényeztetésben, de ezzel most nem foglalatoskodik, csak halk sóhajokkal biztatja, egy ponton kissé megfeledkezve magáról túr a barna tincsek közé. Feltörő emlékek megszokásából. Hagyja, hadd szorgoskodjon egy darabig a nemes forró nyelve, aztán a hajba markolva állítja meg és húzza magához egy csók erejéig. Sürgetve keresi az ajkakat, követelőzve, s ahogy sikerül határozottan a kanapé fogságába száműznie a Samonyrt, kérdés nélkül helyezkedik el felsóhajtva az érte ácsingózó ölben. A barnákba fúrva pillantásait kivár még majd halkan a fülébe suttog egy gúnyos-kéjes mondat erejéig.*
- Nos, örvendek a találkozásnak *máskor talán el is kuncogná magát, de most csak egy komisz mosolyra telik, mielőtt csípője gyötrő lassúsággal mozdulna. Nem rest figyelni, hogy a férfi mire vágyna, s hamarosan szemérmetlenül duruzsolva rá is kérdezni. Elvégre Talwakr úr óhaja most a lényeges, az, ha maga is élvezi, csak kellemes ráadás.*
957. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-01-06 20:25:55
Üzenet elküldve: 2026-01-06 20:25:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
-Kék menta? Aminek a különlegessége, hogy csak a hegyek legmagasabb és leghidegebb részein honos terem, ismerem.
*Igazán örül neki, hogy végre ő is ismer valamit amiről az alkimista beszél, és nem csak úgy a levegőbe kérdezget mindenféle ostobaságot, mint ahogy például a varázslatoknál.*
-Igen ritka megtalálni a piacokon.
*Teszi még hozzá, de egyébként érdeklődve hallgatja a továbbiakat.*
-És mit remél elérni azzal, ha sikerül fagyos környezetet teremtenie, és ott kék mentát ültetni?
*Természetesen azt érti, hogy ha valamihez nehéz hozzájutni, és Nestarnak lesz saját ültetvénye az sokat érhet, de kétli hogy csak ennyiről lenne szó.*
-Mindenképpen, ha elérkezik a megfelelő idő csak szóljon, addig is nyitva tartom a szemem és a fülem.
*Ezt egyébként is így szokta tenni, de jobb erről bizonyosságot adni, ezáltal később Nestar is nyugodtan keresheti majd.*
-Ezzel nehéz vitatkozni. Természetesen ezek mind csak tervek a levegőben, s amikor elérkezik a megfelelő pillanat hogy valamit végre tudjak hajtani, akkor csak elő kell vennem őket a tarsolyomból. Ezért szeretek előre gondolkodni. Például ha néhány nap múlva elém kerülne egy olyan lehetőség, hogy jó olcsón árul valaki egy gyümölcsösnyi földterületet, akkor hirtelen nem is tudnám hogy mihez kezdhetnék vele. Így viszont más a leányzó fekvése, ahogy mondani szokás.
*Fejét is meghajtja kicsit, teljesen egyetért a fél-elffel egyébként.*
-Nos valóban. A legjobb befektetés mindig saját magunk, nincs ez másképpen a mágiával sem úgy hiszem. Azt el tőlünk aligha veheti el bárki, és mindig tudunk vele számolni. Lehetséges hogy valóban ezt fogom az első helyre tenni a listámon, köszönöm a tanácsot. Természetesen a háború kimenetele mindent felboríthat, de vannak dolgok amiket egyszerűen nem lehet előre látni, csak reagálni rájuk mikor megtörténik.
*Bízik benne, hogy minél kevesebb ehhez hasonló helyzetet hoz a jövő, de titkon úgy érzi, hogy nem ez lesz a helyzet és az orkok bizony fognak még okozni némi fejfájást.*
-Vegyes érzésem van, meg kell mondjam. Egyrészt személyesen nincs ismeretségem a Vashegyen, nem tudom mennyire erősek vajon a Tharg harcosok. Vagy hogy mennyien vannak ha már itt tartunk, régi hírnevük megkopott-e mióta ahogy hallottam több vezér is helyet cserélt egymással.
*Egy darabig elgondolkozik aztán folytatja.*
-Úgy gondolom hogyha meg is törik az orkok áradatát, a hatásait mindenképpen érezni fogjuk itt is. Menekültek, éhezés, a tharg piac bizonyára nem marad érintetlen, ezért számítok az Artheniori piac megnövekedett keresletére is. Bizonyára árfelhajtó hatás is lesz, lesznek hiánytermékek, a szántók sorsa pedig még mindig kétséges. Ha ott beüt a szarvihar, és jóval kevesebb élelem termelődik, másféle forrásokhoz kell majd nyúlnia a városnak. Más városokra kell támaszkodni, a fenébe, talán még a kikötővel és a patkányokkal is egyezkedni kell.
*Rosszallóan megrázza a fejét, mert most hogy erről beszélnek kezdi érezni a súlyát a dolgoknak. Még ha az orkok tényleges katonái nem érnek el ide, akkor is rengeteg kihívás fog előttük állni.*
-Ön mit gondol?
//Egy nemes ügy//
-Kék menta? Aminek a különlegessége, hogy csak a hegyek legmagasabb és leghidegebb részein honos terem, ismerem.
*Igazán örül neki, hogy végre ő is ismer valamit amiről az alkimista beszél, és nem csak úgy a levegőbe kérdezget mindenféle ostobaságot, mint ahogy például a varázslatoknál.*
-Igen ritka megtalálni a piacokon.
*Teszi még hozzá, de egyébként érdeklődve hallgatja a továbbiakat.*
-És mit remél elérni azzal, ha sikerül fagyos környezetet teremtenie, és ott kék mentát ültetni?
*Természetesen azt érti, hogy ha valamihez nehéz hozzájutni, és Nestarnak lesz saját ültetvénye az sokat érhet, de kétli hogy csak ennyiről lenne szó.*
-Mindenképpen, ha elérkezik a megfelelő idő csak szóljon, addig is nyitva tartom a szemem és a fülem.
*Ezt egyébként is így szokta tenni, de jobb erről bizonyosságot adni, ezáltal később Nestar is nyugodtan keresheti majd.*
-Ezzel nehéz vitatkozni. Természetesen ezek mind csak tervek a levegőben, s amikor elérkezik a megfelelő pillanat hogy valamit végre tudjak hajtani, akkor csak elő kell vennem őket a tarsolyomból. Ezért szeretek előre gondolkodni. Például ha néhány nap múlva elém kerülne egy olyan lehetőség, hogy jó olcsón árul valaki egy gyümölcsösnyi földterületet, akkor hirtelen nem is tudnám hogy mihez kezdhetnék vele. Így viszont más a leányzó fekvése, ahogy mondani szokás.
