Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 19 (361. - 380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-18 18:43:37
Üzenet elküldve: 2020-03-18 18:43:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Az igazság ára//
//Rlilla, Nimral//
*A helyzet feszültségéből a velük szemben ülő őszes lovag lopva érzékeli a feszültséget, mert szemében feszült kíváncsiság gyúl, akár egy űzött vadnak. Szemével végigpásztázza a termet, de nem szól semmit tekintete elsiklik Rigó felett. Madárnéven nevezett felügyelőjük valóban jól be tud olvadni a környezetébe, egy pillanat ijesztő bámulás után helyet foglal az egyik asztalnál, mintha mi sem történt volna.
Grialz, újdonsült szövetségesük végignéz hölgytársaságán, megnézi magának az ikreket is, aztán halványan elmosolyodik, de szeme és egész lénye szomorú.*
- Hát legyen. Menjünk. De a kocsmárosnak ne szóljanak. Azt szokta mondani, ez nem olyan hely. *Mondja bizalmasabban lehalkítva hangját, és feláll, aztán kezével udvariasan gesztikulál a lányoknak, mintha csak egy hintóból szállnának ki.* Hölgyeim.
*Alig két lépés választja el Rigó csuklyás alakjától, de nem úgy tűnik, hogy tud róla, kivel van dolga. Talán nem is baj, így teljesen közömbösnek mutatkozhat. Persze az asztalnak támasztott kardjáról nem feledkezik meg, azt is megragadja. A közömbös szemlélő, aki betoppan, még azt is hihetné, hogy minden rendben van, sőt, hogy a fickó szerencsés, az ő korában már nem tapadnak így a nők. Ha Rlilla felállt, és engedi, szabad kezével az ő karjába karol.*
- Hölgyeim.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.18 18:44:12
//Rlilla, Nimral//
*A helyzet feszültségéből a velük szemben ülő őszes lovag lopva érzékeli a feszültséget, mert szemében feszült kíváncsiság gyúl, akár egy űzött vadnak. Szemével végigpásztázza a termet, de nem szól semmit tekintete elsiklik Rigó felett. Madárnéven nevezett felügyelőjük valóban jól be tud olvadni a környezetébe, egy pillanat ijesztő bámulás után helyet foglal az egyik asztalnál, mintha mi sem történt volna.
Grialz, újdonsült szövetségesük végignéz hölgytársaságán, megnézi magának az ikreket is, aztán halványan elmosolyodik, de szeme és egész lénye szomorú.*
- Hát legyen. Menjünk. De a kocsmárosnak ne szóljanak. Azt szokta mondani, ez nem olyan hely. *Mondja bizalmasabban lehalkítva hangját, és feláll, aztán kezével udvariasan gesztikulál a lányoknak, mintha csak egy hintóból szállnának ki.* Hölgyeim.
*Alig két lépés választja el Rigó csuklyás alakjától, de nem úgy tűnik, hogy tud róla, kivel van dolga. Talán nem is baj, így teljesen közömbösnek mutatkozhat. Persze az asztalnak támasztott kardjáról nem feledkezik meg, azt is megragadja. A közömbös szemlélő, aki betoppan, még azt is hihetné, hogy minden rendben van, sőt, hogy a fickó szerencsés, az ő korában már nem tapadnak így a nők. Ha Rlilla felállt, és engedi, szabad kezével az ő karjába karol.*
- Hölgyeim.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.18 18:44:12
379. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-17 16:09:15
Üzenet elküldve: 2020-03-17 16:09:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A sör a legjobb étek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A mutogatást finoman rángatózó szemöldökkel nézi, na ütni végül is nem tervez, de hogy ez így is maradjon a későbbiekben is, inkább figyelmezteti a másikat, hogy ne feszítse túl a húrt.*
-Na bírjál magaddal, Borzas!
*Hangját nem emeli meg ugyan, csak ujját nyomatékul, szokásosához hűen morcosan morogva a szavakat.
Elsőre egyébként komolyan is veszi, hogy a férfi majdnem a szeretőjévé tett egy orkot. Elég fura fazon, egyáltalán nem lepődne meg, ha kiderülne, hogy a zöld behemót asszonyokra bukik, na nem mintha Naet különösebben zavarná az ilyesmi, hisz semmi köze hozzá, tőle aztán mindenki azt kíván meg, akit akar. Világossá válik persze számára, hogy a másik csak viccelődik, története hallatán megemelkedik szemöldöke.*
-Te aztán érdekesen barátkozol.
*Vigyorog saját humorosnak vélt megjegyzésén leginkább majd a kitöltött serbe kortyol. Nem ártana talán valamelyest lassítani az italozás tempóján, ha így folytatja nem lesz jó vége az estének, nem hiányzik, hogy Umont szemtanúja legyen egy rókacsalád telepítésnek vagy gazdagabb legyen Rizshez hasonlóan egy homlokon rúgással. Na nem mintha nem érdemelné meg.*
-Áh, nem lényeges.
*Legyint, mikor kiderül, a másiknak fogalma sincs róla, ki az a Creton, s mivel viccelődése így már értelmetlen, nem kezd magyarázkodásba.
Szemeit gyanakodva húzza össze egy röpke pillanatra, mikor újra szóba kerül a gyilkolászás, igaz, csak egy rövid tréfa erejéig. Valamiért még mindig van egy olyan érzése, hogy több ez, mint egyszerű poén, legurít inkább egy nagy kortyot a párlatból, hogy terelje gondolatait.*
-Az vagyok.
*Húzza ki magát dölyfösen, furcsán lassú mozdulataiból látszik már, mennyire be van nyomva. Valahol együtt tud érezni egyébként a volt szerzetessel, a szeszfőzést leszámítva évekig élt ugyanígy miután elváltak útjai mesterétől, céltalanul bolyongva a városok között. Rég nem jutott már eszébe a férfi, büszkén konstatálja magában, hogy már semmiféle indulatot nem vált ki belőle az emléke.*
-Szépek, bár nem annyira nagy szám egyik sem.
*Leginkább Lichanech emlegetésére fordul grimaszba arca, a többi város nevét hallva képe inkább közönyös.*
-Dehogy van! Nem is volt, nem is lesz.
*Szögezi le kicsit talán indulatosabban*
-Az ilyesféle ostobaság nem való a magamfajtának.
*Eddigi élete során egyszer fordult elő, hogy érzett valamit valaki iránt még serdülőként, de már akkor megfogadta, hogy ez többet nem fordulhat elő. Az ilyen idióta érzelmek csak elterelik az ember figyelmét a sokkal fontosabb dolgokról, efféle luxust pedig nem engedhet meg magának egy harcos.
Borzas összevissza ugrál a különböző témák között, mindenféle összefüggés nélkül, na persze lehet, hogy már csak túl részeg ahhoz, hogy felfedezze a kapcsolatot a kérdések között. A legutóbbin értetlenül ráncolja homlokát.*
-Fhú bazdmeg, te aztán zakkantabb vagy, mint gondoltam.
*Bukik ki belőle, eszébe sem jut visszafogni magát*
-Mittomén. Van, amikor gond nélkül, van, amikor nem.
*Próbál érdemi választ kibökni majd már egészen sután megrázza a fejét.*
-Meg a nagy lófaszt! Nem sok kedvem van bitófán végezni a kis perverziód miatt.
*Nevetgél magán, s közben ajkához emeli korsóját, ami csak jobban felerősíti hangját, ezt pedig így pityókásan igencsak viccesnek találja, öblös, horkantós kacagás bukik ki hát belőle.*
//A sör a legjobb étek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A mutogatást finoman rángatózó szemöldökkel nézi, na ütni végül is nem tervez, de hogy ez így is maradjon a későbbiekben is, inkább figyelmezteti a másikat, hogy ne feszítse túl a húrt.*
-Na bírjál magaddal, Borzas!
*Hangját nem emeli meg ugyan, csak ujját nyomatékul, szokásosához hűen morcosan morogva a szavakat.
Elsőre egyébként komolyan is veszi, hogy a férfi majdnem a szeretőjévé tett egy orkot. Elég fura fazon, egyáltalán nem lepődne meg, ha kiderülne, hogy a zöld behemót asszonyokra bukik, na nem mintha Naet különösebben zavarná az ilyesmi, hisz semmi köze hozzá, tőle aztán mindenki azt kíván meg, akit akar. Világossá válik persze számára, hogy a másik csak viccelődik, története hallatán megemelkedik szemöldöke.*
-Te aztán érdekesen barátkozol.
*Vigyorog saját humorosnak vélt megjegyzésén leginkább majd a kitöltött serbe kortyol. Nem ártana talán valamelyest lassítani az italozás tempóján, ha így folytatja nem lesz jó vége az estének, nem hiányzik, hogy Umont szemtanúja legyen egy rókacsalád telepítésnek vagy gazdagabb legyen Rizshez hasonlóan egy homlokon rúgással. Na nem mintha nem érdemelné meg.*
-Áh, nem lényeges.
*Legyint, mikor kiderül, a másiknak fogalma sincs róla, ki az a Creton, s mivel viccelődése így már értelmetlen, nem kezd magyarázkodásba.
Szemeit gyanakodva húzza össze egy röpke pillanatra, mikor újra szóba kerül a gyilkolászás, igaz, csak egy rövid tréfa erejéig. Valamiért még mindig van egy olyan érzése, hogy több ez, mint egyszerű poén, legurít inkább egy nagy kortyot a párlatból, hogy terelje gondolatait.*
-Az vagyok.
*Húzza ki magát dölyfösen, furcsán lassú mozdulataiból látszik már, mennyire be van nyomva. Valahol együtt tud érezni egyébként a volt szerzetessel, a szeszfőzést leszámítva évekig élt ugyanígy miután elváltak útjai mesterétől, céltalanul bolyongva a városok között. Rég nem jutott már eszébe a férfi, büszkén konstatálja magában, hogy már semmiféle indulatot nem vált ki belőle az emléke.*
-Szépek, bár nem annyira nagy szám egyik sem.
*Leginkább Lichanech emlegetésére fordul grimaszba arca, a többi város nevét hallva képe inkább közönyös.*
-Dehogy van! Nem is volt, nem is lesz.
*Szögezi le kicsit talán indulatosabban*
-Az ilyesféle ostobaság nem való a magamfajtának.
*Eddigi élete során egyszer fordult elő, hogy érzett valamit valaki iránt még serdülőként, de már akkor megfogadta, hogy ez többet nem fordulhat elő. Az ilyen idióta érzelmek csak elterelik az ember figyelmét a sokkal fontosabb dolgokról, efféle luxust pedig nem engedhet meg magának egy harcos.
Borzas összevissza ugrál a különböző témák között, mindenféle összefüggés nélkül, na persze lehet, hogy már csak túl részeg ahhoz, hogy felfedezze a kapcsolatot a kérdések között. A legutóbbin értetlenül ráncolja homlokát.*
-Fhú bazdmeg, te aztán zakkantabb vagy, mint gondoltam.
*Bukik ki belőle, eszébe sem jut visszafogni magát*
-Mittomén. Van, amikor gond nélkül, van, amikor nem.
*Próbál érdemi választ kibökni majd már egészen sután megrázza a fejét.*
-Meg a nagy lófaszt! Nem sok kedvem van bitófán végezni a kis perverziód miatt.
*Nevetgél magán, s közben ajkához emeli korsóját, ami csak jobban felerősíti hangját, ezt pedig így pityókásan igencsak viccesnek találja, öblös, horkantós kacagás bukik ki hát belőle.*
378. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-16 23:15:29
Üzenet elküldve: 2020-03-16 23:15:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Artheniorban //
// Nyílt //
* Az ifjú lány némi tűnődés után úgy dönt, hogy inkább a Pegazusban rendel valamit, mielőtt továbbindulna a kereskedőház irányába. Különben is, már nincs is olyan sok kedve csatlakozni. Amilyen gyorsan jött az ötlet, legalább olyan gyorsan el is szállt. Tehát betér a fogadóba, ahol a kályha most is igen intenzíven árasztja magából a meleget. Sokat nem gondolkozik azon, hogy mit egyen. Az Őzragu leves az egyik kedvence ezen a helyen. Kifizeti a 11 aranyat, majd helyet foglal az egyik asztalnál.
Mielőtt azonban nekilátna az étel elfogyasztásának, szőrmés kabátját a szék háttámlájára akasztja. Bár egyáltalán nem siet az étkezéssel - hiszen minek is tenné, mikor annyi szabad ideje van, mint tengerben a víz - de mégis hamar elfogy a leves. Ezek után egy pohár vizet rendel, és a pultra helyezi a 2 aranyat. Miután ezzel is megvan, felölti magára a kabátját, és indulni készül. *
A hozzászólás írója (Czerenä Paldhowär) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.16 23:17:05
// Nyílt //
* Az ifjú lány némi tűnődés után úgy dönt, hogy inkább a Pegazusban rendel valamit, mielőtt továbbindulna a kereskedőház irányába. Különben is, már nincs is olyan sok kedve csatlakozni. Amilyen gyorsan jött az ötlet, legalább olyan gyorsan el is szállt. Tehát betér a fogadóba, ahol a kályha most is igen intenzíven árasztja magából a meleget. Sokat nem gondolkozik azon, hogy mit egyen. Az Őzragu leves az egyik kedvence ezen a helyen. Kifizeti a 11 aranyat, majd helyet foglal az egyik asztalnál.
Mielőtt azonban nekilátna az étel elfogyasztásának, szőrmés kabátját a szék háttámlájára akasztja. Bár egyáltalán nem siet az étkezéssel - hiszen minek is tenné, mikor annyi szabad ideje van, mint tengerben a víz - de mégis hamar elfogy a leves. Ezek után egy pohár vizet rendel, és a pultra helyezi a 2 aranyat. Miután ezzel is megvan, felölti magára a kabátját, és indulni készül. *A hozzászólás írója (Czerenä Paldhowär) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.16 23:17:05
377. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-16 22:31:54
Üzenet elküldve: 2020-03-16 22:31:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Naty - Soreyl //
//Holdudvar//
*A lassan horizontra billenő nap sugarai hosszú árnyékokat festenek a falra mögöttük. Akárha egy kép lenne. Még címet is tudna adni neki. "Két régi barát találkozik a naplementében, egy padon borozva a Holdudvarban." Idiótán hosszú név? Igen! Mégis valahogy leírja azt a kellemes nosztalgiával átitatott áhítatot, amit most Soreyl érez. A torkán édesen, pezsegve folyó szikvizes bor. A nehéz idők után felejtésül jövő könnyedebb társalgás. A jövőbe révedés, miközben az Arthenior környéki erdő levelit megfesti ezer színnel a napnyugta. Közben Naty megerősíti: Jól halott a lovag. Gyenge bólogatással jelzi, gyógyító akar lenni. Soreyl arcán szinte egy büszke mosoly húzódik el.*
~Azért ne olvadj el!~
*Vág közbe Perchi. Ha a lovag magában lenne, csak a szemét forgatná, de így muszáj a gondolataiban választ adnia a kardjának.*
~Annyi szörnyűség, és kegyetlenség után, igenis ez igazán szép dolog. Miért ne lehetne büszke az ember, hogy egy ilyen barátja lehet?~
*Kérdezi a gondolatnál is gyorsabban, amire a válasz egy hányásfélét imitáló hang. Soreyl nem reagál. Mintha egy trubadúrnak mondanák, hogy nyálas a költeménye. Igen az. Direkt. Naty viszont tovább fejti a témát, és a nehéz fogalmazásából a lovag arra következtet, hogy kínos témába mennek bele.*
~Talán irtózik a vértől?~
*Gondolja magában, amire helyesel a kard.*
~Az valóban hátrány egy orvosnál.~
*Soreyl hangja pusztán javító jellegű a fejében.*
~Gyógyító!~
*A kihelyesbített Perchipfell elsöpri a kérdést.*
~Krumpli. Burgonya.~
*Holott a kérdés igenis fontos, és ugyan a lovagnak még nem állt össze a fejében, de a lány éppen ezt járja körbe valahogy. Mármint azt, hogy a gyógyításnak bizonyos formájával akadhatnak gondjai. De előbb még felhozza a piaci incidenst. A történet kis kiegészítése Soreylben is megfordul, és arcán látszik is, sőt szóban is hozzá teszi.*
-Tehát mikor a karodba dőltem?
