Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 91 (1801. - 1813. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1794-1813
1813. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-16 16:36:25
Üzenet elküldve: 2025-04-16 16:36:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Szövevényes szövődmények//
*Sajgó sebhelyét még most is érzi, ahogy a riadalom hatására igyekszik az elfeledett emlékeit felidézni. Azonban annál amire most fény derült, képtelen más használhatót felidézni. Így is többet kapott annál mint amire valaha is számított.
Igyekszik is megtenni, ha nem is mindent tőle telhetőt, mert akkor már kiragadta volna Mharassi kezéből a gyűrűt és világgá szaladt volna, de azt amire most képes Mai segítségével. Tudtára adta a nőnek azt amit tud, és ha kell hajlandó többet megosztani azokból az emlékekből amik most fellibbentek lelki szemei előtt.
A városőr sebhelyes képét félve méri fel, és tűri annak haragos szavait, így sem esik jól neki, pedig Mharassit szidja vele leginkább. Most már legalább tudja, milyen az, ha valakit nyakon csípnek a láncosok. Nagyon örül annak, ő szerencsés volt az utcán töltött ideje során.
Egy pillanatra talán minden szám rászegeződik amikor kiejti az Arctalan szót, ami számára valóban teljesen más jelent mint azok számára, akik ezt a nevet hallották. Nyakát behúzva, megszeppenve tekint vissza minden őt figyelő szempárba, ekkor veszi észre a macskát is, aki szintúgy őt figyeli. Végül Mai óvó kezei húzzák magához, aminek nem fog ellen állni. Egyik karját át is veti Mai lábán, abba szorosan belekapaszkodva, és lehajtott fejjel szerényen szólal fel az őt ért kérdésekre.*
-Az arctalané volt, egy róka van rajta egy mezei harmatkával a száján. Az odúnk falán is lógott egy tábla ugyan ilyennel.
*Mai meglepetésére, aki jobban ismeri szóhasználatát, meglepődhet, hogy most pontosan használta az állat és a növény nevét, mert sokszor sajátjával áll elő, ha körbe akar írni valamit. Ez talán egy árulkodó jel lehet a nő számára, hogy ez most nem egy rémálom vagy látomás, ez egy konkrét emlék. A gyűrű pedig annyira valódi, mint ahogy saját szemével is láthatja Mharassi tenyerében.
Mondandóját befejezve meri csak újra felemelni tekintetét. Kérlelően néz a városőr irányába, megszólítani sem meri, mert tart tőle, tart minden egyes láncostól, hiába mondta Grael már nem kell tőlük tartani. De látván Mharassit, nem akarja átélni ezt a meghurcolást.
Innentől kezdve pedig ameddig nem kérdezik őt tovább, nem szólal meg. Várja mi lesz Mai kérdéseinek az eredménye, talán nevelőanyja szavai jobban megfogják a városőrt, mint egy kérlelő gyermeki szempár.*
*Sajgó sebhelyét még most is érzi, ahogy a riadalom hatására igyekszik az elfeledett emlékeit felidézni. Azonban annál amire most fény derült, képtelen más használhatót felidézni. Így is többet kapott annál mint amire valaha is számított.
Igyekszik is megtenni, ha nem is mindent tőle telhetőt, mert akkor már kiragadta volna Mharassi kezéből a gyűrűt és világgá szaladt volna, de azt amire most képes Mai segítségével. Tudtára adta a nőnek azt amit tud, és ha kell hajlandó többet megosztani azokból az emlékekből amik most fellibbentek lelki szemei előtt.
A városőr sebhelyes képét félve méri fel, és tűri annak haragos szavait, így sem esik jól neki, pedig Mharassit szidja vele leginkább. Most már legalább tudja, milyen az, ha valakit nyakon csípnek a láncosok. Nagyon örül annak, ő szerencsés volt az utcán töltött ideje során.
Egy pillanatra talán minden szám rászegeződik amikor kiejti az Arctalan szót, ami számára valóban teljesen más jelent mint azok számára, akik ezt a nevet hallották. Nyakát behúzva, megszeppenve tekint vissza minden őt figyelő szempárba, ekkor veszi észre a macskát is, aki szintúgy őt figyeli. Végül Mai óvó kezei húzzák magához, aminek nem fog ellen állni. Egyik karját át is veti Mai lábán, abba szorosan belekapaszkodva, és lehajtott fejjel szerényen szólal fel az őt ért kérdésekre.*
-Az arctalané volt, egy róka van rajta egy mezei harmatkával a száján. Az odúnk falán is lógott egy tábla ugyan ilyennel.
*Mai meglepetésére, aki jobban ismeri szóhasználatát, meglepődhet, hogy most pontosan használta az állat és a növény nevét, mert sokszor sajátjával áll elő, ha körbe akar írni valamit. Ez talán egy árulkodó jel lehet a nő számára, hogy ez most nem egy rémálom vagy látomás, ez egy konkrét emlék. A gyűrű pedig annyira valódi, mint ahogy saját szemével is láthatja Mharassi tenyerében.
Mondandóját befejezve meri csak újra felemelni tekintetét. Kérlelően néz a városőr irányába, megszólítani sem meri, mert tart tőle, tart minden egyes láncostól, hiába mondta Grael már nem kell tőlük tartani. De látván Mharassit, nem akarja átélni ezt a meghurcolást.
Innentől kezdve pedig ameddig nem kérdezik őt tovább, nem szólal meg. Várja mi lesz Mai kérdéseinek az eredménye, talán nevelőanyja szavai jobban megfogják a városőrt, mint egy kérlelő gyermeki szempár.*
1812. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-16 15:58:38
Üzenet elküldve: 2025-04-16 15:58:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 926
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 926
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Szövevényes szövődmények//
*Ha ereje nincs is sok, beszélőkéje annál inkább, s ha el akarja kerülni, hogy bárkinek is bántódása essen, a karizmájával szükséges élnie. Ebbe majdnem sikerül belerondítania Norinak, de szerencséjére sikerül hárítania annyira, amennyire ez lehetséges. Így hát rövid szónoklatba kezd, ami úgy fest hasznukra van. A városőr bemutatkozik, így már nevet is tud társítani a heges ábrázathoz.*
- Forkler úr, köszönöm nagylelkűségét. Ha valaki jó ehhez a házhoz, én sem leszek rest az lenni, ha a szükség hozza.
*Biccent, egy halvány mosolyt már magára erőltetve, hogy tekintete is tükrözze a szándékát, ami majd egyszer talán ki is derül, hogy valódi-e. Latolgatja, hogy valóban szót emel az érdekében, ami sokkal inkább a saját érdeke hosszútávon. Soha nem lehet tudni.
Mikor már Mharassi bocsánatát kívánja kiharcolni, újra csak Nori hangját hallja, de nem csak az övét; a kis elf is a ruháját kezdi el szorongatni, s már-már könyörög azért a gyűrűért. Ha a perifériáról látta is a megszokott jeleket rajta, nem tudatosult, most éri csupán a felismerés. Ezt már ismeri. Hogy a feketeség mit látott, s mi köze van itt bármihez, azt viszont nem tudja, de nem is hajlandó vele foglalkozni jelen helyzetben. Talán később sem, de ez még a jövő zenéje. Forkler is kíváncsi a maga módján, de egyet tud: az arctalan név ebben a városban sokaknak mást jelent. Most a szőke hajzuhatagot simítja végig, s húzza közelebb magához Szikrát. Ha Nori válaszol is, ő sem tesz másképpen.*
- A leány emlékek híján, arctalannak nevezi azt, akiről csak ködös képei vannak. *A gyűrűre már tudja, hogy szükség lehet. Remélhetőleg Forklernek pedig aranyra.*
- Talán hasonlít az ékszer valamire, amit hajdanán látott. *Lepislant a lányra, neki is kell a megerősítés, de ez itt nem az a férfi, akit oly szívesen beavatna bármibe is.*
- Tényleg nagyon szép ékszer ez. Gondolja, hogy a belé vésett képek egy ismert család jelképei?
*Hagy némi időt a válaszra, hátha abból valami kiderül a számukra. Egy név sokat segítene, de az még többet, ha megkaparinthatná a gyűrűt és olyanra bízná, aki az előző tulajdonosának kilétét mágiával felderíthetné.*
- Hogy működik ez, Forkler Uram? Ha nem találják meg a jogos tulajdonosát, akkor ott hever majd valami láda mélyén, netán a Városé lesz? Olyan csodálatos darab, egy kis csiszolás után jól mutatja egy finom női kézen. *Ábrándosan tekint az ékszer irányába. Ha valamiben bízhat, az az, hogy Mai még az árvaház falai között is pontosan úgy néz ki, mint aki képes és ékszerre áhítozik, amiért arannyal is fizetne, így nem lehet túl meglepő, hogy ácsingózik érte, ha csak rezdüléseivel is mutatja. Később talán tovább megy, de nem tudhatja melyik lány mennyire képes és húzza keresztbe a számításait.*
*Ha ereje nincs is sok, beszélőkéje annál inkább, s ha el akarja kerülni, hogy bárkinek is bántódása essen, a karizmájával szükséges élnie. Ebbe majdnem sikerül belerondítania Norinak, de szerencséjére sikerül hárítania annyira, amennyire ez lehetséges. Így hát rövid szónoklatba kezd, ami úgy fest hasznukra van. A városőr bemutatkozik, így már nevet is tud társítani a heges ábrázathoz.*
- Forkler úr, köszönöm nagylelkűségét. Ha valaki jó ehhez a házhoz, én sem leszek rest az lenni, ha a szükség hozza.
*Biccent, egy halvány mosolyt már magára erőltetve, hogy tekintete is tükrözze a szándékát, ami majd egyszer talán ki is derül, hogy valódi-e. Latolgatja, hogy valóban szót emel az érdekében, ami sokkal inkább a saját érdeke hosszútávon. Soha nem lehet tudni.
Mikor már Mharassi bocsánatát kívánja kiharcolni, újra csak Nori hangját hallja, de nem csak az övét; a kis elf is a ruháját kezdi el szorongatni, s már-már könyörög azért a gyűrűért. Ha a perifériáról látta is a megszokott jeleket rajta, nem tudatosult, most éri csupán a felismerés. Ezt már ismeri. Hogy a feketeség mit látott, s mi köze van itt bármihez, azt viszont nem tudja, de nem is hajlandó vele foglalkozni jelen helyzetben. Talán később sem, de ez még a jövő zenéje. Forkler is kíváncsi a maga módján, de egyet tud: az arctalan név ebben a városban sokaknak mást jelent. Most a szőke hajzuhatagot simítja végig, s húzza közelebb magához Szikrát. Ha Nori válaszol is, ő sem tesz másképpen.*
- A leány emlékek híján, arctalannak nevezi azt, akiről csak ködös képei vannak. *A gyűrűre már tudja, hogy szükség lehet. Remélhetőleg Forklernek pedig aranyra.*
- Talán hasonlít az ékszer valamire, amit hajdanán látott. *Lepislant a lányra, neki is kell a megerősítés, de ez itt nem az a férfi, akit oly szívesen beavatna bármibe is.*
- Tényleg nagyon szép ékszer ez. Gondolja, hogy a belé vésett képek egy ismert család jelképei?
*Hagy némi időt a válaszra, hátha abból valami kiderül a számukra. Egy név sokat segítene, de az még többet, ha megkaparinthatná a gyűrűt és olyanra bízná, aki az előző tulajdonosának kilétét mágiával felderíthetné.*
- Hogy működik ez, Forkler Uram? Ha nem találják meg a jogos tulajdonosát, akkor ott hever majd valami láda mélyén, netán a Városé lesz? Olyan csodálatos darab, egy kis csiszolás után jól mutatja egy finom női kézen. *Ábrándosan tekint az ékszer irányába. Ha valamiben bízhat, az az, hogy Mai még az árvaház falai között is pontosan úgy néz ki, mint aki képes és ékszerre áhítozik, amiért arannyal is fizetne, így nem lehet túl meglepő, hogy ácsingózik érte, ha csak rezdüléseivel is mutatja. Később talán tovább megy, de nem tudhatja melyik lány mennyire képes és húzza keresztbe a számításait.*
1811. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-15 19:10:23
Üzenet elküldve: 2025-04-15 19:10:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 851
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 851
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Szövevényes szövődmények//
*Nori mindeközben csak egy dologban biztos, hogy egyre jobban irritálja ez az undorító, fölényeskedő, magát a város őrének nevező alak, aki azt hiszi, hogy azért, mert egy kölyköt meg tud félemlíteni, bármit megtehet. Mondana ő neki még sok mindent, cifrábbakat is annál, mint azok a vádak, melyeket eddig sikerült a fejéhez vágnia. Nem érdekli, hogy jó helyen van-e, s az sem, hogy mi lesz a büntetése azért, ahogy viselkedik. Majd ő megmutatja, hogy ki itt az erősebb. Gondolja ő, de aztán hirtelen határozottsággal emelkedik egy sokat jelentő mutatóujj a magasba, amely nem csak a szót fojtja belé, hanem még azt az adag levegőt is elfelejti magába szívni, melyet épp venni próbált. Szája épp csak néhány pillanatra marad nyitva, de hangok már nem jönnek ki belőle, kisvártatva pedig szépen összezárja feketére festett ajkait, és nem szól többet. Bármit is csinál Mai, az most nála is célt ért.
Ezek után a helyéről ugyan nem mozdul, de nem beszél, csupán a mellkasa előtt összefont karokkal, megvető tekintettel figyeli tovább az eseményeket. Persze, nem is ő lenne, ha ezt az állapotot sokáig fenn tudná tartani. Muszáj belekotyognia, legalább annyit, hogy a jelenlévők tudtára adja azt, amit a négylábú barátja sugallott neki. A mini elf fontos.
Az ő hisztije nem igazán hatja meg, csak akkor kerekednek ki a szemei, mikor elhangzik az arctalan szó. Emlékképek villannak fel lelki szemei előtt arról, ahogy pont ennek a kúriának a falain belül magyarázzák neki, hogy az elf lánynak mást jelent ez a szó, s nem a sötétség istenére gondol, mégis, ebben a kontextusban kezd mégis összezavarodni.*
~Ezért lett volna olyan fontos a macskának, hogy vele tartsak? Talán Mainak még sincs igaza, és ennek a lánynak igenis köze van Sa'Terethhez? Mi a terved?~ *tűnődik magában, már-már az istent szólongatva. Apropó, a macska. Még mindig fogalma sincs, hová tűnt, pedig az biztos, hogy nem mehetett messzire. Nyakát nyújtogatja, keresi az állatot, míg Mai az általa a Sellőházban már megismert, furcsa, mégis hatékony énjével igyekszik behálózni a férfit, és a maga javára fordítani a történéseket.
Mindenesetre most, hogy elhangzott az a bizonyos szó, már ő sem dühös, inkább feszült. Tudni akarja, hogy mi folyik itt, méghozzá hamar.*
*Nori mindeközben csak egy dologban biztos, hogy egyre jobban irritálja ez az undorító, fölényeskedő, magát a város őrének nevező alak, aki azt hiszi, hogy azért, mert egy kölyköt meg tud félemlíteni, bármit megtehet. Mondana ő neki még sok mindent, cifrábbakat is annál, mint azok a vádak, melyeket eddig sikerült a fejéhez vágnia. Nem érdekli, hogy jó helyen van-e, s az sem, hogy mi lesz a büntetése azért, ahogy viselkedik. Majd ő megmutatja, hogy ki itt az erősebb. Gondolja ő, de aztán hirtelen határozottsággal emelkedik egy sokat jelentő mutatóujj a magasba, amely nem csak a szót fojtja belé, hanem még azt az adag levegőt is elfelejti magába szívni, melyet épp venni próbált. Szája épp csak néhány pillanatra marad nyitva, de hangok már nem jönnek ki belőle, kisvártatva pedig szépen összezárja feketére festett ajkait, és nem szól többet. Bármit is csinál Mai, az most nála is célt ért.
Ezek után a helyéről ugyan nem mozdul, de nem beszél, csupán a mellkasa előtt összefont karokkal, megvető tekintettel figyeli tovább az eseményeket. Persze, nem is ő lenne, ha ezt az állapotot sokáig fenn tudná tartani. Muszáj belekotyognia, legalább annyit, hogy a jelenlévők tudtára adja azt, amit a négylábú barátja sugallott neki. A mini elf fontos.
