Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 329 (6561. - 6580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6580. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-23 23:22:13
Üzenet elküldve: 2025-08-23 23:22:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Különös este//
//Dayaneer//
*Hogy mennyire megnyerő egy oroszlán, arról vannak kétségei. Ő ugyan még életében nem látott efféle fenevadat, Wegtoren környékén biztos akad belőlük egynéhány. Ha máshol nem, a híres arénáiban biztosan.*
-Ó, kegyed biztos meglepődik, de valójában élvezem az agglegény életet. *Széles mosolyt villant.*
-Azt pedig sosem állítanám, hogy ismerem a női lelket. Hogy őszinte legyek, azt kell mondanom, hogy még a nők sem értik meg a női lelket, ez pedig beszédes, nemde? *Halkan, horkantva felkuncog.*
-Hogy gyógynövényeket? Ó... Ó! *Elkerekednek apró szemei a felismeréstől. Lopva körbepillant, mintha bármelyik asztal mögül rájuk vethetnék magukat a rend őrei.*
-Nos, a legjobb helyen jár kegyed. Én tudok szerezni... Efféle gyógynövényeket. Akár saját fogyasztásra, akár keresletre. Mire lenne szükség pontosan és mennyire? *Tompítva hangján bizalmaskodva közelebb hajol, s ha már itt van, nem rest megszimatolni a levegőt sem Dayaneer körül.*
-A jó Ipsioninál mindent is kapni. Ez is egyfajta jelmondatom. Persze a jó portékának megkéri az árát! *Húsos mutatóujjával játékosan fenyegeti meg a wegtorenit, miközben felegyenesedik.
Meghallgatja a rendelést, még egyszer lopva megszemléli a kellemesen dús kebleket, majd leporolja ruházatát.*
-Nos, adjon kegyed néhány napot és kerítek efféle holmit. Ha harmadnapon itt találkozunk, nekem megfelel! *Fogalma sincs, újdonsült ismeretsége mivel kecsegtet, de egy próbát mindenképp megér. Kellően kenetteljes és csúszós alak hozzá, hogy elviselje a méltatlan pillantásokat. Nem zavarja. Gondosan megtartva méretes pocakját búcsúzóul még bemutat egy visszafogott meghajlást, majd elhátrál és távozik, a pulton hagyva a megkezdett gyümölcsöstálat.*
//Alissäna//
-Egy szobát. *Morogja a söntés mögött álló egyénnek, majd a pultra is helyezi a Szobaért járó 10 aranyat.
Gondolatai még Dayaneer és az üzlet körül forognak. Nem csupán az esetleges aranyszerzés dolga hozta lázba, de a könnyűvérűnek tűnő wegtoreni is. Gondol egyet, s a pulton hagy még 3 aranyat egy újdonsült Gyümölcstálért. Ki tudja, megéhezik-e ott fenn? Biztosan nem fog a lépcsőn kóvályogni, ha mégis.
Kisebb nehézségek árán felmászik a lépcsőn, majd befordul a folyosón. A látványra viszont, amit megpillant, már sietősebbre veszi a tempót.*
-Kishölgyem! *Kifújja magát, ahogy megállapodik Alissäna előtt. Merthogy sikerrel beérte még a folyosón, mikor az már a kilincsért nyúlt volna.*
-Egyik szobából ki, másikba be? Hát dívik ezt egy ilyen impozáns helyen? *Ha a jó üzleten kívül valamihez jó szeme van, azok a pillangók. Ez pedig itt különleges; nem Artheniorból való, s igazi luxuscikknek látszik. Szavai nyomán megenged egy tokarebegtető kuncogást, mielőtt folytatná.*
-Tudja, kishölgy, a társasága... Biztos aranyat ér. Sok aranyat. *Közelebb húzódik, miközben jelzésértékűen megcsapkodja a vaskos erszényt oldalán.*
-Akárhová is tartott, biztos várhat még egy keveset. Nem igaz? *Fogalma sincs, hogy sikerrel jár-e, de egy efféle esélyt nem hagyna ki. Szemei úgy pásztázzák végig az éppen csak, hogy nem áttetsző ruhaanyagot, mint egy szakavatott szabó. Őt azonban nem a kelme érdekli, hanem elsősorban az, ami alatta van.*
-Maguk elfek olyan kis törékenyek és finomak. Hmm. *Előhúz egy selyemkendőt, hogy verejtékező tenyerét alaposan megtörölhesse.*
-Mi is a neve, kedves? *Fürkésző pillantása a szép arcra téved. Kíváncsi, kötélnek áll-e a hattyú.*
//Dayaneer//
*Hogy mennyire megnyerő egy oroszlán, arról vannak kétségei. Ő ugyan még életében nem látott efféle fenevadat, Wegtoren környékén biztos akad belőlük egynéhány. Ha máshol nem, a híres arénáiban biztosan.*
-Ó, kegyed biztos meglepődik, de valójában élvezem az agglegény életet. *Széles mosolyt villant.*
-Azt pedig sosem állítanám, hogy ismerem a női lelket. Hogy őszinte legyek, azt kell mondanom, hogy még a nők sem értik meg a női lelket, ez pedig beszédes, nemde? *Halkan, horkantva felkuncog.*
-Hogy gyógynövényeket? Ó... Ó! *Elkerekednek apró szemei a felismeréstől. Lopva körbepillant, mintha bármelyik asztal mögül rájuk vethetnék magukat a rend őrei.*
-Nos, a legjobb helyen jár kegyed. Én tudok szerezni... Efféle gyógynövényeket. Akár saját fogyasztásra, akár keresletre. Mire lenne szükség pontosan és mennyire? *Tompítva hangján bizalmaskodva közelebb hajol, s ha már itt van, nem rest megszimatolni a levegőt sem Dayaneer körül.*
-A jó Ipsioninál mindent is kapni. Ez is egyfajta jelmondatom. Persze a jó portékának megkéri az árát! *Húsos mutatóujjával játékosan fenyegeti meg a wegtorenit, miközben felegyenesedik.
Meghallgatja a rendelést, még egyszer lopva megszemléli a kellemesen dús kebleket, majd leporolja ruházatát.*
-Nos, adjon kegyed néhány napot és kerítek efféle holmit. Ha harmadnapon itt találkozunk, nekem megfelel! *Fogalma sincs, újdonsült ismeretsége mivel kecsegtet, de egy próbát mindenképp megér. Kellően kenetteljes és csúszós alak hozzá, hogy elviselje a méltatlan pillantásokat. Nem zavarja. Gondosan megtartva méretes pocakját búcsúzóul még bemutat egy visszafogott meghajlást, majd elhátrál és távozik, a pulton hagyva a megkezdett gyümölcsöstálat.*
//Alissäna//
-Egy szobát. *Morogja a söntés mögött álló egyénnek, majd a pultra is helyezi a Szobaért járó 10 aranyat.
Gondolatai még Dayaneer és az üzlet körül forognak. Nem csupán az esetleges aranyszerzés dolga hozta lázba, de a könnyűvérűnek tűnő wegtoreni is. Gondol egyet, s a pulton hagy még 3 aranyat egy újdonsült Gyümölcstálért. Ki tudja, megéhezik-e ott fenn? Biztosan nem fog a lépcsőn kóvályogni, ha mégis. Kisebb nehézségek árán felmászik a lépcsőn, majd befordul a folyosón. A látványra viszont, amit megpillant, már sietősebbre veszi a tempót.*
-Kishölgyem! *Kifújja magát, ahogy megállapodik Alissäna előtt. Merthogy sikerrel beérte még a folyosón, mikor az már a kilincsért nyúlt volna.*
-Egyik szobából ki, másikba be? Hát dívik ezt egy ilyen impozáns helyen? *Ha a jó üzleten kívül valamihez jó szeme van, azok a pillangók. Ez pedig itt különleges; nem Artheniorból való, s igazi luxuscikknek látszik. Szavai nyomán megenged egy tokarebegtető kuncogást, mielőtt folytatná.*
-Tudja, kishölgy, a társasága... Biztos aranyat ér. Sok aranyat. *Közelebb húzódik, miközben jelzésértékűen megcsapkodja a vaskos erszényt oldalán.*
-Akárhová is tartott, biztos várhat még egy keveset. Nem igaz? *Fogalma sincs, hogy sikerrel jár-e, de egy efféle esélyt nem hagyna ki. Szemei úgy pásztázzák végig az éppen csak, hogy nem áttetsző ruhaanyagot, mint egy szakavatott szabó. Őt azonban nem a kelme érdekli, hanem elsősorban az, ami alatta van.*
-Maguk elfek olyan kis törékenyek és finomak. Hmm. *Előhúz egy selyemkendőt, hogy verejtékező tenyerét alaposan megtörölhesse.*
-Mi is a neve, kedves? *Fürkésző pillantása a szép arcra téved. Kíváncsi, kötélnek áll-e a hattyú.*
6579. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-23 19:39:00
Üzenet elküldve: 2025-08-23 19:39:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Új utakon//
//Alissäna el//
*Elmondta amit szükséges, s utána nem tehet mást, mint vár. Örömmel konstatálja, hogy nem csattan rajta harag, s akkor könnyebbül meg igazán, amikor távozhat a szobából. Denjaar és Relael jelenléte is kellőképpen frusztráló számára, de Nelira sem tűnt túl szívélyesnek irányába, így ténylegesen olyan volt a szoba, mintha nyúlként egy farkasodúba tévedt volna.*
*Finoman csukja be maga mögött az ajtót, majd fürge léptekkel siet Haldriannal megosztott szobájuk felé. Beérve megkönnyebbülten sóhajt, és leeresztett vállakkal lép beljebb.*
- Túl vagyok rajta. Gyors voltam?
//Alissäna el//
*Elmondta amit szükséges, s utána nem tehet mást, mint vár. Örömmel konstatálja, hogy nem csattan rajta harag, s akkor könnyebbül meg igazán, amikor távozhat a szobából. Denjaar és Relael jelenléte is kellőképpen frusztráló számára, de Nelira sem tűnt túl szívélyesnek irányába, így ténylegesen olyan volt a szoba, mintha nyúlként egy farkasodúba tévedt volna.*
*Finoman csukja be maga mögött az ajtót, majd fürge léptekkel siet Haldriannal megosztott szobájuk felé. Beérve megkönnyebbülten sóhajt, és leeresztett vállakkal lép beljebb.*
- Túl vagyok rajta. Gyors voltam?
6578. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-23 17:30:49
Üzenet elküldve: 2025-08-23 17:30:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Melákok//
*Elképedve hallgatja Morwon élettörténetét. Nos, mint kiderült, nem inden óriás szökevény a Föld Városából, ahogy azt sejtette. Sajnos nincs sok ismerete a külvilágról, ő már oda született, ott nevelkedett, és soha nem tudott többet annál, mint amit tudnia kellett; hogyan suhintson egy hatalmasat a mészkőtömbökre.*
- Kedves sötételf? No, én olyat én még nem láttam.
*Kezdi el állát vakargatva.* - De az elmondásod alapján biza kedvesnek hangzik, úgy látszik csak a pirtianesiek gonoszak!
*Morwon következő kérdésére, miszerint miért nem verte el őket, jócskán elgondolkodik. Megfordult párszor a fejében, hogy egy-két munkásőrt megcsapkod a fejtőkalapáccsal, de inkább csendben tűrt.*
- Sokan voltak. *Válaszol kurtán.* - Egyet lecsapsz, jön ezer másik, esélyünk se lett volna. Aztán egyszer hirtelen sok óriás meg törpe felállt. És akkor volt nagy csihipuhi!
*Igaz, Ranmus maga nem vett részt a lázadásban, csupán kihasználta a helyzetet. Hadonászhatott volna ott, mint egy félőrült, de lehet, hogy elkaptál volna hamar, így a gyors menekülést választotta.*
- Hogy őszinte legyek, nem tudom mi lett a többiekkel. Remélem ők is kijutottak a bányából, mert nagyon rossz volt ott lenni!
*Ásít egy hatalmasat. Lassan későre jár, és az állandó bandukolásban bizony nem jutott sok idő egy minőségi pihenésre.*
*Elképedve hallgatja Morwon élettörténetét. Nos, mint kiderült, nem inden óriás szökevény a Föld Városából, ahogy azt sejtette. Sajnos nincs sok ismerete a külvilágról, ő már oda született, ott nevelkedett, és soha nem tudott többet annál, mint amit tudnia kellett; hogyan suhintson egy hatalmasat a mészkőtömbökre.*
- Kedves sötételf? No, én olyat én még nem láttam.
