Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 242 (4821. - 4840. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4840. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-15 19:01:56
Üzenet elküldve: 2024-06-15 19:01:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
*Talán már mindent kibeszélt a csaposnak, akivel jó darabig nem fog találkozni. Ő olyan hűen hallgatja, mintha érdekelné, s talán ebben van is valami, mert a legtöbb idejét a városban itt töltötte. Csak a megtömött táska, ami maga mellé van ejtve hirdeti, hogy készül innen elmenni, a testbeszéde kevésbé, mert valahogy nem akaródzik indulni mégsem. Várja, de mintha leszögezte volna valami, de maga sem tudja micsoda. Nem fél az új életétől, már tudja, hogy jó helye lesz. A gyerekek úgy tűnik kedvelni fogják, Alenia és Luninari pedig nem érzékeltetik még azt sem, hogy új, pedig alig telt egy egy kicsi idő.
A belefeledkezett mese közben hallja maga mögött a koppanásokat, de már rég nem figyel a külvilágra, annyian térnek be és vonulnak ki mióta itt ül. A kopogás mégis a közvetlen közelében hal el, s azt egy ismerős hang kíséri. Nem fordul meg azonnal, pontosan tudja kihez is kell társítani. Egy ijedten megkövült pillantással néz a pult mögött dolgozóra, majd erőt vesz magán, hogy mire megfordul, ebből semmi ne látszódjon. Kezében a pohár borral nyugszik meg tekintete testvérén, akit olyan, mintha ezer éve nem látott volna. A másodperc töredéke elég ahhoz, hogy végigfusson belül minden érzés. A fájdalom, amit a legutóbb okozott neki, azzal a vegytiszta szeretettel, ami mégis átüt mindenen és ezért nem hagy magának időt arra, hogy lebeszélje magát a következő mozdulatsorról. Egy olyan hirtelen öleléssel üdvözli elveszett fekete kis báránykáját, hogy a szíve is belesajdul. Tudta, hogy nem akar nélküle létezni, de a vészharangok mégis szólnak, hangos lüktető zubogással, amit a fülében érez, s halványítja el a világot. Kiszakad belőle, úgy, ahogy az ölelésből is és még fel sem fogja, hogy többedmagával érkezett.*
- Szerettem volna már én is, de... jobbnak láttam, hogy még nem kereslek. De örülök, hogy te megtetted.
*Mosolyog a világ legnagyobb örömével, félretéve a jelzést, majd, amikor a szeme rávetül a kisebb kompániára, ami mögötte van, akkor le is olvad róla. Nem miatta jött, akkor nem kellene támasz. Ráadásul három támasz. Milyen naiv kislánynak hiszi magát most ebben a percben, mikor ráeszmél, hogy nem égen földön őt keresve, a legjobb pillanatot eltalálva lépett be ide a feketeség. Ilyenkor elő tud jönni belőle az, amit annyira utál: üres tekintettel néz végig a négyesen és még csak köszönésre sem méltat senkit, csak várakozóan pillant vissza Norira, hogy nyögje ki akkor hát, hogy mit akar. Az ölelés, mintha meg sem történt volna, hideg és gyanakvó.*
- Hallgatlak.
*Talán már mindent kibeszélt a csaposnak, akivel jó darabig nem fog találkozni. Ő olyan hűen hallgatja, mintha érdekelné, s talán ebben van is valami, mert a legtöbb idejét a városban itt töltötte. Csak a megtömött táska, ami maga mellé van ejtve hirdeti, hogy készül innen elmenni, a testbeszéde kevésbé, mert valahogy nem akaródzik indulni mégsem. Várja, de mintha leszögezte volna valami, de maga sem tudja micsoda. Nem fél az új életétől, már tudja, hogy jó helye lesz. A gyerekek úgy tűnik kedvelni fogják, Alenia és Luninari pedig nem érzékeltetik még azt sem, hogy új, pedig alig telt egy egy kicsi idő.
A belefeledkezett mese közben hallja maga mögött a koppanásokat, de már rég nem figyel a külvilágra, annyian térnek be és vonulnak ki mióta itt ül. A kopogás mégis a közvetlen közelében hal el, s azt egy ismerős hang kíséri. Nem fordul meg azonnal, pontosan tudja kihez is kell társítani. Egy ijedten megkövült pillantással néz a pult mögött dolgozóra, majd erőt vesz magán, hogy mire megfordul, ebből semmi ne látszódjon. Kezében a pohár borral nyugszik meg tekintete testvérén, akit olyan, mintha ezer éve nem látott volna. A másodperc töredéke elég ahhoz, hogy végigfusson belül minden érzés. A fájdalom, amit a legutóbb okozott neki, azzal a vegytiszta szeretettel, ami mégis átüt mindenen és ezért nem hagy magának időt arra, hogy lebeszélje magát a következő mozdulatsorról. Egy olyan hirtelen öleléssel üdvözli elveszett fekete kis báránykáját, hogy a szíve is belesajdul. Tudta, hogy nem akar nélküle létezni, de a vészharangok mégis szólnak, hangos lüktető zubogással, amit a fülében érez, s halványítja el a világot. Kiszakad belőle, úgy, ahogy az ölelésből is és még fel sem fogja, hogy többedmagával érkezett.*
- Szerettem volna már én is, de... jobbnak láttam, hogy még nem kereslek. De örülök, hogy te megtetted.
*Mosolyog a világ legnagyobb örömével, félretéve a jelzést, majd, amikor a szeme rávetül a kisebb kompániára, ami mögötte van, akkor le is olvad róla. Nem miatta jött, akkor nem kellene támasz. Ráadásul három támasz. Milyen naiv kislánynak hiszi magát most ebben a percben, mikor ráeszmél, hogy nem égen földön őt keresve, a legjobb pillanatot eltalálva lépett be ide a feketeség. Ilyenkor elő tud jönni belőle az, amit annyira utál: üres tekintettel néz végig a négyesen és még csak köszönésre sem méltat senkit, csak várakozóan pillant vissza Norira, hogy nyögje ki akkor hát, hogy mit akar. Az ölelés, mintha meg sem történt volna, hideg és gyanakvó.*
- Hallgatlak.
4839. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-15 17:47:39
Üzenet elküldve: 2024-06-15 17:47:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kis csapata az ő vezetésével indul meg hát a Pegazus fogadó felé. Út közben csak egyetlen dolog válik kényelmesebbé, a járás azokon az istenverte sarkakon, ahogy végre újra szilárd talaj kerül a lába alá. Minden más, ahogy közeledik a cél, csak egyre idegörlőbbé válik, és Nori-ban elkezdenek dolgozni a kételyek is. Mi fog majd történni, ha meglátja Mai-t? Mi fog történni akkor, ha Mai látja meg őt? Megöleli? Elzavarja? Mit mondjon neki egyáltalán? Mi van, ha nem is találják meg, mert már rég eltűnt a városból is?
Egy határozottnak tűnő, de rettegéssel teli mozdulattal löki be a fogadó ajtaját, és lép be az ajtón, ami arra a helyre vezeti, ahol rengetegszer rejtőzött már el a világ figyelő szemei elől. Hol egyedül, hol Nolie-val, legutóbb pedig pont azzal a Mai-val, akinek ittlétében reménykedik, de nem is igazán Rovéna problémája miatt. Egyszerűen csak vissza akarja kapni azt, akivel majdnem sikerült nemrégiben belépni egy jobb élet kapuján.
Körbenéz a jelenlévőkön, megbámulja a részeg orkot a sarokban, a turbékoló szerelmespárt az ablak mellett, a hahotázó törpöket a leghosszabb asztalnál, aztán mikor a pult felé pillant, és így hátulról is felismeri a testvérének fogadott lányt, egy olyan gombóc gurul le a torkán, hogy még a hideg is kirázza miatta. Ránéz a tenyereire, mert azok elkezdtek remegni, és úgy érzi, hogy a testében dobogó kis szíve mindjárt fogja magát és felrobban, hogy aztán vérvörös cafatokkal borítsa be a kocsma falát, ő pedig élettelenül zuhanjon a földre, mint egy szétcincált rongybaba. Segítséget kérve pislog párat Rasdeher-re a feketére mázolt szemeivel, de tudja, hogy a férfi, aki egész életében támasza volt, ebben a helyzetben most nem segíthet. Erőt vesz magán, és elindul hát a pult felé, s ha Mai hallja a közeledését, akkor cipője kopogásának megszűnése miatt azt is észlelheti, ahogy Nori megáll pár lépéssel a fél-elf lány mögött.*
- Mai… umm… azt hiszem, hogy… beszélnem kell veled. *Szólal meg mit sem törődve azzal, hogy kivel diskurált éppen a lány. Ott áll mögötte félve, és koránt sem olyan magabiztossággal, amit tőle megszokhattak azok, akik ismerik. Csak a szoknyáját gyűrögeti zavartan, és azon gondolkozik, hogy mit kéne még mondania. Jól tudja, hogy a Mágustoronyban ő, vagyis Lil tett tönkre mindent, de a megoldásról egyelőre még fogalma sincs, és a készülő dalt sem tudja még prezentálni neki. Az egyetlen, amivel szolgálhat, az az a tény, hogy most itt van. Ő is, és mögötte a barátai is.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kis csapata az ő vezetésével indul meg hát a Pegazus fogadó felé. Út közben csak egyetlen dolog válik kényelmesebbé, a járás azokon az istenverte sarkakon, ahogy végre újra szilárd talaj kerül a lába alá. Minden más, ahogy közeledik a cél, csak egyre idegörlőbbé válik, és Nori-ban elkezdenek dolgozni a kételyek is. Mi fog majd történni, ha meglátja Mai-t? Mi fog történni akkor, ha Mai látja meg őt? Megöleli? Elzavarja? Mit mondjon neki egyáltalán? Mi van, ha nem is találják meg, mert már rég eltűnt a városból is?
Egy határozottnak tűnő, de rettegéssel teli mozdulattal löki be a fogadó ajtaját, és lép be az ajtón, ami arra a helyre vezeti, ahol rengetegszer rejtőzött már el a világ figyelő szemei elől. Hol egyedül, hol Nolie-val, legutóbb pedig pont azzal a Mai-val, akinek ittlétében reménykedik, de nem is igazán Rovéna problémája miatt. Egyszerűen csak vissza akarja kapni azt, akivel majdnem sikerült nemrégiben belépni egy jobb élet kapuján.
Körbenéz a jelenlévőkön, megbámulja a részeg orkot a sarokban, a turbékoló szerelmespárt az ablak mellett, a hahotázó törpöket a leghosszabb asztalnál, aztán mikor a pult felé pillant, és így hátulról is felismeri a testvérének fogadott lányt, egy olyan gombóc gurul le a torkán, hogy még a hideg is kirázza miatta. Ránéz a tenyereire, mert azok elkezdtek remegni, és úgy érzi, hogy a testében dobogó kis szíve mindjárt fogja magát és felrobban, hogy aztán vérvörös cafatokkal borítsa be a kocsma falát, ő pedig élettelenül zuhanjon a földre, mint egy szétcincált rongybaba. Segítséget kérve pislog párat Rasdeher-re a feketére mázolt szemeivel, de tudja, hogy a férfi, aki egész életében támasza volt, ebben a helyzetben most nem segíthet. Erőt vesz magán, és elindul hát a pult felé, s ha Mai hallja a közeledését, akkor cipője kopogásának megszűnése miatt azt is észlelheti, ahogy Nori megáll pár lépéssel a fél-elf lány mögött.*
- Mai… umm… azt hiszem, hogy… beszélnem kell veled. *Szólal meg mit sem törődve azzal, hogy kivel diskurált éppen a lány. Ott áll mögötte félve, és koránt sem olyan magabiztossággal, amit tőle megszokhattak azok, akik ismerik. Csak a szoknyáját gyűrögeti zavartan, és azon gondolkozik, hogy mit kéne még mondania. Jól tudja, hogy a Mágustoronyban ő, vagyis Lil tett tönkre mindent, de a megoldásról egyelőre még fogalma sincs, és a készülő dalt sem tudja még prezentálni neki. Az egyetlen, amivel szolgálhat, az az a tény, hogy most itt van. Ő is, és mögötte a barátai is.*
4838. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-13 22:59:24
Üzenet elküldve: 2024-06-13 22:59:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Alvó emlékek//
* A lány szerencséjére Derk nem egy jó emberismerő, így még, ha egy világhírű sorozatgyilkos lenne, sem tudná magától megmondani. Mindenesetre a lány elfogadja a meghívást. Ki ne fogadna el ingyen italt? Mondjuk, akik félnek, hogy a másik egy sorozatgyilkos? A lány újfent kijelenti, hogy bizony nem ússza meg. *
- Rendben, rendben!
* Emeli fel a kezét ezzel elismerve vereségét ebben a csatában. A háborút még nem adta fel. *
- Akkor maga a királynő cipelőjét hozom el!
* Jelenti ki. Látszik, hogy nagyon rájátszik. Majd követi a nőt a fogadó irányába. Sajnos fogalma sincs, hogy merre kéne mennie, még életében nem járt erre, vagy csak nem emlékszik. Csak reméli, hogy a lány nem őt követi, mert akkor szarban vannak. *
- Jaj, hát hol is van a modorom! Becses nevem Derk.
* Teszi meg a kései bemutatkozást. Közben mosolyog a lány felé. *
- Meg egyszer elnézést. Csak tudod, az a fránya tömeg. Mindenki úgy viselkedik, mint valami ketrecbe zárt állat. Mintha kijutni próbálnának, közben csak bent körbe-körbe futkorásznak.
* Próbálja szóval tartani a lányt, hogy ne szótlanul teljen az út a fogadóba. Amint meglátja a széllel vert táblát, elsőként lép az ajtó elé. Határozott mozdulattal nyitja ki az ajtót Ysanne előtt, és engedi be. *
- Csak utánad.
*Mosolyog szelíden. A pulthoz érve szemei fürkészik a csapost, ki mai nap csak őket fogja ellátni. Amint meglátja és a szemkontaktust is felvették magához hívja. *
- Mi az, amire vágsz?
* Eléggé szenvedélyesen kérdezi a lányt. *
* A lány szerencséjére Derk nem egy jó emberismerő, így még, ha egy világhírű sorozatgyilkos lenne, sem tudná magától megmondani. Mindenesetre a lány elfogadja a meghívást. Ki ne fogadna el ingyen italt? Mondjuk, akik félnek, hogy a másik egy sorozatgyilkos? A lány újfent kijelenti, hogy bizony nem ússza meg. *
- Rendben, rendben!
* Emeli fel a kezét ezzel elismerve vereségét ebben a csatában. A háborút még nem adta fel. *
- Akkor maga a királynő cipelőjét hozom el!
* Jelenti ki. Látszik, hogy nagyon rájátszik. Majd követi a nőt a fogadó irányába. Sajnos fogalma sincs, hogy merre kéne mennie, még életében nem járt erre, vagy csak nem emlékszik. Csak reméli, hogy a lány nem őt követi, mert akkor szarban vannak. *
- Jaj, hát hol is van a modorom! Becses nevem Derk.