*Fejét is meghajtja kicsit, teljesen egyetért a fél-elffel egyébként.*
-Nos valóban. A legjobb befektetés mindig saját magunk, nincs ez másképpen a mágiával sem úgy hiszem. Azt el tőlünk aligha veheti el bárki, és mindig tudunk vele számolni. Lehetséges hogy valóban ezt fogom az első helyre tenni a listámon, köszönöm a tanácsot. Természetesen a háború kimenetele mindent felboríthat, de vannak dolgok amiket egyszerűen nem lehet előre látni, csak reagálni rájuk mikor megtörténik.
*Bízik benne, hogy minél kevesebb ehhez hasonló helyzetet hoz a jövő, de titkon úgy érzi, hogy nem ez lesz a helyzet és az orkok bizony fognak még okozni némi fejfájást.*
-Vegyes érzésem van, meg kell mondjam. Egyrészt személyesen nincs ismeretségem a Vashegyen, nem tudom mennyire erősek vajon a Tharg harcosok. Vagy hogy mennyien vannak ha már itt tartunk, régi hírnevük megkopott-e mióta ahogy hallottam több vezér is helyet cserélt egymással.
*Egy darabig elgondolkozik aztán folytatja.*
-Úgy gondolom hogyha meg is törik az orkok áradatát, a hatásait mindenképpen érezni fogjuk itt is. Menekültek, éhezés, a tharg piac bizonyára nem marad érintetlen, ezért számítok az Artheniori piac megnövekedett keresletére is. Bizonyára árfelhajtó hatás is lesz, lesznek hiánytermékek, a szántók sorsa pedig még mindig kétséges. Ha ott beüt a szarvihar, és jóval kevesebb élelem termelődik, másféle forrásokhoz kell majd nyúlnia a városnak. Más városokra kell támaszkodni, a fenébe, talán még a kikötővel és a patkányokkal is egyezkedni kell.
*Rosszallóan megrázza a fejét, mert most hogy erről beszélnek kezdi érezni a súlyát a dolgoknak. Még ha az orkok tényleges katonái nem érnek el ide, akkor is rengeteg kihívás fog előttük állni.*
-Ön mit gondol?
956. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-01-02 15:17:12
Üzenet elküldve: 2026-01-02 15:17:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
* A férfi, bármennyire is ura saját vágyainak, azért még így is meglehetősen élvezi a kialakult helyzetet. Nem válaszol a kérdésre, hiszen nem akarja elárulni, hogy mekkora örömét leli abban, amikor fájdalmat okoznak neki, és hogy mennyire élvezte, amikor Relael testén hagyta a lenyomatát. Csak szigorú tekintete üzen, hogy erről nem kíván tovább beszélni. Így is többet mutatott meg magából, mint tervezte, és ez már épp eléggé bosszantja őt. Szerencsére hangulatán sokat javít az ez után kialakuló helyzet, ahogy a meztelen tolvaj engedelmesen térdel előtte, és szavai alapján be is látja, hogy mekkora kegy az, hogy oda engedi őt egy valódi nemes. Ez már jobban tetszik a Talwakr ház urának, és ezt Ysanee saját szemeivel is láthatja, vagy ujjaival érezheti, amikor kézbe- és szájba veszi az irányítást. A férfi halk sóhajai, testének apró rezdülései mind jótékony iránymutatók abban, hogy a leendő nemes hogyan kényeztesse, és hogyan szerezzen magának egy új szövetségest. És jó úton is halad felé, éppen az utolsó pillanatban húzódva el, ami egy kéjes nyögést vált ki a férfiból. Bármennyire is próbál ura lenni önmagának, mégis vannak pillatok, amik minden kontroll elszáll, és felsejlik a takargatni próbált valóság. *
- Várj. * Szól végül az utasítás, és lenyúl, hogy a nőt felsegítse a szőnyegről. Tudja, hogy ha most folytatják, bárhogy is, akkor azzal csak túl korán éri el a beteljesülés, és úgy nem lesz annyira élvezetes. Húzni akarja az időt, saját idegeit feszíteni, hiszen nem kérheti meg a másikat, hogy ő tegye ezt vele. Úgyhogy, ha sikerül a szerepcsere, ezúttal ő térdel a másik elé. Alávaló helyzet, aminek egyáltalán nem adna teret, ha még tudna gondolkodni. Azonban a gondolatok ideje már lejárt, és most az érzelmek, a vágyak veszik át a helyét. Így Samonyr, hogy önmagát kínozza, kényeztetni kezdi partnerét, amennyiben erre lehetősége van. Nem a legügyesebb módon, érezhető rajta, hogy nincs hozzászokva a dologhoz, és nem is annyira odaadóan teszi, mint ezt a szépség tette, de azért próbálkozik, amennyire tud. Ha más nem, hát ez igazán értékelendő. *
//Samonyr Rezidencia//
* A férfi, bármennyire is ura saját vágyainak, azért még így is meglehetősen élvezi a kialakult helyzetet. Nem válaszol a kérdésre, hiszen nem akarja elárulni, hogy mekkora örömét leli abban, amikor fájdalmat okoznak neki, és hogy mennyire élvezte, amikor Relael testén hagyta a lenyomatát. Csak szigorú tekintete üzen, hogy erről nem kíván tovább beszélni. Így is többet mutatott meg magából, mint tervezte, és ez már épp eléggé bosszantja őt. Szerencsére hangulatán sokat javít az ez után kialakuló helyzet, ahogy a meztelen tolvaj engedelmesen térdel előtte, és szavai alapján be is látja, hogy mekkora kegy az, hogy oda engedi őt egy valódi nemes. Ez már jobban tetszik a Talwakr ház urának, és ezt Ysanee saját szemeivel is láthatja, vagy ujjaival érezheti, amikor kézbe- és szájba veszi az irányítást. A férfi halk sóhajai, testének apró rezdülései mind jótékony iránymutatók abban, hogy a leendő nemes hogyan kényeztesse, és hogyan szerezzen magának egy új szövetségest. És jó úton is halad felé, éppen az utolsó pillanatban húzódva el, ami egy kéjes nyögést vált ki a férfiból. Bármennyire is próbál ura lenni önmagának, mégis vannak pillatok, amik minden kontroll elszáll, és felsejlik a takargatni próbált valóság. *
