Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 82 (1621. - 1621. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1602-1621
1621. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-19 21:23:35
Üzenet elküldve: 2026-04-19 21:23:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 285
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 285
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sorsok//
*Ha sejtené, hogy a kis elf szerint miféle jövő vár majd rá reggelente, bizonyára már azt fontolgatná, hogy miképpen vallja be Mainak, hogy ő bizony rövid, fiúsra nyírta a lány haját. Ennél azonban sokkalta komolyabb gondolatok járnak a fejében, melyek legtöbbjét igyekszik a tőle telhető módon palástolni, és úgy állni ott, mint egy megingathatatlan kőszobor, egy óriás, egy harcos, de a páncél néhány pillantásnyi, néhány rezdülésnyi időre meg-megtörik, és láthatóvá válik odabent ő maga. Ugyan teljes valójában talán még Mai sem tudná feltérképezni, mi zajlik most a férfi lelkében, de a győzelmét már magabiztosan könyvelheti el magának.
Graelmhor elméjében lejátszódik egy történt, mely ott kezdődik, hogy egy rettegő, szőke kislányt próbált meg leimádkozni egy romos ház tetejéről, de az makacs módon nem akart neki szót fogadni. Megannyi emlék jut eszébe, köztük kevésbé szépek is. Például az, hogy csupán pillanatnyi lélekjelenlétén múlt, hogy nem nyuvasztotta ki a rá vicsorgó farkaskutyát, aki csak a gazdáját védte. Az, hogy nem sokkal ezután a kis szőke lány kérdés nélkül vetette magát a bűnbe egyetlen szavára, s hozta el neki a javakat azért, hogy ételt és szállást kapjon tőle cserébe. Az, ahogy miután minderre fény derült, egy ostoba picsa állította a feje tetejére az egész életét azáltal, hogy azt képzelte magáról, bármit megtehet. Hamar kiderült azonban, hogy nem is annyira ostoba, és nem is picsa, csupán önjelölt hercegnő, aki képes volt arra, hogy… nos, mindenre, aminek következményeképp most itt áll, egy szobában jövendőbelijével, aki őt szólítja az asztalhoz azért, hogy a nevével a saját sorsát is megpecsételve, gyakorlatilag lányaként fogadja a vadóc kis elfet.*
- Ne gúnyolódj, nem illik… *Mondja sóhajtva Ciliának. Ritka idegesítő csapdába sétált bele önként, de ha őszinte akar lenni magával, akkor lenyűgözve érzi magát. Nem szól egy szót sem, csupán odalép az asztalhoz, és műgonddal erőltetett komolysággal pillant a kékekbe, miközben hallgatja Mait. Elolvassa az irományt, főként a rá vonatkozó sorokat. Ha még mindig az a férfi lenne, akit a két lány megismert, morogva fordulna sarkon, és mondaná, hogy hagyják őt békén a hülyeségükkel, ám ilyesmi most még csak eszébe sem jut. Egy dolog jut csupán az eszébe: ha most helyesen dönt, azzal jóvá teheti a hibát, amiért Cilia és Mai is olyannyira neheztelnek rá. A papírról ismét a félvérre néz, néhány pillanatot vár, majd szóra nyitja az ajkait.*
- Így kvittek vagyunk. Vállalom ezt, cserébe mindenért, amit te ígértél meg azzal, hogy elfogadtad a gyűrűt. *Gondol itt arra, hogy elvárja, ne titkolózzon többé előtte a lány, és főleg ne tűnjön el szó nélkül, kihagyva őt minden olyan döntésből vagy lépéséből, ami veszélybe sodorhatja őt. Mindig tudni akarja, hol van, mit csinál és bajba kerülhet-e. De erről lesz még idejük beszélni eleget. Most a kezébe veszi a tollat, és ráfirkantja a nevét a papírra: Graelmhor Moreeth. Valószínűleg sem a húga, Loyenara, de még megboldogult apja sem arra számított, hogy nem egy üzleti megállapodás lesz az a hivatalos dokumentum, amit legközelebb aláir. Habár, valahol ez is egy üzlet, csak másféle, ez sorsokról szól. Három sorsról, melyek teljesen más szálról indultak, s most itt, ebben a szobában érnek össze azáltal, hogy a három név egymás mellett szerepel…*
*Ha sejtené, hogy a kis elf szerint miféle jövő vár majd rá reggelente, bizonyára már azt fontolgatná, hogy miképpen vallja be Mainak, hogy ő bizony rövid, fiúsra nyírta a lány haját. Ennél azonban sokkalta komolyabb gondolatok járnak a fejében, melyek legtöbbjét igyekszik a tőle telhető módon palástolni, és úgy állni ott, mint egy megingathatatlan kőszobor, egy óriás, egy harcos, de a páncél néhány pillantásnyi, néhány rezdülésnyi időre meg-megtörik, és láthatóvá válik odabent ő maga. Ugyan teljes valójában talán még Mai sem tudná feltérképezni, mi zajlik most a férfi lelkében, de a győzelmét már magabiztosan könyvelheti el magának.
Graelmhor elméjében lejátszódik egy történt, mely ott kezdődik, hogy egy rettegő, szőke kislányt próbált meg leimádkozni egy romos ház tetejéről, de az makacs módon nem akart neki szót fogadni. Megannyi emlék jut eszébe, köztük kevésbé szépek is. Például az, hogy csupán pillanatnyi lélekjelenlétén múlt, hogy nem nyuvasztotta ki a rá vicsorgó farkaskutyát, aki csak a gazdáját védte. Az, hogy nem sokkal ezután a kis szőke lány kérdés nélkül vetette magát a bűnbe egyetlen szavára, s hozta el neki a javakat azért, hogy ételt és szállást kapjon tőle cserébe. Az, ahogy miután minderre fény derült, egy ostoba picsa állította a feje tetejére az egész életét azáltal, hogy azt képzelte magáról, bármit megtehet. Hamar kiderült azonban, hogy nem is annyira ostoba, és nem is picsa, csupán önjelölt hercegnő, aki képes volt arra, hogy… nos, mindenre, aminek következményeképp most itt áll, egy szobában jövendőbelijével, aki őt szólítja az asztalhoz azért, hogy a nevével a saját sorsát is megpecsételve, gyakorlatilag lányaként fogadja a vadóc kis elfet.*
- Ne gúnyolódj, nem illik… *Mondja sóhajtva Ciliának. Ritka idegesítő csapdába sétált bele önként, de ha őszinte akar lenni magával, akkor lenyűgözve érzi magát. Nem szól egy szót sem, csupán odalép az asztalhoz, és műgonddal erőltetett komolysággal pillant a kékekbe, miközben hallgatja Mait. Elolvassa az irományt, főként a rá vonatkozó sorokat. Ha még mindig az a férfi lenne, akit a két lány megismert, morogva fordulna sarkon, és mondaná, hogy hagyják őt békén a hülyeségükkel, ám ilyesmi most még csak eszébe sem jut. Egy dolog jut csupán az eszébe: ha most helyesen dönt, azzal jóvá teheti a hibát, amiért Cilia és Mai is olyannyira neheztelnek rá. A papírról ismét a félvérre néz, néhány pillanatot vár, majd szóra nyitja az ajkait.*
- Így kvittek vagyunk. Vállalom ezt, cserébe mindenért, amit te ígértél meg azzal, hogy elfogadtad a gyűrűt. *Gondol itt arra, hogy elvárja, ne titkolózzon többé előtte a lány, és főleg ne tűnjön el szó nélkül, kihagyva őt minden olyan döntésből vagy lépéséből, ami veszélybe sodorhatja őt. Mindig tudni akarja, hol van, mit csinál és bajba kerülhet-e. De erről lesz még idejük beszélni eleget. Most a kezébe veszi a tollat, és ráfirkantja a nevét a papírra: Graelmhor Moreeth. Valószínűleg sem a húga, Loyenara, de még megboldogult apja sem arra számított, hogy nem egy üzleti megállapodás lesz az a hivatalos dokumentum, amit legközelebb aláir. Habár, valahol ez is egy üzlet, csak másféle, ez sorsokról szól. Három sorsról, melyek teljesen más szálról indultak, s most itt, ebben a szobában érnek össze azáltal, hogy a három név egymás mellett szerepel…*
1620. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-19 20:29:08
Üzenet elküldve: 2026-04-19 20:29:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
*Távol álljon tőle, hogy az ócsárló szavakkal illesse ezt a. Valamilyen lényt. Bármi is legyen. Pusztán csak azért használta ő maga is a parazita szót, hogy megmagyarázza. Gömböc így is lehet hasznos. Még ha csak elvesz és nem ad. Csak még nem adtak neki időt, hogy ezt megtalálják. Minden élet fontos. A természetben is mindenkiben meg van a pontos helye és kényes egyensúlya. Tán gömböcnek is meg lesz. Ám Nimerilnek is igaza van abban, hogy egy teljesen új lényt létrehozni, és beilleszteni a való világba. Hozhat rengeteg problémát. Ahogy egy túlszaporodó vagy éppen kipusztuló faj és felboríthatja a természet egyensúlyát.
De ezt a lényt mint "állatot" kezelni túl korai mindenféle megfigyelés nélkül. A "táplálkozása" ha még nevezhetik is annak egy furcsa állományból származik ami ritkaság a természetben és csak mágia használók között érhetné el. Így a túlszaporodás és az egyensúly veszélyeztetése aligha fordulna elő. Meg aztán az is kérdéses, hogy egyáltalán fontos e neki a táplálkozás? Képes e éhen esetleg szomjan halni. Hogy a kényesebb szaporodási kérdéseket már fel ne tegye.*
- És csak azt a mágiát nyeli el amit a mágus kiad magából? Vagy akkor is amikor nem?
*Teszi fel újbóli kérdését, ahogy az elsőt szépen elmagyarázza neki Nestar. Cilia teljes figyelemmel figyelte az alkimista mester minden szavát.*
- Nestar úr, érzékelt gyengeséget? Tán ha képes varázsolni azt esetleg képtelen volt mert a lény közelében volt sok ideig? Mit látott a viselkedésében? Egyáltalán tudatosan cselekszik?
*Tőle megszokhatóan csak úgy áradnak belőle a kérdések. És nem sajnálja az összeset ráborítani a mesterre. Elvégre is neki kell a nagy tudásúnak lennie.*
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
*Távol álljon tőle, hogy az ócsárló szavakkal illesse ezt a. Valamilyen lényt. Bármi is legyen. Pusztán csak azért használta ő maga is a parazita szót, hogy megmagyarázza. Gömböc így is lehet hasznos. Még ha csak elvesz és nem ad. Csak még nem adtak neki időt, hogy ezt megtalálják. Minden élet fontos. A természetben is mindenkiben meg van a pontos helye és kényes egyensúlya. Tán gömböcnek is meg lesz. Ám Nimerilnek is igaza van abban, hogy egy teljesen új lényt létrehozni, és beilleszteni a való világba. Hozhat rengeteg problémát. Ahogy egy túlszaporodó vagy éppen kipusztuló faj és felboríthatja a természet egyensúlyát.
De ezt a lényt mint "állatot" kezelni túl korai mindenféle megfigyelés nélkül. A "táplálkozása" ha még nevezhetik is annak egy furcsa állományból származik ami ritkaság a természetben és csak mágia használók között érhetné el. Így a túlszaporodás és az egyensúly veszélyeztetése aligha fordulna elő. Meg aztán az is kérdéses, hogy egyáltalán fontos e neki a táplálkozás? Képes e éhen esetleg szomjan halni. Hogy a kényesebb szaporodási kérdéseket már fel ne tegye.*
- És csak azt a mágiát nyeli el amit a mágus kiad magából? Vagy akkor is amikor nem?
*Teszi fel újbóli kérdését, ahogy az elsőt szépen elmagyarázza neki Nestar. Cilia teljes figyelemmel figyelte az alkimista mester minden szavát.*
- Nestar úr, érzékelt gyengeséget? Tán ha képes varázsolni azt esetleg képtelen volt mert a lény közelében volt sok ideig? Mit látott a viselkedésében? Egyáltalán tudatosan cselekszik?
*Tőle megszokhatóan csak úgy áradnak belőle a kérdések. És nem sajnálja az összeset ráborítani a mesterre. Elvégre is neki kell a nagy tudásúnak lennie.*
1619. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-19 20:12:11
Üzenet elküldve: 2026-04-19 20:12:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Sorsok//
*Majd meglátja Grael! Csak töltsék ki a papírókat. Költözzenek egy házba. Akkor majd megtanulja milyen érzés reggel korán kelni, hogy az ő haját fésülje és fonja be. Türelmes Cilia, megtanítja majd szívesen. Haja pedig van elég amin gyakorolhat. Legalább töltenek együtt egy kis minőségi apja lánya időtöltést. Mai pedig majd iszogathatja a reggeli "szőlőlevét" és mosolyoghat.
Fejéhez kap, hogy megvizsgálja kezeivel az okozott károkat amiket Grael követett el szépséges hajkoronája ellen. Enyhén morgó sóhajt kiadva veszi tudomásul, hogy bizony egy két fonat kijött a helyéről. De nincs idő most a haját gyászolni. Az a kérdés fontosabb, hogy Mai igent vagy nemet mondott Graelnak. Szúrós tekintetére sok választ nem kap anyjától. De a gyűrű felhúzása bőven elég válasz neki.
Az események gyorsan, ám számára mégis úgy érződik mintha megállt volna az idő. Csak ők hárman vannak nem csak a szobában. Az egész világon. Saját szívüknek dobbanásain kívül egyedül a papír és toll halk sercegése párosul a későbbiekben.
Olykor azonban szeme rátéved Graelra. A hatalmas óriás, a marcona harcos. Akinek arcán legtöbbször csak a rideg komorságot látta. Most ott áll. Mondhatni hitetlenkedve. Száraz ajkakkal, alig képes lenyelni a torkában lévő gombócot. Fura, ám mégis talán szórakoztató látvány. Ám most leginkább megható és örömmel tölti el őt. Amit csak egy újabb bizonyítékként fog fel. Miszerint állítása továbbra is megállja a helyét. Graelben ott lapul az a jó amit látott. Csak egy jégkék szemű csoda és egy apró rosszcsont kellett hozzá, hogy ezt kihozzák belőle.
Legszívesebben nekifutásból ugrana a nyakába, hogy kizökkentse ebből a tehetetlen állapotból. Ám Mai megteszi helyette ezt, amikor is megkéri ő is jöjjön írja alá a papírost.*
- Mert csak.
