Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 79 (1561. - 1570. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1551-1570
1570. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-03-14 17:44:20
Üzenet elküldve: 2026-03-14 17:44:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Éjjeli sutyorgások//
*Ő maga sem hitte, hogy valaha majd az erdőben vagy az utcán fog élni koszosan és ételre vadászva mint valami kis fenevad. De mégis megtörtént. Az pedig valóban egy apró csoda, hogy pont Mai talált rá.
Az pedig, hogy majd mivel jár a Faensa név. Nem érdekli. Legyen az bármilyen nehéz, bármilyen súlyos. Vagy épp jöjjön bármilyen kellemetlen személlyel. Mai miatt mind megfogja érni. Vagyon ide vagy oda. Annál többet úgy sem kaphat, mint aki elhunyt édesanyja helyett anyja szeretne lenni. Nem pusztán kötelességből. Hanem mert ezt a szerepet magától szeretné felvenni. Ennél pedig egy árva nem kívánhat magának.
Mai jól gondolja, még a papírok és az örökbefogadás nélkül is ragadt rá bőven tőle Ciliára a piszkon kívül.
Sőt ha hajlandó lesz majd egyszer beavatni őt a családi "titkokba", ezer örömmel jár majd táncot azon emberek ideigein, akik megvetették őt félvérsége miatt. Fattyúság ide vagy oda. Mai szíve százszorta nemesebb mint bármelyik Lihanechi tisztavérűé.
Kényelmesen elhelyezkednek egymás mellett. Cilia pedig, ahogy Mai kérte lassan kezd bele a vele történtek elmesélésébe. Igazából jobban belegondolva egy igazán eseményteljes napja volt. Hirtelen nem is tudja hol kezdje. De végül Trylnoral kezdi, elvégre a reggele folyamán botlott bele a fiúba a polgárnegyedben. Későbbiekben a templomi tanulással amivel most nem untatná Mait. Sejtése alapján Mai nem igazán tartja magát hívőnek. A délután pedig Oriverrel és istálló takarítással és lovaglással telt. Az estét pedig ő maga is láthatta az ebédlőben.
Mai kérdésére elgondolkodik. Tekintete kissé megkomorul, önmagán reflektálva. Először az első majd a második kérdésre válaszol.*
- Úgy tűnt. Mert majd Kelatkor eljön meglátogatni. És miattam ment el. Meglátott Luuval amikor a tisztáson megöleltük egymást. Vigasztalásból.
*Mondja el saját oldalát. És úgy is mondja mint aki elhiszi ez az igazság. Mert elakarja hinni. Ha abban a pillanatban valóban érzett egy pillanatra mást, nem vallja be magának. Mert az nem volt más mint ami. Egy magányos pillanatában kapott fizikai kapcsolat. Amit akkor Trylnortól régen nem kapott meg. Saját maga hibájából ez tény. Ezért nem is okolhatja a fiút. Elvégre is ő menekült el minden és mindenki elől, amíg fejében rendbe rakta saját maga képét. Valamennyire.*
- Féltékeny volt Luura, és haragudott rám mert megbántottam őt, ezért ment el. És amikor elmondta akkor kinevettem. Mert butaságnak tartottam, hogy ezért ment el. Amivel még jobban megbántottam őt. Pedig nem akartam.
*Folytatja tovább szégyenkezve. Mert úgy hiszi ezzel még jobban alá ássa magát Mai szemében. Arról nem is tudva Mai erről már mint tudomást szerzett. Főleg a körözéséről.
Mai hasonlítása kis vigaszt nyújt számára. Mert Ő maga Mait egy olyan személynek tartja akit érdemes egy példaként követni. Sokan néznek fel rá, szeretik, sőt hamarosan még a kezét is megfogják kérni. Mi mást kérhet magának bárki más.*
- Mert Trylnor mondta, hogy nekem nem elég senki és semmi. Annak ellenére, hogy mindenki a javamat akarja.
*Azt inkább nem akarja kimondani pontosan, hogy is fogalmazott a fiú, mert egy lánynak ilyet nem illik.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.03.14 18:02:19
//Éjjeli sutyorgások//
*Ő maga sem hitte, hogy valaha majd az erdőben vagy az utcán fog élni koszosan és ételre vadászva mint valami kis fenevad. De mégis megtörtént. Az pedig valóban egy apró csoda, hogy pont Mai talált rá.
Az pedig, hogy majd mivel jár a Faensa név. Nem érdekli. Legyen az bármilyen nehéz, bármilyen súlyos. Vagy épp jöjjön bármilyen kellemetlen személlyel. Mai miatt mind megfogja érni. Vagyon ide vagy oda. Annál többet úgy sem kaphat, mint aki elhunyt édesanyja helyett anyja szeretne lenni. Nem pusztán kötelességből. Hanem mert ezt a szerepet magától szeretné felvenni. Ennél pedig egy árva nem kívánhat magának.
Mai jól gondolja, még a papírok és az örökbefogadás nélkül is ragadt rá bőven tőle Ciliára a piszkon kívül.
Sőt ha hajlandó lesz majd egyszer beavatni őt a családi "titkokba", ezer örömmel jár majd táncot azon emberek ideigein, akik megvetették őt félvérsége miatt. Fattyúság ide vagy oda. Mai szíve százszorta nemesebb mint bármelyik Lihanechi tisztavérűé.
Kényelmesen elhelyezkednek egymás mellett. Cilia pedig, ahogy Mai kérte lassan kezd bele a vele történtek elmesélésébe. Igazából jobban belegondolva egy igazán eseményteljes napja volt. Hirtelen nem is tudja hol kezdje. De végül Trylnoral kezdi, elvégre a reggele folyamán botlott bele a fiúba a polgárnegyedben. Későbbiekben a templomi tanulással amivel most nem untatná Mait. Sejtése alapján Mai nem igazán tartja magát hívőnek. A délután pedig Oriverrel és istálló takarítással és lovaglással telt. Az estét pedig ő maga is láthatta az ebédlőben.
Mai kérdésére elgondolkodik. Tekintete kissé megkomorul, önmagán reflektálva. Először az első majd a második kérdésre válaszol.*
- Úgy tűnt. Mert majd Kelatkor eljön meglátogatni. És miattam ment el. Meglátott Luuval amikor a tisztáson megöleltük egymást. Vigasztalásból.
*Mondja el saját oldalát. És úgy is mondja mint aki elhiszi ez az igazság. Mert elakarja hinni. Ha abban a pillanatban valóban érzett egy pillanatra mást, nem vallja be magának. Mert az nem volt más mint ami. Egy magányos pillanatában kapott fizikai kapcsolat. Amit akkor Trylnortól régen nem kapott meg. Saját maga hibájából ez tény. Ezért nem is okolhatja a fiút. Elvégre is ő menekült el minden és mindenki elől, amíg fejében rendbe rakta saját maga képét. Valamennyire.*
- Féltékeny volt Luura, és haragudott rám mert megbántottam őt, ezért ment el. És amikor elmondta akkor kinevettem. Mert butaságnak tartottam, hogy ezért ment el. Amivel még jobban megbántottam őt. Pedig nem akartam.
*Folytatja tovább szégyenkezve. Mert úgy hiszi ezzel még jobban alá ássa magát Mai szemében. Arról nem is tudva Mai erről már mint tudomást szerzett. Főleg a körözéséről.
Mai hasonlítása kis vigaszt nyújt számára. Mert Ő maga Mait egy olyan személynek tartja akit érdemes egy példaként követni. Sokan néznek fel rá, szeretik, sőt hamarosan még a kezét is megfogják kérni. Mi mást kérhet magának bárki más.*
- Mert Trylnor mondta, hogy nekem nem elég senki és semmi. Annak ellenére, hogy mindenki a javamat akarja.
*Azt inkább nem akarja kimondani pontosan, hogy is fogalmazott a fiú, mert egy lánynak ilyet nem illik.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.03.14 18:02:19
1569. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-03-14 10:57:36
Üzenet elküldve: 2026-03-14 10:57:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1227
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1227
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Éjjeli sutyorgások//
*Legmerészebb álmaiban sem hitte volna, hogy egyszer ő is lehet anya. Habár rengeteg gyermeket nevel most is, mégsem ugyanaz a szerep, noha mindent megad nekik, amit tud. A következő lépés az a személyzet bővítése, hiszen vajmi kevesek ők néhányan ahhoz, hogy kordában tudják tartani ezt a sok elkallódott, magához még csak némileg visszatalált lelket. De egyért olyan felelősséget vállal most, amire mindig is vágyott. Már látja lelki szemei előtt a közösen eltöltött időket, hogy mennyi mindent taníthat majd neki a mágián túl is. Így is rengeteg minden ragad a leányra, de a Faensa vérből csak a legjobb részt kaphatja meg: a határtalan erőt, a hűvösséget a kellő pillanatokban és a melegséget, mikor arra van szükség. Na jó és némi gőgöt, arroganciát - igaz ezek ritka, de velős pillanatok -, és a drága ruhák imádatát. És még nem is tudja, hogy a vagyon is illeti, ami miatt soha többé nem kell attól tartania, hogy nem tudja finanszírozni az életvitelét, na meg tanulmányait. Anyjának tán lesz ehhez néhány szava, de legalább elfet kap unokául, ami némileg tán kompenzálja azt a hiányt, amit Mai fattyúsága okozott benne. Na, nem mintha szándékában állna elé vinni a leányzót, bár az a rohadt kis gnóm biztos benne, hogy néha titkon figyeli őt a távolból.
A meghaló pillanatokat követően, inkább beszélgetne. Másról, mint újdonsült rokonsági kapcsolatuk. Azt hadd eméssze Cilia, majd ha alszanak rá néhányat, minden bizonnyal meglepően sok kérdés bukkan majd fel a fiatal ajkak közül.
Figyeli a lány arcát, hogyan is beszél Trylnorról. Milyen ifjú még, mégis mennyi érzelem lakik abban a kis szívben. Talán még irigyli is, hogy nem dacol és megengedi magának a szerelmet, még akkor is, ha olykor fájdalommal jár.*
- Meg tudtátok beszélni? Mesélj, miféle csúnya dolgok hangzottak el. És miért tűnt el, mi volt a magyarázata?
*Persze ő, mint igazgató ezt pontosan tudja már, ha nem is azonnal jutottak elhozzá a hírek. De más egy gyermeki szemszög, más egy szerelmes szemüvegen keresztüli kép. Az önzőségen viszont elcsodálkozik. Ő maga nem tartja sem magát, sem Ciliát önzőnek, de vannak helyzetek, amikor azzá kell válni, mert az véd meg, az ad kellő időt arra, hogy ne mindig másokkal törődjenek. És igen, ha néha elveszik a fókuszt arról, ki megszokta, hogy mindig ott vannak nekik, könnyedén vádolhatnak e szóval, minek értelmezése nem minden esetben negatív.*
- Hasonlítasz rám sok mindenben, Cilia. *Kezd bele a beszédbe.* - Hogy elhagytam a családomat és nem szolgálom tovább a javukat, mert a saját életemet szeretném élni, az önzőség? Nos, az olvasatukban igen. De én ezt az életet arra fordítom, hogy másokon segítsek. Az önzőség? Nem hinném. Két oldala van mindig az éremnek. Néha önzőnek kell lenni. A kérdés leginkább az, hogy miért gondolod ezt magadról, vagy mi késztetett arra, hogy ezen merengj?
//Éjjeli sutyorgások//
*Legmerészebb álmaiban sem hitte volna, hogy egyszer ő is lehet anya. Habár rengeteg gyermeket nevel most is, mégsem ugyanaz a szerep, noha mindent megad nekik, amit tud. A következő lépés az a személyzet bővítése, hiszen vajmi kevesek ők néhányan ahhoz, hogy kordában tudják tartani ezt a sok elkallódott, magához még csak némileg visszatalált lelket. De egyért olyan felelősséget vállal most, amire mindig is vágyott. Már látja lelki szemei előtt a közösen eltöltött időket, hogy mennyi mindent taníthat majd neki a mágián túl is. Így is rengeteg minden ragad a leányra, de a Faensa vérből csak a legjobb részt kaphatja meg: a határtalan erőt, a hűvösséget a kellő pillanatokban és a melegséget, mikor arra van szükség. Na jó és némi gőgöt, arroganciát - igaz ezek ritka, de velős pillanatok -, és a drága ruhák imádatát. És még nem is tudja, hogy a vagyon is illeti, ami miatt soha többé nem kell attól tartania, hogy nem tudja finanszírozni az életvitelét, na meg tanulmányait. Anyjának tán lesz ehhez néhány szava, de legalább elfet kap unokául, ami némileg tán kompenzálja azt a hiányt, amit Mai fattyúsága okozott benne. Na, nem mintha szándékában állna elé vinni a leányzót, bár az a rohadt kis gnóm biztos benne, hogy néha titkon figyeli őt a távolból.
A meghaló pillanatokat követően, inkább beszélgetne. Másról, mint újdonsült rokonsági kapcsolatuk. Azt hadd eméssze Cilia, majd ha alszanak rá néhányat, minden bizonnyal meglepően sok kérdés bukkan majd fel a fiatal ajkak közül.
Figyeli a lány arcát, hogyan is beszél Trylnorról. Milyen ifjú még, mégis mennyi érzelem lakik abban a kis szívben. Talán még irigyli is, hogy nem dacol és megengedi magának a szerelmet, még akkor is, ha olykor fájdalommal jár.*
- Meg tudtátok beszélni? Mesélj, miféle csúnya dolgok hangzottak el. És miért tűnt el, mi volt a magyarázata?
*Persze ő, mint igazgató ezt pontosan tudja már, ha nem is azonnal jutottak elhozzá a hírek. De más egy gyermeki szemszög, más egy szerelmes szemüvegen keresztüli kép. Az önzőségen viszont elcsodálkozik. Ő maga nem tartja sem magát, sem Ciliát önzőnek, de vannak helyzetek, amikor azzá kell válni, mert az véd meg, az ad kellő időt arra, hogy ne mindig másokkal törődjenek. És igen, ha néha elveszik a fókuszt arról, ki megszokta, hogy mindig ott vannak nekik, könnyedén vádolhatnak e szóval, minek értelmezése nem minden esetben negatív.*
- Hasonlítasz rám sok mindenben, Cilia. *Kezd bele a beszédbe.* - Hogy elhagytam a családomat és nem szolgálom tovább a javukat, mert a saját életemet szeretném élni, az önzőség? Nos, az olvasatukban igen. De én ezt az életet arra fordítom, hogy másokon segítsek. Az önzőség? Nem hinném. Két oldala van mindig az éremnek. Néha önzőnek kell lenni. A kérdés leginkább az, hogy miért gondolod ezt magadról, vagy mi késztetett arra, hogy ezen merengj?
1568. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-03-07 23:01:33
Üzenet elküldve: 2026-03-07 23:01:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Éjjeli sutyorgások//
*Füleinek egy kellemes muzsika Mai lágy kuncogása. Jó úgy látni a nőt, amikor végre önmaga. Nem az igazgató nő szerepét felvevő hölgy. Akinek mindig példát kell mutatnia. Óvnia, védenie és féltenie az itt lévő gyermekeket. Tán ezért is kedveli és nőtt szívéhez az ő közös éjjeli beszélgetéseik. Mert ilyenkor nem kell megfelelniük senkinek sem. Még egymásnak sem igazán. A titkok amik lehúzzák szívüket, közös teherré válnak. Amiket átbeszélve már sokkal könnyebben képesek tova görgetni. Az a humoros történet is nem csak az egyiknek de a másiknak is egy tiszta mosolyt varázsol az arcára.
És mondjon erre bárki bármit. Ez csoda. Mint az, hogy a fattyú. Kit így nevez gonosz nyelven a világ. Képes volt találni egy apró lelket akit sajátjának nevezhet.*
- Silypi? Előbb fogok én megöregedni.
*Kacag fel jó ízűen. Persze érezhető hangjában az erős túlzás. A kis tündér valóban habókos ha szerelmi ügyekről van szó. De Mai kezei között belőle is egy igazi kisasszony lehet majd ha felnő. Pusztán idő kérdése az egész.*
- Ez esetben, majd figyelek, hogy ne vesszen kárba.
