Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 108 (2141. - 2160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160
2160. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-12-09 23:19:10
Üzenet elküldve: 2025-12-09 23:19:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
*Rorkir a felé érkező támadást hárítja, hogy aztán az ellenség vérével itassa meg Durogaar fehér agyarát, ami látszólag nagyon is élvezi a csatát. A viharkék fények szinte táncolnak a pengén, épp úgy ahogy a harcos vére is táncol ereiben, miközben levágja a másik orkot is. Keményen bólint vérrel festett, vicsorgó képével az ifjú legényre. Az égben is harc dúlhat, a mennydörgő istenek csatája, legalábbis Rorkir mindig így képzelte, ám képzelegni most aligha akad ideje. Nagy levegőt vesz, és villámgyorsan átnézi a csatamezőt, hogy hogy is állnak. ~Basszameg, ezek akár a hangyák!~*
-Menj kölyök, védjétek a baloldalt! Gyerünk, mozgás! Tartsátok míg bírjátok őket, adjuk meg az esélyt a vezérnek! Az ősök legyenek veled!
*Mondja, majd rögtön mozgásba lendül. Az óriások harcába egyelőre nem kíván csatlakozni, azonban az orkok soraiban azt könnyen észreveszi, hogy az egyik nagydarab valamiféle parancsokat vakkanthat, mert a többiek mintha követnék őt. Tudja, hogy hatalmas a túlerő, ezért minél több kárt kell okoznia az ork seregben. Ugyan nem érti mit mond, de könnyen megérti a helyzetet, elvégre számtalan csatában járt már a barbár, tudja hogy megy ez. Dobótőrével célozza meg Akaarusht, és el is hajítja azt, még ha nem is valami jó céldobó, talán most sikerrel jár. Egyébként pedig ha el tudja érni, akkor kardjával is rátámadna.*
-Véged orkfajzat!
*Csatakiáltással fűszerezi meg a csapást. Abban bízik, hogyha őt ki tudja iktatni, talán némileg meggyengül a Gholotot védő orkok összehangoltsága.*
//Jobbszárny//
*Rorkir a felé érkező támadást hárítja, hogy aztán az ellenség vérével itassa meg Durogaar fehér agyarát, ami látszólag nagyon is élvezi a csatát. A viharkék fények szinte táncolnak a pengén, épp úgy ahogy a harcos vére is táncol ereiben, miközben levágja a másik orkot is. Keményen bólint vérrel festett, vicsorgó képével az ifjú legényre. Az égben is harc dúlhat, a mennydörgő istenek csatája, legalábbis Rorkir mindig így képzelte, ám képzelegni most aligha akad ideje. Nagy levegőt vesz, és villámgyorsan átnézi a csatamezőt, hogy hogy is állnak. ~Basszameg, ezek akár a hangyák!~*
-Menj kölyök, védjétek a baloldalt! Gyerünk, mozgás! Tartsátok míg bírjátok őket, adjuk meg az esélyt a vezérnek! Az ősök legyenek veled!
*Mondja, majd rögtön mozgásba lendül. Az óriások harcába egyelőre nem kíván csatlakozni, azonban az orkok soraiban azt könnyen észreveszi, hogy az egyik nagydarab valamiféle parancsokat vakkanthat, mert a többiek mintha követnék őt. Tudja, hogy hatalmas a túlerő, ezért minél több kárt kell okoznia az ork seregben. Ugyan nem érti mit mond, de könnyen megérti a helyzetet, elvégre számtalan csatában járt már a barbár, tudja hogy megy ez. Dobótőrével célozza meg Akaarusht, és el is hajítja azt, még ha nem is valami jó céldobó, talán most sikerrel jár. Egyébként pedig ha el tudja érni, akkor kardjával is rátámadna.*
-Véged orkfajzat!
*Csatakiáltással fűszerezi meg a csapást. Abban bízik, hogyha őt ki tudja iktatni, talán némileg meggyengül a Gholotot védő orkok összehangoltsága.*
2159. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-12-09 21:03:57
Üzenet elküldve: 2025-12-09 21:03:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 602
OOC üzenetek: 154
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 602
OOC üzenetek: 154
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok nyomában//
*Bredocnak kedves ez a környék, hisz egy ideje már ez az otthona, mióta kiköltözött a városból és visszavonult a tanyájára. Kacérkodik is a gondolattal, hogy csak fogja és hazamegy, de tudja jól, hogy sokáig úgysem lenne maradása, elvégre nem véletlenül öltötte fel ismét a páncélját. Bár akkor még nem tudta azt, amit most, hogy miféle fenyegetés közelít. ~Talán Eeyr akarta így.~ Morfondírozik magában, sorsszerűnek tűnik az egész. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejében, ahogy komótosan haladnak előre. A csapat elég szétszórtnak tűnik, néhányan az egyszerű kérdésére sem tudnak, vagy nem hajlandóak válaszolni, ezt megjegyzi magában. No nem azt, hogy nem válaszoltak neki, hanem hogy valóban nem egy összeszokott brigád ez, de jól van ez így. Ő annak is örül, hogy nem egyedül kellett nekiindulnia, annak meg végképp, hogy Naesala és Gaer is vele tart, már így hármasban is bátran vonulna bármiféle ork erődöt felderíteni. Abban is bízik, hogy a félkarú szokásához híven rendet tart majd a többiek között, amikor ő, vagy a gyönyörű elf nem tudna éppen valami miatt. Naesala szavai egyébként igencsak jól esnek neki, már amennyit kihall belőlük, és nem is rondít bele azzal, hogy bármit is hozzáfűzzön. Inkább csak pipázgat és mosolyog a szakálla alatt, miközben lassan elérik Kalácsfalvát. A tündér zenéje egyébként kellemesen cseng a fülében, pipát szorongató kezével alig láthatóan járja is az ütemet. Ha beérnek, és sikerül találniuk egy falubelit, úgy megszólítaná őt.*
-Adj' isten. Mi hír mostanában errefelé, cimbora? Hallottál valamit az orkokról?
*Nem kertel, hisz ezek a népek szeretik az egyenes beszédet. Meg aztán könnyen lehet, hogy akár ismerik is őt itt, elvégre régóta lakik már a vidéken és az összes falut bejárhatta a hír, hogy Bredoc Vadászlak mellett él. Úgy ahogy az egykori parancsnok maga is bejárta már ezeket a falvakat. Igaz így páncélban még aligha láthatta bárki.*
*Bredocnak kedves ez a környék, hisz egy ideje már ez az otthona, mióta kiköltözött a városból és visszavonult a tanyájára. Kacérkodik is a gondolattal, hogy csak fogja és hazamegy, de tudja jól, hogy sokáig úgysem lenne maradása, elvégre nem véletlenül öltötte fel ismét a páncélját. Bár akkor még nem tudta azt, amit most, hogy miféle fenyegetés közelít. ~Talán Eeyr akarta így.~ Morfondírozik magában, sorsszerűnek tűnik az egész. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejében, ahogy komótosan haladnak előre. A csapat elég szétszórtnak tűnik, néhányan az egyszerű kérdésére sem tudnak, vagy nem hajlandóak válaszolni, ezt megjegyzi magában. No nem azt, hogy nem válaszoltak neki, hanem hogy valóban nem egy összeszokott brigád ez, de jól van ez így. Ő annak is örül, hogy nem egyedül kellett nekiindulnia, annak meg végképp, hogy Naesala és Gaer is vele tart, már így hármasban is bátran vonulna bármiféle ork erődöt felderíteni. Abban is bízik, hogy a félkarú szokásához híven rendet tart majd a többiek között, amikor ő, vagy a gyönyörű elf nem tudna éppen valami miatt. Naesala szavai egyébként igencsak jól esnek neki, már amennyit kihall belőlük, és nem is rondít bele azzal, hogy bármit is hozzáfűzzön. Inkább csak pipázgat és mosolyog a szakálla alatt, miközben lassan elérik Kalácsfalvát. A tündér zenéje egyébként kellemesen cseng a fülében, pipát szorongató kezével alig láthatóan járja is az ütemet. Ha beérnek, és sikerül találniuk egy falubelit, úgy megszólítaná őt.*
-Adj' isten. Mi hír mostanában errefelé, cimbora? Hallottál valamit az orkokról?
*Nem kertel, hisz ezek a népek szeretik az egyenes beszédet. Meg aztán könnyen lehet, hogy akár ismerik is őt itt, elvégre régóta lakik már a vidéken és az összes falut bejárhatta a hír, hogy Bredoc Vadászlak mellett él. Úgy ahogy az egykori parancsnok maga is bejárta már ezeket a falvakat. Igaz így páncélban még aligha láthatta bárki.*
2158. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-12-09 14:35:25
Üzenet elküldve: 2025-12-09 14:35:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Az orkok nyomában//
*Alesian bólint Ettvallder szavaira.*
- Helyes.* Mondja és nem is tartja fel tovább. A szőke fiút kezdi el traktálni a hülyeségével, de az sem vevő rá nagyon.*
- Ki ti tudja élünk vagy halunk később.* Legyint és el is engedi a témát. A barack gazdája is felcsattan egészen más okból.*
~ Lehet ebbe a barackba beletörne a fogam. Ez is elég merev bige. ~* Morgolódik magában. Mindenkit elég unalmasnak talál.*
- Mindegy, akkor elfoglalom magam.* Begyúl a kis zsákjába és a furulyáját előveszi. Vidám dallamot csal ki belőle, amire Zápor leül vele szembe és meredten nézi. Kétli, hogy ezzel bajt csinálna, elvégre egy szekeret csak az nem vesz észre, aki nem akarja.*
*Alesian bólint Ettvallder szavaira.*
- Helyes.* Mondja és nem is tartja fel tovább. A szőke fiút kezdi el traktálni a hülyeségével, de az sem vevő rá nagyon.*
- Ki ti tudja élünk vagy halunk később.* Legyint és el is engedi a témát. A barack gazdája is felcsattan egészen más okból.*
~ Lehet ebbe a barackba beletörne a fogam. Ez is elég merev bige. ~* Morgolódik magában. Mindenkit elég unalmasnak talál.*
- Mindegy, akkor elfoglalom magam.* Begyúl a kis zsákjába és a furulyáját előveszi. Vidám dallamot csal ki belőle, amire Zápor leül vele szembe és meredten nézi. Kétli, hogy ezzel bajt csinálna, elvégre egy szekeret csak az nem vesz észre, aki nem akarja.*
2157. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-12-09 11:10:35
Üzenet elküldve: 2025-12-09 11:10:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok nyomában//
* Valahogy sikerült mindenkire rálépni véleményével. Bár nem teljesen biztos abban, hogy pontosan azt fogták fel a mondandójával, amit átadni szeretett volna, de végezetül mind ugyanott kötnek ki, ezért csak bólint. A városőröknek nem kell sokáig ecsetelni, hogy kire céloznak. Ez egyértelmű. A félvér nem lát ebbe hibát azon felül, hogy nem ismeri őt. Az érzés bizonnyal kölcsönös lenne, ha magát jelentené ki vezetőnek. Nem hiányzik neki egy ilyen felelősség, most nem. Neki egyelőre elég, hogy nem egyedül kell orkokra vadásznia. Alesian, kérdésére egy pillanatra meglepődik. Nem gondolja ezt a legjobb pillanatnak, hogy a hitükről nyissanak vitát, de mindenesetre nem hagyja válasz nélkül a másikat. *
- Igen.
