Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 239 (4761. - 4770. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4751-4770
4770. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-25 09:49:40
Üzenet elküldve: 2025-01-25 09:49:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 430
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 430
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Kiruccanás a falvakba//
*Halvány mosollyal fogadja Alenia megjegyzését.*
- Ne önmagát okolja ezért. Az utazás veszélyes. És persze a város is az, a maga módján, de amikor ismerünk valamit, és tudjuk, merre hány lépést lehet tenni, akkor el tudjuk kerülni a bajt anélkül, hogy egyáltalán gondolnánk rá. De kinn az utakon, más városokban, vagy akár saját városunk egy másik kerületében már teljesen más a helyzet. A kereskedők általában a jellegtelenség álcájával, vagy a karavánba csoportosulással, esetleg a bérkardok elrettentő jelenlétével kerülik el a vészt, na meg azzal, hogy nem ütik az orrukat más dolgába.
*cseverészik tovább, ahogy elhaladnak a falvak mellett és megérkeznek Sziritánba. Addig nem is igazán keltenek feltűnést, amíg beérnek a faluba: teherhordó szekér, utazóköpenyt viselő kísérő lóháton, ez azért nem olyan feltűnő, habár Luxius egyenes tartása és a rajta lévő lószerszám minősége már vonzhatja a tekintetet. Hanem amikor Alenia leszáll a bakról - amiben Orthus is segíti, ha sikerül még előtte lekászálódnia a nyeregből és odalépni - határozottan nő az érdeklődés.
Mivel a földeken most nem sok munka akad, nem csak az asszonynép, hanem több férfi is akad a faluban, akik érdeklődve lépnek elő. Orthus is kinyitja köpenye szegélyeit, és a hátára tereli, így felfedi elegánsnak mondható, városi viseletét. De még Japher Campa is érdekesnek mondható a falusiak számára a wegtoreni vonásaival és napsütötte bőrével.
Orthus a templom ügyében csak bólogatva hallgatja Alenia okfejtését. Ez nem az ő területe. De amikor szóba kerül az üzlet, így felel.*
- Úgy gondolom, nem kell olyan nagyon sokat erőlködnünk. Ha betéved egy idegen szekér a faluba, előbb utóbb megjelennek a helyiek. Az Ön jelenléte pedig igazán érdekessé teszi számukra a jöttünket. Úgy hiszem, a falu előljárója előbb utóbb megjelenik, de ha nem, akkor majd érdeklődni kezdek iránta.
*feleli, miközben lova kantárját a szekérhez kötözi. Nem tart tőle, hogy itt bárki ártani akarna a lovának vagy le akarna lopni róla bármit. A falusiak másfajta népek.*
*Halvány mosollyal fogadja Alenia megjegyzését.*
- Ne önmagát okolja ezért. Az utazás veszélyes. És persze a város is az, a maga módján, de amikor ismerünk valamit, és tudjuk, merre hány lépést lehet tenni, akkor el tudjuk kerülni a bajt anélkül, hogy egyáltalán gondolnánk rá. De kinn az utakon, más városokban, vagy akár saját városunk egy másik kerületében már teljesen más a helyzet. A kereskedők általában a jellegtelenség álcájával, vagy a karavánba csoportosulással, esetleg a bérkardok elrettentő jelenlétével kerülik el a vészt, na meg azzal, hogy nem ütik az orrukat más dolgába.
*cseverészik tovább, ahogy elhaladnak a falvak mellett és megérkeznek Sziritánba. Addig nem is igazán keltenek feltűnést, amíg beérnek a faluba: teherhordó szekér, utazóköpenyt viselő kísérő lóháton, ez azért nem olyan feltűnő, habár Luxius egyenes tartása és a rajta lévő lószerszám minősége már vonzhatja a tekintetet. Hanem amikor Alenia leszáll a bakról - amiben Orthus is segíti, ha sikerül még előtte lekászálódnia a nyeregből és odalépni - határozottan nő az érdeklődés.
Mivel a földeken most nem sok munka akad, nem csak az asszonynép, hanem több férfi is akad a faluban, akik érdeklődve lépnek elő. Orthus is kinyitja köpenye szegélyeit, és a hátára tereli, így felfedi elegánsnak mondható, városi viseletét. De még Japher Campa is érdekesnek mondható a falusiak számára a wegtoreni vonásaival és napsütötte bőrével.
Orthus a templom ügyében csak bólogatva hallgatja Alenia okfejtését. Ez nem az ő területe. De amikor szóba kerül az üzlet, így felel.*
- Úgy gondolom, nem kell olyan nagyon sokat erőlködnünk. Ha betéved egy idegen szekér a faluba, előbb utóbb megjelennek a helyiek. Az Ön jelenléte pedig igazán érdekessé teszi számukra a jöttünket. Úgy hiszem, a falu előljárója előbb utóbb megjelenik, de ha nem, akkor majd érdeklődni kezdek iránta.
*feleli, miközben lova kantárját a szekérhez kötözi. Nem tart tőle, hogy itt bárki ártani akarna a lovának vagy le akarna lopni róla bármit. A falusiak másfajta népek.*
4769. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-25 09:15:09
Üzenet elküldve: 2025-01-25 09:15:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás a falvakba//
*Az egyszer biztos, hogy ha ő lenne Arthenior város echós szekerek utazási kényelmének minősítéséért felelős főhivatalnoka, ez a jármű nem kapná meg az alkalmassági pecsétet. Úgy emlékszik, hogy mikor annakidején, a történetben is szereplő hintójával utazott, nem volt ilyen zötykölődős az út, de lehet, csak arról van szó, ahogy Morthimer úr is említi, hogy az idő mindent megszépít. Mindenesetre továbbra sem nyafog a kényelmetlenségek miatt, a cél most fontosabb annál, minthogy ő hogy érzi magát az úton.*
- Ne is mondja! Akárhányszor elhagytam az otthonom, bajba keveredtem. Ilyen az én szerencsém. *Kissé félszegen kuncog fel. Még jó, hogy a két férfi itt van mellette, és a szavaival sikerül megnyugtatnia őt arról, hogy nem lesz semmi baj.
Ahogy közelednek a falvak felé, a fák katonás rendben haladnak el mellettük, s közben most Orthus-on a sor, hogy meséljen, ő pedig érdeklődve hallgatja.*
- Értem. Azt hiszem, hogy az én hintómmal akkor pontosan ez volt a baj. Az kicsit sem volt jellegtelen. *Főleg nem a maga aranyozott szegélyeivel. Lehet, hogy ezeket az előnyöket figyelembe véve, a Japher vezette szekér mégiscsak megkapná az utazószekér minősítést.
A Sziritán felé vezető útjuk során először Szántásháton haladnak keresztül. A nagy területen elhelyezkedő szántóföldeket látva már tudja, hogy jó helyen járnak, de abban nem biztos, hogy közvetlenül a földművesekkel lehetne tárgyalni. Tovább haladva Homokhegy is eléjük tárul, ám ismeretei szerint ebben a faluban nem élelmet, hanem inkább bort termelnek, ami nem biztos, hogy a legjobb választás volna itatni a csemetéket.
Végül az út utolsó, rövid részletét megtéve megérkeznek Sziritánba. Ez a környezet már sokkal inkább a nemeskisasszonynak tetsző, szép házakkal tarkított utcákból áll. Japher a város romtemploma környékén parkolja le a szekeret, Alenia pedig hamarosan le is kászálódik a kényelmetlen ülésből. Kicsit közelebb lép a templomhoz, hogy szemügyre vegye azt.*
- Érdekes. Nem hiszem, hogy ez a templom Eeyr-hez tartozna, de még csak nem is Teysus-hoz. Neki mondjuk tudomásom szerint egyáltalán nincsenek is templomai. *Azt meg végképp kizárja, hogy Sa'Tereth hitét hirdetné, de őt egyértelmű okok miatt már nem is említi.*
- Innen Önre kell hagyatkoznom, Morthimer Úr! Mit gondol, hol kezdjük az érdeklődést? *Tél van, ilyenkor valószínűleg a kereskedelmi vágy is alábbhagy, de abban is biztos, hogy még ebben az évszakban is hamar meg fogják találni azt, akivel elkezdhetnek üzletelni.*
*Az egyszer biztos, hogy ha ő lenne Arthenior város echós szekerek utazási kényelmének minősítéséért felelős főhivatalnoka, ez a jármű nem kapná meg az alkalmassági pecsétet. Úgy emlékszik, hogy mikor annakidején, a történetben is szereplő hintójával utazott, nem volt ilyen zötykölődős az út, de lehet, csak arról van szó, ahogy Morthimer úr is említi, hogy az idő mindent megszépít. Mindenesetre továbbra sem nyafog a kényelmetlenségek miatt, a cél most fontosabb annál, minthogy ő hogy érzi magát az úton.*
- Ne is mondja! Akárhányszor elhagytam az otthonom, bajba keveredtem. Ilyen az én szerencsém. *Kissé félszegen kuncog fel. Még jó, hogy a két férfi itt van mellette, és a szavaival sikerül megnyugtatnia őt arról, hogy nem lesz semmi baj.
Ahogy közelednek a falvak felé, a fák katonás rendben haladnak el mellettük, s közben most Orthus-on a sor, hogy meséljen, ő pedig érdeklődve hallgatja.*
- Értem. Azt hiszem, hogy az én hintómmal akkor pontosan ez volt a baj. Az kicsit sem volt jellegtelen. *Főleg nem a maga aranyozott szegélyeivel. Lehet, hogy ezeket az előnyöket figyelembe véve, a Japher vezette szekér mégiscsak megkapná az utazószekér minősítést.
A Sziritán felé vezető útjuk során először Szántásháton haladnak keresztül. A nagy területen elhelyezkedő szántóföldeket látva már tudja, hogy jó helyen járnak, de abban nem biztos, hogy közvetlenül a földművesekkel lehetne tárgyalni. Tovább haladva Homokhegy is eléjük tárul, ám ismeretei szerint ebben a faluban nem élelmet, hanem inkább bort termelnek, ami nem biztos, hogy a legjobb választás volna itatni a csemetéket.
