Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 221 (4401. - 4410. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4391-4410
4410. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-07-25 14:57:17
Üzenet elküldve: 2024-07-25 14:57:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
* Olybá tűnik, hogy újonnan megismert óriás barátjának elvitte rém a nyelvét! Még ha csak egy hétköznapi találkozás lenne, megértené az ork. De mégis csak valami ismeretlent akarnak levadászni, emez meg úgy kezeli az orkot mintha ott se lenne. *
- Értem, akkor hát győzzön a jobb vadász!
* Csak ennyit mond, mielőtt hátat fordít, és elindul az ellenkező irányba. Ha egy kicsivel kedvesebb lett volna, még megosztotta volna vele azt a kis, számára talán fontosnak is nevezhető információt, hogy a vadászlak nem abba az irányba található, amelyikbe épp tart.
Az elmúlt hónapban volt ideje Cagonnak a földeken bolyongani, így ha nem is profi szinten, de tapasztalatból megmondja néhány dologra, hogy mi merre van. Kényelmes tempóban sétál, követi az utat. Na nem mintha tehetne egyebet. Ha letérne az útról még a végén hátba is lőheti valami, vagy valaki. Séta közben gondolkodik az elhangzottakon, és a megvizsgáltakon. *
~ Mégis mihez kéne egy szív? Talán a vadászok többet tudnak erről, mint egy mezei ork! Éhes is vagyok! Basszus, na meg szomjas! Ha az előjáró hazudott és nem lesz semmi, ami csillapítja étvágyam, akkor megeszek valakit. ~
* Amint megpillantja azokat a bizonyos épületeket, elégedetten sóhajt egyet. Elvégre nagyon szánalmas lett volna, ha kiderül, hogy mégse ő tudja jól az irányokat. Beljebb merészkedik remélve, hogy az ork híre már megelőzte, és nem egyből vasvillákkal fogják üdvözölni, mint legutóbb. Persze mindenre van esély, de nem szeretne az egészségesnél több vasvillát kapni az arcába. Ami, mint utólag kiderült, nulla. Szemeivel magát a helyi legényt, a fővadászt és, vagy valaki fontos személyt keres. Persze bármi furcsa, avagy érdekes dolgokra is nyitva tartja azokat a vörös szemlélőket. *
A hozzászólás írója (Targhed Cagon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.25 14:59:38
* Olybá tűnik, hogy újonnan megismert óriás barátjának elvitte rém a nyelvét! Még ha csak egy hétköznapi találkozás lenne, megértené az ork. De mégis csak valami ismeretlent akarnak levadászni, emez meg úgy kezeli az orkot mintha ott se lenne. *
- Értem, akkor hát győzzön a jobb vadász!
* Csak ennyit mond, mielőtt hátat fordít, és elindul az ellenkező irányba. Ha egy kicsivel kedvesebb lett volna, még megosztotta volna vele azt a kis, számára talán fontosnak is nevezhető információt, hogy a vadászlak nem abba az irányba található, amelyikbe épp tart.
Az elmúlt hónapban volt ideje Cagonnak a földeken bolyongani, így ha nem is profi szinten, de tapasztalatból megmondja néhány dologra, hogy mi merre van. Kényelmes tempóban sétál, követi az utat. Na nem mintha tehetne egyebet. Ha letérne az útról még a végén hátba is lőheti valami, vagy valaki. Séta közben gondolkodik az elhangzottakon, és a megvizsgáltakon. *
~ Mégis mihez kéne egy szív? Talán a vadászok többet tudnak erről, mint egy mezei ork! Éhes is vagyok! Basszus, na meg szomjas! Ha az előjáró hazudott és nem lesz semmi, ami csillapítja étvágyam, akkor megeszek valakit. ~
* Amint megpillantja azokat a bizonyos épületeket, elégedetten sóhajt egyet. Elvégre nagyon szánalmas lett volna, ha kiderül, hogy mégse ő tudja jól az irányokat. Beljebb merészkedik remélve, hogy az ork híre már megelőzte, és nem egyből vasvillákkal fogják üdvözölni, mint legutóbb. Persze mindenre van esély, de nem szeretne az egészségesnél több vasvillát kapni az arcába. Ami, mint utólag kiderült, nulla. Szemeivel magát a helyi legényt, a fővadászt és, vagy valaki fontos személyt keres. Persze bármi furcsa, avagy érdekes dolgokra is nyitva tartja azokat a vörös szemlélőket. *
A hozzászólás írója (Targhed Cagon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.25 14:59:38
4409. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-07-25 14:03:19
Üzenet elküldve: 2024-07-25 14:03:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki Rém//
*Arthenior már a háta mögött van egy ideje, bakancsán az út pora hízik egyre vastagabb réteggé. De nem bánja. Régen járt erre, talán kicsit hiányzott is már neki a környék. A tücskök bágyadt ciripelése a szántók szélén húzódó giz-gazos sávban, a magasban keringő ragadozómadarak látványa, a föld erős, mindent átjáró illata.. Otthon érezi magát. Sokkal jobban, mint a városban. És nem szereti magát ezért.
A tarkóját egyre jobban tűzi a nap, és ahogy érzi, már a háta is beizzadt a hátizsákja alá, mire eléri a jobbra tartó elágazás után Vadászlakot. ~Végre~, gondolja, ~ha már annyi eszem nem volt, hogy vizet is hozzak magamnak!~ Nehézkesen nyel egyet, felkancsalít a lassan zenitjére hágó napra, és szomorkás-csúfondáros mosoly ül a szájára. Na igen, ezt a kegyetlen, kérlelhetetlen napsütést nem hiányolta.
A kis falucskára bevezető út egyenesen a főtérre torkollik. Ha tippelnie kéne, lesz itt valahol egy gémeskút, amivel a jószágokat itatják, és ha megint tippelnie kéne, a részegeskedőket is belevágják éjféltájt, ha nagyon nem bírnak magukkal. És ha tippelnie kéne, valami fura is van itt. Ritkán látott ugyanis még úgy falut, hogy üresek az utcái – általában a nénjék kint ülnek a kapuk alatt, pletykálnak, és az utat lesik; a bátyják meg a kocsmában a lócán ülnek. A fiatalabbak meg kocsit hajtanak, nyájat terelnek, bőrt nyúznak, vagy ami épp a dolguk. De itt?
Itt nincs senki.
Hümment, megrántja hátizsákja szíjait, és tétován elindul, beljebb faluba, át a téren, végig a széles, paták által keményre taposott úton. Menet közben a behúzott zsalukon keresztül apró villanásokat lát, amott egy házsarok mögött moccan valami. Tehát itt vannak a vadászlakiak, csak el vannak bújva.
Félnek a lúdvérctől.*
- Adjon kendtnek szép napot az öreg ég! *-szólal meg jó hangosan, és csak utóbb veszi észre, hogy szájára mennyire könnyen tolultak a szavak, amelyeket gyerekkorában olyan sokszor hallott és mondott maga is. Még a hangsúly is egészen olyan volt, mint az apjáé.-* Hát van-é itt valaki ki megsegítene?
*A mondat végi erőteljes „He?” kérdőszócskát ezúttal elhagyja inkább.*
*Arthenior már a háta mögött van egy ideje, bakancsán az út pora hízik egyre vastagabb réteggé. De nem bánja. Régen járt erre, talán kicsit hiányzott is már neki a környék. A tücskök bágyadt ciripelése a szántók szélén húzódó giz-gazos sávban, a magasban keringő ragadozómadarak látványa, a föld erős, mindent átjáró illata.. Otthon érezi magát. Sokkal jobban, mint a városban. És nem szereti magát ezért.
A tarkóját egyre jobban tűzi a nap, és ahogy érzi, már a háta is beizzadt a hátizsákja alá, mire eléri a jobbra tartó elágazás után Vadászlakot. ~Végre~, gondolja, ~ha már annyi eszem nem volt, hogy vizet is hozzak magamnak!~ Nehézkesen nyel egyet, felkancsalít a lassan zenitjére hágó napra, és szomorkás-csúfondáros mosoly ül a szájára. Na igen, ezt a kegyetlen, kérlelhetetlen napsütést nem hiányolta.
A kis falucskára bevezető út egyenesen a főtérre torkollik. Ha tippelnie kéne, lesz itt valahol egy gémeskút, amivel a jószágokat itatják, és ha megint tippelnie kéne, a részegeskedőket is belevágják éjféltájt, ha nagyon nem bírnak magukkal. És ha tippelnie kéne, valami fura is van itt. Ritkán látott ugyanis még úgy falut, hogy üresek az utcái – általában a nénjék kint ülnek a kapuk alatt, pletykálnak, és az utat lesik; a bátyják meg a kocsmában a lócán ülnek. A fiatalabbak meg kocsit hajtanak, nyájat terelnek, bőrt nyúznak, vagy ami épp a dolguk. De itt?
Itt nincs senki.
Hümment, megrántja hátizsákja szíjait, és tétován elindul, beljebb faluba, át a téren, végig a széles, paták által keményre taposott úton. Menet közben a behúzott zsalukon keresztül apró villanásokat lát, amott egy házsarok mögött moccan valami. Tehát itt vannak a vadászlakiak, csak el vannak bújva.
Félnek a lúdvérctől.*
- Adjon kendtnek szép napot az öreg ég! *-szólal meg jó hangosan, és csak utóbb veszi észre, hogy szájára mennyire könnyen tolultak a szavak, amelyeket gyerekkorában olyan sokszor hallott és mondott maga is. Még a hangsúly is egészen olyan volt, mint az apjáé.-* Hát van-é itt valaki ki megsegítene?
*A mondat végi erőteljes „He?” kérdőszócskát ezúttal elhagyja inkább.*
4408. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-07-24 20:27:00
Üzenet elküldve: 2024-07-24 20:27:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 164
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 164
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Éber álmok//
*Feszültségét csak abba tudja fojtani, hogy a gyerek minden látható porcikáját precízen vizsgálja, némely ponton a ruháját is feljebb húzza, ahol nem látható a tépázott anyagtól a finom kis bőre. Velejáró, hogy a megfigyelést olyan összpontosítással csinálja, hogy abba semmilyen mértékű hiba ne csúszhasson be. Pedig megtörtént. A kis sárga virágokat nem vette észre, s ezzel bajba sodorta magát és azt is, akit egyáltalán nem lett volna szabad. Na meg a gyereket, aki már amúgy is bajban volt. Elvette a figyelmét a lényegről. Nem akarja átadni magát az érzelmeknek. De mozdul a keze, hogy óvja a fejét, mikor a földre kerül, s összeszorul a szíve, ahogy a talpát nézi. Nem létezhet benne ilyen. Nagyon küzd ellene. Egyedül az a fontos, hogy jóváhagyást kapjon saját magától, hogy van annyira jól a lány, hogy nem itt fog meghalni. Vissza kell vinni, ahonnan jött és gyorsan. Baljósan telepszik a vállára az idő súlya, amit itt töltenek el. Kyr mellé guggol végre, a tekintete rá is vetül, de hamar visszaterelődik a sebekre. Csak a kezét nyújtja a rongyért. Még a mozdulata is sugározza, hogy nyugtalan. Pedig ritka, hogy ezt láttatni engedi néhány pillanatnál tovább. Tisztogatásba kezd, néha mutatva a másiknak, hol fogja meg, hogy jobban hozzáférjen. Nyugtatná a félvér jelenléte, ha nem pont az ő teraszán kellene rendbe hozni a sebeket. Ez az egész helyzet abszurd, nem ide való és neki, nekik nem ezzel kéne foglalkozniuk. *
- Nem. *Jelenti ki egyszerűen. A sebek nem tűnnek veszélyesnek, de fájni azért fognak. Nem az ő baja. Amit tud, megtesz. Az újabb kérdésre viszont mély levegőt vesz, nem keresi a szürkéket, csak egykedvűen jelenti ki:*
- Téged.
*Ha nem foglalná le minden idegszálát az, hogy ne engedje elszabadulni a haragot, amit a helyzettel kapcsolatban érez, vagy, hogy a gondoskodó énjét visszaszorítsa, akkor lenne tere átgondolni, hogy erre mit válaszoljon. De mindent lesarkítva igazat szól. Nem vonta körbe mázzal. Most nincs mit. Talán belekezdene a magyarázatba, hogy itt az ideje megtanulnia a gyógyfüvek kinézetét és hasznát, hiszen ez volt a saját indoka az érkeztére, de az okfejtést csírájában fojtja el a nevetés, ami beteljesült imaként változtatja meg minden belső harcát. A kezei közt érzett rezzenéstől végigszánt a hideg az ő teste egészén is. Megdermed. Ha most azt tenné, amit a belseje súg, akkor hirtelen eleresztené és a leány koppanhatna a padlózaton, akkor is, ha nemrégiben ő fogta annak tarkóját, hogy ez ne történhessen meg. Nincs ideje reagálni, vagy csak nem akar rosszul. Elhúzza kezét majd akaratlan nyúlna kardja markolatáért, de megáll a mozdulatban. Figyel. A lány újra éber és nővérének szólítja. Nem is tehetné rosszabbul. Szája széle megremeg, minden izma feszül. Még csak szóra sem méltatja, nem megy. Bárcsak megeredne inkább Kyr nyelve. Kérdezzen, faggassa ki. Ha van is testvére, akkor arról nem tud. Nincs emléke. Szitokszóként szövi be elméjét. De nem tudja feledni a nevetést. Semmi nem passzol össze semmivel. Kyr-re mered, mintha aranyaival csak azt kérdezné, hogy ő is hallotta-e? Lehetséges, hogy kezd megőrülni. Semmi nem fér össze semmivel. A gondoskodás, amit be sem vallott magának, távozik közülük. Hogy mi zajlik le belül, az megfejthetetlen. Harag, ijedtség, ellenszenv. Csak a félvér tartja benne azt a lelket, ami miatt nem hagyja itt a madaraknak, akik szívesen ennének dögöt. *
- Nem maradhat itt tovább. Vigyük.
