Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 205 (4081. - 4085. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4066-4085
4085. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-03 14:52:41
Üzenet elküldve: 2023-10-03 14:52:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 259
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 259
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Árvánk csak szájtátva bámulja a vadállatok sokaságát. Ilyesminek bizony még sosem volt tanúja. Felbukkan itt mindenféle szőrös és tollas teremtmény. Még maga is nyilvánvalónak tartja, hogy ők szimplán az ételért jöttek, ám a látvány felülírja ezt a leegyszerűsített gondolatot. Valami varázslatnak tartja, vagy legalábbis nem természetes dolognak. A szerzetes válaszán azonban komolyan elcsodálkozik.*
- Akkor én is megkínálhatom őket?
*Kérdezi felcsillanó kékjeivel. Hisz mi sem csodálatosabb, mint kivenni a részét ebből a kavalkádból? A válasz megvárta helyett pedig gyorsan dob némi szárított húst a rókák irányába. Azok hamar észre is veszik, majd vad majszolásba kezdenek. Ezen a félvér vidul is egy igazit. Hiszen nem tegnap történt utoljára, hogy bárki ennyire örült volna az ő kajájának. Persze a letessékelt varjakról sem feledkezik meg. Miután tőrét a bal combjára fektette, apró darabokra csípkedi kenyerének egy részét. Amikor már egy maréknyi gyűlik belőle, egyszerűen a madarak elé szórja. Sokkal jobban hat, mint mikor Ignis, Illidary, vagy Darkh holló ja, egy patkány holttestét cipelte "haza". Ekkorra a vörös bundás népség már felfalta, amit Lily eléjük hajlított. Így mire Ukrom felszerelkezik, már nehezebb dolga lenne. Már a mozgó célpontot tekintve. Árvánk pedig fel is szólalna a róka védelmében. Mikor Nawanthiri eltereli az állat figyelmét. Bár a lány nem hiszi, hogy idejük, vagy módjuk lenne, Róka koma megnyúzásához. Arra pedig ötlete sincs, hogy miképp tartósíthatnák a hűsát. Inkább nem szól egy szót sem. A többiek talán tanultabbak nála.*
A hozzászólás írója (Lilyenn Freggi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.03 15:03:25
*Árvánk csak szájtátva bámulja a vadállatok sokaságát. Ilyesminek bizony még sosem volt tanúja. Felbukkan itt mindenféle szőrös és tollas teremtmény. Még maga is nyilvánvalónak tartja, hogy ők szimplán az ételért jöttek, ám a látvány felülírja ezt a leegyszerűsített gondolatot. Valami varázslatnak tartja, vagy legalábbis nem természetes dolognak. A szerzetes válaszán azonban komolyan elcsodálkozik.*
- Akkor én is megkínálhatom őket?
*Kérdezi felcsillanó kékjeivel. Hisz mi sem csodálatosabb, mint kivenni a részét ebből a kavalkádból? A válasz megvárta helyett pedig gyorsan dob némi szárított húst a rókák irányába. Azok hamar észre is veszik, majd vad majszolásba kezdenek. Ezen a félvér vidul is egy igazit. Hiszen nem tegnap történt utoljára, hogy bárki ennyire örült volna az ő kajájának. Persze a letessékelt varjakról sem feledkezik meg. Miután tőrét a bal combjára fektette, apró darabokra csípkedi kenyerének egy részét. Amikor már egy maréknyi gyűlik belőle, egyszerűen a madarak elé szórja. Sokkal jobban hat, mint mikor Ignis, Illidary, vagy Darkh holló ja, egy patkány holttestét cipelte "haza". Ekkorra a vörös bundás népség már felfalta, amit Lily eléjük hajlított. Így mire Ukrom felszerelkezik, már nehezebb dolga lenne. Már a mozgó célpontot tekintve. Árvánk pedig fel is szólalna a róka védelmében. Mikor Nawanthiri eltereli az állat figyelmét. Bár a lány nem hiszi, hogy idejük, vagy módjuk lenne, Róka koma megnyúzásához. Arra pedig ötlete sincs, hogy miképp tartósíthatnák a hűsát. Inkább nem szól egy szót sem. A többiek talán tanultabbak nála.*
A hozzászólás írója (Lilyenn Freggi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.03 15:03:25
4084. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-03 12:28:53
Üzenet elküldve: 2023-10-03 12:28:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Az állatok bármilyen potyakajára vevők, Lilytől is simán elfogadják. Az érdeklődésük azonban hamar visszavándorol a szerzetes készleteire. Főleg a varjak akarnák áttúrni a kosztoszsákot a maga egészében, és amikor Nawanthiri odébb tessékeli őket, nagy hangon reklamálnak.*
- Nem én csinálom. *mosolyodik el a félelf tágra nyílt szemein* Két évvel ezelőtt feljöttek a Lihanechi-tóból a talmidok. Egy egész templom! Ők jósolták meg, hogy ha szabad ég alatt eszem, megdézsmálják az állatok, bárhogy is küzdök ellene. Ha meg küzdeni nem lehet, akár meg is vendégelhetem őket! *széttárja a kezét, és a baljában levő kenyérre le is csap néhány veréb. Ekkor veszi észre, hogy Ukrom meglátta a helyzetben a lehetőséget. A kipécézett rókának fölmutat egy darab szalonnát, aztán úgy dobja el, hogy a ravaszdi mögé érkezzen. A róka ráfordul a csalira, háttal az orknak, külön a sokadalomtól. A lány a bőrkét is rajta hagyta, legyen mit csócsálni. Ukrom tisztább célpontot nem is találhatna magának.*
*Az állatok bármilyen potyakajára vevők, Lilytől is simán elfogadják. Az érdeklődésük azonban hamar visszavándorol a szerzetes készleteire. Főleg a varjak akarnák áttúrni a kosztoszsákot a maga egészében, és amikor Nawanthiri odébb tessékeli őket, nagy hangon reklamálnak.*
- Nem én csinálom. *mosolyodik el a félelf tágra nyílt szemein* Két évvel ezelőtt feljöttek a Lihanechi-tóból a talmidok. Egy egész templom! Ők jósolták meg, hogy ha szabad ég alatt eszem, megdézsmálják az állatok, bárhogy is küzdök ellene. Ha meg küzdeni nem lehet, akár meg is vendégelhetem őket! *széttárja a kezét, és a baljában levő kenyérre le is csap néhány veréb. Ekkor veszi észre, hogy Ukrom meglátta a helyzetben a lehetőséget. A kipécézett rókának fölmutat egy darab szalonnát, aztán úgy dobja el, hogy a ravaszdi mögé érkezzen. A róka ráfordul a csalira, háttal az orknak, külön a sokadalomtól. A lány a bőrkét is rajta hagyta, legyen mit csócsálni. Ukrom tisztább célpontot nem is találhatna magának.*
4083. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-02 14:17:56
Üzenet elküldve: 2023-10-02 14:17:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Az előző nap csapatösszeállításából azt gondolta, hogy az út bő beszéddel és derült hangulattal fog telni, vagy legalábbis megkezdődni; ehhez képest még Ukrom számára is észlelhető csendben hagyják el a várost és használják ki a már letaposott szekeres utat, elég ismert és sokat járt ahhoz, hogy ne kelljen még bármi miatt előre figyelnie. Az ork némán teszi nehéz lépteit, amit lenyom buzgóságában összehordott felszereléseivel teli hátizsákja. Úgy készült fel, mintha akár a hegyeken túlra is mennének, nem pedig csak a partra; de mivel fogalma sincs, azon túl mi várja őket, talán elővigyázatossága meg is lesz jutalmazva.
Az előtte haladó Lilyennt néha huzamosabban ellenőrizve elismerően emeli képzeletbeli kalapját, hogy kis termete és nemrég kapott sérülése ellenére strapabíróan halad, bár ez lehet hogy megmagyarázza szavai hiányát. No, nem mintha ez annyira problémás lenne neki; zsákja zörgése, hármójuk lépteinek hangja, és a kellemesen hűvös szembeszél, ami a szerzetes hangját viszi hozzá hátra, az tökéletesen elég is neki, hogy akármeddig menjen. Sokat gondolkodni most nincs oka; amiért elindulnak, arról csak akkor lesz szükségük ismét szót ejteni, mikor már Sziritánban lesznek.
