Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 192 (3821. - 3840. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3840. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-19 18:00:44
Üzenet elküldve: 2022-12-19 18:00:44
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Grimhamsa //
- Bizony szeretem a jó étket, és a sört. Bár ez Az Ullamar nevű sör nem tartozik a kedvenceim közé, de azért megiszom. Jobban szeretem a mézsört, vajsört na meg a törpe sört. * Magyarázza jó kedvel a törpe. *
- Talán még egy kisebb kalandra el tudnék szegődni. Annyi még van bennem. Persze csak valami kevésbé veszélyesre.
* Örül, hogy a másik férfi valami tudósféle, mert ő is az, de az állatok viselkedésének tudora. Persze ezt nem köti Grimhamsa orrára *
- Mindenképpen egyedül szeretnék lakni. De ez mindegy is. Bár kár érte, mert szeretem a tudósok társaságát. Hát ezt meg kell gondolni! * Lassan megissza sörét, és a tányér is üres már előtte, amiben a babfőzelék volt. Nagyon kíváncsi, hogy a másik milyen dolgokat talál fel. *
- Van már valamilyen jelentősebb találmányod?
- Bizony szeretem a jó étket, és a sört. Bár ez Az Ullamar nevű sör nem tartozik a kedvenceim közé, de azért megiszom. Jobban szeretem a mézsört, vajsört na meg a törpe sört. * Magyarázza jó kedvel a törpe. *
- Talán még egy kisebb kalandra el tudnék szegődni. Annyi még van bennem. Persze csak valami kevésbé veszélyesre.
* Örül, hogy a másik férfi valami tudósféle, mert ő is az, de az állatok viselkedésének tudora. Persze ezt nem köti Grimhamsa orrára *
- Mindenképpen egyedül szeretnék lakni. De ez mindegy is. Bár kár érte, mert szeretem a tudósok társaságát. Hát ezt meg kell gondolni! * Lassan megissza sörét, és a tányér is üres már előtte, amiben a babfőzelék volt. Nagyon kíváncsi, hogy a másik milyen dolgokat talál fel. *
- Van már valamilyen jelentősebb találmányod?
3839. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-19 17:19:38
Üzenet elküldve: 2022-12-19 17:19:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Függőségek kötelékében //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*A visszakérdezésben az az élénk csilingelés Nolen fejében inkább vészharang. ~Igen. Rohadt wegtoreniek, itt Artheniorban~ csikorgatja a fogát. Kár volna abba a hiszembe ringatnia magát, hogy Dayaneer ne fedezte volna fel a kereskedőházat magától is idővel, de azért korholja magát, amiért pont ő volt az a bolond, aki ezt felemlegette.
Ezzel az adalékkal, ha lehet, még savanyúbb az a nyomorult lőre, de most még ez sem érdekli. Igyekszik elhessegetni magától a gondolatot, hogy a lány már most azt tervezi, hogyan oldhat kereket. Ha menni akar, úgyis talál rá módot. Most viszont még az övé, és ezt ki akarja élvezni.
Nem is tagadhatná, hogy nagyon is részletgazdagon festi ki gondolatban a szomszédból átszűrődő hangokhoz tartozó eseményeket, de szó mi szó, a wegtoreni ért hozzá, hogy hogyan édesgesse magához a figyelmét.
Átengedi a palackot, hadd igyon a kis boszorkány. Cserébe így felszabaduló kezei máris kigombolják a vékonyka inget és félretűrik a hetyke, kereol keblekről. Rájuk markolva morran tetszést a kikötői, aztán szótlan ajka üdvözli is az édes halmocskákat. Nyelve nedves csillogásba vonja őket, hogy a rosszul záró ablak résein bebúvó hűvös még elbűvölőbben emelje ki ékeit.
Hát igen, ilyen konkurenciával ösztökélés nélkül nem biztos, hogy megkapnák a smaragdok a kikötői figyelmét.*
- Ilyen játékot játszol odahaza a bugrisokkal, életem? *simít végig Daya gerince mentén, aztán ráfog a formás hátsóra, hogy arra kéjes ringatózásra bírja, amiben a wegtoreni fehérnépek felettébb tehetségesek.*
- Feleljek őszintén? *Megemelkedik kissé, hogy elérje a lány ajkait.* - Igen, veszettül kívánlak, te konok némber!
*Mindezek ellenére ismeri már annyira Dayaneert, hogy tudja, valamiben mesterkedik. Önuralmat erőltetni magára egy ilyen fehérnéppel az ölében, ez minden férfi rémálma. Nolennek nincs is nagy hajlandósága rá, de azért neki is megvan a saját terve.
Nem törődik a szabályokkal, elvégre nem az ő szabályai. Újabb csókokat harap a keblecskékre, aztán Daya nyakán folytatja. Végül a bicskanyitogató Velasco'rra mosolyával pillant fel ismét.*
- Tudsz te ennél jobbat is.
*Bizony, ha a lány játszani óhajt, akkor jócskán meg kell emelnie a tétet.*
3838. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-19 13:55:30
Üzenet elküldve: 2022-12-19 13:55:30
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ájult kaland//
* Megkönnyebbülten felsóhajt. A fickó szemmel láthatóan kezdi jobban érezni magát és reményei szerint, ez nem csak a halál beállta előtti váratlan javulás, amiről olyan sokat hallott. Pedig már majdnem felkéri, hogy ha lenne valami mondanivalója, csak mondja.
Kimerítően hosszú órák óta kuporog már az ágy mellett és az már bizonyos, hogy ide nem fogja betenni a lábát egy gyógyító sem. Még egyszer ellenőrzi a fejsebet, átvérzette-e a kötés, de mindent rendben talál. *
~ Egész jól sikerült a kötés. ~
* A férfi nem halt meg a kezei között (még), így egy kis elégedettséged, de legalábbis nyugalmat megengedhet magának. *
- Maradok, ameddig szükséges. Tudod mi történt veled?
* Mindenestere, jó lenne ha legalább ezt tudná, sokat segítene a sérült további ellátásában. *
* Megkönnyebbülten felsóhajt. A fickó szemmel láthatóan kezdi jobban érezni magát és reményei szerint, ez nem csak a halál beállta előtti váratlan javulás, amiről olyan sokat hallott. Pedig már majdnem felkéri, hogy ha lenne valami mondanivalója, csak mondja.
Kimerítően hosszú órák óta kuporog már az ágy mellett és az már bizonyos, hogy ide nem fogja betenni a lábát egy gyógyító sem. Még egyszer ellenőrzi a fejsebet, átvérzette-e a kötés, de mindent rendben talál. *
~ Egész jól sikerült a kötés. ~
* A férfi nem halt meg a kezei között (még), így egy kis elégedettséged, de legalábbis nyugalmat megengedhet magának. *
- Maradok, ameddig szükséges. Tudod mi történt veled?
* Mindenestere, jó lenne ha legalább ezt tudná, sokat segítene a sérült további ellátásában. *
3837. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-18 21:39:27
Üzenet elküldve: 2022-12-18 21:39:27
![>Thornwÿn Taëdryn [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12239_1670080286_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötétben minden fekete//
- Az izgalmat, gyakran túlértékelik.
* Jegyzi meg lassan gördítve a szavakat. *
- Egy idő után, nyugalomra vágyik az ember. A folyamatos kalandokba is bele lehet fásulni. Ezt keresi Ön is? Kalandot és izgalmat?
~ Jó helyen keresgéled. ~
* Figyelemmel hallgatja a nő felsorolását a képességeiről, a végére csak újra odaszúr egy többértelmű kifejezést. *
- Csakugyan?
* A korsója felett pillant a nőre. *
- Bizonyára... sokan értékelik az efféle tehetséget.
* Hirtelen beugrik neki egy gondolat. *
- A húgom éppen szobalányt keres, vagy ehhez hasonlót. Ha esetleg érdekli.
~ Hát igen, így kellett megtudnom, hogy egyáltalán a városban van. Szó szerint az arcomba repült a hír. ~
* Szinte már gyengéden elmosolyodik. Egyszerre bosszankodott és örült emiatt. *
- Igen, huzamosabb ideig. A családomnak van itt egy háza a negyedben. De ilyen kései órán nem zavarnék, így azt hiszem marad a szoba odafent.
* Hosszú ujjaival átnyúl az asztal felett és finoman átkulcsolja a nő poharat tartó csuklóját. Hangját suttogóra veszi. *
- Nem, nem, kedvesem. Ilyen egyszerűen nem szabadul meg tőlem.
* Ujjbegyével apró köröket rajzolgat a puha bőrre. Másik kezével ajkához emeli az italát és kiissza az utolsó kortyokat. Alapesetben tudna még enni, inni, de már másra fáj a foga egy ideje. *
- Kérhetek esetleg valami italt még a kisasszonynak?
~ Hátha egy kis folyékony bátorság lenne még szükséges. ~
* A vak is látja, hogy nem közömbösek egymásnak, a kérdés már az, a nőnek hol húzódnak a határai. *
- Az izgalmat, gyakran túlértékelik.
* Jegyzi meg lassan gördítve a szavakat. *
- Egy idő után, nyugalomra vágyik az ember. A folyamatos kalandokba is bele lehet fásulni. Ezt keresi Ön is? Kalandot és izgalmat?
~ Jó helyen keresgéled. ~
* Figyelemmel hallgatja a nő felsorolását a képességeiről, a végére csak újra odaszúr egy többértelmű kifejezést. *
- Csakugyan?
* A korsója felett pillant a nőre. *
- Bizonyára... sokan értékelik az efféle tehetséget.
* Hirtelen beugrik neki egy gondolat. *
- A húgom éppen szobalányt keres, vagy ehhez hasonlót. Ha esetleg érdekli.
~ Hát igen, így kellett megtudnom, hogy egyáltalán a városban van. Szó szerint az arcomba repült a hír. ~
* Szinte már gyengéden elmosolyodik. Egyszerre bosszankodott és örült emiatt. *
- Igen, huzamosabb ideig. A családomnak van itt egy háza a negyedben. De ilyen kései órán nem zavarnék, így azt hiszem marad a szoba odafent.
* Hosszú ujjaival átnyúl az asztal felett és finoman átkulcsolja a nő poharat tartó csuklóját. Hangját suttogóra veszi. *
- Nem, nem, kedvesem. Ilyen egyszerűen nem szabadul meg tőlem.
* Ujjbegyével apró köröket rajzolgat a puha bőrre. Másik kezével ajkához emeli az italát és kiissza az utolsó kortyokat. Alapesetben tudna még enni, inni, de már másra fáj a foga egy ideje. *
- Kérhetek esetleg valami italt még a kisasszonynak?
~ Hátha egy kis folyékony bátorság lenne még szükséges. ~
* A vak is látja, hogy nem közömbösek egymásnak, a kérdés már az, a nőnek hol húzódnak a határai. *
3836. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-18 20:20:11
Üzenet elküldve: 2022-12-18 20:20:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sötétben minden fekete//
*Ahogy az étkezés közben fürkészi a férfit, s annak arcának igen szélsőséges változásait kissé elmerengve meg is torpan a rágásban. Mintha csak arra várna, hogy kiolvassa, hogy a bosszús tekintet mögött milyen gondolatok merülhetnek el.
De lassan újból visszaöltözik a pimasz fráter szerepébe, ami aztán igen elismerésre méltó teljesítmény.
Önnön magát is elég hangulatembernek tekinti, de a végén a férfi még ebben is túltesz rajta.*
- Valóban?
*Egyenesedik ki kissé a nők említésénél. Noha valószínűleg minden férfinak meggyűlt már a baja mindenféle fehérnéppel, de valahogy partnere talpraesettebbnek tűnik annál, hogy egy asszony komoly fejfájást okozzon neki. Ezek szerint tévedett, amitől azért hízik kicsit a mája. Persze nem ismeri a történetet és nem is fogja faggatni róla, de azért szereti hallani az olyan meséket, ahol kiderül, hogy a férfi a naiv fél. Persze ez csak akkor érvényes, ha kiderül, hogy a férfi megérdemelte.*
- Nem-e? És a kaland meg az izgalom? A legtöbben arra vágynak.
