//Második szál//
*Amit legutóbb a kedvességről gondolt, gyorsan elmossa a másik pojácáskodása. Azon fölösleges körön túl, hogy a szólásnak semmi tartalma, a névtelen bohóc nem tudott igényesen sem válaszolni, két mondatba telt neki érdemben egyet összehozni.*
~Buta is, mint a kő, de arroganciával kompenzál. Olyan hiánycikk errefelé, mint a penészes kenyér. Annyira is kell most ide.~
*Az ostobát könnyen kikövetkeztette magában, hisz a önjelölt líravető látszólag komolyan elhitte, hogy neki kell majd itt fizetnie kell az italt. Nem mintha Nozarin és az öreg előtt ülne pálinkás poharuk szinte teli tartalma. Még az ujjaik nyoma se piszkítja a poharat, annyira nincs szándékuk inni. Az arrogáns... nos, azt vak és süket lenne nem észrevenni. Sfettsre tekint, mert neki ebből a páváskodásból a kevesebb több, de hátha a gnóm jól mulat a szerencsétlenen. Gyorsan levonja a következtetést, hogy nem.*
*Elhangzik egy újabb szófordulat, amit a száján át fingott rájuk hívatlan vendégük. Meg kéne sértődnie, hisz végül is kutyának nevezték, meg minden, de egyszerűen nem tud. Ez az előzően koholt mondásnál is nyomorultabban van összefarigcsálva. Az oroszlán és a kutya egyszerűen nem találkoznak, hisz az utóbbi nem lakik a vadonban. Ha ennyire primitív szimbolikával akar élni csak azért, hogy fényezze magát, legalább sakálozta volna le őket. Az láthatott életében oroszlánt, vagy legalább lett volna rá esélye. Arról nem is beszélve, hogy a sakálok túlerőben lenyomják az oroszlánt, így mindkettejüket megharagítani egyszerűen csak ostobaság. Mehet tovább, hisz az állattani és műveltségi kontárságnak csak a felszínén vannak. Az oroszlán a gyermekmesék világán túl -aminek a szintjéről fattyazódott életre szerinte ezen aforizma- nem ért kutyául, így az érdeklődése irreleváns, sőt az állatok nem beszélnek beszéddel, mert állatok. Ha dühösek, dühösen adnak ki hangokat és ennyi. És még nem végzett a gondolatmenetével! Persze ideje van bőven, a dalnoknak be nem áll a szája, nem kapják rajta olyan apróságokon, hogy nem figyel. Vagy csak őszintén nem érdekli, van-e közönség arra, amit mond, Nozarin őszintén nem tudja. Sfetts legalább néha ivott és visszajelzést akart, de ebből csak jön a szó, mintha ezzel imponálna magának. Na meg, Sfetts kellemes társaság. Tovább a lélektanhoz. Itt se kell mélyre ásson. Nem kell semmi ok arra, hogy ne érdekeljen valakit az, amit mások beszélnek. Nozart is jobban elfoglalja fejben részekre cincálni a bárd szavait, mint a bárd maga és ennek jó oka van. Mert az előtte álló egyszerűen nem mutatta magát méltónak az elismerésre Nozarin szemében, csak kényszeresen méregetni akarja a lantját Nozarinéhoz. De itt ebből senki nem kér, így mentális kapacitását túlgondolt elemzésekbe fojtja.*
*Komoly érdeklődéssel tekint az "ellenfelére", vehemensen keres bármit, amivel motiválhatja magát ezen cirkuszi jelenetre, mint résztvevő. De nincs, és miért is lenne? Ez a versengés nem nemes, csak sárdobálás. Tétje sincs, a gnóm nem várja el, hogy versenyezzen és holnap már a városban sem lesz, így a fogadó véleménye se mérvadó. Megalázónak... akár, de ha nincs szüksége a kocsmarész megvető figyelmére, elsunnyog a szobájához. Nincsenek exhibicionista hajlamai, amik helyhez kötnék. Az is lehet, hogy a műsor miatt kidobnák őket, aztán alhat a sikátorban, így még annyira se menne bele. Más okot nem is tud elképzelni. Sfettset például örömmel tanítaná rímelni és a zene szeretetére. Miután kiröhögte