Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 313 (6241. - 6260. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6260. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-31 11:58:30
Üzenet elküldve: 2025-07-31 11:58:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az alkímia titkai//
* Ha a közeljövőben a bonyolultabb italokat szeretné elsajátítani, úgy minden bizonnyal fel fogja keresni a mestert. Néha kényelmesebb már tapasztaltabbaktól útmutatást kérni s lerövidíteni a meglévő utat. Persze áldozhatna saját kincstárából egy kész vagyont a kutatásokra, de minek, ha valaki megosztaná vele, a már alkimisták között közismert tudást. *
- Remélem a jövőben több dologra is fényt deríthetek. Ugyan jelenleg zsákutcába találtam magam a növényeket illetően, remélem hamar kitörünk ebből. Csak idő kérdése, abból pedig jelenleg sok van.
* Nestar nevében nem nyilatkozik, azonban az orknak nincs jobb dolga, mintsem egész nap a szobájában ülve kutatni a lehetséges utakat. Bár egyelőre jobb dolgokkal is eltudna magát foglalni, valahogy ez kellően leköti, hogy ne foglalkozzon mással. *
- Megint a kikötő? Hallottam valami hatalom megszilárdításról, de semmi konkrétumról, de a patkányok mellett a vihar fiaival is számolni kell. Még a végén kettejüknek kell védelmi pénzt fizetnie.
* Nem tetszően rázza meg a fejét. Valahol örül annak, hogy nem őt sújtják ezek a problémák. Ha rajta múlna, és magas profit lenne a láthatáron, úgy az egyik frakció mellé tenné a voksát, vagy mindkettő mellé, úgy legalább egyik sem ütné bele az orrát. *
- A feltérképezéshez talán még túl drága a folyamat. Legalábbis egyelőre. Főleg, ha egy nagyobb csapatra esne a választás. Mi csak ketten mentünk. Fel se tűnt az állatvilágnak, hogy ott vagyunk. Legalábbis remélem.
* Talán csak a vakszerencsének köszönhető a túlélésük. Azonban erre nem gondol. Sikerült és kész. *
- Mindenesetre folytatni fogom a növényekkel való kutatást és kellően kihasználom a piacon található italokat. Ha bekövetkezne a legrosszabb, úgy azok hamar elkelnek.
* Ha a közeljövőben a bonyolultabb italokat szeretné elsajátítani, úgy minden bizonnyal fel fogja keresni a mestert. Néha kényelmesebb már tapasztaltabbaktól útmutatást kérni s lerövidíteni a meglévő utat. Persze áldozhatna saját kincstárából egy kész vagyont a kutatásokra, de minek, ha valaki megosztaná vele, a már alkimisták között közismert tudást. *
- Remélem a jövőben több dologra is fényt deríthetek. Ugyan jelenleg zsákutcába találtam magam a növényeket illetően, remélem hamar kitörünk ebből. Csak idő kérdése, abból pedig jelenleg sok van.
* Nestar nevében nem nyilatkozik, azonban az orknak nincs jobb dolga, mintsem egész nap a szobájában ülve kutatni a lehetséges utakat. Bár egyelőre jobb dolgokkal is eltudna magát foglalni, valahogy ez kellően leköti, hogy ne foglalkozzon mással. *
- Megint a kikötő? Hallottam valami hatalom megszilárdításról, de semmi konkrétumról, de a patkányok mellett a vihar fiaival is számolni kell. Még a végén kettejüknek kell védelmi pénzt fizetnie.
* Nem tetszően rázza meg a fejét. Valahol örül annak, hogy nem őt sújtják ezek a problémák. Ha rajta múlna, és magas profit lenne a láthatáron, úgy az egyik frakció mellé tenné a voksát, vagy mindkettő mellé, úgy legalább egyik sem ütné bele az orrát. *
- A feltérképezéshez talán még túl drága a folyamat. Legalábbis egyelőre. Főleg, ha egy nagyobb csapatra esne a választás. Mi csak ketten mentünk. Fel se tűnt az állatvilágnak, hogy ott vagyunk. Legalábbis remélem.
* Talán csak a vakszerencsének köszönhető a túlélésük. Azonban erre nem gondol. Sikerült és kész. *
- Mindenesetre folytatni fogom a növényekkel való kutatást és kellően kihasználom a piacon található italokat. Ha bekövetkezne a legrosszabb, úgy azok hamar elkelnek.
6259. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-31 09:48:49
Üzenet elküldve: 2025-07-31 09:48:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Mennyi ideig is állt kint az épület előtt, bámulva az ajtót, melyen olykor vagy ki, vagy be haladt valaki, maga sem tudja már felidézni, de jó ideig az biztos. Korgó gyomra, és szomjúsága figyelmeztette rá, hogy ne húzza tovább, és vegyen már elég bátorságot magára. Sóhajtva tette meg a pár lépést, mely a bejárattól elválasztotta. Ujjai a kilincsre fonódtak, s benyitott. Bent némi dohányfüst, ételszag, és egyéb illat fogadta.*
-'Napot.
*Nyomott el halkan egy kurta köszönést, mert úgy tanulta, ha belép valahová, így illő. Hunyorgott néhányat, hogy íriszei hamarabb hozzászokjanak a benti fényviszonyokhoz, majd határozottan a pult felé indult.
Vászoninget visel, vékonyra cserzett, puha bőrnadrágot, és térdig érő puhabőr csizmát. Haját tarkójánál fonta össze, íja egyelőre felajzatlanul lóg válláról íjtokban, míg a nyílvesszős tegez nagyon is jól látható, a belőle kikandikáló jó tucatnyi nyílvessző végén színes madártollak helyezkednek el.
A pulthoz érve, türelemmel vár, hogy a pultos majd észrevegye, addig is félig az ivó felé fordul, és körbepillant. Nem mintha ismerőst keresne a tekintete, hiszen tudja, nincs senki Artheniorban, kit ismerhetne, inkább csak arra kíváncsi, kik töltik éppen idejüket a fogadóban.*
-'Napot.
*Nyomott el halkan egy kurta köszönést, mert úgy tanulta, ha belép valahová, így illő. Hunyorgott néhányat, hogy íriszei hamarabb hozzászokjanak a benti fényviszonyokhoz, majd határozottan a pult felé indult.
Vászoninget visel, vékonyra cserzett, puha bőrnadrágot, és térdig érő puhabőr csizmát. Haját tarkójánál fonta össze, íja egyelőre felajzatlanul lóg válláról íjtokban, míg a nyílvesszős tegez nagyon is jól látható, a belőle kikandikáló jó tucatnyi nyílvessző végén színes madártollak helyezkednek el.
A pulthoz érve, türelemmel vár, hogy a pultos majd észrevegye, addig is félig az ivó felé fordul, és körbepillant. Nem mintha ismerőst keresne a tekintete, hiszen tudja, nincs senki Artheniorban, kit ismerhetne, inkább csak arra kíváncsi, kik töltik éppen idejüket a fogadóban.*
6258. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-31 00:56:56
Üzenet elküldve: 2025-07-31 00:56:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Az alkímia határai//
*Nestar nem fogja tovább bolygatni a mérgek és kasztváltók dolgát. Úgy veszi, hogy egyelőre Cagon számára ez egy olyan dolog, amivel nem foglalkozhat, viszont így Nestar nem is referálhat személyeket az irányába. Ez amúgy se volt valószínű, bár jobban esett volna a számára, ha nem kell mérgek után kutatnia az egyre nehezedő körülmények közben. Attól függetlenül, hogy nagyrészt ezeknek az italoknak köszönheti sikerét.*
- Észben tartom, azonban így is hatalmas segítségemre szolgáltál, ami a növényes kutatást és a felkészültséget illeti. Ha egy csapat képes volt megtalálni az erdő belsejében a növényeket, akkor többen is, így a tanulmányozásuk nem csak elméleti kérdés, így köszönöm, hogy megmutattad őket.
*Az anyagiakat illetően nem tántorog el az álláspontjáról, bármilyen sorscsapás érje őket, jelenleg szabad és megfizethető költségű hozzáférése van a varázsitalaihoz. Nem fogja feltenni mindenét arra, hogy egy katasztrófa ezt felforgatja. Viszont ez nem akadálya annak, hogy megújult lehetőségeit tekintve, ne kutatgasson valami után, amit nem tud a piaci varázsitalokból kreálni. Így az eredmények, amit Cagon felmutatott, egyáltalán nem hagyhatóak figyelmen kívül és össze kell szednie magát, ha nem akar elmaradni az időkkel.*
- Kissé elsüllyedt a tervezet a bizonytalan események tekintetében, de valami hasonló. Mivel a Kikötő elszegült a várostól, sőt ellenséges hatalmi tényezővé vált, a városban megtalálható varázsitalok költsége számomra a többszörösére nőtt, mivel a Kikötővel tisztes kereskedők nem kívánnak üzletelni és a sarc a termékeikre jelentősen növeli az árakat. Meg lehet kerülni szárazföldön is, de az út hosszas és költséges, nem jutván előrébb. Így egy direkt hajózást tervezünk Wegtorenből Artheniorba, megkerülve a Kikötőt, magunk szállítva a bájitalokat fel a folyamon. Ehhez először Wegtorenbe kellett volna menni, hogy vegyünk egy hajót. De ahogy említettem, ez el lesz halasztva, amíg túl nem leszünk... bármit is jelentsenek a minap történtek. És a füves diskurzus tovább halogatja, ugyanis akkor fel kell Arthenior lehetőségeit feltérképezni, mielőtt drága és veszélyes expedíciókra vállalkoznék.
*Ez igazából az ellentéte a bátor elszántságnak, de most a meghunyászkodás a városi italokon tűnik a legracionálisabb lehetőségnek, hisz az árak csak számok, még tud dolgozni a jelenlegi körülmények között, csak a vevőinek lesz drágább. Ellenben a kialakuló eseményekben való részvétel és a kutatásai kiterjesztése olyan lehetőségek, aminek a kihagyásából tartós hátránya származhat, akár évekkel kollégái mögött maradhat.*
*Nestar nem fogja tovább bolygatni a mérgek és kasztváltók dolgát. Úgy veszi, hogy egyelőre Cagon számára ez egy olyan dolog, amivel nem foglalkozhat, viszont így Nestar nem is referálhat személyeket az irányába. Ez amúgy se volt valószínű, bár jobban esett volna a számára, ha nem kell mérgek után kutatnia az egyre nehezedő körülmények közben. Attól függetlenül, hogy nagyrészt ezeknek az italoknak köszönheti sikerét.*
- Észben tartom, azonban így is hatalmas segítségemre szolgáltál, ami a növényes kutatást és a felkészültséget illeti. Ha egy csapat képes volt megtalálni az erdő belsejében a növényeket, akkor többen is, így a tanulmányozásuk nem csak elméleti kérdés, így köszönöm, hogy megmutattad őket.
*Az anyagiakat illetően nem tántorog el az álláspontjáról, bármilyen sorscsapás érje őket, jelenleg szabad és megfizethető költségű hozzáférése van a varázsitalaihoz. Nem fogja feltenni mindenét arra, hogy egy katasztrófa ezt felforgatja. Viszont ez nem akadálya annak, hogy megújult lehetőségeit tekintve, ne kutatgasson valami után, amit nem tud a piaci varázsitalokból kreálni. Így az eredmények, amit Cagon felmutatott, egyáltalán nem hagyhatóak figyelmen kívül és össze kell szednie magát, ha nem akar elmaradni az időkkel.*
- Kissé elsüllyedt a tervezet a bizonytalan események tekintetében, de valami hasonló. Mivel a Kikötő elszegült a várostól, sőt ellenséges hatalmi tényezővé vált, a városban megtalálható varázsitalok költsége számomra a többszörösére nőtt, mivel a Kikötővel tisztes kereskedők nem kívánnak üzletelni és a sarc a termékeikre jelentősen növeli az árakat. Meg lehet kerülni szárazföldön is, de az út hosszas és költséges, nem jutván előrébb. Így egy direkt hajózást tervezünk Wegtorenből Artheniorba, megkerülve a Kikötőt, magunk szállítva a bájitalokat fel a folyamon. Ehhez először Wegtorenbe kellett volna menni, hogy vegyünk egy hajót. De ahogy említettem, ez el lesz halasztva, amíg túl nem leszünk... bármit is jelentsenek a minap történtek. És a füves diskurzus tovább halogatja, ugyanis akkor fel kell Arthenior lehetőségeit feltérképezni, mielőtt drága és veszélyes expedíciókra vállalkoznék.
*Ez igazából az ellentéte a bátor elszántságnak, de most a meghunyászkodás a városi italokon tűnik a legracionálisabb lehetőségnek, hisz az árak csak számok, még tud dolgozni a jelenlegi körülmények között, csak a vevőinek lesz drágább. Ellenben a kialakuló eseményekben való részvétel és a kutatásai kiterjesztése olyan lehetőségek, aminek a kihagyásából tartós hátránya származhat, akár évekkel kollégái mögött maradhat.*
6257. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-30 23:09:46
Üzenet elküldve: 2025-07-30 23:09:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Naela//
*Natukoya résnyire tátott szájjal és gyermeki csilogással a szemében hallgatja a mesét a távoli, ismeretlen vidékről.*
-Micsoda megoldások! Nagyon szépnek hangzik, mit gondolsz, szívesen látják ott a magamfajtát?
*Kérdezi kissé bután, de azért őszintén kíváncsi rá. Mindig is szeretett utazgatni, új vidékeket felfedezni.*
-A sört is szeretem, a törpék meg olyan mókás népség.
*Persze, hozzá képest a legtöbben amúgy is apró teremtések. A varázslatok dolgára csak hümment egy nagyot.*
-Lehet. De lehet hogy egyetlen erős mágia szunnyad mondjuk a város határán, vagy a szökőkútban vagy ilyesmi, ami az egész helyed védi. Bár.. Nem tudom létezik-e ilyesmi, Abogr mester bizonyosan rettenetesen hatalmas mágus, ha meggyőzte őt a város, el tudom képzelni hogy segítő kezet nyújtott.
*De ez már tényleg csak pletyka és elmélkedés, semmi több. Büszke magára, hogy jó ételt tudott ajánlani.*
-Azt nem tudom hogy tényleg a legjobb-e, majd egyszer ha szerencséd van megkóstolhatod a vajas nyúlpörköltömet. Na az!
*A hüvelykujjával a mellkasára bök, mintha valami híres séf lenne. A kérdésre elvigyorodik.*
-Kedves vagy, de nem vagyok éhes, köszönöm. Csak egy jó sört innék inkább, ha belefér, nekem az bőven elég.