*Ingatja meg a fejét kicsit bosszúsan. Neki valahogy az még nem adatott meg, de azért nem panaszkodhat.*
- Igazából mindegy. Érek egy-két dologhoz, amivel akár elmehetnék egy fogadóba vagy szobalánynak. Fene tudja. Tudok főzni, nem halok bele a házimunkába. Nagyon alapos és ügyes kezeim vannak.
*Noha az elején igen komoly hangot üt meg, hisz valóban komoly dologról beszél, a végére képtelen kihagyni egy pajkosabb csattanót. Azért nem szeretné hosszan szüneteltetni a kis játékukat.*
- Szóval itt szeretne maradni egyelőre? Ezt kitörő örömmel hallom.
*Kuncog fel halkan. És valóban. Ha szerez magának egy kedves ismerőst, aki még városi is, akkor már közelebb kerül a magány elkerüléséhez. A végén valami macskás vén szipirtyóként fog ücsörögni bácsikájának házában. A gondolattól pedig a hideg is kirázza.
Közben valóban a férfi után fejezi be a vacsorát. Ő maga is szeret enni, szóval ez a rántotta neki sem volt egy nagy kunszt. De nem a férfi aranyaiból szeretné végig enni az étlapot.*
- Nekem az az egyszerű helyzetem adódik, hogy ott a bácsikám háza- Ha rám un, akkor valószínűleg oda távozom. Felesleges aranyat költenem egy szobára.
~Bár éppenséggel haza is kísérhetne. Talán még egy hely is akad éjszakára.~
*Sóhajtja magában, ahogy egyik kezével az asztalra könyökölve támasztja meg a fejét, a másikban pedig a poharat forgatja, időnként aprókat kortyolgatva belőle.*
*Ahogy az étkezés közben fürkészi a férfit, s annak arcának igen szélsőséges változásait kissé elmerengve meg is torpan a rágásban. Mintha csak arra várna, hogy kiolvassa, hogy a bosszús tekintet mögött milyen gondolatok merülhetnek el.
De lassan újból visszaöltözik a pimasz fráter szerepébe, ami aztán igen elismerésre méltó teljesítmény.
Önnön magát is elég hangulatembernek tekinti, de a végén a férfi még ebben is túltesz rajta.*
- Valóban?
*Egyenesedik ki kissé a nők említésénél. Noha valószínűleg minden férfinak meggyűlt már a baja mindenféle fehérnéppel, de valahogy partnere talpraesettebbnek tűnik annál, hogy egy asszony komoly fejfájást okozzon neki. Ezek szerint tévedett, amitől azért hízik kicsit a mája. Persze nem ismeri a történetet és nem is fogja faggatni róla, de azért szereti hallani az olyan meséket, ahol kiderül, hogy a férfi a naiv fél. Persze ez csak akkor érvényes, ha kiderül, hogy a férfi megérdemelte.*
- Nem-e? És a kaland meg az izgalom? A legtöbben arra vágynak.
*Ingatja meg a fejét kicsit bosszúsan. Neki valahogy az még nem adatott meg, de azért nem panaszkodhat.*
- Igazából mindegy. Érek egy-két dologhoz, amivel akár elmehetnék egy fogadóba vagy szobalánynak. Fene tudja. Tudok főzni, nem halok bele a házimunkába. Nagyon alapos és ügyes kezeim vannak.
*Noha az elején igen komoly hangot üt meg, hisz valóban komoly dologról beszél, a végére képtelen kihagyni egy pajkosabb csattanót. Azért nem szeretné hosszan szüneteltetni a kis játékukat.*
- Szóval itt szeretne maradni egyelőre? Ezt kitörő örömmel hallom.
*Kuncog fel halkan. És valóban. Ha szerez magának egy kedves ismerőst, aki még városi is, akkor már közelebb kerül a magány elkerüléséhez. A végén valami macskás vén szipirtyóként fog ücsörögni bácsikájának házában. A gondolattól pedig a hideg is kirázza.
Közben valóban a férfi után fejezi be a vacsorát. Ő maga is szeret enni, szóval ez a rántotta neki sem volt egy nagy kunszt. De nem a férfi aranyaiból szeretné végig enni az étlapot.*
- Nekem az az egyszerű helyzetem adódik, hogy ott a bácsikám háza- Ha rám un, akkor valószínűleg oda távozom. Felesleges aranyat költenem egy szobára.
~Bár éppenséggel haza is kísérhetne. Talán még egy hely is akad éjszakára.~
*Sóhajtja magában, ahogy egyik kezével az asztalra könyökölve támasztja meg a fejét, a másikban pedig a poharat forgatja, időnként aprókat kortyolgatva belőle.*
3835. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-18 19:59:32
Üzenet elküldve: 2022-12-18 19:59:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Függőségek kötelékében //
*"Aki wegtorenivel kezd, az magára vessen" - mily gyakorta hallotta már elmorranni egy-egy kufár, netán szeretőjelölt orra alatt. Ezt a végtelenül bölcs mondást meg is osztaná Nolennel, akinek nyilvánvalóan nem tetszik a kreol makacssága, de egy szempillantás alatt belé fojtják a szót. Mindent megtesz persze, hogy ettől függetlenül emlékeztesse ezekre a szavakra a férfit. Dacosan, de csupán jelzésértékűen harap a követelőző ajkakba, próbál kibontakozni a karokból sokadjára, de végül ismét kegyesen feladja az ellenállást. Éppen kellemesen hagyná magát átadni a csóknak, mikor rútul átverik, és még egy idegesítő, öntelt vigyort is kap hozzá. Pillantásaiban némi elismeréssel figyeli, ahogy végül a tengerész előre furakszik, s kivételesen semmiféle replika nem jön a nyelvére. A gondolatai már egészen másmerre örvénylenek, egy józanító köhintéssel igyekszik újra mederbe terelni őket.
Némileg azért kárpótolja, hogy a férfi tőle szokatlan engedelmességgel követi, elégedetten bazsalyogva veszi tudomásul a nyilvánvaló csalódottságot is, ami halványan ott dereng a viharszín szemekben, ahogy a szobába érve elmarad a várva várt egymásnak esés.
Nagyot kortyol a lőréből, ahogy a dugót sikerül kiügyeskedni a palackból, szemöldökei egy pillanatra össze is rándulnak a pocsék íztől. Savanyú és bődületesen vizezett, pont ahogy emlékezett rá. Ez persze egy pillanatig sem tartja vissza a további ízlelgetéstől, zöldjei közben egy pillanatra sem szakadnak el Nolentől. Tény, ami tény, az ébredező vágy néhány aprócska pillanatra kizökkenti őt, s ezen valószínűleg az ital sem fog segíteni a későbbiekben, de nem napolhatja el a beszélgetést. Elvégre éppen most minden eszköze megvan ahhoz, hogy kicsikarja a válaszokat.*
- Wegtoreniek? Itt Artheniorban? *hallott persze ilyesmit, sőt, el is sétált egy fogadó mellett, ami wegtoreniként hirdette magát, de inkább tűnt csak amolyan hangzatos fogásnak. Be kellene néznie oda, ha másért nem, hát azért, hogy valami tisztességes wegtoreni itókát igyon, már ha rendelkeznek ilyesmivel. A gondolat, hogy esetleg ismerősbe is futhat, egyszerre ijeszti meg és hozza gyermeki izgalomba. Ha ügyes, talán még némi információra is szert tehet szülővárosáról, bizonyára - még ha csak kereskedés céljából is de - tartják a kapcsolatot az ottaniakkal. Pillanatnyi merengéséből a palack elcsenése téríti magához, amit morcosan vesz tudomásul, s végül egy lemondó sóhaj kíséretében nehézkesen felkecmereg a székből. Szemöldöke álhitetlenkedv nyújtózik homloka közepe felé az utasításra, ha nem akarna valamit olyan nagyon, valószínűleg ellenkezne is vele. Mindig ez az átkozott Velasco'rra pökhendiség! Egy pillanat alatt ki tudja hozni a sodrából, de valahogy mégis vonzónak találja Nolen ezen oldalát, persze hevesen letagadná, ha bárki rajtakapná vagy csupán csak feltételezné ezt róla.*
- Ó, az igazán sajnálatos lenne, elvégre nemrég vettem őket. *azzal már ráérősen is közeledik, menetközben eggyel mélyebbre gombolva dekoltázsát. A sóhajtozó hangocskák az ő fülét is megütik, de a férfi széles mosolyát látva az ő arcára csak egy halvány fintor kanyarodik. Bizonyára elképzelte, mi is folyhat a szomszéd szobában, a kreol pedig jobb szereti, ha teljes mértékben rá irányul a figyelem. Lassan az ágyra mászva, és egykori szeretője ölében gondosan elhelyezkedve igyekszik is újra az érdeklődés középpontjába kerülni. Kínzó közelségbe hajolva túr jólesően a szőkésbarna tincsek közé gyengéden, mielőtt határozottabban markolva kényszerítené Nolent, hogy a szemébe nézzen.*
- Játsszunk egy játékot *suttogja az ajkakra, mielőtt egy aprócska, bosszantóan rövid, kegyelmes csókkal ajándékozná meg őket* - Kérdezek valamit, s ha őszintén felelsz, leveszek egy ruhadarabot. *pajkosan kunkorodik szája jobb sarka, ahogy pimaszkodva fészkelődik kicsit az ölben* - Na mit szólsz? *másik keze közben finomat simít végig a palackot fogó karon, hogy kicsikarjon egy újabb kortyocskát*
*"Aki wegtorenivel kezd, az magára vessen" - mily gyakorta hallotta már elmorranni egy-egy kufár, netán szeretőjelölt orra alatt. Ezt a végtelenül bölcs mondást meg is osztaná Nolennel, akinek nyilvánvalóan nem tetszik a kreol makacssága, de egy szempillantás alatt belé fojtják a szót. Mindent megtesz persze, hogy ettől függetlenül emlékeztesse ezekre a szavakra a férfit. Dacosan, de csupán jelzésértékűen harap a követelőző ajkakba, próbál kibontakozni a karokból sokadjára, de végül ismét kegyesen feladja az ellenállást. Éppen kellemesen hagyná magát átadni a csóknak, mikor rútul átverik, és még egy idegesítő, öntelt vigyort is kap hozzá. Pillantásaiban némi elismeréssel figyeli, ahogy végül a tengerész előre furakszik, s kivételesen semmiféle replika nem jön a nyelvére. A gondolatai már egészen másmerre örvénylenek, egy józanító köhintéssel igyekszik újra mederbe terelni őket.
Némileg azért kárpótolja, hogy a férfi tőle szokatlan engedelmességgel követi, elégedetten bazsalyogva veszi tudomásul a nyilvánvaló csalódottságot is, ami halványan ott dereng a viharszín szemekben, ahogy a szobába érve elmarad a várva várt egymásnak esés.
