Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 870 (17381. - 17400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
17400. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-25 18:31:59
Üzenet elküldve: 2022-04-25 18:31:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Mindenkinek jár //
* Türelmesen hátra dőlve nézi ahogyan a tűz békésen ropog a kandallóban. Az emberek továbbra is tömegével kérik ki az italt, mintha már sötétedne az égen, mégis talán csak dél múlhatott el. Az utóbbi időszakán van mit átgondolnia, terjedelmesek voltak a mindennapok, most is csak szerencséje van, hogy egy kevés időt szentelni tud a templomra és a fürdőházra. Megtehette volna, hogy vissza megy a központba, hogy ott aztán megtisztálkodjon, de amióta a városban tartózkodik még nem volt fürdőben. ~ Egy hatom van ha minden igaz. ~ Elmélkedik továbbra is a ropogó tűz lángjai mellett. Nem sokáig van lehetősége az elmélkedésre, csak a szeme sarkából pillantja meg az érkezőt. A kérdés után egy mosollyal pattan fel a lovag, hogy aztán meghajoljon a szőke hajú jövevény előtt. *
- Természetesen kisasszony, foglaljon csak helyet.
* Invitálja az ismeretlent a tűz mellé, nem lepi meg a jövevény érkezése hisz a kellemes meleg csábító tud lenni. Nem nagyon tapasztal az ember lányon különlegességet, egy szolid fekete ruha, szoknyával. ~ Bizonyára egy város lakó. Ami nem is csoda. ~ Merül el újra a gondolataiba a férfi. Kényelmesen hátra dőlve forgatja egyik kezében a poharát. Tudatát továbbra is a félelmetes bestia a hegyről és Eeyr úrnő körül forgatja. A hangos ricsajra fittyet hányva tekintetét csak a lobogó tűz szépsége köti le. Szárnyas sisakját a láng fénye körül öleli az asztalon, ahogyan a lovagot is a meleg. Az új jövevényre is alkalmanként rá pillant, egyáltalán nem ismerős számára a lány. De ő nem is ismeri a városlakókat annyira mint szeretné. Legalább negyvenezren élnek ebben a városban, elég nehéz lehetne mindenki arcát megjegyezni. *
* Türelmesen hátra dőlve nézi ahogyan a tűz békésen ropog a kandallóban. Az emberek továbbra is tömegével kérik ki az italt, mintha már sötétedne az égen, mégis talán csak dél múlhatott el. Az utóbbi időszakán van mit átgondolnia, terjedelmesek voltak a mindennapok, most is csak szerencséje van, hogy egy kevés időt szentelni tud a templomra és a fürdőházra. Megtehette volna, hogy vissza megy a központba, hogy ott aztán megtisztálkodjon, de amióta a városban tartózkodik még nem volt fürdőben. ~ Egy hatom van ha minden igaz. ~ Elmélkedik továbbra is a ropogó tűz lángjai mellett. Nem sokáig van lehetősége az elmélkedésre, csak a szeme sarkából pillantja meg az érkezőt. A kérdés után egy mosollyal pattan fel a lovag, hogy aztán meghajoljon a szőke hajú jövevény előtt. *
- Természetesen kisasszony, foglaljon csak helyet.
* Invitálja az ismeretlent a tűz mellé, nem lepi meg a jövevény érkezése hisz a kellemes meleg csábító tud lenni. Nem nagyon tapasztal az ember lányon különlegességet, egy szolid fekete ruha, szoknyával. ~ Bizonyára egy város lakó. Ami nem is csoda. ~ Merül el újra a gondolataiba a férfi. Kényelmesen hátra dőlve forgatja egyik kezében a poharát. Tudatát továbbra is a félelmetes bestia a hegyről és Eeyr úrnő körül forgatja. A hangos ricsajra fittyet hányva tekintetét csak a lobogó tűz szépsége köti le. Szárnyas sisakját a láng fénye körül öleli az asztalon, ahogyan a lovagot is a meleg. Az új jövevényre is alkalmanként rá pillant, egyáltalán nem ismerős számára a lány. De ő nem is ismeri a városlakókat annyira mint szeretné. Legalább negyvenezren élnek ebben a városban, elég nehéz lehetne mindenki arcát megjegyezni. *
17399. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-25 10:13:04
Üzenet elküldve: 2022-04-25 10:13:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Mindenkinek jár //
*Ímólati a fogadó felé tart, és közben végig futnak a fejében a nap eddigi eseményei. Végiggondolja a reggeli beszélgetést a barátaival, aztán eszébe jut a piaci vásárlása, úgy érzi, végül is sikerült jól megállapodni, bár az egyik árust nagyon kötekedőnek érezte, de végül vele is sikerült normálisan beszélnie, és az áru is megvan. Most egy kis beszélgetést tervezett az ismerőseivel a fogadóban.
Soha nem szokta előre megbeszélni ha bemegy a fogadóba, de általában nem szokott beszélgetőtárs nélkül maradni. ~ Mindig van itt legalább egy ismerős ~ gondolja.
Be is lép a fogadóba, de hirtelen nem lát senkit, aki ismerős lenne. ~ Ez sem baj ~ gondolja, ~ egy kicsit pihenek itt, aztán hátha találkozok mégis valakivel. ~
Odamegy a pulthoz és kér egy Gyümölcsteát, majd kifizeti az érte járó 5 aranyat.
Általában ezt issza, csak társaságban tér el ettől.
Körülnéz, hogy hova üljön, de nem talál sehol egy szabad asztalt. Az egyik asztalnál viszonylag sok hely van, ott csak egy lovag ül. Gondolja, nem veszthet semmit, és odamegy a lovaghoz.*
- Uram, zavarja, ha ide ülök?
*Kérdezi illemtudóan, közben halványan mosolyog, hogy még kedvesebbnek legyen.*
*Ímólati a fogadó felé tart, és közben végig futnak a fejében a nap eddigi eseményei. Végiggondolja a reggeli beszélgetést a barátaival, aztán eszébe jut a piaci vásárlása, úgy érzi, végül is sikerült jól megállapodni, bár az egyik árust nagyon kötekedőnek érezte, de végül vele is sikerült normálisan beszélnie, és az áru is megvan. Most egy kis beszélgetést tervezett az ismerőseivel a fogadóban.
Soha nem szokta előre megbeszélni ha bemegy a fogadóba, de általában nem szokott beszélgetőtárs nélkül maradni. ~ Mindig van itt legalább egy ismerős ~ gondolja.
Be is lép a fogadóba, de hirtelen nem lát senkit, aki ismerős lenne. ~ Ez sem baj ~ gondolja, ~ egy kicsit pihenek itt, aztán hátha találkozok mégis valakivel. ~
Odamegy a pulthoz és kér egy Gyümölcsteát, majd kifizeti az érte járó 5 aranyat.
Általában ezt issza, csak társaságban tér el ettől.
Körülnéz, hogy hova üljön, de nem talál sehol egy szabad asztalt. Az egyik asztalnál viszonylag sok hely van, ott csak egy lovag ül. Gondolja, nem veszthet semmit, és odamegy a lovaghoz.*
- Uram, zavarja, ha ide ülök?
*Kérdezi illemtudóan, közben halványan mosolyog, hogy még kedvesebbnek legyen.*
17398. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-25 08:21:12
Üzenet elküldve: 2022-04-25 08:21:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Betérés a fogadóba //
- Sebek? Nocsak, ilyen veszélyes életet élsz?
* Ránézésre nem tűnik egy leharcolt fickónak. Sem olyasvalakinek, aki keresi a bajt. De sosem lehet tudni. *
- Szóval egyik fogadóból a másikba? Egész jó tervnek tűnik. * Mosolyog lelkesen. * Igazán kedves tőled, hogy felajánlod lovagias kíséretedet a piacra. Legalább cipelheted a tonnányi csipkés ruhakölteményt, amit mindenképp megszeretnék venni. * Csábosan megrezegteti a szempilláit. Maga elé képzeli a lefestett képet és kis híján kitör belőle a nevetés. Mielőtt elfutná a szemét a röhögés könnye, beleharap a szájába. Összefonja karjait a melle előtt és keresztbe csapja a lábát, hogy egy kis méltósághoz jusson. Végignézi, ahogy a férfi magába dönti az első italt és már bizakodó, ami az iszogatós társaságot illeti. Folytatja a dalt, mivelhogy a szöveg egésze nem jut az eszébe. De sebaj, ezen majd biztosan segít egy kis alkohol. *
- Játsszunk valamit! * A söre után tapogatózik az asztalon. Jobb szereti maga mellett tudni. * Ismered az „Én még soha” című játékot?
* Morganus hirtelenjében olyan rímet csap, hogy gondosan megőrzött méltósága meginogni látszik, de azért összeszedi magát és csak egy rövidke röhögés csúszik ki a száján. *
- Akkor hát. Ivócimbora? Játszunk?
- Sebek? Nocsak, ilyen veszélyes életet élsz?
* Ránézésre nem tűnik egy leharcolt fickónak. Sem olyasvalakinek, aki keresi a bajt. De sosem lehet tudni. *
- Szóval egyik fogadóból a másikba? Egész jó tervnek tűnik. * Mosolyog lelkesen. * Igazán kedves tőled, hogy felajánlod lovagias kíséretedet a piacra. Legalább cipelheted a tonnányi csipkés ruhakölteményt, amit mindenképp megszeretnék venni. * Csábosan megrezegteti a szempilláit. Maga elé képzeli a lefestett képet és kis híján kitör belőle a nevetés. Mielőtt elfutná a szemét a röhögés könnye, beleharap a szájába. Összefonja karjait a melle előtt és keresztbe csapja a lábát, hogy egy kis méltósághoz jusson. Végignézi, ahogy a férfi magába dönti az első italt és már bizakodó, ami az iszogatós társaságot illeti. Folytatja a dalt, mivelhogy a szöveg egésze nem jut az eszébe. De sebaj, ezen majd biztosan segít egy kis alkohol. *
- Játsszunk valamit! * A söre után tapogatózik az asztalon. Jobb szereti maga mellett tudni. * Ismered az „Én még soha” című játékot?
* Morganus hirtelenjében olyan rímet csap, hogy gondosan megőrzött méltósága meginogni látszik, de azért összeszedi magát és csak egy rövidke röhögés csúszik ki a száján. *
- Akkor hát. Ivócimbora? Játszunk?
17397. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-24 23:46:15
Üzenet elküldve: 2022-04-24 23:46:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Csak mosolyogva hallgatja a férfi szavait. Közben pedig igyekszik magában elképzelni milyen is lehet a kalandorok élete. Bizonyára az ő fejében felsejlő képek távolról sem tükrözik a valót. Erről valószínűleg a gyermekként hallott lovagmesék tehetnek. Azért lelki szemei előtt látja, ahogy a megfáradt hóhajú a tábortűz mellett, a csillagok alatt hajtja álomra a fejét. Nem törődve azzal sem, ha a porban kell feküdnie, fejét esetleg csak egy összegyűrt zubbonyon, táskán vagy valami hasonlón pihentetve. A levegőt betölti a virágok, a szabadság illata, altatódalt pedig a tücskök muzsikálnak. E kép hatására talán ábrándosabb sóhajt hallat, miközben pár pillanatig elréved a semmibe, de ahogy észbe kap és ismét a férfit vizslatja, most egy kicsit idegennek hat a fogadói közegben. Talán kezdi kapisgálni miért is látszott felszabadultabbnak a kinti játékuk alkalmával, mint most itt a négy fal között. De azt is megérti, hogy időnként pihentetőbb lehet még a fogadók túl használt ágya is. Azt el sem tudja már képzelni, hogy mi lehet olyankor vele, ha a semmi közepén éri utol mondjuk a heves esőzés. Még a bőre is libabőrösödik a gondolattól.
Persze ő sem úri kisasszony, aki a selyemhuzatos ágyhoz lenne szokva, de tető az mindig van a feje fölött. Esőben, hóban van menedék, ahogyan most itt a fogadó kályhája mellett is. Ahol annak ellenére szívesebben lézeng, mint odahaza a kopár falak között. Nem hiába lesz olyan vidor, ahogy leadja a rendelést, az pedig csak plusz jó pont, hogy Mordokhai elfogadja a levesre tett javaslatát. Egy ideig követi szemével a leányzót, ki távozóra fogja az asztaluktól, majd pillantása újból a férfin állapodik meg. Ideje a beígért beszélgetésnek, a könnyed szórakozás utáni kívánt komolyságnak.
Először megerősítésnek veszi a férfi kacaját, így nem rest feltenni a kérdéseit sem. Ám ez a magabiztosság csak addig tart, amíg partnere vonásai megkeményednek, szeméből is kiveszik a pajkos tűz. Első körben csak elbizonytalanodik, hogy biztos okos ötlet volt e ilyen bugyuta kérdéssel nyitni, de ahogy a történetet lassan elé tárják már egyenesen vérlázító ostobaságnak gondolja. A szíve pillanatokon belül szorul erősen össze, ahogy a torkában is gyűlik a lenyelhetetlen gombóc. Talán még sosem sajnált senkit ennyire, mint most játszótársát. De ezzel egy férfi önérzetét nehezen nyugtatná meg. Valószínűleg bármit is mondhatna, amúgy sem tudna változtatni semmin. Egyszer régen azt mondták neki a bölcsebbek, hogy mindenkinek van egy démona, akit fájdalomnak hívnak. Enyhíthetnek rajta más segítségével, de legyőzni csak önmaguk tudják. Csak az istenek tudhatják hány hosszú éve őrli a férfit ez az emlék, s mekkora harc volt megküzdeni vele vagy diadalmaskodott e felette egyáltalán. Az biztos, hogy ezt nem bolygatja tovább. Miközben a gomolygó pipafüstöt kezdi követni szemeivel ajka szóra nyílik, de végül csak aprót ráz a fején, s száját összepréselve dől hátra a székén.*
- Nincs véletlen egybeesés, nem történik semmi sem... véletlenül. *Kezd bele halkan és óvatosan. Eddig még talán sosem igyekezett ilyen gondos törődéssel megválogatni a szavait.* Minden történés vagy kaland, kihívás önnön magad megszólítása magad által, hogy megteremthesd és megtapasztalhasd, aki valójában vagy. Ezt is csak úgy hallottam régen. Tudom nem igazán vigasztaló.
*Ereszt meg valami mosolynak gúnyolt szájhúzást, amit csak kínjában erőltet az arcára. Végül inkább ő is a korsóért nyúl, de egyelőre csak a kezében forgatja. Ahogy megemeli felé partnere a sajátját egy kurta biccentéssel felel, pár pillanatig még bámul a habzó nedűbe, végül megadja magát a bódító italnak, s megemelve kortyol nagyobbakat belőle.
Most a lassan előbújó mosolyt sem viszonozza. Hiszen elkövette azt a hibát, hogy balga kérdése miatt egy pillanatra ismét magába tekintett. Amit egy ideje nem gyakorolt már és egyáltalán nem tetszik neki, amit odabent látott. Az igaz, hogy mindenkinek a saját fájdalma a legnagyobb, de a lány kínjai összességében fele annyira sem égetőek, mint csak ez az egy lehet a férfi számára. Ennek ellenére egy része nem bánja, hogy ilyen utat vett a beszélgetésük. Jól esik egy kicsit a hétköznapokból vagy a szórakozásból egy kicsit végre a mélybe mászni. Lelkének azokba a bugyraiba, amibe nem nagyon szeret belátogatni, de időnként muszáj megtekintenie, ha emlékezni akar arra, hogy ki is ő valójában. Ezt pedig úgy néz ki, hogy a legkellemesebben egy szinte még idegennel művelheti.*
- A kalandor lányokkal amúgy is csak a baj van.
*Igyekszik mókával a hangjában megjegyezni, de nem sikerül túl őszintére, ahogy csak félszegen tud elmosolyodni mellé. Jobb is, hogy kiérkezik a leves is, így a sört odébb tolva már a kanalat ragadja a kezébe. Reméli, hogy a Vörös barátjának emlegetése kicsit azért lazít helyzetük hirtelen komolyságán. S ebben a gondolatban most nem kellett csalódnia. Ismét csendes hallgatósággá válik, ahogy végre hallhat a Mordach nevű férfiról. A levest csak kavargatja egy ideig, majd lassan kanalazgat belőle pár falatot. Lassan kiderül, hogy őt nem valószínű, hogy a közeljövőben megismerheti. Pedig igencsak kíváncsi lenne rá, hogy milyenek is lehetnek ketten együtt. Biztos akkor is jókat tudna szórakozni. A kaland részét pedig megtarthatják kettejük barátságának.*
- Egy magad sem vagy semmi fazon, el sem tudom képzelni milyenek lehettek ketten együtt.
*Vigyorodik végül el, ahogy a leves maradékát egyelőre félre tolja. Keze lassan indul ismét a sör felé, de mikor Mordokhai szegezi neki a kérdésáradatot meg is torpan, majd halk sóhajjal hátra dől a székén.*
- Talán azért mert kettőnk közül te vagy a kalandor? *Állítja fel a költőinek szánt kérdést.* Amúgy is a nevem a legszebb és legizgalmasabb bennem.