* Teszi meg a kései bemutatkozást. Közben mosolyog a lány felé. *
- Meg egyszer elnézést. Csak tudod, az a fránya tömeg. Mindenki úgy viselkedik, mint valami ketrecbe zárt állat. Mintha kijutni próbálnának, közben csak bent körbe-körbe futkorásznak.
* Próbálja szóval tartani a lányt, hogy ne szótlanul teljen az út a fogadóba. Amint meglátja a széllel vert táblát, elsőként lép az ajtó elé. Határozott mozdulattal nyitja ki az ajtót Ysanne előtt, és engedi be. *
- Csak utánad.
*Mosolyog szelíden. A pulthoz érve szemei fürkészik a csapost, ki mai nap csak őket fogja ellátni. Amint meglátja és a szemkontaktust is felvették magához hívja. *
- Mi az, amire vágsz?
* Eléggé szenvedélyesen kérdezi a lányt. *
4837. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-11 21:09:44
Üzenet elküldve: 2024-06-11 21:09:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Szokatlan csoport //
*Adi szavain ő nagyon jól szórakozik. A gyermeki elme tényleg érdekes dolgokat tud kreálni. A három faj eléggé különböző. Főleg a törpék és a tündérek. Bár tündérrel se sokkal találkozott még Zeekx csak akikkel itt a szél városában.*
-Pedig nem láttam még tündérből szakállasat. Mondjuk gnómot se. Ők azok akik nehezen tudnak arcszőrt növeszteni nem?
*Persze lehet rosszul emlékszik, de mintha egyszer hallotta volna, hogy ezzel frocliznak egy gnómot bár azon az estén őt jobban lefoglalta az ingyen ital élvezete, mint az anatómia. Ari megjegyzésére, hogy ő nem tudná egy helyen leélni az életét Adi is mond valamit és Zeekx is hozzáteszi a saját vallásának a tanításait.*
-Mind különbözőek vagyunk különböző igényekkel. Jó dolog ha valaki talál egy olyan helyet ahol egy életet le tud élni úgy, hogy nem vágyik máshova és boldog. De a különböző tájak felfedezésének és a különböző lények megismerésének is megvan a maga szépsége. Én mindkettőt meg tudtam tapasztalni kicsit és mindkettőnek megvan a maga jó és rossz része. Új helyeket látni és új arcokat megismerni nagyon izgalmas és jó tud lenni, de a fáradt láb, az éhség, az egyhangú úti elemózsia nem hasonlítható össze azzal minthogy itt bejöhetek a fogadóba ahol van ágy, van meleg étel, hús, sör, pálinka. Persze ettől még szívesen látnám egyszer a vizek városát is. Érdekesnek hangzik és úgy hallottam szép hely.
*Vált át a prédikáció fecsegésbe. Aztán a saját szülővárosa kerül szóba. Amiről elmondja, hogy ő hogy látta vagyis, hogy most már visszagondolva hogy látja. Ari megjegyzésére, hogy már érti miért jött el onnan ő csak vállat ránt.*
-Muszáj volt.
*Ha rajta múlik valószínűleg marad ott a testvéreivel, hogy folytathassák a szerinte áldásos tevékenységüket a nép körében. De másképp alakult. Arra, hogy nem őrült meg vidáman mosolyog.*
-Csak el kell kerülni a bajt.
*Mintha olyan egyszerű lenne. Zeekx fejében valóban csak ennyi. Arra viszont, hogy ez kinek jó már tud egy hivatalosabb választ adni.*
-Van felénk egy mondás. "A diktatúra, ez az mikor valaki erős kézzel irányítja a népet, csak akkor rossz, ha rossz a vezető". Persze ezt nem mindig a nép hangoztatja, de a lényeg, hogy van, aki meg tudja ott is találni a boldogságát. Munka az van mindig, amire szükség van, azt megtermeli a város magának, ezért olcsó és bűnözők sincsenek. Megvan ennek is az előnye.
*A lázadás és a gyilkosság témája már kevésbé tetszik a kispapnak. Arra, hogy bármit lehetne tenni ő a fejét rázza.*
-Nem lehet. Egyszerű emberek nem is hordanak fegyvereket csak akinek engedélye van rá. Katonák meg hasonlók. Nem is beszélve arról, hogy azok a katonák mások mint az itteni városőrség. Harcedzettek akik folyamatosan össze-összecsapnak a Wegtoreniekkel. Méghozzá hűségesek hisz a legtöbbjük ork akiket máshol nem szokás olyan szívesen látni mint nálunk, hogy akár még rangot is kaphat a seregben. De ez csak egy kis része. Tudod a wegtoreni tűzmágusok képesek egész seregeket porrá égetni mégis a földmágusaink feltudják venni velük a versenyt. Azt, mondják ha valaki felbosszantja őket akkor ott helyben kővé változtatják az illetőt. Meg ott vannak a mélységi méregmesterek is akikről szintén legendák vannak miket tudnak keverni. Ezek csak azok akikről még én is hallottam és vannak még más titkos fegyverei is a városnak. Piritanes csak akkor változna meg ha a városvezetés úgy akarná.
*Adi szavain ő nagyon jól szórakozik. A gyermeki elme tényleg érdekes dolgokat tud kreálni. A három faj eléggé különböző. Főleg a törpék és a tündérek. Bár tündérrel se sokkal találkozott még Zeekx csak akikkel itt a szél városában.*
-Pedig nem láttam még tündérből szakállasat. Mondjuk gnómot se. Ők azok akik nehezen tudnak arcszőrt növeszteni nem?
*Persze lehet rosszul emlékszik, de mintha egyszer hallotta volna, hogy ezzel frocliznak egy gnómot bár azon az estén őt jobban lefoglalta az ingyen ital élvezete, mint az anatómia. Ari megjegyzésére, hogy ő nem tudná egy helyen leélni az életét Adi is mond valamit és Zeekx is hozzáteszi a saját vallásának a tanításait.*
-Mind különbözőek vagyunk különböző igényekkel. Jó dolog ha valaki talál egy olyan helyet ahol egy életet le tud élni úgy, hogy nem vágyik máshova és boldog. De a különböző tájak felfedezésének és a különböző lények megismerésének is megvan a maga szépsége. Én mindkettőt meg tudtam tapasztalni kicsit és mindkettőnek megvan a maga jó és rossz része. Új helyeket látni és új arcokat megismerni nagyon izgalmas és jó tud lenni, de a fáradt láb, az éhség, az egyhangú úti elemózsia nem hasonlítható össze azzal minthogy itt bejöhetek a fogadóba ahol van ágy, van meleg étel, hús, sör, pálinka. Persze ettől még szívesen látnám egyszer a vizek városát is. Érdekesnek hangzik és úgy hallottam szép hely.
*Vált át a prédikáció fecsegésbe. Aztán a saját szülővárosa kerül szóba. Amiről elmondja, hogy ő hogy látta vagyis, hogy most már visszagondolva hogy látja. Ari megjegyzésére, hogy már érti miért jött el onnan ő csak vállat ránt.*
-Muszáj volt.
*Ha rajta múlik valószínűleg marad ott a testvéreivel, hogy folytathassák a szerinte áldásos tevékenységüket a nép körében. De másképp alakult. Arra, hogy nem őrült meg vidáman mosolyog.*
-Csak el kell kerülni a bajt.
*Mintha olyan egyszerű lenne. Zeekx fejében valóban csak ennyi. Arra viszont, hogy ez kinek jó már tud egy hivatalosabb választ adni.*
-Van felénk egy mondás. "A diktatúra, ez az mikor valaki erős kézzel irányítja a népet, csak akkor rossz, ha rossz a vezető". Persze ezt nem mindig a nép hangoztatja, de a lényeg, hogy van, aki meg tudja ott is találni a boldogságát. Munka az van mindig, amire szükség van, azt megtermeli a város magának, ezért olcsó és bűnözők sincsenek. Megvan ennek is az előnye.
*A lázadás és a gyilkosság témája már kevésbé tetszik a kispapnak. Arra, hogy bármit lehetne tenni ő a fejét rázza.*
-Nem lehet. Egyszerű emberek nem is hordanak fegyvereket csak akinek engedélye van rá. Katonák meg hasonlók. Nem is beszélve arról, hogy azok a katonák mások mint az itteni városőrség. Harcedzettek akik folyamatosan össze-összecsapnak a Wegtoreniekkel. Méghozzá hűségesek hisz a legtöbbjük ork akiket máshol nem szokás olyan szívesen látni mint nálunk, hogy akár még rangot is kaphat a seregben. De ez csak egy kis része. Tudod a wegtoreni tűzmágusok képesek egész seregeket porrá égetni mégis a földmágusaink feltudják venni velük a versenyt. Azt, mondják ha valaki felbosszantja őket akkor ott helyben kővé változtatják az illetőt. Meg ott vannak a mélységi méregmesterek is akikről szintén legendák vannak miket tudnak keverni. Ezek csak azok akikről még én is hallottam és vannak még más titkos fegyverei is a városnak. Piritanes csak akkor változna meg ha a városvezetés úgy akarná.
4836. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-10 23:30:34
Üzenet elküldve: 2024-06-10 23:30:34
![>Hathúros Strat [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11495_1556715870_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
//Nolliro//
*Strat maga lepődik meg a leginkább, hogy az élet még nem szökött el mellkasából. Annyit ivott és kimondhatatlan szereket juttatott a testébe, hogy szinte csoda hogy még ver a szíve. Meglepetésként éri, no nem kellemetlenként. Nagy levegőt vesz, a zörgő tüdeje is jelzi hogy kicsit túlzásba vitte a pipázást meg a kitudja még mit, úgyhogy hatok óta először úgy dönt, hogy nem valami röviditallal indítja meg a napot, hanem inkább ennivaló után néz. A pegazus pont megfelelő lesz, szinte törzsvendég már itt amúgyis. Ismerős mosollyal fogadják a pultnál, hisz annyi aranyat itt hagyott már, hogy elég volna fél Artheniornak is, no meg a zenéjével gyakran bevonzza az utca emberét a kies estéken. Zsibbadó fejével azonban nem tud még gondolkodni, beleveti egyik tenyerébe arca egy részét hogy megtámassza azt, majd úgy sóhajtozik. Mintha ez segítene a nyomorán.*
*Strat maga lepődik meg a leginkább, hogy az élet még nem szökött el mellkasából. Annyit ivott és kimondhatatlan szereket juttatott a testébe, hogy szinte csoda hogy még ver a szíve. Meglepetésként éri, no nem kellemetlenként. Nagy levegőt vesz, a zörgő tüdeje is jelzi hogy kicsit túlzásba vitte a pipázást meg a kitudja még mit, úgyhogy hatok óta először úgy dönt, hogy nem valami röviditallal indítja meg a napot, hanem inkább ennivaló után néz. A pegazus pont megfelelő lesz, szinte törzsvendég már itt amúgyis. Ismerős mosollyal fogadják a pultnál, hisz annyi aranyat itt hagyott már, hogy elég volna fél Artheniornak is, no meg a zenéjével gyakran bevonzza az utca emberét a kies estéken. Zsibbadó fejével azonban nem tud még gondolkodni, beleveti egyik tenyerébe arca egy részét hogy megtámassza azt, majd úgy sóhajtozik. Mintha ez segítene a nyomorán.*
4835. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-10 20:33:54
Üzenet elküldve: 2024-06-10 20:33:54
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Éber álmok//
//Naesala//
*Naesala akármennyire is vágyik arra, hogy a fejében kavargó nosztalgiát elmossák a kesernyés kortyok, nem sokáig élvezheti kimenőjét a bódító sör társaságában. A Pegazus ajtaján egy suhanc esik be, ki az őrség jól ismert egyenruháját viseli. Izgága tekintete ide-oda jár az asztalok között. Amikor végre megpillantja a magányosan virító, hószín fürtöket, szemei lelkes ragyogásba kezdenek, míg arcán enyhe pír jelenik meg. Nagy levegőt vesz, összeszedi minden bátorságát, és két kezében szorongatva a bizalmas levelet, odalép Naesalahoz.*
- Elnézést…
*Megköszörüli a torkát, és nyelvét kidugva egy csöppet benedvesíti száraz ajkait.*
- Naesala Wynroris? A tanács ezt a levelet közvetlen Önnek címezte!
*Meg sem várja az elf válaszát, mélyen meghajolva átnyújtja neki a tanács pecsétjével lezárt üzenetet. Jól tudja, hogy ki ő, hisz a nő egy volt a vörösköpenyesek közül, kik inspárálták arra, hogy kardot ragadjon, és egy legyen a város védelmezői közül. Nae emiatt hősként csillog a naiv lélektükrök homályában. Miután átnyújtotta a levelet, kihúzza magát, s vár a következő utasításra.
“Tisztelt Naesala Wynroris!
Egyedi kéréssel fordulunk magához!
A szántókon furcsa pletykák kaptak szárnyra, melyek leírhatatlan borzalmakról regélnek. A parasztok nyugtalanok, és szájról szájra adják tovább az abszurdabbnál abszurdabb történeteiket. Ezek a furcsa szóbeszédek elsőre csak megszokott paraszti babonának tűnnek. Ám a nyugtalanság már felütötte fejét a falvak lakói között.
Aggodalommal figyeljük az eseményeket, de jelen állás szerint nem tudjuk eldönteni, hogy mely állításoknak adjunk hitelt. Ezért azzal a kéréssel fordulunk Önhöz, mint a jelenlegi feladatra legalkalmasabb személy, hogy utazzon a szántókra, s vizsgálja ki az eseményeket. Felhatalmazzuk Önt, hogy ha szükséges, tegyen kísérletet a helyzet konszolidálására. De elsődleges küldetése az információgyűjtés. A jelenlegi tudásunk alapján Szántóvégről indultak útnak a pletykák. Azt javasoljuk, hogy ott kezdje nyomozást.
Ez nem egy hivatalos megbízás, így kérjük kezeljen minden információt bizalmasan, s magánszemélyként utazzon. Egyedül!
Feladata végeztével közvetlen a Tanácsházán jelentsen.”
A levél aláírás nélkül ér véget, és a tartalma is azt sugallja, hogy nem egyöntetű a tanács álláspontja a kérdésben. Valószínűleg valamelyik tanácstag magánakciója ez, melyben Nae csak az eszköz. Ennek ellenére rajta van a levélen a hivatalos pecsét, innentől nem kérdés, hogy a nőnek javasolt követnie a benne foglaltakat, különben szembe kell néznie a város valamelyik, vagy akár több befolyásos személyével is.*
//Naesala//
*Naesala akármennyire is vágyik arra, hogy a fejében kavargó nosztalgiát elmossák a kesernyés kortyok, nem sokáig élvezheti kimenőjét a bódító sör társaságában. A Pegazus ajtaján egy suhanc esik be, ki az őrség jól ismert egyenruháját viseli. Izgága tekintete ide-oda jár az asztalok között. Amikor végre megpillantja a magányosan virító, hószín fürtöket, szemei lelkes ragyogásba kezdenek, míg arcán enyhe pír jelenik meg. Nagy levegőt vesz, összeszedi minden bátorságát, és két kezében szorongatva a bizalmas levelet, odalép Naesalahoz.*
- Elnézést…
*Megköszörüli a torkát, és nyelvét kidugva egy csöppet benedvesíti száraz ajkait.*
- Naesala Wynroris? A tanács ezt a levelet közvetlen Önnek címezte!