*Teszi hozzá tréfásan, mégis felvont szemöldökei alatt kíváncsi barna íriszek várják a folytatást, ami meg is érkezik. Igaz a vége kicsit elharapva, és elszégyellve, de a lovag nehezen kibogarássza a mondattömörítményből a lényeget. Soreyl arca rezzenéstelen.*
~Rajtam?~
*Kérdezi magától, de hiába, mert mindig Perchi válaszol rá.*
~Nem. Anyádon.~
*Soreyl újra elismétli a kérdést, miközben meleg mosolyán, és furcsán semmilyen tekintetén nem változtat.*
~Segíteni rajtam?~
*És itt kezdi el kicsit kapiskálni a hapsikánk. Látja hogy Naty kicsit zavarban van, de talán az semmi ahhoz képest amekkorában ő van most. A mellett, hogy soha nem gondolta volna, hogy bárkire ekkora hatással lesz valaha, a mellett még ott van az is hogy éppen akkor ilyen csúnyán elkavarta egymástól őket a tömeg. Csak most bánja igazán. Noha nem akart a mélyére ásni a kérdésnek, mert látja hogy a Kisasszony zavarban van, és nyilván nem is a legkönnyebb téma számára, muszáj kicsit belemennie.*
-Akkor először?
*Kérdezi kicsit megilletődve, mégis mintha megtisztelve érezné magát ezzel. Ezután hagyja a beszélgetést folyni de nem sokáig, ugyanis Natalayda egy másik érdekes, és nem túl vidámabb témába fog bele.*
-Én úgy tudom, hogy a mágiához nem tehetség kell, csak tanulás. Persze nem árt ha van, de mindent el lehet érni a könyvekből is.
*Mondja a lovag. Valóban hallotta ezt már, talán annak idején Jezabielltől, ~Aki a legnagyobb mágus volt akit ismerek.~ de ha gőze se volna róla, akkor is valami hasonlóval biztatná. Majd áttérnek a templomra. Egy elharapott félmondat után Naty gondolkodóba esik. Már Soreyl éppen visszakérdezne a mondat végére, amikor belekezd egy történetbe, ami valamiképp magyarázatot adhat. És ad is.*
~Vízmágia.~
*Gyakorlatilag el is felejtette, hogy az is képes gyógyítani. Soreyl egyetértve bólogat. És mosolya nem hagy alább.*
-Bizony nagy változásokat hozhat az ember életében egy ilyen esemény, és ez a mágiájára is kihathat.
*Mondja, amire Perchi már feni is a fogát.*
~Ezt meg honnan tudod?~
*Soreyl, és Perchi között ritkán történik ilyen őszinte szóváltás a választ tekintve.*
~Dunsztom sincs.~
*Mondja fejében higgadtan, de valamit csak kell mondania ennek a lánynak, és kicsit bátorítani. Ha már ő is azt teszi. Soreyl a kupájába néz. Egy kardforgatótól olyan butácska álomnak tűnhet, hogy ő majd varázsolni fog. Még neki is az olykor.*
-Köszönöm.
*Mondja melegen a biztató szavakra.*
-Jó ezt egy olyan embertől hallani mint te.
*Na most ő kerül zavarba.*
-Már hogy úgy értem, hogy nálam okosabb.
*Ezt a suta mondatot tudta kinyögni hirtelen. Vesz egy mély levegőt, és hátra dől a padon. Egy sóhajtással elengedi az összes stresszt. Gondolatait, Perchipfell foglalja össze egy mondatban.*
~Egyszer már a karjába ájultál. Kínosabb már nem lehetsz.~
*És ezzel nyugtatva magát, egy összeszedettebb mondatot sikerül kimondania, miközben barna szemei Natyn maradnak.*
-Szóval igen. Okosabb vagy nálam, és te aki tudod, hogy ez mivel jár... Jól esik hallani, hogy nem vagyok reménytelen.
*Mondja mosolyogva.*
-Én is örülnék. Ezt bármikor megismételhetnénk.
*Fejével előre bök az eléjük terülő tájra, és megemeli a kupáját. Ezután a tekintetük összeforr egy pillanatra. Noha a lány próbálkozik másfelé nézni, Soreylnek nagyon is tetszik ez az őszinte néma pillanat, egészen addig mígnem a fakupa koppan a kövön. A lovag elsőre nem is veszi észre, hiszen a már elfordult Natalayda arcélét vizsgálta, de a kupa bizony kiborult, és ugyan a java része a lányra fröccsent, egy két nagyobb csepp Soreylt is elkapta.*
-Ugyan semmiség. Mindenkivel megesik.
*Mondja az egyre vörösödő lánynak, és lehajol az üres kupáért. A világosszürke ruha, ami Natyn van, valószínűleg most vörösborfoltos. Soreyl felegyenesedik a kupával a kezében.*
-Ouh a ruhád.
*Mondja, és sajnos neki is megszaporodik a szósebessége zavarában.*
-Ezt addig kéne kimosni amíg bele nem szárad. Itt a mosodán bizonyára megcsinálják. *Zavarában közben mutogat összevissza az üres kupával a kezében, mintha Naty nem tudná merre van a mosoda, vagy a fent.* Van nekem addig egy váltás ingem fent... Ha...
*Soreyl most legalább olyan kis pozsgás mint Naty. Közben Perchi valami gyerekes viccel húzná fel a lovag agyát, aki most egyszerűen meg sem hallja a mesterkardot.*
-Ha gondolod lehozom.
// Naty - Soreyl //
//Holdudvar//
*A lassan horizontra billenő nap sugarai hosszú árnyékokat festenek a falra mögöttük. Akárha egy kép lenne. Még címet is tudna adni neki. "Két régi barát találkozik a naplementében, egy padon borozva a Holdudvarban." Idiótán hosszú név? Igen! Mégis valahogy leírja azt a kellemes nosztalgiával átitatott áhítatot, amit most Soreyl érez. A torkán édesen, pezsegve folyó szikvizes bor. A nehéz idők után felejtésül jövő könnyedebb társalgás. A jövőbe révedés, miközben az Arthenior környéki erdő levelit megfesti ezer színnel a napnyugta. Közben Naty megerősíti: Jól halott a lovag. Gyenge bólogatással jelzi, gyógyító akar lenni. Soreyl arcán szinte egy büszke mosoly húzódik el.*
~Azért ne olvadj el!~
*Vág közbe Perchi. Ha a lovag magában lenne, csak a szemét forgatná, de így muszáj a gondolataiban választ adnia a kardjának.*
~Annyi szörnyűség, és kegyetlenség után, igenis ez igazán szép dolog. Miért ne lehetne büszke az ember, hogy egy ilyen barátja lehet?~
*Kérdezi a gondolatnál is gyorsabban, amire a válasz egy hányásfélét imitáló hang. Soreyl nem reagál. Mintha egy trubadúrnak mondanák, hogy nyálas a költeménye. Igen az. Direkt. Naty viszont tovább fejti a témát, és a nehéz fogalmazásából a lovag arra következtet, hogy kínos témába mennek bele.*
~Talán irtózik a vértől?~
*Gondolja magában, amire helyesel a kard.*
~Az valóban hátrány egy orvosnál.~
*Soreyl hangja pusztán javító jellegű a fejében.*
~Gyógyító!~
*A kihelyesbített Perchipfell elsöpri a kérdést.*
~Krumpli. Burgonya.~
*Holott a kérdés igenis fontos, és ugyan a lovagnak még nem állt össze a fejében, de a lány éppen ezt járja körbe valahogy. Mármint azt, hogy a gyógyításnak bizonyos formájával akadhatnak gondjai. De előbb még felhozza a piaci incidenst. A történet kis kiegészítése Soreylben is megfordul, és arcán látszik is, sőt szóban is hozzá teszi.*
-Tehát mikor a karodba dőltem?
*Teszi hozzá tréfásan, mégis felvont szemöldökei alatt kíváncsi barna íriszek várják a folytatást, ami meg is érkezik. Igaz a vége kicsit elharapva, és elszégyellve, de a lovag nehezen kibogarássza a mondattömörítményből a lényeget. Soreyl arca rezzenéstelen.*
~Rajtam?~
*Kérdezi magától, de hiába, mert mindig Perchi válaszol rá.*
~Nem. Anyádon.~
*Soreyl újra elismétli a kérdést, miközben meleg mosolyán, és furcsán semmilyen tekintetén nem változtat.*
~Segíteni rajtam?~
*És itt kezdi el kicsit kapiskálni a hapsikánk. Látja hogy Naty kicsit zavarban van, de talán az semmi ahhoz képest amekkorában ő van most. A mellett, hogy soha nem gondolta volna, hogy bárkire ekkora hatással lesz valaha, a mellett még ott van az is hogy éppen akkor ilyen csúnyán elkavarta egymástól őket a tömeg. Csak most bánja igazán. Noha nem akart a mélyére ásni a kérdésnek, mert látja hogy a Kisasszony zavarban van, és nyilván nem is a legkönnyebb téma számára, muszáj kicsit belemennie.*
-Akkor először?
*Kérdezi kicsit megilletődve, mégis mintha megtisztelve érezné magát ezzel. Ezután hagyja a beszélgetést folyni de nem sokáig, ugyanis Natalayda egy másik érdekes, és nem túl vidámabb témába fog bele.*
-Én úgy tudom, hogy a mágiához nem tehetség kell, csak tanulás. Persze nem árt ha van, de mindent el lehet érni a könyvekből is.
*Mondja a lovag. Valóban hallotta ezt már, talán annak idején Jezabielltől, ~Aki a legnagyobb mágus volt akit ismerek.~ de ha gőze se volna róla, akkor is valami hasonlóval biztatná. Majd áttérnek a templomra. Egy elharapott félmondat után Naty gondolkodóba esik. Már Soreyl éppen visszakérdezne a mondat végére, amikor belekezd egy történetbe, ami valamiképp magyarázatot adhat. És ad is.*
~Vízmágia.~
*Gyakorlatilag el is felejtette, hogy az is képes gyógyítani. Soreyl egyetértve bólogat. És mosolya nem hagy alább.*
-Bizony nagy változásokat hozhat az ember életében egy ilyen esemény, és ez a mágiájára is kihathat.
*Mondja, amire Perchi már feni is a fogát.*
~Ezt meg honnan tudod?~
*Soreyl, és Perchi között ritkán történik ilyen őszinte szóváltás a választ tekintve.*
~Dunsztom sincs.~
*Mondja fejében higgadtan, de valamit csak kell mondania ennek a lánynak, és kicsit bátorítani. Ha már ő is azt teszi. Soreyl a kupájába néz. Egy kardforgatótól olyan butácska álomnak tűnhet, hogy ő majd varázsolni fog. Még neki is az olykor.*
-Köszönöm.
*Mondja melegen a biztató szavakra.*
-Jó ezt egy olyan embertől hallani mint te.
*Na most ő kerül zavarba.*
-Már hogy úgy értem, hogy nálam okosabb.
*Ezt a suta mondatot tudta kinyögni hirtelen. Vesz egy mély levegőt, és hátra dől a padon. Egy sóhajtással elengedi az összes stresszt. Gondolatait, Perchipfell foglalja össze egy mondatban.*
~Egyszer már a karjába ájultál. Kínosabb már nem lehetsz.~
*És ezzel nyugtatva magát, egy összeszedettebb mondatot sikerül kimondania, miközben barna szemei Natyn maradnak.*
-Szóval igen. Okosabb vagy nálam, és te aki tudod, hogy ez mivel jár... Jól esik hallani, hogy nem vagyok reménytelen.
*Mondja mosolyogva.*
-Én is örülnék. Ezt bármikor megismételhetnénk.
*Fejével előre bök az eléjük terülő tájra, és megemeli a kupáját. Ezután a tekintetük összeforr egy pillanatra. Noha a lány próbálkozik másfelé nézni, Soreylnek nagyon is tetszik ez az őszinte néma pillanat, egészen addig mígnem a fakupa koppan a kövön. A lovag elsőre nem is veszi észre, hiszen a már elfordult Natalayda arcélét vizsgálta, de a kupa bizony kiborult, és ugyan a java része a lányra fröccsent, egy két nagyobb csepp Soreylt is elkapta.*
-Ugyan semmiség. Mindenkivel megesik.
*Mondja az egyre vörösödő lánynak, és lehajol az üres kupáért. A világosszürke ruha, ami Natyn van, valószínűleg most vörösborfoltos. Soreyl felegyenesedik a kupával a kezében.*
-Ouh a ruhád.
*Mondja, és sajnos neki is megszaporodik a szósebessége zavarában.*
-Ezt addig kéne kimosni amíg bele nem szárad. Itt a mosodán bizonyára megcsinálják. *Zavarában közben mutogat összevissza az üres kupával a kezében, mintha Naty nem tudná merre van a mosoda, vagy a fent.* Van nekem addig egy váltás ingem fent... Ha...
*Soreyl most legalább olyan kis pozsgás mint Naty. Közben Perchi valami gyerekes viccel húzná fel a lovag agyát, aki most egyszerűen meg sem hallja a mesterkardot.*
-Ha gondolod lehozom.
376. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-16 14:11:34
Üzenet elküldve: 2020-03-16 14:11:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Színfoltok az asztalok közt//
*Ha Nysity tudná, mennyire téved, lehet, hogy kétszer is meggondolná a szavait. A férfi ugyanis életének nagy részét pont, hogy inkább cselekvéssel, mint beszéddel töltötte. De ugyebár úriember nem vág fel ilyesmivel. Meg persze Krell sem.*
- Meg ne lepődj.
