//Ryha és Wil//
*Wilhorpra inkább a farkaséhség szokott jellemző lenni egy hosszú nap után, de mostanra ha érzett is ilyet, már régen nem érzi. A csirke jó nagy, ital is van hozzá, így pedig könnyedén megtölti a gyomrukat. Talán még jobban, mint kéne. Azért nem eszi túl magát, nem szeretne dagadó hassal csak nézni maga elé egy óráig, amíg elkezdi feldolgozni a szervezete, amit magába tömött. Nem, neki más tervei vannak, oda szeretne figyelni Ryha mondandójára. Miután az utolsó megevésre szánt falatot is lenyelte az evőeszközöket egymás mellé teszi a tányérjára. Egy kevés csirke is maradt mellettük, azzal a kocsmáros majd azt csinál, amit szeretne. Mehet a kutyáknak vagy a szegényeknek is. Na jó, a warhéhes wargoknak is, csak őket nem szabad a városba hozni.*
- Menj csak nyugodtan. *Amíg Ryha a pultossal üzletel megpróbál kipiszkálni egy darab ételt a fogai közül. Nem szeretné a lány előtt csinálni, de zavarja, hogy ott van.*
- Jól néz ki. *Mondja miután kihozták neki az almaboros palackot benne az almaborral.*
- Nagyon kedves, Ryha kisasszony. *Mókásnak találja a játékos magázódást, bár maga sem tudja, hogy miért. *
- De a jó borhoz rendes pohár is kell. *Felmutatja az ujját, mielőtt még Ryha a teás csészébe töltene neki. Kér maguknak rendes poharakat a borhoz, szerencsére gyorsan ki is hozzák nekik őket. Ezután tölt magának a borból egy pohárral. Ryha mondandóját aprókat bólogatva hallgatja meg.*
- Az kellemetlen lehet. De nekem egyelőre nem tűnt még fel. *Az első pohár bort hamar elfogyasztja, így Ryha nemsokára kitöltheti neki a másodikat. Ha tartják ezt a tempót, akkor gyorsan be fognak csípni.*
- Kettőnk egészségére! *Felemeli a poharát és Ryháéhoz koccintja. Ezután nagyot kortyol belőle.*
- Azt hallottam, hogy a hátbántalmakon mozgással is sokat lehet segíteni. Csak gyakorlás kérdése. De beszélhetünk másról is. *Ryhát esetleg zavarhatná, ha a hátát veséznék ki, ezért felajánlja ezt a lehetőséget is.*
- Szóval nagyon kedves és szép lány vagy. *Ez egyszer csak kijön belőle, talán a bor miatt. De ha mondja, valószínűleg tényleg így is gondolja. Ezután kicsit kukán bámul maga elé a reakcióra várva.*