*Nem a lányt félti, nem érdekli tovább. Elmúlt. De mi ez az egész? Mágia? Vagy tényleg kezd megbolondulni? Az a növény nem csinál ilyet. Ő pedig nem ölheti meg a félelf előtt. Gyereket amúgy sem ildomos. Nemrég még óvta. Feláll, nem ér hozzá. Kyr dolga. Megtehetné ő is, de nem megy. Majd cselekszik, ha a másik karjaiban ismét valami nem odavalót tenne. Minden figyelme rajta, mégsem akar rászentelni egy pillanatot sem. Irány Szántóvég. Ha a másik nem akadékoskodik, akkor ha lehet meg sem állna addig. Bármily messze legyen is.*
*Feszültségét csak abba tudja fojtani, hogy a gyerek minden látható porcikáját precízen vizsgálja, némely ponton a ruháját is feljebb húzza, ahol nem látható a tépázott anyagtól a finom kis bőre. Velejáró, hogy a megfigyelést olyan összpontosítással csinálja, hogy abba semmilyen mértékű hiba ne csúszhasson be. Pedig megtörtént. A kis sárga virágokat nem vette észre, s ezzel bajba sodorta magát és azt is, akit egyáltalán nem lett volna szabad. Na meg a gyereket, aki már amúgy is bajban volt. Elvette a figyelmét a lényegről. Nem akarja átadni magát az érzelmeknek. De mozdul a keze, hogy óvja a fejét, mikor a földre kerül, s összeszorul a szíve, ahogy a talpát nézi. Nem létezhet benne ilyen. Nagyon küzd ellene. Egyedül az a fontos, hogy jóváhagyást kapjon saját magától, hogy van annyira jól a lány, hogy nem itt fog meghalni. Vissza kell vinni, ahonnan jött és gyorsan. Baljósan telepszik a vállára az idő súlya, amit itt töltenek el. Kyr mellé guggol végre, a tekintete rá is vetül, de hamar visszaterelődik a sebekre. Csak a kezét nyújtja a rongyért. Még a mozdulata is sugározza, hogy nyugtalan. Pedig ritka, hogy ezt láttatni engedi néhány pillanatnál tovább. Tisztogatásba kezd, néha mutatva a másiknak, hol fogja meg, hogy jobban hozzáférjen. Nyugtatná a félvér jelenléte, ha nem pont az ő teraszán kellene rendbe hozni a sebeket. Ez az egész helyzet abszurd, nem ide való és neki, nekik nem ezzel kéne foglalkozniuk. *
- Nem. *Jelenti ki egyszerűen. A sebek nem tűnnek veszélyesnek, de fájni azért fognak. Nem az ő baja. Amit tud, megtesz. Az újabb kérdésre viszont mély levegőt vesz, nem keresi a szürkéket, csak egykedvűen jelenti ki:*
- Téged.
*Ha nem foglalná le minden idegszálát az, hogy ne engedje elszabadulni a haragot, amit a helyzettel kapcsolatban érez, vagy, hogy a gondoskodó énjét visszaszorítsa, akkor lenne tere átgondolni, hogy erre mit válaszoljon. De mindent lesarkítva igazat szól. Nem vonta körbe mázzal. Most nincs mit. Talán belekezdene a magyarázatba, hogy itt az ideje megtanulnia a gyógyfüvek kinézetét és hasznát, hiszen ez volt a saját indoka az érkeztére, de az okfejtést csírájában fojtja el a nevetés, ami beteljesült imaként változtatja meg minden belső harcát. A kezei közt érzett rezzenéstől végigszánt a hideg az ő teste egészén is. Megdermed. Ha most azt tenné, amit a belseje súg, akkor hirtelen eleresztené és a leány koppanhatna a padlózaton, akkor is, ha nemrégiben ő fogta annak tarkóját, hogy ez ne történhessen meg. Nincs ideje reagálni, vagy csak nem akar rosszul. Elhúzza kezét majd akaratlan nyúlna kardja markolatáért, de megáll a mozdulatban. Figyel. A lány újra éber és nővérének szólítja. Nem is tehetné rosszabbul. Szája széle megremeg, minden izma feszül. Még csak szóra sem méltatja, nem megy. Bárcsak megeredne inkább Kyr nyelve. Kérdezzen, faggassa ki. Ha van is testvére, akkor arról nem tud. Nincs emléke. Szitokszóként szövi be elméjét. De nem tudja feledni a nevetést. Semmi nem passzol össze semmivel. Kyr-re mered, mintha aranyaival csak azt kérdezné, hogy ő is hallotta-e? Lehetséges, hogy kezd megőrülni. Semmi nem fér össze semmivel. A gondoskodás, amit be sem vallott magának, távozik közülük. Hogy mi zajlik le belül, az megfejthetetlen. Harag, ijedtség, ellenszenv. Csak a félvér tartja benne azt a lelket, ami miatt nem hagyja itt a madaraknak, akik szívesen ennének dögöt. *
- Nem maradhat itt tovább. Vigyük.
*Nem a lányt félti, nem érdekli tovább. Elmúlt. De mi ez az egész? Mágia? Vagy tényleg kezd megbolondulni? Az a növény nem csinál ilyet. Ő pedig nem ölheti meg a félelf előtt. Gyereket amúgy sem ildomos. Nemrég még óvta. Feláll, nem ér hozzá. Kyr dolga. Megtehetné ő is, de nem megy. Majd cselekszik, ha a másik karjaiban ismét valami nem odavalót tenne. Minden figyelme rajta, mégsem akar rászentelni egy pillanatot sem. Irány Szántóvég. Ha a másik nem akadékoskodik, akkor ha lehet meg sem állna addig. Bármily messze legyen is.*
4407. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-07-23 21:40:51
Üzenet elküldve: 2024-07-23 21:40:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Éber álmok//
//Nae, Xou//
*Xoumounak irtózatos szerencséje van a fiatal lánnyal. Ha nincs a túlbuzgósága, az egykori szerzetes valószínűleg napokig bolyonghatott volna még az ugyanolyan falucskák tucatjai között. Aztán mi lett volna, ha valamelyik babonás paraszt, hallván a szántóvégi történeteket, félelmében vasvillát állít a birtoka környékén baktató szedett-vedett csuhás hátába? Nem épp bizalmat keltő alak, így nem lett volna meglepő. Azonban a fiatal hölgy kíséretében, kivel immáron útitársakká avanzsáltak, kisebb az esélye, hogy ilyen atrocitások érik.
Az útjuk eseménytelenül telik, hacsak nem számoljuk a nyugtalanságában folyamatosan csacsogó vöröskét. Nem igazán vár választ a szavaira, az otthona ügyes-bajos dolgairól beszél, a macskájáról ki odahaza várja, vagy a szomszédokról, kik egyfolytában viaskodnak valamin. Csak el akarja terelni valamivel figyelmét húgáról. Xoumou erre tökéletes alanynak tűnik, hisz mindezidáig ha nem volt muszáj, nem fárasztotta hangszálait felesleges szavak képzésével.
Hamarosan szalmatetős házak takarásába érnek. A remete ugyan csendhez, és nyugalomhoz szokhatott, de ha eléggé figyelmes, még neki is feltűnhet az a kihaltság, ami a településen uralkodik. Rajtuk kívül, a kacsázó földúton csak két sziluett rajzolódik ki.*
- Dudvára!
*Röfögi a pocakos paraszt úgy, mintha a hóna alá kapott jószág, s közte az egyetlen különbség az lenne, hogy ő két lábra emelkedett. Nem kedveli az idegeneket, de most a szokásosnál is gyanakvóbb tekintettel méri fel az előtte álló nőt.*
- Mér', tán az emberednek vinnéd? Mer' hogy el nem tudom képzelni, hogy egy fehér cseléd miért jő ilyen messzire egy kis DUDVÁÉRT, az bizonyos!
*Őrölgeti a fogai között a kimondott szavakat. Ráncos homlokán jól látszik, keményen töri a fejét. Végül enyhülnek a vonásai, s lágyabban folytatja.*
- Te biztosan amolyan városi, felvilágúlt asszonka vagy, nem-e? Végtére is nem vótál rest bepiszkóni a kezed, hát én sem leszek rest ezért megjutalmazni, anyám! Ha az időd kiadja, gyer velem a tanyámhoz, lerakjuk Retket - *bök fejével a malac felé* - aztán elviszlek az öreg házáho'! Ő tán tud neked segíteni.
*Eszmecseréjüket egy vékony hang szakítja félbe.*
- Gilas bácsi!
* Xoumou útitársa, kissé lehagyva a remetét, meglátván a távolban az ismerős alakot, futtában küzdi le a két társaság között maradt távolságot.*
- Gilas bácsi! Mylenae megkerült már?
*Faggatja a parasztlány pihegve ismerősét, tudomást sem véve a mellette lévő idegenről. Xoumou röviddel ezután érkezik meg a hármashoz.*
//Caelril, Kyr//
*Hála a gyors ellátásnak, a talált gyermek szájából eredő vérpatak kiapad. Ha ébren lenne, biztosan örömmel fogadná Ril és Kyr gondoskodását. De neki most csak pihennie kellene. Pihennie, hogy újra visszanyerhesse az erejét.
Egy ideig így is tesz. Össze sem rezzen, mikor az elf megtisztítja a lábán keletkezett sebeket. Ekkor úgy tűnik, hogy a fáradtság tényleg győzedelmeskedett az elméje fölött, s egy darabig biztosan nem tér vissza a kegyetlen valóságba. De ahogy a két felnőtt beszélget körötte, s rövid időre nem csak rá figyelnek, elernyedt teste összerezzen, s egy hátborzongató, vontatott nevetés szökik ki pici ajkai közül. Furcsán idegenül hat a hang egy ilyen apró gyermekhez képest. Rilék könnyen azt is hihetnék, hogy valahonnan máshonnan hallották, ha a nő nem épp mellette térdelne, mikor felcsendül. Ezután, mintha a lány a saját hangjától riadna fel. Kipattannak a szemei, és értetlenül pislog a hegyes fülűre.*
- Nővérkém?
*Kérdezi immáron saját, elvékonyodott hangján. Láthatóan fogalma sincs hol van, s a zavarodottság rögtön ki is ül az arcára. Elméje az emlékei között próbál valami kapaszkodót keresni. Így lehet az, hogy Caelrilt első pillantásra a testvérének nézi.*
//Nae, Xou//
*Xoumounak irtózatos szerencséje van a fiatal lánnyal. Ha nincs a túlbuzgósága, az egykori szerzetes valószínűleg napokig bolyonghatott volna még az ugyanolyan falucskák tucatjai között. Aztán mi lett volna, ha valamelyik babonás paraszt, hallván a szántóvégi történeteket, félelmében vasvillát állít a birtoka környékén baktató szedett-vedett csuhás hátába? Nem épp bizalmat keltő alak, így nem lett volna meglepő. Azonban a fiatal hölgy kíséretében, kivel immáron útitársakká avanzsáltak, kisebb az esélye, hogy ilyen atrocitások érik.
Az útjuk eseménytelenül telik, hacsak nem számoljuk a nyugtalanságában folyamatosan csacsogó vöröskét. Nem igazán vár választ a szavaira, az otthona ügyes-bajos dolgairól beszél, a macskájáról ki odahaza várja, vagy a szomszédokról, kik egyfolytában viaskodnak valamin. Csak el akarja terelni valamivel figyelmét húgáról. Xoumou erre tökéletes alanynak tűnik, hisz mindezidáig ha nem volt muszáj, nem fárasztotta hangszálait felesleges szavak képzésével.
Hamarosan szalmatetős házak takarásába érnek. A remete ugyan csendhez, és nyugalomhoz szokhatott, de ha eléggé figyelmes, még neki is feltűnhet az a kihaltság, ami a településen uralkodik. Rajtuk kívül, a kacsázó földúton csak két sziluett rajzolódik ki.*
- Dudvára!
*Röfögi a pocakos paraszt úgy, mintha a hóna alá kapott jószág, s közte az egyetlen különbség az lenne, hogy ő két lábra emelkedett. Nem kedveli az idegeneket, de most a szokásosnál is gyanakvóbb tekintettel méri fel az előtte álló nőt.*
- Mér', tán az emberednek vinnéd? Mer' hogy el nem tudom képzelni, hogy egy fehér cseléd miért jő ilyen messzire egy kis DUDVÁÉRT, az bizonyos!
*Őrölgeti a fogai között a kimondott szavakat. Ráncos homlokán jól látszik, keményen töri a fejét. Végül enyhülnek a vonásai, s lágyabban folytatja.*
- Te biztosan amolyan városi, felvilágúlt asszonka vagy, nem-e? Végtére is nem vótál rest bepiszkóni a kezed, hát én sem leszek rest ezért megjutalmazni, anyám! Ha az időd kiadja, gyer velem a tanyámhoz, lerakjuk Retket - *bök fejével a malac felé* - aztán elviszlek az öreg házáho'! Ő tán tud neked segíteni.
*Eszmecseréjüket egy vékony hang szakítja félbe.*
- Gilas bácsi!
* Xoumou útitársa, kissé lehagyva a remetét, meglátván a távolban az ismerős alakot, futtában küzdi le a két társaság között maradt távolságot.*
- Gilas bácsi! Mylenae megkerült már?
*Faggatja a parasztlány pihegve ismerősét, tudomást sem véve a mellette lévő idegenről. Xoumou röviddel ezután érkezik meg a hármashoz.*
//Caelril, Kyr//
*Hála a gyors ellátásnak, a talált gyermek szájából eredő vérpatak kiapad. Ha ébren lenne, biztosan örömmel fogadná Ril és Kyr gondoskodását. De neki most csak pihennie kellene. Pihennie, hogy újra visszanyerhesse az erejét.
Egy ideig így is tesz. Össze sem rezzen, mikor az elf megtisztítja a lábán keletkezett sebeket. Ekkor úgy tűnik, hogy a fáradtság tényleg győzedelmeskedett az elméje fölött, s egy darabig biztosan nem tér vissza a kegyetlen valóságba. De ahogy a két felnőtt beszélget körötte, s rövid időre nem csak rá figyelnek, elernyedt teste összerezzen, s egy hátborzongató, vontatott nevetés szökik ki pici ajkai közül. Furcsán idegenül hat a hang egy ilyen apró gyermekhez képest. Rilék könnyen azt is hihetnék, hogy valahonnan máshonnan hallották, ha a nő nem épp mellette térdelne, mikor felcsendül. Ezután, mintha a lány a saját hangjától riadna fel. Kipattannak a szemei, és értetlenül pislog a hegyes fülűre.*
- Nővérkém?
*Kérdezi immáron saját, elvékonyodott hangján. Láthatóan fogalma sincs hol van, s a zavarodottság rögtön ki is ül az arcára. Elméje az emlékei között próbál valami kapaszkodót keresni. Így lehet az, hogy Caelrilt első pillantásra a testvérének nézi.*
4406. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-07-22 22:34:07
Üzenet elküldve: 2024-07-22 22:34:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Várakozóban//
*Hogy a tisztást elhagyja, nem kell neki sok idő. Jól bejáratott úton halad, a szekér pedig csak úgy döcög ahogy a lovak kellemes tempóban húzzák előre azt, a tündért no meg a portékákat is. Reméli hogy itt is nyélbe tud ütni majd egy jó kis üzletet, mint amilyet a városban is Orthus komájával. ~Jó azért hogy nem én vagyok az egyetlen kofa errefelé, akinek aranya is van meg hajlandósága is azt elkölteni.~ Röhög a nem létező bajsza alatt egy kicsit, majd egy kellemes fának a tövét keresi, hogy árnyékba húzódhasson egy kicsit.*
*Hogy a tisztást elhagyja, nem kell neki sok idő. Jól bejáratott úton halad, a szekér pedig csak úgy döcög ahogy a lovak kellemes tempóban húzzák előre azt, a tündért no meg a portékákat is. Reméli hogy itt is nyélbe tud ütni majd egy jó kis üzletet, mint amilyet a városban is Orthus komájával. ~Jó azért hogy nem én vagyok az egyetlen kofa errefelé, akinek aranya is van meg hajlandósága is azt elkölteni.~ Röhög a nem létező bajsza alatt egy kicsit, majd egy kellemes fának a tövét keresi, hogy árnyékba húzódhasson egy kicsit.*
4405. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-07-22 22:29:54
Üzenet elküldve: 2024-07-22 22:29:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 149
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 149
Játékstílus: Vakmerő
//Tilosban//
*Bredoc szeme egészen kikekerekedik Garsin válaszán.*
-Te már.. Arra is képes vagy?!