Nagyot kortyol a lőréből, ahogy a dugót sikerül kiügyeskedni a palackból, szemöldökei egy pillanatra össze is rándulnak a pocsék íztől. Savanyú és bődületesen vizezett, pont ahogy emlékezett rá. Ez persze egy pillanatig sem tartja vissza a további ízlelgetéstől, zöldjei közben egy pillanatra sem szakadnak el Nolentől. Tény, ami tény, az ébredező vágy néhány aprócska pillanatra kizökkenti őt, s ezen valószínűleg az ital sem fog segíteni a későbbiekben, de nem napolhatja el a beszélgetést. Elvégre éppen most minden eszköze megvan ahhoz, hogy kicsikarja a válaszokat.*
- Wegtoreniek? Itt Artheniorban? *hallott persze ilyesmit, sőt, el is sétált egy fogadó mellett, ami wegtoreniként hirdette magát, de inkább tűnt csak amolyan hangzatos fogásnak. Be kellene néznie oda, ha másért nem, hát azért, hogy valami tisztességes wegtoreni itókát igyon, már ha rendelkeznek ilyesmivel. A gondolat, hogy esetleg ismerősbe is futhat, egyszerre ijeszti meg és hozza gyermeki izgalomba. Ha ügyes, talán még némi információra is szert tehet szülővárosáról, bizonyára - még ha csak kereskedés céljából is de - tartják a kapcsolatot az ottaniakkal. Pillanatnyi merengéséből a palack elcsenése téríti magához, amit morcosan vesz tudomásul, s végül egy lemondó sóhaj kíséretében nehézkesen felkecmereg a székből. Szemöldöke álhitetlenkedv nyújtózik homloka közepe felé az utasításra, ha nem akarna valamit olyan nagyon, valószínűleg ellenkezne is vele. Mindig ez az átkozott Velasco'rra pökhendiség! Egy pillanat alatt ki tudja hozni a sodrából, de valahogy mégis vonzónak találja Nolen ezen oldalát, persze hevesen letagadná, ha bárki rajtakapná vagy csupán csak feltételezné ezt róla.*
- Ó, az igazán sajnálatos lenne, elvégre nemrég vettem őket. *azzal már ráérősen is közeledik, menetközben eggyel mélyebbre gombolva dekoltázsát. A sóhajtozó hangocskák az ő fülét is megütik, de a férfi széles mosolyát látva az ő arcára csak egy halvány fintor kanyarodik. Bizonyára elképzelte, mi is folyhat a szomszéd szobában, a kreol pedig jobb szereti, ha teljes mértékben rá irányul a figyelem. Lassan az ágyra mászva, és egykori szeretője ölében gondosan elhelyezkedve igyekszik is újra az érdeklődés középpontjába kerülni. Kínzó közelségbe hajolva túr jólesően a szőkésbarna tincsek közé gyengéden, mielőtt határozottabban markolva kényszerítené Nolent, hogy a szemébe nézzen.*
- Játsszunk egy játékot *suttogja az ajkakra, mielőtt egy aprócska, bosszantóan rövid, kegyelmes csókkal ajándékozná meg őket* - Kérdezek valamit, s ha őszintén felelsz, leveszek egy ruhadarabot. *pajkosan kunkorodik szája jobb sarka, ahogy pimaszkodva fészkelődik kicsit az ölben* - Na mit szólsz? *másik keze közben finomat simít végig a palackot fogó karon, hogy kicsikarjon egy újabb kortyocskát*
3834. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-18 19:59:07
Üzenet elküldve: 2022-12-18 19:59:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötétben minden fekete//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Megfordul egy pillanatra a fejében, hogy vajon honnan van egy hétköznapi lánynak ilyen lova? *
~ Lehet ő is úgy lopta. ~
* Bár mentségére szóljon, ő nem az anyagi értéke miatt választotta Hazugot, hanem mert az előző ura legkedveltebb hátasa volt az elsőrangú mén és kicsinyes bosszúra szomjazott. *
~ Legalább mindig emlékeztetni fog rá, hogy ne kezdjen férjes asszonnyal. ~
* Még azon is elgondolkozik, hogy a feltűnő hasonlóság miatt akár rokon is lehet a két állat, akkor pedig a nő akár Wegtoren környékéről jöhetett. *
- Hát erről személyes tapasztalataim is vannak bőven.
* Jegyzi meg halkan morgolódva, megint csak visszaemlékezve a történtekre. *
~ Az istenek verjék meg, gondtalanul élhetném az életem. Magas pozíció, kiemelkedő bérezés, kényelmes otthon... Hazug kurva... ~
* Össze is szűkíti a szemét egy pillanatra, aztán újra felveszi a kellemes arckifejezését. *
~ Nőben ne bízz meg soha Thorn. ~
- Hát akkor, kedves egészségére, hölgyem.
* Csendben esznek pár falatot. Úgy látszik a nő is felenged egy kissé, és teljes csábítási repertoárját felsorakoztatja a férfinak. *
- Kényelmesnek hangzik, ennél többre senki sem vágyhat, nem de? Milyen jellegű munkát szeretne?
- Hogy mik a terveim? Hasonlóak, mint az Önéi. Eddigi éveim alatt zsoldosként dolgoztam, hasonlóak a szándékaim itt is. Az előző helyről... bizonyos okok miatt távoznom kellett.
~ Nőről vagy jót, vagy semmit. Vagy ez a halottakra vonatkozik? ~
* Viszonylag gyorsan de kultúráltan belapátolja a rántottát, ami máskor reggelinek elmenne, de annak is sovány, de hát már mindegy, így döntött. *
~ Mindig mondta jóatyám, a nők és a lovagiasság lesz egyszer a vesztem. ~
* Aztán lekevert neki egy irtózatosat, hogy már megint az egyik cselédlány szoknyája közül kellett előhalásznia a tanítómesterének. Vagy kettőéből. *
~ Lehet nem a lovagiasság szót használta? ~
* Valószínűleg előbb fejezi be az étkezést, mint a nő, így a sörébe temetkezik, amíg az befejezi a vacsorát. *
- Mik a további tervei az estére nézve? Megszáll valahol? Jómagam így terveztem.
~ Reményeim szerint nem egyedül. ~
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Megfordul egy pillanatra a fejében, hogy vajon honnan van egy hétköznapi lánynak ilyen lova? *
~ Lehet ő is úgy lopta. ~
* Bár mentségére szóljon, ő nem az anyagi értéke miatt választotta Hazugot, hanem mert az előző ura legkedveltebb hátasa volt az elsőrangú mén és kicsinyes bosszúra szomjazott. *
~ Legalább mindig emlékeztetni fog rá, hogy ne kezdjen férjes asszonnyal. ~
* Még azon is elgondolkozik, hogy a feltűnő hasonlóság miatt akár rokon is lehet a két állat, akkor pedig a nő akár Wegtoren környékéről jöhetett. *
- Hát erről személyes tapasztalataim is vannak bőven.
* Jegyzi meg halkan morgolódva, megint csak visszaemlékezve a történtekre. *
~ Az istenek verjék meg, gondtalanul élhetném az életem. Magas pozíció, kiemelkedő bérezés, kényelmes otthon... Hazug kurva... ~
* Össze is szűkíti a szemét egy pillanatra, aztán újra felveszi a kellemes arckifejezését. *
~ Nőben ne bízz meg soha Thorn. ~
- Hát akkor, kedves egészségére, hölgyem.
* Csendben esznek pár falatot. Úgy látszik a nő is felenged egy kissé, és teljes csábítási repertoárját felsorakoztatja a férfinak. *
- Kényelmesnek hangzik, ennél többre senki sem vágyhat, nem de? Milyen jellegű munkát szeretne?
- Hogy mik a terveim? Hasonlóak, mint az Önéi. Eddigi éveim alatt zsoldosként dolgoztam, hasonlóak a szándékaim itt is. Az előző helyről... bizonyos okok miatt távoznom kellett.
~ Nőről vagy jót, vagy semmit. Vagy ez a halottakra vonatkozik? ~
* Viszonylag gyorsan de kultúráltan belapátolja a rántottát, ami máskor reggelinek elmenne, de annak is sovány, de hát már mindegy, így döntött. *
~ Mindig mondta jóatyám, a nők és a lovagiasság lesz egyszer a vesztem. ~
* Aztán lekevert neki egy irtózatosat, hogy már megint az egyik cselédlány szoknyája közül kellett előhalásznia a tanítómesterének. Vagy kettőéből. *
~ Lehet nem a lovagiasság szót használta? ~
* Valószínűleg előbb fejezi be az étkezést, mint a nő, így a sörébe temetkezik, amíg az befejezi a vacsorát. *
- Mik a további tervei az estére nézve? Megszáll valahol? Jómagam így terveztem.
~ Reményeim szerint nem egyedül. ~
3833. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-18 19:56:11
Üzenet elküldve: 2022-12-18 19:56:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Ydriss - Kharasshi //
//hónapokkal később, az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Csaknem visszanyerte az erőnlétét, ami egyedül Ydrissnek köszönhető. Sokáig tartott, amíg az az átkozott mákony elengedte a szorításából. Szerencsére szinte semmire nem emlékszik a függőséggel való viaskodás javából. Abból, amikor a szer üvöltő követelőzése kihozta belőle a legrosszabbat. A béklyók helye szépen begyógyult. Azóta már bele is simult a korábbiak közé, melyeket élő húsként kézről kézre adva szerzett annak idején.
A látása viszont nem jött helyre teljesen. A szemét még mindig szörnyen zavarja a erős fény. Ezt leszámítva szépen összeszedte magát. Ydrissnek volt rá gondja, hogy rendesen egyen. Kiváló vadász lévén mindig volt is hús az asztalon, hogy a visszatetszően lesoványodott hím visszanyerje az erejét. Később, amikor már nem volt szükség a béklyókra, még gyakorolt is vele. Kharasshi mindig nagyra tartotta a fakóvérű képességeit. S most is, Ydriss egy mester türelmes könyörtelenségével ösztökélte lépésről lépésre a felépülés útján.
Türelmes és gondoskodó és rendíthetetlen. De egy-egy szónál többet azóta nem szólt Kharasshihoz. Már-már megszokta, hogy így van, de nem is ez az, ami leginkább nyomasztja. Tudja. Látja Ydriss szemében, hallja ebben a fájdalmasan mély csöndben.
Fogalma sincs, miket mondott, míg a szer beszélt belőle. Nem tudja felidézni, de valószínűleg nem maradt titok az erdei házikó története sem. Az, hogy odavitte az elrabolt nősténykét, hogy így enyhítse vagy lakassa jól háborgó lelke sötétjét. Sokszor töltötte ott kedvét a lányon, míg kötődésük kiforrta magát. Biztos benne, hogy e légyottokat gátlástalan részletességgel és bántó összehasonlítgatással emlegette fel. Meg még sok mást is.*
- Asszony. Mondj valamit. Csak *fúrja arcát a vörös tincsek közé, ahogy hátulról átöleli az ágyban mellé bújva* - mondj valamit.
*Még mindig megrészegíti a lány illata. Már rég nem azt érzi, mint egykoron. Nem azt a mindent felforgató szerelmet. De bízik Ydrissben. Jobban, mint bárkiben és annak ellenére, hogy a mágiát választotta helyette, szereti. Csendes, törődő szeretettel, ahogy egy elérhetetlen álmot lehet.
Kharasshi sosem volt a szavak embere és a lélek dolgaihoz se áll a legfényesebben. Az ilyen problémákat annak idején is leginkább egyféleképp szokta megoldani, ahogy az a fajtájára jellemző. Ha Ydriss visszaengedi az ágyába, az megnyugtatja ideig-óráig. Enyhíti a bűntudatát, elhiteti, hogy minden rendben van. Nem idegenek egymásnak, úgyhogy neki ez már-már természetes. Ahogy egy kicsit erőre kapott, önkéntelenül is kereste Ydriss közelségét. Nem tolakodón, de a tudattal hogy ami köztük volt, nem múlhatott el csak úgy. Sosem lesz az övé a nőstényke, ezt tudja jól, de mindig fontos lesz neki.*
A hozzászólás írója (Kharasshi D'Rake) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.12.18 19:56:55
//hónapokkal később, az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Csaknem visszanyerte az erőnlétét, ami egyedül Ydrissnek köszönhető. Sokáig tartott, amíg az az átkozott mákony elengedte a szorításából. Szerencsére szinte semmire nem emlékszik a függőséggel való viaskodás javából. Abból, amikor a szer üvöltő követelőzése kihozta belőle a legrosszabbat. A béklyók helye szépen begyógyult. Azóta már bele is simult a korábbiak közé, melyeket élő húsként kézről kézre adva szerzett annak idején.
