Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 848 (16941. - 16960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
16960. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-24 23:03:52
Üzenet elküldve: 2021-12-24 23:03:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lovagoltatás//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
* Nimeril mondja a magáét, ha már kérdezték, erre nem lehet panasza. A helyzetet pedig kihasználva megtöltik a poharát. Első körben ezt meglepve tapasztalja és nem érinti a poharat, inkább csak beszél tovább, de hosszú a mese és szárad a torok. Újfent ösztönösen nyúl a pohár után, és ez esetben a bor is megteszi. Az a fránya pohár pedig nem akar kiürülni soha sem. Olyan lelkesen magyaráz, hogy fel sem tűnik neki, mikor töltik újra a poharát.*
- Áh nem akart, mert elijesztettem, aztán nem jött vissza éjszaka.* Feje közben egyre csak nehezedik, ahogy a nyelve még inkább oldódni kezd.*
- Eccer mé vissza meek oda. Akkó elviszlek magamal. Hik.* Már be van csípve rendesen*
- Neeem háát.* Nyögi felszabadultan. * Nagyoon jaól érzem magam, huk... csak ne lenneék ilyen fáradt. Azt hiszem nem kééééne többet innom máma mál.* azért ezt az utolsó poharat csak lehúzza, ha már koccintanak.*
- A szel-szerhencséhtlüme.* Aztán lehúzza az édes nedűt. Most rajta a sor, hogy hallgassa miközben ételét próbálja magáévá tenni. A szemes megjegyzésre el is kezdi tapogatni saját bal szemét. A kardozásra viszont felcsillan a szeme.*
- Óóó, há engeem tantot az uraág kardoni.* El is kezd hadonászni a kanalával. Ha Rynsell látná most biztos sírna.* De annyila nem meöt.* Kb mint most a beszéd. Viszont lelkes csillogó szemű hallgatóság Nimeril. Ha erőszakot hal, akkor rögtön hurrog is, mert nem állja az olyanokat, mint már kiderült.*
- Haszor?* Kezd el ujjain számolni, ez még megy neki. A továbbiakban is így megy. Szinte már tátott szájjal próbálja feldolgozni a sok szörnyűséget. Az arc mimikának már nem sok jelentősége van. Mostanra már részeg a lány, de legalább a vacsoráját megette. Amint végzet Syndra a beszéddel fejét az asztalra hajtja, mert még most is nehéz.*
- Nehz az élet.* Mantrázza, majd aztán látványosan szimatolni kezd.*
- Fúúúj, de büös vaok. Lö-lö-lószaom van. Te iii élsed?* Jó hát tényleg ló szaga van a lovaglás után, de ez nem is csoda. A széken is dülöngél szegényke, éppen csak fent bír maradni, de lószag az zavarja. Legalábbis a hangjából úgy tűnik.*
//Lovagoltatás//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
* Nimeril mondja a magáét, ha már kérdezték, erre nem lehet panasza. A helyzetet pedig kihasználva megtöltik a poharát. Első körben ezt meglepve tapasztalja és nem érinti a poharat, inkább csak beszél tovább, de hosszú a mese és szárad a torok. Újfent ösztönösen nyúl a pohár után, és ez esetben a bor is megteszi. Az a fránya pohár pedig nem akar kiürülni soha sem. Olyan lelkesen magyaráz, hogy fel sem tűnik neki, mikor töltik újra a poharát.*
- Áh nem akart, mert elijesztettem, aztán nem jött vissza éjszaka.* Feje közben egyre csak nehezedik, ahogy a nyelve még inkább oldódni kezd.*
- Eccer mé vissza meek oda. Akkó elviszlek magamal. Hik.* Már be van csípve rendesen*
- Neeem háát.* Nyögi felszabadultan. * Nagyoon jaól érzem magam, huk... csak ne lenneék ilyen fáradt. Azt hiszem nem kééééne többet innom máma mál.* azért ezt az utolsó poharat csak lehúzza, ha már koccintanak.*
- A szel-szerhencséhtlüme.* Aztán lehúzza az édes nedűt. Most rajta a sor, hogy hallgassa miközben ételét próbálja magáévá tenni. A szemes megjegyzésre el is kezdi tapogatni saját bal szemét. A kardozásra viszont felcsillan a szeme.*
- Óóó, há engeem tantot az uraág kardoni.* El is kezd hadonászni a kanalával. Ha Rynsell látná most biztos sírna.* De annyila nem meöt.* Kb mint most a beszéd. Viszont lelkes csillogó szemű hallgatóság Nimeril. Ha erőszakot hal, akkor rögtön hurrog is, mert nem állja az olyanokat, mint már kiderült.*
- Haszor?* Kezd el ujjain számolni, ez még megy neki. A továbbiakban is így megy. Szinte már tátott szájjal próbálja feldolgozni a sok szörnyűséget. Az arc mimikának már nem sok jelentősége van. Mostanra már részeg a lány, de legalább a vacsoráját megette. Amint végzet Syndra a beszéddel fejét az asztalra hajtja, mert még most is nehéz.*
- Nehz az élet.* Mantrázza, majd aztán látványosan szimatolni kezd.*
- Fúúúj, de büös vaok. Lö-lö-lószaom van. Te iii élsed?* Jó hát tényleg ló szaga van a lovaglás után, de ez nem is csoda. A széken is dülöngél szegényke, éppen csak fent bír maradni, de lószag az zavarja. Legalábbis a hangjából úgy tűnik.*
16959. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-24 22:05:16
Üzenet elküldve: 2021-12-24 22:05:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lovagoltatás//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
* Ő kérte... Nem lehet panasza. Külön több alkalommal is kérte a félvért, hogy meséljen magáról. Hát meg is kapta a makrancos elf. A nő csak mesél és mesél, oh igen és mesél. Syndra kényelmesen befejezi az étkezést, utána türelmesen az üveg felé nyúl. A tekintetét közben a másikról próbálja nem levenni, hogy ezzel is mutassa mennyire érdekli. ~ Egy levegővel milyen sokat tud ez beszélni? ~ Merül bele a saját gondolataiba. De gyorsan a helyzetre figyelve jól teli is tölti a félvér poharát. ~ Most megvagy. ~ Mosolyodik a lányra, de közben nem felejt el alkalmanként döbbent tekintettel keverni. Illetve ez már olyan hosszú történetre sikerült, hogy elő kell vennie a '' na ne '' és a '' Hú nem semmi! '' kifejezéseket is. Remélhetőleg Nimeril gyakran nyúl a poharához, mert akárhányszor a fele eltűnik már udvariasan tölti is neki tele. Természetesen nem feledkezik meg magáról sem. ~ Ennyi hallgatástól már én is kiszáradok. ~ Kuncog fel a fejébe. De tekintetét még mindig nem veszi le a prédáról. *
- És nem tudott a gyökerek közé betúrni? Azt hallottam, hogy ezek a vad malacok eléggé harciasak és ha akarják egy fát is akár ki dönthetnek. * Természetesen mindenki tudja, hogy a tavernák hátránya, hogy a történeteket megfűszerezik az emberek. De a lány, annyira hihetően adja elő az egész történetet, hogy kénytelen el is hinni neki az egészet. *
- De legalább akkor ki evickéltél. Ha legközelebb ilyen kalandra mész bérelj inkább fel engem. * Kacag fel az elf. * - Ezért is keresek olyan íjat, de én is sejtettem, hogy nem megoldható.
* Csalódottságot az arcáról bőven le lehet olvasni. A fegyverek utáni vágyát talán nem fejtette ki eléggé a másik félnek, hogy meg is értse. *
- Neked se volt egyszerű életed, azt meg kell hagyni. * Lögyböli meg kicsit a poharában lévő bort * - De fel kell tennem ezután neked egy kérdést édes. * Egy látványos és elégedett mosoly húzódik szét az arcán. * - Ugye jobb? * Dönti kicsit oldalra a fejét mintha biccenteni szándékozna. * - Legyen ember, elf, félvér, vagy akár orc. Mindenkinek szüksége van, hogy kiadja a feszültséget. * Poharával a lány felé mutat. * - És te éppen azt tetted. Igyunk a szerencsétlenségünkre!
* Nevet fel ismételten. *
- Nem kell amúgy túl aggódni a dolgot. * Könyököl rá az asztalra. Így pedig sikeresen állát ki támasztja. * - A fegyverek azóta számítanak számomra amióta egyedül vagyok. Mindig fontosnak véltem az önvédelmet. Íjjal könnyedén háromszáz méterről ki lövöm a szemed ha kell. * Gondolkozik el egy kicsit. * - Kardal nem vagyok még annyira jó, de dolgozok rajta. * Egy kis hatás szünetet tartva folytatja is. * - Tudod sokat utaztam az elmúlt időszakban. Banditák, haramiák, kalózok. Sajnos mindhez volt szerencsém. * Az már lényegtelen információ, hogy pont ő volt az aki a vezetőjüket tette el láb alól és süllyesztette el a hajót is. * - De onnan is szerencsésnek vagyok mondható, hogy kijutottam.
* Kap a fejéhez az elf. * - Most jut az eszembe! Tudod hányszor akartak már kirabolni vagy megerőszakolni? Legalább az ide úton csak hatszor!
* Talán annak is köze lehet hozzá, hogy ő lopakodott be a táborukba, hogy elvágja a torkát a vezetőjüknek. De talán ez is csak egy véletlen egybe esés. * - Az egyik alkalommal, ez pont ide felé volt. * Gyorsan tölt még a lánynak, ha ürült a pohara. * - Éjszakára letáboroztam és feltűnt öt marcona figura. * Ez például igaz. De az kimaradt, hogy szándékosan közel táborozott le a helyükhöz, hogy felkeltse az érdeklődésüket. * - A vezetőjük elé akartak vinni, hogy látták a tüzet. * Gúnyos hangvételre váltva. * - '' Nehogy valami baja essen naccsádnak. '' Dumával próbáltak elé cipelni. Sajnos meg is ijedtem. * ~ Látszólag. ~ * - Azt hittem oda visznek és magukévá tesznek. De szerencsémre tényleg a főnökük sátrába vittek. Ott pedig, ahogy elkezdett tapogatni el vágtam a torkát. * Mutatja a mozdulatot is mellé. * - Utána meg a sátor hátulján vágtam egy lyukat és meglógtam az erszényével. Ha már neki úgyse kell.
* Próbálja drámainak mutatni a helyzetet, de a fejébe valahogy a mosolyra fakadása fékezéséig jut csak csupán. * - De ha eszembe jut, hogy azok ott taperolhattak volna. * Kirázza a hideg, de utána sikerül magára erőltetnie egy kicsit szomorú fejet. *
- Nem egyszerű az élet annyi szent.
//Lovagoltatás//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
* Ő kérte... Nem lehet panasza. Külön több alkalommal is kérte a félvért, hogy meséljen magáról. Hát meg is kapta a makrancos elf. A nő csak mesél és mesél, oh igen és mesél. Syndra kényelmesen befejezi az étkezést, utána türelmesen az üveg felé nyúl. A tekintetét közben a másikról próbálja nem levenni, hogy ezzel is mutassa mennyire érdekli. ~ Egy levegővel milyen sokat tud ez beszélni? ~ Merül bele a saját gondolataiba. De gyorsan a helyzetre figyelve jól teli is tölti a félvér poharát. ~ Most megvagy. ~ Mosolyodik a lányra, de közben nem felejt el alkalmanként döbbent tekintettel keverni. Illetve ez már olyan hosszú történetre sikerült, hogy elő kell vennie a '' na ne '' és a '' Hú nem semmi! '' kifejezéseket is. Remélhetőleg Nimeril gyakran nyúl a poharához, mert akárhányszor a fele eltűnik már udvariasan tölti is neki tele. Természetesen nem feledkezik meg magáról sem. ~ Ennyi hallgatástól már én is kiszáradok. ~ Kuncog fel a fejébe. De tekintetét még mindig nem veszi le a prédáról. *
- És nem tudott a gyökerek közé betúrni? Azt hallottam, hogy ezek a vad malacok eléggé harciasak és ha akarják egy fát is akár ki dönthetnek. * Természetesen mindenki tudja, hogy a tavernák hátránya, hogy a történeteket megfűszerezik az emberek. De a lány, annyira hihetően adja elő az egész történetet, hogy kénytelen el is hinni neki az egészet. *
- De legalább akkor ki evickéltél. Ha legközelebb ilyen kalandra mész bérelj inkább fel engem. * Kacag fel az elf. * - Ezért is keresek olyan íjat, de én is sejtettem, hogy nem megoldható.
* Csalódottságot az arcáról bőven le lehet olvasni. A fegyverek utáni vágyát talán nem fejtette ki eléggé a másik félnek, hogy meg is értse. *
- Neked se volt egyszerű életed, azt meg kell hagyni. * Lögyböli meg kicsit a poharában lévő bort * - De fel kell tennem ezután neked egy kérdést édes. * Egy látványos és elégedett mosoly húzódik szét az arcán. * - Ugye jobb? * Dönti kicsit oldalra a fejét mintha biccenteni szándékozna. * - Legyen ember, elf, félvér, vagy akár orc. Mindenkinek szüksége van, hogy kiadja a feszültséget. * Poharával a lány felé mutat. * - És te éppen azt tetted. Igyunk a szerencsétlenségünkre!
* Nevet fel ismételten. *
- Nem kell amúgy túl aggódni a dolgot. * Könyököl rá az asztalra. Így pedig sikeresen állát ki támasztja. * - A fegyverek azóta számítanak számomra amióta egyedül vagyok. Mindig fontosnak véltem az önvédelmet. Íjjal könnyedén háromszáz méterről ki lövöm a szemed ha kell. * Gondolkozik el egy kicsit. * - Kardal nem vagyok még annyira jó, de dolgozok rajta. * Egy kis hatás szünetet tartva folytatja is. * - Tudod sokat utaztam az elmúlt időszakban. Banditák, haramiák, kalózok. Sajnos mindhez volt szerencsém. * Az már lényegtelen információ, hogy pont ő volt az aki a vezetőjüket tette el láb alól és süllyesztette el a hajót is. * - De onnan is szerencsésnek vagyok mondható, hogy kijutottam.
* Kap a fejéhez az elf. * - Most jut az eszembe! Tudod hányszor akartak már kirabolni vagy megerőszakolni? Legalább az ide úton csak hatszor!
* Talán annak is köze lehet hozzá, hogy ő lopakodott be a táborukba, hogy elvágja a torkát a vezetőjüknek. De talán ez is csak egy véletlen egybe esés. * - Az egyik alkalommal, ez pont ide felé volt. * Gyorsan tölt még a lánynak, ha ürült a pohara. * - Éjszakára letáboroztam és feltűnt öt marcona figura. * Ez például igaz. De az kimaradt, hogy szándékosan közel táborozott le a helyükhöz, hogy felkeltse az érdeklődésüket. * - A vezetőjük elé akartak vinni, hogy látták a tüzet. * Gúnyos hangvételre váltva. * - '' Nehogy valami baja essen naccsádnak. '' Dumával próbáltak elé cipelni. Sajnos meg is ijedtem. * ~ Látszólag. ~ * - Azt hittem oda visznek és magukévá tesznek. De szerencsémre tényleg a főnökük sátrába vittek. Ott pedig, ahogy elkezdett tapogatni el vágtam a torkát. * Mutatja a mozdulatot is mellé. * - Utána meg a sátor hátulján vágtam egy lyukat és meglógtam az erszényével. Ha már neki úgyse kell.
* Próbálja drámainak mutatni a helyzetet, de a fejébe valahogy a mosolyra fakadása fékezéséig jut csak csupán. * - De ha eszembe jut, hogy azok ott taperolhattak volna. * Kirázza a hideg, de utána sikerül magára erőltetnie egy kicsit szomorú fejet. *
- Nem egyszerű az élet annyi szent.
