Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 87 (1721. - 1737. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1718-1737
1737. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-03 23:06:25
Üzenet elküldve: 2026-06-03 23:06:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Beutazóban//
- Szörnyűnek nem nevezném én sem, bár komoly változásokat igényelne az életmódomban. Ez a kisebb világégés kénytelen is kirángatott a laboromból, de általában mérgező vagy egyéb módon veszélyes anyagokkal együtt szigetelem el magam. Szóval ez a gyerekek érdeke is.
*Nem hiszi, hogy sokat kell magyaráznia, hiszen a pincében is ártalmasan fagyos körülményeket teremtenének, ezért nem is lesz beengedve senki. Ha Nimeril ismerné a vízmágiát velük, még felvetné a belülről elreteszelést is. Szerencsére már túljutott életének azon pontján, hogy kifejezetten zavartassa a gyerekek zajongása és nem is venné komolyan a jelenlétüket, ha Mai nem figyelmeztetné arra, hogy nem lesz tőle nyugtuk. Számára úgy is az az elsődleges, hogy minél többet tudjon dolgozni, ha az idejéből le kell adóznia a gyerkőcök számára, hogy békén hagyják utána, akkor lehet elfogadja. Bár Mai kárára, hamarosan el tud hoppanni a saját kúriájába és ott dolgozni, ha esetleg túlságosan zavarnák itt. De ez tényleg nem a gyerekek ellen szól.*
*A varázslat sikertelen végét borzalmas módon éli meg. Cipőjéből kibuggyannak a légbuborékok, ahogy a dézsa vizével feltöltődik és ahogy zoknija beázik. Kellemetlen, nedves érzés. Illő is a túlzott elbizakodottságának visszaszorítására. Sajnos szerénységi rituálékra nincs ideje, kihúzza a lábát a dézsából, leveszi a cipőit, kiönti a vizet az egyikből és kelletlen leveszi mindkét zokniját. Szerencsére a személyzeti szobája közel van, de attól még eltölt pár percet a cipője tisztításával.*
*Nem tudja, mit rontott el, de végül is még egy tucat zokni vár arra, hogy ha hibázik. Lehet a víz már alacsonyabban van, mint gondolná. Vagy csak nem egy tehetséges mágus és eddig szerencséje volt. Ez mindegy is, megígérte honnan lép ki a toronyhoz és így oda is képzeli magát. Lehunyja a szemét, elképzeli újra a tónak a szélét, ahonnan ki tervez lépni, majd újra, ugyanazzal a lábával, nekiindul, hogy a Lihanech tavának a déli részén teremjen. Remélhetőleg már több sikerrel, mint a legutóbb.*
A varázsló átlép bármilyen víz- vagy jégfelületen, melynek hatására azon keresztül egy másikba tud átutazni, az egyiken belépni, majd a másikon ki. Szükséges hozzá, hogy a mágus tudja, hogy ott van jég- vagy vízfelület (járt már ott, látta), és hogy kellő nagyságú legyen a be- és kilépéshez.
- Szörnyűnek nem nevezném én sem, bár komoly változásokat igényelne az életmódomban. Ez a kisebb világégés kénytelen is kirángatott a laboromból, de általában mérgező vagy egyéb módon veszélyes anyagokkal együtt szigetelem el magam. Szóval ez a gyerekek érdeke is.
*Nem hiszi, hogy sokat kell magyaráznia, hiszen a pincében is ártalmasan fagyos körülményeket teremtenének, ezért nem is lesz beengedve senki. Ha Nimeril ismerné a vízmágiát velük, még felvetné a belülről elreteszelést is. Szerencsére már túljutott életének azon pontján, hogy kifejezetten zavartassa a gyerekek zajongása és nem is venné komolyan a jelenlétüket, ha Mai nem figyelmeztetné arra, hogy nem lesz tőle nyugtuk. Számára úgy is az az elsődleges, hogy minél többet tudjon dolgozni, ha az idejéből le kell adóznia a gyerkőcök számára, hogy békén hagyják utána, akkor lehet elfogadja. Bár Mai kárára, hamarosan el tud hoppanni a saját kúriájába és ott dolgozni, ha esetleg túlságosan zavarnák itt. De ez tényleg nem a gyerekek ellen szól.*
*A varázslat sikertelen végét borzalmas módon éli meg. Cipőjéből kibuggyannak a légbuborékok, ahogy a dézsa vizével feltöltődik és ahogy zoknija beázik. Kellemetlen, nedves érzés. Illő is a túlzott elbizakodottságának visszaszorítására. Sajnos szerénységi rituálékra nincs ideje, kihúzza a lábát a dézsából, leveszi a cipőit, kiönti a vizet az egyikből és kelletlen leveszi mindkét zokniját. Szerencsére a személyzeti szobája közel van, de attól még eltölt pár percet a cipője tisztításával.*
*Nem tudja, mit rontott el, de végül is még egy tucat zokni vár arra, hogy ha hibázik. Lehet a víz már alacsonyabban van, mint gondolná. Vagy csak nem egy tehetséges mágus és eddig szerencséje volt. Ez mindegy is, megígérte honnan lép ki a toronyhoz és így oda is képzeli magát. Lehunyja a szemét, elképzeli újra a tónak a szélét, ahonnan ki tervez lépni, majd újra, ugyanazzal a lábával, nekiindul, hogy a Lihanech tavának a déli részén teremjen. Remélhetőleg már több sikerrel, mint a legutóbb.*
A varázsló átlép bármilyen víz- vagy jégfelületen, melynek hatására azon keresztül egy másikba tud átutazni, az egyiken belépni, majd a másikon ki. Szükséges hozzá, hogy a mágus tudja, hogy ott van jég- vagy vízfelület (járt már ott, látta), és hogy kellő nagyságú legyen a be- és kilépéshez.
1736. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-03 11:25:28
Üzenet elküldve: 2026-06-03 11:25:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Beutazóban//
*Segítségére lenne a férfinak abban, hogy amaz elkerülhesse a gyerekeket, de azért a szíve kissé fáj a ténytől, hogy egy árvaházon belül ennyit kell gondolkodnia bárkinek is azon, hogy tényleg szinte kontaktusba se kerüljön egyikkel se. Ha nem volna fontosabb dolga, nemes vállalás lenne a részéről megszerettetni az ő apróságait az alkimistával, de ettől most kénytelen eltekinteni, főként, mert ha nem igyekeznek a dolgaikkal, hát könnyen lehet, hogy nem lesz kiket megkedveltessen a félvérrel.*
- Nos, tegyen belátása szerint, de azért higgye el, nem olyan szörnyű sors a gyerekekkel tölteni egy kis időt. Csupán most nem ez az elsődleges, így hát megértem.
*Zárja végül rövidre a témát.
Graellel még intézne egy találkát, hiszen arról nem volt szó, hogy már ma útra kél, noha még visszatérne a Mesterrel való tanácskozás előtt. Egy nap, vagy kettő igazán nem számít. Majd küld egy üzenetet, ha megérkezett biztonságban, pedig a logika azt diktálná, hogy most tegye meg, mert gyorsabban hírt kapna leendő nejéről, de akkor sem fecsérelheti energiáját a szavai a szerelme fülébe való juttatására, ha először készül elteleportálni magát egy messzebbi vidékre. *
- Összepakolok néhány holmit, hagyok üzenetet a… családomnak, *már a szóra is túlcsordul a szíve* - aztán követem. Nem tart majd soká, ígérem.
*Azzal egy kis időre szétválnak az utak, s ahogy bezárul ajtaja, először Ciliának ír egy üzenetet a távollétéről, amit le is tesz annak éjjeliszekrényére. Megkéri, hogy szóljon újdonsült apjának is utazásáról, noha nem tett le róla, hogy majd vele is közli a tényt.
Ezt követően egy megpakolt táskával a kezében siet a személyzeti fürdőhelyiségbe, ahol némi koncentrálás után igyekszik úgy elmerülni benne, hogy ne saját higiénés igényeit elégítse ki, hanem rögvest feltűnhessen a Mágustoronyhoz igen közeli tó legszélén, ámbár egy ottani dézsa is megfelelő lenne, de jobb biztosra menni.
Amennyiben sikeres a varázslata, úgy máris keresni kezdi kékjeivel Nestart, hogy együtt indulhassanak fel a mágikus lépcsőn.*
A varázsló átlép bármilyen víz- vagy jégfelületen, melynek hatására azon keresztül egy másikba tud átutazni, az egyiken belépni, majd a másikon ki. Szükséges hozzá, hogy a mágus tudja, hogy ott van jég- vagy vízfelület (járt már ott, látta), és hogy kellő nagyságú legyen a be- és kilépéshez.
*Segítségére lenne a férfinak abban, hogy amaz elkerülhesse a gyerekeket, de azért a szíve kissé fáj a ténytől, hogy egy árvaházon belül ennyit kell gondolkodnia bárkinek is azon, hogy tényleg szinte kontaktusba se kerüljön egyikkel se. Ha nem volna fontosabb dolga, nemes vállalás lenne a részéről megszerettetni az ő apróságait az alkimistával, de ettől most kénytelen eltekinteni, főként, mert ha nem igyekeznek a dolgaikkal, hát könnyen lehet, hogy nem lesz kiket megkedveltessen a félvérrel.*
- Nos, tegyen belátása szerint, de azért higgye el, nem olyan szörnyű sors a gyerekekkel tölteni egy kis időt. Csupán most nem ez az elsődleges, így hát megértem.
*Zárja végül rövidre a témát.
Graellel még intézne egy találkát, hiszen arról nem volt szó, hogy már ma útra kél, noha még visszatérne a Mesterrel való tanácskozás előtt. Egy nap, vagy kettő igazán nem számít. Majd küld egy üzenetet, ha megérkezett biztonságban, pedig a logika azt diktálná, hogy most tegye meg, mert gyorsabban hírt kapna leendő nejéről, de akkor sem fecsérelheti energiáját a szavai a szerelme fülébe való juttatására, ha először készül elteleportálni magát egy messzebbi vidékre. *
- Összepakolok néhány holmit, hagyok üzenetet a… családomnak, *már a szóra is túlcsordul a szíve* - aztán követem. Nem tart majd soká, ígérem.
*Azzal egy kis időre szétválnak az utak, s ahogy bezárul ajtaja, először Ciliának ír egy üzenetet a távollétéről, amit le is tesz annak éjjeliszekrényére. Megkéri, hogy szóljon újdonsült apjának is utazásáról, noha nem tett le róla, hogy majd vele is közli a tényt.
Ezt követően egy megpakolt táskával a kezében siet a személyzeti fürdőhelyiségbe, ahol némi koncentrálás után igyekszik úgy elmerülni benne, hogy ne saját higiénés igényeit elégítse ki, hanem rögvest feltűnhessen a Mágustoronyhoz igen közeli tó legszélén, ámbár egy ottani dézsa is megfelelő lenne, de jobb biztosra menni.
Amennyiben sikeres a varázslata, úgy máris keresni kezdi kékjeivel Nestart, hogy együtt indulhassanak fel a mágikus lépcsőn.*
A varázsló átlép bármilyen víz- vagy jégfelületen, melynek hatására azon keresztül egy másikba tud átutazni, az egyiken belépni, majd a másikon ki. Szükséges hozzá, hogy a mágus tudja, hogy ott van jég- vagy vízfelület (járt már ott, látta), és hogy kellő nagyságú legyen a be- és kilépéshez.
1735. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-02 20:10:17
Üzenet elküldve: 2026-06-02 20:10:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Beutazóban//
*Az elkerülhetetlenség nyomatékosítja a fenyegetést, amit a gyerekek fognak jelenteni a nyugalmára. És innentől már teljes ostobaság lenne figyelmen kívül hagynia az intő szavakat.*
- Értem, szerencsére a legtöbbet úgy is a pincében vagy a szobámban fogok tartózkodni, de akkor az eszembe vésem, hogy óvatos legyek. Ha véletlenül történetek kezdenek el terjengeni a rezidencia szelleméről, akkor tudja, hogy elbuktam, de nem túlságosan. Viszont az éj leplével úgy érzem maradandóan megoldom a nemláthatóságot, amíg napfény nem ér, tehát a falakon belül bármeddig, és amúgy is terveztem a halk lépteket megtanulni, bár inkább az orkok megkörnyékezésének esetére.
*Nestar nem fog zsákbamacskát árulni, bár azt eltitkolja, hogy ha igazán lustává válik, akkor csak lebegni fog a házon belül, így nem is lesznek lépések, amiket hallani lehet, sőt a káosz ügynökeinek feje felett is elszállingózhat. De azzal már tényleg közelebb kerülne ahhoz, hogy elhasználja a mágikus energiáit, mielőtt munkához láthatna, ami egyáltalán nem praktikus.*
- De a legegyszerűbb úgy is az marad, ha csak igyekszem kerülni a közös helyiségeket, mint a folyosók és fürdők.
*Bár az utóbbi hamarosan újra sorra kerül, bár egyelőre nem tervez az említett leple alá bújni.*
- Nos, az én részemről egyelőre elintézettnek van véve minden feladat, szegény Anvielre hagytam Merchen értesítését arról, hogy visszaértem, viszont sajnos nem kell semmit sem vinni még az erődhöz egyelőre. Amennyiben intézkednie kell, természetesen megértem, addig előremegyek, a személyzeti fürdőn keresztül. A torony lépcsőjének jobbján fogok megjelenni, három lépéssel, aztán egyenest a lépcső előtt fogom várni. Nehogy véletlenül összeütközzünk.
