Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Erdőszéli tisztás (új)
Arthenior közelében (új)
SzántóföldekTharg birtokok (új)
Füves puszta (új)
Kikötői erdőség (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 128 (5597. - 5616. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

5616. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-11-05 12:36:46
 ÚJ
>Caelril Vaellisalia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Füstbe ment//

*A hirtelen rátörő rosszullét is elfelejtődik pár pillanatra, ahogy a táska útját nézi. Lassul a kép, érzésre csak ki kellene nyújtania a kezét és utánakapni, hiszen szinte lebeg, nem pedig gyorsan repül. Mégsem moccan. A tenyere a mellkasára szorul, majd visszanéz a pipájára. Annyira ő sem ostoba, hogy ne tudná, ha azt venné fel, ugyanígy végezné. Be kell hát érnie azzal, ami maradt az eddigi szerből benne? Végtére is még igen ingatag a talaj, minden bizonnyal kitart egy darabig. Addig megfűzi a fél-elfet. Meg, ha nem hal bele rögvest szívének ritmikátlan játékába. Kiszáradt a torka, alig gyűlik nyál a szájában, hogy nyelni tudjon. Megremeg, s az ingerektől zilált elméje nem képes eldönteni, hogy most össze kellene esnie, vagy próbálkoznia azzal, hogy megkaparintsa, ami az övé. Vagy valami egészen mást kell tegyen. Ha néha beköszön saját racionalitása és terveket szőne, hamar köddé válik. A pánik lassan, de biztosan lesz rajta úrrá teljesen, s végül a félvér szürkéiben keres biztos pontot.*
- Miért?
*Kérdi, pedig alig jön ki hang a torkán. Miért vette el tőle, miért számít neki, miért nem mehet csak úgy el? Nem is mondta, hogy nem mehet el. Akkor csak el kell indulnia, fel kellene kapnia és eltűnni. Többé vissza sem néz. Még a tetoválást sem fejezi be. Apró pontokban próbál gondolkodni, hogy ne essen még jobban szét, de látványos, hogy azt sem tudja, mire szükséges most gondolnia. Nem mozdul, még mindig nyeldekelni próbál, miközben egyre jobban remeg a keze, amit mellkasára fektetett. *
- Miért?
*Ismétli meg, mintha előtte csak gondolatban tette volna meg. Kell, hogy valamit halljon, hogy dönteni tudjon. Hogy kiszedje ebből az állapotából. Cseppet sem tudatos, sokkal inkább vezérli valamiféle túlélési ösztön.*


5615. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-10-31 09:01:30
 ÚJ
>Dheia Hetru avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A Szürke Légió//
//Vesszőfutás//

*Nem kerüli el a figyelmét Lyrion heves érzelmi reakciója, amellyel a sebesült városőrt fogadja. Nem éppen megszokott jelenet, hogy egy felderítő parancsnok homlokon csókoljon egy városőrt. Fürkészi az elf vonásait, és a sebesültét is kicsit, hogy talál-e hasonlóságot, mert hát mi másért lenne ennyire boldog a parancsnok, ha nem azért, mert valami rokoni szál fűzi őssze kettőjüket. Persze nem kérdez, sőt illedelmesen el is fordul kissé, mintha nem látta volna az érzelem kitörést.
Aztán áttérnek a gyakorlatiasabb megbeszélésre. Dheiát meglepi a jelvény. *
- Köszönöm.
*Ennyit tud csak kinyögni, és próbálja titkolni, hogy nagy büszkeséggel tölti el a dolog. Olyasmit tett, ami fontos a városnak. Persze nem egyedül, közös az érdem, de mind bennevoltak, ő is. Feltűzi a ruhájára a jelvényt, a bőrvért alá persze.*
- Lyrion úr... én visszajönnék majd az íjászok közé, ha pihentem egyet. Kivéve persze, ha már feladata lenne a számomra, számunkra. Jöhetek?
*Kérdezi még meg az elf parancsnoktól, hiszen hová is menne. Nem valószínű, hogy most újabb felderítés állna előttük. Túl közel vannak már az orkok.
Aztán Ettvallder kérdésére végig pillant a társaságon, elmosolyodik.*
- Egy sör beleférhet. Gyere te is Mykael. Utána is tudunk pihenni.
*Feszültség levezetésnek jó lehet, bár más ötlete is támad, amelytől elvigyorodik kissé, végig mérve a szőkét. De nem mondja ki a gondolatot hangosan.*
- Talán a Pegazusban kapunk sört.
*Teszi még hozzá. És persze szobát is, ahol pihenhetnek egyet.*


5614. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-10-30 21:44:39
 ÚJ
>Brynar Skarde avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A Szürke Légió//
//Vesszőfutás//

* Lyrion kijelentésére, miszerint a thargoknak lőttek, felkapja a fejét. Nem tetszik neki, amit hall, de nem vág közbe. A következő pillanatban azonban már aggodalom vegyül a tekintetébe. Nem tudja, mire alapozza Lyrion a szavait, és ez jobban érdekli, mint a városi őrség helyzete.*
– Mit tud a thargok helyzetéről? *kérdezi végül.* Történt velük valami?
* Amikor megkapja az ezüst felderítőjelvényt, röviden végignéz rajta. Nem nagy dolognak tartja magát a kitüntetést, mégis jólesik neki az elismerés. Nemcsak a városnak segítettek, hanem a thargok ügyét is szolgálták azzal, hogy felderítették az orkok mozgását. *
-Köszönöm. *mondja Lyrionnak, majd elteszi a jelvényt.
Ettvallder sörre invitáló ajánlatára bólint. Egy korsó most jól fog esni, bár a látottak után aligha tudja majd igazán elengedni magát. A megmentett felderítő biztonságban van, de az orkok gyülekeznek, és Brynar gondolatai újra meg újra a thargok felé terelődnek. *

– Jöhet az a sör. *feleli röviden.*


5613. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-10-30 21:32:53
 ÚJ
>Mykael Rohark avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

