Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Romváros és Meredély (új)
Sayqueves RezidenciaNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 33 (641. - 649. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

649. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-04-07 15:43:59
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 770
OOC üzenetek: 78

Játékstílus: Szelíd

//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
//Zárás//

- Ugye?! *Vigyorodik el szendén a kislány.* Aranyos baba, befonnám a haját, bár még nem tudom. *Sóhajt fel elszontyolodva, s kis lábával néhány félkört ír le maga előtt elgondolkodva. Édesanyjára tett megjegyzés kapcsán csak szusszanva megvonja a vállát. Bátyja úgy néz ki belemegy a dologba, amire ujjongva ugrik a nyakába, miután az elteszi a kést.*
- Bátyúúús! *Puszilgatja össze-vissza, s bár YIlanda korántsem az az érzelgős fajta, ezt mégis kénytelen végignézni, míg Lyllinorék meg nem érkeznek. Nyomukban persze Pázsittal, ki egy tapodtat sem mozdul mögülük, úgy jó tíz lépésre követi őket.*
- Páááásziiiit! *Sikkant fel a kislány, s máris ott hagyja bátyját, hogy a suta őzhöz rohanjon. Érdekes módon a vad nem riad meg, csupán megáll és méltóságteljesen felemeli a szemét, majd kíváncsian a társaságra pillant, miközben hagyja, hogy Kriza tulajdonképpen a nyakára akaszkodjon. Gab szemét forgatja, majd az érkező kettősre néz.*
- Gab vagyok, ő pedig Kriza. Épp most állapodtunk meg a társatokkal. Kosztot kérünk, kvártélyt és egy helyet, ahol megaludhatunk és... *egy pillanatra elgondolkodik, hogy kimondja-e, de aztán legyőzi büszkeségét* és védelmet. *Közelebb húzódik Lyllinorhoz, majd súgva folytatja.*
- Anyánkat elvitte a láz, apánk pedig meghalt a lázadásban, Kriza úgy tudja a tengert járja, jobbnak láttam így. *Fátyolosodik el tekintete, majd megszívja az orrát és kihúzza magát.*
- Meg tudjuk mutatni a ház minden szegletét, minden zegét-zugát ismerjük, azt is, ami talán a nagyközönség előtt nem volt nyitott. Hatalmas a hely, de sokan elférnek benne. Persze ráfér a javítás. *okoskodik, ahogyan talán apjától hallotta annak idején, mikor még a gazdagnegyedi kis házban laktak, nem messze ide, egy másik sarkon. Persze ezt még a társaság nem tudja, de talán lesz idejük kideríteni, ha ígéretüket megtartják. Pázsit mindeközben lágyan nyalja meg Kriza arcát, aki ismét felsikkant örömében. Az ifjú szarvas láthatóan otthon érzi magát, nem először jár már idebenn, bár YIlandát meglehetősen gyanakvón méregeti, mégsem ugrik meg, úgy látszik ő is a társaság tagja marad.*
- Nos? Hol kezdjük? *Kérdezi Gab, majd kíváncsi tekintetét YIlandára, Lyllinorra és Diynomitra fordítja.*


648. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-04-02 15:07:45
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 76

Játékstílus: Megfontolt

//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//

*A kislány válaszán csak jót mosolyog, de ezt követően inkább a fiú az, akire a figyelmét fordítania kell. A szülőkkel kapcsolatos témát nem szándékozik feszegetni ennél tovább, hiszen ami elmúlt azon már kár merengeni. Megtörtént és kész. Nem közelít, míg a kisfiú fenyegetően lengeti felé az apró, védelmükre előrántott fogpiszkálót, mert nem szeretné megijeszteni egyiket se. Viszont Gar, mintha nem igazán hallotta volna, amit mondott és fordulna is el, mire a kislány visszahúzza. ~Ugyan, hova mennétek öcskös? ~ Mikor viszont a lány megszólal, akkor esik le neki, hogy szinte már le is lepleződött az, amit titokban szeretett volna tartani.*
-A kicsi néni? Igen. Tényleg hasonlít egy babára, sőt… *Tesz rá még egy lapáttal, hogy a kislány kíváncsiságát és lelkesedését megfelelőképpen táplálja.* -… még fésülgetni is lehet, mint a babákat, mert szép nagy haja van, nem igaz? *Közben kiderül, hogy a kislány talán látta már mindkét gnómot, akikkel érkezett. A megjegyzésben lévő bácsis dologra nem is reagál, mert mindjárt kapja a következő gyomrost. Fel is szaladnak a szemöldökei egy pillanatra.*
-Hát… én nem ismerem a mamád, de szerintem nem igen hasonlíthatunk… *Elgondolkozik, hogy tesz egy megjegyzést, amivel talán kicsit távolságtartóbbá tenné a légkört, de egyelőre elveti, a végén még kereket oldanak, pedig a segítség biztos jól jönne. Sajnos azonban a csapat átlagmagasságán ők sem sokat dobnak. Majd nagy megkönnyebbüléssel nyugtázza, hogy a fiú is belátja, hogy még a munka ellenére is jobban járnak idebent, mint odakint, a szurkáló szerszám is szépen elkerül a helyére. A kislány lelkesedésén és az ígéreten elmosolyodik, de nem szól semmit, mert ekkor megpillantja Lyllinort az ajtó helyén. Teljesen nyugodt, ezek szerint nem lett egyik kísérője sem vaddisznó lakoma, ami szintén jó hír. *
-Mit szólsz Lyllinor? A két gyerek vállalná, hogy segít kitakarítani, ha kapnak ellátást meg egy kis szobát a házban. *Áll elő a nagy ötlettel, végül is ezt, nem döntheti el egyedül, de kétségtelen, hogy egy véleményen vannak, így ez minimum kettő az egy arány.*
-Micsodaa?! Szarvasotok? *Perdül meg, hogy ismét a fiúra emelje a tekintetét, még bemutatkozni is elfelejt, náluk az amúgy sem szokás, hogy mindenkinek kiadják a nevüket, nehogy még baj legyen belőle.*
-Itt a házban? *Bár ez utóbbi kérdés, egészen okafogyottá válik, mikor ismét tudatosul benne, hogy egy düledező romhalmaz közepén ácsorognak.*
-Mindegy. Ha már nincs itt, akkor nem lesz pörkölt vacsorára… *Sóhajt nagyot, fél szemével pedig a kölkök reakcióját lesz, elégedett grimasszal az arcán.*



647. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-04-02 14:05:41
 ÚJ
>Diynomit Dedhor N'athor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//