*Vonogatja meg a szemöldökeit már felszabadult vigyorral. Végre ez már nem erőltetett, hanem tényleg felszabadult és őszinte. Ennek ellenére most rajta a sor, hogy pohárért nyúljon, ami ebben az esetben a pálinkás lesz. Megemeli a férfi felé, majd minden szemérmességet mellőzve le is hajtja. A mesélés előtt még vár pár pillanatot, amíg az ital égetését összeszorított szemekkel leküzdi. Azután a pohárka koppan is az asztallapon, s borostyán szemeit ismét a férfira szegezi.*
- Már fáradt vagy, hogy esti mesét akarsz hallgatni?
*Kuncogja halkan, végül vállait megvonva kezdi kezében forgatni az üres poharat. Nem szívesen kezd bele a múltba, nem szeret emlékezni a veszteségekre, de Mordokhainak sem lehetett könnyű, ennyivel pedig tartozik neki. Talán meg is fog könnyebbülni végre egy kicsit.*
- Akkor szépen sorjában haladva hallgasd meg a fattyú történetét. *Köszörüli meg a torkát, mint a szakavatott mesélők, akik az utcán szokták szórakoztatni a gyerekeket.* Apám zsoldos volt, anyu pedig királykisasszony. Vagy legalábbis középnemesi úri lány, akit kötöttek a szabályok. Elrendezett házasság, bla, bla... *Legyint is az egészre, az arcáról pedig leolvasható, hogy az ilyen kötöttségeket az ő gyomra nem igen tudja befogadni.* Mint a tündérmesékben, az igaz szerelem győzött. A sérült zsoldos és az őt ápoló hercegkisasszony egymásba szerettek, megszöktek, s ha nélkülözésben is, de együtt élhettek egy kis faluban. Művelték a földjüket, s nevelték egy szem gyöööönyörű szép lányukat.
*Húzza is ki magát büszkén és túlzottan nagy vigyorral. Végül az a vigyor mosollyá szelídül, hogy azután ismét eltűnjön, hogy helyet adjon a feje fölé gyűlő viharfelhőknek.*
- Olyan tíz év forma lehettem, amikor a falu két nemesnek csúfolt szörnyetege és annak zsoldos kis bandája egymásnak estek. Tudod olyan férfias farokméregetésre, hogy kié is igazából az a jelentéktelen falucska. Valószínűleg csak kompenzálni akartak pár hiányosságot magukban, magukon, mert más értelme nem igazán volt a dolognak.
*Valószínűleg Mordokhai is érti mit akarhattak kompenzálni, de azért felemeli mind a két kisujját, amivel kardozást utánoz, mintha az említett két nemes a "családi jogarral" vívnák a harcukat. Természetesen itt a rövidke ujj méretére igyekszik a hangsúlyt tenni.*
- Tűz ütött ki a faluban, aminek pontosan negyvenhét áldozata volt. Nők, férfiak, gyerekek, apák és... anyák.
*Préseli össze az ajkait, mint aki sírást készül visszafojtani, de végül szemei szárazak maradnak, ajkai sem remegnek meg, viszont a söröskorsót elég esetlenül kapja fel, aminek hála egy apró sörcsík indul meg a szája szélén le a kölcsön kapott ruhára.*
- Kimosom, ígérem.
*Dörgöli meg az orrát, majd a fejét mélyen lehajtva törölget a sercseppre, de utána az arcáról megindulva csöppen még valami, ami a kézfején koppan, majd onnan csúszik tovább, hogy azt is magába szívja az anyag. Mentségére szóljon, hogy nőből van, aki állítólag érzékenyebb fajta, mint egy kalandor férfi. Így kell egy pár pillanat, hogy rendezze magát. De akkor már, noha még kissé párás szemekkel, de mosollyal az arcán tekint vissza a férfira.*
- Pár évig egy idős asszony vett magához, de nem akarom elhúzni a történetet. Szar volt az a falu, sosem fogadtak el, így amint lehetett leléptem onnan. Egyenesen ide, mert itt azzal bíztattak, hogy Arthenior egy olyan olvasztó tégely, ahol hozzám hasonlóak is megfordulnak. Tolvajkodtam egy ideig, de úgy néz ki, hogy túl jó a szívem hozzá, így most abból élek ami van.
*Pillant le kissé bőrkeményedéses tenyerére.*
- Ha mosni kell mosok, ha takarítani akkor meg azt. Idős néniknek járom a piacot, ha kell megfőzök, megetetem a tyúkokat, ganajozok, kölykökre vigyázok. Szóval amiért aranyat adnak azt megcsinálom. Annyit már összeszedtem, hogy legyen egy kis viskóm a Polgárnegyed szélén. Kicsi, néhol még javításra szorul, de ha akarod kipróbálhatod milyen meghitt.
*Ismét megvonogatja a szemöldökeit, ahogy újból felüti a pajkos viccelődés labdáját. Majd mielőtt a továbbiakba fogna lehajtja a sör maradékát. Amilyen hirtelen csúszott le az italmennyiség olyan gyorsan érkezik is a hatása. A feje kissé megszédül, így az asztalra könyökölve muszáj azt megtartani a tenyereiben.*
- A szívemnek kedves dolgoknak mások valószínűleg az italt és a férfiakat mondanák. Hisz általában iszom és nem tudom. Azt nem mondanám, hogy bemászok minden ágyba, de időnként szeretem, ha van társaságom. De ki nem? Szóval tekintsd magad szerencsésnek, hogy nem vetettem rád a hálóm.
*Bólogat is mielőtt halkan felkacagna.*
- De ők nem ismernek. Mert én szeretek ellátogatni a könyvtárba, olvasni. Szeretem a virágokat, ezt a bugyuta kiskutyát, főzni, sütni, fürdeni a tisztásban, azután pedig kiterülni az illatos fűben, hogy élvezzem a napsütést vagy csak enni egy jót a fogadóban, hogy azután megmártózzam a fürdőházban. Télen hócsatát vívni egy kalandorral vagy beszélgetni vele a fogadóban. Mindent szeretek, ami kiragad a savanyú valóságból. Persze inni is szeretek, ahogyan azt is, ha egy szimpatikus férfi csapja a szelet, de ez csak a jelentéktelenebb része az egésznek.
*Mosolyodik el őszintén, majd visszaegyenesedve lassan a levest is belapátolja. Így már elégedetten dől hátra a székén, hogy meglapogassa a jóllakott hasát.*
- Na most te jössz. Először is te mit szeretsz akkor csinálni, ha épp szünetelteted a hétfejű sárkányra vadászó kalandort? Másodszor pedig mesélhetnél valami olyan emléket, ami inkább szórakoztató, vicces. Amire őszinte örömmel emlékszel vissza. Meg találd ki, hogy van e kedved elmászni a fürdőig vagy inkább jöhet még egy kör pálinka.
*Utószónak ismét megereszt egy kacajt, hogy azután újból elcsendesülve hallgathassa a férfit.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Csak mosolyogva hallgatja a férfi szavait. Közben pedig igyekszik magában elképzelni milyen is lehet a kalandorok élete. Bizonyára az ő fejében felsejlő képek távolról sem tükrözik a valót. Erről valószínűleg a gyermekként hallott lovagmesék tehetnek. Azért lelki szemei előtt látja, ahogy a megfáradt hóhajú a tábortűz mellett, a csillagok alatt hajtja álomra a fejét. Nem törődve azzal sem, ha a porban kell feküdnie, fejét esetleg csak egy összegyűrt zubbonyon, táskán vagy valami hasonlón pihentetve. A levegőt betölti a virágok, a szabadság illata, altatódalt pedig a tücskök muzsikálnak. E kép hatására talán ábrándosabb sóhajt hallat, miközben pár pillanatig elréved a semmibe, de ahogy észbe kap és ismét a férfit vizslatja, most egy kicsit idegennek hat a fogadói közegben. Talán kezdi kapisgálni miért is látszott felszabadultabbnak a kinti játékuk alkalmával, mint most itt a négy fal között. De azt is megérti, hogy időnként pihentetőbb lehet még a fogadók túl használt ágya is. Azt el sem tudja már képzelni, hogy mi lehet olyankor vele, ha a semmi közepén éri utol mondjuk a heves esőzés. Még a bőre is libabőrösödik a gondolattól.
Persze ő sem úri kisasszony, aki a selyemhuzatos ágyhoz lenne szokva, de tető az mindig van a feje fölött. Esőben, hóban van menedék, ahogyan most itt a fogadó kályhája mellett is. Ahol annak ellenére szívesebben lézeng, mint odahaza a kopár falak között. Nem hiába lesz olyan vidor, ahogy leadja a rendelést, az pedig csak plusz jó pont, hogy Mordokhai elfogadja a levesre tett javaslatát. Egy ideig követi szemével a leányzót, ki távozóra fogja az asztaluktól, majd pillantása újból a férfin állapodik meg. Ideje a beígért beszélgetésnek, a könnyed szórakozás utáni kívánt komolyságnak.
Először megerősítésnek veszi a férfi kacaját, így nem rest feltenni a kérdéseit sem. Ám ez a magabiztosság csak addig tart, amíg partnere vonásai megkeményednek, szeméből is kiveszik a pajkos tűz. Első körben csak elbizonytalanodik, hogy biztos okos ötlet volt e ilyen bugyuta kérdéssel nyitni, de ahogy a történetet lassan elé tárják már egyenesen vérlázító ostobaságnak gondolja. A szíve pillanatokon belül szorul erősen össze, ahogy a torkában is gyűlik a lenyelhetetlen gombóc. Talán még sosem sajnált senkit ennyire, mint most játszótársát. De ezzel egy férfi önérzetét nehezen nyugtatná meg. Valószínűleg bármit is mondhatna, amúgy sem tudna változtatni semmin. Egyszer régen azt mondták neki a bölcsebbek, hogy mindenkinek van egy démona, akit fájdalomnak hívnak. Enyhíthetnek rajta más segítségével, de legyőzni csak önmaguk tudják. Csak az istenek tudhatják hány hosszú éve őrli a férfit ez az emlék, s mekkora harc volt megküzdeni vele vagy diadalmaskodott e felette egyáltalán. Az biztos, hogy ezt nem bolygatja tovább. Miközben a gomolygó pipafüstöt kezdi követni szemeivel ajka szóra nyílik, de végül csak aprót ráz a fején, s száját összepréselve dől hátra a székén.*
- Nincs véletlen egybeesés, nem történik semmi sem... véletlenül. *Kezd bele halkan és óvatosan. Eddig még talán sosem igyekezett ilyen gondos törődéssel megválogatni a szavait.* Minden történés vagy kaland, kihívás önnön magad megszólítása magad által, hogy megteremthesd és megtapasztalhasd, aki valójában vagy. Ezt is csak úgy hallottam régen. Tudom nem igazán vigasztaló.
*Ereszt meg valami mosolynak gúnyolt szájhúzást, amit csak kínjában erőltet az arcára. Végül inkább ő is a korsóért nyúl, de egyelőre csak a kezében forgatja. Ahogy megemeli felé partnere a sajátját egy kurta biccentéssel felel, pár pillanatig még bámul a habzó nedűbe, végül megadja magát a bódító italnak, s megemelve kortyol nagyobbakat belőle.
Most a lassan előbújó mosolyt sem viszonozza. Hiszen elkövette azt a hibát, hogy balga kérdése miatt egy pillanatra ismét magába tekintett. Amit egy ideje nem gyakorolt már és egyáltalán nem tetszik neki, amit odabent látott. Az igaz, hogy mindenkinek a saját fájdalma a legnagyobb, de a lány kínjai összességében fele annyira sem égetőek, mint csak ez az egy lehet a férfi számára. Ennek ellenére egy része nem bánja, hogy ilyen utat vett a beszélgetésük. Jól esik egy kicsit a hétköznapokból vagy a szórakozásból egy kicsit végre a mélybe mászni. Lelkének azokba a bugyraiba, amibe nem nagyon szeret belátogatni, de időnként muszáj megtekintenie, ha emlékezni akar arra, hogy ki is ő valójában. Ezt pedig úgy néz ki, hogy a legkellemesebben egy szinte még idegennel művelheti.*
- A kalandor lányokkal amúgy is csak a baj van.
*Igyekszik mókával a hangjában megjegyezni, de nem sikerül túl őszintére, ahogy csak félszegen tud elmosolyodni mellé. Jobb is, hogy kiérkezik a leves is, így a sört odébb tolva már a kanalat ragadja a kezébe. Reméli, hogy a Vörös barátjának emlegetése kicsit azért lazít helyzetük hirtelen komolyságán. S ebben a gondolatban most nem kellett csalódnia. Ismét csendes hallgatósággá válik, ahogy végre hallhat a Mordach nevű férfiról. A levest csak kavargatja egy ideig, majd lassan kanalazgat belőle pár falatot. Lassan kiderül, hogy őt nem valószínű, hogy a közeljövőben megismerheti. Pedig igencsak kíváncsi lenne rá, hogy milyenek is lehetnek ketten együtt. Biztos akkor is jókat tudna szórakozni. A kaland részét pedig megtarthatják kettejük barátságának.*
- Egy magad sem vagy semmi fazon, el sem tudom képzelni milyenek lehettek ketten együtt.
*Vigyorodik végül el, ahogy a leves maradékát egyelőre félre tolja. Keze lassan indul ismét a sör felé, de mikor Mordokhai szegezi neki a kérdésáradatot meg is torpan, majd halk sóhajjal hátra dől a székén.*
- Talán azért mert kettőnk közül te vagy a kalandor? *Állítja fel a költőinek szánt kérdést.* Amúgy is a nevem a legszebb és legizgalmasabb bennem.
*Vonogatja meg a szemöldökeit már felszabadult vigyorral. Végre ez már nem erőltetett, hanem tényleg felszabadult és őszinte. Ennek ellenére most rajta a sor, hogy pohárért nyúljon, ami ebben az esetben a pálinkás lesz. Megemeli a férfi felé, majd minden szemérmességet mellőzve le is hajtja. A mesélés előtt még vár pár pillanatot, amíg az ital égetését összeszorított szemekkel leküzdi. Azután a pohárka koppan is az asztallapon, s borostyán szemeit ismét a férfira szegezi.*
- Már fáradt vagy, hogy esti mesét akarsz hallgatni?
*Kuncogja halkan, végül vállait megvonva kezdi kezében forgatni az üres poharat. Nem szívesen kezd bele a múltba, nem szeret emlékezni a veszteségekre, de Mordokhainak sem lehetett könnyű, ennyivel pedig tartozik neki. Talán meg is fog könnyebbülni végre egy kicsit.*
- Akkor szépen sorjában haladva hallgasd meg a fattyú történetét. *Köszörüli meg a torkát, mint a szakavatott mesélők, akik az utcán szokták szórakoztatni a gyerekeket.* Apám zsoldos volt, anyu pedig királykisasszony. Vagy legalábbis középnemesi úri lány, akit kötöttek a szabályok. Elrendezett házasság, bla, bla... *Legyint is az egészre, az arcáról pedig leolvasható, hogy az ilyen kötöttségeket az ő gyomra nem igen tudja befogadni.* Mint a tündérmesékben, az igaz szerelem győzött. A sérült zsoldos és az őt ápoló hercegkisasszony egymásba szerettek, megszöktek, s ha nélkülözésben is, de együtt élhettek egy kis faluban. Művelték a földjüket, s nevelték egy szem gyöööönyörű szép lányukat.
*Húzza is ki magát büszkén és túlzottan nagy vigyorral. Végül az a vigyor mosollyá szelídül, hogy azután ismét eltűnjön, hogy helyet adjon a feje fölé gyűlő viharfelhőknek.*
- Olyan tíz év forma lehettem, amikor a falu két nemesnek csúfolt szörnyetege és annak zsoldos kis bandája egymásnak estek. Tudod olyan férfias farokméregetésre, hogy kié is igazából az a jelentéktelen falucska. Valószínűleg csak kompenzálni akartak pár hiányosságot magukban, magukon, mert más értelme nem igazán volt a dolognak.
*Valószínűleg Mordokhai is érti mit akarhattak kompenzálni, de azért felemeli mind a két kisujját, amivel kardozást utánoz, mintha az említett két nemes a "családi jogarral" vívnák a harcukat. Természetesen itt a rövidke ujj méretére igyekszik a hangsúlyt tenni.*
- Tűz ütött ki a faluban, aminek pontosan negyvenhét áldozata volt. Nők, férfiak, gyerekek, apák és... anyák.
*Préseli össze az ajkait, mint aki sírást készül visszafojtani, de végül szemei szárazak maradnak, ajkai sem remegnek meg, viszont a söröskorsót elég esetlenül kapja fel, aminek hála egy apró sörcsík indul meg a szája szélén le a kölcsön kapott ruhára.*
- Kimosom, ígérem.
*Dörgöli meg az orrát, majd a fejét mélyen lehajtva törölget a sercseppre, de utána az arcáról megindulva csöppen még valami, ami a kézfején koppan, majd onnan csúszik tovább, hogy azt is magába szívja az anyag. Mentségére szóljon, hogy nőből van, aki állítólag érzékenyebb fajta, mint egy kalandor férfi. Így kell egy pár pillanat, hogy rendezze magát. De akkor már, noha még kissé párás szemekkel, de mosollyal az arcán tekint vissza a férfira.*
- Pár évig egy idős asszony vett magához, de nem akarom elhúzni a történetet. Szar volt az a falu, sosem fogadtak el, így amint lehetett leléptem onnan. Egyenesen ide, mert itt azzal bíztattak, hogy Arthenior egy olyan olvasztó tégely, ahol hozzám hasonlóak is megfordulnak. Tolvajkodtam egy ideig, de úgy néz ki, hogy túl jó a szívem hozzá, így most abból élek ami van.