//A Szürke Légió//
//Vesszőfutás//

*Mykael csendben hallgatja végig Lyrion válaszát. Ezüst kitűző? Nem is rossz, feltéve, ha nem kell mindig viselnie, elég csak magánál tartani. Az ezüst csillogó holmi. Mykael pedig jobban kedveli a matt, tompa, kopott, fakó dolgokat. Amik ránézésre nem tűnnek jónak, és nem szúrnak szemet. De ettől függetlenül esze ágában sincs visszautasítani a kitűzőt, hiszen zsoldosként az a célja, hogy érdemeket és kitüntetéseket szerezzen a közelgő harcokban. Idővel pedig tiszti rangot és beosztást.
Most azonban talán lehetősége nyílik, hogy pótolja az átadott bájitalát. Nagyra tartja ezeket a gyógyító főzeteket, amik a halál torkából is képesek visszarántani a sebesültet.
Így, amikor Ettvallder felajánlja a sört, így szól.*
- Talán később csatlakozom hozzátok, de egyelőre jobban tetszik a pihenés ötlete. Az a rohadt nyereg kérgesre keményítette a hátsóm.
*mondja. Tényleg meg kellene már tanulnia rendesen lovagolni. Egész jól megy, de nincs hozzáedződve. Tíz órányi menetelés gyalogszerrel nem fárasztotta volna el annyira, mint ez az alig órányi vágtázás.*


5612. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-10-30 13:11:19
 ÚJ
>Ettvallder Skyy avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 432
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//A Szürke Légió//
//Vesszőfutás//

* Mindannyian kiveszik a részüket a beszédből, majd végezetül nem marad más hátra, mint néma csendben végighallgatni Lyrion válaszát. Ettvalldernek nincs több kérdése, amit feltenne. Ő sokkal inkább pihenne az orkok érkezéséig, vagy töltené valami hasznossal, edzéssel, hogy felkészülve érje őt a támadás. De bizonyára megfogadja Lyrion szavait és inkább megül a seggén, mintsem fáradtan kapjanak rajta. *
- Rendben. Ha kell még valami, nyugodtan küldess értünk valakit.
* Mondja és ha a többiek folytatnák a kérdezősködést, még megvárja mi sül ki belőle. Ellenkezőesetben, amint megkapják az érdemrendet, megfordul és kilép a sátorból. Elég mozgalmas napnak volt szemtanúja, és mitől is válhatna jobbá, mint egy pofa sörtől, ami kellően lehűtheti a kedélyeket. Ha mások is a távozás mellett döntenek és még mellette vannak, úgy lassan feléjük fordul és így szól. *
- Egy korsó sör? Én állom.
* Ám ha mindenki megy a dolgára, úgy nincs mese, némán, csendben teszi meg a hátralévő utat a pegazus fogadó ajtajáig, ahol reményei szerint talál magának egy helyet. *


5611. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-10-29 20:38:00
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Norgoroth)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 223
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//A Szürke Légió//
//Vesszőfutás//

*Lyrion szinte meg sem hallja Ettvallder első szavait. Amint a félvér leszáll a lováról, az elf máris mellette terem, hogy segítsen leemelni a magatehetetlen városőrt. Amikor végre közelebbről is szemügyre veheti a férfit, arcán olyan érzelmek váltják egymást, amelyeknek korábban még a nyomát sem láthatták rajta.
Óvatosan végigsimít a sebesült arcán, hüvelykujjával egy pillanatra megállapodva annak beesett orcáján. Ajkai megremegnek, miközben egészen közel hajol hozzá, és valamit a fülébe suttog. A szavakat a körülöttük állók aligha érthetik, az elf szemében gyülekező könnyeket azonban már jóval nehezebb volna nem észrevenni.
Néhány hosszú pillanat után végül, csókot lehet a férfi homlokára, majd felegyenesedik, és a közelben várakozó városőrök felé fordul.*
- Vigyétek a felcserhez. Azonnal! És gondoskodjatok róla, hogy mindent megkapjon, amire szüksége van!
*Hangja az utolsó szavaknál kissé elcsuklik. Miután a katonák átveszik tőle a sebesültet, Lyrion még egy darabig követi őket a tekintetével, majd tenyerével gyorsan végigtöröl az arcán. Vesz néhány mély lélegzetet, és mire ismét a felderítők felé fordul, már igyekszik visszanyerni megszokott higgadtságát.*
- Köszönöm, hogy visszahoztátok.
*Ezúttal nem a városőrség tisztjeként, hanem egyszerűen egy hálás férfiként szól hozzájuk. Aztán Ettvallder jelentésére összeszedi magát, és figyelmesen végighallgatja a beszámolót.*
- Tehát gyülekeznek...
*Az elf arca elkomorul. Rövid csendet követően int, hogy kövessék őt, majd a kis csapatot a híd túloldalára vezényli, egy nemrégiben felhúzott katonai sátorba.*
- Akkor támadásra készülnek. Ha valóban ennyi csapatot vonnak össze, aligha kisebb rajtaütésekkel akarnak próbálkozni. Inkább egyetlen hatalmas rohammal próbálhatják elsöpörni a várost.
*Mykael és Dongnor beszámolóját is figyelmesen hallgatja, majd a hatsátras tábor említésére röviden biccent.*
- Lehetséges, hogy egy felderítőtábor. Vagy előőrs. Mindenesetre hasznos tudni, hol helyezkednek el.
*Amikor Brynar a keresztre feszített városőrökről beszél, Lyrion állkapcsa megfeszül. Néhány pillanatig hallgat, majd halkan megszólal.*
- A másikért is küldünk embereket, amint biztonsággal megtehetjük.
*Dheia térképét ezt követően átveszi, és alaposan szemügyre veszi a lány által bejelölt helyszíneket.*
- Ennek jó hasznát vesszük.
*A Kikötő és a thargok említésére azonban kissé elhúzza a száját.*
- A thargoknak lőttek, a Kikötő rablóit pedig aligha érdekli, mi lesz a várossal. Erről viszont az orkok nem feltétlenül tudnak, így könnyen lehet, hogy valóban ez volt a tervük.
*Végül valamennyiükön végigtekint.*
- A feladatotokat teljesítettétek. Nemcsak értékes hírekkel tértetek vissza, hanem egyik emberünket is sikerült megmentenetek. Arthenior hálás lehet nektek ezért.
*Az elf egy pillanatra elhallgat, majd valamivel halkabban folytatja.*
- Én pedig különösen az vagyok.
*Ezt követően ismét kihúzza magát, és immár valamivel hivatalosabb hangon szól hozzájuk.*
- Szeretném, ha a szolgálatotoknak megfelelő elismerésben részesülnétek. Mindannyian megkapjátok Arthenior városőrségének ezüst felderítőjelvényét. Ez igazolja majd, hogy a város védelmében teljesítettetek szolgálatot, és a városőrség tagjai is tudni fogják, hogy számíthatnak rátok.
*Rövid szünetet tart, majd hozzáteszi.*
- Emellett engedélyeztetni fogom, hogy hozzáférjetek a városőrség ellátmányához. A készleteink természetesen nem kimeríthetetlenek, különösen most, de szeretném, ha megfelelő felszereléssel nézhetnétek szembe az előttünk álló napokkal.
*Lyrion még egyszer végigpillant a társaságon, majd biccent.*
- Egyelőre azonban pihenjétek ki magatokat. Attól tartok, hamarosan mindannyiunknak szüksége lesz az erejére.


