Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 45 (881. - 887. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 868-887
887. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-12-07 18:49:18
Üzenet elküldve: 2022-12-07 18:49:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Érkezés//
//Zárás//
*Ősibbnél is ősibb, elcsépeltre koptatott közhely, hogy jó társaságban telik az idő.*
- Jó éjszakát és álmodj szépeket! *köszön el végül Tanillától nem csak udvariasságból és megszokásból használt szófordulattal, hanem tényleg őszintén, miután úgy hiszi, hogy jól kibeszélgették és kölcsönösen meg is kedveltél egymást.
Mindenesetre hosszú út áll mögöttük, ennek köszönheti, hogy miután elteltek az étellel, valamint sok mindenről beszéltek, és jobban megismerték egymást, nem kell már sok idő ahhoz, hogy végül álmosan lefeküdjenek aludni.
Éppen csak attól óvakodik, hogy abban a szobában töltse az éjszakát, ahol egykor lakott, mivel pedig nincs ott semmi dolga természetesen a pince közelébe sem megy, és amennyire csak teheti Alenia egykori szobáját is igyekszik elkerülni, mert hiába fogadta meg magának, hogy próbál a jövőre koncentrálni, ott akkor is annyi emlék törne rá, amennyi hirtelen biztosan több lenne a soknál. Az istennő oltárát is elkerüli. Így is éppen elég élénken látja még lelki szemei előtt az előtte imádkozó Aleniát.
Igazából leginkább édesanyja jelenlétének, Thrisnek, Tanillának és persze plüssnyulainak köszönheti azt, hogy nem tér vissza minden egyes gondolatával a múltba. Az sem elhanyagolható szempont ilyen szempontból persze, hogy végre választ kapott egy fontos kérdésére, ez által pedig reményt arra, hogy tud segíteni visszanöveszteni Intath csonkolt kezét.
De ez még csak az első este itt. Lassan mindenesetre hófehér és zsemleszínű plüssnyulaival együtt nyomja el az álom.
~ Talán ez egykor Lau szobája lehetett. ~ vigasztalja még előtte ez a röpke gondolat, és szerencséjére ezúttal csak valami furcsán vicceset álmodik, aminek semmi értelme. Szülőfalujában ül egy tűzrakónál újra, ahol az egyik lány, akit még sosem hallott egymagában énekelni éppen énekel, hosszan kitartva az utolsó hangot, miközben még az egy szintes házaknak is van egy második emelete.
Mosolyogva ébred és arra a gondolatra, hogy ideje dolgozni menni, sok minden szükséges és szükségtelen tárgyra és élőlényre elkölthető pénzért.*
//Miután minden egy kicsit másképpen alakult, mint ahogyan eredetileg tervezve volt//
//Hatváltás//
*Mire újra majdnem teljesen útra kész, nagyjából egészen pontosan másfél hat telik el. Kicsit kevesebb, mert ha jól emlékszik vacsorára érkeztek, most pedig az utolsó itt eltöltött reggelin van túl éppen, majdnem egyedül, mert bár plüssnyulai vele vannak és kislányként játékból etette is őket sokszor, nekik igazából vele ellentétben nem kell enniük ahhoz, hogy életben maradjanak.
Most, hogy már indulni készül, az itt eltöltött idő mérlegét megvonva, előzetes kétségekkel és várakozásokkal ellentétben jól érezte magát, annak ellenére is, hogy egy kicsit minden máshogyan alakult, mint ahogyan eredetileg tervezve volt, de hát az élet már csak ilyen.
Nem csak a bérért és nem pusztán saját maga és a többiek öröméért és gyarapodásáért végzett munka unalmának monotonitásában, hanem némi izgalomban és kihívásban is része volt, de a többieknek sem úgy alakultak a napjai, ahogyan várta.
Nim nem került elő. Taninak többször is dolga akadt, és, ha jól értette akkor a barátja megbetegedett, akit ápolnia is kellett, és kell még éppen most is. Thrissayának jobban megtetszett a város, mint elsőre gondolta volna és bár a tündérlány sokat segített neki, úgy döntött, hogy még itt marad dolgozni kicsit.
Édesanyja segítette neki a legtöbbet, ahogyan az egy szerető édesanyától elvárható, de hát, ahogyan ez is várható volt, a városban járva-kelve előbb-utóbb ismét egy ember férfi ölelő karjaiban végezte, és nyilván most is éppen az ő társaságát élvezi. A korábbiakkal ellentétben ellenben most viszont tudja, hogy hol találja majd, és már annyira, mint korábban aggódnia sem kell miatta.
Adoaver felől sem kapott semmi hírt, reméli mindenesetre, hogy a fiatal mágus jól van, épségben eljutott a toronyba, és most már újra ott van ligetben.
Így hát majd kilenc nap elteltével csak plüssnyulai és közös lovuk társaságában indul el haza az általa eddig megkeresett pénzzel. Már az utóbbitól sem fél annyira, most, hogy kordéja elé befogva elindul vele a piac felé.
Az idő kicsit hűvösebb lett azóta, hogy érkeztek, így most csizmát, nadrágot, köpenyt vett fel, talán éppen azokat, mint amelyekben egykor, először a városba érkezett.
Jól érezte itt magát, és örül neki, hogy főleg Taninak köszönhetően most már sok kellemes és nem csak főleg rettenetes emlék köti a Sayqueeves házhoz, de ideje indulni végre. Van még kis dolga a környéken, ettől függetlenül alig várja, hogy végre hazaérjen, az egyetlen és igazi otthonába, Inthez és Adoaverhez.*
//Zárás//
*Ősibbnél is ősibb, elcsépeltre koptatott közhely, hogy jó társaságban telik az idő.*
- Jó éjszakát és álmodj szépeket! *köszön el végül Tanillától nem csak udvariasságból és megszokásból használt szófordulattal, hanem tényleg őszintén, miután úgy hiszi, hogy jól kibeszélgették és kölcsönösen meg is kedveltél egymást.
Mindenesetre hosszú út áll mögöttük, ennek köszönheti, hogy miután elteltek az étellel, valamint sok mindenről beszéltek, és jobban megismerték egymást, nem kell már sok idő ahhoz, hogy végül álmosan lefeküdjenek aludni.
Éppen csak attól óvakodik, hogy abban a szobában töltse az éjszakát, ahol egykor lakott, mivel pedig nincs ott semmi dolga természetesen a pince közelébe sem megy, és amennyire csak teheti Alenia egykori szobáját is igyekszik elkerülni, mert hiába fogadta meg magának, hogy próbál a jövőre koncentrálni, ott akkor is annyi emlék törne rá, amennyi hirtelen biztosan több lenne a soknál. Az istennő oltárát is elkerüli. Így is éppen elég élénken látja még lelki szemei előtt az előtte imádkozó Aleniát.
Igazából leginkább édesanyja jelenlétének, Thrisnek, Tanillának és persze plüssnyulainak köszönheti azt, hogy nem tér vissza minden egyes gondolatával a múltba. Az sem elhanyagolható szempont ilyen szempontból persze, hogy végre választ kapott egy fontos kérdésére, ez által pedig reményt arra, hogy tud segíteni visszanöveszteni Intath csonkolt kezét.
De ez még csak az első este itt. Lassan mindenesetre hófehér és zsemleszínű plüssnyulaival együtt nyomja el az álom.
~ Talán ez egykor Lau szobája lehetett. ~ vigasztalja még előtte ez a röpke gondolat, és szerencséjére ezúttal csak valami furcsán vicceset álmodik, aminek semmi értelme. Szülőfalujában ül egy tűzrakónál újra, ahol az egyik lány, akit még sosem hallott egymagában énekelni éppen énekel, hosszan kitartva az utolsó hangot, miközben még az egy szintes házaknak is van egy második emelete.
Mosolyogva ébred és arra a gondolatra, hogy ideje dolgozni menni, sok minden szükséges és szükségtelen tárgyra és élőlényre elkölthető pénzért.*
//Miután minden egy kicsit másképpen alakult, mint ahogyan eredetileg tervezve volt//
//Hatváltás//
*Mire újra majdnem teljesen útra kész, nagyjából egészen pontosan másfél hat telik el. Kicsit kevesebb, mert ha jól emlékszik vacsorára érkeztek, most pedig az utolsó itt eltöltött reggelin van túl éppen, majdnem egyedül, mert bár plüssnyulai vele vannak és kislányként játékból etette is őket sokszor, nekik igazából vele ellentétben nem kell enniük ahhoz, hogy életben maradjanak.
Most, hogy már indulni készül, az itt eltöltött idő mérlegét megvonva, előzetes kétségekkel és várakozásokkal ellentétben jól érezte magát, annak ellenére is, hogy egy kicsit minden máshogyan alakult, mint ahogyan eredetileg tervezve volt, de hát az élet már csak ilyen.
Nem csak a bérért és nem pusztán saját maga és a többiek öröméért és gyarapodásáért végzett munka unalmának monotonitásában, hanem némi izgalomban és kihívásban is része volt, de a többieknek sem úgy alakultak a napjai, ahogyan várta.
Nim nem került elő. Taninak többször is dolga akadt, és, ha jól értette akkor a barátja megbetegedett, akit ápolnia is kellett, és kell még éppen most is. Thrissayának jobban megtetszett a város, mint elsőre gondolta volna és bár a tündérlány sokat segített neki, úgy döntött, hogy még itt marad dolgozni kicsit.
Édesanyja segítette neki a legtöbbet, ahogyan az egy szerető édesanyától elvárható, de hát, ahogyan ez is várható volt, a városban járva-kelve előbb-utóbb ismét egy ember férfi ölelő karjaiban végezte, és nyilván most is éppen az ő társaságát élvezi. A korábbiakkal ellentétben ellenben most viszont tudja, hogy hol találja majd, és már annyira, mint korábban aggódnia sem kell miatta.
Adoaver felől sem kapott semmi hírt, reméli mindenesetre, hogy a fiatal mágus jól van, épségben eljutott a toronyba, és most már újra ott van ligetben.
Így hát majd kilenc nap elteltével csak plüssnyulai és közös lovuk társaságában indul el haza az általa eddig megkeresett pénzzel. Már az utóbbitól sem fél annyira, most, hogy kordéja elé befogva elindul vele a piac felé.
Az idő kicsit hűvösebb lett azóta, hogy érkeztek, így most csizmát, nadrágot, köpenyt vett fel, talán éppen azokat, mint amelyekben egykor, először a városba érkezett.
Jól érezte itt magát, és örül neki, hogy főleg Taninak köszönhetően most már sok kellemes és nem csak főleg rettenetes emlék köti a Sayqueeves házhoz, de ideje indulni végre. Van még kis dolga a környéken, ettől függetlenül alig várja, hogy végre hazaérjen, az egyetlen és igazi otthonába, Inthez és Adoaverhez.*
886. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-11-23 15:06:36
Üzenet elküldve: 2022-11-23 15:06:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Érkezés//
*Beszélgetés közben lassan jól is laknak, és mindent egybevetve eddig nagyon határozottan örül neki, hogy mégiscsak visszatért, bármennyire is furcsa lesz majd, hogy ha csak kicsit és vendégként, de ismét ezek között a falak között fog élni, ahol egykor olyan sokat sírt és rettegett. Mégsem felejti, hogy azért szép emlékek is kötik ide, főleg persze Lau megismerése, vagy Wilhorp jobb pillanatai, meg hát maga Alenia is, még az elrablása előtt, akit az előbb emlegetett a fény oltárral kapcsolatban.
Ugyan ennek köszönhetően rendesen el is szomorodott, de hát kisebb csoda lett volna, ha nem így történik mindez, és nagyon haragudna is magára ebben az esetben, mert sohasem szeretne az a Luninari lenni, aki nem érez semmit akkor, amikor valamilyen okból Aleniára gondol, vagy rá kell gondolnia.
Mindent egybevetve tehát tényleg sokkal jobb, hogy most itt van újra, mintha elfutott volna az egyre régibbnek érzett emlékek elől, ennek pedig számtalan oka van. Az első és legfontosabb, hogy Tanilla szavai boldogsággal és reménnyel töltik el a jövőt illetően. Utána rögtön az következik, hogy ilyen rövid ismeretség után is sikerült őt igazán megkedvelnie, és biztos benne, hogy bár a beszélgetésben aktívan nem vettek részt, érzelmeiben édesanyja, és jó eséllyel Thrissaya is osztozik. Ezen kívül pedig az sem teljesen elhanyagolható szempont, hogy az étel is nagyon finom volt.*
- Tudtam! *kiált szinte fel mosolyogva.* Éreztem, hogy kell lennie ilyen varázslatnak. *mondja és most már biztos benne, hogy határozottan kedveli az istennőt, éppen csak két dolog tartja vissza a hozzá való megtéréstől, mind a kettő elég erős indok azonban arra, hogy ne tegyen hasonlót.
Az első, hogy úgy érzi, hogy egy istenségnek való elköteleződés, legyen az az isten, vagy istennő bármennyire is jóságos, vagy hatalmas, teljes életet kíván, a másik pedig, hogy azzal pontosan tisztában van, hogy mindez azt jelentené, hogy le kell mondania a legmagasabb szintű elemi varázslatokról, így természetesen arról is, hogy a holdmágiát úgy ahogy van teljesen megtanulhassa, márpedig saját maga és a hold közötti megbonthatatlan kapcsolatban nagyon mélyen hisz.*
- Nagyon keveset tudok a szakrális mágiáról, de hogyha bármiben tudunk segíteni az oltár helyreállításával kapcsolatban örömmel megtesszük, és persze csak Intath miatt. Nagyon sok mindenkin lehetne segíteni vele. *mondja lelkesen mosolyogva, remélve, hogy ezúttal sem sérti meg sem az édesanyját sem pedig a tündérlányt, amiért ismét helyettük beszél, de nem hiszi, hogy ilyen nemes és jó célért ne tennének meg ők is mindent szívesen, még akkor is, ha édesanyjának lehetnének némi vallási fenntartásai. Mégis odahaza, ha úgy veszi afféle ápolónő volt, vagy inkább az is, így biztos benne, hogy mindent egybevetve, ha tud valamivel, vagy valamiben, akkor ő is nagyon szívesen fog majd segíteni.*
- Ami Intet illeti, nem hiszem, hogy nagyon válogatna. Tengerész volt, sült halon élt évekig, ha jól értettem, amit mesélt, ezen kívül pedig, ha nem is mindig őszintén, de eddig még mindig megdicsérte azt, amit Lautól, tőlem, vagy Thristől kapott ételt. Meg egyébként is, egy orvos, aki visszakaphatja az ép kezét, szerintem ilyen csodáért szívesen megenné még azt is, amit egyáltalán nem szeret. *mosolyodik el újra. Bármennyire is furcsa és kiállhatatlan néha a szőke elf, ő igazán a szívébe zárta, és már csak ezért is nagyon szeretne örömet szerezni neki.*
- Eleve azért jöttünk a városba különben, vagy hát azért is, hogy keressünk annyi pénzt, amivel feltöltjük kicsit liget készleteit, szóval étel lesz majd bőven. Ide is hozunk majd holnap már különben. Kedves tőled, hogy megvendégeltél bennünket, de nem várhatjuk el, hogy ameddig itt leszünk, végig a ti kamrátokat fosztogassuk, ha éhesek vagyunk. Esetleg, ha van hozzá kedved, együtt is főzhetnénk majd valamit. *ajánlja fel, remélve, hogy Tanilla belemegy, mert, ami őt illeti szeret közösen főzni mással. Amennyire eddig tapasztalta az ilyesmi a barátokat közelebb hozza egymáshoz, akik pedig nem barátok, azokat talán azzá teszi. Egyébként is valószínű, hogy egy fárasztó munkával eltelt nap után még jobb szórakozás és kikapcsolódás lesz majd együtt készíteni valamilyen ételt, mint az egyébként lenne, már amennyiben erre majd tényleg sor kerül.*
*Beszélgetés közben lassan jól is laknak, és mindent egybevetve eddig nagyon határozottan örül neki, hogy mégiscsak visszatért, bármennyire is furcsa lesz majd, hogy ha csak kicsit és vendégként, de ismét ezek között a falak között fog élni, ahol egykor olyan sokat sírt és rettegett. Mégsem felejti, hogy azért szép emlékek is kötik ide, főleg persze Lau megismerése, vagy Wilhorp jobb pillanatai, meg hát maga Alenia is, még az elrablása előtt, akit az előbb emlegetett a fény oltárral kapcsolatban.
Ugyan ennek köszönhetően rendesen el is szomorodott, de hát kisebb csoda lett volna, ha nem így történik mindez, és nagyon haragudna is magára ebben az esetben, mert sohasem szeretne az a Luninari lenni, aki nem érez semmit akkor, amikor valamilyen okból Aleniára gondol, vagy rá kell gondolnia.
Mindent egybevetve tehát tényleg sokkal jobb, hogy most itt van újra, mintha elfutott volna az egyre régibbnek érzett emlékek elől, ennek pedig számtalan oka van. Az első és legfontosabb, hogy Tanilla szavai boldogsággal és reménnyel töltik el a jövőt illetően. Utána rögtön az következik, hogy ilyen rövid ismeretség után is sikerült őt igazán megkedvelnie, és biztos benne, hogy bár a beszélgetésben aktívan nem vettek részt, érzelmeiben édesanyja, és jó eséllyel Thrissaya is osztozik. Ezen kívül pedig az sem teljesen elhanyagolható szempont, hogy az étel is nagyon finom volt.*
- Tudtam! *kiált szinte fel mosolyogva.* Éreztem, hogy kell lennie ilyen varázslatnak. *mondja és most már biztos benne, hogy határozottan kedveli az istennőt, éppen csak két dolog tartja vissza a hozzá való megtéréstől, mind a kettő elég erős indok azonban arra, hogy ne tegyen hasonlót.