*Természetesen ha Mainak semmi sürgős dolga nincsen indulás előtt, úgy megvárja és akkor együtt indulnak a fürdőhöz. Az alkimista első körben kinézi magának, a időből és az általános tájékozóképességéből, hogy merre lehet a déli irány a fürdőben, hogy a dézsába úgy lépjen bele, amilyen irányból a tóból ki szeretne jutni. Ezzel elkerülvén a szédelgést és fejfájást, amit az okoz a számára, ahogy a világ hirtelen megfordul körülötte a varázslat hatására. Még, ha igazából csak ő fordul egy nagyobbat pillanatok alatt, magán okozva ezt a mentális élményt. Lehunyja a szemét, elképzeli a mágustorony előtti tájat, amit a lépcsőn való távozáskor látni szokott. A képet, ahova érkezni fog. Majd ezen fókuszálás mágikus vonulatot is ölt és ezzel rá is lép a dézsa vízének felszínére, hogy reményei szerint egy sokkal szilárdabb talajt tapogasson helyette.*
Nestar Erefiz megpróbált varázsolni egy Tükörlovas nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
*Az elkerülhetetlenség nyomatékosítja a fenyegetést, amit a gyerekek fognak jelenteni a nyugalmára. És innentől már teljes ostobaság lenne figyelmen kívül hagynia az intő szavakat.*
- Értem, szerencsére a legtöbbet úgy is a pincében vagy a szobámban fogok tartózkodni, de akkor az eszembe vésem, hogy óvatos legyek. Ha véletlenül történetek kezdenek el terjengeni a rezidencia szelleméről, akkor tudja, hogy elbuktam, de nem túlságosan. Viszont az éj leplével úgy érzem maradandóan megoldom a nemláthatóságot, amíg napfény nem ér, tehát a falakon belül bármeddig, és amúgy is terveztem a halk lépteket megtanulni, bár inkább az orkok megkörnyékezésének esetére.
*Nestar nem fog zsákbamacskát árulni, bár azt eltitkolja, hogy ha igazán lustává válik, akkor csak lebegni fog a házon belül, így nem is lesznek lépések, amiket hallani lehet, sőt a káosz ügynökeinek feje felett is elszállingózhat. De azzal már tényleg közelebb kerülne ahhoz, hogy elhasználja a mágikus energiáit, mielőtt munkához láthatna, ami egyáltalán nem praktikus.*
- De a legegyszerűbb úgy is az marad, ha csak igyekszem kerülni a közös helyiségeket, mint a folyosók és fürdők.
*Bár az utóbbi hamarosan újra sorra kerül, bár egyelőre nem tervez az említett leple alá bújni.*
- Nos, az én részemről egyelőre elintézettnek van véve minden feladat, szegény Anvielre hagytam Merchen értesítését arról, hogy visszaértem, viszont sajnos nem kell semmit sem vinni még az erődhöz egyelőre. Amennyiben intézkednie kell, természetesen megértem, addig előremegyek, a személyzeti fürdőn keresztül. A torony lépcsőjének jobbján fogok megjelenni, három lépéssel, aztán egyenest a lépcső előtt fogom várni. Nehogy véletlenül összeütközzünk.
*Természetesen ha Mainak semmi sürgős dolga nincsen indulás előtt, úgy megvárja és akkor együtt indulnak a fürdőhöz. Az alkimista első körben kinézi magának, a időből és az általános tájékozóképességéből, hogy merre lehet a déli irány a fürdőben, hogy a dézsába úgy lépjen bele, amilyen irányból a tóból ki szeretne jutni. Ezzel elkerülvén a szédelgést és fejfájást, amit az okoz a számára, ahogy a világ hirtelen megfordul körülötte a varázslat hatására. Még, ha igazából csak ő fordul egy nagyobbat pillanatok alatt, magán okozva ezt a mentális élményt. Lehunyja a szemét, elképzeli a mágustorony előtti tájat, amit a lépcsőn való távozáskor látni szokott. A képet, ahova érkezni fog. Majd ezen fókuszálás mágikus vonulatot is ölt és ezzel rá is lép a dézsa vízének felszínére, hogy reményei szerint egy sokkal szilárdabb talajt tapogasson helyette.*
Nestar Erefiz megpróbált varázsolni egy Tükörlovas nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
1734. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-02 16:07:57
Üzenet elküldve: 2026-06-02 16:07:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Beutazóban//
*Természetesen nem fogja álnokul rávenni a férfit, hogy a gyermekeit tanítsa, de hogyan is utasíthatna vissza egy efféle ajánlatot, hogy az egyik számára ismert legnagyobbtól jegyzeteket szerezhet e háznak? Tán még ő maga is tanulhatna belőlük, ámbár nem feltétlen szeretné még az alkímiával is a fejét tömni. Úgy tartja, hogy aki sok mindenhez ért, az semmihez nem ért igazán, így most talán foglalkozik inkább azzal, amivel eddig.*
- Valamelyest elkerülhetetlen lesz a gyereksereg, hacsak nem kívánja minden energiáját a mágiával felemészteni, de amennyiben túl sok atrocitás éri, ne aggódjon, hamar lehűtöm a kölyköket. Igen könnyű elterelni a figyelmüket. Nem kérnék én sem olyasmit, amire most cseppet sincs tere, de reménykedem, hogy lesznek idők, hogy újra csak a taníttatásuk legyen a „problémám”. Addig is, amennyiben vannak jegyzetei, amiket nélkülözni tud, szívesen átmásoltatom és a rendelkezésükre bocsájtom. Persze nem várom a legkacifántosabbakat. Ha van leirat növények hatásairól, netán egyszerűbb italokról, még egyszerűbb alapszintű mágiáról, vagy amit úgy gondol, hogy építő lehet a számukra, szívesen fogadom.
*Zárja is rövidre cseppet sem röviden, de most itt az ideje ténylegesen a problémásabb területekkel foglalkozni.*
- Nimerilnek sincs mindenhez hozzáférése azonnal, de tudja, kitől kérjen engedélyt, vagy kulcsokat, így végtére is akárhová bejutást tud nyerni. De így egyszerűbbnek tűnik most.
*Elgondolkodik, vajon miről tud a város, vagy miről nem. *
- A város biztosan tud arról, hogy megjártuk a Mágustornyot, s beszéltünk a mesterrel, de tudtommal nem faggatóztak túl mélyen. De, mint kiderült, ebben sem lehetek biztos, így hát őszintén… sejtelmem sincs, mennyi esély van arra, hogy tiszteletüket tegyék a mester előtt valamilyen formában. Azt tudom, hogy beszámolok, amennyiben értelme van és hiányoznak onnét a szemeik.
*Szögezi le, talán már másodjára. Bízik a vezetésben, de még jobban a mágusokban.*
- Tiszteletem tenném a toronyban én is, nekem sem árt felvérteznem magam. Javaslom rendezzük el, amit még hirtelenjében el kell és induljunk neki e röpke útnak.
*Természetesen nem fogja álnokul rávenni a férfit, hogy a gyermekeit tanítsa, de hogyan is utasíthatna vissza egy efféle ajánlatot, hogy az egyik számára ismert legnagyobbtól jegyzeteket szerezhet e háznak? Tán még ő maga is tanulhatna belőlük, ámbár nem feltétlen szeretné még az alkímiával is a fejét tömni. Úgy tartja, hogy aki sok mindenhez ért, az semmihez nem ért igazán, így most talán foglalkozik inkább azzal, amivel eddig.*
- Valamelyest elkerülhetetlen lesz a gyereksereg, hacsak nem kívánja minden energiáját a mágiával felemészteni, de amennyiben túl sok atrocitás éri, ne aggódjon, hamar lehűtöm a kölyköket. Igen könnyű elterelni a figyelmüket. Nem kérnék én sem olyasmit, amire most cseppet sincs tere, de reménykedem, hogy lesznek idők, hogy újra csak a taníttatásuk legyen a „problémám”. Addig is, amennyiben vannak jegyzetei, amiket nélkülözni tud, szívesen átmásoltatom és a rendelkezésükre bocsájtom. Persze nem várom a legkacifántosabbakat. Ha van leirat növények hatásairól, netán egyszerűbb italokról, még egyszerűbb alapszintű mágiáról, vagy amit úgy gondol, hogy építő lehet a számukra, szívesen fogadom.
*Zárja is rövidre cseppet sem röviden, de most itt az ideje ténylegesen a problémásabb területekkel foglalkozni.*
- Nimerilnek sincs mindenhez hozzáférése azonnal, de tudja, kitől kérjen engedélyt, vagy kulcsokat, így végtére is akárhová bejutást tud nyerni. De így egyszerűbbnek tűnik most.
*Elgondolkodik, vajon miről tud a város, vagy miről nem. *
- A város biztosan tud arról, hogy megjártuk a Mágustornyot, s beszéltünk a mesterrel, de tudtommal nem faggatóztak túl mélyen. De, mint kiderült, ebben sem lehetek biztos, így hát őszintén… sejtelmem sincs, mennyi esély van arra, hogy tiszteletüket tegyék a mester előtt valamilyen formában. Azt tudom, hogy beszámolok, amennyiben értelme van és hiányoznak onnét a szemeik.
*Szögezi le, talán már másodjára. Bízik a vezetésben, de még jobban a mágusokban.*
- Tiszteletem tenném a toronyban én is, nekem sem árt felvérteznem magam. Javaslom rendezzük el, amit még hirtelenjében el kell és induljunk neki e röpke útnak.
1733. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-28 04:14:25
Üzenet elküldve: 2026-05-28 04:14:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Beutazóban//
*A szoba elfogadására akkor rábólint, azonban a megkövető hírekre erős aggodalom ül ki az arcára.*
-Ez esetben köszönöm a szobát. Idővel remélem úgy is elfeledődik a dolog. Gondolom a varázslás valamennyivel megszokottabb itt, akár az árvaház vezetője is szokott nekik mágiákat mutogatni, így egy kis dézsából előtűnést el lehetett tussolni, mint egyszerű trükk.
*Sajnos Nestar pontosan tudja, hogy Mai nem erre gondolt és rossz érzése támad azzal szemben, hogy teljesen biztosan nem így tett. Ugyanis ez számára inkább egy fenyegetés, hogy nem sok nyugalma lesz és gyerekekkel kell foglalkoznia.*
- De értem, bár eddig is terveztem kihasználni a gyors utazás előnyeit a pincerész és a szobám között, azt hiszem most fontosabb lesz jobban meghúznom magam egy ideig.
*Szerencsére el is tud tűnni, bár ő csak az éj leplével, de Nimerilnek, valamint Krestvirnek köszönhetően végre meg is tudja majd szüntetni, mesterséges fény idézésével. Neki nincs olyan tehetsége, mint az igazi mágusoknak, de megpróbálja a legtöbbet kihozni a helyzetéből. Mondjuk talán van fontosabb dolga is, mint a gyerekek elől bújócskázását kigondolnia.*
- Az oktatást illetően, tananyagot örömmel szolgáltatok, bár az alkímia kifejezetten veszélyes tudományágnak számít. Viszont nem értek a gyerekek oktatásához. Rossz nyelvek szerint a felnőttekéhez sem. De szívesen hagyok a könyvtárnak feljegyzéseket, azoknak, akik tanulni akarnak.
*Igazából a tanítói képességeivel nincs tisztában, bár a tapasztalatai alapján nehéz követni a monológjait. Ez alapján nem ítélné el magát annyira, mint amennyire szóban tette, most a szerénykedése erősen önérdekű. Viszont a véleménye az, hogy aki nem akar, azt nem lehet tanítani és bár sokan képesek motiválni másokat, hogy ezt a csomót feloldja, Nestar nem tartozik ezen személyek közé. Eddig is tartotta magát ahhoz, hogy a tanítványai legfőképp a saját elszántságuk nyomán fejlődtek, de szerinte ez csak szükséges követelménye annak, hogy valaki tanulni tudjon. Arra nem gondolt, hogy Mai esetleg nem alkímiai tanulmányokban kéri a segítségét.*
- Értem, bár akkor gondolom Nimerilnek is van egy példánya a kulcsból. De a zárással nem lesz baj, odafigyelek.
*Fontos rákérdezni, mielőtt elfelejtik a csapatuk harmadik tagját.*
- Mindenképp élni fogok a segítségével, bár tisztelettel leszek arra is, hogy Ön most másokért felelős és nekik jobban szükségük van Önre. Bár, az új mágiával, lassan kezdem meggondolni, hogy mennyire feszegethető az egyszerre két helyen lét. Bár így is a napok hossza ugyanannyi.
*De egy kis hangos morfondírozáson túl, vissza is tér a témához. Egy dolog azonban még számára tisztázatlan, bár gondolja Mai sem fog többet mondani róla.*
- De a városnak elvileg tudnia kéne a megbeszélésről, nem? Mármint, jelenleg az őrségnél a szív és a főparancsnok is tisztában van azzal, hogy Abogrtól kell majd hallania a fejleményekről ez ügyben. Nem gondolkodom sokat azon, hogy kitől tudta ezt meg. Szóval nem lepne meg, ha az őrség is hivatalos lesz, tekintve, hogy ténylegesen náluk is van a tárgy, amiről a gyűlés szól.
*Érdekes lenne, ha legalább Event vagy a főparancsnokot sem látnák a gyűlésen. Bár belegondolva ezekbe a személyekre, hirtelen már kevesebb kedve van neki menni.*
- De igen, jelenleg a legfontosabb információt szerezni. De nekem még tennem kell egy kerülőt a toronyhoz, barlangformálásért menedéknek és egy-két kisebb varázslatért. Halk léptek és szagtalanítás, hogy a láthatatlansággal vegyítve még hatékonyabb megfigyelő lehessek.
*Lehet a lépteket megússza egy lebegéssel, bár lassan aggódik, hogy túl sok energiájába fog kerülni ennyit trükközni. Viszont az anyagiakat illetően, annyira nem áll fényesen, hogy olyan szabadon költögessen és bizonyosan elfelejt még hasznos varázslatokat, amiket visszahozhat.*
*A szoba elfogadására akkor rábólint, azonban a megkövető hírekre erős aggodalom ül ki az arcára.*
-Ez esetben köszönöm a szobát. Idővel remélem úgy is elfeledődik a dolog. Gondolom a varázslás valamennyivel megszokottabb itt, akár az árvaház vezetője is szokott nekik mágiákat mutogatni, így egy kis dézsából előtűnést el lehetett tussolni, mint egyszerű trükk.
*Sajnos Nestar pontosan tudja, hogy Mai nem erre gondolt és rossz érzése támad azzal szemben, hogy teljesen biztosan nem így tett. Ugyanis ez számára inkább egy fenyegetés, hogy nem sok nyugalma lesz és gyerekekkel kell foglalkoznia.*
- De értem, bár eddig is terveztem kihasználni a gyors utazás előnyeit a pincerész és a szobám között, azt hiszem most fontosabb lesz jobban meghúznom magam egy ideig.