Végül az út utolsó, rövid részletét megtéve megérkeznek Sziritánba. Ez a környezet már sokkal inkább a nemeskisasszonynak tetsző, szép házakkal tarkított utcákból áll. Japher a város romtemploma környékén parkolja le a szekeret, Alenia pedig hamarosan le is kászálódik a kényelmetlen ülésből. Kicsit közelebb lép a templomhoz, hogy szemügyre vegye azt.*
- Érdekes. Nem hiszem, hogy ez a templom Eeyr-hez tartozna, de még csak nem is Teysus-hoz. Neki mondjuk tudomásom szerint egyáltalán nincsenek is templomai. *Azt meg végképp kizárja, hogy Sa'Tereth hitét hirdetné, de őt egyértelmű okok miatt már nem is említi.*
- Innen Önre kell hagyatkoznom, Morthimer Úr! Mit gondol, hol kezdjük az érdeklődést? *Tél van, ilyenkor valószínűleg a kereskedelmi vágy is alábbhagy, de abban is biztos, hogy még ebben az évszakban is hamar meg fogják találni azt, akivel elkezdhetnek üzletelni.*
4768. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-23 13:19:30
Üzenet elküldve: 2025-01-23 13:19:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki rém//
//A tetthely, majd az Elöljáró házánál//
*Nézi a meglóbált fáklyát, és arra gondol, hogy találna annak más helyet a férfi keze helyett. Érti ő, persze hogy érti hogy mi zajlik a férfiban, és jól tudja, hogy milyen érzés az, amikor a félelem rezes íze ül az ember nyelve hegyén. De azt a fáklyát csak feldugná a fickó valagába, ha még egyszer felé lóbálná.*
- Akkó' csinájjatok amit akartok. *-vonja meg a vállát, egykedvűséggel leplezve bosszúságát. Ha a falusiak csürheként kint akarnak vonulni szinte üres kézzel egy olyan lénnyel szemben amit megnevezni sem igen tudnak, hát csinálják. Legfeljebb nagyon-nagyon jó áron lehet majd portát venni itt a közeljövőben.
Inkább Cagon magasan a többiek feje fölött ringó vállára függeszti kancsal-fél tekintetét, és megindul a tömeggel maga is. Arra figyel csak, hogy kicsit inkább mellettük menjen mint közöttük. Jobban is lát így előre – még oda sem érnek, de már észreveszi, hogy az Elöljáró házánál rakott tűz őrizet nélkül van. Nem az ott hagyott legény érdekli, inkább Faerum. Gyomra körül jeges ujjakat érez arra a gondolatra, hogy öreg társukat baj érte.
Az ork megpróbálja irányítani a tömeget, más kérdés, hogy mennyire lesz benne sikeres a saját felsült próbálkozása után. Talán jobban megy majd neki, ki tudja? A maga részéről viszont nem foglalkozik a szavaival, mert hát úgy gondolja, hogy azok nem is neki szólnak. Szemével megint Danrim-ot keresi, invitáló mozdulatot tesz felé, és sietős léptekkel halad tovább a ház felé. Közben tekintete ide-oda jár, azt keresi, hogy lát-e valamit, ami ide nem illő. Vérfoltot a földön, dulakodás nyomát, egy félig megrágott és otthagyott kolbászt, bármit. De semmi ilyet nem lát. Hallani? Hallani viszont hall olyat, amit nem kéne, mégpedig a házból. Fogai között szisszenve fújja ki a levegőt, szabad keze automatikusan nyúl tőrjéért, amire eddig -szerencsére- nem sok szüksége volt amióta ideérkezett. Abba bele sem gondol, hogy mennyire furán nézhet ki egyik karja alatt egy macskával, másik kezében a fegyverrel. Ha lenne most kedve ilyennel viccelődni, biztos megállapítaná, hogy remek ballada születhetne ebből. De nincs kedve hozzá. Inkább arra figyel, hogy odabentről Faerum hangját hallja –ettől azért megnyugszik kicsit-, és hogy mit mond az öreg. Fegyver..? Akkor ez aligha a lúdvérc lesz odabent. Jobb lenne ettől a helyzet? Pikulát. A tőrt készenlétben tartva lép a ház ajtaja felé, érzi ahogy idegei megfeszülnek kissé. Egyre ótvarabb a helyzet, gondolja, ha már valaki arra vetemedik, hogy tényleg fegyvert rántson a falusiak közül. Mély levegőt vesz, és puha mozdulattal lépi át a küszöböt. Kancsal-fél tekintete azonnal körbevillan, hogy felmérhesse: mi a helyzet odabent..?*
//A tetthely, majd az Elöljáró házánál//
*Nézi a meglóbált fáklyát, és arra gondol, hogy találna annak más helyet a férfi keze helyett. Érti ő, persze hogy érti hogy mi zajlik a férfiban, és jól tudja, hogy milyen érzés az, amikor a félelem rezes íze ül az ember nyelve hegyén. De azt a fáklyát csak feldugná a fickó valagába, ha még egyszer felé lóbálná.*
- Akkó' csinájjatok amit akartok. *-vonja meg a vállát, egykedvűséggel leplezve bosszúságát. Ha a falusiak csürheként kint akarnak vonulni szinte üres kézzel egy olyan lénnyel szemben amit megnevezni sem igen tudnak, hát csinálják. Legfeljebb nagyon-nagyon jó áron lehet majd portát venni itt a közeljövőben.
Inkább Cagon magasan a többiek feje fölött ringó vállára függeszti kancsal-fél tekintetét, és megindul a tömeggel maga is. Arra figyel csak, hogy kicsit inkább mellettük menjen mint közöttük. Jobban is lát így előre – még oda sem érnek, de már észreveszi, hogy az Elöljáró házánál rakott tűz őrizet nélkül van. Nem az ott hagyott legény érdekli, inkább Faerum. Gyomra körül jeges ujjakat érez arra a gondolatra, hogy öreg társukat baj érte.
Az ork megpróbálja irányítani a tömeget, más kérdés, hogy mennyire lesz benne sikeres a saját felsült próbálkozása után. Talán jobban megy majd neki, ki tudja? A maga részéről viszont nem foglalkozik a szavaival, mert hát úgy gondolja, hogy azok nem is neki szólnak. Szemével megint Danrim-ot keresi, invitáló mozdulatot tesz felé, és sietős léptekkel halad tovább a ház felé. Közben tekintete ide-oda jár, azt keresi, hogy lát-e valamit, ami ide nem illő. Vérfoltot a földön, dulakodás nyomát, egy félig megrágott és otthagyott kolbászt, bármit. De semmi ilyet nem lát. Hallani? Hallani viszont hall olyat, amit nem kéne, mégpedig a házból. Fogai között szisszenve fújja ki a levegőt, szabad keze automatikusan nyúl tőrjéért, amire eddig -szerencsére- nem sok szüksége volt amióta ideérkezett. Abba bele sem gondol, hogy mennyire furán nézhet ki egyik karja alatt egy macskával, másik kezében a fegyverrel. Ha lenne most kedve ilyennel viccelődni, biztos megállapítaná, hogy remek ballada születhetne ebből. De nincs kedve hozzá. Inkább arra figyel, hogy odabentről Faerum hangját hallja –ettől azért megnyugszik kicsit-, és hogy mit mond az öreg. Fegyver..? Akkor ez aligha a lúdvérc lesz odabent. Jobb lenne ettől a helyzet? Pikulát. A tőrt készenlétben tartva lép a ház ajtaja felé, érzi ahogy idegei megfeszülnek kissé. Egyre ótvarabb a helyzet, gondolja, ha már valaki arra vetemedik, hogy tényleg fegyvert rántson a falusiak közül. Mély levegőt vesz, és puha mozdulattal lépi át a küszöböt. Kancsal-fél tekintete azonnal körbevillan, hogy felmérhesse: mi a helyzet odabent..?*
4767. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-22 09:14:20
Üzenet elküldve: 2025-01-22 09:14:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A Vadászlaki rém//
//Az Elöljáró házánál//
*Faerum óvatos léptekkel halad befelé az épületbe. Követi a dulakodás hangjait. A látottak és amit hall az hamar cselekvésre ösztönzi. Habár az íj nem a legeffektívebb fegyver zárt térben viszont elég lenne egyszer jól lőnie és hamar lezárná ezt a dolgot. A vessző már az idegen van és fel is emeli a fiatalabb legény irányába, de még nem lő. Csak a hangját emeli fel.*
-Elég legyen! Dobd el a fegyvert azonnal!
*Kékjei komolyan villannak a másik felé. Reméli, hogy szavainak a kezében lévő fegyver elég nyomatékot fog adni, hogy megelőzze az eszement vérontást. Amennyiben nem, mert folytatja vagy egyenesen rá támad a legény megpróbálja őt lábon lőni. A kinti hangok se ígérnek semmi jót. Úgy néz ki elszabadult a káosz.*
//Az Elöljáró házánál//
*Faerum óvatos léptekkel halad befelé az épületbe. Követi a dulakodás hangjait. A látottak és amit hall az hamar cselekvésre ösztönzi. Habár az íj nem a legeffektívebb fegyver zárt térben viszont elég lenne egyszer jól lőnie és hamar lezárná ezt a dolgot. A vessző már az idegen van és fel is emeli a fiatalabb legény irányába, de még nem lő. Csak a hangját emeli fel.*
-Elég legyen! Dobd el a fegyvert azonnal!
*Kékjei komolyan villannak a másik felé. Reméli, hogy szavainak a kezében lévő fegyver elég nyomatékot fog adni, hogy megelőzze az eszement vérontást. Amennyiben nem, mert folytatja vagy egyenesen rá támad a legény megpróbálja őt lábon lőni. A kinti hangok se ígérnek semmi jót. Úgy néz ki elszabadult a káosz.*
4766. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-22 09:12:51
Üzenet elküldve: 2025-01-22 09:12:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
* Miközben sétál elfele, akaratlanul is hátrapillant a népet csitítgató férfira. Egy halvány mosoly jelenik meg a száján, bár ez nem a férfi próbálkozása végett, hanem a sok csürhe miatt! Ha elég kétségbeesettek, hogy hallgassanak egy vénasszonyra, akkor még valami jó is kisülhet az ittlétéből! *
- Elég!
* Hangzik el az ork szájából. A tömeg talán még magára is venné, ha őket próbálná csitítgatni, nem mintha őket próbálná. Elég neki a rém miatt aggódni, nem szeretne még vasvillákat is kerülgetni ittléte alatt. *
- Nem mintha képesek lennénk megállítani őket! Ha látni akarják, akkor csak tessék!
* Némán sétál a tömeg élén, mintha maga vezetné őket! Bár ez távol áll az igazságtól, mégsem tud segíteni magán. Egyfajta büszkeséggel tölti el, még ha nem is erről van szó. Ilyenkor bánja, hogy rég látott ork ismerősét elnyelte a föld. Ő tudná mit kellene csinálniuk ezzel a néppel.