Az ő hisztije nem igazán hatja meg, csak akkor kerekednek ki a szemei, mikor elhangzik az arctalan szó. Emlékképek villannak fel lelki szemei előtt arról, ahogy pont ennek a kúriának a falain belül magyarázzák neki, hogy az elf lánynak mást jelent ez a szó, s nem a sötétség istenére gondol, mégis, ebben a kontextusban kezd mégis összezavarodni.*
~Ezért lett volna olyan fontos a macskának, hogy vele tartsak? Talán Mainak még sincs igaza, és ennek a lánynak igenis köze van Sa'Terethhez? Mi a terved?~ *tűnődik magában, már-már az istent szólongatva. Apropó, a macska. Még mindig fogalma sincs, hová tűnt, pedig az biztos, hogy nem mehetett messzire. Nyakát nyújtogatja, keresi az állatot, míg Mai az általa a Sellőházban már megismert, furcsa, mégis hatékony énjével igyekszik behálózni a férfit, és a maga javára fordítani a történéseket.
Mindenesetre most, hogy elhangzott az a bizonyos szó, már ő sem dühös, inkább feszült. Tudni akarja, hogy mi folyik itt, méghozzá hamar.*
1810. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-15 18:36:28
Üzenet elküldve: 2025-04-15 18:36:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 54
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 54
Játékstílus: Szelíd
//Szövevényes szövődmények//
*Nori felcsattanásra megütődve pillant fel a városőr. Mielőtt azonban bármit felelhetne a forrófejű lánynak, Mai közbelép.
Talán megkapó karizmája az oka, talán a szavak, melyek mézzel kecsegtetnek, de láthatóan célt érnek. A heges arcú városőr még ki is húzza magát.*
-Nos, azt hiszem, talán eltekinthetünk a botozástól. *Elvégre gondolnia kell saját karrierjére is. Amennyiben valóban megejti ezt a levelet a jól öltözött félvér, ráadásul a kapott gyűrűt is arannyá tudja tenni... Bármennyire is megmozgatja fantáziáját, hogy megbotozza a félvért, Mai kellően eltántorítja ebbéli szándékától.*
-Eltekinthetünk ettől a kis botlástól. A nevem Forkler. Forkler őrvetető. *Ha már megejtik a nevét egy efféle levélen, illik bemutatkozni.*
-Ezt a kis szarházit meg kéretik jó alaposan elverni! Legközelebb nem leszek ilyen nagylelkű.
*Elengedi Mharassit, kesztyűs kezét pedig kitartja a gyűrű után. Ám mielőtt egyebet tenne vagy mondana, Nori felhívja a kis szőkeségre a figyelmet, aki nem rest hevesen ágálni a döntés ellen.*
-Arctalan? *Pillant körbe Forkler homlokráncolva.*
-Miről hadoválsz itt itt ez a leány? *Kérdőn Norira pillant, ki vélhetően nem ok nélkül szólította meg a leányt.*
-Mit tudsz Te erről a gyűrűről, mi? *Kérdését a szőke leány felé intézi ezúttal, növekvő gyanúval.
Mharassi fejét kapkodja csak, aprócska kezébe zárva ott rejlik az állítólagosan talált gyűrű. A fekete kandúr továbbra is ott ténfereg Nori lábai körül, sárga tekintetét le nem véve Ciliáról. Nem a gyűrű érdekli.*
*Nori felcsattanásra megütődve pillant fel a városőr. Mielőtt azonban bármit felelhetne a forrófejű lánynak, Mai közbelép.
Talán megkapó karizmája az oka, talán a szavak, melyek mézzel kecsegtetnek, de láthatóan célt érnek. A heges arcú városőr még ki is húzza magát.*
-Nos, azt hiszem, talán eltekinthetünk a botozástól. *Elvégre gondolnia kell saját karrierjére is. Amennyiben valóban megejti ezt a levelet a jól öltözött félvér, ráadásul a kapott gyűrűt is arannyá tudja tenni... Bármennyire is megmozgatja fantáziáját, hogy megbotozza a félvért, Mai kellően eltántorítja ebbéli szándékától.*
-Eltekinthetünk ettől a kis botlástól. A nevem Forkler. Forkler őrvetető. *Ha már megejtik a nevét egy efféle levélen, illik bemutatkozni.*
-Ezt a kis szarházit meg kéretik jó alaposan elverni! Legközelebb nem leszek ilyen nagylelkű.
*Elengedi Mharassit, kesztyűs kezét pedig kitartja a gyűrű után. Ám mielőtt egyebet tenne vagy mondana, Nori felhívja a kis szőkeségre a figyelmet, aki nem rest hevesen ágálni a döntés ellen.*
-Arctalan? *Pillant körbe Forkler homlokráncolva.*
-Miről hadoválsz itt itt ez a leány? *Kérdőn Norira pillant, ki vélhetően nem ok nélkül szólította meg a leányt.*
-Mit tudsz Te erről a gyűrűről, mi? *Kérdését a szőke leány felé intézi ezúttal, növekvő gyanúval.
Mharassi fejét kapkodja csak, aprócska kezébe zárva ott rejlik az állítólagosan talált gyűrű. A fekete kandúr továbbra is ott ténfereg Nori lábai körül, sárga tekintetét le nem véve Ciliáról. Nem a gyűrű érdekli.*
1809. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-15 17:45:57
Üzenet elküldve: 2025-04-15 17:45:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mester és tanítvány//
*Akár még messzemenő következtetéseket is vonhatna le abból, hogy Alaver elment, és senki sem tudja hova, de pusztán azon egyszerű okból kifolyólag nem teszi, hogy nem érdekli őt a férfi. Nem volt ő más, mint egy kuncsaftja, semmi több.
Távozásának közeledő idejét már jó előre bejelenti, hogy Szikra gyermeki lelkének legyen lehetősége feldolgozni, hogy a társasága, amit most épp láthatóan nagyon élvez, hamarosan véget ér. Igazából nem akar már sokáig maradni. Mai nincs itt, nélküle pedig neki semmi keresnivalója egy árvaház közelében. Ő nem árva! A szülei ugyan nem akarták, de élnek és virulnak. Egyszer talán majd hozzájuk is beállíthatna így, szép, elegáns, vörös ruhában, hogy megmutassa, többre is lehet vinni, ha valaki akarja.
Na, de mielőtt elkalandozna, a részletek mindenfajta említése nélkül meséli el Szikrának, hogy voltaképp miért is van ma itt, és mi dolga lett volna Maival, ha itt lenne. Mikor az ezt követő kérdésére a kislány elégedettségét kifejezve válaszol, ő is megnyugszik. Így hát nem kell többet mondania, vagyis hát lesz ideje felszívódni, mielőtt még több, nehezen megválaszolható kérdéssel bombáznák. Arra, melyet most kapott viszont, még egész könnyedén képes felelni.*
- Mert, ha sokan szeretnek, akkor, ha baj van, sokan lesznek, akikre számíthatsz és támaszkodhatsz. Tudod, én sokáig voltam magányos, most már nem szeretnék az lenni. *Legyen ez a végszó. Feláll a padról, hogy most már tényleg távozáshoz készülődjön, de előtte még mond egy mondatot a kis elfnek, amit a következő másodpercben talán már meg is bánt.*
- Rendben! De csak akkor, ha jól viselkedsz. *Gyorsan korrigálja az ígéretét, és legfeljebb majd, ha ajándék nélkül érkezik, arra fogja, hogy Szikra nem volt jó kislány, és ezért nem kap semmit. Valójában azonban egyáltalán nem biztos, hogy képes lesz majd maga helyett másra költeni a saját, vagy épp Nestar, esetleg Orthus pénzét.
A lányka társaságában megy vissza a kapuhoz, ahol utoljára még mosolyogva néz rá.*
- Akkor hát vigyázz magadra, és ne feledd! Jó legyél! *Ezzel az útravalóval int búcsút az árvaház kis lakójának, majd elindul, s „kényelmetlen” cipőinek halk kopogása fokozatosan múlik el, ahogy maga mögött hagyja a hatalmas kúriát.*
//Mester és tanítvány//
*Akár még messzemenő következtetéseket is vonhatna le abból, hogy Alaver elment, és senki sem tudja hova, de pusztán azon egyszerű okból kifolyólag nem teszi, hogy nem érdekli őt a férfi. Nem volt ő más, mint egy kuncsaftja, semmi több.
Távozásának közeledő idejét már jó előre bejelenti, hogy Szikra gyermeki lelkének legyen lehetősége feldolgozni, hogy a társasága, amit most épp láthatóan nagyon élvez, hamarosan véget ér. Igazából nem akar már sokáig maradni. Mai nincs itt, nélküle pedig neki semmi keresnivalója egy árvaház közelében. Ő nem árva! A szülei ugyan nem akarták, de élnek és virulnak. Egyszer talán majd hozzájuk is beállíthatna így, szép, elegáns, vörös ruhában, hogy megmutassa, többre is lehet vinni, ha valaki akarja.
Na, de mielőtt elkalandozna, a részletek mindenfajta említése nélkül meséli el Szikrának, hogy voltaképp miért is van ma itt, és mi dolga lett volna Maival, ha itt lenne. Mikor az ezt követő kérdésére a kislány elégedettségét kifejezve válaszol, ő is megnyugszik. Így hát nem kell többet mondania, vagyis hát lesz ideje felszívódni, mielőtt még több, nehezen megválaszolható kérdéssel bombáznák. Arra, melyet most kapott viszont, még egész könnyedén képes felelni.*
- Mert, ha sokan szeretnek, akkor, ha baj van, sokan lesznek, akikre számíthatsz és támaszkodhatsz. Tudod, én sokáig voltam magányos, most már nem szeretnék az lenni. *Legyen ez a végszó. Feláll a padról, hogy most már tényleg távozáshoz készülődjön, de előtte még mond egy mondatot a kis elfnek, amit a következő másodpercben talán már meg is bánt.*
- Rendben! De csak akkor, ha jól viselkedsz. *Gyorsan korrigálja az ígéretét, és legfeljebb majd, ha ajándék nélkül érkezik, arra fogja, hogy Szikra nem volt jó kislány, és ezért nem kap semmit. Valójában azonban egyáltalán nem biztos, hogy képes lesz majd maga helyett másra költeni a saját, vagy épp Nestar, esetleg Orthus pénzét.
A lányka társaságában megy vissza a kapuhoz, ahol utoljára még mosolyogva néz rá.*
- Akkor hát vigyázz magadra, és ne feledd! Jó legyél! *Ezzel az útravalóval int búcsút az árvaház kis lakójának, majd elindul, s „kényelmetlen” cipőinek halk kopogása fokozatosan múlik el, ahogy maga mögött hagyja a hatalmas kúriát.*
1808. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-15 17:18:40
Üzenet elküldve: 2025-04-15 17:18:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 647
OOC üzenetek: 444
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 647
OOC üzenetek: 444
Játékstílus: Megfontolt
// Pampogás //
//Második szál//
* Szinte már tukmálják a plusz szobát, ami igencsak meglepi, de hát mit mondhatna erre? Ha adnak fogadd el, ha ütnek szaladj el! Tartja a mondás.*
- Köszönöm szépen a szobát! Nagyon hálás vagyok érte!* Most megint kénytelen megalázkodni, hiszen kapott egy nagyobb hangvételű dolgot, amit valahogy ellensúlyozni kéne. Talán tehet is valamit, mivel ez a karantén szoba nagyon ott lóg a levegőben.*
- Akkor estleg a kezelőben kialakítható lenne egy plusz ágy ilyen esetekre és akkor nem kell sehonnan lecsípni. Ott kéznél lenne minden szükséges eszköz is, ha súlyosabb elfekvő beteggel lenne dolog.*Tesz ajánlatott rá, ez mondjuk nem működne nagyobb leterheltség esetén, de azért mindenki reméli, hogy nem lesznek itt sűrűn ilyen problémák.*
- Természetesen megvizsgálom őket, de nem tudom ígérni, hogy nem érzik majd magukat rosszabbul. Át kell nézni őket teljesen, a legideálisabb az lenne, ha ez teljesen meztelenül történne, a minimum az a félmeztelen. Látni kell a bőrük állapotát, az esetleges bőr és nemi problémák felderítése végett. Mérések, hideg eszközök, ezeken túl kellene esni. Esetenként féreghajtáson, mint ahogy azt tettem azzal kislánnyal is, Szikrával, ha jól emlékszem, meg a kutyájával.* Mondjanak rá amit akarnak, ők ezeket mind szükségesnek tartja, nem csak holmi perverzitás számára.*
- Főleg krémek előállítására specializálódtam, azért tartok egy tejelő gyapjastevét az istállóban, de egy lepárlóval esetleg lehetne alkoholt előállítani a különféle illatszerekhez. Ezt a volt segédemmel meg is valósítottuk volna, csak sajnos hirtelen el kellett utaznia.* Sajnálja, hogy Taninak el kellett mennie, de ez van. Vannak további tervei, amiket szívesen megoszt.*
- Tekintettel, hogy gyermekek jönnek ide, sejtettem, hogy bizonyos kutatásokat mellőznem kell, ezért azt tervezem, hogy megismerkedem a fémmegmunkálással és apró finommechanikás szerkezetek előállításába kezdek, de ez egyelőre még csak egy merész ötlet.* Ez a fizetés dolog a legkevésbé sincs ínyére, pont azért, amiért Mainak sincsen.*
- Nekem már bőven elég fizetség a szállás a munkámért cserébe, nem fogadok el aranyat, maximum az ellátást vagyok hajlandó elfogadni.* Itt már kicsit határozottabb, nem akar tartozni, inkább ledolgozza az ellátást, de tartozni azt nem fog, főleg nem egy nemesnek. Úgy tűnik azért a varázslatok közelebb hozzák őket egymáshoz. Nimeril szeme is felcsillan, amikor megemlítésre kerül a hold ág, amire pont szüksége lenne a jövőben.*
- Igazán?* Bukik ki blőle.* Ó a földmágia nagyon hasznos. Tudok fákat ültetni, falakat felhúzni, és hamarosan majd akár egész földalatti szobákat felhúzni. Ha szükség van ilyesfajta erőre, szívesen rendelkezésre bocsájtom. Jegyzeteket is szoktam megosztani a tanulni vágyókkal.* Ki tudja, talán később még az is lehet, hogy varázslatokat cserélnek, de ennyire nem szaladna előre.*
- Ilyen célok érdekében szívesen osztom meg saját tudásom az arra alkalmasak irányába, legyen az mágikus vagy tudományos. Viszont a mágia elég kiszámíthatatlan természete miatt talán érdemes lenne majd egy papot hívni, aki feltérképezi a gyermekek affinitását idővel. Ha jól tudom Eeyr követői között akadnak olyanok, akik képesek ilyesmire.* De ez csak egy tanács ő neki aztán ebben nincsen szava. A macskája közben elunja a fetrengést és kényelmesen odasétál kettejükhöz. Mivel Nimerilt eléggé ismeri, ezért az új személyhez óvatoskodik oda, hogy megszagolja annak lelógó kezét, vagy lábát aztán meg rányávogjon.*
- Aldeis! Gyere onnan! Cicc!* Próbálná rendre utasítani a macskáját, de egy macskának ki parancsolhat? Csak ránéz a lányra, hogy mit akar, de esze ágában sincs odamenni hozzá.*
- Bocsánat, a cicám kicsit öntörvényű, de amúgy ártalmatlan.* Mentegetőzik.*
//Második szál//
* Szinte már tukmálják a plusz szobát, ami igencsak meglepi, de hát mit mondhatna erre? Ha adnak fogadd el, ha ütnek szaladj el! Tartja a mondás.*
- Köszönöm szépen a szobát! Nagyon hálás vagyok érte!* Most megint kénytelen megalázkodni, hiszen kapott egy nagyobb hangvételű dolgot, amit valahogy ellensúlyozni kéne. Talán tehet is valamit, mivel ez a karantén szoba nagyon ott lóg a levegőben.*
- Akkor estleg a kezelőben kialakítható lenne egy plusz ágy ilyen esetekre és akkor nem kell sehonnan lecsípni. Ott kéznél lenne minden szükséges eszköz is, ha súlyosabb elfekvő beteggel lenne dolog.*Tesz ajánlatott rá, ez mondjuk nem működne nagyobb leterheltség esetén, de azért mindenki reméli, hogy nem lesznek itt sűrűn ilyen problémák.*
- Természetesen megvizsgálom őket, de nem tudom ígérni, hogy nem érzik majd magukat rosszabbul. Át kell nézni őket teljesen, a legideálisabb az lenne, ha ez teljesen meztelenül történne, a minimum az a félmeztelen. Látni kell a bőrük állapotát, az esetleges bőr és nemi problémák felderítése végett. Mérések, hideg eszközök, ezeken túl kellene esni. Esetenként féreghajtáson, mint ahogy azt tettem azzal kislánnyal is, Szikrával, ha jól emlékszem, meg a kutyájával.* Mondjanak rá amit akarnak, ők ezeket mind szükségesnek tartja, nem csak holmi perverzitás számára.*
- Főleg krémek előállítására specializálódtam, azért tartok egy tejelő gyapjastevét az istállóban, de egy lepárlóval esetleg lehetne alkoholt előállítani a különféle illatszerekhez. Ezt a volt segédemmel meg is valósítottuk volna, csak sajnos hirtelen el kellett utaznia.* Sajnálja, hogy Taninak el kellett mennie, de ez van. Vannak további tervei, amiket szívesen megoszt.*
- Tekintettel, hogy gyermekek jönnek ide, sejtettem, hogy bizonyos kutatásokat mellőznem kell, ezért azt tervezem, hogy megismerkedem a fémmegmunkálással és apró finommechanikás szerkezetek előállításába kezdek, de ez egyelőre még csak egy merész ötlet.* Ez a fizetés dolog a legkevésbé sincs ínyére, pont azért, amiért Mainak sincsen.*
- Nekem már bőven elég fizetség a szállás a munkámért cserébe, nem fogadok el aranyat, maximum az ellátást vagyok hajlandó elfogadni.* Itt már kicsit határozottabb, nem akar tartozni, inkább ledolgozza az ellátást, de tartozni azt nem fog, főleg nem egy nemesnek. Úgy tűnik azért a varázslatok közelebb hozzák őket egymáshoz. Nimeril szeme is felcsillan, amikor megemlítésre kerül a hold ág, amire pont szüksége lenne a jövőben.*
- Igazán?* Bukik ki blőle.* Ó a földmágia nagyon hasznos. Tudok fákat ültetni, falakat felhúzni, és hamarosan majd akár egész földalatti szobákat felhúzni. Ha szükség van ilyesfajta erőre, szívesen rendelkezésre bocsájtom. Jegyzeteket is szoktam megosztani a tanulni vágyókkal.* Ki tudja, talán később még az is lehet, hogy varázslatokat cserélnek, de ennyire nem szaladna előre.*
- Ilyen célok érdekében szívesen osztom meg saját tudásom az arra alkalmasak irányába, legyen az mágikus vagy tudományos. Viszont a mágia elég kiszámíthatatlan természete miatt talán érdemes lenne majd egy papot hívni, aki feltérképezi a gyermekek affinitását idővel. Ha jól tudom Eeyr követői között akadnak olyanok, akik képesek ilyesmire.* De ez csak egy tanács ő neki aztán ebben nincsen szava. A macskája közben elunja a fetrengést és kényelmesen odasétál kettejükhöz. Mivel Nimerilt eléggé ismeri, ezért az új személyhez óvatoskodik oda, hogy megszagolja annak lelógó kezét, vagy lábát aztán meg rányávogjon.*
- Aldeis! Gyere onnan! Cicc!* Próbálná rendre utasítani a macskáját, de egy macskának ki parancsolhat? Csak ránéz a lányra, hogy mit akar, de esze ágában sincs odamenni hozzá.*
- Bocsánat, a cicám kicsit öntörvényű, de amúgy ártalmatlan.* Mentegetőzik.*
1807. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-15 17:05:21
Üzenet elküldve: 2025-04-15 17:05:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
*Tervek, melyek csak úgy a kútba dőlnek. Azokról ő is tudna eleget mesélni, főleg azóta, hogy a félvér, „a kedvese” mellette van. Miatta nem egy terve dőlt már dugába, és van egy olyan sejtése, hogy ennek még koránt sincs vége. Most, Hamren társaságában is úgy érzi, hogy a nő játszik, ám mélyebbre nem tudja ásni magát ebben az ügyben, mert Mai sietősen távozik egy fontosabbnak tűnő dolog miatt, ő pedig kettesben marad a ház másik vendégével.