*Szerencsére el is tud tűnni, bár ő csak az éj leplével, de Nimerilnek, valamint Krestvirnek köszönhetően végre meg is tudja majd szüntetni, mesterséges fény idézésével. Neki nincs olyan tehetsége, mint az igazi mágusoknak, de megpróbálja a legtöbbet kihozni a helyzetéből. Mondjuk talán van fontosabb dolga is, mint a gyerekek elől bújócskázását kigondolnia.*
- Az oktatást illetően, tananyagot örömmel szolgáltatok, bár az alkímia kifejezetten veszélyes tudományágnak számít. Viszont nem értek a gyerekek oktatásához. Rossz nyelvek szerint a felnőttekéhez sem. De szívesen hagyok a könyvtárnak feljegyzéseket, azoknak, akik tanulni akarnak.
*Igazából a tanítói képességeivel nincs tisztában, bár a tapasztalatai alapján nehéz követni a monológjait. Ez alapján nem ítélné el magát annyira, mint amennyire szóban tette, most a szerénykedése erősen önérdekű. Viszont a véleménye az, hogy aki nem akar, azt nem lehet tanítani és bár sokan képesek motiválni másokat, hogy ezt a csomót feloldja, Nestar nem tartozik ezen személyek közé. Eddig is tartotta magát ahhoz, hogy a tanítványai legfőképp a saját elszántságuk nyomán fejlődtek, de szerinte ez csak szükséges követelménye annak, hogy valaki tanulni tudjon. Arra nem gondolt, hogy Mai esetleg nem alkímiai tanulmányokban kéri a segítségét.*
- Értem, bár akkor gondolom Nimerilnek is van egy példánya a kulcsból. De a zárással nem lesz baj, odafigyelek.
*Fontos rákérdezni, mielőtt elfelejtik a csapatuk harmadik tagját.*
- Mindenképp élni fogok a segítségével, bár tisztelettel leszek arra is, hogy Ön most másokért felelős és nekik jobban szükségük van Önre. Bár, az új mágiával, lassan kezdem meggondolni, hogy mennyire feszegethető az egyszerre két helyen lét. Bár így is a napok hossza ugyanannyi.
*De egy kis hangos morfondírozáson túl, vissza is tér a témához. Egy dolog azonban még számára tisztázatlan, bár gondolja Mai sem fog többet mondani róla.*
- De a városnak elvileg tudnia kéne a megbeszélésről, nem? Mármint, jelenleg az őrségnél a szív és a főparancsnok is tisztában van azzal, hogy Abogrtól kell majd hallania a fejleményekről ez ügyben. Nem gondolkodom sokat azon, hogy kitől tudta ezt meg. Szóval nem lepne meg, ha az őrség is hivatalos lesz, tekintve, hogy ténylegesen náluk is van a tárgy, amiről a gyűlés szól.
*Érdekes lenne, ha legalább Event vagy a főparancsnokot sem látnák a gyűlésen. Bár belegondolva ezekbe a személyekre, hirtelen már kevesebb kedve van neki menni.*
- De igen, jelenleg a legfontosabb információt szerezni. De nekem még tennem kell egy kerülőt a toronyhoz, barlangformálásért menedéknek és egy-két kisebb varázslatért. Halk léptek és szagtalanítás, hogy a láthatatlansággal vegyítve még hatékonyabb megfigyelő lehessek.
*Lehet a lépteket megússza egy lebegéssel, bár lassan aggódik, hogy túl sok energiájába fog kerülni ennyit trükközni. Viszont az anyagiakat illetően, annyira nem áll fényesen, hogy olyan szabadon költögessen és bizonyosan elfelejt még hasznos varázslatokat, amiket visszahozhat.*
1732. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-27 22:07:41
Üzenet elküldve: 2026-05-27 22:07:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Beutazóban//
*Habár nincs tulajdonjoga, joga még mindig van dönteni a szobák sorsáról és kijelölni mindenki számára azt a helyet, ami szerinte a legmegfelelőbb. Nem esik túl nagy gondolkodóba, rögvest fel is vázolja, ami fejében megfogant.*
- Nincs ezen mit megfontolni, Nestar. A szoba és annak kényelme mostantól az Öné. Szívemre venném, ha dézsákat kéne kerülgetnie, vagy szűkösen élnie itt köztünk. A kisebb szobában elhelyezni egy dézsát igen jó ötlet, bár a pincehelyiségben is elég nagy terek vannak és akkor két munka között nem kell gyerekhaddal foglalkoznia, mert bizony Önre fognak tapadni, főként, mert az imént látták miféle erővel bír. Persze, ha van még tere némi oktatásra, a világért sem venném el a lehetőségét. *Mosolya cinkossá válik, de természetesen nem várja el, hogy egy ekkora név az ő árvaházában tanítson. Bár… igen jól hangzana.*
- A pince is a rendelkezésére áll bármikor… hmm.. *Kissé hunyorog, majd a szekrényfiókból kihúz egy vaskos ládikát, amiben kotorászni kezd. Kis időbe telik, még megleli a pince pótkulcsát, amit át is nyújt a félvérnek.*
- Legyen oly kedves minden esetben zárni. A gyerekek egyetlen perc alatt kiszagolják, ha tiltott területre lehet jutni.
*Természetesen nem gondolja, hogy az alkimista akkora baklövést követne el, hogy a kísérletét szabadon hagyja, de azért jobb előre szólni a kölykök találékonyságáról.
Az újabb témához érve igyekszik értően figyelni. Egyre inkább szükségesnek látja, hogy a másik is részt vegyen a tanácson, na de ahhoz információt kell gyűjtsön.*
- Nagy segítség a teleportáció az ügyeink hatékony intézésében, de ettől még nem tud három felé szakadni, így ha bármiben segítséget tudok nyújtani, csak szóljon. Úgy gondolom a legszükségesebb az az információszerzés, annak fényében lehet dönteni a továbbiakról. A várost valóban muszáj volna tájékoztatni, itt csak az a kérdés, hogy újhold estéjéig ráér-e a dolog, hiszen akkor még többet tudna, vagy tudnánk átadni.
*Habár nincs tulajdonjoga, joga még mindig van dönteni a szobák sorsáról és kijelölni mindenki számára azt a helyet, ami szerinte a legmegfelelőbb. Nem esik túl nagy gondolkodóba, rögvest fel is vázolja, ami fejében megfogant.*
- Nincs ezen mit megfontolni, Nestar. A szoba és annak kényelme mostantól az Öné. Szívemre venném, ha dézsákat kéne kerülgetnie, vagy szűkösen élnie itt köztünk. A kisebb szobában elhelyezni egy dézsát igen jó ötlet, bár a pincehelyiségben is elég nagy terek vannak és akkor két munka között nem kell gyerekhaddal foglalkoznia, mert bizony Önre fognak tapadni, főként, mert az imént látták miféle erővel bír. Persze, ha van még tere némi oktatásra, a világért sem venném el a lehetőségét. *Mosolya cinkossá válik, de természetesen nem várja el, hogy egy ekkora név az ő árvaházában tanítson. Bár… igen jól hangzana.*
- A pince is a rendelkezésére áll bármikor… hmm.. *Kissé hunyorog, majd a szekrényfiókból kihúz egy vaskos ládikát, amiben kotorászni kezd. Kis időbe telik, még megleli a pince pótkulcsát, amit át is nyújt a félvérnek.*
- Legyen oly kedves minden esetben zárni. A gyerekek egyetlen perc alatt kiszagolják, ha tiltott területre lehet jutni.
*Természetesen nem gondolja, hogy az alkimista akkora baklövést követne el, hogy a kísérletét szabadon hagyja, de azért jobb előre szólni a kölykök találékonyságáról.
Az újabb témához érve igyekszik értően figyelni. Egyre inkább szükségesnek látja, hogy a másik is részt vegyen a tanácson, na de ahhoz információt kell gyűjtsön.*
- Nagy segítség a teleportáció az ügyeink hatékony intézésében, de ettől még nem tud három felé szakadni, így ha bármiben segítséget tudok nyújtani, csak szóljon. Úgy gondolom a legszükségesebb az az információszerzés, annak fényében lehet dönteni a továbbiakról. A várost valóban muszáj volna tájékoztatni, itt csak az a kérdés, hogy újhold estéjéig ráér-e a dolog, hiszen akkor még többet tudna, vagy tudnánk átadni.
1731. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-27 00:07:11
Üzenet elküldve: 2026-05-27 00:07:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Beutazóban//
- Eddig nem akartam elfoglalni több helyet, mint ami szükségeltetik. Az ajánlatát hálásan köszönöm, még mindig és megfontolom. Az igaz, hogy a személyzeti szobámba lehet csak nem fér el és túl párás lenne tőle. A dézsának remek hely lenne, de nekem már kevésbé. Mert ha belegondol, az a szoba van a legmesszebb innen. A másik oldalról, ha ott csak a dézsa lenne, akkor mindketten használhatnánk, anélkül, hogy aggódni kellene bárki zavarása miatt. Ezt még át kell gondolnom. Ehhez haloványan kapcsolódóan, majd ebben a hatban elkezdem igazán lehűteni a pincerészt, a mentás kísérletekhez és akkor gondolom még egy kapuként a Tükörlovasnak.
*Talán túl gyorsan nyitotta ki a száját, de az jót sejtet, hogy Mai nem elutasító a koncepcióval szemben. Persze ez még nem elég, azt még ki kell fondorlatoskodnia, hogy miként ne legyen zavaró az alkimista elképzelése mindenki számára. A legjobb az lenne, ha valahogy képes lenne függőleges vízfolyást létrehozni, hogy minél kevesebb helyet foglaljon, de egyelőre ennek esélye sincs. Később majd meglátja.*
- Értem és köszönöm, hogy gondolt rám. Mindenképp örömmel venném, ha részt tudnék venni, bár ellenkező esetben is igyekszem átadni mindent, amit tudok. Beleértve azt is, hogy bár Krestvir az erődnél maradt, megkértem őket, hogy próbáljanak meg időt nyerni. Egyelőre még nem ostromolják őket, azonban körbe vannak zárva és az orkok száma több ezer. Rendesen seregnek is nevezhetőek. Ami miatt meg is lep, hogy nem támadtak még. Számbeli előnyüket nézve tagadhatatlan lenne a sikerük, azonban úgy tűnik, hogy kerülnék a túl nagy áldozathozást Amon elfoglalására. Küldettek valami követet, azonban a beszélgetésből nem hallottam semmit, siettem ellátni a sebesülteket és visszatérni. Az erőd esélyei elhanyagolhatónak tűnik a győzelemre, így csak remélni lehet, hogy vissza tudják tartani a hordát, amíg meg nem unják az ostromot. De ami időt ők nyernek maguknak, azt Arthenior városa is megkapja, kamatostul. A vezér tényleg halott és igazából a vezetőség is erősen megcsonkult. Két számomra eddig ismeretlen harcos vezeti a túlélők csapatát, harcosok még akadnak, valamennyivel több, mint száz, mágusokból eggyel sem találkoztam, bár hallani lehetett. Mármint, Krestviren túl még egy varázslóról. Holnap hajnalban vissza tervezek menni vagy lehet még most kora este, ha Krestvir nem tűnik fel a toronynál. Nem azért, mert aggódnék miatta, hanem, mert érdekel, hogy mi történhetett a tárgyalásnál. Bár gondolom, ha úgy dönt, hogy ráér ez holnapig, akkor tiszteletben tartom. A lényeg, hogy jelenleg vagy az összes ork az erőd környékén van, vagy a helyzet rosszabb, mint még én gondolnám és a városnak még komolyabb védelmi intézkedéseket kell tennie. Lehet nem ártana jelentést tennem majd a Kaszárnyában erről. De előtte lehet hasznosabb felvértezni magunkat pár mágiával, aminek bizonyosan hasznát vesszük a nem túl távoli jövőben.
*Még nem silabizálta ki, hogy a Kaszárnyához miként tudna levágni az útjából, de mindenképp megpróbálja a lehető legtöbbet kihozni ebből a napból.*
- Eddig nem akartam elfoglalni több helyet, mint ami szükségeltetik. Az ajánlatát hálásan köszönöm, még mindig és megfontolom. Az igaz, hogy a személyzeti szobámba lehet csak nem fér el és túl párás lenne tőle. A dézsának remek hely lenne, de nekem már kevésbé. Mert ha belegondol, az a szoba van a legmesszebb innen. A másik oldalról, ha ott csak a dézsa lenne, akkor mindketten használhatnánk, anélkül, hogy aggódni kellene bárki zavarása miatt. Ezt még át kell gondolnom. Ehhez haloványan kapcsolódóan, majd ebben a hatban elkezdem igazán lehűteni a pincerészt, a mentás kísérletekhez és akkor gondolom még egy kapuként a Tükörlovasnak.
*Talán túl gyorsan nyitotta ki a száját, de az jót sejtet, hogy Mai nem elutasító a koncepcióval szemben. Persze ez még nem elég, azt még ki kell fondorlatoskodnia, hogy miként ne legyen zavaró az alkimista elképzelése mindenki számára. A legjobb az lenne, ha valahogy képes lenne függőleges vízfolyást létrehozni, hogy minél kevesebb helyet foglaljon, de egyelőre ennek esélye sincs. Később majd meglátja.*
- Értem és köszönöm, hogy gondolt rám. Mindenképp örömmel venném, ha részt tudnék venni, bár ellenkező esetben is igyekszem átadni mindent, amit tudok. Beleértve azt is, hogy bár Krestvir az erődnél maradt, megkértem őket, hogy próbáljanak meg időt nyerni. Egyelőre még nem ostromolják őket, azonban körbe vannak zárva és az orkok száma több ezer. Rendesen seregnek is nevezhetőek. Ami miatt meg is lep, hogy nem támadtak még. Számbeli előnyüket nézve tagadhatatlan lenne a sikerük, azonban úgy tűnik, hogy kerülnék a túl nagy áldozathozást Amon elfoglalására. Küldettek valami követet, azonban a beszélgetésből nem hallottam semmit, siettem ellátni a sebesülteket és visszatérni. Az erőd esélyei elhanyagolhatónak tűnik a győzelemre, így csak remélni lehet, hogy vissza tudják tartani a hordát, amíg meg nem unják az ostromot. De ami időt ők nyernek maguknak, azt Arthenior városa is megkapja, kamatostul. A vezér tényleg halott és igazából a vezetőség is erősen megcsonkult. Két számomra eddig ismeretlen harcos vezeti a túlélők csapatát, harcosok még akadnak, valamennyivel több, mint száz, mágusokból eggyel sem találkoztam, bár hallani lehetett. Mármint, Krestviren túl még egy varázslóról. Holnap hajnalban vissza tervezek menni vagy lehet még most kora este, ha Krestvir nem tűnik fel a toronynál. Nem azért, mert aggódnék miatta, hanem, mert érdekel, hogy mi történhetett a tárgyalásnál. Bár gondolom, ha úgy dönt, hogy ráér ez holnapig, akkor tiszteletben tartom. A lényeg, hogy jelenleg vagy az összes ork az erőd környékén van, vagy a helyzet rosszabb, mint még én gondolnám és a városnak még komolyabb védelmi intézkedéseket kell tennie. Lehet nem ártana jelentést tennem majd a Kaszárnyában erről. De előtte lehet hasznosabb felvértezni magunkat pár mágiával, aminek bizonyosan hasznát vesszük a nem túl távoli jövőben.
