Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 222 (4421. - 4440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4440. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-05 21:49:52
Üzenet elküldve: 2014-02-05 21:49:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Zöldszarvas Daranel//
*Adgal nagyot bólint az íjász szavaira. Elég jól ismeri az ork elf viszonyt. Igazából pont olyan, mint az ork törpe viszony. Ám a következő megjegyzésre már torkán akad a korty. Fuldokolva rakja a korsót az asztalra és elégedetlen arccal szólal meg.*
-Pff! Bah! Ember, meg akarsz ölni? Méghogy szakácskötény! Inkább kovácskötény! Tudtam én hogy rosszban sántikálsz Daranel. Az öregapád térdekalácsát!-
*Zsörtölődik a törpe, ám mire a szitkozódás végére ér, már maga is nevet.*
-Tudom, hát! Különben már a vivóteremben lennél, velem együtt!-
*Szorítja meg egy pillanatra a vállát veregető kezet. Ám a fogadós visszatér a rendelt étekkel, és ezzel teljesen elvonja az éhes törpe figyelmét.*
-Neked is Daranel, neked is!-
*Mondja a törpe, és egy igen tekintélyes darabot kanyarít le a kolbászból.*
-Hogy miféle szörnyekkel? Hát kezdjük talán a barátom feleségével. Az egy igazi sárkány!-
*Mondja Adgal, s ha Daranelt vidulni látja, mutató ujját billegtetve folytatja.*
-Ha látnád, nem nevetnél barátom! Egyébként semmi különleges. Erdei Irbisz, farkas, wargok, illetve egyszer láttam, igaz kiterítve egy sárkánygyíkot is.-
*Mondja nagyot nyelve, majd az íjászra néz.*
-És te?-
A hozzászólás írója (Adgal Traain) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.05 23:56:52
*Adgal nagyot bólint az íjász szavaira. Elég jól ismeri az ork elf viszonyt. Igazából pont olyan, mint az ork törpe viszony. Ám a következő megjegyzésre már torkán akad a korty. Fuldokolva rakja a korsót az asztalra és elégedetlen arccal szólal meg.*
-Pff! Bah! Ember, meg akarsz ölni? Méghogy szakácskötény! Inkább kovácskötény! Tudtam én hogy rosszban sántikálsz Daranel. Az öregapád térdekalácsát!-
*Zsörtölődik a törpe, ám mire a szitkozódás végére ér, már maga is nevet.*
-Tudom, hát! Különben már a vivóteremben lennél, velem együtt!-
*Szorítja meg egy pillanatra a vállát veregető kezet. Ám a fogadós visszatér a rendelt étekkel, és ezzel teljesen elvonja az éhes törpe figyelmét.*
-Neked is Daranel, neked is!-
*Mondja a törpe, és egy igen tekintélyes darabot kanyarít le a kolbászból.*
-Hogy miféle szörnyekkel? Hát kezdjük talán a barátom feleségével. Az egy igazi sárkány!-
*Mondja Adgal, s ha Daranelt vidulni látja, mutató ujját billegtetve folytatja.*
-Ha látnád, nem nevetnél barátom! Egyébként semmi különleges. Erdei Irbisz, farkas, wargok, illetve egyszer láttam, igaz kiterítve egy sárkánygyíkot is.-
*Mondja nagyot nyelve, majd az íjászra néz.*
-És te?-
A hozzászólás írója (Adgal Traain) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.05 23:56:52
4439. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-05 21:34:20
Üzenet elküldve: 2014-02-05 21:34:20
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Waia Syunddar //
* Inkább óvatos, mint félénk. Ha már alkalma adódik valakiről sok mindent megtudnia, akkor azt átmazsolázza magában és ami nem fontos belőle, azt eldobja. Csak a lényeges dolgokat hagyja megmaradni a fejében. *
- Párszor pár nap, annyi elég is volt egy időre.
* Egyébként is nehezen nyílik meg mások előtt és Waia lehengerlő szóáradata és modora sem teszi könnyebbé azt, hogy magáról beszéljen. Vagy bármi másról. *
- Nem könnyű az igaz, de nem adom fel. Nem azért tanultam eddig, hogy meghátráljak, de előttem van még vagy száz év, hogy fejlődjek.
* A többi kérdésre finoman megrázza a fejét. *
- Most érkeztem csak a városba és nem ismerek semmilyen Medvét.
* Ám a templomot a közelében más is emlegeti. Egy másik asztal körül ülőkre pillant, míg Waia vissza viszi az almabort a pultra. *
- Hát, ha te mondod. Amúgy, mi az amit megkóstoltál az elébb és nem ízlik ennyire? Csak hogy tudjam, mit ne kérjek itt.
* Ha másnak nem ízlik ennyire, talán neki sem fog. Ki tudja? Lehet az a valami neki igen is ízletes lesz, s nagy kedvencévé válik majd. A másik asztalnál ülők útra kelnek, sebaj, talán később majd még látja őket. *
- Meg tudnád nekem mutatni, merre van a templom?
* Inkább óvatos, mint félénk. Ha már alkalma adódik valakiről sok mindent megtudnia, akkor azt átmazsolázza magában és ami nem fontos belőle, azt eldobja. Csak a lényeges dolgokat hagyja megmaradni a fejében. *
- Párszor pár nap, annyi elég is volt egy időre.
* Egyébként is nehezen nyílik meg mások előtt és Waia lehengerlő szóáradata és modora sem teszi könnyebbé azt, hogy magáról beszéljen. Vagy bármi másról. *
- Nem könnyű az igaz, de nem adom fel. Nem azért tanultam eddig, hogy meghátráljak, de előttem van még vagy száz év, hogy fejlődjek.
* A többi kérdésre finoman megrázza a fejét. *
- Most érkeztem csak a városba és nem ismerek semmilyen Medvét.
* Ám a templomot a közelében más is emlegeti. Egy másik asztal körül ülőkre pillant, míg Waia vissza viszi az almabort a pultra. *
- Hát, ha te mondod. Amúgy, mi az amit megkóstoltál az elébb és nem ízlik ennyire? Csak hogy tudjam, mit ne kérjek itt.
* Ha másnak nem ízlik ennyire, talán neki sem fog. Ki tudja? Lehet az a valami neki igen is ízletes lesz, s nagy kedvencévé válik majd. A másik asztalnál ülők útra kelnek, sebaj, talán később majd még látja őket. *
- Meg tudnád nekem mutatni, merre van a templom?
4438. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-05 19:43:42
Üzenet elküldve: 2014-02-05 19:43:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Lynca Diraldhan //
*A férfi látja, hogy a nő egy kicsit meglepett. Valami esetlen mosolyféle csúszik ki az arcára, amit sok mindennek lehet betudni. Talán szórakoztatja a Medve társasága, talán csak bolondnak nézi, ahogy sokan. Az első bókot szerényen, halkan megköszöni, majd mesél magáról egy kicsit. Moy figyelmesen hallgatja és bólogat közben. Némileg hasonlít az életútjuk.
A következő bókra a lány már egy kicsit visszakozik. Mintha sok lenne neki ez, bár Moy szerint ez sosem igaz egy nőnél. Csak azért szerénykednek, mert kéretik magukat vagy épp tartanak attól, hogy tolakodóvá válik a szépeket mondó férfi. A Medve úgy gondolja, hogy most ezt szépen el is magyarázza:*
- Szóval hiú volnál? És én még tovább rontanálak? Á, ez eszemben sincsen. Csak azt mondom, amit látok. És úgy tűnik, egyezik a véleményünk.
*A hiúság mögött mindig az van, hogy a nő szépnek találja magát, sőt talán mindenkinél szebbnek vagy ha nem is, akkor másoktól irigyli a szépséget. Majd kiderül, hogy Lyn mennyire van mélyen a hiúság gödrébe merülve. Moy is körülnéz és meglátja a bolondos szerzetest, aki szintén női társaságot talált. Egy mosoly csúszik ki az ő arcára is, látva, hogy Waia folytatja a külső világ megismerését. Még nem is tudja, mekkora örömforrás az, amibe most belekezdett. Nem időzik sokat azt az asztalt nézve. Visszafordul Lynhez és az íjat nézi. A szőkeség kicsomagolja a fegyvert és a férfi felé nyújta. Óva inti attól, hogy kárt tegyen benne. Moy megadóan emeli fel a kezeit és válaszol:*
- Ez csak természetes! Én becsülöm a fegyvereket és nem csak a sajátomat. Bármikor szükség lehet rá, főleg ha valaki olyan sokat van úton, mint te vagy én.
*Finoman teszi kezeit az íj alá és tenyerén tartja azt. Vastag ujjait egymás után húzza végig a mintákon, miközben Lyn mesél a tárgyról. Az elfek művészi kézlenyomata ez. Amikor a tegezről van szó és kiderül, hogy azt a lány maga csinálta, Moy felkapja a fejét. Kitágult szemekkel mosolyog rá és így szól:*
- Valóban? Mily ügyes kacsóid vannak! Szép darab mindkettő, elfekhez és örököseikhez méltó. Egy pillanat!
*A kérésre Moy a kezébe veszi a bárdot, amit előzőleg az asztalnak támasztott. Nem tart attól, hogy a lány elszaladna vele. Ha meg tudja emelni, az már nagy szó. Ő is feláll és Lyn felé nyújtja a fegyvert, de nem az asztal fölött, nehogy baj legyen. Az asztal mellett adja oda és nyéllel felfelé, de még így is fogja. Ha a lány megmakolja a bárdot és megpróbálkozik felemelni, akkor a Medve persze elengedi. Hadd próbálkozzon, még az is lehet, hogy tényleg sikerül neki.*
- Szintén régi darab. Én nem tudok ilyeneket készíteni, egy mestertől vásároltam. Jobban szeretem, mint a kardot. Erő van benne és az örök megmaradás. Hinnéd, hogy ez már harminc éves darab?
*Moynak valahogy az a benyomása, hogy a lány jól ért a fegyverekhez. Kíváncsi is lesz, hogy milyen kalandokat élt át és megkérdezi:*
- No és a vándorlásaid alatt merre jártál, miket láttál? Szeretek a világlátottakkal beszélni. Én például hajón voltam nagyon sokat.
*A férfi látja, hogy a nő egy kicsit meglepett. Valami esetlen mosolyféle csúszik ki az arcára, amit sok mindennek lehet betudni. Talán szórakoztatja a Medve társasága, talán csak bolondnak nézi, ahogy sokan. Az első bókot szerényen, halkan megköszöni, majd mesél magáról egy kicsit. Moy figyelmesen hallgatja és bólogat közben. Némileg hasonlít az életútjuk.
A következő bókra a lány már egy kicsit visszakozik. Mintha sok lenne neki ez, bár Moy szerint ez sosem igaz egy nőnél. Csak azért szerénykednek, mert kéretik magukat vagy épp tartanak attól, hogy tolakodóvá válik a szépeket mondó férfi. A Medve úgy gondolja, hogy most ezt szépen el is magyarázza:*
- Szóval hiú volnál? És én még tovább rontanálak? Á, ez eszemben sincsen. Csak azt mondom, amit látok. És úgy tűnik, egyezik a véleményünk.