*Hagyja ennyiben a dolgot.
Az ezt követő drámai színjátékon kifejezetten jól elszórakozik, hát még mikor a lány fájdalmasan a nyakához kap. ~ Szóval tényleg rejteget ott valamit. ~ erősíti meg magában a gyanúját. Valószínűleg szándékosan nem mutogatja a hölgyemény, mit dugdos a csuklya alatt – annál is inkább szórakoztató lenne kicsalni belőle. Végül azonban még mindig a kivárás mellett teszi le voksát, legalábbis egy kis ideig mindenképpen. Ebben közrejátszik Nysity visszaszólása is, ami mellett nem akar teljesen szó nélkül elmenni.*
- Naa, ez fájt. Én azt hittem, jól hangzik.
*Kezd ő maga is egyfajta színjátékba, és úgy tesz, mintha vérző szívét ápolgatná. A hirtelen jött bizalmaskodásra azonban a hősi haldoklást félbehagyva közelebb hajol a másikhoz, bár sejti, ez is csak éppolyan játék, mint az előzőek. Mikor sejtelmei beigazolódnak, ő is becsatlakozik a lány nevetésébe, és hozzáfűzi a maga gondolatait az elhangzottakhoz.*
- Kicsit ugyan korai, de legyen. Elfogadom az ajándékot. Majd később kicsomagolom.
*Még egy rosszfiús kacsintást is odabiggyeszt a végére. Ha ezért jön is egy pofon, neki teljesen megérte. Minden egyes szó. Ezt a szemében játszadozó csillogás miatt letagadni sem tudná.
A csillogás azonban megfakul, kiveszik a szeméből, mikor a másik a szakmai dolgokat kezdi fejtegetni. A férfi mintha kicserélődne, teljesen elkomorul, elcsendesül. Nysity szavai végeztével Krell vészjóslóan lélegzetet vesz, majd hátborzongatóan komoly hangon így szól.*
- Nem, nem divattanácsadó vagyok, bár a munkám hasonlít rá. Az én feladatom a már halott emberek felöltöztetése. Ha nem vigyázol, te is hamarosan az ügyfeleim közé kerülhetsz. *Egy pillanatig még tartja a halotti maszkhoz hasonlatos merev ábrázatot, majd hagyja azt elemeire bomlani, és egy kacagással oldja fel az esetlegesen megfeneklett hangulatot. Kíváncsian figyeli, vajon sikerült-e kibillentenie a másikat annak vélt fölényéből.* - Persze ez csak vicc. A családomnak temetkezési vállalkozása van. *Torzít egy kicsit az igazságon az egyszerűség kedvéért.* - Emiatt fontos a sötét öltözék, és bár már nem dolgozom ott, megszoktam, hogy ilyesmiben járok. Na, de most én kérdezek. *Változtat ismét a könnyedebb hangnemen. Szemével a nő csuklyája felé sandít, és a következő szavait szándékosan halkabban mondja, hogy biztosan csak ők ketten hallhassák.* - Mondd csak, mi az ott a nyakadban?
*Ha Nysity tudná, mennyire téved, lehet, hogy kétszer is meggondolná a szavait. A férfi ugyanis életének nagy részét pont, hogy inkább cselekvéssel, mint beszéddel töltötte. De ugyebár úriember nem vág fel ilyesmivel. Meg persze Krell sem.*
- Meg ne lepődj.
*Hagyja ennyiben a dolgot.
Az ezt követő drámai színjátékon kifejezetten jól elszórakozik, hát még mikor a lány fájdalmasan a nyakához kap. ~ Szóval tényleg rejteget ott valamit. ~ erősíti meg magában a gyanúját. Valószínűleg szándékosan nem mutogatja a hölgyemény, mit dugdos a csuklya alatt – annál is inkább szórakoztató lenne kicsalni belőle. Végül azonban még mindig a kivárás mellett teszi le voksát, legalábbis egy kis ideig mindenképpen. Ebben közrejátszik Nysity visszaszólása is, ami mellett nem akar teljesen szó nélkül elmenni.*
- Naa, ez fájt. Én azt hittem, jól hangzik.
*Kezd ő maga is egyfajta színjátékba, és úgy tesz, mintha vérző szívét ápolgatná. A hirtelen jött bizalmaskodásra azonban a hősi haldoklást félbehagyva közelebb hajol a másikhoz, bár sejti, ez is csak éppolyan játék, mint az előzőek. Mikor sejtelmei beigazolódnak, ő is becsatlakozik a lány nevetésébe, és hozzáfűzi a maga gondolatait az elhangzottakhoz.*
- Kicsit ugyan korai, de legyen. Elfogadom az ajándékot. Majd később kicsomagolom.
*Még egy rosszfiús kacsintást is odabiggyeszt a végére. Ha ezért jön is egy pofon, neki teljesen megérte. Minden egyes szó. Ezt a szemében játszadozó csillogás miatt letagadni sem tudná.
A csillogás azonban megfakul, kiveszik a szeméből, mikor a másik a szakmai dolgokat kezdi fejtegetni. A férfi mintha kicserélődne, teljesen elkomorul, elcsendesül. Nysity szavai végeztével Krell vészjóslóan lélegzetet vesz, majd hátborzongatóan komoly hangon így szól.*
- Nem, nem divattanácsadó vagyok, bár a munkám hasonlít rá. Az én feladatom a már halott emberek felöltöztetése. Ha nem vigyázol, te is hamarosan az ügyfeleim közé kerülhetsz. *Egy pillanatig még tartja a halotti maszkhoz hasonlatos merev ábrázatot, majd hagyja azt elemeire bomlani, és egy kacagással oldja fel az esetlegesen megfeneklett hangulatot. Kíváncsian figyeli, vajon sikerült-e kibillentenie a másikat annak vélt fölényéből.* - Persze ez csak vicc. A családomnak temetkezési vállalkozása van. *Torzít egy kicsit az igazságon az egyszerűség kedvéért.* - Emiatt fontos a sötét öltözék, és bár már nem dolgozom ott, megszoktam, hogy ilyesmiben járok. Na, de most én kérdezek. *Változtat ismét a könnyedebb hangnemen. Szemével a nő csuklyája felé sandít, és a következő szavait szándékosan halkabban mondja, hogy biztosan csak ők ketten hallhassák.* - Mondd csak, mi az ott a nyakadban?
375. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-16 11:38:17
Üzenet elküldve: 2020-03-16 11:38:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vihar előttük, vihar utánuk//
*A szép arcú lány kicsit sem nőies, akár nyersnek is mondható megnyilvánulására Aldo alig láthatóan összeráncolja homlokát. Próbálja megfejteni, miféle teremtménnyel keveredett párbeszédbe, és vajon mit hozhat ez az este kettejük számára. Ő maga mindig sokat adott a megfelelő külsőre és viselkedésre, szerinte mindezek elengedhetetlen fegyverek a manipulációhoz, céljai eléréséhez. Így hát látszólag ügyet sem vet arra, hogy a nő más hangnemben kívánja folytatni a társalgást, sőt, még tlán rá is tesz egy lapáttal, hogy lássa, netán zavarba tudja-e ejteni a félvért. A másik, akár sértőnek is vehető szavaira szintén rá sem hederít, mintha el sem hangzottak volna.*
~Ennek is jól felvágták a nyelvét...~
*Ő inkább izgalmas kihívásként tekint az ilyen személyekre, mintsem kellemetlen, modortalan társaságként. Talán ezzel is saját magáról alkotott képét akarja fényesíteni, hogy elmondhassa, újab hegyre mászott fel, újabb csúcsokat hódított meg sikeresen.
Néhány pillanatig elidőzik a másik mandulavágású szemei mélyében, majd száján, s arca többi részén, mintha valami neki tetsző árut, dísztárgyat mérne fel a piacon.*
- Örülök, hogy megismerhetem, kedves Rocha.
*Mosolyog kedvesen, egy leheletnyit közelebb hajolva az üdvözlés erejéig.*
- Alighanem hasonló célból jöttem ide, mint kegyed, Rocha kisasszony.
*Vág vissza negédes eleganciába burkolva szavait, hiszen feltételezi, hogy a lány is azért tévedt erre, mert hasonlóan unalmasnak és sivárnak érzi hétköznapjait. Ráadásul egyedül van, szóval az is lehetséges, hogy magányos, netán társaságra vágyik. Talán ezért elegyedett szóba az elffel.
Aldo most koccintásra emeli borospoharát, s tekintetét Rocha szemeibe fúrja.*
- Ha nem bánja. Az új ismeretségünkre. Egészségére.
*A szép arcú lány kicsit sem nőies, akár nyersnek is mondható megnyilvánulására Aldo alig láthatóan összeráncolja homlokát. Próbálja megfejteni, miféle teremtménnyel keveredett párbeszédbe, és vajon mit hozhat ez az este kettejük számára. Ő maga mindig sokat adott a megfelelő külsőre és viselkedésre, szerinte mindezek elengedhetetlen fegyverek a manipulációhoz, céljai eléréséhez. Így hát látszólag ügyet sem vet arra, hogy a nő más hangnemben kívánja folytatni a társalgást, sőt, még tlán rá is tesz egy lapáttal, hogy lássa, netán zavarba tudja-e ejteni a félvért. A másik, akár sértőnek is vehető szavaira szintén rá sem hederít, mintha el sem hangzottak volna.*
~Ennek is jól felvágták a nyelvét...~
*Ő inkább izgalmas kihívásként tekint az ilyen személyekre, mintsem kellemetlen, modortalan társaságként. Talán ezzel is saját magáról alkotott képét akarja fényesíteni, hogy elmondhassa, újab hegyre mászott fel, újabb csúcsokat hódított meg sikeresen.
Néhány pillanatig elidőzik a másik mandulavágású szemei mélyében, majd száján, s arca többi részén, mintha valami neki tetsző árut, dísztárgyat mérne fel a piacon.*
- Örülök, hogy megismerhetem, kedves Rocha.
*Mosolyog kedvesen, egy leheletnyit közelebb hajolva az üdvözlés erejéig.*
- Alighanem hasonló célból jöttem ide, mint kegyed, Rocha kisasszony.
*Vág vissza negédes eleganciába burkolva szavait, hiszen feltételezi, hogy a lány is azért tévedt erre, mert hasonlóan unalmasnak és sivárnak érzi hétköznapjait. Ráadásul egyedül van, szóval az is lehetséges, hogy magányos, netán társaságra vágyik. Talán ezért elegyedett szóba az elffel.
Aldo most koccintásra emeli borospoharát, s tekintetét Rocha szemeibe fúrja.*
- Ha nem bánja. Az új ismeretségünkre. Egészségére.
374. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-16 10:27:44
Üzenet elküldve: 2020-03-16 10:27:44
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Belép a fogadóba. Kinéz magának egy helyet aztán leül. Rendel magának egy Ullamar sört ,majd kifizeti az érte járó 13 aranyat. Jóízűen kortyolgatja a rendelt italát. Aztán úgy gondolja, hogy rendel magának Főtt ételt ami 13 aranyba kerül. Nagy csámcsogva neki lát az adagnak. Jól érzi magát. Nézelődik, hogy ki mit csinál éppen. Aztán mikorra söre és étele is elfogyott rádől asztalára, hogy pihentesse magát. Kicsit elbóbiskol, de ahogy felkel a kis szundításból már indul is kifelé a fogadóból.*
Jóízűen kortyolgatja a rendelt italát. Aztán úgy gondolja, hogy rendel magának Főtt ételt ami 13 aranyba kerül. Nagy csámcsogva neki lát az adagnak. Jól érzi magát. Nézelődik, hogy ki mit csinál éppen. Aztán mikorra söre és étele is elfogyott rádől asztalára, hogy pihentesse magát. Kicsit elbóbiskol, de ahogy felkel a kis szundításból már indul is kifelé a fogadóból.*
373. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-15 23:37:03
Üzenet elküldve: 2020-03-15 23:37:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Vihar előttük, vihar utánuk//
*Nem egészen tudja magában eldönteni, hogy csalódott legyen e vagy éljen a megszokás érzésével, miszerint ezidáig senki olyan nem tűnt fel a színen, akinek nagyobb figyelmet szentelne. A napjai újabban ilyenek, így beletörődő sóhajjal kortyol nagyokat az almaborból.
Az elmerengésből így nehezen is szakítja ki a férfi. Pár pillanatnak el kell telnie, hogy világos legyen a számára, most éppen hozzá beszélnek.*
- Hö?
*Jön is a mesterire sikeredett észrevétel hangoztatása. Majd a jól nevelt kérdés után tekintetét is rá emeli.*
- Vagyis bocsánat.
*Köszörüli meg zavartan a torkát és igyekszik összeszedni az összes bájt és kellemet, ami még megtalálható benne.*
- Csak tessék, de ha én vagyok az egyetlen, aki itt felkeltette a figyelmed akkor te sem lehetsz nálam jobb helyzetben.
*Vigyorodik el halványan, miközben nem hazudtolja meg magát. A férfi magázódik és kellemes szavakat intéz hozzá, ő meg szemtelen módon tegeződik és bájtalankodik.*
- Én Rocha vagyok. Nagyon örvendek.
*Egy hangyányit azért ő is moderál magán, még akkor is, ha ez nehezére esik. Persze tud ő szépen beszélni és viselkedni, amivel még magát is meg szokta lepni, de ezen képességével ritkán él. Azt ki kell érdemelni.*
- Ha nem vagyok indiszkrét mi járatban errefelé?
*Ha már így adódott, hát akkor elkezd ismerkedni. Ha mást nem ilyen egyszerű módon.*
*Nem egészen tudja magában eldönteni, hogy csalódott legyen e vagy éljen a megszokás érzésével, miszerint ezidáig senki olyan nem tűnt fel a színen, akinek nagyobb figyelmet szentelne. A napjai újabban ilyenek, így beletörődő sóhajjal kortyol nagyokat az almaborból.
Az elmerengésből így nehezen is szakítja ki a férfi. Pár pillanatnak el kell telnie, hogy világos legyen a számára, most éppen hozzá beszélnek.*
- Hö?
*Jön is a mesterire sikeredett észrevétel hangoztatása. Majd a jól nevelt kérdés után tekintetét is rá emeli.*
- Vagyis bocsánat.
*Köszörüli meg zavartan a torkát és igyekszik összeszedni az összes bájt és kellemet, ami még megtalálható benne.*
- Csak tessék, de ha én vagyok az egyetlen, aki itt felkeltette a figyelmed akkor te sem lehetsz nálam jobb helyzetben.
*Vigyorodik el halványan, miközben nem hazudtolja meg magát. A férfi magázódik és kellemes szavakat intéz hozzá, ő meg szemtelen módon tegeződik és bájtalankodik.*
- Én Rocha vagyok. Nagyon örvendek.