5610. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-10-29 19:55:48
 ÚJ
>Dongnor Arsenor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 102

Játékstílus: Vakmerő

//A Szürke Légió//
//Vesszőfutás//

*Arsenor szinte teljes testét megfeszítve ül a lova nyergében és figyel rá, hogy le ne essen. Üldözőik viszont nem úgy tűnik, hogy fel kívánják adni a hajszát. A híd látványa benne is reménykedést kelt, de látja, hogy az milyen messze van még. Két dologban viszont biztos. Ettvalder-nek a sebesülttel haza kell érnie és hogy nem fognak senkit hátrahagyni. Ebből adódik, hogy ha a wargok beérik a leghátul haladó nőt akkor eljön majd az ideje, hogy élesben kipróbálja, hogy milyen lóhátról küzdeni. Feltartja azokat a zöldbőrűeket, ha kell egyedül is. Viszont ennek nem ma jön el a napja. A váratlan segítség meglepi, de ő se áll meg csak mikor a többiek is. Mikor biztonságban vannak akkor ő is nehezen lekászálódik a nyeregből és szuszogva az állatnak támaszkodik. Fizikailag és mentálisan is kimerült. Mikor a lovat elvezetik akkor felszerelését magához véve a lándzsájára támaszkodik. Az ismerős elf felbukkanásakor és az ezt követő beszélgetéskor némán hallgat. Össze kell szednie magát. Mikor elvonulnak és hivatalosan jelentést tesznek akkor szólal meg.*
-A kisebb tábor hat sátorból áll, láttam pár fegyverállványt és egy szekeret amin ételt szállítottak. Nem tudom, hogy ez jelent-e valamit.
*Személy szerint úgy véli, hogy ha fel tudták volna égetni az egészet azzal több hasznot hoznak, de nem ez volt a feladat és lehetőségük se volt rá.*


5609. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-10-29 12:59:40
 ÚJ
>Dheia Hetru avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A Szürke Légió//
//Vesszőfutás//

*Teysus ezúttal nem igazán figyelt rájuk. Érthető, egy Istennek van ennél fontosabb dolga is bizonyára. Ezért aztán a nyílvessző el is süvít a fenébe. De legalább megpróbálta. Igazából sejtette, hogy ez lesz az eredmény, hiszen még soha nem csinált ilyet, a csoda az lett volna, ha sikerül eltalálnia a wargot.
Nem foglalkozik vele tovább, hanem hajszolja előre a lovat, hogy beérhesse a társait. Nagyon nem lenne kellemes, ha utolérnék az üldözők. Aminek nem sok híjja van. Mivel ő vágtat a sor végén, hát szinte a nyakában érzi már az első ork bűzös leheletét. Már-már azon van, hogy megállítsa a lovat, és lecsusszanva róla, használja az íját. Úgy azért sokkal eredményesebb lenne. Nincs erre szükség. Ideg pendül, vessző suhan, és a hangra hátrapillantva tanúja lehet annak, hogy az elől vágtázó warg felbukik. Szinte újong belül, ahogy előre fordul, és tovább vágtat, egyúttal tekintetével keresve meg az életmentő íjász helyzetét.
De ekkorra már el is érik az első védműveket, és az elől haladó Ettvallder lefékezi a rohanást. Mindannyian zihálnak, mintha ők maguk rohanták volna végig az utat, nem pedig a lovak. Az ő zihálásuk sokkal inkább az izgalomból fakad, a megúszás érzése ül bele a gyomrokba. Dheiának még enyhe hányingere is támad, de nem engedi eluralkodni az érzést. Néhány mély levegő vétel, és pár korty víz helyre állítja a rendet.
Ahogy a többiek elbeszélik a dolgokat Lyrionnak, a lány előveszi a hevenyészett kis térképet, és a parancsnok felé nyújtja. Rárajzolta, megjelőlte a fontos dolgokat, amelyekkel találkoztak az útjuk során. Brynar szavaira csak ujjával mutat a térképen Sziritan falura.*
-Ez majdnem szemben van Szántószéllel. Így az út teljesen a felügyeletük alá kerül. Elvágnak minket a Kikötőtől és a Thargoktól teljesen.
*Csak ennyit tesz hozzá. Nem stratéga ő, hogy nagy következtetéseket vonjon le belőle, de...*
- Bárki legyen is az orkok vezetője, érti a dolgát. Megoszt bennünket.
*Osztd meg és uralkodj elv. Elvágják őket egymástól, így nem tudnak egymásnak segíteni. Mindenki magára lesz utalva. És ha kellően kevés a létszám, legyengülhetnek, és akkor felmorzsolják őket. Jó terv.
A kérdés most már csak az, hogy Arthenior katonai vezetőjének van-e valami hasonlóan jó ellenterve, ami áthúzhatja az orkok számításait?*


