Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 89 (1761. - 1766. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1747-1766
1766. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-23 20:07:51
Üzenet elküldve: 2026-06-23 20:07:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 525
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 525
Játékstílus: Megfontolt
//Kótyagosan//
*Az alak tovább kukacoskodik vele. Nimeril legszívesebben elküldené a fenébe, de hát valakinek a lószart is lapátolnia kell, meg aztán Mait meg hallgathatná utána. Szóval visszanyeli a gondolatait.*
- Felírom a naptáramba az, orkok, gyerekek, növények és egyéb tennivalók közzé.* Grimaszol és aztán távozik. Nonszensz időrablás tovább hallgatni ezt az alakot, ahogy itt teszi magát. Megy a szobájába és egy kosarat vesz a kezébe. El fog látogatni a piacra, hogy beszerezzen még pár dolgot. Talán még az istállót is útba fogja ejteni, hogy megnézze azokat a lovakat, amiről ez már egy ideje papol itt neki. Nem szereti az ilyen hozzá nem értő embereket. A szántókon bezzeg tudták a parasztok, hogy mikor kell őt hívni, nem kellet semmiségek miatt mászkálnia. Végül tényleg útba ejti az istállót is. Vett egy pillantást az ottaniakra, de azt már most meg tudja állapítani, hogy minden rendben van velük. Ezután tovább is áll a piac felé. Végül Cili már teljesen ki is ment a fejéből, így most egy seggberúgást megúszott. Most valaki más valagát találná meg a csizmája orra.*
*Az alak tovább kukacoskodik vele. Nimeril legszívesebben elküldené a fenébe, de hát valakinek a lószart is lapátolnia kell, meg aztán Mait meg hallgathatná utána. Szóval visszanyeli a gondolatait.*
- Felírom a naptáramba az, orkok, gyerekek, növények és egyéb tennivalók közzé.* Grimaszol és aztán távozik. Nonszensz időrablás tovább hallgatni ezt az alakot, ahogy itt teszi magát. Megy a szobájába és egy kosarat vesz a kezébe. El fog látogatni a piacra, hogy beszerezzen még pár dolgot. Talán még az istállót is útba fogja ejteni, hogy megnézze azokat a lovakat, amiről ez már egy ideje papol itt neki. Nem szereti az ilyen hozzá nem értő embereket. A szántókon bezzeg tudták a parasztok, hogy mikor kell őt hívni, nem kellet semmiségek miatt mászkálnia. Végül tényleg útba ejti az istállót is. Vett egy pillantást az ottaniakra, de azt már most meg tudja állapítani, hogy minden rendben van velük. Ezután tovább is áll a piac felé. Végül Cili már teljesen ki is ment a fejéből, így most egy seggberúgást megúszott. Most valaki más valagát találná meg a csizmája orra.*
1765. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-23 19:37:11
Üzenet elküldve: 2026-06-23 19:37:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kótyagosan//
*Oriver tekintete egy pillanatig sem keményedik meg, még akkor sem, mikor Nimeril szavai már jóval személyesebbnek és támadóbbnak hatnak egyszerű válaszadásnál. Nem úgy tűnik, hogy a lovagot különösebben sértené az istállósfiú megnevezés, sőt, egész kényelmesen bele is helyezkedik a ráaggatott szerepbe.*
- Ebben teljesen igaza van, Nimeril kisasszony. Ha egy állat vérzik, sántít vagy nem eszik, azt kötelességem észrevenni és azonnal értesíteni Önt. Most azonban nem sürgős bajról beszéltem, hanem megelőzésről, elővigyázatosságról. *Tart némi szünetet a mondandójában, mintha csak lehetőséget adna a lánynak arra, hogy közbeszóljon, de még mielőtt szóra nyithatná az ajkait, folytatja.*
- Csatából érkezett lovak esetében nem az a kérdés, hogy látszólag állnak-e még a lábukon és egészségesnek tűnnek-e. Lehetnek kimerültek, lehet bármilyen olyan betegségük vagy sérülésük, amit egy istállósfiú nem vesz észre rögtön. Én a gondozásukhoz értek, gyógyítói véleményt azonban nem tudok adni. *Természetesen az utolsó odaszúrást sem hagyja teljesen válasz nélkül, de udvariassága és nyugodtsága a lány ellenszenves viselkedése ellenére sem törik meg.*
- Ami azt illeti, valóban szerencsés ember az, akinek csupán néhány állatra kell ügyelnie. Magam sem panaszkodom a feladataim miatt, csupán igyekszem rendesen elvégezni azt, amit rám bíztak. *Azzal kissé elfordul Nimeriltől, mintha a beszélgetést lezárva indulna a dolgára, de végül visszanéz a nőre.*
- Nem kértem semmi mást, csak azt, hogy a gyógyítói szakértelme szerint erősítse meg, az állatok rendben vannak. Persze, ha látatlanban is ki meri ezt jelenteni, elfogadom. *Ezzel a mondattal tekinti lezártnak a vitát, és most már tényleg elindul, hogy saját kötelességének eleget téve tanórát tartson az árvaház lakóinak, mely során írni, olvasni s akit érdekel, szavalni tanulhassanak.*
*Oriver tekintete egy pillanatig sem keményedik meg, még akkor sem, mikor Nimeril szavai már jóval személyesebbnek és támadóbbnak hatnak egyszerű válaszadásnál. Nem úgy tűnik, hogy a lovagot különösebben sértené az istállósfiú megnevezés, sőt, egész kényelmesen bele is helyezkedik a ráaggatott szerepbe.*
- Ebben teljesen igaza van, Nimeril kisasszony. Ha egy állat vérzik, sántít vagy nem eszik, azt kötelességem észrevenni és azonnal értesíteni Önt. Most azonban nem sürgős bajról beszéltem, hanem megelőzésről, elővigyázatosságról. *Tart némi szünetet a mondandójában, mintha csak lehetőséget adna a lánynak arra, hogy közbeszóljon, de még mielőtt szóra nyithatná az ajkait, folytatja.*
- Csatából érkezett lovak esetében nem az a kérdés, hogy látszólag állnak-e még a lábukon és egészségesnek tűnnek-e. Lehetnek kimerültek, lehet bármilyen olyan betegségük vagy sérülésük, amit egy istállósfiú nem vesz észre rögtön. Én a gondozásukhoz értek, gyógyítói véleményt azonban nem tudok adni. *Természetesen az utolsó odaszúrást sem hagyja teljesen válasz nélkül, de udvariassága és nyugodtsága a lány ellenszenves viselkedése ellenére sem törik meg.*
- Ami azt illeti, valóban szerencsés ember az, akinek csupán néhány állatra kell ügyelnie. Magam sem panaszkodom a feladataim miatt, csupán igyekszem rendesen elvégezni azt, amit rám bíztak. *Azzal kissé elfordul Nimeriltől, mintha a beszélgetést lezárva indulna a dolgára, de végül visszanéz a nőre.*
- Nem kértem semmi mást, csak azt, hogy a gyógyítói szakértelme szerint erősítse meg, az állatok rendben vannak. Persze, ha látatlanban is ki meri ezt jelenteni, elfogadom. *Ezzel a mondattal tekinti lezártnak a vitát, és most már tényleg elindul, hogy saját kötelességének eleget téve tanórát tartson az árvaház lakóinak, mely során írni, olvasni s akit érdekel, szavalni tanulhassanak.*
1764. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-23 19:20:14
Üzenet elküldve: 2026-06-23 19:20:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 525
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 525
Játékstílus: Megfontolt
//Kótyagosan//
* Már zsarolják Maival, mintha ez neki jelentene bármit. Éppenséggel most sem látja sehol a nőt, aztán, meg ha mégis itt van valahol valószínűleg a szív dologgal van elfoglalva.*
- Véleményem szerint, ha valakire annyi feladat van bízva, hogy gondozza a jószágokat, akkor elvárható annyi szakértelem, hogy észlelje, ha netán vérzik, sántít, vagy rendellenesen táplálkozik az adott állat. Mivel eddig nem volt senkinek sürgős, hogy ezzel megkeressenek, ezért feltételezem, hogy rendben vannak azok az állatok.* Nem is érti, hogy Mai, honnan a fenéből áss elő ilyen dolgokat. Csatát járt lovak, idegesítő gondozók.*
- Irigylem azokat akiknek csupán annyi dolga van, hogy ügyeljenek néhány állatra.* Szúrja oda, mert számára még mindig csak egy istállófiú, aki kritizálja a munkáját. Már Anvielel sem jött nagyon, igaz nem is ártottak sose egymásnak, de ez az alak. ez egyenesen tenyérbemászó.*
* Már zsarolják Maival, mintha ez neki jelentene bármit. Éppenséggel most sem látja sehol a nőt, aztán, meg ha mégis itt van valahol valószínűleg a szív dologgal van elfoglalva.*
- Véleményem szerint, ha valakire annyi feladat van bízva, hogy gondozza a jószágokat, akkor elvárható annyi szakértelem, hogy észlelje, ha netán vérzik, sántít, vagy rendellenesen táplálkozik az adott állat. Mivel eddig nem volt senkinek sürgős, hogy ezzel megkeressenek, ezért feltételezem, hogy rendben vannak azok az állatok.* Nem is érti, hogy Mai, honnan a fenéből áss elő ilyen dolgokat. Csatát járt lovak, idegesítő gondozók.*
- Irigylem azokat akiknek csupán annyi dolga van, hogy ügyeljenek néhány állatra.* Szúrja oda, mert számára még mindig csak egy istállófiú, aki kritizálja a munkáját. Már Anvielel sem jött nagyon, igaz nem is ártottak sose egymásnak, de ez az alak. ez egyenesen tenyérbemászó.*
1763. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-23 19:00:35
Üzenet elküldve: 2026-06-23 19:00:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kótyagosan//
- Rendben, kisasszony. *Egy apró biccentéssel reagálva veszi tudomásul, hogy kijavítják. Nimeril heves természete rögtön szemet szúr a lovagnak, de az ő nyugodtságán ez mit sem változtat.*
- Értem, tehát a dolgozószobája nyitva áll, ha gond lenne. Ez esetben szerencsés a helyzetünk, hogy pont találkoztunk, mert az új lovak, értesülésem szerint, egyenesen csatából érkeztek hozzánk. Úgy vélem, hogy ilyen esetben akkor is érdemes kivizsgálni őket, ha egyébként nem mutatnak semmiféle tünetet. Azt javaslom, hogy jöjjön velem és vessen rájuk egy pillantást! Ahogy említettem, jómagam nem vagyok gyógyító, nem szeretnék szakértelem hiányában végső következtetést levonni az állapotukról, de természetesen, ha úgy ítéli meg, hogy a vizsgálat nem indokolt, azt is elfogadom. Ebben az esetben így fogom jelenteni az igazgatóasszonynak is. *Oriverrel lehet beszélni, már csak azért is, mert legyen bármekkora pukkancs is valaki, igazán nehezen lehet kihozni a sodrából. Talán ezért is döntött úgy, hogy még gyerekekkel is szívesen foglalkozna. A véleménye egyébként ismét megvan arról, hogy milyen az, mikor valaki ahelyett, hogy keresné a munkát, elvárja, hogy a feladatai találják meg őt, de ezt megint csak udvariasan megtartja magának.*
- Rendben, kisasszony. *Egy apró biccentéssel reagálva veszi tudomásul, hogy kijavítják. Nimeril heves természete rögtön szemet szúr a lovagnak, de az ő nyugodtságán ez mit sem változtat.*
- Értem, tehát a dolgozószobája nyitva áll, ha gond lenne. Ez esetben szerencsés a helyzetünk, hogy pont találkoztunk, mert az új lovak, értesülésem szerint, egyenesen csatából érkeztek hozzánk. Úgy vélem, hogy ilyen esetben akkor is érdemes kivizsgálni őket, ha egyébként nem mutatnak semmiféle tünetet. Azt javaslom, hogy jöjjön velem és vessen rájuk egy pillantást! Ahogy említettem, jómagam nem vagyok gyógyító, nem szeretnék szakértelem hiányában végső következtetést levonni az állapotukról, de természetesen, ha úgy ítéli meg, hogy a vizsgálat nem indokolt, azt is elfogadom. Ebben az esetben így fogom jelenteni az igazgatóasszonynak is. *Oriverrel lehet beszélni, már csak azért is, mert legyen bármekkora pukkancs is valaki, igazán nehezen lehet kihozni a sodrából. Talán ezért is döntött úgy, hogy még gyerekekkel is szívesen foglalkozna. A véleménye egyébként ismét megvan arról, hogy milyen az, mikor valaki ahelyett, hogy keresné a munkát, elvárja, hogy a feladatai találják meg őt, de ezt megint csak udvariasan megtartja magának.*