*Mondja egy halk kuncogással Graelnek kissé gúnyolódva. De ez most csak az önfeledt boldogság jele. Le is huppan a székről, és nyújtja át a tollat nevelőanyjának. Ő pedig egy lépést hátrálva helyet hagy a felnőtteknek, hogy fejezzék be életének talán első legfontosabb dokumentumának hitelesítését. Miután Mai is odabiggyeszti szép nevét a papírra örömmel öleli át a nőt.*
- Ennél is többet?
*Fordul fel buksija a jégkékeket keresve. Mert bizony elképzelni sem tudja mi mást szeretne neki adni annál amit most kapott. Egy esélyt egy boldog családra. Egy otthont, hovatartozást. Ennél többre nincs is szüksége.*
*Majd meglátja Grael! Csak töltsék ki a papírókat. Költözzenek egy házba. Akkor majd megtanulja milyen érzés reggel korán kelni, hogy az ő haját fésülje és fonja be. Türelmes Cilia, megtanítja majd szívesen. Haja pedig van elég amin gyakorolhat. Legalább töltenek együtt egy kis minőségi apja lánya időtöltést. Mai pedig majd iszogathatja a reggeli "szőlőlevét" és mosolyoghat.
Fejéhez kap, hogy megvizsgálja kezeivel az okozott károkat amiket Grael követett el szépséges hajkoronája ellen. Enyhén morgó sóhajt kiadva veszi tudomásul, hogy bizony egy két fonat kijött a helyéről. De nincs idő most a haját gyászolni. Az a kérdés fontosabb, hogy Mai igent vagy nemet mondott Graelnak. Szúrós tekintetére sok választ nem kap anyjától. De a gyűrű felhúzása bőven elég válasz neki.
Az események gyorsan, ám számára mégis úgy érződik mintha megállt volna az idő. Csak ők hárman vannak nem csak a szobában. Az egész világon. Saját szívüknek dobbanásain kívül egyedül a papír és toll halk sercegése párosul a későbbiekben.
Olykor azonban szeme rátéved Graelra. A hatalmas óriás, a marcona harcos. Akinek arcán legtöbbször csak a rideg komorságot látta. Most ott áll. Mondhatni hitetlenkedve. Száraz ajkakkal, alig képes lenyelni a torkában lévő gombócot. Fura, ám mégis talán szórakoztató látvány. Ám most leginkább megható és örömmel tölti el őt. Amit csak egy újabb bizonyítékként fog fel. Miszerint állítása továbbra is megállja a helyét. Graelben ott lapul az a jó amit látott. Csak egy jégkék szemű csoda és egy apró rosszcsont kellett hozzá, hogy ezt kihozzák belőle.
Legszívesebben nekifutásból ugrana a nyakába, hogy kizökkentse ebből a tehetetlen állapotból. Ám Mai megteszi helyette ezt, amikor is megkéri ő is jöjjön írja alá a papírost.*
- Mert csak.
*Mondja egy halk kuncogással Graelnek kissé gúnyolódva. De ez most csak az önfeledt boldogság jele. Le is huppan a székről, és nyújtja át a tollat nevelőanyjának. Ő pedig egy lépést hátrálva helyet hagy a felnőtteknek, hogy fejezzék be életének talán első legfontosabb dokumentumának hitelesítését. Miután Mai is odabiggyeszti szép nevét a papírra örömmel öleli át a nőt.*
- Ennél is többet?
*Fordul fel buksija a jégkékeket keresve. Mert bizony elképzelni sem tudja mi mást szeretne neki adni annál amit most kapott. Egy esélyt egy boldog családra. Egy otthont, hovatartozást. Ennél többre nincs is szüksége.*
1618. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-18 10:38:55
Üzenet elküldve: 2026-04-18 10:38:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sorsok//
*Jegeskék szemei olvadásnak indulnak, annak csillogásában a meghatottság talán látványos is, mimikája mégis erőt, eltökéltséget sugároz. Ő a döntéshozó, ő a felelős és ő az, kinek egyetlen dokumentuma tesz három különböző lényt, három különböző fajt egy családdá. Egy burkot von maguk köré pusztán azzal, hogy tintába mártott tollat ad a kezekbe. De ez csak a formalitás, a lelkek lassan forrtak össze, s talán akkor is tekinthetnének egymásra így, ha semmi nem pecsételné meg a sorsukat.
Még Cilia alig ér a pergamenhez, túlcsordult szíve, ha repes is, lassan megnyugszik és mellkasában valami teljesen idegen nyugalom árad szét. Sosem gondolta volna, hogy valaha tényleg megízleli, hogy révbe ért. Hogy hivatása van, nem munkája. Egy árvaházat igazgat, sokakon segít, sokakat egyenget. Hogy félvér létére megadatik az, ami egyik félvérnek sem. Lánya lesz. Ha nem is Faensa vér csörgedez azokban az erekben, mégis tudja, hogy már réges-rég elrendeltetett, hogy az élete részévé válik a szőke. Akkor ott a piacon. Akkor ott, mikor a koszt mosta le a dézsában róla. Mikor elemi erővel tört fel belőle a gondoskodás és az az ösztön, ami egy fél-elfben fel sem ébredhetne igazán.
És ott van Grael. Lélektükrei reá vándorolnak, jól látja annak fojtott reakcióit, aztán mikor felteszi a kérdést, s bele is törődik a meg nem kapott válaszba. Már nincs mi ellen küzdjön, tán erre a harcos is ráébredt. Ajka halvány, de békés mosolyra görbül. Már nincs kétely. Nem jut eszébe semmiféle külső tényező, semmi, ami őt magát megingathatja, pedig hosszasan sorolhatna ellenérvet. A megismerkedésük pillanata nem volt szép. Fájt és mérgezett hosszasan, mégis átalakult valamiféle megmagyarázhatatlan csodává. Rengetegen gondolnák ostobának, ha a kerek egészet tudnák. De Mai pontosan tudja, hogy ki mellett van a helye és ki az, aki már csak azzal, hogy itt megjelent, erőn felül teljesít. Érte. Értük. Talán ez is elrendeltetett volt abban a pillanatban, ahogy átlépte a polgárnegyedi ház küszöbét. Ha nem is volt olyan erős, mint most, volt már varázsa, amivel megállíthatta volna Graelt. De minden torzság ellenére, talán egyszerűen csak nem akarta megállítani, sőt, vissza is ment hozzá. Vissza, mert szíve előbb tudta, hogy mit kaphat.
Ciliának csak bólint, nem kellenek megerősítő szavak. Akaratlan érinti mellkasát, s simít végig saját kulcscsontján, ahogy kissé jólesőn feszengve figyeli a szépen írott betűket, amint névvé válnak. Sok-sok önmagában semmit nem jelentő betűcske, amikből valami sorsfordító lesz. Mint ők maguk hárman. A mosoly szélesedik, de nem mondja ki képzeteit, mégis bárki láthatja, hogy valami végigfutott elméjén és boldogan ül ki tekintetére.
Magához szorítaná a lányt, de most rajta a sor, hogy kezébe fogja a tollat. Nem azért Grael az utolsó, mert őt sorolja leghátrébb, hanem mert hivatalosan ők ketten még nem egyek, ha a lelkek már azok is. Kecses mozdulattal jegyzi fel a saját nevét: Mai Faensa. Eztán ír még néhány sort a dokumentum aljára, mi azt hivatott közölni, hogy ha vele bármi történne, akkor kié a felelősség, kinek adja át. Kire bízza a világ legnagyobb ajándékát, amit kaphatott. És ki lesz házasságuk pillanatától kezdve atyja az elfnek. Ha amaz most meggondolná magát, akkor majd üresen tátong az név helye, de valahogy nem tart ebben a pillanatban ettől. Újra a barnákat keresi.*
- Kérlek, gyere ide Grael.
*Bár nem várt választ, senki nem hiheti, hogy nem fog majd beszédbe kezdeni a meghitt csend dacára.*
- Rengeteg oka van, de egyik sem olyan, amivel kizárnálak az életünkből. Csupán így többet adhatok Neki. *Túl sokat nem beszéltek még felmenőiről, de sejteni lehet, hogy azon túl, hogy szebben cseng, egyéb okai is vannak a névválasztásnak. Nemmellesleg egy leheletnyi önzőség is helyet kapott, de nem tűnik ártalmasnak.*
- Olvasd át, és ha te is úgy gondolod, tegyél boldoggá azzal, hogy ellátod a kézjegyeddel.
*Jegeskék szemei olvadásnak indulnak, annak csillogásában a meghatottság talán látványos is, mimikája mégis erőt, eltökéltséget sugároz. Ő a döntéshozó, ő a felelős és ő az, kinek egyetlen dokumentuma tesz három különböző lényt, három különböző fajt egy családdá. Egy burkot von maguk köré pusztán azzal, hogy tintába mártott tollat ad a kezekbe. De ez csak a formalitás, a lelkek lassan forrtak össze, s talán akkor is tekinthetnének egymásra így, ha semmi nem pecsételné meg a sorsukat.
Még Cilia alig ér a pergamenhez, túlcsordult szíve, ha repes is, lassan megnyugszik és mellkasában valami teljesen idegen nyugalom árad szét. Sosem gondolta volna, hogy valaha tényleg megízleli, hogy révbe ért. Hogy hivatása van, nem munkája. Egy árvaházat igazgat, sokakon segít, sokakat egyenget. Hogy félvér létére megadatik az, ami egyik félvérnek sem. Lánya lesz. Ha nem is Faensa vér csörgedez azokban az erekben, mégis tudja, hogy már réges-rég elrendeltetett, hogy az élete részévé válik a szőke. Akkor ott a piacon. Akkor ott, mikor a koszt mosta le a dézsában róla. Mikor elemi erővel tört fel belőle a gondoskodás és az az ösztön, ami egy fél-elfben fel sem ébredhetne igazán.
És ott van Grael. Lélektükrei reá vándorolnak, jól látja annak fojtott reakcióit, aztán mikor felteszi a kérdést, s bele is törődik a meg nem kapott válaszba. Már nincs mi ellen küzdjön, tán erre a harcos is ráébredt. Ajka halvány, de békés mosolyra görbül. Már nincs kétely. Nem jut eszébe semmiféle külső tényező, semmi, ami őt magát megingathatja, pedig hosszasan sorolhatna ellenérvet. A megismerkedésük pillanata nem volt szép. Fájt és mérgezett hosszasan, mégis átalakult valamiféle megmagyarázhatatlan csodává. Rengetegen gondolnák ostobának, ha a kerek egészet tudnák. De Mai pontosan tudja, hogy ki mellett van a helye és ki az, aki már csak azzal, hogy itt megjelent, erőn felül teljesít. Érte. Értük. Talán ez is elrendeltetett volt abban a pillanatban, ahogy átlépte a polgárnegyedi ház küszöbét. Ha nem is volt olyan erős, mint most, volt már varázsa, amivel megállíthatta volna Graelt. De minden torzság ellenére, talán egyszerűen csak nem akarta megállítani, sőt, vissza is ment hozzá. Vissza, mert szíve előbb tudta, hogy mit kaphat.
Ciliának csak bólint, nem kellenek megerősítő szavak. Akaratlan érinti mellkasát, s simít végig saját kulcscsontján, ahogy kissé jólesőn feszengve figyeli a szépen írott betűket, amint névvé válnak. Sok-sok önmagában semmit nem jelentő betűcske, amikből valami sorsfordító lesz. Mint ők maguk hárman. A mosoly szélesedik, de nem mondja ki képzeteit, mégis bárki láthatja, hogy valami végigfutott elméjén és boldogan ül ki tekintetére.
Magához szorítaná a lányt, de most rajta a sor, hogy kezébe fogja a tollat. Nem azért Grael az utolsó, mert őt sorolja leghátrébb, hanem mert hivatalosan ők ketten még nem egyek, ha a lelkek már azok is. Kecses mozdulattal jegyzi fel a saját nevét: Mai Faensa. Eztán ír még néhány sort a dokumentum aljára, mi azt hivatott közölni, hogy ha vele bármi történne, akkor kié a felelősség, kinek adja át. Kire bízza a világ legnagyobb ajándékát, amit kaphatott. És ki lesz házasságuk pillanatától kezdve atyja az elfnek. Ha amaz most meggondolná magát, akkor majd üresen tátong az név helye, de valahogy nem tart ebben a pillanatban ettől. Újra a barnákat keresi.*
- Kérlek, gyere ide Grael.
*Bár nem várt választ, senki nem hiheti, hogy nem fog majd beszédbe kezdeni a meghitt csend dacára.*
- Rengeteg oka van, de egyik sem olyan, amivel kizárnálak az életünkből. Csupán így többet adhatok Neki. *Túl sokat nem beszéltek még felmenőiről, de sejteni lehet, hogy azon túl, hogy szebben cseng, egyéb okai is vannak a névválasztásnak. Nemmellesleg egy leheletnyi önzőség is helyet kapott, de nem tűnik ártalmasnak.*
- Olvasd át, és ha te is úgy gondolod, tegyél boldoggá azzal, hogy ellátod a kézjegyeddel.
1617. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-16 01:30:24
Üzenet elküldve: 2026-04-16 01:30:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Nimerülten//
*Nem tagadhatja, hogy a kelleténél tovább várakoztatta kollégáját, így meg is teszi az első lépést azért, hogy elismerje a hibáját.*
- Elnézését kérem a várakoztatásért.
*Majd elkezdi elméjében keresgélni, hogy miről volt szó, mielőtt távozásra kényszerítették volna. Nimeril véleménye a kék menta illóolajos hatásáról igazából az, amiben ő is reménykedik, bár egy egyetértő bólintáson túl, mintha nem adott volna rá több reakciót. Akkor még spekulált egy keveset, ahogy az agyat illetően. Tehát, amivel zártak, az a város elhullásának esete volt.*
- Nos, igen, az épületek újraépíthetők, ahogy láttuk a Gazdagnegyedet is milyen elhivatottsággal hozták létre megint, pénzt nem sajnálva rá. Ellentétben az életünkkel, amiből eddig egy volt és felbecsülhetetlen értéknek számít. Most már nem tudom, hogy az istenek megjelenésével mennyit változott ez a rend. De nem feltétlen tenném ki magam a befolyásuknak. Ettől függetlenül, egyeztetnék egy ötletet arról, hogy miként lehetne feltartani az orkokat.