16958. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-24 21:04:53
Üzenet elküldve: 2021-12-24 21:04:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lovagoltatás//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
* Nimerilnél a szó, hogy beszéljen magáról még egy kicsit.*
- Nem valami sokat tudok mesélni. Anyám meghalt, amikor születtem, apám meg lelépet egy másik elf nővel, hogy visszatérhessen valami eldugott kis erdei közösségbe. A nagybátyámnál nevelkedtem, de nem igazán kedvelt. Igazán örült, amikor ösztöndíjas akadémiára távoztam. Ott ismertem meg egy híres professzort, akinek a neve lényegtelen. Azt hittem, hogy a tehetségem miatt vett pártfogásába, de az a vénség, csak az állati ösztönei miatt tett ilyesmit. Később bepróbálkozott, de határozottan elutasítottam. Az a nyomorult pedig összeállt a nagybátyámmal. Tőrbe csaltak egy illegális kísérletre beszéltek rá. Amikor pedig kiderült a dolog, felajánlotta, hogy kihúz a pácból, ha fajtalankodhat velem. Elutasítottam, de akkor erőszakot akart tenni rajtam. Én meg teljes erővel rámarkoltam a tojásaira és kicsit megroppantottam.* Kezeivel még a mozdulatot is leutánozza. Hangja pedig eközben megvető gyűlölettel teljes.* Gondolhatod, hogy ezután besározta a nevem. Az akadémiáról mennem kellett, ahogy otthonról is. A bácsikám kihasználta a lehetőséget, hogy megfosszon az örökségemtől. A börtönt is csak egy rokonom közbenjárása miatt úsztam meg. Lényegében elmenekültem a Víz Városából.* Fejezi be a történetet. Szinte megállás nélkül mesélte el az egész történetet.*
- Itt se volt jobb. Az a csoda, hogy még élek.* Fojt el egy keserű mosolyt. Most még nem iszik, csak eszeget, amíg a mesteri pengéről beszél a másik, de hát javarészt aztán megint ő kezdi el jártatni a száját.*
- Hát, ha kedveled a vívást. A penge hullámos, ami nagyon csúnya sérüléseket képes okozni a belső szervekben.* Okoskodik még egy kicsit, mert orvosként tud mesélni a sebekről.*
- Rúnázott íj? Érdekesen és módfelett drágán hangzik. Nem tudom, de szerintem ilyet még talán ez a kovács sem tud készíteni. Minek olyan íj neked?* Pislog rá kíváncsian, mert azért ezek nem átlagos felszerelések, ahogy a mesterpengék sem. Mindegy is, csak kicsúszott a kérdés a száján, nem is nagyon erőlteti. A lovagló leckéket a jövőben is vállalja Syndra, csak, hát ez Nimenk annyira nem tetszik. Nem szeret lekötelezett maradni. Még az az alternatíva sem jön be neki, hogy ez csupán, amolyan barátság alapban menjen. Nem hisz a barátságban, mert annyira nincs sok barátja. Konkrétan egy sem, talán csak jó ismerősei a ligetből, de összebarátkozni nem volt ideje velük. Nem csoda, hát, ha kétkedve fogadja a dolgot, meg ezzel még mindig adósnak érzi magát. Viszont a pasik kibeszélésére látványosan zavarba jön. Egyrészt tényleg jó volna valaki, akivel meg tudja beszélni a dolgait, főleg, ha az egy mondhatni érettebb nő, aki nála már jócskán többet tapasztalt. Az elfek ilyen szempontból irigylésre méltóak, mivel még akkor is lehetnek tapasztaltabbak, ha korosztály szerint fiatalabbak a másiknál.*
- Nos... hát én csak meghálálnám majd valahogy. De-de azért köszönöm!* Máris kényelmetlenül érzi magát, hiába érzi a szavak mögötti könnyedséget. Talán jobb is, ha megissza azt az egy korty bort, ami valószínűleg van egy fél pohárnyi is, elvégre csak nem magának töltötte.*
- Egészségünkre!* Koccint, ha már emelik a poharat, de ezt is kissé ügyetlenül teszi. Óvakodva kostól bele az italba, de ez jobb, mint amit korában ivott. Ez édes, nem valami fanyar száraz izé. Azért ezután is megborzong egy kissé.*
- Hogy bírsz te ebből annyit inni? Nem fog megártani?* Óvatosan a másikra pillant, hátha meglátja rajta az ital hatását. Megint csak kérik, hogy meséljen.*
- Hát igazából nem sokat tudnék mesélni, csak azt, ami itt esett meg velem. Azután történt, hogy ide kerültem. Lényegtelen, hogy miképpen kerültem a Szarvasligetbe, de oda kerültem. Az nem valami érdekes. Volt ott egy szőke sármos elf doktor, aki vállalta, hogy tanít. Rögtön volt is ott egy beteg gnóm magas lázzal, ami nem akart elmúlni. Sárkányfog növény kellett volna neki, de hát nem volt. Így történt, hogy vállaltam, hogy elmegyek gyűjteni én, mert az fákon nő, fenyőfákon. Felszerelkezéskor össze is találkoztam egy tündérrel, aki éppen Erdőmélyére tartott, hogy megszelídítsen egy erdei irbiszt. Erődmélye az itt van nem messze, egy nagy és roppant veszélyes vadon. Én ostoba pedig beadtam a derekam, hogy elmenjek vele. Pedig Erdőmélye jórészt tölgyes. Szóval a lényeg, hogy ketten elmentünk az erdőbe. Aztán estefelé összekaptunk a tündérrel, mert engem akart dolgoztatni, hogy cölöp sáncot készítsek neki. Úgy össze vesztünk, hogy szétváltunk abban a nagy erdőben. Én szerencsés voltam, mert találtam egy kis patakot, szóval vizem volt. Sőt készítettem egy lándzsát a dísztőrömből és azzal elejtettem egy nyulat. Teljesen egyedül én egymagam elejtettem egy nyulat.* Júj, hogy dagad a melle a büszkeségtől. A sok beszéléstől persze kicsit ki is szárad a torka. Ösztönösen nyúlna a teás csészéjéhez, de hát az üres. Ez jó lehetőség még egy kis bor rátukmálására. Magától biztos nem töltene. Akárhogy is, hát ő folytatja.*
- Szóval én még tüzet is gyújtottam valahogy, szóval minden megvolt. Erre mi történik? Jön egy vaddisznó, ráadásul nem is akármilyen. Egy malacos koca, ami a legveszélyesebb. Egyenesen felém jöttek. Hát az megölt volna, ha megnyikkan a malaca. Szerencsére egy bottal sikerült megtévesztenem. Eldobtam felé, amikor nem figyelt és erre úgy megijedt, hogy lelépet. Én pedig bebújtam egy fa gyökerei közzé, ami tele volt puha levelekkel és jót aludtam reggelig. Reggel aztán felmásztam egy fára, hogy körbe kémleljek. Vittem mászóvasat is, így könnyen ment. A tarisznyám az ellátmánnyal pedig felakasztottam a fa ágára. Erre mit ad az ég? Megtalált a tündér. Ráadásul az én ételemet kezdte el megdézsmálni. Mondani sem kell, hogy lett ordítozás. Aztán visszatért a vaddisznó is ez a hülye meg rálőtt, de csak megsebesítette. Az meg jól nekirontott és felöklelte. Aztán meg szerencséjére elmenekült a sérült állat. Én meg lemásztam és elláttam a mocskot. Aztán a nyílpuskáját felhúztam és a kezébe adtam. Megkerestem a lovát, mert az elmenekült, egy kis póni volt. Aztán a disznó után indultunk, mert nem hagyhattam, hogy meghaljon. Meg is találtam, de az a nyomorult nem akarta, hogy ellássam. Nem tudom mit csinált, de valami varázslattal meggyőzött, hogy ne segítsek az állaton, ami rövidesen meg is halt. Ezzel halálra ítélte a malacokat is. Elküldött fáért én pedig mentem, de visszafelé elmúlhatott a varázs és én nagyon begurultam. Elkövettem azt a hibát, hogy messziről ordítani kezdtem. A lényeg, hogy mire visszatértem rám fogta a nyílpuskáját, amit én húztam fel neki. Azt hitte, hogy ma megbocsájtok neki meg segítek a továbbiakban, hogy befoghassa az ibriszt. Nyilván közöltem vele, hogy elmehet a fenébe, mire rám uszította az idomított baglyát. Én pedig a táskámmal ütlegeltem azt a madarat, ami a húsomba vájt. Ez a szemét meg közben rám lőtt a fegyverével, mert hogy én bántom a madarát. Itt talált el.* Mutat a hasának bal alsó részére.* Pont amikor sikerült lecsapnom a madarat. Úgy kúsztam be egy fa mögé és láttam el a sebeim, de előtte még a korbácsommal adtam annak a nyomorultnak a képére. Esküszöm neked akkorra már megbolondult. Őrjöngőt meg átkozódott, de a korbács az igencsak jó nyugtató volt. Nem is mondtam, de igazán vak buzgó volt ez a kis tündér. Fohászkodott az isteneihez, de amikor semmi válasz nem jött örültsége gyűlöletbe csapott át. Az erdőt a sötét isten tanyájához hasonlította. Erre meg az erdő szó szerint berágott. Még életemben nem láttam ilyet, de a vadállatok sorba elkezdtek jönni a tisztásunkra. Bunkós farkú farkasok, medvék, de még az a nagy vadmacska is. Mintha egy kivégzés lett volna. Engem levegőnek nézte, mert mind a tündér köré gyűlt. Azt hittem kivégzik, de végül megmentettem. Hülyén hangzik, de mondtam egy védőbeszédet az erdőnek. Erre elmentek az állatok, de a baglya szeme megváltozott. Olyan volt, mintha az egyik szeméből valaki más nézet volna vissza. Nekem meg ledobott egy sas egy fenyőágat tele sárkányfoggal. Ezután elhagytuk az erdőt. Az ingovány szélénél megpihentünk, ami az erdő előtt van. Reggelre viszont a tündér eltűnt. Elment és csak egy levelet hagyott hátra, meg egy zacskó aranyat. Ott hagyott sérülten engem. Egyedül kellett haza evickélnem az ingoványon keresztül. Majdnem bele is fulladtam egy óvatlan pillanatban. A vérveszteség nagyon legyengített. Csoda, hogy elértem a szarvasligetet, ahol az orvos is lakot. Ezután még sok dolog történt, mert hamarosan az utcán találtam magam hajléktalanként, de arról most nem beszélnék már.* Annyit beszélt, hogy az már hihetetlenül sok. Most már megeszi a maradék ételét, mert a végén rá fog hűlni. Kis se nézné az ember, hogy tényleg megtörténhet ilyen egy ilyen kis csenevész lánnyal. Persze nem is muszáj elhinni ezt neki.*
//Lovagoltatás//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
* Nimerilnél a szó, hogy beszéljen magáról még egy kicsit.*
- Nem valami sokat tudok mesélni. Anyám meghalt, amikor születtem, apám meg lelépet egy másik elf nővel, hogy visszatérhessen valami eldugott kis erdei közösségbe. A nagybátyámnál nevelkedtem, de nem igazán kedvelt. Igazán örült, amikor ösztöndíjas akadémiára távoztam. Ott ismertem meg egy híres professzort, akinek a neve lényegtelen. Azt hittem, hogy a tehetségem miatt vett pártfogásába, de az a vénség, csak az állati ösztönei miatt tett ilyesmit. Később bepróbálkozott, de határozottan elutasítottam. Az a nyomorult pedig összeállt a nagybátyámmal. Tőrbe csaltak egy illegális kísérletre beszéltek rá. Amikor pedig kiderült a dolog, felajánlotta, hogy kihúz a pácból, ha fajtalankodhat velem. Elutasítottam, de akkor erőszakot akart tenni rajtam. Én meg teljes erővel rámarkoltam a tojásaira és kicsit megroppantottam.* Kezeivel még a mozdulatot is leutánozza. Hangja pedig eközben megvető gyűlölettel teljes.* Gondolhatod, hogy ezután besározta a nevem. Az akadémiáról mennem kellett, ahogy otthonról is. A bácsikám kihasználta a lehetőséget, hogy megfosszon az örökségemtől. A börtönt is csak egy rokonom közbenjárása miatt úsztam meg. Lényegében elmenekültem a Víz Városából.* Fejezi be a történetet. Szinte megállás nélkül mesélte el az egész történetet.*
- Itt se volt jobb. Az a csoda, hogy még élek.* Fojt el egy keserű mosolyt. Most még nem iszik, csak eszeget, amíg a mesteri pengéről beszél a másik, de hát javarészt aztán megint ő kezdi el jártatni a száját.*
- Hát, ha kedveled a vívást. A penge hullámos, ami nagyon csúnya sérüléseket képes okozni a belső szervekben.* Okoskodik még egy kicsit, mert orvosként tud mesélni a sebekről.*
- Rúnázott íj? Érdekesen és módfelett drágán hangzik. Nem tudom, de szerintem ilyet még talán ez a kovács sem tud készíteni. Minek olyan íj neked?* Pislog rá kíváncsian, mert azért ezek nem átlagos felszerelések, ahogy a mesterpengék sem. Mindegy is, csak kicsúszott a kérdés a száján, nem is nagyon erőlteti. A lovagló leckéket a jövőben is vállalja Syndra, csak, hát ez Nimenk annyira nem tetszik. Nem szeret lekötelezett maradni. Még az az alternatíva sem jön be neki, hogy ez csupán, amolyan barátság alapban menjen. Nem hisz a barátságban, mert annyira nincs sok barátja. Konkrétan egy sem, talán csak jó ismerősei a ligetből, de összebarátkozni nem volt ideje velük. Nem csoda, hát, ha kétkedve fogadja a dolgot, meg ezzel még mindig adósnak érzi magát. Viszont a pasik kibeszélésére látványosan zavarba jön. Egyrészt tényleg jó volna valaki, akivel meg tudja beszélni a dolgait, főleg, ha az egy mondhatni érettebb nő, aki nála már jócskán többet tapasztalt. Az elfek ilyen szempontból irigylésre méltóak, mivel még akkor is lehetnek tapasztaltabbak, ha korosztály szerint fiatalabbak a másiknál.*
- Nos... hát én csak meghálálnám majd valahogy. De-de azért köszönöm!* Máris kényelmetlenül érzi magát, hiába érzi a szavak mögötti könnyedséget. Talán jobb is, ha megissza azt az egy korty bort, ami valószínűleg van egy fél pohárnyi is, elvégre csak nem magának töltötte.*
- Egészségünkre!* Koccint, ha már emelik a poharat, de ezt is kissé ügyetlenül teszi. Óvakodva kostól bele az italba, de ez jobb, mint amit korában ivott. Ez édes, nem valami fanyar száraz izé. Azért ezután is megborzong egy kissé.*
- Hogy bírsz te ebből annyit inni? Nem fog megártani?* Óvatosan a másikra pillant, hátha meglátja rajta az ital hatását. Megint csak kérik, hogy meséljen.*
- Hát igazából nem sokat tudnék mesélni, csak azt, ami itt esett meg velem. Azután történt, hogy ide kerültem. Lényegtelen, hogy miképpen kerültem a Szarvasligetbe, de oda kerültem. Az nem valami érdekes. Volt ott egy szőke sármos elf doktor, aki vállalta, hogy tanít. Rögtön volt is ott egy beteg gnóm magas lázzal, ami nem akart elmúlni. Sárkányfog növény kellett volna neki, de hát nem volt. Így történt, hogy vállaltam, hogy elmegyek gyűjteni én, mert az fákon nő, fenyőfákon. Felszerelkezéskor össze is találkoztam egy tündérrel, aki éppen Erdőmélyére tartott, hogy megszelídítsen egy erdei irbiszt. Erődmélye az itt van nem messze, egy nagy és roppant veszélyes vadon. Én ostoba pedig beadtam a derekam, hogy elmenjek vele. Pedig Erdőmélye jórészt tölgyes. Szóval a lényeg, hogy ketten elmentünk az erdőbe. Aztán estefelé összekaptunk a tündérrel, mert engem akart dolgoztatni, hogy cölöp sáncot készítsek neki. Úgy össze vesztünk, hogy szétváltunk abban a nagy erdőben. Én szerencsés voltam, mert találtam egy kis patakot, szóval vizem volt. Sőt készítettem egy lándzsát a dísztőrömből és azzal elejtettem egy nyulat. Teljesen egyedül én egymagam elejtettem egy nyulat.* Júj, hogy dagad a melle a büszkeségtől. A sok beszéléstől persze kicsit ki is szárad a torka. Ösztönösen nyúlna a teás csészéjéhez, de hát az üres. Ez jó lehetőség még egy kis bor rátukmálására. Magától biztos nem töltene. Akárhogy is, hát ő folytatja.*
- Szóval én még tüzet is gyújtottam valahogy, szóval minden megvolt. Erre mi történik? Jön egy vaddisznó, ráadásul nem is akármilyen. Egy malacos koca, ami a legveszélyesebb. Egyenesen felém jöttek. Hát az megölt volna, ha megnyikkan a malaca. Szerencsére egy bottal sikerült megtévesztenem. Eldobtam felé, amikor nem figyelt és erre úgy megijedt, hogy lelépet. Én pedig bebújtam egy fa gyökerei közzé, ami tele volt puha levelekkel és jót aludtam reggelig. Reggel aztán felmásztam egy fára, hogy körbe kémleljek. Vittem mászóvasat is, így könnyen ment. A tarisznyám az ellátmánnyal pedig felakasztottam a fa ágára. Erre mit ad az ég? Megtalált a tündér. Ráadásul az én ételemet kezdte el megdézsmálni. Mondani sem kell, hogy lett ordítozás. Aztán visszatért a vaddisznó is ez a hülye meg rálőtt, de csak megsebesítette. Az meg jól nekirontott és felöklelte. Aztán meg szerencséjére elmenekült a sérült állat. Én meg lemásztam és elláttam a mocskot. Aztán a nyílpuskáját felhúztam és a kezébe adtam. Megkerestem a lovát, mert az elmenekült, egy kis póni volt. Aztán a disznó után indultunk, mert nem hagyhattam, hogy meghaljon. Meg is találtam, de az a nyomorult nem akarta, hogy ellássam. Nem tudom mit csinált, de valami varázslattal meggyőzött, hogy ne segítsek az állaton, ami rövidesen meg is halt. Ezzel halálra ítélte a malacokat is. Elküldött fáért én pedig mentem, de visszafelé elmúlhatott a varázs és én nagyon begurultam. Elkövettem azt a hibát, hogy messziről ordítani kezdtem. A lényeg, hogy mire visszatértem rám fogta a nyílpuskáját, amit én húztam fel neki. Azt hitte, hogy ma megbocsájtok neki meg segítek a továbbiakban, hogy befoghassa az ibriszt. Nyilván közöltem vele, hogy elmehet a fenébe, mire rám uszította az idomított baglyát. Én pedig a táskámmal ütlegeltem azt a madarat, ami a húsomba vájt. Ez a szemét meg közben rám lőtt a fegyverével, mert hogy én bántom a madarát. Itt talált el.* Mutat a hasának bal alsó részére.* Pont amikor sikerült lecsapnom a madarat. Úgy kúsztam be egy fa mögé és láttam el a sebeim, de előtte még a korbácsommal adtam annak a nyomorultnak a képére. Esküszöm neked akkorra már megbolondult. Őrjöngőt meg átkozódott, de a korbács az igencsak jó nyugtató volt. Nem is mondtam, de igazán vak buzgó volt ez a kis tündér. Fohászkodott az isteneihez, de amikor semmi válasz nem jött örültsége gyűlöletbe csapott át. Az erdőt a sötét isten tanyájához hasonlította. Erre meg az erdő szó szerint berágott. Még életemben nem láttam ilyet, de a vadállatok sorba elkezdtek jönni a tisztásunkra. Bunkós farkú farkasok, medvék, de még az a nagy vadmacska is. Mintha egy kivégzés lett volna. Engem levegőnek nézte, mert mind a tündér köré gyűlt. Azt hittem kivégzik, de végül megmentettem. Hülyén hangzik, de mondtam egy védőbeszédet az erdőnek. Erre elmentek az állatok, de a baglya szeme megváltozott. Olyan volt, mintha az egyik szeméből valaki más nézet volna vissza. Nekem meg ledobott egy sas egy fenyőágat tele sárkányfoggal. Ezután elhagytuk az erdőt. Az ingovány szélénél megpihentünk, ami az erdő előtt van. Reggelre viszont a tündér eltűnt. Elment és csak egy levelet hagyott hátra, meg egy zacskó aranyat. Ott hagyott sérülten engem. Egyedül kellett haza evickélnem az ingoványon keresztül. Majdnem bele is fulladtam egy óvatlan pillanatban. A vérveszteség nagyon legyengített. Csoda, hogy elértem a szarvasligetet, ahol az orvos is lakot. Ezután még sok dolog történt, mert hamarosan az utcán találtam magam hajléktalanként, de arról most nem beszélnék már.* Annyit beszélt, hogy az már hihetetlenül sok. Most már megeszi a maradék ételét, mert a végén rá fog hűlni. Kis se nézné az ember, hogy tényleg megtörténhet ilyen egy ilyen kis csenevész lánnyal. Persze nem is muszáj elhinni ezt neki.*
16957. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-24 15:06:36
Üzenet elküldve: 2021-12-24 15:06:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes lépcsők//
*Még takarót is kap, amin meg is emeli a szemöldökét másnap reggel.*
-Köszönöm anyám.