A látása viszont nem jött helyre teljesen. A szemét még mindig szörnyen zavarja a erős fény. Ezt leszámítva szépen összeszedte magát. Ydrissnek volt rá gondja, hogy rendesen egyen. Kiváló vadász lévén mindig volt is hús az asztalon, hogy a visszatetszően lesoványodott hím visszanyerje az erejét. Később, amikor már nem volt szükség a béklyókra, még gyakorolt is vele. Kharasshi mindig nagyra tartotta a fakóvérű képességeit. S most is, Ydriss egy mester türelmes könyörtelenségével ösztökélte lépésről lépésre a felépülés útján.
Türelmes és gondoskodó és rendíthetetlen. De egy-egy szónál többet azóta nem szólt Kharasshihoz. Már-már megszokta, hogy így van, de nem is ez az, ami leginkább nyomasztja. Tudja. Látja Ydriss szemében, hallja ebben a fájdalmasan mély csöndben.
Fogalma sincs, miket mondott, míg a szer beszélt belőle. Nem tudja felidézni, de valószínűleg nem maradt titok az erdei házikó története sem. Az, hogy odavitte az elrabolt nősténykét, hogy így enyhítse vagy lakassa jól háborgó lelke sötétjét. Sokszor töltötte ott kedvét a lányon, míg kötődésük kiforrta magát. Biztos benne, hogy e légyottokat gátlástalan részletességgel és bántó összehasonlítgatással emlegette fel. Meg még sok mást is.*
- Asszony. Mondj valamit. Csak *fúrja arcát a vörös tincsek közé, ahogy hátulról átöleli az ágyban mellé bújva* - mondj valamit.
*Még mindig megrészegíti a lány illata. Már rég nem azt érzi, mint egykoron. Nem azt a mindent felforgató szerelmet. De bízik Ydrissben. Jobban, mint bárkiben és annak ellenére, hogy a mágiát választotta helyette, szereti. Csendes, törődő szeretettel, ahogy egy elérhetetlen álmot lehet.
Kharasshi sosem volt a szavak embere és a lélek dolgaihoz se áll a legfényesebben. Az ilyen problémákat annak idején is leginkább egyféleképp szokta megoldani, ahogy az a fajtájára jellemző. Ha Ydriss visszaengedi az ágyába, az megnyugtatja ideig-óráig. Enyhíti a bűntudatát, elhiteti, hogy minden rendben van. Nem idegenek egymásnak, úgyhogy neki ez már-már természetes. Ahogy egy kicsit erőre kapott, önkéntelenül is kereste Ydriss közelségét. Nem tolakodón, de a tudattal hogy ami köztük volt, nem múlhatott el csak úgy. Sosem lesz az övé a nőstényke, ezt tudja jól, de mindig fontos lesz neki.*
A hozzászólás írója (Kharasshi D'Rake) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.12.18 19:56:55
3832. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-18 19:05:32
Üzenet elküldve: 2022-12-18 19:05:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sötétben minden fekete//
*Bizonyára igazat adna a férfinak, ha hallaná a gondolatait. Bácsikájának életmódja valóban hagy némi kívánnivalót maga után. Ezzel szemben jó szíve van. Meg rokon és nem is rossz a kapcsolatuk, így természetes, hogy aggódik.
A férfi kérdésére csak némán bólint, ahogy eltűnődve kezdi az asztal lapját piszkálgatni. Rossz egyedül abban a viskóban. Még be sincs fejezve igazán, meg Brudo nélkül csendes és unalmas.
Persze félni nem fél, hisz idáig is egyedül utazott. De nem bánná a sűrűbb társaságot. Talán ezért is volt ily kegyesen megbocsájtó Thornwÿnnal szemben. Persze, mintha neki ebben a szerencsésre fordult találkozásban nem lenne vétke.
Újabb szerencsés fordulat, hogy haladnak tovább a beszélgetéssel. Ahogy nyelvét is sikeresen élezheti a férfin. Kedvére való a kölcsönös piszkálódás, örül, hogy ebben társra lelt.*
- Az enyém csinosabb azzal a bájos foltjával.
*Legyintgeti le a férfit ravaszdi mosollyal. Igazából ember legyen a talpán, aki itt döntésre tudna jutni, hiszen a két csődör szinte kiköpött másolatai egymásnak.*
- Ne tegyen előre láthatatlanul meggondolatlan kijelentéseket. A nők tudnak ám igazi gazemberek lenni.
*Emeli fel mutatóujját, hogy ezzel erősítse szavait, de az a pajkos mosoly még mindig az arcán pihen.
Egészen addig, amíg meg nem érkezik a rendelésük. Amin meg is kell lepődnie. Nem gondolta volna, hogy társa idomul hozzá, de jól esik neki a gesztus.*
- Ne aggódjon mesélek én magamról, ha érdemes.
*Enged meg magának egy apró kacsintást, majd a kiérkezett pohárra fogva emeli meg a férfi felé.*
- Hálás vagyok, hogy nem hagy éhen veszni egy magára maradt hölgyet.
*Kuncog fel halkan, majd egy korty után neki is lát a rántottának. Nem nagy szám, nehéz elrontani. Szerencsére nem is kell csalódnia. Pár falat után pedig beadja a derekát, hogy egy kicsit megosszon magáról valamit. Akkor is, ha nem lesz túl izgalmas.*
- Egyelőre igen, maradni szeretnék. Nehéz szívvel hagynám ott bácsikám házát, de vennék valami sajátot. Amihez munka sem ártana. Nem túl kecsegtető és izgalmas terv, igaz?
*Mosolyodik el kissé most talán szégyenlősen, ahogy inkább egy újabb falaton nyammog el.*
- És Ön?
*Bizonyára igazat adna a férfinak, ha hallaná a gondolatait. Bácsikájának életmódja valóban hagy némi kívánnivalót maga után. Ezzel szemben jó szíve van. Meg rokon és nem is rossz a kapcsolatuk, így természetes, hogy aggódik.
A férfi kérdésére csak némán bólint, ahogy eltűnődve kezdi az asztal lapját piszkálgatni. Rossz egyedül abban a viskóban. Még be sincs fejezve igazán, meg Brudo nélkül csendes és unalmas.
Persze félni nem fél, hisz idáig is egyedül utazott. De nem bánná a sűrűbb társaságot. Talán ezért is volt ily kegyesen megbocsájtó Thornwÿnnal szemben. Persze, mintha neki ebben a szerencsésre fordult találkozásban nem lenne vétke.
Újabb szerencsés fordulat, hogy haladnak tovább a beszélgetéssel. Ahogy nyelvét is sikeresen élezheti a férfin. Kedvére való a kölcsönös piszkálódás, örül, hogy ebben társra lelt.*
- Az enyém csinosabb azzal a bájos foltjával.
*Legyintgeti le a férfit ravaszdi mosollyal. Igazából ember legyen a talpán, aki itt döntésre tudna jutni, hiszen a két csődör szinte kiköpött másolatai egymásnak.*
- Ne tegyen előre láthatatlanul meggondolatlan kijelentéseket. A nők tudnak ám igazi gazemberek lenni.
*Emeli fel mutatóujját, hogy ezzel erősítse szavait, de az a pajkos mosoly még mindig az arcán pihen.
Egészen addig, amíg meg nem érkezik a rendelésük. Amin meg is kell lepődnie. Nem gondolta volna, hogy társa idomul hozzá, de jól esik neki a gesztus.*
- Ne aggódjon mesélek én magamról, ha érdemes.
*Enged meg magának egy apró kacsintást, majd a kiérkezett pohárra fogva emeli meg a férfi felé.*
- Hálás vagyok, hogy nem hagy éhen veszni egy magára maradt hölgyet.
*Kuncog fel halkan, majd egy korty után neki is lát a rántottának. Nem nagy szám, nehéz elrontani. Szerencsére nem is kell csalódnia. Pár falat után pedig beadja a derekát, hogy egy kicsit megosszon magáról valamit. Akkor is, ha nem lesz túl izgalmas.*
- Egyelőre igen, maradni szeretnék. Nehéz szívvel hagynám ott bácsikám házát, de vennék valami sajátot. Amihez munka sem ártana. Nem túl kecsegtető és izgalmas terv, igaz?
*Mosolyodik el kissé most talán szégyenlősen, ahogy inkább egy újabb falaton nyammog el.*
- És Ön?
3831. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-18 18:10:16
Üzenet elküldve: 2022-12-18 18:10:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A lány reakciójából egyértelművé válik számára, hogy a Hóhajú földhözragadt gondolkodása szülte mondat aligha esik jól neki. Nem tehet róla, túl sok falat húzott fel az évek során ahhoz, hogy az efféle gondolatokat csak úgy kimondatlan odébb tudja hessegetni. Szerencsére azért nincs egyedül ebben és amint újra megérzi a leány ajkait, felemelkedik a racionalitás rögös talajáról. Ideig-óráig biztosan.*
- Epekedve hallgatlak.
*Mondja nem kevés pajkossággal a hangjában, de kettejük kis szurkálódása ezzel véget is ér, olybá tűnik mindketten ráuntak így a nap végére, de rá bizony, most már aztán tényleg. Egészen addig, amíg nem válik újabb szemtelen cselekedet áldozatává, amikor is elméjének egy eldugott zugában kénytelen elkezdeni szövögetni a bosszú setét terveit, persze szigorúan csak a leány mesketéje után, addig figyelmét maradéktalanul neki szenteli.*
- Bizony sokszor múlott volna csak egy rossz szón, hogy most ne lehessek itt veled. *Kuncog.* De végül mindig oly' ügyesen forgott a nyelvem, nem volt az a veszély, melyből ne tudott volna kihúzni.
*Igyekszik végtelen komolyságot erőltetni magára, inkább kevesebb, mint több sikerrel, hiába, egy ilyen hosszú nap után már meg-megkopik az ember színészi képessége. Közben mély levegőt vesz, mielőtt a leány feje visszahanyatlana a mellkasára, ő pedig újfent úgy érzi, mint akinek menten kirobban a szíve a helyéről, fel nem foghatja, hogy nem süketül meg Rocha a végtelen zakatolástól.
Kisvártatva a lány aggódó arcával találja szembe magát, s szavait figyelmesen hallgatva bólogat.*
- Hm... talán igen, kóros...
*Mormogja az orra alatt, közben arcára olyan kifejezés ül, mint aki valami borzasztó talányra keresi végeérhetetlenül a megoldást. Bizony nem könnyű ezt az ábrázatot fenntartania, miközben őt tüntetik ki újabb csókokkal, ahogy pedig a lány ujjai végigfutnak mezítelen oldalán, a hideg rázza ki a férfit, szempillantás alatt érzi meg az egész testén végigszántó libabőrt, s mint ahogy egyszer az már a Fürdőházban megtörtént, érzi, hogy lassacskán vére is forrni kezd.*
- Tudod, van annak egyszerűbb módja is, ha ki akarsz fárasztani egy férfit...
*Suttogja, miközben a gondterhelt gondolkodó ábrázaton enyhe mosoly terül szét, ahogy szavai belevesznek a sötétségbe, s hiába a pajkos természet, saját hangja is oly' távolinak tűnik számára, mintha egy másik világból susogna át valaki.
Csendben mélyednek el egy hosszadalmas csókban, miközben mindketten mozgolódnak, hogy kényelmesebb pozícióba kerüljenek, s minek utána a férfi nem ütközik falakba, érintésére érintés a válasz, ha engedi neki, gyengéden magára húzza a lányt, baljával továbbra is lágyan simogatja combját, miközben jobbjával közelebb húzza magához, hogy újabb csókokat válthassanak...*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A lány reakciójából egyértelművé válik számára, hogy a Hóhajú földhözragadt gondolkodása szülte mondat aligha esik jól neki. Nem tehet róla, túl sok falat húzott fel az évek során ahhoz, hogy az efféle gondolatokat csak úgy kimondatlan odébb tudja hessegetni. Szerencsére azért nincs egyedül ebben és amint újra megérzi a leány ajkait, felemelkedik a racionalitás rögös talajáról. Ideig-óráig biztosan.*
- Epekedve hallgatlak.