Rövid séta után megpillantja a házat, s már várná a remetének a zavarodott arckifejezését, mikor meglátja őket a tömeggel a hátuk mögött, de amazt sehol sem leli. A nyugtalan tömegnek kell egy bűnbak, és azt meg is fogják kapni, vagy így, vagy úgy! Az ork megfordul, majd kezével int a tömeg felé, csitító módon. *
- Rendben! Várjatok itt, és legyetek résen!
* Majd megfordul és elindul a ház irányába. Ennyi emberrel mögötte kizárt, hogy az elöljáró nemet mondjon nekik. Bár egyelőre úgy tűnhet, hogy az ork közömbös, valójában majd kiugrik a szíve az izgalomtól. *
* Miközben sétál elfele, akaratlanul is hátrapillant a népet csitítgató férfira. Egy halvány mosoly jelenik meg a száján, bár ez nem a férfi próbálkozása végett, hanem a sok csürhe miatt! Ha elég kétségbeesettek, hogy hallgassanak egy vénasszonyra, akkor még valami jó is kisülhet az ittlétéből! *
- Elég!
* Hangzik el az ork szájából. A tömeg talán még magára is venné, ha őket próbálná csitítgatni, nem mintha őket próbálná. Elég neki a rém miatt aggódni, nem szeretne még vasvillákat is kerülgetni ittléte alatt. *
- Nem mintha képesek lennénk megállítani őket! Ha látni akarják, akkor csak tessék!
* Némán sétál a tömeg élén, mintha maga vezetné őket! Bár ez távol áll az igazságtól, mégsem tud segíteni magán. Egyfajta büszkeséggel tölti el, még ha nem is erről van szó. Ilyenkor bánja, hogy rég látott ork ismerősét elnyelte a föld. Ő tudná mit kellene csinálniuk ezzel a néppel.
Rövid séta után megpillantja a házat, s már várná a remetének a zavarodott arckifejezését, mikor meglátja őket a tömeggel a hátuk mögött, de amazt sehol sem leli. A nyugtalan tömegnek kell egy bűnbak, és azt meg is fogják kapni, vagy így, vagy úgy! Az ork megfordul, majd kezével int a tömeg felé, csitító módon. *
- Rendben! Várjatok itt, és legyetek résen!
* Majd megfordul és elindul a ház irányába. Ennyi emberrel mögötte kizárt, hogy az elöljáró nemet mondjon nekik. Bár egyelőre úgy tűnhet, hogy az ork közömbös, valójában majd kiugrik a szíve az izgalomtól. *
4765. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-21 21:58:05
Üzenet elküldve: 2025-01-21 21:58:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Szelíd
//A Vadászlaki rém//
//A tetthely, majd az Elöljáró házánál//
*Alaver megkísérli hazaküldeni a népeket, de azok tántoríthatatlannak tűnnek. Legalábbis nagyon úgy fest, nem hat rájuk a fiatal férfi érvelése.*
-Ha mostan hazamegyünk, ez folytatódik! *Harsogja a tar férfi, alaposan meglóbálva a fáklyát kezében, szavait alátámasztandó. Alaver legalább annyit elér, hogy Danrim velük tart - legalábbis felzárkózik afféle hátvédként a falusiak mögé. Arcáról nehéz lenne leolvasni bármit, sztoikus, beletörődő nyugalommal kíséri az embereket. Íja mindenesetre kéznél van, csak a miheztartás végett.
Cagon az élre tör ugyan, de alig egy lélegzetvételnyivel előzi csak meg a nyomába szegődő seregletet. Rövid séta után elérnek az elöljáró házához. Alaver és Cagon rögtön konstatálhatja, hogy Faerum nincs sehol. Legalábbis az udvaron parázsló tűz mellett nem lelik társuk.*
-Híjátok ide az Elöljárót!
-Hozzátok Mardreit! Ő tudja, mi zajlik itt!
-A bestia egyenként végez velünk, ha nem teszünk valamit! *Számos kiáltás csendül az éjszakában, ahogy a sereglet összeverődik a ház előtt. Alaver és Cagon valóban úgy érezheti, hogy ezúttal csak szemlélődő- de ami kibontakozni látszik, annak ők is ugyanúgy részesei.
Faerum végül benyit a házba, de hogy jól tette-e, az csak rajta áll. A legény, ki berontott a házba épp az előtérben dulakodik az Elöljáróval. A kezében bicskát szorongat, s az idős férfit látszólag már meg is sebezte. Annak ugyanis vérzik a karja, de bírja még erővel.*
-Engedd...El az asszonyt... Csak ő segíthet, nem látod, vén bolond?!
*A fiatal legény igen nagy elánnal löki a falnak az őszhajú férfit. Egyikük sem eszmélt még rá Faerum jelenlétére. A társainál korosabb vadász hallhatja immáron a kinn gyülekező népek hangját is. Joggal gondolhatja, hogy az emlékeiben élő, oly békés falucska valósággal megbolondult, mintha kihúzták volna az egész község lába alól a józanság talaját. Ezt teszi a népekkel a rettegés, főleg, ha úgy érzik, a babonáik testet öltenek.*
//A tetthely, majd az Elöljáró házánál//
*Alaver megkísérli hazaküldeni a népeket, de azok tántoríthatatlannak tűnnek. Legalábbis nagyon úgy fest, nem hat rájuk a fiatal férfi érvelése.*
-Ha mostan hazamegyünk, ez folytatódik! *Harsogja a tar férfi, alaposan meglóbálva a fáklyát kezében, szavait alátámasztandó. Alaver legalább annyit elér, hogy Danrim velük tart - legalábbis felzárkózik afféle hátvédként a falusiak mögé. Arcáról nehéz lenne leolvasni bármit, sztoikus, beletörődő nyugalommal kíséri az embereket. Íja mindenesetre kéznél van, csak a miheztartás végett.
Cagon az élre tör ugyan, de alig egy lélegzetvételnyivel előzi csak meg a nyomába szegődő seregletet. Rövid séta után elérnek az elöljáró házához. Alaver és Cagon rögtön konstatálhatja, hogy Faerum nincs sehol. Legalábbis az udvaron parázsló tűz mellett nem lelik társuk.*
-Híjátok ide az Elöljárót!
-Hozzátok Mardreit! Ő tudja, mi zajlik itt!
-A bestia egyenként végez velünk, ha nem teszünk valamit! *Számos kiáltás csendül az éjszakában, ahogy a sereglet összeverődik a ház előtt. Alaver és Cagon valóban úgy érezheti, hogy ezúttal csak szemlélődő- de ami kibontakozni látszik, annak ők is ugyanúgy részesei.
Faerum végül benyit a házba, de hogy jól tette-e, az csak rajta áll. A legény, ki berontott a házba épp az előtérben dulakodik az Elöljáróval. A kezében bicskát szorongat, s az idős férfit látszólag már meg is sebezte. Annak ugyanis vérzik a karja, de bírja még erővel.*
-Engedd...El az asszonyt... Csak ő segíthet, nem látod, vén bolond?!
*A fiatal legény igen nagy elánnal löki a falnak az őszhajú férfit. Egyikük sem eszmélt még rá Faerum jelenlétére. A társainál korosabb vadász hallhatja immáron a kinn gyülekező népek hangját is. Joggal gondolhatja, hogy az emlékeiben élő, oly békés falucska valósággal megbolondult, mintha kihúzták volna az egész község lába alól a józanság talaját. Ezt teszi a népekkel a rettegés, főleg, ha úgy érzik, a babonáik testet öltenek.*
4764. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-20 11:29:15
Üzenet elküldve: 2025-01-20 11:29:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki rém//
//A tetthely//
*Nem olyan sokkal marad le Cagon mögött, mégis: már lemaradt mindenről. Már nincs miért sietni. A földön két testet lát, egy legényét és egy leányét, mind a kettő ifjabb lehetett nála míg éltek. Holtukban aligha találhattak örömöt; megtépázott testük nem békés elmúlásról árulkodik. Összeszorítja ajkait ahogy a testeket nézi. Már több halált látott, jóval több halált, mint eddig korábban, s mint amennyit valaha is szeretett volna. Ujjai öntudatlanul simítanak rá a macska fekete bundájára, mintha csak vigaszt keresne, holott nem ismerte az ifjakat, ahogy nem ismer a faluból se mást. Mégis – a holtak súlya az ő vállát (is) nyomja. Hiszen azért van itt, hogy segítsen. És mire ment eddig? Fel-alá rohangált, mint pók a falon. Mindig csak az események nyomában.
Felpislant a testekről, a falusiakból áradó feszültség és lincshangulat szinte kézzel fogható, mintha hordópántokat húznának a mellkasa köré. Persze nem hibáztatja őket. Mindegyik fél és félt. Magát, a családját, a szomszédait. Hallgatja az elhangzó szavakat, szinte értetlenül néz maga is a fővadászra, mikor az előáll az ötletével. Bemenni az erdőbe? Egyenlő lenne azzal, mintha valaki beleugrana a kútba. Nem kell megszólaljon, megteszik helyette mások, és Danrim ötlete hamar leszavazásra kis kerül. Cagon hozzáfűzi a magáét, erre csak rábiccent; ami egyértelmű, azt nem kell egymás után többször is kimondani. Szeme sarkából látja az ork mozdulatát ahogy az elindul, csak a tekintetével követi ahogy az visszaindul az elöljáró háza felé. Talán neki is felfordult a gyomra, gondolja. Vagy az ő mellkasát is szorítja a tény, hogy ezt a két halált sem tudták megakadályozni. Legszívesebben kiköpne a válla fölött, de nem teszi. Most nem lenne illő.*
- Szerintem meg tán' mindenki mennyen haza. *-szólal meg végül, mikor fülén keresztül agyig hatolnak a falusiak szavai. Kissé összevont szemöldökkel fordul az emberek felé – a sodrófás asszonyon egy pillanatra elidőzik a tekintete.-* Anná' rosszabb, miné' többen vagytok ideki'. Mint a tyúkok, ha róka jár – egyeséve', kettesséve' kapkodna e' titeket. Ezekke' a szarokka' esélyetek sincs.
*Szabad kezével a sodrófa, a vasvilla, a kasza felé int. Testközelből látta, hogy mekkora a lódvérc és hogy milyen ereje van. Egy falusi parasztnak esélye sincs egy vasvillával megállítani. Egy falusi parasztnak legfeljebb úgy van esélye, ha magára zárja az ajtót-ablakot.*
- A banyáhon' nem is köll tucatnyi ember. Elég ha azok vannak ott, akik a döntéseket hozzák. Mennyetek haza, emberek, amég tuttok.