*Meg sem várja az elf válaszát, mélyen meghajolva átnyújtja neki a tanács pecsétjével lezárt üzenetet. Jól tudja, hogy ki ő, hisz a nő egy volt a vörösköpenyesek közül, kik inspárálták arra, hogy kardot ragadjon, és egy legyen a város védelmezői közül. Nae emiatt hősként csillog a naiv lélektükrök homályában. Miután átnyújtotta a levelet, kihúzza magát, s vár a következő utasításra.
“Tisztelt Naesala Wynroris!
Egyedi kéréssel fordulunk magához!
A szántókon furcsa pletykák kaptak szárnyra, melyek leírhatatlan borzalmakról regélnek. A parasztok nyugtalanok, és szájról szájra adják tovább az abszurdabbnál abszurdabb történeteiket. Ezek a furcsa szóbeszédek elsőre csak megszokott paraszti babonának tűnnek. Ám a nyugtalanság már felütötte fejét a falvak lakói között.
Aggodalommal figyeljük az eseményeket, de jelen állás szerint nem tudjuk eldönteni, hogy mely állításoknak adjunk hitelt. Ezért azzal a kéréssel fordulunk Önhöz, mint a jelenlegi feladatra legalkalmasabb személy, hogy utazzon a szántókra, s vizsgálja ki az eseményeket. Felhatalmazzuk Önt, hogy ha szükséges, tegyen kísérletet a helyzet konszolidálására. De elsődleges küldetése az információgyűjtés. A jelenlegi tudásunk alapján Szántóvégről indultak útnak a pletykák. Azt javasoljuk, hogy ott kezdje nyomozást.
Ez nem egy hivatalos megbízás, így kérjük kezeljen minden információt bizalmasan, s magánszemélyként utazzon. Egyedül!
Feladata végeztével közvetlen a Tanácsházán jelentsen.”
A levél aláírás nélkül ér véget, és a tartalma is azt sugallja, hogy nem egyöntetű a tanács álláspontja a kérdésben. Valószínűleg valamelyik tanácstag magánakciója ez, melyben Nae csak az eszköz. Ennek ellenére rajta van a levélen a hivatalos pecsét, innentől nem kérdés, hogy a nőnek javasolt követnie a benne foglaltakat, különben szembe kell néznie a város valamelyik, vagy akár több befolyásos személyével is.*
4834. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-07 18:54:36
Üzenet elküldve: 2024-06-07 18:54:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Furcsa, hogy nem irigykedik Merlana, hiszen vele jól járt volna. Na nem halmozta volna el ajándékokkal, meg őt nem is tudná szeretni, sőt... igazából csak azért próbálkozik mindig, hogy egyszer elmondhassa magáról, hogy sikerült. Mindenesetre nem ébresztette fel vágyait annyira, hogy mindent megtegyen a siker érdekében. Mert akkor bizony igába lenne hajtva és más lenne az a bizonyos szolgálólány. *
- Persze, hogy nyert. Ilyet még nem kapott senkitől az biztos.
*Jegyzi meg nagy vigyorral az ajkán és az emlék hatására a hideg is kirázza. Hosszú lesz az az idő, míg újra látja. Még egy napnak el kell telnie, meg egy kicsinek. Szerencséjére Mer itt van mellette, így talán gyorsabban telik az idő, de ha valami oknál fogva nem vele töltené el, akkor valahol Cagon-ra rúgta volna rá az ajtót. Kár, hogy fogalma sincs, hogy hol lakik ork barátja. Talán nem véletlenül nem árulta el még neki.
Még mindig, csak pislog a meredek kérdésre. Nem tud mit kezdeni ezzel, mert nála tényleg nem létezik olyasmi, hogy megfelelő hely, vagy jobb, vagy kevésbé illendő. Ha egy temetőben érte el a szerelem, hát akkor ott, de tőle egy nyilvános akasztáson is utolérhette volna az érzés. Csak kicsit többen nézték volna őket, nem csak a szellemek.*
- Jobbat? De... de mi az a jobb? Mindenhol jó Merlana. Neked ezt az eszedbe kéne vésned, mert a gazdagok nem csak ágyban szeretik.
*Ismételten életvezetési tanácsokat hallhat Nelirá-tól. Ha többször hallgatna rá, már a világ tetején éneklő kurtizán lenne, nem pedig a Pegazusban raboskodna és sírna az elcserélt nadrágjáért.*
- Most ezzel azt akarod mondani, hogy őrült vagyok?
*Villannak szemei haragosan, pontosan tudnia kellene a nőnek, hogy ezzel húzogatja azt a bizonyos cicabajszot. De talán azt is felismerte, hogy van olyan hangulat, amiből nem kerekedik azonnal vérre menő harc. Mint most. Duzzogva áll fel és lép a másik mellé.*
- Én nem fogok megöregedni.
*Nem tervez hosszú életet, de nem azért, mert olyasmire gondol, hogy majd egyszer bántaná magát. Tudja jól, hogy az ő tombolása egyszer rosszhoz fog vezetni. Persze próbálna ő kigyógyulni ebből, de lehetetlen.* - Csak azért megyek veled, mert unatkozok. De elmondanád hová megyünk?
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Furcsa, hogy nem irigykedik Merlana, hiszen vele jól járt volna. Na nem halmozta volna el ajándékokkal, meg őt nem is tudná szeretni, sőt... igazából csak azért próbálkozik mindig, hogy egyszer elmondhassa magáról, hogy sikerült. Mindenesetre nem ébresztette fel vágyait annyira, hogy mindent megtegyen a siker érdekében. Mert akkor bizony igába lenne hajtva és más lenne az a bizonyos szolgálólány. *
- Persze, hogy nyert. Ilyet még nem kapott senkitől az biztos.
*Jegyzi meg nagy vigyorral az ajkán és az emlék hatására a hideg is kirázza. Hosszú lesz az az idő, míg újra látja. Még egy napnak el kell telnie, meg egy kicsinek. Szerencséjére Mer itt van mellette, így talán gyorsabban telik az idő, de ha valami oknál fogva nem vele töltené el, akkor valahol Cagon-ra rúgta volna rá az ajtót. Kár, hogy fogalma sincs, hogy hol lakik ork barátja. Talán nem véletlenül nem árulta el még neki.
Még mindig, csak pislog a meredek kérdésre. Nem tud mit kezdeni ezzel, mert nála tényleg nem létezik olyasmi, hogy megfelelő hely, vagy jobb, vagy kevésbé illendő. Ha egy temetőben érte el a szerelem, hát akkor ott, de tőle egy nyilvános akasztáson is utolérhette volna az érzés. Csak kicsit többen nézték volna őket, nem csak a szellemek.*
- Jobbat? De... de mi az a jobb? Mindenhol jó Merlana. Neked ezt az eszedbe kéne vésned, mert a gazdagok nem csak ágyban szeretik.
*Ismételten életvezetési tanácsokat hallhat Nelirá-tól. Ha többször hallgatna rá, már a világ tetején éneklő kurtizán lenne, nem pedig a Pegazusban raboskodna és sírna az elcserélt nadrágjáért.*
- Most ezzel azt akarod mondani, hogy őrült vagyok?
*Villannak szemei haragosan, pontosan tudnia kellene a nőnek, hogy ezzel húzogatja azt a bizonyos cicabajszot. De talán azt is felismerte, hogy van olyan hangulat, amiből nem kerekedik azonnal vérre menő harc. Mint most. Duzzogva áll fel és lép a másik mellé.*
- Én nem fogok megöregedni.
*Nem tervez hosszú életet, de nem azért, mert olyasmire gondol, hogy majd egyszer bántaná magát. Tudja jól, hogy az ő tombolása egyszer rosszhoz fog vezetni. Persze próbálna ő kigyógyulni ebből, de lehetetlen.* - Csak azért megyek veled, mert unatkozok. De elmondanád hová megyünk?
4833. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-07 13:02:03
Üzenet elküldve: 2024-06-07 13:02:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Szokatlan csoport //
*Kifejezetten elégedett magával hogy témát váltottak (ugyanis ez az ő fejében magának köszönhető), de ráér az önpaskolással; valamint az, hogy Zeekx is tovább boncolgatja következtetését, neki is érdemes haszonnal jár. Lihanechben jóformán soha nem látott orkot; ez persze nem azt jelenti, hogy nem éltek ott sem, mindössze csendben, a szerényebb réteg között megbújva keresték ők a kenyerüket olyan kicsi számban, hogy láthatatlanok voltak. És a törpék?* - Kiskoromban azt hittem, a törpök mindössze öreg gnómok voltak. A gnómok pedig... "nagy" tündérek. Ne kérdezzétek, miért. *A kisnépű lakosságnak az aránya északon tisztességgel meghaladja Artheniorét, és ha jól olvasta, a többi városét is, de nehéz volt mászkálós korában megkülönböztetnie őket. Lassú tanuló volt.
Szinte kiáltva értene egyet Arival, hogy valóban mennyivel jobb kimozgatnia az embernek és elfnek a lábát rendszeres időközönként, bár ha őszinte akar lenni, ami most nem lesz, ő is ugyanúgy állt a kinti kirándulásokhoz, mint sokan mások, mielőtt még elhagyta volna a várost. A biztonság és kényelem bárkit zárkózottá tud tenni, főleg, ha egy ilyen életben nőnek fel.*
- Sétálnál e tovább, ha nem kellene? Ha minden ami kell, karnyújtásnyira elérhető a számodra? Társaság is csak egy tíz lépésnyire, a munka... ó, igen, a munka. Az mindenkinek folyamatosan volt. Egy vacsorát is alig lehetett megbeszélni, nemhogy egy vándorlást. *Valahogy csak ételt kell rakni az asztalra. Egy virágzó társadalom termelékeny részének maradni elég időigénylő, most hogy belegondol.
És úgy néz ki, Piritanes levizezését sem tévesztette el túlzottan. Kezeit összekulcsolva figyeli az ifjú papot, s arca merengő komolyságból aggodalomba és nyugtalanságba fordul. Sejtette hogy másképp fordulnak a városvezetés kerekei, de kivégzések? Rabszolgaság? Még a fogalom is elfogadhatatlan számára és mindenkinek körülötte, nemhogy e között kelljen élnie. És az óvatosság a saját szomszédodtól... nem kell kimondani, sajnálja a fiút, hogy egy ilyen helyen kellett felnőnie. Kezdi érteni túlzottan bizakodó természetét jóval-rosszal szemben; ha ahhoz a pokolhoz tenné a mércét, akkor a trollokkal való teázgatás már nem hangzana ijesztően.
Empátiából nem is nagyon húzná tovább ezt a témát, nem akar több seben végigmenni, de zöldebb asztaltársa keményebb megoldása miatt szükségesnek tartja, hogy meggyőzze őt ötlete forrófejűségéről.*
- Így hallásra túlerőben lennének, erősen. *Az egyetlen előnye egy katonai diktatúrának.* - Bármi kis sereg halott lenne, mielőtt elérnék a kapukat. Ha pedig egy felkelésre gondolsz, az még veszélyesebb. Ha már most is szívesen zaklatják a fegyverteleneket, azok a katonák nem kímélnék meg őket. *Akkor mégis mi lenne a legkevésbé vérszomjasabb út a rezsimváltáshoz?* - Vagy külső nyomás hatna az effajta zsarnokságra, vagy saját paranoiájuk lesz egyszer a végük. Nem lehet örökké félelemmel irányítani, mert te is félni fogsz kezdeni.
*Kifejezetten elégedett magával hogy témát váltottak (ugyanis ez az ő fejében magának köszönhető), de ráér az önpaskolással; valamint az, hogy Zeekx is tovább boncolgatja következtetését, neki is érdemes haszonnal jár. Lihanechben jóformán soha nem látott orkot; ez persze nem azt jelenti, hogy nem éltek ott sem, mindössze csendben, a szerényebb réteg között megbújva keresték ők a kenyerüket olyan kicsi számban, hogy láthatatlanok voltak. És a törpék?* - Kiskoromban azt hittem, a törpök mindössze öreg gnómok voltak. A gnómok pedig... "nagy" tündérek. Ne kérdezzétek, miért. *A kisnépű lakosságnak az aránya északon tisztességgel meghaladja Artheniorét, és ha jól olvasta, a többi városét is, de nehéz volt mászkálós korában megkülönböztetnie őket. Lassú tanuló volt.
Szinte kiáltva értene egyet Arival, hogy valóban mennyivel jobb kimozgatnia az embernek és elfnek a lábát rendszeres időközönként, bár ha őszinte akar lenni, ami most nem lesz, ő is ugyanúgy állt a kinti kirándulásokhoz, mint sokan mások, mielőtt még elhagyta volna a várost. A biztonság és kényelem bárkit zárkózottá tud tenni, főleg, ha egy ilyen életben nőnek fel.*
- Sétálnál e tovább, ha nem kellene? Ha minden ami kell, karnyújtásnyira elérhető a számodra? Társaság is csak egy tíz lépésnyire, a munka... ó, igen, a munka. Az mindenkinek folyamatosan volt. Egy vacsorát is alig lehetett megbeszélni, nemhogy egy vándorlást. *Valahogy csak ételt kell rakni az asztalra. Egy virágzó társadalom termelékeny részének maradni elég időigénylő, most hogy belegondol.
És úgy néz ki, Piritanes levizezését sem tévesztette el túlzottan. Kezeit összekulcsolva figyeli az ifjú papot, s arca merengő komolyságból aggodalomba és nyugtalanságba fordul. Sejtette hogy másképp fordulnak a városvezetés kerekei, de kivégzések? Rabszolgaság? Még a fogalom is elfogadhatatlan számára és mindenkinek körülötte, nemhogy e között kelljen élnie. És az óvatosság a saját szomszédodtól... nem kell kimondani, sajnálja a fiút, hogy egy ilyen helyen kellett felnőnie. Kezdi érteni túlzottan bizakodó természetét jóval-rosszal szemben; ha ahhoz a pokolhoz tenné a mércét, akkor a trollokkal való teázgatás már nem hangzana ijesztően.
Empátiából nem is nagyon húzná tovább ezt a témát, nem akar több seben végigmenni, de zöldebb asztaltársa keményebb megoldása miatt szükségesnek tartja, hogy meggyőzze őt ötlete forrófejűségéről.*
- Így hallásra túlerőben lennének, erősen. *Az egyetlen előnye egy katonai diktatúrának.* - Bármi kis sereg halott lenne, mielőtt elérnék a kapukat. Ha pedig egy felkelésre gondolsz, az még veszélyesebb. Ha már most is szívesen zaklatják a fegyverteleneket, azok a katonák nem kímélnék meg őket. *Akkor mégis mi lenne a legkevésbé vérszomjasabb út a rezsimváltáshoz?* - Vagy külső nyomás hatna az effajta zsarnokságra, vagy saját paranoiájuk lesz egyszer a végük. Nem lehet örökké félelemmel irányítani, mert te is félni fogsz kezdeni.