Az első, hogy úgy érzi, hogy egy istenségnek való elköteleződés, legyen az az isten, vagy istennő bármennyire is jóságos, vagy hatalmas, teljes életet kíván, a másik pedig, hogy azzal pontosan tisztában van, hogy mindez azt jelentené, hogy le kell mondania a legmagasabb szintű elemi varázslatokról, így természetesen arról is, hogy a holdmágiát úgy ahogy van teljesen megtanulhassa, márpedig saját maga és a hold közötti megbonthatatlan kapcsolatban nagyon mélyen hisz.*
- Nagyon keveset tudok a szakrális mágiáról, de hogyha bármiben tudunk segíteni az oltár helyreállításával kapcsolatban örömmel megtesszük, és persze csak Intath miatt. Nagyon sok mindenkin lehetne segíteni vele. *mondja lelkesen mosolyogva, remélve, hogy ezúttal sem sérti meg sem az édesanyját sem pedig a tündérlányt, amiért ismét helyettük beszél, de nem hiszi, hogy ilyen nemes és jó célért ne tennének meg ők is mindent szívesen, még akkor is, ha édesanyjának lehetnének némi vallási fenntartásai. Mégis odahaza, ha úgy veszi afféle ápolónő volt, vagy inkább az is, így biztos benne, hogy mindent egybevetve, ha tud valamivel, vagy valamiben, akkor ő is nagyon szívesen fog majd segíteni.*
- Ami Intet illeti, nem hiszem, hogy nagyon válogatna. Tengerész volt, sült halon élt évekig, ha jól értettem, amit mesélt, ezen kívül pedig, ha nem is mindig őszintén, de eddig még mindig megdicsérte azt, amit Lautól, tőlem, vagy Thristől kapott ételt. Meg egyébként is, egy orvos, aki visszakaphatja az ép kezét, szerintem ilyen csodáért szívesen megenné még azt is, amit egyáltalán nem szeret. *mosolyodik el újra. Bármennyire is furcsa és kiállhatatlan néha a szőke elf, ő igazán a szívébe zárta, és már csak ezért is nagyon szeretne örömet szerezni neki.*
- Eleve azért jöttünk a városba különben, vagy hát azért is, hogy keressünk annyi pénzt, amivel feltöltjük kicsit liget készleteit, szóval étel lesz majd bőven. Ide is hozunk majd holnap már különben. Kedves tőled, hogy megvendégeltél bennünket, de nem várhatjuk el, hogy ameddig itt leszünk, végig a ti kamrátokat fosztogassuk, ha éhesek vagyunk. Esetleg, ha van hozzá kedved, együtt is főzhetnénk majd valamit. *ajánlja fel, remélve, hogy Tanilla belemegy, mert, ami őt illeti szeret közösen főzni mással. Amennyire eddig tapasztalta az ilyesmi a barátokat közelebb hozza egymáshoz, akik pedig nem barátok, azokat talán azzá teszi. Egyébként is valószínű, hogy egy fárasztó munkával eltelt nap után még jobb szórakozás és kikapcsolódás lesz majd együtt készíteni valamilyen ételt, mint az egyébként lenne, már amennyiben erre majd tényleg sor kerül.*
885. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-11-19 16:12:42
Üzenet elküldve: 2022-11-19 16:12:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Érkezés//
- Ó értem már, elnézést hogy félre értettelek. Ezek szerint a természeti ágakat mind tanulod csak apránként. Végül is ez is jó megoldás.
*Elég sok mindenről beszélnek a mágiával kapcsolatban, persze főleg az elemi mágiákról. Luni érdeklődési köre leginkább ez és nagy részben őt is érdeklik. Biztos abban, hogy sok mindenben tudnák segíteni egymást, ha egyszer úgy igazán összefognának. Viszont ami Eeyr hitét illeti, bár a lányok jól fogadják hitét, mégis érzi a szomorúságot most maga körül. Főleg Luni felől érzi ezt és hamarosan meg is tudja ennek okát. Az itt élő testvérpár és az őket ért borzalom őt is elkeseríti. Legalábbis sejti, hogy nem csak úgy elutaztak és hagyták itt a házat. Persze tudja, hogy a hit önmagában nem véd meg fegyvertől. Nem mondja ki, de talál majd rá valamilyen módot, hogy az oltár helyreállításakor egy apró emléket elhelyezzen valahogy a korábbi lakók tiszteletére. Lunit érdekli az a mágia forma is, amit viszont nem tanulhat meg, akárhogy szeretné. Az ilyesmi csak Eeyr hívőknek adatik meg. Viszont épp ezért szívesen segít bárkinek bármiben. Akár Luni barátján is. *
- Igen, van rá mód. De ahhoz a fényoltárt helyre kell hoznom, sőt, meg is kell erősítenem. Ha azzal készen vagyok, akkor tudok segíteni. Bár mindkettő hosszú folyamat.
*Az oltár állítása és erejének növelése önmagában több időbe telik. Az a gyógyítási forma pedig, amit Luni barátján segítene, egy napos folyamat.*
- Ez a fény ajándékának imádsága. A folyamat során visszanő annak egy hiányzó végtagja, akiért az ima szól. Közben ő folyamatosan éhes lesz. Így ezen a téren sem árt majd előre felkészülnünk. Főleg ha válogatósabb étkű a barátotok.
- Ó értem már, elnézést hogy félre értettelek. Ezek szerint a természeti ágakat mind tanulod csak apránként. Végül is ez is jó megoldás.
*Elég sok mindenről beszélnek a mágiával kapcsolatban, persze főleg az elemi mágiákról. Luni érdeklődési köre leginkább ez és nagy részben őt is érdeklik. Biztos abban, hogy sok mindenben tudnák segíteni egymást, ha egyszer úgy igazán összefognának. Viszont ami Eeyr hitét illeti, bár a lányok jól fogadják hitét, mégis érzi a szomorúságot most maga körül. Főleg Luni felől érzi ezt és hamarosan meg is tudja ennek okát. Az itt élő testvérpár és az őket ért borzalom őt is elkeseríti. Legalábbis sejti, hogy nem csak úgy elutaztak és hagyták itt a házat. Persze tudja, hogy a hit önmagában nem véd meg fegyvertől. Nem mondja ki, de talál majd rá valamilyen módot, hogy az oltár helyreállításakor egy apró emléket elhelyezzen valahogy a korábbi lakók tiszteletére. Lunit érdekli az a mágia forma is, amit viszont nem tanulhat meg, akárhogy szeretné. Az ilyesmi csak Eeyr hívőknek adatik meg. Viszont épp ezért szívesen segít bárkinek bármiben. Akár Luni barátján is. *
- Igen, van rá mód. De ahhoz a fényoltárt helyre kell hoznom, sőt, meg is kell erősítenem. Ha azzal készen vagyok, akkor tudok segíteni. Bár mindkettő hosszú folyamat.
*Az oltár állítása és erejének növelése önmagában több időbe telik. Az a gyógyítási forma pedig, amit Luni barátján segítene, egy napos folyamat.*
- Ez a fény ajándékának imádsága. A folyamat során visszanő annak egy hiányzó végtagja, akiért az ima szól. Közben ő folyamatosan éhes lesz. Így ezen a téren sem árt majd előre felkészülnünk. Főleg ha válogatósabb étkű a barátotok.
884. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-11-09 16:47:42
Üzenet elküldve: 2022-11-09 16:47:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Érkezés//
*Tanilla tölt nekik még teát is, amit sem ő, sem édesanyja nem utasítanak vissza, meg is köszönik, és most rajtuk az érdeklődő hallgatásnak a sora, miközben igyekeznek jól is lakni, bár az étkezést és hallgatást persze néha megszakítja részéről egy-egy egyetértő, vagy lelkes bólogatás és mosoly. Igaz, ami őt illeti, van olyan pont, ahol bizony zavarba is jön, és azon gondolkodik, hogy nem fogalmazott-e kicsit ködösen, vagy nem teljesen egyértelműen korábban.
Mágia terén ugyanis igazából kezdőnek érzi magát, aki tudásszomjától és egyben önmagának és mindenki másnak való bizonyítási vágytól vezérelve pusztán bele-belekapott a mágia különböző ágaiba, egyetlen egy alapos ismerőjének sem mondhatja magát azonban, ha igazán őszinte akar lenni, és úgy érzi, hogy a nagy egészet és a rejtett összefüggéseket sem látja még át igazán, pusztán éppen csak elkezdte alapszinten megérteni őket.
Lehet tényleg félreérthető volt, ezért jobb a félreértést még a legelején tisztázni, mielőtt Tanilla esetleg több tudást néz ki belőle, mint amennyivel valójában rendelkezik, aztán pedig amikor majd kiderül az igazság, még a végén azt hiszi, hogy hazudott neki, pedig ez a legkevésbé sem állt szándékában az imént.*
- Köszönöm, amiket mondtál, de igazából kezdőnek érzem magamat, és szerintem az is vagyok. *vallja hát be a biztonság kedvéért.* Nimerillel csak egyszer találkoztam és beszéltem, de az ő nézete az volt, hogy szeretne először egy ágat teljesen megismerni a legegyszerűbb varázslatoktól a legbonyolultabbakig, aztán csak utána kezdeni tanulni valami mást, és meglehet, hogy teljesen igaza is volt, mert ez lenne az észszerűbb, én azonban pont az ellenkezőjét csináltam, mert egyszerűen így alakult és ezt tartottam egyszerűbbnek. A toronyban azért tanultam csak holdat, mert hamar elfogyott az addig összegyűjtött pénzem, utána viszont minden mágustól, akivel csak találkoztam igyekeztem tanulni, cserébe pedig én is tanítottam, amit tudtam. Így, igaz, hogy meg kellett tanulnom, amit most tudok, mégis inkább csak véletlenszerű, hogy ez éppen mi, azon múlt csak, hogy kivel hozott össze a sors, a szerencse, a szellemek, vagy az istenek, mindegy hogy nevezzük őket. A tűz ágról például azért ismerek erős és komoly varázslatokat is, mert nagyon jó tanárom volt belőle, de a többi másikat, amiket mondtam legjobb esetben is csak közepesen ismerem, a levegőt pedig például csak nagyon alap szinten. Viszont, tudom közhely, de akkor is, minden nagy utazás az első kis lépésekkel kezdődik, ezért szerintem érdemes megismerni a látszólag teljesen jelentéktelennek látszó, egyszerű varázslatokat is. Bármit szívesen megtanulok a vízről is, főleg, hogy amikről meséltél az előbb, már azok is elég hasznosnak és praktikusnak tűnnek.
*Arról, hogy ismerni szeretné az elemi mágia valamennyi ágának összes varázslatát egyelőre nem beszél, már csak azért sem, mert jelenleg ez saját maga számára is nagyon hosszú távú terv. Legfőbb célja azért a tudásmorzsák összeszedegetése mellett, pont azok miatt a dolgok miatt, amikről korábban beszélt, továbbra is a hold ág teljes megismerése.
Meg aztán vannak ennél fontosabb, mindannyiukat sokkal jobban érintő kérdések is, például a gyógynövények termesztése és az ispotály, amit a maga részéről csak támogatni tud.
Az Eeyr oltár helyreállításával kapcsolatban már kissé ellentmondásosabb a viszonya, bár a szándékkal magával természetesen nem ellenséges, ahogyan az istennővel sem, hiszen csak olyan Eeyr hívőket ismert eddig, akiket őszintén kedvelt, néhányukat közülük pedig igazán meg is szeretett, ráadásul amennyit magáról az istennőről tud, rossz szóval szólva talán, de mégiscsak ő a legvállalhatóbb és legszimpatikusabb tagja az egész új istenhármasságnak, ha lehet egyáltalán így nevezni, mert neki esze ágában sincsen mélyebben belemerülnie ebbe az egészbe.
Abban viszont teljesen biztos, hogy pusztán a megemlítésére édesanyja is még nagyobb érdeklődéssel kezdi el hallgatni őket. Ezt úgy is érzékeli hogy nem is néz a hosszú szőke hajjal keretezett nemes vonásokkal megáldott arc felé. Ismeri is őt annyira hogy pontosan tudni vélje róla, hogy mint egykori papnő, bármennyire is kíváncsi minden vallásossággal kapcsolatos információra, minden bizonnyal nem készül saját legősibbnek képzelt, vagy talán valóban legősibb elf természetvallását felcserélni semmiféle új istenségre.
Ami pedig őt illeti, aki már édesanyja vallását sem tudta soha teljesen magába fogadni, ő sem igazán tervez hasonlót, már csak praktikus okokból sem, hiszen, ha megtenné, akkor éppen azokról az elemi varázslatokról kellene lemondania amelyekre a leginkább vágyik. És különben is... Eeyr jó szándéka ide, vagy oda, az ő imádata egykori pártfogóin sem segített sokat.
~ Szegény Alenia! ~
Persze, tudja ő is, hogy egy isten, vagy egy istennő sem rohangálhat csak úgy minden hívének a segítségére, ha az bajban van, különösen nem egy olyan éjjelen, mint akkor, amikor sokaknak lett volna éppen rá a legnagyobb szüksége, mégis ő maga olyan vallás kereti között nőtt fel, ami azért bizonyos egészséges határokat megszab az anyagi világban létezők és az úgynevezett természetfeletti lények viszonylatában, a szakrális mágiában pedig úgy érzi, hogy nem eléggé egyértelmű az a bizonyos határ, ami a két létsíkot egymástól elválasztja.
Ami például őt magát illeti, a világért sem ítéli el azokat, akik valamilyen nemes cél elérése érdekében egy istenség segítségével varázsolnak, de egyelőre nem tudja, hogy az ilyen varázslat alkalmával hol végződik a mágiahasználó és hol kezdődik az isten? Egyszerűbb, ha saját maga és egyedül csinálja meg, amit a mágia segítségével meg akar csinálni, még akkor is, ha ehhez ő isteni erő helyett elemeket használ, vagy a holdat, amire a maga módján tulajdonképpen istennőnek tekint, ha ellentmondás, ha nem, mégis mutassanak neki egy teljesen egész és kerek, minden ellentmondásoktól mentes világnézetet, vagy gondolatvilágot, ha tudnak!
De ez csak a saját útja, viszont amennyire meg tudja ítélni Tanilla és ő nagyjából egy irányba mennek, éppen csak más és más a módszer, amivel oda igyekeznek jutni.*
- Nagyon örülök különben mindannak, amiket mondasz. *mondja is a korábbiak után mosolyogva, bár megint annyi mindent szeretne hirtelen mondani, vagy kérdezni, hogy hirtelen nem is tudja, hogy hogyan kezdjen hozzá.* Jó, hogy itt is jó irányba mennek a dolgok. Kár, hogy Lau nincs most itt velünk. Ő az a lány, akivel itt ismerkedtem össze és aki nélkül Szarvasliget nem jöhetett volna létre. Az ő álma is egy ispotály, vagy egy menedékház létrehozása volt, én pedig megígértem, hogy mindenben segítek neki, amiben csak tudok. Nagyon boldoggá fogja tenni, amikor majd otthon elmesélem neki, hogy ez a ház milyen jó kezekbe került, és, hogy tulajdonképpen valami olyasmi fog megvalósulni itt, amit ő maga is szeretett volna létrehozni. Sokkal tartozom neki, mármint úgy értem, hogy nem pénzzel, hanem úgy általában, már csak ezért is szívesen segítek mindenben, amiben tudok, de egyébként is segítenék. Ami a gyógynövénytermesztést illeti, én csak egy olyan varázslatot tanultam Nimtől, ami talán alkalmas erre, fanevelés a neve. Ha nem ér haza ameddig itt vagyunk, szívesen megtanítom neked, ahogyan persze a holdmágiából is, amit csak tudok. Eredetileg gyümölcsfák magból való kinövesztésére találták ki, és pont erre is fogom majd használni ligetben, ha hazaértünk, de érdemes megpróbálni, hátha gyógynövényeket is lehet termeszteni vele.
*Itt kicsit elhallgat, hogy összeszedje a gondolatait. Bármennyire is nem szívesen beszél a múltról, belátja, hogy egyik út sem járható. Sem nem hozhatja fel folyton, amikor semmi sem indokolja, de el sem hallgathatja akkor, amikor egyébként témába vág.*
- Az Eeyr oltárra pedig emlékszem. Ebben a házban, ha nem is túl sokáig, de a Sayqueeves család élt, pontosabban egy testvérpár Alenia és Aleimord, a mi távoli rokonaink. *mutat édesanyjára és önmagára, bár talán egyértelmű, hogy mondjuk nem Thris és saját maga közös rokonai voltak.*
- Ők fogadtak be engem, amikor először a városba jöttem, és ők Eeyr hívei voltak. Van is olyan emlékem, hogy Alenia imádkozik annál az oltárnál. *meséli, és bár itt majdnem elcsuklik a hangja, amikor a gyönyörű, szőke lány karcsú alakját, lágy, nemes vonású arcát és kedves hangját felidézi, nagyon reméli, hogy uralkodik rajta és arcvonásain is annyira, hogy ez fel sem tűnik senkinek.*
- Mivel elementáris mágiát használok az oltár helyreállításában nem fogok tudni segíteni, de jó ötletnek tartom, ahogyan bármit, ami hatékonyabbá teheti a gyógyítást, vagy a gyógynövények termesztését. Csak az nem teljesen egyértelmű az alapján, amit mondtál, hogy csak a barátod Eeyr hívő, vagy te is, és akkor szakrális mágiát is tudsz használni, nem csak elemit? Azért is kérdezem, mert köztünk szólva, már nagyon régi álmom, hogy megismerek valakit, aki képes Eeyr erejét is használni, vagy legalább ismer valakit, aki jártas a szakrális mágiában is. Kérlek, hogy ne említsétek meg Intathnak még véletlenül sem, de rajta szeretnék segíteni elsősorban. *néz most Thrisre és édesanyjára, majd utána visszafordul Tanillához, hogy a kis közjátékot megmagyarázza.*
- Intath egyik karja csonkolt. *mondja végül a lánynak.* Nem hiszem, hogy létezik olyan elementáris varázslat, ami segíthetne ezen, de Eeyr talán igen, ezért már nagyon régóta szeretnék megismerni bárkit, aki velem ellentétben legalább egy kicsit is jártas a szakrális mágiában, és legalább kis felvilágosítást tudna adni arról, hogy hogyan lenne keresztülvihető mondjuk egy végtagnak a teljes visszanövesztése, vagy, hogy lehetséges-e egyáltalán. Csak a megérzésem alapján mondom azt, hogy szerintem igen.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.11.09 16:59:58
*Tanilla tölt nekik még teát is, amit sem ő, sem édesanyja nem utasítanak vissza, meg is köszönik, és most rajtuk az érdeklődő hallgatásnak a sora, miközben igyekeznek jól is lakni, bár az étkezést és hallgatást persze néha megszakítja részéről egy-egy egyetértő, vagy lelkes bólogatás és mosoly. Igaz, ami őt illeti, van olyan pont, ahol bizony zavarba is jön, és azon gondolkodik, hogy nem fogalmazott-e kicsit ködösen, vagy nem teljesen egyértelműen korábban.
Mágia terén ugyanis igazából kezdőnek érzi magát, aki tudásszomjától és egyben önmagának és mindenki másnak való bizonyítási vágytól vezérelve pusztán bele-belekapott a mágia különböző ágaiba, egyetlen egy alapos ismerőjének sem mondhatja magát azonban, ha igazán őszinte akar lenni, és úgy érzi, hogy a nagy egészet és a rejtett összefüggéseket sem látja még át igazán, pusztán éppen csak elkezdte alapszinten megérteni őket.
