Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Romváros és Meredély (új)
Sayqueves RezidenciaNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 52 (1021. - 1037. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

1037. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-06-16 16:29:25
 ÚJ
>Mai Faensa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Egy nemes cél élén//

*Nem tudja, hogy szerencse-e, hogy Nia nem kérdezett rá a kuncogás okára, de talán jobb így. Vannak dolgai, amik nem biztos, hogy nemes elf fülnek valóak, főleg, mert eléggé fontos a jelen munkájához az, amit hisznek róla. Nem árnyékolná be - még - olyasmivel, hogy van egy féltestvére, aki vérmágiával foglalkozik, nem mellesleg rajta is gyakorolta már eme képességét, ezen felül pedig a férfiakkal való eddigi kapcsolódása sem biztos, hogy ide való. Mert hogy ő sosem választana nemes ficsúrt magának, de kereskedőt sem. Maradjon meg mindenki abban a békés tudatlanságban, hogy Mai csak egy egyszerű kedves lány, aki feltette az életét a tudományra és a segítésre. A többi pedig hadd maradjon meg neki. Mert félnivalója tán senkinek nincs tőle, mégis tudja, hogy most nem hangzana túl jól, ha elmesélné az elmúlt hatok történéseit. Persze titkai a nőnek is lehetnek, kíváncsi lenne rájuk.
Az ölelés kissé váratlanul éri, ő maga szeret belebújni karokba, de ez vigasztalásnak hat, amit pedig nem ért túlzottan. Persze állja, sőt, viszonozza is a másikat a kedvessége miatt, de nem érzi magát sajnálatraméltónak, sőt. Ő mindennek ellenére kikeveredett olyasmiből, amiből sokan képtelenek lennének, vagy el sem látnak addig, hogy van másik út.*
- Ezért tudom, hogy jó helyen vagyok.
*Tagadhatatlanul fájdalmasak voltak anyja szavai, de a végén méltó ellenfele lett és elérte, hogy meghunyászkodjon annyira, amennyire ő megtud. Nem tudta, hogy létezik ilyen oldala is, de jó tudni, hogy ha szükség lesz rá, elő tudja venni és erősnek tűnik, még ha hozzá ez a törékeny termet is társul.*
- Azt hiszem neki kell állnom a tervezgetésnek. Ha jutottam valamire megkereslek és megosztom veled minden pontját. Köszönöm a bizalmad még egyszer Alenia.
*Azzal, hogyha nincs további megbeszélnivalójuk és a nő is jóváhagyja, akkor visszatérne a szobájába, hogy befejezze amit elkezdett, s mellé az új vállalásának is maradéktalanul eleget tegyen. A pihenés úgy tűnik messzebb került tőle, mint várta, de cseppet sem bánja. Ezt akarta.*


1036. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-06-16 12:02:00
 ÚJ
>Alenia Cirenhille Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Egy nemes cél élén//

*Nem igazán érti Mai kuncogásának tárgyát, de nem faggatja miatta a lányt. Pedig, ha tudná, hogy a jókedv oka pont az az orvos, aki miatt most hiányzik az egyik karja, és akinek igazából az életét is köszönheti, csak ezt nehéz még magának is beismernie, akkor valószínűleg többet kérdezősködne. Kicsi a világ, és a kapcsolatok hálói még egymáson is keresztül szőnek.*
- Értem. *Lennének még ugyan kérdései az apával kapcsolatban, már csak azért is, mert ha ennyire nevenincs úrról van szó, akkor mégis hogy történhetett meg, hogy az egyik legbefolyásosabb linanech-i nemes család nagyasszonya pont tőle várt gyermeket, de Mai jól irányítja a beszélgetést, így az elfnek nincs lehetősége feltenni a kérdéseket.
Tovább hallgatja inkább a rezidencia újdonsült, leendő igazgatóját, és ezúttal nem szól közbe, mert annyira megsajnálja szegény lányt, hogy még az agyában sem formálódnak a szavak, nemhogy hang formájában el is tudják hagyni a száját.*
- A holdmágia nagyon szép és hasznos. Luninari is azt tanulja, minden bizonnyal tud majd neked segíteni benne, ha szükséged van rá.
*Kezdi kisvártatva a tárgyilagosabb válasz megfogalmazásával, mert az könnyű. Aztán elhallgat, mereng azon, hogy miképp próbálja megvigasztalni szegényt, még akkor is, ha a szavaiból azt lehetett kivenni, hogy annyira nem is érzi rosszul magát miatta. Végül úgy dönt, hogy nem mond semmit, csak közelebb lép hozzá, és egyetlen karjával magához öleli Mai-t. Nemesek közt minden érintésnek is sokkalta több jelentősége van, mint általában, így nem is jár bárkinek az ilyesmi. Most viszont Nia úgy érezte, hogy szükség van rá, és így tudja a leginkább kifejezni, hogy mit érez Mai történetével kapcsolatban.*
- Én tényleg sajnálom, hogy ezt mondták neked. Ne aggódj, itt szeretni fog téged mindenki! *Fogalmaz meg mégis két rövid, talán klisés, de igaz mondatot, mert szeretné, ha a fél-elf tudná, hogy itt most már bármikor van számára hely.*


1035. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-06-15 17:15:32
 ÚJ
>Mai Faensa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Egy nemes cél élén//

*Mai pedig egyetlen kérőt sem vesézett ki soha, mert senki nem hallgatta szívesen, hogy milyen csúf játékokat is űzött velük csak azért, hogy még a név se lehessen olyan fontos, hogy ezért elviseljék őt. Régi szép idők. Pedig a kedvessége akkor is vele volt, na meg az a hatalmas tudásvágy, de az nem kellett annyira, mint a Faensa család, na meg ő, mint ékszer. Sosem elégedett volna meg ennyivel. Akkor inkább a Doki a Sellőház asztalán. Ő legalább nem várta el tőle az etikettet. Jaj, de mennyire nem várta el. A bevillanó képen akaratlanul is elvigyorodik, alig tudja visszafogni magát, s pont ezért őrül, hogy lezártnak tekinti Alenia a témát.*
- Igaz, jobb, ha nem vesézzük tovább.
*Eztán már nem bírja a kuncogást visszafogni, de csak legyint egyet, hogy ne is törődjön vele a másik.
A konyhában foglalnak hát helyet, itt is szeret elidőzni. A meséje ugyan rövid és vázlatos volt, de még így sem jó emlékek, na meg neki nagyon sok kivetnivalója van azzal is, hogy mire kényszerítik. Itt ő már nem nemes, ha pedig lehetne még a nevét is kitörölné, főleg azok után, amiket hallott. De tudja jól, hogy akár még jól is jöhet ez a rang, mint mikor bemutatták őt. Szépen hangzik. Csak nem neki. De ennyi azért belefér. Viszont már csak egyben válaszol mindenre, mert túlságosan csapongónak érzi most magát.*
- Nem, nem volt nemes. És, ha jól értelmeztem mindent, akkor meg van az oka, hogy miért nem él már. A neve cseppet sem ismert. Csak nekem. *Nézi a plafont egy ideig, mert annyira szeretné már kiadni mindezt magából, de ha valami oknál fogva ez kiderül, akkor abból igazán nagy baj lehet. Így hát nem hagy nagy szünetet, hogy bele se tudjon kérdezni a nő.*
- Szóval rám zúdította a jelent, a múltat, de még a jövőmet is. Viszont mágiát tanulni annyira nem is volt szörnyű. Talán hasznosítani is tudom majd helyzetekben. A holdmágiát választottam. Na, de azt hallani, hogy hiba vagyok a világ legfájdalmasabb, de egyben legfelszabadítóbb érzése volt. Voltál már úgy, hogy egyetlen szótól összeállt minden? Ráeszméltem, hogy mindig jól gondoltam, hogy furcsán néznek rám, hogy nem szeretnek, hogy nem engedik, hogy jó legyek. Nem csak buta képzelgések voltak, hanem most már tisztán tudom. És lehetne ez szörnyű, de így van mit megcáfolnom. És nem küzdök azzal, hogy nem-e csak rosszul gondoltam valamit, vagy félreláttam.
*A legrosszabban is tudja a legjobbat látni, s úgy fordítani a világ folyását, hogy neki kedvezzen. *


1034. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-06-15 13:07:59
 ÚJ
>Alenia Cirenhille Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Egy nemes cél élén//