*Kezdi el állát vakargatva.* - De az elmondásod alapján biza kedvesnek hangzik, úgy látszik csak a pirtianesiek gonoszak!
*Morwon következő kérdésére, miszerint miért nem verte el őket, jócskán elgondolkodik. Megfordult párszor a fejében, hogy egy-két munkásőrt megcsapkod a fejtőkalapáccsal, de inkább csendben tűrt.*
- Sokan voltak. *Válaszol kurtán.* - Egyet lecsapsz, jön ezer másik, esélyünk se lett volna. Aztán egyszer hirtelen sok óriás meg törpe felállt. És akkor volt nagy csihipuhi!
*Igaz, Ranmus maga nem vett részt a lázadásban, csupán kihasználta a helyzetet. Hadonászhatott volna ott, mint egy félőrült, de lehet, hogy elkaptál volna hamar, így a gyors menekülést választotta.*
- Hogy őszinte legyek, nem tudom mi lett a többiekkel. Remélem ők is kijutottak a bányából, mert nagyon rossz volt ott lenni!
*Ásít egy hatalmasat. Lassan későre jár, és az állandó bandukolásban bizony nem jutott sok idő egy minőségi pihenésre.*
6577. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-23 16:12:23
Üzenet elküldve: 2025-08-23 16:12:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//A polgárnegyed fantomja//
//A fogadótérben jelenlévők figyelmébe!//
*Két őr bukkan fel a Pegazus épülete előtt. Enyhén kifulladtak, hiszen a hírt meghallva egészen a kaszárnyától idáig siettek. Az egyik őr köpenyével bajlódik, melyet indulatosan lök maga mögé, majd belöki a Pegazus ajtaját. Szigorú tekintetük türelmetlenül pásztázza a jelenlévőket. Mindkét őr idősebbnek, tapasztaltabbnak tűnik, s nem kifejezetten örülnek annak, hogy kedvenc kocsmájuk nyugalmát zavarta meg valaki.*
- Khm.
*Köszörüli meg torkát az egyik, majd felkészül arra, hogy emelt hangon szóljon a jelenlévő tömeghez.*
- Tudomásunkra jutott, hogy valaki támadás áldozata lett. Hol van az áldozat és ki volt az agresszor?
*A férfi tekintélytparancsoló kiállása, és ellentmondást nem tűrő hangja rögtön minden figyelmet magára vonz, s a Pegazus szokásos nyüzsgése halkabb morajlássá csendesedik.*
//A fogadótérben jelenlévők figyelmébe!//
*Két őr bukkan fel a Pegazus épülete előtt. Enyhén kifulladtak, hiszen a hírt meghallva egészen a kaszárnyától idáig siettek. Az egyik őr köpenyével bajlódik, melyet indulatosan lök maga mögé, majd belöki a Pegazus ajtaját. Szigorú tekintetük türelmetlenül pásztázza a jelenlévőket. Mindkét őr idősebbnek, tapasztaltabbnak tűnik, s nem kifejezetten örülnek annak, hogy kedvenc kocsmájuk nyugalmát zavarta meg valaki.*
- Khm.
*Köszörüli meg torkát az egyik, majd felkészül arra, hogy emelt hangon szóljon a jelenlévő tömeghez.*
- Tudomásunkra jutott, hogy valaki támadás áldozata lett. Hol van az áldozat és ki volt az agresszor?
*A férfi tekintélytparancsoló kiállása, és ellentmondást nem tűrő hangja rögtön minden figyelmet magára vonz, s a Pegazus szokásos nyüzsgése halkabb morajlássá csendesedik.*
6576. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-23 10:47:47
Üzenet elküldve: 2025-08-23 10:47:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Olvasókör//
*Ahogy sejtette felszabadító. Sokkal többet tudhatna meg a világról, ha tudna olvasni, tájékozottabb és felvilágosultabb lenne, és talán ez az egész őrület meg sem történt volna vele. Bár nem érti a kettő közötti összefüggéseket, olvasott emberként talán más körökben mozgott volna, és a sors talán össze se hozta volna Norgennel.
Milyen csodás lehet, ha valakit gyerekkorában megtanítanak erre! Kicsit talán irigyli is a tündért, de ő akkor sem bánja, hogy parasztlegénynek született. Az ő élete és gyerekkora is szép volt, csak máshogy, más volt a fontos.
Bólint egyet magában, aztán egy rövid harc a puliszkával, s megint a kendő mögötti rágás. Amint befejezte ezt a morbid sziluettet, felharsan a kérdés, és visszafordul a tündér irányába.*
- Nem... Nem tudok. De szeretnék megtanulni, nagyon is!
*Megint egy falat. Talán ilyen torz szörnyetegként is befogadnák a templomba írnoknak, vagy bármi másnak. Hogy őszinte legyen, nem tudja, hogy mit kezdjen az életével jelenleg. Úgy érzi, mintha millió lehetőség heverne előtte de mindet egy kulcsra zárt ajtó védi, azok a lehetőségek pedig, amik tiszták és járhatóak valahogy taszítják őt, mint veszett kutyát a víz. Leírhatatlan érzés, egyszerre különös és különleges. Talán ilyen az, amikor valaki előtt kinyílik a világ, de még a régi egyszerű élete és az abból fakadó mentalitása visszahúzza? Vajon csak ő képzel korlátokat oda, ahol valójában semmi nincs, vagy a korlátok igenis léteznek? Egyféleképpen tudhatja meg.*
- Esetleg... Megtanítanál olvasni? Megfizetem, esküszöm! Vagy csak... Ajánlani egy helyet vagy valakit, aki segítene.
//Olvasókör//
*Ahogy sejtette felszabadító. Sokkal többet tudhatna meg a világról, ha tudna olvasni, tájékozottabb és felvilágosultabb lenne, és talán ez az egész őrület meg sem történt volna vele. Bár nem érti a kettő közötti összefüggéseket, olvasott emberként talán más körökben mozgott volna, és a sors talán össze se hozta volna Norgennel.
Milyen csodás lehet, ha valakit gyerekkorában megtanítanak erre! Kicsit talán irigyli is a tündért, de ő akkor sem bánja, hogy parasztlegénynek született. Az ő élete és gyerekkora is szép volt, csak máshogy, más volt a fontos.
Bólint egyet magában, aztán egy rövid harc a puliszkával, s megint a kendő mögötti rágás. Amint befejezte ezt a morbid sziluettet, felharsan a kérdés, és visszafordul a tündér irányába.*
- Nem... Nem tudok. De szeretnék megtanulni, nagyon is!
*Megint egy falat. Talán ilyen torz szörnyetegként is befogadnák a templomba írnoknak, vagy bármi másnak. Hogy őszinte legyen, nem tudja, hogy mit kezdjen az életével jelenleg. Úgy érzi, mintha millió lehetőség heverne előtte de mindet egy kulcsra zárt ajtó védi, azok a lehetőségek pedig, amik tiszták és járhatóak valahogy taszítják őt, mint veszett kutyát a víz. Leírhatatlan érzés, egyszerre különös és különleges. Talán ilyen az, amikor valaki előtt kinyílik a világ, de még a régi egyszerű élete és az abból fakadó mentalitása visszahúzza? Vajon csak ő képzel korlátokat oda, ahol valójában semmi nincs, vagy a korlátok igenis léteznek? Egyféleképpen tudhatja meg.*
- Esetleg... Megtanítanál olvasni? Megfizetem, esküszöm! Vagy csak... Ajánlani egy helyet vagy valakit, aki segítene.
6575. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-23 10:44:27
Üzenet elküldve: 2025-08-23 10:44:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
//Melákok//
* Azt leszámítva, hogy hatalmas barátja furcsán néz rá, semmi következménye nincs egyelőre a véletlen elsült varázslatnak. Senki másnak nem tűnik fel, hogy a korsójából egy friss hajtás nő ki. Hát annyi baj legyen. *
– Gonoszok? * Vonja fel szemöldökét, miközben iszik egyet Ranmus kupájából is. Kíváncsian hallgatja a történetet, ezt leszámítva nem nagyon szól közbe, csak egyszer-egyszer vonja fel szemöldökét vagy hümmög egyet, ha olyan résznél tart. *
– Hát ez igazán érdekes. * Állapítja meg, amikor úgy tűnik, elértek a jelenhez. Tehát, ha barátja hatszor eltévedt, míg ide próbált eljutni, legfeljebb néhány hata élvezheti még csak szabadságát. Azelőtt pedig egész életében mást se csinált, mint köveket fejtett. Morwon alig tudja elképzelni ezt az életet. Az biztos, hogy ő nem élvezné az állandó kőtörést. Vagyis azt még csak-csak, de hogy közben gonosz sötételfek dirigáljanak és bántsák őt, azt már biztosan nem hagyná. A történet végeztével ő kapja a labdát, így még mielőtt bővebben reagálna a másik élettörténetére, ő is belekezd. Úgyis alig beszélt még magáról és az őseiről. Azért próbálja rövidre fogni, hogy ne felejtse el azalatt Ranmus sztoriját se. *
– Én nem olyan messziről jöttem. De má' jó rég. Otthon csak óriások éltek, de a közelben laktak az emberek is. Aztán elindultam útra, bejártam egész Lanawint. Vótam az összes nagy városban, még Pirtianesben is. De aztán megállapodtam Artheniorban, meg aztán Amon Ruadhon. Ott vót ám a jó élet! Képzeld, mennyi jó ember, meg óriás, meg törpe élt régen a Vashegyen! Learont is onnét ismerem, tudod ő volt a sajtmester, ő tanított meg varázsolni. Meg Zöldfülű Taitos is ott élt egy darabig, ő is sokat tanított. Meg Azil! Ő a legjobb ács kerek e világon. Meg Hrothgaar, a törpe kovácsmester! És Trodd, a pásztor! És Kagan! Kaganról már csak hallottál te is. Nem? * A barbár törzsfőnök talán még Morwonnál is nagyobb hírnévre tett szert Lanawin-szerte, nem lenne meglepő, ha még Pirtianesben is ismerték volna a Thargok vezérének nevét. Habár tény, hogy Morwon se tudná megmondani, hogy hívják Pirtianes vezetőit. Még Artheniorból is csak egy-egy név rémlik, azok is lehet, hogy még a lázadás előttről. Bezzeg Zöldfejű Yofa Mester élettörténetét tudja töviről hegyire. *
– No, tehát a Thargoktól aztán eljöttem, mert nem volt már maradásom. Te egy nap tán majd visszatérek. De most jó itt. * Széttárja kezeit. A Pegazus fogadó. Ahol mindig szívesen látják az embert vagy óriást. Morwonnak ebben a pillanatban tényleg pont jó itt, nem is vágyik többre. Habár meglehet, hogy pár perc múlva ismét eszébe jutnak az óriás-hangyákok, amiket meg akar találni Erdőmélyén. Addig viszont élvezi Ranmus társaságát. Aztán, mivel korábban eldöntötte, hogy rövidre fogja az élettörténetét, iszik egy újabb kortyot az egyik sörből (csak, hogy ki ne száradjon a torka) és rendel még egy Ullamar sört 11 pénzért. Aztán visszatér barátja dolgaira. Többé-kevésbé. *
– Ismertem itt a városban egy kedves sötételf nőt. Moon a neve, ő is afféle mágus. De rég is találkoztunk! Sok évvel ezelőtt együtt mentünk a Mágustoronyba, együtt lőttünk szarvast, aztán… Aztán nem emlékszem, mi lett vele. Egyszer-kétszer még találkoztunk azután. Remélem jól van. No, de az nem szép dolog, amit veled csináltak a pirtianesi sötételfek. Nagyon nem szép dolog. Thargarodban is voltak rabszolgák, de azok orkok voltak, meg emberek. Az orkok gonoszok, no de az óriások! * Láthatóan feldühítik a hallottak, nem is tudja, hogyan fejezze ki magát. Végül a legkézenfekvőbb kérdéssel zárja. *
– Miért nem verted meg őket?! * Aztán újra beleiszik a sörbe. Immár három korsó van előtte, amiből az egyik teljesen üres, a másik kettő félig teli. *
* Azt leszámítva, hogy hatalmas barátja furcsán néz rá, semmi következménye nincs egyelőre a véletlen elsült varázslatnak. Senki másnak nem tűnik fel, hogy a korsójából egy friss hajtás nő ki. Hát annyi baj legyen. *
– Gonoszok? * Vonja fel szemöldökét, miközben iszik egyet Ranmus kupájából is. Kíváncsian hallgatja a történetet, ezt leszámítva nem nagyon szól közbe, csak egyszer-egyszer vonja fel szemöldökét vagy hümmög egyet, ha olyan résznél tart. *
– Hát ez igazán érdekes. * Állapítja meg, amikor úgy tűnik, elértek a jelenhez. Tehát, ha barátja hatszor eltévedt, míg ide próbált eljutni, legfeljebb néhány hata élvezheti még csak szabadságát. Azelőtt pedig egész életében mást se csinált, mint köveket fejtett. Morwon alig tudja elképzelni ezt az életet. Az biztos, hogy ő nem élvezné az állandó kőtörést. Vagyis azt még csak-csak, de hogy közben gonosz sötételfek dirigáljanak és bántsák őt, azt már biztosan nem hagyná. A történet végeztével ő kapja a labdát, így még mielőtt bővebben reagálna a másik élettörténetére, ő is belekezd. Úgyis alig beszélt még magáról és az őseiről. Azért próbálja rövidre fogni, hogy ne felejtse el azalatt Ranmus sztoriját se. *
– Én nem olyan messziről jöttem. De má' jó rég. Otthon csak óriások éltek, de a közelben laktak az emberek is. Aztán elindultam útra, bejártam egész Lanawint. Vótam az összes nagy városban, még Pirtianesben is. De aztán megállapodtam Artheniorban, meg aztán Amon Ruadhon. Ott vót ám a jó élet! Képzeld, mennyi jó ember, meg óriás, meg törpe élt régen a Vashegyen! Learont is onnét ismerem, tudod ő volt a sajtmester, ő tanított meg varázsolni. Meg Zöldfülű Taitos is ott élt egy darabig, ő is sokat tanított. Meg Azil! Ő a legjobb ács kerek e világon. Meg Hrothgaar, a törpe kovácsmester! És Trodd, a pásztor! És Kagan! Kaganról már csak hallottál te is. Nem? * A barbár törzsfőnök talán még Morwonnál is nagyobb hírnévre tett szert Lanawin-szerte, nem lenne meglepő, ha még Pirtianesben is ismerték volna a Thargok vezérének nevét. Habár tény, hogy Morwon se tudná megmondani, hogy hívják Pirtianes vezetőit. Még Artheniorból is csak egy-egy név rémlik, azok is lehet, hogy még a lázadás előttről. Bezzeg Zöldfejű Yofa Mester élettörténetét tudja töviről hegyire. *
– No, tehát a Thargoktól aztán eljöttem, mert nem volt már maradásom. Te egy nap tán majd visszatérek. De most jó itt. * Széttárja kezeit. A Pegazus fogadó. Ahol mindig szívesen látják az embert vagy óriást. Morwonnak ebben a pillanatban tényleg pont jó itt, nem is vágyik többre. Habár meglehet, hogy pár perc múlva ismét eszébe jutnak az óriás-hangyákok, amiket meg akar találni Erdőmélyén. Addig viszont élvezi Ranmus társaságát. Aztán, mivel korábban eldöntötte, hogy rövidre fogja az élettörténetét, iszik egy újabb kortyot az egyik sörből (csak, hogy ki ne száradjon a torka) és rendel még egy Ullamar sört 11 pénzért.