Lehet tényleg félreérthető volt, ezért jobb a félreértést még a legelején tisztázni, mielőtt Tanilla esetleg több tudást néz ki belőle, mint amennyivel valójában rendelkezik, aztán pedig amikor majd kiderül az igazság, még a végén azt hiszi, hogy hazudott neki, pedig ez a legkevésbé sem állt szándékában az imént.*
- Köszönöm, amiket mondtál, de igazából kezdőnek érzem magamat, és szerintem az is vagyok. *vallja hát be a biztonság kedvéért.* Nimerillel csak egyszer találkoztam és beszéltem, de az ő nézete az volt, hogy szeretne először egy ágat teljesen megismerni a legegyszerűbb varázslatoktól a legbonyolultabbakig, aztán csak utána kezdeni tanulni valami mást, és meglehet, hogy teljesen igaza is volt, mert ez lenne az észszerűbb, én azonban pont az ellenkezőjét csináltam, mert egyszerűen így alakult és ezt tartottam egyszerűbbnek. A toronyban azért tanultam csak holdat, mert hamar elfogyott az addig összegyűjtött pénzem, utána viszont minden mágustól, akivel csak találkoztam igyekeztem tanulni, cserébe pedig én is tanítottam, amit tudtam. Így, igaz, hogy meg kellett tanulnom, amit most tudok, mégis inkább csak véletlenszerű, hogy ez éppen mi, azon múlt csak, hogy kivel hozott össze a sors, a szerencse, a szellemek, vagy az istenek, mindegy hogy nevezzük őket. A tűz ágról például azért ismerek erős és komoly varázslatokat is, mert nagyon jó tanárom volt belőle, de a többi másikat, amiket mondtam legjobb esetben is csak közepesen ismerem, a levegőt pedig például csak nagyon alap szinten. Viszont, tudom közhely, de akkor is, minden nagy utazás az első kis lépésekkel kezdődik, ezért szerintem érdemes megismerni a látszólag teljesen jelentéktelennek látszó, egyszerű varázslatokat is. Bármit szívesen megtanulok a vízről is, főleg, hogy amikről meséltél az előbb, már azok is elég hasznosnak és praktikusnak tűnnek.
*Arról, hogy ismerni szeretné az elemi mágia valamennyi ágának összes varázslatát egyelőre nem beszél, már csak azért sem, mert jelenleg ez saját maga számára is nagyon hosszú távú terv. Legfőbb célja azért a tudásmorzsák összeszedegetése mellett, pont azok miatt a dolgok miatt, amikről korábban beszélt, továbbra is a hold ág teljes megismerése.
Meg aztán vannak ennél fontosabb, mindannyiukat sokkal jobban érintő kérdések is, például a gyógynövények termesztése és az ispotály, amit a maga részéről csak támogatni tud.
Az Eeyr oltár helyreállításával kapcsolatban már kissé ellentmondásosabb a viszonya, bár a szándékkal magával természetesen nem ellenséges, ahogyan az istennővel sem, hiszen csak olyan Eeyr hívőket ismert eddig, akiket őszintén kedvelt, néhányukat közülük pedig igazán meg is szeretett, ráadásul amennyit magáról az istennőről tud, rossz szóval szólva talán, de mégiscsak ő a legvállalhatóbb és legszimpatikusabb tagja az egész új istenhármasságnak, ha lehet egyáltalán így nevezni, mert neki esze ágában sincsen mélyebben belemerülnie ebbe az egészbe.
Abban viszont teljesen biztos, hogy pusztán a megemlítésére édesanyja is még nagyobb érdeklődéssel kezdi el hallgatni őket. Ezt úgy is érzékeli hogy nem is néz a hosszú szőke hajjal keretezett nemes vonásokkal megáldott arc felé. Ismeri is őt annyira hogy pontosan tudni vélje róla, hogy mint egykori papnő, bármennyire is kíváncsi minden vallásossággal kapcsolatos információra, minden bizonnyal nem készül saját legősibbnek képzelt, vagy talán valóban legősibb elf természetvallását felcserélni semmiféle új istenségre.
Ami pedig őt illeti, aki már édesanyja vallását sem tudta soha teljesen magába fogadni, ő sem igazán tervez hasonlót, már csak praktikus okokból sem, hiszen, ha megtenné, akkor éppen azokról az elemi varázslatokról kellene lemondania amelyekre a leginkább vágyik. És különben is... Eeyr jó szándéka ide, vagy oda, az ő imádata egykori pártfogóin sem segített sokat.
~ Szegény Alenia! ~
Persze, tudja ő is, hogy egy isten, vagy egy istennő sem rohangálhat csak úgy minden hívének a segítségére, ha az bajban van, különösen nem egy olyan éjjelen, mint akkor, amikor sokaknak lett volna éppen rá a legnagyobb szüksége, mégis ő maga olyan vallás kereti között nőtt fel, ami azért bizonyos egészséges határokat megszab az anyagi világban létezők és az úgynevezett természetfeletti lények viszonylatában, a szakrális mágiában pedig úgy érzi, hogy nem eléggé egyértelmű az a bizonyos határ, ami a két létsíkot egymástól elválasztja.
Ami például őt magát illeti, a világért sem ítéli el azokat, akik valamilyen nemes cél elérése érdekében egy istenség segítségével varázsolnak, de egyelőre nem tudja, hogy az ilyen varázslat alkalmával hol végződik a mágiahasználó és hol kezdődik az isten? Egyszerűbb, ha saját maga és egyedül csinálja meg, amit a mágia segítségével meg akar csinálni, még akkor is, ha ehhez ő isteni erő helyett elemeket használ, vagy a holdat, amire a maga módján tulajdonképpen istennőnek tekint, ha ellentmondás, ha nem, mégis mutassanak neki egy teljesen egész és kerek, minden ellentmondásoktól mentes világnézetet, vagy gondolatvilágot, ha tudnak!
De ez csak a saját útja, viszont amennyire meg tudja ítélni Tanilla és ő nagyjából egy irányba mennek, éppen csak más és más a módszer, amivel oda igyekeznek jutni.*
- Nagyon örülök különben mindannak, amiket mondasz. *mondja is a korábbiak után mosolyogva, bár megint annyi mindent szeretne hirtelen mondani, vagy kérdezni, hogy hirtelen nem is tudja, hogy hogyan kezdjen hozzá.* Jó, hogy itt is jó irányba mennek a dolgok. Kár, hogy Lau nincs most itt velünk. Ő az a lány, akivel itt ismerkedtem össze és aki nélkül Szarvasliget nem jöhetett volna létre. Az ő álma is egy ispotály, vagy egy menedékház létrehozása volt, én pedig megígértem, hogy mindenben segítek neki, amiben csak tudok. Nagyon boldoggá fogja tenni, amikor majd otthon elmesélem neki, hogy ez a ház milyen jó kezekbe került, és, hogy tulajdonképpen valami olyasmi fog megvalósulni itt, amit ő maga is szeretett volna létrehozni. Sokkal tartozom neki, mármint úgy értem, hogy nem pénzzel, hanem úgy általában, már csak ezért is szívesen segítek mindenben, amiben tudok, de egyébként is segítenék. Ami a gyógynövénytermesztést illeti, én csak egy olyan varázslatot tanultam Nimtől, ami talán alkalmas erre, fanevelés a neve. Ha nem ér haza ameddig itt vagyunk, szívesen megtanítom neked, ahogyan persze a holdmágiából is, amit csak tudok. Eredetileg gyümölcsfák magból való kinövesztésére találták ki, és pont erre is fogom majd használni ligetben, ha hazaértünk, de érdemes megpróbálni, hátha gyógynövényeket is lehet termeszteni vele.
*Itt kicsit elhallgat, hogy összeszedje a gondolatait. Bármennyire is nem szívesen beszél a múltról, belátja, hogy egyik út sem járható. Sem nem hozhatja fel folyton, amikor semmi sem indokolja, de el sem hallgathatja akkor, amikor egyébként témába vág.*
- Az Eeyr oltárra pedig emlékszem. Ebben a házban, ha nem is túl sokáig, de a Sayqueeves család élt, pontosabban egy testvérpár Alenia és Aleimord, a mi távoli rokonaink. *mutat édesanyjára és önmagára, bár talán egyértelmű, hogy mondjuk nem Thris és saját maga közös rokonai voltak.*
- Ők fogadtak be engem, amikor először a városba jöttem, és ők Eeyr hívei voltak. Van is olyan emlékem, hogy Alenia imádkozik annál az oltárnál. *meséli, és bár itt majdnem elcsuklik a hangja, amikor a gyönyörű, szőke lány karcsú alakját, lágy, nemes vonású arcát és kedves hangját felidézi, nagyon reméli, hogy uralkodik rajta és arcvonásain is annyira, hogy ez fel sem tűnik senkinek.*
- Mivel elementáris mágiát használok az oltár helyreállításában nem fogok tudni segíteni, de jó ötletnek tartom, ahogyan bármit, ami hatékonyabbá teheti a gyógyítást, vagy a gyógynövények termesztését. Csak az nem teljesen egyértelmű az alapján, amit mondtál, hogy csak a barátod Eeyr hívő, vagy te is, és akkor szakrális mágiát is tudsz használni, nem csak elemit? Azért is kérdezem, mert köztünk szólva, már nagyon régi álmom, hogy megismerek valakit, aki képes Eeyr erejét is használni, vagy legalább ismer valakit, aki jártas a szakrális mágiában is. Kérlek, hogy ne említsétek meg Intathnak még véletlenül sem, de rajta szeretnék segíteni elsősorban. *néz most Thrisre és édesanyjára, majd utána visszafordul Tanillához, hogy a kis közjátékot megmagyarázza.*
- Intath egyik karja csonkolt. *mondja végül a lánynak.* Nem hiszem, hogy létezik olyan elementáris varázslat, ami segíthetne ezen, de Eeyr talán igen, ezért már nagyon régóta szeretnék megismerni bárkit, aki velem ellentétben legalább egy kicsit is jártas a szakrális mágiában, és legalább kis felvilágosítást tudna adni arról, hogy hogyan lenne keresztülvihető mondjuk egy végtagnak a teljes visszanövesztése, vagy, hogy lehetséges-e egyáltalán. Csak a megérzésem alapján mondom azt, hogy szerintem igen.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.11.09 16:59:58
883. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-11-07 20:56:31
Üzenet elküldve: 2022-11-07 20:56:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Érkezés//
*A konyhában leülve kényelmesebb és otthonosabb. Hiába van nagy ebédlőjük, jobban szeret itt enni. Főleg ha egyedül van. Minek mászkálná körbe a házat egymaga, azzal a kis adag étellel. Míg a leányok az ennivalók között válogatnak, addig ő tölt nekik a gyümölcsös teából. Szárított eper, málna és áfonyaszemekkel lett lefőzve a tealevél. Saját teli bögréjével ül le velük az asztalhoz és érdeklődve hallgatja, a szintén mágus Luninari elbeszélését a hold mágiáról. Türelmesen hallgatja végig a leány szavait és nem vág közbe. Nem kezd el rögtön a víz mágiáról beszélni, inkább hallgatja, milyen tudásra tett szert a másik. Szintén érdeklődve hallgatja a ligetben élő és munkálkodó elf doktor hírét, aki piócákat is tart. Na igen, meg van a maga hasznuk az apró, kellemetlen kis lényeknek. Ő ha teheti, keres inkább másmilyen megoldást. Nagyon érdekesnek találja továbbá, hogy Luni tűz és föld mágiát is tanult, valamint a levegő mágiában is jártas. Akkor már tényleg csak a víz hiányzik a repertoárjából. Nagyon művelt, tanult lány.*
- Nahát Luninari, te nagyon okos és ügyes lány vagy. Ennyi mindenben jártasnak lenni, nem kevés munkádba és tanulásba kerülhetett. Ezek a védő mágiák engem is érdekelnének és Nimeril mondta, hogy a föld mágiánál van olyan varázslat, ami megkönnyítené nekünk a gyógynövények termesztését. Nagy és hosszadalmas kutatásokba kezdtünk bele. Szeretnénk egy ispotályt nyitni, ami gyógynövények terén önellátó lehetne. Valamit a műtéti beavatkozásokat is szándékunkban áll fejleszteni. Ugyanis sokszor többet árthat egy varázsital, vagy egy ige elmondása, mint a kézi beavatkozás. Foglalkoztam persze az affinitás élesztésével és fejlesztésével is. Amúgy pedig itt a házban van egy Eeyr úrnőnek szentel régi oltár. Szándékomban áll helyre állítani. Lelki okokból is persze, de a fény úrnőjének ereje segítheti a betegek gyógyulását.
*A korábban említett férfi térdét is pont emiatt kellett megműteni. De erről most még nem beszél. Nem éppen ebéd téma egy térd felvágása és a csontok simára csiszolása.*
- Szívesen tanítok néhány víz mágiát, ha szeretnéd, de még nem jutottam el valami magas szintre. Alacsonyabb szinte inkább önmagunk és mások megsegítésére hasznos varázslatai vannak. Van, amivel saját szomjúságodat tudod enyhíteni és olyan is, ami mintha egy borogatás lenne, enyhíti a fájdalmat és a lázat. Vagy épp egy folyadékból lehet eltüntetni a nem mágia által létrehozott mérgeket is. Bizony. De ugyanakkor fordítva is lehet használni ezt az igét, akár mérgezővé is tudsz tenni vizet. Apró kis csermelyt tudok fakasztani akár itt, a kertünkben is, mondjuk azzal, hogy egy kisebb szikla darabot megérintek, vagy akár épp fel tudom duzzasztani, hogy egy tó legyen belőle. És ami miatt a víz mágia szeszélyes, akár mi nők, hogy hatalmas jégesőt is képesek vagyunk megidézni. Egyetlen érintésünk dermesztővé tud válni vele, vagy begyógyíthat kisebb-nagyobb sebeket.
*Lelkesen mesél a víz erejéről, amiről most már jóval többet tud ugye, mint korábban. Őt annyira nem zavarta, hogy az ingoványon át kellett vágnia. Szerencséje volt, bár Nilevard nagyon féltette az oda és vissza úttól.*
- Tudom és megértelek, hogy aggódsz miatta. A barátom engem sem akart egyedül engedni, de neki egy fontos megbízás jött közbe. Sajnos a kötelesség ilyen, a Warg alakulatnál lovag ugyanis. Eeyr hitű, de mint harcost érdekli a gyógyító mágia, hogy magán és sérült társain segíthessen. Később neki is fogok ilyesmiket tanítani, ahogy neked is szívesen segítek.
*A konyhában leülve kényelmesebb és otthonosabb. Hiába van nagy ebédlőjük, jobban szeret itt enni. Főleg ha egyedül van. Minek mászkálná körbe a házat egymaga, azzal a kis adag étellel. Míg a leányok az ennivalók között válogatnak, addig ő tölt nekik a gyümölcsös teából. Szárított eper, málna és áfonyaszemekkel lett lefőzve a tealevél. Saját teli bögréjével ül le velük az asztalhoz és érdeklődve hallgatja, a szintén mágus Luninari elbeszélését a hold mágiáról. Türelmesen hallgatja végig a leány szavait és nem vág közbe. Nem kezd el rögtön a víz mágiáról beszélni, inkább hallgatja, milyen tudásra tett szert a másik. Szintén érdeklődve hallgatja a ligetben élő és munkálkodó elf doktor hírét, aki piócákat is tart. Na igen, meg van a maga hasznuk az apró, kellemetlen kis lényeknek. Ő ha teheti, keres inkább másmilyen megoldást. Nagyon érdekesnek találja továbbá, hogy Luni tűz és föld mágiát is tanult, valamint a levegő mágiában is jártas. Akkor már tényleg csak a víz hiányzik a repertoárjából. Nagyon művelt, tanult lány.*
- Nahát Luninari, te nagyon okos és ügyes lány vagy. Ennyi mindenben jártasnak lenni, nem kevés munkádba és tanulásba kerülhetett. Ezek a védő mágiák engem is érdekelnének és Nimeril mondta, hogy a föld mágiánál van olyan varázslat, ami megkönnyítené nekünk a gyógynövények termesztését. Nagy és hosszadalmas kutatásokba kezdtünk bele. Szeretnénk egy ispotályt nyitni, ami gyógynövények terén önellátó lehetne. Valamit a műtéti beavatkozásokat is szándékunkban áll fejleszteni. Ugyanis sokszor többet árthat egy varázsital, vagy egy ige elmondása, mint a kézi beavatkozás. Foglalkoztam persze az affinitás élesztésével és fejlesztésével is. Amúgy pedig itt a házban van egy Eeyr úrnőnek szentel régi oltár. Szándékomban áll helyre állítani. Lelki okokból is persze, de a fény úrnőjének ereje segítheti a betegek gyógyulását.
*A korábban említett férfi térdét is pont emiatt kellett megműteni. De erről most még nem beszél. Nem éppen ebéd téma egy térd felvágása és a csontok simára csiszolása.*
- Szívesen tanítok néhány víz mágiát, ha szeretnéd, de még nem jutottam el valami magas szintre. Alacsonyabb szinte inkább önmagunk és mások megsegítésére hasznos varázslatai vannak. Van, amivel saját szomjúságodat tudod enyhíteni és olyan is, ami mintha egy borogatás lenne, enyhíti a fájdalmat és a lázat. Vagy épp egy folyadékból lehet eltüntetni a nem mágia által létrehozott mérgeket is. Bizony. De ugyanakkor fordítva is lehet használni ezt az igét, akár mérgezővé is tudsz tenni vizet. Apró kis csermelyt tudok fakasztani akár itt, a kertünkben is, mondjuk azzal, hogy egy kisebb szikla darabot megérintek, vagy akár épp fel tudom duzzasztani, hogy egy tó legyen belőle. És ami miatt a víz mágia szeszélyes, akár mi nők, hogy hatalmas jégesőt is képesek vagyunk megidézni. Egyetlen érintésünk dermesztővé tud válni vele, vagy begyógyíthat kisebb-nagyobb sebeket.
*Lelkesen mesél a víz erejéről, amiről most már jóval többet tud ugye, mint korábban. Őt annyira nem zavarta, hogy az ingoványon át kellett vágnia. Szerencséje volt, bár Nilevard nagyon féltette az oda és vissza úttól.*
- Tudom és megértelek, hogy aggódsz miatta. A barátom engem sem akart egyedül engedni, de neki egy fontos megbízás jött közbe. Sajnos a kötelesség ilyen, a Warg alakulatnál lovag ugyanis. Eeyr hitű, de mint harcost érdekli a gyógyító mágia, hogy magán és sérült társain segíthessen. Később neki is fogok ilyesmiket tanítani, ahogy neked is szívesen segítek.
882. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-11-05 18:44:47
Üzenet elküldve: 2022-11-05 18:44:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Érkezés//
*Ahogyan haladnak előre a beszélgetésben, egészen lelkes lesz és izgatott, sőt azon kapja magát, hogy meg kell válogatni a szavait, hiszen minél többet beszél Tanillával, annál több minden jut az eszébe, hogy miről kellene még hirtelenjében beszélniük, és annyi mindent szeretne mondani és kérdezni is még, hogy az biztosan szétfeszítené ennek a beszélgetésnek a kereteit, illetve egy étkezésnyi idő nyilván nem is lenne rá elég.