- Erre régen talán azt válaszoltam volna, hogy szinte minden. A Morthimer család eléggé a ranglétra alján helyezkedett el a régi arthenior-i hierarchiában. A kereskedéshez ugyan jól értettek, de sem ismeretségük, sem befolyásuk nem volt akkora, hogy nagyra nőhessenek. Hogy most mi kellhet neki, ami csak nekem van, az egy jó kérdés. Talán azt is csak az érdekeihez akarja felhasználni, hogy a város egyik főnemese mellette áll, na de ne beszéljünk többet róla.
*Nemesi körökben nagy népszerűségnek örvend az is, főleg a hölgyek körében, hogy maguk közt titokban kivesézzék a kérőiket és minden más férfit, aki körülöttük legyeskedik. Alenia is mesterien űzte ezt a nem túl kedves szokást, és még most is néha el tudja ragadni a hév, amint látszik, de változni akar, ebben legalábbis mindenképp.
A téma Mai-ra és az édesanyjára terelődik, meg a nemrég megejtett találkozójukra, amit a lány még odakint elkezd mesélni, de a történet lényegére már csak odabent, a rezidencia óvó falai között kerül sor. Miközben hallgatja őt, ismételten a konyha felé tereli magukat, hisz egyelőre ott lehet a legkényelmesebben leülni a szobákon kívül.*
- Ez egy felemás hír lehetett. Biztos örülsz neki, hogy megtudtad, ki az édesapád, de őszinte részvétem, amiért már nincs köztünk. Ha nem vagyok túl tolakodó, szabad megkérdeznem, ki volt az? Valószínűsítem, hogy ő is nemesi családból származik, ha édesanyád viszonyt folytatott vele, akkor pedig lehet, hogy a családom ismerhette őket.
*Mert, ahogy Orthus igényeivel kapcsolatban is felmerült, fénykorukban a Sayqueves család kapcsolatai nem csak Arthenior-t hálózták be, hanem városokon is átívelt, legyen szó Wegtoren-ről vagy épp Linanech-ről.
Tovább hallgatva Mai-t, a mondatok első felében még nem is talál semmi kivetnivalót, csak akkor kezd ismét ellenszenvessé válni a lány anyja, mikor meghallja, hogy minek is nevezte a saját lányát.*
- Az elejével még semmi baj nem lenne. Nekem is mindig figyelték minden lépésem, az, hogy ne hozz szégyent a családodra, elvárható, a feltételek pedig korrektek, de mit jelentsen az, hogy hibának tart? Jajj, szegényem… borzalmas lehetett hallani. *Lebiggyeszti ajkait, ahogy belegondol. Neki a szíve szakadt volna meg, ha a szülei ilyet mondtak volna róla. Épp elég volt sokszor a bátyjától hallgatni a kellemetlen jelzőket. Végül egy sóhaj után folytatja.*
- Igen Mai, erős lány vagy. Bármi is a forrása, nagyon jól bánsz vele. Büszke lehetsz magadra!


1033. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-06-14 13:41:04
 ÚJ
>Mai Faensa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Egy nemes cél élén//

*Halványan elgondolkodik. Mennyien játsszák meg magukat némi profitért cserébe. Mennyien nem lehetnek önmaguk, ha valamit el akarnak érni. Talán ezt gyűlölte a nemességben, a sok játszmát, virágnyelvet, mert végtére is mind egyet akart: pompázni, vagy nagynak lenni. Nagynak maradni. Pedig Mai semmiben nem különbözik, ő is az akar lenni, csak máshogy. És most esélyt kapott rá, pedig alig tett még valamit, mindössze nyitott szemmel járt a világban és tele van segítő szándékkal.*
- És mi az, amit tőled akarhat, ami neked van, de neki nincs?
*Őszinte a kérdés. Vagyona lehet, lévén kereskedő. Családja Aleniá-val pedig nem lehetne hosszan fenntartható, hiszen a félvérek születnének, mint ő is, s az egyenes út a kihalás felé. Szomorú gondolat.*
- Nálam megmaradnak a titkok. Köszönöm, hogy rám bíztad.
*Még mindig azon agyal, hogy miféle haszna is lehet másnak ettől a családtól, ami már cseppet sem a régi fényben tündököl. Pontosan ezért jó kiismerni a lelkeket, mert az ilyen elveszett gondolatok benne nem lennének meg hosszútávon: megfejtené. Talán ez sem érdekli másért. Elsősorban viszont valamiért a nő érzelmei érdekelték. Vonzódik a vonzódáshoz. Szereti a beteljesült meséket, de nem úgy gondol a nő a férfira. Mai sem gondol így senkire, pedig mennyire szeretne. Még jó, hogy ideje sem lesz rá többé. Neki a sellőházas kalandok jutnak majd tán csak, azokban a röpke időkben, amikor nem a gyerekekkel kell majd foglalkozni. Talán nem is rossz az, hiszen már tudja milyen kínokat okoz az ilyesmi. Vajon Yvon mit szólna, ha megtudná, hogy kinőtte magát ilyen rövid idő alatt?
Milyen más két világ. Az, aki elvesztette mindenkiét, az hiányolja azt, ami neki épp megvan. Pedig nincs. Ő is elindul vissza Niá-val, szívesen beszél róla, bár nem akarja, hogy szomorú éle legyen ennek a beszélgetésnek, de valahogy a találkozásaiknak ez a dinamikája. Fontos dolgok után az érzelmek, a család.*
- Kaptam egy üzenetet, hogy a Mágustoronyban vár. Megijedtem, mert ő... sosem szívlelte, hogy a saját utamat járnom. De ezt tudod.
*Végül beérnek a hűvös után a meleg térbe, s mint mindig, most is körbetekint, hogy biztos nem-e csak álom ez az egész.*
- Nehéz beszélgetés volt, nagy terhet bízott rám, de legalább megtudtam, hogy ki az apám... illetve ki volt, hiszen már nem él.
*Már nem biztos benne, hogy bele kellett volna kezdenie, de ha így történt, akkor folytatja. *
- Figyeltette minden lépésem. Nem sejtettem, hogy így lesz, azt hittem valahol örül, hogy megszabadult tőlem. De a név, az név, s a távolból sem hozhatok erre szégyent. Lényegében szabad utat kaptam, hogyha mágiát tanulok és... viselkedek. De azt nem volt módja elhallgatni előlem, hogy egy hibának tart. De tudod, ez a hiba, most be tudja bizonyítani, hogy cseppet sem az, amit gondolnak róla. Hanem az, amit magáról gondol. Amit magamról gondolok. Ez az az erő, amit kérdeztél. Nem hihetek másnak, mert akkor nem jutok el sehová.


1032. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-06-14 11:34:23
 ÚJ
>Alenia Cirenhille Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Egy nemes cél élén//

*Kíváncsian figyeli Mai-t és a rekacióit egészen addig, míg két aranyos kis vigyor között a lány áttételesen fel nem teszi a kérdést, hogy vajon a mostani helyzetében hogyan viszonyul Orthus Morthimer-hez. Egész hosszan gondolkodik el azon, hogy vajon mit érez, majd végül úgy dönt, ahelyett, hogy az elméjében rejtegetné a véleményét, Mai-t is beavatja a gondolataiba.*
- Nem vagyok benne biztos, hogy így lenne. Tudod, ami Morthimer-t és az egész családját illeti… Ők kereskedők, az egész életük arról szól, hogy eljátsszák azt, amit mások látni akarnak, ezáltal pedig olyan eredményeket érjenek el, ami nekik kedvez. Orthus mindig is különösen jól értett a szavak forgatásához, de mindmáig azokat a mesterkélt szófordulatokat használja, amin bármelyik nemeskisasszony átlát, és ezek egyáltalán nem imponálóak.
*Nem felejtette el azt a gyengéd csókot sem, amit az emeleten lehelt a kereskedő arcára, de ha teljesen őszinte akar lenni magával, azt már megbánta. Nem is érti, mi ütött belé. Talán Orthus annál is jobban érti a dolgát, mint azt Alenia gondolja, vagy egyszerűen csak megsajnálta őt egyetlen mondat miatt.*
- Egyébként neki nem maradt senkije. Ő az utolsó Morthimer. Egy bizalmas beszélgetés kereteiben mondta el nekem, úgyhogy kérlek, te is hasonlóan kezeld ezt az információt.
*Azzal, hogy gyakorlatilag titkokat árul el, a Mai-nak megelőlegezett bizalmát is bizonyítja. Arra talán nem tudna magyarázatot adni, hogy miért bízik meg benne ennyire. Talán azért, mert ő is nemes, talán azért, mert ugyanúgy vágyik a tudásra, de az is lehet, hogy semmi különös oka nincsen, egyszerűen csak így érzi helyesnek.*
- Örülök, hogy így alakult *válaszolja a tudással kapcsolatos felvetésekre, aztán egy őszinte meglepettség ül ki az arcára, mikor meghallja, hogy Mai találkozott az édesanyjával.*
- Nem azt mondtad, hogy nem akarod őt látni? Mindegy is, számomra ez egy jó hír, és ennek is örülök, mert te még legalább láthatod az édesanyád. Szeretnél többet mesélni róla? Szívesen meghallgatom, de szerintem most már menjünk be.
*Nem szeret sötétben kint bóklászni, és talán a környék sem olyan biztonságos már napnyugta után, hogy kint maradjanak. Úgyhogy a választól függően el is indul vissza az épületbe.*


1031. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-06-13 11:29:32
 ÚJ
>Mai Faensa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Egy nemes cél élén//