*Mondja nem kevés pajkossággal a hangjában, de kettejük kis szurkálódása ezzel véget is ér, olybá tűnik mindketten ráuntak így a nap végére, de rá bizony, most már aztán tényleg. Egészen addig, amíg nem válik újabb szemtelen cselekedet áldozatává, amikor is elméjének egy eldugott zugában kénytelen elkezdeni szövögetni a bosszú setét terveit, persze szigorúan csak a leány mesketéje után, addig figyelmét maradéktalanul neki szenteli.*
- Bizony sokszor múlott volna csak egy rossz szón, hogy most ne lehessek itt veled. *Kuncog.* De végül mindig oly' ügyesen forgott a nyelvem, nem volt az a veszély, melyből ne tudott volna kihúzni.
*Igyekszik végtelen komolyságot erőltetni magára, inkább kevesebb, mint több sikerrel, hiába, egy ilyen hosszú nap után már meg-megkopik az ember színészi képessége. Közben mély levegőt vesz, mielőtt a leány feje visszahanyatlana a mellkasára, ő pedig újfent úgy érzi, mint akinek menten kirobban a szíve a helyéről, fel nem foghatja, hogy nem süketül meg Rocha a végtelen zakatolástól.
Kisvártatva a lány aggódó arcával találja szembe magát, s szavait figyelmesen hallgatva bólogat.*
- Hm... talán igen, kóros...
*Mormogja az orra alatt, közben arcára olyan kifejezés ül, mint aki valami borzasztó talányra keresi végeérhetetlenül a megoldást. Bizony nem könnyű ezt az ábrázatot fenntartania, miközben őt tüntetik ki újabb csókokkal, ahogy pedig a lány ujjai végigfutnak mezítelen oldalán, a hideg rázza ki a férfit, szempillantás alatt érzi meg az egész testén végigszántó libabőrt, s mint ahogy egyszer az már a Fürdőházban megtörtént, érzi, hogy lassacskán vére is forrni kezd.*
- Tudod, van annak egyszerűbb módja is, ha ki akarsz fárasztani egy férfit...
*Suttogja, miközben a gondterhelt gondolkodó ábrázaton enyhe mosoly terül szét, ahogy szavai belevesznek a sötétségbe, s hiába a pajkos természet, saját hangja is oly' távolinak tűnik számára, mintha egy másik világból susogna át valaki.
Csendben mélyednek el egy hosszadalmas csókban, miközben mindketten mozgolódnak, hogy kényelmesebb pozícióba kerüljenek, s minek utána a férfi nem ütközik falakba, érintésére érintés a válasz, ha engedi neki, gyengéden magára húzza a lányt, baljával továbbra is lágyan simogatja combját, miközben jobbjával közelebb húzza magához, hogy újabb csókokat válthassanak...*
3830. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-18 18:09:32
Üzenet elküldve: 2022-12-18 18:09:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötétben minden fekete//
* A férfi magában elkönyveli mindenféle semmirekellő fickónak ezt a bizonyos nagybáty-szerűséget. *
~ Melyik férfi hagyná kíséret nélkül mászkálni egy hölgyet? Akármi történhetne vele. ~
* Emiatt az "akármik" miatt gyakran fizettek gazdag nemes urak a szolgálataiért, lányaik érdekében, pontosan tudja tehát, mivel jár, ha egy ifjú, ráadásul csinos nő védelem nélkül utazik. *
~ Sosem hagynám a húgomat kíséret nélkül. ~
* Tapasztalatai alapján az ifjú hölgyek gyakran tekintenek valamiféle önállósodási kísérletként az egyedül utazásra, fittyet hányva a veszélyekre. És Rikshilva pont ugyanolyan konoknak tűnik, akárcsak Tiaberos. *
- Eltűnt?
* Összehúzza a szemöldökét, máris zsoldos gondolkodásra kapcsol. *
~ Akkor ezek szerint egyedül él a városban. Feltételezhető, hogy csak tivornyázni tűnt el, vagy "kalandozgatni", ahogy említette, de... ~
* Mielőtt igazán belemerülne, már is kizökkentik. *
- Igazán? Pedig elég csinos egy jószág.
* A nőéhez hasonló vigyorra húzza a száját. *
~ Fenébe ember, ez a nő még a végén átveszi tőled az irányítást. ~
- Egy ilyen bájos hölgy, bármikor kizsákmányolhat, de ahogy gondolja a kisasszony.
* Érzi magán a fürkésző tekintetet, de folytatja az olvasást. Rendel 30 aranyért két adag Mézsört,
kér még hozzá két adag Rántottát is, 14 aranyért. Igaz, ő maga nem ezt választotta volna, de igazodik a nő választásához. Miután végez, hátradőlve ő is tanulmányozni kezdi a másikat. *
- És most mik a tervei a városban? Itt szándékozik maradni? Igyekszem egy kicsivel többet megtudni Önről, bár látom, hogy nem az a kitárulkozós fajta... Talán ez még változhat.
* Közben megérkezik az étel és a két ital. Rikshilva felé emeli a saját sörét. *
- Kisasszony. Lásson csak hozzá bátran.
* Amíg esznek, ő is takarékra teszi magát. *
* A férfi magában elkönyveli mindenféle semmirekellő fickónak ezt a bizonyos nagybáty-szerűséget. *
~ Melyik férfi hagyná kíséret nélkül mászkálni egy hölgyet? Akármi történhetne vele. ~
* Emiatt az "akármik" miatt gyakran fizettek gazdag nemes urak a szolgálataiért, lányaik érdekében, pontosan tudja tehát, mivel jár, ha egy ifjú, ráadásul csinos nő védelem nélkül utazik. *
~ Sosem hagynám a húgomat kíséret nélkül. ~
* Tapasztalatai alapján az ifjú hölgyek gyakran tekintenek valamiféle önállósodási kísérletként az egyedül utazásra, fittyet hányva a veszélyekre. És Rikshilva pont ugyanolyan konoknak tűnik, akárcsak Tiaberos. *
- Eltűnt?
* Összehúzza a szemöldökét, máris zsoldos gondolkodásra kapcsol. *
~ Akkor ezek szerint egyedül él a városban. Feltételezhető, hogy csak tivornyázni tűnt el, vagy "kalandozgatni", ahogy említette, de... ~
* Mielőtt igazán belemerülne, már is kizökkentik. *
- Igazán? Pedig elég csinos egy jószág.
* A nőéhez hasonló vigyorra húzza a száját. *
~ Fenébe ember, ez a nő még a végén átveszi tőled az irányítást. ~
- Egy ilyen bájos hölgy, bármikor kizsákmányolhat, de ahogy gondolja a kisasszony.
* Érzi magán a fürkésző tekintetet, de folytatja az olvasást. Rendel 30 aranyért két adag Mézsört,
kér még hozzá két adag Rántottát is, 14 aranyért. Igaz, ő maga nem ezt választotta volna, de igazodik a nő választásához. Miután végez, hátradőlve ő is tanulmányozni kezdi a másikat. *- És most mik a tervei a városban? Itt szándékozik maradni? Igyekszem egy kicsivel többet megtudni Önről, bár látom, hogy nem az a kitárulkozós fajta... Talán ez még változhat.
* Közben megérkezik az étel és a két ital. Rikshilva felé emeli a saját sörét. *
- Kisasszony. Lásson csak hozzá bátran.
* Amíg esznek, ő is takarékra teszi magát. *
3829. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-18 14:05:23
Üzenet elküldve: 2022-12-18 14:05:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sötétben minden fekete//
*Nem olyan nagy szám a származása, így fölöslegesnek tart akármit is konkretizálni. Nem gazdag család eladósorban lévő leánya, aki nagy vagyonnal járna, nem izgalmas kalandor, de még csak nem is kétes alvilági figura, aki izgalommal szolgálna. Minek untassa a férfit már az elején azzal, hogy ki is ő valójában? Még élvezi egy kicsit, hogy izgalmasnak adhatja elő magát. Azért a rákontrázásra halkan felkuncog, ami egészen az újabb kérdésekig tart ki, mikor már kissé értetlenül szaladnak fel a szemöldökei.*
- Hát nem teljesen. Nem fogalmaztam valami pontosan.
*Ereszt meg egy bocsánatkérő mosolyt.*
- Biztos voltam benne, hogy itt él. Mielőtt megérkeztem a városba egy kinti fogadóba beszéltük meg a találkát. Ott volt egy összeszedett zsoldos barátjával. ~De még milyennel.~ Az esti dorbézolás után pedig ide jöttem a városba, ahol kipofoztuk a viskóját.
*Mosolyodik el kicsit máshogy, ahogy eddig előfordult. Kedvesen és gyengéden, ahogy arra a napra gondol. Valószínűleg az volt élete eddigi legmókásabb és legvadabb napja. Ami végül várható véget ért. Részben sajnálja, de valahol ezzel az elejétől tisztában volt, hogy egy világjáró szoknyapecértől nem számíthat sokkal többre. Így el is hessegeti maga elől az emléket, hogy a szemkontaktust újra felvéve pillantson a férfira.*
- Megengedte, hogy nála lakjak. Azután pedig nyoma veszett. Szerette a piát és a kalandot, szóval bárhogy végződhetett a története. Brudo bácsikám nagyon kedves ember, csak kissé naiv és felelőtlen. Szóval aggódom.
*Sóhajt fel kissé komorabban. De amilyen gyorsan érkeznek a viharfelhők, olyan gyorsan tova is tűnnek egy mosoly kíséretében.*
- De most ne is beszéljek erről tovább. Inkább engedje meg a szabadkozásomat, hogy csupán csak azért szemelhettem ki a lovát, mert nem a gazdáját pillantottam meg először.
*Ejt is meg egy újabb piszkálódós vigyort, miközben a kiszemelt asztal felé indul. A kihúzott székre ülve elhelyezkedik lábait keresztbe pakolva, miközben szoknyáját eligazgatja magán. Ritkán hord ilyen ruhákat, de úgy tűnik ma szerencsés választás volt a bokáig érőbordó szoknya és az egyszerűre szabott, de szépen dekoltált fehér blúz. Ha már ilyen kalandba keveredett egy jóképű férfival, hát legyen csinos. Még akkor is, ha jól látszik az anyagokon, hogy azok a legolcsóbb darabok.*
- Erre a kardos dologra úgy hiszem vacsora után mindenképp visszatérünk.
*Húzza pajkos vigyorra az ajkait, miközben ő maga is a lapot olvasgatja át. Azután a kérdésre biccentve teszi le, s az ölébe pakolja a kezeit.*
- Egy egyszerű rántotta és egy mézsör tökéletesen elég nekem. Nem szeretem kizsákmányolni a frissen szerzett barátokat.
*Nevet fel halkan, majd hátra dőlve fürkészi a férfit, amíg a rendelést intézi. Szórakoztató, kissé rejtélyes, de igen jóképű fickó. Ismét az a típus, aki túlságosan vonzza, de mindig csak ráfarag velük. És újból sikerült belebotlani egybe. Bár Thornwÿn számára fel kel vésni egy plusz pontot az udvariasságért.*
*Nem olyan nagy szám a származása, így fölöslegesnek tart akármit is konkretizálni. Nem gazdag család eladósorban lévő leánya, aki nagy vagyonnal járna, nem izgalmas kalandor, de még csak nem is kétes alvilági figura, aki izgalommal szolgálna. Minek untassa a férfit már az elején azzal, hogy ki is ő valójában? Még élvezi egy kicsit, hogy izgalmasnak adhatja elő magát. Azért a rákontrázásra halkan felkuncog, ami egészen az újabb kérdésekig tart ki, mikor már kissé értetlenül szaladnak fel a szemöldökei.*
- Hát nem teljesen. Nem fogalmaztam valami pontosan.