*Még nem silabizálta ki, hogy a Kaszárnyához miként tudna levágni az útjából, de mindenképp megpróbálja a lehető legtöbbet kihozni ebből a napból.*
1730. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-26 22:37:37
Üzenet elküldve: 2026-05-26 22:37:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Beutazóban//
*Nem váratja soká az alkimista, így csak épphogy tud belekezdeni a pakolásba, amit szíves örömest függeszt fel némi információcsere érdekében. A kopogtatásra felkapja a fejét, s rögvest az ajtó előtt is terem, hogy kitárva azt beengedhesse a férfit.*
- Kellemes napot Önnek is, Nestar.
*Mosolya önbizalmat sugároz, bár jegeskék szemeiben ott csillog az érdeklődésen túl némi kétely is, hogy valóban kellemes marad-e a nap, hogyha meghallja, mi is történik épp Thargföldön, vagy miféle híreket oszt vele meg a másik. De még mielőtt csorba eshetne ezen a csodás napon, praktikus kérdésekkel is foglalkozni kell.*
- Hozatok egy dézsát a szobájába, de elgondolkodhatna azon is, hogy egy tágasabbat választ, amit már felajánlottam. Alenia kisasszony lakrésze még mindig üresen áll, s ott egy efféle alkalmatosság el is fér anélkül, hogy folyton beleütközne.
*Nagyvonalúsága nem vendégszeretetből fakad, hanem hálás a félvérnek. A megosztott jegyzetek nélküle nem kerülhettek volna hozzá, s így tudása sem lenne ekkora. De ha nem kapott volna egyetlen árva tananyagot sem, akkor is előkelőbb helyet adna egy ilyen legendának, mint Nestar Erefiz. Rajongó természetnek aligha vallható a nő, de ritka a lélekszám, akire felnéz és egy épp az ő árvaházában ténykedik.*
- De javaslom, vágjunk is bele a történések egymással való megosztásába. A minap a Mester jelezte, hogy a Mágustoronyban vár a következő újhold estéjén és idézem „Oly dolgokról kell döntenünk, melyek egész Lanawin földjére hatással lehetnek.” Nos, nem tudom, hogy ildomos-e plusz egy főt magammal vinnem, de ha már úgyis a Mágustoronyba készülünk, örömmel venném, ha velem tartana, nem csak az okulásért. Talán ők maguk is kíváncsiak elsőkézből arra, hogy mi történik a tornyon túli világban és, ha jól sejtem, Önnek volna mit mesélni. Amennyiben nincs lehetőség, hogy részt vegyen ezen a beszélgetésen, úgy akkor is jobbnak látnám, ha a közelemben lenne és meg tudnánk vitatni mielőbb az ott történteket.
*Nem váratja soká az alkimista, így csak épphogy tud belekezdeni a pakolásba, amit szíves örömest függeszt fel némi információcsere érdekében. A kopogtatásra felkapja a fejét, s rögvest az ajtó előtt is terem, hogy kitárva azt beengedhesse a férfit.*
- Kellemes napot Önnek is, Nestar.
*Mosolya önbizalmat sugároz, bár jegeskék szemeiben ott csillog az érdeklődésen túl némi kétely is, hogy valóban kellemes marad-e a nap, hogyha meghallja, mi is történik épp Thargföldön, vagy miféle híreket oszt vele meg a másik. De még mielőtt csorba eshetne ezen a csodás napon, praktikus kérdésekkel is foglalkozni kell.*
- Hozatok egy dézsát a szobájába, de elgondolkodhatna azon is, hogy egy tágasabbat választ, amit már felajánlottam. Alenia kisasszony lakrésze még mindig üresen áll, s ott egy efféle alkalmatosság el is fér anélkül, hogy folyton beleütközne.
*Nagyvonalúsága nem vendégszeretetből fakad, hanem hálás a félvérnek. A megosztott jegyzetek nélküle nem kerülhettek volna hozzá, s így tudása sem lenne ekkora. De ha nem kapott volna egyetlen árva tananyagot sem, akkor is előkelőbb helyet adna egy ilyen legendának, mint Nestar Erefiz. Rajongó természetnek aligha vallható a nő, de ritka a lélekszám, akire felnéz és egy épp az ő árvaházában ténykedik.*
- De javaslom, vágjunk is bele a történések egymással való megosztásába. A minap a Mester jelezte, hogy a Mágustoronyban vár a következő újhold estéjén és idézem „Oly dolgokról kell döntenünk, melyek egész Lanawin földjére hatással lehetnek.” Nos, nem tudom, hogy ildomos-e plusz egy főt magammal vinnem, de ha már úgyis a Mágustoronyba készülünk, örömmel venném, ha velem tartana, nem csak az okulásért. Talán ők maguk is kíváncsiak elsőkézből arra, hogy mi történik a tornyon túli világban és, ha jól sejtem, Önnek volna mit mesélni. Amennyiben nincs lehetőség, hogy részt vegyen ezen a beszélgetésen, úgy akkor is jobbnak látnám, ha a közelemben lenne és meg tudnánk vitatni mielőbb az ott történteket.
1729. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-26 22:11:25
Üzenet elküldve: 2026-05-26 22:11:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Beutazóban//
*Mai is úgy tűnik, hogy gyorsan belevetette magát a leckékbe, amit örömmel hall, ugyanis lassan kezdi az elméje felfogni, hogy mennyire hasznos is ez a hirtelen utazás varázslata.*
- Ezt kifejezetten jó hallani. Remélhetőleg lesz még lehetőségük találkozni.
*Egyelőre nem fárasztaná a gyerekek előtt a komolyabb hírrel. A zafíros kommentet egy ideig emésztgeti, de végül úgy dönt, hogy majd komolyabb kifejtésre alkalmasabb helyen és időben kerül sor. Merchennek üzentet, hogy sajnálja, amiért ennyit váratta, de végül az erődnél a helyzet békésebb, mint gondolta és kevesebb sérült van a vártnál. Szóval sürgős rendelést nem fog tudni neki átadni. Azt mondjuk, nem tudja, hogy éppen merre van, ezért reméli, hogy Anvielnek könnyebb dolga lesz megtalálni. Ellenben, a megérkezés és az ázás szerencsétlen helyzetének megoldásán túl sok teendője nem maradt mára egyelőre. Hiába hivatalos, azért bekopogtat és nem is várakoztatja túl a kettő fertályórán.*
- Kellemes napot. Mielőtt rátérnénk arra, hogy mit tudtunk meg, miután elváltak volna útjaink, lennék olyan udvariatlan és érdeklődnék hivatalosabb utazási vízfelületek felvetése irányába. Még csak nem is a korábbi jelenet nyomán, de nem tagadható, hogy nem csak kellemetlen, de veszélyessé is válhat. Valamint rájöttem, hogy mekkora hatékonysággal tudnék dolgozni, ha egy pillanat alatt az otthoni laboromban tudnék teremni és az eredményét azonnal vissza is hozni vagy a Pegazusba elvinni. Azt még nem tudom, hogy a fogadó fürdőjében hogyan értékelnék ezt. De gondolom látja a hétköznapiasabb potenciálját is a varázslatnak.
*Láthatóan jó kedvébe került ezzel a varázslattal, ha arra gondol, hogy a régi lakhelye csak egy mágikus lépésnyire van csak tőle, még akár gyakrabban is látogatná azt az elhanyagolt helyet.*
- Ha máshol nem, erősen gondolkodom, hogy a kijelölt szálláshelyemre kerüljön egy kisebb dézsa maradandó minőségben.
*Természetesen azt is megérti, hogy a józan ész keretein belül nem lesz ez az ő játszóháza, ahol csak helységekbe ugrálhat kedve szerint. De azért hasznosnak tartja felvetni a témát.*
*Mai is úgy tűnik, hogy gyorsan belevetette magát a leckékbe, amit örömmel hall, ugyanis lassan kezdi az elméje felfogni, hogy mennyire hasznos is ez a hirtelen utazás varázslata.*
- Ezt kifejezetten jó hallani. Remélhetőleg lesz még lehetőségük találkozni.
*Egyelőre nem fárasztaná a gyerekek előtt a komolyabb hírrel. A zafíros kommentet egy ideig emésztgeti, de végül úgy dönt, hogy majd komolyabb kifejtésre alkalmasabb helyen és időben kerül sor. Merchennek üzentet, hogy sajnálja, amiért ennyit váratta, de végül az erődnél a helyzet békésebb, mint gondolta és kevesebb sérült van a vártnál. Szóval sürgős rendelést nem fog tudni neki átadni. Azt mondjuk, nem tudja, hogy éppen merre van, ezért reméli, hogy Anvielnek könnyebb dolga lesz megtalálni. Ellenben, a megérkezés és az ázás szerencsétlen helyzetének megoldásán túl sok teendője nem maradt mára egyelőre. Hiába hivatalos, azért bekopogtat és nem is várakoztatja túl a kettő fertályórán.*
- Kellemes napot. Mielőtt rátérnénk arra, hogy mit tudtunk meg, miután elváltak volna útjaink, lennék olyan udvariatlan és érdeklődnék hivatalosabb utazási vízfelületek felvetése irányába. Még csak nem is a korábbi jelenet nyomán, de nem tagadható, hogy nem csak kellemetlen, de veszélyessé is válhat. Valamint rájöttem, hogy mekkora hatékonysággal tudnék dolgozni, ha egy pillanat alatt az otthoni laboromban tudnék teremni és az eredményét azonnal vissza is hozni vagy a Pegazusba elvinni. Azt még nem tudom, hogy a fogadó fürdőjében hogyan értékelnék ezt. De gondolom látja a hétköznapiasabb potenciálját is a varázslatnak.
*Láthatóan jó kedvébe került ezzel a varázslattal, ha arra gondol, hogy a régi lakhelye csak egy mágikus lépésnyire van csak tőle, még akár gyakrabban is látogatná azt az elhanyagolt helyet.*
- Ha máshol nem, erősen gondolkodom, hogy a kijelölt szálláshelyemre kerüljön egy kisebb dézsa maradandó minőségben.
*Természetesen azt is megérti, hogy a józan ész keretein belül nem lesz ez az ő játszóháza, ahol csak helységekbe ugrálhat kedve szerint. De azért hasznosnak tartja felvetni a témát.*
1728. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-26 14:18:33
Üzenet elküldve: 2026-05-26 14:18:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Beutazóban//
*Ha nem mágusok között nőtt volna fel, igen meglepett lenne, hogy egyszeriben előtűnik egy dézsányi vízből az alkimista. Így viszont csak sűrűn pislog, majd elfojt egy nevetést. A gyerekek értetlenkednek csupán, de van, kinek ez is egyfajta játékra ad okot és fröcskölésbe kezd. Mai gyorsan elkapja a kezet, bár már késő, de legalább egy újabb adag víz nem fröccsen Nestar irányába. *
- Üdvözlöm, Nestar! Igen megkaptam és úgy gondolom kellő időt és energiát fordítottam rá, hogy memorizáljam is. Kérem, adja át köszönetem ezekért a meglehetőst hasznos jegyzetekért, ha módom lesz rá, személyesen megteszem majd persze én is.
*Nem bírja maradásra a férfit, ellenben még intézne hozzá néhány szót.*
- Mindenképpen utaznunk kell, jókor tért vissza. A zafír jelzett. Az irodában talál, ha itt végeztem. Egy-két fertályórán beül megvagyunk, de ha dolga van is itt leszek a házban. *Mond csak ennyit, majd biccent, s el is engedi a másikat, hogy aztán a gyerekeknek a maradék fürdetési idő alatt elmesélje, hogy mit is láttak az imént.
Mindezek végeztével, ahogy ígérte, az irodájában várja a fél-efet. Kíváncsi annak utazására, de arra még inkább, hogy mi fog történni a Mágustoronyban. Túl sokáig nem ülne egy helyben, ha nem érkezik meg csakhamar az alkimista, hát táskája pakolászásába kezd bele, amit a most rendkívül leegyszerűsített utazás alatt még csak lovára sem kell majd felkötöznie.*
*Ha nem mágusok között nőtt volna fel, igen meglepett lenne, hogy egyszeriben előtűnik egy dézsányi vízből az alkimista. Így viszont csak sűrűn pislog, majd elfojt egy nevetést. A gyerekek értetlenkednek csupán, de van, kinek ez is egyfajta játékra ad okot és fröcskölésbe kezd. Mai gyorsan elkapja a kezet, bár már késő, de legalább egy újabb adag víz nem fröccsen Nestar irányába. *
- Üdvözlöm, Nestar! Igen megkaptam és úgy gondolom kellő időt és energiát fordítottam rá, hogy memorizáljam is. Kérem, adja át köszönetem ezekért a meglehetőst hasznos jegyzetekért, ha módom lesz rá, személyesen megteszem majd persze én is.