*Azért titkon reméli hogy csak tréfált vele, de igazából simán kinézi belőle hogy meg tudja csinálni. Meg aztán ő csak néhány varázslatról hallott, egyet-kettőt látott is de nem tudja hol vannak a korlátai és a határai a mágiának, már ha egyáltalán léteznek határai.*
-Itt bármikor szívesen látlak, de már az is nagy segítség ha van kihez szólnom.
*Igyekszik a kedvesebbik mosolyát elővenni, bár mostanság nem igazán volt alkalma gyakorolni.*
-De taníthatok is egy-két dolgot. Bár magam sem vagyok szakértő be kell vallanom.
*Zavarában belepiszkál a tűzke egy kicsit. Aztán pedig a zavarát el is felejti, mert öblösen röhögnie kell. Egyrészt a lány szavai miatt, másrészt talán az ital is rátesz egy lapáttal.*
-A soha ki nem fogyó erszény nekem is jöhet, szólj ha megtaláltad hol készítenek ilyesmit.
*Talán még egy könnycsepp is kiszökik szeméből. ~Mikor lett ilyen humoros? Jó így látni az biztos. Biztosan sokat használt neki az idő.~ Aztán kénytelenek rátérni a komolyabb kérdésekre, Bredoc pedig igyekszik a legjobb választ adni ami a tarsolyában van. Egy darabig nem is felel ismét, mindkettejükben vegyes emlékek törhetnek elő, a férfiban legalábbis biztos így van s ennek nyomán úgy véli, hogy a lányban is.*
-Ez maga az élet, kedvesem.
*Feleli keserédes arckifejezéssel. Aztán pedig kissé morcos pofát kénytelen vágni.*
-Ne tessék múlt időben beszélni! Igenis többre vagy képes és többre vagy hivatott! Ebben sosem szabad kételkedned.
*Dorgálja meg mint egy jó apa a bizonytalan gyermekét.*
-Nem tudtam ott maradni csak úgy. Egyszerűen kell valami amit az ember csináljon, különben elveszti a józan eszét is. És onnan nagyon könnyű lecsúszni a lejtőn. Egyszerű városőrnek nem akartam állni, furcsa lett volna, ámbár az is egy szép dolog ne érts félre. Csak nem nekem való. Aztán erről meg mindig álmodoztam hogy legyen egy saját földem, hogy legyen otthonom és ne mindig csak laktanyák meg irodák meg sörszagú fogadók várjanak tudod? Így jött ez az ötlet. Aztán hogy ezután mi lesz...
*Megvonja vállát, Garsin láthatja hogy igazából Brox sem kevésbé elveszett, legfeljebb csak máshogyan mint ő.*
-Az én képességeimmel? Mire gondolsz? A füstfújásra?
*Fúj a pipájából egy jó nagy karikát az ég felé.*
-Mégis hol lenne a helye?
*Bredoc szeme egészen kikekerekedik Garsin válaszán.*
-Te már.. Arra is képes vagy?!
*Azért titkon reméli hogy csak tréfált vele, de igazából simán kinézi belőle hogy meg tudja csinálni. Meg aztán ő csak néhány varázslatról hallott, egyet-kettőt látott is de nem tudja hol vannak a korlátai és a határai a mágiának, már ha egyáltalán léteznek határai.*
-Itt bármikor szívesen látlak, de már az is nagy segítség ha van kihez szólnom.
*Igyekszik a kedvesebbik mosolyát elővenni, bár mostanság nem igazán volt alkalma gyakorolni.*
-De taníthatok is egy-két dolgot. Bár magam sem vagyok szakértő be kell vallanom.
*Zavarában belepiszkál a tűzke egy kicsit. Aztán pedig a zavarát el is felejti, mert öblösen röhögnie kell. Egyrészt a lány szavai miatt, másrészt talán az ital is rátesz egy lapáttal.*
-A soha ki nem fogyó erszény nekem is jöhet, szólj ha megtaláltad hol készítenek ilyesmit.
*Talán még egy könnycsepp is kiszökik szeméből. ~Mikor lett ilyen humoros? Jó így látni az biztos. Biztosan sokat használt neki az idő.~ Aztán kénytelenek rátérni a komolyabb kérdésekre, Bredoc pedig igyekszik a legjobb választ adni ami a tarsolyában van. Egy darabig nem is felel ismét, mindkettejükben vegyes emlékek törhetnek elő, a férfiban legalábbis biztos így van s ennek nyomán úgy véli, hogy a lányban is.*
-Ez maga az élet, kedvesem.
*Feleli keserédes arckifejezéssel. Aztán pedig kissé morcos pofát kénytelen vágni.*
-Ne tessék múlt időben beszélni! Igenis többre vagy képes és többre vagy hivatott! Ebben sosem szabad kételkedned.
*Dorgálja meg mint egy jó apa a bizonytalan gyermekét.*
-Nem tudtam ott maradni csak úgy. Egyszerűen kell valami amit az ember csináljon, különben elveszti a józan eszét is. És onnan nagyon könnyű lecsúszni a lejtőn. Egyszerű városőrnek nem akartam állni, furcsa lett volna, ámbár az is egy szép dolog ne érts félre. Csak nem nekem való. Aztán erről meg mindig álmodoztam hogy legyen egy saját földem, hogy legyen otthonom és ne mindig csak laktanyák meg irodák meg sörszagú fogadók várjanak tudod? Így jött ez az ötlet. Aztán hogy ezután mi lesz...
*Megvonja vállát, Garsin láthatja hogy igazából Brox sem kevésbé elveszett, legfeljebb csak máshogyan mint ő.*
-Az én képességeimmel? Mire gondolsz? A füstfújásra?
*Fúj a pipájából egy jó nagy karikát az ég felé.*
-Mégis hol lenne a helye?
4404. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-07-19 19:44:20
Üzenet elküldve: 2024-07-19 19:44:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Éber álmok//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Ha a nő ellenkezik is az elején, mégiscsak követi a házhoz, és ahogy egyre közeledik a kunyhóhoz egyre kevésbé érzi azt váratlanul ránehezedő, ólomsúlyú fáradtságot, ami az erdőben olyan hirtelen elkapta. Mintha a kunyhó űzné a hatását, bármi volt is az. A karjában a gyerekkel nem tud futni, de a léptei egyre céltudatosabbak, miközben keresztülvág a réten. A teraszhoz érve annak deszkáira fekteti a lányt, szótlanul nyugtázva csupán, mikor a hosszúéletű annak feje alá csúsztatja a tenyerét. Maga sem durván helyezi a fára, de nem veszi sértésnek a mozdulatot. Nem is elemzi részletesebben a dolgot, inkább vízért megy, hogy le tudják mosni a kölköt. Így nem vinné haza. Egyik hozzátartozóját sem kívánja feleslegesen riogatni a vérrel. Az, hogy megtisztítsák a nagyjától, belefér. Így a nőnek is hagy közben időt, hogy megnézhesse, hátha más sérülése is van a gyereknek, ami elsőre elkerülte a figyelmüket. Nem megmondani kívánja, mit csináljon a másik, csupán a legészszerűbb dolgot kéri, ahhoz a legészszerűbb módszert javasolva. Ő is megnézhetné a sebeket, de azontúl, hogy véreznek, nem sokat ért hozzájuk.
Az ajtón benyitva csak egy lépést kell tennie a reggel bevitt vödörért; felnyalábolja a fülénél fogva, bentről kerít hozzá egy tisztább rongyot, s már fordul is kifele a házból. Körbenéz a réten, ahogy kilép a tornácra. Nem gondolja feltétlenül olyan valós veszélynek, hogy bárki követte volna a lányt, főleg, hogy esetleg követné ide is, mint az elf, de elképzelhető. A fák vonalát nézi, miközben visszamegy a magára hagyott pároshoz, a közelükbe helyezve a vízzel teli vödröt, belelógatva a szélére a hirtelenjében talált világos vászondarabot, ami régen talán egy ing része lehetett. Nem reagál közben a nő szavaira. Ő is csak erre gondolt. Lemossák, és mennek. Ki tudja, mióta lehetett úton. Leguggol melléjük, megigazítva a vállán átvett íját. Végigtekint ő is a gyereken, de számára semmi újdonság nem látszik rajta.*
- Nem láttál rajta mást? *Pillant közben a mellette térdelő elf felé, a mostanra ismerősként üdvözölt vonásokra. Ha soha nem is értette meg teljesen, már nem küzd az érzés ellen. Feladta, beletörődött, vagy megtanult bízni a jó megérzéseiben is, talán maga sem tudja. Azt nem mondhatná, hogy nem örül valamelyest a másik jelenlétének.* - Mit keresel errefelé?
*A többi felmerülő, sürgetőbb kérdésére, aki felelhetne, alszik, és amíg ébren volt sem adott értékelhető válaszokat. A sötét vérben gurgulázó hangot nem számítja annak, s szívesebben feledné a megkettőzött képet is az elméje, amivel azóta sem jutott még dűlőre. A hosszúéletű viszont biztosan itt van, ébren van, és nagyon is alkalmas a válaszadásra. Nem vallat, de furcsa az egybeesés. Visszatekint közben a gyerekre, ha kell, kisegítve a nő munkáját, hogy aztán indulhassanak, bár a félszeme végig a házat körbeölelő réten pihen, ha szokatlan moccanna rajta.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Ha a nő ellenkezik is az elején, mégiscsak követi a házhoz, és ahogy egyre közeledik a kunyhóhoz egyre kevésbé érzi azt váratlanul ránehezedő, ólomsúlyú fáradtságot, ami az erdőben olyan hirtelen elkapta. Mintha a kunyhó űzné a hatását, bármi volt is az. A karjában a gyerekkel nem tud futni, de a léptei egyre céltudatosabbak, miközben keresztülvág a réten. A teraszhoz érve annak deszkáira fekteti a lányt, szótlanul nyugtázva csupán, mikor a hosszúéletű annak feje alá csúsztatja a tenyerét. Maga sem durván helyezi a fára, de nem veszi sértésnek a mozdulatot. Nem is elemzi részletesebben a dolgot, inkább vízért megy, hogy le tudják mosni a kölköt. Így nem vinné haza. Egyik hozzátartozóját sem kívánja feleslegesen riogatni a vérrel. Az, hogy megtisztítsák a nagyjától, belefér. Így a nőnek is hagy közben időt, hogy megnézhesse, hátha más sérülése is van a gyereknek, ami elsőre elkerülte a figyelmüket. Nem megmondani kívánja, mit csináljon a másik, csupán a legészszerűbb dolgot kéri, ahhoz a legészszerűbb módszert javasolva. Ő is megnézhetné a sebeket, de azontúl, hogy véreznek, nem sokat ért hozzájuk.
Az ajtón benyitva csak egy lépést kell tennie a reggel bevitt vödörért; felnyalábolja a fülénél fogva, bentről kerít hozzá egy tisztább rongyot, s már fordul is kifele a házból. Körbenéz a réten, ahogy kilép a tornácra. Nem gondolja feltétlenül olyan valós veszélynek, hogy bárki követte volna a lányt, főleg, hogy esetleg követné ide is, mint az elf, de elképzelhető. A fák vonalát nézi, miközben visszamegy a magára hagyott pároshoz, a közelükbe helyezve a vízzel teli vödröt, belelógatva a szélére a hirtelenjében talált világos vászondarabot, ami régen talán egy ing része lehetett. Nem reagál közben a nő szavaira. Ő is csak erre gondolt. Lemossák, és mennek. Ki tudja, mióta lehetett úton. Leguggol melléjük, megigazítva a vállán átvett íját. Végigtekint ő is a gyereken, de számára semmi újdonság nem látszik rajta.*
- Nem láttál rajta mást? *Pillant közben a mellette térdelő elf felé, a mostanra ismerősként üdvözölt vonásokra. Ha soha nem is értette meg teljesen, már nem küzd az érzés ellen. Feladta, beletörődött, vagy megtanult bízni a jó megérzéseiben is, talán maga sem tudja. Azt nem mondhatná, hogy nem örül valamelyest a másik jelenlétének.* - Mit keresel errefelé?
*A többi felmerülő, sürgetőbb kérdésére, aki felelhetne, alszik, és amíg ébren volt sem adott értékelhető válaszokat. A sötét vérben gurgulázó hangot nem számítja annak, s szívesebben feledné a megkettőzött képet is az elméje, amivel azóta sem jutott még dűlőre. A hosszúéletű viszont biztosan itt van, ébren van, és nagyon is alkalmas a válaszadásra. Nem vallat, de furcsa az egybeesés. Visszatekint közben a gyerekre, ha kell, kisegítve a nő munkáját, hogy aztán indulhassanak, bár a félszeme végig a házat körbeölelő réten pihen, ha szokatlan moccanna rajta.*
4403. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-07-18 23:49:40
Üzenet elküldve: 2024-07-18 23:49:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tilosban//
*A mosolya és megcsillanó tekintete elárulhatja, hogy kedvére van Brox kérése, már ami a mágikus bemutatót illeti. Mégis a fejét rázza.*
- Kicsit később. Még mindig elég furcsán érzem magamat attól az italtól. Nem szeretnék senkit sem véletlenül békává változtatni... - *Feleli vigyorogva. Persze, valójában nem tart tőle, hogy tényleg kárt okozhatna, csak amilyen álmos-nehéz most az elméje, nem sok kedve van megerőltetni. Jobban esik kicsit ráfeküdni erre a puha, gondtalan ködre, ami belepte.
Persze, a beszélgetés fenntartása is igényel gondolkodást, de nem olyan jellegű koncentrációt, mint a varázslás.*
- Hálás vagyok az ajánlatért, lehetséges, hogy élek is majd vele. Ha megmutatja, hogyan lehetnék itt a hasznára, biztosan van, amit meg tudnék tanulni a földművelésből vagy az állattartásból. - *Érti elsősorban munkaajánlatnak Bredoc szavait.*
- Most még maradt némi tartalékom, hogy néhány napig kihúzzam, de nekem valójában egy soha ki nem fogyó erszényre volna szükségem, ha folytatni akarom a tanulást. - *Jegyzi meg kesernyés félmosollyal.