*Megint köphetnékje van, megint megállja. Cagon után indulva még a fővadász tekintetét keresi és fejbiccentéssel jelzi neki hogy „gyere”. Neki még lenne ott helye, sokat látott ember lehet. De a többiek? Ha van eszük, tényleg hazakotródnak.*
//A tetthely//
*Nem olyan sokkal marad le Cagon mögött, mégis: már lemaradt mindenről. Már nincs miért sietni. A földön két testet lát, egy legényét és egy leányét, mind a kettő ifjabb lehetett nála míg éltek. Holtukban aligha találhattak örömöt; megtépázott testük nem békés elmúlásról árulkodik. Összeszorítja ajkait ahogy a testeket nézi. Már több halált látott, jóval több halált, mint eddig korábban, s mint amennyit valaha is szeretett volna. Ujjai öntudatlanul simítanak rá a macska fekete bundájára, mintha csak vigaszt keresne, holott nem ismerte az ifjakat, ahogy nem ismer a faluból se mást. Mégis – a holtak súlya az ő vállát (is) nyomja. Hiszen azért van itt, hogy segítsen. És mire ment eddig? Fel-alá rohangált, mint pók a falon. Mindig csak az események nyomában.
Felpislant a testekről, a falusiakból áradó feszültség és lincshangulat szinte kézzel fogható, mintha hordópántokat húznának a mellkasa köré. Persze nem hibáztatja őket. Mindegyik fél és félt. Magát, a családját, a szomszédait. Hallgatja az elhangzó szavakat, szinte értetlenül néz maga is a fővadászra, mikor az előáll az ötletével. Bemenni az erdőbe? Egyenlő lenne azzal, mintha valaki beleugrana a kútba. Nem kell megszólaljon, megteszik helyette mások, és Danrim ötlete hamar leszavazásra kis kerül. Cagon hozzáfűzi a magáét, erre csak rábiccent; ami egyértelmű, azt nem kell egymás után többször is kimondani. Szeme sarkából látja az ork mozdulatát ahogy az elindul, csak a tekintetével követi ahogy az visszaindul az elöljáró háza felé. Talán neki is felfordult a gyomra, gondolja. Vagy az ő mellkasát is szorítja a tény, hogy ezt a két halált sem tudták megakadályozni. Legszívesebben kiköpne a válla fölött, de nem teszi. Most nem lenne illő.*
- Szerintem meg tán' mindenki mennyen haza. *-szólal meg végül, mikor fülén keresztül agyig hatolnak a falusiak szavai. Kissé összevont szemöldökkel fordul az emberek felé – a sodrófás asszonyon egy pillanatra elidőzik a tekintete.-* Anná' rosszabb, miné' többen vagytok ideki'. Mint a tyúkok, ha róka jár – egyeséve', kettesséve' kapkodna e' titeket. Ezekke' a szarokka' esélyetek sincs.
*Szabad kezével a sodrófa, a vasvilla, a kasza felé int. Testközelből látta, hogy mekkora a lódvérc és hogy milyen ereje van. Egy falusi parasztnak esélye sincs egy vasvillával megállítani. Egy falusi parasztnak legfeljebb úgy van esélye, ha magára zárja az ajtót-ablakot.*
- A banyáhon' nem is köll tucatnyi ember. Elég ha azok vannak ott, akik a döntéseket hozzák. Mennyetek haza, emberek, amég tuttok.
*Megint köphetnékje van, megint megállja. Cagon után indulva még a fővadász tekintetét keresi és fejbiccentéssel jelzi neki hogy „gyere”. Neki még lenne ott helye, sokat látott ember lehet. De a többiek? Ha van eszük, tényleg hazakotródnak.*
4763. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-20 09:26:35
Üzenet elküldve: 2025-01-20 09:26:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
* A termetes ork hiába készül a nagy „leszámolásra”, mire odaér, hűlt helyét sem leli a sikolyok kiváltó okának. Közelebb lép a két áldozathoz, hogy megbizonyosodjon róla, hogy tényleg a lény tette lenne. Elvégre elképzelhető, hogy ez csak elterelés, de ha erre nem lát okot, úgy otthagyja a testeket.
Némán figyeli a veszekedő falusiakat és csak fejét csóválja, miközben hallgatja a rosszabbnál rosszabb ötleteket. Bár a falusiak véleménye megoszlik, mégis ugyanaz a vágyuk. Megszabadulni a rémtől, hogy végre félelem nélkül élhessenek tovább. Hogy ezen „béke” érdekében képesek lennének befogadni a sötétség istenét, az már egy másik kérdés. *
- Álló célpontok lennénk a sötét erdőben a rémnek!
* Szólal meg az ork a vadász szavaira. Megvakarja feje hátulját, majd a tömegre pillant, végignézve a megannyi arcon, akik egybegyűltek, majd vissza a társára. Egy másodpercre még az is átfut gondolatain, hogy maga vezesse a tömeget az elöljáró házához, de azért annyira mégsem tűnhet egyenesnek. Szükségtelennek érzi a beavatkozást, mert a tömegnek ereje van, s hacsak a vadásznak nincs ördögien jó beszéde, úgy nem is biztos, hogy meggyőzi a többieket.
Kezében megpihenő kardját hamar visszatalál hüvelyébe. S még azzal a mozdulattal fordul is meg nyomában. Néma távozása feltehetően megteszi hatását, s hacsak nem állítják meg a nyomában, úgy az ork visszatér az elöljáró házához.
Hirtelen távozásában azt sem tudja, hogy mi lett a remetével. Azonban ez nem lassítja le! Kicsit gyorsabb tempóval visszabattyog a házhoz. *
* A termetes ork hiába készül a nagy „leszámolásra”, mire odaér, hűlt helyét sem leli a sikolyok kiváltó okának. Közelebb lép a két áldozathoz, hogy megbizonyosodjon róla, hogy tényleg a lény tette lenne. Elvégre elképzelhető, hogy ez csak elterelés, de ha erre nem lát okot, úgy otthagyja a testeket.
Némán figyeli a veszekedő falusiakat és csak fejét csóválja, miközben hallgatja a rosszabbnál rosszabb ötleteket. Bár a falusiak véleménye megoszlik, mégis ugyanaz a vágyuk. Megszabadulni a rémtől, hogy végre félelem nélkül élhessenek tovább. Hogy ezen „béke” érdekében képesek lennének befogadni a sötétség istenét, az már egy másik kérdés. *
- Álló célpontok lennénk a sötét erdőben a rémnek!
* Szólal meg az ork a vadász szavaira. Megvakarja feje hátulját, majd a tömegre pillant, végignézve a megannyi arcon, akik egybegyűltek, majd vissza a társára. Egy másodpercre még az is átfut gondolatain, hogy maga vezesse a tömeget az elöljáró házához, de azért annyira mégsem tűnhet egyenesnek. Szükségtelennek érzi a beavatkozást, mert a tömegnek ereje van, s hacsak a vadásznak nincs ördögien jó beszéde, úgy nem is biztos, hogy meggyőzi a többieket.
Kezében megpihenő kardját hamar visszatalál hüvelyébe. S még azzal a mozdulattal fordul is meg nyomában. Néma távozása feltehetően megteszi hatását, s hacsak nem állítják meg a nyomában, úgy az ork visszatér az elöljáró házához.
Hirtelen távozásában azt sem tudja, hogy mi lett a remetével. Azonban ez nem lassítja le! Kicsit gyorsabb tempóval visszabattyog a házhoz. *
4762. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-18 23:40:50
Üzenet elküldve: 2025-01-18 23:40:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A Vadászlaki rém//
//Az Elöljáró házánál//
*Szinte egyedül maradt. Egyetlen társa a vállán pihenő Fuvallat, aki a hangok hallatán szintén idegessé vállt. Ha az ő zizegése nem lenne akkor a csend szinte őrjítővé válna. Pár pillanattal korábban még a gyomra korgott, de a hirtelen rátörő feszültség más ösztönöket ébresztett fel benne, ami az éhséget nem, de annak az érzetét csökkentette. Teljes figyelemmel a tájat és a fákat fürkészi. Szinte látja maga előtt ahogy valami megmozdul és kiront közülük a bestia. Ilyesmi szerencsére nem történik. Viszont a házból is hangok kelnek. Ez önmagában még nem adna okot arra, hogy fontosnak tartsa viszont ahogy a hangerő nő úgy a hangulat is egyre haragosabbá válik. Eszébe jutnak Alaver gondolatai, hogy lehet nem Mardrei az egyetlen a faluban, aki a sötét isten híve. Óvatosan megindul hát be. Igyekszik hangtalannak lenni és fülelni. Miről vitatkoznak pont most?*
//Az Elöljáró házánál//
*Szinte egyedül maradt. Egyetlen társa a vállán pihenő Fuvallat, aki a hangok hallatán szintén idegessé vállt. Ha az ő zizegése nem lenne akkor a csend szinte őrjítővé válna. Pár pillanattal korábban még a gyomra korgott, de a hirtelen rátörő feszültség más ösztönöket ébresztett fel benne, ami az éhséget nem, de annak az érzetét csökkentette. Teljes figyelemmel a tájat és a fákat fürkészi. Szinte látja maga előtt ahogy valami megmozdul és kiront közülük a bestia. Ilyesmi szerencsére nem történik. Viszont a házból is hangok kelnek. Ez önmagában még nem adna okot arra, hogy fontosnak tartsa viszont ahogy a hangerő nő úgy a hangulat is egyre haragosabbá válik. Eszébe jutnak Alaver gondolatai, hogy lehet nem Mardrei az egyetlen a faluban, aki a sötét isten híve. Óvatosan megindul hát be. Igyekszik hangtalannak lenni és fülelni. Miről vitatkoznak pont most?*
4761. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-18 23:09:32
Üzenet elküldve: 2025-01-18 23:09:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Szelíd
//A Vadászlaki rém//
//A tetthely//
*A három férfi lóhalálában szalad. Elől a legény a kiegyenesített kaszával kezei ügyében, mögötte Cagon, hátul pedig a Kormi úrral felvértezett és hátráltatott Alaver. Nem kell különösebben megszakadniuk, a falu kicsi, s céljuk sem téveszthetik el. Ott legalábbis már jó másfél tucat falusi gyűlt össze. Hamar kiszúrhatják Danrimot, a fővadászt is, kinél a minap meghúzták magukat az istállójában. Fáklyák, vasvillák, kaszák emelkednek a magasba fenyegetően.