- Várj. * Szól végül az utasítás, és lenyúl, hogy a nőt felsegítse a szőnyegről. Tudja, hogy ha most folytatják, bárhogy is, akkor azzal csak túl korán éri el a beteljesülés, és úgy nem lesz annyira élvezetes. Húzni akarja az időt, saját idegeit feszíteni, hiszen nem kérheti meg a másikat, hogy ő tegye ezt vele. Úgyhogy, ha sikerül a szerepcsere, ezúttal ő térdel a másik elé. Alávaló helyzet, aminek egyáltalán nem adna teret, ha még tudna gondolkodni. Azonban a gondolatok ideje már lejárt, és most az érzelmek, a vágyak veszik át a helyét. Így Samonyr, hogy önmagát kínozza, kényeztetni kezdi partnerét, amennyiben erre lehetősége van. Nem a legügyesebb módon, érezhető rajta, hogy nincs hozzászokva a dologhoz, és nem is annyira odaadóan teszi, mint ezt a szépség tette, de azért próbálkozik, amennyire tud. Ha más nem, hát ez igazán értékelendő. *
955. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-29 22:28:02
Üzenet elküldve: 2025-12-29 22:28:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
*A hevült, s kissé pirosra bódult kék pillantások némi illetődöttségről árulkodnak a feleletet hallva. Az első pillanattól kezdve érezte, hogy van valami igazán különös a nemesben, minden udvarias gesztusában van valami alaposan megkomponált, sötét szemeiben ott dereng valami nyugtalanító árny. S lám, ez a zsigeri sejtés, mintha minden perccel igazulást nyerne. Pechére valószínűleg épp ezt a lappangó alantasságot találja vonzónak a férfiban - noha mibenlétével egyelőre nincsen tisztában.*
- Magára haragította? *puhatol halkan, s a folytatásnál már minden apró rezdülésre figyelve kutatnak a pillantások* - Netán egyenesen maga kérte? *mosolyodik el, mintha ez a lehetőség szinte elvetendő lenne, noha azért élne a gyanúperrel. Illene egy tipikusan unatkozó előkelőséghez.*
- Biztosan ez volna most szükséges? *suttogja még, s bár fogalma sincsen, mit tart vissza magából a másik, annyit azért érez, hogy nem engedte el még magát maradéktalanul. Vagy csak nem szokott ennyire türelmes férfiakhoz?
A napocskákra simuló ujjak előcsalnak belőle egy vággyal, de leginkább megkönnyebbüléssel teli sóhajt. Samonyr az első férfi, aki a mélységin kívül látta az istennő átkának nyomát, fogalma sem volt arról, milyen fogadtatásra számíthat. A barnákban parázsló érdeklődés azonban megnyugvással tölti el, s mintha emiatt lelkesebben is tűrné félre fekete fürtjeit. Igaz, kénytelen megmosolyogni a "nagylelkű" felajánlást, úgy terpeszkedik el előtte Samonyr, mint egy valódi rátarti nagyúr.*
- Valódi megtiszteltetés *duruzsolja édesen, de azért bujkál mögötte valami leheletnyi gúny - éppoly aprócska, amit már igazán nehéz észrevenni, ha valakinek nincs elég vér az agyában.
Ysanee, ugyan mostanra azért már akad belőle, de nem puszta kedvtelésből térdel ilyen szorgalmasan a kanapé előtt, az elkövetkezőekben azonban ennek szinte nyomát sem látni. A hűvös kéz és a puha ajkak odaadóan kényeztetnek, s ugyan nem oly szakavatott mint egy pillangócska, pillái felett nem rest néha felsandítani, hogy ügyesen puhatolózza, mi való a másik kedvére, mi az, ami elmélyíti azokat a sóhajokat. Egészen úgy tűnik, mintha egyenest kedvére való is lenne a dolog. Szánt szándéka azért valamelyest emlékezetesebbnek maradni - bár a sebeket és a holnapra várt szajhákat tekintve ez vélhetőleg lehetetlen -, szeretné kicsit, ha a túláradó hála billentene valamelyest még azon a "vagy"-on egy "és" felé. Vagy legalább ténylegesen lefektetni az alapjait egy nem oly törékeny szövetségnek - szüksége lehet erre a jövőben, de akár már akkor is sokat lendíthet, ha a megbízás miatt bajba kerül. Bízik abban, hogy feltételezései nem túl naivak, de legfeljebb méltóságával fizeti meg az árát.
Mielőtt azonban az édes gyönyör kapuját átléphetné a nemes, alávalóan húzódik el Ysanee, hüvelykjével ráérősen megtörölve szája sarkát.*
- Szeretné, hogy folytassam? *udvarias aljassággal cseng suttogva a hergelés, mely valójában kéjes könyörgésre vár.*
//Samonyr Rezidencia//
*A hevült, s kissé pirosra bódult kék pillantások némi illetődöttségről árulkodnak a feleletet hallva. Az első pillanattól kezdve érezte, hogy van valami igazán különös a nemesben, minden udvarias gesztusában van valami alaposan megkomponált, sötét szemeiben ott dereng valami nyugtalanító árny. S lám, ez a zsigeri sejtés, mintha minden perccel igazulást nyerne. Pechére valószínűleg épp ezt a lappangó alantasságot találja vonzónak a férfiban - noha mibenlétével egyelőre nincsen tisztában.*
- Magára haragította? *puhatol halkan, s a folytatásnál már minden apró rezdülésre figyelve kutatnak a pillantások* - Netán egyenesen maga kérte? *mosolyodik el, mintha ez a lehetőség szinte elvetendő lenne, noha azért élne a gyanúperrel. Illene egy tipikusan unatkozó előkelőséghez.*
- Biztosan ez volna most szükséges? *suttogja még, s bár fogalma sincsen, mit tart vissza magából a másik, annyit azért érez, hogy nem engedte el még magát maradéktalanul. Vagy csak nem szokott ennyire türelmes férfiakhoz?
A napocskákra simuló ujjak előcsalnak belőle egy vággyal, de leginkább megkönnyebbüléssel teli sóhajt. Samonyr az első férfi, aki a mélységin kívül látta az istennő átkának nyomát, fogalma sem volt arról, milyen fogadtatásra számíthat. A barnákban parázsló érdeklődés azonban megnyugvással tölti el, s mintha emiatt lelkesebben is tűrné félre fekete fürtjeit. Igaz, kénytelen megmosolyogni a "nagylelkű" felajánlást, úgy terpeszkedik el előtte Samonyr, mint egy valódi rátarti nagyúr.*
- Valódi megtiszteltetés *duruzsolja édesen, de azért bujkál mögötte valami leheletnyi gúny - éppoly aprócska, amit már igazán nehéz észrevenni, ha valakinek nincs elég vér az agyában.