*Talán ez nevezhető leginkább Nestar humorának, azonban Nimeril számára elszomorító lehet, amint rájön, hogy az alkimista komolyan gondolja.*
- Véleménye szerint hány darab barackmagra lehet szükségünk, hogy Faneveléssel létrehozott növényi fallal egy egész hídnyi utat használhatatlanná tudjunk tenni az orkok számára? Szerintem kevesebb, mint gondolná.
*Sajnos tudja, hogy a tökéletesnek távolról sem nevezhető tervében valami hiányosságot fog találni Nimeril, így kénytelen komolyabb ötletek irányába terelni a diskurzust és visszaugrani egy régebbi meglátására kollégájának.*
- De, ahogy említette, szerintem is valami olaj vagy nedv hatására történik a folyamata a kék mentának, bár sajnos még nem volt lehetőségem a növény egy példányához. De ha igaza van, akkor a folyadék kinyerhető és a növény burkához hasonló réteg alatt tárolható. Vagy csak a levegőtől elválasztva, ha az a folyamat beindítója.
*De ezzel nem viszi sokkal előrébb a beszélgetésüket, legalább is így gondolja, ugyanis erre Nimeril is rájöhetett.*
- Nem emlékszem, hogy direkt rákérdeztem-e, de ha Mai Faensával megyünk a Mágustoronyhoz további mágiákkal felvértezni magunkat, akkor velünk tartana-e? Ha jól értem, az olaj miatt megakadt, de mind a saját védelmére, mind a város megsegítésére hasznos lehet a napmágikus tanulmányát folytatni.
*Nem tagadhatja, hogy a kelleténél tovább várakoztatta kollégáját, így meg is teszi az első lépést azért, hogy elismerje a hibáját.*
- Elnézését kérem a várakoztatásért.
*Majd elkezdi elméjében keresgélni, hogy miről volt szó, mielőtt távozásra kényszerítették volna. Nimeril véleménye a kék menta illóolajos hatásáról igazából az, amiben ő is reménykedik, bár egy egyetértő bólintáson túl, mintha nem adott volna rá több reakciót. Akkor még spekulált egy keveset, ahogy az agyat illetően. Tehát, amivel zártak, az a város elhullásának esete volt.*
- Nos, igen, az épületek újraépíthetők, ahogy láttuk a Gazdagnegyedet is milyen elhivatottsággal hozták létre megint, pénzt nem sajnálva rá. Ellentétben az életünkkel, amiből eddig egy volt és felbecsülhetetlen értéknek számít. Most már nem tudom, hogy az istenek megjelenésével mennyit változott ez a rend. De nem feltétlen tenném ki magam a befolyásuknak. Ettől függetlenül, egyeztetnék egy ötletet arról, hogy miként lehetne feltartani az orkokat.
*Talán ez nevezhető leginkább Nestar humorának, azonban Nimeril számára elszomorító lehet, amint rájön, hogy az alkimista komolyan gondolja.*
- Véleménye szerint hány darab barackmagra lehet szükségünk, hogy Faneveléssel létrehozott növényi fallal egy egész hídnyi utat használhatatlanná tudjunk tenni az orkok számára? Szerintem kevesebb, mint gondolná.
*Sajnos tudja, hogy a tökéletesnek távolról sem nevezhető tervében valami hiányosságot fog találni Nimeril, így kénytelen komolyabb ötletek irányába terelni a diskurzust és visszaugrani egy régebbi meglátására kollégájának.*
- De, ahogy említette, szerintem is valami olaj vagy nedv hatására történik a folyamata a kék mentának, bár sajnos még nem volt lehetőségem a növény egy példányához. De ha igaza van, akkor a folyadék kinyerhető és a növény burkához hasonló réteg alatt tárolható. Vagy csak a levegőtől elválasztva, ha az a folyamat beindítója.
*De ezzel nem viszi sokkal előrébb a beszélgetésüket, legalább is így gondolja, ugyanis erre Nimeril is rájöhetett.*
- Nem emlékszem, hogy direkt rákérdeztem-e, de ha Mai Faensával megyünk a Mágustoronyhoz további mágiákkal felvértezni magunkat, akkor velünk tartana-e? Ha jól értem, az olaj miatt megakadt, de mind a saját védelmére, mind a város megsegítésére hasznos lehet a napmágikus tanulmányát folytatni.
1616. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-15 23:37:29
Üzenet elküldve: 2026-04-15 23:37:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
- Arról nem hallottam, hogy Gömböc megcsípne valakit vagy hogy létezne betegség, amit átadhat fizikai forma nélkül.
*Egy apró félreértés kettejük között, időszakosan megtörténik és nincs vele baj, amíg meg tudják beszélni ezt egymás között.*
- Azt a részt, hogy talán még mást, bátor dolog hozzátenni, mindenféle alap nélkül.
*Nem tetszik neki, hogy Cilia eltanulja Nimeril szavajárását a Gömböcről, de szóvá nem teszi. A gyereket hagyni kell, hogy a saját véleményét formálja meg az entitásról. Még, ha ezt nem is feltétlen hagyják neki.*
- Magában nem hiszem. A mennyiség, amit elfogyaszt, órák alatt lenne csak jelentőségteljes és személyekből vagy éppen szilárd tárgyakból nem is tud direkt táplálkozni. Ahogy egy szúlárva is előbb meghal, minthogy élete során érdemi kárt okozzon egy rezidencián, úgy Gömböcből is gondolom több tucat, ha nem száz kellene ahhoz, hogy a mágikus aurákban mérhető kárt tegyenek. A kész varázslatokat, amennyivel nem megtestesült mágikus energia, nem hiszem, hogy el tudják nyelni, azonban a varázslás folyamatát gondolom meg tudnák akadályozni, ha olyan mennyiségben tartózkodnának jelen, amivel csak felszívnák a mágikus energiákat a levegőben, bárhol is lenne a mágus. Azonban, visszatérve az előző példára, ha egy darab szú nem képes kárt okozni, több százat elengedni úgy, hogy a kombinált erejük már mágikus gátakat is átrághat, felfoghatatlan mértékű veszélynek tenné ki a világot. És nevetségesen magas anyagi költségekkel járna, több kastélyéval minimum.
*Az utóbbi természetesen csak inkább megjegyzés, hogy nem is éri megpróbálni, nem hiszi, hogy túl sokat kellene ágálnia az ellen, hogy a mágia eltörlése a világból talán olyasmi, amit nem érdemes megpróbálniuk.*
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
- Arról nem hallottam, hogy Gömböc megcsípne valakit vagy hogy létezne betegség, amit átadhat fizikai forma nélkül.
*Egy apró félreértés kettejük között, időszakosan megtörténik és nincs vele baj, amíg meg tudják beszélni ezt egymás között.*
- Azt a részt, hogy talán még mást, bátor dolog hozzátenni, mindenféle alap nélkül.
*Nem tetszik neki, hogy Cilia eltanulja Nimeril szavajárását a Gömböcről, de szóvá nem teszi. A gyereket hagyni kell, hogy a saját véleményét formálja meg az entitásról. Még, ha ezt nem is feltétlen hagyják neki.*
- Magában nem hiszem. A mennyiség, amit elfogyaszt, órák alatt lenne csak jelentőségteljes és személyekből vagy éppen szilárd tárgyakból nem is tud direkt táplálkozni. Ahogy egy szúlárva is előbb meghal, minthogy élete során érdemi kárt okozzon egy rezidencián, úgy Gömböcből is gondolom több tucat, ha nem száz kellene ahhoz, hogy a mágikus aurákban mérhető kárt tegyenek. A kész varázslatokat, amennyivel nem megtestesült mágikus energia, nem hiszem, hogy el tudják nyelni, azonban a varázslás folyamatát gondolom meg tudnák akadályozni, ha olyan mennyiségben tartózkodnának jelen, amivel csak felszívnák a mágikus energiákat a levegőben, bárhol is lenne a mágus. Azonban, visszatérve az előző példára, ha egy darab szú nem képes kárt okozni, több százat elengedni úgy, hogy a kombinált erejük már mágikus gátakat is átrághat, felfoghatatlan mértékű veszélynek tenné ki a világot. És nevetségesen magas anyagi költségekkel járna, több kastélyéval minimum.
*Az utóbbi természetesen csak inkább megjegyzés, hogy nem is éri megpróbálni, nem hiszi, hogy túl sokat kellene ágálnia az ellen, hogy a mágia eltörlése a világból talán olyasmi, amit nem érdemes megpróbálniuk.*
1615. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-15 19:30:53
Üzenet elküldve: 2026-04-15 19:30:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
- Ugyan Mester ne mondja, hogy nem hallott még olyasmiről, hogy a rovarok csípése betegséget okozhat.* Természetesen a lánynak sincsen erre bizonyítéka, de szóbeszédek és népi megfigyelések akadnak. Ő meg csak most meg akarja győzni, hogy Gömböc egy veszélyes lény. A férfi szavaira persze forgatja a szemeit, aztán még Cili is naivan mellé áll.*
- Ugyan. A pióca az jó példa. Neked nem árt, de vannak halak és békék, akiket szárazra szopkod. Azok nem örülnek neki. Képzeld el, hogy ez a valami kiszívja a manád és talán még mást is. Kicsinek tűnik, de a valódi természetét nem ismerhetjük, hiszen ez a lény csak egy vakmerő kísérlet szüleménye.* Riogatja a kislányt a koholmányaival, aki most kezdi etetni a saját manájával.*
- Egy jó kérdés egyébbként.* Dicséri meg, mert eddig ezt még ő sem tette fel magának, de szerinte a válasz valószínűleg, hogy csak keveset, de ugyebár mivel nem lett leszimulálva kísérletben, ezért akár még más is lehet, de vélhetően soha nem fogják megtudni. Azért megvárja Nestar válaszát és majd valahogy beleköt a maga módján.*
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
- Ugyan Mester ne mondja, hogy nem hallott még olyasmiről, hogy a rovarok csípése betegséget okozhat.* Természetesen a lánynak sincsen erre bizonyítéka, de szóbeszédek és népi megfigyelések akadnak. Ő meg csak most meg akarja győzni, hogy Gömböc egy veszélyes lény. A férfi szavaira persze forgatja a szemeit, aztán még Cili is naivan mellé áll.*
- Ugyan. A pióca az jó példa. Neked nem árt, de vannak halak és békék, akiket szárazra szopkod. Azok nem örülnek neki. Képzeld el, hogy ez a valami kiszívja a manád és talán még mást is. Kicsinek tűnik, de a valódi természetét nem ismerhetjük, hiszen ez a lény csak egy vakmerő kísérlet szüleménye.* Riogatja a kislányt a koholmányaival, aki most kezdi etetni a saját manájával.*
- Egy jó kérdés egyébbként.* Dicséri meg, mert eddig ezt még ő sem tette fel magának, de szerinte a válasz valószínűleg, hogy csak keveset, de ugyebár mivel nem lett leszimulálva kísérletben, ezért akár még más is lehet, de vélhetően soha nem fogják megtudni. Azért megvárja Nestar válaszát és majd valahogy beleköt a maga módján.*
1614. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-15 19:17:16
Üzenet elküldve: 2026-04-15 19:17:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
//Nimörül//
*Nimeril kicsit kezd belekavarodni Nestarnak a magyarázatába. Nem teljesen érti a logikáját.*
- Szerintem a növény a hideget a belső illóolajainak köszönheti. Mint, amikor a citrusfélék héját megtörjük, ilyen elven működhet ez is.* Fejti ki a saját véleményét, majd ezt követően mesél neki a mechanikus pillangójáról, aminek csupán esztétikai szerepet szánna egyelőre. Viszont az organikus részek életre keltésének konkrét célja van.*
- Csupán azért érdekel, hogy vajon lehetne létre hozni gondolkodásra is képes gólemet. Képzelje csak el mester, ha egy kutya agya beültethető lenne egy gólembe. Többnyire idomíthatóan. Persze szerintem ez lehetettlen, de mindenképpen akarok kísérletezni vele majd.* Fejezi be egyelőre a terveinek a felvázolását, mert ha minden képtelen gondolatát elmondaná, akkor még holnap is itt ülnének. Sokkal égetőbb az a kérdés, hogy mihez kezdjenek, ha minden elvész.*
- Magam is részben így gondolom. Meg fogok tenni mindent, ami tőlem telik a városért, de egyébként meg teszek rá nagyon nagy ívben. Engem főleg csak a tudomány érdekel. De még a laborokat is újra lehet építeni, viszont a fejem nem nő vissza a nyakára, ha lecsapja egy bárdolatlan vagy éppen bárdos ork. Hiába van a Mesternek mindenféle varázsitala, olyat még nem hallottam, hogy a fejet is visszanövesztette volna. Talán az isteni varázslatok között akadna ilyen, de kétlem, hogy az istenek rám pazarolnák a hatalmuk, főleg, hogy szerintem csak nagyra nőt eredarok.* Tovább is magyarázna, de Nestarnak ki kell mennie egy pillanatra.*
- Persze, menjen csak nyugodtan.* Addig ő jobb híján tesz fel még teát. Nem tudja, hogy meddig szándékozik maradni a mestere, de ha visszatér majd, akkor itt fogja találni teával.*
*Nimeril kicsit kezd belekavarodni Nestarnak a magyarázatába. Nem teljesen érti a logikáját.*
- Szerintem a növény a hideget a belső illóolajainak köszönheti. Mint, amikor a citrusfélék héját megtörjük, ilyen elven működhet ez is.* Fejti ki a saját véleményét, majd ezt követően mesél neki a mechanikus pillangójáról, aminek csupán esztétikai szerepet szánna egyelőre. Viszont az organikus részek életre keltésének konkrét célja van.*
- Csupán azért érdekel, hogy vajon lehetne létre hozni gondolkodásra is képes gólemet. Képzelje csak el mester, ha egy kutya agya beültethető lenne egy gólembe. Többnyire idomíthatóan. Persze szerintem ez lehetettlen, de mindenképpen akarok kísérletezni vele majd.* Fejezi be egyelőre a terveinek a felvázolását, mert ha minden képtelen gondolatát elmondaná, akkor még holnap is itt ülnének. Sokkal égetőbb az a kérdés, hogy mihez kezdjenek, ha minden elvész.*
- Magam is részben így gondolom. Meg fogok tenni mindent, ami tőlem telik a városért, de egyébként meg teszek rá nagyon nagy ívben. Engem főleg csak a tudomány érdekel. De még a laborokat is újra lehet építeni, viszont a fejem nem nő vissza a nyakára, ha lecsapja egy bárdolatlan vagy éppen bárdos ork. Hiába van a Mesternek mindenféle varázsitala, olyat még nem hallottam, hogy a fejet is visszanövesztette volna. Talán az isteni varázslatok között akadna ilyen, de kétlem, hogy az istenek rám pazarolnák a hatalmuk, főleg, hogy szerintem csak nagyra nőt eredarok.* Tovább is magyarázna, de Nestarnak ki kell mennie egy pillanatra.*
- Persze, menjen csak nyugodtan.* Addig ő jobb híján tesz fel még teát. Nem tudja, hogy meddig szándékozik maradni a mestere, de ha visszatér majd, akkor itt fogja találni teával.*
1613. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-15 00:19:13
Üzenet elküldve: 2026-04-15 00:19:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Italvásárlás//
//Vettem a piacon//
*A híreket is örömmel veszi, ahogy az árat is. Egy pillanatra ránéz az egyik üvegcsére, a fényhez tartja és teszteli a viszkozitását. Azt nem hiszi, hogy Babkár őt átverné, de azt kevésbé zárhatja ki, hogy a kereskedőt megpróbálnák átejteni. De az üvegcséknek megfelelnek a gyors tesztelésnek, a többi már az ő fejfájása lesz. Nestar előkészíti az ellentételezésnek szánt szütyőt, majd ki is vesz belőle kettő ötvenes érmét. Ezt talán szomorú lehet látni, de a tündérnek aggódnia nem kell, így is átad Babkár Threbucheynek 900 aranyat.