*Az ő ilyetén tapasztalatai nem teljesen hasonlítottak Aleniá-éra. Tudja hogyan is kellett volna viselkedni, néha eleget is tett a kötelezettségeknek, de Mai mindent megtett azért is, hogy ezek az ismeretségek ne hagyjanak kellemes nyomot belőle másnak. Főleg, ha férfi volt az illető. Szívből utálta az egészet, amíg nem kapott annyi teret, hogy ráeszmélhessen annak hasznosságára, mint most. Persze úgysem mernének ellentmondani a családjának, de ők nem artheniori nemesek, így lényegében itt ez nem is fontos. Egy pillanatra el is vigyorodik az emlékek hatására, de aztán amíg hallgatja Nia szavait rendeződni látszanak vonásai, sőt, átalakulnak egy kissé gyanakvóvá. Nem engedi, hogy nagyon átjárja, de azért egy játékos élű mondatot hozzáfűz:*
- És talán most szívesebben is táncolnál vele...
*Lenyeli az ismét feltörő vigyort, s reményei szerint a szőkeség nem ezen fog megsértődni. Mai azért Mai marad akkor is, ha most fel kell nőnie. Még irigykedni is támadna kedve, ha nem lenne úgy lefoglalva minden ideje.*
- Mindig tudtam, hogy így lesz. Nem hagytam kioltani magamból. Pedig nem sok esélyem volt, sőt, most is féltem, hogy elveszik tőlem. Nemrég... találkoztam anyámmal. *Osztja meg vele a cseppet sem titkot, de miért is beszéltek volna erről. Tudhatja a nő, hogy ez nem kis dolog, mert a templomban elmesélte neki a saját története jó részét. Tekintetén viszont nem látszik most sem szomorúság, sem negatív érzelem, hiszen büszke magára. Bármit is gondoljon róla bárki, már most többet sikerült elérnie fiatalkora ellenére, mint sejthető lett volna.
Luniról már nem beszélne tovább, hiszen nem ezért vannak itt. Bár nagyon örül az ismeretségnek és ennek az egésznek. Már sötét van ő a rezidenciára tekint, s egy kis ideig csak csendben nézi a néhol fénylő ablakokat. Nagy dolog van készülőben. Nemes és nagy.*


1030. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-06-12 21:43:22
 ÚJ
>Alenia Cirenhille Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Egy nemes cél élén//

*Beszélgetés közben több dolgon is elgondolkozik. Először is, itt vannak azok a felszínes beszélgetések, amit a nemesek minden bálon, minden egyes összejövetelen űznek egymással. Soha nincsen szó másról, mint az idősebbek között a megkötött üzletekről és a jövőbeli terveikről, amivel még befolyásosabbá tehetik magukat, a fiatalok pedig kötelességből keresik a párjukat az ilyesfajta rendezvényeken, és ezért néha kénytelenek órákat eltölteni olyan emberekkel, akikkel amúgy nem is akarnának.*
- Nem is tudom, Mai. Lehet, hogy igazad van, és ezeknek a beszélgetéseknek egyébként volt értelme. Mármint a bálokon. Tudod, Morthimer úr régen egy olyan személy volt, akit a hátam közepére sem kívántam volna. Köpcös, rámenős alak volt, nem láttam benne semmi megnyerőt, és nem akartam vele sem táncolni, sem semmi mást csinálni, de muszáj volt. Most meg láss csodát, ő az első számú szövetségesem ebben a feje tetejére állt helyzetben.
*Elmosolyodik lágyan, aztán néhány pillanatra újra elmerül gondolatai tengerében. A vezetésről elmélkedve felteszi magának a kérdést, hogy vajon jól nevelték-e fel a szülei? Azért vannak benne most kétségek, mert az ő válasza is egyértelmű. Az a burok, amiben élt, megvédte ugyan sok mindentől, de lexikális tudáson kívül mást nem igazán adott neki. A szobája négy fala nem tanította meg arra, hogyan kell élni, és hogyan kell majd döntéseket hozni, ha egyszer neki lesz muszáj meghoznia azokat.*
- Talán a nemesi családok nem is különböznek annyira egymástól, mint azt legutóbb gondoltam, mikor a templomban találkoztunk. Te tanulni szerettél volna, de nem hagytak téged, én pedig élni, de pont a tanulás miatt nem tudtam. Ezért most nehezen is megy. Tudod, Mai, pont ezért csodállak, mert te valahogy mégis a legjobb lettél abban, amit szinte megtiltottak neked. Mondd, hogy csináltad?
*Kérdezi őszintén érdeklődve. Aztán, mikor Luninari megkapja neki járó dicséretet, ismételten csak elmosolyodik.*
- Igen, arra én is kíváncsi vagyok, és tényleg kedves. Talán a legkedvesebb lány az egész világon. Én is örülök, Mai, én is. *Zárásként még egyszer felpillant a sötétedő égboltra, mintha csak azt keresné, honnan figyeli őket vigyázó tekintetével az istennő.*


1029. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-06-12 16:50:33
 ÚJ
>Mai Faensa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Egy nemes cél élén//

*Úgy tűnik a gondolataik egy felé tartanak, ami egy nagyon jó kezdet. Bár nem hitte volna, hogy ettől nagyobbat is tud vele fordulni az élet, mégis megtörtént. Lényegében, amióta Arthenior-ba jött, minden napja egy felfordulás, de a jó értelemben. Persze történtek olyasmik, amiket szívesen feledne, de most éppen csak az új tervek vannak a látóterében, s higgadtan kell mindent kitalálni. Képes rá és ez az, amit tud. Hiszen ezért jött. Mert képes arra, amit vagy nem is gondoltak róla, vagy módszeresen visszaszorítottak benne. Ha most találkozott volna anyjával, és most mesélhetné el a történéseket, akkor kíváncsi lenne az arcra. Bár nem kételkedik, hogy már eljutott hozzá a hír, hogy hol tengeti mindennapjait. A tervekre most már kár szót fecsérelni, cselekedni kell. Ezt tudják mindketten.*
- A legnagyobb örömmel teszem.
*Fűz még ennyit hozzá, majd hallgatja a számára is ismeretes élményeket.*
- A felszínes beszélgetéseket pontosan ismerem, de te sem vagy egykönnyen felejthető. Lehet, hogy akkor nem szövődtek barátságok, szövetségek, de ha eszedbe jut bárki, aki értékes lehet az ügyünkre nézve, nem kételkedek, hogy pontosan tudod, hogyan kell alakítani. Ha pedig nem ezekre az ismeretségekre hagyatkozunk, nos, akkor is meg fogjuk oldani. Én pedig melletted vagyok benne.
*Senki nem helyettesíthet egy testvért, ezt ő is tudja, de legalább itt lesznek egymásnak. Nori tán nem veszett el, de égető a hiánya, csak nem fog erről beszélni sem. Többet kell jelen lenni a városi életben, figyelmesen kell hallgatni a hegyes fülekkel és talán akadnak még olyanok, mint Morthimer prefektus, ők pedig le fogják venni a lábukról. *
- Vezetni? Nem. Meséltem, nem hagytak érvényesülni. De pont ezért tombol bennem a vágy, hogy most kiteljesedhessek ebben. Megtanuljuk, ebben jók vagyunk. Mit jók... a legjobbak.
*Vigyorodik el szélesen. Tanulásban sokan jeleskednek, de a nőt ismerve, na meg magát, rajtuk aztán nehezen fogna ki bármi. Végre a teájába is beleiszik, amit teljesen elfelejtett.*
- Kíváncsi vagyok Luninari reakciójára. Nagyon kedves lány, egész sokat beszélgettünk. Örülök, hogy veletek dolgozhatok együtt.

A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.12 16:52:49


1028. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-06-11 21:26:37
 ÚJ
>Alenia Cirenhille Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Egy nemes cél élén//

*Elégedettebb nem is lehetne Mai válaszaival. Ha a szavakat majd tettek követik, akkor fog végképp megbizonyosodni arról, hogy jó döntést hozott az igazgató személyét illetően, de amit a lány mond, az már épp elég meggyőző, hogy egyelőre „igen” legyen a válasz.*
- Meglátjuk, mennyien lesznek. Ha sokan, akkor valóban érdemes lehet szétszedni őket, de ha kevesen, akkor csak magunknak csinálnál több munkát azzal, ha egymás után, külön csoportokban tartanánk nekik foglalkozást.
*Ennyit fűz ő is csak hozzá, hisz valóban nem érdemes még ilyen távlatokban gondolni, egyelőre még meg kell győzni a várost arról, hogy az épület képes jól működő árvaházként üzemelni az ő kezük alatt.*
- Lehetséges. Fokozatosan kell növekednünk mindenképp, különben még a plafon is ránk szakad a munka terhe alatt. Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést, és hogy már most ilyen előrelátóan gondolkodsz. *Válaszolja kedvesen, mosolyogva. Ez a mosoly csak akkor hervad le az arcáról, mikor a kapcsolatait említve eszébe jut a testvére, akiről nem sikerült az égvilágon semmit sem kiderítenie a tanácsházán tett látogatása alkalmával.*
- Nem tudom, Mai, hogy milyen kapcsolataim vannak, ha vannak még egyáltalán. A bátyámnak voltak, de róla nem tudtam meg semmit, csak azt, hogy szerepel a város által vezetett eltűntek listáján, pont úgy, ahogy én is rajta voltam egészen idáig. Amíg még minden rendben volt a lázadás előtt, én nem nagyon találkoztam senkivel, a szobám rabja voltam úgymond a könyveim társaságában. Csak a bálok alkalmával volt lehetőségem ismerkedni, de szerintem sejted, hogy azok milyen felszínes beszélgetések voltak. Morthimer urat is onnan ismerem, illetve a szüleim sokat üzleteltek az ő édesapjával. *Ragadja egy kicsit meg a lehetőséget, hogy magáról beszélhessen, bár ez a történet most kissé szomorú. Kalitkába zárt fehér madár volt ő mindig pusztán azért, hogy mindentől megóvják, de végül mégsem sikerült.*
- Mondd csak, te vezettél már valaha ezelőtt bármit is? Ha nem, akkor kénytelenek leszünk együtt tanulni. Nekem is nagyon új a helyzet, hogy olyan döntéseket kell hoznom, amiknek valódi következményei vannak. *Sóhajt is egyet. Bele kell még rázódnia, de ebben pedig Luninari támogatja őt a leginkább, amiért hálás is a kis fél-elf barátnőjének.*