Hasonló módon végigméri a férfit, és ő is levonja a maga következtetéseit. Alacsonyabb, és vékonyabb nála, de valószínűleg gyorsabb és ügyesebb. Nem tévesztheti szem elől egyetlen gyanús mozdulatát sem.*
- És ahogy elnézem, szükség is van rá. *Már férfierőre. Látszik, hogy a házat felújították, de itt-ott félrerakott, leharcolt, nehéz bútorokat látni, melyeket talán csak azért nem vittek még ki, mert nem volt, aki segítsen ebben. A konyhaasztal billeg, az ajtók pedig szinte sikítva nyikorognak. Munka az van bőven, de ő maga sem biztos, hogy a feladatok érdeklik leginkább Hamren társaságában. Újdonsült ismerőse közben mesélni kezd a wegtoreni kapcsolatairól, melyekre Grael látszólag csak ímmel-ámmal figyel oda, de valójában nagyon is érdekli minden szó, amit hall, de legfőképp az, amit mögöttük lát. Egyelőre mondjuk semmi gyanúsat.*
- Furcsa barátaid vannak, mi tagadás. *Vajon miért említi őket? Arra tudna tippelni, hogy figyelmeztetésnek szánja, pedig ő egyáltalán nem tervezi bántani Hamrent, sőt, ha rajta múlik, akkor ők ketten még nagyon jó barátok is lehetnek.*
- Á, a Kikötő. Ahol a legtöbb bűn, ármány és cselszövés található. Meg szegénység. Inkább nem kérdezem meg, hogy Mai mit keresett ott. Nem neki való hely az. Én már az árvaház miatt ismerem. Az egyik kölykére én találtam rá, hát odaadtam neki. Aztán megismertük egymást jobban. *Hazudik szemrebbenés nélkül ő is, hisz a történet valójában úgy nézett ki, hogy Mai gyakorlatilag védelmező oroszlánként törte rá az ajtót, amiért Grael lopásra használta fel a kislányt, de ez maradjon csak az ő titka.*
- Mondd, te mivel keresed a kenyered a Kikötőben? *Kérdezi, miközben elindul, hogy látszólagosan munkát keressen maguknak, de ha Hamren azt várja, hogy majd ő tárlatvezetésre invitálja, akkor csalódnia kell. Most jár itt először, és utasítások nélkül fogalma sincs, mihez nyúlhat hozzá és mihez nem, de egyelőre úgy gyalogolni a folyosón, hogy úgy nézzen ki, mint aki tudja, mit csinál, az megy neki.*
*Tervek, melyek csak úgy a kútba dőlnek. Azokról ő is tudna eleget mesélni, főleg azóta, hogy a félvér, „a kedvese” mellette van. Miatta nem egy terve dőlt már dugába, és van egy olyan sejtése, hogy ennek még koránt sincs vége. Most, Hamren társaságában is úgy érzi, hogy a nő játszik, ám mélyebbre nem tudja ásni magát ebben az ügyben, mert Mai sietősen távozik egy fontosabbnak tűnő dolog miatt, ő pedig kettesben marad a ház másik vendégével.
Hasonló módon végigméri a férfit, és ő is levonja a maga következtetéseit. Alacsonyabb, és vékonyabb nála, de valószínűleg gyorsabb és ügyesebb. Nem tévesztheti szem elől egyetlen gyanús mozdulatát sem.*
- És ahogy elnézem, szükség is van rá. *Már férfierőre. Látszik, hogy a házat felújították, de itt-ott félrerakott, leharcolt, nehéz bútorokat látni, melyeket talán csak azért nem vittek még ki, mert nem volt, aki segítsen ebben. A konyhaasztal billeg, az ajtók pedig szinte sikítva nyikorognak. Munka az van bőven, de ő maga sem biztos, hogy a feladatok érdeklik leginkább Hamren társaságában. Újdonsült ismerőse közben mesélni kezd a wegtoreni kapcsolatairól, melyekre Grael látszólag csak ímmel-ámmal figyel oda, de valójában nagyon is érdekli minden szó, amit hall, de legfőképp az, amit mögöttük lát. Egyelőre mondjuk semmi gyanúsat.*
- Furcsa barátaid vannak, mi tagadás. *Vajon miért említi őket? Arra tudna tippelni, hogy figyelmeztetésnek szánja, pedig ő egyáltalán nem tervezi bántani Hamrent, sőt, ha rajta múlik, akkor ők ketten még nagyon jó barátok is lehetnek.*
- Á, a Kikötő. Ahol a legtöbb bűn, ármány és cselszövés található. Meg szegénység. Inkább nem kérdezem meg, hogy Mai mit keresett ott. Nem neki való hely az. Én már az árvaház miatt ismerem. Az egyik kölykére én találtam rá, hát odaadtam neki. Aztán megismertük egymást jobban. *Hazudik szemrebbenés nélkül ő is, hisz a történet valójában úgy nézett ki, hogy Mai gyakorlatilag védelmező oroszlánként törte rá az ajtót, amiért Grael lopásra használta fel a kislányt, de ez maradjon csak az ő titka.*
- Mondd, te mivel keresed a kenyered a Kikötőben? *Kérdezi, miközben elindul, hogy látszólagosan munkát keressen maguknak, de ha Hamren azt várja, hogy majd ő tárlatvezetésre invitálja, akkor csalódnia kell. Most jár itt először, és utasítások nélkül fogalma sincs, mihez nyúlhat hozzá és mihez nem, de egyelőre úgy gyalogolni a folyosón, hogy úgy nézzen ki, mint aki tudja, mit csinál, az megy neki.*
1806. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-15 16:57:45
Üzenet elküldve: 2025-04-15 16:57:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 606
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 606
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Helyreálló világ//
*Alenia megjegyzésén jót nevet, bár inkább az vicces neki, ahogyan megpróbálja két vastag szelet kaláccsal a szájában elképzelni őt, nem az, hogy egymás mögött ülnének egy varázsnyúlon, ami legalább akkora, mint mondjuk egy öszvér.*
- Nyuszi, de szép nagy nyuszi. *mosolyog.* Majd meglátod! Hidd el, hogy elférnénk rajta ketten is, de hát ez nekem szánt személyes varázslat, szóval sajnos nem lehet. De ettől még biztosan így is tetszeni fog neked.
*Persze ez a kellemesebb téma, de a kicsit kellemetlenebbet sem kerülhetik ki semmiképpen sem, és nem is kerülik. Furcsa is lenne, ha pont ők ketten próbálnának nem teljesen őszintének lenni a másikkal, vagy úgy tenni, mintha a legközelebb rájuk váró újabb kihívása az életnek nem is létezne.
Arra viszont, hogy mit ígért és aztán mit tett Intath azon a rettenetes éjszakán, amikor egész Arthenior a káoszba merült, tényleg nem tud mit mondani.
Szerinte akkor és ott a doki jól döntött, mivel neki orvosként mégis az az elsődleges hivatása, hogy életeket mentsen. Ráadásul ő már messze járt a menekülteket elmenekítő szekéren akkor, amikor velük ott lehetett volna. Intath elbeszélései alapján is kissé zavaros volt neki a történet, amit Alenia csak lázálmokon keresztül láthatott és élhetett meg, Aleimord pedig el sem mesélt, legalábbis nem neki, nehéz így objektív ítéletet hozni a kérdésben, főleg, hogy a szeretet, amit Alenia iránt érez már eleve kizárja a teljes objektivitás lehetőségét. Ráadásul nem tudja kivonni magát a „minden jó, ha vége jó” hatás alól sem, bár annyiból pontatlan ez a megfogalmazás, hogy nagyon is reméli, hogy közös történetüknek még távolról sincsen vége.*
- Te mindig is szép voltál. Persze így nyilván teljesen más, két karral épen és egészen, de a teljes szépségedet nem tudta tőled elvenni még egy levágott kar sem. És akkor még csak a külső szépségről beszélünk, bár nem akarok álszent lenni... nekem is fontos a sajátom, mármint a testem, sőt, és nyilván, nemhogy a karomat, de mondjuk még a hajamat sem szeretném elveszíteni, ami egy idő után magától is kinő. Jó eséllyel belebetegednék, ha mondjuk arra ébrednék holnap reggel, hogy kopasz vagyok, vagy húsz évet öregedtem. Nem, ilyesmire nyilván senki sem vágyik. De felesleges is beszélni erről. Soha többé nem fog történni hasonló. És nincs mit megköszönnöd tényleg, mármint én is köszönöm, hogy te itt vagy nekem. *szorítja meg a szokásos gyengédséggel Niának azt a kezét, amit hagy neki.*
- A hitemet sem fogom elveszíteni, nehéz is lenne azt hiszem a mai nap után. Éppen ezért hiszek még mindig abban is, hogy Inttel is sikerül majd meggyőzni arról, hogy nincs igaza. Ha pedig mégsem… még ráérünk akkor kitalálni, hogy akkor mi lesz.
*Azt már nem mondja ki, hogy nagyon nem szeretné, ha az elf olyan helyzetbe hozná, hogy közte és Alenia között választania kelljen, mert ez esetben nyilván nem gondolkodna sokat a választásán. Reméli, hogy ilyesmire nem kerül sor, ugyanakkor tényleg felesleges lenne már most ezen aggódni, és Aleniát is hasonló gondolatokkal nyomasztani, főleg akkor, hogyha fáradt, amit természetesen tiszteletben tart.
Ő ugyan még nem az, inkább csak lelkileg, de utóbbit nem negatív értelemben véve, éppen ellenkezőleg. Mégis mindaz, amit ma megtudott arról, hogy Int miket mondott Aleniának és hogyan bánt vele, valamint a templomban történtek, az öröm, az eufória, annak a megélése, hogy voltaképpen áldott, és valamilyen szinten még kiválasztott is, mindez minden bizonnyal bárkinek sok lenne egyetlen napra.
Ha nincsenek a templomban történtek akkor minden bizonnyal sokkal jobban félne a dokival való beszélgetéstől, és kevésbé hinne benne, hogy végül jóra vezet, mint így, de most még mindig úgy érzi kicsit, mintha a lelkét megtisztították volna mindazoktól az árnyékoktól amelyek eddig rátelepetek. Depresszió, pesszimizmus, szomorúság, magány, félelem, valamint az önsajnálat, amely mindezekből fakadt, nem merültek teljesen a feledésbe, emlékszik rájuk, milyen volt érezni valamennyit akár egyszerre is, de már csak tompa hiányukat érzi. Bármennyire furcsa hasonlat is, de talán élete legnagyobb és legfájdalmasabb pattanásához tudja hasonlítani őket, ami egykor a fülcimpáján kezdett el nőni, pár nap után hatalmasra duzzadt és lüktetett, amúgy is furcsán hátrafelé hegyesedő füleit durván eltorzítva. Mégis képtelen volt kinyomni, mint egy átlagos pattanást, mert azon kívül, hogy folyamatosan fájt, fájdalma pedig a nyakára is áttelepült és kicsit a fejére is, ha csak kicsit is hozzáért már akkor szinte elviselhetetlen kínokat érzett. Mikor aztán egy kés éles hegyével mégis sikerült apró kis lyukat ejtenie rajta, elég volt csak gyengéden odanyomni az ujját ahhoz, hogy lassan, de fokozatosan megszabaduljon a bőr alatt felgyűlt folyékony fájdalomtól, utána pedig nem maradt más csak tompa, és kellemes zsibbadás, ami magának a kínnak a hiánya volt. Ettől még élénken emlékezett a fájdalomra magára, de pont ez az emlék tette számára még élvezetesebbé a hiányát, valahogy úgy, ahogyan most is pontosan tudja, hogy milyen volt az életét depressziós pesszimistaként élni, mégsem képes el sem képzelni, hogy ez az állapot valaha még visszatérhet.*
- Tudod, hogy hol találsz. *mosolyog búcsúzóul a másik lányra.* Nyugodtan kelts fel akár az éjszaka közepén is, ha éhes vagy, vagy pedig bármi másra szükséged lenne. De tényleg, komolyan mondom! Eszedbe ne jusson éhesen matatni a kamrában, vagy a konyhában az éjszaka közepén, ahol én sokkal jobban kiismerem magam!
*Más, aki nem Alenia, akár kioktatónak, vagy akár gúnyosnak is értékelhetné a szavait, de szerencsére tudja, hogy Nia pontosan érti, hogy semmi ilyesmiről nincsen szó jelen esetben, tényleg csak a szeretetteljes aggodalom vezérli, amikor felajánlja, hogy barátnője bármikor rendelkezhet vele. Azt pedig még egy Intathnak sincs joga megtiltani neki, hogy őt mindez még boldoggá is tegye.
Miután Nia távozik és lepihen, úgy dönt, hogy főz egy nagy adag árpateát, aztán megkeresi, vagy Krizát, vagy a legutóbbi elf lányt, aki szerette a teáját és akit rántottát készíteni tanított. Velük még szívesen töltene kis időt miközben próbálja hasznossá tenni magát, mert úgy érzi, hogy valakit még mindenképpen szeretne megölelni a mai nap folyamán, vagy legalább más módon kedvesnek lenni vele.