4832. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-06 22:06:19
Üzenet elküldve: 2024-06-06 22:06:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Pont azért találja ki csupán a legnagyobb titokban, és csakis saját maga szórakoztatására a kis játékot, amiben ő a nemeskisasszony, Nelira pedig a szolgálólánya, mert sejti, hogy mekkora kalamajka keveredne abból, ha beavatná a részletekbe a másikat. Nincs is rá szükség, Merlana így is tökéletesen bele tudja élni magát a szerepébe, hisz abban köztudottan tehetséges.
A bölcsesség csak azért jön belőle, mert jobbat nem tud mondani. Nelira annyira önmaga, hogy arra nincsenek szavak. Ezt be is bizonyítja a következő mondataival, aminek hallatán muszáj bevetnie minden színészi képességét, hogy ne nevesse el magát.*
- Igen, igen, elszúrtam, de én nem irigykedek Nelira. A párod rengeteget nyert veled, ebben biztos vagyok. *Hogy jót vagy rosszat, azt megint csak nem fejti ki. Egyébként valóban teljesen érdektelen Nelira iránt, mármint szerelmem és vágy témában. Ő valahogy nem tudja elképzelni magát nővel az ágyban. Már előre fél attól, hogy ha valóban kurtizánként fog tevékenykedni a jövőben, akkor előbb-utóbb bele fog keveredni egy olyan helyzetbe, ahol viszont kénytelen lesz eleget tenni egy másik nő vágyainak.*
- Nem egészen így értettem a meredeket, drága. Azt akartam mondani, hogy találhattatok volna jobb helyszínt is az enyelgésre. *Magyarázza meg az előzőket, mint valami hülyének, mert valamiért úgy érzi, hogy Nelira nem csak egy ártatlan szóviccnek szánta a dolgot, hanem valóban nem fogta fel, hogy mit is akart neki mondani.
Persze, Merlana is nőből van, úgyhogy közben elkezd érdeklődni barátnője újdonsült párja iránt. Kíváncsi, miféle szerzet lehet.*
- Fekete, nem magas és őrült. Neked való. Olyanok lehettek, mint két ellentét, akik vonzzák egymást, de az őrültség a kapocs. *Továbbra sem gyanakszik semmi turpisságra, a beszélgetés mellett azzal van elfoglalva, hogy távozzanak végre.*
- Majd meglátod. Ne kíváncsiskodj, mert hamarabb megöregszel, mint kéne, aztán akkor nem leszel ám ilyen szép, mint most. Na, gyere már, különben itt maradsz! Aztán akkor majd bentről dörömbölhetsz, amíg vissza nem jövök. *Türelmesen várja, hogy Nelira végre méltóztassék kicipelni azt a formás kis fenekét a szobából, amin most még olyan nyugodtan ücsörög. Mondjuk a türelem az arcán csak látszat, legszívesebben a kezénél fogva cibálná végig a Polgárnegyeden szegényt.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.06 22:07:52
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Pont azért találja ki csupán a legnagyobb titokban, és csakis saját maga szórakoztatására a kis játékot, amiben ő a nemeskisasszony, Nelira pedig a szolgálólánya, mert sejti, hogy mekkora kalamajka keveredne abból, ha beavatná a részletekbe a másikat. Nincs is rá szükség, Merlana így is tökéletesen bele tudja élni magát a szerepébe, hisz abban köztudottan tehetséges.
A bölcsesség csak azért jön belőle, mert jobbat nem tud mondani. Nelira annyira önmaga, hogy arra nincsenek szavak. Ezt be is bizonyítja a következő mondataival, aminek hallatán muszáj bevetnie minden színészi képességét, hogy ne nevesse el magát.*
- Igen, igen, elszúrtam, de én nem irigykedek Nelira. A párod rengeteget nyert veled, ebben biztos vagyok. *Hogy jót vagy rosszat, azt megint csak nem fejti ki. Egyébként valóban teljesen érdektelen Nelira iránt, mármint szerelmem és vágy témában. Ő valahogy nem tudja elképzelni magát nővel az ágyban. Már előre fél attól, hogy ha valóban kurtizánként fog tevékenykedni a jövőben, akkor előbb-utóbb bele fog keveredni egy olyan helyzetbe, ahol viszont kénytelen lesz eleget tenni egy másik nő vágyainak.*
- Nem egészen így értettem a meredeket, drága. Azt akartam mondani, hogy találhattatok volna jobb helyszínt is az enyelgésre. *Magyarázza meg az előzőket, mint valami hülyének, mert valamiért úgy érzi, hogy Nelira nem csak egy ártatlan szóviccnek szánta a dolgot, hanem valóban nem fogta fel, hogy mit is akart neki mondani.
Persze, Merlana is nőből van, úgyhogy közben elkezd érdeklődni barátnője újdonsült párja iránt. Kíváncsi, miféle szerzet lehet.*
- Fekete, nem magas és őrült. Neked való. Olyanok lehettek, mint két ellentét, akik vonzzák egymást, de az őrültség a kapocs. *Továbbra sem gyanakszik semmi turpisságra, a beszélgetés mellett azzal van elfoglalva, hogy távozzanak végre.*
- Majd meglátod. Ne kíváncsiskodj, mert hamarabb megöregszel, mint kéne, aztán akkor nem leszel ám ilyen szép, mint most. Na, gyere már, különben itt maradsz! Aztán akkor majd bentről dörömbölhetsz, amíg vissza nem jövök. *Türelmesen várja, hogy Nelira végre méltóztassék kicipelni azt a formás kis fenekét a szobából, amin most még olyan nyugodtan ücsörög. Mondjuk a türelem az arcán csak látszat, legszívesebben a kezénél fogva cibálná végig a Polgárnegyeden szegényt.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.06 22:07:52
4831. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-06 21:27:07
Üzenet elküldve: 2024-06-06 21:27:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Kérlek... el sem tudod képzelni, milyen hosszú volt. *A mosolyra csak egy sértődött szobortekintetet kap, ami úgy méri végig mégis a másikat a ráfagyott undorral, mintha csak a legutálatosabb személy állna előtte, akit ismer. De felolvad a tekintete, hiszen ez nem az a nap, amikor őrjöngésbe fog kezdeni. Talán. Na meg be is cserkészik egy kis munkára, ideje sincs nagyon beleereszkedni a méltatlankodásába.*
- Hú, de bölcs valaki. *Kezd bele a fűzésbe, de ha tudná, ha egy apró kis sejtelme lenne arról, hogy egy koszlott kis szolgálólányt képzel Merlana a helyébe, akkor azt a csinos nyakat úgy vágná el, hogy öröm lenne nézni. Na meg azt is, aki majd feltakarítja a vértócsát, mert az bizony nem ő lesz. Mivel nem sikerült kiszagolni ezen képzelgését, még a másik birtokló megnevezésére sem, így ez nem fog megtörténni. *
- Másé vagyok, ezt tudod... elbasztad. Lehettem volna a tiéd tegnap, de már mindegy.
*Ezt is gondolhatná viccnek bárki, de ennek ellenére komolyan gondolja. Mindig sajnálja, hogy a másik nem vevő rá, pedig Nelirá-t mindenki akarja. Legalábbis szerinte, és úgy tud ez a világ a saját medrében haladni, ha ennek az ellenkezőjéről sosem fog igazán megbizonyosodni.*
- És nőnél. *Ezt hozzá kell tenni ugyebár. Tudja, hogy csak ugratja a másik, mi mást tenne. Ahhoz képest, hogy nemrég még aludt, egészen vicces kedvében van, de nem veszi magára, egyrészt mert túl jó a kedve, másrészt, meg mert nincs mit.*
- Nem volt meredek, oda nem másznék fel.
*Hinné az ember lánya, hogy Nelira, aki annyit tanul, legalábbis próbál, hogy igazán jó alkimista váljon belőle, okos lány, de most cserbenhagyja a tudás, vagy az értés. Neki nincs olyan, hogy meredek, esetleg csak ha hegyen felfelé kell menni, de nos... hegy nem volt. Viszont az is lehet, hogy csak a következő kérdések sütötték ki az agyát, mert erre nem számított. Most akkor neki meg kellene magyaráznia, hogy nem egy új obszidián bőrű, szálkás mélységi hímet szedett össze, hanem egy erős, ámbár számára törékeny nőt.*
- Ööööö, igen, hát, igen. Mmm... *Kezdi az összetett gondolatsort, amivel már mindent el kellett volna, hogy áruljon, de tudja, hogy ez vajmi kevés lesz. * - Csinos és fekete a haja, nem is olyan magas, de hú, Merlana, teljesen őrült, az is biztos. De szerintem szeretem. Mi? *Jut el a tudatáig, miközben éppen letette a fenekét, hogy menni kell.* - Minek? Hova?
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Kérlek... el sem tudod képzelni, milyen hosszú volt. *A mosolyra csak egy sértődött szobortekintetet kap, ami úgy méri végig mégis a másikat a ráfagyott undorral, mintha csak a legutálatosabb személy állna előtte, akit ismer. De felolvad a tekintete, hiszen ez nem az a nap, amikor őrjöngésbe fog kezdeni. Talán. Na meg be is cserkészik egy kis munkára, ideje sincs nagyon beleereszkedni a méltatlankodásába.*
- Hú, de bölcs valaki. *Kezd bele a fűzésbe, de ha tudná, ha egy apró kis sejtelme lenne arról, hogy egy koszlott kis szolgálólányt képzel Merlana a helyébe, akkor azt a csinos nyakat úgy vágná el, hogy öröm lenne nézni. Na meg azt is, aki majd feltakarítja a vértócsát, mert az bizony nem ő lesz. Mivel nem sikerült kiszagolni ezen képzelgését, még a másik birtokló megnevezésére sem, így ez nem fog megtörténni. *
- Másé vagyok, ezt tudod... elbasztad. Lehettem volna a tiéd tegnap, de már mindegy.
*Ezt is gondolhatná viccnek bárki, de ennek ellenére komolyan gondolja. Mindig sajnálja, hogy a másik nem vevő rá, pedig Nelirá-t mindenki akarja. Legalábbis szerinte, és úgy tud ez a világ a saját medrében haladni, ha ennek az ellenkezőjéről sosem fog igazán megbizonyosodni.*
- És nőnél. *Ezt hozzá kell tenni ugyebár. Tudja, hogy csak ugratja a másik, mi mást tenne. Ahhoz képest, hogy nemrég még aludt, egészen vicces kedvében van, de nem veszi magára, egyrészt mert túl jó a kedve, másrészt, meg mert nincs mit.*
- Nem volt meredek, oda nem másznék fel.
*Hinné az ember lánya, hogy Nelira, aki annyit tanul, legalábbis próbál, hogy igazán jó alkimista váljon belőle, okos lány, de most cserbenhagyja a tudás, vagy az értés. Neki nincs olyan, hogy meredek, esetleg csak ha hegyen felfelé kell menni, de nos... hegy nem volt. Viszont az is lehet, hogy csak a következő kérdések sütötték ki az agyát, mert erre nem számított. Most akkor neki meg kellene magyaráznia, hogy nem egy új obszidián bőrű, szálkás mélységi hímet szedett össze, hanem egy erős, ámbár számára törékeny nőt.*
- Ööööö, igen, hát, igen. Mmm... *Kezdi az összetett gondolatsort, amivel már mindent el kellett volna, hogy áruljon, de tudja, hogy ez vajmi kevés lesz. * - Csinos és fekete a haja, nem is olyan magas, de hú, Merlana, teljesen őrült, az is biztos. De szerintem szeretem. Mi? *Jut el a tudatáig, miközben éppen letette a fenekét, hogy menni kell.* - Minek? Hova?
4830. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-06 20:54:33
Üzenet elküldve: 2024-06-06 20:54:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Egyetlen dolgot felejt el csupán Ő Nelirasága, hogy mindent, ami most éppen bosszantja, azt saját magának köszönheti. Ha nem próbál meg akár az élete árán is bejutni az ajtón, és nem fárasztja ki magát annyira a dörömböléssel, hogy a kemény fán kelljen megtámasztania a fejét, akkor nem dőlt volna előre, és Merlana nem is tette volna szóvá a történteket, mert meg sem történtek volna. Ennek ellenére ő sem vitatkozik tovább.*
- Az egyedülállóságod, de örülök neki. *Mosolyog őszintén. Egyébként pár hat az vajmi kevés egy szerelem kiheverésére, kivéve, ha te vagy Nelira, mert akkor még bőven sok is. Na, de az, hogy barátnője újra szerelmes, még mindig nem elég nyomós indok arra, hogy a kakaskukorékolás előtt kirángassa őt az ágyból.*
- Hmm, végre te is látod, hogy a valóság szép. Az élet maga is szép, ha megtanulod élvezni.
*Válaszol egy közhellyel, majd hátat fordít a lánynak és odatolat hozzá, hogy helyette vendége szorítsa meg rajta a fűzőt. Nem fogja elárulni, hogy mi jár a fejében, de eljátszik a gondolattal, hogy ő már egy előkelő hölgy abban a bizonyos felső tízezerben, Nelira pedig a szolgálólánya, akinek megannyi feladata között az is szerepel, hogy öltöztesse őt, így megkösse a fűzőjét is. Magában vigyorog is az elképzelésen, még jó, hogy háttal áll Nelirának, így ő ezt nem látja.*
- Nehezen. Ezért is jó, ha az embernek van egy Nelirája. *Elsőre tényleg elég szorosra sikerül, Merlana hirtelen úgy érzi, hogy meg is fog így fulladni, de szerencsére, mielőtt nekiállna ténylegesen nyafogni, rögtönzött szolgálólánya maga is észreveszi, hogy ez így nem lesz jó, és lazít a zsinórokon, így pedig már tökéletes érzés, ahogy öleli a ruhadarab, meg aztán a lány is újra. ~Mi ez a nagy ölelgetés…?~ Ezen is mosolyog, de egyáltalán nem bánja a dolgot.*
- Köszönöm! *Mondja, majd visszafordul felé, miközben értelmezni próbálja a hallottakat.*
- Nos, azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy bármelyik férfinél szebb leszel még a legrosszabb állapotodban is *kuncog. Szép történet, kár, hogy mindezt a helyszín eléggé beárnyékolja.*
- A temetőben? Íhj, azért az egy kicsit meredek, nemde? *Félre is húzza a száját, de továbbra is mosolyog, mert örül Nelira boldogságának.*
- Na, és miféle fazon? Magas, izmos? Szőke, barna, fekete? Mesélj már róla! Amúgy meg ne ülj le, mert indulunk! *Belebújik a cipőjébe, aztán már lép is ki az ajtón. Azt egyelőre még nem mondja el, hogy hová is mennek, de időközben kitalálta, hogyan fogja megviccelni a lányt, hogy a jövőben egy kicsit jobban odafigyeljen a viselkedésére.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Egyetlen dolgot felejt el csupán Ő Nelirasága, hogy mindent, ami most éppen bosszantja, azt saját magának köszönheti. Ha nem próbál meg akár az élete árán is bejutni az ajtón, és nem fárasztja ki magát annyira a dörömböléssel, hogy a kemény fán kelljen megtámasztania a fejét, akkor nem dőlt volna előre, és Merlana nem is tette volna szóvá a történteket, mert meg sem történtek volna. Ennek ellenére ő sem vitatkozik tovább.*
- Az egyedülállóságod, de örülök neki. *Mosolyog őszintén. Egyébként pár hat az vajmi kevés egy szerelem kiheverésére, kivéve, ha te vagy Nelira, mert akkor még bőven sok is. Na, de az, hogy barátnője újra szerelmes, még mindig nem elég nyomós indok arra, hogy a kakaskukorékolás előtt kirángassa őt az ágyból.*
- Hmm, végre te is látod, hogy a valóság szép. Az élet maga is szép, ha megtanulod élvezni.