Amennyiben közelebb merészkednek, hamar kiszúrják; két fiatal fekszik a földön; egy leány egy fiú. Az ifjoncnak éppen, hogy pelyhedzik az álla, s a leány sem lehet sokkal idősebb. Utóbbinak torkát tépték, ahogy az asszonynak korábban, előbbit pedig jóformán kettéhasították melltájékon. Vér borítja a földet körülöttük, ám a népek immáron nem oly némák.*
-Dorlon és Laya... Legyen békésebb nekik az a hely, ahol vannak. *Mormogja egy ősz öreg, majd megcsóválja a fejét.*
-Árvák voltak, de a mi árváink! Sújtson az összes isten abba, ami ezt tette!
-Láttam az erdő felé futni a rémséget! Akkora volt, mint egy szekér! *Szólal meg fennhangon egy testes, kopasz férfi.*
-Le kell vadásznunk a bestiát, mielőbb még több vér folyik. *Lép elő Danrim, miközben komoran körbepillant. A vállán átvetve íjat visel, hátán tegez pihen. Egy leplet terít a a szétmarcangolt testekre, ám az pillanatok alatt átvérzik.*
-Akkor fog csak még több vér folyni, ha utána eredünk! Hát nem látod, mire képes?! *Feleli a kopasz férfi. Danrim szívesen megfelelné, de megelőzik.*
-Így van! Úgy van minden, ahogy Mardrei asszony megjósolta! Büntet minket az istenség!
*Egy riadt tekintetű, beesett arcú asszonyság csatlakozik rá az előtte szólóhoz. A kezében egy lisztes sodrófát szorongat nem túl nagy meggyőződéssel.*
-Talán meg kellene hallgatnunk a vénasszonyt. Többet tud ezekről a dolgokról, mint mi... *Az egybegyűlteken néhány kivétellel egyetértő moraj fut végig.*
-Menjünk az Elöljáró házához!
-Hallgassuk meg az asszonyt!
*Ilyen és ehhez hasonló szólamokkal biztatják egymást az egybegyűltek. Hogy Cagon és Alaver hozzátesz-e valamit, netalán inkább kerülik, hogy belenyúljanak az így is fortyogó lábosba, az rajtuk áll.
//Az Elöljáró házánál//
Faerum magára marad. Csupán a távoli hangok, az égő tűz pattogása és a házból tompán kiszűrődő beszéd hallatszik. Szép lassan előbújnak az első csillagok, a hold tompa fénye pedig kísérteties fényt vet a közeli erdőség lombkoronáján. A sült kolbász illata még ott terjeng a levegőben, s a férfi ha kedve tartja, akár ki is szolgálhatja magát a várakozás közben a tűz mellett hagyott eleségekből.
A házból kiszűrődő beszédhang erőteljesebbé válik. Faerum felismerheti az elöljáró hangját, illetve a legényét, aki a házba rontott az imént. A csevegés hallhatóan dulakodásba csap át. A sokat látott férfi eldöntheti, hogy elhagyja őrhelyét és a körmére néz annak, mi zajlik odabenn, vagy megvárja társait, mielőtt lépésre szánja el magát.*
//A tetthely//
*A három férfi lóhalálában szalad. Elől a legény a kiegyenesített kaszával kezei ügyében, mögötte Cagon, hátul pedig a Kormi úrral felvértezett és hátráltatott Alaver. Nem kell különösebben megszakadniuk, a falu kicsi, s céljuk sem téveszthetik el. Ott legalábbis már jó másfél tucat falusi gyűlt össze. Hamar kiszúrhatják Danrimot, a fővadászt is, kinél a minap meghúzták magukat az istállójában. Fáklyák, vasvillák, kaszák emelkednek a magasba fenyegetően.
Amennyiben közelebb merészkednek, hamar kiszúrják; két fiatal fekszik a földön; egy leány egy fiú. Az ifjoncnak éppen, hogy pelyhedzik az álla, s a leány sem lehet sokkal idősebb. Utóbbinak torkát tépték, ahogy az asszonynak korábban, előbbit pedig jóformán kettéhasították melltájékon. Vér borítja a földet körülöttük, ám a népek immáron nem oly némák.*
-Dorlon és Laya... Legyen békésebb nekik az a hely, ahol vannak. *Mormogja egy ősz öreg, majd megcsóválja a fejét.*
-Árvák voltak, de a mi árváink! Sújtson az összes isten abba, ami ezt tette!
-Láttam az erdő felé futni a rémséget! Akkora volt, mint egy szekér! *Szólal meg fennhangon egy testes, kopasz férfi.*
-Le kell vadásznunk a bestiát, mielőbb még több vér folyik. *Lép elő Danrim, miközben komoran körbepillant. A vállán átvetve íjat visel, hátán tegez pihen. Egy leplet terít a a szétmarcangolt testekre, ám az pillanatok alatt átvérzik.*
-Akkor fog csak még több vér folyni, ha utána eredünk! Hát nem látod, mire képes?! *Feleli a kopasz férfi. Danrim szívesen megfelelné, de megelőzik.*
-Így van! Úgy van minden, ahogy Mardrei asszony megjósolta! Büntet minket az istenség!
*Egy riadt tekintetű, beesett arcú asszonyság csatlakozik rá az előtte szólóhoz. A kezében egy lisztes sodrófát szorongat nem túl nagy meggyőződéssel.*
-Talán meg kellene hallgatnunk a vénasszonyt. Többet tud ezekről a dolgokról, mint mi... *Az egybegyűlteken néhány kivétellel egyetértő moraj fut végig.*
-Menjünk az Elöljáró házához!
-Hallgassuk meg az asszonyt!
*Ilyen és ehhez hasonló szólamokkal biztatják egymást az egybegyűltek. Hogy Cagon és Alaver hozzátesz-e valamit, netalán inkább kerülik, hogy belenyúljanak az így is fortyogó lábosba, az rajtuk áll.
//Az Elöljáró házánál//
Faerum magára marad. Csupán a távoli hangok, az égő tűz pattogása és a házból tompán kiszűrődő beszéd hallatszik. Szép lassan előbújnak az első csillagok, a hold tompa fénye pedig kísérteties fényt vet a közeli erdőség lombkoronáján. A sült kolbász illata még ott terjeng a levegőben, s a férfi ha kedve tartja, akár ki is szolgálhatja magát a várakozás közben a tűz mellett hagyott eleségekből.
A házból kiszűrődő beszédhang erőteljesebbé válik. Faerum felismerheti az elöljáró hangját, illetve a legényét, aki a házba rontott az imént. A csevegés hallhatóan dulakodásba csap át. A sokat látott férfi eldöntheti, hogy elhagyja őrhelyét és a körmére néz annak, mi zajlik odabenn, vagy megvárja társait, mielőtt lépésre szánja el magát.*
4760. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-17 21:37:09
Üzenet elküldve: 2025-01-17 21:37:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A Vadászlaki rém//
*Csak összeállt a terv. Nem a legtökéletesebb és erősen arra alapozzák, hogy Merlas pánikol viszont terv. Csak közben rájuk szállt az éjszaka. A házat őrzők már a vacsorát készítik. Ekkor érzi meg az öreg is, hogy utoljára, azt a pár szem bogyót ette ott a hídnál. A kolbászszagra fel is mordul a gyomra, de annak hangját hamar elnyomja valami más. Ő is megrezzen és a hang irányába tekint. Arca talán kissé elsápad. Hogy mi történik ezek után az-az általuk eddig felvázolt legrosszabb eshetőség. A falusiak dühösen rohannak felfegyverezve a hang irányába ők pedig ott állnak felkészületlenül. Az ork az első, aki elhatározza magát. A fiú tekintete pedig sokat elárul. Az öreg biccent neki.*
-Menj csak!
*Nem valószínű, hogy tudná tartani velük az iramot. Felajzza az íját, két vesszőt elővesz és keres egy megfelelő helyet ahonnan ráláthat az elöljáró házának környékére, de biztosítva van a háta. Ha esetleg kiszúrni is nehéz lenne az csak jobb lenne. Mindenesetre ezt az ötletét abban a pillanatban már megbánja mikor egyedül marad. Hosszú és tartalmas élete volt, de ez nem jelenti egyben, azt is, hogy a halált, mint jó barátot fogadja. Fél.*
*Csak összeállt a terv. Nem a legtökéletesebb és erősen arra alapozzák, hogy Merlas pánikol viszont terv. Csak közben rájuk szállt az éjszaka. A házat őrzők már a vacsorát készítik. Ekkor érzi meg az öreg is, hogy utoljára, azt a pár szem bogyót ette ott a hídnál. A kolbászszagra fel is mordul a gyomra, de annak hangját hamar elnyomja valami más. Ő is megrezzen és a hang irányába tekint. Arca talán kissé elsápad. Hogy mi történik ezek után az-az általuk eddig felvázolt legrosszabb eshetőség. A falusiak dühösen rohannak felfegyverezve a hang irányába ők pedig ott állnak felkészületlenül. Az ork az első, aki elhatározza magát. A fiú tekintete pedig sokat elárul. Az öreg biccent neki.*
-Menj csak!
*Nem valószínű, hogy tudná tartani velük az iramot. Felajzza az íját, két vesszőt elővesz és keres egy megfelelő helyet ahonnan ráláthat az elöljáró házának környékére, de biztosítva van a háta. Ha esetleg kiszúrni is nehéz lenne az csak jobb lenne. Mindenesetre ezt az ötletét abban a pillanatban már megbánja mikor egyedül marad. Hosszú és tartalmas élete volt, de ez nem jelenti egyben, azt is, hogy a halált, mint jó barátot fogadja. Fél.*
4759. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-17 11:31:07
Üzenet elküldve: 2025-01-17 11:31:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki rém//
*No hát, úgy áll a dolog, hogy néha ha megszólal, akkor csak nem butaságot mond. Társai nem ellenzik azt a tervecskét ami hirtelen eszébe ötlött, sőt, mindegyik odateszi a magáét is kicsit hozzá. Az ork ötlete, hogy olajat locsoljanak szét hogy azt majd meggyújtsák, egy pillanatra szinte elborzasztja. Szerencsére úgy fest hogy Faerum sem ért vele nagyon egyet, hanem inkább mást javasol, ami már azért jobban elnyeri a tetszését. Rá is bólogat.*
- A lámpás mán' azér' jobb lenne. *-mondja egyetértőn. Hogy lenne-e még további gondolata vagy meglátása amit megosztana a többiekkel, az már talán sosem fog kiderülni. Felkapja a fejét a kiáltásra, tarkóján az égig húzza a szőrt az arra következő sikoly. Nem igen kell magyarázni, hogy mi történhetett. Cagon is úgy fest, mint akinek parazsat tettek a talpa alá, nem sokat tűnődik rajta, hogy mit csináljon. Ahogy a falusiak nagyja sem. Még nem látott ilyet ugyan -szerencsére-, de nagyon is el tudja képzelni, hogy mi történhet akár csak fertályórán belül, ha a kaszával-fáklyával felszerelkezett emberek a kezeik közé kerítik a rémet. Vagy bárkit, akinek nem úgy áll a szeme, ahogy az nekik tetszik.