*Egy hangyányit azért ő is moderál magán, még akkor is, ha ez nehezére esik. Persze tud ő szépen beszélni és viselkedni, amivel még magát is meg szokta lepni, de ezen képességével ritkán él. Azt ki kell érdemelni.*
- Ha nem vagyok indiszkrét mi járatban errefelé?
*Ha már így adódott, hát akkor elkezd ismerkedni. Ha mást nem ilyen egyszerű módon.*
372. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-15 21:59:27
Üzenet elküldve: 2020-03-15 21:59:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vihar előttük, vihar utánuk//
*Mostanában észrevette, hogy a szokásosnál gyakrabban tölti unalmas délutánjait a fogadó pultja mögött, valamilyen enyhébb szesz társaságában. Kelletlenül bár, de kénytelen beismerni magának, hogy ez már az alkoholizmus kezdete, és eme kialakulóban lévő szokása unalmas, száraz életének köszönhető. Ezen gondolatokra szája enyhe grimaszba húzódik, miközben a pult felé sétál. De hamar eltűnik a pillanatnyi önkritika arcáról, mert nem szokása magában hibákat keresni, és jól tudja, hogy jobban áll neki a halvány, női körökben csábosnak mondott félmosoly. Fél is ölti ezt a fegyverét, s miközben a pulthoz ér, rövid szemkontaktust teremt egy szintén egyedül ácsorgó nővel. Erről hirtelen eszébe ötlik, hogy rég volt dolga az ellenkező nemmel, talán nem ártana neki a társaság. Miután gyorsan leadja a rendelését, és kiszámolja a 10 aranyat a Borért, oldalra fordul, hogy újból megkeresse az imént kiszemelt nő tekintetét. Ha sikerrel jár, mellé lép, s gyorsan szemrevételezi a jelenséget. Szinte egyből leszűri, hogy félvér, mert, bár felfedezhetőek elf vonásai, nem annyira hangsúlyosak, mint Aldo fajtársainál.
Nincsenek előítéletei semmilyen fáj iránt, mi sem állna tőle messzebb. Sőt, még csinosnak is találja a lányt, bár nem az a tipikus elf szépség, avagy nem feltűnően magas és hosszú szőke hajú, mint azok a lányok, akik között felnőtt. Mégis, van benne valami, ami érdekelni kezdi a férfit. Mivel nem lát a közelében más potenciális hímet, hát kedves, akár megnyerőnek is mondható stílusában megszólítja, enyhén megemelve poharát.*
-Ne haragudjon arcátlanságomért, de nem hagyhattam figyelmen kívül egy ilyen bájos, magányosan iszogató hölgyet. Ha nincs ellene semmi kifogása, csatlakoznék társaságához.
*Kezdi udvariasan, ügyelve, hogy ne lépjen túl közel a nőhöz. Ha a másik vevő Aldomeus társaságára, akkor a férfi illendően be is mutatkozik.*
-Engem Aldomeusnak hívnak. Megtudhatom esetleg, hogy kegyedben kit tisztelhetek?
*Mostanában észrevette, hogy a szokásosnál gyakrabban tölti unalmas délutánjait a fogadó pultja mögött, valamilyen enyhébb szesz társaságában. Kelletlenül bár, de kénytelen beismerni magának, hogy ez már az alkoholizmus kezdete, és eme kialakulóban lévő szokása unalmas, száraz életének köszönhető. Ezen gondolatokra szája enyhe grimaszba húzódik, miközben a pult felé sétál. De hamar eltűnik a pillanatnyi önkritika arcáról, mert nem szokása magában hibákat keresni, és jól tudja, hogy jobban áll neki a halvány, női körökben csábosnak mondott félmosoly. Fél is ölti ezt a fegyverét, s miközben a pulthoz ér, rövid szemkontaktust teremt egy szintén egyedül ácsorgó nővel. Erről hirtelen eszébe ötlik, hogy rég volt dolga az ellenkező nemmel, talán nem ártana neki a társaság. Miután gyorsan leadja a rendelését, és kiszámolja a 10 aranyat a Borért,
oldalra fordul, hogy újból megkeresse az imént kiszemelt nő tekintetét. Ha sikerrel jár, mellé lép, s gyorsan szemrevételezi a jelenséget. Szinte egyből leszűri, hogy félvér, mert, bár felfedezhetőek elf vonásai, nem annyira hangsúlyosak, mint Aldo fajtársainál.Nincsenek előítéletei semmilyen fáj iránt, mi sem állna tőle messzebb. Sőt, még csinosnak is találja a lányt, bár nem az a tipikus elf szépség, avagy nem feltűnően magas és hosszú szőke hajú, mint azok a lányok, akik között felnőtt. Mégis, van benne valami, ami érdekelni kezdi a férfit. Mivel nem lát a közelében más potenciális hímet, hát kedves, akár megnyerőnek is mondható stílusában megszólítja, enyhén megemelve poharát.*
-Ne haragudjon arcátlanságomért, de nem hagyhattam figyelmen kívül egy ilyen bájos, magányosan iszogató hölgyet. Ha nincs ellene semmi kifogása, csatlakoznék társaságához.
*Kezdi udvariasan, ügyelve, hogy ne lépjen túl közel a nőhöz. Ha a másik vevő Aldomeus társaságára, akkor a férfi illendően be is mutatkozik.*
-Engem Aldomeusnak hívnak. Megtudhatom esetleg, hogy kegyedben kit tisztelhetek?
371. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-15 21:29:15
Üzenet elküldve: 2020-03-15 21:29:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Vihar előttük, vihar utánuk//
*A jól ismert ajtó szinte boldog nyikordulással köszönti, ahogy a lány belép a fogadóba. Vagy legalábbis Rocha ezt képzeli bele abba a jól ismert nyikorgásba, ami beléptét kíséri. Az illatok, a hangok, a fények ismerősen hatnak rá. Ha nem is törzsvendég, de volt már szerencséje párszor átlépni ezt a küszöböt.
A mai nap is úgy indult, hogy hanyagolja eme nemes épület nyújtotta áldásos szolgáltatásokat, de ahogy beleunt a semmit tevésbe csak rászánta magát, hogy megmutatkozzon. Noha egy egyszerű, magányos iszogatásnál több ötlete nem támadt, s társasága sem adódott mostanában, akit magával csábíthatna.
A pultot otthonosan célozza meg. Segítséget nem is kér a felhozatal bemutatásában. A lényeges, bevált dolgokat már sikerült megjegyeznie ennyi idő alatt. Inkább csak azt kéne eldöntenie milyen finomságra adja le a voksát. Éhesnek nem éhes még, viszont az alkohol nyújtotta mámor lelki szemei előtt tetszeleg neki, így biztos, hogy az elsődleges választás az italozás lesz. Na nem, mintha az alkohol függője lenne, de azért inni szokott. Néha még azt is tudja, hogy hol a határ.
A bor csábítóan hangzik. A Pegazusban szereti is az ízét. Itt még nem ejtették át valami pancsolt lőrével. Így már csak a fogadós figyelmét készül magára vonni, ahogy pedig sikerrel jár kigondolását vele is megossza.*
- Üdvözlet a megfáradtak reménységének.
*Köszönti is bájmosollyal a személyt, ki kívánságát ma teljesíteni fogja.*
- Egy jó pohár Almabort kérnék szépen. *Teszi is le kötelességtudón a 12 aranyat.*
*Ahogy pedig az ital készhez is kerül indulhat is a mustra. A pultot nem hagyja el, de elfordul tőle. Derekával neki támaszkodik, egyik könyökét kényelmesen a pultlap szélén pihenteti, majd azért még a pofátlanságot mellőzve kezdi el a vendégeket szemlélni. Ki tudja, hátha még valami érdekes fordulatot vesz ez a kis italozgatása.*
*A jól ismert ajtó szinte boldog nyikordulással köszönti, ahogy a lány belép a fogadóba. Vagy legalábbis Rocha ezt képzeli bele abba a jól ismert nyikorgásba, ami beléptét kíséri. Az illatok, a hangok, a fények ismerősen hatnak rá. Ha nem is törzsvendég, de volt már szerencséje párszor átlépni ezt a küszöböt.
A mai nap is úgy indult, hogy hanyagolja eme nemes épület nyújtotta áldásos szolgáltatásokat, de ahogy beleunt a semmit tevésbe csak rászánta magát, hogy megmutatkozzon. Noha egy egyszerű, magányos iszogatásnál több ötlete nem támadt, s társasága sem adódott mostanában, akit magával csábíthatna.
A pultot otthonosan célozza meg. Segítséget nem is kér a felhozatal bemutatásában. A lényeges, bevált dolgokat már sikerült megjegyeznie ennyi idő alatt. Inkább csak azt kéne eldöntenie milyen finomságra adja le a voksát. Éhesnek nem éhes még, viszont az alkohol nyújtotta mámor lelki szemei előtt tetszeleg neki, így biztos, hogy az elsődleges választás az italozás lesz. Na nem, mintha az alkohol függője lenne, de azért inni szokott. Néha még azt is tudja, hogy hol a határ.
A bor csábítóan hangzik. A Pegazusban szereti is az ízét. Itt még nem ejtették át valami pancsolt lőrével. Így már csak a fogadós figyelmét készül magára vonni, ahogy pedig sikerrel jár kigondolását vele is megossza.*
- Üdvözlet a megfáradtak reménységének.
*Köszönti is bájmosollyal a személyt, ki kívánságát ma teljesíteni fogja.*
- Egy jó pohár Almabort kérnék szépen. *Teszi is le kötelességtudón a 12 aranyat.*
*Ahogy pedig az ital készhez is kerül indulhat is a mustra. A pultot nem hagyja el, de elfordul tőle. Derekával neki támaszkodik, egyik könyökét kényelmesen a pultlap szélén pihenteti, majd azért még a pofátlanságot mellőzve kezdi el a vendégeket szemlélni. Ki tudja, hátha még valami érdekes fordulatot vesz ez a kis italozgatása.*
370. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-15 05:30:58
Üzenet elküldve: 2020-03-15 05:30:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Elementalisták//
*Örül, hogy a beszélgetés ilyen vidám és értelmes mederben folyik. Mostanában elég sok furcsa alakhoz volt szerencséje, mint például az a macskás a tisztáson, vagy még sorolhatná napestig.*
-Ha már arra jár, mindenképpen ugorjon be a Derin-birtokra egy kupa borra és egy sajt kóstolóra! *Régen volt már alkalma idegenekkel borozni és nem is nagyon tud jobb elfoglaltságot annál. Tavaly még rengetegen megfordultak nála nap mint nap, de mostanában valamiért lecsökkent a száma a friss mágustanoncoknak.* ~Lehet már mindenki ellátogatott hozzám?~ *A következő kijelentésre bólint egyet, aztán ki is fejti bővebben.*
-Nos, ha maguknál a thargoknál nem is annyira, de van a közelben egy Synmira nevű hely, ahol a legképzettebb mágusok tanulnak és tanítanak lanawin szerte. Lehet hallott már Taitos mesterről, vagy Krestvirről! Az én első mesterem is odavalósi volt. ~A Szellemek vigyázzanak Worenth mesterre!~
-Sok olyan mágusnövendék is van ott, akit én tanítottam. *teszi csak úgy még hozzá a témához, de nem is annyira fontos, mert Taitos mester még mindig jobb nála. Nos, így jár az aki tehetségét megosztja két dolog között és nem csak a mágiára koncentrál, pedig a pásztormágus szinte biztos benne, hogyha minden idejét a varázslásra fordítaná, már beelőzte volna az ifjú mestert.*
-Szóval nap, hold és föld. *Bólogat nagy komolyan, de azért látszik rajta, hogy érdekesnek tartja a választást. A napot és a földet ugyanis nem szokták egyszerre választani, hiszen nagyon eltérő a két ág. Persze ahány ember, annyiféle irány. Aztán amikor a másik elmondja, hogy nem is gondolta volna a Sajt-mesterről, hogy ennyit tud, a mágus egyszerűen elneveti magát.*
-Nem minden a látszat! *Kacarászik magán, hiszen sokan húzták már a rövidebbet azért, mert lenézték a bolond kecskésembert.*
-Talán pontosan ezért tudtam ilyen hamar a föld-ág mesterévé válni, mert ilyen nagyon kötődöm hozzá! A többi ágon nem is haladok ilyen gyorsan, bár a tűznél is érzem, hogy ügyesen bánok vele! *Pár éve még nem is gondolta, hogy tűzcsóvákat fog lődözni az ellenségeire, hiszen annyira távol állt tőle az egész, de a harcok alatt, miközben a világot mentette, rájött, hogy a föld után, amit már szinte ösztönből használ, a tűzzel is kezd ugyanígy lenni.*
-Amint elég képzettnek érzi magát, hogy tanuljon, keressen meg! *Mosolyog a férfira.*
-Ritkán tanítok pénzért, mert inkább a varázslatokat és tudást szoktam cserélni más mágusokkal, de ha nálam kezdené el a gyakorlati tanulmányait, hát állok elébe!
//Elementalisták//
*Örül, hogy a beszélgetés ilyen vidám és értelmes mederben folyik. Mostanában elég sok furcsa alakhoz volt szerencséje, mint például az a macskás a tisztáson, vagy még sorolhatná napestig.*
-Ha már arra jár, mindenképpen ugorjon be a Derin-birtokra egy kupa borra és egy sajt kóstolóra! *Régen volt már alkalma idegenekkel borozni és nem is nagyon tud jobb elfoglaltságot annál. Tavaly még rengetegen megfordultak nála nap mint nap, de mostanában valamiért lecsökkent a száma a friss mágustanoncoknak.* ~Lehet már mindenki ellátogatott hozzám?~ *A következő kijelentésre bólint egyet, aztán ki is fejti bővebben.*
-Nos, ha maguknál a thargoknál nem is annyira, de van a közelben egy Synmira nevű hely, ahol a legképzettebb mágusok tanulnak és tanítanak lanawin szerte. Lehet hallott már Taitos mesterről, vagy Krestvirről! Az én első mesterem is odavalósi volt. ~A Szellemek vigyázzanak Worenth mesterre!~
-Sok olyan mágusnövendék is van ott, akit én tanítottam. *teszi csak úgy még hozzá a témához, de nem is annyira fontos, mert Taitos mester még mindig jobb nála. Nos, így jár az aki tehetségét megosztja két dolog között és nem csak a mágiára koncentrál, pedig a pásztormágus szinte biztos benne, hogyha minden idejét a varázslásra fordítaná, már beelőzte volna az ifjú mestert.*
-Szóval nap, hold és föld. *Bólogat nagy komolyan, de azért látszik rajta, hogy érdekesnek tartja a választást. A napot és a földet ugyanis nem szokták egyszerre választani, hiszen nagyon eltérő a két ág. Persze ahány ember, annyiféle irány. Aztán amikor a másik elmondja, hogy nem is gondolta volna a Sajt-mesterről, hogy ennyit tud, a mágus egyszerűen elneveti magát.*
-Nem minden a látszat! *Kacarászik magán, hiszen sokan húzták már a rövidebbet azért, mert lenézték a bolond kecskésembert.*
-Talán pontosan ezért tudtam ilyen hamar a föld-ág mesterévé válni, mert ilyen nagyon kötődöm hozzá! A többi ágon nem is haladok ilyen gyorsan, bár a tűznél is érzem, hogy ügyesen bánok vele! *Pár éve még nem is gondolta, hogy tűzcsóvákat fog lődözni az ellenségeire, hiszen annyira távol állt tőle az egész, de a harcok alatt, miközben a világot mentette, rájött, hogy a föld után, amit már szinte ösztönből használ, a tűzzel is kezd ugyanígy lenni.*
-Amint elég képzettnek érzi magát, hogy tanuljon, keressen meg! *Mosolyog a férfira.*
-Ritkán tanítok pénzért, mert inkább a varázslatokat és tudást szoktam cserélni más mágusokkal, de ha nálam kezdené el a gyakorlati tanulmányait, hát állok elébe!
369. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-14 19:46:15
Üzenet elküldve: 2020-03-14 19:46:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Színfoltok az asztalok közt//
- Van egy olyan érzésem, hogy te is inkább az a szájhős figura vagy, nem pedig a valóban cselekvő.
*Enged meg magának egy szarkasztikus félmosolyt, hogy illően reagálja le a vetkőzés témáját. Szákhőssel találkozott épp eléggel, de valahogy Krell másnak tűnik. Vagyis igazából semmilyennek sem tűnik. Csak akkor tudna kiigazodni rajta, ha a földre terítve gyalogolna rajta végig. Nehéz meghatároznia mikor beszél komolyan, s mikor szánja szavait tréfának.*
- Már alig várom, hogy láthassam.
*Kissé hirtelen kihúzva magát kap is két kezével a mellkasához, még szempilláit is megrebegteti, akár a szűzlány, ki az első éjszakáját várja. De úgy látszik ezt a mozzanatot most nem értékeli mindenki pozitívan, ugyanis egy elégedetlen csipogás után Nysi fájdalmas arccal kap a nyakához. Vagyis egy puffogó kupachoz a köpeny csuklyája alatt.*
- Te szemtelen kis...
*Sziszegi, s a mondatot inkább befejezetlenül hagyja mielőtt még valami tintát nem tűrő jelző csusszanna ki azokon az édes kis ajkakon.
Pár rövid pillanatnyi halk morgást követően figyelme újfent asztaltársaságára irányul, mintha mi sem történt volna. A kérdésre viszont kissé lekicsinylő fizimiskával húzza össze a szemeit.*
- Égő csipkebokor? Most komolyan? Eddig brillíroztál, de most ennél jobbra nem futotta?
*Villan is fel azonnal arcán a gonoszkás mosoly.*
- Na, de legyen. A te kérdésed se lógjon a levegőben.*Veszi is komolyra hangját, majd még jobban át is hajol az asztalon, mintha valami egetrengető titkot készülne megosztani a zöldszeművel.* Én éppen születésnapi ajándék csomagnak álcázom magam.
*Suttogja is bizalmasan, majd most már belőle is felszakad egy kacaj, még akkor is, ha az ő szellemes megjegyzésén is lehetne mit csiszolni.
Az biztos, hogy nem unatkozik most egy cseppet sem. Sőt, amilyen bosszantónak tűnt elsőre ez a fickó, most annyira jól elszórakozik.*
- Visszatérve. Milyen szakmai ártalom? Remélem nem divattanácsadó vagy. Bár, akkor megértem, hogy miért jöttél egyedül inni egy fogadóba. Gondolom becsődölt az üzlet.
*És tusé. Ezzel most úgy érzi, hogy a szópárbajban ő az élmezőnyös. Ennél frappánsabb, szellemesebb és eszesebb megjegyzést biztos, hogy nehéz lesz űberelni. Így teljes magabiztossággal helyezi is vissza alfelét rendesen a székre.*
- Van egy olyan érzésem, hogy te is inkább az a szájhős figura vagy, nem pedig a valóban cselekvő.
*Enged meg magának egy szarkasztikus félmosolyt, hogy illően reagálja le a vetkőzés témáját. Szákhőssel találkozott épp eléggel, de valahogy Krell másnak tűnik. Vagyis igazából semmilyennek sem tűnik. Csak akkor tudna kiigazodni rajta, ha a földre terítve gyalogolna rajta végig. Nehéz meghatároznia mikor beszél komolyan, s mikor szánja szavait tréfának.*
- Már alig várom, hogy láthassam.
*Kissé hirtelen kihúzva magát kap is két kezével a mellkasához, még szempilláit is megrebegteti, akár a szűzlány, ki az első éjszakáját várja. De úgy látszik ezt a mozzanatot most nem értékeli mindenki pozitívan, ugyanis egy elégedetlen csipogás után Nysi fájdalmas arccal kap a nyakához. Vagyis egy puffogó kupachoz a köpeny csuklyája alatt.*
- Te szemtelen kis...
*Sziszegi, s a mondatot inkább befejezetlenül hagyja mielőtt még valami tintát nem tűrő jelző csusszanna ki azokon az édes kis ajkakon.
Pár rövid pillanatnyi halk morgást követően figyelme újfent asztaltársaságára irányul, mintha mi sem történt volna. A kérdésre viszont kissé lekicsinylő fizimiskával húzza össze a szemeit.*
- Égő csipkebokor? Most komolyan? Eddig brillíroztál, de most ennél jobbra nem futotta?
*Villan is fel azonnal arcán a gonoszkás mosoly.*
- Na, de legyen. A te kérdésed se lógjon a levegőben.*Veszi is komolyra hangját, majd még jobban át is hajol az asztalon, mintha valami egetrengető titkot készülne megosztani a zöldszeművel.* Én éppen születésnapi ajándék csomagnak álcázom magam.
*Suttogja is bizalmasan, majd most már belőle is felszakad egy kacaj, még akkor is, ha az ő szellemes megjegyzésén is lehetne mit csiszolni.
Az biztos, hogy nem unatkozik most egy cseppet sem. Sőt, amilyen bosszantónak tűnt elsőre ez a fickó, most annyira jól elszórakozik.*
- Visszatérve. Milyen szakmai ártalom? Remélem nem divattanácsadó vagy. Bár, akkor megértem, hogy miért jöttél egyedül inni egy fogadóba. Gondolom becsődölt az üzlet.
*És tusé. Ezzel most úgy érzi, hogy a szópárbajban ő az élmezőnyös. Ennél frappánsabb, szellemesebb és eszesebb megjegyzést biztos, hogy nehéz lesz űberelni. Így teljes magabiztossággal helyezi is vissza alfelét rendesen a székre.*
368. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-14 18:40:52
Üzenet elküldve: 2020-03-14 18:40:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Színfoltok az asztalok közt//
*Végre a nőnek is kinyílik a csipája, és visszaszól. Gyakorlatilag Krell odasétálásától alig telt bele néhány pillanat, míg ez a pont elérkezett, de a férfi már kezdetektől ezt várta, így a kóstolgatásra kacagva válaszol. Nevetése férfias, de tiszta; nem az a mélyről jövő, érces medve típusú, de ennek is megvan a maga varázsa.*
- Valóban volt már rá példa. Köszönöm a bókot, a többi mellé tűzöm.
*Ezt követi a pohárköszöntő, amibe a másik is beszáll – a kalapos legnagyobb örömére. Ráadásul úgy tűnik, mintha Nysity máris a szemével vetkőztetné őt. Ha nem is pajzán módon, de kíváncsisággal szemléli Krellt, ez pedig úgyszintén kedvére van.
Kis szójátéka úgy látszik, célba talál egy rövid kerülőút után a lány agyának tekervényei között. ~ Nem kapcsol valami gyorsan, de legalább érti a tréfát. Ez jó. De ha nem is lenne jó, másutt bőségesen kompenzálja érte az ember fiát. ~ értékeli ki magában a tapasztalatait.
Gondolatai mellett az ujjai is sebesen cikáznak – a kabátgombokon. Azért persze annyi kapacitása még bőven akad, hogy eközben is le tudja reagálni a másik megjegyzését a „vetkőzős számot” illetően. Hangján érződik, hogy most is vigyorog, de nem lehet kivenni belőle, hogy ezt amiatt teszi, mert viccel, vagy amiatt, mert valóban elbízta magát. Minderre még az is rájön pluszban, hogy Krellnél egyébként sem lehet sokszor tudni, mennyire gondolja komolyan, amit mond.*
- Előrehozhatjuk, ha szeretnéd.
*Majd készen áll a mű, feltárul a színpompás ruhadarab, amelyet viselője lelkesen dicsér. Úgy látszik a kiállítás szemlélője azonban kevésbé értékeli ezt az árnyalatot. Megemlít viszont helyette egy másikat, amely egész véletlenül épp van még a férfi tárházában. Eltalálja a nő gondolatát, és kalapja karimáját hátrább tolja annyival, hogy zöldjei kibukkanjanak alóla. Ennél direktebb utalást azonban nem tesz az említett testrészekre. Elvégre az illemszabályok határát átlépni kevésbé szórakoztató, mint azoknak szélén táncolni. Nincs kedve már most szégyenszemre elkullogni az asztaltól, ezért úgy-ahogy ügyel azért szavaira. De persze, ha mégis végzetesen megsértené egyszer csak a másikat, hát így járt. Nem fogja azért véka alá sem rejteni a személyiségét. Mindenesetre jelen helyzetben elegendőnek tart ennyi célzást, egyébiránt pedig visszatér a ruhaviselet témakörére.*
- Akkor majd egyszer megmutatom neked a zöld ingeimet is.
*Ígéri a maga megszokott kétes komolyságú modorában, majd hagyja szóhoz jutni a hölgyet is. Bármennyire szereti is saját hangját hallgatni, azért időnként a változatosság kedvéért nem árt, ha máséban is gyönyörködhet egyszer-egyszer.
Az újonnan felvetett témát egyelőre kerüli, és bár nem hagyja a levegőben lógni, mégsem ad teljesen egyenes választ rá.*
- Tudod, kisasszony, a dolgok néha nem teljesen fekete-fehérek. Amint azt láthatod is.
*Mutat végig öltözékén nevetve. Ezután megvárja, míg Nysity összeszedi a vigyora mögé rejtett gondolatait, és azokra is felel. Persze csak miután kinevette magát. Úgy látszik, valóban sikerült magának érdekes társaságot választania.*
- Igyekszem úgy öltözni, hogy mindkét csoport tagjai között ellavírozhassak. Ez már csak szakmai ártalom. *Majd tekintete felélénkül - amely most kivételesen az imént feljebb tolt karima miatt még látszik is –, és visszavág.* - Na és te miért öltözöl égő csipkebokornak? Te hova akarsz beolvadni?
*Végre a nőnek is kinyílik a csipája, és visszaszól. Gyakorlatilag Krell odasétálásától alig telt bele néhány pillanat, míg ez a pont elérkezett, de a férfi már kezdetektől ezt várta, így a kóstolgatásra kacagva válaszol. Nevetése férfias, de tiszta; nem az a mélyről jövő, érces medve típusú, de ennek is megvan a maga varázsa.*
- Valóban volt már rá példa. Köszönöm a bókot, a többi mellé tűzöm.
*Ezt követi a pohárköszöntő, amibe a másik is beszáll – a kalapos legnagyobb örömére. Ráadásul úgy tűnik, mintha Nysity máris a szemével vetkőztetné őt. Ha nem is pajzán módon, de kíváncsisággal szemléli Krellt, ez pedig úgyszintén kedvére van.
Kis szójátéka úgy látszik, célba talál egy rövid kerülőút után a lány agyának tekervényei között. ~ Nem kapcsol valami gyorsan, de legalább érti a tréfát. Ez jó. De ha nem is lenne jó, másutt bőségesen kompenzálja érte az ember fiát. ~ értékeli ki magában a tapasztalatait.
Gondolatai mellett az ujjai is sebesen cikáznak – a kabátgombokon. Azért persze annyi kapacitása még bőven akad, hogy eközben is le tudja reagálni a másik megjegyzését a „vetkőzős számot” illetően. Hangján érződik, hogy most is vigyorog, de nem lehet kivenni belőle, hogy ezt amiatt teszi, mert viccel, vagy amiatt, mert valóban elbízta magát. Minderre még az is rájön pluszban, hogy Krellnél egyébként sem lehet sokszor tudni, mennyire gondolja komolyan, amit mond.*
- Előrehozhatjuk, ha szeretnéd.
*Majd készen áll a mű, feltárul a színpompás ruhadarab, amelyet viselője lelkesen dicsér. Úgy látszik a kiállítás szemlélője azonban kevésbé értékeli ezt az árnyalatot. Megemlít viszont helyette egy másikat, amely egész véletlenül épp van még a férfi tárházában. Eltalálja a nő gondolatát, és kalapja karimáját hátrább tolja annyival, hogy zöldjei kibukkanjanak alóla. Ennél direktebb utalást azonban nem tesz az említett testrészekre. Elvégre az illemszabályok határát átlépni kevésbé szórakoztató, mint azoknak szélén táncolni. Nincs kedve már most szégyenszemre elkullogni az asztaltól, ezért úgy-ahogy ügyel azért szavaira. De persze, ha mégis végzetesen megsértené egyszer csak a másikat, hát így járt. Nem fogja azért véka alá sem rejteni a személyiségét. Mindenesetre jelen helyzetben elegendőnek tart ennyi célzást, egyébiránt pedig visszatér a ruhaviselet témakörére.*
- Akkor majd egyszer megmutatom neked a zöld ingeimet is.
*Ígéri a maga megszokott kétes komolyságú modorában, majd hagyja szóhoz jutni a hölgyet is. Bármennyire szereti is saját hangját hallgatni, azért időnként a változatosság kedvéért nem árt, ha máséban is gyönyörködhet egyszer-egyszer.
Az újonnan felvetett témát egyelőre kerüli, és bár nem hagyja a levegőben lógni, mégsem ad teljesen egyenes választ rá.*
- Tudod, kisasszony, a dolgok néha nem teljesen fekete-fehérek. Amint azt láthatod is.
*Mutat végig öltözékén nevetve. Ezután megvárja, míg Nysity összeszedi a vigyora mögé rejtett gondolatait, és azokra is felel. Persze csak miután kinevette magát. Úgy látszik, valóban sikerült magának érdekes társaságot választania.*
- Igyekszem úgy öltözni, hogy mindkét csoport tagjai között ellavírozhassak. Ez már csak szakmai ártalom. *Majd tekintete felélénkül - amely most kivételesen az imént feljebb tolt karima miatt még látszik is –, és visszavág.* - Na és te miért öltözöl égő csipkebokornak? Te hova akarsz beolvadni?
367. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-14 17:17:04
Üzenet elküldve: 2020-03-14 17:17:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Színfoltok az asztalok közt//
*Eleinte kissé unottan figyeli és hallgatja a férfit. Nem igazán tudja sem őt, sem a helyzetet hová tenni. Tisztában van azzal, hogy neki is vannak furcsaságai, de ilyen habókossal még eddig nem fújta össze a szél. Vagy az nem bontakozott ki ilyen hamar.
A pofátlan megjegyzést és a hozzá párosuló vigyort viszont már ő sem tudja szó nélkül tűrni.*
- Hízelegtek már olyannal, hogy eléggé arcátlan vagy?
*A vigyort természetesen ezzel viszonozza is, majd mint aki jól végezte dolgát a köszöntőre ő is kortyol egyet az italból.*
- Egészségünkre.
*Bólint, majd a poharat letéve, már az asztalra könyökölve fürkészi közelebbről. Biztos benne, hogy Krell öltözködése nem csak önmegvalósítás céljából olyan, amilyen. Borzasztóan dühítő, hogy a benti fényben és az árnyékolós viseletben egyszerre semmit nem lehet kivenni belőle. Mindig csak valami apró részletet, mintha egy kirakós játék fölött ragadna le újra és újra. A kíváncsisága pedig nem elégszik meg apró részletekkel, de, ha eléggé felspannolta már magát, majd akkor lecibálja róla azt a zavaró kalapot. Persze csak, ha addig nem tudja róla leimádkozni.
Az újabb megjegyzésre viszont elképedve bámul rá, majd még egy korty nyál is félre csúszik. Ha mások társaságában is ilyen bátor szájú, akkor a nőt elkápráztatja az a csoda, hogy élőként hozta őket össze a sors.*
- Nem egészen erre gondoltam.
*Vesz egy mély levegőt, amint a nyálkortyot sikerült végre vissza krahácsolnia. És csak eztán esik le neki, hogy ez a fickó valószínűleg a bolondját járatja vele.*
- Oh...
*Ad is hangot felismerésének, közben kezdi bánni, hogy útitársa csak egy kis menyét, nem pedig legalább egy ordas farkas, akivel most megcibáltathatná a férfit.*
- Már késő. De azt hittem vetkőzős szám csak az est végén lesz.
*Mosolyodik el bájosan, majd amint az ing felfedésre kerül érdeklődve fúrja bele tekintetét annak színébe. Valóban lenyűgöző, főleg, hogy ez a szín is a kedvencei közé sorolható, de igyekszik lenyűgözöttségének nem jelét adni. Már amúgy is úgy néz ki, hogy Krell jobban elbízta magát a kelleténél.*
- A zöldet jobban szeretem.
*Sóhajt is fel mű csalódottsággal, ahogy lelegyintve veszi is le róla a tekintetét, hogy újfent a méregzöld szemeket kutassa fel.*
~Mondjuk az ilyesmit pont.~
*Húzza el kissé száját, ahogy a felismerés belecsap, hogy akár milyen fura varjú ez a pacák, azok a szemek akkor is igézőek, vagy valami olyan hatással bíró, amitől most kellemes érzéssel libabőrösödik ki. De sajnos a modor még ezt a babonázó tekintetet is felülírja hamar.*
- Ha nem vettem volna le a modorodból, hogy jóérzésű úriemberhez nem sok közöd van, még azt hinném, hogy valami nemesi ficsúrral hozott össze a sors.
*Teszi még hozzá, kissé visszakanyarodva az inghez, aztán el is vigyorodik, ahogy eszébe ötlik, hogy ő is tudna ám viseletével büszkélkedni, ha bemutatná a mozgó prémszegélyét. De a kisállat ismét békésen piheg a narancsszín anyag alatt, így még egyelőre a meglepetés várat magára.*
- Aztán te mindig ilyen halálmadár szerelésben jársz, vagy néha azért próbálsz is az élőkre hasonlítani?
*A kezdeti sokkból lassan felébredezve úgy hiszi már ideje neki is felvenni a kesztyűt. Nehogy ő legyen az egyetlen, aki a modortalan megjegyzésekre csak kukán ücsörög.*
*Eleinte kissé unottan figyeli és hallgatja a férfit. Nem igazán tudja sem őt, sem a helyzetet hová tenni. Tisztában van azzal, hogy neki is vannak furcsaságai, de ilyen habókossal még eddig nem fújta össze a szél. Vagy az nem bontakozott ki ilyen hamar.
A pofátlan megjegyzést és a hozzá párosuló vigyort viszont már ő sem tudja szó nélkül tűrni.*
- Hízelegtek már olyannal, hogy eléggé arcátlan vagy?
*A vigyort természetesen ezzel viszonozza is, majd mint aki jól végezte dolgát a köszöntőre ő is kortyol egyet az italból.*
- Egészségünkre.
*Bólint, majd a poharat letéve, már az asztalra könyökölve fürkészi közelebbről. Biztos benne, hogy Krell öltözködése nem csak önmegvalósítás céljából olyan, amilyen. Borzasztóan dühítő, hogy a benti fényben és az árnyékolós viseletben egyszerre semmit nem lehet kivenni belőle. Mindig csak valami apró részletet, mintha egy kirakós játék fölött ragadna le újra és újra. A kíváncsisága pedig nem elégszik meg apró részletekkel, de, ha eléggé felspannolta már magát, majd akkor lecibálja róla azt a zavaró kalapot. Persze csak, ha addig nem tudja róla leimádkozni.
Az újabb megjegyzésre viszont elképedve bámul rá, majd még egy korty nyál is félre csúszik. Ha mások társaságában is ilyen bátor szájú, akkor a nőt elkápráztatja az a csoda, hogy élőként hozta őket össze a sors.*
- Nem egészen erre gondoltam.
*Vesz egy mély levegőt, amint a nyálkortyot sikerült végre vissza krahácsolnia. És csak eztán esik le neki, hogy ez a fickó valószínűleg a bolondját járatja vele.*
- Oh...
*Ad is hangot felismerésének, közben kezdi bánni, hogy útitársa csak egy kis menyét, nem pedig legalább egy ordas farkas, akivel most megcibáltathatná a férfit.*
- Már késő. De azt hittem vetkőzős szám csak az est végén lesz.
*Mosolyodik el bájosan, majd amint az ing felfedésre kerül érdeklődve fúrja bele tekintetét annak színébe. Valóban lenyűgöző, főleg, hogy ez a szín is a kedvencei közé sorolható, de igyekszik lenyűgözöttségének nem jelét adni. Már amúgy is úgy néz ki, hogy Krell jobban elbízta magát a kelleténél.*
- A zöldet jobban szeretem.
*Sóhajt is fel mű csalódottsággal, ahogy lelegyintve veszi is le róla a tekintetét, hogy újfent a méregzöld szemeket kutassa fel.*
~Mondjuk az ilyesmit pont.~
*Húzza el kissé száját, ahogy a felismerés belecsap, hogy akár milyen fura varjú ez a pacák, azok a szemek akkor is igézőek, vagy valami olyan hatással bíró, amitől most kellemes érzéssel libabőrösödik ki. De sajnos a modor még ezt a babonázó tekintetet is felülírja hamar.*
- Ha nem vettem volna le a modorodból, hogy jóérzésű úriemberhez nem sok közöd van, még azt hinném, hogy valami nemesi ficsúrral hozott össze a sors.
*Teszi még hozzá, kissé visszakanyarodva az inghez, aztán el is vigyorodik, ahogy eszébe ötlik, hogy ő is tudna ám viseletével büszkélkedni, ha bemutatná a mozgó prémszegélyét. De a kisállat ismét békésen piheg a narancsszín anyag alatt, így még egyelőre a meglepetés várat magára.*
- Aztán te mindig ilyen halálmadár szerelésben jársz, vagy néha azért próbálsz is az élőkre hasonlítani?
*A kezdeti sokkból lassan felébredezve úgy hiszi már ideje neki is felvenni a kesztyűt. Nehogy ő legyen az egyetlen, aki a modortalan megjegyzésekre csak kukán ücsörög.*
366. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-14 16:36:29
Üzenet elküldve: 2020-03-14 16:36:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Színfoltok az asztalok közt//
*Ugyan beléptekor nem vette észre, hogy Nysity szeme viszont fennakadt rajta, hiszen ő a maga részéről tényleg csak egy színfoltot észlelt, de mikor a pultot támasztva összeakad a tekintetük, már annál inkább. ~ Most megvagy. ~ ül diadalt az apró győzelmén, mikor a nő elkapja róla a tekintetét. Ha nem is lesz az egész történetből más, csak egy pofon, neki máris megérte az egész. Kifejezett elégedettséggel tölti el, hogy zavarba hozhat egy ilyen szépséget, még ha a szépség esetleg el sem ismerné azt.
Bemutatkozását nem fogadják épp tárt karokkal, de ezen egyáltalán nem lepődik meg. Tisztában van vele, milyen szokatlan lehet öltözéke, és viselkedése, de ez a legkevésbé sem feszélyezi őt. „A különcködés az arisztokrácia előjoga.” mondogatta mindig édesapja, mikor tanítgatta őt az élet nagy dolgairól. Krell ugyan kifejezetten utálta az ilyen jellegű leckéket, de ez a jelmondat az egyik kedvence lett. Na nem is a nemesi vonatkozás, hanem sokkal inkább a mondat üzenete végett, amit a férfi számára közvetített. Hadd nézzen mindenki, ugyan ki a francot érdekel. Aki marad az marad, aki megy, az úgyis megy, ha egy szál csipkés fehérneműben tipeg is előtte az ember. Akkor meg már mi a fenéért ne öltözködne pont úgy, ahogy az neki tetszik. Ezt a fajta fesztelenséget pedig előszeretettel alkalmazza a viselkedési normákkal szemben is.*
- Szép név.
*Mondja, és bár ezt szinte minden nőnél elsüti, most még komolyan is gondolja.*
- Rögtön gondoltam, hogy nem lesz gond, ha ideülök.
*Terül el az arcán egy pofátlan vigyor, amelyet a kalap karimája a zöld szempárral ellentétben nem takar. Kényelmesen elterpeszkedik a széken, még nyújtózkodik is egy kicsit. Hosszú tincseit elrendezi, a kalapot is megigazgatja a fején. Berendezkedés közben ismét valami különösre lesz figyelmes, de egyelőre megint csak elhessegeti a gondolatot. Sokkal inkább érdekli az, hogy a másik kezébe veszi a poharát. Az alkalomra lecsapva ő maga is megemeli poharát - a nő irányába, és rövid köszöntőt mond.*
- Egészségünkre.
*Szól a tószt, majd belekortyol a borába, amit utána letesz az asztalra. Nem siet sehová, nincs szükség arra, hogy gyorsan felhörpintse az egészet. Szép lassan, kortyolgatva fogja meginni azt az italt – tervei szerint legalábbis.
Valamit nagyon forgat abban az aprócska fejében a nőszemély, ezt látja jól, kíváncsian hátradőlve várja hát a pillanatnyi poharazás után, mi sül ki belőle.*
- Úgy.
*Bólint rá a kijelentésre. Alig bírja ki, hogy ne vigyorogjon közben a kukucskáláson. Hát még, amikor meghallja a hümmögést követő mondatokat.*
- Nahát, nahát. Azért én ilyen messzire én nem mennék. Igazán nincs rá okod, hogy önmagadat oly sötétnek bélyegezd, mint az éjszaka. *Forgatja a visszájára a hallottakat szándékosan.* - Na, de megmutatom, mire gondoltam.
*Mondja végül, majd tart egy rövid hatásszünetet, amely során jobb kezén kinyújtott mutatóujjával jelzi, eljött az idő, hogy a másik alaposan odafigyelmezzen rá. Ezután elkezdi kigombolni a kabátját. Arra az esetre, ha a másik kényelmetlenül fészkelődni kezdene, megnyugtatóan így szól.*
- Ne gondolj semmi rosszra. *Még kacag is kicsit mellé.
Mikor végez a kabát minden gombjával, széthúzza annak két fekete szárnyát, hogy láthatóvá váljon – alatta egy hihetetlenül vörös árnyalatú ing lapul.*
- Pompás ing, nemde-bár? Általában zöldet szoktam hordani, de ma úgy éreztem, valami különleges fog történni velem. És nézz csak oda – így pont illik az öltözékem a tiédhez!
A hozzászólás írója (Sírásó Krellnyran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.14 16:42:15
*Ugyan beléptekor nem vette észre, hogy Nysity szeme viszont fennakadt rajta, hiszen ő a maga részéről tényleg csak egy színfoltot észlelt, de mikor a pultot támasztva összeakad a tekintetük, már annál inkább. ~ Most megvagy. ~ ül diadalt az apró győzelmén, mikor a nő elkapja róla a tekintetét. Ha nem is lesz az egész történetből más, csak egy pofon, neki máris megérte az egész. Kifejezett elégedettséggel tölti el, hogy zavarba hozhat egy ilyen szépséget, még ha a szépség esetleg el sem ismerné azt.
Bemutatkozását nem fogadják épp tárt karokkal, de ezen egyáltalán nem lepődik meg. Tisztában van vele, milyen szokatlan lehet öltözéke, és viselkedése, de ez a legkevésbé sem feszélyezi őt. „A különcködés az arisztokrácia előjoga.” mondogatta mindig édesapja, mikor tanítgatta őt az élet nagy dolgairól. Krell ugyan kifejezetten utálta az ilyen jellegű leckéket, de ez a jelmondat az egyik kedvence lett. Na nem is a nemesi vonatkozás, hanem sokkal inkább a mondat üzenete végett, amit a férfi számára közvetített. Hadd nézzen mindenki, ugyan ki a francot érdekel. Aki marad az marad, aki megy, az úgyis megy, ha egy szál csipkés fehérneműben tipeg is előtte az ember. Akkor meg már mi a fenéért ne öltözködne pont úgy, ahogy az neki tetszik. Ezt a fajta fesztelenséget pedig előszeretettel alkalmazza a viselkedési normákkal szemben is.*
- Szép név.
*Mondja, és bár ezt szinte minden nőnél elsüti, most még komolyan is gondolja.*
- Rögtön gondoltam, hogy nem lesz gond, ha ideülök.
*Terül el az arcán egy pofátlan vigyor, amelyet a kalap karimája a zöld szempárral ellentétben nem takar. Kényelmesen elterpeszkedik a széken, még nyújtózkodik is egy kicsit. Hosszú tincseit elrendezi, a kalapot is megigazgatja a fején. Berendezkedés közben ismét valami különösre lesz figyelmes, de egyelőre megint csak elhessegeti a gondolatot. Sokkal inkább érdekli az, hogy a másik kezébe veszi a poharát. Az alkalomra lecsapva ő maga is megemeli poharát - a nő irányába, és rövid köszöntőt mond.*
- Egészségünkre.
*Szól a tószt, majd belekortyol a borába, amit utána letesz az asztalra. Nem siet sehová, nincs szükség arra, hogy gyorsan felhörpintse az egészet. Szép lassan, kortyolgatva fogja meginni azt az italt – tervei szerint legalábbis.