5608. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-10-29 00:11:36
 ÚJ
>Thalyssa Lwyd avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

*A kikötői erdőséget hosszú ideig rója, elég időt töltött már hozzá, hogy kiismerje magát annak ösvényein, így napnyugta előtt eléri még a szántóföldeket. Emlékszik, legutóbb hosszabb volt az út, talán kerülővel tették meg, talán csak a katona társasága zavarta meg a fejét. Az is lehet, hogy rosszul emlékszik. Ettől függetlenül figyelmesen vág át a szántókon annak minden elhagyott háza és rögös szántója mellett. Nem kerüli el figyelmét a megnővekedett katonai jelenlét sem, ám amennyire teheti igyekszik mélyre horgasztani a fejét, ha megállítanák elhabogni, ő bizony az erdőségből jön, édesanyja küldte ki pár füvet szedni, tudja, hogy milyen veszélyes, dehát gyógyszer nélkül lenni a fagyban még veszélyesebb. Feltehetően azonban nem állítják meg, elég jelentéktelennek tűnik ahhoz, hogy ne szóljanak hozzá. Így belátható időn belül bőrszalaggal körbetekert talpai talán már majd az erdőszéli tisztás füvét érinthetik majd.*


5607. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-10-28 21:48:21
 ÚJ
>Brynar Skarde avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A Szürke Légió//
//Vesszőfutás//

* Az üldözés közben a lovát továbbra is vágtára ösztökéli. Hiába érzi, hogy a bestiák egyre közelebb kerülnek hozzájuk, nem fordul szembe velük. Csak érjenek már el a hídig. Amikor felhangzik a nyílvesszők süvítése, hátrapillant, és látja, ahogy az üldözők sorra elbuknak. Kissé megnyugszik, de a lovát csak akkor fogja vissza, amikor a többiek is lassítanak.
Miután leszáll, rögtön segít levenni a sebesültet Ettvallder lováról, majd átadja a városőröknek. Ezután néhány lépéssel hátrébb húzódik, és figyeli Lyriont, különösen akkor, amikor az elf meglátja a katonát. A reakciója nem kerüli el a figyelmét, de nem kérdez rá. Inkább hagyja, hogy Ettvallder beszámoljon, aztán a megfelelő pillanatban ő is megszólal. *
– Azt mondta, hogy „Gyülekeznek...” *teszi hozzá komoran.* Aztán megint elájult.
* Közelebb lép a térképhez, és azokra a területekre néz, amelyeket a többiek már megjelöltek. *
– A falu üres volt. Két városőrt találtunk keresztre feszítve, egyikük már halott volt. A másikat sikerült kihoznunk. *Egy pillanatra elhallgat, majd összeszorítja az állkapcsát.* Az orkok pedig nem egy helyben ülnek. Láttuk a táborokat, és a jelek szerint elindultak valamerre.
* Azt már nem teszi hozza, hogy merre, elvégre azt Dheia állapította meg. Ezt a részét meghagyja neki.
A tekintete újra Lyrionra siklik. A faluban látottak még mindig a fejében járnak, és a sebesült néhány szava sem hagyja nyugodni. Nem tetszik neki, amit találtak. De legalább visszaértek, és most már tudják, hogy az orkok nem várnak ölbe tett kézzel. Keresztbe fonja a karját, és csendben várja, mit mond erre az elf. *


5606. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-10-28 21:00:13
 ÚJ
>Mykael Rohark avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

//A Szürke Légió//
//Vesszőfutás//

*Már a lovon vágtatva is kezd kifulladni, kifáradni. Mykael egyébként nagyon szívós, napokig meneteltették erőltetett menetben, agyonpakolva mindenféle málhával. De más izmok erősödnek a gyaloglástól és mások a lovaglástól. Izzadtságtól csapzott haja az arcába lóg, de ez sokkal kevésbé idegesíti, mint a közeledő wargok. Semmi kedve egy túlméretezett farkas vacsorájaként végezni. Lándzsa kellene ide, nem rövidkard.
Mégis, amikor már szinte érzi a wargok leheletét a tarkóján, kivonja a kardját, és felkészül, hogy odacsapjon a bestiáknak. Hatalmas a megkönnyebbülése, hogy erre végül nem kerül sor. A feszültség távoztával az adrenalin máshogy szabadul fel benne, és teli szájjal vigyorogva nevetni kezd. Kicsit soknak tűnhet ez a reakció, de nem is annyira tudatosan csinálja.
Végre lelassíthatnak a vágtáról, és befutnak a város oltalmába. A lóról lekászálódni sokkal nehezebbnek bizonyul, mint gondolta. Most érzi csak a derekán, ülepén, ágyékán és combjain, hogy mennyire megerőltető volt számára ez a lovaglás. Mikor végre lekászálódik, görnyedten állva próbál úrrá lenni az izomláz-szerű sajgáson, amit az altestén érez.*
- Hogy az a jó rühes...
*morogja maga elé, miközben fájdalmasan kiegyenesíti a hátát, aztán dühödten ütésre emeli a kezét, de védül csak lelassítja a mozdulatot, és csak hálásan megpaskolja tajtékzó lova nyakát. Elvégre nem a ló tehet róla, hogy őneki ez szenvedés volt. Hagyja, hogy elvezessék a lovat, aztán kicsit lassú és merev léptekkel, de követi Ettvalldert. Meghallgatja a beszámolóját, és csak aztán teszi hozzá a magáét, a térkép pontjaira mutogatva.*
- Ezen a környéken botlottunk először ork őrszemekbe. Aztán valahol... itt lehetett, hogy megint belefutottunk kettőbe, akiket levágtunk. Itt volt egy nagyobb táboruk. A visszaúton pedig talán itt... vagy ezen a környéken járhattunk, amikor a wargok a nyomunkba eredtek.
*mutogatja végig felderítő útjuk főbb eseményeinek helyszíneit, majd hozzáfűz még egy megállapítást.*
- Lehet, hogy nem fegyelmezetten járőröznek, de olyan sokan vannak, hogy bárhol beléjük már lehet botlani fél napnyi járáson túl. Kockázatos így a felderítés.