Ysanee, ugyan mostanra azért már akad belőle, de nem puszta kedvtelésből térdel ilyen szorgalmasan a kanapé előtt, az elkövetkezőekben azonban ennek szinte nyomát sem látni. A hűvös kéz és a puha ajkak odaadóan kényeztetnek, s ugyan nem oly szakavatott mint egy pillangócska, pillái felett nem rest néha felsandítani, hogy ügyesen puhatolózza, mi való a másik kedvére, mi az, ami elmélyíti azokat a sóhajokat. Egészen úgy tűnik, mintha egyenest kedvére való is lenne a dolog. Szánt szándéka azért valamelyest emlékezetesebbnek maradni - bár a sebeket és a holnapra várt szajhákat tekintve ez vélhetőleg lehetetlen -, szeretné kicsit, ha a túláradó hála billentene valamelyest még azon a "vagy"-on egy "és" felé. Vagy legalább ténylegesen lefektetni az alapjait egy nem oly törékeny szövetségnek - szüksége lehet erre a jövőben, de akár már akkor is sokat lendíthet, ha a megbízás miatt bajba kerül. Bízik abban, hogy feltételezései nem túl naivak, de legfeljebb méltóságával fizeti meg az árát.
Mielőtt azonban az édes gyönyör kapuját átléphetné a nemes, alávalóan húzódik el Ysanee, hüvelykjével ráérősen megtörölve szája sarkát.*
- Szeretné, hogy folytassam? *udvarias aljassággal cseng suttogva a hergelés, mely valójában kéjes könyörgésre vár.*
954. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-29 14:21:25
Üzenet elküldve: 2025-12-29 14:21:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
- De sajnos nem látom őt. *Sóhajt fel már-már lemondóan, hisz a Romváros mélyére mégsem mehetnek be, átkutatni minden követ Atkira után. Még kettejük számára is túl veszélyes lenne, főleg, ha a ruházatukból ítélve értékes prédának nézik őket a lerombolt városrész lakói.
Bármennyire is szeretné átlépni a saját határait, a hídon képtelen csukott szemmel átmenni, így szemeit kinyitva, ismételten kissé megszédülve tér vissza a valóságba. Pár másodpercig tart csupán a kellemetlen érzés, azt követően már újra magabiztosan ül a nyeregben, és hallgatja, ahogy Drameiloten a lázadás utáni jótékonyságairól kezd neki mesélni, melynek hallatán a lány ajkai büszkén húzódnak mosolyra.*
- Helyesen cselekedtél. Sőt, rád mindig is számíthattak a szegények, a rászorulók, mindenki. Én megértem Eeyrt, amiért kínok között tanította meg nekem ugyanezt. Azt hiszem, hogy valahol megérdemeltem a szenvedést. *Mond ítéletet saját maga felett, miközben szépen, lassan átvezeti Harmatot a hídon. Atkirának semmi nyoma, pedig már a romvárosi oldalon járnak. Egyre inkább úgy érzi, hogy soha nem fogják megtalálni. A félkarú komornyik eltűnt. Örökre.*
- Sokat olvastam régen az áldott ékszerekről. Bonyolult és nehéz imádságot kell elmondani hozzá, és még akkor sem biztos, hogy az istennő meghallgatja a kérésedet, és áldását adja a tárgyra. Ha neked ez sikerült, akkor legalább olyan különleges dolgot hajtottál végre, mint én, mikor sikerült visszanövesztenem a karomat. Egy pap azt mondta nekem, hogy erre még a Fény Nővérei közül is kevesen képesek. Már utána akartam járni, hogy kik is a Fény Nővérei, de még nem volt rá alkalmam. De… Drameiloten, mondd, mégis mit jelent az, hogy „megcsapott az érzés, hogy magadba kell fogadnod az istennő erejét”? Mit tettél? *Néz rokonára egészen gyanúsan, mert már maga a megszólalás is valamiért furcsán hangzik a számára.*
- De sajnos nem látom őt. *Sóhajt fel már-már lemondóan, hisz a Romváros mélyére mégsem mehetnek be, átkutatni minden követ Atkira után. Még kettejük számára is túl veszélyes lenne, főleg, ha a ruházatukból ítélve értékes prédának nézik őket a lerombolt városrész lakói.
Bármennyire is szeretné átlépni a saját határait, a hídon képtelen csukott szemmel átmenni, így szemeit kinyitva, ismételten kissé megszédülve tér vissza a valóságba. Pár másodpercig tart csupán a kellemetlen érzés, azt követően már újra magabiztosan ül a nyeregben, és hallgatja, ahogy Drameiloten a lázadás utáni jótékonyságairól kezd neki mesélni, melynek hallatán a lány ajkai büszkén húzódnak mosolyra.*
- Helyesen cselekedtél. Sőt, rád mindig is számíthattak a szegények, a rászorulók, mindenki. Én megértem Eeyrt, amiért kínok között tanította meg nekem ugyanezt. Azt hiszem, hogy valahol megérdemeltem a szenvedést. *Mond ítéletet saját maga felett, miközben szépen, lassan átvezeti Harmatot a hídon. Atkirának semmi nyoma, pedig már a romvárosi oldalon járnak. Egyre inkább úgy érzi, hogy soha nem fogják megtalálni. A félkarú komornyik eltűnt. Örökre.*
- Sokat olvastam régen az áldott ékszerekről. Bonyolult és nehéz imádságot kell elmondani hozzá, és még akkor sem biztos, hogy az istennő meghallgatja a kérésedet, és áldását adja a tárgyra. Ha neked ez sikerült, akkor legalább olyan különleges dolgot hajtottál végre, mint én, mikor sikerült visszanövesztenem a karomat. Egy pap azt mondta nekem, hogy erre még a Fény Nővérei közül is kevesen képesek. Már utána akartam járni, hogy kik is a Fény Nővérei, de még nem volt rá alkalmam. De… Drameiloten, mondd, mégis mit jelent az, hogy „megcsapott az érzés, hogy magadba kell fogadnod az istennő erejét”? Mit tettél? *Néz rokonára egészen gyanúsan, mert már maga a megszólalás is valamiért furcsán hangzik a számára.*
953. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-29 14:09:25
Üzenet elküldve: 2025-12-29 14:09:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
* A csók nem olyan, mint Norrával, vagy Relaellel volt oly sok évvel ezelőtt, ez most teljesen más. Még ebben a pillanatban is magán hagyja a művi álcát, a megjátszott férfi maszkját, aki a város polgárai előtt csak Samonyr Talwakr néven mutatkozik be. Mozdulatai finomak, de határozottak, ahogy elkezdi feltérképezni a másik bőrét, miután sikerül kibontani a felesleges fűzőből, és abból az álnok damasztból, ami eltakarta mostanáig. Tartja a másik tekintetét, egyelőre kényszeríti magát, hogy ne kezdje el barna íriszeivel is felfedezni a finom, hófehér bőrt, csupán az érintés, és a fantázia kettőse legyen az, ami kellő lenyomatot hagy benne. A heg kérdésére halkan felnevet. *
- Egy régebbi szeretőm ajándéka. Mind a kettő. * Jegyzi meg egyszerűen, hiszen nincs rá oka, hogy a tolvajnak elárulja, ezeket a lenyomatokat Relael hagyta rajta. Ahogy arra sem tér ki, hogy milyen körülmények között szerezte. Hasznos dolog a fantázia, sokkal élénkebb jeleneteket szül, mint a torz valóság. *