Valamit nagyon forgat abban az aprócska fejében a nőszemély, ezt látja jól, kíváncsian hátradőlve várja hát a pillanatnyi poharazás után, mi sül ki belőle.*
- Úgy.
*Bólint rá a kijelentésre. Alig bírja ki, hogy ne vigyorogjon közben a kukucskáláson. Hát még, amikor meghallja a hümmögést követő mondatokat.*
- Nahát, nahát. Azért én ilyen messzire én nem mennék. Igazán nincs rá okod, hogy önmagadat oly sötétnek bélyegezd, mint az éjszaka. *Forgatja a visszájára a hallottakat szándékosan.* - Na, de megmutatom, mire gondoltam.
*Mondja végül, majd tart egy rövid hatásszünetet, amely során jobb kezén kinyújtott mutatóujjával jelzi, eljött az idő, hogy a másik alaposan odafigyelmezzen rá. Ezután elkezdi kigombolni a kabátját. Arra az esetre, ha a másik kényelmetlenül fészkelődni kezdene, megnyugtatóan így szól.*
- Ne gondolj semmi rosszra. *Még kacag is kicsit mellé.
Mikor végez a kabát minden gombjával, széthúzza annak két fekete szárnyát, hogy láthatóvá váljon – alatta egy hihetetlenül vörös árnyalatú ing lapul.*
- Pompás ing, nemde-bár? Általában zöldet szoktam hordani, de ma úgy éreztem, valami különleges fog történni velem. És nézz csak oda – így pont illik az öltözékem a tiédhez!
A hozzászólás írója (Sírásó Krellnyran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.14 16:42:15
365. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-14 01:09:26
Üzenet elküldve: 2020-03-14 01:09:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Színfoltok az asztalok közt//
*A légkör egész kellemes, nem zavaró az alkoholgőz és a megannyi étel illatának keveréke. Bár igaz, ami igaz ez nem is tűnik egy olyan ócska kocsmának, ahol volt már szerencséje megfordulni. Itt most nem azzal foglalkozik, hogy minél hamarabb felhörpintse az italát, sem az étel gyors elfogyasztásával. Most a fogadóban egész kellemesen érzi magát, nem vágyik a sietségre. Úgy néz ki, hogy eljött az idő, hogy tényleg megpihenhet egy kicsit. Ebben a nyaklakója is megerősíti, ugyanis most Mydaw sem kukacoskodik a köpeny alatt. Néha kidugja az orrát, hogy elfogadja az egy-egy neki nyújtott falatot, majd bújik is vissza, hogy azt emésztgetve békésen szuszogjon a narancsszín anyag alatt.
Míg falatozik néha fel-fel pillant, ahogy nyitódik, majd újfent zárul is az ajtó, de sokáig senki sem köti le a figyelmét. Talán csak egy alak van, aki pár másodperccel tovább magán tudhatja a barna szemek vizslatását, méghozzá egy fekete kalapos fickó. Olyan, akár egy holló ezzel az éjfeketeséggel. A szemrevételezés nagy részét a kalap vizsgálása tölt ki.*
~Biztos valami flúgos.~
*Tárgyalja túl magában a dolgokat, majd vissza is fordul saját dolgával törődni, így egy újabb kolbász falatra kísérőnek küld egy darab kenyeret, majd a könnyebb nyelés érdekében egy jó nagy kortyot is az italából.
De mégis valami csak visszakényszeríti a mogyorószín szemeket az idegen felé, így akarva akaratlanul is újfent a férfira pillant. Ahogy a kivillanó méregzöld szemekkel találkozik a tekintete egy észrevétlen pillanatig talán még zavarba is jön, így a mosolyt el is felejtvén viszonozni kapja le róla a tekintetét. Az sem biztos, hogy neki szólt, hisz vannak körülötte bőséggel, így hamar túlteszi magát a dolgon.
Pár hosszabb pillanatig meg is felejtkezik a dologról, de azután egy halk koppanás, majd még egy, s még egy. Minden egyes koppnál, főleg, ahogy az egyre erősebbé válik, a hidegrázástól libabőrössé válik minden egyes porcikája. Eszi a fene, hogy nem követi végig a hang forrásának útját, de nem egy kíváncsiskodó fruska ő, hogy mindenbe beleüsse pisze orrát. De a vég elkerülhetetlen, így mikor az alak fölé tornyosul hát a muszáj az muszáj, csak felpillant rá a kolbászos tányér fölött.
A zsíros maszatot egy darab kenyérbéllel kényelmesen letörölgeti szája széléről, majd a köszöntést először egy apró biccentéssel viszonozza.*
- Viszont.
*Szólal is meg végül mellé. A magyarázatra felvonja szemöldökeit, majd aprót húz száján.*
~Mondtam én, hogy flúgos.~
*Sóhajtja magában, de az illem csak megköveteli, hogy ő is mutatkozzék be.*
- Az én nevem Nysity.
*Pislog párat szaporán, ahogy a férfi otthonosan helyet is foglal, de mielőtt ezt sértetten felróná neki amaz be előzi. A széknyikordulásra megrezzenő nyakbavaló halk csipogását egy kis cirógatással el is fojtja, majd figyelme újfent az idegenre irányul.*
- Ugyan. Helyezd magad kényelembe.
*Sóhajtja, majd a szék háttámlájának dőlve veszi kézbe poharát. Rövidke ideig tartó hallgatásában feldolgozza a látottakat. A kalap alól feltűnő arc egész jóképűnek tűnt, bár tény, ami tény, hogy sok ideje nem volt tüzetesebben megvizsgálni, de ha szemei nem csaltak, akkor nem igazán érti miért kell egy kalappal eltakarnia. Meg hát nem egy jól nevelt fehérnép, de úgy tudja ilyen esetben a kalap viselése nem éppen gáláns viselkedés.
De igazából nem is az ő dolga, így túl teszi magát rajta. Most inkább a férfi megjegyzésére szeretne visszakanyarodni, így nem is habozik tovább.*
- Szóval úgy vetted észre, hogy rokonlelkek vagyunk. *Hümment is elmerengve, majd őszinte kíváncsisággal leskelődik be a kalap alá.* Ne vedd zokon, de miből gondolod? Hisz olyanok vagyunk, mint a nappal és az éjszaka, a fény meg az árnyék.
*Billenti félre a fejét érdeklődve, majd míg a kifejtést várja, addig az utolsó falatokat eltünteti a tányérról.*
*A légkör egész kellemes, nem zavaró az alkoholgőz és a megannyi étel illatának keveréke. Bár igaz, ami igaz ez nem is tűnik egy olyan ócska kocsmának, ahol volt már szerencséje megfordulni. Itt most nem azzal foglalkozik, hogy minél hamarabb felhörpintse az italát, sem az étel gyors elfogyasztásával. Most a fogadóban egész kellemesen érzi magát, nem vágyik a sietségre. Úgy néz ki, hogy eljött az idő, hogy tényleg megpihenhet egy kicsit. Ebben a nyaklakója is megerősíti, ugyanis most Mydaw sem kukacoskodik a köpeny alatt. Néha kidugja az orrát, hogy elfogadja az egy-egy neki nyújtott falatot, majd bújik is vissza, hogy azt emésztgetve békésen szuszogjon a narancsszín anyag alatt.
Míg falatozik néha fel-fel pillant, ahogy nyitódik, majd újfent zárul is az ajtó, de sokáig senki sem köti le a figyelmét. Talán csak egy alak van, aki pár másodperccel tovább magán tudhatja a barna szemek vizslatását, méghozzá egy fekete kalapos fickó. Olyan, akár egy holló ezzel az éjfeketeséggel. A szemrevételezés nagy részét a kalap vizsgálása tölt ki.*
~Biztos valami flúgos.~
*Tárgyalja túl magában a dolgokat, majd vissza is fordul saját dolgával törődni, így egy újabb kolbász falatra kísérőnek küld egy darab kenyeret, majd a könnyebb nyelés érdekében egy jó nagy kortyot is az italából.
De mégis valami csak visszakényszeríti a mogyorószín szemeket az idegen felé, így akarva akaratlanul is újfent a férfira pillant. Ahogy a kivillanó méregzöld szemekkel találkozik a tekintete egy észrevétlen pillanatig talán még zavarba is jön, így a mosolyt el is felejtvén viszonozni kapja le róla a tekintetét. Az sem biztos, hogy neki szólt, hisz vannak körülötte bőséggel, így hamar túlteszi magát a dolgon.
Pár hosszabb pillanatig meg is felejtkezik a dologról, de azután egy halk koppanás, majd még egy, s még egy. Minden egyes koppnál, főleg, ahogy az egyre erősebbé válik, a hidegrázástól libabőrössé válik minden egyes porcikája. Eszi a fene, hogy nem követi végig a hang forrásának útját, de nem egy kíváncsiskodó fruska ő, hogy mindenbe beleüsse pisze orrát. De a vég elkerülhetetlen, így mikor az alak fölé tornyosul hát a muszáj az muszáj, csak felpillant rá a kolbászos tányér fölött.
A zsíros maszatot egy darab kenyérbéllel kényelmesen letörölgeti szája széléről, majd a köszöntést először egy apró biccentéssel viszonozza.*
- Viszont.
*Szólal is meg végül mellé. A magyarázatra felvonja szemöldökeit, majd aprót húz száján.*
~Mondtam én, hogy flúgos.~
*Sóhajtja magában, de az illem csak megköveteli, hogy ő is mutatkozzék be.*
- Az én nevem Nysity.
*Pislog párat szaporán, ahogy a férfi otthonosan helyet is foglal, de mielőtt ezt sértetten felróná neki amaz be előzi. A széknyikordulásra megrezzenő nyakbavaló halk csipogását egy kis cirógatással el is fojtja, majd figyelme újfent az idegenre irányul.*
- Ugyan. Helyezd magad kényelembe.
*Sóhajtja, majd a szék háttámlájának dőlve veszi kézbe poharát. Rövidke ideig tartó hallgatásában feldolgozza a látottakat. A kalap alól feltűnő arc egész jóképűnek tűnt, bár tény, ami tény, hogy sok ideje nem volt tüzetesebben megvizsgálni, de ha szemei nem csaltak, akkor nem igazán érti miért kell egy kalappal eltakarnia. Meg hát nem egy jól nevelt fehérnép, de úgy tudja ilyen esetben a kalap viselése nem éppen gáláns viselkedés.
De igazából nem is az ő dolga, így túl teszi magát rajta. Most inkább a férfi megjegyzésére szeretne visszakanyarodni, így nem is habozik tovább.*
- Szóval úgy vetted észre, hogy rokonlelkek vagyunk. *Hümment is elmerengve, majd őszinte kíváncsisággal leskelődik be a kalap alá.* Ne vedd zokon, de miből gondolod? Hisz olyanok vagyunk, mint a nappal és az éjszaka, a fény meg az árnyék.
*Billenti félre a fejét érdeklődve, majd míg a kifejtést várja, addig az utolsó falatokat eltünteti a tányérról.*
364. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-14 00:04:28
Üzenet elküldve: 2020-03-14 00:04:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Színfoltok az asztalok közt//
*A férfi már kezdi lassan Arthenior minden zegét-zugát megismerni, és megtalálni benne a helyét. Hála visszatérő régi jó-rossz szokásának, a szerencsejátékozásnak, már némi bevételre is tett szert, és lakása is van – egy öreg néni kunyhójában bérel szobát. Mondhatni, ügyes-bajos dolgai kezdenek elrendeződni, de természetesen még mindig van hova fejlődnie.
A főtéren császkálva tűnik fel neki a Pegazus fogadó, ahol emlékei szerint még nem járt – bár persze ez közel sem biztos, hogy valóban így is van. Elvégre a játékszenvedéllyel kéz a kézben járó alkoholszenvedély is sunyi módon visszakúszott Krell életébe. Mondjuk ő a maga részéről ezt nem igazán bánta. Ennél fogva nem lenne meglepő, ha kiderülne, hogy a részegen végigjátszott éjszakák némelyikét mégis itt töltötte. Figyelmesen tanulmányozza a cégért, majd úgy dönt, betér.
Mindent összevetve újszerű élménynek hat számára a Pegazusba való belépés. Jó alaposan körbenéz, megcsodálja a bútorokat, de mindezt a pult felé menet teszi, egy pillanattal sem odázva el az órát, mikor megöntözheti torkát, amely mostanra már igencsak porzik. Felcsillan a szeme valami igazán tarkán, amitől a kalap alá rejtett szemöldökök megemelkednek, de úgy dönt, azzal a valamivel majd csak később foglalkozik. Előbb az ivás.*
- Kellemes estét, jó uram! *Köszön oda a csaposnak.* Kérnék valami jóféle száraz vörösbort.
* Hangzik a rendelés, majd kiszámol 10 aranyat a kért Borért. Ennyi elég kell, hogy legyen rá. Ha valami oknál fogva mégsem akadna száraz, vagy vörös, akkor bármi borral beéri, amit elé tolnak. Nem olyan válogatós ő.
Amíg a pultot támasztva várja a borát, kihasználja az idejét, hogy szemrevételezze azt a bizonyos színfoltot, amit korábban kiszúrt. Nem más az, mint egy narancs köpenybe burkolózott karamell szépség. A színkavalkád már önmagában is elég mutatós, csak úgy vonzza Krell szemét, de azért a hozzá járó körítés sem az utolsó. ~ Az istenit! ~ kacag fel döbbenetében kis híján hangosan, amint meglátja, hogy tömi magába a kolbászt Nysity. ~ Több szempontból is díjnyertes a kicsike. ~ nyugtázza magában, miközben vigyorát a tenyerébe rejti. Hiába a kalap karimája, azért mindent még az sem tud kitakarni önmagában. Valami fura azért feltűnik neki abban, ahogy a barna hajú eszik, de ő maga sem biztos abban, amit látni vél.
Hacsak betérte óta szemmel nem követi őt Nysity, Krell nézelődését eleinte valószínűleg észre sem veszi, hiszen a férfi igyekszik azt diszkréten művelni. Már amennyire diszkréten és észrevétlenül azt lehet, a maga termetével, öltözékével és kajánságával. De persze nem is célja teljesen titokban művelni, amit csinál, elvégre nincs rá oka, hogy titkolja. Sőt, egy idő után még direkt szuggerál, hátha a csuklyás felkapja rá a szemét. Ha összeakad a tekintete a másikkal, kalapjának karimáját feljebb pöccinti, hogy zöldjei kivillanjanak, és küld egy mosolyt köszönés gyanánt. Ha mégsem nézne felé a hölgy, akkor sem keseredik el, csak jóllakott kandúr módjára mosolyog továbbra is az irányába. Mindkét esetben némi ácsorgást követően elindul Nysity asztalához, miután megkapta és kifizette borát.
