// Egyezményes keringő //
//az egyik emeleti szobában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nem gondolod, hogy kezdesz elszállni magadtól... Nagyúr?
*Kúszik is egy pajkos vigyor az arcára, de nem hagynak neki sok időt, hogy ki is teljesedjen egy határozottan gonoszkás és szarkasztikus vigyorban. A türelme fogyott férfi hamar a tettek mezejére is lép, egy röpke kis időt sem hagyva a lánynak, hogy még elkalandozzon.
Persze Rik hazudna, ha azt mondaná, hogy nem erre számított. Épp eleget húzták már egymást az elmúlt időkben ahhoz, hogy holmi édes, csöpögős, cukormázas együttlétbe merüljenek a hold sápadt fényétől kísérve. Ha a lány feltétlenül erre vágyna, akkor nem egy ilyen marcona, kicsit sem egészséges egoizmussal töltött zsoldos karjaiba szédült volna bele, hanem egy lenyalt hajú, pipogya nyálgép alá feküdne be.
Az igaz, hogy hamarabb puffant az ágy matracán, mint azt gondolta volna, s az sem elhanyagolható, hogy egy pillanatra azért megszeppen a türelmetlenül övmarcangoló zsoldos látványától. De a fejében hamarabb utat tör magának a képzet, mikor már a férfi benne merül el, a vágy pedig most jobban elhatalmasodik, mint a szűzies riadalom. A combokat készségesen tárja jobban szét, miközben minden egyes mohó csókot forró odaadással viszonoz. Még kelletlenül fel is morran, mikor Doras egy pillanatra elhúzódik belőle. Szinte már úgy érzi a felkészítés gyönyörétől is magán kívül van, míg nem egy váratlan, éles fájdalom hamar vissza is rántja a földre.*
- Nagyúr...
*Nyögi halkan, s fejét már a nyakába is temetve harap a zsoldos bőrébe, hogy hangját visszafojtsa. Hogy marad e nyoma másnapra? Abban biztos lehet benne a férfi. A zavar, az ismeretlen fájdalom és benne elvegyülő kéj nagy úr, de még hangot adni neki szégyenlős. A feszültséget pedig igen kézenfekvő egy komolyabb harapással levezetni. Arról nem is beszélve, hogy a kis kacsók már a lapockákat markolják, így a hegyes körmök is hagynak tíz apró, alig vérző nyomot a férfi bőrén. Pár mozdulat után viszont érezhetően csillapodik Doras hevessége, ami már egy bátrabb, jólesőbb sóhajt csikar ki a lányból. Ezt meghálálva szinte ösztönösen feszül is meg ágyéka, s önti el arcát a pír, ahogy végre a tudatához is tisztán eljut, hogy a bálterem közepén már igencsak benne vannak a keringőben. A harapás helyére csókolva cirógat végig a felsértett lapockákon, egészen le a gerinc mentén, hogy minden szégyenlősséget maga mögött hagyva markolhassa meg az edzett feneket, arra ösztökélve a férfit, hogy teljes lelki nyugalommal merülhet el az ölében. A kellemetlen érzés, az éles fájdalom hamar elillan, a gyengédebb mozdulatok egészen mást szabadítanak éppen fel. A szemeiben felizzik a vágy, az akarat a folytatásért, hogy még többet kapjon meg a férfiból.*