Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 63 (1241. - 1246. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1227-1246
1246. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-19 19:14:16
Üzenet elküldve: 2024-09-19 19:14:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Figyel és fülel, mi mást tehetne, sok mindent nem ért, és sok mindent kell megtanulnia, inkább újra tanulnia. Annyival könnyebb dolga lesz vele, mert kíváncsi természete mindig is felülkerekedett rajta, még akkor is ha félt. Mai ha ügyes és kiismeri a lánykát, bizony hamar az ujja köré fogja majd csavarni. Bár ezt már most is láthatja, hogy némi kedves szó és szép ígéret mire képes Ciliánál.
Mai magyarázatára szemeit nagyra nyitva figyel és issza magába a szavakat. És bólogat nagyokat, hogy megértette. A szülőket érintő magyarázatnál azonban csak nemlegesen megrázza a fejét, próbálkozott már visszagondolni hátha van bármi emlékképe ezekről az úgymond anyáról és apáról, de a fejfájása mindig meggátolta, hogy mélyebbre ásson emlékeiben.
Alaver, ahogy leválik tőlük, csak figyeli, ahogy amaz a kút irányába távozik, majd miután már nem tudja szemével követni, visszafordul Maihez és vagy rá, vagy az utat szemléli a fürdőig.
Kis játéka közben észreveszi Mai tükörképét, ahogy őt nézi és megmosolyogja butaságát. Ártatlan kis mosollyal az arcán, hagyja abba a játékot, mintha ő nem csinált volna semmit se.
A virágok és növények pakolása közben Mai kérése mutogat és magyaráz.*
- Ez itt arra jó, ha túl meleged van és izzadsz, ez arra ha pocakod fáj, ez itt a sebekre, ez pedig arra ha a seb csúnya lesz.
*És szépen elszeparálva egyiket a másiktól elhelyezi őket.*
- Ooohh az nagyon jó lenne! Mert néha kiesnek, és ha nem veszem észre, akkor újat kell találnom.
*Teszi hozzá a láda ötletének hallatán, és elégedetten bólogat is hozzá egy keveset.
Deres mindeközben persze figyel, de tekintete már kevésbé tűnik olyannak mint akinek kedve támadna leharapni bármelyik végtagját is Mainek.
Cilia pedig egy két kisebb nyüszögésen kívül másféle hangot nem ad ki, de azt is csak akkor amikor egy nagyobb csomót próbált kifésülni hajából Mai. Kutatása közben azonban valami apróságot észrevehet a nő. Egy nagyobbacska heg, amit ujjai végével miközben Cilia haját rendezte fésülte könnyedén észrevehető volt a lány fejtetőjén. Helyzetét azt is elárulta, hogy mikor fésűvel azon a részen dolgozott, Cilia mindig kiadott magából egy fájdalmas nyikkanást. Deres persze felkapja az ilyenekre a fejét, de mivel nagyobb reakciója nincs a lánynak, így csak fejét oldalra billentve figyeli gazdája reakcióit.
Mind ezek után, az a sokat emlegetett fürdő. Cilia lehuppan a székről, és mindenféle szemérmességet mellőzően kezdi el levetni ruháját. Nem látszik rajta, hogy zavartatná magát. Testén a nyilvánvaló kezdetleges nőiesség jelein kívül, ami fontosabb az alkarjain, és lábán elhelyezkedő horzsolások láthatóak, kisebb-nagyobb sebhelyek, amik mesélnek az erdőbéli élet körülményeiről. Egy jó adag piszokkal a bőrén egyetemben. Majd lassan kicsit félős léptekkel közelíti meg a dézsát. Amellé áll, két kezével a szélére fog, majd beletekint a vízbe, majd pedig Maire.Egyik kezének ujjával, lassan a víz felé nyúl és ujjának hegyével megtöri annak felületét, ami lassan aprócska hullámokkal teríti be a vízfelszínt. Majd pedig mélyebbre merítve vizsgálja meg a víz hőfokát. Meglepetésére ez bizony nem a folyó hideg vize. Arcán egy kíváncsi mosolygós tekintet kezd kivetülni, és azzal a kézzel amivel megtörte a víz felszínét, mélyebbre nyúl a vízben és elkezdi benne mozgatni, jobbra balra ezzel felkavarva a vizet rendesen, kicsit ki is fröcskölve. Így játszadozik a vízzel, nem úgy tűnik mint aki bele akarna mászni, sőt talán a dézsa méretéből fakadóan ami mellkasáig ér, egyedül nehezen tudna csak belemászni.*
//Vásárlánya//
*Figyel és fülel, mi mást tehetne, sok mindent nem ért, és sok mindent kell megtanulnia, inkább újra tanulnia. Annyival könnyebb dolga lesz vele, mert kíváncsi természete mindig is felülkerekedett rajta, még akkor is ha félt. Mai ha ügyes és kiismeri a lánykát, bizony hamar az ujja köré fogja majd csavarni. Bár ezt már most is láthatja, hogy némi kedves szó és szép ígéret mire képes Ciliánál.
Mai magyarázatára szemeit nagyra nyitva figyel és issza magába a szavakat. És bólogat nagyokat, hogy megértette. A szülőket érintő magyarázatnál azonban csak nemlegesen megrázza a fejét, próbálkozott már visszagondolni hátha van bármi emlékképe ezekről az úgymond anyáról és apáról, de a fejfájása mindig meggátolta, hogy mélyebbre ásson emlékeiben.
Alaver, ahogy leválik tőlük, csak figyeli, ahogy amaz a kút irányába távozik, majd miután már nem tudja szemével követni, visszafordul Maihez és vagy rá, vagy az utat szemléli a fürdőig.
Kis játéka közben észreveszi Mai tükörképét, ahogy őt nézi és megmosolyogja butaságát. Ártatlan kis mosollyal az arcán, hagyja abba a játékot, mintha ő nem csinált volna semmit se.
A virágok és növények pakolása közben Mai kérése mutogat és magyaráz.*
- Ez itt arra jó, ha túl meleged van és izzadsz, ez arra ha pocakod fáj, ez itt a sebekre, ez pedig arra ha a seb csúnya lesz.
*És szépen elszeparálva egyiket a másiktól elhelyezi őket.*
- Ooohh az nagyon jó lenne! Mert néha kiesnek, és ha nem veszem észre, akkor újat kell találnom.
*Teszi hozzá a láda ötletének hallatán, és elégedetten bólogat is hozzá egy keveset.
Deres mindeközben persze figyel, de tekintete már kevésbé tűnik olyannak mint akinek kedve támadna leharapni bármelyik végtagját is Mainek.
Cilia pedig egy két kisebb nyüszögésen kívül másféle hangot nem ad ki, de azt is csak akkor amikor egy nagyobb csomót próbált kifésülni hajából Mai. Kutatása közben azonban valami apróságot észrevehet a nő. Egy nagyobbacska heg, amit ujjai végével miközben Cilia haját rendezte fésülte könnyedén észrevehető volt a lány fejtetőjén. Helyzetét azt is elárulta, hogy mikor fésűvel azon a részen dolgozott, Cilia mindig kiadott magából egy fájdalmas nyikkanást. Deres persze felkapja az ilyenekre a fejét, de mivel nagyobb reakciója nincs a lánynak, így csak fejét oldalra billentve figyeli gazdája reakcióit.
Mind ezek után, az a sokat emlegetett fürdő. Cilia lehuppan a székről, és mindenféle szemérmességet mellőzően kezdi el levetni ruháját. Nem látszik rajta, hogy zavartatná magát. Testén a nyilvánvaló kezdetleges nőiesség jelein kívül, ami fontosabb az alkarjain, és lábán elhelyezkedő horzsolások láthatóak, kisebb-nagyobb sebhelyek, amik mesélnek az erdőbéli élet körülményeiről. Egy jó adag piszokkal a bőrén egyetemben. Majd lassan kicsit félős léptekkel közelíti meg a dézsát. Amellé áll, két kezével a szélére fog, majd beletekint a vízbe, majd pedig Maire.Egyik kezének ujjával, lassan a víz felé nyúl és ujjának hegyével megtöri annak felületét, ami lassan aprócska hullámokkal teríti be a vízfelszínt. Majd pedig mélyebbre merítve vizsgálja meg a víz hőfokát. Meglepetésére ez bizony nem a folyó hideg vize. Arcán egy kíváncsi mosolygós tekintet kezd kivetülni, és azzal a kézzel amivel megtörte a víz felszínét, mélyebbre nyúl a vízben és elkezdi benne mozgatni, jobbra balra ezzel felkavarva a vizet rendesen, kicsit ki is fröcskölve. Így játszadozik a vízzel, nem úgy tűnik mint aki bele akarna mászni, sőt talán a dézsa méretéből fakadóan ami mellkasáig ér, egyedül nehezen tudna csak belemászni.*
1245. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-19 16:27:15
Üzenet elküldve: 2024-09-19 16:27:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 492
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 492
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Alaver igen jól gondolja, nem magának szánta a víz figyelését, bár segítene, nem áll tőle olyan távol, mint látszik, viszont most fontosabb dolga van és az pedig a kis elf. Kapja is kérdéseket, miközben igyekeznek be, aminek még örül is. Sokkal jobb úgy okítani egy kicsit, hogy nem ő erőlteti rá, hanem magától olyan érdeklődő. Sokat kell majd beszélgetniük, hogy rájöjjön hol vannak hiányosságok, de magától is rá fog ébredni ezer dologra és jelentésre, ha figyel, s nem mindig csak azon jár az esze, hogy hogyan szerezzen ételt, aztán pedig abból merít tudást, amit utána kiabálnak.*
- Nem egyet ittak. Egyívású. Azt jelenti, hogy hasonlóak, vagy hasonló korúak. *Próbálja a lehető legegyszerűbben és érthetőbben megfogalmazni, bár magát a szót ő is ritkán használja. Nem olyan ritkán, mint az Alaver-től tanult, pitykézést, de ritkán. Majdnem el is neveti magát, ahogy eszébe jut, de aztán erre irányultan semmi nem ül ki az arcára, még a lány azt hiszi őt tartja mulatságosnak. A következő kérdés már más. Az apákról tudna mesélni... vagy inkább, hogy nem tudna. Mert ő sem ismeri az övét, akit pedig ismer, azt még ha annak is tartja, nem az. Mindent túl lehet bonyolítani, ezt nem kifejezetten szeretné. Majd eljutnak addig, hogy meséljen hasonlókat talán, de még nincs itt az ideje.*
- Igen, úgy, ahogy az anya is. Mindenkinek van, de vannak, akik mellett nincsenek ott. Te... emlékszel valamelyikükre?
*Teszi fel a kérdést, bár sejti a választ, hiszen magát a fogalmat sem tudja. Mintha várná, hogy most is vakarja-e azt a kobakot, vagy okoz-e fájdalmat. Nem szeretne rosszat okozni, de vannak dolgok, amikkel muszáj lesz törődnie. És összerakni azt a képet.
Időközben elbúcsúznak a férfitól is, hogy végre a fürdőben találhassák magukat. Megmosolyogja a gyerek tükörképével való játszadozását, kedve lenne beszállni, de túl merev ő ehhez. Talán majd ez is feloldódik egyszer, de még neki is idő kell.*
- Na gyere, ez nem lesz könnyű.
*Néz végig, fejét csóválva. Hagyja persze, hogy a lány is szedegessen ki, amit csak szeretne, de amikor megunja, hogy kivárja, és látja, hogy csak még nagyobb gubancok keletkeznek, akkor átveszi tőle. Deresre pillant néha kedvesen, hogy ne higgye, hogy most bántja a gazdáját, mert úgy tűnhet.*
- Keresünk ezeknek a növényeknek valamit, ahová elpakolhatod őket. Lesz egy saját kis ládád, ahová gyűjtheted, ahová nem nyúlhat senki. Közben pedig elmondhatnád nekem, mi mire való. Nagyon érdekes tudomány ez.
*Rá is ragadhatna valami, de az elsődleges cél, az az, hogy a haja bogozása közben, valamivel lefoglalja Ciliá-t. Nem könnyű a feladat, de minden tincset erősen fog, hogy ne érezhesse a fejbőre a húzást. A saját hajkeféjét áldozza be, disznósörte, így barátságos ahhoz a hajzuhataghoz, ami lassan, de biztosan elér egy állapotot, hogy már csak mosni kelljen... rengeteget mosni...
Alaver is térül-fordul, a dézsa megtelik a gőzölgő vízzel.*
- Köszönöm, menj, vacsorázz valamit, rád is rád fér.
*Mosolyog felé, majd megkerülve a kis hosszúéletűt, vele szemben áll meg.*
- Na vedd csak le azokat a ruhákat, most megtudod milyen jó is a meleg víz.
//Vásárlánya//
*Alaver igen jól gondolja, nem magának szánta a víz figyelését, bár segítene, nem áll tőle olyan távol, mint látszik, viszont most fontosabb dolga van és az pedig a kis elf. Kapja is kérdéseket, miközben igyekeznek be, aminek még örül is. Sokkal jobb úgy okítani egy kicsit, hogy nem ő erőlteti rá, hanem magától olyan érdeklődő. Sokat kell majd beszélgetniük, hogy rájöjjön hol vannak hiányosságok, de magától is rá fog ébredni ezer dologra és jelentésre, ha figyel, s nem mindig csak azon jár az esze, hogy hogyan szerezzen ételt, aztán pedig abból merít tudást, amit utána kiabálnak.*
- Nem egyet ittak. Egyívású. Azt jelenti, hogy hasonlóak, vagy hasonló korúak. *Próbálja a lehető legegyszerűbben és érthetőbben megfogalmazni, bár magát a szót ő is ritkán használja. Nem olyan ritkán, mint az Alaver-től tanult, pitykézést, de ritkán. Majdnem el is neveti magát, ahogy eszébe jut, de aztán erre irányultan semmi nem ül ki az arcára, még a lány azt hiszi őt tartja mulatságosnak. A következő kérdés már más. Az apákról tudna mesélni... vagy inkább, hogy nem tudna. Mert ő sem ismeri az övét, akit pedig ismer, azt még ha annak is tartja, nem az. Mindent túl lehet bonyolítani, ezt nem kifejezetten szeretné. Majd eljutnak addig, hogy meséljen hasonlókat talán, de még nincs itt az ideje.*
- Igen, úgy, ahogy az anya is. Mindenkinek van, de vannak, akik mellett nincsenek ott. Te... emlékszel valamelyikükre?
*Teszi fel a kérdést, bár sejti a választ, hiszen magát a fogalmat sem tudja. Mintha várná, hogy most is vakarja-e azt a kobakot, vagy okoz-e fájdalmat. Nem szeretne rosszat okozni, de vannak dolgok, amikkel muszáj lesz törődnie. És összerakni azt a képet.
Időközben elbúcsúznak a férfitól is, hogy végre a fürdőben találhassák magukat. Megmosolyogja a gyerek tükörképével való játszadozását, kedve lenne beszállni, de túl merev ő ehhez. Talán majd ez is feloldódik egyszer, de még neki is idő kell.*
- Na gyere, ez nem lesz könnyű.
*Néz végig, fejét csóválva. Hagyja persze, hogy a lány is szedegessen ki, amit csak szeretne, de amikor megunja, hogy kivárja, és látja, hogy csak még nagyobb gubancok keletkeznek, akkor átveszi tőle. Deresre pillant néha kedvesen, hogy ne higgye, hogy most bántja a gazdáját, mert úgy tűnhet.*
- Keresünk ezeknek a növényeknek valamit, ahová elpakolhatod őket. Lesz egy saját kis ládád, ahová gyűjtheted, ahová nem nyúlhat senki. Közben pedig elmondhatnád nekem, mi mire való. Nagyon érdekes tudomány ez.