*Adja a viszont választ Mainak egy lágy mosollyal. Az pedig csak hab a tortán, hogy egy puszit is kap kobakjára a kék szeműtől. Ha ragaszkodik hozzá, akkor legyen úgy. Na amúgy sem mintha könnyű lenne Mait lebeszélni arról amit a fejébe vesz. Ebben hasonlítanak. Így ha akarna sem tudna ellenkezni.
Viszont az a tudás amit majd így szerez, tökéletes lesz arra, hogy a saját kis tervét véghez vigye a romvárosban. Vagy akár az árvaházban kamatoztathassa azt a beteg gyerekeken. Nehogy már minden csak Nimerilnek legyen köszönhető. Édesanyja lehet forogna az ingoványos sírjában ha megtudná a lánya nem foglalkozik azzal a tudással amit annak idején a fejébe vert.
Ha pedig már édesanyjáról van szó. Mai aki szeretné ezt a szerepet magára vállalni. Nem kell tartania attól, hogy az ő szelleme visszatér majd és kísérti. Cilia is biztosra venné, hogy édesanyja büszke lenne mint lányára mint Maira, hogy egymásra találtak. És egymás boldogságáért és javáért tesznek. Bárhol is legyen, rájuk tekintve tudná, hogy a kettőjük közt létrejött kapocs nem arra szolgál, hogy valamit helyettesítsen. Hanem valami újat hozzon létre, amit együtt közösen építhetnek. Ha már a sajátjuk egy csúnya véget ért.
Ciliaban is talán egy hasonló gondolat fordulhatott meg. Hogy édesanyja emlékét nem szeretné meggyalázni. De Mai egy olyan tünemény, aki bőven méltó arra, hogy ezt a szerepet betöltse. A kérdéses inkább az, hogy Cilia képes lesz majd a Faensa cipőbe belelépni és belenőni úgy, hogy megtartsa saját családjának az erényeit.
Ez azonban a jövő kérdése. A mai este gyönyörét csúnya dolog lenne most a lehetekkel szétcincálni.
Maival ellentétben ő a pillanatot másképp éli meg. Fel sem fogja a Maiból áradó finom illatot. Ami számára mindig egy virágos kertre emlékezteti. Pusztán az ölelést szorítását, és melegségét érzi. Hogy végre tartozik valakihez, hogy nincs egyedül.
Pusztán bólintani tud Mai kijelentésére. A papírmunka tényleg várhat, és a kötelességek. Az ilyesmi legyen a holnap problémája. Ez most az ő pillanatuk, élvezzék ki amennyire lehet. Mert a reggel előbb vagy utóbb a kötelességekkel együtt rájuk fog törni.
Miután lassan kifonódnak egymás öleléséből. Mai mellett szorosan elhelyezkedik, ha esetleg Mai hátra dőlne akkor annak combjára helyezi fejét és oldalvást helyezkedik el. Bal karját maga előtt tartva szorosan, teste mellett vezeti el. Még a jobbat átveti Mai lábain. És ruhájának anyagját ujjai között kezdi morzsolgatni, ahogy elgondolkodik. Mi is történt valójában mostanság vele?*
- Trylnorral ma találkoztam először mióta eltűnt hatok óta. És. Veszekedtünk. Csúnyán.
*Kezdi el történetét. Arról inkább nem szól, hogy szegény fiú, hogy törte el orrát a menekülésében. De nem szeretné kis lovagja hírnevét a földbe tiporni.*
- És csúnya dolgokat mondtunk egymásnak.
*Mondja egy kisebb szünettel. Mert bizony attól még, hogy a későbbi elválásuk már sokkalta kellemesebb volt. Egy sanyarú és fájdalmas tüske maradt számára amit a fiú mondott. És egészen a mai napig gondolkodott ezen.*
- Mai. Én önző vagyok?
*Kérdezi nevelőjét letört hangnemben. Mert önmagáról egy teljesen más képet formált. És most nem önsajnáltatás végett kérdezi. Tudja Maiban megbízhat. És ha az igazságról van szó. Neki nem fog hazudni. És jelenleg az igazságot akarja megtudni. Mert ha Trylnornak van igaza. Akkor tennie kell afelől, hogy ne legyen igaza. Nem szeretne szégyent hozni se elhunyt édesanyja, se Mai nevére.*
//Éjjeli sutyorgások//
*Füleinek egy kellemes muzsika Mai lágy kuncogása. Jó úgy látni a nőt, amikor végre önmaga. Nem az igazgató nő szerepét felvevő hölgy. Akinek mindig példát kell mutatnia. Óvnia, védenie és féltenie az itt lévő gyermekeket. Tán ezért is kedveli és nőtt szívéhez az ő közös éjjeli beszélgetéseik. Mert ilyenkor nem kell megfelelniük senkinek sem. Még egymásnak sem igazán. A titkok amik lehúzzák szívüket, közös teherré válnak. Amiket átbeszélve már sokkal könnyebben képesek tova görgetni. Az a humoros történet is nem csak az egyiknek de a másiknak is egy tiszta mosolyt varázsol az arcára.
És mondjon erre bárki bármit. Ez csoda. Mint az, hogy a fattyú. Kit így nevez gonosz nyelven a világ. Képes volt találni egy apró lelket akit sajátjának nevezhet.*
- Silypi? Előbb fogok én megöregedni.
*Kacag fel jó ízűen. Persze érezhető hangjában az erős túlzás. A kis tündér valóban habókos ha szerelmi ügyekről van szó. De Mai kezei között belőle is egy igazi kisasszony lehet majd ha felnő. Pusztán idő kérdése az egész.*
- Ez esetben, majd figyelek, hogy ne vesszen kárba.
*Adja a viszont választ Mainak egy lágy mosollyal. Az pedig csak hab a tortán, hogy egy puszit is kap kobakjára a kék szeműtől. Ha ragaszkodik hozzá, akkor legyen úgy. Na amúgy sem mintha könnyű lenne Mait lebeszélni arról amit a fejébe vesz. Ebben hasonlítanak. Így ha akarna sem tudna ellenkezni.
Viszont az a tudás amit majd így szerez, tökéletes lesz arra, hogy a saját kis tervét véghez vigye a romvárosban. Vagy akár az árvaházban kamatoztathassa azt a beteg gyerekeken. Nehogy már minden csak Nimerilnek legyen köszönhető. Édesanyja lehet forogna az ingoványos sírjában ha megtudná a lánya nem foglalkozik azzal a tudással amit annak idején a fejébe vert.
Ha pedig már édesanyjáról van szó. Mai aki szeretné ezt a szerepet magára vállalni. Nem kell tartania attól, hogy az ő szelleme visszatér majd és kísérti. Cilia is biztosra venné, hogy édesanyja büszke lenne mint lányára mint Maira, hogy egymásra találtak. És egymás boldogságáért és javáért tesznek. Bárhol is legyen, rájuk tekintve tudná, hogy a kettőjük közt létrejött kapocs nem arra szolgál, hogy valamit helyettesítsen. Hanem valami újat hozzon létre, amit együtt közösen építhetnek. Ha már a sajátjuk egy csúnya véget ért.
Ciliaban is talán egy hasonló gondolat fordulhatott meg. Hogy édesanyja emlékét nem szeretné meggyalázni. De Mai egy olyan tünemény, aki bőven méltó arra, hogy ezt a szerepet betöltse. A kérdéses inkább az, hogy Cilia képes lesz majd a Faensa cipőbe belelépni és belenőni úgy, hogy megtartsa saját családjának az erényeit.
Ez azonban a jövő kérdése. A mai este gyönyörét csúnya dolog lenne most a lehetekkel szétcincálni.
Maival ellentétben ő a pillanatot másképp éli meg. Fel sem fogja a Maiból áradó finom illatot. Ami számára mindig egy virágos kertre emlékezteti. Pusztán az ölelést szorítását, és melegségét érzi. Hogy végre tartozik valakihez, hogy nincs egyedül.
Pusztán bólintani tud Mai kijelentésére. A papírmunka tényleg várhat, és a kötelességek. Az ilyesmi legyen a holnap problémája. Ez most az ő pillanatuk, élvezzék ki amennyire lehet. Mert a reggel előbb vagy utóbb a kötelességekkel együtt rájuk fog törni.
Miután lassan kifonódnak egymás öleléséből. Mai mellett szorosan elhelyezkedik, ha esetleg Mai hátra dőlne akkor annak combjára helyezi fejét és oldalvást helyezkedik el. Bal karját maga előtt tartva szorosan, teste mellett vezeti el. Még a jobbat átveti Mai lábain. És ruhájának anyagját ujjai között kezdi morzsolgatni, ahogy elgondolkodik. Mi is történt valójában mostanság vele?*
- Trylnorral ma találkoztam először mióta eltűnt hatok óta. És. Veszekedtünk. Csúnyán.
*Kezdi el történetét. Arról inkább nem szól, hogy szegény fiú, hogy törte el orrát a menekülésében. De nem szeretné kis lovagja hírnevét a földbe tiporni.*
- És csúnya dolgokat mondtunk egymásnak.
*Mondja egy kisebb szünettel. Mert bizony attól még, hogy a későbbi elválásuk már sokkalta kellemesebb volt. Egy sanyarú és fájdalmas tüske maradt számára amit a fiú mondott. És egészen a mai napig gondolkodott ezen.*
- Mai. Én önző vagyok?
*Kérdezi nevelőjét letört hangnemben. Mert önmagáról egy teljesen más képet formált. És most nem önsajnáltatás végett kérdezi. Tudja Maiban megbízhat. És ha az igazságról van szó. Neki nem fog hazudni. És jelenleg az igazságot akarja megtudni. Mert ha Trylnornak van igaza. Akkor tennie kell afelől, hogy ne legyen igaza. Nem szeretne szégyent hozni se elhunyt édesanyja, se Mai nevére.*
1567. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-03-07 10:03:43
Üzenet elküldve: 2026-03-07 10:03:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1227
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1227
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Éjjeli sutyorgások//
*A fülébe suttogó édes kis hang miatt elkuncogja magát, persze annak tartalma sem utolsó. Eszébe jut, hogy őt mennyire nem érdekelték az efféle érzelmek, egy sármos lovagot, nemest, de még különlegességekkel kereskedőt sem tudna felhozni, kibe ő esett bele mérhetetlenül gyermekkorában. Folyton dacolt, utált mindent, most pedig zúg a lelke, hogy választani alig tud a férfiak közül, kik ostromolják… hol testét, hol lelkét.*
- Nincs ezzel baj, a fiatal lelkek szeretnének kapcsolódni, csupán fogalma sincs még annak a léleknek, hogy kihez illeszkedik. Majd megtanulja. ~Vagy nem, ugye Mai?~ *Felsóhajt, mintha nem önnön gondolata lenne számára olyan terhes.*
- Édes vagy, természetesen nem más kárára fog történni, de a te javadért igen.
*Szögezi le. Tudja a néha kifogyhatatlannak tűnő aranymennyiségét úgy csoportosítani, hogy abból más is profitálhasson. De a gyerekek sorsa némileg Sayqueves kézben, na meg a városéban is van, így a sajátját miért is ne költhetné másra is?*
- De emellett tényleg én is tanítani foglak téged, Drágám. Annál többet lehetünk együtt.
*Apró puszit nyom annak arcára, majd bármennyire is felkészültnek érezte magát, most mégis olyan, mintha nem gondolta volna át a szavait előre ezerszer. Nehezen gördülnek le, de természetesebb mégis, hogy nem előre betanultan tálalja a leány felé érzéseit és az akaratát.
Nem kérdés, hogy hevesen kell vernie a szívének. Nagyon fontos pillanat ez, a választ szinte éhezi, de ő maga csak hagyja, hogy leülepedjen Ciliában a megannyi érzelem-kérdés, s talán válasz, amit melléjük talál Mai oltalmazó fellépésében és ölelő karjaiban. Türelme sosem tud elfogyni, ha a kis elfről van szó, így hát ha kell, órákat ül egy helyben, s hagyja rágódni. Persze nem kell ennyi idő, látja a végbemenő változásokat, s ahogy a könnyes kis smaragd szemei megcsillannak, majd karjába bújik a másik, ő úgy szorítja, mintha el sem akarná engedni többé. És így is van. Amíg csak él, nem fogja elereszteni, mindig óvni fogja. Nem adathat meg egy magafajta fattyúnak efféle öröm, így hát még inkább hálás azért, hogy megkaphatja. Örökkön azon lesz, hogy megköszönhesse az életnek, mit is kapott a hosszúéletű személyében. A szó, ami felcsendül az ő szemeibe is apró könnycseppeket varázsol, noha le nem gördül az arcán. Mélyet szív a szőke hajzuhatag illatába. Még érzi a növényes-földes aromát, persze már csak az emlékek vonják körbe érzékeit.*
- Majd beszélünk arról is, hogy min változtathat ez, Édesem. *Suttogja a tincsek közé. Nem hatalmas változások, de nem biztos abban, hogy most kell mindent átrágni. A papírmunka lesz a pecsét, de már most tudja, hogy az csak formalitás. Ez a gyerek mindig is kapcsolódott hozzá, s az érzéseken nem, de máson még változtathat-e tény.*
- De most csak bújj ide és legyél velem. Mesélj kicsit… az elmúlt napokról. Trylnorról. Bármiről, minden érdekel.
//Éjjeli sutyorgások//
*A fülébe suttogó édes kis hang miatt elkuncogja magát, persze annak tartalma sem utolsó. Eszébe jut, hogy őt mennyire nem érdekelték az efféle érzelmek, egy sármos lovagot, nemest, de még különlegességekkel kereskedőt sem tudna felhozni, kibe ő esett bele mérhetetlenül gyermekkorában. Folyton dacolt, utált mindent, most pedig zúg a lelke, hogy választani alig tud a férfiak közül, kik ostromolják… hol testét, hol lelkét.*
- Nincs ezzel baj, a fiatal lelkek szeretnének kapcsolódni, csupán fogalma sincs még annak a léleknek, hogy kihez illeszkedik. Majd megtanulja. ~Vagy nem, ugye Mai?~ *Felsóhajt, mintha nem önnön gondolata lenne számára olyan terhes.*
- Édes vagy, természetesen nem más kárára fog történni, de a te javadért igen.
*Szögezi le. Tudja a néha kifogyhatatlannak tűnő aranymennyiségét úgy csoportosítani, hogy abból más is profitálhasson. De a gyerekek sorsa némileg Sayqueves kézben, na meg a városéban is van, így a sajátját miért is ne költhetné másra is?*
- De emellett tényleg én is tanítani foglak téged, Drágám. Annál többet lehetünk együtt.
*Apró puszit nyom annak arcára, majd bármennyire is felkészültnek érezte magát, most mégis olyan, mintha nem gondolta volna át a szavait előre ezerszer. Nehezen gördülnek le, de természetesebb mégis, hogy nem előre betanultan tálalja a leány felé érzéseit és az akaratát.
Nem kérdés, hogy hevesen kell vernie a szívének. Nagyon fontos pillanat ez, a választ szinte éhezi, de ő maga csak hagyja, hogy leülepedjen Ciliában a megannyi érzelem-kérdés, s talán válasz, amit melléjük talál Mai oltalmazó fellépésében és ölelő karjaiban. Türelme sosem tud elfogyni, ha a kis elfről van szó, így hát ha kell, órákat ül egy helyben, s hagyja rágódni. Persze nem kell ennyi idő, látja a végbemenő változásokat, s ahogy a könnyes kis smaragd szemei megcsillannak, majd karjába bújik a másik, ő úgy szorítja, mintha el sem akarná engedni többé. És így is van. Amíg csak él, nem fogja elereszteni, mindig óvni fogja. Nem adathat meg egy magafajta fattyúnak efféle öröm, így hát még inkább hálás azért, hogy megkaphatja. Örökkön azon lesz, hogy megköszönhesse az életnek, mit is kapott a hosszúéletű személyében. A szó, ami felcsendül az ő szemeibe is apró könnycseppeket varázsol, noha le nem gördül az arcán. Mélyet szív a szőke hajzuhatag illatába. Még érzi a növényes-földes aromát, persze már csak az emlékek vonják körbe érzékeit.*
- Majd beszélünk arról is, hogy min változtathat ez, Édesem. *Suttogja a tincsek közé. Nem hatalmas változások, de nem biztos abban, hogy most kell mindent átrágni. A papírmunka lesz a pecsét, de már most tudja, hogy az csak formalitás. Ez a gyerek mindig is kapcsolódott hozzá, s az érzéseken nem, de máson még változtathat-e tény.*
- De most csak bújj ide és legyél velem. Mesélj kicsit… az elmúlt napokról. Trylnorról. Bármiről, minden érdekel.