Mégis, nem is számított rá, hogy éppen egy mágussal fog találkozni itt, ha Nimeril nincs is éppen, már csak ezért is külön örömmel tölti el, hogy pont így alakult, főleg annak tükrében, hogy a víz mágiáról a leghalványabb fogalma sincsen, éppen csak annyit tud róla, hogy létezik, holott odahaza úgy tartották, hogy valamennyi őselem közül éppen a víz a legnőiesebb, így hozzá, mint lányhoz, akár még illhetne is. Csak hát őt mindig is jobban vonzotta a csillagok és persze az éji égbolt királynőjének, a holdnak a misztikuma.
Reméli mindenesetre, hogy nem sajátítja ki magának túlságosan is vendéglátójukat, és amíg ők beszélgetnek, a többiek nem unják halálra magukat, de hát édesanyja és a plüssnyulai nyilván megértik, hiszen tudják, hogy a mágia alapos megismerésének a vágya nem csak kamaszos fellángolás nála, ami pedig Thrissayát illeti, őt talán lefoglalják majd a ránézésre finom és bőséges falatok, valamint akár az, hogy hallgathatja őket. Ő legalább is a maga részéről úgy gondolja, hogy a mágia mindazok számára is érdekes téma lehet, akik sohasem kívántak aktívan foglalkozni vele.*
- Köszönjük szépen az ételt! *ül le mindenesetre enni, édesanyja szintén ezt teszi, mármint megköszöni az ételt és leül enni, és mintha csak összebeszéltek volna, mind a ketten az oldalasból vágnak egy kis szeletet és törtkrumplit maguknak, szednek hozzá. Nyilván azért, mert ugyanazon a konyhán nőttek fel, ezért ételek terén hasonló az ízlésük, arra azonban nagyon figyelnek, hogy bőven hagyjanak Tanillának, de még Thrisnek is a húsból, meg a krumpliból, ha esetleg éppen ők is ezeket a fogásokat kívánnák meg. Ea azonban továbbra sem mond a köszöneten kívül semmit, viszont, ahogyan arra lánya számított, érdeklődve hallgat, annak ellenére is, hogy őt különösebben sohasem a vonzotta az elemi mágia száraz világa. Számára a lágy hajlani szellők leveleket megrezgető finom susogása, vagy az erdő lombjai között átszűrődő napfény varázslata, amiből kihallja és amibe belátja a természet szellemeinek jelenlétét a legszentebb és a legmagasztosabb mágia, ami csak létezhet a világon. Érti lánya szenvedélyét és lelkesedését a mások által mágiának nevezett tudomány iránt, főleg azok után, amin Luni keresztül ment, de nem különösebben osztozik benne, mégis örül neki, hogy lánya mágiát tanul, hiszen általa jobban meg tudja védeni magát, ami nem egy utolsó szempont, főleg, hogy nem éppen egy amazon alkat. Az étel mindenesetre szintén lefoglalja.*
- Isteni finom. *jegyez meg csak ennyit elismerő mosollyal, aztán innen át is adja Luninarinak a terepet, kicsit szórakozottan hallgatva a rá jellemző szóáradatot.*
- Nem is tudom hirtelen hol kezdjem. *vallja be ő az első falatok után szintén mosolyogva.* Először is, amit mondasz nagyon érdekes. Szinte semmit nem tudok a víz mágiáról. Én holdat tanultam a toronyban, aztán mások tanítottak nekem egy kis tűz és levegő, és Nim földmágiát. Sohasem gondoltam volna, hogy a víz gyógyításra is alkalmas, de izgalmasan hangzik, és persze nagyon hasznosnak is. Ami szintén nagyon érdekes, hogy milyen furcsa egybeesések vannak! Tudod, nálunk Szarvasligetben is él egy gyógyító, Intath, egy elf, aki nagyon érti a dolgát, bár ő nem használ mágiát. Néha kissé különösnek és mogorvának tűnik, az állatok valamiért idegesítik, bár piócákat tart, de minden más élőlényhez igazából nagyon kedves, és mindig segít, amikor csak tud. Rajtam is többször segített már. Azelőtt tengerész volt, és egy hajón volt orvos, de most már egy ideje nálunk él, és örülök, hogy velünk van. Megnyugtató, hogy itt is van egy gyógyító és ligetben is, de nem gondoltam volna, hogy itt is lesz valaki, aki ezzel foglalkozik. Nagyon tisztelem a munkátokat, főleg, hogy az alapján, amint Int mesélt sokszor szörnyű sebekkel, vagy betegségekkel kell szembenéznetek, vagy pedig olyan betegekkel, akik egyáltalán nem akarnak hallgatni rátok.
*Ennyit sikerült is nagyjából egy levegővel elmondania, kicsit talán hadart is, de nem annyira vészesen, mivel beszéde általában lassú, ami sokszor tükrözi tűnődő, tépelődő, önmagával is vitatkozó gondolatait, így gyakran hajlamos nem szándékos hatásszünetekre is, amelyeknek az imént nyoma sem volt.
Következő szavai ellenben újabb néhány falat után már a szokásos ütemben hagyják el ajkait.*
- Nagyon szívesen mesélek a holdmágiáról, csak elég nehéz szavakba önteni, amit elsőre el szeretnék mondani róla. *kezdi, és kicsit rögtön hallgat is, bár nem színpadias hatásszünetet tart, pusztán valóban összeszedi a gondolatait.*
- Nem tudom, hogy foglalkoztál-e általános mágiaelmélettel, az affinitás felélesztésén és fejlesztésén kívül, vagy vagy csak a víz ággal magában, de azt biztosan tudod, hogy a holdmágia a legerősebb védőmágia a világon, bár természetesen nem kikerülhetetlen, vagy mindenható, mint semelyik másik mágiaág sem. Meg van a gyengéje neki is, például van olyan napvarázslat, ami teljesen semlegesíteni tudja, de hát ez tulajdonképpen valamennyi másik ágra is igaz, ha jól tudom, mármint az összes semlegesíthető. Minden elem ellen jó egy másik, úgy ahogyan a víz kioltja a tüzet. Ettől még, ha nem éppen egy másik mágus tör az életedre, biztos, hogy a hold a leghasznosabb védelmező. Kerültem már olyan helyzetbe korábban, hogy jól jött volna egy igazán hatékony védőmágia, de igazából nem ezért kezdtem el éppen holdmágiát tanulni, hanem, mert gyerekkoromtól fogva számomra a csillagok és a hold voltak a legcsodálatosabb dolgok a világon. Éjszakákon át el tudtam bámulni őket a tisztásokról. Aztán, ahogy elkezdtem tanulni, rájöttem, hogy ez az elementáris mágiában sincsen másképpen, mert gondolj csak bele; a föld elem a talpunk alatt van mindig, közel hozzánk, karnyújtásnyira, ahogyan Nimeril is mondta, csak le kell hajolni érte. A víz is közel van hozzánk, vagy egy helyi tóban, folyóban, patakban, párás időben pedig folyton körülöttünk, a levegőről nem is beszélve, ami annyira mindig velünk van, hogy nélküle nem is tudnánk élni. És akkor itt van a tűz is, amit bármikor gyújthatunk, ha van hozzá megfelelő eszközünk, ha meg nincs, előbb-utóbb akkor is jön a vihar és a villám. De a hold és a nap, ők messze vannak. Teljesen más szférából hívod az erejüket magadhoz, és mégis működnek, és az általuk létrehozott varázslat pont ugyanolyan gyorsan idéződik meg, mintha a közvetlen közeledből merítenéd az erőt. Számomra éppen ez ebben a legcsodálatosabb, legmisztikusabb és ezért a holdmágia a legérdekesebb, mert, hogy úgy van veled a hold, és úgy tudod az erejét a saját törékeny testedbe zárni, hogy sokkal messzebb van tőled, mint a föld, a víz, a szél, vagy a tűz.
*A hosszú, és lassan, fontolva elmondott, de lelkes monológ közben persze elfelejtett enni, amit most néhány falatnyi oldalassal és pár szem törtkrumplival pótol. Reméli, hogy sikerült valamennyit átadni Tanillának saját maga holdmágia iránt érzett lelkesedéséből és szeretetéből, ami igazából még mindig inkább szól a csillagoknak, az égi szféráknak és a holdnak, mint az utóbbit képviselő mágiának.*
- Szívesen tanítalak rá különben, ha úgy is itt leszünk egy darabig, téged pedig érdekel. Vagy akár másra is, amit másoktól tanultam. *teszi hozzá mosolyogva.* Egyébként is megtenném, de praktikus okai is vannak. Ha jártál a toronyban, akkor pontosan tudod, hogy nem is annyira egyszerű odajutni, és rendesen meg is kérik a tudásnak az árát. Adoaver, akit említettem az előbb, mágus ugyan, de akkor is... kicsit azért még mindig aggódom érte, hogy csak úgy nekivágott annak a mocsárnak. Kár volt egyedül elengedni, de mindenképpen menni akart, megtiltani pedig egyikünk sem tilthatta meg neki, hogy menjen. Persze, túléli szerintem is, nyilván, ettől még nyugodtabb lettem volna akkor is, ha nem egyedül megy... *kalandozik el kicsit, miközben amúgy is sápadt arcát kicsit tovább fehéríti a korábbi lelkesedét követően ismét feltámadt aggodalom*
- Viszont, amit mondani akartam, csak kicsit elkalandoztam, bocsánat, hogy ameddig itt vagyok, szívesen tanítalak, amire csak tudlak, vagy ami érdekel, csak szeretnék egy kicsit én is tanulni a vízről cserébe. Ha már a sors összehozott bennünket, egyszerűbb lenne szerintem mindkettőnknek, mint külön-külön ingáznunk a torony és az otthonunk között.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.11.05 18:51:49
*Ahogyan haladnak előre a beszélgetésben, egészen lelkes lesz és izgatott, sőt azon kapja magát, hogy meg kell válogatni a szavait, hiszen minél többet beszél Tanillával, annál több minden jut az eszébe, hogy miről kellene még hirtelenjében beszélniük, és annyi mindent szeretne mondani és kérdezni is még, hogy az biztosan szétfeszítené ennek a beszélgetésnek a kereteit, illetve egy étkezésnyi idő nyilván nem is lenne rá elég.
Mégis, nem is számított rá, hogy éppen egy mágussal fog találkozni itt, ha Nimeril nincs is éppen, már csak ezért is külön örömmel tölti el, hogy pont így alakult, főleg annak tükrében, hogy a víz mágiáról a leghalványabb fogalma sincsen, éppen csak annyit tud róla, hogy létezik, holott odahaza úgy tartották, hogy valamennyi őselem közül éppen a víz a legnőiesebb, így hozzá, mint lányhoz, akár még illhetne is. Csak hát őt mindig is jobban vonzotta a csillagok és persze az éji égbolt királynőjének, a holdnak a misztikuma.
Reméli mindenesetre, hogy nem sajátítja ki magának túlságosan is vendéglátójukat, és amíg ők beszélgetnek, a többiek nem unják halálra magukat, de hát édesanyja és a plüssnyulai nyilván megértik, hiszen tudják, hogy a mágia alapos megismerésének a vágya nem csak kamaszos fellángolás nála, ami pedig Thrissayát illeti, őt talán lefoglalják majd a ránézésre finom és bőséges falatok, valamint akár az, hogy hallgathatja őket. Ő legalább is a maga részéről úgy gondolja, hogy a mágia mindazok számára is érdekes téma lehet, akik sohasem kívántak aktívan foglalkozni vele.*
- Köszönjük szépen az ételt! *ül le mindenesetre enni, édesanyja szintén ezt teszi, mármint megköszöni az ételt és leül enni, és mintha csak összebeszéltek volna, mind a ketten az oldalasból vágnak egy kis szeletet és törtkrumplit maguknak, szednek hozzá. Nyilván azért, mert ugyanazon a konyhán nőttek fel, ezért ételek terén hasonló az ízlésük, arra azonban nagyon figyelnek, hogy bőven hagyjanak Tanillának, de még Thrisnek is a húsból, meg a krumpliból, ha esetleg éppen ők is ezeket a fogásokat kívánnák meg. Ea azonban továbbra sem mond a köszöneten kívül semmit, viszont, ahogyan arra lánya számított, érdeklődve hallgat, annak ellenére is, hogy őt különösebben sohasem a vonzotta az elemi mágia száraz világa. Számára a lágy hajlani szellők leveleket megrezgető finom susogása, vagy az erdő lombjai között átszűrődő napfény varázslata, amiből kihallja és amibe belátja a természet szellemeinek jelenlétét a legszentebb és a legmagasztosabb mágia, ami csak létezhet a világon. Érti lánya szenvedélyét és lelkesedését a mások által mágiának nevezett tudomány iránt, főleg azok után, amin Luni keresztül ment, de nem különösebben osztozik benne, mégis örül neki, hogy lánya mágiát tanul, hiszen általa jobban meg tudja védeni magát, ami nem egy utolsó szempont, főleg, hogy nem éppen egy amazon alkat. Az étel mindenesetre szintén lefoglalja.*
- Isteni finom. *jegyez meg csak ennyit elismerő mosollyal, aztán innen át is adja Luninarinak a terepet, kicsit szórakozottan hallgatva a rá jellemző szóáradatot.*
- Nem is tudom hirtelen hol kezdjem. *vallja be ő az első falatok után szintén mosolyogva.* Először is, amit mondasz nagyon érdekes. Szinte semmit nem tudok a víz mágiáról. Én holdat tanultam a toronyban, aztán mások tanítottak nekem egy kis tűz és levegő, és Nim földmágiát. Sohasem gondoltam volna, hogy a víz gyógyításra is alkalmas, de izgalmasan hangzik, és persze nagyon hasznosnak is. Ami szintén nagyon érdekes, hogy milyen furcsa egybeesések vannak! Tudod, nálunk Szarvasligetben is él egy gyógyító, Intath, egy elf, aki nagyon érti a dolgát, bár ő nem használ mágiát. Néha kissé különösnek és mogorvának tűnik, az állatok valamiért idegesítik, bár piócákat tart, de minden más élőlényhez igazából nagyon kedves, és mindig segít, amikor csak tud. Rajtam is többször segített már. Azelőtt tengerész volt, és egy hajón volt orvos, de most már egy ideje nálunk él, és örülök, hogy velünk van. Megnyugtató, hogy itt is van egy gyógyító és ligetben is, de nem gondoltam volna, hogy itt is lesz valaki, aki ezzel foglalkozik. Nagyon tisztelem a munkátokat, főleg, hogy az alapján, amint Int mesélt sokszor szörnyű sebekkel, vagy betegségekkel kell szembenéznetek, vagy pedig olyan betegekkel, akik egyáltalán nem akarnak hallgatni rátok.
*Ennyit sikerült is nagyjából egy levegővel elmondania, kicsit talán hadart is, de nem annyira vészesen, mivel beszéde általában lassú, ami sokszor tükrözi tűnődő, tépelődő, önmagával is vitatkozó gondolatait, így gyakran hajlamos nem szándékos hatásszünetekre is, amelyeknek az imént nyoma sem volt.
Következő szavai ellenben újabb néhány falat után már a szokásos ütemben hagyják el ajkait.*
- Nagyon szívesen mesélek a holdmágiáról, csak elég nehéz szavakba önteni, amit elsőre el szeretnék mondani róla. *kezdi, és kicsit rögtön hallgat is, bár nem színpadias hatásszünetet tart, pusztán valóban összeszedi a gondolatait.*
- Nem tudom, hogy foglalkoztál-e általános mágiaelmélettel, az affinitás felélesztésén és fejlesztésén kívül, vagy vagy csak a víz ággal magában, de azt biztosan tudod, hogy a holdmágia a legerősebb védőmágia a világon, bár természetesen nem kikerülhetetlen, vagy mindenható, mint semelyik másik mágiaág sem. Meg van a gyengéje neki is, például van olyan napvarázslat, ami teljesen semlegesíteni tudja, de hát ez tulajdonképpen valamennyi másik ágra is igaz, ha jól tudom, mármint az összes semlegesíthető. Minden elem ellen jó egy másik, úgy ahogyan a víz kioltja a tüzet. Ettől még, ha nem éppen egy másik mágus tör az életedre, biztos, hogy a hold a leghasznosabb védelmező. Kerültem már olyan helyzetbe korábban, hogy jól jött volna egy igazán hatékony védőmágia, de igazából nem ezért kezdtem el éppen holdmágiát tanulni, hanem, mert gyerekkoromtól fogva számomra a csillagok és a hold voltak a legcsodálatosabb dolgok a világon. Éjszakákon át el tudtam bámulni őket a tisztásokról. Aztán, ahogy elkezdtem tanulni, rájöttem, hogy ez az elementáris mágiában sincsen másképpen, mert gondolj csak bele; a föld elem a talpunk alatt van mindig, közel hozzánk, karnyújtásnyira, ahogyan Nimeril is mondta, csak le kell hajolni érte. A víz is közel van hozzánk, vagy egy helyi tóban, folyóban, patakban, párás időben pedig folyton körülöttünk, a levegőről nem is beszélve, ami annyira mindig velünk van, hogy nélküle nem is tudnánk élni. És akkor itt van a tűz is, amit bármikor gyújthatunk, ha van hozzá megfelelő eszközünk, ha meg nincs, előbb-utóbb akkor is jön a vihar és a villám. De a hold és a nap, ők messze vannak. Teljesen más szférából hívod az erejüket magadhoz, és mégis működnek, és az általuk létrehozott varázslat pont ugyanolyan gyorsan idéződik meg, mintha a közvetlen közeledből merítenéd az erőt. Számomra éppen ez ebben a legcsodálatosabb, legmisztikusabb és ezért a holdmágia a legérdekesebb, mert, hogy úgy van veled a hold, és úgy tudod az erejét a saját törékeny testedbe zárni, hogy sokkal messzebb van tőled, mint a föld, a víz, a szél, vagy a tűz.
*A hosszú, és lassan, fontolva elmondott, de lelkes monológ közben persze elfelejtett enni, amit most néhány falatnyi oldalassal és pár szem törtkrumplival pótol. Reméli, hogy sikerült valamennyit átadni Tanillának saját maga holdmágia iránt érzett lelkesedéséből és szeretetéből, ami igazából még mindig inkább szól a csillagoknak, az égi szféráknak és a holdnak, mint az utóbbit képviselő mágiának.*
- Szívesen tanítalak rá különben, ha úgy is itt leszünk egy darabig, téged pedig érdekel. Vagy akár másra is, amit másoktól tanultam. *teszi hozzá mosolyogva.* Egyébként is megtenném, de praktikus okai is vannak. Ha jártál a toronyban, akkor pontosan tudod, hogy nem is annyira egyszerű odajutni, és rendesen meg is kérik a tudásnak az árát. Adoaver, akit említettem az előbb, mágus ugyan, de akkor is... kicsit azért még mindig aggódom érte, hogy csak úgy nekivágott annak a mocsárnak. Kár volt egyedül elengedni, de mindenképpen menni akart, megtiltani pedig egyikünk sem tilthatta meg neki, hogy menjen. Persze, túléli szerintem is, nyilván, ettől még nyugodtabb lettem volna akkor is, ha nem egyedül megy... *kalandozik el kicsit, miközben amúgy is sápadt arcát kicsit tovább fehéríti a korábbi lelkesedét követően ismét feltámadt aggodalom*
- Viszont, amit mondani akartam, csak kicsit elkalandoztam, bocsánat, hogy ameddig itt vagyok, szívesen tanítalak, amire csak tudlak, vagy ami érdekel, csak szeretnék egy kicsit én is tanulni a vízről cserébe. Ha már a sors összehozott bennünket, egyszerűbb lenne szerintem mindkettőnknek, mint külön-külön ingáznunk a torony és az otthonunk között.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.11.05 18:51:49
881. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-11-04 20:33:57
Üzenet elküldve: 2022-11-04 20:33:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mézes hetek kezdete //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
- Tea?