* Bólint egyet felé. Nem tudja, hogy kéne e többet mondania erre. Hisz Teysus istenben, nem egy fanatikus, de hisz. Látván, hogy e kérdés ki is elégíti a másikat visszafordul maga elé. A lábai között pihenő kardját nézi. Elmerül annak vonalaiban. Valahol a keresztvas alatt foghatja, nem bíz semmit a véletlenre, ha valami idő előtt megtámadná őket, ő készen várja őket. Ettvallder nem nagyon figyel a mellette lefolyó beszélgetésre. Csupán néhány szófoszlányt kap el, ami magában semmi értelmet nem nyújt. Gaerralos tekintetéből pedig lehet nem azt fogja feltételezni, hogy épp egy olyan imát mond, ami szerencsét hoz neki és társainak. Feltéve, ha lát valamit. Ellenkező esetben csak a környező tájat nézi, ahonnét bármelyik percben rájuk törhetnek. Nem kell sok időnek eltelnie, hogy el is érjék legelső megállójukat, Kalácsfalvát. Nem tudja mire számítson, a helyi erők olykor kiszámíthatatlanok. *
* Valahogy sikerült mindenkire rálépni véleményével. Bár nem teljesen biztos abban, hogy pontosan azt fogták fel a mondandójával, amit átadni szeretett volna, de végezetül mind ugyanott kötnek ki, ezért csak bólint. A városőröknek nem kell sokáig ecsetelni, hogy kire céloznak. Ez egyértelmű. A félvér nem lát ebbe hibát azon felül, hogy nem ismeri őt. Az érzés bizonnyal kölcsönös lenne, ha magát jelentené ki vezetőnek. Nem hiányzik neki egy ilyen felelősség, most nem. Neki egyelőre elég, hogy nem egyedül kell orkokra vadásznia. Alesian, kérdésére egy pillanatra meglepődik. Nem gondolja ezt a legjobb pillanatnak, hogy a hitükről nyissanak vitát, de mindenesetre nem hagyja válasz nélkül a másikat. *
- Igen.
* Bólint egyet felé. Nem tudja, hogy kéne e többet mondania erre. Hisz Teysus istenben, nem egy fanatikus, de hisz. Látván, hogy e kérdés ki is elégíti a másikat visszafordul maga elé. A lábai között pihenő kardját nézi. Elmerül annak vonalaiban. Valahol a keresztvas alatt foghatja, nem bíz semmit a véletlenre, ha valami idő előtt megtámadná őket, ő készen várja őket. Ettvallder nem nagyon figyel a mellette lefolyó beszélgetésre. Csupán néhány szófoszlányt kap el, ami magában semmi értelmet nem nyújt. Gaerralos tekintetéből pedig lehet nem azt fogja feltételezni, hogy épp egy olyan imát mond, ami szerencsét hoz neki és társainak. Feltéve, ha lát valamit. Ellenkező esetben csak a környező tájat nézi, ahonnét bármelyik percben rájuk törhetnek. Nem kell sok időnek eltelnie, hogy el is érjék legelső megállójukat, Kalácsfalvát. Nem tudja mire számítson, a helyi erők olykor kiszámíthatatlanok. *
2156. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-12-08 20:38:11
Üzenet elküldve: 2025-12-08 20:38:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
*Bár próbál Gholot hasznára lenni azzal, hogy oda próbál vágni Morwon lábára a kalapácsával, de a jelek szerint ezzel semmit se ért el. Az ütése nyilván lecsúszott, így nem tudott csontrepesztő erővel kárt tenni az óriásban.
Azt viszont ő is látja, hogy Gholot csapása hogyan téveszt célt és végez egy peches tharggal. Jó, hogy nem közülük valakit sikerült így lekaszabolni, leginkább az a jó, hogy nem őt. De ez mindjárt őt is jobb belátásra bírja, hogy ne akarjon a gigászok közelében lábatlankodni. Félre is húzódik. És mivel a thargok oldalán harcoló óriás rászólt a katonákra, parasztokra, hogy inkább velük, talpas orkokkal foglalkozzanak, van is tennivalója.
Ha valaki megpróbál rátámadni, akkor hagyja, hogy az első csapást az ellen próbálja bevinni, hogy ő aztán az egy kézzel fogott csatakalapácsát arra használja, hogy félreüsse a csapást. Aztán előreszökken, és gyakorlott ütéssel, teljes erőből orrba gyűri szerencsétlen ellenfelét. Goba, a romvárosi ökölvívó ebben speciel jó és gyakorlott. Könnyen lehet, hogy egy-egy ilyen ütéssel nem csak az arccsontját zúzza be az ellenfelének, hanem fel is tolta az orrát az agyába. Ha viszont senki nem támad rá, akkor ő figyeli, hogyan tudna a leghatékonyabb lenni. Ő nem a "tisztességes párbajok" híve: ha azt látja, hogy valamelyik ork bajtársát szorongatja egy ellenséges katona, mindenféle aggály nélkül annak háta mögé lép, hogy csatakalapácsával jól fejbe vágja. Aztán ott hagyja az ork bajtársnak a letaglózott ellenfelet, hadd ölje meg más. A lényeg, hogy minél többen megdögöljenek az ellenségeik, ők meg minél többen túléljék.*
A hozzászólás írója (Goba Tarr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.08 21:19:50
//Jobbszárny//
*Bár próbál Gholot hasznára lenni azzal, hogy oda próbál vágni Morwon lábára a kalapácsával, de a jelek szerint ezzel semmit se ért el. Az ütése nyilván lecsúszott, így nem tudott csontrepesztő erővel kárt tenni az óriásban.
Azt viszont ő is látja, hogy Gholot csapása hogyan téveszt célt és végez egy peches tharggal. Jó, hogy nem közülük valakit sikerült így lekaszabolni, leginkább az a jó, hogy nem őt. De ez mindjárt őt is jobb belátásra bírja, hogy ne akarjon a gigászok közelében lábatlankodni. Félre is húzódik. És mivel a thargok oldalán harcoló óriás rászólt a katonákra, parasztokra, hogy inkább velük, talpas orkokkal foglalkozzanak, van is tennivalója.
Ha valaki megpróbál rátámadni, akkor hagyja, hogy az első csapást az ellen próbálja bevinni, hogy ő aztán az egy kézzel fogott csatakalapácsát arra használja, hogy félreüsse a csapást. Aztán előreszökken, és gyakorlott ütéssel, teljes erőből orrba gyűri szerencsétlen ellenfelét. Goba, a romvárosi ökölvívó ebben speciel jó és gyakorlott. Könnyen lehet, hogy egy-egy ilyen ütéssel nem csak az arccsontját zúzza be az ellenfelének, hanem fel is tolta az orrát az agyába. Ha viszont senki nem támad rá, akkor ő figyeli, hogyan tudna a leghatékonyabb lenni. Ő nem a "tisztességes párbajok" híve: ha azt látja, hogy valamelyik ork bajtársát szorongatja egy ellenséges katona, mindenféle aggály nélkül annak háta mögé lép, hogy csatakalapácsával jól fejbe vágja. Aztán ott hagyja az ork bajtársnak a letaglózott ellenfelet, hadd ölje meg más. A lényeg, hogy minél többen megdögöljenek az ellenségeik, ők meg minél többen túléljék.*
A hozzászólás írója (Goba Tarr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.08 21:19:50
2155. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-12-08 17:06:30
Üzenet elküldve: 2025-12-08 17:06:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
*Stratégiájuk elég egyértelmű és egyszerű. Biztosítani, hogy a nagy böhöm orkra támaszkodva nyerjék meg a csatát. A csata előrehaladtával, viszont ebben egyre kételkedik. Az óriás bármiféle mágiát is használt, sikeresen térítette el Gholot csapását, és egy parasztot talált el. Ez ráébreszti Akaaruusht, hogy a szövetségesük közelében nincsenek biztonságban. Szerencsére nem is kell mondania semmit, mert mindenki ennek megfelelően reagál, helyet adva. Azért az orkok sem egy ostoba népség. Így a legfontosabb dolguk, hogy előre haladjanak.
Azét nem felejtette a másik thargot, csak nincs ideje vele foglalkozni. Az ellenfél közül csak az óriás és a másik, vagdalkozó tharg akik komoly ellenfélnek tűnnek. Így a hozzá legközelebbire kell, koncentráljon, Morwonra. Hacsak Rorkir nem veszi feléjük az irányt és Morw sem győzi le Gholotot, addig a parasztokra koncentrál.*
//Jobbszárny//
*Stratégiájuk elég egyértelmű és egyszerű. Biztosítani, hogy a nagy böhöm orkra támaszkodva nyerjék meg a csatát. A csata előrehaladtával, viszont ebben egyre kételkedik. Az óriás bármiféle mágiát is használt, sikeresen térítette el Gholot csapását, és egy parasztot talált el. Ez ráébreszti Akaaruusht, hogy a szövetségesük közelében nincsenek biztonságban. Szerencsére nem is kell mondania semmit, mert mindenki ennek megfelelően reagál, helyet adva. Azért az orkok sem egy ostoba népség. Így a legfontosabb dolguk, hogy előre haladjanak.