*Egyébként is keveset eszik, a reggelivel pedig már megvolt, úgyhogy arra nincs gondja. Tán ha éhes volna se kérne semmit.*
-Hanem miféle kalauzod van neked, és mit csinál az itt? Azt hittem azok a tengereken vadásznak a kincsekre, meg eldugott szigeteket fedeznek fel, megcsáklyáznak kereskedőhajókat meg ilyenek.
*Naela könnyen felismerheti, hogy az öreg valószínűleg a kalózokra gondol, és fogalma sincs róla, hogy mit csinál egy kalauz.*
*Natukoya résnyire tátott szájjal és gyermeki csilogással a szemében hallgatja a mesét a távoli, ismeretlen vidékről.*
-Micsoda megoldások! Nagyon szépnek hangzik, mit gondolsz, szívesen látják ott a magamfajtát?
*Kérdezi kissé bután, de azért őszintén kíváncsi rá. Mindig is szeretett utazgatni, új vidékeket felfedezni.*
-A sört is szeretem, a törpék meg olyan mókás népség.
*Persze, hozzá képest a legtöbben amúgy is apró teremtések. A varázslatok dolgára csak hümment egy nagyot.*
-Lehet. De lehet hogy egyetlen erős mágia szunnyad mondjuk a város határán, vagy a szökőkútban vagy ilyesmi, ami az egész helyed védi. Bár.. Nem tudom létezik-e ilyesmi, Abogr mester bizonyosan rettenetesen hatalmas mágus, ha meggyőzte őt a város, el tudom képzelni hogy segítő kezet nyújtott.
*De ez már tényleg csak pletyka és elmélkedés, semmi több. Büszke magára, hogy jó ételt tudott ajánlani.*
-Azt nem tudom hogy tényleg a legjobb-e, majd egyszer ha szerencséd van megkóstolhatod a vajas nyúlpörköltömet. Na az!
*A hüvelykujjával a mellkasára bök, mintha valami híres séf lenne. A kérdésre elvigyorodik.*
-Kedves vagy, de nem vagyok éhes, köszönöm. Csak egy jó sört innék inkább, ha belefér, nekem az bőven elég.
*Egyébként is keveset eszik, a reggelivel pedig már megvolt, úgyhogy arra nincs gondja. Tán ha éhes volna se kérne semmit.*
-Hanem miféle kalauzod van neked, és mit csinál az itt? Azt hittem azok a tengereken vadásznak a kincsekre, meg eldugott szigeteket fedeznek fel, megcsáklyáznak kereskedőhajókat meg ilyenek.
*Naela könnyen felismerheti, hogy az öreg valószínűleg a kalózokra gondol, és fogalma sincs róla, hogy mit csinál egy kalauz.*
6256. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-30 21:16:47
Üzenet elküldve: 2025-07-30 21:16:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bizalom//
*Ahogy a környéket megbolygató kürtszó is hamar elillant, úgy távozik az a bolondéria is a nőből, ami az előbb még csontig bemarta magát. A vigyor a férfi szavaira csak szélesedik az arcán, de természetesen már csak felebaráti szeretetből is azért besegíti a sérült tuskót a vízbe. A markolásra halkan morran egyet, a szemeit is tettetett haraggal húzza össze, de a végén csak a szemeit forgatja meg egy halvány vigyor kíséretében.*
- A bokádnak egy francokat. Másnak sokkal inkább.
*Sandít le azon tájék felé, ami nem olyan rég még hűen hordozta a rá akasztott törölközőt.*
- Ha hiányozna, szólj bátran és visszahozom azt a fájdalmat.
*Pillant végül vissza az arcára, aminek jelenlegi komolyságából nehéz kiszűrni, hogy ez valós fenyegetés vagy egyszerűen csak egy kis élvezettel teli Norhelt riogatás. Talán valahol mindkettő, de ez szerencsére nem most fog kiderülni, mert olyan óvatossággal helyezkedik el a vízben, mintha az a boka üvegből lenne és attól tartana, hogy egy rossz mozdulat nem csak fájdalmat, hanem egyenesen végtagvesztést is okozna. Készségesen simul a férfi karja alá, a mellére érkező kéz ellen sem tiltakozik, ahogyan a csókra is úgy sóhajt fel, mintha hosszú, kínkeserves hatok óta várna már erre. És ez valahol pontosan így is van, csak az idő volt hosszabb. A kérdésre nem válaszol rögtön, elgondolkodva pillant rá a szeme sarkából, majd hümmögve gondolkodást mímel, miközben a domborulaton pihenő kezére cirógat. Mutatóujja hegyével lassan, apró köröket rajzolgat a bőrre, ugyan azzal a kényelemmel, ahogy a férfi ujja a derekán játszik.*
- Hogyan is? Hogyan is?
*Hátra billenti a fejét, mintha a mennyezetről próbálná a megfelelő választ kiolvasni, pedig az ötlet már egy ideje megfogant a fejében.*
- Talán megmasszírozhatnám azt a sérült bokát, hm?
*Újból rásandít, majd legyintve ráz aprót a fején.*
- Nem. Annyira azért nem vagy nálam jó helyen. Meg persze a bűnöm sem volt olyan nagy.
*A kézfejen játszó ujjak végül lassan átfognak a kezére, amit le is emel magáról, finoman félretolva. A mozdulat egyszerű lenne és gyors, de a jelen állapotában mégis lomhán és esetlenül helyezkedik. Előrébb dől, kicsit kifordul, megtámaszkodik ahol lehet, hogy a végén szembe kerüljön a férfival. Egyik lábát átveti a csípője fölött, mire pedig végez halkan szuszogva térdel fel szemből a combjai mellett, amiken azután kényelmesen el is nehezedik.*
- Szerezzek egy helyes kis felszolgálót, hogy hozzon egy korsó sört?
*Búgja halkan, ahogy kezei mozdulnak, hogy újból a mellkasára cirógassanak. Először csak ujjainak hegyével érintve a bőrt, miközben előrébb hajol, hogy finoman csókoljon a nyakába.*
- Talán pálinkát?
*Sóhajtja vágyakozva a bőrére, ahogy orrának hegyével felcirógat a nyak ívén át egészen az arcáig, míg ajkaik között csak egy lélegzetvételnyi hely marad. A zöldek sóvárogva fürkészik, miközben egyik keze lassan tovább halad, amíg el nem ér arra a pontra, amit az előbb már készségesen bejárt volna, ha a vénasszony nem köhög közbe.*
- Valami olyan kéne, ami egyszeriben segít engesztelni és a fájdalmad is jobban enyhíti, hm?
*Továbbra sem csókol az ajkaira. Játszik, mint macska a vacsorának kinézett egérrel. Ajkai minden egyes szónál súrolják a férfiét, ujjai pedig lassan elérik azt, amitől Norhelt olyan fene magabiztos. Az ujjak gyengéden fonódnak rá, keze pedig lassan mozdul. Noha kiengesztelésről beszélnek, ám korántsem célja, hogy nyomban orvosolja is a bajt. Még inkább fel akarja szítani a vágyat, a mozdulataiban benne van a szándékos ráérősség, a sunyi érzékiség. Nem a gyors kielégülést kínálja, hanem a kínzóan lassú ígéretet.*
- Nem tudom eldönteni, hogy most úgy szeretnél-e engesztelődni, mint egy meglett vénember vagy...
*Búgja kéjesen, majd egy apró, pajkos harapás érkezik Norhelt alsóajkára, olyan gyors és gyengéd, hogy inkább ingerel, mint fáj, azután hátrébb is húzza a fejét. Ujjai közben továbbra is táncolnak körülötte, nem határozott ritmussal, inkább mintha csak játszanának vele, mintha próbára tennék a férfi türelmét, és közben minden egyes apró rezdülésnél figyelnék a reakcióját.*
- Vagy inkább, mint a Fekete Dalnok?
*Billenti félre kíváncsian a fejét, miközben keze szorosabban simul rá, s végre elkezd lassú, szabályos mozdulatokkal játszani vele. Nem kapkod, nem hajszol, inkább húzza és feszíti, puhán, de minden mozdulattal mélyebbre merítve abban a kiengesztelésben. A testhelyzete nem változik, mégis érződik benne valami ösztönösen felkavaró fölény, mikor tudja, mit csinál, hogy, hogyan játsszon a vággyal. De leginkább azt tudja, hogy mikor nem szabad megadnia a végét.*
- Talán a pálinka lesz az igazi, nem?
*Leheli halkan, ahogy homlokát Norheltének támasztja. Közben nem hagyja abba. Az ujjai gyengéd, de határozott mozdulatokra találva kényeztetnek, de nem gyorsul, még nincs itt az ideje. Most még csak a fát pakolja, hogy abból tüzet lobbantson.*
*Ahogy a környéket megbolygató kürtszó is hamar elillant, úgy távozik az a bolondéria is a nőből, ami az előbb még csontig bemarta magát. A vigyor a férfi szavaira csak szélesedik az arcán, de természetesen már csak felebaráti szeretetből is azért besegíti a sérült tuskót a vízbe. A markolásra halkan morran egyet, a szemeit is tettetett haraggal húzza össze, de a végén csak a szemeit forgatja meg egy halvány vigyor kíséretében.*
- A bokádnak egy francokat. Másnak sokkal inkább.
*Sandít le azon tájék felé, ami nem olyan rég még hűen hordozta a rá akasztott törölközőt.*
- Ha hiányozna, szólj bátran és visszahozom azt a fájdalmat.
*Pillant végül vissza az arcára, aminek jelenlegi komolyságából nehéz kiszűrni, hogy ez valós fenyegetés vagy egyszerűen csak egy kis élvezettel teli Norhelt riogatás. Talán valahol mindkettő, de ez szerencsére nem most fog kiderülni, mert olyan óvatossággal helyezkedik el a vízben, mintha az a boka üvegből lenne és attól tartana, hogy egy rossz mozdulat nem csak fájdalmat, hanem egyenesen végtagvesztést is okozna. Készségesen simul a férfi karja alá, a mellére érkező kéz ellen sem tiltakozik, ahogyan a csókra is úgy sóhajt fel, mintha hosszú, kínkeserves hatok óta várna már erre. És ez valahol pontosan így is van, csak az idő volt hosszabb. A kérdésre nem válaszol rögtön, elgondolkodva pillant rá a szeme sarkából, majd hümmögve gondolkodást mímel, miközben a domborulaton pihenő kezére cirógat. Mutatóujja hegyével lassan, apró köröket rajzolgat a bőrre, ugyan azzal a kényelemmel, ahogy a férfi ujja a derekán játszik.*
- Hogyan is? Hogyan is?
*Hátra billenti a fejét, mintha a mennyezetről próbálná a megfelelő választ kiolvasni, pedig az ötlet már egy ideje megfogant a fejében.*
- Talán megmasszírozhatnám azt a sérült bokát, hm?
*Újból rásandít, majd legyintve ráz aprót a fején.*
- Nem. Annyira azért nem vagy nálam jó helyen. Meg persze a bűnöm sem volt olyan nagy.
*A kézfejen játszó ujjak végül lassan átfognak a kezére, amit le is emel magáról, finoman félretolva. A mozdulat egyszerű lenne és gyors, de a jelen állapotában mégis lomhán és esetlenül helyezkedik. Előrébb dől, kicsit kifordul, megtámaszkodik ahol lehet, hogy a végén szembe kerüljön a férfival. Egyik lábát átveti a csípője fölött, mire pedig végez halkan szuszogva térdel fel szemből a combjai mellett, amiken azután kényelmesen el is nehezedik.*
- Szerezzek egy helyes kis felszolgálót, hogy hozzon egy korsó sört?
*Búgja halkan, ahogy kezei mozdulnak, hogy újból a mellkasára cirógassanak. Először csak ujjainak hegyével érintve a bőrt, miközben előrébb hajol, hogy finoman csókoljon a nyakába.*
- Talán pálinkát?
*Sóhajtja vágyakozva a bőrére, ahogy orrának hegyével felcirógat a nyak ívén át egészen az arcáig, míg ajkaik között csak egy lélegzetvételnyi hely marad. A zöldek sóvárogva fürkészik, miközben egyik keze lassan tovább halad, amíg el nem ér arra a pontra, amit az előbb már készségesen bejárt volna, ha a vénasszony nem köhög közbe.*
- Valami olyan kéne, ami egyszeriben segít engesztelni és a fájdalmad is jobban enyhíti, hm?
*Továbbra sem csókol az ajkaira. Játszik, mint macska a vacsorának kinézett egérrel. Ajkai minden egyes szónál súrolják a férfiét, ujjai pedig lassan elérik azt, amitől Norhelt olyan fene magabiztos. Az ujjak gyengéden fonódnak rá, keze pedig lassan mozdul. Noha kiengesztelésről beszélnek, ám korántsem célja, hogy nyomban orvosolja is a bajt. Még inkább fel akarja szítani a vágyat, a mozdulataiban benne van a szándékos ráérősség, a sunyi érzékiség. Nem a gyors kielégülést kínálja, hanem a kínzóan lassú ígéretet.*
- Nem tudom eldönteni, hogy most úgy szeretnél-e engesztelődni, mint egy meglett vénember vagy...
*Búgja kéjesen, majd egy apró, pajkos harapás érkezik Norhelt alsóajkára, olyan gyors és gyengéd, hogy inkább ingerel, mint fáj, azután hátrébb is húzza a fejét. Ujjai közben továbbra is táncolnak körülötte, nem határozott ritmussal, inkább mintha csak játszanának vele, mintha próbára tennék a férfi türelmét, és közben minden egyes apró rezdülésnél figyelnék a reakcióját.*
- Vagy inkább, mint a Fekete Dalnok?
*Billenti félre kíváncsian a fejét, miközben keze szorosabban simul rá, s végre elkezd lassú, szabályos mozdulatokkal játszani vele. Nem kapkod, nem hajszol, inkább húzza és feszíti, puhán, de minden mozdulattal mélyebbre merítve abban a kiengesztelésben. A testhelyzete nem változik, mégis érződik benne valami ösztönösen felkavaró fölény, mikor tudja, mit csinál, hogy, hogyan játsszon a vággyal. De leginkább azt tudja, hogy mikor nem szabad megadnia a végét.*
- Talán a pálinka lesz az igazi, nem?
