//A Szürke Légió//
//Vesszőfutás//
*Lyrion szinte meg sem hallja Ettvallder első szavait. Amint a félvér leszáll a lováról, az elf máris mellette terem, hogy segítsen leemelni a magatehetetlen városőrt. Amikor végre közelebbről is szemügyre veheti a férfit, arcán olyan érzelmek váltják egymást, amelyeknek korábban még a nyomát sem láthatták rajta.
Óvatosan végigsimít a sebesült arcán, hüvelykujjával egy pillanatra megállapodva annak beesett orcáján. Ajkai megremegnek, miközben egészen közel hajol hozzá, és valamit a fülébe suttog. A szavakat a körülöttük állók aligha érthetik, az elf szemében gyülekező könnyeket azonban már jóval nehezebb volna nem észrevenni.
Néhány hosszú pillanat után végül, csókot lehet a férfi homlokára, majd felegyenesedik, és a közelben várakozó városőrök felé fordul.*
- Vigyétek a felcserhez. Azonnal! És gondoskodjatok róla, hogy mindent megkapjon, amire szüksége van!
*Hangja az utolsó szavaknál kissé elcsuklik. Miután a katonák átveszik tőle a sebesültet, Lyrion még egy darabig követi őket a tekintetével, majd tenyerével gyorsan végigtöröl az arcán. Vesz néhány mély lélegzetet, és mire ismét a felderítők felé fordul, már igyekszik visszanyerni megszokott higgadtságát.*
- Köszönöm, hogy visszahoztátok.
*Ezúttal nem a városőrség tisztjeként, hanem egyszerűen egy hálás férfiként szól hozzájuk. Aztán Ettvallder jelentésére összeszedi magát, és figyelmesen végighallgatja a beszámolót.*
- Tehát gyülekeznek...
*Az elf arca elkomorul. Rövid csendet követően int, hogy kövessék őt, majd a kis csapatot a híd túloldalára vezényli, egy nemrégiben felhúzott katonai sátorba.*
- Akkor támadásra készülnek. Ha valóban ennyi csapatot vonnak össze, aligha kisebb rajtaütésekkel akarnak próbálkozni. Inkább egyetlen hatalmas rohammal próbálhatják elsöpörni a várost.
*Mykael és Dongnor beszámolóját is figyelmesen hallgatja, majd a hatsátras tábor említésére röviden biccent.*
- Lehetséges, hogy egy felderítőtábor. Vagy előőrs. Mindenesetre hasznos tudni, hol helyezkednek el.
*Amikor Brynar a keresztre feszített városőrökről beszél, Lyrion állkapcsa megfeszül. Néhány pillanatig hallgat, majd halkan megszólal.*
- A másikért is küldünk embereket, amint biztonsággal megtehetjük.
*Dheia térképét ezt követően átveszi, és alaposan szemügyre veszi a lány által bejelölt helyszíneket.*
- Ennek jó hasznát vesszük.
*A Kikötő és a thargok említésére azonban kissé elhúzza a száját.*
- A thargoknak lőttek, a Kikötő rablóit pedig aligha érdekli, mi lesz a várossal. Erről viszont az orkok nem feltétlenül tudnak, így könnyen lehet, hogy valóban ez volt a tervük.
*Végül valamennyiükön végigtekint.*
- A feladatotokat teljesítettétek. Nemcsak értékes hírekkel tértetek vissza, hanem egyik emberünket is sikerült megmentenetek. Arthenior hálás lehet nektek ezért.
*Az elf egy pillanatra elhallgat, majd valamivel halkabban folytatja.*
- Én pedig különösen az vagyok.
*Ezt követően ismét kihúzza magát, és immár valamivel hivatalosabb hangon szól hozzájuk.*
- Szeretném, ha a szolgálatotoknak megfelelő elismerésben részesülnétek. Mindannyian megkapjátok Arthenior városőrségének ezüst felderítőjelvényét. Ez igazolja majd, hogy a város védelmében teljesítettetek szolgálatot, és a városőrség tagjai is tudni fogják, hogy számíthatnak rátok.
*Rövid szünetet tart, majd hozzáteszi.*
- Emellett engedélyeztetni fogom, hogy hozzáférjetek a városőrség ellátmányához. A készleteink természetesen nem kimeríthetetlenek, különösen most, de szeretném, ha megfelelő felszereléssel nézhetnétek szembe az előttünk álló napokkal.
*Lyrion még egyszer végigpillant a társaságon, majd biccent.*
- Egyelőre azonban pihenjétek ki magatokat. Attól tartok, hamarosan mindannyiunknak szüksége lesz az erejére.