1566. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-02-28 19:28:20
Üzenet elküldve: 2026-02-28 19:28:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
// Töklámpás //
// Hatváltás //
* Szorgalmasan szárította a lány minden nap a vilerba héját, hogy mihamarabb teljesen kiszáradjon. Figyeli a penészedés jeleit és időnként áttörli a belsejét meg a külsejét is ecetes kendővel, hogy elkerülje a héj tönkremenetelét. A szellőzés is kulcsfontosságú, mind a penészedés, mind a száradás miatt. Sajnos már a száradás alatt is észreveszi azt a szomorú tényt, hogy minél jobban kiszárad a vilerba héja, annál kevésbé világít. Azért folytatja a munkálatokat rendületlenül, amíg teljesen ki nem szárad. Ekkor beviszi a lány a konyhába és jól begyújt. A kiszáradt vilerba héjat meg odarakja a tűzhely elé. Viszont csalódás éri, mivel a világítás elmarad. Semmi hatás, hiába vár Nimeriul türelmesen.*
- A fene enné meg! Sejtettem, hogy ez lesz.* Morogja és összetöri a munkája gyümölcsét, ami jelenleg nem más, mint sima szemét. Csalódottan löki a tűzre, hogy megszabaduljon a szeméttől. Viszont amikor a héj lángra kap hirtelen mintha a lánygok ki akarnának szaladni a tűzhelyből vakító fénnyel kezd el lángolni.*
- Jááááj! Mi a fasz?!* Sikít fel és ugrik hátra. Néz rémülten a lángokra, amik olyan vakítóan erősen égnek, hogy majd kisül a szeme. Aztán észbe is kap és rohan valami edényért, hogy hamar vizet hozzon mielőtt felgyújtja az egész rezidenciát árvástól, mindenestől. Biztos vicces lenne, hogy az árvák még az árvaházban is árva sorsra jutnak. Csak az nem lenne vicces, ha Mai meg Aleina vagy ki rájönne, hogy ez mind Nimeril miatt van. Ügyetlenül, de végre sikerül vizet szereznie, de mire odaér, hogy leborítsa a tüzet az magától visszaáll az eredeti állapotára. Nimeril meg csak néz bambán.*
- Az istenek verjék bele a faszukat, de megijesztett.* Káromkodik aztán riadtan megint körbe is néz. A z hiányzik még neki, hogy valaki meghallja, hogy a drága isteneiket a szájára veszi, vagy valami hülyegyerek ezt kezdje el hajtogatni. Akkor is megnyúznák a lányt. Kicsit összeszedi magát a lány és gyanakodva nézi a még megmaradt égetésre váró héjat. Most óvatosabban tesz egy kis adagot a tűzre. Hasonlóan, mint előbb, de most az adag miatt kisebb fényjelenség jön létre. A félvér izgalma a tetőfokára hág. A maradék héj maradékkal kísérletezgetik. Figyeli az égés hevességét és fényét meg az egésznek a hatásfokát. Sajnos végül elfogy az alapanyag, de amit most felfedezett az valami hihetettlen lehetőségeket rejt. Azonnal a szobájába rohan és jegyzetelni kezd.*
// Hatváltás //
* Szorgalmasan szárította a lány minden nap a vilerba héját, hogy mihamarabb teljesen kiszáradjon. Figyeli a penészedés jeleit és időnként áttörli a belsejét meg a külsejét is ecetes kendővel, hogy elkerülje a héj tönkremenetelét. A szellőzés is kulcsfontosságú, mind a penészedés, mind a száradás miatt. Sajnos már a száradás alatt is észreveszi azt a szomorú tényt, hogy minél jobban kiszárad a vilerba héja, annál kevésbé világít. Azért folytatja a munkálatokat rendületlenül, amíg teljesen ki nem szárad. Ekkor beviszi a lány a konyhába és jól begyújt. A kiszáradt vilerba héjat meg odarakja a tűzhely elé. Viszont csalódás éri, mivel a világítás elmarad. Semmi hatás, hiába vár Nimeriul türelmesen.*
- A fene enné meg! Sejtettem, hogy ez lesz.* Morogja és összetöri a munkája gyümölcsét, ami jelenleg nem más, mint sima szemét. Csalódottan löki a tűzre, hogy megszabaduljon a szeméttől. Viszont amikor a héj lángra kap hirtelen mintha a lánygok ki akarnának szaladni a tűzhelyből vakító fénnyel kezd el lángolni.*
- Jááááj! Mi a fasz?!* Sikít fel és ugrik hátra. Néz rémülten a lángokra, amik olyan vakítóan erősen égnek, hogy majd kisül a szeme. Aztán észbe is kap és rohan valami edényért, hogy hamar vizet hozzon mielőtt felgyújtja az egész rezidenciát árvástól, mindenestől. Biztos vicces lenne, hogy az árvák még az árvaházban is árva sorsra jutnak. Csak az nem lenne vicces, ha Mai meg Aleina vagy ki rájönne, hogy ez mind Nimeril miatt van. Ügyetlenül, de végre sikerül vizet szereznie, de mire odaér, hogy leborítsa a tüzet az magától visszaáll az eredeti állapotára. Nimeril meg csak néz bambán.*
- Az istenek verjék bele a faszukat, de megijesztett.* Káromkodik aztán riadtan megint körbe is néz. A z hiányzik még neki, hogy valaki meghallja, hogy a drága isteneiket a szájára veszi, vagy valami hülyegyerek ezt kezdje el hajtogatni. Akkor is megnyúznák a lányt. Kicsit összeszedi magát a lány és gyanakodva nézi a még megmaradt égetésre váró héjat. Most óvatosabban tesz egy kis adagot a tűzre. Hasonlóan, mint előbb, de most az adag miatt kisebb fényjelenség jön létre. A félvér izgalma a tetőfokára hág. A maradék héj maradékkal kísérletezgetik. Figyeli az égés hevességét és fényét meg az egésznek a hatásfokát. Sajnos végül elfogy az alapanyag, de amit most felfedezett az valami hihetettlen lehetőségeket rejt. Azonnal a szobájába rohan és jegyzetelni kezd.*
1565. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-02-28 10:28:27
Üzenet elküldve: 2026-02-28 10:28:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Éjjeli sutyorgások//
*Nem is Mai lenne, ha egy ilyen apró terelés figyelmét kerülné. Még sokat kell tanulnia Maitól, hogyha át akarja verni őt. Ám Cili most még érzi szájában az apró győzelmének ízét. Ugyanis Mai még nem hozza fel apró elszólalását.*
- Igen, nagyon kedves és. *Neveti el magát, ahogy közelebb hajolva elkezd Mai fülébe suttogni.* - Silypi új "nagy" szerelme.
*Neveti el magát most már hosszabban. Persze nem is az a vicces számára, hogy a kis tündér szerelmes. Hanem, hogy olyan gyorsan válogatja néha ezeket a nagy szerelmeket. Amivel Cilia képtelen lépést tartani, még az ő gyors lábaival sem.
Reméli nem veszi magára Mai kijelentését. Mert nem bántásnak szánta. Pusztán Mai átlagos, vagyis számára átlagos tanóráiból ahol írni, olvasni és számolni tanítja a lurkókat. Ő maga már nem fejlődne vele. Ezért is említette Nimerilt, aki még tud számára újat mutatni egy két gyógynövényes kenőcs készítéssel vagy praktikával. A patkány boncolást pedig jobbnak látja nem említeni. Nehogy a végén még "mestere" körmére nézzen, hogy miket művel a laborjában.*
- Tényleg?
*Csillannak fel a szemei nevelője ajánlatára. De olyan gyorsan lankadnak is le. Emlékszik mekkora összegeket hagyott ott már akkor is a mágustoronyban. Abból az egyik nővérének lovának a megmentése volt, igaz. De azért látta, hogy a növendékek milyen súlyos erszényeket cseréltek egymás és tanáraik között.*
- Már mint. Köszönöm, de talán jobb azt az árvaháznak szánni. Új könyvek, kocka játékok, babák ruhák.
*Mond bármi mást amire nagyobb szükségük van a növendékeknek. Közben persze nem is mer Mai szemébe nézni. Mert szíve repesne, ha megannyi mindennel tudná tömni a fejét. De a lelkiismerete sem engedné meg neki, hogy ezt a sok lehetőséget pusztán az ő tanítására fordítsa Mai. Tett neki eleget, bőven eleget. Amit még az ő hosszú életében sem biztos, hogy képes lesz visszafizetni.*
- De az nagyon jól esne ha tanulhatnék tőled.
*Fordul vissza Maira egy halvány mosollyal. De akkor is inkább értékelné a Maival töltött időt mintsem a kapott tudást. Emlékszik milyen jó voltak a közös fürdők, hajfésülések és fonások. Na meg az illem tanulás amit akkoriban teljesen elfelejtett.
Nevelője rendesen ráhozza a frászt, és a maga hidegvérével is kezeli a helyzetet. Csendre inti, és arra, foglaljon helyet úgy, ahogy ült. Nem is fog ellent mondani. Bólint egy nagyot és figyeli Mait.
Hallgat, figyel. Fejében nagyon sok érzés, gondolat fordul meg. Keveredik egy kellemes melengető érzéssel. Néhol zavarral vagy akár egy csipet szégyenérzettel is. Elvégre az akkori állapota igazán kellemetlen lehetett. A folytonos kérdezés és magyarázkodás. A furcsa fejfájások vagy akár az éjjeli mocorgás és nyugtalankodás.
Az anya szónál és a szünetnél egy pillanatra ő maga is megmered. Ijedtség? Nem igazán. Inkább csak megmozgat benne valamit. Hiányérzetet. Szeretetet. Emlékeket. Mind saját édesanyjától. Mind azoktól a pillanatokból amikre ő maga is emlékszik, hogy így szólította Mait. Tán elnézést kellene értük kérnie? Nem. Hiszen Mai most mondta, hogy pont ennek örülne. Na de ő is? Nem is tudná tagadni, elvégre mindig is örül, és boldog ha Mai mellett lehet. Maga inkább csak a hivatalos megfogalmazás az ami furcsa köntöst ereszt erre az amúgy csodálatos dologra. Mait most is egy olyan személynek látja aki anyja az anyja helyett. Aki nem lehet vele a tragikus okozatok miatt. Mai, aki mindig mellette volt, ölelte, szerette, nevelte és persze dorgálta ha kell. De mindezt kedvességgel és törődéssel.
Kell neki, egy kis idő amíg megemészti amit Mai mond. Pusztán nézi a kék szemeket. Csendben. Arcáról leolvasható valamiféle vegyes érzelem. Meghatódottság? Egy kis bizonytalanság? Tán még az is megfordul a fejében, hogy azok a tettek amiket elkövetett nem is tennék őt méltónak. Egy utcai kis csitri tolvaj, akit még köröznek? Még akár szégyent is hozhatna Mai nevére.
Ám a gondolat, hogy végre tartozna valahova. Nem csak egy lenne a sok árva közül. Sokkalta boldogabbá tenni mint bármi más.
Arcán végül egy enyhe, de lassan szélesedő mosoly húzódik. Szemei csillogásba kezdenek a rajta gyűlő apró örömkönnyektől. Térden való üléséből, úgy tör ki mint szarvas a bokorból. Karjait Mai köré fonja és oly erővel szorítja magához mint, ahogy a mostani beszélgetésüket kezdték.*
- Boldoggá tennél. Anya.
*Suttogja alig hallhatóan Mai fülébe szavait. Fejét pedig oly mélyen fúrja a nő nyakába amennyire csak tudja.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.28 10:28:53
//Éjjeli sutyorgások//
*Nem is Mai lenne, ha egy ilyen apró terelés figyelmét kerülné. Még sokat kell tanulnia Maitól, hogyha át akarja verni őt. Ám Cili most még érzi szájában az apró győzelmének ízét. Ugyanis Mai még nem hozza fel apró elszólalását.*
- Igen, nagyon kedves és. *Neveti el magát, ahogy közelebb hajolva elkezd Mai fülébe suttogni.* - Silypi új "nagy" szerelme.
*Neveti el magát most már hosszabban. Persze nem is az a vicces számára, hogy a kis tündér szerelmes. Hanem, hogy olyan gyorsan válogatja néha ezeket a nagy szerelmeket. Amivel Cilia képtelen lépést tartani, még az ő gyors lábaival sem.
Reméli nem veszi magára Mai kijelentését. Mert nem bántásnak szánta. Pusztán Mai átlagos, vagyis számára átlagos tanóráiból ahol írni, olvasni és számolni tanítja a lurkókat. Ő maga már nem fejlődne vele. Ezért is említette Nimerilt, aki még tud számára újat mutatni egy két gyógynövényes kenőcs készítéssel vagy praktikával. A patkány boncolást pedig jobbnak látja nem említeni. Nehogy a végén még "mestere" körmére nézzen, hogy miket művel a laborjában.*
- Tényleg?
*Csillannak fel a szemei nevelője ajánlatára. De olyan gyorsan lankadnak is le. Emlékszik mekkora összegeket hagyott ott már akkor is a mágustoronyban. Abból az egyik nővérének lovának a megmentése volt, igaz. De azért látta, hogy a növendékek milyen súlyos erszényeket cseréltek egymás és tanáraik között.*
- Már mint. Köszönöm, de talán jobb azt az árvaháznak szánni. Új könyvek, kocka játékok, babák ruhák.
*Mond bármi mást amire nagyobb szükségük van a növendékeknek. Közben persze nem is mer Mai szemébe nézni. Mert szíve repesne, ha megannyi mindennel tudná tömni a fejét. De a lelkiismerete sem engedné meg neki, hogy ezt a sok lehetőséget pusztán az ő tanítására fordítsa Mai. Tett neki eleget, bőven eleget. Amit még az ő hosszú életében sem biztos, hogy képes lesz visszafizetni.*
- De az nagyon jól esne ha tanulhatnék tőled.
*Fordul vissza Maira egy halvány mosollyal. De akkor is inkább értékelné a Maival töltött időt mintsem a kapott tudást. Emlékszik milyen jó voltak a közös fürdők, hajfésülések és fonások. Na meg az illem tanulás amit akkoriban teljesen elfelejtett.
Nevelője rendesen ráhozza a frászt, és a maga hidegvérével is kezeli a helyzetet. Csendre inti, és arra, foglaljon helyet úgy, ahogy ült. Nem is fog ellent mondani. Bólint egy nagyot és figyeli Mait.
Hallgat, figyel. Fejében nagyon sok érzés, gondolat fordul meg. Keveredik egy kellemes melengető érzéssel. Néhol zavarral vagy akár egy csipet szégyenérzettel is. Elvégre az akkori állapota igazán kellemetlen lehetett. A folytonos kérdezés és magyarázkodás. A furcsa fejfájások vagy akár az éjjeli mocorgás és nyugtalankodás.
Az anya szónál és a szünetnél egy pillanatra ő maga is megmered. Ijedtség? Nem igazán. Inkább csak megmozgat benne valamit. Hiányérzetet. Szeretetet. Emlékeket. Mind saját édesanyjától. Mind azoktól a pillanatokból amikre ő maga is emlékszik, hogy így szólította Mait. Tán elnézést kellene értük kérnie? Nem. Hiszen Mai most mondta, hogy pont ennek örülne. Na de ő is? Nem is tudná tagadni, elvégre mindig is örül, és boldog ha Mai mellett lehet. Maga inkább csak a hivatalos megfogalmazás az ami furcsa köntöst ereszt erre az amúgy csodálatos dologra. Mait most is egy olyan személynek látja aki anyja az anyja helyett. Aki nem lehet vele a tragikus okozatok miatt. Mai, aki mindig mellette volt, ölelte, szerette, nevelte és persze dorgálta ha kell. De mindezt kedvességgel és törődéssel.
Kell neki, egy kis idő amíg megemészti amit Mai mond. Pusztán nézi a kék szemeket. Csendben. Arcáról leolvasható valamiféle vegyes érzelem. Meghatódottság? Egy kis bizonytalanság? Tán még az is megfordul a fejében, hogy azok a tettek amiket elkövetett nem is tennék őt méltónak. Egy utcai kis csitri tolvaj, akit még köröznek? Még akár szégyent is hozhatna Mai nevére.