Aztán visszatér barátja dolgaira. Többé-kevésbé. *– Ismertem itt a városban egy kedves sötételf nőt. Moon a neve, ő is afféle mágus. De rég is találkoztunk! Sok évvel ezelőtt együtt mentünk a Mágustoronyba, együtt lőttünk szarvast, aztán… Aztán nem emlékszem, mi lett vele. Egyszer-kétszer még találkoztunk azután. Remélem jól van. No, de az nem szép dolog, amit veled csináltak a pirtianesi sötételfek. Nagyon nem szép dolog. Thargarodban is voltak rabszolgák, de azok orkok voltak, meg emberek. Az orkok gonoszok, no de az óriások! * Láthatóan feldühítik a hallottak, nem is tudja, hogyan fejezze ki magát. Végül a legkézenfekvőbb kérdéssel zárja. *
– Miért nem verted meg őket?! * Aztán újra beleiszik a sörbe. Immár három korsó van előtte, amiből az egyik teljesen üres, a másik kettő félig teli. *
6574. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-23 08:48:00
Üzenet elküldve: 2025-08-23 08:48:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Olvasókör//
*Akkor legalább attól a szégyentől megmenti saját magát. Mert nem valami nőies így felmászni ezekre a székekre. Amiket nem az ő népére méreteztek.
Mikor a férfi szabadkozni kezd. Annimon kissé meglepődik a válaszon. Már azt hitte, ez az illető is csak a szárnyáról, vagy épp kinövéséről fog kérdezni. De nem. Ehelyett a könyve felől érdeklődött.
A szürkés tekintetek ekkor fordulnak kissé a másik irányába, hogy egy enyhe mosollyal jelezze, nem haragszik rá. Majd vissza a könyvére.*
- Milyen érzés olvasni? Hm ebbe még sosem gondoltam bele. Legtöbbször fárasztó, ha nehéz az olvasmány. De meséknél meg szórakoztató, és le nem tudnád tenni. A versek pedig hol milyenek, valahol szépek, romantikusak, de vannak szomorúak is.
*Úgy kezd el csacsogni, mint egy lelkes pletykás kisasszony. De nem is csoda, mert a gyengéjére tapintott rá Venthel, akaratlanul is. A könyvek, és azon csodái. És a mágiáról még nem is beszélt.*
- Megtanulni? Édesanyám tanított meg, még kicsi koromban. Azt mondta akkor még könnyebb. De elég gyakorlással és türelemmel szerintem bárki meg tud.
*Ezt csak úgy előre bambulva, gondolkodva mondja csak. Annyira belefeledkezett a csacsogásba, hogy eszébe sem jutott eddig a másik vajon miért kérdezi. Ez nem egy olyan kérdés amit olvasni írni tudók tesznek fel. Ekkor döbben rá a másik, szépen szólva is, tudatlanságára. Amit persze nem róhat fel neki. Nem mindenki lehet olyan szerencsés, hogy olvasni tudok neveljék fel.*
- Maga talán nem tud?
*Kérdezi tapintatosan amennyire csak tudja. Ekkor fordul végül teljes arccal a férfi felé. Az apró szürkéskék szemek ártatlanul pislognak a másik irányába.*
//Olvasókör//
*Akkor legalább attól a szégyentől megmenti saját magát. Mert nem valami nőies így felmászni ezekre a székekre. Amiket nem az ő népére méreteztek.
Mikor a férfi szabadkozni kezd. Annimon kissé meglepődik a válaszon. Már azt hitte, ez az illető is csak a szárnyáról, vagy épp kinövéséről fog kérdezni. De nem. Ehelyett a könyve felől érdeklődött.
A szürkés tekintetek ekkor fordulnak kissé a másik irányába, hogy egy enyhe mosollyal jelezze, nem haragszik rá. Majd vissza a könyvére.*
- Milyen érzés olvasni? Hm ebbe még sosem gondoltam bele. Legtöbbször fárasztó, ha nehéz az olvasmány. De meséknél meg szórakoztató, és le nem tudnád tenni. A versek pedig hol milyenek, valahol szépek, romantikusak, de vannak szomorúak is.
*Úgy kezd el csacsogni, mint egy lelkes pletykás kisasszony. De nem is csoda, mert a gyengéjére tapintott rá Venthel, akaratlanul is. A könyvek, és azon csodái. És a mágiáról még nem is beszélt.*
- Megtanulni? Édesanyám tanított meg, még kicsi koromban. Azt mondta akkor még könnyebb. De elég gyakorlással és türelemmel szerintem bárki meg tud.
*Ezt csak úgy előre bambulva, gondolkodva mondja csak. Annyira belefeledkezett a csacsogásba, hogy eszébe sem jutott eddig a másik vajon miért kérdezi. Ez nem egy olyan kérdés amit olvasni írni tudók tesznek fel. Ekkor döbben rá a másik, szépen szólva is, tudatlanságára. Amit persze nem róhat fel neki. Nem mindenki lehet olyan szerencsés, hogy olvasni tudok neveljék fel.*
- Maga talán nem tud?
*Kérdezi tapintatosan amennyire csak tudja. Ekkor fordul végül teljes arccal a férfi felé. Az apró szürkéskék szemek ártatlanul pislognak a másik irányába.*
6573. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-23 00:33:19
Üzenet elküldve: 2025-08-23 00:33:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Olvasókör//
*Az asztalra való feltápászkodást sajnos nem látja, mivel pont akkor néz megilletődve maga elé, oda sem pillantva a kis tündér szerencsétlenkedésére, nehogy azt elriassza. A bámulás is teljesen önkívületi, észre sem veszi magát, tán reggel van még, tán csak gyermeki kíváncsisága átvette a hatalmat fölötte, az viszont biztos, hogy másodjára is összerezzen, de csak akkor, mikor az apróság megszólal.*
- B... Bocsánat, én nem...
*Ő nem, ő nem, de mit nem? Mégis mit gondolt? Természetesen egy -számára- egzotikus lényről beszélünk, és valószínűleg ezzel sokan mások is így vannak, ezért bámészkodó szemek kereszttüzében ég szegény. Ebben Venthel annyira nem is különbözik, maximum a kapott tekintetek mások természetükben.
Vesz egy mély levegőt, legszívesebben az emlékét is kitörölné előző dadogásának.*
- Csak láttam, hogy olvasol és... és... kíváncsi vagyok... Milyen érzés olvasni?
*Persze valahol legbelül tudja erre a választ; felszabadító. Legalábbis ezt válaszolná ő, ha tudna olvasni és őt kérdeznék erről. Nem kéne a fogadósnak minden alkalommal felmondania az étlapot, a körözvényeket el tudná rendesen olvasni, no meg a lábadozása alatt rengeteg időt el tudna ütni könyvek olvasásával. Azt hallotta, a könyvek rengeteg érdekes információt tartalmaznak, történeteket, tudást, és mindent, amit az ember el tud képzelni ezen a világon.*
- Milyen nehéz volt megtanulni olvasni?
*Teszi fel végezetül az ártatlan kérdést.*
//Olvasókör//
*Az asztalra való feltápászkodást sajnos nem látja, mivel pont akkor néz megilletődve maga elé, oda sem pillantva a kis tündér szerencsétlenkedésére, nehogy azt elriassza. A bámulás is teljesen önkívületi, észre sem veszi magát, tán reggel van még, tán csak gyermeki kíváncsisága átvette a hatalmat fölötte, az viszont biztos, hogy másodjára is összerezzen, de csak akkor, mikor az apróság megszólal.*
- B... Bocsánat, én nem...
*Ő nem, ő nem, de mit nem? Mégis mit gondolt? Természetesen egy -számára- egzotikus lényről beszélünk, és valószínűleg ezzel sokan mások is így vannak, ezért bámészkodó szemek kereszttüzében ég szegény. Ebben Venthel annyira nem is különbözik, maximum a kapott tekintetek mások természetükben.
Vesz egy mély levegőt, legszívesebben az emlékét is kitörölné előző dadogásának.*
- Csak láttam, hogy olvasol és... és... kíváncsi vagyok... Milyen érzés olvasni?
*Persze valahol legbelül tudja erre a választ; felszabadító. Legalábbis ezt válaszolná ő, ha tudna olvasni és őt kérdeznék erről. Nem kéne a fogadósnak minden alkalommal felmondania az étlapot, a körözvényeket el tudná rendesen olvasni, no meg a lábadozása alatt rengeteg időt el tudna ütni könyvek olvasásával. Azt hallotta, a könyvek rengeteg érdekes információt tartalmaznak, történeteket, tudást, és mindent, amit az ember el tud képzelni ezen a világon.*
- Milyen nehéz volt megtanulni olvasni?
*Teszi fel végezetül az ártatlan kérdést.*
6572. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-22 23:59:57
Üzenet elküldve: 2025-08-22 23:59:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Olvasókör//
*A Venthel azon jól elszórakozott, hogy miképpen érkezett a kis Nimo az ajtón. Akkor azon is jót fog mosolyogni sebesült arcával, ahogy a székre ül.
