//Nagyurakkal egy tálból cseresznyézni//
//A mézeshetek elteltével//
*Végül csak eldönti, hogy Lutah tenyérbe mászó-e, avagy végtelenül lehengerlő. Aenae alapvetően tenyérbe mászónak találja. Ebben az esetben egészen máshogy esik jól a froclizása. Természetesen nem neveti ki hangosan a férfit, mégiscsak a férje reménybeli üzlettársáról van szó, de azért szélesen mosolyog Yeza szavain, miközben tekintete újra végigsvenkel Lutahon. A hajuk színe alapján akár testvérek is lehetnének, Yeza meg Lutah, de a testvérek nemigen vannak olyan viszonyban, mint amit Aenae kettejükről feltételez. Bár ki tudja? Lehet, hogy Wegtorenben az ilyesmi felett szemet hunynak.
A fél szemöldöke felszalad, hogy Yeza szinte úgy hajol oda Cha'ysshoz, mintha ő tette volna, de mivel nem csókban, hanem sugdolózásban végződik a dolog, így az a féltékenység is elszáll, aminek igazán ideje sem volt arra, hogy különösebben befészkelje magát az agyába. A másik pedig az, hogy valamiért úgy véli, hogy a rendkívül teátrális jelenet - szerinte a sugdolzás Wegtorenben is illetlenség lehet - nem is igazán neki szól, sokkal inkább Lutahnak. Az egész azt sejteti, hogy Yeza épp bizalmas információkat közöl a főnökével az esetleges új üzlettársról, ráadásul direkt ezt a bosszantó formát választva a közlésre. Aenae figyelme ez alatt a pár pillanat alatt Lutahra összpontosul, akié meg mintha épp őrá. Aenae reakciója pedig legalább olyan bosszantó lehet, mint a sutyorgás maga, ugyanis újra végigméri a fickót, éppen úgy, mintha csak a hentesnél vizsgálná, hogy melyik húst vegye meg.
Nem siet a lépcsőzéssel, hiszen újra rádöbben, hogy mennyire nem akarta elhagyni Wegtorent és visszajönni ide. Mintha a lépcsőn való lassú vánszorgás - jó nem lassú, de nem túl lendületes -, miközben tekintetét szigorúan az előtte sorokazó lépcsőfokokra szegi, elodázhatná a visszavonhatatlan tényt, hogy nászútja ezennel véget is ért.
Wegtorenben való indulásuk előtt nem sokat időztek Artheniorban, az imént meg csak egy gyors mosdásra jött fel, meg egy gombjait nem nélkülöző ingért. Rossz érzése van, a keze is remeg, de ezzel valamelyest enyhít az, hogy végigsimít a tárgyaló valamennyi székének támláján, ahogy elhalad mellettük.*
- Nem, egyáltalán nem. Igazából nem érdekel a farokméregetés.
*Merthogy odalent bizonyára valami hasonló zajlik, legalábbis a Habrertuson szocializált énje úgy gondolja. Az más kérdés, hogy feljönni sem feltétlenül akart. Kicsit kínos neki Yezával, a thargföldön történtek után pedig végképp. Rosszabb napjain mindig azt kívánja, hogy bár hagyta volna Yeza meghalni aznap éjjel. Az is igaz persze, hogy az elmúlt hónapokban jellemzően csak jó napjai voltak, olyakor meg hálás az életéért.
A szobában enyhe káosz uralkodik. Látszik, hogy lakói csak az imént érkeztek, számtalan csomagjuk minden rendszert nélkülözve hever szerte-szét. Az ágy mellett egy kinyitott láda feltúrva, Aenae abból húzta elő az inget, amit levitt Cha'yssnak. Egy kisebb táska az asztalon, félig nyitva, egy butélia nyaka lóg ki belőle. Aenae most ehhez a táskához lép, kutatni kezd benne, hamarosan előkerül egy kisebb szütyő, belőle egy rövid szárú pipa, ezüstszelence és dohányoszacskó. Az elmúlt hónapokban nemigen szívott ördögvigyort, de most úgy érzi, hogy megérdemli. Meg aztán ivott is némi alkoholt, szüksége van rá.*
- Minden hájjal megkent fickónak tűnik ez a Farsys. Nem mintha Cha'ysst félteni kellene a fajtájától…
*Vajon csevegni akar? Vagy puhatolózni? Igazából mindkettőt.*