Csak többel készült, mert azt hitte, hogy a négy számjegyű összeg belengetése komolyabb fenyegetés. Borravalónak sajnos nem valami sok, de kilencszázötven az már egy olyan ár lenne, amit megérez.*
- Értem. Gondolom nem fog legközelebb tartani magánál az üvegcsékből, így majd igyekszem akkor zavarni ezzel, amikor összegyűlnek a kéréseim. Hogy minél kevesebbszer kelljen járkálnia érte.
*Egy pillanatra felötlik a fejében, hogy maga is elmehetne megszerezni a feketéket, de van egy érzése, hogy nem sokkal kedélyesebb arcokat talált Babkár, mint amik miatt a kikötőt kerüli. És jelenleg ezek drága játékszerek arra, hogy magának vásároljon szórakozási céllal.*
- Még egyszer köszönöm a segítséget és további békés napot!
//Vettem a piacon//
*A híreket is örömmel veszi, ahogy az árat is. Egy pillanatra ránéz az egyik üvegcsére, a fényhez tartja és teszteli a viszkozitását. Azt nem hiszi, hogy Babkár őt átverné, de azt kevésbé zárhatja ki, hogy a kereskedőt megpróbálnák átejteni. De az üvegcséknek megfelelnek a gyors tesztelésnek, a többi már az ő fejfájása lesz. Nestar előkészíti az ellentételezésnek szánt szütyőt, majd ki is vesz belőle kettő ötvenes érmét. Ezt talán szomorú lehet látni, de a tündérnek aggódnia nem kell, így is átad Babkár Threbucheynek 900 aranyat.
Csak többel készült, mert azt hitte, hogy a négy számjegyű összeg belengetése komolyabb fenyegetés. Borravalónak sajnos nem valami sok, de kilencszázötven az már egy olyan ár lenne, amit megérez.*- Értem. Gondolom nem fog legközelebb tartani magánál az üvegcsékből, így majd igyekszem akkor zavarni ezzel, amikor összegyűlnek a kéréseim. Hogy minél kevesebbszer kelljen járkálnia érte.
*Egy pillanatra felötlik a fejében, hogy maga is elmehetne megszerezni a feketéket, de van egy érzése, hogy nem sokkal kedélyesebb arcokat talált Babkár, mint amik miatt a kikötőt kerüli. És jelenleg ezek drága játékszerek arra, hogy magának vásároljon szórakozási céllal.*
- Még egyszer köszönöm a segítséget és további békés napot!
1612. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-14 23:55:42
Üzenet elküldve: 2026-04-14 23:55:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Italvásárlás//
//Vettem a piacon//
* Babkár senkinek sem beszélt az áru természetéről, ezért Nestarnak nem kell félnie attól, hogy tőle bárminek a vezetője megtudja, hogy ilyesmikkel foglalkozik. Helyette türelmesen vár, és amikor megjelenik az említett férfi, akkor felcsillan a szeme. *
- Szépet, szépet. * Bólogat helyeselve, majd úgy tűnik, hogy hamar rá is térnek a piszkos anyagiakra. Ezt a tündér sem bánja, mert már igen csak menne lefeküdni, hosszú nap volt mögötte. *
- Nyolcszáznyolcvankettő arany lenne maga az áru, a házhoz szállításért most nem számolok fel semmit, de borravalót sosem utasítok vissza. * Feleli mosolyogva, és diszkrét barna papírosba csomagolt kis fiolákat vesz elő, amiket aztán készségesen át is nyújt a félvér számára. A fizetés után így kerül át 7 Fekete varázsital Nestar Erefizhez. *
- Mint azt jelenlétem is mutatja, sikerült a városban beszállítót találnom, így nem kell többé a kikötőbe mászkálnom. Így az előállítás ideje sokkal gyorsabb, ha a jövőben is nálam vásárolna. * Teszi még hozzá, és ha megkapta az általa áhított aranyat, akkor elégedetten rázza meg az egyik kis batyut, amiben pénzének egy részét tárolja. Hiába, jobb érzés azért, ha a tündér súlyát húzza valami a föld felé, nehogy még elszálljon magától. Bár nincsenek erre alkalmas szárnyai. *
//Vettem a piacon//
* Babkár senkinek sem beszélt az áru természetéről, ezért Nestarnak nem kell félnie attól, hogy tőle bárminek a vezetője megtudja, hogy ilyesmikkel foglalkozik. Helyette türelmesen vár, és amikor megjelenik az említett férfi, akkor felcsillan a szeme. *
- Szépet, szépet. * Bólogat helyeselve, majd úgy tűnik, hogy hamar rá is térnek a piszkos anyagiakra. Ezt a tündér sem bánja, mert már igen csak menne lefeküdni, hosszú nap volt mögötte. *
- Nyolcszáznyolcvankettő arany lenne maga az áru, a házhoz szállításért most nem számolok fel semmit, de borravalót sosem utasítok vissza. * Feleli mosolyogva, és diszkrét barna papírosba csomagolt kis fiolákat vesz elő, amiket aztán készségesen át is nyújt a félvér számára. A fizetés után így kerül át 7 Fekete varázsital Nestar Erefizhez.
*- Mint azt jelenlétem is mutatja, sikerült a városban beszállítót találnom, így nem kell többé a kikötőbe mászkálnom. Így az előállítás ideje sokkal gyorsabb, ha a jövőben is nálam vásárolna. * Teszi még hozzá, és ha megkapta az általa áhított aranyat, akkor elégedetten rázza meg az egyik kis batyut, amiben pénzének egy részét tárolja. Hiába, jobb érzés azért, ha a tündér súlyát húzza valami a föld felé, nehogy még elszálljon magától. Bár nincsenek erre alkalmas szárnyai. *
1611. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-14 22:22:34
Üzenet elküldve: 2026-04-14 22:22:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Nimörül//
*Beszélgetésük közben megérkezik Anvien, hogy jelezze a számára, egy Babkár nevezetű személy érdeklődik iránta.*
- Elnézését kérem, mindjárt jövök vissza, viszont ez halaszthatatlan.
//Italvásárlás//
//Vettem a piacon//
*Szerencsére a költségekkel rendelkezik és diszkréciót igazából el sem várt, bár kollégája már így is nehezíti a helyzetét és elfelejtette megkérdezni az árvaház vezetőjét, hogy fekete italokkal foglalkozhat-e. Ez eddig eszébe sem jutott, természetesnek vette az igent, ami így belegondolva, elég botor dolognak tűnik.*
- Békés napot!
*Köszönti Babkárt.*
- Utólag is elnézését kérem az üzenetküldés módjáért és a kényelmetlenségekért, amit okoztam. Ígérem, hogy többet az előbbi nem fordul elő. Mennyivel tartozom?
*Olyat nem hazudna, hogy nem okozna fejfájást a kereskedői számára, csak azt, hogy kompenzálja őket a nyűgért, amit az ő specifikus kérései hordoznak. A mágiát viszont tényleg nem tervezi újra használni a kereskedőn, általában sokkal megfontoltabb és előrelátóbb. Bár, ha belegondol, a helyzet, ami ezen szétszórtságát okozza, továbbra is fennáll, tehát egy pillanatra elbizonytalanodik abban, hogy mennyire tudja majd tartani magát a szavához. De most már mindenképp meg kell próbálnia. Azt nem teszi hozzá, hogy az összes mennyiségének ismeretében lehet további érdeklődése lesz a fekete italok irányába, bár jelenleg a legfontosabb feladata az elcsúszott rendelések pótlása, hibájának kikozmetikázása.*
*Beszélgetésük közben megérkezik Anvien, hogy jelezze a számára, egy Babkár nevezetű személy érdeklődik iránta.*
- Elnézését kérem, mindjárt jövök vissza, viszont ez halaszthatatlan.
//Italvásárlás//
//Vettem a piacon//
*Szerencsére a költségekkel rendelkezik és diszkréciót igazából el sem várt, bár kollégája már így is nehezíti a helyzetét és elfelejtette megkérdezni az árvaház vezetőjét, hogy fekete italokkal foglalkozhat-e. Ez eddig eszébe sem jutott, természetesnek vette az igent, ami így belegondolva, elég botor dolognak tűnik.*
- Békés napot!
*Köszönti Babkárt.*
- Utólag is elnézését kérem az üzenetküldés módjáért és a kényelmetlenségekért, amit okoztam. Ígérem, hogy többet az előbbi nem fordul elő. Mennyivel tartozom?
*Olyat nem hazudna, hogy nem okozna fejfájást a kereskedői számára, csak azt, hogy kompenzálja őket a nyűgért, amit az ő specifikus kérései hordoznak. A mágiát viszont tényleg nem tervezi újra használni a kereskedőn, általában sokkal megfontoltabb és előrelátóbb. Bár, ha belegondol, a helyzet, ami ezen szétszórtságát okozza, továbbra is fennáll, tehát egy pillanatra elbizonytalanodik abban, hogy mennyire tudja majd tartani magát a szavához. De most már mindenképp meg kell próbálnia. Azt nem teszi hozzá, hogy az összes mennyiségének ismeretében lehet további érdeklődése lesz a fekete italok irányába, bár jelenleg a legfontosabb feladata az elcsúszott rendelések pótlása, hibájának kikozmetikázása.*
1610. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-14 22:03:51
Üzenet elküldve: 2026-04-14 22:03:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Italvásárlás//
//Vettem a piacon//
* Beletelik egy kis időbe, és némi aranyba, hogy megtalálja az árvaházat. Sose hallott még róla, hogy van ilyen Artheniorban, és egyébként úgy tűnik, hogy a város nagyrésze sem. Ettől függetlenül a sárm, a pénz, és a kellő szerencse hármasának köszönhetően hamar felbukkan az ajtóban, ahol aztán közli is érkezésének okát, miszerint Nestar alkimista mesternek hozott árut, és szeretné, ha kifizetnék. Nem tudja, hogy ki lesz az, aki ezt a roppant fontos üzenetet eljuttatja a félvér számára, hiszen Babkár nem rendelkezik olyan adottságokkal, hogy csak úgy átjuttasson egy levelet a levegőben a város másik felére, de még itt, az ajtóban sem tud elég hangosan kiabálni hozzá, hogy meghallhassa őt a kuncsaftja. Úgyhogy türelmesen vár odakint, elutasítja amikor vízzel kínálják, és ha kell, akkor akár órákon át beszél arról, hogy milyen remek kis standja van a piac közepén, ahol bárki bármit megvehet tőle, sokkal olcsóbban, mint bárhol máshol. Persze ha Nestar megváratja, akkor azért egy idő után elkezd türelmetlenül toporogni, hiszen az idő pénz, és jelenleg nincsen nála egy óra, amivel mérhetné azt, hogy utána azt is felírja a férfi számlájára. Pedig milyen okos dolog lenne, az idő múlását, és talán a megtett lépések számát is jegyezni, és az alapján számolni ki, hogy mennyivel tartoznak neki. *
//Vettem a piacon//
* Beletelik egy kis időbe, és némi aranyba, hogy megtalálja az árvaházat. Sose hallott még róla, hogy van ilyen Artheniorban, és egyébként úgy tűnik, hogy a város nagyrésze sem. Ettől függetlenül a sárm, a pénz, és a kellő szerencse hármasának köszönhetően hamar felbukkan az ajtóban, ahol aztán közli is érkezésének okát, miszerint Nestar alkimista mesternek hozott árut, és szeretné, ha kifizetnék. Nem tudja, hogy ki lesz az, aki ezt a roppant fontos üzenetet eljuttatja a félvér számára, hiszen Babkár nem rendelkezik olyan adottságokkal, hogy csak úgy átjuttasson egy levelet a levegőben a város másik felére, de még itt, az ajtóban sem tud elég hangosan kiabálni hozzá, hogy meghallhassa őt a kuncsaftja. Úgyhogy türelmesen vár odakint, elutasítja amikor vízzel kínálják, és ha kell, akkor akár órákon át beszél arról, hogy milyen remek kis standja van a piac közepén, ahol bárki bármit megvehet tőle, sokkal olcsóbban, mint bárhol máshol. Persze ha Nestar megváratja, akkor azért egy idő után elkezd türelmetlenül toporogni, hiszen az idő pénz, és jelenleg nincsen nála egy óra, amivel mérhetné azt, hogy utána azt is felírja a férfi számlájára. Pedig milyen okos dolog lenne, az idő múlását, és talán a megtett lépések számát is jegyezni, és az alapján számolni ki, hogy mennyivel tartoznak neki. *
1609. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-14 22:03:42
Üzenet elküldve: 2026-04-14 22:03:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Nimörül//
- Nos, igen és nem. A növény képes új leveleket hajtani, így újra és újra hűteni, amikor azok eltörnek. A kérdés, hogy ezt a folyamatot mesterségesen előállítani egy egységes anyagból és ezt stabilan fenntartani... Szóval majdnem lehetetlen, de az nem lehetetlen. Viszont, ehhez egyáltalán nem szükséges az életre keltés, sőt, esélyesen rontana a helyzeten. Ha megtaláljuk a kölcsönhatást, ami ezt okozza, egyszerűbb egy tárgyba foglalni és egy biztos és passzívan működő állapotában megtartani, mintsem felruházni tudattal. Amíg nem adunk lehetőséget eltérni a stabil állapottól, nem is tud hibázni. De... még ezek is túl magas célok és meglepődnék, ha eddig eljutnánk.