Érti a jelzést, mikor Nawanthiri megáll. Nincs is ellenére; A reggeli kék ég és sugárzó nap egyre és egyre forrósodó sugarai lassan, de biztosan izzasztani kezdte a teherhordó szürkebőrűt: még ha nem is a tűz havaiban vannak már, de lehet még tapintását érezni, főleg délben. Nagy ám a fa, de hármuknak nagy árnyék is kell, így kis kört alkotva tudnak csak elférni. Ő már jólesően étkezik, hússal-kenyérrel lakomázik, mikor látja az állatokat érkezni. Először azt hiszi, képzelődik: élesebben szúrhatott a nap, mint gondolta. A kettő lány reakciója pedig felettéb zavarja, sőt, idegesíti: nem kéne ezeket a koldusokat elhessegetni inkább? Ukrom velük elentétben nem éppen van oda az állatokért, s esze ágában sincs saját elemózsiáját megosztani velük, bár ahogyan (még?) nem őfele, hanem a szerzetes felé irányul figyelmük, nem úgy néz ki, hogy meg kell védenie legfontosabb vagyonát. Viszont míg így látja az állatokat bővülni, ötlete támad: halkan, lassan, de nyilvánvaló szándékkal kicsúsztatja lándzsáját háti tokjából, és feltápászkodik: az élet megtanította, hogy sosem rossz dolog opportunistának lenni, és nincs is jobb étek, mint amit a vándor maga szerez meg. Már meg is célozza magában a nagyobb rókát.*
*Az előző nap csapatösszeállításából azt gondolta, hogy az út bő beszéddel és derült hangulattal fog telni, vagy legalábbis megkezdődni; ehhez képest még Ukrom számára is észlelhető csendben hagyják el a várost és használják ki a már letaposott szekeres utat, elég ismert és sokat járt ahhoz, hogy ne kelljen még bármi miatt előre figyelnie. Az ork némán teszi nehéz lépteit, amit lenyom buzgóságában összehordott felszereléseivel teli hátizsákja. Úgy készült fel, mintha akár a hegyeken túlra is mennének, nem pedig csak a partra; de mivel fogalma sincs, azon túl mi várja őket, talán elővigyázatossága meg is lesz jutalmazva.
Az előtte haladó Lilyennt néha huzamosabban ellenőrizve elismerően emeli képzeletbeli kalapját, hogy kis termete és nemrég kapott sérülése ellenére strapabíróan halad, bár ez lehet hogy megmagyarázza szavai hiányát. No, nem mintha ez annyira problémás lenne neki; zsákja zörgése, hármójuk lépteinek hangja, és a kellemesen hűvös szembeszél, ami a szerzetes hangját viszi hozzá hátra, az tökéletesen elég is neki, hogy akármeddig menjen. Sokat gondolkodni most nincs oka; amiért elindulnak, arról csak akkor lesz szükségük ismét szót ejteni, mikor már Sziritánban lesznek.
Érti a jelzést, mikor Nawanthiri megáll. Nincs is ellenére; A reggeli kék ég és sugárzó nap egyre és egyre forrósodó sugarai lassan, de biztosan izzasztani kezdte a teherhordó szürkebőrűt: még ha nem is a tűz havaiban vannak már, de lehet még tapintását érezni, főleg délben. Nagy ám a fa, de hármuknak nagy árnyék is kell, így kis kört alkotva tudnak csak elférni. Ő már jólesően étkezik, hússal-kenyérrel lakomázik, mikor látja az állatokat érkezni. Először azt hiszi, képzelődik: élesebben szúrhatott a nap, mint gondolta. A kettő lány reakciója pedig felettéb zavarja, sőt, idegesíti: nem kéne ezeket a koldusokat elhessegetni inkább? Ukrom velük elentétben nem éppen van oda az állatokért, s esze ágában sincs saját elemózsiáját megosztani velük, bár ahogyan (még?) nem őfele, hanem a szerzetes felé irányul figyelmük, nem úgy néz ki, hogy meg kell védenie legfontosabb vagyonát. Viszont míg így látja az állatokat bővülni, ötlete támad: halkan, lassan, de nyilvánvaló szándékkal kicsúsztatja lándzsáját háti tokjából, és feltápászkodik: az élet megtanította, hogy sosem rossz dolog opportunistának lenni, és nincs is jobb étek, mint amit a vándor maga szerez meg. Már meg is célozza magában a nagyobb rókát.*
4082. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-01 11:40:40
Üzenet elküldve: 2023-10-01 11:40:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 259
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 259
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Az út leginkább szótlanul telik. Mondjuk árvánkról sem mondható el, hogy túlzottan beszédes kedvében lenne. Ami ritka eseménynek számít az ő esetében. Most mégis inkább arra koncentrál, hogy ne szisszenjen fel kígyóként minden egyes lépésnél. Az ilyesmi nyilván bosszantó útitárssá tenné. Éppen elég lehangoló számára, hogy csak miatta kénytelenek lassítani a tempón. Mikor a gondolatai mégis vándorolni kezdenek, az ismeretlen árny ösvényére bandukolnak. Ki, vagy mi lehet ő? Honnan jött? Miért pont Nawanthirit szemelte ki a gonosz játéka célpontjául? Megannyi kérdés amire talán a szerzetes sem tudja a választ. Bár a félvér sem érzi úgy, hogy itt lenne az ideje feltenni őket. A mester-remete talán mindent megválaszol. Aztán a bizonytalanságról be is ugrik neki, hogy Ukrom tartozik még egy lezárással, a történetét illetően. És nyitná is a száját, megkérve az orkot a hiány pótlására. Legalább oldaná valami ezt a fennálló feszült némaságot. Ellenben Nawanthirinek jobb ötlete támad. Nemes egyszerűséggel dalolászásba kezd. A félvér először meg is lepődik amint a dallamok elérik a hallókáit. Rég hallott már bárkit is énekelni. A szerzetes hangja pedig igazán kellemesnek bizonyul. Mint aki nem először próbálkozik. Így aztán Lily sem szakítja félbe őt. Helyette megpróbálja kiélvezni, amíg Mandulaszem meg nem gondolja magát. A nap már egészen magasan jár mikor a trió először megpihen. Ha bárki árvánkat kérdezné, azt felelné, már ideje volt. Ám panaszkodni egyik barátja sem fogja hallani. Ezt már az indulásnál eldöntötte. Amint leteszi magát, a szerzetes enni készülődik. Lily pedig végtelen örömmel követi a példáját. Igyekszik úgy helyezkedni, hogy mind vele, mind Ukrommal szemben üldögéljen meg. Ennek egyetlen oka van. Szereti nézni, ahogy mások esznek. Ez még az árvaházból megmaradt szokása. Ugyanis ott minden étel elkészítéséből kivette a részét. Hát ez volt a dolga. Amikor pedig látta, hogy a többi kölyök vígan falja amin ő egész délelőtt dolgozott, valami elégedettség féleséggel töltötte el. Elő is veszi az egyik adag szárított húst és némi kenyeret. Majd a tőrével majszolgatásba is kezdene, mikor egy róka bukkan fel a semmiből. A szerzetes nem is rest megosztani vele néhány falatot. Árvánk is szereti az állatokat. Bár ez leginkább néhány sikátor patkányaira vonatkozik. Ők kitűnő hallgatóságnak bizonyultak a magányos estéken. Cserébe pedig csupán némi elemózsiát kérnek marasztalásul. Ennek megfelelve a lány is megkísérelné megosztani a lomposfarkúval az ételét. Ám ekkor megjelenik egy másik vörös bundás négylábú. Majd egy borz. Aztán varjak és egyéb madarak. Az állatok sokasága körülölelik a szerzetest. Már azok, akik nem épp rajta foglalnak helyet. A félvér meg úgy elcsodálkozik a látványon, hogy még a rágást is elfelejti folytatni. Kékjeit egyik állatkáról a másikra pattogtatva igyekszik mindet szemügyre venni. Kevés alkalma akad az elf lányának, hogy vadon élő állatokat ilyen közelről bámuljon. A kíváncsiság azonban hatalmas úr.*
- Ezt, hogy csinálod?