Ám a gondolat, hogy végre tartozna valahova. Nem csak egy lenne a sok árva közül. Sokkalta boldogabbá tenni mint bármi más.
Arcán végül egy enyhe, de lassan szélesedő mosoly húzódik. Szemei csillogásba kezdenek a rajta gyűlő apró örömkönnyektől. Térden való üléséből, úgy tör ki mint szarvas a bokorból. Karjait Mai köré fonja és oly erővel szorítja magához mint, ahogy a mostani beszélgetésüket kezdték.*
- Boldoggá tennél. Anya.
*Suttogja alig hallhatóan Mai fülébe szavait. Fejét pedig oly mélyen fúrja a nő nyakába amennyire csak tudja.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.28 10:28:53
1564. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-02-28 01:25:56
Üzenet elküldve: 2026-02-28 01:25:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1227
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1227
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Éjjeli sutyorgások//
*Természetes, hogy nem kerüli el a figyelmét az, hogy a lány félbehagy egy mondatot. Korábban kell ahhoz felkelnie bárkinek, hogy egy kis terelést ne vegyen észre, de most van miért jóváhagynia a próbálkozást. Mégpedig az, hogy egészen más vizekre evezne, így hagyja sodródni a témát, viszont el nem felejti. Az éjjel még ki kell fejtenie a kis szőkének, hogy miért is olyan fontos elfoglalnia magát, bár sejti.*
- Lovagolni? Tényleg egy lovag, ugye? *Mosolyogva beszél az újdonsült kollégáról, ő maga is rettentően örül, hogy felkereste e helyet a férfi. Jó szolgálatot fog tenni.
Kissé lebiggyeszti az ajkát, már-már bűntudat ébred benne, hogy tőle tanul momentán a legkevesebbet a kis elf, persze az, aki látja őket, nem ezt mondaná. Sokban hasonlít már rá Cilia, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Valahol ennek viszont nagyon örül, kivételt képezne az, ha az ostobaságaiban is rá hajazna.*
- Most már nem megyek egy ideig sehová, ígérem. Majd tanítok neked én is néhány igét, mint a Mágustoronyban, jó? Persze tudom, hogy a szakrális mágia felé húz a kis szíved, de abban nem tudok segíteni, viszont nem lehet akadály ez. Tudom, hogy rettentő drágán mérik a tudást… de elmegyek veled legközelebb, hogy rendezzük ezt.
*Az aranyat meg tudja szerezni egy árva is ugyan, csak kétes módszerekkel, így jobbnak látja, ha ez az ő gondja lesz, még a végén a kis Kincsének újfent enyvessé válik a keze.
A szavakon elmereng, s csak simogatja közben a fürtöket. Elképzeli, ahogy megnő ez a hölgyemény és majd tőle veszi át a stafétát. Igazán testhezálló lenne. Egy örökség. Valami, ami hasznos és épít. De ezt meg kell alapozni és sokkalta jobban tetszene neki a dolog, ha a Faensa névhez kötődne az igazgatás.*
- Majd eldöntöd, Kicsikém. Én itt leszek, ennyi a lényeg.
*Szinte tűkön ül, hogy végre feltegye a kérdését, de a hosszúéletűről lehull valamiféle lepel, amit most nem tud hová tenni. Persze elraktározza, lesznek kérdései erről is. Kissé összeszűkült szemekkel néz a smaragdokba, majd végül megingatja a fejét.*
- Úgy fest, ha ennyire megrémített egyetlen kérdés. *Finoman koppint amaz orrára, majd legyez, hogy üljön vissza szépen, de hamar elvigyorodik.* - Minden bizonnyal elárulod majd nekem, hogy mi is az a rossz. De… *Felsóhajt, majd kissé hátra dől. Zavarban talán nincs, de cseppet sem olyan határozott, mint azt tervezte.*
- … most másról szeretnék veled beszélni. Azért érdekel, hogy hogyan érzed magad velem, hogy mennyire bízol bennem, mert nekem te nagyon fontos vagy, Cilia. Tudom, hogy milyen erős vagy, hogy nélkülem is megálltad volna a helyed a világban, de mégis örülök, hogy itt vagy és meg tudom neked adni azt, amit elvettek tőled. Tudod, volt, hogy másként neveztél… nem Mainak hívtál. Volt, hogy álmodban, volt, hogy véletlenül. Tudod mi volt az a szó, az a név? „Anya”. *Egy röpke szünetet tart, míg nyel egyet, majd a kis kezet szeretné a markába zárni, így hát felé is nyúl.*
- Azt mondták nekem, hogy ezt ne hagyjam, mert összezavar téged. Hogy ez nem a valóság. De mi lenne, ha az lenne? Sosem tudom pótolni azt, akit elveszítettél, nem is ez a célom. Okos lány vagy, pontosan tudod te is. *Halkan nevet fel.* - Szeretném kevésbé hivatalosan megfogalmazni, de nincsenek rá jobb szavaim. Szóval… mit szólnál, ha valóban az lennék, akinek olyan sokszor szólítottál? Én a világ legboldogabbja lennék, ha örökbe fogadhatnálak és gondoskodhatnék rólad. Mit… mit gondolsz? Csak őszintén.
//Éjjeli sutyorgások//
*Természetes, hogy nem kerüli el a figyelmét az, hogy a lány félbehagy egy mondatot. Korábban kell ahhoz felkelnie bárkinek, hogy egy kis terelést ne vegyen észre, de most van miért jóváhagynia a próbálkozást. Mégpedig az, hogy egészen más vizekre evezne, így hagyja sodródni a témát, viszont el nem felejti. Az éjjel még ki kell fejtenie a kis szőkének, hogy miért is olyan fontos elfoglalnia magát, bár sejti.*
- Lovagolni? Tényleg egy lovag, ugye? *Mosolyogva beszél az újdonsült kollégáról, ő maga is rettentően örül, hogy felkereste e helyet a férfi. Jó szolgálatot fog tenni.
Kissé lebiggyeszti az ajkát, már-már bűntudat ébred benne, hogy tőle tanul momentán a legkevesebbet a kis elf, persze az, aki látja őket, nem ezt mondaná. Sokban hasonlít már rá Cilia, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Valahol ennek viszont nagyon örül, kivételt képezne az, ha az ostobaságaiban is rá hajazna.*
- Most már nem megyek egy ideig sehová, ígérem. Majd tanítok neked én is néhány igét, mint a Mágustoronyban, jó? Persze tudom, hogy a szakrális mágia felé húz a kis szíved, de abban nem tudok segíteni, viszont nem lehet akadály ez. Tudom, hogy rettentő drágán mérik a tudást… de elmegyek veled legközelebb, hogy rendezzük ezt.
*Az aranyat meg tudja szerezni egy árva is ugyan, csak kétes módszerekkel, így jobbnak látja, ha ez az ő gondja lesz, még a végén a kis Kincsének újfent enyvessé válik a keze.
A szavakon elmereng, s csak simogatja közben a fürtöket. Elképzeli, ahogy megnő ez a hölgyemény és majd tőle veszi át a stafétát. Igazán testhezálló lenne. Egy örökség. Valami, ami hasznos és épít. De ezt meg kell alapozni és sokkalta jobban tetszene neki a dolog, ha a Faensa névhez kötődne az igazgatás.*
- Majd eldöntöd, Kicsikém. Én itt leszek, ennyi a lényeg.
*Szinte tűkön ül, hogy végre feltegye a kérdését, de a hosszúéletűről lehull valamiféle lepel, amit most nem tud hová tenni. Persze elraktározza, lesznek kérdései erről is. Kissé összeszűkült szemekkel néz a smaragdokba, majd végül megingatja a fejét.*
- Úgy fest, ha ennyire megrémített egyetlen kérdés. *Finoman koppint amaz orrára, majd legyez, hogy üljön vissza szépen, de hamar elvigyorodik.* - Minden bizonnyal elárulod majd nekem, hogy mi is az a rossz. De… *Felsóhajt, majd kissé hátra dől. Zavarban talán nincs, de cseppet sem olyan határozott, mint azt tervezte.*
- … most másról szeretnék veled beszélni. Azért érdekel, hogy hogyan érzed magad velem, hogy mennyire bízol bennem, mert nekem te nagyon fontos vagy, Cilia. Tudom, hogy milyen erős vagy, hogy nélkülem is megálltad volna a helyed a világban, de mégis örülök, hogy itt vagy és meg tudom neked adni azt, amit elvettek tőled. Tudod, volt, hogy másként neveztél… nem Mainak hívtál. Volt, hogy álmodban, volt, hogy véletlenül. Tudod mi volt az a szó, az a név? „Anya”. *Egy röpke szünetet tart, míg nyel egyet, majd a kis kezet szeretné a markába zárni, így hát felé is nyúl.*
- Azt mondták nekem, hogy ezt ne hagyjam, mert összezavar téged. Hogy ez nem a valóság. De mi lenne, ha az lenne? Sosem tudom pótolni azt, akit elveszítettél, nem is ez a célom. Okos lány vagy, pontosan tudod te is. *Halkan nevet fel.* - Szeretném kevésbé hivatalosan megfogalmazni, de nincsenek rá jobb szavaim. Szóval… mit szólnál, ha valóban az lennék, akinek olyan sokszor szólítottál? Én a világ legboldogabbja lennék, ha örökbe fogadhatnálak és gondoskodhatnék rólad. Mit… mit gondolsz? Csak őszintén.
1563. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-02-27 15:27:43
Üzenet elküldve: 2026-02-27 15:27:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Éjjeli sutyorgások//
*Hasonlóan mint Mai, ő is igyekszik az ölelést ugyan olyan erővel viszonozni. Csak kevesebb sikerrel. A homlokára ért puszi pedig egy hatalmas mosolyt is kicsal az leányból.
A kivételezést az elején különösen kedvelte. Sőt volt alkalom, hogy ki is használta. Ezért is mert sokszor kiszökni éjjelente Dereshez, vagy épp a városba kóricálni. Ám idővel a kis vad csikó szépen lassan betört a keze között. És ha még a kivételezés akkor sem tűnt el egészen. Cilia már érezte a különbséget maga és a többi gyermek között. És a néha kapott irigy szempárok bizony felkeltették benne a lelkiismeretét. Ebből fakadóan néha jó is, hogy Mai elfoglalt és nem töltenek egymással annyi időt. Mert így a többi gyerek sem érzi rosszul magát. Mert ki ne akarna magának egy saját Mait. Aki éjjelente mesét mond, jó éjt puszit ad, vagy akár egész éjjel átkarolva őrzi az álmot.
Maival együtt indulnak meg a kellemes érzetű ülőalkalmatosságon helyet foglalni. Cilia Maival szemben húzza fel lábait wegtoreni ülésben. Talán így szokták errefelé is elnevezni. És hallgatja Mai válaszát. Meg is lepi kissé a dicséret, aminek köszönhetően arcára kiül egy enyhe pír.*
- Szívesen segítek Mai. Így legalább van mivel elfoglalnom magam amióta. *Harapja félbe a mondatát, mert nem szeretné elrontani az estét panaszkodással. Így gyorsan másba kezd bele, mintha csak elvesztette volna a fonalat monológ közben.*
- Képzeld, Oriverrel együtt takarítottuk ki az istállót. Nagyon sokat tud a lovakról. És még lovagolni is elvitt utána.
*Meséli lelkesen a ma délutáni kalandját. Trylnort pedig még inkább nem említi meg, ha csak nem akar Mai rákérdezni. Az a beszélgetés a fiúval keserédes emléket hagyott benne a kezdete miatt. De legalább annyival szebb lett az elválás hála az isteneknek.*
- Tanulni tanulok igen. Már ha Nimeril éppen itthon van és van ideje tanítani. A könyveimet a növényekről pedig már kiolvastam párszor. Mióta visszajöttünk a toronyból sokat járok a templomba is. Tanulni.
*Kezd bele tarkóját simogatva félénken. És ha ki nem mondja, de igen örülne néhány új könyvnek. De mióta jobban felfogta pontosan mit is tett érte Mai. Egyszerűen nincs elég bőr az arcán, hogy többet kérjen.*
- Még akkor sem ha már rég a saját lábamon állok? Mondjuk biztos érdekes lenne meglátogatni a jövőben az árvaházat.
*Mosolyog ismét, ahogy Mai a fürtjeibe túr kedvesen. Ez a gondolat is csupán azért ötlik fejébe. Mert Mai igyekszik az összes lurkót arra nevelni, hogy képesek legyenek megállni a maguk lábán ebben a világban. Legyen a kezükben elég tudás, akár egy szakma. Nehogy az utcán kössenek ki mint amiről befogadta őket. Ez alól Cilia sem kivétel.
Boldog tekintete ekkor kezd el kissé borulttá válni. Amikor is a kedves nevelője óvatos puhatolózás helyett, nyílegyenesen kezd el kérdezősködni. A sok idő alatt begyakorolt kis álca amit Cilia most felölt talán még Anvielt néha néha átverheti. Ám Mai valószínűleg át lát rajta. A szőkeség egy értetlenséget kifejező arckifejezést vesz fel. Mint aki nem venné a lapot mire gondol. Mai jól sejti. Cilia rögvest a körözésére gondol. Amit szeretett volna Mainak személyesen elmondani. Csak más körülmények között. Ismét nem rontva el ezt a kellemes estét.*
- Igen. Mai. Tudom. De.
*Kezd bele szaggatottan, és bizonytalanul.*
- Történt valami amiről nem tudok? Valami rosszat tettem?
*Még az ültéből is hirtelen kitör. Feltérdelve a kereveten, és aggodalommal teli szempárral figyeli Mait.*
//Éjjeli sutyorgások//
*Hasonlóan mint Mai, ő is igyekszik az ölelést ugyan olyan erővel viszonozni. Csak kevesebb sikerrel. A homlokára ért puszi pedig egy hatalmas mosolyt is kicsal az leányból.
A kivételezést az elején különösen kedvelte. Sőt volt alkalom, hogy ki is használta. Ezért is mert sokszor kiszökni éjjelente Dereshez, vagy épp a városba kóricálni. Ám idővel a kis vad csikó szépen lassan betört a keze között. És ha még a kivételezés akkor sem tűnt el egészen. Cilia már érezte a különbséget maga és a többi gyermek között. És a néha kapott irigy szempárok bizony felkeltették benne a lelkiismeretét. Ebből fakadóan néha jó is, hogy Mai elfoglalt és nem töltenek egymással annyi időt. Mert így a többi gyerek sem érzi rosszul magát. Mert ki ne akarna magának egy saját Mait. Aki éjjelente mesét mond, jó éjt puszit ad, vagy akár egész éjjel átkarolva őrzi az álmot.
Maival együtt indulnak meg a kellemes érzetű ülőalkalmatosságon helyet foglalni. Cilia Maival szemben húzza fel lábait wegtoreni ülésben. Talán így szokták errefelé is elnevezni. És hallgatja Mai válaszát. Meg is lepi kissé a dicséret, aminek köszönhetően arcára kiül egy enyhe pír.*
- Szívesen segítek Mai. Így legalább van mivel elfoglalnom magam amióta. *Harapja félbe a mondatát, mert nem szeretné elrontani az estét panaszkodással. Így gyorsan másba kezd bele, mintha csak elvesztette volna a fonalat monológ közben.*
- Képzeld, Oriverrel együtt takarítottuk ki az istállót. Nagyon sokat tud a lovakról. És még lovagolni is elvitt utána.
*Meséli lelkesen a ma délutáni kalandját. Trylnort pedig még inkább nem említi meg, ha csak nem akar Mai rákérdezni. Az a beszélgetés a fiúval keserédes emléket hagyott benne a kezdete miatt. De legalább annyival szebb lett az elválás hála az isteneknek.*
- Tanulni tanulok igen. Már ha Nimeril éppen itthon van és van ideje tanítani. A könyveimet a növényekről pedig már kiolvastam párszor. Mióta visszajöttünk a toronyból sokat járok a templomba is. Tanulni.
*Kezd bele tarkóját simogatva félénken. És ha ki nem mondja, de igen örülne néhány új könyvnek. De mióta jobban felfogta pontosan mit is tett érte Mai. Egyszerűen nincs elég bőr az arcán, hogy többet kérjen.*
- Még akkor sem ha már rég a saját lábamon állok? Mondjuk biztos érdekes lenne meglátogatni a jövőben az árvaházat.
