//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- A Föld és a Fák Őrzőjének gyermekeiként megtehetjük, hogy fölényesek vagyunk, nem?
*Kuncog fel halkan, talán kissé keserűbben a kelleténél. Számtalanszor hallotta már a mesét arról, hogy hogyan került faja Lanawin erdőségeibe. Hogy mennyire tisztelni kell ezáltal a világot, ami körbeveszi őket, otthont, vizet, ételt és védelmet ad. Természetesen eleget hallott a kapzsinak titulált mélységi rokonokról is. Arról, hogyan váltak külön későbbi mélységinek nevezett rokonaik a vak kapzsiságtól vezérelve. Az egészben pedig a legijesztőbb mindig az volt, ahogy sok más fajról szinte megvetéssel, néhol gyűlölettel beszéltek. Egy olyan faj, akiket műveltnek, szépnek és gondoskodónak titulálnak legtöbbször. Ettől pedig legtöbbször inkább a gyomra fordult fel, semmit áhítat uralkodott volna el rajta, hogy mekkora szerencse is, hogy ennyire tiszta családba születhetett bele.*
- Mint egy vastag porcukor réteg alatt bujkáló gané darab.
*Összegzi is, hogy mit gondol a hegesfülű rokonokról, legyen az saját faja vagy akár a mélységié. Persze minden bizonnyal akadnak tisztes kivételek, mint jelen esetében is annak tűnik a férfi, de tapasztalatai alapján ez igen csekély részben fordul elől.
Közben a masszírozással néha-néha megtorpan, mikor megérzi kezei alatt a megfeszülő izmokat. De pár rövid pillanatnyi várakozás után újból nekiesik a tagok kényeztetésének.*
- A sajtkukac nem ennyire izgága, mint te.
*Jegyzi meg a témától eltérően, de kivételes esetek egyike, hogy hangjában most a kedvesség uralkodik, mintsem élc vagy szarkazmus. Ezt megerősíti egy gyengéd mosollyal is, azután pedig már fejben igyekszik visszakoncentrálni az előbbi témához. Ahogy megmagyarázzák neki, hogy az a pótapa nem igazán tartozott mélységi körökbe, már jobban megérti a férfi fajához mérten állítólag szokatlan jellemét. Ez pedig csak megerősíti nem olyan régi gondolatait saját rokonságukat illetően.*
- Tovább tartott, mint szerettem volna. Ez a megnyerő bátorságom nem olyan régi, hidd el.
*Vigyorodik el, de a hangjából inkább újfent keserűség hallatszódik ki.*
- Az elfek sem olyan gyengédek, mint amennyire szeretnék elhitetni azt a világgal. Pofonok, szobafogság, megvető pillantások, mert máshogy próbálsz gondolkodni, mint az elfogadott volna.
*Vonja meg a vállait, majd inkább lelegyinti a témát, hogy tovább haladjanak a fogadósra. Pozíciójának változtatásában igyekszik természetes maradni, de ahogy hozzásimul a másik hátához az ő szíve is erősebb dübörgésre vált. Ami részben zavaró, másrészt pedig teljes testében melegséggel és nyugodtsággal tölti el. De az ismeretlen bizsergés, mely fejéből indul, keresztül a szívén, hogy azután ágyékában összpontosuljon már inkább zavarba hozza. Figyelme csak akkor terelődik el egy cseppnyit, mikor tekintetük újból találkozik. A kellemes hangon búgott szavakra először felszaladnak a szemöldökei, majd a masszázst abbahagyva sóhajt fel hosszan, s állát a férfi vállán támasztja meg. Hogy karjai se legyenek kényelmetlen helyzetben, a víz alá nyúlva kulcsolja át azokat a férfi mellkasán, ezzel teljes közelségbe vonva testét a másik hátához.*
- Valóban? Pedig meggyőződésem, hogy osztatlan sikerrel megyek végre az agyadra.
*Kuncog fel halkan, miközben lehunyja a szemeit, hogy újból pár pillanatnyi csendbe burkolódzon. Csak hallgatja ahogy a plafonra lecsapódó pára cseppjei a földön koppannak, a víz halk hullámzását, s a csendet. Így lassan a fülében dübörgő szívdobogás végre ismét halkulni látszik, ahogy újból úrrá lesz rajta a nyugalom. Csak ezután sandít fel újból a másik arcára, de ha amaz nem változtat idő közben kettejük helyzetén, akkor továbbra is karolja hátulról, míg fejét a vállán pihenteti.*
- Mert férfi vagy. Engem sem zavarna, ha egy bájos elf leány ölelgetne hátulról. Bár így, hogy nem vagyok férfi azért elsőnek bizonyára fenntartásokkal kezelném a dolgot.
*Kuncog fel ismét, miközben ujjai finom cirógatásba kezdenek a mellkason. Szavakkal továbbra is hárít, igyekszik magát ártatlan gondolatúnak beállítani, de testének reakciói, kezeinek érintései árulkodnak arról, hogy őt sem igazán aggasztja a kettejük között kialakult nyugodt meghittség.*
- Az én barátságom mindig plusz dolgokkal érkezik. Nem tehetek róla, hogy ilyen törődő és felettébb kedves vagyok.
*Noha igyekszik komolyan pillantani fel a férfira, most már jobban kiérződik hangjából, hogy ezt igencsak viccnek szánja. Hiszen hallomásból úgy tudja, hogy így leginkább a Sellők szoktak barátkozni. Ő pedig határozottan nem tartja magát annak. Meg valószínűleg ezért aranyat sem kap, szóval még nem is lenne jövedelmező a számára. Ellenben a férfi hatása alá került, ami ösztönös megmozdulásokra sarkallja. Hogy így vagy úgy, de a közelében lehessen. Ez az érzés pedig olyan bántóan ismeretlen, hogy most még igyekszik kissé ellene fordulni. De csak kissé, különben nem csimpaszkodna ennyire a férfiba.*
- Megengedem, hogy meghívj vacsorára abba a szép erdei otthonodba.
*Csap is fel gyorsan inkább egy semlegesebb témát, mert nem sok múlik azon, hogy kezeivel már sokkal lejjebb járjon, mint a férfi mellkasa.
Amit eddig megismert a férfiból nem lepődne meg azon, hogy a széppel igencsak túllőhetett annak az otthonnak a meghatározásában. De igazából nem is számít arany evőeszközökre és bársony borítású bútorokra. Csak jó lenne egy kicsit kiszakadni a hideg városi látképből. Éppen ezért tervezett is kilátogatni a fogadós által emlegetett tisztásra, de valahogy ez most jobb lehetőségnek tűnik. Bár azon sem rökönyödne meg, ha a másik közölné vele, hogy francokat fogja elcitálni magával a saját háza tájára.*