Mert mikor gyümölcstálával a kézben az asztalhoz ér. Ismét feje fölé emeli azt, hogy az asztal lapra csúsztassa azt. Majd a széket tolja arrébb kissé. Amiért a férfi valóban összerezzenhet, a szék csikorgó hangja miatt. Ami lehet akár rossz emlékeket is kelthet benne.
A következő amit láthat, az a lány küzdése, ahogy megmássza a "hegycsúcsát". Az egyik láb, majd kéz. Hason felhúzza magát a szék ülő részénél. Majd ott átfordulva végre ülő helyzetbe helyezi magát. Persze így is apró testének felső része látszódik ki kissé. Éppen csak fel tud könyökölni az asztalra.
Egy ideig csendben békességben falatozik a kettő. Nimo egy egy darab alma után, firkant párat a könyvébe. Igazából gondolatait és ötleteit írja le ide inkább. De néha rendszertelenül. Első néhány oldal a mágia alapjairól készült jegyzete. A mana áramlása az élővilágban. A mágia eredetének feszegetése, és egyéb nehéz olvasói témák. Hogy után egy könnyedebb, mondhatni kislányos napló bejegyzésekről szóljon a könyv. Az mágustoronyban töltött napjairól, utazása az ingoványban. És most épp azt írja le. Miket tehet Nixomia szolgálatában. Hogy a házkörüli teendőkben segédkezzen. Persze mágiával mi mással! Csak hát ugye azért még rengeteget kell tanulnia. És legfőképp fizetnie.
Ekkor tűnik fel neki szeme sarkából, és mintha a tarkóján is érezné a másik tekintetét. Először nem ad neki különösebb figyelmet. Ám, ahogy egyre jobban telik az idő. Az érzés egyre elviselhetetlenebb.
Nagyot nyel, majd a tollat visszahelyezi a tintás üvegbe. Összeszedi bátorságát és halkan szólal meg.*
- Igen tudok velük repülni. De csak eddig.
*Mutatja nagyjából az asztal magasságát.*
~ Édesanyám, miért nem mondtad, ennyire megfognak nézni. ~
*Jajgat gondolataiban, tekintetét nem is vetve Venthelre. De hangjában nem megvetés, érződik. Inkább félénkség. Aki csak túl akar esni a tündéreket érintő kérdéseken. Hogy visszafordulhasson teendőire.
És nem, nem ismeri Venthel történetét még hírből sem. A pletykákra sosem adott, és Selyemrév azért elég távol van a Pegazustól. Hogy oda elérjen az úgymond pornép között történt történetek.*
//Olvasókör//
*A Venthel azon jól elszórakozott, hogy miképpen érkezett a kis Nimo az ajtón. Akkor azon is jót fog mosolyogni sebesült arcával, ahogy a székre ül.
Mert mikor gyümölcstálával a kézben az asztalhoz ér. Ismét feje fölé emeli azt, hogy az asztal lapra csúsztassa azt. Majd a széket tolja arrébb kissé. Amiért a férfi valóban összerezzenhet, a szék csikorgó hangja miatt. Ami lehet akár rossz emlékeket is kelthet benne.
A következő amit láthat, az a lány küzdése, ahogy megmássza a "hegycsúcsát". Az egyik láb, majd kéz. Hason felhúzza magát a szék ülő részénél. Majd ott átfordulva végre ülő helyzetbe helyezi magát. Persze így is apró testének felső része látszódik ki kissé. Éppen csak fel tud könyökölni az asztalra.
Egy ideig csendben békességben falatozik a kettő. Nimo egy egy darab alma után, firkant párat a könyvébe. Igazából gondolatait és ötleteit írja le ide inkább. De néha rendszertelenül. Első néhány oldal a mágia alapjairól készült jegyzete. A mana áramlása az élővilágban. A mágia eredetének feszegetése, és egyéb nehéz olvasói témák. Hogy után egy könnyedebb, mondhatni kislányos napló bejegyzésekről szóljon a könyv. Az mágustoronyban töltött napjairól, utazása az ingoványban. És most épp azt írja le. Miket tehet Nixomia szolgálatában. Hogy a házkörüli teendőkben segédkezzen. Persze mágiával mi mással! Csak hát ugye azért még rengeteget kell tanulnia. És legfőképp fizetnie.
Ekkor tűnik fel neki szeme sarkából, és mintha a tarkóján is érezné a másik tekintetét. Először nem ad neki különösebb figyelmet. Ám, ahogy egyre jobban telik az idő. Az érzés egyre elviselhetetlenebb.
Nagyot nyel, majd a tollat visszahelyezi a tintás üvegbe. Összeszedi bátorságát és halkan szólal meg.*
- Igen tudok velük repülni. De csak eddig.
*Mutatja nagyjából az asztal magasságát.*
~ Édesanyám, miért nem mondtad, ennyire megfognak nézni. ~
*Jajgat gondolataiban, tekintetét nem is vetve Venthelre. De hangjában nem megvetés, érződik. Inkább félénkség. Aki csak túl akar esni a tündéreket érintő kérdéseken. Hogy visszafordulhasson teendőire.
És nem, nem ismeri Venthel történetét még hírből sem. A pletykákra sosem adott, és Selyemrév azért elég távol van a Pegazustól. Hogy oda elérjen az úgymond pornép között történt történetek.*
6571. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-22 23:42:36
Üzenet elküldve: 2025-08-22 23:42:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Olvasókör//
*Ahogy a fogadó ajtaja lusta nyikorgással nyílik ki, és Venthel meglátja a szeme sarkából a hajzuhatagot, összerezzen. Nagyjából a pillanat legapróbb részéig tart ijedtsége, ami hamar szórakozott bámészkodásba csap át, mert az apró leány sziluettje és csatája az ajtóval felettébb szokatlan látványt nyújt számára.
~ Egy gyerek? Nem! ~
Csodálkozva néz a szárnyakra. Eddig csak történeteket hallott tündérekről, de nem volt lehetősége élőben is megcsodálni egyet. Az igazat megvallva, nagy valószínűséggel találkozott már velük rövid artheniori tartózkodása alatt, de a szárnynélküliek szinte alig különböznek egy alacsonyabb termetű embertől, és Venthel, mint avatatlan szem, sőt, azóta félszem, nem valószínű, hogy meg tudná mondani a különbséget.
Azonban az előtte elterülő, pontosabban ajtóra terülő látvány más, itt még ő is meg tudja mondani, hogy tündérről van szó. Egy darabig meredten bámulja, aztán mikor már ő is érzi, hogy kellemetlen, visszatemeti fél tekintetét a puliszkába. Nem akarja, hogy valami leskelődő deviánsnak gondolják.
Tovább eszeget, s tovább agyal azon, hogy most mitévő legyen. Menjen a démonnő után? Egyenes öngyilkosság. Nem biztos benne, hogy egyáltalán képes lenne valaha kardot forgatni ilyen állapotban, de mégis úgy érzi, hogy kardforgatótanárt kéne keresnie. Esetleg tűnjön el a városból, vissza a régi szomszédjuk tanyájára, és dolgozzon ott élete végéig? Most, hogy a nagyvilágból kapott egy igen keserű kóstolót, talán ez lenne a legjobb választás, de... Valahogy mégis taszítja a gondolat.
Aztán megint összerezzen. A tündér pont a mellette lévő asztalhoz ült le.
~ Óhogyaza... ~
Igyekszik a kendővel a lehető legjobban takarni arca rosszabbik felét, elismerendően fókuszál arra, hogy a másik étvágya el ne vetessék. Nem is néz oda, még egy kósza gondolatot sem enged abba az irányba, s talán előreszegezett tekintete már túl feltűnő is. Aztán meghallja a papír ropogását. Egy szem bal szemével oda is sandít, és látja, hogy a tündér könyvet lapozgat.
Olvasni is régóta meg akar tanulni, talán olyan rég, mint kardot forgatni. Hasznos egy képesség, a világban könnyebben el van egymaga az ember, ha tud írni-olvasni.
Fel sem tűnik neki, de a másiknak talán feltűnhet, hogy Venthel bámulja a könyvet. Még a kendő is félrecsusszan. Ha mostanában hallott pletykákat a tündér, talán hallott már a fiúról, aki kiesett a Pegazus ablakán valami rejtélyes támadás során, és csúnyán megsérült. Nem nehéz kitalálni, hogy ő az, teljes valójában, éppen a tündérre és a könyvre pislogva felváltva.*
//Olvasókör//
*Ahogy a fogadó ajtaja lusta nyikorgással nyílik ki, és Venthel meglátja a szeme sarkából a hajzuhatagot, összerezzen. Nagyjából a pillanat legapróbb részéig tart ijedtsége, ami hamar szórakozott bámészkodásba csap át, mert az apró leány sziluettje és csatája az ajtóval felettébb szokatlan látványt nyújt számára.
~ Egy gyerek? Nem! ~
Csodálkozva néz a szárnyakra. Eddig csak történeteket hallott tündérekről, de nem volt lehetősége élőben is megcsodálni egyet. Az igazat megvallva, nagy valószínűséggel találkozott már velük rövid artheniori tartózkodása alatt, de a szárnynélküliek szinte alig különböznek egy alacsonyabb termetű embertől, és Venthel, mint avatatlan szem, sőt, azóta félszem, nem valószínű, hogy meg tudná mondani a különbséget.
Azonban az előtte elterülő, pontosabban ajtóra terülő látvány más, itt még ő is meg tudja mondani, hogy tündérről van szó. Egy darabig meredten bámulja, aztán mikor már ő is érzi, hogy kellemetlen, visszatemeti fél tekintetét a puliszkába. Nem akarja, hogy valami leskelődő deviánsnak gondolják.
Tovább eszeget, s tovább agyal azon, hogy most mitévő legyen. Menjen a démonnő után? Egyenes öngyilkosság. Nem biztos benne, hogy egyáltalán képes lenne valaha kardot forgatni ilyen állapotban, de mégis úgy érzi, hogy kardforgatótanárt kéne keresnie. Esetleg tűnjön el a városból, vissza a régi szomszédjuk tanyájára, és dolgozzon ott élete végéig? Most, hogy a nagyvilágból kapott egy igen keserű kóstolót, talán ez lenne a legjobb választás, de... Valahogy mégis taszítja a gondolat.
Aztán megint összerezzen. A tündér pont a mellette lévő asztalhoz ült le.
~ Óhogyaza... ~
Igyekszik a kendővel a lehető legjobban takarni arca rosszabbik felét, elismerendően fókuszál arra, hogy a másik étvágya el ne vetessék. Nem is néz oda, még egy kósza gondolatot sem enged abba az irányba, s talán előreszegezett tekintete már túl feltűnő is. Aztán meghallja a papír ropogását. Egy szem bal szemével oda is sandít, és látja, hogy a tündér könyvet lapozgat.
Olvasni is régóta meg akar tanulni, talán olyan rég, mint kardot forgatni. Hasznos egy képesség, a világban könnyebben el van egymaga az ember, ha tud írni-olvasni.
Fel sem tűnik neki, de a másiknak talán feltűnhet, hogy Venthel bámulja a könyvet. Még a kendő is félrecsusszan. Ha mostanában hallott pletykákat a tündér, talán hallott már a fiúról, aki kiesett a Pegazus ablakán valami rejtélyes támadás során, és csúnyán megsérült. Nem nehéz kitalálni, hogy ő az, teljes valójában, éppen a tündérre és a könyvre pislogva felváltva.*
6570. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-22 23:13:32
Üzenet elküldve: 2025-08-22 23:13:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Olvasókör//
*Annimon sosem vetette meg a korán kelést. A faluban a kakasszó belé nevelte ezt. Arról nem is beszélve, hogy odahaza mindig van teendő. Így ha valaki korán szeretne végezni azokkal jó ha korán kezd neki.
Ezért is döntött úgy, hogy felkeresi Cagont a Pegazusban. Minél hamarább. Szeretné tudni mit tehetne még az ügyéért. Mert a múltkori rikkangatása bizony semmit nem ért el.
Tán ha adna egy két italt, hogy valamit legalább felmutasson megváltozna a helyzet. Remélhetőleg. Ez nagyban megsegítené az eladások számát. Ezzel pedig az ő tanulópénze is gyarapodni fog. Hogy aztán Abogr mester titkos kamrájában végezze az összes érme. Csak tudná mit kezd vele az a vén sárkány! Mert ő meg van győződve arról, hogy a mesterrel bizony bűzlik valami. Ennyi aranyat tán királyok nem szereztek maguknak uralkodásuk során mint az a varázsló.