*A hiúság mögött mindig az van, hogy a nő szépnek találja magát, sőt talán mindenkinél szebbnek vagy ha nem is, akkor másoktól irigyli a szépséget. Majd kiderül, hogy Lyn mennyire van mélyen a hiúság gödrébe merülve. Moy is körülnéz és meglátja a bolondos szerzetest, aki szintén női társaságot talált. Egy mosoly csúszik ki az ő arcára is, látva, hogy Waia folytatja a külső világ megismerését. Még nem is tudja, mekkora örömforrás az, amibe most belekezdett. Nem időzik sokat azt az asztalt nézve. Visszafordul Lynhez és az íjat nézi. A szőkeség kicsomagolja a fegyvert és a férfi felé nyújta. Óva inti attól, hogy kárt tegyen benne. Moy megadóan emeli fel a kezeit és válaszol:*
- Ez csak természetes! Én becsülöm a fegyvereket és nem csak a sajátomat. Bármikor szükség lehet rá, főleg ha valaki olyan sokat van úton, mint te vagy én.
*Finoman teszi kezeit az íj alá és tenyerén tartja azt. Vastag ujjait egymás után húzza végig a mintákon, miközben Lyn mesél a tárgyról. Az elfek művészi kézlenyomata ez. Amikor a tegezről van szó és kiderül, hogy azt a lány maga csinálta, Moy felkapja a fejét. Kitágult szemekkel mosolyog rá és így szól:*
- Valóban? Mily ügyes kacsóid vannak! Szép darab mindkettő, elfekhez és örököseikhez méltó. Egy pillanat!
*A kérésre Moy a kezébe veszi a bárdot, amit előzőleg az asztalnak támasztott. Nem tart attól, hogy a lány elszaladna vele. Ha meg tudja emelni, az már nagy szó. Ő is feláll és Lyn felé nyújtja a fegyvert, de nem az asztal fölött, nehogy baj legyen. Az asztal mellett adja oda és nyéllel felfelé, de még így is fogja. Ha a lány megmakolja a bárdot és megpróbálkozik felemelni, akkor a Medve persze elengedi. Hadd próbálkozzon, még az is lehet, hogy tényleg sikerül neki.*
- Szintén régi darab. Én nem tudok ilyeneket készíteni, egy mestertől vásároltam. Jobban szeretem, mint a kardot. Erő van benne és az örök megmaradás. Hinnéd, hogy ez már harminc éves darab?
*Moynak valahogy az a benyomása, hogy a lány jól ért a fegyverekhez. Kíváncsi is lesz, hogy milyen kalandokat élt át és megkérdezi:*
- No és a vándorlásaid alatt merre jártál, miket láttál? Szeretek a világlátottakkal beszélni. Én például hajón voltam nagyon sokat.
4437. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-05 19:21:27
Üzenet elküldve: 2014-02-05 19:21:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Moy Befe //
*Külső szemlélő talán groteszknek találná a látványt: egyik oldalon a fiatal, szőke, karcsú leány, kecses íjjal, az asztal túlfelén pedig az idős, kopaszodó, nagydarab férfi, böhöm bárddal és szigonnyal. Lyn is megmosolyogja kettejük érdekesnek bizonyuló paradoxonját, s egyre kíváncsibb, vajon mi ösztönözhette Moyt arra, hogy megszólítsa.
A kézcsók és a koccintás meglepi, de nincs ellenére a férfi közvetlensége, valamiért mosolyt csal az arcára a szokottnál nagyobb hangerő is. Aprót kortyol a vajsöréből, míg hallgatja.*
- Ó, köszönöm *szúrja közbe halkan, a "különlegesen csinos nő" kellemesen cirógatja az egóját, habár mostanában - társaság híján - nem sokan bókoltak neki, leszámítva azt a pimasz utcakölyköt a minap, aki mindenáron pénzt akart kicsikarni belőle. Kapott pár csengő aranyat, de nem a nagyszájúságáért.*
- Nem fújtak szelek, a két lábamon jöttem. Vándorúton vagyok, évek óta koptatom Lanawin földjét új tájak felfedezése, új kalandok átélése, új ismeretek megszerzése céljából. Még kislányként jártam Artheniorban. Meglep, évtizedek alatt mily keveset változott *pillant körbe a fogadóban, mintha csak azt próbálná elképzelni, akik most itt bent ülnek, hogy nézhettek ki pár évtizeddel ezelőtt, mi mindent élhettek át, hol volt épp a helyük a világban. Lila szemei csak akkor vándorolnak vissza Moyra, amikor kezd gyanússá válni a vizslatása. A magyarázat akaratlan is megnevetteti.*
- Ha ilyen szépeket mondasz, a végén még elpirulok, vagy esetleg megárt... Nem szerencsés dolog egy amúgy is hiú nő hiúságát tovább táplálni *Mindig is nagy volt az önbizalma, ám ezzel gyermekkora óta tisztában van, s feltehetőleg azon kevesek közé tartozik, akik ismerik önmaguk minden rossz tulajdonságát, s így fogadják el lényüket, vagy igyekeznek változtatni rajta.
Mutatóujjának hegyével szórakozottan körözget a korsó száján. Moy kérdésére a mozdulat megakad, Lyn pedig az íjára sandít. Őszintén szólva túlzottan félti ahhoz, hogy egy idegen kezébe adja, de elutasítani sincs szíve a férfit azok után, hogy meglepően jó társaságával feldobta kicsit a napját.*
- Kényes egy darab, igazán csak hozzám hű. *Nyúl el az íjáért, s kiszabadítja zöld selyemponyvájából, hogy ne csak a kilógó felületeket, hanem az egészet megszemlélhesse a férfi. Feláll kissé a székéről, s két kézzel nyújtja át az asztal felett, majdhogynem rituálisan, ahogy elf felmenőitől látta.*
- Kérlek, bánj vele óvatosan! *pillant a fegyver felett Moyra kérését kellő komolysággal adva elő, és csak akkor engedi elvenni, ha a férfi meggyőzte erről.
Visszaül a székére.*
- Elég régi darab, majdnem velem egyidős, ám eddig mindig jól szolgált, amikor a szükség úgy hozta. A családom készítette a két kezével. A tegez *teszi kezét egy pillanatra a tartóra, s megemeli a földről szemmagasságba, hogy Moy is láthassa.* pedig az én művem.
*Fűz hozzá egy kis magyarázatot az íjához, hangjából kiérezhető, milyen büszke a felszerelésére.*
- Ha már itt tartunk, vethetek egy pillantást én is a bárdodra? Kíváncsi vagyok, meg bírnám-e egyáltalán mozdítani.
*Külső szemlélő talán groteszknek találná a látványt: egyik oldalon a fiatal, szőke, karcsú leány, kecses íjjal, az asztal túlfelén pedig az idős, kopaszodó, nagydarab férfi, böhöm bárddal és szigonnyal. Lyn is megmosolyogja kettejük érdekesnek bizonyuló paradoxonját, s egyre kíváncsibb, vajon mi ösztönözhette Moyt arra, hogy megszólítsa.
A kézcsók és a koccintás meglepi, de nincs ellenére a férfi közvetlensége, valamiért mosolyt csal az arcára a szokottnál nagyobb hangerő is. Aprót kortyol a vajsöréből, míg hallgatja.*
- Ó, köszönöm *szúrja közbe halkan, a "különlegesen csinos nő" kellemesen cirógatja az egóját, habár mostanában - társaság híján - nem sokan bókoltak neki, leszámítva azt a pimasz utcakölyköt a minap, aki mindenáron pénzt akart kicsikarni belőle. Kapott pár csengő aranyat, de nem a nagyszájúságáért.*
- Nem fújtak szelek, a két lábamon jöttem. Vándorúton vagyok, évek óta koptatom Lanawin földjét új tájak felfedezése, új kalandok átélése, új ismeretek megszerzése céljából. Még kislányként jártam Artheniorban. Meglep, évtizedek alatt mily keveset változott *pillant körbe a fogadóban, mintha csak azt próbálná elképzelni, akik most itt bent ülnek, hogy nézhettek ki pár évtizeddel ezelőtt, mi mindent élhettek át, hol volt épp a helyük a világban. Lila szemei csak akkor vándorolnak vissza Moyra, amikor kezd gyanússá válni a vizslatása. A magyarázat akaratlan is megnevetteti.*
- Ha ilyen szépeket mondasz, a végén még elpirulok, vagy esetleg megárt... Nem szerencsés dolog egy amúgy is hiú nő hiúságát tovább táplálni *Mindig is nagy volt az önbizalma, ám ezzel gyermekkora óta tisztában van, s feltehetőleg azon kevesek közé tartozik, akik ismerik önmaguk minden rossz tulajdonságát, s így fogadják el lényüket, vagy igyekeznek változtatni rajta.
Mutatóujjának hegyével szórakozottan körözget a korsó száján. Moy kérdésére a mozdulat megakad, Lyn pedig az íjára sandít. Őszintén szólva túlzottan félti ahhoz, hogy egy idegen kezébe adja, de elutasítani sincs szíve a férfit azok után, hogy meglepően jó társaságával feldobta kicsit a napját.*
- Kényes egy darab, igazán csak hozzám hű. *Nyúl el az íjáért, s kiszabadítja zöld selyemponyvájából, hogy ne csak a kilógó felületeket, hanem az egészet megszemlélhesse a férfi. Feláll kissé a székéről, s két kézzel nyújtja át az asztal felett, majdhogynem rituálisan, ahogy elf felmenőitől látta.*
- Kérlek, bánj vele óvatosan! *pillant a fegyver felett Moyra kérését kellő komolysággal adva elő, és csak akkor engedi elvenni, ha a férfi meggyőzte erről.
Visszaül a székére.*
- Elég régi darab, majdnem velem egyidős, ám eddig mindig jól szolgált, amikor a szükség úgy hozta. A családom készítette a két kezével. A tegez *teszi kezét egy pillanatra a tartóra, s megemeli a földről szemmagasságba, hogy Moy is láthassa.* pedig az én művem.
*Fűz hozzá egy kis magyarázatot az íjához, hangjából kiérezhető, milyen büszke a felszerelésére.*
- Ha már itt tartunk, vethetek egy pillantást én is a bárdodra? Kíváncsi vagyok, meg bírnám-e egyáltalán mozdítani.
4436. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-05 17:03:00
Üzenet elküldve: 2014-02-05 17:03:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Rigolhand Hemitar//
//Darel Corthyr Worf//
*Hihettlen nyugalom szállja meg, miután leadja a rendelést, mint aki teljes biztonságban érzi magát. Nyoma sem látszik, hogy pár perccel ezelőtt még ideges lett volna.*
*Darel válaszán elmosolyodik. ~Csak, annyit, amennyit muszáj. Mondta a Farkas a nyúlnak.~ A fiú kioktatása komorrá teszi egy pillanatra, de amint megérzi a friss étel illatát egyből ismét vidám mosoly ül ki az arcára.*
-Ne aggódj. Meg fogsz felelni Darel-nak, ők soha nem kérnek lehetetlent, mindenkitől csak annyit, amennyi elvárható.
*Nagyot kortyol a vajsöréből, miközben hallgatja Darel gonosz elleni hadjáratának tervét. ~Ismét egy hősi rend, amely a gonosz pusztításával táplálja a gonoszt.~ Közeben neki lát a ragu belapátolásának.*
-Járj csak utána. A név Hősi Tamás, a hely pedig a Kovácsműhely. Nehéz lesz minden megtudni. *jegyzi meg gúnyosan két falat között.* Ne becsüld le magad Hemitar! Pár nap múlva már te is harcos leszel, és általában az ilyen vadászatokon a helyszínen kell a felcser, mert a sebesültek nem mindig élik túl a templomig. Ha meg már velük mész, akkor harcolnod is kell. *folytatja a ragu evését. Mire a fiú bele kezd az imádkozásba, addigra már az első adag csirkesültett veszi maga elé, s kezdi megenni. Amint észreveszi a fiút, azonnal abba hagyja az evést, s megtörli a kezét, és a száját egy kendőbe. Csak, amikor a társa abba hagyja akkor folytatja az evést. Szinte pillanatok alatt eltünteti a két adag csirkesültet, s maga elé vesz egy tál sült kolbászt, hogy desszertként eszegesse azt.*
-Amúgy nem leszek mindig a templomban, de ott hamarabb megtalálsz, mint máshol. *mondja Darelnak.*
-Azért ne öld meg! *szól rá Darel-ra, miközben feláll az asztaltól. Megtörli a kezét, s megissza a maradék kis vajsörét.* Te pedig próbálj meg nem meghalni! *figyelmezteti a fiút.* Rohanok, mivel már eddig is sok időt vesztegettem el. Tegnap láttam egy baglyot egérrel a csőrében, és az nem jó.