*Teszi fel a kérdést. Persze próbálja olyan hangerővel intézni, hogy a szerzetes hallja, de mégse ijessze el az érkező teremtményeket.*
*Az út leginkább szótlanul telik. Mondjuk árvánkról sem mondható el, hogy túlzottan beszédes kedvében lenne. Ami ritka eseménynek számít az ő esetében. Most mégis inkább arra koncentrál, hogy ne szisszenjen fel kígyóként minden egyes lépésnél. Az ilyesmi nyilván bosszantó útitárssá tenné. Éppen elég lehangoló számára, hogy csak miatta kénytelenek lassítani a tempón. Mikor a gondolatai mégis vándorolni kezdenek, az ismeretlen árny ösvényére bandukolnak. Ki, vagy mi lehet ő? Honnan jött? Miért pont Nawanthirit szemelte ki a gonosz játéka célpontjául? Megannyi kérdés amire talán a szerzetes sem tudja a választ. Bár a félvér sem érzi úgy, hogy itt lenne az ideje feltenni őket. A mester-remete talán mindent megválaszol. Aztán a bizonytalanságról be is ugrik neki, hogy Ukrom tartozik még egy lezárással, a történetét illetően. És nyitná is a száját, megkérve az orkot a hiány pótlására. Legalább oldaná valami ezt a fennálló feszült némaságot. Ellenben Nawanthirinek jobb ötlete támad. Nemes egyszerűséggel dalolászásba kezd. A félvér először meg is lepődik amint a dallamok elérik a hallókáit. Rég hallott már bárkit is énekelni. A szerzetes hangja pedig igazán kellemesnek bizonyul. Mint aki nem először próbálkozik. Így aztán Lily sem szakítja félbe őt. Helyette megpróbálja kiélvezni, amíg Mandulaszem meg nem gondolja magát. A nap már egészen magasan jár mikor a trió először megpihen. Ha bárki árvánkat kérdezné, azt felelné, már ideje volt. Ám panaszkodni egyik barátja sem fogja hallani. Ezt már az indulásnál eldöntötte. Amint leteszi magát, a szerzetes enni készülődik. Lily pedig végtelen örömmel követi a példáját. Igyekszik úgy helyezkedni, hogy mind vele, mind Ukrommal szemben üldögéljen meg. Ennek egyetlen oka van. Szereti nézni, ahogy mások esznek. Ez még az árvaházból megmaradt szokása. Ugyanis ott minden étel elkészítéséből kivette a részét. Hát ez volt a dolga. Amikor pedig látta, hogy a többi kölyök vígan falja amin ő egész délelőtt dolgozott, valami elégedettség féleséggel töltötte el. Elő is veszi az egyik adag szárított húst és némi kenyeret. Majd a tőrével majszolgatásba is kezdene, mikor egy róka bukkan fel a semmiből. A szerzetes nem is rest megosztani vele néhány falatot. Árvánk is szereti az állatokat. Bár ez leginkább néhány sikátor patkányaira vonatkozik. Ők kitűnő hallgatóságnak bizonyultak a magányos estéken. Cserébe pedig csupán némi elemózsiát kérnek marasztalásul. Ennek megfelelve a lány is megkísérelné megosztani a lomposfarkúval az ételét. Ám ekkor megjelenik egy másik vörös bundás négylábú. Majd egy borz. Aztán varjak és egyéb madarak. Az állatok sokasága körülölelik a szerzetest. Már azok, akik nem épp rajta foglalnak helyet. A félvér meg úgy elcsodálkozik a látványon, hogy még a rágást is elfelejti folytatni. Kékjeit egyik állatkáról a másikra pattogtatva igyekszik mindet szemügyre venni. Kevés alkalma akad az elf lányának, hogy vadon élő állatokat ilyen közelről bámuljon. A kíváncsiság azonban hatalmas úr.*
- Ezt, hogy csinálod?
*Teszi fel a kérdést. Persze próbálja olyan hangerővel intézni, hogy a szerzetes hallja, de mégse ijessze el az érkező teremtményeket.*
4081. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-01 09:59:43
Üzenet elküldve: 2023-10-01 09:59:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Mindkét kérdésre nemet int a fejével: nem érzi jól magát és nem támadták meg. Ha a barátai faggatnák, hogy mégis mi történt vele, legfeljebb annyit húzhatnak ki belőle - jó néhány lányos "semmi" meg vállvonogatás után - hogy "ideges voltam". Ez a szótlanság az egész úton jellemzi. Annyit beszél, amennyit muszáj. Helyette énekel.
A dalainak nincs igazi szövege: áriákból, dúdolásokból, lalázásokból állnak össze, mintha csak hangszer volna ő maga is. Magány, veszteség, csöndes belenyugvás érződik bennük, pedig a tempójuk jellemzően gyors. Ha a lányka vagy Ukrom nem szakítják félbe, egyik dal észrevétlenül fordul át a következőbe, órákon keresztül, egymásra rakódva.
Az idő nagyon kellemes. Hatalmas, kék ég borul hőseinkre, csak elvétve legelész rajt egy-egy bárányfelhő. A földek többsége kopasz. A gabonát mostanra mind learatták, az ültetés még zajlik, a végeztével pedig jönnek a szüreti mulatságok.
Amennyiben Lily állapota engedi, a szerzetes csak délben tart pihenőt, valahol a vadászlaki leágazás után, egy szimpatikus fa alatt. Ha rajta múlik, itt meg is ebédelnek. Amikor azonban Nawanthiri előveszi a Kalmárból hozott elemózsiáját, rögtön megjelenik egy róka, és kér egy harit a szerzetes szalonnájából. Mandulaszem vág neki, mi sem természetesebb, ám ekkor rókáné is bejelentkezik a maga falatjáért. Aztán egy borz. Aztán három varjú, kenyérért, de nagyon nézik a kolbászt is. Amikor előkerül az aszalt szilva, megjelennek a kisebb madarak: vörösbegyek, cinegék, ökörszemek. Letelepednek a szerzetes fejére, vállára, és mind-mind enni kér. Nawanthiri pedig ad nekik: hol kézből, hol szájból, nagy csivitelés és még nagyobb tolakodás közepette.*
*Mindkét kérdésre nemet int a fejével: nem érzi jól magát és nem támadták meg. Ha a barátai faggatnák, hogy mégis mi történt vele, legfeljebb annyit húzhatnak ki belőle - jó néhány lányos "semmi" meg vállvonogatás után - hogy "ideges voltam". Ez a szótlanság az egész úton jellemzi. Annyit beszél, amennyit muszáj. Helyette énekel.
A dalainak nincs igazi szövege: áriákból, dúdolásokból, lalázásokból állnak össze, mintha csak hangszer volna ő maga is. Magány, veszteség, csöndes belenyugvás érződik bennük, pedig a tempójuk jellemzően gyors. Ha a lányka vagy Ukrom nem szakítják félbe, egyik dal észrevétlenül fordul át a következőbe, órákon keresztül, egymásra rakódva.
Az idő nagyon kellemes. Hatalmas, kék ég borul hőseinkre, csak elvétve legelész rajt egy-egy bárányfelhő. A földek többsége kopasz. A gabonát mostanra mind learatták, az ültetés még zajlik, a végeztével pedig jönnek a szüreti mulatságok.
Amennyiben Lily állapota engedi, a szerzetes csak délben tart pihenőt, valahol a vadászlaki leágazás után, egy szimpatikus fa alatt. Ha rajta múlik, itt meg is ebédelnek. Amikor azonban Nawanthiri előveszi a Kalmárból hozott elemózsiáját, rögtön megjelenik egy róka, és kér egy harit a szerzetes szalonnájából. Mandulaszem vág neki, mi sem természetesebb, ám ekkor rókáné is bejelentkezik a maga falatjáért. Aztán egy borz. Aztán három varjú, kenyérért, de nagyon nézik a kolbászt is. Amikor előkerül az aszalt szilva, megjelennek a kisebb madarak: vörösbegyek, cinegék, ökörszemek. Letelepednek a szerzetes fejére, vállára, és mind-mind enni kér. Nawanthiri pedig ad nekik: hol kézből, hol szájból, nagy csivitelés és még nagyobb tolakodás közepette.*
4080. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-09-19 09:41:44
Üzenet elküldve: 2023-09-19 09:41:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Megint Puccos//
*Mire Sziritánba érnek, az ork olyan szinten megunja a döglést, hogy majdnem segít a kikötésben. Majdnem. Nézni még mindig jobb, mint csinálni.
