//Új utakon//
*Halvány mosoly, ezúttal eltekint attól, hogy vitatkozzon, vagy rávilágítson, hogy jelentős a különbség a kiismerés és a megismerés között, szemantikalag mindenképpen. Aztán a mosolya kiszélesedik, hevesen megrázza a fejét.*
- Sajnálom, de nem. Túl hosszúra nőtt.
*Persze máskor is borostás az arca, de az még sosem zavarta a lányt. Valamiféle hanyag elegancia benyomását kelti, tökéletesen beleillik a férfi megjelenésébe a nagy műgonddal nyírt és karbantartott borosta, de ez a szakáll… Nemigen tud elvonatkoztatni Kagan szakállától és úgy általában a barbárokétól.
Ami ezután történik, arra nem igazán volt felkészülve, hiába hitte azt, hogy már ura az arcizmainak és az arcába toluló vérnek, most kiderül, hogy mégsem az, ugyanis a füle hegyéig pipacsvörössé változik. A szemkontaktust is nagyon nehezen tartja, szeretné lesütni a szemét és valami rögöt nézni a földön, míg sikerül rendezni a vonásait. Sokféle érzelem munkál benne ebben a pár pillanatban és levegőt is alig kap. Kívülről leginkább a zavar látszik rajta - ebben Cha'yss számára nyilván semmi újdonság nincs - és, hogy nem nagyon tudja, hogy mit is mondjon. Tudja nagyon jól, hogy honnan indult a kapcsolatuk és valószínűleg akkor nem gondolta, hogy több lesz az egész annál, minthogy párszor jól érzik magukat - és egymást - együtt. Akkoriban egészen más dolgok motiválták őket abban, hogy egymással legyenek, most meg a férfi arról beszél a legboldogabb ember lenne a földön, ha itt és most elvehetné.*
- Én… én… én… A fene vigye el, direkt csinálod ezt velem, ugye?!
*Nagy nehezen ugyan, de végre megtalálja a hangját. Hangjában csak színlelt felháborodás van, viszont a sírás is kerülgeti, egy hata tragédia történt vele - velük -, érthető ha még nem állt helyre a lelki egyensúlya. Nagyon össze kell szorítania a fogát, hogy el ne pityeredjen, bár az is igaz, hogy ha sírna, akkor az nem feltétlenül a szomorúságtól lenne.*
- Szeretnélek boldoggá tenni. És nem azért, mert ez az elvárás, hanem tényleg, mert én is így akarom.
*Elsőre leginkább azért mondott igent, mert úgy érezte, ezt várják el tőle. Ez az a pillanat, mikor a szívére hallgat, nem csupán megfelelni akar valakinek. Felszabadító érzés. Egyvalami rondít ebbe bele, az pedig a lova, aki nem szenvedheti, ha túl közel akarja vezetni Cha'ysséhoz.*
- Sétáljunk addig, jó?
*Ha a saját lábán megy, akkor anélkül foghatja a férfi kezét, vagy ölelheti át a derekát, hogy a lova makrancoskodjon alatta. Útközben pedig elmondja például azt, hogy nem kéne megmondják az ő valódi nevét, mert Sziritán szomszédjában biztos nem látják szívesen Kagaenae Thargodart. Meg azt is, hogy nem felejtett ám el, hogy Cha'yss megígérte, modellát áll neki pucéran. A pap előtt nyilván nem beszél már ilyesmikről, sőt egyáltalán hagyja, hogy Cha'yss intézze a dolgokat, végtére is, bármiben rábízná magát. Kicsit aggódik azon, hogy tényleg nincs rajta megfelelő ruha és hogy a bal válla fölött előrevett szoros hajfonat nem a legcsinosabb, de hamarosan úgy dönt, hogy mindegy is, csak házasodjanak össze. Hezitálás, kétely nélkül fog igent mondani.*