*Pillant le kissé bőrkeményedéses tenyerére.*
- Ha mosni kell mosok, ha takarítani akkor meg azt. Idős néniknek járom a piacot, ha kell megfőzök, megetetem a tyúkokat, ganajozok, kölykökre vigyázok. Szóval amiért aranyat adnak azt megcsinálom. Annyit már összeszedtem, hogy legyen egy kis viskóm a Polgárnegyed szélén. Kicsi, néhol még javításra szorul, de ha akarod kipróbálhatod milyen meghitt.
*Ismét megvonogatja a szemöldökeit, ahogy újból felüti a pajkos viccelődés labdáját. Majd mielőtt a továbbiakba fogna lehajtja a sör maradékát. Amilyen hirtelen csúszott le az italmennyiség olyan gyorsan érkezik is a hatása. A feje kissé megszédül, így az asztalra könyökölve muszáj azt megtartani a tenyereiben.*
- A szívemnek kedves dolgoknak mások valószínűleg az italt és a férfiakat mondanák. Hisz általában iszom és nem tudom. Azt nem mondanám, hogy bemászok minden ágyba, de időnként szeretem, ha van társaságom. De ki nem? Szóval tekintsd magad szerencsésnek, hogy nem vetettem rád a hálóm.
*Bólogat is mielőtt halkan felkacagna.*
- De ők nem ismernek. Mert én szeretek ellátogatni a könyvtárba, olvasni. Szeretem a virágokat, ezt a bugyuta kiskutyát, főzni, sütni, fürdeni a tisztásban, azután pedig kiterülni az illatos fűben, hogy élvezzem a napsütést vagy csak enni egy jót a fogadóban, hogy azután megmártózzam a fürdőházban. Télen hócsatát vívni egy kalandorral vagy beszélgetni vele a fogadóban. Mindent szeretek, ami kiragad a savanyú valóságból. Persze inni is szeretek, ahogyan azt is, ha egy szimpatikus férfi csapja a szelet, de ez csak a jelentéktelenebb része az egésznek.
*Mosolyodik el őszintén, majd visszaegyenesedve lassan a levest is belapátolja. Így már elégedetten dől hátra a székén, hogy meglapogassa a jóllakott hasát.*
- Na most te jössz. Először is te mit szeretsz akkor csinálni, ha épp szünetelteted a hétfejű sárkányra vadászó kalandort? Másodszor pedig mesélhetnél valami olyan emléket, ami inkább szórakoztató, vicces. Amire őszinte örömmel emlékszel vissza. Meg találd ki, hogy van e kedved elmászni a fürdőig vagy inkább jöhet még egy kör pálinka.
*Utószónak ismét megereszt egy kacajt, hogy azután újból elcsendesülve hallgathassa a férfit.*
17396. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-24 23:06:54
Üzenet elküldve: 2022-04-24 23:06:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Dühítő valójában mennyire akarja ezt. Akármennyire is igyekszik tagadni, meggyőzni magát az ellenkezőjéről, akármilyen makacsul nyomja el a kikötői iránt táplált érzelmeit, már kezdi belátni, hogy hamarosan könyörtelenül maga alá gyűri az óhaj. Talán az elmúlt hatok viszontagságai után igazából rá is fér.
Kanyarít némi elégedettséget a képére a halk hang, amit sikerül kicsalni Nolenből, bár úgy véli ennél jóval többet érdemelt volna a megjegyzései után. Kijárt volna egy ordas nagy pofon, de az merőben megnehezítette volna a terveit a papíros visszaszerzését illetően. A kiosztását kénytelen hát elnapolni, noha azért le nem mond róla végleg. Annyira nem nagyvonalú.
Durcásan vonódnak össze szemöldökei hirtelen, ahogy a jobb leheletnyi közelségbe kényszeríti, de már el is simulnak vonásai, mikor a férfi ajka elsiklik az övé előtt. Könnyedén, évődve, óvatosan elsuhanó pillangócska módjára. Rettenetesen meg akarja csókolni, ezt nehéz volna tagadni, bár valószínűleg megpróbálná, ha arra kerülne sor.*
- Mit szólnál a hitvány gazemberhez? *dorombolja gúnyolódva, halkan, derűsen kunkorodó szájsarokkal, nem gondolva arra, hogy ez a kiszolgáltatott helyzet talán nem a legalkalmasabb a pimaszkodáshoz. Hamar el is tűnik képéről a vigyor, ahogy a neveletlen ujjak felfedezőútra indulnak. Nagyot nyel, erőszakosan elfojtva egy feltörni akaró nyögést, keze finoman fonódik a munkálkodó csuklóra, de mégsem tolja el magától. Csak felügyelőn pihenteti rajta markát. Zöldjei szüntelenül kutatják a viharszín szemeket, tekintetében zavarba ejtő egyszerűséggel tükröződik a mohó vágy.*
- Valójában fogalmam sincs miért tetted. *súgja a talán költőinek szánt kérdésre feleletét. Érzi, hogy egyre zsibbad elméje, sokkal nehezebb már józan gondolatokat összekaparni* - Mik a terveid velem, Kapitányom?
*Ajkait megnedvesítve kissé türelmetlenkedve sandít a Velasco'rra szájára. Ahhoz túlságosan konok, hogy kezdeményezzen.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Dühítő valójában mennyire akarja ezt. Akármennyire is igyekszik tagadni, meggyőzni magát az ellenkezőjéről, akármilyen makacsul nyomja el a kikötői iránt táplált érzelmeit, már kezdi belátni, hogy hamarosan könyörtelenül maga alá gyűri az óhaj. Talán az elmúlt hatok viszontagságai után igazából rá is fér.
Kanyarít némi elégedettséget a képére a halk hang, amit sikerül kicsalni Nolenből, bár úgy véli ennél jóval többet érdemelt volna a megjegyzései után. Kijárt volna egy ordas nagy pofon, de az merőben megnehezítette volna a terveit a papíros visszaszerzését illetően. A kiosztását kénytelen hát elnapolni, noha azért le nem mond róla végleg. Annyira nem nagyvonalú.
Durcásan vonódnak össze szemöldökei hirtelen, ahogy a jobb leheletnyi közelségbe kényszeríti, de már el is simulnak vonásai, mikor a férfi ajka elsiklik az övé előtt. Könnyedén, évődve, óvatosan elsuhanó pillangócska módjára. Rettenetesen meg akarja csókolni, ezt nehéz volna tagadni, bár valószínűleg megpróbálná, ha arra kerülne sor.*
- Mit szólnál a hitvány gazemberhez? *dorombolja gúnyolódva, halkan, derűsen kunkorodó szájsarokkal, nem gondolva arra, hogy ez a kiszolgáltatott helyzet talán nem a legalkalmasabb a pimaszkodáshoz. Hamar el is tűnik képéről a vigyor, ahogy a neveletlen ujjak felfedezőútra indulnak. Nagyot nyel, erőszakosan elfojtva egy feltörni akaró nyögést, keze finoman fonódik a munkálkodó csuklóra, de mégsem tolja el magától. Csak felügyelőn pihenteti rajta markát. Zöldjei szüntelenül kutatják a viharszín szemeket, tekintetében zavarba ejtő egyszerűséggel tükröződik a mohó vágy.*
- Valójában fogalmam sincs miért tetted. *súgja a talán költőinek szánt kérdésre feleletét. Érzi, hogy egyre zsibbad elméje, sokkal nehezebb már józan gondolatokat összekaparni* - Mik a terveid velem, Kapitányom?
*Ajkait megnedvesítve kissé türelmetlenkedve sandít a Velasco'rra szájára. Ahhoz túlságosan konok, hogy kezdeményezzen.*
17395. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-24 22:35:24
Üzenet elküldve: 2022-04-24 22:35:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* A kis tündér továbbra is olyan perverzióról árulkodik ami egy idő már felkelti a figyelmét a mélységinek. Ajkai elé teszi úját, hogy aztán szépen lassan végig húzza a fekete rúzson. Egy pillanatra a tündér erszényén is megállapodik a szeme, de utána a többi zajongó felé pillant. Amint Limmen végez a történetével a kis tündér felkacag, Lillyssre csak egy mosoly húzódik, ő már hallotta a történetet így nem nagyon lepi meg a helyzet. *
- Gondolj bele picur, egy vén kecske aki szó szerint a padlót csókolgatja a nőkért.
* Rántja fel a jobb szemöldökét a saját szavára, tisztában van vele, hogy talán nem is fogja megérteni az utalást, de ha igen akkor azonnal felkacag rá. *
- Mit szólnál még egy italhoz?
* Szegény tündérnek esélye sincs, a nő már szinte rátelepedett, testvére ez alatt pedig az ő oldalára ül. *
- Chh...
* Alesian füléhez hajol, hogy aztán belesúgja. *
- Azért ült ide, mert tudja milyen tüzes vagyok ha iszok grrhh....
* Dorombolja a fülébe a tündérnek, hogy aztán a kezébe nyomja a boros poharat. ~ Akár tetszik, akár nem, le leszel itatva. ~ Húzódik egy gonosz mosoly az arcára. Amint a zene szóba kerül gondoskodik is arról, hogy jól szórakozzanak. Lillyss már többször is hallotta ezt a dalt és az utakon is már énekelték együtt, így ő is beszáll az énekbe. Poharát magasba emelve biztatja Alesiant.
Hej, a gégém iszamlós, csuszamlós,
A járásom kopogós, kopogós,
Hej, ha kicifrázom ropogós.
Tekintetével a kis termetűt nézi, de ezzel nem csak ő van így. Szép csoport gyűlik össze az asztalnál, hogy együtt énekeljék a palántával. Természetesen a legtöbbjük már bőven túl van a józanság határain, de még így is az együttes ének hangosan zeng a fogadóban. Lillys egy új mosoly kíséretében követi a példáját és feláll mellé, hogy aztán halkan énekelje ő is.
Borban az igazság,
Borban a vigasz,
Borban a felejtés,
Borban a tavasz.
Illatos a nedve, mint kies mező,
És a bánat benne gyöngyöző.
Természetesen közben Alesian felé táncol, hogy meg mutassa hajlékonyságát is. Az elején csak riszálja a fenekét, de utána már fenekével meglöki. Az arcán a jól ismert gonosz mosoly és kuncogó hang fut végig.
Borban az igazság,
Borban a vigasz,
Borban a felejtés,
Borban a tavasz.
Borban él az élet, benne messze széled,
Minden bánatunk. Rajta, hát! Igyunk!
A végére már nem szemtelenkedik, csak egy hátra szaltó keretében talpra érkezik az asztal előtt, amire kap is jó néhány füttyszót.
A székre újra leülve szép taps vihart kap, ahogyan a tündér is. Szó szerint egy érdekes énekes tánc műsort adtak elő.
-... Minden bánatunk. Rajta, hát! Igyunk!
Rajta, hát! Igyunk! Rajta, hát! Igyuuunk!
Mire az utolsó szólam felhangzik már kitöltötte az új kőrt a poharakban, természetesen Limmennek is újra tőlti a poharát. Már csak az a kérdés, hogy a tömeg a látványosság után feloszlik vagy problémába torkollik az előadás vége. *
- Egészségünkre!
* Emeli újra a poharát, de nem felejt el koccintani a párossal, ha ők is úgy akarják. *
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* A kis tündér továbbra is olyan perverzióról árulkodik ami egy idő már felkelti a figyelmét a mélységinek. Ajkai elé teszi úját, hogy aztán szépen lassan végig húzza a fekete rúzson. Egy pillanatra a tündér erszényén is megállapodik a szeme, de utána a többi zajongó felé pillant. Amint Limmen végez a történetével a kis tündér felkacag, Lillyssre csak egy mosoly húzódik, ő már hallotta a történetet így nem nagyon lepi meg a helyzet. *
- Gondolj bele picur, egy vén kecske aki szó szerint a padlót csókolgatja a nőkért.
* Rántja fel a jobb szemöldökét a saját szavára, tisztában van vele, hogy talán nem is fogja megérteni az utalást, de ha igen akkor azonnal felkacag rá. *
- Mit szólnál még egy italhoz?
* Szegény tündérnek esélye sincs, a nő már szinte rátelepedett, testvére ez alatt pedig az ő oldalára ül. *
- Chh...
* Alesian füléhez hajol, hogy aztán belesúgja. *
- Azért ült ide, mert tudja milyen tüzes vagyok ha iszok grrhh....
* Dorombolja a fülébe a tündérnek, hogy aztán a kezébe nyomja a boros poharat. ~ Akár tetszik, akár nem, le leszel itatva. ~ Húzódik egy gonosz mosoly az arcára. Amint a zene szóba kerül gondoskodik is arról, hogy jól szórakozzanak. Lillyss már többször is hallotta ezt a dalt és az utakon is már énekelték együtt, így ő is beszáll az énekbe. Poharát magasba emelve biztatja Alesiant.
Hej, a gégém iszamlós, csuszamlós,
A járásom kopogós, kopogós,
Hej, ha kicifrázom ropogós.
Tekintetével a kis termetűt nézi, de ezzel nem csak ő van így. Szép csoport gyűlik össze az asztalnál, hogy együtt énekeljék a palántával. Természetesen a legtöbbjük már bőven túl van a józanság határain, de még így is az együttes ének hangosan zeng a fogadóban. Lillys egy új mosoly kíséretében követi a példáját és feláll mellé, hogy aztán halkan énekelje ő is.
Borban az igazság,
Borban a vigasz,
Borban a felejtés,
Borban a tavasz.
Illatos a nedve, mint kies mező,
És a bánat benne gyöngyöző.
Természetesen közben Alesian felé táncol, hogy meg mutassa hajlékonyságát is. Az elején csak riszálja a fenekét, de utána már fenekével meglöki. Az arcán a jól ismert gonosz mosoly és kuncogó hang fut végig.
Borban az igazság,
Borban a vigasz,
Borban a felejtés,
Borban a tavasz.
Borban él az élet, benne messze széled,
Minden bánatunk. Rajta, hát! Igyunk!
A végére már nem szemtelenkedik, csak egy hátra szaltó keretében talpra érkezik az asztal előtt, amire kap is jó néhány füttyszót.
A székre újra leülve szép taps vihart kap, ahogyan a tündér is. Szó szerint egy érdekes énekes tánc műsort adtak elő.
-... Minden bánatunk. Rajta, hát! Igyunk!
Rajta, hát! Igyunk! Rajta, hát! Igyuuunk!
Mire az utolsó szólam felhangzik már kitöltötte az új kőrt a poharakban, természetesen Limmennek is újra tőlti a poharát. Már csak az a kérdés, hogy a tömeg a látványosság után feloszlik vagy problémába torkollik az előadás vége. *
- Egészségünkre!
* Emeli újra a poharát, de nem felejt el koccintani a párossal, ha ők is úgy akarják. *
17394. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-24 21:14:45
Üzenet elküldve: 2022-04-24 21:14:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
- Talán egy kicsit mindkettő.
*Nevet, mert hát valóban egész életén átívelő motívum, hogy minden ami történik vele áldás és átok egyszerre. Szinte minden. Az újabb piszkálódásokra nem is reagál, nem egy olyan alkalom emlékét őrzik ezek a hegek, ahol a megfutamodás jelentette volna a biztos halált, és a küzdelem volt az egyetlen esély a túlélésre.
A bocsánatkérésre csak legyint, hiszen hogy is haragudhatna efféle csekélység miatt.*
- Ha egész életed az úton töltöd, maga a megváltás néhány napot ágyon aludni. *Vigyorog.* Ha ennek az ára az unalmasság, ám legyen.
*Mondja bár szavai csak félig őszinték. Valóban minden egyes kemény földön eltöltött este után nőni szokott benne a vágy egy kényelmes szobára, egy nyugodt fogadóban, aztán amikor megkapja, többnyire úgy érzi, mint aki menten elsüllyed a puha ágyban, és bizony nem egy estét töltött el végül inkább a kemény deszkapadlón, amikor ezen okból kerülte el az álom.
Odalenn lehuppanva a székbe hosszasan nyújtózkodik, amíg Rocha rendel, kényelembe helyezi magát, beszívja a fogadót, szétnéz a tömegen. Töretlen a szeretete a hely, na meg a különös összetételű társaság iránt, amit hatalmas olvasztótégelyként gyűjt össze minden este az ódon kőépület. Furcsállja a gondolatot, hogy egy egyszerű fogadó mára már sokkal inkább otthona, mint bármi e világon.
Végül partnere úgy tűnik csak-csak végez az első kör megrendelésével, Mordokhai pedig hálásan biccent, elvégre sosem szokta félvállról venni, ha valaki állja az italát. Amint pedig a felszolgálólány figyelmét töretlenül magáénak tudhatja, úgy ő is leadja a kívánságlistát a két adag Őzragu levesre, amiért 20 arany cserél gazdát.
Amikor magukra maradnak, a férfi előkeresi a pipáját és komótos tempóban bíbelődni kezd a megtöltésével, elvégre alighanem eltart egy darabig míg ételüket elkészítik.*
- Ó, arra kevés lenne egy éjszaka! *Villant egy titokzatos mosolyt Rochára, amikor szóba kerül a bűnök meggyónása.* Érdekesebb? *Kacag fényesen.* Egyszerű, hazátlan, névtelen vándor vagyok csupán, aki többször botlik bele a bajba, mint ahányszor az egészséges egy emberöltő alatt.