Az alkonyi fény nem zavarja annyira a szemét, úgyhogy fölmegy a fedélzetre dohányozni. A matrózok beigazítják a Puccost egy hasonló méretű gálya mellé, aztán a kapitány elmegy lovakat intézni a másnapi vontatáshoz. Wruzto ezt kihasználva megbeszéli az elsőtiszttel, hogy a gázlónál se kelljen leszállnia a hajóról, hanem majd csak ha befutnak Artheniorba. A fickó nem problémázik különösebben: az agyaras fizetett az útért, plusz egy főt meg elbírnak a lovak.
Wruzto következő útja a falu kocsmájába vezet. Az est nagy részét kis tétekben végigkártyázza, ami arra elég, hogy a fogyasztását fedezze. Elmeséli, hogy találkozott egy koldussal, akit állítólag feltámasztott Sa'Tereth. No, a helyiek ezt rögtön azzal überelik, hogy náluk meg a tharg nagyasszony támadt föl, de nem sokat hallani róla. Wruzto nagyot néz ezen a különös histórián, de sokkal több részletet nem sikerül kiderítenie.
A Puccosra az éjjeli szolgálat vége előtt ér vissza. Hamarosan ébresztő, aztán a legénységet kiterelik a gázlón történő átvontatáshoz. Utána pedig meg sem állnak a Levegő Városáig!*
*Mire Sziritánba érnek, az ork olyan szinten megunja a döglést, hogy majdnem segít a kikötésben. Majdnem. Nézni még mindig jobb, mint csinálni.
Az alkonyi fény nem zavarja annyira a szemét, úgyhogy fölmegy a fedélzetre dohányozni. A matrózok beigazítják a Puccost egy hasonló méretű gálya mellé, aztán a kapitány elmegy lovakat intézni a másnapi vontatáshoz. Wruzto ezt kihasználva megbeszéli az elsőtiszttel, hogy a gázlónál se kelljen leszállnia a hajóról, hanem majd csak ha befutnak Artheniorba. A fickó nem problémázik különösebben: az agyaras fizetett az útért, plusz egy főt meg elbírnak a lovak.
Wruzto következő útja a falu kocsmájába vezet. Az est nagy részét kis tétekben végigkártyázza, ami arra elég, hogy a fogyasztását fedezze. Elmeséli, hogy találkozott egy koldussal, akit állítólag feltámasztott Sa'Tereth. No, a helyiek ezt rögtön azzal überelik, hogy náluk meg a tharg nagyasszony támadt föl, de nem sokat hallani róla. Wruzto nagyot néz ezen a különös histórián, de sokkal több részletet nem sikerül kiderítenie.
A Puccosra az éjjeli szolgálat vége előtt ér vissza. Hamarosan ébresztő, aztán a legénységet kiterelik a gázlón történő átvontatáshoz. Utána pedig meg sem állnak a Levegő Városáig!*
4079. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-08-24 23:51:31
Üzenet elküldve: 2023-08-24 23:51:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fő a biztonság - úton a kikötőbe//
- Érdekes egy története van a családodnak. Érdekes és tanulságos. Büszke lehetsz rájuk. Egy egész kereskedőházat örökölni nem semmi. Én pont azt örököltem a szüleimtől. Semmit. Alig ismertem őket.
* Bár kétli hogy meggazdagodtak volna, ha azon az éjszakán nem halnak meg. Jó emberek voltak, de nem értettek az üzlethez. Az egyetlen amit szerettek csinálni az a földművelés volt. És milyen boldogok is voltak vele életük utolsó napjáig. De talán ha ők sem elégedtek volna meg azzal, amilyük volt. Talán ha felfele törekedtek volna. Akkor talán nem haltak volna meg. Talán. *
- Lázadás, mi? Nem sok részletet hallottam. Mit tudsz róla?
* Kicsit előre dől lován, hogy megpillanthassa az Orthus mellett ülő kocsist is. *
- Hogy is hívnak téged? Miért hallgatsz, mint szar a fűben? Mondj valamit te is!
* Csodálja, hogy a kocsis eddig nem szólalt meg, hiszen biztos benne, hogy neki is lenne mondanivalója. Talán Orthustól fél. Vagy csak szerény. Mindenesetre Agin szólásra biztatja. *
- Magam sem mondhattam volna szebben, Orthus. És ha már az élet kiélvezéséről beszélünk, úgy emlékszem, hogy még Artheniorban valami útravalóról beszéltél. Talán itt az ideje hogy megkóstoljuk, nem gondolod?
* Már egy ideje utaznak, lassan pedig megközelítik a kikötőt, de úgy érzi, hogy korgó gyomra fellázadt ellene, és ennivalót követel magának. *
- Valóban? És mondd csak, ismersz olyant, akinek csak egy szeme van?
* Közben kezével kitakarja az egyik szemét, hogy érzékeltesse miről beszél. *
- Érdekes egy története van a családodnak. Érdekes és tanulságos. Büszke lehetsz rájuk. Egy egész kereskedőházat örökölni nem semmi. Én pont azt örököltem a szüleimtől. Semmit. Alig ismertem őket.
* Bár kétli hogy meggazdagodtak volna, ha azon az éjszakán nem halnak meg. Jó emberek voltak, de nem értettek az üzlethez. Az egyetlen amit szerettek csinálni az a földművelés volt. És milyen boldogok is voltak vele életük utolsó napjáig. De talán ha ők sem elégedtek volna meg azzal, amilyük volt. Talán ha felfele törekedtek volna. Akkor talán nem haltak volna meg. Talán. *
- Lázadás, mi? Nem sok részletet hallottam. Mit tudsz róla?
* Kicsit előre dől lován, hogy megpillanthassa az Orthus mellett ülő kocsist is. *
- Hogy is hívnak téged? Miért hallgatsz, mint szar a fűben? Mondj valamit te is!
* Csodálja, hogy a kocsis eddig nem szólalt meg, hiszen biztos benne, hogy neki is lenne mondanivalója. Talán Orthustól fél. Vagy csak szerény. Mindenesetre Agin szólásra biztatja. *
- Magam sem mondhattam volna szebben, Orthus. És ha már az élet kiélvezéséről beszélünk, úgy emlékszem, hogy még Artheniorban valami útravalóról beszéltél. Talán itt az ideje hogy megkóstoljuk, nem gondolod?
* Már egy ideje utaznak, lassan pedig megközelítik a kikötőt, de úgy érzi, hogy korgó gyomra fellázadt ellene, és ennivalót követel magának. *
- Valóban? És mondd csak, ismersz olyant, akinek csak egy szeme van?
* Közben kezével kitakarja az egyik szemét, hogy érzékeltesse miről beszél. *
4078. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-08-24 10:32:47
Üzenet elküldve: 2023-08-24 10:32:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Fő a biztonság - úton a kikötőbe//
- Nagyapám abban hitt, hogy amit az emberek szerencsének neveznek és ritka madárnak tartanak, abba valójában lépten-nyomon belebotolhatunk. Csak ébernek kell lenni és keresni. Ha pedig egyszer megvan, nem szabad elherdálni.
Az apám ebben a szellemben nevelkedett. És mindössze egyetlen emberöltő alatt képes volt egy újonnan nyílt kereskedésből olyan kereskedőházat építeni, amit már a nemesség is a köreibe fogadott. Ehhez megint rengeteg olyan alkalom kellett, amire sokan azt mondanák, szerencse volt. És persze rengeteg olyan helyzet is, amit mások végzetes tragédiaként éltek volna meg.