Azét nem felejtette a másik thargot, csak nincs ideje vele foglalkozni. Az ellenfél közül csak az óriás és a másik, vagdalkozó tharg akik komoly ellenfélnek tűnnek. Így a hozzá legközelebbire kell, koncentráljon, Morwonra. Hacsak Rorkir nem veszi feléjük az irányt és Morw sem győzi le Gholotot, addig a parasztokra koncentrál.*
2154. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-12-08 13:38:53
Üzenet elküldve: 2025-12-08 13:38:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 1467
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 1467
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
* Birkózott már komolyabb ellenféllel is; legalábbis úgy rémlik. A nagy buta orkszerzet kalapácsa elsuhan mellette. A szegény paraszt, akit eltalált azonban már nem fogja látni, ahogy Morwon elválasztja a rémség fejét a nyakától. Sajnos a háború ilyen – nem mindenki éli meg a végét. Talán az óriás sem, de a bajuszos halála nem rémíti meg. Tudta, mire vállalkozott. Morwon is tudja, mire vállalkozott. Azonban az mégiscsak feldühíti őt, hogy Gholot – merthogy ez bizonyára a neve – helyette egy parasztot célozta és találta el. A bajuszost már nem tudja visszahozni az életbe, de a többi parasztnak talán még sikerül nagyobb esélyt adnia a túlélésre. *
– A kis orkokat támadjátok! Ketten egyet! * Ugyan nem lett parancsnoknak kinevezve, de józan ésszel belátja, hogy a gigászi ork ellen esélyük sincs az embereknek, ráadásul ha egyetlen suhintással végez eggyel, akkor elterelésnek sem lesznek túl jók. Sejtése szerint a „kis orkok” ellen sincs jó esélyük az eddig mezőgazdaságból élő népeknek, ezért is javasolja az óriás, hogy ketten támadjanak egyre. Egyszerű matek ez, amit még Morwon is ért. Két parasztnak kétszerannyi esélye van egy ork ellen, mint egy parasztnak. A számok nem hazudnak. Az már másik kérdés, hogy minden parasztra jut legalább két vagy három ork. Viszont egyelőre úgy látszik, seregük jól bírja a sarat és az esőt. Nincs ideje Yagnar és a középhad felé nézelődni, de reméli, hogy sikerrel jár a hadúr terve.
Viszont nem hagyja, hogy figyelme elkalandozzon, hiszen nem tudja, még meddig védik meg őket a szellemek. Ezért is szeretne gyorsan végezni Gholottal: hatalmas kardjával ezúttal az ork nyaka felé suhint. *
– RAARGH! * Nagynak nagy, de talán csak nem olyan nagy, mint a közel három és fél méter magas óriás – úgyhogy Morwon egyből a nyakát célozza meg. Sejtése szerint egy ekkora böhöm vadállatot nem terítene le egykönnyen a testét érő támadásokkal. *
//Jobbszárny//
* Birkózott már komolyabb ellenféllel is; legalábbis úgy rémlik. A nagy buta orkszerzet kalapácsa elsuhan mellette. A szegény paraszt, akit eltalált azonban már nem fogja látni, ahogy Morwon elválasztja a rémség fejét a nyakától. Sajnos a háború ilyen – nem mindenki éli meg a végét. Talán az óriás sem, de a bajuszos halála nem rémíti meg. Tudta, mire vállalkozott. Morwon is tudja, mire vállalkozott. Azonban az mégiscsak feldühíti őt, hogy Gholot – merthogy ez bizonyára a neve – helyette egy parasztot célozta és találta el. A bajuszost már nem tudja visszahozni az életbe, de a többi parasztnak talán még sikerül nagyobb esélyt adnia a túlélésre. *
– A kis orkokat támadjátok! Ketten egyet! * Ugyan nem lett parancsnoknak kinevezve, de józan ésszel belátja, hogy a gigászi ork ellen esélyük sincs az embereknek, ráadásul ha egyetlen suhintással végez eggyel, akkor elterelésnek sem lesznek túl jók. Sejtése szerint a „kis orkok” ellen sincs jó esélyük az eddig mezőgazdaságból élő népeknek, ezért is javasolja az óriás, hogy ketten támadjanak egyre. Egyszerű matek ez, amit még Morwon is ért. Két parasztnak kétszerannyi esélye van egy ork ellen, mint egy parasztnak. A számok nem hazudnak. Az már másik kérdés, hogy minden parasztra jut legalább két vagy három ork. Viszont egyelőre úgy látszik, seregük jól bírja a sarat és az esőt. Nincs ideje Yagnar és a középhad felé nézelődni, de reméli, hogy sikerrel jár a hadúr terve.
Viszont nem hagyja, hogy figyelme elkalandozzon, hiszen nem tudja, még meddig védik meg őket a szellemek. Ezért is szeretne gyorsan végezni Gholottal: hatalmas kardjával ezúttal az ork nyaka felé suhint. *
– RAARGH! * Nagynak nagy, de talán csak nem olyan nagy, mint a közel három és fél méter magas óriás – úgyhogy Morwon egyből a nyakát célozza meg. Sejtése szerint egy ekkora böhöm vadállatot nem terítene le egykönnyen a testét érő támadásokkal. *
2153. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-12-07 16:02:43
Üzenet elküldve: 2025-12-07 16:02:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Középhad//
*Karheia majd áldozattal és hatokig tartó fohászokkal köszöni meg az Ősök kegyelmét, de most erre nincs ideje. Lemaradt a többiektől, így eltökélt célja, hogy Yagnarék mellé kerüljön. Szaladva próbál átvágni a harcmezőn, nem pengéjével tör magának utat, inkább csak elkerüli az elé kerülő testeket. Jó pár nyílvessző csapódik be előtte, vagy mögötte, de a Szellemek megóvják útja során.
Karheia egyedüli célja, hogy közelebb kerüljön Yagnarékhoz, s úgy helyezkedjen, hogy több orkra rálásson, remélhetőleg elkerülve bajtársait. Egy újabb igével igyekszik hátrébb szorítani a harcosaikon esetleg áttörő ellenfeleket.*
- HÁTRÉBB!
*Figyelmezteti a thargokat, s remélhetőleg azok hallgatnak is szavaira, mielőtt a lángnyelvek közé rontanak.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló tenyeréből kiindulva vékony csóva csap ki három lépés távolságra. Komolyabb égési sérüléseket okozhat (3), valamint tűzgyújtó hatású.
//Középhad//
*Karheia majd áldozattal és hatokig tartó fohászokkal köszöni meg az Ősök kegyelmét, de most erre nincs ideje. Lemaradt a többiektől, így eltökélt célja, hogy Yagnarék mellé kerüljön. Szaladva próbál átvágni a harcmezőn, nem pengéjével tör magának utat, inkább csak elkerüli az elé kerülő testeket. Jó pár nyílvessző csapódik be előtte, vagy mögötte, de a Szellemek megóvják útja során.
Karheia egyedüli célja, hogy közelebb kerüljön Yagnarékhoz, s úgy helyezkedjen, hogy több orkra rálásson, remélhetőleg elkerülve bajtársait. Egy újabb igével igyekszik hátrébb szorítani a harcosaikon esetleg áttörő ellenfeleket.*
- HÁTRÉBB!
*Figyelmezteti a thargokat, s remélhetőleg azok hallgatnak is szavaira, mielőtt a lángnyelvek közé rontanak.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló tenyeréből kiindulva vékony csóva csap ki három lépés távolságra. Komolyabb égési sérüléseket okozhat (3), valamint tűzgyújtó hatású.
2152. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-12-07 15:11:17
Üzenet elküldve: 2025-12-07 15:11:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Középhad//
*A nyílzápor második hullámát Kayaerr már nem bízza kizárólag az Ősök kegyelmére. Ahogy fellélegzik az elsőtől, rögvest felkap egy gazdátlanná vált pajzsot egy elesett társa mellől, s most nem akasztja meg a holttest látványa. Szerencsére az életösztön és az elméjét ködösítő harci szellem nem hagyja, hogy utat törjön a szörnyülködés.
Látja ahogy néhány ork áttör csapataik első vonalán, s három varangy rögvest felé is veszi az irányt. Végig sincs ideje gondolni, hogyan is fog elbánni mindegyikkel egyszerre, mikor kettő hamarosan elesik, s már csak az utolsó talpon maradt féreg rohan felé üvöltve. Arca undorodó grimaszba fordul a hiányos végtag láttán, keze megfeszül a markolat körül. Kivár szinte az utolsó pillanatig, s amint az ork közel ér, oldalra lép, abba az irányba, amelyik kevésbé esik az ork épen maradt karjának súlyos csapásvonalába. Megpróbál így kitérni a támadás elől, bízva abban, hogy a lendülettől a bestia túlszalad, netán bárdját mellé suhintja. Akárhogy is, a következő mozdulatával üvöltve igyekszik célzottan minden erejével a bestia felé eső oldalára csapni pengéjével, egyenesen a bordáira.*
//Középhad//
*A nyílzápor második hullámát Kayaerr már nem bízza kizárólag az Ősök kegyelmére. Ahogy fellélegzik az elsőtől, rögvest felkap egy gazdátlanná vált pajzsot egy elesett társa mellől, s most nem akasztja meg a holttest látványa. Szerencsére az életösztön és az elméjét ködösítő harci szellem nem hagyja, hogy utat törjön a szörnyülködés.