5605. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-10-28 19:59:01
 ÚJ
>Rynsell Caeldan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Vért, pajzs csillog estnek aranyában//

*A folyón átkelve Rynsell hamarosan maga mögött hagyja az erdőséget, s a fák helyét lassanként végeláthatatlan szántóföldek veszik át. Csakhogy a vidék korántsem olyan, amilyennek emlékeiben él. A földek elhagyatottan terülnek el a lankákon, a távolban megbúvó tanyák körül pedig nyoma sincs az életnek. Érdeklődve szemléli a kihalt vidéket. Eddig jobbára csak kocsmákban hallott az orkok pusztításáról, de ahogy halad, úgy válnak egyre valóságosabbá a részeg matrózok pletykái.
Azért annyi esze neki is van, hogy ne lovagoljon be minden útjába eső településre. Ki tudja, miféle kellemetlen meglepetések várhatnak a kihalt házak között? Ha az orkok valóban erre járnak, könnyen meglehet, hogy egy-egy portyázó csapatuk is akad a közelben. Márpedig hiába vágyik rá olyan régóta, hogy megöljön egyet közülük, az első találkozás alkalmával azért szívesebben látná őket kisebb számban.
Így aztán Szegfűt a falvakat elkerülő utak felé irányítja, s bár továbbra sem veszít lelkesedéséből ezentúl valamivel éberebben figyeli a környéket.*



5604. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-10-28 11:54:34
 ÚJ
>Ettvallder Skyy avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 432
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//A Szürke Légió//
//Vesszőfutás//

- Hárman.
* Ismétli elgondolkodva, majd nagyon hamar megrázza a fejét. Bármennyire is szeretne megállni és harcolni, nem itt és nem most jött el ennek az ideje. Menekülésüknek hamar meg lesz az eredménye, a távolból először csak a híd kőrvonalát fedezik fel, majd egyre jobban válik nyilvánvalóvá a helyzet. Megérkeztek. Ekkor fordul csak meg újra a hangra. Látja, hogy az egyik bestia utolérte a társaságot és ekkor hirtelen rossz érzése támadt. *
~ A fenébe. Rosszul döntöttem? ~
* Kérdi magában, majd a következő pislogásánál az eddig felzárkozó állat most halottan fekszik a földön. *
- Mi a…
* Kérdi, majd látja, hogy sorra esnek össze az őt üldöző állatok. Csak emiatt nem állna meg külön és ha a többiek is követik, úgy a hídig hasonló tempóban vágtatnak el, hogy ott megpihentethessék lovaikat. Gyorsabban ver a szíve, mint kéne, így kell a félvérnek néhány másodperc míg felfogja és megemészti a történteket. Mikor Lyrion ideér, addigra a félvér éppenhogy leszáll a lóról, és simogatja az állat oldalát, biztatva ezzel is, hogy ügyes volt.
Lyrion kérdésére nem felel azonnal. Előbb azzal van elfoglalva, hogy levehesse a lóról. Ha addig válaszol valaki helyette, akkor nem ismétli meg a választ. *
- Csak őt tudtuk kihozni. Viszont ő többet tudhat, mint mi mindannyian összeadva.
* Mondja és ha az őrök átkívánják venni a sebesült szállítását, úgy átadja nekik a felderítőt. *
- Beszélnünk kell!
* Mondja egy komorabb tekintettel, és ha kell itt helyben, ha pedig ha nem szeretné, akkor a sátrában. Bármelyik is legyen, a megfelelő pillanatban folytatja. *
- Először is, senki sem szerzett tudomást az ottlétünkről. Csak visszafele kezdtek minket üldözni. Lefogadom, hogy ideáig tartott a farkasaiknak kiszagolni minket. Ám innen már csak rosszhírekkel szolgálhatunk.
* Egyelőre nem hozza fel a kisebb tábort, sem az utána talált nagyobbat sem. A nagy hajszában hirtelen nem tudná felhozni, hogy pontosan merre is találtak rá. Sokkal inkább a fő küldetésükre tér ki. Kezével a térképen lévő falura bök, majd azon mutatja a továbbiakban az irányokat. *
- A falu üres. Megindultak. Méghozzá ebbe az irányba, de pontosat nem tudnék mondani. Minden jel arra utal, hogy beleuntak a várakozásba. Hamarosan viszont látjuk őket.
* Ossza meg a saját véleményét, majd elnémul, ezzel is hagyva, hogy a többiek is szóhoz jussanak. Na meg persze, hogy Lyrion is kifejthesse véleményét a dolgokról. Legbelül örül, hogy még épp időben az orkok előtt értek vissza, ám kicsit elszomorítja a tudat, hogy nem volt lehetőségük nagyobb csapást mérni néhány táborra. Talán ha nem kellett volna aggódniuk a felderítők miatt, talán nagyobb káoszt is csinálhattak volna a soraikban. *



5603. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-10-27 16:41:32
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Norgoroth)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 223
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//A Szürke Légió//
//Vesszőfutás//