*Ereszt meg egy bocsánatkérő mosolyt.*
- Biztos voltam benne, hogy itt él. Mielőtt megérkeztem a városba egy kinti fogadóba beszéltük meg a találkát. Ott volt egy összeszedett zsoldos barátjával. ~De még milyennel.~ Az esti dorbézolás után pedig ide jöttem a városba, ahol kipofoztuk a viskóját.
*Mosolyodik el kicsit máshogy, ahogy eddig előfordult. Kedvesen és gyengéden, ahogy arra a napra gondol. Valószínűleg az volt élete eddigi legmókásabb és legvadabb napja. Ami végül várható véget ért. Részben sajnálja, de valahol ezzel az elejétől tisztában volt, hogy egy világjáró szoknyapecértől nem számíthat sokkal többre. Így el is hessegeti maga elől az emléket, hogy a szemkontaktust újra felvéve pillantson a férfira.*
- Megengedte, hogy nála lakjak. Azután pedig nyoma veszett. Szerette a piát és a kalandot, szóval bárhogy végződhetett a története. Brudo bácsikám nagyon kedves ember, csak kissé naiv és felelőtlen. Szóval aggódom.
*Sóhajt fel kissé komorabban. De amilyen gyorsan érkeznek a viharfelhők, olyan gyorsan tova is tűnnek egy mosoly kíséretében.*
- De most ne is beszéljek erről tovább. Inkább engedje meg a szabadkozásomat, hogy csupán csak azért szemelhettem ki a lovát, mert nem a gazdáját pillantottam meg először.
*Ejt is meg egy újabb piszkálódós vigyort, miközben a kiszemelt asztal felé indul. A kihúzott székre ülve elhelyezkedik lábait keresztbe pakolva, miközben szoknyáját eligazgatja magán. Ritkán hord ilyen ruhákat, de úgy tűnik ma szerencsés választás volt a bokáig érőbordó szoknya és az egyszerűre szabott, de szépen dekoltált fehér blúz. Ha már ilyen kalandba keveredett egy jóképű férfival, hát legyen csinos. Még akkor is, ha jól látszik az anyagokon, hogy azok a legolcsóbb darabok.*
- Erre a kardos dologra úgy hiszem vacsora után mindenképp visszatérünk.
*Húzza pajkos vigyorra az ajkait, miközben ő maga is a lapot olvasgatja át. Azután a kérdésre biccentve teszi le, s az ölébe pakolja a kezeit.*
- Egy egyszerű rántotta és egy mézsör tökéletesen elég nekem. Nem szeretem kizsákmányolni a frissen szerzett barátokat.
*Nevet fel halkan, majd hátra dőlve fürkészi a férfit, amíg a rendelést intézi. Szórakoztató, kissé rejtélyes, de igen jóképű fickó. Ismét az a típus, aki túlságosan vonzza, de mindig csak ráfarag velük. És újból sikerült belebotlani egybe. Bár Thornwÿn számára fel kel vésni egy plusz pontot az udvariasságért.*
3828. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-18 11:00:44
Üzenet elküldve: 2022-12-18 11:00:44
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötétben minden fekete//
- Óóó?
* Az ördögi mosolyához már a szemöldökeit is magasra emeli. Úgy érzi, kezdeti szerencsétlen megismerkedésük kezd átalakulni valami izgalmasabbá. Ha a vadászösztönei nem csalnak. Márpedig nem szoktak. *
- Én is... "messzebbről" jöttem.
* Ennyiben is hagyja az információt, ahogy a nő is. Elgondolkozik egy pillanatra. *
- És egyedül érkezett? Úgy, hogy abban sem biztos itt él-e a nagybátjya?
* Nem minden hátsó szándék nélkül kérdez rá a kíséretre, inkább most derüljön ki a lehetséges férj, szerető, mint utóbb. Nem hiányozna neki egy újabb elüldözés, valami balszerencse okán. *
- Szó szerint az imént érkeztem, amikor is a kisasszony éppen a lovamat szemelte ki magának. Mondhatom, nem lett volna legkedvezőbb első benyomás a városról, ha az érkezés utáni pár percben meglopják az embert.
Igen, micsoda "szerencse", hogy elkerült...
* Rezignált mosollyal égnek emeli a tekintetét. *
~ Ettől már nem szabadulok. ~
* Igazán vérpezsdítően hat rá közös élcelődésük. *
~ Határozottan jó első benyomás a városról. ~
- Bármikor szívesen Önnek szegezem a kardom, hölgyem. Csak kérnie kell rá.
~ Haladunk. ~
- Jó választás, csak Ön után.
* Int előre, egyrészt hogy udvarias legyen, másrészt hogy kiélvezhesse a látványt, amit eddig eltakart a sok ruharéteg. Még a széket is kihúzza a nőnek, ha hagyja. Míg csendben áttanulmányozza a választékot, közben leplezetlenül átpillant Rikshilva felé is. Végre rendesen is megnézheti magának a világosban. *
~ Szemrevaló, főleg ha nem nyitja ki azt a... vörös ajkát. ~
- Választott már?
* Ha igen, már szól is a fogadósnak. *
- Óóó?
* Az ördögi mosolyához már a szemöldökeit is magasra emeli. Úgy érzi, kezdeti szerencsétlen megismerkedésük kezd átalakulni valami izgalmasabbá. Ha a vadászösztönei nem csalnak. Márpedig nem szoktak. *
- Én is... "messzebbről" jöttem.
* Ennyiben is hagyja az információt, ahogy a nő is. Elgondolkozik egy pillanatra. *
- És egyedül érkezett? Úgy, hogy abban sem biztos itt él-e a nagybátjya?
* Nem minden hátsó szándék nélkül kérdez rá a kíséretre, inkább most derüljön ki a lehetséges férj, szerető, mint utóbb. Nem hiányozna neki egy újabb elüldözés, valami balszerencse okán. *
- Szó szerint az imént érkeztem, amikor is a kisasszony éppen a lovamat szemelte ki magának. Mondhatom, nem lett volna legkedvezőbb első benyomás a városról, ha az érkezés utáni pár percben meglopják az embert.
Igen, micsoda "szerencse", hogy elkerült...
* Rezignált mosollyal égnek emeli a tekintetét. *
~ Ettől már nem szabadulok. ~
* Igazán vérpezsdítően hat rá közös élcelődésük. *
~ Határozottan jó első benyomás a városról. ~
- Bármikor szívesen Önnek szegezem a kardom, hölgyem. Csak kérnie kell rá.
~ Haladunk. ~
- Jó választás, csak Ön után.
* Int előre, egyrészt hogy udvarias legyen, másrészt hogy kiélvezhesse a látványt, amit eddig eltakart a sok ruharéteg. Még a széket is kihúzza a nőnek, ha hagyja. Míg csendben áttanulmányozza a választékot, közben leplezetlenül átpillant Rikshilva felé is. Végre rendesen is megnézheti magának a világosban. *
~ Szemrevaló, főleg ha nem nyitja ki azt a... vörös ajkát. ~
- Választott már?
* Ha igen, már szól is a fogadósnak. *
3827. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-17 18:05:29
Üzenet elküldve: 2022-12-17 18:05:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Mirthemnor//
*Grim jóízűen fogyasztja a babfőzeléket.
~Kitűnő ötlet volt ezt rendelni, na és a sör mellé.~*
-Hát ez kitűnően finom.
*Szól Grim két falat között és lecsíp egy karéjt a kenyeréből és babfőzelék után küldi.*
-Való igaz, hogy egy kis kunyhó is elég lehet a boldogsághoz. *Hagyja helyben Mirthemnor vágyait, de folytatja.* De nem kell lemondani az örömökről ilyen korán. Ősz hajad és szakállad ellenére...nos...*Nem tudja mennyi idős is lehet Mirthemnor, de nem akar tippelni.*...bármennyi idős is vagy, azért van még benned szusz, ahogy látom az étket nem veted meg, az már fél egészség.
*Mondja Grim egy falat előtt, majd rákacsint Mirthemnorra, akinek olyan célzást küld, hogy ne hagyja feledésbe merülni a nőkkel való találkozgatást.*
-Van még benned elég erő, sok mindenre. Én úgy látom.
*Nem tudja, hogy ezt mennyire érzi át Mirthemnor, de ha mégsem akkor sincs semmi baj, akkor meg a jól megérdemelt nyugalom ami dukál a jó öreg törpnek.*
-Csak arra tettem célzást, hogy esetleg ott hagyhatnád azt az istállót, ha csak nem szereted nagyon a lovakat és velük az ügyködést. Lehetnél a segédem és fizetnék érte. Ezért is jó lenne egy valamirevaló házikót venni. Ne aggódj, nem kell nehéz dolgokat cipelni. Én afféle feltaláló vagyok, tudod?
*Majd egy újabb falatot küld az előzők mellé.*
*Grim jóízűen fogyasztja a babfőzeléket.
~Kitűnő ötlet volt ezt rendelni, na és a sör mellé.~*
-Hát ez kitűnően finom.
*Szól Grim két falat között és lecsíp egy karéjt a kenyeréből és babfőzelék után küldi.*
-Való igaz, hogy egy kis kunyhó is elég lehet a boldogsághoz. *Hagyja helyben Mirthemnor vágyait, de folytatja.* De nem kell lemondani az örömökről ilyen korán. Ősz hajad és szakállad ellenére...nos...*Nem tudja mennyi idős is lehet Mirthemnor, de nem akar tippelni.*...bármennyi idős is vagy, azért van még benned szusz, ahogy látom az étket nem veted meg, az már fél egészség.
*Mondja Grim egy falat előtt, majd rákacsint Mirthemnorra, akinek olyan célzást küld, hogy ne hagyja feledésbe merülni a nőkkel való találkozgatást.*
-Van még benned elég erő, sok mindenre. Én úgy látom.
*Nem tudja, hogy ezt mennyire érzi át Mirthemnor, de ha mégsem akkor sincs semmi baj, akkor meg a jól megérdemelt nyugalom ami dukál a jó öreg törpnek.*
-Csak arra tettem célzást, hogy esetleg ott hagyhatnád azt az istállót, ha csak nem szereted nagyon a lovakat és velük az ügyködést. Lehetnél a segédem és fizetnék érte. Ezért is jó lenne egy valamirevaló házikót venni. Ne aggódj, nem kell nehéz dolgokat cipelni. Én afféle feltaláló vagyok, tudod?
*Majd egy újabb falatot küld az előzők mellé.*
3826. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-17 15:25:16
Üzenet elküldve: 2022-12-17 15:25:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Grimhamsa //
* A törpe rettentően éhes , és ezért a meghívásért nagyon hálás. *
- Köszönöm a meghívásod! Nagyon szeretem a babfőzeléket. * Mondja ezt mellékesen. *
- Hát nem akarok én nagy házat venni. Egy kis kunyhó is elég. Jelenleg nyolcszáz aranynál többet nem szeretnék rá költeni. Tudod nekem is vannak tervezgetni való dolgaim, és sokkal könnyebb kényelemben gondolkozni róluk. Együtt szeretnél velem lakni? Hát ne haragudj, de az jó fura lenne. * Kicsit felkacag, persze nem gúnyosan. *
- Én már nem nagyon fogok találni törpe asszonyt magamnak. Mindegy is! Fiatalkoromban jól kiéltem magam! Én már csak nyugalomra vágyom. Sajnos nagy dolgokra szerintem már nem vagyok képes.
* Amikor ezeket elmondta nekifog az ételnek, és jóízűen fogyasztani kezdi azt. *
* A törpe rettentően éhes , és ezért a meghívásért nagyon hálás. *
- Köszönöm a meghívásod! Nagyon szeretem a babfőzeléket. * Mondja ezt mellékesen. *
- Hát nem akarok én nagy házat venni. Egy kis kunyhó is elég. Jelenleg nyolcszáz aranynál többet nem szeretnék rá költeni. Tudod nekem is vannak tervezgetni való dolgaim, és sokkal könnyebb kényelemben gondolkozni róluk. Együtt szeretnél velem lakni? Hát ne haragudj, de az jó fura lenne. * Kicsit felkacag, persze nem gúnyosan. *
- Én már nem nagyon fogok találni törpe asszonyt magamnak. Mindegy is! Fiatalkoromban jól kiéltem magam! Én már csak nyugalomra vágyom. Sajnos nagy dolgokra szerintem már nem vagyok képes.