Látja ahogy néhány ork áttör csapataik első vonalán, s három varangy rögvest felé is veszi az irányt. Végig sincs ideje gondolni, hogyan is fog elbánni mindegyikkel egyszerre, mikor kettő hamarosan elesik, s már csak az utolsó talpon maradt féreg rohan felé üvöltve. Arca undorodó grimaszba fordul a hiányos végtag láttán, keze megfeszül a markolat körül. Kivár szinte az utolsó pillanatig, s amint az ork közel ér, oldalra lép, abba az irányba, amelyik kevésbé esik az ork épen maradt karjának súlyos csapásvonalába. Megpróbál így kitérni a támadás elől, bízva abban, hogy a lendülettől a bestia túlszalad, netán bárdját mellé suhintja. Akárhogy is, a következő mozdulatával üvöltve igyekszik célzottan minden erejével a bestia felé eső oldalára csapni pengéjével, egyenesen a bordáira.*
2151. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-12-07 11:15:46
Üzenet elküldve: 2025-12-07 11:15:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Balszárny//
*Azon is csodálkozik, hogy nem rontott még nekik egyik agyaras bestia sem, de örömmel konstatálja ezt a tényt. Úgy dönt nem bajlódik azzal, hogy fegyverével küszködjön, s önmaguk megvédését, illetve az orkok hadának csökkentését Tharasyra bízza, míg Thaleena teljes egészében a ló irányítására és a kapaszkodásra összpontosít. Remélhetőleg sikerül is eltaposniuk néhány dögöt, míg a vademberek a balszárnyon megpróbálnak kitartani. Furcsa bűntudat-féle érzés motoz benne, hogy ilyen gyorsan sorsukra hagyták társaikat, de ez a pillanat tört része alatt elillan.*
//Balszárny//
*Azon is csodálkozik, hogy nem rontott még nekik egyik agyaras bestia sem, de örömmel konstatálja ezt a tényt. Úgy dönt nem bajlódik azzal, hogy fegyverével küszködjön, s önmaguk megvédését, illetve az orkok hadának csökkentését Tharasyra bízza, míg Thaleena teljes egészében a ló irányítására és a kapaszkodásra összpontosít. Remélhetőleg sikerül is eltaposniuk néhány dögöt, míg a vademberek a balszárnyon megpróbálnak kitartani. Furcsa bűntudat-féle érzés motoz benne, hogy ilyen gyorsan sorsukra hagyták társaikat, de ez a pillanat tört része alatt elillan.*
2150. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-12-05 23:07:19
Üzenet elküldve: 2025-12-05 23:07:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Balszárny//
*Ahogy Thaleena felkapaszkodik előtte a nyeregbe, nem bírja ki és elvigyorodik. Hülyeség, amit csinálnak, valóban. És pont ezért kell működnie.*
-Gyerünk! Nincs sok időnk! *Valóban nem gondolja, hogy sokáig fel tudják tartóztatni a warg lovasokat, akik jó eséllyel talán üldözőbe is veszik őket.*
-Bármi lesz, maradj mellettem.
*Miközben Thaleena a lovat nem kímélve vágtába fog a lovascsoporttal egyetemben, ő megragadja íját, s félig hátrafordulva a nyeregben veszi célba a wargokat. Amennyiben teheti, el is ereszti az íjideget, amennyiszer tudja. Vágta közben bizonyosan nehezebb lesz célozni, de legendába illő képességekkel bír e téren.*
A hozzászólás írója (Hegyvidéki Tharasy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.05 23:08:06
//Balszárny//
*Ahogy Thaleena felkapaszkodik előtte a nyeregbe, nem bírja ki és elvigyorodik. Hülyeség, amit csinálnak, valóban. És pont ezért kell működnie.*
-Gyerünk! Nincs sok időnk! *Valóban nem gondolja, hogy sokáig fel tudják tartóztatni a warg lovasokat, akik jó eséllyel talán üldözőbe is veszik őket.*
-Bármi lesz, maradj mellettem.
*Miközben Thaleena a lovat nem kímélve vágtába fog a lovascsoporttal egyetemben, ő megragadja íját, s félig hátrafordulva a nyeregben veszi célba a wargokat. Amennyiben teheti, el is ereszti az íjideget, amennyiszer tudja. Vágta közben bizonyosan nehezebb lesz célozni, de legendába illő képességekkel bír e téren.*
A hozzászólás írója (Hegyvidéki Tharasy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.05 23:08:06
2149. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-12-05 23:00:03
Üzenet elküldve: 2025-12-05 23:00:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Középhad//
-Harcra! Az Ősök Szelleme figyel! Csarnokuk vár, de előbb vér és halál!
*Lám, eljött az idejük. Itt rohan most, a lángoló karddal a kezében, egyenesen az ellennek. Nincs ideje parancsokat osztani, vagy felmérni a pozíciókat. Nincs ideje, hogy ellenőrizze, vérei biztonságban vannak-e. Tudja, csak akkor lesznek biztonságban, ha ennek az egésznek vége.
Első ellenfele már előtte is terem. Nem, nincs ideje beletemetkezni a csatába. Szorítja az idő, na meg a túlerő. Az orkfajzat nekiront, ő pedig tudja, hogy az oldalán loholó farkas cselekedni fog a védelmében. Ő borostyán tekintetével a középhad vezérét keresi. Amennyiben megleli az első sorokban küzdő warglovast, minden további nélkül felé veszi az irányt. Magasba emeli a jókora pallost, s lecsap Druhuulra. A vezér lábát célozza, s vele együtt a bestiát. Hisz a terv ez. Lenyakazni a sereget.
Amennyiben mégis meg kell küzdenie a felé rontó orkkal, hát megteszi. Lángoló pengéjével igyekszik hamar elejét venni az ellenfélnek, s minél többet elpusztítani aztán a feléjük tartó hadakból, akár segítségül lenni a mellette küzdő Kayaerrnek és Karheiának.*
//Középhad//
-Harcra! Az Ősök Szelleme figyel! Csarnokuk vár, de előbb vér és halál!
*Lám, eljött az idejük. Itt rohan most, a lángoló karddal a kezében, egyenesen az ellennek. Nincs ideje parancsokat osztani, vagy felmérni a pozíciókat. Nincs ideje, hogy ellenőrizze, vérei biztonságban vannak-e. Tudja, csak akkor lesznek biztonságban, ha ennek az egésznek vége.
Első ellenfele már előtte is terem. Nem, nincs ideje beletemetkezni a csatába. Szorítja az idő, na meg a túlerő. Az orkfajzat nekiront, ő pedig tudja, hogy az oldalán loholó farkas cselekedni fog a védelmében. Ő borostyán tekintetével a középhad vezérét keresi. Amennyiben megleli az első sorokban küzdő warglovast, minden további nélkül felé veszi az irányt. Magasba emeli a jókora pallost, s lecsap Druhuulra. A vezér lábát célozza, s vele együtt a bestiát. Hisz a terv ez. Lenyakazni a sereget.
Amennyiben mégis meg kell küzdenie a felé rontó orkkal, hát megteszi. Lángoló pengéjével igyekszik hamar elejét venni az ellenfélnek, s minél többet elpusztítani aztán a feléjük tartó hadakból, akár segítségül lenni a mellette küzdő Kayaerrnek és Karheiának.*
2148. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-12-05 19:00:25
Üzenet elküldve: 2025-12-05 19:00:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Középhad//
* Az ork íjászok nem mozdulnak tovább, mert ameddig jöttek, onnan már szinte minden ellenséges csapatot elérnek a szemközt támadókból, és valamennyit a szélen mozgók közül is.
Így amint kilövik első nyilaikat, rögtön újabb vesszőket helyeznek az idegre, és parancsnokuk vezényszavára alacsonyabb szögben célozva útjára engedik második sortüzüket is. Ez a nyílzápor sokkal közelebbre irányul, oda, ameddig a tharg hadak idő közben elérhettek. S bár így nagyobb a találat esélye, de közben a meglepetés ereje már odalett. Azok a thargok, akik túlélték az első sortüzet, már éberen figyelik az eget az újabb nyílzáporra számítva, ami nem is várat sokat magára.
A második nyílzápor éppoly kegyetlenül zúdul a tharg haderő nyakába, mint az első. Sokan próbáltak védekezni ellene, sokak köszönhetik az életüket az éberségüknek, de így is, újabb 37 tharg katona számára ér véget a harc.
Ezzel azonban egyelőre el is hárul az íjász fenyegetés, legalábbis a középhad számára. Az orkokkal keveredve ádáz harcba bocsátkoznak, így az ork íjászok új cél után kell, hogy nézzenek.
Druhuulon eluralkodik a harci vágy. Ork harcosai olyan robajjal zúdulnak a tharg derékhad felé, hogy az égi mennydörgés ahhoz képest semmi. Üvöltéseik összemosódnak a tharg harcosok elszánt csatakiáltásával. Ork nyilak felhője repül át a feje felett, hogy az ellenség soraiba csapódva halált és szenvedést osszon. Olyan extázis lesz úrrá a csontpáncélt viselő klánfőn, amilyet még sose érzett, még a legszilajabb ork amazonok ölelésében sem. Végül nem türtőzteti tovább magát: az ork hadvezér gyakorlottan ráharap wargja kantárszárára, és kivonja második kardját. Wargja érzi, hogy nem akadályozzák a vágtában, és gazdájához hasonló vérszomjjal iramodik neki. Így Druhuul lesz az első, aki a thargok közé csapódik, hogy ott két szablyával és wargja vadságával ossza a halált. De mindössze pár másodperc kell hozzá, hogy gyalogosai is beérik. A két had egymásnak csapódik és összekeveredik. Eleinte az orkoknak kedvez nagyobb súlyuk és lendületük, könnyebben gázolnak át a tharg sorfalon, mint fordítva. De épp emiatt is, a lendület elmúltával sok ork gyalogos találja magát mélyen a thargok sorai közé férkőzve, csupa ellenség által körülvéve.