1762. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-23 18:43:46
Üzenet elküldve: 2026-06-23 18:43:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 525
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 525
Játékstílus: Megfontolt
//Kótyagosan//
*Már az is tenyérbemászó, hogy milyen nyálas illedelmességgel köszöntik. Bár, azért az illedelmességre lenne egy pár keresetlen gúnyos szava, mer milyen már, hogy kérdésre egy másik kérdéssel válaszol. Erre látványosan megfordul a szeme a szemgödrében. Bemutatkozik neki a férfi, neki meg úgy tűnik, hogy nem is kell, mert a hírneve megelőzi őt.*
- Gyógyító, nem doktor.* Javítja ki és fintorog még, amikor burkoltan, de kérdőre vonják.* Nekem senki nem szólt, hogy már istállófiú is van itt. Elfoglalt vagyok a teendőimmel, de gondolom, ha valakinek az a dolga, hogy gondozza a jószágokat, biztosan észlelte volna, ha valami bajuk lenne.* Szúr vissza az istállófiúnak, aki több modort mutat, mint amennyi szükséges egy ilyen munkakörhöz.*
- A dolgozószobám nyitva, ha valakivel gond lenne. Nincs olyan messze, mint tanácsháza.* Szinte köpi vissza a szavakat. Láthatóan nem lesznek a legjobb barátok.*
*Már az is tenyérbemászó, hogy milyen nyálas illedelmességgel köszöntik. Bár, azért az illedelmességre lenne egy pár keresetlen gúnyos szava, mer milyen már, hogy kérdésre egy másik kérdéssel válaszol. Erre látványosan megfordul a szeme a szemgödrében. Bemutatkozik neki a férfi, neki meg úgy tűnik, hogy nem is kell, mert a hírneve megelőzi őt.*
- Gyógyító, nem doktor.* Javítja ki és fintorog még, amikor burkoltan, de kérdőre vonják.* Nekem senki nem szólt, hogy már istállófiú is van itt. Elfoglalt vagyok a teendőimmel, de gondolom, ha valakinek az a dolga, hogy gondozza a jószágokat, biztosan észlelte volna, ha valami bajuk lenne.* Szúr vissza az istállófiúnak, aki több modort mutat, mint amennyi szükséges egy ilyen munkakörhöz.*
- A dolgozószobám nyitva, ha valakivel gond lenne. Nincs olyan messze, mint tanácsháza.* Szinte köpi vissza a szavakat. Láthatóan nem lesznek a legjobb barátok.*
1761. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-23 18:18:15
Üzenet elküldve: 2026-06-23 18:18:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kótyagosan//
*Bizony, még azt figyeli a bejárat közeléből, hogy Cilia és Maerle úr miképp távoznak, de a bámészkodásban megzavarja egy női hang, melyet neki sem volt még alkalma hallani soha. Hátra pillant hát válla felett, majd mikor megpillantja a vörösesbarna hajú leányt, illedelmesen, teljes testével felé fordul. Bár, az illem, mint olyan, úgy tűnik nem kölcsönös, de Oriver egy igazi lovag, őt a modortalanság nem gátolja meg abban, hogy egy hölggyel hölgyhöz méltóan is viselkedjen.*
- Magácskának is szép, derűs napot kívánok, szép kisasszony! Netán segíthetek valamiben? *Kérdezi ahelyett, hogy a kérdésére válaszolna, hisz úgy véli, arra nincs szükség. Hatok óta dolgozik már az árvaházban, a lány pedig az emeletről jött le, tehát biztosan járatos errefelé. Lett volna elég alkalmuk találkozni, de úgy tűnik, hogy a zöldszemű leány ritkább látvány ebben a házban, mint a szellemek.
Ahogy aztán jobban megnézi őt magának, rögtön beugrik neki, hogy ki áll előtte. A haj, szemszín stimmel, a hölgy pedig nem odakintről érkezett, tehát nem lehet más, csak Nimeril doktor, akiről már Cilia, Mai és Anviel is mesélt neki, csak épp fel nem bukkant még soha. Ejj, vajon mit szóltak volna egykori tanítói, ha ő is ily könnyelműen vette volna a kötelességet?
Végül, mielőtt még a lány válaszolhatna neki, bemutatkozással folytatja.*
- Oriver Aerivale, örvendek! Egy ideje már az árvaházban dolgozom. Ön pedig, ha nem tévedek, Nimeril doktor. Már napok óta szerettem volna beszélni Önnel, hisz úgy hallottam, hogy a kisasszony felel az árvaház területén mind a gyermekek, mind a jószágok egészségéért, és az istálló új lakóit senki nem vizsgálta meg, mióta Mai kisasszony hazahozta őket. Illetve, jómagam gondjukat viseltem, de én nem vagyok orvos. Ezért örültem volna, ha szólhatok róluk, de úgy tűnik nekem, hogy magát nehezebb elérni, mint a város helytartóit. Bizonyára sok dolga van, jól vélem? *Hangjában nincs szemrehányás, szavai udvarias hangszínt ütnek meg, de azért egy figyelmes elme könnyedén kiolvashatja a szavak mögé bújtatott véleményét.*
*Bizony, még azt figyeli a bejárat közeléből, hogy Cilia és Maerle úr miképp távoznak, de a bámészkodásban megzavarja egy női hang, melyet neki sem volt még alkalma hallani soha. Hátra pillant hát válla felett, majd mikor megpillantja a vörösesbarna hajú leányt, illedelmesen, teljes testével felé fordul. Bár, az illem, mint olyan, úgy tűnik nem kölcsönös, de Oriver egy igazi lovag, őt a modortalanság nem gátolja meg abban, hogy egy hölggyel hölgyhöz méltóan is viselkedjen.*
- Magácskának is szép, derűs napot kívánok, szép kisasszony! Netán segíthetek valamiben? *Kérdezi ahelyett, hogy a kérdésére válaszolna, hisz úgy véli, arra nincs szükség. Hatok óta dolgozik már az árvaházban, a lány pedig az emeletről jött le, tehát biztosan járatos errefelé. Lett volna elég alkalmuk találkozni, de úgy tűnik, hogy a zöldszemű leány ritkább látvány ebben a házban, mint a szellemek.
Ahogy aztán jobban megnézi őt magának, rögtön beugrik neki, hogy ki áll előtte. A haj, szemszín stimmel, a hölgy pedig nem odakintről érkezett, tehát nem lehet más, csak Nimeril doktor, akiről már Cilia, Mai és Anviel is mesélt neki, csak épp fel nem bukkant még soha. Ejj, vajon mit szóltak volna egykori tanítói, ha ő is ily könnyelműen vette volna a kötelességet?
Végül, mielőtt még a lány válaszolhatna neki, bemutatkozással folytatja.*
- Oriver Aerivale, örvendek! Egy ideje már az árvaházban dolgozom. Ön pedig, ha nem tévedek, Nimeril doktor. Már napok óta szerettem volna beszélni Önnel, hisz úgy hallottam, hogy a kisasszony felel az árvaház területén mind a gyermekek, mind a jószágok egészségéért, és az istálló új lakóit senki nem vizsgálta meg, mióta Mai kisasszony hazahozta őket. Illetve, jómagam gondjukat viseltem, de én nem vagyok orvos. Ezért örültem volna, ha szólhatok róluk, de úgy tűnik nekem, hogy magát nehezebb elérni, mint a város helytartóit. Bizonyára sok dolga van, jól vélem? *Hangjában nincs szemrehányás, szavai udvarias hangszínt ütnek meg, de azért egy figyelmes elme könnyedén kiolvashatja a szavak mögé bújtatott véleményét.*
1760. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-23 17:37:47
Üzenet elküldve: 2026-06-23 17:37:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 525
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 525
Játékstílus: Megfontolt
// Kótyagosan //
// Oriver //
*Nimeril jó ideje már alig merészkedik ki a szobájából, ha igen, akkor is csak rövid időre. Szerencséje van, mert a kölkök, most nem gethásak, meg egymást se gyilkolják olyan nagy hévvel, hogy neki sok dolga legyen velük. Az utóbbi időben kategorizálta a holmiját és a fontosabb dolgait. Összekészített egy váltás ruhát is. Felkészül arra, ha el kellene hagynia a várost a közelgő ork horda miatt. A Nestaros növényes dolgon is dolgozott, meg a saját fémes terveivel is haladt. Szóval napfényt csak ritkán látott. Most a példának okáért az egyik füvészkönyvét keresi, amit pont Ciliánál látott, és most nincs sehol.*
- Esküszöm, hogy szétrúgom a seggét egyszer.* Morog, de nincs igazi él a fenyegetése mögött. Ehelyett elmegy a szobájához, de ott nincs. Kicsit mászkál, de sehol. Végül lemegy és akkor látja meg az eddig számára teljesen ismeretlen férfit. Még a lépcsőn állva mereszti a szemét, úgy nézi, hogy ez már megint ki a fene. Az meg néz a távolba, valószínűleg a távozó Ciliék után, akit pont keresne éppen. Végül köhint egyet*
- Khm! Maga meg kicsoda és mit keress itt?* Kérdez rá a lépcső tetejéről. Nem teljesen számon kérő, de kellően rideg hangon. Nem tudhatja, hogy ez az alak ide tartozik vagy sem, de még soha nem látta itt. Ezekben az időkben jobb félni, mint megijedni. Ha pedig nem tud épkézláb magyarázatot adni neki, akkor lehet, hogy közel sem lesz ilyen kedves hozzá. Egy vézna fruska, de látszat mögött egy elég kemény test van, még ha annyira nem is a legkívánatosabb fajta. A fehér, helyenként foltos köpeny, amúgy is takarja az alakját, csak a vörös haja, meg a baljóslatúan csillogó zöld szemei látszanak ki. Éles ellentétben áll a lent álldogáló látszólag bájgúnár alakkal.*
// Oriver //
*Nimeril jó ideje már alig merészkedik ki a szobájából, ha igen, akkor is csak rövid időre. Szerencséje van, mert a kölkök, most nem gethásak, meg egymást se gyilkolják olyan nagy hévvel, hogy neki sok dolga legyen velük. Az utóbbi időben kategorizálta a holmiját és a fontosabb dolgait. Összekészített egy váltás ruhát is. Felkészül arra, ha el kellene hagynia a várost a közelgő ork horda miatt. A Nestaros növényes dolgon is dolgozott, meg a saját fémes terveivel is haladt. Szóval napfényt csak ritkán látott. Most a példának okáért az egyik füvészkönyvét keresi, amit pont Ciliánál látott, és most nincs sehol.*
- Esküszöm, hogy szétrúgom a seggét egyszer.* Morog, de nincs igazi él a fenyegetése mögött. Ehelyett elmegy a szobájához, de ott nincs. Kicsit mászkál, de sehol. Végül lemegy és akkor látja meg az eddig számára teljesen ismeretlen férfit. Még a lépcsőn állva mereszti a szemét, úgy nézi, hogy ez már megint ki a fene. Az meg néz a távolba, valószínűleg a távozó Ciliék után, akit pont keresne éppen. Végül köhint egyet*
- Khm! Maga meg kicsoda és mit keress itt?* Kérdez rá a lépcső tetejéről. Nem teljesen számon kérő, de kellően rideg hangon. Nem tudhatja, hogy ez az alak ide tartozik vagy sem, de még soha nem látta itt. Ezekben az időkben jobb félni, mint megijedni. Ha pedig nem tud épkézláb magyarázatot adni neki, akkor lehet, hogy közel sem lesz ilyen kedves hozzá. Egy vézna fruska, de látszat mögött egy elég kemény test van, még ha annyira nem is a legkívánatosabb fajta. A fehér, helyenként foltos köpeny, amúgy is takarja az alakját, csak a vörös haja, meg a baljóslatúan csillogó zöld szemei látszanak ki. Éles ellentétben áll a lent álldogáló látszólag bájgúnár alakkal.*
1759. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-22 09:11:22
Üzenet elküldve: 2026-06-22 09:11:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 587
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 587
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Felnőni a feladathoz//
*A rezidencia ajtaja mögött Oriver kiadhatja magából ami mostanra már Cilia fejében is megfordult. Ám a sok lecke és lenvelés hatására inkább választotta a csendet. Ami úgy tűnik mégis csak kifizetődő nem úgy mint, ahogy akkoriban hitte. Figyelmesen hallgatja Oriver. És ha bár a kérdést költőinek szánta szívesen válaszolná azt, hogy igen! Hát eleve ezért is jött vissza. Ezért is akart Maival beszélni. Illetve az is, hogy előkészítse növényeit és Gubisait is amit Nixomianak ígért. Ezt jobb is, ha majd később elmondja amint szóhoz engedi őt a lovag úrfi. Mert majd szolgálók fognak érkezni, hogy egy nagyobb zsáknyi gubist vigyenek el. Mert ő maga ezt képtelen lenne elhozni, még Maerle segítségével sem. Főleg, hogy annak még egy gyermeket is kell hordania.
