//Rodnak//
*A férfiakkal való flörtölés számára inkább a munkája része, mintsem egy életcél, hogy valaki mellett békességben kikössön. Na természetesen nem olyan értelemben szánva. Sabriel férfiak csábítását csakis akkor helyezi előtérbe, ha egy gazdag ficsúr erszényére pályázik. A szőke fürtök, az égszínkék, ártatlan szemek, a kiugró dekoltázs hamar el tudja vonni egy-egy hím figyelmét. Néha nincs is szükség arra, hogy mindenkinek azt mondja, amit hallani akar. Elég eljátszania egy ártatlan, magára maradt, rettegő szűzlányt, megvillantani egy bájos mosolyt, s a férfiak már kelnek is a védelmére, elveszítik minden gyanakvásukat, mire pedig feleszmélnek a nő már faképnél is hagyta őket egy jól megtömött erszény társaságában.
De Rodawke társaságában valahogy most másképp telik az idő. Élvezi a szócsatákat, tetszik, hogy a nő csípős megjegyzéseire a férfi sem rest színpompás feleleteket adni. És, ha még legszívesebben letagadná, de kedvére van ez a fickó.*
- Mielőtt hozzájuk érhetnél, nem tartasz attól, hogy a sárkány, mely ezeket a dombokat őrzi talán még leharapja a kezed?
*Nevet fel kissé, majd az lassan elhal, s apránként kedves mosoly jelenik meg az arcán, miközben a férfi még közelebb húzódik a székkel. Amint a két ülőke lába egymásnak ütközik, a férfi kezét pedig megérzi hátán, majd derekán nem húzódik el még, de ismét kedvére lenne egy rövid macska-egér játék. Egyenlőre pedig úgy érzi, most a férfire hagyja a szegény egér szerepét. Amint a kéz megpihen a derekán ő maga is még közelebb húzódik, szinte teljesen a férfihoz bújva, akár egy elkényeztetett cicus, csak épp, hogy nem dorombol még fel. A derekán pihenő kézre csúsztatja a sajátját, s miközben a férfi életét hallgatja rendületlenül cirógatja annak kézfejét. Arca most komolyabbá válik, ahogy homlokát ráncolva szedi össze gondolatait. Igazából arra számított, hogy egy kalóz, rumos, jókedvű, gyakorta fosztogatós életét hallgathatja végig, aki mögött egy riasztó, ám, de saját társaikkal barátságos, jókedvű legénység áll, nem pedig egy olyan meggyötörtebb férfi meséjét, kinek mára már csak egyetlen komisz társa maradt egy papagáj képében.*
- De a vándorlásod során gondolom volt elég lehetőséged zűrökbe keveredni és bájos hölgyekbe botlani, hogy a magányodat feloldhasd. Egy kalóz hidd el nekem még a kényes úri hölgyeket is megszédíti, vágynak azok a meg nem kapott kaland és veszély ízére.
*Pillant a férfi szemkötő nélküli szemébe, ahogy lassan elhúzza kézfejétől a kezét, s azzal már a kalóz arcát simítja meg, lassan az éjsötét tincsekbe fúrva ujjait, eljátszadozva vele. Mosolya komisszá válik, ahogy a férfi ujját ajkán érzi, így finoman ráharapva húzza össze kissé szemeit.*
- Hidd el nekem, ha egyszer belekóstolnál ezen ajkak ízébe, többé nem kívánnád más csókját.
*Nehéz úgy macskának lenni, hogy legszívesebben már most a férfi ajkaira tapadna, hogy megmutassa előbbi kijelentése való igaz, de ha most hagyja, hogy a férfi teljesen magába bolondítsa elveszik a pajkos játék élménye. Így csak ő maga is közelebb hajol, alig röpke centi választja el a két ajkat egymástól, egy tincsét finoman az ujja köré csavar, míg szabad kezével elkobozza a férfi utoljára megrendelt üvegét.*
- De vajon érdemes vagy e arra, hogy belekóstolhass?
*Leheli szinte, miközben szorosabban a karjai közé bújik. Végül halkan felnevetve dől is hátra annyira, amennyire a férfi karjától tud és nagyot kortyol az üvegből, de szemeit továbbra sem veszi le Rod arcáról.*