*Tarisznyáját a vállára helyezi, és kimegy a fogadóból magára hagyva a két társát. A Holdudvarba érve megáll és vissza néz az ablakon, hogy lássa mit csinál a két társa.*
-Harcost nevel belőle, csak kérdés, hogy milyen áron. *suttogja magában.* Kitartás ifjú pap!
*Megfordul, s elindul az útjára, tudva azt, hogy a fiú már nem lesz gyermek, amikor újra találkoznak.*
//Darel Corthyr Worf//
*Hihettlen nyugalom szállja meg, miután leadja a rendelést, mint aki teljes biztonságban érzi magát. Nyoma sem látszik, hogy pár perccel ezelőtt még ideges lett volna.*
*Darel válaszán elmosolyodik. ~Csak, annyit, amennyit muszáj. Mondta a Farkas a nyúlnak.~ A fiú kioktatása komorrá teszi egy pillanatra, de amint megérzi a friss étel illatát egyből ismét vidám mosoly ül ki az arcára.*
-Ne aggódj. Meg fogsz felelni Darel-nak, ők soha nem kérnek lehetetlent, mindenkitől csak annyit, amennyi elvárható.
*Nagyot kortyol a vajsöréből, miközben hallgatja Darel gonosz elleni hadjáratának tervét. ~Ismét egy hősi rend, amely a gonosz pusztításával táplálja a gonoszt.~ Közeben neki lát a ragu belapátolásának.*
-Járj csak utána. A név Hősi Tamás, a hely pedig a Kovácsműhely. Nehéz lesz minden megtudni. *jegyzi meg gúnyosan két falat között.* Ne becsüld le magad Hemitar! Pár nap múlva már te is harcos leszel, és általában az ilyen vadászatokon a helyszínen kell a felcser, mert a sebesültek nem mindig élik túl a templomig. Ha meg már velük mész, akkor harcolnod is kell. *folytatja a ragu evését. Mire a fiú bele kezd az imádkozásba, addigra már az első adag csirkesültett veszi maga elé, s kezdi megenni. Amint észreveszi a fiút, azonnal abba hagyja az evést, s megtörli a kezét, és a száját egy kendőbe. Csak, amikor a társa abba hagyja akkor folytatja az evést. Szinte pillanatok alatt eltünteti a két adag csirkesültet, s maga elé vesz egy tál sült kolbászt, hogy desszertként eszegesse azt.*
-Amúgy nem leszek mindig a templomban, de ott hamarabb megtalálsz, mint máshol. *mondja Darelnak.*
-Azért ne öld meg! *szól rá Darel-ra, miközben feláll az asztaltól. Megtörli a kezét, s megissza a maradék kis vajsörét.* Te pedig próbálj meg nem meghalni! *figyelmezteti a fiút.* Rohanok, mivel már eddig is sok időt vesztegettem el. Tegnap láttam egy baglyot egérrel a csőrében, és az nem jó.
*Tarisznyáját a vállára helyezi, és kimegy a fogadóból magára hagyva a két társát. A Holdudvarba érve megáll és vissza néz az ablakon, hogy lássa mit csinál a két társa.*
-Harcost nevel belőle, csak kérdés, hogy milyen áron. *suttogja magában.* Kitartás ifjú pap!
*Megfordul, s elindul az útjára, tudva azt, hogy a fiú már nem lesz gyermek, amikor újra találkoznak.*
4435. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-05 11:06:35
Üzenet elküldve: 2014-02-05 11:06:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Adgal Traain//
*Már a törpe mesélése közben elmosolyodik, mivel ismerős számára a dolog. Az elfek és az orkok közötti kapcsolat már gyűlöletté fajult, és jóllehet elsősorban a külső miatt alakulhatott ki. Az elfek szép teremtések, az orkok pont az ellenkezője, de lehet hogy semmi köze nem volt a kialakult viszályhoz.*
-Ez az utálat kölcsönös. *mondja, és gyilkos villanások jelennek meg amúgy barátságos szemeiben. Emlékei még erősen élnek, és élni is fognak amíg csak lélegzik. Számtalan elfet öltek le az orkok a szeme láttára, amiért aztán el is nyerték méltó büntetésüket. Majd szemei újra kitisztulnak, és immár újra barátságos pillantást vet barátjára.*
-Most miért ? Jól állna neked a szakácskötény. *mondja, majd a kelleténél is hangosabban felnevet. Hirtelen elképzeli kockás vagy csíkos köténykébe a törpét, és ahogy sütögetné a húsokat, ha felérné a sütőlapot.*
-Nyugi csak viccelek. *emelkedik meg, és veregeti vállon barátját, aki szintén szereti az ilyen kis fricskákat. Közben megérkeznek a finom falatok, és a teli tányérok eléjük kerülnek, ínycsiklandó illatokkal árasztva el a teret.*
-Hát akkor jó étvágyat barátom ! *mondja, majd mohón vágja villáját a rántottába, és eszegetni kezd. Közben egy kis kenyeret is harap hozzá, hogy még kiadósabb legyen. Evés közben kis szünetet tart, lehajol, és meglazítja térdén a kötést, hogy kevésbé szorítsa, mert kezd elzsibbadni a lába. Kissé hátrafordul a falra akasztott szörnyvadászos papír felé, hátha lát ott valami mozgást vagy érdeklődést, de úgy néz ki, jelenleg senki figyelmét sem kelti fel.*
-Miféle szörnyekkel volt már eddig dolgod ? *kérdezi barátját, és folytatja az evést.*
*Már a törpe mesélése közben elmosolyodik, mivel ismerős számára a dolog. Az elfek és az orkok közötti kapcsolat már gyűlöletté fajult, és jóllehet elsősorban a külső miatt alakulhatott ki. Az elfek szép teremtések, az orkok pont az ellenkezője, de lehet hogy semmi köze nem volt a kialakult viszályhoz.*
-Ez az utálat kölcsönös. *mondja, és gyilkos villanások jelennek meg amúgy barátságos szemeiben. Emlékei még erősen élnek, és élni is fognak amíg csak lélegzik. Számtalan elfet öltek le az orkok a szeme láttára, amiért aztán el is nyerték méltó büntetésüket. Majd szemei újra kitisztulnak, és immár újra barátságos pillantást vet barátjára.*
-Most miért ? Jól állna neked a szakácskötény. *mondja, majd a kelleténél is hangosabban felnevet. Hirtelen elképzeli kockás vagy csíkos köténykébe a törpét, és ahogy sütögetné a húsokat, ha felérné a sütőlapot.*
-Nyugi csak viccelek. *emelkedik meg, és veregeti vállon barátját, aki szintén szereti az ilyen kis fricskákat. Közben megérkeznek a finom falatok, és a teli tányérok eléjük kerülnek, ínycsiklandó illatokkal árasztva el a teret.*
-Hát akkor jó étvágyat barátom ! *mondja, majd mohón vágja villáját a rántottába, és eszegetni kezd. Közben egy kis kenyeret is harap hozzá, hogy még kiadósabb legyen. Evés közben kis szünetet tart, lehajol, és meglazítja térdén a kötést, hogy kevésbé szorítsa, mert kezd elzsibbadni a lába. Kissé hátrafordul a falra akasztott szörnyvadászos papír felé, hátha lát ott valami mozgást vagy érdeklődést, de úgy néz ki, jelenleg senki figyelmét sem kelti fel.*
-Miféle szörnyekkel volt már eddig dolgod ? *kérdezi barátját, és folytatja az evést.*
4434. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-05 10:21:34
Üzenet elküldve: 2014-02-05 10:21:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Zöldszarvas Daranel//
*Adgal bólogatva hallgatja az íjászt, majd egy kis idő után hangosan felkacag.*
-Ez már szent igaz. Van egy kiváló példám erre. De ne vedd sértésnek. Se te, se a néped. Szóval, egyszer egy őrjárat során elfogtunk egy ork felderítőt. Na jó, nem volt nehéz, mert olyan részeg volt, hogy úgy aludt mint a bunda. Felkeltettük, hátha kitudunk szedni belőle valamit, de csak azt vartyogta állandóan, hogy ki nem állhatja az elfeket, mert mint mondta, pitypang zabáló cserje imádók. Meg hogy csak azért használtok a kerítéseitekhez fát, meg követ, mert a sövény kerítést lelegelnétek. Mondom, szörnyen ostoba alak volt. Ennyit a beskatulyázásról. És nem, nem tagadom néha magam is vagyok olyan mogorva és önfejű.-
*Mondja kacagva, majd mielőtt az ódahívott fogadós megérkezne, odasúgja Daranelnek.*
-Pszt! Ne olyan hangosan te! Még meghallják, én meg mehetek a konyhára!-
*mondja vigyorogva, majd ha az íjász végez a rendeléssel, maga is megteszi.*
- Üdv! Egy tál Sült kolbász lesz, ha jól tudom 13 aranyba kerül.
.-
*Mondja, majd kifizeti, és várakozás teljesen figyeli a csapost.*
*Adgal bólogatva hallgatja az íjászt, majd egy kis idő után hangosan felkacag.*
-Ez már szent igaz. Van egy kiváló példám erre. De ne vedd sértésnek. Se te, se a néped. Szóval, egyszer egy őrjárat során elfogtunk egy ork felderítőt. Na jó, nem volt nehéz, mert olyan részeg volt, hogy úgy aludt mint a bunda. Felkeltettük, hátha kitudunk szedni belőle valamit, de csak azt vartyogta állandóan, hogy ki nem állhatja az elfeket, mert mint mondta, pitypang zabáló cserje imádók. Meg hogy csak azért használtok a kerítéseitekhez fát, meg követ, mert a sövény kerítést lelegelnétek. Mondom, szörnyen ostoba alak volt. Ennyit a beskatulyázásról. És nem, nem tagadom néha magam is vagyok olyan mogorva és önfejű.-
*Mondja kacagva, majd mielőtt az ódahívott fogadós megérkezne, odasúgja Daranelnek.*
-Pszt! Ne olyan hangosan te! Még meghallják, én meg mehetek a konyhára!-
*mondja vigyorogva, majd ha az íjász végez a rendeléssel, maga is megteszi.*
- Üdv! Egy tál Sült kolbász lesz, ha jól tudom 13 aranyba kerül.
.-*Mondja, majd kifizeti, és várakozás teljesen figyeli a csapost.*
4433. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-05 09:27:20
Üzenet elküldve: 2014-02-05 09:27:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Vaslábú Argus//
//Darel Corthyr Worf//
*Hemitar végignéz társain majd örömmel veszi azt, hogy végre összegyűltek. Mikor mindenki helyet foglalt ő is leül. A fiú csak hallgatja Argus rendelését. Olyan sok ételt rendelt amivel 5 templomnyi pap és növendékek jól lakna. Nem hiszi, hogy egyedül meg fog birkózni egy teljes adaggal látta mekkora adagok az itteniek, de mindenképpen megpróbálkozik vele mert nem akarja megsérteni a mágust. Mikor Argus saját adagjához ár kiül arcára a csodálat, hogy valaki képes ennyi mindent megenni. A mágus amikor az ő félelmeit taglalja a harcosnak úgy dönt közbe kell vágnia, hogy a teljes igazságot mondja.*
– Az igazság az, hogy csak attól félek, hogy nem felelek meg az elvárásaidnak. Ugyanis én sosem tanultam harcolni se verekedni a problémák más megoldásait tanultam meg.