*Tárja szét karjait, de azért csak int a lánynak, hogy nyugodtan kérdezzen, miközben ő maga rágyújt és elégedetten fúj a levegőbe néhány pofás kis karikát. Mi tagadás, nem kell partnerének kétszer mondani, érkezik is a rendkívül személyes jellegű kérdés. Amivel alapvetően semmi baj nincs is, Mordokhai egyébként is azon a véleményen van, hogy csak kellemetlen kérdéseket érdemes feltenni, a veszélyes férfiakat illető rész hallatán azonban vonásai megkeményednek, elkomorodik, hiába a vigyor partnere részéről, ezúttal nem osztozik benne. Ő elsőkézből tapasztalta meg, milyen az, amikor hajthatatlan természetéért, végtelen kalandvágyáért valaki más fizet meg, és újra érzi magában felemelkedni a sötét dühöt, aminek ennyi év után már nem maradt más célpontja a világon, csak önnön maga. Végül mély levegőt vesz, néhány másodpercig benntartja, majd kifúj és elernyed, arca kissé kisimul.*
- Volt.
*Válaszolja kurtán, hiszen a válasz épp eleget sejtet a történtekből ahhoz, hogy egy kis gondolkodni valót adjon a lánynak, amíg ő kigondolja, hogyan is folytassa.*
- Én világot akartam látni, nagy kalandokat átélni, más fajokat, kultúrákat megismerni. Hiszen akkor még csak alig pár éve hagytam ott azt a rideg és komor sziklaszörnyet, amit otthonomnak neveztem, épp ezzel a céllal. Ő le akart telepedni biztonságra vágyott, hiszen egyik napról a másikra tengődtünk miután rábeszéltem, hogy szökjön meg velem otthonról.
*Mordokhai vállat von, elfordítja a tekintetét s néhány pillanatig ködös szemmel mered a semmibe.*
- Szerencsétlenség ért minket az úton. Útonállók. Nem azok a fajták voltak, akiket a kétségbeesés vezetett erre az életre. Ők minden percét élvezték annak, amit csináltak, a tisztességnek az írmagja is hiányzott belőlük. Hiába voltak többen, nem akartam megadni magam, hiszen pontosan tudtam mit tennének... vele, mielőtt mindkettőnk torkát elvágják. Így hát megpróbáltam megvédeni magunkat, persze sikertelenül. *Sóhajt.* Neki vérét ontották, engem pedig kisemmiztek, majd ott hagytak, hogy életem végéig viszontlássam a kísértetét minden egyes magányos éjszakán.
*Ezen a ponton érkeznek meg az italok az asztalhoz, Mordokhai pedig megemeli sörös kupáját Rocha felé, mielőtt nagyot húzna belőle. Soha senkinek nem mondta el ezt a történetet. Több, mint tíz esztendeje már, könnyei régen elapadtak. Nem maradt más csak a csendes bánatba burkolózás. Furcsa mód helyénvalónak érzi, hogy épp újdonsült ismerőse hát az első, aki ezt hallhatta, miután oly kellemesen elszórakoztatták egymást a nap folyamán.*
- Azóta senkit sodrok veszélybe, aki nem tudja megvédeni magát, és hát mi tagadás, kalandor természetű leányzót még nem hozott utamba az élet.
*Enged meg végre egy mosolyt magának.*
- Na meg, a letelepedés sem olyan gondolat, ami vonzana. Alighanem addig fogom járni e földet, tovább keresvén a bajt minden sarkon, amíg bírja a lábam, vagy találom meg az úton méltó ellenfelemet, aki nem fog félmunkát végezni.
*Mutat szórakozottan felsőtestére, aminek állapotát Rocha már odafenn felmérhette, jelezvén, hogy mire céloz.
Közben úgy tűnik a fogadó konyhájának gondos kezei elkészültek vacsorájukkal, s ahogy eléjük kerül az étel, Mordokhai úgy érzi kifizetődő döntés volt ezt választani a fürdés helyett.*
- Jó étvágyat.
*Biccent kedélyesen a leányra, majd neki is lát a levesnek. Minden egyes falattal érzi magába visszatérni az életet. Egyébként is hálás a kis szünetért, így legalább gondolkozhat a másik neki szegezett kérdésen, nevezetesen, hogy hol van a Vörös.
Végül ha mindketten végeznek az evéssel, hátradől, nyújtózkodik és iszik még néhány kortyot, amíg összeszedi gondolatait.*
- Szóval a Vörös.
*Mondja, s valami megmagyarázhatatlan okból szélesen elvigyorodik.*
- Mordach.
*Fűzi hozzá barátja nevét, amit ennyi év után rendkívül furcsa kimondva hallani.*
- Bár tudnám hol van. *Sóhajtja végül.* Sok éve már utolsó közös kalandunknak, ami mellesleg addigi legelvetemültebb ötleteink közé tartozott, s ez nem kis szó. Ennek a végén elbúcsúztunk egymástól, megegyeztünk, hogy néhány nap múlva találkozunk Artheniorban, persze lehetett az néhány hét is, egyikünk sem bírt egy helyben megmaradni, de végül mindig visszatértünk ide. Ezúttal azonban nem így volt, én pedig azóta még csak hírét sem hallottam. Tán fogott egy hajót és végleg maga mögött hagyta e földeket. Tán ott hagyta fogát egy szörnyeteg barlangjában, miközben valami ősi tekercs után kutatott, esetleg a sárkány kastélyában, ahonnan a királykisasszonyt akarta megszöktetni. *Nevet.* Azok után, amiket ismeretségünk alatt együtt és külön-külön is megéltünk, sosem lehet tudni. Kiszámíthatatlan alak volt, aki maga sem tudta, mit fog csinálni másnap. Tán egyszer még fonódnak karjaink bajtársias kézfogásra.
*Mondja mosolyogva, miközben újabb korty sört küld le a torkán.*
- Nade, miért beszélünk még mindig rólam? *Kacag.* Elvégre a neveden kívül semmit sem tudok rólad. *Néz szelíden Rochára.* Honnan jössz? Merre tartasz? Mivel telnek a mindennapjaid? Idevalósi vagy? Mik a szívednek kedves dolgok?
*Sorol fel egy seregnyi kérdést tekintetében őszinte kíváncsisággal, alátámasztván, hogy őt igen is érdekli a lány, hogy ki ő valójában, mi teszi boldoggá, milyen az élete, ha már egyszer maguk mögött hagyták a vég nélküli piszkálódást és színpadiasságot.*
- Talán egy kicsit mindkettő.
*Nevet, mert hát valóban egész életén átívelő motívum, hogy minden ami történik vele áldás és átok egyszerre. Szinte minden. Az újabb piszkálódásokra nem is reagál, nem egy olyan alkalom emlékét őrzik ezek a hegek, ahol a megfutamodás jelentette volna a biztos halált, és a küzdelem volt az egyetlen esély a túlélésre.
A bocsánatkérésre csak legyint, hiszen hogy is haragudhatna efféle csekélység miatt.*
- Ha egész életed az úton töltöd, maga a megváltás néhány napot ágyon aludni. *Vigyorog.* Ha ennek az ára az unalmasság, ám legyen.
*Mondja bár szavai csak félig őszinték. Valóban minden egyes kemény földön eltöltött este után nőni szokott benne a vágy egy kényelmes szobára, egy nyugodt fogadóban, aztán amikor megkapja, többnyire úgy érzi, mint aki menten elsüllyed a puha ágyban, és bizony nem egy estét töltött el végül inkább a kemény deszkapadlón, amikor ezen okból kerülte el az álom.
Odalenn lehuppanva a székbe hosszasan nyújtózkodik, amíg Rocha rendel, kényelembe helyezi magát, beszívja a fogadót, szétnéz a tömegen. Töretlen a szeretete a hely, na meg a különös összetételű társaság iránt, amit hatalmas olvasztótégelyként gyűjt össze minden este az ódon kőépület. Furcsállja a gondolatot, hogy egy egyszerű fogadó mára már sokkal inkább otthona, mint bármi e világon.
Végül partnere úgy tűnik csak-csak végez az első kör megrendelésével, Mordokhai pedig hálásan biccent, elvégre sosem szokta félvállról venni, ha valaki állja az italát. Amint pedig a felszolgálólány figyelmét töretlenül magáénak tudhatja, úgy ő is leadja a kívánságlistát a két adag Őzragu levesre, amiért 20 arany cserél gazdát.
Amikor magukra maradnak, a férfi előkeresi a pipáját és komótos tempóban bíbelődni kezd a megtöltésével, elvégre alighanem eltart egy darabig míg ételüket elkészítik.*
- Ó, arra kevés lenne egy éjszaka! *Villant egy titokzatos mosolyt Rochára, amikor szóba kerül a bűnök meggyónása.* Érdekesebb? *Kacag fényesen.* Egyszerű, hazátlan, névtelen vándor vagyok csupán, aki többször botlik bele a bajba, mint ahányszor az egészséges egy emberöltő alatt.
*Tárja szét karjait, de azért csak int a lánynak, hogy nyugodtan kérdezzen, miközben ő maga rágyújt és elégedetten fúj a levegőbe néhány pofás kis karikát. Mi tagadás, nem kell partnerének kétszer mondani, érkezik is a rendkívül személyes jellegű kérdés. Amivel alapvetően semmi baj nincs is, Mordokhai egyébként is azon a véleményen van, hogy csak kellemetlen kérdéseket érdemes feltenni, a veszélyes férfiakat illető rész hallatán azonban vonásai megkeményednek, elkomorodik, hiába a vigyor partnere részéről, ezúttal nem osztozik benne. Ő elsőkézből tapasztalta meg, milyen az, amikor hajthatatlan természetéért, végtelen kalandvágyáért valaki más fizet meg, és újra érzi magában felemelkedni a sötét dühöt, aminek ennyi év után már nem maradt más célpontja a világon, csak önnön maga. Végül mély levegőt vesz, néhány másodpercig benntartja, majd kifúj és elernyed, arca kissé kisimul.*
- Volt.
*Válaszolja kurtán, hiszen a válasz épp eleget sejtet a történtekből ahhoz, hogy egy kis gondolkodni valót adjon a lánynak, amíg ő kigondolja, hogyan is folytassa.*
- Én világot akartam látni, nagy kalandokat átélni, más fajokat, kultúrákat megismerni. Hiszen akkor még csak alig pár éve hagytam ott azt a rideg és komor sziklaszörnyet, amit otthonomnak neveztem, épp ezzel a céllal. Ő le akart telepedni biztonságra vágyott, hiszen egyik napról a másikra tengődtünk miután rábeszéltem, hogy szökjön meg velem otthonról.
*Mordokhai vállat von, elfordítja a tekintetét s néhány pillanatig ködös szemmel mered a semmibe.*
- Szerencsétlenség ért minket az úton. Útonállók. Nem azok a fajták voltak, akiket a kétségbeesés vezetett erre az életre. Ők minden percét élvezték annak, amit csináltak, a tisztességnek az írmagja is hiányzott belőlük. Hiába voltak többen, nem akartam megadni magam, hiszen pontosan tudtam mit tennének... vele, mielőtt mindkettőnk torkát elvágják. Így hát megpróbáltam megvédeni magunkat, persze sikertelenül. *Sóhajt.* Neki vérét ontották, engem pedig kisemmiztek, majd ott hagytak, hogy életem végéig viszontlássam a kísértetét minden egyes magányos éjszakán.
*Ezen a ponton érkeznek meg az italok az asztalhoz, Mordokhai pedig megemeli sörös kupáját Rocha felé, mielőtt nagyot húzna belőle. Soha senkinek nem mondta el ezt a történetet. Több, mint tíz esztendeje már, könnyei régen elapadtak. Nem maradt más csak a csendes bánatba burkolózás. Furcsa mód helyénvalónak érzi, hogy épp újdonsült ismerőse hát az első, aki ezt hallhatta, miután oly kellemesen elszórakoztatták egymást a nap folyamán.*
- Azóta senkit sodrok veszélybe, aki nem tudja megvédeni magát, és hát mi tagadás, kalandor természetű leányzót még nem hozott utamba az élet.
*Enged meg végre egy mosolyt magának.*
- Na meg, a letelepedés sem olyan gondolat, ami vonzana. Alighanem addig fogom járni e földet, tovább keresvén a bajt minden sarkon, amíg bírja a lábam, vagy találom meg az úton méltó ellenfelemet, aki nem fog félmunkát végezni.
*Mutat szórakozottan felsőtestére, aminek állapotát Rocha már odafenn felmérhette, jelezvén, hogy mire céloz.
Közben úgy tűnik a fogadó konyhájának gondos kezei elkészültek vacsorájukkal, s ahogy eléjük kerül az étel, Mordokhai úgy érzi kifizetődő döntés volt ezt választani a fürdés helyett.*
- Jó étvágyat.
*Biccent kedélyesen a leányra, majd neki is lát a levesnek. Minden egyes falattal érzi magába visszatérni az életet. Egyébként is hálás a kis szünetért, így legalább gondolkozhat a másik neki szegezett kérdésen, nevezetesen, hogy hol van a Vörös.
Végül ha mindketten végeznek az evéssel, hátradől, nyújtózkodik és iszik még néhány kortyot, amíg összeszedi gondolatait.*
- Szóval a Vörös.
*Mondja, s valami megmagyarázhatatlan okból szélesen elvigyorodik.*
- Mordach.
*Fűzi hozzá barátja nevét, amit ennyi év után rendkívül furcsa kimondva hallani.*
- Bár tudnám hol van. *Sóhajtja végül.* Sok éve már utolsó közös kalandunknak, ami mellesleg addigi legelvetemültebb ötleteink közé tartozott, s ez nem kis szó. Ennek a végén elbúcsúztunk egymástól, megegyeztünk, hogy néhány nap múlva találkozunk Artheniorban, persze lehetett az néhány hét is, egyikünk sem bírt egy helyben megmaradni, de végül mindig visszatértünk ide. Ezúttal azonban nem így volt, én pedig azóta még csak hírét sem hallottam. Tán fogott egy hajót és végleg maga mögött hagyta e földeket. Tán ott hagyta fogát egy szörnyeteg barlangjában, miközben valami ősi tekercs után kutatott, esetleg a sárkány kastélyában, ahonnan a királykisasszonyt akarta megszöktetni. *Nevet.* Azok után, amiket ismeretségünk alatt együtt és külön-külön is megéltünk, sosem lehet tudni. Kiszámíthatatlan alak volt, aki maga sem tudta, mit fog csinálni másnap. Tán egyszer még fonódnak karjaink bajtársias kézfogásra.
*Mondja mosolyogva, miközben újabb korty sört küld le a torkán.*
- Nade, miért beszélünk még mindig rólam? *Kacag.* Elvégre a neveden kívül semmit sem tudok rólad. *Néz szelíden Rochára.* Honnan jössz? Merre tartasz? Mivel telnek a mindennapjaid? Idevalósi vagy? Mik a szívednek kedves dolgok?
*Sorol fel egy seregnyi kérdést tekintetében őszinte kíváncsisággal, alátámasztván, hogy őt igen is érdekli a lány, hogy ki ő valójában, mi teszi boldoggá, milyen az élete, ha már egyszer maguk mögött hagyták a vég nélküli piszkálódást és színpadiasságot.*
17393. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-24 20:37:03
Üzenet elküldve: 2022-04-24 20:37:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* A két kormos határozottan azon van, hogy leitassa szegény tündért.*
~ Fekete démonok, ha nem vigyázok kutyául elbánnak velem. ~* Nincs mit tenni meg kell, hogy igya, de ezután már töményet nem fogad el, csak azt a gyenge almabort.*
- Nem vagyok én puha pöcs!*Csapja le a poharat az asztalra. Feje viszont nem ezen a véleményen van, mert kezd már nehezedni. Így kezd óvatossága is alább hagyni, már ami Lillysst illeti. Azok a puha, gömbölyded mellek mocskosul incselkednek vele, de figyelmét erőszakkal inkább a nagydarab felé tereli.*
- Hat ujj, az se rossz, de ha három csöcse volna, na az volna az igazi látványosság. Jaj, de bánom, hogy lemaradtam róla.* Számára is hátborzongató, de egyben izgató is a gondolata ennek a tetovált tharg némbernek. Ez a történet nagyon érdekfeszítő, főleg az ami most következik. A kancellár bizonyára nagyobb komédiás lehet, mint maga a tündér. Olyan jóízűen rég nevetett már, mint most annak a szerencsétlennek a históriáján.*
- Ez jó, ez nagyon jó.* Törölgeti könnyes szemét.* Ostoba vénember, és ilyenek vezetik a szomszédságot?* Sajnos a bérgyilkosról nem sok újat tud meg, de annyira nem is jelentős a jelenléte. Már így is eleget hallott.*
- Még jó, hogy ott voltál, kit tudja mit csinált volna az a gyilkos. A végén még elrontotta volna a történetem.* Hízeleg burkoltan egy kicsit a páncélosnak is, aki idő közben átköltözik testvére mellé. Szabad utat hagy neki, de ő neki esze ágában sincs távoznia. Pedig lehet azt kéne, de már elég jól érzi magát. Limmem hiányát viszont megérzi. Eddig egy amolyan központi szerepet töltött be a két tesó között, akik így egymást is ellensúlyozták. Most viszont konkrétan egyedül a maradt ezzel a bestiával az oldalán. Szinte érzi, hogy fölé tornyosul a lány, de nem fizikai valójában.*
~ A fenébe is, ez fekete seggű incselkedik velem. Kutya legyek, ha elszalasztom a lehetőséget. Ki kell egyenlíteni a mérleg serpenyőjét, mikor ha nem most? ~* Ezt gyorsan letárgyalta magával.*
- Zene? Szoktam zenélni, de nincs egy hangszerem se. Énekelni viszont énekelhetek.* Meg is köszörüli a torkát, mert nem vár engedélyre. Poharával kezd el az asztalon ütemet csapkodni magának.*
- A kulacsom kotyogós, kotyogós,
Hej, a gégém iszamlós, csuszamlós,
A járásom kopogós, kopogós,
Ha cifrázom ropogós, ropogós
A kulacsom kotyogós, kotyogós,
Hej, a gégém iszamlós, csuszamlós,
A járásom kopogós, kopogós,
Hej, ha kicifrázom ropogós.