Végül „csak” Krizát és a bátyját találja meg, aztán kicsit kimegy velük és Holdpihével a kertbe játszani, mivel tudja, hogy mindketten szeretik simogatni a macskáját, a macskája pedig általában szereti, hogyha simogatják, ő pedig azt szereti, ha a macskája is szeretve érzi magát, szóval ezzel mindenki jól jár.
Mindezek után még besegít kicsit ott, ahol éppen tud, aztán maga is lepihen macskájával és a plüssnyulaival együtt, várva a Szarvasligetbe való holnapi visszatérést.
Bárhogy alakuljon is majd a dokival folytatott beszélgetés, jobb lesz minél hamarabb túlesni rajra, aztán pedig az általa kialakított helyzethez igazítani azt, hogy hogyan éljék az életüket tovább.*
*Alenia megjegyzésén jót nevet, bár inkább az vicces neki, ahogyan megpróbálja két vastag szelet kaláccsal a szájában elképzelni őt, nem az, hogy egymás mögött ülnének egy varázsnyúlon, ami legalább akkora, mint mondjuk egy öszvér.*
- Nyuszi, de szép nagy nyuszi. *mosolyog.* Majd meglátod! Hidd el, hogy elférnénk rajta ketten is, de hát ez nekem szánt személyes varázslat, szóval sajnos nem lehet. De ettől még biztosan így is tetszeni fog neked.
*Persze ez a kellemesebb téma, de a kicsit kellemetlenebbet sem kerülhetik ki semmiképpen sem, és nem is kerülik. Furcsa is lenne, ha pont ők ketten próbálnának nem teljesen őszintének lenni a másikkal, vagy úgy tenni, mintha a legközelebb rájuk váró újabb kihívása az életnek nem is létezne.
Arra viszont, hogy mit ígért és aztán mit tett Intath azon a rettenetes éjszakán, amikor egész Arthenior a káoszba merült, tényleg nem tud mit mondani.
Szerinte akkor és ott a doki jól döntött, mivel neki orvosként mégis az az elsődleges hivatása, hogy életeket mentsen. Ráadásul ő már messze járt a menekülteket elmenekítő szekéren akkor, amikor velük ott lehetett volna. Intath elbeszélései alapján is kissé zavaros volt neki a történet, amit Alenia csak lázálmokon keresztül láthatott és élhetett meg, Aleimord pedig el sem mesélt, legalábbis nem neki, nehéz így objektív ítéletet hozni a kérdésben, főleg, hogy a szeretet, amit Alenia iránt érez már eleve kizárja a teljes objektivitás lehetőségét. Ráadásul nem tudja kivonni magát a „minden jó, ha vége jó” hatás alól sem, bár annyiból pontatlan ez a megfogalmazás, hogy nagyon is reméli, hogy közös történetüknek még távolról sincsen vége.*
- Te mindig is szép voltál. Persze így nyilván teljesen más, két karral épen és egészen, de a teljes szépségedet nem tudta tőled elvenni még egy levágott kar sem. És akkor még csak a külső szépségről beszélünk, bár nem akarok álszent lenni... nekem is fontos a sajátom, mármint a testem, sőt, és nyilván, nemhogy a karomat, de mondjuk még a hajamat sem szeretném elveszíteni, ami egy idő után magától is kinő. Jó eséllyel belebetegednék, ha mondjuk arra ébrednék holnap reggel, hogy kopasz vagyok, vagy húsz évet öregedtem. Nem, ilyesmire nyilván senki sem vágyik. De felesleges is beszélni erről. Soha többé nem fog történni hasonló. És nincs mit megköszönnöd tényleg, mármint én is köszönöm, hogy te itt vagy nekem. *szorítja meg a szokásos gyengédséggel Niának azt a kezét, amit hagy neki.*
- A hitemet sem fogom elveszíteni, nehéz is lenne azt hiszem a mai nap után. Éppen ezért hiszek még mindig abban is, hogy Inttel is sikerül majd meggyőzni arról, hogy nincs igaza. Ha pedig mégsem… még ráérünk akkor kitalálni, hogy akkor mi lesz.
*Azt már nem mondja ki, hogy nagyon nem szeretné, ha az elf olyan helyzetbe hozná, hogy közte és Alenia között választania kelljen, mert ez esetben nyilván nem gondolkodna sokat a választásán. Reméli, hogy ilyesmire nem kerül sor, ugyanakkor tényleg felesleges lenne már most ezen aggódni, és Aleniát is hasonló gondolatokkal nyomasztani, főleg akkor, hogyha fáradt, amit természetesen tiszteletben tart.
Ő ugyan még nem az, inkább csak lelkileg, de utóbbit nem negatív értelemben véve, éppen ellenkezőleg. Mégis mindaz, amit ma megtudott arról, hogy Int miket mondott Aleniának és hogyan bánt vele, valamint a templomban történtek, az öröm, az eufória, annak a megélése, hogy voltaképpen áldott, és valamilyen szinten még kiválasztott is, mindez minden bizonnyal bárkinek sok lenne egyetlen napra.
Ha nincsenek a templomban történtek akkor minden bizonnyal sokkal jobban félne a dokival való beszélgetéstől, és kevésbé hinne benne, hogy végül jóra vezet, mint így, de most még mindig úgy érzi kicsit, mintha a lelkét megtisztították volna mindazoktól az árnyékoktól amelyek eddig rátelepetek. Depresszió, pesszimizmus, szomorúság, magány, félelem, valamint az önsajnálat, amely mindezekből fakadt, nem merültek teljesen a feledésbe, emlékszik rájuk, milyen volt érezni valamennyit akár egyszerre is, de már csak tompa hiányukat érzi. Bármennyire furcsa hasonlat is, de talán élete legnagyobb és legfájdalmasabb pattanásához tudja hasonlítani őket, ami egykor a fülcimpáján kezdett el nőni, pár nap után hatalmasra duzzadt és lüktetett, amúgy is furcsán hátrafelé hegyesedő füleit durván eltorzítva. Mégis képtelen volt kinyomni, mint egy átlagos pattanást, mert azon kívül, hogy folyamatosan fájt, fájdalma pedig a nyakára is áttelepült és kicsit a fejére is, ha csak kicsit is hozzáért már akkor szinte elviselhetetlen kínokat érzett. Mikor aztán egy kés éles hegyével mégis sikerült apró kis lyukat ejtenie rajta, elég volt csak gyengéden odanyomni az ujját ahhoz, hogy lassan, de fokozatosan megszabaduljon a bőr alatt felgyűlt folyékony fájdalomtól, utána pedig nem maradt más csak tompa, és kellemes zsibbadás, ami magának a kínnak a hiánya volt. Ettől még élénken emlékezett a fájdalomra magára, de pont ez az emlék tette számára még élvezetesebbé a hiányát, valahogy úgy, ahogyan most is pontosan tudja, hogy milyen volt az életét depressziós pesszimistaként élni, mégsem képes el sem képzelni, hogy ez az állapot valaha még visszatérhet.*
- Tudod, hogy hol találsz. *mosolyog búcsúzóul a másik lányra.* Nyugodtan kelts fel akár az éjszaka közepén is, ha éhes vagy, vagy pedig bármi másra szükséged lenne. De tényleg, komolyan mondom! Eszedbe ne jusson éhesen matatni a kamrában, vagy a konyhában az éjszaka közepén, ahol én sokkal jobban kiismerem magam!
*Más, aki nem Alenia, akár kioktatónak, vagy akár gúnyosnak is értékelhetné a szavait, de szerencsére tudja, hogy Nia pontosan érti, hogy semmi ilyesmiről nincsen szó jelen esetben, tényleg csak a szeretetteljes aggodalom vezérli, amikor felajánlja, hogy barátnője bármikor rendelkezhet vele. Azt pedig még egy Intathnak sincs joga megtiltani neki, hogy őt mindez még boldoggá is tegye.
Miután Nia távozik és lepihen, úgy dönt, hogy főz egy nagy adag árpateát, aztán megkeresi, vagy Krizát, vagy a legutóbbi elf lányt, aki szerette a teáját és akit rántottát készíteni tanított. Velük még szívesen töltene kis időt miközben próbálja hasznossá tenni magát, mert úgy érzi, hogy valakit még mindenképpen szeretne megölelni a mai nap folyamán, vagy legalább más módon kedvesnek lenni vele.
Végül „csak” Krizát és a bátyját találja meg, aztán kicsit kimegy velük és Holdpihével a kertbe játszani, mivel tudja, hogy mindketten szeretik simogatni a macskáját, a macskája pedig általában szereti, hogyha simogatják, ő pedig azt szereti, ha a macskája is szeretve érzi magát, szóval ezzel mindenki jól jár.
Mindezek után még besegít kicsit ott, ahol éppen tud, aztán maga is lepihen macskájával és a plüssnyulaival együtt, várva a Szarvasligetbe való holnapi visszatérést.
Bárhogy alakuljon is majd a dokival folytatott beszélgetés, jobb lesz minél hamarabb túlesni rajra, aztán pedig az általa kialakított helyzethez igazítani azt, hogy hogyan éljék az életüket tovább.*
1805. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-14 16:51:07
Üzenet elküldve: 2025-04-14 16:51:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 926
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 926
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Pampogás //
//Második szál//
*Amíg módjában áll, addig segíti azokat, akik a gyerekeket is segíteni akarják. *
- Természetesen maradhatsz ott, de a terveidnek igencsak jól fog jönni ez a szoba is. Rendelkezz vele, egyetlen kérésem van, hogy tudjak róla, hogy mi zajlik itt. Ha nem is részletekbe menően, de ami a gyerekekkel és az épségükkel kapcsolatos, azt tudnom kell.
*Egyetlen "apróság" az, ami ellenérzéseket vált ki belőle, mégpedig az a nyers tudomány, ami mintha nélkülözné a lelket. Tudja jól, hogy nehezen összeférhető a kettő, de ezen falak között neki kötelessége fenntartani az egyensúlyt. Ha az elszeparálásukkal nem is tudja meggyőzni, azzal igen, hogy olykor szükséges lehet lábadoznia egyeseknek.*
- A sérülések, betegségek elkerülhetetlenek, ebben igazad van, szükséges lesz erre egy helyiség. Azt kérném, hogy nézz szét majd, hogy hová gondolnád megfelelőnek. Az egyik kialakított tanteremből talán elcsalhatunk egy részt. *Gondolkodik, de már így is mintha kezdenének helyszűkében lenni. *
- Az is lehetséges megoldás, hogy amikor idekerül valaki, akkor úgy, ahogy Szikrát is, megvizsgálod. Akkor lehet döntést hozni arról, hogy szükséges-e bármilyen további intézkedés. Te értesz ehhez és én megadom a bizalmat, de kérlek, tartsd szem előtt, hogy nem kísérletként vannak itt. Levonhatod a következtetéseid, de nem érezhetik magukat közben rosszabbul, mint ahogy.
*Ha kell ezerszer is elismétli, tudja jól, milyen könnyű átesni a tudomány érdekében a ló túloldalára.*
- Szépítőszereket? Mesélhetnél még, mivel foglalkozol, vagy mivel foglalkoznál szívesen. Amire itt megoldást tudunk találni, arra fogunk.
*Egy-egy kölyöknek sem volna rossz, ha Nimeriltől tanulhatnának, persze ezzel a gondolattal még csínján bánik.*
- De a munka, amit elvégzel, az fizetséget érdemel, legyen az bármilyen természetű.
*Tőle aztán lehet bárki bármilyen önálló, hangoztathat nagy szavakat, de a belefektetett energiának meg kell térülnie, s nem szeretne senki lekötelezettje lenni ő sem. *
- Földmágia? *Felcsillan a szeme. Amennyire gyűlölte a varázslatokat, annyira találta meg bennük a hasznot.* - Jómagam a hold ágban merültem el, de nem titkolt szándékom fejleszteni magam. Nem ismerem egészen pontosan azt, amiben te remekelsz, de biztos vagyok benne, hogy hasznosulni tud. És köszönöm a hozzáállásodat. Tényleg hatalmas segítség lehetsz.
*Az újabb kérdés egyszerre túl jó és borzalmas.*
- Nos, nem csak azért szeretném elindítani ezt az árvaházat, hogy legyen hol lakniuk. Nem lesz könnyű, de hosszútávon szeretném belőlük elűzni a gondolatot, hogy szükségszerű a lopás, vagy a gaztett a túlélésükhöz. A csínyek persze gyereknek valók, mindent meg fognak tenni azért, hogy borsot törjenek az orrunk alá. Viszont a mágiát nem egymás közötti sutyorgásból fogják eltanulni. A legtöbbjük még csak most tanul meg írni és olvasni, igen döcögősen. Ezen felül rengeteg aranyba, időbe és energiába kerül. Nagy kudarc volna, ha nem vennénk észre abból semmit, ha valaki élni kívánna a tehetségével. Talán még tanítanék is, ha alkalmasnak látom már rá azt, akiben ott lappang. A visszaélés következményeket vonna maguk után, de ez még túl távoli. Felkészülhetünk rá, ha vannak ötleteid, szívesen veszem.
//Második szál//
*Amíg módjában áll, addig segíti azokat, akik a gyerekeket is segíteni akarják. *
- Természetesen maradhatsz ott, de a terveidnek igencsak jól fog jönni ez a szoba is. Rendelkezz vele, egyetlen kérésem van, hogy tudjak róla, hogy mi zajlik itt. Ha nem is részletekbe menően, de ami a gyerekekkel és az épségükkel kapcsolatos, azt tudnom kell.
*Egyetlen "apróság" az, ami ellenérzéseket vált ki belőle, mégpedig az a nyers tudomány, ami mintha nélkülözné a lelket. Tudja jól, hogy nehezen összeférhető a kettő, de ezen falak között neki kötelessége fenntartani az egyensúlyt. Ha az elszeparálásukkal nem is tudja meggyőzni, azzal igen, hogy olykor szükséges lehet lábadoznia egyeseknek.*
- A sérülések, betegségek elkerülhetetlenek, ebben igazad van, szükséges lesz erre egy helyiség. Azt kérném, hogy nézz szét majd, hogy hová gondolnád megfelelőnek. Az egyik kialakított tanteremből talán elcsalhatunk egy részt. *Gondolkodik, de már így is mintha kezdenének helyszűkében lenni. *
- Az is lehetséges megoldás, hogy amikor idekerül valaki, akkor úgy, ahogy Szikrát is, megvizsgálod. Akkor lehet döntést hozni arról, hogy szükséges-e bármilyen további intézkedés. Te értesz ehhez és én megadom a bizalmat, de kérlek, tartsd szem előtt, hogy nem kísérletként vannak itt. Levonhatod a következtetéseid, de nem érezhetik magukat közben rosszabbul, mint ahogy.
*Ha kell ezerszer is elismétli, tudja jól, milyen könnyű átesni a tudomány érdekében a ló túloldalára.*
- Szépítőszereket? Mesélhetnél még, mivel foglalkozol, vagy mivel foglalkoznál szívesen. Amire itt megoldást tudunk találni, arra fogunk.
*Egy-egy kölyöknek sem volna rossz, ha Nimeriltől tanulhatnának, persze ezzel a gondolattal még csínján bánik.*
- De a munka, amit elvégzel, az fizetséget érdemel, legyen az bármilyen természetű.
*Tőle aztán lehet bárki bármilyen önálló, hangoztathat nagy szavakat, de a belefektetett energiának meg kell térülnie, s nem szeretne senki lekötelezettje lenni ő sem. *
- Földmágia? *Felcsillan a szeme. Amennyire gyűlölte a varázslatokat, annyira találta meg bennük a hasznot.* - Jómagam a hold ágban merültem el, de nem titkolt szándékom fejleszteni magam. Nem ismerem egészen pontosan azt, amiben te remekelsz, de biztos vagyok benne, hogy hasznosulni tud. És köszönöm a hozzáállásodat. Tényleg hatalmas segítség lehetsz.
*Az újabb kérdés egyszerre túl jó és borzalmas.*
- Nos, nem csak azért szeretném elindítani ezt az árvaházat, hogy legyen hol lakniuk. Nem lesz könnyű, de hosszútávon szeretném belőlük elűzni a gondolatot, hogy szükségszerű a lopás, vagy a gaztett a túlélésükhöz. A csínyek persze gyereknek valók, mindent meg fognak tenni azért, hogy borsot törjenek az orrunk alá. Viszont a mágiát nem egymás közötti sutyorgásból fogják eltanulni. A legtöbbjük még csak most tanul meg írni és olvasni, igen döcögősen. Ezen felül rengeteg aranyba, időbe és energiába kerül. Nagy kudarc volna, ha nem vennénk észre abból semmit, ha valaki élni kívánna a tehetségével. Talán még tanítanék is, ha alkalmasnak látom már rá azt, akiben ott lappang. A visszaélés következményeket vonna maguk után, de ez még túl távoli. Felkészülhetünk rá, ha vannak ötleteid, szívesen veszem.