*Nem bírja maradásra a férfit, ellenben még intézne hozzá néhány szót.*
- Mindenképpen utaznunk kell, jókor tért vissza. A zafír jelzett. Az irodában talál, ha itt végeztem. Egy-két fertályórán beül megvagyunk, de ha dolga van is itt leszek a házban. *Mond csak ennyit, majd biccent, s el is engedi a másikat, hogy aztán a gyerekeknek a maradék fürdetési idő alatt elmesélje, hogy mit is láttak az imént.
Mindezek végeztével, ahogy ígérte, az irodájában várja a fél-efet. Kíváncsi annak utazására, de arra még inkább, hogy mi fog történni a Mágustoronyban. Túl sokáig nem ülne egy helyben, ha nem érkezik meg csakhamar az alkimista, hát táskája pakolászásába kezd bele, amit a most rendkívül leegyszerűsített utazás alatt még csak lovára sem kell majd felkötöznie.*
1727. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-26 13:29:49
Üzenet elküldve: 2026-05-26 13:29:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
//Zárás//
*Cseppet sem kívánja kihagyni Nimerilt a beszélgetésből, de mit van mit tenni, ha fellobog a féltékenység emésztő tüze és a mindenkori igazgatónő nem lát túl rajta, akkora a fénye. Norennar említése egy ködszitálás rá, alig lanyhul, mi több, a gerjedő füst még jobban elveszi látását. De jól tudja, hogy most nincs ennek tere így csak vesz egy nagy levegőt megpróbál hát vakon, zsigerből válaszolni. Több-kevesebb sikerrel.*
- Sejthető volt, hogy Norennar elárult bennünket és a város kezére kívánta adni az ereklyét, holott mellettem állt Pashthráék meggyőzésében, hogy ha a Mester azt kívánja, akkor a városban kell tartani a szívet. Nem tudom értelmezni, hogy miért nem osztotta meg velem e tervét, hiszen egy hajóban eveztünk és én magam is jó ötletnek tartottam volna tájékoztatni a vezetést, csakhogy a mélységi barátunk azt kívánta az utunk elején sugallni, hogy a vezetést egy szemernyit sem érdekli a tárgy. Kusza, felesleges ármány volt a részéről. A közös „kaland” után négyen széledtünk négy irányba, pedig a megegyezés közös volt. Ezekben az időkben aligha ez a megfelelő hozzáállás. De őszintén kíváncsi vagyok, mi vezette a saját útjára. *Megingatja a fejét, s talán jobb is, ha nem beszélik túl. A fegyver a városnál, s innentől nem Mai felelőssége. Csak reméli, hogy a város teszi a dolgát.*
- Érdekes ötlet, érdekes feltevés és maximálisan támogatom. Ha gondoljátok a pince éppen alkalmas egy efféle kísérletezésre. Örömömre szolgálna, ha a ház falain belül maradnátok. Ha kényelmes, tágas szobára van szüksége, Nestar, jelezze és az emeletit szívesen a rendelkezésére bocsátom. Alenia kisasszonyé volt, költözése előtt. Ha a segítségemre van szükség, bátorkodjatok szólni. Ha nem haragszotok és nincs több kérdés, akkor most távoznék. Bokrosodnak a teendőim. ~És nem előttetek szeretnék őrjöngeni~.
*Azzal, ha minden megbeszélésre került, ő távozna is, hogy a nemrégiben áhított borból kitöltsön úgy egy… liternyit.*
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
//Zárás//
*Cseppet sem kívánja kihagyni Nimerilt a beszélgetésből, de mit van mit tenni, ha fellobog a féltékenység emésztő tüze és a mindenkori igazgatónő nem lát túl rajta, akkora a fénye. Norennar említése egy ködszitálás rá, alig lanyhul, mi több, a gerjedő füst még jobban elveszi látását. De jól tudja, hogy most nincs ennek tere így csak vesz egy nagy levegőt megpróbál hát vakon, zsigerből válaszolni. Több-kevesebb sikerrel.*
- Sejthető volt, hogy Norennar elárult bennünket és a város kezére kívánta adni az ereklyét, holott mellettem állt Pashthráék meggyőzésében, hogy ha a Mester azt kívánja, akkor a városban kell tartani a szívet. Nem tudom értelmezni, hogy miért nem osztotta meg velem e tervét, hiszen egy hajóban eveztünk és én magam is jó ötletnek tartottam volna tájékoztatni a vezetést, csakhogy a mélységi barátunk azt kívánta az utunk elején sugallni, hogy a vezetést egy szemernyit sem érdekli a tárgy. Kusza, felesleges ármány volt a részéről. A közös „kaland” után négyen széledtünk négy irányba, pedig a megegyezés közös volt. Ezekben az időkben aligha ez a megfelelő hozzáállás. De őszintén kíváncsi vagyok, mi vezette a saját útjára. *Megingatja a fejét, s talán jobb is, ha nem beszélik túl. A fegyver a városnál, s innentől nem Mai felelőssége. Csak reméli, hogy a város teszi a dolgát.*
- Érdekes ötlet, érdekes feltevés és maximálisan támogatom. Ha gondoljátok a pince éppen alkalmas egy efféle kísérletezésre. Örömömre szolgálna, ha a ház falain belül maradnátok. Ha kényelmes, tágas szobára van szüksége, Nestar, jelezze és az emeletit szívesen a rendelkezésére bocsátom. Alenia kisasszonyé volt, költözése előtt. Ha a segítségemre van szükség, bátorkodjatok szólni. Ha nem haragszotok és nincs több kérdés, akkor most távoznék. Bokrosodnak a teendőim. ~És nem előttetek szeretnék őrjöngeni~.
*Azzal, ha minden megbeszélésre került, ő távozna is, hogy a nemrégiben áhított borból kitöltsön úgy egy… liternyit.*
1726. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-25 22:33:48
Üzenet elküldve: 2026-05-25 22:33:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Beutazóban//
*A varázslat sikerét már érezte, mielőtt a szemét felnyitja, és az orientálódás rengeteget segít azon, hogy biztosan a talpára érkezzen és ne essen össze, ahogy a legutóbbi próbálkozásoknál tette. És a kisebb visítások is arra adnak jelet, hogy egy teljesen más környezetben van, bár még nem lát semmit. Amint felnyitja a szemét, megbizonyosodhat a hangok forrásáról, bár az kevésbé érdekli. Azt sejtette, hogy a jelenetének lesz következménye, bár elvileg szólt Anvielnek, hogy az egyik dézsa maradjon üresen, amíg vissza nem ér. A háta mögött hallatszódó pancsolásból kisejti, hogy ez nem így történt. Meg is keresné a személyzetist, de nagyobb szerencséjére egyenesen Maival találkozhat, aki éppen többedmagával a gyerekek mosdatásával ügyködik. De a többi fürdető elfoglaltabb annak az eldöntésével, hogy az értetlenség és a rühellet milyen arányában tekintsenek az italkeverő irányába, így főként a mágustársával társalog, bár a köszönés az mindenkinek jár.*
- Békés napot. Megjártam Amon Ruadhot és sikerült rálesnem a hadvonalra. A vízmágikus jegyzeteket, amiket Krestvir hagyott, megtalálta?
*Nem épp a helyzethez legillőbb szavak és jutalmul le is lesz fröcskölve, bár nem éppen a felnőttek által. Hogy megérdemli vagy sem, az igazán nehezen eldönthető.*
- Viszont, látom, hogy elfoglalt, majd megbeszéljük az ott történteket később. Addig is, további szép napot és ha elsajátította a jegyzeteket, akkor kora este elutazhatnánk a mágustoronyhoz. Ellenben elnézését kérem, de mennem kell...
*Majd halad is tovább, feltehetően majdnem mindenki örömére. Kint el is fogyaszt egy világosbarna varázsitalt, hogy megsürgesse lépteit. Valahol Merchen is vár rá és egy levelet is kézbesítenie kell. Egy pillanatra elgondolkodik, hogy egyszerűbb lett volna a főtéren megjelenni. Talán még nem is túl késő. Csak, még át kell gondolnia, honnan, mert a fürdőt használják. Erre majd visszatérhet akkor, amikor Maival már mindkettejüknek kell egy kényelmesebb kezdő utazási pont, mintsem a publikusan használt fürdőhelyek.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli a gyorsaságot a következő két körre.
*A varázslat sikerét már érezte, mielőtt a szemét felnyitja, és az orientálódás rengeteget segít azon, hogy biztosan a talpára érkezzen és ne essen össze, ahogy a legutóbbi próbálkozásoknál tette. És a kisebb visítások is arra adnak jelet, hogy egy teljesen más környezetben van, bár még nem lát semmit. Amint felnyitja a szemét, megbizonyosodhat a hangok forrásáról, bár az kevésbé érdekli. Azt sejtette, hogy a jelenetének lesz következménye, bár elvileg szólt Anvielnek, hogy az egyik dézsa maradjon üresen, amíg vissza nem ér. A háta mögött hallatszódó pancsolásból kisejti, hogy ez nem így történt. Meg is keresné a személyzetist, de nagyobb szerencséjére egyenesen Maival találkozhat, aki éppen többedmagával a gyerekek mosdatásával ügyködik. De a többi fürdető elfoglaltabb annak az eldöntésével, hogy az értetlenség és a rühellet milyen arányában tekintsenek az italkeverő irányába, így főként a mágustársával társalog, bár a köszönés az mindenkinek jár.*
- Békés napot. Megjártam Amon Ruadhot és sikerült rálesnem a hadvonalra. A vízmágikus jegyzeteket, amiket Krestvir hagyott, megtalálta?
*Nem épp a helyzethez legillőbb szavak és jutalmul le is lesz fröcskölve, bár nem éppen a felnőttek által. Hogy megérdemli vagy sem, az igazán nehezen eldönthető.*
- Viszont, látom, hogy elfoglalt, majd megbeszéljük az ott történteket később. Addig is, további szép napot és ha elsajátította a jegyzeteket, akkor kora este elutazhatnánk a mágustoronyhoz. Ellenben elnézését kérem, de mennem kell...
*Majd halad is tovább, feltehetően majdnem mindenki örömére. Kint el is fogyaszt egy világosbarna varázsitalt, hogy megsürgesse lépteit. Valahol Merchen is vár rá és egy levelet is kézbesítenie kell. Egy pillanatra elgondolkodik, hogy egyszerűbb lett volna a főtéren megjelenni. Talán még nem is túl késő. Csak, még át kell gondolnia, honnan, mert a fürdőt használják. Erre majd visszatérhet akkor, amikor Maival már mindkettejüknek kell egy kényelmesebb kezdő utazási pont, mintsem a publikusan használt fürdőhelyek.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli a gyorsaságot a következő két körre.
1725. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-25 17:25:01
Üzenet elküldve: 2026-05-25 17:25:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
*Az új név említésére összehúzódik a szemöldöke, így látható is lesz a zavarodottsága, de még megvárja, amíg szóhoz juttatják.*
- Akkor úgy tűnik van még egy közös ismerősünk. Ellenben, ez még két okból is fontos lehet. Először is, nem tartottam fontosnak, hogy ki számára készült az amulett, ami annyi próbálkozásba került, de akkor most megjegyezhetem, hogy Norennarnak és emiatt jelen is volt, amikor a főparancsnok megpróbálta elszedni a paptól a szívet. Továbbá, volt szerencsém belehallani a kedélyes társalgásukba a templom közepén. Hasonlóan meglepett volt Pashthra hirtelen kedélyváltozásán a szívvel kapcsolatban, de az érdekesebb része, hogy nem csak, hogy majdnem számonkéréses módon érdeklődött a parancsnoktól, hogy a vallatása nyomán sikerült-e kiderítenie, miért döntött így. Azonban arról nem volt tudomása, hogy Quantallhoz került és rengeteget segített meggyőzni a főparancsnokot, hogy ne legyen erőszakos vége az eseményeknek. Ennek se tudatosítottam több jelentőséget, amíg nem tudtam, hogy része volt a csapatnak, aki a toronyból visszahozta a szívet és, bár ez csak nagyrészt indokolatlan feltételezés a részemről, annak a nehezményezői között volt, hogy Pashthránál maradjon a szív.
*Tekint Mai felé, igazából erre csak ő tud válaszolni. Nestar könnyen tud következtetni tudományos alapon, de azt, hogy mi folyik a személyek fejében, nem csak, hogy nem ért hozzá, annyira nem is érdekli.*
- Gondolom hasznos lehet majd az ő oldaláról megkérdezni a történetet. Ha jól vettem ki, jó kapcsolatot ápol a főparancsnokkal és így lehet többet fog tudni mondani, hogy mi történt az őrség berkein belül.
*Nestar arra nem gondol, hogy a mélységi aktívan segítette volna a városi őrséget Pashthra megtalálásában, főleg, mivel éppen mással volt elfoglalva, de rengeteget segíthet nekik az ismeretei ezzel kapcsolatban, tekintve mennyire naprakész volt az őrség ügyeit illetően abban az időszakban. A Merlanás kommentárhoz nem tesz hozzá semmit, igazából nem tudja értelmezni, mire utal Mai. De már egy jó ideje nem is beszéltek semmi érdemi dologról egymással és egyelőre nem is zaklatná a hírekkel az énekest. A beszélgetést, hogy mikor hagyják elveszni a várost, azt csak hagyja továbbhaladni. Amíg nincsenek látótávolságban az orkok, addig úgy sem derül ki, hogy mekkora a veszélytűrése. De amint visszatérnek az ő szakterületére, nekiállhat elmagyarázni a kék mentát.*
- Nos, a kék menta egy olyan növény, aminek a levelei képesek fagyasztani, ha összetörik őket. A levelek hatása elhanyagolható, talán egy kis pohár vizet tudnak lehűsíteni, de ami miatt fontos, hogy erősen sejthető, hogy ezt a hatás bele lehetne sűríteni egy bájitalba. Ehhez még Nimerillel ki kell kutatnunk a hatását, így minden további dolog, amit most mondok, csak spekuláció a részemről.