*Leheli halkan, ahogy homlokát Norheltének támasztja. Közben nem hagyja abba. Az ujjai gyengéd, de határozott mozdulatokra találva kényeztetnek, de nem gyorsul, még nincs itt az ideje. Most még csak a fát pakolja, hogy abból tüzet lobbantson.*
6255. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-30 19:58:14
Üzenet elküldve: 2025-07-30 19:58:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bizalom//
*Norhelt felhorkanva röhög fel Ravik megjegyzésére, és olyan vigyort villant, amitől még a fürdőház csempéi is elpirulnának.*
- Mindketten tudjuk, hogy ez a veszély engem nem fenyeget. Hivatásos türhő paraszt vagyok!
*Vágja rá, és még egy széles vállrándítással is megtoldja, mintha ezzel le is zárta volna a témát.
A nő szavai, miszerint úgy megy, mint egy meglett korú vénember, először csak egy féloldalas vigyort csalnak Norhelt képére. Aztán nem szól rögtön. Csak nézi Ravikot, ahogy ügyeskedik a kád szélén, a gőzben, óvatos mozdulatokkal próbál nem elcsúszni, de közben még mindig ott van benne az a félrészeg büszkeség. Norhelt karjait keresztbe fonva dől kissé a falnak, a szája sarkában bujkáló vigyor pedig csak egyre szélesebb lesz, ahogy a nő végül mégis helyet foglal a vízben. Megfigyeli a mozdulatot: hogyan ereszkedik bele a melegbe, hogyan ring egy pillanatra a víz a teste körül, hogyan húzza hátra a vizes haját, mintha nem is fürdő lenne ez, hanem valami jól begyakorolt előadás.
Csak ezek után szólal meg, hangjában már ott az előkészített, kaján él:*
- Akkor úgy meg is taperollak közben, mint egy meglett korú vénember. Na, gyere csak kedvesem!
*Jelenti ki magától értetődő természetességgel, és már nyúl is Ravik felé.
Ha a nő valóban segíti a kádba, akkor Norhelt kihasználja a helyzetet: szépen ráfog Ravik hátsójára, nem is finoman, inkább olyan határozott mozdulattal, mint aki tudja, mit akar.*
- Hopp, ez bizony segít a bokámnak, esküszöm. *Szúrja oda, és ha kap is érte egy szúrós pillantást, ő csak vigyorogva emeli fel a kezét, mint aki teljesen ártatlan volna.* - Érzem ahogy illan el a fájdalom.
*Végül belehuppan a vízbe, olyan lassú eleganciával, mintha egy süllyedő hajón próbálná megtartani a méltóságát. A helyét rögtön Ravik mellett találja meg, nem túl sok tér hagyva kettejük között. Jobb karjával átkarolja a nőt, a tenyere pedig pont ott köt ki, ahol a legkellemesebb: Ravik mellén. Egy laza mozdulattal rá is markol, és közben úgy néz rá, mintha ez a világ legtermészetesebb dolgának számítana.*
- Hát ez így kerek. Teysus punnyadt pöcsére, ha itt még pipázni is lehetne, az lenne csak az élet!
*Mondja olyan elégedetten, mintha épp most talált volna kincset a medence alján.
Ezzel a lendülettel a nő felé fordul, és egy hirtelen mozdulattal a nyakába csókol. Nem siet, a csók lassan, ráérősen simul a bőrére, a másik kezével pedig még jobban magához húzza Ravikot, mintha ki akarná törölni a távolságot, ami az előbb közöttük volt. A fürdő melege, a víz finom csobbanása és az alkohol tompa bizsergése mind összeér ebben a mozdulatban. Norhelt egy pillanatra lehunyja a szemét, majd halk, rekedtes hangon szólal meg:*
- Szóval. Hogyan is terveztél kiengesztelni?
*A szavai után csak kuncog egy sort, aztán az állát Ravik vállára ejti, miközben a vízben lustán játszadozik a nő derekán pihenő kezével, ujjai lassú köröket írnak a bőrre, jelezve, hogy a kedve nagyon is visszatért.*
*Norhelt felhorkanva röhög fel Ravik megjegyzésére, és olyan vigyort villant, amitől még a fürdőház csempéi is elpirulnának.*
- Mindketten tudjuk, hogy ez a veszély engem nem fenyeget. Hivatásos türhő paraszt vagyok!
*Vágja rá, és még egy széles vállrándítással is megtoldja, mintha ezzel le is zárta volna a témát.
A nő szavai, miszerint úgy megy, mint egy meglett korú vénember, először csak egy féloldalas vigyort csalnak Norhelt képére. Aztán nem szól rögtön. Csak nézi Ravikot, ahogy ügyeskedik a kád szélén, a gőzben, óvatos mozdulatokkal próbál nem elcsúszni, de közben még mindig ott van benne az a félrészeg büszkeség. Norhelt karjait keresztbe fonva dől kissé a falnak, a szája sarkában bujkáló vigyor pedig csak egyre szélesebb lesz, ahogy a nő végül mégis helyet foglal a vízben. Megfigyeli a mozdulatot: hogyan ereszkedik bele a melegbe, hogyan ring egy pillanatra a víz a teste körül, hogyan húzza hátra a vizes haját, mintha nem is fürdő lenne ez, hanem valami jól begyakorolt előadás.
Csak ezek után szólal meg, hangjában már ott az előkészített, kaján él:*
- Akkor úgy meg is taperollak közben, mint egy meglett korú vénember. Na, gyere csak kedvesem!
*Jelenti ki magától értetődő természetességgel, és már nyúl is Ravik felé.
Ha a nő valóban segíti a kádba, akkor Norhelt kihasználja a helyzetet: szépen ráfog Ravik hátsójára, nem is finoman, inkább olyan határozott mozdulattal, mint aki tudja, mit akar.*
- Hopp, ez bizony segít a bokámnak, esküszöm. *Szúrja oda, és ha kap is érte egy szúrós pillantást, ő csak vigyorogva emeli fel a kezét, mint aki teljesen ártatlan volna.* - Érzem ahogy illan el a fájdalom.
*Végül belehuppan a vízbe, olyan lassú eleganciával, mintha egy süllyedő hajón próbálná megtartani a méltóságát. A helyét rögtön Ravik mellett találja meg, nem túl sok tér hagyva kettejük között. Jobb karjával átkarolja a nőt, a tenyere pedig pont ott köt ki, ahol a legkellemesebb: Ravik mellén. Egy laza mozdulattal rá is markol, és közben úgy néz rá, mintha ez a világ legtermészetesebb dolgának számítana.*
- Hát ez így kerek. Teysus punnyadt pöcsére, ha itt még pipázni is lehetne, az lenne csak az élet!
*Mondja olyan elégedetten, mintha épp most talált volna kincset a medence alján.
Ezzel a lendülettel a nő felé fordul, és egy hirtelen mozdulattal a nyakába csókol. Nem siet, a csók lassan, ráérősen simul a bőrére, a másik kezével pedig még jobban magához húzza Ravikot, mintha ki akarná törölni a távolságot, ami az előbb közöttük volt. A fürdő melege, a víz finom csobbanása és az alkohol tompa bizsergése mind összeér ebben a mozdulatban. Norhelt egy pillanatra lehunyja a szemét, majd halk, rekedtes hangon szólal meg:*
- Szóval. Hogyan is terveztél kiengesztelni?
*A szavai után csak kuncog egy sort, aztán az állát Ravik vállára ejti, miközben a vízben lustán játszadozik a nő derekán pihenő kezével, ujjai lassú köröket írnak a bőrre, jelezve, hogy a kedve nagyon is visszatért.*
6254. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-30 19:01:06
Üzenet elküldve: 2025-07-30 19:01:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Mélyebben belemenve Nelirának is nehezére esne megfogalmaznia a gyermekkel való kapcsolatának a miértjeit. Tébolyult elméjét egyetlen viszonylag normális medrében tartó eszköze. Nem válna meg tőle egykönnyen, hiszen neki köszönhető, hogy hirtelen haragjában már nem rombol szét mindent maga körül, amit később még megbánna. Persze nem reformálta meg a világhoz való hozzáállását, csupán nem hagyja, hogy hurrikánként tomboljon.
Persze most felcsillant a remény, hogy végre olyan közegbe kerülhet, ahol nem zárják el egyetlen elmeroggyant gondolata vagy cselekedete miatt, sőt, hasznosítani is tudják. Bár Relael szépsége amúgy is magával ragadja, de hogy mérgezőnek titulálták, s nem is cáfolta, az megengedi neki a következtetést, hogy megfelelő lélek mellé társulhat.
Figyelmesen hallgat, majd a kezébe kapja a fésűt, s nem is rest nyomban kényeztetni a másikat.*
- Tetszik a hozzáállásod. Épp elég gondolat tud megfészkelni a fejben, nem szükséges még azon is rágódni, amin úgysem változtathatsz.
*Irigyli. Máris a múlt jut az eszébe, amit tán még senkinek nem mesélt el. Ha az elf a vérére gondol, hát Nelira is; saját ikre hószín tincseire, melyet díszítő ezüstszín szalagját utoljára vérben ázva látta a poros földön. A lány tiszta volt, mint a forrásvíz, mégis halálával képes volt és megmérgezett mindent, amit hátrahagyott. De a hosszúéletű szavai és a fésülő, valóban némileg gondoskodó kezei hamar elodázza a képsorokat.*
- Mesélhetnél róla. A frappáns megoldások ínyemre vannak. Nagyon szívesen segítek kitalálni egy méltó megtorlást. Ugyan az eszközeim hajdanán nem voltak túl kegyesek. Igyekszem visszafogni magam, ha arra van szükség. *Túl kedvesen mosolyogva mondja mindezt, pedig még mindig érzi a füstöt és a tüdejét nehezítő kormot a feltörő újabb emlékkép miatt.*
- A „méltatlan rágalmazásnak”, amit korábban említettél ehhez van köze? Különösképp nehezen viselem én is. *Ahogy minden őt ért bántást, sértést, vagy csak egyszerűen a nemtetszés kinyilvánítását. Tényleg szerencse a gyerek jelenléte. Egy esztendeje nem hagyott fájó nyomot senkiben pusztán azért, mert rosszul szóltak hozzá.*
*Mélyebben belemenve Nelirának is nehezére esne megfogalmaznia a gyermekkel való kapcsolatának a miértjeit. Tébolyult elméjét egyetlen viszonylag normális medrében tartó eszköze. Nem válna meg tőle egykönnyen, hiszen neki köszönhető, hogy hirtelen haragjában már nem rombol szét mindent maga körül, amit később még megbánna. Persze nem reformálta meg a világhoz való hozzáállását, csupán nem hagyja, hogy hurrikánként tomboljon.
Persze most felcsillant a remény, hogy végre olyan közegbe kerülhet, ahol nem zárják el egyetlen elmeroggyant gondolata vagy cselekedete miatt, sőt, hasznosítani is tudják. Bár Relael szépsége amúgy is magával ragadja, de hogy mérgezőnek titulálták, s nem is cáfolta, az megengedi neki a következtetést, hogy megfelelő lélek mellé társulhat.
Figyelmesen hallgat, majd a kezébe kapja a fésűt, s nem is rest nyomban kényeztetni a másikat.*
- Tetszik a hozzáállásod. Épp elég gondolat tud megfészkelni a fejben, nem szükséges még azon is rágódni, amin úgysem változtathatsz.
*Irigyli. Máris a múlt jut az eszébe, amit tán még senkinek nem mesélt el. Ha az elf a vérére gondol, hát Nelira is; saját ikre hószín tincseire, melyet díszítő ezüstszín szalagját utoljára vérben ázva látta a poros földön. A lány tiszta volt, mint a forrásvíz, mégis halálával képes volt és megmérgezett mindent, amit hátrahagyott. De a hosszúéletű szavai és a fésülő, valóban némileg gondoskodó kezei hamar elodázza a képsorokat.*
- Mesélhetnél róla. A frappáns megoldások ínyemre vannak. Nagyon szívesen segítek kitalálni egy méltó megtorlást. Ugyan az eszközeim hajdanán nem voltak túl kegyesek. Igyekszem visszafogni magam, ha arra van szükség. *Túl kedvesen mosolyogva mondja mindezt, pedig még mindig érzi a füstöt és a tüdejét nehezítő kormot a feltörő újabb emlékkép miatt.*
- A „méltatlan rágalmazásnak”, amit korábban említettél ehhez van köze? Különösképp nehezen viselem én is. *Ahogy minden őt ért bántást, sértést, vagy csak egyszerűen a nemtetszés kinyilvánítását. Tényleg szerencse a gyerek jelenléte. Egy esztendeje nem hagyott fájó nyomot senkiben pusztán azért, mert rosszul szóltak hozzá.*
6253. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-30 18:30:28
Üzenet elküldve: 2025-07-30 18:30:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bizalom//
*Kérdéses, hogy holnap kit akar majd szívesen felképelni. Vajon Norhelt lesz a szerencsés, mert miért ne? Vagy inkább magát akarja minden áron szembe köpni azért, amilyen most? Jelen pillanatban ez tűnik a valószínűbbnek, mert gyűlöli, ha bárki előtt gyengének mutatja magát. Most pedig zavart, elesett és az egész helyzetét rettentően elcseszettnek érzi. Főleg azért, mert most valóban csakis magára dühös, mert nem önmaga. Valahol meg mégis, de ez egy olyan oldala, amit eddig még ennek a baromnak sem volt hajlandó megmutatni. Ez pedig ijesztő, mert innen már majdnem biztos abban, hogy a krákogó vénasszony, a fürdőbe hozott nők és a hajóján hágott szajhák ellenére is még mindig fontos neki a férfi. Ettől pedig a hideg is kirázza.*
- Ne szokd meg. Téged ismerve nem sokszor fog előfordulni, hogy nekem kelljen sajnálkoznom.