* Amikor ezeket elmondta nekifog az ételnek, és jóízűen fogyasztani kezdi azt. *
3825. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-17 12:11:31
Üzenet elküldve: 2022-12-17 12:11:31
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sötétben minden fekete//
*Az a piszkos mosoly valahogy most nem a béketűrésének határát készül felpiszkálni. Valami más kezd benne motoszkálni, ami az ő arcára is rávarázsolja a szemtelen mosolyt.*
- Vigyázzon, mert a végén még a szaván fogom.
*Emeli kissé magasba szabad kezének mutatóujját, amit meg is ingat a férfi felé, mintha anya fedné meg rakoncátlan gyermekét. De az a kacér mosoly továbbra sem szűnik meg viselőjéről.*
- Messzebbről. A nagybátyámhoz jöttem. Ő lakik a városban. Legalábbis lakott, mert már idejét sem tudom, hogy mikor láttam utoljára.
*Akárhogy is azért hiányzik neki a köpcös kisember. Meg akármilyen felelőtlen, csél-csap fickó, aggódik is érte. Bánja is ő, ha kalandozni indult. Csak szólt volna előtte. De most igyekszik a gondterhes felhőket ellegyezni gondolataiból, hogy a jókedvűre fordult találkozást kiélvezhesse.*
- Viszont maga sem tűnik idevalósinak. Vagy eddig igen szerencsésen sikerült elkerülnöm.
*Ó, ő nem az a fajta, aki abbahagyná a piszkálódást. A vérében van, az ellen pedig feleslegesen is akarna küzdeni. De azért nagyjából magába erőlteti a jókislányt, miközben a férfit karolva halad a Pegazus felé.*
//Pegazus//
- Maga igen nagyon kíváncsi fajta.
*Jegyzi meg komiszul, ahogy a rövid séta alatt már megannyi kérdést nekiszegeznek. Persze nem bánja, de továbbra is szívesen piszkálódik Thornwÿnnal.*
- Ártatlan városnézésen vagyok túl. Csak a piacra már nem futotta. Viszont szerencse, hogy elém került egy ilyen daliás úriember, aki készségesen megelőzte a sok rosszakarót, hogy helyettük szegezzen kardot a torkomnak.
*Jegyzi is meg elmésen, most egy gonoszkásabb vigyor kíséretében. Arról sem feledkezve meg, hogy jobban a férfihoz simuljon, mikor amaz közelebb vonja magához. Azután már csak az marad hátra, hogy belépjen a kitárt ajtón. Az arcába csapó melegre elégedetten sóhajt fel, s nem is várakoztatja a férfit sem, beljebb lép a melegre.*
- Az a kedvenc helyem.
*A kérdésre a kályhához legközelebbi asztal felé mutat, ami csodával határos módon még üresen áll. Mint aki tudta, hogy a leány ma újra meglátogatja. Közben kibújik a köpenyből egy hálás mosoly kíséretében. Eligazgatja göndör tincseit, s ha partnerének is megfelel az asztalválasztás, hát ringó csípővel ballag át az asztalok között.*
*Az a piszkos mosoly valahogy most nem a béketűrésének határát készül felpiszkálni. Valami más kezd benne motoszkálni, ami az ő arcára is rávarázsolja a szemtelen mosolyt.*
- Vigyázzon, mert a végén még a szaván fogom.
*Emeli kissé magasba szabad kezének mutatóujját, amit meg is ingat a férfi felé, mintha anya fedné meg rakoncátlan gyermekét. De az a kacér mosoly továbbra sem szűnik meg viselőjéről.*
- Messzebbről. A nagybátyámhoz jöttem. Ő lakik a városban. Legalábbis lakott, mert már idejét sem tudom, hogy mikor láttam utoljára.
*Akárhogy is azért hiányzik neki a köpcös kisember. Meg akármilyen felelőtlen, csél-csap fickó, aggódik is érte. Bánja is ő, ha kalandozni indult. Csak szólt volna előtte. De most igyekszik a gondterhes felhőket ellegyezni gondolataiból, hogy a jókedvűre fordult találkozást kiélvezhesse.*
- Viszont maga sem tűnik idevalósinak. Vagy eddig igen szerencsésen sikerült elkerülnöm.
*Ó, ő nem az a fajta, aki abbahagyná a piszkálódást. A vérében van, az ellen pedig feleslegesen is akarna küzdeni. De azért nagyjából magába erőlteti a jókislányt, miközben a férfit karolva halad a Pegazus felé.*
//Pegazus//
- Maga igen nagyon kíváncsi fajta.
*Jegyzi meg komiszul, ahogy a rövid séta alatt már megannyi kérdést nekiszegeznek. Persze nem bánja, de továbbra is szívesen piszkálódik Thornwÿnnal.*
- Ártatlan városnézésen vagyok túl. Csak a piacra már nem futotta. Viszont szerencse, hogy elém került egy ilyen daliás úriember, aki készségesen megelőzte a sok rosszakarót, hogy helyettük szegezzen kardot a torkomnak.
*Jegyzi is meg elmésen, most egy gonoszkásabb vigyor kíséretében. Arról sem feledkezve meg, hogy jobban a férfihoz simuljon, mikor amaz közelebb vonja magához. Azután már csak az marad hátra, hogy belépjen a kitárt ajtón. Az arcába csapó melegre elégedetten sóhajt fel, s nem is várakoztatja a férfit sem, beljebb lép a melegre.*
- Az a kedvenc helyem.
*A kérdésre a kályhához legközelebbi asztal felé mutat, ami csodával határos módon még üresen áll. Mint aki tudta, hogy a leány ma újra meglátogatja. Közben kibújik a köpenyből egy hálás mosoly kíséretében. Eligazgatja göndör tincseit, s ha partnerének is megfelel az asztalválasztás, hát ringó csípővel ballag át az asztalok között.*
3824. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-17 11:07:02
Üzenet elküldve: 2022-12-17 11:07:02
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötétben minden fekete//
* Nem reagál a gúnyos megjegyzésre, elhatározta, hogy inenntől jól fog viselkedni. Legalábbis nagyon, de nagyon fog igyekezni. *
~ De ha egyszer annyira szórakoztató bosszantani. ~
- Nos, azon leszek minden erőmmel, hogy a találkozásunkat széppé tegyem, megígérem.
* Piszkos mosolyt villant. Ízlelgeti a nevet a nyelvén. *
- Rikshilva Loneryst... Honnan származik?
* Felméri a nőt, és nem kerüli el a figyelmét, hogy a másik is ezt teszi vele. Ez újabb gonosz mosolyt vált ki belőle.
Kart karba öltve indulnak el a fogadó felé.
// Pegazus //
Míg megteszik ezt a kis távolságot, tovább kérdezgeti a nőt. *
- Mi szél hozta az éjszaka közepén az istállóba? Jobban kellene vigyáznia, még a végén tényleg összefut valakivel, akinek csupa-csupa rossz szándékai vannak Önnel.
* Karjával kissé közelebb vonja magához a hölgyet. A fogadó ajtajánál elereszti és előrelépve kinyitja az ajtót, betessékelve Rikshilva-t maga előtt. Majd becsukja az ajtót, kizárva az éjszakai fagyot, amiért roppant hálás. *
- Hová szeretne ülni?
* Ha engedi, le is segíti a felsőruházatát, majd a maga szőrmés köpenyét is felakasztja. Elég sokan vannak a Pegazusban, még ezen a kései órán is, elég hangos alapzajt adva a helynek. *
* Nem reagál a gúnyos megjegyzésre, elhatározta, hogy inenntől jól fog viselkedni. Legalábbis nagyon, de nagyon fog igyekezni. *
~ De ha egyszer annyira szórakoztató bosszantani. ~
- Nos, azon leszek minden erőmmel, hogy a találkozásunkat széppé tegyem, megígérem.
* Piszkos mosolyt villant. Ízlelgeti a nevet a nyelvén. *
- Rikshilva Loneryst... Honnan származik?
* Felméri a nőt, és nem kerüli el a figyelmét, hogy a másik is ezt teszi vele. Ez újabb gonosz mosolyt vált ki belőle.
Kart karba öltve indulnak el a fogadó felé.
// Pegazus //
Míg megteszik ezt a kis távolságot, tovább kérdezgeti a nőt. *
- Mi szél hozta az éjszaka közepén az istállóba? Jobban kellene vigyáznia, még a végén tényleg összefut valakivel, akinek csupa-csupa rossz szándékai vannak Önnel.
* Karjával kissé közelebb vonja magához a hölgyet. A fogadó ajtajánál elereszti és előrelépve kinyitja az ajtót, betessékelve Rikshilva-t maga előtt. Majd becsukja az ajtót, kizárva az éjszakai fagyot, amiért roppant hálás. *
- Hová szeretne ülni?
* Ha engedi, le is segíti a felsőruházatát, majd a maga szőrmés köpenyét is felakasztja. Elég sokan vannak a Pegazusban, még ezen a kései órán is, elég hangos alapzajt adva a helynek. *
3823. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-16 17:23:12
Üzenet elküldve: 2022-12-16 17:23:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy új kezdet kezdete//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kezdi azt hinni, hogy az istenektől eredeztethető az a képessége, hogy a de Wyggio társaságában viszonylagosan hosszú ideig képes megőrizni a nyugalmát. Csupán csak testének apró rezzenései mutathatják azt, hogy időnként már átnyúlna az asztalon, hogy azt a csirkét csontostól nyomja le a torkán, hogy hamarabb végezzen az evéssel. Meg az élettel. Csábító egy gondolat, szinte már látja a szemei előtt, ahogy át nyúl az asztalon, megragadja a férfit és már tuszkolja is le akár tányérral együtt azt a megsütött állatot. Ez a képzelgés pedig annyit segít a kedélyállapotának, hogy éteri nyugalmat tükröző és emellett még igen kaján mosolyt csal az arcára, miközben hallgatja a férfit.*
- Sok mindent próbáltak a fejedbe verni. Látom van, ami hatástalan volt. Szinte veszteséges vállalkozás. Mint a frappáns szövegek. Mert ez elég béna volt még visszavágásnak is.
*Ezzel pedig visszagörnyed az asztal fölé, hogy rákönyökölve támassza meg állát az öklein. Mivel még nincs abban az idegállapotban, hogy ahhoz a tőrhöz akarjon kapni. Egyébként is kinek hiányzik, hogy kitegyék a szűrét a fogadóból? Vagy esetleg elvigyék az őrök? Egyelőre az idegbajoskodást meghagyja a férfinak, remélve, hogy ő előbb kijön a béketűrésből. Ami nehéz feladat lesz, tekintve a nő vérmérsékletét. Főleg nehéz a dolga, mikor időnként előkerül az az undorítóan gúnyos vigyor, ami miatt legszívesebben orrba könyökölné. De tűr és kivár. Meg bosszant amennyire a lehetőségei engedik. Bár elég nehéz nyugodt mosollyal fürkészni a másikat, miközben továbbra is inkább a tányért nyomná le a torkán.*
- Ne aggódj. Azt a karót hamarabb fogom beléd bökni, mint ahogy azt te gondolod.
*Mosolyodik el a külső szemlélőknek esetlegesen ártatlanul bájosnak tűnően. Viszont a de Wyggio talán még emlékszik arra, hogy ez a mosoly jóval több undokságot és vészt tartogat.
Ezzel készül lezárni ezt a témát, ahogy szerencsére a lerobbant szó definiálása sem kell, hogy tovább folytatódjon. Elég élvezettel elmerülni abban az értetlen pofában, amivel a másik megajándékozza.