1027. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-06-11 18:19:29
 ÚJ
>Mai Faensa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Egy nemes cél élén//

*Túl sok ideje nincs fürdőzni abban az örömben és izgalomban, ami most érte. Azt is pontosan tudja, hogy hamar össze kell szednie magát és nem temetheti el az a rengeteg gondolat, ami az égből pottyant rá, amit bámul. Alenia sokat segít ebben, mert nem hagyja szavak nélkül, így akarva akaratlanul is tervek kezdenek szövődni abban a tekervényes elmében. Ha valaki beleláthatna a fejébe, szinte már egy kész árvaházat, sőt még iskolát is látna, de ezeket a gondolatokat szét kell válogatnia, na meg egyeztetnie, s le is írni, hogy ne szállhasson belőle el egyetlen ötlet sem.*
- Abban nem lesz hiba. Sok ötletem van és lesz is minden bizonnyal. Ha nem csak hárman lesznek, korosztályokra kell bontani őket és akkor nem kotyognak bele egymás teendőjébe, ami most is elég nehéz feladat, de így sokkal másabb lesz minden.
*Figyeli a másikat, és elmosolyodik, nem szabad előreszaladni, rengeteg a dolog még addig, hogy élhetőbbé alakítsák a házat, rengeteg felszerelés kell, aztán munkaerő.*
- Mindenki meg fogja ebben találni a helyét, abban biztos vagyok. Lehet, hogy Luninari sem lesz elég egyedül, ha bővülünk. Felmérek mindent a napokban, és készítek néhány tervet, mindössze azt kellene tudnom, hogy mennyi erőforrásunk lesz erre. Lassan, de biztosan is tudunk haladni, a gyerekek sem csőstül fognak jönni, hanem majd csorognak. Mindig egy-egy lépés és a végén egy csodálatos helyet biztosíthatunk az árváknak. Vagy később a tanulni vágyó szegényebb gyerekeknek. *Kalandozik el kicsit, hiszen miért is ne járhatna jól az a sok pici, akinek nem adatik meg az, hogy bárhol is tudáshoz jusson? De az elsődleges mégis az árvák helyzete. Nagy levegőt vesz, s kifújja, hogy ne pörögjön túl, mert most erre lenne hajlamos. Még a mai napi feladatát sem fejezte be, de már hónapokkal később jár gondolatban az időben. Meg kell tanulnia neki is a haladás szép egyenletes útját. Türelme az van hozzá, csak tudná visszafogni a rátörő képzelgéseket.*
- A te kapcsolataiddal Alenia biztos találunk még olyanokat, mint Morthimer úr, aki segítségünkre lehet. De én sem sajnálok beáldozni semmit annak érdekében, hogy a tervünk megvalósuljon.


1026. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-06-11 09:28:12
 ÚJ
>Alenia Cirenhille Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Egy nemes cél élén//

*Ugyan általában szeret magáról és az öröméről mesélni másoknak, de ezúttal valóban nem a nemesi rangjának hivatalos visszaszerzése a mondandójának lényege, és nem is akarta megijeszteni Mai-t azzal, hogy az új kúria ígéretében esetleg a rezidencia felújításának és árvaházzá alakításának terve köddé válik. Elképzelhető, hogy ha nem beszélt volna többször is Morthimer úrral, és nem lenne itt Mai, aki olyannyira lelkes a gyermekekkel kapcsolatban, akkor gondolkodás nélkül adta volna át egykori otthonát a városnak, hogy egy szebbet és nagyobbat kapjon, de a több irányból érkező ingerek meggyőzték arról, hogy nem az lesz a helyes döntés.
Végül a rövid felvezetés után nem húzza tovább az időt, elmondja azt, amiért valójában sétára invitálta a lányt, akin a hír hallatán meglepettség és öröm boldogító elegye látszik megjelenni.*
- Így van, bizony, téged. Csak pár másodpercig volt kérdés a számomra, de aztán egyértelművé vált, hogy te vagy a legalkalmasabb erre a pozícióra.
*Ugyan továbbra sem tudta még százszázalékosan felmérni Mai képességeit, de egyelőre Alenia bizalmát teljes mértékben élvezheti, és őszintén reménykedik abban, hogy jó döntést hozott azzal, hogy őt választotta.*
- Természetesen taníthatod őket, ennek nincs semmi akadálya. Én is szeretném majd tanítani őket, és ha a városvezetés elégedett lesz a munkánkkal, akkor további tanítókat és nevelőket is küldenek majd hozzánk, így nem fogunk megfulladni a teendőkben. Vezetned viszont neked kell majd őket. A te feladatod lesz a kollégák irányítása és a tantervet is neked kell megálmodnod.
*Sorol fel csupán néhányat a megannyi teendő közül, ami így pluszban Mai-ra hárul majd. Bár, ha ő maradt volna az egyetlen nevelő, és nem gondolkodnának ennyire nagyban, akkor is rá hárulnának ezek a kötelezettségek.*
- Azonban van még dolgunk bőven, mielőtt a vízió valósággá, a tervezet pedig hivatalossá válik. A tanács nem fog tudni anyagilag segíteni nekünk, viszont ahhoz, hogy a rezidenciát hivatalos árvaházzá nyilvánítsák, megkapjuk a segítséget a várostól és te is elfoglalhasd az igazgatói pozíciót, alkalmassá kell tennünk az épületet. Morthimer úr már így is sokat segített nekünk, de beszélni fogok róla is erről, viszont nem támaszkodhatunk mindig rá. Szükségünk lesz a szobák átalakítására, még több ágyra, ruhákra, élelemre. Abban például biztos vagyok, hogy Luninari szívesen főz majd mindenkinek, illetve szeretném, ha mágiát tanítana a kicsiknek.
*Kissé ide-oda csaponganak a gondolatai, úgyhogy inkább nem is folytatja tovább a beszédet, mert rájön, hogy talán így is túl sok információt zúdít egyszer Mai-ra, de nem tehet róla. Ő is nagyon lelkes lett amiatt, hogy az ő vezetése alatt végre valami jó fog történni a városban.*


1025. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-06-09 21:30:20
 ÚJ
>Mai Faensa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Egy nemes cél élén//

*Csak bólint egyet, hogy induljanak el. Nem is baj, ha egy kis ideig szellőztetheti a fejét, tele van ugyan is ezernyi gondolattal, amit nem árt leülepíteni, de magától erre nem biztos, hogy képes lenne, így jókor jött Alenia.
A konyha felé veszik az irányt, s hallgatja a nő szavait. Mosoly költözik az arcára, hiszen pontosan tudja, hogy míg neki a nemesi rang csak egy átok volt, addig a hosszúéletűnek ez a minden. És nem kell mindenkinek egy értékrenden lenni vele, épp úgy örül mások örömének, mintha a sajátja lenne. *
- Hiszen ez csodálatos, Alenia! Ezt akartad és most újra a tiéd. Mindig is a tiéd volt.
*Nyúl ő is a kancsó után, hogy öntsön magának egy bögrével, hasonlóképp, mint a másik. Kezdi azt hinni, hogy csak ennyit kívánt neki elmesélni, de az útjuk vezet a kert felé, a szavak pedig újra szólnak, amit figyelmesen hallgat. Egy pillanatra elködösül a tekintete, hiszen azonnal átfut a gondolat, hogy az, amit már kezd az otthonaként tekinteni, az szertefoszlik és megint valami újba kell belekezdenie, ahol még nem látja a gyermekek sorsát, sőt. Mire viszont a gondolat végére ér, Mai is megkönnyebbül, s nem is takar semmit az arcán, minden rá van írva. Nem azért jött ide, hogy álarcot kelljen hordania. Szereti ezt az egészet, a terveit, a gyerekeket. Nem érzett még így semmivel kapcsolatban.
Amit viszont azután hall, az arra készteti, hogy megálljt parancsoljon lábainak, hiába sétálni készültek és jégkék szemeiben furcsa csillogás indul, szép elegye ez a pániknak és a határtalan boldogságnak.*
- Hogy... engem? *Tátja el enyhén száját, de hamar felfelé görbül annak íve.* - Alenia, köszönöm. *Rengeteg mindent akar mondani, de nem jönnek még a szavak. Ő is a csillagos égre tekint és hirtelen megfordul vele az egész világ. Olyasmi történt most vele, amire legvadabb álmaiban sem számított. Elismerték és bizalmat szavaztak neki. Egyszer az életben valaki biztosította arról, hogy látja, mire képes. A teába még bele sem ivott, csak mereng, de nem hatásvadászat ez, mindössze ritka pillanatok egyike, hogy nehezen jönnek a szavai.*
- Ugye... emellett taníthatom őket? *Szökik ki a naiv, de annál őszintébb gondolat. Látja lelki szemei előtt, hogy lesz kit befogadniuk, lesz kivel törődni és élhető életet biztosítani. De a vezetés nagy teher és rengeteg feladat. Emellett is biztosítani akar magának elég időt, hogy a csemeték között legyen, mert jelenleg nem sok fontosabbat lát ettől. Hacsak nem azt, hogy rengeteg gyerekkel foglalkozhasson.*
- Képes vagyok erre. Köszönöm, hogy megláttad bennem. Én... én annyi mindent szeretnék mondani, de nem tudok. Sok lesz a teendő és a tervezés. *Talán megbocsájtható, hogy nem azonnal azzal áll elő, hogy mihez akar kezdeni. Ha eddig kellett, hogy leülepedjenek a dolgok, most mégúgy. *