1804. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-14 11:15:56
Üzenet elküldve: 2025-04-14 11:15:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 647
OOC üzenetek: 444
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 647
OOC üzenetek: 444
Játékstílus: Megfontolt
// Pampogás //
//Második szál//
* Türelmesen végig hallgatják, ami közben némileg oldódik a feszültsége is. Faensa kisasszony elég hamar felismerte, hogy Nimerillel csak nyerhet az árvaház. Meg is honorálja azzal, hogy rögtön neki ajándékoznak egy szobát, pontosabban ezt a szobát, amiben éppen most vannak. Nimeril hálás is ezért.*
- Köszönöm szépen!* Válaszol, majd picit bizonytalanabbul megszólal.*
- Ha nem probléma, akkor én maradnék az eredeti dolgozó szobámban. Majdnem közvetlenül szomszédja ennek a szobának. Oda már korábban berendezkedtem.* Azt reméli, hogy ez nem fog problémát okozni, mert nem szívesen cipekedne át. A karantén szobák nem okoznak osztatlan sikert, de ezt nem hajlandó ilyen könnyen elengedni, mivel ez egy orvosi szemmel is igencsak fontos kérdés.*
- Megértem az érveit, de én mégis szükségesnek tartanék legalább egy elkülönítő szobát arra az esetre, ha nem ilyen nagy számban érkeznének a gyerekek. Valamint bármilyen fertőző betegség, mentális probléma, vagy fizikális sérülésből történő felépülés esetén hasznos lenne.* Támasztja alá az érvekkel a felvetését. Szó esik még a könyvelésről, amihez átadja a papírt, majd a piszkos anyagiakra terelődik a sor. Nimeril nem feltétlenül gondolta volna, hogy ilyen nagy költségek lehetne, igaz nem is érdekelte eddig. Itt meg is nyilvánul Mai Faensa nagy szíve, aki saját vagyonából áldozna az árvaházra. Ezzel együtt eljött Nimeril ideje is.*
- Felszerelésem az lenne, elég jól el vagyok látva, valamint ha szükséges tudom állni a mindennapi ellátásom költségeit is. Szépítőszereket készítek, abból fent tudom tartani magam.* Ha nem is olyan erőteljesen, de ezt most jól megmondta, nehogy már azt higgyék, hogy csak amolyan élősdi. Felnőt és független, erősnek csak éppen nevezhető, meg hát nőnek is csak jóindulattal. De őt aztán nem kell eltartani, nem ő aztán nem többé aztán senkinek nem fog tartozni semmivel. Meg is mutatja mindjárt a lánynak.*
- Ha esetleg szükség lenne tudok segíteni az épület bővítésében is. Fejlet szintű földmágus vagyok.* Ezt nem bontja ki külön, a nő képzeletére bízza, hogy ebből mit szűr le. Legalább meglátja, hogy mik erre a reakciók.*
- Nem vagyok benne biztos, de itt eltudunk bármit is zárni? Ha a gyermekekben elkezd feléledni a mágia, akkor le tudjuk kezelni majd a helyzetet? A legkezdetlegesebb földmágival is be tudnék jutni szinte bárhova. Ezen felül meg számtalan módja van annak, hogy ártsanak vele egymásnak és önmaguknak.* Ezt egy lényeges kérdésnek tartja, ami szeretne kielégítő választ kapni.*
//Második szál//
* Türelmesen végig hallgatják, ami közben némileg oldódik a feszültsége is. Faensa kisasszony elég hamar felismerte, hogy Nimerillel csak nyerhet az árvaház. Meg is honorálja azzal, hogy rögtön neki ajándékoznak egy szobát, pontosabban ezt a szobát, amiben éppen most vannak. Nimeril hálás is ezért.*
- Köszönöm szépen!* Válaszol, majd picit bizonytalanabbul megszólal.*
- Ha nem probléma, akkor én maradnék az eredeti dolgozó szobámban. Majdnem közvetlenül szomszédja ennek a szobának. Oda már korábban berendezkedtem.* Azt reméli, hogy ez nem fog problémát okozni, mert nem szívesen cipekedne át. A karantén szobák nem okoznak osztatlan sikert, de ezt nem hajlandó ilyen könnyen elengedni, mivel ez egy orvosi szemmel is igencsak fontos kérdés.*
- Megértem az érveit, de én mégis szükségesnek tartanék legalább egy elkülönítő szobát arra az esetre, ha nem ilyen nagy számban érkeznének a gyerekek. Valamint bármilyen fertőző betegség, mentális probléma, vagy fizikális sérülésből történő felépülés esetén hasznos lenne.* Támasztja alá az érvekkel a felvetését. Szó esik még a könyvelésről, amihez átadja a papírt, majd a piszkos anyagiakra terelődik a sor. Nimeril nem feltétlenül gondolta volna, hogy ilyen nagy költségek lehetne, igaz nem is érdekelte eddig. Itt meg is nyilvánul Mai Faensa nagy szíve, aki saját vagyonából áldozna az árvaházra. Ezzel együtt eljött Nimeril ideje is.*
- Felszerelésem az lenne, elég jól el vagyok látva, valamint ha szükséges tudom állni a mindennapi ellátásom költségeit is. Szépítőszereket készítek, abból fent tudom tartani magam.* Ha nem is olyan erőteljesen, de ezt most jól megmondta, nehogy már azt higgyék, hogy csak amolyan élősdi. Felnőt és független, erősnek csak éppen nevezhető, meg hát nőnek is csak jóindulattal. De őt aztán nem kell eltartani, nem ő aztán nem többé aztán senkinek nem fog tartozni semmivel. Meg is mutatja mindjárt a lánynak.*
- Ha esetleg szükség lenne tudok segíteni az épület bővítésében is. Fejlet szintű földmágus vagyok.* Ezt nem bontja ki külön, a nő képzeletére bízza, hogy ebből mit szűr le. Legalább meglátja, hogy mik erre a reakciók.*
- Nem vagyok benne biztos, de itt eltudunk bármit is zárni? Ha a gyermekekben elkezd feléledni a mágia, akkor le tudjuk kezelni majd a helyzetet? A legkezdetlegesebb földmágival is be tudnék jutni szinte bárhova. Ezen felül meg számtalan módja van annak, hogy ártsanak vele egymásnak és önmaguknak.* Ezt egy lényeges kérdésnek tartja, ami szeretne kielégítő választ kapni.*
1803. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-14 01:42:55
Üzenet elküldve: 2025-04-14 01:42:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 366
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 366
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
-Tervek. Soha! Azok csak arra jók, hogy kútba dőljenek. Én meg nem akarok kimászni semmiféle kútból. *Cseverészik tovább a nevelőnővel, mígnem a frissen érkezettek megszakítják kedélyes kis társalgásuk.
Természetesen pontosan tudja, hogy Mai tisztában van valódi nevével. Örömmel veszi viszont, hogy úgy tűnik, belemegy a "fedezésébe".
Nem úgy tűnik, hogy a fél-elfet különösebben zavarba ejtené az ő jelenléte, épp ellenkezőleg. Lelkesnek tűnik. Nem tudná megmondani, hogy ez álarc-e vagy őszinte izgalom, de nem is igazán morfondírozik rajta. Helyette legyűri abbéli késztetését, hogy elképzelje, mi lehet a kelmék takarásában. Mielőtt bármi frappánsat kinyöghetne, egy kölyök érkezik, hogy valami kormosról informálja Mait. Alighanem ez mindennapos lehet itt az efféle közjáték. Szemmel kíséri a távozó, ringó csípőt, de csakhamar észbe kap, hisz kettesben maradt az állítólagos párral.
Így állva felmérheti: a Graelmhor néven bemutatkozó férfiú valamivel magasabb nála, s mindenképp vaskosabb. Ennél fogva pedig jó lesz kéztávolságon kívül maradni. Ismer olyat, ki ennél kevesebbért is hajlandó lett ököllel kifejezni háláját, habár ez a zsoldosforma itt nem adta jelét féltékenységnek vagy úgy egyébként bármiféle ellenségességnek.*
-Aha. Zajlik az élet. *Visszhangozza a közhelyet gépiesen, miközben visszalöki az asztalra az aprócska hámozókést. Most, hogy Anviel is tovalibbent, valóban ketten maradtak.*
-Akad itt bőven hely férfierőnek. Már a házban. *Szürke tekintetével lopva megméri a másikat. Ő maga ugyan nem bővelkedik a szóban forgó "férfierőben", de szeret úgy tenni, mintha.*
-Pofozzunk helyre valamit! *Még egy mosolyt is arcára költöztet. Természetesen ha rajta múlna, valószínűleg csak mímelné a munkát, netalán keresne valami izgalmasabb elfoglaltságot. Megnézné az "igazgatónő" szobáját például. Csak a miheztartás végett, hogy tudja, hol van. Persze ezen elképzeléseket aligha fogja megvitatni Graelmhorral.*
-Wegtorenből, hmm? *Szórakozottan simít végig tarkóján, miközben elindul ki az ajtón, majd bevárja a férfit.*
-Ismerek Wegtorenieket. Egy pillangót és egy arénabajnokot. Utóbbi kimondottan jó barátom. *Egy szót sem váltott vele soha, a Denjaar névre hallgató izomagy pedig valószínűleg azt sem tudja, hogy létezik, de most teret enged a hencegésnek. Lássa csak, kivel van dolga.*
-Egyébként a Kikötőből. Ott találkoztam Maival is. Futólag. *Vet egy fürkésző pillantást a férfira szeme sarkából.*
-Te honnét ismered? *Fűzi a szavakat tovább, tekintete közben az ismeretlen kúriát térképezi fel. Nem rémlik neki, hogy járt valaha ekkora lakóházban. Hagyja, hogy a másik vezesse, amerre kívánja, elvégre ő tudja, hol van szükség itt a férfierőre.*
-Tervek. Soha! Azok csak arra jók, hogy kútba dőljenek. Én meg nem akarok kimászni semmiféle kútból. *Cseverészik tovább a nevelőnővel, mígnem a frissen érkezettek megszakítják kedélyes kis társalgásuk.
Természetesen pontosan tudja, hogy Mai tisztában van valódi nevével. Örömmel veszi viszont, hogy úgy tűnik, belemegy a "fedezésébe".
Nem úgy tűnik, hogy a fél-elfet különösebben zavarba ejtené az ő jelenléte, épp ellenkezőleg. Lelkesnek tűnik. Nem tudná megmondani, hogy ez álarc-e vagy őszinte izgalom, de nem is igazán morfondírozik rajta. Helyette legyűri abbéli késztetését, hogy elképzelje, mi lehet a kelmék takarásában. Mielőtt bármi frappánsat kinyöghetne, egy kölyök érkezik, hogy valami kormosról informálja Mait. Alighanem ez mindennapos lehet itt az efféle közjáték. Szemmel kíséri a távozó, ringó csípőt, de csakhamar észbe kap, hisz kettesben maradt az állítólagos párral.
Így állva felmérheti: a Graelmhor néven bemutatkozó férfiú valamivel magasabb nála, s mindenképp vaskosabb. Ennél fogva pedig jó lesz kéztávolságon kívül maradni. Ismer olyat, ki ennél kevesebbért is hajlandó lett ököllel kifejezni háláját, habár ez a zsoldosforma itt nem adta jelét féltékenységnek vagy úgy egyébként bármiféle ellenségességnek.*
-Aha. Zajlik az élet. *Visszhangozza a közhelyet gépiesen, miközben visszalöki az asztalra az aprócska hámozókést. Most, hogy Anviel is tovalibbent, valóban ketten maradtak.*
-Akad itt bőven hely férfierőnek. Már a házban. *Szürke tekintetével lopva megméri a másikat. Ő maga ugyan nem bővelkedik a szóban forgó "férfierőben", de szeret úgy tenni, mintha.*
-Pofozzunk helyre valamit! *Még egy mosolyt is arcára költöztet. Természetesen ha rajta múlna, valószínűleg csak mímelné a munkát, netalán keresne valami izgalmasabb elfoglaltságot. Megnézné az "igazgatónő" szobáját például. Csak a miheztartás végett, hogy tudja, hol van. Persze ezen elképzeléseket aligha fogja megvitatni Graelmhorral.*
-Wegtorenből, hmm? *Szórakozottan simít végig tarkóján, miközben elindul ki az ajtón, majd bevárja a férfit.*
-Ismerek Wegtorenieket. Egy pillangót és egy arénabajnokot. Utóbbi kimondottan jó barátom. *Egy szót sem váltott vele soha, a Denjaar névre hallgató izomagy pedig valószínűleg azt sem tudja, hogy létezik, de most teret enged a hencegésnek. Lássa csak, kivel van dolga.*
-Egyébként a Kikötőből. Ott találkoztam Maival is. Futólag. *Vet egy fürkésző pillantást a férfira szeme sarkából.*
-Te honnét ismered? *Fűzi a szavakat tovább, tekintete közben az ismeretlen kúriát térképezi fel. Nem rémlik neki, hogy járt valaha ekkora lakóházban. Hagyja, hogy a másik vezesse, amerre kívánja, elvégre ő tudja, hol van szükség itt a férfierőre.*
1802. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-13 21:05:43
Üzenet elküldve: 2025-04-13 21:05:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mester és tanítvány//
*A leírtak alapján igyekszik elképzelni, milyenek is lehetnek ezek a kétlábúak. Bár a hajó a fejében valahogy másképpen néz ki. Egy hatalmas szekeret képzel el, kerekekkel, ami csak úgy úszik a tenger tetején. Nem volt még szerencséje olyan könyvet látni amiben lenne egy szép illusztráció egy hajóról. Illetve leírást sem olvasott róla. Azonban rettentő érdekesen hangzik.*
-Akkor már értem miért kedvelik őket a fiúk.
*Jegyzi meg, inkább csak magának. Ezért próbálják az itteni fiúcskák leutánozni bármit aminek Tüskéje lehet, legyen az lovag, kalóz vagy bandita.*
-Uhum. Már egy ideje elment, de nem tudom hova.
*Rázza meg ő is a kis buksiját, valamelyest azért hiányolja a férfit, mert az egyik szórakozásának forrása volt, és kellemes társaság is volt a munkák közben.*
-De csak most jöttél.
*Mondja kissé elszontyolodva, vállai is megereszkednek. Azonban egy enyhe félmosollyal jelzi, hogy örül legalább megtudja Merlana jelenlének okát. A válasz azonban nagyon lassan érkezik. Szikra tekintetével Merlana arcát igyekszik fürkészni, vagy épp azt, mit próbál keresni az égen. Mert azon kívül a néhány lusta felhőn ami lassan kúszik át az égen, nem igazán lát mást. Talán azt a pár elrepülő madarat. Majd amikor végre újra felszólal, a mosoly nagyobbra húzódik, és a figyelem Merlanára szegeződik.*
- Azt hiszem igen.
*Mondja, lassan elgondolkodva. A nő szaván őrlődik néhány másodperc erejéig, arckifejezésén a gondolkodó kis grimaszok is ezt sugallják.*
- Miért szeretnéd azt mindenki szeressen? Az mire jó?
*Kérdezi értetlenül, főleg mert nem igazán van tisztába azzal, hogy a szeretet mint olyan mire hasznosítható. Azon kívül, hogy vannak számára, szívének sokkal kedvesebb személyek akiknek szívesen segít. De, hogy fordítva ezt hogyan tudná magának hasznosítani, fogalma sincs.*
-Igen? De jó! Én meg akkor csinálok majd virág koronát jó?
*Mondja fennhangon, ahogy lepattan a padról. És ha Merlana úgy érzi eleget ücsörgött vele a padon, akkor szívesen ki is kíséri őt a kapuig.*
//Mester és tanítvány//
*A leírtak alapján igyekszik elképzelni, milyenek is lehetnek ezek a kétlábúak. Bár a hajó a fejében valahogy másképpen néz ki. Egy hatalmas szekeret képzel el, kerekekkel, ami csak úgy úszik a tenger tetején. Nem volt még szerencséje olyan könyvet látni amiben lenne egy szép illusztráció egy hajóról. Illetve leírást sem olvasott róla. Azonban rettentő érdekesen hangzik.*
-Akkor már értem miért kedvelik őket a fiúk.
*Jegyzi meg, inkább csak magának. Ezért próbálják az itteni fiúcskák leutánozni bármit aminek Tüskéje lehet, legyen az lovag, kalóz vagy bandita.*
-Uhum. Már egy ideje elment, de nem tudom hova.
*Rázza meg ő is a kis buksiját, valamelyest azért hiányolja a férfit, mert az egyik szórakozásának forrása volt, és kellemes társaság is volt a munkák közben.*
-De csak most jöttél.
