//Második szál//
//May - Soreyl//
*Egyrészt hajtja valami kíváncsiság is, mikor rákérdez a férfinél a bókolás formájára, ám talán nem meglepő a válasz, amit kap. Közelebb hajol, hogy duruzsoló hangon közölje, amit a válaszból leszűrt.*
-Én se mondanék, csak szorosan hozzád simulnék, mint egy kiscica. De egyelőre… *Vissza is egyenesedik, távolabb kerülve a másiktól.*
-Csak szeretném megjegyezni, hogy nagyon kellemes az illatod, szívesebben aludnék a ruháidban, mint az itteni ágyneműkben. *Mert hát kétségtelen, nem úgy mossák itt a paplant és a huzatokat, mint náluk, aztán meg ki tudja hány vendég után cserélik igazából. Ez pedig bár bóknak szánt volt, inkább az itteni körülményeket minősíti le. Majd visszatérnek a beszélgetéshez, a fogságról nem igazán beszél a férfi, bár ez nagyjából most mindenre igaz, nagyjából most tudatosul benne, mennyire szűkszavú volt a mai nap folyamán végig. Talán a fogságról ennyi is elég, meg az, hogy látja a lovag ép bőrrel megúszta és ezt szavakkal is megerősíti. ~Ezt pedig szívesen leellenőrizném saját kezűleg. ~ Kétségtelen, hogy ezúttal talán ő érzi magát jobban feszélyezve, mert hiába a kicsúszott dédelgető szavak, egyáltalán nem tudja mi járhat a másik fejében, talán egyáltalán nem is az, ami őt foglalkoztatja. Úgy érzi, egyelőre csak óvatosan kell csipkednie a másikat, hiszen, ha ráugrana váratlanul, talán elszaladna világgá és többet nem is jönne a közelébe. Hiszen a kezét is inkább az asztalon szeretné tudni, ahogy észreveszi, mint bárhol máshol. Az izgatottság és a kétségek szemlátomást meg is mutatkoznak, önkéntelenül is beszívja az alsó ajkát és azon kapható, hogy a fogát is végig húzza, épp, hogy csak nem harap rá. Ekkor rátérnek a mégis mit keres errefelé témára, amire össze is ugrik a gyomra.*
-Csak feljöttem… mostanában sok üzleti ügyben járok el, mióta a tulajdonos rám hagyta a fogadót. Semmi nem megy egyszerűen, főleg a kikötőben. Viszont elég sok ember van, akire számíthatok, így elvezetjük valahogy a helyet. Ha arra jársz legközelebb nyugodtan gyere be, elszállásollak éjszakára és még vacsorát is kapsz, ha úgy van többed magaddal is. *Nem szeretné, ha azt hinné a férfi, hogy csak őt látja szívesen, mert úgy véli egy olyan társ aki a bajban mellette van ugyan olyan elbánást érdemel mint ő, ha pedig valóban egymás életét védik, akkor ő neki is pont ugyan olyan hálás, mint a lovagnak, hogy vigyáz magára. Majd szóba hozza a gyógyítást is, ami meglehetősen érdekli a férfit, talán eddig még semmire nem mutatott ilyen érdeklődést. Meg is ragadja az alkalmat, hogy beszéljen akkor erről.*
-Eeyr kegyeibe fogadott, így, ha kérem a segítségét és a közbenjárását, a könnyű sérüléseket be tudja gyógyítani, a nehezebbeknek pedig tudja a súlyosságát csökkenteni. Nagyobb dolgot még nem kértem tőle, így azt biztosra nem tudom mondani, de eddig mindig velem volt. *Nem szeretné, ha ez dicsekvésnek hangzana, ám valóban nagyon is büszke magára, hogy ő mellé állt egy isten, annak ellenére, hogy tudja milyen belül.*
-Gondolkodtál már abban… *Hozakodik elő vele, mert már megfordult a fejében első alkalommal is.*
-Hogy megáldathatnád a kardodat? Nem tudom milyen hatással lenne rá, csak eszembe jutott… *Hiszen az is megfordult a fejében, hogy a különleges kötelék is felszakadna talán, ami fenn áll a kard és a lovag között.*