*Az őzike még mindig tart tőlük egy kicsit, bár nem várható el szegénytől, hogy egyből hozzászokjon a jelenlétükhöz, még akkor, sem ha segítettek rajta. Nem gondolta volna soha, de úgy érzi, mintha a szarvas tekintetében hálát vélne felfedezni. Ez nagyon meglepi, mert állatokat eddig még nem volt lehetősége ilyen helyzetben megfigyelni. Amikor indulni készülődnek, akkor a gyógyulófélben lévő állat békésen legelészni kezd, nem is annyira messze tőlük. Különös mód nem fut vissza az erdőbe, mintha valami kötődés alakult volna ki benne a két gnóm iránt. Ahogy haladnak visszafelé arra lehetnek figyelmesek, hogy a szarvas megy velük, bár a távolságot azt tartja. A környezetéből nem sokat tud kiszűrni. Semmi szokatlan hang, zaj nem tapasztalható, semmi olyan, ami aggodalomra adna okot. Lyllinor az állat maradására is talál egy magyarázatot.*
- Lehet, hogy igazad van, de az is lehet, hogy megkedvelt minket. *Mosolyogva tekint oldalra Lyllinor felé. A lány suttogására is halkan válaszol.*
- Mondtam én, hogy kedvel minket. *A közeledésére nem lehet más logikus magyarázat. A magas tűrengetegen haladnak visszafelé, ami most sem túl könnyű. Tőlük telhetően sietve igyekeznek vissza YIlanda-hoz, hogy megnézzék minden rendben van-e. Lyllinor lehagyja a férfit és előremegy megnézni, hogy esetlegesen kik lehetnek még a házban. Diynomit gondolatai még mindig a szarvas körül forognak, ezért lemarad. A gnóm lány már javában felér, mire a gnóm fiú még a lépcső alján van. Nyugodt beszélgetést hall a lányok felől. Egyáltalán nincs a hangjukban semmi félelem. Ettől függetlenül ő megáll a lépcső tetején és innen próbálja belátni a házat, hogy leselkedik e rájuk még valami.*


646. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-04-02 01:15:43
 ÚJ
>Lyllinor Gramhin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 99

Játékstílus: Vakmerő

//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//

*Diynomit bizonytalan kérdésére az elegyről aggodalmas arcot ölt, sajnos nem tud rá mit mondani. Hamarosan azonban hatalmas megkönnyebbülésben lehet része, ezzel együtt térdei önkéntelenül reszketni kezdenek. Hogy a feszültség vagy a tudatába visszaszivárgó hideg miatt, nem tudná megmondani, még a történtek hatása alatt áll.*
- Egyedül nem sikerült volna.
*Mosolyog hálásan társára, és egyetértőn bólogat, jó lenne YIlanda után nézniük. A szarvas felé pillantva indul el, s kezdi érteni, miért maradt. Vagy legalábbis jó ötletnek tartja.*
- Most sok lehet odakint a ragadozó, hajnalban biztosan hazatalál. Jobb is, ha hagyjuk pihenni, mielőtt még a városba szökne, és megint baja kerülne.
*Még mindig kába a feje, nincs hozzászokva az izgalmakhoz és ekkora felelősséghez. Bele sem mer gondolni, milyen sok véletlen egybeesése kellett hozzá, hogy ez a jószág ne pusztuljon el kínok között. Ha nem ma indul ide, vagy YIlandával nem fut össze, ha nincs gyertya nála, hogy felmenjenek az erkélyre, ha nem veszik észre a mozgást, vagy nem törődnek vele, ha nincs nála varázsital, és egy tehetséges alkimista, aki nomád körülmények között is elvégezte a szakmai munkát, és így tovább... rázuhan e hosszas lista nyomasztó tömege, végül ki kell törölnie szeméből együttérzése könnyeit, mennyire elesett volt szegény állat, és mennyire elhagyatott. Muszáj visszafordulnia, hogy megbizonyosodjon róla, nincs baja, és ekkor meglepetten áll meg. Azt hitte, messzebb lesz.*
- Nézd csak, erre jön!
*Suttogja boldogan Diynomitnak.*
- Talán erre finomabb a fű.
*Mosolyog ragyogón, s ha társa is egyetért, mennek tovább. Nem tud ellenállni, hogy vissza ne nézzen persze. Alig várja, hogy elmondja minden barátjának, hogy egy igazi szarvast látott itt.
~Viel nagyon boldog lesz!~
A kedves tündér biztosan szívesen itt lett volna vele, de olyan önzetlen, hogy irígység helyett bizonyára együtt fog örülni vele. Közben kezd gyanússá válni a kitartóan tartott távolság, de még ezt is meg tudná magyarázni, míg be nem érnek a házba, ahol bizonyára YIlanda keresésére indulnak. Talán hangokat is hallanak, melyek segítenek a keresésben, de ugyanakkor elgondolkodtatók.*
- Ezek szerint van itt valaki.
*Suttogja Diynomitnak, és igyekszik mielőbb odaérni, hogy segítsen elmagyarázni ittlétük hátterét. Ha elérhet a tárgyalás helyszínére, köszönéssel toppan be.*
- Szép... estét...
*Fejezi be gépiesen, ugyanis egyáltalán nem azt találja itt, amire számit. Meglepettsége azonban hamar kedves arckifejezésbe fordul a gyerekek láttán, kezeit maga előtt egymásra illesztve áll meg velük szemben.*
- Sziasztok! Lyllinor vagyok.
*Végignéz rajtuk kérdőn, de a legkevésbé sem magyarázatot követelőn. Csak figyel.*


645. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-03-29 20:05:22
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 770
OOC üzenetek: 78

Játékstílus: Szelíd

//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//

*Az őz lágyan megrázza magát, majd hatalmas szemeivel előbb a lányra, aztán a férfire néz. Minden apró mozdulatukra, vagy egy kicsit hangosabb szóra összerezzen, lába is remeg, bár az lehet, hogy csak a gyengeségtől. Elpillant háta felett, a sűrű felé, majd vissza a két kis gnómra. Furcsaság lehet ilyet mondani, de akkor is ki kell, mintha hála tükröződne azokban a szemekben. Nem sovány, s tekintettel arra, hogy még vére is csorgott az imént, a varasodás nem indult el, nem olyan régóta fekhetett itt, hogy csont soványra fogyjon, vagy elvérezzen. Persze a hasonló balesetek és a hidegtől való védelem nélküliség megviselik az állatokat is, miképp minden más szerzetet. Amíg Lyllinor és Diynomit halkan beszélget lassan magához tér, s remegése is kissé alábbhagy. Kíváncsian szemlélődik, majd néhány lépést tesz a sűrű felé. Nem ugrik meg, ahogy az elvárható volna, de nem is marad egy helyben, néhány méterrel arrébb békésen legelészni kezd, s az éjszakai párát nyalogatja a levelekről. Csak akkor kapja fel fejét, mikor a két gnóm indulni készül, s a lány hangjára félrefordítja azt, s alaposan megnézi. Ha Diynomit és Lyllinor elindul, meglepetésben lehet részük, ugyanis az őz, mindig annyit halad előre mögöttük, amennyit ők is lépnek. Tartja a jó nyolc-tíz méter távolságot, de nem megy az erdőbe, mintha más szándékai volnának. Úgy látszik ragaszkodása az emberek, elfek, gnómok világához erősebb, mint azt gondolhatták. Diynomit fülelhet, de más zajt valóban nem hall, az erdővé avanzsált hátsó kert széltében és hosszában is csendes, csupán néhány apró éjszakai madár tisztálkodik a lombok közt, megfürdőzve a holdak sugarában.*