Sajnálja, hogy úgy néz ki, Brox sem tud sokkal többet Gaerralos jelenlegi hollétéről és terveiről, mint ő. De van egy sejtése, hogy mestere is legalább akkora gondban lehet a jövőt illetően és a számításai is pont úgy keresztbe lettek húzva, mint az övéi.
Érdeklődve pillant fel, mikor Bredoc hirtelen várakozásra inti, majd föláll a tűztől. Aztán kissé felvonja szemöldökét, mikor kiderül, hogy ismét pálinka kerül a terítékre, de mondani nem mond semmi különöset, csak elveszi a pohárkát somolyogva.*
- Köszönöm. - *Némi kétkedéssel méregeti a tartalmát, de végül belekortyol, vagyis inkább épphogy csak belenyal. Valóban úgy találja, hogy ennek még némi gyümölcs íze is van, de egyelőre nem issza tovább, mert jobban érdekli a férfi válasza, amibe végre belekezd.
Ám sokat nem tud meg ebből sem és a csalódottsága - vagy nevezzük bárminek is ezt az érzést - sem csillapul. Aztán mikor Brox a zárszavaihoz ér, fölemlegetve a "bűneit", nincs ugyan gyakorlata abban, hogy reflexszerűen italba fojtsa az érzéseit, mégis úgy tűnhet, ahogy most szinte rögtön ajkához emeli a pohárkát és fölhajtja az maradék italt, hogy aztán egy fintor után, a férfi tekintetét kerülve hallgasson pár pillanatig.
Szerencséjére vádlói nem akadtak és bosszú, vagy annak ígérete sem érte utol mindeddig azért, amit tett, ahogy a törvény előtt sem kellett ezért felelnie. Hogy az őrség szolgálatában tényleg kiváltotta volna a "bűnét", amiért igazából nem is vonták felelősségre, mivel törvény előtt nem állt elő a tettével, arról is vannak kétségei. De valójában nem is ez volt a motivációja, hogy a kötelékbe álljon. Nem hisz benne, hogy a történteknek volna bármi feloldása, s még mindig nincs nap, hogy ne gondolna a múltra, de legalább nagyon igyekszik, hogy a jelenét ne befolyásolja. Erre a részletre így inkább nem is felel, csak megvárja, míg a gombóc a torkában fölenged és a kellemes hőhullám is végighalad rajta vagy kétszer, aztán szólal meg.*
- Én mégsem szabadnak érzem magamat, inkább csak elveszettnek. - *Sóhajt.*
- Még mindig nagyon hálás vagyok, amiért magával hozott és az Alakulatba fogadott. Amiért hitt bennem és velem is elhitette, hogy többet érek és többre vagyok képes, mint akkor gondoltam.
De ezért sem teljesen értem, hogy... magával mi történt? Hogy kerül ide, és meddig tervez így élni?
Mindig szabad döntést hagyott nekem, de erősen irányított afelé, hogy többre vagyok hivatott. De ha én többre vagyok hivatott, akkor maga is, vagy nem? A maga képességeinek sem itt van a helyük...
*A mosolya és megcsillanó tekintete elárulhatja, hogy kedvére van Brox kérése, már ami a mágikus bemutatót illeti. Mégis a fejét rázza.*
- Kicsit később. Még mindig elég furcsán érzem magamat attól az italtól. Nem szeretnék senkit sem véletlenül békává változtatni... - *Feleli vigyorogva. Persze, valójában nem tart tőle, hogy tényleg kárt okozhatna, csak amilyen álmos-nehéz most az elméje, nem sok kedve van megerőltetni. Jobban esik kicsit ráfeküdni erre a puha, gondtalan ködre, ami belepte.
Persze, a beszélgetés fenntartása is igényel gondolkodást, de nem olyan jellegű koncentrációt, mint a varázslás.*
- Hálás vagyok az ajánlatért, lehetséges, hogy élek is majd vele. Ha megmutatja, hogyan lehetnék itt a hasznára, biztosan van, amit meg tudnék tanulni a földművelésből vagy az állattartásból. - *Érti elsősorban munkaajánlatnak Bredoc szavait.*
- Most még maradt némi tartalékom, hogy néhány napig kihúzzam, de nekem valójában egy soha ki nem fogyó erszényre volna szükségem, ha folytatni akarom a tanulást. - *Jegyzi meg kesernyés félmosollyal.
Sajnálja, hogy úgy néz ki, Brox sem tud sokkal többet Gaerralos jelenlegi hollétéről és terveiről, mint ő. De van egy sejtése, hogy mestere is legalább akkora gondban lehet a jövőt illetően és a számításai is pont úgy keresztbe lettek húzva, mint az övéi.
Érdeklődve pillant fel, mikor Bredoc hirtelen várakozásra inti, majd föláll a tűztől. Aztán kissé felvonja szemöldökét, mikor kiderül, hogy ismét pálinka kerül a terítékre, de mondani nem mond semmi különöset, csak elveszi a pohárkát somolyogva.*
- Köszönöm. - *Némi kétkedéssel méregeti a tartalmát, de végül belekortyol, vagyis inkább épphogy csak belenyal. Valóban úgy találja, hogy ennek még némi gyümölcs íze is van, de egyelőre nem issza tovább, mert jobban érdekli a férfi válasza, amibe végre belekezd.
Ám sokat nem tud meg ebből sem és a csalódottsága - vagy nevezzük bárminek is ezt az érzést - sem csillapul. Aztán mikor Brox a zárszavaihoz ér, fölemlegetve a "bűneit", nincs ugyan gyakorlata abban, hogy reflexszerűen italba fojtsa az érzéseit, mégis úgy tűnhet, ahogy most szinte rögtön ajkához emeli a pohárkát és fölhajtja az maradék italt, hogy aztán egy fintor után, a férfi tekintetét kerülve hallgasson pár pillanatig.
Szerencséjére vádlói nem akadtak és bosszú, vagy annak ígérete sem érte utol mindeddig azért, amit tett, ahogy a törvény előtt sem kellett ezért felelnie. Hogy az őrség szolgálatában tényleg kiváltotta volna a "bűnét", amiért igazából nem is vonták felelősségre, mivel törvény előtt nem állt elő a tettével, arról is vannak kétségei. De valójában nem is ez volt a motivációja, hogy a kötelékbe álljon. Nem hisz benne, hogy a történteknek volna bármi feloldása, s még mindig nincs nap, hogy ne gondolna a múltra, de legalább nagyon igyekszik, hogy a jelenét ne befolyásolja. Erre a részletre így inkább nem is felel, csak megvárja, míg a gombóc a torkában fölenged és a kellemes hőhullám is végighalad rajta vagy kétszer, aztán szólal meg.*
- Én mégsem szabadnak érzem magamat, inkább csak elveszettnek. - *Sóhajt.*
- Még mindig nagyon hálás vagyok, amiért magával hozott és az Alakulatba fogadott. Amiért hitt bennem és velem is elhitette, hogy többet érek és többre vagyok képes, mint akkor gondoltam.
De ezért sem teljesen értem, hogy... magával mi történt? Hogy kerül ide, és meddig tervez így élni?
Mindig szabad döntést hagyott nekem, de erősen irányított afelé, hogy többre vagyok hivatott. De ha én többre vagyok hivatott, akkor maga is, vagy nem? A maga képességeinek sem itt van a helyük...
4402. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-07-18 18:48:53
Üzenet elküldve: 2024-07-18 18:48:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 149
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 149
Játékstílus: Vakmerő
//Tilosban//
*Az exparancsnok megkapja a megerőstést a kérdésére, s nem is vonja kétsége Garsin szavát. Ha azt mondja akkor biztosan úgy volt. Ő maga egészen másra emlékszik, máshogy emlékszik a dolgokra. Talán csak más-más a fontos nekik, ami jobban megragad. Fene se tudja. Azért valóban érdekes a sors iróniája, hogy végül tényleg itt kötött ki egy földdel a feneke alatt. Az is meglehet hogy Eeyr vezette ide élete útját, és a véletlennek meg a sorsnak semmi köze hozzá. ~Talán egy másik alkalomadtán ezt is kibeszéljük.~ Csak mosolyog a lányra és nem zavarja meg azt a mágustorony kifejtésében. Mert egyébként meg arra is nagyon kíváncsi.*
-Na és mit tanultál? Nem mutatsz az öregnek valamit?
*Kacsint a lányra és szélesre húzza zsivány vigyorát. Akár egy kíváncsi gyermek.*
-Á az a frána pénz. Tényleg, hogy állsz? Adjak kölcsön? Tudod nekem több van mint amire szükségem van, aztán itt úgyis van elég dolgom a földeken. Kérlek, ne szabadkozz ha jól jönne.
*Nem is igen tud mit kezdeni az aranyával amúgysem, a dolgokat már rendbe rakta és az állatokra hogy elkezdje tartani jóformán már félretette a hatok alatt. A szagra Brox egyébként nem figyel fel, valószínűleg a sok pipázástól a szaglása nem olyan éles mint a legtöbb embernek, de azért együttérzően biccent.*
-No azt én sem tudom hogy mi lett Gaerralossal, úgy hallottam legutóbb hogy mindenféle mágikus kutatásokat szeretne végezni, lehet hogy most lesz rá ideje.
*Megvakarja a fejét, mert érzi hogy olyan talajra tévedtek ahol igazán jó válaszai nincsenek. Mondjuk abban sem biztos hogy létezik az a válasz, ami ilyenkor jó lehet. Vagy ami Garsin érzéseit kielégítené.*
-Na várj.
*Mondja mielőtt felelne a kérdésre, majd rácsap a térdére és felpattan ültéből. A kutya is felkapja fejét, de egy intéssel jelzi neki gazdája, hogy maradjon ott ahol van. A tűz még ropog, a férfi pedig a pár pillanat után egy üveggel jön ki a házból.*
-Ez normális ital, nem ilyen borzalmas lötty mint amaz.
*Int fejével az ork irányába.*
-Valamelyik gazdától vettem itt a közelben, nagyon finom, édes szőlő pálinka. Tessék.
*Nem kérdezi meg kér-e, reméli hogy elhiszi neki hogy ez tényleg jobb lesz. Úgyhogy két pohárba önt, s az egyiket Garsin mellé teszi, a másikat pedig lehúzza és hümmög egyet elégedettségében.*
-Nem tudom mi történt.
*Feleli végül a kérdésre. Ami persze csak félig igaz.*
-Én magam sem tudok túl sokat, hogy nem volt szükség már a szolgálatainkra, vagy nem végeztük jól a munkánkat, vagy csak másféle szervezés alá került a város védelme és ennek nyomán született a döntés?
*Dob egy kisebb hasábot a tűzre.*
-Fogalmam sincs. De azért nem venném a helyedben magadra, ha valakivel volt is bajuk az csak én lehetek, hisz minden az én felelősségem mint vezető. Meg aztán amúgy is csak egy munka volt.
*Feleli hamis mosollyal ahogy a lányra pillant, majd visszaejti tekintetét a lángokra.*
-Jó tapasztalat volt neked, most már tényleg szabad vagy tudod? Megszolgáltad minden búnödet.
*Emlékszik hogy milyen kegyetlenül elbánt korábban az élet a lánnyal, és hogy milyen vádakkal illették, még úgy is hogy egyébként ha Bredoc ott lett volna, sosem vádolják meg.*
*Az exparancsnok megkapja a megerőstést a kérdésére, s nem is vonja kétsége Garsin szavát. Ha azt mondja akkor biztosan úgy volt. Ő maga egészen másra emlékszik, máshogy emlékszik a dolgokra. Talán csak más-más a fontos nekik, ami jobban megragad. Fene se tudja. Azért valóban érdekes a sors iróniája, hogy végül tényleg itt kötött ki egy földdel a feneke alatt. Az is meglehet hogy Eeyr vezette ide élete útját, és a véletlennek meg a sorsnak semmi köze hozzá. ~Talán egy másik alkalomadtán ezt is kibeszéljük.~ Csak mosolyog a lányra és nem zavarja meg azt a mágustorony kifejtésében. Mert egyébként meg arra is nagyon kíváncsi.*
-Na és mit tanultál? Nem mutatsz az öregnek valamit?
*Kacsint a lányra és szélesre húzza zsivány vigyorát. Akár egy kíváncsi gyermek.*
-Á az a frána pénz. Tényleg, hogy állsz? Adjak kölcsön? Tudod nekem több van mint amire szükségem van, aztán itt úgyis van elég dolgom a földeken. Kérlek, ne szabadkozz ha jól jönne.
*Nem is igen tud mit kezdeni az aranyával amúgysem, a dolgokat már rendbe rakta és az állatokra hogy elkezdje tartani jóformán már félretette a hatok alatt. A szagra Brox egyébként nem figyel fel, valószínűleg a sok pipázástól a szaglása nem olyan éles mint a legtöbb embernek, de azért együttérzően biccent.*
-No azt én sem tudom hogy mi lett Gaerralossal, úgy hallottam legutóbb hogy mindenféle mágikus kutatásokat szeretne végezni, lehet hogy most lesz rá ideje.
*Megvakarja a fejét, mert érzi hogy olyan talajra tévedtek ahol igazán jó válaszai nincsenek. Mondjuk abban sem biztos hogy létezik az a válasz, ami ilyenkor jó lehet. Vagy ami Garsin érzéseit kielégítené.*
-Na várj.
*Mondja mielőtt felelne a kérdésre, majd rácsap a térdére és felpattan ültéből. A kutya is felkapja fejét, de egy intéssel jelzi neki gazdája, hogy maradjon ott ahol van. A tűz még ropog, a férfi pedig a pár pillanat után egy üveggel jön ki a házból.*
-Ez normális ital, nem ilyen borzalmas lötty mint amaz.
*Int fejével az ork irányába.*
-Valamelyik gazdától vettem itt a közelben, nagyon finom, édes szőlő pálinka. Tessék.
*Nem kérdezi meg kér-e, reméli hogy elhiszi neki hogy ez tényleg jobb lesz. Úgyhogy két pohárba önt, s az egyiket Garsin mellé teszi, a másikat pedig lehúzza és hümmög egyet elégedettségében.*
-Nem tudom mi történt.
*Feleli végül a kérdésre. Ami persze csak félig igaz.*
-Én magam sem tudok túl sokat, hogy nem volt szükség már a szolgálatainkra, vagy nem végeztük jól a munkánkat, vagy csak másféle szervezés alá került a város védelme és ennek nyomán született a döntés?
*Dob egy kisebb hasábot a tűzre.*
-Fogalmam sincs. De azért nem venném a helyedben magadra, ha valakivel volt is bajuk az csak én lehetek, hisz minden az én felelősségem mint vezető. Meg aztán amúgy is csak egy munka volt.
*Feleli hamis mosollyal ahogy a lányra pillant, majd visszaejti tekintetét a lángokra.*
-Jó tapasztalat volt neked, most már tényleg szabad vagy tudod? Megszolgáltad minden búnödet.