Mire rám került a sor, a Morthimer név már ismerősen csengett Wegtorenben, Lichanechben is. Az én dolgom az volt, hogy ott is megkerülhetetlenné tegyem. És Artheniorban nemesi szintre emeljem. Hogy nem sikerült elérni ezt az utóbbi célt, mielőtt a lázadás haragja lesújtott az arisztokratákra, azt is nevezhetnénk szerencsének.
*feleli kedélyesen. Elvégre amikor a csőcselék megrohamozta a kiváltságosok kúriáit és palotáit, a nemesi kutyabőr felért a halálos ítélettel. És lám, mivel a Morthimerek nem voltak nemesek - csak piszkosul gazdagok -, ellenük nem az egész népharag zúdult. Persze, volt néhány opportunista próbálkozó. De a pénzen vett kard és izom ezekkel megbirkózott. És amikor annyi nemes teteme lógott a fákról, egy-két pórul járt fosztogató himbálózó hullája már igazán nem keltett feltűnést.
Agin történetét hallva így felel.*
- Még fiatal. Sokat elérhet, ha arra vágyik. De az élet rövid, és néha hamarabb véget ér, mint hisszük. Nem olyan nagy baj, ha kiélvezzük, amíg lehet.
*feleli. Agin kérdésére nem felel azonnal, de aztán igen.*
- Nos, igen, megfordultam már pár helyen, és kötöttem ismeretségeket több városban is.
*ad óvatos választ. Kíváncsi, vajon Agin kire gondol, akit esetleg ő is ismerhetne.*
- Nagyapám abban hitt, hogy amit az emberek szerencsének neveznek és ritka madárnak tartanak, abba valójában lépten-nyomon belebotolhatunk. Csak ébernek kell lenni és keresni. Ha pedig egyszer megvan, nem szabad elherdálni.
Az apám ebben a szellemben nevelkedett. És mindössze egyetlen emberöltő alatt képes volt egy újonnan nyílt kereskedésből olyan kereskedőházat építeni, amit már a nemesség is a köreibe fogadott. Ehhez megint rengeteg olyan alkalom kellett, amire sokan azt mondanák, szerencse volt. És persze rengeteg olyan helyzet is, amit mások végzetes tragédiaként éltek volna meg.
Mire rám került a sor, a Morthimer név már ismerősen csengett Wegtorenben, Lichanechben is. Az én dolgom az volt, hogy ott is megkerülhetetlenné tegyem. És Artheniorban nemesi szintre emeljem. Hogy nem sikerült elérni ezt az utóbbi célt, mielőtt a lázadás haragja lesújtott az arisztokratákra, azt is nevezhetnénk szerencsének.
*feleli kedélyesen. Elvégre amikor a csőcselék megrohamozta a kiváltságosok kúriáit és palotáit, a nemesi kutyabőr felért a halálos ítélettel. És lám, mivel a Morthimerek nem voltak nemesek - csak piszkosul gazdagok -, ellenük nem az egész népharag zúdult. Persze, volt néhány opportunista próbálkozó. De a pénzen vett kard és izom ezekkel megbirkózott. És amikor annyi nemes teteme lógott a fákról, egy-két pórul járt fosztogató himbálózó hullája már igazán nem keltett feltűnést.
Agin történetét hallva így felel.*
- Még fiatal. Sokat elérhet, ha arra vágyik. De az élet rövid, és néha hamarabb véget ér, mint hisszük. Nem olyan nagy baj, ha kiélvezzük, amíg lehet.
*feleli. Agin kérdésére nem felel azonnal, de aztán igen.*
- Nos, igen, megfordultam már pár helyen, és kötöttem ismeretségeket több városban is.
*ad óvatos választ. Kíváncsi, vajon Agin kire gondol, akit esetleg ő is ismerhetne.*
4077. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-08-07 13:41:06
Üzenet elküldve: 2023-08-07 13:41:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
*Erőteljesen sajnálja a Kikötő elvesztését, legalább is a város számára. Bizonyosan több haszna lenne, bár ahhoz a tharg területeket is be kéne kikötősíteni, hogy legyen egy dokkja és akkor a hajó bárhova vihetné. Jelenleg többet volt a szabad levegőn, mint ameddig szeretne és nem hitte volna, hogy ilyen gyorsan elege lesz a természet látványából. Ennek köze lehet ahhoz, hogy az idő nem kellemes és, hogy a látvány elég könnyen megunható. Egyszerűen érdektelen és az útja túl sokáig tart ahhoz, hogy gyorsan változatosság érje. Remélhetőleg a város nem lesz túl messze már, bár tudja, hogy pontosan mennyi időbe telik eljutnia.*
4076. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-08-03 09:03:24
Üzenet elküldve: 2023-08-03 09:03:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 900
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 900
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
*Itt a szántón már jobban oda kell figyelnie, mert a szekerek szinte ellepik az utat. Le is lassítja a lovat, meg is állnak végre, hogy pihenjenek. Tölt egy tálba vizet az állatnak, hiszen az út őt talán jobban megviseli, hogy a terheket és még ő magát és cipelnie kell, néha erőteljesebb vágta közepette. A ló szívesen veszi a folyadékot és a neki kínált almákat is. Ő ezekért a pihenőkért dolgozik. Tudja, hogy az állat imádja az almát, a répával sem áll hadi lábon, de a gyümölcs nagyobb kedvenc. Majd kivesz egy fél cipót is a nyeregtáskából, hogy azt ő egye meg. Nem valami ínycsiklandozó ételköltemény, mint amiket a sellőházban szokott enni, de az éhség ellen nagyon is megteszi. Szívesen enne a gyümölcsből is, de félő, ha hozzá nyúlna a ló féltetten őrzött almáihoz és amaz meglátná, hogy pusztítja az elemózsiáját, még a végén megtagadná, hogy a hátán utazzon, azt kutyagolhatna mellette gyalog egész hátra lévő úton.*
- Az kéne még nekem igaz? *Böki oldalba az állatot, majd miután kipihenték magukat, kellemes tempóban továbbállnak, kerülgetve a szekereket és a gyalogosan mindenfelé lébecolókat.*
- Az kéne még nekem igaz? *Böki oldalba az állatot, majd miután kipihenték magukat, kellemes tempóban továbbállnak, kerülgetve a szekereket és a gyalogosan mindenfelé lébecolókat.*
4075. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-07-25 20:25:51
Üzenet elküldve: 2023-07-25 20:25:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Alig telt el egy nap és már a szürkületben sétál kifelé a városból. Ahhoz túl hosszú és köves az út, hogy saját lábon tegye meg, így még a városban, a piacon, záráskor kinézett magának egy kereskedőt, akit már a kikötőben is látott megfordulni és lebeszélte vele a fuvart. Nem volt nagyravágyó és 5 arany fejében engedte, hogy csatlakozzon hozzá. 