- Iven velgvolt... *Jön a határozott válasz szájba tömött ujjal, nem érti mi végre ez aaz állandósult kérdés, túl kicsi még, hogy gondolatban összekösse saját rossz szokásával. Apja hallatán aztán szerényen elmosolyodik, s szeme csillogásba csap át, látszik örömmel hallja az "apa" szót, hisz apa egy hős, aki most minden bizonnyal kalózokkal harcol és titkos helyekről kiásott kincsekkel megrakodva tér majd haza.*
- Héj, hóóó! Reszkessetek kalózok! *Kiált fel hirtelen a levegőbe csapva, aztán felkuncog, a maga kis szinte még baba hangján. Csak a bátyja marad komor, kezében az apró levélbontóval, majd YIlanda kérdése után, kishúgára pillant, s, amint nem figyel, a nő felé tüntetően megrázza fejét. ~ Nem. Nem a tengeren. ~ Bár, van elég idős hozzá, hogy tudja, YIlanda értette a célzást az imént.*
- Tőr. Nem félek használni. *Remeg meg máris keze a kijelentésre, vélhetően soha senkiben sem mártotta még meg.* Szóval te is kicsapni akarsz bennünket? Látod, mondtam... *Pillant felsóhajtva kishúgára pillantva.* Mind azért jön... mindig azért jönnek. Elmegyünk mi magunktól... *Talán nem értette az üzleti ajánlatot, pedig YIlanda világosan fogalmazott, vagy tán csak túl kecsegtető ahhoz, hogy igaz legyen. Fordulna, de húga marad, s visszahúzza.*
- Az a kicsi néni is itt lesz veled? *Kérdezi kíváncsian a kislány.* Olyan, mint egy nagy baba! *Kerekednek el szemei.* Annak a bácsinak ijesztő a haja... Gab maradj már! *Húzza vissza bátyját ismét.*
- Anya azt mondta, fontos a tisztaság... a néni is azt mondja. Néni, te olyan vagy, mint anya? *Kérdezi immár maga mellé engedett kezekkel. Természetes apróság, kiben még nem lakozik a félelem, vélhetően, mi szörnyűséget láthatott volna, azt bátyja magyarázta el neki a maga módján, kalózokkal, hatalmas tengerrel és kincsekkel.*
- Takarítás? Maradhatunk? *Néz le húgára Gab, aztán ismét felsóhajt.* Talán igazad van, Kriza... legyen, úgysincs választásunk, az utcára meg nem akarom ismét kivinni... *Ezt már YIlandának mondja, majd hirtelen mozdulattal rejti övébe apró kését.*
- Áll az alku... segítünk, de csak mert ő akarja és ne hidd, hogy nem foglak benneteket figyelni. *Nyújt előre apró markát, ahogyan a felnőttektől látta valamikor, talán épp apjától tanulta. YIlanda szokatlanul fáradt és vén tekintet csillogását láthatja, talán még némi bölcsesség és belátás képességével fűszerezve.*
- Áll az alku! *Vékonyka hangján Kriza utánozza bátyját, s még apróbb, törékeny, rózsaszínes kezét maga is előrenyújtja.* De csak míg apa haza nem tér. Majd neked is adok a kincsekből, anya azt mondta, soha ne legyek irigy! *Húzza ki magát büszkén, kicsit okoskodva.*
- Ismerjük a házat, mint a tenyerünket, segítünk, hogy ti is megismerjétek, cserébe csupán egy kis szobát kérünk, ételt és italt és, hogy maradhassunk. Tüzelő akad lent a lépcső alatt... magunk gyűjtöttük. És van egy kis szarvasunk is, bár már nagyon régen láttuk, lehet... *Itt megakad, majd Krizára néz.* lehet elment a testvérei után. *A kislány ismét közbekotyog.*
- Pázsitnak hívják! Szereti a pázsitot ropogtatni, onnan neve, én adtam neki! *Kuncog fel.*


644. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-03-24 15:30:36
 ÚJ
>Diynomit Dedhor N'athor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//

*Egyelőre minden jól alakul. A szél támad fel egy picit, ami a magas füvet és gazt meglengeti, a hajukat pedig felborzolja. Szerencsére ez az erős szél nem tart sokáig, és hamar elcsendül. Szinte szájtátva figyeli, amint Lyllinor kivételes törődéssel megnyugtatja valamennyire a sebesült szarvast. Sikerül az italt lassan kortyoltatni, s egy pillanatra megrázkódik és meg is ugrik az állat.*
- Remélem nem az elegyítéssel van baj! *Egy kis időre aggódni kezd, mert eddig még ilyen nomád körülmények között csak kevés italt készített, ráadásul nem állatok részére. Talán nekik másfajta arányokban kell keverni az italt. Ezek járnak a fejében és pillanatra bele is merül ebbe a gondolatba. Csak, akkor tér vissza a tekintete, amikor szemügyre veheti, hogy a sebek már sokkal jobb állapotban vannak, mint a gyógyító ital előtt. A szarvas tekintete is sokkal nyugodtabb, kevesebb benne a szenvedés a sebek fájdalmától.*
- Hála a Nagy Alkotónak! *Végül sikerül megnyugodnia, mert az elegy elégségesnek bizonyult a gyógyító hatás eléréséhez. Lyllinor kérdésére, hogy rendben lesz-e szarvas igenlően bólogat és mosolyog is örömében.*
- Nagyon ügyes kisasszony! Én sajnos nem értek az állatokhoz, de ön hozzáértően meg tudta vele itatni. *A gnóm lány lelkesedését látva meg sem próbálta volna kivenni a kezéből az elegyet, hogy majd ő próbálja meg megitatni a sebesült állattal. A kisasszony remekül végezte a gyógyítást. Biztosan szép jövő áll előtte ezen a területen. Ha a szarvas elszaladna, annak nagyon tudna örülni, hiszen az annak a jele lenne, hogy már van elég ereje futni.*
- Most már biztosan rendben lesz. *Megnyugtatóan mondja a kisasszonynak, hiszen úgy néz ki sikerült egy sebesült állaton segíteniük.*
- Azt hiszem itt kint már nem fogunk találni mást. YIlanda vajon jól van? Nem látok semmit sem ebben a nagy fűben. *Próbál ágaskodni, bár a magasabb gnómok közzé tartozik, de még ez sem elég, hogy kilásson a fűrengetegen. Még most megvárja, hogy miként dönt a szarvas, de ha a javulás jeleit mutatja, akkor talán ideje lesz megnézni, hogy a házban is minden rendben van-e.*


643. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-03-21 15:03:58
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 76

Játékstílus: Megfontolt

//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//

*Tagadhatatlan, hogy a kislány reakciója nyomán egy kedvesebb ábrázat ül ki az arcára.*
-Mert a mamád biztosan tudta, hogy ez milyen veszélyes. Neki megvolt az összes ujja? *Teszi fel a kérdést, tovább húzva ezt a furcsa és kicsit nevetséges témát. Az állát simogatja az egyik mutatóujjával és látszólag nagyon tanakszik magában. Majd érkeznek a kendőzetlen igazságról a szavak, amik hallatán a lélegzés is mély sóhajtozásba fordul át. ~Egyedül vannak, anyám…~ Arra is megkapja a választ, hogy bizony ők itt élnek, ami a város helyzetét elnézve igazán megbocsájthatóvá teszi a dolgot.*
-Tehát apátok valahol a tengeren van? *Nem mintha hinné, hogy csak ezért a két gyerekért visszajön még, de a feltevés tapintatosabb. Az anyuk felől többet nem is kérdez, nyilván az nem hagyta volna csak így mára őket, a kisbéka magyarázatából pedig kicseng, hogy a fiú valami tapintatos mesével próbálta betömni a lyukat a megüresedett helyen. Biztosan meghalt.*
-Tudjátok… *Kezd bele a mondandóba, hiszen ők most ide kitakarítani jöttek, az a szerencse, hogy a szőke nemes nem akar visszaköltözni. Ahogy pedig az aprólékot meg a többieket ismeri, amint meglátnák a két gyereket felcsillanna a szemük. Aztán napokig nem lehetne kiszabadítani őket a nőstényoroszlánok féltő gondoskodásából. Közben a fiú, attól való félelmében, hogy elveszítik a tetőt a fejük felől, előránt valamit. Elsőre nem is látja jól, mert olyan kicsi.*
-Az mi? Fogpiszkáló? *Gúnyolódik kicsit, de akármennyire is jólesne, nem kapja elő a sajátját, hogy össze tudják mérni, a végén még nagyobb lenne az ijedtség. A szabad tenyerét felemeli, hogy lássák nincs nála semmi.*
-Lenne egy ajánlatom, főleg neked kölyök. *Szegezi a dolgot a fiúnak.*
-Ha segítetek kitakarítani a kócerájt, akkor enni is kaptok és nem csapunk ki benneteket az utcára. Mert igen… többen vagyunk. *Teszi hozzá egy kis ijesztő vicsorítás keretein belül, arra gondol, ennyiből még nem lesz baj. Esetleg elveszi a kedvét a fiúnak a további ellenállástól. Azt persze már nem közli, hogy a másik kettő, aki vele együtt érkezett is nagyjából olyan magas, mint Gab.*


642. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-03-15 10:47:40
 ÚJ
>Lyllinor Gramhin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 99

Játékstílus: Vakmerő

//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//

- Dehogynem tettél!
*Ellenkezik szelíden az alkimista szerény szavaival.*
- Nekem valószínűleg nem sikerült volna, és csak elpocsékolom az italokat. Most már jobbak az esélyei a túlélésre.
*Pillant a jószágra szeretettel. Oly tapasztalatlan még tettekben és a világ dolgaiban, ennek hiányát lelkesedéssel és tettvággyal pótolja.*
- Igen, bízzunk benne, hogy így lesz!
*YIlandát biztonságban reméli, úgy sejti, hogy lassan aggódni kezd majd, miért maradnak el olyan sokáig, hisz nem sokat tudhat az itt történtekről. Sajnálja, hogy egyedül hagyta abban a sötét, kietlen házban, de nem bánja, hogy lejött, itt most többet tehet. A felelősség súlya különös erőt és nyugalmat ad neki, félelmei feszítő belső energiává alakulnak át, melyek segítik a cselekvésben. Diynomit támogatásával és megerősítő jelenlétével az oldalán óvatosan lát neki az egyszemélyes feladatnak. Ha társa úgy döntött volna, hogy maga itatja meg a szarvast, most ő sem tehetne mást, mint hogy drukkol neki. Gondolataiból elengedi a külvilágot, megfontolt precizitásra törekszik, mert ha túl sok cseppecske félremegy, a hatás csökken, vagy tán még el is vész. Állatokkal szerencsére nem számít kezdőnek, bár ez az első szarvas, akivel találkozik. Boldogság fogja el, mikor védelmén átengedi, mosolyra görbül a szája, mikor megnyalogatja kezét, megsokszorozva belső erejét.
A hirtelen mozdulatra először elkapja kezeit, ám aztán már inkább visszatartani szeretné az állatot a heves mozdulatoktól, nehogy sérülten próbáljon elbotorkálni, bármennyire fájdalmas is, súlyosbítva állapotát.*
- Ne…
*A mozdulatban és a beszédben viszont megáll. A változást szemléli, egy ideig visszafojtott lélegzettel, aztán inkább zaklatottal. Elkerekedett szemei ritkán, de akkor gyorsan pislognak. Azt gondolta, túl kell majd lépnie önmagán, és sebet varrnia saját elgondolás alapján, ezt ugyanis még nem tanulhatta meg példaképétől, eddig nem is merészelte kérni tőle. De megtette volna, mert messze a segítség. Mikor a szarvas visszanéz rá, tán még döbbentebb őzike szemekkel viszonozza azt. Mintha nem látná már az elkeseredettséget és kínlódást, de bizonytalan, vajon milyen mértékben tett jót neki, és mi kell legyen a következő lépés. Na jó, az talán nem olyan kérdéses, mert biztonságba akarná vinni, ahol gondozni tudják, és védeni az éjszaka veszélyeitől. Szükségük lesz néhány dologra még, amit nem biztos, hogy megtalálnak a konyhában, kamrában. Előbb azonban enged a pillanatnyi megkönnyebbülésnek, ha teheti, megcirógatja a jószágot jóindulatú mosollyal.*
- Ugye jobb már?
*A váratlan mozdulatokra ösztönösen összehúzza magát, nyakát behúzza begörbített vállai közé, és szorosan bezárja a szemeit, ám aztán hamar felnéz, mert nem biztos benne, hogy jó ötlet ez a mocorgás, talán csak látszólagos a javulás mértéke. De amilyen könnyeden feláll az állat, nem próbál utána nyúlni, még megijesztené.*
- Szerinted? Rendben lesz?
*Kérdezi hitetlenül, még mindig bokáin ülve a fűben, arcát kissé Diynomit felé fordítja, de a tekintetét nem veszi le a szarvasról, ki délcegen magasodik így fölé. Úgy érzi, az állat már döntött, még ha tétovázik is. Tudja, merre jó neki, és a természet valószínűleg többet tehet érte immár, mint ők. De Diynomit véleményére is nagyon kíváncsi, már csak szakértelme folytán is másképp láthatja a világot. Óvatosan feláll társa mellé, de kezeit maga előtt összefogja szerényen és ártalmatlanságot sugallón. Az üvegcsét még mindig ujjai között szorongatja. Valószínűleg visszatartani már nem fogják vendégüket, s akkor mosolyogva búcsút vesz tőle.*
- Vigyázz magadra!


641. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-03-14 22:00:09
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 770
OOC üzenetek: 78

Játékstílus: Szelíd

//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//

*Kissé feltámad a szél, s hajukat borzolja, a több ember magas fák, gondozatlan lombjait lengeti meg kissé, mintha maga a természet is csóválná fejét, az ártatlan szarvas hányattatott sorsa nyomán. Aztán lassan eláll, s ismét csend lesz, a végigcirógatott táj, első felindulásában hirtelen megnyugszik, s csak a szarvas heves szuszogása és a két gnóm halk suttogása hallik. Diynomit szerény, ami szép erény, kiindulva abból, hogy pillanatok alatt kreált egy erős bájitalt, néhány alapanyagból, gyakorlatilag az erdő közepén, holott a pontos arányok kimérése itt igazán nehézkes lehetett, érthető hát a gnóm leány csodálata és dicsérete. Lyllinor közeledésére a szarvas ismét megráng egy kicsit, s látszik, hogy egész testében remeg, nem szokta meg a városiak közelségét, ki tudja, honnan vergődhetett el idáig? A simogatás aztán megteszi hatását, mert az állat remegése ugyan nem múlik el, de engedelmesen hajtja fejét a lány ölébe, mintha tudná, hogy csak segíteni szeretne. Egy nagyobbat szusszan, s nyelvével megnyalja Lyllinor kézfejét lágyan, aztán engedi, hogy apró fogai között szájába csepegtessék az italt. Az olajzöld erős, erősebb, mint sok másik, s a hatása is egyben. Előbb csak két nagyot pislant, majd hirtelen megrázkódik, s megugrik. Ez ijesztő lehet, de csak azért teszi, hogy lábához és oldalához fordulhasson, s sebét vehesse szemügyre. Az első próbálkozásra visszahanyatlik, de aztán rögtön ismétel, s a másodikra immár oda tud fordulni. Látványos javuláson megy keresztül. A hasadás csökken, a sebszélek összehúzódnak, s a láb, mi az imént talán aprót furcsa szögben állt, most mintha kiegyenesedne, egy hang, s fájdalom nélkül. Visszafordul, s a lányra néz, hatalmas aranybarna tekintettel, hosszú ideig. Aztán megrázza magát és feláll. Diynomitra néz, majd a sűrű rész felé pillant, mintha tétovázna, mintha nem hinné el. Nem hatalmas jószág, de a gnómoknak talán még így is nagy lehet.