*Mondja ironikusan, és felállva visszadobja az ágyra, és a fekete anyatigris itt nem is áll meg. Nem sokra rá már ott is van az arcában valami gőzölgő löttyel, ami állítólag jó a sebeire. Ezt több mint kétkedő arccal fogadja.*
-Ha nincs benne két nyelet rum, akkor remélem méreg.
*Mondja és belekóstol. Megbillenti kicsit a fejét, és elfintorodik, de olyan elismerően.*
-Nem olyan szar mint a színe.
*Azzal felhatja a forró löttyött, és elindulnak a piacra. A másik kicsit leelőzi a lépcsőn, hiszen Flecser vigyázik, eléggé a fejébe verték ezt a feladatot. De semmi gond, mert a másik kitölti az üres időt, és kiélvezi az általa fizetett szolgáltatások árát. Mikor a másik elindulna kifele, akkor a férfi egy fejbiccentéssel jelez a másiknak, hogy másik irány. A főbejárat helyett a fürdőházon mennek ki, úgy egyenesen a piacra érnek. Átmenve a gőzön ki is érnek a kőépületből. A kékeszöld foltok a fején, és a felrepedt szemöldök sem egy jó alkualap, pláne hogy a járőröző katonák egyike felismerheti, és bilincstelen, felfegyverezve biztos nem tűrné olyan szépszerével a pofoszkodást, és nem szeretne még egy városőrt is kilyuggatni. Tehát kabát-csuklya fel, kicsit eltakarja magát. A víz havainak eleje-derekán, amúgy is retek hideg van.*
-Nesze. Nézz körbe.
*Még takarót is kap, amin meg is emeli a szemöldökét másnap reggel.*
-Köszönöm anyám.
*Mondja ironikusan, és felállva visszadobja az ágyra, és a fekete anyatigris itt nem is áll meg. Nem sokra rá már ott is van az arcában valami gőzölgő löttyel, ami állítólag jó a sebeire. Ezt több mint kétkedő arccal fogadja.*
-Ha nincs benne két nyelet rum, akkor remélem méreg.
*Mondja és belekóstol. Megbillenti kicsit a fejét, és elfintorodik, de olyan elismerően.*
-Nem olyan szar mint a színe.
*Azzal felhatja a forró löttyött, és elindulnak a piacra. A másik kicsit leelőzi a lépcsőn, hiszen Flecser vigyázik, eléggé a fejébe verték ezt a feladatot. De semmi gond, mert a másik kitölti az üres időt, és kiélvezi az általa fizetett szolgáltatások árát. Mikor a másik elindulna kifele, akkor a férfi egy fejbiccentéssel jelez a másiknak, hogy másik irány. A főbejárat helyett a fürdőházon mennek ki, úgy egyenesen a piacra érnek. Átmenve a gőzön ki is érnek a kőépületből. A kékeszöld foltok a fején, és a felrepedt szemöldök sem egy jó alkualap, pláne hogy a járőröző katonák egyike felismerheti, és bilincstelen, felfegyverezve biztos nem tűrné olyan szépszerével a pofoszkodást, és nem szeretne még egy városőrt is kilyuggatni. Tehát kabát-csuklya fel, kicsit eltakarja magát. A víz havainak eleje-derekán, amúgy is retek hideg van.*
-Nesze. Nézz körbe.
16956. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-24 11:47:39
Üzenet elküldve: 2021-12-24 11:47:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
//Rion//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*A visszakérdezésre összepréselt ajkakkal ingatja meg a fejét, majd legyint is, hogy inkább lendüljenek túl a témán. De úgy néz ki, hogy Rion ezt a csontot nem nagyon akarja elereszteni. Viszont azt sem szeretné, hogy innentől a kiváltságosnak ítélt helyzete állítsa fel az új szabályokat. Ma senki akar lenni. Olyan, akit nem az anyagi helyzete alapján ítélnek meg.*
- Tudod... apám...
*Sóhajt fel hosszan, ahogy igyekszik kitalálni a megfelelő hazugságot. De Rion gondolhatja úgy is, hogy csak nehezére esik beszélni a dologról. Veszettül dolgoznak a kerekek a fejében, majd hirtelen csillogó szemekkel és apró mosollyal néz a barna íriszekbe. Rezzenéstelen arccal tárja a fiú elé a hazugságot, ami reményei szerint épp eléggé semleges ahhoz, hogy hihető legyen. Ha már ennyire szégyenérzet nélkül képes hantázni ennek a kedves fiúnak.*
- Elég szegény családból származom. Apám mindig azt mondta, hogy a mi pozíciónkban, ha nem akarjuk, hogy lenézzenek és áttapossanak rajtunk, akkor nem hagyhatjuk, hogy mások irányítsanak. Az erőt a feljebbjutáshoz magunknak kell a kezünkbe vennünk, nem szabad, hogy gyengének és egyszerűnek lássanak.
*Húzza is ki magát, mint aki büszke arra, hogy ilyen szegény sors ellenében is hatalmas a kitartása és az önállósága.*
- Ezért is vettem ezt a szép ruhát. Hogy ne azt lássák, hogy egy nincstelen senki vagyok, hanem egy olyan nőt lássanak, aki magabiztos, saját akarattal rendelkezik és erős.
*Küszöböli is ki gyorsan az esetleges további kérdést, hogy ha ennyire rosszul megy a sorsa, akkor honnan van mégis a szép és rendezett öltözéke.*
- Csak nem szeretek erről beszélni. Tudod az emberek gonoszak és számítóak. ~Legalábbis apám mindig is ezt nevelte belém.~ Képesek ismeretlenül, csakis az anyagi helyzet alapján ítélni.
*Húzza el a száját és lényegében ebben most még hazudni sem hazudott. Apja mindig is azt mondta, hogy meg kell válogatni kiket engedünk közel magunkhoz. Mert a legtöbb ember csak azért lesz hirtelen kedves, előzékeny és nagylelkű, mert az arany hallatán akar belőle egy darabot. Nem hiába nem akar házasodni sem. Tudja jól, hogy egyetlen férfi sem venné el pusztán a szerelemből, mert mindegyik kérője tudja jól, hogy elég szép vagyont kapnának a lány mellé. Onya pedig elég elérhetetlen álmot követ. Boldog akar lenni, ami a helyzetében elég kilátástalannak tűnik. Hisz őt a vagyon nem teszi boldoggá, egy elrendezett házasságban pedig nem akar megalázkodó feleség lenni, aki nézi, hogy a férje feléli és eldorbézolja mindenét.*
- Van egy pár szép hely itt. Mint a tisztás vagy a templom, a könyvtár. De, ha nem félsz a tömegtől, akkor a piac forgatagába is belevethetjük magunkat.
*Halad is tovább az újabb témák tengerében. Jól esne egy kis kimozdulás, az pedig külön öröm lenne, ha ebben Rion lenne a társa. Így beleegyezőn fekteti is kezét a fiú tenyerébe.*
- Az éjszakát még megbeszéljük. De kösd fel a nadrágot, ha velem akarod tölteni.
*Ölti is fel ismét ravaszdi vigyorát a kétértelmű megjegyzésre, miközben finoman a fiú tenyerébe cirógat, időnként feljebb simítva annak karjára, amíg éri. Most ismét élvezi ezt a cica-egér játékot. Nem is sejtette, hogy van egy ilyen burkoltan kéjsóvár oldala. De mi tagadás Rion valami különlegeset hoz ki belőle, amit eddig még egyetlen egy bájgúnár sem tudott. Eddig egy férfi sem hozta ki belőle azokat a piszkos gondolatokat, amit most Kedvesének sikerült. Még a fogadó egyszerű, s ki tudja mennyire koszos szobája sem tudja lelombozni és kiverni fejéből azokat a képeket, melyen pőre valójukban simulnak egymásra a durva ágyon. S ez még csupán csak a kezdet. Mellette még számtalan más olyan kép felszínre bukik, amit édes kettesben tehetnek egymással. Amit csak a pajkos szolgálóktól és akkor még faragatlan és perverz őreiktől hallgatott ki fiatalabb korában. Akkor megbotránkoztatta a bujaság, most viszont kezdi megérteni, hogy van olyan helyzet, s olyan személy, aki rákészteti elméjét és testét, hogy olyan dolgokról álmodozzon, olyanokat akarjon, ami eddig riasztotta finnyás és jól nevelt lelkét. Most viszont úgy gondolja, hogy szajhákat megszégyenítő módon tudna a férfi kedvére tenni.*
- Hogyan?
*Pislog is szaporán, ahogy a kérdés hirtelen és kegyetlenül rántja vissza a valóságba.*
- Ja az ital.
*Mosolyodik el zavartan, ahogy torkát is megköszörülve süti le szemeit, hogy egy pillanatra el tudjon szakadni a meleg barna szempártól.*
- Nem tudom. Gondoltam, hogy ízlene.
*Von aprót a vállain, majd a saját teáját felkapva kortyol is nagyokat belőle, mintha amaz bódító alkohol lenne, s kiűzné a fejéből ezeket a kétes gondolatokat.*
- Szóval, akkor eszünk is valamit? Utána pedig szétnéznél a városban?
*Nyalja le ajkairól a teacseppeket, majd kíváncsian, de kissé kipirultan fürkészi újból asztaltársát.*
//Rion//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*A visszakérdezésre összepréselt ajkakkal ingatja meg a fejét, majd legyint is, hogy inkább lendüljenek túl a témán. De úgy néz ki, hogy Rion ezt a csontot nem nagyon akarja elereszteni. Viszont azt sem szeretné, hogy innentől a kiváltságosnak ítélt helyzete állítsa fel az új szabályokat. Ma senki akar lenni. Olyan, akit nem az anyagi helyzete alapján ítélnek meg.*
- Tudod... apám...
*Sóhajt fel hosszan, ahogy igyekszik kitalálni a megfelelő hazugságot. De Rion gondolhatja úgy is, hogy csak nehezére esik beszélni a dologról. Veszettül dolgoznak a kerekek a fejében, majd hirtelen csillogó szemekkel és apró mosollyal néz a barna íriszekbe. Rezzenéstelen arccal tárja a fiú elé a hazugságot, ami reményei szerint épp eléggé semleges ahhoz, hogy hihető legyen. Ha már ennyire szégyenérzet nélkül képes hantázni ennek a kedves fiúnak.*
- Elég szegény családból származom. Apám mindig azt mondta, hogy a mi pozíciónkban, ha nem akarjuk, hogy lenézzenek és áttapossanak rajtunk, akkor nem hagyhatjuk, hogy mások irányítsanak. Az erőt a feljebbjutáshoz magunknak kell a kezünkbe vennünk, nem szabad, hogy gyengének és egyszerűnek lássanak.
*Húzza is ki magát, mint aki büszke arra, hogy ilyen szegény sors ellenében is hatalmas a kitartása és az önállósága.*
- Ezért is vettem ezt a szép ruhát. Hogy ne azt lássák, hogy egy nincstelen senki vagyok, hanem egy olyan nőt lássanak, aki magabiztos, saját akarattal rendelkezik és erős.
*Küszöböli is ki gyorsan az esetleges további kérdést, hogy ha ennyire rosszul megy a sorsa, akkor honnan van mégis a szép és rendezett öltözéke.*
- Csak nem szeretek erről beszélni. Tudod az emberek gonoszak és számítóak. ~Legalábbis apám mindig is ezt nevelte belém.~ Képesek ismeretlenül, csakis az anyagi helyzet alapján ítélni.
*Húzza el a száját és lényegében ebben most még hazudni sem hazudott. Apja mindig is azt mondta, hogy meg kell válogatni kiket engedünk közel magunkhoz. Mert a legtöbb ember csak azért lesz hirtelen kedves, előzékeny és nagylelkű, mert az arany hallatán akar belőle egy darabot. Nem hiába nem akar házasodni sem. Tudja jól, hogy egyetlen férfi sem venné el pusztán a szerelemből, mert mindegyik kérője tudja jól, hogy elég szép vagyont kapnának a lány mellé. Onya pedig elég elérhetetlen álmot követ. Boldog akar lenni, ami a helyzetében elég kilátástalannak tűnik. Hisz őt a vagyon nem teszi boldoggá, egy elrendezett házasságban pedig nem akar megalázkodó feleség lenni, aki nézi, hogy a férje feléli és eldorbézolja mindenét.*
- Van egy pár szép hely itt. Mint a tisztás vagy a templom, a könyvtár. De, ha nem félsz a tömegtől, akkor a piac forgatagába is belevethetjük magunkat.
*Halad is tovább az újabb témák tengerében. Jól esne egy kis kimozdulás, az pedig külön öröm lenne, ha ebben Rion lenne a társa. Így beleegyezőn fekteti is kezét a fiú tenyerébe.*
- Az éjszakát még megbeszéljük. De kösd fel a nadrágot, ha velem akarod tölteni.
*Ölti is fel ismét ravaszdi vigyorát a kétértelmű megjegyzésre, miközben finoman a fiú tenyerébe cirógat, időnként feljebb simítva annak karjára, amíg éri. Most ismét élvezi ezt a cica-egér játékot. Nem is sejtette, hogy van egy ilyen burkoltan kéjsóvár oldala. De mi tagadás Rion valami különlegeset hoz ki belőle, amit eddig még egyetlen egy bájgúnár sem tudott. Eddig egy férfi sem hozta ki belőle azokat a piszkos gondolatokat, amit most Kedvesének sikerült. Még a fogadó egyszerű, s ki tudja mennyire koszos szobája sem tudja lelombozni és kiverni fejéből azokat a képeket, melyen pőre valójukban simulnak egymásra a durva ágyon. S ez még csupán csak a kezdet. Mellette még számtalan más olyan kép felszínre bukik, amit édes kettesben tehetnek egymással. Amit csak a pajkos szolgálóktól és akkor még faragatlan és perverz őreiktől hallgatott ki fiatalabb korában. Akkor megbotránkoztatta a bujaság, most viszont kezdi megérteni, hogy van olyan helyzet, s olyan személy, aki rákészteti elméjét és testét, hogy olyan dolgokról álmodozzon, olyanokat akarjon, ami eddig riasztotta finnyás és jól nevelt lelkét. Most viszont úgy gondolja, hogy szajhákat megszégyenítő módon tudna a férfi kedvére tenni.*
- Hogyan?
*Pislog is szaporán, ahogy a kérdés hirtelen és kegyetlenül rántja vissza a valóságba.*
- Ja az ital.
*Mosolyodik el zavartan, ahogy torkát is megköszörülve süti le szemeit, hogy egy pillanatra el tudjon szakadni a meleg barna szempártól.*
- Nem tudom. Gondoltam, hogy ízlene.
*Von aprót a vállain, majd a saját teáját felkapva kortyol is nagyokat belőle, mintha amaz bódító alkohol lenne, s kiűzné a fejéből ezeket a kétes gondolatokat.*
- Szóval, akkor eszünk is valamit? Utána pedig szétnéznél a városban?
*Nyalja le ajkairól a teacseppeket, majd kíváncsian, de kissé kipirultan fürkészi újból asztaltársát.*
16955. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-24 06:54:58
Üzenet elküldve: 2021-12-24 06:54:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lovagoltatás//
* Egy szolid mosollyal és egy kéz feltétellel elfogadja, hogy bolondozásnak tartja társa a dolgot. Nem is fűz inkább több dolgot. *
- Nah de most te jössz. És ha már iszol, nem erőltetés. Amit nem iszol meg, az nem fog kárba veszni! * Kacsint rá az elf. * - Mesélj magadról inkább drága! Szóval mi is van a nagybátyáddal és drága jó atyáddal? * Közben poharával játszva a bort mozgatja benne. Ha a másik fél iszik, akkor hangosan megjegyzi, hogy '' egészségedre! '' és utána együtt iszik vele. De természetesen pufit se hagyja ki a játékból. Szegény pultos felé int és emeli is mellé a poharát. Aki csak egy nagyobb sóhajjal, és egy szolid mosollyal elfogadja sorsát. *
- Sok mester kardon gondolkoztam már. De egyenlőre pont ez a típus az ami készhez áll. * Rántja magasra a vállát. * - Bár aminek tényleg igazán örülnék az egy rúnával el látható íj lenne.
* Mosolyodik el a tévképzeteire. Gondolkozott ő már azon, hogy miképp tudná növelni az íjának az erejét. Valahogy a mérgezett vesszőket soha nem tartotta szimplán elégnek. Utána pedig szimplán hallgatja a mentegetőzést. ~ Nem szeret tartozni? Pedig nekem igazán tartózhatna... ~ Nagy nehezen vissza tudja fogni a száján megnyalintását. Most nem éppen alkalmas ezekkel elijesztenie a lányt. *
- Mit szólnál ahhoz, hogy ha a lovaglásokat letudnánk a barátság alap feltételeinek? * Néz rá kérdően. * - Nekem nincs sok ismerősöm hisz nem rég érkeztem. Neked pedig mindig szükséged lehet egy barátra. * Húzza el a végét kicsit sunyin. * - Tudod... Megbeszélni a .... férfiakat vagy éppen.... mást... * Húz egy széles mosolyt a végére, és kacag fel. * - De a viccet félre téve úgy érzem van bennünk sok közös, és egy ilyen tündérrel szívesen bárhova elmegyek egy kalandra. * Kacsint rá, de egyben fel is nevet, hogy véletlenül se hozza kényelmetlen helyzetbe. Érezze, hogy szavai komolyak, s mégis van benne egy kis viccelődés is. *
- Az egészségünkre! * Emeli fel ismét a bort, ha a másik koccint vele, egy pillanat eltünteti a pohárban lévő bort. De utána vissza is tér a meleg ételhez, hogy kicsit a másikat is hallgassa. Késével kapálózva próbálja tovább győzködni a másikat. Körkörös mozdulatú biztatással. * - De tényleg mesélj még magadról. Igazán érdekesnek tartalak. És ahogy már említettem aranyos is! * Nevet fel. * - És ez nálam erénynek minősül! Ritkán találkozom sajnos ilyen intelligens és mégse fanyar emberekkel.