*Dheia merész vállalkozása ezúttal nem jár sikerrel. A vágtató ló hátáról, hátrafelé fordulva még a célzás is komoly kihívást jelent, a kilőtt vessző pedig jócskán elkerüli a legelöl rohanó wargot. A lány szerencséjére sikerül megőriznie egyensúlyát, így hamarosan ismét a többiekkel együtt vágtathat.
Mykael segítsége már több eredménnyel jár. A zsoldosnak sikerül néhány pillanatra megtámasztania a magatehetetlen városőrt, amíg Ettvallder biztosabb fogást talál rajta. Két egymás mellett vágtató ló között azonban túlságosan veszélyes volna huzamosabb ideig így tartani a férfit, ezért Mykael hamarosan kénytelen visszahúzni a kezét, ha az életét kedvesnek tartja. A félvérnek mindenesetre sikerül valamelyest növelnie a tempót, bár a sebesült megtartása továbbra is minden figyelmét megköveteli.
A menekülés azonban korántsem ér véget ilyen egyszerűen. A wargok kitartóan üldözik őket, és bár a lovak a nyílt terepen gyorsabbnak bizonyulnak, az üldözők újra meg újra lefaragnak valamennyit a távolságból. Különösen akkor, amikor az út egyenetlenségei miatt a felderítők kénytelenek visszafogni hátasaikat.
Az idő múlásával a lovak egyre jobban kifáradnak. Oldalukat verejték áztatja, légzésük egyre szaporábbá válik. A felderítők mögött pedig továbbra is ott dübörögnek a hatalmas mancsok. A három warg közül kettő már aggasztóan közel jár, és lovasaik láthatóan nem szándékoznak feladni az üldözést.
Végül azonban ismerős látvány bontakozik ki előttük. A városba vezető híd, előtte pedig a nemrégiben emelt védművek. Arthenior már nincs messze, csakhogy a biztonságot jelentő átkelőig még el kell jutniuk.
Az egyik warg ekkor olyan közel kerül, hogy lovasának rekedt ordítása már tisztán kivehető a paták dobogása mögött. A bestia hatalmas ugrással próbálja tovább csökkenteni a távolságot, amikor váratlanul éles süvítés hasít a levegőbe.
Egy nyílvessző fúródik az oldalába.
Szinte ugyanabban a pillanatban újabb vesszők röppennek elő az út menti fák közül. Az első warg felüvölt, majd összecsukló lábakkal bukik a földre, lovasát messzire hajítva magáról. Társait sem kerüli el a végzetük. Az egyik ork nyakát nyíl üti át, míg hátasa több találattól rogy össze alatta. A harmadik bestia még megpróbál kitérni, ám újabb vesszők fúródnak a testébe. Néhány kétségbeesett ugrás után az is elterül, lovasával együtt.
Az egész alig néhány szívdobbanás alatt történik. A felderítők mögött az imént még halálos fenyegetést jelentő üldözők most mozdulatlanul hevernek az úton.
Ha a társaság megáll, hogy szemügyre vegye a történteket, hamarosan fegyveres alakok lépnek elő a fák takarásából. Arthenior városőrségének felderítői azok, íjaikat továbbra is készenlétben tartva. Egyikük azonban ismerős lehet a csapat számára. Lyrion az, aki néhány társával együtt közelebb lép a lovasokhoz.
Ha viszont a felderítők megállás nélkül folytatják útjukat, a híd előtt szolgálatot teljesítő őrök állítják meg őket. A fák közül érkező városőrök rövidesen itt is utolérik a társaságot, élükön Lyrionnal.
Akárhogyan is alakul, az elf tekintete hamar megakad az Ettvallder előtt ülő, magatehetetlen férfin. Arcáról egy pillanat alatt eltűnik a megszokott hűvös nyugalom. Szemei elkerekednek, ajkai résnyire nyílnak, és néhány hosszú pillanatig mintha a körülötte zajló eseményekről is megfeledkezne.*
- Ő... életben van?
*Hangjából ezúttal hiányzik a korábban megszokott határozottság. Egy lépéssel közelebb kerül a lóhoz, tekintetét pedig egyetlen pillanatra sem veszi le a sebesültről. Mintha csak most döbbenne rá, hogy a felderítők valóban visszahozták azt, akinek a viszontlátásában talán már maga sem reménykedett.*


5602. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-10-26 21:13:18
 ÚJ
>Dongnor Arsenor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 102

Játékstílus: Vakmerő

//A Szürke Légió//
//Vesszőfutás//

*Ha mind ép bőrrel megússzák ezt akkor lesz mire kiüríteni a kupájukat, de most talán senkinek se ez jár az eszébe mikor felbukkannak a wargok a nyomukban. Ő is azzal foglalatoskodik, hogy biztosan megmaradjon a ló nyergében a tempó ellenére. Brynar válaszát hallva kiegészíti azt.*
-Egyelőre hármat látunk!
*Ami, még nem jelenti, hogy ez így is marad. Csak remélni meri, hogy tényleg sikerülni fog nekik lehagyni az üldözőiket különben valamit ki kell, majd találnia. A Lovasharcban nincs túl nagy tapasztalata, de lehet, hogy most jön majd el az idő? Ha az orkok száma nem nő tovább akkor ha harcra kerül a sor akkor is van még esélyük.*


5601. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-10-26 18:45:56
 ÚJ
>Brynar Skarde avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A Szürke Légió//
//Vesszőfutás//

*Brynar a vonyítások hallatán hátrapillant, és hamarosan meg is látja az üldözőiket. Három warg, mindegyik hátán egy-egy ork lovassal. Az állkapcsa megfeszül, ahogy a zöldbőrűek felé néz, viszont lóháton, a nyílt terepen nincs értelme megállni velük harcolni, amíg van esélyük lerázni őket.*
– Hárman vannak, mindegyiken ork! – *kiáltja előre a többieknek, majd a lovát vágtára ösztökéli. Egy pillanatra még látja, ahogy Dheia hátrafordul, és elengedi a nyílvesszőjét. Ő is kirántja közbe a kardját a hüvelyéből, bár sok mindent nem tud tenni most vele. A feladatuk most az, hogy visszajussanak Artheniorba, és magukkal vigyék a sebesültet is. Amíg a lovuk bírja a tempót, Brynar nem akarja lassítani a csapatot azzal, hogy harcba bocsátkozik. Mindenesetre jobb, ha a kard elől van.
Mykael szavaira is figyel, de nem készül idő előtt leszállni a lóról. Ha már nem tudnak elmenekülni, akkor harcolni fog, de addig minden erejével azon van, hogy a többiekkel együtt tartsa a tempót. *