*Hemitar kicsi lelki békére lel mikor meghallja, hogy Darel csak azt tanítja meg neki ami szükséges. Amikor a harcos témát vált és egyre többet kezd beszélni már teljesen nyugodttá válik.*
– Egy csoport akik harcosokat keresnek. Érdekes de a harcban sokat nem tudok segíteni. De ha netán valami rosszul sül el és megsérül valaki szívesen segítek a gyógyítói tudásommal. Jó étvágyat nektek is.
*Majd a fiú imára kulcsolja kezét lehunyja szemét és imádkozni kezd. *
~Hatalmas elemek ti kik irányítjátok a világ folyását köszönöm nektek az ételt melyet ma elfogyaszthatok. Kérlek titeket adjatok erőt a további cselekedeteimhez és ahhoz, hogy megfeleljek Darel Corthyr Worf elvárásainak.~
*Az imádkozás végén kinyitja szemét arca mosolyra húzódik végignéz társain majd kezébe veszi az étkészletet és nekilát az adagjának.*
//Darel Corthyr Worf//
*Hemitar végignéz társain majd örömmel veszi azt, hogy végre összegyűltek. Mikor mindenki helyet foglalt ő is leül. A fiú csak hallgatja Argus rendelését. Olyan sok ételt rendelt amivel 5 templomnyi pap és növendékek jól lakna. Nem hiszi, hogy egyedül meg fog birkózni egy teljes adaggal látta mekkora adagok az itteniek, de mindenképpen megpróbálkozik vele mert nem akarja megsérteni a mágust. Mikor Argus saját adagjához ár kiül arcára a csodálat, hogy valaki képes ennyi mindent megenni. A mágus amikor az ő félelmeit taglalja a harcosnak úgy dönt közbe kell vágnia, hogy a teljes igazságot mondja.*
– Az igazság az, hogy csak attól félek, hogy nem felelek meg az elvárásaidnak. Ugyanis én sosem tanultam harcolni se verekedni a problémák más megoldásait tanultam meg.
*Hemitar kicsi lelki békére lel mikor meghallja, hogy Darel csak azt tanítja meg neki ami szükséges. Amikor a harcos témát vált és egyre többet kezd beszélni már teljesen nyugodttá válik.*
– Egy csoport akik harcosokat keresnek. Érdekes de a harcban sokat nem tudok segíteni. De ha netán valami rosszul sül el és megsérül valaki szívesen segítek a gyógyítói tudásommal. Jó étvágyat nektek is.
*Majd a fiú imára kulcsolja kezét lehunyja szemét és imádkozni kezd. *
~Hatalmas elemek ti kik irányítjátok a világ folyását köszönöm nektek az ételt melyet ma elfogyaszthatok. Kérlek titeket adjatok erőt a további cselekedeteimhez és ahhoz, hogy megfeleljek Darel Corthyr Worf elvárásainak.~
*Az imádkozás végén kinyitja szemét arca mosolyra húzódik végignéz társain majd kezébe veszi az étkészletet és nekilát az adagjának.*
4432. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-04 23:39:06
Üzenet elküldve: 2014-02-04 23:39:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Lynca Diraldhan //
*Moynak szerencséje van. A lány hellyel kínálja. Nagyon nézegeti a férfit, mintha kutatná a szándékait vagy próbálna rájönni valamire az életéből. Az arcán nem igazán látni sebhelyeket, viszont a méretes bárd és a szigony elárulnak valamit az erejéről, ahogy a teste kontúrja is.
A Medve viszonozza a kézfogást, de előre is hajol és kezet csókol a leány finoman megfogott kacsójára. Majd bemutatkozik bal kezét a páncélja közepén lévő hollóábra mellé téve:*
- Moy. Tegeződhetünk, de akkor már koccintsunk is! Szervusz hát, Lyn!
*A Medve a borosüvegét koccantja a lány vajsörös korsójának, ha az nem ellenkezik. Mikor leül, kortyol is egyet a wegtoreni kéknyelűből. Aztán mesélni kezd, mivel a lány már kérdezősködik, hogy mit is akar valójában. Moy ugyanis ezt sejti a "Mi járatban" kérdés mögött. A szokásos hangerején válaszol, ahogy a parasztok kiabálnak egymásnak a földeken:*
- Nézelődtem, nézelődtem, aztán megláttalak. Ha pedig kiszúrtam egy különlegesen csinos nőt, akkor meg kellett szólítanom. Belecsaptam a sors kezébe, hogy nagyot csattanjon. Amúgy idevalósi vagyok, csak volt egy "kis" kitérőm.
*A "kis" szót direkt megnyomja. A negyven éves távollétre elég mókás kifejezés ez, de most csak ennyit mond. Ha majd belejönnek, akkor persze mesél, mivel imád beszélni az életéről meg úgy általában mindenről. Így folytatja:*
- Téged merről fújtak ide a szelek, Lyn? Mi célod a városunkban?
*Ahogy várja a választ, tovább nézi a lány arcát és már az alkatát is. Igazi fél-elf. Sudár, akár a jegenyefák, szépen megmunkált íjat és tegzet hord, de megvan benne az emberekre jellemző befogadó szellem is. Az elfek sokszor maguknak valóak, bár van néhány kivétel. Ilyen volt a felesége, Vadaien is abban a halászfaluban. A fél-elfek pedig mindig keverékek és ezért sokszor kiutálják őket mindkét fajból. Moyt sosem érdekelte az ilyesmi. Ami belül van, az számít igazán, így gondolkozik. Ahogy nézi a lány arcát, már nem igazán fedez fel hasonlóságot. Se rá, se az elf asszonyra nem hasonlít. El is veti a gondolatot, hogy az egyik lányával állna szemben. Furcsa így járni-kelni, hogy bármikor belebotolhat a gyerekébe, gondolja magában Moy. Az ő életvitelével hátrahagyhatott sokkal többet, mint amiről tud. Hogy a lány ne nézze teljesen értetlenül a vizslatást, el is mondja neki:*
- Emlékeztettél valakire, akit rég ismertem. Így közelebbről megnézve viszont már egész más vagy. Bár nem kevésbé szép.
*Ezt már egy cinkos mosoly kíséretében veti oda. Majd az íjat kezdi nézni. Szép munka, díszes és bizonyosan nagyon rugalmas, pontos. Akár az elf íjak. A Medve nem igazán mestere ennek a fegyvernek, csak párszor használta. Megkérdezi a lányt, hátha megengedi:*
- Megnézhetem ezt a csodás íjadat?
A hozzászólás írója (Moy Befe) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.05 00:30:04
*Moynak szerencséje van. A lány hellyel kínálja. Nagyon nézegeti a férfit, mintha kutatná a szándékait vagy próbálna rájönni valamire az életéből. Az arcán nem igazán látni sebhelyeket, viszont a méretes bárd és a szigony elárulnak valamit az erejéről, ahogy a teste kontúrja is.
A Medve viszonozza a kézfogást, de előre is hajol és kezet csókol a leány finoman megfogott kacsójára. Majd bemutatkozik bal kezét a páncélja közepén lévő hollóábra mellé téve:*
- Moy. Tegeződhetünk, de akkor már koccintsunk is! Szervusz hát, Lyn!
*A Medve a borosüvegét koccantja a lány vajsörös korsójának, ha az nem ellenkezik. Mikor leül, kortyol is egyet a wegtoreni kéknyelűből. Aztán mesélni kezd, mivel a lány már kérdezősködik, hogy mit is akar valójában. Moy ugyanis ezt sejti a "Mi járatban" kérdés mögött. A szokásos hangerején válaszol, ahogy a parasztok kiabálnak egymásnak a földeken:*
- Nézelődtem, nézelődtem, aztán megláttalak. Ha pedig kiszúrtam egy különlegesen csinos nőt, akkor meg kellett szólítanom. Belecsaptam a sors kezébe, hogy nagyot csattanjon. Amúgy idevalósi vagyok, csak volt egy "kis" kitérőm.
*A "kis" szót direkt megnyomja. A negyven éves távollétre elég mókás kifejezés ez, de most csak ennyit mond. Ha majd belejönnek, akkor persze mesél, mivel imád beszélni az életéről meg úgy általában mindenről. Így folytatja:*
- Téged merről fújtak ide a szelek, Lyn? Mi célod a városunkban?
*Ahogy várja a választ, tovább nézi a lány arcát és már az alkatát is. Igazi fél-elf. Sudár, akár a jegenyefák, szépen megmunkált íjat és tegzet hord, de megvan benne az emberekre jellemző befogadó szellem is. Az elfek sokszor maguknak valóak, bár van néhány kivétel. Ilyen volt a felesége, Vadaien is abban a halászfaluban. A fél-elfek pedig mindig keverékek és ezért sokszor kiutálják őket mindkét fajból. Moyt sosem érdekelte az ilyesmi. Ami belül van, az számít igazán, így gondolkozik. Ahogy nézi a lány arcát, már nem igazán fedez fel hasonlóságot. Se rá, se az elf asszonyra nem hasonlít. El is veti a gondolatot, hogy az egyik lányával állna szemben. Furcsa így járni-kelni, hogy bármikor belebotolhat a gyerekébe, gondolja magában Moy. Az ő életvitelével hátrahagyhatott sokkal többet, mint amiről tud. Hogy a lány ne nézze teljesen értetlenül a vizslatást, el is mondja neki:*
- Emlékeztettél valakire, akit rég ismertem. Így közelebbről megnézve viszont már egész más vagy. Bár nem kevésbé szép.
*Ezt már egy cinkos mosoly kíséretében veti oda. Majd az íjat kezdi nézni. Szép munka, díszes és bizonyosan nagyon rugalmas, pontos. Akár az elf íjak. A Medve nem igazán mestere ennek a fegyvernek, csak párszor használta. Megkérdezi a lányt, hátha megengedi:*
- Megnézhetem ezt a csodás íjadat?
A hozzászólás írója (Moy Befe) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.05 00:30:04
4431. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-04 22:33:23
Üzenet elküldve: 2014-02-04 22:33:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Rigolhand Hemitar, Vaslábú Argus //
* Enyhe biccentéssel köszönti ő is a hirtelen székéből felpattanó fiút, majd Argust is mikor köszönti. Végül hajlik az invitálásra és helyet foglal közöttük. Szótlanul hallgatja, ahogy a mágus az étlap teljes listáján végigvonul rendelésként. Tán valóban egyszerűbb lett volna szimplán a fogadós kezébe nyomni az étlapot egy szütyő arany kíséretében. De eljön a vég pillanata is, Argus befejezi a felsorolást s végre lényeges szavak is elhagyják ajkait. Amikor a mágus a fiú aggodalmairól beszél egy pillanatra a fiú felé fordítja tekintetét. *
- Valóban, csupán azt amire szükség van.