//Lovagoltatás//
* Egy szolid mosollyal és egy kéz feltétellel elfogadja, hogy bolondozásnak tartja társa a dolgot. Nem is fűz inkább több dolgot. *
- Nah de most te jössz. És ha már iszol, nem erőltetés. Amit nem iszol meg, az nem fog kárba veszni! * Kacsint rá az elf. * - Mesélj magadról inkább drága! Szóval mi is van a nagybátyáddal és drága jó atyáddal? * Közben poharával játszva a bort mozgatja benne. Ha a másik fél iszik, akkor hangosan megjegyzi, hogy '' egészségedre! '' és utána együtt iszik vele. De természetesen pufit se hagyja ki a játékból. Szegény pultos felé int és emeli is mellé a poharát. Aki csak egy nagyobb sóhajjal, és egy szolid mosollyal elfogadja sorsát. *
- Sok mester kardon gondolkoztam már. De egyenlőre pont ez a típus az ami készhez áll. * Rántja magasra a vállát. * - Bár aminek tényleg igazán örülnék az egy rúnával el látható íj lenne.
* Mosolyodik el a tévképzeteire. Gondolkozott ő már azon, hogy miképp tudná növelni az íjának az erejét. Valahogy a mérgezett vesszőket soha nem tartotta szimplán elégnek. Utána pedig szimplán hallgatja a mentegetőzést. ~ Nem szeret tartozni? Pedig nekem igazán tartózhatna... ~ Nagy nehezen vissza tudja fogni a száján megnyalintását. Most nem éppen alkalmas ezekkel elijesztenie a lányt. *
- Mit szólnál ahhoz, hogy ha a lovaglásokat letudnánk a barátság alap feltételeinek? * Néz rá kérdően. * - Nekem nincs sok ismerősöm hisz nem rég érkeztem. Neked pedig mindig szükséged lehet egy barátra. * Húzza el a végét kicsit sunyin. * - Tudod... Megbeszélni a .... férfiakat vagy éppen.... mást... * Húz egy széles mosolyt a végére, és kacag fel. * - De a viccet félre téve úgy érzem van bennünk sok közös, és egy ilyen tündérrel szívesen bárhova elmegyek egy kalandra. * Kacsint rá, de egyben fel is nevet, hogy véletlenül se hozza kényelmetlen helyzetbe. Érezze, hogy szavai komolyak, s mégis van benne egy kis viccelődés is. *
- Az egészségünkre! * Emeli fel ismét a bort, ha a másik koccint vele, egy pillanat eltünteti a pohárban lévő bort. De utána vissza is tér a meleg ételhez, hogy kicsit a másikat is hallgassa. Késével kapálózva próbálja tovább győzködni a másikat. Körkörös mozdulatú biztatással. * - De tényleg mesélj még magadról. Igazán érdekesnek tartalak. És ahogy már említettem aranyos is! * Nevet fel. * - És ez nálam erénynek minősül! Ritkán találkozom sajnos ilyen intelligens és mégse fanyar emberekkel.
16954. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-23 19:59:24
Üzenet elküldve: 2021-12-23 19:59:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lovagoltatás//
* Syndra két pohárért kiált, Nimeril kicsit értetlenül áll ez előtt, de ráhagyja. Szerencsére nem erőlteti az elf, hogy igyon. Nem is iszik egyelőre. Meg is feledkezik igazából erről, amint előkerül a pecsét.*
- Wow!* Nézi meg magának közelebbről, de csak óvatosan nyúl érte, mintha csak engedélyre várna, hogy megfoghassa. A pecsétet forgatva hallgatja azt a sok szörnyűséget, miközben néha, fel-fel pillant.*
- Ez borzalmas.* Hát még, amit később hal. Aztán még ő hitte, hogy utálja az apját, meg a nagybátyát, de ez az elf igazán erős és mély gyűlölettel beszél róluk. Nimeril számára ismeretlen is az ilyesmi. Vagy legalábbis az ilyen szintű nyílt utálat. Meg is borzong egy pillanatra, amikor az asztalra csap a hóhajú. Most igazán félelmetes csak ez a nő. ~ Brrr. A hideg futkos a hátamon. ~ Szerencsére észreveszi magát Syndra, így abba marad ez a mocskolódás.*
- Semmi baj. Azt hiszem én még szerencsésnek is mondhatom magam a mihaszna apámmal, meg a gonosz bácsikámmal.* Tolja vissza a pecsétet, hogy elrakhassa a hóhajú, aki kis bort vesz magához. Tovább kínálgatja a vörös nedűt, külön még ki is emeli, hogy milyen ízletes. Diszkréten hárítja el a kínálást. Figyelme továbbra az elfé, aki elég érdekes dolgokról kezd mesélni. Valamiféle peremvidékről, de aztán Nimeril rájön, hogy most éppen jól megviccelik.*
- Jaj, ne bolondozz!* Kuncog fel.* Mindenki tudja, hogy az ismert világ nyugaton a sivatagnál véget ér, keleten pedig a puszta a határ.* A gondolattal persze eljátszik a lány, hogy ténylegesen mi is lenne, ha átkelne valamelyiken. Erre valószínűleg soha nem fogja megtudni a választ. Érthető okokból inkább nem kíváncsiskodik valódi kiléte után, mert azok után, amiket hallott ő se biztos, hogy szívesen mesélne arról, hogy honnan jött. Ahogy látja inkább vissza is kanyarodnak hozzá. Nimeril pedig beszél, mert ha van kedvére való téma, akkor tud beszélni, amúgy meg elég csöndes kis teremtés.*
- Lihanechi kardot szeretnél? Jó választás, de azért megéri a többit is mérlegelni. Mindegyiknek meg van a saját erőssége, de jószerivel csak saját városom pengéjét ismerem. Mondjuk talán egy elfhez legjobban a víz városának pengéje illik.* Vélekedik, elvégre az elfek zöme arra telepedett le. A kölcsönös bókolás vége az lesz, hogy Syndra már a végén ingyen is vállalná az oktatást.*
- Hát ingyen azért már csak ne, nem szeretek senki adósa maradni.* Ez valahogy belé rögzült az idők folyamán, hogy adósnak nem jó maradni senki felé. Na meg a mondás is úgy tartja, hogy tégy egy szívességet és szerzel egy ellenséget. Újfent bort kínálnak neki fel, és most már kezd neki kicsit ez kényelmetlen lenni. Beadja hát derekát.*
- Na jó, de csak egy kortynyit kérnék.* Már töltik is neki, ő pedig hevesen tiltakozik.*
- Jó lesz, elég lesz ennyi is.* Szólal fel már azután, hogy egy kortynyi a poharába ért. Viszont nem ő tölti az italt. Eddig leginkább csak azokhoz a száraz vagy félszáraz borokhoz volt balszerencséje, mert azoknak a fanyar "hordó ízét" annyira nem csípi. Ahol felnőtt ott mindig ilyet ivott az öreg ebédhez. Azt kóstolta többször is, de hát nem volt a világa. Egy édesebb típust biztosan jobban kedvelne.*
//Lovagoltatás//
* Syndra két pohárért kiált, Nimeril kicsit értetlenül áll ez előtt, de ráhagyja. Szerencsére nem erőlteti az elf, hogy igyon. Nem is iszik egyelőre. Meg is feledkezik igazából erről, amint előkerül a pecsét.*
- Wow!* Nézi meg magának közelebbről, de csak óvatosan nyúl érte, mintha csak engedélyre várna, hogy megfoghassa. A pecsétet forgatva hallgatja azt a sok szörnyűséget, miközben néha, fel-fel pillant.*
- Ez borzalmas.* Hát még, amit később hal. Aztán még ő hitte, hogy utálja az apját, meg a nagybátyát, de ez az elf igazán erős és mély gyűlölettel beszél róluk. Nimeril számára ismeretlen is az ilyesmi. Vagy legalábbis az ilyen szintű nyílt utálat. Meg is borzong egy pillanatra, amikor az asztalra csap a hóhajú. Most igazán félelmetes csak ez a nő. ~ Brrr. A hideg futkos a hátamon. ~ Szerencsére észreveszi magát Syndra, így abba marad ez a mocskolódás.*
- Semmi baj. Azt hiszem én még szerencsésnek is mondhatom magam a mihaszna apámmal, meg a gonosz bácsikámmal.* Tolja vissza a pecsétet, hogy elrakhassa a hóhajú, aki kis bort vesz magához. Tovább kínálgatja a vörös nedűt, külön még ki is emeli, hogy milyen ízletes. Diszkréten hárítja el a kínálást. Figyelme továbbra az elfé, aki elég érdekes dolgokról kezd mesélni. Valamiféle peremvidékről, de aztán Nimeril rájön, hogy most éppen jól megviccelik.*
- Jaj, ne bolondozz!* Kuncog fel.* Mindenki tudja, hogy az ismert világ nyugaton a sivatagnál véget ér, keleten pedig a puszta a határ.* A gondolattal persze eljátszik a lány, hogy ténylegesen mi is lenne, ha átkelne valamelyiken. Erre valószínűleg soha nem fogja megtudni a választ. Érthető okokból inkább nem kíváncsiskodik valódi kiléte után, mert azok után, amiket hallott ő se biztos, hogy szívesen mesélne arról, hogy honnan jött. Ahogy látja inkább vissza is kanyarodnak hozzá. Nimeril pedig beszél, mert ha van kedvére való téma, akkor tud beszélni, amúgy meg elég csöndes kis teremtés.*
- Lihanechi kardot szeretnél? Jó választás, de azért megéri a többit is mérlegelni. Mindegyiknek meg van a saját erőssége, de jószerivel csak saját városom pengéjét ismerem. Mondjuk talán egy elfhez legjobban a víz városának pengéje illik.* Vélekedik, elvégre az elfek zöme arra telepedett le. A kölcsönös bókolás vége az lesz, hogy Syndra már a végén ingyen is vállalná az oktatást.*
- Hát ingyen azért már csak ne, nem szeretek senki adósa maradni.* Ez valahogy belé rögzült az idők folyamán, hogy adósnak nem jó maradni senki felé. Na meg a mondás is úgy tartja, hogy tégy egy szívességet és szerzel egy ellenséget. Újfent bort kínálnak neki fel, és most már kezd neki kicsit ez kényelmetlen lenni. Beadja hát derekát.*
- Na jó, de csak egy kortynyit kérnék.* Már töltik is neki, ő pedig hevesen tiltakozik.*
- Jó lesz, elég lesz ennyi is.* Szólal fel már azután, hogy egy kortynyi a poharába ért. Viszont nem ő tölti az italt. Eddig leginkább csak azokhoz a száraz vagy félszáraz borokhoz volt balszerencséje, mert azoknak a fanyar "hordó ízét" annyira nem csípi. Ahol felnőtt ott mindig ilyet ivott az öreg ebédhez. Azt kóstolta többször is, de hát nem volt a világa. Egy édesebb típust biztosan jobban kedvelne.*
16953. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-23 15:07:45
Üzenet elküldve: 2021-12-23 15:07:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Veszélyes lépcsők//
*Látva, hogy Flecser a szobába érve azonnal eldobta eszmélete maradékát, Vuyren nagyot sóhajtva megfogja a bokáit, és arrébb húzza a férfit, hogy legalább az ajtót be lehessen csukni. Nem tudja, mennyire fogékony a megfázásra, de nem is érdekli túlzottan. Meggyújtja a szoba kandalójjába készített rakást, az ágyon levő takarót a gerenda állapotú fattyúra teríti, ő maga pedig a tűz mellé telepszik. Köpenyét szorosan maga köré csavarva szinte bebábozódik a padlón, és elalszik.*
//Napváltás//
*Pirkadatkor ébredve, a lány megmosakszik, megfésülködik, haját előbb befonja, majd a fonatot a tarkójára tekerve két ébenfekete hajtűvel rögzíti a kontyot. A tüzet felélesztve vizet forral, és szárított virágrészekből teát főz, amit kis ideig állni hagy, majd két cserép bögrébe tölt. Mire ezzel végez, Flecser is megmoccan valahára. Kedélyes üdvözlését válasz nélkül hagyja. Nem durcaságból, egyszerűen nem egy szószátyár típus. Miután az felkelt a földről, a férfihoz lép, és kezébe nyomja az egyik gőzölgő kupát.*
-Lohasztja a duzzanatot a sebeid körül, enyhíti a fájdalmat valamennyire. Segíti a gyógyulást.
*Bár egy mezei tea nyilván nem ér fel egy varázsitallal, de a semminél több. Felveszi a takarót a földről, félbehajtva az ágyra teríti. A víz maradékával kioltja a tüzet. A teakészítéshez használtakat visszapakolja a táskájába, ahonnan elővesz egy tartalék inget. Nem törődve vele, milyen összképet ad, felveszi ruhája fölé, megköti derekát a bőr övvel, amin a dobótőrei vannak, rábiggyeszti pénzes erszényét, köpenyt kanyarít magára, hátára veszi felajzott íját, tegezét. Táskáját a szobában hagyja.*
-Piacon kezdünk.
~A nagy jövés-menésben elhagytam a szennyesem, benne az egyetlen nadrágommal. A tálam is az út szélén maradt. Össze kell szedjem magam, ha nem akarom a fejem is elhagyni Flecser mellett.~
*El is indul a szobából kifele. Az ajtóban megáll, visszafordul egy pillanatra, várva Újhold döntésére, velük tart-e, vagy sem. A madár nem mutatja jelét különösebb érdeklődésnek, úgyhogy Vuyren bezárja a szobát, és leadja a kulcsot a pultosnak a földszinten.*
-Szeretnék kérni friss mosdó vizet, tüzifát a szobámba estére. Mire visszajövök, kiderül, maradok-e még pár napot a korábban kifizetett kettőn felül. További szép napot!
*Az ajtón kilépve először néz körül nappali fényben a Pegazus környékén. Nem ismerve ki magát errefelé, átadja Flecsernek az irányítást.*
*Látva, hogy Flecser a szobába érve azonnal eldobta eszmélete maradékát, Vuyren nagyot sóhajtva megfogja a bokáit, és arrébb húzza a férfit, hogy legalább az ajtót be lehessen csukni. Nem tudja, mennyire fogékony a megfázásra, de nem is érdekli túlzottan. Meggyújtja a szoba kandalójjába készített rakást, az ágyon levő takarót a gerenda állapotú fattyúra teríti, ő maga pedig a tűz mellé telepszik. Köpenyét szorosan maga köré csavarva szinte bebábozódik a padlón, és elalszik.*
//Napváltás//
*Pirkadatkor ébredve, a lány megmosakszik, megfésülködik, haját előbb befonja, majd a fonatot a tarkójára tekerve két ébenfekete hajtűvel rögzíti a kontyot. A tüzet felélesztve vizet forral, és szárított virágrészekből teát főz, amit kis ideig állni hagy, majd két cserép bögrébe tölt. Mire ezzel végez, Flecser is megmoccan valahára. Kedélyes üdvözlését válasz nélkül hagyja. Nem durcaságból, egyszerűen nem egy szószátyár típus. Miután az felkelt a földről, a férfihoz lép, és kezébe nyomja az egyik gőzölgő kupát.*
-Lohasztja a duzzanatot a sebeid körül, enyhíti a fájdalmat valamennyire. Segíti a gyógyulást.
*Bár egy mezei tea nyilván nem ér fel egy varázsitallal, de a semminél több. Felveszi a takarót a földről, félbehajtva az ágyra teríti. A víz maradékával kioltja a tüzet. A teakészítéshez használtakat visszapakolja a táskájába, ahonnan elővesz egy tartalék inget. Nem törődve vele, milyen összképet ad, felveszi ruhája fölé, megköti derekát a bőr övvel, amin a dobótőrei vannak, rábiggyeszti pénzes erszényét, köpenyt kanyarít magára, hátára veszi felajzott íját, tegezét. Táskáját a szobában hagyja.*
-Piacon kezdünk.
~A nagy jövés-menésben elhagytam a szennyesem, benne az egyetlen nadrágommal. A tálam is az út szélén maradt. Össze kell szedjem magam, ha nem akarom a fejem is elhagyni Flecser mellett.~
*El is indul a szobából kifele. Az ajtóban megáll, visszafordul egy pillanatra, várva Újhold döntésére, velük tart-e, vagy sem. A madár nem mutatja jelét különösebb érdeklődésnek, úgyhogy Vuyren bezárja a szobát, és leadja a kulcsot a pultosnak a földszinten.*
-Szeretnék kérni friss mosdó vizet, tüzifát a szobámba estére. Mire visszajövök, kiderül, maradok-e még pár napot a korábban kifizetett kettőn felül. További szép napot!
*Az ajtón kilépve először néz körül nappali fényben a Pegazus környékén. Nem ismerve ki magát errefelé, átadja Flecsernek az irányítást.*
16952. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-23 13:34:58
Üzenet elküldve: 2021-12-23 13:34:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes lépcsők//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Hát a desszert-őr elmagyarázásának pláne nem áll neki. Csak megingatja fájó fejét, és továbbra is alkoholba ásztatja sebeit, hogy eddigi fájdalmai, egy kicsit se múljanak. A másik felajánlja az ágyát, amire a vadász felemeli repedt szemöldökét.*
-Nem kell a kurva könyöradományod.