Ám ő túl kicsi ahhoz, méretben meg hatalomban is egyaránt. Hogy ez ellen tehetne bármit is. Ez a rendszer, sokan így tanulták meg a mágia csínját-bínját. Nála sem lesz ez máshogy.
Ami a különbség lehet, az csakis a megszerzett arany módjában lakozik. Ő pedig szeretné ezt a lehető legtisztességesebb úton megtenni.
Fel is kerekedett tehát Selyemrévből, a korai órákban. Még a cselédek is az igazak álmát aludták. Talán csak a szakács volt az akinek a hangját hallotta a konyhából. De oda most nem tért be.
Mert ő egy küldetés miatt érkezett amihez az orkot kell megtalálnia. És annak állítása szerint vagy a pegazusban teheti, vagy a templom könyvtárában. Azt pedig igazán kétli, hogy most ő ott lenne, főleg ilyen órákban.
Meg is érkezik hát egyszerű öltözékével és kis táskájával oldalán. Nyújtózkodva éri el a pegazus kilincsét. Majd lábával megrugaszkodva hajtja be az ajtót. A kilincsen továbbra is lógva, lassan nyílik a fogadó ajtaja. Amint utána elenged, cipője halkan puffan a padlózaton. Két kezével pedig be is nyomja maga mögött az ajtót.
Aki ilyenkor fenn van már. Amiből jelenleg a kocsmároson kívül csak egy étkező alakot lát. Szemügyre azonban még nem veszi. Azon kívül, hogy hangosan csámcsog és a fa tányér szélét találja el olykor olykor egy halk koppanással. Nem ad neki nagy figyelmet. Még.
Először a pult felé veszi az irányt, ahol pár lépésre a söntéstől megáll.*
- Jó reggelt! Targhed Cagon keresem, esetleg itt aludt az éjjel?
*A kocsmáros végig nézte a furcsa jelenetet az ajtóval, így a számára kislánynak tűnő tündérkét szemmel tartotta amíg felé sétált.*
- Jó reggelt! Leányom, jót kérdezel, mert azt épp én nem tudom.
*A tündér mosolya hamar lekonyul, ahogy újabb hidegzuhany éri.*
~ Persze semmi sincs ingyen. ~
*Zúg fejében a másik tündér férfi mondata azóta is. Hogy az ég nem veri meg az egészet.*
- Egy gyümölcstálat kérnék szépen.
*Mondja csalódottan rendelését. 5 aranyat pedig le is számol a Gyümölcstálért.. Szerencsére erre nem is kell sokat várnia. A kocsmáros kettőt fordul, néhány késcsapás és a gyümölcsök felvágva ott is vannak előtte egy tányéron. Alma, körte, barack, sőt még egy szelet vizes dinnye is. Mert ki nevezné görögnek. Milyen buta név már.
Felnyújtózkodik hát a tálért, és keres magának egy üres helyet. Amiből most van bőven elég.
Meg is indul hát az asztalok között. Oda nem figyelve mert az orrát lógatja szegényke. Majd az egyiknél meg is áll. És ki hitte volna, pont egy szomszédos asztal a másik eszegető vendéggel. Sebaj. Talán csak nem zavarja majd őt szerény személye.
Bal arcfelének eső Venthel így jól láthatja, hogy az apró tündér nem messze foglalt tőle helyet.
Nimo a gyümölcs eszegetés előtt, még előveszi könyvét. Belőle a tintát és tollat. Először fejét támasztva kezd el bele firkálni unott arccal. Néha egy egy falatot éve a tálból.*
//Olvasókör//
*Annimon sosem vetette meg a korán kelést. A faluban a kakasszó belé nevelte ezt. Arról nem is beszélve, hogy odahaza mindig van teendő. Így ha valaki korán szeretne végezni azokkal jó ha korán kezd neki.
Ezért is döntött úgy, hogy felkeresi Cagont a Pegazusban. Minél hamarább. Szeretné tudni mit tehetne még az ügyéért. Mert a múltkori rikkangatása bizony semmit nem ért el.
Tán ha adna egy két italt, hogy valamit legalább felmutasson megváltozna a helyzet. Remélhetőleg. Ez nagyban megsegítené az eladások számát. Ezzel pedig az ő tanulópénze is gyarapodni fog. Hogy aztán Abogr mester titkos kamrájában végezze az összes érme. Csak tudná mit kezd vele az a vén sárkány! Mert ő meg van győződve arról, hogy a mesterrel bizony bűzlik valami. Ennyi aranyat tán királyok nem szereztek maguknak uralkodásuk során mint az a varázsló.
Ám ő túl kicsi ahhoz, méretben meg hatalomban is egyaránt. Hogy ez ellen tehetne bármit is. Ez a rendszer, sokan így tanulták meg a mágia csínját-bínját. Nála sem lesz ez máshogy.
Ami a különbség lehet, az csakis a megszerzett arany módjában lakozik. Ő pedig szeretné ezt a lehető legtisztességesebb úton megtenni.
Fel is kerekedett tehát Selyemrévből, a korai órákban. Még a cselédek is az igazak álmát aludták. Talán csak a szakács volt az akinek a hangját hallotta a konyhából. De oda most nem tért be.
Mert ő egy küldetés miatt érkezett amihez az orkot kell megtalálnia. És annak állítása szerint vagy a pegazusban teheti, vagy a templom könyvtárában. Azt pedig igazán kétli, hogy most ő ott lenne, főleg ilyen órákban.
Meg is érkezik hát egyszerű öltözékével és kis táskájával oldalán. Nyújtózkodva éri el a pegazus kilincsét. Majd lábával megrugaszkodva hajtja be az ajtót. A kilincsen továbbra is lógva, lassan nyílik a fogadó ajtaja. Amint utána elenged, cipője halkan puffan a padlózaton. Két kezével pedig be is nyomja maga mögött az ajtót.
Aki ilyenkor fenn van már. Amiből jelenleg a kocsmároson kívül csak egy étkező alakot lát. Szemügyre azonban még nem veszi. Azon kívül, hogy hangosan csámcsog és a fa tányér szélét találja el olykor olykor egy halk koppanással. Nem ad neki nagy figyelmet. Még.
Először a pult felé veszi az irányt, ahol pár lépésre a söntéstől megáll.*
- Jó reggelt! Targhed Cagon keresem, esetleg itt aludt az éjjel?
*A kocsmáros végig nézte a furcsa jelenetet az ajtóval, így a számára kislánynak tűnő tündérkét szemmel tartotta amíg felé sétált.*
- Jó reggelt! Leányom, jót kérdezel, mert azt épp én nem tudom.
*A tündér mosolya hamar lekonyul, ahogy újabb hidegzuhany éri.*
~ Persze semmi sincs ingyen. ~
*Zúg fejében a másik tündér férfi mondata azóta is. Hogy az ég nem veri meg az egészet.*
- Egy gyümölcstálat kérnék szépen.
*Mondja csalódottan rendelését. 5 aranyat pedig le is számol a Gyümölcstálért.
. Szerencsére erre nem is kell sokat várnia. A kocsmáros kettőt fordul, néhány késcsapás és a gyümölcsök felvágva ott is vannak előtte egy tányéron. Alma, körte, barack, sőt még egy szelet vizes dinnye is. Mert ki nevezné görögnek. Milyen buta név már.Felnyújtózkodik hát a tálért, és keres magának egy üres helyet. Amiből most van bőven elég.
Meg is indul hát az asztalok között. Oda nem figyelve mert az orrát lógatja szegényke. Majd az egyiknél meg is áll. És ki hitte volna, pont egy szomszédos asztal a másik eszegető vendéggel. Sebaj. Talán csak nem zavarja majd őt szerény személye.
Bal arcfelének eső Venthel így jól láthatja, hogy az apró tündér nem messze foglalt tőle helyet.
Nimo a gyümölcs eszegetés előtt, még előveszi könyvét. Belőle a tintát és tollat. Először fejét támasztva kezd el bele firkálni unott arccal. Néha egy egy falatot éve a tálból.*
6569. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-22 22:39:14
Üzenet elküldve: 2025-08-22 22:39:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Olvasókör//
*Bicegve, álmosan őgyeleg le szálláshelyéről ebben a reggeli órában, s mindjárt a pulthoz tér. Lábadozása elég szépen halad, Valuryen gyógyítómágiájának köszönhetően nincs ágyhoz kötve a nap huszonnégy órájában, bár sokat időt nem tud elkölteni szabad lábon; ülve-fekve viszont egész kellemesen el van. Az egyetlen dolog, ami igazán zavarja, hogy beszűkült a látótere. Ha valami hangot hall jobb oldalról, fejét is oda kell mozdítania, ez pedig megszokást követel.
Elkezdi enni a Puliszkát, amit súlyos 5 aranyért vett, s közben azon morfondírozik, hogy vajon mennyit kell majd neki a szállásért fizetnie? Hány napot is töltött itt? Mindegy, ez a jövő kérdése lesz majd.
Az elvesztett látás másik hátránya, hogy szinte megszűnt a mélységérzékelés. A kanalával alig találja el a puliszkát, inkább fölötte próbálgat sűrűn, mintha a kanál valami rögtönzött evező lenne, de végül csak-csak sikerül neki. Itt jön a következő probléma. Felszakadt szája miatt az evés egy gusztustalan folyamattá vált számára. Mivel szájának jobb sarka állandóan nyitva van, fejét balra kell döntenie, és a diszkréció érdekében egy kendővel takarja el groteszk grimaszát, hogy ne vegye el mások étvágyát.
Pont ezért is indul inkább enni ilyen korai órában. Kevés a vendég, kevesebb a kíváncsiskodó tekintet. A törzsvendégek körében egy igazi látványosság, amolyan kiállítási majom lett. A fiú, aki egy sétáló hulla.*
//Olvasókör//
*Bicegve, álmosan őgyeleg le szálláshelyéről ebben a reggeli órában, s mindjárt a pulthoz tér. Lábadozása elég szépen halad, Valuryen gyógyítómágiájának köszönhetően nincs ágyhoz kötve a nap huszonnégy órájában, bár sokat időt nem tud elkölteni szabad lábon; ülve-fekve viszont egész kellemesen el van. Az egyetlen dolog, ami igazán zavarja, hogy beszűkült a látótere. Ha valami hangot hall jobb oldalról, fejét is oda kell mozdítania, ez pedig megszokást követel.
Elkezdi enni a Puliszkát, amit súlyos 5 aranyért vett,
s közben azon morfondírozik, hogy vajon mennyit kell majd neki a szállásért fizetnie? Hány napot is töltött itt? Mindegy, ez a jövő kérdése lesz majd. Az elvesztett látás másik hátránya, hogy szinte megszűnt a mélységérzékelés. A kanalával alig találja el a puliszkát, inkább fölötte próbálgat sűrűn, mintha a kanál valami rögtönzött evező lenne, de végül csak-csak sikerül neki. Itt jön a következő probléma. Felszakadt szája miatt az evés egy gusztustalan folyamattá vált számára. Mivel szájának jobb sarka állandóan nyitva van, fejét balra kell döntenie, és a diszkréció érdekében egy kendővel takarja el groteszk grimaszát, hogy ne vegye el mások étvágyát.
Pont ezért is indul inkább enni ilyen korai órában. Kevés a vendég, kevesebb a kíváncsiskodó tekintet. A törzsvendégek körében egy igazi látványosság, amolyan kiállítási majom lett. A fiú, aki egy sétáló hulla.*
6568. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-22 19:20:07
Üzenet elküldve: 2025-08-22 19:20:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Régi adósságok//
*Az eltűnés dolgára csupán egy bizakodó mosoly felel, neki sem áll szándékában felelőtlen ígéreteket tenni. Főleg, hogy bár most meglehetősen ügyesen leplezi, a lelke mélyén gondosan elnyomva ugyan, de finoman parázslik a bosszúvágy, s csak az istenek a megmondhatói, hogy lángra fog-e kapni valaha. Még maga sem tudja igazán, mihez is kezdjen az érzéssel.
A ravaszul csillanó szürkék láttán jobb szemöldöke finoman emelkedik, közben magához veszi az egyik rendelt kupát.*
- Úgy érted én határozom meg az árát? *kérdi, s hangjában és pillantásaiban is fölényes kivagyiság csendül* - Mert jelenleg, ha valamiben, hát alkupozícióban igazán nincsen, kedves Salwar Caleihaisan.