* Végül vissza Argusra a kijelentés miatt, hogy néhány napra szüksége van. Bólint, jelezve megértette. *
- Rendben. * egészíti még ki, tudta, hogy sok idő kell majd a mágusnak, ismeri már annyira, hogy szeret mindennek utána járni. Majd folytatja *
- Említettem azt a kiáltványt itt a fogadóban, itt volt mér mikor vissza értem. Csapatot gyűjtenek a város, és a környékén portyázó förmedvények ellen. Harcosokat keresnek, akik képesek felvenni a harcot ellenük. Nagyjából ez állt benne, viszont ami fontos: Egy név, egy időpont és egy helyszín. Néhány nap múlva lesz esedékes a találkozó. Elmegyek és meg tudom amit csak lehet. Ha valóban igaz, akkor felajánlom a kardom.
* Jelenti ki a mágus felé egyértelműen, bár neki ezzel valószínűleg nem okozott túl nagy meglepetést. *
- Ha megjártam a találkozót, akkor majd felkereslek a Templomban! Addig pedig * Fordul Hemitar felé és néz a fiú szemeibe *
- elkezdjük a képzést.
* Jelenti ki hideg egyértelműséggel. *
- Köszönöm az ételt! Jó étvágyat!
* Fordul még vissza Argushoz majd ha mindenki neki lát akkor ő is elfogyasztja a kapott étket. *
* Enyhe biccentéssel köszönti ő is a hirtelen székéből felpattanó fiút, majd Argust is mikor köszönti. Végül hajlik az invitálásra és helyet foglal közöttük. Szótlanul hallgatja, ahogy a mágus az étlap teljes listáján végigvonul rendelésként. Tán valóban egyszerűbb lett volna szimplán a fogadós kezébe nyomni az étlapot egy szütyő arany kíséretében. De eljön a vég pillanata is, Argus befejezi a felsorolást s végre lényeges szavak is elhagyják ajkait. Amikor a mágus a fiú aggodalmairól beszél egy pillanatra a fiú felé fordítja tekintetét. *
- Valóban, csupán azt amire szükség van.
* Végül vissza Argusra a kijelentés miatt, hogy néhány napra szüksége van. Bólint, jelezve megértette. *
- Rendben. * egészíti még ki, tudta, hogy sok idő kell majd a mágusnak, ismeri már annyira, hogy szeret mindennek utána járni. Majd folytatja *
- Említettem azt a kiáltványt itt a fogadóban, itt volt mér mikor vissza értem. Csapatot gyűjtenek a város, és a környékén portyázó förmedvények ellen. Harcosokat keresnek, akik képesek felvenni a harcot ellenük. Nagyjából ez állt benne, viszont ami fontos: Egy név, egy időpont és egy helyszín. Néhány nap múlva lesz esedékes a találkozó. Elmegyek és meg tudom amit csak lehet. Ha valóban igaz, akkor felajánlom a kardom.
* Jelenti ki a mágus felé egyértelműen, bár neki ezzel valószínűleg nem okozott túl nagy meglepetést. *
- Ha megjártam a találkozót, akkor majd felkereslek a Templomban! Addig pedig * Fordul Hemitar felé és néz a fiú szemeibe *
- elkezdjük a képzést.
* Jelenti ki hideg egyértelműséggel. *
- Köszönöm az ételt! Jó étvágyat!
* Fordul még vissza Argushoz majd ha mindenki neki lát akkor ő is elfogyasztja a kapott étket. *
4430. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-04 22:07:40
Üzenet elküldve: 2014-02-04 22:07:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Moy Befe //
*Bár már eldöntötte, hogy elpocsékolja a napját és a fogadóban marad, még ha ez egyet is jelent a végleges ellustulásával, fejben még mindig azon töpreng, mi legyen a következő lépése. Pro és kontra érveket sorakoztat fel a lóvásárlással kapcsolatban, és néha elégedetten grimaszol egy-egy kortynyi vajsör után. Még az anyja sem készített ilyen finomat, pedig az a nő a konyhaművészet koronázatlan királynője lehetne, ha az apja többet hagyná otthon érvényesülni.*
~Lassacskán küldenem kéne haza egy levelet, hogy tudják, egy darabban vagyok még.~
*Az ötlet, hogy édesapja orra alá dörgölje, milyen remekül boldogul egyetlen lánya a zord nagyvilágban, önelégült mosolyt csal az arcára. Magában somolygó, a vajsörét bámuló állapota közepén lép hozzá egy idegen, s hiába érzékeli időben a jelenlétét, köszöntése nem várt hangerejétől alig láthatóan összerezzen. Ahogy felpillant rá, arcáról nem olvasható le a megrökönyödés, pedig jócskán meglepte az idős, nagydarab férfi, hisz mégsem egy szőke herceg - nem is gond, azokkal úgyis csak a baj van, bár Lyn szerint minél ostobább egy társaság, annál szórakoztatóbb. Majd kiderül.*
- Szép napot! *viszonozza a köszönést, bár a hangereje elvész a férfi határozott tónusához képest.* Csak tessék.
*Állával a szemközti székre bök, s kíváncsian méregeti újdonsült társaságát. Úgy látja, ember, ennek ellenére valamivel többet megélt nála, ha az évek számát tekintve annyit nem is, de tapasztalatban mindenképp. Kíváncsi, vajon mit akarhat tőle a férfi.*
- Lyn vagyok *nyújtja a kezét egy üdvözlő kézfogás reményében. Mielőtt elindult otthonról, bátyja az orrára kötötte, hogy a megfoghatatlanság a szabadság kulcsa, azaz soha ne árulja el a teljes és igazi nevét, ha nem akarja, hogy később a nyomára akadjanak. Azóta igyekszik ehhez tartani magát.*
- Kérem, tegeződhetnénk? *teszi hozzá, mert feszélyezi kissé a magázódás. Apjára és az elfek beszűkült világszemléletére emlékezteti, amitől már gyerekként is menekülni akart.*
- Mi járatban errefelé? *érdeklődik. Hirtelen ez az egyetlen, amit meg szeretne tudni asztalpartnerétől.*
A hozzászólás írója (Lynca Diraldhan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.04 22:08:04
*Bár már eldöntötte, hogy elpocsékolja a napját és a fogadóban marad, még ha ez egyet is jelent a végleges ellustulásával, fejben még mindig azon töpreng, mi legyen a következő lépése. Pro és kontra érveket sorakoztat fel a lóvásárlással kapcsolatban, és néha elégedetten grimaszol egy-egy kortynyi vajsör után. Még az anyja sem készített ilyen finomat, pedig az a nő a konyhaművészet koronázatlan királynője lehetne, ha az apja többet hagyná otthon érvényesülni.*
~Lassacskán küldenem kéne haza egy levelet, hogy tudják, egy darabban vagyok még.~
*Az ötlet, hogy édesapja orra alá dörgölje, milyen remekül boldogul egyetlen lánya a zord nagyvilágban, önelégült mosolyt csal az arcára. Magában somolygó, a vajsörét bámuló állapota közepén lép hozzá egy idegen, s hiába érzékeli időben a jelenlétét, köszöntése nem várt hangerejétől alig láthatóan összerezzen. Ahogy felpillant rá, arcáról nem olvasható le a megrökönyödés, pedig jócskán meglepte az idős, nagydarab férfi, hisz mégsem egy szőke herceg - nem is gond, azokkal úgyis csak a baj van, bár Lyn szerint minél ostobább egy társaság, annál szórakoztatóbb. Majd kiderül.*
- Szép napot! *viszonozza a köszönést, bár a hangereje elvész a férfi határozott tónusához képest.* Csak tessék.
*Állával a szemközti székre bök, s kíváncsian méregeti újdonsült társaságát. Úgy látja, ember, ennek ellenére valamivel többet megélt nála, ha az évek számát tekintve annyit nem is, de tapasztalatban mindenképp. Kíváncsi, vajon mit akarhat tőle a férfi.*
- Lyn vagyok *nyújtja a kezét egy üdvözlő kézfogás reményében. Mielőtt elindult otthonról, bátyja az orrára kötötte, hogy a megfoghatatlanság a szabadság kulcsa, azaz soha ne árulja el a teljes és igazi nevét, ha nem akarja, hogy később a nyomára akadjanak. Azóta igyekszik ehhez tartani magát.*
- Kérem, tegeződhetnénk? *teszi hozzá, mert feszélyezi kissé a magázódás. Apjára és az elfek beszűkült világszemléletére emlékezteti, amitől már gyerekként is menekülni akart.*
- Mi járatban errefelé? *érdeklődik. Hirtelen ez az egyetlen, amit meg szeretne tudni asztalpartnerétől.*
A hozzászólás írója (Lynca Diraldhan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.04 22:08:04
4429. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-04 21:41:10
Üzenet elküldve: 2014-02-04 21:41:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Adgal Traain//
-Őszintén szólva én is azoknak tartottam őket, amíg meg nem győződtem az ellenkezőjéről. *mondja Daranel, gyorsan hozzátéve mondata második felét. Odahaza is folyton fejetlenül mentek bele a törpék mind a hadászati, mind a kereskedelmi dolgokba. Sosem voltak kíváncsiak a józan észre, és nem tűrték, hogy kiokosítsák őket, vagy megmondják nekik a véleményüket. Adgal otthona Árnyasvölgy szerencsére kivételt képzett, mert velük aztán össze lehet fogni.*
-Egyébként meg minden fajnak megvan a másikról egy kialakított véleménye, ami meglátásom szerint sokszor hibás. *mondja, majd a végén teljesen kiüríti a csészét. Finom ez a tea, csak kár hogy sajgó érzést hagyott Daranel nyelvében.*
-De ez hosszú történet. *legyint egyet mosolyogva az íjász. Minden bizonnyal napokig lehetne erről vitázni, és eszméket futtatni, azonban Daranel kézmozdulata jól jelzi, hogy ehhez most abszolút nincs sem kedve, sem energiája.*
-Na jó ötlet ! *nyílnak nagyra szemei, mert a beszélgetés közben el is felejtett a hasára is gondolni. A baráti párbaj pedig kellően meghozta az étvágyát. Féloldalasan fordul hátra székében, és keresi a fogadós tekintetét. Megvárja míg kiszolgálja a pultnál lévőket, vagy az éppen kérőket, majd a megfelelő pillanatban magasra emeli kezét, mire a fogadós bólint egyet, és elindul feléjük.*
-Kiváló itt az étel, bár kétlem hogy a te sózott húsod nyomába ér. *mondja, mire fel is nevet egyet, és közben eszébe jutnak azok a fenséges ízek. A fogadós ekkor már újra az asztaluk mellett áll, és kérdően fordítja fejét hol ide, hol oda.*
-Szeretnék kérni Rántottát. Parancsoljon, itt a 6 arany.
*A fogadós bólint egyet, majd Adgal felé fordítja fejét. Mielőtt azonban a törpe kérhetne esetleg, Daranel felemeli kezét, és a fogadós újra rá néz.*
-Elnézést, majd elfelejtettem, de kérnék még hozzá egy Szelet kenyeret. Tessék a 2 arany.