*Mondja megjátszott sértődéssel, látszik rajta, hogy nem gondolja komolyan, és azzal meg is indul a felkecmergéssel a székről. A lépcsővel meggyűlik a baja, de azért felvergődi magát. Ha a másik kinyitja az ajtót, akkor ő nem sokat teketóriázik. Pofával lefelé kb összeesik a padlón, és egy gyilkosság, 3 pálinka, két kihallgatás, no meg azt istenkék tudják hány ütés után amint vízszintesre ér elalszik. Felkelthetetetlenül.*
//Napváltás//
*Másnap reggel magától ébred. Nem ébredt fel bármit is csinált Vuyren, még akkor sem ha a madarát röptette, vagy most kezdett megtanulni kovácsolni. Kicsit jobban van, ez látszik az arcán.*
-Ahhh! Virágos jó reggelt angyalom.
*Mondja, miközben szemeit nyitogatva, próbálja éberre pofozni magát. Feláll, és most jut el a tegnap este óta először odáig, hogy megnézze a cuccait. Leginkább a tegezét nézi meg, bosszúsan szentségel egyet.*
-Kurva faszba!
*Tart egy kisebb szünetet.*
-Az orkban maradt a kedvenc vesszőm.
*Azzal már szedi is össze a cuccait. Nem emlékszik mi a terv, hogy most piac, vagy vadászat.*
~Le is szarom.~
*Mondja magában, magához hűen, és igazgatja a cuccait fájó tagjain.*
-Hogy aludtál virágom? Indulhatunk?
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Hát a desszert-őr elmagyarázásának pláne nem áll neki. Csak megingatja fájó fejét, és továbbra is alkoholba ásztatja sebeit, hogy eddigi fájdalmai, egy kicsit se múljanak. A másik felajánlja az ágyát, amire a vadász felemeli repedt szemöldökét.*
-Nem kell a kurva könyöradományod.
*Mondja megjátszott sértődéssel, látszik rajta, hogy nem gondolja komolyan, és azzal meg is indul a felkecmergéssel a székről. A lépcsővel meggyűlik a baja, de azért felvergődi magát. Ha a másik kinyitja az ajtót, akkor ő nem sokat teketóriázik. Pofával lefelé kb összeesik a padlón, és egy gyilkosság, 3 pálinka, két kihallgatás, no meg azt istenkék tudják hány ütés után amint vízszintesre ér elalszik. Felkelthetetetlenül.*
//Napváltás//
*Másnap reggel magától ébred. Nem ébredt fel bármit is csinált Vuyren, még akkor sem ha a madarát röptette, vagy most kezdett megtanulni kovácsolni. Kicsit jobban van, ez látszik az arcán.*
-Ahhh! Virágos jó reggelt angyalom.
*Mondja, miközben szemeit nyitogatva, próbálja éberre pofozni magát. Feláll, és most jut el a tegnap este óta először odáig, hogy megnézze a cuccait. Leginkább a tegezét nézi meg, bosszúsan szentségel egyet.*
-Kurva faszba!
*Tart egy kisebb szünetet.*
-Az orkban maradt a kedvenc vesszőm.
*Azzal már szedi is össze a cuccait. Nem emlékszik mi a terv, hogy most piac, vagy vadászat.*
~Le is szarom.~
*Mondja magában, magához hűen, és igazgatja a cuccait fájó tagjain.*
-Hogy aludtál virágom? Indulhatunk?
16951. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-23 12:11:38
Üzenet elküldve: 2021-12-23 12:11:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
*A fehér hajú megállapítására csak hümmentve ingatja meg a fejét, mintha annyira nem foglalkoztatná a dolog. Ennek ellenére az ő fejében is felrémlenek fiatalkorának emlékei. A falusiak, a gyerekek és felnőttek egyaránt. Egyikőjük sem válogatott a különböző gúnyok és megalázások között, csak hogy a lány érezze, hogy más, mint a többiek. Ezen felül pedig nem odavaló. Legalábbis ezt akarták elhitetni vele.*
- Az emberi gonoszság ebben a világban természetes dolog. Ha más vagy, esetleg még büszke is lennél rá, hát ők tesznek róla, hogy ez hamar megváltozzon.
*Ölt fel egy keserű mosolyt, miközben füle mögé tűri hószín haját, ezzel felfedve félvérségének ékes bizonyítékát, kissé hegyesebb fülét. De ezen a korai órán nem sok kedve van a depresszióhoz, így igyekszik is nem belemélyülni a szokásos, napi rutinná vált önsajnáltatásba. Ebben mondjuk azért nagy segítségére van a hóhajú is, a vörös hajú barátjának elmesélésével. Meg is mosolyogja, ahogy elképzeli az emlegetett férfit, milyen riasztó kép lehet, ahogy felbukkan a csendes temetőben éjidő tájékán. Ez csak még gyanúsabbá változtatja az előbb magára varázsolt gonoszkás mosolyt. Nem is bírja ki kuncogás nélkül mikor a férfi elhúzódik tőle.*
- Biztos vagyok benne, hogy éppen azt is rakja össze.
*Nevet fel halkan, ahogy lenyúlva vakar aprót az eb fejére. A mosoly viszont alább hagy az arcán, ahogy szóba jön az alkoholmentes meghívás. Az őszintét megvallva őt sosem szokta zavarni, hogy milyen időpontban emeli ajkához a bódító nedűkkel töltött poharakat. De a lopott pillantás, melyet a vizes pohárnak ajándékoz arra készteti, hogy megadja magát a szeszmentes feljebb valóságoknak és ő se kezdjen alkoholizálni ideje korán.*
- Igen, ez teljes igazság. Ezen az órán biztosan jobban esik a víz vagy a meleg tea.
*Igyekszik hihetően előadni a meglátását és nem vágni rá pofákat, amiből kiderülne, hogy neki nem sokat szokott számítani mikor és hol iszik. A tegnap vagy előtte, esetleg mindkét nap kirúgott a hámból, ő akkor is képes a pohár aljára nézni, persze csak hogy ne essen ki a rutinból. De most nem mutatkozik be ezzel a formájával. Előveszi minden lenyűgöző báját, amit össze tud még kapargatni. Ha már a férfi ennyire könnyeden udvarias ő se legyen már pofátlanul modortalan. Így amikor elé perdül, s meghajolva bemutatkozik ő maga is belecsippant képzeletbeli szoknyájának anyagába, s kissé megemelve pukedlizik viszonzásul.*
- Nagyon örvendek Mordokhai uram. Az én nevem Rocha.
*Mosolyodik el, majd visszaegyenesedve könyököl féloldalasan a pultra. A magázódás elhagyására megkönnyebbült ábrázattal bólogat helyeslőn.*
- Ebben egyet kell, hogy értsek. Ismerem az illemet, de nem ragaszkodom minden formalitáshoz, ha nem muszáj. Így legalább bensőségesebb és barátibb a hangulat is.
*Kacsint mosolyogva. amúgy meg nem is igazán forog olyan körökben, hogy ne akarna elállni az ilyen formaságoktól. Ahogyan őt sem gyakran tisztelik meg az illemmel. Bár viselkedése sokszor nem is ad okot rá. Jobban szereti, ha valakivel közvetlen lehet. Inkább a gazdagok, a felsőbb réteg, az íróasztalok mögött dolgozók kiváltsága az, hogy karóval az alfelükben létezzenek. Ő, mint a pórnép egyik képviselője tökéletesen meg van elégedve azzal, ha önfeledten viselkedhet és megkötések nélkül jártathatja a száját.*
- Szóval nincs palota, de mégis elég szépen betanultad az illemet.
*Céloz is az előbbi parádés bemutatkozásra. Noha arcán van egy ravaszdi mosoly, azért nem célja, hogy megróvásként mondja ezt a férfinak. Inkább csak piszkálódik egy kicsit, amit amúgy is eléggé szeret. Ami miatt meg hát őt nem szeretik olyan sokan. De ez egy jó ideje nem képez nála problémát.*
A hozzászólás írója (Rocha Burcqar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.23 12:13:20
*A fehér hajú megállapítására csak hümmentve ingatja meg a fejét, mintha annyira nem foglalkoztatná a dolog. Ennek ellenére az ő fejében is felrémlenek fiatalkorának emlékei. A falusiak, a gyerekek és felnőttek egyaránt. Egyikőjük sem válogatott a különböző gúnyok és megalázások között, csak hogy a lány érezze, hogy más, mint a többiek. Ezen felül pedig nem odavaló. Legalábbis ezt akarták elhitetni vele.*
- Az emberi gonoszság ebben a világban természetes dolog. Ha más vagy, esetleg még büszke is lennél rá, hát ők tesznek róla, hogy ez hamar megváltozzon.
*Ölt fel egy keserű mosolyt, miközben füle mögé tűri hószín haját, ezzel felfedve félvérségének ékes bizonyítékát, kissé hegyesebb fülét. De ezen a korai órán nem sok kedve van a depresszióhoz, így igyekszik is nem belemélyülni a szokásos, napi rutinná vált önsajnáltatásba. Ebben mondjuk azért nagy segítségére van a hóhajú is, a vörös hajú barátjának elmesélésével. Meg is mosolyogja, ahogy elképzeli az emlegetett férfit, milyen riasztó kép lehet, ahogy felbukkan a csendes temetőben éjidő tájékán. Ez csak még gyanúsabbá változtatja az előbb magára varázsolt gonoszkás mosolyt. Nem is bírja ki kuncogás nélkül mikor a férfi elhúzódik tőle.*
- Biztos vagyok benne, hogy éppen azt is rakja össze.
*Nevet fel halkan, ahogy lenyúlva vakar aprót az eb fejére. A mosoly viszont alább hagy az arcán, ahogy szóba jön az alkoholmentes meghívás. Az őszintét megvallva őt sosem szokta zavarni, hogy milyen időpontban emeli ajkához a bódító nedűkkel töltött poharakat. De a lopott pillantás, melyet a vizes pohárnak ajándékoz arra készteti, hogy megadja magát a szeszmentes feljebb valóságoknak és ő se kezdjen alkoholizálni ideje korán.*
- Igen, ez teljes igazság. Ezen az órán biztosan jobban esik a víz vagy a meleg tea.
*Igyekszik hihetően előadni a meglátását és nem vágni rá pofákat, amiből kiderülne, hogy neki nem sokat szokott számítani mikor és hol iszik. A tegnap vagy előtte, esetleg mindkét nap kirúgott a hámból, ő akkor is képes a pohár aljára nézni, persze csak hogy ne essen ki a rutinból. De most nem mutatkozik be ezzel a formájával. Előveszi minden lenyűgöző báját, amit össze tud még kapargatni. Ha már a férfi ennyire könnyeden udvarias ő se legyen már pofátlanul modortalan. Így amikor elé perdül, s meghajolva bemutatkozik ő maga is belecsippant képzeletbeli szoknyájának anyagába, s kissé megemelve pukedlizik viszonzásul.*
- Nagyon örvendek Mordokhai uram. Az én nevem Rocha.
*Mosolyodik el, majd visszaegyenesedve könyököl féloldalasan a pultra. A magázódás elhagyására megkönnyebbült ábrázattal bólogat helyeslőn.*
- Ebben egyet kell, hogy értsek. Ismerem az illemet, de nem ragaszkodom minden formalitáshoz, ha nem muszáj. Így legalább bensőségesebb és barátibb a hangulat is.
*Kacsint mosolyogva. amúgy meg nem is igazán forog olyan körökben, hogy ne akarna elállni az ilyen formaságoktól. Ahogyan őt sem gyakran tisztelik meg az illemmel. Bár viselkedése sokszor nem is ad okot rá. Jobban szereti, ha valakivel közvetlen lehet. Inkább a gazdagok, a felsőbb réteg, az íróasztalok mögött dolgozók kiváltsága az, hogy karóval az alfelükben létezzenek. Ő, mint a pórnép egyik képviselője tökéletesen meg van elégedve azzal, ha önfeledten viselkedhet és megkötések nélkül jártathatja a száját.*
- Szóval nincs palota, de mégis elég szépen betanultad az illemet.
*Céloz is az előbbi parádés bemutatkozásra. Noha arcán van egy ravaszdi mosoly, azért nem célja, hogy megróvásként mondja ezt a férfinak. Inkább csak piszkálódik egy kicsit, amit amúgy is eléggé szeret. Ami miatt meg hát őt nem szeretik olyan sokan. De ez egy jó ideje nem képez nála problémát.*
A hozzászólás írója (Rocha Burcqar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.23 12:13:20
16950. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-20 16:16:03
Üzenet elküldve: 2021-12-20 16:16:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Veszélyes lépcsők//
*A dezertőrségre vonatkozó megjegyzés eljut a füléig, de az agyáig csak az első tál ragu befejezése után.*
-Desszert őr? Miért kell a desszerteknek őr? Nem hallottam még ilyenről.
*Bár Flecser nem tudja, Vuyrennek eddig vajmi kevés dolga akadt bármiféle hivatalos fegyveressel. Annyit tud megfigyelés alapon, hogy akin egyenruha, vagy egyenvért van, azt jobb elkerülni. Így nincs tisztában a katonai rangokkal, egységekkel, kifejezésekkel. Tekintve, hogy csak muszájból, szőrmentén tanulta meg a felszíni nyelvet, és olvasni sem tud, valószínűleg akad még pár terület, ahol a szókincse egy totyogó kölökével vetekszik.*
-Alhatsz a szobámban. Úgysem vagyok ágyhoz szokva, a padlót jobban szeretem.
*Erdei életmódjának köszönhetően a legpuhább alvóhelye az avarra terített prémekből állt. A prémek viszont pénzt hoznak, így leggyakrabban anélkül is megoldotta az alvást. Fájó tagokkal ébred akár ronggyal, akár szalmával bélelt matracon töltött éjszakák után. A második tál étel, és a két kupa almabor eltüntetése után álmosan feltápászkodik, és Flecserre pillant, karját nyújtva felé.*
-Mehetünk?
*A dezertőrségre vonatkozó megjegyzés eljut a füléig, de az agyáig csak az első tál ragu befejezése után.*
-Desszert őr? Miért kell a desszerteknek őr? Nem hallottam még ilyenről.
*Bár Flecser nem tudja, Vuyrennek eddig vajmi kevés dolga akadt bármiféle hivatalos fegyveressel. Annyit tud megfigyelés alapon, hogy akin egyenruha, vagy egyenvért van, azt jobb elkerülni. Így nincs tisztában a katonai rangokkal, egységekkel, kifejezésekkel. Tekintve, hogy csak muszájból, szőrmentén tanulta meg a felszíni nyelvet, és olvasni sem tud, valószínűleg akad még pár terület, ahol a szókincse egy totyogó kölökével vetekszik.*
-Alhatsz a szobámban. Úgysem vagyok ágyhoz szokva, a padlót jobban szeretem.
*Erdei életmódjának köszönhetően a legpuhább alvóhelye az avarra terített prémekből állt. A prémek viszont pénzt hoznak, így leggyakrabban anélkül is megoldotta az alvást. Fájó tagokkal ébred akár ronggyal, akár szalmával bélelt matracon töltött éjszakák után. A második tál étel, és a két kupa almabor eltüntetése után álmosan feltápászkodik, és Flecserre pillant, karját nyújtva felé.*
-Mehetünk?
16949. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-20 10:56:19
Üzenet elküldve: 2021-12-20 10:56:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes lépcsők//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Egyelőre elégedettnek tűnik a kormos a válasszal, pusztán annyit tesz hozzá, hogy illendően bele is nézett Flecser az öklökbe.*
-Mit csináltam volna? Egy dezertőrt sírva is megvernek.
*Teszi hozzá mellékesen. Aztán Vuyren arra a furcsaságra is felhivja a figyelmet, hogy másodjára érkeznek meg, és csak most tud érdemben megvacsorálni, amire a vadász egy piszkos mosolyt villant.*
-Ne kiabáld el!
*Teszi hozzá karcos hangján. Habár egyértelműen nincs olyan állapotban, hogy még egy rendes balhét összehozzon, de még ki tudja magukat rúgatni innen egy pillanat alatt. Ezzel természetesen legalább a pálinkát megvárja, ami egyszerre érkezik a másik vacsorájával. Ő azonnal naki is lát a saját dolgának. Az első kupicát lehúzza, az alkohol égette szájsebek szinte lángolnak. Azonnal nyúl a konyharuháért, ami éppen elég mocskos ahhoz hogy undorító legyen. Ezzel mit sem törődve dugja bele a másik felesbe, hogy aztán egy szinkron mozdulattal beverje az utolsó töményet, mikor a felrepedt szemöldökéhez nyomja az alkoholos kendőt.*
-Édes kurva faszba!
*Sziszegi ki finoman a fogai között, és csak ekkor veszi észre, hogy a másik zabál mint egy disznó.*
-Figyelj virágom, döglött már az az állat nem szalad el.
*Bök az orrával a ragura, tekintve hogy úgy eszik mint aki attól fél, hogy elveszik előle. Aztán mikor majdnem megette a másik, már észre is veszi, hogy nem kell megküzdenie az utolsó falatokért. Felemlegeti a régi tervet. Lótanulás, vadászat. Flecser jelen pillanatban, még jó egy-két haton keresztül ezt minden bizonnyal kizárólag csodás beszélőkéjével tudná támogatni.*
-Amit akarsz, én most egy selyemkurva alatt se tudnék megmozdulni.
*Szögezi le, miközben a szemöldökéből csordogáló vért tamponálja, és perzseli fel alkohollal egyszerre, és szemmel láthatóan ez neki majdnem olyan rossz mikor verték. Újabb bemutatkozás történik, mert a másiknak úgy látszik nem tetszik a Hollós Mandró kifejezés, amire Flecser elhúzza mosolyra húzza a száját.*
-Tudtam hogy valami hasonló. A vallomásomban Hollós Mandró vagy, nem egy anyakönyvi kivonat, de legalább olyan kurva hivatalos. Felveheted hősi névnek.
*Ezzel hátra dől a széken, és maga is a szobákhoz vezető lépcsőre tekint. Kialudná ezt a verést ha teheti.*
A hozzászólás írója (Xanitce Flhet'cher) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.20 10:57:09
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Egyelőre elégedettnek tűnik a kormos a válasszal, pusztán annyit tesz hozzá, hogy illendően bele is nézett Flecser az öklökbe.*
-Mit csináltam volna? Egy dezertőrt sírva is megvernek.