* Mire ide eljut már fel is áll az asztaltól, hogy botladozó néptáncba kezdjen. Szép bársonyos hangja most kicsit érces lett az italtól, de ez csak jót tesz az éneknek. Ha még ritmust is diktálnak neki, akkor még inkább nyomja tovább.*
- Borban az igazság,
Borban a vigasz,
Borban a felejtés,
Borban a tavasz.
Illatos a nedve, mint kies mező,
És a bánat benne gyöngyöző.
Borban az igazság,
Borban a vigasz,
Borban a felejtés,
Borban a tavasz.
Borban él az élet, benne messze széled,
Minden bánatunk. Rajta, hát! Igyunk!
* Mostanra már biztosan többen is nézik, meg éneklik vele, hiszen ez egy ismert bordal. Újra bele kezd, miközben szorgalmasan jár a lába.*
-... Minden bánatunk. Rajta, hát! Igyunk!
Rajta, hát! Igyunk! Rajta, hát! Igyuuunk!
* A kedvcsináló megvolt ő pedig az sok ugrálásban megfáradva vissza mászik a székére.*
- Na most már, akkor töltsön valaki nekem egy pofa bort, mert szinte porzik a torkom.* Tolja közelebb poharát a páros felé.*
- Ha most lett volna itt egy jó kis zenekar, akkor letáncoltam volna rólad a csizmát szivi, de akár még mást is. A mi fajtánk tud múlatni.* Most már sokkal szabadosabban kezeli a nőt. Semmi kisasszony, meg ilyenek. Az akkor volt, amikor még teljesen józan volt, most már be van csípve, sokkal óvatlanabb. Milyen jól játssza szegény a légy szerepét, még szárnya is van, ami hasonló a legyekéhez.*
A hozzászólás írója (Tökvirág Alesian) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.24 20:38:03
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* A két kormos határozottan azon van, hogy leitassa szegény tündért.*
~ Fekete démonok, ha nem vigyázok kutyául elbánnak velem. ~* Nincs mit tenni meg kell, hogy igya, de ezután már töményet nem fogad el, csak azt a gyenge almabort.*
- Nem vagyok én puha pöcs!*Csapja le a poharat az asztalra. Feje viszont nem ezen a véleményen van, mert kezd már nehezedni. Így kezd óvatossága is alább hagyni, már ami Lillysst illeti. Azok a puha, gömbölyded mellek mocskosul incselkednek vele, de figyelmét erőszakkal inkább a nagydarab felé tereli.*
- Hat ujj, az se rossz, de ha három csöcse volna, na az volna az igazi látványosság. Jaj, de bánom, hogy lemaradtam róla.* Számára is hátborzongató, de egyben izgató is a gondolata ennek a tetovált tharg némbernek. Ez a történet nagyon érdekfeszítő, főleg az ami most következik. A kancellár bizonyára nagyobb komédiás lehet, mint maga a tündér. Olyan jóízűen rég nevetett már, mint most annak a szerencsétlennek a históriáján.*
- Ez jó, ez nagyon jó.* Törölgeti könnyes szemét.* Ostoba vénember, és ilyenek vezetik a szomszédságot?* Sajnos a bérgyilkosról nem sok újat tud meg, de annyira nem is jelentős a jelenléte. Már így is eleget hallott.*
- Még jó, hogy ott voltál, kit tudja mit csinált volna az a gyilkos. A végén még elrontotta volna a történetem.* Hízeleg burkoltan egy kicsit a páncélosnak is, aki idő közben átköltözik testvére mellé. Szabad utat hagy neki, de ő neki esze ágában sincs távoznia. Pedig lehet azt kéne, de már elég jól érzi magát. Limmem hiányát viszont megérzi. Eddig egy amolyan központi szerepet töltött be a két tesó között, akik így egymást is ellensúlyozták. Most viszont konkrétan egyedül a maradt ezzel a bestiával az oldalán. Szinte érzi, hogy fölé tornyosul a lány, de nem fizikai valójában.*
~ A fenébe is, ez fekete seggű incselkedik velem. Kutya legyek, ha elszalasztom a lehetőséget. Ki kell egyenlíteni a mérleg serpenyőjét, mikor ha nem most? ~* Ezt gyorsan letárgyalta magával.*
- Zene? Szoktam zenélni, de nincs egy hangszerem se. Énekelni viszont énekelhetek.* Meg is köszörüli a torkát, mert nem vár engedélyre. Poharával kezd el az asztalon ütemet csapkodni magának.*
- A kulacsom kotyogós, kotyogós,
Hej, a gégém iszamlós, csuszamlós,
A járásom kopogós, kopogós,
Ha cifrázom ropogós, ropogós
A kulacsom kotyogós, kotyogós,
Hej, a gégém iszamlós, csuszamlós,
A járásom kopogós, kopogós,
Hej, ha kicifrázom ropogós.
* Mire ide eljut már fel is áll az asztaltól, hogy botladozó néptáncba kezdjen. Szép bársonyos hangja most kicsit érces lett az italtól, de ez csak jót tesz az éneknek. Ha még ritmust is diktálnak neki, akkor még inkább nyomja tovább.*
- Borban az igazság,
Borban a vigasz,
Borban a felejtés,
Borban a tavasz.
Illatos a nedve, mint kies mező,
És a bánat benne gyöngyöző.
Borban az igazság,
Borban a vigasz,
Borban a felejtés,
Borban a tavasz.
Borban él az élet, benne messze széled,
Minden bánatunk. Rajta, hát! Igyunk!
* Mostanra már biztosan többen is nézik, meg éneklik vele, hiszen ez egy ismert bordal. Újra bele kezd, miközben szorgalmasan jár a lába.*
-... Minden bánatunk. Rajta, hát! Igyunk!
Rajta, hát! Igyunk! Rajta, hát! Igyuuunk!
* A kedvcsináló megvolt ő pedig az sok ugrálásban megfáradva vissza mászik a székére.*
- Na most már, akkor töltsön valaki nekem egy pofa bort, mert szinte porzik a torkom.* Tolja közelebb poharát a páros felé.*
- Ha most lett volna itt egy jó kis zenekar, akkor letáncoltam volna rólad a csizmát szivi, de akár még mást is. A mi fajtánk tud múlatni.* Most már sokkal szabadosabban kezeli a nőt. Semmi kisasszony, meg ilyenek. Az akkor volt, amikor még teljesen józan volt, most már be van csípve, sokkal óvatlanabb. Milyen jól játssza szegény a légy szerepét, még szárnya is van, ami hasonló a legyekéhez.*
A hozzászólás írója (Tökvirág Alesian) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.24 20:38:03
17392. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-24 17:28:21
Üzenet elküldve: 2022-04-24 17:28:21
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Betérés a fogadóba //
- Inkább csak megnyugtatóbb a tudat, hogy lenne hová haza mennem. A már majdnem kész állapot jellemzi most, semmi túlzás, csak egy hely. A ténfergést jobban élvezem, de néha kell egy biztonságos zug, ahol a sebeimet rendbe tudom szedni. Ilyesminek szánom azt a helyet. A várostól nyugatra van, az erdőséghez még épp nem túl közel.
*Kicsit még olykor veszélyesnek lehet mondani a helyet, de olyan sűrűn járnak arrafelé őrjáratba, s a vadászás is javított valamicskét a helyzeten.*
- Akár együtt is mehetnénk a piacra és a lábam mellett a lovam lábai is besegítenek. Ha akarod, mehetünk egy úton. A másik irány épp az ellenkezője, a Taverna. Rég jártam már ott és anno jártak arra érdekes arcok.
*A lány mosolya már már kihívás neki, miként a széken való hintázgatása is. Az már csak hab a tortán, hogy iszogatásra invitálja. ~Érdekes lány, nem unalmas természet, ezt meg kell hagyni.~ Érdemes lesz rá szánni az időt, hogy megismerje. Alaposabban. Kaján fény gyúl szemében, s mivel már eleget evett, tudja, hogy alkoholból már többet is elbír. Ajkához emeli hát az elsőt, s ki is issza a maradékot belőle. Habját kézfejével törli le szájáról, bajszáról. Ismerősnek véli a dúdol dalocskát, de nem csatlakozik. Azt végképp nem lehet róla mondani, hogy dalos pacsirta lenne.*
- Csak az ökör iszik magában, na meg aki ronda, mint a bányarém öreganyja.
*Feleli és rendel még két korsó Ullamar sört, 26 aranyért.. Ennyi még belefér.*
- Inkább csak megnyugtatóbb a tudat, hogy lenne hová haza mennem. A már majdnem kész állapot jellemzi most, semmi túlzás, csak egy hely. A ténfergést jobban élvezem, de néha kell egy biztonságos zug, ahol a sebeimet rendbe tudom szedni. Ilyesminek szánom azt a helyet. A várostól nyugatra van, az erdőséghez még épp nem túl közel.
*Kicsit még olykor veszélyesnek lehet mondani a helyet, de olyan sűrűn járnak arrafelé őrjáratba, s a vadászás is javított valamicskét a helyzeten.*
- Akár együtt is mehetnénk a piacra és a lábam mellett a lovam lábai is besegítenek. Ha akarod, mehetünk egy úton. A másik irány épp az ellenkezője, a Taverna. Rég jártam már ott és anno jártak arra érdekes arcok.
*A lány mosolya már már kihívás neki, miként a széken való hintázgatása is. Az már csak hab a tortán, hogy iszogatásra invitálja. ~Érdekes lány, nem unalmas természet, ezt meg kell hagyni.~ Érdemes lesz rá szánni az időt, hogy megismerje. Alaposabban. Kaján fény gyúl szemében, s mivel már eleget evett, tudja, hogy alkoholból már többet is elbír. Ajkához emeli hát az elsőt, s ki is issza a maradékot belőle. Habját kézfejével törli le szájáról, bajszáról. Ismerősnek véli a dúdol dalocskát, de nem csatlakozik. Azt végképp nem lehet róla mondani, hogy dalos pacsirta lenne.*
- Csak az ökör iszik magában, na meg aki ronda, mint a bányarém öreganyja.
*Feleli és rendel még két korsó Ullamar sört, 26 aranyért.
. Ennyi még belefér.*
17391. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-24 10:37:49
Üzenet elküldve: 2022-04-24 10:37:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Mindenkinek jár //
* Lovával a fogadó elé érkezve döbben le a hatalmas fogadói tömegtől. Az ajtón állandóan távoznak vagy éppen bemennek a helységbe. ~ Talán nemsokára bővítenie kellene a fogadót. ~ Merül el a gondolataiban miközben lovát az istállóba vezeti és ki köti. A páncélt nem fogja elkezdeni levenni róla, elég hűvös van még, hogy ne érezze a lova túlságosan melegnek. *
- Ágas nemsokára jövök csak néhány dolgot kell elintéznem.
* Lapogatja meg lovát miközben egy almát elővéve a szája elé tartja. A ló lelkesen kezdi el fogyasztani és gazdájára mereszti tekintetét. Sisakját övére helyezi és haját pedig kiengedve hagyja szét terülni a vállán. El is indul a fogadó felé, hogy az ajtón belépve a pulthoz lépjen azonnal. *
- Eeyr úrnő kegyével ruházzon fel.
* Hajol meg a pultos előtt. A férfitől kikér egy Mézsört, hogy utána 15 aranyat a kezébe adjon. *
- Köszönöm.
* Fordul el a lovag, hogy aztán a ropogó tűzhöz lépve le üljön a karosszékbe mézsöre társaságában. Soha nem volt az alkoholoknak rajongója, de már hallotta, hogy ez az ital nem az erejéről hanem édességéről híres. ~ Egyszer élünk, próbáljuk ki. ~ Kóstol bele, és szerencséjére elégedett lehet csak az édes nedűvel. *
* Lovával a fogadó elé érkezve döbben le a hatalmas fogadói tömegtől. Az ajtón állandóan távoznak vagy éppen bemennek a helységbe. ~ Talán nemsokára bővítenie kellene a fogadót. ~ Merül el a gondolataiban miközben lovát az istállóba vezeti és ki köti. A páncélt nem fogja elkezdeni levenni róla, elég hűvös van még, hogy ne érezze a lova túlságosan melegnek. *
- Ágas nemsokára jövök csak néhány dolgot kell elintéznem.
* Lapogatja meg lovát miközben egy almát elővéve a szája elé tartja. A ló lelkesen kezdi el fogyasztani és gazdájára mereszti tekintetét. Sisakját övére helyezi és haját pedig kiengedve hagyja szét terülni a vállán. El is indul a fogadó felé, hogy az ajtón belépve a pulthoz lépjen azonnal. *
- Eeyr úrnő kegyével ruházzon fel.
* Hajol meg a pultos előtt. A férfitől kikér egy Mézsört, hogy utána 15 aranyat a kezébe adjon.
*- Köszönöm.
* Fordul el a lovag, hogy aztán a ropogó tűzhöz lépve le üljön a karosszékbe mézsöre társaságában. Soha nem volt az alkoholoknak rajongója, de már hallotta, hogy ez az ital nem az erejéről hanem édességéről híres. ~ Egyszer élünk, próbáljuk ki. ~ Kóstol bele, és szerencséjére elégedett lehet csak az édes nedűvel. *
17390. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-24 08:10:13
Üzenet elküldve: 2022-04-24 08:10:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Függőségek kötelékében//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Már megint ezek a kusza érzések. Az az apró sóhaj, ami kiszökik a lány ajkán a tolakodón birtokló ölelésre. El akarja hinni, hogy kölcsönös ez a vívódás, elvégre a kikötői csípte el, aztán pedig tette tulajdonává; nem mellesleg Cressys földbe tiprásával végérvényesen és visszavonhatatlanul felforgatta a korábbi életét. De mi van, ha megint csak játszik vele? Ha a vágy, amit a végsőkig tagadna, csupán színlelés, hogy elérje a célját? Sosem tud már bízni teljesen Dayaneerban, ez nyilvánvaló. Mégis a közelében akarja tudni. Az, ahogy akkor érzett, mikor megismerkedtek, mikor még nem kente össze ocsmány természetével az árulás, még mindig megvan. Nem tudott megszabadulni tőle, bárhogy igyekezett. De a történtek nem hagyták olyan idilli makulátlanságban, ez aligha lehet meglepő. Összemosódott a dühével és a bosszúvágyával, ami azóta rágja a lelkét. Kaotikus és instabil elegy ez. Nem bír vele, ez pedig még jobban dühíti, és olykor talán meg is rémíti. A józan esze a lány közelében labdába se rúg. Kihúzza a kezéből az irányítást ez a sokféle, egymást maró érzés.
Most sem kap válaszokat. Sosem kap. A combjába karmoló fájdalomra összeszorítja az ajkát, így épp csak egy fojtott hangocska jelzi az amúgy is elcsigázott test méltatlankodását. Az édesen búgó fenyegetés feltételeket szab. Márpedig ez a dolog kettejük között jelen pillanatban nem olyan alapokon áll.
Nolen jobbja a wegtoreni álla alá fog. Megtartja a pimaszkodó közelségben, ahol ajkuk egy-egy pillanatra eléri a másikét beszéd közben.*
- Ejnye, te lány *morogja.* - Hát hol marad az illő megszólítás?
*Szavai közben balja újra rámarkol a kreol kebelre, aztán lefelé indul. Célirányosan. Meg sem áll, míg a lány combjai közé nem furakszik, még ha Daya próbálná visszatartani, akkor se.*
- Viselkedjek szépen? *súgja, miközben baljának ujjai túlmennek a tisztesség határain.* - Azt szeretnéd? Gondolod, azért vettelek meg?
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Már megint ezek a kusza érzések. Az az apró sóhaj, ami kiszökik a lány ajkán a tolakodón birtokló ölelésre. El akarja hinni, hogy kölcsönös ez a vívódás, elvégre a kikötői csípte el, aztán pedig tette tulajdonává; nem mellesleg Cressys földbe tiprásával végérvényesen és visszavonhatatlanul felforgatta a korábbi életét. De mi van, ha megint csak játszik vele? Ha a vágy, amit a végsőkig tagadna, csupán színlelés, hogy elérje a célját? Sosem tud már bízni teljesen Dayaneerban, ez nyilvánvaló. Mégis a közelében akarja tudni. Az, ahogy akkor érzett, mikor megismerkedtek, mikor még nem kente össze ocsmány természetével az árulás, még mindig megvan. Nem tudott megszabadulni tőle, bárhogy igyekezett. De a történtek nem hagyták olyan idilli makulátlanságban, ez aligha lehet meglepő. Összemosódott a dühével és a bosszúvágyával, ami azóta rágja a lelkét. Kaotikus és instabil elegy ez. Nem bír vele, ez pedig még jobban dühíti, és olykor talán meg is rémíti. A józan esze a lány közelében labdába se rúg. Kihúzza a kezéből az irányítást ez a sokféle, egymást maró érzés.