*Rá is ragadhatna valami, de az elsődleges cél, az az, hogy a haja bogozása közben, valamivel lefoglalja Ciliá-t. Nem könnyű a feladat, de minden tincset erősen fog, hogy ne érezhesse a fejbőre a húzást. A saját hajkeféjét áldozza be, disznósörte, így barátságos ahhoz a hajzuhataghoz, ami lassan, de biztosan elér egy állapotot, hogy már csak mosni kelljen... rengeteget mosni...
Alaver is térül-fordul, a dézsa megtelik a gőzölgő vízzel.*
- Köszönöm, menj, vacsorázz valamit, rád is rád fér.
*Mosolyog felé, majd megkerülve a kis hosszúéletűt, vele szemben áll meg.*
- Na vedd csak le azokat a ruhákat, most megtudod milyen jó is a meleg víz.
1244. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-19 16:04:49
Üzenet elküldve: 2024-09-19 16:04:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Asszimilálás//
*A szobát belengő erős menta, a gyógynövények illata vonzotta őt ide. Fogalma sincs arról mi az amiért ilyen biztonságérzetet adnak számára, és ez mindig is piszkálta kíváncsiságát.
Szerencséjére az illető eléggé el van foglalva azzal amit épp a szekrényben művel, és sikeresen bejut az asztal és székek lábainak takarásába probléma nélkül. Kíváncsi zöld pillantását az üvegcsék színein legeltetni, de sajnos nincs alkalma jobban megcsodálni, ugyanis Nimeril becsukja a szekrény ajtaját, megfordul és elindul az asztalhoz. Cilia is egy kicsit megszeppenve bukik vissza, nehogy észrevegyék. Egy aprócska halk sóhaj hagyja el kicsiny ajkait, amikor rájön, jelenlétéről a nő mit sem sejt. Ezt a biztonságérzetet, egy aprócska fémes hang, töri meg a szoba csendjét, egy csipesz. Aki a pillanat hevében, úgy döntött, hogy hangvillát akar játszani gazdája szeme láttára.
Cilia rémülten nézi a csipeszt, majd a szemét leköti a lenyúló kar látványa, illetve a lassan leguggoló test, ahogy beárnyékolja látókörét. Majd megpillantja a sajátjához hasonló zöldes szempárt.
Az a pillanatnyi néma csönd, az a röpke pillanat amikor mindkettőjüket egyszerre öleli körbe a hirtelen rémület. A nő sikítására, saját maga is rázendít, ő maga is hátra hőköl, ahogy a másik próbálna felegyenesedni. A különbség csupán az, hogy amíg Nimeril az asztalba veri be vörös buksiját, addig ő maga, kilökve két széket az egyiknek a sarkába üti be. A fájdalommal mit sem törődve, az adrenalintól köszönhetően, ő nem dermed meg mint Nimeril. Gyorsan felpattan, majd a szék támlájának takarásában pusztán villogó zöld tekintetét lehet látni feje tetejével együtt, illetve kicsiny ujjait amivel a széknek a támláját morzsolgatja.*
- Megijesztettél...
*Szólal fel alig halható kis hangján, majd a fájdalom, ahogy az adrenalin kezd lejjebb adni, úgy kezd el sajogni kis buksija, így kezét odaemelve kezdi azt el gyömöszölni szomorkásan. Szemét közben az asztalon lévő eszközök csillogása köti le, vajon hol látott már ilyeneket?*
*A szobát belengő erős menta, a gyógynövények illata vonzotta őt ide. Fogalma sincs arról mi az amiért ilyen biztonságérzetet adnak számára, és ez mindig is piszkálta kíváncsiságát.
Szerencséjére az illető eléggé el van foglalva azzal amit épp a szekrényben művel, és sikeresen bejut az asztal és székek lábainak takarásába probléma nélkül. Kíváncsi zöld pillantását az üvegcsék színein legeltetni, de sajnos nincs alkalma jobban megcsodálni, ugyanis Nimeril becsukja a szekrény ajtaját, megfordul és elindul az asztalhoz. Cilia is egy kicsit megszeppenve bukik vissza, nehogy észrevegyék. Egy aprócska halk sóhaj hagyja el kicsiny ajkait, amikor rájön, jelenlétéről a nő mit sem sejt. Ezt a biztonságérzetet, egy aprócska fémes hang, töri meg a szoba csendjét, egy csipesz. Aki a pillanat hevében, úgy döntött, hogy hangvillát akar játszani gazdája szeme láttára.
Cilia rémülten nézi a csipeszt, majd a szemét leköti a lenyúló kar látványa, illetve a lassan leguggoló test, ahogy beárnyékolja látókörét. Majd megpillantja a sajátjához hasonló zöldes szempárt.
Az a pillanatnyi néma csönd, az a röpke pillanat amikor mindkettőjüket egyszerre öleli körbe a hirtelen rémület. A nő sikítására, saját maga is rázendít, ő maga is hátra hőköl, ahogy a másik próbálna felegyenesedni. A különbség csupán az, hogy amíg Nimeril az asztalba veri be vörös buksiját, addig ő maga, kilökve két széket az egyiknek a sarkába üti be. A fájdalommal mit sem törődve, az adrenalintól köszönhetően, ő nem dermed meg mint Nimeril. Gyorsan felpattan, majd a szék támlájának takarásában pusztán villogó zöld tekintetét lehet látni feje tetejével együtt, illetve kicsiny ujjait amivel a széknek a támláját morzsolgatja.*
- Megijesztettél...
*Szólal fel alig halható kis hangján, majd a fájdalom, ahogy az adrenalin kezd lejjebb adni, úgy kezd el sajogni kis buksija, így kezét odaemelve kezdi azt el gyömöszölni szomorkásan. Szemét közben az asztalon lévő eszközök csillogása köti le, vajon hol látott már ilyeneket?*
1243. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-19 11:27:01
Üzenet elküldve: 2024-09-19 11:27:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 424
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 424
Játékstílus: Megfontolt
//Asszimilálás//
* Nimeril személyes kis orvosi szobája nem több, mint egy átlagos szoba, amit kisajátított ilyen orvosi célú dolgok elvégzésére. Egy hatalmas kétszárnyú szekrény van a szoba sarkában, abban tárolja a dolgait, egy az átlagnál nagyobb asztal négy székkel, ami valaha valószínűleg ebédlőasztal lehetett, erre ha nem is kényelmesen, de elfér egy ember. Ezen az asztalon műtötte a városőrt is, mivel egy alacsony ágy mellett nem lehet kényelmesen felvágni senkit. Akad itt még egy mosdótál, a hozzátartozó tükrös kis szekrénnyel. Arrébb a szoba végében még található egy ágy. Nimeril annyira nincs tisztában az itt történt dolgokkal, hogy jelenleg ott van megragadva, hogy volt itt két nagyobb gyerek egy őzzel, meg valami pólyás. Fogalma sincs, hogy azóta mennyivel gyarapodott a kis csimaszok létszáma. A szobában változatos arányban terjeng mindenféle gyógynövénynek a szaga, de talán a legerőteljesebb a menta, ami önmagában is igyekszik befurakodni az arra járók orrjárataiba. Ez a lányak szinte fel sem tűnik, mivel oly régóta szívja be ezt az egyveleget. Szintén nem tűnik fel neki, hogy az apró lábacskák besettenkednek a szobába. A nagy asztal alá igen könnyen be tud mászni a lány és még néhány székláb is akad ott biztonságot sugárzó fedezék gyanánt. A kilátás is jónak mondható, hiszen tökéletesen látja, ahogy a lány üveget rendezgeti. Némelyikben érdekes színű folyadékok is lötyögnek. Leginkább zöld színűek, de akad ott egy piros is. Cilinek viszont nem sok ideje van arra, hogy nézegesse, mert csupán néhány perc múlva Nimeril ellép a szekrénytől és az asztalhoz sétál teljesen gyanútlanul.*
- Lássuk, csak mind rendben vagytok?* Mondja, miközben szétpattintja a táskáját, hogy fémesen csilingelő hangok közepette elővegye a finom orvosi eszközeit, amik gondosan el vannak csomagolva. Egyesével kezdi őket az asztalra pakolni, miközben hümmögő hangokat add ki. Az asztal alatt lévő imposztor ebből csak két barna harisnyás lábat láthat. Feltéve, hogy ott marad és meglapul, mert ha nem, akkor valószínűleg sikeresen megijeszti a vöröskét, aminek jutalma egy visítás lesz. Ha nem olyan bátor és az asztal alatt marad, akkor a következő fog történni. Egy csintalan csipesz úgy dönt, hogy a mélybe veti magát és az asztal alatt landol.*
- Fenébe!* A lány lehajol, hogy benézzen az asztal alá és valószínűleg saját világoszöld szembe találja magát az apró kis lény smaragdzöld íriszeivel. Mindenre számított csak ilyen látványra nem, még a szíve is kihagy egy pillanatra, de nem úgy a szája.*
- Kjáááá!* Sikolt fel, de csak egy rövid pillanatig, mert ijedtében megpróbál ösztönösen felegyenesedni, de ugye az asztal meg ott dekkol és lendületből bevágja a vörös kobakját az ódon fa remekműbe, ami hatására a rögtön elnémul, majd hátra esik felborítva egy széket. Onnan pislog majd riadtan az idegen irányába, amíg fel nem fedezi, hogy csak egy gyerek. Ilyen ez az ilyen, élete során sokszor került bajba, így berögződött elméjébe a menekülő ösztön. Egyszer még kővé is dermedt ijedtében, csak hát most nem volt olyan testhelyzetben, hogy ez lehetséges legyen.*
* Nimeril személyes kis orvosi szobája nem több, mint egy átlagos szoba, amit kisajátított ilyen orvosi célú dolgok elvégzésére. Egy hatalmas kétszárnyú szekrény van a szoba sarkában, abban tárolja a dolgait, egy az átlagnál nagyobb asztal négy székkel, ami valaha valószínűleg ebédlőasztal lehetett, erre ha nem is kényelmesen, de elfér egy ember. Ezen az asztalon műtötte a városőrt is, mivel egy alacsony ágy mellett nem lehet kényelmesen felvágni senkit. Akad itt még egy mosdótál, a hozzátartozó tükrös kis szekrénnyel. Arrébb a szoba végében még található egy ágy. Nimeril annyira nincs tisztában az itt történt dolgokkal, hogy jelenleg ott van megragadva, hogy volt itt két nagyobb gyerek egy őzzel, meg valami pólyás. Fogalma sincs, hogy azóta mennyivel gyarapodott a kis csimaszok létszáma. A szobában változatos arányban terjeng mindenféle gyógynövénynek a szaga, de talán a legerőteljesebb a menta, ami önmagában is igyekszik befurakodni az arra járók orrjárataiba. Ez a lányak szinte fel sem tűnik, mivel oly régóta szívja be ezt az egyveleget. Szintén nem tűnik fel neki, hogy az apró lábacskák besettenkednek a szobába. A nagy asztal alá igen könnyen be tud mászni a lány és még néhány székláb is akad ott biztonságot sugárzó fedezék gyanánt. A kilátás is jónak mondható, hiszen tökéletesen látja, ahogy a lány üveget rendezgeti. Némelyikben érdekes színű folyadékok is lötyögnek. Leginkább zöld színűek, de akad ott egy piros is. Cilinek viszont nem sok ideje van arra, hogy nézegesse, mert csupán néhány perc múlva Nimeril ellép a szekrénytől és az asztalhoz sétál teljesen gyanútlanul.*
- Lássuk, csak mind rendben vagytok?* Mondja, miközben szétpattintja a táskáját, hogy fémesen csilingelő hangok közepette elővegye a finom orvosi eszközeit, amik gondosan el vannak csomagolva. Egyesével kezdi őket az asztalra pakolni, miközben hümmögő hangokat add ki. Az asztal alatt lévő imposztor ebből csak két barna harisnyás lábat láthat. Feltéve, hogy ott marad és meglapul, mert ha nem, akkor valószínűleg sikeresen megijeszti a vöröskét, aminek jutalma egy visítás lesz. Ha nem olyan bátor és az asztal alatt marad, akkor a következő fog történni. Egy csintalan csipesz úgy dönt, hogy a mélybe veti magát és az asztal alatt landol.*
- Fenébe!* A lány lehajol, hogy benézzen az asztal alá és valószínűleg saját világoszöld szembe találja magát az apró kis lény smaragdzöld íriszeivel. Mindenre számított csak ilyen látványra nem, még a szíve is kihagy egy pillanatra, de nem úgy a szája.*
- Kjáááá!* Sikolt fel, de csak egy rövid pillanatig, mert ijedtében megpróbál ösztönösen felegyenesedni, de ugye az asztal meg ott dekkol és lendületből bevágja a vörös kobakját az ódon fa remekműbe, ami hatására a rögtön elnémul, majd hátra esik felborítva egy széket. Onnan pislog majd riadtan az idegen irányába, amíg fel nem fedezi, hogy csak egy gyerek. Ilyen ez az ilyen, élete során sokszor került bajba, így berögződött elméjébe a menekülő ösztön. Egyszer még kővé is dermedt ijedtében, csak hát most nem volt olyan testhelyzetben, hogy ez lehetséges legyen.*
1242. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-19 10:43:41
Üzenet elküldve: 2024-09-19 10:43:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 424
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 424
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// A tudást hajszolva //
- Őszintén? Elég képlékenyek az állapotok még mindig, de lassan fejlődik a város. Új városőrség alakult és mintha a rend már nagyobb lenne az utcán.* Kis szünet, még tűnődik, hogy mit tudna erről elmondani, aztán eszébe is jut valami.* Én bár fenntartásokkal kezelem a hírt, de azt hallani, hogy Sárvárost felszámolták. Ha ez tényleg igaz, akkor valóban jócskán meg fog indulni a fellendülés.* Túlságosan nem izgatják a hírek, amit a piacon elkap azzal tud gazdálkodni. Kíváncsiságát, már majdnem teljesen kielégítette a férfi, ami pedig még hátra arra is hamarosan kielégítő választ fog kapni.*
- És ezekre a fekete mérgekre hat a lila varázsital, vagy talán karanténba kellene zárni a beteget és leszedálni?* Ezek után nem lesz egyéb kérdése, csak ha a mestere nem mond olyat, ami újakat hoz fel benne. Egy jó időre el van látva válaszokkal, most már majd magában kell megemésztenie őket.*
// A tudást hajszolva //
- Őszintén? Elég képlékenyek az állapotok még mindig, de lassan fejlődik a város. Új városőrség alakult és mintha a rend már nagyobb lenne az utcán.* Kis szünet, még tűnődik, hogy mit tudna erről elmondani, aztán eszébe is jut valami.* Én bár fenntartásokkal kezelem a hírt, de azt hallani, hogy Sárvárost felszámolták. Ha ez tényleg igaz, akkor valóban jócskán meg fog indulni a fellendülés.* Túlságosan nem izgatják a hírek, amit a piacon elkap azzal tud gazdálkodni. Kíváncsiságát, már majdnem teljesen kielégítette a férfi, ami pedig még hátra arra is hamarosan kielégítő választ fog kapni.*
- És ezekre a fekete mérgekre hat a lila varázsital, vagy talán karanténba kellene zárni a beteget és leszedálni?* Ezek után nem lesz egyéb kérdése, csak ha a mestere nem mond olyat, ami újakat hoz fel benne. Egy jó időre el van látva válaszokkal, most már majd magában kell megemésztenie őket.*
1241. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-18 20:45:50
Üzenet elküldve: 2024-09-18 20:45:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// A tudást hajszolva //
*Ha már témába került, egy dolog felkeltette az érdeklődését és talán Nimeril választ talált rá, vagy jobb választ, mint amije neki lenne erre.*
- Tényleg, mennyivel lett veszélyesebb a város, amióta nem tartózkodom itt?