*Nimeril válasza csekély meglepődéssel találja meg, azt hitte valami praktikus célja van vele. Bár talán kollégája elismerésén sokat javítana, ha lenne egy mesterműve, amit felmutathat.*
-Nem tudom, de gondolom a legegyszerűbb találgatás helyett csak kipróbálni. Elsődlegesen, az érzékelő szerveket és valami társalgási csatornát biztosítani kéne a számára, szóval igazából egy egész fejre lenne szüksége. Vagy, milyen célból kérdezi? Megpróbálna gondolatot olvasni rajta vagy hasonló?
*Lehet még is csak valami tudományos érdeklődés irányába haladnak, az élettan amúgy is jobban illett Nimeril kezére, mint Nestaréra, így lehet már vannak tézisei is arra, hogy mi történik, csak kell neki az alkimista segíteni. Arra, hogy nem akar pénzt pazarolni drágán venni pillangóolajat, csak rábólint.*
- Legutóbbi beszélgetésünk alkalmával talán említettem, de az árvaház számára is a legkézenfekvőbb megoldás már az, ha megtervezik előre a menekülésük útját. De a szomorú hírem, hogy mindenkinek annyi felelősséget kell cipelnie, amit elbír. És bármennyire is nagyra értékelem magam, még nem talált az önközpontúság azon szintje, ahogy elhiszem, hogy az életem feláldozása a városért jelentene bármit is az események folyamában.
*A kérdésre a válaszban bizonytalan.*
- Azt nem tudom, lehet egy részül visszavonul, mivel céljuk fölöslegessé vált, lehet egy részük bosszút áll érte. A másik lehetőség, hogy átadjuk az orkok számára a szívet, hogy visszatérjenek a pusztára. Arra is hasznos lesz a mentakivonat, lefagyasztani a városőröket, hogy kijussunk vele, az életük elvétele nélkül.
*Természetesen Nestartól nem állna távol törvénytelenebb módokon megoldani a helyzetet, de még nem fordul a város ellen.*
- De, ez is olyan, hogy nem tartom magam elég nagyra méltónak, hogy beleszóljak a város vezetőinek kotnyeleskedésébe, feláldozva a jövőmet. Szóval az a feladat is másra maradna végül.
- Nos, igen és nem. A növény képes új leveleket hajtani, így újra és újra hűteni, amikor azok eltörnek. A kérdés, hogy ezt a folyamatot mesterségesen előállítani egy egységes anyagból és ezt stabilan fenntartani... Szóval majdnem lehetetlen, de az nem lehetetlen. Viszont, ehhez egyáltalán nem szükséges az életre keltés, sőt, esélyesen rontana a helyzeten. Ha megtaláljuk a kölcsönhatást, ami ezt okozza, egyszerűbb egy tárgyba foglalni és egy biztos és passzívan működő állapotában megtartani, mintsem felruházni tudattal. Amíg nem adunk lehetőséget eltérni a stabil állapottól, nem is tud hibázni. De... még ezek is túl magas célok és meglepődnék, ha eddig eljutnánk.
*Nimeril válasza csekély meglepődéssel találja meg, azt hitte valami praktikus célja van vele. Bár talán kollégája elismerésén sokat javítana, ha lenne egy mesterműve, amit felmutathat.*
-Nem tudom, de gondolom a legegyszerűbb találgatás helyett csak kipróbálni. Elsődlegesen, az érzékelő szerveket és valami társalgási csatornát biztosítani kéne a számára, szóval igazából egy egész fejre lenne szüksége. Vagy, milyen célból kérdezi? Megpróbálna gondolatot olvasni rajta vagy hasonló?
*Lehet még is csak valami tudományos érdeklődés irányába haladnak, az élettan amúgy is jobban illett Nimeril kezére, mint Nestaréra, így lehet már vannak tézisei is arra, hogy mi történik, csak kell neki az alkimista segíteni. Arra, hogy nem akar pénzt pazarolni drágán venni pillangóolajat, csak rábólint.*
- Legutóbbi beszélgetésünk alkalmával talán említettem, de az árvaház számára is a legkézenfekvőbb megoldás már az, ha megtervezik előre a menekülésük útját. De a szomorú hírem, hogy mindenkinek annyi felelősséget kell cipelnie, amit elbír. És bármennyire is nagyra értékelem magam, még nem talált az önközpontúság azon szintje, ahogy elhiszem, hogy az életem feláldozása a városért jelentene bármit is az események folyamában.
*A kérdésre a válaszban bizonytalan.*
- Azt nem tudom, lehet egy részül visszavonul, mivel céljuk fölöslegessé vált, lehet egy részük bosszút áll érte. A másik lehetőség, hogy átadjuk az orkok számára a szívet, hogy visszatérjenek a pusztára. Arra is hasznos lesz a mentakivonat, lefagyasztani a városőröket, hogy kijussunk vele, az életük elvétele nélkül.
*Természetesen Nestartól nem állna távol törvénytelenebb módokon megoldani a helyzetet, de még nem fordul a város ellen.*
- De, ez is olyan, hogy nem tartom magam elég nagyra méltónak, hogy beleszóljak a város vezetőinek kotnyeleskedésébe, feláldozva a jövőmet. Szóval az a feladat is másra maradna végül.
1608. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-14 21:14:00
Üzenet elküldve: 2026-04-14 21:14:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
*Hallja a két fél közti morgást és vitát. Bármennyire is kedveli Nimerilt. Nestar szavai, ahogy próbálkozik a lényt védeni. Még ha az inkább szarkazmus. Elhinti benne azokat a magokat, hogy képes legyen látni a lényben lévő potenciált. Bármi is legyen az. Még ha jelenleg csak egy igazán drága és körülményes gyertya is.*
- A paraziták is hasznosak tudnak lenni Nimeril mester. A piócák is oda tartoznak. Mégis használják őket különböző betegségnél.
*Jön ki belőle a gondolat, ahogy elgondolkodik Gömböc egy másik tulajdonságán. De eddigre már a bátorítások és noszogatás hatására épp kezét nyújtva és mágiára koncentrálva várja gömböc közeledtét.
Az érzés pedig furcsa. Érezte már a mágiájának a hatását. Ahogy testét elhagyva az megelevenedik különböző módokon. Legyen az tűz, víz vagy föld. Éppenséggel pedig fény mágia. Érezné annak melegét. Lelket emelő hatását. De amint Gömböc a kezéhez ér. Elnyelve Eeyr fényét nem érez semmit. Ami inkább rémisztő tán ürességet. Ahogy a gyógyító hatás amire fokuszált semmivé válik. A melegség megszűnik, és nem érez semmi mást. Mintha csak a hideg sűrű füstbe mártotta volna kezét.
Ha nem is riadtan, de kételkedve hagyja abba a mágia fokuszálását. Kezére tekint és azt vizsgálja. Ám azon semmilyen elváltozást nem talál.*
- Érdekes. És kissé ijesztő is.
*Lép hátra egyet a lénytől, hogy ismét a kettőshöz csatlakozzon. A lány csendes, arcán viszont látható a fejében az apró fogaskerekek megállás nélkül forognak.*
- Nestar úr. Ha a lény képes mágiával táplálkozni. Mekkora mennyiséget képes egyszerre elnyelni? Tán konkrét varázslatokat is képes semmisé tenni?
*Teszi fel kérdését. Jelenleg több ötlet is formálódik abban az okos kobakban. Az egyik az, hogy Gömböcöt képesek lennének konkrétan védelmezőkén használni ártó mágiák ellen. Tán átkok ellen is hatásos lenne, vagy mágikus mérgek ellen már ha léteznek olyanok egyáltalán.*
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
*Hallja a két fél közti morgást és vitát. Bármennyire is kedveli Nimerilt. Nestar szavai, ahogy próbálkozik a lényt védeni. Még ha az inkább szarkazmus. Elhinti benne azokat a magokat, hogy képes legyen látni a lényben lévő potenciált. Bármi is legyen az. Még ha jelenleg csak egy igazán drága és körülményes gyertya is.*
- A paraziták is hasznosak tudnak lenni Nimeril mester. A piócák is oda tartoznak. Mégis használják őket különböző betegségnél.
*Jön ki belőle a gondolat, ahogy elgondolkodik Gömböc egy másik tulajdonságán. De eddigre már a bátorítások és noszogatás hatására épp kezét nyújtva és mágiára koncentrálva várja gömböc közeledtét.
Az érzés pedig furcsa. Érezte már a mágiájának a hatását. Ahogy testét elhagyva az megelevenedik különböző módokon. Legyen az tűz, víz vagy föld. Éppenséggel pedig fény mágia. Érezné annak melegét. Lelket emelő hatását. De amint Gömböc a kezéhez ér. Elnyelve Eeyr fényét nem érez semmit. Ami inkább rémisztő tán ürességet. Ahogy a gyógyító hatás amire fokuszált semmivé válik. A melegség megszűnik, és nem érez semmi mást. Mintha csak a hideg sűrű füstbe mártotta volna kezét.
Ha nem is riadtan, de kételkedve hagyja abba a mágia fokuszálását. Kezére tekint és azt vizsgálja. Ám azon semmilyen elváltozást nem talál.*
- Érdekes. És kissé ijesztő is.
*Lép hátra egyet a lénytől, hogy ismét a kettőshöz csatlakozzon. A lány csendes, arcán viszont látható a fejében az apró fogaskerekek megállás nélkül forognak.*
- Nestar úr. Ha a lény képes mágiával táplálkozni. Mekkora mennyiséget képes egyszerre elnyelni? Tán konkrét varázslatokat is képes semmisé tenni?
*Teszi fel kérdését. Jelenleg több ötlet is formálódik abban az okos kobakban. Az egyik az, hogy Gömböcöt képesek lennének konkrétan védelmezőkén használni ártó mágiák ellen. Tán átkok ellen is hatásos lenne, vagy mágikus mérgek ellen már ha léteznek olyanok egyáltalán.*
1607. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-14 20:56:38
Üzenet elküldve: 2026-04-14 20:56:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
- Miféle betegségeket?
*Néz értetlenkedve, hiszen az ő vérét éppen csak a kollégája szívja.*
- Időnként egyeztessük majd a fantáziájának lényét Gömböccel.
*Kollégája szórakozását nehezen nem tudja nem észrevenni, de az még inkább a szeme elé kerül, hogy mennyi képtelenséggel tölti fel szegény gyerek fejét. Megérti a tudományos aggályait a lénynek még csak határesetként nevezhető entitással szemben, azonban számára ezzel már messzebb nyúlt a komoly diskurzuson és csak rémtörténeteket gyárt a gyerek számára. Ezzel a baja legfőképp, hogy számára teszi kényelmetlenné a rezidencián való munkálkodást, ha azt hiszik róla, hogy veszélyes entitásokat hoz be az árvaházba. És Gömböcnek praktikus haszna is van, amik időszakosan a kényelmére válnak. Valamint lassan kezd olyan érzése lenni, hogy ezen beszélgetések nem csak akkor zajlanak le, amikor éppen itt van és meg tudja védeni a lényt az alantas rágalmaktól.*
- Igen, még könnyebb is a tollnál. Céltalanul szálldogál a levegőben, amíg az áramlatok mágikus energiákhoz nem viszik.
*Nyugodalommal bólogat a kérdésre, és amint Cilia nekikezd, nem meglepő módon, mintha egy lágy, lassú szellő fordítaná meg a lebegő pelyhet, úgy indul meg a lény Cilia felé, hogy kezének energiájából táplálkozzon. Minél több energiát fókuszál a lénybe, annál fényesebbé és így a kialakult fénygömbje nagyobbá válik. Az egyszerű ösztönlénnyel úgy unatkozik, ahogy kedve van, Nestar nem igazán zavartatja magát azon, hogy bármi kárt okozna a lényben.*
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
- Miféle betegségeket?
*Néz értetlenkedve, hiszen az ő vérét éppen csak a kollégája szívja.*
- Időnként egyeztessük majd a fantáziájának lényét Gömböccel.
*Kollégája szórakozását nehezen nem tudja nem észrevenni, de az még inkább a szeme elé kerül, hogy mennyi képtelenséggel tölti fel szegény gyerek fejét. Megérti a tudományos aggályait a lénynek még csak határesetként nevezhető entitással szemben, azonban számára ezzel már messzebb nyúlt a komoly diskurzuson és csak rémtörténeteket gyárt a gyerek számára. Ezzel a baja legfőképp, hogy számára teszi kényelmetlenné a rezidencián való munkálkodást, ha azt hiszik róla, hogy veszélyes entitásokat hoz be az árvaházba. És Gömböcnek praktikus haszna is van, amik időszakosan a kényelmére válnak. Valamint lassan kezd olyan érzése lenni, hogy ezen beszélgetések nem csak akkor zajlanak le, amikor éppen itt van és meg tudja védeni a lényt az alantas rágalmaktól.*
- Igen, még könnyebb is a tollnál. Céltalanul szálldogál a levegőben, amíg az áramlatok mágikus energiákhoz nem viszik.
*Nyugodalommal bólogat a kérdésre, és amint Cilia nekikezd, nem meglepő módon, mintha egy lágy, lassú szellő fordítaná meg a lebegő pelyhet, úgy indul meg a lény Cilia felé, hogy kezének energiájából táplálkozzon. Minél több energiát fókuszál a lénybe, annál fényesebbé és így a kialakult fénygömbje nagyobbá válik. Az egyszerű ösztönlénnyel úgy unatkozik, ahogy kedve van, Nestar nem igazán zavartatja magát azon, hogy bármi kárt okozna a lényben.*
1606. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-14 18:10:49
Üzenet elküldve: 2026-04-14 18:10:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 285
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 285
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sorsok//
*Hiába igyekszik minden lelkierejével elrejteni, mennyire kényelmetlenül érzi magát, van olyan, aki még így is átlát rajta, és ami rosszabb, hogy ez a valaki itt áll ellőtte. Hiába menekül vicces játékba azáltal, hogy összeborzolja a szőke leány gondosan befont haját, nem segít.*
- Majd megcsinálod újra. *Ad ki valami rövid, nevetésféle hangot. Legalább arra jó volt mindez, hogy kiszabaduljon a szeretet szokatlanul erős kalitkájából.