*Mondja kissé elszontyolodva, vállai is megereszkednek. Azonban egy enyhe félmosollyal jelzi, hogy örül legalább megtudja Merlana jelenlének okát. A válasz azonban nagyon lassan érkezik. Szikra tekintetével Merlana arcát igyekszik fürkészni, vagy épp azt, mit próbál keresni az égen. Mert azon kívül a néhány lusta felhőn ami lassan kúszik át az égen, nem igazán lát mást. Talán azt a pár elrepülő madarat. Majd amikor végre újra felszólal, a mosoly nagyobbra húzódik, és a figyelem Merlanára szegeződik.*
- Azt hiszem igen.
*Mondja, lassan elgondolkodva. A nő szaván őrlődik néhány másodperc erejéig, arckifejezésén a gondolkodó kis grimaszok is ezt sugallják.*
- Miért szeretnéd azt mindenki szeressen? Az mire jó?
*Kérdezi értetlenül, főleg mert nem igazán van tisztába azzal, hogy a szeretet mint olyan mire hasznosítható. Azon kívül, hogy vannak számára, szívének sokkal kedvesebb személyek akiknek szívesen segít. De, hogy fordítva ezt hogyan tudná magának hasznosítani, fogalma sincs.*
-Igen? De jó! Én meg akkor csinálok majd virág koronát jó?
*Mondja fennhangon, ahogy lepattan a padról. És ha Merlana úgy érzi eleget ücsörgött vele a padon, akkor szívesen ki is kíséri őt a kapuig.*
1801. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-13 20:34:13
Üzenet elküldve: 2025-04-13 20:34:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mester és tanítvány//
- Hogy ők? *Ejt meg egy sejtelmes mosolyt a kalózokkal kapcsolatban.* Nos, ők hajóval utaznak, van tüskéjük is, mindig jó a kedvük, sokat énekelnek, és nagyon bátrak. ~Meg piaszaguk van és csak az érdekli őket, ami csillog…~ *Hangosan csak a kedvesnek tűnő dolgokat mondja ki, de gondolatban már csak kevésbé bizalomgerjesztő jellemzőkkel tudja illetni őket, ahogy akár a Svornt Strintonnal történt legutóbbi találkájukra emlékszik vissza.*
- Egyszer együtt vacsoráztunk a Pegazusban. *Válaszolja meg a kérdést Alaverrel kapcsolatban is, miközben aprón csóválja a fejét, hogy vicces volna a férfi. Ő más szót használna rá, de valamiért nem akar még gondolni sem rosszat róla.
Hamarosan megérkeznek a padhoz is, ahová Szikra vezeti őt, s rögvest helyet is foglalnak egymás mellett, míg Merlana felteszi az aggodalmaskodónak tűnő kérdéseit, melynek valódi célja, hogy megszökhessen innen, mielőtt bármiféle magyarázatba bonyolódna az ő és Mai kapcsolatát illetően.*
- Azért az túlzás, hogy ismerem. A nő, akivel beszéltem pedig csak annyit tud, hogy őt kerestem. Na mindegy, elmesélem neked, amit tudni szeretnél, aztán elmegyek. *Helyezkedik még egy kicsit ültében, majd hosszú másodpercekig csak az eget, és a szépen sütkérező napot bámulja, aztán tekintetét végül visszafordítja a mellette ülő kislányra.*
- Nos, tudod, Mai nagyon jól bánik veletek, igaz? Tudja, hogyan kell viselkedni az emberekkel, vagy épp más lényekkel, gyerekekkel és mindenkivel. Meg szeretném tanulni tőle, hogyan lehet, mert én is azt akarom, hogy engem is szeressenek. Szóval ennyi. Fejlődni szeretnék, és emiatt kerestem, de hát sajna nincs itt. Majd legközelebb. Így már elégedett vagy, Szikra? *Kérdezi a lánykát. Ő elégedett a saját válaszával. Nem is hazudott, valahol tényleg elmondta, hogy mit szeretne Maitól, de mindezt úgy, hogy egy gyermeki lélek számára is emészthető, sőt, kedves kis történet legyen.*
- Mert akkor talán jobb, ha most tényleg megyek, és legközelebb, mikor találkozunk, hozok majd neked ajándékot. Mit szólsz? Már, ha Mai megengedi, hogy tanítsak nektek zenét, persze. *Mosolyog a lánykára kedvesen.*
//Mester és tanítvány//
- Hogy ők? *Ejt meg egy sejtelmes mosolyt a kalózokkal kapcsolatban.* Nos, ők hajóval utaznak, van tüskéjük is, mindig jó a kedvük, sokat énekelnek, és nagyon bátrak. ~Meg piaszaguk van és csak az érdekli őket, ami csillog…~ *Hangosan csak a kedvesnek tűnő dolgokat mondja ki, de gondolatban már csak kevésbé bizalomgerjesztő jellemzőkkel tudja illetni őket, ahogy akár a Svornt Strintonnal történt legutóbbi találkájukra emlékszik vissza.*
- Egyszer együtt vacsoráztunk a Pegazusban. *Válaszolja meg a kérdést Alaverrel kapcsolatban is, miközben aprón csóválja a fejét, hogy vicces volna a férfi. Ő más szót használna rá, de valamiért nem akar még gondolni sem rosszat róla.
Hamarosan megérkeznek a padhoz is, ahová Szikra vezeti őt, s rögvest helyet is foglalnak egymás mellett, míg Merlana felteszi az aggodalmaskodónak tűnő kérdéseit, melynek valódi célja, hogy megszökhessen innen, mielőtt bármiféle magyarázatba bonyolódna az ő és Mai kapcsolatát illetően.*
- Azért az túlzás, hogy ismerem. A nő, akivel beszéltem pedig csak annyit tud, hogy őt kerestem. Na mindegy, elmesélem neked, amit tudni szeretnél, aztán elmegyek. *Helyezkedik még egy kicsit ültében, majd hosszú másodpercekig csak az eget, és a szépen sütkérező napot bámulja, aztán tekintetét végül visszafordítja a mellette ülő kislányra.*
- Nos, tudod, Mai nagyon jól bánik veletek, igaz? Tudja, hogyan kell viselkedni az emberekkel, vagy épp más lényekkel, gyerekekkel és mindenkivel. Meg szeretném tanulni tőle, hogyan lehet, mert én is azt akarom, hogy engem is szeressenek. Szóval ennyi. Fejlődni szeretnék, és emiatt kerestem, de hát sajna nincs itt. Majd legközelebb. Így már elégedett vagy, Szikra? *Kérdezi a lánykát. Ő elégedett a saját válaszával. Nem is hazudott, valahol tényleg elmondta, hogy mit szeretne Maitól, de mindezt úgy, hogy egy gyermeki lélek számára is emészthető, sőt, kedves kis történet legyen.*
- Mert akkor talán jobb, ha most tényleg megyek, és legközelebb, mikor találkozunk, hozok majd neked ajándékot. Mit szólsz? Már, ha Mai megengedi, hogy tanítsak nektek zenét, persze. *Mosolyog a lánykára kedvesen.*
1800. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-13 13:29:47
Üzenet elküldve: 2025-04-13 13:29:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mester és tanítvány//
*Hozzá szokott már az élet nehezen ad bárkinek bármit is könnyedén. Elvárja, hogy megküzdjön érte, így, vagy úgy. Most azonban a türelem az útja annak, hogy múltjával kapcsolatban bármit is kiderítsen. Bízik Maiban, a végtelenségig ha kell. Elő fog kerülni az az ismerős előbb vagy utóbb.*
-De jó!
*Mondja széles mosollyal az arcán, és már pár ötlete is van miről szóljanak azok a leendő történetek amiket a hárfa fog majd elmesélni. Már ha egyáltalán van ehhez tehetsége.*
-Kalózok? Ők milyenek?
*Mintha hallott volna valami mesét róluk. Talán Rellan emlegette őket nagy hévvel. Ők is ilyen kardozós kétlábúak vagy mik.
Trylnor neve sokszor megfordul fejébe. Mert életébe szép szerepet töltött be a fiatal fiúcska, mert hát nem nevelő ő. Legalább is még nem az. De elmondása szerint nem akar az lenni. Szikrára ez jellemző, hogy ő úgy beszél mindenkiről mintha ismernék egymást, vagy köztudott lenne.*
-Hihi. Tudom. Nem is az benne a vicces, hanem ő maga. De honnan ismered?
*Sokat viccelődött vele, tréfálta meg a férfit, vagy éppen fordítva. Kíváncsi vajon hova kószálhatott, illetve, hogyan ismeri.
Vezeti Merlanát, lassú, de annál határozott léptekkel. Nem úgy tűnik mint aki tartana attól tilosban jár.*
-Ismered Mait igaz? Azért kerested őt. Anviel néni pedig látott téged. Szerintem nem lesz baj.
*Rázza meg a fejét. Nem úgy tűnik neki mint aki ártó szándékkal jött volna ide be. Még csak Tüskéje sincsen amiről megbizonyosodott. A kapuk is általában nyitva vannak, így az is bejöhet ide aki nem akar, még véletlenül is. Aki meg rosszban sántikál, és úgy is közlekedik mint aki rosszat akar, azt meg Deres szimatolja ki egy könnyen. A sok gyerek sem meg biza néha jobb is mint egy házőrző mert kétszer olyan hangosan tudnak sikítani ha valami baj van.*
//Mester és tanítvány//
*Hozzá szokott már az élet nehezen ad bárkinek bármit is könnyedén. Elvárja, hogy megküzdjön érte, így, vagy úgy. Most azonban a türelem az útja annak, hogy múltjával kapcsolatban bármit is kiderítsen. Bízik Maiban, a végtelenségig ha kell. Elő fog kerülni az az ismerős előbb vagy utóbb.*
-De jó!
*Mondja széles mosollyal az arcán, és már pár ötlete is van miről szóljanak azok a leendő történetek amiket a hárfa fog majd elmesélni. Már ha egyáltalán van ehhez tehetsége.*
-Kalózok? Ők milyenek?
*Mintha hallott volna valami mesét róluk. Talán Rellan emlegette őket nagy hévvel. Ők is ilyen kardozós kétlábúak vagy mik.
Trylnor neve sokszor megfordul fejébe. Mert életébe szép szerepet töltött be a fiatal fiúcska, mert hát nem nevelő ő. Legalább is még nem az. De elmondása szerint nem akar az lenni. Szikrára ez jellemző, hogy ő úgy beszél mindenkiről mintha ismernék egymást, vagy köztudott lenne.*
-Hihi. Tudom. Nem is az benne a vicces, hanem ő maga. De honnan ismered?
*Sokat viccelődött vele, tréfálta meg a férfit, vagy éppen fordítva. Kíváncsi vajon hova kószálhatott, illetve, hogyan ismeri.
Vezeti Merlanát, lassú, de annál határozott léptekkel. Nem úgy tűnik mint aki tartana attól tilosban jár.*
-Ismered Mait igaz? Azért kerested őt. Anviel néni pedig látott téged. Szerintem nem lesz baj.
*Rázza meg a fejét. Nem úgy tűnik neki mint aki ártó szándékkal jött volna ide be. Még csak Tüskéje sincsen amiről megbizonyosodott. A kapuk is általában nyitva vannak, így az is bejöhet ide aki nem akar, még véletlenül is. Aki meg rosszban sántikál, és úgy is közlekedik mint aki rosszat akar, azt meg Deres szimatolja ki egy könnyen. A sok gyerek sem meg biza néha jobb is mint egy házőrző mert kétszer olyan hangosan tudnak sikítani ha valami baj van.*
1799. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-13 13:26:27
Üzenet elküldve: 2025-04-13 13:26:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 926
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 926
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Pampogás //
//Második szál//
*Sosem volt terhére meghallgatni másokat és nagyobb szabású a terve annál, minthogy csupán harminc idecsődített gyermek feje fölé tetőt adjon. Taníttatni akarja őket és megadni a lehetőséget, hogy ugródeszkájuk lehessen a rezidencia egy élhetőbb élet felé. Talán nem innen fognak kikerülni olyan lelkek, akik majd világot váltanak meg, de tisztes munkások még lehetnek. Ha csak egy is közülük kitűnhet, annak viszont nem állna az útjába. Ehhez kellenek tanárok, valamint nevelők, na meg olyanok, mint Nimeril. Hallgatva őt viszont akad egy, s más, ami kivitelezhetetlen. A falak között végesek a szobák, a terek, mindent megadni lehetetlen. A kert viszont hatalmas, hogy a jövőben egy kőépítményt felépíttessen, az nem földtől elrugaszkodott. Megpróbálja szépen beadagolni a lehetséges veszteségeket.*
- Mit szólsz ehhez a szobához? *Leír egy kört a levegőben a mutatóujjával.*
- Most költözök át az étkezővel szembeni helyiségbe, ott lesz az irodám és mögötte a szobám, így ez felszabadul. A tied.
*Elgondolkodik kissé, majd folytatja, persze ha szólni akar a másik, addig nem teszi.*
- Értem a felvetéseid. Viszont a gyerekek a Tanács elmondása szerint egyszerre fognak érkezni és nem külön-külön. Aligha lehet őket elszeparálni egymástól napokra és bár érthető, amit mondasz, de éppen elég nehéz helyzet lesz számukra egy új környezet, nemhogy még elkülöníteni őket napokra. Megrettennének attól is jobban, mint a falaktól, amiket eddig, nos… talán sokuk nem is ismert. Óvatosan kell velük bánni, mert az, hogy máris kísérleti alanyokként tekintünk rájuk, az egyenes út a szökésig, ami a mi felelősségünk. Ettől függetlenül nem állok az útjába annak, hogy megfigyeld őket, amennyiben ebből ők nem éreznek meg többet annál, mint amit még elbírnak. Terveket kérek tőled kidolgozva. Hogy teljességgel megértsem, amit akarsz. A tudomány számomra is meglehetősen fontos, de érző lények attól, mert eddig kiszorította őket a… város.
*A kezébe fogja a kapott pergament és belepillant, bár kicsit több idő kell a tanulmányozására, mintsem egy röpke megtekintés.*
- Nem akarsz fizetséget, de ellátást és eszközöket igen. Utóbbiról is kérek terveket, látatlanban nem tudok igent mondani mindenre. Az élelmezés, a ruháik… minden viszi az aranyat és az erszényünk nincs kitömve. Hogy én a sajátomból hajlandó vagyok erre áldozni, az lehet, de csak akkor, ha tényleg szolgálja a gyerekeket. Minden további kutatásod a te áldozatod. A gyerekeknek a falak között nem eshet bántódásuk. Mindent el kell zárj, olyannyira biztosan, hogy az utcán megedzettek se tudják feltörni. Ha már eltelik elég idő és már nem lesznek meglepetések a költségeket illetően, úgy szélesebben élvezheted a támogatásomat. De addig csupán ennyi az, amit fel tudok ajánlani.
//Második szál//
*Sosem volt terhére meghallgatni másokat és nagyobb szabású a terve annál, minthogy csupán harminc idecsődített gyermek feje fölé tetőt adjon. Taníttatni akarja őket és megadni a lehetőséget, hogy ugródeszkájuk lehessen a rezidencia egy élhetőbb élet felé. Talán nem innen fognak kikerülni olyan lelkek, akik majd világot váltanak meg, de tisztes munkások még lehetnek. Ha csak egy is közülük kitűnhet, annak viszont nem állna az útjába. Ehhez kellenek tanárok, valamint nevelők, na meg olyanok, mint Nimeril. Hallgatva őt viszont akad egy, s más, ami kivitelezhetetlen. A falak között végesek a szobák, a terek, mindent megadni lehetetlen. A kert viszont hatalmas, hogy a jövőben egy kőépítményt felépíttessen, az nem földtől elrugaszkodott. Megpróbálja szépen beadagolni a lehetséges veszteségeket.*
- Mit szólsz ehhez a szobához? *Leír egy kört a levegőben a mutatóujjával.*
- Most költözök át az étkezővel szembeni helyiségbe, ott lesz az irodám és mögötte a szobám, így ez felszabadul. A tied.
*Elgondolkodik kissé, majd folytatja, persze ha szólni akar a másik, addig nem teszi.*
- Értem a felvetéseid. Viszont a gyerekek a Tanács elmondása szerint egyszerre fognak érkezni és nem külön-külön. Aligha lehet őket elszeparálni egymástól napokra és bár érthető, amit mondasz, de éppen elég nehéz helyzet lesz számukra egy új környezet, nemhogy még elkülöníteni őket napokra. Megrettennének attól is jobban, mint a falaktól, amiket eddig, nos… talán sokuk nem is ismert. Óvatosan kell velük bánni, mert az, hogy máris kísérleti alanyokként tekintünk rájuk, az egyenes út a szökésig, ami a mi felelősségünk. Ettől függetlenül nem állok az útjába annak, hogy megfigyeld őket, amennyiben ebből ők nem éreznek meg többet annál, mint amit még elbírnak. Terveket kérek tőled kidolgozva. Hogy teljességgel megértsem, amit akarsz. A tudomány számomra is meglehetősen fontos, de érző lények attól, mert eddig kiszorította őket a… város.