1024. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-06-09 20:58:24
 ÚJ
>Alenia Cirenhille Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Egy nemes cél élén//

*Örömmel veszi tudomásul, hogy a három gyerek már az igazak álmát alussza. Ezek szerint valóban jókor jött, és Mai-nak lesz egy kis ideje arra, hogy meghallgassa, amit mondani akar neki. Alenia nem biztos a lány reakciójában, hisz mégiscsak a megkérdezése nélkül döntött arról, hogy őt akarja az árvaház élére.*
- Örülök, hogy nem bántad meg. Akkor gyere velem egy kicsit, kérlek! *Mondja kedvesen, aztán hátat fordít a fél-elfnek, de csak addig, míg az ajtóból kilépve megvárja, hogy maga mellé érjen. Utána először nem is a kertbe vezető hátsó kijárat felé indul, hanem a konyha felé veszi az irányt. Míg átvágnak a hallon, addig bele is kezd a mondandójába.*
- A városi tanács nemrég fogadott engem. Hivatalosan is visszakaptam a nemesi címemet, és egy igazán kedvező áron egy új építésű ingatlan is az enyém lesz majd. Teát?
*Mutat egy bögrére a konyhában, miközben egy másikba tölt magának abból a teából, amit még Luninari főzött nemrég. Ha Mai önt magának, akkor megvárja, addig ő kortyolgatja a saját italát, aztán most már tényleg indulhatnak a kertbe, közben folytatja a történetet.*
- Kaptam egy olyan ajánlatot, hogy ha a városnak adományozom a rezidenciát, aminek egyébként a tulajdonjogát szintén hivatalosan is visszakaptam, akkor kaphatunk egy új, nagyobb kúriát. Én ezt a lehetőséget visszautasítottam arra hivatkozva, hogy szeretném életre kelteni az árvaház tervet, amit az elődeink, Luninari és mi már elkezdtünk megvalósítani.
*Tart egy kis szünetet, és végigméri Mai-t, kíváncsi, hogyan reagál a hallottakra. Felpillant a szabad égre, s közben már az egykor gyönyörű, most elszáradt növények övezte sövénylabirintusban sétálgatnak.*
- Bátorkodtam megszavazni neked a bizalmat, és a tanács előtt úgy döntöttem, hogy még egy feladatot szeretnék rád bízni. Megkérdezték tőlem, hogy ki lesz az árvaház igazgatója. Nos, én úgy döntöttem, hogy ez a tisztség téged illet. Úgyhogy utólag ugyan, de szeretnélek felkérni, hogy légy te a Sayqueves Árvaház igazgatónője! *Őszinte, bátorító mosollyal néz a lányra, reménykedik abban, hogy elfogadja a kinevezést, és nem kell már azelőtt új igazgatót keresnie, hogy a választottja el sem kezdte a munkát.*


1023. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-06-09 12:18:59
 ÚJ
>Mai Faensa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Egy nemes cél élén//

*Teljesen más lett az élet. Ugyan most is könyvek társaságában tölti az ideje nagy részét, most is folyamatosan elemez és gondolkodik, tanul, de mégsem ugyanaz semmi. A gyerekek már a mindennapjai részévé váltak, olyannyira, hogy alig lát ki abból, ami velük kapcsolatos. A pihenést már hírből sem ismeri, hiszen minden gondolata akörül forog, hogyan is lehet három különböző korú és igényű gyermeket tanítani úgy, hogy ne untassák, vagy éppen ne hergeljék egymást. Nagyjából egy időben kell mindezt kivitelezni, hiszen nem tud annyi felé szakadni, amennyi felé kéne. De semmit nem bán belőle, eddig jól lovagolja meg a rárótt feladatot.
Éppen jegyzetei előtt ücsörög, s félretéve a következő hetekre készült terveket, most Kriza külön kis könyvecskéjébe jegyzi fel a haladást. Még hátra van Gab és Arn is... hosszú lesz az este. De nem lehetséges, hogy bármi részletet is kihagyjon, hiszen a fejlődésük mellett az is lényeges, hogy Mai mindent feltérképez, ami a viselkedésükkel, kimondott gondolataikkal, vagy épp a ki nem mondottakkal kapcsolatos. Attól, mert feladata van, míg saját terveiről nem mond le.
Kopogásra lesz figyelmes, az ajtó felé fordul és ki is szól:*
- Szabad!
*Mindeközben körbepillant a szobáján, hogy rendezett-e annyira, hogy be merhet-e hívni valakit egyáltalán. Meglátva Aleniá-t, fel is egyenesedik és egy lágy mosollyal köszönti, csak a szemeiben tükröződik némi fáradtság, de látványos, hogy jól van a szerepében.*
- Már alszanak, sikerült lefárasztanom őket. *Nevet fel halkan és jólesően. Még mindig boldogsággal tölti el, hogy elfogadták őt és hallgatnak rá, sőt mi több, szeretik is a rájuk szabott feladatokat, vagy a játékokat, amit nekik talál ki.*
- Mehetünk akár most is, csak elpakolok.
*Fordul vissza a jegyzetekhez, könyvecskékhez, majd lezárja a tintásüveget, elteszi a helyére írótollát, s egy kicsit átláthatóbbá varázsolja asztalát egy röpke perc alatt, miközben válaszol.*
- Több, mint jól Alenia, köszönöm kérdésed. Azt hiszem a legjobb döntés volt idejönnöm.
*Indul meg az ajtó felé, jelezve, hogy akár mehetnek is a kert felé.*
- Kíváncsian várom, mit szeretnél velem megbeszélni.


1022. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-06-09 11:34:17
 ÚJ
>Alenia Cirenhille Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Egy nemes cél élén//

*Nem akarta napközben zavarni Mai-t, hisz azzal, hogy jelenleg gyakorlatilag egyedül kell helyt állnia három gyermek nevelését illetően, nem kis feladat hárult rá. A fél-elf lány azonban még nem is tudja, hogy ezen kívül egy újabb, megtisztelő, de legalább ugyanakkora felelősséggel is járó feladatot szeretne rábízni.
Most, hogy már esteledik, úgy dönt, ideje elmondani neki a híreket, úgyhogy becsukja a könyvét, feláll az Orthus-tól kapott gyönyörű asztaltól, kilép a szobájából, le a lépcsőkön, és egyenesen az egykori személyzeti szobák felé veszi az irányt. Ott meg is áll Mai szobájának az ajtaján, majd halkan, kettőt kopogtat a fán, aztán, ha érkezik válasz odabentről, akkor be is nyit a szobába, de nem megy be, csak az ajtóban állva szólal meg.*
- Szép estét, Mai! Ne haragudj, hogy zavarlak! A gyermekek már alszanak? Ha lesz majd rám egy kis időd, akkor kérlek, szánj rám egy fél órát, és sétáljunk egyet a kertben. Szeretnék neked elmondani valami… fontosat. Igen.
*Nem szokott a dolgok közepébe vágni, szereti, ha szépen lassan vezetheti fel a témát úgy, hogy felkeltse az érdeklődést a másikban, hogy aztán megadva az eseménynek az ünnepélyességet, a legmegfelelőbb pillanatban közölje a lényeget.*
- Egyébként hogy vagy? Hogy érzed magad nálunk most, hogy már pár napja velünk vagy? Van esetleg szükséged valamire? *Kezdi is a legaljáról a beszélgetést. Fontos kérdések ezek, mert szeretné akkor közölni Mai-val, hogy milyen fontos szerepet szán neki az árvaház életében, mikor a lány maga is jó passzban érzi magát.*



1021. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-30 22:30:27
 ÚJ
>Orthus Morthimer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