*Emlékszik hogy milyen kegyetlenül elbánt korábban az élet a lánnyal, és hogy milyen vádakkal illették, még úgy is hogy egyébként ha Bredoc ott lett volna, sosem vádolják meg.*
4401. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-07-18 09:54:23
Üzenet elküldve: 2024-07-18 09:54:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 164
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 164
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Éber álmok//
*Valamelyest alábbhagy az aggodalom, mikor végre hallhatja a hegyes füleivel, hogy nem akar bemenni a házba a férfi. A cél hát Szántóvég lesz, legyen bárhol. De akkor miért a lak felé veszik az irányt? Nem tud még mindig olyan tisztán gondolkodni, mint kellene, a határozottsága némileg szertefoszlott, amit ha most tudna értelmezni, nem volna képes hová tenni. Esetleg a növény kellemetlen hatásának tudhatná be, de az csak tompít, nem pedig megmásít. Talán Kyr magabiztossága teszi. És egyébként is, ez az ő terepe. Nem tehet hát mást, mint követi egészen a teraszig, majd ahogy leteszi a férfi annak padlójára az alélt gyermeket, a feje alá csúsztatja tenyerét, hogy amikor a földet éri majd, ne koppanhasson egy egészen aprót sem. Közben már meg sem szólal, még mindig elég érzékenyen érinti a figyelmetlensége, ott lesz hát résen inkább, ahol tud. Az aranyakkal követi Kyr útját, ahogy belép az ajtón. Tekintete viszont merevebbé válik a szokásosnál, az utasítás hatására. Nem szereti, ha megmondják mit csináljon. Szerencsére nem azt mondta meg, hogy hogyan, így nem mászik bele semerre nem tartó felesleges vitákba. Pedig szeretne. Feszült. Csak nyel egyet, majd a leánnyal köti le inkább a figyelmét, amit most minden zavar. Még az a szép táj is, ami köröttük van. Az elméje legalább már jobbára tiszta.
Ismét végig simít a homlokán, az arcán, megpróbálja kihúzni szája közül a maradék fátylat. Már nem látja, hogy vér csörgedezne ajkai közül, így nem kockáztatná, hogy majd attól fullad meg. Tüzetesen nézi végig az esetleges felületi sérüléseket, amiket a fák és bokrok okozhattak neki menekülés közben, a lábakat, majd végül a sebesre kopott talpat, ami az egyetlen része, amitől még az ő szíve is egy kicsit összeszorul. Mennyire nem lehet érezni az ilyesmit, miközben valaki az életéért küzd, amikor menekül. És mennyire fog fájni, ha végre magához tér... minden egyes lépés.
Újra a félvér irányába tekint, már várja, hogy visszaérjen, pedig alig pár méterre ment. Nincs sok idejük, de meg akarja tisztítani, legalább a talpakat.*
- Letisztítom egy kicsit. Aztán vihetjük.
*Mondja ott, mellette térdelve, mikor amaz visszatér. És nem is húzza sokáig a maradást, ha rajta múlik néhány röpke perc után már indulhatnak is. Nem úgy tűnik, mint aki egyhamar magához fog térni.*
*Valamelyest alábbhagy az aggodalom, mikor végre hallhatja a hegyes füleivel, hogy nem akar bemenni a házba a férfi. A cél hát Szántóvég lesz, legyen bárhol. De akkor miért a lak felé veszik az irányt? Nem tud még mindig olyan tisztán gondolkodni, mint kellene, a határozottsága némileg szertefoszlott, amit ha most tudna értelmezni, nem volna képes hová tenni. Esetleg a növény kellemetlen hatásának tudhatná be, de az csak tompít, nem pedig megmásít. Talán Kyr magabiztossága teszi. És egyébként is, ez az ő terepe. Nem tehet hát mást, mint követi egészen a teraszig, majd ahogy leteszi a férfi annak padlójára az alélt gyermeket, a feje alá csúsztatja tenyerét, hogy amikor a földet éri majd, ne koppanhasson egy egészen aprót sem. Közben már meg sem szólal, még mindig elég érzékenyen érinti a figyelmetlensége, ott lesz hát résen inkább, ahol tud. Az aranyakkal követi Kyr útját, ahogy belép az ajtón. Tekintete viszont merevebbé válik a szokásosnál, az utasítás hatására. Nem szereti, ha megmondják mit csináljon. Szerencsére nem azt mondta meg, hogy hogyan, így nem mászik bele semerre nem tartó felesleges vitákba. Pedig szeretne. Feszült. Csak nyel egyet, majd a leánnyal köti le inkább a figyelmét, amit most minden zavar. Még az a szép táj is, ami köröttük van. Az elméje legalább már jobbára tiszta.
Ismét végig simít a homlokán, az arcán, megpróbálja kihúzni szája közül a maradék fátylat. Már nem látja, hogy vér csörgedezne ajkai közül, így nem kockáztatná, hogy majd attól fullad meg. Tüzetesen nézi végig az esetleges felületi sérüléseket, amiket a fák és bokrok okozhattak neki menekülés közben, a lábakat, majd végül a sebesre kopott talpat, ami az egyetlen része, amitől még az ő szíve is egy kicsit összeszorul. Mennyire nem lehet érezni az ilyesmit, miközben valaki az életéért küzd, amikor menekül. És mennyire fog fájni, ha végre magához tér... minden egyes lépés.
Újra a félvér irányába tekint, már várja, hogy visszaérjen, pedig alig pár méterre ment. Nincs sok idejük, de meg akarja tisztítani, legalább a talpakat.*
- Letisztítom egy kicsit. Aztán vihetjük.
*Mondja ott, mellette térdelve, mikor amaz visszatér. És nem is húzza sokáig a maradást, ha rajta múlik néhány röpke perc után már indulhatnak is. Nem úgy tűnik, mint aki egyhamar magához fog térni.*
4400. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-07-17 13:33:08
Üzenet elküldve: 2024-07-17 13:33:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 486
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 486
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Éber álmok//
*Az arca elé kapja karját egy pillanatra, hogy a disznó által felvert por lehetőleg ne vakítsa meg, de még így félig hunyorogva is sikerül elkapnia az állatot az utolsó minutumban.
Valószínűleg akinek az az eszement gondolata támad, hogy városőrnek áll, annak nem épp egy ilyen jelenet játszódik le a fejében a köpenyesek dicsőséges munkáját elképzelve. Az őrmesternek sem ezek voltak az elgondolásai, de már az évek alatt megtanulta mennyi képtelen helyzetet sodor elé a városőri munka. A malackergetés nem is lóg ki olyannyira ezek sorából.
Az állat nem adja magát egykönnyen, de hát nem is valami hűséges öleb, hogy húségesen szót fogadjon a gazdájának. Hajtja az életösztön, amivel küzdeni azért nem kis energiát igényel, az elf minden erejével szorítja, hogy el ne szeleljen ismét míg gazdája megérkezik. Érkezik, de igazán ráérősen teszi ezt, nem sokon múlik, hogy Nae rá ne kiáltson a pillanat hevében tétlenkedését meglehetősen bosszankodva figyelve. Nem volna azonban bölcs ilyen hévvel bemutatkozni.
A paraszt, ahogy kifújja magát szerencsére végre átveszi a malacot, a városőr pedig kezével igyekszik kiseperni a por maradékát arcából. Hogy mennyire rohadtul utálja a vidéket...*
- Magának is jó napot *emeli pillantását a hálátlan férfira. Még egy nyavalyás köszönömöt sem bírt kipréselni a száján. De azért készségesen, hezitálás nélkül felel a kérdésre.* - Nem bizony. Azért jöttem, mert némi dudvára volna szükségem *itt egy sokatmondó pillantást vet a másikra, úgy véli, érteni fogja. Elvégre a környéken máshol nem termesztenek hodarilt, más miatt nem is nagyon hiszi, hogy valakit erre enne a fene.* - Tud segíteni esetleg, hogy kit kellene keresnem?
*Az arca elé kapja karját egy pillanatra, hogy a disznó által felvert por lehetőleg ne vakítsa meg, de még így félig hunyorogva is sikerül elkapnia az állatot az utolsó minutumban.
Valószínűleg akinek az az eszement gondolata támad, hogy városőrnek áll, annak nem épp egy ilyen jelenet játszódik le a fejében a köpenyesek dicsőséges munkáját elképzelve. Az őrmesternek sem ezek voltak az elgondolásai, de már az évek alatt megtanulta mennyi képtelen helyzetet sodor elé a városőri munka. A malackergetés nem is lóg ki olyannyira ezek sorából.
Az állat nem adja magát egykönnyen, de hát nem is valami hűséges öleb, hogy húségesen szót fogadjon a gazdájának. Hajtja az életösztön, amivel küzdeni azért nem kis energiát igényel, az elf minden erejével szorítja, hogy el ne szeleljen ismét míg gazdája megérkezik. Érkezik, de igazán ráérősen teszi ezt, nem sokon múlik, hogy Nae rá ne kiáltson a pillanat hevében tétlenkedését meglehetősen bosszankodva figyelve. Nem volna azonban bölcs ilyen hévvel bemutatkozni.
A paraszt, ahogy kifújja magát szerencsére végre átveszi a malacot, a városőr pedig kezével igyekszik kiseperni a por maradékát arcából. Hogy mennyire rohadtul utálja a vidéket...*
- Magának is jó napot *emeli pillantását a hálátlan férfira. Még egy nyavalyás köszönömöt sem bírt kipréselni a száján. De azért készségesen, hezitálás nélkül felel a kérdésre.* - Nem bizony. Azért jöttem, mert némi dudvára volna szükségem *itt egy sokatmondó pillantást vet a másikra, úgy véli, érteni fogja. Elvégre a környéken máshol nem termesztenek hodarilt, más miatt nem is nagyon hiszi, hogy valakit erre enne a fene.* - Tud segíteni esetleg, hogy kit kellene keresnem?
4399. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-07-14 23:27:19
Üzenet elküldve: 2024-07-14 23:27:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tilosban//
*Nincs kimondottan meglepve, hogy kérdésével fején találta a szöget, de azért mégis jót derül a helyzeten, különösen, hogy Bredoc is elneveti magát. Szegény Cagon jókra bízta a híre továbbvitelét!
Majd elcsendesülnek kicsit, ahogy kettesben maradnak. Talán a tücskök ciripelése és a tűz pattogása még idillibbé teszik a hangulatot.
Mikor végül megszólal, részben a múltat idézve, s Bredoc erre kétkedőn felel, biccentve erősíti meg, hogy úgy volt köztük az a beszélgetés, ahogy mondta. Néhány részlet az "új életéből" - annak kezdetéről is - úgy él benne, mintha csak tegnap történt volna, s ezek között kétségkívül ott van az a nap is, mikor először jött a városba, Bredoc mögött ülve a lovon, fájó üleppel. Azóta szerencsére a lovaglásban is sokat fejlődött...
Kíváncsian hallgatja Brox "elkalandozását" is, bízva benne, hogy olyasmik is szóba kerülnek, amik kimondatlan kérdéseit megválaszolnák, ám ez várat magára. Helyette a férfi rá irányítja a figyelmet, de Garsin csak a vállát vonja.*
- Mindig kicsit furcsa. Mint a mágia maga. - *Nyilatkozza a toronyról.*
- Tudtam valamennyit haladni a tanulmányaimmal, de túl gyorsan kifogytam a pénzből és most nem élhetem fel a tartalékaimat. - *Nem magyarázza, miért, mindketten tudják ennek hátterét.*
- Úgyhogy tegnap hazajöttem. Pocsék idő volt a hazaúton, elkapott a vihar, elhasaltam a mocsárban. Én már nem érzem magamon, de ha dög szagom van, ím a magyarázat. - *Közli nagyvonalúan, de úgy sejti, az ingovány bűze helyett most már inkább csak a saját izzadtságától lehet szagos, legalábbis nagyon igyekezett, hogy kiáztassa magából a mocsárlé aromáját és hidegét.*
- Gaerralost sem találtam már tegnap, sem ma reggel a kaszárnyában, nem tudom, ő mihez kezd. De akartam valakivel beszélni, aki lehetett már hasonló helyzetben. Úgyhogy jöttem... magához. Reméltem, hogy megtalálom. Lehet inkább munkát kellett volna már ma keresnem, de fogalmam sincs, merre induljak. Meg bevallom, nem is teljesen értem, hogy... mi történt? Magával? Az alakulattal? Hogy jutott ide? Miért? - *A végére talán némi számonkérés is fölsejlik hangjában, ami talán nem teljesen jogos, de ő kapni _akar_ valami magyarázatot mindarra, ami történik.*
*Nincs kimondottan meglepve, hogy kérdésével fején találta a szöget, de azért mégis jót derül a helyzeten, különösen, hogy Bredoc is elneveti magát. Szegény Cagon jókra bízta a híre továbbvitelét!
Majd elcsendesülnek kicsit, ahogy kettesben maradnak. Talán a tücskök ciripelése és a tűz pattogása még idillibbé teszik a hangulatot.
Mikor végül megszólal, részben a múltat idézve, s Bredoc erre kétkedőn felel, biccentve erősíti meg, hogy úgy volt köztük az a beszélgetés, ahogy mondta. Néhány részlet az "új életéből" - annak kezdetéről is - úgy él benne, mintha csak tegnap történt volna, s ezek között kétségkívül ott van az a nap is, mikor először jött a városba, Bredoc mögött ülve a lovon, fájó üleppel. Azóta szerencsére a lovaglásban is sokat fejlődött...
Kíváncsian hallgatja Brox "elkalandozását" is, bízva benne, hogy olyasmik is szóba kerülnek, amik kimondatlan kérdéseit megválaszolnák, ám ez várat magára. Helyette a férfi rá irányítja a figyelmet, de Garsin csak a vállát vonja.*
- Mindig kicsit furcsa. Mint a mágia maga. - *Nyilatkozza a toronyról.*
- Tudtam valamennyit haladni a tanulmányaimmal, de túl gyorsan kifogytam a pénzből és most nem élhetem fel a tartalékaimat. - *Nem magyarázza, miért, mindketten tudják ennek hátterét.*
- Úgyhogy tegnap hazajöttem. Pocsék idő volt a hazaúton, elkapott a vihar, elhasaltam a mocsárban. Én már nem érzem magamon, de ha dög szagom van, ím a magyarázat. - *Közli nagyvonalúan, de úgy sejti, az ingovány bűze helyett most már inkább csak a saját izzadtságától lehet szagos, legalábbis nagyon igyekezett, hogy kiáztassa magából a mocsárlé aromáját és hidegét.*
- Gaerralost sem találtam már tegnap, sem ma reggel a kaszárnyában, nem tudom, ő mihez kezd. De akartam valakivel beszélni, aki lehetett már hasonló helyzetben. Úgyhogy jöttem... magához. Reméltem, hogy megtalálom. Lehet inkább munkát kellett volna már ma keresnem, de fogalmam sincs, merre induljak. Meg bevallom, nem is teljesen értem, hogy... mi történt? Magával? Az alakulattal? Hogy jutott ide? Miért? - *A végére talán némi számonkérés is fölsejlik hangjában, ami talán nem teljesen jogos, de ő kapni _akar_ valami magyarázatot mindarra, ami történik.*
4398. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-07-14 12:23:48
Üzenet elküldve: 2024-07-14 12:23:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Éber álmok//
*A határozottság, ami a hangjában olyan egyértelműnek tűnik nehezen jut el még a saját lábaihoz is. Általában büszke arra, hogy ura a testének, hogy az nem tesz mást, nem hajlik meg más akarata előtt, mint ami a sajátja, most mégis egymásnak feszülnek a fogai, ahogy az ellenetartó izmokkal küzd. Mint azokban az álmokban, amikben mintha homokban futna, vagy víz alatt, nehezek a végtagjai. Az agyában tiszta volt a parancs abban a pillanatban, hogy kimondta, de fakul, ahogyan a másodpercekkel tovább visszhangzik a fejében a saját hangja. Mégis ez az egyetlen módja, hogy fogódzót találjon, a saját elhatározása, amihez tartani szokta magát. Lassan, de biztosan viszik a súlyosnak ható léptek a ház felé, amit otthonaként ismer, az erdőből, amit szintén. Most mégsem kérdés, hogy melyiket tartja biztonságosabbnak.