Oriver folytatja hát óvaintését, lefedve minden lehetséges kimenetelt és annak megoldását. Na meg persze a kis somfordált tervét is. Amit Cilia mindenképp végre hajt majd.
A lovag mondandója végén egy enyhe mosollyal tűri a fejsimogatást. Szóra is csak ezután nyitja sokszor csivitelő ajkait.*
- Értettem Oriver, úgy lesz.
*Akár hihetné is, hogy füllent. De Cilia a sok rosszaságából már tanult. Több mindent is. Azt, hogyan kell eltitkolni rendesen. De azt is, mikor van az olyasminak helye. De itt most túl sok minden múlik az ésszerűségen. Sokak élete és jóléte. A sérülések lehet rosszabbra fordulnak a borzasztó körülmények között. Amik szintén életet követelhetnek. Itt most nincs helye rosszalkodásnak.*
- Illetve még egy valami.
*Kezd bele még mielőtt Oriver útjára engedné.*
- Egy nagy csomagot fogok itt hagyni az ajtóban. A gubisaimat Nixomia nemes asszony szolgái fogják majd elvinni.
*Jobb ha Oriver tud róla, mintha saját magának kéne előkotornia valahonnan a konyha kamrájában eltárolt gubisokat. Illetve a kellemetlenségtől is inkább megóvja mintsem bizonygatni kellene ki érkezik és miért.
Már fordulna is el Orivertől, hogy meginduljon szobájába. Ám egy lépés után hirtelen megfordul.*
- Oriver. Köszönöm, hogy bízol bennem.
*Ajkai egy szelíd és őszintén boldog mosolyra húzodnak. Pont az ilyen feladatokra van szüksége, hogy megmutassa igen is képes megbírkozni az ilyen nehézségekkel. Hogy tanításaik, nevelésük nem fog kárba vészni nála. Az a tudás, és szeretet amit itt kapott azt mások javára fogja fordítani.
Majd el is indul, gyors, sietős léptekkel. Mintha ismét az erdő fái között szökelne. Fel a szobájába, be a konyha kamrájába. Zsák ide, táska oda. A készülődés nem áll meg. A házból kilépve a zsákot az ajtón belül hagyja még. Így Oriver kényelmesen át tudja majd adni az órákon belül érkező egy tán két szolgálónak akik Graender nemes asszony szolgálatában fogják keresni a gubisokat amiket Cilia adott el.
Maerle tán ültében még azt láthatja, hogy Cilia táskán a ami legalább annyira lett megtömve, mint ha a leány saját magát hordaná a hátán. Elviharzik a háztól az istálló irányába, és a ház takarásában lévő kert felé veszi az irányt. Ahonnan különböző növényeket kezd magához venni. Csalán, körömvirág, utúfű, zsálya, kakukkfű, fokhagyma és aloe. Mindegyikből egy jó adagot szed. Legalább is amit el bír. Ezeket szépen rongyokba csomagolja, és a táskába kerülnek.
A feltájóra végén jár bőven és talán már Maerle is szavát állóan megindul a kapu irányába. Ha már el nem hagyta az udvart.
Cilia pedig szuszogva a tehertől lelassulva szedi lábait Deressel az oldalán az apró köves úton.*
- Maerle úr! Várjon!
*Int a druida felé a távolból. Hangos trappolásokkal éri őt utól ha megvárta. Majd öblös léptekkel lelassítva érkezik meg melléje. Lábait összerogyasztva guggol le egy pillanatra, hogy kifújja magát. Egészen idáig fel alá szaladt, hogy mindent összekészítsen. Egy gyors szusszanást még megenged magának a nagy feladat előtt.*
- Bocsánat. Hu.. Indulhatunk.
*Fúj még egyet. Majd felpattan a földről és a ha a druida is megindul akkor így már négyen haladhatnak tova a polgárnegyed felé.*
*A rezidencia ajtaja mögött Oriver kiadhatja magából ami mostanra már Cilia fejében is megfordult. Ám a sok lecke és lenvelés hatására inkább választotta a csendet. Ami úgy tűnik mégis csak kifizetődő nem úgy mint, ahogy akkoriban hitte. Figyelmesen hallgatja Oriver. És ha bár a kérdést költőinek szánta szívesen válaszolná azt, hogy igen! Hát eleve ezért is jött vissza. Ezért is akart Maival beszélni. Illetve az is, hogy előkészítse növényeit és Gubisait is amit Nixomianak ígért. Ezt jobb is, ha majd később elmondja amint szóhoz engedi őt a lovag úrfi. Mert majd szolgálók fognak érkezni, hogy egy nagyobb zsáknyi gubist vigyenek el. Mert ő maga ezt képtelen lenne elhozni, még Maerle segítségével sem. Főleg, hogy annak még egy gyermeket is kell hordania.
Oriver folytatja hát óvaintését, lefedve minden lehetséges kimenetelt és annak megoldását. Na meg persze a kis somfordált tervét is. Amit Cilia mindenképp végre hajt majd.
A lovag mondandója végén egy enyhe mosollyal tűri a fejsimogatást. Szóra is csak ezután nyitja sokszor csivitelő ajkait.*
- Értettem Oriver, úgy lesz.
*Akár hihetné is, hogy füllent. De Cilia a sok rosszaságából már tanult. Több mindent is. Azt, hogyan kell eltitkolni rendesen. De azt is, mikor van az olyasminak helye. De itt most túl sok minden múlik az ésszerűségen. Sokak élete és jóléte. A sérülések lehet rosszabbra fordulnak a borzasztó körülmények között. Amik szintén életet követelhetnek. Itt most nincs helye rosszalkodásnak.*
- Illetve még egy valami.
*Kezd bele még mielőtt Oriver útjára engedné.*
- Egy nagy csomagot fogok itt hagyni az ajtóban. A gubisaimat Nixomia nemes asszony szolgái fogják majd elvinni.
*Jobb ha Oriver tud róla, mintha saját magának kéne előkotornia valahonnan a konyha kamrájában eltárolt gubisokat. Illetve a kellemetlenségtől is inkább megóvja mintsem bizonygatni kellene ki érkezik és miért.
Már fordulna is el Orivertől, hogy meginduljon szobájába. Ám egy lépés után hirtelen megfordul.*
- Oriver. Köszönöm, hogy bízol bennem.
*Ajkai egy szelíd és őszintén boldog mosolyra húzodnak. Pont az ilyen feladatokra van szüksége, hogy megmutassa igen is képes megbírkozni az ilyen nehézségekkel. Hogy tanításaik, nevelésük nem fog kárba vészni nála. Az a tudás, és szeretet amit itt kapott azt mások javára fogja fordítani.
Majd el is indul, gyors, sietős léptekkel. Mintha ismét az erdő fái között szökelne. Fel a szobájába, be a konyha kamrájába. Zsák ide, táska oda. A készülődés nem áll meg. A házból kilépve a zsákot az ajtón belül hagyja még. Így Oriver kényelmesen át tudja majd adni az órákon belül érkező egy tán két szolgálónak akik Graender nemes asszony szolgálatában fogják keresni a gubisokat amiket Cilia adott el.
Maerle tán ültében még azt láthatja, hogy Cilia táskán a ami legalább annyira lett megtömve, mint ha a leány saját magát hordaná a hátán. Elviharzik a háztól az istálló irányába, és a ház takarásában lévő kert felé veszi az irányt. Ahonnan különböző növényeket kezd magához venni. Csalán, körömvirág, utúfű, zsálya, kakukkfű, fokhagyma és aloe. Mindegyikből egy jó adagot szed. Legalább is amit el bír. Ezeket szépen rongyokba csomagolja, és a táskába kerülnek.
A feltájóra végén jár bőven és talán már Maerle is szavát állóan megindul a kapu irányába. Ha már el nem hagyta az udvart.
Cilia pedig szuszogva a tehertől lelassulva szedi lábait Deressel az oldalán az apró köves úton.*
- Maerle úr! Várjon!
*Int a druida felé a távolból. Hangos trappolásokkal éri őt utól ha megvárta. Majd öblös léptekkel lelassítva érkezik meg melléje. Lábait összerogyasztva guggol le egy pillanatra, hogy kifújja magát. Egészen idáig fel alá szaladt, hogy mindent összekészítsen. Egy gyors szusszanást még megenged magának a nagy feladat előtt.*
- Bocsánat. Hu.. Indulhatunk.
*Fúj még egyet. Majd felpattan a földről és a ha a druida is megindul akkor így már négyen haladhatnak tova a polgárnegyed felé.*
1758. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-22 07:38:26
Üzenet elküldve: 2026-06-22 07:38:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Felnőni a feladathoz//
*A druida pontosan úgy tesz, ahogy mondta. Az elkövetkező időben a gyermekek vidám zsivajában mélázva babrál a pipával. A combjain fekvő gyermeket félig kibugyolálja, így amaz is kiélvezheti a kora nyári szellőt.
Csöndesen nézi a csecsemőt, egyre csak mered rá. Több ezer gyermek megfordult már a kezei között, mióta eme hivatásnak szentelte magát. Hány éves is…?
A második „x” után már nem számolja, ám ilyen hosszan utoljára csak az unokája maradt a kezei között. A gondolatra elfintorodik. Az a fintor nem az undor jele, sokkal inkább a bűnbánaté, a megbánásé, a szégyené.
Az arany tekintet elvándorol a kölyökről, hogy aztán a kapu irányában állapodjon meg. Pontosan ott, ahonnét az elf kislány érkezését várja.
Ahogy a nap eléri a torony tetejét a druida összeszedelőzködik. Előkészített pipáját visszacsúsztatja a redők rejtekébe, kézfejével hátrasimogatja a sűrű, gesztenyebarna hajat, illetve annak minden szálát, mely esetleg kiállhat a kusza fonatokból, hogy aztán a földre fektetve a csecsemőt rendezhesse el a rongycsomót. A hosszú kendőből hamarosan hordozásra alkalmas hevedert hajt, melyet ügyes kézzel köt a mellkasára. A földeken dolgozó asszonyoktól láthat hasonlót az ember, ám azok általában a hátukra kötik a gyermeket. A férfi immáron két, jól használható, felszabadult kézzel sétál ismét a kapu elé. Ismét a toronyra pillant, melynek csúcsa hamarosan kettészeli a felette emelkedő napkorongot.
Addig vár.*
*A druida pontosan úgy tesz, ahogy mondta. Az elkövetkező időben a gyermekek vidám zsivajában mélázva babrál a pipával. A combjain fekvő gyermeket félig kibugyolálja, így amaz is kiélvezheti a kora nyári szellőt.
Csöndesen nézi a csecsemőt, egyre csak mered rá. Több ezer gyermek megfordult már a kezei között, mióta eme hivatásnak szentelte magát. Hány éves is…?
A második „x” után már nem számolja, ám ilyen hosszan utoljára csak az unokája maradt a kezei között. A gondolatra elfintorodik. Az a fintor nem az undor jele, sokkal inkább a bűnbánaté, a megbánásé, a szégyené.