*Mosolyog ismét, ahogy Mai a fürtjeibe túr kedvesen. Ez a gondolat is csupán azért ötlik fejébe. Mert Mai igyekszik az összes lurkót arra nevelni, hogy képesek legyenek megállni a maguk lábán ebben a világban. Legyen a kezükben elég tudás, akár egy szakma. Nehogy az utcán kössenek ki mint amiről befogadta őket. Ez alól Cilia sem kivétel.
Boldog tekintete ekkor kezd el kissé borulttá válni. Amikor is a kedves nevelője óvatos puhatolózás helyett, nyílegyenesen kezd el kérdezősködni. A sok idő alatt begyakorolt kis álca amit Cilia most felölt talán még Anvielt néha néha átverheti. Ám Mai valószínűleg át lát rajta. A szőkeség egy értetlenséget kifejező arckifejezést vesz fel. Mint aki nem venné a lapot mire gondol. Mai jól sejti. Cilia rögvest a körözésére gondol. Amit szeretett volna Mainak személyesen elmondani. Csak más körülmények között. Ismét nem rontva el ezt a kellemes estét.*
- Igen. Mai. Tudom. De.
*Kezd bele szaggatottan, és bizonytalanul.*
- Történt valami amiről nem tudok? Valami rosszat tettem?
*Még az ültéből is hirtelen kitör. Feltérdelve a kereveten, és aggodalommal teli szempárral figyeli Mait.*
1562. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-02-27 10:26:28
Üzenet elküldve: 2026-02-27 10:26:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1227
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1227
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Éjjeli sutyorgások//
*A piciny testet préseli sajátjához, aztán a szőke fürtök közül kivillanó homlokra nyom egy nagy puszit, mikor elszakadnak egymástól. Egy kicsit csak bámulja a kis szépséget. Olyan kevés időt töltenek együtt, pedig mindent meg kíván adni neki. Minden idejét felemészti az árvaház jóléte, mindent csak azért tesz, hogy erősebb vezető lehessen, hogy a várost is elkerülje a baj, csak azért, hogy ezek az apróságok ne szenvedjenek el több kárt. De mind közül kiemelkedik Cilia, érte ezerszer többet tenne és ha ez azzal jár, hogy tán kissé előkelőbb helyzetben van, mint a többiek, hát nem fogja érte önmagát korholni.*
- Nem könnyű, de csodás kis segítség vagy, Anviel mesélte, mennyit dolgozol itt a házban. De tudod, már itt van Oriver is, a személyzet is egyre nagyobb lesz, foglalkoznod kell magaddal is, jó? Tanulsz eleget? Szükséged van valamire?
*A kis kacsót fogva vezeti a leányt a fekete bársonyos anyagú kerevethez, mire leül, lábait maga alá húzva.*
- Sosem leszel elég idős ahhoz, hogy itt legyél velem. *Kuncog fel ő is, majd a tincsek közé simít. Bár kérte, hogy meséljen a lány, valami megindul benne. Talán most van itt az ideje feltenni a nagy kérdést? Akkor a további beszélgetés is sokkal biztonságos közegben történik majd… feltéve, ha amaz is örül annak, amit szeretne. Persze benne van a pakliban, hogy most, hogy újra emlékszik Cilia a szüleire, nem akar mást rajtuk kívül, s ha beleszakad is a szíve, hát akkor megmarad szimpla nevelőnek. *
- Mesélek én is, de… lenne egy kérdésem, Édesem. *Jegeskék szemei nem engedik el a smaragd íriszeket, lágyan mosolyog, miközben tovább beszél.*
- Illetve rengeteg kérdésem van. De előtte azt szeretném megtudni, hogy érzed-e, hogy számíthatsz rám mindig, mindenben? Annak ellenére, hogy sokat vagyok távol. Ugye tudod, hogy mindig gondoskodni fogok rólad és nem kell félj, ha megosztanál velem valamit?
*Talán hiheti a lány, hogy a körözéséről beszél, mintha valami titkot kívánna kiszedni, de cseppet sincs így. Tényleg arra kíváncsi, hogy hogyan érzi magát a fiatal szépség a közelében, vele.*
//Éjjeli sutyorgások//
*A piciny testet préseli sajátjához, aztán a szőke fürtök közül kivillanó homlokra nyom egy nagy puszit, mikor elszakadnak egymástól. Egy kicsit csak bámulja a kis szépséget. Olyan kevés időt töltenek együtt, pedig mindent meg kíván adni neki. Minden idejét felemészti az árvaház jóléte, mindent csak azért tesz, hogy erősebb vezető lehessen, hogy a várost is elkerülje a baj, csak azért, hogy ezek az apróságok ne szenvedjenek el több kárt. De mind közül kiemelkedik Cilia, érte ezerszer többet tenne és ha ez azzal jár, hogy tán kissé előkelőbb helyzetben van, mint a többiek, hát nem fogja érte önmagát korholni.*
- Nem könnyű, de csodás kis segítség vagy, Anviel mesélte, mennyit dolgozol itt a házban. De tudod, már itt van Oriver is, a személyzet is egyre nagyobb lesz, foglalkoznod kell magaddal is, jó? Tanulsz eleget? Szükséged van valamire?
*A kis kacsót fogva vezeti a leányt a fekete bársonyos anyagú kerevethez, mire leül, lábait maga alá húzva.*
- Sosem leszel elég idős ahhoz, hogy itt legyél velem. *Kuncog fel ő is, majd a tincsek közé simít. Bár kérte, hogy meséljen a lány, valami megindul benne. Talán most van itt az ideje feltenni a nagy kérdést? Akkor a további beszélgetés is sokkal biztonságos közegben történik majd… feltéve, ha amaz is örül annak, amit szeretne. Persze benne van a pakliban, hogy most, hogy újra emlékszik Cilia a szüleire, nem akar mást rajtuk kívül, s ha beleszakad is a szíve, hát akkor megmarad szimpla nevelőnek. *
- Mesélek én is, de… lenne egy kérdésem, Édesem. *Jegeskék szemei nem engedik el a smaragd íriszeket, lágyan mosolyog, miközben tovább beszél.*
- Illetve rengeteg kérdésem van. De előtte azt szeretném megtudni, hogy érzed-e, hogy számíthatsz rám mindig, mindenben? Annak ellenére, hogy sokat vagyok távol. Ugye tudod, hogy mindig gondoskodni fogok rólad és nem kell félj, ha megosztanál velem valamit?
*Talán hiheti a lány, hogy a körözéséről beszél, mintha valami titkot kívánna kiszedni, de cseppet sincs így. Tényleg arra kíváncsi, hogy hogyan érzi magát a fiatal szépség a közelében, vele.*
1561. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-02-23 22:06:48
Üzenet elküldve: 2026-02-23 22:06:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Éjjeli sutyorgások//
*Az a néhány röpke másodperc is amíg kinyílik előtte az ajtó. Érzetre hosszabbnak hat. Lehet pusztán végtelen gondolatai okozzák ezt az érzetet. De amint megpillantja Mait, aki még ha nem is számít oly magasnak, fölé magasodik. Rögtön szerte is foszlanak, és helyét veszi egy kellemesebb meleg érzet. Még ha volt is valamilyen szorongás. Azok a kékek most a hidegséget teljesen hátra hagyták. És valami oly melegséggel tekintenek rá, amit talán akkor látott utoljára mikor először találkoztak a piactér sűrű forgatagában.
Mai gyengéd keze fog rá az övére, és beljebb is invitálja. Nem is kell mondani, az ellenkezés szikrája sem fordul meg fejében. Arcán amin eddig bátortalan kissé kedvtelen vonások voltak, hamar egy lágy sokkalta boldogabb enyhe mosolyra fakadnak.
Az ölelés pedig most cseresznye a Luninari süteményen. Ami még ha meg is lepi, nem fog elhúzódni. A vékonyka karok hamar Mai köré fonódnak. Arcát is belenyomva Mai ruhájába.*
- Te is nekem.
*Mondja, szinte alig hallhatóan. Mintha nem akarná megtörné azt a békés csendet ami most köréjük fonódott. Ami eddig nyomasztotta őt, azt Mai ölelése most ki zavarta az ajtón kívülre. Ezzel megalapítva az ő kis birodalmukat. Még ha csupán egy éjszakára is.*
- Semmi baj. Tudom sok dolgod van. Igazgatónak lenni nem könnyű.
*Válaszolja megértően, továbbra is suttogva. Talán ezért is próbál mostanság ott segíteni ahol tud. Ezzel talán levéve egy apró terhet a nő válláról. Visszafizetve azt a sok jót amit érte tett.
Mai végső kérdésére viszont a smaragdok hatalmas csillogások közepette nyílnak nagyra. A kérdés nem kicsit lepi meg Szikrát. Hirtelen nem is tudja mit mondjon.*
- Igen? Már mint. Khm..
*Szólal fel kissé hangosabban a mostani suttogásból. Majd kissé komiszul folytatja is.*
- Nem azt mondtad, hogy ahhoz már túl nagy vagyok?
*Kuncog fel rögvest röviden. Majd végül a komolytalanságot rögvest hátra hagyva ismét megszólal.*
- Az nagyon jó lenne. De te is mesélsz majd? Merre jártál?
*Kérdez vissza kíváncsian fejét kissé oldalra döntve. Közben pedig ha Mai esetleg leülne, leültetné valahova. Nem fog ellent mondani. Ahova Mai irányítja oda fog majd letelepedni.*
//Éjjeli sutyorgások//
*Az a néhány röpke másodperc is amíg kinyílik előtte az ajtó. Érzetre hosszabbnak hat. Lehet pusztán végtelen gondolatai okozzák ezt az érzetet. De amint megpillantja Mait, aki még ha nem is számít oly magasnak, fölé magasodik. Rögtön szerte is foszlanak, és helyét veszi egy kellemesebb meleg érzet. Még ha volt is valamilyen szorongás. Azok a kékek most a hidegséget teljesen hátra hagyták. És valami oly melegséggel tekintenek rá, amit talán akkor látott utoljára mikor először találkoztak a piactér sűrű forgatagában.
Mai gyengéd keze fog rá az övére, és beljebb is invitálja. Nem is kell mondani, az ellenkezés szikrája sem fordul meg fejében. Arcán amin eddig bátortalan kissé kedvtelen vonások voltak, hamar egy lágy sokkalta boldogabb enyhe mosolyra fakadnak.
Az ölelés pedig most cseresznye a Luninari süteményen. Ami még ha meg is lepi, nem fog elhúzódni. A vékonyka karok hamar Mai köré fonódnak. Arcát is belenyomva Mai ruhájába.*
- Te is nekem.
*Mondja, szinte alig hallhatóan. Mintha nem akarná megtörné azt a békés csendet ami most köréjük fonódott. Ami eddig nyomasztotta őt, azt Mai ölelése most ki zavarta az ajtón kívülre. Ezzel megalapítva az ő kis birodalmukat. Még ha csupán egy éjszakára is.*
- Semmi baj. Tudom sok dolgod van. Igazgatónak lenni nem könnyű.
*Válaszolja megértően, továbbra is suttogva. Talán ezért is próbál mostanság ott segíteni ahol tud. Ezzel talán levéve egy apró terhet a nő válláról. Visszafizetve azt a sok jót amit érte tett.
Mai végső kérdésére viszont a smaragdok hatalmas csillogások közepette nyílnak nagyra. A kérdés nem kicsit lepi meg Szikrát. Hirtelen nem is tudja mit mondjon.*
- Igen? Már mint. Khm..
*Szólal fel kissé hangosabban a mostani suttogásból. Majd kissé komiszul folytatja is.*
- Nem azt mondtad, hogy ahhoz már túl nagy vagyok?
*Kuncog fel rögvest röviden. Majd végül a komolytalanságot rögvest hátra hagyva ismét megszólal.*
- Az nagyon jó lenne. De te is mesélsz majd? Merre jártál?
*Kérdez vissza kíváncsian fejét kissé oldalra döntve. Közben pedig ha Mai esetleg leülne, leültetné valahova. Nem fog ellent mondani. Ahova Mai irányítja oda fog majd letelepedni.*
1560. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-02-23 21:36:09
Üzenet elküldve: 2026-02-23 21:36:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1227
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1227
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Éjjeli sutyorgások//
*Nem sűrűn érez szorongást, ha bármelyik gyermekkel beszélni óhajt, de az ő kis Kincse egészen más. Sokkal többet jelent neki, mint bárki, így hát természetes, hogy jó példa szeretne lenni a számára, noha most pontosan tudja, hogy épp nem az. Színt vallani nem is volna kötelessége, de úgy érzi, hogy muszáj. A lánynak túl sokat jelent ő és Grael is, valamit mondania kell, valamit meg kell értetni a jelenhelyzetről. Csakhogy mikor hallja a kopogást az ajtón, rögvest elillan az érzet, hogy ezt a tudtára kell adnia… majd, ha már biztos, majd ha már lerendezte a dolgait. Vagy majd kitalálja menetközben, hogy mit is akar. Még számára is nehézkes a tudat, hogy mire készül a városőrrel, s amíg ennyire nagy a fejében a katyvasz, addig kár volna feleslegességekkel tölteni meg Cilia okos kis fejét.
Kinyílik az ajtó és a kis szépséget látja maga előtt a csinos kis hálóruhájában. Azonnal elmosolyodik, majd kinyújtja vékony karját, hogy megfogja a kis kacsót, s amikor behajtja maguk mögött az ajtót magához is öleli a vékonyka leányt. El sem akaródzik engedni, pedig ebben a korban már lehet utálatosnak véli a másik az efféle közeledést. Vajon ahhoz mit fog szólni, ha a tudtára adja, hogy szeretné, ha valóban gyermekévé válna? *
- Édesem, úgy hiányoztál.
*Engedi el nagy nehezen, hacsak amaz ki nem ficánkolt szerető közelségéből idő előtt.*
- Sajnálom, hogy ennyit voltam távol mostanság.
*Néz kissé bűnbánóan, hiszen ha a Mágustorony meglátogatása nem is volt rettentő hosszú idő, szólította el kötelesség épp eleget azon túl is.*
- Arra gondoltam, hogy ma aludhatnál itt velem. És mesélhetnél, hogy hogy vagy. Biztos tengernyi dolog van, amit nem tudtunk egymással megosztani. *Nem kívánja egyenrangúként kezelni a lányt, hisz még gyerek, de megadja neki a lehetőséget, hogy ne érezze magát túl apróságnak… valaki, akinek már szerelme van és ennyit gondoskodik az árvaházról talán jár is egy kissé kitüntetett szerep.*
//Éjjeli sutyorgások//
*Nem sűrűn érez szorongást, ha bármelyik gyermekkel beszélni óhajt, de az ő kis Kincse egészen más. Sokkal többet jelent neki, mint bárki, így hát természetes, hogy jó példa szeretne lenni a számára, noha most pontosan tudja, hogy épp nem az. Színt vallani nem is volna kötelessége, de úgy érzi, hogy muszáj. A lánynak túl sokat jelent ő és Grael is, valamit mondania kell, valamit meg kell értetni a jelenhelyzetről. Csakhogy mikor hallja a kopogást az ajtón, rögvest elillan az érzet, hogy ezt a tudtára kell adnia… majd, ha már biztos, majd ha már lerendezte a dolgait. Vagy majd kitalálja menetközben, hogy mit is akar. Még számára is nehézkes a tudat, hogy mire készül a városőrrel, s amíg ennyire nagy a fejében a katyvasz, addig kár volna feleslegességekkel tölteni meg Cilia okos kis fejét.
Kinyílik az ajtó és a kis szépséget látja maga előtt a csinos kis hálóruhájában. Azonnal elmosolyodik, majd kinyújtja vékony karját, hogy megfogja a kis kacsót, s amikor behajtja maguk mögött az ajtót magához is öleli a vékonyka leányt. El sem akaródzik engedni, pedig ebben a korban már lehet utálatosnak véli a másik az efféle közeledést. Vajon ahhoz mit fog szólni, ha a tudtára adja, hogy szeretné, ha valóban gyermekévé válna? *
- Édesem, úgy hiányoztál.
*Engedi el nagy nehezen, hacsak amaz ki nem ficánkolt szerető közelségéből idő előtt.*
- Sajnálom, hogy ennyit voltam távol mostanság.