Az orra alá dörmög valamit, ami leginkább egy elnyomott káromkodásra hasonlít, ujjai kissé megfeszülnek a macska bundájában. Ennyit a nyugodt tervezgetésről, és arról, hogy ők maguk alakítsanak ki egy olyan környezetet, ahol ők lehetnek az urak..! Merlas -már ha ő volt az aki a bajt csinálta- tett róla, hogy ne érezzék magukat a nyeregben, hanem ismét csak fussanak az események után. Mert hát Cagon ha nem is éppen fut, de legalábbis már elindult. Faerum-ra pislant, majd a szinte őrizetlenül hagyott házra, vissza az öregre, majd abba az irányba, ahonnan a hangok jöttek. Szinte kézzelfogható a tanácstalansága – menni a többiekkel? Itt maradni? Mi lenne a jó megoldás? Legszívesebben megint csak káromkodna egyet.
Jobbjának ujjai az övén lógó tőr nyeléhez érnek, de most az sem önt belé bátorságot. Bárcsak több idejük lenne! És bárcsak többen lennének a dologra!*
- Én is megyek. *-dönt végül. Ha Merlas -a lúdvérc, vagy akárki- nincs is már ott, jó lenne látni hogy mit történt igazából, mielőtt kitalálnák hogy mi legyen a következő lépés. Faerumra pislant, majd vissza az elöljáró házára. Tekintetéből kiolvasható, hogy nem hibáztatná az öreget, ha az ott akarna maradni. Ezután, még mindig a karjában tartott Kormi úrral könnyű s szapora léptekkel indul maga is a ribillió helyszínére.*
*No hát, úgy áll a dolog, hogy néha ha megszólal, akkor csak nem butaságot mond. Társai nem ellenzik azt a tervecskét ami hirtelen eszébe ötlött, sőt, mindegyik odateszi a magáét is kicsit hozzá. Az ork ötlete, hogy olajat locsoljanak szét hogy azt majd meggyújtsák, egy pillanatra szinte elborzasztja. Szerencsére úgy fest hogy Faerum sem ért vele nagyon egyet, hanem inkább mást javasol, ami már azért jobban elnyeri a tetszését. Rá is bólogat.*
- A lámpás mán' azér' jobb lenne. *-mondja egyetértőn. Hogy lenne-e még további gondolata vagy meglátása amit megosztana a többiekkel, az már talán sosem fog kiderülni. Felkapja a fejét a kiáltásra, tarkóján az égig húzza a szőrt az arra következő sikoly. Nem igen kell magyarázni, hogy mi történhetett. Cagon is úgy fest, mint akinek parazsat tettek a talpa alá, nem sokat tűnődik rajta, hogy mit csináljon. Ahogy a falusiak nagyja sem. Még nem látott ilyet ugyan -szerencsére-, de nagyon is el tudja képzelni, hogy mi történhet akár csak fertályórán belül, ha a kaszával-fáklyával felszerelkezett emberek a kezeik közé kerítik a rémet. Vagy bárkit, akinek nem úgy áll a szeme, ahogy az nekik tetszik.
Az orra alá dörmög valamit, ami leginkább egy elnyomott káromkodásra hasonlít, ujjai kissé megfeszülnek a macska bundájában. Ennyit a nyugodt tervezgetésről, és arról, hogy ők maguk alakítsanak ki egy olyan környezetet, ahol ők lehetnek az urak..! Merlas -már ha ő volt az aki a bajt csinálta- tett róla, hogy ne érezzék magukat a nyeregben, hanem ismét csak fussanak az események után. Mert hát Cagon ha nem is éppen fut, de legalábbis már elindult. Faerum-ra pislant, majd a szinte őrizetlenül hagyott házra, vissza az öregre, majd abba az irányba, ahonnan a hangok jöttek. Szinte kézzelfogható a tanácstalansága – menni a többiekkel? Itt maradni? Mi lenne a jó megoldás? Legszívesebben megint csak káromkodna egyet.
Jobbjának ujjai az övén lógó tőr nyeléhez érnek, de most az sem önt belé bátorságot. Bárcsak több idejük lenne! És bárcsak többen lennének a dologra!*
- Én is megyek. *-dönt végül. Ha Merlas -a lúdvérc, vagy akárki- nincs is már ott, jó lenne látni hogy mit történt igazából, mielőtt kitalálnák hogy mi legyen a következő lépés. Faerumra pislant, majd vissza az elöljáró házára. Tekintetéből kiolvasható, hogy nem hibáztatná az öreget, ha az ott akarna maradni. Ezután, még mindig a karjában tartott Kormi úrral könnyű s szapora léptekkel indul maga is a ribillió helyszínére.*
4758. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-15 09:53:52
Üzenet elküldve: 2025-01-15 09:53:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
* Tervükben több lyuk található, mint egy szivacs felületén, de ez látszólag nem zavarja a hármójukat. Bár legbelül is megnyugodna, ha biztosra állíthatná, hogy a tervük hibátlan, de az idő… az idő ellenük dolgozik.
El is indul az előjáró háza irányába, hogy elmagyarázhassák neki tervüket. Felkészül az elutasításra, bár fogalma sincs, hogy mégis mit fog mondani, s ennek várnia is kell. Valószínűleg sosem derül ki, hogy milyen fejet vágna, mikor meghallaná a „sajátos” gyújtsuk körbe a fenevadat manőverét.
Alig pár lépést tesz csak meg a kunyhó irányába, mikor meghallja valakinek az ordítását. Eleinte csak fejét forgatja a hang irányába, nem is gondolva a legrosszabbra. Még biztos van idejük, ugye? Ezek a gondolatok el is illannak a sikoly után. Immáron teljesen a hangforrás irányába van fordulva. A legényeket nézve, hirtelen neki is az az ötlete támad, hogy sietnie kéne, de mégis hova? Képes lenne ezúttal a falusiakkal megmérkőzni a rémmel? Egyik keze a kardja markolatára vándorol, míg a másik a táskája felé. Láthatólag azon töpreng, hogy maradjon és várja be a rémet, vagy mennyen a falusiakkal. Röviden pislant a társaira, hátha előrukkolnak valami bölcsességgel, de sokat nem vár.
Hamarosan előhúzza a kardját s, hacsak nem állítják meg, ő is a sikoly felé igyekszik. Másik kezében a sárga italt fogja. Még ha meg is mentenék, a falusiak biztos fellógatnák. Kérdéses már, hogy mi itt a jó és mi a rossz. De az biztos, hogy ma este vége lesz. *
* Tervükben több lyuk található, mint egy szivacs felületén, de ez látszólag nem zavarja a hármójukat. Bár legbelül is megnyugodna, ha biztosra állíthatná, hogy a tervük hibátlan, de az idő… az idő ellenük dolgozik.
El is indul az előjáró háza irányába, hogy elmagyarázhassák neki tervüket. Felkészül az elutasításra, bár fogalma sincs, hogy mégis mit fog mondani, s ennek várnia is kell. Valószínűleg sosem derül ki, hogy milyen fejet vágna, mikor meghallaná a „sajátos” gyújtsuk körbe a fenevadat manőverét.
Alig pár lépést tesz csak meg a kunyhó irányába, mikor meghallja valakinek az ordítását. Eleinte csak fejét forgatja a hang irányába, nem is gondolva a legrosszabbra. Még biztos van idejük, ugye? Ezek a gondolatok el is illannak a sikoly után. Immáron teljesen a hangforrás irányába van fordulva. A legényeket nézve, hirtelen neki is az az ötlete támad, hogy sietnie kéne, de mégis hova? Képes lenne ezúttal a falusiakkal megmérkőzni a rémmel? Egyik keze a kardja markolatára vándorol, míg a másik a táskája felé. Láthatólag azon töpreng, hogy maradjon és várja be a rémet, vagy mennyen a falusiakkal. Röviden pislant a társaira, hátha előrukkolnak valami bölcsességgel, de sokat nem vár.
Hamarosan előhúzza a kardját s, hacsak nem állítják meg, ő is a sikoly felé igyekszik. Másik kezében a sárga italt fogja. Még ha meg is mentenék, a falusiak biztos fellógatnák. Kérdéses már, hogy mi itt a jó és mi a rossz. De az biztos, hogy ma este vége lesz. *
4757. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-14 18:45:55
Üzenet elküldve: 2025-01-14 18:45:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém//
*Amíg a terv csiszolódik, leszáll az éj is. Enyhébb az idő az elmúlt éjszakáénál, legalábbis leheletnyivel, s eső sem lóg a levegőben, az ég tiszta.
A falubeliek többsége már hazament, s aki még nem tette, az is lassan hazaér. Még a haraszt sem zörren. Ha nincsenek az elmúlt napok történései, a hűvös idő ellenére alighanem egy kellemes estének nézhetnének elébe. A két legény az éledező tűz mellett nekiáll vacsorát készíteni. Néhány pillanat alatt betölti a levegőt a sült kolbász illata. Jóleső vacsora ez a kenyér és a hagyma mellé, s tán meg is vendégelnék a néhány lépésnyire tanakodó triót, ha a kora este nyugalmát nem törné meg egy éles ordítás, majd rögtön ezt követően egy sikoly is, ugyanabból az irányból. Nem jöhet messziről, ezt könnyedén megállapíthatják.
Egyszerre több dolog is történik. kapucsapódás több házból is. A két legény felpattan a tűz mellől, egyikük pedig cifrán elkáromkodja magát. A fiatalabbik a kezébe veszi a kiegyenesített kaszát, majd hanyatt-homlok elrobog a trió mellett, egyenesen a korábban hallott sikoly irányába. A másik legény a ház bejárati ajtaja felé illan, még a farönköt is feldöntve lendületében, amin eddig ült.
Hallhatóan mozgolódás veszi kezdetét a faluban; többen is rohanvást igyekeznek fáklyával a kezükben az imént hallott történés felé. A félelmet láthatóan felváltotta valami más; ez így aligha mehet tovább, tenni kell valamit.*
*Amíg a terv csiszolódik, leszáll az éj is. Enyhébb az idő az elmúlt éjszakáénál, legalábbis leheletnyivel, s eső sem lóg a levegőben, az ég tiszta.