Nem reagál a növény kérdésére, mert mint olyat, nem fogta még fel, hogy a 'réti ármány' azt a kis sárga virágot takarná. Hogy a tudatára ereszkedő, ködszerű fáradtság, vagy a saját csekély értelme gátolja ebben, jelenleg eldönthetetlen kérdés. A nő újabb szavaira viszont már bosszúsan mordul fel. Ki ő, hogy számonkérje. És pont most, amikor olyan nehezen mozdulnak a gondolataik. Amikor a legvédtelenebbek.*
- Nem viszem be.
*A ház a biztos pont, ameddig ellát. Ha nem tud józanul tervezni, akkor pedig az egyetlen logikus lépés jelen helyzetben. Ott kint nem maradhattak, ilyen állapotban tovább sem mehettek. Nem érti az ellenkezést, csak bosszantja. Ha valaki követte a lányt, s figyeli őket, amúgy is tudnia kell a lakról. Hogy odamennek, vagy sem, részletkérdés.*
- Át fogjuk vinni Szántóvégre.
*Zárja még rövidre a további ellenkező szavakat az elf részéről, miközben a réten már egyenesen a kunyhó felé tart. Könnyedebbek a léptek, könnyebb a súly, ahogy távolodik a sűrűből. Nem rohan, de nem is érzi már, hogy magához húzná a föld.
A teraszhoz érve annak padlójára fekteti le a kezeiből a gyereket, óvatosan engedve ki a karjai közül az alvó alakját. Nem viszi be, mert nincs szükség rá. Idekint, ha szem előtt is vannak, legalább ők is ugyanúgy látják a ház körüli nyílt teret. Ha az üldöző itt is van még, észrevétlen nem maradhat, ha ide is követné őket.*
- Nézd meg, hogy nincs-e más baja. Hozok vizet.
*Ellép a lánytól, odaengedve mellé a nőt, miközben maga az ajtó felé indul, hogy kihozza a kandalló mellől azt a vödör vizet, amit nem olyan régen, még indulás előtt vitt be. Ő nem orvos, a legalapvetőbb sebeket primitíven ellátja ugyan, ha kell, de kettejük közül jobban bízik a hosszúéletűben az ilyesmi dolgok kapcsán.*
*A határozottság, ami a hangjában olyan egyértelműnek tűnik nehezen jut el még a saját lábaihoz is. Általában büszke arra, hogy ura a testének, hogy az nem tesz mást, nem hajlik meg más akarata előtt, mint ami a sajátja, most mégis egymásnak feszülnek a fogai, ahogy az ellenetartó izmokkal küzd. Mint azokban az álmokban, amikben mintha homokban futna, vagy víz alatt, nehezek a végtagjai. Az agyában tiszta volt a parancs abban a pillanatban, hogy kimondta, de fakul, ahogyan a másodpercekkel tovább visszhangzik a fejében a saját hangja. Mégis ez az egyetlen módja, hogy fogódzót találjon, a saját elhatározása, amihez tartani szokta magát. Lassan, de biztosan viszik a súlyosnak ható léptek a ház felé, amit otthonaként ismer, az erdőből, amit szintén. Most mégsem kérdés, hogy melyiket tartja biztonságosabbnak.
Nem reagál a növény kérdésére, mert mint olyat, nem fogta még fel, hogy a 'réti ármány' azt a kis sárga virágot takarná. Hogy a tudatára ereszkedő, ködszerű fáradtság, vagy a saját csekély értelme gátolja ebben, jelenleg eldönthetetlen kérdés. A nő újabb szavaira viszont már bosszúsan mordul fel. Ki ő, hogy számonkérje. És pont most, amikor olyan nehezen mozdulnak a gondolataik. Amikor a legvédtelenebbek.*
- Nem viszem be.
*A ház a biztos pont, ameddig ellát. Ha nem tud józanul tervezni, akkor pedig az egyetlen logikus lépés jelen helyzetben. Ott kint nem maradhattak, ilyen állapotban tovább sem mehettek. Nem érti az ellenkezést, csak bosszantja. Ha valaki követte a lányt, s figyeli őket, amúgy is tudnia kell a lakról. Hogy odamennek, vagy sem, részletkérdés.*
- Át fogjuk vinni Szántóvégre.
*Zárja még rövidre a további ellenkező szavakat az elf részéről, miközben a réten már egyenesen a kunyhó felé tart. Könnyedebbek a léptek, könnyebb a súly, ahogy távolodik a sűrűből. Nem rohan, de nem is érzi már, hogy magához húzná a föld.
A teraszhoz érve annak padlójára fekteti le a kezeiből a gyereket, óvatosan engedve ki a karjai közül az alvó alakját. Nem viszi be, mert nincs szükség rá. Idekint, ha szem előtt is vannak, legalább ők is ugyanúgy látják a ház körüli nyílt teret. Ha az üldöző itt is van még, észrevétlen nem maradhat, ha ide is követné őket.*
- Nézd meg, hogy nincs-e más baja. Hozok vizet.
*Ellép a lánytól, odaengedve mellé a nőt, miközben maga az ajtó felé indul, hogy kihozza a kandalló mellől azt a vödör vizet, amit nem olyan régen, még indulás előtt vitt be. Ő nem orvos, a legalapvetőbb sebeket primitíven ellátja ugyan, ha kell, de kettejük közül jobban bízik a hosszúéletűben az ilyesmi dolgok kapcsán.*
4397. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-07-13 05:34:34
Üzenet elküldve: 2024-07-13 05:34:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Éber álmok//
*Annak idején a kolostorban sok testvér foglalkozott a gyógyhatású növényekkel és magával a gyógyítással is. Sok mindennel egyetemben. Valamennyi Xou-ra is ráragadt ebből a tudásból, de a hodaril nem képezte részét ennek. Ha volt is róla feljegyzés valamelyik tekercsben, de a szerzetesek nem tartották olyan fontosnak, hogy olvassanak róla vagy hogy megismertessék a fiatalokat vele. Így még annak a neve se mond semmit a férfinek. A kapott kérdésre egykedvűen válaszol.*
-Nem tudom.
*Ahogy mondta nincs tisztában se a falu nevével, sem pedig, hogy hol található. Sőt, még azt se tudja pontosan miért is kell neki megtalálnia, azt a helyet. Mindenesetre ahogy a másik elmondja neki, hogy ő is onnan származik és felajánlja, hogy mehetnének együtt a férfiben valami furcsa megérzés támad, amit még nem tud hova tenni. Mintha ez túl egyszerű lenne. Alig kezdte el keresni, azt az álombéli helyet egyből talált valakit, aki egyenesen onnan jött és el tudja vezetni oda. Mintha nem véletlen lenne. Egy pillanatra felmerül benne a gyanú, hogy álmodik, de aztán elveti a gondolatot. Ha álmodna akkor abban a pillanatban, hogy észreveszi, hogy álmodik máris felébredne. Viszont nem így történik. Ezek alapján nem álmodik. Ahogy ezeket a gondolatokat végigfuttatja szoborszerűen mozdulatlan ábrázata mögött, lassan bólint egyet a neki szegezett kérdésre.*
-Rendben.
*Akármilyen gyanúsan kézenfekvő megoldásnak is tűnik ez, de a lány nem tűnik veszélyesnek számára. Ha mégis az volna valószínűleg el tudna bánni vele.*
*Annak idején a kolostorban sok testvér foglalkozott a gyógyhatású növényekkel és magával a gyógyítással is. Sok mindennel egyetemben. Valamennyi Xou-ra is ráragadt ebből a tudásból, de a hodaril nem képezte részét ennek. Ha volt is róla feljegyzés valamelyik tekercsben, de a szerzetesek nem tartották olyan fontosnak, hogy olvassanak róla vagy hogy megismertessék a fiatalokat vele. Így még annak a neve se mond semmit a férfinek. A kapott kérdésre egykedvűen válaszol.*
-Nem tudom.
*Ahogy mondta nincs tisztában se a falu nevével, sem pedig, hogy hol található. Sőt, még azt se tudja pontosan miért is kell neki megtalálnia, azt a helyet. Mindenesetre ahogy a másik elmondja neki, hogy ő is onnan származik és felajánlja, hogy mehetnének együtt a férfiben valami furcsa megérzés támad, amit még nem tud hova tenni. Mintha ez túl egyszerű lenne. Alig kezdte el keresni, azt az álombéli helyet egyből talált valakit, aki egyenesen onnan jött és el tudja vezetni oda. Mintha nem véletlen lenne. Egy pillanatra felmerül benne a gyanú, hogy álmodik, de aztán elveti a gondolatot. Ha álmodna akkor abban a pillanatban, hogy észreveszi, hogy álmodik máris felébredne. Viszont nem így történik. Ezek alapján nem álmodik. Ahogy ezeket a gondolatokat végigfuttatja szoborszerűen mozdulatlan ábrázata mögött, lassan bólint egyet a neki szegezett kérdésre.*
-Rendben.
*Akármilyen gyanúsan kézenfekvő megoldásnak is tűnik ez, de a lány nem tűnik veszélyesnek számára. Ha mégis az volna valószínűleg el tudna bánni vele.*
4396. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-07-12 19:40:34
Üzenet elküldve: 2024-07-12 19:40:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 149
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 149
Játékstílus: Vakmerő
//Tilosban//
-Dehogy tudjuk.
*Integet az ork után, közben pedig jót nevet a bajsza alatt.*
-Fogalmunk sincs.
*Mondjuk nem mintha túlságosan bánná, nem szorul rá az efféle szolgáltatásokra egyébként a mindennapokban. Ha a sors úgy hozza majd, úgyis összefutnak ismét. Idilli ez a hangulat.*
-Igen.
*Aztán Garsin szavain igazán meglepődik.*
-Valóban? Így lett volna?
*Zavarában megvakarja a fejét, ahogy próbálja felidézni az emlékeket.*
-Akkor sosem gondoltam volna hogy végül ide fogok kilyukadni. Mindig úgy hittem hamarabb ér a végzet. Eeyr kegyes volt hozzám azt hiszem.
*Kedves mosollyal keresi Garsin tekintetét.*
-Bár azért néha be kell vallanom unatkozom itt. De nem panaszkodhatom, sok még a tennivaló mire kész leszek mindennel, s talán addig a környéken is több barátom lesz akit áthívhatok majd.
*Meséli a lánynak, majd észreveszi magát.*
-Bocsáss meg, kicsit elkalandoztam. Te hogy vagy? Milyen volt a Mágustoronyban? Már úgy az eredménytől függetlenül milyen volt? Én talán egyszer ha jártam arra és már alig emlékszem a helyre. Lehet hogy neked kellemesebb emlék mint számomra, biztos volt ott jó sok könyv meg furcsa termek igaz?
*Tényleg kíváncsi egyébként rá, meg alapvetően arra is hogy hogy jött most a lánynak ez az életviteli krízis, de nem akar rögtön erre rákérdezni.*
-Dehogy tudjuk.
*Integet az ork után, közben pedig jót nevet a bajsza alatt.*
-Fogalmunk sincs.
*Mondjuk nem mintha túlságosan bánná, nem szorul rá az efféle szolgáltatásokra egyébként a mindennapokban. Ha a sors úgy hozza majd, úgyis összefutnak ismét. Idilli ez a hangulat.*
-Igen.
*Aztán Garsin szavain igazán meglepődik.*
-Valóban? Így lett volna?
*Zavarában megvakarja a fejét, ahogy próbálja felidézni az emlékeket.*
-Akkor sosem gondoltam volna hogy végül ide fogok kilyukadni. Mindig úgy hittem hamarabb ér a végzet. Eeyr kegyes volt hozzám azt hiszem.
*Kedves mosollyal keresi Garsin tekintetét.*
-Bár azért néha be kell vallanom unatkozom itt. De nem panaszkodhatom, sok még a tennivaló mire kész leszek mindennel, s talán addig a környéken is több barátom lesz akit áthívhatok majd.
*Meséli a lánynak, majd észreveszi magát.*
-Bocsáss meg, kicsit elkalandoztam. Te hogy vagy? Milyen volt a Mágustoronyban? Már úgy az eredménytől függetlenül milyen volt? Én talán egyszer ha jártam arra és már alig emlékszem a helyre. Lehet hogy neked kellemesebb emlék mint számomra, biztos volt ott jó sok könyv meg furcsa termek igaz?
*Tényleg kíváncsi egyébként rá, meg alapvetően arra is hogy hogy jött most a lánynak ez az életviteli krízis, de nem akar rögtön erre rákérdezni.*
4395. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-07-11 14:19:29
Üzenet elküldve: 2024-07-11 14:19:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 164
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 164
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Éber álmok//
//Kyr, Ril//
*Minden tompa. Szemhéja nehéz, tagjai súlyosak és másra sem vágyik, mint átadni magát az őt váró örvénynek, ami lehúzza az álmok legmélyére. A legszebb és legpihentetőbb reménybe, amiben még sosem volt része. Olyan vágyott, hogy nehéz meggyőznie magát arról, hogy az abszurd valósággal kellene foglalkoznia. De muszáj. ~Nem!~ A léptei olyan nehezek, hogy a ködön átszűrődő gondolatai között nem talál mást, csak a jelzést, hogy mindenét meg kell erőltesse ahhoz, hogy kijussanak innen. Hiába hívogat, hiába csalogat, hátra kell hagyni. Pontosan tudja a növény hatásait, ennyi a szerencséje. A cél előtte viszont nem a "ház", hanem Szántóvég. És az alvás. ~Nem!~ Erőszakosnak kell lennie saját magával, hogy a kiút mellett döntsön. A másik szintén nehezen átszivárgott magabiztos jelzése is segítségére van, még ha nem is oda akar menni, ahová szerinte szükséges. De mindez mit sem számít, ha nem tudják magukat kivezetni a sárga kis virágok örök álomra kárhoztató fogságából. Milyen szép lenne pedig. ~Nem!~ Ha nem ismerné a növényt, nem lenne ilyen erős belül a motiváltság, mert nem tudná mivel kell megküzdeni. Akkor már a puha füvön pihegne. Így viszont minden sejtjét, minden idegszálát arra használja a teste és elméje, hogy meg tudjon, meg tudjanak menekülni.