- Biztosíthatom, drága Ysanee, hogy pontosan az vagyok, aminek szükséges lennem. * Duruzsolja vissza, egy kicsit hagyva, hogy a másik belessen a kulisszák mögé, csak egy pillanatra fedve fel, hogy mi rejtőzik a függöny mögött, épp csak annyira, hogy ne legyen biztos benne az ember, hogy mit is látott valójában. A harapásra felsóhajt, és össze kell szorítsa fogait, hogy szerepben maradjon, és ne adja át magát a benne élő vadállatnak. Szerencse, hogy épp helyszínt váltanak, és a kanapéhoz sietnek, mert amíg sétálnak, van ideje rendezni gondolatait, és kicsit csillapítani a benne tomboló haragot. *
- Lenyűgöző. * Súgja a látványt látva, és arcán valóban a csodával vegyes kíváncsiság látszik. Óvatosan nyújtja ki jobbját, hogy ujjával megérintse az egyik napot, mintha csak attól félne, hogy az illúzió megtörik, ha hozzá ér. Ha szabad, akkor végigfuttatja ujját rajta, és érzi, hogy az újdonság varázsa, az eddig nem tapasztalt látvány olyan erősre duzzasztja benne a vágyat, amilyet már rég érzett. És végszóra a lány letérdel előtte, a nemes pedig hátradőlve hagyja, hogy a továbbiakban átvegye az irányítást. *
- A következőkben a magáé vagyok, drága Ysanee Farnelis. Használjon kényére, kedvére. * Ad még engedélyt arra, hogy a tolvaj szabadon engedje a fantáziáját. Vagy teszi ismételten próbára, hogy az elhangzottak után melyikük élvezeteit helyezi majd előtérbe. *
//Samonyr Rezidencia//
* A csók nem olyan, mint Norrával, vagy Relaellel volt oly sok évvel ezelőtt, ez most teljesen más. Még ebben a pillanatban is magán hagyja a művi álcát, a megjátszott férfi maszkját, aki a város polgárai előtt csak Samonyr Talwakr néven mutatkozik be. Mozdulatai finomak, de határozottak, ahogy elkezdi feltérképezni a másik bőrét, miután sikerül kibontani a felesleges fűzőből, és abból az álnok damasztból, ami eltakarta mostanáig. Tartja a másik tekintetét, egyelőre kényszeríti magát, hogy ne kezdje el barna íriszeivel is felfedezni a finom, hófehér bőrt, csupán az érintés, és a fantázia kettőse legyen az, ami kellő lenyomatot hagy benne. A heg kérdésére halkan felnevet. *
- Egy régebbi szeretőm ajándéka. Mind a kettő. * Jegyzi meg egyszerűen, hiszen nincs rá oka, hogy a tolvajnak elárulja, ezeket a lenyomatokat Relael hagyta rajta. Ahogy arra sem tér ki, hogy milyen körülmények között szerezte. Hasznos dolog a fantázia, sokkal élénkebb jeleneteket szül, mint a torz valóság. *
- Biztosíthatom, drága Ysanee, hogy pontosan az vagyok, aminek szükséges lennem. * Duruzsolja vissza, egy kicsit hagyva, hogy a másik belessen a kulisszák mögé, csak egy pillanatra fedve fel, hogy mi rejtőzik a függöny mögött, épp csak annyira, hogy ne legyen biztos benne az ember, hogy mit is látott valójában. A harapásra felsóhajt, és össze kell szorítsa fogait, hogy szerepben maradjon, és ne adja át magát a benne élő vadállatnak. Szerencse, hogy épp helyszínt váltanak, és a kanapéhoz sietnek, mert amíg sétálnak, van ideje rendezni gondolatait, és kicsit csillapítani a benne tomboló haragot. *
- Lenyűgöző. * Súgja a látványt látva, és arcán valóban a csodával vegyes kíváncsiság látszik. Óvatosan nyújtja ki jobbját, hogy ujjával megérintse az egyik napot, mintha csak attól félne, hogy az illúzió megtörik, ha hozzá ér. Ha szabad, akkor végigfuttatja ujját rajta, és érzi, hogy az újdonság varázsa, az eddig nem tapasztalt látvány olyan erősre duzzasztja benne a vágyat, amilyet már rég érzett. És végszóra a lány letérdel előtte, a nemes pedig hátradőlve hagyja, hogy a továbbiakban átvegye az irányítást. *
- A következőkben a magáé vagyok, drága Ysanee Farnelis. Használjon kényére, kedvére. * Ad még engedélyt arra, hogy a tolvaj szabadon engedje a fantáziáját. Vagy teszi ismételten próbára, hogy az elhangzottak után melyikük élvezeteit helyezi majd előtérbe. *
952. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-29 13:58:34
Üzenet elküldve: 2025-12-29 13:58:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
* Az út a Csonthídig nem túl eseménydús, de a nemes igyekszik a hangjával folyamatosan biztatni a lányt, és tartani benne a lelket. Mérhetetlenül büszke unokahúgára, amiért ilyen remek módon birkózik meg belső démonaival. *
- Igazán lenyűgöző látvány lehet. * Jegyzi meg irigykedéssel vegyes büszkeséggel a hangjában, ahogy hallgatja, hogy Alenia mi mindent lát a varázslattal. El is dönti rögtön, hogy ő is meg akarja ezt tanulni, minél előbb. Bánja már, hogy nem hozott magával több aranyat, mert akkor útba ejthetnék a templomot. Így viszont fel sem merül benne az ötlet, főleg, mert az állítólagos szolgáló keresése sokkal fontosabb. *
- Napok óta tűnt el, úgyhogy kétlem, hogy friss nyomot találnánk. A legjobb esélyünk az, hogy őt magát látod meg. * Mondja Drameiloten két beszámoló között, szerinte legalábbis ez most az, amire célszerű koncentrálnia a másik elfnek. *
- Megértem, nem is lenne túl biztonságos. Én se szerettem volna így átkelni. * Bólint a férfi, bár ezt aligha látja a nő, mégis benne van ez a reflexszerű cselekvés a beszédében. *
- A lázadás után komoly pénzetek osztogattam el, hogy segítsem őket. * Válaszol a Romvárost érintő megjegyzésre. Közben figyel, hogy Alenia befejezi a varázslatot, és visszatér hozzá, vagy sem. Addig, amíg ennek nem adja jelét, nem indul meg tovább a lovával, és a másik lovat se hagyja, hogy tovább menjen. *
- Eeyr helyett Teysus volt az, aki bátorított, hogy tegyek így. Álmomban szólt hozzám, és sugallta, hogy szükségük van a segítségünkre. De a Hetedik is láthatta, hogy a tettem jó, mert utána nagyon sokáig magamban éreztem a jelenlétét. Egy amulettet tudtam készíteni a segítségével, ami képes megemelni a viselőjének a képességeit, ahogy a varázsitalok teszik. * Mesél arról, hogy hogyan is szerzett régebben egy fénypontot. Ha közben a szőkeség kinyitja a szemét, akkor bátorítóan mosolyog rá. *
- Nemrég újra megcsapott ez a fajta érzés, a templomban. Úgy éreztem, hogy magamba kell fogadnom az istennő erejét, hogy egy hasonló amulettet készítsek. Még nem tudom, hogy kinek, és azt se, hogy miért. De azt tudom, hogy nem nekem szánja.