Most sem kap válaszokat. Sosem kap. A combjába karmoló fájdalomra összeszorítja az ajkát, így épp csak egy fojtott hangocska jelzi az amúgy is elcsigázott test méltatlankodását. Az édesen búgó fenyegetés feltételeket szab. Márpedig ez a dolog kettejük között jelen pillanatban nem olyan alapokon áll.
Nolen jobbja a wegtoreni álla alá fog. Megtartja a pimaszkodó közelségben, ahol ajkuk egy-egy pillanatra eléri a másikét beszéd közben.*
- Ejnye, te lány *morogja.* - Hát hol marad az illő megszólítás?
*Szavai közben balja újra rámarkol a kreol kebelre, aztán lefelé indul. Célirányosan. Meg sem áll, míg a lány combjai közé nem furakszik, még ha Daya próbálná visszatartani, akkor se.*
- Viselkedjek szépen? *súgja, miközben baljának ujjai túlmennek a tisztesség határain.* - Azt szeretnéd? Gondolod, azért vettelek meg?
17389. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-23 21:21:04
Üzenet elküldve: 2022-04-23 21:21:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Előfeledések//
*A kisebb zavargásokból nem szokott gond lenni. Általában. Amúgy meg, az ilyen utcai "balhék" többnyire öldökléssel és erőszakkal zárulnak. Az ilyesmiktől távol tartja magát. Védelemre tanították, igaz, akkor megtesz mindent. Szerinte az erőszak ilyen módon fölösleges. Nem is beszél róla, sejti, hogy az ilyesmi csak kellemetlenséget okoz, s hasonlók. Nem kérdez.*
- Békés viszonyt? Meglepő egy barbártól, de hát, végül is semmi sem állandó. Gondolom. A legtöbben képesek a változásra és szerintem ez a lényeg. Hogy kihozzuk magunkból a legjobbat. Egy életünk van.
*A következő hír, avagy pletyka, ahogy a lány mondja, már inkább illik egy barbár társaságra.*
- Nem meglepő. Bár jobb lenne, ha védenék a falut és összefognának. Védtem már karavánokat, utazókat, de, ennek az egésznek annyira nincs értelme. Nem is értem miért nem lehet békében élni, nyugodtan?
- Jó étvágyat.
*Abba is hagyja a fecsegést, csak morfondírozik magában. Nehezen találja megint a helyét mert épp ahhoz nincs sok kedve, amire tanították. Harcos, ez igaz. Inkább valami máshoz kellene fognia, ami kedvéhez valóbb.*
- Finoman főznek itt, de lehet hogy kevés lesz. Megjött az étvágyam az evéstől.
*A kisebb zavargásokból nem szokott gond lenni. Általában. Amúgy meg, az ilyen utcai "balhék" többnyire öldökléssel és erőszakkal zárulnak. Az ilyesmiktől távol tartja magát. Védelemre tanították, igaz, akkor megtesz mindent. Szerinte az erőszak ilyen módon fölösleges. Nem is beszél róla, sejti, hogy az ilyesmi csak kellemetlenséget okoz, s hasonlók. Nem kérdez.*
- Békés viszonyt? Meglepő egy barbártól, de hát, végül is semmi sem állandó. Gondolom. A legtöbben képesek a változásra és szerintem ez a lényeg. Hogy kihozzuk magunkból a legjobbat. Egy életünk van.
*A következő hír, avagy pletyka, ahogy a lány mondja, már inkább illik egy barbár társaságra.*
- Nem meglepő. Bár jobb lenne, ha védenék a falut és összefognának. Védtem már karavánokat, utazókat, de, ennek az egésznek annyira nincs értelme. Nem is értem miért nem lehet békében élni, nyugodtan?
- Jó étvágyat.
*Abba is hagyja a fecsegést, csak morfondírozik magában. Nehezen találja megint a helyét mert épp ahhoz nincs sok kedve, amire tanították. Harcos, ez igaz. Inkább valami máshoz kellene fognia, ami kedvéhez valóbb.*
- Finoman főznek itt, de lehet hogy kevés lesz. Megjött az étvágyam az evéstől.
17388. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-23 19:28:52
Üzenet elküldve: 2022-04-23 19:28:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Kacag fel a mélységi a tündér szavára. *
- Ne légy puha pöcs, idd csak pajtás. Hidd el néha ki kell engedni a gőzt.
* Csapkodja az asztalt, hogy aztán újra a történetébe feledkezve mesélje. *
- Ha mondom! Hat úja van annak a bestiának, és televolt undorító tetoválásokkal! Voltak neki csöcsei bizony!
* Kacag fel újra, de a fején látszik, hogy vissza emlékezni nem szívesen teszi. *
- Úgy helyén volt neki mindene, de még pucéran se akadt meg sokáig rajta a szemem.
* Rázza ki a hideg, gyorsan pótolja is a szükségtelen undort egy kis pálinkával. Tölt magának egy keveset és miután lehúzza, rátölti a bort is. *
- Még a végén rendelni kell még!
* Kacag fel, látszik az arcán és a tekintetét, hogy már bőven jól érzi magát a mélységi. *
- A kancellár azt hitte kufircolhat az egyik alkalmazottal ezért pucérra vetkőzött, csak az meg inkább elvitte a ruháit kimosni! A vén szivar jól pórul járt! * Nevet fel ismételten. * - Hallottuk amikor kijött utána meg egy nagy puffanást, mire felértünk a vérző orrát tapogatta egy törölközőben az ágyékánál.
* Nevetése már inkább már érdesen hangzik fel, talán a túl sok kacagás miatt már. *
- Igen, a többiek azt mondták bérgyilkos volt, csak nem tudom mit keresett ott.
* Rántja meg a vállát, de utána poharának tapizására terjed vissza a figyelme. Az üvegeket áthelyezi és Lillyss elé tolja az összes üveget, székét felemelve a lány mellé ül le, hogy könnyebben fogyaszthassanak a temérdek itókából. Most a tündér mellett ül Lillyss és utána a nagy termetű mélységi, így Alesiannak menekülő útvonalat biztosít, míg gyanakvó tekintettel nézi testvérét. ~ Valamit biztos vagyok benne, hogy tervez. ~ Ráncolja össze a homlokát. *
- Zene? Most bizony nem lenne rossz!
* Csapja újra poharát az asztalnak nevetve. *
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Kacag fel a mélységi a tündér szavára. *
- Ne légy puha pöcs, idd csak pajtás. Hidd el néha ki kell engedni a gőzt.
* Csapkodja az asztalt, hogy aztán újra a történetébe feledkezve mesélje. *
- Ha mondom! Hat úja van annak a bestiának, és televolt undorító tetoválásokkal! Voltak neki csöcsei bizony!
* Kacag fel újra, de a fején látszik, hogy vissza emlékezni nem szívesen teszi. *
- Úgy helyén volt neki mindene, de még pucéran se akadt meg sokáig rajta a szemem.
* Rázza ki a hideg, gyorsan pótolja is a szükségtelen undort egy kis pálinkával. Tölt magának egy keveset és miután lehúzza, rátölti a bort is. *
- Még a végén rendelni kell még!
* Kacag fel, látszik az arcán és a tekintetét, hogy már bőven jól érzi magát a mélységi. *
- A kancellár azt hitte kufircolhat az egyik alkalmazottal ezért pucérra vetkőzött, csak az meg inkább elvitte a ruháit kimosni! A vén szivar jól pórul járt! * Nevet fel ismételten. * - Hallottuk amikor kijött utána meg egy nagy puffanást, mire felértünk a vérző orrát tapogatta egy törölközőben az ágyékánál.
* Nevetése már inkább már érdesen hangzik fel, talán a túl sok kacagás miatt már. *
- Igen, a többiek azt mondták bérgyilkos volt, csak nem tudom mit keresett ott.
* Rántja meg a vállát, de utána poharának tapizására terjed vissza a figyelme. Az üvegeket áthelyezi és Lillyss elé tolja az összes üveget, székét felemelve a lány mellé ül le, hogy könnyebben fogyaszthassanak a temérdek itókából. Most a tündér mellett ül Lillyss és utána a nagy termetű mélységi, így Alesiannak menekülő útvonalat biztosít, míg gyanakvó tekintettel nézi testvérét. ~ Valamit biztos vagyok benne, hogy tervez. ~ Ráncolja össze a homlokát. *
- Zene? Most bizony nem lenne rossz!
* Csapja újra poharát az asztalnak nevetve. *
17387. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-23 14:38:44
Üzenet elküldve: 2022-04-23 14:38:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Valójában megfordul a fejében, mikor már épp csizmáit rúgja le, hogy ez az egész egyáltalán nem jó ötlet. Eddig soha, semmi jó nem sült még ki abból, mikor összegabalyodtak, érdemesebb volna talán még most kihátrálni ebből az egészből. Csupán gyorsan vissza kellene varázsolnia magára a ruhákat, összeszedni a holmiját a szobából és meg sem állni Lichanechig... Nem-nem, akkor úgy tűnne, hogy gyáva módon megfutamodik, márpedig egy pillanatig sem akarja Nolent abba a hamis hitbe ringatni, hogy tart tőle. Na meg valójában, még ha minden erejével igyekszik is elnyomni magában az érzést, maradni akar.*
- Fogd már be! *morog halkan az orra alatt a sürgető szavakat hallva, aztán miután az utolsó ruhadarab is ingerülten csattan a kisszéken, durcásan kerülve az őt fürkésző szempárt ereszkedik a dézsába. Kénytelen venni egy mély, józanító lélegzetet, ahogy háta a férfi mellkasához simul, szíve pedig kivételesen nem a marcangoló düh miatt kezd heves kalimpálásba. Gyűlöli most egy kicsit magát, amiért ilyen jól esik neki a kikötői közelsége, az érintése, a leheletének melege fülén.*
- Csak amennyire neked... *suttogja vissza eldobva a felelet felelősségének terhét magától, aztán bármennyire is küzd, az illetlen kéz gyengéd markolása előcsal belőle egy aprócska sóhajt. Azok az aljasan múltat feszegető kérdések azonban hamar erőltetnek belé némi összeszedettséget. Mellé persze némi méreg is dukál, amelyet erőszakosan fojt el most, hogy higgadtan tudjon beszélni.*
- Rettenetesen *duruzsol a válasz édesen, miközben csípője finoman hergelve mozdul, gyötörve simul a kikötői ölének* - Micsoda kínokat éltem át, mire elértem a célom.
*Színpadias sóhaj kíséri a hazug önsajnálatot, de rejtve a Velasco'rra pillantásai elől, elterül az arcán egy halvány mosoly. Felidézi azt a bizonyos érzéki kálváriát, amin sajnálatosan kénytelen volt keresztülmenni, hogy az ujja köré csavarja Nolent.
Más körülmények között bizonyára heves vitába kezdene, mikor boncasztalra kerül a Cressyssel való kapcsolata, de jelenleg mindössze hitvány bosszút állva mar bele a hozzásimuló combba. Hátra hajtja fejét, hogy a gazember szemébe nézhessen, s ha teheti az ajkaira súgja fenyegetését.*
- Ha nem viselkedsz szépen, én sem fogok.
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Valójában megfordul a fejében, mikor már épp csizmáit rúgja le, hogy ez az egész egyáltalán nem jó ötlet. Eddig soha, semmi jó nem sült még ki abból, mikor összegabalyodtak, érdemesebb volna talán még most kihátrálni ebből az egészből. Csupán gyorsan vissza kellene varázsolnia magára a ruhákat, összeszedni a holmiját a szobából és meg sem állni Lichanechig... Nem-nem, akkor úgy tűnne, hogy gyáva módon megfutamodik, márpedig egy pillanatig sem akarja Nolent abba a hamis hitbe ringatni, hogy tart tőle. Na meg valójában, még ha minden erejével igyekszik is elnyomni magában az érzést, maradni akar.*
- Fogd már be! *morog halkan az orra alatt a sürgető szavakat hallva, aztán miután az utolsó ruhadarab is ingerülten csattan a kisszéken, durcásan kerülve az őt fürkésző szempárt ereszkedik a dézsába. Kénytelen venni egy mély, józanító lélegzetet, ahogy háta a férfi mellkasához simul, szíve pedig kivételesen nem a marcangoló düh miatt kezd heves kalimpálásba. Gyűlöli most egy kicsit magát, amiért ilyen jól esik neki a kikötői közelsége, az érintése, a leheletének melege fülén.*
- Csak amennyire neked... *suttogja vissza eldobva a felelet felelősségének terhét magától, aztán bármennyire is küzd, az illetlen kéz gyengéd markolása előcsal belőle egy aprócska sóhajt. Azok az aljasan múltat feszegető kérdések azonban hamar erőltetnek belé némi összeszedettséget. Mellé persze némi méreg is dukál, amelyet erőszakosan fojt el most, hogy higgadtan tudjon beszélni.*
- Rettenetesen *duruzsol a válasz édesen, miközben csípője finoman hergelve mozdul, gyötörve simul a kikötői ölének* - Micsoda kínokat éltem át, mire elértem a célom.
*Színpadias sóhaj kíséri a hazug önsajnálatot, de rejtve a Velasco'rra pillantásai elől, elterül az arcán egy halvány mosoly. Felidézi azt a bizonyos érzéki kálváriát, amin sajnálatosan kénytelen volt keresztülmenni, hogy az ujja köré csavarja Nolent.
Más körülmények között bizonyára heves vitába kezdene, mikor boncasztalra kerül a Cressyssel való kapcsolata, de jelenleg mindössze hitvány bosszút állva mar bele a hozzásimuló combba. Hátra hajtja fejét, hogy a gazember szemébe nézhessen, s ha teheti az ajkaira súgja fenyegetését.*
- Ha nem viselkedsz szépen, én sem fogok.
17386. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-22 21:30:54
Üzenet elküldve: 2022-04-22 21:30:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Függőségek kötelékében//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Lám-lám-lám, a kicsike kihátrál. Bizony, édes a győzelem és Nolent hamar meg is részegíti.*
- Majd elmegy, ha én úgy akarom! *kontrázza rá a leereszkedő utasításra, amivel a wegtoreni elbocsátaná a kurtizánt. A felsőbbséges replika aztán alig egy pillanat múlva önelégült, kéjenc hümmögéssé csavarodik, amikor ráébred az eredetileg szándékolatlan kétértelműségre a szavaiban. A gyermeteg férfilélek javíthatatlanságán már Jyzellie is csak sóhajt és megforgatja a szemét. De azért megvárja, míg a Velasco'rra is rábólint a távozásra. A kettős még kap egy egy pillantást tőle, no meg egy beletörődő, de még így is szeretetteljes fejcsóválást és a paraván mögötti diszkréción immár ismét csak ketten osztoznak.
Amikor Daya felkel mellőle, a kikötői szinte biztos benne, hogy duzzogva visszazökken a kisszékre, hogy szótlanul puffogva ignorálja őt, míg végez a fürdéssel. Ám ami ehelyett következik, az teljes mértékben meglepi. Még a monoklis szeme is nagyra nyílik és tanácstalan tétovasággal helyezkedik a dézsában, mint egy kiskamasz, akit letaglóz, mikor a nagymellényes cukkolásra egy lány tényleg cicit villant neki.
Tulajdonképpen őrült nagy szerencséje van, hogy Daya túl dühös, hogy rá nézzen. Egy önelégült fráter helyett ugyanis tátott szájú, nagyokat pislogó sihedert látna, aki nem volt felkészülve arra, amit kieszközölt. Nolen nagyot nyel és az első sokk után igyekszik összekaparni magát, hogy megtartsa a tenyérbemászó tapló kitüntető címet.*
- Ha ennyit szöszmötölsz, kihűl a víz! *mordul türelmetlenségnek álcázva a lélekjelenlétét összekaparó torokköszörülést a megszólalás előtt.
Egészen hátra húzódik a dézsában és sürgetőleg int, hogy Dayaneer végre kegyeskedjen bemászni hozzá.
Valószínűleg nem kell külön instruálnia a wegtorenit, hogy háttal foglaljon helyet előtte. Jobb lesz ez így mindenkinek. Túl hirtelen lódultak meg az események, Nolen pedig küzd, hogy ragaszkodni tudjon az aljas gazember szerepéhez. A szíve a torkában dobog, ahogy Daya meztelen bőréhez ér. Még szerencse, hogy épp elég harag és elárultság van benne, hogy néhány gyenge pillanat után visszább szorítsa a szíve hangját.*
- Ennyire nehezedre esik? *súgja a lány fülébe, miután vizes ujjaival félresimította a haját. Kézfeje végigsimít a kreol nyakacskán, majd tenyerei a vállakon, hogy aztán a hóna alatt átnyúlva finoman a keblére markoljon.* - Akkor is nehezedre esett, mikor annak idején Cressys tervét intézted a Kikötőben? *Mindig segít az aljasságban, ha felkavarja a múlt dolgait.* - Mondd csak, vele is ilyen hűvös voltál?
