//Második szál//
//Tűz és hó//
- Nem baj, azért félreteszem őket. Ki tudja mikor lehet még rájuk szükség.
*Mint már olyan sokszor most is hanyagul megrántja vállait, mielőtt még kijelentése komolyan lenne véve. Egyáltalán nem szeretné, ha azt hinnék, hogy a mai éjszakán túl gondolkodik, mert nincs így. Sosem tervezett, és most is csak megéli a pillanatokat, amik jó kedvvel töltik el őt.
Még szája is tátva marad Pashthra ezt követő kijelentésén, amin nem sokkal ezután jóízűen kacarászni kezd.*
- Egy szörnyet teremtettem, de komolyan. De nem mondom, nagyon vicces megjegyzései vannak ennek a bestiának.
*Lelkesen pattan Pashthra mellé, és hogy hergelje a kedélyeket, meg ismételten feszegesse a határokat, egyik keze eltűnik a fiú háta mögött és észrevétlenül fenekére simul. Természetesen a pult túloldalán álló csaposra a legártatlanabb angyali arcával néz, miközben szabad kezével előrehajolva felkönyököl.
A rövid italra látványosabb jobb kedve lesz, éppen csak ugrálni és tapsikolni nem kezd örömében. Nem rum, de megteszi, a lényeg, hogy erős legyen, és égesse a torkát. Éhesen kap a kis pohárka után, hogy habozás nélkül felhörpintse annak tartalmát, és egy pillanatra elmerüljön a meleg érzésben. Nem csak a forróság tölti el, hanem egy kellemes tompaság is, ami valójában a tudatból fakad, hogy mit ivott és nem annak ilyen villámgyors hatása miatt.*
- Ahh, máris felpezsdültem.
*Pár fürge lépés után gyorsan felzárkózik Pashthra mögött, aki nem is rest elindulni a szobák felé, és rövidesen meg is leli sajátjukat.
A kérésre természetesen elveszi a kulcsot, amit nem sokkal ezután a zár kattanása követ. Daesys elsőként lép be, maga előtt betolva az ajtót, és szélesen kitárva Pashthra előtt, majd mosolyogva beinvitálva a férfit. Közben már lábai mozgolódásából rájöhet a férfi, hogy csizmái lerugdosásába kezdett, amit nehezebb kivitelezni, mint ahogy képzelte.
Amint a fiatal férfi belép az ajtón becsukja azt mögötte, és kezével is rásegít a folyamatra, így rövidesen mindkét lábbelijéből kilépve a padlón hagyja őket. Az ég felé nyújtózkodva elégedetten élvezi ki a szabadságát.*
- Nincs is jobb annál, mint mezítláb lenni. Már csak az lenne a ráadás, ha friss fű, vagy homok lenne itt.
*Lehunyja szemeit, és mosolyogva újra megszólal.*
- De ha erősen koncentrálok még akár el is tudom képzelni.