* Az út a Csonthídig nem túl eseménydús, de a nemes igyekszik a hangjával folyamatosan biztatni a lányt, és tartani benne a lelket. Mérhetetlenül büszke unokahúgára, amiért ilyen remek módon birkózik meg belső démonaival. *
- Igazán lenyűgöző látvány lehet. * Jegyzi meg irigykedéssel vegyes büszkeséggel a hangjában, ahogy hallgatja, hogy Alenia mi mindent lát a varázslattal. El is dönti rögtön, hogy ő is meg akarja ezt tanulni, minél előbb. Bánja már, hogy nem hozott magával több aranyat, mert akkor útba ejthetnék a templomot. Így viszont fel sem merül benne az ötlet, főleg, mert az állítólagos szolgáló keresése sokkal fontosabb. *
- Napok óta tűnt el, úgyhogy kétlem, hogy friss nyomot találnánk. A legjobb esélyünk az, hogy őt magát látod meg. * Mondja Drameiloten két beszámoló között, szerinte legalábbis ez most az, amire célszerű koncentrálnia a másik elfnek. *
- Megértem, nem is lenne túl biztonságos. Én se szerettem volna így átkelni. * Bólint a férfi, bár ezt aligha látja a nő, mégis benne van ez a reflexszerű cselekvés a beszédében. *
- A lázadás után komoly pénzetek osztogattam el, hogy segítsem őket. * Válaszol a Romvárost érintő megjegyzésre. Közben figyel, hogy Alenia befejezi a varázslatot, és visszatér hozzá, vagy sem. Addig, amíg ennek nem adja jelét, nem indul meg tovább a lovával, és a másik lovat se hagyja, hogy tovább menjen. *
- Eeyr helyett Teysus volt az, aki bátorított, hogy tegyek így. Álmomban szólt hozzám, és sugallta, hogy szükségük van a segítségünkre. De a Hetedik is láthatta, hogy a tettem jó, mert utána nagyon sokáig magamban éreztem a jelenlétét. Egy amulettet tudtam készíteni a segítségével, ami képes megemelni a viselőjének a képességeit, ahogy a varázsitalok teszik. * Mesél arról, hogy hogyan is szerzett régebben egy fénypontot. Ha közben a szőkeség kinyitja a szemét, akkor bátorítóan mosolyog rá. *
- Nemrég újra megcsapott ez a fajta érzés, a templomban. Úgy éreztem, hogy magamba kell fogadnom az istennő erejét, hogy egy hasonló amulettet készítsek. Még nem tudom, hogy kinek, és azt se, hogy miért. De azt tudom, hogy nem nekem szánja.
951. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-28 19:56:29
Üzenet elküldve: 2025-12-28 19:56:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
*Nem igazán voltak elképzelései arról, hogyan is fog zajlani ez a kényes beszélgetés a megbízásról, de annyi bizonyos, hogy az meg sem fordult a fejében, hogy esetleg ilyen irányt vehet. Különös, Calenek volt valami furcsa utalása pedig erre, amit egyértelmű haraggal vetett el a tolvaj, s lám, igaza lett. Még szerencse, hogy nem a leányt verte igazmondó átokkal Eeyr, mert ezt bizony nem szándékozik megosztani a mélységivel - nem akarja látni az önelégült képét, na meg tart kicsit attól, hogy féltékenykedne. Attól pedig annál is jobban tart, hogy hidegen hagyná.
Nyelve odaadó, érzéki táncra adja magát, érzi a szesz és a dohány kesernyés ízét, a férfi kellemes, tiszta illatát. Egészen belelovallja magát a dologba, mintha egyre türelmetlenebbül gombolná az inget. Ujjai gyengéden kalandoznak el a felsőtesten, miután hagyja, hogy a ruhadarab csak úgy a padlóra hulljon. Nem különösebben érdekli a kemény izmok hiánya, bár megemlékezik gyorsan arról, milyen szerencséje van a bárddal. Az övé olyan, mintha márványból faragták volna.
A fűző és a finom damaszt is hamarosan a földön végzi, így mindössze egy sokat sejtető alsóruhácskában simul a férfihoz, miközben keze meglepő rutinnal bontja az öv csatját. Addig egy kis időre kénytelenül elszakad az ajkaktól, ártatlannak beállított pimasz kékjei azonban mindvégig a barnákat kutatják. Ahogy sikerül megszabadítani a ház urát maradék ruháitól, nem rest feltűnően végignézni a meztelen testen, sejtelmes mosolyából lehetetlen volna kihámozni, mit is gondol a látványról. Pillantása azonban megakad a mellkast csúfító X alakú hegen, óvatosan végigsimít rajta majd a férfi kezét gyengéden vezeti a sajátjához.*
- Nocsak, maga is ujjat húzott a kikötőiekkel? *suttogja az ajkakra egy vigyor kíséretében, mielőtt újfent kedvtelve megízleli. Ujjai lopva végigszaladnak az R betűn és a különös tetováláson is.*
- Úgy hiszem, Talwakr úr, maga nem is akkora úriember, mint aminek itt előadja magát *duruzsolja kacéran a nemes fülébe majd aprócska harapással fejezi be mondandóját.