Az arany tekintet elvándorol a kölyökről, hogy aztán a kapu irányában állapodjon meg. Pontosan ott, ahonnét az elf kislány érkezését várja.
Ahogy a nap eléri a torony tetejét a druida összeszedelőzködik. Előkészített pipáját visszacsúsztatja a redők rejtekébe, kézfejével hátrasimogatja a sűrű, gesztenyebarna hajat, illetve annak minden szálát, mely esetleg kiállhat a kusza fonatokból, hogy aztán a földre fektetve a csecsemőt rendezhesse el a rongycsomót. A hosszú kendőből hamarosan hordozásra alkalmas hevedert hajt, melyet ügyes kézzel köt a mellkasára. A földeken dolgozó asszonyoktól láthat hasonlót az ember, ám azok általában a hátukra kötik a gyermeket. A férfi immáron két, jól használható, felszabadult kézzel sétál ismét a kapu elé. Ismét a toronyra pillant, melynek csúcsa hamarosan kettészeli a felette emelkedő napkorongot.
Addig vár.*
1757. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-21 18:00:24
Üzenet elküldve: 2026-06-21 18:00:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Felnőni a feladathoz//
*A Széphajú Maerle meghozta hát a döntését. A hórihorgas fickó határozottan áll előtte, és jelenti ki, hogy a gyermek vele marad, melybe a lovag semmi pénzért nem szándékozik beleszólni, legalábbis nyíltan nem.
Tekintete ugyan nem találkozik az elf lányéval, de ahogy a férfit és a nála lévő kisbabát követi, sejteni véli, hogy mire gondolhat. Ő maga is eltűnődik a megoldáson, melyhez kapóra jön, hogy az úr rövid időre kettesben hagyja őket a kis szőkével.*
- Cilia drágám, pontosan tudom, hogy úgysem tudnálak lebeszélni arról, amire készülsz. Ha megtiltanám, csak elszöknél. Úgyhogy elengedlek azzal a tudattal, hogy legalább szóltál róla nekem, bár kíváncsi volnék, hogy vajon ez akkor is így lett volna-e, ha Maerle úr nem akar eljönni ide a gyermekkel? *Játékos mosoly jelenik meg az arcán, ahogy a szavak mögé bújtatott szidást tálalja a leány számára, de mielőtt bármit i válaszolhatna a költőinek szánt kérdésre, folytatja.*
- Kapsz tőlem egy feladatot. Azaz kettőt. Az egyik egyszerű: ha bajba kerülsz, hazasietsz hozzám, ha te nem tudsz jönni, akkor elküldöd Derest! Ha a kutya egyedül jön haza, tudni fogom, hogy érted kell mennem. A másik pedig olyasmi, melyben, ha sikerült már eltanulnod egyet s mást Mai kisasszony leleményességéből, akkor ügyes leszel. Bár, Maerle úr végleges döntésébe egyáltalán nem szólhatunk bele, mégis úgy vélem, hogy a babának nálunk van a helye. Maerle úr nem tűnik nekem jó apa figurának, habár azt el kell ismernem, hogy foggal-körömmel védi a gyermeket. A te feladatod az lesz, hogy megpróbálod meggyőzni arról, hogy megváltoztassa a mostani döntését. Nem rákényszeríteni, hanem rávezetni szükséges a helyes döntésre, rendben? A lényeg, hogy a végső döntés még így is az övé legyen, és ha ez az lesz, hogy a kicsi nála marad, azt is elfogadjuk. *Ezúttal már egy biztató, kedves mosolyt ejt meg a lány felé, mielőtt végül útjára nem engedi.*
- Most eredj! Menj, és tedd, amit a szíved diktál! Csak arra kérlek, hogy nagyon vigyázz magadra, és emlékezz rá, hogy mit kell tenned, ha bajba kerülsz! *Megsimogatja Cilia szőke fejecskéjét, és így búcsúzik tőle. Kezeit aztán zsebre dugja, és ha az elf Maerle úrhoz siet, akkor szemmel kíséri őket egészen addig, míg el nem hagyják az árvaház kapuját.*
*A Széphajú Maerle meghozta hát a döntését. A hórihorgas fickó határozottan áll előtte, és jelenti ki, hogy a gyermek vele marad, melybe a lovag semmi pénzért nem szándékozik beleszólni, legalábbis nyíltan nem.
Tekintete ugyan nem találkozik az elf lányéval, de ahogy a férfit és a nála lévő kisbabát követi, sejteni véli, hogy mire gondolhat. Ő maga is eltűnődik a megoldáson, melyhez kapóra jön, hogy az úr rövid időre kettesben hagyja őket a kis szőkével.*
- Cilia drágám, pontosan tudom, hogy úgysem tudnálak lebeszélni arról, amire készülsz. Ha megtiltanám, csak elszöknél. Úgyhogy elengedlek azzal a tudattal, hogy legalább szóltál róla nekem, bár kíváncsi volnék, hogy vajon ez akkor is így lett volna-e, ha Maerle úr nem akar eljönni ide a gyermekkel? *Játékos mosoly jelenik meg az arcán, ahogy a szavak mögé bújtatott szidást tálalja a leány számára, de mielőtt bármit i válaszolhatna a költőinek szánt kérdésre, folytatja.*
- Kapsz tőlem egy feladatot. Azaz kettőt. Az egyik egyszerű: ha bajba kerülsz, hazasietsz hozzám, ha te nem tudsz jönni, akkor elküldöd Derest! Ha a kutya egyedül jön haza, tudni fogom, hogy érted kell mennem. A másik pedig olyasmi, melyben, ha sikerült már eltanulnod egyet s mást Mai kisasszony leleményességéből, akkor ügyes leszel. Bár, Maerle úr végleges döntésébe egyáltalán nem szólhatunk bele, mégis úgy vélem, hogy a babának nálunk van a helye. Maerle úr nem tűnik nekem jó apa figurának, habár azt el kell ismernem, hogy foggal-körömmel védi a gyermeket. A te feladatod az lesz, hogy megpróbálod meggyőzni arról, hogy megváltoztassa a mostani döntését. Nem rákényszeríteni, hanem rávezetni szükséges a helyes döntésre, rendben? A lényeg, hogy a végső döntés még így is az övé legyen, és ha ez az lesz, hogy a kicsi nála marad, azt is elfogadjuk. *Ezúttal már egy biztató, kedves mosolyt ejt meg a lány felé, mielőtt végül útjára nem engedi.*
- Most eredj! Menj, és tedd, amit a szíved diktál! Csak arra kérlek, hogy nagyon vigyázz magadra, és emlékezz rá, hogy mit kell tenned, ha bajba kerülsz! *Megsimogatja Cilia szőke fejecskéjét, és így búcsúzik tőle. Kezeit aztán zsebre dugja, és ha az elf Maerle úrhoz siet, akkor szemmel kíséri őket egészen addig, míg el nem hagyják az árvaház kapuját.*
1756. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-21 13:17:33
Üzenet elküldve: 2026-06-21 13:17:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 587
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 587
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Felnőni a feladathoz//
*Márpedig ő most nem fog szólni egy szót sem. Pedig valóban ha megteszi tán még a druida is meggondolja végül magát. De a kimondott szó, vagy éppen amit visszatartottak. Ugyan úgy elszáll a pillanattal amit nem hozhat vissza egyikőjük sem.
Maerle azonban nagyot téved. Mai sosem tűnik el megfelelő helyettesítés nélkül. Vagy ha tudja nem lennének a gyerekek jó kezekben. Ezért is vette fel Orivert, bízta meg nevelőapját az igazgató helyettes pozíciójával. Sőt még Alenia is egyre többször jelen van az árvaház mindennapjaiban.
Oriver a vádak hallatán nem kapja fel úgy a vizet mint a druida. Igaz belőle inkább csak a fáradtság beszél leginkább amit megtudna érteni. Még nem vezetett le szülést, de van egy olyan érzése. Ha ezt a becses szakmát választja. Pusztán csak egy dolog lesz a sok közül amire fel kell készülnie majd lelkiekben.
A gyermek elhelyezése végül megfeneklik. A druida magához veszi az apróságot. Oriver minden kedves és elmagyarázó szava ellenére is. Szót szót követ végül, míg a druida abban állapodik meg, hogy ad neki egy fertájórát. Ismételten csak bólint annak szavára megértette.*
~ Ajaj.. most mi lesz Oriver? ~
*Gondolja magában a gyermeket elnézve. Ugyanis gyógyító ide vagy oda. A férfi elmondása alapján valóban nehéz élete lenne a gyermeknek mellette.
Hagyja hát, hogy Maerle kényelembe helyezze magát a fa tövébe. Pusztán csak Deres kíséri el őket, hogy néhány méterre tőlük a földre feküdve figelje az idegent.
Cilia addig Oriver mellé lép, és az ajtót becsukásával vár. Nem szólal meg elsőként. Hiszen ő már elmondta azt amit szeretett volna. És most hagynia kell Orivert, hogy döntést hozzon az ügye felől.*
*Márpedig ő most nem fog szólni egy szót sem. Pedig valóban ha megteszi tán még a druida is meggondolja végül magát. De a kimondott szó, vagy éppen amit visszatartottak. Ugyan úgy elszáll a pillanattal amit nem hozhat vissza egyikőjük sem.
Maerle azonban nagyot téved. Mai sosem tűnik el megfelelő helyettesítés nélkül. Vagy ha tudja nem lennének a gyerekek jó kezekben. Ezért is vette fel Orivert, bízta meg nevelőapját az igazgató helyettes pozíciójával. Sőt még Alenia is egyre többször jelen van az árvaház mindennapjaiban.
Oriver a vádak hallatán nem kapja fel úgy a vizet mint a druida. Igaz belőle inkább csak a fáradtság beszél leginkább amit megtudna érteni. Még nem vezetett le szülést, de van egy olyan érzése. Ha ezt a becses szakmát választja. Pusztán csak egy dolog lesz a sok közül amire fel kell készülnie majd lelkiekben.
A gyermek elhelyezése végül megfeneklik. A druida magához veszi az apróságot. Oriver minden kedves és elmagyarázó szava ellenére is. Szót szót követ végül, míg a druida abban állapodik meg, hogy ad neki egy fertájórát. Ismételten csak bólint annak szavára megértette.*
~ Ajaj.. most mi lesz Oriver? ~
*Gondolja magában a gyermeket elnézve. Ugyanis gyógyító ide vagy oda. A férfi elmondása alapján valóban nehéz élete lenne a gyermeknek mellette.
Hagyja hát, hogy Maerle kényelembe helyezze magát a fa tövébe. Pusztán csak Deres kíséri el őket, hogy néhány méterre tőlük a földre feküdve figelje az idegent.
Cilia addig Oriver mellé lép, és az ajtót becsukásával vár. Nem szólal meg elsőként. Hiszen ő már elmondta azt amit szeretett volna. És most hagynia kell Orivert, hogy döntést hozzon az ügye felől.*
1755. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-21 11:11:00
Üzenet elküldve: 2026-06-21 11:11:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Felnőni a feladathoz//
*A kislány nem szól csak bólogat. A druida szelíden figyeli gyermeket, kezében immáron csecsemővel. Egy pillanatra lehunyja a szemeit, mélyen szívja be a levegőt. Legényanya lett. Ismét.
Kívánt az lenni?
Már az első alkalommal sem, de az istenek útjai kifürkészhetetlenek. A mélyre szívott levegőt lassan fújja ki, mintha csak gyertyalángot kívánna oltani, így béke ismét rátelepszik. A felismerés adta feszültség elillan. Amúgy sem lenne értelme mérgelődnie, az istenek akarata ellen ágállni fölösleges. Hiába indul meg a lovag a lépcsősoron, a druida, akár a szikár törzsű, magasra törő erdei tölgyek, földbe gyökerezett lábakkal áll lépcsőalljban.
Az igazság az, nem bízik az intézményben, a bugrisban és a vezérben sem, aki elmondásuk szerint rendszeresen, bejelentés nélkül tűnik el. A gyermek hallgatása, csöndes bólintása ép úgy fakadhat félelemből, mint jólneveltségből. *
- Jól értettelek ifjú jovag, a döntésem meghoztam. A fióka velem marad, míg az istenek nem hoznak neki új anyát vagy nyugalmat.
