// Thoren //
- Hm? Ó neeem, nem én... * Válaszolna Thorennek, aki már el is indul, hogy rendeljen valamit. Eva elmosolyodik, hátradől székében és kifújja a levegőt. A pultnál várakozó szőke fiút nézi. Az asztalra könyökölve tenyerével megtámasztja állát. Végre lassan helyreáll a lelki békéje. Az élet megy tovább. A szőke fiú lassan visszajön két sült kolbásszal és mézsörrel a kezében igyekszik az asztal felé, közben bezsebelhet egy csinos kis szempilla rebegtetést az egyik vörös pincérnőtől, legalábbis Eva úgy látta és felettébb zavarja a dolog. A kupa mézsört leteszi az asztalra, Eva pedig fölé hajol, hogy megnézze mi is van a pohárban. Ujjával rámutat az italra.*
- Köszönöm. Hmm, ez mi? Olyan furcsán habzik.
* Két kézzel az ajkához emeli és belekortyol. ~Első ízlelésre annyira nem jó.~ Állapítja meg, de a harmadik, negyedik korty után egészen kellemesnek érzi az alkoholos löttyöt. Az ételt úri kisasszonyokat megszégyenítő módon fogyassza. Thoren mondhatná, hogy farkas éhes, de ez a vicc talán most nem a legideillőbb. Miután végez, kihúzza magát és megtörli a száját. Érzi, hogy kezd visszaszállni belé az erő, s bár még fáj mindene és kínzó izomláz gyötri minden tagját, mégsem panaszkodik. A vele szemben ülő férfira mosolyog. Elege van a kiabáló emberekből, a részeges férfiakból és a fogadó zenéjéből is. A dohányfüst vagy valamilyen erős füst pedig csak úgy terjeng, megtöltve ezzel a helyiséget, hogy az ember beleszédül. Ma este biztosan nem akar itt aludni.*
- Azt hiszem, hazamegyek. * Mondja a fiúnak pár pernyi csend után.*
- Ha gondolod, velem tarthatsz. Feltöltjük a készleteinket, kipihenjük a fáradalmainkat és újból útra kelhetünk. Mit szólsz? * Kérdi kíváncsian, miközben az arcát fürkészi. Annyira nem is lakik messze a lány innen. Egy óra séta, mire a gazdag negyedbe érnek és máris megpillanthatják a Belragos família kétemeletes kúriáját.*
- Gyere nyugodtan. Ilyenkor Fabrice sincs otthon... Borla néni igen, de ő úgy is tartja a száját. * Szem forgatva gondol vissza a lepcses-szájú nevelőnőjére, aki tulajdonképpen mindig is szerette Evát és nem akart neki rosszat. Tudja, hogy ez alkalommal sem árulná el őt.*