Meghazudtolni persze nem tudja önmagát, és be kell vallani, egyfajta perverz önelégültséget is érez, mikor látja Cilia számonkérő tekintetét, ahogy a fél-elfre néz, amint kiderül, hogy bizony válasz nélkül maradt. Az már lényegtelen, hogy ő maga zárta rövidre a témát azzal, hogy a gyűrűvel együtt elzavarta otthonából aznap a nőt. Arra azonban egyáltalán nem is gondol, hogy a legerősebb fegyver ma nem az ő kezében van. Mai beszélni kezd, sejtelmesen vezeti fel a mondandóját, majd őrjítően lassú, számára mégis oly kívánatos mozdulatokkal veszi a kezébe a gyűrűt és lépdel vissza vele feléjük, hogy egy pillanatra sem tudja levenni róla a szemeit, néznie kell.*
- Döntöttünk? *Ez az egy hitetlenkedő szó hagyja el a száját meglepettségében, mikor az árvaház igazgatónője kinyilvánítja a döntését. A valóság kíméletlenül, hatalmas erővel vágja arcon, amikor a gyűrű Mai ujjára kerül. Még a levegő is a mellkasába szorul, ahogy rádöbben, hogy mennyivel nagyobbat képes ütni az, ami nem csupán egy elképzelt, hanem az igazi, megtörtént, húsvér valóság. Egyetlen pillanat alatt tudatosul benne, hogy mit is tett valójában amiatt, hogy hagyta magát elvakítani a féktelen birtoklási vágya által. Érzi, ahogy erős keze megremeg, elméje képtelen feldolgozni, hogy végül pontosan az történik, amit oly vehemensen ő követelt a félvértől. Ki gondolta volna, hogy a győzelem lehet ennyire borzalmas érzés is? De tényleg az, vagy csak nem érti még, hogy mit érez pontosan, mert soha nem töltött még elég időt a boldogsággal egy asztalnál?
Semmit sem tud kinyögni, Mai viszont már újra beszél, s azzal, amit mond, végleg megadja a kegyelemdöfést a harcosnak. Graelmhorban most tudatosul, hogy nem egy élvezetes játékot szerzett meg magának, amivel nem hagyja, hogy mások is játszhassanak, hanem két életet, és vele együtt temérdek felelősséget vett a nyakába.
Hát igaz. Mai Faensa nem mestere semmiféle harcművészetnek, mégis, egyetlen mozdulattal és két mondattal megsemmisítette a magát erősnek és megtörhetetlennek tartó városőrt. Még szerencse, hogy nem őt, hanem Ciliát hívja először az asztalhoz, ő képtelen volna megmozdulni. Addigra sikerül összeszednie magát, mire a kis elf vigyorogva egyenesedik fel az aláírt dokumentummal.*
- De miért a te neved kapja? *Szólal meg kiszáradt torka miatt rekedt, morgó hangon, de mindez halva született próbálkozás már csupán arra, hogy valahogy visszaszerezze az irányítást. Mai vert helyzetből nyerte meg a csatát. Nagy levegőt vesz, és elfordítja a fejét, majd mielőtt még bárki bármit válaszolhatna, folytatja.*
- Jó lesz így. Elfogadom. *Fújja ki a levegőt. Talán nem is csak Cilia nevére érti, hanem magára a kislányra, de ezt fel sem fogja, csak muszáj valami olyasmit mondania, ami miatt úgy érezheti, hogy ő maga döntött így, és nem a körmönfont máguslány vezette őt bele az évezred legzseniálisabb csapdájába.*
*Hiába igyekszik minden lelkierejével elrejteni, mennyire kényelmetlenül érzi magát, van olyan, aki még így is átlát rajta, és ami rosszabb, hogy ez a valaki itt áll ellőtte. Hiába menekül vicces játékba azáltal, hogy összeborzolja a szőke leány gondosan befont haját, nem segít.*
- Majd megcsinálod újra. *Ad ki valami rövid, nevetésféle hangot. Legalább arra jó volt mindez, hogy kiszabaduljon a szeretet szokatlanul erős kalitkájából.
Meghazudtolni persze nem tudja önmagát, és be kell vallani, egyfajta perverz önelégültséget is érez, mikor látja Cilia számonkérő tekintetét, ahogy a fél-elfre néz, amint kiderül, hogy bizony válasz nélkül maradt. Az már lényegtelen, hogy ő maga zárta rövidre a témát azzal, hogy a gyűrűvel együtt elzavarta otthonából aznap a nőt. Arra azonban egyáltalán nem is gondol, hogy a legerősebb fegyver ma nem az ő kezében van. Mai beszélni kezd, sejtelmesen vezeti fel a mondandóját, majd őrjítően lassú, számára mégis oly kívánatos mozdulatokkal veszi a kezébe a gyűrűt és lépdel vissza vele feléjük, hogy egy pillanatra sem tudja levenni róla a szemeit, néznie kell.*
- Döntöttünk? *Ez az egy hitetlenkedő szó hagyja el a száját meglepettségében, mikor az árvaház igazgatónője kinyilvánítja a döntését. A valóság kíméletlenül, hatalmas erővel vágja arcon, amikor a gyűrű Mai ujjára kerül. Még a levegő is a mellkasába szorul, ahogy rádöbben, hogy mennyivel nagyobbat képes ütni az, ami nem csupán egy elképzelt, hanem az igazi, megtörtént, húsvér valóság. Egyetlen pillanat alatt tudatosul benne, hogy mit is tett valójában amiatt, hogy hagyta magát elvakítani a féktelen birtoklási vágya által. Érzi, ahogy erős keze megremeg, elméje képtelen feldolgozni, hogy végül pontosan az történik, amit oly vehemensen ő követelt a félvértől. Ki gondolta volna, hogy a győzelem lehet ennyire borzalmas érzés is? De tényleg az, vagy csak nem érti még, hogy mit érez pontosan, mert soha nem töltött még elég időt a boldogsággal egy asztalnál?
Semmit sem tud kinyögni, Mai viszont már újra beszél, s azzal, amit mond, végleg megadja a kegyelemdöfést a harcosnak. Graelmhorban most tudatosul, hogy nem egy élvezetes játékot szerzett meg magának, amivel nem hagyja, hogy mások is játszhassanak, hanem két életet, és vele együtt temérdek felelősséget vett a nyakába.
Hát igaz. Mai Faensa nem mestere semmiféle harcművészetnek, mégis, egyetlen mozdulattal és két mondattal megsemmisítette a magát erősnek és megtörhetetlennek tartó városőrt. Még szerencse, hogy nem őt, hanem Ciliát hívja először az asztalhoz, ő képtelen volna megmozdulni. Addigra sikerül összeszednie magát, mire a kis elf vigyorogva egyenesedik fel az aláírt dokumentummal.*
- De miért a te neved kapja? *Szólal meg kiszáradt torka miatt rekedt, morgó hangon, de mindez halva született próbálkozás már csupán arra, hogy valahogy visszaszerezze az irányítást. Mai vert helyzetből nyerte meg a csatát. Nagy levegőt vesz, és elfordítja a fejét, majd mielőtt még bárki bármit válaszolhatna, folytatja.*
- Jó lesz így. Elfogadom. *Fújja ki a levegőt. Talán nem is csak Cilia nevére érti, hanem magára a kislányra, de ezt fel sem fogja, csak muszáj valami olyasmit mondania, ami miatt úgy érezheti, hogy ő maga döntött így, és nem a körmönfont máguslány vezette őt bele az évezred legzseniálisabb csapdájába.*
1605. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-14 16:25:28
Üzenet elküldve: 2026-04-14 16:25:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
//Nimörül//
- A kék menta azt hiszem akkor fejti ki a hatását, ha összetörjük a leveleit, így szerintem esélytelen, hogy magától termeljen hideget.*
Mondja el a lány a saját véleményét. Végül inkább áttérne rá, mivel a Mestere elég jól tereli el a beszélgetést a rá.*
- Őszintén szólva semmi, csak a pénz, illetve az alkotási vágy, hogy teremtsek valamit. Ha egy üveg búra alá teszem és szép selyem szárnyakkal ellátom, akkor igazán szép dísztárgy lenne belőle. Az új nemesség ölne érte, hogy legyen saját lepkéje otthon. Hasznos eszközöket is szeretnék majd gyártani, illetve gólemeket. Köztünk szólva valami nagyon foglalkoztat. Mi történik, ha egy tartósított agyat keltünk életre?* Teszi fel a kérdést, már el is felejtve a kék mentát és társait.*
- Annyira nem fontos, hogy komoly összegeket költsek rá, amikor saját magam is be tudom gyűjteni, ha lecsillapodnak a kedélyek.* Hárítja el a javaslatokat. A kutatása annyira nem fontos, hogy azért sok pénzt kiadjon.*
- Miért az ispotály végül leromlott? Jó darabig éltem ott, sajnálnám, ha tényleg így lenne, de gondolom, ha nem is lett nagyobb baja az orkok most majd tesznek róla, hogy teljesen leamortizálódjon.* csóválja a fejét szomorúan. Az a hely a múltja egy fontos része.*
- Nekem maradt abban a városban pár rosszakaróm, igaz néhány régi barát is. A láthatatlanná válás még menne is, de nem szívesen hagynám hátra ezt a sok árva gyermeket sem. Addig biztosan nem, amíg nem evakuálják őket. Legrosszabb esetben szerintem a folyón, ami a templom mögött halad el, éppen le lehetne csorogni biztonságos helyre.* Gondolkodik hangosan a lány, de jobban örülne, ha sikerülne elpusztítani azt a valamit.*
- Tegyünk mindent, hogy az a dolog elpusztuljon. Csak az a kérdés, hogy ha elpusztul, akkor utána mi lesz. Az orkok csak úgy visszatakarodnak oda, ahonnan jöttek?* Nem vár igazából rendes választ, mert valószínűleg a mestere sem tudja, hogy mi lesz azután.*
- A kék menta azt hiszem akkor fejti ki a hatását, ha összetörjük a leveleit, így szerintem esélytelen, hogy magától termeljen hideget.*
Mondja el a lány a saját véleményét. Végül inkább áttérne rá, mivel a Mestere elég jól tereli el a beszélgetést a rá.*
- Őszintén szólva semmi, csak a pénz, illetve az alkotási vágy, hogy teremtsek valamit. Ha egy üveg búra alá teszem és szép selyem szárnyakkal ellátom, akkor igazán szép dísztárgy lenne belőle. Az új nemesség ölne érte, hogy legyen saját lepkéje otthon. Hasznos eszközöket is szeretnék majd gyártani, illetve gólemeket. Köztünk szólva valami nagyon foglalkoztat. Mi történik, ha egy tartósított agyat keltünk életre?* Teszi fel a kérdést, már el is felejtve a kék mentát és társait.*
- Annyira nem fontos, hogy komoly összegeket költsek rá, amikor saját magam is be tudom gyűjteni, ha lecsillapodnak a kedélyek.* Hárítja el a javaslatokat. A kutatása annyira nem fontos, hogy azért sok pénzt kiadjon.*
- Miért az ispotály végül leromlott? Jó darabig éltem ott, sajnálnám, ha tényleg így lenne, de gondolom, ha nem is lett nagyobb baja az orkok most majd tesznek róla, hogy teljesen leamortizálódjon.* csóválja a fejét szomorúan. Az a hely a múltja egy fontos része.*
- Nekem maradt abban a városban pár rosszakaróm, igaz néhány régi barát is. A láthatatlanná válás még menne is, de nem szívesen hagynám hátra ezt a sok árva gyermeket sem. Addig biztosan nem, amíg nem evakuálják őket. Legrosszabb esetben szerintem a folyón, ami a templom mögött halad el, éppen le lehetne csorogni biztonságos helyre.* Gondolkodik hangosan a lány, de jobban örülne, ha sikerülne elpusztítani azt a valamit.*
- Tegyünk mindent, hogy az a dolog elpusztuljon. Csak az a kérdés, hogy ha elpusztul, akkor utána mi lesz. Az orkok csak úgy visszatakarodnak oda, ahonnan jöttek?* Nem vár igazából rendes választ, mert valószínűleg a mestere sem tudja, hogy mi lesz azután.*
1604. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-13 16:54:22
Üzenet elküldve: 2026-04-13 16:54:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Sorsok//
*Már meg sem lepődik, amíg Mai nem figyel csak megrázza a fejét megjátszott rosszallással. Mire is számított. Mert egyenes beszédre végképp nem. Mainak az valóban nem erősség ha saját magáról, sőt mi több az érzelmeiről kell beszélnie. Ahogy Oriver mondta annak idején. A kalitkába zárt madárka, lehet mélyen még mindig ott él Maiban. Ami meggátolja attól, hogy bátran vállalja fel mindazon érzéseket amiket valóban át éll. És nem elfedéssel kell előtárnia a világnak. Hiába, a régi szokások halnak meg a legnehezebb. Tán majd egyszer megnyílik majd Cilia előtt is, ha majd a lány is idősebb lesz, hogy rájöjjön előtte nem kell titkolóznia. A lány megértő füle neki is szól, nem csak a rászorulóknak akiknek majd szolgálatába áll majd Eeyr kedvéért.
Így hát csak tűri a mosolyt és a terelést, és saját maga felel röviden a férfi érkezése előtt. Akire mindketten szívélyesen köszöntenek. Cilia pedig különösen örül Graelnak. Marcona harcos ide oda. Ő tudja jól, az az apró szikra amit ő vetett el abban a sötét és jéghideg szívben. Az ott lapul. És lassan olvasztja fel.*
- Mai?!
*Néz kissé értetlenül és haragosan a nőre. Hát válasz nélkül hagyta Graelt? Netán hoppon? Főleg azután, hogy olyan ügyesen választottak neki gyűrűt?
Ám mire értelmi választ adna neki bármelyik. Aljas támadás áldozatává válik. Grael hatalmas érdes tenyere kezdi el túrni fonott hajtincseit. Ami enyhe fájdalmat okoz, ahogy meghúzza a szorosra fonott tincseket.*
- Áu! Azokat most csináltam meg!
*Szólal fel panaszkodva, de persze mosolyog. Mert a fájdalom ellenére is jól esik neki. Kezét rögvest elkapja "erős" fogásából amivel a férfit tartotta egy helyben. Rögtön a fonatokból kiszabadult kósza szálakat próbálja visszasimítani kobakjára.