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Lám-lám-lám, a kicsike kihátrál. Bizony, édes a győzelem és Nolent hamar meg is részegíti.*
- Majd elmegy, ha én úgy akarom! *kontrázza rá a leereszkedő utasításra, amivel a wegtoreni elbocsátaná a kurtizánt. A felsőbbséges replika aztán alig egy pillanat múlva önelégült, kéjenc hümmögéssé csavarodik, amikor ráébred az eredetileg szándékolatlan kétértelműségre a szavaiban. A gyermeteg férfilélek javíthatatlanságán már Jyzellie is csak sóhajt és megforgatja a szemét. De azért megvárja, míg a Velasco'rra is rábólint a távozásra. A kettős még kap egy egy pillantást tőle, no meg egy beletörődő, de még így is szeretetteljes fejcsóválást és a paraván mögötti diszkréción immár ismét csak ketten osztoznak.
Amikor Daya felkel mellőle, a kikötői szinte biztos benne, hogy duzzogva visszazökken a kisszékre, hogy szótlanul puffogva ignorálja őt, míg végez a fürdéssel. Ám ami ehelyett következik, az teljes mértékben meglepi. Még a monoklis szeme is nagyra nyílik és tanácstalan tétovasággal helyezkedik a dézsában, mint egy kiskamasz, akit letaglóz, mikor a nagymellényes cukkolásra egy lány tényleg cicit villant neki.
Tulajdonképpen őrült nagy szerencséje van, hogy Daya túl dühös, hogy rá nézzen. Egy önelégült fráter helyett ugyanis tátott szájú, nagyokat pislogó sihedert látna, aki nem volt felkészülve arra, amit kieszközölt. Nolen nagyot nyel és az első sokk után igyekszik összekaparni magát, hogy megtartsa a tenyérbemászó tapló kitüntető címet.*
- Ha ennyit szöszmötölsz, kihűl a víz! *mordul türelmetlenségnek álcázva a lélekjelenlétét összekaparó torokköszörülést a megszólalás előtt.
Egészen hátra húzódik a dézsában és sürgetőleg int, hogy Dayaneer végre kegyeskedjen bemászni hozzá.
Valószínűleg nem kell külön instruálnia a wegtorenit, hogy háttal foglaljon helyet előtte. Jobb lesz ez így mindenkinek. Túl hirtelen lódultak meg az események, Nolen pedig küzd, hogy ragaszkodni tudjon az aljas gazember szerepéhez. A szíve a torkában dobog, ahogy Daya meztelen bőréhez ér. Még szerencse, hogy épp elég harag és elárultság van benne, hogy néhány gyenge pillanat után visszább szorítsa a szíve hangját.*
- Ennyire nehezedre esik? *súgja a lány fülébe, miután vizes ujjaival félresimította a haját. Kézfeje végigsimít a kreol nyakacskán, majd tenyerei a vállakon, hogy aztán a hóna alatt átnyúlva finoman a keblére markoljon.* - Akkor is nehezedre esett, mikor annak idején Cressys tervét intézted a Kikötőben? *Mindig segít az aljasságban, ha felkavarja a múlt dolgait.* - Mondd csak, vele is ilyen hűvös voltál?
17385. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-22 20:40:01
Üzenet elküldve: 2022-04-22 20:40:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Tavyth//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Biztosan kislányosan zavarba jönne az öleléstől, ha Tavyth távozása után, odahaza Wegtorenben nem öltek volna ki belőle minden ilyen késztetést. Azt persze nem akarja tagadni, hogy jól esik magán érezni a férfi karjait, de egy apró simításon kívül most másra, többre nem igen futja. Ez persze betudható az út fáradalmainak, az éhségnek és szomjúságnak is. Idejét sem tudja már, hogy férfi mikor csalt ki belőle bármiféle mélyebb érzelmet. Egy része talán sajnálja a dolgot, főleg most ebben a helyzetben. De a józan ész azt diktálja, hogy könnyebb így az élete, ha már nem akar kötődni. Ezek a kislányos álmok Tavyth utazásával és Wegtorennel együtt hátra maradtak a múltban. Talán épp ezért is közvetlenebb a kelleténél, még akkor is, ha egy régi, kedves ismerősről van szó. Mert nem érez benne mélyebb tartalmat, erőteljesebb jelentést. Olyanná vált, akár a lyukas aljú korsó. Hiába töltik fel újból és újból, a tartalma előbb-utóbb úgy is elcsordogál a semmibe.*
- Ne legyél olyan pesszimista.
*Szólal fel végül a másik ügyet illetőleg. Halk sóhajjal még fejét is megingatja, miközben mélyen a férfi szemeibe fúrja sárgáit.*
- Ha futóhomokba kerülsz az sem biztos, hogy el fog nyelni. Akarni kell és küzdeni.
*Biccent mosolyogva, közben pedig már lép is be a fogadóba.*
- Valóban? Kíváncsi lettem azokra az ötletekre. Majd avass be engem is.
*Pajkos mosoly játszik az ajkain, de erről Tavyth is lemarad. Nem naiv kislány ő, vagy olyan, akit fejre ejtettek, de így háttal állva nem lehet biztos azokban az ötletekben. Így egyelőre nem is firtatja tovább a témát. Van idejük bőven.
Szerencsére az időzítésük is elég jó, hiszen a fogadóban leginkább a szakavatott iszákosok lézengenek. Tavyth megjegyzésére először csak halkan felkuncog, majd a pultnál ismét szembe fordulva vele azért muszáj megjegyeznie a nyilvánvalót.*
- Remélem azzal tisztában vagy, hogy személy szerint én sem teázni tértem be ide. Ha nem akarnék alkoholt, akkor akár a szökőkútból is ihattam volna.
*Kacsint halkan felnevetve, de ez a nevetés hamarosan elhal, mikor önjelölt lovagként a férfi közé és az éhes szemek közé lép. Először felszaladnak a szemöldökei, ahogy a férfiakra pillant, de hosszú fürkészést egyikőjük sem kap. Bizonyára nem sok hozzá hasonló forog itt nap, mint nap. A főtéren amúgy is kapott eleget a kíváncsi pillantásokból ahhoz, hogy itt már ne akarjon foglalkozni velük. Az előny legalább annyi, hogy így Tavyth társaságában már annyira nem zavaró. Az érmék szomorú koppanása a pulton jobban lekötik a figyelmét. Egy ideig a pár darab aranyat figyeli, majd apró mosollyal akasztja le az övnek használt vászondarabról a saját erszényét. Sejti, hogy a férfiak hiúságával veszélyes harcba szállni, meg hát ő sem igazán van ellátva, de úgy fest még mindig nagyobb lábon áll, mit dalospacsirtája. Amikor a fogadós már tud rájuk időt szakítani és Tavyth kérdésére ő maga is kíváncsian pillant a lányra, Mese szépen kezdi kiszámolni az aranyakat az erszényéből.*
- Tudja van egy wegtoreni szokás.
*Kezd is bele a mesébe, amit jelen pillanatban a fogadósnak szán.*
- Ha két fél között fogadás köttetik ott nincs helye illemnek. Hiába van egy ilyen udvarias társa az embernek, mint ez a fiatal szépfiú.
*Vonogatja meg a szemöldökeit, majd apró vigyort ölt magára, mikor meghallja a fogadós fáradt és lemondó sóhaját. Szinte kiérezni belőle azt, hogy tudja ez sem lesz egy egyszerű rendelés, de Mese direkt nem is szándékozik megkönnyíteni a dolgot. Senki sem tudhatja, hogy ferdít e vagy sem, egyedül csak Tavyth, akinek most igyekszik védeni férfiúi önbecsülését.*
- Vesztettem, így én fizetem a rendelésünket. Máskülönben megsértené a hiú wegtoreni véremet, s mivel nőből vagyok az veszélyes játék lenne.
*Húzza is ki magát ezzel együtt pedig olyan arcot vág, amiről mind a két férfi leolvashatja, hogy nem igazán illene most akadékoskodniuk. De azért a játékos mosoly ott virít az arcán.*
- Szóval legyen Almabor, de egy egész üveggel. És kérek mellé két poharat, mert úgy hallottam, hogy van itt egy bájos fürdőház. Kihasználnám a pihentető iszogatás lehetőségét. *Ezzel pedig a fogadós elé tolja a 44 aranyat.*
- Megfelel?
*Kérdezi kíváncsi tekintettel partnerét. De a kérdés leginkább költői, ugyanis a fogadós már felmarkolta az aranyat, apránként pedig az üveg bor és a két pohár is csilingelve érkezik meg.*
- Az öreg, aki elhozott idáig az mesélt a fürdőről.
*Adja meg a futólagos magyarázatot, majd el is löki magát a pulttól. Egy gyors és igencsak kérdő tekintetet vet a fogadósra, aki komisz mosollyal int a fürdő ajtaja felé. A lány teljes elégedettséggel indul is meg az irányába, séta közben pedig már Tavyth is kap egy megerősítő pillantást.*
- Na gyere, fürödjünk. A bort pedig ne felejtsd a pulton.
*Kacsint mosolyogva, majd csípő ringatva lépdel az ajtó elé, amit fel is tár. A nehéz, de annál illatosabb levegő hamar az orrába is kúszik, s szinte éteri öröm fogja el az ázás és az alkohol gondolatától. Ennyi kijár neki. Tavyth pedig ha magára vette a helyette való fizetést, majd valahogy kiengeszteli. De így is van elég baja most a férfinak. Neki lenne a legnagyobb bűntudata, ha a maradék kis aranyat is elfizettetné vele. A kitalált meséjének hála pedig a fültanuk sem gondolhatják, hogy a kis muzsikus egy egyszerű puhapöcs. Hiszen nem is az. Ezt pedig minél inkább igyekszik megerősíteni az egész világban.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Biztosan kislányosan zavarba jönne az öleléstől, ha Tavyth távozása után, odahaza Wegtorenben nem öltek volna ki belőle minden ilyen késztetést. Azt persze nem akarja tagadni, hogy jól esik magán érezni a férfi karjait, de egy apró simításon kívül most másra, többre nem igen futja. Ez persze betudható az út fáradalmainak, az éhségnek és szomjúságnak is. Idejét sem tudja már, hogy férfi mikor csalt ki belőle bármiféle mélyebb érzelmet. Egy része talán sajnálja a dolgot, főleg most ebben a helyzetben. De a józan ész azt diktálja, hogy könnyebb így az élete, ha már nem akar kötődni. Ezek a kislányos álmok Tavyth utazásával és Wegtorennel együtt hátra maradtak a múltban. Talán épp ezért is közvetlenebb a kelleténél, még akkor is, ha egy régi, kedves ismerősről van szó. Mert nem érez benne mélyebb tartalmat, erőteljesebb jelentést. Olyanná vált, akár a lyukas aljú korsó. Hiába töltik fel újból és újból, a tartalma előbb-utóbb úgy is elcsordogál a semmibe.*
- Ne legyél olyan pesszimista.
*Szólal fel végül a másik ügyet illetőleg. Halk sóhajjal még fejét is megingatja, miközben mélyen a férfi szemeibe fúrja sárgáit.*
- Ha futóhomokba kerülsz az sem biztos, hogy el fog nyelni. Akarni kell és küzdeni.
*Biccent mosolyogva, közben pedig már lép is be a fogadóba.*
- Valóban? Kíváncsi lettem azokra az ötletekre. Majd avass be engem is.
*Pajkos mosoly játszik az ajkain, de erről Tavyth is lemarad. Nem naiv kislány ő, vagy olyan, akit fejre ejtettek, de így háttal állva nem lehet biztos azokban az ötletekben. Így egyelőre nem is firtatja tovább a témát. Van idejük bőven.
Szerencsére az időzítésük is elég jó, hiszen a fogadóban leginkább a szakavatott iszákosok lézengenek. Tavyth megjegyzésére először csak halkan felkuncog, majd a pultnál ismét szembe fordulva vele azért muszáj megjegyeznie a nyilvánvalót.*
- Remélem azzal tisztában vagy, hogy személy szerint én sem teázni tértem be ide. Ha nem akarnék alkoholt, akkor akár a szökőkútból is ihattam volna.
*Kacsint halkan felnevetve, de ez a nevetés hamarosan elhal, mikor önjelölt lovagként a férfi közé és az éhes szemek közé lép. Először felszaladnak a szemöldökei, ahogy a férfiakra pillant, de hosszú fürkészést egyikőjük sem kap. Bizonyára nem sok hozzá hasonló forog itt nap, mint nap. A főtéren amúgy is kapott eleget a kíváncsi pillantásokból ahhoz, hogy itt már ne akarjon foglalkozni velük. Az előny legalább annyi, hogy így Tavyth társaságában már annyira nem zavaró. Az érmék szomorú koppanása a pulton jobban lekötik a figyelmét. Egy ideig a pár darab aranyat figyeli, majd apró mosollyal akasztja le az övnek használt vászondarabról a saját erszényét. Sejti, hogy a férfiak hiúságával veszélyes harcba szállni, meg hát ő sem igazán van ellátva, de úgy fest még mindig nagyobb lábon áll, mit dalospacsirtája. Amikor a fogadós már tud rájuk időt szakítani és Tavyth kérdésére ő maga is kíváncsian pillant a lányra, Mese szépen kezdi kiszámolni az aranyakat az erszényéből.*
- Tudja van egy wegtoreni szokás.
*Kezd is bele a mesébe, amit jelen pillanatban a fogadósnak szán.*
- Ha két fél között fogadás köttetik ott nincs helye illemnek. Hiába van egy ilyen udvarias társa az embernek, mint ez a fiatal szépfiú.
*Vonogatja meg a szemöldökeit, majd apró vigyort ölt magára, mikor meghallja a fogadós fáradt és lemondó sóhaját. Szinte kiérezni belőle azt, hogy tudja ez sem lesz egy egyszerű rendelés, de Mese direkt nem is szándékozik megkönnyíteni a dolgot. Senki sem tudhatja, hogy ferdít e vagy sem, egyedül csak Tavyth, akinek most igyekszik védeni férfiúi önbecsülését.*
- Vesztettem, így én fizetem a rendelésünket. Máskülönben megsértené a hiú wegtoreni véremet, s mivel nőből vagyok az veszélyes játék lenne.
*Húzza is ki magát ezzel együtt pedig olyan arcot vág, amiről mind a két férfi leolvashatja, hogy nem igazán illene most akadékoskodniuk. De azért a játékos mosoly ott virít az arcán.*
- Szóval legyen Almabor, de egy egész üveggel. És kérek mellé két poharat, mert úgy hallottam, hogy van itt egy bájos fürdőház. Kihasználnám a pihentető iszogatás lehetőségét. *Ezzel pedig a fogadós elé tolja a 44 aranyat.*
- Megfelel?
*Kérdezi kíváncsi tekintettel partnerét. De a kérdés leginkább költői, ugyanis a fogadós már felmarkolta az aranyat, apránként pedig az üveg bor és a két pohár is csilingelve érkezik meg.*
- Az öreg, aki elhozott idáig az mesélt a fürdőről.
*Adja meg a futólagos magyarázatot, majd el is löki magát a pulttól. Egy gyors és igencsak kérdő tekintetet vet a fogadósra, aki komisz mosollyal int a fürdő ajtaja felé. A lány teljes elégedettséggel indul is meg az irányába, séta közben pedig már Tavyth is kap egy megerősítő pillantást.*
- Na gyere, fürödjünk. A bort pedig ne felejtsd a pulton.
*Kacsint mosolyogva, majd csípő ringatva lépdel az ajtó elé, amit fel is tár. A nehéz, de annál illatosabb levegő hamar az orrába is kúszik, s szinte éteri öröm fogja el az ázás és az alkohol gondolatától. Ennyi kijár neki. Tavyth pedig ha magára vette a helyette való fizetést, majd valahogy kiengeszteli. De így is van elég baja most a férfinak. Neki lenne a legnagyobb bűntudata, ha a maradék kis aranyat is elfizettetné vele. A kitalált meséjének hála pedig a fültanuk sem gondolhatják, hogy a kis muzsikus egy egyszerű puhapöcs. Hiszen nem is az. Ezt pedig minél inkább igyekszik megerősíteni az egész világban.*
17384. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-22 13:46:27
Üzenet elküldve: 2022-04-22 13:46:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Bosszantja, hogy Nolen mindent csak átkozottul megnehezít. Ha nem lenne egy csökönyös szamár és hajlandó volna leereszkedni kissé a kegyelmesúri magasságokból, valószínűleg már - ha nem is oly egyszerűen de - ki tudott volna csikarni némi engedelmességet a wegtoreniből. Gyaníthatóan így is sikerülni fog végül, a helyzetet tekintve jelenleg nem igazán van választása, de sokkal gördülékenyebben is haladhatott volna a dolog. Persze nyilván csak elméletben, természetüket tekintve valójában aligha alakulhatott volna másképp.