Kézen fogja a férfit, s ráérősen vezeti a kanapéhoz, hogy nem túl durván, de egyértelmű lökéssel ülni kényszerítse. Alsóruhájából ekkor bújik ki, felfedve a szinte makulátlan fehér bőrt, a vékony, de egészséges formákat és a formás kis melleket, melyek ékei hétágú napként díszelegnek. Bár próbálja leplezni, de egy pillanat erejéig szégyellősen kerüli a szemlélődő barnákat, csak reménykedik benne, hogy nem dereng bennük borzalom. Igyekszik elütni az élét sietősen*
- Jól gondolom, ilyet még nem látott Samonyr, nem igaz?
*Kurtizánokat szégyenítő az alázatos mozdulat, amivel térdre ereszkedik a lábak előtt, végső búcsút mondva méltóságának. Bízik benne, hogy megéri.*
//Samonyr Rezidencia//
*Nem igazán voltak elképzelései arról, hogyan is fog zajlani ez a kényes beszélgetés a megbízásról, de annyi bizonyos, hogy az meg sem fordult a fejében, hogy esetleg ilyen irányt vehet. Különös, Calenek volt valami furcsa utalása pedig erre, amit egyértelmű haraggal vetett el a tolvaj, s lám, igaza lett. Még szerencse, hogy nem a leányt verte igazmondó átokkal Eeyr, mert ezt bizony nem szándékozik megosztani a mélységivel - nem akarja látni az önelégült képét, na meg tart kicsit attól, hogy féltékenykedne. Attól pedig annál is jobban tart, hogy hidegen hagyná.
Nyelve odaadó, érzéki táncra adja magát, érzi a szesz és a dohány kesernyés ízét, a férfi kellemes, tiszta illatát. Egészen belelovallja magát a dologba, mintha egyre türelmetlenebbül gombolná az inget. Ujjai gyengéden kalandoznak el a felsőtesten, miután hagyja, hogy a ruhadarab csak úgy a padlóra hulljon. Nem különösebben érdekli a kemény izmok hiánya, bár megemlékezik gyorsan arról, milyen szerencséje van a bárddal. Az övé olyan, mintha márványból faragták volna.
A fűző és a finom damaszt is hamarosan a földön végzi, így mindössze egy sokat sejtető alsóruhácskában simul a férfihoz, miközben keze meglepő rutinnal bontja az öv csatját. Addig egy kis időre kénytelenül elszakad az ajkaktól, ártatlannak beállított pimasz kékjei azonban mindvégig a barnákat kutatják. Ahogy sikerül megszabadítani a ház urát maradék ruháitól, nem rest feltűnően végignézni a meztelen testen, sejtelmes mosolyából lehetetlen volna kihámozni, mit is gondol a látványról. Pillantása azonban megakad a mellkast csúfító X alakú hegen, óvatosan végigsimít rajta majd a férfi kezét gyengéden vezeti a sajátjához.*
- Nocsak, maga is ujjat húzott a kikötőiekkel? *suttogja az ajkakra egy vigyor kíséretében, mielőtt újfent kedvtelve megízleli. Ujjai lopva végigszaladnak az R betűn és a különös tetováláson is.*
- Úgy hiszem, Talwakr úr, maga nem is akkora úriember, mint aminek itt előadja magát *duruzsolja kacéran a nemes fülébe majd aprócska harapással fejezi be mondandóját.
Kézen fogja a férfit, s ráérősen vezeti a kanapéhoz, hogy nem túl durván, de egyértelmű lökéssel ülni kényszerítse. Alsóruhájából ekkor bújik ki, felfedve a szinte makulátlan fehér bőrt, a vékony, de egészséges formákat és a formás kis melleket, melyek ékei hétágú napként díszelegnek. Bár próbálja leplezni, de egy pillanat erejéig szégyellősen kerüli a szemlélődő barnákat, csak reménykedik benne, hogy nem dereng bennük borzalom. Igyekszik elütni az élét sietősen*
- Jól gondolom, ilyet még nem látott Samonyr, nem igaz?
*Kurtizánokat szégyenítő az alázatos mozdulat, amivel térdre ereszkedik a lábak előtt, végső búcsút mondva méltóságának. Bízik benne, hogy megéri.*
950. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-27 18:47:54
Üzenet elküldve: 2025-12-27 18:47:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 661
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 661
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Páratlan csillogás//
*Kár, hogy a megérkezés oly' csúfosra sikerült. Bár, ha egyszer tényleg Merchen felesége lesz, majd nevetve mesélheti pár pohár bor után, hogy a férjét úgy ismerte meg, hogy elütötte egy hintóval. Azonban, bármennyire is valóságosnak tűnik most mindez, még mindig csak egy túl szépnek tűnő álom az egész, nem szabad beleélnie magát.
Igazán megörül közben annak, hogy pont van nála abból a bájitalból, melyre a tündér vágyik, így legalább megmutathatta, hogy ő sem annyira elveszett, ha üzletről van szó, talán csak az árak tekintetében, de az a száz arany, amit végül kap érte, több, mint amit remélt.*
- Köszönöm! Ez így teljesen megfelel. Úgy tudom, hogy igen. Valami olyasmi rémlik, hogy ha összekeverjük az ugyanolyan színű italokat, egyre sötétebbek lesznek, és a hatásuk is egyre erősebbé válik. *Ennyire még emlékszik abból a hosszú monológból, amit bizony Nestar Erefiz regélt el neki a varázsitalok tudományáról, mindezt olyan fapofával és monoton hangon, hogy altatónak is tökéletes lett volna. Szerencse, hogy ennek ellenére hősiesen végighallgatta, mert most hasznára is vált ez a fajta tudás.*
- Részemről a megtiszteltetés, Merchen úr! Egy élmény volt, mindent hálásan köszönök! Akkor hát, búcsúzom, de ha megengedi úgy, hogy a mielőbbi viszont látásra! *Negédes mosollyal az arcán köszön el végül, ami azonnal egy elégedett vigyorrá formálódik, amint elfordult a tündértől. Ez a nap sokkal jobban alakult annál, mint amire a legmerészebb álmaiban gondolt volna, és ez még csak a kezdet. Hagyja, hogy a szolgálók rásegítsék a kabátot, és kiterelgessék a hintóját a kapun kívülre, majd felül a bakra, és hazavezeti a járművet, ügyelve arra, hogy ezúttal senki mást ne üssön el vele.*
*Kár, hogy a megérkezés oly' csúfosra sikerült. Bár, ha egyszer tényleg Merchen felesége lesz, majd nevetve mesélheti pár pohár bor után, hogy a férjét úgy ismerte meg, hogy elütötte egy hintóval. Azonban, bármennyire is valóságosnak tűnik most mindez, még mindig csak egy túl szépnek tűnő álom az egész, nem szabad beleélnie magát.