*Ezzel rá is térhet a fontos részre.*
- Mivel egy, a természetben előforduló növény, erősen bizonyos, hogy nem mágikus hatásként fagyaszt. Ami azt jelenti, hogy ha ezért felelős anyagot kinyerjük, akkor a mágikus védelmet szolgáló burkok nem lesznek képesek megvédeni ellene, mert nincs mágikus energia benne, amit akadályozhatnának. A másik oldalról, bár a törhetetlen burkokon nem lenne képes direkt átjutni az anyag, a hatása keresztülhathat bármilyen kemény pajzson, ugyanis nagyon leegyszerűsítve és lesarkítva, a hő elnyelése egy energiafolyamat, mintsem anyagi.
*Nagyon-nagyon leegyszerűsítve, ezt Nimeril is észreveheti és valószínűleg fog kapni is érte pár kommentárt, de a jelenlegi magyarázathoz ez elegendő.*
- Szóval, ha a szív csak egy törhetetlen burokban van, ami megvédi minden mágikus hatástól és nincs specifikusan megvédve attól, hogy egy nem mágikus hűtés megfagyasztaná, akkor ez a növényi kivonat megállíthatja vagy akár megölheti a szívet anélkül, hogy a burkot el kéne pusztítani körülötte. Elismerem, hogy messzi következtetés.
*Nem állítja, hogy nem éppen egy kártyavárat épít a spekulációival, de egyelőre jobb ötlete nincs és a kék menta tanulmányozását amúgy is tervezte a háború után.*
- Amit még fontos megemlíteni, hogy a kék menta a Krenkataur hegység tetején, fagypont alatt nő. Ezért kell majd a vízmágia a fagyasztásra.
*A menta nevelésre ő nem tud válaszolni, hiszen nem az ő házában vannak, csak reméli, hogy a válasz igenleges. Norileina nevét megjegyzi, de nem tartja valószínűnek, hogy összefutnának. Főleg, mivel a Vérkertbe annyira nincs kedve eljárkálni. De azt nem zárhatja ki, talán egyszer a jövőben keresztezi az útjuk egymásét.*
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
*Az új név említésére összehúzódik a szemöldöke, így látható is lesz a zavarodottsága, de még megvárja, amíg szóhoz juttatják.*
- Akkor úgy tűnik van még egy közös ismerősünk. Ellenben, ez még két okból is fontos lehet. Először is, nem tartottam fontosnak, hogy ki számára készült az amulett, ami annyi próbálkozásba került, de akkor most megjegyezhetem, hogy Norennarnak és emiatt jelen is volt, amikor a főparancsnok megpróbálta elszedni a paptól a szívet. Továbbá, volt szerencsém belehallani a kedélyes társalgásukba a templom közepén. Hasonlóan meglepett volt Pashthra hirtelen kedélyváltozásán a szívvel kapcsolatban, de az érdekesebb része, hogy nem csak, hogy majdnem számonkéréses módon érdeklődött a parancsnoktól, hogy a vallatása nyomán sikerült-e kiderítenie, miért döntött így. Azonban arról nem volt tudomása, hogy Quantallhoz került és rengeteget segített meggyőzni a főparancsnokot, hogy ne legyen erőszakos vége az eseményeknek. Ennek se tudatosítottam több jelentőséget, amíg nem tudtam, hogy része volt a csapatnak, aki a toronyból visszahozta a szívet és, bár ez csak nagyrészt indokolatlan feltételezés a részemről, annak a nehezményezői között volt, hogy Pashthránál maradjon a szív.
*Tekint Mai felé, igazából erre csak ő tud válaszolni. Nestar könnyen tud következtetni tudományos alapon, de azt, hogy mi folyik a személyek fejében, nem csak, hogy nem ért hozzá, annyira nem is érdekli.*
- Gondolom hasznos lehet majd az ő oldaláról megkérdezni a történetet. Ha jól vettem ki, jó kapcsolatot ápol a főparancsnokkal és így lehet többet fog tudni mondani, hogy mi történt az őrség berkein belül.
*Nestar arra nem gondol, hogy a mélységi aktívan segítette volna a városi őrséget Pashthra megtalálásában, főleg, mivel éppen mással volt elfoglalva, de rengeteget segíthet nekik az ismeretei ezzel kapcsolatban, tekintve mennyire naprakész volt az őrség ügyeit illetően abban az időszakban. A Merlanás kommentárhoz nem tesz hozzá semmit, igazából nem tudja értelmezni, mire utal Mai. De már egy jó ideje nem is beszéltek semmi érdemi dologról egymással és egyelőre nem is zaklatná a hírekkel az énekest. A beszélgetést, hogy mikor hagyják elveszni a várost, azt csak hagyja továbbhaladni. Amíg nincsenek látótávolságban az orkok, addig úgy sem derül ki, hogy mekkora a veszélytűrése. De amint visszatérnek az ő szakterületére, nekiállhat elmagyarázni a kék mentát.*
- Nos, a kék menta egy olyan növény, aminek a levelei képesek fagyasztani, ha összetörik őket. A levelek hatása elhanyagolható, talán egy kis pohár vizet tudnak lehűsíteni, de ami miatt fontos, hogy erősen sejthető, hogy ezt a hatás bele lehetne sűríteni egy bájitalba. Ehhez még Nimerillel ki kell kutatnunk a hatását, így minden további dolog, amit most mondok, csak spekuláció a részemről.
*Ezzel rá is térhet a fontos részre.*
- Mivel egy, a természetben előforduló növény, erősen bizonyos, hogy nem mágikus hatásként fagyaszt. Ami azt jelenti, hogy ha ezért felelős anyagot kinyerjük, akkor a mágikus védelmet szolgáló burkok nem lesznek képesek megvédeni ellene, mert nincs mágikus energia benne, amit akadályozhatnának. A másik oldalról, bár a törhetetlen burkokon nem lenne képes direkt átjutni az anyag, a hatása keresztülhathat bármilyen kemény pajzson, ugyanis nagyon leegyszerűsítve és lesarkítva, a hő elnyelése egy energiafolyamat, mintsem anyagi.
*Nagyon-nagyon leegyszerűsítve, ezt Nimeril is észreveheti és valószínűleg fog kapni is érte pár kommentárt, de a jelenlegi magyarázathoz ez elegendő.*
- Szóval, ha a szív csak egy törhetetlen burokban van, ami megvédi minden mágikus hatástól és nincs specifikusan megvédve attól, hogy egy nem mágikus hűtés megfagyasztaná, akkor ez a növényi kivonat megállíthatja vagy akár megölheti a szívet anélkül, hogy a burkot el kéne pusztítani körülötte. Elismerem, hogy messzi következtetés.
*Nem állítja, hogy nem éppen egy kártyavárat épít a spekulációival, de egyelőre jobb ötlete nincs és a kék menta tanulmányozását amúgy is tervezte a háború után.*
- Amit még fontos megemlíteni, hogy a kék menta a Krenkataur hegység tetején, fagypont alatt nő. Ezért kell majd a vízmágia a fagyasztásra.
*A menta nevelésre ő nem tud válaszolni, hiszen nem az ő házában vannak, csak reméli, hogy a válasz igenleges. Norileina nevét megjegyzi, de nem tartja valószínűnek, hogy összefutnának. Főleg, mivel a Vérkertbe annyira nincs kedve eljárkálni. De azt nem zárhatja ki, talán egyszer a jövőben keresztezi az útjuk egymásét.*
1724. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-25 16:10:17
Üzenet elküldve: 2026-05-25 16:10:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sorsok - Zárás//
*Mai válaszát hallgatva hamar megbizonyosodhat arról, hogy jól sejtette, mit érezhet a lány legbelül. Azt nem érti csupán, hogy ebben a kegyetlen világban hogyan lehet egy lélek annyira tiszta, mint az övé? Hogy lehet az, hogy egy nemeslány az életét is odaadná az utcán éhező gyerekekért, miközben szinte valódi fájdalmat okoz neki az, hogy ártson? Nem érti, de talán már érzi, hogy ez a lélek az ő, magányos, megkeseredett világát is gyógyítani kezdte.
Nem válaszol már semmit, nincs rá szükség. Többet adhat most a fél-elfnek ölelésével, mint bármiféle szóval. Az idilli pillanatot követően beszélgetésük másfelé terelődik, már-már a szakmai ártalom következtében jönnek belőle a szavak, ahogy harcostársa sikereiről mesél. Valóban nem buta ő, össze tudja rakni a képet, de ezzel sem akarja ma már tovább terhelni Mait.*
- Jól tetted. Így volt helyes. *Zárja végül ennyivel, merthogy a kötelesség, bármennyire is szeretné, nem csak a családjához szólítja. Most mennie kell, hiába maradna szívesebben. Kedvese válasza még egyszer mosolyt csal marcona arcára.*
- Mindet? Nos, majd igyekszem, de tudod, ehhez az is kell, hogy te se szökj el annyiszor, mint eddig. *Most már csak viccből mondja e szavakat, nem dorgálásnak szánja őket. Végül aztán egy csókkal búcsúzva indul az ajtó felé, majd a kilincshez nyúl, de onnan még visszafordul egy pillanatra.*
- Este jövök. *Mondja, majd miután kigyönyörködte magát a jégkék szemekben, kilép az ajtón, majd a főbejáraton, és kilépve az árvaház udvarából a kaszárnya felé veszi az irányt.*
*Mai válaszát hallgatva hamar megbizonyosodhat arról, hogy jól sejtette, mit érezhet a lány legbelül. Azt nem érti csupán, hogy ebben a kegyetlen világban hogyan lehet egy lélek annyira tiszta, mint az övé? Hogy lehet az, hogy egy nemeslány az életét is odaadná az utcán éhező gyerekekért, miközben szinte valódi fájdalmat okoz neki az, hogy ártson? Nem érti, de talán már érzi, hogy ez a lélek az ő, magányos, megkeseredett világát is gyógyítani kezdte.
Nem válaszol már semmit, nincs rá szükség. Többet adhat most a fél-elfnek ölelésével, mint bármiféle szóval. Az idilli pillanatot követően beszélgetésük másfelé terelődik, már-már a szakmai ártalom következtében jönnek belőle a szavak, ahogy harcostársa sikereiről mesél. Valóban nem buta ő, össze tudja rakni a képet, de ezzel sem akarja ma már tovább terhelni Mait.*
- Jól tetted. Így volt helyes. *Zárja végül ennyivel, merthogy a kötelesség, bármennyire is szeretné, nem csak a családjához szólítja. Most mennie kell, hiába maradna szívesebben. Kedvese válasza még egyszer mosolyt csal marcona arcára.*
- Mindet? Nos, majd igyekszem, de tudod, ehhez az is kell, hogy te se szökj el annyiszor, mint eddig. *Most már csak viccből mondja e szavakat, nem dorgálásnak szánja őket. Végül aztán egy csókkal búcsúzva indul az ajtó felé, majd a kilincshez nyúl, de onnan még visszafordul egy pillanatra.*
- Este jövök. *Mondja, majd miután kigyönyörködte magát a jégkék szemekben, kilép az ajtón, majd a főbejáraton, és kilépve az árvaház udvarából a kaszárnya felé veszi az irányt.*
1723. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-25 14:13:58
Üzenet elküldve: 2026-05-25 14:13:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sorsok//
*Ha mód volna rá, mindenkit megmentene. Egyeseket másoktól, másokat önmagukról. Igaza van a harcosnak, de nem csupán egy elenyésző pillanatig sajnálta a kioltott életeket. Még most is. Hiszen valami befolyásolja őket is, valamilyen eszmében hisznek, valami nekik épp oly természetes, mint Mainak az, hogy mindenkit óvjon. Különböző nézetek, de az ösztönök ugyanazok: védeni saját magukat és a népüket. Hogy mi elől, az már más kérdés. Elhal a sóhaj, mi kiszökken az ajkán, s csak fúrja homlokát az erős mellkasba. Nem tud azonnal szólni, mint egyébként mindig.*
- Mindössze másért küzdünk. Másban hiszünk. Az ő szemükben mi érdemlünk halált, mert nálunk van valami, ami az övék, a mi szemünkben pedig… mindegy. Mi maradtunk talpon és én az enyéimért küzdök. Ha utána fáj, akkor is.
*Keze erősen szorít, tán jobban belebújni a karokba már nem is lehet, mégis minduntalan kísérletezik rajta, hátha belevész apró teste és nem kell gondolnia sem többé semmire, csak a férfi illatára.
Csak akkor lenne jó távolodni, mikor amaz Pashthra hőstettét hozza fel. Jobb így, mintha másra kérdezett volna rá, de minden bizonnyal nem ostoba Grael sem, ha nem is mondja ki, hamar összerakhatja a képet.*
- Igen, ő az. Először is közbenjárása volt a „Király” halálában, majd másodjára is. Tán harmadik alkalom nem lesz. *Igyekszik megvonni vállát.* - Olyanokkal voltam körülvéve, akik a mágiám nélkül is sikerre vitték volna ezt a harcot. De így biztosabb volt. Meg kellett tennem. *Még most is mintha szabadkozna, de nehezen engedi el tetteinek terhét.
Hűvösnek tűnik minden, ahogy elengedi őt a másik. Már most hiányzik a bőréről az érintés, de beletörődve fut ki orrán a levegő. Dolga neki is van ezer meg egy.*
- Menj csak, Grael. De az éjjelt veled tölteném. Mindet… az összes éjjelt, amit csak lehetséges. *Mosolya őszinte, habár kissé gondterhelt. Minden elválás olyannak tűnik most, hogy akár végleges is lehet… nem ördögtől való hát a kívánsága.*
*Ha mód volna rá, mindenkit megmentene. Egyeseket másoktól, másokat önmagukról. Igaza van a harcosnak, de nem csupán egy elenyésző pillanatig sajnálta a kioltott életeket. Még most is. Hiszen valami befolyásolja őket is, valamilyen eszmében hisznek, valami nekik épp oly természetes, mint Mainak az, hogy mindenkit óvjon. Különböző nézetek, de az ösztönök ugyanazok: védeni saját magukat és a népüket. Hogy mi elől, az már más kérdés. Elhal a sóhaj, mi kiszökken az ajkán, s csak fúrja homlokát az erős mellkasba. Nem tud azonnal szólni, mint egyébként mindig.*
- Mindössze másért küzdünk. Másban hiszünk. Az ő szemükben mi érdemlünk halált, mert nálunk van valami, ami az övék, a mi szemünkben pedig… mindegy. Mi maradtunk talpon és én az enyéimért küzdök. Ha utána fáj, akkor is.