*Horkan fel elpillantva, némi Ravikos daccal, amitől egy kicsit úgy érzi, hogy félállásban csak visszakapaszkodik a nyeregbe. Ebben Norhelt szabadkozása is nagyban hozzásegít. Egy futó pillantást ereszt meg a medence felé, ahonnan kiviharzott. Az arcára ösztönösen ráköltözik egy viszolygó grimasz, ahogy akaratlanul is elé tárul a látvány, amint egy másik nőt kóstolgat a vízben. Egy része azt kívánja, bár csak az a vén szipirtyó kívánna rá a férfira, hátha az elvenné a kedvét, de az a francos féltékenység, amit magának sem esik jól beismerni, inkább arra sarkallja, hogy mozduljon. És mozdul is, mert akarja Norheltet. Bár Thalénia sem tudhatja igazán, hogy mégis mi a fenét eszik rajta annyira. Most foghatná a vérében fellelhető, nagy mennyiségű alkoholra, de józanul is estek már egymásnak. Legalábbis ő józan volt, arra emlékszik. Nagyjából józan. Az meg majdnem ugyan az. Ilyenkor pedig, ha iszik, nem olyan könnyű azt mondani, hogy nem. És most nem is akar ellenkezni. Ahogy Norheltnek simul, ahogy megérzi a teste melegét, ujjai alatt az izmok feszülését, már az ellen sem tiltakozna, ha egyszerűen csak a falnak döntené. De nem lenne túl szép és erkölcsös bemutatkozás ebben a nyavalyás városban, ha a fürdőházból cipelné ki az őrség, mert vénasszonyokat riogat. Így hagyja, hogy a férfi vezesse. Ujjai finoman fognak a kezére, ajkait pedig ismét bűntudatosan préseli össze, ahogy a bicegő járást figyeli. Eddig az összes kínt és fájdalmat kívánta a férfinak, most meg tényleg annyira elment az esze és elszállt a dühe, hogy valóban megsajnálta. Sőt, a helyzetet borzasztóbbá varázsolja a tény, hogy még magát hibáztatja az egész miatt.
Csak akkor pillant el róla, mikor az ajtó nyílik. Először nem sokat lát Norhelttől, de a férfi beköszönése és a szobából érkező halk sikkantás nyomban felkelti a kíváncsiságát. Így mielőtt az ajtó becsukódna, azért még adódik lehetősége, hogy kipillantson a válla fölött és a riadt leányzó képébe vigyorogjon.*
- Mázlisták.
*Foglalja össze tömören a véleményét, ahogy tovább indulnak. Szerencsére a következő szoba már rájuk vár. Nincs sem rikácsoló vénasszony, sem hancúrozó párocska, senki olyan, akit most a háta közepére sem kíván.*
- Ha úriember lesz belőled, a végén még keresnem kell valami szerzetest, hogy űzze ki belőled ezt a démon.
*Azért a játékot tartva két oldalt belecsíp a levegőbe, mintha a képzeletbeli szoknyáját emelné meg és előad egy olyan ügyetlen pukedlizést, amibe épp, hogy nem borul a képére ebben a kellemesen illuminált állapotában. Akkor már inkább vihogva hagyja is a fenébe, hogy a kád szélén támogatást keresve ügyeskedje magát a vízbe. De még nem helyezkedik el, hanem Norhelt felé fordulva nyújtja a kezeit.*
- Mivel úgy mész, mint valami meglett korú vénember, segítsek?
*Otrombán széles és gúnyos vigyorral billenti félre a fejét, de valóban rendelkezésre áll, ha szükség lenne egy kis támogatásra, amíg a férfi is bemászik mellé.*
*Kérdéses, hogy holnap kit akar majd szívesen felképelni. Vajon Norhelt lesz a szerencsés, mert miért ne? Vagy inkább magát akarja minden áron szembe köpni azért, amilyen most? Jelen pillanatban ez tűnik a valószínűbbnek, mert gyűlöli, ha bárki előtt gyengének mutatja magát. Most pedig zavart, elesett és az egész helyzetét rettentően elcseszettnek érzi. Főleg azért, mert most valóban csakis magára dühös, mert nem önmaga. Valahol meg mégis, de ez egy olyan oldala, amit eddig még ennek a baromnak sem volt hajlandó megmutatni. Ez pedig ijesztő, mert innen már majdnem biztos abban, hogy a krákogó vénasszony, a fürdőbe hozott nők és a hajóján hágott szajhák ellenére is még mindig fontos neki a férfi. Ettől pedig a hideg is kirázza.*
- Ne szokd meg. Téged ismerve nem sokszor fog előfordulni, hogy nekem kelljen sajnálkoznom.
*Horkan fel elpillantva, némi Ravikos daccal, amitől egy kicsit úgy érzi, hogy félállásban csak visszakapaszkodik a nyeregbe. Ebben Norhelt szabadkozása is nagyban hozzásegít. Egy futó pillantást ereszt meg a medence felé, ahonnan kiviharzott. Az arcára ösztönösen ráköltözik egy viszolygó grimasz, ahogy akaratlanul is elé tárul a látvány, amint egy másik nőt kóstolgat a vízben. Egy része azt kívánja, bár csak az a vén szipirtyó kívánna rá a férfira, hátha az elvenné a kedvét, de az a francos féltékenység, amit magának sem esik jól beismerni, inkább arra sarkallja, hogy mozduljon. És mozdul is, mert akarja Norheltet. Bár Thalénia sem tudhatja igazán, hogy mégis mi a fenét eszik rajta annyira. Most foghatná a vérében fellelhető, nagy mennyiségű alkoholra, de józanul is estek már egymásnak. Legalábbis ő józan volt, arra emlékszik. Nagyjából józan. Az meg majdnem ugyan az. Ilyenkor pedig, ha iszik, nem olyan könnyű azt mondani, hogy nem. És most nem is akar ellenkezni. Ahogy Norheltnek simul, ahogy megérzi a teste melegét, ujjai alatt az izmok feszülését, már az ellen sem tiltakozna, ha egyszerűen csak a falnak döntené. De nem lenne túl szép és erkölcsös bemutatkozás ebben a nyavalyás városban, ha a fürdőházból cipelné ki az őrség, mert vénasszonyokat riogat. Így hagyja, hogy a férfi vezesse. Ujjai finoman fognak a kezére, ajkait pedig ismét bűntudatosan préseli össze, ahogy a bicegő járást figyeli. Eddig az összes kínt és fájdalmat kívánta a férfinak, most meg tényleg annyira elment az esze és elszállt a dühe, hogy valóban megsajnálta. Sőt, a helyzetet borzasztóbbá varázsolja a tény, hogy még magát hibáztatja az egész miatt.
Csak akkor pillant el róla, mikor az ajtó nyílik. Először nem sokat lát Norhelttől, de a férfi beköszönése és a szobából érkező halk sikkantás nyomban felkelti a kíváncsiságát. Így mielőtt az ajtó becsukódna, azért még adódik lehetősége, hogy kipillantson a válla fölött és a riadt leányzó képébe vigyorogjon.*
- Mázlisták.
*Foglalja össze tömören a véleményét, ahogy tovább indulnak. Szerencsére a következő szoba már rájuk vár. Nincs sem rikácsoló vénasszony, sem hancúrozó párocska, senki olyan, akit most a háta közepére sem kíván.*
- Ha úriember lesz belőled, a végén még keresnem kell valami szerzetest, hogy űzze ki belőled ezt a démon.
*Azért a játékot tartva két oldalt belecsíp a levegőbe, mintha a képzeletbeli szoknyáját emelné meg és előad egy olyan ügyetlen pukedlizést, amibe épp, hogy nem borul a képére ebben a kellemesen illuminált állapotában. Akkor már inkább vihogva hagyja is a fenébe, hogy a kád szélén támogatást keresve ügyeskedje magát a vízbe. De még nem helyezkedik el, hanem Norhelt felé fordulva nyújtja a kezeit.*
- Mivel úgy mész, mint valami meglett korú vénember, segítsek?
*Otrombán széles és gúnyos vigyorral billenti félre a fejét, de valóban rendelkezésre áll, ha szükség lenne egy kis támogatásra, amíg a férfi is bemászik mellé.*
6252. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-30 17:27:23
Üzenet elküldve: 2025-07-30 17:27:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bizalom//
*Norhelt még mindig liheg egy sort, mire végre elhangzik a nő szájából az a bizonyos mondat. Megtorpan. A homloka enyhén ráncba szalad, mintha csak hallucinált volna.*
- Nem?
*Kérdez vissza, miközben olyan bamba fejet vág, mint aki egyetlen szóval leütötték.
Aztán figyel. Hallgatja Ravikot, ahogy az próbálja összerakni, miért történt ez az egész viharos jelenet. Nem jellemző rá ez a félszeg, szinte zavart oldal. Ez a Ravik nem az, aki rendszeresen úgy rúg bele, mint egy túlfizetett bérmunkás egy rozsdás vödörbe. Ez valami más. Mintha egy teljesen másik nő állna előtte. Egy olyan, akinek nem mindegy, mit gondolnak róla, és még kevésbé mindegy, mit gondol ő Norheltről. És ettől a felismeréstől valahogy melegséget érez. Kellemeset. Már-már zavarba ejtően jót.
Az arcára sunyi félmosoly ül ki, de most nem az a szokásos, amit a felszolgálólányok fenekébe való belecsípés előtt villant, hanem valami szelídebb, értetlenebb fajtából. Figyeli, ahogy Ravik hadar, magyaráz, majd a vizes hajába túr. Norhelt karba font kézzel áll előtte, még mindig vizesen, még mindig fél lábbal sántikálva, és közben azon morfondírozik, hogy most akkor egy másik dimenzióba zuhantak, vagy ez tényleg Ravik?*
- Azt a rohadt... *Szalad ki belőle halkan, miközben a fejét kissé oldalra biccenti.* - Ez most komoly?
*A nő említi a vénasszonyt. Norhelt grimaszol, de inkább csak azért, mert eszébe jut az a bűzös, hároméves emlék. Tényleg itt volt, tényleg nővel. De hát nem történt semmi. Mármint... semmi említésre méltó. A nyakát vakargatja, aztán hirtelen a tarkóját, majd próbál valami félmosolyt elővarázsolni, ami azt sugallja, hogy teljesen ártatlan és minden csak félreértés.*
- Ugyan már, kedves... az nem volt semmi. Épp csak...
*Itt elharapja. Magától. Pedig ez ritka esemény. De úgy érzi, ha tovább beszél, hamarabb kap egy könyököst, mint hogy befejezhetné a mondatot.
Aztán jön az a megjegyzés. A hajóról. A szajhákról. Norhelt szemeit lesüti, száját oldalra húzza. Na, erre nincs frappáns válasz. Ami meglepő, mert többnyire a száján előbb jön ki a hülyeség, mint ahogy az agya észrevenné.
Csend lesz. Aztán Ravik felpillant és Norhelt felé lép. Ő meg csak áll, mint akit odaszegeztek. A bokája még mindig sajog, mintha törött volna, de csak legyint.*
- Ez semmiség. Bár tény, hogy benne van a tíz legnagyobb pucér zakózásom közt.
*A hangja vigyorba vált, de a vigyor még mindig csak félgőzzel működik. Nem meri elkiabálni.
És ekkor Ravik ott terem előtte. A kezei a mellkasán. Hüvelykujjai finoman simítanak végig a bőrén. Norhelt reflexből feszíti meg az izmait. A csókoknál viszont már megadja magát. Felmordul, mélyről, elégedetten. A kád gondolata jó. Az emelet még jobb. Az öltöző? Hát, az... kompromisszumos. De a nő olyan buja hangon suttog, hogy még egy nyavalyás pad is csábítónak hangzana.*
- A külön szoba kiváló lesz.
*Morogja, aztán finoman megragadja Ravik kezét, és maga után húzza, még mindig kissé bicegve.
Botorkálva halad a szobák felé, abban reménykedve, hogy ha benyit egy üres kád látványa fogadja majd. Be is próbálkozik az első ajtónál. Hiba. Odabent egy pár pontosan azt csinálja, amit ők is csinálnának, vagy csinálnak is, ha nem lenne közönség. Norhelt egy pillanatig figyeli őket, majd vigyorogva biccent.*
- Örvendek.
*Aztán visszacsukja az ajtót, mint aki semmit sem látott. Visszanéz Ravikra, megrántja a vállát.*
- Foglalt.
*A következő ajtó már szerencsére üres. Norhelt bebotorkál, és mikor meglátja a kád méretét, elégedetten szusszan.*
- Tökéletes.
*Odasántikál a kád mellé, és egyik kezét a levegőbe emelve, a másikkal a mellkasához hajlítva meghajol, olyan mozdulattal, amit egyszer látott egy inason, akit utána letartóztattak köztéren való illetlen viselkedésért.*
- Csak ön után, milédi.
*Norhelt még mindig liheg egy sort, mire végre elhangzik a nő szájából az a bizonyos mondat. Megtorpan. A homloka enyhén ráncba szalad, mintha csak hallucinált volna.*
- Nem?
*Kérdez vissza, miközben olyan bamba fejet vág, mint aki egyetlen szóval leütötték.
Aztán figyel. Hallgatja Ravikot, ahogy az próbálja összerakni, miért történt ez az egész viharos jelenet. Nem jellemző rá ez a félszeg, szinte zavart oldal. Ez a Ravik nem az, aki rendszeresen úgy rúg bele, mint egy túlfizetett bérmunkás egy rozsdás vödörbe. Ez valami más. Mintha egy teljesen másik nő állna előtte. Egy olyan, akinek nem mindegy, mit gondolnak róla, és még kevésbé mindegy, mit gondol ő Norheltről. És ettől a felismeréstől valahogy melegséget érez. Kellemeset. Már-már zavarba ejtően jót.
Az arcára sunyi félmosoly ül ki, de most nem az a szokásos, amit a felszolgálólányok fenekébe való belecsípés előtt villant, hanem valami szelídebb, értetlenebb fajtából. Figyeli, ahogy Ravik hadar, magyaráz, majd a vizes hajába túr. Norhelt karba font kézzel áll előtte, még mindig vizesen, még mindig fél lábbal sántikálva, és közben azon morfondírozik, hogy most akkor egy másik dimenzióba zuhantak, vagy ez tényleg Ravik?*
- Azt a rohadt... *Szalad ki belőle halkan, miközben a fejét kissé oldalra biccenti.* - Ez most komoly?
*A nő említi a vénasszonyt. Norhelt grimaszol, de inkább csak azért, mert eszébe jut az a bűzös, hároméves emlék. Tényleg itt volt, tényleg nővel. De hát nem történt semmi. Mármint... semmi említésre méltó. A nyakát vakargatja, aztán hirtelen a tarkóját, majd próbál valami félmosolyt elővarázsolni, ami azt sugallja, hogy teljesen ártatlan és minden csak félreértés.*
- Ugyan már, kedves... az nem volt semmi. Épp csak...
*Itt elharapja. Magától. Pedig ez ritka esemény. De úgy érzi, ha tovább beszél, hamarabb kap egy könyököst, mint hogy befejezhetné a mondatot.