*Néz kissé bűnbánóan, hiszen ha a Mágustorony meglátogatása nem is volt rettentő hosszú idő, szólította el kötelesség épp eleget azon túl is.*
- Arra gondoltam, hogy ma aludhatnál itt velem. És mesélhetnél, hogy hogy vagy. Biztos tengernyi dolog van, amit nem tudtunk egymással megosztani. *Nem kívánja egyenrangúként kezelni a lányt, hisz még gyerek, de megadja neki a lehetőséget, hogy ne érezze magát túl apróságnak… valaki, akinek már szerelme van és ennyit gondoskodik az árvaházról talán jár is egy kissé kitüntetett szerep.*
1559. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-02-23 21:11:47
Üzenet elküldve: 2026-02-23 21:11:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Éjjeli sutyorgások//
*Szerte foszlott a gyerek sereg a vacsora után. És hamar új feladat vetette fel magát. Az éjjeli készülődések. Víz hordás és melegítés, mosakodás, és a piszkos ruhák egy helyre gyűjtése. Az apróbb népségek ágyba bújtatása, és az idősebbek ágyba parancsolása. Ki hol mennyire is bajosabb ebben. Cilia annak idején amennyire sajtkukac volt. Manapság már gond nélkül hajtja végre a napi rutinokat. Bár ennek igazi oka igazából más. Nem igazán várja a lefekvési időt. Mióta a szobája megüresedett, és egyedül lakik benne. A sötétség sokkalta nyomasztóbb mint amilyennek azt már megszokta. Az erdőbéli vaksötétség sem fogható ahhoz a némasághoz ami a szobában lakozik. Még a folyosón behallatszódó horkolások sem segítenek ezen.
Viszont ami a mai nap ezen segít az Mai kérése. Mi szerint kopogjon majd be hozzá. A kép amikor elkapta a csuklóját kifelé menet benne is ragadt. Azonban nem az akkori pillanatban sokat nem tudott leolvasni Mai arcáról. A megszokott kedves hang, néha nem jelenti azt, hogy nem dorgálás lesz a vége. Így kissé összeszorult gyomorral gondol a mostani találkozásukra. Na nem mintha Mai lenne csupán ennek az oka. Trylnor is kavarog abban a folyton folyvást meg nem álló szerkezetben ami a fejében rejlik. És vajon mit szeretne vele Mai beszélni? Nem igazán sejti. Mostanság olyan nagy rosszaságot nem is követett el. Talán a néhai késések gyarapodtak össze? Nem kizárt, de azért Anviel már rég szólt volna. És Arnt sem pöttyözte be, az is lerágott csont amit még Deres temetett el az istálló mögött.
Ám az is lehet pusztán csak túlgondolja a lány az egészet és Mai csupán időt szeretne vele tölteni. Bármi is az oka, beleegyezett és mennie is kell.
Abban a régen Maitól kapott fekete éjjeliruhácskában jelenik meg csupasz talpal. Valamiért most jól esik számára a hűvös kő érzete a talpa alatt. Haja a mosakodás után kibontva és az egész napos fonatban hordás miatt enyhe göndörökkel omlik hátha mögé egészen a térdéig. Apró keze felemelkedik és bátortalan kopog be Mai ajtaján.*
- Mai én vagyok az.
*Suttog vékonyka hangján közel hajolva az ajtó réséhez, de nem nyit be. Amíg be nem hívják vagy ajtót nem nyit neki nevelője.*
//Éjjeli sutyorgások//
*Szerte foszlott a gyerek sereg a vacsora után. És hamar új feladat vetette fel magát. Az éjjeli készülődések. Víz hordás és melegítés, mosakodás, és a piszkos ruhák egy helyre gyűjtése. Az apróbb népségek ágyba bújtatása, és az idősebbek ágyba parancsolása. Ki hol mennyire is bajosabb ebben. Cilia annak idején amennyire sajtkukac volt. Manapság már gond nélkül hajtja végre a napi rutinokat. Bár ennek igazi oka igazából más. Nem igazán várja a lefekvési időt. Mióta a szobája megüresedett, és egyedül lakik benne. A sötétség sokkalta nyomasztóbb mint amilyennek azt már megszokta. Az erdőbéli vaksötétség sem fogható ahhoz a némasághoz ami a szobában lakozik. Még a folyosón behallatszódó horkolások sem segítenek ezen.
Viszont ami a mai nap ezen segít az Mai kérése. Mi szerint kopogjon majd be hozzá. A kép amikor elkapta a csuklóját kifelé menet benne is ragadt. Azonban nem az akkori pillanatban sokat nem tudott leolvasni Mai arcáról. A megszokott kedves hang, néha nem jelenti azt, hogy nem dorgálás lesz a vége. Így kissé összeszorult gyomorral gondol a mostani találkozásukra. Na nem mintha Mai lenne csupán ennek az oka. Trylnor is kavarog abban a folyton folyvást meg nem álló szerkezetben ami a fejében rejlik. És vajon mit szeretne vele Mai beszélni? Nem igazán sejti. Mostanság olyan nagy rosszaságot nem is követett el. Talán a néhai késések gyarapodtak össze? Nem kizárt, de azért Anviel már rég szólt volna. És Arnt sem pöttyözte be, az is lerágott csont amit még Deres temetett el az istálló mögött.
Ám az is lehet pusztán csak túlgondolja a lány az egészet és Mai csupán időt szeretne vele tölteni. Bármi is az oka, beleegyezett és mennie is kell.
Abban a régen Maitól kapott fekete éjjeliruhácskában jelenik meg csupasz talpal. Valamiért most jól esik számára a hűvös kő érzete a talpa alatt. Haja a mosakodás után kibontva és az egész napos fonatban hordás miatt enyhe göndörökkel omlik hátha mögé egészen a térdéig. Apró keze felemelkedik és bátortalan kopog be Mai ajtaján.*
- Mai én vagyok az.
*Suttog vékonyka hangján közel hajolva az ajtó réséhez, de nem nyit be. Amíg be nem hívják vagy ajtót nem nyit neki nevelője.*
1558. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-02-22 15:53:05
Üzenet elküldve: 2026-02-22 15:53:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1227
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1227
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Aranyszarvas//
//Zárás//
*Meglehetőst szépen fest a kép, mi a jegeskék íriszek elé tárul. A gyermekek, ha időnként túl is pörögnek, annak immáron csak a báját látja, annak dacára is, amivel „vádolják” ő és Pash párosát. Megmosolyogtató a zavaron túl, hogy milyen éles szemük van, s mennyire nem tudják letagadni sem, hogy mit táplálnak egymás iránt. Csupán Cilia az, akit meg akart óvni ettől, de még az éjjel beszélni óhajt vele, a többi kínos, zavarba ejtő pillanatot elkerülendő.
Kedvese szavait issza. Olyan okosnak látja, s világlátottnak, mi előcsal belőle minden csodálatot, amit oly kevesen tudnak. Cirógatva néhány kölyök tincsét figyel, s közbe sem kíván szólni, hadd legyen ez most az ő estéje, hadd táplálkozzon abból a sok kis lélekből, abból az erőből, amiből a félvér is olyan rengeteget kap. A megannyi munka ellenére is feltölti, s pillanatokra el is feledi a veszélyt, amiben vannak, szívestül mindenestül.
Mharassi az, ki végül megbontja e idillt, de nem tekint rá haragosan, még akkor sem, ha a kérdésére adott válasz nem volna való mindenki füleinek. Habár bízik szerelmében annyira, hogy megfelelő választ ad, mégis közbeszól, ezzel talán kielégítetlenül hagyva sokak kíváncsiságvágyát.*
- Édesem, az elmúlás olyasvalami, amiről hosszabban érdemes beszélni, de nem ebben a formában. *Közel sétál a mélységi gyermekhez, s kissé lejjebb hajol, annak vállára teszi kezét.*
- Lefekvés előtt jobb szeretem, ha nem terhelődik ilyennel a kis fejetek. Neked úgyis rá kell pihenned a feladatra, amit holnap el is kell kezdj, ugye? *Finoman tereli el a témát, elvéve az élét az egésznek. Nem hajlandó a gyilkosság szót kiejteni a száján, nem a kicsik előtt. Mharassi pontosan láthatja a szemeiben, hogy lesz miről elbeszélgetniük kettesben is, de ezt a maga módján sejteti csupán.* - Tudod mit, mielőtt nekikezdesz, reggel várlak az irodámban, hogy átbeszéljük mit is érintsen az irományod.
*Egy hószín tincset arrébbseper, majd sarkon fordul, hogy újra Pash mellé igyekezhessen, majd összecsapja tenyereit, s újfent mindenkihez beszél.*
- Hagyjatok kérdéseket máskorra is, biztos vagyok benne, hogy ha jól viselkedtek, Pashthra tesz még látogatást minálunk. Gyerünk, felfelé! Mindenki! *Hessegeti el a kiskacsákat, csak Cilia csuklóját kapja el finoman, ha amaz is megindulna.*
- Kicsikém beszélnünk kellene, kérlek gyere majd be később hozzám.
*Azzal, ha eloszlott a kis tömeg, ő maga is a szobája felé veszi az irányt, hogy egy pár pillanatra a csendé lehessen a főszerep. Netán a harcos ajkait ízlelgetve mondjon köszönetet a mai helytállásáért.*
//Zárás//
*Meglehetőst szépen fest a kép, mi a jegeskék íriszek elé tárul. A gyermekek, ha időnként túl is pörögnek, annak immáron csak a báját látja, annak dacára is, amivel „vádolják” ő és Pash párosát. Megmosolyogtató a zavaron túl, hogy milyen éles szemük van, s mennyire nem tudják letagadni sem, hogy mit táplálnak egymás iránt. Csupán Cilia az, akit meg akart óvni ettől, de még az éjjel beszélni óhajt vele, a többi kínos, zavarba ejtő pillanatot elkerülendő.
Kedvese szavait issza. Olyan okosnak látja, s világlátottnak, mi előcsal belőle minden csodálatot, amit oly kevesen tudnak. Cirógatva néhány kölyök tincsét figyel, s közbe sem kíván szólni, hadd legyen ez most az ő estéje, hadd táplálkozzon abból a sok kis lélekből, abból az erőből, amiből a félvér is olyan rengeteget kap. A megannyi munka ellenére is feltölti, s pillanatokra el is feledi a veszélyt, amiben vannak, szívestül mindenestül.
Mharassi az, ki végül megbontja e idillt, de nem tekint rá haragosan, még akkor sem, ha a kérdésére adott válasz nem volna való mindenki füleinek. Habár bízik szerelmében annyira, hogy megfelelő választ ad, mégis közbeszól, ezzel talán kielégítetlenül hagyva sokak kíváncsiságvágyát.*
- Édesem, az elmúlás olyasvalami, amiről hosszabban érdemes beszélni, de nem ebben a formában. *Közel sétál a mélységi gyermekhez, s kissé lejjebb hajol, annak vállára teszi kezét.*
- Lefekvés előtt jobb szeretem, ha nem terhelődik ilyennel a kis fejetek. Neked úgyis rá kell pihenned a feladatra, amit holnap el is kell kezdj, ugye? *Finoman tereli el a témát, elvéve az élét az egésznek. Nem hajlandó a gyilkosság szót kiejteni a száján, nem a kicsik előtt. Mharassi pontosan láthatja a szemeiben, hogy lesz miről elbeszélgetniük kettesben is, de ezt a maga módján sejteti csupán.* - Tudod mit, mielőtt nekikezdesz, reggel várlak az irodámban, hogy átbeszéljük mit is érintsen az irományod.
*Egy hószín tincset arrébbseper, majd sarkon fordul, hogy újra Pash mellé igyekezhessen, majd összecsapja tenyereit, s újfent mindenkihez beszél.*
- Hagyjatok kérdéseket máskorra is, biztos vagyok benne, hogy ha jól viselkedtek, Pashthra tesz még látogatást minálunk. Gyerünk, felfelé! Mindenki! *Hessegeti el a kiskacsákat, csak Cilia csuklóját kapja el finoman, ha amaz is megindulna.*
- Kicsikém beszélnünk kellene, kérlek gyere majd be később hozzám.
*Azzal, ha eloszlott a kis tömeg, ő maga is a szobája felé veszi az irányt, hogy egy pár pillanatra a csendé lehessen a főszerep. Netán a harcos ajkait ízlelgetve mondjon köszönetet a mai helytállásáért.*
1557. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-02-19 16:30:54
Üzenet elküldve: 2026-02-19 16:30:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Aranyszarvas//
*A gyerekek pislognak egymásra, Pashthra, Maira néha néha még Oriverre is. De leginkább egymás közt tanakodnak halkan susmorogva. Mi legyen a következő kérdés. Ám úgy tűnik nem igazán jutnak dűlőre. Sőt sokan még a feltett kérdéseken rágódnak.
Jar okosan hümmög és bólogat Pashthra magyarázatára. Mint aki nagyon is értené az ilyen dolgokat. Ám felfogni talán még nem tudja úgy isten igazán. A lányok azonban csak kuncognak orrok alatt. Kérdésül feltétele után csak kíváncsi és pimasz szempillantásokkal mérik fel a felnőtteket és azok kioldalazó válaszait. Hiszen sokaknak ennél több nem is kellett válasz gyanánt. Még a fiatalabbak szemében mint Silypi a csalódottság látható aki tudni akarta az igazat. Mondhattak volna bármit a felnőttek. Ők elkönyvelték már azt amit láttak. Bármi is legyen az igazság.
Cilia csupán az aki talán jobban felméri a helyzetet. És igyekszik nem elsodortatni magát a "pletykák" folyamában. De nem tudná tagadni, hogy nem ütött szöget a fejében a gondolat.
Mharassi töri meg végül a békés kuncogást. Ugyanis ő maga, ahogyan elvonult unalmában. Mert hallgatnia ezt az egész parádét felért számára egy nagyobb kínzással. Egy "gonosz" gondolattól vezérelve teszi fel kérdését. Miután Mai felkínálja a lehetőséget egy utolsó kérdésre.*
- Milyen érzés kiontani valakinek az életét?
*Sötét árnyalatú arc bőrén kiül az ördögi mosoly. Ám tekintete hamar leszökik Pashthraról és Mai arcára siklik. Figyelve a nevelő arcát mit szól majd az ő roppant frappáns kérdésére, ami nem igazán illő a fiatalabbak fülében.
A reakció a fiatalok körében megosztó. Egyes idősebb fiúk izgalomban zúgnak fel. Míg a lányok többsége a szemét forgatja. Ám az igazán fiatalok mint Arn között inkább arcuk elé kapott hitetlenkedéssel figyelik az eseményeket.
Cilia arca is hamar Mharassiét kezdi felmérni. Ám a szőkeség arcán nem harag vagy megvetés látszódik. Inkább csalódottság. Sokat gondolkodott Mharassi helyzetén, a fiú megannyi jót kapott mióta az árvaházban lakik. Egy közösséget aki igyekszik befogadni, még ha a fiatalok körében vannak is széthúzások. Az összes nevelő kedvesen bánt vele. Lehet tényleg vannak akik csupán képtelen a változásra?*
*A gyerekek pislognak egymásra, Pashthra, Maira néha néha még Oriverre is. De leginkább egymás közt tanakodnak halkan susmorogva. Mi legyen a következő kérdés. Ám úgy tűnik nem igazán jutnak dűlőre. Sőt sokan még a feltett kérdéseken rágódnak.
Jar okosan hümmög és bólogat Pashthra magyarázatára. Mint aki nagyon is értené az ilyen dolgokat. Ám felfogni talán még nem tudja úgy isten igazán. A lányok azonban csak kuncognak orrok alatt. Kérdésül feltétele után csak kíváncsi és pimasz szempillantásokkal mérik fel a felnőtteket és azok kioldalazó válaszait. Hiszen sokaknak ennél több nem is kellett válasz gyanánt. Még a fiatalabbak szemében mint Silypi a csalódottság látható aki tudni akarta az igazat. Mondhattak volna bármit a felnőttek. Ők elkönyvelték már azt amit láttak. Bármi is legyen az igazság.
Cilia csupán az aki talán jobban felméri a helyzetet. És igyekszik nem elsodortatni magát a "pletykák" folyamában. De nem tudná tagadni, hogy nem ütött szöget a fejében a gondolat.