*Részéről befejezi a rendelést, a fogadós pedig már foglalkozhat a törpével, közben besöpri az aranyat. Daranel kényelmesen dől hátra, amíg Adgal rendel, és amíg meg nem kapja az ételt.*
-Őszintén szólva én is azoknak tartottam őket, amíg meg nem győződtem az ellenkezőjéről. *mondja Daranel, gyorsan hozzátéve mondata második felét. Odahaza is folyton fejetlenül mentek bele a törpék mind a hadászati, mind a kereskedelmi dolgokba. Sosem voltak kíváncsiak a józan észre, és nem tűrték, hogy kiokosítsák őket, vagy megmondják nekik a véleményüket. Adgal otthona Árnyasvölgy szerencsére kivételt képzett, mert velük aztán össze lehet fogni.*
-Egyébként meg minden fajnak megvan a másikról egy kialakított véleménye, ami meglátásom szerint sokszor hibás. *mondja, majd a végén teljesen kiüríti a csészét. Finom ez a tea, csak kár hogy sajgó érzést hagyott Daranel nyelvében.*
-De ez hosszú történet. *legyint egyet mosolyogva az íjász. Minden bizonnyal napokig lehetne erről vitázni, és eszméket futtatni, azonban Daranel kézmozdulata jól jelzi, hogy ehhez most abszolút nincs sem kedve, sem energiája.*
-Na jó ötlet ! *nyílnak nagyra szemei, mert a beszélgetés közben el is felejtett a hasára is gondolni. A baráti párbaj pedig kellően meghozta az étvágyát. Féloldalasan fordul hátra székében, és keresi a fogadós tekintetét. Megvárja míg kiszolgálja a pultnál lévőket, vagy az éppen kérőket, majd a megfelelő pillanatban magasra emeli kezét, mire a fogadós bólint egyet, és elindul feléjük.*
-Kiváló itt az étel, bár kétlem hogy a te sózott húsod nyomába ér. *mondja, mire fel is nevet egyet, és közben eszébe jutnak azok a fenséges ízek. A fogadós ekkor már újra az asztaluk mellett áll, és kérdően fordítja fejét hol ide, hol oda.*
-Szeretnék kérni Rántottát. Parancsoljon, itt a 6 arany.
*A fogadós bólint egyet, majd Adgal felé fordítja fejét. Mielőtt azonban a törpe kérhetne esetleg, Daranel felemeli kezét, és a fogadós újra rá néz.*
-Elnézést, majd elfelejtettem, de kérnék még hozzá egy Szelet kenyeret. Tessék a 2 arany.
*Részéről befejezi a rendelést, a fogadós pedig már foglalkozhat a törpével, közben besöpri az aranyat. Daranel kényelmesen dől hátra, amíg Adgal rendel, és amíg meg nem kapja az ételt.*
4428. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-04 19:58:33
Üzenet elküldve: 2014-02-04 19:58:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Lynca Diraldhan //
*Moy azon veszi szre magát, hogy szekerek dübörgése lepi meg. Felébred. Szinte észre sem vette, úgy aludt el és nem tudja, hogy mennyi idővel ezelőtt történhetett ez. Megnézi a felszerelését, a szütyőjét. Megigazítja a sisakot a fején és a páncélját meg az alkarvédőket. Aztán a nadrágját is feljebb húzza. Minden megvan, nem zsákmányolták ki. Feláll a padról és kinyújtózik. Megdörzsölgeti egy kicsit a szemeit, ásít egyet és ahogy a karjait meresztgeti, körülnéz, hogy milyen kereskedők jöhetnek éppen szekérrel. Egy kisebb, ponyvás kocsi az. Nem túl érdekes, viszont mögötte lát egy szürke köpenyes nőt, akinek göndör fürtjei csalogatóan "csordogálnak" le a vállain. Pont a szökőkúthoz megy, amit Moy is éppen néz. A lány letámasztja a botját, iszik a friss vízből és tölt a kulacsába is. A Medve végignézi ezt, de a lány nem veszi észre, hogy figyelik. Az is lehet, hogy csak megszokta, hiszen ilyen szép arccal és hajjal ez gyakran megtörténhet vele.
A főtéren átvágtat két lovas és mire Moy újra a lány felé tud nézni, már csak a bot van ott. Egyszerű ág, ami arra utalhat, hogy hosszú vándorlás hozta az ismeretlen szépséget Artheniorba. Moynak időnként megakad a szeme ilyen feltűnően csinos jelenségeken és noha most vendége van, úgy gondolja, pár szót érdemes ezzel a lánnyal ejteni. Felveszi a fegyvereit és utána indul. A szőkeség már eltűnik a fogadó ajtaja mögött.
Mikor Moy is odaér, benyit és odabent keresi a szürke csuklyát. Nem találja, de aztán hamar meglátja, hogy a köpenyes a pultnál van. Épp visszavesz egy kiürített tányért és utána egy korsó itallal ül le egy asztalhoz nézelődni.
A férfi átvmegy a vendégek között, akik a legkülönfélébbek most is, ahogy mindig. Vannak sötételfek is, akik talán épp bűntényeket tervelnek ki, lát egy vak nőt, meg egy nagydarab férfit kutyával.
Ahogy odaér az asztalhoz, látja, hogy a lány nagyon fiatal. Még akár az lánya is lehetne a halászfalu elf asszonyától. Ez persze merész gondolat elsőre, de nem zárja ki. Megszólítja a bájos arcú kis teremtést nagy hangerővel, ahogy mindig beszél:*
- Szép napot, kisasszony! Megengedi, hogy ideüljek az asztalához?
*Közben nézi a lány szemeit. Mint a drágakövek. Valahogy arra gondol, hogy a szépség mellett ezek a szemek igen élesek is és biztosan nagyon jó íjász a kis hölgy. Talán majd nemsokára kiderül.*
*Moy azon veszi szre magát, hogy szekerek dübörgése lepi meg. Felébred. Szinte észre sem vette, úgy aludt el és nem tudja, hogy mennyi idővel ezelőtt történhetett ez. Megnézi a felszerelését, a szütyőjét. Megigazítja a sisakot a fején és a páncélját meg az alkarvédőket. Aztán a nadrágját is feljebb húzza. Minden megvan, nem zsákmányolták ki. Feláll a padról és kinyújtózik. Megdörzsölgeti egy kicsit a szemeit, ásít egyet és ahogy a karjait meresztgeti, körülnéz, hogy milyen kereskedők jöhetnek éppen szekérrel. Egy kisebb, ponyvás kocsi az. Nem túl érdekes, viszont mögötte lát egy szürke köpenyes nőt, akinek göndör fürtjei csalogatóan "csordogálnak" le a vállain. Pont a szökőkúthoz megy, amit Moy is éppen néz. A lány letámasztja a botját, iszik a friss vízből és tölt a kulacsába is. A Medve végignézi ezt, de a lány nem veszi észre, hogy figyelik. Az is lehet, hogy csak megszokta, hiszen ilyen szép arccal és hajjal ez gyakran megtörténhet vele.
A főtéren átvágtat két lovas és mire Moy újra a lány felé tud nézni, már csak a bot van ott. Egyszerű ág, ami arra utalhat, hogy hosszú vándorlás hozta az ismeretlen szépséget Artheniorba. Moynak időnként megakad a szeme ilyen feltűnően csinos jelenségeken és noha most vendége van, úgy gondolja, pár szót érdemes ezzel a lánnyal ejteni. Felveszi a fegyvereit és utána indul. A szőkeség már eltűnik a fogadó ajtaja mögött.
Mikor Moy is odaér, benyit és odabent keresi a szürke csuklyát. Nem találja, de aztán hamar meglátja, hogy a köpenyes a pultnál van. Épp visszavesz egy kiürített tányért és utána egy korsó itallal ül le egy asztalhoz nézelődni.
A férfi átvmegy a vendégek között, akik a legkülönfélébbek most is, ahogy mindig. Vannak sötételfek is, akik talán épp bűntényeket tervelnek ki, lát egy vak nőt, meg egy nagydarab férfit kutyával.
Ahogy odaér az asztalhoz, látja, hogy a lány nagyon fiatal. Még akár az lánya is lehetne a halászfalu elf asszonyától. Ez persze merész gondolat elsőre, de nem zárja ki. Megszólítja a bájos arcú kis teremtést nagy hangerővel, ahogy mindig beszél:*
- Szép napot, kisasszony! Megengedi, hogy ideüljek az asztalához?
*Közben nézi a lány szemeit. Mint a drágakövek. Valahogy arra gondol, hogy a szépség mellett ezek a szemek igen élesek is és biztosan nagyon jó íjász a kis hölgy. Talán majd nemsokára kiderül.*
4427. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-04 17:17:15
Üzenet elküldve: 2014-02-04 17:17:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Terveit szövögetve, ráérősen csipegeti az ebédje maradékát, s azon gondolkodik a fogadó népét fürkészve, hogy innen merre menjen tovább. Kivehetne egy szobát pár napra, hogy kipihenje a hosszú utat, de ha elpazarol pár napot arra, hogy puha párnák közt lustuljon, hamar elkényelmesedik, és nem hogy a Barakkba nem jut ki, de vándorló életmódját is szüneteltetnie kéne. A semmittevés fertőző, óvta is tőle mindig az apja. Hisz Arthenior nem a végállomás, csak egy megálló a hosszú úton. Még oly messze az utazás vége, még annyi helyet nem látott a vilából!*
~Ők vajon merre tartanak?~
*Pihenteti meg tekintetét egy beszélgető többesen, egy bús tekintetű férfin és egy nőn, egy emberen s egy törpén, a magányosan üldögélőkön. Mennyivel könnyebb lenne olyan utat járni, melyen vezeti valaki, vagy legalább ostobaságával elszórakoztatja.*
~Tényleg muszáj lesz beszereznem egy lovat. Hol árulnak vajon ebben a városban?~
*Magában eldönti, hogy kér majd a fogadóstól egy használható térképet, s pár aranyért talán még tanácsokat és jó ötleteket is kaphat. Kár, hogy Lyn túlzottan fukar a borravalóhoz.*
~Ennek a napnak már úgyis mindegy...~ *Állapítja meg magában, miután befejezte az ebédét. Megtörli a száját, felkel a székéről, s a kiürített tálat nagy gondosan a pulthoz viszi. Az otthon három évtizeden át elméjébe s jellemébe karcolt jólneveltséget nehéz levetni, titkon még mindig attól tart olykor, hogy apja váratlanul előugrik valamelyik asztal alól, hogy megszidja koszos körmei, vagy hanyag tartása miatt - apjának mondjuk nem kéne aggódnia, mert Lyn tartása ugyanolyan büszke, mint eddig, kezei is ápoltak, csak köpenyén látszik meg az út pora.*
- Tessék *csúsztatja a tálat a pultra.*, finom volt. *A dicsérettől még távol áll, s köszönetnek is épphogy megteszi.*
- Legyen még egy Vajsör is. *Szórja ki az érte járó 12 aranyat a pultra, s ezzel rövidre is zárta a nap további részét. Innen már nem megy sehova.*
*Az italával együtt ballag vissza az asztalához, lehuppan a székére, s a vajsörbe kortyolva folytatja az összegyűlt társaság érdeklődő, néma megfigyelését.*
~Ők vajon merre tartanak?~
*Pihenteti meg tekintetét egy beszélgető többesen, egy bús tekintetű férfin és egy nőn, egy emberen s egy törpén, a magányosan üldögélőkön. Mennyivel könnyebb lenne olyan utat járni, melyen vezeti valaki, vagy legalább ostobaságával elszórakoztatja.*
~Tényleg muszáj lesz beszereznem egy lovat. Hol árulnak vajon ebben a városban?~
*Magában eldönti, hogy kér majd a fogadóstól egy használható térképet, s pár aranyért talán még tanácsokat és jó ötleteket is kaphat. Kár, hogy Lyn túlzottan fukar a borravalóhoz.*
~Ennek a napnak már úgyis mindegy...~ *Állapítja meg magában, miután befejezte az ebédét. Megtörli a száját, felkel a székéről, s a kiürített tálat nagy gondosan a pulthoz viszi. Az otthon három évtizeden át elméjébe s jellemébe karcolt jólneveltséget nehéz levetni, titkon még mindig attól tart olykor, hogy apja váratlanul előugrik valamelyik asztal alól, hogy megszidja koszos körmei, vagy hanyag tartása miatt - apjának mondjuk nem kéne aggódnia, mert Lyn tartása ugyanolyan büszke, mint eddig, kezei is ápoltak, csak köpenyén látszik meg az út pora.*