Lassan száll fel a ködfátyol, de mintha minden ólomsúlyú lépte után tisztulna a kép és olvadna le a teher.
A másikra hallgatva, a ház irányába tart, ha amaz nem gondolja másképpen. Bár nem tartja jó ötletnek, hogy oda betérjenek, hiszen attól, mert az ármánytól megszabadultak, még a leány üldözőjétől nem. S ha annak szeme a távolból végignézte esetlen, de kitartó útjukat, akkor tudni fogja, hol keresse zsákmányát, s azokat, akik elvették tőle. Na nem mintha tudná magát félteni. Ő mindig ilyen világban élt. Lopva pillant a félvérre, nem akarja őt ilyen helyzetben tudni. Sosem lehet senki elég óvatos. Ha oda belépnek, akkor a ház sem biztos pont többé, hiába hiszi. Megpróbál szavakat formálni, s az első után megnyugszik végre abból a szempontból, hogy újra megy a beszéd.*
- Ebbe a rohadt növénybe hogy nem botlottál még bele?
*Ki kell adja némileg a feszültséget, ami igazából a saját hibájából fakad. Annak tudja be. Ha valakinek, akkor neki fel kellett volna ismernie azonnal és nem szabadott volna egyetlen agonizáló testnek sem elvenni a figyelmét a saját épségükről. Megmenteni valakit szép dolog, kivéve, ha még kettő megy vele a sírba.*
- Nem jó ötlet oda bevinni. Nem tudjuk ki, vagy mi elől menekült.
*Mondja végül, de nem túl makacs, kissé talán megdöbbentette a másik határozottsága, ami még a rájuk telepedő álomképen is áttört. Így csak a szája jár, de ő maga Kyr-t követi.*
A hozzászólás írója (Caelril Vaellisalia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.11 14:26:20
//Kyr, Ril//
*Minden tompa. Szemhéja nehéz, tagjai súlyosak és másra sem vágyik, mint átadni magát az őt váró örvénynek, ami lehúzza az álmok legmélyére. A legszebb és legpihentetőbb reménybe, amiben még sosem volt része. Olyan vágyott, hogy nehéz meggyőznie magát arról, hogy az abszurd valósággal kellene foglalkoznia. De muszáj. ~Nem!~ A léptei olyan nehezek, hogy a ködön átszűrődő gondolatai között nem talál mást, csak a jelzést, hogy mindenét meg kell erőltesse ahhoz, hogy kijussanak innen. Hiába hívogat, hiába csalogat, hátra kell hagyni. Pontosan tudja a növény hatásait, ennyi a szerencséje. A cél előtte viszont nem a "ház", hanem Szántóvég. És az alvás. ~Nem!~ Erőszakosnak kell lennie saját magával, hogy a kiút mellett döntsön. A másik szintén nehezen átszivárgott magabiztos jelzése is segítségére van, még ha nem is oda akar menni, ahová szerinte szükséges. De mindez mit sem számít, ha nem tudják magukat kivezetni a sárga kis virágok örök álomra kárhoztató fogságából. Milyen szép lenne pedig. ~Nem!~ Ha nem ismerné a növényt, nem lenne ilyen erős belül a motiváltság, mert nem tudná mivel kell megküzdeni. Akkor már a puha füvön pihegne. Így viszont minden sejtjét, minden idegszálát arra használja a teste és elméje, hogy meg tudjon, meg tudjanak menekülni.
Lassan száll fel a ködfátyol, de mintha minden ólomsúlyú lépte után tisztulna a kép és olvadna le a teher.
A másikra hallgatva, a ház irányába tart, ha amaz nem gondolja másképpen. Bár nem tartja jó ötletnek, hogy oda betérjenek, hiszen attól, mert az ármánytól megszabadultak, még a leány üldözőjétől nem. S ha annak szeme a távolból végignézte esetlen, de kitartó útjukat, akkor tudni fogja, hol keresse zsákmányát, s azokat, akik elvették tőle. Na nem mintha tudná magát félteni. Ő mindig ilyen világban élt. Lopva pillant a félvérre, nem akarja őt ilyen helyzetben tudni. Sosem lehet senki elég óvatos. Ha oda belépnek, akkor a ház sem biztos pont többé, hiába hiszi. Megpróbál szavakat formálni, s az első után megnyugszik végre abból a szempontból, hogy újra megy a beszéd.*
- Ebbe a rohadt növénybe hogy nem botlottál még bele?
*Ki kell adja némileg a feszültséget, ami igazából a saját hibájából fakad. Annak tudja be. Ha valakinek, akkor neki fel kellett volna ismernie azonnal és nem szabadott volna egyetlen agonizáló testnek sem elvenni a figyelmét a saját épségükről. Megmenteni valakit szép dolog, kivéve, ha még kettő megy vele a sírba.*
- Nem jó ötlet oda bevinni. Nem tudjuk ki, vagy mi elől menekült.
*Mondja végül, de nem túl makacs, kissé talán megdöbbentette a másik határozottsága, ami még a rájuk telepedő álomképen is áttört. Így csak a szája jár, de ő maga Kyr-t követi.*
A hozzászólás írója (Caelril Vaellisalia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.11 14:26:20
4394. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-07-10 22:33:14
Üzenet elküldve: 2024-07-10 22:33:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Szelíd
//A Vadászlaki Rém//
*Most, hogy az elhullott állatot megvizsgálták és Cagon is szemrevételezte, hogy a tetem szívét bizony valami kitépte a helyéről, útra kelhetnek.
Az aprócska falu kihaltnak látszik; alighanem senkinek sincs ínyére, hogy valami napvilágnál is öli az állataikat. Ki tudja, nem-e veszélyes valakire, ne adja valamelyik isten egy gyerkőcre? Csupán egy-egy kíváncsi tekintet kíséri az útjuk a fakerítések felett vagy az ablakból.
Az út nem hosszú, de akad alkalmuk cseverészni. A messzeségben már látszik a rengeteg; a zöldellő fák eltakarják a közöttük kanyargó, széles folyó csillogását a delelő napfényben. Ott van egy kőhajításra a vadász kunyhója is a falutól, rögtön az erdőség mellett. Egyszintes, borostyánfutotta faviskó, mellette pedig legalább akkora jászol. A jászol körül derékig érő fakerítés húzódik. Két kecske legelészik a kerítés tövében jóízűen, miközben téglalap alakú pupillájuk a nem mindennapi vendégeken tartják. A faház sarkánál szépen rakott halomban megannyi fahasáb felsorakoztatva. A balta is ott pihen egy rönkben. Takaros kis birtok, ezt rögtön láthatják.
Amennyiben megközelítik az ajtót, bentről tompa, lágy beszéd hangja szűrődik ki. Nem kerüli el figyelmüket az friss étel illata sem; talán leves vagy gulyás rotyoghatott benn nem is oly rég. Hogy bekopognak, benyitnak, netalán más ötletük támad, csakis rajtuk áll.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.10 22:33:20
*Most, hogy az elhullott állatot megvizsgálták és Cagon is szemrevételezte, hogy a tetem szívét bizony valami kitépte a helyéről, útra kelhetnek.
Az aprócska falu kihaltnak látszik; alighanem senkinek sincs ínyére, hogy valami napvilágnál is öli az állataikat. Ki tudja, nem-e veszélyes valakire, ne adja valamelyik isten egy gyerkőcre? Csupán egy-egy kíváncsi tekintet kíséri az útjuk a fakerítések felett vagy az ablakból.
Az út nem hosszú, de akad alkalmuk cseverészni. A messzeségben már látszik a rengeteg; a zöldellő fák eltakarják a közöttük kanyargó, széles folyó csillogását a delelő napfényben. Ott van egy kőhajításra a vadász kunyhója is a falutól, rögtön az erdőség mellett. Egyszintes, borostyánfutotta faviskó, mellette pedig legalább akkora jászol. A jászol körül derékig érő fakerítés húzódik. Két kecske legelészik a kerítés tövében jóízűen, miközben téglalap alakú pupillájuk a nem mindennapi vendégeken tartják. A faház sarkánál szépen rakott halomban megannyi fahasáb felsorakoztatva. A balta is ott pihen egy rönkben. Takaros kis birtok, ezt rögtön láthatják.
Amennyiben megközelítik az ajtót, bentről tompa, lágy beszéd hangja szűrődik ki. Nem kerüli el figyelmüket az friss étel illata sem; talán leves vagy gulyás rotyoghatott benn nem is oly rég. Hogy bekopognak, benyitnak, netalán más ötletük támad, csakis rajtuk áll.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.10 22:33:20
4393. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-07-10 21:09:00
Üzenet elküldve: 2024-07-10 21:09:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Éber álmok//
//Nae//
*Nae hiába próbál rájönni nyugtalanságának forrására, diszkréten pásztázó tekintete nem talál semmit, ami magyarázattal szolgálna a furcsa érzésre. A legtöbb épület, ami mellett elhalad, nem több egy földbe ásott kunyhónál, amire gondosan ráhelyeztek egy adag szalmát. A nő ezeken a puritán házakon aligha talál ablakokat, ahonnan a helyiek figyelhetnék lépteit. Az újabb, és a helyi viszonyokhoz képest módosabb építmények között akad ugyan egy-kettő, ahol aprócska nyílások szolgálnak a természetes fény befogadására, ám sötétítés gyanánt ezek elé is deszkákat pakoltak tulajdonosaik.
Ráadásul mielőtt jobban elmerülhetne az építészeti remekművek tanulmányozásában, és a kíváncsi tekintetek keresésében, a trágyadomb mögül felbukkanó röfi alaposan félbeszakítja a sétáját. A fürge jószág még növésben van, de tokája már most vadul remeg, ahogy eszét vesztve egyenesen a városőr felé rohan. Mint aki csak az utolsó pillanatban veszi észre a felé magasodó elf alakját, egyetlen szökellésnyi távolsággal az ütközés előtt, kikerekedett szemekkel próbál irányt változtatni. Egészen komikusan hat, ahogy a tömzsi csülkök sekély nyomvonalat vájnak a talajba. A kétségbeesett manővertől az út pora Nae ruháján, s ahogy a malac után nyúl, az arcában landol. Szerencsére ez nem gátolja abban, hogy fürgeségét kihasználva megragadja az állat hátsó lábait.*
- Úgy ni! Fogjad! El ne engedd!
*Az enyhén pocakos koma jócskán lemaradva kocog a sertés után. Homlokán izzadságcseppek gyöngyöznek. Légzése ziláltan visszhangzik Nae fülében, mikor végre megérkezik az elfogás helyszínére. Az elf láthatja, hogy kell neki néhány szusszanásnyi idő, hogy kifújja magát, mielőtt még itt helyben megáll szerencsétlen szíve. Azonban a malacka nem igazán szeretné tétlenül kivárni, hogy gazdája felszívja magát. Mindvégig vadul kapálózik a nő kezei között, s ha egy pillanatra is enged a szorítás, kész azonnal meglépni a csapdából.*
- Mindjárt… összeszedem… magam! Látszik nem… vagyok már legíny.
*Hevesen kapkodja a levegőt a gazda, miközben felböfögi a másiknak intézett szavakat. Végül megembereli magát, s mielőtt még újra meglépne a disznó, a hóna alá kapja azt.*
- Te nem idevalósi vagy, úgy-e? Mi a fűzfán fütyülő rigó madarat keresel te itt, anyám?
*A segítségéért cserébe Nae meg is kapja az érkezését követő első gyanakvó tekintet, ami rosszallóan végigméri őt.*
//Xoumou//
*A vöröske a porba húzott vonalakat vizslatva hol jobbra, hol balra dönti a fejét, s a homlokát erősen ráncolva próbálja kitalálni, hogy mi is akar lenni a rögtönzött rajz. Csak némi gondolkodás után állnak össze egy egésszé a férfi szavai és a növény naiv ábrázolása.*
- De hisz ez hodaril!
*Még a szája is tátva marad egy pillanatra a felismeréstől. A falujában, ami a puszta szélén áll, sokan termesztik ezt a növényt.*
- Lehetséges lenne, hogy Szántóvéget keresed?
*Minden szomorúság ellenére, ami a lelkét emészti, mióta eltűnt a húga, most némi vidámság költözik a lány lélektükreibe. Ha tényleg oda tart a hallgatag fickó, akkor kevesek tudnának többet segíteni neki nála.*
- Én is onnan származom! Ha szeretnéd, velem tarthatsz! Legalább mindkettőnknek lenne társasága az úton.
*A naiv parasztlány, ahogy abba sem gondolt bele, hogy nem kellene minden út szélén poroszkáló jöttmenttel szóba elegyednie, úgy azon sem gondolkozik el, hogy milyen szándékkal keresi az ő nyugodt kis falucskáját ez a szakadt remete. Egyszerűen csak megörül a társaságnak, ami talán egy rövid időre feledtetni tudja vele testvére hiányát.*
//Caelril, Kyr//
*Caelril talán köd fedte múltja miatt, talán a művészi érdeklődéséből fakadóan, de még épp időben ismeri fel a galád növényt, mi képes erőszakkal az álmok fogságába zárni. Ha még percekig időznének a tengernyi virág társaságában, valószínűleg már mind a hárman békésen hortyognának a fűben elterülve, s talán soha többé nem térnének vissza a valóságba.
Így viszont, ahogy egyre távolabb érnek a réttől, ahol a kislányt találták, a friss levegő lassan kimossa tudatukból a bódulatot. Gondolataik újra formát öltenek, végtagjaikba visszatér az erő. A talált gyermek egyelőre békésen alszik a férfi szikár karjaiban, így hőseinknek van ideje nyugodtan megbeszélni a következő lépésüket.*
//Nae//
*Nae hiába próbál rájönni nyugtalanságának forrására, diszkréten pásztázó tekintete nem talál semmit, ami magyarázattal szolgálna a furcsa érzésre. A legtöbb épület, ami mellett elhalad, nem több egy földbe ásott kunyhónál, amire gondosan ráhelyeztek egy adag szalmát. A nő ezeken a puritán házakon aligha talál ablakokat, ahonnan a helyiek figyelhetnék lépteit. Az újabb, és a helyi viszonyokhoz képest módosabb építmények között akad ugyan egy-kettő, ahol aprócska nyílások szolgálnak a természetes fény befogadására, ám sötétítés gyanánt ezek elé is deszkákat pakoltak tulajdonosaik.