*Fejét ismét megbiccenti a férfi irányába, ám kezét már nem emeli mellkasához. Csak aztán pillant le a gyermekre.*
-Egészen addig találsz itt, míg a nap el nem éri tornyot. -*rúnás mutatóujjával a kúria tornyai felé koppint a levegőben.*-Kevesebb, mint egy fertályóra. Ha nem érsz vissza addig magam megyek a negyedbe. Ha visszaérsz, segítek elvinni a növényeid. Eredj hát.
*Úgy tesz, ahogy mondta. Árnyékot keres addig, leül a földre, hátát az árnyékot adó felületnek támasztja. A gyermeket felhúzott combjaira fekteti, köntösei redőiből pipa kerül elő, azzal kezd molyolni. Nem készül meggyújtani mindössze előkészíti.*
*A kislány nem szól csak bólogat. A druida szelíden figyeli gyermeket, kezében immáron csecsemővel. Egy pillanatra lehunyja a szemeit, mélyen szívja be a levegőt. Legényanya lett. Ismét.
Kívánt az lenni?
Már az első alkalommal sem, de az istenek útjai kifürkészhetetlenek. A mélyre szívott levegőt lassan fújja ki, mintha csak gyertyalángot kívánna oltani, így béke ismét rátelepszik. A felismerés adta feszültség elillan. Amúgy sem lenne értelme mérgelődnie, az istenek akarata ellen ágállni fölösleges. Hiába indul meg a lovag a lépcsősoron, a druida, akár a szikár törzsű, magasra törő erdei tölgyek, földbe gyökerezett lábakkal áll lépcsőalljban.
Az igazság az, nem bízik az intézményben, a bugrisban és a vezérben sem, aki elmondásuk szerint rendszeresen, bejelentés nélkül tűnik el. A gyermek hallgatása, csöndes bólintása ép úgy fakadhat félelemből, mint jólneveltségből. *
- Jól értettelek ifjú jovag, a döntésem meghoztam. A fióka velem marad, míg az istenek nem hoznak neki új anyát vagy nyugalmat.
*Fejét ismét megbiccenti a férfi irányába, ám kezét már nem emeli mellkasához. Csak aztán pillant le a gyermekre.*
-Egészen addig találsz itt, míg a nap el nem éri tornyot. -*rúnás mutatóujjával a kúria tornyai felé koppint a levegőben.*-Kevesebb, mint egy fertályóra. Ha nem érsz vissza addig magam megyek a negyedbe. Ha visszaérsz, segítek elvinni a növényeid. Eredj hát.
*Úgy tesz, ahogy mondta. Árnyékot keres addig, leül a földre, hátát az árnyékot adó felületnek támasztja. A gyermeket felhúzott combjaira fekteti, köntösei redőiből pipa kerül elő, azzal kezd molyolni. Nem készül meggyújtani mindössze előkészíti.*
1754. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-20 17:18:34
Üzenet elküldve: 2026-06-20 17:18:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Felnőni a feladathoz//
*Habár az üzenet, melyet szeretett volna átadni egyértelmű, mi szerint egy gyermeknek nem az árvaházban, hanem egy szerető családban van a legjobb helye, de úgy tűnik, nem sikerült. Maerle úr heves válaszát hallva az első, ami eszébe jut, hogy vajon mennyire lesz Mai kisasszony mérges, ha megtudja, hogy szavai következtében egy idegen rossz helynek gondolja az árvaházat? Nem maradhat ez így, muszáj megmentenie a helyzetet.
A kisbabát persze még nincs semmi joga magánál tartani, így, ha a Széphajú újra magához akarja venni, akkor nem ellenkezik. Azt sem bánná, ha Cilia válaszolna a neki feltett kérdésre, hisz nem fél attól, amit mondana. Ebben a házban soha, senki nem bánt még rosszul egyetlen gyermekkel sem, még akkor sem, ha igencsak rossz fát tettek a tűzre. Miután a lányka azonban csendben marad, van lehetősége visszavenni a szót.*
- Kedves uram, azt hiszem, hogy félreértett engem. Semmi szükség indulatokra, én segíteni szeretnék magának is és a gyermeknek is. Kérem, hallgassa meg, amit mondok! A körülményeket nem azért kérdeztem, mert jogom volna bíráskodni Ön felett, csupán egy utolsó lehetőséget szerettem volna adni, hogy másképp dönthessen. Az érveit azonban teljes mértékben megértem, így, ha szeretné nálunk hagyni a babát, ez esetben kérem, jöjjön be! *Ki is nyitja a bejárati ajtót, hogy lehetőséget adjon Maerle és a kisded számára, hogy átlépjék az árvaház küszöbét.*
- A biztonságukért és a taníttatásukért való aggódást hálásan köszönöm, de nincs rá szükség. Nevelőink áldozatos munkát végeznek, és többen is vannak köztünk, akik értenek a mágiához, jómagam pedig lovagként szolgáltam nemesi házaknál, mielőtt idejöttem volna, hogy Faensa kisasszony árvaházában keressek munkát. *A felszólításra, amivel Ciliát próbálja elcsalogatni a férfi, egyelőre nem reagál semmit. Bízik már annyira a kis szőkében, hogy ő is tudja a választ. Akkor mehet csak el az idegennel, ha előtte mindketten megbizonyosodnak arról, hogy ő biztonságban lesz vele, de részéről már jó pont, hogy Maerle úr ennyire a szívére veszi egy újszülött sorsát.*
*Habár az üzenet, melyet szeretett volna átadni egyértelmű, mi szerint egy gyermeknek nem az árvaházban, hanem egy szerető családban van a legjobb helye, de úgy tűnik, nem sikerült. Maerle úr heves válaszát hallva az első, ami eszébe jut, hogy vajon mennyire lesz Mai kisasszony mérges, ha megtudja, hogy szavai következtében egy idegen rossz helynek gondolja az árvaházat? Nem maradhat ez így, muszáj megmentenie a helyzetet.
A kisbabát persze még nincs semmi joga magánál tartani, így, ha a Széphajú újra magához akarja venni, akkor nem ellenkezik. Azt sem bánná, ha Cilia válaszolna a neki feltett kérdésre, hisz nem fél attól, amit mondana. Ebben a házban soha, senki nem bánt még rosszul egyetlen gyermekkel sem, még akkor sem, ha igencsak rossz fát tettek a tűzre. Miután a lányka azonban csendben marad, van lehetősége visszavenni a szót.*
- Kedves uram, azt hiszem, hogy félreértett engem. Semmi szükség indulatokra, én segíteni szeretnék magának is és a gyermeknek is. Kérem, hallgassa meg, amit mondok! A körülményeket nem azért kérdeztem, mert jogom volna bíráskodni Ön felett, csupán egy utolsó lehetőséget szerettem volna adni, hogy másképp dönthessen. Az érveit azonban teljes mértékben megértem, így, ha szeretné nálunk hagyni a babát, ez esetben kérem, jöjjön be! *Ki is nyitja a bejárati ajtót, hogy lehetőséget adjon Maerle és a kisded számára, hogy átlépjék az árvaház küszöbét.*
- A biztonságukért és a taníttatásukért való aggódást hálásan köszönöm, de nincs rá szükség. Nevelőink áldozatos munkát végeznek, és többen is vannak köztünk, akik értenek a mágiához, jómagam pedig lovagként szolgáltam nemesi házaknál, mielőtt idejöttem volna, hogy Faensa kisasszony árvaházában keressek munkát. *A felszólításra, amivel Ciliát próbálja elcsalogatni a férfi, egyelőre nem reagál semmit. Bízik már annyira a kis szőkében, hogy ő is tudja a választ. Akkor mehet csak el az idegennel, ha előtte mindketten megbizonyosodnak arról, hogy ő biztonságban lesz vele, de részéről már jó pont, hogy Maerle úr ennyire a szívére veszi egy újszülött sorsát.*
1753. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-20 13:16:05
Üzenet elküldve: 2026-06-20 13:16:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 587
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 587
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Felnőni a feladathoz//
*Bájcsevejt? Ő csak a kérdésre felelt amit Oriver tett fel neki. Csak jóval azután tette fel kérdését a furcsa druidának. Ő meg sem nyikkant ameddig nem néztek rá. Két szóban pedig nem lehetett volna elmondani azt amit szeretett volna félreértések nélkül. Néha tényleg nem érti mit csinál rosszul. És még a másik kettő néz rá úgy, mintha rosszat tett volna. Arról nem is beszélve, hogy Eeyrel elmélyített kapcsolata végett szinte kutya kötelességének érzi, hogy azokon segítsen akik rászorulnak. Mert rajta is segítettek amikor a legnagyobb szüksége volt. Ez az ő feladata, hogy azt a sok jót vissza fizesse a világnak amit ő kapott a Rezidenciától.
Mai miatt is csak azért duzzogott, mert szeret a nővel tartani. Még csak foglalkozást sem igényel, csak láthassa mégis, hogyan működnek a felnőttek dolgai. De még csak az is elég lenne számára, hogy édesanyja mellett lehet. A mágustoronyban töltött időkre mindig meleg szívvel emlékszik vissza. Bármennyire is árnyékolta azt be emlékezetének visszanyerése.
Könyörgése ettől még egyelőre válasz nélkül marad. Sőt a druida is lágy kézmozdulattal inti őt nyugalomra. Cilia persze egy türelmetlen beleegyezéssel bólint csak rá. Nem úgy mint Deres. Aki még nem szívleli az ilyesféle közeledést. Amint a kutya megpillantja a druida kezének közeledését gazdájához, rögvest felpattan a földről, és az irányába szimatol egyelőre. Hogy azt őrhöz hasonló szúrós szempillantásokkal mérje fel. Majd csak azután ül le ismét, hogy megállapította nincs semmi ok az aggodalomra. Cilia hát csendesen lehajtja a fejét, vissza is lép Deres mellé, és annak fejét simogatja.
Addig is közelről figyelheti a druida önmagából való "kikelését". Annak szemein láthatóak a kialvatlanság jelei. Sőt még azt is megmeri mondani, hogy az éhezés sem ismeretlen érzés a másik számára.*
~ Caerun? ~
*Hunyorít egyik szemével gondolkodva az ismeretlen név hallatán. Majd a férfi tekintete ismét felé fordul egy mondhatni kétségbeesett hangon. Ám nem rég intették őt csendre így csak bólint annak kérdésére mintsem szavakkal fejezze ki magát. Amúgy is látható rajta. Megfelelő ruházata van. Jól tápláltnak tűnik. Vagy legalább is eléghez ahhoz, hogy ne mondják rá sovány. Túl etetni amúgy sem szokta Anviel a gyerkőcöket. Mindenkinek pont annyi jut amennyi szükséges.
Maerle megkísérli visszavenni a gyermeket végül. És arra inti, hogy szedje a növényeit és induljanak. Azonban Cilia egy tapodtat sem mozdul. Pusztán Oriverre pillant fel. Az ő szava lesz a mérvadó, bármennyire is szeretne most a Druidára hallgatni.*
*Bájcsevejt? Ő csak a kérdésre felelt amit Oriver tett fel neki. Csak jóval azután tette fel kérdését a furcsa druidának. Ő meg sem nyikkant ameddig nem néztek rá. Két szóban pedig nem lehetett volna elmondani azt amit szeretett volna félreértések nélkül. Néha tényleg nem érti mit csinál rosszul. És még a másik kettő néz rá úgy, mintha rosszat tett volna. Arról nem is beszélve, hogy Eeyrel elmélyített kapcsolata végett szinte kutya kötelességének érzi, hogy azokon segítsen akik rászorulnak. Mert rajta is segítettek amikor a legnagyobb szüksége volt. Ez az ő feladata, hogy azt a sok jót vissza fizesse a világnak amit ő kapott a Rezidenciától.
Mai miatt is csak azért duzzogott, mert szeret a nővel tartani. Még csak foglalkozást sem igényel, csak láthassa mégis, hogyan működnek a felnőttek dolgai. De még csak az is elég lenne számára, hogy édesanyja mellett lehet. A mágustoronyban töltött időkre mindig meleg szívvel emlékszik vissza. Bármennyire is árnyékolta azt be emlékezetének visszanyerése.