//A renoválás napja//

*Követi Aleniát a földszintre és figyeli, ahogyan próbálja a gyerekeket felügyelni. Persze a lurkókat ő nem érdekli, hiszen ő csak álldogál kimérten, míg a munkások mindenféle izgalmas dolgot művelnek.
Ezzel együtt szerencsére egyik gyereknek se esik komoly baja, bár elég rendesen koszolják magukat sok kőpor és fűrészpor közepette, ami amúgy is szállingózik a levegőben.
Mégis, a munkálatok porából lassan kezdenek előtűnni kijavított ablakok és bejavított falszakaszok. Nyilván ez most nem a szépségről szól, és mivel nem lesz nagyon újrafestve a ház, hát a javítások nyoma is meg fog látszani. De hogy minden jó minőségben készült el és betölti a funkcióját, ahhoz nem férhet kétség.
Amikor megérkeznek a bútorok (többsége ponyvákkal borítva), akkor a munkások megkezdik ezek felcipelését. Orthus csak akkor vonja őket félre, amikor az Aleniának szánt pipereasztalra kerülne sor. Ezt ugyanis ajándékba szánta, együtt az igencsak drága ezüst tükörrel, valamint a szép csipkefüggönnyel. Ezeket Aleniának szánja, így ő mutatja meg a munkásoknak az Alenia szobájáról készült rajzon, hogy hova tegyék. Japhernak pedig, hogy a tükröt helyezze el a pipereasztalon. Vélhetően sikerül mindezt úgy elintézniük, hogy a ház úrnőjének nem tűnik fel a dolog, hiszen a pipereasztal is le van fedve egy ponyvával, a tükröt és a függönyöket pedig Japher Campa cipeli utánuk és ezek szintén be vannak csomagolva. Végül a trükközés nagyjából hiábavaló lett, mert Alenia nagy lelkesedéssel instruálja a bútorok szétosztását és így észreveszi a függönyöket és a pipereasztalt is. Orthus persze szívélyesen fogadja a hálálkodást és nem is bosszankodik túlzottan. A legfőbb ajándék a tűkör lesz, azt pedig Alenia nem vette észre. Japhernek így lesz esélye azt észrevétlenül a pipereasztalra csempészni. E tükörnek van egy különlegessége: fogó nyele széles, lapos és hajlítható, így támasztóként szolgálhat, ha Alenia a tükröt nem fogni szeretné, hanem letámasztani az asztalon. Ez hasznos lehet a számára, amíg egy karral kell intéznie a dolgokat.

Dolguk végeztével a munkások hozzálátnak, hogy összeseperjenek maguk után, hiszen ez is része a feladatnak. A por nagyját, faforgácsot és kőtörmeléket gondosan össze is gyűjtik. Ezzel együtt a hölgyeknek lesz még bőven dolga, hiszen a por egy része még nem ülepedett le és a szépen felújított ablakokra is rá fog férni a mosás.
Ám még mielőtt a nap elkezdene közeledni a látóhatár pereméhez, a munkások levonulnak, őket pedig Orthus követi, az immáron kiürült társzekérrel és kocsisával.
Távozása előtt Aleniától búcsúzik el (és persze a többiektől is, ha a közelben látja őket).*
- Úrnő, örömömre szolgált, hogy segíthettem. És ezzel nagy lépést tettünk a közös célért, hogy a Sayqueves házat és kegyedet megtegyük a szegények patrónusává.
*búcsúzik egy kézcsók kíséretében, majd felkászálódik a bakra, és távozik.*


1020. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-30 15:41:43
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//A gyermeki lélek tisztasága//
//Érintve - A renoválás napja//

- Szintén nagyon örülök, hogy megismertelek. *mosolyog Maira, de természetesen nem tartóztatja. Ha szomorú témákat is érintettek, akkor is örül neki, hogy társasága volt, ráadásul jó társasága, de tudja, hogy lesz még alkalmuk beszélgetni bőven, valamint persze megérti azt is, hogy első itteni munkanapját senki sem töltheti el a vele való teázgatással és beszélgetéssel.
Így viszont sajnos az árpatea csak az után készül el, hogy Mai elmegy megkeresni a gyerekeket, ő mindenesetre csak egy bögrével iszik belőle, a többit félrerakja későbbre, hátha lesz ma még alkalmuk elfogyasztani egy újabb beszélgetés közben, esetleg már a gyerekek társaságában.
De még sok a dolga, ezért csak ennyi lazítást engedélyez magának, mert ameddig majdnem mindenki a pakolással van elfoglalva, valakinek az ételre is gondolnia kell.
~ Szerencsére krumpli mindig van itthon. ~ állapítja meg, kicsit meglepődve azon, hogy immár erre a házra is "itthonként" gondol, nem csak Szarvasligetre, de ez tulajdonképpen kellemes meglepetés. Helyekhez is szeret kötődni, nem csak érző lényekhez, az pedig, hogy az a ház, ahová egykor oly sok rossz és rémisztő emlék fűzte, mostanra elkezdett otthonossá válni számára, javarészt persze nyilván Aleniának köszönhetően, tulajdonképpen kellemes és megnyugtató érzés.
Ráadásul most már Mai is itt van, ez által pedig minden lehetősége arra, hogy legyen egy új barátnője is, ennek pedig szintén örül.
Tudja, hogy olyan ételt kell főznie, amivel egyszerre, sokan jól tudnak lakni, és még nekik is marad belőle vacsorára, végül a krumplilevesnél nem lesz jobb ötlete hirtelen, ami ugyan egyszerű és nem túl úrias étel, mégis megfelelő fűszerezéssel, tejföllel, valamint, ha vág bele egy kis füstölt kolbászt nagyon is kellemes és laktató lehet. Az egyik szabaddá váló tűz felett ezen dolgozik nap közben, éppen csak annyi időre hagyja el a konyhát, hogy lehozza magához a plüssnyulait a szobájából, mivel nagyobb kedvvel főz akkor, hogyha a közelében vannak.
A hagymát gyakorlott mozdulatokkal pucolja meg és vágja apróra, a krumplit ellenben nem pucolja meg, csak összevágja, szintén apróra, hogy minél gyorsabban megfőjön.
Először kis zsírban hagymát pirít, végül összekeveri pirospaprikával, és jól össze is főzi őket sűrű kavargatás mellett. Ezek után önti fel mindezt vízzel, adja hozzá a krumplit meg a kolbászt és egy kis répát, aztán hagyja rendesen megfőni őket, legvégül pedig a tejföl és a különböző fűszerek teszik teljessé a levest.
Talán feleslegesen készít nagy adagot, de úgy van vele, hogy nem szeretné, ha a munkások úgy mennének el innen, hogy még egy tányér étellel sem kínálta meg őket senki. Attól nem fél, hogy túl sok lesz majd a leves, és végül ki kell önteni, hiszen valamit nem csak a munkásoknak, nekik is enniük kell, a gyerekeknek pedig egész jó az étvágya, és mivel sokáig minden bizonnyal éheztek, vagy igen silány minőségű ételt voltak kénytelenek fogyasztani, hálásak is szoktak lenni a finom falatokért.
Egészen jól halad szerencsére, Holdpihe ugyan nyűgös egy kicsit, talán, mert a kinti zajtól nem olyan könnyű aludni, végül azonban a fáradtság legyőzni, és csak sikerül neki szundítania a kosarában egy kicsit, mialatt ő főz.
Amint elkészül mindennel szól odakint, hogy aki éhes az nyugodtan jöhet enni. Nem számolja, hogy végül hányan jönnek, a használt tányérokat és evőeszközöket viszont gondosan elmossa, csak utána kezd el megteríteni plüssnyulai társaságában Niának, Mainak és a gyerekeknek, meg persze magának is, mert rájön, hogy elment a nap, és időközben biztosan mindenki megéhezett.
~ Mai és Nia biztosan fáradtabbak lehetnek most, mint én. ~ fut át a gondolatai között, de azért abban is biztos, hogyha vacsora után eljön majd az alvás ideje, minden bizonnyal ő is jót fog tudni majd aludni.*



1019. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-28 19:32:05
 ÚJ
>Alenia Cirenhille Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A renoválás napja//