Igazán megörül közben annak, hogy pont van nála abból a bájitalból, melyre a tündér vágyik, így legalább megmutathatta, hogy ő sem annyira elveszett, ha üzletről van szó, talán csak az árak tekintetében, de az a száz arany, amit végül kap érte, több, mint amit remélt.*
- Köszönöm! Ez így teljesen megfelel. Úgy tudom, hogy igen. Valami olyasmi rémlik, hogy ha összekeverjük az ugyanolyan színű italokat, egyre sötétebbek lesznek, és a hatásuk is egyre erősebbé válik. *Ennyire még emlékszik abból a hosszú monológból, amit bizony Nestar Erefiz regélt el neki a varázsitalok tudományáról, mindezt olyan fapofával és monoton hangon, hogy altatónak is tökéletes lett volna. Szerencse, hogy ennek ellenére hősiesen végighallgatta, mert most hasznára is vált ez a fajta tudás.*
- Részemről a megtiszteltetés, Merchen úr! Egy élmény volt, mindent hálásan köszönök! Akkor hát, búcsúzom, de ha megengedi úgy, hogy a mielőbbi viszont látásra! *Negédes mosollyal az arcán köszön el végül, ami azonnal egy elégedett vigyorrá formálódik, amint elfordult a tündértől. Ez a nap sokkal jobban alakult annál, mint amire a legmerészebb álmaiban gondolt volna, és ez még csak a kezdet. Hagyja, hogy a szolgálók rásegítsék a kabátot, és kiterelgessék a hintóját a kapun kívülre, majd felül a bakra, és hazavezeti a járművet, ügyelve arra, hogy ezúttal senki mást ne üssön el vele.*
949. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-27 18:30:21
Üzenet elküldve: 2025-12-27 18:30:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Páratlan csillogás//
-Meglátom hogy alakul a jövő, nem kizárt, hogy még erre is sor kerülhet. Elvégre csak egy igen népes városról beszélünk.
*Ezt csak úgy a levegőben hagyja, könnyen előfordulhat, hogy bekattan nála valami, és akkor elkezd dolgozni azon, hogy ezt hogyan lehetne megvalósítani.*
-Ennek igazán örülök! Akkor ezt megbeszéltük.
*Feleli, és illendően fejet hajt a dologhoz. A meghívást pedig a megbeszéltek szerint a Sub Rosa-ba fogja küldeni, és a részletek pedig úgyis a jövő homálya fedi. Másfelől viszont tényleg örül a dolognak, mert régen találkozott olyasvalakivel, aki talán tényleg megértené a nem rózsás oldalát is, és társa lehetne a mindenféle kétes ügyletekben egyaránt.*
-Pontosan ilyenre, igen! Micsoda szerencse.
~Vajon ki lehet az az alkimista? Csak nem Nestar?~
-Á ne butáskodjon, elvégre a semmiből, a saját készletéből kértem, és rögtön helyben adott is egyet, nem szeretnék fukarkodni az árával, tessék.
*Át is ad Merlana Naerice-nek 100 aranyat.
*
-Ez biztosan fedezi a költségeket, köszönöm szépen.
*A kapott bájitalt csak egy pillanatra nézi meg, mielőtt elsüllyesztené a mellényzsebébe.*
-Ha jól tudom kettő világoskék italból készítik, bár bevallom nekem nincs valami nagy ismeretem az alkimiát illetően.
*Ezt csak úgy magyarázatként mondja még hozzá, kicsit saját magát is megerősítve abban, hogy tudja melyik italról van szó, és hogy tényleg ez az amire szüksége van.*
-Akkor hát, köszönök mindent, az amuletthez rengeteg szerencsét és örömöt kívánok, a meghívásomat pedig komolyan gondoltam, mindenképp keresni fogom!
*Éppen csak azt nem mondja, hogy ne felejtsen el szőrteleníteni.*
-Meglátom hogy alakul a jövő, nem kizárt, hogy még erre is sor kerülhet. Elvégre csak egy igen népes városról beszélünk.
*Ezt csak úgy a levegőben hagyja, könnyen előfordulhat, hogy bekattan nála valami, és akkor elkezd dolgozni azon, hogy ezt hogyan lehetne megvalósítani.*
-Ennek igazán örülök! Akkor ezt megbeszéltük.
*Feleli, és illendően fejet hajt a dologhoz. A meghívást pedig a megbeszéltek szerint a Sub Rosa-ba fogja küldeni, és a részletek pedig úgyis a jövő homálya fedi. Másfelől viszont tényleg örül a dolognak, mert régen találkozott olyasvalakivel, aki talán tényleg megértené a nem rózsás oldalát is, és társa lehetne a mindenféle kétes ügyletekben egyaránt.*
-Pontosan ilyenre, igen! Micsoda szerencse.
~Vajon ki lehet az az alkimista? Csak nem Nestar?~
-Á ne butáskodjon, elvégre a semmiből, a saját készletéből kértem, és rögtön helyben adott is egyet, nem szeretnék fukarkodni az árával, tessék.
*Át is ad Merlana Naerice-nek 100 aranyat.
*-Ez biztosan fedezi a költségeket, köszönöm szépen.
*A kapott bájitalt csak egy pillanatra nézi meg, mielőtt elsüllyesztené a mellényzsebébe.*
-Ha jól tudom kettő világoskék italból készítik, bár bevallom nekem nincs valami nagy ismeretem az alkimiát illetően.
*Ezt csak úgy magyarázatként mondja még hozzá, kicsit saját magát is megerősítve abban, hogy tudja melyik italról van szó, és hogy tényleg ez az amire szüksége van.*
-Akkor hát, köszönök mindent, az amuletthez rengeteg szerencsét és örömöt kívánok, a meghívásomat pedig komolyan gondoltam, mindenképp keresni fogom!
*Éppen csak azt nem mondja, hogy ne felejtsen el szőrteleníteni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 949-968