*Keze erősen szorít, tán jobban belebújni a karokba már nem is lehet, mégis minduntalan kísérletezik rajta, hátha belevész apró teste és nem kell gondolnia sem többé semmire, csak a férfi illatára.
Csak akkor lenne jó távolodni, mikor amaz Pashthra hőstettét hozza fel. Jobb így, mintha másra kérdezett volna rá, de minden bizonnyal nem ostoba Grael sem, ha nem is mondja ki, hamar összerakhatja a képet.*
- Igen, ő az. Először is közbenjárása volt a „Király” halálában, majd másodjára is. Tán harmadik alkalom nem lesz. *Igyekszik megvonni vállát.* - Olyanokkal voltam körülvéve, akik a mágiám nélkül is sikerre vitték volna ezt a harcot. De így biztosabb volt. Meg kellett tennem. *Még most is mintha szabadkozna, de nehezen engedi el tetteinek terhét.
Hűvösnek tűnik minden, ahogy elengedi őt a másik. Már most hiányzik a bőréről az érintés, de beletörődve fut ki orrán a levegő. Dolga neki is van ezer meg egy.*
- Menj csak, Grael. De az éjjelt veled tölteném. Mindet… az összes éjjelt, amit csak lehetséges. *Mosolya őszinte, habár kissé gondterhelt. Minden elválás olyannak tűnik most, hogy akár végleges is lehet… nem ördögtől való hát a kívánsága.*
1722. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-23 19:48:05
Üzenet elküldve: 2026-05-23 19:48:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
* A beszélgetés már leginkább csak a másik kettő között zajlik, így Nimeril csak csendben figyel. Annyi név van már, hogy nem is nagyon érti, hogy ki, kivel, mit és hol. Arra meg, hogy majd a mester egy védő varázsigét add, hát nem hisz igazán. El is fintorodik.*
- Én nem szívesen bízom magam Arborgra. Aztán véletlenül éppen fontosabb dolga akad majd. Jobban szeretem, ha nem kell másra várni.* Mondja el a véleményét aztán csöndben figyel tovább, amíg vége nem lesz.*
- Akkor most lesz menta nevelés vagy nem?* Kérdezi, mert ha lesz, akkor megy és előkészül rá szép csendben. Ha nincs más, akkor ő majd egy köszönéssel karöltve távozik.*
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
* A beszélgetés már leginkább csak a másik kettő között zajlik, így Nimeril csak csendben figyel. Annyi név van már, hogy nem is nagyon érti, hogy ki, kivel, mit és hol. Arra meg, hogy majd a mester egy védő varázsigét add, hát nem hisz igazán. El is fintorodik.*
- Én nem szívesen bízom magam Arborgra. Aztán véletlenül éppen fontosabb dolga akad majd. Jobban szeretem, ha nem kell másra várni.* Mondja el a véleményét aztán csöndben figyel tovább, amíg vége nem lesz.*
- Akkor most lesz menta nevelés vagy nem?* Kérdezi, mert ha lesz, akkor megy és előkészül rá szép csendben. Ha nincs más, akkor ő majd egy köszönéssel karöltve távozik.*
1721. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-21 18:30:20
Üzenet elküldve: 2026-05-21 18:30:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sorsok//
*Ha szembesítenék vele, talán ő sem tudná annál jobban megmagyarázni, miért volt szükséges kijelenteni, hogy nem szokása megijedni, minthogy férfi. Enélkül viszont egyértelmű, hogy ki kellett mondani, mert még a végén az ellenkezőjét gondolhatta volna róla a másik. Persze, tudja, hogy ez nem igaz, csak jobb még azelőtt megvédeni a férfiúi büszkeségét, mielőtt csorba esne rajta.
Azonban úgy tűnik, hogy nem ő az, akit most meg kell védeni, hanem Mai, pedig nem csinál mást, csupán mesél. Emlékekről. Számára borzasztónak tűnő emlékekről, melyek végén lám, ő is kimondja ugyanazt, csak más szót használ bátorságának kinyilatkoztatására.*
- Nem is mondtam, hogy gyáva vagy. Csak azt, hogy szerintem, ha tehetted volna, te még azokat az orkokat is inkább megmentetted volna saját magatoktól. Le merem fogadni, hogy ha csak egy pillanatra is, de sajnáltad őket. *Halvány mosoly kíséretében mondja e szavakat, miközben igyekszik ölelésével továbbra is nyugtatgatni a lányt. Az arcát ugyan nem látja, de a kis törékeny testét szorítva pontosan érzi, hogy mi mehet végbe a lelkében.
Gyanúja beigazolódik, nem a puszta véletlen sodorta a máguslány mellé azokat a harcosokat. Sejtette, hogy most is a húgával kalandozott, hisz ekkor szokott Mai csak úgy, szó nélkül eltünedezni. Mégsem a boszorkány húga neve ragadja meg most igazán, s nem is a számára ismeretlen Norennaré, hanem a harmadik név, Pashthra.*
- Mármint az a Pashthra, aki elhozta a kaszárnyába a Király fejét? A katonák közt gyorsan híre ment, Nariuss dicsőíti a tettéért. Igazi hőspalánta lehet a kölyök… A pletykák amúgy arról szólnak, hogy azt a férfit másodszor kellett megfosztani a fejétől. Hmh. *Boszorkányság. Ez is. Hagy egy kis hatásszünetet, hogy Mai megemészthesse a hallottakat, utána kérdezne csak rá még néhány, talán igencsak fontos dologra, ám ha sikerül időközben elkapnia a gyönyörű kék szemek tekintetét, az biztosan hozzájárul ahhoz, hogy végül mégsem teszi.*
- Köszönöm, hogy elmondtad. Nem faggatlak most tovább. Majd úgyis jössz, és beszélsz még róla, ha úgy érzed, szükséged van rá. *Ha már úgy látja, hogy nagyjából megnyugodott a lány, akkor az öleléséből is kiengedi.*
- Mit szeretnél? Hagyjalak magadra, vagy maradjak? Nekem akad még egy kis dolgom a kaszárnyában, de ha akarod, visszajövök, miután elintéztem. *Mondja, szépen lassan felvezetve, hogy most néhány órára el kellene mennie.*
*Ha szembesítenék vele, talán ő sem tudná annál jobban megmagyarázni, miért volt szükséges kijelenteni, hogy nem szokása megijedni, minthogy férfi. Enélkül viszont egyértelmű, hogy ki kellett mondani, mert még a végén az ellenkezőjét gondolhatta volna róla a másik. Persze, tudja, hogy ez nem igaz, csak jobb még azelőtt megvédeni a férfiúi büszkeségét, mielőtt csorba esne rajta.
Azonban úgy tűnik, hogy nem ő az, akit most meg kell védeni, hanem Mai, pedig nem csinál mást, csupán mesél. Emlékekről. Számára borzasztónak tűnő emlékekről, melyek végén lám, ő is kimondja ugyanazt, csak más szót használ bátorságának kinyilatkoztatására.*
- Nem is mondtam, hogy gyáva vagy. Csak azt, hogy szerintem, ha tehetted volna, te még azokat az orkokat is inkább megmentetted volna saját magatoktól. Le merem fogadni, hogy ha csak egy pillanatra is, de sajnáltad őket. *Halvány mosoly kíséretében mondja e szavakat, miközben igyekszik ölelésével továbbra is nyugtatgatni a lányt. Az arcát ugyan nem látja, de a kis törékeny testét szorítva pontosan érzi, hogy mi mehet végbe a lelkében.
Gyanúja beigazolódik, nem a puszta véletlen sodorta a máguslány mellé azokat a harcosokat. Sejtette, hogy most is a húgával kalandozott, hisz ekkor szokott Mai csak úgy, szó nélkül eltünedezni. Mégsem a boszorkány húga neve ragadja meg most igazán, s nem is a számára ismeretlen Norennaré, hanem a harmadik név, Pashthra.*
- Mármint az a Pashthra, aki elhozta a kaszárnyába a Király fejét? A katonák közt gyorsan híre ment, Nariuss dicsőíti a tettéért. Igazi hőspalánta lehet a kölyök… A pletykák amúgy arról szólnak, hogy azt a férfit másodszor kellett megfosztani a fejétől. Hmh. *Boszorkányság. Ez is. Hagy egy kis hatásszünetet, hogy Mai megemészthesse a hallottakat, utána kérdezne csak rá még néhány, talán igencsak fontos dologra, ám ha sikerül időközben elkapnia a gyönyörű kék szemek tekintetét, az biztosan hozzájárul ahhoz, hogy végül mégsem teszi.*
- Köszönöm, hogy elmondtad. Nem faggatlak most tovább. Majd úgyis jössz, és beszélsz még róla, ha úgy érzed, szükséged van rá. *Ha már úgy látja, hogy nagyjából megnyugodott a lány, akkor az öleléséből is kiengedi.*
- Mit szeretnél? Hagyjalak magadra, vagy maradjak? Nekem akad még egy kis dolgom a kaszárnyában, de ha akarod, visszajövök, miután elintéztem. *Mondja, szépen lassan felvezetve, hogy most néhány órára el kellene mennie.*
1720. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-21 17:46:18
Üzenet elküldve: 2026-05-21 17:46:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sorsok//
*Egyáltalán nem vár nagyobb támogatást annál, mint amit Graeltől éppen kap. Nem is merül fel benne, hogy vele tartson, hiszen rá itt van szükség, Cilia mellett. Hogy amaz rögvest kijelenti, hogy nem ijedős fajta, az egyfajta kellemes érzettel tölti el. Nem gondolta ő maga sem komolyan, hogy megrémülne, sokkal inkább csak felkészíti arra, ami majd érkezni fog egy bűbáj képében.. illetve hangjában. Mindenesetre imádja, hogy a férfiak ilyeténképp kinyilatkoztatják, hogy nem gyengék. Enélkül is pontosan tudta.
A meséje közben viszont tényleg nincs jól. Újra csak lejátszódnak azok a képsorok, amiiket soha többé nem akart látni, pedig sejthető, hogy rosszabbakat is fog még ennél. De most az a múlt van, amit nem tud feledni, pedig rettentő jól terelte gondolatait egészen eddig a pontig. A harcos ölelése az egyetlen, ami tartja benne a lelket, hogy ne roppanjon össze a súlya alatt, hogy bántott másokat. Persze kérdés nélkül ismételné meg a tetteit, s ha szükséges lett volna veszélyesebb mágiához is folyamodik, de amíg csak lehet, addig tisztán tartaná a kezét.
De milyen jól ismeri Grael. Viszont szépnek szánt szavai mégis tőrt forgatnak meg a szívében. Úgy érti, ahogy kell, mégis hadakozna.*
- Nem vagyok gyáva, Grael. De amíg megtehetem, hogy nem ártok nagyobbat, mint a szükséges, addig nem fogok. *És bár igen lágyan, de ebben benne van az ígéret is, hogy nem áll meg, ha a szükség úgy hozza. Csak hadd ne kelljen rá gondolni.
Nem akar kibontakozni az ölelésből, jobb úgy, hogy nem látja az arcát a másik, mit mellkasának nyom. Nem tudatosan hallgatta el ezen részleteket, de való igaz, hogy van, amiről nem szívesen beszél. Mert nem akar fájdalmat okozni a férfinek, ha netán túl sokat kérdez.*
- Az egyik Norileina volt, nála volt a szív. Először úgy gondoltam, hogy egyszerűen elveszem és megyek egymagam, de amikor találkoztam vele, jobb ötletnek tűnt, hogy az… ismerőse… Norennar, aki épp mellette volt és tudott az ereklyéről is, velünk tartson. Illetve nem csak jobb ötletnek, hanem egyszerűbbnek. A védelem nekem is kell és bebizonyosodott, hogy a visszautam igencsak nehézkes lett volna nélkülük. Norennar úgy döntött, hogy magával hívja egy harcostársát, Pashthrát, *a szó után torka mintha kiszáradt volna, köhint egyet, pedig isten bizony, hogy nem akarta elárulni magát egy efféle aprósággal* - aki csatlakozott is. Így lettünk négyen. És így álltunk a Mester elé. Az egységünk felbomlott mára. A szív elkerült a birtokunkból, és… most itt tartunk.
*Egyáltalán nem vár nagyobb támogatást annál, mint amit Graeltől éppen kap. Nem is merül fel benne, hogy vele tartson, hiszen rá itt van szükség, Cilia mellett. Hogy amaz rögvest kijelenti, hogy nem ijedős fajta, az egyfajta kellemes érzettel tölti el. Nem gondolta ő maga sem komolyan, hogy megrémülne, sokkal inkább csak felkészíti arra, ami majd érkezni fog egy bűbáj képében.. illetve hangjában. Mindenesetre imádja, hogy a férfiak ilyeténképp kinyilatkoztatják, hogy nem gyengék. Enélkül is pontosan tudta.
A meséje közben viszont tényleg nincs jól. Újra csak lejátszódnak azok a képsorok, amiiket soha többé nem akart látni, pedig sejthető, hogy rosszabbakat is fog még ennél. De most az a múlt van, amit nem tud feledni, pedig rettentő jól terelte gondolatait egészen eddig a pontig. A harcos ölelése az egyetlen, ami tartja benne a lelket, hogy ne roppanjon össze a súlya alatt, hogy bántott másokat. Persze kérdés nélkül ismételné meg a tetteit, s ha szükséges lett volna veszélyesebb mágiához is folyamodik, de amíg csak lehet, addig tisztán tartaná a kezét.
De milyen jól ismeri Grael. Viszont szépnek szánt szavai mégis tőrt forgatnak meg a szívében. Úgy érti, ahogy kell, mégis hadakozna.*
- Nem vagyok gyáva, Grael. De amíg megtehetem, hogy nem ártok nagyobbat, mint a szükséges, addig nem fogok. *És bár igen lágyan, de ebben benne van az ígéret is, hogy nem áll meg, ha a szükség úgy hozza. Csak hadd ne kelljen rá gondolni.