- Tessék *csúsztatja a tálat a pultra.*, finom volt. *A dicsérettől még távol áll, s köszönetnek is épphogy megteszi.*
- Legyen még egy Vajsör is. *Szórja ki az érte járó 12 aranyat a pultra, s ezzel rövidre is zárta a nap további részét. Innen már nem megy sehova.*
*Az italával együtt ballag vissza az asztalához, lehuppan a székére, s a vajsörbe kortyolva folytatja az összegyűlt társaság érdeklődő, néma megfigyelését.*
4426. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-04 16:38:26
Üzenet elküldve: 2014-02-04 16:38:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Zöldszarvas Daranel//
*Adgal kedves mosollyal az arcán viszonozza a fő hajtást, majd elgondolkodva megrázza a fejét.*
- Á, csupa ismeretlen név, csupán betűk, tartalom nélkül. Magam is őrülök, nem kőnnyű jó embereket találni, főleg olyat, aki mellett hátat is lehet fordítani. Azt hallottam, egyes alakok a törpéket savanyú fráternek tartják.-
*Kacsint Daranelre cinkosan majd az állát vakargatva folytatja.*
-Főleg akkor, ha nem a csizmatalpaddal kell barátkozni.-
*majd megtapogatja a hasát, és az étlapot mustrálva megszólal.*
-Azt hiszem magam is elidőzöm egy kis ideig még, de egy vacsorára mindenképp!-
*mondja a törpe és tovább issza a sörét.*
*Adgal kedves mosollyal az arcán viszonozza a fő hajtást, majd elgondolkodva megrázza a fejét.*
- Á, csupa ismeretlen név, csupán betűk, tartalom nélkül. Magam is őrülök, nem kőnnyű jó embereket találni, főleg olyat, aki mellett hátat is lehet fordítani. Azt hallottam, egyes alakok a törpéket savanyú fráternek tartják.-
*Kacsint Daranelre cinkosan majd az állát vakargatva folytatja.*
-Főleg akkor, ha nem a csizmatalpaddal kell barátkozni.-
*majd megtapogatja a hasát, és az étlapot mustrálva megszólal.*
-Azt hiszem magam is elidőzöm egy kis ideig még, de egy vacsorára mindenképp!-
*mondja a törpe és tovább issza a sörét.*
4425. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-04 16:29:01
Üzenet elküldve: 2014-02-04 16:29:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Yaron Fyn Naraldru//
* Jobb kezének ujjai a poharat fogják közre, míg a ballal óvatosan lefejti a szája elől a kendőt, hogy ajkaival hozzáférhessen az italhoz. Mivel most már arcát arcát nem fedi a biztonságot adó s minden mimikát elrejtő anyag kénytelen uralkodni arcizmain, ha nem szeretne kétes érzetet, esetleg értetlenséget kelteni a másikban.*
- Milyen udvariatlan is vagyok, én ülök ide hozzád, aztán még be sem mutatkoztam. *Meglepetten tapasztalja, hogy a férfi rögtön letegezi őt, ám egyáltalán nem bánja, így a kissé erőltetett, hivatalos hangnemből ő is átvált közvetlenebbre.*
- Mora Dravoknak hívnak. És téged? * Kérdez rögtön vissza remélve, hogyha véletlenül ismerős is az elfnek a neve, akkor sem kérdez rá. Persze nem hiszi, hogy egy olyan kis semmilyen tolvajnak, mint neki olyan nagy híre lenne, de már hallott pletykákat neve-nincs zsebtolvajokról és nem szeretne közéjük tartozni. Már arra is gondolt, hogy különböző helyeken különböző neveket használjon, de aztán rájött, hogy felesleges lenne. Előbb-utóbb úgyis elfelejtené őket. Tehát inkább használja a saját nevét.
Ha a másik is bemutatkozik, akkor csupán egy bólintással jelzi, hogy megértette, de többet nem szól, most a férfin a kérdezés sora.*
* Jobb kezének ujjai a poharat fogják közre, míg a ballal óvatosan lefejti a szája elől a kendőt, hogy ajkaival hozzáférhessen az italhoz. Mivel most már arcát arcát nem fedi a biztonságot adó s minden mimikát elrejtő anyag kénytelen uralkodni arcizmain, ha nem szeretne kétes érzetet, esetleg értetlenséget kelteni a másikban.*
- Milyen udvariatlan is vagyok, én ülök ide hozzád, aztán még be sem mutatkoztam. *Meglepetten tapasztalja, hogy a férfi rögtön letegezi őt, ám egyáltalán nem bánja, így a kissé erőltetett, hivatalos hangnemből ő is átvált közvetlenebbre.*
- Mora Dravoknak hívnak. És téged? * Kérdez rögtön vissza remélve, hogyha véletlenül ismerős is az elfnek a neve, akkor sem kérdez rá. Persze nem hiszi, hogy egy olyan kis semmilyen tolvajnak, mint neki olyan nagy híre lenne, de már hallott pletykákat neve-nincs zsebtolvajokról és nem szeretne közéjük tartozni. Már arra is gondolt, hogy különböző helyeken különböző neveket használjon, de aztán rájött, hogy felesleges lenne. Előbb-utóbb úgyis elfelejtené őket. Tehát inkább használja a saját nevét.
Ha a másik is bemutatkozik, akkor csupán egy bólintással jelzi, hogy megértette, de többet nem szól, most a férfin a kérdezés sora.*
4424. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-04 15:16:42
Üzenet elküldve: 2014-02-04 15:16:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Finvë Maélon Dryear'arnith, Sayua Soter//
*Nagy levegőt vesz, és lassan kinyitja a fogadó ajtaját. Szemeit ismét védi az erős fénytől, ami hirtelen a szemébe zúdul, majd hunyorítva körbeszemlél.* ~Mennyi ember...!~ *Csodálkozik, bár különösebben nincs elragadtatva eddig ettől a fajtól. Miután becsukja maga mögött az ajtót a pult felé veszi az irányt. Kissé zavarodottan néz körül. Úgy tűnik senkit sem érdekel a jelenléte, mégis folyamatosan olyan érzése van, mintha minden ember őt bámulná. Elkeseredetten nézelődik, hátha nem csak ő az egyetlen aki kissé kitűnik a tömegből. Azúr szemei előtt egyszer csak egy rubintvörös hajkorona tűnik fel, ami egyből a gazdájára vonja a figyelmet.* ~Egy sötételf!~ *Döbben meg a lány. Boldogság, és nyugodtság lesz úrrá rajta. Úgy dönt szinte észrevétlenül, de megnézi az asztalnál beszélgető két alakot. Szomorúan látja, hogy a másik vörös hajzuhatag egy sima emberlányhoz tartozik, de mivel egy fajtája bélivel beszélget, ő biztos nem rossz ember. Ahogy meglátja a férfi szemét nosztalgikus emlékek törnek fel benne. Ismeri ezt a pillantást. Szinte nap mint nap találkozott vele az otthonában. Ugyanígy nézett legidősebb bátyja, és két nővére, mikor kiválasztották kikkel fogják eseménydúsan tölteni az éjszakát. A (számára nem túl szokatlan) felfedezésre csukott szemmel elmosolyodik, de gyorsan úrrá lesz arcvonásain. Nehogy a fiú észrevegye. Mikor már a perifériás látómezejükbe ér nem néz rájuk, az illetlenség lenne.* ~Szóval lángvörös hajú sötételfek is léteznek!~ *A felfedezés túlságosan mulatságos volt a fiatal lánynak, hogy ne ejtsen el egy kicsit hangos kuncogást miközben pont elsétál mellettük. Szinte biztos benne, hogy mindketten hallották, de nem zavarja. Végül odaér a pulthoz. A fogadós amint szabad lett rögtön meg is kérdezi miben segíthet.*
- Mennyibe kerül egy szoba? *Kérdez rá, most már magabiztosabban használva a nyelvet.*
- 14 arany éjszakánként. *Válaszolja a fogadós, az egyik korsót törölgetve, tettetett érdektelenséggel, de közben figyelmesen méregeti a lányt, hogy egyáltalán van e bármire is pénze egy ilyen fiatalnak tűnő, szinte még gyereknek. Nem nagyon fordulnak meg nála ilyen fiatalok. A lányt kissé összezavarja az éjszaka szó, mert csak a nappalok alatt használná a szobákat. Végül nagyot sóhajt.
- Nekem erre az estére nem kell. *Feleli lemondóan, a fejét megtámasztva a kezével, a pulton könyökölve.*
- Majd visszajövök pirkadatkor. *Teszi még gyorsan hozzá.*
- Esetleg addig valamit enni, vagy inni? *Természetesen a pultos nem alkoholra gondol. Amine szeme felcsillan.*
- Egy forró teát kérnék, ha van. *Vágja rá azonnal, egy kis reményteli mosollyal az arcán. A fogadós szeme elkerekedik a lány csillogó szeme és mosolya láttán.*
- Parancsolj, ez akkor 4 arany lenne.
- Tessék! *Koppan a 4 arany a pulton, majd a finomnak ígérkező Teát odahúzza maga elé. A fogadós érdeklődve figyeli a fiatal sötételfet, ahogy bizakodva fújja meg a forró italt újra, meg újra. A lány semmi jelét nem mutatja, hogy bánja a 4arany hiányát. A ruházata is erről árulkodik, de hogy honnan jött az kész rejtély.
Amine örömmel fogja a kezébe az italt, majd a többség felé fordul. Beszélgetők, kártyázók, néhány örömlány a részeg férfiak ölében...nem túl ismeretlen látvány. Megnyugodva kortyol az italból, úgy dönt a kiszemelt párost nem zargatja azzal, hogy hozzájuk ül. Illetlenség lenne megzavarni őket, még ha egy hímről van is szó. Így hát még egy kicsit figyeli a többieket.*
*Nagy levegőt vesz, és lassan kinyitja a fogadó ajtaját. Szemeit ismét védi az erős fénytől, ami hirtelen a szemébe zúdul, majd hunyorítva körbeszemlél.* ~Mennyi ember...!~ *Csodálkozik, bár különösebben nincs elragadtatva eddig ettől a fajtól. Miután becsukja maga mögött az ajtót a pult felé veszi az irányt. Kissé zavarodottan néz körül. Úgy tűnik senkit sem érdekel a jelenléte, mégis folyamatosan olyan érzése van, mintha minden ember őt bámulná. Elkeseredetten nézelődik, hátha nem csak ő az egyetlen aki kissé kitűnik a tömegből. Azúr szemei előtt egyszer csak egy rubintvörös hajkorona tűnik fel, ami egyből a gazdájára vonja a figyelmet.* ~Egy sötételf!~ *Döbben meg a lány. Boldogság, és nyugodtság lesz úrrá rajta. Úgy dönt szinte észrevétlenül, de megnézi az asztalnál beszélgető két alakot. Szomorúan látja, hogy a másik vörös hajzuhatag egy sima emberlányhoz tartozik, de mivel egy fajtája bélivel beszélget, ő biztos nem rossz ember. Ahogy meglátja a férfi szemét nosztalgikus emlékek törnek fel benne. Ismeri ezt a pillantást. Szinte nap mint nap találkozott vele az otthonában. Ugyanígy nézett legidősebb bátyja, és két nővére, mikor kiválasztották kikkel fogják eseménydúsan tölteni az éjszakát. A (számára nem túl szokatlan) felfedezésre csukott szemmel elmosolyodik, de gyorsan úrrá lesz arcvonásain. Nehogy a fiú észrevegye. Mikor már a perifériás látómezejükbe ér nem néz rájuk, az illetlenség lenne.* ~Szóval lángvörös hajú sötételfek is léteznek!~ *A felfedezés túlságosan mulatságos volt a fiatal lánynak, hogy ne ejtsen el egy kicsit hangos kuncogást miközben pont elsétál mellettük. Szinte biztos benne, hogy mindketten hallották, de nem zavarja. Végül odaér a pulthoz. A fogadós amint szabad lett rögtön meg is kérdezi miben segíthet.*
- Mennyibe kerül egy szoba? *Kérdez rá, most már magabiztosabban használva a nyelvet.*
- 14 arany éjszakánként. *Válaszolja a fogadós, az egyik korsót törölgetve, tettetett érdektelenséggel, de közben figyelmesen méregeti a lányt, hogy egyáltalán van e bármire is pénze egy ilyen fiatalnak tűnő, szinte még gyereknek. Nem nagyon fordulnak meg nála ilyen fiatalok. A lányt kissé összezavarja az éjszaka szó, mert csak a nappalok alatt használná a szobákat. Végül nagyot sóhajt.