*A kezébe fogja a kapott pergament és belepillant, bár kicsit több idő kell a tanulmányozására, mintsem egy röpke megtekintés.*
- Nem akarsz fizetséget, de ellátást és eszközöket igen. Utóbbiról is kérek terveket, látatlanban nem tudok igent mondani mindenre. Az élelmezés, a ruháik… minden viszi az aranyat és az erszényünk nincs kitömve. Hogy én a sajátomból hajlandó vagyok erre áldozni, az lehet, de csak akkor, ha tényleg szolgálja a gyerekeket. Minden további kutatásod a te áldozatod. A gyerekeknek a falak között nem eshet bántódásuk. Mindent el kell zárj, olyannyira biztosan, hogy az utcán megedzettek se tudják feltörni. Ha már eltelik elég idő és már nem lesznek meglepetések a költségeket illetően, úgy szélesebben élvezheted a támogatásomat. De addig csupán ennyi az, amit fel tudok ajánlani.
1798. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-13 11:30:10
Üzenet elküldve: 2025-04-13 11:30:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mester és tanítvány//
*Reménykedni ő szokott. Arra még kevés példa volt, hogy valaki más őt tekintse a reményének, s bár nem tudja pontosan, hogy kit is vár annyira szegény kislány, de kissé rosszul is érinti, hogy ennyire elszomorodik, amiért nem ő az.*
- Olyat, amilyet te szeretnél. Ha elmondod nekem, hogy mit meséljen, akkor én el tudom mondani neki. Ha pedig eleget gyakorolsz, akkor már elég ügyes lehetsz ahhoz, hogy te is meg tudd szólaltatni egyedül.
*Egyáltalán nem bánja, hogy a hárfát megszemélyesítve egy egész tündérmesére hajazó kis történet kerekedik ki a hangszer és az azon való játék körül. Így sokkal kedvesebb, és gyerekek számára befogadhatóbbá válik a dolog, és úgy tűnik működik is, miután Szikra is kifejezetten lelkesnek tűnik.*
- Nekem a kalózosok a kedvenceim. *Teszi hozzá még, s közben lágy mosoly húzódik az ő arcára is, ahogy emlékek sejlenek fel az elméjében. Voltak azért a kemény múltjának boldog pillanatai is bőven, melyek legtöbbször a zenéhez kötődnek. A zenének hiszik vagy sem, de varázsereje van.
Közben ismét elhangzik Trylnor neve, és a hallottak alapján egyelőre az árvaház egyik nevelőjének gondolja őt, hisz úgy látszik sokszor terelgeti Szikrát az élet rögös útján. A lány egyéb szavaira felnevet, s kissé félre is húzza a száját. Őszinte és egyenes, mint mindig.*
- Ismerem, igen, de ne gúnyold ki! Nem tehet róla, hogy olyan. *Veszi védelmébe Alavert és a kancsal szemeit is, bár kétségkívül vicces, ahogy a lány megpróbálja utánozni.
Ezután már egyre beljebb haladnak a sövények között az udvarba, ahol kezdi kényelmetlenül érezni magát, hisz valójában ő nem tartozik ide. Az udvar most üres, mégis olyan érzése támad, mintha idegenek otthonába tört volna be azzal, hogy megvezetett egy ártatlan kislányt. Jól sikerült, pedig ezúttal nem is direkt csinálta.*
- Mondd csak, nem lesz abból baj, hogy behoztál engem ide? Szabad ilyet? *Közben azért helyet foglal Szikra mellett a padon, elhelyezkedik, eligazgatja a szoknyáját, lábait keresztbe fonja, de addig nem fog belekezdeni a mesébe, hogy miért is jött Maihoz, míg erre a fontos kérdésre nem kap kielégítő választ. Ez egy árvaház, egy nemesi tulajdonban lévő kúria, bár egyelőre őrök nélkül, mégis magánterület. Ha a kislány rájön, hogy esetleg rosszat csinált, és neki távoznia kell, akkor talán mégsem kell még csak felszínesen sem beszélnie a kapcsolatáról Maival.*
//Mester és tanítvány//
*Reménykedni ő szokott. Arra még kevés példa volt, hogy valaki más őt tekintse a reményének, s bár nem tudja pontosan, hogy kit is vár annyira szegény kislány, de kissé rosszul is érinti, hogy ennyire elszomorodik, amiért nem ő az.*
- Olyat, amilyet te szeretnél. Ha elmondod nekem, hogy mit meséljen, akkor én el tudom mondani neki. Ha pedig eleget gyakorolsz, akkor már elég ügyes lehetsz ahhoz, hogy te is meg tudd szólaltatni egyedül.
*Egyáltalán nem bánja, hogy a hárfát megszemélyesítve egy egész tündérmesére hajazó kis történet kerekedik ki a hangszer és az azon való játék körül. Így sokkal kedvesebb, és gyerekek számára befogadhatóbbá válik a dolog, és úgy tűnik működik is, miután Szikra is kifejezetten lelkesnek tűnik.*
- Nekem a kalózosok a kedvenceim. *Teszi hozzá még, s közben lágy mosoly húzódik az ő arcára is, ahogy emlékek sejlenek fel az elméjében. Voltak azért a kemény múltjának boldog pillanatai is bőven, melyek legtöbbször a zenéhez kötődnek. A zenének hiszik vagy sem, de varázsereje van.
Közben ismét elhangzik Trylnor neve, és a hallottak alapján egyelőre az árvaház egyik nevelőjének gondolja őt, hisz úgy látszik sokszor terelgeti Szikrát az élet rögös útján. A lány egyéb szavaira felnevet, s kissé félre is húzza a száját. Őszinte és egyenes, mint mindig.*
- Ismerem, igen, de ne gúnyold ki! Nem tehet róla, hogy olyan. *Veszi védelmébe Alavert és a kancsal szemeit is, bár kétségkívül vicces, ahogy a lány megpróbálja utánozni.
Ezután már egyre beljebb haladnak a sövények között az udvarba, ahol kezdi kényelmetlenül érezni magát, hisz valójában ő nem tartozik ide. Az udvar most üres, mégis olyan érzése támad, mintha idegenek otthonába tört volna be azzal, hogy megvezetett egy ártatlan kislányt. Jól sikerült, pedig ezúttal nem is direkt csinálta.*
- Mondd csak, nem lesz abból baj, hogy behoztál engem ide? Szabad ilyet? *Közben azért helyet foglal Szikra mellett a padon, elhelyezkedik, eligazgatja a szoknyáját, lábait keresztbe fonja, de addig nem fog belekezdeni a mesébe, hogy miért is jött Maihoz, míg erre a fontos kérdésre nem kap kielégítő választ. Ez egy árvaház, egy nemesi tulajdonban lévő kúria, bár egyelőre őrök nélkül, mégis magánterület. Ha a kislány rájön, hogy esetleg rosszat csinált, és neki távoznia kell, akkor talán mégsem kell még csak felszínesen sem beszélnie a kapcsolatáról Maival.*
1797. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-13 11:07:24
Üzenet elküldve: 2025-04-13 11:07:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 647
OOC üzenetek: 444
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 647
OOC üzenetek: 444
Játékstílus: Megfontolt
// Pampogás //
//Második szál//
* Le se tagadhatná az előtte ülő nő, hogy valami nemes palánta. Mindene finom és merev eleganciát tükröz, nem úgy Nimeril, aki még a polgári taníttatást is letagadhatná. Ha fel lennének cserélve a szerepek, akkor nem kételkedne benne, hogy Mai már rég elérte volna azt, amiért jött. A vörösnek sajnos ez nem megy olyan könnyedén, de mégis sikerül nagyjából felvázolnia idejövetelének okát. Okos nő az igazgató, így ennyiből is kihámozza nagyjából, hogy mit is akartak itt neki mondani. A válasz meg is érkezik, ami máris rosszul kezdődik. Lényegében mindent, amit eddig művelt az tiltólistára kerül, de erre még nagyjából számított is. Eddig nem volt helye, ahol dolgozhatott volna, most van helye, aztán már nem dolgozhat. Már veszi a levegőt, hogy mondjon valamit, de belé fojtják a szót. Hát, amit hal most azt nehéz hova tenni. Emésztenie kell néhány pillanatig, hogy tudjon rá választ adni. Ránézésre rendesen pörög az agya ezen.*
- Megértettem, szívesen segédkezem az érkező gyermekekkel, de csak akkor tudom vállalni, ha biztosítani tudnak mindent, amire szükségem van ehhez. Jelenleg van a földszinten egy kezelő szobám, vagy arra, vagy egy ahhoz hasonló kellene, szükség volna még egy elszeparált dolgozó szobára is, ahol el tudom végezni a veszélyesebb kísérleteket. Sajnálatos módon nem lehet nullára csökkenteni a kockázatos tevékenységek listáját, mivel a gyógyfőzetek, varázsitalok készítése, velük való kísérletezés már önmagában magában hordoz bizonyos fokú kockázatott, ami a gyermeki kíváncsisággal együttvéve, talán nem is kell részleteznem. Az egyik kiemeleten szükséges azok a karantén szobák kialakítása. Fizetésre nem tartok igényt, jelenleg önellátó vagyok, a munkámért ellátást vennék csak igénybe, illetve engedélyt arra, hogy tanulmányozzam a gyermekeket. Szükség esetén pedig a kényszerítő intézkedésekre való jogot. Minden újonnan érkező gyermek nyilvántartásba vételét nálam, hogy ehhez hasonló orvosi kimutatást készíthessek, amit bátorkodtam elvégzeni az egyik kislányon, amikor összefutottam vele. Három napig meg karanténban való elhelyezést és folyamatost megfigyelést.* Beszéd közben oda is nyújtja a papírt, amin Szikra részletes adatai láthatok. Azért jó nagy levegőre volt szüksége, hogy ezt az egészet ledarálja, sőt még a bátorsága is megjött ehhez. Nem fog úgy dolgozni, hogy akadályoztatják. Amire szüksége van, azt meg is követeli. Tisztában van azzal, hogy a gyermekek nem fogják szereti, sőt az is meglehet, hogy a felnőttek sem, de ez a legkevésbé sem érdekli. A tudományért, már sokkal többet is feláldoztak, mint ilyen csekélységeket.*
//Második szál//
* Le se tagadhatná az előtte ülő nő, hogy valami nemes palánta. Mindene finom és merev eleganciát tükröz, nem úgy Nimeril, aki még a polgári taníttatást is letagadhatná. Ha fel lennének cserélve a szerepek, akkor nem kételkedne benne, hogy Mai már rég elérte volna azt, amiért jött. A vörösnek sajnos ez nem megy olyan könnyedén, de mégis sikerül nagyjából felvázolnia idejövetelének okát. Okos nő az igazgató, így ennyiből is kihámozza nagyjából, hogy mit is akartak itt neki mondani. A válasz meg is érkezik, ami máris rosszul kezdődik. Lényegében mindent, amit eddig művelt az tiltólistára kerül, de erre még nagyjából számított is. Eddig nem volt helye, ahol dolgozhatott volna, most van helye, aztán már nem dolgozhat. Már veszi a levegőt, hogy mondjon valamit, de belé fojtják a szót. Hát, amit hal most azt nehéz hova tenni. Emésztenie kell néhány pillanatig, hogy tudjon rá választ adni. Ránézésre rendesen pörög az agya ezen.*
- Megértettem, szívesen segédkezem az érkező gyermekekkel, de csak akkor tudom vállalni, ha biztosítani tudnak mindent, amire szükségem van ehhez. Jelenleg van a földszinten egy kezelő szobám, vagy arra, vagy egy ahhoz hasonló kellene, szükség volna még egy elszeparált dolgozó szobára is, ahol el tudom végezni a veszélyesebb kísérleteket. Sajnálatos módon nem lehet nullára csökkenteni a kockázatos tevékenységek listáját, mivel a gyógyfőzetek, varázsitalok készítése, velük való kísérletezés már önmagában magában hordoz bizonyos fokú kockázatott, ami a gyermeki kíváncsisággal együttvéve, talán nem is kell részleteznem. Az egyik kiemeleten szükséges azok a karantén szobák kialakítása. Fizetésre nem tartok igényt, jelenleg önellátó vagyok, a munkámért ellátást vennék csak igénybe, illetve engedélyt arra, hogy tanulmányozzam a gyermekeket. Szükség esetén pedig a kényszerítő intézkedésekre való jogot. Minden újonnan érkező gyermek nyilvántartásba vételét nálam, hogy ehhez hasonló orvosi kimutatást készíthessek, amit bátorkodtam elvégzeni az egyik kislányon, amikor összefutottam vele. Három napig meg karanténban való elhelyezést és folyamatost megfigyelést.* Beszéd közben oda is nyújtja a papírt, amin Szikra részletes adatai láthatok. Azért jó nagy levegőre volt szüksége, hogy ezt az egészet ledarálja, sőt még a bátorsága is megjött ehhez. Nem fog úgy dolgozni, hogy akadályoztatják. Amire szüksége van, azt meg is követeli. Tisztában van azzal, hogy a gyermekek nem fogják szereti, sőt az is meglehet, hogy a felnőttek sem, de ez a legkevésbé sem érdekli. A tudományért, már sokkal többet is feláldoztak, mint ilyen csekélységeket.*
1796. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-12 15:56:02
Üzenet elküldve: 2025-04-12 15:56:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Szövevényes szövődmények//
*A háttérben áll csupán, ijedt szemekkel figyeli az eseményeket. Lopva tekint néha Deres irányába, hogy amaz a hangosabb szóváltásokra, nehogy megugorjon. Már csak az kellene nekik, hogy Mai nem csak Mharassi tettét jelentse levélben, de azt is, hogy a város egyik "tisztes" városőre még hátsófélbe is lett harapva egy kutya által. Nem lenne jó híre az árvaháznak cseppet sem.
Tekintete ismét a városőrre és Mharassira téved, amikor amaz felemeli a hangját és Mharassi végül felmutatja az állítólagos lopott értéket.
Ekkor éri őt az erős felismerés, tekintete a gyűrűre réved. Az álmai, a rémképek amiket éjjelente gyötörték, most mintha tisztábbak lennének. Mintha az arctalan hangja, aki hozzá beszélt jobban kivehető lenne. A keze amit gyengéden fog és a gyűrű érzete azon. A címer ami az odún lógott kívül az ajtajuk tetején. Végül a hintó, amiben az arctalan szorongatta őt védelmezően, és amiből el kellett menekülnie aznap. Újra átéli azt a borzasztó napot, ismét úgy érzi mintha menekülnie kellene, rémülten körbe is tekint, de persze nem lát a jelenlévőkön kívül mást, ami okot adna erre. Szapora légzését, igyekszik legyűrni, gondolkodnia kell. Most már érti, emlékszik.
Az üveges tekintet épphogy elmúlik rögtön a fejét gyötrő heghez kap, ami azonnal sajogni kezd, mint ami ketté akarna repedni. Fájdalmasan nyöszörög, de nem hagyhatja, küzdeni kell a fájdalom ellen. Végül Norileina beszéde, vagy legalább is próbálkozása, amit Mai ha sikeresen is belé fojtott, rázza ki valamelyest ebből az állapotból, pontosabban a kettőjük közti rövid kis vita vagy inkább csendre intés.*
-Nem! Nem adhatja vissza!
*Szólal fel a semmiből. Rögvest odalép Mharassihoz, és Maihoz.*
-Az az arctalané! Mai! Ez kell nekem! Az övé volt!
*Néz fel felismeréssel az arcára, de rémült és izgatott.*
-Emlékszem rá, a hintóban! Nem veheti el a láncos!
*Fog rá görcsösen Mai ruhájára. Könyörög, mi mást tehetne, legszívesebben kikapná Mharassi zsebéből a gyűrűt és elszaladna, de nem teheti ezt meg a városőr előtt. Az sem érdekli, milyen szavakat használ, ki mit fog kérdezni, hajlandó bármit megtenni, de ez a gyűrű kell neki!*
*A háttérben áll csupán, ijedt szemekkel figyeli az eseményeket. Lopva tekint néha Deres irányába, hogy amaz a hangosabb szóváltásokra, nehogy megugorjon. Már csak az kellene nekik, hogy Mai nem csak Mharassi tettét jelentse levélben, de azt is, hogy a város egyik "tisztes" városőre még hátsófélbe is lett harapva egy kutya által. Nem lenne jó híre az árvaháznak cseppet sem.