*
- Nem szoktam ilyenkor ezen az úton járni, de szerencséje volt, meghívtak a kocsmába, azt meg ugye nem illik visszautasítani. *Magyarázza nagy mellénnyel a csuklya alá bújt, a szekér végébe felült nőnek. Viszonylag már üres, csak néhány üres láda a társa a rakománytérben.*
- Tényleg nagy mázli, köszönöm. *Válaszolja vissza, majd kapaszkodik továbbra is erősen, mert az út gödrei nem kímélik őt sem.*
*- Nem szoktam ilyenkor ezen az úton járni, de szerencséje volt, meghívtak a kocsmába, azt meg ugye nem illik visszautasítani. *Magyarázza nagy mellénnyel a csuklya alá bújt, a szekér végébe felült nőnek. Viszonylag már üres, csak néhány üres láda a társa a rakománytérben.*
- Tényleg nagy mázli, köszönöm. *Válaszolja vissza, majd kapaszkodik továbbra is erősen, mert az út gödrei nem kímélik őt sem.*
4074. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-07-20 20:24:10
Üzenet elküldve: 2023-07-20 20:24:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 644
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 644
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Mágustorony//
*Eltart egy darabig, míg az úton baktat. Nehéz a hátán a zsák, a forgalom pedig meglehetősen nagy. Ahogy elhúz mellette egy hordókkal megrakott szekér, már érzi is a talpa bizsergéséből, hogy mindjárt követni fogja a következő. Hiába is kiabálna, hogy jobban figyeljenek oda, semmit nem érne el vele, még csak a fülükig se jutna el a hangja, úgy dübörög némelyik szállító alkalmatosság kereke. Inkább félre áll és saját megelégedésére, dühe csillapítása végett rikkantja el magát.*
- Hogy az a pestises patkányfajzat rágná le a redvás kééépedeet! *Rikácsol és közben az öklét rázza. Ez már a harmadik kocsi volt, amit így elátkozott, ám ekkor történik valami szokatlan. A kocsis hóót kiált, a szekér megáll. Egy nagyobb darab alak kászálódik le a vezető üléséből, mogorva, bajszos is még hozzá, majd odakiált.*
- Mi történt? Mondtál valamit prücsök? Elvigyelek? *Erre a gnóm, köpni- nyelni se tud a megszeppenéstől.*
- Széé..szépek a lovak. *Az elvigyelek kérdésre csak fapofával ráz egyet a kócos fején, mire a férfi legyint, azt már ott sincs.*
-Bakker, ez közel volt. *Nyel egy nagyot, majd lassan kiér a szántók közül.*
*Eltart egy darabig, míg az úton baktat. Nehéz a hátán a zsák, a forgalom pedig meglehetősen nagy. Ahogy elhúz mellette egy hordókkal megrakott szekér, már érzi is a talpa bizsergéséből, hogy mindjárt követni fogja a következő. Hiába is kiabálna, hogy jobban figyeljenek oda, semmit nem érne el vele, még csak a fülükig se jutna el a hangja, úgy dübörög némelyik szállító alkalmatosság kereke. Inkább félre áll és saját megelégedésére, dühe csillapítása végett rikkantja el magát.*
- Hogy az a pestises patkányfajzat rágná le a redvás kééépedeet! *Rikácsol és közben az öklét rázza. Ez már a harmadik kocsi volt, amit így elátkozott, ám ekkor történik valami szokatlan. A kocsis hóót kiált, a szekér megáll. Egy nagyobb darab alak kászálódik le a vezető üléséből, mogorva, bajszos is még hozzá, majd odakiált.*
- Mi történt? Mondtál valamit prücsök? Elvigyelek? *Erre a gnóm, köpni- nyelni se tud a megszeppenéstől.*
- Széé..szépek a lovak. *Az elvigyelek kérdésre csak fapofával ráz egyet a kócos fején, mire a férfi legyint, azt már ott sincs.*
-Bakker, ez közel volt. *Nyel egy nagyot, majd lassan kiér a szántók közül.*
4073. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-07-17 14:52:15
Üzenet elküldve: 2023-07-17 14:52:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Utazás//
* A tréfával nem sokat haladt, lovával viszont igen, elvégre vágtatni kezd. Nem azért, mert nagyon sietne (bár lenne oka rá), vagy mert nem tetszik neki a hely. Szó sincs ilyesmiről. Egyszerűen csak unatkozik, és úgy gondolja, hogy a vágtatás kitűnő unaloműző. Persze nem hajtja túl Rel lovát, nehogy a végén emiatt kerüljön bajba. Unalmát ily módon sikerül valamelyest csillapítania, de most már szívesen odaérne a városba. De nem kell sokat várnia. Érzi, hogy Arthenior a közelben van. Továbbá érzi az égető nap melegét is a feje fölött, így a nyargalás után egy csordogáló patak mellett pihen meg, hogy a hideg vízzel hűtse le magát a kellemesen hűvös árnyékban. *
A hozzászólás írója (Agin Nardan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.17 14:53:19
* A tréfával nem sokat haladt, lovával viszont igen, elvégre vágtatni kezd. Nem azért, mert nagyon sietne (bár lenne oka rá), vagy mert nem tetszik neki a hely. Szó sincs ilyesmiről. Egyszerűen csak unatkozik, és úgy gondolja, hogy a vágtatás kitűnő unaloműző. Persze nem hajtja túl Rel lovát, nehogy a végén emiatt kerüljön bajba. Unalmát ily módon sikerül valamelyest csillapítania, de most már szívesen odaérne a városba. De nem kell sokat várnia. Érzi, hogy Arthenior a közelben van. Továbbá érzi az égető nap melegét is a feje fölött, így a nyargalás után egy csordogáló patak mellett pihen meg, hogy a hideg vízzel hűtse le magát a kellemesen hűvös árnyékban. *
A hozzászólás írója (Agin Nardan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.17 14:53:19
4072. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-07-17 12:34:14
Üzenet elküldve: 2023-07-17 12:34:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 737
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 737
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
*Most már teljesen összeszedte magát. Mármint fizikailag. Azt, az érzést, hogy figyeli valaki nem tudja még azóta se lerázni magáról. Hogy a számára idegen thargok okozták-e vagy csak az eddigi vele történtek nem tudja, de ahogy halad van egy olyan érzése, hogy inkább az utóbbi ugyanis bár már elhagyta a barbárok földjét, de még mindig benne van ez a rossz érzés. De pont ezért nem maradhat tovább itt. Nem tud jól aludni és a semmittevés csak rosszabbá teszi ezt. Majd a templomban belemerülve valami munkába összeszedi magát. Igen ez jól hangzik. Bár nem tudja lerázni, azt a rossz érzést, hogy ismét valami mocskos és sötét és veszélyes dologba rángatják ott őt.*
~Ez a feladatom. Ez a dolgom.~
~Ez a feladatom. Ez a dolgom.~
4071. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-07-15 18:26:16
Üzenet elküldve: 2023-07-15 18:26:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Csinos csecsebecsék, kelendő portékák //
* A tikkasztó hőségtől egészen csatakossá vált az ábrázata, korántsem keltené most egy körmönfont és sikeres kereskedő képét. Haja az arcába és nyakába tapad, izzadtság gyöngyözik a homlokán. Ujjai között a gyeplő is síkossá és merevvé vált.
A mén is veszít kezdeti lelkesedéséből, így még sötétedés előtt betér egy közeli tanyára, hogy szállást és ellátást kérjen önmaga és a ló számára.
Egyszerű étellel és fekhellyel kínálják, de nem bánja. Az ütött-kopott, leharcolt vándor ugyancsak meglepi a háziakat, amikor a kora reggeli távoztával 15 arannyal fizet. Rövidesen búcsút int, majd ismét lóra pattan, hogy megtegye a hátralévő távolságot. A büszke csődör ismét ereje teljében van, így könnyed vágtára gyorsít, majd eltűnik a tanyasiak szeme elől. Kihasználja a korai órák még elviselhető melegét és gyorsan eléri Arthenior határát. *
* A tikkasztó hőségtől egészen csatakossá vált az ábrázata, korántsem keltené most egy körmönfont és sikeres kereskedő képét. Haja az arcába és nyakába tapad, izzadtság gyöngyözik a homlokán. Ujjai között a gyeplő is síkossá és merevvé vált.
A mén is veszít kezdeti lelkesedéséből, így még sötétedés előtt betér egy közeli tanyára, hogy szállást és ellátást kérjen önmaga és a ló számára.
Egyszerű étellel és fekhellyel kínálják, de nem bánja. Az ütött-kopott, leharcolt vándor ugyancsak meglepi a háziakat, amikor a kora reggeli távoztával 15 arannyal fizet.
Rövidesen búcsút int, majd ismét lóra pattan, hogy megtegye a hátralévő távolságot. A büszke csődör ismét ereje teljében van, így könnyed vágtára gyorsít, majd eltűnik a tanyasiak szeme elől. Kihasználja a korai órák még elviselhető melegét és gyorsan eléri Arthenior határát. *
4070. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-07-01 12:02:16
Üzenet elküldve: 2023-07-01 12:02:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
// Vissza Artheniorba //
*Komótos tempóban halad a méretes echós szekér Arthenior felé. Az igavonók nem a sebességükről, hanem az erejükről és kitartásukról híresek, így nem is várható el, hogy röpítsék az úton a járművet. Annál is inkább, mert az se egy versenyhintó, hanem egy masszív, nagy rakodóterű teherhordó. Nem kifejezetten az a fajta jármű, amivel úri népek közlekednek, márpedig Orthust most már egyre inkább ebbe a kategóriába kell sorolni. Mindez nem is tudatosult benne addig, amíg véget nem vetett korábbi, városok közötti ingázással töltött életstílusának és le nem tette ténylegesen a helyét Artheniorban (pontosabban, átvette halott szüleitől a kereskedőház ügyeinek intézését, amit már nem lehetett folyton utazva csinálni).