Könyörgése ettől még egyelőre válasz nélkül marad. Sőt a druida is lágy kézmozdulattal inti őt nyugalomra. Cilia persze egy türelmetlen beleegyezéssel bólint csak rá. Nem úgy mint Deres. Aki még nem szívleli az ilyesféle közeledést. Amint a kutya megpillantja a druida kezének közeledését gazdájához, rögvest felpattan a földről, és az irányába szimatol egyelőre. Hogy azt őrhöz hasonló szúrós szempillantásokkal mérje fel. Majd csak azután ül le ismét, hogy megállapította nincs semmi ok az aggodalomra. Cilia hát csendesen lehajtja a fejét, vissza is lép Deres mellé, és annak fejét simogatja.
Addig is közelről figyelheti a druida önmagából való "kikelését". Annak szemein láthatóak a kialvatlanság jelei. Sőt még azt is megmeri mondani, hogy az éhezés sem ismeretlen érzés a másik számára.*
~ Caerun? ~
*Hunyorít egyik szemével gondolkodva az ismeretlen név hallatán. Majd a férfi tekintete ismét felé fordul egy mondhatni kétségbeesett hangon. Ám nem rég intették őt csendre így csak bólint annak kérdésére mintsem szavakkal fejezze ki magát. Amúgy is látható rajta. Megfelelő ruházata van. Jól tápláltnak tűnik. Vagy legalább is eléghez ahhoz, hogy ne mondják rá sovány. Túl etetni amúgy sem szokta Anviel a gyerkőcöket. Mindenkinek pont annyi jut amennyi szükséges.
Maerle megkísérli visszavenni a gyermeket végül. És arra inti, hogy szedje a növényeit és induljanak. Azonban Cilia egy tapodtat sem mozdul. Pusztán Oriverre pillant fel. Az ő szava lesz a mérvadó, bármennyire is szeretne most a Druidára hallgatni.*
1752. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-20 00:43:11
Üzenet elküldve: 2026-06-20 00:43:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Felnőni a feladathoz//
*Lepillant a derekáig érő leánykára, aki leplezetlen csalódottsággal kérdez rá hangosan, az igazgatónő ismét kámforrá változott-e.
A hangsúly az „ismét” szavacskán van.
A férfi lebiggyeszti az alsóajkát, arca elismerő – és egyben egészen sajnálkozó- mimikát ölt, úgy bólogat párat, fejét enyhén oldalra billentve. Amolyan „nem rossz” mozdulatsor ez. Majd tekintete a jóvágású bugris felé fordul, minden figyelmét a férfinak szentelve. Egyelőre nem szól semmit, hisz ahány ház annyi szokás, ő pedig elég nyarat élt már meg hozzá, hogy rájöjjön, embereket nem érdemes és nem is szabad kultúrájukban megbolygatni. *
-Csitulj madárkám, hagyd a jó Orivert beszélni. Megvitatjuk az ügyem végén, rendben lesz-e az úgy? -*sandít le a kislányra, annak könyörgésre kulcsolt kezeire. A zöld levektől sötétre festett, kék rúnákkal csipkézett ujjak szelíden intenek a rimánkodó kezecskék irányába, óvatosan koppintanának rá a bütykökre ujjbegyeivel, így igyekezve feloldani azoknak szorítását. Az aranyszemek immáron teljes figyelemmel fixírozzák a lovagot. A mosolyt nem viszonozza, nem látja ügyüknek mementóját, melyet megkéne mosolyognia, hisz semmi mosolyfakasztó nincs az ő dolgukban.*
*A druida egyre kaotikusabbnak, egyre komikusabbnak éli meg a helyzetet. Lomhán vakar szakállába, majd hajába, a mozdulatra összekoccannak a kristályok. A magas falakra pillant, majd a férfira, illetve a kezében tartott csecsemőre. A férfinek egészen nyilvánvalóvá válik, ha nem is ő az egyetlen, aki füveket és gombákat pöfékel, jóval magasabb tolerancia küszöbe lehet a tudatmódosítókkal szemben, mint az előtte álló daliának. Vagy ő van utólagos delíriumban, mert ez az okfejtés a valóságban nem hangozhatott el.
Mutató és hüvelykujjával elgyötörten dörzsölget szemeire, majd óvatosan, ám egész erősen szorít orrnyergére, így igyekezve visszarántani magát a realitás talajára, vagy felébreszteni ebből a különös álomból, ám a tompa nyomás okozta finom fájdalom emlékezteti, a valóságban vannak. Türelmes férfi, így hatalmas tenyerét lassan, nyitva emeli meg a lovag irányába, így amaz felfedheti rajta a jellegzetes, metszett rúnákat is, ha igazán szemfüles. Tenyerével párat int- hajt, legyint- a levegőbe, mintha csak pumpálni igyekezné azt, vagy megállásra kényszeríteni a szavakat. Ajkait mély, lemondó sóhaj hagyja el.*
-Caerun segíts meg -*suttogja maga elé alig hallhatóan, agancsos istenéhez intézve fohászát. Rúnázott ujjaival óvatosan vakargat két szeme közé, mintha csak az egyre gyűrődő ráncokat igyekezne elsimítani*
-Gyermek… -*szólítja meg a lovagot a lehető legszelídebb hangon, melyet olyas valaki gyakorolhat, aki több mint másfél napja ébren van, világra segített egy gyermeket, majd hajnalban még végső tiszteletet adva az anyjának hantot ásott a határban.*-Bocsájtsd meg értetlenségem, messzi földről érkezem, megeshet hát, hogy megzavarodom a nyelvedben. Azt igyekszel nekem mondani, azért járultam egy elárvult csecsemővel egy lelencház kapujához, hogy megtudjam, ez itt…-*napbarnított kezével félkörívet ír le az épület irányába, mintha csak igét, áldást hintene.*- a lelencház feladata nem az, hogy befogadja a nélkülöző, árva gyermekeket, hanem hogy megtalálja számukra a…hogyan is mondtad…-*ujjaival képzeletbeli malmot kezd hajtani a levegőben, így próbálva tovább görgetni a gondolat menetet*-A…szerető és gondoskodó környezetet, ahol…felnőhetnek? Nézz rám fiam, de jól nézz meg engem. Nézzél!
*A druida szálas alakja elárulja, nem hogy nem idevalósi, valószínűleg még csak nem is a kontinensről érkezett. A férfi ha bizalomgerjesztő is, nyilvánvaló, éppeszű ember gyermeket nem bízna rá. Nevelésre semmiképp sem. Túlságosan is vad, ősi, kaotikus, legalább is a festett rúnák, a kékbe hajló, nevdektől sötétlő ujjbegyek és a különböző elemekkel díszített haj erre utal. *
-Úgy tűnök én neked, mint aki szerető és gondoskodó környezetet tud biztosítani egy csecsemőnek? Háború idején? Bába vagyok és gyógyító fiam, nem nedves daja. Add vissza a gyermeket, látom, több esélye lesz a túlélésre, ha valamelyik asszonynak adom, némi gabonáért és egy kecskéért cserébe.
*Nem habozik, ha nem elég szemfüles a lovag, bizony korát és külsejét meghazudtoló fürgeséggel szedi ki a kezéből a gyermeket, melyet az előbb még oly lelkesen beletestált.*
-Caerunra mondom, az egyiket megsütötte a nap, a másik meg kámforrá változik csak az istenek tudják mennyiszer és milyen gyakorisággal…Egy árvaház, ahol nem fogadják be az árvákat. -*vakargat a szemöldökére, arcára kiül a teljes zavar. A férfire több figyelmet nem szentel egyelőre, az elf gyermekre pillant.*-Biztonságban vagy te itt, leány? Jól bánnak itt veled?
*A kérdésből kihallani, a druida kész kézen fogni és elvezetni a gyermeket, ha amaz úgy szól és kívánja, mit sem sejtve az erőviszonyokról és családi háttérről.*
-Hozd a növényeid madárka, segítek neked.
*Lepillant a derekáig érő leánykára, aki leplezetlen csalódottsággal kérdez rá hangosan, az igazgatónő ismét kámforrá változott-e.
A hangsúly az „ismét” szavacskán van.
A férfi lebiggyeszti az alsóajkát, arca elismerő – és egyben egészen sajnálkozó- mimikát ölt, úgy bólogat párat, fejét enyhén oldalra billentve. Amolyan „nem rossz” mozdulatsor ez. Majd tekintete a jóvágású bugris felé fordul, minden figyelmét a férfinak szentelve. Egyelőre nem szól semmit, hisz ahány ház annyi szokás, ő pedig elég nyarat élt már meg hozzá, hogy rájöjjön, embereket nem érdemes és nem is szabad kultúrájukban megbolygatni. *
-Csitulj madárkám, hagyd a jó Orivert beszélni. Megvitatjuk az ügyem végén, rendben lesz-e az úgy? -*sandít le a kislányra, annak könyörgésre kulcsolt kezeire. A zöld levektől sötétre festett, kék rúnákkal csipkézett ujjak szelíden intenek a rimánkodó kezecskék irányába, óvatosan koppintanának rá a bütykökre ujjbegyeivel, így igyekezve feloldani azoknak szorítását. Az aranyszemek immáron teljes figyelemmel fixírozzák a lovagot. A mosolyt nem viszonozza, nem látja ügyüknek mementóját, melyet megkéne mosolyognia, hisz semmi mosolyfakasztó nincs az ő dolgukban.*
*A druida egyre kaotikusabbnak, egyre komikusabbnak éli meg a helyzetet. Lomhán vakar szakállába, majd hajába, a mozdulatra összekoccannak a kristályok. A magas falakra pillant, majd a férfira, illetve a kezében tartott csecsemőre. A férfinek egészen nyilvánvalóvá válik, ha nem is ő az egyetlen, aki füveket és gombákat pöfékel, jóval magasabb tolerancia küszöbe lehet a tudatmódosítókkal szemben, mint az előtte álló daliának. Vagy ő van utólagos delíriumban, mert ez az okfejtés a valóságban nem hangozhatott el.
Mutató és hüvelykujjával elgyötörten dörzsölget szemeire, majd óvatosan, ám egész erősen szorít orrnyergére, így igyekezve visszarántani magát a realitás talajára, vagy felébreszteni ebből a különös álomból, ám a tompa nyomás okozta finom fájdalom emlékezteti, a valóságban vannak. Türelmes férfi, így hatalmas tenyerét lassan, nyitva emeli meg a lovag irányába, így amaz felfedheti rajta a jellegzetes, metszett rúnákat is, ha igazán szemfüles. Tenyerével párat int- hajt, legyint- a levegőbe, mintha csak pumpálni igyekezné azt, vagy megállásra kényszeríteni a szavakat. Ajkait mély, lemondó sóhaj hagyja el.*
-Caerun segíts meg -*suttogja maga elé alig hallhatóan, agancsos istenéhez intézve fohászát. Rúnázott ujjaival óvatosan vakargat két szeme közé, mintha csak az egyre gyűrődő ráncokat igyekezne elsimítani*
-Gyermek… -*szólítja meg a lovagot a lehető legszelídebb hangon, melyet olyas valaki gyakorolhat, aki több mint másfél napja ébren van, világra segített egy gyermeket, majd hajnalban még végső tiszteletet adva az anyjának hantot ásott a határban.*-Bocsájtsd meg értetlenségem, messzi földről érkezem, megeshet hát, hogy megzavarodom a nyelvedben. Azt igyekszel nekem mondani, azért járultam egy elárvult csecsemővel egy lelencház kapujához, hogy megtudjam, ez itt…-*napbarnított kezével félkörívet ír le az épület irányába, mintha csak igét, áldást hintene.*- a lelencház feladata nem az, hogy befogadja a nélkülöző, árva gyermekeket, hanem hogy megtalálja számukra a…hogyan is mondtad…-*ujjaival képzeletbeli malmot kezd hajtani a levegőben, így próbálva tovább görgetni a gondolat menetet*-A…szerető és gondoskodó környezetet, ahol…felnőhetnek? Nézz rám fiam, de jól nézz meg engem. Nézzél!