*Kicsit meglepi a kérdés, bár az igazat megvallva sejtette, Nilevard kibúvót fog keresni. ~Ám legyen.~ Nem fogja erőltetni a dolgot, jó most még így, ahogy vannak. A többi majd akkor lassacskán beérik majd, ez zömében kedvesétől függ majd, úgy tűnik. Kell egy kis idő, amíg kedvese feloldódik és bátrabb lesz. Azért nem állja meg, hogy kicsit ne csipkelődjön vele néha.*
- Csak a kardodtól szabadulsz meg? Egyébként nem vagyok szomjas, de ha kérnél teát, szívesen készítek.
*Abból a teából van még, amit reggel készített és persze a süteményekből is hagyott itthon. Igaz, abból Nilevard még egyet sem tudott megkóstolni. A gyerkőcök között elosztotta mindet.*
- A teve takarmánya kicsit hasonlít a lovakéhoz, még Nimeril vett belőle, amikor a tevét is megvettük. Az is kitart még egy ideig, nincs rá gondom. Viszont a tejével már el kezdtem kísérletezni. Néhány szappant készítettem belőle. Amit én használtam az előbb, abból készült és kevéske mézet tettem hozzá. De nem olyan erős az illata, mégis kellemes. Érzed?
*Kedvese témaválasztása pont olyanra sikerült, hogy az iménti fürdés kerül szóba. Csuklóját tartja a férfi elé, hiszen a bőrén még érezhető lenne a mézes szappan illata. Ha csak azóta nem kente volna be magát vadrózsákból készült olajjal.*
// Mézes hetek kezdete //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
- Tea?
*Kicsit meglepi a kérdés, bár az igazat megvallva sejtette, Nilevard kibúvót fog keresni. ~Ám legyen.~ Nem fogja erőltetni a dolgot, jó most még így, ahogy vannak. A többi majd akkor lassacskán beérik majd, ez zömében kedvesétől függ majd, úgy tűnik. Kell egy kis idő, amíg kedvese feloldódik és bátrabb lesz. Azért nem állja meg, hogy kicsit ne csipkelődjön vele néha.*
- Csak a kardodtól szabadulsz meg? Egyébként nem vagyok szomjas, de ha kérnél teát, szívesen készítek.
*Abból a teából van még, amit reggel készített és persze a süteményekből is hagyott itthon. Igaz, abból Nilevard még egyet sem tudott megkóstolni. A gyerkőcök között elosztotta mindet.*
- A teve takarmánya kicsit hasonlít a lovakéhoz, még Nimeril vett belőle, amikor a tevét is megvettük. Az is kitart még egy ideig, nincs rá gondom. Viszont a tejével már el kezdtem kísérletezni. Néhány szappant készítettem belőle. Amit én használtam az előbb, abból készült és kevéske mézet tettem hozzá. De nem olyan erős az illata, mégis kellemes. Érzed?
*Kedvese témaválasztása pont olyanra sikerült, hogy az iménti fürdés kerül szóba. Csuklóját tartja a férfi elé, hiszen a bőrén még érezhető lenne a mézes szappan illata. Ha csak azóta nem kente volna be magát vadrózsákból készült olajjal.*
880. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-11-04 18:56:10
Üzenet elküldve: 2022-11-04 18:56:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Érkezés//
*Persze örül annak, hogy Nimeril befogadta és kellemes is volt, egy ekkora házban élni. Pár napig, utána kicsit nyomasztó lett a méret az ő számára. Bár addig, amíg Nimeril itthon volt, ezt annyira nem vette észre. Csak az utóbbi hatokban lett piszkosul magányos. Igaz, két szép és kellemes napot is eltöltött egy olyan férfivel, akibe igen hirtelen zúgott bele. Mint vak a gödörbe, nagyjából. Már nagyon várja, hogy visszatérjen végre. Addig meg csak izgul miatta.*
- Igen, vízmágiát kezdtem el tanulni, a gyógyítás miatt.
*Válaszol mosolyogva Luni kérdésére és ez is olyasmi most, amiről szívesen beszélne valakivel. Főleg olyannal, aki ért hozzá.*
- Gyógyító vagyok és a vízmágiában vannak olyan igét, amiket hasznát venném. Ide is így kerültem amúgy.
*Elmeséli pár szóban, miként került ide. Érdekes helyzet volt, annyi bizonyos.*
- Hallottam hogy gyógyításban jártas segítséget keresnek ide. Hát eljöttem és Nimeril meg is örült, hogy tudnék neki segíteni. Ekkor jött egy férfi, kísérővel, akinek akkora beszélték meg a helyreállító térd műtétjét. Szóval Nim gyorsan berántott, mint segédet, meg se mertem szólalni, hogy csak pár perce vagyok még itt. De másnap már gyakorlatozott az a férfi. Rendbe jött a lába.
*Segédkezett a műtétnél és igazán meg volt elégedve kettejük munkájával. Azóta újabb és újabb terveket készít, az ilyen beavatkozások nehézségeit akarván legyűrni.*
- Ne aggódj a barátotok miatt, ha mágus ő is, ki fogja bírni az utat. Nem lesz baja.
*Próbálja kicsit megnyugtatni a lányt és hellyel kínálja a kis társaságot a konyhaasztalnál. Tölt nekik a teából, bár ha valaki erősebbet kérne, azt is kerít.*
- Üljetek le és egyetek, utána majd segítek beállni a szekérrel és gondoskodunk a lovatokról is. Viszont mesélhetnél a hold mágiáról, hallottam róla és olvastam is valamit róla. De engem inkább a vízmágia érdekel a gyógyítás miatt ugye. Viszont érdekel minden, ami ezzel kapocsaltba hozható.
*Persze örül annak, hogy Nimeril befogadta és kellemes is volt, egy ekkora házban élni. Pár napig, utána kicsit nyomasztó lett a méret az ő számára. Bár addig, amíg Nimeril itthon volt, ezt annyira nem vette észre. Csak az utóbbi hatokban lett piszkosul magányos. Igaz, két szép és kellemes napot is eltöltött egy olyan férfivel, akibe igen hirtelen zúgott bele. Mint vak a gödörbe, nagyjából. Már nagyon várja, hogy visszatérjen végre. Addig meg csak izgul miatta.*
- Igen, vízmágiát kezdtem el tanulni, a gyógyítás miatt.
*Válaszol mosolyogva Luni kérdésére és ez is olyasmi most, amiről szívesen beszélne valakivel. Főleg olyannal, aki ért hozzá.*
- Gyógyító vagyok és a vízmágiában vannak olyan igét, amiket hasznát venném. Ide is így kerültem amúgy.
*Elmeséli pár szóban, miként került ide. Érdekes helyzet volt, annyi bizonyos.*
- Hallottam hogy gyógyításban jártas segítséget keresnek ide. Hát eljöttem és Nimeril meg is örült, hogy tudnék neki segíteni. Ekkor jött egy férfi, kísérővel, akinek akkora beszélték meg a helyreállító térd műtétjét. Szóval Nim gyorsan berántott, mint segédet, meg se mertem szólalni, hogy csak pár perce vagyok még itt. De másnap már gyakorlatozott az a férfi. Rendbe jött a lába.
*Segédkezett a műtétnél és igazán meg volt elégedve kettejük munkájával. Azóta újabb és újabb terveket készít, az ilyen beavatkozások nehézségeit akarván legyűrni.*
- Ne aggódj a barátotok miatt, ha mágus ő is, ki fogja bírni az utat. Nem lesz baja.
*Próbálja kicsit megnyugtatni a lányt és hellyel kínálja a kis társaságot a konyhaasztalnál. Tölt nekik a teából, bár ha valaki erősebbet kérne, azt is kerít.*
- Üljetek le és egyetek, utána majd segítek beállni a szekérrel és gondoskodunk a lovatokról is. Viszont mesélhetnél a hold mágiáról, hallottam róla és olvastam is valamit róla. De engem inkább a vízmágia érdekel a gyógyítás miatt ugye. Viszont érdekel minden, ami ezzel kapocsaltba hozható.
879. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-11-03 21:09:35
Üzenet elküldve: 2022-11-03 21:09:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mézes hetek kezdete //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Tanilla mintha látná a lovag gondolatait, türelmesen hallgatja, de szeméből félelem tükröződik. Az utolsó mondatára már egy nagyot nyel, majd egy mosolyt húz az arcára. *
- Öhm.... Ahh.. hm.. khm...
* A mosolyát bár fenn tartja, tekintete továbbra is félelmet tükröz. ~ Egy tea? Talán egy tea! Ezaz! ~ *
- Ar... Arra gondoltam, hogy bizonyára egy fürdő után sz...Sze.. szeretnél egy teát meginni....Sz.. Szí... Szívesen segítenék is az elkészítésében.
* A lány hozzábújik, az illata szinte ámulatba ejtő, ahogyan igényes öltözékére se tud rá tekinteni büntetlenül. A pír és a dadogás új szintre lép Nilevardnál. Nem csoda... Hisz gondolatai már olyan méreteket öltenek, amelyek már a paráznaságot foglalják magukban. Fegyverét a tokjával együtt kihúzza övéből, addig egyenesen felül, majd a kanapénak támasztja. *
- Í..Így... Már k..ké.nyelmes...
* Egy újabb mosoly, de a lány láthatja, hogy a férfi még mindig nem oldódott fel. Szinte nem is tud gondolni a néhány órával ezelőtt történtekre. Csak Tanilla ajkain, derekán, és a hamvas bőrén tud elmélkedni. Talán ezeket még magának se vallná be igazán. *
- É... És mivel etetitek a tevét? A... Te..Tejét mikor tudjátok ki...Kipróbálni?
* Próbálkozik meg emlékezetéből védelmet képezni maga köré. Csak remélni tudja, hogy valami témát tud kezdeményezni, mielőtt romantikába fajulna a dolog. Ha őt megkérdezték volna valaha, ő lett volna az első, aki felháborodott volna azon, hogy valaki a második nap ismeretségnél már külön szobában tartózkodjon az párjával. ~ Annyira gyönyörű... ~ Egy pillanatra a védelmét leengedve felcsillan az ámulat a szemeiben, ahogyan beleréved a tekintetébe. ~Azok a szép szemek... ~ Jobb kezét elkezdi emelni az arcához, de végül vissza hanyatlik. ~ Térj észhez! Ne kövess el bűnt! ~ *
// Mézes hetek kezdete //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Tanilla mintha látná a lovag gondolatait, türelmesen hallgatja, de szeméből félelem tükröződik. Az utolsó mondatára már egy nagyot nyel, majd egy mosolyt húz az arcára. *
- Öhm.... Ahh.. hm.. khm...
* A mosolyát bár fenn tartja, tekintete továbbra is félelmet tükröz. ~ Egy tea? Talán egy tea! Ezaz! ~ *
- Ar... Arra gondoltam, hogy bizonyára egy fürdő után sz...Sze.. szeretnél egy teát meginni....Sz.. Szí... Szívesen segítenék is az elkészítésében.
* A lány hozzábújik, az illata szinte ámulatba ejtő, ahogyan igényes öltözékére se tud rá tekinteni büntetlenül. A pír és a dadogás új szintre lép Nilevardnál. Nem csoda... Hisz gondolatai már olyan méreteket öltenek, amelyek már a paráznaságot foglalják magukban. Fegyverét a tokjával együtt kihúzza övéből, addig egyenesen felül, majd a kanapénak támasztja. *
- Í..Így... Már k..ké.nyelmes...
* Egy újabb mosoly, de a lány láthatja, hogy a férfi még mindig nem oldódott fel. Szinte nem is tud gondolni a néhány órával ezelőtt történtekre. Csak Tanilla ajkain, derekán, és a hamvas bőrén tud elmélkedni. Talán ezeket még magának se vallná be igazán. *
- É... És mivel etetitek a tevét? A... Te..Tejét mikor tudjátok ki...Kipróbálni?
* Próbálkozik meg emlékezetéből védelmet képezni maga köré. Csak remélni tudja, hogy valami témát tud kezdeményezni, mielőtt romantikába fajulna a dolog. Ha őt megkérdezték volna valaha, ő lett volna az első, aki felháborodott volna azon, hogy valaki a második nap ismeretségnél már külön szobában tartózkodjon az párjával. ~ Annyira gyönyörű... ~ Egy pillanatra a védelmét leengedve felcsillan az ámulat a szemeiben, ahogyan beleréved a tekintetébe. ~Azok a szép szemek... ~ Jobb kezét elkezdi emelni az arcához, de végül vissza hanyatlik. ~ Térj észhez! Ne kövess el bűnt! ~ *
878. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-11-03 20:49:47
Üzenet elküldve: 2022-11-03 20:49:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mézes hetek kezdete //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Végül is Nilevard már a közös jövőt tervezgette, vagyis beszélgettek erről; együtt. Valahol mégis csak el kell kezdeni. Így hát ha Nilevard még kicsit mimóza a tettek mezejére lépni, és csak kukkol; hát majd lép ő. Szobájában bekeni magát kedvenc olajával, majd tiszta fehérneműt. Könnyű rövid ujjú sötétkék ruhát és kényelmes cipőt. Öltözködés közben hallja, hogy Nilevard is készülődik, valamint a kiáltását, hogy a nappaliban lesz.*
- Rendben!
*Kiált vissza, miközben már a haját fésüli ki. Gyorsan rendbe kapja magát és már sieti is le a nappaliba. Kedvese az egyik kanapén ücsörög és úgy tűnik, kissé kellemetlenül érzi magát. Mosolyogva ül le mellé és dől a vállának, ahogy lábait felhúzza maga alá. Persze figyel a ruhára és eligazítja a térdén, mintha jó kislány lenne. Alapjában véve az, de Nilevard szemérmetessége kezd kicsit sok lenni neki. Azért megpróbál kíméletes lenni vele.*
- Itt ülni a kanapén kicsit kényelmetlen lesz végül. Másképp is pihenhetnél, mielőtt útnak indulsz.
*Meg aztán van egy valami, amiben szerinte igaza van. Akárhogy csűrik-csavarják a dolgokat.*
- Még ha két nap is telt el, már mindketten a közös jövőt tervezzük, nem igaz?
// Mézes hetek kezdete //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Végül is Nilevard már a közös jövőt tervezgette, vagyis beszélgettek erről; együtt. Valahol mégis csak el kell kezdeni. Így hát ha Nilevard még kicsit mimóza a tettek mezejére lépni, és csak kukkol; hát majd lép ő. Szobájában bekeni magát kedvenc olajával, majd tiszta fehérneműt. Könnyű rövid ujjú sötétkék ruhát és kényelmes cipőt. Öltözködés közben hallja, hogy Nilevard is készülődik, valamint a kiáltását, hogy a nappaliban lesz.*
- Rendben!
*Kiált vissza, miközben már a haját fésüli ki. Gyorsan rendbe kapja magát és már sieti is le a nappaliba. Kedvese az egyik kanapén ücsörög és úgy tűnik, kissé kellemetlenül érzi magát. Mosolyogva ül le mellé és dől a vállának, ahogy lábait felhúzza maga alá. Persze figyel a ruhára és eligazítja a térdén, mintha jó kislány lenne. Alapjában véve az, de Nilevard szemérmetessége kezd kicsit sok lenni neki. Azért megpróbál kíméletes lenni vele.*
- Itt ülni a kanapén kicsit kényelmetlen lesz végül. Másképp is pihenhetnél, mielőtt útnak indulsz.
*Meg aztán van egy valami, amiben szerinte igaza van. Akárhogy csűrik-csavarják a dolgokat.*
- Még ha két nap is telt el, már mindketten a közös jövőt tervezzük, nem igaz?
877. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-11-03 19:45:55
Üzenet elküldve: 2022-11-03 19:45:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Érkezés//
*Miközben követi Tanillát a konyhába, szavaiból azt szűri le, hogy már egy jó ideje egyedül van itt, amit kicsit furcsáll, mert Nimeril még egy sokkal élettel telibb, több mindenki által lakott házról beszélt neki, ami Artheniorban várja majd.
Persze, ami itt történt, azok után az is csoda, hogy egyáltalán egyben megmaradt, és szépen rendben is van tartva, mindenesetre egyelőre sem túl messzemenő következtetéseket nem akar levonni néhány mondatból és futó benyomásból, végül is, még az is lehet, hogy valamit ő értett félre, sem pedig nem szeretne rögtön a legelején túl kíváncsi, vagy túlságosan is tolakodó lenni.
Egyébként is, az éppen aktuális látszat lehet csalóka is. Ha például ők és Adoaver nincsenek otthon, mert mondjuk itt vannak, valamint Int elvonul a saját kis birodalmába iszogatni, meg bizarr löttyökkel kísérletezgetni és piócákat számolni, akkor akár liget is tűnhetne teljesen, vagy majdnem teljesen kihaltnak az először arra tévedőknek.*
- Az már egyszer biztos. *ért egyet inkább a házat illetően.* Ezeket a kúriákat egy nagyobb családnak meg az ő szolgálóiknak tervezték szerintem, az tényleg legalább annyi mindenki, mintha három külön család lenne.
*Nem tudja, hogy megemlítse-e, hogy egyszer már élt itt egy kis ideig, de kis tűnődés után végül úgy dönt, hogy felesleges. Később lehet úgy is kiderül, ha együtt töltenek valamennyi időt, és jobban megismerik egymást, de még az is lehet, hogy a lány már tudja Nimeriltől, jelenleg viszont megint mindez csak arra lenne jó, hogy olyan dolgokra emlékezzen, amire különben nem akar. Egyébként is, ami azt illeti, mind a Mágustorony, mind pedig a teve, amit a Tanilla említett sokkal jobban izgatja jelenleg, mint ez a ház, bár természetesen egyáltalán nem becsüli le azt, hogy ételt és szállást kapnak itt, és nagyon hálás is érte.*
- Csak nem te is mágus vagy? *kérdi barátságos érdeklődéssel és kicsit izgatottan is, bár, ha Tanilla átvágott a mocsáron és utána napokat töltött a toronyban, sejti, hogy nem csak egy utazó kíváncsisága vezette, hanem a mágia megismerésének a vágya.