A falubeliek többsége már hazament, s aki még nem tette, az is lassan hazaér. Még a haraszt sem zörren. Ha nincsenek az elmúlt napok történései, a hűvös idő ellenére alighanem egy kellemes estének nézhetnének elébe. A két legény az éledező tűz mellett nekiáll vacsorát készíteni. Néhány pillanat alatt betölti a levegőt a sült kolbász illata. Jóleső vacsora ez a kenyér és a hagyma mellé, s tán meg is vendégelnék a néhány lépésnyire tanakodó triót, ha a kora este nyugalmát nem törné meg egy éles ordítás, majd rögtön ezt követően egy sikoly is, ugyanabból az irányból. Nem jöhet messziről, ezt könnyedén megállapíthatják.
Egyszerre több dolog is történik. kapucsapódás több házból is. A két legény felpattan a tűz mellől, egyikük pedig cifrán elkáromkodja magát. A fiatalabbik a kezébe veszi a kiegyenesített kaszát, majd hanyatt-homlok elrobog a trió mellett, egyenesen a korábban hallott sikoly irányába. A másik legény a ház bejárati ajtaja felé illan, még a farönköt is feldöntve lendületében, amin eddig ült.
Hallhatóan mozgolódás veszi kezdetét a faluban; többen is rohanvást igyekeznek fáklyával a kezükben az imént hallott történés felé. A félelmet láthatóan felváltotta valami más; ez így aligha mehet tovább, tenni kell valamit.*
4756. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-14 14:02:41
Üzenet elküldve: 2025-01-14 14:02:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A vadászlaki rém//
*Az idő ellenük van. Mármint nem az időjárás hanem ténylegesen az idő. Ugyanis már kezd sötétedni. Szóval nem buta gondolat, hogy ha még nincs is kész tervük legalább helyben legyenek ha történik valami. Ott úgy néz ki, hasonlóképp gondolkozhattak, mint ők ugyanis készül egy nagy máglya az udvaron. Persze nekik lehet az járt az eszükben, hogy talán a tűzzel majd elriasztják a lényt. Ki tudja? Alaver terve egyszerű, de nem buta dolog. Az öreg remete a szakállát megvakarva gondolkodik a dolgon.*
-Egy próbát megérhet.
*Hogy a sötétben kivegyen valami mozgást és el is találja az így is komoly feladat lesz, de nem reménytelen. Cagon ötletén viszont elgondolkozik.*
-Lehet veszélyes lenne. Valamibe belekap akkor tényleg leéghet a falu. Viszont ha van akkor lehetne lámpást gyújtani és annak a fényét letakarni aztán csak akkor megvilágosítani mikor már közel van a lény.
*Így közösen csak előálltak egy egyszerűbb csapda ötletével. Persze ha bármelyikükben felmerül bármi amivel tovább csiszolhatnák ezt az elképzelést, azt meghallgathatják aztán előadhatják magukat az elöljárónál.*
*Az idő ellenük van. Mármint nem az időjárás hanem ténylegesen az idő. Ugyanis már kezd sötétedni. Szóval nem buta gondolat, hogy ha még nincs is kész tervük legalább helyben legyenek ha történik valami. Ott úgy néz ki, hasonlóképp gondolkozhattak, mint ők ugyanis készül egy nagy máglya az udvaron. Persze nekik lehet az járt az eszükben, hogy talán a tűzzel majd elriasztják a lényt. Ki tudja? Alaver terve egyszerű, de nem buta dolog. Az öreg remete a szakállát megvakarva gondolkodik a dolgon.*
-Egy próbát megérhet.
*Hogy a sötétben kivegyen valami mozgást és el is találja az így is komoly feladat lesz, de nem reménytelen. Cagon ötletén viszont elgondolkozik.*
-Lehet veszélyes lenne. Valamibe belekap akkor tényleg leéghet a falu. Viszont ha van akkor lehetne lámpást gyújtani és annak a fényét letakarni aztán csak akkor megvilágosítani mikor már közel van a lény.
*Így közösen csak előálltak egy egyszerűbb csapda ötletével. Persze ha bármelyikükben felmerül bármi amivel tovább csiszolhatnák ezt az elképzelést, azt meghallgathatják aztán előadhatják magukat az elöljárónál.*
4755. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-14 12:40:48
Üzenet elküldve: 2025-01-14 12:40:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
* Tűzről pattant, kicsit sem túlgondolt ötletéhez hamar kerül egy-kettő ellenérv az idős remete részéről. Mondhatni elég jogosak! Fene vinné el a rémet, hogy csak az est leple alatt próbál ügyködni… bár az előző áldozatukból kiindulva már az se nagyon érdekli.
Megrázza a fejét és visszateszi az italt a táskájába. Azért ennyire nem kell hitetlennek lenni. Vízre se szálltak volna az emberek, ha nem hittek volna a legelső hajókban. Az ifjabb megindul az előjáró háza irányába. Kicsit merésznek gondolja, csak így, terv nélkül! Bár jobb ötlet híján vagy hazamennek, vagy odamennek. Így hát ő is elindul.
A házat nézve az ork azon töpreng, hogy mégis mit tehetnének. Csapdára szükségük van, de mégis mit tegyenek? Végül Alaver fejében előbb világosodik meg, hogy mit is kéne tenniük. Hallgatja a férfi tervét, eleinte csak közömbösen. Na, persze nem azért mert nem nézné ki belőle, hogy jó tervel állna elő, inkább csak mert olyan lehangoló helyzetbe kerültek. Aztán minél többet hall, annál jobban tetszik neki az elképzelés. Rövidesen a házra pillant, majd a házat körülölelő terepre, majd vissza a csapatra. Elképzelhető, hogy működhet, de talán vihetnének még egy csavart a tervbe. *
- És mi lenne, ha olajjal, vagy bármi gyúlékony anyaggal körbeölelnénk azt az oldalt, amit sötétben hagyunk? Úgy, ha belesétál, akkor egy sima szikrával felvilágítjuk a helyzetét és könnyebb célpont lehet. Persze nem szeretném felgyújtani a falut, ne értsetek félre!
* Biztos látványos lenne. Bár a nehezebb része meggyőzni az előjárót a tervükről. Alaver ötletébe még bele is menne, na, de az ork tervébe?
Még megvárja, hátha az öreg remetének van e bármi hozzáfűznivalója, aztán el is indul a főnök irányába. Reményei szerint felvázolják a tervet és ő egyből belemegy. Máskülönben kicsit nehezebb dolguk lesz. *
* Tűzről pattant, kicsit sem túlgondolt ötletéhez hamar kerül egy-kettő ellenérv az idős remete részéről. Mondhatni elég jogosak! Fene vinné el a rémet, hogy csak az est leple alatt próbál ügyködni… bár az előző áldozatukból kiindulva már az se nagyon érdekli.
Megrázza a fejét és visszateszi az italt a táskájába. Azért ennyire nem kell hitetlennek lenni. Vízre se szálltak volna az emberek, ha nem hittek volna a legelső hajókban. Az ifjabb megindul az előjáró háza irányába. Kicsit merésznek gondolja, csak így, terv nélkül! Bár jobb ötlet híján vagy hazamennek, vagy odamennek. Így hát ő is elindul.
A házat nézve az ork azon töpreng, hogy mégis mit tehetnének. Csapdára szükségük van, de mégis mit tegyenek? Végül Alaver fejében előbb világosodik meg, hogy mit is kéne tenniük. Hallgatja a férfi tervét, eleinte csak közömbösen. Na, persze nem azért mert nem nézné ki belőle, hogy jó tervel állna elő, inkább csak mert olyan lehangoló helyzetbe kerültek. Aztán minél többet hall, annál jobban tetszik neki az elképzelés. Rövidesen a házra pillant, majd a házat körülölelő terepre, majd vissza a csapatra. Elképzelhető, hogy működhet, de talán vihetnének még egy csavart a tervbe. *
- És mi lenne, ha olajjal, vagy bármi gyúlékony anyaggal körbeölelnénk azt az oldalt, amit sötétben hagyunk? Úgy, ha belesétál, akkor egy sima szikrával felvilágítjuk a helyzetét és könnyebb célpont lehet. Persze nem szeretném felgyújtani a falut, ne értsetek félre!
* Biztos látványos lenne. Bár a nehezebb része meggyőzni az előjárót a tervükről. Alaver ötletébe még bele is menne, na, de az ork tervébe?
Még megvárja, hátha az öreg remetének van e bármi hozzáfűznivalója, aztán el is indul a főnök irányába. Reményei szerint felvázolják a tervet és ő egyből belemegy. Máskülönben kicsit nehezebb dolguk lesz. *
4754. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-14 11:43:27
Üzenet elküldve: 2025-01-14 11:43:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki rém//
- Na mennyünk, mer' kihajt a fű a ta'punk alatt. *-morogja még mindig bosszankodva, fejével az elöljáró háza felé intve. Ha a társai nem vetnek közbe jobb ötletet, úgy el is indul a ház felé, még mindig karjával magához tartva Kormi urat. Le is rakhatná akár, el is kergethetné akár, de a jó ég essen bele ebbe a dülledt szemű jószágba, van valami megnyugtató abban, hogy magánál tartja. Talán Mardrei is ezért kedvelte? Meg mert kis spion volt neki az állat. Hohó, talán mégsem lenne jó ötlet csak úgy szélnek engedni..!
Az elöljáró házához érve aztán két pillantással felméri a legényeket akik a tüzet készülnek megrakni. Elengedi a füle mellett a motyogásukat, az nem nekik szól, s ha annyira buták hogy nem fogják fel hogy miért jó ötlet őrizni a nénjét, akkor motyogjanak csak, nem éri meg helyre tenni őket. A rőzsét nézi inkább, és valami az eszébe ötlik. Nem szép dolog, de magából indul ki.*
- Figyejjétek! *-szól oda társainak, ha azok követték-* Tuggyátok, mire gondolok?
*Az öregre és az orkra pislant, arcán tőle szokatlan, elgondolkodó arckifejezéssel.*
- Há' arra, hogy ha csapdát akarunk állítani, akkó' rosszabbat nem is tehetnénk, mint hogy kivilágítjuk a házat. Nincs az az ostoba, aki így próbájjon meg betörni. *-ő legalábbis egészen biztosan nem kísérelné meg.-* Hacsak nincs tejjesen e'keseredve. És nem lát esélyt arra, hogy odaosonhasson.