Az ujjacska zavartan csusszan ki a száj sarkából, majd egy szende félmosoly lesz YIlanda jutalma megjegyzéséért.*
- A mamám is mindig ezt mondta. *Mondja csendesen, vékonyka kisbéka hangján, ártatlanul és határozottan zavarban. Észre sem veszi, miután a mondatot befejezi, lassan teszi vissza ujját oda, ahonnan az imént éppen elvette.*
- Mi itt élünk. *Mondja határozottan a kisfiú, s észrevétlenül szorulnak rá ujjai a kislány kezére.* Már régóta... és... és mi voltunk itt előbb! *Csattan fel a hangja, majd behúzza a nyakát, mintha megijedt volna saját magától.*
- Gab, azt mondta anya a tündérekkel repült el, hogy megkeresse apa hajóját! Világutazó s kalandor. Elment, hogy kincsekkel megrakodva térjen vissza! *Kotyog közbe a kislány, mire a fiú arca észrevétlen árnyékba borul, s megráng egy pillanatra.*
- Csak ketten vagyunk. *Folytatja, immár a kisfiú.* Nincsenek szüleink.
- De vannak, csak elmentek, jaj Gab, hát tudooood! *Kacag fel a kislány, majd YIlandára nézve játékosan csóválja meg fejét, mint aki azt mondja, hogy "hát ilyet, pedig ő mondta, aztán elfelejtette!". Kis keze kiscsusszan a szájából, még el is tartja magától, fejcsóválva, társa feledékenységén.*
- Igen... elmentek. *Gyöngyözik meg kissé Gab tekintete, de aztán felszívja magát, s hangja ismét erélyesen csattan fel.*
- Nem fogsz bennünket elzavarni, már mások is próbálták! *Mondja dacosan.* Mi mindig megvédjük az otthonunk! *Toppant egyet lábával, majd baljával, egy apró, levélbontó kést húz elő zsebéből, s remegő kézzel feltartja. A kés körülbelül olyan hosszú lehet, mint YIlanda kisujja. A nagyobbik gyermek pedig szinte csupán derekáig ér.*


640. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-03-11 18:12:13
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 76

Játékstílus: Megfontolt

//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//

*A váratlan köszöntés ugyan eléggé megrémíti, de hagy annyi időt magának, hogy felmérje, már csak a hang alapján is, hogy ez bizony, valószínű nem egy megtermett, szőrös férfi. Ez már önmagában megnyugtató, már csak azt reméli, de nagyon, hogy a hallott hangnak van megfogható valója is és nem valami itt ragadt szellem. Mikor a két kisebb alak kilép a gyertyafényre, kicsit megnyugszik, hiszen se nem nagyobbak, mint ő, se nem anyagtalan entitások. Azonban felmerül benne a kérdés, két kölyök mit keres itt ilyenkor, egyedül? Valamint, hogy a szülők sem lehetnek messze, talán. Nem igazán ért a gyerekekhez, így csak néz rájuk bambán, majd csukja és nyitja a szemeit, hátha eltűnnek hirtelen. ~Lakni? ~ Jut el a tudatáig a kérdés tartalma, hiszen ezek alapján ők igenis itt laknak, ebben a romos építményben. Sajnos viszont ezt már nem teheti nem megtörténtté, és el sem bújhat már az egyik összetört bútor mögött. Egyértelműen észrevették és most őt bámulják. Csak akkor eszmél fel, mikor az apróság újabb kérdésre nyitja a száját.*
-Bántani? *Felötlik benne, hogy akár meg is ijeszthetné őket, hogy elrohanjanak, talán még a lakhelyüket is elárulnák menekülés közben. De ha valóban vannak itt szülők is a képben, bizony, akkor magyarázkodhatna napestig.*
-Nem, semmiképpen… azt… azt hiszem, a legnagyobb veszélyben itt az ujjad van, mert félő, hogy ha sokat van a szádban, még lenyeled. *Jegyzi meg, mert azt nem tudja megállni, hogy ne szúrjon oda. Közben a nagyobbik, összeszedve a bátorságát, újabb kérdést tesz fel.*
-Itt az a kérdés, ti miért vagytok itt? *Nem adja könnyen a választ, hátha elárulnak magukról valamit a gyerekek.*
-Szüleitek? *Kérdez rá a lényegre, de nem megy közelebb, tartja a távolságot.*


639. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-03-11 14:31:17
 ÚJ
>Diynomit Dedhor N'athor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//

*Útjaik egy kis részben most elválnak YIlanda-tól. Innen már hiába néz hátra, olyan magas a fű és a gaz, hogy szinte elnyeli őket. Nem tud másra koncentrálni, mint, hogy védelmezze Lyllinor-t és valami mód a sebesült szarvas segítségére legyenek. Szegény szarvas nagyon meg van rémülve, de ami ennél súlyosabb az a sebesülése lehet. Az állat tekintete nagyon nagy fájdalomról tanúskodik. Nem csodálja, hogy gnóm társa is nagyon aggódik érte. A lány megdicséri a kikevert italért, amit igazán nem tart olyan komoly cselekedetnek.*
- Igazán nem volt nagy dolog. Ha már ehhez értek, legalább legyen ennyi hasznom. *Mosolyogva válaszolja a másiknak, elvégre tényleg nem tett semmi rendkívülit. Lyllinor tényleg jól érthet a gyógyításhoz. A szarvas sebesüléseit hamar felméri és azt is, hogy mit tudnak vele tenni reményeik szerint.*
- Remélem segít rajta valamit. Legalább ha a fájdalmait csökkentené, már az is nagyszerű lenne. *Mivel félhet tőle a sebesült szarvas ezért Diynomit nem lép közelebb. Türelmesen és segítőkészen áll Lyllinor mögött, és érdeklődve figyeli, amint a bájitalt próbálja megitatni a szarvassal. Szavaival és finom mozdulataival nyugtatja is szegény állatot. Mind emberek, mind állatok gyógyításában nagyon sok eredményt érhet még el a kedves gnóm lány. Egyelőre nem szól közbe, várja, hogy az italt sikerül e megitatni és annak lesz-e valami hatása.*


638. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-03-10 13:04:23
 ÚJ
>Lyllinor Gramhin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 99