*A druida szálas alakja elárulja, nem hogy nem idevalósi, valószínűleg még csak nem is a kontinensről érkezett. A férfi ha bizalomgerjesztő is, nyilvánvaló, éppeszű ember gyermeket nem bízna rá. Nevelésre semmiképp sem. Túlságosan is vad, ősi, kaotikus, legalább is a festett rúnák, a kékbe hajló, nevdektől sötétlő ujjbegyek és a különböző elemekkel díszített haj erre utal. *
-Úgy tűnök én neked, mint aki szerető és gondoskodó környezetet tud biztosítani egy csecsemőnek? Háború idején? Bába vagyok és gyógyító fiam, nem nedves daja. Add vissza a gyermeket, látom, több esélye lesz a túlélésre, ha valamelyik asszonynak adom, némi gabonáért és egy kecskéért cserébe.
*Nem habozik, ha nem elég szemfüles a lovag, bizony korát és külsejét meghazudtoló fürgeséggel szedi ki a kezéből a gyermeket, melyet az előbb még oly lelkesen beletestált.*
-Caerunra mondom, az egyiket megsütötte a nap, a másik meg kámforrá változik csak az istenek tudják mennyiszer és milyen gyakorisággal…Egy árvaház, ahol nem fogadják be az árvákat. -*vakargat a szemöldökére, arcára kiül a teljes zavar. A férfire több figyelmet nem szentel egyelőre, az elf gyermekre pillant.*-Biztonságban vagy te itt, leány? Jól bánnak itt veled?
*A kérdésből kihallani, a druida kész kézen fogni és elvezetni a gyermeket, ha amaz úgy szól és kívánja, mit sem sejtve az erőviszonyokról és családi háttérről.*
-Hozd a növényeid madárka, segítek neked.
1751. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-19 17:53:01
Üzenet elküldve: 2026-06-19 17:53:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Felnőni a feladathoz//
*Rengeteg kérdése volna az ismeretlen úrhoz, de van, amire még egy lovag sincs felkészülve. Például arra, ha váratlanul, orvul a kezébe nyomnak egy bepólyázott csecsemőt. Pislogni is alig van ideje, és máris a kezében találja a csöppséget. Lepillant rá, és egy ideig elidőzik a tekintete a kicsinyke arcról visszatükröződő ártatlanságán. Ő nem tehet semmiről, talán nem is tudja, hogy mi történik épp vele és egész biztosan fel sem fogta, hogy valaki azért hozta ide, mert nem akarja őt, legyen bármi is a közös történetük.*
- Biztosan azért nem kérdezte meg, mert jó oka volt rá, Cilia… *Veszi egyetlen mondattal elejét a kis szőke duzzogásának. Ő talán azt hiszi, hogy Mai „egyszerűen csak ilyen”, de pontosan tudja, hogy a kisasszony minden lépése mögött többször megfontolt döntések eredménye áll, aminek része lehetett az, hogy az elf lányt nem akarta magával vinni.
Ezt követően már felemeli a fejét, hogy a Széphajúhoz is intézzen néhány szót, de nem tud, mert ismét Cilia hangját hallja. A lány zöldjei nyilván megcsillannak a napfényben a felcserkedés hallatán, de a lovag csak felsóhajt.*
~Ó, Cilia! Néha annyira kihozol a sodromból, hogy azt kívánom, bárcsak egy Mocsári Troll adna neked egy jókora puszit, hátha az segít rajtad…~ *Nem kezdi el magyarázni, hogy még nemesek édesgetése okán sem folyhat bele engedély nélkül ilyen komoly problémák megoldásába, de csak a fejét csóválja meg. Helyette inkább most már határozottan félbeszakítja a kettejük közt kialakuló bájcsevejt.*
~Ide dobtad a gyereket és menekülsz…~ *Komolyan mered a férfi szemeibe, de végül mosolyra húzódik a szája.*
- Elnézést, de ahhoz, hogy felvehessük a gyermeket az árvaházba, be kell tartanunk néhány hivatalos lépést. Tudja, nekünk soha nem az az elsődleges feladatunk, hogy feltétlenül otthont adjunk itt minden csöppségnek, akit elhoznak ide, hanem az, hogy megtaláljuk számukra azt a szerető és gondoskodó környezetet, ahol felnőhetnek. Emiatt, kötelességből kell megkérdeznem, kedves Maerle úr, hogy miért szeretné nálunk hagyni szegényt? Ön nem szeretne gondoskodni róla? Illetve, ha nem a magáé, miért volt mégis Önnél? *Újra lepillant a kicsire, és majd megszakad a szíve. Ha ő nem ezé a férfié, akkor igazából a mostani már a második alkalom, mikor nem kell annak, akit elvezetett hozzá a sors.*
*Rengeteg kérdése volna az ismeretlen úrhoz, de van, amire még egy lovag sincs felkészülve. Például arra, ha váratlanul, orvul a kezébe nyomnak egy bepólyázott csecsemőt. Pislogni is alig van ideje, és máris a kezében találja a csöppséget. Lepillant rá, és egy ideig elidőzik a tekintete a kicsinyke arcról visszatükröződő ártatlanságán. Ő nem tehet semmiről, talán nem is tudja, hogy mi történik épp vele és egész biztosan fel sem fogta, hogy valaki azért hozta ide, mert nem akarja őt, legyen bármi is a közös történetük.*
- Biztosan azért nem kérdezte meg, mert jó oka volt rá, Cilia… *Veszi egyetlen mondattal elejét a kis szőke duzzogásának. Ő talán azt hiszi, hogy Mai „egyszerűen csak ilyen”, de pontosan tudja, hogy a kisasszony minden lépése mögött többször megfontolt döntések eredménye áll, aminek része lehetett az, hogy az elf lányt nem akarta magával vinni.
Ezt követően már felemeli a fejét, hogy a Széphajúhoz is intézzen néhány szót, de nem tud, mert ismét Cilia hangját hallja. A lány zöldjei nyilván megcsillannak a napfényben a felcserkedés hallatán, de a lovag csak felsóhajt.*
~Ó, Cilia! Néha annyira kihozol a sodromból, hogy azt kívánom, bárcsak egy Mocsári Troll adna neked egy jókora puszit, hátha az segít rajtad…~ *Nem kezdi el magyarázni, hogy még nemesek édesgetése okán sem folyhat bele engedély nélkül ilyen komoly problémák megoldásába, de csak a fejét csóválja meg. Helyette inkább most már határozottan félbeszakítja a kettejük közt kialakuló bájcsevejt.*
~Ide dobtad a gyereket és menekülsz…~ *Komolyan mered a férfi szemeibe, de végül mosolyra húzódik a szája.*
- Elnézést, de ahhoz, hogy felvehessük a gyermeket az árvaházba, be kell tartanunk néhány hivatalos lépést. Tudja, nekünk soha nem az az elsődleges feladatunk, hogy feltétlenül otthont adjunk itt minden csöppségnek, akit elhoznak ide, hanem az, hogy megtaláljuk számukra azt a szerető és gondoskodó környezetet, ahol felnőhetnek. Emiatt, kötelességből kell megkérdeznem, kedves Maerle úr, hogy miért szeretné nálunk hagyni szegényt? Ön nem szeretne gondoskodni róla? Illetve, ha nem a magáé, miért volt mégis Önnél? *Újra lepillant a kicsire, és majd megszakad a szíve. Ha ő nem ezé a férfié, akkor igazából a mostani már a második alkalom, mikor nem kell annak, akit elvezetett hozzá a sors.*
1750. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-17 21:43:22
Üzenet elküldve: 2026-06-17 21:43:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 587
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 587
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Felnőni a feladathoz//
*Jó gyerek módjára csak figyeli a két férfi közt elhangzó beszédet. Nem vág közbe a mondandójukba. És csak akkor válaszol ha őt kérdezik. De ettől még gyerek módjára is forgatja a fejét jobbra, balra. Fürkészve Orivert és Maerlet egyaránt. Na nem úgy mint más hajadonok tennék azt. Maitól leste ezt el, a tekintetüket figyeli, az arcmimikájukat. Abból igyekszik olvasni ameddig a figyelem rá nem terelődik. Vagy épp azt nem hallja, hogy édesanyja ismét kámforrá vált.*
- Már megint?!
*Tátja száját nagyra meglepődésében, és csalódottságában egyaránt.*
- És még csak meg sem kérdezte vele szeretnék menni.
*Mondja kissé duzzogva, morogva az orra alatt. De egy sóhaj után el is engedi. Mai néha már csak ilyen. De emiatt is szereti őt ennyire. Maerle hirtelenjében egy gyermeket ad Oriver kezébe. Cilia rögvest el is mosolyodik a helyzeten. Nem azért mert olyan ügyetlenül kezelné, inkább csak az, hogy édesen fest a kezébe. Ki tudja.*
- Jól áll a kezedben.
*Mondja egy halk kuncogással ettől függetlenül. De nem sértőnek hat, halk szava.
Mielőtt még válaszolni tudna Oriver kérdésére. Tekintete nagyra nyílik Maerle szavára.*
- Maga is? Már mint.
*Fordul vissza Oriverhez, hogy végre tisztességesen is válaszoljon a lovag kérdésére.*
- Én is oda tartok. Bocsánat Oriver, hogy nem kéreckedtem el előre. De nem mondhattam nemet. Graender nemes asszony kért meg segítsek azokon a menekülteken akiket egy raktár épületben helyezett el. Borasztó állapotban vannak. Kérlek Oriver, Eeyrre nem hagyhatom őket segítség nélkül.
*Hangja, mint egy gondoskodó anyáé. Aggodalommal és keserűséggel teli.*
- És ha maga is oda tart. Megkérhetem, hogy segítsen? Rengeteg gyógynövényem van ami segíthetne rajtuk de egyedül nem tudnám mind elvinni.
*Fordul kezeit Maerle felé, ujjait szorosan egymásba kulcsolva mellkasa elött tartva. Mintha csak könyörögne.*
*Jó gyerek módjára csak figyeli a két férfi közt elhangzó beszédet. Nem vág közbe a mondandójukba. És csak akkor válaszol ha őt kérdezik. De ettől még gyerek módjára is forgatja a fejét jobbra, balra. Fürkészve Orivert és Maerlet egyaránt. Na nem úgy mint más hajadonok tennék azt. Maitól leste ezt el, a tekintetüket figyeli, az arcmimikájukat. Abból igyekszik olvasni ameddig a figyelem rá nem terelődik. Vagy épp azt nem hallja, hogy édesanyja ismét kámforrá vált.*
- Már megint?!
*Tátja száját nagyra meglepődésében, és csalódottságában egyaránt.*
- És még csak meg sem kérdezte vele szeretnék menni.
*Mondja kissé duzzogva, morogva az orra alatt. De egy sóhaj után el is engedi. Mai néha már csak ilyen. De emiatt is szereti őt ennyire. Maerle hirtelenjében egy gyermeket ad Oriver kezébe. Cilia rögvest el is mosolyodik a helyzeten. Nem azért mert olyan ügyetlenül kezelné, inkább csak az, hogy édesen fest a kezébe. Ki tudja.*
- Jól áll a kezedben.
*Mondja egy halk kuncogással ettől függetlenül. De nem sértőnek hat, halk szava.
Mielőtt még válaszolni tudna Oriver kérdésére. Tekintete nagyra nyílik Maerle szavára.*
- Maga is? Már mint.
*Fordul vissza Oriverhez, hogy végre tisztességesen is válaszoljon a lovag kérdésére.*
- Én is oda tartok. Bocsánat Oriver, hogy nem kéreckedtem el előre. De nem mondhattam nemet. Graender nemes asszony kért meg segítsek azokon a menekülteken akiket egy raktár épületben helyezett el. Borasztó állapotban vannak. Kérlek Oriver, Eeyrre nem hagyhatom őket segítség nélkül.
*Hangja, mint egy gondoskodó anyáé. Aggodalommal és keserűséggel teli.*
- És ha maga is oda tart. Megkérhetem, hogy segítsen? Rengeteg gyógynövényem van ami segíthetne rajtuk de egyedül nem tudnám mind elvinni.