Yagnar Rhagodar vad dühvel tör előre. Óvó kiáltása, hogy harcosai pajzzsal védekezzenek a nyílzápor ellen, sok harcosa életét megmenti. A második nyílzápor ha lehet, még kegyetlenebb, de harcosai is jobban védekeznek ellene. Őt magát elkerülik a nyilak, de sok jajongást és halálsikolyt hallhat maga körül. Nincs azonban idő felmérni a veszteségeket, mert közeledik az ork had, Druhuullal az élén. Az ork törzsfő le se tudná tagadni, hogy ő vezeti ezt a rohamot: ő az egyetlen, aki wargháton ül, csontpáncélja és két szablyája félelmetes jelenséggé teszi, wargja pedig maga is halálos ellenfél. Azonban Druhuul mégis csak leállt az első sorokkal hadakozni, nem úgy, mint jó pár, vérszomjtól űzött ork harcosa, akik keresztülrontottak a thargok falain. Yagnar nemsokára szembe is találja magát eggyel, aki rohamozás közben szabályosan félrelök egy elé kerülő tharg harcost, hogy aztán egyenest Yagnarra rontson. Az ork egy nagy szablyát tart két kézzel. Fegyvere emberi szemmel nézve inkább hóhéri pallosnak tűnik, mint szablyának. Maga az ork nem visel rendes páncélzatot, csak egy bőrvértet és bőr alkarvédőket. Pár nem túl mély vágás is van már a bőrén, nem jutott el teljesen sértetlenül idáig.
Karheia Rhagodarnak alighanem az életét mentette meg a mágiatudása. A sáros talajból fal emelkedik előtte, ami ugyan nem valami szilárd, de ahhoz épp elég, hogy a Karheia felé suhanó nyíl erejét elvegye. A nyíl átmegy ugyan a falon, de erőtlenül hull alá a túloldalán, nem tesz semmi kárt a nőben.
Ha ezután Karheia továbbmegy, akkor hamarosan újabb sötét nyílfelhőt lát maga felé közelíteni. Előre persze ezt nem lehet megállapítani, de történetesen ezúttal az összes nyíl elkerüli őt. Körülötte azonban akad sebesült és halott is bőven.
Karheia a varázslás és az álló fedezéke miatt kicsit lemarad a többi harcoshoz képest, a tharg sereg élvonalából a középtájára keveredik. Így, amikor összeütköznek az ork hadakkal, őt nem is fenyegeti közvetlen veszély, de nem is talál azonnal ellenfélre. Neki kell keresnie magának egy célpontot, vagy eldöntheti, hova csap le.
Kayaerr Horgadar bölcsen tette, hogy más thargok pajzsának oltalmába vonult, így elkerülte az első nyílzápor. Mire a második zuhatag szembejön, akár már magához is vehet egy gazdátlanná vált pajzsot, vagy ismét bajtársai oltalmába vonulhat. Mindkét esetben ismét szerencséje lesz, és nem éri találat.
Hamarosan azonban hangos robajjal ütköznek össze az első sorban rohamozó thargok az odaérő orkokkal. Több megtermett ork keresztültör a thargok sorfalán. Embereket fellökve, tiporva nyomulnak előre, de közben őket se kerüli el a sérülés. Közvetlenül Kayaerr felé mindjárt három ork is rohan. Egyikük rohamát megállítja egy lándzsa, ami átdöfi a mellkasát. A másikuk hamarabb megtorpan, hogy megverekedjen egy tharg harcossal (akinek kiáll egy nyílvessző a jobb lábából, így nincs sok esélye az orkkal szemben).
A harmadik azonban elér Kayaerrig. Igaz, menet közben elhagyta a bal karját, vélhetően egy tharg az előrenyomulása alatt lecsapta. Groteszk látvány, ahogy bal karjából dől a vér, de ő maga mintha nem fogná ezt fel. A sokk és a vérszomj elegyétől hajtva nem érzi a sérülést, hanem üvöltve ront Kayaerre egy egykezes csatabárdot lóbálva.*
//Középhad//
* Az ork íjászok nem mozdulnak tovább, mert ameddig jöttek, onnan már szinte minden ellenséges csapatot elérnek a szemközt támadókból, és valamennyit a szélen mozgók közül is.
Így amint kilövik első nyilaikat, rögtön újabb vesszőket helyeznek az idegre, és parancsnokuk vezényszavára alacsonyabb szögben célozva útjára engedik második sortüzüket is. Ez a nyílzápor sokkal közelebbre irányul, oda, ameddig a tharg hadak idő közben elérhettek. S bár így nagyobb a találat esélye, de közben a meglepetés ereje már odalett. Azok a thargok, akik túlélték az első sortüzet, már éberen figyelik az eget az újabb nyílzáporra számítva, ami nem is várat sokat magára.
A második nyílzápor éppoly kegyetlenül zúdul a tharg haderő nyakába, mint az első. Sokan próbáltak védekezni ellene, sokak köszönhetik az életüket az éberségüknek, de így is, újabb 37 tharg katona számára ér véget a harc.
Ezzel azonban egyelőre el is hárul az íjász fenyegetés, legalábbis a középhad számára. Az orkokkal keveredve ádáz harcba bocsátkoznak, így az ork íjászok új cél után kell, hogy nézzenek.
Druhuulon eluralkodik a harci vágy. Ork harcosai olyan robajjal zúdulnak a tharg derékhad felé, hogy az égi mennydörgés ahhoz képest semmi. Üvöltéseik összemosódnak a tharg harcosok elszánt csatakiáltásával. Ork nyilak felhője repül át a feje felett, hogy az ellenség soraiba csapódva halált és szenvedést osszon. Olyan extázis lesz úrrá a csontpáncélt viselő klánfőn, amilyet még sose érzett, még a legszilajabb ork amazonok ölelésében sem. Végül nem türtőzteti tovább magát: az ork hadvezér gyakorlottan ráharap wargja kantárszárára, és kivonja második kardját. Wargja érzi, hogy nem akadályozzák a vágtában, és gazdájához hasonló vérszomjjal iramodik neki. Így Druhuul lesz az első, aki a thargok közé csapódik, hogy ott két szablyával és wargja vadságával ossza a halált. De mindössze pár másodperc kell hozzá, hogy gyalogosai is beérik. A két had egymásnak csapódik és összekeveredik. Eleinte az orkoknak kedvez nagyobb súlyuk és lendületük, könnyebben gázolnak át a tharg sorfalon, mint fordítva. De épp emiatt is, a lendület elmúltával sok ork gyalogos találja magát mélyen a thargok sorai közé férkőzve, csupa ellenség által körülvéve.
Yagnar Rhagodar vad dühvel tör előre. Óvó kiáltása, hogy harcosai pajzzsal védekezzenek a nyílzápor ellen, sok harcosa életét megmenti. A második nyílzápor ha lehet, még kegyetlenebb, de harcosai is jobban védekeznek ellene. Őt magát elkerülik a nyilak, de sok jajongást és halálsikolyt hallhat maga körül. Nincs azonban idő felmérni a veszteségeket, mert közeledik az ork had, Druhuullal az élén. Az ork törzsfő le se tudná tagadni, hogy ő vezeti ezt a rohamot: ő az egyetlen, aki wargháton ül, csontpáncélja és két szablyája félelmetes jelenséggé teszi, wargja pedig maga is halálos ellenfél. Azonban Druhuul mégis csak leállt az első sorokkal hadakozni, nem úgy, mint jó pár, vérszomjtól űzött ork harcosa, akik keresztülrontottak a thargok falain. Yagnar nemsokára szembe is találja magát eggyel, aki rohamozás közben szabályosan félrelök egy elé kerülő tharg harcost, hogy aztán egyenest Yagnarra rontson. Az ork egy nagy szablyát tart két kézzel. Fegyvere emberi szemmel nézve inkább hóhéri pallosnak tűnik, mint szablyának. Maga az ork nem visel rendes páncélzatot, csak egy bőrvértet és bőr alkarvédőket. Pár nem túl mély vágás is van már a bőrén, nem jutott el teljesen sértetlenül idáig.
Karheia Rhagodarnak alighanem az életét mentette meg a mágiatudása. A sáros talajból fal emelkedik előtte, ami ugyan nem valami szilárd, de ahhoz épp elég, hogy a Karheia felé suhanó nyíl erejét elvegye. A nyíl átmegy ugyan a falon, de erőtlenül hull alá a túloldalán, nem tesz semmi kárt a nőben.
Ha ezután Karheia továbbmegy, akkor hamarosan újabb sötét nyílfelhőt lát maga felé közelíteni. Előre persze ezt nem lehet megállapítani, de történetesen ezúttal az összes nyíl elkerüli őt. Körülötte azonban akad sebesült és halott is bőven.
Karheia a varázslás és az álló fedezéke miatt kicsit lemarad a többi harcoshoz képest, a tharg sereg élvonalából a középtájára keveredik. Így, amikor összeütköznek az ork hadakkal, őt nem is fenyegeti közvetlen veszély, de nem is talál azonnal ellenfélre. Neki kell keresnie magának egy célpontot, vagy eldöntheti, hova csap le.
Kayaerr Horgadar bölcsen tette, hogy más thargok pajzsának oltalmába vonult, így elkerülte az első nyílzápor. Mire a második zuhatag szembejön, akár már magához is vehet egy gazdátlanná vált pajzsot, vagy ismét bajtársai oltalmába vonulhat. Mindkét esetben ismét szerencséje lesz, és nem éri találat.
Hamarosan azonban hangos robajjal ütköznek össze az első sorban rohamozó thargok az odaérő orkokkal. Több megtermett ork keresztültör a thargok sorfalán. Embereket fellökve, tiporva nyomulnak előre, de közben őket se kerüli el a sérülés. Közvetlenül Kayaerr felé mindjárt három ork is rohan. Egyikük rohamát megállítja egy lándzsa, ami átdöfi a mellkasát. A másikuk hamarabb megtorpan, hogy megverekedjen egy tharg harcossal (akinek kiáll egy nyílvessző a jobb lábából, így nincs sok esélye az orkkal szemben).