Amióta maga is járt ott, sokkal inkább keresi más mágusok társaságát, hátha valamit taníthatnának egymásnak, mint Mady és Nim neki, vagy pedig ő Adoavernek, igaz a tanítás ez utóbbi esetben csak annyi volt, hogy kölcsönadta a fiúnak a Madytől kapott jegyzeteteket, amiből ő maga is tanult, más kérdés, hogy ezeket viszont annak idején még a saját holdmágiáról írt jegyzeteinek és tanácsainak ellenében kapta a lánytól, szóval, ha innen nézi a dolgot, akkor tulajdonképpen Adoaver tanításáért is megdolgozott.*
- Én is jártam a toronyban néhány hattal ezelőtt holdmágiát tanulni, és készülök is visszamenni. Az egyik barátom most is ott van, illetve oda tart. *teszi hozzá, és kicsit azért összeszorul a szíve, ahogyan az ifjú mágusra gondol. Bármennyire is megérti, hogy a városban hagyta őket és egyedül indult el, azért boldogabb lenne, ha most ő is itt lenne velük, arról nem is beszélve, hogy kicsit aggódik is érte. Lehet nem lett volna szabad egyedül elengedni csak úgy, miközben ő maga még néhány komolyabb varázslat birtokában sem vágna neki egyedül annak a nyomasztó mocsárnak. Nagyon reméli, hogy nem lesz semmi baja.
De hát felnőtt férfi, szabad akarattal, mit tehettek volna, ha menni akar? Nem parancsolhatták meg neki, hogy ne menjen. Egyébként is olyan gyorsan történt az egész. Ezekkel a gondolatokkal nyugtatja magát legalábbis, aztán, ahogyan általában lenni szokott, kis elkalandozás után saját tépelődéséből visszatér a jelenbe, és annak aktuális problémáihoz, megint belátva, hogy a már megtörténten úgy sem változtathat.
Most azonban hamar megkönnyebbül, mert túl sok probléma jelen esetben már úgy tűnik nincs is.*
- Kezdetnek az is megteszi, hogy az istállót nem rúgta szét! *neveti el magát.* Szerencsére ilyesmi még nálunk sem történt egy állat által sem. Bárhogy is, még egyszer köszönünk mindent! A tevét majd később én is megnézném, még soha nem láttam ilyen állatot korábban. *mosolyog, és csak azért nem indul el azonnal kifelé testközelből látni, mert egy részről udvariatlanságnak érezné az után, hogy épp most vezették be őket a konyhába, más részről pedig nem akar nagyon csapongónak és szeszélyesnek tűnni rögtön az első alkalommal, hogy találkoztak.*
- Úgy is ki kell majd vinni a lovat akkor. Különben nem hiszem, hogy gond lesz majd vele. Otthon más lovakkal, kecskékkel és tyúkokkal lakik együtt, nem nagyon zavarják egymást amennyire észrevettem. Ő is elég szelíd.
*~ Mármint egy lóhoz képest. ~ teszi hozzá csak magában, mert, ami azt illeti kislány korától fogva kifejezetten fél a lovaktól, és, ha az istállóban van, akkor is csak annyit érintkezik velük, amennyit feltétlenül szükséges, és főleg Kormoskával, de hát ő még kicsi, aranyos és teljesen veszélytelen. A lényeg, hogy nem nagy szakértője a lovaknak, de azért azt nem hiszi, hogy területvédő állatok lennének, mint mondjuk a macskák, vagy a némelyik magányosan élő rágcsáló. A tevék már lehet, de Tanilla szavaiból akkor sem egy vérszomjas fenevad képe rajzolódott ki előtte, amit mondott abban pedig a világon semmi oka nincsen kételkedni.
Most, hogy szerencsésen ide is találtak, kedvesen fogadták őket és még lovuknak is lesz helye már tényleg teljesen megnyugszik, bár Adoaverért továbbra is aggódik, ugyanakkor azzal nyugtatja magát, hogy bármennyire is nyomasztó az a mocsár, nyilván sokan átmentek már egyedül rajta, úgy, hogy hajuk szála sem görbült, legfeljebb a csizmájuk lett sáros, az ifjú mágus pedig nyilván valamennyire azért csak tud vigyázni magára.
Reméli, hogy közben Thrissaya is rájött már arra, hogy a kicsit barátságtalannak tűnő környék ellenére nagyon is jó helyük lesz majd itt, és azt is, hogy édesanyja is megtalálja majd a munka mellett azt a szórakozást, amit a városban keres. És persze nem utolsó sorban, abban is nagyon reménykedik, hogy nem fognak visszaélni Tanilla vendégszeretetével, de hát a maga részéről mindenképpen ezen lesz majd, és biztos abban is, hogy ilyen téren sem édesanyjában sem pedig a tündérlányban nem kell majd csalódnia.*
*Miközben követi Tanillát a konyhába, szavaiból azt szűri le, hogy már egy jó ideje egyedül van itt, amit kicsit furcsáll, mert Nimeril még egy sokkal élettel telibb, több mindenki által lakott házról beszélt neki, ami Artheniorban várja majd.
Persze, ami itt történt, azok után az is csoda, hogy egyáltalán egyben megmaradt, és szépen rendben is van tartva, mindenesetre egyelőre sem túl messzemenő következtetéseket nem akar levonni néhány mondatból és futó benyomásból, végül is, még az is lehet, hogy valamit ő értett félre, sem pedig nem szeretne rögtön a legelején túl kíváncsi, vagy túlságosan is tolakodó lenni.
Egyébként is, az éppen aktuális látszat lehet csalóka is. Ha például ők és Adoaver nincsenek otthon, mert mondjuk itt vannak, valamint Int elvonul a saját kis birodalmába iszogatni, meg bizarr löttyökkel kísérletezgetni és piócákat számolni, akkor akár liget is tűnhetne teljesen, vagy majdnem teljesen kihaltnak az először arra tévedőknek.*
- Az már egyszer biztos. *ért egyet inkább a házat illetően.* Ezeket a kúriákat egy nagyobb családnak meg az ő szolgálóiknak tervezték szerintem, az tényleg legalább annyi mindenki, mintha három külön család lenne.
*Nem tudja, hogy megemlítse-e, hogy egyszer már élt itt egy kis ideig, de kis tűnődés után végül úgy dönt, hogy felesleges. Később lehet úgy is kiderül, ha együtt töltenek valamennyi időt, és jobban megismerik egymást, de még az is lehet, hogy a lány már tudja Nimeriltől, jelenleg viszont megint mindez csak arra lenne jó, hogy olyan dolgokra emlékezzen, amire különben nem akar. Egyébként is, ami azt illeti, mind a Mágustorony, mind pedig a teve, amit a Tanilla említett sokkal jobban izgatja jelenleg, mint ez a ház, bár természetesen egyáltalán nem becsüli le azt, hogy ételt és szállást kapnak itt, és nagyon hálás is érte.*
- Csak nem te is mágus vagy? *kérdi barátságos érdeklődéssel és kicsit izgatottan is, bár, ha Tanilla átvágott a mocsáron és utána napokat töltött a toronyban, sejti, hogy nem csak egy utazó kíváncsisága vezette, hanem a mágia megismerésének a vágya.
Amióta maga is járt ott, sokkal inkább keresi más mágusok társaságát, hátha valamit taníthatnának egymásnak, mint Mady és Nim neki, vagy pedig ő Adoavernek, igaz a tanítás ez utóbbi esetben csak annyi volt, hogy kölcsönadta a fiúnak a Madytől kapott jegyzeteteket, amiből ő maga is tanult, más kérdés, hogy ezeket viszont annak idején még a saját holdmágiáról írt jegyzeteinek és tanácsainak ellenében kapta a lánytól, szóval, ha innen nézi a dolgot, akkor tulajdonképpen Adoaver tanításáért is megdolgozott.*
- Én is jártam a toronyban néhány hattal ezelőtt holdmágiát tanulni, és készülök is visszamenni. Az egyik barátom most is ott van, illetve oda tart. *teszi hozzá, és kicsit azért összeszorul a szíve, ahogyan az ifjú mágusra gondol. Bármennyire is megérti, hogy a városban hagyta őket és egyedül indult el, azért boldogabb lenne, ha most ő is itt lenne velük, arról nem is beszélve, hogy kicsit aggódik is érte. Lehet nem lett volna szabad egyedül elengedni csak úgy, miközben ő maga még néhány komolyabb varázslat birtokában sem vágna neki egyedül annak a nyomasztó mocsárnak. Nagyon reméli, hogy nem lesz semmi baja.
De hát felnőtt férfi, szabad akarattal, mit tehettek volna, ha menni akar? Nem parancsolhatták meg neki, hogy ne menjen. Egyébként is olyan gyorsan történt az egész. Ezekkel a gondolatokkal nyugtatja magát legalábbis, aztán, ahogyan általában lenni szokott, kis elkalandozás után saját tépelődéséből visszatér a jelenbe, és annak aktuális problémáihoz, megint belátva, hogy a már megtörténten úgy sem változtathat.
Most azonban hamar megkönnyebbül, mert túl sok probléma jelen esetben már úgy tűnik nincs is.*
- Kezdetnek az is megteszi, hogy az istállót nem rúgta szét! *neveti el magát.* Szerencsére ilyesmi még nálunk sem történt egy állat által sem. Bárhogy is, még egyszer köszönünk mindent! A tevét majd később én is megnézném, még soha nem láttam ilyen állatot korábban. *mosolyog, és csak azért nem indul el azonnal kifelé testközelből látni, mert egy részről udvariatlanságnak érezné az után, hogy épp most vezették be őket a konyhába, más részről pedig nem akar nagyon csapongónak és szeszélyesnek tűnni rögtön az első alkalommal, hogy találkoztak.*
- Úgy is ki kell majd vinni a lovat akkor. Különben nem hiszem, hogy gond lesz majd vele. Otthon más lovakkal, kecskékkel és tyúkokkal lakik együtt, nem nagyon zavarják egymást amennyire észrevettem. Ő is elég szelíd.
*~ Mármint egy lóhoz képest. ~ teszi hozzá csak magában, mert, ami azt illeti kislány korától fogva kifejezetten fél a lovaktól, és, ha az istállóban van, akkor is csak annyit érintkezik velük, amennyit feltétlenül szükséges, és főleg Kormoskával, de hát ő még kicsi, aranyos és teljesen veszélytelen. A lényeg, hogy nem nagy szakértője a lovaknak, de azért azt nem hiszi, hogy területvédő állatok lennének, mint mondjuk a macskák, vagy a némelyik magányosan élő rágcsáló. A tevék már lehet, de Tanilla szavaiból akkor sem egy vérszomjas fenevad képe rajzolódott ki előtte, amit mondott abban pedig a világon semmi oka nincsen kételkedni.
Most, hogy szerencsésen ide is találtak, kedvesen fogadták őket és még lovuknak is lesz helye már tényleg teljesen megnyugszik, bár Adoaverért továbbra is aggódik, ugyanakkor azzal nyugtatja magát, hogy bármennyire is nyomasztó az a mocsár, nyilván sokan átmentek már egyedül rajta, úgy, hogy hajuk szála sem görbült, legfeljebb a csizmájuk lett sáros, az ifjú mágus pedig nyilván valamennyire azért csak tud vigyázni magára.
Reméli, hogy közben Thrissaya is rájött már arra, hogy a kicsit barátságtalannak tűnő környék ellenére nagyon is jó helyük lesz majd itt, és azt is, hogy édesanyja is megtalálja majd a munka mellett azt a szórakozást, amit a városban keres. És persze nem utolsó sorban, abban is nagyon reménykedik, hogy nem fognak visszaélni Tanilla vendégszeretetével, de hát a maga részéről mindenképpen ezen lesz majd, és biztos abban is, hogy ilyen téren sem édesanyjában sem pedig a tündérlányban nem kell majd csalódnia.*
876. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-11-03 18:20:37
Üzenet elküldve: 2022-11-03 18:20:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mézes hetek kezdete //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Nilevard bár próbálja nem mereszteni a tekintetét... Vannak pillanatok amikor kíváncsisága erősebbnek bizonyul, mint az illem iránti szeretete. *
- I...Igen, mindjárt végzek.
* Jelenti ki, de mikor Tanilla kilép megkönnyebbült sóhajjal süllyed el a vízben. ~ Ez rossz ötlet volt. Mit keresek én itt?! Ez a második nap, hogy ismerem Tanillát! úgy viselkedünk mintha már jegyben járnánk! ~ Zavarodik össze a lovag. Nagyon gyorsnak érzi a kapcsolatukat, főleg, hogy Nilevardnak még csak ez az első. Miután megmosdott rendesen, csak azután pattan ki a vízből, hogy aztán át törölhesse magát.
Még meztelenül üríti ki a dézsákat, hogy ne kedvesének kelljen később.
Nyugodt tempóban húzza magára a ruháit, de szíve továbbra is hevesen ver. A fürdőből kilépve szólal csak meg, haját szétteríti vállain, hogy gyorsabban száradjon. *
- Lemegyek a nappaliba, ott megvárlak!
* Kiált a lány felé, hisz nem tudja melyik a szobája. A lépcsőn le caplat, hogy utána az egyik kényelmesnek ítélt kanapéra leüljön feszengve. *
// Mézes hetek kezdete //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Nilevard bár próbálja nem mereszteni a tekintetét... Vannak pillanatok amikor kíváncsisága erősebbnek bizonyul, mint az illem iránti szeretete. *
- I...Igen, mindjárt végzek.
* Jelenti ki, de mikor Tanilla kilép megkönnyebbült sóhajjal süllyed el a vízben. ~ Ez rossz ötlet volt. Mit keresek én itt?! Ez a második nap, hogy ismerem Tanillát! úgy viselkedünk mintha már jegyben járnánk! ~ Zavarodik össze a lovag. Nagyon gyorsnak érzi a kapcsolatukat, főleg, hogy Nilevardnak még csak ez az első. Miután megmosdott rendesen, csak azután pattan ki a vízből, hogy aztán át törölhesse magát.
Még meztelenül üríti ki a dézsákat, hogy ne kedvesének kelljen később.
Nyugodt tempóban húzza magára a ruháit, de szíve továbbra is hevesen ver. A fürdőből kilépve szólal csak meg, haját szétteríti vállain, hogy gyorsabban száradjon. *
- Lemegyek a nappaliba, ott megvárlak!
* Kiált a lány felé, hisz nem tudja melyik a szobája. A lépcsőn le caplat, hogy utána az egyik kényelmesnek ítélt kanapéra leüljön feszengve. *
875. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-11-02 22:09:14
Üzenet elküldve: 2022-11-02 22:09:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mézes hetek kezdete //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Csak sejteni tudja a lovag gondolatait. Ettől valahogy még aranyosabb és már csak ezért is huzigálja a bajszát a szégyenlős macskának. Most jön rá csak igazán, az ő természete pedig ilyen. Játékos és kicsit kötekedő. Lát némi mocorgást a szomszédos dézsa felől, de inkább hallja, amint a férfi helyezkedik. ~Na megállj, te kis ravasz. Leselkedni persze van bátorságod?~ Tanilla mosolya már inkább egy éhes macskáé, aki bekapni készül a finom kis rigót. Kilépve a dézsából szárazra törli magát, haját is erősen átdörzsöli, hogy ne csöpögjön annyi víz ki belőle. Fehérneműit csak a törülközőbe hajtogatja, majd vállára veti nadrágját és felsőjét. Így lép ki a paraván mögül, fél pillantást vetve kedvesére, aki épp főzi magát a fürdővízben. Legalábbis arcán ennek nyomát véli felfedezni. Mosolyogva kacsint rá, szinte csak egy-két pillanat, ahogy elhagyja a fürdőt és éppen egy villantásnyi időre áll meg. Kedven bőrápoló olajának üvegét kapja fel, s már nincs is ott a szobában.*
- Szólj ha készen vagy kedvesem.
*Szobájába megy, hogy tiszta ruhát vegyen magára. Fehérneműt mindenképp, mert a reggelit nem akarja visszavenni.*
// Mézes hetek kezdete //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Csak sejteni tudja a lovag gondolatait. Ettől valahogy még aranyosabb és már csak ezért is huzigálja a bajszát a szégyenlős macskának. Most jön rá csak igazán, az ő természete pedig ilyen. Játékos és kicsit kötekedő. Lát némi mocorgást a szomszédos dézsa felől, de inkább hallja, amint a férfi helyezkedik. ~Na megállj, te kis ravasz. Leselkedni persze van bátorságod?~ Tanilla mosolya már inkább egy éhes macskáé, aki bekapni készül a finom kis rigót. Kilépve a dézsából szárazra törli magát, haját is erősen átdörzsöli, hogy ne csöpögjön annyi víz ki belőle. Fehérneműit csak a törülközőbe hajtogatja, majd vállára veti nadrágját és felsőjét. Így lép ki a paraván mögül, fél pillantást vetve kedvesére, aki épp főzi magát a fürdővízben. Legalábbis arcán ennek nyomát véli felfedezni. Mosolyogva kacsint rá, szinte csak egy-két pillanat, ahogy elhagyja a fürdőt és éppen egy villantásnyi időre áll meg. Kedven bőrápoló olajának üvegét kapja fel, s már nincs is ott a szobában.*
- Szólj ha készen vagy kedvesem.
*Szobájába megy, hogy tiszta ruhát vegyen magára. Fehérneműt mindenképp, mert a reggelit nem akarja visszavenni.*
874. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-11-02 21:13:51
Üzenet elküldve: 2022-11-02 21:13:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mézes hetek kezdete //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* A lány bókja, a pirulásra eléri célját. Az arca szinte paradicsommá válik, és már merül el orrig a dézsában. Tekintetével csak óvatosan vizslat, mert már a lába is remeg. ~ Mi lesz ha be akar szállni mellém?! Csak nem utasíthatom vissza! Eeyr úrnő! Kérlek segíts meg! ~ Kezeit imára kulcsolja, majd magában mormolja a hosszú imáját, hogy ezzel védelmet nyerhessen a buja vágyaitól.
Nem telik el sok idő, mire Tanilla megszólal. A fürdőből zavartan pattan fel. *
- Füh... Fürödni?! Ah... Oké... Természetesen.
* Mondja, de csak miután a paravánt beigazítja a két dézsa közé. Nilevard talán az ártatlanságáról híres, de azért kíváncsiság bőven szorult belé, ahogyan gyermeki báj is. Így a dézsában úgy helyezkedik, hogy Tanilla árnyékát végig követhesse. A vetkőzésnél a szemei majdnem kiesnek az üregéből, de Tanilla csak az izgatott mozgolódást követheti.
A lovag végül újra elkezd fürdeni, mikor már a dézsa rejti a lány alakját, de mivel nem sokáig marad, így újra elkezd mocorogni.