Olyan szívesen fürdőzne benne tovább, de a nagydarab képes még ezt a pillanatot is ádázul elorozni előle. Mindezt azért, hogy egy egyszerűen szürreális képtelenséggel álljon elő. Minek hatására meg kell adnia azt az örömöt a másiknak, hogy teljes elképedéssel bámul rá, miközben még ajkai is elnyílnak meghökkenésében. ~A faszt.~ Fut át agyán a tiltakozás, de olyannyira nem tud sem köpni, sem pedig nyelni, hogy sajnos ez már hangosan nem bukik ki belőle. Azt is csak tátott szájjal meredve követi nyomon, ahogy amaz küzd a bor gyilkos lépése ellen. Meg amúgy sem mer még közbe szólni. Előbb inkább megvárja, hátha az ital nyer. Addig legalább van ideje magát és a gondolatait is összeszedni. Közben pedig mondaná, hogy nyugalmat erőltet magára, de az a nevetés és a vérlázítóan pofátlan megjegyzés csak egyre inkább provokálja ki belőle a rideg némbert, akinek már szíve szerint rég eljárt volna a keze. Így hirtelen pattan fel a székéről, két tenyérrel az asztal lapjára csapva. Az is csoda, hogy a szék csak hátrébb csúszik, de nem borul fel a lendülettől. A türkiz szemek most szikrákat szórva merednek a férfira, ajkai pedig már nyílnak el, hogy szórják a válogatás nélküli szitokszavakat. De végül fejét lehajtva hunyja le a szemeit, s egy mély levegővétellel erőltet magára nyugalmat. Ahogy pedig elengedi a fojtogatás iránti vágyát lassan újra a nagydarabra tekint.*
- Még egy ork nőstényt is előbb megkívánnék, minthogy irigységet érezzek olyan lotyók miatt, akik megkívánnak téged... Wyggio.
*Válaszolja végül veszélyesen nyugodt hangon. A hatás kedvéért még pár hosszúnak ható másodpercig kémleli a másik idegesítően tűrhető képét, azután a széket visszahúzva ül végül vissza.*
- Azt a baszást pedig szívesen elintézem neked.
*Dől hátra a karjait összefonva a mellkasa előtt. Közben pedig félszemű kis barátja kidugja az orrát a barna tincsek alól, amire gazdája halk sóhajjal cirógat rá.*
- Bújj vissza.
*Suttogja halkan, mire a szőrgombóc szót fogadva tűnik el nyomban. Más pedig nem marad hátra, mint hogy magában forrongjon, mert nem akarja még egyszer megadni azt az örömöt, hogy látványosan kapja fel a vizet.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kezdi azt hinni, hogy az istenektől eredeztethető az a képessége, hogy a de Wyggio társaságában viszonylagosan hosszú ideig képes megőrizni a nyugalmát. Csupán csak testének apró rezzenései mutathatják azt, hogy időnként már átnyúlna az asztalon, hogy azt a csirkét csontostól nyomja le a torkán, hogy hamarabb végezzen az evéssel. Meg az élettel. Csábító egy gondolat, szinte már látja a szemei előtt, ahogy át nyúl az asztalon, megragadja a férfit és már tuszkolja is le akár tányérral együtt azt a megsütött állatot. Ez a képzelgés pedig annyit segít a kedélyállapotának, hogy éteri nyugalmat tükröző és emellett még igen kaján mosolyt csal az arcára, miközben hallgatja a férfit.*
- Sok mindent próbáltak a fejedbe verni. Látom van, ami hatástalan volt. Szinte veszteséges vállalkozás. Mint a frappáns szövegek. Mert ez elég béna volt még visszavágásnak is.
*Ezzel pedig visszagörnyed az asztal fölé, hogy rákönyökölve támassza meg állát az öklein. Mivel még nincs abban az idegállapotban, hogy ahhoz a tőrhöz akarjon kapni. Egyébként is kinek hiányzik, hogy kitegyék a szűrét a fogadóból? Vagy esetleg elvigyék az őrök? Egyelőre az idegbajoskodást meghagyja a férfinak, remélve, hogy ő előbb kijön a béketűrésből. Ami nehéz feladat lesz, tekintve a nő vérmérsékletét. Főleg nehéz a dolga, mikor időnként előkerül az az undorítóan gúnyos vigyor, ami miatt legszívesebben orrba könyökölné. De tűr és kivár. Meg bosszant amennyire a lehetőségei engedik. Bár elég nehéz nyugodt mosollyal fürkészni a másikat, miközben továbbra is inkább a tányért nyomná le a torkán.*
- Ne aggódj. Azt a karót hamarabb fogom beléd bökni, mint ahogy azt te gondolod.
*Mosolyodik el a külső szemlélőknek esetlegesen ártatlanul bájosnak tűnően. Viszont a de Wyggio talán még emlékszik arra, hogy ez a mosoly jóval több undokságot és vészt tartogat.
Ezzel készül lezárni ezt a témát, ahogy szerencsére a lerobbant szó definiálása sem kell, hogy tovább folytatódjon. Elég élvezettel elmerülni abban az értetlen pofában, amivel a másik megajándékozza.
Olyan szívesen fürdőzne benne tovább, de a nagydarab képes még ezt a pillanatot is ádázul elorozni előle. Mindezt azért, hogy egy egyszerűen szürreális képtelenséggel álljon elő. Minek hatására meg kell adnia azt az örömöt a másiknak, hogy teljes elképedéssel bámul rá, miközben még ajkai is elnyílnak meghökkenésében. ~A faszt.~ Fut át agyán a tiltakozás, de olyannyira nem tud sem köpni, sem pedig nyelni, hogy sajnos ez már hangosan nem bukik ki belőle. Azt is csak tátott szájjal meredve követi nyomon, ahogy amaz küzd a bor gyilkos lépése ellen. Meg amúgy sem mer még közbe szólni. Előbb inkább megvárja, hátha az ital nyer. Addig legalább van ideje magát és a gondolatait is összeszedni. Közben pedig mondaná, hogy nyugalmat erőltet magára, de az a nevetés és a vérlázítóan pofátlan megjegyzés csak egyre inkább provokálja ki belőle a rideg némbert, akinek már szíve szerint rég eljárt volna a keze. Így hirtelen pattan fel a székéről, két tenyérrel az asztal lapjára csapva. Az is csoda, hogy a szék csak hátrébb csúszik, de nem borul fel a lendülettől. A türkiz szemek most szikrákat szórva merednek a férfira, ajkai pedig már nyílnak el, hogy szórják a válogatás nélküli szitokszavakat. De végül fejét lehajtva hunyja le a szemeit, s egy mély levegővétellel erőltet magára nyugalmat. Ahogy pedig elengedi a fojtogatás iránti vágyát lassan újra a nagydarabra tekint.*
- Még egy ork nőstényt is előbb megkívánnék, minthogy irigységet érezzek olyan lotyók miatt, akik megkívánnak téged... Wyggio.
*Válaszolja végül veszélyesen nyugodt hangon. A hatás kedvéért még pár hosszúnak ható másodpercig kémleli a másik idegesítően tűrhető képét, azután a széket visszahúzva ül végül vissza.*
- Azt a baszást pedig szívesen elintézem neked.
*Dől hátra a karjait összefonva a mellkasa előtt. Közben pedig félszemű kis barátja kidugja az orrát a barna tincsek alól, amire gazdája halk sóhajjal cirógat rá.*
- Bújj vissza.
*Suttogja halkan, mire a szőrgombóc szót fogadva tűnik el nyomban. Más pedig nem marad hátra, mint hogy magában forrongjon, mert nem akarja még egyszer megadni azt az örömöt, hogy látványosan kapja fel a vizet.*
3822. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-16 04:48:24
Üzenet elküldve: 2022-12-16 04:48:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Ájult kaland //
*Vergahnnak jól esik a hűsítő víz, még nincs elemében, hogy a szemét nyitva tartsa vagy hogy saját kezűleg igyon, de már annyira éber, hogy valamennyire észlelje maga körül a világot. Rövidebb szünet után halkan, de ha hallhatóan megszólal.*
-Köszönöm...
*A szó végén egy kisebb nyögés is elhagyja torkát. Majd folytatná.*
-Olea, Vergahn vagyok.
*Lassú ütemben beszél, még fogalma sincs, mennyire segítőkész volt a lány vele szemben.*
-Köszönöm...
*Többet nem tud mondani, mert a beszéd is megerőltető még számára. Bizonyos, hogy még pihennie kell, de ki tudja meddig tud jótevője mellette maradni. Még egy próbálkozást megtesz, hogy szóljon.*
-Meddig maradsz?...
*Vergahnnak jól esik a hűsítő víz, még nincs elemében, hogy a szemét nyitva tartsa vagy hogy saját kezűleg igyon, de már annyira éber, hogy valamennyire észlelje maga körül a világot. Rövidebb szünet után halkan, de ha hallhatóan megszólal.*
-Köszönöm...
*A szó végén egy kisebb nyögés is elhagyja torkát. Majd folytatná.*
-Olea, Vergahn vagyok.
*Lassú ütemben beszél, még fogalma sincs, mennyire segítőkész volt a lány vele szemben.*
-Köszönöm...
*Többet nem tud mondani, mert a beszéd is megerőltető még számára. Bizonyos, hogy még pihennie kell, de ki tudja meddig tud jótevője mellette maradni. Még egy próbálkozást megtesz, hogy szóljon.*
-Meddig maradsz?...
3821. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-12-16 04:38:18
Üzenet elküldve: 2022-12-16 04:38:18
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Mirthemnor//
*Grim nem késlekedik a rendeléssel, mert őmaga is megéhezett a finom bortól. Igy hát rendel két adag Babfőzeléket, szépen kicsengeti az érte járó 20 aranyat, utána pedig 26 aranyat a két korsó Ullamar sörért is. *
-Ezen magam is gondolkodtam Mirthemnor, úgy vélem egy valamire való ház nagyjából 1500 arany tájékán kezdődik. Magam is szeretnék venni egy házat, hogy végre legyen hol nyugodtan tervezgessek, dolgozzak. Eladó házról nem tudok, habár lehet az olcsóbban kijön, mintha új házat vennél. Nem vagyok oda a kéjelgés iránt igazából, szeretném megtalálni a hozzám való feleséget. Milyen házat szeretnél venni, elég az a letéteményezett pénzed egy házra?
*Nincs ellenére a beszélgetés, ezért szivesen válaszolgat a kérdésekre. Grim is szeretne egy házat venni.
~Vajon ha közösen vennénk házat, lehet olcsóbb is lenne fejenként, és még szert tehetnék egy segítőkézre is~
Morfondírozik magában Grim.*
-De ketten ha vesznek házat, akkor kisebb a főre jutó összeg.
*Toldja meg a végét Grim.*
*Grim nem késlekedik a rendeléssel, mert őmaga is megéhezett a finom bortól. Igy hát rendel két adag Babfőzeléket, szépen kicsengeti az érte járó 20 aranyat,
utána pedig 26 aranyat a két korsó Ullamar sörért is. *-Ezen magam is gondolkodtam Mirthemnor, úgy vélem egy valamire való ház nagyjából 1500 arany tájékán kezdődik. Magam is szeretnék venni egy házat, hogy végre legyen hol nyugodtan tervezgessek, dolgozzak. Eladó házról nem tudok, habár lehet az olcsóbban kijön, mintha új házat vennél. Nem vagyok oda a kéjelgés iránt igazából, szeretném megtalálni a hozzám való feleséget. Milyen házat szeretnél venni, elég az a letéteményezett pénzed egy házra?
*Nincs ellenére a beszélgetés, ezért szivesen válaszolgat a kérdésekre. Grim is szeretne egy házat venni.
~Vajon ha közösen vennénk házat, lehet olcsóbb is lenne fejenként, és még szert tehetnék egy segítőkézre is~
Morfondírozik magában Grim.*
-De ketten ha vesznek házat, akkor kisebb a főre jutó összeg.
*Toldja meg a végét Grim.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436