*Visszafordul a ház felé, aprót int.*
- Há' aggyunk neki esélyt, mi? Három ó'dalt tüzet rakatunk és embert állítunk mellé, a negyediket sötéten haggyuk. Azt az ó'dalt lehetne messzibrű' íjjal őrizni. Közelebbrül meg éppeg el is lehetne úgy bújni, hogy ne lássa meg az embert.. orkot senkise'. Csapda. Mit gondú'tok?
- Na mennyünk, mer' kihajt a fű a ta'punk alatt. *-morogja még mindig bosszankodva, fejével az elöljáró háza felé intve. Ha a társai nem vetnek közbe jobb ötletet, úgy el is indul a ház felé, még mindig karjával magához tartva Kormi urat. Le is rakhatná akár, el is kergethetné akár, de a jó ég essen bele ebbe a dülledt szemű jószágba, van valami megnyugtató abban, hogy magánál tartja. Talán Mardrei is ezért kedvelte? Meg mert kis spion volt neki az állat. Hohó, talán mégsem lenne jó ötlet csak úgy szélnek engedni..!
Az elöljáró házához érve aztán két pillantással felméri a legényeket akik a tüzet készülnek megrakni. Elengedi a füle mellett a motyogásukat, az nem nekik szól, s ha annyira buták hogy nem fogják fel hogy miért jó ötlet őrizni a nénjét, akkor motyogjanak csak, nem éri meg helyre tenni őket. A rőzsét nézi inkább, és valami az eszébe ötlik. Nem szép dolog, de magából indul ki.*
- Figyejjétek! *-szól oda társainak, ha azok követték-* Tuggyátok, mire gondolok?
*Az öregre és az orkra pislant, arcán tőle szokatlan, elgondolkodó arckifejezéssel.*
- Há' arra, hogy ha csapdát akarunk állítani, akkó' rosszabbat nem is tehetnénk, mint hogy kivilágítjuk a házat. Nincs az az ostoba, aki így próbájjon meg betörni. *-ő legalábbis egészen biztosan nem kísérelné meg.-* Hacsak nincs tejjesen e'keseredve. És nem lát esélyt arra, hogy odaosonhasson.
*Visszafordul a ház felé, aprót int.*
- Há' aggyunk neki esélyt, mi? Három ó'dalt tüzet rakatunk és embert állítunk mellé, a negyediket sötéten haggyuk. Azt az ó'dalt lehetne messzibrű' íjjal őrizni. Közelebbrül meg éppeg el is lehetne úgy bújni, hogy ne lássa meg az embert.. orkot senkise'. Csapda. Mit gondú'tok?
4753. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-14 10:26:56
Üzenet elküldve: 2025-01-14 10:26:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém//
*Az esti szürkület szép lassan beteríti körülöttük a világot. A nap utolsó sugarai még utat törnek a horizontról, de a fénye egyre kevésbé viaskodik az éjjel. Hiába a híd dolga, a Kormi úr hathatós segítségével kiegészült trió úgy dönt, nem adja fel küldetését és nem féltik a bőrük. Arra a következtetésre jutnak, hogy a lény bizonyosan megkísérli kiszabadítani a vénasszonyt. Nincs messze a falu központja és vele együtt az elöljáró háza, nagyjából tíz perc alatt megjárható.
Amennyiben jobb ötlet híján így dönt a három vándor, úgy hamar elérhetik a hosszú parasztházat. A ház előtt a két legény, akit Mardrei asszony őrzésére rendelt ki az elöljáró, épp rőzsét halmoz az udvaron, alighanem tűzgyújtásra készülnek. Egymás között morognak csak csupán "felesleges feladatokról" és "a banya igazságairól", láthatóan nemigen törődnek az utazókkal, legalábbis amíg meg nem szólítják őket. Csak rajtuk áll, hogy mihez kezdenek a helyzettel. Megkísérelnek-e csapdát állítani, netán mást eszelnek ki, ha kieszelnek bármit. Egy dolog mindhármuknak biztosnak tűnik: ez immáron nem babra megy, s könnyen lehet, hogy a nehezebb utat választották.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.14 10:31:35
*Az esti szürkület szép lassan beteríti körülöttük a világot. A nap utolsó sugarai még utat törnek a horizontról, de a fénye egyre kevésbé viaskodik az éjjel. Hiába a híd dolga, a Kormi úr hathatós segítségével kiegészült trió úgy dönt, nem adja fel küldetését és nem féltik a bőrük. Arra a következtetésre jutnak, hogy a lény bizonyosan megkísérli kiszabadítani a vénasszonyt. Nincs messze a falu központja és vele együtt az elöljáró háza, nagyjából tíz perc alatt megjárható.
Amennyiben jobb ötlet híján így dönt a három vándor, úgy hamar elérhetik a hosszú parasztházat. A ház előtt a két legény, akit Mardrei asszony őrzésére rendelt ki az elöljáró, épp rőzsét halmoz az udvaron, alighanem tűzgyújtásra készülnek. Egymás között morognak csak csupán "felesleges feladatokról" és "a banya igazságairól", láthatóan nemigen törődnek az utazókkal, legalábbis amíg meg nem szólítják őket. Csak rajtuk áll, hogy mihez kezdenek a helyzettel. Megkísérelnek-e csapdát állítani, netán mást eszelnek ki, ha kieszelnek bármit. Egy dolog mindhármuknak biztosnak tűnik: ez immáron nem babra megy, s könnyen lehet, hogy a nehezebb utat választották.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.14 10:31:35
4752. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-13 18:16:51
Üzenet elküldve: 2025-01-13 18:16:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A vadászlaki rém//
*Nem mond bolondságot a legény. Valóban csak Mardrei zavaros szavai és saját logikájuk miatt feltételezik, azt hogy ki akarja majd szabadítani a lény az öregasszonyt. Viszont ha, azt nem veszik figyelembe akkor még kevésbé tudják megállapítani, hogy mi járhat Merlas fejében. Pedig a gyilkosság így is felkavarta a dolgokat. Azzal, hogy őrizzék a rabot nem mond bolondságot a másik. Csak egy vele a gond. Pont az amire az ork is rákérdez.*
-A sötétben? Annyira, mint a botommal.
*Sejthetik mindketten, hogy az-az öregember nehezen tudná őket is agyonütni nemhogy egy olyan lényt, ami az orkot is megcincálta. Előző este megtanulhatták volna a leckét mikor az íja helyett vasvillával rontott ki az istállóból. A citromsárga ital láttán megrázza a fejét.*
-Ha nem látok tőle a sötétben akkor nem sokat ér.
*Mégse akarhatják ők se, hogy vaktában lövöldözzön mindenre, ami mozog. Hacsak ők nem akarnak kimaradni ebből. A megoldás az lenne ha bevilágítanák estére, azt a helyet ahonnan a lényt várják. Amit persze Merlas is látna és ha van más megoldás bizonyára inkább a sötétben marad. Hisz bizonyította már, hogy a bestia testben valamennyi értelem lakozik. Az utolsó kérdésre sóhajtva bólint. Tudja jól és bár eddig elkerülte volna a vérontást, de a gyilkosság mindent megváltoztatott.*
*Nem mond bolondságot a legény. Valóban csak Mardrei zavaros szavai és saját logikájuk miatt feltételezik, azt hogy ki akarja majd szabadítani a lény az öregasszonyt. Viszont ha, azt nem veszik figyelembe akkor még kevésbé tudják megállapítani, hogy mi járhat Merlas fejében. Pedig a gyilkosság így is felkavarta a dolgokat. Azzal, hogy őrizzék a rabot nem mond bolondságot a másik. Csak egy vele a gond. Pont az amire az ork is rákérdez.*
-A sötétben? Annyira, mint a botommal.
*Sejthetik mindketten, hogy az-az öregember nehezen tudná őket is agyonütni nemhogy egy olyan lényt, ami az orkot is megcincálta. Előző este megtanulhatták volna a leckét mikor az íja helyett vasvillával rontott ki az istállóból. A citromsárga ital láttán megrázza a fejét.*
-Ha nem látok tőle a sötétben akkor nem sokat ér.
*Mégse akarhatják ők se, hogy vaktában lövöldözzön mindenre, ami mozog. Hacsak ők nem akarnak kimaradni ebből. A megoldás az lenne ha bevilágítanák estére, azt a helyet ahonnan a lényt várják. Amit persze Merlas is látna és ha van más megoldás bizonyára inkább a sötétben marad. Hisz bizonyította már, hogy a bestia testben valamennyi értelem lakozik. Az utolsó kérdésre sóhajtva bólint. Tudja jól és bár eddig elkerülte volna a vérontást, de a gyilkosság mindent megváltoztatott.*
4751. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-13 12:51:48
Üzenet elküldve: 2025-01-13 12:51:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Épp elég volt abból, hogy olyan veszettül fáj a lába. Már jól tudja, hogy nem ér haza pontosan sötétedésre, ha beleszámolja, hogy lassabbak lesznek a léptei hazafelé, hiszen igencsak megviselte az út és a keresgélés. Persze gazdagodott néhány dologgal, amit csak remél, hogy hasznosak, mert bár elég magyarázatot hallott, látni még keveset látott hasonló növényeket. Egy dolog motiválja csupán, hogy visszaér a rezidenciára és egy leteremtés után, - bár Alenia talán észre sem veszi, hogy eltűnt – lefekhet aludni és másnap próbára teheti magát a piacon.
Szerencsére egész sok barna gubist is összekapart, ezt legalább már jól ismeri, talán ideje lenne belakmároznia, így a lehetőségeihez mérten kreál belőle egy kis kései ebédet, ha ma még úgysem evett. Nos, finomabb jutott már a bendőjébe, de megteszi. Így máris több ereje van a sétához, át a Szánföldeken.*
Elfogyasztott egy nagy adag Vándorebédet, éhségét és szomját oltva, valamint begyógyítva elfogyasztójának első és második kategóriájú sérüléseit.
Szerencsére egész sok barna gubist is összekapart, ezt legalább már jól ismeri, talán ideje lenne belakmároznia, így a lehetőségeihez mérten kreál belőle egy kis kései ebédet, ha ma még úgysem evett. Nos, finomabb jutott már a bendőjébe, de megteszi. Így máris több ereje van a sétához, át a Szánföldeken.*
Elfogyasztott egy nagy adag Vándorebédet, éhségét és szomját oltva, valamint begyógyítva elfogyasztójának első és második kategóriájú sérüléseit.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4751-4770