*Válaszol egy közhellyel, majd hátat fordít a lánynak és odatolat hozzá, hogy helyette vendége szorítsa meg rajta a fűzőt. Nem fogja elárulni, hogy mi jár a fejében, de eljátszik a gondolattal, hogy ő már egy előkelő hölgy abban a bizonyos felső tízezerben, Nelira pedig a szolgálólánya, akinek megannyi feladata között az is szerepel, hogy öltöztesse őt, így megkösse a fűzőjét is. Magában vigyorog is az elképzelésen, még jó, hogy háttal áll Nelirának, így ő ezt nem látja.*
- Nehezen. Ezért is jó, ha az embernek van egy Nelirája. *Elsőre tényleg elég szorosra sikerül, Merlana hirtelen úgy érzi, hogy meg is fog így fulladni, de szerencsére, mielőtt nekiállna ténylegesen nyafogni, rögtönzött szolgálólánya maga is észreveszi, hogy ez így nem lesz jó, és lazít a zsinórokon, így pedig már tökéletes érzés, ahogy öleli a ruhadarab, meg aztán a lány is újra. ~Mi ez a nagy ölelgetés…?~ Ezen is mosolyog, de egyáltalán nem bánja a dolgot.*
- Köszönöm! *Mondja, majd visszafordul felé, miközben értelmezni próbálja a hallottakat.*
- Nos, azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy bármelyik férfinél szebb leszel még a legrosszabb állapotodban is *kuncog. Szép történet, kár, hogy mindezt a helyszín eléggé beárnyékolja.*
- A temetőben? Íhj, azért az egy kicsit meredek, nemde? *Félre is húzza a száját, de továbbra is mosolyog, mert örül Nelira boldogságának.*
- Na, és miféle fazon? Magas, izmos? Szőke, barna, fekete? Mesélj már róla! Amúgy meg ne ülj le, mert indulunk! *Belebújik a cipőjébe, aztán már lép is ki az ajtón. Azt egyelőre még nem mondja el, hogy hová is mennek, de időközben kitalálta, hogyan fogja megviccelni a lányt, hogy a jövőben egy kicsit jobban odafigyeljen a viselkedésére.*
4829. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-06 17:48:42
Üzenet elküldve: 2024-06-06 17:48:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Márpedig neki senki ne mondja meg, hogy mikor, hogyan és mit csináljon. Tud ő viselkedni, ha kell, de hová is lenne a világ, ha még a kedvenc barátnője mellett sem viselkedhet úgy, ahogy szeretne. Felettébb bosszantó, hogy majdnem beesett az ajtón, az meg még inkább az, hogy a nő ezt szóvá is teszi. Horkant egyet nemtetszése jeléül, de ma madarat lehetne vele fogatni, így elengedi a dolgot és még csak nem is kezd el veszekedni a másikkal a kései beinvitálásért, meg azért, hogy direkt felbuktatta. Mert természetesen nem ő tehet róla.
Az ölelés most olyan jól esik, hogy alig akarja elengedni, de eljött a mese ideje, így mégis megteszi és már bent is terem a szoba közepén. Jó, hogy nincs itt a másik szeretője, mert most ki kéne innen tessékelnie, hogy teljesen kisajátítsa Merlaná-t.*
- Mi nem tartott sokáig?
*Pislog egy kicsit, mert nem tudja mire vélni ezt a mondatot. Hiszen ő hatok óta szenved megállás nélkül, s dagonyázik a jól ismert szerelmi bánatban, ami mindig is hű társként vonaglott mellette. Talán hűebb is, mint Mer, mert az nem tesz megjegyzéseket, pusztán vele karöltve tengeti az életét. De most búcsút kell intenie, mert eljött az idő! Az ő, Nelira Dykai ideje! *
- Kit érdekelnek a szép álmok, ha van szép valóság?
*Rántja meg vállát és türelmetlenül nézi, ahogyan öltözködik a másik, és egy színpadiasan kelletlen sóhajjal egyezik bele, hogy még ebben is segítenie kell ahelyett, hogy osztatlan figyelmét kapná meg tőle ajándékul.*
- És, ha egyedül vagy, hogy oldod meg? *Már nyúl is a zsinegekhez, hogy elkezdje szépen, módszeresen befűzni, ami lehet, hogy a gondolatai, meg a nemsokára kirobbanó szavai hevében kicsit szorosra sikeredik.*
- Szóval!
*Köhint egyet, majd lazít egy kicsit a fűzésen, ha amaz nyávogni kezdene, hiszen úgyis fog, szinte meg sem várja, csak teszi a dolgát. Sosem látott még senkit, aki ennyire ne bírná a fájdalmat. Pedig ha tudná, milyen jól fáj az, amikor a szerelme sebet harap az ajkaiba...*
- Tegnap találkoztam valakivel. Mondanám, hogy nem láttam még szebbet, na de... ugye itt vagyok én. *Nevet fel csilingelő hangon, pedig nem viccet mondott, hanem a legnagyobb igazságot. Amint kész a kötözéssel, hátulról ismét megöleli szorosan a másikat, amolyan második fűzőként.* - A temetőben csináltuk! Hú, el sem hiszed milyen jó volt.
*Ismét elengedi, majd az ágyhoz sétál, s leül pontosan arra a pontjára, ahol nem egészen huszonnégy órája éppen bánatában sírt a nőnek. Mit számít, be van-e vetve?*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Márpedig neki senki ne mondja meg, hogy mikor, hogyan és mit csináljon. Tud ő viselkedni, ha kell, de hová is lenne a világ, ha még a kedvenc barátnője mellett sem viselkedhet úgy, ahogy szeretne. Felettébb bosszantó, hogy majdnem beesett az ajtón, az meg még inkább az, hogy a nő ezt szóvá is teszi. Horkant egyet nemtetszése jeléül, de ma madarat lehetne vele fogatni, így elengedi a dolgot és még csak nem is kezd el veszekedni a másikkal a kései beinvitálásért, meg azért, hogy direkt felbuktatta. Mert természetesen nem ő tehet róla.
Az ölelés most olyan jól esik, hogy alig akarja elengedni, de eljött a mese ideje, így mégis megteszi és már bent is terem a szoba közepén. Jó, hogy nincs itt a másik szeretője, mert most ki kéne innen tessékelnie, hogy teljesen kisajátítsa Merlaná-t.*
- Mi nem tartott sokáig?
*Pislog egy kicsit, mert nem tudja mire vélni ezt a mondatot. Hiszen ő hatok óta szenved megállás nélkül, s dagonyázik a jól ismert szerelmi bánatban, ami mindig is hű társként vonaglott mellette. Talán hűebb is, mint Mer, mert az nem tesz megjegyzéseket, pusztán vele karöltve tengeti az életét. De most búcsút kell intenie, mert eljött az idő! Az ő, Nelira Dykai ideje! *
- Kit érdekelnek a szép álmok, ha van szép valóság?
*Rántja meg vállát és türelmetlenül nézi, ahogyan öltözködik a másik, és egy színpadiasan kelletlen sóhajjal egyezik bele, hogy még ebben is segítenie kell ahelyett, hogy osztatlan figyelmét kapná meg tőle ajándékul.*
- És, ha egyedül vagy, hogy oldod meg? *Már nyúl is a zsinegekhez, hogy elkezdje szépen, módszeresen befűzni, ami lehet, hogy a gondolatai, meg a nemsokára kirobbanó szavai hevében kicsit szorosra sikeredik.*
- Szóval!
*Köhint egyet, majd lazít egy kicsit a fűzésen, ha amaz nyávogni kezdene, hiszen úgyis fog, szinte meg sem várja, csak teszi a dolgát. Sosem látott még senkit, aki ennyire ne bírná a fájdalmat. Pedig ha tudná, milyen jól fáj az, amikor a szerelme sebet harap az ajkaiba...*
- Tegnap találkoztam valakivel. Mondanám, hogy nem láttam még szebbet, na de... ugye itt vagyok én. *Nevet fel csilingelő hangon, pedig nem viccet mondott, hanem a legnagyobb igazságot. Amint kész a kötözéssel, hátulról ismét megöleli szorosan a másikat, amolyan második fűzőként.* - A temetőben csináltuk! Hú, el sem hiszed milyen jó volt.
*Ismét elengedi, majd az ágyhoz sétál, s leül pontosan arra a pontjára, ahol nem egészen huszonnégy órája éppen bánatában sírt a nőnek. Mit számít, be van-e vetve?*
4828. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-06 12:21:45
Üzenet elküldve: 2024-06-06 12:21:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Sok mindent képes kinézni Nelirából, de arra egyáltalán nem számított egy kicsit sem, hogy miután kinyitja az ajtót, ő annak rendje és módja szerint gyakorlatilag be fog esni a szobába, ezért nem is állt félre előle. Mikor váratlanul fájdalom hasít a lábfejébe, vékony hangon felnyüszít, és félretolja a lányt, hogy szálljon le róla.*
- Az istenit Nelira! Figyelj már oda, hogy mit csinálsz! Mégis, hogy máshogy lehet kinyitni egy ajtót, és hogy sikerült így beborulnod rajta? *A fejét csóválja morcosan, mert már kezd nagyon elege lenni belőle, hogy Nelira egyetlen egyszer sem tud úgy megjelenni, hogy ne csináljon felfordulást maga körül. Hol az egész fogadót veri fel, hol az ő ajtaján dörömböl nyughatatlanul, most meg még a lába elé sem tud nézni. Tényleg muszáj lesz csinálnia vele valamit, ez így nem mehet tovább.
A gondolataiból a hirtelen ölelés zökkenti ki, és most ő dermed szoborrá egy pár pillanatra úgy, mintha csak eltanulta volna barátnőjétől, hogy hogyan kell csinálni, de Merlana rövid idő után azért viszonozza az ölelést. Így már nem is tud rá haragudni.*
- Szerelmes? No fene! Ez nem tartott sokáig… *Nevetgél lágyan, aztán visszatér a morcos tekintete, mikor a lány elengedi őt, és tolakodni kezd befelé a szobába, mintha csak otthon lenne. Merlana ismét a fejét csóválja.*
- Milyen délig te lány?! *Pillant az ablak felé, ahonnan még alig szűrődik be némi fény a függönyön keresztül.* Még fel sem kelt a nap, miről beszélsz? Hajnalok hajnalán vertél fel a legcsodásabb álomból, amit mostanában láttam.
*Nagyokat sóhajtozik, hogy megnyugtassa magát, és ne ordítsa le most már szegénynek a fejét. Inkább tényleg elkezdi összeszedni magát. Felveszi a harisnyáját, majd egy teljesen fekete, lenge anyagú, nyakát teljesen szabadon hagyó, de hosszú ujjú ruhát, melynek a szoknyája valahol a vádlija környékén ér véget.*
- Ahh, nincs kedvem szoknyában lenni, de az egyetlen nadrágom, ami volt, az nálad van. Na mindegy. Ha már itt vagy, és amúgy sem szereted a lustákat, akkor tedd magad hasznossá, és segíts megkötni a fűzőmet! *Fordít is hátat Nelirának, és várja, hogy a parancsa után a szőkeség megkötözgesse neki a zsinórokat.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Sok mindent képes kinézni Nelirából, de arra egyáltalán nem számított egy kicsit sem, hogy miután kinyitja az ajtót, ő annak rendje és módja szerint gyakorlatilag be fog esni a szobába, ezért nem is állt félre előle. Mikor váratlanul fájdalom hasít a lábfejébe, vékony hangon felnyüszít, és félretolja a lányt, hogy szálljon le róla.*
- Az istenit Nelira! Figyelj már oda, hogy mit csinálsz! Mégis, hogy máshogy lehet kinyitni egy ajtót, és hogy sikerült így beborulnod rajta? *A fejét csóválja morcosan, mert már kezd nagyon elege lenni belőle, hogy Nelira egyetlen egyszer sem tud úgy megjelenni, hogy ne csináljon felfordulást maga körül. Hol az egész fogadót veri fel, hol az ő ajtaján dörömböl nyughatatlanul, most meg még a lába elé sem tud nézni. Tényleg muszáj lesz csinálnia vele valamit, ez így nem mehet tovább.
A gondolataiból a hirtelen ölelés zökkenti ki, és most ő dermed szoborrá egy pár pillanatra úgy, mintha csak eltanulta volna barátnőjétől, hogy hogyan kell csinálni, de Merlana rövid idő után azért viszonozza az ölelést. Így már nem is tud rá haragudni.*
- Szerelmes? No fene! Ez nem tartott sokáig… *Nevetgél lágyan, aztán visszatér a morcos tekintete, mikor a lány elengedi őt, és tolakodni kezd befelé a szobába, mintha csak otthon lenne. Merlana ismét a fejét csóválja.*
- Milyen délig te lány?! *Pillant az ablak felé, ahonnan még alig szűrődik be némi fény a függönyön keresztül.* Még fel sem kelt a nap, miről beszélsz? Hajnalok hajnalán vertél fel a legcsodásabb álomból, amit mostanában láttam.
*Nagyokat sóhajtozik, hogy megnyugtassa magát, és ne ordítsa le most már szegénynek a fejét. Inkább tényleg elkezdi összeszedni magát. Felveszi a harisnyáját, majd egy teljesen fekete, lenge anyagú, nyakát teljesen szabadon hagyó, de hosszú ujjú ruhát, melynek a szoknyája valahol a vádlija környékén ér véget.*
- Ahh, nincs kedvem szoknyában lenni, de az egyetlen nadrágom, ami volt, az nálad van. Na mindegy. Ha már itt vagy, és amúgy sem szereted a lustákat, akkor tedd magad hasznossá, és segíts megkötni a fűzőmet! *Fordít is hátat Nelirának, és várja, hogy a parancsa után a szőkeség megkötözgesse neki a zsinórokat.*
4827. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-05 20:24:10
Üzenet elküldve: 2024-06-05 20:24:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Már kezd elveszni minden remény. Pedig megesküdött volna rá, hogy úgyis felriad, ha Merlana távozik a mellette lévő szobából, mert hallaná. Nem történhet máshogy. Vagy tán nem aludt itt? Már szinte könnybe is lábad a szeme, hogy nem tudja kiadni magából azt a rengeteg gondolatot, ami ott feszíti szét elméjét, kezd félni, hogy utat fog törni a koponyáján át és hatalmas lángokkal égeti fel az egész Pegazust. De valószínűleg csak az fáj neki, ahogy nyomja a homlokát az ajtóhoz, miközben ritmusosan, de fáradhatatlanul kopogtat. Ez a furcsa nyomásérzet csak akkor múlik el, amikor hirtelen nyílik a barátnője szobájához tartozó bejárat, ő pedig mint egy szőke hajú, bájos szerencsétlenség hullik be a térbe, egyenesen rálépve Mer meztelen lábára, ha amaz nem állt tisztes távolságra tőle.*
- Merlana, tanuld már meg normálisan kinyitni az ajtót te meg... Ajj. *Nézi a lábát, mintha a cipőjének bármi baja is lehetne a másik tappancsától. Aztán felnéz rá, s kit érdekel, hogy mennyire duzzog, ő a tőle egyáltalán nem megszokott módon magához öleli és félhangosan kezd el beszélni annak fülébe.*
- Szerelmes vagyok!
