*A pálinka perceken belül meg is érkezik, persze, miután a fogadós kissé összeszedte magát, s az idegességtől szétzilálódó haját megigazgatta. Egy apró pohárkát helyez a hölgy elé, melyet nem rest tele tölteni, s a szélére még egy apró citromdarabot is nyom. Bár e gyümölcs nem éppen ehhez az itókához illik, Kinartoth az első korty után ajkaihoz emeli a savanyú citromot, s pár csepp lét kiprésel belőle, melyet szájában összekever az igen erős alkohollal...
A következő - s egyben utolsó - kortyot viszont kicsit későbbre hagyja, mert ha egyszerre issza meg mind, még a végén alaposan fejébe szállna, amit hát valljuk be, nem éppen lenne szerencsés dolog. Helyette csak élvezi azt a kellemes dohányillatot, mely az egyik mogorva úriembertől száll felé, s szíve szerint odalépne hozzá, s megkérdezné, nincs-e véletlenül tartalékban még egy parányi Kinartoth számára... De nem teszi! A 'kéregetés' még e formája sem illik a hölgyhöz, ezért inkább marad a helyén.
Eközben viszont megüti fülét a másik úr hangja, ki külsejével ellentétben, félredobva a 'rosszfiús' vonásokat, valaki más bűnét próbálja jóvátenni csilingelő aranytallérokkal. Közben már a hölgy is hátrapillant a két alakra, a két rosszarcú idegenre, s enyhe biccentéssel konstatálja magában, hogy ide szerencsére nem csak nyáladzó úriembereket dobott a sors, hanem igazi 'rosszfiúkat'.
Kinartoth természetesen a férfi következő mondatát sem hagyja figyelmen kívül, s miközben elsöpör egy újabb kósza tincset arca elől, megenged magának egy halovány mosolyt is.*
- A kedves hölgynek van itala... *mondja maga elé, mintha csak magában beszélne* Ám egy újabb kör... Bolond lennék kihagyni!
*Fordítja immáron oldalra fejét, tekintetét pedig az acélkék szemekbe fúrja. Közben azonban az a kellemes dohányillat is sajnos teljesen eltűnt...*
- Tudja... *felkortyolja az utolsó cseppeket is a pohárból, majd a citromszeletet teljesen kivégzi* Mikor legutóbb töltöttem hosszabb időt a fogadóban, akkor is csetepaté lett a vége. Úgyhogy vigyázzon, kit hív meg italra! Valakit talán üldöz az a fránya balszerencse... Csak nem éppen rá hat, hanem a környezetére.
*Húzza el szenvedélyesen az utolsó szót, majd rákönyököl az asztalra, állát rátámasztja, lábait pedig keresztbe rakja egymáson, miközben az idegent fürkészi.*