Kezében a sétapálca minden lépésnél halkan koppan, de ez mégsem kölcsönöz a férfi járásának elegáns hatást. Mintha lénye ellenállna, léptei továbbra is lazák, nemtörődömek, akárcsak ha gúnyolódnának a nemesi státusszimbólummal. Kezében rutinosan tartja a borospoharat, de a kéztartás itt is árulkodó – nem épp egy arisztokrata finomsága árad belőle. Ahogy a kiszemelt asztalhoz ér, pálcáját nekitámasztja az asztallábnak, majd felszabadult kezével leemeli kalapját. Arca egy pillanatra teljes egészében feltárul, szavaival együtt kedvesen köszöntve Nysityt.*
- Szép estét! *Hajol meg egy kicsikét.* Az én nevem Krellnyran. *A köszöntést követően a kalapot visszateszi a helyére, majd a hirtelen jött bemutatkozáshoz magyarázatképpen hozzáfűzi még.* Ne haragudj, de nem tudtalak nem észrevenni. Úgy érzem, mi ketten rokonlelkek vagyunk.
*Mondja, majd mintha ezzel mindent megmagyarázott volna, kiszolgálva magát hellyel le is ül az asztalhoz a másikkal átellenben. Kelletlenül azért még hozzáteszi, csak a kötelező udvariassági formulák végett.*
- Remélem, nem baj, hogy ideülök hozzád.
*Hangján ennél a résznél érdektelenség érződik, nagyon is úgy hangzik, mintha egy szamárpadban ülő diák mondaná fel a leckét.*
*A férfi már kezdi lassan Arthenior minden zegét-zugát megismerni, és megtalálni benne a helyét. Hála visszatérő régi jó-rossz szokásának, a szerencsejátékozásnak, már némi bevételre is tett szert, és lakása is van – egy öreg néni kunyhójában bérel szobát. Mondhatni, ügyes-bajos dolgai kezdenek elrendeződni, de természetesen még mindig van hova fejlődnie.
A főtéren császkálva tűnik fel neki a Pegazus fogadó, ahol emlékei szerint még nem járt – bár persze ez közel sem biztos, hogy valóban így is van. Elvégre a játékszenvedéllyel kéz a kézben járó alkoholszenvedély is sunyi módon visszakúszott Krell életébe. Mondjuk ő a maga részéről ezt nem igazán bánta. Ennél fogva nem lenne meglepő, ha kiderülne, hogy a részegen végigjátszott éjszakák némelyikét mégis itt töltötte. Figyelmesen tanulmányozza a cégért, majd úgy dönt, betér.
Mindent összevetve újszerű élménynek hat számára a Pegazusba való belépés. Jó alaposan körbenéz, megcsodálja a bútorokat, de mindezt a pult felé menet teszi, egy pillanattal sem odázva el az órát, mikor megöntözheti torkát, amely mostanra már igencsak porzik. Felcsillan a szeme valami igazán tarkán, amitől a kalap alá rejtett szemöldökök megemelkednek, de úgy dönt, azzal a valamivel majd csak később foglalkozik. Előbb az ivás.*
- Kellemes estét, jó uram! *Köszön oda a csaposnak.* Kérnék valami jóféle száraz vörösbort.
* Hangzik a rendelés, majd kiszámol 10 aranyat a kért Borért.
Ennyi elég kell, hogy legyen rá. Ha valami oknál fogva mégsem akadna száraz, vagy vörös, akkor bármi borral beéri, amit elé tolnak. Nem olyan válogatós ő.Amíg a pultot támasztva várja a borát, kihasználja az idejét, hogy szemrevételezze azt a bizonyos színfoltot, amit korábban kiszúrt. Nem más az, mint egy narancs köpenybe burkolózott karamell szépség. A színkavalkád már önmagában is elég mutatós, csak úgy vonzza Krell szemét, de azért a hozzá járó körítés sem az utolsó. ~ Az istenit! ~ kacag fel döbbenetében kis híján hangosan, amint meglátja, hogy tömi magába a kolbászt Nysity. ~ Több szempontból is díjnyertes a kicsike. ~ nyugtázza magában, miközben vigyorát a tenyerébe rejti. Hiába a kalap karimája, azért mindent még az sem tud kitakarni önmagában. Valami fura azért feltűnik neki abban, ahogy a barna hajú eszik, de ő maga sem biztos abban, amit látni vél.
Hacsak betérte óta szemmel nem követi őt Nysity, Krell nézelődését eleinte valószínűleg észre sem veszi, hiszen a férfi igyekszik azt diszkréten művelni. Már amennyire diszkréten és észrevétlenül azt lehet, a maga termetével, öltözékével és kajánságával. De persze nem is célja teljesen titokban művelni, amit csinál, elvégre nincs rá oka, hogy titkolja. Sőt, egy idő után még direkt szuggerál, hátha a csuklyás felkapja rá a szemét. Ha összeakad a tekintete a másikkal, kalapjának karimáját feljebb pöccinti, hogy zöldjei kivillanjanak, és küld egy mosolyt köszönés gyanánt. Ha mégsem nézne felé a hölgy, akkor sem keseredik el, csak jóllakott kandúr módjára mosolyog továbbra is az irányába. Mindkét esetben némi ácsorgást követően elindul Nysity asztalához, miután megkapta és kifizette borát.
Kezében a sétapálca minden lépésnél halkan koppan, de ez mégsem kölcsönöz a férfi járásának elegáns hatást. Mintha lénye ellenállna, léptei továbbra is lazák, nemtörődömek, akárcsak ha gúnyolódnának a nemesi státusszimbólummal. Kezében rutinosan tartja a borospoharat, de a kéztartás itt is árulkodó – nem épp egy arisztokrata finomsága árad belőle. Ahogy a kiszemelt asztalhoz ér, pálcáját nekitámasztja az asztallábnak, majd felszabadult kezével leemeli kalapját. Arca egy pillanatra teljes egészében feltárul, szavaival együtt kedvesen köszöntve Nysityt.*
- Szép estét! *Hajol meg egy kicsikét.* Az én nevem Krellnyran. *A köszöntést követően a kalapot visszateszi a helyére, majd a hirtelen jött bemutatkozáshoz magyarázatképpen hozzáfűzi még.* Ne haragudj, de nem tudtalak nem észrevenni. Úgy érzem, mi ketten rokonlelkek vagyunk.
*Mondja, majd mintha ezzel mindent megmagyarázott volna, kiszolgálva magát hellyel le is ül az asztalhoz a másikkal átellenben. Kelletlenül azért még hozzáteszi, csak a kötelező udvariassági formulák végett.*
- Remélem, nem baj, hogy ideülök hozzád.
*Hangján ennél a résznél érdektelenség érződik, nagyon is úgy hangzik, mintha egy szamárpadban ülő diák mondaná fel a leckét.*
363. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-13 22:19:39
Üzenet elküldve: 2020-03-13 22:19:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A nap már lenyugvóban jár. A karamell szépségnek pedig ugyan ennyire lenyugvóban a türelme ahhoz, hogy a muszájnál több lépést tegyen meg. A muszáj jelen esetben pedig maga a Pegazus, ahová a sokadik hazaigyekvő eligazította. Azt mesélték, hogy itt van étel, ital, s nő is bőséggel, bár személy szerint ő ezt az utóbbit képes mellőzni.
Így céltudatos lépésekkel, s kissé nyűgös mimikával halad is a hatalmas kőépület felé. Mielőtt átlépné annak küszöbét még egy utolsó eligazításra megtorpan a vaskos faajtó előtt, míg Mydawra ráigazgatja csuklyáját. Noha a kisállat most is olyan, mintha egyszerű szőrmeszegély lenne, akkor sem akarja megkockáztatni, hogy kipenderítsék. Amikor már a lustaság takarásba is kerül kényelmesen löki be maga előtt az ajtót, hogy végre beléphessen. Ahogy orrát megcsapja az alkohol és a finom étel szaga már biztosra veszi, hogy valóban jó felé irányították el.*
- Na Myd, végre megérkeztünk.
*Vigyorodik is el szélesen, s ahogy megkapja az egyetértő, ámbár elég elhaló csipogást útitársától ajtót csukva, s egy felületes biccentéses köszönéssel meg is iramodik a pulthoz. Minél erősebben érzi a készülő ételek illatát, felizgatott gyomra annál inkább hangot ad annak, hogy már ő is igencsak magában szeretne tudni pár finom falatot.
A pult elé sorolva kutatja is ki a rendezkedő fogadóst, majd amint pillantásuk találkozik magához is inti.*
- Szép napot! *Húzza is fel hatalmas bájmosolyát az arcára, majd amint a köszöntést viszonozták bele is kezd az érdeklődésbe.* Mondja csak kedves fogadós mi a felhozatal egy megfáradt vándorlélek számára.
*A fogadós teljes rutinjával valószínűleg az egész ét- és itallapot fel is sorolja, szóval a lány fejében a fogaskerekeknek veszettül dolgozniuk kell, ha meg is akarja jegyezni. Nagyjából sikerrel jár, így magabiztosan kezdi is összeszedni a rendelését.*
- Akkor először legyen egy nagy darab Sült kolbász, csak mert vigyáznom kell a vonalaimra. *S ezzel el is kezdi kiszámolni a 14 aranyat.* Meg még mellé két Szelet kenyér.*Szemezgeti ki a további 4 érmét.* És végezetül már csak egy pohár Mézsör lesz. *Az újabb 14 arannyal együtt a többit is a fogadós elé teszi.*
*Ha rendelése végül kézhez ér nem is totojázik tovább, sarkon penderül és a legközelebbi szabad asztalhoz libben, lepakol, s jól nevelt lányokhoz nem méltón esik is neki a kolbásznak. Néha egy-egy falatkát azért letörve a prémszegélyt is megeteti, nehogy sértődés legyen a vége. Mert, hát Mydaw sértődékeny és haragtartó egy fajta.*
Így céltudatos lépésekkel, s kissé nyűgös mimikával halad is a hatalmas kőépület felé. Mielőtt átlépné annak küszöbét még egy utolsó eligazításra megtorpan a vaskos faajtó előtt, míg Mydawra ráigazgatja csuklyáját. Noha a kisállat most is olyan, mintha egyszerű szőrmeszegély lenne, akkor sem akarja megkockáztatni, hogy kipenderítsék. Amikor már a lustaság takarásba is kerül kényelmesen löki be maga előtt az ajtót, hogy végre beléphessen. Ahogy orrát megcsapja az alkohol és a finom étel szaga már biztosra veszi, hogy valóban jó felé irányították el.*
- Na Myd, végre megérkeztünk.
*Vigyorodik is el szélesen, s ahogy megkapja az egyetértő, ámbár elég elhaló csipogást útitársától ajtót csukva, s egy felületes biccentéses köszönéssel meg is iramodik a pulthoz. Minél erősebben érzi a készülő ételek illatát, felizgatott gyomra annál inkább hangot ad annak, hogy már ő is igencsak magában szeretne tudni pár finom falatot.
A pult elé sorolva kutatja is ki a rendezkedő fogadóst, majd amint pillantásuk találkozik magához is inti.*
- Szép napot! *Húzza is fel hatalmas bájmosolyát az arcára, majd amint a köszöntést viszonozták bele is kezd az érdeklődésbe.* Mondja csak kedves fogadós mi a felhozatal egy megfáradt vándorlélek számára.
*A fogadós teljes rutinjával valószínűleg az egész ét- és itallapot fel is sorolja, szóval a lány fejében a fogaskerekeknek veszettül dolgozniuk kell, ha meg is akarja jegyezni. Nagyjából sikerrel jár, így magabiztosan kezdi is összeszedni a rendelését.*
- Akkor először legyen egy nagy darab Sült kolbász, csak mert vigyáznom kell a vonalaimra. *S ezzel el is kezdi kiszámolni a 14 aranyat.*
Meg még mellé két Szelet kenyér.*Szemezgeti ki a további 4 érmét.* És végezetül már csak egy pohár Mézsör lesz. *Az újabb 14 arannyal együtt a többit is a fogadós elé teszi.* *Ha rendelése végül kézhez ér nem is totojázik tovább, sarkon penderül és a legközelebbi szabad asztalhoz libben, lepakol, s jól nevelt lányokhoz nem méltón esik is neki a kolbásznak. Néha egy-egy falatkát azért letörve a prémszegélyt is megeteti, nehogy sértődés legyen a vége. Mert, hát Mydaw sértődékeny és haragtartó egy fajta.*
362. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-12 09:55:49
Üzenet elküldve: 2020-03-12 09:55:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Farkas és Patkány //
// Zárás //
* Hát a gnóm úgy tűnik, hogy megint megharagudott rá. A tündért ez a legkevésbé sem érdekli. Úgy tűnik, hogy annyira megviselte ez a dolog, hogy távozni készül. Ciri nem fogja megakadályozni ezt. Továbbra is a lábával kalimpálva ücsörög a széken.*
- Szia!* Köszön el. Végül is örülhet, mert kapott ingyen kaját. Szóval már megérte bejönnie a lánnyal az épületbe.*
// Zárás //
* Hát a gnóm úgy tűnik, hogy megint megharagudott rá. A tündért ez a legkevésbé sem érdekli. Úgy tűnik, hogy annyira megviselte ez a dolog, hogy távozni készül. Ciri nem fogja megakadályozni ezt. Továbbra is a lábával kalimpálva ücsörög a széken.*
- Szia!* Köszön el. Végül is örülhet, mert kapott ingyen kaját. Szóval már megérte bejönnie a lánnyal az épületbe.*
361. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-11 21:19:36
Üzenet elküldve: 2020-03-11 21:19:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
// Farkas és Patkány //
// Nyílt //
~ A barátja! Hm, teljesen hihető. Ennél jobbat nem tudott volna kitalálni? ~
- Felőlem azt hiszel, amit akarsz. * Szavait megbántottan mondja ki. Aztán még hozzáteszi: *
- Nem fogom bizonygatni, hogy nincs fülem csak azért, mert nem hiszed el. A te dolgod.
* Ezzel feláll, felveszi farkasbőr kabátját és mielőtt távozna, odamondja Cirinek: *
- További kellemes időtöltést nektek. * Hangja hideg. A "nektek" szót enyhén meg is nyomja csak hogy jelezze, kötve hiszi, hogy Ciri és Villám barátok lennének. Ezután elindul a Pegazus bejárata felé. *
// Nyílt //
~ A barátja! Hm, teljesen hihető. Ennél jobbat nem tudott volna kitalálni? ~
- Felőlem azt hiszel, amit akarsz. * Szavait megbántottan mondja ki. Aztán még hozzáteszi: *
- Nem fogom bizonygatni, hogy nincs fülem csak azért, mert nem hiszed el. A te dolgod.
* Ezzel feláll, felveszi farkasbőr kabátját és mielőtt távozna, odamondja Cirinek: *
- További kellemes időtöltést nektek. * Hangja hideg. A "nektek" szót enyhén meg is nyomja csak hogy jelezze, kötve hiszi, hogy Ciri és Villám barátok lennének. Ezután elindul a Pegazus bejárata felé. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436