A harmadik azonban elér Kayaerrig. Igaz, menet közben elhagyta a bal karját, vélhetően egy tharg az előrenyomulása alatt lecsapta. Groteszk látvány, ahogy bal karjából dől a vér, de ő maga mintha nem fogná ezt fel. A sokk és a vérszomj elegyétől hajtva nem érzi a sérülést, hanem üvöltve ront Kayaerre egy egykezes csatabárdot lóbálva.*
2147. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-12-05 18:16:21
Üzenet elküldve: 2025-12-05 18:16:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Balszárny//
*A wargok rohama lassan megállni látszik, a harcedzett és bátor Thargok sikeresen megfékezik őket, és kialakul a kegyetlen állóháború. Jól tartják a formációjukat a létszámfölény ellenére is, szálfegyvereikkel sok orkot küldtek a másvilágra, persze a saját fivéreik és nővéreik vérével fizetnek mindért. Az íjászok már éppen célra tartanának Tharasyval együtt, neki azonban más ötlete támad. Nem is kell sokáig győzködnie senkit, láthatóan a lovasok vezére is hamar átlátja a harcmezőt és a lehetőségeiket. Egy hatalmasra nőtt harcos az, ki a Fjolgar névre hallgat, bizonyára mind ismerik a nevét, jellegzetes fekete és vörös harci festéket visel mind ő, mind pedig a lova. Masszív kerek pajzsot hord, lovára egy hosszú csatabárt van szíjazva, kezében pedig acélfejes dárdája várja, hogy végre lecsaphasson az ellenségre.*
-Krovald! A lovad!
*Egy egészen nyurga harcos lovagol közelükbe valahonnan hátulról, majd zokszó nélkül lepattan hátasáról, hogy átadja a kantárt.*
-Rád bízom őket, védd a jobb szárnyat és hátráljatok, mikor eljön az ideje.
*Vakkantja a parancsot, Krovald pedig széles vigyorral a képén húzza ki mindkét fokosát az övéből, majd őrjöngve tör a jobb szélen befurakodó orkokra, kegyetlenül pusztítva mindet, amelyik csak mozog. Láthatóan jobban kedveli ezt a harcmodort. Épp kapóra jön a Hegyvidékieknek, ugyanis Krovald friss lendülete az, ami nyit egy rést, melyet kihasználva Thaleena is kijuthat a tömegből és csatlakozhat testvéréhez.*
-Skamir!
*Kiáltja eközben a lovasok parancsnoka, és egy roppant ifjú legény kerül elé.*
-Menj a főerőkhöz, és vidd a hírt, hogy a balszárnyon hamarosan áttörnek, de a fiaink kitartanak amíg bírják erővel. Yagnar tudni fogja mitévő legyen.
*Azzal útnak is indítja őt, aki vágtat a középhadhoz az információval. A többi lovas pedig támadó alakzatba rendeződik, ékben akár egy nyíl hegye. Úgy iramodnak neki, hogy elkezdhessék lopni a távolságot az ork íjászok és maguk között. *
-Gyerünk ti anyaszomorítók! ROHAMRA!
*Üvölti és sebesen megindul a maradék lovas, az elf párossal karöltve. Az ellenség most kellően elfoglalt ahhoz, hogy ne tudja őket rögvest feltartóztatni, és persze az íjászok is teszik a dolgukat, fedezettüzet biztosítva Fjolgarnak és az ikreknek, no meg a többi lovasnak. Közben pedig taktikusan hátrálnak a főerő felé, hisz ha túl közel érnek támadóik elveszítenék az előnyüket mit az íjuk jelent. Az ork gyalogság pedig vészesen közelít, hamarosan velük is számolniuk kell a Tharg harcosoknak, kik a balszárnyat védik.*
//Balszárny//
*A wargok rohama lassan megállni látszik, a harcedzett és bátor Thargok sikeresen megfékezik őket, és kialakul a kegyetlen állóháború. Jól tartják a formációjukat a létszámfölény ellenére is, szálfegyvereikkel sok orkot küldtek a másvilágra, persze a saját fivéreik és nővéreik vérével fizetnek mindért. Az íjászok már éppen célra tartanának Tharasyval együtt, neki azonban más ötlete támad. Nem is kell sokáig győzködnie senkit, láthatóan a lovasok vezére is hamar átlátja a harcmezőt és a lehetőségeiket. Egy hatalmasra nőtt harcos az, ki a Fjolgar névre hallgat, bizonyára mind ismerik a nevét, jellegzetes fekete és vörös harci festéket visel mind ő, mind pedig a lova. Masszív kerek pajzsot hord, lovára egy hosszú csatabárt van szíjazva, kezében pedig acélfejes dárdája várja, hogy végre lecsaphasson az ellenségre.*
-Krovald! A lovad!
*Egy egészen nyurga harcos lovagol közelükbe valahonnan hátulról, majd zokszó nélkül lepattan hátasáról, hogy átadja a kantárt.*
-Rád bízom őket, védd a jobb szárnyat és hátráljatok, mikor eljön az ideje.
*Vakkantja a parancsot, Krovald pedig széles vigyorral a képén húzza ki mindkét fokosát az övéből, majd őrjöngve tör a jobb szélen befurakodó orkokra, kegyetlenül pusztítva mindet, amelyik csak mozog. Láthatóan jobban kedveli ezt a harcmodort. Épp kapóra jön a Hegyvidékieknek, ugyanis Krovald friss lendülete az, ami nyit egy rést, melyet kihasználva Thaleena is kijuthat a tömegből és csatlakozhat testvéréhez.*
-Skamir!
*Kiáltja eközben a lovasok parancsnoka, és egy roppant ifjú legény kerül elé.*
-Menj a főerőkhöz, és vidd a hírt, hogy a balszárnyon hamarosan áttörnek, de a fiaink kitartanak amíg bírják erővel. Yagnar tudni fogja mitévő legyen.
*Azzal útnak is indítja őt, aki vágtat a középhadhoz az információval. A többi lovas pedig támadó alakzatba rendeződik, ékben akár egy nyíl hegye. Úgy iramodnak neki, hogy elkezdhessék lopni a távolságot az ork íjászok és maguk között. *
-Gyerünk ti anyaszomorítók! ROHAMRA!
*Üvölti és sebesen megindul a maradék lovas, az elf párossal karöltve. Az ellenség most kellően elfoglalt ahhoz, hogy ne tudja őket rögvest feltartóztatni, és persze az íjászok is teszik a dolgukat, fedezettüzet biztosítva Fjolgarnak és az ikreknek, no meg a többi lovasnak. Közben pedig taktikusan hátrálnak a főerő felé, hisz ha túl közel érnek támadóik elveszítenék az előnyüket mit az íjuk jelent. Az ork gyalogság pedig vészesen közelít, hamarosan velük is számolniuk kell a Tharg harcosoknak, kik a balszárnyat védik.*
2146. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-12-05 18:04:23
Üzenet elküldve: 2025-12-05 18:04:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 550
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 550
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
*A szél fel-feltámad, sűrű esőfátyolt hozva magával, mi hűvösen csap arcukba.
Morwon sajátos manőverre szánja el magát; fekete pengéjét a földbe vágja, ezzel kiengedve a fegyverben lakozó mágiát.
A csata hevében ez kizárt, de ha valaki nagyon figyelne, észrevehetné, hogy az óriás három lépéses körzetében a levegő furcsa jelenségeket generál. A lehulló esőcseppeket el-eltéríti, mintha csak egy láthatatlan pajzsot emelnének fel olykor az óriást védve.
A környezetének e változás nem tűnik fel, ahogy Gholotnak, a Porlasztónak sem. Nagy sebbel-lobbal indul el Morwon felé, vadul pörgetve óriási pörölyét. A felé tartó, nagy bajusszal megáldott alakot könnyed eleganciával kólintja mellbe, a parasztember pedig hangtalan nyekken, miközben jó hét lépéssel ér földet, s nem is mozdul többé.*
-Gholot öl!
*Szinte hallani a szelét, ahogy megsuhintja az óriási fegyvert. Ugyanakkor Morwon rafinált mágiája működőképesnek tűnik; a csapás elsuhog az óriás mellett, Gholot legnagyobb meglepetésére alaposan eltévedve.
Bambán mered egy rövidke ideig ellenfelére, de Morwon tudhatja, hogy nincs vesztegetni való ideje. Jó eséllyel ezúttal is sebességük fog dönteni, melyikük csaphat le a másikra előbb.
Eközben Akaaruush és klánja felzárkózik Gholot mellé, afféle hátvédként. Teszik ezt roppant óvatosan, tekintettel rá, hogy a a Porlasztó kezében igen lendületen forgatott kalapács határozottan közveszélyesnek tűnik.
Nagy szerencse, hogy segítségül sietnek, mert Morwon buzdítására nem kevés fehér ruhás paraszt rohan feléjük, s vasvillák, a kiegyenesített kaszák nem is tűnnek oly veszélytelennek a kezeik között. Ha volt is oly elképzelésük, hogy valamilyen úton-módon majd lesből sikerül Morwont megközelíteniük, hamvában halt. Amennyiben az ork trió és Tél Agyar klán nem állják a sarat Gholot oldalán, még az is lehet, hogy a nagy elánnal támadó parasztok a jobbszárny szélén, ha csak rövid időre is, de fölébük kerekednek. Itt most az irhájuk a tét.
Rorkir eközben szavaihoz híven állja a sarat az első vonalban. Az ork hiába támad vissza, tőrével hárítja a felé intézett csapást, csak hogy aztán kardjával metssze el ellenfele torkát. Bőszen fröccsen a meleg vér, de ez aligha zavarja a Vérgőzöst. Van ideje a mellette álló ifjúra támadó orkot is lekaszabolni. A fiatal paraszt hálásan pillant rá, majd apja segítségére siet, ki épp összeakaszkodott egy termetes orkkal.
Rorkirnak van ideje fellélegezni, ha csak néhány szívdobbanásnyi időre is. A fehér ruhások állják a sarat egyelőre, de az ellenfelek többszörös túlerőjével szemben jól látható, hogy nincs sok esélyük. Az ork hadak mintha balról igyekeznének körbezárni Rorkirt és népes kompániáját. Egyelőre nem szorították be őket, csak az a kérdés, meddig bírják erővel.*
//Jobbszárny//
*A szél fel-feltámad, sűrű esőfátyolt hozva magával, mi hűvösen csap arcukba.
Morwon sajátos manőverre szánja el magát; fekete pengéjét a földbe vágja, ezzel kiengedve a fegyverben lakozó mágiát.