*Nem éppen aggódna, Nimerilnek nem kötelessége kimozdulni a házból, legalább is szerinte erre vannak a nemesek, hogy tudjanak kiket kiküldeni helyettük, de úgy informatív jelleggel érdeklődik a város állapotáról.*
- Nos, a rövid válasz arra, hogy tiltottak, mert mérgek. Tévképzetkeltő és őrületkeltő mérgek.
*Majd kortyol egyet a teájából.*
- A hosszabb válasz, hogy nem tudom, egyáltalán tiltott-e, de nem akarnak vele üzérkedni, se azokkal együtt mutatkozni, akik ezzel foglalkoznának. Erősen megvetett. Amit az alkímia irányából mondhatok az az, hogy az alkímia szabályait erősen ferdíti, pszeudómágikus rituálék, melyek eredménye bizonytalan, a többi komponenssel való vegyítése pedig olyan költséges és körülményes, hogy régóta feladtam a vele való foglalkozást. Részben, mivel az eredmények túlnyomó része hatalmas csalódás és természetesen, mérgek változatos fajtája. Mérgek, amik bár veszélyesek, de tisztes véleményem szerint nem is érik meg az áruk.
*Kifejezetten negatívan élte meg a feketékkel való vegyítgetést és már nem is lenne képes azokra a félbolond mutatványokra, amikkel a régi reakcióra lehetett bírni, a szerinte mintha állagában megváltozott feketéket.*
- Nyilvánvalóan nem teljesen haszontalanok, azonban jobbára méregkeverőknek való feladat. Viszont, ha be tudsz szerezni, akkor ajánlott magadnál tartani nem keveset, nem mindig lehet hozzájutni. És hátha hasznát leled.
// A tudást hajszolva //
*Ha már témába került, egy dolog felkeltette az érdeklődését és talán Nimeril választ talált rá, vagy jobb választ, mint amije neki lenne erre.*
- Tényleg, mennyivel lett veszélyesebb a város, amióta nem tartózkodom itt?
*Nem éppen aggódna, Nimerilnek nem kötelessége kimozdulni a házból, legalább is szerinte erre vannak a nemesek, hogy tudjanak kiket kiküldeni helyettük, de úgy informatív jelleggel érdeklődik a város állapotáról.*
- Nos, a rövid válasz arra, hogy tiltottak, mert mérgek. Tévképzetkeltő és őrületkeltő mérgek.
*Majd kortyol egyet a teájából.*
- A hosszabb válasz, hogy nem tudom, egyáltalán tiltott-e, de nem akarnak vele üzérkedni, se azokkal együtt mutatkozni, akik ezzel foglalkoznának. Erősen megvetett. Amit az alkímia irányából mondhatok az az, hogy az alkímia szabályait erősen ferdíti, pszeudómágikus rituálék, melyek eredménye bizonytalan, a többi komponenssel való vegyítése pedig olyan költséges és körülményes, hogy régóta feladtam a vele való foglalkozást. Részben, mivel az eredmények túlnyomó része hatalmas csalódás és természetesen, mérgek változatos fajtája. Mérgek, amik bár veszélyesek, de tisztes véleményem szerint nem is érik meg az áruk.
*Kifejezetten negatívan élte meg a feketékkel való vegyítgetést és már nem is lenne képes azokra a félbolond mutatványokra, amikkel a régi reakcióra lehetett bírni, a szerinte mintha állagában megváltozott feketéket.*
- Nyilvánvalóan nem teljesen haszontalanok, azonban jobbára méregkeverőknek való feladat. Viszont, ha be tudsz szerezni, akkor ajánlott magadnál tartani nem keveset, nem mindig lehet hozzájutni. És hátha hasznát leled.
1240. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-18 17:29:09
Üzenet elküldve: 2024-09-18 17:29:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Asszimilálás//
*Sosem egyszerű az újrakezdés. Ez az új ismerős mégis ismeretlen érzés ami kerülgeti őt az utóbbi két napban. És azok az új dolgok amiknek majd meg kell felelnie. Kicsit aggódik miattuk, még annak ellenére is Mai mondogatja neki minden rendben lesz, és nincs mitől és kitől tartania itt a Rezidencián.
Annak ellenére, hogy Mai már igyekezett arra szoktatni Ciliát, hogy külön aludjon Deressel, sőt egyedül az új szobában, az, pusztán annyira sikeredett, hogy ő biza kilógott az éjszaka folyamán, és kora reggel visszaosont saját szobájába, hogy Mai erről tudomást se szerezzen. Majd a reggeli rutint követően, amiben Mai megreggelizett vele és elmagyarázta, hogy ne kószáljon el amíg ő a gyerekeket tanítja, addig nyugodtan mehet Deressel foglalkozni a kertbe, vagy ha van mersze segítsen Alavernak a munkálataiban. Nos mivel az utóbbira még nem szedte össze bátorságát, így az első opciót választja.
Kidugja kis fejét a szobából, először körbenéz az emeleten lát e bármi mozgást, és a rossz szokásait megtartva mezítláb mászkál ismételten. Neki egyszerűen így kényelmes. Ami viszont számára is furcsa az bizony az új ruhája amit Maitől kapott, egy hasonló az előzőhöz, egybe ruhácska szoknyával ami térdhosszig ér, és végre haja is amit nagy nehezen Mai képes volt megmosni, sőt kifésülni, ráadásul még a hossza miatt befonni is kényszerült mert a lánynak jócskán a dereka alá ért a haja. Így viszont a szép masnis fonott állapotban, nem hogy kezelhetőbb, rövidebb, és tisztábban is tudja majd tartani Cilia. Ami hiányérzetet kelt benne, az bizony Tüske, amit a nő bizony elkobzott tőle, miszerint ilyesmi gyerek kezébe nem való. Nem is érti mi a baj vele, csak akkor használta amikor szüksége volt rá, és amúgy is tudja, hogy bánjon vele. Lehet érdemes lenne utána nézni, hova rejthette a nő. Hallja a távolban a hangokat, tanítási óra folyik amibe még Mai nem szerette volna elhozni, nem is bánja, kicsit még tart a többi gyerektől, hiszen jó példát a polgárnegyedben nem igazán látott a többitől. Így inkább a lépcsőn vezet lefelé az útja. Ahogy leér a hatalmas előcsarnokba, megcsapja valami kicsiny hegyes fülét. Apró csilingelés és halk beszéd hangok a folyosóról. Apró talpacskáival, csendesen közelíti meg a helyet, majd pedig amint benéz az ajtón, szemét nagyra nyitva csodálkozik el a sokféle eszközön ami az asztalokon hever, ahogy az üvegcséken megcsillan a nap fénye, és a furcsa illat ami oly ismerős orrának. De miért is? Egyből kiszúrja a hang forrását, egy újabb kétlábú, őt még nem látta, és Mai sem mutatta be neki. Ő vajon ki lehet? A nyitva felejtett ajtón, belép, halkan osonva, majd pedig behúzódva az egyik asztal alá, összekuporodik, összehúzza magát és onnan figyeli tovább a nő tevékenységét, közben a levegőbe szimatolva próbálja törni az eszét miért olyan ismerős az itteni szoba illata.*
*Sosem egyszerű az újrakezdés. Ez az új ismerős mégis ismeretlen érzés ami kerülgeti őt az utóbbi két napban. És azok az új dolgok amiknek majd meg kell felelnie. Kicsit aggódik miattuk, még annak ellenére is Mai mondogatja neki minden rendben lesz, és nincs mitől és kitől tartania itt a Rezidencián.
Annak ellenére, hogy Mai már igyekezett arra szoktatni Ciliát, hogy külön aludjon Deressel, sőt egyedül az új szobában, az, pusztán annyira sikeredett, hogy ő biza kilógott az éjszaka folyamán, és kora reggel visszaosont saját szobájába, hogy Mai erről tudomást se szerezzen. Majd a reggeli rutint követően, amiben Mai megreggelizett vele és elmagyarázta, hogy ne kószáljon el amíg ő a gyerekeket tanítja, addig nyugodtan mehet Deressel foglalkozni a kertbe, vagy ha van mersze segítsen Alavernak a munkálataiban. Nos mivel az utóbbira még nem szedte össze bátorságát, így az első opciót választja.
Kidugja kis fejét a szobából, először körbenéz az emeleten lát e bármi mozgást, és a rossz szokásait megtartva mezítláb mászkál ismételten. Neki egyszerűen így kényelmes. Ami viszont számára is furcsa az bizony az új ruhája amit Maitől kapott, egy hasonló az előzőhöz, egybe ruhácska szoknyával ami térdhosszig ér, és végre haja is amit nagy nehezen Mai képes volt megmosni, sőt kifésülni, ráadásul még a hossza miatt befonni is kényszerült mert a lánynak jócskán a dereka alá ért a haja. Így viszont a szép masnis fonott állapotban, nem hogy kezelhetőbb, rövidebb, és tisztábban is tudja majd tartani Cilia. Ami hiányérzetet kelt benne, az bizony Tüske, amit a nő bizony elkobzott tőle, miszerint ilyesmi gyerek kezébe nem való. Nem is érti mi a baj vele, csak akkor használta amikor szüksége volt rá, és amúgy is tudja, hogy bánjon vele. Lehet érdemes lenne utána nézni, hova rejthette a nő. Hallja a távolban a hangokat, tanítási óra folyik amibe még Mai nem szerette volna elhozni, nem is bánja, kicsit még tart a többi gyerektől, hiszen jó példát a polgárnegyedben nem igazán látott a többitől. Így inkább a lépcsőn vezet lefelé az útja. Ahogy leér a hatalmas előcsarnokba, megcsapja valami kicsiny hegyes fülét. Apró csilingelés és halk beszéd hangok a folyosóról. Apró talpacskáival, csendesen közelíti meg a helyet, majd pedig amint benéz az ajtón, szemét nagyra nyitva csodálkozik el a sokféle eszközön ami az asztalokon hever, ahogy az üvegcséken megcsillan a nap fénye, és a furcsa illat ami oly ismerős orrának. De miért is? Egyből kiszúrja a hang forrását, egy újabb kétlábú, őt még nem látta, és Mai sem mutatta be neki. Ő vajon ki lehet? A nyitva felejtett ajtón, belép, halkan osonva, majd pedig behúzódva az egyik asztal alá, összekuporodik, összehúzza magát és onnan figyeli tovább a nő tevékenységét, közben a levegőbe szimatolva próbálja törni az eszét miért olyan ismerős az itteni szoba illata.*
1239. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-18 10:06:35
Üzenet elküldve: 2024-09-18 10:06:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 424
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 424
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// A tudást hajszolva //
- Úgy is lesz, amint képes leszek rá, kipróbálom.* Bólogat a lány, majd a mágia tanulásról kötnek egy laza egyességet.*
- Igen a személyes védelem, se elhanyagolható, egy ilyen veszélyes városban.* Mondjuk azzal nincs feltétlen tisztában, hogy milyen varázslatok vannak a hold ágon. Az életre keltésről tud, amire szüksége van, a többi nem izgatja egyelőre. Idővel, majd jobban beleássa magát ebbe az ágba is. Érdeklődve hallgatja a kérdésére kapott választ, miközben hümmög hozzá.*
- Ha már elméletben lehetséges, akkor érdemes vele egy próbát tenni, ha lesz rá lehetőség. Mint említettem, nem tudom ilyen haszna lenne az ilyesminek, de úgy érzem, hogy dolgok csontba történő befogatása egyszer valamire hasznos lesz. Én valamilyen csavaros megoldást tudok elképzelni. Viszont valóban arra kéne törekedni, hogy olyan anyagból legyen, amit a szervezet képes befogadni* El is tűnődik egy pillanatra, de aztán el is veti.*
- Ez egy távolabbi projekt lesz, mert igen valószínű, hogy rengeteg kutató munkával és erőforrással, mind varázsitalok, mind húsvér életformák tekintetében. Köszönöm a tanácsokat, igazán megfontolandó, bölcs tanácsok.* Ez az értekezés kettejük között igazán hasznos. Már csak egy kérdése van, amit fel szeretne tenni.*
- Még egy kérdés, ami már teljesen csak a kíváncsiságom miatt lenne. Sokszor hallottam már a fekete varázsitalokról. Jómagam nem használtam soha, és bár nem vagyok gyakorlott az alkímiában, szeretnék többet tudni erről a fajta italról. Lévén, hogy a piaci kínálatban soha nem láttam, arra tudok következtetni, hogy nem a legtörvényesebb vagy etikusabb a felhasználása. Ellenben, ha gyógyítással foglalkozik valaki, akkor akaratlanul is belefut az ilyen kétes hírű szerek használóiba. Nem árt tudni, hogy miként működnek, ha gyógyítani akarjuk a hatásukat.* Kivételesen nem olyat kérdezett, amit maga is használni akarna, bár ez még lehet változik a választól függően.*
// A tudást hajszolva //
- Úgy is lesz, amint képes leszek rá, kipróbálom.* Bólogat a lány, majd a mágia tanulásról kötnek egy laza egyességet.*
- Igen a személyes védelem, se elhanyagolható, egy ilyen veszélyes városban.* Mondjuk azzal nincs feltétlen tisztában, hogy milyen varázslatok vannak a hold ágon. Az életre keltésről tud, amire szüksége van, a többi nem izgatja egyelőre. Idővel, majd jobban beleássa magát ebbe az ágba is. Érdeklődve hallgatja a kérdésére kapott választ, miközben hümmög hozzá.*
- Ha már elméletben lehetséges, akkor érdemes vele egy próbát tenni, ha lesz rá lehetőség. Mint említettem, nem tudom ilyen haszna lenne az ilyesminek, de úgy érzem, hogy dolgok csontba történő befogatása egyszer valamire hasznos lesz. Én valamilyen csavaros megoldást tudok elképzelni. Viszont valóban arra kéne törekedni, hogy olyan anyagból legyen, amit a szervezet képes befogadni* El is tűnődik egy pillanatra, de aztán el is veti.*
- Ez egy távolabbi projekt lesz, mert igen valószínű, hogy rengeteg kutató munkával és erőforrással, mind varázsitalok, mind húsvér életformák tekintetében. Köszönöm a tanácsokat, igazán megfontolandó, bölcs tanácsok.* Ez az értekezés kettejük között igazán hasznos. Már csak egy kérdése van, amit fel szeretne tenni.*
- Még egy kérdés, ami már teljesen csak a kíváncsiságom miatt lenne. Sokszor hallottam már a fekete varázsitalokról. Jómagam nem használtam soha, és bár nem vagyok gyakorlott az alkímiában, szeretnék többet tudni erről a fajta italról. Lévén, hogy a piaci kínálatban soha nem láttam, arra tudok következtetni, hogy nem a legtörvényesebb vagy etikusabb a felhasználása. Ellenben, ha gyógyítással foglalkozik valaki, akkor akaratlanul is belefut az ilyen kétes hírű szerek használóiba. Nem árt tudni, hogy miként működnek, ha gyógyítani akarjuk a hatásukat.* Kivételesen nem olyat kérdezett, amit maga is használni akarna, bár ez még lehet változik a választól függően.*
1238. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-18 09:33:42
Üzenet elküldve: 2024-09-18 09:33:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
- Tudod, tulajdonképpen… *-bukik ki önkéntelenül is a száján Mai szavaira válaszul, de ismét sikerül elharapnia a mondatot. Nem Mai előtt nem akarja elmondani ezt a történetet, mert az legfeljebb nevetne egyet vagy bosszankodna; Szikra fejét nem akarja teletömni olyan dolgokkal, amik nem az ő fülének valók. Egészen biztos benne, hogy Mai cseppet sem díjazná, ha a régi történeten felbátorodott lányka a szamár hátán vágtázna körbe az udvaron, hangosan kukorékolva. Úgyhogy inkább marad csöndben. Legalábbis megpróbál.