*Kevélyen íveli szemöldökét, pillái alól nemeskisasszonyokat megszégyenítő, de nyilvánvalóan mímelt gőg villan, szája sarkában azonban nehezen fogja vissza a kunkorodó mosolyt, el is rejti inkább egy korty bor mögé. Tagadhatatlanul élvezi a helyzetet, s igazán okos a mélységitől, hogy hagyja is neki, addig is ártalmatlanul szunnyad benne a düh és szomorúság.
Akaratlanul is tovaszaladó, borgőzös képzetében felmerül a lehetőség a pimasz pillantásokban elveszve, hogy a férfi vajon milyen fizetséget kérne. A megelevenedő képek szinte azonnal bekúsznak a tudatába: Cale kezei, ahogy birtoklóan fonódnak rá, a fülledt sötétben elcsent csókok, a vágy, amely egyszerre nyelné el mindkettejüket. Egy röpke, veszélyesen forró pillanat, és szinte érzi a bőre alatt lüktetni a lehetőséget...
Nem! Nem most, nem így! Józanságot erőltet magára, a bor zamatát hagyja a nyelve alatt szétáradni, mintha ezzel le tudná kicsit hűteni magát. Hosszú magányos hónapok vannak mögötte, ugyan nem hibáztatja magát a kis pillanatnyi elmezavarért, de nem szabad, hogy az ösztön felülkerekedjen az észen. Újonnan szerzett kis birodalmában kizárólag az ő kényelme és élvezete a fontos. Semmi olyasmi nem történhet tehát, amit Cale egy kicsit is élvezne, nem érdemelte még ki - ezt valószínűleg még sokat kell majd mantráznia, reméli nem oldódik könnyedén borban a magának hozott szabálya.
A Pegazusban körülöttük a zsivaj egyre hangosabb, mintha újabb és újabb vendégek folyamatosan szállingóznának be. A nevetések és félrészeg kornyikálások keverednek, a tolvaj türelme pedig kezd fokozatosan fogyni. Éppen ezért a felvetésre gondolkodás nélkül felel.*
- A leszúrás egy szimpatikus lehetőségnek hangzik *jegyzi meg, mintha csak valami apróságról beszélne* - Legyen, lépjünk le.
*Egykori szeretője hangja és tekintete sokat sejtető, természetesen pontosan tudja a választás okát, viszont ez nem azt jelenti, hogy nem csikarja ki alattomosan a miértjét belőle. Ártatlan tudatlansággal néz fel rá, most ügyesen megállja, hogy ne árulja el egy pimaszul villanó szempár.*
- De mondd csak… miért is pont oda? *Aljas kis húzás ez, hiszen pontosan tudja, nem hazudhat neki a mélységi. Mindig kell azonban egy kis előétel a női hiúságnak.*
*Az eltűnés dolgára csupán egy bizakodó mosoly felel, neki sem áll szándékában felelőtlen ígéreteket tenni. Főleg, hogy bár most meglehetősen ügyesen leplezi, a lelke mélyén gondosan elnyomva ugyan, de finoman parázslik a bosszúvágy, s csak az istenek a megmondhatói, hogy lángra fog-e kapni valaha. Még maga sem tudja igazán, mihez is kezdjen az érzéssel.
A ravaszul csillanó szürkék láttán jobb szemöldöke finoman emelkedik, közben magához veszi az egyik rendelt kupát.*
- Úgy érted én határozom meg az árát? *kérdi, s hangjában és pillantásaiban is fölényes kivagyiság csendül* - Mert jelenleg, ha valamiben, hát alkupozícióban igazán nincsen, kedves Salwar Caleihaisan.
*Kevélyen íveli szemöldökét, pillái alól nemeskisasszonyokat megszégyenítő, de nyilvánvalóan mímelt gőg villan, szája sarkában azonban nehezen fogja vissza a kunkorodó mosolyt, el is rejti inkább egy korty bor mögé. Tagadhatatlanul élvezi a helyzetet, s igazán okos a mélységitől, hogy hagyja is neki, addig is ártalmatlanul szunnyad benne a düh és szomorúság.
Akaratlanul is tovaszaladó, borgőzös képzetében felmerül a lehetőség a pimasz pillantásokban elveszve, hogy a férfi vajon milyen fizetséget kérne. A megelevenedő képek szinte azonnal bekúsznak a tudatába: Cale kezei, ahogy birtoklóan fonódnak rá, a fülledt sötétben elcsent csókok, a vágy, amely egyszerre nyelné el mindkettejüket. Egy röpke, veszélyesen forró pillanat, és szinte érzi a bőre alatt lüktetni a lehetőséget...
Nem! Nem most, nem így! Józanságot erőltet magára, a bor zamatát hagyja a nyelve alatt szétáradni, mintha ezzel le tudná kicsit hűteni magát. Hosszú magányos hónapok vannak mögötte, ugyan nem hibáztatja magát a kis pillanatnyi elmezavarért, de nem szabad, hogy az ösztön felülkerekedjen az észen. Újonnan szerzett kis birodalmában kizárólag az ő kényelme és élvezete a fontos. Semmi olyasmi nem történhet tehát, amit Cale egy kicsit is élvezne, nem érdemelte még ki - ezt valószínűleg még sokat kell majd mantráznia, reméli nem oldódik könnyedén borban a magának hozott szabálya.
A Pegazusban körülöttük a zsivaj egyre hangosabb, mintha újabb és újabb vendégek folyamatosan szállingóznának be. A nevetések és félrészeg kornyikálások keverednek, a tolvaj türelme pedig kezd fokozatosan fogyni. Éppen ezért a felvetésre gondolkodás nélkül felel.*
- A leszúrás egy szimpatikus lehetőségnek hangzik *jegyzi meg, mintha csak valami apróságról beszélne* - Legyen, lépjünk le.
*Egykori szeretője hangja és tekintete sokat sejtető, természetesen pontosan tudja a választás okát, viszont ez nem azt jelenti, hogy nem csikarja ki alattomosan a miértjét belőle. Ártatlan tudatlansággal néz fel rá, most ügyesen megállja, hogy ne árulja el egy pimaszul villanó szempár.*
- De mondd csak… miért is pont oda? *Aljas kis húzás ez, hiszen pontosan tudja, nem hazudhat neki a mélységi. Mindig kell azonban egy kis előétel a női hiúságnak.*
6567. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-22 16:42:47
Üzenet elküldve: 2025-08-22 16:42:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A polgárnegyed fantomja//
*Norren hallgatja az elf szavait, közben pedig lassan, szinte megfontoltan emeli a poharat az ajkához. Nem tétovázik tovább, lehúzza a pálinkát, mintha egyetlen mozdulattal akarna megszabadulni mindattól a feszültségtől, amit a helyzet hozott magával. A csípős ital végigégeti a torkát, mire félig elégedett sóhaj szakad ki belőle. Megtörli a száját a kézfejével, aztán tekintete visszavándorol a kölyökre. Az arc, ami percekkel ezelőtt még inkább torz húsmassza volt, most lassan, bár sosem teljesen, de kezd visszanyerni valamit abból, ami emberinek nevezhető. Norren szeme pár pillanatig rajta pihen, majd morogva félhangosan csak ennyit mond:*
- Az első este a városban...
*Elhúzza a száját, majd kissé előrehajol, mintha közelebbről is szemügyre akarná venni a gyógyítás eredményét. Ekkor azonban a két friss társától egyszerre kezdenek záporozni a kérdések, egyik a másik után. Norren tekintete ide-oda vándorol köztük, de mielőtt bármit is kitalálna, már érkezik a következő kérdés. Felemeli hát mindkét kezét, tenyérrel kifelé, jelezve, hogy elég, álljanak le. Megvárja, amíg elhallgatnak, majd megköszörüli a torkát.*
- Először is, ha már mindenki bemutatkozott, én se maradnék ki. Norren vagyok. Véletlenül se keverjétek össze a Norgennel. A G betűn van a lényeg.
*Szavai után nagyot sóhajt, tarkóját dörzsöli, mintha kicsit maga is nehezen foglalná össze az elmúlt nap eseményeit.*
- Másodszor is... Ötletem sincs, mi lehet az a némber valójában, de hogy nem ember, az hatszentség. Csak hát ügyesen álcázza magát annak. Pontosabban egy szalmaszőke hajú nőnek. Soványka, fakó. Az a fajta, amire az ember leginkább a szegénynegyedben bukkan. Felbérelt, hogy segítsem elkapni őt. *Fejével a földön fekvő Venthel felé bök.* - Egész nap utána kutattunk. Most, hogy végre meglett, nekem annyi dolgom volt, hogy őrizzem a Holdudvar kijáratát, ha esetleg valami olyasmit tenne, amit végül meg is tett.
*Kicsit elhallgat, újra nagyot sóhajt, majd ismét a tarkóját kezdi vakargatni, lassan mozgatva a fejét.*
- Utána eredni most már felesleges. Valószínűleg rég meglépett. Inkább vele kéne kezdeni valamit. *A kölyökre pillant.*- Felvisszük az egyik szobába?
*Kérdőn néz a társaira, s amikor azok egyértelműen beleegyeznek, térdre ereszkedik Venthel mellett. Egy pillanatra végigméri, majd elhúzza a száját. Nem mond többet, csak hátraszól, röviden, száraz hangon:*
- Enyém a lába.
*Norren hallgatja az elf szavait, közben pedig lassan, szinte megfontoltan emeli a poharat az ajkához. Nem tétovázik tovább, lehúzza a pálinkát, mintha egyetlen mozdulattal akarna megszabadulni mindattól a feszültségtől, amit a helyzet hozott magával. A csípős ital végigégeti a torkát, mire félig elégedett sóhaj szakad ki belőle. Megtörli a száját a kézfejével, aztán tekintete visszavándorol a kölyökre. Az arc, ami percekkel ezelőtt még inkább torz húsmassza volt, most lassan, bár sosem teljesen, de kezd visszanyerni valamit abból, ami emberinek nevezhető. Norren szeme pár pillanatig rajta pihen, majd morogva félhangosan csak ennyit mond:*
- Az első este a városban...
*Elhúzza a száját, majd kissé előrehajol, mintha közelebbről is szemügyre akarná venni a gyógyítás eredményét. Ekkor azonban a két friss társától egyszerre kezdenek záporozni a kérdések, egyik a másik után. Norren tekintete ide-oda vándorol köztük, de mielőtt bármit is kitalálna, már érkezik a következő kérdés. Felemeli hát mindkét kezét, tenyérrel kifelé, jelezve, hogy elég, álljanak le. Megvárja, amíg elhallgatnak, majd megköszörüli a torkát.*
- Először is, ha már mindenki bemutatkozott, én se maradnék ki. Norren vagyok. Véletlenül se keverjétek össze a Norgennel. A G betűn van a lényeg.
*Szavai után nagyot sóhajt, tarkóját dörzsöli, mintha kicsit maga is nehezen foglalná össze az elmúlt nap eseményeit.*
- Másodszor is... Ötletem sincs, mi lehet az a némber valójában, de hogy nem ember, az hatszentség. Csak hát ügyesen álcázza magát annak. Pontosabban egy szalmaszőke hajú nőnek. Soványka, fakó. Az a fajta, amire az ember leginkább a szegénynegyedben bukkan. Felbérelt, hogy segítsem elkapni őt. *Fejével a földön fekvő Venthel felé bök.* - Egész nap utána kutattunk. Most, hogy végre meglett, nekem annyi dolgom volt, hogy őrizzem a Holdudvar kijáratát, ha esetleg valami olyasmit tenne, amit végül meg is tett.
*Kicsit elhallgat, újra nagyot sóhajt, majd ismét a tarkóját kezdi vakargatni, lassan mozgatva a fejét.*
- Utána eredni most már felesleges. Valószínűleg rég meglépett. Inkább vele kéne kezdeni valamit. *A kölyökre pillant.*- Felvisszük az egyik szobába?
*Kérdőn néz a társaira, s amikor azok egyértelműen beleegyeznek, térdre ereszkedik Venthel mellett. Egy pillanatra végigméri, majd elhúzza a száját. Nem mond többet, csak hátraszól, röviden, száraz hangon:*
- Enyém a lába.