A csata hevében ez kizárt, de ha valaki nagyon figyelne, észrevehetné, hogy az óriás három lépéses körzetében a levegő furcsa jelenségeket generál. A lehulló esőcseppeket el-eltéríti, mintha csak egy láthatatlan pajzsot emelnének fel olykor az óriást védve.
A környezetének e változás nem tűnik fel, ahogy Gholotnak, a Porlasztónak sem. Nagy sebbel-lobbal indul el Morwon felé, vadul pörgetve óriási pörölyét. A felé tartó, nagy bajusszal megáldott alakot könnyed eleganciával kólintja mellbe, a parasztember pedig hangtalan nyekken, miközben jó hét lépéssel ér földet, s nem is mozdul többé.*
-Gholot öl!
*Szinte hallani a szelét, ahogy megsuhintja az óriási fegyvert. Ugyanakkor Morwon rafinált mágiája működőképesnek tűnik; a csapás elsuhog az óriás mellett, Gholot legnagyobb meglepetésére alaposan eltévedve.
Bambán mered egy rövidke ideig ellenfelére, de Morwon tudhatja, hogy nincs vesztegetni való ideje. Jó eséllyel ezúttal is sebességük fog dönteni, melyikük csaphat le a másikra előbb.
Eközben Akaaruush és klánja felzárkózik Gholot mellé, afféle hátvédként. Teszik ezt roppant óvatosan, tekintettel rá, hogy a a Porlasztó kezében igen lendületen forgatott kalapács határozottan közveszélyesnek tűnik.
Nagy szerencse, hogy segítségül sietnek, mert Morwon buzdítására nem kevés fehér ruhás paraszt rohan feléjük, s vasvillák, a kiegyenesített kaszák nem is tűnnek oly veszélytelennek a kezeik között. Ha volt is oly elképzelésük, hogy valamilyen úton-módon majd lesből sikerül Morwont megközelíteniük, hamvában halt. Amennyiben az ork trió és Tél Agyar klán nem állják a sarat Gholot oldalán, még az is lehet, hogy a nagy elánnal támadó parasztok a jobbszárny szélén, ha csak rövid időre is, de fölébük kerekednek. Itt most az irhájuk a tét.
Rorkir eközben szavaihoz híven állja a sarat az első vonalban. Az ork hiába támad vissza, tőrével hárítja a felé intézett csapást, csak hogy aztán kardjával metssze el ellenfele torkát. Bőszen fröccsen a meleg vér, de ez aligha zavarja a Vérgőzöst. Van ideje a mellette álló ifjúra támadó orkot is lekaszabolni. A fiatal paraszt hálásan pillant rá, majd apja segítségére siet, ki épp összeakaszkodott egy termetes orkkal.
Rorkirnak van ideje fellélegezni, ha csak néhány szívdobbanásnyi időre is. A fehér ruhások állják a sarat egyelőre, de az ellenfelek többszörös túlerőjével szemben jól látható, hogy nincs sok esélyük. Az ork hadak mintha balról igyekeznének körbezárni Rorkirt és népes kompániáját. Egyelőre nem szorították be őket, csak az a kérdés, meddig bírják erővel.*
2145. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-12-05 17:50:50
Üzenet elküldve: 2025-12-05 17:50:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 549
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 549
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok nyomában//
*A szántóföldek látványa az elfben nem igazán ébreszt kellemes emlékeket. Emlékezteti őt a megtorlatlanul hagyott sziritáni fosztogatásra és arra a félbemaradt nyomozásra Szántóvégen, s bizony ezeket nem igazán lehetne városőri karrierje csúcspontjaiként számon tartani. Arthenior mostoha gyermeke ez a néhány falu, melyet a legkevésbé sem tudnak megfelelően szemmel tartani, a közeledő háborút is ők fogják megsínyleni minden bizonnyal a leginkább.
Maga is főleg csak hallgatja a csevegést, nem szól bele különösebben, de az azért feltűnik neki, hogy a lényegi részen sikerül elsiklania beszélgetésnek. Görénnyel most bevárja a szekeret, hogy mellette haladva vessen egy pillantást az utazókra.*
- Egyetértünk Droyn tervével mind, hölgyeim? *bár nem emeli hangját, metsző kék pillantásai némi morcosságról árulkodnak, s a gúnyosan libbenő megnevezés is. Elvégre jelen helyzetben ebben lenne a legfontosabb megállapodni, minden más ehhez képest teljesen mellékes.
Fél füllel persze sikerül azt is elkapnia, hogy máris próbálnak valami kezdetleges hierarchiát felállítani szedett-vedett kis csapatukban, s egyértelműen le is szögezi az álláspontját ezzel kapcsolatban.*
- Előre szólok, hogy az itteniek közül *pillant körbe rajtuk* - Csak egyetlen ember parancsára cselekszem kérdés nélkül. *tekintve, hogy tisztában vannak városőri múltjával, úgy érzi, felesleges is hozzátennie, kire gondol. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem hallgat senki sem, bárki más utasításait azonban fenntartásokkal fogja kezelni, elvégre még nem nyerték el a hosszúéltű bizalmát.
Azzal fel is zárkózik ismét Bredoc mellé elől, s a társaság rohadt nagy szerencséjére nem hallja meg az alfeléről szóló diskurzust. Aprócska tündérük különben igencsak hamar találkozna szeretett Teysusával.*
*A szántóföldek látványa az elfben nem igazán ébreszt kellemes emlékeket. Emlékezteti őt a megtorlatlanul hagyott sziritáni fosztogatásra és arra a félbemaradt nyomozásra Szántóvégen, s bizony ezeket nem igazán lehetne városőri karrierje csúcspontjaiként számon tartani. Arthenior mostoha gyermeke ez a néhány falu, melyet a legkevésbé sem tudnak megfelelően szemmel tartani, a közeledő háborút is ők fogják megsínyleni minden bizonnyal a leginkább.
Maga is főleg csak hallgatja a csevegést, nem szól bele különösebben, de az azért feltűnik neki, hogy a lényegi részen sikerül elsiklania beszélgetésnek. Görénnyel most bevárja a szekeret, hogy mellette haladva vessen egy pillantást az utazókra.*
- Egyetértünk Droyn tervével mind, hölgyeim? *bár nem emeli hangját, metsző kék pillantásai némi morcosságról árulkodnak, s a gúnyosan libbenő megnevezés is. Elvégre jelen helyzetben ebben lenne a legfontosabb megállapodni, minden más ehhez képest teljesen mellékes.
Fél füllel persze sikerül azt is elkapnia, hogy máris próbálnak valami kezdetleges hierarchiát felállítani szedett-vedett kis csapatukban, s egyértelműen le is szögezi az álláspontját ezzel kapcsolatban.*
- Előre szólok, hogy az itteniek közül *pillant körbe rajtuk* - Csak egyetlen ember parancsára cselekszem kérdés nélkül. *tekintve, hogy tisztában vannak városőri múltjával, úgy érzi, felesleges is hozzátennie, kire gondol. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem hallgat senki sem, bárki más utasításait azonban fenntartásokkal fogja kezelni, elvégre még nem nyerték el a hosszúéltű bizalmát.
Azzal fel is zárkózik ismét Bredoc mellé elől, s a társaság rohadt nagy szerencséjére nem hallja meg az alfeléről szóló diskurzust. Aprócska tündérük különben igencsak hamar találkozna szeretett Teysusával.*
2144. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-12-05 13:52:48
Üzenet elküldve: 2025-12-05 13:52:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 314
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 314
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok nyomában//
*A maga részéről nem tesz hozzá többet a tervezgetéshez; azzal, hogy felvetette a lehetőségeket, már megtette, amit kellett. Bredoc kérdésére kap egy "igen"-t, de ezen kívül nem szólal meg a félkarú egész addig, amíg a parancsnoki láncról nem lesz szó.
Ettvallder szavaival alapvető problémái vannak, ám mielőtt még megszólalhatna, a másik zsoldos reagál, így Gaerralos már csak ehhez kapcsolódva osztja meg véleményét.*
- Csatán kívül, mikor nem szorít az idő, mindenki szuverén személy; meggyőződésből van itt, de nem tett esküt, nem kap zsoldot.
*Biccent Ettvallder felé.*
- Csatán belül viszont nem opció, hogy nincs, akinek a parancsaira mindenki hallgat. Nem vagyunk összeszokva, nem ismerjük egymás harci stílusát, temperamentumát, képességeit. Kell egy szervező erő, hogy tudhassuk, mindenki más a helyén van; egyetértek, hogy ez olyasvalaki legyen, akinek tapasztalata van a harctéri taktikával.
*Bök fejével Bredoc felé, majd újra elhallgat. A tündér szavai, melyeket fél füllel elhall, először csak idegesítik, aztán mikor Naesaláról kezd ömlengeni, már egyenesen undort hoznak elő benne. Még egykoron Habrertust ismerte úgy, mint aki képes ilyen módon lealázni magát, de a bátyjában legalább volt valamennyi jóérzés és hozzáértés. Alesianból ezt valahogy nem nézi ki.*
*A maga részéről nem tesz hozzá többet a tervezgetéshez; azzal, hogy felvetette a lehetőségeket, már megtette, amit kellett. Bredoc kérdésére kap egy "igen"-t, de ezen kívül nem szólal meg a félkarú egész addig, amíg a parancsnoki láncról nem lesz szó.
Ettvallder szavaival alapvető problémái vannak, ám mielőtt még megszólalhatna, a másik zsoldos reagál, így Gaerralos már csak ehhez kapcsolódva osztja meg véleményét.*
- Csatán kívül, mikor nem szorít az idő, mindenki szuverén személy; meggyőződésből van itt, de nem tett esküt, nem kap zsoldot.
*Biccent Ettvallder felé.*
- Csatán belül viszont nem opció, hogy nincs, akinek a parancsaira mindenki hallgat. Nem vagyunk összeszokva, nem ismerjük egymás harci stílusát, temperamentumát, képességeit. Kell egy szervező erő, hogy tudhassuk, mindenki más a helyén van; egyetértek, hogy ez olyasvalaki legyen, akinek tapasztalata van a harctéri taktikával.