Csak az udvarig követi a nőt és a lányt, hiszen a kútról kell friss vizet hordania. Arra is rájön, hogy Mai-nak esze ágában sincs a víz melegítésével bajlódni, hiszen az most teljesen bele van feledkezve Szikrába. Valószínűnek tartja, hogy a nőnek eszébe se' jut most ez. Szórakozottan kuncog magában a gondolatra. A jókora vödröt a kút mellé állítja, majd telehúzza friss, hideg vízzel. Mikor ez megvan, a konyha felé indul, mert fogalma sincs, hogy hol máshol melegíthetné azt meg a fürdőhöz. A fürdőszobában nem látott ehhez kályhát, vagy hasonlót. A konyhába érve leteszi a vödröt, és nem is kell sokat keresnie, mire ráakad egy jókora edényre, amit valószínűleg pont a fürdővíz melegítéséhez szoktak használni. Vagy arra, hogy egy fél bárányt megfőzzenek benne. Ebben nem biztos. Az edényt a tűzhelyre állítja, kissé küszködve megemeli a vödröt -magasan van így az edény-, és áttölti a vizet. Felszítja a parazsat a tűzhely alatt, vékony ágakat dobál rá a kasból, majd mikor fellobbannak a lángok, alkarnyi vastagságú hasítékokat is dobál be. Amíg a víz felforr, addig bőven lesz ideje bejárkálni a többivel.
A vízhordás nem túl izgalmas, cserébe kissé fárasztó feladat. Kár is rá sokkal több szót pazarolni. A fürdőt már tudja, hogy hol van, így legalább azt nem kell keresgetnie. Nem is számolja, hogy hány körbe telik, míg telehordja a dézsát odabent. Annyira figyel csak, hogy minden második körnél visszafelé a konyha felé is elfordul, hogy ellenőrizze a melegedő vizet, és alatta a tüzet. Hamarabb hordja meg a dézsát minthogy a víz felforrjon, így a konyhában vár. Kényelmesen elterpeszkedik egy széken, tenyereit dörzsölgeti, a tűzbe bámul. Tudja, hogy amoda már valószínűleg várják őt, hogy megkezdődhessen a fürdés, de hát nem tud mit kezdeni ezzel: a kúthideg víznek idő kell. Amikor meghallja, hogy a fazék halkan zsörtölődni kezd, rongyokat kerít, majd óvatosan és vigyázva leemeli azt a tűzhelyről. Talán ezt a legnehezebb elcipelnie a fürdőig, mert nem akarja végigforrázni magát közben. De csak eljut oda is.
A forró vizet is a dézsába önti, majd kezével ellenőrzi az így keveredő vizet. Úgy ítéli, hogy az egészen biztosan nem fogja sütni a lány bőrét, így elégedetten biccent Mai felé, és a maga részéről befejezi a járkálást. Berakja maga mögött az ajtót, nincsen már rá ott szükség többet. Innentől Mai-n a sor, hogy ő hogy babusgatja-csábítja bele a szurtos gyereket a vízbe.*
//Vásárlánya//
- Tudod, tulajdonképpen… *-bukik ki önkéntelenül is a száján Mai szavaira válaszul, de ismét sikerül elharapnia a mondatot. Nem Mai előtt nem akarja elmondani ezt a történetet, mert az legfeljebb nevetne egyet vagy bosszankodna; Szikra fejét nem akarja teletömni olyan dolgokkal, amik nem az ő fülének valók. Egészen biztos benne, hogy Mai cseppet sem díjazná, ha a régi történeten felbátorodott lányka a szamár hátán vágtázna körbe az udvaron, hangosan kukorékolva. Úgyhogy inkább marad csöndben. Legalábbis megpróbál.
Csak az udvarig követi a nőt és a lányt, hiszen a kútról kell friss vizet hordania. Arra is rájön, hogy Mai-nak esze ágában sincs a víz melegítésével bajlódni, hiszen az most teljesen bele van feledkezve Szikrába. Valószínűnek tartja, hogy a nőnek eszébe se' jut most ez. Szórakozottan kuncog magában a gondolatra. A jókora vödröt a kút mellé állítja, majd telehúzza friss, hideg vízzel. Mikor ez megvan, a konyha felé indul, mert fogalma sincs, hogy hol máshol melegíthetné azt meg a fürdőhöz. A fürdőszobában nem látott ehhez kályhát, vagy hasonlót. A konyhába érve leteszi a vödröt, és nem is kell sokat keresnie, mire ráakad egy jókora edényre, amit valószínűleg pont a fürdővíz melegítéséhez szoktak használni. Vagy arra, hogy egy fél bárányt megfőzzenek benne. Ebben nem biztos. Az edényt a tűzhelyre állítja, kissé küszködve megemeli a vödröt -magasan van így az edény-, és áttölti a vizet. Felszítja a parazsat a tűzhely alatt, vékony ágakat dobál rá a kasból, majd mikor fellobbannak a lángok, alkarnyi vastagságú hasítékokat is dobál be. Amíg a víz felforr, addig bőven lesz ideje bejárkálni a többivel.
A vízhordás nem túl izgalmas, cserébe kissé fárasztó feladat. Kár is rá sokkal több szót pazarolni. A fürdőt már tudja, hogy hol van, így legalább azt nem kell keresgetnie. Nem is számolja, hogy hány körbe telik, míg telehordja a dézsát odabent. Annyira figyel csak, hogy minden második körnél visszafelé a konyha felé is elfordul, hogy ellenőrizze a melegedő vizet, és alatta a tüzet. Hamarabb hordja meg a dézsát minthogy a víz felforrjon, így a konyhában vár. Kényelmesen elterpeszkedik egy széken, tenyereit dörzsölgeti, a tűzbe bámul. Tudja, hogy amoda már valószínűleg várják őt, hogy megkezdődhessen a fürdés, de hát nem tud mit kezdeni ezzel: a kúthideg víznek idő kell. Amikor meghallja, hogy a fazék halkan zsörtölődni kezd, rongyokat kerít, majd óvatosan és vigyázva leemeli azt a tűzhelyről. Talán ezt a legnehezebb elcipelnie a fürdőig, mert nem akarja végigforrázni magát közben. De csak eljut oda is.
A forró vizet is a dézsába önti, majd kezével ellenőrzi az így keveredő vizet. Úgy ítéli, hogy az egészen biztosan nem fogja sütni a lány bőrét, így elégedetten biccent Mai felé, és a maga részéről befejezi a járkálást. Berakja maga mögött az ajtót, nincsen már rá ott szükség többet. Innentől Mai-n a sor, hogy ő hogy babusgatja-csábítja bele a szurtos gyereket a vízbe.*
1237. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-17 21:21:59
Üzenet elküldve: 2024-09-17 21:21:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*A feszélyező érzés csak csak kerülgeti őt, mint a macska a forró kását. De talán, nem is az a baj, hogy Mai vagy Alaver van a közelében, leginkább csak az ismeretlen helyzet. A társaság maga. Sosem volt ilyen még ezelőtt, hogy bárkit is eddig engedett volna a közelébe, pláne nem bújt volna hozzá mint egy védő angyalhoz. Ebben a megtisztelő pozícióban egyedül Deresnek volt lehetősége, nem is csoda, hogy ennyire megőszült a pofája ez idő alatt. Mai ha számít is neki, fontosnak érezheti magát, hogy a kis vadóc biza úgy szorongatja a szoknyáját mintha saját anyját látná benne.
Válasza a fürdővel kapcsolatban azonban elgondolkodtatja. Mintha messziről látott már volna egy kétlábút, aki csirkét kopasztott a gőzölgő vízzel, nem is volt kellemes látvány, főleg, hogy szerencsétlen állatnak már a feje sem volt a helyén. Szóval kétli, legalább is reméli, nem hasonlóban fogja részesíteni őt Mai. De hát akkor minek ígérte volna meg, hogy vigyázni fog rá? Szóval csak nem lesz baj. Ugye?
Deres lassan, de most már szorosan gazdája mellett lépdel. Miután meglátta Alavert nem szeretné szem elől veszíteni gazdáját. Nehogy a végén még a kétlábúnak valami gonosz ötlete támadjon. Így mikor majd Mai betessékeli őt velük a fürdőszobába, ez nem is kérdés Ő jön a hölgyekkel, ha vizes lesz a bunda ha nem. És amint a helységbe érkezik a vadóccal együtt Deres leheveredve egy sarokba, közel gazdájához, és onnan szemléli az eseményeket.
Mind ezek előtt Cilia még az úton, válaszol Mainak a megszokott vékonyka kis hangján.*
- Uhum. Mindig meg kellett állnom, hogy utolérj.
*Bólint egyet, célozva a nemrég történt szaladgálást amíg Derest keresgélte vele, bár igaz Mai valószínűleg már elszokott vagy sose szokott hozzá a mezítlábaskodáshoz, nem úgy mint Cilia. Ezután hátra fordítja fejét, már amennyire tudja, és hallgatja Alaver meséjét is fülét azonban megcsapja a kis szünet, és észreveszi a hangvételben is a változást. De, hogy mire vélje, nos nincs ötlete, de tudja valami nincs rendjén azzal amit Alaver mondott. Illetve az sem segít, hogy olyan szavakat használ amit nem igazán ért.*
-Miért ittak azok a fiúk egyet?
*Néz vissza fel Mai-re értetlenül, talán valami buta szokás lehetett Alaver gyermekkori barátjaival, csak reméli Mai majd elmagyarázza. Illetve egy másik szó, amit Grael említett neki még találkozásukkor.*
- Az apám az a szülő?
* Emeli fel ismét tekintetét érdeklődve Maire, majd már nyitná a száját, egy újabb kérdésre amit már Alavernak szánna. Ehhez már kis buksiját hátra is fordítja a férfira, de félénksége erőt vetve magán, visszafogja azt, és megszeppenve fordul vissza előre, az utat vizslatva.
Aztán lassacskán, leginkább Cilia apró lépteinek amin persze látszódik igyekszik csipkedni a felnőttek lépés sebességét megtartva, csak oda érnek a fürdőhelyiségbe. Deres helyet foglal magának egy rövidebb körbe szimatolást követően. Cilia pedig az asztalkához lép amin a tükröt nézegeti. Pontosabban magát, fejét oldalra, jobbra, balra fordítja. Még nyelvét is kiölti egy pillanatra valami buta fejet grimaszolva egy pillanatra, amin halkan kuncog csak magának.
Kis játékának Mai vet véget, amint megkéri takarítsa ki a haját. Megszeppenve kezd el a hajában kotorászni miközben kinyilvánítja véleményét.*
- Jó, mert sokáig tart őket megkeresni.
*És egy hosszas kotorászást követő percekben, biza sokféle különböző színű, formájú levél, ág, gyökér kerül az asztalra, mintha csak egy gyógynövényes borította volna ki a kosárkáját az asztalra, na persze a mennyiség sokkalta szerényebb, de látszódik az a hajzuhatag rendesen ki volt használva. Mindeközben Mai jég kék szemei láthatják biza nem lesz egyszerű dolga majd a fehéres hajkoronával. Sok helyen van összeragadva, sőt csomókban állva, Alavernak bőven van ideje megtölteni a kádat, tán még a víz is kihűl mire Mai végez majd Ciliával.*
//Vásárlánya//
*A feszélyező érzés csak csak kerülgeti őt, mint a macska a forró kását. De talán, nem is az a baj, hogy Mai vagy Alaver van a közelében, leginkább csak az ismeretlen helyzet. A társaság maga. Sosem volt ilyen még ezelőtt, hogy bárkit is eddig engedett volna a közelébe, pláne nem bújt volna hozzá mint egy védő angyalhoz. Ebben a megtisztelő pozícióban egyedül Deresnek volt lehetősége, nem is csoda, hogy ennyire megőszült a pofája ez idő alatt. Mai ha számít is neki, fontosnak érezheti magát, hogy a kis vadóc biza úgy szorongatja a szoknyáját mintha saját anyját látná benne.
Válasza a fürdővel kapcsolatban azonban elgondolkodtatja. Mintha messziről látott már volna egy kétlábút, aki csirkét kopasztott a gőzölgő vízzel, nem is volt kellemes látvány, főleg, hogy szerencsétlen állatnak már a feje sem volt a helyén. Szóval kétli, legalább is reméli, nem hasonlóban fogja részesíteni őt Mai. De hát akkor minek ígérte volna meg, hogy vigyázni fog rá? Szóval csak nem lesz baj. Ugye?
Deres lassan, de most már szorosan gazdája mellett lépdel. Miután meglátta Alavert nem szeretné szem elől veszíteni gazdáját. Nehogy a végén még a kétlábúnak valami gonosz ötlete támadjon. Így mikor majd Mai betessékeli őt velük a fürdőszobába, ez nem is kérdés Ő jön a hölgyekkel, ha vizes lesz a bunda ha nem. És amint a helységbe érkezik a vadóccal együtt Deres leheveredve egy sarokba, közel gazdájához, és onnan szemléli az eseményeket.
Mind ezek előtt Cilia még az úton, válaszol Mainak a megszokott vékonyka kis hangján.*
- Uhum. Mindig meg kellett állnom, hogy utolérj.
*Bólint egyet, célozva a nemrég történt szaladgálást amíg Derest keresgélte vele, bár igaz Mai valószínűleg már elszokott vagy sose szokott hozzá a mezítlábaskodáshoz, nem úgy mint Cilia. Ezután hátra fordítja fejét, már amennyire tudja, és hallgatja Alaver meséjét is fülét azonban megcsapja a kis szünet, és észreveszi a hangvételben is a változást. De, hogy mire vélje, nos nincs ötlete, de tudja valami nincs rendjén azzal amit Alaver mondott. Illetve az sem segít, hogy olyan szavakat használ amit nem igazán ért.*
-Miért ittak azok a fiúk egyet?
*Néz vissza fel Mai-re értetlenül, talán valami buta szokás lehetett Alaver gyermekkori barátjaival, csak reméli Mai majd elmagyarázza. Illetve egy másik szó, amit Grael említett neki még találkozásukkor.*
- Az apám az a szülő?
* Emeli fel ismét tekintetét érdeklődve Maire, majd már nyitná a száját, egy újabb kérdésre amit már Alavernak szánna. Ehhez már kis buksiját hátra is fordítja a férfira, de félénksége erőt vetve magán, visszafogja azt, és megszeppenve fordul vissza előre, az utat vizslatva.
Aztán lassacskán, leginkább Cilia apró lépteinek amin persze látszódik igyekszik csipkedni a felnőttek lépés sebességét megtartva, csak oda érnek a fürdőhelyiségbe. Deres helyet foglal magának egy rövidebb körbe szimatolást követően. Cilia pedig az asztalkához lép amin a tükröt nézegeti. Pontosabban magát, fejét oldalra, jobbra, balra fordítja. Még nyelvét is kiölti egy pillanatra valami buta fejet grimaszolva egy pillanatra, amin halkan kuncog csak magának.
Kis játékának Mai vet véget, amint megkéri takarítsa ki a haját. Megszeppenve kezd el a hajában kotorászni miközben kinyilvánítja véleményét.*
- Jó, mert sokáig tart őket megkeresni.
*És egy hosszas kotorászást követő percekben, biza sokféle különböző színű, formájú levél, ág, gyökér kerül az asztalra, mintha csak egy gyógynövényes borította volna ki a kosárkáját az asztalra, na persze a mennyiség sokkalta szerényebb, de látszódik az a hajzuhatag rendesen ki volt használva. Mindeközben Mai jég kék szemei láthatják biza nem lesz egyszerű dolga majd a fehéres hajkoronával. Sok helyen van összeragadva, sőt csomókban állva, Alavernak bőven van ideje megtölteni a kádat, tán még a víz is kihűl mire Mai végez majd Ciliával.*
1236. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-17 18:45:24
Üzenet elküldve: 2024-09-17 18:45:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 492
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 492
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Lesz még dolga azzal a furcsa fejvakarással. Remélhetőleg ideje is lesz rá, de jó irányba haladnak, így nem is gondol rá másként. Szépen apránként kell belekezdeni mindenbe, bár már az is sok lehet a lánynak, hogy egy fürdőbe szeretné bedugni. Amíg nem ellenkezik túlzottan, addig nem fog ő sem lassítani. Érezni fogja, ha valami túlmegy egy határon.*
- Dehogy fog fájni. Ki sem akarsz majd belőle mászni, olyan jó érzés.