- Óvatos leszek, figyelek rájuk. *Válaszolja a férfinek. Míg Mai az emeleten veszi szemügyre a dolgokat, Luninari pedig a konyhában tevékenykedik, kénytelen ő figyelni a gyerekekre, hogy ne másszanak fel mindenre, ne lopják el kíváncsian a szegeket, ne játsszanak a porban és ne másszanak ki a lyukakon, ahol épp nincsenek még bent az új ablakok. Nehéz feladat ez, három felé kell figyelni, és fél kézzel még lepakolni is nehéz őket onnan, ahova épp felmásztak. Nem csoda, hogy így Orthusra az elkövetkezendő percekben kevesebb figyelme jut, de azért azt kíváncsian és már-már türelmetlenkedve érdeklődi meg, hogy merre járhat Japher Campa a szekérrel és a bútorokkal.*
- Remek *bólint a választ hallva.* És az ácsok is jól állnak. Szerintem be tudják fejezni a munkát még napnyugta előtt.
*Az említett szekér hamarosan ismét megpakolva behajt a telekre a rozsdás kerítéskapun keresztül, és parkol le a bejárat előtt. Nia boldogan pillant az új holmikra, de a bámészkodóknak már kevésbé örül.*
- El kellene hajtani őket, de lehet, hogy akkor csak még kíváncsibbak lesznek. Inkább hagyjuk. *Jegyzi meg, miközben azt figyeli, ahogy a rakodók lepakolják a bútorokat a szekérről.
Végszóra Mai is megérkezik, és egy papírt nyom a kezébe. Rápillant azokra a gyöngybetűkre, amiket még egy kicsit irigyel is tőle. Olyan gyönyörűek, hogy arra nincsenek szavak. Sajnálja, hogy ő már nem tud ilyen szépen írni, hisz bármennyire jól tanult meg újra bal kézzel írni, az már mégsem olyan, mint mikor még az ügyesebbik kezével vethette papírra a betűket.*
- Köszönöm szépen, Mai! Ööömm… igen! Jajj! Ne már! *Hüledezik, mikor megpillantja, hogy Arn épp a létrát vette birtokba. Egy pillanatra fordul csak el a gyerekektől, és ez történik. Legszívesebben kitépné a haját miattuk, de úrihölgy ilyet nem csinál, szóval csak kellemetlenül mosolyog. Mai nem is siethetett volna jobbkor a segítségére. Örül, hogy neki sikerül összeszednie a gyerkőcöket és kivezényelni őket a kertbe, távol a munka veszélyeitől.
Miután a fél-elf lány és a gyerekek elmentek, ő elolvassa a feljegyzéseket, és a papírral együtt lép oda újra Orthus-hoz.*
- Akkor, ha megkérhetem az urakat, az itt írtak és rajzoltak szerint helyezzék el a bútorokat! *Nyújtja a Orthus felé az irományt, majd magyarázni kezd részben a kereskedőnek, részben mindenki másnak.*
- Az ebédlőasztal és a tíz szék természetesen a konyhába kerül. Az ágyak közül kettőt vigyünk fel a gyerekek szobájába, a folyosó végén, az oltártól balra lévőbe, illetve, ha az urak lennének oly szívesek segíteni ebben is, az egyik nem használt személyzeti szobából is vigyük fel az ágyat a harmadik helyett, a fent lévőket pedig mindet hozzuk le! A maradék két ágy legyen Mai-é és Luninari-é. Mai szobája itt van lent, szemben, balról a második! *mutatja az irányt.* Luninari-é pedig az emeleten balra indulva, a folyosó végén jobbra. A három kis asztalt is vigyük a gyerekek szobájába, pont úgy, ahogy Mai lerajzolta, de egy-egy szék elég hozzájuk, a többit majd mi elhelyezzük, azokat egyelőre hagyják csak nyugodtan! A ruhásszekrények közül szintén a gyerekeké lesz az egyik, a másik pedig mehet Mai szobájába és az enyémbe. *Mivel Luninari nem mindig van a rezidencián, hanem ideje nagy részét Szarvasligetben tölti, így bátorkodik a második szekrényt inkább magának választani, és nem neki.*
- A szőnyegeket is úgy osszuk el, hogy az egyiket Luninari, a másikat Mai, a harmadikat pedig a gyerekek kapják. Ami pedig ezt a gyönyörű függönyt és asztalt illeti, bátorkodom megállapítani, hogy nekem szánt ajándék. Hálásan köszönöm, Morthimer úr!
*Kicsit még gondolkozik, de talán mindent elmondott, hogy a munkások a megfelelő utasítások alapján dolgozzanak tovább. Az idő telik, és valóban kezd beesteledni, mire mindennel végeznek, de az eredmény magáért beszél. Gyönyörű, új ablakok kerülnek a házra rácsokkal, és még a nyikorgó, félig letört ajtókkal is tudnak mit kezdeni. A bútorok is mind a helyükre kerülnek úgy, ahogy főként Mai és részben Alenia megálmodták. Máris lakhatóbb így az egész, Alenia pedig rendkívül boldog és egyúttal tényleg hálás is mindezért Orthus-nak.*
- Nos, Morthimer úr! Még egyszer örök hálám mindezért. Nem is tudom, hogy köszönjem meg. Talán úgy, hogy azt mondom önnek, mindenben támogatni fogom, amiben csak tudom. A következő napokban el fogok menni a tanácshoz, és akkor ahogy megbeszéltük, az új házam helyének kiválasztását Önre bíznám. Meg fogom említeni a rezidencia tulajdonjogi ügyét is, és ha minden jól alakul, és hivatalosan is visszakerül a birtokomba, akkor onnantól azon fogok dolgozni, hogy ez a ház minél előbb igazi árvaház és iskola lehessen. *Mondja el néhány szóban, hogy mik a tervei, míg nem találkoznak majd újra, de ezekről már úgyis beszéltek hosszabban odafent.*
- Akkor hát… Morthimer úr, uraim! Mindannyiuknak köszönöm a kemény munkát, és további szép estét kívánok! *Köszön el mindenkitől, és ha sem a munkásoknak, sem Orthus-nak nincs további mondandója, akkor kikíséri őket a kapuig, ahol Orthus-tól magától külön is elbúcsúzik, aztán visszatér az épületbe, hogy ő is kipihenje ezt a fárasztó napot.*


1018. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-28 18:20:10
 ÚJ
>Mai Faensa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A gyermeki lélek tisztasága//

*Kétes érzések gyötrik, amikor hallgatja a másikat. Egyrészt valahol jó a tudat, hogy nem egyedül van, aki hasonló dolgokkal küzd, mint az, hogy nem tudja ki is az apja, vagy legalábbis nem ismeri. És biztos benne, hogy nagyon sokan ismerik még ennek a cipőnek a szorítását, ami jelzi, hogy vannak a világban még sorstársak. Talán nincs is olyan dolog, ami nem ismétlődik meg valahol, valakinél. A kutatásoknak is ez a legfőbb alapja. Csoportokat kell nézni, s azon belül a közös vonásokat. Keveseket ismer még, hogy igazi képeket alakíthasson ki, de ilyenkor mindig rájön, hogy minél több alakkal szóba kell elegyednie, hogy igazi következtetéseket vonhasson le. S lehetséges, hogy egy csoport nem is csoport. Annyi kapcsolódás és személyiség van, annyi hasonló és különböző emberrel. Szerencsére ott az egész élete arra, hogy a legtöbb sémát megfigyelje, már ha léteznek egyáltalán ilyenek. Arra már rájött, hogy saját magát Lunival összehasonlítani is egészen érdekes lehet. Még külsőleg is hasonlítanak, s a történetük sem különbözik sokban. De ez most nem az elmélkedés helye, majd minden ráébredését lejegyzeteli, ahogyan azt szokta, csak jusson egy lélegzetvételnyi időhöz.
Másrészt cseppet sem jó tudni azt, hogy a másiknak sem épp fenékig tejfel az élete. Hiába nyugtató, hogy nincs egyedül, annak, aki ezt elszenvedi, sokszor nem vigasz mindez. És lám, felsejlik egy újabb közös vonás: mások segítése. Az, hogy Alenia kezét vissza szeretné adni, ugyan olyan érzés, mint ami benne is minduntalan tombol: a segíteni vágyás. És mások előtérbe helyezése. Hiszen Luni is pontosan ezt teszi. De meddig tart ez és vajon véget tud érni, hogy mások néha fontosabbak, mint a saját igényeink? Megrázza kissé a fejét, hogy visszatérhessen a kettősükbe. Nem vihetik el így a gondolatok.*
- Nos ez a szép és egyben ijesztő ebben az egészben. Bármi lehetséges, de addig úgy sem tudjuk meg, amíg nincs róla bizonyosság. Talán egyszer nekem is tud róla mesélni valaki. Az is valami. Én… kíváncsi vagyok még hány féltestvérem rohangál a világban.
*Behunyja a szemét, majd ráharap saját alsó ajkára. Hogy lehet mégis ilyen ostoba, hogy az első adandó alkalommal szólja el magát, hogy van akiről már tud? A legnagyobb szerencse, hogy megjelenik Alenia, s így el tudja hessegetni a témát jó messzire. Majd valahogy korrigál, ha arra van szükség. Elvégre ebben jó.
Mikor újra kettesben maradnak a lánnyal, viszont lehet, hogy éppen ezért, de égetni kezdi, hogy tovább haladjon. Igazából cseppet sem szívesen hagyja itt, de nem teheti meg, hogy már az első napján halogatja a rá kiszabott feladatot, a tea pedig megvárja, s ha mégsem, akkor is biztos benne, hogy lesz még nagyon sok alkalmuk egy csésze fölött átbeszélgetni órákat.*
- Luni, bármennyire is maradnék még, most meg kell tennem, amit kért tőlem Alenia. Felmegyek a gyerekek szobájába, felmérem, hogy mire lehet szükség, aztán egy kicsit megismerkedek velük. Biztos lesznek éhesek is, szóval szerintem ma még látjuk egymást. Rettentően örülök, hogy megismertelek. Most már tisztán látom, hogy a legjobb helyre kerültem.
*Azzal, ha nem tartja még szóval a másik el is indul az emelet felé, hogy újra benézhessen a szobába, ahol nemrégiben megismerkedhetett a legnagyobbikkal, a többi pedig békésen aludt, hogy délutánra igazi energiabombák legyenek.*