Szemeit gyermetegen letakarja a lány öltözése közben. A víz nem hűl ki... Nincs is rá esély... Hisz Nilevardnak olyan vörös az ábrázata, hogy még újra forralni is tudná a dézsa vizet. *
// Mézes hetek kezdete //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* A lány bókja, a pirulásra eléri célját. Az arca szinte paradicsommá válik, és már merül el orrig a dézsában. Tekintetével csak óvatosan vizslat, mert már a lába is remeg. ~ Mi lesz ha be akar szállni mellém?! Csak nem utasíthatom vissza! Eeyr úrnő! Kérlek segíts meg! ~ Kezeit imára kulcsolja, majd magában mormolja a hosszú imáját, hogy ezzel védelmet nyerhessen a buja vágyaitól.
Nem telik el sok idő, mire Tanilla megszólal. A fürdőből zavartan pattan fel. *
- Füh... Fürödni?! Ah... Oké... Természetesen.
* Mondja, de csak miután a paravánt beigazítja a két dézsa közé. Nilevard talán az ártatlanságáról híres, de azért kíváncsiság bőven szorult belé, ahogyan gyermeki báj is. Így a dézsában úgy helyezkedik, hogy Tanilla árnyékát végig követhesse. A vetkőzésnél a szemei majdnem kiesnek az üregéből, de Tanilla csak az izgatott mozgolódást követheti.
A lovag végül újra elkezd fürdeni, mikor már a dézsa rejti a lány alakját, de mivel nem sokáig marad, így újra elkezd mocorogni.
Szemeit gyermetegen letakarja a lány öltözése közben. A víz nem hűl ki... Nincs is rá esély... Hisz Nilevardnak olyan vörös az ábrázata, hogy még újra forralni is tudná a dézsa vizet. *
873. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-11-02 20:49:46
Üzenet elküldve: 2022-11-02 20:49:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mézes hetek kezdete //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*A sértődés esélye nem csak fennállna egy ilyen kérdés hallatán. De talán még le is öntené kis hideg vízzel kedvesét, hogy ugyan hagyja már abba ezeket az udvariasnak tűnő frázisokat. Szerencsére Nilevard nem szól egy szót sem, csak pirul, szerinte már megszokásból. Igaz, most ő is ki van kissé pirosodva arcban, de ez csak kedvese felsőtestének látványától van. A fürdőben segít összeszedni azokat az alap dolgokat, amikre a lovagnak most szüksége lehet. Kis időt hagy is neki a nagy keresgélésben, így a törülközős mutatványt csak fél szemmel tudja kísérni. Kicsit megemeli állát, mert bizony látja azt is, amit bizony még a nap sem. Szöszmötöl és rendezgeti a többi törülközőt, egyebeket, de nem megy ki a szobából. Persze nem attól fél, hogy kedvese kiugrik az ablakon és elragadja kedvenc rozmaringos szappankáját. Inkább csak élvezi a látványt. Igen. Hosszú évek elteltével lelt egy férfit, akit szeret és még nézelődni sem utolsó példány. Nilevard pedig majd apránként megszokja ezt is, figyelve arra, nehogy szívinfarktust kapjon.*
- Továbbra is nagyon tetszik, mikor elpirulsz. Szeretem nézni az arcod, ilyenkor pedig különösen. Igaz, ma kicsit több nézelődni valóm akadt.
*Egy másik dézsának dőlve vár és mivel még csak kora délutánra jár az idő, nem siet sehová. A nap is fényesen süt odakint. Esze ágában sincs megfordulni, vagy kimenni. Ha már este el kell utaznia kedvesének, akkor a nap hátralévő részét csak vele szeretné tölteni. A kertben locsolni ráér holnap is.*
- Szerintem gyorsan megmosakszom én is, lovaglás után nem szeretek sokáig úgy maradni.
*Végül is, miért ne? Az ablakhoz közelebbi dézsába önti a megmaradt vizet, s mivel itt amúgy is el van helyezve egy paraván, csak kicsit igazít rajta. Törülközőt véve magához még egy másik szappan kell, és mivel már egy-két darabot tudott készíteni, van választék. Magában azért kuncog. ~Szegény Nilevard~. Hiszen a paraván miatti árnyjáték majdnem olyan, mint a valóság. De egy lovag ez ellen már nem emelhet kifogást. Ebbe a szappanba kevéske mézet kevert, unalmában próbálkozott csak, de kellemesnek találta az illatát. S hogy Nilevard szíve ki ne ugorjon a helyéről; egyéb részeiről nem is beszélve, a paraván mögött bújik ki nadrágjából és veti le felsőjét is, más egyebet. A meleg vízben kicsit kinyújtózik, majd lemerül kicsit, hogy megvizezze haját. Utána jöhet a szappan, végig a bőrén. Majd a kezeit felhabosítva hajat is mos. Azért érdeklődve pislog át a paraván túlsó felére, ahol kedvese árnyékát látja csak. Pedig most nagyon kíváncsi lenne arckifejezésére. Az ő fürdése azért nem tart sokáig, térdre állva kifacsarja hajából a vizet. Majd teljesen kiemelkedve már a törülközőért nyúl és lép is ki a dézsából, hogy szárazra törölje magát. Gonosz módon nem kapkodja el a mozdulatokat.*
// Mézes hetek kezdete //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*A sértődés esélye nem csak fennállna egy ilyen kérdés hallatán. De talán még le is öntené kis hideg vízzel kedvesét, hogy ugyan hagyja már abba ezeket az udvariasnak tűnő frázisokat. Szerencsére Nilevard nem szól egy szót sem, csak pirul, szerinte már megszokásból. Igaz, most ő is ki van kissé pirosodva arcban, de ez csak kedvese felsőtestének látványától van. A fürdőben segít összeszedni azokat az alap dolgokat, amikre a lovagnak most szüksége lehet. Kis időt hagy is neki a nagy keresgélésben, így a törülközős mutatványt csak fél szemmel tudja kísérni. Kicsit megemeli állát, mert bizony látja azt is, amit bizony még a nap sem. Szöszmötöl és rendezgeti a többi törülközőt, egyebeket, de nem megy ki a szobából. Persze nem attól fél, hogy kedvese kiugrik az ablakon és elragadja kedvenc rozmaringos szappankáját. Inkább csak élvezi a látványt. Igen. Hosszú évek elteltével lelt egy férfit, akit szeret és még nézelődni sem utolsó példány. Nilevard pedig majd apránként megszokja ezt is, figyelve arra, nehogy szívinfarktust kapjon.*
- Továbbra is nagyon tetszik, mikor elpirulsz. Szeretem nézni az arcod, ilyenkor pedig különösen. Igaz, ma kicsit több nézelődni valóm akadt.
*Egy másik dézsának dőlve vár és mivel még csak kora délutánra jár az idő, nem siet sehová. A nap is fényesen süt odakint. Esze ágában sincs megfordulni, vagy kimenni. Ha már este el kell utaznia kedvesének, akkor a nap hátralévő részét csak vele szeretné tölteni. A kertben locsolni ráér holnap is.*
- Szerintem gyorsan megmosakszom én is, lovaglás után nem szeretek sokáig úgy maradni.
*Végül is, miért ne? Az ablakhoz közelebbi dézsába önti a megmaradt vizet, s mivel itt amúgy is el van helyezve egy paraván, csak kicsit igazít rajta. Törülközőt véve magához még egy másik szappan kell, és mivel már egy-két darabot tudott készíteni, van választék. Magában azért kuncog. ~Szegény Nilevard~. Hiszen a paraván miatti árnyjáték majdnem olyan, mint a valóság. De egy lovag ez ellen már nem emelhet kifogást. Ebbe a szappanba kevéske mézet kevert, unalmában próbálkozott csak, de kellemesnek találta az illatát. S hogy Nilevard szíve ki ne ugorjon a helyéről; egyéb részeiről nem is beszélve, a paraván mögött bújik ki nadrágjából és veti le felsőjét is, más egyebet. A meleg vízben kicsit kinyújtózik, majd lemerül kicsit, hogy megvizezze haját. Utána jöhet a szappan, végig a bőrén. Majd a kezeit felhabosítva hajat is mos. Azért érdeklődve pislog át a paraván túlsó felére, ahol kedvese árnyékát látja csak. Pedig most nagyon kíváncsi lenne arckifejezésére. Az ő fürdése azért nem tart sokáig, térdre állva kifacsarja hajából a vizet. Majd teljesen kiemelkedve már a törülközőért nyúl és lép is ki a dézsából, hogy szárazra törölje magát. Gonosz módon nem kapkodja el a mozdulatokat.*
872. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-11-02 19:59:58
Üzenet elküldve: 2022-11-02 19:59:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Érkezés//
- Elég nyomasztó. Itt legalább három család elférne, úgyhogy így egyedül eléggé, unalmas. De azért lefoglalom magam és sikerült pár napra eljutnom a Mágustoronyba is.
*Bekíséri a lányokat a konyhába, ott kényelmes és barátságosabb is. Na meg persze azért gondoskodott ma magának ebédről és tea is van. Igaz, magának így egyedül több napra elég, amit készít. Viszont most van kivel osztozkodni. Fűszeres mézes oldalas, tört burgonya, meg persze bukta, lekvárral töltve. Gyümölcsös tea. Örül a társaságnak, bár dolgozni jöttek és akkor így csak este lesznek itt. De még így is jobb, mert csak lakott házban éjszakázik.*
- A magam részéről bármikor szívesen látlak itt titeket és kérlek szóljatok, ha bármiben tudok segíteni.
*Ami a szekeret és a lovat illeti, már bólogat is rá válaszként. Bár Nilevard lova kissé meglepődött korábban, mert az istállóban szokatlan vendége akadt.*
- Elfér még a szekér és a ló is. Viszont van egy tevénk is ott. Remélem nem lesz gond a lovatoknak, hogy szokatlan társasága lesz ott? Amúgy egészen szelíd forma, legalábbis még nem rúgta szét az istállót.
- Elég nyomasztó. Itt legalább három család elférne, úgyhogy így egyedül eléggé, unalmas. De azért lefoglalom magam és sikerült pár napra eljutnom a Mágustoronyba is.
*Bekíséri a lányokat a konyhába, ott kényelmes és barátságosabb is. Na meg persze azért gondoskodott ma magának ebédről és tea is van. Igaz, magának így egyedül több napra elég, amit készít. Viszont most van kivel osztozkodni. Fűszeres mézes oldalas, tört burgonya, meg persze bukta, lekvárral töltve. Gyümölcsös tea. Örül a társaságnak, bár dolgozni jöttek és akkor így csak este lesznek itt. De még így is jobb, mert csak lakott házban éjszakázik.*
- A magam részéről bármikor szívesen látlak itt titeket és kérlek szóljatok, ha bármiben tudok segíteni.
*Ami a szekeret és a lovat illeti, már bólogat is rá válaszként. Bár Nilevard lova kissé meglepődött korábban, mert az istállóban szokatlan vendége akadt.*
- Elfér még a szekér és a ló is. Viszont van egy tevénk is ott. Remélem nem lesz gond a lovatoknak, hogy szokatlan társasága lesz ott? Amúgy egészen szelíd forma, legalábbis még nem rúgta szét az istállót.
871. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-11-02 19:55:25
Üzenet elküldve: 2022-11-02 19:55:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mézes hetek kezdete //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Tanilla reakcióit megpróbálja figyelmen kívül hagyni, de a pír továbbra sem távozik az arcáról. MIkor már a gyakorlatot abba hagyta, segít a lánynak az utolsó meleg víz kapcsán. *
- Nagyon hálás vagyok kisasszony.
* Biccent a lovag, majd kezet csókol Tanillának. A legszívesebben megkérdezné, hogy mivel tartozik, de tudja jól, hogy csak megsértődne a másik.
Egy kis ideig csak ácsorogva bámulja a kannákat, hogy aztán beletöltse a legnagyobb dézsába. Csak pont annyit, hogy igazán kellemes legyen a víz hőmérséklete. Nem áll szándékában kipirosodott bőrrel kiszállni. *
- Köszönöm az eszközöket is.
* Mondja zavartan, majd a törülközőt felsőtestére csavarja. Nem akarja kiküldeni párját, de attól függetlenül zavarban van. Még ha tudja is, hogy ez a párok között normális intimitás. Ahogy nadrágját tolja le, úgy húzza le a törülközőt, hogy így megtalálja a középutat. Természetesen fehér pozsgás feneke egy pillanatot napvilágra kerül, de ezenkívül sikeresen végre hajtja a küldetését.
Ruháit igényesen össze hajtja, majd leteszi az egyik dézsa szélére, csak azután ereszkedik bele a meleg vízbe. A szappant magához véve egy kis vizet mer magára, hogy utána beszappanozza a testét. Tanillára alkalmanként ránéz, de azonnal elkapja a fejét. Az arcán csak úgy gyűlik az intenzív pír.
A haját is lelocsolja, és utána azt is átmossa. Egy kicsit hátradől a vízben, de továbbra is fészkelődik a lovag. *
// Mézes hetek kezdete //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Tanilla reakcióit megpróbálja figyelmen kívül hagyni, de a pír továbbra sem távozik az arcáról. MIkor már a gyakorlatot abba hagyta, segít a lánynak az utolsó meleg víz kapcsán. *
- Nagyon hálás vagyok kisasszony.
* Biccent a lovag, majd kezet csókol Tanillának. A legszívesebben megkérdezné, hogy mivel tartozik, de tudja jól, hogy csak megsértődne a másik.
Egy kis ideig csak ácsorogva bámulja a kannákat, hogy aztán beletöltse a legnagyobb dézsába. Csak pont annyit, hogy igazán kellemes legyen a víz hőmérséklete. Nem áll szándékában kipirosodott bőrrel kiszállni. *
- Köszönöm az eszközöket is.
* Mondja zavartan, majd a törülközőt felsőtestére csavarja. Nem akarja kiküldeni párját, de attól függetlenül zavarban van. Még ha tudja is, hogy ez a párok között normális intimitás. Ahogy nadrágját tolja le, úgy húzza le a törülközőt, hogy így megtalálja a középutat. Természetesen fehér pozsgás feneke egy pillanatot napvilágra kerül, de ezenkívül sikeresen végre hajtja a küldetését.
Ruháit igényesen össze hajtja, majd leteszi az egyik dézsa szélére, csak azután ereszkedik bele a meleg vízbe. A szappant magához véve egy kis vizet mer magára, hogy utána beszappanozza a testét. Tanillára alkalmanként ránéz, de azonnal elkapja a fejét. Az arcán csak úgy gyűlik az intenzív pír.
A haját is lelocsolja, és utána azt is átmossa. Egy kicsit hátradől a vízben, de továbbra is fészkelődik a lovag. *
870. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-11-02 14:13:41
Üzenet elküldve: 2022-11-02 14:13:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Érkezés//
*Most már tényleg nagyon határozottan meg van könnyebbülve, amiért nem csak barátságosan fogadják őket, hanem úgy tűnik még örülnek is nekik, és persze igazság szerint büszke is magára, hogy Adoaver nélkül is sikerült megtalálnia egyáltalán ezt a helyet, pedig a város számára teljesen idegen környezet, ez a környék pedig elég sokat is változott az óta, hogy legutoljára itt járt.*
- Köszönjük! *mosolyog, miközben igyekszik megtörölni a lábát, bár tekintve, hogy szekérrel jöttek, nem sokat hozott magával az út porából.*
- Ó értem. *bólogat aztán megértően.* Túl nagy ház ez egy családnak is, nem hogy egyvalakinek. Kicsit biztos nyomasztó is lehet egyedül itt.
*Hogy mennyire az, azt annak ellenére is nagyon el tudja képzelni, hogy ő maga sohasem volt itt egyedül, leginkább csak lélekben.*
- Örülök, ha Nim kedvesnek talált. Csak egyszer találkoztunk, de nagyon megkedveltem őt, és tanultam is tőle, remélem hamarosan találkozhatunk újra. *mondja aztán teljesen őszintén, majd mivel már bent vannak, természetesen követi Tanillát a konyhába.*
- Nagyon köszönjük! Legalább egy hatig mindenképpen szeretnénk maradni, de reményeim szerint nem fogunk zavarni sokat, meg amiben tudunk segítünk a házban bármiben, amiben csak kell. *mondja, teljesen biztosan abban, hogy ennyit a többiek helyett is felajánlhat, annak ellenére is, hogy jól tudja, hogy ami édesanyját illeti, szívesebben vetné bele magát a város forgatagába, mint bármilyen házimunkába. De nyilván mindenre sor fog majd kerülni, ő pedig mindenképpen rosszul érezné magát, ha játszanák itt az előkelő vendéget, akiket ki kell szolgálni. Úgy gondolja, hogy ha már befogadják őket az a legkevesebb, ha tényleg ott segítenek, ahol tudnak.*
- Igazából dolgozni jöttünk a városba. Szükség lenne néhány dologra ligetben, és meg kellene keresnünk rá a pénzt, gondoltam sokkal könnyebb itt a városban munkát találni, mint a mi környékünkön bárhol. Arrafelé csak kisebb tanyák vannak.
*Nem kezdi el sorolni, hogy mi minden kéne otthonra, és ezen kívül még mi mindent szeretnének Thrissaya pónijától kezdve az ő szamarán át egészen a kis, fehér macskáig, aki ha lehet nem is lesz majd Árnyék és Intath játszótársa, de az övé biztosan, csak aztán majd a nyuszijaira is vigyázzon!*
- Bárhogy is, nem szeretnénk sokat zavarni. Nap közben szerintem dolgozni fogunk a környéken, inkább este lennénk itt, meg persze éjszaka. Még egyszer köszönöm, hogy lakhatunk itt ameddig a városban vagyunk.
*Minderről eszébe jut az, hogy nem csak ennyien vannak. Egy kisebb szekérrel jöttek, amit viszont egy annyira nem is kicsi ló húzott maga után.*
- Tényleg, van egy kisebb szekerünk, meg egy lovunk, amivel jöttünk. Elférnek ők is istállóban, ugye?
*Reménykedik az igenlő válaszban, mert, ha esetleg itt nem lenne hely, nem tudja hirtelen, hogy hová lehetne innen elvinni egy szekeret meg egy lovat. Amúgy is ennek a problémának a megoldása helyett jól esne egy nyugodt és csendes este, amikor kicsit előre kipihenheti azt a nyilván nem kevés munkát, amit Artheniorban kell majd elvégeznie.*
*Most már tényleg nagyon határozottan meg van könnyebbülve, amiért nem csak barátságosan fogadják őket, hanem úgy tűnik még örülnek is nekik, és persze igazság szerint büszke is magára, hogy Adoaver nélkül is sikerült megtalálnia egyáltalán ezt a helyet, pedig a város számára teljesen idegen környezet, ez a környék pedig elég sokat is változott az óta, hogy legutoljára itt járt.*
- Köszönjük! *mosolyog, miközben igyekszik megtörölni a lábát, bár tekintve, hogy szekérrel jöttek, nem sokat hozott magával az út porából.*
- Ó értem. *bólogat aztán megértően.* Túl nagy ház ez egy családnak is, nem hogy egyvalakinek. Kicsit biztos nyomasztó is lehet egyedül itt.