Játékstílus: Vakmerő

//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//

*Lesüti a szemeit, mert nem akart gondot okozni, ám ellent kell mondania suttogón.*
- Nem hagyhattam, hogy egyedül jöjjön ki bárki.
*YIlanda nyomába is szegődött volna, ha ő ajánlkozott volna. Szerencsére nem töltenek sok időt a felelősség kérdése fölött, sokkal fontosabb, hogy mi rejlik az elvadult kert szívében.*
- Rendben.
*Suttog ismét, bár nem kívánja titkolni ittlétét sokáig. A vergődő állat láttán megszakad a szíve, amint megpróbál előlük kitérni. Diynomit kedves szavaira bátortalanul mosolyog, és közben latolgatja, vajon az ő hős gyógyítója mennyi idő alatt érne ide, és mennyit bírhat még ki szegény jószág. Úgy véli, ha nem tesznek semmit, a reggelt már kicsi eséllyel éri meg, Szarvasliget pedig nagyon messze van. Muszáj lesz hát valamit lépnie. Tudja, hogy a varázsital nem gyógyír mindenre, de nincs nála túl sok gyógynövény, és ha legalább időt nyerhet a kezeléshez, már megéri megpróbálni. Társa elkészül, s még csak nem is kellett mindent felhasználnia hozzá.*
- Köszönöm szépen! Nagyon ügyesen csináltad, pedig itt igazán nincsenek meg az ideális körülmények.
*Veszi át hálás tekintettel az üvegcséket.*
- Azt hiszem, ez gyógyítja a csonttörést. A lába olyan vékony és sérülékeny, lehet, hogy eltört. Remélem, ha így is van, nem mozdult el a csont.
*Nem mer hozzányúlni, nem is ért hozzá igazán, valószínűleg csak felesleges fájdalmat okozna vele. Már a szarvas feje mellett térdel, és megpróbálja óvatos simogatással szoktatni ahhoz, hogy hozzáér.*
- Ne haragudj, tudom, hogy nagyon fáj…
*Suttogja együttérzőn, majd megpróbálja a fejét az ölébe emelni, könyökére hajtani a tarkóját.*
- Ne félj, nem hagylak magadra.
*Amennyiben a szarvas fejét stabilan meg tudja támasztani úgy, hogy a szája felfelé nézzen, 1 Olajzöld varázsitalt megpróbál megitatni vele (Mesélő (Nyíl)). Visszatartott lélegzettel.*


637. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-03-07 21:12:16
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 770
OOC üzenetek: 78

Játékstílus: Szelíd

//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//

*Az apró Lyllinor szinte hallhatja szíve összes dobbanását, ahogyan kis mellkasában ritmusra üti a lépteket. Olykor törmelék zörren lába alatt, olykor pedig törött cserepek, s kint az avarban sem tud némán lépkedni. Mindentől függetlenül, hamar odaér a másik gnómhoz, ki már bőszen a környéket deríti, s mit sem sejtenek az Yilandát ért meglepetésről. De erről picit később. A gnóm férfi feddése tán már hiába hallik, a lány eltökéltségén, ez már mit sem változtat, bár bátorsága, mivel a lányt maga mögé próbálja utasítani, elismerésre méltó. Csupán két apróság a hatalmas vadonban, akárha expedíción járnának.
Lyllinor tétova kérdésére nem érkezik válasz, csupán a fűrengeteg nyílik szét Diynomit által, majd feltűnik a hang okozója, a szarvas. Amint meglátja a két érkezőt, - kik közeledni próbálnak - keservesen bőg fel ismét, s fejét emelné, mely gyengesége miatt visszahanyatlik a földre. Lába is kapál kicsit, de sérülése miatt ez nagyon nehézkesen megy, s inkább fájdalommal jár, úgyhogy abba is hagyja. Ahogy visszatér nyugalma, úgy éled fel ismét a táj, s a köröttük évő vadon. A tücskök újabb zenébe csapnak, s húzzák, húzzák a melódiát, nem messze a távolban egy bagoly is felhuhog csendesen, mintha köszöntené az érkezőket. Akad még neszezés bőséggel, de erről tudni lehet, hogy olykor egy rovar, vagy egy sündisznó motoszkál az avarban, látszólag, más veszélytől nem kell tartaniuk. Lyllinor hangjára a szarvas, nedves szemeit tágra nyitva figyel. Sok minden kiolvasható, egy sebesült állat tekintetéből, a szenvedés, a feladás, s a közöny, amikor eldönti, hogy már bármi jöhet, így nem tesz a közeledés ellen, s arra sem reagál, hogy előtte átadást követően Diynomit üvegcséket kever össze. Megteheti, nem akadályozza senki. Lágyan habzik fel a tartalom, s a kétféle italból hamarosan sötét, olajos színezetű mélyzöld válik. Ezúttal a világoskékre nem volt szükség. Lyllinor még közelebb mehet, miközben a másik gnóm dolgozik, s a szarvas sebeit szemügyre veheti. Oldalán egy csúnya vágás, mely elnyílt, de varasodni nem tudott, tán a környező rovarok miatt. Lába is sérült, ezen az ital segíteni nem fog, további ápolást igényelne, kérdés, hogy ezt meg tudják-e majd tenni. Mivel a lány hirtelen mozdulatot nem tesz, egészen az állat fejéhez tud kuporodni, bár az első mozdulatra megpróbálja azt hátrarántani, de gyenge már hozzá, csak halk bőgést hallat ismét.
YIlandát mindeközben alapos meglepetés éri, s csak hosszú idő után mer megfordulni. Nem róhatja fel senki számára, hiszen ugyan mire számíthat, egy kihalt, romos kúriában, éjnek évadján, magányosan és csendben. Talán arra semmiképpen, mi mögötte áll, de az is elképzelhető, hogy mégis.*
- Igen. Szia! *Ha megfordul, két alakot lát kilépni a fényre, kézen fogva.*
- Te is itt laksz? *Vékonyka hang, vékonyabb, mint a másik, határozottan egy picinyke kislánytól származik, így YIlanda egyik legnagyobb félelme válhat valóra. Ugyanis a két alak, ki előtte áll kézen fogva és félszegen, tökéletes másai, az egyik legrémisztőbb dolognak, mit tán csak elképzelni tud. Határozottan gyerekek. Az idősebb, a picit magasabb, úgy kilenc éves forma lehet, de a kislány, csupán öt, még selypít is picit, bár ez lehet amiatt van, mert beszéd közben, szabad kezének hüvelykujját szájában nyugtatja.*
- Bántani fogsz bennünket? *Kérdezi ismét a kislány, mire a kisfiú csendre inti, s lepisszegi.*
- Miért vagytok itt? *Kérdezi a fiú, hangja határozottabb, de hallatszik, hogy fél, kis keze ökölbe szorul.*


636. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-03-06 09:59:35
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 76

Játékstílus: Megfontolt

//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//

*Sosem szerette a kölyköket, mert azokra mindig vigyázni kell, meg rohangászni utánuk. De ez a kettő elvéletben már felnőtt és tudja, mit csinál, így nem kell értük felelősséget vállalnia. A gyertyával csak egy darabig még nézi a mocorgást, aztán a szobán is körbe hordozza a tekintetét, de semmi elütőt vagy szokatlant nem talál. Ekkor, mintha valami állatbőgés érkezne a kert irányából, de nem tud sokat elmélkedni a dolgon, mert mikor a rügyező fa irányába fordul a háta mögött, jelentősen közelebbről egy „Szia” hallatszik. Fel is akadnak a szemei abban a pillanatban. ~Nem az nem lehet. Biztos csak a szél hangját hallottam. Hiszen nincs itt senki. ~ El is telik vagy egy perc, mire érdemben latolgatja az esélyeket, majd úgy dönt, a saját szemével akarja látni. Nyel egy nagyot, mintha idő közben egy hatalmas gombóc mászott volna fel a torkába, a szabad keze, amivel nem a gyertyát tartja az egyik dobókésért nyúl. ~Ha nekem akart volna ugrani, azt már megtette volna. ~ Ez a következtetés viszont már csak utólag érkezik, ekkor szinte már teljesen meg is fordult.*
-Szia? *Szalad ki a száján, talán ebből még nem lesz baj, és ha elsőre nem látja meg, talán a válaszból majd jobban sikerül behatárolnia az idegen helyzetét.*



635. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-03-06 08:49:25
 ÚJ
>Diynomit Dedhor N'athor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//