*Ahogy rámarkol a lány a szoknyájára, úgy fogja át a kis vállát, hogy annyira szorosan lehessen hozzá, amennyire csak akar. Persze látja, hogy Deres is csatlakozott az összefogáshoz, így azért nem vonja el túlságosan tőle, viszont megindul az ajtó felé, igen határozott léptekkel, miközben beszélgetnek.
A kis elf ismét érdekeset mond, de valahogy nem tud meglepődni. A szórakozás nem egyenlő a lopással, az étel megszerzésével. A kérdés úgy hangzott, hogy mit szeret csinálni, de a válasz sejteti, hogy csak pusztán játékosságra kevés idő juthatott és szét sem igen tudja választani. Legalább az ebbel töltött szép pillanatokat... persze, hogy azon lesz, hogy itt majd kapjon új élményeket.*
- Ne aggódj, ha velem játszanál fogócskát, biztos te nyernél.
*Nevet fel halkan, közelítve a bejárathoz, de Alaver szavaira is kíváncsi, még ha amaz hozza is a formáját. Szerencsére éppen időben kap észbe, hogyan is folytassa azt a történetet, így a kezdődő szemforgatás hamar még egy halk nevetésbe fullad. Kedveli. Az ég tudja miért, de nagyon szórakoztató egy férfi. A gyerekek biztos örülni fognak neki.*
- Milyen okos gyerek voltál te, Alaver. Ha ledobott volna, most nem lennél itt köztünk.
*Rázza meg a fejét, még mindig mosolyogva, majd végül beérnek végre. Neki is jobb lenne már elmerülni a vízben, de lehetetlen, hogy ne a gyerekkel foglalkozzon először. *
- A fürdőben leszünk, amíg nincs tele a dézsa nem kell kopogni.
*Csak a miheztartás végett. A kutyára néz Mai, majd egy nagyot sóhajt. Int az ebnek is a fejével.*
- Gyere... most az egyszer...
*Mert nem akar csatakos kutyát a házba sűrűn, ha a kifröccsenő vízbe szeretne meghemperegni. De ma még engedékeny lesz. És ennélfogva talán Cilia is.
Bevezeti őt a tágas földszinti fürdőbe, ahol helyet kap egy asztalka is tükörrel, na meg egy támla nélküli szék is.*
- Megtisztítjuk a hajad is, de kérlek szedd ki belőle azokat a ... dolgokat. Hogy ne legyen bajuk, ne vesszen el semmit. De rám is bízhatod, óvatos leszek.
//Vásárlánya//
*Lesz még dolga azzal a furcsa fejvakarással. Remélhetőleg ideje is lesz rá, de jó irányba haladnak, így nem is gondol rá másként. Szépen apránként kell belekezdeni mindenbe, bár már az is sok lehet a lánynak, hogy egy fürdőbe szeretné bedugni. Amíg nem ellenkezik túlzottan, addig nem fog ő sem lassítani. Érezni fogja, ha valami túlmegy egy határon.*
- Dehogy fog fájni. Ki sem akarsz majd belőle mászni, olyan jó érzés.
*Ahogy rámarkol a lány a szoknyájára, úgy fogja át a kis vállát, hogy annyira szorosan lehessen hozzá, amennyire csak akar. Persze látja, hogy Deres is csatlakozott az összefogáshoz, így azért nem vonja el túlságosan tőle, viszont megindul az ajtó felé, igen határozott léptekkel, miközben beszélgetnek.
A kis elf ismét érdekeset mond, de valahogy nem tud meglepődni. A szórakozás nem egyenlő a lopással, az étel megszerzésével. A kérdés úgy hangzott, hogy mit szeret csinálni, de a válasz sejteti, hogy csak pusztán játékosságra kevés idő juthatott és szét sem igen tudja választani. Legalább az ebbel töltött szép pillanatokat... persze, hogy azon lesz, hogy itt majd kapjon új élményeket.*
- Ne aggódj, ha velem játszanál fogócskát, biztos te nyernél.
*Nevet fel halkan, közelítve a bejárathoz, de Alaver szavaira is kíváncsi, még ha amaz hozza is a formáját. Szerencsére éppen időben kap észbe, hogyan is folytassa azt a történetet, így a kezdődő szemforgatás hamar még egy halk nevetésbe fullad. Kedveli. Az ég tudja miért, de nagyon szórakoztató egy férfi. A gyerekek biztos örülni fognak neki.*
- Milyen okos gyerek voltál te, Alaver. Ha ledobott volna, most nem lennél itt köztünk.
*Rázza meg a fejét, még mindig mosolyogva, majd végül beérnek végre. Neki is jobb lenne már elmerülni a vízben, de lehetetlen, hogy ne a gyerekkel foglalkozzon először. *
- A fürdőben leszünk, amíg nincs tele a dézsa nem kell kopogni.
*Csak a miheztartás végett. A kutyára néz Mai, majd egy nagyot sóhajt. Int az ebnek is a fejével.*
- Gyere... most az egyszer...
*Mert nem akar csatakos kutyát a házba sűrűn, ha a kifröccsenő vízbe szeretne meghemperegni. De ma még engedékeny lesz. És ennélfogva talán Cilia is.
Bevezeti őt a tágas földszinti fürdőbe, ahol helyet kap egy asztalka is tükörrel, na meg egy támla nélküli szék is.*
- Megtisztítjuk a hajad is, de kérlek szedd ki belőle azokat a ... dolgokat. Hogy ne legyen bajuk, ne vesszen el semmit. De rám is bízhatod, óvatos leszek.
1235. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-17 11:44:57
Üzenet elküldve: 2024-09-17 11:44:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 424
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 424
Játékstílus: Megfontolt
* Végre hazaér a helyre, ami oly sok fejtörést okoz neki mostanság. Első útja a szobájába vezet, ami még talán megvan fent az emelten, de valószínűleg már nem sokáig. Kihasználja az alkalmat, amíg lehet, hogy használja a helyet. Felfrissíti magát és mivel nem most volt reggel, ezért elteszi magát holnapra. A problémák és tervek megvárják őt reggel is. Másnap a szokásos reggeli dolgok után a lenti laborjába indul. Meg kéne néznie, hogy áll a hely. A földszinten lévő szobába belépve nem fogadja túl nagy meglepetés. A műtőasztal, amin a városőrt darabolta fel a jobbik értelemben továbbra is ott pihen. A szekrényéhez lép, amibe csak pár üvegnemű, meg olcsóbb, hétköznapi eszköz található. Azokat kezdi el rendezgetni.*
- Remélem ezt a helyet nem akarják lenyúlni tőlem.* Mormogja, miközben lázasan jár az agya a jelenlegi tervekkel.*
~ Mit is mondod az Sayqueves lány? Kit kell nekem keresni? ~* Egyik fülén be a másikon pedig ki is ment az információ. Olyan feldúlt volt, hogy csak a nemes szó érte el. Kénytelen hát születési adottságához nyúlni, ami nem ás, mint hogy képes gondolkodni, vagyis inkább felidézni dolgokat. Majdnem egykutya mind a kettő. Mások sokkal hasznosabb képességekkel rendelkeznek, mint ő. Páncélokban szaladgálnak, mintha tollkabát lenne, vagy fájdalomérzet nélkül véreznek el, tárgyakat becsülnek meg, meg lehetne még sorolni. Nimerlil meg csak törni képes a fejét. Sebaj többet ésszel, mint erővel, bár hiába a nagy ész, ha egy bunkósbottal megkongatják. Mindegy amit akar megvan.*
~ Mai Faensa. ~* Ugrik be neki a név, aztán rögtön más is hozzá.*
- Ez a családnév ismerős! Lihanech-i család. Hmmm. ezzel már tudok valamit kezdeni.* Rögtön el is kezd tervezgetni, ami külső szemlélőnél annyiban merül ki, hogy áll a szekrény előtt, a kezeivel automatikusan pakolgatja az üvegeket, közben hümmög meg magában elejt pár mondatot.*
// Aktív képességhasználat: Memoriter //
- Remélem ezt a helyet nem akarják lenyúlni tőlem.* Mormogja, miközben lázasan jár az agya a jelenlegi tervekkel.*
~ Mit is mondod az Sayqueves lány? Kit kell nekem keresni? ~* Egyik fülén be a másikon pedig ki is ment az információ. Olyan feldúlt volt, hogy csak a nemes szó érte el. Kénytelen hát születési adottságához nyúlni, ami nem ás, mint hogy képes gondolkodni, vagyis inkább felidézni dolgokat. Majdnem egykutya mind a kettő. Mások sokkal hasznosabb képességekkel rendelkeznek, mint ő. Páncélokban szaladgálnak, mintha tollkabát lenne, vagy fájdalomérzet nélkül véreznek el, tárgyakat becsülnek meg, meg lehetne még sorolni. Nimerlil meg csak törni képes a fejét. Sebaj többet ésszel, mint erővel, bár hiába a nagy ész, ha egy bunkósbottal megkongatják. Mindegy amit akar megvan.*
~ Mai Faensa. ~* Ugrik be neki a név, aztán rögtön más is hozzá.*
- Ez a családnév ismerős! Lihanech-i család. Hmmm. ezzel már tudok valamit kezdeni.* Rögtön el is kezd tervezgetni, ami külső szemlélőnél annyiban merül ki, hogy áll a szekrény előtt, a kezeivel automatikusan pakolgatja az üvegeket, közben hümmög meg magában elejt pár mondatot.*
// Aktív képességhasználat: Memoriter //
1234. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-17 09:38:15
Üzenet elküldve: 2024-09-17 09:38:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Szikra után Mai-t figyeli egy kicsit. Még nem ismeri olyan régóta a nőt, hogy akár csak egy felületes pillantással is pontosan tudja, hogy mire gondol; de nem is kell régóta ismernie ahhoz hogy felismerje rajta, amit most lát. Féloldalas, halvány mosolyát azzal rejti el, hogy újra a szamár felé fordul. Így már nem látja, hogy Mai hogyan nézi Szikrát, de már nem is kell látnia ahhoz, hogy tudja: a kislány megolvasztotta azt a jégkék tekintetet, és hogy most olyasféle óvó-aggódó gondoskodást látni benne, ami egy anya sajátja. És valahol, úgy gondolja, Mai ezt keresheti: hogy ki fölött tud anyaként gondoskodni. Ezért az árvaház, ezért Szikra, és, tulajdonképpen, ezért ő. De ez nem olyan gondolat, amit csak úgy félvállról megbeszélhetne Mai-val, és talán köze sincs ehhez. Sőt, biztos hogy nincs hozzá köze.
Visszafordul ahogy Mai megválaszolja Szikra kérdését, kíváncsi ő is erre a beszélgetésre, az egyszerű, csip-csup információdarabkákra, amiket a nő és a kislány szór egymás elé. Hiszen ha már úgy alakul, hogy itt maradhat, nem is olyan rossz összeszedegetni az ilyesmit. Szikra szavait még mindig furcsának találja. Ő maga sem tanult ember, rengeteg kifejezés van amit nem ismer; viszont ahogy a lány beszél, az nem ilyen téren fura, hanem úgy, mintha az nem tudná, hogy minek nevezik ezt-vagy-azt, és jobb híján magától talált volna ki szavakat rájuk. Az elvadult állapotát tekintve talán tényleg ez lehet a helyzet.*
- Ó, már én..? *-rezzen össze a kérdésre és az érintésre. Mély levegőt vesz, és hogy az időt húzza, lehajol egy répáért amit ketté tör, és úgy, darabokban adja oda a szamárnak. Hát mit szokott ő csinálni? Az elmúlt egy évében más sem állt a rendelkezésére, mint szabadidő. A piacon és a városban csavargott, zsugázott, az árusokkal pletykált. Ezt csak nem mondhatja. Eszébe jut az elmúlt este a Pegazusban, eszébe jut Merlana Naerice, az, ahogy a nő a falnak szorította őt. Ezt sem mondhatja. Visszafordul Mai és Szikra felé, félszegen vállat von, elmosolyodik-* Hát én, ha úgy van hogy nem vagyok egyedül, akkor.. társasjátékozok. Vagy csak úgy beszélgetek. Esetleg pipacsot tépek, ha úgy van.
*Megköszörüli a torkát, valami eszébe jut, elvigyorodik.*
- Bár amikor akkora voltam, mint te most, Szikra, a többi egyívású fiúval mindig azt próbálgattuk, hogy melyikünk mer felülni apám öreg kosának a hátára. Emlékszek, egyszer… *-tekintete Mai-ra siklik, a vigyor lelohad arcáról, zavartan megdörgöli az orrát-* ..egyszer azt mondtam, hogy ez nagy butaság lenne, úgyhogy nem is csiná'tunk ilyet sose. Hmh.
*Elfordul, zavarában még utoljára megvakarja a csacsi kobakját, majd maga is megindul a tyúkanyóját követő kiscsibe után, nem feledkezve meg arról, hogy magához vegye a jókora, vízhordáshoz használt vödröt is.*
//Vásárlánya//
*Szikra után Mai-t figyeli egy kicsit. Még nem ismeri olyan régóta a nőt, hogy akár csak egy felületes pillantással is pontosan tudja, hogy mire gondol; de nem is kell régóta ismernie ahhoz hogy felismerje rajta, amit most lát. Féloldalas, halvány mosolyát azzal rejti el, hogy újra a szamár felé fordul. Így már nem látja, hogy Mai hogyan nézi Szikrát, de már nem is kell látnia ahhoz, hogy tudja: a kislány megolvasztotta azt a jégkék tekintetet, és hogy most olyasféle óvó-aggódó gondoskodást látni benne, ami egy anya sajátja. És valahol, úgy gondolja, Mai ezt keresheti: hogy ki fölött tud anyaként gondoskodni. Ezért az árvaház, ezért Szikra, és, tulajdonképpen, ezért ő. De ez nem olyan gondolat, amit csak úgy félvállról megbeszélhetne Mai-val, és talán köze sincs ehhez. Sőt, biztos hogy nincs hozzá köze.
Visszafordul ahogy Mai megválaszolja Szikra kérdését, kíváncsi ő is erre a beszélgetésre, az egyszerű, csip-csup információdarabkákra, amiket a nő és a kislány szór egymás elé. Hiszen ha már úgy alakul, hogy itt maradhat, nem is olyan rossz összeszedegetni az ilyesmit. Szikra szavait még mindig furcsának találja. Ő maga sem tanult ember, rengeteg kifejezés van amit nem ismer; viszont ahogy a lány beszél, az nem ilyen téren fura, hanem úgy, mintha az nem tudná, hogy minek nevezik ezt-vagy-azt, és jobb híján magától talált volna ki szavakat rájuk. Az elvadult állapotát tekintve talán tényleg ez lehet a helyzet.*
- Ó, már én..? *-rezzen össze a kérdésre és az érintésre. Mély levegőt vesz, és hogy az időt húzza, lehajol egy répáért amit ketté tör, és úgy, darabokban adja oda a szamárnak. Hát mit szokott ő csinálni? Az elmúlt egy évében más sem állt a rendelkezésére, mint szabadidő. A piacon és a városban csavargott, zsugázott, az árusokkal pletykált. Ezt csak nem mondhatja. Eszébe jut az elmúlt este a Pegazusban, eszébe jut Merlana Naerice, az, ahogy a nő a falnak szorította őt. Ezt sem mondhatja. Visszafordul Mai és Szikra felé, félszegen vállat von, elmosolyodik-* Hát én, ha úgy van hogy nem vagyok egyedül, akkor.. társasjátékozok. Vagy csak úgy beszélgetek. Esetleg pipacsot tépek, ha úgy van.