*Teszi hozzá mellékesen. Aztán Vuyren arra a furcsaságra is felhivja a figyelmet, hogy másodjára érkeznek meg, és csak most tud érdemben megvacsorálni, amire a vadász egy piszkos mosolyt villant.*
-Ne kiabáld el!
*Teszi hozzá karcos hangján. Habár egyértelműen nincs olyan állapotban, hogy még egy rendes balhét összehozzon, de még ki tudja magukat rúgatni innen egy pillanat alatt. Ezzel természetesen legalább a pálinkát megvárja, ami egyszerre érkezik a másik vacsorájával. Ő azonnal naki is lát a saját dolgának. Az első kupicát lehúzza, az alkohol égette szájsebek szinte lángolnak. Azonnal nyúl a konyharuháért, ami éppen elég mocskos ahhoz hogy undorító legyen. Ezzel mit sem törődve dugja bele a másik felesbe, hogy aztán egy szinkron mozdulattal beverje az utolsó töményet, mikor a felrepedt szemöldökéhez nyomja az alkoholos kendőt.*
-Édes kurva faszba!
*Sziszegi ki finoman a fogai között, és csak ekkor veszi észre, hogy a másik zabál mint egy disznó.*
-Figyelj virágom, döglött már az az állat nem szalad el.
*Bök az orrával a ragura, tekintve hogy úgy eszik mint aki attól fél, hogy elveszik előle. Aztán mikor majdnem megette a másik, már észre is veszi, hogy nem kell megküzdenie az utolsó falatokért. Felemlegeti a régi tervet. Lótanulás, vadászat. Flecser jelen pillanatban, még jó egy-két haton keresztül ezt minden bizonnyal kizárólag csodás beszélőkéjével tudná támogatni.*
-Amit akarsz, én most egy selyemkurva alatt se tudnék megmozdulni.
*Szögezi le, miközben a szemöldökéből csordogáló vért tamponálja, és perzseli fel alkohollal egyszerre, és szemmel láthatóan ez neki majdnem olyan rossz mikor verték. Újabb bemutatkozás történik, mert a másiknak úgy látszik nem tetszik a Hollós Mandró kifejezés, amire Flecser elhúzza mosolyra húzza a száját.*
-Tudtam hogy valami hasonló. A vallomásomban Hollós Mandró vagy, nem egy anyakönyvi kivonat, de legalább olyan kurva hivatalos. Felveheted hősi névnek.
*Ezzel hátra dől a széken, és maga is a szobákhoz vezető lépcsőre tekint. Kialudná ezt a verést ha teheti.*
A hozzászólás írója (Xanitce Flhet'cher) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.20 10:57:09
16948. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-19 04:32:49
Üzenet elküldve: 2021-12-19 04:32:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Veszélyes lépcsők//
* Ugyan Vuyren nem adott neki különösebb utasítást, Újhold tudja a dolgát. A nyitott ajtón át ő is a fogadóba röppen, majd letelepszik a Flecser melletti szék háttámlájára. A fogadós és a vadász közötti párbeszédet hallva egyáltalán nem esik nehezére elhinni, hogy egyszerűen túlfeszítette azt a bizonyos húrt a városőröknél, és a fickósabbja megpróbálta addig verni a fattyút, míg csendben nem marad. Visszagoldolva arra, hogy még a porba dobva, püffedtre verve is volt ingere beszólni Flecsernek, ezzel a küldetéssel a katonák egyértelműen felsültek.*
-Biztosra veszem, még csak nem is pislogtál közben. Ha már a szemedért vernek, és nem a szádért, akkor illik egyenest az öklökbe nézni, ahogy te tetted.
~Fogadni mernék, hogy a válasza 'Szarok én az illemre!' lesz.~
*Körbepillant a fogadóbeli népségen, és döbbenten megjegyzi.*
-Ez az első eset, hogy kétszer érkezek ugyanabba a fogadóba egyazon este, és csak másodjára sikerül megvacsoráznom. Furcsa érzés.
*Ahogy észreveszi a feléjük közeledő, tányérokra pakolt gőzölgő étel halmokat, megered a nyál a lány szájában. A felszolgáló távozta előtt még megszólítja.*
-Két kupa almabort is hozzon!
*Azzal a lendülettel nyújtja is a 24 aranyat az Almaborért cserébe.
. Hosszadalmas előjáték után, végre a falatozásnak szentelheti minden figyelmét. Jó ideje először eszik ilyen helyen. Hetek óta szárított húson, zabkásán él. A forró, illatozó falatokat alig megfújva lapátolja a szájába, vágyakozón nyögni pedig már akkor sikerül, mihelyst az első illatfoszlány eléri az orrát. Percekkel később jut csak eszébe ismét, hogy Flecser mellette ül.*
-Ha jól rémlik, lovat veszek, megtanítasz lovagolni, és vadászni megyünk. A sorrend nekem mindegy.
*Egyezteti a tervezett időtöltést a következő napokra. Közben szórakozottan a varjú felé hajít pár falatnyi húst. Ugyan ez messze sósabb, mint amihez egyébként hozzájut, de a varjak nem válogatósak. Majd megkínálja vízzel is.*
-Mellesleg a nevem Víren. Arra az esetre, ha unnád a Hollós Mandrót. Meg amúgy Varjas Mandró lenne, ha már... De nem ragaszkodom semmihez.
*Nagyjából ennyi mondanivalója akad egész estére. Ha Flecsernek van kedve beszélgetni, abban természetesen partner, de részéről a nyugodt evést követő alvással lezártnak tekinti a napot.*
* Ugyan Vuyren nem adott neki különösebb utasítást, Újhold tudja a dolgát. A nyitott ajtón át ő is a fogadóba röppen, majd letelepszik a Flecser melletti szék háttámlájára. A fogadós és a vadász közötti párbeszédet hallva egyáltalán nem esik nehezére elhinni, hogy egyszerűen túlfeszítette azt a bizonyos húrt a városőröknél, és a fickósabbja megpróbálta addig verni a fattyút, míg csendben nem marad. Visszagoldolva arra, hogy még a porba dobva, püffedtre verve is volt ingere beszólni Flecsernek, ezzel a küldetéssel a katonák egyértelműen felsültek.*
-Biztosra veszem, még csak nem is pislogtál közben. Ha már a szemedért vernek, és nem a szádért, akkor illik egyenest az öklökbe nézni, ahogy te tetted.
~Fogadni mernék, hogy a válasza 'Szarok én az illemre!' lesz.~
*Körbepillant a fogadóbeli népségen, és döbbenten megjegyzi.*
-Ez az első eset, hogy kétszer érkezek ugyanabba a fogadóba egyazon este, és csak másodjára sikerül megvacsoráznom. Furcsa érzés.
*Ahogy észreveszi a feléjük közeledő, tányérokra pakolt gőzölgő étel halmokat, megered a nyál a lány szájában. A felszolgáló távozta előtt még megszólítja.*
-Két kupa almabort is hozzon!
*Azzal a lendülettel nyújtja is a 24 aranyat az Almaborért cserébe.
. Hosszadalmas előjáték után, végre a falatozásnak szentelheti minden figyelmét. Jó ideje először eszik ilyen helyen. Hetek óta szárított húson, zabkásán él. A forró, illatozó falatokat alig megfújva lapátolja a szájába, vágyakozón nyögni pedig már akkor sikerül, mihelyst az első illatfoszlány eléri az orrát. Percekkel később jut csak eszébe ismét, hogy Flecser mellette ül.*-Ha jól rémlik, lovat veszek, megtanítasz lovagolni, és vadászni megyünk. A sorrend nekem mindegy.
*Egyezteti a tervezett időtöltést a következő napokra. Közben szórakozottan a varjú felé hajít pár falatnyi húst. Ugyan ez messze sósabb, mint amihez egyébként hozzájut, de a varjak nem válogatósak. Majd megkínálja vízzel is.*
-Mellesleg a nevem Víren. Arra az esetre, ha unnád a Hollós Mandrót. Meg amúgy Varjas Mandró lenne, ha már... De nem ragaszkodom semmihez.
*Nagyjából ennyi mondanivalója akad egész estére. Ha Flecsernek van kedve beszélgetni, abban természetesen partner, de részéről a nyugodt evést követő alvással lezártnak tekinti a napot.*
16947. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-18 22:12:12
Üzenet elküldve: 2021-12-18 22:12:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes lépcsők//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Menet, és császkálás közben a mélységi ad neki egy kis segítséget. Ugyan keres elsőre egy fájdalommentes oldalt a vadászon, de nem sokat talál rajta. Mindenféle ellenállás nélkül a nőstény félvállról veheti a problémát, jelen esetben Flecsert, aki egy közepes szisszenéssel válaszol csupán. A támogatásra oka is van a mandrónak, mégpedig, hogy éhes. A férfi karcos hangján felnevet köhögve.*
-Végre valaki aki tudja mit akar. Ez tetszik.
*Mondja ezt arra, hogy neki igenis imponál, hogy a nő annyira még éppen hogy önző hogy siettesse a dolgot, de annyi betyárbecsülete van, hogy nem hagyja itt poroszkálni. Nem sokkal később benyomják a nemrég elhagyott épület faajtaját. Támogathatja, de a fogadó fényénél azért észbe kap. Az ajtóba beérve, nem annyira váratlanul, egészen sok szempár szegeződik Flecserre, tekintve hogy milyen balhét rendeztek itt egy pár órája. Kihúzza magát, kissé remegő lábán, de áll, és biccent egyet előre, majd leül a székre, amit Vuyren is kinézett neki. Az egyből a pulthoz megy.*
~Egyél angyalom.~
*Mondja magában, miközben próbál valahogy elterpeszkedni a széken, hogy kényelmes legyen, no meg ne is fájjon. Ez eltart addig amíg a társa rendel magának. Visszaérkezve hírekkel fogadja.*
-Kártérítés a faszom!
*Csattan fel hangosan, és közben a csaposra is sandít.*
-Megtámadtak, megvédtem magam, ez egy csehónál szakmai ártalom.
*A hangján nem enyhít, így hogy a folyamatos ordibálással, ne rontsa tovább a boltot, a csapos szakít rá egy percet az idejéből, és közelebb lép az asztalukhoz. Flecser közben folytatja.*
-Vadász vagyok. A kinyiffantásért vállalom a felelősséget, de renováljon akit hatan basznak!
*Mire ezzel végez az ügyben sokkal kompetensebb ember is szóhoz jut a korcsmáros személyében.*
-Amúgy sem volt nagy kár, és az izgalom pont annyit árt a boltnak, mint amennyi hasznot hoz.
*Kezdi kicsit nyugtatni a vadászt, aki az asztalra is csapdosna, de finoman teszi sajgó tagjaival.*
-Na tessék!
*Válaszol rá közben, mire a fogadós vaskos ujja felemelkedik.*
-Nana! Azt viszont senki sem szereti ha ilyennek híre megy, szóval eszmei kártérítés jár.
*Flecser torzult arca, tovább torzul a dühtől.*
-A segged nem irigy a sok szarságra ami a szádon kijön?
*Emeli fel a hangját újra Flecser mire a másik finoman csendre inti.*
-Az árat leihatja.
*Ajánlja fel a kompromisszumot.*
- Ha nem zavarnám kérnék szépen három kupica Pálinkát, és egy konyharuhát, ez kezdetnek 57 arany lesz azt hiszem, pár napig tervezek maradni, nyugodtan nyithat számlát.
*Vált nemesi hangvételre, szinte csípőből. A két férfi megértette egymást. Összebiccentenek, és mindenki megy a maga dolgára. Amíg a pálinkára, meg a vacsorára várnak a mélységi azért csak feltesz egy csavart kérdést.*
-A két szép szememért szerettek mi másért.
*Mondja teljesen természetes hazugsággal, és ha nem kérdez tovább a másik a dologban, ő ezzel le is tudta az ügyet.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Menet, és császkálás közben a mélységi ad neki egy kis segítséget. Ugyan keres elsőre egy fájdalommentes oldalt a vadászon, de nem sokat talál rajta. Mindenféle ellenállás nélkül a nőstény félvállról veheti a problémát, jelen esetben Flecsert, aki egy közepes szisszenéssel válaszol csupán. A támogatásra oka is van a mandrónak, mégpedig, hogy éhes. A férfi karcos hangján felnevet köhögve.*
-Végre valaki aki tudja mit akar. Ez tetszik.
*Mondja ezt arra, hogy neki igenis imponál, hogy a nő annyira még éppen hogy önző hogy siettesse a dolgot, de annyi betyárbecsülete van, hogy nem hagyja itt poroszkálni. Nem sokkal később benyomják a nemrég elhagyott épület faajtaját. Támogathatja, de a fogadó fényénél azért észbe kap. Az ajtóba beérve, nem annyira váratlanul, egészen sok szempár szegeződik Flecserre, tekintve hogy milyen balhét rendeztek itt egy pár órája. Kihúzza magát, kissé remegő lábán, de áll, és biccent egyet előre, majd leül a székre, amit Vuyren is kinézett neki. Az egyből a pulthoz megy.*
~Egyél angyalom.~
*Mondja magában, miközben próbál valahogy elterpeszkedni a széken, hogy kényelmes legyen, no meg ne is fájjon. Ez eltart addig amíg a társa rendel magának. Visszaérkezve hírekkel fogadja.*
-Kártérítés a faszom!
*Csattan fel hangosan, és közben a csaposra is sandít.*
-Megtámadtak, megvédtem magam, ez egy csehónál szakmai ártalom.
*A hangján nem enyhít, így hogy a folyamatos ordibálással, ne rontsa tovább a boltot, a csapos szakít rá egy percet az idejéből, és közelebb lép az asztalukhoz. Flecser közben folytatja.*
-Vadász vagyok. A kinyiffantásért vállalom a felelősséget, de renováljon akit hatan basznak!
*Mire ezzel végez az ügyben sokkal kompetensebb ember is szóhoz jut a korcsmáros személyében.*
-Amúgy sem volt nagy kár, és az izgalom pont annyit árt a boltnak, mint amennyi hasznot hoz.
*Kezdi kicsit nyugtatni a vadászt, aki az asztalra is csapdosna, de finoman teszi sajgó tagjaival.*
-Na tessék!
*Válaszol rá közben, mire a fogadós vaskos ujja felemelkedik.*
-Nana! Azt viszont senki sem szereti ha ilyennek híre megy, szóval eszmei kártérítés jár.
*Flecser torzult arca, tovább torzul a dühtől.*
-A segged nem irigy a sok szarságra ami a szádon kijön?
*Emeli fel a hangját újra Flecser mire a másik finoman csendre inti.*
-Az árat leihatja.
*Ajánlja fel a kompromisszumot.*
- Ha nem zavarnám kérnék szépen három kupica Pálinkát, és egy konyharuhát, ez kezdetnek 57 arany lesz azt hiszem, pár napig tervezek maradni, nyugodtan nyithat számlát.
*Vált nemesi hangvételre, szinte csípőből. A két férfi megértette egymást. Összebiccentenek, és mindenki megy a maga dolgára. Amíg a pálinkára, meg a vacsorára várnak a mélységi azért csak feltesz egy csavart kérdést.*
-A két szép szememért szerettek mi másért.
*Mondja teljesen természetes hazugsággal, és ha nem kérdez tovább a másik a dologban, ő ezzel le is tudta az ügyet.*
16946. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-17 17:40:18
Üzenet elküldve: 2021-12-17 17:40:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Veszélyes lépcsők//
*A fogadó felé vánszorogva Vuyren megelégeli Flecser elpusztíthatatlan férfiszerepben való vergődését, és egy ponton szó nélkül a vállára veszi azon oldali karját, ami nem tűnik sérültnek. Ha nincs ilyen, akkor szimplán a bal oldalára kapja a sánta félelfet, mivel jobb vállán az íjat viszi.*
-Ne haragudj, de nincs türelmem a mártír tempódhoz. Két napja nem ettem, és ha valami tartalmasat szeretnék magamba tömni, azt még ma éjjel tenném.
*A Gyldwa hollétére irányuló megjegyzést figyelmen kívül hagyja, ugyanis picit sem érdekli. Lenne még kérdése a férfihoz, de gyakorlatilag a vacsorán és a meleg szobán kívül semmi másra nem tud gondolni. Végül a Pegazus ajtaján belépve egy üres asztalhoz viszi a sérültet, közepes gyengédséggel ledobja egy kézre eső székre. A korábbi balhéjuk miatt bőven akad hely, a kérdés csak az, kivágják-e őket, avagy sem. A pulthoz lép.*
-A városőrök jogos önvédelmet állapítottak meg. Mindemellett, a mögöttem heverő félholt cafat nevében is elnézést kérek a kellemetlenségért. Az okozott károkat természetesen Flecser mégtéríti. Ha lehetséges, szeretnék megvacsorázni. Bármi megfelel, ami meleg, és sok. Két adaggal számoljon, legyen kedves... Ő? Azt mondta, valami erőset inna, de saját kontóra vedel. A szobám kulcsát is elkérném.
*A fogadósnak nem ez volt az első nehéz estéje, és nem is ez lesz az utolsó. Feltételekkel, de hajlandó kiszolgálni a viharvert párost. Vuyren kifizeti a 26aranyat a két adag Főtt ételfejében, és visszarogy az asztalukhoz.*
-Hogy jó is legyen a dologban, csak akkor adnak piát, ha kifizeted a kárt. Ha egyenesre ittad magad, a fogadóssal lesz tárgyalni valód.
*Alaposabban végignézve a fattyún, kibukik belőle a kérdés.*
-Hogy érted el, hogy ennyire szeressenek?
*A fogadó felé vánszorogva Vuyren megelégeli Flecser elpusztíthatatlan férfiszerepben való vergődését, és egy ponton szó nélkül a vállára veszi azon oldali karját, ami nem tűnik sérültnek. Ha nincs ilyen, akkor szimplán a bal oldalára kapja a sánta félelfet, mivel jobb vállán az íjat viszi.*
-Ne haragudj, de nincs türelmem a mártír tempódhoz. Két napja nem ettem, és ha valami tartalmasat szeretnék magamba tömni, azt még ma éjjel tenném.