6566. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-22 15:05:37
Üzenet elküldve: 2025-08-22 15:05:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Melákok//
*Jóízűen falatozik az időközben megjött étekből, azt igenis érezte, hogy éhes, de azt nem, hogy ennyire. Pikk-pakk be is pusztítja, miközben Morwon a söre maradékára csap le.*
- Nem ízlik a sör! Keserű és furán égeti a torkom!
*Jelenti ki határozottan. Ha még valaki nem kóstolt alkoholt, akkor bizony megesik az ilyesmi, és bár Morwon biztatja, nem tudja elképzelni magáról, hogy valaha önként igyon büdösvizet. Jobban kedveli a friss patakok vizét, meg a gyümölcsök levét, megfogja őket, tenyerével összenyomja, aztán a nedűnek csak csöpögnie kell. És az édes, meg finom, nem úgy, mint a sör.*
- Gonosz sötételfek elől. *Jelenti ki rágás közben.* - Pirtianesben sok van. Én is, meg anyukám is nekik dolgozott, anyukám azt mondta, rabszolgák vagyunk. Követ fejtettünk egész nap!
*Öklét tenyerébe ütögetve demonstrálja a kőfejtés egyszerűsített mentetét. Nem volt kellemes, a bányákban gyakran kutyameleg volt vagy farkasordító hideg.*
- Folyton ütlegeltek minket, folyton fájt a hátam, folyton csúnya dolgokat mondtak nekünk. Aztán egyszer néhányan bepipultak, és elkezdték ők is ütlegelni a sötételfeket. Én meg úgy voltam vele, hogy most van iszkiri, és elfutottam, fel a hegyre, onnan meg keletre. Aztán ideértem.
*Lényegében ténylegesen ezt történt, bár Ranmus előadásmódja nem a legtökéletesebb.*
- Nem csináltam rosszat, csak elegem volt, hogy folyton gonoszkodnak velünk!
*Tetszik is neki itt ennek okán, itt még senki nem próbálta ugráltatni Ranmust. Végre egy hely ahol annyit pihenhet amennyit akar.*
- Te is onnét jöttél, vagy máshol is vannak óriások? Arrafelé mindenki akkora óriás mint te?!
*Jóízűen falatozik az időközben megjött étekből, azt igenis érezte, hogy éhes, de azt nem, hogy ennyire. Pikk-pakk be is pusztítja, miközben Morwon a söre maradékára csap le.*
- Nem ízlik a sör! Keserű és furán égeti a torkom!
*Jelenti ki határozottan. Ha még valaki nem kóstolt alkoholt, akkor bizony megesik az ilyesmi, és bár Morwon biztatja, nem tudja elképzelni magáról, hogy valaha önként igyon büdösvizet. Jobban kedveli a friss patakok vizét, meg a gyümölcsök levét, megfogja őket, tenyerével összenyomja, aztán a nedűnek csak csöpögnie kell. És az édes, meg finom, nem úgy, mint a sör.*
- Gonosz sötételfek elől. *Jelenti ki rágás közben.* - Pirtianesben sok van. Én is, meg anyukám is nekik dolgozott, anyukám azt mondta, rabszolgák vagyunk. Követ fejtettünk egész nap!
*Öklét tenyerébe ütögetve demonstrálja a kőfejtés egyszerűsített mentetét. Nem volt kellemes, a bányákban gyakran kutyameleg volt vagy farkasordító hideg.*
- Folyton ütlegeltek minket, folyton fájt a hátam, folyton csúnya dolgokat mondtak nekünk. Aztán egyszer néhányan bepipultak, és elkezdték ők is ütlegelni a sötételfeket. Én meg úgy voltam vele, hogy most van iszkiri, és elfutottam, fel a hegyre, onnan meg keletre. Aztán ideértem.
*Lényegében ténylegesen ezt történt, bár Ranmus előadásmódja nem a legtökéletesebb.*
- Nem csináltam rosszat, csak elegem volt, hogy folyton gonoszkodnak velünk!
*Tetszik is neki itt ennek okán, itt még senki nem próbálta ugráltatni Ranmust. Végre egy hely ahol annyit pihenhet amennyit akar.*
- Te is onnét jöttél, vagy máshol is vannak óriások? Arrafelé mindenki akkora óriás mint te?!
6565. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-22 11:07:03
Üzenet elküldve: 2025-08-22 11:07:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
*Egész napos gyaloglástól nyúzottan érkezik meg a Pegazus fogadóba. Talán magára vonja a csapos meglepett tekintetét, hiszen épp tegnap kora reggel ment el innen. E rövid idő alatt eljutott a thargok vidékére, beszerezte ott, amit kell, aztán ma kora hajnalban megint felszedelőzködött, és elindult vissza. Erőltetett menet úgy, hogy minden holmiját ott viseli magán. Meg is látszik rajta, hogy nagyon elege van már a folyamatos gyaloglásból, és el is törődött benne, hiába fiatal és életerős. Szokásos derűs mosolyára is rányomja bélyegét ez a fáradtság, amikor odaslattyog a pulthoz, hogy ott kivegyen egy szobát az éjszakára. Meglehet, pont ugyanazt a kulcsot kapja, amit előző reggel leadott, miután 15 aranyat fizet a Szoba fejében .
Ezután pedig nem sokat teketóriázik: azonnal megindul az emeletre. Semmi kedve most itt lenn időzni, nem akarja itt leküzdeni a hátáról a súlyosan megpakolt hátizsákját csak azért, hogy aztán vissza kelljen vennie pár perc múlva.
Lassú, eltörődött léptekkel felvánszorog a lépcsőn, aztán megkeresi a szobáját. Tényleg ugyanaz, amit tegnap reggel hátrahagyott. Egy kicsit távolabbra sandít a folyosón: tegnapelőtt a Kikötőből érkezett meg és egy eléggé szemrevaló wegtoreni lányba botlott az országúton. Közös fürdőzésük a Fürdőházban, a lány fedetlen bájainak csodálása után nagyon úgy tűnt, hogy kellemes és fülledt óráknak néznek elébe közösen. De aztán nem lett a dologból semmi, mert a lány váratlanul visszavonulót fújt.
Meglehet, hogy ha az a légyott összejön, akkor ez az egész thargföldi útja is csúszik pár napot.
Most viszont annyira fáradt, hogy hiába jutnak eszébe Shamiréa napbarnította domborulatai, nem tud testi vágy gerjedni benne.
Belép a szobája ajtaján, gondosan bezárja azt maga mögött, aztán fáradt nyögéssel leerőlteti magáról a hátizsákot. Ezután megszabadul a fegyvereitől, a bőrvértjétől, páncélzata egyéb részeitől, nadrágszíjától, aztán egyszerűen rádől az ágyra. Nem vesződik a többi ruhával. Nem érdekli, hogy az út pora csapzott hajáról a párna huzatára kerül. Pár perc múlva már alszik is.*
.Ezután pedig nem sokat teketóriázik: azonnal megindul az emeletre. Semmi kedve most itt lenn időzni, nem akarja itt leküzdeni a hátáról a súlyosan megpakolt hátizsákját csak azért, hogy aztán vissza kelljen vennie pár perc múlva.
Lassú, eltörődött léptekkel felvánszorog a lépcsőn, aztán megkeresi a szobáját. Tényleg ugyanaz, amit tegnap reggel hátrahagyott. Egy kicsit távolabbra sandít a folyosón: tegnapelőtt a Kikötőből érkezett meg és egy eléggé szemrevaló wegtoreni lányba botlott az országúton. Közös fürdőzésük a Fürdőházban, a lány fedetlen bájainak csodálása után nagyon úgy tűnt, hogy kellemes és fülledt óráknak néznek elébe közösen. De aztán nem lett a dologból semmi, mert a lány váratlanul visszavonulót fújt.
Meglehet, hogy ha az a légyott összejön, akkor ez az egész thargföldi útja is csúszik pár napot.
Most viszont annyira fáradt, hogy hiába jutnak eszébe Shamiréa napbarnította domborulatai, nem tud testi vágy gerjedni benne.
Belép a szobája ajtaján, gondosan bezárja azt maga mögött, aztán fáradt nyögéssel leerőlteti magáról a hátizsákot. Ezután megszabadul a fegyvereitől, a bőrvértjétől, páncélzata egyéb részeitől, nadrágszíjától, aztán egyszerűen rádől az ágyra. Nem vesződik a többi ruhával. Nem érdekli, hogy az út pora csapzott hajáról a párna huzatára kerül. Pár perc múlva már alszik is.*
6564. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-22 09:35:40
Üzenet elküldve: 2025-08-22 09:35:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A polgárnegyed fantomja//
*Nagyon sok minden átfut agyán álmában. A tanya ahol élt, a leckét az életről amikre apja tanította meg; igaz, amióta a városba ért, ezek a leckék egy fabatkát sem értek, és talán egy részét pont az okozta balsorsának, hogy ezen kvalitások mentén igyekezett cselekedni. Anyja, meg annak az isteni finom főztje. Mindkettejük halálsikolya. Ahogy apja igyekezett visszaverni a banditákat egy kaszával, hogy Venthelt és az anyját védje, ahogy anyja az utolsó pillanatában is azért könyörgött, hogy kíméljék meg a fiút... És amikor a fáklyát az arcára nyomták, majd bedobták őt az égő házba.
És ott van Norgen. Alig épült fel a sebeiből és ért a városba, tőrbe csalta, manipulálni próbálta, majd mikor meglógott, levadászta majd ilyen csúnyán elbánt vele.
Bárhogy is nézzük, eddig az a konklúzió, hogy ez a világ velejéig romlott, és bármely pillanatban vérvörössé festheti a képet egyetlen másodperc döntése. Sőt! Dönteni se kell hozzá, elég rosszkor lenni rossz helyen. Sőt! Az se kell hozzá, elég csupán létezni, a rosszkort és a rossz helyet elhozzák neked nagylelkűen.
Az ébren lévők azt láthatják, hogy egy-két izom meg-megrándul a fiú arcán. Már nem is feltétlen ájult, de nem is alszik, hanem valahol a kettő között lebeg. Felébredni még nehezen fog.*
*Nagyon sok minden átfut agyán álmában. A tanya ahol élt, a leckét az életről amikre apja tanította meg; igaz, amióta a városba ért, ezek a leckék egy fabatkát sem értek, és talán egy részét pont az okozta balsorsának, hogy ezen kvalitások mentén igyekezett cselekedni. Anyja, meg annak az isteni finom főztje. Mindkettejük halálsikolya. Ahogy apja igyekezett visszaverni a banditákat egy kaszával, hogy Venthelt és az anyját védje, ahogy anyja az utolsó pillanatában is azért könyörgött, hogy kíméljék meg a fiút... És amikor a fáklyát az arcára nyomták, majd bedobták őt az égő házba.
És ott van Norgen. Alig épült fel a sebeiből és ért a városba, tőrbe csalta, manipulálni próbálta, majd mikor meglógott, levadászta majd ilyen csúnyán elbánt vele.
Bárhogy is nézzük, eddig az a konklúzió, hogy ez a világ velejéig romlott, és bármely pillanatban vérvörössé festheti a képet egyetlen másodperc döntése. Sőt! Dönteni se kell hozzá, elég rosszkor lenni rossz helyen. Sőt! Az se kell hozzá, elég csupán létezni, a rosszkort és a rossz helyet elhozzák neked nagylelkűen.
Az ébren lévők azt láthatják, hogy egy-két izom meg-megrándul a fiú arcán. Már nem is feltétlen ájult, de nem is alszik, hanem valahol a kettő között lebeg. Felébredni még nehezen fog.*
6563. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-22 08:51:30
Üzenet elküldve: 2025-08-22 08:51:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A polgárnegyed fantomja//
- Ettvallder.
* Mutatkozik ő is be, bár Norren önkéntelenül is bemutatta már. Többet aligha tudna fűzni a meséhez, talán Venthel, ha felébred, bár talán őt sem a részletek ragadták meg, hanem a félelem. A félő ember pedig nem arról híres, hogy figyel a részletekre. *
- Ha lehet ezt nőnek nevezni.
* Teszi hozzá az orra alatt. A tettek magukért beszélnek. Rablási kísérlet, gyilkossági kísérlet. Már csak ezek jó hosszú időre elvennék a szabadságát, de még rémséggé is tud változni? Füleinek bár nem hisz, szemeinek muszáj. Tudja mire képesek a körmök, ám a férfin nem körömnyomok, hanem karomnyomok láthatóak. Bárminek is álcázza magát, nem az. Egy pálinkával és egy névvel tér vissza a férfi. Utóbbi jobban felkelti a figyelmét a körülmények miatt. *
- Barátod?