Talán egyszer eljön majd a napja, hogy olyan hintót vegyen, ami az utazásra való, gyors, kényelmes és elegáns. De egyelőre ez nagyon hátul van a beszerzési listán. Bár vagyonos ember, de a vagyonát nem szándékozik ostoba dolgokra elherdálni. Először vagyonteremtő vagyontárgyakra van szüksége, és amikor már azok is folyamatos bevételt biztosítanak a számára, majd akkor elgondolkodik a hívságokon. Hacsak nem fordul elő olyan helyzet, ami már meg fogja követelni tőle, hogy a vagyonát meg is mutassa.*
*Komótos tempóban halad a méretes echós szekér Arthenior felé. Az igavonók nem a sebességükről, hanem az erejükről és kitartásukról híresek, így nem is várható el, hogy röpítsék az úton a járművet. Annál is inkább, mert az se egy versenyhintó, hanem egy masszív, nagy rakodóterű teherhordó. Nem kifejezetten az a fajta jármű, amivel úri népek közlekednek, márpedig Orthust most már egyre inkább ebbe a kategóriába kell sorolni. Mindez nem is tudatosult benne addig, amíg véget nem vetett korábbi, városok közötti ingázással töltött életstílusának és le nem tette ténylegesen a helyét Artheniorban (pontosabban, átvette halott szüleitől a kereskedőház ügyeinek intézését, amit már nem lehetett folyton utazva csinálni).
Talán egyszer eljön majd a napja, hogy olyan hintót vegyen, ami az utazásra való, gyors, kényelmes és elegáns. De egyelőre ez nagyon hátul van a beszerzési listán. Bár vagyonos ember, de a vagyonát nem szándékozik ostoba dolgokra elherdálni. Először vagyonteremtő vagyontárgyakra van szüksége, és amikor már azok is folyamatos bevételt biztosítanak a számára, majd akkor elgondolkodik a hívságokon. Hacsak nem fordul elő olyan helyzet, ami már meg fogja követelni tőle, hogy a vagyonát meg is mutassa.*
4069. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-06-28 10:44:24
Üzenet elküldve: 2023-06-28 10:44:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Smaragd és zafír//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
- Tervezni nem tervezek ott éjszakázni, de hát ember tervez, Sa'Tereth végez.
*Cseppet sem veszi zokon Pashthra utalását Daesys tolvaj természetéről, a lány inkább megragadja a lehetőséget ha már a kaszárnya celláiról esik szó.*
- De majd meglátogathatsz, hogy ne legyek olyan magányos. Jól hangzik?
*Látszólag egészen megbékél a bezártság gondolatával, ami nyilván életmódjának velejáró kockázata, de talán már ismerik eléggé egymást ahhoz, hogy az ifjú katona sejtse mennyire megviselné a bezártság a fattyú leányt.
A fiú szavaiból kiérez személyes tapasztalatokat, de azon kívül, hogy megjegyzi ezt magának nem teszi szóvá.*
- Na! Itt húzzuk meg a határokat.
*Csattan fel szigorúan, ám ha Pashthra felé fordul, akkor láthatja, hogy bizony Daesys arca em sugall sértettséget, továbbra is csak játszadozik vele a lány.*
- A testvéreim szörnyen bosszantó kis vakarcsok, én viszont nagyon szerethető vagyok.
*Ami azt illeti az ő családjukban is volt kedvenc gyermek, bár Daesys sosem ismerné be, hogy bármiben is kivételeztek vele.*
- Micsoda?
*Homlokát ráncolva elemzi a fiú arcát, s arra a megállapításra jut, hogy komolyan beszél.*
- Nem, dehogy. Van elég szükségtelen halál már így is a világban.
*Hazudna ha azt mondaná, hogy az ő kezeihez nem tapad vér, de ezek mindig csak legvégső esetben történtek meg. Daesys a maga módján igen pacifista, annyira persze nem, hogy a "vagy én, vagy ő" helyzetekben ne a saját életéhez ragaszkodjon jobban. Kicsit meg is haragszik a fiúra, hogy ilyen könnyen ragadja el mások lehetőségét az élethez. Ebből nehezen is zökken ki, így a függönyhímzés dolgát némán hallgatva végig.*
- Rendben.
*Töri meg a csendet végül Pashthra. Daesys könnyedén lecsúszik az állat hátáról, hogy utána kis köröket írjon le és kicsit nyújtózkodjon. Érzi izmai merevségét, ahogy azt is, hogy fájni fognak másnapra, de legalább jó ütemben haladnak.*
- Nincs is olyan messze a város, mégis annyira más mint a Kikötő.
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
- Tervezni nem tervezek ott éjszakázni, de hát ember tervez, Sa'Tereth végez.
*Cseppet sem veszi zokon Pashthra utalását Daesys tolvaj természetéről, a lány inkább megragadja a lehetőséget ha már a kaszárnya celláiról esik szó.*
- De majd meglátogathatsz, hogy ne legyek olyan magányos. Jól hangzik?
*Látszólag egészen megbékél a bezártság gondolatával, ami nyilván életmódjának velejáró kockázata, de talán már ismerik eléggé egymást ahhoz, hogy az ifjú katona sejtse mennyire megviselné a bezártság a fattyú leányt.
A fiú szavaiból kiérez személyes tapasztalatokat, de azon kívül, hogy megjegyzi ezt magának nem teszi szóvá.*
- Na! Itt húzzuk meg a határokat.
*Csattan fel szigorúan, ám ha Pashthra felé fordul, akkor láthatja, hogy bizony Daesys arca em sugall sértettséget, továbbra is csak játszadozik vele a lány.*
- A testvéreim szörnyen bosszantó kis vakarcsok, én viszont nagyon szerethető vagyok.
*Ami azt illeti az ő családjukban is volt kedvenc gyermek, bár Daesys sosem ismerné be, hogy bármiben is kivételeztek vele.*
- Micsoda?
*Homlokát ráncolva elemzi a fiú arcát, s arra a megállapításra jut, hogy komolyan beszél.*
- Nem, dehogy. Van elég szükségtelen halál már így is a világban.
*Hazudna ha azt mondaná, hogy az ő kezeihez nem tapad vér, de ezek mindig csak legvégső esetben történtek meg. Daesys a maga módján igen pacifista, annyira persze nem, hogy a "vagy én, vagy ő" helyzetekben ne a saját életéhez ragaszkodjon jobban. Kicsit meg is haragszik a fiúra, hogy ilyen könnyen ragadja el mások lehetőségét az élethez. Ebből nehezen is zökken ki, így a függönyhímzés dolgát némán hallgatva végig.*
- Rendben.
*Töri meg a csendet végül Pashthra. Daesys könnyedén lecsúszik az állat hátáról, hogy utána kis köröket írjon le és kicsit nyújtózkodjon. Érzi izmai merevségét, ahogy azt is, hogy fájni fognak másnapra, de legalább jó ütemben haladnak.*
- Nincs is olyan messze a város, mégis annyira más mint a Kikötő.