*Bök fejével Bredoc felé, majd újra elhallgat. A tündér szavai, melyeket fél füllel elhall, először csak idegesítik, aztán mikor Naesaláról kezd ömlengeni, már egyenesen undort hoznak elő benne. Még egykoron Habrertust ismerte úgy, mint aki képes ilyen módon lealázni magát, de a bátyjában legalább volt valamennyi jóérzés és hozzáértés. Alesianból ezt valahogy nem nézi ki.*
2143. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-12-03 22:26:05
Üzenet elküldve: 2025-12-03 22:26:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Középhad//
*A nyílzápor szinte árnyékot vet rájuk, eltakarva a napot is. Karheia ereiben megfagy a vér miközben ráébred önnön tehetetlenségére. Pajzsa nincsen, bármely irányba mozdulni pedig felesleges volna, mintha az esőcseppek elől akarna kitérni. Egyedüli mentsávra mágiatudása, így hát ezen képességéhez nyúl.*
- VIGYÁZZ!
*Figyelmezteti társait, majd menetelése közben hirtelen megtorpan, és lábával nagyot dobbant, szemhéjait lehunyva pedig vár. Ha az Ősök meghallgatják fohászát, akkor nem most hagyja cserben ereje, ha pedig nem, akkor szükségtelen látnia miként éri a vég.
Amennyiben varázslata sikerrel jár, akkor törekszik teremtett falának árnyékába húzódni, s örömmel látja bármely harcostársát ott. Nem áll közvetlen a falhoz simulva, mert annak strapabírásában valamelyest kételkedik, elvégre ilyesfajta tesztnek még nem vetette alá.
Ha varázslata sikerrel járt, s még az élők sorát gazdagítja, akkor a falat megkerülve igyekszik folytatni tovább útját egyenesen az ellenfél vérszomjas hada felé, hiszen akadna néhány ige, melynek még talán hasznát vennék.*
A varázsló dobbant egyet lábával, melynek hatására az általa kijelölt helyen egy két méter széles és magas, vékony fal keletkezik, ami az ottani talajból épül föl. A fal maradandó, de nem tartja össze mágikus erő.
//Középhad//
*A nyílzápor szinte árnyékot vet rájuk, eltakarva a napot is. Karheia ereiben megfagy a vér miközben ráébred önnön tehetetlenségére. Pajzsa nincsen, bármely irányba mozdulni pedig felesleges volna, mintha az esőcseppek elől akarna kitérni. Egyedüli mentsávra mágiatudása, így hát ezen képességéhez nyúl.*
- VIGYÁZZ!
*Figyelmezteti társait, majd menetelése közben hirtelen megtorpan, és lábával nagyot dobbant, szemhéjait lehunyva pedig vár. Ha az Ősök meghallgatják fohászát, akkor nem most hagyja cserben ereje, ha pedig nem, akkor szükségtelen látnia miként éri a vég.
Amennyiben varázslata sikerrel jár, akkor törekszik teremtett falának árnyékába húzódni, s örömmel látja bármely harcostársát ott. Nem áll közvetlen a falhoz simulva, mert annak strapabírásában valamelyest kételkedik, elvégre ilyesfajta tesztnek még nem vetette alá.
Ha varázslata sikerrel járt, s még az élők sorát gazdagítja, akkor a falat megkerülve igyekszik folytatni tovább útját egyenesen az ellenfél vérszomjas hada felé, hiszen akadna néhány ige, melynek még talán hasznát vennék.*
A varázsló dobbant egyet lábával, melynek hatására az általa kijelölt helyen egy két méter széles és magas, vékony fal keletkezik, ami az ottani talajból épül föl. A fal maradandó, de nem tartja össze mágikus erő.
2142. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-12-03 22:14:23
Üzenet elküldve: 2025-12-03 22:14:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Balszárny//
*Nem kesereg és nem jajveszékel, mert most a harc hevében az életben maradás a cél, ezt pedig csak kardjának segítségével és az ellenfél aprításával tudja elérni.
Szerencsétlen módon teríti el a roham, de olyan gyorsan rántják fel a vademberek, hogy szinte fel sem fogja a szempillantás alatt lezajló eseményeket. Kissé értetlenül, meglepetten pislog, majd oldalra köpve szabadul meg a szájába kerülő sártól. Mindez olyan gyorsan történik a káosz közepette, hogy talán Tharasynak sem tűnik fel, hogy húga szőke hajzuhataga rövid időre eltűnt a tömegben. Ez a kis közjáték éppen elegendő is ahhoz, hogy az elf leány felbőszüljön.*
- Na most szétbaszom a fejüket!
*Hörgi maga elé vicsorogva. Már éppen indulna meg, hogy a védelmükön keletkezett résen besegíthessen, amikor Tharasy felbukkan egy eszement ötlettel.*
- Ez hülyeség!
*Nem ér rá arra, hogy megérvelje miként fogják nyakukat törni ha a ló megbotlik, vagy hogy fivére távolról ügyes, így kifejezetten őrültség belerohanni az ellenségbe. Csupán a pillanat tört részéig hezitál, aztán megadóan felkapaszkodik a nyeregbe. Bármi történjék is, nem szakadhatnak el egymástól, hiszen akkor tudják megóvni a másik bőrét, Thaleena pedig sosem hagyná, hogy öccse egyedül csináljon valami eszementséget.*
- Rohadtul utálom mikor ezt csinálod!
*Üvölti, így talán Tharasy is meghallja szavait. Amint lába a kengyelbe csúszik már ösztökéli is a hátast indulásra, lehetőleg minél gyorsabban. A leány a harc hevében nem túl kíméletes vele, így a jószág panaszosan felnyerít alatta. Törekszik fegyverét is keze ügyében tartani, ám úgy véli azok elkélnek majd a lavírozás közben.*
- GYERÜNK GYERÜNK!
*Hogy ezt a lónak rikkantja, vagy harcostársainak, aligha derülhet ki, mindenesetre szívét is valamelyest megacélozza vele.*
//Balszárny//
*Nem kesereg és nem jajveszékel, mert most a harc hevében az életben maradás a cél, ezt pedig csak kardjának segítségével és az ellenfél aprításával tudja elérni.
Szerencsétlen módon teríti el a roham, de olyan gyorsan rántják fel a vademberek, hogy szinte fel sem fogja a szempillantás alatt lezajló eseményeket. Kissé értetlenül, meglepetten pislog, majd oldalra köpve szabadul meg a szájába kerülő sártól. Mindez olyan gyorsan történik a káosz közepette, hogy talán Tharasynak sem tűnik fel, hogy húga szőke hajzuhataga rövid időre eltűnt a tömegben. Ez a kis közjáték éppen elegendő is ahhoz, hogy az elf leány felbőszüljön.*
- Na most szétbaszom a fejüket!
*Hörgi maga elé vicsorogva. Már éppen indulna meg, hogy a védelmükön keletkezett résen besegíthessen, amikor Tharasy felbukkan egy eszement ötlettel.*
- Ez hülyeség!
*Nem ér rá arra, hogy megérvelje miként fogják nyakukat törni ha a ló megbotlik, vagy hogy fivére távolról ügyes, így kifejezetten őrültség belerohanni az ellenségbe. Csupán a pillanat tört részéig hezitál, aztán megadóan felkapaszkodik a nyeregbe. Bármi történjék is, nem szakadhatnak el egymástól, hiszen akkor tudják megóvni a másik bőrét, Thaleena pedig sosem hagyná, hogy öccse egyedül csináljon valami eszementséget.*
- Rohadtul utálom mikor ezt csinálod!
*Üvölti, így talán Tharasy is meghallja szavait. Amint lába a kengyelbe csúszik már ösztökéli is a hátast indulásra, lehetőleg minél gyorsabban. A leány a harc hevében nem túl kíméletes vele, így a jószág panaszosan felnyerít alatta. Törekszik fegyverét is keze ügyében tartani, ám úgy véli azok elkélnek majd a lavírozás közben.*
- GYERÜNK GYERÜNK!
*Hogy ezt a lónak rikkantja, vagy harcostársainak, aligha derülhet ki, mindenesetre szívét is valamelyest megacélozza vele.*
2141. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-12-03 08:55:25
Üzenet elküldve: 2025-12-03 08:55:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
*Üvöltenek az orkok, üvöltenek a hazájukért küzdő parasztok és thargok, de a két sereg kezében fogott fegyverek is üvöltenek. Rég volt utoljára, hogy a háború szaga megcsapta Zopal orrát. A hadak összetalálkoztak és az első sorban lévők egymásnak feszültek. Ők nem ott voltak. A káosz még uralkodott el teljesen a harctéren. Becsületükre legyen mondva a parasztoknak, hogy jól állják a sarat. Közülük valami óriásnak az alakja nő ki. Nehéz vasakban egy veszélyes pengét forgatva. Valami hadvezér lehet, de hogy katona az biztos. Érdemes volna valóban mielőbb eltenni láb alól. Ha a többiek megindulnak a két hadakozó felé akkor ő is így tesz. Közben ha a közelébe kerülnek, akkor pajzsa mögül, kimért szúrásokkal és vágásokkal próbálja meg az ellenség sorait gyéríteni.*
//Jobbszárny//
*Üvöltenek az orkok, üvöltenek a hazájukért küzdő parasztok és thargok, de a két sereg kezében fogott fegyverek is üvöltenek. Rég volt utoljára, hogy a háború szaga megcsapta Zopal orrát. A hadak összetalálkoztak és az első sorban lévők egymásnak feszültek. Ők nem ott voltak. A káosz még uralkodott el teljesen a harctéren. Becsületükre legyen mondva a parasztoknak, hogy jól állják a sarat. Közülük valami óriásnak az alakja nő ki. Nehéz vasakban egy veszélyes pengét forgatva. Valami hadvezér lehet, de hogy katona az biztos. Érdemes volna valóban mielőbb eltenni láb alól. Ha a többiek megindulnak a két hadakozó felé akkor ő is így tesz. Közben ha a közelébe kerülnek, akkor pajzsa mögül, kimért szúrásokkal és vágásokkal próbálja meg az ellenség sorait gyéríteni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160