Mharassi töri meg végül a békés kuncogást. Ugyanis ő maga, ahogyan elvonult unalmában. Mert hallgatnia ezt az egész parádét felért számára egy nagyobb kínzással. Egy "gonosz" gondolattól vezérelve teszi fel kérdését. Miután Mai felkínálja a lehetőséget egy utolsó kérdésre.*
- Milyen érzés kiontani valakinek az életét?
*Sötét árnyalatú arc bőrén kiül az ördögi mosoly. Ám tekintete hamar leszökik Pashthraról és Mai arcára siklik. Figyelve a nevelő arcát mit szól majd az ő roppant frappáns kérdésére, ami nem igazán illő a fiatalabbak fülében.
A reakció a fiatalok körében megosztó. Egyes idősebb fiúk izgalomban zúgnak fel. Míg a lányok többsége a szemét forgatja. Ám az igazán fiatalok mint Arn között inkább arcuk elé kapott hitetlenkedéssel figyelik az eseményeket.
Cilia arca is hamar Mharassiét kezdi felmérni. Ám a szőkeség arcán nem harag vagy megvetés látszódik. Inkább csalódottság. Sokat gondolkodott Mharassi helyzetén, a fiú megannyi jót kapott mióta az árvaházban lakik. Egy közösséget aki igyekszik befogadni, még ha a fiatalok körében vannak is széthúzások. Az összes nevelő kedvesen bánt vele. Lehet tényleg vannak akik csupán képtelen a változásra?*
1556. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-02-19 14:59:12
Üzenet elküldve: 2026-02-19 14:59:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Vakmerő
//Aranyszarvas//
* Úgy tűnik, hogy a kérdések elapadni látszanak, legalábbis nem záporoznak már olyan ütemmel, mint alig néhány pillanattal korábban. Persze nem bánja a harcos, aki egyébként nem arról híres, hogy órákon át jártatja a száját. Talán többet is beszélt most az elmúlt percekben, mint az egész elmúlt esztendőben. Persze ez annak is köszönhető, hogy a mágus mellett sokkal könnyebben nyílik meg, és társalog, még idegen gyerekekkel is. Meg is enged magának egy mosolyt, amit kedvesének címez, akinek a tekintete épp a két csöppségen időzik, akiknek a fejét simogatja. El is kapja a pillantását hát, hogy ne alkalmatlankodjon egy ilyen meghitt pillanatban. Inkább a Jar nevezetű fiúcskához fordul, és joviális mosollyal az arcán csóválja meg a fejét, aminek hatására fehér tincsei csak úgy csapdosnak a levegőben. *
- Azért, mert az ő szokásaik a városban nem megszokottak. Furcsán néznének rájuk értük, és kényszerítenék őket, hogy alkalmazkodjanak a többség által elfogadott viselkedésekhez. Változniuk kellene, amit nem akarnak. Ahogy egy kardot nem tudsz beleilleszteni a nem neki való hüvelybe. Vagy a fémnek, vagy a toknak kell engednie, és ebben az esetben egyik oldal sem szeretne, ezért egyszerűbb nekik egy külön helyet találniuk, ahol nem zavarják őket. * Magyarázza tovább a harcos, hogy miért is nem férhetnek meg a thargok Artheniorban, majd megvonja a vállát. *
- De ez nem jelenti azt, hogy nem dolgozhatnak együtt. A hadúr például az előző városi tanácsnak is a tagja volt, pont azért, hogy képviseltesse a népének az érdekeit, de közben szövetségesként segítsen is, hogyha a városnak szüksége van rá. Bár ez megváltozott az új hadúrral, és a város új vezetőségével, és egyre inkább eltávolodtak az érdekek, de ez már másnak köszönhető. * Legyint végül, hiszen ha valamiről, akkor politikáról aztán végképp nem akar beszélni. Nem is igazán tudna, főleg, hogy nem szeretné elmesélni, hogyan fosztogatták ki Szinmirát a mostani hadúr emberei, Yagnar vezetésével együtt. Vagy az is lehet, hogy másik település volt az, már nem is igazán emlékszik rá a fiatal harcos. Persze a következő kérdést hallva sokkal inkább terelné vissza a szót, és ha kell, még demográfiai elemzést is szívesebben tartana, mint hogy arról beszéljen, hogy mi van közte, és Mai között. Na nem mintha szégyellné, vagy zavarná, csak még mindig ott leng a feje fölött szerelmének korábbi kérése. *
- Valóban elbűvölő hölgy, és azt javaslom, hogy tanuljatok tőle sokat. Van, aki erővel, van, aki saját lenyűgöző bájával vívja meg a csatákat, és mindenkinek célszerű azt a képességét a leginkább csiszolnia, amiből a legtöbb adatott neki. * Próbál meg ő is kitérni a válasz elől, és inkább arra biztatni a lánykákat, hogy ne féljenek ők is az ujjaik köré csavarni férfiakat majd, ha eljön annak az ideje. Érdeklődve pillant a látszólag rosszul lévő fiúcska felé, de úgy tűnik, hogy az ő szaktudására, ami egyébként nincs, és segítségére, amiből viszont akad nincs most szükség. Nem is bánja, hogy egy bájgúnárral kevesebb marad, amúgy sem szimpatikus számára a férfi. Érdeklődve pillant hát vissza, várva, hogy érkezik-e felé még újabb kérdés így, hogy élete belengette a végszó lehetőségét, és nem lepődne meg, ha a korábbi esetlen kitéréseik nem lennének túl eredményesek, és meglovagolnák az előző témát a gyermekek. *
* Úgy tűnik, hogy a kérdések elapadni látszanak, legalábbis nem záporoznak már olyan ütemmel, mint alig néhány pillanattal korábban. Persze nem bánja a harcos, aki egyébként nem arról híres, hogy órákon át jártatja a száját. Talán többet is beszélt most az elmúlt percekben, mint az egész elmúlt esztendőben. Persze ez annak is köszönhető, hogy a mágus mellett sokkal könnyebben nyílik meg, és társalog, még idegen gyerekekkel is. Meg is enged magának egy mosolyt, amit kedvesének címez, akinek a tekintete épp a két csöppségen időzik, akiknek a fejét simogatja. El is kapja a pillantását hát, hogy ne alkalmatlankodjon egy ilyen meghitt pillanatban. Inkább a Jar nevezetű fiúcskához fordul, és joviális mosollyal az arcán csóválja meg a fejét, aminek hatására fehér tincsei csak úgy csapdosnak a levegőben. *
- Azért, mert az ő szokásaik a városban nem megszokottak. Furcsán néznének rájuk értük, és kényszerítenék őket, hogy alkalmazkodjanak a többség által elfogadott viselkedésekhez. Változniuk kellene, amit nem akarnak. Ahogy egy kardot nem tudsz beleilleszteni a nem neki való hüvelybe. Vagy a fémnek, vagy a toknak kell engednie, és ebben az esetben egyik oldal sem szeretne, ezért egyszerűbb nekik egy külön helyet találniuk, ahol nem zavarják őket. * Magyarázza tovább a harcos, hogy miért is nem férhetnek meg a thargok Artheniorban, majd megvonja a vállát. *
- De ez nem jelenti azt, hogy nem dolgozhatnak együtt. A hadúr például az előző városi tanácsnak is a tagja volt, pont azért, hogy képviseltesse a népének az érdekeit, de közben szövetségesként segítsen is, hogyha a városnak szüksége van rá. Bár ez megváltozott az új hadúrral, és a város új vezetőségével, és egyre inkább eltávolodtak az érdekek, de ez már másnak köszönhető. * Legyint végül, hiszen ha valamiről, akkor politikáról aztán végképp nem akar beszélni. Nem is igazán tudna, főleg, hogy nem szeretné elmesélni, hogyan fosztogatták ki Szinmirát a mostani hadúr emberei, Yagnar vezetésével együtt. Vagy az is lehet, hogy másik település volt az, már nem is igazán emlékszik rá a fiatal harcos. Persze a következő kérdést hallva sokkal inkább terelné vissza a szót, és ha kell, még demográfiai elemzést is szívesebben tartana, mint hogy arról beszéljen, hogy mi van közte, és Mai között. Na nem mintha szégyellné, vagy zavarná, csak még mindig ott leng a feje fölött szerelmének korábbi kérése. *
- Valóban elbűvölő hölgy, és azt javaslom, hogy tanuljatok tőle sokat. Van, aki erővel, van, aki saját lenyűgöző bájával vívja meg a csatákat, és mindenkinek célszerű azt a képességét a leginkább csiszolnia, amiből a legtöbb adatott neki. * Próbál meg ő is kitérni a válasz elől, és inkább arra biztatni a lánykákat, hogy ne féljenek ők is az ujjaik köré csavarni férfiakat majd, ha eljön annak az ideje. Érdeklődve pillant a látszólag rosszul lévő fiúcska felé, de úgy tűnik, hogy az ő szaktudására, ami egyébként nincs, és segítségére, amiből viszont akad nincs most szükség. Nem is bánja, hogy egy bájgúnárral kevesebb marad, amúgy sem szimpatikus számára a férfi. Érdeklődve pillant hát vissza, várva, hogy érkezik-e felé még újabb kérdés így, hogy élete belengette a végszó lehetőségét, és nem lepődne meg, ha a korábbi esetlen kitéréseik nem lennének túl eredményesek, és meglovagolnák az előző témát a gyermekek. *
1555. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-02-14 18:37:00
Üzenet elküldve: 2026-02-14 18:37:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
// Töklámpás //
*Ahogy a tűzhely kellemes melege átjárja a vilerbát az elkezd derengő fénnyel világítani. Mind a burka, mind a bele, ami rettentően pozitív visszacsatolásnak számít. Ami ez után következik az adja magát. A növény kivájt héját egyelőre félreteszi a lány, mert azt ki akarja szárítani a lámpáshoz. Nagyon reméli, hogy akkor majd fog világítani, mert különben a lámpását nagyon újra kell gondolnia. Marad a növény bele. Mivel világító tulajdonsággal rendelkezik, ezért valamit kezdeni akar vele. Egy késsel igyekszik minél kisebbre aprítani, majd aztán egy mozsárral folytatja. Pépes masszává igyekszik változtatni a vilerba összeaprított húsát. Ez eltart egy ideig, mert fáradságos munka, de nem kíméli rá az időt. Ezt követően egy zárható üvegbe halmozza és fog egy kis követ, amit varázslattal alakít palacsintává és jól belenyomkodja az üvegbe, hogy teljesen lezárja levegő mentesen a masszát. Ezután sötét hűvös helyre teszi. Az elsődleges célja a héjával van. Azt szellős helyre rakja le és gondosan elkezdi kiszárítani, hogy csörgős legyen. Ha lámpást akar, akkor ez a lépés kulcsfontosságú lesz. Muszáj gondosan előkészíteni, hogy az eredmény minél jobb legyen. Ez hosszú folyamat lesz, de türelmes a lány. Mindent lejegyez papírra. Az összes műveletet megőrzi írott formában, ahogyan azt tanították neki.*
A varázsló megérint egy maximum vele egyméretű masszív kőtömböt, melynek hatására az a varázsló számára egyszerűen formázhatóvá, átalakíthatóvá válik a következő három körre.
*Ahogy a tűzhely kellemes melege átjárja a vilerbát az elkezd derengő fénnyel világítani. Mind a burka, mind a bele, ami rettentően pozitív visszacsatolásnak számít. Ami ez után következik az adja magát. A növény kivájt héját egyelőre félreteszi a lány, mert azt ki akarja szárítani a lámpáshoz. Nagyon reméli, hogy akkor majd fog világítani, mert különben a lámpását nagyon újra kell gondolnia. Marad a növény bele. Mivel világító tulajdonsággal rendelkezik, ezért valamit kezdeni akar vele. Egy késsel igyekszik minél kisebbre aprítani, majd aztán egy mozsárral folytatja. Pépes masszává igyekszik változtatni a vilerba összeaprított húsát. Ez eltart egy ideig, mert fáradságos munka, de nem kíméli rá az időt. Ezt követően egy zárható üvegbe halmozza és fog egy kis követ, amit varázslattal alakít palacsintává és jól belenyomkodja az üvegbe, hogy teljesen lezárja levegő mentesen a masszát. Ezután sötét hűvös helyre teszi. Az elsődleges célja a héjával van. Azt szellős helyre rakja le és gondosan elkezdi kiszárítani, hogy csörgős legyen. Ha lámpást akar, akkor ez a lépés kulcsfontosságú lesz. Muszáj gondosan előkészíteni, hogy az eredmény minél jobb legyen. Ez hosszú folyamat lesz, de türelmes a lány. Mindent lejegyez papírra. Az összes műveletet megőrzi írott formában, ahogyan azt tanították neki.*
A varázsló megérint egy maximum vele egyméretű masszív kőtömböt, melynek hatására az a varázsló számára egyszerűen formázhatóvá, átalakíthatóvá válik a következő három körre.
1554. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-02-04 16:49:13
Üzenet elküldve: 2026-02-04 16:49:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
// Töklámpás //
*Nimeril csalódott, hogy Nestar nem fog eljönni hozzá, de sokkal inkább izgatottabb a csomag miatt, amit tőle kapott. A levelet gondosan áttanulmányozza, ahogy a leírásokat is, amit mellékelt. Az aktivátorokat egyelőre félreteszi, de el nem felejti őket. A napsóknak szenteli most leginkább a figyelmét. Elméjében már létrejött egy felhasználási lehetőség rá. Fogja az első vilerbát és felül felnyitja egy késsel. Gondosan kivájja a belsejét, amit egy tálba gyűjt össze. Ezután mind a kettőt a tűzhely mellé teszi és kíváncsian nézi, hogy vajon a vilerba minden része világít vagy csak egy bizonyos része csinál ilyesmit. Az eredmények fényében fog tovább indulni a kísérletezésben.*
*Nimeril csalódott, hogy Nestar nem fog eljönni hozzá, de sokkal inkább izgatottabb a csomag miatt, amit tőle kapott. A levelet gondosan áttanulmányozza, ahogy a leírásokat is, amit mellékelt. Az aktivátorokat egyelőre félreteszi, de el nem felejti őket. A napsóknak szenteli most leginkább a figyelmét. Elméjében már létrejött egy felhasználási lehetőség rá. Fogja az első vilerbát és felül felnyitja egy késsel. Gondosan kivájja a belsejét, amit egy tálba gyűjt össze. Ezután mind a kettőt a tűzhely mellé teszi és kíváncsian nézi, hogy vajon a vilerba minden része világít vagy csak egy bizonyos része csinál ilyesmit. Az eredmények fényében fog tovább indulni a kísérletezésben.*
1553. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-30 17:00:47
Üzenet elküldve: 2026-01-30 17:00:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1227
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1227
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Aranyszarvas//
*Pashthra várakozáson felül teljesít elég sok tekintetben, persze most csak az egyik tehetségét fitogtatja. A kedvesének igen jól áll e szerep, s ahogy bánik a gyerekekkel, így, ha lehet, még feljebb korbácsolja a félvér érzelmeit. Bár ő kérte, hogy ne essen szó olyasmiről, ami elárulhatja őket, éppen elég néhány pillantás, amit a hóhajú felé intéz, hogy egyértelmű legyen vonzalma. Noha felelősségteljes igazgató, még mindig csak egy fiatal szerelmes, aki nem is igazán tud máshogy viselkedni, mert egyszerűen lehetetlen, hogy azt ne nézze ámulva, ki ennyire jól áll helyt az ő kis árvaházában. Ettől még nem szól közbe, hadd meséljen, nincs most helye annak, hogy közbe vágjon. Persze, amint felé intéznek kérdéseket, úgy nyílik az ő ajka is szóra. Illetve nyílna, ha nem képedne el kissé azon, amit a leányzó próbál meg kiszedni belőle. Csak a perifériáról figyeli Ciliát, mert egyébként tényleg senki kommentárja nem érdekelné, de a kis elf nem biztos, hogy erre így fel van készülve. Elő kell hát vennie karizmáját, amivel tán orvosolhatja a helyzetet, amit időközben Oriver is próbál feloldani.*
- Syrith, édes… *közelebb lép hozzá, majd a finomívű álla alatt simít el mutatóujjával, hogy egyenesen a jegeskék szemeibe tekintsen.* - Ahogy mondja Oriver, elbűvölők vagytok, a kérdéseitekkel együtt. Tegyél fel olyat, amiből többet tanulsz, a fantáziádat pedig majd előcsaljuk, amikor történeteket írunk a holnapi tanórán. *Orrára koppint kedvesen, persze kacsint is mellé, de csakhamar Arn felé terelődik figyelme, aki láthatóan nincs jól. Oriver persze ezt is intézi, de előtte leguggol hozzá, hogy megsimítsa a kissé sápatag arcot.*
- Menj kicsim Oriverrel, segít neked. Később benézek hozzád. Ha nem lennél jobban, akkor pedig meglátogatjuk Nimerilt, jó?