Nem akar kibontakozni az ölelésből, jobb úgy, hogy nem látja az arcát a másik, mit mellkasának nyom. Nem tudatosan hallgatta el ezen részleteket, de való igaz, hogy van, amiről nem szívesen beszél. Mert nem akar fájdalmat okozni a férfinek, ha netán túl sokat kérdez.*
- Az egyik Norileina volt, nála volt a szív. Először úgy gondoltam, hogy egyszerűen elveszem és megyek egymagam, de amikor találkoztam vele, jobb ötletnek tűnt, hogy az… ismerőse… Norennar, aki épp mellette volt és tudott az ereklyéről is, velünk tartson. Illetve nem csak jobb ötletnek, hanem egyszerűbbnek. A védelem nekem is kell és bebizonyosodott, hogy a visszautam igencsak nehézkes lett volna nélkülük. Norennar úgy döntött, hogy magával hívja egy harcostársát, Pashthrát, *a szó után torka mintha kiszáradt volna, köhint egyet, pedig isten bizony, hogy nem akarta elárulni magát egy efféle aprósággal* - aki csatlakozott is. Így lettünk négyen. És így álltunk a Mester elé. Az egységünk felbomlott mára. A szív elkerült a birtokunkból, és… most itt tartunk.
1719. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-20 19:59:24
Üzenet elküldve: 2026-05-20 19:59:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sorsok//
*Félnivalója annak van, aki fenyegeti a harcos világát. Mai most már nem ilyen, ő a részévé vált ennek a világnak, melynek köszönhetően Graelmhor olykor féktelen dühe nem ellene, hanem érte fog létezni. Hatalmas változás ez, melyet a fél-elf lány elsőkézben tapasztalhat meg a szavakon keresztül, melyek nem összetörni, hanem támogatni igyekszenek őt.*
- Nem szokásom megijedni, Mai. De örülök, hogy van mód arra, hogy tudjam, mi van veled. *Mondja, s mindeközben egyetlen pillanatig sem erősködik azzal kapcsolatban, hogy vele tarthasson ezen az úton. Tudja jól magáról, hogy neki semmi keresnivalója a mágusok között, no meg, ha az a mester ilyen látványos módon adta meghívottjai tudtára, hogy várja őket, és ő kimaradt belőle, akkor végképp nincs ott a helye.
Beszélgetésük egy, Mai számára meglehetősen nehéz témára terelődik. Látja rajta, hogy mennyire kínlódik válaszadás közben, de tudni akarja, hogy mi történt. Ha egy valamit nem tud elképzelni, az az, ahogy a törékeny hercegnő orkokkal hadakozik, ott ugyanis nem elég a jegeskék íriszek pillantása, sem a szavak, melyeket a nő jobban forgat, mint legendás harcosok a kardjukat. Az már egyértelmű, hogy a hatalma megvan hozzá, hogy eltiporja a zöld népséget, de vajon az akarata is ilyen erős?
Ahogy Mai mesél, a csata képe szinte élő jelenetként játszódik le elméjében. Bizonyára teljesen máshogy, mint ahogy a valóságban az események történtek, de el tudja képzelni. Két részlet ragadja meg igazán a férfit. Mai nem ölt. Az egyik, hogy akárhányszor pörgeti le újra és újra fejében a küzdelem eseményeit, abban nincs olyan pillanat, amikor a lány halálos fenyegetést jelentett volna az ellenre.*
- Értem már. Értem… *Mosolyodik el lágyan.* Te még a csatatéren sem fordulsz ki önmagadból. *Szorosan magához öleli a lányt, vaskos kezével amilyen gyengéden csak tud, végigsimít a hátán, hátha így meg tudja nyugtatni kissé.
A másik részlet pedig egyébként a társai, akikről, mintha tudatosan nem esne egyetlen árva szó sem. Éppen ezért kezdi kilétük igazán furdalni a kíváncsiságát.*
- Mondd csak, honnan szalajtottál magad mellé három harcost, akik így helyt tudtak állni orkok ellen? *El nem engedi közben Mait. Ha meg is próbálna kibújni a karjai közül, akkor egy nem fájdalmas, de határozott szorítással jelzi, hogy azt akarja, maradjon.*
*Félnivalója annak van, aki fenyegeti a harcos világát. Mai most már nem ilyen, ő a részévé vált ennek a világnak, melynek köszönhetően Graelmhor olykor féktelen dühe nem ellene, hanem érte fog létezni. Hatalmas változás ez, melyet a fél-elf lány elsőkézben tapasztalhat meg a szavakon keresztül, melyek nem összetörni, hanem támogatni igyekszenek őt.*
- Nem szokásom megijedni, Mai. De örülök, hogy van mód arra, hogy tudjam, mi van veled. *Mondja, s mindeközben egyetlen pillanatig sem erősködik azzal kapcsolatban, hogy vele tarthasson ezen az úton. Tudja jól magáról, hogy neki semmi keresnivalója a mágusok között, no meg, ha az a mester ilyen látványos módon adta meghívottjai tudtára, hogy várja őket, és ő kimaradt belőle, akkor végképp nincs ott a helye.
Beszélgetésük egy, Mai számára meglehetősen nehéz témára terelődik. Látja rajta, hogy mennyire kínlódik válaszadás közben, de tudni akarja, hogy mi történt. Ha egy valamit nem tud elképzelni, az az, ahogy a törékeny hercegnő orkokkal hadakozik, ott ugyanis nem elég a jegeskék íriszek pillantása, sem a szavak, melyeket a nő jobban forgat, mint legendás harcosok a kardjukat. Az már egyértelmű, hogy a hatalma megvan hozzá, hogy eltiporja a zöld népséget, de vajon az akarata is ilyen erős?
Ahogy Mai mesél, a csata képe szinte élő jelenetként játszódik le elméjében. Bizonyára teljesen máshogy, mint ahogy a valóságban az események történtek, de el tudja képzelni. Két részlet ragadja meg igazán a férfit. Mai nem ölt. Az egyik, hogy akárhányszor pörgeti le újra és újra fejében a küzdelem eseményeit, abban nincs olyan pillanat, amikor a lány halálos fenyegetést jelentett volna az ellenre.*
- Értem már. Értem… *Mosolyodik el lágyan.* Te még a csatatéren sem fordulsz ki önmagadból. *Szorosan magához öleli a lányt, vaskos kezével amilyen gyengéden csak tud, végigsimít a hátán, hátha így meg tudja nyugtatni kissé.
A másik részlet pedig egyébként a társai, akikről, mintha tudatosan nem esne egyetlen árva szó sem. Éppen ezért kezdi kilétük igazán furdalni a kíváncsiságát.*
- Mondd csak, honnan szalajtottál magad mellé három harcost, akik így helyt tudtak állni orkok ellen? *El nem engedi közben Mait. Ha meg is próbálna kibújni a karjai közül, akkor egy nem fájdalmas, de határozott szorítással jelzi, hogy azt akarja, maradjon.*
1718. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-20 16:47:10
Üzenet elküldve: 2026-05-20 16:47:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sorsok//
*Hogy nem kell félnie többé Graeltől azt tudja. Legalábbis szeretné tudni. Szeretné hinni. Örökre belevésődött a kép, mikor kétségbeesetten várta, hogy véget érjen akkori gyötrelme, de tán még kétségbeejtőbb a tény, hogy már akkor is tudott volna kiutat találni, mégsem fogta menekülőre. Később sem torolta meg. Hogy valójában azért tört-e össze akkor, mert tényleg félt, vagy saját beteges érzéseitől fogta el a rettegés, az olyasmi, amit mélyre taszajtott, s csak néha bukkan elő. Most sincs idő a fejtegetésére, s ezt tán ki sem teregetné a férfi előtt. Keze indul csak meg, hogy végigsimítson a szeretett arcon, ahogy az szóra nyitja ajkát.
Egyetlen hangnyi nevetés töri meg a meséjét, ahogy a harcos közbeszól. Igen nagy kedve lenne tovább fűzni a viccelődést, de sajnos ezen a történeten túl kell jutniuk, s ha nem is maradéktalanul, de elmeséli hát, amit hirtelen fontosnak tart. Várja a kérdéseket, várja a nemtetszést, a gunyoros megjegyzéseket, a szidalmat, de nem azt kapja. Lám az ő szerelme, a leendő férje végre ráeszmélt, hogy nem egy ostoba csitrivel van dolga, ki lépten-nyomon unaloműzés gyanánt avatkozik bele a nagyok dolgába. Kielégítő a tudat, hogy elmaradoznak a várt jelzők és bírálat.
Az elsötétülő tekintetet látva még közelebb húzódik a férfihez.*
- Hogy hány éjjelem kell a toronyban töltenem azt nem tudom, de mindegyiken üzenni fogok neked, Grael. Csak ne ijedj meg, ha a semmiből hallod a hangom, mint ahogy most hallottad a Mesterét. Van egy varázslat, ami eljuttatja hozzád a szavaim. Igaz, meg kell várnod, míg elér hozzád, hiszen nem azonnali, de talán így tudlak biztosítani arról, hogy rendben vagyok.
*Ennyit igazán megígérhet és még csak nem is teher. És módfelett szórakoztató elképzelni, ahogy kedvesét épp az „igazgatónői” teendői közepette éri a valódi igazgatónő semmiből felcsendülő hangja. *
- Borzalmas volt. *Kissé megremeg ajka. Kísértik a képek, de ez is olyasmi, amit a legmélyebbre próbál taszítani a többi traumája közé, hogy belülről rágja ahelyett, hogy kislányként sírja el magát, miközben újra végigéli a képsorokat. De most muszáj róla beszélnie. Éppen ezért először mély levegőt vesz, hogy benntartsa azt, ami valójában a szavak helyett kívánna feltörni belőle. Tenyere viszont megkeresi a városőrét, s annak szorításába fojtja érzéseit.*
- Három harcos és én álltam szemben ugyanennyi orkkal. Pillanatok töredéke alatt kellett dönteni, ráadásul jól. Egyikre azonnal halálos csapást mért egy társam. A másikat egy bűbájjal tettem harcképtelenné, mondhatni elaltattam, hogy könnyebben fosszák meg az... életétől. A harmadikat egy láthatatlan páncéllal tartóztattam fel, s amíg lelassult, addig… vele is végeztek. Az utolsó majdnem elmenekült, de már sérült volt és egy bűbájom is elérte, így hát neki is csakhamar vége lett. *Szaggatottan fújja ki a levegőt, de igyekszik erősnek látszódni, noha ez most nem maradéktalan. Újra látja az eseményeket, keze pedig magához képest is erősen szorít még mindig.*
- Szóval igen, meg tudom védeni magam, de egy várost nem tudok megvédeni, viszont a közbenjárásom talán még jól jöhet.
*Hogy nem kell félnie többé Graeltől azt tudja. Legalábbis szeretné tudni. Szeretné hinni. Örökre belevésődött a kép, mikor kétségbeesetten várta, hogy véget érjen akkori gyötrelme, de tán még kétségbeejtőbb a tény, hogy már akkor is tudott volna kiutat találni, mégsem fogta menekülőre. Később sem torolta meg. Hogy valójában azért tört-e össze akkor, mert tényleg félt, vagy saját beteges érzéseitől fogta el a rettegés, az olyasmi, amit mélyre taszajtott, s csak néha bukkan elő. Most sincs idő a fejtegetésére, s ezt tán ki sem teregetné a férfi előtt. Keze indul csak meg, hogy végigsimítson a szeretett arcon, ahogy az szóra nyitja ajkát.
Egyetlen hangnyi nevetés töri meg a meséjét, ahogy a harcos közbeszól. Igen nagy kedve lenne tovább fűzni a viccelődést, de sajnos ezen a történeten túl kell jutniuk, s ha nem is maradéktalanul, de elmeséli hát, amit hirtelen fontosnak tart. Várja a kérdéseket, várja a nemtetszést, a gunyoros megjegyzéseket, a szidalmat, de nem azt kapja. Lám az ő szerelme, a leendő férje végre ráeszmélt, hogy nem egy ostoba csitrivel van dolga, ki lépten-nyomon unaloműzés gyanánt avatkozik bele a nagyok dolgába. Kielégítő a tudat, hogy elmaradoznak a várt jelzők és bírálat.
Az elsötétülő tekintetet látva még közelebb húzódik a férfihez.*
- Hogy hány éjjelem kell a toronyban töltenem azt nem tudom, de mindegyiken üzenni fogok neked, Grael. Csak ne ijedj meg, ha a semmiből hallod a hangom, mint ahogy most hallottad a Mesterét. Van egy varázslat, ami eljuttatja hozzád a szavaim. Igaz, meg kell várnod, míg elér hozzád, hiszen nem azonnali, de talán így tudlak biztosítani arról, hogy rendben vagyok.
*Ennyit igazán megígérhet és még csak nem is teher. És módfelett szórakoztató elképzelni, ahogy kedvesét épp az „igazgatónői” teendői közepette éri a valódi igazgatónő semmiből felcsendülő hangja. *
- Borzalmas volt. *Kissé megremeg ajka. Kísértik a képek, de ez is olyasmi, amit a legmélyebbre próbál taszítani a többi traumája közé, hogy belülről rágja ahelyett, hogy kislányként sírja el magát, miközben újra végigéli a képsorokat. De most muszáj róla beszélnie. Éppen ezért először mély levegőt vesz, hogy benntartsa azt, ami valójában a szavak helyett kívánna feltörni belőle. Tenyere viszont megkeresi a városőrét, s annak szorításába fojtja érzéseit.*
- Három harcos és én álltam szemben ugyanennyi orkkal. Pillanatok töredéke alatt kellett dönteni, ráadásul jól. Egyikre azonnal halálos csapást mért egy társam. A másikat egy bűbájjal tettem harcképtelenné, mondhatni elaltattam, hogy könnyebben fosszák meg az... életétől. A harmadikat egy láthatatlan páncéllal tartóztattam fel, s amíg lelassult, addig… vele is végeztek. Az utolsó majdnem elmenekült, de már sérült volt és egy bűbájom is elérte, így hát neki is csakhamar vége lett. *Szaggatottan fújja ki a levegőt, de igyekszik erősnek látszódni, noha ez most nem maradéktalan. Újra látja az eseményeket, keze pedig magához képest is erősen szorít még mindig.*
- Szóval igen, meg tudom védeni magam, de egy várost nem tudok megvédeni, viszont a közbenjárásom talán még jól jöhet.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1718-1737