magát a szerencsétlenségén természetesen. A gnóm szürreális optimizmusa, hogy sose veszít, szinte irigylendő számára és megalapozza jókedvét a mostani visszaemlékezéssel is. De ezen túl, azt se tudja, mit érezzen, amikor végre beállt a másik szája. Kínos? Természetesen, még az ismeretlen helyett is szégyelli kicsit magát. Dühös? Próbált, nem tud, a vers felét nem is hallotta, el volt merülve a gondolataiban. Sőt, pocsolya-szemű annyira tetszetős gúny, úgy általánosságban is olyasmi, amit érdemes az emlékezetébe véssen. Emiatt is ütötte meg a fülét, míg a többi hidegen hagyta. Meglepett, amiért Sfetts úgy döntött egy bottal üti el, mint egy koszos korcsot?*
*Összehúzza a szemöldökét, hisz ez nem elméjéből pattant elő és gondolatainak halk narrátorát felváltja az aktív belső hangja.*
~Tényleg felé csapott!~
*Majd szinte félálomból kapja fel a fejét arra, hogy mi történt és tekint Sfettsre. Úgy látszik, a gnómnál tele lett a pohár és nem osztozik Nozarin pacifizmusában.*
~A vetett ágyak túl vannak értékelve.~
*Oldja is ki fegyvertokját. Szeretett volna estére a városban maradni és ezt még egy ilyen szemet szúróan képmutató alak miatt se dobná el, de ebben a küzdelemben oldalt foglal és egy pillanatra sem kérdés, ki mellett. Ha más okból nem is, a gnóm egy fontos személy a thargok szemében, akiknek időszakosan élvezné a vendégszeretetét. Nem beszélve arról, hogy Sfettset személyesen is jobban preferálja. Eddig nem is akart keresni okot a ripacs megölésére, de ha az ölébe pottyan egy, ő nem utasítja vissza. Ez is valami. Nem vállal azért sokat, hisz a tokok visszacsukhatók, nem rántott fegyvert. Ez fontos törvényi szempontból, a fegyvertok kibontása még nem törvényellenes.*
-Tessék? Ja, hogy az. Fogalmam sincs, miről ugatott, a sörényemmel voltam elfoglalva.
*Bármennyire pocséknak tartja a sértést, túl sokat gondolkodott a keretein belül. Ebből is látja, hogy minden rosszban van valami, amit valaki ellen fordíthat. Tényleg, neki még tartozik egy válasszal.*
-Amúgy nem, nincs szükségem arra, hogy versengjek veled. Sőt, a társaságodra sincs, ha már itt tartunk. Így, ha tennél magadnak egy szívességet és elhúznád az irhád, amíg csak az egyikünk akar bántalmazni, megköszönném.
*Ő nem osztja Sfetts naivitását, nem fognak hirtelen elfelejteni mindent, ami eddig történt és újrakezdeni. Ez nem olyan, hogy véletlen leöntik sörrel és csak lehiggadnia kell. Minél nyugodtabb, annál tisztábban látja, hogy Cha'yss eltervezte a dolgot. Még rajta is kapta, ráadásul leplezni se próbálta. A teljes műsor arra volt, hogy őket provokálják és nem fog mást tenni, mint ellenszenvével értékelni a bárd kemény, szorgos munkáját. Még, ha a minőségi kritériumok szempontjából erősen lepontozta. Lehet nem eléggé, hisz felkészülési idővel magasabb elvárásoknak kellene megfelelni. Nem mintha a lényegen változtatna. A bárd jelenléte irritálja a szemét és ezen betegség lerohasztásához túl sok alkohollal kellene látását homályosítania. Ez nem fog megtörténni, sőt, mivel ugyanazon trükktárból dolgoznak, bárdzenével se tudja kihúzni magát ebből. Nem látja a helyzet békés zárását, nem is hiszi, hogy ezen premissza után itt bárkinek nyitnia kéne, vagy elfogadnia egy nyújtott békejobbot. Kivéve Sfettset, de kicsit aggódik is a gnóm miatt, mert kinézi belőle, hogy tényleg semmisnek tekintené az eddigi dolgokat. Mintha lenne szólás is, hogy két bárd nem fér meg egy kocsmában. De egy időre elege lett a közmondásokból. Is.*