* Máshogy nemigen tudja feltenni a kérdést, közben fejét félig fordítja a férfi felé. Bár a kérdés gyenge lábakon áll, ha mégis egyetértően bólogatna, úgy nagyon hamar válna cinkossá. Ellenkező esetben immáron kettő férfit is az ujjai köré csavart, ami bár számban kevés, mi állítja meg abban, hogy ezt a számot növelje? *
- Hiszed vagy sem, én is arra gondoltam az elején, hogy csak túloz és szeretőjétől menekül, s az gyújtotta rá a házát. Az égés az arcán, nem mai darab, banditák, azt mondta. Szegényt eddig csak verte az élet.
* Megrázza fejét. Nagyjából ennyit tud ő is. Talán ez az egész, talán van több is, a lényeg, hogy ezzel nem ér véget a történet. *
- Hogy érted, hogy átvert? Egyáltalán hol találkoztál vele?
* A kérdést immáron a férfiemberhez teszi fel. Látszólag megérintették a történtek, bár még nem teljesen tiszta, hogy miért, de ha valamivel elősegítheti a nő kézre kerítését, úgy muszáj lesz beszélnie, vagy így, vagy úgy. *
- Ettvallder.
* Mutatkozik ő is be, bár Norren önkéntelenül is bemutatta már. Többet aligha tudna fűzni a meséhez, talán Venthel, ha felébred, bár talán őt sem a részletek ragadták meg, hanem a félelem. A félő ember pedig nem arról híres, hogy figyel a részletekre. *
- Ha lehet ezt nőnek nevezni.
* Teszi hozzá az orra alatt. A tettek magukért beszélnek. Rablási kísérlet, gyilkossági kísérlet. Már csak ezek jó hosszú időre elvennék a szabadságát, de még rémséggé is tud változni? Füleinek bár nem hisz, szemeinek muszáj. Tudja mire képesek a körmök, ám a férfin nem körömnyomok, hanem karomnyomok láthatóak. Bárminek is álcázza magát, nem az. Egy pálinkával és egy névvel tér vissza a férfi. Utóbbi jobban felkelti a figyelmét a körülmények miatt. *
- Barátod?
* Máshogy nemigen tudja feltenni a kérdést, közben fejét félig fordítja a férfi felé. Bár a kérdés gyenge lábakon áll, ha mégis egyetértően bólogatna, úgy nagyon hamar válna cinkossá. Ellenkező esetben immáron kettő férfit is az ujjai köré csavart, ami bár számban kevés, mi állítja meg abban, hogy ezt a számot növelje? *
- Hiszed vagy sem, én is arra gondoltam az elején, hogy csak túloz és szeretőjétől menekül, s az gyújtotta rá a házát. Az égés az arcán, nem mai darab, banditák, azt mondta. Szegényt eddig csak verte az élet.
* Megrázza fejét. Nagyjából ennyit tud ő is. Talán ez az egész, talán van több is, a lényeg, hogy ezzel nem ér véget a történet. *
- Hogy érted, hogy átvert? Egyáltalán hol találkoztál vele?
* A kérdést immáron a férfiemberhez teszi fel. Látszólag megérintették a történtek, bár még nem teljesen tiszta, hogy miért, de ha valamivel elősegítheti a nő kézre kerítését, úgy muszáj lesz beszélnie, vagy így, vagy úgy. *
6562. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-21 22:23:54
Üzenet elküldve: 2025-08-21 22:23:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Idilli pillanatainak elrontója egy újabb szépséges elf nő. Végigpillant a pillangón, szép lassan a feje búbjától egészen a bokájáig, de a smaragdokon kívül semmi nem mozog; egyetlen arcizma sem. Érdektelen számára az érkező, nem úgy, mint Relael, akit szeretne ismét magáénak tudni. De kezdi belátni, hogy ez mára ennyi volt. Viszont a jövő reményekkel kecsegtet. Nagy levegőt vesz, majd eltolja magát az asztaltól, s a kupájába tölt néhány korty bort, abból a palackból, amit a hosszúéletű ajka érintett nem is olyan régen. Lustán kóstolgatja, miközben hallgatja a szavakat, amik benne nem tudnak megmozgatni semmit. Csak egyszer fordul oldalra, mikor a nagyember is beszélni kezd. Ő maga nem szól bele, hiszen semmi köze nincs hozzá, egyetlen ötlete volt, az sem igen állja meg a helyét, bár a beütött fejtől az átokfőzet, amit belecsempésztek az italába egy fokkal izgalmasabb hazugság.
Megvárja, míg távozik a nő, s figyeli, ahogy Relael elcsendesedik. Hogy háborog-e a lelke nem tudja, de sejti, hogy nincs ínyére a kialakult helyzet. Hiszen az embere. Közelebb lép hozzá, majd néhány arcába lógó tincset simítana a füle mögé. Hangja lágyan szól, miközben a lélektükröket keresi.*
- A bölcs szavaid fogadd meg magad is. *Kissé elmosolyodik, aztán eltávolodik. A férfi is öltözködésbe kezdett, talán most kellene magára hagyni Relaelt, vagy éppen azt várja, hogy valaki törődjön vele? Mit sem tud még róla.*
- Ha nincs ráhatásod, valamire, hát foglalkozz azzal, amire van. *Megenged egy pajzán mosolyt, hiszen nem tud nem testiségre gondolni, még az akasztás ellenére sem. Kit érdekel egy akasztás, ha itt van két buja teremtés? Kiegészülve egy férfival, aki… nem zavarja. De Nelira viszont a szobában nem szeretne teher lenni, nem szeret olyan helyen tartózkodni, ahol netán már nem szükséges a jelenléte. Így kivár néhány pillanatot, hogy változik-e bármi, s ennek függvényében kész az indulásra, vagy akár egy újabb játékra.*
*Idilli pillanatainak elrontója egy újabb szépséges elf nő. Végigpillant a pillangón, szép lassan a feje búbjától egészen a bokájáig, de a smaragdokon kívül semmi nem mozog; egyetlen arcizma sem. Érdektelen számára az érkező, nem úgy, mint Relael, akit szeretne ismét magáénak tudni. De kezdi belátni, hogy ez mára ennyi volt. Viszont a jövő reményekkel kecsegtet. Nagy levegőt vesz, majd eltolja magát az asztaltól, s a kupájába tölt néhány korty bort, abból a palackból, amit a hosszúéletű ajka érintett nem is olyan régen. Lustán kóstolgatja, miközben hallgatja a szavakat, amik benne nem tudnak megmozgatni semmit. Csak egyszer fordul oldalra, mikor a nagyember is beszélni kezd. Ő maga nem szól bele, hiszen semmi köze nincs hozzá, egyetlen ötlete volt, az sem igen állja meg a helyét, bár a beütött fejtől az átokfőzet, amit belecsempésztek az italába egy fokkal izgalmasabb hazugság.
Megvárja, míg távozik a nő, s figyeli, ahogy Relael elcsendesedik. Hogy háborog-e a lelke nem tudja, de sejti, hogy nincs ínyére a kialakult helyzet. Hiszen az embere. Közelebb lép hozzá, majd néhány arcába lógó tincset simítana a füle mögé. Hangja lágyan szól, miközben a lélektükröket keresi.*
- A bölcs szavaid fogadd meg magad is. *Kissé elmosolyodik, aztán eltávolodik. A férfi is öltözködésbe kezdett, talán most kellene magára hagyni Relaelt, vagy éppen azt várja, hogy valaki törődjön vele? Mit sem tud még róla.*
- Ha nincs ráhatásod, valamire, hát foglalkozz azzal, amire van. *Megenged egy pajzán mosolyt, hiszen nem tud nem testiségre gondolni, még az akasztás ellenére sem. Kit érdekel egy akasztás, ha itt van két buja teremtés? Kiegészülve egy férfival, aki… nem zavarja. De Nelira viszont a szobában nem szeretne teher lenni, nem szeret olyan helyen tartózkodni, ahol netán már nem szükséges a jelenléte. Így kivár néhány pillanatot, hogy változik-e bármi, s ennek függvényében kész az indulásra, vagy akár egy újabb játékra.*
6561. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-21 18:29:24
Üzenet elküldve: 2025-08-21 18:29:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//A polgárnegyed fantomja//
*Valuryen, habár a helyzet igencsak szokatlan és furcsa, egy sérült, talán haldokló, ájult idegent nem hagyhat csak úgy sorsára. Úgyhogy bármi lesz is, és bármit is hoz a jövő, úgy érzi, hogy legalább ennyit meg kell tennie. Nem esik nehezére némi varázslat, s a gyűrűvel amit Abogr mestertől kapott rögtön kétszeres erővel tud gyógyítani, ami borzasztó erős mágia.*
-Valuryen vagyok.
*Motyogja ő is, de persze leginkább a varázslatra koncentrál, hogy fenntartsa a hatást.*
-Egy nő? Komolyan?
*Kérdezi hitetlenkedve, bár nem mintha úgy hinné, hogy hazudnak neki, csak nehezen tudja hová tenni a dolgot. Persze tudja, hogy a nőkkel vigyázni kell, de azért erre nem számított.*
-Norgen...
*Ismétli el halkan a nevet, amit a pálinkával visszatérő fickó mond.*
-Szerintem megmarad nélküle is.
*Megenged egy aprócska mosolyt magának, és hagyja hogy lehúzza az italt. Biztosan jól jönne neki is valami szíverősítő.*
-Akkor már gondolom körözik is. De miféle szerzet ez a Norgen? Tényleg átváltozott volna... Valamivé? Netán valami Sa'Tereth szolga, vagy egyenesen valami démon lehet? Vagy csak egy őrült szerető.
*Az ezüsthajú elf igazából bármelyiket egész könnyen el tudná képzelni, főleg az elmúlt napok eseményei után.*
-És mi lesz most? Nem kellene megkeresnünk ezt a.. Norgent? Ki tudja kiket támad még meg?
*Nem igazán tudja, hogy a másik kettőnek mi a terve, vagy mit tennének ezután, ő a maga részéről eléggé aggódik, hogyha tényleg igaz a szóbeszéd, egy ilyen gonosz teremtményt lófrál a városban. Közben kezével továbbra is igyekszik fenntartani a varázslatot, hogy tovább gyógyítsa az eszméletlen férfit.*
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
*Valuryen, habár a helyzet igencsak szokatlan és furcsa, egy sérült, talán haldokló, ájult idegent nem hagyhat csak úgy sorsára. Úgyhogy bármi lesz is, és bármit is hoz a jövő, úgy érzi, hogy legalább ennyit meg kell tennie. Nem esik nehezére némi varázslat, s a gyűrűvel amit Abogr mestertől kapott rögtön kétszeres erővel tud gyógyítani, ami borzasztó erős mágia.*
-Valuryen vagyok.
*Motyogja ő is, de persze leginkább a varázslatra koncentrál, hogy fenntartsa a hatást.*
-Egy nő? Komolyan?
*Kérdezi hitetlenkedve, bár nem mintha úgy hinné, hogy hazudnak neki, csak nehezen tudja hová tenni a dolgot. Persze tudja, hogy a nőkkel vigyázni kell, de azért erre nem számított.*
-Norgen...
*Ismétli el halkan a nevet, amit a pálinkával visszatérő fickó mond.*
-Szerintem megmarad nélküle is.
*Megenged egy aprócska mosolyt magának, és hagyja hogy lehúzza az italt. Biztosan jól jönne neki is valami szíverősítő.*
-Akkor már gondolom körözik is. De miféle szerzet ez a Norgen? Tényleg átváltozott volna... Valamivé? Netán valami Sa'Tereth szolga, vagy egyenesen valami démon lehet? Vagy csak egy őrült szerető.
*Az ezüsthajú elf igazából bármelyiket egész könnyen el tudná képzelni, főleg az elmúlt napok eseményei után.*
-És mi lesz most? Nem kellene megkeresnünk ezt a.. Norgent? Ki tudja kiket támad még meg?
*Nem igazán tudja, hogy a másik kettőnek mi a terve, vagy mit tennének ezután, ő a maga részéről eléggé aggódik, hogyha tényleg igaz a szóbeszéd, egy ilyen gonosz teremtményt lófrál a városban. Közben kezével továbbra is igyekszik fenntartani a varázslatot, hogy tovább gyógyítsa az eszméletlen férfit.*
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436