Amikor elfordul Graeltől és Mai felé fordul látja meg a mozdulatot amivel a gyűrű az újra kerül.
A kis zöldek ragyogóan csillannak fel és enyhén tátott szája ami a csodálattól nyílik ki, kezeit elé helyezi.*
- Igent mondott!
*Még szép, hogy igent mondott. De attól függetlenül egy elképzelhetetlennek érző esemény ez. Elsősorban nem maga helyzetének örül. Hanem annak, hogy Mai egy olyan társra lelt akire szüksége van, egy másik darabjára akiről azt hitte nem létezik. Még ha nem is egyszerű vele.
Ugyanis a Maiban lévő kételyekre a válasz egyszerű. Nehezen. Nem lesznek idilli család. Sok lesz a vita, sok lesz az aggodalom, tán még a sírás is. De megtöbb lesz az öröm, a kacaj és a biztonság. Mai okoskodni fog. Grael morogni. Cilia pedig rosszalkodni. De a végén mind egy fedél alatt fognak aludni egy közös házban. Amiben a szereteten kívül más nem fog honolni. Mint egy gyönyörű rózsa, sok tövissel. Ahogy annak lennie kell. Ezek lesznek ők.
Csak áll és néz. Mintha egy régi álom válna valóra. Az az emlékek nélküli leány még mindig benne él. Azok a vágyak nem múltak el, hiába emlékszik saját szüleire. A tartozás érzésére ugyan úgy vágyik.
Az elégedett vigyort senki nem lenne képes letörölni arcáról. Kezei izgatottan mocorognak maga mellett, ahogy hallgatja Mai beszédét. Amikor Mai kéri, legyen ő az első aki aláírja a papírt. Meglepődik. Sosem hitte volna, hogy neki bármit is alákellene írnia. Abban a hitben élt, ezt a felnőttek maguk intézik. De most a felelősség érzete így rá is ráhárul kissé.*
- Hogy én? Tényleg?
*Kérdezi hitetlenkedve, és az eddigi öröm egy kis bátortalansággal keveredik. Nem azért mert meggondolta magát, pusztán el sem tudja képzelni, hogy Mai tényleg szeretné az ő keze is benne legyen ebben a csodálatos eseményben. Megtisztelő és egyben lámpalázas érzés is.
Léptei lassan közelítenek Maihoz, ahogy a jegeskék szemekben csodálja a boldogságot ami most ott lát. Amit akkor lát, amikor Mai ránéz, amikor Graelre néz. Szeretné ezt a fényt örökre benne látni. Mikor az asztalhoz ér. A zöldek Graelre is rátévednek. Látni szeretné az ő arcán is ezt az örömöt amit most Main látható és saját magán is.
Megfogja a tintába mártott tollat és a papír fölé hajol. Enyhén remegő kézzel közelíti meg a papírt, majd a Mai által mutatott helyre kezd el lassan írni. Amennyire tud próbálja a legszebb gyöngybetűit előkeresni. Pusztán az izgalom miatt csorbul csak egy két kanyarintásnál csorbát a tinta. Ám a név végül itt pompázik. Cilia Miritar Faensa. Pillanatra megáll. Gyönyörködik benne, majd egy gyors gondolattól fakadóan még gyorsan alábiggyeszti. Szikra.*
- Kész.
*Vigyorodik el, és a tollat Mai felé nyújtja. Izgatottságában legszívesebben már ugrálna, de ezt csak apró szökkenésekben vehető csak észre, ahogy arrébb lép. Helyet adva a marcona harcosnak és anyjának is a papírmunkához. Közben izgatottan figyeli az eseményeket, várva a pillanat beteljesülését.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.04.13 17:29:33
*Már meg sem lepődik, amíg Mai nem figyel csak megrázza a fejét megjátszott rosszallással. Mire is számított. Mert egyenes beszédre végképp nem. Mainak az valóban nem erősség ha saját magáról, sőt mi több az érzelmeiről kell beszélnie. Ahogy Oriver mondta annak idején. A kalitkába zárt madárka, lehet mélyen még mindig ott él Maiban. Ami meggátolja attól, hogy bátran vállalja fel mindazon érzéseket amiket valóban át éll. És nem elfedéssel kell előtárnia a világnak. Hiába, a régi szokások halnak meg a legnehezebb. Tán majd egyszer megnyílik majd Cilia előtt is, ha majd a lány is idősebb lesz, hogy rájöjjön előtte nem kell titkolóznia. A lány megértő füle neki is szól, nem csak a rászorulóknak akiknek majd szolgálatába áll majd Eeyr kedvéért.
Így hát csak tűri a mosolyt és a terelést, és saját maga felel röviden a férfi érkezése előtt. Akire mindketten szívélyesen köszöntenek. Cilia pedig különösen örül Graelnak. Marcona harcos ide oda. Ő tudja jól, az az apró szikra amit ő vetett el abban a sötét és jéghideg szívben. Az ott lapul. És lassan olvasztja fel.*
- Mai?!
*Néz kissé értetlenül és haragosan a nőre. Hát válasz nélkül hagyta Graelt? Netán hoppon? Főleg azután, hogy olyan ügyesen választottak neki gyűrűt?
Ám mire értelmi választ adna neki bármelyik. Aljas támadás áldozatává válik. Grael hatalmas érdes tenyere kezdi el túrni fonott hajtincseit. Ami enyhe fájdalmat okoz, ahogy meghúzza a szorosra fonott tincseket.*
- Áu! Azokat most csináltam meg!
*Szólal fel panaszkodva, de persze mosolyog. Mert a fájdalom ellenére is jól esik neki. Kezét rögvest elkapja "erős" fogásából amivel a férfit tartotta egy helyben. Rögtön a fonatokból kiszabadult kósza szálakat próbálja visszasimítani kobakjára.
Amikor elfordul Graeltől és Mai felé fordul látja meg a mozdulatot amivel a gyűrű az újra kerül.
A kis zöldek ragyogóan csillannak fel és enyhén tátott szája ami a csodálattól nyílik ki, kezeit elé helyezi.*
- Igent mondott!
*Még szép, hogy igent mondott. De attól függetlenül egy elképzelhetetlennek érző esemény ez. Elsősorban nem maga helyzetének örül. Hanem annak, hogy Mai egy olyan társra lelt akire szüksége van, egy másik darabjára akiről azt hitte nem létezik. Még ha nem is egyszerű vele.
Ugyanis a Maiban lévő kételyekre a válasz egyszerű. Nehezen. Nem lesznek idilli család. Sok lesz a vita, sok lesz az aggodalom, tán még a sírás is. De megtöbb lesz az öröm, a kacaj és a biztonság. Mai okoskodni fog. Grael morogni. Cilia pedig rosszalkodni. De a végén mind egy fedél alatt fognak aludni egy közös házban. Amiben a szereteten kívül más nem fog honolni. Mint egy gyönyörű rózsa, sok tövissel. Ahogy annak lennie kell. Ezek lesznek ők.
Csak áll és néz. Mintha egy régi álom válna valóra. Az az emlékek nélküli leány még mindig benne él. Azok a vágyak nem múltak el, hiába emlékszik saját szüleire. A tartozás érzésére ugyan úgy vágyik.
Az elégedett vigyort senki nem lenne képes letörölni arcáról. Kezei izgatottan mocorognak maga mellett, ahogy hallgatja Mai beszédét. Amikor Mai kéri, legyen ő az első aki aláírja a papírt. Meglepődik. Sosem hitte volna, hogy neki bármit is alákellene írnia. Abban a hitben élt, ezt a felnőttek maguk intézik. De most a felelősség érzete így rá is ráhárul kissé.*
- Hogy én? Tényleg?
*Kérdezi hitetlenkedve, és az eddigi öröm egy kis bátortalansággal keveredik. Nem azért mert meggondolta magát, pusztán el sem tudja képzelni, hogy Mai tényleg szeretné az ő keze is benne legyen ebben a csodálatos eseményben. Megtisztelő és egyben lámpalázas érzés is.
Léptei lassan közelítenek Maihoz, ahogy a jegeskék szemekben csodálja a boldogságot ami most ott lát. Amit akkor lát, amikor Mai ránéz, amikor Graelre néz. Szeretné ezt a fényt örökre benne látni. Mikor az asztalhoz ér. A zöldek Graelre is rátévednek. Látni szeretné az ő arcán is ezt az örömöt amit most Main látható és saját magán is.
Megfogja a tintába mártott tollat és a papír fölé hajol. Enyhén remegő kézzel közelíti meg a papírt, majd a Mai által mutatott helyre kezd el lassan írni. Amennyire tud próbálja a legszebb gyöngybetűit előkeresni. Pusztán az izgalom miatt csorbul csak egy két kanyarintásnál csorbát a tinta. Ám a név végül itt pompázik. Cilia Miritar Faensa. Pillanatra megáll. Gyönyörködik benne, majd egy gyors gondolattól fakadóan még gyorsan alábiggyeszti. Szikra.*
- Kész.
*Vigyorodik el, és a tollat Mai felé nyújtja. Izgatottságában legszívesebben már ugrálna, de ezt csak apró szökkenésekben vehető csak észre, ahogy arrébb lép. Helyet adva a marcona harcosnak és anyjának is a papírmunkához. Közben izgatottan figyeli az eseményeket, várva a pillanat beteljesülését.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.04.13 17:29:33
1603. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-13 16:11:57
Üzenet elküldve: 2026-04-13 16:11:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sorsok//
*Nem szeret magáról beszélni. Sokkal jobb mások lelkével foglalkozni, mások gondolataiban vájkálni, netán jobban tudni mindent, mit ők. Már a kérdéstől is megszeppen, persze nem hagyja, hogy ennek látszata legyen. Nem fejtheti ki, hogy hogyan is történt a leánykérés. Hogyan is hangozna egy ilyen fiatal fülnek, hogy mágiával kívánta kicsikarni a férfi vallomását, ráadásul úgy, hogy az számára is tetszetős legyen, mindezt azután, hogy bevallotta félrelépését? Tán a félvérnek is abszurd, így hát csupán egy mosolyra futja, na meg a megszokott terelésre, hogy abból kihámozhassa a leányzó érzelmeit. Merthogy, ha valaki anyjává válik, kötelessége olyat választania maga mellé, aki nem okoz kárt a gyermekének, ráadásul még szereti is. És ezt kötelező lesz fenntartania is, vagy időben véget vetni, ha gond adódna.
Egy fél emeröltőnyi vízió pereg le lelki szemei előtt. Milyenek lesznek ők hárman? Hogyan fogják venni az akadályokat? Hogyan válik Graelből simulékony, szerető férfi? Hogyan lesz Maiból valaki, aki hallgat… bárkire?! Bennakad a lélegzet, s az eluralkodó pánik miatt az üveges szekrényhez fordul, ahonnan szívesen kivenné az üveg bort, de már rossz példával sem élhet Cilia előtt. Rémálommá kezd válni hirtelen minden, de aztán belenéz a smaragdszín szempárba és szerte is foszlik minden, mi egy pillanatig elködösítette elméjét.*
- Rendben, Kincsem.
*Máris nyitja az ajtót, s keze alatt érzi a harcos erős mellkasát. Elveszne a barna szemekben, ha amaz nem adná magát. Annyira "Grael". Már az első kijelentése is olyasvalami, ami alátámasztja, hogy igen: élete szerelme egy tuskó. De ennek ellenére hozzá akar menni.
Látja, hogy kissé kényelmetlen a férfinek a szituáció, hát még az ölelés? A lélektükrök pedig tán nem csillannak túl fényesen a tudattól sem, hogy még nincs rajta a gyűrű. Beletörődve ingatja meg a fejét, majd apró ujjai közé veszi a dobozt. Nyelvével szánt végig zárt ajka mögött a fogain, mintha még volna min gondolkodni, de aztán felsejlik sugárzó mosolya is.*
- Nagy nap ez a mai.
*Megköszörüli a torkát, majd kecses léptekkel indul meg a páros irányába.*
- Azért hívtalak ide, mert ez az a pillanat, aminek a részese kell legyél… ha már úgy döntöttünk, hogy összekötjük az életünket.
*Szemeiben játékosság gyúl, majd kinyitja a kis ékszeresdobozt, hogy egy lassú, mégis határozott mozdulattal vegye fel a tökéletesen illeszkedő gyűrűt. Most már nem választhatja a szégyenlősséget, megszokott kell legyen, hogy azok, kik óvják a kis elfet, szeretik egymást. Apró csókot lehelne a városőr ajkára, majd Cilia felé tekint, miközben jobbját átcsúsztatja Grael derekán.*
- Cilia Miritar-t, csupán néhány kézjegy választja el attól, hogy Cilia Miritar Faensa legyen. *Kis szünetet tart, majd elengedi a férfit és újfent a Kincse arcán simít végig.* - A lányom. *Haja lebben, ahogy hirtelen Grael felé fordul vissza.* - A lányunk.
*Az asztal mögé sétál majd a díszes tintatartóba mártja a megmunkált írótollat. Még az eszközöknek is tökéleteseknek kell lenniük.*
- Édesem, gyere ide kérlek. *Egyértelműen az elfnek szól, minden romantikus szál ellenére, Graelt nem sűrűn becézi, ha csak nem sértegetni akarja.*
- Szeretném, ha te lennél az első, aki aláírja. Erre nem volna szükség, de nekem fontos, mert így látszik, hogy a te szabad választásod és döntésed. Sokat jelentene… *Nyújtja felé az eszközt, majd kissé oldalra lép, hogy helyet biztosítson, s közben megfigyelhesse a marcona harcost, mennyire ijedt meg a felelősség hirtelen feltámadt szelétől.*
*Nem szeret magáról beszélni. Sokkal jobb mások lelkével foglalkozni, mások gondolataiban vájkálni, netán jobban tudni mindent, mit ők. Már a kérdéstől is megszeppen, persze nem hagyja, hogy ennek látszata legyen. Nem fejtheti ki, hogy hogyan is történt a leánykérés. Hogyan is hangozna egy ilyen fiatal fülnek, hogy mágiával kívánta kicsikarni a férfi vallomását, ráadásul úgy, hogy az számára is tetszetős legyen, mindezt azután, hogy bevallotta félrelépését? Tán a félvérnek is abszurd, így hát csupán egy mosolyra futja, na meg a megszokott terelésre, hogy abból kihámozhassa a leányzó érzelmeit. Merthogy, ha valaki anyjává válik, kötelessége olyat választania maga mellé, aki nem okoz kárt a gyermekének, ráadásul még szereti is. És ezt kötelező lesz fenntartania is, vagy időben véget vetni, ha gond adódna.