5600. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-10-26 13:41:45
 ÚJ
>Ettvallder Skyy avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 432
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//A Szürke Légió//
//Vesszőfutás//

* Mindegynek tartja a férfi hánykolódását. Bár meglenne mindenféle zavarótényező nélkül, tagadhatatlanul örül annak, hogy ilyen gyorsan kereket oldhatnak. *
- Hányan vannak?
* Kérdi még az üvöltés előtt. Utána már nem foglalkozik a számokkal. Mikor Mykael bevágtat mellé, a plusz kezet egyelőre nem utasítja el, sőt, most örül is neki. Míg a másik ügyel arra, hogy ne essen közéjük addig a félvér javít egyet a fogásán a felderítőn, majd a helyzetétől függően vagy ránehezedik, vagy magához szorítja. Még romantikusan is nézhet ki, ha nem az életükért menekülnének. *
- Ahol egy ork… ott több is bujkál. Nem kockáztathatunk…
* Csak ennyit felel a nagy hajszában, majd megpróbál növelni a tempóján. Tudja, hogy a városőr valamennyire hátráltatja, de se nem fogja itt hagyni, se nem kockáztatja a többiek épségét. Inkább szenved vele ezen a néhány kilométeren, minthogy eggyel kevesebben térjenek vissza. ha az ölelése kellően stabilizálja a felderítőt, úgy próbál nagyobb tempót tartani. *
- Ne álljatok meg! Hamarosan odaérünk!
* Próbálja biztatni a többieket, bár bizonyára egyik sem annyira hülye, hogy ne lássa, még jócskán távol vannak a végállomástól.
Valahol legbelül egyetért a zsoldossal. Ha véletlenül az oda úton támadták volna meg őket, úgy biztosan harcba bocsátkoztak volna. Pontosan úgy, ahogy azzal a kettővel tették az úton. Ám most teljesen más a helyzet, ha a saját életüket nem is tartanák nagyra, a felderítő biztosan nem ezt a sorsot szánta magának. *



5599. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-10-22 20:53:09
 ÚJ
>Mykael Rohark avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

//A Szürke Légió//
//Vesszőfutás//

*Mykael egyrészről büszke arra, hogy egész jól meg tudja ülni a lovát, és még a gyors tempót is tartani tudja. Főleg, mert annyira azért mégse gyorsak: Ettvallder a kába városőrrel a nyeregben nem tudja teljes vágtára ösztökélni a lovát, így ha együtt maradnak, akkor senki se lehet gyors. Így az se derül ki, mi történne akkor, ha Mykaelnek is teljes erőből kellene vágtáznia.
Viszont amikor feltűnnek a nyomukban a wargok, odakaptat a lovával Ettvallder mellé. Amennyire tud, egyik kézzel átnyúl és segít nyeregben tartani a felderítőt, ezzel talán picit tudnak gyorsítani a tempón. Közben pedig lihegve odakiált Ettvalldernek.*
- Te... ha... ha nem érünk el Artheniorig, akkor... akkor ne hagyjuk, hogy ezek lóháton érjenek utól... wargok ellen a földön állva sincs sok esélyünk, de... több, mint lóháton... Ha... ha már biztos, hogy nem érünk vissza... akkor inkább időben szálljunk le és készüljünk fel a... harcra!
*ér végre a mondandója végére. Egyelőre vágtat tovább Ettvallder oldalán és próbálja segíteni a városőr tartásában. De ha harcolni kell, ő lóháton abszolút gyakorlatlan, és a rövidkardjával nagy hátrányban lesz a wargokkal szemben. Lándzsa, szablya kell ilyen harchoz, nem az ami neki van.*


5598. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-10-22 13:57:35
 ÚJ
>Dheia Hetru avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A Szürke Légió//
//Vesszőfutás//

*Ostobaság volt, hogy nem szólt Ettvalldernek, hónalj alatt kösse magához a városőrt. Így a szegény ördög állandóan le akar potyogni a férfi elől. Tény, hogy ha harcra fordul a dolog, a kikötéssel is idő megy el, de így komoly erőpróba a ló hátán maradás. Ami pedig jelenleg igencsak fontos kérdése az egyenletnek.
Mert hogy a wargok, melyeknek eddig csak hangját hallották, ezúttal megmutatják magukat, lovasaikkal együtt.*
- Hogy nyomorodnátok meg.
*Sóhajtja maga elé. Aztán a többiekkel együtt vágtába ugratja a saját hátasát is, miközben végig gondolja, mit és hogyan kéne csinálnia. Elengedni a kantár a másik kezével is, kifordulni a nyeregben oldalra, miközben a combjaival szorítja az állat oldalát, és egyúttal irányítja is ezzel a lovat, megfeszíteni a kezében tartott íjat, találomra célozni egyet, és lőni. A nyílvesszőt és a találatot pedig Teysusra bízni, hogy célba is érjen.
Ez persze egy pillanat leforgása alatt fut végig a fejében. Dheia nem kimagasló lovas, nem mester íjász, csak egy közönséges íjászlány, aki megpróbálja a legtöbbet kihozni az adott helyzetből. Mivel hátul megy, így legalább a társaira nem kell ügyelnie, nehogy őket találja el.
Dönt. És a következő fél percben végrehajtja mindazt, amit kigondolt. Elengedi a kantárt, megszorítja a lovat, újabb ösztökéléssel csapja oda csizmája sarkát az oldalához, majd egyensúlyt tartva kifordul, emeli az íjat, megfeszíti az ideget, és célba véve a legelől közeledő wargot, útjára engedi a vesszőt.
A többi már Teysus feladata.
Aztán fordul is vissza előre, kezével újabb vesszőt húz elő, összefogja az íjjal, és már nyúl is a kantár után, hogy megint felzárkózhasson a többiekhez, ha közben lemaradt volna.*