*Fordul kezeit Maerle felé, ujjait szorosan egymásba kulcsolva mellkasa elött tartva. Mintha csak könyörögne.*
1749. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-17 21:23:54
Üzenet elküldve: 2026-06-17 21:23:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Felnőni a feladathoz//
*A kérdésre, miszerint övé-e a gyerek megnyúlik a druida arca, még az ajkai is elnyílnak, önkéntelenül is lesandít a rongycsomóra.*
-Hát, őszintén remélem, hogy nem, az egészen nagy csoda volna.
*Több szempontból is, de erre egyelőre gondolatban sem hajlandó kitérni. Fél kezében tartja a gyermeket, úgy rázogatja, ringatgatja, már-már egészen természetesnek hatva. Nem ez az első csecsemő, akit álomba ringat, valószínűleg nem is az utolsó.*
-Az égiek kísérjenek áldással és jó szerencsével Oriver Aerivale -*biccenti meg a fejét, szabad kezével mellkasára érint, úgy hajtja meg a fejét.*-Hát, ha az asszony kámforkodik, úgy hiszem van ám neki helyettese is. Lennie kell, így a segítséged jó szívvel veszem. Fogd kérlek.
*Nem sokat habozik, ha a lovag nem elég szemfüles, pillanatokon belül már a kezében is találhatja a csecsemőt rejtő rongygombolyagot.*
-Az igazság az, a világért sem sürgetnélek benneteket cimborák -*lesandít Ciliára is.*-Ám felcser kötelesség elszólít, hamarosan jelenésem van a Polgárnegyedbe, így ha az ügyvitelt megszaporázhatnánk jó úr…
*A druida bohó, ez kicseng a hanghordozásából, a vidáman csillanó aranyló szemekből, ám nem hazudik. A gyermek leadását követően valóban a Polgárnegyedbe viszi az útja, hogy felmérje a sebesülteket, nélkülözőket.*
*A kérdésre, miszerint övé-e a gyerek megnyúlik a druida arca, még az ajkai is elnyílnak, önkéntelenül is lesandít a rongycsomóra.*
-Hát, őszintén remélem, hogy nem, az egészen nagy csoda volna.
*Több szempontból is, de erre egyelőre gondolatban sem hajlandó kitérni. Fél kezében tartja a gyermeket, úgy rázogatja, ringatgatja, már-már egészen természetesnek hatva. Nem ez az első csecsemő, akit álomba ringat, valószínűleg nem is az utolsó.*
-Az égiek kísérjenek áldással és jó szerencsével Oriver Aerivale -*biccenti meg a fejét, szabad kezével mellkasára érint, úgy hajtja meg a fejét.*-Hát, ha az asszony kámforkodik, úgy hiszem van ám neki helyettese is. Lennie kell, így a segítséged jó szívvel veszem. Fogd kérlek.
*Nem sokat habozik, ha a lovag nem elég szemfüles, pillanatokon belül már a kezében is találhatja a csecsemőt rejtő rongygombolyagot.*
-Az igazság az, a világért sem sürgetnélek benneteket cimborák -*lesandít Ciliára is.*-Ám felcser kötelesség elszólít, hamarosan jelenésem van a Polgárnegyedbe, így ha az ügyvitelt megszaporázhatnánk jó úr…
*A druida bohó, ez kicseng a hanghordozásából, a vidáman csillanó aranyló szemekből, ám nem hazudik. A gyermek leadását követően valóban a Polgárnegyedbe viszi az útja, hogy felmérje a sebesülteket, nélkülözőket.*
1748. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-14 22:25:22
Üzenet elküldve: 2026-06-14 22:25:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Felnőni a feladathoz//
*Őszinte öröm volna, ha kifogástalanul meg tudna felelni Mai kisasszonynak, éppen ezért mindent meg is tesz, hogy így legyen. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy egy idegen érkezésével hopp, ő már ott is termett a bejáratnál, hogy a gyermek helyett ő vegye át a stafétát, és igyekezzen megoldani a hirtelenjében kialakult helyzetet.*
- Azt látom. *Mondja egy bólintással még Ciliának, értve arra, hogy nem is egy, hanem két vendégük érkezett. Oriver alaposan végigméri a jövevényeket, természetesen inkább a férfit, mint a csecsemőt. Amaz be is mutatkozik, melyre az illem azt diktál, hogy ő maga is hasonlóan tegyen.*
- Légy üdvözölve, Maerle, a Széphajú, és te is csöppség! Oriver Aerivale, szolgálatukra! *Viszonozza a gesztust a maga és az árvaház lakóinak részéről talán már megszokott színpadiassággal, majd meghallgatja az összes jelenlévő mondandóját, beleértve a gyereksírást is, bár abból nem sokat ért.*
- Szóval Mai kisasszonyt keresitek, mind ahányan vagytok. Értem. *Kissé gondterhelten vakarja meg a tarkóját, erőteljesen gondolkozik, hogy vajon most mi legyen.*
- Nos, ezer örömmel megtenném, hogy mindhármótokat elkísérem hozzá, csak hát van egy apró-pici bökkenő. Az igazgatónő jelenleg nem tartózkodik az árvaházban. Eltűnt, mint a kámfor, de szó szerint ám! *Még fel is nevet kínosan, merthogy valahol a helyzet az, de miféle lovag volna, ki sárkányok fejét veszi, ha kell, de nem tud megoldani egy hétköznapi problémát síró gyerekekkel meg miegymással?*
- De megpróbálok segíteni. A gyermek a tiéd? *Pillant a csecsemőre. Szerinte ez a legfontosabb kérdés, mert ha a válasz igen, akkor ahelyett, hogy magára hagyná őt egy árvaházban, talán találhatnának jobb megoldást is.*
- És te, Cilia kedvesem? Mi az, ami ennyire fontos? *Fordítja tekintetét a szőkeség felé, kíváncsian várva az ő válaszát is.*
*Őszinte öröm volna, ha kifogástalanul meg tudna felelni Mai kisasszonynak, éppen ezért mindent meg is tesz, hogy így legyen. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy egy idegen érkezésével hopp, ő már ott is termett a bejáratnál, hogy a gyermek helyett ő vegye át a stafétát, és igyekezzen megoldani a hirtelenjében kialakult helyzetet.*
- Azt látom. *Mondja egy bólintással még Ciliának, értve arra, hogy nem is egy, hanem két vendégük érkezett. Oriver alaposan végigméri a jövevényeket, természetesen inkább a férfit, mint a csecsemőt. Amaz be is mutatkozik, melyre az illem azt diktál, hogy ő maga is hasonlóan tegyen.*
- Légy üdvözölve, Maerle, a Széphajú, és te is csöppség! Oriver Aerivale, szolgálatukra! *Viszonozza a gesztust a maga és az árvaház lakóinak részéről talán már megszokott színpadiassággal, majd meghallgatja az összes jelenlévő mondandóját, beleértve a gyereksírást is, bár abból nem sokat ért.*
- Szóval Mai kisasszonyt keresitek, mind ahányan vagytok. Értem. *Kissé gondterhelten vakarja meg a tarkóját, erőteljesen gondolkozik, hogy vajon most mi legyen.*
- Nos, ezer örömmel megtenném, hogy mindhármótokat elkísérem hozzá, csak hát van egy apró-pici bökkenő. Az igazgatónő jelenleg nem tartózkodik az árvaházban. Eltűnt, mint a kámfor, de szó szerint ám! *Még fel is nevet kínosan, merthogy valahol a helyzet az, de miféle lovag volna, ki sárkányok fejét veszi, ha kell, de nem tud megoldani egy hétköznapi problémát síró gyerekekkel meg miegymással?*
- De megpróbálok segíteni. A gyermek a tiéd? *Pillant a csecsemőre. Szerinte ez a legfontosabb kérdés, mert ha a válasz igen, akkor ahelyett, hogy magára hagyná őt egy árvaházban, talán találhatnának jobb megoldást is.*
- És te, Cilia kedvesem? Mi az, ami ennyire fontos? *Fordítja tekintetét a szőkeség felé, kíváncsian várva az ő válaszát is.*
1747. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-14 22:02:54
Üzenet elküldve: 2026-06-14 22:02:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 587
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 587
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Felnőni a feladathoz//
*Nem mindenkit állítottak a megfelelő időben az esőbe, hogy magasra nőjön. Amúgy is a jóból keveset adnak. Viszont ő beéri ennyivel. Ha nőni fog még, akkor nő, ha nem hát nem. Tekintetét le nem veszi az idegenről, figyeli arcvonásinak minden rezzenését. Kíváncsi termet ehhez kétség sem fér. És az új alak bizony érdekfeszítő.
Deres Maerle üdvözletére, és nyugodt testtartására pusztán egy egyszerű gesztussal válaszol. Hátsóját lehelyezi Cilia mellé. Ezzel jelezve a férfi számára, hogy nem érzi szükségét annak "vigyázban álljon" gazdája mellett.*
- Persze kö.. Oh Szia Oriver!
*Mondatát még Maerlenek kezdte, de mire megfordult már meglepve látja Oriver gyors közeledését a bejárati ajtó felől. Annyira el volt merengve a férfi arcát felmérve, hogy nem is vette észre a lovag közeledését.*
- Igen kettő is.
*Válaszolja frappánsan észrevételét még a másik kezében lévő baba miatt. Magyarázkodásba nem is kezd bele. Hiszen a férfiak rögvest elintézek egymás közt azt, ami fontos. Igazán jeles dolog azt látni Orivertől, hogy munkáját úgy végzi, ahogy azt Mai is elvárná tőle. Körültekintően és határozott fellépéssel. Biztosan büszke lenne rá.
Maerle bemutatkozásakor smaragdjai visszaszöknek a férfira. Mintha csak megakarna arról bizonyosodni a cím valóban megérdemelt. De inkább csak az arcot köti fejében a névhez. Azzal régebben voltak bajai, nem is kevés.*
- Igen, épp oda szerettem volna kísérni, mert én is szeretnék Maival beszélni. Nagyon fontos lenne!
*Hangja szaporábbá válik, és arcára kiül az eddig visszafojtott igyekezett. Mert éppenséggel fontos feladatokat bíztak rá. Amit ő szeretne a legjobb tudása szerint betartani.*
*Nem mindenkit állítottak a megfelelő időben az esőbe, hogy magasra nőjön. Amúgy is a jóból keveset adnak. Viszont ő beéri ennyivel. Ha nőni fog még, akkor nő, ha nem hát nem. Tekintetét le nem veszi az idegenről, figyeli arcvonásinak minden rezzenését. Kíváncsi termet ehhez kétség sem fér. És az új alak bizony érdekfeszítő.
Deres Maerle üdvözletére, és nyugodt testtartására pusztán egy egyszerű gesztussal válaszol. Hátsóját lehelyezi Cilia mellé. Ezzel jelezve a férfi számára, hogy nem érzi szükségét annak "vigyázban álljon" gazdája mellett.*
- Persze kö.. Oh Szia Oriver!
*Mondatát még Maerlenek kezdte, de mire megfordult már meglepve látja Oriver gyors közeledését a bejárati ajtó felől. Annyira el volt merengve a férfi arcát felmérve, hogy nem is vette észre a lovag közeledését.*
- Igen kettő is.
*Válaszolja frappánsan észrevételét még a másik kezében lévő baba miatt. Magyarázkodásba nem is kezd bele. Hiszen a férfiak rögvest elintézek egymás közt azt, ami fontos. Igazán jeles dolog azt látni Orivertől, hogy munkáját úgy végzi, ahogy azt Mai is elvárná tőle. Körültekintően és határozott fellépéssel. Biztosan büszke lenne rá.
Maerle bemutatkozásakor smaragdjai visszaszöknek a férfira. Mintha csak megakarna arról bizonyosodni a cím valóban megérdemelt. De inkább csak az arcot köti fejében a névhez. Azzal régebben voltak bajai, nem is kevés.*
- Igen, épp oda szerettem volna kísérni, mert én is szeretnék Maival beszélni. Nagyon fontos lenne!
*Hangja szaporábbá válik, és arcára kiül az eddig visszafojtott igyekezett. Mert éppenséggel fontos feladatokat bíztak rá. Amit ő szeretne a legjobb tudása szerint betartani.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1747-1766