- Nekem erre az estére nem kell. *Feleli lemondóan, a fejét megtámasztva a kezével, a pulton könyökölve.*
- Majd visszajövök pirkadatkor. *Teszi még gyorsan hozzá.*
- Esetleg addig valamit enni, vagy inni? *Természetesen a pultos nem alkoholra gondol. Amine szeme felcsillan.*
- Egy forró teát kérnék, ha van. *Vágja rá azonnal, egy kis reményteli mosollyal az arcán. A fogadós szeme elkerekedik a lány csillogó szeme és mosolya láttán.*
- Parancsolj, ez akkor 4 arany lenne.
- Tessék! *Koppan a 4 arany a pulton, majd a finomnak ígérkező Teát odahúzza maga elé.
A fogadós érdeklődve figyeli a fiatal sötételfet, ahogy bizakodva fújja meg a forró italt újra, meg újra. A lány semmi jelét nem mutatja, hogy bánja a 4arany hiányát. A ruházata is erről árulkodik, de hogy honnan jött az kész rejtély. Amine örömmel fogja a kezébe az italt, majd a többség felé fordul. Beszélgetők, kártyázók, néhány örömlány a részeg férfiak ölében...nem túl ismeretlen látvány. Megnyugodva kortyol az italból, úgy dönt a kiszemelt párost nem zargatja azzal, hogy hozzájuk ül. Illetlenség lenne megzavarni őket, még ha egy hímről van is szó. Így hát még egy kicsit figyeli a többieket.*
4423. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-04 14:35:02
Üzenet elküldve: 2014-02-04 14:35:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Az évek alatt megkopott emlékei meglepően könnyedén vezetik el a főtérről a fogadóhoz, mely előtt állva felpillant a cégérre, s a feliratot látva eszébe jut, hogy nem Póni vagy Patkány, hanem Pegazus. ~Tényleg!~ Sebaj, közel volt, a névmemóriájánál amúgy is csak az arcmemóriája működik rosszabbul, a fogadóból kiszivárgó illatok azonban épp elég ösztönzőek ahhoz, hogy ne álldogáljon tovább odakint. Belöki az ajtót, s az első, hogy meghökken a benti tömegen. Egy kihalt, csendes, üres fogadóra emlékezett, ám úgy tűnik, az évek során megtelt élettel.
Lehúzza fejéről a csuklyát, kiszabadítván aranyszőke loknijait, majd becsukja maga után az ajtót, biccent a bent lévőknek, s a pulthoz indul. Nem lát mögötte senkit, így türelmesen kivárja, míg a pultos visszatér az egyik asztaltól.*
- Egy tál Csirkesültet kérnék. *Szól, s az összeget hallván tágra nyílnak a szemei.* 18 arany? Kész rablás! *morogva erszényébe túr, s kiszórja a pultra az összegnek megfelelőt.*
*A pultnál várja meg, míg az étel elkészül, s addig szemügyre veszi a fogadóban ülőket. Nem állapodik meg a kelleténél tovább senkin sem a tekintete, csak szereti tudni, miféle alakok veszik körbe. Amint megkapja az ebédjét, keres vele egy félreeső, üres asztalt. Íját, tegezét és a csomagját a széke lábához támasztja, leveti köpenyét, öt ujjal helyrefésüli tekergő fürtjeit, aztán nekilát az ételnek, mely egyúttal a tegnapi vacsora és a mai reggeli pótlása is. Vándornak lenni nem nőnek való, az apja mindig ezt mondogatta. ~Kíváncsi vagyok, akkor mégis mi az ördögöt keresek itt. Ezzel is neki akarnék bizonyítani?~
Míg elegáns, apró falatokkal csipeget, hagyja szabadon szállni a gondolatait - épp csak annyira, hogy időben feleszméljen, ha valami váratlan érné.*
Lehúzza fejéről a csuklyát, kiszabadítván aranyszőke loknijait, majd becsukja maga után az ajtót, biccent a bent lévőknek, s a pulthoz indul. Nem lát mögötte senkit, így türelmesen kivárja, míg a pultos visszatér az egyik asztaltól.*
- Egy tál Csirkesültet kérnék. *Szól, s az összeget hallván tágra nyílnak a szemei.* 18 arany? Kész rablás! *morogva erszényébe túr, s kiszórja a pultra az összegnek megfelelőt.*
*A pultnál várja meg, míg az étel elkészül, s addig szemügyre veszi a fogadóban ülőket. Nem állapodik meg a kelleténél tovább senkin sem a tekintete, csak szereti tudni, miféle alakok veszik körbe. Amint megkapja az ebédjét, keres vele egy félreeső, üres asztalt. Íját, tegezét és a csomagját a széke lábához támasztja, leveti köpenyét, öt ujjal helyrefésüli tekergő fürtjeit, aztán nekilát az ételnek, mely egyúttal a tegnapi vacsora és a mai reggeli pótlása is. Vándornak lenni nem nőnek való, az apja mindig ezt mondogatta. ~Kíváncsi vagyok, akkor mégis mi az ördögöt keresek itt. Ezzel is neki akarnék bizonyítani?~
Míg elegáns, apró falatokkal csipeget, hagyja szabadon szállni a gondolatait - épp csak annyira, hogy időben feleszméljen, ha valami váratlan érné.*
4422. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-04 11:14:38
Üzenet elküldve: 2014-02-04 11:14:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Adgal Traain//
-Úgy legyen. *teszi még hozzá Adgal szavaihoz. Túl mohón kezdi kortyolni a teát, így nyelvét rögtön megégeti. Hirtelen reflexmozdulattal tolja el, és teszi le az asztalra a csészét.*
-Örülök hogy ilyen barátra leltem. *mondja fejét meghajtva a törpének. Sosem volt törpe barátja, mindig is túl mogorvának tartotta őket, akik nem igen barátkozós beállítottságúak. Adgal Traain minden bizonnyal kivételt képez, de az is lehet, hogy ez is csak egy újabb tévhit.*
-Nem igazán. *csóválja meg fejét, majd újra kezébe fogja a csészét, és immár sokkal óvatosabban nyel egyet a teából, igaz nyelve még mindig sajog.*
-És te látsz rajta ismerőst ? *kérdezi kérdően a törpétől, majd miután választ kap, felel a kérdésre.*
-Hát én most kihagynám barátom. *emeli kezeit maga elé, és bánkódva csapkodja meg térdét.*
-Jobb lesz ha megpihentetem ma éjszakára. Úgy tervezem, hogy kiveszek egy szobát.
*Jól is esne már neki egy kényelmes ágy, és egy takaros kis kuckó. Másrészről legalább megpihenteti kicsit fájó térdét. Közben átfut agyán, hogy lehet inkább két éjszakát marad. Kellemes fogadó ez, biztosan jól fogja magát érezni, ha megéhezik vagy megszomjazik, akkor pedig csak le kell ballagnia, és rendelni valami kedvére valót.*
-Csak aztán szeretnék tovább indulni. És te, hogy tervezed, merre tovább ? Vagy máris visszamész ? *kérdezi érdeklődve a törpétől, közben háromnegyed részig kiissza a csészét.*
-Úgy legyen. *teszi még hozzá Adgal szavaihoz. Túl mohón kezdi kortyolni a teát, így nyelvét rögtön megégeti. Hirtelen reflexmozdulattal tolja el, és teszi le az asztalra a csészét.*
-Örülök hogy ilyen barátra leltem. *mondja fejét meghajtva a törpének. Sosem volt törpe barátja, mindig is túl mogorvának tartotta őket, akik nem igen barátkozós beállítottságúak. Adgal Traain minden bizonnyal kivételt képez, de az is lehet, hogy ez is csak egy újabb tévhit.*
-Nem igazán. *csóválja meg fejét, majd újra kezébe fogja a csészét, és immár sokkal óvatosabban nyel egyet a teából, igaz nyelve még mindig sajog.*
-És te látsz rajta ismerőst ? *kérdezi kérdően a törpétől, majd miután választ kap, felel a kérdésre.*
-Hát én most kihagynám barátom. *emeli kezeit maga elé, és bánkódva csapkodja meg térdét.*
-Jobb lesz ha megpihentetem ma éjszakára. Úgy tervezem, hogy kiveszek egy szobát.
*Jól is esne már neki egy kényelmes ágy, és egy takaros kis kuckó. Másrészről legalább megpihenteti kicsit fájó térdét. Közben átfut agyán, hogy lehet inkább két éjszakát marad. Kellemes fogadó ez, biztosan jól fogja magát érezni, ha megéhezik vagy megszomjazik, akkor pedig csak le kell ballagnia, és rendelni valami kedvére valót.*
-Csak aztán szeretnék tovább indulni. És te, hogy tervezed, merre tovább ? Vagy máris visszamész ? *kérdezi érdeklődve a törpétől, közben háromnegyed részig kiissza a csészét.*
4421. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-04 10:26:13
Üzenet elküldve: 2014-02-04 10:26:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Zöldszarvas Daranel//
* Miután a fogadós kihozza a kért italokat, Adgal megemeli a korsóját, egy picit nézi a hűvösen gyöngyöző italt, majd Daranel csészéjéhez emeli a magáét.*
-Az önzetlenségre. Sőt, ha már itt tartunk, akkor a barátságra. Ahova minket a sors vet, ott rettegjenek szörnyek, akik az ártatlanokra fenik a fogukat!-
*Koccint a törpe, majd jóízűt kortyol a söréből.*
- Tényleg szép kis névsor. Látsz köztük ismerőset? Nem tudom mit tegyünk. A papíron a barlang van megadva találkozóhelyként. Akkor most lassan mehetünk vissza?-
*Kérdezi Adgal elgondolkodva.*
* Miután a fogadós kihozza a kért italokat, Adgal megemeli a korsóját, egy picit nézi a hűvösen gyöngyöző italt, majd Daranel csészéjéhez emeli a magáét.*
-Az önzetlenségre. Sőt, ha már itt tartunk, akkor a barátságra. Ahova minket a sors vet, ott rettegjenek szörnyek, akik az ártatlanokra fenik a fogukat!-
*Koccint a törpe, majd jóízűt kortyol a söréből.*
- Tényleg szép kis névsor. Látsz köztük ismerőset? Nem tudom mit tegyünk. A papíron a barlang van megadva találkozóhelyként. Akkor most lassan mehetünk vissza?-
*Kérdezi Adgal elgondolkodva.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18872-18891