//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Csipkelődés terén a férfit sem kell félteni, bizony nem rest ő sem pimaszul visszaszólni az ilyen próbálkozásokra.*
- Pont te mondod...
*Ingatja a fejét, utalva Rocha lenti, levegőbe nyúlkálós mutatványaira, s az emlékkép felidézésére még el is mosolyodik. Aztán a következő pillanatban le is olvad az arcáról, hiszen a heves csók közben nehéz huncutul vigyorogni, de ezt most egyáltalán nem bánja. Ahogy az ingén matató kezeket sem, s örömmel veszi tudomásul, hogy az ujjak még részegen is gyorsan megbirkóznak a gombokkal, szabaddá téve Aldo felsőtestét. A művelet közben persze az elf sem henyél, igyekszik a lehető legjobban kiélvezni az őt illető gyengéd érintéseket, s miközben kezei Rocha hátát simogatják, ajkai egyre lejjebb kalandoznak, míg végül megállapodnak a nyaknál, forró csókokkal hintve a bőrt. Nem tehet róla, mindig is imádta a nők ezen kecses testrészét, de a félvér édesebbnek bizonyul minden futó kalandjánál.
Kezeit végigcsúsztatja a karcsú derékon, de csak lassan, mintha rögzíteni akarná a nő testének minden vonalát. Hagyja, hogy a könnyű selyeming lehulljon, s aligha érdekli, milyen poros lesz ott a földön.*
- Lehetsz a mosónőm. Megfizetem.
*Kacsint pajkosan csillogó szemekkel Rocha irányába, s némi csalódottsággal veszi tudomásul, hogy a nő eltávolodik tőle, s kisebb sétára indul a négy fal között.*
- Már majdnem annyira, mint te.
*Kíséri tekintetével, s kedve lenne őt is megszabadítani a felesleges ruháktól, úgy nem tűnne annyira "takarosnak". De élvezi a jelenetet, ahogy a félvér kelleti magát, s lassan hámozza felsőjét, olyan, mint egy elegáns, hófehér macska, aki éppen most környékezi meg a fekete kandúrt. Mikor megáll a tükörnél, Aldo is mozgásba lendül, mögé lép, s hátulról karolja át. Közben megkeresi Rocha tükörképét, hogy az üvegen keresztül belefúrhassa tengerkék szemeit a másikéba.*
- Szerintem erre nem lesz szükséged...
*Súgja halkan a hegyesedő fülekbe, s kezeivel máris elkezdi lehántani a félig kigombolt inget. Minden mozdulata gyengéd, s bár vágya továbbra is lángol, nem követelőző vagy sietős. Ha már idáig eljutottak, ki akarja élvezni az összes kincset, amit a nő nyújthat számára. Ezt érezteti is törődő simításaival, s ha sikerül megszabadulni a felsőtől, ujjait végigfuttatja a gerinc mentén, s egy finom mozdulattal beletúr a hófürtökbe, félreseperve azokat, hogy szabaddá tegye az egész hátat, s a tarkó egy részét. Lejjebb hajol, hogy belecsókolhasson az immár fedetlen vállak lágy ívébe, miközben kezeit összekulcsolja Rocha hasa előtt. Úgy bánik a nővel, mintha a legértékesebb drágakő lenne a világon. Ahogy talán még soha senkivel. Időközben ismét felnéz, a tükörbe, reakció után kutatva a félvér arcán.*