*Megköszörüli a torkát, valami eszébe jut, elvigyorodik.*
- Bár amikor akkora voltam, mint te most, Szikra, a többi egyívású fiúval mindig azt próbálgattuk, hogy melyikünk mer felülni apám öreg kosának a hátára. Emlékszek, egyszer… *-tekintete Mai-ra siklik, a vigyor lelohad arcáról, zavartan megdörgöli az orrát-* ..egyszer azt mondtam, hogy ez nagy butaság lenne, úgyhogy nem is csiná'tunk ilyet sose. Hmh.
*Elfordul, zavarában még utoljára megvakarja a csacsi kobakját, majd maga is megindul a tyúkanyóját követő kiscsibe után, nem feledkezve meg arról, hogy magához vegye a jókora, vízhordáshoz használt vödröt is.*
1233. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-16 17:47:49
Üzenet elküldve: 2024-09-16 17:47:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Mintha a hideg rázta volna ki egy pillanatra, és az dermesztette meg őt. Talán ez a ló lett volna az akkor is? Vagy egy másik? De emlékszik látott már ilyet, etetett már, és ismeri a tapintását a szőrnek, a szagát a jószágnak. De az a tekintett riadt volt, és hangosan nyerített. Az a sörény amit most lát vizes volt, és vihar vert. Valami elől menekült. De mi elől? Vagy ki elől? Majd, ahogy az a kis szellő ami befúj a nyitott istálló ajtón, fújja meg orcáját, és zökkenti ki ebből az állapotból. Mintha mi se történt volna, tűnik el a rossz érzés, a félelem. Csak az a bosszantó fejfájás és sajgás ami a kobakját bántja, az ami mindig megmarad emlékeztetőül, hogy ezekre a vizekre ne sétáljon.*
- Nem fog fájni?
*Kérdezi nagyra nyílt szemeivel bután pislogva, ugyanis fogalma sincs hogyan eszik ez a meleg fürdőt, amihez ő hozzá van szokva az a folyó hideg frissítő vize amivel néha napján megmosakszik valamelyest. De ki tudja, lehet nem lesz ez annyira rossz mint amennyire ő most annak hiszi, hisz egészen idáig egészen kellemesen telt a kétlábúakkal való kapcsolata, ha eltekint Alaver vasmarkaitól.
Amint ismét odaér Maihez, ösztönösen rámarkol a szoknya végére, másik kezével pedig Deresre. Így teljes biztonságban érzi magát tudván mint a két védőangyala ott áll mellette.
Felemelve kis buksiját figyelmesen hallgatja Mai szavait, hogy itt mit szokás csinálni. Abban Mai biztos lehet, sokkalta izgalmasabb dolgokat csinált ő, mint például favágóktól elemózsiát csent, az eléggé izgalmas mondhatni.*
- Mi Deressel a fa döntőktől szoktunk ennit elvenni, az izgalmas. Vagy elkapósat játszunk. De Deres mindig gyorsabb és mindig elkap.
*Mondja a végét picit durcásan, mert biza hányszor próbált versenyt futni a jószággal, de nem éri, hiszen annak kétszer annyi lába van mint neki, még jó, hogy gyorsabb.
Mai kérdése, ami Alavernak szán, tekintetét a férfira emeli, válaszra várva, fejét is enyhén oldalra biccenti. Most nincs nyoma a félelemnek, hiszen védelmezői mellett áll. Így bátran nézi a férfit és annak reakcióját. Sőt Maiel együtt lép a férfi irányába. Deres őket követve, neki is van némi hozzá "szagolni" valója. Amint a férfihoz érnek, a jószág lassabb, megfontolt lépésekkel közelít a férfi lábához, annak cipőjét és nadrágját megszimatolva, majd feltekint rá, szemében érezhető, szinte kiolvasható. "Figyellek". Majd, elfordulva a férfitól, lusta léptekkel követi gazdáját. Valóban Ciliának kétszer annyi idő kell mire kiszed minden apróságot a hajából mintsem megválni attól az ócska kis szoknyácskától ami rajta van.*
//Vásárlánya//
*Mintha a hideg rázta volna ki egy pillanatra, és az dermesztette meg őt. Talán ez a ló lett volna az akkor is? Vagy egy másik? De emlékszik látott már ilyet, etetett már, és ismeri a tapintását a szőrnek, a szagát a jószágnak. De az a tekintett riadt volt, és hangosan nyerített. Az a sörény amit most lát vizes volt, és vihar vert. Valami elől menekült. De mi elől? Vagy ki elől? Majd, ahogy az a kis szellő ami befúj a nyitott istálló ajtón, fújja meg orcáját, és zökkenti ki ebből az állapotból. Mintha mi se történt volna, tűnik el a rossz érzés, a félelem. Csak az a bosszantó fejfájás és sajgás ami a kobakját bántja, az ami mindig megmarad emlékeztetőül, hogy ezekre a vizekre ne sétáljon.*
- Nem fog fájni?
*Kérdezi nagyra nyílt szemeivel bután pislogva, ugyanis fogalma sincs hogyan eszik ez a meleg fürdőt, amihez ő hozzá van szokva az a folyó hideg frissítő vize amivel néha napján megmosakszik valamelyest. De ki tudja, lehet nem lesz ez annyira rossz mint amennyire ő most annak hiszi, hisz egészen idáig egészen kellemesen telt a kétlábúakkal való kapcsolata, ha eltekint Alaver vasmarkaitól.
Amint ismét odaér Maihez, ösztönösen rámarkol a szoknya végére, másik kezével pedig Deresre. Így teljes biztonságban érzi magát tudván mint a két védőangyala ott áll mellette.
Felemelve kis buksiját figyelmesen hallgatja Mai szavait, hogy itt mit szokás csinálni. Abban Mai biztos lehet, sokkalta izgalmasabb dolgokat csinált ő, mint például favágóktól elemózsiát csent, az eléggé izgalmas mondhatni.*
- Mi Deressel a fa döntőktől szoktunk ennit elvenni, az izgalmas. Vagy elkapósat játszunk. De Deres mindig gyorsabb és mindig elkap.
*Mondja a végét picit durcásan, mert biza hányszor próbált versenyt futni a jószággal, de nem éri, hiszen annak kétszer annyi lába van mint neki, még jó, hogy gyorsabb.
Mai kérdése, ami Alavernak szán, tekintetét a férfira emeli, válaszra várva, fejét is enyhén oldalra biccenti. Most nincs nyoma a félelemnek, hiszen védelmezői mellett áll. Így bátran nézi a férfit és annak reakcióját. Sőt Maiel együtt lép a férfi irányába. Deres őket követve, neki is van némi hozzá "szagolni" valója. Amint a férfihoz érnek, a jószág lassabb, megfontolt lépésekkel közelít a férfi lábához, annak cipőjét és nadrágját megszimatolva, majd feltekint rá, szemében érezhető, szinte kiolvasható. "Figyellek". Majd, elfordulva a férfitól, lusta léptekkel követi gazdáját. Valóban Ciliának kétszer annyi idő kell mire kiszed minden apróságot a hajából mintsem megválni attól az ócska kis szoknyácskától ami rajta van.*
1232. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-15 18:20:57
Üzenet elküldve: 2024-09-15 18:20:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 492
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 492
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Vannak pillanatok, amikben igen könnyű elveszni. Nem szereti a gondolatnélküliséget, az üres fejet, ha éppen nem történik semmi. Csendesen békésnek tűnik a világ kis szelete, az istálló, a friss széna illata keveredve az állatokéval, a lassan szürkévé váló nap hűvösödő szellője, amiből csak épphogy jut be hozzájuk. Túlontúl szépnek hat, mint ahol gondolni sem kellene semmire, mégis hatalmas történéseket zár be a fatákolmány. Amikor a felszín alatt több zajlik, mint ami a szemnek látható.
A boldog arc, ahogy eteti az állatot, annak szép és tiszta gyermekisége, ahogy nélkülözi a félelmet, riadtságot, a meg nem értést. Olyan állapot, ami sokak kertjében megtörténhet, sokan nézik gyermekeiket kedvtelve játszani, itt mégis nagyobb szó ez bárminél, mert aki ide kerül nem ismeri az érzést, vagy el kellett veszítenie mindent, ami ilyen sugarat csal az arcra. Nehéz felépíteni és nehéz tartóssá tenni, illékony, mint a Ciliá-ról leolvadó jókedv, ami utána mégis visszatér. Látja, megint látja. Törékeny, és neki egésszé kell tennie, annyira, amennyire lehet, darabokat kell összeilleszteni, hogy csak néhány alattomosabb fény tudja úgy megvilágítani, hogy feltűnhessen a repedés. Mert mindig ott lesz, de nem mindegy, hogy hiányzik-e belőle egy rész, vagy össze tud tapadni egészen.
Azok a jégkékek megtudnának tenni az olvadás okozta könnyekkel is akár. Meg tudná magyarázni, ha akarná, de nem teszi, csak élvezi az első pillanatokat, amikor úgy tűnik, hogy alakulhat ez jól is. Azt a mocskos kis hajat, tele levéllel, az ártatlan mosolyt, a hozzá hasonlóan csenevész alkatot, csakhogy a lányé nem direkt ilyen. Nem tudja levenni a lélektükröket és hazudni sem tudna most velük, lehetetlen, hogy megszilárduljon.
De van még dolog, pedig bármeddig hagyná és nézné is. Újabb részlet a kirakósba, de mit is várt? Persze, hogy a folyóra gondol egyből.*
- Nem, nem folyó. Finom meleg víz, dézsában, egészen bele tudsz merülni, ha szeretnél.
*Alaver jelenléte is szükséges. Talán a tűzrakót esélye sincs, hogy időben befejezze, mert vagy a piacra rángatja magával, vagy vizet melegíteni. Olyan, mintha régóta itt lenne, pedig alig telt el idő. Szeretné, hogy maradjon, és azt is reméli, hogy hasonlóan érez. De most nem vitathatja ezt meg vele, csupán láthatja, hogy elégedett, éppen mindennel elégedett, mert különben nem kérné semmire.
Hogy miket szoktak ők csinálni szabadidejükben? Az ő szabadideje, ami ritkább, mint az a bizonyos fehér holló, szintén olyan, ami nem azoknak a hegyes füleknek való. De emlékszik még, hogy mivel töltötte ki régen, csak nem túl izgalmas talán.*
- Ó én olvasni szoktam, rengeteget. Vannak szép könyveim is, tele képpel, ha érdekel. De azt hiszem, te izgalmasabb dolgokat tudnál kitalálni.
*Sosem volt igazán játékos gyermek. Dacolt, menekült, elbújt, tanult, könyvtárakba járt, ami neki szinte tilos volt. De ennek a lánynak biztosan nem kell majd rejtegetnie magát.*
- Alaver, te mit szoktál?
*Nem ússza meg, válaszoljon ő is. Beszélgetni kell, ismerkedni. A mosolya nem tűnik el a kérdés közben sem. Lép egyet a férfi felé és, mintha csak megköszönné simítja végig annak felkarját, majd int a fejével, hogy induljanak meg. De ez már mindenkinek szól, a kezét, viszont már a kis elf felé nyújtja, hogy bátrabban induljon meg. A dézsát megtölteni nem két perces feladat lesz. Hát még majd rávenni a leányzót, hogy a hajából szedje ki az értékeit...*
//Vásárlánya//
*Vannak pillanatok, amikben igen könnyű elveszni. Nem szereti a gondolatnélküliséget, az üres fejet, ha éppen nem történik semmi. Csendesen békésnek tűnik a világ kis szelete, az istálló, a friss széna illata keveredve az állatokéval, a lassan szürkévé váló nap hűvösödő szellője, amiből csak épphogy jut be hozzájuk. Túlontúl szépnek hat, mint ahol gondolni sem kellene semmire, mégis hatalmas történéseket zár be a fatákolmány. Amikor a felszín alatt több zajlik, mint ami a szemnek látható.
A boldog arc, ahogy eteti az állatot, annak szép és tiszta gyermekisége, ahogy nélkülözi a félelmet, riadtságot, a meg nem értést. Olyan állapot, ami sokak kertjében megtörténhet, sokan nézik gyermekeiket kedvtelve játszani, itt mégis nagyobb szó ez bárminél, mert aki ide kerül nem ismeri az érzést, vagy el kellett veszítenie mindent, ami ilyen sugarat csal az arcra. Nehéz felépíteni és nehéz tartóssá tenni, illékony, mint a Ciliá-ról leolvadó jókedv, ami utána mégis visszatér. Látja, megint látja. Törékeny, és neki egésszé kell tennie, annyira, amennyire lehet, darabokat kell összeilleszteni, hogy csak néhány alattomosabb fény tudja úgy megvilágítani, hogy feltűnhessen a repedés. Mert mindig ott lesz, de nem mindegy, hogy hiányzik-e belőle egy rész, vagy össze tud tapadni egészen.
Azok a jégkékek megtudnának tenni az olvadás okozta könnyekkel is akár. Meg tudná magyarázni, ha akarná, de nem teszi, csak élvezi az első pillanatokat, amikor úgy tűnik, hogy alakulhat ez jól is. Azt a mocskos kis hajat, tele levéllel, az ártatlan mosolyt, a hozzá hasonlóan csenevész alkatot, csakhogy a lányé nem direkt ilyen. Nem tudja levenni a lélektükröket és hazudni sem tudna most velük, lehetetlen, hogy megszilárduljon.
De van még dolog, pedig bármeddig hagyná és nézné is. Újabb részlet a kirakósba, de mit is várt? Persze, hogy a folyóra gondol egyből.*
- Nem, nem folyó. Finom meleg víz, dézsában, egészen bele tudsz merülni, ha szeretnél.
*Alaver jelenléte is szükséges. Talán a tűzrakót esélye sincs, hogy időben befejezze, mert vagy a piacra rángatja magával, vagy vizet melegíteni. Olyan, mintha régóta itt lenne, pedig alig telt el idő. Szeretné, hogy maradjon, és azt is reméli, hogy hasonlóan érez. De most nem vitathatja ezt meg vele, csupán láthatja, hogy elégedett, éppen mindennel elégedett, mert különben nem kérné semmire.
Hogy miket szoktak ők csinálni szabadidejükben? Az ő szabadideje, ami ritkább, mint az a bizonyos fehér holló, szintén olyan, ami nem azoknak a hegyes füleknek való. De emlékszik még, hogy mivel töltötte ki régen, csak nem túl izgalmas talán.*
- Ó én olvasni szoktam, rengeteget. Vannak szép könyveim is, tele képpel, ha érdekel. De azt hiszem, te izgalmasabb dolgokat tudnál kitalálni.
*Sosem volt igazán játékos gyermek. Dacolt, menekült, elbújt, tanult, könyvtárakba járt, ami neki szinte tilos volt. De ennek a lánynak biztosan nem kell majd rejtegetnie magát.*
- Alaver, te mit szoktál?
*Nem ússza meg, válaszoljon ő is. Beszélgetni kell, ismerkedni. A mosolya nem tűnik el a kérdés közben sem. Lép egyet a férfi felé és, mintha csak megköszönné simítja végig annak felkarját, majd int a fejével, hogy induljanak meg. De ez már mindenkinek szól, a kezét, viszont már a kis elf felé nyújtja, hogy bátrabban induljon meg. A dézsát megtölteni nem két perces feladat lesz. Hát még majd rávenni a leányzót, hogy a hajából szedje ki az értékeit...*
1231. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-14 20:54:55
Üzenet elküldve: 2024-09-14 20:54:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Szeme sarkából remekül látja, ahogy Szikra és a kutya is rá figyel. Bizony hazárdírozik egy kicsit, ezt tudja maga is, de azt is tudja, hogy valahogy jóvá kell tennie azt, amit a városban a lánnyal művelt. És ha olyan sokszor jut eszébe róla a kecskegida, akkor pont úgy is fog bánni vele. Egy rémült gidát nem lehet erőszakkal megszelídíteni, hanem apránként kell elnyerni a bizalmát, pici dolgokkal, mígnem előbb a berzenkedés szűnik meg, majd megszületik a bizalom.
