//Második szál//
//Viszontlátások//
*Csöppet jobban sikerült a szürkebőrűt felhúznia, mint tervezte: vicsorog morog, épp hogy nem dörög meg villámlik! Nawanthiri hátra is hőköl egy kicsit a heves reakciótól, de amúgy nem veszi a szívére. Mégis mit kéne tenni egy orknak ilyen helyzetben? A hiúbbjával - úgy képzeli - visszavágó helyett már verekedés lenne. Az sem rossz program estére, de eddig olyan jól elbeszélgettek Ukrommal, hogy a lány maradna inkább a szkandernél.*
~Legfeljebb meghív még egy kakaóra. Nincsen abban semmi...~
*Mikor ez így végigfut az agyán, érzi, hogy nem ilyen egyszerű, de most nincs idő köldöknézésre, mert van az asztalon egy vaskos szürke balkéz, amit le kéne nyomnia. Rámarkol tehát, kicsit igazgat a tartásán, aztán biccent, hogy mehet a számolás.
Három, kettő, egy. Nawanthiri marka megint megszorul az orkén, de ezúttal nem kezd olyan lendülettel, mint az előbb. Talán rosszul helyezkedett el, talán a kakaó fogyott ki belőle, sőt még az is előfordulhat, hogy eleve nincs a világon olyan erő, ami Savanyú Ukrom bal karjának ellen tudna tartani. A szerzetesnek nem áll szándékában olcsón adni magát: a mandulaszemei vágásokká szűkülnek, fejébe szökik a vér, még a száját is kitátja, fogait mereszti, ahogy erőlködik, mégsem tudja megállítani a szürkebőrűt. Eleinte csak fokonként közelít a keze az asztal lapjához, féltávnál azonban már látszik, hogy nem lesz már visszaút.*
- Gyáááh! *szakad ki belőle, mikor végül lenyomják. Azon nyomban elengedi Ukrom mancsát, hátradől a székében* Na jól van... *közben fújtat az iménti erőfeszítéstől, lerázza kicsit a kezét* jól van... de most már muszáj lesz nyomni egy döntőt. *egyik lábát felhúzza a székre, aztán az erszényéből előkotor egy aranyat* Mondok valamit! Ha fej, jobb kézzel lesz, és te indítod. Ha írás, bal kézzel, és én indítom. Mehet?