Aztán jön az a megjegyzés. A hajóról. A szajhákról. Norhelt szemeit lesüti, száját oldalra húzza. Na, erre nincs frappáns válasz. Ami meglepő, mert többnyire a száján előbb jön ki a hülyeség, mint ahogy az agya észrevenné.
Csend lesz. Aztán Ravik felpillant és Norhelt felé lép. Ő meg csak áll, mint akit odaszegeztek. A bokája még mindig sajog, mintha törött volna, de csak legyint.*
- Ez semmiség. Bár tény, hogy benne van a tíz legnagyobb pucér zakózásom közt.
*A hangja vigyorba vált, de a vigyor még mindig csak félgőzzel működik. Nem meri elkiabálni.
És ekkor Ravik ott terem előtte. A kezei a mellkasán. Hüvelykujjai finoman simítanak végig a bőrén. Norhelt reflexből feszíti meg az izmait. A csókoknál viszont már megadja magát. Felmordul, mélyről, elégedetten. A kád gondolata jó. Az emelet még jobb. Az öltöző? Hát, az... kompromisszumos. De a nő olyan buja hangon suttog, hogy még egy nyavalyás pad is csábítónak hangzana.*
- A külön szoba kiváló lesz.
*Morogja, aztán finoman megragadja Ravik kezét, és maga után húzza, még mindig kissé bicegve.
Botorkálva halad a szobák felé, abban reménykedve, hogy ha benyit egy üres kád látványa fogadja majd. Be is próbálkozik az első ajtónál. Hiba. Odabent egy pár pontosan azt csinálja, amit ők is csinálnának, vagy csinálnak is, ha nem lenne közönség. Norhelt egy pillanatig figyeli őket, majd vigyorogva biccent.*
- Örvendek.
*Aztán visszacsukja az ajtót, mint aki semmit sem látott. Visszanéz Ravikra, megrántja a vállát.*
- Foglalt.
*A következő ajtó már szerencsére üres. Norhelt bebotorkál, és mikor meglátja a kád méretét, elégedetten szusszan.*
- Tökéletes.
*Odasántikál a kád mellé, és egyik kezét a levegőbe emelve, a másikkal a mellkasához hajlítva meghajol, olyan mozdulattal, amit egyszer látott egy inason, akit utána letartóztattak köztéren való illetlen viselkedésért.*
- Csak ön után, milédi.
6251. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-30 15:47:33
Üzenet elküldve: 2025-07-30 15:47:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Annottah//
* Természetesen az ork se tud többet a furcsa alak terveiről, mint ő. Abban legalább egyetértenek, hogy valóban furcsa egy fickó volt.
Amíg hallgatja Zzulyaras szavait, folytatja a tányér kiürítését. Az ételt majdnem kiköpi, amikor a másik törékeny rózsaszálnak nevezi. Végül is találó, hiszen ahogy a mondás is tartja, nincs rózsa tövis nélkül. *
– Bazdmeg. * Ez leginkább annak szól, hogy az ork miatt majdnem félrenyelt. Iszik is rá egy kortyot. *
– Ugyan már! Rólad messziről lerí, hogy a légynek se ártanál! Orkhoz képest egész kulturált is vagy. * Elvigyorodik a maga módján őszinte, kedves bókon. *
– Komolyra fordítva a szót: azt reméltem, te talán tudsz valamit erről a kürtszóról. Sokan azt beszélik, hogy orkok voltak – és te ork vagy! De úgy látom, te afféle kitaszított, jámbor, városi ork vagy már. Gondolom, a tököd se olyan kemény, mint a pusztai orkoknak. * Vékony jégen táncol Annottah, de szeret veszélyesen élni. Sőt, csak úgy szeret igazán. Pulzusa megemelkedik, izmai megfeszülnek, készen arra, ha esetleg ugrani kéne, mert asztaltársának elege lenne a bántó szavakból. *
* Természetesen az ork se tud többet a furcsa alak terveiről, mint ő. Abban legalább egyetértenek, hogy valóban furcsa egy fickó volt.
Amíg hallgatja Zzulyaras szavait, folytatja a tányér kiürítését. Az ételt majdnem kiköpi, amikor a másik törékeny rózsaszálnak nevezi. Végül is találó, hiszen ahogy a mondás is tartja, nincs rózsa tövis nélkül. *
– Bazdmeg. * Ez leginkább annak szól, hogy az ork miatt majdnem félrenyelt. Iszik is rá egy kortyot. *
– Ugyan már! Rólad messziről lerí, hogy a légynek se ártanál! Orkhoz képest egész kulturált is vagy. * Elvigyorodik a maga módján őszinte, kedves bókon. *
– Komolyra fordítva a szót: azt reméltem, te talán tudsz valamit erről a kürtszóról. Sokan azt beszélik, hogy orkok voltak – és te ork vagy! De úgy látom, te afféle kitaszított, jámbor, városi ork vagy már. Gondolom, a tököd se olyan kemény, mint a pusztai orkoknak. * Vékony jégen táncol Annottah, de szeret veszélyesen élni. Sőt, csak úgy szeret igazán. Pulzusa megemelkedik, izmai megfeszülnek, készen arra, ha esetleg ugrani kéne, mert asztaltársának elege lenne a bántó szavakból. *
6250. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-30 09:05:50
Üzenet elküldve: 2025-07-30 09:05:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az alkímia határai//
- A hibáiból tanul mindenki.
* Adja hozzá saját gondolatait. A méregkeveréshez nem kell sokat hozzátennie, biztos benne, hogy Nestar is végig tudja vezetni ezt a fejében, hogy milyen képet alkotna az orkról, ha mérgekkel látnák. Biztosan nem azt, hogy megsemmisíteni tervezi. *
- Tervbe van véve, azonban szerintem jelenleg csak rontana a rólam alkotott képen, ha azt látnák, hogy mérgekkel ügyeskedem. A jövőben remélem, elsajátíthatom. Főleg, ha a jövő mellettünk áll. Ha minden olyan gördülékenyen megy, mint eddig, akkor hamarosan még időm is lesz rá.
* Márpedig az ajánlásoknak olyan ereje van, ami felsőbb körökben sorsfordító is lehet. Cagon pedig pont ezt szeretné elérni, hogy megfordítsa sorsát. Bólint egyet Nestar felé, majd feláll és az asztalához sétál. Fiókjából elővesz egy hófehér lapot, kinézetre és tapintásra is kiváló anyag. Hamarosan Nestar elé kerül egy üres papír, mellé egy toll, tintába mártva. Amióta ajánlásokat gyűjt, azóta mindig van nála egy-két üres papír, hogy arra kérhesse mások ajánlását. Míg a mester kezében a toll lángokra kap, addig Cagon leül, és ha kell, önt még egy pohárral. Hihetetlennek éli meg ezt a pillanatot. Miután végzett, röviden átolvassa. Halványan elmosolyodik, majd egy borítékba helyezi az ajánlást, majd lezárja. Eme boríték csakis akkor lesz kinyitva, ha újra találkozik azzal a tisztel, hogy bemutathassa az eredményét. *
- Kiváló, sőt, tökéletes. Nem is tudom mivel hálálhatnám meg a belém vetett bizalmat. Ha esetleg bármire szüksége lenne, csak szóljon és megpróbálok eleget tenni a kérésnek.
* Bár kérdés magáért beszél. Mégis mit tudna csinálni egy közönséges ork, egy nemesért? Bár ezt nem neki kell kitalálnia. Nestar a város okosainak egyike, biztos képes valamit kitalálni, hogy ne saját kezeit mocskolja be. Csak természetes, hogy egy ilyen támogatásért valamit viszonoznia kell. Nem lepődne meg, ha a kérés évekkel később érkezne, s attól sem, ha másnap egyből. *
- Ha szabad kérdeznem, említettél valami karavánutat. Wegtoren irányába terveztek terjeszkedni?
- A hibáiból tanul mindenki.
* Adja hozzá saját gondolatait. A méregkeveréshez nem kell sokat hozzátennie, biztos benne, hogy Nestar is végig tudja vezetni ezt a fejében, hogy milyen képet alkotna az orkról, ha mérgekkel látnák. Biztosan nem azt, hogy megsemmisíteni tervezi. *
- Tervbe van véve, azonban szerintem jelenleg csak rontana a rólam alkotott képen, ha azt látnák, hogy mérgekkel ügyeskedem. A jövőben remélem, elsajátíthatom. Főleg, ha a jövő mellettünk áll. Ha minden olyan gördülékenyen megy, mint eddig, akkor hamarosan még időm is lesz rá.
* Márpedig az ajánlásoknak olyan ereje van, ami felsőbb körökben sorsfordító is lehet. Cagon pedig pont ezt szeretné elérni, hogy megfordítsa sorsát. Bólint egyet Nestar felé, majd feláll és az asztalához sétál. Fiókjából elővesz egy hófehér lapot, kinézetre és tapintásra is kiváló anyag. Hamarosan Nestar elé kerül egy üres papír, mellé egy toll, tintába mártva. Amióta ajánlásokat gyűjt, azóta mindig van nála egy-két üres papír, hogy arra kérhesse mások ajánlását. Míg a mester kezében a toll lángokra kap, addig Cagon leül, és ha kell, önt még egy pohárral. Hihetetlennek éli meg ezt a pillanatot. Miután végzett, röviden átolvassa. Halványan elmosolyodik, majd egy borítékba helyezi az ajánlást, majd lezárja. Eme boríték csakis akkor lesz kinyitva, ha újra találkozik azzal a tisztel, hogy bemutathassa az eredményét. *
- Kiváló, sőt, tökéletes. Nem is tudom mivel hálálhatnám meg a belém vetett bizalmat. Ha esetleg bármire szüksége lenne, csak szóljon és megpróbálok eleget tenni a kérésnek.
* Bár kérdés magáért beszél. Mégis mit tudna csinálni egy közönséges ork, egy nemesért? Bár ezt nem neki kell kitalálnia. Nestar a város okosainak egyike, biztos képes valamit kitalálni, hogy ne saját kezeit mocskolja be. Csak természetes, hogy egy ilyen támogatásért valamit viszonoznia kell. Nem lepődne meg, ha a kérés évekkel később érkezne, s attól sem, ha másnap egyből. *
- Ha szabad kérdeznem, említettél valami karavánutat. Wegtoren irányába terveztek terjeszkedni?
6249. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-30 08:47:41
Üzenet elküldve: 2025-07-30 08:47:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bizalom//
*Hallja a férfi hangját, a hangos loccsanást is, de nem fékezi meg a lépteit. Már csak az az egy cél lebeg előtte, hogy minél hamarabb az öltözőben legyen, ruhában és utána elhúzhasson ebből a kócerájból és a nyomorult városból. És olyan közel a cél, mikor megérzi a vállán a kezét. Megáll, de nem néz hátra rögtön. Csak áll, pattanásig feszülve, a meleg, párás levegőben, ami már rég nem kényelmes, hanem inkább ragacsos teherként ül meg a bőrén. Érthetően jut el a füléig minden egyes szó. Kérdez és választ akar. Ő pedig csak pislog maga elé, mintha el tudná odázni azzal a választ, hogy a padlón keres valami repedést, amiben elbújhatna. De végül mégis megfordul. Nem sieti el, mintha minden bátorsága elszállt volna, hogy szembenézzen a férfival. Visszhangzik benne, "már megint rosszul". Ettől pedig nem csak a zavarodottság, a harag gyűlik benne, hanem a bűntudat is. Először csak a lábait nézi, majd lassan a mellkasára pillant. Figyeli a legördülő vízcseppeket, a szemeit már nehezebben emeli rá, de lassan mégis felpillant. Hosszan felsóhajt. Ez a sóhaj pedig most bővelkedik tanácstalanságban.*
- Nem csináltál rosszul semmit.
*Feleli, mintha mentegetőzni készülne.*
- Csak túlgondolok mindent a francos pálinka miatt.
*Dörzsöl a karjaira, pedig most nem fázik. Sőt, szinte már fojtó a meleg, ami körbe öleli. De nem csak a fürdő levegője teszi, hanem minden más is, ami benne forrong. A méreg, az a francos sóvárgás és minden más, amit az alkohol csak jobban felerősít benne.*
- Az a vénasszony... A krákogása, mint egy kijózanító pofon.
*Nyögi, ahogy idegesen a vizes tincseibe túr. Most rohadt jó lenne, ha a pipa itt lenne nála. Akkor kipöfékelhetné ezt a sok baromságot, ami a fejében kavarog, ahelyett, hogy Norheltből csinál bolondot és a saját haját markolássza.*
- Felbosszantott az, hogy ezek szerint régi ismerősök vagytok. Hogy tényleg voltál itt már más nővel, és mégis volt pofád a fürdő lehetőségét felvetni. Én meg hülye módon bele is mentem.
*Végül leengedi a kezeit, de pótcselekvésként most kénytelen az ujjait morzsolgatni, mint ideges gyerek a számonkérés közepén. Elkapja a pillantásait a férfi szemeiről, jobb híján ismét a mellkasát bámulva. Az ötlet nem a legjobb, de most ezzel kell beérnie. Pedig sokkal szívesebben karolná át megint, ahelyett, hogy haragvón és bűntudattal csak bámulja a vízcseppek gördülését.*
- Csak úgy érzem, hogy megint vakon hagyom, hogy idiótát csinálj belőlem. Annak ellenére, hogy most nincs hajóm, ahová a szajháidat viheted.
*Vonja meg a vállait egyszerűen, mintha nem számítana, de a hangja elárulja, hogy igenis számít. Nyögve dörzsöl a halántékára. A fojtó levegő, az alkohol és a feszültség kezd veszélyes elegyet alkotni a fejében. Ahelyett, hogy a feje tisztulna, ahelyett, hogy világosan látna, egyre inkább csak tompul. Arról nem is beszélve, hogy a kőszívének imponáló, hogy ez a fajankó utána jött, méghozzá sántítva. A haját sem ordította le a fejéről mérgében, pedig valahol most bizony éppen a nő érdemelné meg, hogy fejmosást kapjon.*
- Azt hiszem csak túl sokat akarok egyszerre.
*Dünnyögi halkan, miközben ismét az arcára pillant.*
- A bokád... nagyon fáj?
*Sóhajt fel hosszan, bőséggel itatva át bűntudattal, ahogy egy óvatos lépést tesz felé. Határozottan nem így képzelte ezt a fürdést. Valószínűleg egyikőjük sem. És most tessék, a végén még az ostoba női dac miatt megnyomorítja Norheltet. Az ajkát beharapva ejti ki a kezéből a törölközőt a földre, miközben egy újabb kis lépéssel teljesen a férfi elé lép. Kezei óvatosan simítanak a mellkasára, hüvelykujjaival finoman cirógatva a bőrére.*
- Talán fel kéne írnod valahová, hogy most az egyszer azt hiszem nekem kell téged kiengesztelni. Valahol, ahol nem vagyunk ennyire szem előtt.