Egy fél emeröltőnyi vízió pereg le lelki szemei előtt. Milyenek lesznek ők hárman? Hogyan fogják venni az akadályokat? Hogyan válik Graelből simulékony, szerető férfi? Hogyan lesz Maiból valaki, aki hallgat… bárkire?! Bennakad a lélegzet, s az eluralkodó pánik miatt az üveges szekrényhez fordul, ahonnan szívesen kivenné az üveg bort, de már rossz példával sem élhet Cilia előtt. Rémálommá kezd válni hirtelen minden, de aztán belenéz a smaragdszín szempárba és szerte is foszlik minden, mi egy pillanatig elködösítette elméjét.*
- Rendben, Kincsem.
*Máris nyitja az ajtót, s keze alatt érzi a harcos erős mellkasát. Elveszne a barna szemekben, ha amaz nem adná magát. Annyira "Grael". Már az első kijelentése is olyasvalami, ami alátámasztja, hogy igen: élete szerelme egy tuskó. De ennek ellenére hozzá akar menni.
Látja, hogy kissé kényelmetlen a férfinek a szituáció, hát még az ölelés? A lélektükrök pedig tán nem csillannak túl fényesen a tudattól sem, hogy még nincs rajta a gyűrű. Beletörődve ingatja meg a fejét, majd apró ujjai közé veszi a dobozt. Nyelvével szánt végig zárt ajka mögött a fogain, mintha még volna min gondolkodni, de aztán felsejlik sugárzó mosolya is.*
- Nagy nap ez a mai.
*Megköszörüli a torkát, majd kecses léptekkel indul meg a páros irányába.*
- Azért hívtalak ide, mert ez az a pillanat, aminek a részese kell legyél… ha már úgy döntöttünk, hogy összekötjük az életünket.
*Szemeiben játékosság gyúl, majd kinyitja a kis ékszeresdobozt, hogy egy lassú, mégis határozott mozdulattal vegye fel a tökéletesen illeszkedő gyűrűt. Most már nem választhatja a szégyenlősséget, megszokott kell legyen, hogy azok, kik óvják a kis elfet, szeretik egymást. Apró csókot lehelne a városőr ajkára, majd Cilia felé tekint, miközben jobbját átcsúsztatja Grael derekán.*
- Cilia Miritar-t, csupán néhány kézjegy választja el attól, hogy Cilia Miritar Faensa legyen. *Kis szünetet tart, majd elengedi a férfit és újfent a Kincse arcán simít végig.* - A lányom. *Haja lebben, ahogy hirtelen Grael felé fordul vissza.* - A lányunk.
*Az asztal mögé sétál majd a díszes tintatartóba mártja a megmunkált írótollat. Még az eszközöknek is tökéleteseknek kell lenniük.*
- Édesem, gyere ide kérlek. *Egyértelműen az elfnek szól, minden romantikus szál ellenére, Graelt nem sűrűn becézi, ha csak nem sértegetni akarja.*
- Szeretném, ha te lennél az első, aki aláírja. Erre nem volna szükség, de nekem fontos, mert így látszik, hogy a te szabad választásod és döntésed. Sokat jelentene… *Nyújtja felé az eszközt, majd kissé oldalra lép, hogy helyet biztosítson, s közben megfigyelhesse a marcona harcost, mennyire ijedt meg a felelősség hirtelen feltámadt szelétől.*
1602. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-12 22:09:24
Üzenet elküldve: 2026-04-12 22:09:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Nimörül//
- Természetesen, de azt se zárhatjuk ki, hogy csak számára még ismeretlen volt és ezért nem próbálkozott vele. Vagy túl veszélyes lett volna megpróbálnia. Ezért is fontos, amit Mai Faensa megismert a varázstárgyról és amit Abogrtól hallott. A legzavaróbb, ha nem tudjuk, mivel állunk szemben.
*Lassan eljut oda, hogy nehezére fog esni nem megkerülni egy fontos kérdést, amit az árvaház vezetőjével kapcsolatban gondol, de egyelőre még korainak tartja szóvá tenni. Az életre keltésre pedig komolyabb választ kap, mint gondolná.*
- Amúgy érdekes gondolat. Aktív tudattal felvértezni egy entitást, ami képes fagyasztó esszenciát termelni és kiáramoltatni magából. Túl veszélyesnek hangzik egy árvaház pincerészére, de ha belegondol, kifejezetten hasznos lehetne. De gondolom ez attól is függ majd, hogy a kék menta komolyabb vizsgálatakor mely részén keresztül és milyen módon hűt. Mert máshogy nézne ki az entitás, ha energiát nyel el, így hőt is, vagy ha maga fejt ki hűvösítő hatást a környezetére. Azonban még egy hosszú ideig nem tervezek gólemekkel foglalkozni. És minden rosszindulatú megjegyzést erre mellőzve, Gömböc sajnos inkább egy kudarcnak fogható fel, mintsem sikernek, úgyhogy zsákutcának tartom ebbe az irányba továbbvinni a tudatra keltést. Ugyanis, ha az eredményt nézzük, ez nem sikerült. De mellékes, mert ezelőtt is még rengeteg más dologgal kellene foglalkoznom, beleértve azt is, hogy a környező növényekből és anyagokból újféle gyógyitalokat kellene előállítani, amire támaszkodhatunk azután is, ha többet nem jönnek alapvető varázsital-szállítmányok a városba.
*Bár a fagy esszenciáját életre kelteni kifejezetten elérhetetlen célnak tűnik, Nestarnak komolyabb problémája, egy évtizedes szöszmötölés után nincs ideje hirtelen jött rengeteg munkára. Panaszkodása közben meg is feledkezett Gömböcös kérdésről, de a kollégája tervei jobban lekötik.*
- Érdekes, mi lenne a teremtmény célja? Gondolom a csőszerű nyelvével képes lehet folyadékot gyűjteni a potrohába, amit aztán átalakíthat.
*El tudja képzelni, mennyire lehet hasznos egy kisebb lényecske, ami egy rovart szimulálna. Bár rengeteg munkának hangzik és a legtöbb pillangó ösztönlény annyira, hogy természet adta feladatait ellássa. De a gondjait is meghallotta.*
- Nos, igen, most gondolom erősen megdrágul a gyűjtögető csapatok költsége. Gondolom nem mondok újdonságot, ha azt ajánlanám, hogy valamivel érdemes inkább pótolni a matériát, bár gondolom a fontos paraméterek miatt csak az az olaj felel meg a céljának.
*Attól még szóvá teszi, hogy lehet érdemes lenne valamivel helyettesíteni, ha lehetséges.*
- De ha minden kötél szakad, lehet érdemes kifizetni a prémiumot a kalandorcsapatnak délre. Esetleg felbérelni egy kereskedőt, ugyanis, ha jól emlékszem, annak az olaja használt anyag, bizonyosan lappang valami alkimista vagy orvos polcán.
*Eszébe is jut, hogy merre találhat. Igazából, Nimerilnek is eszébe juthat, hogy merre találhatják.*
- Mennyire emlékszik az ispotályra, amit ott hagytunk? Általában nem piszkálnék fél évtizedes dolgokat, de ott aktívan gondozta a kertet és készített elő gyógyító szereket. Ha jól emlékszem, nem keveset hagytunk hátra, miután az épület maga is roskadozni kezdett.
*Nem folytatja a gondolatmenetét, csak érdeklődve néz a kollégája irányába. Nimeril kitalálhatja, hogy miért gondolkodott el ezen, viszont abban bizonytalan, hogy maradt-e ott tényleg valami, miután távoztak. Az alternatív tervet illetően száraz lesz és lényegre törő.*
- Nos, ha nem sikerül a városban semmit sem kitalálnunk a tárgy megsemmisítésére, akkor a Mágustoronyban tervezem folytatni a kutatgatást valami megoldás iránt. Lehet már előtte is teszek személyes támogatást a napmágikus tanulmányaiba, ugyanis a rövid válaszom, hogy mire az orkok áttörnek a hídon, én már reményeim szerint nem leszek itt. Ahogy említette, Lihanechben örömmel fogadnának, Önt is és ha a törzs elbukott, a városi védőktől nem várok mást, csak halasztani az elkerülhetetlent. A városvezetés már régóta tud a veszélyről és elpazarolták a lehetőségüket azzal, hogy a törzs vállára helyezték egyedül a felelősséget és ők összeroskadtak alatta. Mi nem leszünk képesek érdemben kimenteni őket. Szóval amit ajánlani tudok, hogy megtanítom teleportálni és láthatatlanná válni az éjszaka leplében, de ha jól halad a saját tanulmányaival, lehet előbb tanul meg nappal eltűnni az orkok szeme elől.
*Nem éppen dicső kép elmenekülni, de erősen kétli, hogy tőle többet várnak. Persze, ezt megtudja majd Nimeril reakciójából és válaszából.*
- Természetesen, de azt se zárhatjuk ki, hogy csak számára még ismeretlen volt és ezért nem próbálkozott vele. Vagy túl veszélyes lett volna megpróbálnia. Ezért is fontos, amit Mai Faensa megismert a varázstárgyról és amit Abogrtól hallott. A legzavaróbb, ha nem tudjuk, mivel állunk szemben.
*Lassan eljut oda, hogy nehezére fog esni nem megkerülni egy fontos kérdést, amit az árvaház vezetőjével kapcsolatban gondol, de egyelőre még korainak tartja szóvá tenni. Az életre keltésre pedig komolyabb választ kap, mint gondolná.*
- Amúgy érdekes gondolat. Aktív tudattal felvértezni egy entitást, ami képes fagyasztó esszenciát termelni és kiáramoltatni magából. Túl veszélyesnek hangzik egy árvaház pincerészére, de ha belegondol, kifejezetten hasznos lehetne. De gondolom ez attól is függ majd, hogy a kék menta komolyabb vizsgálatakor mely részén keresztül és milyen módon hűt. Mert máshogy nézne ki az entitás, ha energiát nyel el, így hőt is, vagy ha maga fejt ki hűvösítő hatást a környezetére. Azonban még egy hosszú ideig nem tervezek gólemekkel foglalkozni. És minden rosszindulatú megjegyzést erre mellőzve, Gömböc sajnos inkább egy kudarcnak fogható fel, mintsem sikernek, úgyhogy zsákutcának tartom ebbe az irányba továbbvinni a tudatra keltést. Ugyanis, ha az eredményt nézzük, ez nem sikerült. De mellékes, mert ezelőtt is még rengeteg más dologgal kellene foglalkoznom, beleértve azt is, hogy a környező növényekből és anyagokból újféle gyógyitalokat kellene előállítani, amire támaszkodhatunk azután is, ha többet nem jönnek alapvető varázsital-szállítmányok a városba.
*Bár a fagy esszenciáját életre kelteni kifejezetten elérhetetlen célnak tűnik, Nestarnak komolyabb problémája, egy évtizedes szöszmötölés után nincs ideje hirtelen jött rengeteg munkára. Panaszkodása közben meg is feledkezett Gömböcös kérdésről, de a kollégája tervei jobban lekötik.*
- Érdekes, mi lenne a teremtmény célja? Gondolom a csőszerű nyelvével képes lehet folyadékot gyűjteni a potrohába, amit aztán átalakíthat.
*El tudja képzelni, mennyire lehet hasznos egy kisebb lényecske, ami egy rovart szimulálna. Bár rengeteg munkának hangzik és a legtöbb pillangó ösztönlény annyira, hogy természet adta feladatait ellássa. De a gondjait is meghallotta.*
- Nos, igen, most gondolom erősen megdrágul a gyűjtögető csapatok költsége. Gondolom nem mondok újdonságot, ha azt ajánlanám, hogy valamivel érdemes inkább pótolni a matériát, bár gondolom a fontos paraméterek miatt csak az az olaj felel meg a céljának.
*Attól még szóvá teszi, hogy lehet érdemes lenne valamivel helyettesíteni, ha lehetséges.*
- De ha minden kötél szakad, lehet érdemes kifizetni a prémiumot a kalandorcsapatnak délre. Esetleg felbérelni egy kereskedőt, ugyanis, ha jól emlékszem, annak az olaja használt anyag, bizonyosan lappang valami alkimista vagy orvos polcán.
*Eszébe is jut, hogy merre találhat. Igazából, Nimerilnek is eszébe juthat, hogy merre találhatják.*
- Mennyire emlékszik az ispotályra, amit ott hagytunk? Általában nem piszkálnék fél évtizedes dolgokat, de ott aktívan gondozta a kertet és készített elő gyógyító szereket. Ha jól emlékszem, nem keveset hagytunk hátra, miután az épület maga is roskadozni kezdett.
*Nem folytatja a gondolatmenetét, csak érdeklődve néz a kollégája irányába. Nimeril kitalálhatja, hogy miért gondolkodott el ezen, viszont abban bizonytalan, hogy maradt-e ott tényleg valami, miután távoztak. Az alternatív tervet illetően száraz lesz és lényegre törő.*
- Nos, ha nem sikerül a városban semmit sem kitalálnunk a tárgy megsemmisítésére, akkor a Mágustoronyban tervezem folytatni a kutatgatást valami megoldás iránt. Lehet már előtte is teszek személyes támogatást a napmágikus tanulmányaiba, ugyanis a rövid válaszom, hogy mire az orkok áttörnek a hídon, én már reményeim szerint nem leszek itt. Ahogy említette, Lihanechben örömmel fogadnának, Önt is és ha a törzs elbukott, a városi védőktől nem várok mást, csak halasztani az elkerülhetetlent. A városvezetés már régóta tud a veszélyről és elpazarolták a lehetőségüket azzal, hogy a törzs vállára helyezték egyedül a felelősséget és ők összeroskadtak alatta. Mi nem leszünk képesek érdemben kimenteni őket. Szóval amit ajánlani tudok, hogy megtanítom teleportálni és láthatatlanná válni az éjszaka leplében, de ha jól halad a saját tanulmányaival, lehet előbb tanul meg nappal eltűnni az orkok szeme elől.
*Nem éppen dicső kép elmenekülni, de erősen kétli, hogy tőle többet várnak. Persze, ezt megtudja majd Nimeril reakciójából és válaszából.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1602-1621