*Hogy mennyire az, azt annak ellenére is nagyon el tudja képzelni, hogy ő maga sohasem volt itt egyedül, leginkább csak lélekben.*
- Örülök, ha Nim kedvesnek talált. Csak egyszer találkoztunk, de nagyon megkedveltem őt, és tanultam is tőle, remélem hamarosan találkozhatunk újra. *mondja aztán teljesen őszintén, majd mivel már bent vannak, természetesen követi Tanillát a konyhába.*
- Nagyon köszönjük! Legalább egy hatig mindenképpen szeretnénk maradni, de reményeim szerint nem fogunk zavarni sokat, meg amiben tudunk segítünk a házban bármiben, amiben csak kell. *mondja, teljesen biztosan abban, hogy ennyit a többiek helyett is felajánlhat, annak ellenére is, hogy jól tudja, hogy ami édesanyját illeti, szívesebben vetné bele magát a város forgatagába, mint bármilyen házimunkába. De nyilván mindenre sor fog majd kerülni, ő pedig mindenképpen rosszul érezné magát, ha játszanák itt az előkelő vendéget, akiket ki kell szolgálni. Úgy gondolja, hogy ha már befogadják őket az a legkevesebb, ha tényleg ott segítenek, ahol tudnak.*
- Igazából dolgozni jöttünk a városba. Szükség lenne néhány dologra ligetben, és meg kellene keresnünk rá a pénzt, gondoltam sokkal könnyebb itt a városban munkát találni, mint a mi környékünkön bárhol. Arrafelé csak kisebb tanyák vannak.
*Nem kezdi el sorolni, hogy mi minden kéne otthonra, és ezen kívül még mi mindent szeretnének Thrissaya pónijától kezdve az ő szamarán át egészen a kis, fehér macskáig, aki ha lehet nem is lesz majd Árnyék és Intath játszótársa, de az övé biztosan, csak aztán majd a nyuszijaira is vigyázzon!*
- Bárhogy is, nem szeretnénk sokat zavarni. Nap közben szerintem dolgozni fogunk a környéken, inkább este lennénk itt, meg persze éjszaka. Még egyszer köszönöm, hogy lakhatunk itt ameddig a városban vagyunk.
*Minderről eszébe jut az, hogy nem csak ennyien vannak. Egy kisebb szekérrel jöttek, amit viszont egy annyira nem is kicsi ló húzott maga után.*
- Tényleg, van egy kisebb szekerünk, meg egy lovunk, amivel jöttünk. Elférnek ők is istállóban, ugye?
*Reménykedik az igenlő válaszban, mert, ha esetleg itt nem lenne hely, nem tudja hirtelen, hogy hová lehetne innen elvinni egy szekeret meg egy lovat. Amúgy is ennek a problémának a megoldása helyett jól esne egy nyugodt és csendes este, amikor kicsit előre kipihenheti azt a nyilván nem kevés munkát, amit Artheniorban kell majd elvégeznie.*
869. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-11-01 21:36:52
Üzenet elküldve: 2022-11-01 21:36:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mézes hetek kezdete //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Beszéltek már sokszor erről és eddig Nilevard tartotta a szavát, bármiről is volt szó. Így hát nem kételkedik abban, hogy kedvese örömmel segítene neki, ha a gyógyításról van szó. Ez a város egyébként is sokat jelent számára, ahogy pedig ma a gyerekeket is látta, még inkább biztos ebben. Viszont Ágas ábrázatán majdnem elneveti magát. Ilyen közelségből ő is csak egyszer régen látott tevét. A jókora szőrmók jószágon van mit nézni, annyira eltérő a lovaktól. A házban viszont az átmeneti zavara miatt felcserélt pár dolgot, ami a bemelegítést és a víz felmelegítését illeti. Pont akkor adja ezt tudtára kedvese, mikor már felcipelték a meleg vízzel teli vödröket. Pironkodva kérne elnézést, de Nilevard nem ad rá esélyt, sőt, szabadkozik miatta. Legközelebb majd jobban figyel arra, hogy lovagként gyakran edz és célszerű azután fürdenie. Ám örül annak, hogy szerelme nem szenved hiányt emiatt és felsőjének gyors levételével engedélyt kér a nappalit használni, edzőhelynek. Hát. Kicsit pihegősre sikerül az igen.*
- Csak, csak nyugodtan, nem zsúfolt. Ühm, el fogsz férni a bútoroktól.
*Követi is őt és egy közeli pamlagra ül le, csizmáját már le is veszi és inkább maga alá húzza lábait. Szerelme jól sejti, figyeli minden egyes mozdulatát és szó-szó, van mit nézni a férfin. Nem gondolta volna korábban, hogy egy ilyen izmos alkatú, hosszú szőke hajú férfi lesz az, akitől megremegnek lábai. Kedves, bátor és eszes férfi, igen, jószívű és még sorolhatná jó tulajdonságait, amiket eddig megismert belőle. Fizikailag pedig, döglik érte. Fejét oldalra biccentve követi figyelemmel mozgását, ettől függetlenül viszont moccanás nélkül üli végig az edzést. Látja a pírt is a lovag arcán, ami egyik kedvence lett. Szinte mintha álomból ébredne, úgy ér véget az edzés a rezidencia nappalijában. Felpattan ültéből, lábai nem zsibbadtak el. Készül már arra az időre, hogy több órát is imádkozással töltsön majd.*
- Ugyan, szívesen segítek. Biztosan zavartalak a nézelődésemmel és ezért hagytad abba az edzést, de, tudod, nem láttam még miként edzenek katonák és lovagok.
*Meg úgy általában férfiak. Főleg nem egy olyan férfi, aki igencsak kedves számára. Félpucéron. Szemeinek volt miből csemegézni és most már az ő arcáról sem nagyon múlik majd el az a pír. Amivel újabb vödörnyi vizet melegítenek és hordják fel a fürdőbe, hogy végül dézsába önthessék. Kicsit rendezkedik még a fürdőben, törülközők, szappan. Valamint egy kérdés, amiről még nem tudja, feltegye-e a lovagnak? Vagy mégis inkább mellőze Nilevard mimóza lelkére való tekintettel? Mert őt nem zavarná, de kedvesét lehet, hogy még igen.*
// Mézes hetek kezdete //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Beszéltek már sokszor erről és eddig Nilevard tartotta a szavát, bármiről is volt szó. Így hát nem kételkedik abban, hogy kedvese örömmel segítene neki, ha a gyógyításról van szó. Ez a város egyébként is sokat jelent számára, ahogy pedig ma a gyerekeket is látta, még inkább biztos ebben. Viszont Ágas ábrázatán majdnem elneveti magát. Ilyen közelségből ő is csak egyszer régen látott tevét. A jókora szőrmók jószágon van mit nézni, annyira eltérő a lovaktól. A házban viszont az átmeneti zavara miatt felcserélt pár dolgot, ami a bemelegítést és a víz felmelegítését illeti. Pont akkor adja ezt tudtára kedvese, mikor már felcipelték a meleg vízzel teli vödröket. Pironkodva kérne elnézést, de Nilevard nem ad rá esélyt, sőt, szabadkozik miatta. Legközelebb majd jobban figyel arra, hogy lovagként gyakran edz és célszerű azután fürdenie. Ám örül annak, hogy szerelme nem szenved hiányt emiatt és felsőjének gyors levételével engedélyt kér a nappalit használni, edzőhelynek. Hát. Kicsit pihegősre sikerül az igen.*
- Csak, csak nyugodtan, nem zsúfolt. Ühm, el fogsz férni a bútoroktól.
*Követi is őt és egy közeli pamlagra ül le, csizmáját már le is veszi és inkább maga alá húzza lábait. Szerelme jól sejti, figyeli minden egyes mozdulatát és szó-szó, van mit nézni a férfin. Nem gondolta volna korábban, hogy egy ilyen izmos alkatú, hosszú szőke hajú férfi lesz az, akitől megremegnek lábai. Kedves, bátor és eszes férfi, igen, jószívű és még sorolhatná jó tulajdonságait, amiket eddig megismert belőle. Fizikailag pedig, döglik érte. Fejét oldalra biccentve követi figyelemmel mozgását, ettől függetlenül viszont moccanás nélkül üli végig az edzést. Látja a pírt is a lovag arcán, ami egyik kedvence lett. Szinte mintha álomból ébredne, úgy ér véget az edzés a rezidencia nappalijában. Felpattan ültéből, lábai nem zsibbadtak el. Készül már arra az időre, hogy több órát is imádkozással töltsön majd.*
- Ugyan, szívesen segítek. Biztosan zavartalak a nézelődésemmel és ezért hagytad abba az edzést, de, tudod, nem láttam még miként edzenek katonák és lovagok.
*Meg úgy általában férfiak. Főleg nem egy olyan férfi, aki igencsak kedves számára. Félpucéron. Szemeinek volt miből csemegézni és most már az ő arcáról sem nagyon múlik majd el az a pír. Amivel újabb vödörnyi vizet melegítenek és hordják fel a fürdőbe, hogy végül dézsába önthessék. Kicsit rendezkedik még a fürdőben, törülközők, szappan. Valamint egy kérdés, amiről még nem tudja, feltegye-e a lovagnak? Vagy mégis inkább mellőze Nilevard mimóza lelkére való tekintettel? Mert őt nem zavarná, de kedvesét lehet, hogy még igen.*
868. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-11-01 20:33:50
Üzenet elküldve: 2022-11-01 20:33:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mézes hetek kezdete //
* Elmosolyodik az ajánlatra, Tanilla annyira komolyan veszi, hogy a későbbiekben szándékozik megbeszélni ezt a lovaggal. Így inkább szó nélkül bólint csak rá.
Lovát az istálló felé vezeti, majd mikor a szóban forgó tevét megpillantja, nyugodt tempóban tovább irányítja Ágast, bár a ló érdeklődve tekint az állatra. Ha olvasni lehetne a fejében akkor '' Mi ez a púp? '' vagy éppen a '' Sánta vagy te teve? '' Jutna az emberek eszébe. Egy ideig csak ácsorog és nézi a reakcióit a lónak. *
- Szerintem nem lesz gond.
* Gyorsan ki is köti, hogy aztán friss vizet töltsön neki, és egy adag étket is elé rakjon. *
- Légy rendes.
* Lapogatja meg az oldalát, és már követi is párját. Kíváncsian méregeti a helyet, nem volt szerencséje még a rezidenciát belülről látnia. Alkalmanként elment előtte, de nem tanúsított nagy érdeklődést felé. Végül a lány lelkes munkáját nem szándékozik letörni, így segít neki a vízhordásában. A ház rövid bemutatását is figyelemmel kíséri, ahogyan a részletes magyarázatot a fürdő elkészítéséről is. *
- Tanilla, én úgy gondoltam, hogy bemelegítés után fürdök.
* Természetesen a lovag már csak akkor mondja, mikor az összes vizet felhordták, de védelmében felemeli mindkét kezét, hogy aztán elmosolyodjon. *
- Akkor sietősen kezdek neki, ezzel nincs semmi gond. Majd még melegítek akkor hozzá vizet, nem tervezek sokáig edzeni, csak egy kevés időre van szükségem.
* A lovag a dézsa mellé tolja a forró vizeket, hogy aztán felsőjét levéve a szélére tegye. Nem szándékozik össze izzadni a ruháját, így inkább megszabadul tőle. Mellkasát szabadon hagyva áll meg Tanilla előtt. Kardjának markolatán pihentetve az egyik kezét. *
- Szabad egy kicsit kölcsön vennem a nappalit? Természetesen csak ha nem zsúfolt.
* A lovag mindig is komolyan vette az edzéseket, így nem akarta kihagyni indulás előtt sem. Ki tudja, hogy egy kis bemelegítés milyen szerencsét hoz rá. Ha a másik félnek nincs ellene, érdeklődve nézelődik tovább, ameddig a nappaliba nem érnek. Kardját tokjával együtt az egyik széknek támasztja, majd ha van elég hely akkor elkezd nyújtógyakorlatokat végezni. A lábaival és a derekával hajlong, hogy bemozgassa az izmait, mielőtt egy szolid edzésnek kezdene neki. Ha a lány figyelmesen követi, akkor enyhe pír jelenik meg az arcán. Zavarban van a lovag, hisz nem szokta meg, hogy figyelik közbe.
A földre feküdve összesen ötven felülést végez, egyenletes légzéssel, hogy ezzel is támogassa az izmainak dagadását. Nilevardnak izmai látványosak, de nem torzítják el a testét, igényesen kidolgozott mellkasán az összes kocka megfelelően dagad.
Amint végez a szimpla ötven felüléssel, már pattan is fel, hogy fekvőtámaszban is lenyomjon ötvenet. Tekintetén látszik, hogy a férfi nem koncentrál másra, csak az edzésre, de néhol tekintete mégis Tanillát keresi.
Mikor végez az ötven fekvőtámasszal enyhe lihegésben pattan fel, hogy aztán tarkójára tegye a két kezét, és megcsináljon ötven guggolást is.
Az utolsónál elégedetten pattan fel, hogy aztán újra elkezdje nyújtani a lábait.
Az egyik oldaláról áthelyezi az egyensúlyát a másikra, majd ezt néhány percig folyamatosan váltogatja. Csak azután nyúl a fegyveréhez, amikor már az enyhe zihálás lecsillapodott.
A pengét tokjából kihúzva néhányszor megpörgeti, majd gyakorlott suhintásokat végez vele, előre és hátra. Természetesen próbál összpontosítani, de Tanillára mered a tekintete. Újra pír terül szét az arcán, majd fegyverét tokjába teszi. *
- I...Inkább... Vagyis... Ennyi .. Ahh...
* Sóhajt fel zavartan, a fegyvert oldalára helyezi újra, majd megpróbálkozik megint. *
- Nem akarom húzni az időnket, majd holnap bepótlom büntetéssel, vagy vissza érkezésünk után.
* Végül a lány elé áll, de zavartan mosolyodik el újra. *
- Nos... Akkor melegítsünk még egy vödör meleg vizet, de természetesen csak ha nem gond. Szívesen csinálom én!
// Mézes hetek kezdete //
* Elmosolyodik az ajánlatra, Tanilla annyira komolyan veszi, hogy a későbbiekben szándékozik megbeszélni ezt a lovaggal. Így inkább szó nélkül bólint csak rá.
Lovát az istálló felé vezeti, majd mikor a szóban forgó tevét megpillantja, nyugodt tempóban tovább irányítja Ágast, bár a ló érdeklődve tekint az állatra. Ha olvasni lehetne a fejében akkor '' Mi ez a púp? '' vagy éppen a '' Sánta vagy te teve? '' Jutna az emberek eszébe. Egy ideig csak ácsorog és nézi a reakcióit a lónak. *
- Szerintem nem lesz gond.
* Gyorsan ki is köti, hogy aztán friss vizet töltsön neki, és egy adag étket is elé rakjon. *
- Légy rendes.
* Lapogatja meg az oldalát, és már követi is párját. Kíváncsian méregeti a helyet, nem volt szerencséje még a rezidenciát belülről látnia. Alkalmanként elment előtte, de nem tanúsított nagy érdeklődést felé. Végül a lány lelkes munkáját nem szándékozik letörni, így segít neki a vízhordásában. A ház rövid bemutatását is figyelemmel kíséri, ahogyan a részletes magyarázatot a fürdő elkészítéséről is. *
- Tanilla, én úgy gondoltam, hogy bemelegítés után fürdök.
* Természetesen a lovag már csak akkor mondja, mikor az összes vizet felhordták, de védelmében felemeli mindkét kezét, hogy aztán elmosolyodjon. *
- Akkor sietősen kezdek neki, ezzel nincs semmi gond. Majd még melegítek akkor hozzá vizet, nem tervezek sokáig edzeni, csak egy kevés időre van szükségem.
* A lovag a dézsa mellé tolja a forró vizeket, hogy aztán felsőjét levéve a szélére tegye. Nem szándékozik össze izzadni a ruháját, így inkább megszabadul tőle. Mellkasát szabadon hagyva áll meg Tanilla előtt. Kardjának markolatán pihentetve az egyik kezét. *
- Szabad egy kicsit kölcsön vennem a nappalit? Természetesen csak ha nem zsúfolt.
* A lovag mindig is komolyan vette az edzéseket, így nem akarta kihagyni indulás előtt sem. Ki tudja, hogy egy kis bemelegítés milyen szerencsét hoz rá. Ha a másik félnek nincs ellene, érdeklődve nézelődik tovább, ameddig a nappaliba nem érnek. Kardját tokjával együtt az egyik széknek támasztja, majd ha van elég hely akkor elkezd nyújtógyakorlatokat végezni. A lábaival és a derekával hajlong, hogy bemozgassa az izmait, mielőtt egy szolid edzésnek kezdene neki. Ha a lány figyelmesen követi, akkor enyhe pír jelenik meg az arcán. Zavarban van a lovag, hisz nem szokta meg, hogy figyelik közbe.
A földre feküdve összesen ötven felülést végez, egyenletes légzéssel, hogy ezzel is támogassa az izmainak dagadását. Nilevardnak izmai látványosak, de nem torzítják el a testét, igényesen kidolgozott mellkasán az összes kocka megfelelően dagad.
Amint végez a szimpla ötven felüléssel, már pattan is fel, hogy fekvőtámaszban is lenyomjon ötvenet. Tekintetén látszik, hogy a férfi nem koncentrál másra, csak az edzésre, de néhol tekintete mégis Tanillát keresi.
Mikor végez az ötven fekvőtámasszal enyhe lihegésben pattan fel, hogy aztán tarkójára tegye a két kezét, és megcsináljon ötven guggolást is.
Az utolsónál elégedetten pattan fel, hogy aztán újra elkezdje nyújtani a lábait.
Az egyik oldaláról áthelyezi az egyensúlyát a másikra, majd ezt néhány percig folyamatosan váltogatja. Csak azután nyúl a fegyveréhez, amikor már az enyhe zihálás lecsillapodott.
A pengét tokjából kihúzva néhányszor megpörgeti, majd gyakorlott suhintásokat végez vele, előre és hátra. Természetesen próbál összpontosítani, de Tanillára mered a tekintete. Újra pír terül szét az arcán, majd fegyverét tokjába teszi. *
- I...Inkább... Vagyis... Ennyi .. Ahh...
* Sóhajt fel zavartan, a fegyvert oldalára helyezi újra, majd megpróbálkozik megint. *
- Nem akarom húzni az időnket, majd holnap bepótlom büntetéssel, vagy vissza érkezésünk után.
* Végül a lány elé áll, de zavartan mosolyodik el újra. *
- Nos... Akkor melegítsünk még egy vödör meleg vizet, de természetesen csak ha nem gond. Szívesen csinálom én!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 868-887