Tekintete ismét a városőrre és Mharassira téved, amikor amaz felemeli a hangját és Mharassi végül felmutatja az állítólagos lopott értéket.
Ekkor éri őt az erős felismerés, tekintete a gyűrűre réved. Az álmai, a rémképek amiket éjjelente gyötörték, most mintha tisztábbak lennének. Mintha az arctalan hangja, aki hozzá beszélt jobban kivehető lenne. A keze amit gyengéden fog és a gyűrű érzete azon. A címer ami az odún lógott kívül az ajtajuk tetején. Végül a hintó, amiben az arctalan szorongatta őt védelmezően, és amiből el kellett menekülnie aznap. Újra átéli azt a borzasztó napot, ismét úgy érzi mintha menekülnie kellene, rémülten körbe is tekint, de persze nem lát a jelenlévőkön kívül mást, ami okot adna erre. Szapora légzését, igyekszik legyűrni, gondolkodnia kell. Most már érti, emlékszik.
Az üveges tekintet épphogy elmúlik rögtön a fejét gyötrő heghez kap, ami azonnal sajogni kezd, mint ami ketté akarna repedni. Fájdalmasan nyöszörög, de nem hagyhatja, küzdeni kell a fájdalom ellen. Végül Norileina beszéde, vagy legalább is próbálkozása, amit Mai ha sikeresen is belé fojtott, rázza ki valamelyest ebből az állapotból, pontosabban a kettőjük közti rövid kis vita vagy inkább csendre intés.*
-Nem! Nem adhatja vissza!
*Szólal fel a semmiből. Rögvest odalép Mharassihoz, és Maihoz.*
-Az az arctalané! Mai! Ez kell nekem! Az övé volt!
*Néz fel felismeréssel az arcára, de rémült és izgatott.*
-Emlékszem rá, a hintóban! Nem veheti el a láncos!
*Fog rá görcsösen Mai ruhájára. Könyörög, mi mást tehetne, legszívesebben kikapná Mharassi zsebéből a gyűrűt és elszaladna, de nem teheti ezt meg a városőr előtt. Az sem érdekli, milyen szavakat használ, ki mit fog kérdezni, hajlandó bármit megtenni, de ez a gyűrű kell neki!*
1795. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-12 15:17:35
Üzenet elküldve: 2025-04-12 15:17:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 926
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 926
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Szövevényes szövődmények//
*Maga sem gondolhatta, hogy csak úgy átadják neki a gyereket és mindenki mehet a dolgára. Bár talán ha közös lenne a cél, hogy az általa vigyázott kölykök ne keverhessenek bajt, akkor akár így is lehetett volna, de a cseppet sem bizalomgerjesztő fizimiskájú városőr nem abból a fából van faragva. Nem szeretne azonnal közbevágni, hallgatja a szópárbajt, kissé félrebiccentett fejjel, s latolgatja, hogy mi volna a lehető legjobb lépés. Kedve volna képen törölni azt a féleszűt, aki azt gondolja, hogy ilyen hozzáállással tisztes polgárt varázsolhat valakiből, de ehhez egyrészt nincs meg a megfelelő ereje, másrészt kellemetlen volna a tettlegesség okán kiszabott büntetés háromszorosát élvezni cellába zárva, mert olyat illetett pofonnal, aki gondolatai szerint egy női kezet sem érdemel a bőrén. Nem íródik a tekintetére még semmi, amíg nem döntött a jó lépésről.
Mharassi marka felfed egy kincset, aminek az értékén kezd el gondolkodni. Nem tudja megállapítani, de a gravírozás miatt nem lehet holmi bizsu. Inkább családi ereklye. Elmondása szerint viszont nem lopás történt, amit a városőr sem cáfol meg, csupán fújja a gyomorforgató szavait.
Időközben Szikra is előtűnik, de most még nem foglalkozik a lánnyal, amaz úgyis Derest inti csendre. A sötételf fiú nem kívánja az óvást, de ettől még Mai nem tágít mögüle teljesen, kezei útjában akarja tartani. Amilyen szavak viszont utoljára hagyják el a hegesarcú száját, az kissé megijeszti. Nem volna bölcs feláldoznia magát minden gyermekért, hiszen idejekorán lehetne hivatását felfüggesztenie, a sok sérülés miatt, amit majd értük kellene elszenvednie. Ugyan egy pillanatra sem érzi jogosnak a kilátásba helyezett büntetést, nem a törvények felsorolásával él. Illetve élne, mert Norileina már megint olyan helyen van, ahol nem kellene lennie. Még mielőtt a mondandójával végezne emeli fel határozottan mutatóujját felé, hogy ideje lesz elhallgatnia. Csak addig pillant rá, míg szemeiből leolvashatja, hogy fogja be a száját. Eztán fordul vissza az „urasághoz”*
- Uram, a Város mindvégig a segítségünkre volt, legutoljára a Tanács Főhivatalnoka és egy városőre személyesen hozta el nekünk a Város adományait. Ekkor ígéretet tettem, hogy a személyeket érintő változásokról időnként levélben tájékoztatom a Tanácsot. Nem lesz ez másként akkor sem, ha a renddel kerülünk összetűzésbe. A ház falain belül tisztelet övezi a városőrök nevét, s ha maradna továbbra is tisztelt, nem pedig rettegett, akkor szíves örömest belefogalmazom levelembe, hogy mekkora segítség az nekünk, hogy felhívta a figyelmemet egy ilyen… botlásra.
*Eközben a fiú vállára emeli a kezét, s finom szorítással jelzi számára, hogy most igazán szükséges lesz az együttműködése. *
- Mharassi átadja a gyűrűt és őszinte bocsánatát fogja kérni. Gyerek még, megijedt az Úr fellépésétől, de eztán tudni fogja, hogy hol vannak a határok, amiket nem léphet át. Legyen oly jó és fogadja el tőle. Biztos vagyok benne, hogy okult az esetből. És többé nem fordul elő. Lévén nem tulajdonított el semmit, a botütésektől remélem eltekinthetünk, arról pedig biztosítom, hogy megkapja a megfelelő intést.
*Persze képes és elhatárolódik attól, hogy ne jelentsen az itt történtekről, sőt a gyűrűt is megtarthatja magának az őr, költse a belőle nyert aranyakat, amire akarja, de nemhogy magát, a fiút sem akarja kitenni a teljesen jogtalannak gondolt botütéseknek.*
*Maga sem gondolhatta, hogy csak úgy átadják neki a gyereket és mindenki mehet a dolgára. Bár talán ha közös lenne a cél, hogy az általa vigyázott kölykök ne keverhessenek bajt, akkor akár így is lehetett volna, de a cseppet sem bizalomgerjesztő fizimiskájú városőr nem abból a fából van faragva. Nem szeretne azonnal közbevágni, hallgatja a szópárbajt, kissé félrebiccentett fejjel, s latolgatja, hogy mi volna a lehető legjobb lépés. Kedve volna képen törölni azt a féleszűt, aki azt gondolja, hogy ilyen hozzáállással tisztes polgárt varázsolhat valakiből, de ehhez egyrészt nincs meg a megfelelő ereje, másrészt kellemetlen volna a tettlegesség okán kiszabott büntetés háromszorosát élvezni cellába zárva, mert olyat illetett pofonnal, aki gondolatai szerint egy női kezet sem érdemel a bőrén. Nem íródik a tekintetére még semmi, amíg nem döntött a jó lépésről.
Mharassi marka felfed egy kincset, aminek az értékén kezd el gondolkodni. Nem tudja megállapítani, de a gravírozás miatt nem lehet holmi bizsu. Inkább családi ereklye. Elmondása szerint viszont nem lopás történt, amit a városőr sem cáfol meg, csupán fújja a gyomorforgató szavait.
Időközben Szikra is előtűnik, de most még nem foglalkozik a lánnyal, amaz úgyis Derest inti csendre. A sötételf fiú nem kívánja az óvást, de ettől még Mai nem tágít mögüle teljesen, kezei útjában akarja tartani. Amilyen szavak viszont utoljára hagyják el a hegesarcú száját, az kissé megijeszti. Nem volna bölcs feláldoznia magát minden gyermekért, hiszen idejekorán lehetne hivatását felfüggesztenie, a sok sérülés miatt, amit majd értük kellene elszenvednie. Ugyan egy pillanatra sem érzi jogosnak a kilátásba helyezett büntetést, nem a törvények felsorolásával él. Illetve élne, mert Norileina már megint olyan helyen van, ahol nem kellene lennie. Még mielőtt a mondandójával végezne emeli fel határozottan mutatóujját felé, hogy ideje lesz elhallgatnia. Csak addig pillant rá, míg szemeiből leolvashatja, hogy fogja be a száját. Eztán fordul vissza az „urasághoz”*
- Uram, a Város mindvégig a segítségünkre volt, legutoljára a Tanács Főhivatalnoka és egy városőre személyesen hozta el nekünk a Város adományait. Ekkor ígéretet tettem, hogy a személyeket érintő változásokról időnként levélben tájékoztatom a Tanácsot. Nem lesz ez másként akkor sem, ha a renddel kerülünk összetűzésbe. A ház falain belül tisztelet övezi a városőrök nevét, s ha maradna továbbra is tisztelt, nem pedig rettegett, akkor szíves örömest belefogalmazom levelembe, hogy mekkora segítség az nekünk, hogy felhívta a figyelmemet egy ilyen… botlásra.
*Eközben a fiú vállára emeli a kezét, s finom szorítással jelzi számára, hogy most igazán szükséges lesz az együttműködése. *
- Mharassi átadja a gyűrűt és őszinte bocsánatát fogja kérni. Gyerek még, megijedt az Úr fellépésétől, de eztán tudni fogja, hogy hol vannak a határok, amiket nem léphet át. Legyen oly jó és fogadja el tőle. Biztos vagyok benne, hogy okult az esetből. És többé nem fordul elő. Lévén nem tulajdonított el semmit, a botütésektől remélem eltekinthetünk, arról pedig biztosítom, hogy megkapja a megfelelő intést.
*Persze képes és elhatárolódik attól, hogy ne jelentsen az itt történtekről, sőt a gyűrűt is megtarthatja magának az őr, költse a belőle nyert aranyakat, amire akarja, de nemhogy magát, a fiút sem akarja kitenni a teljesen jogtalannak gondolt botütéseknek.*
1794. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-12 14:14:49
Üzenet elküldve: 2025-04-12 14:14:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 851
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 851
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Szövevényes szövődmények//
*Tekintete csupán csak néhány pillanatra találkozik Mai kékjeivel, már csak azért is, mert Nori rögtön elfordítja a fejét. Talán csak a köztük történtek miatt, talán azért, mert köze van a mostani kalamajkához. Az viszont biztos, hogy ő be nem teszi a lábát abba az átkozott házba, amit bundás barátja tudtára is ad, de a macskát láthatóan nem zavarja a dolog.
A tőle kissé távolabb zajló eszmecserét ő is kristálytisztán hallja, hála a városőr és a kormos emelkedett hangú veszekedésének. Figyelmét azonban hamarosan elvonja a fekete négylábú furcsa viselkedése. A babonások azt szokták mondani, hogy a macskák látják a szellemeket, és képesek kapcsolatba lépni a holtak világával. Olyankor, mint a szobor, megdermednek, és egy bizonyos irányba bámulnak, ahol a jelek szerint nincs semmi, legalábbis egy ember szemei számára. Most is valami hasonló történik, ám ezúttal egyértelmű, hogy a sárgás szemek mit, vagyis kit bámulnak. A Mai mellett kíváncsiskodó elf lányt, akinek az arckifejezését távolról ugyan nem látja jól, de a macska furcsa viselkedéséből következtetni tud arra, hogy az a lány valamiért fontos. Látta már korábban közelebbről, még ült is mellette, de akkor semmi különlegeset nem vélt felfedezni benne.
Mikor a kandúr dörgölőzni kezd hozzá, leguggol mellé, és ha hagyja neki, akkor simogatni kezdi a puha, szőrös hátát, ám mikor meghallja a ritka ellenszenves, magát a törvény szolgájának nevező senkiházi újabb szavait, elönti elméjét a düh. Az egyáltalán nem érdekelné, ha a sötétbőrű kölyköt elvernék, de hogy Mait bántsák, ráadásul igazságtalanul, kihasználva a város vezetőinek mondvacsinált hatalmát, azt nem tűri. Felegyenesedik a macska mellől, és határozott léptekkel megy közelebb a többiekhez.*
- Miért pont neked adná oda, hm? *Szólal meg végül számonkérően, miután megállt Mai mellett, szembe fordulva a városőrrel.*
- Ha találok egy kupac szart a főtéren, azért is ilyen lelkesen tartod majd a markod, te mamlasz? Vagy csak arra fáj a fogad, ami láthatóan értékes? És ha nem adom oda, akkor valaki mást kényszerítesz lehetetlen helyzetbe csak azért, mert megteheted? *Mainak talán nincs szüksége arra, hogy megvédjék, de Nori megígérte neki, hogy meg fogja. Még nagyon régen. Egyszer ma már megfenyegette a városőrt, és ha kell, meg fogja tenni másodszor is, de azt már tettek is követni fogják.*
- Kérdezzük meg őt, hogy mit gondol erről az egészről! *Tekintetét hirtelen a világos hajú elf lány felé kapja. Arról fogalma sincs, hogy neki mi köze az egészhez, de a legtöbb, amit most tehet, az az, ha bízik a fura macska megérzéseiben, akit közben szem elől is vesztett, mikor közelebb lépett a társasághoz.*
*Tekintete csupán csak néhány pillanatra találkozik Mai kékjeivel, már csak azért is, mert Nori rögtön elfordítja a fejét. Talán csak a köztük történtek miatt, talán azért, mert köze van a mostani kalamajkához. Az viszont biztos, hogy ő be nem teszi a lábát abba az átkozott házba, amit bundás barátja tudtára is ad, de a macskát láthatóan nem zavarja a dolog.
A tőle kissé távolabb zajló eszmecserét ő is kristálytisztán hallja, hála a városőr és a kormos emelkedett hangú veszekedésének. Figyelmét azonban hamarosan elvonja a fekete négylábú furcsa viselkedése. A babonások azt szokták mondani, hogy a macskák látják a szellemeket, és képesek kapcsolatba lépni a holtak világával. Olyankor, mint a szobor, megdermednek, és egy bizonyos irányba bámulnak, ahol a jelek szerint nincs semmi, legalábbis egy ember szemei számára. Most is valami hasonló történik, ám ezúttal egyértelmű, hogy a sárgás szemek mit, vagyis kit bámulnak. A Mai mellett kíváncsiskodó elf lányt, akinek az arckifejezését távolról ugyan nem látja jól, de a macska furcsa viselkedéséből következtetni tud arra, hogy az a lány valamiért fontos. Látta már korábban közelebbről, még ült is mellette, de akkor semmi különlegeset nem vélt felfedezni benne.
Mikor a kandúr dörgölőzni kezd hozzá, leguggol mellé, és ha hagyja neki, akkor simogatni kezdi a puha, szőrös hátát, ám mikor meghallja a ritka ellenszenves, magát a törvény szolgájának nevező senkiházi újabb szavait, elönti elméjét a düh. Az egyáltalán nem érdekelné, ha a sötétbőrű kölyköt elvernék, de hogy Mait bántsák, ráadásul igazságtalanul, kihasználva a város vezetőinek mondvacsinált hatalmát, azt nem tűri. Felegyenesedik a macska mellől, és határozott léptekkel megy közelebb a többiekhez.*
- Miért pont neked adná oda, hm? *Szólal meg végül számonkérően, miután megállt Mai mellett, szembe fordulva a városőrrel.*
- Ha találok egy kupac szart a főtéren, azért is ilyen lelkesen tartod majd a markod, te mamlasz? Vagy csak arra fáj a fogad, ami láthatóan értékes? És ha nem adom oda, akkor valaki mást kényszerítesz lehetetlen helyzetbe csak azért, mert megteheted? *Mainak talán nincs szüksége arra, hogy megvédjék, de Nori megígérte neki, hogy meg fogja. Még nagyon régen. Egyszer ma már megfenyegette a városőrt, és ha kell, meg fogja tenni másodszor is, de azt már tettek is követni fogják.*
- Kérdezzük meg őt, hogy mit gondol erről az egészről! *Tekintetét hirtelen a világos hajú elf lány felé kapja. Arról fogalma sincs, hogy neki mi köze az egészhez, de a legtöbb, amit most tehet, az az, ha bízik a fura macska megérzéseiben, akit közben szem elől is vesztett, mikor közelebb lépett a társasághoz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1794-1813