Ráadásul mielőtt jobban elmerülhetne az építészeti remekművek tanulmányozásában, és a kíváncsi tekintetek keresésében, a trágyadomb mögül felbukkanó röfi alaposan félbeszakítja a sétáját. A fürge jószág még növésben van, de tokája már most vadul remeg, ahogy eszét vesztve egyenesen a városőr felé rohan. Mint aki csak az utolsó pillanatban veszi észre a felé magasodó elf alakját, egyetlen szökellésnyi távolsággal az ütközés előtt, kikerekedett szemekkel próbál irányt változtatni. Egészen komikusan hat, ahogy a tömzsi csülkök sekély nyomvonalat vájnak a talajba. A kétségbeesett manővertől az út pora Nae ruháján, s ahogy a malac után nyúl, az arcában landol. Szerencsére ez nem gátolja abban, hogy fürgeségét kihasználva megragadja az állat hátsó lábait.*
- Úgy ni! Fogjad! El ne engedd!
*Az enyhén pocakos koma jócskán lemaradva kocog a sertés után. Homlokán izzadságcseppek gyöngyöznek. Légzése ziláltan visszhangzik Nae fülében, mikor végre megérkezik az elfogás helyszínére. Az elf láthatja, hogy kell neki néhány szusszanásnyi idő, hogy kifújja magát, mielőtt még itt helyben megáll szerencsétlen szíve. Azonban a malacka nem igazán szeretné tétlenül kivárni, hogy gazdája felszívja magát. Mindvégig vadul kapálózik a nő kezei között, s ha egy pillanatra is enged a szorítás, kész azonnal meglépni a csapdából.*
- Mindjárt… összeszedem… magam! Látszik nem… vagyok már legíny.
*Hevesen kapkodja a levegőt a gazda, miközben felböfögi a másiknak intézett szavakat. Végül megembereli magát, s mielőtt még újra meglépne a disznó, a hóna alá kapja azt.*
- Te nem idevalósi vagy, úgy-e? Mi a fűzfán fütyülő rigó madarat keresel te itt, anyám?
*A segítségéért cserébe Nae meg is kapja az érkezését követő első gyanakvó tekintet, ami rosszallóan végigméri őt.*
//Xoumou//
*A vöröske a porba húzott vonalakat vizslatva hol jobbra, hol balra dönti a fejét, s a homlokát erősen ráncolva próbálja kitalálni, hogy mi is akar lenni a rögtönzött rajz. Csak némi gondolkodás után állnak össze egy egésszé a férfi szavai és a növény naiv ábrázolása.*
- De hisz ez hodaril!
*Még a szája is tátva marad egy pillanatra a felismeréstől. A falujában, ami a puszta szélén áll, sokan termesztik ezt a növényt.*
- Lehetséges lenne, hogy Szántóvéget keresed?
*Minden szomorúság ellenére, ami a lelkét emészti, mióta eltűnt a húga, most némi vidámság költözik a lány lélektükreibe. Ha tényleg oda tart a hallgatag fickó, akkor kevesek tudnának többet segíteni neki nála.*
- Én is onnan származom! Ha szeretnéd, velem tarthatsz! Legalább mindkettőnknek lenne társasága az úton.
*A naiv parasztlány, ahogy abba sem gondolt bele, hogy nem kellene minden út szélén poroszkáló jöttmenttel szóba elegyednie, úgy azon sem gondolkozik el, hogy milyen szándékkal keresi az ő nyugodt kis falucskáját ez a szakadt remete. Egyszerűen csak megörül a társaságnak, ami talán egy rövid időre feledtetni tudja vele testvére hiányát.*
//Caelril, Kyr//
*Caelril talán köd fedte múltja miatt, talán a művészi érdeklődéséből fakadóan, de még épp időben ismeri fel a galád növényt, mi képes erőszakkal az álmok fogságába zárni. Ha még percekig időznének a tengernyi virág társaságában, valószínűleg már mind a hárman békésen hortyognának a fűben elterülve, s talán soha többé nem térnének vissza a valóságba.
Így viszont, ahogy egyre távolabb érnek a réttől, ahol a kislányt találták, a friss levegő lassan kimossa tudatukból a bódulatot. Gondolataik újra formát öltenek, végtagjaikba visszatér az erő. A talált gyermek egyelőre békésen alszik a férfi szikár karjaiban, így hőseinknek van ideje nyugodtan megbeszélni a következő lépésüket.*
4392. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-07-10 09:43:19
Üzenet elküldve: 2024-07-10 09:43:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
* Amint az öregasszony felveszi a nyúlcipőt, Cagon teljes figyelmét adja az újonnan érkező s magát előjárónak hívó alakra. *
- Cagon.
* A korrigálásra szeme se rebben. Pontosan tudja, legalábbis gondolja, hogy mi lehet ennek az oka. Elvégre nem mindennapi látvány terül eléje. Főleg ilyen napokban, ahol még a szerencsétlen állatokat sem lehet csak úgy szabadon engedni. Biztos sok felelősség helyezkedik a vállán.
A rézfaszú bagolyember hallatán tesz egy két kéretlen pillantást szeme sarkából az óriás irányába, de szavakkal azt nem illeti. Amilyen szabados szájjal rendelkezik, egyfajta nosztalgia fogja el. Mintha el se hagyta volna az otthon melegét. De minden másban egyetért. Gyorsan megölik, letudják, majd mehetnek a dolgukra. *
- Ha minden kötél szakad, majd versenyzünk egyet az ölés jogáért.
* Habár még óriással nem volt dolga, így fogalma sincs, hogy hogyan kéne velük bánni. De nem szalassza el eme lehetőséget. Na meg persze nem hagyhat ki egy ilyen lehetőséget sem. Még a végén visszahallja, hogy megfutamodott. Az meg árthat az üzletnek.
Int ő is egyet az előjárónak, majd kíváncsian követi először még csak a tekintetével az óriást, később mikor a tetemhez lép már nem csak figyeli, de közelebb is lép. Hallgatja az óriás gondolatmenetét, de azért ő szeretné egy kicsit még jobban szemügyre venni. Az nem kérdés, hogy az állat kés, vagy egyéb éles dologgal lett felvágva. Feltűnik neki a szív hiánya és ezt megossza az óriással, legyen ez bármennyire is jelentős vagy jelentéktelen. *
- Vagy az, vagy az illetőnek van egy négylábú segítője, aki jobban szereti a húst nyersen mintsem sütve. * Végighúzza az ujját fogak tépte helyen * És nézd csak! Szívének hűlt helye. Még a végén kiderül, hogy nem valami beteg elme, hanem valami rituális baromságba csöppentünk.
* Felkacag sajátos gondolatán. Bármennyire is elképzelhetetlennek hangzik, nem tudja elképzelni, hogy mégis mire kéne másnak egy szív. Amint Barndak elengedi, közelebb hajol, hogy megállapítsa, hogy a szívét kitépték, avagy ki vágták. Ezek után felzárkózik az óriás mellé. Egyelőre jobbnak látja a fővadászt kérdőre vonni. Hogy onnan együtt maradnak, vagy különválva indulnak tovább, majd később eldöntik. *
- Mit remélsz ebből az egészből?
* Amint az öregasszony felveszi a nyúlcipőt, Cagon teljes figyelmét adja az újonnan érkező s magát előjárónak hívó alakra. *
- Cagon.
* A korrigálásra szeme se rebben. Pontosan tudja, legalábbis gondolja, hogy mi lehet ennek az oka. Elvégre nem mindennapi látvány terül eléje. Főleg ilyen napokban, ahol még a szerencsétlen állatokat sem lehet csak úgy szabadon engedni. Biztos sok felelősség helyezkedik a vállán.
A rézfaszú bagolyember hallatán tesz egy két kéretlen pillantást szeme sarkából az óriás irányába, de szavakkal azt nem illeti. Amilyen szabados szájjal rendelkezik, egyfajta nosztalgia fogja el. Mintha el se hagyta volna az otthon melegét. De minden másban egyetért. Gyorsan megölik, letudják, majd mehetnek a dolgukra. *
- Ha minden kötél szakad, majd versenyzünk egyet az ölés jogáért.
* Habár még óriással nem volt dolga, így fogalma sincs, hogy hogyan kéne velük bánni. De nem szalassza el eme lehetőséget. Na meg persze nem hagyhat ki egy ilyen lehetőséget sem. Még a végén visszahallja, hogy megfutamodott. Az meg árthat az üzletnek.
Int ő is egyet az előjárónak, majd kíváncsian követi először még csak a tekintetével az óriást, később mikor a tetemhez lép már nem csak figyeli, de közelebb is lép. Hallgatja az óriás gondolatmenetét, de azért ő szeretné egy kicsit még jobban szemügyre venni. Az nem kérdés, hogy az állat kés, vagy egyéb éles dologgal lett felvágva. Feltűnik neki a szív hiánya és ezt megossza az óriással, legyen ez bármennyire is jelentős vagy jelentéktelen. *
- Vagy az, vagy az illetőnek van egy négylábú segítője, aki jobban szereti a húst nyersen mintsem sütve. * Végighúzza az ujját fogak tépte helyen * És nézd csak! Szívének hűlt helye. Még a végén kiderül, hogy nem valami beteg elme, hanem valami rituális baromságba csöppentünk.
* Felkacag sajátos gondolatán. Bármennyire is elképzelhetetlennek hangzik, nem tudja elképzelni, hogy mégis mire kéne másnak egy szív. Amint Barndak elengedi, közelebb hajol, hogy megállapítsa, hogy a szívét kitépték, avagy ki vágták. Ezek után felzárkózik az óriás mellé. Egyelőre jobbnak látja a fővadászt kérdőre vonni. Hogy onnan együtt maradnak, vagy különválva indulnak tovább, majd később eldöntik. *
- Mit remélsz ebből az egészből?
4391. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-07-09 23:40:59
Üzenet elküldve: 2024-07-09 23:40:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A Vadászlaki Rém//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Az óriás egyik szemöldökét felvonva pillant a másikra.*
~ Mi a fasz... ~ *gondolja magában, őszinte érzésének belső hangot adva a kiművelt szavakat célozva, s a felvetésre, hogy emberforma műve, egy halk horkantással reagál.*
- Barndak. Csak így, de ha kedve tartja, hozzácsaphatja a Dörgővészt is.
*Méltatja szóra inkább a falu vezetőjét, ám azt nem várja el, hogy ismerje az elhangzó becenevet. A kontinens ezen szegletében még nem tevékenykedett, ez lesz az első lehetősége, hogy nevet szerezzen Artheniorban.*
- Engem aztán nem érdekel, ha a rézfaszú bagolyember is az. Ha meg lehet ölni, akkor csak megölöm és kész!
*Öklét a mellkasához veri széles és főképp magabiztos mosollyal, aztán visszatérő komolysággal fordítja fejét az ork felé.*
- Nem szoktam közösködni. De jöhetsz, ha nem leszel útban.
*Megvonja a vállát. Nem akar ő goromba lenni, ugyanakkor semmi sem indokolja, hogy túlmenő kedvességgel viseltessen a nála jobban öltözött férfi iránt. Az étel ígéretére felvillannak szemei, s heves bólogatással fogadja be az elöljáró úr útbaigazítását, szóról szóra.*
- Jól van, a viszont látásra, Tuchs uram. *köszön el egy intéssel a szívélyes öregúrtól, s nem is teketóriázik, hogy féltérdre ereszkedjen a bűzös dög mellé, majd egyik mellső lábát megragadva kissé megemelje és feléjük fordítsa a felmetszett hasát. A szag nem zavarja, megszokta már. Csupán szája görbül csekély mértékben lefelé.*
- Ez itt lehetne ember. *mormog a nő halkan, mintha csak önmagának beszélne, de ha fültanúja kíván lenni, a zöld bőrű számára is még kivehetők szavai. Aztán ujját végig vezeti a cafrangos testtájék mentén.*
- De ez nem. Ha késsel felvágnám ezt a birkát, késsel is vágnék magamnak húst, nem baszakodnék a fogammal. Nézegesd, amennyit akarod, én éhes vagyok.
*Elengedi a porba tompán visszaomló állatot, felegyenesedik és trappoló léptekkel útnak indul a legutolsó ház keresésére, ahogy azt Vilgroof Tuchs meghagyta nekik. Nem zavartatja magát a másik melák miatt, akárhogy dönt az illető.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Az óriás egyik szemöldökét felvonva pillant a másikra.*
~ Mi a fasz... ~ *gondolja magában, őszinte érzésének belső hangot adva a kiművelt szavakat célozva, s a felvetésre, hogy emberforma műve, egy halk horkantással reagál.*
- Barndak. Csak így, de ha kedve tartja, hozzácsaphatja a Dörgővészt is.
*Méltatja szóra inkább a falu vezetőjét, ám azt nem várja el, hogy ismerje az elhangzó becenevet. A kontinens ezen szegletében még nem tevékenykedett, ez lesz az első lehetősége, hogy nevet szerezzen Artheniorban.*
- Engem aztán nem érdekel, ha a rézfaszú bagolyember is az. Ha meg lehet ölni, akkor csak megölöm és kész!
*Öklét a mellkasához veri széles és főképp magabiztos mosollyal, aztán visszatérő komolysággal fordítja fejét az ork felé.*
- Nem szoktam közösködni. De jöhetsz, ha nem leszel útban.
*Megvonja a vállát. Nem akar ő goromba lenni, ugyanakkor semmi sem indokolja, hogy túlmenő kedvességgel viseltessen a nála jobban öltözött férfi iránt. Az étel ígéretére felvillannak szemei, s heves bólogatással fogadja be az elöljáró úr útbaigazítását, szóról szóra.*
- Jól van, a viszont látásra, Tuchs uram. *köszön el egy intéssel a szívélyes öregúrtól, s nem is teketóriázik, hogy féltérdre ereszkedjen a bűzös dög mellé, majd egyik mellső lábát megragadva kissé megemelje és feléjük fordítsa a felmetszett hasát. A szag nem zavarja, megszokta már. Csupán szája görbül csekély mértékben lefelé.*
- Ez itt lehetne ember. *mormog a nő halkan, mintha csak önmagának beszélne, de ha fültanúja kíván lenni, a zöld bőrű számára is még kivehetők szavai. Aztán ujját végig vezeti a cafrangos testtájék mentén.*
- De ez nem. Ha késsel felvágnám ezt a birkát, késsel is vágnék magamnak húst, nem baszakodnék a fogammal. Nézegesd, amennyit akarod, én éhes vagyok.
*Elengedi a porba tompán visszaomló állatot, felegyenesedik és trappoló léptekkel útnak indul a legutolsó ház keresésére, ahogy azt Vilgroof Tuchs meghagyta nekik. Nem zavartatja magát a másik melák miatt, akárhogy dönt az illető.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4391-4410