*Szorítja a másikat, úgy, hogy annak esélye se legyen megmoccanni. Ha ő kíván mással testi kontaktusba lépni az nem baj, azt szabad. Csak felé ne közelítsenek így, mert megfagy benne tőle a levegő. Mer ezt már megtanulhatná, de azért jól szokott jönni olykor a bátorító kar, amit felé nyújt. Elengedi hát és elkezd befelé törni a szobába, ahol az ágy rendezetlenségéből rájön, hogy még alhatott a másik, mikor ő megjelent.*
- A szépítő alvás nem azt jelenti, hogy ebédig alszol. Mégis kinek kell olyan nő, aki lusta? Gyerünk, gyerünk, szedd össze magad, beszélnem kell valakivel!
*Sürgeti, mintha nem lenne neki így jó hálóingben, na meg mintha nem a szinte hajnal lenne.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Már kezd elveszni minden remény. Pedig megesküdött volna rá, hogy úgyis felriad, ha Merlana távozik a mellette lévő szobából, mert hallaná. Nem történhet máshogy. Vagy tán nem aludt itt? Már szinte könnybe is lábad a szeme, hogy nem tudja kiadni magából azt a rengeteg gondolatot, ami ott feszíti szét elméjét, kezd félni, hogy utat fog törni a koponyáján át és hatalmas lángokkal égeti fel az egész Pegazust. De valószínűleg csak az fáj neki, ahogy nyomja a homlokát az ajtóhoz, miközben ritmusosan, de fáradhatatlanul kopogtat. Ez a furcsa nyomásérzet csak akkor múlik el, amikor hirtelen nyílik a barátnője szobájához tartozó bejárat, ő pedig mint egy szőke hajú, bájos szerencsétlenség hullik be a térbe, egyenesen rálépve Mer meztelen lábára, ha amaz nem állt tisztes távolságra tőle.*
- Merlana, tanuld már meg normálisan kinyitni az ajtót te meg... Ajj. *Nézi a lábát, mintha a cipőjének bármi baja is lehetne a másik tappancsától. Aztán felnéz rá, s kit érdekel, hogy mennyire duzzog, ő a tőle egyáltalán nem megszokott módon magához öleli és félhangosan kezd el beszélni annak fülébe.*
- Szerelmes vagyok!
*Szorítja a másikat, úgy, hogy annak esélye se legyen megmoccanni. Ha ő kíván mással testi kontaktusba lépni az nem baj, azt szabad. Csak felé ne közelítsenek így, mert megfagy benne tőle a levegő. Mer ezt már megtanulhatná, de azért jól szokott jönni olykor a bátorító kar, amit felé nyújt. Elengedi hát és elkezd befelé törni a szobába, ahol az ágy rendezetlenségéből rájön, hogy még alhatott a másik, mikor ő megjelent.*
- A szépítő alvás nem azt jelenti, hogy ebédig alszol. Mégis kinek kell olyan nő, aki lusta? Gyerünk, gyerünk, szedd össze magad, beszélnem kell valakivel!
*Sürgeti, mintha nem lenne neki így jó hálóingben, na meg mintha nem a szinte hajnal lenne.*
4826. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-05 19:32:16
Üzenet elküldve: 2024-06-05 19:32:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kellemes éjszakája van egy gyönyörű álommal megfűszerezve. Épp egy hatalmas színpad közepén áll csodálatos, bokáig érő, abroncsos estélyi ruhában, és gazdag nemesek százai tolonganak, hogy hallhassák az előadását. A színpadot és vele együtt az egész világot is a magáénak érzi, ahogy kiengedi kellemesen lágy, mégis erőteljes énekhangját. Az érzés, ahogy ott énekel a mennyekbe repíti, ám a katarzis csak akkor következik be, mikor a dal végeztével hosszú percekig tartó, hangos vastapsot kap a közönségétől.
Ez a tapsvihar változik át szépen lassan egy a szituációba egyáltalán nem illő dörömböléssé, mintha csak óriások döngő léptei zavarnák meg az ünnepséget, de nem is óriások azok, hanem földrengés, amely egy hosszú vonalban kettészakítja a talajt pontosan úgy, ahogy a romvárosi Meredély is kinéz. Merlana tekintetébe félelem költözik, teste megdermed, és ahogy a pusztítás eléri a színpadot is, ő maga is a mélybe zuhan. Elsötétül körülötte minden, s ekkor riad fel álmából, és ül fel hirtelen az ágyban. Furcsa mód a dörömbölést továbbra is hallja, de miután kitisztul az elméje, és hangot is tud társítani a veszedelemhez, nagyot sóhajt, mert azonnal rájön, hogy ki is tette tönkre a gyönyörű álmát.*
~Nelira baszd meg, már megint ezt csinálod…? Mindig ezt csinálja…~
*Fogja is a fejét szenvedve, miközben kikászálódik az ágyból, és úgy, ahogy van, hálóingjében lépked az ajtóhoz. Mivel Neliráról van szó, nem vesződik azzal, hogy felöltözzön, bár lehet, hogy ez rossz ötlet, mert mi van, ha a lány megint egy hasonló barátjával állít be hozzá, mint Cagon?
A kulcs lassan elfordul, a zár kattan, az ajtó pedig kinyílik. Befelé, így, ha Nelira továbbra is a homlokával támasztja az ajtót, akkor lehet, hogy be is esik a szobába. Bárhogy is történik, Merlana karba tett kezekkel, magyarázatot várva, szúrós szemekkel bámulja hívatlan vendégét.*
- Mikor fogsz leszokni erről, hogy úgy jelensz meg, mint egy pusztító sárkány? *Most már azon gondolkozik, hogy valahogy meg kéne leckéztetnie a szőkeséget, aki úgy látszik az illemet még hírből sem ismeri, de vajon hogyan?*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kellemes éjszakája van egy gyönyörű álommal megfűszerezve. Épp egy hatalmas színpad közepén áll csodálatos, bokáig érő, abroncsos estélyi ruhában, és gazdag nemesek százai tolonganak, hogy hallhassák az előadását. A színpadot és vele együtt az egész világot is a magáénak érzi, ahogy kiengedi kellemesen lágy, mégis erőteljes énekhangját. Az érzés, ahogy ott énekel a mennyekbe repíti, ám a katarzis csak akkor következik be, mikor a dal végeztével hosszú percekig tartó, hangos vastapsot kap a közönségétől.
Ez a tapsvihar változik át szépen lassan egy a szituációba egyáltalán nem illő dörömböléssé, mintha csak óriások döngő léptei zavarnák meg az ünnepséget, de nem is óriások azok, hanem földrengés, amely egy hosszú vonalban kettészakítja a talajt pontosan úgy, ahogy a romvárosi Meredély is kinéz. Merlana tekintetébe félelem költözik, teste megdermed, és ahogy a pusztítás eléri a színpadot is, ő maga is a mélybe zuhan. Elsötétül körülötte minden, s ekkor riad fel álmából, és ül fel hirtelen az ágyban. Furcsa mód a dörömbölést továbbra is hallja, de miután kitisztul az elméje, és hangot is tud társítani a veszedelemhez, nagyot sóhajt, mert azonnal rájön, hogy ki is tette tönkre a gyönyörű álmát.*
~Nelira baszd meg, már megint ezt csinálod…? Mindig ezt csinálja…~
*Fogja is a fejét szenvedve, miközben kikászálódik az ágyból, és úgy, ahogy van, hálóingjében lépked az ajtóhoz. Mivel Neliráról van szó, nem vesződik azzal, hogy felöltözzön, bár lehet, hogy ez rossz ötlet, mert mi van, ha a lány megint egy hasonló barátjával állít be hozzá, mint Cagon?
A kulcs lassan elfordul, a zár kattan, az ajtó pedig kinyílik. Befelé, így, ha Nelira továbbra is a homlokával támasztja az ajtót, akkor lehet, hogy be is esik a szobába. Bárhogy is történik, Merlana karba tett kezekkel, magyarázatot várva, szúrós szemekkel bámulja hívatlan vendégét.*
- Mikor fogsz leszokni erről, hogy úgy jelensz meg, mint egy pusztító sárkány? *Most már azon gondolkozik, hogy valahogy meg kéne leckéztetnie a szőkeséget, aki úgy látszik az illemet még hírből sem ismeri, de vajon hogyan?*
4825. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-05 17:38:09
Üzenet elküldve: 2024-06-05 17:38:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Szokatlan csoport //
*Örül neki, hogy a rajzok kérdését megbeszélték, legalábbis nagyjából, mert arról eddig még egy szót sem ejtettek, hogy mikor lesz majd valami ebből. Ma, esetleg holnap, vagy majd egyszer valamikor, ami eddigi előéletüket ismerve vagy azt jelenti, hogy soká, vagy azt, hogy soha.
Egyelőre nem éli bele magát a dologba, de azért azt eldönti magában, hogy feledésbe menni sem hagyja majd az egészet. A kérdés persze inkább az, hogyha felállnak ettől az asztaltól, akkor ki és merre megy tovább, megszakad-e a kapcsolata újra Zeekxel, ha pedig nem, akkor összekötik-e az életüket valamennyire újra. Utóbbit nem nagyon hiszi, de teljesen kizártnak sem tartja, végül is éltek már ők együtt, és egészen jól is érezték magukat ezalatt mind a ketten.
Ennek ellenére, bár természetesen, mint minden civilizált lény, ő is szokott gondolkodni a jövőn, a rajta való hosszas töprengés és rágódás nem jellemző rá, így ösztönös érzékkel most is inkább a hirtelen jött és váratlan társaságot élvezi, valamint az alkoholtól kapott egyelőre még gyenge mámort, ahelyett, hogy gondolatai túl hosszan kalandoznának a holnap, vagy a holnapután felé. A jóscsontokhoz egyébként is mindig fordulhat, ha kell, nem csak akkor, ha bizonytalan a jövő.
Adit elhallgatva aztán hol szörnyülködik, hol pedig csodálkozik, nem tudva azt, hogy arcára mennyire ülnek ki érzelmei és gondolatai.*
- Fura, amit mondasz. Én sokáig vándoroltam, nagyon meguntam, és akartam egy önálló helyet, ami az otthonom lehet. Szeretem is a mostani házamat. De néha szerintem muszáj csinálni valami mást, mint korábban. Megőrülnék, ha sohasem hagyhatnám el ezt a várost, azt pedig el sem tudom képzelni, hogy milyen lehet egy helyben leélni egy egész életet. *vallja be, nem is találva hirtelen a megfelelő szót arra, hogy egészen pontosan minek is nevezné mindezt, de leginkább talán magának az életnek az elpazarlásának. Igaz egy ideje már ő is itt él, lett háza, tűzhelye, tyúkjai, meg csomó minden más, ami a városi élethez kell, de ettől még egyáltalán nem biztos, hogy mindez így marad majd örökre.
Ha a házát el tudná adni, még pénze is lenne arra, hogy új életet kezdjen valahol máshol, és akkor nem kellene vadonban vadászgatni, valamint csillagok alatt aludni újra.
A hallottak alapján ellenben úgy tűnik, hogy Zeekx egykori otthona hidegrázós egy hely, szóval szóba sem jöhet, de nem sokkal vonzóbb számára Adi szülővárosa sem. Itt Artheniorban ugyan nemigen volt konfliktusa senkivel, de abban nem teljesen biztos, hogy egy teljesen elf többségű városban jó szemmel néznének rá.
Ettől még, ha ott élni nem is fog, egyszer még tehet arra egy hosszabb sétát, ha éppen nagyon nincsen mit csinálnia itt, és az unalom, valamint a kíváncsiság ismét felülkerekedik benne és eluralkodik rajta.*
- Na így már mindent értek. *bólint aztán asztaltársai felé miután mindketten befejezték, amit Pirtianesről el tudtak, vagy akartak mondani neki.*
- Tényleg elég pocsék helynek hangzik, a hideg is kiráz tőle. *húzza el a száját.* Nem csoda, hogy eljöttél onnan. *teszi hozzá Zeekxnek, de közben olyasféle tiszteletet kezd el érezni a szőke fiú felé, amit eddig még nem. Csodálja őt, amiért meg tudta őriznie az ép eszét és a derűjét hasonló helyen. Erős ő, csak nem a szó általa főleg használt értelmében véve.*
- És kész csoda, hogy nem őrültél meg ott. *mondja, és reméli, hogy ebből a fiú egyben ki is hallja az elismerést, amit szán neki.*
- Csak azt nem értem, hogy ez kinek jó. A katonákon, meg azokon kívül, akik nekik parancsolnak.
*Elég nehéz megfogalmazni, amire pontosan gondol, mert egyrészt elsőre kicsit elképzelhetetlen a város, amiről szó van, és mert az ő törzsi viszonyaik, meg az itteni társadalom ahhoz képest, amit az imént hallott elég egyszerű. Annyit azonban elég világosan megért, hogy a nemeseken és a katonákon kívül valószínűleg senkinek nem jó ott élni, az egyszerű megoldás tehát a részéről adja magát.*
- Csak el kéne zavarni őket, vagy megölni, és akkor mindenki másnak jobb lesz. *fejti is ki röviden a véleményét az egészről. Annyit már tud az itteni viszonyokról, pontosabban arról, hogy milyen hely volt az érkezése előtt ez a város, hogy tudja, ez az egyszerű módszer itt is működött, mert, ha nem is volt jelen akkor, amikor Artheniorban megtörtént, annyit bőven tud az itteni lázadásról, hogy a többség itt sem tűrte örökké azt, hogy egy kisebbség uralkodjon felette. Mindezt úgy, hogy ez a város nyilván jobb hely volt a lázadás előtt is, mint az a távoli másik, ahová Adi városával ellentétben még egy kíváncsi sétát sem lenne kedve tenni.
Erre viszont már mindenképpen innia kell. Ugyan felajánlotta, hogy hoz nekik is valamit, de mivel nem kaptak az alkalmon igazából azt sem bánja, ha csak magára költ most.
Először egy Pálinkát kér és a 18 arany kifizetése után meg is issza a pultnál.
Aztán még egy korsó Ullamar sört kér ki 12 aranyért.
Ezzel a korsó sörrel ül vissza a többiekhez mindezek után.*
*Örül neki, hogy a rajzok kérdését megbeszélték, legalábbis nagyjából, mert arról eddig még egy szót sem ejtettek, hogy mikor lesz majd valami ebből. Ma, esetleg holnap, vagy majd egyszer valamikor, ami eddigi előéletüket ismerve vagy azt jelenti, hogy soká, vagy azt, hogy soha.