*Nyújtózik fel a kulcscsontjára csókolva.*
- Talán egy külön medencében. Vagy egy emeleti szobában.
*Búgja a bőrére, minden felvetett ötlet után pedig újabb csókok érkeznek a bőrére, amíg el nem éri a nyakát.*
- Akár egy szűk kis öltözőben.
*Suttogja halkan, miközben egyik keze átöleli a férfit a karja alatt, a másik pedig gyengéden siklik le az oldalán, a csípőjénél megállva. Ha Norhelt nem húzódik el mérgében, akkor teljes testével neki simul, ajkai pedig felkutatják a férfiét. De mielőtt még megcsókolná ismét a szemeit keresik fel. Le sem tagadhatná önmagát. Szeszélyes boszorkánynak tartják, ha józan. Hát, amikor a kelleténél több az alkohol az ereiben. De most mégis a részegség mellett valóban őszinte megbánással néz fel rá.*
- Tényleg nagyon sajnálom.
*Sóhajtja, majd mielőtt bármi újabb ostobaság kiszökne a száján, sokkal kellemesebb ötletnek bizonyul az, ahogy forrón az ajkaira csókol.*
*Hallja a férfi hangját, a hangos loccsanást is, de nem fékezi meg a lépteit. Már csak az az egy cél lebeg előtte, hogy minél hamarabb az öltözőben legyen, ruhában és utána elhúzhasson ebből a kócerájból és a nyomorult városból. És olyan közel a cél, mikor megérzi a vállán a kezét. Megáll, de nem néz hátra rögtön. Csak áll, pattanásig feszülve, a meleg, párás levegőben, ami már rég nem kényelmes, hanem inkább ragacsos teherként ül meg a bőrén. Érthetően jut el a füléig minden egyes szó. Kérdez és választ akar. Ő pedig csak pislog maga elé, mintha el tudná odázni azzal a választ, hogy a padlón keres valami repedést, amiben elbújhatna. De végül mégis megfordul. Nem sieti el, mintha minden bátorsága elszállt volna, hogy szembenézzen a férfival. Visszhangzik benne, "már megint rosszul". Ettől pedig nem csak a zavarodottság, a harag gyűlik benne, hanem a bűntudat is. Először csak a lábait nézi, majd lassan a mellkasára pillant. Figyeli a legördülő vízcseppeket, a szemeit már nehezebben emeli rá, de lassan mégis felpillant. Hosszan felsóhajt. Ez a sóhaj pedig most bővelkedik tanácstalanságban.*
- Nem csináltál rosszul semmit.
*Feleli, mintha mentegetőzni készülne.*
- Csak túlgondolok mindent a francos pálinka miatt.
*Dörzsöl a karjaira, pedig most nem fázik. Sőt, szinte már fojtó a meleg, ami körbe öleli. De nem csak a fürdő levegője teszi, hanem minden más is, ami benne forrong. A méreg, az a francos sóvárgás és minden más, amit az alkohol csak jobban felerősít benne.*
- Az a vénasszony... A krákogása, mint egy kijózanító pofon.
*Nyögi, ahogy idegesen a vizes tincseibe túr. Most rohadt jó lenne, ha a pipa itt lenne nála. Akkor kipöfékelhetné ezt a sok baromságot, ami a fejében kavarog, ahelyett, hogy Norheltből csinál bolondot és a saját haját markolássza.*
- Felbosszantott az, hogy ezek szerint régi ismerősök vagytok. Hogy tényleg voltál itt már más nővel, és mégis volt pofád a fürdő lehetőségét felvetni. Én meg hülye módon bele is mentem.
*Végül leengedi a kezeit, de pótcselekvésként most kénytelen az ujjait morzsolgatni, mint ideges gyerek a számonkérés közepén. Elkapja a pillantásait a férfi szemeiről, jobb híján ismét a mellkasát bámulva. Az ötlet nem a legjobb, de most ezzel kell beérnie. Pedig sokkal szívesebben karolná át megint, ahelyett, hogy haragvón és bűntudattal csak bámulja a vízcseppek gördülését.*
- Csak úgy érzem, hogy megint vakon hagyom, hogy idiótát csinálj belőlem. Annak ellenére, hogy most nincs hajóm, ahová a szajháidat viheted.
*Vonja meg a vállait egyszerűen, mintha nem számítana, de a hangja elárulja, hogy igenis számít. Nyögve dörzsöl a halántékára. A fojtó levegő, az alkohol és a feszültség kezd veszélyes elegyet alkotni a fejében. Ahelyett, hogy a feje tisztulna, ahelyett, hogy világosan látna, egyre inkább csak tompul. Arról nem is beszélve, hogy a kőszívének imponáló, hogy ez a fajankó utána jött, méghozzá sántítva. A haját sem ordította le a fejéről mérgében, pedig valahol most bizony éppen a nő érdemelné meg, hogy fejmosást kapjon.*
- Azt hiszem csak túl sokat akarok egyszerre.
*Dünnyögi halkan, miközben ismét az arcára pillant.*
- A bokád... nagyon fáj?
*Sóhajt fel hosszan, bőséggel itatva át bűntudattal, ahogy egy óvatos lépést tesz felé. Határozottan nem így képzelte ezt a fürdést. Valószínűleg egyikőjük sem. És most tessék, a végén még az ostoba női dac miatt megnyomorítja Norheltet. Az ajkát beharapva ejti ki a kezéből a törölközőt a földre, miközben egy újabb kis lépéssel teljesen a férfi elé lép. Kezei óvatosan simítanak a mellkasára, hüvelykujjaival finoman cirógatva a bőrére.*
- Talán fel kéne írnod valahová, hogy most az egyszer azt hiszem nekem kell téged kiengesztelni. Valahol, ahol nem vagyunk ennyire szem előtt.
*Nyújtózik fel a kulcscsontjára csókolva.*
- Talán egy külön medencében. Vagy egy emeleti szobában.
*Búgja a bőrére, minden felvetett ötlet után pedig újabb csókok érkeznek a bőrére, amíg el nem éri a nyakát.*
- Akár egy szűk kis öltözőben.
*Suttogja halkan, miközben egyik keze átöleli a férfit a karja alatt, a másik pedig gyengéden siklik le az oldalán, a csípőjénél megállva. Ha Norhelt nem húzódik el mérgében, akkor teljes testével neki simul, ajkai pedig felkutatják a férfiét. De mielőtt még megcsókolná ismét a szemeit keresik fel. Le sem tagadhatná önmagát. Szeszélyes boszorkánynak tartják, ha józan. Hát, amikor a kelleténél több az alkohol az ereiben. De most mégis a részegség mellett valóban őszinte megbánással néz fel rá.*
- Tényleg nagyon sajnálom.
*Sóhajtja, majd mielőtt bármi újabb ostobaság kiszökne a száján, sokkal kellemesebb ötletnek bizonyul az, ahogy forrón az ajkaira csókol.*
6248. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-29 21:37:37
Üzenet elküldve: 2025-07-29 21:37:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Kicsit szokatlan számára, hogy Nelira maga mellé fogad egy kölyköt, s azt istápolja egy évig, de betudja annak, hogy biztos hasznára van a gyermek, elvégre ellenkező esetben csupán koloncok az ember nyakán.*
- Jól van.
*Hagyja ennyiben a titoktartás dolgát, közben félrebiccentett fejjel legelteti szemeit Nelirán. Kellemes látvány, olyan, akivel örömmel kezdené el gyakorolni a rajzolást, és van benne valami sötétség, amely mindig felkelti Relael figyelmét. Jobban belegondolva egyetlen szeretője sem volt jótét lélek, s olyan alakkal legfeljebb kihívásból hálna. Örömmel csábítana bűnbe egy szentet.*
- Amint sikerül elsimítani Agin ügyét. Ha egyáltalán el lehet simítani.
*Sóhaja jelzi, hogy szíve szerint már úton lenne vissza a Kikötőbe, de nem fogja addig elhagyni a várost, amíg nem tesznek pontot ennek az ügynek a végére.*
- Illetve még akad egy másik elintéznivalóm is, de lehet azt kénytelen leszek elhalasztani. Még azt sem tudom pontosan hogyan fogjak hozzá.
*Örömmel adja át fésűjét Nelira számára. Az érintések persze kéjről árulkodnak, de Relael lát bennük némi gondoskodást. Nővérével gyakran fésülték ki egymás haját, vagy segítettek egymásnak elaludni azzal, hogy egymást ölelték át, vagy cirógatták a hátukat. Azok a lágy érintések mindig megnyugtatták, és kiürítették zajos elméjét.*
- Ő nem kifejezetten. Nem nyugtalanít semmi, amire nincs ráhatásom, az ő helyzetére pedig nincs ráhatásom már.
*Szemhéjait lezárva élvezi a kényeztetést. Nem világos számára Nelira rajongása, amivel kitünteti őt, de nem rest élni vele és használni.*
- Mielőtt a fogadóba érkeztem volt egy felkavaró beszélgetésem egy régi ismerőssel, amit nem is értek igazából.
*Ahogy felidézi az elhangzottakat megint ökölbe szorul a keze. Kedve lenne most rögtön visszasietni, hogy Intathra törje az ajtót és az arcába ordítson.*
- Azt viszont tudom, hogy nem hagyhatom ennyiben, de még nem eszeltem ki semmi frappáns visszavágót.
*Kicsit szokatlan számára, hogy Nelira maga mellé fogad egy kölyköt, s azt istápolja egy évig, de betudja annak, hogy biztos hasznára van a gyermek, elvégre ellenkező esetben csupán koloncok az ember nyakán.*
- Jól van.
*Hagyja ennyiben a titoktartás dolgát, közben félrebiccentett fejjel legelteti szemeit Nelirán. Kellemes látvány, olyan, akivel örömmel kezdené el gyakorolni a rajzolást, és van benne valami sötétség, amely mindig felkelti Relael figyelmét. Jobban belegondolva egyetlen szeretője sem volt jótét lélek, s olyan alakkal legfeljebb kihívásból hálna. Örömmel csábítana bűnbe egy szentet.*
- Amint sikerül elsimítani Agin ügyét. Ha egyáltalán el lehet simítani.
*Sóhaja jelzi, hogy szíve szerint már úton lenne vissza a Kikötőbe, de nem fogja addig elhagyni a várost, amíg nem tesznek pontot ennek az ügynek a végére.*
- Illetve még akad egy másik elintéznivalóm is, de lehet azt kénytelen leszek elhalasztani. Még azt sem tudom pontosan hogyan fogjak hozzá.
*Örömmel adja át fésűjét Nelira számára. Az érintések persze kéjről árulkodnak, de Relael lát bennük némi gondoskodást. Nővérével gyakran fésülték ki egymás haját, vagy segítettek egymásnak elaludni azzal, hogy egymást ölelték át, vagy cirógatták a hátukat. Azok a lágy érintések mindig megnyugtatták, és kiürítették zajos elméjét.*
- Ő nem kifejezetten. Nem nyugtalanít semmi, amire nincs ráhatásom, az ő helyzetére pedig nincs ráhatásom már.
*Szemhéjait lezárva élvezi a kényeztetést. Nem világos számára Nelira rajongása, amivel kitünteti őt, de nem rest élni vele és használni.*
- Mielőtt a fogadóba érkeztem volt egy felkavaró beszélgetésem egy régi ismerőssel, amit nem is értek igazából.
*Ahogy felidézi az elhangzottakat megint ökölbe szorul a keze. Kedve lenne most rögtön visszasietni, hogy Intathra törje az ajtót és az arcába ordítson.*
- Azt viszont tudom, hogy nem hagyhatom ennyiben, de még nem eszeltem ki semmi frappáns visszavágót.
6247. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-29 20:32:10
Üzenet elküldve: 2025-07-29 20:32:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Natukoya//
*Halkan felsóhajt, mikor Natukoya északról kérdezi*
- Észak más, zordabb, de ott is van élet. A törpök sok sört főznek, a bor már más kérdés. Ritkább, és inkább a tóvidék környékén készítenek. Na meg lent délen, Wegtoren környékén.
A sivag közelsége, és a déli tengeri szél igencsak szeszélyessé teszi az időjárást. De az ottani szőlőtermesztők valahogy mindezen körülményekhez tökéletesen tudtak alkalmazkodni. A hegyekből csörgedező patakokat hosszú kis csatornákkal juttatják el a szőlőkbe. Páratlan megoldásokat találtak ki az ottlakók.*mondja, miközben lelki szemei előtt felidézi a tájat. Az ottani népek sokkal jobban elfogadják őket, sokkal könnyebb velük kereskedni, mégis a vidék ütőere Arthenior, a levegő városa. A térség lüktető, dobogó szíve, minden itt összpontosul.
A selyemrévről mondottakon kicsit eltöpreng. Jól védhető helynek tűnik, amit valószínűleg hamarosan felfedez. Amúgy sem ártana újabb kapcsolatokra szert tennie. *
-Nem annyira ostobaság a mágikus védelem, de ahhoz igencsak nagy hatalmú varázslókra van szükség. Nem is egyre.*nyugtázza a város védelméről hallottakat.
Ezt követően aztán végre rátérnek a lényegre, az evésre.*
- Ó, őzragu. Az egyik legfinomabb hús.*mosolyodik el, miközben int egy felszolgálónak, mert ő bizony már rendelne.
Nem is kell olyan sokat várnia, hogy az asztalukhoz lépjen egy jól megtermett férfi, aki ugyan kicsit mogorván néz rá, de az arany már ott csillog a kezében.*
- A kalauzom szerint itt szolgálják fel a térség legfinomabb őzraguját, így szeretném jó magam is megkóstolni.*mondja, miközben igyekszik magára erőltetni egy kicsit kedvesebb ábrázatot. Nem akar ő bajba kerülni, nem azért jött, hogy egyből kiutálják innen. A fogadósokkal mindig érdemes jó viszonyt ápolni, hiszen elég sok mindent tudnak meg első kézből.*
- Natukoya mester, te mit ennél?*megvárja, míg az öreg óriás válaszol, aztán folytatja.*
- A vacsora mellé dukál egy jóféle vörösbor is a vadhúshoz. Én egy pohárral kérnék még a legjobb helyi borból. Natukoya, te sört szeretnél, vagy bort kérsz?*állapodik meg végül a tekintete az óriáson, miközben az aranyat leteszi az asztallapra.*
*Halkan felsóhajt, mikor Natukoya északról kérdezi*
- Észak más, zordabb, de ott is van élet. A törpök sok sört főznek, a bor már más kérdés. Ritkább, és inkább a tóvidék környékén készítenek. Na meg lent délen, Wegtoren környékén.