5597. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-10-21 16:09:54
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Norgoroth)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 223
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//A Szürke Légió//
//Vesszőfutás//

*Az elhagyatott tanya körül pillanatok alatt megélénkül az élet. A lovak idegesen toporognak, miközben a felderítők sietve nyeregbe szállnak. A sebesült városőr elhelyezése némi nehézséget okoz, de Brynar segítségével Ettvalldernek végül sikerül maga elé ültetnie az eszméletlen férfit. A szerencsétlen feje erőtlenül bukik előre, így a félvérnek egyik karjával folyamatosan tartania kell.
Az újabb üvöltések hallatán az állatok is egyre nyugtalanabbá válnak. Egyikük felhorkan, egy másik idegesen kapálja a földet, de szerencsére mindannyian engedelmeskednek lovasaiknak. A csapat hamarosan maga mögött hagyhatja a tanyát, és a nyílt földek felé veszi az irányt.
Az első néhány percben úgy tűnhet, sikerült időben kereket oldaniuk. A lovak patáinak dobogását és a menetszél süvítését leszámítva alig hallani valamit. Aztán ismét felhangzik egy warg üvöltése. Ezúttal azonban már jóval közelebbről.
Nem sokkal később újabb hang csatlakozik hozzá, majd még egy. A bestiák láthatóan nem maradtak ott, ahol először hallották őket. Hogy valóban a felderítők nyomába eredtek-e, azt egyelőre nehéz volna megállapítani, de az üvöltések egyre kevésbé tűnnek távolinak.
A terep szerencsére kedvez a menekülőknek. A szántóföldek között hosszú, viszonylag egyenes szakaszok húzódnak, ahol a lovak könnyedén felgyorsulhatnak. Ettvallder helyzete azonban korántsem ilyen egyszerű. A magatehetetlen városőr minden nagyobb döccenésnél előrebukik vagy oldalra billen, így a félvérnek egyszerre kell megtartania utasát és irányítania hátasát. A többieknek is ügyelniük kell arra, hogy ne szakadjanak el egymástól.
Az üldözők kilétével kapcsolatos bizonytalanság végül akkor oszlik el, amikor a csapat mögött, egy távolabbi dombhát tetején megmozdul valami.
Először csupán egy sötét alak bukkan fel a magas gabona fölött, majd még kettő. Hatalmas, farkasszerű bestiák kapaszkodnak fel a domboldalon, hátukon egy-egy görnyedt lovassal. A távolság miatt az orkok felszereléséből nem sokat lehet kivenni, de a zöldbőrűek jellegzetes alakját aligha téveszthetik össze bármi mással.
Az egyik warg megtorpan a magaslaton, fejét felemelve beleszimatol a levegőbe. Lovasa ekkor előrehajol, majd karjával a menekülők irányába mutat.
Egy pillanattal később mindhárom bestia megindul lefelé a domboldalon.
Bár a lovasok között még jelentős a távolság, a wargok hosszú, erőteljes ugrásokkal falják a métereket. A nyílt terepen a felderítők lovai jó eséllyel gyorsabbak lehetnek náluk, de ehhez tartaniuk kell a tempót. Egyelőre pedig semmi sem garantálja, hogy az üldözőik csupán hárman vannak.*


3057-3076 , 3077-3096 , 3097-3116 , 3117-3136 , 3137-3156 , 3157-3176 , 3177-3196 , 3197-3216 , 3217-3236 , 3237-3256 , 3257-3276 , 3277-3296 , 3297-3316 , 3317-3336 , 3337-3356 , 3357-3376 , 3377-3396 , 3397-3416 , 3417-3436 , 3437-3456 , 3457-3476 , 3477-3496 , 3497-3516 , 3517-3536 , 3537-3556 , 3557-3576 , 3577-3596 , 3597-3616 , 3617-3636 , 3637-3656 , 3657-3676 , 3677-3696 , 3697-3716 , 3717-3736 , 3737-3756 , 3757-3776 , 3777-3796 , 3797-3816 , 3817-3836 , 3837-3856 , 3857-3876 , 3877-3896 , 3897-3916 , 3917-3936 , 3937-3956 , 3957-3976 , 3977-3996 , 3997-4016 , 4017-4036 , 4037-4056 , 4057-4076 , 4077-4096 , 4097-4116 , 4117-4136 , 4137-4156 , 4157-4176 , 4177-4196 , 4197-4216 , 4217-4236 , 4237-4256 , 4257-4276 , 4277-4296 , 4297-4316 , 4317-4336 , 4337-4356 , 4357-4376 , 4377-4396 , 4397-4416 , 4417-4436 , 4437-4456 , 4457-4476 , 4477-4496 , 4497-4516 , 4517-4536 , 4537-4556 , 4557-4576 , 4577-4596 , 4597-4616 , 4617-4636 , 4637-4656 , 4657-4676 , 4677-4696 , 4697-4716 , 4717-4736 , 4737-4756 , 4757-4776 , 4777-4796 , 4797-4816 , 4817-4836 , 4837-4856 , 4857-4876 , 4877-4896 , 4897-4916 , 4917-4936 , 4937-4956 , 4957-4976 , 4977-4996 , 4997-5016 , 5017-5036 , 5037-5056 , 5057-5076 , 5077-5096 , 5097-5116 , 5117-5136 , 5137-5156 , 5157-5176 , 5177-5196 , 5197-5216 , 5217-5236 , 5237-5256 , 5257-5276 , 5277-5296 , 5297-5316 , 5317-5336 , 5337-5356 , 5357-5376 , 5377-5396 , 5397-5416 , 5417-5436 , 5437-5456 , 5457-5476 , 5477-5496 , 5497-5516 , 5517-5536 , 5537-5556 , 5557-5576 , 5577-5596 , 5597-5616