*Hagyja is, hogy távozzanak, majd immáron felegyenesedve lép Pash mellé.*
- Nos, van még kérdés? Kezd igen későre járni, és a fürdéshez még elő sem készületetek. Egy utolsó lehetőség!
*Körbe tekint, pontosan tudja, hogy nem fáradtak még ki, de Pash szemeiben is keres némi visszajelzést, hogy számára kezd-e már terhes lenni a sok beszéd és rabolja-e el magával, vagy hagyja még tovább bontakozni.*
*Pashthra várakozáson felül teljesít elég sok tekintetben, persze most csak az egyik tehetségét fitogtatja. A kedvesének igen jól áll e szerep, s ahogy bánik a gyerekekkel, így, ha lehet, még feljebb korbácsolja a félvér érzelmeit. Bár ő kérte, hogy ne essen szó olyasmiről, ami elárulhatja őket, éppen elég néhány pillantás, amit a hóhajú felé intéz, hogy egyértelmű legyen vonzalma. Noha felelősségteljes igazgató, még mindig csak egy fiatal szerelmes, aki nem is igazán tud máshogy viselkedni, mert egyszerűen lehetetlen, hogy azt ne nézze ámulva, ki ennyire jól áll helyt az ő kis árvaházában. Ettől még nem szól közbe, hadd meséljen, nincs most helye annak, hogy közbe vágjon. Persze, amint felé intéznek kérdéseket, úgy nyílik az ő ajka is szóra. Illetve nyílna, ha nem képedne el kissé azon, amit a leányzó próbál meg kiszedni belőle. Csak a perifériáról figyeli Ciliát, mert egyébként tényleg senki kommentárja nem érdekelné, de a kis elf nem biztos, hogy erre így fel van készülve. Elő kell hát vennie karizmáját, amivel tán orvosolhatja a helyzetet, amit időközben Oriver is próbál feloldani.*
- Syrith, édes… *közelebb lép hozzá, majd a finomívű álla alatt simít el mutatóujjával, hogy egyenesen a jegeskék szemeibe tekintsen.* - Ahogy mondja Oriver, elbűvölők vagytok, a kérdéseitekkel együtt. Tegyél fel olyat, amiből többet tanulsz, a fantáziádat pedig majd előcsaljuk, amikor történeteket írunk a holnapi tanórán. *Orrára koppint kedvesen, persze kacsint is mellé, de csakhamar Arn felé terelődik figyelme, aki láthatóan nincs jól. Oriver persze ezt is intézi, de előtte leguggol hozzá, hogy megsimítsa a kissé sápatag arcot.*
- Menj kicsim Oriverrel, segít neked. Később benézek hozzád. Ha nem lennél jobban, akkor pedig meglátogatjuk Nimerilt, jó?
*Hagyja is, hogy távozzanak, majd immáron felegyenesedve lép Pash mellé.*
- Nos, van még kérdés? Kezd igen későre járni, és a fürdéshez még elő sem készületetek. Egy utolsó lehetőség!
*Körbe tekint, pontosan tudja, hogy nem fáradtak még ki, de Pash szemeiben is keres némi visszajelzést, hogy számára kezd-e már terhes lenni a sok beszéd és rabolja-e el magával, vagy hagyja még tovább bontakozni.*
1552. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-28 17:51:10
Üzenet elküldve: 2026-01-28 17:51:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Aranyszarvas - Zárás//
- Én pedig majd megpróbálok segíteni neked abban, hogy az a süni szeressen itt lenni, és jól érezze magát veled. *Teszi hozzá a sündisznó témájához, hogy segítse megtartani a gyerkőc lelkesedését. Ha tényleg lesz egy kis sün a kertben, akinek vackot építenek majd és élelmet is kap, akkor akár még lehet is az árvaháznak egy házi sündisznója. Már, ha a hangoskodással nem ijesztik el. Merkennek biccent egy aprót bátorítóan, jelezve, hogy szívesen látja majd a különórán, ha úgy alakul.
Egyébként Oriver sajnálhatja, hogy nem tud olvasni mások gondolataiban, mert ha tudna, bizonyára egészen érdekesnek kihívásnak találná megfejteni a férfi különös asszociációját, de sajnos erre nem kerül sor. Nem úgy, ahogy további szó esik a thargokról, ezúttal már sokkalta pozitívabb értelemben. Habár őt nem ez mosolyogtatja meg, hanem a sárkányok témájából kikerekedő, alkoholszagtól bűzlő, iszákos vénemberek említése.*
- Az is lehet, hogy ők maguk a sárkányok, nem gondolod? *Szúrja közbe csak a poén kedvéért. A kérdés a sárkányok esetleges létezéséről egyébként érdekes, de sajnos még egyetlen hercegnőt sem kellett sárkányok karmai közül kimentenie, pedig, ha ez megtörtént volna, akkor bizton állíthatná, hogy léteznek. Így azonban sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudja a legendás lények létezését.
A kis Syrith kérdése az, mi végül egészen meglepi, kedve támadna felnevetni a kislány érdeklődését hallva, de helyette rövid átgondolás után, arcán egy mosollyal szólal meg.*
- Nos, ami azt illeti, Mai kisasszonynak még csak igaziból varázsolnia sem kell ahhoz, hogy elkápráztasson bárkit, de azt szeretném, ha tudnátok, hogy ti kedveseim is ugyancsak elbűvölőek tudtok lenni. Ezért is jöttem ide, hogy láthassalak titeket mosolyogni, boldognak lenni. *Ahogy belefeledkezne a mondandójában, az egyik fiúka, kinek még nem is tudja a nevét, nyöszörögve lépked oda Maihoz, kissé gondterheltnek látszik.*
- Mai néni! Rosszul vagyok… *Nyöszörgi segítséget várva. Oriver végignéz a társaságon, majd Main állapodik meg a tekintete.*
- Megoldom. *Mondja határozott, segítőkész pillantással, és a kezét nyújtja a kisfiúnak.* Gyere! Majd én segítek neked. Mondd el szépen, mi a baj, és megoldjuk, ne félj! *Szól kedvesen a fiúhoz, miközben elkíséri őt a társaságtól, hogy segítsen rajta. Talán egy kis gyomorrontás lehet, vagy valami hasonló. Mindenesetre ők ketten távoznak a kis csapattól, s hamarosan eltűnnek a rezidencia hatalmas falai között.*
- Én pedig majd megpróbálok segíteni neked abban, hogy az a süni szeressen itt lenni, és jól érezze magát veled. *Teszi hozzá a sündisznó témájához, hogy segítse megtartani a gyerkőc lelkesedését. Ha tényleg lesz egy kis sün a kertben, akinek vackot építenek majd és élelmet is kap, akkor akár még lehet is az árvaháznak egy házi sündisznója. Már, ha a hangoskodással nem ijesztik el. Merkennek biccent egy aprót bátorítóan, jelezve, hogy szívesen látja majd a különórán, ha úgy alakul.
Egyébként Oriver sajnálhatja, hogy nem tud olvasni mások gondolataiban, mert ha tudna, bizonyára egészen érdekesnek kihívásnak találná megfejteni a férfi különös asszociációját, de sajnos erre nem kerül sor. Nem úgy, ahogy további szó esik a thargokról, ezúttal már sokkalta pozitívabb értelemben. Habár őt nem ez mosolyogtatja meg, hanem a sárkányok témájából kikerekedő, alkoholszagtól bűzlő, iszákos vénemberek említése.*
- Az is lehet, hogy ők maguk a sárkányok, nem gondolod? *Szúrja közbe csak a poén kedvéért. A kérdés a sárkányok esetleges létezéséről egyébként érdekes, de sajnos még egyetlen hercegnőt sem kellett sárkányok karmai közül kimentenie, pedig, ha ez megtörtént volna, akkor bizton állíthatná, hogy léteznek. Így azonban sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudja a legendás lények létezését.
A kis Syrith kérdése az, mi végül egészen meglepi, kedve támadna felnevetni a kislány érdeklődését hallva, de helyette rövid átgondolás után, arcán egy mosollyal szólal meg.*
- Nos, ami azt illeti, Mai kisasszonynak még csak igaziból varázsolnia sem kell ahhoz, hogy elkápráztasson bárkit, de azt szeretném, ha tudnátok, hogy ti kedveseim is ugyancsak elbűvölőek tudtok lenni. Ezért is jöttem ide, hogy láthassalak titeket mosolyogni, boldognak lenni. *Ahogy belefeledkezne a mondandójában, az egyik fiúka, kinek még nem is tudja a nevét, nyöszörögve lépked oda Maihoz, kissé gondterheltnek látszik.*
- Mai néni! Rosszul vagyok… *Nyöszörgi segítséget várva. Oriver végignéz a társaságon, majd Main állapodik meg a tekintete.*
- Megoldom. *Mondja határozott, segítőkész pillantással, és a kezét nyújtja a kisfiúnak.* Gyere! Majd én segítek neked. Mondd el szépen, mi a baj, és megoldjuk, ne félj! *Szól kedvesen a fiúhoz, miközben elkíséri őt a társaságtól, hogy segítsen rajta. Talán egy kis gyomorrontás lehet, vagy valami hasonló. Mindenesetre ők ketten távoznak a kis csapattól, s hamarosan eltűnnek a rezidencia hatalmas falai között.*
1551. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-27 20:35:05
Üzenet elküldve: 2026-01-27 20:35:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Aranyszarvas//
*Halk hümmögések és morajlás érzékelhető csak a gyerekek között. Ahogy egymás közt is megbeszélik a hallottakat, apró suttogások közepette. Mai és Pash állják a sarat, és nem restek a dorgálások mellett készségesen válaszolni a kérdésekre. Persze hol melyik árva éppen, hogy hagyja ezt.*
- Én szívesen mennék.
*Válaszolja Merken Oriver ajánlatára egy szelíd mosollyal. Ha a testtartás visszafogott a reményteli gyermek szem többet elárul, hogy benne bizony felkeltette a kíváncsiságot Oriver. Majd rögtön Maira terelődik a fiúcska figyelme. Akinek szavára hatalmas bólintásokkal jelzi úgy lesz, ahogy Mai mondja. Nem is kizárt, hogy majd napestig fogja járni a kertet, akár az erdőszéli tisztást a fiúcska egy sündisznót keresve.
Cilia és Silypi közé lép Mai és mind a két lányka szívesen fogadja a buksi simogatást. Ám Cilia tekintete hamar Pashra szalad amíg kivesézik egymás közt átváltott mondatokat. Csak utána húzódik vissza Mai mögé, hogy a "porondot" a többi árvának adja át. Nem is tűnik úgy, hogy szeretne kérdezni bármi mást. Na persze nem úgy mint a többiek.
Jarból rögtön ki is fakad a szó, ám a második kérdésnél Mai szavára a többi benne reked és izgatottan várja a válaszokat.*
- Hmm de itt miért nem tartják meg a szokásaikat akkor? Nem értem.
*Vonja meg a vállát Jar. Mert a sárkányok mivoltával teljes mértékben egyetért. Csak elég bizonyítok kell találnia majd egyszer arra, hogy ezek az élőlények valaha, sőt akár még most is járják a vidéket valahol a távolban.
Mai közben még válaszol, ám inkább szól Silypinek mintsem Jarnak a szerelem mágiával kapcsolatosan. Mai éles szeme kiszúrta a tündér tekintetét. Aki persze pirosodik is a jégkékeket láttán. Ami egyszer a tündérre ám Pashthrára is elszalad.
Ez az aprócska pillanat elég is volt Syrithnek, hogy saját kérdését meg is változtassa. A lány arcán egy pajkos mosoly kezd húzódni. Lovagok ide vagy oda, boszorkányok vagy bűbájosok. Ő sejt valamit, és nem is rest kimondani. Úgy hiszi eleget látott már ahhoz, hogy gyanúja ne csak az maradjon.*
- A lovag úr talán ennek a mágiának a rabja, vagy csak ilyen jóban van Mai nénivel?
*Mosolya sokat sejtető, és mondat is oda szúr ahova talán a két felnőttnek kellemetlen. Ám nem úgy tűnik mintha ezt a kislány bánná. Sok gyermeknek nyílik nagyra a szeme, köztük Cilianak is. Ám nem úgy mint a többieknek, belé reked a szó. Míg mások hangosabban nyilvánítják megrökönyödésüknek.*
~ Mai és a láncos? Nem, hát Grael biztos várja őt. Nem? ~
*Hitetlenkedik Cilia, ám csupán arra vár, hogy ez a kis kérdés mit fog kihozni Maiból.*
*Halk hümmögések és morajlás érzékelhető csak a gyerekek között. Ahogy egymás közt is megbeszélik a hallottakat, apró suttogások közepette. Mai és Pash állják a sarat, és nem restek a dorgálások mellett készségesen válaszolni a kérdésekre. Persze hol melyik árva éppen, hogy hagyja ezt.*
- Én szívesen mennék.
*Válaszolja Merken Oriver ajánlatára egy szelíd mosollyal. Ha a testtartás visszafogott a reményteli gyermek szem többet elárul, hogy benne bizony felkeltette a kíváncsiságot Oriver. Majd rögtön Maira terelődik a fiúcska figyelme. Akinek szavára hatalmas bólintásokkal jelzi úgy lesz, ahogy Mai mondja. Nem is kizárt, hogy majd napestig fogja járni a kertet, akár az erdőszéli tisztást a fiúcska egy sündisznót keresve.
Cilia és Silypi közé lép Mai és mind a két lányka szívesen fogadja a buksi simogatást. Ám Cilia tekintete hamar Pashra szalad amíg kivesézik egymás közt átváltott mondatokat. Csak utána húzódik vissza Mai mögé, hogy a "porondot" a többi árvának adja át. Nem is tűnik úgy, hogy szeretne kérdezni bármi mást. Na persze nem úgy mint a többiek.
Jarból rögtön ki is fakad a szó, ám a második kérdésnél Mai szavára a többi benne reked és izgatottan várja a válaszokat.*
- Hmm de itt miért nem tartják meg a szokásaikat akkor? Nem értem.
*Vonja meg a vállát Jar. Mert a sárkányok mivoltával teljes mértékben egyetért. Csak elég bizonyítok kell találnia majd egyszer arra, hogy ezek az élőlények valaha, sőt akár még most is járják a vidéket valahol a távolban.
Mai közben még válaszol, ám inkább szól Silypinek mintsem Jarnak a szerelem mágiával kapcsolatosan. Mai éles szeme kiszúrta a tündér tekintetét. Aki persze pirosodik is a jégkékeket láttán. Ami egyszer a tündérre ám Pashthrára is elszalad.
Ez az aprócska pillanat elég is volt Syrithnek, hogy saját kérdését meg is változtassa. A lány arcán egy pajkos mosoly kezd húzódni. Lovagok ide vagy oda, boszorkányok vagy bűbájosok. Ő sejt valamit, és nem is rest kimondani. Úgy hiszi eleget látott már ahhoz, hogy gyanúja ne csak az maradjon.*
- A lovag úr talán ennek a mágiának a rabja, vagy csak ilyen jóban van Mai nénivel?
*Mosolya sokat sejtető, és mondat is oda szúr ahova talán a két felnőttnek kellemetlen. Ám nem úgy tűnik mintha ezt a kislány bánná. Sok gyermeknek nyílik nagyra a szeme, köztük Cilianak is. Ám nem úgy mint a többieknek, belé reked a szó. Míg mások hangosabban nyilvánítják megrökönyödésüknek.*
~ Mai és a láncos? Nem, hát Grael biztos várja őt. Nem? ~
*Hitetlenkedik Cilia, ám csupán arra vár, hogy ez a kis kérdés mit fog kihozni Maiból.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1551-1570