A sivag közelsége, és a déli tengeri szél igencsak szeszélyessé teszi az időjárást. De az ottani szőlőtermesztők valahogy mindezen körülményekhez tökéletesen tudtak alkalmazkodni. A hegyekből csörgedező patakokat hosszú kis csatornákkal juttatják el a szőlőkbe. Páratlan megoldásokat találtak ki az ottlakók.*mondja, miközben lelki szemei előtt felidézi a tájat. Az ottani népek sokkal jobban elfogadják őket, sokkal könnyebb velük kereskedni, mégis a vidék ütőere Arthenior, a levegő városa. A térség lüktető, dobogó szíve, minden itt összpontosul.
A selyemrévről mondottakon kicsit eltöpreng. Jól védhető helynek tűnik, amit valószínűleg hamarosan felfedez. Amúgy sem ártana újabb kapcsolatokra szert tennie. *
-Nem annyira ostobaság a mágikus védelem, de ahhoz igencsak nagy hatalmú varázslókra van szükség. Nem is egyre.*nyugtázza a város védelméről hallottakat.
Ezt követően aztán végre rátérnek a lényegre, az evésre.*
- Ó, őzragu. Az egyik legfinomabb hús.*mosolyodik el, miközben int egy felszolgálónak, mert ő bizony már rendelne.
Nem is kell olyan sokat várnia, hogy az asztalukhoz lépjen egy jól megtermett férfi, aki ugyan kicsit mogorván néz rá, de az arany már ott csillog a kezében.*
- A kalauzom szerint itt szolgálják fel a térség legfinomabb őzraguját, így szeretném jó magam is megkóstolni.*mondja, miközben igyekszik magára erőltetni egy kicsit kedvesebb ábrázatot. Nem akar ő bajba kerülni, nem azért jött, hogy egyből kiutálják innen. A fogadósokkal mindig érdemes jó viszonyt ápolni, hiszen elég sok mindent tudnak meg első kézből.*
- Natukoya mester, te mit ennél?*megvárja, míg az öreg óriás válaszol, aztán folytatja.*
- A vacsora mellé dukál egy jóféle vörösbor is a vadhúshoz. Én egy pohárral kérnék még a legjobb helyi borból. Natukoya, te sört szeretnél, vagy bort kérsz?*állapodik meg végül a tekintete az óriáson, miközben az aranyat leteszi az asztallapra.*
6246. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-29 12:25:41
Üzenet elküldve: 2025-07-29 12:25:41
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Annottah//
*Már kínosnak érzi az ebédet. Már ha ilyen érdekelné. Annottah már jóval korábban elutasította, tehát semmire nem számíthat. Nem is baj. Attól még próbálkozik persze, sejtve hogy semmi sem lesz köztük. Az ebéd megérkezésével ő is elsőnek italát kóstolja, majd rátér a főfogásra. A sötételf tesz fel egy érdekes kérdést. Letörli az ételt a szájáról, majd válaszol a kérdésre.*
-Ez egy nagyon jó kérdés. Az én fejemben is végigfutott, hogy mi is lehetett a célja.
*Ez a válasz meglepően igaznak hat, mert igaz. Maga Zzul sem tudja, hogy Mervnek mi lehetett a terve, de a reggeli események alapján semmi jó. Szemei is pont ezt az aggodalmat vagy inkább kérdést tükrözik.*
-Számomra inkább az a furcsa, hogy engem biztonságosabb partnernek tartasz, mint egy embert.
*Mondja két kis falat között, majd ahogy lenyelte folytatja.*
-Beismerem, hogy baljóslatú alak volt, de ő ellene könnyebben tudnál védekezni. Hozzám képest egy törékeny rózsaszál vagy.
*Bókol a sötételfnek.*
*Már kínosnak érzi az ebédet. Már ha ilyen érdekelné. Annottah már jóval korábban elutasította, tehát semmire nem számíthat. Nem is baj. Attól még próbálkozik persze, sejtve hogy semmi sem lesz köztük. Az ebéd megérkezésével ő is elsőnek italát kóstolja, majd rátér a főfogásra. A sötételf tesz fel egy érdekes kérdést. Letörli az ételt a szájáról, majd válaszol a kérdésre.*
-Ez egy nagyon jó kérdés. Az én fejemben is végigfutott, hogy mi is lehetett a célja.
*Ez a válasz meglepően igaznak hat, mert igaz. Maga Zzul sem tudja, hogy Mervnek mi lehetett a terve, de a reggeli események alapján semmi jó. Szemei is pont ezt az aggodalmat vagy inkább kérdést tükrözik.*
-Számomra inkább az a furcsa, hogy engem biztonságosabb partnernek tartasz, mint egy embert.
*Mondja két kis falat között, majd ahogy lenyelte folytatja.*
-Beismerem, hogy baljóslatú alak volt, de ő ellene könnyebben tudnál védekezni. Hozzám képest egy törékeny rózsaszál vagy.
*Bókol a sötételfnek.*
6245. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-29 11:03:28
Üzenet elküldve: 2025-07-29 11:03:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Feketerigók, varjak és egyéb árnyak//
*Meglepően megnyugtató érzés oldalán a sötét hölggyel sétálni. Határozottan nem unalmas - ó, nem. De mintha eddig lett volna egy fájó pont az oldalán, vagy egy kellemetlen viszketés, ami hirtelen megszűnt. Vagy egy szúnyog idegesítő duruzsolása, amit végre sikerül agyoncsapni. Furcsa a hirtelen beköszöntött béke. Még szoknia kell.
Mikor megérkeznek cinkostársával a Pegazushoz, a kis rigó felé fordul. Persze fogadja a pillantást, hogy is tagadhatná meg tőle? Zöldjei a kalap alatt villogva biztosítják a másikat: ő itt van. Nem fog kihátrálni. Úgy látja, hasonló érzések köszönnek vissza a kék szempárban is. Luma széles mosolya rá is átragad, de csak halványan, mintha véletlenül rándulna meg a szája egyik szeglete. Nem várt társa pedig már benn is van a fogadóban.
Krell egy halk sóhajjal kiengedi a levegőt a tüdejéből, és befelé kétszer megkocogtatja az ajtófélfát. Ezzel a babonával próbál magának egy kis jószerencsét szerezni. Nem mintha az nem lenne már eleve mellette ember képében. De a mázliból sosem árt. Pláne, ha egy ilyen veszélyesen tökéletes nőbe bukkan az ember.
Lassú, de egyenletes léptekkel, magabiztosan követi Lumarelithet a pulthoz. Persze, egy fogadóban mindig mindenki egyből a pulthoz megy, nincs ebben semmi különös. Mégis élvezi, hogy egy darabig hagyja magát vezetni, legyen az akár csak egy pár lépés a bejáratnál, vagy egy kicsivel több a pultig.
Odaérkezve lazán a pultnak dől, féloldalasan, hogy ha kell, tudjon szólni a csaposhoz, de a sudár alakot se veszítse szem elől. A sétapálcát nem ereszti, mivel viszont már nincsenek egymásba karolva, egy szabad keze még van, amivel elindulhat felkutatni kabátjának rejtett zsebeit aranyért. Ha esetleg Luma menet közben visszakarolt volna belé, akkor egy pillanatra bocsánatkérően pillant felé, majd visszahúzza a testrészt. Nem egészen biztos benne, hova tette az erszényét, mivel nincs meg minden emléke az éjszakáról, mikor utoljára látta. Ez persze nem jelenti azt, hogy teszetoszán matatna, inkább csak módszeresen, fokozatosan szűkíti a lehetőségeket háromról kettőre, kettőről pedig egyre - és már meg is van az erszény. Fejben számol, hogy nagyjából mennyi aranyra lesz szükség, hányat vegyen ki, majd megkérdi társát.*
- Mit szeretnél inni?
*Magatartásából látszik, ő tervezi állni ezt az italt. Hangjában nincs semmi fennhéjázó. Úgy látszik, nem kérkedésből akar fizetni kettejük helyett, hanem mintha csak meg akarná spórolni, hogy ketten kínlódjanak az aranyak számlálásával. Mintha édesmindegy lenne, végső soron melyikük zsebéből megy az első kör. Ha esetleg ellenállásba ütközik, szemöldökei felszaladnak, de inkább meglepetten és elismerően, mint lenézően. Ha megkapja a hallgatólagos beleegyezést, akkor viszont csak szelíden biccent a lány felé.*
*Meglepően megnyugtató érzés oldalán a sötét hölggyel sétálni. Határozottan nem unalmas - ó, nem. De mintha eddig lett volna egy fájó pont az oldalán, vagy egy kellemetlen viszketés, ami hirtelen megszűnt. Vagy egy szúnyog idegesítő duruzsolása, amit végre sikerül agyoncsapni. Furcsa a hirtelen beköszöntött béke. Még szoknia kell.
Mikor megérkeznek cinkostársával a Pegazushoz, a kis rigó felé fordul. Persze fogadja a pillantást, hogy is tagadhatná meg tőle? Zöldjei a kalap alatt villogva biztosítják a másikat: ő itt van. Nem fog kihátrálni. Úgy látja, hasonló érzések köszönnek vissza a kék szempárban is. Luma széles mosolya rá is átragad, de csak halványan, mintha véletlenül rándulna meg a szája egyik szeglete. Nem várt társa pedig már benn is van a fogadóban.
Krell egy halk sóhajjal kiengedi a levegőt a tüdejéből, és befelé kétszer megkocogtatja az ajtófélfát. Ezzel a babonával próbál magának egy kis jószerencsét szerezni. Nem mintha az nem lenne már eleve mellette ember képében. De a mázliból sosem árt. Pláne, ha egy ilyen veszélyesen tökéletes nőbe bukkan az ember.
Lassú, de egyenletes léptekkel, magabiztosan követi Lumarelithet a pulthoz. Persze, egy fogadóban mindig mindenki egyből a pulthoz megy, nincs ebben semmi különös. Mégis élvezi, hogy egy darabig hagyja magát vezetni, legyen az akár csak egy pár lépés a bejáratnál, vagy egy kicsivel több a pultig.
Odaérkezve lazán a pultnak dől, féloldalasan, hogy ha kell, tudjon szólni a csaposhoz, de a sudár alakot se veszítse szem elől. A sétapálcát nem ereszti, mivel viszont már nincsenek egymásba karolva, egy szabad keze még van, amivel elindulhat felkutatni kabátjának rejtett zsebeit aranyért. Ha esetleg Luma menet közben visszakarolt volna belé, akkor egy pillanatra bocsánatkérően pillant felé, majd visszahúzza a testrészt. Nem egészen biztos benne, hova tette az erszényét, mivel nincs meg minden emléke az éjszakáról, mikor utoljára látta. Ez persze nem jelenti azt, hogy teszetoszán matatna, inkább csak módszeresen, fokozatosan szűkíti a lehetőségeket háromról kettőre, kettőről pedig egyre - és már meg is van az erszény. Fejben számol, hogy nagyjából mennyi aranyra lesz szükség, hányat vegyen ki, majd megkérdi társát.*
- Mit szeretnél inni?
*Magatartásából látszik, ő tervezi állni ezt az italt. Hangjában nincs semmi fennhéjázó. Úgy látszik, nem kérkedésből akar fizetni kettejük helyett, hanem mintha csak meg akarná spórolni, hogy ketten kínlódjanak az aranyak számlálásával. Mintha édesmindegy lenne, végső soron melyikük zsebéből megy az első kör. Ha esetleg ellenállásba ütközik, szemöldökei felszaladnak, de inkább meglepetten és elismerően, mint lenézően. Ha megkapja a hallgatólagos beleegyezést, akkor viszont csak szelíden biccent a lány felé.*
6244. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-29 10:47:52
Üzenet elküldve: 2025-07-29 10:47:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Annottah //
* Nem egy egyszerű eset ez az ork, de legalább az ígéretét megtartja és meghívja valamire. Amikor megkapják az ételt és a sört, először a sörhabnak lát neki, csak utána eszik pár falatot az elé rakott ételből. Nem siet sehova, de tény, hogy az ő fizetéséből nem mindig engedheti meg magának az ilyen (artheniori mércével) előkelő helyeket, mint amilyen a Pegazus fogadó is.
Zzulyaras válaszára aprót bólint és mélyen a hím szemeibe néz. ~ Mennyire vagy kemény? ~ Ő továbbra sem érdekelt másban, mint az ingyen ebédben. Őszintén, azt remélte, az orknak lesz valami munkaajánlata – már azt leszámítva, amit már a főtéren is felajánlott neki. De, ha marad csak az ingyen ebéd, hát üsse kavics! Nem hiszi, hogy sok közös témájuk lenne, de egy eszébe jut, így fel is hozza. *
– Az előbb a főtéren az a csuklyás… Mi a faszt akart szerinted? Délutáni kiruccanás a Kikötőbe Boncoló Baromarccal? Ezért mondtam, hogy veled is szívesebben mennék. * Foglalja össze a maga szemszögéből a korábbi történéseket. *
– De azért ne bízd el magad. * Teszi hozzá és folytatja az ebéd elfogyasztását. Egy témát felhozott, de a továbbiakról Zzulyarasnak kell gondoskodnia. *
* Nem egy egyszerű eset ez az ork, de legalább az ígéretét megtartja és meghívja valamire. Amikor megkapják az ételt és a sört, először a sörhabnak lát neki, csak utána eszik pár falatot az elé rakott ételből. Nem siet sehova, de tény, hogy az ő fizetéséből nem mindig engedheti meg magának az ilyen (artheniori mércével) előkelő helyeket, mint amilyen a Pegazus fogadó is.