*A Gyldwa hollétére irányuló megjegyzést figyelmen kívül hagyja, ugyanis picit sem érdekli. Lenne még kérdése a férfihoz, de gyakorlatilag a vacsorán és a meleg szobán kívül semmi másra nem tud gondolni. Végül a Pegazus ajtaján belépve egy üres asztalhoz viszi a sérültet, közepes gyengédséggel ledobja egy kézre eső székre. A korábbi balhéjuk miatt bőven akad hely, a kérdés csak az, kivágják-e őket, avagy sem. A pulthoz lép.*
-A városőrök jogos önvédelmet állapítottak meg. Mindemellett, a mögöttem heverő félholt cafat nevében is elnézést kérek a kellemetlenségért. Az okozott károkat természetesen Flecser mégtéríti. Ha lehetséges, szeretnék megvacsorázni. Bármi megfelel, ami meleg, és sok. Két adaggal számoljon, legyen kedves... Ő? Azt mondta, valami erőset inna, de saját kontóra vedel. A szobám kulcsát is elkérném.
*A fogadósnak nem ez volt az első nehéz estéje, és nem is ez lesz az utolsó. Feltételekkel, de hajlandó kiszolgálni a viharvert párost. Vuyren kifizeti a 26aranyat a két adag Főtt ételfejében, és visszarogy az asztalukhoz.
*-Hogy jó is legyen a dologban, csak akkor adnak piát, ha kifizeted a kárt. Ha egyenesre ittad magad, a fogadóssal lesz tárgyalni valód.
*Alaposabban végignézve a fattyún, kibukik belőle a kérdés.*
-Hogy érted el, hogy ennyire szeressenek?
16945. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-17 10:40:15
Üzenet elküldve: 2021-12-17 10:40:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az üzlet az üzlet//
*Merchen személyében talán valóban lelki társára lelt a hűtlen kereskedő feleség. A férfi nem ítéli el, végtelenül kedves, törődő, s ő maga sem tűnik a férfiak erkölcsi mintapéldájának. Ha Yath valóban egyesülne eljátszott szerepével, a tündér lenne számára a tökéletes parti, akihez vissza-visszajárna szórakozni, s igazi derűs, izgalmas színeket vinne elszürkült életébe. Mellette néha szinte már el is hiszi a nő, hogy ő valóban egy kis kalandot kereső, kétségbeesett asszony, de csak hitelesebb a játék, ha ennyire bele tudja magát élni a helyzetbe.
Bár van egy halvány sejtése arról, hogy ha a férfi megtudná az elf igazi kilétét, s nem túl becsületes foglalkozását, az sem változtatna sok dolgon, s a hozzáállásán a nőhöz. De mivel érthető okokból May külön kérte, hogy ne saját személyiségét és ne a Sellőház nevét vigye, így esélytelen hogy felfedje igazi valóját.
Ahogy a Pegazus felé sétálnak, Yathnak feltűnik, hogy párján nincsen télikabát, s talán mintha egy kis rejtett didergést is felfedezne. Magában jót derül ezen, de nem mond semmit, tudja, milyen érzékenyen érinti a férfiak legtöbbjét az ilyesmi megjegyzés. Egy nő mellett senki sem akar kisebbnek és gyengébbnek tűnni. Meg nem kell olyan sokat sétálni, pár perc alatt a Pegazushoz is érnek, ott meg már melegnek bizonyul a nő prémes kabátja, így ki is bújik belőle.*
- Ha te nem ragaszkodsz az italhoz, én a fürdőt javaslom. Most nem igazán vagyok szomjas, meg egy kiadós fürdés után jobban esik a folyadék.
*Alig várja már, hogy a tündér az emlegetett helyre kísérje. S kicsit reménykedik abban, hogy ha nem is lehetnek kettesben, de találnak valami félreeső, nyugodt zugot, ahol csak egymás társaságát élvezhetik.*
*Merchen személyében talán valóban lelki társára lelt a hűtlen kereskedő feleség. A férfi nem ítéli el, végtelenül kedves, törődő, s ő maga sem tűnik a férfiak erkölcsi mintapéldájának. Ha Yath valóban egyesülne eljátszott szerepével, a tündér lenne számára a tökéletes parti, akihez vissza-visszajárna szórakozni, s igazi derűs, izgalmas színeket vinne elszürkült életébe. Mellette néha szinte már el is hiszi a nő, hogy ő valóban egy kis kalandot kereső, kétségbeesett asszony, de csak hitelesebb a játék, ha ennyire bele tudja magát élni a helyzetbe.
Bár van egy halvány sejtése arról, hogy ha a férfi megtudná az elf igazi kilétét, s nem túl becsületes foglalkozását, az sem változtatna sok dolgon, s a hozzáállásán a nőhöz. De mivel érthető okokból May külön kérte, hogy ne saját személyiségét és ne a Sellőház nevét vigye, így esélytelen hogy felfedje igazi valóját.
Ahogy a Pegazus felé sétálnak, Yathnak feltűnik, hogy párján nincsen télikabát, s talán mintha egy kis rejtett didergést is felfedezne. Magában jót derül ezen, de nem mond semmit, tudja, milyen érzékenyen érinti a férfiak legtöbbjét az ilyesmi megjegyzés. Egy nő mellett senki sem akar kisebbnek és gyengébbnek tűnni. Meg nem kell olyan sokat sétálni, pár perc alatt a Pegazushoz is érnek, ott meg már melegnek bizonyul a nő prémes kabátja, így ki is bújik belőle.*
- Ha te nem ragaszkodsz az italhoz, én a fürdőt javaslom. Most nem igazán vagyok szomjas, meg egy kiadós fürdés után jobban esik a folyadék.
*Alig várja már, hogy a tündér az emlegetett helyre kísérje. S kicsit reménykedik abban, hogy ha nem is lehetnek kettesben, de találnak valami félreeső, nyugodt zugot, ahol csak egymás társaságát élvezhetik.*
16944. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-17 06:53:47
Üzenet elküldve: 2021-12-17 06:53:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lovagoltatás//
// A szöveg 16 éven aluliaknak nem ajánlott részeket tartalmaz! //
* Bort kezébe véve felkiált. * - Két poharat! * Gyorsan néz a másikra. * - Biztos ami biztos. * Kacsint a lányra. Miután ki hozzák a poharakat, gyorsan tölt magának belőle. De még udvariasságból a másik poharába nem tölt. ~ Ami késik az nem múlik. ~ Addigis türelmesen végig hallgatja a másik felet. * - Jaj bizony, hülye hagyományok. Nekem még ilyenem is van. * húzza magához a táskáját, hogy kivegyen egy elf pecsétet. * - A nemesség szarja. * Dobja az asztalra. * - Rathul hidd el a te ügyedet szolgálja a hagyományok tartása. * Kezével közben rásegít csacsogást mutatva. * - Rathul csináld ezt csináld azt.... bla bla blahh... * Vág gúnyos gyermekded fejeket. * - Nem nincs időd semmire! Nem szabad mással foglalkoznod. Nem lehetnek barátaid! A nép a nevünkre tisztelettel néz és meg kell felelni az elvárásoknak. * Húzza el a száját. * - Közben azért dugta a cselédeket. Anyám is hasonlóképp járt el. * Csap az asztalra, és húz le egy picit a borból. * - De azért az álszentséget mutatni kell! Fhúúj Nagyon utálom az álszenteket.
* A nagy drámai mutogatások közepette gyorsan vissza is tér az ételhez míg a másikat meghallgatja. *
- Ohh! Ohh! A legjobb! Atyám szövege '' Hasonlíts a testvéreidre! ''
* Húz egy gonosz mosolyt az arcára. * - Ez nem is hangzik rosszul nem? * Néz rá kérdően. * - De mit szólnál ha hozzá tenném, hogy az összes meghalt?
* Csap röhögve az asztalra. * - Kuuuuurvahh annnnyááát mind kettőnek.
* Kap észbe gyorsan. * - Jaj, ne haragudj. De kicsit felszabadultam. És elöntött a harag, valahogy ha erről beszélek akkor mindig. * A pecsétet ha a másik megnézte akkor elveszi és vissza suvasztja a táskájába. *
- Szóval le léptem, még 13 évesen. Inkább kiléptem az elfek városából és a sivatagon át szöktem.
* Dől hátra a székbe, hogy egy kis bort magához vegyen ismételten. * - Ahh, nagyon finom! Kellemesen érezni tisztán a szőlőt. * Egy kis hatás szünetet tartva folytatja. * - Tudod nyugodtan kipróbálhatnád még ha nem is szoktál ilyet inni. * emeli fel a mutató úját és mozgatja jobbról balra. * - Veszíteni nem veszítesz vele semmit. * Kacsint rá. *
- Csak, hogy meséljek kicsit a peremvidékről mert látom érdekel. Egy hatalmas kontinens! * Mutogatja a kezével. * - Minden fajnak több városa is található ott. Rengeteg kikötő, bordélyházak, kocsmák, várak, és minden amit eltudsz képzelni! Mellette van hegyes terület, sivatagos, ingovány, és sok-sok más terület.
* A nagy mutogatás közepette nem feledi, hogy illően a másik felet is meghallgatja, csak túl sok a mondani való és kevés az idő szokásosan. * - De vannak olyan városok is ahol minden faj megtalálható. Oh, és több király uralkodik, sőt van egy császár is.
* Üríti gyorsan ki a történet közben a poharát, hisz ha sokat beszél hamar kiszárad nem de? *
- De most te is mesélj magadról. Végig én jártatom a számat.
* Türelmesen a történetét végig hallgatja, majd rá is vágja. *
- Ezért lesz nekem olyan mester kardom.
* Nevet fel harsányan. * - Hallottam róla bőven, és nagyon izgatja a fantáziámat. * A szolid bókoktól el is pirul picit, bár a pirosítótól nem sok minden látszik rajta. *
- Nem voltál egyáltalán teher, nagyon jól szórakoztam. És mostantól ha kell ingyen is örömmel vállalom a további okítást! * Kacsint rá az elf ismételten. Utána újra megpróbálkozik a lehetetlennel, de közben tölt is magának. * - Ne nevezz erőszakosnak, de biztos nem kérsz? Kellemes szőlő? Édeskés, lágy, és eléggé intenzív az íz. Az alkohol pedig nem nagyon sok. * Egy sóhajtás keretébe poharát a szájához emeli. * - Tudod így is nagyon nehéz mindig komolynak lenni, és határozottnak. Néha az elmét pihentetni kell, az alkohol pedig kikapcsolja annyira, hogy ne a hátadra nehezedő teherrel foglalkozz.
* Remélhetőleg az elf be talált és akkor ha igen, azonnal tölt neki és koccint is vele. *
//Lovagoltatás//
// A szöveg 16 éven aluliaknak nem ajánlott részeket tartalmaz! //
* Bort kezébe véve felkiált. * - Két poharat! * Gyorsan néz a másikra. * - Biztos ami biztos. * Kacsint a lányra. Miután ki hozzák a poharakat, gyorsan tölt magának belőle. De még udvariasságból a másik poharába nem tölt. ~ Ami késik az nem múlik. ~ Addigis türelmesen végig hallgatja a másik felet. * - Jaj bizony, hülye hagyományok. Nekem még ilyenem is van. * húzza magához a táskáját, hogy kivegyen egy elf pecsétet. * - A nemesség szarja. * Dobja az asztalra. * - Rathul hidd el a te ügyedet szolgálja a hagyományok tartása. * Kezével közben rásegít csacsogást mutatva. * - Rathul csináld ezt csináld azt.... bla bla blahh... * Vág gúnyos gyermekded fejeket. * - Nem nincs időd semmire! Nem szabad mással foglalkoznod. Nem lehetnek barátaid! A nép a nevünkre tisztelettel néz és meg kell felelni az elvárásoknak. * Húzza el a száját. * - Közben azért dugta a cselédeket. Anyám is hasonlóképp járt el. * Csap az asztalra, és húz le egy picit a borból. * - De azért az álszentséget mutatni kell! Fhúúj Nagyon utálom az álszenteket.
* A nagy drámai mutogatások közepette gyorsan vissza is tér az ételhez míg a másikat meghallgatja. *
- Ohh! Ohh! A legjobb! Atyám szövege '' Hasonlíts a testvéreidre! ''
* Húz egy gonosz mosolyt az arcára. * - Ez nem is hangzik rosszul nem? * Néz rá kérdően. * - De mit szólnál ha hozzá tenném, hogy az összes meghalt?
* Csap röhögve az asztalra. * - Kuuuuurvahh annnnyááát mind kettőnek.
* Kap észbe gyorsan. * - Jaj, ne haragudj. De kicsit felszabadultam. És elöntött a harag, valahogy ha erről beszélek akkor mindig. * A pecsétet ha a másik megnézte akkor elveszi és vissza suvasztja a táskájába. *
- Szóval le léptem, még 13 évesen. Inkább kiléptem az elfek városából és a sivatagon át szöktem.
* Dől hátra a székbe, hogy egy kis bort magához vegyen ismételten. * - Ahh, nagyon finom! Kellemesen érezni tisztán a szőlőt. * Egy kis hatás szünetet tartva folytatja. * - Tudod nyugodtan kipróbálhatnád még ha nem is szoktál ilyet inni. * emeli fel a mutató úját és mozgatja jobbról balra. * - Veszíteni nem veszítesz vele semmit. * Kacsint rá. *
- Csak, hogy meséljek kicsit a peremvidékről mert látom érdekel. Egy hatalmas kontinens! * Mutogatja a kezével. * - Minden fajnak több városa is található ott. Rengeteg kikötő, bordélyházak, kocsmák, várak, és minden amit eltudsz képzelni! Mellette van hegyes terület, sivatagos, ingovány, és sok-sok más terület.
* A nagy mutogatás közepette nem feledi, hogy illően a másik felet is meghallgatja, csak túl sok a mondani való és kevés az idő szokásosan. * - De vannak olyan városok is ahol minden faj megtalálható. Oh, és több király uralkodik, sőt van egy császár is.
* Üríti gyorsan ki a történet közben a poharát, hisz ha sokat beszél hamar kiszárad nem de? *
- De most te is mesélj magadról. Végig én jártatom a számat.
* Türelmesen a történetét végig hallgatja, majd rá is vágja. *
- Ezért lesz nekem olyan mester kardom.
* Nevet fel harsányan. * - Hallottam róla bőven, és nagyon izgatja a fantáziámat. * A szolid bókoktól el is pirul picit, bár a pirosítótól nem sok minden látszik rajta. *
- Nem voltál egyáltalán teher, nagyon jól szórakoztam. És mostantól ha kell ingyen is örömmel vállalom a további okítást! * Kacsint rá az elf ismételten. Utána újra megpróbálkozik a lehetetlennel, de közben tölt is magának. * - Ne nevezz erőszakosnak, de biztos nem kérsz? Kellemes szőlő? Édeskés, lágy, és eléggé intenzív az íz. Az alkohol pedig nem nagyon sok. * Egy sóhajtás keretébe poharát a szájához emeli. * - Tudod így is nagyon nehéz mindig komolynak lenni, és határozottnak. Néha az elmét pihentetni kell, az alkohol pedig kikapcsolja annyira, hogy ne a hátadra nehezedő teherrel foglalkozz.
* Remélhetőleg az elf be talált és akkor ha igen, azonnal tölt neki és koccint is vele. *
16943. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-16 19:30:35
Üzenet elküldve: 2021-12-16 19:30:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
- Mi tagadás, kevés gonoszabb teremtés van a világon néhány gúnyolódásra hajlamos kölyöknél. Talán egy gúnyolódásra hajlamos felnőtt, aki ezt néhány kölykön tölti ki.*Biccent halovány mosoly kíséretében, hiszen mindkét csoporttól megkapta a maga részét, hiába, ilyen az, ha valakit a kötelesség már tizenhat éves korában a sok telet megélt katonák közé szólítja. Sötét árnyék suhan át az arcán az emlékfoszlány hatására, de nem tart tovább egy röpke pillanatnál, mert valami sokkal vidámabb is eszébe jut.*
- Ha már különlegesség, néhai legjobb barátom messze túltett mindenkin ezen a téren. Deréknál is tovább érő vérvörös haj, és ugyanilyen szemek! Egyszer temetőőrként kereste a kenyerét és az éjszakai órákban belefutott néhány suhancba.*Kuncog egyet ezen a régi történeten, alighanem az ő ereiben is megfagyna a vér, ha éjnek évadján egy temetőben belefutna a Vörösbe, főleg most. Egészen biztos lenne benne, hogy egy kísértetet lát. Akárhogy is, barátságukat ez az apróság, hogy küllemük nem mondható túlságosan hétköznapinak, csak még szorosabbra fűzte.
Az összeszűkülő szemek és az enyhén gonosz beütésű mosoly láttán tüstént arrébb is húzódik egy kicsit, egyrészt nyilván azért, hogy heccelje a leányt, másrészt mert sok év tapasztalatai árán azt tanulta meg, hogy ha valakire így néz egy nőszemély, akkor annak a menekülés lehet a legbölcsebb, amit cselekedhet.*
- Igazán?*Tekintetét ismét a kis szőrgolyóra emeli, amit annak gazdája nem átall meggyanúsítani a rosszban sántikálással.*Valóban ott ül a tekintetében valami kifürkészhetetlen, mintha épp most rakná össze a következő ördögi tervét.*Kuncog ismét.*
- Minő fájdalom, nem kértem.*Mondja és színpadiasan a szívéhez kap, miközben fejét az ég felé fordítja.*Így jobb híján legfeljebb itt hívhatom meg valamire, ha már ilyen-olyan szerencsés véletlenek okán mindketten itt kötöttünk ki máma, habár a korai óra okán nem javasolnám az erős párlatok fogyasztását.
*Példa mutatóan iszik is egy kortyot a vizéből, amiről szinte meg is feledkezett. Adott esetben persze nem elrontója ő semmi jónak, és bizony akadnának páran, akik tudnának arról mesélni, mennyire is befolyásolja Mordokhait a korai óra, ha éppenséggel jó oka van nekiülni az ivásnak, de tegnap és tegnapelőtt kellően kidorbézolta magát.