A gúnyos horkanást még nem is veszi magára. Tudna vitába szállni a fals feltételezéssel, de épp eleget hergelte már a kikötőit, csupán egy halvány, fölényeskedő mosollyal nyugtázza az indulatokat. Kár, hogy a férfi nem hagyja ennyiben. A kurtizán neve felcsendül, Daya szíve pedig jóval hevesebben kezd verni, ahogy ereiben forrani kezd a méreg. Egy pillanatra sem ereszti a viharszín szempárt. A várakozás kínzó pillanataiban csupán a fülében dübörgő vért hallja, az érkező csendes léptei sem tűnnek fel neki. Csak az, amikor Nolen a lánykához szól, olyan alávalóan provokáló módon, hogy a kreolnak menten kedve volna a torkához kapni és dühösen szorítani. Akár meg is tehetné, elég volna hozzá egyetlen mozdulat, mégsem tesz semmit. Végtelenül megalázottnak érzi most magát, idegesnek, s talán egy kissé szomorúnak is, ezek pedig mind-mind egymásba gabalyodva növesztenek apró gombócot a torkában. A zöld tekintetből a legapróbb rezdülésig minden kiolvasható, annyira küzd most mérgével, hogy egyszerűen képtelen leplezni.*
- Ne is figyelj rá, Jyzellie *kitépné most a saját nyelvét, ha lehetne* - Velasco'rra úr épp azon van, hogy feldühítsen engem, csak ezért ugráltat. *pillantásait elszakítja most a tengerésztől, hogy a vörösre nézhessen, s bár hangja higgadt marad, sőt, szokatlanul kedves, tekintete metsző ridegséggel szalad végig rajta.* - Elmehetsz...
*Csak akkor áll fel, ha a szajha valóban magukra hagyja őket. A drámai távozáson gondolkodik, viszont akárhogy is nézi, bár a maradék méltóságát megmenthetné vele, az a rohadt levél még mindig fenyegetően lapulna a kikötői markaiban, a megfelelő pillanatot várva egy valódi revanshoz.
Ezt még le kell nyelnie, pedig fel tudna most robbanni. Ingerülten gombolja ki magát teljesen az ingecskéből, hogy egy óvatos szemle után végül kibújjon belőle és paprikázva csapja a székre.*
- Rohadtul gyerekes vagy Nolen! *morog aztán megtűzdeli még néhány cirádás wegtoreni káromkodással* - Egy valódi tenyérbemászó tapló!
*Nem néz rá, csak méregtől remegő kézzel szabadítja meg magát az övétől. Az elégedett képét látva vélhetőleg mentem fel is pofozná - mondjuk ez a lehetőség nem rebbent el végleg. *
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Bosszantja, hogy Nolen mindent csak átkozottul megnehezít. Ha nem lenne egy csökönyös szamár és hajlandó volna leereszkedni kissé a kegyelmesúri magasságokból, valószínűleg már - ha nem is oly egyszerűen de - ki tudott volna csikarni némi engedelmességet a wegtoreniből. Gyaníthatóan így is sikerülni fog végül, a helyzetet tekintve jelenleg nem igazán van választása, de sokkal gördülékenyebben is haladhatott volna a dolog. Persze nyilván csak elméletben, természetüket tekintve valójában aligha alakulhatott volna másképp.
A gúnyos horkanást még nem is veszi magára. Tudna vitába szállni a fals feltételezéssel, de épp eleget hergelte már a kikötőit, csupán egy halvány, fölényeskedő mosollyal nyugtázza az indulatokat. Kár, hogy a férfi nem hagyja ennyiben. A kurtizán neve felcsendül, Daya szíve pedig jóval hevesebben kezd verni, ahogy ereiben forrani kezd a méreg. Egy pillanatra sem ereszti a viharszín szempárt. A várakozás kínzó pillanataiban csupán a fülében dübörgő vért hallja, az érkező csendes léptei sem tűnnek fel neki. Csak az, amikor Nolen a lánykához szól, olyan alávalóan provokáló módon, hogy a kreolnak menten kedve volna a torkához kapni és dühösen szorítani. Akár meg is tehetné, elég volna hozzá egyetlen mozdulat, mégsem tesz semmit. Végtelenül megalázottnak érzi most magát, idegesnek, s talán egy kissé szomorúnak is, ezek pedig mind-mind egymásba gabalyodva növesztenek apró gombócot a torkában. A zöld tekintetből a legapróbb rezdülésig minden kiolvasható, annyira küzd most mérgével, hogy egyszerűen képtelen leplezni.*
- Ne is figyelj rá, Jyzellie *kitépné most a saját nyelvét, ha lehetne* - Velasco'rra úr épp azon van, hogy feldühítsen engem, csak ezért ugráltat. *pillantásait elszakítja most a tengerésztől, hogy a vörösre nézhessen, s bár hangja higgadt marad, sőt, szokatlanul kedves, tekintete metsző ridegséggel szalad végig rajta.* - Elmehetsz...
*Csak akkor áll fel, ha a szajha valóban magukra hagyja őket. A drámai távozáson gondolkodik, viszont akárhogy is nézi, bár a maradék méltóságát megmenthetné vele, az a rohadt levél még mindig fenyegetően lapulna a kikötői markaiban, a megfelelő pillanatot várva egy valódi revanshoz.
Ezt még le kell nyelnie, pedig fel tudna most robbanni. Ingerülten gombolja ki magát teljesen az ingecskéből, hogy egy óvatos szemle után végül kibújjon belőle és paprikázva csapja a székre.*
- Rohadtul gyerekes vagy Nolen! *morog aztán megtűzdeli még néhány cirádás wegtoreni káromkodással* - Egy valódi tenyérbemászó tapló!
*Nem néz rá, csak méregtől remegő kézzel szabadítja meg magát az övétől. Az elégedett képét látva vélhetőleg mentem fel is pofozná - mondjuk ez a lehetőség nem rebbent el végleg. *
17383. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-22 12:59:09
Üzenet elküldve: 2022-04-22 12:59:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Buja mosoly terül szét az arcán a mélységinek, még a szájához is emeli egyik hosszú körmös úját. ~ De még mennyire, hogy ne kételkedj benne. ~ Nyalja meg a szája szélét Lillyss. *
- Na ne kényeskedj! * Kacag fel, hogy utána az asztalon lévő pálinkát közelebb tolja a tündér fiúhoz. * Szórakozzunk! Engedd el magad!
* Szokták mondani, hogy az alkohol rengeteg gátlást felold, ez nála sincs másképp. Sokkal bátrabban dől közelebb a kis tündérhez, hogy ezzel is alfa nőstény szerepét fitogtassa. Ha nem vigyáz akkor ahogyan LImmen felett, úgy felette is át veszi az irányítást. Néha fontos megfontolni cselekedeteid, mert ha elszabadul akkor az utolsó józan irányít mindent. A gonosz mosoly továbbra is tükröződik arcáról, de szeme most újra a tömegek felé vetül. *
- Már csak valami zene kellene a történetedhez.
* Könyököl le az asztalra és kezdi el újra a többieket fürkészni. Régi rajongói felé pedig nem felejt el egy kacsintást cseppenteni. ~ Azok a törpök komolyan flúgosak. ~ Nevet fel hangosan, de utána újra figyeli a történetet. Ő már hallotta és tudja jól, hogy mikor ferdít az öcsikéje. *
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Buja mosoly terül szét az arcán a mélységinek, még a szájához is emeli egyik hosszú körmös úját. ~ De még mennyire, hogy ne kételkedj benne. ~ Nyalja meg a szája szélét Lillyss. *
- Na ne kényeskedj! * Kacag fel, hogy utána az asztalon lévő pálinkát közelebb tolja a tündér fiúhoz. * Szórakozzunk! Engedd el magad!
* Szokták mondani, hogy az alkohol rengeteg gátlást felold, ez nála sincs másképp. Sokkal bátrabban dől közelebb a kis tündérhez, hogy ezzel is alfa nőstény szerepét fitogtassa. Ha nem vigyáz akkor ahogyan LImmen felett, úgy felette is át veszi az irányítást. Néha fontos megfontolni cselekedeteid, mert ha elszabadul akkor az utolsó józan irányít mindent. A gonosz mosoly továbbra is tükröződik arcáról, de szeme most újra a tömegek felé vetül. *
- Már csak valami zene kellene a történetedhez.
* Könyököl le az asztalra és kezdi el újra a többieket fürkészni. Régi rajongói felé pedig nem felejt el egy kacsintást cseppenteni. ~ Azok a törpök komolyan flúgosak. ~ Nevet fel hangosan, de utána újra figyeli a történetet. Ő már hallotta és tudja jól, hogy mikor ferdít az öcsikéje. *
17382. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-22 11:20:23
Üzenet elküldve: 2022-04-22 11:20:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Körbe hízelegte ezt a nőstényt, de végül csak visszafogja magát. Vannak intő jelek. A testvérre térnek inkább át, hogy az ő vérét szívják mind a ketten. A nőügyei nagyon érdekli mind a két felet, de végül csalódniuk kell, mert az a vörös, akit emleget nagyon úgy tűnik, hogy nem melegíti fel az ágyát. Azért Alesian nem rest egy poénos szólást megejteni, amire Lillyss rögtön reagál.*
- Még soha nem hallottam, de nem kételkedem a valóságtartalmában.
~ Ez a bestia kóstolgat. Mi célból küldted ide hozzám Teysus? ~* Egyelőre istene tervei még nem egyértelműek számára ezzel a bestiával, de hamar meg is felejtkezik róla.*
- Lassabban, lassabban. Én nem bírom úgy az italt, mint ti. *Tiltakozik, de már késő, mert teli a pohara pálinkával. Egyelőre nem óhajtja magát csatak részegre inni, aztán majd kiderül, hogy mit hoz ez a találkozás. A figyelem még mindig az öcsikén van. A nagydarab persze terel, de mielőtt még bármit szólhatna Alesian a mesélésre máris beadja a derekát.*
~ Ezt már szeretem. ~* Hát még azt a hihetetten történetet, amit hall most. Kikerekedett szemekkel és döbbent arccal hallgatja végig ezt az egész hihetetlennek tűnő históriát. Ettől függetlenül még sem kételkedik abban, hogy van igazság alapja annak, amit most itt hallott. Elég szóbeszédet lehetett hallani mostanság ezekről a feltámadtakról.*
- Komolyan mondod? Hat ujja volt? Meg tök pucér? Még soha nem láttam pucér thargot, főleg nem nemesit. Milyenek voltak a csöcsei? Jó nő volt amúgy?* Szemtelenül rákérdez a lényegre, de amúgy továbbra is figyel a részletekre.*
- Csak úgy elszaladt egy bérgyilkos? És még a kancellár is pucér volt?* Kérdez rá a lényegi részekre.*
~ Ebből olyan, de olyan jó kis pletyka lesz. ~* Alig tudja leplezni az izgatottságát. Csak így első hallásra elég zavaros ez az egész, ezért is próbál célzott kérdésekkel tiszta vizet önteni a poharakba.*
- Várj, mert ez így zavaros egy kicsit. Hogy került oda a kancellár és, hogy került oda az nő?* Már közel van hozzá, hogy a kirakós minden darabja a helyére kerüljön, amikor pedig ez megtörténik, meg lesz az első osztályú pletyka, ami garantáltan elterjed majd Artheniorban, de még akár annak határain túlra is.*
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Körbe hízelegte ezt a nőstényt, de végül csak visszafogja magát. Vannak intő jelek. A testvérre térnek inkább át, hogy az ő vérét szívják mind a ketten. A nőügyei nagyon érdekli mind a két felet, de végül csalódniuk kell, mert az a vörös, akit emleget nagyon úgy tűnik, hogy nem melegíti fel az ágyát. Azért Alesian nem rest egy poénos szólást megejteni, amire Lillyss rögtön reagál.*
- Még soha nem hallottam, de nem kételkedem a valóságtartalmában.
~ Ez a bestia kóstolgat. Mi célból küldted ide hozzám Teysus? ~* Egyelőre istene tervei még nem egyértelműek számára ezzel a bestiával, de hamar meg is felejtkezik róla.*
- Lassabban, lassabban. Én nem bírom úgy az italt, mint ti. *Tiltakozik, de már késő, mert teli a pohara pálinkával. Egyelőre nem óhajtja magát csatak részegre inni, aztán majd kiderül, hogy mit hoz ez a találkozás. A figyelem még mindig az öcsikén van. A nagydarab persze terel, de mielőtt még bármit szólhatna Alesian a mesélésre máris beadja a derekát.*
~ Ezt már szeretem. ~* Hát még azt a hihetetten történetet, amit hall most. Kikerekedett szemekkel és döbbent arccal hallgatja végig ezt az egész hihetetlennek tűnő históriát. Ettől függetlenül még sem kételkedik abban, hogy van igazság alapja annak, amit most itt hallott. Elég szóbeszédet lehetett hallani mostanság ezekről a feltámadtakról.*
- Komolyan mondod? Hat ujja volt? Meg tök pucér? Még soha nem láttam pucér thargot, főleg nem nemesit. Milyenek voltak a csöcsei? Jó nő volt amúgy?* Szemtelenül rákérdez a lényegre, de amúgy továbbra is figyel a részletekre.*
- Csak úgy elszaladt egy bérgyilkos? És még a kancellár is pucér volt?* Kérdez rá a lényegi részekre.*
~ Ebből olyan, de olyan jó kis pletyka lesz. ~* Alig tudja leplezni az izgatottságát. Csak így első hallásra elég zavaros ez az egész, ezért is próbál célzott kérdésekkel tiszta vizet önteni a poharakba.*
- Várj, mert ez így zavaros egy kicsit. Hogy került oda a kancellár és, hogy került oda az nő?* Már közel van hozzá, hogy a kirakós minden darabja a helyére kerüljön, amikor pedig ez megtörténik, meg lesz az első osztályú pletyka, ami garantáltan elterjed majd Artheniorban, de még akár annak határain túlra is.*
17381. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-21 20:55:28
Üzenet elküldve: 2022-04-21 20:55:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Függőségek kötelékében//
*Nolen most egy kicsit tényleg morcos és ezen épp csak segít az az egoójához dörgölőző megszólítás. Dayaneer tovább kötözködik vagy inkább pimaszkodik. Ha nem gáncsolná el az efeletti felhorkanását az az újabb gombolásnyi finom, kreol bőr, már rég helyretette volna. ~Bezzeg amíg még Cressysnek dolgoztál, instrukciók nélkül is tudtad, mit tégy, te kis wegtoreni szuka!~
Épp fennakadna a felsorolás első tételén, mert nem rémlik neki, mikor tiltotta meg a bocsánatkérést, hiába túrja fel hirtelen (a nem minden aspektusban beszámítható) emlékezetét, amikor a lány mellé telepszik és végigsimít a karján. Az érzéki húrok pendítése azonban hamar vegyes érzelmekkel teli kakofóniába vált (szokás szerint). Jyzellie említésére dacos válasz reppen, amire Nolen mégannyira dacosan emeli az állát. Épp csak nem csap gyermeteg kivagyisággal a vízbe.*
- Látszik, hogy nem gyakran volt dolgod kurtizánokkal *horkant lekicsinylő kifejezéssel.* - Az életben nem találnád meg nála azt a papírt. *A ledérek ruhái sokszor épp csak falatnyiak, de ha el akarnak benne rejteni valamit, trükkösebb útvesztőt egy nagyteremnyi gnóm okostojás se tudna tervezni!* - Ha még egyáltalán nála van.
*Tulajdonképpen, amikor kimondta, kósza hergelésnek szánta csak, de a wegtoreni rátarti tekintete felpaprikázza.*
- JYZELLIE! *bődül, miközben viharszín pillantása önérzetesen döfi át Dayaneer zöldjeit. Vár. Csak az ingerült szuszogása hallatszik meg a többi vendég neszezése, mire kisvártatva megjelenik a félvér.*
- Édesem *mondja a kurtizánnak, de a tekintete továbbra is a wegtoreni pillantásán marad.* - A leány a jelek szerint segítségre szorul abban, hogy miként járhatna a kedvemben. Lenne időd némi okításra ma éjjel?
*Nolen most egy kicsit tényleg morcos és ezen épp csak segít az az egoójához dörgölőző megszólítás. Dayaneer tovább kötözködik vagy inkább pimaszkodik. Ha nem gáncsolná el az efeletti felhorkanását az az újabb gombolásnyi finom, kreol bőr, már rég helyretette volna. ~Bezzeg amíg még Cressysnek dolgoztál, instrukciók nélkül is tudtad, mit tégy, te kis wegtoreni szuka!~
Épp fennakadna a felsorolás első tételén, mert nem rémlik neki, mikor tiltotta meg a bocsánatkérést, hiába túrja fel hirtelen (a nem minden aspektusban beszámítható) emlékezetét, amikor a lány mellé telepszik és végigsimít a karján. Az érzéki húrok pendítése azonban hamar vegyes érzelmekkel teli kakofóniába vált (szokás szerint). Jyzellie említésére dacos válasz reppen, amire Nolen mégannyira dacosan emeli az állát. Épp csak nem csap gyermeteg kivagyisággal a vízbe.*
- Látszik, hogy nem gyakran volt dolgod kurtizánokkal *horkant lekicsinylő kifejezéssel.* - Az életben nem találnád meg nála azt a papírt. *A ledérek ruhái sokszor épp csak falatnyiak, de ha el akarnak benne rejteni valamit, trükkösebb útvesztőt egy nagyteremnyi gnóm okostojás se tudna tervezni!* - Ha még egyáltalán nála van.
*Tulajdonképpen, amikor kimondta, kósza hergelésnek szánta csak, de a wegtoreni rátarti tekintete felpaprikázza.*
- JYZELLIE! *bődül, miközben viharszín pillantása önérzetesen döfi át Dayaneer zöldjeit. Vár. Csak az ingerült szuszogása hallatszik meg a többi vendég neszezése, mire kisvártatva megjelenik a félvér.*
- Édesem *mondja a kurtizánnak, de a tekintete továbbra is a wegtoreni pillantásán marad.* - A leány a jelek szerint segítségre szorul abban, hogy miként járhatna a kedvemben. Lenne időd némi okításra ma éjjel?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880