Zzulyaras válaszára aprót bólint és mélyen a hím szemeibe néz. ~ Mennyire vagy kemény? ~ Ő továbbra sem érdekelt másban, mint az ingyen ebédben. Őszintén, azt remélte, az orknak lesz valami munkaajánlata – már azt leszámítva, amit már a főtéren is felajánlott neki. De, ha marad csak az ingyen ebéd, hát üsse kavics! Nem hiszi, hogy sok közös témájuk lenne, de egy eszébe jut, így fel is hozza. *
– Az előbb a főtéren az a csuklyás… Mi a faszt akart szerinted? Délutáni kiruccanás a Kikötőbe Boncoló Baromarccal? Ezért mondtam, hogy veled is szívesebben mennék. * Foglalja össze a maga szemszögéből a korábbi történéseket. *
– De azért ne bízd el magad. * Teszi hozzá és folytatja az ebéd elfogyasztását. Egy témát felhozott, de a továbbiakról Zzulyarasnak kell gondoskodnia. *
6243. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-29 10:09:27
Üzenet elküldve: 2025-07-29 10:09:27
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Annottah//
*A fogadó, mint mindig, Barátságosan fogadja a vendégeket. Ez alól semmilyen faj nem kivétel. A helyet hagyja, hogy a nő válassza ki. Nem is kell sokáig várnia. A másik céltudatosan kiválaszt egy üres asztalt.
~Tudja mit akar.~
Valószínűleg nem őt, de próbálkoznia szabad. Különösebben nem kell félnie a sötételftől. Nem tudna neki súlyos sebesülést adni. Teljes páncéljában van, ami megvédi a fegyverektől is. Egyedül csak az ágyék tájéki részei amik sérülékenyek, ezért is arra fog jobban odafigyelni.*
-Hogy mit is akarok?
*Játssza, hogy elgondolkozik a kérdésen.*
-Megebédelni egy kemény nővel és megmutatni neki, hogy én milyen kemény vagyok.
*Vigyorog, vagy vicsorog, a nő felé. Zzul, akár csak a többi fajtársa, láthatóan nyers természettel rendelkezik, amit nem is rejt véka alá. A fogadós is megérkezik, akitől rendel 26 aranyért, két tál Főtt ételt.
Italt is ő választ, nem törődve vele, hogy a nő egyáltalán mit akar. Két korsó Ullamar sört kér, majd átadja a 26 aranyat érte. Most, hogy újra egyedül vannak, újra végignéz a nőn. Arcán kaján vigyor jelenik meg.*
*A fogadó, mint mindig, Barátságosan fogadja a vendégeket. Ez alól semmilyen faj nem kivétel. A helyet hagyja, hogy a nő válassza ki. Nem is kell sokáig várnia. A másik céltudatosan kiválaszt egy üres asztalt.
~Tudja mit akar.~
Valószínűleg nem őt, de próbálkoznia szabad. Különösebben nem kell félnie a sötételftől. Nem tudna neki súlyos sebesülést adni. Teljes páncéljában van, ami megvédi a fegyverektől is. Egyedül csak az ágyék tájéki részei amik sérülékenyek, ezért is arra fog jobban odafigyelni.*
-Hogy mit is akarok?
*Játssza, hogy elgondolkozik a kérdésen.*
-Megebédelni egy kemény nővel és megmutatni neki, hogy én milyen kemény vagyok.
*Vigyorog, vagy vicsorog, a nő felé. Zzul, akár csak a többi fajtársa, láthatóan nyers természettel rendelkezik, amit nem is rejt véka alá. A fogadós is megérkezik, akitől rendel 26 aranyért, két tál Főtt ételt.
Italt is ő választ, nem törődve vele, hogy a nő egyáltalán mit akar. Két korsó Ullamar sört kér, majd átadja a 26 aranyat érte. Most, hogy újra egyedül vannak, újra végignéz a nőn. Arcán kaján vigyor jelenik meg.*
6242. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-28 23:55:47
Üzenet elküldve: 2025-07-28 23:55:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
*Az út pora jó pár rétegben kapaszkodik a fáradt törpére. Talán még a wegtoreni homok is ott van valahol az alján, legalábbis abban biztos, hogy a farpofái között megmaradt, máskülönben nem sétálna úgy mint egy gnóm szajha egy óriás vendég után. A bejárat előtt még kicsit leporolja magát, mint egy régi könyvet, hogy viselhetőbb küllemet kapjon, majd benyit a fogadóba.
Kicsit pislog odabent, mert a kinti tűző napfény és a benti fáklyafény erős kontraszt, majd miután látja, merre van az arra, meg is indul a pult felé. Természetesen a torka is tele van porral, bár ezt csak beképzeli, viszont így is indokolt annak lemosása.
A Vajsör landol a pulton, 14 arany pedig a fogadós markát üti.
Komótosan kortyolgatja a sert, a világ minden gondját maga mögött hagyva, csupán egyetlen dolog birizgálja szakálla hegyét.
~ Mégis lehetett az a batár nagy búgás? ~
Éppen az erdőn kelt át, mikor hallotta, és biztos benne, hogy nem körülötte szólt csak. Az erdőben mintha hirtelen vihar készült volna, fekete felhőként szálltak fel a madarak a lombok közül, s útközben a kisebb faluban is riadtnak tűntek a népek.
~ Wylnurana deres hajára, már megint mi a kovaköves kopasz kos faszára ültem fel? ~
Már félúton megbánta, hogy megindult Wegtorenből ide. Igaz, ott se maradhatott a balhéja miatt, Pirtianes meg szóba se jöhet a sok kormos miatt, a tónál meg azok a pökhendi hegyesfülűek szintén a frászt hozzák Dverggarra. Mind ettől függetlenül érezte, sejtette, vagy legalábbis volt valami benyomása, hogy ahová megy, oda követni fogja a szerencsétlenség, s csak remélni tudja, hogy most az egyszer nem üt be nagyon a krach.
Lova az istállóban pihen, még mindig el tud menni bárhova, bár egyelőre azt kéne eldöntenie, hogy hol fogja tölteni az éjszakát. Az itteni árak egyszerűen az őrületbe kergetik.*
*Az út pora jó pár rétegben kapaszkodik a fáradt törpére. Talán még a wegtoreni homok is ott van valahol az alján, legalábbis abban biztos, hogy a farpofái között megmaradt, máskülönben nem sétálna úgy mint egy gnóm szajha egy óriás vendég után. A bejárat előtt még kicsit leporolja magát, mint egy régi könyvet, hogy viselhetőbb küllemet kapjon, majd benyit a fogadóba.
Kicsit pislog odabent, mert a kinti tűző napfény és a benti fáklyafény erős kontraszt, majd miután látja, merre van az arra, meg is indul a pult felé. Természetesen a torka is tele van porral, bár ezt csak beképzeli, viszont így is indokolt annak lemosása.
A Vajsör landol a pulton, 14 arany pedig a fogadós markát üti.
Komótosan kortyolgatja a sert, a világ minden gondját maga mögött hagyva, csupán egyetlen dolog birizgálja szakálla hegyét.
~ Mégis lehetett az a batár nagy búgás? ~
Éppen az erdőn kelt át, mikor hallotta, és biztos benne, hogy nem körülötte szólt csak. Az erdőben mintha hirtelen vihar készült volna, fekete felhőként szálltak fel a madarak a lombok közül, s útközben a kisebb faluban is riadtnak tűntek a népek.
~ Wylnurana deres hajára, már megint mi a kovaköves kopasz kos faszára ültem fel? ~
Már félúton megbánta, hogy megindult Wegtorenből ide. Igaz, ott se maradhatott a balhéja miatt, Pirtianes meg szóba se jöhet a sok kormos miatt, a tónál meg azok a pökhendi hegyesfülűek szintén a frászt hozzák Dverggarra. Mind ettől függetlenül érezte, sejtette, vagy legalábbis volt valami benyomása, hogy ahová megy, oda követni fogja a szerencsétlenség, s csak remélni tudja, hogy most az egyszer nem üt be nagyon a krach.
Lova az istállóban pihen, még mindig el tud menni bárhova, bár egyelőre azt kéne eldöntenie, hogy hol fogja tölteni az éjszakát. Az itteni árak egyszerűen az őrületbe kergetik.*
6241. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-28 21:10:04
Üzenet elküldve: 2025-07-28 21:10:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Az alkímia határai//
- A kudarc a munkával jár, minden sikerre jut egy tucat.
*Nem szokott a kudarcain aggódni, de nem sok dolog van, ami megmozgatja. Amíg csak pénzt veszít, nem végtagot és az utóbbira is van megoldása. A sok szónak is egy a vége és Nestar nem hall egy igent a kollégájától vagy hasonlót sem, ezt tehát egy nem válasznak értékeli.*
- Érdemes utánajárni, bár ebben a helyzetben megértem, hogy miért nem akarnál méregkeverésre alkalmas dolgokat magadnál tartani. Ettől függetlenül, a legnagyobb hozzáadott értéke ezeknek az italoknak van, a veszéllyel megnövekedett nyereség is jár.
*Még nem ajánlkozik olyasmivel, hogy meg is tanítsa Cagon számára az italok készítését, mert az egy drága dolog, ha a kollégája nem akar foglalkozni vele és ha meg nem is bíznak meg abban, amit művel, akkor fölösleges is. Valamint nem azért van jelen, hogy magának üzletet csináljon. Cagon érvelésével nem tud vitatkozni, főleg a talán és többen miatt, ha ez segít neki párral több üzletet kötni, akkor igazán nem látja akadályát annak, hogy miért ne segédkezne neki. Abba belegondol, hogy ténylegesen nem látta egyik italt se előkeverni, de ezzel nem zavartatja magát. Nestar sokkal kevesebbre értékeli az ajánlását mások számára, mint a kollégája és ha véletlenül emiatt értéktelenedne el az írott szava, attól még a saját munkája ugyanolyan minőségű marad, így nem aggódik emiatt. Ezen kívül Cagonnal sokban nem értenek egyet, ami egy jó jelnek vél. Az mindig gyanús, ha valaki mindenben csak az ő véleményét hangoztatja vissza.*
- Legyen úgy. Sajnos papírt és pennát nem hoztam, de gondolom ez nem probléma.
*Idejét se tudja, mikor kellett írásban ajánlást adnia valakiről, érzete szerint lehet, hogy alkímia tekintetében soha. Amint szolgáltatják az eszközöket hozzá, kifejezett gondolkodás nélkül csak nekiáll írni:
Jómagam, Nestar Erefiz, mint alkimista, a mai napon megvizsgáltam Targhed Cagon munkásságát és az azokat képviselő varázsitalokat és arról mind hitelességében, valamint minőségében tanúsíthatom, hogy megfelel a legmagasabb elvárásoknak is. *
*Itt elgondolkodik, hogy kell-e ennél több.*
*Munkájában megbízható és becsületes, az eredménye pedig mellékhatástól mentes, hatásukban teljes varázsitalok.
Nestar Erefiz
E.sz. 6893. A vulkánok havának első napja*
- Ez megfelel-e a célra?
*Nestar többet vállalt a levéllel, mint amennyiben tényleg bizonyos lehet, de cserébe a nemességét nem is tette fel a papirosra, részben mert azt nem tartja relevánsnak és nem tudja, hogy milyen törvényi vonzatai lennének. Csak annyit tud, hogy a nemesi szónak politikai vonzata van, amihez nincs sok kedve. Ha más nem, ma még egyszer gyakorolhatta az aláírását a végén, ezt se tette már egy ideje, bár a tanácsházán bőven volt lehetősége belejönni.*
A hozzászólás írója (Nestar Erefiz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.28 21:22:21
- A kudarc a munkával jár, minden sikerre jut egy tucat.
*Nem szokott a kudarcain aggódni, de nem sok dolog van, ami megmozgatja. Amíg csak pénzt veszít, nem végtagot és az utóbbira is van megoldása. A sok szónak is egy a vége és Nestar nem hall egy igent a kollégájától vagy hasonlót sem, ezt tehát egy nem válasznak értékeli.*
- Érdemes utánajárni, bár ebben a helyzetben megértem, hogy miért nem akarnál méregkeverésre alkalmas dolgokat magadnál tartani. Ettől függetlenül, a legnagyobb hozzáadott értéke ezeknek az italoknak van, a veszéllyel megnövekedett nyereség is jár.
*Még nem ajánlkozik olyasmivel, hogy meg is tanítsa Cagon számára az italok készítését, mert az egy drága dolog, ha a kollégája nem akar foglalkozni vele és ha meg nem is bíznak meg abban, amit művel, akkor fölösleges is. Valamint nem azért van jelen, hogy magának üzletet csináljon. Cagon érvelésével nem tud vitatkozni, főleg a talán és többen miatt, ha ez segít neki párral több üzletet kötni, akkor igazán nem látja akadályát annak, hogy miért ne segédkezne neki. Abba belegondol, hogy ténylegesen nem látta egyik italt se előkeverni, de ezzel nem zavartatja magát. Nestar sokkal kevesebbre értékeli az ajánlását mások számára, mint a kollégája és ha véletlenül emiatt értéktelenedne el az írott szava, attól még a saját munkája ugyanolyan minőségű marad, így nem aggódik emiatt. Ezen kívül Cagonnal sokban nem értenek egyet, ami egy jó jelnek vél. Az mindig gyanús, ha valaki mindenben csak az ő véleményét hangoztatja vissza.*
- Legyen úgy. Sajnos papírt és pennát nem hoztam, de gondolom ez nem probléma.
*Idejét se tudja, mikor kellett írásban ajánlást adnia valakiről, érzete szerint lehet, hogy alkímia tekintetében soha. Amint szolgáltatják az eszközöket hozzá, kifejezett gondolkodás nélkül csak nekiáll írni:
Jómagam, Nestar Erefiz, mint alkimista, a mai napon megvizsgáltam Targhed Cagon munkásságát és az azokat képviselő varázsitalokat és arról mind hitelességében, valamint minőségében tanúsíthatom, hogy megfelel a legmagasabb elvárásoknak is. *
*Itt elgondolkodik, hogy kell-e ennél több.*
*Munkájában megbízható és becsületes, az eredménye pedig mellékhatástól mentes, hatásukban teljes varázsitalok.
Nestar Erefiz
E.sz. 6893. A vulkánok havának első napja*
- Ez megfelel-e a célra?
*Nestar többet vállalt a levéllel, mint amennyiben tényleg bizonyos lehet, de cserébe a nemességét nem is tette fel a papirosra, részben mert azt nem tartja relevánsnak és nem tudja, hogy milyen törvényi vonzatai lennének. Csak annyit tud, hogy a nemesi szónak politikai vonzata van, amihez nincs sok kedve. Ha más nem, ma még egyszer gyakorolhatta az aláírását a végén, ezt se tette már egy ideje, bár a tanácsházán bőven volt lehetősége belejönni.*
A hozzászólás írója (Nestar Erefiz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.28 21:22:21
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436