Egyelőre nem éli bele magát a dologba, de azért azt eldönti magában, hogy feledésbe menni sem hagyja majd az egészet. A kérdés persze inkább az, hogyha felállnak ettől az asztaltól, akkor ki és merre megy tovább, megszakad-e a kapcsolata újra Zeekxel, ha pedig nem, akkor összekötik-e az életüket valamennyire újra. Utóbbit nem nagyon hiszi, de teljesen kizártnak sem tartja, végül is éltek már ők együtt, és egészen jól is érezték magukat ezalatt mind a ketten.
Ennek ellenére, bár természetesen, mint minden civilizált lény, ő is szokott gondolkodni a jövőn, a rajta való hosszas töprengés és rágódás nem jellemző rá, így ösztönös érzékkel most is inkább a hirtelen jött és váratlan társaságot élvezi, valamint az alkoholtól kapott egyelőre még gyenge mámort, ahelyett, hogy gondolatai túl hosszan kalandoznának a holnap, vagy a holnapután felé. A jóscsontokhoz egyébként is mindig fordulhat, ha kell, nem csak akkor, ha bizonytalan a jövő.
Adit elhallgatva aztán hol szörnyülködik, hol pedig csodálkozik, nem tudva azt, hogy arcára mennyire ülnek ki érzelmei és gondolatai.*
- Fura, amit mondasz. Én sokáig vándoroltam, nagyon meguntam, és akartam egy önálló helyet, ami az otthonom lehet. Szeretem is a mostani házamat. De néha szerintem muszáj csinálni valami mást, mint korábban. Megőrülnék, ha sohasem hagyhatnám el ezt a várost, azt pedig el sem tudom képzelni, hogy milyen lehet egy helyben leélni egy egész életet. *vallja be, nem is találva hirtelen a megfelelő szót arra, hogy egészen pontosan minek is nevezné mindezt, de leginkább talán magának az életnek az elpazarlásának. Igaz egy ideje már ő is itt él, lett háza, tűzhelye, tyúkjai, meg csomó minden más, ami a városi élethez kell, de ettől még egyáltalán nem biztos, hogy mindez így marad majd örökre.
Ha a házát el tudná adni, még pénze is lenne arra, hogy új életet kezdjen valahol máshol, és akkor nem kellene vadonban vadászgatni, valamint csillagok alatt aludni újra.
A hallottak alapján ellenben úgy tűnik, hogy Zeekx egykori otthona hidegrázós egy hely, szóval szóba sem jöhet, de nem sokkal vonzóbb számára Adi szülővárosa sem. Itt Artheniorban ugyan nemigen volt konfliktusa senkivel, de abban nem teljesen biztos, hogy egy teljesen elf többségű városban jó szemmel néznének rá.
Ettől még, ha ott élni nem is fog, egyszer még tehet arra egy hosszabb sétát, ha éppen nagyon nincsen mit csinálnia itt, és az unalom, valamint a kíváncsiság ismét felülkerekedik benne és eluralkodik rajta.*
- Na így már mindent értek. *bólint aztán asztaltársai felé miután mindketten befejezték, amit Pirtianesről el tudtak, vagy akartak mondani neki.*
- Tényleg elég pocsék helynek hangzik, a hideg is kiráz tőle. *húzza el a száját.* Nem csoda, hogy eljöttél onnan. *teszi hozzá Zeekxnek, de közben olyasféle tiszteletet kezd el érezni a szőke fiú felé, amit eddig még nem. Csodálja őt, amiért meg tudta őriznie az ép eszét és a derűjét hasonló helyen. Erős ő, csak nem a szó általa főleg használt értelmében véve.*
- És kész csoda, hogy nem őrültél meg ott. *mondja, és reméli, hogy ebből a fiú egyben ki is hallja az elismerést, amit szán neki.*
- Csak azt nem értem, hogy ez kinek jó. A katonákon, meg azokon kívül, akik nekik parancsolnak.
*Elég nehéz megfogalmazni, amire pontosan gondol, mert egyrészt elsőre kicsit elképzelhetetlen a város, amiről szó van, és mert az ő törzsi viszonyaik, meg az itteni társadalom ahhoz képest, amit az imént hallott elég egyszerű. Annyit azonban elég világosan megért, hogy a nemeseken és a katonákon kívül valószínűleg senkinek nem jó ott élni, az egyszerű megoldás tehát a részéről adja magát.*
- Csak el kéne zavarni őket, vagy megölni, és akkor mindenki másnak jobb lesz. *fejti is ki röviden a véleményét az egészről. Annyit már tud az itteni viszonyokról, pontosabban arról, hogy milyen hely volt az érkezése előtt ez a város, hogy tudja, ez az egyszerű módszer itt is működött, mert, ha nem is volt jelen akkor, amikor Artheniorban megtörtént, annyit bőven tud az itteni lázadásról, hogy a többség itt sem tűrte örökké azt, hogy egy kisebbség uralkodjon felette. Mindezt úgy, hogy ez a város nyilván jobb hely volt a lázadás előtt is, mint az a távoli másik, ahová Adi városával ellentétben még egy kíváncsi sétát sem lenne kedve tenni.
Erre viszont már mindenképpen innia kell. Ugyan felajánlotta, hogy hoz nekik is valamit, de mivel nem kaptak az alkalmon igazából azt sem bánja, ha csak magára költ most.
Először egy Pálinkát kér és a 18 arany kifizetése után meg is issza a pultnál.
Aztán még egy korsó Ullamar sört kér ki 12 aranyért. Ezzel a korsó sörrel ül vissza a többiekhez mindezek után.*
4824. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-05 13:42:31
Üzenet elküldve: 2024-06-05 13:42:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Miután otthagyta a feketeséget, nem volt kedve máshoz, mint Merlanához. Aztán útközben rájött, hogy éjjel mégsem keltené fel, na meg át kell gondolnia ezt-azt. Ezért az estére 15 aranyért kibérelt egy Szobát magának, közvetlenül Mer szomszédságában.
Úgy érte a reggel, mint ahogyan lefeküdt aludni. Tele gondolatokkal, amiknek nagyjából se füle, se farka. Nem tudja hová tenni a történetet, ami a temetőben érte, de nem bánja, hogy új szerelemmel gazdagodott a kis világa. Csak ne hagyott volna olyan égető lenyomatot benne Tian hiánya is. Nem gondolta, hogy ennyien elférnek az ő szívében, ami valószínűleg fekete tintaszerű vért pumpál. Mert normális karmazsin vére annak nem lehet, aki ennyi ostobaságot tud egy nap alatt megtenni.
Azért mosolyog, ahogy belenéz a tükörbe, s meglátja a szája vöröslő foltjait, amit az újdonsült kedvese harapott belé. Nem érzi úgy, hogy csúfítaná, sőt: egy világnak hirdeti, hogy újra van valakije.
Gyors ütemben mosakodik meg, s öltözik fel, hogy megoszthassa kedvenc barátnőjével a történteket, ha lehet cenzúrázatlanul, hadd irigykedjen, na meg tudja meg, hogy miből marad ki mindig, amikor elutasítja Nelirát. Pedig lett volna egy egész délutánja egyedülállóként, hogy elrepítse őt egy másik dimenzióba, de nem élt vele, ma pedig már ismét foglalt. Az élet pörög. Úgy, ahogy a szőkeség is, aki a tőle megszokott módon kezd ez kopogni az ajtón, miután a legalább ötszöri benyitással nem jutott beljebb, lévén kulcsra van zárva.*
- Nyisd már ki baszd meg, szükségem van rád! MOST!
*Dörömböl, mert idegesíti az őket elválasztó fa. Ha valamit akar, azt azonnal akarja, ha kell, betöri az egészet. Mondjuk pénze nem biztos, hogy lenne kifizetni, de ez kit érdekel? Bebocsátást kell nyernie.*
- Hallod Mer, tudom, hogy itt vagy!
*Idegesen dönti neki homlokát végül a bejáratnak, s úgy kopog tovább ritmusra jobbjával a feje mellett. Egyszer csak sikerül bejutni.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Miután otthagyta a feketeséget, nem volt kedve máshoz, mint Merlanához. Aztán útközben rájött, hogy éjjel mégsem keltené fel, na meg át kell gondolnia ezt-azt. Ezért az estére 15 aranyért kibérelt egy Szobát magának, közvetlenül Mer szomszédságában.
Úgy érte a reggel, mint ahogyan lefeküdt aludni. Tele gondolatokkal, amiknek nagyjából se füle, se farka. Nem tudja hová tenni a történetet, ami a temetőben érte, de nem bánja, hogy új szerelemmel gazdagodott a kis világa. Csak ne hagyott volna olyan égető lenyomatot benne Tian hiánya is. Nem gondolta, hogy ennyien elférnek az ő szívében, ami valószínűleg fekete tintaszerű vért pumpál. Mert normális karmazsin vére annak nem lehet, aki ennyi ostobaságot tud egy nap alatt megtenni.
Azért mosolyog, ahogy belenéz a tükörbe, s meglátja a szája vöröslő foltjait, amit az újdonsült kedvese harapott belé. Nem érzi úgy, hogy csúfítaná, sőt: egy világnak hirdeti, hogy újra van valakije.
Gyors ütemben mosakodik meg, s öltözik fel, hogy megoszthassa kedvenc barátnőjével a történteket, ha lehet cenzúrázatlanul, hadd irigykedjen, na meg tudja meg, hogy miből marad ki mindig, amikor elutasítja Nelirát. Pedig lett volna egy egész délutánja egyedülállóként, hogy elrepítse őt egy másik dimenzióba, de nem élt vele, ma pedig már ismét foglalt. Az élet pörög. Úgy, ahogy a szőkeség is, aki a tőle megszokott módon kezd ez kopogni az ajtón, miután a legalább ötszöri benyitással nem jutott beljebb, lévén kulcsra van zárva.*
- Nyisd már ki baszd meg, szükségem van rád! MOST!
*Dörömböl, mert idegesíti az őket elválasztó fa. Ha valamit akar, azt azonnal akarja, ha kell, betöri az egészet. Mondjuk pénze nem biztos, hogy lenne kifizetni, de ez kit érdekel? Bebocsátást kell nyernie.*
- Hallod Mer, tudom, hogy itt vagy!
*Idegesen dönti neki homlokát végül a bejáratnak, s úgy kopog tovább ritmusra jobbjával a feje mellett. Egyszer csak sikerül bejutni.*
4823. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-03 21:39:48
Üzenet elküldve: 2024-06-03 21:39:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Éber álmok//
*Hosszú-hosszú ideje már, mióta legutóbb az asztal alá itta magát. Lecsusszant ugyan egy-két pohárka azért néhanapján, de csak amolyan visszafogottan, össze se lehet hasonlítani ezt a fajta iszogatást azzal, mint amit rendszeresen leművelt a Pitypangosban, vagy még a vörösköpenyes idők előtt. Ha nem most készülne épp visszaesni, akár arra a furcsa megállapításra is juthatna, hogy megkomolyodott. Rengeteg dolog történt vele mióta Artheniorba jött, s a sok súlyos esemény nemcsak, hogy életre szóló nyomot hagyott benne, de még mondhatni be is növesztett a feje lágyát. Mintha csak egykori mesterének épp ez lett volna a terve, mikor sok éve elengedte a kezét.*
~ Átkozott Itham ~ *káromolja magában, de valójában egy csepp indulat sincs mögötte, inkább csak valamiféle hála.*
- Egy korsó Ullamar sört *szól a csaposnak majd a pultra csapja az érte járó 13 aranyat.*
*Valójában már akkor eldöntötte, hogy leissza magát a sárga földig, amikor megtudta, hogy Droyn parancsnok is maga mögött hagyta az őrség kötelékét. Ennek már több hata. Pontosan tudja, mi volt az oka távozásának, és az istenek mentsék attól, hogy akár egy követ is vessen rá döntése miatt, de valahogy keserű szájízt hagyott maga után. Ez leginkább annak tudható be, hogy ő volt a harmadik parancsnok, aki alatt Naesala szolgált. Három parancsnokot talán még egy sokat látott baka is ritkán él meg, vele meg alig egy évtized alatt megtörtént. Bár a józan esze tudja, hogy ostobaság ilyenen morfondírozni, mégis valahol magában keresi a hibát. Ő az egyetlen, aki még a régi vörösköpenyesek tagja volt, a többiek mind eltűntek, vagy az életüket adták a Barakkban. Mi van, ha egyszerűen balszerencsét hoz? Keserű emlékek kavarodnak fel benne, kedvet mételyező, sötét gondolatok, melyek az Egyenlőség napját követő lábadozása alatt megannyiszor megkísértették.
Egy nagy józanító kortyot vesz magához az elé kerülő sörből, próbálja elűzni ezeket a sületlenségeket. Ezsokkal nehezebb, mint az ember gondolná. Inkább csak letörölve a sör habját képéről néz körül, s hagyja, hogy magával ragadja a nosztalgia.*
*Hosszú-hosszú ideje már, mióta legutóbb az asztal alá itta magát. Lecsusszant ugyan egy-két pohárka azért néhanapján, de csak amolyan visszafogottan, össze se lehet hasonlítani ezt a fajta iszogatást azzal, mint amit rendszeresen leművelt a Pitypangosban, vagy még a vörösköpenyes idők előtt. Ha nem most készülne épp visszaesni, akár arra a furcsa megállapításra is juthatna, hogy megkomolyodott. Rengeteg dolog történt vele mióta Artheniorba jött, s a sok súlyos esemény nemcsak, hogy életre szóló nyomot hagyott benne, de még mondhatni be is növesztett a feje lágyát. Mintha csak egykori mesterének épp ez lett volna a terve, mikor sok éve elengedte a kezét.*
~ Átkozott Itham ~ *káromolja magában, de valójában egy csepp indulat sincs mögötte, inkább csak valamiféle hála.*
- Egy korsó Ullamar sört *szól a csaposnak majd a pultra csapja az érte járó 13 aranyat.*
*Valójában már akkor eldöntötte, hogy leissza magát a sárga földig, amikor megtudta, hogy Droyn parancsnok is maga mögött hagyta az őrség kötelékét. Ennek már több hata. Pontosan tudja, mi volt az oka távozásának, és az istenek mentsék attól, hogy akár egy követ is vessen rá döntése miatt, de valahogy keserű szájízt hagyott maga után. Ez leginkább annak tudható be, hogy ő volt a harmadik parancsnok, aki alatt Naesala szolgált. Három parancsnokot talán még egy sokat látott baka is ritkán él meg, vele meg alig egy évtized alatt megtörtént. Bár a józan esze tudja, hogy ostobaság ilyenen morfondírozni, mégis valahol magában keresi a hibát. Ő az egyetlen, aki még a régi vörösköpenyesek tagja volt, a többiek mind eltűntek, vagy az életüket adták a Barakkban. Mi van, ha egyszerűen balszerencsét hoz? Keserű emlékek kavarodnak fel benne, kedvet mételyező, sötét gondolatok, melyek az Egyenlőség napját követő lábadozása alatt megannyiszor megkísértették.