Hirtelen ismét a szívéhez kap, szeme elkerekedik, mint akinek váratlanul jut eszébe valami rendkívül fontos.*
- Ha már előbb palotáról volt szó, egykori nevelőim alighanem szíjat hasítanának a hátamból, ha látnák modortalanságomat.*Ellöki magát a pulttól, a leány felé fordul és annak az embernek a légies könnyedségével hajol meg, aki már sokezredszer csinálja végig ezt a mozdulatsort.*Hívjon csak Mordokhainak.
*Viszonylag kevés dologból lehet megmondani, hogy a férfi kastélyban nevelkedett és ez nem is véletlen, hiszen jó okkal szökött meg. Amint maga mögött hagyta azt az életet, a belenevelt szokásokat is szépen lassan levetkőzte, fegyverforgató tudománya és az etikett - amúgy szerinte borzasztóan merev és elcsépelt - rendszerének tiszteletben tartása azonban vele maradtak, és az adott helyzettől függően dönti el, hogy ki tüntet-e valakit egyikkel vagy másikkal.*
- És ha nincs ellenére, azt hiszem erre a magázásra a világon semmi szükség.
*Fűzi hozzá fanyar mosollyal, elvégre ettől tényleg a falra tud mászni, ha amúgy semmi nem indokolja.*
A hozzászólás írója (Mordokhai Elladur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.16 21:56:18
- Mi tagadás, kevés gonoszabb teremtés van a világon néhány gúnyolódásra hajlamos kölyöknél. Talán egy gúnyolódásra hajlamos felnőtt, aki ezt néhány kölykön tölti ki.*Biccent halovány mosoly kíséretében, hiszen mindkét csoporttól megkapta a maga részét, hiába, ilyen az, ha valakit a kötelesség már tizenhat éves korában a sok telet megélt katonák közé szólítja. Sötét árnyék suhan át az arcán az emlékfoszlány hatására, de nem tart tovább egy röpke pillanatnál, mert valami sokkal vidámabb is eszébe jut.*
- Ha már különlegesség, néhai legjobb barátom messze túltett mindenkin ezen a téren. Deréknál is tovább érő vérvörös haj, és ugyanilyen szemek! Egyszer temetőőrként kereste a kenyerét és az éjszakai órákban belefutott néhány suhancba.*Kuncog egyet ezen a régi történeten, alighanem az ő ereiben is megfagyna a vér, ha éjnek évadján egy temetőben belefutna a Vörösbe, főleg most. Egészen biztos lenne benne, hogy egy kísértetet lát. Akárhogy is, barátságukat ez az apróság, hogy küllemük nem mondható túlságosan hétköznapinak, csak még szorosabbra fűzte.
Az összeszűkülő szemek és az enyhén gonosz beütésű mosoly láttán tüstént arrébb is húzódik egy kicsit, egyrészt nyilván azért, hogy heccelje a leányt, másrészt mert sok év tapasztalatai árán azt tanulta meg, hogy ha valakire így néz egy nőszemély, akkor annak a menekülés lehet a legbölcsebb, amit cselekedhet.*
- Igazán?*Tekintetét ismét a kis szőrgolyóra emeli, amit annak gazdája nem átall meggyanúsítani a rosszban sántikálással.*Valóban ott ül a tekintetében valami kifürkészhetetlen, mintha épp most rakná össze a következő ördögi tervét.*Kuncog ismét.*
- Minő fájdalom, nem kértem.*Mondja és színpadiasan a szívéhez kap, miközben fejét az ég felé fordítja.*Így jobb híján legfeljebb itt hívhatom meg valamire, ha már ilyen-olyan szerencsés véletlenek okán mindketten itt kötöttünk ki máma, habár a korai óra okán nem javasolnám az erős párlatok fogyasztását.
*Példa mutatóan iszik is egy kortyot a vizéből, amiről szinte meg is feledkezett. Adott esetben persze nem elrontója ő semmi jónak, és bizony akadnának páran, akik tudnának arról mesélni, mennyire is befolyásolja Mordokhait a korai óra, ha éppenséggel jó oka van nekiülni az ivásnak, de tegnap és tegnapelőtt kellően kidorbézolta magát.
Hirtelen ismét a szívéhez kap, szeme elkerekedik, mint akinek váratlanul jut eszébe valami rendkívül fontos.*
- Ha már előbb palotáról volt szó, egykori nevelőim alighanem szíjat hasítanának a hátamból, ha látnák modortalanságomat.*Ellöki magát a pulttól, a leány felé fordul és annak az embernek a légies könnyedségével hajol meg, aki már sokezredszer csinálja végig ezt a mozdulatsort.*Hívjon csak Mordokhainak.
*Viszonylag kevés dologból lehet megmondani, hogy a férfi kastélyban nevelkedett és ez nem is véletlen, hiszen jó okkal szökött meg. Amint maga mögött hagyta azt az életet, a belenevelt szokásokat is szépen lassan levetkőzte, fegyverforgató tudománya és az etikett - amúgy szerinte borzasztóan merev és elcsépelt - rendszerének tiszteletben tartása azonban vele maradtak, és az adott helyzettől függően dönti el, hogy ki tüntet-e valakit egyikkel vagy másikkal.*
- És ha nincs ellenére, azt hiszem erre a magázásra a világon semmi szükség.
*Fűzi hozzá fanyar mosollyal, elvégre ettől tényleg a falra tud mászni, ha amúgy semmi nem indokolja.*
A hozzászólás írója (Mordokhai Elladur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.16 21:56:18
16942. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-16 16:59:45
Üzenet elküldve: 2021-12-16 16:59:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lovagoltatás//
* Akkor hát szőlő bort kér, neki teljesen mindegy mit iszik a társa.*
- Te is itt szállsz meg? Nem is tudtam, amúgy sem zavarnék senkit a jelenlétemmel. Fáradt vagyok már, nincs kedvem, hogy a hideg sötétben gyalogoljak vissza a város másik végébe.* Nem szívesen aludna senkivel egy szobában, mert ő nem olyan lány, még ha a másik fél egy lány, akkor sem. Legalábbis ez az álláspontja. Nem is feltételez semmi rosszat, sőt nemes gesztusnak tartja, hogy megosztaná vele a szobáját a másik. Még, ha idegenkedik is ettől. A fegyver lepakolást figyelemmel kíséri. Még mindig elég ritka, hogy nőket lásson fegyverben. Syndránál már ez szinte megszokott, hogy kicsit különc. Fura ruha, fura haj, és még fegyverek is. Inkább úgy dönt, hogy saját étele felé fordítja a figyelmét. Eszik, de közben diszkrét kérdéseket tesz fel.*
- Elf hagyományokból én is kaptam bőven, amikor apám szépen vissza ment az erdőbe lakni egy másik nővel.* Nyom el egy torz fintort. Ebben egyet értenek, még ha kicsit talán neheztelően is hat ez a kijelentése az elf faj iránt.*
- Olyan messziről? Az már az ismert világ szélén van. A tengeri szigetvilág rengeteg érdekességet tartogat. Egyszer én is elmegyek majd arra a vidékre, hogy kutakodjak. Nem csak az élővilág érdekes, de az elfeledett kultúrák romjai is.* Szinte felragyog a lány arca a gondolatra is, hogy mi mindent lehetne ott felfedezni. Legszívesebben egy csomó kérdést zúdítana rá, de visszafogja magát, főleg, hogy visszakérdeznek.*
- Még szép, hogy van. A lihanech-i mesterek gondos munkájának eredménye. Egy csodás kecses penge szúrásra tervezve. Kifejezetten mocskos fegyver, mert hullámos a pengéje, ami csúnya roncsolásra képes a belső szervekben. Egyszer láttam otthon egy ilyen pengét.* Áhítattal beszél a fegyverről, ami részben elfogultság is lehet. Másrészről pedig őszinte csodálat a precíz munka miatt. Ha pedig történelem, akkor Nimeril az a személy, akit ilyesmivel le lehet kenyerezni. Ez a fő szakterületeinek az egyike.*
- Ugyan semmiség. Elvégre te voltál, aki foglalkozott ma velem. Ez a minimum volt. Főleg, hogy ez csak egy alkalom volt.* Nem fűlik a fog a további lovagláshoz, de ígéretet tett és ő tartja a szavát. A félvérnek fel sem tűnik a másik zavartsága, elvégre az ételével meg a beszéddel van elfoglalva. A borral való kínálásra illendően megrázza a fejét.*
- Köszönöm, de nem kérek. Nem szoktam inni, de tényleg.* Inkább felhajtja a bögréjében lévő maradék teát. Ennél kicsit jobban kell próbálkoznia az elfnek, ha italozásra szeretné buzdítani.*
//Lovagoltatás//
* Akkor hát szőlő bort kér, neki teljesen mindegy mit iszik a társa.*
- Te is itt szállsz meg? Nem is tudtam, amúgy sem zavarnék senkit a jelenlétemmel. Fáradt vagyok már, nincs kedvem, hogy a hideg sötétben gyalogoljak vissza a város másik végébe.* Nem szívesen aludna senkivel egy szobában, mert ő nem olyan lány, még ha a másik fél egy lány, akkor sem. Legalábbis ez az álláspontja. Nem is feltételez semmi rosszat, sőt nemes gesztusnak tartja, hogy megosztaná vele a szobáját a másik. Még, ha idegenkedik is ettől. A fegyver lepakolást figyelemmel kíséri. Még mindig elég ritka, hogy nőket lásson fegyverben. Syndránál már ez szinte megszokott, hogy kicsit különc. Fura ruha, fura haj, és még fegyverek is. Inkább úgy dönt, hogy saját étele felé fordítja a figyelmét. Eszik, de közben diszkrét kérdéseket tesz fel.*
- Elf hagyományokból én is kaptam bőven, amikor apám szépen vissza ment az erdőbe lakni egy másik nővel.* Nyom el egy torz fintort. Ebben egyet értenek, még ha kicsit talán neheztelően is hat ez a kijelentése az elf faj iránt.*
- Olyan messziről? Az már az ismert világ szélén van. A tengeri szigetvilág rengeteg érdekességet tartogat. Egyszer én is elmegyek majd arra a vidékre, hogy kutakodjak. Nem csak az élővilág érdekes, de az elfeledett kultúrák romjai is.* Szinte felragyog a lány arca a gondolatra is, hogy mi mindent lehetne ott felfedezni. Legszívesebben egy csomó kérdést zúdítana rá, de visszafogja magát, főleg, hogy visszakérdeznek.*
- Még szép, hogy van. A lihanech-i mesterek gondos munkájának eredménye. Egy csodás kecses penge szúrásra tervezve. Kifejezetten mocskos fegyver, mert hullámos a pengéje, ami csúnya roncsolásra képes a belső szervekben. Egyszer láttam otthon egy ilyen pengét.* Áhítattal beszél a fegyverről, ami részben elfogultság is lehet. Másrészről pedig őszinte csodálat a precíz munka miatt. Ha pedig történelem, akkor Nimeril az a személy, akit ilyesmivel le lehet kenyerezni. Ez a fő szakterületeinek az egyike.*
- Ugyan semmiség. Elvégre te voltál, aki foglalkozott ma velem. Ez a minimum volt. Főleg, hogy ez csak egy alkalom volt.* Nem fűlik a fog a további lovagláshoz, de ígéretet tett és ő tartja a szavát. A félvérnek fel sem tűnik a másik zavartsága, elvégre az ételével meg a beszéddel van elfoglalva. A borral való kínálásra illendően megrázza a fejét.*
- Köszönöm, de nem kérek. Nem szoktam inni, de tényleg.* Inkább felhajtja a bögréjében lévő maradék teát. Ennél kicsit jobban kell próbálkoznia az elfnek, ha italozásra szeretné buzdítani.*
16941. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-16 06:56:55
Üzenet elküldve: 2021-12-16 06:56:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lovagoltatás//
- Ha lehet szőlőből, az almaborra nincs valamiért gusztusom.
* Azt már inkább nem is említi hozzá, hogy egy társa miatt nincs hozzá kedve. Mindig kupába kérte ki az almabort és szürcsölgette mint egy úr. *
- Nocsak-nocsak itt alszol? Miért kértél ki szobát akkor? Nekem is van itt szobám.
* Mosolyodik el és pörög le a szeme előtt egy szolid kis kaland. Türtőztetve most nem nyalja meg a száját, kénytelen mivel szembe áll vele társa. Hogy nézne itt ki, hogy csak úgy a száját nyalogatja egy kérdés után? Soha nem tudná lemosni magáról perverz mivoltát. Ahogyan a másik is helyet foglal úgy veszi le a hátáról az íjat és a táskát, hogy le rakja a mellette levő székre. Gyorsan magához is húzza, hogy ne kelljen nagyon messze rakni. A pultosra óvatosan ránéz, és az meg vissza. Az úját szájára emelve és egy szép csend gesztust tesz felé. Természetesen a kacsintás se maradhat le. A cselekedetek zöméből a lány kérdése zökkenti ki. *
- Hoh, öhm eredetileg a társaságnál tanultam meg az '' intenzív '' lovaglást, de már előtte a családomnál is szükség volt rá. Az ősi régi elf hagyományokat szajkózták állandóan.
* Legyint egy szép nagyot kezével. Soha nem jött ki a családjával, ha még egyáltalán élnek valahol. *
- Erre is inkább két válasszal tudok élni. Eredetileg nagyon-nagyon messziről. Peremvidék területéről pontosabban. A kikötőtől 2 hét hajóval. Ha pedig ennél precízebben akkor ott Erenből.
*Eléggé megkedvelte a lányt, így nem nagyon fog előtte titkolózni. Nem érzi szükségét. Eléggé nagy irónia, hogy a rossz indulat vitte bele ebbe a barátságba is. És pontosan az ellenkezője született meg belőle. Magyarán? Barátság. Ami valahol örömmel tölti meg szívét. *
- A tó túloldaláról? Majdnem úgy hangzik az a város mint az egyik mesterkard amit készítenek itt. Csak nem valami köze van a városhoz?
* Néz rá érdeklődve. Nem tűnik harcos egyénnek a félvér, de talán foglalkozik történelmi jelentőségű dolgokkal is. Így nincs kizárva, hogy tudja rá a választ. Megpróbálja illendőn kihúzni magát, hogy el is kezdhesse az étket. *
- Köszönöm szépen, hogy meghívtál. Már nem is vártam volna el. Igazán jól éreztem magam veled.
* Jön kicsit zavarba, lábait gyorsan össze is kulcsolja és fel-fel emelkedik lábujjára ülve. De közben nem feledkezik meg a meleg ételről az asztalán, így gyorsan hozzá is lát, néhány falatot magáévá is tesz. *
- Megkóstolod a bort velem? Amikor itt ittam utoljára eléggé kellemes volt. Tudod az ilyen alkoholok nem erősek, de annál kellemesebbek tudnak lenni. És majdnem annyi módszer van az elkészítésükre mint ahány szőlőbirtok.
//Lovagoltatás//
- Ha lehet szőlőből, az almaborra nincs valamiért gusztusom.
* Azt már inkább nem is említi hozzá, hogy egy társa miatt nincs hozzá kedve. Mindig kupába kérte ki az almabort és szürcsölgette mint egy úr. *
- Nocsak-nocsak itt alszol? Miért kértél ki szobát akkor? Nekem is van itt szobám.
* Mosolyodik el és pörög le a szeme előtt egy szolid kis kaland. Türtőztetve most nem nyalja meg a száját, kénytelen mivel szembe áll vele társa. Hogy nézne itt ki, hogy csak úgy a száját nyalogatja egy kérdés után? Soha nem tudná lemosni magáról perverz mivoltát. Ahogyan a másik is helyet foglal úgy veszi le a hátáról az íjat és a táskát, hogy le rakja a mellette levő székre. Gyorsan magához is húzza, hogy ne kelljen nagyon messze rakni. A pultosra óvatosan ránéz, és az meg vissza. Az úját szájára emelve és egy szép csend gesztust tesz felé. Természetesen a kacsintás se maradhat le. A cselekedetek zöméből a lány kérdése zökkenti ki. *
- Hoh, öhm eredetileg a társaságnál tanultam meg az '' intenzív '' lovaglást, de már előtte a családomnál is szükség volt rá. Az ősi régi elf hagyományokat szajkózták állandóan.
* Legyint egy szép nagyot kezével. Soha nem jött ki a családjával, ha még egyáltalán élnek valahol. *
- Erre is inkább két válasszal tudok élni. Eredetileg nagyon-nagyon messziről. Peremvidék területéről pontosabban. A kikötőtől 2 hét hajóval. Ha pedig ennél precízebben akkor ott Erenből.
*Eléggé megkedvelte a lányt, így nem nagyon fog előtte titkolózni. Nem érzi szükségét. Eléggé nagy irónia, hogy a rossz indulat vitte bele ebbe a barátságba is. És pontosan az ellenkezője született meg belőle. Magyarán? Barátság. Ami valahol örömmel tölti meg szívét. *
- A tó túloldaláról? Majdnem úgy hangzik az a város mint az egyik mesterkard amit készítenek itt. Csak nem valami köze van a városhoz?
* Néz rá érdeklődve. Nem tűnik harcos egyénnek a félvér, de talán foglalkozik történelmi jelentőségű dolgokkal is. Így nincs kizárva, hogy tudja rá a választ. Megpróbálja illendőn kihúzni magát, hogy el is kezdhesse az étket. *
- Köszönöm szépen, hogy meghívtál. Már nem is vártam volna el. Igazán jól éreztem magam veled.
* Jön kicsit zavarba, lábait gyorsan össze is kulcsolja és fel-fel emelkedik lábujjára ülve. De közben nem feledkezik meg a meleg ételről az asztalán, így gyorsan hozzá is lát, néhány falatot magáévá is tesz. *
- Megkóstolod a bort velem? Amikor itt ittam utoljára eléggé kellemes volt. Tudod az ilyen alkoholok nem erősek, de annál kellemesebbek tudnak lenni. És majdnem annyi módszer van az elkészítésükre mint ahány szőlőbirtok.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18862-18881