- Egyetlen ok van, amiért nem hívtalak meg egy kellemes vacsorára, mégpedig, hogy rögtön megrohantál a kis a játékoddal! *kacag fel* Ha rajtam múlik - márpedig igyekszek, hogy rajtam múljon -, akkor bizony ezt a holnapi nap bepótoljuk! Persze, akkor már tömény alkohol nélkül...
*Kacsint rá nagy vigyorral, majd pár pillanatig még szemez a pohár borral, s torkának enyhítése végett egy jó nagyot kortyol belőle. Az elején még ennek a vörös itókának is lehetett érezni enyhe alkoholos árnyalatát, azonban ennyi tömény pálinka lehúzása után a bor már csak üdítőként szolgál.
Mordach csak gonoszan pislog párat Quae hangosabb kacaján, majd fellelkesülvén, büszke ábrázattal töri meg a hölgy nevetgélését, mégpedig a kis pohárka lecsapásával. Az üveget hevesebben a kezébe fogja, dugóját jó erősen megrántja, olyannyira, hogy az messze el is repül, de nem baj... Mintha mi sem történt volna! Végül tekintetét a - már nem is olyan morcos - hölgyre szegezi, s jól meglódítja az üveget. S csak tölti és tölti, az alkohol már a pohárkát is kinövi, de ő csak nem veszi le a szemét Quaeről! Akkor eszmél fel, mikor a hűvös itóka könyökénél folydogál...*
- No, ez a tiéd! *bólint határozottan, miközben erősen gondolkodik* Csupán csak azért, hogy egyenlőek lehessünk!
*Egy nem éppen kreatív magyarázatot adva mutogat hevesen a kitöltött itókára, majd hátradől székében, kezeit karba teszi, s úgy figyeli a másikat gonosz vigyorral, kissé kétes ábrázattal. A hangulata kezd egyre jobb lenni, s ilyenkor bizonyos tulajdonságok is felerősödnek nála, vagy éppen eltűnnek: jelen esetben nem biztos, hogy túlságosan nagy előnyt jelentene, ha lovagiasságát elvesztve csak férfi ösztönei maradnának meg. Mert ő lovagias, és nem tapintatlan, s nem hajkurássza szemérmetlenül a hölgyeket. Viszont alkohol hatása alatt neki elég csupán egy aprócska jel, egy aprócska kacér nézés, és onnantól kezdve vége a világnak... Onnantól kezdve aztán a vöröst nem lehet lekapcsolni!
Mordach, az állítására más reakciót várt, viszont ezzel még jobban meg van elégedve, mint a gondolataiban összeállt képpel. Nem úgy tűnik, hogy ezt a hölgyeményt bármilyen férfi is megbántotta volna, sőt, épp az ellenkezője látszik. Nem tekint fájdalommal a múlt ezen részére, s ez a vöröst is eléggé felvillanyozza, annak ellenére, hogy szívesen karóba húzta volna az illetőt! Most mindenkit karóba húzna... Nem, nem. Quaet nem.*
- Ezt örömmel hallom! Viszont akkor... *forgatja szemeit, de egyszerűen nem tud gondolkozni normálisan* Ha nem lötyögne a gyomromban sok pohár pálinka, akkor minden bizonnyal ki tudnék még találni valami magyarázatot, hogy miért voltál jeges... ott bent... *mutat a hölgyemény szíve felé, kicsit komolyabb hangon* Nem célom nekem elvenni, hiszen te rendelkezel vele. Én csupán megolvasztani szeretném... *a komolyságból nagy vigyor kerekedik* Először nem pálinkára gondoltam, de hát kezdetnek ez is megteszi!
*Kacag fel hangosan, majd azonnal le is húzza az újabb pohár, ki tudja hányadik itókát! Viszont egyre jobban csúszik, már kezdi nem érezni az alkohol erős ízét, s ezzel párhuzamosan kezdi egyre csábítóbbnak érezni ezt a hölgyeményt is.*
- Gondolni én már... Nem gondolok semmit. *mondja inogva* Csupán reménykedek, hogy én lehetek az első olyan valaki, aki minden kis momentumot meghallgathat rólad. *lepődik meg saját mondatán* Pontosabban fogalmazva, még a legapróbb mozzanat is érdekel, hiszen ha átlagos hölgy lennél, nem ülnénk most itt. *újra meglepődik őszinteségén* Túlságosan... gyönyörű vagy, és... és érdekes... és mintha hegyes karmokkal húznál magadhoz...
*'Na elég ebből az őszinteségből!' című jelszóval újra megemeli az üveget, azonban most nem tölt Quaenak, hanem elé tolja az egészet.*
- Csak az egyenlőség kedvéért...
*Pislog felé, mintha csak a világ legszendébb oroszlánja lenne, majd magához is odahúzza a másik üveget, egy pillanatra megtámasztja állát a tetején, majd feláll a helyéről. Mintha meg sem történt volna az a kellemetlen reakció a hölgyemény részéről rég... vagy nem rég... Úgy húzza közel hozzá székét, amire ismételten letelepedik. Könyökét megtámasztja az asztalon, majd kézfejére ránehezedik - feje már kezd egyre terhesebb lenni számára.*
- Már nem vagyok benne olyan biztos, hogy legyőzlek ebben az ivászatban... Tény, hogy nem fogok az asztal alatt fetrengeni, de ha nagyon szeretnéd, még azt is vállalom! *kacag fel hangosan* Viszont mit szólnál, ha ezt a kis játékot odafent folytatnánk ezzel a két gyönyörűséggel itt? *kocogtatja meg az üvegeket* No meg ezt sem hagyhatjuk itt! *kortyol bele a borba* Úgy érzem, hogy kiszámíthatatlan lettem - vagy tán lettünk? -, s így nem szívesen maradnék itt és mutatnám meg ország-világnak, hogy Mordach milyen, amikor...
*Vigyorodik el kacéran, viszont a mondata végét le is nyeli egy korty pálinkával, s a folytatást már Quaere bízza. Viszont azonnal fel is pattan, odalép a hölgyemény mellé, kihúzza magát, s karját felé nyújtja.*
- Hölgyem! A hintója előállt!