És tessék, az első apró próbálkozás sikerrel is jár. Ahogy Szikra elveszi tőle az almát, könnyű lépéssel húzódik arrébb, hogy a lány zavartalanul húzódhasson közelebb az álláshoz és a szamárhoz. Bár szinte teljesen biztos benne, hogy a csacsi csak az almával fog foglalkozni, azért résen van, hogy ha ne adja ég bármi gond lenne, akkor közbe tudjon lépni. De nincs baj. Úgy fest, hogy a kislány tényleg jól érzi magát az állatokkal, a szamár megmosolyogtatja és fel is bátorítja. Természetesen hagyja, hogy a lány újabb nassolnivalót adjon a szamárnak, valahol érzi maga is, hogy fontos dolog ez: hagyni, hogy a kis vadóc feloldódjon. A rá villanó mosoly meglepi egy pillanatra, de őszintén viszonozza, és a mosolyt azután is magára kényszerítve tartja, hogy a kislány visszahúzódik a csigaházába és ellép a közeléből. De már ezt is sikernek tartja. Eszébe jut, hogy valamit mondania kéne neki, talán bocsánatot kérni, vagy ilyesmi; de még mielőtt kitalálhatná hogy mit is mondhatna, Szikra már inkább Bors kegyeit keresi. Na nem baj. Majd máskor.
Elengedi a mosolyt, kíváncsian figyeli ahogy a lány most a lóval ismerkedik, majd szemöldökei a homloka felé indulnak ahogy látja szinte megdermedni azt, és ismét magába húzódni. Kíváncsi lesz, szívesen kérdezne, de inkább csöndben marad. Ezt is majd máskor, és talán inkább csak Mai-tól, ha majd a kislány nem lesz ott. De ez a fura állapot nem tart sokáig, Szikra máris újra Mai szavaira válaszolgat. Halkan hümment, talán csak a csacsi hallja, aki orrával noszogatja szemtelenül további nasi után követelőzve.*
//Vásárlánya//
*Szeme sarkából remekül látja, ahogy Szikra és a kutya is rá figyel. Bizony hazárdírozik egy kicsit, ezt tudja maga is, de azt is tudja, hogy valahogy jóvá kell tennie azt, amit a városban a lánnyal művelt. És ha olyan sokszor jut eszébe róla a kecskegida, akkor pont úgy is fog bánni vele. Egy rémült gidát nem lehet erőszakkal megszelídíteni, hanem apránként kell elnyerni a bizalmát, pici dolgokkal, mígnem előbb a berzenkedés szűnik meg, majd megszületik a bizalom.
És tessék, az első apró próbálkozás sikerrel is jár. Ahogy Szikra elveszi tőle az almát, könnyű lépéssel húzódik arrébb, hogy a lány zavartalanul húzódhasson közelebb az álláshoz és a szamárhoz. Bár szinte teljesen biztos benne, hogy a csacsi csak az almával fog foglalkozni, azért résen van, hogy ha ne adja ég bármi gond lenne, akkor közbe tudjon lépni. De nincs baj. Úgy fest, hogy a kislány tényleg jól érzi magát az állatokkal, a szamár megmosolyogtatja és fel is bátorítja. Természetesen hagyja, hogy a lány újabb nassolnivalót adjon a szamárnak, valahol érzi maga is, hogy fontos dolog ez: hagyni, hogy a kis vadóc feloldódjon. A rá villanó mosoly meglepi egy pillanatra, de őszintén viszonozza, és a mosolyt azután is magára kényszerítve tartja, hogy a kislány visszahúzódik a csigaházába és ellép a közeléből. De már ezt is sikernek tartja. Eszébe jut, hogy valamit mondania kéne neki, talán bocsánatot kérni, vagy ilyesmi; de még mielőtt kitalálhatná hogy mit is mondhatna, Szikra már inkább Bors kegyeit keresi. Na nem baj. Majd máskor.
Elengedi a mosolyt, kíváncsian figyeli ahogy a lány most a lóval ismerkedik, majd szemöldökei a homloka felé indulnak ahogy látja szinte megdermedni azt, és ismét magába húzódni. Kíváncsi lesz, szívesen kérdezne, de inkább csöndben marad. Ezt is majd máskor, és talán inkább csak Mai-tól, ha majd a kislány nem lesz ott. De ez a fura állapot nem tart sokáig, Szikra máris újra Mai szavaira válaszolgat. Halkan hümment, talán csak a csacsi hallja, aki orrával noszogatja szemtelenül további nasi után követelőzve.*
1230. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-14 16:05:22
Üzenet elküldve: 2024-09-14 16:05:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Csupán a szamár reakciója az ami jobban megüti a szemét, az egyszerű állatias ösztön, az éhség. Ezt bármelyik állattól felismerné, élet halál kérdése az mi csillan meg a másik szemében, ijedség vagy éhség. Amellett pedig, a szamár méreteiben alacsonyabb és kisebb a lóhoz viszonyítva. Bors tiszteletet követelő mérete az ami kicsit aggodalmat keltett benne. Valóban furcsa lehet ez Alaver számára, de Cilia nem egy átlagos tolvaj, aki a kétlábúakban puszta áldozatot lát. Ő picit máshogy van bekötve odafent. De leginkább hiányosan.
Félénken méregeti Alavert, ahogy amaz a szamárral törődik, míg Mai Borsot simogatja, dicsérgeti. Ekkor hallja meg Alaver kérdését, és látja a hanyagul felé mutatott almát. Mint ő, mint Deres Alavert kezdi felmérni, mind a kettő különböző okból. Deres nos, érthető okokból még azóta sem bízik a férfiban, Cilia szintúgy, azonban Mai szavai miatt amit a konyhában kapott, olyan érzése támad lehet jobb ha elássák a csatabárdot, és megelőlegezi a bizalmat a férfi irányába.
Így hát belesúg a kutya fülébe egy egyszerű parancsot, ami után a kutya egyszerűen leteszi hátsó felét az ajtóban, és csak árgus szemekkel figyeli Alaevert. Mai közelségét már szinte teljesen megszokta. Illetve Cilia is már megkönnyebbült látván az itteni állatok nem rémültek meg kutyájától. Lassan, bátortalanul de előre lép. Kis talpát nem zavarja a széna, probléma nélkül lépked a nedvesebb pontokat amik ha maradtak is kerülgeti szépen. Végül csak kinyújtja bátortalanul a kezét, és elveszi az a felé nyújtott almát Alaver kezéből. Utána pedig a szamár elé áll, és feltartva kis kezét hagyja, hogy amaz mohón elvegye tőle és elégedetten kezdje azt rágcsálni. Cilia egy halk elégedett kuncogást ereszt ki ajkai között, ahogy a szamár szája és szőre megcsiklandozza kezét. Egy ideig fent is felejti, hagyván a szamárnak, hogy szaglássza tenyerét további falatok után kutatva. A mosoly egyre jobban húzódik fel szájára. Míg végül csak egy gyorsabb és magabiztosabb lépéssel fordul vissza a kosárhoz és vesz elő egy másik csúnyább répát, szintén oda adva azt a szamárnak. Hasonlóan mint az almával, megint fent felejti a kezét, de most már azért, hogy megsimogassa a szamár fejét és megvakargassa annak nyakrészét. Mosolygós arccal feltekint egy Alaverra, megfeledkezve félelméről, de ha tekintetük találkozik, a mosoly lassacskán lelohadva egy kellemetlenebbet vesz föl. És lassan hátrálni kezd, arcán nem a félelem látszódik, inkább a szégyen. Kell még neki egy kis idő amíg végleg megszokja a férfi közelségét, de számára még ez is egy nagy lépés volt.
Ismételten a kosár felé lép, kivesz onnan egy másik nyomott almát, de ezúttal Bors irányába lép. Félénken közelíti meg a nagy és büszke tartású állatot, aki kíváncsian méri fel az apró termetű elfet és annak aprócska kis ajándékát. De végül csak lustán lehajol, és óvatosan veszi el az almát. Rágja azt meg, és ismét lehajolva hagyja, hogy Cilia az ő orrát is óvatosan megsimogassa.
Ezzel azonban egyidőben Cilia tekintete ami ismét mosolyra kezdett kanyarodni, hirtelen megfagy. És tekintete is üressé válik. Egy újabb apró kis emlékroham jön elő, ahogy a lóra néz és eteti. Az érzet, ahogy megérintette a lovat, a tapintása a jószág szőrének, és az illata. Mintha egy másikat látna a múltból. Mai ismét láthatja az a mozdulatot, a fejvakarást ugyan azon a ponton. Végül csak megrázza a fejét, ahogy Mai következő kijelentése kirázza ebből a furcsa kis dermedt állapotból.*
- Hmm na jó... *Egyezik bele.* Megyünk a folyóhoz?
*Kérdezi félénken, mivel számára ez volt az egyedüli ismert opció már mióta.*
- Hmm ti mit szoktatok?
*Kérdezi fejét oldalra biccentve, mivel ő ilyenkor vagy az utcákat rótta, vagy Deressel kergetőzik. De ha szeretne ide beilleszkedni, jobb ha tisztában van az itteni szokásokkal.*
//Vásárlánya//
*Csupán a szamár reakciója az ami jobban megüti a szemét, az egyszerű állatias ösztön, az éhség. Ezt bármelyik állattól felismerné, élet halál kérdése az mi csillan meg a másik szemében, ijedség vagy éhség. Amellett pedig, a szamár méreteiben alacsonyabb és kisebb a lóhoz viszonyítva. Bors tiszteletet követelő mérete az ami kicsit aggodalmat keltett benne. Valóban furcsa lehet ez Alaver számára, de Cilia nem egy átlagos tolvaj, aki a kétlábúakban puszta áldozatot lát. Ő picit máshogy van bekötve odafent. De leginkább hiányosan.
Félénken méregeti Alavert, ahogy amaz a szamárral törődik, míg Mai Borsot simogatja, dicsérgeti. Ekkor hallja meg Alaver kérdését, és látja a hanyagul felé mutatott almát. Mint ő, mint Deres Alavert kezdi felmérni, mind a kettő különböző okból. Deres nos, érthető okokból még azóta sem bízik a férfiban, Cilia szintúgy, azonban Mai szavai miatt amit a konyhában kapott, olyan érzése támad lehet jobb ha elássák a csatabárdot, és megelőlegezi a bizalmat a férfi irányába.
Így hát belesúg a kutya fülébe egy egyszerű parancsot, ami után a kutya egyszerűen leteszi hátsó felét az ajtóban, és csak árgus szemekkel figyeli Alaevert. Mai közelségét már szinte teljesen megszokta. Illetve Cilia is már megkönnyebbült látván az itteni állatok nem rémültek meg kutyájától. Lassan, bátortalanul de előre lép. Kis talpát nem zavarja a széna, probléma nélkül lépked a nedvesebb pontokat amik ha maradtak is kerülgeti szépen. Végül csak kinyújtja bátortalanul a kezét, és elveszi az a felé nyújtott almát Alaver kezéből. Utána pedig a szamár elé áll, és feltartva kis kezét hagyja, hogy amaz mohón elvegye tőle és elégedetten kezdje azt rágcsálni. Cilia egy halk elégedett kuncogást ereszt ki ajkai között, ahogy a szamár szája és szőre megcsiklandozza kezét. Egy ideig fent is felejti, hagyván a szamárnak, hogy szaglássza tenyerét további falatok után kutatva. A mosoly egyre jobban húzódik fel szájára. Míg végül csak egy gyorsabb és magabiztosabb lépéssel fordul vissza a kosárhoz és vesz elő egy másik csúnyább répát, szintén oda adva azt a szamárnak. Hasonlóan mint az almával, megint fent felejti a kezét, de most már azért, hogy megsimogassa a szamár fejét és megvakargassa annak nyakrészét. Mosolygós arccal feltekint egy Alaverra, megfeledkezve félelméről, de ha tekintetük találkozik, a mosoly lassacskán lelohadva egy kellemetlenebbet vesz föl. És lassan hátrálni kezd, arcán nem a félelem látszódik, inkább a szégyen. Kell még neki egy kis idő amíg végleg megszokja a férfi közelségét, de számára még ez is egy nagy lépés volt.
Ismételten a kosár felé lép, kivesz onnan egy másik nyomott almát, de ezúttal Bors irányába lép. Félénken közelíti meg a nagy és büszke tartású állatot, aki kíváncsian méri fel az apró termetű elfet és annak aprócska kis ajándékát. De végül csak lustán lehajol, és óvatosan veszi el az almát. Rágja azt meg, és ismét lehajolva hagyja, hogy Cilia az ő orrát is óvatosan megsimogassa.
Ezzel azonban egyidőben Cilia tekintete ami ismét mosolyra kezdett kanyarodni, hirtelen megfagy. És tekintete is üressé válik. Egy újabb apró kis emlékroham jön elő, ahogy a lóra néz és eteti. Az érzet, ahogy megérintette a lovat, a tapintása a jószág szőrének, és az illata. Mintha egy másikat látna a múltból. Mai ismét láthatja az a mozdulatot, a fejvakarást ugyan azon a ponton. Végül csak megrázza a fejét, ahogy Mai következő kijelentése kirázza ebből a furcsa kis dermedt állapotból.*
- Hmm na jó... *Egyezik bele.* Megyünk a folyóhoz?
*Kérdezi félénken, mivel számára ez volt az egyedüli ismert opció már mióta.*
- Hmm ti mit szoktatok?
*Kérdezi fejét oldalra biccentve, mivel ő ilyenkor vagy az utcákat rótta, vagy Deressel kergetőzik. De ha szeretne ide beilleszkedni, jobb ha tisztában van az itteni szokásokkal.*
1229. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-14 14:11:50
Üzenet elküldve: 2024-09-14 14:11:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 492
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 492
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Még mindig csak rezdüléseket figyel. Nem fogja magával vonni a lányt, ha nem akar közelebb menni, nem fog semmi olyat tenni, amit nem akar, esetleg meggyőzni próbálja majd, de ez nem az a helyzet. Ha szeretne utazhat a lován, ha megérintené, hát tegye, ha pedig elmenne innen, az is rendben van. A mosolya lágy, ahogy figyeli a kis mozdulatot, ahogy köszönti Borsot és a szája is nyílik végre. Mégis a szamár köti le jobban, meg is érti, kedves kis jószág, de neki ott van a feketesége, elég, ha vele törődik. Majd a lány ad neki almát, répát, vagy amit szeretne.*
- Biztos örülni fog neki.
*Nem tud elég hálásan tekinteni Alaver felé, ahogy ilyen jól kezeli a helyzetet. Lép egyet tovább, most épp nincs szüksége a védelmére. Inkább a kusza sörényű kis barátjánál terem, hogy megsimítsa végre, még egy egy kis csókot is ad arra a szép fejre. Közben a lábára tekint, ahogy megszúrja a széna a talpát, majd egy nagy levegőt véve ingatja meg a fejét. Alaver attól is megmentette, hogy belelépjen valami sokkal kínosabba. A szúró kis szál nem zavarja annyira, de már hűvös alatta a talaj. Bizony neki is meg kell fürdenie. Talán a kis elfnek ez virágillat, neki borzalom.