4068. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-06-27 22:21:42
Üzenet elküldve: 2023-06-27 22:21:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Már épp azt hiszi, hogy végre egyszer szerencséje lesz és gond nélkül eljut a Kikötőbe, ám útközben egy, látszólag a semmiből megjelenő záporfelhő végigsöpör a vidéken, csurom vizesre mosva a férfit és persze sárt hagyva maga után a földeken. Mire Sziritánba ér, úgy néz ki, mint az az artheniori koldus, akiről néhány órája lerángatta a pokrócát, hogy ne legyen anyaszült meztelen. Persze most már van rendes ruhája, viszont az eső miatt teljesen vizes. A helyiektől egy kupa vizen és néhány meglepett vagy épp becsmérlő pillantáson kívül nem sokat kap. Az igazság az, hogy a szántóföld népei amúgy is megnézik maguknak a jövevényeket, Viin pedig még a sáros öltözék nélkül is úgy néz ki, mint aki nemrég kelt fel a halálból. Csak rövid ideig pihen, mert még sötétedés előtt a Kikötőbe akar érni. *
4067. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-06-27 17:23:22
Üzenet elküldve: 2023-06-27 17:23:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Smaragd és zafír//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
- Na ne félj, visszakapod még te. * Morogja az orra alatt vigyorogva a harcos, aki már csöppet sem bánja, hogy ilyen sután fogalmazott. Daesys valahogy feloldja benne azt a feszültséget is, amit miatta érez. *
- Na és hol tervezel aludni? Remélem nem a kaszárnya egyik cellájában. * Teszi fel a kérdést, miközben látványosan ellenőrzi, hogy erszénye még a helyén van, vagy más meglovasították. Na nem mintha most annyira tele lenne arannyal, egyébként is, vagyonának nagyját a felszerelése teszi ki. *
- Nem csak ott olyanok. A nemesek ugyan ilyenek, nem győznek sarjakat potyogtatni, aztán csodálkoznak, hogy azok civakodni kezdenek a vagyonon. Meg, hogy nem viselik jól, ha valaki kedvencet választ közülük. * Az utolsó mondatot kicsit elkomorodva mondja, de hamar elhessegeti magától apjának emlékét. Nem akarja, hogy elrontsa a kedvét egy ilyen szép napon. *
- Tényleg? Akkor ő kéri, és nem meglovasítja. Szimpatikus tulajdonság, a csacsogás pedig ismerős. Talán nem is vagytok olyan nagyon különbözőek. * Teszi hozzá, megjátszva azt, hogy elgondolkodik a dolgon. Na nem mintha érdekelné holmi féltestvér, amikor az igazi kalózlány itt van mögötte. *
- Ha meg akarod ölni, segítek. * Teszi hozzá egykedvűen, mintha csak az időjárásról beszélgetnének. * Sőt, ha szeretnéd, megölöm neked. Csak kérned kell. * Fordul hátra félig, hogy ránézhessen a mögötte lovagló lányra. Láthatóan komolyan beszél. *
- Hát, az biztos, hogy nem tudnálak elképzelni, ahogy szépen függönyt hímzel, vagy nem tudom, hogy mit csinálnak azok, miközben a semmiről társalognak, és teát isznak. Meg a férjük pénzét költik, nem törődve azzal, hogy honnan lett, és mennyi van még. Unalmasabb életet el se tudnék képzelni. * Teszi hozzá, ahogy észre veszi, hogy már a szántóföldeken járnak. *
- Álljunk meg egy kicsit. Ki kell nyújtóztatnom a lábaimat, és könnyítenem kell magamon. * Jegyzi meg, ahogy az út mellett lévő kerítés részhez vezeti a lovát. Ott aztán türelmesen vár, hogy Daesys mozduljon, és utána ő is le tudjon szállni, és ki tudja kötni az állatot. *
- Ha gondolod, te is nyugodtan tegyél így. Nagyjából félúton járunk. * Teszi hozzá, és hátat fordít a lónak, illetve a kalózlánynak. Azzal nem foglalkozik, hogy messzire menjen, és szégyenlősen takargassa magát, ahogy hólyagjának tartalmát üríti az út mellé. Egyrészt nincs mit takargasson, Daesys közelről ismeri Pash testét, másrészt azért nem bízik benne annyira, hogy mindenét rábízza anélkül, hogy látó- és hallótávolságon belül tartaná. *
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
- Na ne félj, visszakapod még te. * Morogja az orra alatt vigyorogva a harcos, aki már csöppet sem bánja, hogy ilyen sután fogalmazott. Daesys valahogy feloldja benne azt a feszültséget is, amit miatta érez. *
- Na és hol tervezel aludni? Remélem nem a kaszárnya egyik cellájában. * Teszi fel a kérdést, miközben látványosan ellenőrzi, hogy erszénye még a helyén van, vagy más meglovasították. Na nem mintha most annyira tele lenne arannyal, egyébként is, vagyonának nagyját a felszerelése teszi ki. *
- Nem csak ott olyanok. A nemesek ugyan ilyenek, nem győznek sarjakat potyogtatni, aztán csodálkoznak, hogy azok civakodni kezdenek a vagyonon. Meg, hogy nem viselik jól, ha valaki kedvencet választ közülük. * Az utolsó mondatot kicsit elkomorodva mondja, de hamar elhessegeti magától apjának emlékét. Nem akarja, hogy elrontsa a kedvét egy ilyen szép napon. *
- Tényleg? Akkor ő kéri, és nem meglovasítja. Szimpatikus tulajdonság, a csacsogás pedig ismerős. Talán nem is vagytok olyan nagyon különbözőek. * Teszi hozzá, megjátszva azt, hogy elgondolkodik a dolgon. Na nem mintha érdekelné holmi féltestvér, amikor az igazi kalózlány itt van mögötte. *
- Ha meg akarod ölni, segítek. * Teszi hozzá egykedvűen, mintha csak az időjárásról beszélgetnének. * Sőt, ha szeretnéd, megölöm neked. Csak kérned kell. * Fordul hátra félig, hogy ránézhessen a mögötte lovagló lányra. Láthatóan komolyan beszél. *
- Hát, az biztos, hogy nem tudnálak elképzelni, ahogy szépen függönyt hímzel, vagy nem tudom, hogy mit csinálnak azok, miközben a semmiről társalognak, és teát isznak. Meg a férjük pénzét költik, nem törődve azzal, hogy honnan lett, és mennyi van még. Unalmasabb életet el se tudnék képzelni. * Teszi hozzá, ahogy észre veszi, hogy már a szántóföldeken járnak. *
- Álljunk meg egy kicsit. Ki kell nyújtóztatnom a lábaimat, és könnyítenem kell magamon. * Jegyzi meg, ahogy az út mellett lévő kerítés részhez vezeti a lovát. Ott aztán türelmesen vár, hogy Daesys mozduljon, és utána ő is le tudjon szállni, és ki tudja kötni az állatot. *
- Ha gondolod, te is nyugodtan tegyél így. Nagyjából félúton járunk. * Teszi hozzá, és hátat fordít a lónak, illetve a kalózlánynak. Azzal nem foglalkozik, hogy messzire menjen, és szégyenlősen takargassa magát, ahogy hólyagjának tartalmát üríti az út mellé. Egyrészt nincs mit takargasson, Daesys közelről ismeri Pash testét, másrészt azért nem bízik benne annyira, hogy mindenét rábízza anélkül, hogy látó- és hallótávolságon belül tartaná. *
4066. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-06-25 15:45:17
Üzenet elküldve: 2023-06-25 15:45:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniorba//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A szántóföldek nyugodt látképe mindig a régi, gyermekkori otthonára emlékezteti. Vegyes érzések ezek, mert a szerető szüleit idézi fel, édesanyja illatát, apja munkától kemény kezét, mely mégis olyan lágyan tudta simítani gondtalan kis arcát. Aztán persze az égett hús szaga keveredik bele ebbe az idilli emlékbe, a sikoltások, a vér íze a szájában. Nagyot sóhajt ahogy tovább halad a város felé, már alig várja hogy beleülhessen egy forró dézsa vízbe és eltompítsa valamivel ezeket a borzasztó emlékeket.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A szántóföldek nyugodt látképe mindig a régi, gyermekkori otthonára emlékezteti. Vegyes érzések ezek, mert a szerető szüleit idézi fel, édesanyja illatát, apja munkától kemény kezét, mely mégis olyan lágyan tudta simítani gondtalan kis arcát. Aztán persze az égett hús szaga keveredik bele ebbe az idilli emlékbe, a sikoltások, a vér íze a szájában. Nagyot sóhajt ahogy tovább halad a város felé, már alig várja hogy beleülhessen egy forró dézsa vízbe és eltompítsa valamivel ezeket a borzasztó emlékeket.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4066-4085