*Előre haladása közben feltekintve épp elcsípi az alaposan kihajoló Yilandát. Mivel a magas fűvel küzd, ezért az arckifejezését nem látja tisztán, csak az alakját. Nehezen halad a gazzal tarkított rengetegben. Elszáradt bogáncsok és hasonló kártékony növények ragadnak rá. Sajnos ezzel most nem tud mit kezdeni, így halad tovább annak tudatában, hogy a kabátja majd egy alapos tisztításra fog szorulni. Háta mögött valami zajt hall meg ezért reflex szerűen megfordul. Lyllinor az, aki utána jöhetett a házból annak ellenére, hogy megkérte a hölgyeket, hogy maradjanak a házban.*
- Gramhin kisasszony, talán biztonságosabb lett volna a házban maradnia. *Nem kioktató és nem mérges a hangja, csupán aggódó. Mivel már egy hölgy is van vele, akit meg kell védenie, ezért a tőrét kézbe veszi, hogy felkészülhessen bármire.*
- Ne aggódjon, nem lesz gond, csak maradjon mögöttem. *Látja a kisasszonyon a kiszámíthatatlantól való aggódást, ami teljesen természetes. Ugyanezt érzi Diynomit is csak ő most nem engedheti meg a meghátrálás opcióját. A hangok irányába haladva egy szarvasba botlanak. Szegény teremtés elég rossz állapotban van. Fejét lehajtja és fájdalmas nyüszítést, bőgést hallat. Nagyon megsajnálja szegény állatot. Mivel fenyegető veszélyt nem észlel, ezért a tőrét visszahelyezi a helyére. Lyllinor láthatóan őszinte aggodalommal lép közelebb a sebesült szarvashoz. Diynomit is odamegy, hogy ha tud, akkor segíthessen. A gnóm lány felvetésére, hogy segítsenek helyeslőn bólint. Az italokat átveszi tőle.*
- Milyen jó, hogy ilyen felkészült. *Mosolyogva mondja a lánynak miközben tartja az üvegcséket a kezében. Sajnos alkimista létére nála egyetlen ital sincs, ami elég szomorú rá nézve.*
- Megteszem, ami tőlem telik. *Bizakodó tekintettel pillant a lányra, majd legjobb tudása szerint összekeveri a két gyógyító italt, hogy egy hatásosabb elegy keveredjen ki. Hála a Nagy Alkotónak sikerül. Ő maga is meglepődik a sikerén és egy kis önbizalommal tölti el a képességeit illetően. Nem habozva, hamar vissza is adja Lyllinornak a kész olajzöld italt és a kéket is.*
- Azt hiszem sikerült. Parancsoljon kisasszony, az italok. *Visszaad 1 db Világoskék varázsitalt Lyllinor Gramhin-nek. Továbbá odaadja az elkészült 1 db Olajzöld varázsitalt szintén Lyllinor Gramhin kisasszonynak. *

A hozzászólás írója (Diynomit Dedhor N'athor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.06 09:38:34


634. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-03-04 21:00:00
 ÚJ
>Lyllinor Gramhin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 99

Játékstílus: Vakmerő

//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//

- Igenis! És te is!
*Kiált vissza YIlandának még a lépcsőről, majd lélekszakadva fut gnóm társa után. Az ő javaslata volt, hogy tartsanak vele, és nem bocsátaná meg magának, ha bármelyiküknek baja esne miatta. Ha akárcsak megfordulna a fejében a lehetőség, hogy képes lenne használni, felkaphatna egy törött lécet kifelé menet, de mivel esze ágában sincs senkire rárontani, és még önvédelemből is csak tétovázna, időveszteség nélkül éri be Diynomitot. Egy kicsit liheg, de csak fojtottan, mivel a zörrenést meghallja. Követi az előtte járót félszegen, nem biztos benne, hogy az a legjobb, ha olyan közel mennek, míg saját szemükkel látják a szétnyíló, susogó fűtől, mi rejlik mögötte. S mivel Diynomit se titkolta jelenlétét, kissé reszketegen szólal meg.*
- V-van ott valaki?
*Valószínűleg az eredményen nem sokat változtat, hiszen az állat ösztönei feladták a küzdelmet, ami nagyon rossz előjel.*
- Oh!
*Mar szívébe a szomorú kép és az elkeseredett bőgés, ami hatalmas tetterőt ad neki.*
- Szegénykém…
*Szinte suttogja, nem szeretné megijeszteni.*
- Tudom, nem érted, ha azt mondom, nem kell félned tőlünk.
*Puha melegséggel itatja át a hangját és igyekszik halkan, megnyugtatón beszélni. Aztán társához fordul suttogón.*
- Segítenünk kell rajta! Van nálam néhány varázsital, talán meg tudjuk itatni vele. Te ezekhez jobban értesz, megtennéd, hogy összekevered?
*A holmijából előhúz 1 Világoszöld varázsitalt és átadja Diynomit Dedhor N'athornak. Aztán 1 Sötétzöld varázsitalt is odaad Diynomit Dedhor N'athor számára. *
- Nem tudom, szükséged van-e rá, de ha 1 Világoskék varázsitalt megiszol, biztosabb a siker *nyújtja át Diynomit Dedhor N'athornak ezt is.*
- Elég a fény? Mert addig akkor én megnézem közelebbről, jó?
*Ha Diynomit egyetért, akkor visszafordul a szarvashoz, és lassan közelít felé kedves hangon beszélve.*
- Mi történt veled, édes kincsem?
*Aztán mindannyiuk megnyugtatására ismételgetni kezd.*
- Semmi baj… semmi baj…
*Terve szerint, ha a szarvas továbbra sem próbál küzdeni, sem elhúzódni, akkor megpróbálja megnézni a sérülést, illetve a fejéhez közel kerülni, leereszkedni mellé.*


633. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-03-04 19:03:32
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 770
OOC üzenetek: 78

Játékstílus: Szelíd

//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//

*Dynomit tekintete épp elcsípi az alaposan kihajoló Yilandát, talán még kissé rosszalló tekintetét is láthatja. Egyébiránt a ház, már amennyire sötétben látszik, innen hátulról is elég kecses látványt mutat. Igaz, falazatát alulról kezdi benőni a gondozatlan borostyán, azonban a fent, méltóságteljesen elterülő két, kőkorlátos, mesterien faragott erkély impozáns látványt nyújt, valójában, ha jobban megnézi, még azok a borostyánok sem oly zavaróak a szemnek. Természetes jelleget kölcsönöz. Zörgést hall oldalról, de csak akkor indulhat irányába, ha az erkélyen halványan világló gyertyáról elfordítja tekintetét. Kiáltására halk nyüszítés, s még nagyobb zörgés figyelhető meg, azonban ez nem távolodik semerre, egy helyben marad.
Mire Lyllinor feleszmél, addigra Dynomit már messze jár, apró lábai fürgén leszaladtak a lépcsőn, s szempillantás alatt az udvarra került, bár, míg nézelődik, a gnóm leány szinte utol is éri. A kiabálás végére ér Dynomithoz, s a zörgés utózöngéjét is kiválóan hallja. Dynomit megindul, lassan és óvatosan, még az utat is jelölve, ami persze kissé nehézkes. Elszáradt bogáncs tapad ruhájára, s hajába, még hegyesedő, hetyke szakálla végén is lengedezik egy. Lyllinor követheti útját, s, ha halkan szól hozzá, a gnóm férfi azt is meghallhatja, ámbátor lehet nem lesz szükség rá, hiszen odaértek.
Egy szarvas... kínlódva, szenvedve, szomorú szemekkel és nedves orral. Nem vad teremtmény, sőt, a két gnóm látványára fejét is lesunyja, mintha átadná magát annak, mi következik. Lába és oldala sérült, ez már innen látszik, hogy mi az oka, azt nem lehet tudni. Halk nyüszítéssel vegyes bőgést hallat, mi hirtelen csap a csendbe, s elaltatja a bősz tücsökciripelést, ami ugyan kissé szokatlan ily hűvösben, azonban ébredezik már a táj, hamarosan itt a melegebb évszak, a fákon ez kiválóan látszik. Apró rügyek pattognak mindenfelől, azt már most lehet tudni, hogy nem az erkély alatti gyümölcsfa az egyetlen a hátsó udvarban.
Yilanda mindeközben kissé körbenéz, de azon kívül, hogy megállapíthatja az alapos vakolást, festést, bútorpótlást, némi barkácsmunkát, semmi hasznosat nem talál. A két gnóm időközben már beljebb halad, s a nagy fű miatt, mit bár a felfedezők letaposnak, de felettük ismét összecsap, jóformán csak a mozgolódást látja. Hosszú ideje követi őket tekintetével, az erkély holdvilágos fényében megbújva, s a gyümölcsfa terebélyes vadságában elveszve, mígnem egyszer csak, a háta mögül:*
- Szia. *Csak ennyi, s nem több. Hirtelen nem lehet megállapítani azt sem, hogy a hang, mély, vagy magas, egyszerűen csak "szia".*


632. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-03-02 09:29:21
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 76

Játékstílus: Megfontolt

//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//

*A lányka kérdésére csak egy „persze” a felelet. ~Azt észre fogjátok venni, ha nem leszek jól, mert az hangos lesz. ~ Nem mondja ki a gondolatokat, csak szélesre húzott szájjal mosolyog maga elé. Közben a kis sajtkukac már ott sincsen körülöttük, amely azt jelentheti véleménye szerint, hogy megvan az első, akit itt el fognak kapni az óvatlansága miatt, de legalább nem ő lesz az. Aztán hirtelen felindulásból, amit ő nem igazán ért, mert hát úgy fogalmaz Lyllinor, hogy az ő hibája lesz, ha itt történik a másikkal valami, szintén nekiveselkedik a lépcsőnek. ~Jóságos Eeyr! Nem vagyok én felvigyázó! ~ Véleménye szerint a kis csapat kezd teljesen elvadult macskakolóniára hajazni, ahol a bezsongott egyedek éppen arra fordulnak, amerre mozgást érzékelnek.*
-Vigyázzatok magatokra, szóljatok fel, ha találtok valamit! A késeket és a nagy vicsorgó állatokat kerüljétek el. *Kiált még utána mogorván, még körbe tekint a szobában, majd az erkélyhez sétál és nézi az alatta mocorgó gazokat, amiket valószínűleg a férfi igazgat félre, mert az útjába esnek. Persze szólhatna neki, hogy várja meg a kislányt, de nem szeretne semmilyen bajt a nyakába akasztani azzal, hogy elárulja a helyzetét olyannak, akiről még nem is tudja, hogy a házban tartózkodik. Ám ezt a gnóm férfi nem igazán érti, így elsőként fedi fel a helyzetét a rikácsolással. ~Milyen idegesítő és meggondolatlan. ~ Pislog laposakat lefelé, de nem válaszol. Közben feltűnik neki a hatalmas gyümölcsfa, ami éppen jó helyen van, hogy rövidebb utat tudjon szolgáltatni a kertbe az erkélyről. *



631. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-03-02 09:07:11
 ÚJ
>Diynomit Dedhor N'athor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//

* YIlanda inkább bent nézne szét először, amit a gnóm fiú is gondolt eredetileg. A kinti események azonban megváltoztatták a terveit. Kénytelen lemenni és megbizonyosodni, hogy mi az, ami a hátsókertben mozgolódik. Ha valóban veszélyes, akkor a hölgyek bentről ezt láthatják, és talán időt tud nekik nyerni, hogy elmenekülhessenek. Lyllinor aggódva megpróbálja megállítani, de ez nem tántoríthatja el egy vakmerő gnóm tervét, amit a fejébe vett. Sikerül kijutnia a házból és eljut egészen a hátsókert kezdetéig. Hatalmasra nőtt fűrengeteg fogadja, amiből szinte ki sem látszik, ha közé menne. Mielőtt bemenne a sűrűbe, feltekint. Az erkély van éppen felette. Tekintete visszatér a hátsókertre és igyekszik betájolni a mozgólódás helyét. Nagyjából az irány meg is van, ott ahol néhány fa közötti benőtt, bokros terület-et fentről meglátták. Feltekint az erkélyre és hangosabban felkiált a hölgyekhez.*
- Belépek a fűrengetegbe. Biztos fogjátok látni merre taposom le és merre haladok. *Elég hangosan kiáltotta fel ahhoz, hogy a hölgyek meghallhassák. A kiszemelt irány felé tartva vesz egy nagy levegőt és belép a fűrengetegbe. Elindul benne a mozgolódás irányába. Lassan halad és igyekszik jól letaposni a füvet, hogy fentről is jól lássák, hogy merre halad.*


630. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-02-29 14:42:59
 ÚJ
>Lyllinor Gramhin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 99

Játékstílus: Vakmerő

//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//

*Diynomit felvetését jónak találja, a csendből és a sötétségből úgy sejthető, hogy nem találnak itt senkit. Azon azért kicsit elsápad, hogy sötételfek lehetnek itt. Nagyon ijesztő lenne, ha előbújna egy valahonnan. Úgy tűnik, csak ő látta a bohókás szarvast a lépcsőn, és már az ő szeme elől is eltűnt, így hiába magyarázkodna. Csak megőrzi lelkében.*
- Nem olyan fontos.
*Nyugtatja meg YIlandát derűsen, mielőtt arra gondolna, hogy valami veszélyes dologról lehet szó. Érzi, hogy társai feszültebbek nála, valamivel szeretné majd kárpótolni őket azért, hogy kíséretet és biztonságot nyújtanak számára saját vállalásában.*
- Táncolni?
*Csillan fel a szeme, hiszen látott már bált Lichanechben.*
- Az nagyon jó volna!
*Fordul YIlanda felé, aki épp rátapos valamire.*
- Jól vagy?
*Persze nincs a helyzetben semmi fenyegető, de sokaknak ez a szava járása akkor is, ha csak egy érzelmi reakcióról van szó. Mosolyog aztán YIlanda szavain a kertről és kedvesen válaszol az intelemre is.*
- Igenis.
*Lenyűgözi a látvány, bár városi lányként a rendezett kerthez szokott, de ezt a holdfényben fürdő vadóc környezetet is elfogadja a maga valójában. Mikor véleményeik megoszlanak a felderítésről, és szétválnak, akkor kezd először igazán aggódni.*
- Oh, nehogy kockáztass!
*Kerekednek el a szemei, mikor Diynomit felajánlja, hogy a veszély útját állja. Kiles a kertre, hátha valamivel többet lát.*
- Nem lenne jobb, ha együtt mennénk…?
*De társuk már el is tűnik bátortalan kérdése előtt, mellyel visszafordul hozzá. YIlanda szavait túl komolyan veszi.*
- Ha valami történik vele, az az én hibám lesz!
*Épp elég bűntudat ül már a lelkén. Talán kicsi és gyenge is, de nem szeretne örökké haszontalan gyerek maradni.*
- Lemegyek.
*S hacsak YIlanda nem állítja meg, így tesz. Szófogadására könnyű még hatni, ezért ha megpróbálja lebeszélni, akkor marad őrszemnek, de szíve szerint menne.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 630-649