Egy nagy józanító kortyot vesz magához az elé kerülő sörből, próbálja elűzni ezeket a sületlenségeket. Ezsokkal nehezebb, mint az ember gondolná. Inkább csak letörölve a sör habját képéről néz körül, s hagyja, hogy magával ragadja a nosztalgia.*
4822. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-31 20:29:28
Üzenet elküldve: 2024-05-31 20:29:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
*Átlépni a Pegazus ajtaját olyan hétköznapi volt neki az elmúlt hatokban, mint amikor levegőt vett. Természetessé vált, mintha már az otthonául fogadta volna be. Megannyi szép és megannyi álmatlan éjszaka a felhallatszó részegek kurjantása miatt, vagy épp önnön gondolatai sanyargató béklyója okán. Emlékszik az első reggelekre, mikor megijedt a négy faltól, hiszen a sok hat, amit kint töltött a pusztaságban, vagy épp az erdőkben, megszoktatta vele a szabadságot. Azt a szabadságot, amit szülői kúriájában sosem tudott volna élvezni. Ehelyett céltalanul bolyongva indult meg, olyannyira eltévedve, hogy megsokszorozta a saját útját. Azt, ami végül ahhoz vezetett, hogy kezdi megtalálni a helyét a világban. Úgy löki be az ajtót, hogy már most hiányzik, ahonnan igazán még el sem ment. Úgy veszi a levegőt, mintha elbúcsúzni készülne viskójától, ahol megannyi emléket hagy, hogy máshol újakhoz juthasson. Már-már megható a kép, amikor körbenéz. Pedig ez csak egy fogadó. De mégis itt találta meg először a valóság.
Az élet pedig folyik a saját medrében, néha gyors folyamként, ami sokszor szerteágazik. Most az egyik ága elején tart, aztán ki tudja hova jut? Egy biztos. Elmegy innen. De bármikor visszajöhet, s fogyaszthat a kedvenc borából, beszélgethet a kedvenc csaposával. Ez nyugtatólag hat rá.
Először az emeletre megy fel, hogy összeszedje holmiját, ami ugyan nem sok, de mégsem bérelhet a ruháinak szobát. Már van hová tenni őket. Gondolatban elbúcsúzik a fekhelyétől is, ami megtanította neki újra a kényelmet. Kilép hát és kulcsra zárja az ajtót, mintha csak jó emlékeket csomagolna be egy dobozba, amit majd az ágya alá tesz, hogy amikor nosztalgiázni támad kedve kinyithassa újra. Lesétál a lépcsőn. Azon, amit megjárt már Yvonnal, Norival, s egyedül is jó párszor. Nem érti miért ilyen fontos, de most mégis az.
Ott találja magát a pult előtt, majd jégkék szemeivel a pultban ácsorgóéba mar, egy sanda mosollyal jelezve, hogy itt a vége. Otthonra talált. Máshol. Apró kezével odacsúsztatja a Szoba öt napi értékét, mind a 75 aranyat. A férfi csak nézi a csomagot, amit Mainál lát, nem kell beszélni, pontosan tudja, hogy nem jön vissza egy darabig. Azért még mellé tesz 10 érmét, hogy kérjen a megszokott Borból egy pohárnyit. *
- Tudod mit, kérek egy bort. Amelyiket szeretem, abból. Ennyi még belefér. Egy darabig úgysem látsz.
*Vigyorodik el, majd egy kis csacsogásba kezdenek, miközben lassan kortyolgat. Amennyire szeretne már visszaérni a rezidenciára, annyira jó itt ücsörögni még egy kicsit.*
*Átlépni a Pegazus ajtaját olyan hétköznapi volt neki az elmúlt hatokban, mint amikor levegőt vett. Természetessé vált, mintha már az otthonául fogadta volna be. Megannyi szép és megannyi álmatlan éjszaka a felhallatszó részegek kurjantása miatt, vagy épp önnön gondolatai sanyargató béklyója okán. Emlékszik az első reggelekre, mikor megijedt a négy faltól, hiszen a sok hat, amit kint töltött a pusztaságban, vagy épp az erdőkben, megszoktatta vele a szabadságot. Azt a szabadságot, amit szülői kúriájában sosem tudott volna élvezni. Ehelyett céltalanul bolyongva indult meg, olyannyira eltévedve, hogy megsokszorozta a saját útját. Azt, ami végül ahhoz vezetett, hogy kezdi megtalálni a helyét a világban. Úgy löki be az ajtót, hogy már most hiányzik, ahonnan igazán még el sem ment. Úgy veszi a levegőt, mintha elbúcsúzni készülne viskójától, ahol megannyi emléket hagy, hogy máshol újakhoz juthasson. Már-már megható a kép, amikor körbenéz. Pedig ez csak egy fogadó. De mégis itt találta meg először a valóság.
Az élet pedig folyik a saját medrében, néha gyors folyamként, ami sokszor szerteágazik. Most az egyik ága elején tart, aztán ki tudja hova jut? Egy biztos. Elmegy innen. De bármikor visszajöhet, s fogyaszthat a kedvenc borából, beszélgethet a kedvenc csaposával. Ez nyugtatólag hat rá.
Először az emeletre megy fel, hogy összeszedje holmiját, ami ugyan nem sok, de mégsem bérelhet a ruháinak szobát. Már van hová tenni őket. Gondolatban elbúcsúzik a fekhelyétől is, ami megtanította neki újra a kényelmet. Kilép hát és kulcsra zárja az ajtót, mintha csak jó emlékeket csomagolna be egy dobozba, amit majd az ágya alá tesz, hogy amikor nosztalgiázni támad kedve kinyithassa újra. Lesétál a lépcsőn. Azon, amit megjárt már Yvonnal, Norival, s egyedül is jó párszor. Nem érti miért ilyen fontos, de most mégis az.
Ott találja magát a pult előtt, majd jégkék szemeivel a pultban ácsorgóéba mar, egy sanda mosollyal jelezve, hogy itt a vége. Otthonra talált. Máshol. Apró kezével odacsúsztatja a Szoba öt napi értékét, mind a 75 aranyat.
A férfi csak nézi a csomagot, amit Mainál lát, nem kell beszélni, pontosan tudja, hogy nem jön vissza egy darabig. Azért még mellé tesz 10 érmét, hogy kérjen a megszokott Borból egy pohárnyit. *- Tudod mit, kérek egy bort. Amelyiket szeretem, abból. Ennyi még belefér. Egy darabig úgysem látsz.
*Vigyorodik el, majd egy kis csacsogásba kezdenek, miközben lassan kortyolgat. Amennyire szeretne már visszaérni a rezidenciára, annyira jó itt ücsörögni még egy kicsit.*
4821. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-30 14:27:45
Üzenet elküldve: 2024-05-30 14:27:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Szokatlan csoport //
-Rendben megbeszéltük!
*Két rajzot csinálni sok idő lenne, de mindenképp szeretné ha a lány is bekerülne a könyvébe pont a felsorolt belső és fel nem sorolt külső tulajdonságai miatt. Aztán tovább beszélgetnek a trollokról. A nyelvi problémák említésén a kis pap elgondolkozik.*
-Ez igaz. De valahogy csak szót lehet velük érteni. Ha tudnak beszélni akkor már nem állatok. Mutogatással vagy rajzzal csak meg lehet érteni mit szeretnék.
*Aztán a példája miatt, hogy miért a mocsárban élnek a trollok kicsit elterelődik a téma arra, hogy különböző fajok milyen messze el tudnak keveredni a természetesnek gondolt otthonukról. Meg, hogy sok elf nem is járt még erdőben. Adiból is elkezd ömleni a szó.*
-Otthon Piritanes-ben is voltak törpök. Ott bányákban éltek. Bányásztak és kovácsoltak, de a Wegtoreni törpök viszont a sivatagokban voltak. Köztük is sokan mesteremberek voltak, de teljesen másképp viselkedtek mint az otthoni törpök. A helyi orkok is másmilyenek mint amik otthon voltak. Kevesebb rajtuk a vas és nem olyan...*Itt elgondolkodik.*Vadabbak? Nomádabbnak! Ez a jó szó, azt hiszem. Nem parancsot teljesítenek hanem maguknak vannak. Vagyis vannak törvényeik, de nem másokét tartják be. Azt, hiszem. Viszont a hegyi törpék is és nem mind, de a sivatagi törpék is meg más fajok akikkel beszéltem általában otthonuknak és maguknak való helynek, azt mondták ahol születtek és felnőttek. Lehet a trollok is így vannak a mocsárral.
*Fejti ki mire is gondolt a sok mellébeszélés végére. Arra, hogy lusta lenne felkuncog. Csak Ari tud úgy ilyeneket mondani, hogy nem akarja őt megbántani. Nem is haragszik érte. Főleg mert igaz. A kérdések kapcsán megint csak bólint.*
-Ez igaz. De ha attól félnék mindig, hogy megbántok valakit mikor meg szeretném ismerni akkor nem is ismerkedtem volna meg ilyen sok emberrel. Könnyebb bocsánatot kérni ha ilyenkor véletlenül megbántjuk a másikat. Vagy elszaladni.
*Mert lehetnek olyanok is persze akik nagyon nem szeretik ha kérdezősködnek róluk. Ezek után Zeekx otthonáról lesz kérdezősködve. Arra, hogy korábban nem beszéltek róla a fiú elgondolkodik és bólint.*
-Lehet, hogy nem került szóba. Vagy ha mégis akkor nem nagyon mentünk bele mert én többet kérdeztem rólad.
*Adi leírását Zeekx kíváncsian hallgatja. Mikor felé néznek akkor bólint.*
-Valami olyasmi igen. Nem is az, hogy a katonák személyesen mindenkinek a fülébe lihegnek csak ott másképp tartják be a szabályokat. Nem csak erőszakkal hanem megfélemlítéssel. Több a nyilvános kivégzés, rabszolgafogat meg hasonlók és nem is szívesen kerülne senki a katonák keze közé. A legrosszabb sorsa meg azoknak a rabszolgáknak van akik egy mélységi nemesi család tulajdonába kerülnek. Csak rémtörténetek szólnak arról, hogy ott miket csinálnak. Igen a munka kötelező. Főként ezért is lettünk mi elűzve onnan mert, ami hasznunk volt az eltörpült amellett, hogy szabadságról beszéltünk, ami a vezetőség szerint ártalmas, erkölcstelen és züllesztő dolog a társadalom számára. Meg több volt a rasszokkal szembeni előítéletesség. Voltak a mélységiek, az orkok akik ha jól dolgoztak főleg a seregben vihették is valamire, a törpök akik jó mesteremberek voltak, de maguknak valók, néhány ember elő-elő fordult, de mások nem nagyon csak rabszolgák közt. Nem lehetett ilyen szabadon és bármiről beszélni mert vigyázni kellett nehogy megsértsd a törvényeket. Másokkal is óvatosnak kellett lenni nehogy feljelentsen és elvigyenek. Szóval azért mondanám veszélyesnek mert óvatosnak kell lenni nehogy rendbontó legyél mert akkor elvisznek.
-Rendben megbeszéltük!
*Két rajzot csinálni sok idő lenne, de mindenképp szeretné ha a lány is bekerülne a könyvébe pont a felsorolt belső és fel nem sorolt külső tulajdonságai miatt. Aztán tovább beszélgetnek a trollokról. A nyelvi problémák említésén a kis pap elgondolkozik.*
-Ez igaz. De valahogy csak szót lehet velük érteni. Ha tudnak beszélni akkor már nem állatok. Mutogatással vagy rajzzal csak meg lehet érteni mit szeretnék.
*Aztán a példája miatt, hogy miért a mocsárban élnek a trollok kicsit elterelődik a téma arra, hogy különböző fajok milyen messze el tudnak keveredni a természetesnek gondolt otthonukról. Meg, hogy sok elf nem is járt még erdőben. Adiból is elkezd ömleni a szó.*
-Otthon Piritanes-ben is voltak törpök. Ott bányákban éltek. Bányásztak és kovácsoltak, de a Wegtoreni törpök viszont a sivatagokban voltak. Köztük is sokan mesteremberek voltak, de teljesen másképp viselkedtek mint az otthoni törpök. A helyi orkok is másmilyenek mint amik otthon voltak. Kevesebb rajtuk a vas és nem olyan...*Itt elgondolkodik.*Vadabbak? Nomádabbnak! Ez a jó szó, azt hiszem. Nem parancsot teljesítenek hanem maguknak vannak. Vagyis vannak törvényeik, de nem másokét tartják be. Azt, hiszem. Viszont a hegyi törpék is és nem mind, de a sivatagi törpék is meg más fajok akikkel beszéltem általában otthonuknak és maguknak való helynek, azt mondták ahol születtek és felnőttek. Lehet a trollok is így vannak a mocsárral.
*Fejti ki mire is gondolt a sok mellébeszélés végére. Arra, hogy lusta lenne felkuncog. Csak Ari tud úgy ilyeneket mondani, hogy nem akarja őt megbántani. Nem is haragszik érte. Főleg mert igaz. A kérdések kapcsán megint csak bólint.*
-Ez igaz. De ha attól félnék mindig, hogy megbántok valakit mikor meg szeretném ismerni akkor nem is ismerkedtem volna meg ilyen sok emberrel. Könnyebb bocsánatot kérni ha ilyenkor véletlenül megbántjuk a másikat. Vagy elszaladni.
*Mert lehetnek olyanok is persze akik nagyon nem szeretik ha kérdezősködnek róluk. Ezek után Zeekx otthonáról lesz kérdezősködve. Arra, hogy korábban nem beszéltek róla a fiú elgondolkodik és bólint.*
-Lehet, hogy nem került szóba. Vagy ha mégis akkor nem nagyon mentünk bele mert én többet kérdeztem rólad.
*Adi leírását Zeekx kíváncsian hallgatja. Mikor felé néznek akkor bólint.*
-Valami olyasmi igen. Nem is az, hogy a katonák személyesen mindenkinek a fülébe lihegnek csak ott másképp tartják be a szabályokat. Nem csak erőszakkal hanem megfélemlítéssel. Több a nyilvános kivégzés, rabszolgafogat meg hasonlók és nem is szívesen kerülne senki a katonák keze közé. A legrosszabb sorsa meg azoknak a rabszolgáknak van akik egy mélységi nemesi család tulajdonába kerülnek. Csak rémtörténetek szólnak arról, hogy ott miket csinálnak. Igen a munka kötelező. Főként ezért is lettünk mi elűzve onnan mert, ami hasznunk volt az eltörpült amellett, hogy szabadságról beszéltünk, ami a vezetőség szerint ártalmas, erkölcstelen és züllesztő dolog a társadalom számára. Meg több volt a rasszokkal szembeni előítéletesség. Voltak a mélységiek, az orkok akik ha jól dolgoztak főleg a seregben vihették is valamire, a törpök akik jó mesteremberek voltak, de maguknak valók, néhány ember elő-elő fordult, de mások nem nagyon csak rabszolgák közt. Nem lehetett ilyen szabadon és bármiről beszélni mert vigyázni kellett nehogy megsértsd a törvényeket. Másokkal is óvatosnak kellett lenni nehogy feljelentsen és elvigyenek. Szóval azért mondanám veszélyesnek mert óvatosnak kell lenni nehogy rendbontó legyél mert akkor elvisznek.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436