//A renoválás napja//

*Lassan nyit be, mintha attól tartana, megzavar valakit, pedig tudja, hogy a szoba üres. Gyorsan kell vizsgálódnia, túlzottan elbeszélgette az időt, s ha megérkeznek a bútorok, akkor azokat ildomos lenne a helyükre tenni. Milyen nagy öröm lesz a gyerekeknek, ha néhány újdonság várja majd őket itt, mire visszatérnek. De bármelyik másik nap is csodás ajándék ez nekik. Mai fejében már fogalmazódik, hogy hova is csalja őket arra a néhány órára, amíg be nem esteledik.
Tüzetesen vizsgálódik, s figyel meg minden pontot. A roskadozó szekrények nem alkalmasak már arra, hogy több holmi kerüljön beléjük, s nagyot sóhajt. Még veszélyes is lehet, a már kitörésnek indult zsanér. Mind megérett a cserére, de az egyik még egészen jól funkcionál, azt egy kis ráfordítással még használható is lehet. Van is erre egy ötlete. Az ágyak állapota is hagy némi kivetnivalót, látni, hogy megviselődtek, s valószínű nem az apróságok súlya alatt. Ezek közül úgy tűnik még a feltehetően Arn-é van a legjobb állapotban. De van ám szeme, emlékszik rá, hogy mit rejt a többi szolgálati szoba, s kis csereberével megoldható ez is.
Asztalra szükség van. Mindenkinek. Ha tanulni akarnak egymástól kissé elszeparáltan, akkor mindenkinek jár egy, ebből Mai biztosan nem fog engedni, ha kell, akkor maga veszi meg őket. Kis élettereket kell kialakítani, hogy együtt lehessenek, mégis külön vonulhassanak. Amíg csak hárman vannak, addig ez lehetséges, később pedig majd újra tervezik az egészet. Hely bőven van. Mikor már eleget nézelődött, akkor egy ósdi ládához sétál, ami mintha ezer éve nem lett volna kinyitva. Nagyot hümment, mikor ő megteszi, mert egész érdekes dolgokkal van tele, még játéknak is rengeteg minden használható, ugyan időt és energiát kell ezekre fordítani, de majd egy alkalmas kézműves foglalkozást tart nekik, amikor újjávarázsolhatják a most lomnak tűnő kacatokat. Egy ponton viszont megcsillan a szeme. Fagolyók. Oda is nyúl, hogy kezébe vegye, arca pedig kivirágzik. Meg is van a délutáni program. Kiszed nyolc kósza gömböt, beleteszi egy vászonzsákba, majd visszazárja a ládikát. A keze nyoma is rajta maradt a portól, látni, hogy semmire nem használták ezidáig. Furcsa.
Már indul is saját szobájába, hogy lepakolja szerzeményeit, majd egy papírért nyúl, ami még üres. Gyöngybetűivel ír fel mindent, amit az imént összeállított a fejében, s reméli, hogy a széthagyott holmikból és a szerkény tartalmából rájött arra, hogy ki ereklyéit is rejti.
Rajzolni kezd, bár ebben talán nem a legjobb, de tisztán látszik, hogy mindegyikőjüknek megfelelő kis helyet talált, hogy ne közvetlenül egymás szájában kelljen aludni, vagy tanulni. Ugyan ez nem könnyű, de mégsem zavarják majd egymást annyira. A fiúknak elég lesz egy nagyobb kétajtós szekrény, azon meg tudnak osztozni, ha nem jut kettő. Krizáé rendben van, kisebb ugyan, de még funkcionál. Az ágyak közül vagy mindenkinek új kell, vagy Arn-ét ki kell cserélni az egyik szolgálati szobában látottra. Jobb állapotban van, mint az övé, de az még használható legalább a többiekével ellentétben. Az asztalok kérdése pedig sziklaszilárd választ rejt: Kell. Mindenkinek, egy-egy székkel.
Gondosan írja le jegyzeteit, majd fel is kerekedik, hogy megkeresse Niát és a gyerekeket. Persze nem feledi el a fagolyókat.
Meg is látja a hosszúéletű szőkeséget, nagy mosollyal az ajkán indul meg felé, s adja neki oda a papirost. Nem kívánja sokáig zavarni, biztosan rengeteg a felügyelni és tennivaló. *
- Alenia, összeírtam mire van szükség a gyermekek szobájába. Ha lesz érkezésed pillants rá, lerajzoltam és le is írtam minden információt, amire szükség lehet. Hogyha kellek, a kertben leszünk, most elviszem a gyerekeket, mert látom, nagyon ismerkednének a létrával…
*Lép is közel feltehetően Arn-hoz, aki már az első fokokat mászná meg abban a pillanatban, hogy éppen nem figyeltek rá egy másodpercre.*
- Szia! Mai vagyok. Olyan nagy por van most itt, még mielőtt tele megy vele az orrod, gyere velem, kimegyünk, tudok egy jó játékot. *Mosolyog rá bizalmasan, felmutatva a vászonzsákot, ami valamit rejt. A fiúcska néhány szende, de beleegyező pislantással jelzi, hogy bár nem örül, hogy nem mászhatja meg az eget, a friss levegő és játék ötlete mégis kecsegtető. * - Gab, bemutathatnád a húgod. *Szélesedik a mosolya, mikor őt is leszólítja, aki egy kalapácsot illet figyelmével, s meg is várja, míg oda nem térnek hozzá. Nincs nehéz dolga, mosolya és barátságos arca nem túl riasztó. A játék pedig játék. * - De csak miután kiértünk a kertbe, ahol én is elmondom nektek, hogy miért vagyok itt.

//Új élet vár//

*A kis csipet-csapat követi őt, ami miatt legördül róla a súly. Nagyon tartott attól, hogy cseppet sem lesz érdekes az, amit kínál, főleg, mert egy idegen. De abban is biztos, hogy a legnagyobb fiú szája már eljárt, így hát nem voltak felkészületlenek érkezését illetően.
A kertben délutáni meleg fogadja őket, s mikor kissé eltávolodnak a benti zajoktól végre, Mai úgy dönt, hogy leül a fűbe, s mutatja a kölyköknek, hogy tegyenek ők is úgy.*
- Mai vagyok. *Szólal meg végül, hogy mégis ő kezdje a rögtönzött bemutatkozást.* - Nevelőnek, tanárnak jöttem ide, s úgy fest sok időt fogunk eltölteni együtt, ezért úgy gondoltam, hogy ismerkedjünk meg egy kicsit. Azt pedig legjobb játék közben. Közben pedig bármit kérdezhettek természetesen. *Nem zúdít rájuk azonnal mindent, nem akar jelenleg több információt, a száraz tényeken kívül. Majd szépen lassan kibontakozik minden, de oldódniuk kell, ezért hát úgy döntött, egy kis gurítós szórakozással olvasztja fel az esetleges jeget.*
- De előbb azt szeretném, ha ti is bemutatkoznátok nekem. *S a zsákból a kis körük közepére önti ki a nyolc darab golyóbist. Akinek ad kettőt, attól vár magáról pár mondatot, persze végtelen türelemmel, minden erőltetéstől mentesen. Mikor a kör bezárul, már mindenki előtt van, így hát a maradékot maga elé húzza.* - De azért beszállok én is.
- Na de mibee? *Kérdezi izgatottan Kriza, s ekkor áll fel Mai is, mutatva a többieknek, hogy kövessék.*
- Gab, van kedved felmászni arra a fára és egy egyenes ágat szerezni nekem?
*Már hogyne lenne egy ilyen nagyfiúnak kedve hozzá, természetesen nem a legmagasabbikat nézték ki, s cseppet sem veszélyes, Mai nem bolond,csak tudja, mivel kell motiválni. A megszerzett botot elveszi.*
- Ez egy verseny. *Néz végül Krizára, hogy megkapja a válaszát.* - Mindenkinek van két falabdája, s aki a legközelebb dobja a fához… *Itt a földbe szúrja a szerzeményt.* - Az nyeri a kört. De két esélye van mindenkinek. És tíz kör. Ki tud elszámolni tízig? *Azért nem rest egy kis terepet is felmérni.
A játék elkezdődik hát, s ezzel az ismerkedés is. Meglepően jót tesz kicsinek és nagynak is a versenyszellem, rengeteg kacagással, egymás ugratásával, kigolyózásával. Élmény csupán, de elsőre tökéletes. Egészen addig folytatják, míg a szürkület rájuk nem nehezedik. Innentől már visszalopja a házba a kis tanítványait, hogy végre a megfáradt kis testük vacsorához jusson, na meg a füves térdeket is lemoshassák a fürdőszobában. Mai elégedetten jut be végül szobájába, ahol azonnal eldől az ágyán, hogy egy kis merengésbe kezdhessen, összegezze ezt a sűrű napot.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1018-1037