Hagyja érvényesülni a gyereket, miközben ő lassan hátrál, hogy közelebb legyen a kiút az istállóból. Az sem zavarja, ha még időzni kell, de nem akar úgy festeni, mint aki itt akar maradni, ha amaz menne. A figyelő szemek útját persze elkapja, ahogy ránéz a lány.*
- Hidd el, jó érzés lesz. Itt nincsenek vonyítók, már mondtam. *Megjegyzett minden szót, nem is rest újra előhozni.* - Nincs miért elrejtőznöd a... szagok mögé. *Most nem mosolyog, de a szemei még mindig sugallják az óvást. Ebből az egyből nem engedne. * - És amúgy is, ha mégis szükséged lenne rá, megoldanád. *Nem tudja hogyan, de meg. Nem akarja elképzelni. * - Addig pedig itt van Deres és én is.
*Megvédeni természetesen. De nem fecsérli el az összes szavát. Ha nem érti, majd kifejti.
Sok van még addig, amíg a dézsába jut, pedig az idő már rájuk fog szürkülni.*
- Viszont, ha bármihez van kedved, csak mondd. Mit szeretsz csinálni?
*Nem vár sokat attól, akinek sem rendes lakja nincs, s a túlélés vezérli a mindennapjait. De ki tudja kibök-e valamit, ami hasznos lehet? Valószínűleg hiába ajánlana neki krétát, színes festéket... de még kiderül.*
//Vásárlánya//
*Még mindig csak rezdüléseket figyel. Nem fogja magával vonni a lányt, ha nem akar közelebb menni, nem fog semmi olyat tenni, amit nem akar, esetleg meggyőzni próbálja majd, de ez nem az a helyzet. Ha szeretne utazhat a lován, ha megérintené, hát tegye, ha pedig elmenne innen, az is rendben van. A mosolya lágy, ahogy figyeli a kis mozdulatot, ahogy köszönti Borsot és a szája is nyílik végre. Mégis a szamár köti le jobban, meg is érti, kedves kis jószág, de neki ott van a feketesége, elég, ha vele törődik. Majd a lány ad neki almát, répát, vagy amit szeretne.*
- Biztos örülni fog neki.
*Nem tud elég hálásan tekinteni Alaver felé, ahogy ilyen jól kezeli a helyzetet. Lép egyet tovább, most épp nincs szüksége a védelmére. Inkább a kusza sörényű kis barátjánál terem, hogy megsimítsa végre, még egy egy kis csókot is ad arra a szép fejre. Közben a lábára tekint, ahogy megszúrja a széna a talpát, majd egy nagy levegőt véve ingatja meg a fejét. Alaver attól is megmentette, hogy belelépjen valami sokkal kínosabba. A szúró kis szál nem zavarja annyira, de már hűvös alatta a talaj. Bizony neki is meg kell fürdenie. Talán a kis elfnek ez virágillat, neki borzalom.
Hagyja érvényesülni a gyereket, miközben ő lassan hátrál, hogy közelebb legyen a kiút az istállóból. Az sem zavarja, ha még időzni kell, de nem akar úgy festeni, mint aki itt akar maradni, ha amaz menne. A figyelő szemek útját persze elkapja, ahogy ránéz a lány.*
- Hidd el, jó érzés lesz. Itt nincsenek vonyítók, már mondtam. *Megjegyzett minden szót, nem is rest újra előhozni.* - Nincs miért elrejtőznöd a... szagok mögé. *Most nem mosolyog, de a szemei még mindig sugallják az óvást. Ebből az egyből nem engedne. * - És amúgy is, ha mégis szükséged lenne rá, megoldanád. *Nem tudja hogyan, de meg. Nem akarja elképzelni. * - Addig pedig itt van Deres és én is.
*Megvédeni természetesen. De nem fecsérli el az összes szavát. Ha nem érti, majd kifejti.
Sok van még addig, amíg a dézsába jut, pedig az idő már rájuk fog szürkülni.*
- Viszont, ha bármihez van kedved, csak mondd. Mit szeretsz csinálni?
*Nem vár sokat attól, akinek sem rendes lakja nincs, s a túlélés vezérli a mindennapjait. De ki tudja kibök-e valamit, ami hasznos lehet? Valószínűleg hiába ajánlana neki krétát, színes festéket... de még kiderül.*
1228. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-14 07:17:36
Üzenet elküldve: 2024-09-14 07:17:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Még mindig a szamárral babrál, amikor Mai belép az istállóba. Szikra nem, ő lecövekel a küszöbön. Valahogy úgy érzi, hogy ez most nem neki szól, a kislány most nem(csak) tőle fél, hanem talán minden mástól is. Ezt furának tartja. Ha valaki az utcán él, akkor teljesen természetes, hogy fenntartással és óvatossággal kezeli a többi embert, esetleg állatot; de egyúttal meg is szokja őket, jelentéktelenné válik neki - és prédává, ha valaki tolvajlásra adja a fejét. De a lány más. Sokadjára jut eszébe vele kapcsolatban egy riadt kecskegida képe.
Mai nem zavartatja magát, továbbra is mezítláb lép oda Borshoz, elnyom magában egy vigyort a gondolatra, hogy micsoda szerencse, hogy az imént takarított fel. Bár a régi mondás értelmében akkor a nőnek is szerencséje lehetett volna. Nézi ahogy a nő csak a lovat üdvözli és vele foglalkozik, arra gondol, hogy akkor a szamár biztos nem az övé. Akkor kié lehet? Alenia-é? Nem hiszi, nehezen tudja elképzelni, hogy mit kezdene az a szép lány ezzel a csacsival. De akkor meg másé lehet; végtére is még biztos nem találkozhatott mindenkivel, aki itt él.*
- Hm? *-pislant Mai-ra ahogy az megszólítja, kizökkenve a gondolatai közül-* Ó? Persze.
*Jó pár forduló lesz megtölteni a dézsát majd vízzel, de hát pont ezért kérte Mai a segítségét. Meg hát nem is hagyná, hogy a nő cipekedjen. Az majd legfeljebb addig intézi a melegedni feltett vizet. Az istálló jellegzetes csöndjét aztán olyan hang töri meg, amit még szinte nem is hallott. Szikra. Meglepődve pislant a még mindig az ajtóban álló kislányra, követi a mutató ujjat, a tekintetet, azonnal és ösztönösen megérti, hogy mit akar a kislány. Nem azért, mert annyira nagy tapasztalata lenne a gyerekekkel -bár a faluban is voltak mindig, neki is van valami másodunokahúga-, hanem mert a félszavakkal és gesztusokkal történő beszéd cseppet sem idegen tőle. Bólint.*
- Éhes bizony. *-mondja, ismét végigsimítva a csacsi füle közét. Lehajol a vesszőrekeszhez, találomra kivesz belőle egy almát, majd még mindig a szamár felé fordulva nyújtja azt hátra, Szikra felé. A mozdulat hanyagnak és oda-sem-figyelőnek tűnhet a kislánynak, legfeljebb Mai láthat át a szitán.-* Odaadod neki?
//Vásárlánya//
*Még mindig a szamárral babrál, amikor Mai belép az istállóba. Szikra nem, ő lecövekel a küszöbön. Valahogy úgy érzi, hogy ez most nem neki szól, a kislány most nem(csak) tőle fél, hanem talán minden mástól is. Ezt furának tartja. Ha valaki az utcán él, akkor teljesen természetes, hogy fenntartással és óvatossággal kezeli a többi embert, esetleg állatot; de egyúttal meg is szokja őket, jelentéktelenné válik neki - és prédává, ha valaki tolvajlásra adja a fejét. De a lány más. Sokadjára jut eszébe vele kapcsolatban egy riadt kecskegida képe.
Mai nem zavartatja magát, továbbra is mezítláb lép oda Borshoz, elnyom magában egy vigyort a gondolatra, hogy micsoda szerencse, hogy az imént takarított fel. Bár a régi mondás értelmében akkor a nőnek is szerencséje lehetett volna. Nézi ahogy a nő csak a lovat üdvözli és vele foglalkozik, arra gondol, hogy akkor a szamár biztos nem az övé. Akkor kié lehet? Alenia-é? Nem hiszi, nehezen tudja elképzelni, hogy mit kezdene az a szép lány ezzel a csacsival. De akkor meg másé lehet; végtére is még biztos nem találkozhatott mindenkivel, aki itt él.*
- Hm? *-pislant Mai-ra ahogy az megszólítja, kizökkenve a gondolatai közül-* Ó? Persze.
*Jó pár forduló lesz megtölteni a dézsát majd vízzel, de hát pont ezért kérte Mai a segítségét. Meg hát nem is hagyná, hogy a nő cipekedjen. Az majd legfeljebb addig intézi a melegedni feltett vizet. Az istálló jellegzetes csöndjét aztán olyan hang töri meg, amit még szinte nem is hallott. Szikra. Meglepődve pislant a még mindig az ajtóban álló kislányra, követi a mutató ujjat, a tekintetet, azonnal és ösztönösen megérti, hogy mit akar a kislány. Nem azért, mert annyira nagy tapasztalata lenne a gyerekekkel -bár a faluban is voltak mindig, neki is van valami másodunokahúga-, hanem mert a félszavakkal és gesztusokkal történő beszéd cseppet sem idegen tőle. Bólint.*
- Éhes bizony. *-mondja, ismét végigsimítva a csacsi füle közét. Lehajol a vesszőrekeszhez, találomra kivesz belőle egy almát, majd még mindig a szamár felé fordulva nyújtja azt hátra, Szikra felé. A mozdulat hanyagnak és oda-sem-figyelőnek tűnhet a kislánynak, legfeljebb Mai láthat át a szitán.-* Odaadod neki?
1227. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-14 03:08:28
Üzenet elküldve: 2024-09-14 03:08:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// A tudást hajszolva //
*Gondolkodik egy keveset a vélt varázslatok kombinációján, a kővé változtatásról hallott eleget és a hosszas jövőben tervezné is megismerni.*
- Érdekes kombináció. A mágiák esetében sose lehet tudni, ott sajnos csak ki kell próbálni és meglátni, hogy mi lesz belőle.
*Ez minden más esetében is igaz, hisz amíg nem bizonyosan megismételhető az eredmény valóságban, addig csak spekuláció van, jótállás érte nincs.*
- Azt örömmel venném, bár az elején talán többet tudok segíteni benne, mert magam is jobban vagyok jártas, mint amennyit eddig átadtam. Sajnos a tanulás nehezebbé vált a mágusok költözése nyomán. Jómagam elsősorban a hold mágiája felé érdeklődöm, a régi házamnál vallásos szerepet játszott, így nem kevés ragadt rám belőle. A kutatáshoz a föld hasznosabb, ahogy már kreatívan alkalmaznád is. Sajnos a magam védelme érdekében szükségessé vált előrébb tennem a holdat. De nem biztos, hogy bármelyikre lesz időm.
*Sok szó hangzott el, de nem sok érdemi tartalom. Ha más nem, legalább egy fél ígéretet tesz magának, hogy bizonyosan ellátogat a toronyhoz, főleg mielőtt veszélyesebb feladatokra vállalkozna. Eddig szerencséje volt az utazással, a legtöbb esetben, de ez nem feltétlen marad úgy.*
- A kérdést illetően igen, lehetséges, viszont ennek nem direkt következménye az, amit levontál. Attól, hogy még valami a szervezetben maradt és köré gyógyult a seb, abból nem következik, hogy beleépült a testbe, vagy egyáltalán befogadva lett. Az elsődleges reakció, ami az agresszív sejtépülés során szokott történni, hogy bevonja egy, a helyzettől erősen függő védőburokba a szervezet a külső anyagot, ezzel teljesen elzárva, fertőzés elkerülése érdekében. Természetesen ez erősen függ a személytől és attól, amit be akarsz építeni. És, bár csak a tisztesség kedvéért jelzem, de az orvoslásos oldalához kevésbé értek, csak az alkímia irányából nyilatkozom. A gyógyital maga nem tudja rávenni a szervezetet semmilyen változtatásra, nem utasítja semmi különlegesre, csak a saját tevékenységét gyorsítja fel, hónapos léptékekben.
*Nimeril elképzelése azonban nem teljesen elveszett ettől és egy gyors korty után rá is tér.*
- Emiatt képes lehet olyan eredményekre, ami egyébként lehetetlennek tűnik és amennyiben a befogadó szervezet hozzáállása előre számítható, úgy annak a mentén elképzelhető. De ehhez komolyan és részletesen ki kell ismerni, hogy miként reagál az adott személy és csak az alapján eldönteni, hogy mi lehetséges. Vagy nagyon körülményesen kitapogatni, miként.
*Talán a hogyant megtalálni többet tud segíteni Nimerilnek a projektjében. Ha rugalmasan gondolkodik és körülményes, nem ragaszkodik, hogy miként legyen megoldva, amit szeretne, akkor nagyobb sikert lát a munkásságára.*
// A tudást hajszolva //
*Gondolkodik egy keveset a vélt varázslatok kombinációján, a kővé változtatásról hallott eleget és a hosszas jövőben tervezné is megismerni.*
- Érdekes kombináció. A mágiák esetében sose lehet tudni, ott sajnos csak ki kell próbálni és meglátni, hogy mi lesz belőle.
*Ez minden más esetében is igaz, hisz amíg nem bizonyosan megismételhető az eredmény valóságban, addig csak spekuláció van, jótállás érte nincs.*
- Azt örömmel venném, bár az elején talán többet tudok segíteni benne, mert magam is jobban vagyok jártas, mint amennyit eddig átadtam. Sajnos a tanulás nehezebbé vált a mágusok költözése nyomán. Jómagam elsősorban a hold mágiája felé érdeklődöm, a régi házamnál vallásos szerepet játszott, így nem kevés ragadt rám belőle. A kutatáshoz a föld hasznosabb, ahogy már kreatívan alkalmaznád is. Sajnos a magam védelme érdekében szükségessé vált előrébb tennem a holdat. De nem biztos, hogy bármelyikre lesz időm.
*Sok szó hangzott el, de nem sok érdemi tartalom. Ha más nem, legalább egy fél ígéretet tesz magának, hogy bizonyosan ellátogat a toronyhoz, főleg mielőtt veszélyesebb feladatokra vállalkozna. Eddig szerencséje volt az utazással, a legtöbb esetben, de ez nem feltétlen marad úgy.*
- A kérdést illetően igen, lehetséges, viszont ennek nem direkt következménye az, amit levontál. Attól, hogy még valami a szervezetben maradt és köré gyógyult a seb, abból nem következik, hogy beleépült a testbe, vagy egyáltalán befogadva lett. Az elsődleges reakció, ami az agresszív sejtépülés során szokott történni, hogy bevonja egy, a helyzettől erősen függő védőburokba a szervezet a külső anyagot, ezzel teljesen elzárva, fertőzés elkerülése érdekében. Természetesen ez erősen függ a személytől és attól, amit be akarsz építeni. És, bár csak a tisztesség kedvéért jelzem, de az orvoslásos oldalához kevésbé értek, csak az alkímia irányából nyilatkozom. A gyógyital maga nem tudja rávenni a szervezetet semmilyen változtatásra, nem utasítja semmi különlegesre, csak a saját tevékenységét gyorsítja fel, hónapos léptékekben.
*Nimeril elképzelése azonban nem teljesen elveszett ettől és egy gyors korty után rá is tér.*
- Emiatt képes lehet olyan eredményekre, ami egyébként lehetetlennek tűnik és amennyiben a befogadó szervezet hozzáállása előre számítható, úgy annak a mentén elképzelhető. De ehhez komolyan és részletesen ki kell ismerni, hogy miként reagál az adott személy és csak az alapján eldönteni, hogy mi lehetséges. Vagy nagyon körülményesen kitapogatni, miként.
*Talán a hogyant megtalálni többet tud segíteni Nimerilnek a projektjében. Ha rugalmasan gondolkodik és körülményes, nem ragaszkodik, hogy miként legyen megoldva, amit szeretne, akkor nagyobb sikert lát a munkásságára.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1227-1246